Reggeli Hírek Városi Krónika 2014.11.17.

HÍR - Felkelések országszerte

2014.11.17. Országos hírek

Hasonlóan indult a reggel az ország összes nagyvárosában és több kisebb településen is. Szakértők szerint nem példa nélkül való, mégis nem várt fordulat, hogy körülbelül egy időben mozdultak meg a bal- és jobboldalról is. Nemhogy egyszerre, de sok jobb- ill. baloldali személy együtt, közös elhatározásból. A felkelés elképesztő szervezettséget mutat. Végre kinyíltak a szemek! Vége a sötétben tapogatózásnak – pár óra leforgása alatt mintegy megvilágosodott az ország. Lelkesítő ez az egység, ez a lendület és tettrekészség. Egyre többen csatlakoznak, látszólag spontán, mégis céltudatosan. Senki sem mondhatja, hogy őt nem érdekli, egyszerűen nem lehet kívül maradni az eseményeken. Így vagy úgy mindenki érintett.

A hajléktalanok, segély nélkül maradtak és közmunkások ébredtek először. A legkiszolgáltatottabbak. Akiknek a leghidegebb a hajnal. Utánuk a munkába igyekvők és a kisgyermekes szülők. Vidékről a főváros felé és a falvakból a városokba buszok indulnak. Aki nem fér föl a buszokra, vonatokra, képes stoppal vagy saját kontójára személyautóval nekivágni. Sokan nem is üres kézzel, hanem málhákkal, táskákkal, alaposan beöltözve szállnak föl az autóbuszokra. Különösen sok a fiatal, középiskolás és egyetemista a buszpályaudvarokon, állomásokon és az utcákon. Mit rejthetnek a hátizsákok? Vajon azt az eltökéltséget mutatják, hogy akár napokig, hetekig kitartanak az otthonaiktól távol, ha szükséges?

A csendes támogatók is kinyitották boltjaikat, a felkelőket folyamatosan friss kenyérrel és egyéb élelmiszerekkel látják el. Szép számmal fogynak a konzervek is, ami azt sejteti, a magyarok ma nem csak egy napra készülnek. Sejteni lehetett ezt tegnap? Hogy nem vettük észre? Munkába álltak a taxisok is. Nincsenek biztos információnk, hogy vajon a beszálló öltönyös, felöltős urak és úrfiúk a hatalom menekülő képviselői, vagy a végre felébredt és magára talált értelmiség tagjai.

Éjjel is találkoztunk már rendőr járőrökkel az utcákon, de ahogy telik az idő fokozottabban érezhető a rendőri jelenlét. Különösen a forgalmas csomópontoknál és az oktatási és közintézmények közelében látunk egyenruhásokat. Egyelőre semmilyen atrocitás nem esett, a felkelők illetve a felkelők és a karhatalom között is csak kisebb szóváltások alakultak ki, melyek azonban inkább a szociokulturális és generációs különbségeknek tudhatók be, semmint politikai véleménykülönbségnek.

Már három óra is eltelt az első felkelőkről érkező hírek óta. Az egész ország megmozdult. A rádióállomások és a televíziók még szokásos programjaikat sugározzák. A képernyőkön feltűnik egy-egy politikus vagy elemző, de valós válaszokat alig kapunk tőlük. Mintha nem is sejtenék a bársonyszékekben, hogy mi történik idekinn, mi zajlik a magyarságban a mai napon.

Az elmúlt napok tespedése, a közöny, a befelé fordulás időszaka után hirtelen új nap virradt a hazára. Százezrek, ha nem milliók az utcákon, utakon, tereken. Békés, de elszánt tömegek. Nem vezeti őket senki: tudják, zsigereikben érzik, mi a dolguk, erkölcsi kötelességük. Nem kell ehhez erkölcstan és kifüggesztett preambulum. Nem kellenek nekik szlogenek, jelszavak, felsőbb utasítások. Mennek, mert menniük kell. Magukért, a családjaikért, a jövőjükért. Máskor is megtennék, de ez a nap mégis különleges, ez a nap valami új kezdete.

Negyedik órája folyamatosak a felkelések országszerte, a készenlét családról családra, házról házra, utcáról utcára terjed, egyre általánosabbá válik. Az első csapatok már elérték a stratégiai helyeket, közlekedési csomópontokat, postákat, hivatalokat, gyárakat. Ellenállás nélkül veszik be az üzemeket, a bankok nem akarnak vitába szállni az épületeik előtt gyülekezőkkel, inkább kinyittatják a biztonsági őrökkel a kapukat pár perccel a hivatalos nyitás előtt. Devizahitelesek, becsődölt és menő vállalkozók, kisnyugdíjasok, munkásemberek, pedagógusok az első csengetés előtt – ki tudná megmondani, ki és hányféle ember tódul be az ajtókon! Eljött az idő! Egy-egy gyárban megszólal a sziréna, de sem a belső biztonsági szolgálat nem keveredik harcba a

benyomuló tömegekkel, sem a rendőrség nem avatkozik be. Mi történik, emberek? Mi történik? Egyszerűen eszelős!

Mostanra az iskolákat mindenhol elárasztották a fiatalok. Némelyek csak sodródnak, de vannak vezéregyéniségek, akik húzzák magukkal a többieket. Csoportokba verődnek, sokan az internetet figyelik. Nem akarnak lemaradni semmiről. Tisztában vannak vele, hogy az életük, a jövőjük múlik azon, ami ezekben a napokban történik. A sorsfordításban nem kevésbé nagyszerű partnerekre találtak, mint az a több tízezer, talán több százezer pedagógus, aki az elmúlt napokban még hallgatott, és igyekezett minél távolabb kerülni az oktatáspolitika problémáitól. Végre, végre, igazi szövetségesek lettek! Nem maradtak a diákok szülői támogatás nélkül sem, sorra érkeznek a feldúlt vagy épp útmutatásra váró szülők. „Valamit tenni kell!”, „Ez nem maradhat így!” – hangzik innen is, onnan is.

Az egyetemek nyüzsgése valami félelmetes! Az ifjúság energiái szinte forrnak, de a felkelők tömegei a körülményekhez képest fegyelmezetten szakadnak kisebb csoportokra, és sorra töltik meg az előadótermeket, ahol nem marad egyetlen fontos téma sem érintetlenül. A szónokok között akadnak önjelölt zsenik, igazi forradalmárok és egészen briliáns elmék is. Magyarország büszke rátok! A hallgatók lelkesen tapsolnak, időnként kérdések hangzanak el, majd mintegy varázsütésre egyszerre megindul az egész tömeg, kicsapódnak az ajtók, és újra összegyűlik, keveredik a rengeteg diák. Te jó ég, mennyien vannak! Micsoda hatalmas erőt képviselnek ma ezek a fiatalok! Csoda, hogy korlátozni akarják a gimnazisták, egyetemisták számát? Dehogy lehet ezeket rezsicsökkentéssel, keleti nyitással vagy bármi maszlaggal etetni! Jönnek ezek jobbról, balról – de nagyon is tudják, merre akarnak menni, nem kérnek a leszerepelt, arrogáns, demagóg vezetőkből.

Felkelés!

Ez már nem is elég nagy szó rá. Minden gyötrelem, minden sérelem, minden nehézség, a mesterségesen gerjesztett ellentétek, minden ebben a napban csúcsosodik ki, de ugyanakkor a remények, kihívások, az együtt gondolkodás és együttélés, az új lehetőségek, az értékteremtés, a jobb élet, a szebb jövő első napja ez. Emberek, barátaim, honfitársaim! Jó reggelt! Jó reggelt, szerelmes, kies kis hazám! Jó reggelt, Magyarország! Ébresztő! Felkelés! H é t f ő van… H é t f ő !

MR