evolúciós pszichológia

137

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CVIII. kötet – Új folyam, XLVII. kötet, 2002/1. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

E szám vendégszerkesztôje:PLÉH CSABA

Vezetô szerkesztô:SZENTGYÖRGYI ZSUZSA

Olvasószerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.hu • www.mta.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp. Bártfai u. 65Tel: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp. Bártfai u.65

Elôfizetési díj egy évre: 5 376 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

1

TARTALOM

Evolúciós pszichológia

Pléh Csaba: A lélek darwinistái (elôszó) ………………………………………… 3Elméleti megközelítések

Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia:új szemlélet a viselkedéstudományokban …………………………………… 8

Nemes László és Molnár Péter: Evolúciós pszichológia: új szintézis (?) …………… 20Kampis György: A gondolkodó test ……………………………………………… 33Szathmáry Eörs: Az emberi nyelvkészség eredete és a „nyelvi amõba” ………… 42

Kísérleti munkák és alkalmazásokKovács Ilona: Tudja-e a látórendszer a fizikát? …………………………………… 51Csibra Gergely és Gergely György: A naiv tudatelmélet

az evolúciós lélektan szempontjából ………………………………………… 56Gyõri Miklós: Az emberi kognitív rendszer szervezõdése

és az autizmus: evolúciós perspektívák ……………………………………… 64Péley Bernadette: Az elbeszélés szerepe az én (self) evolúciójában …………… 71Hernádi Pál: Irodalom és evolúció ………………………………………………… 78Összesített irodalomjegyzék……………………………………………………… 85Evolutionary Psychology (abstract)……………………………………………… 95

TudománypolitikaNyiri Lajos: Vitorlázunk, vitorlázgatunk – Az EU K+F keretprogramjábanvaló magyar részvétel tapasztalatai és tanulságai …………………………… 96

Új levelezô tagokGalavics Géza …………………………………………………………………… 113Joó Ferenc………………………………………………………………………… 114Kádár Béla………………………………………………………………………… 115Kertész János………………………………………………………………………117Tulassay Tivadar ………………………………………………………………… 118Vécsei László……………………………………………………………………… 119

MegemlékezésKiss Dezsô (Berényi Dénes) …………………………………………………… 121Pach Zsigmond Pál (Berend T. Iván)…………………………………………… 123

KönyvszemleCsányi Vilmos: Van ott valaki? (Pléh Csaba) …………………………………… 125Pléh Cs., Csányi V. és Bereczkei T. (szerk.): Lélek és evolúció. (Gervain Judit)…… 126

Pályázati felhívás………………………………………………………………………130

MELLÉKLET: A 2001-ES ÉV ÖSSZESÍTETT TARTALOMJEGYZÉKE

Magyar Tudomány • 2002/1

2

Evolúciós pszichológia

Vendégszerkesztô: PLÉH CSABA

3

„Ha mindannyian darwinisták vagyunk,mi ez az egész felhajtás?”

Symonsnak (1987) ezt az evolúció visel-kedéses alkalmazására született nevezetesmondását a lélektanra is alkalmazhatjuk.Tematikus számunk a mai evolúciós pszi-chológia kérdéskörét s hazai eredményeitkörbejárva mutatja be, milyen sokfélekép-pen lehetünk darwinisták. Az utóbbi másfélévtizedben jelszószerûen erõre kapott evolú-ciós pszichológia, mint Nemes és Molnárvalamint Bereczkei írásai is világosan elem-zik, két értelmezést enged meg. Az egyik aBuss valamint Cosmides és Tooby ma mármagyarul is olvasható (in Pléh, Csányi ésBereczkei, 2001), programadó írásaibanmegfogalmazódott sajátos iskola szemlélete.Ez az evolúciós pszichológiai iskola (EP)abban az értelemben partikuláris, hogy egysajátos Darwin-olvasat és a mai, komputációs,gépies illetve algoritmikus felfogás házas-sága. Pars pro toto módon úgy lép fel, minthaaz egyetlen lehetséges darwiniánus pszicho-lógia lenne. A másik értelmezés viszont ma-gának a darwini üzenetnek az elõtérbe állí-tása, „bármilyen” olvasatban, a pszichológiabármely területén. Ez mind történetileg,mind keresztmetszetileg nagyvonalúbbszemlélet. Folyamatosságot teremt a pszi-chológiában már sokszor megfogalmazottdarwinista nézetek, például a XIX. századvégének funkcionalizmusa, a közel másfélszázados hagyományú összehasonlító lélek-tan és korunk evolúciós felfogása között. Azeltérés az évtizedekkel ezelõttihez képestnem a kérdésekben van (már 120 éve iskérdeztük, hogy gondolkodnak-e az állatok),

hanem a nagyobb adatbázisban s a finomabbmódszerekben. A tágabban vett evolúciósszemlélet pszichológiai újrafogalmazásainaksokat használt az ember belsõ világának pon-tosabb megértése a kognitív pszichológiarévén (jobban tudjuk, mit is kell magyaráz-nunk), a humán etológia részletes kibonta-kozása (Csányi, 1999), de a szociobiológiávalkapcsolatos viták is, mint erre válogatásunktöbb dolgozata is rámutat. A különbségekszociobiológia és evolúciós pszichológia kö-zött nem olyan triviálisak, mint néha érezte-tik. Az új szemlélet a belsõ világ (a pszicholó-giai proximális szint, Bereczkei) beemelésétjelenti, s a kísérleti pszichológia eljárásainaks eredményeinek komolyan vételét, ami apszichológusok számára, talán megenged-hetõ hiúságból, igencsak fontos.

Az evolúciós szemlélet tekintetében amagyar pszichológiának nagy elméleti éskísérletezõ hagyománya van. Harkai SchillerPál (1940) a harmincas-negyvenes évekbenaz evolúciós viták egyik központi kérdése,az állati viselkedés „teleológiája” és az embe-ri célirányultság megfeleléseit kereste, ami-nek kerülõutas kísérleteiben alkalmazását isnyújtotta (l. Marton, 1994 elemzését). Kar-dos Lajos (1988) pedig a rágcsálók tájékozó-dása, életmódja és emlékezeti rendszerei-nek kapcsolatát tárta fel három évtizedes kí-sérletezéssel. Marton L. Magda (1970, 2000)a fõemlõsök testvázlatának az Én-fejlõdésalakulásában betöltött szerepérõl alakított kikísérletileg megalapozott, s máig relevánskoncepciót.

Szerzõink egy része – Nemes és Molnár,Bereczkei – tulajdonképpen ezt a folytonos-

A LÉLEK DARWINISTÁI • ELÔSZÓ

Pléh Csabaaz MTA levelezõ tagja, e. tanár, BME és SzTE, [email protected]

Pléh Csaba • Elôszó – A lélek darwinistái


4

ság-igényt feszegeti, mikor szemben az EPparokializmusával, valójában összehasonlítólélektanná alakítaná az evolúciós pszicholó-giát. Az EP-nek azonban nem hiányosságaaz emberközpontúság, nem szûklátókörû-ségbõl foglalkozik kitüntetetten az emberrel.Inkább azért, mert a humán pszichológia kér-déseire keresi a választ (miért vagyunk félté-kenyek, hogyan látunk színeket, miért vanannyiféle nyelv, mi a temperamentum sze-repe stb.). Kovács Ilona az észlelés és az állatiemlékezet közötti szervezõdési homológiák-ra rámutatva ezt a hagyományt követi. Akétféle élmény, illetve az egy helyre kéttárgy lokalizálásnak lehetetlen helyzeteit ke-rülné az emlõs idegrendszer. Ez a hasonlósága folytonosságot is mutatja a hagyományosösszehasonlító kérdésfeltevés és a mai evo-lúciós pszichológiai kutatások között.

A pszichológia több központi elméletikérdése új megvilágításban kerül elõtérbeaz evolúciós pszichológiáról itt bemutatotttanulmányokban. Nézzünk meg néhányat!

A lélek építménye. Az EP, mint Nemes ésMolnár, valamint Kampis igen kritikusanrámutatnak, a lelki berendezés „svájci bicska”modelljébõl indul ki. Radikálisan modulárisfelfogás ez, amely az emberi elmét számta-lan, egymástól függetlenül keletkezett s füg-getlen mûködésû adaptáció összességekéntképzeli el. Koncepcionális és kísérleti alapo-kon is számos kritika éri ezt a felfogást. Méga modern modularitás koncepció kialakítója,Fodor (2000) is azt hangsúlyozza új könyvé-ben, hogy meg kell tartanunk a specializáltés az általános célú megoldó rendszerek ket-tõsségét. Az ER radikális moduláris felfogásaazonban túl könnyû préda. Nem szabadfelednünk, hogy miközben fogalmilag ésfejlõdésfelfogásként is sok hibája van (l. errõlKarmiloff-Smith, 1996), ugyanakkor akutatás szociológiáját tekintve éppen a mo-duláris felfogás bizonyul húsz éve termé-kenynek. Ennek a lelket felszabdaló, a meg-

ismerési eszközöket veleszületettnek tekin-tõ felfogásnak köszönhetjük mindazt, amitpéldául a csecsemõ okosságáról vagy a nyel-vi megértés folyamatáról tudunk. A kísérletikritikusok azért lépnek pályára a plaszticitástés a rendszerek közti áthallást hirdetve (pl.Elman és mások, 1996), mert valaki mármegfogalmazta és empirikusan alátámasz-totta az együgyû moduláris felfogást. A ne-hezen tartható radikális koncepció termé-keny intellektuális iránytûnek bizonyult.

A társas mozzanatok kitüntetett jelen-tõségûek az emberi gondolkodás sajátosarchitektúrájának keresésében. NicholasHumphrey (1976) nevezetes dolgozata ótaa biológiai ihletésû pszichológiában is elõ-térben áll, hogy a fõemlõsök, és különösenaz ember értelme elsõdlegesen szociálisnyomásokra kialakult rendszer, s az intellek-tus eredendõ funkciója a társas életben valóeligazodás is, mind pozitívan, beleélések shasonló funkciók keretében, mind negatí-van, manipuláció révén. Egyenesen „termé-szetes pszichológusokról” beszélnek ezek akutatók az emberszabásúak kapcsán (Hum-phrey, 1980), sõt, e tudósok szerint másokszándékainak és gondolatainak értelmezéselenne a humán kultúrát lehetõvé tevõ tanulásés a nyelv alapja is (Tomasello, 1999). A maievolúciós pszichológia ezt az etológiai gon-dolatmenetet viszi tovább, akárcsak a kogni-tív pszichológia (Pléh, 1996). Nemes és Mol-nár egyenesen azt emelik ki, hogy a szociali-tás lehet az a terület, ahol az evolúciós és azidegtudományi szemlélet is egymásra talál.

Az EP hívei a moduláris koncepció kere-tében elemzik, vajon mikortól van az ember-gyereknek „tudatelmélete”, sajátos nézet-rendszere a filozófusok „másik elméjérõl”.Menyiben tekinthetõ ez valóban moduláris,önmagába zárt rendszernek, amelynekönfejlõdése van? Az evolúciós táboron belülis több felfogás létezik itt. A korai, csecsemõ-kori „tudatelméleteknél” a tudományos el-méletekre emlékeztetõ „elmélet” státuszá-

5


tól a beleélési és utánzási felfogásokighúzódik a skála (Kiss, 1996; Aszalós és Gyõri,1998; Darab, 1998). Csibra és Gergely írásajól mutatja, milyen termékeny iránytû a mo-duláris koncepció. Nevezetes kísérleteik az„okos csecsemõ” kutatási irányba illeszked-nek, s jól mutatják azt is, milyen mértékigtud a kognitív kutatásban a kísérletezõkihletõjévé válni egy elvontnak tûnõ filozófiaielmélet. Eleinte azt mutatták ki, hogy a cse-csemõ képes felvenni azt a szándéktulajdo-nító, intencionális hozzáállást, melyet Den-nett (1998a) állított elõtérbe. Újabb munká-juk szerint azonban ezt megelõzi egy tisztánteleológiai „koncepció”, már a fél év körüligyermeknél. Csibra és Gergely megmutat-ják azt is, milyen további lépéseken keresz-tül jut el a gyermek a teljes, gondolatokat ésszándékokat másokba vetítõ tudatelméletig.Gyõri munkája a gyakorlati lélektan felé visztovább: korunk egyik legtöbbet kutatott fej-lõdési zavara, az autizmus a tudatelméletiértelmezések közvetlen alkalmazására adlehetõséget (Baron-Cohen és Bolton, 2000).Vajon jellemezhetõ-e egyszerûen „elmevak-sággal” az autista? Ez a moduláris elméletal-kotó számára a naiv pszichológiai, gondolatol-vasó modul külön adaptációként való értel-mezését támasztaná alá. Vagy pedig a külö-nös zavar éppenséggel a gondolatokegymáshoz kapcsolódásának, az általánosvégrehajtó mûködésnek a zavara? Gyõritanulmánya jó példa arra, hogy a gondolatiépítmény egészére vonatkozó elméleteinka fejlõdési zavarok értelmezésének nagyonis gyakorlati kérdéseiben is irányítóváválnak. Péley a kötõdési folyamatokat ele-mezve azt mutatja meg, hogy az evolúciósértelmezés az igen „kemény” biológiai és a„lágyabb” élettörténeti mozzanatokat egy-ségben képes látni az egyéni különbségekés a patológia magyarázatában. Szathmárya nyelvet megalapozó idegrendszert ele-mezve azt is megmutatja, hogy az evolú-ciós gondolkodás új meglátásokat ered-

ményezhet számos patológiás folyamatmegértésében.

Test-lélek viszony és evolucionizmus. A „mailélektan”, ha jogunk van ilyen általánosítókifejezést még egyáltalán használni, az arisz-totelészi, s viselkedési terminológiában 1949-ben Ryle (magyarul 1999) által újrafogalma-zott funkcionalizmus örököseként dolgozik.A lélek az anyag formája, azaz a lelki jelenségnem külön emelet az idegrendszer mûködé-se felett. Mindig egy anyagi rendszer valósítjameg, nem azonos azonban az anyagi rend-szerrel. A hatvanas évek végétõl ez a pro-gram kognitív változataiban igen sikeresnekbizonyult. Miközben egy értékes filozófiaihagyományt újított fel, tudományszocioló-giai értelemben visszaadta a hitet a belsõ lelkivilág folyamatainak autonóm tanulmányo-zásában. Mint Nemes és Molnár, Bereczkeivalamint Kampis világosan vázolják, máraez a program kifulladt. Az idegtudományokfejlõdése s az evolúciós gondolkodás újraelõtérbe helyezik a lelki szervezõdés, azanyagi megvalósítók és a rendszer történeteközötti viszony vizsgálatát. A sterillé vált funk-cionalizmus erényeit megtartva tágabbankell elhelyeznünk a lelki világot a biológiaproximális és disztális oksági magyaráza-tainak rendszerében. Eközben klasszikuskérdések (pl. a pszichológia oksági modell-jei) fogalmazódnak meg új módon. Mint többdolgozat rámutat, ebbõl a szempontból térel az evolúciós pszichológia a szociobioló-giától: ismét valóságosnak értelmezi a pszi-chológiai proximális tényezõket. Az újrafo-galmazás „hangulati lényege” kettõs. Egy-részt, mint Nemes és Molnár valamint Péleyis kiemelik, az adaptív eljárások egyéni életsorán való beállítása, vagyis a „tapasztalat” iselõtérbe kerül, szemben az egyszerû geneti-kai determinizmussal, másrészt a neurobio-lógiai és az evolúciós értelmezések közöttösszhangot keres az új irányzat. Kampis ere-deti javaslata – melyben a test modellként


6

szolgálna a megismerési rendszerekhez,valamint a testi fenomenológia és az evolú-ciós gondolat összekapcsolásához – jól mu-tatja, hogy valódi fogalmi újításokat is hoz azúj evolúciós szemlélet. Szathmáry pedig anyelv keletkezésérõl szólva mutatja meg,hogy a sajátosan humán rendszerek új, dina-mikusabb („amõbaszerû”) lokalizációs elve-ket is kibontakoztathattak, szemben a lapo-san moduláris felfogással. Ugyanakkor õemeli ki legvilágosabban a társas rendszerekés az agyfejlõdés közötti koevolúciós folya-matok megértésének fontosságát is.

Az ultraadaptációs felfogások kérdése. AzEP az írások bizonysága szerint is újra elõtér-be állítja a magyarázati módok kérdését apszichológiában. A történetiség ismét visz-szakerül méltó helyére. Ez egyben ihletésaz egyedfejlõdési kutatásokra is, mint PéleyBernadette mutatja. Izgalmas kérdés, s en-nek tisztásában nagy szerepe lehet a narra-tív elméleteknek, hogy milyen a viszony azEP által elõtérbe állított õstörténet és a törté-nelem között. Vannak már avantgárd törek-vések ennek spekulatív összekapcsolására.Ilyen Donald (2001) felfogása, amely az EP„jégkorszaki szakijaitól” az írás kialakulásáigívelõ történetben emeli ki a gondolati meg-jelenítés és közlési módozatok jelentõségétaz emberi gondolati építkezésben.

Ennek a magyarázatkeresésnek egyikkulcskérdése, hogy vajon minden gondolati,élményi és érzésbeli sajátosságunk speci-fikus adaptációk eredménye-e. Az EP ezthirdeti. Kéz a kézben halad benne a modulá-ris koncepció és a szelekciós elv: azért va-gyunk olyanok, amilyenek, mert erre szelek-tálódtunk. Több szempontból éri kritika ezta Dennett (1998b) által is megjelenített felfo-gást, s a lélektani magyarázat szélesebb evo-lúciós országútján több alternatív koncepcióis megjelent. A kritika kiindulópontja az álta-lános haszonelv. Ahogy Fodor (2000, 211.o.)fogalmaz: „A pszichológiai darwinizmus sajá-

tos összeesküvési elmélet; a viselkedést egyolyan érdekkel magyarázza, melyet a visel-kedés ágense nem ismer el. Ebbõl az egyikkiút az evolúciós melléktermékek (exaptá-ciók) lehetõségének kiemelése. A sajátosanemberi, s éppen a kultúrához vezetõ voná-sok egy szervezõdési folyamat mellékter-mékei, vagy valamilyen másra irányuló sze-lekció melléktermékei lennének. A Nemesés Molnár által is emlegetett panglosszi para-digmából a másik kiút a szelekciós szintekelõtérbe állítása, például a csoportszelekciófeltételezésével, ami sajátos affinitásban je-lenik meg a társasság kitüntetett szerepével.Végül ide tartozik a kultúra és szelekcióviszonya is: hogyan hat vissza a kultúra meg-jelenése a hagyományos (szomatikus) sze-lekciós folyamatokra? – hangzott a hagyomá-nyos kérdés. Ma ez kiegészül azzal, hogymilyen szerepe volt a szelekciónak abban,hogy a kulturális mintázatok egyáltalánlétrejöttek.

A különbségek eredete és jelentõsége.Minden pszichológiai elmélet kulcskérdése,hogy hogyan talál helyet az egyetemes me-chanizmusok keresése közben a változatos-ságnak. A variációt feltételezõ darwini sze-lekciós modell megfelelõ elméleti szintreemeli a különbségek kérdését. A pszicholó-gusok számára ez ma két mozzanatban jele-nik meg.

1. Az egyéni különbségek eredete éstermészete. Gyõri egy különleges populá-ciónál mutatja meg ennek egyik evolúcióspszichológiai modelljét: a radikális eltérésekmoduláris értelmezést kapnak. Éppen a szél-sõséges emberi változatok szólnak a függet-len adaptációk mellett. Péley viszont aztelemzi, hogy az adaptációk szervezõdésefinom beállításokat is megkíván. Minden-képpen készítünk életelbeszéléseket (ezlenne az adaptáció), ennek tartalma s ezzelsors-befolyásoló ereje azonban az élet kon-tingens tényeinek függvénye. Vannak tehát

7

kemény és lágy evolúciós modellek a variá-bilitásról.

2. Kulturális variábilitás. A modernantropológia kezdeteitõl velünk él a gond,hogy ha mentális adaptációk vannak, akkorhogyan is értelmezzük a kulturális sokféle-séget. A társadalomtudományoknak a maiEP (pl. Pinker, 2001) által kritizált megoldásaszerint épp e sokrétûség mutatná, hogy azevolúcióval nincsen mit magyarázni a kultúravilágában. Válogatásunkban Hernádi és Péleyis rámutat azonban arra, hogy ma már nemvagyunk annyira biztosak ebben. A kultúrasaját választási rendszereinket befolyásolvaúj mozgástereket alakít ki, éppen azt a beállí-


tási teret adja meg, amely már a klasszikusetológia szerint is oly fontos a fajspecifikusviselkedésformák alakulásában. Másrészt azevolúció nem a kultúra ellentéteként, hanemmint a kultúraalkotás feltétele jelenik meg.A kultúra teremtett dolog, de a teremtés ké-pessége evolúciós forrású (Tomasello, 1999).

A kötet igyekszik a teljes hazai evolúcióspszichológiai közösséget megszólaltatni. Avendégszerkesztõ s a szerzõk munkáját issegítette, hogy 2001 õszén többen (KovácsIlona, Szathmáry Eörs és Pléh Csaba) a Colle-gium Budapestben dolgozhattunk egy Jean-Pierre Changeux és Szathmáry Eörs vezetteAz evolúció és az agy témacsoportban.


8

EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIA: ÚJ SZEMLÉLETA VISELKEDÉSTUDOMÁNYOKBAN

Bereczkei Tamáskandidátus, tszv. e. docens PTE, [email protected]

Elméleti keretAz utóbbi években egy új paradigma jelentmeg a viselkedéstudományok körében. Azevolúciós pszichológiának nevezett tudo-mányág az emberi viselkedés integratívmegközelítését kívánja nyújtani. Képviselõiarra a kérdésre keresik a választ, hogy az evo-lúció során kialakult kognitív folyamatok mi-lyen mértékben hatják át a mai ember lelkimûködését, és ez mennyiben meghatározóa szociális kapcsolatok különbözõ területein.Reményeik szerint az evolúciós pszichológiaaz elméletek és magyarázatok olyan szélesés koherens együttesét nyújtja, amely képesösszerendezni a pszichológia és biológia kü-lönbözõ diszciplínáiban folyó kutatásokat, ésaz emberi természet máig legteljesebb leírá-sát nyújtja.

Az evolúciós pszichológia alapelvei amodern evolúcióelmélet legáltalánosabb té-ziseibõl erednek. Kiindulási tétele az, hogy atermészetes szelekció azokat a viselkedésimintákat – tanulási szabályokat, attitûdöketés preferenciákat, cselekvési algoritmusokat– részesítette elõnyben, amelyek hozzájárul-tak õseink túlélési és szaporodási sikeréhez.Ehhez kapcsolódó magyarázatai olyan em-pirikusan ellenõrizhetõ modelleken alapul-nak – szexuális kompetíció, szülõi ráfordítás,rokonszelekció – amelyeknek döntõ többsé-ge a szociobiológiából ered, amely a 70-esévekben újszerû és nagy magyarázó erejûhipotéziseket hozott létre az állati és emberiviselkedésre vonatkozóan. Jóllehet számos

evolúciós pszichológus bizonyos távolság-tartást mutat a szociobiológiával kapcsolat-ban, azt mindenki elismeri, hogy e paradigmakonceptuális és módszertani értelembenvett „kemény magja” (Lakatos, 1970) mé-lyen befolyásolja napjaink kutatásait és elmé-letalkotását az emberi magatartás körében.Ez az intellektuális örökség a következõ há-rom területen mutatkozik meg a legnyilván-valóbban: adaptáció és funkció, ultimatív ill.proximatív megközelítés és módszertaniindividualizmus.

Adaptáció és funkcióEvolúciós nézõpontból az alkalmazkodás azélõlényeknek az a tulajdonsága, amely lehe-tõvé teszi, hogy anatómiai struktúráikat, élet-tani folyamataikat és viselkedési mintázatai-kat a fajtársakkal való vetélkedés során gene-tikai rátermettségük (fitnessük) növelésérehasználják. A pszichológiai jelenségek adap-tácionista megközelítése abból indul ki, hogyaz emberi viselkedés számos formájára azértirányult pozitív szelekció, mert azok bizo-nyos funkciókat töltöttek be, amelyek elõ-nyösek voltak a túlélésre és a szaporodásranézve abban a környezetben, ahol az emberifaj kialakult ( Buss és mtsai, 1998).

Hogy viszonylag egyszerû példávalkezdjük, a terhességi rosszullétrõl – amely atáplálékkal szembeni averzió, hányinger,hányás és más tünetek együttesét mutatja –korábban azt képzelték, hogy más, a terhes-séget megalapozó élettani folyamatok kísé-

Elméleti megközelítések

9

Bereczkei • Evolúciós pszichológia: új szemlélet …

rõ jelensége, egyszerû mellékterméke.Újabb magyarázatok azonban felvetik, hogya terhességi rosszullét azért szelektálódottaz emberi evolúció folyamán, hogy megvéd-je a magzatot a táplálékban található ártalmastoxinok mérgezõ hatásától (Profet, 1992).Ezek a toxinok súlyosan károsítják a magzatnormális fejlõdését, ezért nem véletlen, hogyaz anyai szervezet az elsõ trimeszter másodikfelében mutatja leginkább a rosszullét tüne-teit, amikor a magzat szervtelepei kialakul-nak. Ebben az idõszakban az anyának a nö-vényi eredetû teratogénekkel szembeni nor-mális reakciója erõteljesen megváltozik, avelük szembeni élettani tolerancia küszöb-értéke jelentõsen csökken. Szelektíven elke-rüli azokat a táplálékfajtákat, amelyek toxici-tást jelzõ ingereket szolgáltatnak, és szaglásaannyira kifinomul, hogy képes felismerni atermészetes toxinok nagyon kis koncentrá-cióját. Néhány vizsgálat arra mutat, hogy aterhesség alatti rosszullét valóban a magzatvédelmének funkcióját látja el. Így példáulazt találták, hogy azok a terhes nõk, akik kü-lönösen erõs tüneteket élnek át, kevesebbspontán vetélést mutatnak, mint azok, akika terhességi rosszullét enyhe jeleit mutatják(Profet, 1992).

Szondi Lipót sorsanalízisének egyik köz-ponti gondolata, hogy ösztöngének határoz-zák meg sorslehetõségeinket, aminek talánlegfontosabb megnyilvánulása, hogy irányít-ják választásainkat, mindenekelõtt házastár-saink és barátaink választását. Ennek eredmé-nyeként az emberek a hasonló géneket hor-dozó idegeneket – „gén-rokonokat” – része-sítik elõnyben, még akkor is ha a gének nemmanifeszt, hanem látens formában vannakjelen. Ez az ún. genotropizmus jelensége,amelyre Szondi az elmebetegek családfájá-nak elemzésekor figyelt fel elõször, ám a gé-nikus vonzódás mechanizmusára vonatko-zóan meglehetõsen homályos magyaráza-tokkal kellett beérnie. A modern evolúciósbiológia értelmezésében azonban a Szondi-

elmélet és -teszt genetikai alapjai tarthatóak,és a sorsanalízis kompatibilisen illeszthetõ egyolyan széles magyarázó keretbe, amelynekmodelljei empirikusan ellenõrizhetõk (Be-reczkei, 1999). Eszerint a genetikailag hason-ló emberek preferálása növelte az egyéngenetikai képviseletét a biológiai evolúciósorán. Egyrészt a közös génhordozók támo-gatása révén, másrészt a gén-rokonnal valóházasságból született gyerekeken keresztüllehetõvé válik a saját gének ill. ezek másola-tainak elterjesztése a populációban. Ennekkövetkeztében a természetes szelekció ked-vezett egy olyan összetett pszichológiai me-chanizmus kialakulásának, amelynek segít-ségével az egyén a nem tudatos választásszintjén felismeri és elõnyben részesíti azo-kat, akik azonos géneket hordoznak bizo-nyos antropológiai jellegekre, viselkedésiattitûdökre és személyiség vonásokra. Való-ban, a vizsgálatok szerint a tartósan együttélõ és saját gyerekkel rendelkezõ házaspá-rok genetikailag nagyobb hasonlóságot mu-tatnak, mint a populációból véletlenszerûenpárosított személyek. Ráadásul azt találták,hogy egy-egy testi vagy viselkedési jellegesetén annál nagyobb a házaspárok ill. bará-tok közötti hasonlóság, minél nagyobb azilletõ jelleg genetikai öröklékenysége (heri-tabilitása). Más szóval: minél erõsebb gene-tikai alapokkal rendelkezik egy antropomet-riai- vagy személyiségjegy, annál kifejezet-tebb választás irányul rá (Russel és mtsai,1985). A hasonlóságon alapuló párválasztás(homogámia) adaptív értékét mutatja az is,hogy az ilyen házasságok stabilabbak és ter-mékenyebbek, mint a többiek (Bereczkeiés Csanaky, 1996b).

Ultimatív magyarázatokAz evolúciós biológia – paradigmatikus alap-elveinek és módszertanának megfelelõen– a viselkedést a kauzalitás más szintjénigyekszik vizsgálni, mint a társadalomtudo-mányok többsége. A legtöbb pszichológus


10

olyan, ún. proximatív magyarázatokat ad azáltala vizsgált jelenségre, amely a viselkedéstközvetlenül létrehozó okokat tárja fel, mintpl. motivációs állapot, környezeti ingerek,hormonális folyamatok stb. Az evolucionistátezzel szemben a viselkedés távoli (ultimatív)okainak vizsgálata foglalkoztatja, figyelme atermészetes szelekció által létrehozott adap-tív mechanizmusok mûködésére irányul.

Ezt példázza az emberi egyedfejlõdésevolúciós magyarázata; a fogamzástól kez-dõdõ fejlõdési pályák adaptácionista elem-zése elõsegíti azoknak a proximatív folya-matoknak a megértését, amelyek valamelyviselkedés manifesztációjában játszanak sze-repet bizonyos környezeti feltételek között.Az utóbbi évtizedek kutatásai világossá tet-ték, hogy a korai gyermekkor tapasztalatailényeges hatást gyakorolnak a késõbbiszexuális életre. A gyerekpszichológus JayBelsky és munkatársai a szocializáció evolú-ciós elméletének átfogó modelljét vázoltákfel Belsky, 1997). Abból indulnak ki, hogyaz ember olyan veleszületett tanulási szabá-lyokkal rendelkezik, amelyek képesek kiér-tékelni a korai fejlõdés kritikus szakaszábannyert tapasztalatokat, és ezek függvényébenalakítani a késõbbi életpályát. Az erõforrásokelõfordulása és bejósolhatósága, a szülõ-gyerek kötõdés típusa, a párkapcsolatokstabilitása és a családtagok jelenléte és meg-bízhatósága a korai gyermekévek alatt befo-lyásolja, hogy az egyének milyen élettörté-neti stratégiákat fognak követni felnõttként.A hipotézis szerint, ahol a család rendelkezé-sére álló anyagi javak szegényesek, bizony-talanok a gyerek és szülõk közötti kötõdé-sek, megbízhatatlan és labilis interperszonáliskapcsolatok uralkodnak, továbbá ahol ma-gas a stressz és elutasító érzelmi légkör ta-pasztalható, ott a felnövõ gyerekek koraiérési folyamatokat, megnövekedett szexuá-lis aktivitást és rövid távú kapcsolatokatmutatnak kamasz és felnõtt korukban. Aholviszont az anyagi források stabilak, a család-

tagok kapcsolatai kölcsönösen jutalmazóakés biztonságos kötõdések találhatók a szülõkés gyerekeik között, ott a szexuális érés ké-sõbbre tolódik, hosszú távú párkapcsolatokjönnek létre és nagyobb szülõi gondoskodásvárható felnõttkorban.

Az elmúlt évtized során végzett kutatá-sok többnyire alátámasztották ezt az elmé-leti modellt. Így például azok, akik érzelmiés/vagy anyagi depriváció állapotában éltékle gyermekéveiket, több engedetlenségetés szabályszegõ viselkedést mutattak, ko-rábban kezdték el szexuális életüket és gyak-rabban váltak el házastársuktól, mint azok,akik biztonságos és stabil családi környe-zetbõl jöttek (Bereczkei és Csanaky, 1996a).A szerzõk a menarche korábbra tolódásátegyfajta „szomatikus kapcsolódási pontként”értelmezték a korai szociális kapcsolatok ésa késõbbi reproduktív viselkedés között,amelyre más elméletek nem tudtak megfe-lelõ magyarázatot adni. Valóban, több vizsgá-latban azt találták, hogy azok a lányok, akikgyermekkorukban intenzív családi konflik-tusokat és magas érzelmi stresszt éltek át, 5-8 hónappal korábban menstruáltak, mintszerencsésebb körülmények között felnövõtársaik (Surbey, 1990; Moffitt és mtsai,1992;Kim és Smith, 1998). Sõt, a korai környezet-ben szerzett tapasztalatok a késõbbi fertilitásiés mortalitási mintázatokat is befolyásolják.Saját vizsgálatunk, amelyet közel 1500 fel-nõtt férfi és nõ körében végeztünk, egyebekközött azzal az eredménnyel zárult, hogyazok a lányok, akik az átlagosnál kevesebbszeretetet kaptak szüleiktõl és elutasító ér-zelmi légkörben nevelkedtek, összehason-lítva a kedvezõbb családokban nevelkedõlányokkal, 45 éves korukra több gyereketszültek, miközben családtagjaik (testvéreik)közül többen haltak meg (Bereczkei és Csa-naky, 2001). Ez utóbbi azt az elméleti felte-vést támasztja alá, miszerint az élettörténetistratégiák a kockázatvállalás különbözõ for-máira és a helyi mortalitási rátákra adott adap-

11

tív válaszoknak tekinthetõk (Hill és mtsai,1997; Chisholm, 1999, Daly és Wilson, 1997).

Módszertani individualizmusDurkheim óta az európai társadalomtudo-mányok annak az elvnek a fényében végzikkutatásaikat, miszerint a társadalmi jelensé-gek és azok történelmi változásai saját belsõdinamikájuk és törvényeik eredményekéntjönnek létre. A kultúra egyfajta „szuperor-ganizmusnak” fogható fel, amelynek kollek-tív reprezentációi korlátokat és kényszere-ket vetnek ki az egyéni teljesítményekre(Berger és Luckman, 1998). Ennek követ-keztében az emberi cselekvés és gondolko-dás függõ változóknak tekinthetõ, amelynem befolyásolja lényegesen a társadalmat,mint egészet. Az ellentétes folyamat viszontannál gyakoribb: az egyéni viselkedésbentapasztalható változások a csoportszintûfolyamatokra és jelenségekre – normákra,elvárásokra, értékekre – adott válaszokkéntértelmezhetõk. A felnõtt ember mentálistartalmait így elsõsorban a szocializáció ésnevelés szociális folyamatai határozzák meg.Ami az egyének tudatában megjelenik, az akultúrából jön és szociálisan konstruált.

Az evolúciós gondolkodás kezdettõl fog-va szemben áll ezzel a felfogással. A szocio-biológia elsõ generációs képviselõi azonbana másik oldal radikalizmusát hirdették, éstúlhangsúlyozták az egyén szerepét a társa-dalmi folyamatok kialakulásában. Azt írták,hogy az egyének genetikai érdekei mintegy„adaptív pályán” vagy genetikai „pórázon”tartják a kultúrát (Wilson, 1978). Meglehetõ-sen egyoldalúan értekeztek a genetikai befo-lyásoltságról, és azt gondolták, hogy az olyankulturális intézmények vagy társadalmi nor-mák, mint a vérfertõzési szabályok, nemi sze-repek, társas kapcsolatok egyszerû megnyil-vánulásai, manifesztációi lennének azegyének genetikailag elõírt képességeinek.

Napjaink evolúciós pszichológusai ésantropológusai ennél lényegesen árnyaltabb

képet festenek egyén és társadalom viszo-nyáról. Felfogásuk szerint az emberek vele-született pszichológiai képességeik birtoká-ban állandóan választanak a viselkedésalternatív formái között, amelyeket az adottkultúra kínál. Evolúciós eredetünknél fogvavalamennyien rendelkezünk egy rugalmasdöntést hozó kognitív apparátussal, amelylehetõvé teszi számunkra, hogy kiértékeljükviselkedésünk várható költségeit és nyere-ségeit, és ez alapján adaptív válaszokat fogal-mazunk meg a szociális környezet kihívásai-ra. Ez azt jelenti, hogy az egyének nem pasz-szívan viselik el a társadalom hatásait, amely-be beleszületnek, hanem aktívan szelektál-nak tapasztalataik között. A társadalom többitagja, és nem a társadalom, mint fölöttük állószuperorganizmus veti ki ezeket a kényszer-erõket. A különbözõ egyéni érdekek össz-játéka, annak „nettó” eredménye hozza létreazokat az intézményeket, amelyek perszemaguk is visszahatnak ezekre az érdekekreés manifesztációikra. A társadalom tehát eb-ben a felfogásban az egyének által mûködte-tett gazdasági, szociális és reproduktív stra-tégiák együttesének emergens tulajdonsá-gaiból szervezõdik.

Az evolúciós megalapozottságú mód-szertani individualizmus egyik példáját azegyes magyarországi roma népességekbentalálható testvéri segítség „intézménye” szol-gáltatja (Bereczkei, 1993; Bereczkei és Dun-bar, 1997). A Baranya megyei beás falvakbana lányok hagyományosan részt vesznek agyerekgondozással összefüggõ házi teendõkellátásában, az anyák pedig íratlan szabály-ként elvárják, hogy idõsebb lányaik közre-mûködjenek kisebb testvéreik nevelésében.Több vizsgálat kimutatta, hogy a közeli roko-nok támogatása bizonyos ökológiai és szo-ciális feltételek között nyereségesebb leheta reproduktív siker szempontjából, mint aközvetlen utódok felnevelése (Turke, 1989;Alcock, 1998). Evolúciós nézõpontból az idõ-sebb testvéreknek a fiatalabb testvéreik iránti



12

szolidaritása várhatóan akkor nõ meg, ha akövetkezõ individuális elvárások és feltéte-lek teljesülnek: (1) az otthon maradó lányokértékes segítséget nyújtanak a gyerekgon-dozás terén; (2) ennek eredményeként aszülõknek lehetõsége van újabb gyerekekvilágra hozatalára; (3) az altruizmus nemrontja lényegesen a támogatást gyakorlólányok reproduktív kilátásait. Amennyibenezek a feltételek fennállnak, a testvérgon-dozásra pozitív szelekció irányul és a csalá-don belüli támogatások mintázatait a részt-vevõ egyének érdekeinek kölcsönhatásaistabilizálják. A kutatási adatok szerint az idõ-sebb lányok valóban mélyreható segítségetnyújtanak a gyereknevelés terén: öt-hatéves koruk után rendszeresen részt veszneka fürdetés, pelenkázás, fõzés, felügyelet stb.mûveleteiben, és ezt sokszor még azután isfolytatják, hogy megházasodnak. Miután eznyilvánvalóan csökkenti szüleik terhét azutódgondozás terén, fennmaradó – anyagiés személyes – erõforrásaikat a szülõk újabbgyerekek nemzésére és felnevelésére tud-ják fordítani. Ezt támasztja alá az az ered-mény, miszerint azok az anyák, akik elsõszü-löttként lányokat hoznak a világra – akiknekkésõbb alkalmuk lesz kisebb testvéreikneksegíteni – összesen több gyereket szülnek45 éves korukig, mint azok, akiknek elsõgyerekei fiúk (Bereczkei és Dunbar, 1997).Ez az átlagot meghaladó befejezett fertilitásproximatív szinten abból fakad, hogy az elsõ-ként lányokat szülô anyák – nem feltétlenültudatosan – késõbb csökkentik a születésekközötti intervallumokat, és néhány évvelkésõbb fejezik be szaporodásukat, mint atöbbiek.

A tudat evolúciós gyökereiA szociobiológusok elsõ nemzedéke kétség-telenül izgalmas és többnyire tapasztalatilagis alátámasztható magyarázatokat nyújtott azemberi viselkedés számos aspektusára vo-natkozóan, amelyek addig kívül estek az

eltérõ elméleti perspektívákkal és módsze-rekkel dolgozó társadalomtudományi kutatá-sokon. Ugyanakkor gyakran figyelmen kívülhagyták az elemzés pszichológiai szintjeit,és a legtöbben egyszerûen nem foglalkoztaka tudat szerepével a gének-környezet-visel-kedés rendszerén belül. A veleszületettkésztetésektõl közvetlenül jutottak el a szo-ciális viselkedés mintázatainak értelmezései-hez anélkül, hogy valamilyen magyarázatotadtak volna az emberi psziché mûködésérõl.Sõt, egyesek úgy érveltek, hogy az adaptá-cionista magyarázatok prediktív erejét pon-tosan az adja, hogy figyelmen kívül hagyjáka tudat mûködésének „sztochasztikus” leírá-sait (Chagnon és Irons, 1979). Ez persze tágteret nyitott a kritikai támadásokra: hogyanlehetséges az emberi viselkedést megma-gyarázni a pszichológiai folyamatok elemzé-se nélkül? Tény, hogy egészen a 80-as évekvégéig az evolúciós elméletet nem alkal-mazták a mentális jelenségek magyarázatára.

Mentális algoritmusokAz evolúciós pszichológusok ezzel szembenlényegesnek tartják hangsúlyozni, hogy atudat az emberi fenotípus bármely más jelle-géhez hasonlóan az evolúció során jött létreaz õsi környezeti feltételekhez történõ alkal-mazkodás során (Tooby és Cosmides, 1992;Buss, 1995; Plotkin, 1997; Crawford és Krebs,1998). Fajunk eddigi evolúciós történelmé-nek több mint 99 százalékát töltötte a vadá-szó-gyûjtögetõ létforma keretei között, éspszichológiai mechanizmusai e környezethatásaira szelektálódtak. A korai hominidákfizikai, ökológiai és szociális környezeténektartós és ismétlõdõ elemei képezték azt azéletteret, amelynek kihívásaira õseinknekválaszolniuk kellett; kognitív folyamataik,mentális képességeik ezeknek a speciálisadaptációs problémáknak a megoldására ala-kultak ki. Ez közelebbrõl azt jelenti, hogy azelmúlt mintegy kétmillió év, azaz a Pleiszto-cén vadászó-gyûjtögetõ közösségeiben

13

uralkodó szelekciós nyomások a gondolko-dás és a világra való reflexió olyan formáithozták létre, amelyek elõnyösek voltak õse-ink túlélésére és szaporodására nézve. Követ-kezésképpen elménk „a priori” ismeretek-kel rendelkezik annak a világnak a szerkeze-térõl és mûködésérõl, amelyhez adaptáló-dott. Ez a pszichológiai felszereltség speciálismentális modulok, úgynevezett „darwinialgoritmusok” köré szervezõdik, amelyekegy-egy sajátos viselkedési forma vagy jellegirányításáért felelõsek. Pszichológiai architek-túránknak ezek a veleszületett információ-feldolgozó folyamatai szervezik az érzékelés,gondolkodás és cselekvés legkülönbözõbbformáit. Ilyen mentális modulok állnak pél-dául a párválasztási preferenciák, a szociáliscserekapcsolatok szabályai, az agressziónyereség-veszteség kalkulációi vagy azanya-gyerek kötõdési mechanizmusokhátterében.

A férfiak párválasztási kritériumait kira-gadva azt mondhatjuk, hogy ezek a prefe-renciák az õsi környezetben fennálló adaptívproblémák megoldására jöttek létre. Evolú-ciós történelmük folyamán a férfiaknak azzalaz alapvetõ reproduktív feladattal kellettszembenézniük, hogy fogamzóképes és ter-mékeny nõket válasszanak partnerként. Anõk reproduktív kapacitása vagy ún. „repro-duktív értéke” elsõsorban koruk, egészségiállapotuk és fizikai kondíciójuk függvénye.Következésképpen a férfiak olyan képessé-gekre szelektálódtak, amelyek segítségével– általában nem tudatos módon – kiértékelika nõk fertilitásával összefüggõ kulcsokat afizikai megjelenés és attraktivitás terén. Jól-lehet a szépség megítélésének tekintetébennagyfokú kulturális sokféleség áll fenn, szá-mos kutatás feltárta, hogy a férfiak a nõknélmindenhol nagyobb hangsúlyt helyeznek azolyan tulajdonságokra, mint a fizikai vonzó-erõ, testalkat, másodlagos nemi jellegek(Symons, 1987; Buss, 1989; Miller, 1997;Bereczkei és mtsai, 1997).

Kérdés azonban, hogy milyen jellegekalkotják a vonzó megjelenést. A nõk testal-katával kapcsolatos ítéletek egy része evolú-ciós algoritmusokon nyugszik. Az alacsony,0,7-0,8-as derék-csípõ aránnyal (DCSA) – azún. „homokóra” formával – rendelkezõ nõ-ket az eddig vizsgált kultúrák mindegyiké-ben vonzóbbnak ítélték azokhoz képest,akiknél ez a hányados nagyobb (0,9-1.0).Nõiesebbnek és egészségesebbnek tartot-ták, és mind a rövid távú, mind pedig a hosszútávú kapcsolatokban elõnyben részesítettékõket (Sighn és Young, 1995). Bár a modernipari társadalmakban általában a karcsú nõkállnak a preferencia-listák élén, mindegyiksúlycsoporton belül (sovány, átlagos, teltkar-csú) a nõiesnek tartott (DCSA=0,7) alkatottartották a legvonzóbbnak. Kiderült, hogyaz alacsony derék-csípõ arány a vérplazmá-ban mért magas ösztrogénszinttel korrelál,ami annak az eredménye, hogy az ösztro-gén növeli a zsírdepók lerakódását a csípõnés a combokon, és ennek megfelelõ gynoidformát hoz létre. Az ilyen módon elraktározottspeciális zsírszövetek adaptív elõnye világos:energiával látta el a terhes és szoptatós nõketazokban a környezetekben, ahol a külsõ kaló-ria-felvétel alacsony szintû vagy bizonytalanvolt. Ezenkívül az alacsony DCSA megbíz-hatóan jelzi a nõk jó egészségi állapotát ésmagas fertilitását, ami valószínûleg ugyan-csak a relatíve magas ösztrogén és alacsonytesztoszteron termelésnek köszönhetõ. Ese-tükben kisebb kockázatot illetve vulnerabi-litást mértek cukorbetegségre, magas vér-nyomásra, szívbetegségekre, gyomorfe-kélyre és néhány daganatos megbetege-désre. A mesterséges megtermékenyítésivizsgálatok adataiból pedig az a meghök-kentõ kép kezd körvonalazódni, hogyamennyiben 0,1-et ugrunk lefelé a DCSAérték skáláján, a fogamzás valószínûsége 30százalékot emelkedik (Sighn, 1993). Mindezazt valószínûsíti, hogy a nõi testalkat és an-nak a férfiak általi preferenciája egyetlen



14

koevolúciós folyamatban jött létre; a derék-csípõ arány a nõk egészségének és repro-duktív potenciájának megbízható indikátora,amely a férfiakban a megfelelõ párválasztásikritériumokra szelektált. Azok a férfiak, akikaz ilyen testalkatú nõket választották, na-gyobb reproduktív sikert értek el az utódokszámának és túlélési képességének növelé-sén keresztül. A kulturális variabilitás mögötttehát felfedezhetõk bizonyos univerzális pre-ferenciák, amelyek adaptív algoritmusokraépülnek, és végsõ soron a potenciális part-ner reproduktív értékével kapcsolatosak.

Terület-specifikus programokEvolúciós eredetüknek köszönhetõen azemberi pszichikum kognitív algoritmusaiuniverzális, azaz fajspecifikus jellegûek; amúltbeli környezethez való alkalmazkodáseredményeként minden ember a mentálisprogramok véges készletével rendelkezik(Nicholson, 1997; Bereczkei, 1998). A vele-született pszichológiai programok egy másikfontos sajátossága specificitásuk. Az evolú-ciós pszichológia legtöbb képviselõje egyet-ért abban, hogy viselkedésünket terület-specifikus algoritmusok irányítják. Ez azértvan, mert õseink egyszerre szembesültekaz adaptációs problémák sokaságával. A kü-lönbözõ adaptációs problémák különbözõadaptív megoldási technikákra szelektáltak,amelynek eredményeként speciális kogni-tív programok jöttek létre. Ezek adaptívpályák mentén szervezik és strukturáljákmind az érzékszervi tapasztalatokat, mindpedig a környezeti kihívásokra adott vála-szokat. Más szóval mindegyik agyi modul azemberi aktivitás evolúciós szempontból lé-nyeges területeire vonatkozó sajátos per-ceptuális és tanulási algoritmusokat tartal-maz. Az idegenekkel szembeni ambivalen-cia mentális algoritmusa például lehetõségetbiztosított a feltételezhetõen veszélyes vagymegbízhatatlan emberek elkerülésére, deannak a megoldásában, hogy csoportunk

mely tagját részesítsük elõnyben mint leendõházastársat, már egy másik modul illetékes.

Miután az élõvilágban az emberek léte-sítik a legbonyolultabb és legtovább tartószociális kapcsolatokat, és mivel a társas élet-móddal járó adaptációs problémák különö-sen fontos szerepet játszottak õseink túlélé-sében és szaporodásában, pszichológiai algo-ritmusaink többsége interperszonális kapcso-latokra vonatkozik (Buss, 2001). Ezek listájaaz evolúciós pszichológusok felsorolásábankiváltképp hosszú: koalíció- és csoportkép-zõdés, társas csere, anya-gyerek kötõdés,emberi nyelv, párválasztási preferenciák,gondolkodási mûveletek, férfi és nõi szexu-ális stratégiák, perceptuális szûrõk, pszicho-patológia és mentális rendellenességek,kockázatvállalás, emocionalitás, agresszió,nem-verbális kommunikáció, szexuális meg-bízhatóság és apaság, xenofóbia – hosszanfolytathatnánk a sort.

Az evolúciós pszichológusok szerint aveleszületett viselkedési programok és tanu-lási szabályok sokkal mélyebben és erõtel-jesebben befolyásolják az emberi viselke-dést, mint azt a hagyományos felfogás hirdeti.A gének feladata az, hogy irányítsák az ideg-rendszer fejlõdését, aminek következtébenaz agyat olyan pszichológiai modulokkal –érzékszervi szûrõkkel, tanulási szabályokkal,kognitív térképekkel – látják el, amelyek akülsõ tapasztalatokat egy evolúciós logikaalapján szervezik és dolgozzák fel. Ebben azértelemben a darwini algoritmusok olyaninformáció-feldolgozó mechanizmusok,amelyek kauzálisan befolyásolják a gyerme-ki fejlõdés lehetséges pályáit, a nemi szere-pek kifejlõdését és a társas kapcsolatok for-máit – hogy csak néhány példát említsünk(Bereczkei, 1998; Crawford és Krebs, 1998).

Az új környezetAz evolúciós pszichológia eddig ismertetettalapelveibõl következik, hogy jóllehet pszi-chés képességeink a hominida õsök környe-

15

zetéhez való alkalmazkodás során jötteklétre, a mai, megváltozott környezetben isezek adják viselkedésünk kereteit. Történel-münk több mint 99 százalékát mint vadászó-gyûjtögetõk éltük le, és csupán a fennmaradó1 százalék idõtartományban kezdtünk el egyteljesen más életformát (Foley, 1995). Ez azéletforma mintegy 10-15 ezer évvel ezelõtt,a neolitikus forradalommal vette kezdetét,amely a letelepülés és a gazdasági termeléstömeges megjelenésével, nemkülönben afertilitási és a mortalitási ráták lényegi meg-változásával jártak. Ezzel együtt az emberikörnyezet számos aspektusa – népsûrûség,táplálkozás, szociális struktúrák – gyökeresenátalakult, miközben az emberiség genetikaiállományában nem történt lényegi változásaz azóta eltelt idõ alatt. Ezért nincs okunkelvárni, hogy a valamikor adaptívnak bizo-nyult viselkedések ma is minden esetbenadaptívak legyenek.

Viselkedési késztetéseink ennélfogvagyakran elválnak reproduktív következmé-nyeiktõl, ez az egyik fõ oka annak, hogy sok-szor diszkrepanciák és feszültségek támad-nak az egyének pszichológiai öröksége és atársadalom elvárásai között. Nagyjából válto-zatlan biológiai természetünk és állandóanváltozó kulturális feltételeink összeütközéseolykor drámai hatással jár ránk nézve (Be-reczkei, 1998; Csányi, 1999; Nicholson,1997). Freudnak (1982) talán igaza volt ab-ban, hogy a modern kultúra rossz közérzeteés számos nyomorúsága – bûnözés, mentálisbetegségek, gyerekbántalmazás stb. – abbólered, hogy a szuperego tartalmai egyolda-lúan elnyomják ösztöneinket.

Az evolúciós pszichológia ellenõrizhetõtudományos magyarázatokat kínál ezekre azellentétekre és repressziókra. Így például amentális rendellenességeket és pszichopato-lógiákat számos esetben úgy fogja fel, hogyazok olyan evolúciós stratégiákban gyöke-reznek, amelyek a múltban eredetileg növel-ték õseink túlélési és szaporodási képessé-

gét. Ezek a stratégiák olyan komplex adaptívrendszerek részei, amelyek „normális” visel-kedési stílusokat írnak elõ, de átlépve egybizonyos küszöbértéket kóros kifejezõdé-sekhez vezetnek (Nesse és Williams, 1995;Gilbert, 1998). A depresszió számos formájapéldául azokból a behódoló (szubmisszív)magatartáselemekbõl nõtt ki, amelyek ere-deti funkciójuk szerint megelõzik a nyílt har-cokat, és elõsegítik a mindenki számára elõ-nyös közösségi hierarchia fennmaradását. Adepresszió valószínûleg ennek a magatartás-nak egyfajta túlméretezésébõl, hipertrófiá-jából fakad. A depresszió egy másik lehetsé-ges adaptív gyökere a reproduktív sikerte-lenségre adott válasz. A rendelkezésre állóadatok szerint a menstruáció, a terhességmegszakadása, a férj korai halála vagy a me-nopauza gyakran jár együtt a depressziósúlyosabb tüneteivel, különösen a 30 évfeletti gyermektelen nõk esetében (Suarezés Gallup, 1985). Lehetséges ugyanakkor,hogy a depresszió nem csupán egy valami-kor adaptív késztetés patologikus szélsõérté-ke, hanem maga is betölt bizonyos adaptívfunkciókat, amennyiben a rá jellemzõ tünet-együttes arra hangolja a beteg környezeté-nek tagjait – mindenekelõtt a rokonokat ésbarátokat – hogy fokozott segítséget nyújt-sanak a rászorulónak.

Kritikai megjegyzésekAz evolúciós pszichológia az emberi viselke-dés tanulmányozásának egyik sokat ígérõparadigmája, amelynek integratív elméletimodelljeit a tapasztalati kutatás rendkívülgyorsan bõvülõ köre támasztja alá. Ugyanak-kor azt is látnunk kell, hogy ez a megközelítésés módszer számos problémát és nehézségetvon maga után. Ezeket feltétlenül meg kelloldani a jövõben ahhoz, hogy elkerüljük a„tradicionálisabb” tudományterületeken mû-ködõ pszichológusokkal való konfrontáció-kat, és emeljük e diszciplína tudományelmé-leti státusát a pszichológián belül.



16

Pszichológiai folyamatokés manifeszt viselkedésAz evolúciós pszichológusok szerint nem aviselkedés önmagában, hanem a viselkedésmögött álló adaptív algoritmusok tekinthe-tõk azoknak a primer evolúciós tényezõk-nek, amelyeket elemeznünk kell. Olykorazonban túlhangsúlyozzák ezeknek a me-chanizmusoknak a szerepét magyarázata-ikban. Ez azért jelenthet problémát, mert –mint kritikusaik rámutatnak – a tanulási sza-bályok és pszichológiai folyamatok csupána viselkedés elemei, így a fenotípusnak mind-össze bizonyos aspektusait képviselik (Al-exander, 1990; Turke, 1990). A természetesszelekció elsõdlegesen a viselkedési jelle-gekre irányul, nem pedig pszichológiai attitû-dökre vagy vágyakra. Azok a fenotípusostulajdonságok maradnak fenn, amelyekténylegesen hozzájárulnak a genetikai repro-dukcióhoz. Ebben a felfogásban a tanulási,perceptuális, és kognitív – egyszóval teháta proximatív – folyamatok olyan eszközök,amelyeknek az az alapvetõ funkciójuk, hogyközvetítsenek a szelekcióban nyertes génekés a viselkedési végtermék között. Ezért amentális programok mûködését nem lehetmegérteni a viselkedés tanulmányozása nél-kül. Sõt, csak a „végtermék” ismeretébentehetünk egyedi predikciókat a hozzávezetõfolyamatok sajátosságaira. Elõbb tanulmá-nyozni kell a viselkedés adaptív értékét, éscsak azután következtethetünk a viselkedéshátterében mûködõ pszichológiai mechaniz-musokra. A „tisztán” pszichológiai megkö-zelítéssel ebbõl a szempontból az a baj, hogykönnyen csúszik bele apriori elméleti kon-strukciók, esetleg spekulációk csapdájába.Az invariáns hajlamokkal és vágyakkal ope-ráló tudományos hipotéziseket nehéz empi-rikusan alátámasztani vagy cáfolni. A szülõigondoskodás attitûdje vagy készsége pél-dául manifesztálódhat egy „normális” kötõ-dési folyamatban vagy a szülõk és utódokközötti érdek-konfliktusokban, de extrém

körülmények között kifejezõdhet gyermek-bántalmazásban és elhanyagolásban is. Azevolúciós pszichológusoknak olykor keve-sebb spekulációt és elképzelt szituációt kel-lene alkotniuk, és több figyelmet kellene szen-telniük a mérhetõ viselkedési változókra.

A szülõi gondoskodás területén maradvaa különbözõ tulajdonságokkal rendelkezõgyerekek iránti eltérõ bánásmódot nem lehetkizárólag valamilyen pszichológiai hajlam-mal vagy attitûddel magyarázni. Az evolúció-biológia szerint a szülõk olyan pszichológiaiképességekre szelektálódtak, amelyek se-gítségével adaptív döntéseket hoznak azutódokra fordítható erõforrások mennyisé-gérõl és idõzítésérõl. Ezeket a döntéseketalapvetõen befolyásolja az utód ún. repro-duktív értéke, amely viszont lényegesen függa csecsemõk születéskori súlyától, érettségé-tõl és egészségi állapotától. Az anyai visel-kedési repertoárnak döntõ eleme az a trade-off stratégia, amely a jelenlegi utódra fordí-tandó szülõi gondoskodás szükségessége ésaz erõforrásoknak a kedvezõbb jövõbeli sza-porodáshoz nélkülözhetetlen megõrzéseközött mûködik (Chisholm, 1999).

Azt a hipotézist fogalmaztuk meg, hogya szülõk úgy követik hosszú távú reproduktívérdekeiket, hogy csökkentik az alacsonytestsúlyú és/vagy koraérett csecsemõkre irá-nyuló ráfordításokat, miközben megõrziktesti és anyagi erõforrásaik egy részét a ké-sõbb születendõ gyerek gondozására. Az emodellbõl származó predikciókat sikerültalátámasztanunk abban a kutatásban, amely590 elsõszülött gyerek széles módszertaniapparátuson alapuló vizsgálatát tûzte ki célul(Bereczkei, 2001; Bereczkei és mtsai, 2000).Kiderült, hogy az anyák rövidebb ideig szop-tatják a testi fejlõdésüket tekintve hátrányoshelyzetû csecsemõket, mint azokat, akik jobbmorbiditási és mortalitási kilátásokkal ren-delkeznek. Az elsõ és második gyerek szülé-se közötti idõintervallumot az elsõszülöttreproduktív értékéhez igazították: az ala-

17

csony testsúlyú illetve beteg gyereket köve-tõen hamarabb szülték második gyermekü-ket, mint abban az esetben, ha az elsõszülöttegészséges és normális testi fejlettségû volt.Ráadásul abban a csoportban, ahol az ala-csony születési testsúlyból és a koraérettség-bõl származó súlyos betegségek és halálo-zások az átlagosnál gyakrabban fordultak elõ,ez a stratégia nagyobb utódszámot ered-ményezett; az ilyen anyák fertilitási periódu-suk végére átlagosan csaknem két gyerek-kel többet szültek, mint a többiek. Más szóvala veszélyeztetett gyerekkel járó reproduktívkockázatot azzal kompenzálták, hogy na-gyobb számú csecsemõnek adtak életetgyors egymásutánban. Ez azért is figyelemre-méltó, mert miközben számos vizsgálat sze-rint az anyák gyakran arról számolnak be,hogy koraszülött csecsemõik iránt nagyobbszeretetet, sõt az átlagosnál nagyobb figyel-met tanúsítanak (Barratt és mtsai, 1996),viselkedésüknek úgy tûnik mégis lényegeskomponense az az evolúciós stratégia, amelyhosszú távú reproduktív érdekeik követésétdiktálja.

Terület-általános mechanizmusokAz evolúciós pszichológusok szerint az em-ber olyan terület-specifikus mechanizmu-sokkal rendelkezik, amelyek mindegyikeegy-egy speciális funkció ellátására képes.Ez a modul-koncepció egybevág a kognitívpszichológiának azzal a szemléletével,amely szakít az általános tanulási mechaniz-musok behaviorista felfogásával. Ugyanak-kor e koncepció „erõs változatát”, miszerintminden egyes viselkedési megnyilvánulásegy speciális algoritmus mûködésének azeredményeként jön létre, és hogy meghatá-rozott gének felelõsek bizonyos gondolko-dási és cselekvési akciókért, a tapasztalatitények nem látszanak igazolni. A kritikusok-nak valószínûleg igazuk van abban, hogy azemberi pszichikum mechanizmusainak leg-alábbis egy része generalizált mûködésû

(Mithen, 1996). Egyszerû példával élve, azemberek olyan képességekre szelektálód-tak, amelyek segítenek elkerülni a nehéz,gyorsan mozgó tárgyakat, függetlenül attól,hogy ezek történetesen jégkorszaki orrszar-vúk vagy teherautók (Turke, 1990).

A generalizált képességek különösenfontosak a társas élet irányításában. Õseink-nek sok olyan adaptációs problémát kellettmegoldaniuk, amelyek a rokonokkal, cso-porttagokkal, potenciális párokkal, idege-nekkel kapcsolatban vetõdtek fel. A csopor-télet komplex és állandóan változó hatásaiközött megfelelõ döntéseket kellett hozni,és ezek a lehetséges következmények szé-les tartományát vonták maguk után. A szociá-lis élet ilyenfajta sokfélesége és fluiditásaolyan problémamegoldó technikák szelek-cióját részesítette elõnyben, amelyek nemannyira a speciális válaszok, mint inkább adöntések és az intelligens modellek általánosheurisztikái köré szervezõdtek (Mithen,1996). Az evolúciós pszichológusoknak per-sze igazuk van abban, hogy a pszichológiaiadaptációk egy része specifikus és kontex-tus-függõ, de az emberi pszichikum képesarra is, hogy rugalmas, ún. kondicionális stra-tégiákat mûködtessen, amelyek állandóana pillanatról-pillanatra alakuló követelmé-nyekhez illeszkedve hozzák létre az optimá-lis viselkedési válaszokat. Valószínû, hogy azemberi viselkedés szabályozásában mind aterület-specifikus, mind a terület-általánosstratégiák részt vesznek. Empirikus kérdés,hogy mikor, milyen feltételek között melyikválik döntõvé.

Adaptív viselkedés a moderntársadalombanMint láttuk, az evolúciós pszichológusokegyik központi tétele, hogy miután a Homosapiens a Pleisztocént uraló környezeti viszo-nyokhoz alkalmazkodott, nincs okunkelvárni, hogy viselkedésünk a modern, iparitársadalmakban is befolyásolja a genetikai



18

rátermettséget. Ez az alapvetõen helyes érvazonban gyakran vezet ahhoz a tévhithez,hogy mivel a mi társadalmi környezetünkgyökeresen eltérõ ahhoz képest, amelybenaz ember kialakult, az új típusú életforma ésintézményrendszer egyenesen kizárja aviselkedési adaptációk lehetõségét a maikörnyezetben (Symons, 1989). Ez azonbantúlságosan elhamarkodott következtetés. Azõsi problémák közül sok a modern társadal-makban élõ emberek számára is kihívástjelent. „Azt hiszem, hogy azért vonzódunk aszappanoperákhoz, mert õseink generációkezrei során hasonló körülményekkel szem-besültek rokonaik és barátaik kis csoportjai-ban, ahol semmi sem volt fontosabb, mint atapasztalat és ügyesség az emberek és ese-mények manipulálásában, és az ilyen szak-értelem abból származott, hogy másokatmegfigyeltünk és közvetlenül részt vettünka mindennapi eseményekben” (Alexander,1990, 264).

Egy vizsgálat azt tárta fel például, hogy amagyar férfiak általában a fiatalabb nõketpreferálják és választják házastársul, míg anõk elsõsorban olyan férfiakhoz mennek férj-hez, akik magasabb iskolai végzettséggel ésszocioökonómiai státusszal rendelkeznek(Bereczkei és Csanaky, 1996b; Vörös ésmtsai, 2001). Kutatásunk azonban azt is ki-mutatta, hogy az ilyen házasságok stabilab-bak a többinél, a házaspárok tovább marad-nak együtt és érzelmi kötelékeik szorosab-bak. Ráadásul a párválasztásnak ezek amintázatai adaptívnak bizonyultak evolúciósértelemben: azok a nõk, akik magasabb stá-tusú férfiakkal, és azok a férfiak, akik fiatalabbnõkkel házasodtak össze, több túlélõ gyerek-kel rendelkeztek korcsoportjukban, mintazok, akik ellentétes stratégiát követtek apárválasztás során. Jóllehet néhány korábbivizsgálat összefüggést tárt fel a hipergámia(felfelé házasodás) és a termékenység kö-zött, ezeket a kutatásokat kivétel nélkül tradi-cionális társadalmakban végezték. Sokan

feltételezték, hogy a modern társadalmak-ban végbemenõ mély gazdasági és politikaiváltozások – a nõi munka tömegessé válása,fogamzásgátlás, politikai emancipáció stb. –alapvetõen megváltoztatják a párválasztásreproduktív kimenetelét. Hogy mégsem eztörtént, annak talán az az oka, hogy szociáliskörnyezetünk, ezen belül a társas együttélé-sek és kapcsolatok bizonyos elemei alap-vetõen változatlanok maradtak az emberitörténelem során. Ez elsõ pillantásra meglepõfeltételezés, különösen ha a technikai fejlõ-dés szédítõ iramára gondolunk. A kultúrközivizsgálatok azonban arra mutatnak, hogy apárkapcsolat primer formái, a családi struk-túra elemi tulajdonságai és összefüggéseinagyon hosszú ideig nem változtak lényege-sen (Pollock, 1983). A férj és a feleség (vagyfeleségek) kapcsolata, a családban uralkodógazdasági és érzelmi kötelékek, a kölcsönöskötelességek és elvárások rendszere, azutódgondozás folyamata, az anya és gyer-meke közötti kötõdési mechanizmusok stb.– mind olyan jellegek, amelyek univerzális-nak tekinthetõk az emberi faj történetében.Funkciójuk, szerkezetük és lényegi tartal-muk meglehetõsen állandónak bizonyult,még ha kifejezõdési formáik változtak iskultúráról kultúrára. Lehetséges, hogy ebbena viszonylag állandó mikrostruktúrában – amakrostruktúra, tehát a társadalom gazdaságiés politikai szerkezeteinek változásai és kü-lönbségei ellenére – a genetikailag elõírt pár-választási preferenciák stabil és sikeres házas-ságot eredményeznek, amely egyúttal na-gyobb utódszámban is manifesztálódik (Be-reczkei és Csanaky, 1996b). Eszerint apszichológiai preferenciák és a szaporodásközötti kapcsolatot az adaptív viselkedésimintákra épülõ házasságok megnövekedettstabilitása és jobb minõsége hozza létre,amely kedvezõbb körülményeket teremt agyerekneveléshez.

19

A csoportszelekciós elméletek kihívásaiA 70-es évekre az evolúciós biológusok dön-tõ többsége szakított a csoportszelekció ko-rábbi elméletével, amely azt állította, hogyaz egyének azért szelektálódtak bizonyosviselkedési hajlamokra, mert azok elõnyö-sek a csoport számára. Mind az elméleti-matematikai kalkulációk, mind a tapasztalatibizonyítékok azt mutatták, hogy a szelekcióelsõdlegesen individuális szinten folyik, és aviselkedés az egyéneknek abból az érdeké-bõl fakad, hogy növeljék genetikai rátermett-ségüket. A modern evolúciós gondolkodásazt tartja, hogy a csoport és annak tulajdon-ságai az egyéni akciók együttesébõl szerve-zõdnek, és nem fordítva.

Ez az álláspont fogalmazódik meg az em-beri viselkedés magyarázatában is, noha acsoportos szintû kiválogatódást az emberievolúció területén többen is fontos hatóté-nyezõnek tartják (Boehm, 1996; Csányi1989, 1999). Sõt, a csoportszelekciós magya-rázatok egyre erõteljesebb hangsúlyt kap-nak az emberi viselkedés evolúciós magya-rázataiban. Világos, hogy számos kulturálisjelenséget egyszerûen lehetetlen a génsze-lekcionista magyarázatok segítségével meg-érteni. Az idegenek, sõt más fajok iránti önzet-len segítséget, az önfeláldozásra való általá-nos emberi hajlamot vagy a helyi kulturálisnormák iránti konformitás képességét mamár sokan úgy tekintik, mint az egyéni rá-termettség növelésének ellenpéldáit. Miköz-ben azonban a csoportszelekciós modellekelméleti plauzibilitása és magyarázó erejekétségbevonhatatlan, e téren mindeddig vi-szonylag kevés tapasztalati vizsgálat történt.Mégis, e magyarázatok sürgetõen vetik felaz alternatív megközelítések igényét, azthogy a génszelekcionista megközelítéseketújragondoljuk és idõnként átértékeljük. Azutódok neme szerinti szülõi részrehajlás indi-viduális-genetikai szinten történõ magyará-zatai (Trivers-Willard hipotézis) mellett szük-ség van annak a kérdésnek a megválaszolá-

sára is, hogy egy közösségben uralkodó lány-vagy fiú-preferencia miként van alávetve acsoport kollektív szabályozásának.

KövetkeztetésekRövid története ellenére az evolúciós pszi-chológia komoly teljesítményeket ért el azemberi viselkedés magyarázatában, elsõsor-ban olyan területeken, amelyek más elmé-letkörök által nehezen megközelíthetõk ésértelmezhetõk. A „hagyományosabb” tárgy-körökben dolgozó pszichológusoknak többfigyelmet kell szentelniük az evolúcióel-méletre és annak mûvelõire. Az evolúcióspszichológia segíthet abban, hogy széle-sebbre tárják az emberi viselkedésért felelõsokok és alapelvek készletét, és új területekrealkalmazzák õket. E felfogás kvantitatív pre-dikciókat és tesztelhetõ magyarázatokat nyújtaz emberi társas viselkedés olyan komplexformáira, mint például a rokoni kapcsolatok,a gyerekgondozás, a manipuláció. Átfogó ésmeglepõen koherens konceptuális sémájasegítségével széles és variábilis tartományáttudja lefedni a tanulmányozandó jelenségek-nek, amelyek korábban a pszichológia kü-lönálló és elszigetelt ágazataihoz tartoztak.

Az ember a szervezõdés különbözõ szint-jein különbözõ magyarázatokat igényel, ésezeknek a magyarázatoknak kompatibi-liseknek kell lenniük. Esetünkben ez azt je-lenti, hogy az egyes pszichológiai tárgykö-röknek ellentmondás nélkül kell kapcsolód-niuk az evolúciós elmélettel, anélkül hogyvisszavezethetõek lennének rá. Az evolúcióspszichológia azt hirdeti, hogy evolúciós múl-tunk tanulmányozása segít bennünket ab-ban, hogy jobban megértsük mentális kapa-citásainkat, és tisztában legyünk viselkedésiadottságainkkal és azok korlátaival. Ez adarwinizmus üzenete a pszichológia számá-ra: az emberi természet evolúciójának elem-zése és a viselkedés adaptív mechanizmusai-nak magyarázata döntõ lépés ahhoz, hogyteljesebb képet alkossunk önmagunkról.



20

EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIA:ÚJ SZINTÉZIS (?)

Nemes László – Molnár PéterPhD diák, DE,

[email protected]átus, tszv. e. tanár, DE Orvos– ésEgészségtudományi Intézet igazgatóhelyettese,[email protected]

[A] pszichológia alapjai kizárólagevolúciós keretek között nyernek értelmet.

(Panksepp és Panksepp, 2000)

A huszadik század utolsó évtizedei a darwinielmélet soha korábban nem tapasztalt meg-erõsödését hozták, ami a közvetlen biológiaivonatkozásokon túlmenõen a viselkedéstu-dományok különbözõ ágain belül, valaminta pszichológia, az orvostudomány, a filozófiavagy akár a közgazdaságtudomány, az iro-dalomelmélet és az építészet területén is szá-mottevõ hatást produkál. Darwin álma, mi-szerint az általa megfogalmazott evolúcióselmélet egyszer majd alkalmas lesz arra,hogy az ember eredetének, illetve az állatiés emberi viselkedésnek és mentális/kogni-tív folyamatoknak a magyarázatához átfogószemléleti keretet biztosítson, napjainkrakézzelfogható közelségbe került a beteljesü-léséhez. Az új darwinista törekvések sorábatartozik az evolúciós pszichológia is.

Az evolúciós pszichológia olyan tudo-mányterület, amely rendkívül vonzó kilátá-sokkal kecsegtet az emberi elme tudomá-nyos kutatásával kapcsolatban. Másrészt azevolúciós pszichológia csak akkor lehet ké-pes arra, hogy a pszichológiai kutatásokszemléletében szubsztantív változásokathozzon, ha sokkal nyitottabbá válik az emberiés állati mentális folyamatok más irányúmegközelítéseivel szemben, és bõvíti per-spektíváját és alkalmazási körét. Az evolúcióspszichológiáról kialakított koncepciónk kri-tikusan viszonyul a fõáram néhány központi

nézetéhez. Ugyanakkor olyan pozitív alter-natívát javasolunk az evolúciós pszicholó-gusok számára, amely kutatási területüketvonzóbbá teheti azoknak a kollégáiknakszemében, akik – bár egyébként az evolú-ciós elmélet híveiként közelítenek az agy/elme mûködéséhez –, elhatárolják magukataz evolúciós pszichológiától.

Az evolúciós pszichológia filozófiájaA filozófia kétféleképpen viszonyulhat atárgyául választott tudományhoz: egyrésztreflektálhat annak fogalmi, módszertani, tör-téneti, társadalmi vagy egyéb aspektusaira,másrészt effektív szerepet játszhat a tudo-mányos kutatásokban a fogalmi, metodoló-giai vagy más apparátusok finomítása révén(Nemes, 2000). Az evolúciós pszichológiafilozófiai vonatkozásaiban is megmutatkozikez a kettõsség.

A filozófiai elemzés során mindenekelõttazt kell leszögeznünk, hogy az evolúcióspszichológia pszichológia. Hogyan viszo-nyul a pszichológia (a mentális szintû leírás)az idegtudományhoz (az elme fizikai realizá-ciójának leírásához)? Redukálható-e a pszi-chológia a neuronális szintû leírásokra? Apszichológia autonómiája melletti legerõsebbérvet a pszichológiai (mentális) leírás imple-mentáció-függetlenségének tétele jelenti,amely a hatvanas-hetvenes évektõl kezdvemind a mai napig az elmefilozófusok jelentõsrésze által elfogadott alapelv. A mentális je-lenségek implementáció-függetlensége aztjelenti, hogy meghatározásukhoz nem szük-

21

Nemes – Molnár • Evolúciós pszichológia: új szintézis?

séges figyelembe vennünk azt a fizikai álla-potot, amelyben az egyes mentális állapotokténylegesen megjelennek. Egy mentális álla-pot (pl. egy vélekedés) több fizikai realizá-cióban is megjelenhet. Eszerint mindentovábbi nélkül mondhatjuk azt, hogy egyember, egy madár, egy marslakó vagy egyszámítógép ugyanabban a mentális állapot-ban van (pl. azt hiszi, hogy a Föld banán ala-kú), annak ellenére, hogy esetükben más-más fizikai/kémiai formában jelenik meg aszóban forgó mentális állapot. Ez annyibanlehetséges, amennyiben a mentális állapoto-kat nem a fizikai realizációjukhoz viszonyítvahatározzuk meg (individuáljuk), hanem máseljárás révén, amelyre a legadekvátabb meg-oldásként a funkcionális azonosítás adódik.

A funkcionalizmusnak nevezett elmefilo-zófiai koncepció az elmefilozófiának arra azalapvetõ kérdésére, hogy léteznek-e egyál-talán belsõ mentális folyamatok, kutathatók-e tudományosan és milyen eljárások általragadhatók meg, azt a választ adja, hogy igen,léteznek mentális állapotok, ezek tudomá-nyosan kutathatók, azonosításuk pedig a vi-selkedési kimenetben (a bemenetek mel-lett) játszott funkcionális szerepük révénlehetséges. Az empirikusan megfigyelhetõbemenetek és kimenetek közé posztulál-hatunk empirikusan közvetlenül nem meg-figyelhetõ mentális állapotokat, folyamato-kat vagy mechanizmusokat. A mentális álla-potok így funkcionálisan meghatározottjelenségek lesznek, melyek implementáció-függetlenek a fizikai realizációjukhoz képest.(A funkcionalista elmefilozófia jól olvashatóösszefoglalását nyújtja Nánay, 2000). A funk-cionális leírások implementáció-független-ségük révén autonóm leírási szintet biztosí-tanak. Az implementáció-függetlenségnekez a felfogása átfogó képet nyújt az egyestudományágak egymáshoz való viszonyárólis (Fodor, 1974; Keeley, 2000b). A biológiapéldául implementáció-független a kémiá-hoz képest, mivel más bolygókon más anya-

gi alapokon is létrejöhet(ett) élet, továbbá amesterséges élet lehetõségét is egyre komo-lyabban kell fontolóra vennünk. A pszicholó-giai jelenségek pedig implementáció-füg-getlenek a biológiához képest, hiszen eltérõidegrendszeri felépítésük ellenére több fajnális azonosíthatunk azonos funkcionális men-tális állapotot. Az implementáció-független-ség keretében felépíthetõ egy komplex tu-dománykoncepció, ahol az egyes leírásiszintek (diszciplínák) nem redukálhatókegymásra, noha nem is teljesen függetlenek.Abból, hogy az élet vagy az elme implemen-táció-független a fizikai realizációhoz képest,természetesen nem következik, hogy ezeka jelenségek valamiféle önálló szubsztanciátalkotnának a fizikai valóságon túl.

Az evolúciós pszichológia teoretikusaiegyetértenek a pszichológia funkcionalistaés implementáció-függetlenséget sugallófelfogásával. A hatvanas évek funkcionalistaelmefilozófiájától azonban az evolúcióspszichológia jelentõsen eltér a funkcionalistameghatározás alapjának tekintetében. Aklasszikus felfogás a hangsúlyt - mint Hauge-land bemutatja (1996) - arra helyezte, hogymagának a megismerési szintnek az önálló-ságát bizonyítsa (l. még errõl Pléh, 1995). Azevolúciós pszichológia az elmét a természe-tes szelekció során kialakult számítógép-programnak tekinti. Következésképpen,amikor funkcionális leírásról, bizonyos men-tális mechanizmusok funkcionális azonosítá-sáról beszélnek, nem az aktuális bemenetekés kimenetek közé posztulált jelenségekregondolnak, hanem valami olyan alrendszer-re, amely a darwini evolúciós elmélet szerintalakult ki, illetve maradt fenn. A biológiaifunkciók ezen evolucionista és történetimeghatározását az ún. etiológiai (vagy teleo-nomikus) funkcionalizmus elmélete bizto-sítja (Nemes, 2000). Az etiológiai funkcióknem valamely biológiai jelleg aktuális kime-neteire vonatkoznak, hanem arra az okságimechanizmusra, amellyel az adott jelleg


22

hozzájárult az evolúciós távlatú fennmaradás-hoz. Azt a tulajdonságot, amely relevánsalapja lehet a funkció meghatározásánakMillikan (1989) nyomán tulajdonképpenifunkciónak nevezzük. A szív tulajdonkép-peni funkciója a vérkeringés biztosítása, ésnem pl. szívhangok produkálása, mivel ha aszív nem pumpált volna vért a szívvel ren-delkezõ õseinknél, akkor valószínûleg nemmaradt volna fenn, viszont ugyanez a szív-hangokról nem mondható el (egy némánmûködõ szív ugyanúgy megtette volna). Azevolúciós pszichológusok számára a mentálisfolyamatok vagy mechanizmusok funkcio-nális azonosításának alapja a természeteskörnyezethez való evolúciós alkalmazkodás.

Az evolúciós pszichológia-paradigmaDavid Buller (é.n.) különbséget tesz az evo-lúciós pszichológia, mint (néhány elõfelte-vésre koncentráló és bizonyos szerzõkhözköthetõ) paradigma, illetve az evolúcióspszichológia, mint (szélesebb értelembenvett) kutatási terület között. A következõk-ben röviden körvonalazzuk az evolúcióspszichológia, mint paradigma legfontosabbtéziseit.

1. Funkcionalizmus. Az evolúciós pszi-chológia a biológiai funkciók meghatározásáta már ismertetett etiológiai funkcionalizmusalapján gondolja el. Ez azt jelenti, hogy ami-kor egy jelleg biológiai funkcióját meg akar-juk állapítani, nem az aktuális bemenetekreés kimenetekre kell koncentrálnunk, hanema jelleg evolúciós múltjára és arra a környezet-re (az adaptáció evolúciós környezete),ahol és amikor a kérdéses funkció kifejthetteoksági hozzájárulását saját szelekciójához.Miután az evolúciós pszichológusok kuta-tásaikat szinte kizárólag a Homo sapienspszichológiai folyamataira és mechaniz-musaira irányítják, kézenfekvõnek tûnik,hogy a releváns idõszakot a Homo-nemzet-ség kialakulásának és fejlõdésének idõsza-kára helyezik, ami nagyjából a Pleiszto-

cénnak (kõkorszak) feleltethetõ meg. Azevolúciós pszichológusok megközelítései-ben fontos annak hangsúlyozása, hogy maifejünkben kõkorszaki elme lakozik, követ-kezésképpen az evolúciós és a mai környe-zet közötti diszkrepanciát mindig szem elõttkell tartanunk elmebeli mechanizmusaink(pszichológiai adaptációink) funkcionálisleírásakor (Cosmides és Tooby 2000a; Buss2000).

2. Adaptácionizmus. Az elméleti bioló-gia és a biológia filozófiája egyik legtöbbetvitatott kérdése az, hogy mennyire tekint-hetõ megbízható „tervezõnek” a természe-tes szelekció, azaz mennyiben fogadható elaz adaptácionizmus álláspontja (Nemes,2000). A természetes szelekció egyfajta kvá-zi-tervezõként jelenik meg, amely egy ro-busztus evolúciós racionalitás alapján alakítjaki a különbözõ életformák változatosságát.Az evolúciós pszichológia inherens módonelkötelezett az adaptácionizmus mellett.Számos biológus kritizálja is állítólagosantúlzásba vitt adaptácionizmusa miatt. Akritikák bizonyos esetekben jogosak. Ugyan-akkor nem szabad azt gondolnunk, hogy azevolúciós pszichológusok többsége egyetértegy naivan túlzásba vitt (panglossiánus)adaptácionizmussal (Neander 1999; Toobyés Cosmides 2000).

3. Modularizmus. A modularizmuslényege, hogy a különösen a behavioristapszichológia által kultivált terület-általános,tartalomfüggetlen és univerzális feldolgozóvagy tanulási folyamatok (asszociatív tanulás)helyett olyan kisebb, elkülönült mentális me-chanizmusok (modulok) halmazának tekintiaz elmét/agyat, ahol az egyes modulok vagypszichológiai adaptációk területspecifikusak,tartalomfüggõk és egymástól többé-kevés-bé elkülönülten mûködnek (Fodor, 1993,1996; Pléh, 2000). Az elme metaforája a svájcibicska vagy egy zsúfolt állatkert lesz (Cosmi-des és Tooby 2000b). A svájci bicska csavar-húzójával talán meg lehet kenni egy vajas

23

kenyeret, a fûrésszel talán ki lehet csavarniegy csavart, ezek azonban nem optimálismegoldások. A késpenge, a csavarhúzó, afûrész, a sörnyitó, a dugóhúzó stb. egymástólelkülönült, speciális feladatokra tervezett ésazokat megbízható módon ellátó egységek.Ugyanígy, elménk/agyunk (és ami azt illeti,testünk egésze) nem egyetlen általános,mindenféle jellegû kihívásoknak eleget tevõhomogén képzõdmény, hanem evolúciósmúltunk különbözõ stádiumai során kialakultspecifikus adaptációk összetett rendszere.A modularista elmefelfogás a kognitív tudo-mányban és az elmefilozófiában Chomskyés Fodor munkássága révén került a figye-lem fókuszába. Az evolúciós pszichológusokezt a tradíciót veszik át, jelentõs változtatá-sokkal. Míg Fodor (1983) csupán kis számúperiférikus bemeneti és kimeneti modul lé-tét ismeri el, addig az evolúciós pszichológia-paradigma több százezer, elménket min-denütt átható területspecifikus (pl. arcfelis-merésért, mentális-állapot-tulajdonításért,párválasztási preferenciákért, csalásdetek-tálásért, érzelmekért felelõs) pszichológiaiadaptációt feltételez (masszív modularitás-hipotézis), melyek között viszont (Fodorralellentétben) elismer bizonyos szintû átjárha-tóságot. Jóllehet nincs szükségszerû logikaiviszony a modularizmus és a veleszületett-ség között, az evolúciós pszichológusok amentális modulokat kézenfekvõ módonevolúciós produktumoknak tekintik, ame-lyek esetében genetikai tényezõk determi-nálják a megfelelõ mentális mûködés onto-genetikus kifejlõdését más, környezeti fak-torok mellett (Shettleworth, 2000).

4. Proximális és ultimális magyarázatokszintézise. A proximális és ultimális magyará-zatok között tett distinkció a Harvard nevesbiológusától, Ernst Mayrtól (1961) származik.A közvetlen vagy proximális magyarázatokegy adott viselkedési elem azon meghatá-rozó okairól adnak számot, melyek a viselke-dés megnyilvánulásáért valamely egyedben

az adott szituációban közvetlenül felelõsek.Az ultimális vagy végsõ magyarázatok szin-tén oksági magyarázatok, azonban nem azegyed szintjén keresik a viselkedési megnyil-vánulások megjelenéséhez releváns kauzálismechanizmusokat, hanem evolúciós ma-gyarázatot igyekeznek nyújtani: az adottviselkedési mintázat evolúciós funkciójátpróbálják meghatározni.

A hatvanas-hetvenes években kibonta-kozott biológiai szemléletû viselkedéstudo-mányi diszciplínák, mint a szociobiológiavagy a viselkedésökológia, elsõsorban ulti-mális magyarázatokat kerestek a vizsgáltjelenségekre. Az evolúciós pszichológiaezzel szemben a viselkedési megnyilvánulá-sok proximális okaiként szolgáló pszicho-lógiai mechanizmusok magyarázatából indulki, és aztán ezeknek a tényezõknek az ulti-mális magyarázatát kívánja nyújtani (Cosmi-des és Tooby, 1997). Sokan vélik úgy, hogyaz evolúciós pszichológia voltaképpen aszociobiológia egyszerû átkeresztelésekéntlétrejött tudományterület. Ezzel nem értünkegyet. Igaz ugyan, hogy az evolúciós pszi-chológia sok mindent vesz át a szociobioló-giától, a proximális és az ultimális magya-rázatok szintézise azonban határozottan újelemet képvisel. A proximális pszichológiaitényezõk elõtérbe állításával az evolúcióspszichológia képes levetkõzni a szociobio-lógia sokat kritizált következményeit – ígypéldául erõteljes genetikai determinizmusát,az individuális különbségek alulértékelését,valamint ezzel összefüggésben számos kel-lemetlen politikai és morális implikációt.

5. Inkluzív fitness-szemlélet. Az evolú-cióelméletben a huszadik század másodikfelében bekövetkezett, talán legnagyobbhatású szemléletbeli változást a szelekciószintjeinek és egységeinek – már Darwinnális felmerülõ – problémájára adott úgyneve-zett gén-nézõpontú megoldás jelentette(Nemes, 2000). A tavaly elhalálozott WilliamHamilton nevéhez kapcsolódó inkluzív fit-



24

ness elmélet, illetve G. C. Williams és R.Dawkins a csoportszelekciós hipotézisekellen megfogalmazott kritikái képezik a het-venes években jelentkezõ szociobiológia ésa kilencvenes évektõl részben ennek helyé-re lépõ evolúciós pszichológia evolúcióelmé-leti alapozását. A gén-nézõközpontú meg-közelítés szerint a szelekció egységei nem afajok, csoportok vagy egyedi organizmusok,hanem az egyes gének. A gén-nézõpontúvagy „önzõ gén” elmélet elegáns magyará-zatot nyújt az élõvilágban széles körbenmegfigyelhetõ altruista (önzetlen) viselke-dési módok különbözõ formáira. A látszólagaltruista megnyilvánulások valójában önzõstratégiák, melyek adott géneknek a populá-cióban való összesített genetikai reprezentá-cióját hivatottak biztosítani. A szociobiológiaaz altruista megnyilvánulások kétféle ma-gyarázati modelljét alakította ki: evolúciósanaz altruizmus akkor sikeres, ha rokonok kö-zött megy végbe, akik egymás génjeit bizo-nyos százalékban hordozzák (rokonszelek-ció), vagy ha az önzetlenség kölcsönös (re-ciprok altruizmus). Az evolúciós pszichológiaszintén elsõsorban társas viselkedési és azazokat elõidézõ pszichológiai jelenségekkelfoglalkozik, ebben a szociobiológiától örököltevolúcióbiológiai háttérre támaszkodik,amiért az evolúciós pszichológia-paradigmátpl. Caporeal (2001) „inkluzív fitness evolú-ciós pszichológiának” nevezi.

Az evolúciós magyarázatok szintjeiPaul E. Griffiths (1994) nyomán az evolúciósmagyarázatok négy szintjét különböztetjükmeg.

•Populációdinamikai szintGriffiths definíciója szerint: „[a] legabsztrak-tabb szinten egy jelleg evolúciója a populá-ciógenetika és az evolúciós játékelméletáltalánosításaival magyarázható. A ’populá-ciódinamikai’ szint lényege, hogy egy jellegleírható kizárólag relatív fitness funkciójavonatkozásában. Az általánosítások alkal-

mazhatók, tekintet nélkül arra, hogy csim-pánzok politikai stratégiáiról vagy bogarakélettörténeti stratégiáiról van szó. Az alterna-tívák relatív fitnessét és a kezdeti gyakori-ságokat megadva a gyakoriságok bármennyigenerációt követõen kiszámíthatók.” Apopulációdinamikai szint formális leírása egyadott jelleg evolúciós sikerének vagy sikerte-lenségének, az ilyen szintû leírásoknál sem-mit sem kell tudnunk a környezeti feltételek-rõl, az adott faj filogenezisérõl vagy aviselkedésért felelõs promixális mechaniz-musokról.

•Funkcionális/ökológiai/adaptívleírási szint

Ismét Griffiths meghatározása: „Egy általánosökológiai elméletben a jellegek adaptív sze-repük szerint kerülnek osztályozásra. Az ilyenökológiai magyarázatok kevésbé absztrak-tak, mint a populációgenetika modelljei, ámtovábbra is messze vannak bármely megha-tározott faj történetétõl. Szándékuk szerintegy bizonyos típusú adaptív problémávalszembesülõ bármely leszármazási ágból szár-mazó bármely szervezetre egyaránt vonat-koznak.” Például egy sas vagy egy oroszlánosztályozható ugyanabba az ökológiai sze-repbe (szárazföldi csúcsragadozó), illetve asas csõre vagy az oroszlán fogai ugyanabbaa funkcionális szerepbe (a préda megragadá-sára és szétmarcangolására alkalmas testrész),annak ellenére, hogy filogenetikai kapcsolatnincs köztük, és anyagi realizációjuk is eltérõ.Az evolúciósan kialakult struktúra (pl. szerv,mentális modul) ismeretében meghatároz-hatjuk annak evolúciós funkcióját, egyfajtatervvisszafejtés révén. Az evolúciós pszicho-lógia magyarázatai ehhez a leírási szintheztartoznak.

• Természettörténeti (kladisztikus) szintBár az oroszlánok és sasok ökológiai szere-püket illetõen klasszifikálhatók hasonlókép-pen, kialakulásuk története természeteseneltérõ, és ennek leírása egy önálló evolúciósszint bevonását igényli. Az egyes fajok

25

konkrét fejlõdési menete egyedi történetetalkot, ami funkcionális általánosítások formá-jában nem írható le. A biológia filozófusainaktöbbsége ma elfogadja azt az elméletet, mi-szerint a fajok tér-idõbeli korlátokkal rendel-kezõ egyszeri individuális entitások, nempedig esszenciális tulajdonságaikat illetõenhasonló egyedek osztályai (természeti faj-ták) – ez a nézet Hull és Ghiselin munkásságarévén nyert általános elfogadottságot (Ne-mes, 2000). E koncepció a történeti leíráso-kat a biológia kikerülhetetlenül fontos ele-meivé tette.

•(Neuro)anatómiai/fiziológiai szintA legalacsonyabb evolúciós leírási szint azegyes jellegek struktúráinak és mûködésé-nek konkrét leírásával foglalkozik. Talánmeglepõ lehet, hogy ezt a szintet is evolú-ciósnak tekintjük. Griffiths a következõkép-pen indokolja ezt: „[Az anatómiai és fizioló-giai] tudományok a jellegek aktuális fizikaiképességeit írják le. Mindazonáltal evolúcióstudományok, mivel különbséget tesznekegy adott dolog azon képességei között,amelyek az evolúció termékei, és azok kö-zött, amelyek szándékolatlan mellékter-mékek.”

Heurisztikák és korlátok

Van-e mód arra, hogy elkerüljük apuszta történetmesélés csapdáját az

emberi megismerés evolúciósmagyarázatának keresése közben?

(Huber, 2000)

A populációdinamikai szint fontos hátterétnyújtja bármely evolúciós indíttatású magya-rázatnak. Mint említettük, az evolúciós pszi-chológiai-paradigma meglehetõsen határo-zottan elkötelezõdött az inkluzív fitness,illetve a gén-nézõpontú teória mellett. Aztgondoljuk, hogy az evolúciós pszichológiasikerét feleslegesen kockáztatjuk partikuláriselkötelezõdések miatt. Számos teoretikus

éppen azért zárkózik el az evolúciós pszi-chológiai megközelítések elõl, mert szûknekérzi azt az evolúcióbiológiai keretet, amelybeez a tudományterület kényszeríti magát. Azutóbbi években újra felmerült több olyanlehetõség is, ahol csoportszelekciós magya-rázatok alkalmazása plauzibilisnek tûnik(Nemes, 2000), a genetikai determinizmus-sal szembeni alternatívaként pedig egyrenépszerûbbek lesznek a koevolúciós vagya fejlõdési rendszerekre vonatkozó elméle-tek (Caporeal, 2001; Stotz és Griffiths, 2001).Csoportszelekciós, koevolúciós vagy máselméletek éppúgy alkalmasak lehetnekegy átfogó evolúciós diszciplína kialakítására,mint az önzõ gén elmélet. Ténylegesen már-is sok evolúciós pszichológus alkalmazza azelméleti biológia vagy a biológia filozófiájaújabb koncepcióit.

Az evolúciós pszichológia és atermészettörténeti szint

Ideálisan a funkcionális/ökológiai/adaptívevolúciós leírási szint alkalmas lehet arra,hogy funkcionálisan azonosítson adaptívjellegeket. Az evolúciós pszichológia elvialapvetése szerint pszichológiai mechaniz-musainkat a természetes szelekció figye-lembevételével képesek lehetünk nemtriviális szinten meghatározni, aminek elõ-feltétele természetesen a határozott adaptá-cionizmus elfogadása. Arról van szó, hogyha megadjuk azokat a környezeti tényezõ-ket, melyek között egy faj evolúciós fejlõdé-sének megelõzõ stádiumaiban élt, akkor eb-bõl az adaptácionista logika felhasználásávalkövetkeztethetünk arra, hogy most mikéntépül fel elméje. Ha tehát tudjuk, hogy õseinkmilyen (fizikai és társadalmi) környezeti kihí-vásokkal néztek szembe, mondjuk a Pleisz-tocén idején, abból kikövetkeztethetõ, hogyjelenlegi agyunk egyik fontos funkciója leszmondjuk egy megbízható csalásdetektor. Azevolúciós pszichológia szerint az ökológiaifeltételekbõl az adaptációs logika segítsé-



26

gével mentális moduljaink funkcionálisanazonosíthatók (paradox módon egyfajtautólagos elõrejelzés formájában). Így van ezakkor is, ha az evolúciós pszichológusoktöbbnyire más módszertani eljárásokat kö-vetnek. Leda Cosmides (1989) csalásdetek-torral kapcsolatos híres kísérlete (Wason-teszt) és arra építõ evolúciós hipotézise való-jában egyszerû tervvisszafejtés: elõször meg-ismerjük az adott jelenséget, majd utólagadunk hozzá egy evolúciós magyarázatot.Cosmides az evolúciós elmélet nélkül is azo-nosítani tudta volna a csalásdetektort, egy-szerûen oksági szerep funkcióinak figyelem-bevételével. Az evolúciós funkciók utólagosmeghatározása csupán kiegészítõ és másod-lagos jelentõségû, ami filozófiai szinten ke-vésbé fundamentális vállalkozás, mint apszichológiai adaptációk közvetlen evolú-ciós azonosítása. Ehhez az az elõfeltevésszükséges, hogy hasonló ökológiai környe-zetben hasonló (funkcionálisan ekvivalens)adaptációk kialakulására számíthatunk.Ennek feltétele olyan szigorú ökológiai általá-nosítások vagy törvények léte, melyek alkal-masak lehetnek arra, hogy megbízható pon-tossággal tegyünk ilyen következtetéseket.De vajon vannak-e ilyen követelmények-nek eleget tevõ ökológiai elméleteink?

Az ökológiai általánosítások lehetõségemellett szóló legfõbb érv az analóg biológiaijellegeknek az élõvilág széles körében meg-figyelhetõ megjelenése. A különbözõ, víz-ben élõ gerinces fajok a vízben való elõreha-ladáshoz pl. szembetûnõen hasonló megol-dásokat fejlesztettek ki: a halak, valamint abálnák, delfinek úszói, a békák, fókák lábai,a pingvinek szárnyai vagy a hódok farkamind kitûnõen alkalmas a vízben való elõre-haladásra, és morfológiailag is meglehetõsenhasonlók: valamennyi azon az elven mûkö-dik, hogy a specializálódott testrész ellapo-sodásával létrejött egy olyan felület, amelylehetõvé teszi, hogy az állat a sûrûbb közeg-ben gyorsan tudjon mozogni. Mindebbõl

látszólag könnyedén levonhatnánk azt akövetkeztetést, hogy itt egy szilárd ökológiaitörvénnyel van dolgunk: adott egy faj, adottaz ökológiai környezet (víz), adott az ökoló-giai környezet kihívása (egy vízben valógyors elõrehaladásra alkalmas testrész igé-nye), az eredmény pedig megbízhatóan elõ-re jelezhetõ. Az ilyen típusú funkcionálismeghatározások függetlenek a fajok kladisz-tikus besorolásától vagy természettörté-netétõl. A bálnák és a halak úszói vagy a fókáklábai analóg és nem homológ tulajdonságok.A funkcionális/ökológiai/adaptációs leírásiszint implementáció-független a természet-történeti szinthez képest (Hull 1987; Griffiths1994).

Az evolúciós pszichológia elsõdleges cél-ja bizonyos pszichológiai mechanizmusokfunkcionális azonosítása, függetlenül azoktermészettörténetétõl. A vizuális információszerzésére alkalmas szemek éppúgy meg-határozhatók kladisztikai vizsgálódások nél-kül, mint pl. bizonyos reproduktív stratégiákvagy érzelmi reakciók. Ez azt implikálja, hogya filogenetikai összehasonlítások nem tartoz-nak az evolúciós pszichológia leírási szintjé-hez. Meg kell néznünk azonban azt is, hogyfilogenetikai szempontok bevonása nélkülkivitelezhetõ-e a gyakorlatban az evolúcióspszichológia programja. Ahhoz, hogy a funk-cionális/ökológiai/adaptív klasszifikációk ésazonosítások rendszere realisztikusan mû-ködjön, az szükséges, hogy rendelkezzünkolyan fejlett ökológiával, amely képes olyanáltalánosításokkal szolgálni, amely a termé-szettörténettõl és a kladisztikus besorolá-soktól függetlenül biztosít nem triviális funk-cionális meghatározásokat. Állnak-e rendel-kezésünkre effajta univerzális ökológiaiáltalánosítások vagy törvények?

Az evolúciós pszichológusok tevékeny-ségét gyakran vádolják azzal, hogy az nemegyéb, mint igazolhatatlan hipotézisek kreá-lása, egyfajta parttalan történetmesélés. Avád gyakran jogos. A nehézség, amivel az

27

evolúciós pszichológiának szembe kell néz-nie, kettõs. Nem állnak rendelkezésre a meg-felelõ adatok. A múltbeli ökológiai környeze-tet nem minden esetben ismerjük kellõalapossággal. Ilyen esetekben a kladisztikusösszehasonlítások bevonása hasznos segítsé-gül szolgálhat. Griffiths (1996) egy egyszerûpéldával illusztrálja ezt az esetet. Egy bizo-nyos északi madárfaj tagjai télen a zord kör-nyezetbõl trópusi területre költöznek. A ván-dorló viselkedésnek két funkció tulajdonít-ható. Az egyik leírás szerint a madár télendélre vonul a hideg elõl, a másik leírás szerinta madár nyáron északra vonul megfelelõbbéletkörülmények keresésére. Melyik a he-lyes magyarázat? Mivel nem ismerjük a ma-dár múltját, nem tudhatjuk, hogy eredetileghol élt, és így képtelenek vagyunk döntenia két, egyaránt plauzibilisnek látszó adaptívszcenárió között. A biológusok ebben az eset-ben hajlottak a megszokottabb magyarázatelfogadására, tehát hogy a madár vándorlá-sának funkciója a melegebb vidékre költözésa téli hideg elõl. Filogenetikai összehason-lítások azonban kimutatták, hogy a madárközeli rokonai trópusi vidékeken élnek, amia második magyarázatot valószínûsíti, teháthogy a vándorlás eredeti funkciója a kedve-zõbb északi élettér felkeresése volt a költésiidõszakra. Ebben és a hasonló esetekben afilogenetikai szempontok bevonása pótoljaa szükséges információk hiányát. A termé-szettörténeti szint korlátként segítette azalternatív hipotézisek közötti döntést.

Hiányoznak a szükséges ökológiai elmé-leteink (és talán nem is lehetségesek ilye-nek). Még ha pontosan ismernénk is a meg-felelõ evolúciós környezetet, annak kom-plexitása lehetetlenné tenné, hogy kiválo-gassuk belõle a releváns aspektusokat (Stotzés Griffiths, 2001). A másik probléma a ter-mészettörténet esetlegességeire vonatko-zik. Griffiths „vízben való elõrehaladást szol-gáló mechanizmus” példájára visszatérve aztmondhatjuk: igaz ugyan, hogy nagy valószí-

nûséggel megjósolhatjuk, hogy egy vízbenélõ faj bármely bolygón, bármely leszárma-zási ág mentén kifejleszt egy ilyen alkalma-tosságot, látnunk kell, hogy ez csak nagyonfelszínes funkcionális leírást enged meg egynagyon is triviális esetben. Ha a funkcioná-lisan beazonosítandó struktúrát tovább sze-retnénk specifikálni, és a gerincesek példájá-ból kiindulva valamiféle lapátszerû testrészszükségszerû kialakulását feltételeznénk,nyilvánvalóan hamis következtetésekre jut-nánk: a lábasfejûek például egészen másféle„vízben való elõrehaladást szolgáló mecha-nizmust” fejlesztettek ki. A pontosabb funk-cionális azonosítások bizonyos kladisztikusegységeken belül (általában ez kisebb, minta példánkban szereplõ kladisztikai szint, azaza gerincesek törzse) érvényesek, ezen túl-menõen legfeljebb csak nagyon általánosszinten lehetünk képesek funkcionálisanekvivalens mechanizmusokat posztulálni.Nem-triviális funkcionális leírásokhoz teháta kladisztikai szint figyelembevétele elkerül-hetetlen jelentõséggel bírhat.

A filogenetikai rekonstrukciókban aviselkedési és kognitív jegyek elemzéseszintén nélkülözhetetlen szerepet játszik. Aklasszikus etológia ennek a felismerésnek ajegyében bontakozott ki. Homológ viselke-dési mintázatok ugyanúgy részei a kladiszti-kus összehasonlításoknak, mint az anatómiaitulajdonságok (Lorenz 1985, 1998, 1999).Ugyanakkor a funkcionális/ökológiai/adap-tív, illetve a természettörténeti szint nem csu-pán korlátozzák egymást, hanem heuriszti-kusan is hozzájárulnak egymás hatékonyabbmûködéséhez. Az evolúciós pszichológiaszempontjából a filogenetikai leszármazásismerete hozzájárulhat viselkedési és pszi-chológiai folyamatok jobb megértéséhez.Ennek egyszerû esetét képezi az, amikor arokonsági viszonyok felhívják a figyelmün-ket bizonyos viselkedési megnyilvánulá-sokra. Izgalmasak azok a kísérletek, melyekmentális mechanizmusokat a kladisztikus



28

rekonstrukciók alapján igyekeznek tulajdo-nítani. A kladisztikus rekonstrukciókbanegyfajta parszimónia-elv érvényesül, tehátúgy alakítják ki a rokonsági kapcsolatokrendszerét, hogy minél kevesebb evolúciósváltozást kelljen posztulálni. Elliott Sobertavaly Budapesten is elõadott koncepciójaszerint a filogenetikai relációk és a kladiszti-kus parszimónia figyelembevételével köz-vetlenül is következtethetünk bizonyos fajokmentális életére (Sober 2000; de Waal 1999).

Az utóbbi években egyre több kritikafogalmazódik meg az evolúciós pszicholó-giával szemben azon az alapon, hogy a fajokközötti összehasonlításokat nem integráljamagába megfelelõ mértékig. Cecilia Heyes(2000) a következõképpen fogalmaz:„Amikor elõször találkoztam az ‘evolúcióspszichológia’ kifejezéssel, azt gondoltam,arra irányuló vizsgálódásokra utal, hogyhogyan fejlõdött az elme és a viselkedés.De tévedtem. Az elmúlt évtizedben azevolúciós pszichológia kizárólag az emberimentalitásra és viselkedésre irányuló, azevolúció mûködésének nagyon specifikus,nativista-adaptácionista interpretációja általmotivált kutatásokra kezdett vonatkozni.Mindez egy furcsa, antropocentrikus hasz-nálati mód, hasonló ahhoz, mintha a humánbiológiát az általában vett ‘biológiával’ azo-nosítanánk, vagy a geográfiát ‘asztronómia-ként’ írnánk le.” Az evolúciós pszichológiaember- és Pleisztocén-centrikusságát felkellene váltanunk egy tágabb, fajok közöttiösszehasonlításokat is magában foglalótudományterülettel. Egy ilyen tudomány-terület, amelyet természetesen ezután isminden további nélkül nevezhetnénk evo-lúciós pszichológiának, magába integrál-hatná a kognitív etológia címszó alatt futó,az állati viselkedés és mentalitás evolúciósszemléletû, ökológiailag releváns, fajköziösszehasonlításokon alapuló kutatását(Allen és Bekoff 1997).

Az evolúciós pszichológiaés az idegtudomány

A kognitív idegtudomány a mentális folya-matainkért felelõs agyi struktúrák és azokmûködésének leírásában óriási fejlõdésenment keresztül az utóbbi évtizedekben. Újtechnikák kidolgozásával és bevezetésévelegyre közelebb kerülünk agyi és kognitívmûködésünk pontosabb megértéséhez. Azevolúciós pszichológia mint mentális szinttelfoglalkozó tudományterület szintén szembe-sülni kényszerül a kognitív idegtudományelõrehaladásának következményeivel. Mintkorábban említettük, az evolúciós pszicho-lógiai leírás implementáció-független a neu-ronális leíráshoz képest. Egy szintetikus evo-lúciós pszichológia körvonalazásához azon-ban elkerülhetetlen az idegtudományi szintbevonása. Az evolúciós pszichológia heurisz-tikákkal szolgálhat a kognitív idegtudomá-nyok számára – és fordítva. Az evolúciós pszi-chológia korlátozhatja a kognitív idegtudomá-nyok hipotéziseit – és fordítva.

Kezdjük a heurisztikus viszonyokkal!Miként Tooby és Cosmides (2000) fogalmaz,az egyik diszciplína jól megalapozott elmé-letei egy másik diszciplína számára egyfajtaérzékszervekként szolgálhatnak. Meggyõzõ-désük, hogy az evolúciós pszichológia na-gyon fontos szerepet játszhat az idegtudo-mányok fejlõdésében. Az evolúciós pszicho-lógusok által pszichológiai szinten azonosítottmechanizmusok irányelvül szolgálhatnak azazokért felelõs agyi struktúrák kutatásához.Ha pl. jó okunk van azt gondolni, hogy léte-zik elménkben egy csalásdetektáló modul,akkor valószínûsíthetõ módon ennek meg-felel egy speciális agyterület, amelynek ke-resése lehetetlen lenne, ha nem rendelkez-nénk a modul elõzetesen funkcionálisan azo-nosított fogalmával. Mint írják: „Amikor azanatómus egy organizmust boncol, nem vé-letlenszerûen vagdossa azt fel. A boncolás –történjen akár valóságos, akár fogalmi sziké-vel – funkcionális egységek utáni kutatást

29

foglal magában. Miután az agy funkciója azinformációfeldolgozás, neurális architektú-rájának helyes boncolása kognitív architek-túrájának megfeleltethetõ, funkcionálisanértelmes komputációs egységekre való he-lyes boncolásától függ… [Az] evolúciós bio-lógia és pszichológia a kutatók segítségérelehet abban, hogy elkülönítsék, azonosítsák,aktiválják és feltérképezzék a kognitív archi-tektúra azon funkcionális tervezési sajátos-ságait, melyek egyébként elvesznének afunkcionálisan irreleváns fizikai kísérõjelen-ségek útvesztõjében, amibe bele vannakágyazva” (Cosmides és Tooby, 2000c). An-nak felismerése, hogy a mentális szinten tör-ténõ funkcionális leírás fontos vezérelv leheta felelõs agyi struktúrák és fiziológiájuk kuta-tásában, a mai tudomány- és elmefilozófusokáltal éppúgy széles körben elfogadott nézet,mint az érintett tudósok által (Hatfield, 1999,2000; Bechtel és McCauley, 1999). A heu-risztikus hatások fordítva is hatnak. Az agyispecializációk felismerése – pl. bizonyos agyisérülések nyomán vagy agyi képalkotó eljá-rások használata révén – felhívhatja az evolú-ciós pszichológusok figyelmét egy-egy spe-ciális pszichológiai funkcióval rendelkezõmentális modul létére.

A heurisztikus funkcióknál határozottabbviszonyt jelent két tudományterület között,ha képesek egymás számára korlátokat ké-pezni. Az evolúciós pszichológia fontos sze-repet tölthet be a kognitív idegtudományikutatásokban azáltal, hogy bizonyos kere-teket biztosít az agyi struktúrák elkülöníté-séhez. Cosmides és Tooby szerint az idegtu-dományokat alapvetõen az a szemlélet hatá-rozza meg, miszerint az agy homogén rend-szer és olyan feladatok ellátására van funk-cionálisan kialakítva, melyek az asszociácio-nista tanulási elv alapján végezhetõk el (Cos-mides és Tooby, 2000a; Gallistel, 2000; Du-chaine, Cosmides és Tooby, 2001). Az evolú-ciós pszichológia oly módon képes korlátozniaz idegtudományok hipotéziseit, hogy a

fajok közötti összehasonlításokból nyilván-valóvá váló, evolúciós eredetû specifikustanulási és feldolgozó mechanizmusok leírá-sával csökkentheti az asszociácionista tradíció„ösztönvakságát” (Cosmides és Tooby1994): „Ahhoz, hogy megszabadítsuk a kog-nitív idegtudomány elméletalkotását az egy-megoldás-jó-minden-problémára megkö-zelítéstõl, és tisztázzuk az alapot a heterogénfunkcionális specializációk elméleteinek újgenerációja számára, hasznos lehet, ha a kog-nitív idegtudósok tudatára ébrednek azok-nak az adaptív problémáknak igazán diverztermészetére, amelyeket az organizmusokmegoldanak” (Cosmides és Tooby, 2000c).

A kognitív idegtudomány ugyanazon elvalapján képes korlátozni az evolúciós pszi-chológia tevékenységét, mint a természet-történeti szint: képes lehet arra, hogy szelek-táljon alternatív hipotézisek között. Valóságosemberi és állati elmék architektúrájánakleírásához a neuronális leírási szint bevonásaelkerülhetetlennek látszik. Mint Pankseppés Panksepp (2000) írják: „A fajok széles tár-házán belül megjelenõ reális idegi funkciók-nak határozott korlátokat kell biztosítaniukaz arra vonatkozó spekulációkhoz, hogy azevolúció mit alakított ki vagy mit nem azemberi és állati agy/elmében”. A kognitívneuroetológia az evolúciósan kialakult pszi-chológiai adaptációk heterogén sokaságáértfelelõs neuronális struktúrákat és azok mû-ködését fajok közötti összehasonlításokonalapuló idegtudományi kutatások formájá-ban igyekszik feltárni. A neuroetológián belüla kognitív idegtudomány Cosmides ésTooby által kritizált asszociácionista szemlé-letét a fajok specifikus mentális mechaniz-musainak multimoduláris megközelítéseveszi át, ami alkalmas keretül szolgálhat azemberi és nem-emberi elme/agy összeha-sonlító kutatására (Keeley, 2000a, 2000b).Corballis (1991) úgy fogalmazott, hogy a be-haviorizmus nem csupán az elmérõl, hanemaz agyról is megfeledkezett. Az evolúciós



30

szemlélet érvényesítése nemcsak a mentálismechanizmusok leírására kínál kitûnõ elmé-leti keretet, hanem az azokért felelõs agyistruktúrák kutatásához is.

Idegtudomány és természettörténetA természettörténeti és az idegtudományiszint együttmûködése elengedhetetlen egyvalóban evolúciós szemléletû kognitív ideg-tudomány kifejlesztéséhez. Ahhoz, hogy amentális folyamatainkért felelõs agyi struk-túrákat megfelelõ módon azonosítani tudjukés mûködésüket részletesen feltárhassuk,nem tekinthetünk el az idegrendszeri fel-építés evolúciósan kialakult diverzitásától.Todd Preuss (2000) a kognitív idegtudománygyengeségének tartja azt, hogy az idegtudó-sok nem vállalnak egy határozott evolúciósperspektívát, és így képtelenek megfelelõ-képpen kezelni a fajok közötti neuronáliskülönbségeket és kiaknázni a hasonlósá-gokat. Preuss nézete szerint a problémákgyökere nem annyira a behaviorizmusban,mint inkább a rosszul értelmezett darwiniz-musban rejlik, amely a fajok mentális/agyimûködése közötti különbségeket kizárólagmennyiségieknek tekinti, és nem veszi figye-lembe a specifikus adaptációk alkotta minõ-ségi különbségeket: „a kontinuitás doktríná-jához való ragaszkodás és a kortikális szerve-zõdés alapvetõ uniformitásában való hit ve-zette az idegtudósokat általában az agyi szer-vezõdés azon sajátosságai fontosságának ahangsúlyozásához, melyek a fajok széles kö-rében közösek, és ahhoz, hogy alulértékeljéka faji különbségeket, illetve azon kutatásokfontosságát, melyek szükségesek az azono-sításukhoz”. Az idegtudomány neuronálismechanizmusaink megfelelõ leírásával va-lóban hasznos hozzájárulásra lehet képes azevolúciós pszichológiához, ha az evolúciósszemléletnek a Preuss által képviselt válto-zatából indul ki. Elménk/agyunk evolúciósmagyarázatában a megfelelõ összehasonlítókutatások alapvetõ jelentéséggel bírnak: „az

emberi agy specializációinak azonosításaolyan összehasonlító kutatásokat igényel,melyek magukba foglalják a majmokon túlaz emberszabásúakat, különösképpen acsimpánzokat is” (Preuss 2000).

Új szintézis?Az evolúciós pszichológia a kilencvenesévekben létrejött multidiszciplináris tudo-mányterület, melynek célja az emberi elmemechanizmusainak evolúciós perspektívá-ból történõ teljes leírása. Ahhoz hogy céljátelérje, sokkal szélesebb alapokra kell támasz-kodnia. Az összehasonlító kutatásoknak és amentális mechanizmusainkért felelõs neu-ronális specializációk megfelelõ azonosításá-nak az evolúciós pszichológiába való integrá-lása nélkül aligha lehetséges elkerülni a meg-alapozatlan hipotézisek szintjén való speku-lációk gyakorlatát. Az evolúciós pszichológiátelsõdlegesen pszichológiai tudománynaktekintjük, amely a természettörténeti és azidegtudományi szinthez képest implemen-táció-független leírási szinten mozog. Sem-miképpen sem célunk tehát az, hogy az evo-lúciós pszichológiából idegtudományt vagykladisztikus rekonstrukciókat csináljunk. Atudományok közötti szintézis az egyes tudo-mányágak és megközelítések belsõ integ-ritásának figyelembevételével, pragmatikusalapon lehet igazán széleskörû és hatékony.

Az általunk elképzelt evolúciós pszicho-lógia legfõbb erénye az, hogy nem korlátoz-za magát azokra a pszichológiai folyama-tokra, amelyek evolúciós fejlõdésünk azonutolsó szakaszában jelentek meg, amelyneksorán bizonyos neokortikális területekhezköthetõ ún. magasabb mentális folyamata-ink kialakultak, és amelyek unikális emberisajátosságok (vagy amiket sokáig annak te-kintettek). Ilyen pl. a nyelvi készség, abszt-rakt gondolkodás, éntudat, tudatosság, eszk-özhasználat és -készítés, összetett társasviselkedési formák, kognitív empátia, elme-elmélet, morális érzék stb. Az etológia Dar-

31

wintól kezdve inkább az alacsonyabb szintûpszichológiai mechanizmusokra és viselke-dési megnyilvánulásokra koncentrál, melyekevolúciós múltja hosszabb, és ebbõl kifolyó-lag esetükben a fajok közötti összehasonlítá-soknak nagyobb tere marad. A klasszikusetológia teoretikusai által megfogalmazottkutatási program, amely az állati és emberiviselkedés összehasonlító evolúciós tanul-mányozását tûzte ki célul – kiegészülve egyevolúciós szemléletû kognitív idegtudo-mánnyal vagy neuroetológiával – nagyobbszerepet kellene, hogy kapjon az evolúcióspszichológián belül.

Az emocionális reakciók és az emocio-nális kifejezések, a korai életstádiumbanmegjelenõ pszichológiai folyamatok (imitá-ció, kötõdés, imprinting) tanulmányozásánakaz eddigieknél nagyobb hangsúllyal kellenemegjelenniük az evolúciós pszichológiai ku-tatásokban. A korai kötõdés és az emocionálismegnyilvánulások kutatása kitûnõ terepetjelenthet a szintetikus evolúciós pszichológiaszámára. Szociális és mentális életünk alapjaitolyan pszichológiai mechanizmusok alkot-ják, amelyekkel osztozunk más fajok tagjai-val, és amelyek egészen bizonyosan nem aPleisztocén idején alakultak ki. Érzelmeinkfilogenetikai kialakulása az újabb kutatásokszerint legalább a hüllõkig, esetleg a kétéltû-ekig vezethetõ vissza (Cabanac, 1999;Bekoff, 2000b), de nem zárhatjuk ki azt sem,hogy már a halaknál vagy akár a gerinctele-neknél is megtalálhatók bizonyos emocio-nális megnyilvánulások (pl. fájdalom)(Bekoff, 2000a). Az emocionális vagy más,nem-verbális kifejezések – melyek Darwinmunkássága óta az összehasonlító viselkedés-kutatás fõ kutatási témáját jelentik – szinténkorábbi fejlemények, fõemlõsöknél és másemlõsöknél is megfigyelhetõk. Az egyszerûérzéseken és érzelmeken (fájdalom, élve-zet, félelem) kívül a társas élet fontos alappil-léreit képezõ emocionális jelenségek semtekinthetõk emberi sajátosságoknak: a mono-

gám párok ragaszkodását segítõ szeretet, akellemetlen szituációkban megfigyelhetõzavarba jövés, csoporttagok elvesztése mi-atti bánat vagy akár az empátia és a moralitásbizonyos kezdeményei elõfordulnak másfajoknál is (de Waal, 1996; Bekoff, 2000b,2001). Az a jelenségkör, amit veleszületettszocialitásnak nevezünk (Molnár és Nagy,1997; Nagy és Molnár, 2001a) és ami a koraigyermekkortól megfigyelhetõ társas visel-kedési jelenségeknek és azok ontogeneti-kus fejlõdésének átfogó elnevezését jelenti,fõként olyan viselkedési és pszichológiaimechanizmusokat foglal magába, melyekmás fajoknál is jelen vannak, és amelyekösszehasonlító kutatása fontos adalékokkalegészítheti ki, korlátozhatja vagy heuriszti-kus hipotézisekkel láthatja el az evolúcióspszichológiai kutatásokat, illetve az evolúcióspszichológia által vizsgált jelenségek neuro-nális szintû feltárását (Panksepp, 1998; Pank-sepp és Panksepp, 2000). A veleszületettszocialitás jelenségei tûnnek a legjobb kiin-dulópontnak a kognitív idegtudomány, azevolúciós pszichológia, valamint a filoge-netikai összehasonlításokra koncentráló(humán és nem-humán) etológia szintézisé-hez. Szociális viselkedésünk neuronálishátterének feltárása máris jelentõs elõreha-ladást ért el (Damasio, 1996; Adolphs, 2001)– evolúciós szempontok bevonásával azon-ban még hatékonyabbá tehetõ affektív reak-cióink multidiszciplináris kutatása (Panksepp,1998; Molnár, 1990; Molnár és Nagy, 1996,1997; Nagy és Molnár, 1996, 2001a, b).

Az evolúciós pszichológia sikeres lehetabban is, hogy hidat teremtsen a természet-és társadalomtudományok között. Eddignem ejtettünk szót errõl a szempontról, demindenképpen érdemes néhány megjegy-zés erejéig kitérni rá, hiszen az integratívevolúciós pszichológia szintézise egybenegy szélesebb értelemben vett diszciplínákközötti szintézist is indukálhat. Írásunk címenyilvánvaló allúzió Edward O. Wilson híres



32

könyvére – Szociobiológia: az új szintézis(Wilson, 1975) –, amely mû amellett, hogya szociobiológia paradigmatikus alapmûve,nagyszabású kísérlet a társadalomtudomá-nyoknak az evolúciós diszciplínák közé valóbetagolására. Wilson elképzelését sokan kri-tizálták reduktivizmusa miatt. A tanulmá-nyunk címe után (ha csak zárójelben is) oda-illesztett kérdõjel azt hivatott jelezni, hogynoha maximálisan kívánatosnak tartjuk azevolúciós pszichológia interdiszciplináris in-tegrációját és a természet- és társadalomtu-dományok közötti szakadék áthidalását,

semmiképpen sem szeretnénk vállalni egyreduktivista szintézis programját. Meggyõzõ-désünk, hogy az evolúciós pszichológia elke-rülheti azokat a hibákat, amelyeket egyesszociobiológusok a múltban elkövettek. Apszichológiai proximális mechanizmusokravaló összpontosítás önmagában is csökkentia genetikai determinizmus negatív hatását.A szintetikus evolúciós pszichológia számárajavasolt elsõdleges kutatási témák pedig kü-lönösen alkalmasak arra, hogy közelebb hoz-zák egymáshoz a humán és biológiai tudo-mányokat (Segerstrale és Molnár, 1997).

33

Kampis György • A gondolkodó test

Sokféleképpen el lehet képzelni egy evolú-ciós pszichológiát. Az alábbiakban olyanmegközelítést mutatok be, amely felszínivonásaiban homlokegyenest ellenkezõ je-gyeket hordoz, mint amirõl az irányzat a ne-vét kapta. Mégis evolúciós pszichológia ez,sõt azt mondhatjuk, éppen itt teljesedik kiaz eredeti célkitûzés: evolúció és pszicholó-gia specifikus kapcsolatának végiggon-dolása.

Tág értelemben mindig voltak próbálko-zások a két tartomány összekötésére, máraz olyan korai, ma már klasszikus munkákbanis, mint Konrad Lorenznek az imprintinggelkapcsolatos kutatásai (1965, 1973/2000)vagy a szülõi ráfordítás elmélete (Trivers,1972). Közismert, hogy Darwinnak az ösztö-nök eredetére vonatkozó részletes tanulmá-nyai is ebben a szellemben fogantak (Dar-win, 1859/2000, 8. fejezet). Innen egyenesút vezetett Wilson szociobiológiájáig (1975,1978) – olyannyira így van, hogy mindkettenfõleg társas rovarokkal foglalkoztak, és abbólvonták le általánosításaikat.

Evolúciós pszichológia alatt szûkebb érte-lemben azonban a Tooby és Cosmides szer-zõpáros által megfogalmazott kiáltványról(Tooby és Cosmides, 1989, 1992) és az an-nak nyomán kibontakozó kutatási irányzatrólvan szó (Barkow, Cosmides és Tooby, 1992;Hirschfeld és Gelman, 1994; Buss, 1994;Crawford és Krebs, 1998; Bereczkei, 1998;Pléh, Csányi és Bereczkei, 2001). Ebben azelmét, illetve a humán és állati viselkedés-szabályozó mechanizmusokat teljes egészé-ben a faj túlélési képességének összefüg-gésében szemlélik. Ez a szociobiológia foly-tatása, illetve a pszichológiára való alkalma-

zása – a különbség a kívülállóknak nem túllényeges. Az evolúciós összefüggések azembernél jellemzõen a társas viszonyokkalkapcsolatosak. Ezért az evolúciós pszicholó-gia tárgyai is a szociobiológiából ismert jelen-ségek, vizsgálatai a társas biológiai viszonyok(mondjuk így) szellemi oldaláról szólnak: acsalásról (Cosmides 1989), a párválasztásról,a monogámia eredetérõl és hasonlókról.

Ez a szûk értelmezés ugyanakkor az evolú-cióra és a pszichológiára, vagy pontosabbana kognitív tudományra nézve túl radikálisfeltételezésekkel él. Sokan bírálták már há-rom fõ vonását – a komputációt, a modulari-tást és a szelekciós túlzásokat (Gould, 1997a;Fodor, 2000). A modularitás a babzsák-gene-tika kiterjesztését jelenti a viselkedést meg-határozó pszichológiai struktúrákra. Az evo-lúcióelméletnek több évtizedbe került, mirea helytelenül felfogott géncentrizmusbólúgy-ahogy kikecmergett. Az evolúciós pszi-chológia szószólói azonban hivatkozásaikatsajnos nem az evolúciókutatás frontvona-lából (pl. Kaufmann, 1993; Weber és Depew,1996; Maynard Smith és Szathmáry, 1995/1997) veszik, hanem például Dawkinstól(1976/1986, 1982/1989, 1986/1994), akitúlhaladott felfogást képvisel – nemcsak amodularitás genetikai alapjaival, hanem aszelekcióval kapcsolatban is, amely a maitudás fényében nem varázsszer.

Hogy a bírálat nem alaptalan, abból iskitetszik, hogy az evolúciós pszichológialegtöbb követõje sosem gondolt arra, vajonaz elme algoritmikus és moduláris-e. Akkortehát nem is ebben van a lényeg (a Crawfordés Krebs gyûjteményben például szó sem

A GONDOLKODÓ TEST

Kampis Györgya fil.tud doktora, tszv. e. docens, ELTE, [email protected]


34

esik az ilyen kérdésekrõl). Más a helyzet aszelekcióval, ennek vitái az evolúciós pszi-chológia érdeklõdésének elõterében állnak.Annyi biztos, hogy az emberrel kapcsolatbana szociobiológia nem alkalmazható fenntar-tás nélkül (Csányi, 2001). A rosszul alkalma-zott szelekciós szemlélet miatt azonban nemkell az egész evolúciós vizsgálatot elvetnünk.

Mindezek a problémák azt jelzik, hogykicsit tágabban kell értelmezni az evolúciósmegközelítést. Mondhatjuk például azt,hogy egyszerûen a viselkedésszabályozásdisztális okait kutatjuk. Az evolúcióbiológiaegyik legnagyobb hatású fogalmi eszközeéppen a disztális és proximális okok megkü-lönböztetése (Mayr, 1982). Eszerint mindenéletjelenség két különbözõ, ám egymássalösszefüggõ módon szemlélhetõ. A közelivagy proximális ok azt fejezi ki, ami az adottbiológiai funkció teljesítéséhez közvetlenül,fizikailag szükséges. Például a szív mûködé-séhez az izmok összehúzódása, az elektro-mos ingerlés meg a biokémiai hálózat. A disz-tális, más néven távoli ok egy evolúciós ok,amely arról beszél, hogyan került mindez amai helyére. A szívhez egy evolúciós törté-net tartozik, a disztális okok e történet fordulói.

Könnyen megjósolható, hogy az evolú-ciós pszichológia legmaradandóbb hozzájá-rulása a disztális (vagy más néven diakrón)és a jelenbeli (szinkrón) jelenségek összefüg-gésének keresése, az evolúció voltaképpenilényegének következetes elõtérbe állításaa pszichológiai mûködések megértésében,nem pedig az a kényszeredett metafora,amelyben az elmét valami önkényes szimbó-lumokon dolgozó számítógépnek, funkcióitmoduloknak, a mentális tartalmakat pedig –mindenáron – múltbeli szelekciós esemé-nyek mai képének tekintik.

Az organizmus evolúciós jelentõségeAz evolúciós pszichológia szûk értelmezésekétszer követi el ugyanazt a hibát. Lecsupa-szított génekhez rendel lecsupaszított

mentális állapotokat, és aztán kizárólag ezek-kel a testetlen kódokkal foglalkozik. Miköz-ben a túlélés kognitív algoritmusaira és ezekgenetikai képeire összpontosít, nem törõdikazzal, ami a mûködtetésükhöz kell. Kimaradmaga az organizmus. Kimarad a testnek azelmével való kapcsolata, sõt kimarad – le-gyen ez bármilyen meglepõ – még a társasközeg is, amelyben az egyed él.

Fogalmazhatunk határozottabban is: azevolúciós pszichológia szûk értelmezéseegy téves, kissé poros evolúciókép alapjántéves mentális felfogást, sõt téves társada-lomképet nyújt. Ha lehetséges evolúcióspszichológia, akkor annak olyan alapra kellépülnie, amely figyelembe veszi az evolú-cióelmélet újabb tanulságait. Az evolúciónakpersze továbbra is fontos része marad a sze-lekció, ezért még a szûk értelmezés is számosújabb eredményt fog szolgáltatni a visel-kedés pszichológiai és biológiai alapjairól, dea korlátait fel kell oldani.

A kétféle megközelítés közötti különb-ség megmutatható már a filogenetikai kon-tinuitás, a fajok folytonossága kapcsán is. Aszûken értett evolúciós pszichológia algorit-musai az elme szimbolikus modelljére épül-nek, amelynek mintája az emberi nyelv pro-pozicionális értelmezésén alapuló gondol-kodás. A filogenetikai kontinuitás azonbanevolúciós kapcsolatot jelent az emberi és azállati elme között. Ha valami, akkor éppenaz evolúciós pszichológia nem tekinthet elattól, hogy az állatoknak is van elméjük. Azállati elme viszont nem propozicionális(Allen és Beckoff, 1997), hiszen az állatoknaknincsen nyelvük, ezért nincsenek fogalmaiksem. Az állatok „gondolkodása” tehát nemlehet se szimbolikus, se algoritmikus. A pszi-chológiai képességek valóban evolúciós jel-legû, disztális okokat kutató vizsgálatánakabból kell kiindulnia, hogy az elme – és anyelv – alapja õsi, ezek megértéséhez anyelv elõtti állapotokat kell figyelembe ven-ni, sõt megfordítva: hogy a nyelv és az elme

35

funkciója és mûködése a nyelv elõtti bioló-giai háttér révén fogalmazható meg.

Még lényegesebb kérdés az élõlény, azorganizmus megfelelõ kezelése. A babzsák-genetika egy–az–egyhez típusú, atomi jelle-gû kapcsolatokat tételezett fel a gének és agéntermékek között, legyenek az utóbbiakfehérjék vagy örökletes mentális tartalmak.Ha ilyen közvetlen kapcsolat létezik, akkor– bizonyos korlátok között – el lehet feled-kezni arról, hogy a gének nem önmagukbólkeltenek ki mindent, ahogy a név sugallná(és ahogy a tizenkilencedik századi alapo-kon sokáig gondolták), hanem egy összetettközbülsõ rendszer révén mûködnek. E rend-szer elemei persze – megint csak bizonyosközelítésekkel – ugyancsak a gének pro-duktumai, ezért van az, hogy nem követünkel nagy hibát, ha azt mondjuk, hogy az evolú-ció közvetlenül a géneken operál. Ám ez azevolúcióelmélet legrégebbi, legegyszerûbbgenetikai modellje, amely mára számos pon-ton meghaladottá vált. Tudjuk például, hogymaguk a gének is bonyolult rendszerek. Kü-lön hangsúlyt kap ez a humán-genom pro-gram legváratlanabb felfedezése kapcsán,hogy olyan kevés gén van: ami azt jelenti,hogy a gének valószínûleg igen komplexen,egymást szabályozva és többszörösen átfed-ve, különféle kombinációkban újrafelhasz-nálva mûködnek (Gee, 2001).

Az evolúcióban ráadásul a legritkább eset-ben jelenik meg önmagában egy csupaszgén vagy géntermék. Többnyire a totális fe-notípus, az egyedi tulajdonságok egésze ját-szik szerepet. Jól példázza ezt a szociobioló-giai szemlélettel szoros analógiában állómagatartásgenetika esete. Sokáig joggal le-hetett várni, hogy a gének és magatartásele-mek között közvetlen kapcsolat lesz felde-ríthetõ, de pár kivételtõl eltekintve ez nincsígy. Az evolúciós viselkedéskutatás relevánsmegközelítése ezért nem genetikai, hanemetológiai (Csányi, 1994, 1999), amely az öko-lógiai környezetében tevékenykedõ élõ-

lénnyel mint egésszel foglalkozik, természe-tesen a genetikai készletével együtt, de nemegyedül arra szorítkozva (Kampis, 1999). Azevolúcióelméletben a fenotípusnak ezzel azönálló evolúciós jelentõségével kapcsolatosa replikátor és interaktor megkülönböztetése(Hull, 1989). Itt az elsõ fogalom a szaporodásiegységként funkcionáló géneket, a másodika teljes egyedet jelenti. A tényleges evolú-ciós események tárgyai mindig az utóbbiak,az interaktorok. Az interaktor az a lény, amelya környezetével kölcsönhatásba lép, ame-lyet megesznek vagy maga zsákmányol,amely verseng vagy kooperál, amely gon-dolkodik és beszél. Ma az evolúcióban egyretöbbet foglalkoznak az organizmus szere-pével (Laland et al., 2000), ahogy azt Levins(1968) és Lewontin (1983) vagy Gould(1977) már régen megjósolta. Tévedés vol-na ebben valamiféle anti-szelekciós vagyanti-darwini fordulat kísérletét látni, nohaerõsen átpolitizálva néha így állítják be (Daw-kins, 1997; elemzése: Sterelny, 2001). Arrólugyanis nincsen szó, hogy az organizmusönállóan, a géneken keresztül ható szelekciónélkül is az evolúciós fejlõdés forrása lehetne.Az evolúciós kölcsönhatás azonban nem egy-szerûen géndinamika, hanem a megvalósultegyeden alapul, amely úszik, fut vagy repül– a gének nem úsznak, futnak vagy repül-nek. Márpedig ez az, ami meghatározza agének környezetét, tehát azt is, hogy milyenszelekciós erõk hatnak rájuk. Kiderült továb-bá az is, hogy a környezeti kölcsönhatásokértjórészt felelõs funkcionális morfológia a ge-netikai evolúciótól függetlenül saját törvé-nyekkel (Meinhardt, 1992), növekedési ésfejlõdési szabályokkal rendelkezik. Ennekmegfelelõen az evolúciós formák és környe-zeti kölcsönhatásaik kutatása önálló vizsgálatiterület lett (Raff, 1996).

A két említett vonulat természetesenösszekapcsolódik. A szimbolikus elme és ahozzá kapcsolódó reprezentációs felfogástest nélküli elképzelés, amely az organizmust



36

lényegtelen fordító mechanizmusnak tekintia belsõ reprezentációk és a külvilág jó elõremegadott ingerei között. Azt gondolni, hogyaz ingerek függetlenek az organizmus egé-szének tulajdonságaitól és az állapotától,behaviorista örökség, amely az egyedet pasz-szív befogadónak, leképezõnek tekinti (ezértaztán a mentális állapotokra is csak legyint).Az állat biológiailag aktív (bár természetesennem tudatos) szerepét az ingerek kiválasztá-sában és létrehozásában a korai behavioristamunkákkal egy idõben ugyanakkor márHolt (1915) vagy Thorndike (1898/1983)megfogalmazta, és azóta is így tudjuk.

A test mint evolúciós és pszichológiaijelenségek csomópontjaA fentiek alapján körvonalazható az evolú-ciós pszichológia egy olyan megközelítése,ahol a specifikus evolúciós tartalom a bioló-giai értelemben vett teljes organizmuson ésaz embert megelõzõ, törzsfejlõdésileg alap-vetõbb állati léten keresztül érvényesül. Aterjedelem szabta korlátok miatt most csaknéhány elem kiragadására van mód.

Induljunk el a mentális állapotok felõl.Az evolúciós pszichológia a közismert for-májában csak magukkal a (valamiért) prob-lémamentesnek tekintett mentális tartal-makkal foglalkozik, vagyis azzal, hogy „mitgondolunk” (és erre is inkább csak következ-tet a viselkedésbõl). Egy evolúciós összefüg-gésben azonban azt a sokkal mélyebb kér-dést is vizsgálni kell, hogyan szervezõdneka mentális állapotok annak érdekében, hogya szóban forgó tartalmakat kifejezhessék.Ehhez nem magát az eredményt, a mentálisreprezentációk tartalmát, nem a gondolato-kat és érzéseket kell kutatni, hanem a létre-hozó folyamatot és az anyagi struktúrát,amely ezeket megtestesíti. Ez aztán majd azeredményre vonatkozó következtetéseklevonására is alkalmat ad.

Hasonló gondolatokra jutott a mester-séges intelligencia, az elmefilozófia és a

kognitív pszichológia számos kutatója is. Apszichológiai tartalmak ugyanis csak addigproblémamentesek, amíg egy elméletalkotóbeszámolójaként fogalmazódnak meg. Nemkerül sokba azt mondani, hogy az emberekviselkedését fogalmak és a segítségükkelmegfogalmazott célok meg hiedelmek ve-zérlik. Az evolúciós pszichológia így is beszél.Azonban, mint például a népi pszichológia„vágy-vélekedés” felfogásának problémái-ból (Churchland, 1981; Csibra és Gergely eszámban) vagy a „kínai szoba” példázatból(Searle, 1980/1990) régóta ismert, jóval ne-hezebb kérdés, hogyan lehet az ilyen fogal-makat vagy – ahogy rendszerint elképzelik– a hozzájuk tartozó szimbolikus reprezentá-ciókat egy élõlény valóságos belsõ állapota-ival azonosítani, vagy egy mesterséges rend-szerbe beleépíteni. Mit jelent az, hogy egybelsõ állapot valamit reprezentál? Hogyanlehetséges, hogy a reprezentáció az illetõegyed vagy rendszer számára reprezentálvalamit, és nem csak a mi, róla szóló beszámo-lónkban, a fantáziánkban létezik? Ez a re-prezentációs, illetve intencionális realizmuskérdése (Fodor, 1985/1996), amely szoroskapcsolatban áll a megértés és a jelentésproblémájával (Dennett, 1998a).

Ebben az összefüggésben jelenik meg atestre összpontosítás jelentõsége, amit amesterséges intelligencia (MI) példáján fo-gok bemutatni. Két, egymástól függetlenúton haladunk. Az elsõ a reprezentációs rea-lista felfogás megalapozását célozza. Sokanúgy gondolják, azáltal lehetségesek repre-zentációk, ha a rendszernek saját fizikai kör-nyezete van, amellyel önálló kapcsolatbanállhat, és ez a belsõ tartalmak forrása (Harnad,1990; Dennett, 1998a). Az elmefilozófusDennett (1997) ezt a fordulatot a mestersé-ges intelligencia nagy paradoxonjának ne-vezi, az egész számítógépes metafora és aszimbolikus kognitív tudomány ugyanis ere-detileg éppen arra a feltételezésre épült,hogy a szimbólumok felé vezetõ út „átlát-

37

szó”, vagyis hogy egyáltalán nem kell velefoglalkozni (Fodor, 1981). Ez a hagyományoselgondolás éles határt húzott a belsõ elmeés a külsõ környezet között, olyan fordítótvagy „csodaszövetet” (Dennett, 1991) téte-lezett fel, amely a kettõ között valahogy köz-vetít. Így lett az elme tisztán algoritmikus,ahol már csak a szimbólumok és azokon vég-zett transzformációk léteznek. A valódi, nemszimbolikus környezet bevonása, a kettejükközötti interfésszel való foglalkozás azonbanegy elsõ lépés az elme és a külvilág, az elmeés a test közötti határ elmosása irányába, el-mozdulás az elmét és a testet együtt tartal-mazó „kimérák” (van Gelder, 1995) felé.

A másik út az MI robotikai alkalmazásaivalkapcsolatos (Beer, 1995). A kutatók észre-vették, hogy a szimbolikus reprezentációknem alkalmasak egyes problémák kezelé-sére. Egy robotkar vezérlése szimbolikusmódon úgy történne, hogy az irányítórend-szer a kar egy analitikus modelljét mûködteti,ennek alapján olyan célokat tûz ki, amelye-ket a robotkar állapotaiként határoz meg,majd terveket készít arra, hogy hogyan lehetezeket az állapotokat elérni. Ez azonban afellépõ reprezentációs és következtetésiproblémák bonyolultsága miatt így nem mû-ködik. De azért sem, mert mindig közbejönvalami. Lehet ez valami külsõ dolog, példáulmechanikai akadály, de a vezérelt rendszermaga is változtatja a tulajdonságait, a csap-ágyakban növekszik (vagy csökken) a súrló-dás, deformációk lépnek fel – egyáltalán,lehetetlen pontosan elõre látni mindazokata valós helyzeteket, amelyekben a célt megkell valósítani. Ott van ugyanakkor maga arobotkar és annak a környezete, amely min-den pillanatban „tudja” a saját állapotát – eztrendszerint azzal a metaforával fejezik ki,hogy a robot (és a környezet) legjobb mo-dellje saját maga (Brooks, 1991). Meg lehetpróbálni tehát magát a robotot felhasználni aprobléma megoldására. Nem kell leírni azadott helyzet jellemzõit, lehet rá építeni

anélkül is. Olyan fogalmak születtek megezzel kapcsolatban, mint az autonóm robot,szituált cselekvés, viselkedésválasztás, visel-kedés-alapú robotika és hasonlók (Clancey ,1997).

Ezek az újfajta robotok a cél és a mozgásszimbolikus reprezentációi helyett az aktuálismozgás és a funkcionálisan definiált cél kö-zötti különbség alapján mûködnek. Példáulegy tojás megfogása esetén a hibajel egyikkomponense a fizikai távolság lehet. A ve-zérlés a környezet és a robot együttes állapo-ta alapján csupán engedélyezi, lehetõvé teszia lehetséges viselkedések egyikét, a megva-lósulás a test dolga. Az ehhez szükséges visel-kedési repertoárt együtt alkotják a fizikaifelépítés által lehetõvé tett mozgások, a mo-torosan tanult viselkedések és az ezekre épü-lõ különbözõ vezérlési módok – utóbbiakközött szerepelhetnek különféle felderítésiés közlekedési stratégiák vagy akár más robo-tok felé irányuló kontaktusteremtési eljárá-sok.

Az eredetileg pusztán gyakorlatias meg-közelítés számos elméleti felismerést ered-ményezett, és a természetes kogníció elmé-leteiben is megjelent. Brooks a reprezentá-ció nélküli intelligencia filozófiai fogalmátalkotta meg (Brooks, 1991). Az általa terem-tett nemzetközi iskola mára számos ered-ményt produkált, újabb fejleménye a szinténBrooks által vezetett COG projekt (COG,2001). A reprezentáció nélküli intelligenciafogalmában explicit evolúciós mozzanatjelenik meg, például a viselkedésválasztásBrooks és mások által elképzelt mintáiLorenz és Tinbergen etológiai modelljeireépülnek (Tinbergen, 1951), amelyek – bio-lógiai nyelvezetre váltva – a viselkedési re-pertoár filogenetikai eredetû örökletes ele-meit a fenotípus beépített szituációs „tudásá-val” (Beer, 1990) kombinálják.

A döntõ mozzanat az egészben az, hogyaz absztrakt kódok mellett, sõt jórészt azokhelyett a „szituáció”, és ennek lényeges ré-



38

szeként a le nem írt test az információhor-dozó, mely kontingens viszonyok között,változó környezetben található. A szituáltegyed tehát explicit és implicit tényezõk ve-gyüléke. Ez a testi folyamatokra és fenotí-pusra figyelõ megközelítés új fényben mu-tatja a pszichológiai tartalmakat vagy men-tális reprezentációkat. Minthogy a szituáltegyed viselkedés-alapú irányítása a fizikaivilágot és benne a fizikai testet csupán fel-használja, úgy, ahogy éppen megnyilvánul,ezért a belsõ állapotok ilyenkor nem a füg-getlen külsõ tények vagy események képei,és nem is közvetlenül a külvilágra vonat-koznak, hanem a mûködési alapjukat szolgál-tató szerves együttesre, amelyben szétvá-laszthatatlanul jelenik meg a fizikai egyed éskörnyezete. Más szóval, a mentális tartalmaknem reprezentációk, hanem a test és a kör-nyezet rendelkezésre álló képességeinekhasználati módjai. A test figyelembe vételea mentális állapotok anti-reprezentácionistafelfogását sugallja (Scassellati, 2000).

Teljesen analóg ez a helyzet azzal, amit agének és az organizmusok evolúciós szere-pével kapcsolatban már elmondtunk. AGould (1977) és mások (pl. Goodwin, 1982)által a hetvenes években az egyedfejlõdéstörzsfejlõdési szerepérõl kezdeményezettvizsgálatok azt tisztázták, hogy morfológiai,funkcionális értelemben, a szervek és formákés anyagok szintjén a gének szintén csupánabból tudnak választani, ami a test számáralehetõségként kínálkozik. Az, hogy a men-tális tartalmak elsõsorban a biológiai testreés annak viszonyaira vonatkoznak (és ezértnem lehetnek egy független külvilág kód-jai), meg az, hogy a gének egy közbülsõ,számukra adottságként megjelenõ szûrõn, atestfelépítés különféle önálló módozatainkeresztül állnak kapcsolatban a kész organiz-mussal (és ezért nem lehetnek az organiz-mus tulajdonságainak kódjai), ugyanannaka kérdésnek, az anyagilag létezõ önálló testközponti szerepének a két oldala.

A megtestesült elmeA testközpontú, organizmikus evolúciósszemlélet legismertebb pszichológiai fel-használása az „embodied mind” felfogás(Varela, Thompson és Rosch, 1991), amelyetmagyarul talán a „megtestesült elme” kife-jezéssel adhatunk vissza. Szoros kapcsolatbanáll a gibsoniánus pszichológiával (Gibson,1979), az észlelés „enactment” szemléleté-vel, a neurofenomenológiával (Varela, 1996),vagy az életvilág beépítésével a mesterségesintelligenciába (Clark, 1997). Áthallásokkalrendelkezik a filozófiai fenomenológia felé,annak ellenére, hogy a fenomenológia ere-detileg nem tudományos célokat szolgált,sõt ellenkezõleg, brentano-i alapokon állva(Mezei, 1994) a tudománytól való elfordulástfejezett ki (Pléh, 2000, 299-300. old). Bár afenomenológia az élmények szerkezeténekelemzésével a szellemi szféra autonómiájátkereste, az „embodiment” most mégis a natu-ralizációját ígéri (Petitot, Varela, Roy ésPachoud, 1997).

A gondolatkör nyelvészeti indíttatásúkiindulópontja Lakoff és Johnson (1980) me-taforaelmélete, amely eredetileg a lexikálisszemantikára vonatkozott, hatásában azon-ban messze túlmegy azon (Lakoff, 1987).Alkalmazásait megtaláljuk a nyelvészetben,a filozófiában és a pszichológiában is (Thelen,1995).

A metaforaelmélet a nyelv, a jelentés ésa nyelven kívüli köznapi tapasztalatok kö-zött teremt kapcsolatot. A jelentések alapjátaz ember, mint biológiai lény testi mozgásá-nak és manipulatív viselkedésének visszaté-rõ mintázataiban, a tapasztalatok fogalomelõtti struktúráinak fizikai alapjaiban találjameg. Bár mindez eredetileg csak a jelentéseredére és mûködtetésére szorítkozik, repre-zentációs vonzata van. Az elme elsõdlegestartalmai, a jelentés hordozói Lakoff és John-son (1980) szerint ugyanis képek, pontosab-ban képsémák, a nyelv pedig néhány alap-vetõ képséma jeleibõl és azokra épülõ meta-

39

forákból építkezik. Az alapvetõ sémák etoló-giailag releváns módon épülnek fel: ilyenséma a test, mint konténer, ebbõl fakadnaka bent és kint, a határ fogalmai és mások, deez adja azt is, hogy az erõk például mindigegy megadott tartályon vagy „cointain-ment”-en belül hatnak. A tartályok egymásbaskatulyázottsága szolgáltatja a következ-ményfogalom és a következtetések tranziti-vitása alapjait is. Egy másik alapvetõ séma a„-tól… -ig”, más néven „kerti ösvény” séma,mely térbeli távolságot és idõbeli haladástegyütt foglal magában, vagy az erõ különfélesémái, amelyek az ellenállás legyõzésével,az ellenhatással, az akadályokkal, ezek meg-szûnésével, az eltérítéssel és hasonlókkalkapcsolatosak. Vagy az egyensúly sémája,amely mûveletek és irányok egységét fejeziki (pl. fel-le, jobbra-balra, ezzel összefüg-gésben a test pozíciója, az ennek fenntartá-sához szükséges beavatkozások stb.). Aképsémák tehát nem egyszerûen képek,hanem cselekvéseket is tartalmazó kom-plexek, amelyek az elmében valószínûlegmint a gondolkodás és következtetés alap-vetõ, önálló elemei jelennek meg. Az elgon-dolás újabb alkalmazását jelentik a képi gon-dolkodás elméletei és a wittgenstein-i képel-mélet folytatásai (Nyíri, 2001)

Johnson és Lakoff modellje szerint tehátaz elvont emberi gondolkodás bizonyos alap-vetõ sémák újrahasznosítására épül (ezértmetaforikus). A gondolatnak nem a nyelviforma ad jelentést, hanem az átvitt tapasz-talat, amely lényegétõl elválaszthatatlanultesti jellegû – akciókra, sikeres és sikertelencselekvésekre, elszenvedett hatásokra, azorganizmus és a környezet struktúráinak kö-zös mûködéseire vonatkozik. Arra az él-ményre, amelyet az egyed testi benyomásai-nak együttese alkot. A mentális tartalom en-nek a képe, a nyelvi jel pedig a címkéje. Atudás és a jelentés így végül a biológiai éstársas értelemben releváns szituációkravonatkozik, amelyek nagyobb, összefüggõ,

Gestalt-szerû, felbonthatatlan, komplex egé-szeket alkotnak. Valószínûnek tarthatjuk,hogy a narratívumok is ilyen szituációs ere-detûek.

A metaforaelmélet az elmét arra építi,amit a természettörténet a fogalmainkról el-árul. Ez az egyetlen olyan ma ismert nyelv-modell, amely (mivel voltaképpen nyelvnélküli nyelvmodell) lehetõvé teszi a filoge-netikai kontinuitás beépítését a nyelv kom-plex vizsgálatába, a jelentés, a funkció és aforma magyarázatába. Azáltal, hogy a teljesorganizmusból és annak biológiai mûködé-sébõl indul ki, a nyelv egész õstörténeti hát-terét, az annak idején Ashby (1972) által isemlegetett négymilliárd éves elõtörténetetintegrálni képes. Kétféle értelemben is igazez: egyrészt a nyelv funkciójára és eredetérevonatkozó újabb kutatások alapján úgy tûnik,a nyelv eredete és korai szerepe a társastúléléssel, a csoportszelekcióval, a csoportonbelüli kooperációval kapcsolatos (Dunbar,1996; Mithen, 1996; Csányi, 1999; Sándor,2000), nem pedig a jelöléssel vagy a kom-munikációval. Másrészt a metafora eszméjemagában foglalja azt a rendkívül lényegesevolúciós mozzanatot, hogy a kognitív mû-ködésekért a nyelv elõtti és utáni korszakbanazonos struktúrák lehetnek felelõsek: a nyelvcsupán beleül a korábban megalapozott, bio-lógiailag értelmes jelentésekbe. Egy továbbievolúciós elem az is, hogy a jelentés a po-pulációs jellegû individuális változatosságot,vagyis a testi struktúrák és a viselkedésekrendezett sokféleségét tükrözi, részleteibenmindig egyéni. Ez lehetõvé teszi, hogy anyelv a biológiai sokféleséghez hasonlóanegyedi változatosságot és változékonyságotmutasson (Sándor és Kampis, 2000), miköz-ben lényegét illetõen társas eredetû (Kam-pis, 2001c).

Mindezzel összefüggésben átértékelõdikaz elme funkciója is. Az evolúciós felfogásbanez nem igazságok közlése és azokról valóelvont gondolkodás, hanem biológiailag és



40

szociálisan releváns cselekvések irányítása.Ebbõl egy magával ragadó, új kognitív szem-lélet rajzolódik ki. Például a kommunikációe szemlélet szerint nem hagyományos érte-lemben vett állítások vagy más, önmaguk-ban teljes értékû információk cseréjét jelenti,hanem közös tapasztalatokra utaló közösjelzéseket (Maturana és Varela, 1987; Csányiés Kampis, 1988). Ezeket azért értjük, merta megfelelõ komplex tapasztalatokat juttat-ják az eszünkbe – nem pedig azért, mertbelsõ jelentésük van. Belsõ jelentésük nemkijelentéseknek, hanem élethelyzeteknekvan, ahol a kiáltozás és a mutogatás kommu-nikációs szempontból éppoly jól mûködõlehet, mint a tagolt beszéd. Ami ezen túl-megy, az eredendõen nem a kommuniká-cióhoz szükséges (bár amint megjelenik, akommunikáció hasznosítja). A jelentés evo-lúciós biológiája a jövõbeli tanulmányozásszámára a nem-propozicionális, nem nyelvi,nem fogalmi jellegû mentális tartalmakat(Carruthers, 1998), az elme létfenntartásicélú mûködését (Gulyás, 2001), valamint anyelv nem kommunikatív használatát helye-zi elõtérbe.

Szorosan ide kapcsolódik a racionalitáskérdése is. Az állati örökségre és a biológiaitestre épülõ evolúciós felfogásban a raciona-litás nem elvont mûveletek tulajdonsága, ha-nem a világban való sikeres tevékenységetjellemzi, és ezzel összefüggésben az okságegy sajátos, tárgyakra épülõ, célkövetõ hasz-nálatával van kapcsolatban (Kampis, 2001a).A racionalitást ebben a szemléletben nem alogika és a nyelv fogja igazolni, hanem fordít-va. Ha képesek vagyunk következmény-helyes cselekvésre, akkor a késõbb arraráépülõ nyelvi struktúrák ebbõl megörököltszisztematikussága és eredményességelehetõvé teszi a logika és a racionalitás fogal-mainak megalkotását. A szelekcióról koráb-ban mondottak itt is érvényesek. E mögé islehet természetes kiválasztási mechanizmustgondolni, de ha már gondolunk, akkor olyant

gondoljunk, amely nem közvetlenül a racio-nális észjárást tekinti adaptívnak (ahogyanaz evolúciós naturalisták többsége gondolja,ld. Dennett, 1995/1998), hanem az azt lehe-tõvé tevõ õsi biológiai cselekvési mintákat(például a tárgyhasználatot és a tájékozó-dást).

A gondolkodó test hipotéziseVégezetül az eddig elmondottak egy to-vábbgondolási lehetõségét fogalmazommeg. Az „embodiment”, a testnek a megje-lenése az elmében, a tapasztalat testi alapúszervezõdése ugyanis valószínûleg csak akezdet. Az egész megfordítva is olvasható,úgy, hogy az elme is megjelenik a testben,és áthatja azt. Úgy tûnik, a test maga is gon-dolkodik – abban az értelemben, hogy a ha-gyományos gondolkodó struktúrák jelentõsrésze kihelyezõdik a belsõ, elzárt elmébõl akorábban perifériának tekintett testi terüle-tekre és a nekik megfelelõ mûködési mó-dokra. Például a motoros hálózatokkal ésfizikai mûködésekkel jellemzett élettani tar-tományokba, a végtagokba, az alacsonyabbidegi központokba és ezeknek a való világ-beli viszonyaira. Ezt az elképzelést elsõkénta van Gelder és mások nevével jelzett dina-mikus hipotézis (Port és van Gelder, 1995;van Gelder, 1999) viszi teljesen végig. A dina-mikus hipotézis mindenestõl elveti a szimbo-likus elmére jellemzõ transzformációkat ésreprezentációkat, az egész mûködõ elmét aperifériáknak megfelelõ módon, azok folyta-tásaként vagy részeként, velük és a külsõvilággal egynemûen, dinamikus rendszer-ként képzeli el (részletes áttekintést nyújtKampis, 2000a).

Ez azonban nem szükségképpen jelentiazt, hogy az elme teljesen megszûnik, felol-dódik a testben, mint a dinamikus hipotézismodelljei esetleg feltételezik. A gondolkodótest fogalma egy másik lehetõséget is sugall.Ennek a felvetésnek a következetes végig-gondolásához valószínûleg mind a testre,

41

mint az elmére vonatkozó fogalmainkat átkell alakítani (Kampis, 2001b). Elõzõleg afilozófus Haugeland (1983, 1993) foglalko-zott azzal a kérdéssel, hogy az elme határaivilágosan meghúzhatók-e, és hogy egyálta-lán a testen belül vannak-e. Wittgenstein(1953/1992) és Ryle (1949/1974) nyománHaugeland arról beszélt, hogy amit elméneknevezünk, a testen túlra is kiterjed. Példáulaz elme a társakra utaló jelentéseket, elköte-lezettségeket és hasonlókat is tartalmaz.Hogy ezek micsodák, az a társakon múlik(például a nyelvi és kulturális hagyományo-kon). Ez a jelenség arra utal, hogy az elme(és valószínûleg hozzá hasonlóan a test) nemlezárt, önmagában teljes egység, hanem egy-mást kölcsönösen meghatározó viszonybanáll rajta kívüli dolgokkal – más elmékkel, mástestekkel, melyek együtt alkotnak mûködé-sileg teljes egészet. Mint ahogyan már a feno-típus is csak a maga ökológiai környezetévelegyütt volt értelmezhetõ. A testtel kapcso-latos ilyen biológiai párhuzamok azt sugall-ják, hogy a biológiai célokat követõ elmemûködése (például a reprezentációk és cse-lekvések egymáshoz való viszonya) úgy leszmajd megérthetõ, hogyha a többi evolúciósrendszerhez hasonló tulajdonságokat téte-lezünk fel itt is, vagyis ha nem a testet tekint-jük az elme, hanem az elmét az evolúciósanfelfogott test meghosszabbításának(Kampis, 2001b).

Összefoglalás és kitekintésAz evolúciós pszichológia a lélek õstörténete.Leszûkített értelmezésben pusztán a mentá-lis tartalmak adaptivitása; tágabban a mentá-lis tartalmat támogató testi struktúrák evolú-ciós genezise, anyagi történet, amelynekbirtokában más szemmel nézünk az elméreés az evolúciósan beépített tudásra. Írásom-ban azt vázoltam fel, miért kell úgy gondol-nunk, hogy az önálló kutatási témakéntlétezõ test a biológiai és pszichológiai létezésevolúciósan elkerülhetetlen közös pontja,

továbbá, hogy az evolúciós szempontérvényesítése a pszichológiában elsõsorbana reprezentációt, a nyelv és a mentális állapo-tok szimbolikus kódként való felfogását ésaz emberrel kapcsolatos racionalista elfogult-ságot érinti.

Felvázoltam a test kognitív szerepét evo-lúciósan szemlélõ gondolatkör néhány ele-mét, amelyek a gondolkodó test hipotézisé-hez vezetnek. A gondolkodó test fõ jellegze-tességeit a jobb áttekinthetõség érdekébenbefejezésül külön is kiemelem:

• Organizmikus: A mentális és evolú-ciós jelenségek alapjai teljes organizmusokvagy egyedek, nem pedig absztrakt kódokés reprezentációk.

• Szituációs: Az egyedek a valódi világ-ban helyezkednek el, nem pedig absztraktleírásokban vagy egyéb szimulációkban.

• Testi: Az egyedeknek testük van, és avilággal közvetlen tapasztalati viszonybanállnak. A test a mentális tartalmak alapja.

• Aktív: Az elme nem belsõ és passzív,hanem a testtel egységet alkot. A mentálistartalmak nem a cselekvések mögött van-nak, hanem azokkal folytonos egységbenállnak.

• Pragmatikus: Tett és tudás azonos,vagy szorosan összefügg.

Befejezésül egy filozófiai megjegyzés. Ami-rõl ebben az írásban szó volt, erõteljesen anti-karteziánus jellegû platformot nyújt az elmebiológiai tanulmányozása számára. Ez nemlehet meglepõ, hiszen az evolúciós gondolataz anti-karteziánizmus egyik legfõbb forrása(Hull, 1989; Kampis, 1999, 2000b). Ugyan-akkor a karteziánus gondolkodás fõ sajátos-ságait, a test és az elme duális elkülönítését,a tiszta ész kiindulópontját, a kódokat, a be-fejezett, kategorikus, esszencialista egészek-ben való gondolkodást az evolúciós pszicho-lógia még nem haladta meg. Itt lenne az ideje– hogyan lehet ugyanis evolúciós, amíg kar-teziánus és racionalista?



42

A szem eredetét valamikor a legnehezebbevolúciós kérdések közé sorolták, ma vi-szont szinte triviálisan egyszerûnek tûnik azemberi nyelvkészség kialakulásához képest.Miért mondhatjuk ma, hogy az elsõ kérdés„könnyû”? Legalább négy ok sorolható fel:

1) a szem szerkezetét és mûködését vi-szonylag jól értjük;

2) az élõvilágból számos szemformát is-merünk, melyek közül sok közel áll feltéte-lezett evolúciós átmeneti formákhoz (mégaz emberi szemnek is van közeli analógiájaa lábasfejûek esetében);

3) noha minden okunk megvan feltéte-lezni, hogy az összes szem egy fényérzé-keny foltból származott, különbözõ szerke-zetû és mûködésû szemek mintegy negy-ven alkalommal fejlõdtek ki az evolúciósorán; és

4) egyre jobban értjük a szem embrióbelifejlõdésének a genetikáját.

Érdemes a fentieket az alábbi listával össze-vetni:

1) a „nyelvi szervrõl” való ismereteinkigencsak korlátozottak;

2) nem ismeretes átmeneti forma az ún.„elõnyelv” (protonyelv; melyrõl általábanúgy tartják, hogy nyelvtan nélküli szóhaszná-latban merül ki) és az emberi nyelv között;

3) a sokkal egyszerûbb elõnyelv is csupánnéhányszor alakult ki az evolúcióban (a szó-ba jöhetõ fajok közé tartozik a palackorrú del-fin, a nagy szürke papagáj és a csimpánz); és

4) keveset tudunk az emberi nyelvkész-ség genetikájáról.

Olybá tûnhet, hogy mindezek alapjánvajmi keveset mondhatunk a nyelv evolú-ciós eredetérõl. Van azonban legalább ötféletudományos forrása e régi rejtély újszerûtárgyalásának:

1) a szókincs és a nyelvi szabályok elter-jedését a populációbiológia eszköztáránaksegítségével gyümölcsözõen modellezhet-jük (Nowak és mtsai, 2000);

2) a fõemlõsök kommunikációjáról szer-zett, egyre bõvülõ ismereteink szûkítik azevolúciós szakadékot köztünk és õseink mástúlélõ leszármazottai között;

3) a fajlagos nyelvi károsodás (specificlanguage impairment, SLI) anatómiájáról,fiziológiájáról és genetikájáról – s ezzel együtta nyelvkészség biológiai alapjairól – egyretöbbet tudunk;

4) új, nem invazív technikák (mint pl. apozitronemissziós tomográfia, PET) alkalma-zása egyre több adatot szolgáltat a nyelvhasz-nálat dinamikus idegi alapjairól;

5) az agy fejlõdése és a tanulás bizonyosformái érdekes, szelekciós kapcsolatbanvannak egymással (lásd lejjebb).

Tanulmányomban az utolsó négy pontotfejtem ki kicsit bõvebben. Amellett fogokérvelni, hogy a releváns új ismeretek egyagyi dinamikus „nyelvi amõba” feltételezé-sének irányába mutatnak. A nyelvi amõbaolyan aktivitásmintázat, mely lényegi szere-pet játszik a nyelvi információ, különösen aszintaxis feldolgozásában. Úgy is vehetjük,

AZ EMBERI NYELVKÉSZSÉG EREDETEÉS A „NYELVI AMÕBA”1

Szathmáry Eörsa biológiai tudomány doktora, tszv. e. tanár, ELTE,

a Collegium Budapest állandó tagja, [email protected]

1 E tanulmány egy angol nyelvû könyvfejezet (Szath-máry 2001) kissé módosított magyar változata.

43

Szathmáry Eörs • Az emberi nyelvkészség eredete …

hogy a Chomsky-féle „nyelvi szerv” dinami-kus változata, s „élõhelye” a fejlõdõ emberiagy. Ezzel szemben más fõemlõsök agyanem biztosít – még közel azonos külsõ beha-tások esetén sem – hasonló élõhelyet. Miért?Megkísérlek egy lehetséges választ felvázol-ni. Mivel a más fõemlõsök és köztünk lévõhiátus nem túl nagy, a nyelv megjelenéséhezszükséges genetikai és korrelált funkcionálisváltozások száma sem lehetett túl nagy. Mikvoltak a kritikus változások? Úgy vélem, afiatal emberi agy kiterjedt, statisztikusan je-lentkezõ, s így nehezen azonosítható speciá-lis konnektivitási mintázata teszi alkalmassáazt a megjelenõ nyelvi amõba befogadására.Egy ilyen struktúra megjelenése nem igé-nyel túl sok (valószínûleg regulációs) geneti-kai változást, de hordozójára sok veszély le-selkedik (lásd lejjebb), s e körülmény e „nagyevolúciós átmenetet” valóban nehézzé teszi.

Álláspontom lényege, hogy nincsenolyan anatómiai képlet, melyet – Chomskynyomán – nyelvi szervnek nevezhetnénk,s a boncmester az óraüvegre elénk he-lyezhetné, mint pl. a tobozmirigyet. Igenisvan azonban az emberi agykéregnek egyolyan sajátossága, mely genetikailag ésepigenetikailag meghatározott huzalo-zásában rejlik, s amely azt a nyelvi informá-ció, különösen a szintaktikai szerkezetekkielégítõ feldolgozó apparátusává avatja.Maga a feldolgozás folyamata az agy külön-bözõ – alkalmasint igen kiterjedt – területei-nek vonatkozó aktivitását jelenti. A nyelviinformációt feldolgozó aktivitásmintázat a„nyelvi amõba”, mely – ezek szerint – azemberi agykéreg tekintélyes részét „élõ-helyként” használhatja, s az egyedfejlõdésifolyamatok és a pillanatnyi funkcionálisigények függvényében lakja azt be. Dina-mikája olyan, hogy a rendelkezésre álló helyoptimális területeit tölti be, képes kiterjedniés összehúzódni, traumák után részbenvagy egészben áttelepülni, és néha mégosztódni is.

A fõemlõsök kommunikációja éskogníciója: a szûkülõ hiátusA fõemlõsök nyilván azért fontosak, mertlegközelebbi evolúciós rokonaink. MikéntBickerton (1992) hangsúlyozza, a helyes ki-indulási állapot valami elõnyelv-féle dolog.Úgy tûnik, hogy legközelebbi rokonainkbanelõ is fordul valamilyen formában. Vannakolyan állati jelek, amelyekrõl valószínûsít-hetõ, hogy saussure-i természetûek, vagyismegfordítható kapcsolat van agyukban azobjektum, a fogalom és a jel között. A fajtár-sak által adott hangok érzékelésében (ellen-tétben más hangingerekkel) agyi laterali-záció (féltekék közötti mûködési különbség)mutatható ki (Ghazanfar és Hauser, 1999).

Az emberszabású majmok képesek azemberi nyelv bizonyos elemeit megtanulni,de szintaktikai képességeik egyértelmûenkorlátozottak. Ez még az ún. „cselekvésinyelvtan” esetében is igaz. A csimpánzoknem túl jók olyan fizikai feladatok megoldá-sában, ahol a cselekvés elemeit rekurzív mó-don egymásba kell ágyazni (ez a természe-tes nyelv szintaxisának egy kritikus vonása):tipikusan nem tudnak három szint fölé men-ni. Figyelemre méltó, hogy a „nyelvileg” tre-nírozott állatok kicsit jobban teljesítenek efeladatokban (Greenfield, 1991). A Kanzinevû törpecsimpánzzal végzett kísérletekmegmutatták, hogy a gyerekkori tanuláshatékonyabb, mint a felnõttkori, és hogy anyelv értése könnyebb, mint képzése – deez aligha ráz meg minket. A szociális kontex-tusban az emberszabásúak minden „machia-vellista” fegyverrel rendelkeznek, mely nemigényli a nyelvet.

Worden (1995) egy remek cikkében le-vezette az evolúció „maximális elérhetõ se-bességét”, mely meglepõen egyöntetûnekmutatkozik a tekintetbe vett komponensfolyamatok (mutáció, rekombináció, szelek-ció és genetikai sodródás) sokfélesége elle-nére. Amellett érvelt, hogy a „nyelvi szerv-vel” fajlagosan kapcsolatban lévõ gének


44

száma csak kevés lehet, mert mindösszeötmillió év alatt kellett az eredményt produ-kálni, s a majmok és köztünk nem csak anyelvben van különbség. Valószínûsíthetõ,hogy nem a gének száma, hanem identitásavolt a kritikus. A gyanúsítottak között az elsõhelyen olyan gének állnak, melyek az agy-velõ fejlõdését szabályozzák.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy:• Az emberszabású majmok mindent

tudnak, amit mi, kivéve a nyelvet közvetle-nül igénylõ „kunsztokat”. Elmaradnak tõlünkmindabban, amihez a nyelv idegi alapjainakmûködtetése kell, függetlenül attól, hogy eza beszéd vagy valami más.

• Csak kevés olyan génünk lehet, melya nyelv idegi alapját direkt meghatározza,és döntõen különbözik az emberszabású maj-mok génjeitõl vagy génformáitól (alléljaitól).

Fajlagos nyelvi károsodás (FNK):a jelenség és genetikájaNincs teljes egyetértés abban, hogy a FNKvalóban definíciójának megfelelõen létezõdolog-e. Még ennél is jobban vitatják azt,hogy milyen mértékben korlátozódik egyfajlagos nyelvtani károsodásra, vagy vezet-hetõ vissza ilyenre. A Gopnik (1999) általfeltárt híres eset nagyon stimuláló volt,ugyanis örökletes diszfáziaként írták le, me-lyet egyetlen domináns allél okoz. Azt, hogymás kognitív képességeket is – vagy akárazokat elsõsorban – érint-e a tünet, azóta isvitatják (Vargha-Khadem és mtsai, 1998).Mindazonáltal más nyelvet beszélõ családokesetei is ismeretessé váltak (Tomblin és Pan-dich, 1999). Egy viszonylag új vizsgálat (Vander Lely és mtsai, 1998) – sajnos, genetikanélkül – arra utal, hogy létezik a nyelvtanrakorlátozódó FNK „gyermekekben” (ezkonkrétan egy gyermeket jelent). A „klasszi-kus”, Gopnik-féle eset génjét nemrég azo-nosították (Lai és mtsai, 2001)

Világos módon sokkal több genetikáravan szükség, habár a feladat a nyilvánvaló

korlátok miatt félelmetes. Várhatunk néhányfontos eredményt a genom programoktól,jelesül:

• Olyan gének és allélek listáját, melyeka nyelvre „hajlamosító” hatásúak (Flint,1999), és melyeknek mutációja FNK-t ké-pes okozni.

• Egy fõemlõsökre kiterjesztett programolyan géneket és alléleket azonosíthat, me-lyek szorosan és fajlagosan kötõdnek az em-beri nyelvhez.

Érdemes felhívni a figyelmet, hogy azemberi kognitív képességek genetikája no-tóriusan nehéz probléma. Ennek gyakori okaaz, hogy a bajok klinikai jellemzése nemelégséges örökléstanilag számba vehetõfenotípusok leírásához (Flint, 1999). Az aközmegegyezés látszik kialakulni, hogy akérdéses gének ún. „hajlamosító” faktorok,melyeknek megfelelõ alléljei a vonatkozókognitív készséget határozottan nagyobbvalószínûséggel alakítják ki.

Az irodalom alapján biztonsággal levon-ható következtetések a következõk:

• Létezik FNK, és néhány formája csalá-dilag öröklõdik. Nincs egyetértés a tekintet-ben, hogy milyen mértékben korlátozódika nyelvtanra. Az ellentétes nézeteket feloldómagyarázat valószínûleg az, hogy a gyanúbakevert genetikai faktorok az agy kisebb vagynagyobb területeit károsítják. Amikor a nyelvaz agyban lokalizálódik (errõl bõvebbet lej-jebb), akkor az okozott morfo-fiziológiai tor-zulások a nyelvi amõba élõhelyével külön-bözõ mértékben fednek át. Könnyû belátni,hogy az átfedõ és az érintetlen területek ará-nya, valamint az élõhely érintett területénekjellege meghatározza, hogy a károsodásmennyire fajlagos a nyelvre, illetve – mégszûkebben – a nyelvtanra (1. ábra).

• Mivel számos gén befolyásolhatja azagy egy bizonyos területének epigenezisét,az ún. nem-teljes penetrancia könnyebbvagy súlyosabb károsodást tud elõidézni.

45


A nyelv idegi dinamikája és lokalizációja:nem-invazív vizsgálatokA kognitív feladatok megoldása közbeni idegiaktivitás vizsgálata az utóbbi idõben igendivatossá vált. A módszerek érzékenységefolyamatosan nõtt. E módszereket egyregyakrabban alkalmazzák a nyelv idegi kor-relátumainak vizsgálatában is.

Az a felismerés, hogy az agy idegi lokali-zációja meglehetõsen képlékeny, már közis-mertnek számít (Nobre és Plunkett, 1997).A bal agyféltekét érintõ károsodások ilyenvizsgálata megmutatta, hogy az egy bizonyoskritikus kor elõtt elszenvedett sérülések nem

életre szóló hatásúak: a jobb agyfélteke áttudja venni a szükséges funkciókat (Müllerés mtsai, 1999). Ez nincsen ellentmondásbanazzal, hogy a legtöbb emberben a Broca-féleterület összefügg a szintaktikai mûveletekkel(Embick és mtsai, 2000). Úgy tûnik, hogy anyelv leggyakoribb bal agyféltekei lokali-zációja csupán az egyedfejlõdés legvalószí-nûbb végeredménye az esetben, ha nincsengenetikai vagy epigenetikai zavar. A PETvizsgálatok meghökkentõ eredménye,hogy a nyelv lokalizációja az egyedfejlõdéssorán változik; az amõba mintegy „keresi ahelyét” az agyban (Neville és Bavelier, 1998).A „normális” emberekben látható végered-mény is igen változatos.

Az igen érdekes, öröklõdõ Williams-szin-dróma is változtatja arculatát az egyedfej-lõdés során. Míg az érintett gyermekek rosz-szul beszélnek és jól számolnak, a felnõt-teknél fordított a helyzet (Paterson és mtsai,1999). Mondani sem kell, hogy a betegséghagyományos jellemzése a felnõttek tüne-tein alapult.

Az agyi vizsgálatokból az alábbi követ-keztetések vonhatók le:

• A nyelv agyi lokalizációja nem teljesenmeghatározott genetikailag: még nagyobbkárosodások is kompenzálhatók egy kritikusperiódus elõtt.

• A nyelvnek bizonyos agyi területekrevaló lokalizációja plasztikus folyamat, mindaz egyedfejlõdést, mint pedig annak ered-ményét tekintve.

• Olybá tûnik, hogy az emberi agynakmeglepõen nagy része fogadhatja be a nyel-vet: vannak régóta ismert, gyakran a nyelv-hez kapcsolódó területek, de ezek sem azegyed, sem a populáció, sem a normális, sempedig a károsodott egyedekben nem kizáró-lagos jellegûek.

• Míg az emberi agy nagy területe alkal-mas rá, hogy a nyelv otthona legyen, az em-berszabású majmokban nem ismeretes ilyenterület.

1. ábra • A fejlõdési folyamatok szabályozása


46

Az agy epigenezise:képlékenység és szelekcióEl kell ismernünk, hogy nincs átfogó képünkaz agy mûködésérõl. Mindazonáltal néhánydöntõ elem egyre valószínûbbé válik. Ezekegyike, hogy az agy egyedfejlõdése rendkí-vül plasztikus, noha a genetikai tényezõkhatalma is nyilvánvaló. Ezt illusztrálja – egye-bek között – az a nevezetes példa, miszerintegyazon személy bal és jobb féltekéjébenegymásnak megfelelõ területek jobbanhasonlíthatnak egymásra, mint az e személyegypetéjû ikertestvérének azonos oldaliféltekéjében lévõ megfelelõ területre (pl.Changeux, 1983).

Egy másik felismerés szerint az agyegyedfejlõdése során uralkodó szerepe vana variációk nagy tömegén folyó szelekció-nak. Ez kétségkívül darwini típusú folyamat.Miként azt a pszichológus William James jórégen mondta, az öröklõdõ variációk termé-szetes szelekciója az egyetlen ismert, adaptá-ciókra vezetõ folyamat, úgyhogy megpró-bálhatjuk alkalmazni az agy egyedfejlõdé-sére és problémamegoldó képességére is.Többféle kifejtése ismert ama gondolatnak,hogy az agy – így vagy úgy – egy „darwinigép” (vö. Calvin és Bickerton, 2000). Itt mostChangeux (1983) felfogását követem, mertezt tartom a nyelv problémája szempontjá-ból leginkább relevánsnak. E felfogás szerinta felnõtt agykéreg funkcionális mikroana-tómiája a szinapszisok kezdeti, óriási túlkí-nálatából a mûködési kritériumok (teljesítés,2. ábra) szerint szelektált „maradék” ered-ménye.

Az elõzõ szakaszban láttuk, hogy az em-beri agykéreg egy nagy része képes nyelvi,ezen belül szintaktikai mûveletek végzésére.Ez azt jelenti, hogy nincsen egy elõre nyelvicélra rendelt makroanatómiai szerkezet, deazt is jelenti, hogy a mikroanatómiai struk-túrának megfelelõnek kell lennie, hiszen kü-lönben nem fogadhatná be a nyelvet. Eztovábbá azt sugallja, hogy van az emberi agy-

kéregnek valamilyen statisztikus hálózatisajátossága, mely alkalmassá teszi a nyelvimûvelet végzésére. Szelekcionista nézõ-pontból (2. ábra) ez háromfélét jelenthet:vagy a szinapszisok kezdeti kínálata újszerû,

2. ábra • A kapcsolatok szelekció ciklusaChangeux (1983) nyomán

47


vagy a funkcionális kritériumok szerinti sze-lektív elimináció mechanizmusa sajátságos,vagy e kettõ kombinációja fordul elõ. Énmagam azt hiszem, hogy mindkét folyamatfontos, de – természetesen – nem spekulál-hatok ezek relatív fontosságáról.

E felfogás közel áll Rapoportnak (1999)az agy és a kogníció koevolúciójáról vallottnézetéhez. A hagyományos megközelítésaz ún. „alulról fölfelé” (bottom-up), miszerint

a populációban egy neurális változást ered-ményezõ genetikai variáció a funkcióbanbetöltött szerepe alapján vagy fennmarad,vagy kiszelektálódik. Elképzelhetõ azonbanegy „felülrõl lefelé” (top-down) mechaniz-mus is, mely sokkal inkább hozzájárulhatottaz emberi kognitív képességek – s szerin-tem különösen a nyelvkészség – evolúciójá-hoz (3. ábra). Az alapelgondolás a követ-kezõ:

• Az agyi fejlõdés plaszticitása révén egybizonyos agyterület nagyobb igénybevételenagyobb számú szinapszis megmaradásáteredményezi (ez ismert mechanizmus).

• A szinapszisok redukált eliminációjabonyolultabb (és adaptívabb) mûködést teszlehetõvé.

• Minden olyan genetikai változás, amelyeleve megfelelõen növeszti e területet, rög-zülni fog a szelekció által.

Két fontos kapcsolatra kell felfigyelnünk.Elõször (miként Rapoport is utal rá), a felülrõllefelé mechanizmus a néhai Alan Wilson agy-környezet koevolúcióra vonatkozó gondola-tainak részletesebb megfelelõje. Eszerintegy megnövelt agykéreg, bonyolultabb mû-ködése révén, megváltoztatja a ható környe-zetet (mely a társas állatokban nem kis rész-ben a fajtársakból áll), mely nagyobb agyraszelektál és így tovább. Másodszor – s talánez a fontosabb – e mechanizmus a Baldwin-effektus (illetve a genetikai asszimiláció)szép példája, amikor is „a tanulás vezérli azevolúciót”. Miként Deacon (1997) rávilágí-tott, a genetikai asszimiláció ötletlét a nyelvrealkalmazni nehezebb, mint azt általábanhiszik. Ennek az az oka, hogy a populációbana kérdéses viselkedésnek kellõen tartósnakés egyöntetûnek kell lennie. Eme észrevételvalóban fontos, ámde itt másról van szó: egyáltalános mûveleti mechanizmus genetikaiasszimilációjáról, mely a vonatkozó idegistruktúrák konnektivitásának köszönhetõ.Úgy gondolom, hogy a legfontosabb – ésszámottevõen új – pozitívan szelektált ké-

3. ábra • A nyelvi amõba szervezõdése


48

pesség a hálózatok szintaktikai információtprocesszáló kapacitása volt. A hipotéziskonkrét formában az, hogy az agy nyelvilegkompetens területei olyan statisztikus kon-nektivitással rendelkeznek, amely ezeketkülönösen alkalmassá teszi a szintaktikaimûveletek végzésére.

Összefoglalva, úgy gondolom, hogy:• Az emberi nyelvkészség eredete az

agy kiterjedt részének epigenezisét finomanmódosító genetikai változásokat igényelt.

• E változások a fontos idegi hálózatokstatisztikai konnektivitási mintázatára hatot-tak.

• Az agy fejlõdésének plaszticitása révéna nyelv és az agy koevolúciója a szintaktikusfeldolgozó képesség genetikai asszimiláció-jához vezetett.

Ha ez így is van, miért nem gyakoribb anyelv az állatvilágban?

A nyelv eredete: egy nehéz átmenet?Néhány nagy evolúciós átmenet (mint pl. atöbbsejtû organizmusok vagy az állati társa-dalmak eredete) többször is megtörtént, má-sok (így a genetikai kód és a nyelv eredete)viszont egyszeri folyamatnak tûnnek. Vi-gyázni kell azonban az „egyszeri” jelzõvel.Mivel nem ismerjük a kihalt és élõ organiz-musok „egyetlen igaz” leszármazását, ezértaz „egyszerinek” csak operacionális definí-cióját adhatjuk. Ha minden, általunk ismertfaj, mely rendelkezik az átmenet megtör-téntét tanúsító bélyegekkel, ugyanazon kö-zös õsre vezethetõ vissza, akkor ezen átme-netet egyszerinek minõsítjük. Természete-sen igencsak elképzelhetõ, hogy voltak füg-getlen „próbálkozások”, csakhogy ezekrõlnincsen összehasonlító vagy paleontológiaibizonyítékunk. Mindazonáltal megkérdez-hetjük, hogy mely tényezõk állhatnak egyvalóban egyszeri átmenet hátterében.

A) Az átmenetet a variáció limitálja. Ezazt jelenti, hogy a megkövetelt genetikaiváltozások valószínûsége igen kicsiny. Itt

valójában – tág értelemben – kemény evo-lúciós „kényszerek” hatnak.

B) Az átmenetet a szelekció limitálja,vagyis a szelektív környezetben van valamiigen különleges, ami az egyébként nem ritkavariánsok rögzüléséhez vezet. Ehhez élette-len és élõ tényezõk is hozzájárulhatnak.

Mindkét fajta limitációnak érdekes alese-tei vannak. (A) esetben mindig érdeklõdhe-tünk az idõskála felõl. Ha azt mondjuk, hogy„nincs elég idõ”, ez természetesen a kérdé-ses idõtartam hosszától függ. Milliárd évekalatt valószínûvé válhat az, ami évmilliók alattnagyon kevéssé az. A (B) eset egy érdekesalesete az „elõ-kimerítés”, vagyis az, hogyaz átmenet révén elõálló bélyegek megszün-tetik annak megismételhetõségét. A hor-dozó egyedek gyorsan elterjednek a popu-lációban, s a további evolúciós próbálkozá-sokat kompetitíve gátolják. Erre a genetikaikód lehet példa.

Jelenleg nehéz megítélni, hogy a nyelvmiért egyedi. Még a „nem volt elég idõ” isigaz lehet, aminek mulatságos implikációi isvannak. Azonban az „elõ-kimerítés”, ez eset-ben az általa elindított kulturális evolúciórévén, valóban igen nehézzé teheti más fajoksikeres próbálkozásait. Engedtessék megmég egy meggondolást elõterjeszteni, melyszerint a nyelvhez való átmenet variáció általlimitáltnak bizonyulhat egy mélyebb érte-lemben.

A nyelvi amõba élõhelye egy nagy, meg-felelõen huzalozott idegi hálózat: a legtöbbbenne feldolgozott információ önmaga másrészeibõl származik. Itt egy igen sajátságosfeldolgozásra: a hierarchikusan egymásbaskatulyázott szintaktikai szerkezetek kezelé-sére van szükség. Ezzel kapcsolatban a kö-vetkezõ nehézségeket látom:

• Az idegi hálózatok nagyszámú gráf-elméleti ciklust tartalmaznak, ezzel szembena szintaktikai szerkezetek faszerûen ágaznakel. A nagy fák manipulálása azért lehet nehéz,mert könnyen hurokban végzi a folyamat.

49


• A szinapszisok túltermelése vagy csök-kentett visszametszése (mint láttuk, mind-kettõ fontos lehetett a nyelv keletkezésé-ben) könnyen „szolipszista” hálózati dina-mikához vezethet, két következménnyel:(1) a hálózat mûködése az optimálisnáljobban függetlenedik a külsõ információ-forrásoktól; (2) a fokozott belsõ processzálástúl sok „belsõ beszédet” eredményez, vagyisl’ art pour l’ art nyelvi mûveletekhez vezet.

Úgy gondolom, hogy a skizofrénia jó pél-da. Már többen állították, hogy e tünet-együttes a „nyelvért fizetett ár” lehet (Crow,2000). Valóban, e szindróma – valamilyenformában – az emberi népesség meglepõennagy (mintegy öt) százalékában kimutatható.Valójában éppen ez az a mintázat, amit azember közvetlenül egy nagy evolúciós átme-net után várhat: az adaptív finomhangoláselmaradása a készülék tökéletlen mûködésé-ben nyilvánul meg. Feltehetõ, hogy az agylateralizációja azt (is) szolgálja, hogy a nyelviamõba ne „osztódjék” túl könnyedén: egynagyobb élõhelyen két amõba is megél! Vanadat arra, hogy a skizofrének lateralizációjaredukált (Gold és Weinberger, 1995).

Az ötlet, hogy a skizofrénekben a nyelviamõba kettõ (vagy akár több) mûködõ részrehasadt, elvileg ellenõrizhetõ a nem-invazívtechnikák (a PET és társai) segítségével, no-ha a gyakorlati kivitelezést magakadályoz-hatja, hogy a funkcionális kettõs nemfeltétlenül válik szét nagyléptékben térbelikettõssé.

ModellezésEgy másik módja az itt kifejtettek tesztelé-sének a szintaktikus processzálásra különö-sen alkalmas idegi hálózati architektúrákmodellezése. Nyilvánvaló, hogy ez nem le-het valamilyen közkézen forgó „konnekcio-nista” modell (pl. Elman és mtsai, 1996) egy-szerû alkalmazása. Három oka is van annak,hogy miért ne alkalmazzuk a konnekcionistamodelleket: 1./ általában a durván irrealisz-

tikus „back-propagation” algoritmus vala-milyen változatát használják; 2./ nem képe-sek absztrakt szabályoknak emberi módonvaló felállítására (Marcus és mtsai, 1999); 3./a neurális szelekció mechanizmusa hiányzikbelõlük.

Mindebbõl egyenesen következik, hogya nyelvi mûveletek modellezéséhez egy, aneurális szelekción (2. ábra) alapuló algorit-must kellene használni. Az ebben rejlõ kép-lékenység könnyebben vezethet a megfe-lelõ hálózati sajátosságokhoz.

S még egyet csavarhatunk történeten.Az epigenetikai plaszticitás szabályai magukis plasztikusak az evolúcióban, vagyis a variá-ció és szelekció révén módosulhatnak. Úgysejtem, hogy eme evolúciós plaszticitás be-építése szintén szükséges a sikeres kutatás-hoz. Nemrég Rolls és Stringer (2000) az idegihálózatok ilyen újszerû modelljét mutatta be.Feltételeznek olyan géneket, melyek az ide-gi hálózatok egyedfejlõdésére hatnak. Né-hány gén határozza meg az általános tulaj-donságokat (mint pl. a különbözõ osztálybatartozó neuronok számát és a kisülési küszö-böt). Ennél több gén hat a szinapszisok kép-zõdésére a különbözõ osztályokba tartozóneuronok között. Genetikailag kontrollált akapcsolatok serkentõ vagy gátló jellege, aszinaptikus tanulási szabály milyensége és akezdeti szinaptikus erõsség. Egy genetikaialgoritmus segítségével evolváltattak külön-bözõ feladatokat (kompetitív tanulás, min-tázat társítás, autoasszociáció) ellátó hálóza-tokat. Egy ilyen megközelítés a nyelv proble-matikájában is kapóra jönne.

Hol kezdjük?Nem nyilvánvaló, hogy hol kezdjük egynyelvi idegi hálózat evolúciós kifejlesztését.E probléma annak a kérdésnek rokona, hogyvajon a nyelvi amõba élõhelyének konnek-tivitási mintázata teljesen új, precedens nél-küli dolog-e a fõemlõsökben. Valószínûlegnem! Elõször – mivel statisztikus sajátságról


50

van szó –, ilyen kisméretû terület véletlen-szerûen is képzõdhet. Másodszor – azt hi-szem –, az emberszabású majmok hasonlóterületeket használnak a társas kognícióhoz,csakhogy az agykéreg adott nagysága mel-lett nem marad megfelelõ élõhelye a nyelviamõbának. Ama ötlet, hogy a társas kogníció(beleértve cselekvéseknek a részben hierar-

chikus hálózatokban folyó mentális szimulá-cióját) a nyelv egy alkalmas preadaptációja,nem új (Calvin és Bickerton, 2000). Deacon(1997) javaslata nagyon is releváns, misze-rint az emberben a prefrontális kéreg megnö-vekedése kritikusan felszabadíthatta azagykérget egyéb feladatok alól, és „helyet”adhatott a nyelvnek.

51

Kovács Ilona • Tudja-e a látórendszer a fizikát?

Összehasonlító lélektan óra a bölcsészkaronhúsz évvel ezelõtt, Kardos professzor: „…ésaz állat megzavarodik, mert ugyanazon ahelyen két dolgot lát…”. Nagyon sok kifino-mult változatát hallottuk Kardos Lajostól

TUDJA-E A LÁTÓRENDSZER A FIZIKÁT?

Kovács Ilonakandidátus, e. docens, Rutgers Egyetem , N.J., USA és BME

azoknak a kísérleteknek, melyek a patká-nyok útvesztõtanulási képességét vizsgálták,de volt egy, amelyre mindenki emlékszikazóta is. Ez az a bizonyos kísérlet, amelyetKardos „kritikus kísérletnek” hívott, s azúgynevezett T útvesztõk egyik változatáthasználta fel a patkány emlékezeti repre-zentációjának feltárására. Az 1. ábrán illuszt-rált útvesztõ mindkét változata étellel jutal-mazza a patkányt ha jobbra indul a startnál, sitallal ha balra indul. Az állatnak egyben fon-tos is, hogy adott esetben ételhez jusson,hiszen éheztetik, illetve hogy más esetbenitalhoz jusson, hiszen szomjaztatják. Érdekesmódon a felsô útvesztõt néhány próba utánsikeresen teljesítik a patkányok, tehát haszomjasak balra, ha éhesek jobbra fordulnaka startnál. Az alsó útvesztõ azonban megta-nulhatatlannak bizonyult (Kardos, 1988). Akülönbség a céldobozban van: a felsô cél-doboz két részre van osztva, és az étel min-dig a jobb, az ital mindig a bal oldalon van; azalsó céldobozban viszont ugyanazon a he-lyen vagy étel vagy ital jelenik meg az indulásirányának függvényében. Kardos szerint azállat – noha vannak emlékképei – képtelenmegkülönböztetni a perceptuális képeketaz emlékképektõl. Ezért pl. az ital emlék-képe keveredni fog az éppen észlelt ételperceptuális képével, s a kettõ ugyanazérta helyért fog versengeni.

Ez a gyönyörû, Kardos által „kritikus kísér-letnek” nevezett jelenség elsõsorban Kardos

1. ábra • Két példa Kardos (1988)útvesztõtanulási kísérleteibõl. A felsô

útvesztõ könnyen megtanulható a patkányszámára, az alsó viszont még többezerpróba után is random teljesítményhez

vezet. Mi erre a magyarázat?

Kísérleti munkák és alkalmazások


52

értelmezése miatt került a bevezetõbe. Kar-dos ugyanis azt feltételezte, hogy kell lennieegy implicit fizikai tudásnak (akkoribankognitív térképnek hívták) a környezet tár-gyainak térbeli helyére vonatkozóan, s azennek ellentmondó információ „rivalizációt”,s zavarodottnak tûnõ viselkedést vált ki.

Hasonló zavarodottsághoz vezet a 2. áb-rán bemutatott kísérleti helyzet. Ezt a kísér-letet macskákkal, majmokkal, illetve ember-rel szokták elvégezni, és tulajdonképpenmindhárom esetben hasonló eredménnyel.Sztereoszkóppal bemutatott vizuális inge-rekrõl van szó, ahol mindkét szemnek sajátingerlést biztosítunk. Ez a fajta ingerlés há-romdimenziós tér érzékletéhez vezethet haa két szemnek függetlenül, de egy idõbenbemutatott képek eléggé hasonlóak, s csakapró pozicionális eltérések vannak rajtuk(ami a normális sztereolátást szimulálná két-dimenziós képek segítségével). Az ábránfent elhelyezkedõ képpár ehhez hasonló,bár egyszerûbb helyzetet mutat be: a két

szem azonos ingerlésben részesül, amitökéletes „fúzióhoz” vezet, tehát a percep-tuális élményben két fehér csillag és kétfekete kereszt stabil képe jelenik meg. Azalsó ábrapáron csak annyi a fizikai különb-ség a baloldali párhoz képest, hogy a keresz-tek és csillagok helyet cseréltek. Perceptuá-lisan azonban hatalmas a változás: állandóanfluktuáló, zavarbaejtõ képet látunk, ahol idõn-ként fehér, idõnként fekete dolgok jelennekmeg, spontán módon váltakozva. Az érzékletnagyon jellegzetes, soha nem szürke kereszt-csillagokat, hanem minden esetben vagy fe-kete kereszteket, vagy fehér csillagokat lá-tunk, s ez a kettõ állandó harcban állva, meg-állás nélkül, nagyjából két másodpercenkéntváltakozik. Ezt a jelenséget hívják binokulárisrivalizálásnak. Ha a kardosi értelmezésbõlokultunk, akkor könnyû dolgunk van, mertegybõl látjuk, hogy mi a probléma a jobboldali képpárral: ugyanazon a helyen külön-bözõ színû és formájú tárgyakat jelenít mega két szem számára. A jobb szem bal felsõfehér csillagjának megfelelõ helyen a balszem fekete keresztet lát stb. Lehetséges,hogy a látórendszer – csakúgy, mint a pat-kány – tudja a fizikát, s zavarba esik, ha arendelkezésére alló adatok azt sugallják,hogy a két dolog ugyanazt a téri pozíciótfoglalja el? Emítésre méltó, hogy a binokulárisrivalizációt magasszintû kognitív folyamatoknemigen tudják befolyásolni, s nem akarhat-juk például, hogy a két kép „fuzionáljon”,illetve nem tudjuk figyelmünket csak a csilla-gokra koncentrálni, mert minden igyekeze-tünk ellenére el fognak tûnni, hogy azutánpár másodperc múltán újra feltûnjenek.

Igazán kár, hogy a binokuláris rivalizációkutatói nem ismerték Kardos elméletét. Azuralkodó elmélet ugyanis egészen a múltszázad kilencvenes éveinek végéig az volt,hogy a percepcióban megjelenõ perceptuá-lis alternálás oka a két szem közötti versengés(Wolfe, 1983; Blake, 1989).Vegyük észre,hogy ez milyen messze áll a percepció tár-

2. ábra • Sztereoszkóposan bemutatottingerpárok. A felsô pár stabil érzéklethez

vezet, az alsó pár viszont rivalizál.

53


gyainak a háromdimenziós világban elfoglalthelyért való versengésétõl! Az élménybenmegjelenõ alternálás mögött természetesengátlómechanizmusok kell, hogy álljanak,hiszen maga az inger változatlan, tehát minda csillagok, mind a keresztek állandóan jelenvannak fizikailag, az agy számára azonoshelyeken. Mi történik, amikor egyik pozicióna csillag nem, csak a kereszt látszik? A csillagneurális reprezentációja egy idõre „ki vankapcsolva”. Ésszerûnek látszana olyan ala-csony szinten kikapcsolni a csillag reprezen-tációjat, ahol a két szembõl érkezõ informá-ció még nem keveredik egymással, tehát amonokuláris sejtek szintjén. A monokulárisidegsejtek csak az egyik szembõl kapnakinformációt. A szemtõl a thalamuson keresz-tül az elsõdleges látókéreg (V1) negyedikrétegéig tulajdonképpen minden idegsejtilyen. A V1 negyedik rétegének sejtjein túlazonban már a legtöbb agykérgi idegsejtbinokuláris, tehát mindkét szemben vanreceptív mezõje, s képes a két szembõl érke-zõ információ összehasonlítására. Mérnökiszempontból logikusnak tûnik, hogy aminta binokuláris sejtek (s ha lehet, akkor még aV1-beliek) össze nem illést detektálnak a kétszem ingerei között, tudósítsák errõl az egyszinttel lejjebb lévõ monokuláris sejteket, saz egyik szemhez tartozó sejtek gátlását elin-dítsák. Eszerint az elképzelés szerint tehát,ha valaki a perceptuális alternálás idegi korre-látumát szeretné megtalálni, akkor a legjobbha a thalamus vagy a V1 monokuláris sejtjei-nek válaszait tanulmányozza. Miért is lenneérdekes a rivalizáció perceptuális korrelátu-mait megtalálni? Például azért, mert a percep-tuális alternációt válaszaiban követõ sejtvalószínûleg fontos szerepet játszik a per-ceptuális tudatosságban – hiszen az ingerváltozatlan, s az alternálás csak a tudatoséléményben jelenik meg. (A sejt válasza ún.egysejtméréssel követhetõ, ahol egy mintá-zat perceptuális dominanciáját az idegsejtkisülési frekvenciájának növekedése, a min-

tázat elnyomását pedig a frekvencia csök-kenése követné korreláció esetén.) A neuro-fiziológusok, s közöttük nemegy igen kiválóneurofiziológus tehát nekiláttak a vadászat-nak. Az idegtudományok talán egyik legna-gyobb csapdájába esve azonban sokáigsikertelenek maradtak! A thalamus és a V1monokuláris sejtjei (Leopold és Logothetis,1996) egyáltalán nem hagyják magukat be-folyásolni a perceptuális alternáció dominan-cia és elnyomás között váltakozó fázisaitól, abinokuláris rivalizáció agyi korrelátuma ígyrejtve maradt. Az elsõ sikeres probálkozásoka kilencvenes évekig várattak magukra, ami-kor a kutatók végre binokuláris sejteket isvizsgáltak, s más agyi területeken is próbál-koztak egysejtméréssel. Kiderült, hogy míga V1 binokuláris sejtjeinek csak néhány szá-zaléka korrelál a perceptuális változásokkal,addig a temporális kéregben lévõ inferotem-porális terület sejtjeinek már 80 %-a (Shein-berg és Logothetis, 1997). Tehát a rivalizálásnem alacsony, hanem meglehetõsen magas(bár még mindig perceptuális) szinten dõl el.

Mi okozhatta ezt a hatalmas lokalizációshibát? A temporális kéregben lévõ infero-temporális terület majdnem olyan messzevan az occipitális kéregben lévõ V1-tõl (nemis beszélve a thalamusról), mint a szív azagytól. A hiba konceptuálisnak tûnik. Mivela látás területén belül elég általános, s sokesetben hasznos felfogás szerint az agy aretinakép elemzését végzi, s a retinaképekazonosíthatók a szemekkel, logikusnak tûn-het, hogy a rivalizáció alatt a két szem ver-seng egymással. A klasszikus rivalizációtkiváltó vizuális ingerek ezt nem is cáfoljákmeg, hiszen mindkét szemnek koherens ké-peket prezentálnak, például egyiknek egyvízszintes zöld, másiknak egy függõlegespiros rácsmintát, vagy egyiknek egy almát,másiknak egy körtét (2. ábra lenti, és 3. ábrafelsô képpárja is mutat egy példát a szemekkoherens ingerlésére). A klasszikus ingerekazonban nem adnak lehetõséget arra, hogy


54

a kardosi kérdést feltegyük: lehetséges-e,hogy nem a két szem, hanem a két szemnekbemutatott tárgyak versengenek az agy általnekik tulajdonított helyért? Ezt a kérdés saját„kritikus kísérletünkben” (Kovács, Papatho-mas, Yang és Fehér, 1996) úgy fogalmaztukmeg, hogy dekorreláltuk a szemek és atárgyak közötti versengést az inger szintjen,és létrehoztuk az ún. sakktábla-ingert (a 3.ábra alsó képpárja ennek egy egyszerûsítettváltozata). A sakktábla-inger esetén egyikszem sem lát koherens mintázatot. Ha aklasszikus inger körte az egyik szemnek,alma a másiknak, akkor a sakktábla-ingeresetén mindkét szem körte- és almada-rabokat lát, de egyik sem látja az egész körtétilletve egész almát a monokuláris képeken.Kísérleteink eredményei azt mutatják, hogysztereoszkopikus bemutatás esetén az idõnagyobb részében az emberek ilyenkor is ateljes körte váltakozását látják a teljes almával(a 3. ábrán négy kereszt fog váltakozni négycsillaggal a sakktábla-inger esetén is). A teljesalma érzékletének valószínûsége (p=0,6) a

mérések szerint sokkal nagyobb, mint amitfüggetlenül alternáló sakktáblamezõk vélet-lenszerû összeállása alapján elvárhatnánk (8mezõ esetén p=0,007, 4 mezõ eseténp=0,125). Mit jelent a teljes alma látványa,vagy négy csillag szimultán megjelenése asakktábla-inger esetén? Azt jelenti, hogy aszemek közötti rivalizáció nem kielégítõválasz, hiszen ha csak errõl lenne szó, amonokuláris képek alapján csak körte-alma,illetve csillag és kereszt keverékeket láthat-nánk. A sakktábla rivalizációs kísérletekbõltehát kiderül, hogy koherens mintázatok ver-sengenek egymással. Innen már csak egylépés (bár ezt még nem tettük meg kísérletiszinten) annak bizonyítása, hogy a koherensmintázatok tulajdonképpen helyért versen-gõ tárgyak.

A neurofiziológia tehát azt mutatja, hogyrivalizáció esetén nem alacsony, hanem ma-gas szintû, de még perceptuális agyi terüle-tek hozzák meg a döntést. A pszichofizikapedig arra jut, hogy nem egyszerûen a kétszem, hanem két, magasszintû koherenciá-val rendelkezõ mintázat verseng, tehát adominanciára illetve elnyomásra vonatkozódöntésnek viszonylag magas perceptuálisszinten kell megtörténnie. Ezt ma már fMRIeredmények emberben is igazolják (Tong,Nakayama, Vaughan, Kanwisher, 1998). Aztis tudjuk, hogy a magasabb szintû vizuálisfeldolgozást közvetítõ agyi területek ember-ben viszonylag lassan érnek, s a fejlõdés peri-ódusa akár a kamaszkor végéig is eltarthat(Kovács 2000; Kovács, Kozma, Fehér, Bene-dek, 1999). Mit jelent ez a binokuláris rivalizá-lás ontogenetikus kialakulása szempontjá-ból? Lehetséges, hogy egy olyan alapvetõfunkció, mint a két tárgy helyért való verse-nyében való döntés képessége csak késõnfejlõdik ki? Meglepõ módon a válasz igen!Vizuális kiváltott potenciál vizsgálatok aztmutatják, hogy bár tizenkéthónapos csecse-mõk binokuláris látása már majdnem felnõtt-szerû, binokulárs rivalizációra mégsem képe-

3. ábra • Sztereoszkóposan bemutatottingerpárok. Mindkét pár rivalizál.

55


sek (Brown, Candy, Norcia, 1999). Hogy mitlátnak az egyéves babák rivalizáló ingerekesetén? Ezt nem tudjuk, az agyi válaszok vi-szont arra utalnak, hogy nincs perceptuálisalternálás. Saját kísérleteinkben 4–5 évesgyerekeket vizsgálunk, és azt találjuk, hogynagy részük vagy egyáltalán nem alternál,vagy egy igen gyorsan villogó, kis foltokbólösszeálló mintázatot lát (ami talán a V1 bino-kuláris sejtjeinek tudható be), és csak nagyonkis százalékuk lát alternáló koherens mintáza-tokat. Ez aztán a meglepõ eredmény! Lehet-séges, hogy egy ötéves gyerek perceptuálisrendszere még nem tudja azt, amit a gyerekmaga már természetesen jól tud: két dolognem lehet egyszerre ugyanazon a helyen.Lehetséges, hogy az emberi egyedfejlõdés-ben a fizika fordított utat jár be? Elõször amagasabb szintû, de persze lassú kognitívrendszerek sajátítják el az alaptörvényeket,s a perceptuális rendszerbe csak ezután épülbe a fizika? Az explicit tudás implicitté válik?Miért elõnyös egyáltalán, ha az autonóm per-ceptuális rendszerbe beépülnek a fizika tör-vényei? Emlékezzünk, hogy a binokuláris ri-valizáció mennyire autonóm folyamat. Nemlehet akaratlagosan befolyásolni az alterná-ciót, sõt, tulajdonképpen arra sincs bizonyí-ték, hogy magasszintû szemantikus, vagyfigyelmi befolyás alatt állna. Meglehetõsenmoduláris mûködésnek tûnik. Ennek pedighatalmas elõnye lehet, amennyiben egyszermegvalósul, és jól is mûködik. A beépülésfelgyorsítja a feldolgozást, és leveszi a döntésterhét a kapacitáskorlátokkal küzdõ, maga-sabb szintû kognitív rendszerekrõl.

Van-e példa hasonló, lassan kibontakozóontogenetikus eseményekre? Eddig két pél-

dát találtunk. Az elsõ Irving Rocktól szárma-zik, és a kétértelmû ábrák (például Neckerkocka, kacsa-nyúl ábra) váltakozását vizsgál-ja 3-4 éves gyerekeknél. Úgy tûnik, hogy akorai fejlõdési stádium itt is az alternáció hiá-nya (Rock, Gopnik és Hall, 1994). A másikpélda saját kísérleteinkbõl származik, aholgeometriai vizuális illúziókat mutattunk gye-rekeknek, és mértük az illúzió nagyságát. 4-5 éves gyerekeknél elõfordul az illúzió teljeshiánya, s átlagban sokkal kisebb illúziót ta-pasztaltunk, mint felnõtteknél (Káldy és Ko-vács, 2000; Kovács, 2000). A geometriai illú-ziók magyarázata általában tartalmazza dol-gok fizikai tulajdonságaira, például méretérevonatkozó tudásunkat, így ez a példa is szo-rosan ide kapcsolódik. Ha azonban jobbanbelegondolunk, rá kell jöjjünk, hogy sem arivalizáció, sem az illúziók nem független,speciális jelenségek, csupán a valóság kihe-gyezett mozzanatait mutatják be, teszik job-ban elemezhetõvé. A perceptuális rendszer-nek minden pillanatban ilyen rivalizációkkalés illúziókkal kell megküzdenie.

Hogyan kapcsolódik az emberi egyed-fejlõdésben megmutatkozó tendencia Kar-dos útvesztõkísérleteihez? Az elsõ választmár tudjuk, a háromdimenziós világról valótudás feltételezésén keresztül. Végül is min-den faj egyedeinek el kell döntenie, hogymelyik objektum felé fusson/nyúljon, ha aperceptuális rendszer kétértelmû informá-ciót kap, és egyszerre két dolog tûnik felugyanott. A második választ akkor fogjukmegtudni, ha meglesz a pontos összehason-lítás a patkány és az ember látórendszereközött, és képesek leszünk felmérni a bino-kuláris rivalizáció filogenetikus útját.


56

A naiv tudatelméletmint az evolúciós pszichológia tárgya

Az evolúciós pszichológia egyik fõ tétele,hogy az adaptációs nyomás nem általánoscélú megismerõ rendszerek kifejlõdéséteredményezi, hanem erõsen specializáltkognitív modulok kialakulása irányában hat(Cosmides és Tooby, 1992, Cosmides ésTooby, 2000a). Ezek a modulok a világ egy-egy sajátos aspektusáról alkotnak belsõreprezentációkat fejünkben (például kör-nyezetünk geometriai viszonyairól), melye-ken azután specifikus komputációkat, transz-formációkat (például forgatást) végeznek aviselkedés vezérlésekor olyan célok (pél-dául a tájékozódás) érdekében, amelyekhosszabb távon az egyed szaporodási esé-lyeit növelik. Egy ilyen speciális adaptációlenne az a kognitív alrendszer, melyet másokmentális állapotainak azonosítására, viselke-désük elõrejelzésére és befolyásolására hasz-nálunk, és amelyre legtöbbször naiv „tudat-elmélet”-ként (Theory of Mind) hivatkoznak(Premack és Woodruff, 1978; Leslie, 1987;Perner, 1991).

A tudatelmélet kifejezést néha nagyontág értelemben használják, beleértve abbaaz ember minden olyan kognitív kompeten-ciáját, amelyek a társas világban segítenekeligazodni. E dolgozatban azonban a tudat-elmélet fogalmát eredeti, szûk értelmérekorlátozzuk, tehát arra a mechanizmusra,amellyel másoknak (és néha magunknak)reprezentációs jellegû, a valós, vagy egy le-

hetséges világot leképezõ mentális állapo-tokat, tehát vélekedéseket, tudást, vágyakat,szándékokat tulajdonítunk, és nem foglalko-zunk azokkal a készségekkel (empátia, után-zás, érzelmi állapotok észlelése, kommuni-káció stb.), amelyek nem, vagy nem feltétle-nül járnak együtt mentális attribúcióval.

Számos evidenciát lehet felhozni annakalátámasztására, hogy valóban létezik egyolyan sajátos mechanizmus, amely speciáli-san mások mentális állapotainak megérté-sére szakosodott. Egyrészt a tudatelméletikövetkeztetések egy olyan sajátos repre-zentációs struktúrát („metareprezentáció”)igényelnek, amely nem levezethetõ egysze-rûbb elemekbõl (Leslie, 1987; Fodor, 1992).Másrészt közismert, hogy a genetikus alapúgyermekkori autizmus kórképének egyiklegjellegzetesebb eleme az, hogy az autistáknem képesek mások mentális állapotait fel-fogni (Baron-Cohen, Leslie és Frith, 1985;Frith, 1991), noha más területeken képes-ségeik átlagosak, sõt akár kiemelkedõk islehetnek (lásd még Gyõri cikkét ugyaneb-ben a számban).

Mindezek alapján sokan úgy vélik, hogya naiv tudatelmélet humánspecifikus adaptá-ciónak tekinthetõ (Fodor, 1992; Leslie, 1987;1994). Noha a vita még nem lezárt abban akérdésben, hogy tulajdonítanak-e egyes ál-latfajok bizonyos helyzetekben mentális álla-potokat más egyedeknek (akár fajon belül,akár más faj egyedeinek), (Premack és Wood-ruff, 1978; Povinelli és Eddy, 1996; Toma-sello, 1999); széleskörû az egyetértés abban,

A NAIV TUDATELMÉLET AZ EVOLÚCIÓSLÉLEKTAN SZEMPONTJÁBÓL

Csibra Gergely és Gergely GyörgyPhD, tud. kutató,

Birbeck College, LondonKandidátus, o.vez, MTA PszichológiaiKutatóintézete, e. docens, ELTE

57

Csibra - Gergely • A naiv tudatelmélet …

hogy az a fajta spontán, mindent átható „in-tencionális hozzáállás” (Dennett, 1998a),amivel az emberek egymás viselkedésénekértelmezéséhez közelítenek, más fajokranem jellemzõ. Számos spekuláció születettarra vonatkozóan, mi lehetett a tudatelméletkifejlõdését meghatározó evolúciós nyomás,sõt, olyan elméletek is napvilágot láttak,amelyek az emberi faj speciális kognitív ké-pességei evolúciójának középpontjába a tár-sas viszonyok bonyolult szerkezetét helye-zik. Érdekes például, hogy miután sokankooperatív kísérleti helyzeteket alkalmazvahosszú évekig hiábavalóan próbálták de-monstrálni, hogy emberszabásúak mentálisállapotokat tulajdonítanak másoknak (lásderrõl Tomasello áttekintését, 1999), ennekmindeddig legmeggyõzõbb bizonyítékátegy olyan táplálékmegszerzésre irányulókompetitív szituációban sikerült kimutatni,amely az egyedek dominanciaviszonyait isszámításba vette (Hare et al., 2000, 2001).

A társak viselkedésének mentális fogal-makban történõ értelmezése nyilvánvalóadaptív elõnyöket hordoz ahhoz képest,mintha csak diszpozicionális leírásokat alkal-maznánk. A tudatelmélet predikciós erejeegyrészt azért nagyobb, mert a viselkedé-seket célirányult cselekvésekként, azaz funk-cionálisan értelmezi, tehát közvetlenül nemtapasztalható, jövõbeni állapotokhoz (célok-hoz) köti, másrészt pedig azért, mert a cselek-vésértelmezést az adott egyed tapasztalataialapján felállított, a világ tényállásait model-láló fikcionális, mentális reprezentációk alap-ján alakítja ki, s így a másik viselkedésénekelõvételezése akkor is lehetõvé válik, ha cse-lekedeteit a valósággal nem egybeesõ, tévesvélekedések irányítják. Nem véletlen, hogya naiv tudatelmélet többé-kevésbé teljes ki-bontakozásának lakmusztesztjeként sokanaz ún. téves vélekedés tulajdonítási felada-tok (Wimmer és Perner, 1983) 3–4 éves korkörül bekövetkezõ sikeres megoldását tekin-tik. Az ilyen feladatokban a gyermek akkor

tudja helyesen prediktálni egy személy vár-ható viselkedését, ha téves vélekedést tulaj-donít neki. Az illetõ például egy dobozbarejti a csokiját mielõtt kimegy a szobából,majd távollétében a kísérletvezetõ (a gyer-mek szeme láttára) áthelyezi a csokit a do-bozból egy kosárba. A gyereknek ezutánmeg kell mondania (vagy mutatnia), hogyvisszatértekor hol fogja keresni az illetõ acsokiját: a dobozban (ahol hagyta, és aholtéves vélekedése szerint jelenleg is van)vagy a kosárban (ahol a csoki valóban van).Négyéves kor alatt a gyerekek általában azutóbbi választ adják (valóság alapú hibásválasz), míg négyéves kortól az elõbbit (té-ves vélekedés tulajdonításán alapuló helyesválasz).

A tudatelmélet haszna azonban nempusztán elõrejelzõ erejében rejlik, hanemabban is, hogy mások viselkedésének mani-pulációjára is alkalmazható (Byrne és Whiten,1988). Ha ugyanis a viselkedés egy, az egyénvélekedései által leírt fikcionális világban ér-telmezendõ, akkor e vélekedések befolyá-solása révén az illetõ viselkedése is befolyá-solhatóvá válik. Magyarul, ha hamis tényeketközölve (vagy ilyeneket viselkedésünkkelsejtetve) becsapunk valakit, akkor mindenfizikai kontaktus nélkül is olyan cselekvé-sekre késztethetjük, amelyek a mi érde-künkben állnak, és amelyeket õ a valós té-nyek ismeretében nem tenne meg. Nemvéletlen, hogy az evolúciós pszichológiábana tudatelméletnek ezen „machiavellikus” al-kalmazhatósága – annak belátható evolúcióselõnyei miatt – igen nagy figyelmet keltett(pl. Byrne és Whiten, 1988).

A tudatelmélet evolúciós gyökerei mel-lett további érvként szokás hangoztatni, hogyegyes eredmények szerint annak alkalma-zása specifikus agyi területek aktivitásáhozköthetõ. Háromféle kísérleti adat hozhatófel e tétel alátámasztására. Az elsõ a fõem-lõsök agyi aktivitásának egysejtes vizsgálatai-ból származik, melyek arra utalnak, hogy


58

egyes idegsejtek szelektíven reagálnak tu-datelméleti szempontból releváns ingerek-re. Ilyen a fajtársak tekintetének illetve test-tartásának iránya (Perrett et al., 1985), a meg-figyelt ágens szándékos mozgása (Jellema,Baker, Wicker és Perrett, 2000), és ide tartoz-nak azok az úgynevezett „tükör-neuronok”is, amelyek egyaránt aktívak, amikor az állategy bizonyos célirányos cselekvést végez,és amikor ugyanazt a cselekvést mástól látja(Rizzolatti, Fadiga, Gallese, és Fogassi, 1996).Az adatok egy másik csoportja humán kísér-leti személyek agytérképezési eljárásain(PET, fMRI) alapszanak, és azt demonstrálják,hogy az agynak egyes területei csak akkoraktívak, amikor az egyén mentális fogalmak-ban értelmezi a neki bemutatott ingereket(pl. Stone, Baron-Cohen és Knight, 1998).Noha ilyen területek az agyban többfelé el-szórva találhatók, a homloklebeny bizonyosrégiói szinte minden kutatás eredményébenszerepelnek. A harmadik típusú adat agysé-rültek (többnyire heveny agyvérzésenátesett betegek) neuropszichológiai vizsgá-latából származik. Noha egyelõre nem isme-retes olyan eset, amelyre kizárólag a tudat-elméleti funkciók kiesése lenne jellemzõ,bizonyos jobb féltekei sérülések jelentõsenmegnehezítik az olyan történetek megérté-sét, amelyek mentális állapotok tulajdonításátigénylik (Happé, Brownell és Winner,1999).

A naiv tudatelmélet szerkezeteés a racionális cselekvés elveA naiv tudatelmélet egy meglehetõsenkomplex interpretációs és reprezentációsrendszer, melynek egyes komponensei ésazok integrációja a korai mentális fejlõdéskülönbözõ szakaszaihoz köthetõk. A men-tális állapotok közvetlenül nem tapasztalhatóabsztrakt entitások, amelyek többféle mó-don kapcsolódnak a fizikai világhoz: egy-részt arra vonatkoznak, azt tükrözik vagymodellálják (intencionalitás), másrészt saját

eredetük oksági feltételeinek egyik fõ forrá-sa a fizikai világ tényállásainak percepciója(pl. „hiszem, ha látom”), harmadrészt pedigönmaguk is oksági szerepet játszanak a fizikaivilágban változást létrehozó cselekvések ge-nerálásában (mentális okozás). A naiv tudatel-mélet adaptív alkalmazásához szükséges azintencionális állapotok eme referenciális éskauzális jellemzõinek és azok egymáshozvaló kapcsolódásának ismerete. Ahhoz tehát,hogy másoknak helyesen tulajdonítsunk tu-dati állapotokat és ezek alapján intencionáliscselekedeteiket helyesen értelmezzük illet-ve prediktáljuk, olyan tudatelmélettel kellrendelkeznünk, amely azonosítani tudja azintencionális állapotok eredetének okságifeltételeit (pl. hogy honnan származnak vé-lekedéseink illetve vágyaink) és azt, hogymilyen körülmények között okozzák ezenmentális állapotok cselekvéseinket (Fodor,1992). Ezzel párhuzamosan az intencionálisállapotok tulajdonításának is többféle módjavan: keletkezési körülményeik ismeretében(„Látta, tehát tudja, hogy ott van”), vagy aviselkedésbõl visszakövetkeztetve („Kike-rülte, tehát tudta, hogy ott van”) azonosíthat-juk õket. E kétféle attribúció különbözõ típu-sú ismeretekre épül, és alapvetõen külön-bözõ kognitív mûveleteket igényel.

A viselkedések tudatelméleti magyará-zata két típusú mentális állapot tulajdonításátköveteli meg: a világ valóságos állapotairavonatkozó vélekedésekét és egy feltétele-zett, jövõbeni világ állapotaira vonatkozóvágyakét (1. ábra). Azt mondjuk például,hogy „Jocó azért ment a kocsmába, mert sörtakart inni [vágy], és mert úgy vélte, hogy akocsmában van sör [vélekedés]”. Amint arratöbben rámutattak (Dennett, 1998a; Fodor,1987; Gergely és Csibra, 1997; Csibra és Ger-gely, 1998), az ilyen típusú magyarázatokarra a rejtett feltevésre alapoznak, hogy Jocóracionálisan viselkedik: olyan mentális állapo-tokat tulajdonítunk neki, amelyek mellettviselkedése ésszerûen elvezet a vágya által

59


reprezentált célállapot megvalósulásához. Avélekedés–vágy–viselkedés (VVV) triászttehát a racionális cselekvés elve fogja össze.Más szóval: akkor elfogadható egy VVV ma-gyarázat, ha a viselkedés racionális cselek-vésnek tekinthetõ a vágy által képviseltjövõbeni állapot eléréséhez a vélekedésekáltal leírt jelenbeli valósághelyzet körülmé-nyei között. A racionális cselekvés elve nem-csak magyarázatra és mentális állapotoktulajdonítására tesz képessé minket, hanema viselkedés elõrejelzésére is: abból indul ki,hogy az emberek általában azt fogják tenni,ami vélekedéseik ismeretében racionálisanelvezet vágyaik teljesüléséhez (Csibra ésGergely, 1998).

A naiv tudatelméletkialakulásának magyarázataiA tudatelmélet evolúciós magyarázata mel-lett szokás azt is felhozni, hogy annak onto-genezise jellegzetesen hasonló fejlõdéstmutat minden normális gyerek esetében (vö.Fodor, 1996). E fejlõdés univerzális jellegze-tességeinek magyarázatára számos elméletszületett. Ezek más-más fogalmakat illetvemechanizmusokat helyeznek a tudatelméletkiinduló- és egyben középpontjába, melye-ket legtöbbször veleszületettnek, tehát azevolúció által adottnak tekintenek. Így pél-dául Premacknál (1990) az intencionalitástulajdonítását az önindította mozgás percep-

ciójakor automatikusan kioldó modulárismechanizmus tölti be ezt a szerepet (de lásderrõl Csibra, Gergely, Bíró, Koós és Brock-bank, 1999; Gergely és Csibra, 1997 kritiká-ját). Baron-Cohen (1994) elméletében a „kö-zös figyelem” moduláris mechanizmusárafekteti a hangsúlyt, amely a feltételezettenszintén veleszületett tekintetirány- és inten-cionalitás-detektorokon alapszik. Leslie(1987, 1994) elmélete viszont az „ágencia”és a „metareprezentációs rendszer” veleszü-letett mechanizmusaira épít. Meltzoff pedig(Meltzoff és Gopnik, 1993) az intermodálisáttétel veleszületett képességét és az után-zás szerinte már újszülötteknél is megfigyel-hetõ mechanizmusát helyezi középpontba.Ezek segítségével a csecsemõ az emberi je-gyek (pl. arckifejezések) és a biomechanikusmozgás percepciójakor a másik személyt„olyan-mint-én”-ként kategorizálja, s a má-sikkal ily módon azonosulva szimulálni képesannak intencionális mentális állapotait (delásd errõl Gergely és Watson, 1996, 1999;Gergely, 2001, kritikáját). Az azonosulás ésaz utánzás Tomasello (1999) értelmezésé-ben is központi szerepet játszik a tudatelmé-let kialakulásában, noha nála ezek elsõsorbana kulturális tanulás humán-specifikus eszkö-zei. Gopnik és az ún. „elmélet elmélet” másképviselõi (Gopnik, 1996; Gopnik és Well-man, 1994) szerint viszont a naiv tudatelmé-let központi fogalmait (vélekedések, szán-dékok) a gyermek általános és veleszületett„elméletalkotó” képessége konstruálja akorai évek interperszonális tapasztalataialapján.

Számos további elmélet is született mégarról, hogy melyek az érett tudatelmélet ké-sõbbi megjelenésének legfontosabb csecse-mõkori elõzményei (saját elméletünket lásdalább), de többé-kevésbé egyetértés mutat-kozik abban, hogy a tudatelmélet evolúciósvonatkozásairól azon aspektusai árulnak ellegtöbbet, amelyek már pre-verbális életkor-ban megjelennek.

1. ábra


60

A teleológiai hozzáállás, mint a naivtudatelmélet evolúciós alapjaAz eddigiekben tömören összefoglaltuk, mi-lyen érvek hozhatók fel a tudatelmélet evo-lúciós magyarázatai mellett. Noha úgy véljük,hogy ezek az érvek többé-kevésbé megáll-ják a helyüket, egyik sem kínál végsõ bizo-nyítékot arra, hogy mások viselkedésénekmentális állapotokban történõ értelmezéseegy, az evolúció által specifikusan erre a célrakialakított megismerõ rendszernek köszön-hetõ. Nézetünk szerint a tudatelmélet azegyedfejlõdés során konstruálódik olyankognitív komponensekbõl, amelyek magukevolúciós termékeknek tekinthetõk, azon-ban több funkciót is szolgálnak. Egyetlenilyen komponenst emelünk ki és elemzünka továbbiakban: az ún. „teleológiai hozzáál-lást” (Gergely és Csibra, 1997; Csibra és Ger-gely, 1998; Gergely, 2001), amely lehetõvéteszi, hogy bizonyos jelenségeket funkcio-nális keretben értelmezzünk.

Fentebb amellett érveltünk, hogy a naivtudatelmélet mentális attribúcióit, illetve azazokon alapuló viselkedéspredikciókat egyabsztrakt következtetési elv, a racionális cse-lekvés elve irányítja. Érdemes azonban észre-venni, hogy ennek az elvnek az alkalmazásanem feltétlenül igényli mentális állapotoktulajdonítását. Sõt, maga az elv nem is ma-gukra a mentális állapotokra, hanem azoktartalmára (tehát az azok által leírt világálla-potokra) vonatkozik, s így minden olyanesetben alkalmazható, amikor egy adott je-lenbéli valóságállapot, egy jövõbeli célálla-pot és a kettõ közötti lehetséges átmenetekmegítélésérõl van szó (2. ábra). Egy viselke-dés racionalitása például megítélhetõ abból,hogy vajon bizonyos kritériumok mellett (pl.legrövidebb vagy leggyorsabb út, legkisebberõfeszítés) optimálisan vezet-e el valami-lyen célhoz az adott fizikai körülményekközött. Ennek megítéléséhez azonban nemszükséges a célállapot illetve a jelen fizikaikörülmények reprezentációját, mint vágya-

kat és vélekedéseket a cselekvõ elméjénektulajdonítani. Ebbõl az a következtetés adó-dik, hogy az elvet olyan egyének is alkal-mazhatják, akik nem, vagy nem feltétlenülképesek reprezentációs mentális állapotoktulajdonítására.

Csecsemõkkel folytatott vizuális habituá-ciós kísérleteinkben (Gergely, Nádasdy,Csibra és Bíró, 1995; Csibra és mtsi, 1999)ennek a feltételezésnek az igazolása volt acélunk. 9 és 12 hónapos csecsemõknekolyan számítógépes animációkat mutattunk,amilyenekre felnõttek azonnal mentális ma-gyarázatokat szolgáltatnak. A képernyõnegy golyó úgy jutott el egy másik golyóhoz,hogy menet közben átugrott egy köztük lévõakadályt. Ezen esemény mentalista magya-rázata (1. ábra) a másik golyóhoz jutás vágyát(„oda akart menni”) és azt a vélekedést impli-kálja, hogy az akadály fizikailag áthatolha-tatlan. Ilyen attribúciók mellett az akadályátugrása a célmegközelítés során racionálisviselkedésnek tekinthetõ. Figyeljük megazonban, hogy e viselkedés racionalitásánakmegítéléséhez nincs szükség mentális álla-potok tulajdonítására: annyi ismeret is ele-gendõ hozzá, hogy milyen jövõbeli állapot(cél) elérésére irányul a viselkedés, és hogyfizikailag milyen viselkedések lehetségesekaz adott helyzet korlátai (az akadály jelen-léte) között. Azt, hogy a csecsemõk valóbancélszerû viselkedésnek tekintették-e az ani-

2. ábra

61


mációt, úgy teszteltük, hogy az akadály el-tüntetésével megváltoztattuk a fizikai kör-nyezet korlátait. Ebben az esetben a racio-nalitás elve azt jósolja, hogy a golyó – ameny-nyiben célja változatlan marad – viselkedéséta megváltozott környezethez optimalizálja,azaz elhagyja a feleslegessé vált ugrást. Ered-ményeink szerint már 9 hónapos csecsemõkis ilyen elvárást alakítanak ki, amennyibenmeglepõdést mutatnak (hosszabb ideig né-zik), ha a golyó – ugyanúgy, mint eddig, demost az akadály hiányában is – ugrássalközelíti meg a másik golyót, viszont nemlepõdnek meg azon, ha egy új, de racionáliscselekvést végezve a golyó a legrövidebbúton, tehát egyenes vonalú, vízszintes pályátkövetve jut el a másikhoz.

Ezek az eredmények jelzik, hogy pre-verbális csecsemõk már képesek célt tulaj-donítani az általuk megfigyelt viselkedések-nek, és ebben ugyanarra az elvre, a racionáliscselekvés elvére támaszkodnak, mint amita felnõttek alkalmaznak mentális állapotokattribúciójakor. Más típusú kísérletek alapjánhasonló eredményekrõl számolt be Wood-ward és Sommerville (2000) és legutóbbOnishi (2001) is. További kutatásainkban 12hónapos csecsemõknél azt is kimutattuk,hogy ezen elv alapján akkor is képesek visel-kedések értelmezésére, ha azok céljánakmegvalósulását vagy fizikai körülményeitközvetlenül nem észlelik, s így azokat ki kellkövetkeztetniük.

Egy friss kísérleti eredmény (Király ésGergely, 2001) pedig azt illusztrálja, hogy aracionalitás elvének alkalmazása mások vi-selkedésének értelmezésében fontos szere-pet játszhat az eszköz-jellegû cselekvésekutánzásos elsajátításában is. Andrew Meltzoff(1988) egy nevezetes kísérletében kimutat-ta, hogy ha egy felnõtt modell egy áttetszõfedelû dobozba elrejtett lámpát úgy gyújtfel, hogy a doboz fölé hajolva homlokávalmegérinti azt, a 14 hónapos csecsemõk je-lentõs többsége (67 %-a) egy héttel késõbb

visszatérve leutánozza ezt a számára teljesenújszerû cselekvést. A racionális cselekvéselvének szempontjából itt az a kérdés merülfel, hogy miért utánozza a csecsemõ a modellújszerû fej-akcióját, amikor számára egy jóvalegyszerûbb, már jól begyakorolt alternatívviselkedés is elérhetõ lenne, hiszen kézzelis megérinthetné a dobozt, hogy a lámpameggyulladjon. Király és Gergely (2001)úgy érveltek, hogy lehet, hogy a csecsemõkészreveszik (és értelmezik), hogy a modellkeze szabad, de az mégis inkább a fejét, nempedig a kezét használja a doboz megérinté-séhez. Ezt a racionális cselekvés elve alapjánúgy értelmezhetik, hogy a fej-akció valami-lyen szempontból nyilván ésszerûbb és cél-ravezetõbb, mint a kézakció, tehát érdemesazt megjegyezni, és késõbb alkalmazni. Ahipotézis tesztelésére Király és Gergely(2001) megismételte Meltzoff eredeti kísér-letét azzal a módosítással, hogy a felnõtt mo-dell kezeit elfoglalták: a modell a fejakcióvégrehajtása elõtt bejelentette, hogy fázikés ezért egy takarót terített magára, két kezé-vel jó erõsen megfogva azt. Ez a manipulációdramatikus változást eredményezett: az egyhét múlva visszatérõ csecsemõk nagy több-sége nem utánozta a fejakciót, hanem egy-szerûen kezükkel érintették meg a dobozt.Tehát, noha a kezek elfoglaltsága miatt a fej-akció racionális eszközcselekvésnek tekint-hetõ, a csecsemõk mégsem utánozták azt,mivel – szemben a modellel – az õ kezükszabad volt, és ezért – saját magukra vonat-koztatva – a kézzel érintést racionálisabbnaktekintették, s így inkább azt hajtották végre.

Ezek az eredmények arra utalnak tehát,hogy már 9–14 hónapos csecsemõk is ké-pesek célt tulajdonítani mások cselekede-teinek és megítélni a cselekvés racionalitásáta cél és a környezeti korlátok szempontjából.Mint ahogy fentebb kifejtettük, e teljesítmé-nyükbõl nem feltétlenül következik azon-ban, hogy a csecsemõk már ilyen korán re-prezentációs mentális állapotokat (vágyakat


62

és vélekedéseket) tulajdonítanak a cselekvõágensnek: lehetséges, hogy értelmezésüketpusztán a jelen helyzet fizikai korlátainak,illetve a jövõbeli célállapot reprezentáció-jának alapján alakítják ki a racionális cselek-vés elvére támaszkodva. Ezt a – még nemmentalista – kognitív mechanizmust „teleo-lógiai hozzáállás”-nak neveztük el (Gergelyés Csibra, 1997; Csibra és Gergely, 1998)Daniel Dennett „intencionális hozzáállás”-ának (1998a) mintájára. De mi bizonyítja,hogy nem ugyanarról a dologról van itt szó,azaz hogy a cselekvések teleológiai értelme-zése nem pusztán a mentális értelmezés le-csupaszított váza; egy nagyon egyszerû, develünk született tudatelmélet? Többféleérvet is felhozhatunk ez ellen. Az elsõ az,hogy egy ilyen, az evolúció által ránk hagyo-mányozott, velünk született tudatelméletimodultól azt várnánk, hogy az szelektívenalkalmazza a racionalitás elvét bizonyos típu-sú tárgyakra, elsõsorban nyilván fajtársakra.Csakhogy, mint láttuk, csecsemõk szívesenés igen korán alkalmazzák ezt az elvet a szá-mítógép képernyõjén mozgó két-dimenziósfoltokra is. Mi több, még akkor is használják aracionalitás elvét ilyen absztrakt entitásokviselkedésének magyarázatára, ha azokmozgását nem jellemzik olyan „ágenciára”vagy „élõlényre” utaló jegyek, mint amilyenaz önindította vagy biomechanikus mozgás(Csibra és mtsi, 1999).

További érv lehet az önálló és a menta-lizációt még nem feltételezõ teleológiai gon-dolkodás léte mellett, hogy az disszociálódhata tudatelmélettõl (Csibra és Gergely, 1998;Gergely, 2001). Az egyik ilyen disszociációtaz autizmus tünetegyüttesében találhatjukmeg. Tudjuk, hogy autista egyének jellegze-tes nehézségeket mutatnak olyan tudatel-méleti feladatokban, amelyek mentális álla-potok tulajdonítását követelik meg (Baron-Cohen és mtsi, 1985), ugyanakkor kiderült,hogy ennek ellenére képesek viselkedése-ket célirányult cselekvésekként teleológiai-

lag értelmezni (Abell, Happé és Frith, 2000).További disszociációt jelent az, hogy mígbizonyos eredmények (Tomasello, 1999)szerint emberek által nevelt (enkulturált)emberszabásúaknál megjelennek egyesolyan képességek, amelyek pusztán teleoló-giai alapon is értelmezhetõk (mint pl. az ún.„protoimperatív” mutatás, amelynek láthatófizikai célja van, mint amikor egy másik sze-mély segítségét kérjük egy tárgy megszerzé-séhez), olyan célirányult viselkedések, ame-lyek mentális cél tulajdonítását követelnékmeg (ilyen pl. az ún. „protodeklaratív” muta-tás, melynek célja a másik tudati állapotánakmegváltoztatása, például figyelmének fel-keltése egy általa még nem ismert tényállás-ra), még ezeknél az egyedeknél se mutat-hatók ki (Gergely, 2001). Érdekes, hogyugyanez a disszociáció megjelenik az autistagyerekek esetében is, akik csupán protoim-peratív mutatásra képesek (Baron-Cohen,1991).

Mire való akkor tehát a teleológiai hozzá-állás, és hogyan alakult ki a törzsfejlõdés fo-lyamán? – tehetnénk fel a kérdést evolúciósnézõpontból. Mint láttuk, a pusztán teleo-lógiai viselkedésmagyarázatok is képesekhasznos elõrejelzéseket tenni mások jövõ-beni cselekvéseirõl, legalábbis amennyibenazok nem téves vélekedésen alapulnak, illet-ve nem egy képzeletbeli, fikcionális világbanértelmezendõek (mint pl. a mintha-játékesetében, lásd Leslie, 1987). (Figyeljük meg,hogy az autista gyerekek éppen e két terüle-ten mutatnak specifikus kognitív deficitet(Frith, 1991)). A teleológiai hozzáállás ugyan-csak jól alkalmazható az olyan – tudatelmé-lettel nem rendelkezõ – élõlények viselke-désének predikciójára is, amelyek racionáliscélvezérelt viselkedést mutatnak. Márpediga racionális célmegközelítés nem emberspe-cifikus tulajdonság: az evolúciós környeze-tünkben élõ fajok széles körében (pl. pat-kányoknál is, lásd Tolman, Ritchie és Kalish,1946) megfigyelhetõ. Ez a tény evolúciós

63


nyomást eredményezhetett a teleológiaihozzáállásnak a tudatelmélettõl független ésvalószínûleg az elõtti kialakulása irányába.

Továbbá: a teleológiai, tehát célt tételezõés funkcionális magyarázatokkal operálógondolkodás az emberi megismerés más te-rületein is hasznot hoz. Az egyik ilyen területaz eszköz-jellegû cselekvések megértése,tehát azoké, melyeket csak azért hajtunkvégre, hogy más cselekvéseket elvégezhes-sünk (pl. egy akadály elmozdítása egy cél-tárgy elérése érdekében). Valószínûleg nemvéletlen, hogy a csecsemõk nagyjából ugyan-abban az életkorban (8. hónap) kezdenekilyen jellegû cselekvésekbe, mint amikormások viselkedését is célok fogalmaibankezdik értelmezni (Piaget, 1952; Willatts,1999). De teleológiai gondolkodás rejlik azember által készített tárgyak funkcionálisértelmezésében is. Felnõttek e tárgyak kate-góriáit az azokat létrehozó eredeti szándékalapján határolják el (Bloom, 1996). Kisgye-rekeknél azonban megfigyelhetõ, hogy no-ha szintén funkcionális fogalmakban gondol-kodnak az ember-készítette tárgyakról,ebben a tárgy aktuális használata jobban be-folyásolja õket, mint a tárgy alkotójának ere-deti szándéka. A funkcionális (teleológiai)gondolkodás a világ egyéb aspektusainakmegértésébe is beépül. Ilyenek például naivbiológiai fogalmaink, melyek ontogenetiku-san jóval azelõtt rendelnek funkciókat testré-szekhez és szervekhez, mint hogy a gyere-kek megértenék az olyan biológiai fogalma-kat, mint a halál vagy a szaporodás (Keil,1994; Kelemen, 1999).

Nézetünk szerint tehát a még nem men-talista teleológiai hozzáállás a naiv tudatelmé-lettõl függetlenül kialakult evolúciós adaptá-ció, amely az ontogenezis során beépül jópár, a megismerés különbözõ területeire spe-cializálódott értelmezési rendszerbe. Így alap-ját képezi a naiv tudatelméletnek is, amelynekfõ vezérlõelve, a racionális cselekvés elve mármegtalálható a teleológiai hozzáállásban is.A teleológiai hozzáállás azonban mind repre-zentációs, mind komputációs szempontbólegyszerûbb, mint a naiv tudatelmélet, mivelnem igényli intencionális mentális állapotok(propozíciós attitûdök, lásd Fodor, 1992;Leslie, 1987) reprezentálását illetve kikövet-keztetését. Véleményünk szerint tehát a naivtudatelmélet a teleológiai hozzáállás onto-lógiai „feldúsításának” eredményeképpenkezd kialakulni valamikor a második életévfolyamán, amikor az intencionális tudati álla-potok reprezentációjához szükséges „me-tareprezentációs” rendszer (Leslie, 1987,1994) elérhetõvé válik.

Összefoglalva: számos érv szól amellett,hogy az emberi tudatelméletnek evolúciósgyökerei vannak. Mindazonáltal lehetséges,hogy amit az evolúciónak köszönhetünk, aznem egy mentális állapotokkal operáló kog-nitív mechanizmus (a tudatelmélet), hanemolyan, többfunkciós reprezentációs és kom-putációs elemek összessége, amelyek lehe-tõvé teszik az emberi egyedfejlõdés során atudatelmélet konstrukcióját. Az egyik ilyenkomponens minden bizonnyal a már csecse-mõkorban kimutathatóan funkcionáló teleo-lógiai hozzáállás.


64

Az elme alapvetõ szerkezetének kérdéseiA pszichológiában és annak modern filozófiaielõtörténetében különbözõ fogalmi keretek-ben bukkan fel újra és újra az elme alapvetõszerkezetének kérdésköre. Hátterében aza sejtés húzódik meg, hogy a humán viselke-déses képességek és mentális mûködésekkomplexitása, sokfélesége és egyéni variá-ciói mögött az elme különbözõ alrendszerei,fakultásai feltételezhetõk. Már a felvilágoso-dás elmefilozófiájában, igen különbözõ indít-tatású szerzõk mûveiben – mai terminoló-giát használva – az elme összetett rendszer-ként jelenik meg, amely különbözõ funk-ciókat betöltõ alrendszerek összessége (l.Pléh, 2000b; Fodor, 1996). Természetesenigen eltérõ nézetek fogalmazódnak megarról, melyek volnának az elme fakultásai sezek milyen módon jellemezhetõk. Itt csakhárom dichotómiát emelünk ki.

Gazdagon strukturált szerkezet, versusszegényes szerkezet. A gyakran oly szembe-szökõ egyéni különbségek, az idegrendszerisérülések következtében elõálló szelektívképességzavarok illetve komplex készsé-geink specifikus volta motiválták azokat azelképzeléseket, amelyek szerint az emberielme nagyszámú alrendszerbõl áll – ezt ne-vezzük itt a „gazdagon strukturált szerkezet”felfogásának. Ez a felfogás nem korrelál iga-zán egyetlen klasszikus elme- vagy ismeret-filozófiai iskolával sem, s mai képviselõi isinkább az idegrendszerrõl való gondolkodástörténetében fedezik fel korai hõseiket.

A „szegényes szerkezet” felfogást köve-tõk ezzel szemben – ide sorolhatók a klasszi-kus brit empirista filozófiai hagyomány ki-emelkedõ képviselõi – az egynemûségetigyekeztek hangsúlyozni, s megmutatni,hogy az emberi viselkedések és lelki jelensé-gek látszólagos sokfélesége és sokszínûségemögött valójában kisszámú mechanizmusmûködése áll. Ez természettudományosszempontból is igen tiszteletreméltó, a par-szimónia elvét is szem elõtt tartó reduktívstratégia.

Területáltalános fakultások, versus (rész-ben) területspecifikus fakultások. Számos –elsõsorban megint csak az empirista hagyo-mányhoz kötõdõ – klasszikus szerzõ amel-lett érvel, hogy az elme fakultásai kivételnélkül általános célúak; abban a sajátos érte-lemben, hogy bármilyen tartalmú, azaz bár-milyen tudásterületre vonatkozó tudásrepre-zentációkat dolgoznak is fel, azok tartalomtólfüggetlenül szolgálnak egy adott mûködést(területáltalános, vagy „horizontális” fakul-tások). A klasszikus példa a gondolkodás:gondolkodási folyamataink nem korlátozód-nak egyetlen, jól körülírt tudásterületre.

Más szerzõk viszont ezzel éppen ellenté-tesen úgy vélik, hogy a fakultások egy részenem általános célú, hanem erõsen speciali-zált egy-egy adott, jól körülhatárolt tudásterü-letrõl származó információ feldolgozására. E

AZ EMBERI KOGNITÍV RENDSZERSZERVEZÕDÉSE ÉS AZ AUTIZMUS:

EVOLÚCIÓS PERSPEKTÍVÁK1

Gyõri Miklóse. ts., ELTE Pszichológiai Intézet, [email protected]

1 A szerzõt a tanulmány írásában az OTKA F – 026162számú pályázata, illetve az Autizmus Alapítvány kuta-tási ösztöndíja támogatta.

65

Gyôri Miklós • Az emberi kognitív rendszer szervezôdése …

felfogás szerint az emberi elmemûködés ésviselkedés valójában számos, több-kevesebbönállósággal bíró, részben erõsen specializáltkomponens rendszer-mûködésének azeredménye (területspecifikus vagy „vertiká-lis” fakultások). Itt a kínálkozó példa a nyelvifeldolgozást végzõ mentális rendszer.

Veleszületett versus szerzett architek-túra. Bármilyen álláspontot is foglalunk el afenti kérdések kapcsán, további kérdéskéntmerül fel az, miként alakul ki az elme általunkfeltételezett „érett” architektúrája. Ezen belülkitüntetetten jelentkezik a „kiindulási álla-pot” problémája: milyen szerkezetet mutataz emberi elme, amikor a kognitív fejlõdéselindul, azaz némiképp átfogalmazva: azérett kognitív architektúra mely aspektusaitdeterminálja a humán genetikai örökség? Ezma a kognitív fejlõdéslélektan egyik alapkér-dése.2

Napjaink kognitív kutatásában két alap-vetõ választípus létezik a kiindulási állapotés a fejlõdés alapmechanizmusainak egy-mással összefonódó kérdéseire. Az egyikszerint az érett emberi elme alapvetõ szerke-zeti elemei genetikailag rögzítettek, az elsa-játítás folyamata pedig sokkal inkább érés,mint tanulás – ez a közvetlenül Chomskynyelvelmélete (pl. Chomsky, 1995) általinspirált kortárs innátizmus alaptétele. Leg-fontosabb érveik az alapvetõ kognitív ké-

pességek – mint a nyelvhasználat – gyors,univerzális lefutást mutató és relatíve inger-szegény környezetben lezajló elsajátításábólszármaznak, illetve a már a korai fejlõdésbenesetenként megnyilvánuló disszociációkból,amikor valamelyik kognitív képesség sze-lektív fejlõdési zavart mutat. A másik felfogásszerint – melyet az egyszerûség kedvéértkonstruktivizmusnak fogunk címkézni – azemberi kognitív rendszer kiindulási állapotakevéssé strukturált és kevéssé specifikus; akésõbbi rész-rendszereket önmagukban agenetikai tényezõk egyáltalán nem determi-nálják. Ezt a felfogást részben a parszimóniaelve motiválja – nem akar túl sokat feltéte-lezni a genetikai örökségrõl és a kiindulásiállapotról –, s az elsajátítást olyan konstruktívfolyamatnak látja, amelyben a környezeti in-gerlés alapvetõ, struktúraépítõ szerepet ját-szik. Legfontosabb érveik idegrendszeri jelle-gûek: a kérgi plaszticitásból és a környezetiingerlésnek az agykérget strukturáló hatásá-ból indulnak ki (Quartz & Sejnowski, 1997;Elman et al., 1996), illetve természetesen akognitív fejlõdés folyamatának ilyen szelle-mû rekonstrukcióit kínálják.

Noha mindkét felfogás jelen van tisztaformájában is, a kognitív fejlõdés alapvetõtényeinek magyarázatára több olyan modellis született, amely a maga módján ötvöznikívánja a két fenti megközelítést (Karmiloff-Smith, 1996; Gopnik & Meltzoff, 1996). Emodellek puszta jelenléte is fontos, mert aztjelzik, hogy itt sem minden-vagy-semmijellegû, éles dichotómiáról van szó.

A részleges konszenzus. A több évszáza-dos múltra visszatekintõ polémiák ma már –részben a kognitív pszichológia és idegtu-dományok által feltárt tényeknek, részben aklasszikus érvek újrafogalmazásának kö-szönhetõen – nem tekinthetõk teljesen nyi-tottnak. Ritkán konstatáljuk expressis verbis,de az elsõ két dichotómia kapcsán a mai kog-nitív tudományok közel vannak egy lazánkonszenzuális állapothoz. Rendkívül sok adat

2 Nem könnyû definiálni – a legtöbb szerzõ nem isvállalkozik erre –, hogy pontosan az egyedfejlõdésmely állapotát értjük kognitív fejlõdési szempontbólkiindulási állapoton. A genetikai konstelláció a fo-gamzást követõen már rögzített, de igen kevéssévalószínû, hogy már ekkor beszélhetnénk az embri-onális állapotban lévõ emberi egyed esetében elmé-rõl. A születés pillanata is csak látszólag kitüntetettebbõl a szempontból, hiszen már elõtte is zajliktanulás, és talán az egyszerû tanulásnál komplexebbinterakciók is folynak a már mûködõ idegrendszerés a környezeti ingerek között – ráadásul érési folya-matok is jócskán zajlanak, még a születést követõenis. Elégedjünk meg tehát itt (is) a kiindulási állapotfenti körülírásával, s feltételezzük, hogy az nemköthetõ a fogantatással kezdõdõ tipikus emberi élet-történet valamely idõpillanatához.


66

utal ugyanis arra, hogy a tipikus felnõtt, érettemberi kognitív rendszer gazdagon struktu-rált, azaz számos alrendszerbõl épül fel, sezeknek egy része igen erõsen specializáltegy adott tartalmi területrõl származó tudás-reprezentációk feldolgozására. Ez azt is je-lenti, hogy az érett mentális architektúra kap-csán ma igen nehezen tartható a szegényesszerkezetet és/vagy a tisztán területáltalánosmechanizmusokat feltételezõ, bármilyenálláspont. Ez a konszenzus ugyanakkor, mintláttuk, távolról sem áll fenn a kiindulási archi-tektúra vonatkozásában.

Két prototipikus megközelítésaz elme szerkezeténekevolúciós eredete kapcsánMind az evolúciós vizsgálódások, mind pedigaz elme szerkezetére vonatkozó vizsgáló-dások szemszögébõl központi jelentõségûaz emberi kognitív rendszer egyedfejlõdésé-nek kiindulási állapota, az elme azon „archi-tekturális váza”, amelyet a tipikus emberigenetikai konstelláció (az elvárt ökológiaikontextusban) determinál (vö. Leslie, 1994).Hiszen, mint fentebb láttuk, a viselkedés- ésidegtudományokban koránt sincs konszen-zus azzal kapcsolatban, hogy az érett elmegazdag és specifikus szerkezete lényegébenveleszületett (ahogy a nativizmus állítja),vagy az egyedfejlõdés során lezajló kon-struktív-specifikációs folyamat eredménye,amely azonban egy kevéssé strukturált ésigen kevéssé specifikus kiindulási állapotbólindul (ahogy a mai konstruktivizmus képvi-selõi tartják). Evolúciós szempontból pedigmindig is természetes volt az egyedfejlõdéskiindulási állapota iránti érdeklõdés, lévénez egyben az evolúciós fejlõdés – pillanatnyi– végpontja.

Az emberi elme alapvetõ szerkezeténekkialakulására vonatkozó evolúciós magyará-zatok között jól kitapintható két prototipikusmegközelítés, s ezek – a kérdések természe-tébõl adódóan – korrelálnak a kiindulási álla-

pot kapcsán fent vázolt megközelítésekkel.Az egyik az elme mai szerkezetének kiala-kulása mögött egy általános, átfogó kapacitásés/vagy komplexitásnövekedést lát (pl. Fin-lay et al., 2001); míg a másik szerint az elmemai fõ architekturális egységei egymástólnagyrészt független lépésekben, speciáliskörnyezeti problémákra adott speciális meg-oldásokként jöttek létre (pl. Cosmides ésTooby, 1994a,b, 2000a).

Humán fejlõdési zavarok: ablakok azelme architektúrájára és fejlõdéséreA specifikus fejlõdési zavarok iránt az elmúlt,mintegy két évtizedben erõsen megnöve-kedett érdeklõdést az a számos kutató általosztott intuíció motiválja, hogy ezek a rendel-lenességek sajátos betekintést engednekmind a kognitív fejlõdés alapmechanizmu-saiba, mind pedig az elme kiindulási állapo-tába. Ez a sejtés olyan, viszonylag ritka, éskorábban kevéssé kutatott zavarok vizsgála-tára mozgósított pszichológusokat, neuro-biológusokat, genetikusokat, mint például afejlõdési diszfázia vagy specifikus nyelvizavar (SLI, specific language impairment),a Williams szindróma vagy a legintenzíveb-ben kutatott humán fejlõdési zavar, az autiz-mus. Ezek közös jellemzõje, hogy abszolútvagy relatív értelemben megtartott általánosértelmi és tanulási képességek mellett a sze-mély sérülést mutat egy vagy több, jól körül-írt kognitív területen, és ez a zavar a fejlõdéssorán mutatkozik meg. Önmagukban folyta-tott vizsgálatuk, illetve tipikus fejlõdésû sze-mélyekkel való összevetésük mellett lénye-ges információkkal szolgálhat az érintettképességek szerzett zavaraival (pl. az SLIesetében az afáziával) való összevetésük.

Az autizmusAz autizmus 10 000 élveszületésbõl mintegy20-40 esetben jelentkezõ idegrendszeri fej-lõdési zavar, amelynek pontos neurobioló-giai hátterét egyelõre igen kevéssé ismerjük.

67

Tudjuk, hogy létrejöttében igen erõs a ge-netikai tényezõk szerepe, s hogy az eseteknagyobb részében mintegy féltucatnyi génbizonyos konstellációi felelõsek kialakulá-sáért, illetve hajlamosítanak erõsen e zavarra,noha a pontos átviteli mechanizmus az inten-zív kutatások ellenére máig is ismeretlen.Korai környezeti tényezõk – pl. perinatálisoxigénhiány, bizonyos magzati fertõzések– is szerephez jutnak az esetek nem elhanya-golható részében (l. pl.: Bailey és mtsai,1996).

Az autizmus definíciója és diagnosztikuskritériumai tisztán viselkedésesek. Röviden,akkor beszélünk autizmusról, ha egyszerrevan jelen minõségi fejlõdési zavar háromviselkedéses területen: a reciprok társas in-terakciós mintázatokban, a reciprok nyelviés nem-nyelvi kommunikációs viselkedé-sekben, a személy viselkedését pedig általá-ban is sztereotip és repetitív mintázatok, va-lamint jellegzetesen beszûkült és sztereotipérdeklõdés jellemzi. E három terület közüllegalább az egyiken már hároméves kor elõttjól azonosíthatóan jelen vannak a tünetek(Wing és Gould, 1979).

A definíció azt is implikálja, hogy mindenmás területen teljesen ép lehet a viselkedés,s noha az autizmussal élõ személyek mint-egy 50-75 százaléka értelmi fogyatékosság-gal is küzd, s a normál populációnál gyak-rabban vannak jelen egyéb zavarok (pl. epi-lepszia vagy szenzoros-perceptuális rendel-lenességek) is, az autizmus megjelenhet, ésgyakran meg is jelenik normál, vagy éppenkiemelkedõen magas általános kognitív ké-pességek mellett is. Részben ennek tulajdo-nítható, hogy az autizmus konkrét viselkedé-ses megnyilvánulásai igen változatosaklehetnek: a szociális-kommunikatív deficitmanifesztálódhat teljes társas izolációban,amikor a személy nem kezdeményez társasinterakciókat – esetleg még szükségleteikielégítése érdekében sem –, de nem is rea-gál mások ilyen kezdeményezéseire; illetve

jelen lehet sokkal finomabb formában, ami-kor a zavar egyszerûbb társas szituációkban,alkalmi tapasztalatok alapján esetleg aligkitapintható. Mindig sérült azonban a kölcsö-nösség, azaz a személy társas interakcióinakvezérlésében nem kap (kellõ) szerepet a„szociális másik” reprezentációja. Igen nagya változatosság abban is, milyen felszíni visel-kedésekben nyilvánulnak meg a repetitív,rugalmatlan viselkedéses tendenciák, s azérdeklõdés erõsen beszûkült, sztereotipjellege.

Autizmus-elméletekés humán kognitív architektúraAz autizmus-kutatás pillanatnyi helyzeténeksajátossága, hogy – noha tudjuk, hogy a zavaralapvetõen genetikai eredetû, s lényege azidegrendszer atipikus fejlõdése – a leghaté-konyabb magyarázatokat és a legfinomabbpredikciókat a kognitív mechanizmusokszintjén folyó kutatások szolgáltatják. Anyolcvanas évek közepétõl kezdõdõen há-rom nagyobb hipotézis bontakozott ki azautizmus kognitív magyarázatát célozva.Mindhárom hipotézis egy-egy reprezentá-ciós mechanizmusra mutat rá, amelynekfeltételezett sérülése az autizmust jellemzõsajátos viselkedésmintázatok oki hátterétképezheti. Az alábbiakban röviden bemutat-juk ezeket a hipotéziseket, mert mindháromkognitív mechanizmus központi jelentõségûa tipikus humán elmemûködésben is, s nohafeltételezett zavarukra hivatkozva ugyanan-nak a szindrómának a tüneteit igyekszünkmegmagyarázni, alapvetõ jellegzetességei-ket tekintve is igen eltérõ rendszerekrõl, me-chanizmusokról van szó.

A naiv tudatelméleti zavar hipotézis –szerint az autizmust pszichológiai szintenokozó elsõdleges sérülés; az ún. naiv tudat-elméleti, vagy mentalizációs képesség za-vara. A hipotézis elsõsorban az autizmusbanmegfigyelhetõ mély szociális és kommuni-



68

kációs zavarokat hivatott magyarázni. Tipi-kus fejlõdés esetében ugyanis a naiv tudatel-méleti mechanizmus tesz bennünket képes-sé arra, hogy a hétköznapi életben mentálisállapotokat (vélekedéseket, vágyakat, érzel-mi állapotokat, szándékokat) tulajdonítsunkkülönbözõ ágenseknek, és az ágensek visel-kedését ezekbõl a mentális állapotokbóleredeztessük (lásd pl. Baron-Cohen, Leslie,& Frith, 1985). Azaz a naiv tudatelméleti mû-ködés segítségével vagyunk képesek akomplex emberi viselkedést értelmezni,magyarázni és prediktálni – hipotéziseketalkotni szociális partnereink belsõ állapotai-ról, beleértve szándékaikat is. Ennek a maiismereteink szerint humánspecifikus képes-ségnek a zavara igen jó magyarázatot ad areciprocitás sérülésére, amely, mint láttuk,az autizmus központi vonása. Ha a személynem képes a többiek belsõ állapotait repre-zentálni, akkor ezek nem is hathatnak sajátviselkedésvezérlésére.

Fõ kérdésünk szempontjából igen fontosLeslie & Thaiss (1992) kutatása. Részben au-tizmussal élõ gyermekeken végzett kísérle-teikben azt mutatták ki, hogy a mentális-állapot-tulajdonítást a tipikusan mûködõemberi elmében egy kifejezetten erre a célraspecializálódott kognitív rendszer végzi.Olyan kísérleti szituációkat teremtettek,amelyek fogalmilag teljesen analógok voltaka mentalizációs képesség vizsgálatára gyak-ran használt hamis vélekedés tesztekkel(ahol egy kis történet szereplõje hibás isme-rettel rendelkezik egy tárgy helyérõl, mertmiután elhagyta a színhelyt, azt egy másikszereplõ áthelyezi, és a vizsgálati személy-nek ezt a hamis vélekedést kell megfelelõentulajdonítania a szereplõ számára). Itt azon-ban fényképek, illetve térképek reprezen-tálták hibásan a világ pillanatnyi állapotát. Azta meglepõ eredményt kapták, hogy a 4-5évnél magasabb mentális korú (ebben azéletkorban érik be tipikusan a naiv tudatel-méleti képesség), autizmussal élõ gyerme-

kek elbuktak a hamis vélekedés feladato-kon, azonban helyesen oldották meg a hamistérkép és a hamis fénykép feladatokat. Prob-lémájuk tehát nem általában a reprezentációsviszony megértése s nem is valamilyenáltalános problémamegoldó mechanizmussérülése, hanem szorosan a mentális tartal-mak „odaítélésének” és reprezentációjánakzavara. Az írásunk elején bevezetett termino-lógiát alkalmazva: egy, a mentális világ repre-zentációjára dedikált területspecifikus fakul-tás sérülése (ezt nevezi Leslie naiv tudatel-méleti mechanizmusnak).

A végrehajtómûködés-zavar hipotéziskidolgozásának egyik motorja az volt, hogya naiv tudatelméleti hipotézis ugyan figye-lemreméltóan jól magyarázza az autizmustársas-kommunikációs aspektusait, de igenkeveset mond a harmadik területrõl, a szte-reotip és repetitív viselkedésmintázatokrólés a beszûkült érdeklõdésrõl. Képviselõi azautizmusban az elsõdleges kognitív sérülés-nek a homloklebeny úgynevezett végrehaj-tó mûködéseinek (executive functions)fejlõdési sérülését látják. Tipikus fejlõdés ésmûködés esetében ezek teszik lehetõvé aszemély számára, hogy viselkedését távolicélok elérése érdekében összerendezze,koordinálja, s a cél és a körülmények repre-zentációjára valamint a valóság monitoro-zására építve rugalmasan végrehajtsa a célelérésére kidolgozott viselkedéses tervet.Azaz, e rendszer sérülése esetén a személykülönbözõ zavarokat mutat a komplex, cél-vezérelt viselkedésszervezésben, s ezek jólmegfigyelhetõek az autizmus esetében is –részben épp viselkedéses merevség, repeti-tív tendenciák formájában (Russell, 1997).A hipotézis bizonyítékai olyan vizsgálatokbólszármaznak, amelyekben kimutatták, hogyaz autizmussal élõ személyek a neurotipikuskontrolloknál következetesen rosszabbulteljesítenek olyan tesztfeladatokban, ame-lyekben a szerzett homloklebeny-sérülésselélõk is rosszul teljesítenek, s amelyeket a

69

végrehajtó mûködések sérülésének kimuta-tására alakítottak ki. A végrehajtó mûködése-ket a kognitív elméletképzésben jellegze-tesen területáltalános mechanizmusokkénttartjuk számon: az elérni kívánt cél jellegétõl,az adott környezeti kontextustól függetlenülezek végzik a viselkedés összerendezésétés kontrollját.

A gyenge centrális koherencia hipotézisszintén területáltalános sérülést feltételezaz autizmus bizonyos sajátosságainak hátte-rében, de – szemben a kivitelezési jellegûvégrehajtó mûködésekkel – perceptuális, in-put mechanizmusok zavarát feltételezi. Frith(1991/1989), illetve Frith és Happé (1994)feltevésének lényege, hogy az autizmussalélõ személyek deficitet mutatnak azokbana mûködésekben, amelyek az észlelés soránfelvett részinformációkat a kontextus figye-lembevételével jelentésteli egységekbeszervezik a legkülönbözõbb kognitív terü-leteken és feldolgozás legkülönfélébb szint-jein. Az elmélet bizonyítékaként felsoroltkísérleti adatok között vannak elemi vizuálisészlelésbõl származók éppúgy, mint diskur-zus-szintû nyelvi feldolgozási paradigmákkeretei közt kapott eredmények. Az elméletjól magyarázza az autizmus bizonyos, nemfeltétlenül definitív sajátosságait: a képessé-gek megõrzött szigeteit, az esetenként szûktudásterületeken mutatkozó, kiemelkedõképességeket, az állandósághoz való ragasz-kodást stb.

Ugyanakkor igen elgondolkodtató – s azirodalomban mégis igen kevéssé megjelenõ– az az imént említett tény, hogy a zavar azinput feldolgozás legkülönfélébb szintjein ésterületein is megjelenik. Ez felveti a kérdést,hogy vajon a centrális koherencia hátterébenegyetlen, koherens mechanizmus áll, amelyminden perceptuális területen elvégzi az in-gerek integrációját, vagy az emberi megis-merésnek olyan területáltalános aspektusá-ról van szó, amely külön-külön jellemzi azegyes perceptuális rendszereket.

A részleges konszenzus. Az elmúlt,mintegy tíz év autizmus-kutatásában talánéppen az a legfontosabb fejlemény, hogymára igen nagyszámú empirikus bizonyítékgyûlt össze mindhárom hipotézis mellett. Ígymegalapozottnak tûnik az állítás, hogy mind-három fenti, alapvetõ kognitív mechanizmu-sokat érintõ zavar nagymértékben jelen vanaz autizmussal élõ populációban, és hozzá-járul a tünetek kialakulásához. A korábbanversengõ elméleteknek ma valamilyen koa-lícióban kell törekedniük az autizmus magya-rázatára. Annál is inkább, mert a redukcióskísérletek – valamelyik zavart visszavezetnibármelyik másikra – mindeddig sikertelenekvoltak. A rendelkezésre álló adatok szerint ahárom kognitív sérülés mértéke nem mutatszoros korrelációt az autizmusban, így jelenpillanatban valószínûtlen, hogy bármelyikvisszavezethetõ lenne a másikra. Mivel ilyenformában csak az autizmust jellemzik, szük-ségszerû kapcsoltságuk valószínûleg gene-tikai szinten áll fenn, az egyedfejlõdésbenpedig mindegyik viszonylag korán, már akisgyermekkor során megmutatkozik.

Evolúciós beágyazásÖsszességében úgy véljük, a kognitív autiz-mus-kutatás ma rendelkezésre álló eredmé-nyei megerõsítik azt a konszenzust, hogy afelnõtt emberi elme igen gazdagon struktu-rált, s igen különbözõ jellegû, részben terü-letspecifikus mechanizmusokból épül fel.Emellett pedig feltárva az ebben az erõsengenetikusan determinált fejlõdési zavarbanaz igen specifikus és igen eltérõ jellegû, demár korán manifesztálódó kognitív zavaro-kat, azt sugallja, hogy az érett architektúralényeges komponenseit erõsen determináljaaz egyedfejlõdés kiindulási állapotánakgenetikai háttere.

Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogyamennyiben el is fogadjuk az itt képviseltálláspontot az alapvetõ architektúra erõsgenetikai determináltságáról, az nem fedheti



70

el a tényt, hogy még az autizmus is fontospéldáit adja a kognitív és fejlõdési mechaniz-musok rugalmasságának. Több mint egyévtizedes múltra visszatekintõ sejtés, hogyegyes autizmussal élõ személyek esetleg adhoc kompenzációs stratégiákat alkalmazvaképesek megoldani olyan feladatokat, ame-lyeket a tipikusan mûködõ elme a naiv tudat-elméleti mechanizmusra támaszkodva oldmeg. Saját kutatásaink során sikerült egy ilyenkompenzációs stratégiát azonosítanunk,amelynek révén néhány jó nyelvi képessé-gekkel rendelkezõ, autizmussal élõ személyképesnek mutatkozott a nem-szószerintinyelvhasználat felismerésére és a megfelelõértelmezés kialakítására, amely jellegzetesennagy nehézséget okoz a legtöbb, autizmussalélõ személy számára (lásd Gyõri és mtsai,megjelenés alatt).

A naiv tudatelméleti mechanizmus kap-csán igen határozottan képviseli a veleszü-letett, gazdag és specifikus szerkezet állás-pontját Leslie (1994) és Baron-Cohen(1995). Utóbbi szerzõ evolúciós kontextusbaágyazva tárgyalja mind a naiv tudatelméletiképességet, mind az autizmust. Úgy véli, anaiv tudatelméleti mechanizmus egy specifi-kus humán adaptáció, amelyet a vadászó-gyûjtögetõ életforma kontextusában kulcs-fontosságú társas kooperáció szükségletealakított ki. Az elmére Baron-Cohen a svájcibicska metaforáját használja: számos ilyen,lényegében független, erõsen specifikusadaptáció összességeként láttatva azt.

Az autizmus, mint tipikus formájában azegyén adaptációját erõsen megnehezítõ ésígy reprodukciós sikerét erõsen korlátozófejlõdési zavar kapcsán felmerül az evolúcióspszichopatológia azon alapkérdése, hogymiért nem hullott ki ez a genetikai predisz-pozíció a humán génkészletbõl. Baron-Co-hen itt szintén kognitív szintû, de ma mégerõsen tentatívnak tekintendõ választ kínál.Bizonyos pontjain empirikus adatokkal is

alátámasztott elképzelése szerint az autiz-must a naiv tudatelméleti rendszer sérülésemellett az ún. naiv fizikai fakultás (a me-chanikai interakciók megértését és predik-cióját szolgáló, feltételezetten veleszületettterületspecifikus mechanizmus) ép, vagyéppen szupernormális mûködése jellemez-né. Ily módon az autizmus legenyhébb, talána normális személyiségvariációktól a felszí-nen már nem megkülönböztethetõ formái-ban kifejezetten adaptív tulajdonságokat ishordoz: a fizikai interakciók átlagon felülimegértését. Mivel a férfiakat általában a naivtudatelmélet relatív gyengesége és a naivfizika relatív erõssége jellemzi, a nõk viszontfordított mintázatot mutatnak, Baron-Cohenazt is felveti, hogy az autizmus talán a férfiagyextrém formájának megnyilvánulása lehet.

Mint jeleztük, az autizmus-kutatás átfogóeredményeinek a fent kínált, evolúciós kon-textusba helyezett értelmezése az egyik pó-lusát képviseli napjaink kognitív kutatásábana kiindulási állapottal kapcsolatos elméletal-kotásnak csakúgy, mint Leslie innátista állás-pontja s különösen Baron-Cohen tentatívextrém férfiagy elképzelése. Így az autizmuskapcsán is jelen vannak a konstruktivista ele-meket is magukba foglaló elképzelések.Ezek általában valamilyen korai, alacsonyabbszintû és kevéssé specifikus sérülést feltéte-leznek a zavar eredendõ pszichológiai oka-ként (pl. a gyors figyelmi váltások zavarát, l.:Perner, 1991; az elméletalkotási képességzavarát). Összességében azonban azt kellmondanunk, ezek az elméletek nem mutat-nak fel kellõ mennyiségû bizonyítékot ilyenkorai fejlõdési „prekurzorok” sérülésénekoki szerepe mellett. Ha ez a helyzet megvál-tozik, akkor nemcsak az autizmus mögöttálló kognitív sérülések természetérõl vallottnézeteinket kell átértékelnünk, hanem afent ajánlott, az evolúciós fejlõdés végállapo-tára és a kognitív fejlõdés kiindulási állapotáravonatkozó általánosabb konklúziónkat is.

71

Péley Bernadette • Az elbeszélés szerepe …

A tanulmány célja az elbeszélés szerepénekbemutatása az én felépülésében és a szemé-lyes, szociális identitás alakításában, annak aszempontnak a szem elõtt tartásával, hogyaz elbeszélés, amely kizárólag az emberi fajsajátossága, az evolúció során kialakult, adap-tív funkcióval bíró képességünk. Ez a feltéte-lezés az emberek által elbeszélt történetekvizsgálatát és összehasonlítását is más meg-világításba helyezi. A szövegvizsgálat nemönkényes szempontokon alapul, hanem azelbeszélés saját lényegi tulajdonságaira épít.

Darwin hatása a korai pszichológiaifejlõdéskoncepciókraA fejlõdéspszichológia, mint önálló tudo-mányterület kialakulása, szorosan összekap-csolódik az evolúciós elmélet elterjedésével.A darwini hatás már a 19. századtól áthatja afejlõdéslélektant is. A darwini ihletésû fejlõ-déselméletekben és a szintén a 19. századvégén kibontakozó pszichoanalitikus elmé-letekben meghatározó a rekapituláció gon-dolata. Ahogy a darwini elméletben a maiember az õsöket, a pszichoanalitikus elméletfelfogásában a neurotikus a gyermeket is-métli (lásd errõl részletesen Péley, 2001a).A lelki jelenségek automatikus ismétlésénekgondolata azonban egyrészt analógiára épül,másrészt a szervezõdési rend tehetetlensé-gét hangsúlyozza. Olyan naiv rekapitulációselképzelés, amely megkerüli a lelki funkciókfejlõdésének elemzését.

Az etológiai megközelítés a törzsfejlõdés-re vonatkozóan nem analógiás szemléletetérvényesít, hanem azt hangsúlyozza, hogy

a törzsfejlõdésnek kauzális hatása van, azazviselkedési programok szelektálódnak. Ge-netikailag programozott, adaptív viselkedésimintázatokkal születünk, melyek az evolúciófolyamatában jöttek létre. Az egyedi életsorán a tanulás az alkalmazkodást biztosítja aváltozó feltételek között is, de a tanulásnakis vannak „elõhuzalozott” szabályai. Azegyedfejlõdés során a szelekció a tanulásiprogramok között történik.

Kötõdés-elméletA fejlõdéspszichológia jelentõs lépést tettelõre a gyermeki viselkedés megértésénekterén, amikor a szelekció és túlélés gondolat-körét beemelte kutatásaiba és értelmezései-be. Ebben a folyamatban, a mai pszicholó-giában Bowlbynak (1969) meghatározószerepe van. Bowlbyra nagy hatással voltLorenz imprinting elmélete. Bowlby nem aztfeltételezte, hogy az imprinting és a kötõdésközött közvetlen megfelelés van, de úgygondolta, hogy a kötõdés-elmélet segít azismétlõdési mechanizmus értelmezésében.

A kötõdési viselkedés velünk születettkésztetés, vagyis a csecsemõ születésétõlkezdve rendelkezik olyan viselkedési min-tázatokkal, melyek elõsegítik a közelségetés a kontaktust az anyával, vagy annak meg-felelõ személlyel. Ilyen viselkedés a sírás,nevetés, kapálózás stb. Bowlby hangsúlyoz-za a szülõ válaszkészségét a csecsemõnekerre a viselkedésére, és fontosnak tartja, hogya gyerek életének korai szakaszában létezikegy érzékeny vagy kritikus szakasz, amikorennek a kötõdésnek ki kell alakulnia.

AZ ELBESZÉLÉS SZEREPE AZ ÉN (SELF)KIBONTAKOZÁSÁBAN

Péley BernadettePhD, e. docens, PTE Pszichológiai Intézet, [email protected]


72

Evolúciós szempontból ez a viselkedés,illetve viselkedési rendszer növeli a túlélésesélyeit. A védelmezõ felnõtt személyhezvaló közelség fenntartása reprezentálja aztaz elsõdleges mechanizmust, amely a cse-csemõ biztonságát és túlélését szabályozza.Bowlby szerint a kötõdés nem támaszkodikmás alapvetõ szükséglet kielégítésére, ha-nem önálló motivációs-viselkedési rend-szer, és a túlélés szempontjából meghatáro-zott funkcióval rendelkezik.

A kötõdési viselkedési rendszer egyösszetett cél-kiigazító ellenõrzõ rendszer,melyet az ösztönös viselkedések és a kör-nyezet egyaránt befolyásolnak. A személyenbelül lévõ pszichológiai szervezõdés, amelya biztonságérzetnek és a biztonság feltéte-leinek együtt járására törekszik. A rendszercélkitûzése a kötõdõ személy perspektívá-jából a biztonságérzet fenntartása. A külsõmegfigyelõ nézõpontjából a rendszer célki-tûzése azoknak a viselkedéseknek a sza-bályozása, melyek a közelség és kontaktusfenntartására vagy elérésére törekszenek akitüntetett kötõdési személlyel. A külsõ és abelsõ nézõpont megkülönböztetése arra isfelhívja a figyelmet, hogy nem lehet egyen-lõségjelet tenni a kötõdés és a kötõdési vi-selkedés közé. Történetileg maga a kötõdésa kötõdési viselkedésen keresztül alakul ki,formálódik meg, és a továbbiakban ez köz-vetíti a kapcsolatot a két személy között,vagyis a kapcsolat átvivõje lesz. Másrészt akötõdési viselkedés hiányából nem lehet akötõdés hiányára következtetni. Kisgyer-mekkorban gyakori a kötõdés viselkedésesmegnyilvánulása, de veszély esetén, stressz-teli helyzetekben felnõtt korban is aktiválódika kötõdési viselkedéses rendszer.

Bowlby elméletén alapul Ainsworth ésmtsai (1978) vizsgálata, melynek során kü-lönbözõ kötõdési típusokat különítettek elegyéves gyerekeknél. A kísérlet viselkedé-ses jellegzetességek megfigyelésén alapult:a gyerek játéktevékenysége az anya jelen-

létében, viselkedése az anya távozásakor,visszatérésekor és egy idegen jelenlétében.Ennek alapján leírták a biztonságos (optimá-lis) kötõdést, mely jól elkülöníthetõ volt aszorongó, nem biztonságosan kötõdõ gyere-kek (elkerülõ, ambivalens) kötõdési mintá-zataitól.

Main (1990) feltételezi, hogy a rokonsze-lekció-elmélet, illetve a teljes rátermettségérvényesítésének elve közelebb visz ben-nünket az egyedi különbségek megértésé-hez mind a szülõ, mind a csecsemõ viselke-dési mintázatát illetõen (Hamilton, 1964).Úgy gondolja, hogy az aktuális élethelyzet,illetve a közösség, amely kulturális kontextu-sa a szülõi stratégiának, meghatározó szere-pet játszik. Main érvelése szerint, mivel aszülõ-gyerek genetikai azonossága 50 %,bizonyos idõszakokban konfliktusos, eltérõérdekek merülhetnek fel. Az anya maximálisérzékenysége a csecsemõ oldaláról nézveteljesen „jogos”. Ugyanakkor a reprodukcióssiker oldaláról nézve az anyának és a cse-csemõnek egymással versengõ érdekei le-hetnek. Nem mindig az a szülõ legfõbb érde-ke, hogy egy adott csecsemõvel szemben amaximális érzékenységet mutassa. Ha vi-szont a szülõ nem érzékeny, akkor a csecse-mõ adaptívan módosíthatja a saját viselkedésmintázatát, vagyis a szülõi elutasításnak meg-felelõen aktívan közremûködik saját túlélé-sének érdekében (Main, 1990).

Más társas fajokhoz hasonlóan rendelke-zünk olyan viselkedési mintázatokkal, ame-lyek lehetõvé teszik az ún. „feltételes straté-giákat” (Hinde, 1982). A gondoskodást elõhí-vó stratégia esetében a feltételes stratégiaazt jelenti, hogy a csecsemõnek a lehetõ leg-jobban kell igazodnia a szülõi stratégiákhoz.Ha a szülõ nem optimálisan szenzitív, a cse-csemõ megkísérel olyan stratégiát találni,amely révén a saját túlélésének lehetõségétmaximalizálja, vagyis a csökkent biztonságfeltételei mellett próbálja a saját biztonságátoptimalizálni.

73

Az alkalmazkodás szempontjait követveMain szerint jogos az a kérdés, hogy az anyákminden körülmények között optimálisanszenzitívek-e a csecsemõjükkel, vagy a kö-rülmények változékonyságának függvé-nyében az anyai érzékenység és válasz-készség is bizonyos változékonyságot mutat.Ugyanis a természetes szelekció szabályaiszerint feltételes anyai stratégiáknak is kikellett alakulnia, mivel bizonyos körülmé-nyek között a reproduktív sikert csak olyanviselkedési mintázatokkal lehet optimali-zálni, amelyek megsértik a maximálisan szen-zitív gondozást. Így Main feltételezi, hogy azelutasító gondozói magatartás elõsegíti acsecsemõ korai függetlenedését, míg a meg-jósolhatatlan viselkedés a függõség hosszabbfenntartásának, kitolásának irányába hat.Ezek a feltételes stratégiák mind a gondozó,mind a csecsemõ esetében az elsõdleges(kötõdési) viselkedési rendszer változatai.

Main a „feltételes stratégiák” alkalmazá-sával a biológiai örökségek megtartása mel-lett a megfigyelt jelenséget beemeli a pszi-chológiai magyarázat szintjére, amikor avédekezési, elhárítási folyamatok megérté-séhez a veleszületett viselkedési mintázatok-nak az egyedi élet során való alakulásábólindul ki. Ez azonban azt is jelenti – erre magaMain is rámutat –, hogy az ember esetébenaz észlelésen túl a figyelem, az emlékezet, a„felejtés” stb. folyamataival is számolni kell,valamint hogy a reprezentációk (diád, anya,self) alakulása a késõbbiekben alapvetõenmeghatározza az interakciók szabályozását.Azt mondhatjuk, hogy a kultúra által megsza-bott „keretek” közvetítõje a szülõi viselke-dés, a gyereknek ehhez kell igazodnia, en-nek függvényében alakítja saját stratégiáit.

A kötõdés-elméletre alapozott kísérletsorán preverbális korú gyerekeket viselke-déses jellegzetességek alapján soroltak kü-lönbözõ típusokba. Felmerült a kérdés, hogyezek a kötõdési minõségek tartós jellegze-tességek-e. A követéses vizsgálatokban azt

találták, hogy az egyéves korban mutatottjellemzõk (biztonságosan kötõdõ, elutasító,ambivalens) az esetek többségében meg-maradtak. Az öt évvel késõbbi vizsgálatanyagában meghatározóak voltak a történe-tek: például olyan történetek kitalálása, illet-ve befejezése, amelyben egy kisgyereknekelmennek a szülei otthonról. A másik kisgye-rek elképzelt szeparációs helyzete a kötõ-dés biztonságához illeszkedõ érzéseket ésmegoldási módokat hívta elõ a gyerekekbõl.

A vizsgálatok során a kísérletben résztvevõ gyerekek szüleivel interjúkat készítet-tek, melyben például saját szüleik jellemzé-sét és annak történetekkel alátámasztottindoklását kérték, illetve szeparációs ésveszteség élményeket kérdeztek. A szülõkgyerekkori kötõdési minõsége és saját gyere-keik kötõdése között jelentõs összefüggésttaláltak. Ezek az eredmények új megvilágí-tásba helyezték a generációk közötti hatásérvényesülésének értelmezését (Main,1992; Fonagy és Target, 1998).

Feltételezhetõ tehát, hogy a korai szülõ-gyerek interakciók tapasztalatai meghatáro-zóak az én fejlõdésben. Megalapozzák, hogymás (hasonló vagy hasonlónak észlelt) hely-zetekben hogyan észlelünk, értékelünk,viselkedünk.

A kötõdés elmélet a reprezentációk koraiszervezõdésére a belsõ mûködési modellfogalmát használja, melynek jellemzõi a diá-dikus szervezõdés (az én és a másik a kap-csolatban), és a folyamatos kiértékelés ahelyzetrõl, az anya elérhetõségérõl és az énkompetenciájáról. Ez a modell a mûködésikapcsolatot írja le az izgalmi szint, a szociálisviselkedés és az elvárt gondozói válaszkész-ség között. A modell ugyanakkor az én ere-detére is utal, vagyis arra, hogy a diadikusfeszültségszabályozás vezet az én-szabályo-zás egyedi mintáihoz. A gyerek ennek alap-ján hoz létre absztrakciós formát, kognitívelképzeléseket mások elérhetõségére és asaját én értékességére. Az én a késõbbi ta-



74

pasztalatokat aktívan strukturálja, ugyanak-kor a korai belsõ szervezõdés nehezen tuda-tosítható. A fenti fejlõdési szempontokatkövetve feltételezhetõ, hogy a gyerek kap-csolati terminusokban érti meg önmagát ésmásokat. A viselkedés jelentése a mások vi-selkedésébe való beágyazottságtól, szerve-zettségtõl valamint a pszichológiai kontex-tustól függ. Sroufe (1990) a csecsemõkuta-tások eredményeit és a korai fejlõdésre vo-natkozó elméleteket szem elõtt tartva azthangsúlyozza, hogy a folytonosság érzésnem a viselkedés szintjén, hanem a jelentésszintjén lép fel. A fejlõdés maga válik szer-vezõvé az egymást követõ fejlõdési szaka-szokban azáltal, hogy nõ a tapasztalatok sze-lektálása és strukturálása. A fejlõdés hierar-chikus integrációnak tekinthetõ, mivelkorábbi viselkedések komplex formákbaszervezõdnek új viselkedésekkel. A koraifigyelmi és tárgyi manipulációs képesség, apreverbális kommunikáció és a korai kötõ-dési viselkedés intencionális szociális visel-kedésbe szervezõdik.

Társas viszonyok, biológiaifolyamatok és elbeszélésekA kultúrával összhangban lévõ én kifejlõdé-sének evolúciós szükséglete hívta életre azén-szervezõdés elbeszélõ formáit. Freud apszichoanalitikus munkáját az archeológusmunkájához hasonlította. Úgy gondolta, hogya szabad asszociáció segítségével egyre mé-lyebb rétegeket lehet feltárni, egyre régebbiemlékek bukkannak elõ, és a megtalálók azemléktöredékbõl rekonstruálják azt, ami amúltban történt, egyben megtalálják az okátaz aktuális tüneteknek. Mindez egy esszen-ciális ént feltételez, aki mélyre ás, és ha képesleküzdeni a saját ellenállását, akkor a „porlefújható” és a mozaikdarabkák összeállnak.A mai anti-esszencialista én-elméletek (Bru-ner, 1990; Pléh, 1996) az én-t élettörténetireprezentációnak tekintik, amely nyilvánoskommunikációra épül. Ebben a kommuniká-

cióban az elbeszélésnek sokrétû szerepevan. Az önéletrajzi elbeszélés olyan narratívtulajdonságokon alapul, mint például a cse-lekmény vagy a mûfaj. Ezek a kultúra széleskörében megoszthatók, mivel megengedikmásoknak, hogy az elbeszélõhöz hasonlóanjelentést adjanak, értelmezzenek. A szemé-lyes élmények (beleértve a self-élményeketis) publikus és kommunikálható formábanlesznek jelentésteliek. Az elbeszélés világateremti meg a kapcsolatot a személyes (saját,belsõ) és a szociális világ között. Ebbõl az iskövetkezik, hogy nem azt tárjuk fel, hogymi történt, hanem azt a „történetet”, amelyaz adott eseményrõl rendelkezésre áll.

A kulturálisan megosztható narratívformát nemcsak történetek, így az élettör-ténet konstrukciójára és interpretációjárahasználjuk, hanem kommunikálható szociálisén létrehozására is. Ha úgy tetszik, ez egyújabb evolúciós megszorítás. Ez a megszo-rítás abból a szükségletbõl ered, hogy a sajátélettörténetünket megosszuk azokkal acsoportokkal, amelyekkel szemtõl szembeninterakcióban vagyunk, a saját „mini-kultú-ránkkal”, azzal a közeli csoporttal, csopor-tokkal, melyektõl kulturális létezésünk függ.A csoport „önéletrajzához” minden tag hoz-zájárul, így alakul a csoportidentitás, ugyan-akkor a csoportidentitás a tagok identitásátalakítja, alkotja. Az önbeszámolót a csoport-tagok életében megosztható eseményekinterpretálására használjuk, de kulturálisankötött formában. Ezeknek a formáknak aterminusaiban hozzuk létre, alakítjuk „azemberi viselkedés napi érintkezését”, ebbena keretben látjuk, hogy ezek az interakciókhogyan mûködnek, ennek segítségével lát-juk a kulturális különbségeket.

Minden csoportnak, amelyik meg akarjaalkotni önmagát, fontos hogy olyan meg-osztható történeteket fejlesszen ki, melyeknemcsak a csoport identitását határozzákmeg, hanem olyan eszközökrõl is gondos-kodnak, melyek segítségével az egyes tagok

75

jelentéseket fedeznek fel a saját életükben.Ennek felismerése motiválja a kollektív em-lékezet kutatása iránti érdeklõdés fellendü-lését (Halbwachs, 1980; Assmann, 1999;László, 1999).

Bruner (1986) szerint az elbeszélés a logi-kus vagy paradigmatikus gondolkodás mel-lett a mentális reprezentáció másik univerzá-lis formája, amely a mentális állapotok (szán-dékok, célok, vágyak stb.) tulajdonításánakképességére épül (vö. Tomasello, 1999). Azegész(leges) tapasztalatra, mint jelentéstelieseményre vonatkozó reprezentáció kiindu-lása az, hogy az interaktív események észle-lése és értékelése azok (feltételezett) jelen-tésén alapul, azaz a szándék, cél, ok stb.szervezi az eseményeket (Bruner, 1986;Stern, 1995). A célirányos motiváció kitünte-tett szempont az emberi viselkedés megér-tésében, különös tekintettel annak szubjek-tív aspektusaira. A központi szerepet betöltõmotívumok és célok sorozata magában fog-lalja a Másikkal-kapcsolódás külsõ és belsõállapotait (például kötõdés és biztonság,melyek egyrészrõl valóban célirányos visel-kedések, másrészt pedig a belsõ állapotokrais reflektálnak), az affektív állapotokat, azönértékelés és biztonság állapotát vagy afiziológiai szükséglet kielégítést és a fogyasz-tási, kielégüléshez vezetõ cselekvéseket.Amikor a motívum vagy vágy interaktív hely-zetben játszik szerepet, akkor a szubjektívélmény szintjén narratívum-szerû struktúrajön létre. Ezt Stern „protonarratív borítéknak”nevezi. Feltételezi, hogy az interaktív világotmár akkor narratívum-szerû eseményekbeszervezzük, amikor még nem tudunk beszél-ni, nem mondunk történeteket. E protonar-ratív struktúrák létrejöttében fontos szerepetjátszik a kötõdési kapcsolat. A csecsemõ asaját belsõ állapotait, mentális világát az anyaközvetítésével építi fel, aki a gyerek viselke-dését a belsõ állapotok, szándékok, vágyakterminusaiban értelmezi. Tehát nem egysze-rûen „leírja” a gyerek viselkedését, vagy egy

adott viselkedést ingerként észlelve arrareagál, hanem a viselkedés „mögé néz”, azazszándékot, motívumot „lát”, és a viselkedéstennek függvényében értelmezi. Az anya (agondozó) tehát a csecsemõ mentális állapo-taira reflektál, és azt jeleníti meg (re-prezen-tálja) számára, mégpedig a cselekvés nyel-vén, amit a csecsemõ megért.

Stern szerint az emlékek, fantáziák, törté-netek (önéletrajzi emlékek) ugyanabból azinteraktív tapasztalatból erednek, és csak afeltételek követelményeinek függvényé-ben alakul, hogy aktuálisan melyik emelke-dik ki. Stern tehát a jelentésadást narratívum-szerû szervezõdéssel köti össze.

A harmadik-negyedik évben lényegesátmenet történik, mivel a gyerek a narrativi-tás szempontjából kompetenssé válik. Ké-pes lesz arra, hogy az érzelmileg megterhelttapasztalatoknak elbeszélõ formát adjon, ésazt nyelvileg kifejezze. Tehát már nemcsakarra képes, hogy a múltbeli tapasztalatokatés a jövõre vonatkozó elvárásokat koherensmódon reprezentálja, hanem arra is, hogymindezt nyelvileg ábrázolja és másokkalmegossza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyel tudja mondani az anyának, hogy mi történta nap folyamán, amikor nem voltak együtt(Wolf, 1990). Az elbeszélés az „affektív jelen-tésalkotás” új formáját jelenti. Ez különösenfontos az érzelmileg váratlan helyzetek éskonfliktusok esetében. Az elbeszélés azt islehetõvé teszi a gyereknek, hogy alternatívlehetõségekkel próbálkozzon a jövõbelieseményekre vonatkozóan (Bruner, 1986).Mint Johnson írja „…tapasztalatunknak,identitásunknak és cselekedeteinknek nar-ratív (vagy legalábbis protonarratív) struk-túrája van, amely a verbális narratívumokkalvaló foglakozás alapja, hogy megalkossukaz ésszerû magyarázat leghatékonyabbmódját.” (Johnson, 1993. 163. o.). A családihelyzetek, konfliktusok, lehetõségek, sze-repek megértésében a történetmondásnakdöntõ szerepe van.



76

Történetek az én-fejlõdésbenAz identitás és az élettörténet kapcsolatáraaz utóbbi évtizedben irányult a kutatókfigyelme (vö. László, 1999). Az identitás el-méletéhez történetileg és tartalmilag is szo-rosan kapcsolódik McAdams (1988) mo-dellje. Ez a modell nem a komplex szemé-lyiség megragadására törekszik, hanem azidentitásra helyezi a hangsúlyt, úgy hogy azidentitást az élettörténet elbeszélésére, elbe-szélhetõségére alapozza. Összetevõket, vál-tozókat, formai jellegzetességeket vizsgál,melyek alapján az identitás „állapotra”, érett-ségre vonatkozó következtetéseket lehetlevonni.

McAdams úgy véli, hogy a serdülõkorkezdetén, a formális mûveleti gondolkodásszintjének elérésével lehetõvé válik, hogy aszemély a saját énjének életrajzírójává vál-jék. A serdülõkor ebben a tekintetben (is)kitüntetett helyen van a fejlõdés folyamatá-ban. Ugyanakkor valószínû, hogy a sajáttörténetünk, annak felidézhetõsége, és „újra-írása” jóval korábbi fejlõdési szakaszra ve-zethetõ vissza, illetve ami még ennél is fonto-sabb, fejlõdésileg is a korai interperszonáliskapcsolatokban gyökerezik. Nelson (1989)szerint a szülõ-gyerek közötti történetmon-dással, a személyesen tapasztalt esemé-nyeknek az újramondásával a narratív emlé-kezet rendszere épül ki. A szülõ-gyerek kö-zötti felidézõ párbeszédek révén a szülõ lét-rehozza a narratív emlékezet „bemeneté-nek” helyét. Ezek a korai interakciók meg-határozók az én-érzés fejlõdésében. Nemegyszerûen csak a saját történet(ek) létreho-zásának lehetõségét jelentik tehát, hanemlétfontosságúak az én-érzés alakulásában, azén és tárgy reprezentációk strukturálódá-sában és átrendezõdésében.

A László és munkatársai (2000) által ja-vasolt narratív pszichológiai tartalomelemzésaz én-fejlõdés szempontjából elméletilegmegalapozott, és a szöveg szintjén viszony-lag nagy biztonsággal megragadható narratív

funkciók és tulajdonságok elemzésébõl indulki. Az én-fejlõdésre és az identitás-állapo-tokra történõ következtetésekhez nemszükséges a teljes élettörténet. A megfele-lõen kiválasztott élettörténeti epizódokelbeszélésében az én-reprezentációs minõ-ségek és intrapszichikus állapotok jelennekmeg.

Az élettörténeti epizódok elbeszélései-ben a szereplõk köre pszichológiai szem-pontból jól osztályozható. Az elbeszélés,különösen az élettörténeti elbeszélés sajátos-sága, hogy a szereplõk, vagyis a társak csele-kedeteikkel nemcsak a cselekményt lendítikelõre (azaz nemcsak cselekmény-funkcióikvannak), hanem a személyiségfejlõdés, illet-ve a személyiség állapota szempontjábóllényeges interperszonális, pszichológiaifunkciókat is képviselnek.

Kábítószer-élvezõ fiatalokkal és velük aszociodemográfiai mutatók mentén össze-mért „normális” életvezetésû fiatalok cso-portjával készítettünk interjúkat a narratívinterjú technikáját alkalmazva (Péley,2001b). A vizsgálatban azt a feltételezéstkívántuk ellenõrizni, hogy az ifjúkori deviánsmagatartásmódok mögött a korai tárgykap-csolatok (az én és a másik) zavarai, illetve ezavarok hibás kompenzációi húzódnak meg.Ennek megfelelõen olyan epizódok elbeszé-lésére kértük a vizsgálati személyeket, ame-lyekben a korai én-tárgy reprezentációk kife-jezõdnek (például elsõ jó és elsõ rossz emlék,egy emlék a szülõkkel), a védekezés és biz-tonság (egy fenyegetõ helyzet, amit uralnivolt képes; egy fenyegetõ helyzet, amit nemvolt képes kontrollálni), az önértékelés,értékesség és az ehhez tartozó belsõ erõfe-szítések és támogatások (egy teljesítményemléke) stb. megjelennek. Az epizódokelbeszélésében felbukkant szereplõket négykategóriába (szerepkörbe) osztottuk: szülõk(anya, apa), szûk család, tág család, nemrokonok. A szereplõk pszichológiai funkcióit21 kategória segítségével elemeztük, ame-

77

lyek jól leírhatók voltak a bizalom-bizalmat-lanság (pl.: „áruló”, „ellenség”) a kiszolgálta-tottság (pl.: „elhagyó”, szorongató”) és abiztonságnyújtás (pl.: „védelmezõ”, segítõ”)mentén. A szereplõknek a történetekbenvaló eloszlásából és a szereplõknek az egyestörténetekben tulajdonított funkciók eloszlá-sából a hipotézist egyértelmûen alátámasztókövetkeztetéseket lehetett levonni. A kábí-tószer-élvezõk történeteinek hasonlóságanem a konkrét történetek szintjén ragadhatómeg, hanem a helyzetek észlelésének, aszereplõk cselekedeteinek szintjén.

Az élettörténet elmondásában az emberönmagára és másokra reflektál (gondola-tokra, vágyakra, állapotokra), illetve képeskülönválasztani például a vágyat a valóságtól.Ezek a személyiségfejlõdés szempontjábólfontos kritériumok. A fejlõdésbeli elakadáslényeges mutatója, hogy a saját történet ese-tében nehézség adódik a különbözõ per-spektívák felvételében és összevetésében,így például annak különválasztásában, hogya „rossz bánásmód” nem az én értékessé-gével, hanem esetleg a szülõ tehetetlensé-gével függ össze.



78

BevezetésLátszólag egyszerû címem minden szavátmagyarázni kell. Ami az irodalmat illeti,tágabb megközelítést használok, mint szá-mos kiváló tudós, akik az írott szövegekhezkötik ezt. Az evolúcióra nézve vonz az afelfogás, amely szerint alapelve – „replikatívegységek differenciális túlélése” – nemcsakaz élõvilág történetére érvényes, hanem azeszmetörténetre is. Dawkins (1984) mémfelfogására gondolok itt, melynek lényege,hogy az emberi kultúra létrehozott egy újtípusú replikációra képes egységet, s ezekaz egységek is szelekciós folyamat alá ren-delõdnek annak megfelelõen, hogy mennyi-re képesek másolataikat egyik agyból a má-sikba eljuttatni. Az ön-replikcióra képes kul-turális egységek ötlete kiterjedt szakmaközivita tárgyává vált, amirõl Blackmore (1999)munkája már a harmadik teljes könyv, melya mém fogalom témájával foglalkozik. Eb-ben a cikkben azonban (és ez vonatkozik azés-re, mely a két kifejezést összekapcsolja)nem arra törekszem, hogy szerepet találjakaz evolúció számára az irodalomban. Ehe-lyett azt vetem fel, milyen szerepe lehetettaz irodalomnak az evolúcióban. Pontosabbanazt fogom megnézni, feltehetõen milyenszerepe lehetett az írott irodalom orális elõz-ményeinek az emberi kultúra és az emberitermészet koevolúciójában.

Tekintettel arra, hogy milyen sokfélekép-pen tervelik el, hozzák létre, tárolják és dol-gozzák fel mentálisan az irodalmat, koránt-sem meglepõ, hogy nincsen széles körben

elfogadott meghatározása (Hernádi, 1978,1995). Külön vagy együtt, a fikciót és a meta-forikus vagy másképpen „homályos” jelen-tést, mely magára vonja a figyelmet, szoktákaz irodalmiság kritériumaként elõhozni(Jakobson, 1972). Magam az áttetszõ kife-jezést használom, s két további kritériumotis hozok (szerepjáték és közvetett kommu-nikáció), s mind a négy mozzanatot csupánmint a valódi irodalmi élmény lehetségeskiváltóját értelmezem.

Mindenképpen világos azonban, hogybár a litteratura etimológiailag a „betû” je-lentésû latin littera szóból származik, rövid-látás lenne írott szövegekre korlátozni azirodalom kutatását. Az írás végül is csak azemberi történelem rövid szakaszában voltvelünk, s sokan még ma is orális és geszturálismegjelenítésekben kapják az irodalmat,vagy az írásbeliség utáni csatornákon keresz-tül, mint amilyen a rádió, a film és a televízió.Felfogásomhoz közelebb áll az a régebbihagyomány, amely az olyan szavakat, mintpoéta, vagy a poétikus képzelet a poesis-hez az „alkotás” ógörög kifejezéséhez kap-csolja.

Mit is alkotnak valójában a poéták és másirodalomlétrehozók? Még ha mai megfogal-mazást használva azt is mondjuk, hogy„virtuális realitásokat” hoznak létre, továbbrais elég hagyományos talajon maradunk. MárArisztotelész hangsúlyozta, hogy a dramaírónem csak verssorokat hanem fõleg elképzeltcselekményt alkot (1963, a 1451b helyen),és Sir Philip Sidney (1970) kijelentette atizenhatodik században, hogy a találékonyköltõ „igazából másik természetet teremt”.Mondani sem kell, hogy az irodalom „másik

IRODALOM ÉS EVOLÚCIÓ1

Hernádi Pálirodalmár professzor, University of California, Santa Barbara

1 A szerzõ „Literature and Evolution” c. dolgozatának(SubStance, 30, 2001, 1-2, 55-71) új változata. Rövi-dítette és fordította Pléh Csaba.

79

természete” akkor bontakozik ki a minketkörülvevõ közönséges természetbõl, ha cse-lekményei és jellemei lelkünkben mint vir-tualitások bontakoznak ki, s nem mint hal-lucinációk. Másszóval, Coleridge (1983, 6.)kifejezésével a „kétely szándékos felfüg-gesztésére” van szükség, ha nem akarunkhiszékenyként félrevezetõdni a költõi kép-zelettõl, vagy éppen fordítva, érzéketlennekmaradni rá.

A megfelelõ kognitív folyamat az, amita regényolvasásra hivatkozva Sartre (1968)„irányított alkotásnak” nevez: az olvasóönkéntesen aláveti saját mentális erõforrásaitegy másik képzelet irányításának. Ez azirányított alkotás azonban korántsem önirá-nyította nappali ábrándozás. Inkább együtt-mûködõ aktus ez, s eltér attól, amit a kognitívelméletalkotók „leválasztott” reprezentáció-nak neveznek (Leslie,1987, 1994) vagy „off-line” gondolkodásnak (Bickerton, 1995). Azirodalmi élmény társ alkotóiként mintegy„online” kell maradnunk, úgy, hogy képzele-tünket folytonosan irányítani tudja, ami ér-zékszerveinket éri a színpadról, a papírlapról,a TV képernyõrõl vagy valamilyen más nyil-vános közegbõl. Ugyanakkor miközben lát-juk vagy olvasunk arról, ahogy Júlia megölimagát a halott Rómeó mellett, tudatában kelllennünk annak, hogy a szerelmesek életeés halála is virtuális.

A közös alkotás fogalma azt sugallja, hogyaz irodalmi tranzakciókat nem úgy kell tekin-tenünk, mint a fogyasztáshoz vezetõ terme-lést, hanem mint a beteljesüléshez vezetõcsábítást – valaki más képzeletével történõkielégítõ egybekelést. Miért van az, hogyminden mai kultúrában sikeresen gyakorol-ják ezt a csábítást? Vannak talán ritka ellen-példák, de Donald E. Brown (1991) áttekin-tésébe az emberi univerzálékról joggalbeletartozik a tettetés és a viccelõdés (131),a történetmesélés és a képes beszéd (132),az éneklés vagy a „zene és költészet egyébösszekapcsolásai “ (140.).

Fõ célom az alábbi válasz megfogalma-zása: az irodalmi csábításnak való behódo-lással összekapcsolódott öröm régóta úgymûködik, mint pszichológiai jutalom olyas-miért, ami egykor biológiailag elõnyös dologvolt, s talán még mindig az. Elsõ lépéskéntelkülönítem az irodalmi kifejezés, kommu-nikáció, reprezentáció és szignifikáció vilá-gát, mint négy jól bevált eljárást arra, hogyaz embereket virtuális világok kölcsönöslétrehozására csábítsák. Ezután evolúciósokokat fogok felsorolni az egykori és maiirodalmi formák közötti „családi hasonlóság-ra” (Wittgenstein, 1992). Röviden, amellettérvelek, hogy az irodalom (1), akár élõ elõ-adásban, akár szövegszerû vagy elektronikusrögzítésben találkozunk vele, próbára teszi,s ezzel javítja agyunk vitális lehetõségeit akifejezésre, közlésre, reprezentációra és szig-nifikációra, s ezért (2) a korai emberek proto-irodalmi élményei egyéb feltételek egyen-lõsége esetén lehetõvé tették számukra,hogy legyõzzék kevésbé képzeletdús ver-senytársaikat abban a biológiai versenyben,hogy késõbbi nõk és férfiak õseivé váljanak.Konklúzióként oda jutok, hogy megvizsgá-lom, hogyan járult hozzá az irodalom azegyüttmûködés kibontakozásához azzal,hogy elõsegítette az önzõ emberek átalaku-lását a társadalom altruisztikus tagjaivá.

Irodalmi kifejezés, kommunikáció,reprezentáció és szignifikációAz irodalmi élményt vizsgálva szem elõtt kelltartanunk, hogy a megjelenített világok tény-leges helyett virtuálisként való kezelése nemáll elõ, ha a kognitív keretek váltására csábí-tott emberek nem teszik meg ezt. A közép-kori misztériumjátékok feldühödött nézõitöbb esetben elverték vagy egyenesenmegölték Júdás megszemélyesítõit, s a TVállomások az elhunyt szappanopera-szerep-lõk TV-beli rokonainak címzett, együttérzõleveleket kapnak néha. Az „irodalmi inger”s a „nem irodalmi válasz” közötti efféle elté-

Hernádi Pál • Irodalom és evolúció


80

rések világosan mutatják, hogy az irodalmicsábítás csak felhívás az irodalmi kielégü-lésre, de nem erõszakolhatja ki azt. Nemmeglepõ, hogy ez a helyzet, hiszen az embe-ri információátvitel több mint egyszerû sze-miotikai kódolás vagy dekódolás: beletar-toznak a hermeneutikai következtetések isaz információt küldõk érzéseirõl, szándé-kairól és hiedelmeirõl. Ahogy az emberekközötti információátvitelt tanulmányozzuk,a „feltöltés” és a „letöltés” személytelen fo-galmait a kifejezés, kommunikáció, repre-zentáció és szignifikáció személyesebb fo-galmaival kell felváltanunk. Az orális infor-mációközlés mindig az elsõ, második, s har-madik „személy” kényszerû nyelvtani meze-jében történik, ami megfelel a beszélés, amegszólítottság és a beszédtéma hármas-ságának. Ez még akkor is igaz, ha az infor-mációátvitel elsõ személyû forrása és máso-dik személyû célja pusztán sugallva van,ahogy az írott szövegnél gyakran meg-történik. Sok tudományos cikkben gondosankerülik például az „Én” és „Maga” típusúkifejezéseket, anélkül, hogy elfelejtenék azta tényt, hogy szerzõjük egy meghatározotthallgatóságot szólít meg. Az irodalmi élményazonban a három nyelvtani személy közüllegalább az egyiket virtualizálja.

A kifejezés elsõ személyû dimenziójábana színészek és a drámaírók jóval túllépnekszerepjátszásukban azon, amit a nyilvánosénmegjelenítés megkíván, mondjuk azodaadó alkalmazottnál vagy a részrehajlástólmentes bírónál. Bizonyos ideig minden sze-replõ beszél és cselekszik, s minden párbe-szédszerzõ egy világosan másiknak tekintettszemély felvett szerepének megfelelõenfogalmaz és revideál. A nézõk és az olvasókviszont az efféle szerepjátékot mint becsapásnélküli irodalmi megszemélyesítést kelltekintsék. Mikor azt hallják vagy olvassák,hogy „Ma este is figyelem, / Tán újra eljön”(Hamlet I.ii.242-43), a határozott vágyat aszellemmel való találkozásra egy virtuális dán

királyfihoz rendelik, s nem a szerzõhöz, akileírta az „Én” szót, vagy a színészhez, aki aszínpadon vagy a filmvásznon kimondja ezt.Az efféle drámai megszemélyesítést nemszabad az elbeszélés vagy a fikció sajátosalfajának tekinteni. Elõször is a legtöbb szín-mûben nem a narrátor a virtuális világok fõinformációforrása. Másrészt történeti szemé-lyek megelevenítése színészek által, külö-nösen az úgynevezett dokumentumjáté-kokban, olyan információt nyújt a múltról,mely nem kell fiktívebb legyen, mint az azinformáció, amit az elbeszélés, a történelemvagy az önéletírás nyújt. A drámai megsze-mélyesítés, amikor szándékolt hallgatóságanem mint becsapós szerepjátékot észleli,feltételezett történeti hûségétõl függetlenülolyan irodalmi választ vált ki, amely a papás-mamást vagy rabló-pandúrt játszó gyerme-kek örömteli szerepjátékára emlékeztet.

Hasonlóan kellemes választ képes kivál-tani az olyan irodalmi kommunikáció, mely-ben a verbális üzenet szokásos közvetlenrelevanciája csökken vagy törlõdik. Ha Juditazt mondja Jánosnak, hogy „Kérlek, csukdbe az ablakot!”, akkor rendszerint azt akarja,hogy elvégezzünk egy akciót; ha azt mondjaa fiúnak, hogy „Szeretlek”, akkor többnyireegy kijelentés elhivését várja tõle. Ha azon-ban János autórádiójában magnetofonrólhallgat egy költészeti estet, és egy nõi han-got hall, amint az alábbiakat mondja: „Hány-félén is szeretlek Téged? Hadd számoljammeg a módozatokat!”, akkor nem valószínû,hogy zavarba jön, s jegygyûrûkért szaladnaa legközelebbi ékszerboltba. Elizabeth Bar-rett Browning verse, melybõl az elsõ sortidéztem, elõször úgy jelent meg, mintha„portugálból fordították” volna, valójábanazonban alig álcázott szerelmi vallomás aköltõ férjéhez, Robert Browninghoz. Másokezt az ékesszóló szerelmi vallomást nemmint meghallandó és elhiendõ direkt üze-netet értelmezik, hanem mint olyan indirektüzenetet, melyet meghallunk, s utána me-

81

rengünk rajta. A közvetlenül senkihez nemszóló versek az emberek között folytonosanzajló információátvitel részesei. Ezért nehe-zebb értelmezni a feliratokat, mint a beszédet.Az a mondat például, hogy Reggel még törökkövet nem mondja meg, hogy kõtörésrõlvagy üldözésrõl van szó. Ha észrevesszük akétértelmûséget, s megpróbáljuk a törökkövet szerkezetet különbözõ referenciálishelyzetekbe tenni, többszörös jelentése el-kerülhetetlenül elõnyomul tudatunkban.Mind a véletlen kétértelmûség, mind a szán-dékos szóvicc gyártása lelassítja, vagy egye-nesen megakadályozza a szavak átmenésétmegfelelõ mentális reprezentációba, s ráirá-nyítja a figyelmet a nyelvre, mint homályos,nem pedig engedelmesen áttetszõ közegre.Hasonló módon, amikor az olyan hangutánzószavakat, mint csobban és zizeg „az értelemvisszhangjaként” észleljük (Pope, 1993, 365.sor), akkor maga a nyelv küld üzenetet anyelven és a füleken keresztül a konven-ciókhoz kötõdõ használóknak. Ugyanezérvényes a rímre, az alliterációra s más olyanköltõi eszközökre, melyek gyakran a pre-verbális gyermeki gügyögésre emlékeztet-nek (pl. mama, dada, baba), s zenei kiegé-szítést vagy ellenpontot képviselnek a kon-vencionális szemantikával vagy mondat-tannal szemben.

Bizonyos értelemben sok, úgynevezettretorikai alakzat szintén a nyelv áttetszõségétmutatja. Nézzük azt a kifejezést, hogy hajókszántják a tengereket vagy a koronáhoztartozó területek. Nem kell utánanéznünk aszótárban, hogy milyen eseményt vagy bir-toklást jelöl a szánt vagy a korona metafori-kus értelme. Sikeres használat esetén az ilyenalakzatok révén elménk spontán módonugrásokat végez, átlépve a szótári konven-ciók szokványos határain. Így tudja a képesbeszéd a nyelvet áttetszõ közeggé tenni,amely önmagáért beszél. Nincs azonban vilá-gos munkamegosztás az irodalmi és a nem-irodalmi jelentés között. A metaforák és más

alakzatok például gyakran jelennek meg azirodalmon kívül is, míg ellentétes iránybatekintve lapos, szószerinti beszédaktusok(pl. Lear kérése „Könyörgöm, gombold kiezt” V.iii.311) könnyen nyerhetnek képesjelentést, ha az irodalmi kifejezés, kommu-nikáció, és reprezentáció virtuális kontextu-sába helyezõdnek.

Mivel az irodalmi csábítás különbözõmódszereit gyakran elutasítja a nem együtt-mûködõ hallgató vagy olvasó, ezeket gyak-ran egymásra vonatkoztatva használjuk – eza „trükk” növeli esélyüket.

A virtuális és a tényleges világkoevolúciójaA korai emberek sok-sok nemzedéke pro-dukálta és terjesztette a teremtésmítoszokat.Ezek a mítoszok és az õket kísérõ rítusok ésjóslatok inkább a költõi képzeletre, mintsema történeti emlékekre támaszkodtak. Nincsszükség azonban arra, hogy mereven elvá-lasszuk a nem irodalmi és az irodalmi élményta kõkori elmében. Az irodalmi élmény mégma sem kognitív vagy érzelmi vákuumbankeletkezik: a modern olvasók, hallgatók ésnézõk a képzeletbeli jellemek virtuális jövés-menését a tényleges események analógiá-ira emlékeztetõ módon dolgozzák fel. A száj-hagyományon alapuló irodalom történelemelõtti megjelenését kognitívan lehetõvé tevõkognitív készségek az eredetileg nem irodal-mi szerepet betöltõ fõemlõs-adaptációkmelléktermékei kellett, hogy legyenek. Ké-pességünk az irodalmi megszemélyesítésrebizonyára abban gyökerezik, hogy „machia-velliánus” módon nem autentikus kifejezé-seket is tudtunk használni, miként azt mosta-nában emberszabásúaknál, sõt majmoknális felfedezték. Képességünket az irodalmikommunikáció megértésére – anélkül, hogyennek megfelelõen cselekednénk – elõvéte-lezi fõemlõs elõdeinknek az a növekvõ ké-pessége, hogy egyre jobban képesek a hazu-gok és csalók félrevezetõ szándékainak felis-



82

merésére (Byrne és Whiten, 1988). Hasonlómódon fikciós történetek produkciójánakképessége, valamint az ilyen történetekneka „kétely szándékos felfüggesztésével” tör-ténõ hallgatására való képesség azon ala-pulhat, hogy az õsemberek már rendelkez-tek azzal az irodalom elõtti képességgel,hogy cselekvésüket úgy tervezzék, hogy alehetséges alternatív jövõknek a tényekkelszembenálló mentális reprezentációit hason-lították össze. Még a nyelv metaforikus vagymás képes használata is a köznapi beszéd ésmegértés nem irodalmi kontextusában kel-lett, hogy megszülessen.

Az evolúciónak azonban megvan az aszokása, hogy a melléktermékeket továbbidifferenciális szelekció anyagává alakítja át.A tollas szárnyak kezdetleges formái példáulfeltehetõen jóval azelõtt létrejöttek mint hõ-szabályozási megoldások, mielõtt bizonyoselõszárnyak különös formája és mérete a re-pülni próbálkozó elõmadár-egyedek túlélésiesélyét és reproduktív sikerét befolyásoltavolna. Egy jóval késõbbi koevolúciós kontex-tusban jogosan tehetjük fel a következõszekvenciát: az irodalom (együtt más kultu-rális szervezõdésekkel) elõször a természet-bõl bontakozott ki, azután azonban, képlete-sen szólva, ágai egy részét visszanövesztettea természet gyökere felé, mivel megnöve-kedett azon egyének génjeinek túlélési esé-lye, akiknek átlagosnál nagyobb képességükvolt a protoirodalmi élményekben történõaktív részvételre. Ezt a feltevést nem szabadegy tudománytalan irodalomtudós képzelet-beli kirándulásának tartani. Ahogy a biológusRichard Dawkins mondta nemrég: „Egyagyunk megalkotta virtuális világban moz-gunk. […] Ahogy mondhatjuk azt, hogy agének fennmaradnak a sivatagban s az erdõ-ben, s fennmaradnak más gének mellett agénállományban, ugyanúgy mondhatjuk aztis, hogy az agyunk által kialakított virtuális,egyenesen költõi világokban is megélnek.”(Dawkins, 1998, 284-85. o)

Dawkins nem mondja meg speciálisan,hogy az agy kialakította költõi világok hogyanképesek belépni az emberi természet és akultúra közötti koevolúciós kölcsönhatásvilágába. Szerintem az irodalmi megszemé-lyesítés, a közvetettség és a mesemondásrévén teszik meg ezt. Az irodalom proto-drámai, protolírai és protoelbeszélõ „intéz-ményei” lehetõvé tették õseink számára,hogy rítusokban, énekben s mesemondás-ban mint a szerepjáték, a közvetett kommu-nikáció és a tényeknek nem megfelelõ re-prezentáció társadalmilag szankcionált eljá-rásainak gyakorlói vegyenek részt. Ennekmegfelelõen az irodalom egyik adaptív funk-ciója lehetett az (hisz egyik pedagógiai sze-repe még mindig ez), hogy finomítsa a meg-játszás, a kitérés és a képzelet létrehozásáraés értelmezésére hajlamosító készségeinket.

Mondanom sem kell, hogy az irodalmiélmény nem csupán azt teszi lehetõvé, hogygyakoroljuk olyan mentális képességeinket,amelyek az embereket okosabb csalókká shazudókká, vagy kifinomultabb csalás- vagyhazugság-felismerõkké teszi. Legalább ilyenfontos, hogy az irodalom virtuális valóságábanvaló utazgatás az emberi kifejezés, kommuni-káció és reprezentáció számára új lehetõsé-geket nyit meg. Más szóval, az irodalom lehe-tõvé teszi, hogy teljesebben feltárjuk, hogymit lehet nyilvánosan kifejezni, közölni ésmegjeleníteni – valamint belsõleg érezni,szándékolni és hinni.

Az irodalmat s az egyéb mûvészeteketkétségkívül lehet persze evolúciós mellék-termékként, s nem létfenntartó adaptáció-ként értelmezni. Ennek igazolására a kog-nitív elméletalkotó Steven Pinker (2002) azesztétikai élmény vonzerejét ahhoz hasonlí-totta, ahogyan ma sokszor káros módonvágyunk az egykor ritka tápanyagokra, acukorra és a zsírra. Az efféle analógia azonbancsak azt képes magyarázni, hogy a túl sokirodalmi kalória hogyan képes eltömítenimentális ütõereinket, mikor a milliónyi

83

könyvbõl és a tucatnyi kábeles csatornábólárad a túlkínálat. A gyûjtögetõ-vadászó elõ-dök túlélési környezetére nézve Pinker ana-lógiája inkább azt sugallja, hogy a protoiro-dalmi élményt keresve a különösen jól alkal-mazkodott korai emberek a gondolkodáscsiszolására alkalmas ritka alkalmakat lesték,ugyanolyan ínyencségként, mint a zsírbanés cukorban gazdag táplálékot.

A fikciós reprezentáció terén Sidney(1970) a képzeletbeli világalkotást – azirodalom képességét egy „másik természet”(14.o) kialakítására – azzal az észszerû érvvelvédte meg, hogy a költõ „semmit sem állít,ezért aztán sosem hazudik” (57. o.) Hasonló„költészet apológiát” lehet megfogalmazniaz irodalom kifejezõ és közlési mozzanatairanézve. Miként az irodalmi mese sem ered-ményez egy rakás hazugságot, ennek játé-kos megjelenítése sem foglal magába mani-pulatív tettetést, s a közvetlen relevanciahiánya sem eredményez benne frivol idõpa-zarlást. Éppen ellenkezõleg, az irodalomhamis identitásokat és hamis ígéreteket fel-vonultató homlokzata mögött gyakran való-di autenticitást és mély szükségleteket lehettalálni. Hamlet virtuális képessége a boncol-gató belsõ töprengésre számos színész ésnézõ tényleges belsõ elemzésévé vált, mígBarrett Browning és Wordsworth olvasóibanelültették a szeretet és a gyász új módozatai-nak magját. A szerepmegosztó rítusok, sze-relmi dalok és temetési siratók azonos hatás-sal bírtak az elõadóknál és a hallgatóságnál,ezért a protoirodalom „más természetei” azagy által megalkotott virtuális környezetekkialakításhoz vezettek, ahol is bizonyos tény-leges emberi gének másoknál könnyebbenfennmaradnak.

Az altruizmus iskolája?Az irodalmi élmény közelebbi funkciói na-gyon eltérõek lehetnek korok, társadalmakés személyek szerint. Vannak azonban közösvonások, s ezek elterjedtsége határozottan

arra mutat, hogy együtt fejlõdtek ki az embe-ri agy és idegrendszer fokozatos változásai-val, mint gyûjtögetõ-vadászó õseink kultu-rális környezethez való kulturális adaptációi.Bizonyos tekintetben az irodalom koevolú-ciós szerepe beleilleszkedik abba az alapve-tõbb viszonyba, amely az emberi anatómiaés a kulturális újítás között áll fenn, ahogyDeacon (1997) alcímében fogalmaz, „a nyelvés az agy koevolúciójánál”. Ez esetben arrólvan szó, hogy a nyelv megjelenése és haté-kony használata nagy agyat igényelt, és azilyen agy egy olyan fajnál szelektálódott ki,amelynek tagjainál a nyelvi képességekneknagy szelekciós elõnyük volt.

Az irodalomnak szerepe van abban is,hogy az elképzelt szereplõkrõl szóló elme-sélt vagy eljátszott történetek motiválják avalóságos embereket abban, hogy mennyirelegyenek hajlandók megváltoztatni sajátmagukat és világukat. Ez az irodalom hatalmaa nem irodalmi viselkedés befolyásolásában.

Bizonyos mítoszok, legendák, népme-sék s ezek funkcionális megfelelõi az újabbirodalomban hosszú idõ óta önmagunkontúlmutató elkötelezettségek irányába ve-zetnek. Annak révén érik ezt el, hogy roman-tikussá teszik az altruista hõsöket és kigú-nyolják az önzõ gazfickókat, így alakítva õketpozitív és negatív szerepmodellekké. Nemminden fikció vezet el a költõi igazságszol-gáltatáshoz az erényeseket jutalmazva s agonoszakat megbüntetve; s a virtuális go-noszság és erõszak felfokozott megjelenítésea tényleges gonoszságot és erõszakot néhainkább fokozza, mintsem elriasztana tõle.Miközben Platón és Samuel Johnson az ártat-lanok megrontásától félnek, addig Ariszto-telész és Freud reménysugarat lát abban,hogy érettebbé válhatunk a katarzis révénvagy a zavarba ejtõ fantáziák másokon ke-resztüli kiélése által.

Az irodalmi világalkotás igencsak haté-konynak bizonyult a rosszakaratra és a po-tyázásra való önzõ hajlamunk korlátozásá-



84

ban. A Hófehérke meghallgatása után keve-sen akarunk olyanok lenni, mint gonoszmostohája, az Állatfarm elolvasása utánpedig kevesen akarjuk Orwell disznait utá-nozni. Ugyanilyen fontos, hogy az irodalomszerepmodelljeit gyakran támogatja a költõiigazságszolgáltatásba vetett vallásos hit ter-mészetfeletti ekvivalense, melynek ítéletea halál elõtt vagy után a látszólag önpusztítóaltruisztikus tetteket utólag még önzõ szem-pontból is hasznossá teszi. Sok létezõ kultú-rában, talán mindben is, az egymást átszövõirodalmi és vallási hagyományok tápláltákaz emberi hajlandóságot az önfeláldozásra,jóval túllépve a sok állatfajra jellemzõ gene-tikailag kódolt, az utódok és rokonok feléirányuló altruista viselkedésen (Dawkins,1986). Nem világos, hogy milyen mértékignövelhetik az altruizmust támogató kulturálishagyományok egy adott csoportban az átla-gos genetikai hajlamot erre az utódnemzedé-kekben. Üdvözlöm a csoportszelekciós esz-me iránt újra feléledt szakmaközi érdeklõ-dést (Sober és Wilson, 1998), érvem a termé-szetfeletti költõi igazságszolgáltatás kulturálishiedelmének koevolúciós szerepérõl azon-ban ugyanígy megfogalmazható a rokon-szelekció keretében is. Végül is az emberipopulációk viszonylag közeli rokonok vi-szonylag kis csoportjaiból álltak, egészen azelsõ, mezõgazdaságon alapuló államokmegjelenéséig, úgy néhányezer évvel ez-elõttig. Ha az ember legalább annyira altru-istává vált, fõleg rokonokból álló csoportjairánt, mint más fõemlõsök, ez a tendenciakulturálisan felerõsödhetett anélkül is, hogyközvetlen változások lennének a kérdésesnépesség genetikai állományában. Hosszútávon az önfeláldozásra való hajlamot támo-gató génkomplexumok jelentõs lökést kap-hattak az olyan emberi csoportokban, ame-lyek úgy szocializálódtak, hogy az átlagosnáljobb körülményeket biztosítsanak a különle-gesen altruista személyeknek és a bukott„hõsök” árváinak.

Mindenesetre a kultúra valahogyan segí-tette a kölcsönösen elõnyös emberi együtt-mûködést. Nézzük például az együttmûkö-dõ viselkedés nemzedékek közti átadásánaknehéz pedagógiai feladatát. Mint a biológusRobert Trivers (1985) meggyõzõen érvel,az altruizmus genetikailag a szülõknek elõ-nyösebb, mint az utódoknak, mert egy ter-mékeny altruisztikus szülõ génjeinek vala-milyen kombinációja jelen lesz az utódjaiban,s ezek altruisztikus együttmûködése segítiezen gének terjedését, miközben az egyadott utódban jelen lévõ egyedi génmintá-zatot nemigen segíti az õ altruizmusa a ro-konok irányába. Ebbõl következik, hogy agenetikai alapú altruista hajlam csak viszony-lag késõn jelenhet meg egyén élete során.Az olyan gének, amelyek révén az ember-csecsemõ kevesebb élelmet s szülõi figyel-met kívánna, mint önzõbb testvérei, általábanhamarabb tûnnének el, mintsem meg tudná-nak jelenni a következõ nemzedékben. Demég felnõtteknél is nagyobb rizikó az altru-ista kockázatvállalás az elõtt, mielõtt megfe-lelõ számú utódjuk született, mint az után.

Altruista viselkedésre való kulturális mo-tiváció nélkül az emberek nem lennének ön-kéntes véradók, nem ugranának vízbe vagytûzbe idegeneket megmenteni. Az ilyen cse-lekedetek az emberi életet kevésbé durvávás gonosszá teszik, mint kulturálatlan elõdein-ké lehetett. Az irodalom civilizáló szerepetúllép azon, hogy esztétikai cukormáz legyenaz etikai nevelés keserû piruláihoz. Nem sza-bad alulbecsülnünk azonban az irodalom le-hetséges szerepét a pedagógiai cukormáza-zásban, tekintetbe véve a genetikailag prog-ramozott életkori eltéréseket a hedonisztikusöröm és a fegyelmezett együttmûködés te-kintetében. Horatius kétezer évvel ezelõtta lényegre tapintott, mikor azt mondta, hogyaz ambiciózus költõnek össze kell kombinál-nia az „édeset” (dulce) és a „hasznosat” (uti-le) ha azt akarja, hogy munkája nagy vonz-erõt gyakoroljon, mert az ifjúság jobban

85

szereti a könnyed mesét, mint az idõsebbekáltal preferált épületes irodalmat (341-46).

Az irodalom továbbélésének, s talán avele együtt élõ faj túlélésének kulcsa azlehet, hogy mi és utódaink fenntartsuk azokata kulturális hagyományokat, amelyek ked-

veznek a képzeletbeli világalkotás együtt-mûködõ játékának. Különösen segítenünkkell a kellõen eltérõ virtuális világok alakítását,hogy közülük legalább egyesek az életetsegítõnek bizonyuljanak az emberi termé-szet és a kultúrák koevolúciójában.

Evolúciós pszichológia • Irodalomjegyzék

Abell, F., Happé, F., & Frith, U. (2001). Do trianglesplay tricks? Attribution of mental states to animatedshapes in normal and abnormal development. Cog-nitive Development, 15, 1-16.

Adolphs, R. (2001): The Neurobiology of Social Cog-nition. Current Opinions in Neurobiology (11) 231-239.

Ainsworth,M.D.S., Blehar,M.C., Waters,E., Wall,S.(1978): Patterns of Attachment: A PsychologicalStudy of the Strange Situation. Hillsdale,NJ:Erlbaum.

Alcock, J. (1998): Animal Behavior An Evolution-ary Approach. Sinauer Associates, Inc.

Allen, C. és Bekoff, M (1997): Species of Mind: ThePhilosophy and Biology of Cognitive Ethology. MITPress

Amundson, R. (1994): Two Concepts of Constraint:Adaptationism and the Challenge from Develop-mental Biology, Philosophy of Science 61(4), 556-78.

Arisztotelész (1963): Poétika. Budapest: HelikonAssmann, J. (1999): A kulturális emlékezet. Atlantisz

Könyvkiadó, Budapest.Aszalós Péter és Gyôri Miklós (1998): A belsô

szimuláció mint az elme/agy egyik alapfunkciója.In:, 327-346

Bailey, A., Phillips, W., & Rutter, M. (1996): Autism:Towards an Integration of Clinical, Neuropsycho-logical, and Neurobiological Perspectives. Journalof Child Psychology and Psychiatry, Vol. 37, No.1.,89-126.

Baldwin, J. M. (1983): A gyermekkor pszichológiája.In.: Pléh Cs. (szerk): Pszichológiatörténeti szöveg-gyûjtemény I. Budapest: Tankönyvkiadó, 224-228.

Barkow, J. K., Cosmides, L. és Tooby, J. (1992): TheAdapted Mind. Oxford: Oxford UP.

Baron-Cohen, S. (1991). Precursors to a theory ofmind: Understanding attention in others. In A.Whiten (Ed.), Natural Theories of Mind. London:Blackwell.

Baron-Cohen, S. (1994). How to build a baby that canread minds: Cognitive mechanisms of mind read-ing. Cahiers de Psychologie Cognitive, 13, 513-552.

Baron-Cohen, S. (1995): Mindblindness. Cambridge,MA: MIT Press.

Baron-Cohen, S. és Bolton, P.(2000): Autizmus. Bu-dapest: Osiris

Baron-Cohen, S., Leslie, A. M., and Frith, U. (1985).Does the autistic child have a „theory of mind”?Cognition, 21, 37-46.

Barratt, M. S., Roach, M. A., and Leavitt, L. A. (1996):The impact of low-risk prematurity on maternalbehavior and toddler outcomes. International Jour-nal of Behavioral Development 19, 581-602,

Bechtel, W és McCauley R. N. (1999): HeuristicIdentity Theory (or Back to the Future): The Mind-Body Problem Against the Background of ResearchStrategies in Cognitive Neuroscience. Proceed-ings of the 21st Annual Meeting of the CognitiveScience Society. LEA

Beer, R. D.(1990): Intelligence As Adaptive Behav-iour: An Experiment In Computational Neuro-ethology. New York: Academic Press

Beer, R. D. (1995) A dynamical systems perspectiveon agent-environment interaction. Artificial Intel-ligence, 72, 173-215.

Bekoff, M (2000a): Strolling With Our Kin. LanternBooks

Bekoff, M (2000b): Animal Emotions: Exploring Pas-sionate Natures. Bioscience (50) Oct.

Bekoff, M. (2001): Social Play Behaviour. Journal ofConsciousness Studies (8) 81-90.

Bellugi, U., Lichtenberger, L., Mills, D., Galaburda,A. & Korenberg, J.R. (1999) Bridging cognition,the brain and molecular genetics: evidence fromWilliams syndrome. Trends Neurosci. 22, 197-207.

Beloussov, L. V. (1998): The Dynamic Architectureof a Developing Organism: an Interdisciplinary Ap-proach to the Development of Organisms. Dord-recht: Kluwer

Belsky, J. (1997): Attachment, mating, and parenting:An evolutionary interpretation. Human Nature 8:361-81

Bereczkei, T. (1993): r-Selected reproductive strat-egies among Hungarian Gipsies: A preliminaryanalysis. Ethology and Sociobiology 14:71-88.

Bereczkei, T. (1998): A belénk íródott múlt. Evolúcióés emberi viselkedés. Dialóg Kampus Kiadó, Buda-pest-Pécs.



86

Bereczkei, T. (1999): Szondi és a modern biológia.In: Szondi lipót. Szerk. Gyöngyösiné Kiss Enikõ.Új Mandátum Kiadó, 158-165. l

Bereczkei, T. (2001): Maternal trade-off in treatinghigh-risk children. Evolution and HumanBehavior 22

Bereczkei, T., és A. Csanaky. (1996a): Evolutionarypathway of child development. Lyfestyles of ado-lescents and adults from father-absent families.Human Nature 7:268-280.

Bereczkei, T., és A. Csanaky. (1996b): Mate choice,marital success, and reproduction in a modern soci-ety. Ethology and Sociobiology 17:17-35.

Bereczkei T, és Dunbar R. I. M (1997): Female-biased reproductive strategies in an ethnic Hun-garian Gipsy population. Royal Society. Proceed-ings. 264: 17-22

Bereczkei, T., Hofer, A., and Ivan, Zs. (2000): Lowbirth weight, maternal birth-spacing decisions andfuture reproduction: A cost/benefit analysis. Hu-man Nature 11: 183-205.

Bereczkei, T., Vörös, Sz., Gal, M., and Bernath, L.(1997): Resources, attractiveness, family commit-ment: reproductive decisions in human mate choice.Ethology: 103: 681-699.

Berger, P. L. és Luckman, T. (1998): A valóság társa-dalmi felépítése. Tudászociológiai értekezés. Buda-pest, Jószöveg Kiadó.

Bickerton, D. (1992) Language and Species. Chi-cago: In: The Univ. of Chicago Press.

Bickerton, Derek (1995): Language and Human Be-havior. Seattle: University of Washington Press: 1995.

Blackmore, Susan. The Meme Machine (Oxford:Oxford University Press, 1999).

Blake R. (1989): A neural theory of binocular ri-valry. Psychol Rev. 96(1):145-67.

Bloom, P. (1996). Intention, history, and artifact con-cepts. Cognition, 60, 1-29.

Boehm, C. (1996): Emergency decisions, culturalselection mechanics, and group selection. CurrentAnthropology 37: 763-793.

Borgerhoff Mulder, M. (1992): Reproductive deci-sions. In Evolutionary Ecology and HumanBehavior, E.A. Smith and B. Winterhalder (Eds):.New York: Aldine de Gruyter, pp. 339-374.

Bowlby, J. (1969): Attachment and Loss, Vol, 1.Attachment. London: Hogarth Press.

Brooks, R. A., (1991), New approaches to robotics,Science, 253 , 1227–1232.

Brown, D. E. (1991): Human Universals. New York:McGraw Hill.

Brown R. J, Candy T. R, (1999): Norcia A. M. Devel-opment of rivalry and dichoptic masking in humaninfants. Invest Ophthalmol Vis Sci. 40(13):3324-33.

Browning, Elizabeth Barrett (1957). Portugál szonet-tek Kardos László fordítása, Budapest: Európa,

Bruce, V., and Young, A. (1998): In the Eye of theBeholder. The Science of Face Perception. Oxford:Oxford University Press.

Bruner, J. (1986): Actual Minds, Possible Worlds.Cambridge MA: Harvard University Press

Bruner, J. (1990): Acts of meaning. Cambridge, MA:Harvard University Press.

Bruner, J. (1996): The Culture of Education.Cambdidge, MA: Harvard University Press

Buller, D. J. (é.n.): Evolutionary Psychology [http://www.uniroma3.it/kant/field/ep.htm]

Buss, D. (1989): Sex differences in human matepreferences: Evolutionary hypotheses tested in37 cultures. Behavioral and Brain Sciences 12:1-49.

Buss, D. M. (1994): The Evolution of Desire: Strate-gies of Human Mating. New York: Basic Books.

Buss, D. M. (2000): The Evolution of Happiness.American Psychologist (55) 533-548.

Buss, D. M. (2001): Evolúciós pszichológia: Új para-digma a pszichológia tudománya számára. In: Pléh,Cs, Csányi V., és Bereczkei T. (szerk.)

Buss, D. M., Haselton, M. G., Shackelford, T. K.,Bleske, A. L., and Wakefield, J. C. (1998): Adapta-tions, exaptations, and spandrels. American Psy-chologist 53: 533-548.

Byrne, R. & Whiten, A. (Eds.) (1988). MachiavellianIntelligence. Oxford: Clarendon Press.

Cabanac, M. (1999): Emotion and Phylogeny. Jour-nal of Consciousness Studies (6) 176-190.

Calvin, W. H. & Bickerton, D. (2000). Lingua exMachina: Reconciling Darwin and Chomsky withthe Human Brain. Cambridge, MA: MIT Press.

Caporeal, L. R. (2001): Evolutionary Psychology:Toward a Unifying Theory and a Hybrid Science.Annual Review of Psychology (52) 607-628.

Carruthers, P. (1998): Natural Theories of Conscious-ness, European Journal of Philosophy, 6, 203-222.

Chagnon, N. and Irons, W. (Eds.):(1979): Evolution-ary Biology and Human Social Behavior. NorthScituate Mass: Duxbury Press.

Changeux, J.-P. (1983) L’Homme Neuronal. LibrairieArthème Fayard, Paris. Magyarul: Agyunk által vilá-gosan. Budapest: Typotex, 1999.

Charlesworth,W.R.(1992): Commentary (Medicus,G.:The Inapplicability of the Biogenetic Rule to BehavioralDevelopment). Human Development, 35, 9-11.

Chisholm, J. S. (1999): Attachment and time prefer-ence: Relations between early stress and sexualbehavior in a sample of American Universitywomen. Human Nature 10: 51-83.

Chomsky, N. (1995): Language and Nature. Mind,104, pp 1-61.

Churchland, P. (1981): Eliminative Materialism andPropositional Attitudes. Journal of Philosophy 78,67-90.

87


Clancey, W.J. (1997): Situated Cognition: On Hu-man Knowledge and Computer Representations.Cambridge Cambridge UP.

Clark, A. (1997): Being There: Putting Mind, Body,and World Together Again. Cambridge, MA: MITPress,.

Clark A, és Chalmers, D.J (1998): The ExtendedMind. Analysis 58:7-19.

COG (2001): http://www.ai.mit.edu/projects/hu-manoid-robotics-group/cog/cog.html;

Corballis, M. (1991): The Lopsided Ape. Cambridge UPCosmides, L. and J. Tooby (1990): The past explains

the present. Emotional adaptations and the struc-ture of ancestral environments. Ethology andSociobiology 11: 375-424.

Cosmides, L. and Tooby, J. (1992): Cognitive adap-tations for social exchange. In: Barkow, Cosmides,and Tooby (eds.) 163-228. o.

Cosmides, L. és Tooby, J. (1994a): Beyond Intuitionand Instinct Blindness: Toward an Evolutionary Rig-orous Cognitive Science. Cognition (50) 41-77.

Cosmides, L., and Tooby, J. (1994b): Origins of do-main specificity: The evolution of functional or-ganization. In: Hirschfeld and Gelman, eds,

Cosmides, L. és Tooby, J. (1997): From Evolution toBehavior: Evolutionary Psychology as the MissingLink. In: Dupré J. (ed.): The Latest on the Best: Essayson Evolution and Optimality. MIT Press, 277-316.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000a): Evolúciós pszicho-lógia: alapozó kurzus. Replika (40) 101-124.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000b): Evolutionary Psy-chology and the Emotions. In: Lewis, M. és Havi-land, J. (eds.): The Handbook of Emotions (2nd Ed.)Guilford, N.Y. 91-116.

Cosmides, L. és Tooby, J. (2000c): Introduction [tothe section Evolutionary Perspectives] In: Gazzaniga,M. S. (ed.): The New Cognitive Neurosciences. MITPress, 1163-1166.

Crawford, C. B. (1989): The theory of evolution: Ofwhat value to psychology. Journal of ComparativePsychology 103: 4-22.

Crawford, C. B. and J. L. Anderson (1989): Sociobi-ology: An environmental discipline? American Psy-chologist 44: 1449-1459.

Crawford, C. B. és Krebs, D. L. (1998): Handbook ofEvolutionary Psychology: Handbook of Evolution-ary Psychology: Ideas, Issues, and Applications.Lawrence Erlbaum,

Crow T.J. (2000) Schizophrenia as the price that Homosapiens pays for language: a resolution of the cen-tral paradox in the origin of the species. Brain Res.Brain Res. Rev. 31, 118-129.

Cummins, R. (1975): Functional Analysis. Journal ofPhilosophy (72) 741-765.

Csányi, V. (1989): Evolutionary Systems and Society:A General Theory. Duke University Press, Durham.

Csányi, V. (1994): Etológia. Budapest, NemzetiTankönyvkiadó.

Csányi, V. (1999): Az emberi természet. Budapest,Vince Kiadó.

Csányi. V. (2001): A humán viselkedéskomplexumevolúciója, in: Pléh, Csányi, és Bereczkei szerk.,60-73. old.

Csányi, V. - Kampis, G. 1988: Can We Communicatewith Aliens? in: Bioastronomy: The Next Steps (szerk.:Marx, G.), Dordrecht Kluwer, 267-272.

Csibra G., & Gergely, G. (1996). On the dangers ofoversimulation. Commentary on John Barresi &Chris Moore’s BBS target article: Intentional Rela-tions and Social Understanding, Behavioral andBrain Sciences, 19, 127-8.

Csibra G., & Gergely, G. (1998). The teleological ori-gins of mentalistic action explanations: A develop-mental hypothesis. Developmental Science, , 255-259.

Csibra, G., Gergely, G., Biró, S., & Koós, O., & Brock-bank, M. (1999). Goal-attribution without agencycues: The perception of ‘pure reason’ in infancy.Cognition, 72, 237-267.

Daly, M. and Wilson, M. (1998): The evolutionarysocial psychology of family violence. In:Crawford,and D Krebs 431-456

Damasio, A. (1996): Descartes tévedése. AduPrint, Bp.Darab Tamás (1998): Szimulációelmélet és kognitív

tudomány. In: Pléh Csaba (1998, szerk.) 347-368Darwin, Ch. (1859/2000): A fajok eredete. (ford.

Kampis György) Budapest: TypotexDawkins, R. (1976/1986): Az önzõ gén. Budapest:

GondolatDawkins, R. (1982/1989): A hódító gén. Budapest:

GondolatDawkins, R. (1986/1994): A vak órásmester. Akadé-

miai, Budapest.Dawkins R (1997): Human Chauvinism. Review of Full

House by Stephen Jay Gould, Evolution, 51, No. 3.Dawkins, R. (1998): Unweaving the Rainbow:

Science, Delusion, and the Appetite for Wonder.Boston: Houghton Mifflin

de Waal, F. (1996): Good Natured. Harvard UPde Waal, F. (1999): Anthropomorphism and Anthro-

podenial: Consistency in Our Thinking about Hu-mans and Other Animals. Philosophical Topics (27)255-280.

Deacon, Terrence W. (1997): The Symbolic Species:The Co-Evolution of Language and the Brain. NewYork: Norton, 1997.

Dennett, D. C. (1991): Consciousness Explained.Little Brown, Boston.

Dennett, D. (1998a): Az intencionalitás filozófiája.Budapest: Osiris

Dennett, D. C. (1995/1998b): Darwin veszélyes ideá-ja. Budapest : Typotex


88

Diamond, J. (1992): The Rise and Fall of the ThirdChimpanzee. New York:Vintage

Donald, M. (2001): Az emberi gondolkodás eredete.Budapest: Osiris

Duchaine, B., Cosmides, L. és Tooby, J. (2001): Evo-lutionary Psychology and the Brain.Current Opin-ions in Neurobiology (11) 225-230.

Dunbar R. (1996): Grooming, Gossip, and the Evo-lution of Language. Cambridge, MA.:Harvard UP

Elman, J. E., Bates, E. A., Johnson, M. H., Karmiloff-Smith, A., Parisi, D., Plunkett, K. (1996): RethinkingInnateness. A connectionist perspective on devel-opment. Cambridge, MA: MIT Press.

Embick, D., Marantz, A., Miyashita, Y., O’Neil, W. &Sakai, K.L. (2000) A syntactic specialization for Bro-ca’s area. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 97, 6150-6154.

Finlay, B. L., Darlington, R., B. & Nicastro, N. (2001)Developmental structure in brain evolution.Behavioral and Brain Sciences 24 (3).

Flint, J. (1999) The genetic basis of cognition. Brain122, 2015-2031.

Fodor, J. (1974): Special Sciences, or the Disunity ofScience As a Working Hypothesis. Synthese (28)77-115.

Fodor, J. A. (1981): Representations: PhilosophicalEssays on the Foundations of Cognitive Science.Cambridge, MA: MIT Press

Fodor, J. (1985/1996): Fodor kalauza a mentális re-prezentációhoz. in: Pléh Cs. (szerk.) 64-86.

Fodor, J. (1987). Psychosemantics. Cambridge, MA:MIT Press.

Fodor, J. (1992). A theory of the child’s theory ofmind. Cognition, 44, 283–296.

Fodor, J. (1996): Összefoglalás Az elme modularitásá-hoz. In: Pléh Cs. (1996, szerk.)

Fodor, J. (2000): The Mind Doesn’t Work That Way.Cambridge, MA: MIT Press.

Foley, R. (1995): Humans before Humanity. Ox-ford: Blackwell Publishers.

Fonagy, P., Target, M. (1998): A kötõdés és a reflektívfunkció szerepe a szelf fejlõdésében. Thalassa, 9,5-44.

Freud, S. (1982): Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest.Frith, U. (1991/1989): Autizmus. A rejtély nyomá-

ban. Budapest: Kapocs.Frith, U. and Happé, F. G. E. (1994): Autism: beyond

‘theory of mind’. Cognition, 50, 115-132.Gallistel, C.R. (2000): The Replacement of General-

Purpose Learning Models With Adaptively Special-ized Learning Models. In: Gazzaniga, M.S. (ed.): TheNew Cognitive Neurosciences. MIT Press, 1179-1191.

Gee, H. (2001): A Journey Into The Genome: What’sThere, Nature feb 15.

Gergely, G. & Watson, J. S. (1999). Early social-emotional development: Contingency perceptionand the social biofeedback model. (pp. 101-137)

In: P. Rochat (Ed.), Early Social Cognition, Hillsdale,N. J: Erlbaum .

Gergely, G. (1994). From self-recognition to theoryof mind. In: S. Parker, R. Mitchell, & M. Boccia,(Eds.), Self-Awareness in Animals and Humans:Developmental Perspectives, Cambridge: Cam-bridge University Press, 51-61.

Gergely, G. (2001). The development of under-standing self and agency. In U. Goshwami (Ed.)Handbook of Childhood Cognitive Development.Oxford: Blackwell (in press).

Gergely, G., & Csibra, G. (1997). Teleological rea-soning in infancy: The infant’s naive theory of ra-tional action. A reply to Premack and Premack.Cognition, 63, 227-233.

Gergely, G., & Watson, J. S. (1996). The social bio-feedback theory of parental-affect-mirroring: Thedevelopment of emotional self-awareness and self-control in infancy. The International Journal ofPsycho-Analysis, 77, 1-31.

Gergely, G., Nádasdy, Z., Csibra, G., & Bíró, S. (1995).Taking the intentional stance at 12 months of age.Cognition, 56, 165-193.

Ghazanfar, A. A. & Hauser, M. D. (1999) The neuro-ethology of primate vocal communication: substratesfor the evolution of speech. Trends Cog. Sci. 3,377-383.

Gibson, J. J. (1979): The Ecological Approach toVisual Perception. Boston, MA: Houghton Mifflin

Gilbert, P. (1998): The evolved basis and adaptivefunctions of cognitive distortions. British Journal ofMedical Psychology 71: 447-463.

Gold, J. M. & Weinberger, D. R. (1995) Cognitivedeficits and the neurobiology of schizophrenia.Curr. Op. Neurobiol. 5, 225-230.

Goodwin, B. (1982): Development and Evolution.Cambridge Cambridge UP

Gopnik, A. (1996). The scientist as a child. Philoso-phy of Science, 63, 485-514.

Gopnik, A. & Meltzoff, A. (1996): Words, Thoughtsand Theories. Cambridge, MA: MIT Press.

Gopnik, A., & Wellman, H. M. (1994). The theorytheory. In: Hirschfeld & Gelman (Eds.) (pp. 257-293)

Gopnik, M. (1999) Familial language impairment: moreEnglish evidence. Folia Phoniatr. Logop. 51, 5-19.

Gould, S. J. (1977): Ontogeny and Phylogeny. Cam-bridge, MA: Harvard University Press.

Gould, S. J. (1997a): Darwinian Fundamentalism.The New York Review of Books, June 12.

Gould, S. J. (1997b): The Pleasures of Pluralism. TheNew York Review of Books, June 26.

Greenfield, S. (1991) Language, tools and brain: theontogeny and phylogeny of hierarchically organ-ized sequential behaviour. Behav. Brain Sci. 14,531-595.

89


Griffiths, P. E. (1994): Cladistic Classification and Func-tional Explanation. Philosophy of Science (61) 206-227.

Griffiths, P. E. (1996): The Historical Turn in the Studyof Adaptation. British Journal for the Philosophy ofScience (47) 511-532.

Gulyás, B. (2001): Vizsgálhatók-e magasabb szellemitevékenységek a neurofiziológia eszköztárával?„Agy és tudat” konferencia, 2001. ápr. 18, MTASzékháza, http://www.phil-inst.hu/highlights/agytudat/guly.htm

Gyõri M., Gy. Stefanik K., Kanizsai-Nagy I., Balázs A.(megjelenés alatt): Naiv tudatelmélet és nyelvipragmatika magasan funkcionáló autizmusban:reprezentációs zavar, performancia korlát, vagykompenzáció? In: Racsmány M. és Kéri Sz. szerk.,Architektúra és patológia a megismerésben. Buda-pest: Osiris.

Halbwachs, M. (1980): Collective Memory. New York:Harper

Hamilton,W. D.(1964): The genetical theory of socialbehavior. Journal of Theoretical Biology, 7, 1-52.

Happé, F., Brownell, H., & Winner, E. (1999). Ac-quired “theory of mind” impairements followingstroke. Cognition, 70, 211-240.

Hardcastle, V. G. (ed.) (1999): Where Biology MeetsPsychology: Philosophical Essays. MIT Press

Hare, B., Call, J., Agnetta, B., & Tomasello, M. (2001).Chimpanzees know what conspecifics do and donot see. Animal Behaviour, 59, 771-785.

Hare, B., Call, J., & Tomasello, M. (2001). Do chim-panzees know what conspecifics know? AnimalBehaviour, 61, 139-151.

Harkai Schiller Pál (1940): A lélektan feladata. Bp.:M.T.A.

Harnad, S. (1990) The Symbol Grounding Problem.Physica D 42: 335-346.

Harnad, S. (1993): Grounding Symbols in the Ana-log World with Neural Nets: A Hybrid Model,Think, 12-20.

Hatfield, G. (1999): Mental Functions as Constraintson Neurophysiology: Biology and Psychology ofVision. In: Hardcastle (1999) 251-271.

Hatfield, G. (2000): The Brain’s “New” Science: Psy-chology, Neurophysiology, and Constraint. PSA388-403.

Haugeland, J. (1983): Heidegger on Being a Per-son. Nous 16(1), 15-28

Haugeland, J. (1993): Mind Embodied and Embed-ded. Paper presented at Mind and Cognition: AnInternational Symposium, Academia Sinica, TaipeiTaiwan, May 27-30 1993.

Haugeland, J. (1996): A kognitivizmus jellege és kézen-fekvô volta. In: Pléh Cs. (1996, szerk.), Osiris, 35-63

Hernadi, P. szerk. (1978): What Is Literature? Bloom-ington & London: Indiana University Press

Hernadi, P. (1995): Cultural Transactions: Nature,Self, Society. Ithaca, NY: Cornell University Press

Hill, E. M., Ross, L.T., and S.L. Low.(1997): The role offuture unpredictability in human risk-taking. Hu-man Nature 8: 287-325.

Hinde, R. A. (1982): Attachment: Some conceptualand biological issues. In.: Parkes,C. and Stevenson-Hinde, J. (szerk..): The place of attachment in hu-man behavior. New York: Basic Books.

Hinde, R. A.(1992): Developmental Psychology inthe Context of other Behavioral Sciences. Devel-opmental Psychology, 28, 1018-1029.

Hirschfeld, L. A. és Gelman, S.A. szerk (1994): Map-ping the mind:

Holt, J. (1915): The Freudian Wish and its Place inEthics. New York: Holt

Horatius (1961): Összes versei. Corvina, BudapestHuber, L. (2000): Psychophylogenesis: Innovations

and Limitations in the Evolution of Cognition. In:Heyes, C. és Huber, L. (eds.): The Evolution ofCognition. MIT Press, 23-41.

Hull, D. L. (1987): Genealogical Actors in EcologicalRoles. Biology és Philosophy (2) 168-184.

Hull, D. L. (1989): The Metaphysics of Evolution.New York: SUNY Press.

Humphrey, N. K. (1976): The social function of in-tellect. In: P. P. G.Bateson és R. A. Hinde (szerk..):Growing points in ethology. 303-317. Camridge:Cambridge University Press.

Jakobson, Roman (1972): Nyelvészet és poétika. In:Hang – Jel – Vers. Budapest. 229–296. (2. kiadás)

Jellema, T., Baker, C. I., Wicker, B., & Perrett, D. I.(2000). Neural representation for the perception ofthe intentionality of actions. Brain and Cognition, 44,280-302.

Káldy Z és Kovács I. (2000): Visual context integra-tion is not fully developed in 4-5-year-old children.Invest. Opth. Vis. Sci. 41 (4), 728

Kampis, Gy. (1999b): Darwin és ‘A fajok eredete’,bevezetõ tanulmány, in: Darwin, Ch.: A fajok ere-dete Budapest : TypoteX

Kampis, Gy. (2000a): Az elme dinamikus modelljei,in: Gervain, J. és Pléh, Cs. (szerk) A megismerésvizsgálata, Budapest: Osiris-Láthatatlan Kollégium,megjelenés alatt.

Kampis, Gy. (2000b): A tudás folytonossága a paradig-mák rendszerében. Világosság 2000/11-12, 32-42.

Kampis, Gy. (2001a): Cselekvõ racionalitás, in:Lehmann, M. szerk.: Gép a szellemben. L’Harmattan,Budapest, megjelenés alatt.

Kampis, Gy. (2001b): Test és tudat egysége és távol-sága. Magyar Tudomány, 108, 1210-1214

Kampis, Gy. (2001c): Dolog-e a nyelv?, Elõadás a MTAFilozófia Intézet Wittgenstein-konferenciáján, ápr.26.

Kampis, G. (2001d): Matter Matters, „Holism andReductionism” konferenca, ELTE, 2001. május 21.


90

Kardos, L. (1988): Az állati emlékezet. Bp., AkadémiaiKarmiloff-Smith, A. (1996): Túl a modularitáson.

Kivonat. In: Pléh Cs. (1996, szerk.), 254-281Kauffman, S.A. (1993): The Origins of Order: Self-Or-

ganization and Selection in Evolution. Oxford UPKeeley, B. (2000a): Neuroethology and the Phi-

losophy of Cognitive Science. PSA 404-417.Keeley, B. (2000b): Shocking Lessons from Electric

Fish: The Theory and Practice of Multiple Realiza-tion. Philosophy of Science (67) 444-465.

Keil, F. C. (1994). The birth and nurturance of con-cepts by domains: The origins of concepts of livingthings. In Hirschfeld & Gelman (Eds.), pp. 234–254

Kelemen, D. (1999). The scope of teleological think-ing in preschool children. Cognition, 70, 241-272.

Kim, K. and Smith, P. K. (1998): Retrospective surveyof parental marital relations and child reproductivedevelopment. International Journal of behavioralDevelopment 22: 729-751.

Király, I., & Gergely, Gy. (2001). Intencionáliscselekvések utánzásának és teleológiai értelme-zésének viszonya csecsemõknél: A racionálisutánzás elmélete. In Kampis Gy. (Szerk.), Evolúcióés megismerés. Typotex, Budapest.

Kiss Szabolcs (1996): Az „elmélet- elmélet” és a szi-mulációs megközelítés szerepe a gyermeki tudatel-mélet magyarázatában. Pszichológia, 16, 383-396

Kiyonari, T., Tanida, S., and Yamagishi, T. (2000):Social exchange and reciprocity: confusion or aheuristic? Evolution and human Behavior 21: 411-428.

Knight, Ch (2000): Play as a precursor of phonologyand syntax, in:

Kovács I. (2000): Human development of percep-tual organization. Vision Res. Special Issue on At-tention, 40(10-12), 1301-1310.

Kovács I, Kozma P, Fehér A, Benedek G (1999): Latematuration of visual spatial integration in humans.Proc.Natl.Acad.Sci. USA, 96(21):12204-12209

Kovács I, Papathomas TV, Yang M, Feher A. (1996):When the brain changes its mind: interocular group-ing during binocular rivalry. Proc Natl Acad SciUSA. 93(26):15508-11.

Lai, C.S., Fisher, S. E., Hurst, J. A., Vargha-Khadem F.és Monaco, A. P. (2001) A forkhead-domain geneis mutated in a severe speech and language disor-der. Nature 413, 519-523.

Lakatos, I. (1970): Falsification and the methodologyof Scientific research programs. In: Growth ofKnowledge (Eds. Lakatos-Musgrave):, Cambridge.

Lakoff, G. (1987): Women, Fire, and DangerousThings. Chicago, IL: Chicago UP

Lakoff, G. és Johnson, M. (1980): Metaphors We LiveBy. Chicago, IL: Chicago UP

Laland, K.N., Odling-Smee, F.J. és Feldman, M.W.(2000): Niche construction, biological evolution and

cultural change, Behavioral and Brain Sciences 23:131-146.

László J. (1999): Társas tudás, elbeszélés, identitás.Budapest: Scientia Humana-Kairosz.

László J. (2001): Societal psychology, history, iden-tity and narratives. Paper presented to the “Theoryand Method in Societal Psychology” conference,Pécs, 2001, April 26-29.

László J., Ehmann, B., Péley B., and Pólya T., (2001):Narratív pszichológiai tartalomelemzés: Elméletialapvetés és elsõ eredmények. Pszic2hológia, 3,

Lehky S. R. (1983): A model of binocular brightnessand binaural loudness perception in humans withgeneral applications to nonlinear summation of sen-sory inputs. Biol Cybern. 49(2):89-97

Lehky S. R, Maunsell J. H. (1996 ): No binocularrivalry in the LGN of alert macaque monkeys.VisionRes. 36(9):1225-34.

Leopold D. A. and Logothetis N. K. (1996): Activitychanges in early visual cortex reflect monkeys’ per-cepts during binocular rivalry. Nature. 379 (6565):549-53.

Leslie, A. M. (1987). Pretense and representation:The origins of “Theory of Mind.” Psychological Re-view, 94, 412–426.

Leslie, A. M. (1994). TOMM, ToBy, and agency:Core architecture and domain specificity. InHirschfeld and Gelman (Eds.) pp. 119–148.

Leslie, A. M. and Thaiss, L. (1992): Domain specificityin conceptual development: Neuropsychologicalevidence from autism. Cognition, 43, 225-251.

Levins, R. (1968): Evolution in Changing Environ-ments. Princeton, NJ.: Princeton UP

Lewontin, R. (1983): The Organism as the Subjectand Object of Evolution, linguistic form, (Knight,Ch., Hurford J.R. and Studdert-Kennedy, M. szerk.),

Lorenz, K. (1965): Evolution and modification ofbehavior. Chicago, Il: University of Chicago Press

Lorenz, K. (1973/2000): A tükör hátoldala. CartaphilusLorenz, K. (1985): Összehasonlító magatartás-

kutatás. Gondolat, Bp.Lorenz, K. (1998): Az «Orosz Kézirat». Cartafilus, Bp.Lorenz, K. (1999): Én itt vagyok - te hol vagy? Totem, Bp.Lumsden, Charles J. and Edward O. Wilson. Genes,

Mind, and Culture: The Coevolutionary Process.Cambridge, MA: Harvard U P, 1981.

Main, M.(1990): Cross-Cultural Studies of AttachmentOrganization: Recent Studies, Changing Methodo-logies, and the Concept of Conditional Strategies.Human Development, 33, 48-61.

Main, M.(1992): Metacognitive knowledge, meta-cognitive monitoring and singular (coherent) vs.multiple (incoherent) models of attachment: Find-ings and directions for future research. In.: Harris,P.,Stevenson-Hinde, Parkes,C. (szerk.): Attachmentacross the lifecycle. New York: Routledge.

91


Marcus, G.F., Vijayan, S., Bandi Rao, S. & Vishton,P.M. (1999) Rule learning by seven-month-oldinfants. Science 283, 77-80.

Marton L. M. (1970): Tanulás, vizuális-poszturális test-modell és a tudat kialakulása. Magyar PszichológiaiSzemle, 27, 182-199

Marton L. M. (1994): A nem-tanult mozgásmintákkiváltásának folyamatáról: Harkai Schiller Pálelgondolásának távlatai. Pszichológia, 14, 405-428

Marton L. M. (2000): Mások belsô állapotainak meg-értése és az empátiás szimuláció. Pszichológia, 19,147-178

Maturana, H.R. és Varela, F.J. (1987): The Tree ofKnowledge: The Biological Roots of HumanUnderstanding. Boston, MA: Shambhala

Maynard Smith, J. és Szathmáry Eörs (1995/1997):Az evolúció nagy lépései. Budapest: Scientia

Mayr, E. (1961): Cause and Effect in Biology. Science134: 1501-1506.

Mayr, E. (1982): The Growth of Biological Thought.Cambridge, MA: Harvard UP

McAdams, D. P. (1988): Power, Intimacy, and theLife Story. Personological Inquiaries into Identity.New York: Guilford Press

Mealey, L., Ch. Daood, and M. Krage. (1996):Enhanced memory for faces of cheaters. Ethologyand Sociobiology 17: 119-128, 1996.

Medicus, G.: (1992): The Inapplicability of theBiogenetic Rule to Behavioral Development.Human Development, 35, 1-8

Meinhardt, H. (1982): Models of Biological PatternFormation. New York: Academic Press.

Meltzoff, A. N. (1988). Infant imitation after a 1-weekdelay: Long-term memory for novel acts andmultiple stimuli. Developmental Psychology, 24,470-476.

Meltzoff, A. N., & Gopnik, A. (1993). The role ofimitation in understanding persons and developinga theory of mind. In: S. Baron-Cohen, H. Tager-Flusberg, & D. J. Cohen, (Eds.), UnderstandingOther Minds: Perspectives from Autism (pp. 335-365). Oxford: Oxford University Press.

Mezei, B. (1994): Pszichologista volt-e FranzBrentano?, in: Brentano, F: Az erkölcsi ismereteredete. Budapest: Kossuth, 5-38..

Mill, J. S.. (1833): Thoughts on Poetry and Its Varieties»1833. Dissertations and Discussions. 2 vols.London: Parker, 1859. 63-94.

Miller, G. F. (1997): How mate choice shaped humannature: A review of sexual selection and humanevolution? In: Crawford, Ch., and D. L. Krebs , 87-129

Millikan, R.G. (1989): In Defence of Proper Func-tions. Philosophy of Science (56) 288-302.

Mithen, S. (1996): The Prehistory of the Mind. TheCognitive Origins of Art, Religion and Science.London: Thames and Hudson

Moffitt, T.E. és mtsai (1992): Childhood experienceand the onset of menarche: A test of a sociobiologicalmodel. Child Development 63:47-58.

Molnár P. (1990): A kapaszkodási reflex humáneto-lógiai megközelítése. Pszichológia, 10: 441-446.

Molnár P. és Nagy E. (1996): Az elsõ dialógus: útbana szoptatás interdiszciplináris megközelítése felé.Lege Artis Medicinae (6) 314-322.

Molnár P. és Nagy E. (1997): A veleszületett szocialitásjelenségérõl. In: Hidas Gy. (szerk.): A megterméke-nyítéstõl a társadalomig. Dinasztia, Bp.

Musso, M., Weiller, C., Kiebel, S., Müller, S.P., Bülau,P. & Rijntjes, M. (1999) Training-induced brainplasticity in aphasia. Brain 122, 1781-1790.

Müller, R.-A., Rothermel, R. D., Behen, M. E., Muzik,O., Chakraborty, P. K. & Chugani, H. T. (1999)Language organization in patients with early andlate left-hemisphere lesion: a PET study. Neuro-psychol. 37, 545-557.

Nagy E. és Molnár P. (1996): Imitáció és provokáció:Az elsõ dialógus. Magyar Pszich. Szle., 52: 55-66.

Nagy E. és Molnár P. (2001a): A korai fejlõdés és akötõdés neurobiológiai alapjai. és A csecsemõ- éskisdedkor magatartástudományi vonatkozásai. In:Buda B., Kopp M. és Nagy E. (szerk.): Magatartás-tudományok. Medicina, Bp. 127-140, 523-546.

Nánay B. (2000): Elme és evolúció. Kávé Kiadó, Bp.Neander, K. (1999): Fitness and the Fate of Unicorns.

In: Hardcastle (1999) 3-26.Nelson, K. (szerk. 1989): Narratives from the crib.

Cambridge MA: Harvard University PressNemes L. (2000): A biológia filozófiája: áttekintés.

Vulgo II. 1-2. 276-306.Nesse, R.M. (1987): An evolutionary perspective on

panic disorder and agoraphobia. Ethology andSociobiology 8: 73-83.

Nesse, R.M. (1999): Proximate and evolutionarystudies of anxiety, stress, and depression: synergyat the interface. Neuroscience and BehavioralReviews 23: 895-903.

Nicholson, N. (1997): Evolutionary psychology:Toward a new view of human nature and organ-izational society. Human Relations 50: 1053-1078.

Nobre, A.C. & Plunkett, K. (1997) The neural systemof language: structure and development. Curr. Op.Neurobiol. 7, 262-268.

Nowak, M.A., Plotkin, J. B. & Jansen, V.A. (2000)The evolution of syntactic communication. Nature404, 495-498.

Nyíri, K. (2001): Mentális képek mint teoretikus kon-strukciók. Magyar Tudomány, 108, 1226-1229

Onishi, K. H. (2001). Ten-month-old infants under-stand that a goal object can be obtained in multipleways. Paper presented at the Biennial Meeting ofthe Society for Research in Child Development,April 2001, Minneapolis, USA.


92

Panksepp, J. (1998): Affective Neuroscience. OxfordUP

Panksepp, J. és Panksepp, J.B. (2000): The SevenSins of Evolutionary Psychology. Evolution andCognition (6) 108-131.

Paterson, S.J., Brown, J.H., Gsödl, M.K., Johnson,M.H. & Karmiloff-Smith, A. (1999) Cognitivemodularity and genetic disorders. Science 286,2355-2357.

Péley B. (2001a): Az evolúciós gondolkodás szerepea lelki fejlõdés modelljeiben. In.: Pléh Cs., CsányiV. és Bereczkei T. (szerk.): Lélek és evolúció. Azevolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest:Osiris, 167-192.

Péley B., (2001b): Szelf-tárgy reprezentációk narratívpszichológiai vizsgálata kábítószerélvezõ és normáliséletvezetésû fiatalok körében. Pszichológia, 3.

Perner, J. (1991). Understanding the RepresentationalMind. Cambridge: MIT Press.

Perrett, D. I., Smith, P. A. J., Potter, D. D., Mistlin, A.J., Head, A. S., Milner, A. D., & Jeeves, M. A. (1985).Visual cells in the temporal cortex sensitive to faceview and gaze direction. Proceedings of the RoyalSociety, London B, 223, 293-317.

Piaget, J. (1952). Origins of Intelligence. New York:Norton. (eredeti publikáció: 1936)

Pinker, S. (1997/2002): Hogyan mûködik az elme ?Budapest: Osiris

Pléh Cs. (1995): A szimbólumfeldolgozó gondol-kodásmód és a szimbólumfogalom változatai/változásai. In: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor(szerk.): „Jelbeszéd az életünk“: A szimbolizá-ció története és kutatásának módszerei. Buda-pest: Osiris-Századvég, 149-171

Pléh Cs. (1996a): A narratívumok, mint a pszichológiaikoherenciateremtés eszközei. Holmi, 265-282.

Pléh Cs. (1996b): Szociális modellek és a megisme-réskutatás. Pszichológia, 16, 209-235

Pléh Csaba (szerk., 1996) Kognitív tudomány. Osiris,Budapest.

Pléh, Cs. (1998): Az evolúciós pszichológia. Új prog-ram régi kérdésekkel. Magyar Tudomány 1998.9. 1054-1060.

Pléh Cs. (1998, szerk.): Megismeréstudomány és mes-terséges intelligencia. Budapest: Akadémiai

Pléh Cs. (2000a): A lélektan története. Budapest:Ozirisz.

Pléh Cs. (2000b): Moduláris és interakciós felfogásoka nyelvfeldolgozásban. In: Pléh Csaba, KampisGyörgy és Csányi Vilmos (szerk.): A megismerésku-tatás útjai. Budapest: Akadémiai, 207-248

Pléh Cs., Csányi V. és Bereczkei T. (szerk.): Lélek ésevolúció. Budapest: Osiris

Plotkin, H.C. (1997): Evolution in mind: An Intro-duction to Evolutionary Psychology. Cambridge:Harvard University press.

Pollock, L. (1983): Forgotten Children. Parent-childRelations from 1500 to 1900. Cambridge: Cam-bridge University Press.

Port, R. és van Gelder, T. J. (1995): Mind as Motion:Explorations in the Dynamics of Cognition.Cambridge, MA.: MIT Press.

Povinelli, D. J., & Eddy, T. J. (1996). What youngchimpanzees know about seeing. Monographs ofthe Society for Research in Child Development, Vol.61, No. 2, Serial No. 247.

Premack, D. (1990). The infant’s theory of self-propelled objects. Cognition, 36, 1-16.

Premack, D., & Woodruff, D. (1978). Does thechimpanzee have a theory of mind? Behavioraland Brain Sciences, 4, 515-526.

Preuss, T.M. (2000): What’s Human about the HumanBrain? In: Gazzaniga, M.S. (ed.): The New CognitiveNeurosciences. MIT Press, 1219-1234.

Profet, M. (1992): Pregnancy sickness as adaptation:A deterrent to maternal ingestion of teratogens. InBarkow, Cosmides, and Tooby, szerk. 327-366.

Quartz, S., & Sejnowski, T. J. (1997): The neural basisof cognitive development: A constructivist mani-festo. Behavioral and Brain Sciences, 20, 537-596.

Raff, R. A. (1996): The Shape of Life: Genes,Development, and the Evolution of Animal Form.Chicago, IL.: Chicago UP

Rapoport, S. I. (1999) How did the human brainevolve? A proposal based on new evidence fromin vivo brain imaging during attention and ideation.Brain Res. Bull. 50, 149-165.

Richerson, P. J. and Boyd, R. (1999): Complexsocieties: The evolutionary origins of a crudesuperorganism. Human Nature 10: 253-289.

Rizolatti, G., Fadiga, L., Gallese, V., & Fogassi, L. (1996).Premotor cortex and the recognition of motor actions.Cognitive Brain Research, 3, 131-141.

Rock I, Gopnik A, Hall S. (1994): Do young childrenreverse ambiguous figures? Perception, 23(6):635-44.

Rolls, E. T. & Stringer, S.M. (2000) On the design ofneural networks in the brain by genetic evolution.Progr. Neurobiol. 61, 557-579.

Rose, S. (1999): Précis of Lifelines: Biology, Freedom,Determinism. Behavioral and Brain Sciences (22)871-921.

Rose, Y. & Royle, P. (1999) Uninflected structure infamilial language impairment: evidence fromFrench. Folia Phoniatr. Logop. 51, 70-90.

Ruse, M. (1989): Is Rape Wrong on Andromeda? In:The Darwinian Paradigm. Routledge, 209-246.

Russell, J. (1997) (ed.): Autism as an ExecutiveDisorder. Oxford: Oxford University Press.

Russell, R. J. H., Wells, P. A., and Rushton, J. P. (1985):Evidence for genetic similarity detection in humanmarriage. Ethology and Sociobiology 6: 183-187.

93


Ryle, G. (1949/1974): A szellem fogalma. Bp.: GondolatSándor, K. (2000b): Language Change and Evolution:

Variation as a Consequence of the BiologicalEmbeddedness of Language. The 29th New Waysof Analyzing Variation Conference, East Lansing(MI, USA), 2000. október 7.

Sándor, K. és Kampis, Gy. (2000): Nyelv és evolúció.Replika, 40, 125–143.

Sartre, (1968): Mi az irodalom? (1947) Bp.,: GondolatScassellati, B. (2000): Theory of Mind for a Humanoid

Robot, The First IEEE/RSJ International Conferenceon Humanoid Robotics, September, 2000.

Searle, J.R. (1980/1990): Számítógépprogram lenneaz emberi elme? Tudomány 1990 március pp. 9-21.

Segerstrale, U. és Molnár P. (1997): Nonverbal Com-munication: Crossing the Boundary BetweenCulture and Nature. In: Segerstrale, U. és Molnár P.(eds.): Nonverbal Communication: Where NatureMeets Culture. LEA, 1-21.

Sengpiel F, Blakemore C. (1994): Interocular controlof neuronal responsiveness in cat visual cortex.Nature, 368(6474):847-50.

Shapleske, J., Rossell, S.L., Woodruff, P.W.R. &David, A. S. (1999) The planum temporale: asystematic, quantitative review of its structural,functional and clinical significance. Brain Res.Rev. 29, 26-49.

Shaver, P. and C. Hazan. (1993): Adult romanticattachment: Theory and evidence. Advances inPersonal Realationships 4: 29-70.

Sheinberg D. L, Logothetis N. K. (1997): The role oftemporal cortical areas in perceptual organ-ization.Proc Natl Acad Sci U S A, 94(7):3408-13.

Shettleworth, S. (2000): Modularity and the Evolutionof Cognition. In: Heyes, C. és Huber, L. (eds.): TheEvolution of Cognition. MIT Press, 43-60.

Sidney, Sir Philip (1970) An Apology for Poetry.Posthumously published 1595. Ed. Forrest G.Robinson. Indianapolis: Bobbs-Merrill

Sober, E. (2000): Evolution and the Problem of OtherMinds. Journal of Philosophy (97) 365- 386.

Sober, E. and Wilson , D.S. (1998): Unto Others: TheEvolution and Psychology of Unselfish Behavior.Cambridge MA: Harvard U P, 1998.

Sroufe, L.A. (1990): An organizational perspectiveon the self. In.: D. CICCHETTI, M. BEEGHLY(szerk.): The self in transition: Infancy to childhood.Chicago: University of Chicago Press, 281-307

Steinberg, L. (1988): Reciprocal relation betweenparent-child distance and pubertal maturation.Developmental Psychology 23: 451-460.

Sterelny, K. (2001): Dawkins Vs. Gould. New York:Icon Books

Sterelny, K. és Griffiths, P.E. (1999): Sex and Death:An Introduction to the Philosophy of Biology.Chicago, IL.: University of Chicago Press

Stern, D.N. (1995): The Motherhood Constellation.New York: Basic Books.

Stone, V. I., Baron-Cohen, S., & Knight, R. T. (1998).Frontal lobe contributions to theory of mind.Journal of Cognitive Neuroscience, 10, 640-656.

Stotz, K.C. és Griffiths, P.E. (2001): Dancing in theDark: Evolutionary Psychology and the Argumentfrom Design. In: Scher, S. and Rausher, M. (eds.):Evolutionary Psychology: Alternative Approaches.Kluwer, Dordrecht

Suarez, S. and Gallup, G. (1985): Depression as aresponse to reproductive failure. Journal of Socialand Biological Structures 8: 279-287.

Surbey, M.K. (1990): Family composition, stress, andhuman menarche. In: Socioendocrinology of Prim-ate Reproduction, T.E. Ziegler and F.B. Berkovich(eds):. New York: Wiley-Liss, pp. 11-32.

Symons, D. (1987): If we’are all Darwinians, what’sthe fuss about? In: Crawford, C., Smith, M. és Krebs,D. (szerk.): Sociobiology and psychology: Ideas,issues, and applications. Hilsdale, N. J.: Erlbaum

Szathmáry, E. (2001) Origin of the human languagefaculty: the language amoeba hypothesis. In: (J.Trabant, ed.) The Origins of Language in press.

Thelen, E. (1995): Time-Scale Dynamics and theDevelopment of an Embodied Cognition, in: R.Port és T. van Gelder szerk.: Mind as Motion: Ex-plorations in the Dynamics of Cognition. Cam-bridge, MA : MIT Press, 69-100.

Thorndike, E. L. (1898/1983): Az állatok tanulásáról,in: Pléh, Cs. szerk 1983:

Tinbergen, N. (1951): The Study of Instinct. Oxford:Oxford University Press

Tolman, E. C., Ritchie, B. F., & Kalish, D. (1946) Studiesin spatial learning: I. Orientation and the shortcut.Journal of Experimental Psychology, 36, 13-24.

Tomasello, M. (1999). The Cultural Origins of HumanCognition. Cambridge, MA: Harvard University Press.

Tomblin, J. B. & Pandich, J. (1999) Lessons fromchildren with specific language impairment. TrendsCog. Sci. 3, 283-285.

Tong F., Nakayama K., Vaughan J. T., Kanwisher N.(1998): Binocular rivalry and visual awareness inhuman extrastriate cortex. Neuron, 21(4):753-9.

Tooby, J. and Cosmides, L. (1992): The psychologicalfoundations of culture. In: Barkow, Cosmides, andTooby (Eds.), 19-136

Tooby, J. és Cosmides, L. (2000): Toward Mappingthe Evolved Functional Organization of Mind andBrain. In: Gazzaniga, M.S. (ed.): The New CognitiveNeurosciences. MIT Press, 1167-1178.

Trivers, R. (1985): Social Evolution. Menlo Park,CA: Benjamin/Cummings.

Turke P. W. (1989): Helpers at the nest: childcarenetworks on Ifaluk. In: Human reproductivebehavior: A Darwinian perspective. (Eds. Betzig L,


94

Borgerhoff Mulder M, and Turke P.W.): CambridgeUniversity Press, Cambridge, pp 173-189.

Turke, P. W. (1990): Which humans behave adaptively,and why does it matter? Ethology and Sociobiology11: 305-339.

Van der Lely, H. J. K., Rosen, S. & McClelland, A.(1998) Evidence for a grammar-specific deficit inchildren. Curr. Biol. 8, 1253-1258.

van Gelder, T. J. (1995) The distinction between mindand cognition, in Y.-H. Houng és J.-C. Ho (szerk.):Mind and Cognition. Taipei: Academia Sinica, 57-82.

van Gelder, T. (1999): Beyond the Mind-BodyProblem, in: D.Johnson és C. Erneling szerk.: Mindas a Scientific Object: Between Brain and Culture.New York: Oxford University Press

Varela F. J. (1996): Neurophenomenology: A Method-ological Remedy for the Hard Problem. Journal ofConsciousness Studies, „Special Issues on the HardProblems“, J.Shear (Ed.)

Varela, F. J., Rosch, E. és Thompson, E. (1991): TheEmbodied Mind. Cambridge, MA: MIT Press

Vargha-Kadem, F., Watkins, K. E., Price, C. J., Ashbur-ner, J., Alcock, K. J., Connelly, A., Frackowiak, R.S. J., Friston, K. J., Pembrey, M. E., Mishkin, M.,Gadian, D. G. & Passingham, R. E. (1998) Neuralbasis of an inherited speech and language disorder.Proc. Natl. Acad. Sci. USA 95, 12695-12700.

Vörös Sz., Bereczkei T. Bernáth L. és Gál Á. (2001):Adaptív döntések és mechanizmusok a párválasz-tásban. In: Pléh , Csányi és Bereczkei (szerk, 2001).

Weber, B. H. és Depew, D. J. (1996): DarwinismEvolving. Cambridge, MA: MIT Press

Willatts, P. (1999). Development of means-end behaviorin young infants: Pulling a support to retrieve a distantobject. Developmental Psychology, 35, 651-667.

Wilson, E. O. (1975): Sociobiology: A New Synthesis.Cambridge, MA: Harvard UP

Wilson, E. O. (1978). On Human Nature. Cambridge,Mass.: Harvard UP.

Wimmer, H., and Perner, J. (1983). Beliefs aboutbeliefs: Representation and constraining functionof wrong beliefs in young children’s understandingof deception. Cognition, 13, 103-128.

Wing, L., & Gould, J. (1979): Severe impairments ofsocial interaction and associated abnormalities inchildren: epidemiology and classification. Journalof Autism and Developmental Disorders, 9, 11-29.

Wittgenstein, Ludwig (1953/1992): Filozófiai vizsgá-lódások. Atlantisz, Budapest.

Wolf, D.P. (1990): Being of Several Minds: Voicesand Versions of the self in Early Childhood. In.:CICCHETTI-BEEGHLY (szerk.): The Self in Trans-ition. Infancy to childhood. Chicago: University ofChicago Press. 183-212.

Wolfe JM. (1983): Afterimages, binocular rivalry, andthe temporal properties of dominance and suppres-sion. Perception, 12(4):439-45.

Woodward, A. L., and Sommerville, J. A. (2000).Twelve-month-old infants interpret action incontext. Psychological Science, 11, 73-77.

Worden, R.P. (1995) A speed limit for evolution. J.theor. Biol. 176, 137-152.

95

Evolutionary psychology • Abstract

The papers in this selection present one ofthe newest directions in psychological since,the trend to interpret human mental life withregard to its evolutionary formation. The trueinterdisciplinary nature of the enterprise isshown by the fact that beside psychologists,biologists, philosophers and even a literaryscholar had something to say. Guest editor,Csaba Pléh highlights some of the divisivepoints in this new trends, and how they relateto classical issues such as body-mind rela-tionship, rivaling causal models in psycho-logy, and so on. Tamás Bereczkei, LászlóNemes and Péter Molnár give a theoreticalanalysis of the mainstream EP. In their criticalremarks they emphasize that a more com-parative, less modular, and more develop-mental evolutionary interpretation of mentallife, together with an alliance between neuro-science and EP would be welcome. GyörgyKampis goes further in his theoretical contri-bution: he points out that dynamic modelsof cognition and evolutionary thinkingcombined give way for conceptually newmodels of the body-mind relation as well,where the human body is taken in its integ-rity as the reference point of epistemology.

Eörs Szathmáry analyses the new modelsof the emergence of language. He pointsout that substantial coevolutionary processesshould be envisaged in this domain, and alsosome new, less localistic theories are neededfor realizing the special type of represen-tation of human language in the brain.

Papers by experimental psychologiststake up specific mental processes from anevolutionary perspective. Ilona Kovácsshows homologies between animal spatiallearning and human perceptual awareness:the impossibility of seeing two things at thesame time or at the same place are drivingforces in spatial orientation and binocularvision as well. Gergely Csibra and GyörgyGergely summarize their studies on infantperception of action. At 9-month theyobtained evidence for an intentional inter-pretation of moving objects in babies. Now,they claim, however, that this is precededby a teleological stance. Goal based inter-pretations are primary, and only later supple-mented by intention attribution. This latterprocess is certainly central to human thinking.As Miklós Gyõri shows by analyzing data fromautistic children, problems with mentalizationand intention attribution are the leading mod-ular interpretive schemata for this seriouscondition. Bernadette Péley shows thatevolutionary thinking enters the pathologicaldomain in softer forms as well. She proposesan interesting combination of attachmenttheory and narrative constructions, claimingthat narrative representation of attachmentevents is a major causal factor in some formsof pathology. Evolutionary ideas spread overto the humanities as well. Paul Hernadi showsthat proposals about the pleasure functionof literature lead to evolutionary consider-ations about the birth of literary form.

Evolutionary psychology(Abstract)


96

„Aki nem tudja, merre akar menni,nem lelhet kedvezõ szélre sem.” – Seneca

Harmadik éve, hogy Magyarország részt vesz– gyakorlatilag a tagországokkal teljesenazonos jogosítványokkal – az EU jelenlegfutó Kutatási és Technológia Fejlesztési Ke-retprogramjában, az FP5-ben1 . Ezzel a hazaikutatók, mérnökök egyrészt lehetõséghezjutottak, másrészt jelentõs kihívással is szem-betalálták magukat. Az állami költségvetésterhe – az EU által nyújtott befizetési kedvez-mény, valamint a PHARE költségátvállalásarévén – ebben az idõszakban jelentõsen ki-sebb, mint a tagországi státusszal rendelkezõországoké (ld. az 1. táblázatot). 2003-tól, a

VITORLÁZUNK, VITORLÁZGATUNK…Az EU K+F keretprogramjában való magyar részvétel

tapasztalatai és tanulságai

Nyiri Lajosmérnök, ügyvezetõ igazgató (Zinnia Group)

1999 2000 2001 2002c ÖSSZESTeljes magyar hozzájárulása

(millió EURO) 19,05 19,88 21,53 22,14 82,60Ennek befizetendõ, kedvezménnyel csökkentett része (%) 40 60 80 100 71,31Ténylegesen fizetendõ hozzájárulás (millió EURO) 7,62 11,71 17,18 22,14 58,91Magyar költségvetés befizetéseb

(millió EURO) 4,05 6,28 9,22 11,73 31.22PHARE befizetése (millió EURO) 3,53 5,43 7,96 10,41 27,69a A társult országi státusból következõ kötelezõ befizetés mértéke az EU tagállamok GDP-jének összege és amagyar GDP alapján számítva • b Az EU által átmenetileg, 2002-ig nyújtott kedvezmény a mindenkorbefizetendõ teljes összeg 53,66%-a (a maradék 46,34%-ot a PHARE fedezi 2002-ig) • c Az árfolyamokváltozása miatt becsült összegek

következõ keretprogram indításától kezdõ-dõen azonban nagy valószínûséggel nekünkis, az EU-tagországokkal analóg módon, aGDP alapján számított teljes befizetésikötelezettséggel kell számolnunk.

A jelenlegi – kedvezményes – periódusigazi kihívása alapvetõen az, hogy a pénz-ügyileg elõnyösebb helyzetet mennyire va-gyunk képesek felhasználni jövõbeli pályá-zási képességeink fejlesztésére. Éppen ezértvizsgálatunk középpontjába alapvetõen ezta kérdéskört állítjuk, értékelésünket ennektükrében végezzük el. Nem feladata e cikk-nek, hogy alapfokú ismereteket nyújtson azFP5 szerkezetérõl, pályázati részleteirõl,feltételezzük, hogy az Olvasó ezeket ismeri.2

1. táblázat • A magyar befizetés forrásai az EU FP5-höz 1999-2002 között

Tudománypolitika

97

Magyar pályázási eredményekE tanulmány készítése során szinte percen-ként került az elemzõ a klasszikusnak szá-mító mondás hajóskapitányának helyzeté-be, eljátszva a kérdés-felelet sort. „Mennyi?– „Harminc!” – „Mi harminc?” – „Miért, mimennyi?” Részben érthetõ, de legalábbis ma-gyarázható okok miatt rendkívül nehéz meg-bízható adatokhoz hozzájutni témánkatilletõen. Az EU nem túl sûrûn publikáladatokat, és akkor is többnyire önkényesendefiniált – állandóan változó – szûrökön átkigyûjtött, általában teljesnek nem tekint-hetõ információkat. Ezek egymással gyakrannem összevethetõk, a változások dinamiká-jára vonatkozó következtetések levonásáraalkalmatlanok, inkább pillanatfelvételeknektekinthetõk. Az EU-t régebb óta és belülrõlismerõk kétféle magyarázatot adnak erre.Az egyik szerint „politikai” okok miatt a szer-

vezet nem is akar publikus statisztikai adat-bázist készíteni, nem kíván ugyanis újabbérvekkel szolgálni az amúgy is nagyon hevesnemzeti érdekérvényesítésnek a pályázatipénzek elosztása során. A másik magyarázatszerint az egyes specifikus programok me-nedzsmentje oly mértékben önálló, hogy arendelkezésére álló adatgyûjtés és nyilván-tartás sem tartalmában, sem technikai (infor-matikai) megoldását tekintve nem egysé-ges. Összehasonlításra alkalmas adatokatennélfogva vagy egyáltalán nem lehet elõbá-nyászni a rendszerbõl, vagy annyi munkaárán, ami a gyakorlatban megakadályozzaaz ez irányú kutatást. Magyarországon ugyan-csak hiányzik egy jól strukturált, politikaidöntéshozatalt támogató információgyûjtésés feldolgozás az FP5 részvételünket illetõen.Elsõsorban az NCP-k és PC tagok3 adatairaépítve idõrõl idõre készülnek monitoringjellegû felmérések, ezeket azonban – érthe-tetlen okoknál fogva – nem, vagy csak igenerõsen „feldolgozott” formában publikálják.

Ország Pályázatok Relatív Lakosok Abszolút értékszáma (db) sikerráta* száma 1 lakosra

(millió fõ) számítvaBulgária 377 45 38 8,3Ciprus 150 214 114 0,7Cseh Közt. 865 84 129 10,3Észtország 201 144 92 1,4Magyarország 959 95 100 10,1Litvánia 170 46 46 3,7Lettország 136 57 78 2,4Málta 19 48 138 0,4Lengyelország 1173 30 104 38,7Románia 403 18 49 22,5Szlovák Közt. 329 61 104 5,4Szlovénia 434 217 140 2,0

Teljes 5216 49 99 105,9

* A relatív sikerráta esetében a magyar értéket tekintjük 100-nak,és ahhoz viszonyítjuk a többi értéket – Forrás: EU RTD DG, 2000b

2. táblázat • Társult országok pályázati adatai 2000. március 31-i határnappal lezárva

1 FP5= 5th Framework Programme for Research,Technological Development & Demonstration2 Részletesebben ld. az OMIKK FP5 kiadványait, azOM, továbbá az EU CORDIS honlapját. 3 National Contact Point; Program Committee

Nyiri Lajos • Vitorlázunk, vitorlázgatunk…


98

A továbbiakban az EU által hivatalosan közöltadatokat tekintjük autentikusnak, az OMKFHÁ4 munkatársai által készített statisz-tikákat pedig orientációs jelleggel kezeljük.Mindez azonban érdemben nem érinti amegállapítások helyénvalóságát, miután avizsgált idõszakra vonatkozó pillanatfelvé-telek adatainak elemzése alapján – akár EU,akár OM forrásból táplálkoznak –ugyan-azokra a következtetésekre juthatunk.

Az egyik mutató, amely elsõsorban a pá-lyázási „kedvre”, a lehetõségek ismeretéreés nem utolsósorban a pályázáshoz szüksé-

ges nemzetközi kapcsolatrendszer fejlettsé-gére utal, a magyar részvételû pályázatokszáma. Ugyancsak fontos mutató a sikerráta,azaz a nyertes (szerzõdéskötéssel zárult) ésaz összes beadott pályázatok aránya.

A beadott összes pályázatok abszolútszámát illetõen a keretprogramhoz társult,tagjelölt5 országok csoportjában Magyaror-szág minden kimutatás szerint az elsõ háromhely valamelyikét foglalja el Csehországgalés Lengyelországgal együtt (2. táblázat). Ha– az EU gyakorlatával egyezõen – az egylakosra esõ pályázatok számát is megvizs-

Program neve Összes Siker- Elnyertpályázatok ráta összeg**

millió EUROBeadott Nyertes*

[A] QoL (Quality of Life andManagement of Living Resources) 370 64 17,3% 6,993[B] IST (User-Friend Information Society) 480 61 12,7% 8,597[C] GROWTH (Competitiveand Sustainable Growth) 265 62 23,4% 6,990[D] EESD (Energy, Environmentand Sustainable Development) 302 44 14,6% 5,895[A]+[B]+[C]+[D] 1407 231 16,3% 28,475

INCO (Confirming the InternationalRole of Community Research) 68 19 27,9% 5,200IHP (Improving the Human Potentialand the Socio-Economic Knowledge Base) 241 80 33,0% 5,978Innovation + SME (Promotion ofInnovation and Encouragement ofarticipation of SMEs) 76 26 34,2% 0,660 EURATOM 50 17 34,0% 1,424Összesen: 1842 373 20,2% 41,737

* támogatásra jóváhagyott projektek száma (azaz a szerzõdéskötés alatt levõ pályázatokat is tartalmazza)** a szerzõdéskötések során ez az összeg változhat (általában valamelyest csökken!)

Forrás: NCP/PMC tagok adatai alapján készített OM összeállítás

3. táblázat • Magyar pályázati eredmények az egyesspecifikus programokban 1999/2000-ben

5 Az FP5-höz számos nem tagjelölt ország társult, ve-lünk azonos jogosítványokkal (pl. Norvégia, Izrael).

4 OM KFHÁ = Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkárság

99

gáljuk, pozíciónk még mindig elõkelõ (alegjobb öt között vagyunk). Kijelenthetõ,hogy – elsõsorban a kutatóközösség államiszektorában – a keretprogram iránti érdeklõ-dést sikerült már az elsõ évben is magasantartani (ehhez nyilvánvalóan nagy mérték-ben hozzájárult a GDP-re jutó hazai K+F rá-fordítás alacsony volta, azaz az EU pénzügyitámogatásának relatív felértékelõdése akutatók szemében, továbbá a megfelelõ hír-verés).

A sikerrátát illetõen azonban Magyaror-szág csak a középmezõnybe kvalifikálja ma-gát a tagjelölt társult országok csoportjában.[EU RTD DG, 2000b] Az EU összes, FP5 alattfutó programját monitorozó jelentésekegyetértenek abban, hogy a kelet- és közép-európai (KKE) részvétel mind a pályázatokszámát, mind pedig a nyerési arányt illetõennagyon alacsony és lényegesen elmarad azEU átlagától. Tömören fogalmazva: ez a belé-pésre váró, több mint 100 millió lakost szám-láló ország-csoport nem jelent meg a keret-program elsõ három évében markáns pályá-zó erõként, és nagy valószínûséggel ezzelösszefüggésben nem hozott be az európaikutatási erõtérbe számottevõ addicionáliserõforrást. Más, már korábban Kelet- és Kö-zép-Európa felé megnyitott európai kutatásiprogramok (pl. az EUREKA) az elmúlt tízévben ugyanezt igazolták.

Az egyes specifikus programokban valórészvételünk sikeressége lényegesen eltéregymástól. Az 1999/2000-es évek együttespályázati adatait vizsgálva (3. táblázat) meg-állapítható, hogy azon programok esetében,ahol természettudományos és/vagy tech-nológiai kutatási projektek versenyeznekegymással6 , a legnagyobb pályázási kedvaz IST programban volt tapasztalható (480beadott pályázatban való részvétel), azon-ban itt a legalacsonyabb a nyerési arány. A

legmagasabb jóváhagyási arány (23,4%) aGROWTH programnál figyelhetõ meg. Hamegvizsgáljuk, hogy a 3. táblázatban szerep-lõ, magyar részvevõknek megítélt támoga-tási összeg miként aránylik az adott specifikusprogram teljes költségvetéséhez, meglehe-tõsen szerény számokat kapunk. A legmaga-sabb arányt az INCO programnál értük el(1,09 %), amelyet az IHP követ (0,47 %).Különösen alacsony az SME/innovációsprogramban játszott szerepünk (0,18 %-osrészesedés). A négy fõ specifikus kutatásiprogramnál ez az érték 0,3 % alatt van (QoL:0,29 %, EESD: 0,28 %, GROWTH: 0,26 %,IST: 0,24 %). Ugyan nem lehet teljes mérték-ben kivetíteni a pénzügyi támogatás mérté-két és a valódi tudás-jellegû hozzájárulást,azonban e számok is azt igazolják, hogy amagyar részvétel a keretprogramban margi-nálisnak tekinthetõ.

Fontos azt is megvizsgálnunk, hogy azFP5-ben velünk azonos jogokkal résztvevõországok sorában hol helyezkedünk el pá-lyázati sikereinkkel. Ezen a téren azonbannem csak a társult tagországokkal való össze-vetésnek van jelentõsége, de az EU-banjelenleg „periferikus” pozícióban levõ nem-zetekhez viszonyított helyzetünk is vizsgá-landó, hiszen – reményeink szerint – a követ-kezõ keretprogram idõben nagyobb részé-ben már hozzájuk hasonló, tagországi pozíci-óban veszünk majd részt. Az EU 2000. éviprogram-monitorozási jelentései közül csaka GROWTH és a QoL tartalmaz országokralebontott statisztikai adatokat a szerzõdés-kötések számát illetõen. Magyarország eb-ben az évben a GROWTH-ban 15, a QoL-ban 26 szerzõdéssel szerepel.

Amennyiben ezt az értéket vesszük 100-nak és megnézzük, hogy egyes kiválasztottországok szerzõdései ehhez képest milyenarányszámot képviselnek (1. ábra), akkormegállapítható, hogy súlyunk a „periferikus”EU tagországokhoz képest (Portugália,Görögország) mindkét program esetében

6 Azaz nem ide sorolva az IHP, az INCO és az inno-váció/SME programokat, miután ezek jellege lénye-gesen eltér a többi projektekétõl.



100

lényegesen szerényebb, de elmarad a csehés a lengyel eredményektõl is. Ezeket azértékeket számunkra némileg kedvezõenbefolyásolják az egy lakosra vetített mutatók,miközben az összképet rontják egyes, ugyan-csak nem EU tagországok (mint pl. Izrael,Norvégia és Svájc) jóval magasabb adatai.Ezen országok részvétele a keretprogramok-ban nem 1999-ben kezdõdött, vagyis sike-reik részben magyarázhatóak a miénknéljóval jelentõsebb pályázati rutinjukkal, azon-ban legalább ilyen mértékben befolyásolja asikert az adott ország kutatási és technológiaiközösségének nemzetközi kapcsolatrend-szere, az ebbõl fakadó „bizalmi” tõke mérté-ke, a nemzeti innovációs rendszer állapota,a kutatási infrastruktúra helyzete és a K+Fszektor nemzetközi léptékû ereje (milyenerõforrásként jelenik meg a kontinentális„piacon”). Figyelemre méltó, hogy a szá-munkra legmagasabb jóváhagyási rátávalszereplõ GROWTH programban milyenjelentõs hátránnyal rendelkezünk a felsorolt

EU tagországokkal és más, nem EU tag fejlettipari országokkal összehasonlítva. Ugyanak-kor ehhez képest lényegesen kedvezõbb apozíciónk a QoL területén.

Az eddigiekben elnyert pályázati támo-gatások terén egyetlen átfogó statisztikávalrendelkezünk (3. táblázat). Az INCO pro-gram sorában szereplõ magas elnyert összegelsõsorban a 2000. évben lebonyolított ún.Centre of Excellence pályázatban elért kivá-ló eredményeinknek köszönhetõ. 34 be-adott KKE pályázatból 6 magyar nyertes volt.A hazai kommunikációban nagy sikerkéntelkönyvelt akció nyerteseinek érdemét nemcsökkentve meg kell azonban jegyeznünk,hogy az lett volna meglepetés – a korábbiévtized nemzetközi pályázati eredményei-nek ismeretében –, ha Magyarország nem„hozta volna” ezt az eredményt. Miután ez apályázat kizárólag a társult országok számáravolt megnyitva, ebben a körben a magyarK+F szektor relatív ereje – ahogy már 1990óta minden esetben – mutatkozott meg eb-ben a pályázatban is. Miközben az elnyertforrás természetesen fontos a hazai K+F inf-rastruktúra és nemzetközi kapcsolatrend-szerünk fejlesztéséhez, a siker túlértékeléseEU pályázási képességeink alakulása/alakí-tása szempontjából hiba lenne. Ugyanakkoraz e pályázaton elért eredmények egy na-gyon fontos, tudomány- és innovációpolitikaiintézkedést is indokolttá tevõ tapasztalattalszolgálnak: a magyar nyertesek között nin-csen egyetlen felsõoktatási intézmény sem!

Az OM adatgyûjtését alapul véve7 ismegállapítható, hogy az elmúlt 3 év soránakár a teljes befizetési kötelezettségre, akáraz éves költségvetési befizetésre vetítjük azelnyert összegeket, csökkenõ tendenciát fi-gyelhetünk meg. (2. ábra) Az éves költség-

1. ábra • Szerzõdések relatív száma 2000-ben a QoL és a GROWTH programokban,kiválasztott ország-csoport esetében (Ma-gyarország szerzõdéseinek számát 100-nakvéve) Forrás: 2000 External MonitoringReports of the EU on the GROWTH andQoL Programmes [EU RTD DG 2001c]

7 Amely az elnyert támogatási összegeket illetõenminden bizonnyal számunkra kedvezõ képet mutat,mert nem a ténylegesen megkötött szerzõdésekkel,hanem a támogatásra megítélt összegekkel számol(elõfordul, hogy egy jóváhagyott pályázatra vonat-kozó szerzõdést végül nem kötnek meg a felek).

101

vetési befizetés esetén – az EU folyamato-san, évrõl-évre csökkenõ kedvezménye mi-att – a vetítési alap jelentõsen növekszik,ami magyarázhatja az ábra alakulását. A teljesbefizetési kötelezettség esetében azonbanez nincs így, ott lényegében az EURO árfo-lyamának változása befolyásolja csakérdemben az adott évre vonatkozó adatot.Az EU 4 éven át azzal a céllal nyújtott jelentõskedvezményt a társult tagországok számáraa keretprogramhoz történõ befizetési köte-lezettség vonatkozásában, hogy ez alatt egy-részt közelítsék K+F infrastruktúrájuk fejlett-ségét az EU átlag felé, másrészt fejlesszékEU pályázási képességeiket, építsék ki azehhez kapcsolódó speciális infrastruktúrát.Miközben az említett idõszakban a pályázativerseny az FP5-ben egyértelmûen fokozó-dott (kevesebb pályázati felhívás, kevesebbelosztandó pénzügyi keret és ehhez képestmegnövekedett számú pályázat), az ábránkimutatott csökkenõ tendencia optimizmus-ra nem ad okot. Nehéz megállapítani, hogye tények mögött milyen okok húzódnakmeg, azonban ezek keresésének hiánya sú-lyos következményekkel járhat a következõkeretprogramban (az FP6-ban)

A pályázati tevékenységben résztvevõés támogatást elnyert szervezetek típusaszerinti vizsgálat ugyancsak fontos kérdés-

kör. Az FP5 alkalmazás-orientált programnaktekinthetõ, azaz a piaci hatások, kapcsolódá-sok minden eddigi EU K+F keretprogramnáljobban érzékelhetõk. A KKE országokból azFP5 iránt alapvetõen az akadémiai (államikutatóintézeti és felsõoktatási) kör részérõlnyilvánul meg jelentõs érdeklõdés. A min-denhol alulfinanszírozott kutatási szektorbanaz FP5 jelentõs pályázási „éhséget” gerjeszt.Ugyanakkor a vállalkozások és egyéb nem-kormányzati szervezetek érdeklõdése álta-lában, és a programhoz társult országok dön-tõ többségében is jelentõsen elmarad az EUátlagától, de az iparilag fejlettebb nem EUtagországokétól is (pl. Svájc, Norvégia, Izra-el). Magyarország ezen a téren nem tér el aKKE átlagtól. Az 1999/2000-es évek szerzõ-déskötéseinek adatait vizsgálva [EU RTDDG, 2001a] megállapítható, hogy elsõdlege-sen az államilag finanszírozott kutatóintézetihálózat (alapvetõen nyilvánvalóan az MTAkutatóintézeti hálózata) tekinthetõ relatívnyertesnek az FP5 pályázatokban: az összesmagyar szerzõdés közel felét ezen intéz-ményhálózat kötötte. A felsõoktatás lénye-gesen (!) elmarad ettõl, nem éri el a teljesszerzõdések számának 20 %-át. Rendkívülalacsony a vállalkozások részvétele is a prog-ramban, bár elgondolkodtató, hogy ennekmértéke magasabb, mint a felsõoktatásé.

2. ábra • A magyar részvétel pénzügyi kötelezettségei és az elnyert támogatásokviszonya (Forrás: OM)



102

A kis- és középméretû vállalkozások8

(KKV-k) megkülönböztetett kezelése azFP5 kiemelt céljai közé tartozik. Külön ösz-tönzõ pályázatokat hirdettek meg, amelye-ken térségünk, s Magyarország is jóval gyen-gébben szerepelt az EU átlagnál. Pályázásisiker-rátánkat illetõen olyan országok is meg-elõztek bennünket, mint pl. Ciprus, Lettor-szág, Litvánia, Lengyelország, Izrael és Norvé-gia. Ugyanakkor pozitívan értékelhetõ, hogya kifejezetten KKV-k számára meghirdetettkét pályázati forma közül a jóval magasabbkooperációs szintet megkövetelõ ún. Co-op-erative Research kategóriában értünk el sike-reket (itt az EU átlagot jelentõsen meghaladó42 %-os a siker-rátánk!). [EU RTD DG, 2001b]

A különbözõ országokra irányuló sta-tisztikai adatok elemzése és összevetése arrais utal, hogy az egyes országok nemzeti inno-vációs rendszere milyen fejlettségi szintenképes az FP5 kínálta lehetõségeket integrál-ni a rendelkezésére álló erõforrások körébe.Az összes KKE országban messze alulrepre-zentált a vállalkozások részvétele, különö-sen kirívó az KKV-k alacsony pályázási ked-ve és sikeressége. Ez persze reálisan magya-rázható a jelenlegi gazdasági átrendezõdés,átalakulás állapotával. Az sem véletlen, hogyazokban az országokban, ahol a viszonylagosgazdasági fejlettség párosul egy követke-zetesen még nem végrehajtott privatizáció-val, a vállalatok pályázási hajlandósága né-mileg magasabb, mint – mondjuk – Ma-gyarország esetében. A felsõoktatási intéz-ményhálózat súlyát az egyes országok inno-vációs rendszerén belül jól tükrözik az FP5pályázási eredmények is. Néhány KKE or-szágban e szektor jelentõsége – ismert okok-nál fogva – összemérhetõ vagy éppen na-gyobb, mint az akadémiai kutatóhálózaté.(A 2000. március 31-ig megkötött szerzõ-déseket alapul véve Észtország és Litvániaesetében a felsõoktatás részesedése 50 %

volt, míg Lengyelország esetében 38,7 %. Avonatkozó magyar adat: 16,4%.)9 [EU RTDDG, 2000b] A magyar vállalkozások és afõhivatású tudásbázis közti viszonylag lazakapcsolat és alacsony szintû kommunikációjól tükrözõdik a fenti trendekben is. Önmagá-ban az a tény, hogy a többi KKE országhozmérten helyzetünk kedvezõnek mondható,elégedettségünket nem indokolja. Az euró-pai, de fõként a világpiacon versenyképes-ségünket nem az ezzel a körrel való össze-mérés határozza meg (már jó ideje).

Az együttmûködésekben résztvevõ part-nerek teljes körét illetõen megállapítható,hogy a magyar kapcsolati rendszer viszony-lag kiegyensúlyozott, azaz nem csak a KKEországokkal hagyományosan erõs kapcsola-tokkal rendelkezõ nemzetek (NSZK, Olasz-ország, Ausztria, Franciaország) kutatóivalmûködünk együtt, hanem ennél lényege-sen szélesebb a kapcsolati körünk. E mögöttnyilvánvalóan a hosszabb ideje projekt-jelle-gû együttmûködéseket preferáló kétoldalúkormányközi és egyéb intézményközi egy-üttmûködések húzódnak meg. Fõ EU-tagor-szágbeli partnerünknek az NSZK (az összespartnerek 19,0 %-a innen érkezett), NagyBritannia (12,2 %), Olaszország (11,4 %) ésFranciaország (10,6 %) tekinthetõ. Mindenspecifikus programban a német együttmû-ködõk jelenléte a legmagasabb. Mellettükfeltûnõen magas a QoL programban a brit ésfrancia, az IST programban pedig a spanyolpartnerek aránya (a magyar részvétellel zajlóIST projektekben összesen 66 német, 45 brités 38 spanyol partner van). A hagyományo-san erõs osztrák-magyar tudományos kap-csolatok nem tükrözõdnek az FP5 statiszti-kákban (összesen 45 osztrák partner van a„magyar” projektekben). Váratlanul csekélya belga (48 partner), a portugál (45 partner),valamint a finn és az ír (44-44 partner)kapcsolat súlya. [OM, 2001]

8 Angolul: SMEs (Small and Medium Size Enterprises).

9 A társult országok átlaga a felsõoktatási részvételtilletõen 25 % volt.

103

Az FP5-ben minden eddiginél nagyobbszerepe van a projekteket vezetõ ún. koor-dinátornak. A pályázatok bírálata során je-lentõs súllyal szerepel a projekt menedzselé-sére való alkalmasság. Nem véletlen, hogynagyon kevés olyan pályázat érkezett be azEU-hoz, amelyben KKE volt a projekt-koor-dinátor. Ezeknél különösen alacsony volt asiker-ráta (5% alatti!). Az IST program elsõfelhívására például összesen 61 ilyen pályá-zat érkezett be, és közülük hármat fogadtakel. Ezek közül kettõnek magyar, egynekszlovén volt a koordinátora. A 61 pályázatból41 már az elsõ bírálati szûrõn, azaz a tudo-mányos és technikai minõség értékelése so-rán elvérzett.10 Az elutasítás okait tekintveelsõ helyre került az alacsony innovációsérték (kontinentális szintû újdonsággal lehetcsak pályázni), majd ezt követte a kutatásitervezet nem egyértelmû, nem világos cél-meghatározása, az alacsony színvonalú kuta-tási kapacitás, továbbá a világpiac nem kellõismerete (a javaslat máshol már megoldottproblémára koncentrált). Viszonylag kevéspályázatot utasítottak el formai hibák miatt.[NYIRI, 1999] Az alacsony siker-ráta ellenérekiemelt jelentõsége van annak, hogy márebben a korai, tanulási szakaszban is megje-lentek magyar projekt-koordinátorok. Ta-pasztalatuk, erõfeszítéseik megkülönbözte-tett figyelmet indokolnak, sõt megítélésünkszerint ezt a fajta tevékenységet a jelenlegifázisban külön célszerû lenne honorálni.

Miután a magyar részvételû projektekdöntõ részében nem mi vagyunk a koordiná-torok, az EU-átlagnál alacsonyabb siker-rátaegyben közvetve a kapcsolati rendszerünk(partnereink) EU-n belüli értékét is mutatja.A magyar résztvevõvel beadott projekteksikere ugyanis elsõsorban nem rajtunk, ha-nem a projekt meghatározó résztvevõinek,

mindenekelõtt a koordinátornak teljesít-ményén múlik. Más KKE országokhoz ha-sonlóan a minket megtaláló vagy megkere-sõ partnerek átlagosan alacsonyabb haté-konysággal végezték pályázati tevékenysé-güket, mint az FP5 átlagos pályázói. Nagyvalószínûséggel ebben nem elhanyagolhatószerepet játszik az a tény, hogy a magyarkutatóközösség gyenge kapcsolódási pon-tokkal rendelkezik az FP5 szempontjábólmindenképpen felértékelõdött európai üz-leti szektor felé. Másrészt a gyenge hazainemzeti innovációs rendszer következmé-nyeképpen érdemben nem mûködnekmég megfelelõen a magyar vállalatok nem-zetközi hídképzõ funkciói sem. Meg kellemlítenünk azt is, hogy az FP5 egyik kimon-dott politikai célkitûzése a felvétel elõtt állóországok bekapcsolódásának elõmozdítása.Egyes projektekbe ezért valószínûleg elsõ-sorban nem szakmai megfontolások alapjánkerültek be KKE, így esetenként magyarrésztvevõk, hanem azért, mert a bírálatoksorán ez ki nem mondott elõnyöket hordo-zott, vagy éppenséggel a témaválasztás so-rán „megsúgták” a projektet tervezõknek,hogy kívánatos lenne egy ilyen partner rész-vétele is. Nem lehet megbecsülni jelenleg,hogy a magyar részvételû projektek mekko-ra hányadára igaz a fenti állítás, csak remélnitudjuk, hogy nem nagyra. A magyar résztve-võknek világosan és nagyon önkritikusankell elemezni azokat a motívumokat, ame-lyek nyugat-európai partnereik együttmû-ködéshez kapcsolódó érdekeltségét meg-határozza, hiszen ettõl nagymértékbenfügg(het) jövõbeni hasonló akciókhoz tör-ténõ kapcsolódásuk lehetõsége, illetve epozíciójuk javítására irányuló stratégiájukkialakítása.

A KKE országok EU-átlagnál gyengébbpályázati eredményeit – nem csak Magyar-ország esetében – számos tényezõvel lehetmagyarázni. Az EU egyes specifikus prog-ramjai külön-külön, de együttesen is vizsgál-

10 Ez azért is figyelmet érdemlõ, mert az FP5 bírálatiszabályai alapján e fázisban anonim jelleggel folyik avizsgálat, azaz a bírálók nem tudják, hogy magyar,cseh, német, vagy brit pályázóról van-e szó.



104

ják ennek okait. Az EU által megjelentetettkülönbözõ dokumentumokban leggyak-rabban elõforduló indoklásokat a követke-zõkben foglalhatjuk össze:

• A KKE kutatóközösség ismertségekisebb, mint nyugati partnereiké;

• Szerényebb pályázási gyakorlattal ren-delkeznek;

• Gyengébb stratégiai kapcsolattal rendel-keznek az EU üzleti szektora irányában;

• Nem nagyon ismerik a pályázók az EUFP5 kritérium-rendszerét;

• A kutatóközösség informálásának nem-zeti rendszere fejletlen, elégtelenek a pá-lyázási képességek kiépítését szolgálóösztönzõ, támogató mechanizmusok;

• Kezdeti stádiumban van a nemzeti NCPhálózat mûködése;

• A nemzeti innováció-finanszírozás rend-szere lényegesen eltér az FP5-étõl (mik-ro-projektek finanszírozása vs. program-finanszírozás);

• A társult országok nem tudták befolyá-solni az FP5 prioritásainak alakulását,ennélfogva bizonyos témák, amelyekfontosak számunkra, alacsony prioritássalszerepelnek az FP5-ben.

A hazai tapasztalatok alapján mindehhezhozzá lehet tenni, hogy a meglévõ magyar-országi költségvetési segítõ intézkedések ésa tanácsadó szolgáltatások iránti igény ismeglehetõsen csekély a pályázók körében.

Az Európai Bizottság, feltehetõen politi-kai nyomásra, 2001. tavaszának végén bizo-nyos lépések megtételére szánta rá magátannak érdekében, hogy javítsa a KKE orszá-gok szemszögébõl negatív FP5 pályázásistatisztikákat. A belsõ dokumentumokbanmegfogalmazott akciók közül a legizgalma-sabbnak egy újabb centre of excellence jelle-gû pályázat meghirdetése, valamint a márfutó FP5 projektekbe KKE résztvevõk bevo-násának engedélyezése, sõt ösztönzése tû-nik. Célként fogalmazódott meg a kisvállal-kozások pályázását segítõ, valamint egyes

emberi erõforrás-fejlesztésre irányuló pályá-zatok terén a KKE siker-ráta javítása is, vala-mint a társult országokból a pályázati bírálatbabevonandó szakértõk számának növelése.Megítélésünk szerint ezek a lépések inkábbtekinthetõk politikai indíttatásúaknak éstaktikai jellegûeknek, az elõzõekben ismer-tetett trendeket az FP5 egészére nézve vár-hatóan érdemben nem fogják befolyásolni.

Magyarország FP5 részvételének eddigitapasztalatai alapján összefoglalólag megál-lapítható, hogy:

1 Elsõsorban az akadémiai kutatóintézetihálózat tekinthetõ sikeres FP5 pályázó-nak. A kívánatoshoz képest jelentõsenelmarad a vállalkozások és a felsõoktatásbekapcsolódása.

2 Az elnyert támogatások szintje, továbbáa beadott pályázatok számának, valaminta siker-ráta alakulásának elemzése aztmutatja, hogy a magyar keretprogram-pályázási képességek nem fejlõdtek akívánatos mértékben.

3 A költségvetési befizetések „visszapályá-zásának” mértéke nem alkalmazható apályázási eredményességet mérõ egyet-len indikátorként, ugyanakkor az is nyil-vánvalónak látszik, hogy egy fejletlen in-novációs rendszer csak nagyon korláto-zottan tudja közvetíteni a nemzetközi,így az EU együttmûködésben rejlõ le-hetõségeket a hazai gazdaság és társada-lom versenyképességének javítására.

4 Pozíciónk a KKE ország-csoporton belülváltozatlanul erõs, azonban hátrányunkaz EU „perifériájához” képest még min-dig jelentõs.

5 A magyar részvételeket fôként a hazaiforráshiány pótlása motiválja és nem azinnovációs kényszer vagy a piaci húzó-erõ. Az együttmûködések leglényege-sebb motivációjának – a partnerek oldalá-ról vizsgálva – a viszonylag olcsó, de meg-bízható „kutatási szolgáltatási” erõforrá-sokhoz való hozzáférés tûnik. Ez a jelen-

105

legi fázisban önmagában még nem baj,de tartóssá válása számunkra egyértelmû-en hátrányos lenne.

A pályázási képesség helyzete, fejlesztéseA nemzetközi pályázási tevékenység ered-ményessége – az innovációs rendszer egé-szének állapotával alapvetõen összefüggõtényezõkön túl – különbözõ eszközök alkal-mazása révén javítható. Ezek közül a követ-kezõk a leglényegesebbek:

• Finanszírozás• Pályázati tanácsadás, a pályázási képes-

ségek javítása• Érdekérvényesítési képességek fejlesz-

tése• Tanulási képességek fejlesztése.

A finanszírozást tekintve alapvetõen a pá-lyázók társfinanszírozási forrásainak megte-remtése, valamint a pályázási képességekfejlesztésének támogatása, ösztönzése vizs-gálandó. Magyarország már az FP5 kezdetiszakaszában bevezetett egy támogatási me-chanizmust, amelynek révén a pályázatokelõkészítésének költségeit részben átvállaltaaz állam. Külön elemzést igényel(ne), hogyvajon miért nem használta fel a hazai pályázókör ezt a forrást, de a magyar igény az EUhasonló célú forrására11 is igen alacsony volt(még KKE összehasonlításban is).

Számos pályázónak gondot okozannak a finanszírozási hányadnakaz idõben történõ elõteremtése,amelyet az EU egyáltalán nem,vagy csak utólag térít meg. (Az EUáltalában nem utalja át elõre a tá-mogatás teljes összegét, ennélfog-va a kutatási munkák egy részételõfinanszírozniuk kell a résztve-võknek. Az ún. „Full cost model”alapján finanszírozott projektekesetében a résztvevõk a teljes költ-

ség maximum 50 %-át kapják azEU-tól, ami fõleg a KKV-k számáragyakran okoz gondot. Bizonyosfelhasználási céloknál – ilyenekpéldául az eszközbeszerzések – azEU ugyancsak nem téríti meg a tel-jes költséget. Általános probléma-ként vetõdik fel az ÁFA fedezeté-nek kérdése, miután az EU forrá-sokat ennek befizetésére nem le-het felhasználni.) Az elmúlt 3 év-ben erre a gondra nem sikerült érde-mi megoldást találni. A magyar ku-tatás-finanszírozás 1990 után kiala-kult rendszerére inkább a mikro-finanszírozás jellemzõ, az egyesforrások nagy szabadsági fokkal,függetlenséggel mûködnek, fel-használásukban szinergikus hatá-sokat nehéz felfedezni (érdemi tö-rekvés nem volt erre a rendszervál-tást követõ egyik kormány alattsem).

A pályázati kapacitások építése komplexkérdéskör (3. ábra). A rendszer kiépítésé-nek fontosságát Magyarország idõben felis-merte, és már az FP5 kezdeti szakaszábanállami támogatás mellett elindította egy non-profit alapon mûködõ nemzeti kapcsolatépí-tõ – nálunk is elterjedt zsargonnal: liaison –irodai hálózat létrehozását.

Összesen 14 ilyen iroda jött létre1999-ben, 85 millió Ft KMÜFA tá-mogatással, közülük 6 tematikus,8 regionális jelleggel tevékenyke-dett. Mûködött egy EU forrásbólkorábban létrehozott iroda is,FEMIRC néven.12 A liaison irodák

11 Az EU “Exploratory Award” címen a kis- és közepesméretû vállalkozások FP5 pályázását támogatja.

12 Az EU a pályázási kapacitások fejlesztése érdekébenkülön akcióként ösztönözte a társult országokban ahasonló szervezetek alakítását. A magyar FEMIRC-et az OMIKK vezette konzorcium hozta létre. MaEU-MIK néven, ugyancsak EU-támogatással, techno-lógia transzfer funkciókkal is felruházva mûködik.



106

ma is mûködnek, kormányzati tá-mogatásuk folyamatosnak tekint-hetõ. E szervezetek tevékenysé-gének színvonala, hatékonyságaigen nagy szórást mutat. Van közöt-tük olyan, amely lényegében in-tegrálódott az európai hasonló szer-vezetek hálójába, annak egyen-rangú tagja lett. Ugyanakkor nemkis számban vannak olyan irodákis, amelyek 2,5 év után sem tudnakérdemi sikerekrõl beszámolni.13 Amagyar liaison szervezetek nemalkotnak hálózatot. Érdemi infor-máció- és – ami még fontosabblenne – tudás-áramlás közöttüknincs. Gyakran a szûkös hazai for-rásokért még egymással szembenis versenyeznek. A nagyobb K+Fintézményeink zöme – fõleg a fel-sõoktatásban – még mindig nemismerte fel az ilyen jellegû tevé-kenység hasznosságát (nem csakFP5 szempontból), igazán pro-fesszionális liaison iroda ebben aszektorban nem nagyon található.

A tudatosítás kapcsán lényegé-ben információs napok szervezé-sére koncentrált a magyar intéz-ményhálózat. Ám kiderült, hogy ezaz eszköz csak egy viszonylag ki-csi, hamar telítõdõ piacot tud meg-célozni. E piac érdemi bõvítése azeddigiekben nem sikerült. Különö-sen gyenge az FP5-ról való ismereta vállalkozások körében (függet-lenül azok méretétõl és tulajdonosiösszetételétõl).

Megkülönböztetett szerepet kapott a hazaiinformációs, lobbizási és tanácsadási „piacon”

a Brüsszelben 1999-ben felállított magyarkapcsolat-közvetítõ iroda, a HUNOR. Példa-értékû kezdeményezésként több, a K+Fszektorban érdekelt kormányzati és egyébnemzeti intézmény közösen üzemelteti ésfinanszírozza ezt a szervezetet.

Az érdekérvényesítés indító mozzanataa magyar érdek definiálása (lenne). A pro-gram indításakor megfogalmazódott, hogyhatékony, nem elfogult, alacsony bürokrá-ciával mûködtetett mechanizmusok kiépíté-sére van szükség, amely párosul egy erõskooperációs kultúra adaptálásával. A magyarcsatlakozásra történõ felkészülés legsúlyo-sabb feladataként jelent ez meg már 1998-ban. [OMFB, 1998] E tevékenység fõ alkotóelemei kialakultak az elmúlt években. Azegyes specifikus programok menedzselésétirányító ún. Programme Committee-kbekijelölték a magyar nemzeti képviselõket,dolgoznak a magyar NCP-k is. Aktív a brüsz-szeli magyar diplomáciai képviselet, amit jólegészít ki a HUNOR iroda tevékenysége.Nagyszámú magyar szakember vesz résztfolyamatosan a pályázatok brüsszeli elbírá-

13 Sikeren itt nem a magyar kormányzati támogatásfelhasználását, hanem érdemi FP5 konzultánsiképességek kifejlesztését és konkrét konzultánsiaktivitás végzését értjük.

3. ábra • Pályázási kapacitásoképítésének elemei

107

lásában, és növekedett az elmúlt években abrüsszeli EU K+F apparátusban dolgozó ma-gyar alkalmazottak száma is. Ezek az elemekazonban nem alkotnak egységes rendszert.A belsõ információ-áramlás szegényes, nemjöttek létre érdemi információ-feldolgozó és–terítõ struktúrák. A rendszer elemei precí-zen, transzparens módon nem definiáltak,az egyes elemek közti funkciók között jelen-tõs átfedések vannak, közöttük feleslegesversenyhelyzetek jönnek létre, összessé-gében a kelleténél jóval nagyobb mértékû adiszfunkcionalitás a mûködésben. A rendszeregészére alacsony szervezettség és a kelleté-nél jóval szerényebb hozzáadott értékjellemzõ.

A tanulási készségek fejlesztése azértfontos az FP5 kapcsán, mert a jelenlegihezhasonló mértékû befizetési kedvezményt azEU a jövõben valószínûleg nem fog bizto-sítani Magyarország számára. Ennélfogva hakellõen bölcsek vagyunk, akkor az EU-valfizettetjük meg a „tanulópénzt”. Ezen a térenelsõsorban a kutatók és kutatószervezetekszintjén elvégezhetõ feladatokat illetõenállunk jobban. Az elmúlt években jelentõsennövekedett az EU kutatási és technológiafejlesztési programjával kapcsolatos ismeretés tapasztalat a hazai K+F közösségben (ke-vésbé igaz ez a vállalati szektorra). Hiányzikugyanakkor a mai magyar rendszerbõl egyolyan monitorozási tevékenység, amelylehetõvé teszi, hogy az FP5 teljes futamidejealatt figyelemmel kísérhetõ legyen a magyarrészvétel. Ennek eredményeként általánosít-ható tapasztalatoknak kellene megjelenni,amelyeket természetesen vissza kellenecsatolni a pályázói körhöz, illetve ennek fi-gyelembe vételével kormányzati segítõ me-chanizmusokat lehetne bevezetni (pl. az álla-mi finanszírozás terén). Egy-két specifikusprogram NCP-je igyekszik megszervezni azilyen jellegû információgyûjtést és feldol-gozást, azonban magányos akcióként ezeka kísérletek kevés sikerrel kecsegtetnek.

Van a tanulási folyamatnak egymásik, kevésbé látványos, de hasz-nát tekintve legalább ennyire fon-tos oldala. A konkrét pályázat-írási,lobbizási és menedzselési ismere-teken túl el kell igazodni az EU,mint hatalmas organizáció mûkö-dési labirintusaiban, meg kell tanulnia belsõ játékszabályokat, a nyelve-zetet, a gondolkodásmódot. Hosz-szabb távon csak az az ország ké-pes a K+F keretprogramokbanrejlõ elõnyöket kiaknázni, amelyebben az erõtérben magabiztosanmozog. Különösen fontos ez a kisországok számára, amelyek inkábbaz alkalmazkodás, mint a befolyá-solás stratégiáját tekinthetik racio-nális célkitûzésnek és eszköznek.Az alkalmazkodás egyik fontos fel-tétele éppen a folyamatok megér-tése és bizonyos események bekö-vetkezésének elõrelátása. Ezen azúton Magyarország nagyon fontoslépéseket tett az elmúlt években,kihasználva amúgy is erõs pozí-cióját a társult országok körében,építve erõs diplomáciai kapcsolat-rendszerére és nem utolsó sorbanaz évtizedek alatt dinamikusan fej-lõdõ nemzetközi – egyéni, intéz-ményi és kormányzati szintû – tu-dományos kapcsolati tõkére.Ugyan nincsenek pontos kimuta-tásaink arról, hány magyar szak-ember vesz részt az EU különbözõdöntés-elõkészítési és döntésho-zatali fórumainak munkájában, deszemélyes beszélgetések és élmé-nyek alapján állíthatjuk, hogy aHogyan mûködik az EU K+F in-tézményrendszere c. „tantárgy”elsajátítása terén idõarányosan jólhaladunk. Nem csak néhány tucatszakemberrõl van szó, hanem



108

14 Comité de la Recherche Scientifique et Technique,az EU Tanács és a Bizottság tudományos és techno-lógiai tanácsadó testülete, amelynek munkájában mamár a tagjelölt országok is részt vesznek.15 A cikk 2001. augusztusában íródott.16 Ld. részletesebben a Magyar Tudomány 2001. 6.számában.17 European Research Area (Európai Kutatási Térség)

százakról, és az EU mûködésénekgyakorlatilag minden szintjérõl (aK+F területért felelõs fõbiztos ta-nácsadó testületétõl, a CREST14 -enát az egyes programok, de akáregyedi projektek értékeléséig). Ajövõ feladata ennek a körnek abõvítése, valamint a benne rejlõlehetõségek lényegesen aktívabbés hatékonyabb hasznosítása.

Új program – új idõszámítás?Még javában zajlik az FP5 pénzforrásainakfelhasználása, újabb pályázati felhívásokjelennek meg, de már megkezdõdött akövetkezõ keretprogram, az FP6 elõkészí-tése. A keretprogramra vonatkozó döntésekegy részét már ma a hátunk mögött tudhat-juk.15 [EU, 2001] Nagyjából kialakultak a prio-ritásként kezelt tematikai és innováció-politikai területek, sõt az ezekre jutó forrásoknagyságrendje is tisztázott. Az esetleges vál-tozások a 10 %-os tûréshatáron belül várha-tóak. A korábbi keretprogramokkal ellentét-ben a mostani „tervezési” folyamatba – elsõ-sorban a PC-ken keresztül, gyakran informá-lisan – a magyar szakemberek már bele tud-tak szólni, de ami még fontosabb, e csatornánkeresztül idõben rendelkeztek (rendelkez-nek) információval a jövõt és a folyamatokmozgási irányát, valamint a mozgatórugókatilletõen. Nem részletezve az FP6 politikaielemeit és tematikai prioritásait16 , a további-akban a témánk szempontjából leglénye-gesebbnek tûnõ keretprogram-menedzs-menttel foglalkozunk.

Az ERA17 alapkoncepciója fényébennem tekinthetõ véletlennek három teljesen

új eszköz tervezett bevezetése. A jelenleg16,27 milliárd EURO-ra tervezett teljes költ-ségvetés18 több mint 83 %-át az ún. networksof excellence,19 az integrated projects20 ésaz Article 169 „kódnévvel” jelölt21 mechaniz-musokon keresztül használják majd fel.

A jelzett finanszírozási eszközök, mo-dellek bevezetése alapjaiban változtatja mega jelenlegi helyzetet, egyes kutatóközössé-gek támogatáshoz való hozzáférési pozícióit.Az egyik lényeges új elem az, hogy az EU azeddigieknél jóval nagyobb szabadsági fokotkíván adni a megítélt pénzek további fel-használását illetõen a nyertes konzorciumok-nak. A mikro-projektekre irányuló döntésekjelentõs részét kiadja kezébõl, ezzel a keret-program menedzselésének meghatározottrészét áthárítja a makro-projektek nyerte-seire. Ezzel nem csak terheket, de egybenfelelõsséget is átad, egyben lemond bizo-nyos befolyásolási eszközökrõl is. Mindez atagországok politikai befolyását és az EUmechanizmusain belüli lobbizási lehetõségetis nagymértékben szûkíti. Ha egy kutatóvagy intézet bekerül az adott makro-projek-tet irányító, meghatározó, ún. core group-ba, akkor nyertesnek tekinthetõ. Ha nem,akkor kétséges, miként húzhat elõnyöket abrüsszeli programokból. Ráadásul pályázatisikertelenség esetén azzal sem nagyon vi-gasztalódhatnak a vesztesek, hogy majdmegpróbálják jövõre, mert ugyanazzal a té-mával vagy tématerülettel valószínûleg lé-nyegesen kevesebb kísérletre lesz lehetõséga keretprogram idõtartamán belül.

E mechanizmus minden bizonnyal felér-tékeli a résztvevõk kiválasztása során a szak-mai szempontokat, miközben leértékeli a

18 Az EURATOM K+F keretprogramjával együtt ezfelmegy 17,5 milliárd EURO-ra.19 Kiválósági hálózatok20 Integrált projektek21 Az EU szerzõdés 169. pontja lehetõvé teszi, hogyaz Unió hozzájáruljon pénzügyileg a tagországoknemzeti K+F programjaihoz. E pontnak még sohanem szereztek érvényt az EU eddigi történetében.

109

politikaiakat és a bürokratikusakat. A nem-zetközi ismertség, elismertség, valamilyenegyedi, ritka tudás vagy képesség birtoklása,a nemzetközi kutatási hálózatokban valómagabiztos mozgás, a fejlett európai kapcso-lati rendszer alapvetõ követelménye leszannak, hogy egy kis ország kutatóközösségeeredményes legyen az FP6-ban. Az olcsómunkaerõ szempontja, amely az FP5 soránmég erõsen és pozitívan hat(hat)ott a KKErészvevõk bevonása irányában, várhatóanveszít jelentõségébõl.

Milyen erõteret teremt mindez a magyarFP6 részvétel számára? A vázolt FP6 eszkö-zök elsõsorban azoknak a hazai kutatóhe-lyeknek elõnyösek, amelyek már ma is ré-szesei az európai hálózatoknak, és szakterü-letükön európai léptékkel mérve is hordoz-zák a kiválóság jegyeit. Tömören fogalmaz-va: a „jéghegy” csúcsáról van szó, miközbena befizetendõ magyar pénzügyi hozzájárulásmértéke minden bizonnyal azt tenné szüksé-gessé, hogy minél lejjebb hatoljunk ennek a„jéghegynek” a lejtõjén, minél mélyebbenelhelyezkedõ innovációs rétegeket kapcsol-junk be a folyamatba. Világosan kell azonbanlátnunk, hogy a „második vonal” pályázásiesélyei ebben az erõtérben, a maihoz ké-pest mindenképpen jelentõsen romlani fog-nak. Ebbõl a szempontból felerõsödik azok-nak a közvetítõ mechanizmusoknak a jelen-tõsége, amelyek az európai hálózatok irányá-ba fel tudják mutatni az ott nem ismert, delétezõ magyar kiválóságokat.

A statisztikai adatokat is figyelembe véveelsõsorban az akadémiai kutatóintézeti háló-zat és néhány felsõoktatási kutatási iskolaszerepét kell e tekintetben hangsúlyozni.Különlegesen fontos a Magyarországon márma is kutatási tevékenységet folytató multi-nacionális vállalati kör – amely eleve európai,sõt globális kutatási hálót képez – közvetítõfunkciójának kiaknázása. Felértékelõdikazoknak a szervezeteknek a jelentõsége is,amelyek eleve ilyen közvetítõi funkciók ellá-

tására szakosodtak (elsõsorban az EU FP5liaison irodákra gondolunk).

KövetkeztetésekAz Európa Tanács 1996. január 23-án hozott1075. számú határozata, amely a kelet- ésközép-európai országokkal való kutatási éstechnológiai együttmûködés kérdéseivelfoglalkozott, így fogalmaz: „a KKE országoknemzetközi versenyképessége azon az in-novációs kapacitásukon múlik, amely rész-ben saját K+F erõfeszítéseikre, részben a kí-vülrõl érkezõ know-how és technológiák si-keres adaptációjára támaszkodik”. A gazda-ság különbözõ szektorai és az ún. tudás-infra-struktúra22 közti kapcsolódások tudatos fej-lesztése ennek egyik elemi követelménye.

Az EU K+F keretprogramjaiban való rész-vétellel kapcsolatosan felvetõdõ kérdés: ezcélként vagy eszközként funkcionál-e a maiMagyarországon? Egy olyan ország esetében,amely a tudást tartós növekedésének meg-határozó elemeként kezeli, a válasz nemlehet kétséges: az EU K+F keretprogram újerõforrások elérésének és bekapcsolásánakeszközeként kezelendõ. Az új ismeret meg-szerzése, a kapcsolati kör jelentõs bõvítése,új piacok elérése azonban legalább olyanjelentõséggel bír, mint addicionális pénzügyiforrások elnyerése. A nemzeti innovációsrendszer közvetíti ezen erõforrások verseny-képességi tényezõvé válásának folyamatát.Vagyis alapjaiban ne kérjük számon sem akutatóközösségen, sem a kormányon, semaz EU pályázást elõmozdító infrastruktúrán(NCP, liaison irodák, HUNOR iroda stb.) azFP5 részvételünkkel kapcsolatos, jelen ta-nulmányban jellemzett helyzetet. Ezek a sta-tisztikák tulajdonképpen alátámasztják a márkorábban, más indikátorok által is jelzett álla-potot: az 1990 elõtt sem túlságosan fejlettnemzeti innovációs rendszer az átmenet idõ-

22 Ide sorolhatók a „fõhivatású” tudás-intézmények(alkalmazott és alapkutatással foglalkozó kutatóinté-zetek, felsõoktatási intézmények, közgyûjtemények).



110

szakában darabjaira hullott, és ennek újjászer-vezõdése éppen hogy megkezdõdött. AzFP5-ben való részvételünk ma még elsõsor-ban a tudás-infrastruktúra intézményeinektúlélését segíti, kevésbé jelenik meg erõfor-rásként versenyképességünk javulásában.Ennek oka elsõsorban az, hogy hiányoznakvagy nagyon gyengék az ezek közvetítésétvégzõ struktúrák, fejletlen a nemzeti innová-ciós rendszer.

Az FP6-ra történõ felkészülés kérdéskö-rével kapcsolatban éppen ezért szükségesmég megjegyezni, hogy elsõsorban nememiatt kell bizonyos intézkedéseket meg-tenni, és fõleg nem ennek érdekében. Ha aprogram-részvételünket potenciális erõfor-rásként kezeljük, akkor abból kell kiindul-nunk, hogy miként lehetséges maximalizálnie lehetõség kiaknázását. Nem azért kell pl.erõteljesebben beruházni a kutatási infra-struktúrába Magyarországon, hogy kelen-dõbbek legyünk európai partnereink számá-ra, hanem azért, mert e nélkül elsorvad az atudásbázis, amire oly büszkék tudunk lenni.Nem azért kell ösztönözni a vállalati bekap-csolódást az EU akciókba, mert ott ezt prefe-rálják, hanem azért, mert nem lehetségestudás-alapú gazdaságot teremteni innovatívcégek és erõs üzleti-kutatási kapcsolat nél-kül. Nem azért kell átgondolnunk a hazaikutatás-finanszírozás teljes rendszerét, mert

IRODALOM:EU (2001), A new Framework Programme for Eu-

ropean Research, 2001, EUR 19460EU Commission, The International Dimension of the

European Research Area, June 25, 2001, Bruxelles,COM(2001)346

EU Commission (2001a), A Mobility Strategy for theEuropean Research Area, June 20, 2001, Bruxelles,COM(2001)331

EU Commission (2001b), The Framework Pro-gramme and the European Research Area: applica-tion of Article 169 and the networking of nationalprogrammes, June 30, 2001, Bruxelles, COM(2001)282

EU Enlargement Unit, European Union Enlargement– A Historic Opportunity, Bruxelles

ez nehezen hozható szinkronba az EU ke-retprogram-finanszírozásával, hanem azért,mert az inkább tükrözi a rendszerváltást köz-vetlenül megelõzõ idõszak, majd az intenzívtársadalmi és gazdasági átmenet jegyeit, mintegy tartós növekedési pályára álló, a tudás-intenzitást fejlõdése középpontjába állítaniakaró, modernizálódó ország szükségleteit.Nem azért kell megerõsítenünk a hazai tõke-piac innovációra fogékony szegmensét, mertez vastagon van szedve EU dokumentumok-ban, hanem azért, mert enélkül elképzelhe-tetlen egy piacgazdaságban az innovatívötletek, projekt-kezdeményezések haté-kony finanszírozása. Nem azért kell alkalmaz-nunk olyan korszerû innováció-, valaminttudomány- és technológiapolitikai eszközö-ket, mert várhatóan az FP6 keretében az EUezeket támogatni fogja, hanem azért, mertezek nélkül nem lehet hatékonyan szak-politikai döntéseket hozni. A sort hosszasanlehetne még folytatni, itt pusztán azt kíván-tuk érzékeltetni, hogy tehetünk egy sor segí-tõ intézkedést, amelyek az FP pályázati te-vékenységet ösztönzik, fejlesztik (ezekrõlaz elõzõekben bõven volt szó), de ezek avégeredményt 10 %-nál nagyobb mértékbennem befolyásolják, ha magát a nemzeti inno-vációs rendszer erõsödésének folyamatát tu-datosan nem emeljük a társadalom-fejlesz-tési koncepció és napi gyakorlat centrumába.

EU Independent Expert Panel (2000), Five-YearAssessment of the European Union Research andTechnological Development Programmes, 1995-1999, Report of the Independent Expert Panel,Bruxelles

EU RTD DG (2000a), 5th Framework Programme –projects with Hungarian participants funded fromthe budget 1999/2000, Bruxelles

EU RTD DG (2000b), Az 5. Keretprogramban az EU-hoz társult országok részvételének adatai (a 2000.március 31-ig megkötött szerzõdések alapján),Bruxelles

EU RTD DG (2001a), Participation of the CandidateStates in the 5th FWP (data from January 18, 2001),Bruxelles

111

EU RTD DG (2001b), SME Specific Measures, Ex-ploratory Awards & CRAFT, April 1999-January2001, Bruxelles

EU RTD DG (2001c), External Monitoring Reports onthe Specific Programme for Research and Techno-logical Development in the field of Confirming theInternational Role of Community Research, Promo-tion of Innovation and Encouragement of Partici-pation of SMEs, Improving the Human researchPotential and the Socio-Economic Knowledge Base,Quality of QoL and Management of Living Resources,User-Friend Information Society, Competitive andSustainable Growth, Environment and SustainableDevelopment, Non-Nuclear Energy, Nuclear EnergyFusion, Nuclear Energy Fission, May 2001, Bruxelles

Kleinheincz Ferenc (2000), Elsõ eredmények a kis-és középvállalkozások részvételérõl az EU 5. Kutatá-si, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keret-programjában, Ipari Szemle, XX. évf. (2000) 6.szám

Mezei István (2001), Éves szakmai beszámolójelentés, 2001. június, Brüsszel Magyar KöztársaságEU-hoz akkreditált nagykövetsége

Monitoring Panel (2000) - The 1999 FrameworkProgramme, Final Report, 20 March 2000, Bruxelles

Nyiri Lajos (1999), Jelentés az IST programban aKKE társult országok aktívabb részvételéneklehetõségeit vizsgáló EU Think Tank ülésérõl, 1999.Szeptember, Budapest

OM (2001), NCP Power Point prezentációk az egyesspecifikus programokban elért magyar pályázatieredményekrõl (2001. szeptember 10.)

OMFB (1998), Az EU 5. KTF Keretprogramjábantörténõ magyar részvétel felkészülési stratégiája -elõterjesztés, 1998. Május, Budapest

Research Europe (2001), Accession Countries to GetSpecial Attention, 28 June, 2001

Szendrák Erika (2000), The Participation by Organi-sations from the Accession States in Activities underthe RTD Programmes relating to “preserving theecosystem” in the Fourth and Fifth Framework Pro-grammes (1994-2002), July 2000, Bruxelles

Tolnai Márton–Csöndes Mária–Sperlágh Sándor(1997), Magyarország EU-csatlakozása és a kutatás-fejlesztés, Budapest 1997

Tudománypolitikai Kollégium (1995), Kormányzatifeladatok a magyar kutatás-fejlesztés európaiintegrációjának elõsegítésével összefüggésben -elõterjesztés, 1995. Február, Budapest


Decemberi számunkban jelent meg Har-gittai István „Mert sokan vannak a meghí-vottak, de kevesen a választottak” (Ki leszés ki nem lesz Nobel díjas?) címû írása. Cik-kében Hargittai professzor eredetileg a kö-vetkezõt írta:

„ … Avery és két munkatársa 1944-benírta le elõször, kísérleteik nyomán, hogy aDNS az öröklõdés hordozója. … A mai koremberének nem kell külön bizonygatniennek a felfedezésnek a súlyát és hatását.Avery 1955-ben halt meg, tehát még a kettõscsavar felfedezését is megérte, de Nobeldíjat nem kapott.”

A lapban azonban ez utóbbi mondatotígy jelentettük meg: „Avery 1955-ben haltmeg, tehát még a DNS felfedezését is meg-érte, de Nobel-díjat nem kapott.”

A tévedésért a szerkesztõség a Szerzõés az Olvasó szíves elnézését kéri.

*

Sajnos hiba maradt októberi számunk tarta-lomjegyzékében is. Az Energiagondok avilágban és nálunk címû könyvismertetôszerzôje Berényi Dénes. Vajda György Ener-giapolitika címû kötetérôl Kerényi A. Ödönírt ismertetést

Helyreigazítás


112

Folytatjuk az Akadémia új levelezô tagjainak szeptemberiszámunkban elkezdett bemutatását, illetve a szerkesztôségkövetkezô három kérdésére adott válaszok közlését:

• Milyen körülmények játszottak szerepetpályaválasztásukban, és befolyásolták késõbbi életútjukat?

• Vannak-e kapcsolódásaik messzebb állótudományterületekkel?

• Milyen terveik vannak további tudományosmunkásságuk tekintetében?

E számunkban Galavics Géza, Joó Ferenc, Kádár Béla, KertészJános, Tulassay Tivadar és Vécsei László válaszait közöljük.

Az MTA új levelezõ tagjai

113

Galavics Géza

1940-ben született, Gyõrben. Jelenleg azMTA Mûvészettörténeti Kutatóintézeténektudományos tanácsadója.

• Pályaválasztásomban egy 1956 után beve-zetett iskolareform kapott fontos szerepet:1957-tõl a gimnáziumokban – néhány évre– bevezették a mûvészettörténet oktatását,s fõ tantárgyként egy teljes éven át tanították.Néhány óra után tudtam, hogy ezt szeretnémcsinálni. Bár a Sopron környéki faluban, aholfelnõttem, nem volt ismeretes, hogy létezikilyen tudomány, a mûvészettörténeti gondol-kodás találkozott történeti érdeklõdésem-mel. Már soproni gimnazista koromban bejár-tam a Sopron megyei levéltárba, hogy töb-bet tudjak meg falum múltjáról, mint ami akitûnõ monográfiában (Mohl Adolf: Lövõ tör-ténete, 1930) olvasható volt, s önálló levéltárikutatással pályáztam az országos középisko-lai tanulmányi versenyen. Az ELTE-n is mû-vészettörténet-történelem szakot végeztem(1958–1963), s a két tudományág össze-kapcsolása számomra máig meghatározó.

A soproni és a nyugat-dunántúli környe-zet markáns barokk öröksége hozhatta, hogya 17–18. századi mûvészet specialistája let-tem. Pályám kezdetén közel egy évtizedetdolgoztam a Magyar Nemzeti Múzeum Tör-ténelmi Képcsarnokában, s onnan kerültemaz MTA Mûvészettörténeti Kutatóintézetébe.

A múzeum a mûalkotásokkal való oly fontosintenzív és személyes kapcsolat tapasztalatátadta, a kutatóintézet pedig a teoretikus kér-dések felvetésének és a mûvészeti jelensé-gek átfogó értékelésének igényét erõsítette.

• Mivel a mûalkotásokat nem csupán esztéti-kai értékként, hanem egyúttal történeti do-kumentumként és egy korszak teljes kultú-rájának részeként igyekeztem szemlélni, akultúra más területeit vizsgáló tudomány-ágak képviselõivel korán kialakultak kap-csolataim. Részt vettem az irodalomtörténé-szek, etnográfusok, történészek és zenetör-ténészek vitáin, elõadtam az általuk szerve-zett tudományos ülésszakokon, publikáltamfolyóirataikban. Tanulmányokat írtam jelesképviselõik (Klaniczay Tibor, Várkonyi Ág-nes, Hofer Tamás) tiszteletére kiadott köte-tekbe, forráskiadványokat adtunk ki közö-sen, közremûködtem történeti kiállításokelkészítésében (Kaiser und König, Bécs,Oszták Nemzeti Könyvtár; A magyar zeneévszázadai, Budapesti Történeti Múzeum,2001). Úgy érzem, a mûvészettörténettõleltérõ szempontrendszerük megismerésegazdagította látókörömet. Távolabbi terüle-tek kutatói közül szívesen dolgoztam itthonés külföldön osztrák, cseh, német, szlovák,horvát kollégákkal a barokk Közép-Európá-ban, valamint a térség kertmûvészete témák-ban, továbbá olasz és belga kollégákkal azItáliai, illetve flamand mûvészek Közép-Eu-rópában témakörökben.

• A Mûvészettörténeti Intézetben a legújabbkutatások alapján készül a nagyközönségszámára a magyarországi mûvészettörténetezer esztendejének kétkötetes összefoglalá-sa. Ebben a barokk mûvészet történetét mu-tatom be; a mû elsõ kötete (a román kortól abarokkig) 2001-ben jelenik meg. Néhányéve új, a magyar mûvészettörténet által alig-alig mûvelt kutatási témával, a kertmûvészettörténetével foglalkozom. Megszerveztem

Az MTA új levelezô tagjai


114

Joó Ferenc

1949-ben született, Tótkomlóson. A Debre-ceni Egyetem Fizikai Kémia Tanszékénektanszékvezetõ egyetemi tanára.

• A középiskolát közvetlenül megelõzõ idõ-ben inkább a nyelvek, a történelem, az iroda-lom, a földrajz iránt vonzódtam, két évettanultam magánúton is angolul. A szegediRadnóti Gimnáziumba szerettem volna járni,az akkoriban induló, francia nyelvû tagozatra.Minthogy azonban körzethatáron kívülikéntoda nem kerülhettem be, úgy döntöttem,hogy a Debreceni Vegyipari Technikumbafelvételizek – valami jól hasznosítható kö-zépiskolai oklevelet akartam szerezni. Való-jában a kémiáról is csak Debrecenben tud-tam meg, mi is az. Ezt követõen azonbanmár nem volt visszaút, mert nemcsak megis-mertem, de meg is szerettem. Szerencsérea humán területek iránti vonzalmam is meg-maradt.

az elsõ átfogó közép-európai kerttörténetikonferenciát a térség kutatói, tájépítész, mû-vészettörténész, mûemlékes, dendrológus,növénybiológus, klasszika-filológus szakem-berei részvételével, s a konferencia anyagátszerkesztésemben jelentettük meg. (Törté-neti kertek. Kertmûvészet és mûemlékvéde-lem, Bp., 2000.) Összefoglalást írtam Magyar-országi angolkertek címmel (Bp., 1999), s

jelenleg ennek német nyelvû, átdolgozottés bõvített kiadását készítem elõ. OTKA-támogatással, s fiatal tájépítészek bevonásá-val, a kerttörténet képes és írott forrásainakösszegyûjtésével és archiválásával, valaminta jelenkori állapotok fölmérésével folytatoma magyarországi történeti kertek kutatását.Tanítok az ELTE és a Katolikus EgyetemMûvészettörténet Tanszékén is.

Furcsa módon a technikum erõsen szak-mai irányultságú közegében is a nyelvtudás-nak köszönhettem egy újabb sorsfordítótalálkozást. Tanárunk, dr. Halmai Lászlónéennek kapcsán figyelt fel rám, s késõbb aztis elintézte, hogy már másodéves középisko-lás koromban bejárhattam a KLTE BognárRezsõ akadémikus által vezetett Szerves Ké-miai Intézetébe, ahol megengedték, hogybekapcsolódjam a mákalkaloidok kutatásá-ba. (Akkoriban tudományos diákköri munkátis csak azok az egyetemi hallgatók végezhet-tek ott, akik már sikeresen letették a szerveskémiai szigorlatot.) Ez döntõ jelentõségûvévált az életemben, valósággal beleszerelme-sedtem a tudományos kutatásba. Így termé-szetesen Debrecenben folytattam egyetemitanulmányaimat, és folytattam munkálkodá-somat a Bognár-intézetben is.

1968-ban a KLTE Fizikai Kémiai Tanszé-kének vezetõjévé nevezték ki Beck Mihályt,aki nem sokkal késõbb az MTA tagja is lett.Egyénisége, elõadásai nagy hatást tettekrám, s amikor hívott a tanszékre, nagyon ne-héz volt eldöntenem, mit is tegyek. Végül avele való munkát választottam. Õ ajánlottaelsõ kutatási területül a vízoldható foszfin-komplexek katalitikus tulajdonságainakvizsgálatát – s ez, kitérõkkel és nagy átalaku-lások után ma is meghatározó területe kuta-tásainknak.

Nemzetközi látókörömet jelentõsen szé-lesítette, és jó néhány személyes kapcsolatotis hozott az a két év, amelyet 1983–85-benOttawában töltöttem, Howard Alper pro-

115

fesszor laboratóriumában. 1995-ben sikerespályázatom révén létrejött az MTA-KLTE(ma DE) Homogén Katalízis Tanszéki Kuta-tócsoport, ami rendkívüli módon segíti kuta-tásainkat.

Talán ezek a legfontosabb hatások pá-lyám alakulásában, bár mint látható, egykisebb jelentõségûnek tûnõ adminisztratívakadály is döntõen meghatározhatja az élet-pálya formálódását.

• Nagyon szerencsés találkozásnak tartom,hogy a szakmai érdeklõdés összehozott VíghLászlóval, aki ma az MTA SZBK BiokémiaiIntézetének igazgatója, s akivel a biológiaimembránok módosításait vizsgáljuk immárhúsz éve. Ez pályám alakulásának is megha-tározó eleme. A membránokban találhatótelítetlen zsírsavak az általunk kidolgozottvízoldható katalizátorokkal hidrogénezhe-tõk, ami sok érdekes változás, ill. válasz elin-dítója az élõ sejtekben. Ezekért a kutatá-sokért megosztott Széchenyi-díjat kaptunk.Nagyon sokat várok azoktól a közös vizsgála-toktól, amelyeket egy nyertes NKFP pályá-zat keretében tervezünk, az eddigieknélmég finomabban hangolt katalizátorokkal,még specifikusabb beavatkozások elvégzé-sére a sejtmembránok egyes jól meghatá-rozott körzeteiben. Szûkebb tématerületem,

a homogén katalízis is kínálja az interdisz-ciplináris alkalmazást, s erre idõnként sort iskerítünk, akár a szerves szintézisekben, akára zöld kémiában.

• Már jelenleg is foglalkozunk a szén-dioxidkatalitikus aktiválásával – szeretnénk ezt agyakorlatilag korlátlan szénforrást a kémiaiszintézisek egyik alapanyagává tenni. Rész-ben ezzel összefüggésben keressük a kata-lízis azon lehetõségeit, amelyek révén meg-újuló nyersanyagbázison, vagy az eddiginélkörnyezetkímélõbb módon lehet a folyama-tokat vezetni.

A vizes-szerves kétfázisú reakcióele-gyekben lejátszódó reakciók vizsgálata mel-lett mi is megkezdtük az ún. ionos folyadékokalkalmazását az oldatfázisú katalízisben. Ezekaz elterjedõben lévõ új oldószerek rendkívülígéretesek, mert lehetõség van az oldószersajátságainak a vizsgált reakció igényeihezillesztésére.

Mint említettem, igényes feladatok eléállít azon új módszerek kidolgozása, melyek-kel a biológiai membránok térben behatárolt,szelektív katalitikus módosításait végezhet-jük. Valamennyi kutatásunk fontos része akatalizátorok mûködési mechanizmusánakmegértése és ezen keresztül a katalitikussajátságok célirányos befolyásolása.

Kádár Béla

1934-ben született, Pécsett. 1990–1994 kö-zött az Antall- (Boross-) kormány külgazda-sági minisztere. Jelenleg MagyarországOECD nagykövete.

• Mélyre is, messze is kell tekinteni, ha apályaválasztás, életút-alakulás körülményeitvizsgáljuk. Pécsi születésû lévén olyan törté-nelmi, kulturális környezetben nõttem fel,amely az országnak talán legsokszínûbb, azeurópai integráció együttélési formáit legin-kább elõrejelzõ térsége volt. Az Ormánság-



116

ban s másutt túlélõ régi magyar etnikumegyütt élt a késõbb betelepült törökökkel,rácokkal, horvátokkal, németekkel, zsidó-sággal. Sokszínû, különféle értékeket, maga-tartási formákat, gazdálkodási módszerekethordozó kultúra, s eltérõ fejlettségi szintûfalvak alakultak ki. Érdeklõdõgyermek szá-mára a terep adott volt társadalmi, gazdaság-fejlõdési kérdések feltevésére. A másodikvilágháború végét követõ évek élményei,nélkülözései nem tették kétségessé a gaz-daság jelentõségét települések s egyéni éle-tek alakulásában. Széchenyi kultusza mindigerõteljes volt Pécsett, az õ nevét viseli a fõtér.Mûveivel tizenhat éves koromban kerültemkapcsolatba, s hatásukra eldöntöttem, hogycsaládi ellenzés és ellenkésztetés ellenéreközgazdász leszek. A „déli végek” szellemiörökségéhez tartozott az is, hogy az országszolgálata egykor nemes dolognak számított.A század derekára megváltozott viszonyokközött a nemzet gazdaságának szolgálatalátszott számomra a szolgálat legelfogadha-tóbb területének. Az egyetem elvégzése,majd néhány évi jegybanki és külkereske-delmi tevékenység után Bognár József aka-démikus állított tudományos pályára. Elsõbeszélgetéseinket követõen, 1960 óta vet-tem részt, elõször külsõsként, majd az MTAAfro-Ázsiai – a késõbbi Világgazdasági – Ku-tatóintézetének keretében az általa irányítottkülönféle kutatásokban. A fejlõdõ országok,s általában a fejlõdés gazdaságtanának, majda kelet-nyugati kapcsolatok enyhülésének

és a felerõsödõ világgazdasági és regionálisegyüttmûködési–együttélési formák kutatá-sa sajátos visszatérés volt ifjúkorom baranyaivizsgálódásaihoz. A világgazdasági kutatásieredmények jó alapot jelentettek a nyolcva-nas évektõl kezdõdõen a magyar gazdaságcélszerû felzárkózási, integrálódási stratégiá-jának kutatásához, formálásához.

• A közgazdaság-tudomány összetett, ahumán- és természettudományok elemeitfelhasználó tudomány. Közgazdasági tanul-mányaimmal párhuzamosan látogattam azELTE spanyol szakát is, ahol késõbb kilencéven át oktattam s mûveltem a hispaniszti-kát, más területen folytatott „kalandozás-ként”. A latin-amerikai országok össze-hasonlító fejlõdéstörténeti elemzésévelfoglalkozó munkám idegen nyelven is meg-jelent. Mûkedvelõ gazdaságtörténészkéntmindig is igyekeztem közgazdasági kuta-tásaimat, megállapításaimat gazdaságtörté-neti érvekkel is alátámasztani. Az irányításés vezetéselmélet, valamint gyakorlati nem-zetgazdasági hasznosíthatósága jelent szá-momra kiegészítõ vizsgálati terepet.

• További tudományos munkásságom sorána kelet-középeurópai átalakulás általánosít-ható elméleti vonatkozásait, fõ gyakorlatitapasztalatait, valamint a kis országoknak aglobális és regionális integrálódás körül-ményei közötti nemzetstratégiai feladataitkívánom rendszerezni.

117

Kertész János

1950-ben született, Budapesten. A Buda-pesti Mûszaki Egyetem Fizikai IntézeténekElméleti Fizika Tanszékén tanszékvezetõegyetemi tanár, intézeti igazgató.

• Pályaválasztásomat a család és az iskolabefolyásolta. „Humán” értelmiségi családbannõttem fel, ahol azonban nagy becsben tar-tották a természettudományokat, a matema-tikát. A középiskolában magam is inkábbhumán érdeklõdésûnek számítottam. Ami-kor dönteni kellett, hol tanuljak tovább, azegyik fõ szempont az volt, hogy viszonylagideológiamentes területre kerüljek. Nagyonszerettem a kémiát – ez az Eötvös Gimnázi-umban tanító Bánhegyi tanár úrnak volt kö-szönhetõ. El is kezdtem az ELTE vegyészszakát, de rengeteget kellett magolni, és amiértekre mindig az volt a válasz, hogy majdkésõbb… Amikor bátyámnak (akkor voltötödéves fizikushallgató) panaszkodtam,megkérdezte, miért nem megyek át a fizikusszakra. Ez adta meg a végsõ lökést: így lettemfizikus.

Az egyetemen kevés dolog hagyott mélynyomot bennem. Jánossy professzor intel-lektusa átsütött elõadásain. Marx professzorsziporkázó elõadásai élményt jelentettek;mindig úgy éreztem, hogy mindent értek –késõbb kiderült, hogy szó sincs róla. Statiszti-

kus fizikát fõleg Geszti Tamástól tanultam,aki akkor a MÜFI-ben dolgozott; nála készí-tettem diplomamunkámat és a kisdoktori-mat.

A MÜFI-ben kicsit állóvíz-hangulat volt,de hagyták az embert dolgozni – az utóbbiérthálás vagyok. Néha volt egy-egy kampány(fémüvegek, acélgyártás stb.), azután elülta vihar, és mindenki folytatta korábbi, nemfeltétlenül intenzív tevékenységét. Szeren-csére Vicsek Tamással egymásra találtunkés nagyobb sebességre kapcsoltunk.

Elsõ külföldi tanulmányutam (1980,DAAD-ösztöndíj a kölni egyetemen) meg-határozó volt. Új környezet, más kultúra, mástempó, pezsgõ tudományos légkör. Renge-teget tanultam, életre szóló barátságokat kö-töttem.

Fontos elhatározás volt, hogy 1992-bennem a kölni egyetem felajánlott professzoriállását fogadtam el, hanem a MûegyetemFizikai Intézetében az újonnan kinevezettigazgató, Zawadowski Alfréd helyettese let-tem. Ebben a rendszerváltás körüli hangulatis szerepet játszott. Nagy kihívás volt, nembántam meg a választásomat. Ma már látszik,hogy akkor néhány évig különleges konstel-láció volt, sok mindent el lehetett érni, amirema nem lenne lehetõség. Az intézet igazga-tói állásának elvállalása szinte következett akorábbi munkából, és remélem, hogy sikerüla megkezdett úton továbbhaladni.

• Aki a statisztikus fizika fejlõdését az elmúlt10–15 évben követte, arra a meggyõzõdés-re juthat, hogy „messzebb álló tudomány-területek” nem is léteznek. A nagyszámúkölcsönható részecskék rendszerére kidol-gozott, igen hatékony módszerek gyümöl-csözõen alkalmazhatónak bizonyultak olyan,a fizikától távol állónak tûnõ területeken, mintpl. közlekedési problémák, a világháló fel-építése vagy gazdasági-pénzügyi folyama-tok elemzése és modellezése („gazdaság-fizika”). A statisztikus fizikának ezt az expan-



118

Tulassay Tivadar

1949-ben született, Galántán. A Semmel-weiss Egyetem I. sz. Gyermekklinikájánaktanszékvezetõ egyetemi tanára.

• Gyermekkoromban elsõsorban az iroda-lom, a történelem és a zene érdekelt. Sokáigrégész szerettem volna lenni, izgalommaljártam a visegrádi, esztergomi, tatai vár ása-tásait. Nyári vakáció alatt latintanárommalAquincumban vettem részt régészeti ásatá-son. A természettudományok és az orvosláscsak késõbb kezdett érdekelni. Döntõ, egy-szeri impulzust azonban alig tudok megne-vezni: az elhatározás csak lassan érlelõdött.Ha régmúlt emlékek közt kutatok, akkornéhány meghatározó momentum mégiseszembe ötlik: mindenekelõtt a bátyám

példája. Õ közel öt évvel idõsebb, s medikuséveinek revelációja, élményei komolyanhatottak rám is. Apai nagybátyám feleségérõlõrzök még halvány emlékeket. Csoma Esz-ter, a Bókay-klinika tanársegédje, koránaknagyhírû gyakorló gyermekorvosa volt,rendelõjének „orvosi” szaga, a csillogó, krómmûszerek ma is elevenen élnek bennem. Stermészetesen hatott az irodalmi élményekpéldája: Németh László, Illés Endre és má-sok. Illés Szigorlat címû novelláskötete a kétháború közötti nagy orvosnemzedék néhányalakját is emberközelbe hozta.

Az egyetemen nagyformátumú oktatókalakították természettudományos érdeklõ-désemet. Legtöbb emléket Szentágothai Já-nosról és Horányi Béláról õrzök, meghatá-rozó befolyással azonban Kovách Arisztid voltrám. Tudományos diákkörösként kerültemintézetébe, ahol nyiladozó érdeklõdésemeta természet csodái iránt gondos kezek pallé-rozták: megtanítottak kérdéseket feltenni,azokhoz megfelelõ módszereket alkalmaz-ni, az eredményeket kritikusan értelmezniés elhelyezni a már ismertek között; s mind-ezt megfelelõ formába önteni, a kudarcokonnem elcsüggedni, a sikereknek örülni.Kovách Arisztid ajánlásával mentem Kerpel-Fronius Ödönhöz, aki további pályám éséletem meghatározója lett. A sors nagy aján-dékának tekintem, hogy figyelemre mélta-tott, egyengette pályámat, kijavította elsõdolgozataimat, s jó tanácsaival mindig segí-

zióját nagyon fontosnak tartom, és szeretnékbenne továbbra is részt venni.

• Szeretném megérteni a szemcsés rendsze-rek viselkedésének néhány rejtélyes voná-sát, pl. a nyírás során jelentkezõ instabilitá-sokat vagy az erõhálózatok természetét.Ehhez nemcsak analitikus és szimulációsmunkára van szükség, hanem olyan algorit-musok kidolgozására és fejlesztésére, ame-lyek hatékonyságát fizikai ötletek segítik. A

sejtautomatás modellezés alkalmazása aközlekedési hálózatok leírásában további,esetleg alkalmazásokhoz is vezetõ lehetõsé-geket rejt. Remélem, hogy hozzá tudok járul-ni a rendkívül gyorsan fejlõdõ új területhez,a gazdaságfizikához is. Tehát általában astatisztikus fizika alkalmazásával kívánokfoglalkozni, mégpedig erõsen számítógépesszimulációkra támaszkodva, miközben re-mélem, hogy az eredmények magát a sta-tisztikus fizikát is elõre viszik.

119

tette döntéseimet pályám fordulópontjain.Reneszánsz ember volt és nagy humanista,szerette és élvezte az életet, értette és taní-totta a mûvészeteket is: aki találkozott vele,nem vonhatta ki magát lenyûgözõ hatásaalól. Neki köszönhetem gyermekgyógyá-szati szemléletemet, s a vonzódást a folya-dék- és elektrolit-háztartás szabályozásánakrejtelmei felé. Késõbb Kiszel János mellettismerkedtem a ma menedzserszemléletû-nek mondott vezetési gyakorlattal, majd Mil-tényi Miklós kínált nagy lehetõséget a gyer-meknephrológia mûvelésére. Igaz tisztessé-get, a tudás tiszteletét és a valódi értékekelismerését sugározták mindketten. Vándor-éveim mestere Karl Scharer heidelbergi pro-fesszor volt. Õk a tanítóim, akik részben pá-lyaválasztásomat, részben pedig meghatá-rozó hatású egyéniségükkel életutam és tu-dományos pályám alakulását befolyásolták.

• A medicina mûvelõi mindig szoros kapcso-latban voltak más mûvészetekkel is. Korábbielkötelezettségem az irodalom, a képzõ-mûvészet és elsõsorban a zene iránt válto-zatlan, s szûkebb természettudományos te-

vékenységem mûvelése sem lenne lehet-séges az elõbbiek szeretete nélkül. Bár aktí-van egyiket sem mûvelem már, mindennapiéletem szerves része a könyv, a képek és azene.

• E kérdésrõl nehéz konkrétan és ugyanak-kor mások számára is érthetõen írni. A tudo-mányos érdeklõdés és kutatás olyan „kábító-szer”, amelyet ha valaki megízlelt, soha nemtudja abbahagyni. A természet faggatása ré-sze a Homo ludens életörömének is. Magamsem akarok róla lemondani soha. Kutatásaimmost elsõsorban azokra a kóros szabályo-zásokra irányulnak, amelyek révén lehetõvéválhat az érrendszeri betegségek korai felis-merése. Ebben az összetett folyamatban sze-repet játszanak egyebek között a genetikaipolimorfizmusok, a sejtmembrán transzport-folyamatai, a nemi különbségek, a környezetés elsõsorban a diéta hatásai. Terveim meg-valósításában olyan csapat segít, amelyik csu-pa tehetséges fiatalemberbõl áll. Szeretnémátadni nekik mindazt, amit mestereimtõl énmagam is kaptam: erkölcsi tartást, tisztessé-get és a természet iránti alázatot.

Vécsei László

1954-ben született, Kiskunfélegyházán. ASzegedi Tudományegyetem NeurológiaiKlinikájának tanszékvezetõ egyetemi tanára.

• A középiskolában természettudományostagozatra jelentkeztem, vegyészetet tanul-tam Veszprémben. Nagy szerencsémnektartom, hogy a Pulai házaspárnak lehettemtanítványa. Legkedvesebb tárgyaim a szer-ves kémia és a fizikai kémia voltak. Nagyélmény volt számomra, mikor egyik iskola-társammal engedélyt kaptunk, hogy kísérle-teket végezhessünk a kémiai szertárban.Késõbb a biokémia és embertan kezdettérdekelni, s így a középfokú vegyész kép-zettség megszerzése után a Szegedi Orvos-tudományi Egyetemen tanultam tovább. Azegyetemen komoly hasznát vettem korábbivegyész tanulmányaimnak, mind az elméle-ti, mind a klinikai tárgyaknál. Az elsõ évbendiákkörösként dolgoztam a Petri professzorúr által vezetett Mûtéttani Intézetben, immu-



120

nológiai vizsgálatokat végeztünk. Késõbbnagyon megtetszett a kórélettan, s elõbb hall-gatóként, majd friss diplomásként is a Teleg-dy professzor úr által irányított KórélettaniIntézetben dolgoztam. A központi idegrend-szerrel kapcsolatban végeztünk kutatásokat,a vizsgálatok fõ területei a kísérletes neuro-lógia, a magatartáskutatás és a megfigyeltjelenségek neurokémiai hátterének tisztá-zása voltak. Ezután Pécsett, a Pálffy professzorúr által vezetett Idegklinikán szereztem neu-rológiai jártasságot. Elsõsorban a mozgásza-varok (extrapyramidalis kórképek), sclero-sis multiplex, fejfájás és agyi keringészava-rok területén végeztünk vizsgálatokat. Asvédországi Lundi Egyetemen két évig dol-goztam Rolf Ekman, Erik Widerlöv és Chris-ter Alling professzorok munkatársaként afenti témákon. Innen a Harvard EgyetemMassachusetts General Hospital NeurológiaiKlinikájára kerültem M. Flint Beal professzorközvetlen munkatársának. A neurodegene-ratív kórképek pathomechanizmusát vizs-gáltuk. Itthoni munkahelyeim és tanulmány-útjaim során is szerencsésnek mondhattammagam, mert fõnökeimmel és munkatársa-

immal a mai napig élõ, jó szakmai és emberikapcsolatot sikerült kiépíteni.

• A klinikai neurológia multidiszciplinárisjellege miatt számos ponton kapcsolódikegyéb természettudományi területekkel. Azorvostudomány különbözõ területei melletta magatartás-tudomány a társadalomtudo-mányok felé is elvezet.

• A klinikai neurológia egyik fontos kérdésea neurodegeneráció és annak kivédése, aneuroprotekció. E területen belül elsõsorbana neurogenetika és kinurenin rendszer terü-letén szeretnénk eredményeket elérni. Ezcsak más intézetekkel történõ együttmûkö-déssel valósítható meg. Szándékunkban állneuroprotektív farmakonok tanulmányozásais. Szeretnénk elõrelépni a fejfájás és fájda-lom szindrómák, valamint a sclerosis multi-plex pathomechanizmusának megértése éskezelése területén. Miután az idegszövet ká-rosodása a különbözõ kórképekben sok vo-natkozásban hasonló mechanizmussal törté-nik, ezért a kutatásokat kiterjesztettük az epi-lepsziára és az agyi keringési zavarokra is.

121

KISS DEZSÕ1929 – 2001

Debrecenben született 1929. január 15.-én,itt végezte tanulmányait is. A DebreceniEgyetemen nyerte el fizikusi oklevelét, sõtkutatói pályafutását is itt kezdte el SzalaySándor akadémikus mellett, és csak azutánkerült Budapestre a KFKI-ba, Jánossy Lajoskutatócsoportjába. Kiss Dezsõ mindig isszerette Debrecent, ide mindig hazajött.

E sorok írója nem tudja, nem is akarja ta-gadni elfogultságát, személyes érintettségét.A középiskola egy részében, majd az egyete-men is osztály-, illetve évfolyamtársak vol-tunk, együtt katonáskodtunk és pályánk so-rán is sokszor találkoztak köreink. A halálaelõtti utolsó osztályülésen is egymás mellettültünk. Bár világnézetünk különbözött, mégistöbb voltunk egymás számára, mint kollégák.Az utolsó Fizikai Szemlében megjelent cikké-ben – mely tulajdonképpen válasz volt egykorábbi, világnézeti jellegû közleményemre– barátjának nevezett, s a cikk megjelenéseelõtt kikérte véleményemet, hogy én is ígytartom-e.

Tekintsük át színes tudományos pályá-ját, legfontosabb eredményeit! Kutatásait ré-szecskefizikai témával kezdte, utána a mag-

fizika következett, majd 1970-ben tért vissza„elsõ szerelméhez” a részecskefizikához –ekkor már egészen más jelenségkörben ésinstrumentális feltételek mellett –, s hozzzáezután élete végéig hû maradt.

Pályáját Jánossy Lajos aspiránsakéntkezdte, az ötvenes években kozmikus sugár-zási vizsgálatokban meghatározta a μ-me-zonok közepes élettartamát: ez lett kandidá-tusi disszertációjának témája is. Disszertá-cióját, amellyel nagymértékben hozzájárulta hazai kozmikus kutatások megalapozásá-hoz, különben 1955-ben védte meg, és ezzellezárta a kozmikus sugárzás terén végzetttudományos tevékenységét.

Érdeklõdése ezek után az alacsonyener-giájú magfizika felé fordult. A reaktor általtermelt neutronokkal (n,gamma)-reakciókatvizsgált. A vizsgálatok során magspektrosz-kópiai jellegû, a különbözõ modellekkelösszevethetõ információkat nyertek.

1960-1963-ig a Dubnai Egyesített Atom-kutató Intézetben (I. M. Frank Nobel-díjasakadémikus vezetése mellett) csoportveze-tõként dolgozott. Felhasználva az akkor mû-ködését éppen megkezdõ impulzusreaktornyújtotta unikális lehetõségeket, munkatár-saival együtt a magreakciók mechanizmusá-nak tisztázatlan kérdéskomplexumát tanul-mányozta. A világon elsõként bizonyítottákbe, hogy az egyes magoknál fellépõ anomá-liák nem magyarázhatók direkt befogásimechanizmussal. Késõbb külföldön is (elsõ-sorban az USA-ban) több hasonló méréstvégeztek a fenti témakörben.

Akadémiai doktori disszertációja alapját– amelyet Kísérleti vizsgálatok az (n,gam-ma)-reakciók terén címmel nyújtott be, ésamelynek alapján 1966-ban elnyerte a „fizi-kai tudományok doktora” fokozatot – ezekaz alacsonyenergiájú magfizika területén

Megemlékezés

Megemlékezés • Kiss Dezsô


122

végzett kutatások képezték. A koppenhágaiNiels Bohr Intézetben (Dánia) 1967. októbe-rétõl 1969. áprilisáig dolgozott. Itt tandem-generátor segítségével perturbált szögkor-relációs méréseket folytatott, hogy megha-tározza az atommagok gerjesztett nívói mág-neses nyomatékát.

Ezután kezdett el foglalkozni ismét azelemi részecskék fizikája körébe tartozó kér-désekkel. A szerpuhovi részecskegyorsítón– amely akkor a világ legnagyobb energiájúgyorsítója volt – munkatársaival együtt a sem-leges kaon-antikaon rendszerre vonatkozó-an ért el világszerte elismert eredményeket.Kísérleteivel – két magyar munkatársávalegyütt – 1973-ban elnyerte a Magyar Tudo-mányos Akadémia díját. A továbbiakban aszerpuhovi gyorsítón elsõként kaptak infor-mációt az ún. pi-részecskék és protonok üt-közése során keletkezõ semleges részecskékbizonyos, addig ismeretlen tulajdonságairól.

Kezdeményezésére indult meg egyéb-ként a KFKI-ban a proporcionális és ún.diftkamrák kifejlesztése. Ez a továbbiakbanigen nagy hatással volt a magyar részecske-fizikára és a megfelelõ nemzetközi együtt-mûködésekre.

A CERN-ben (a nyugat-európai államokegyesített részecskefizikai kutatóintézete,Genf) 1975-ben kezdett el dolgozni. Itt egyneutrinóra vonatkozó mérés elõ-kísérletei-ben vett részt, a kísérletben kalorimétert ter-vezett és azt be is mérte.

Élete során Kiss Dezsõ számos elisme-rést, kitüntetést kapott, és intenzíven résztvett a tudományos szervezõ munkában is.1976-ban a Magyar Tudományos Akadémialevelezõ tagjává választotta, 1985-tõl pedigrendes tag. 1976 nyarától 1979 októberéig adubnai Egyesített Atomkutató Intézetaligazgatója volt. Ebben a beosztásban szak-mai munkája mellett felügyelte a részecske-fizikával és számítástechnikával foglalkozólaboratóriumok munkáját, továbbá irányítottaaz intézet nemzetközi kapcsolatait. Szakmai

tevékenységében ez idõ alatt egy új szakaszis kezdõdött: iniciálója és megindítója volt adubnai és szerpuhovi intézet eladdig legna-gyobb szabású projektjének, egy óriásiméretû neutrinódetektor felépítésének.Ebben a munkában kollaborátorként késõbbis részt vett.

1984 elejétõl munkatársaival együtt be-kapcsolódott egy újabb neutrinófizikai kísér-letbe, amelynek célja extrém nagyenergiájúneutrinók asztrofizikai és magfizikai tulajdon-ságainak tanulmányozása volt. A kísérlet aBajkál-tavon szovjet-magyar, majd orosz-magyar kollaborációban folyt: a neutrinók ésa tó vizében levõ nukleonok kölcsönhatásá-nál fellépõ Cserenkov-sugárzást detektáltákkoincidenciába kapcsolt, mélyen a vízbenrögzített fotoelektronsokszorozók sokaságá-val. A kísérlet célja (egyebek között) az eset-leg létezõ mágneses monopólusok kísérletikimutatása volt. A mérés negatív ered-ménnyel zárult, egy felsõ határt adtak meg amonopólusok intenzitására. Ezekben akísérletekben haláláig részt vett.

Az egyetemi oktatás és a tudományoseredmények népszerûsítése is szívügye volt,1957 óta részt vett az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem Atomfizikai Tanszékénekmunkájában, és ott sokrétû oktatói munkátvégzett.

Kiss Dezsõ ízig-vérig kísérleti fizikus volt,az alapkutatás „szerelmese”, bár nem idegen-kedett az alkalmazásoktól se. Gondoljunk ittpéldául a pozitron anihilációs módszerrel afémüvegek felületi tulajdonságaira vonatko-zó, együttmûködésben elért eredményeire.Bármit is tett, azt csak teljes odaadással és ér-deklõdéssel, nagyképûség nélkül tudta vé-gezni. Nemcsak a természet jelenségei, deaz emberek és a társadalom problémái is fog-lalkoztatták. Mindig õszinte nyíltság, segítõ-készség jellemezte magatartását. Élete végéigvolt benne valami utánozhatatlan, kamaszosvidámság. Berényi Dénes

Az MTA r. tagja, kut. prof. (Atomki)

123

PACH ZSIGMOND PÁL1919-2001

Pach Zsigmond Pál a háború utáni fél évszá-zad hazai és nemzetközi történetírásánakkiemelkedõ, nemzetközileg is nagyrabecsültegyénisége. Munkássága szétfeszítette akorábban hagyományos diszciplináris falakat,melyek nemzeti és egyetemes történelmetelválasztották, s önmagukban, elkülönítvevizsgálták gazdaság és politika folyamatait.Kutatói érdeklõdése és elméleti igénye márfiatal kutatóként is az egész megértéséreösztökélte. Elsõ nagyobb monográfiájábanez még leginkább abban jutott kifejezésre,hogy az általános történeti folyamatok hazaiérvényességét kutatta. Az összehasonlítótörténeti kutatás számára kezdettõl termé-szetes közeg volt. A történelem nagy és szá-zadokat felölelõ folyamatai izgatták: ezek-nek erõvonalai között igyekezett azutánelhelyezni a magyar és a szélesebb közép-és kelet- európai régió sajátos történelmét.Az angol–magyar, az orosz–magyar történetiösszehasonlítás módszerével határozta mega magyar agrárfejlõdés útját, a jobbágy-viszonyok alakulását, az úgynevezett máso-dik jobbágyság jelenségét. Talán legnagyobbhorderejû munkájában az országokat ésrégiókat összekapcsoló kereskedelmet, arégi és új típusú, modern nemzetközi keres-kedelem korszakos történeti váltását mutattabe a 16. és 17. század fordulója után. Két,

1968-ban és 1970-ben megjelent tanulmá-nyában elemezte a nemzetközi kereskede-lem útvonalainak és a világkereskedelemszerkezetének, áruösszetételének átalakulá-sát a 15–17. század során, valamint ennekhatását Közép- és Kelet-Európára, beleértvea térség szerepét a nemzetközi kereskede-lemben. E munkáival négy, illetve hat évvelelõzte meg Immanuel Wallerstein világ-szenzációt keltõ, a modern világrendszer 16.századi születését, s a híres centrum-perifériakapcsolat kialakulását tárgyaló munkáját, stárta fel a fejlõdõ-iparosodó Nyugat-Európaés a feudális-agrár elmaradottságba mere-vedõ Közép- és Kelet-Európa gazdaságiösszekapcsolódását. A gazdaságtörténészösszefüggést keresõ szenvedélye vezetteezen a nyomvonalon s tette a polgári nem-zetfejlõdés, nemzettudat és államszervezetsajátosságainak avatott szakértõjévé. Az1994-ben, 75. születésnapjára Angliábankiadott kötet, utolsó megjelent könyve(Hungary and the European Economy inEarly Modern Times), melyben az 1965 és1990 közötti huszonöt évben angolul, fran-ciául és németül megjelent nagy horderejûtanulmányait kötötte csokorba, ismét nagyfeltûnést keltett nemzetközi történészkörökben.

Pach Zsigmond Pál mindent tudott, amittörténész tudhat. Nagy összefüggéseketvizsgáló munkái mellett kiemelkedõ elem-zést adott Szekfû Gyula történetírói munkás-ságáról, élete utolsó évtizedében pedig akora újkori századok Magyarországa eddigfeltáratlan paraszti iparának, a szûr, vagyszürke posztó készítésének és kereskedel-mének miniciózus regionális történetét tártafel. A kilencvenes évtizedben sorra jelentekmeg tanulmányai e témából. A tíz fejezetretervezett kötetének azonabn csak hétfejezete készült el. Már halálos betegen, né-hány órára felkelve ágyából, véglegesítettea hetedik fejezetet és kezdte el a már befe-jezetlenül maradt nyolcadikat.

Megemlékezés – Pach Zsigmond Pál • 1919-2001


124

Pach Zsigmond Pál kivételes adottságútörténész volt. Hatalmas mûveltsége, széleskörû nyelvtudása, nagyszerû írói készségerendkívüli filológiai igényességgel, pontos-sággal és analitikus képességgel, és átfogóelmeleti-logikai rendszerezõ készséggeltársult. Ezért játszhatott úttörõ szerepet azeurópai összehasonlító történetírásban.

Több mint nyolc évtizedes különlegeséletpályája azonban a tudomány mûvelésemellett és azzal a legszorosabb kapcsolatbantanári, iskolateremtõ és tudományszervezõtevékenysége nélkül aligha lenne értékel-hetõ. Már induló középiskolai tanárkéntmagával ragadta a diákokat – ennek hatásáraválasztotta a történész pályát Ránki Györgyés magam is. Ha valaki olyan tanárral talál-kozik a középiskolában, mint amilyen õ volt,már szerencsésnek mondhatja magát: életreszóló útravalót kapott.

Huszonkilenc évesen, majd ezután kétévtizeden át, a KözgazdaságtudományiEgyetem Gazdaságtörténeti Tanszékénekvezetõ tanára. Mintegy húszezer akkor felnö-vekvõ, ma vezetõ közgazdász hallgatta ma-gával ragadó elõadásait. A kicsiny tanszéknemcsak valóságos mûhellyé vált, aholtanítványaiból a magyar gazdaságtörténet újvezetõ kutatói növekedtek fel, hanem nem-zetközi rangú iskolává is. Itt, irányítása mellettindulhattam magam is szakmai pályámra.

Kiemelkedõ tudományos tevékenységeés iskolateremtõ szerepe legnagyobb nem-zetközi elismeréseként a Nemzetközi Gaz-daságtörténeti Társaság 1978. évi edinburghikongresszusán, az éppen kiélezõdött hideg-háború közegében és ellenére, elnökévéválasztotta a Társaság. Második munkahelye,a Magyar Tudományos Akadémia Történet-tudományi Intézete, melynek egyik alapító-

ja, s kezdetektõl igazgatóhelyettese, majd1967-tõl két évtizeden át igazgatója volt, ahazai történetírás valóságos fellegvára lett.Innen indult el a magyar történetírás – nem-zetközileg méltányolt – reneszánsza az 1960-70-es évtizedben. Ebben jelentõs segítõretalált tanítványában és barátjában, RánkiGyörgyben, aki igazgatóhelyettesként dol-gozott mellette, majd örökébe lépett. Hatal-mas, igényes kollektív vállalkozások fûzõd-tek itt nevéhez. Fõszerkesztésével születettmeg az úgynevezett tízkötetes magyar tör-ténelem, melyet a következõ generációkéletében nem lehet megkerülni.

Szakmai igényessége, áttekintõképes-sége és fáradhatatlan tudományszervezõimunkássága mellett az Intézetet embersé-gével is építette. Nehéz történelmi idõkbenszûkkeblûen kitaszított kiváló tudósokatsegített vissza a szakmába, s biztosított szá-mukra zavartalan kutatási lehetõséget, s sze-mélyében védõpajzsot mindazoknak,akikben emberi-szakmai értékeket tisztelt.

Pach Zsigmond Pál tudomány- és oktatás-szervezõi munkássága keretében a magyarközgazdászképzés meghatározó egyénisé-ge, hat évig a Közgazdaságtudományi Egye-tem rektora, késõbb a Magyar TudományosAkadémia alelnöke. Munkásságát Kossuth-és Állami Díj ismerte el.

Különleges szerencsémnek tartom,hogy életutam összekapcsolódott az övével,hogy tanítványa, majd munkatársa lehettem.Különleges élménye életemnek, hogy vé-gigkísérhettem életútját, hogy tisztelhettemmegvesztegethetetlen jellemét, és élvez-hettem meleg, önfeláldozó barátságát.

Berend T. Iván

Az MTA r. tagja, egy. tanár(University of California, Los Angeles)

125

Csányi Vilmos:Van ott valaki?Válogatott írások.

Csányi Vilmos nemcsak termékeny szerzõ– az utóbbi évben négy könyve jelent meg– hanem merész is. Merész nemcsak azért,mert esszéiben olyan kérdéseket mer a bioló-gus szemével vizsgálni, mint hogy miértszeretjük a szexet, van-e lelki életük az álla-toknak, van-e biológiailag optimális emberitársadalom, támogatja-e a minõséget azegyetemeken a társadalom s így tovább.Csányi azért is merész szerzõ, mert óvakodikattól, hogy a mindentudó tudós pózából szól-jon az érzékeny témákról. Hozzáállása azigazi tudósé marad a társadalomról szólva is:mindenütt bemutatja a gondolkodás kéte-lyekkel és kritikával teli folyamatát, a lehet-séges érvek teljes perspektíváját, s minden-ütt azt az attitûdöt képviseli, hogy a társada-lomnak nincs félnivalója a természet megis-merésétõl. Mindezt sokszor kíséri fölényes-kedés nélküli, bölcsességbe hajló irónia.

A tudós Csányi alapvetõ értelmezési ke-rete természetesen az evolúciós biológia, ssaját etológiai munkássága. Ezt az evolúcióshitvallást hivalkodás nélkül képviseli. A krea-cionizmussal vitatkozva elmondja, hogy le-het ugyan „mítosznak” tartani az evolúciótis, bár „az evolúció tudományos magyaráza-tot ad a mechanizmusokra”, de – s itt jön azõszinte szerénység – „adós marad az evolú-ció mint jelenség végsõ magyarázatával”. Atudós mértéktartó bölcsessége ehhez méghozzáteszi: „az is lehet, hogy ezek értelmet-len kérdések”. A kreacionista persze – mon-datja Csányival a bölcs irónia – mindennekalapján eljárhatna úgy, hogy azt hirdeti, „az

evolúció a teremtés mechanizmusa” (mind-ezek 239. o.).

A bölcsesség és az irónia nem az állásfog-lalás elhárítását jelenti. Az etológus kutatóigen határozott képet vázol még az esszékkeretében is ember és állatvilág viszonyáról.A Van ott valaki? kérdésre (vajon van-egondolkodó lélek, tudatkezdemény az állat-nál) határozott folytonossági választ fogalmazmeg. A mai fõemlõs-kutatásokra és saját,nemzetközi hírû kutyakísérleteire alapozvamutatja meg, hogy ez emlõs idegrendszer-ben a modelláló tevékenység folytonosságafigyelhetõ meg, s hogy ez a kulcs az állatitudat feltételezéséhez (Van ott valaki). Sokolyan tudatfilozófust, akik elsõsorban a belsõélményminõségekkel (qualia) érvelnek,

Könyvszemle

Könyvszemle


126

Pléh Csaba, Csányi Vilmos,Bereczkei Tamás:Lélek és evolúció

A pszichológiában és a megismerés-tudo-mányban egyre gyakrabban találkozhatunkDarwin nevével és gondolataival. Legújab-ban az evolúciós pszichológiaként ismert

nem elégítene ki ez a felfogás (honnan tud-juk, hogy a kutya élményei is hasonlítanak amienkéhez?). A tudós azonban talán azt vála-szolná erre, hogy itt húzódnak a természet-tudomány határai. Ugyanilyen határozottCsányi válasza arra a kérdésre is, van-e emberitermészet. Az evolúciós biológián belül a ge-netika és az etológia számos érvét vonultatjafel azért, hogy a teljesen konstrukcionista tár-sadalomtudományi felfogásokkal szembenleszögezze, igenis van emberi természet.Csakhogy, s ez Csányi Vilmos tudományosnyitottságának metaforikus kifejezõdése-ként is megfogalmazható, ez a természet nyi-tott. A mai, rendkívül komplex kultúrában isérvényesülnek az ember – ha tetszik: kon-zervatív – szociális vonásai: mindig lesznekcsoportok s azon belül dominanciaviszonyok,de ezt kiegészíti egy állandó, újító mozzanat:„a kommunikációs kényszer” révén „min-den, ami reprezentációra alkalmas” folyto-nosan konstruálódik, újabb ideákat hozvalétre (89. o.). Lehet Csányival vitázni a cso-porthierarchiák jelentõségérõl. Magam több-ször szemére vetettem, hogy az individuációtkissé rossz szemmel nézi, s az emberi kultú-rában a prométheuszi-fausti mozzanatot kisséelhanyagolja. Az esszékötetbõl azonbanvilágosan kiderül, mi az igazán fontos monda-nivalója a társadalom és tudósai számára.

A biológiának van mondandója a kultúrakutatói számára, éppen az emberi természettételezésével. Csakhogy ez éppen az embe-ri nyitott rendszerek révén igen flexibilismondandó. Arra a Csányi felvetette kérdésre,

hogy „Létezik-e a társadalmi szervezõdésnekoptimális formája biológiai tulajdonságainkalapján?” óvatosan „nem” választ sugall. „Azember csoportképzõ biológiai tulajdonságai,rendszerszervezõ képességei miatt sokféle,radikálisan különbözõ társadalmi struktúraalakulhat ki” (156. o.).

A sokféleség elismerése teremti meg azta lehetõséget, hogy a biológus egyáltalánértelmes dialógust folytasson a társadalom-tudományokkal. Csányi számára ez perszenem langyos csevely. A nyitott rendszer, ésezzel az ember definíciójához tartozó sokfé-leség elismerése mellett visszatérõen felve-szi az aggódó tudós szerepét is. Az attitûdazonban, ha összevetjük az aggodalmasko-dó Lorenzével, mint releváns elõzménnyel,mára mérlegelõbbé vált. Csányi a kötet sokesszéjében foglalkozik azzal, hogy milyenaggodalmakra ad okot a társas minták és aszociális kapcsolatok háttérbe szorulása, az„egyszemélyes csoport” mintázat terjedése.Inkább úgy kezeli azonban ezeket a folyama-tokat, mint az emberi természet határaitfeszegetõ kísérleteket, s nem mint valamiszükségszerûen apokaliptikus folyamatot.

A szerzõ két irányban merész tehát. Ter-mészettudósként mer írni az ember egészé-rõl, s ugyanakkor merész, mert kerüli a tudós-tól elvárt mindentudó hozzáállást. S perszeami kell mindehhez: jól ír. Az esszékkel olyankönyvet kap az olvasó, mely ideális adagok-ban tagolja a sokszor igen provokatív monda-nivalót. (Typotex, Budapest, 2000. 254 o.)

Pléh Csaba

irányzat tûzte zászlajára nézeteit. Ha nem isbeszélhetünk evolúciós fordulatról a pszicho-lógiában – lévén, hogy ez a fajta gondolkodásrégtõl fogva jelen van – ma mégis egyre erõ-södni és terjedni látszik e szemlélet. Idõ-szerûvé vált tehát, hogy magyarul is megje-lenjék olyan átfogó kötet, amely nem csakaz egyes evolúciós irányzatok zászlóbontóírásainak fordításait (Tooby és Cosmides,

127

Csányi Vilmos írása. Ugyanakkor az evolúcióspszichológia a kulturális indíttatású kutatók-kal sem mindig találja meg a hangot – emeliki Káldy –, mivel a kultúra-kép túlzottan le-egyszerûsített. Az már Bátki Anna összeha-sonlító tanulmányából derül ki, hogy azevolúciós és a kulturális pszichológia korábbiéles szembenállása helyett ma egyre inkábbolyan munkák jelennek meg (például Toma-sello vagy Shore elméletei), amelyek ötvö-zik a két területet.

Nánay Bence cikke szintén egy szintézislehetõségére hívja fel a figyelmet. Nézeteszerint az evolúciós pszichológia és a neurálisdarwinizmus tulajdonképpen egymás ki-egészítéseinek tekinthetõk, hiszen e kétazonos keretben gondolkodó elmélet közülaz elõbbi a filogenezisrõl, az utóbbi az onto-genezisrõl ad számot. Nánay szerint e szinté-zis útján eljuthatnánk az elme teljes evolúciósértelmezéséhez. Elgondolása kétségtelenüleredeti, ám dolgozatából nem derül ki, hollenne a két elmélet valódi kapcsolódási pont-ja. Még a feltételezett közös evolúciós szem-lélet sem kapcsolja valóban össze a két teóri-át, mivel a neurális darwinizmus, bár nevé-ben az evolúcióra utal, valójában mindösszea szelekció mechanizmusát használja fel, snem teljes (tehát szelekciót, változatosságotés öröklést is magába foglaló) modell.

Mint már említettük, az evolúciós pszi-chológia csak az egyik, mégpedig a legfiata-labb a darwinista megközelítések közül. Mára múlt században ismert volt, hogy kezdetiszakaszában az egyedfejlõdés megismétli atörzsfejlõdés nagy lépéseit. Péley Berna-dette írása arról számol be, hogy hogyanbefolyásolta korábban a fejlõdéslélektant ebiogenetikai elv néven ismert gondolat alelki és mentális fejlõdésre kiterjesztve. A maicsecsemõkutatásból pedig két területet, akötõdési elméleteket és az interszubjekti-vitás megjelenésének modelljeit emeli kiPéley, mint amelyeket a darwini szemléletleginkább befolyásolt.

Könyvszemle

Buss és Campbell cikkeit) tartalmazza, ha-nem az ezek iránt érdeklõdõ magyar kutatókvéleményét, nézeteit és eredményeit is köz-readja. Jóllehet szemléletük hasonló, e mun-kák közel sem egyformán értelmezik éshasználják fel a darwini nézeteket. A gyûjte-ményes kötet legnagyobb érdeme éppenaz, hogy igen tág ablakot nyit az evolúciósgondolkodásra.

Pléh Csaba kötetindító cikkében a tõlemegszokott történészi érzékenységgel ve-zeti végig az olvasót az evolúciós gondolatpszichológiai értelmezéseinek történeténDarwintól egészen a ma divatos evolúcióspszichológiáig. Bár ezen irányzat ma egyrenépszerûbb, s megalkotói egyenesen a pszi-chológiát új alapokra helyezõ meta-elmélet-nek szánják, Káldy Zsuzsa az irányzat fõbbelkötelezettségeinek bemutatása után an-nak gyengéire, kritikus pontjaira irányítja afigyelmet. Az evolúciós pszichológusok pél-dául a biológusokétõl némileg eltérõ evolú-ció-fogalmat használnak. Ez kommunikációsnehézségekhez, sõt, akár teljes elutasításhozis vezethet a két tábor között – példa erre


128

Jól illusztrálja ezt az állítást a kötetbenGergely György és John S. Watson cikke. Aszerzõk csecsemõkísérleteik alapján felál-lítják a szocio-emocionális fejlõdés modelljét,melynek lényege, hogy a csecsemõ szüle-téskor még nincs tisztában érzelmi állapo-taival, azok csak fokozatosan, a szülõi érze-lemtükrözés hatására tudatosodnak benne.

Egy evolúciós szemléletû pszichológiaitanulmánykötetbõl az etológiai témájú írásoksem maradhatnak ki. Csányi Vilmos, hason-lóan közelmúltban megjelent írásaihoz, ahumán viselkedéskomplexum evolúciójátvázolja fel. Állítása szerint az ember mai el-méjének és viselkedésének kialakulásábandöntõ jelentõségû volt, hogy csoportokbaszervezõdött. Jól példázzák ezt olyan jelen-ségek, mint a nyelv, a csoporthoz való lojali-tás vagy a párkapcsolatokra való hajlandóság.Csányi elképzelését az õstörténeten túl iskiterjeszti: a csoportok növekedésével és ter-jeszkedésével kibontakozott az emberi me-gapopuláció, amely az egész bolygót átfogja.Ugyanakkor egy ellentétes tendencia is el-kezdõdik, a csoportok létszáma egyre csök-ken, olyannyira, hogy „a társadalom szerke-zete egyre inkább az egytagú csoportok, azautonóm egyének egyezkedési struktúrái-val írható le” (72. o.), ennek pedig súlyoskövetkezményei lesznek az emberi életmi-nõségre vonatkozóan. Bár a predikció fontosrésze egy tudományos elméletnek, a Csányiáltal vázolt apokaliptikus jövõvízió furcsánhat. Ha következetes evolucionisták va-gyunk, nem sajnálkozhatunk elõre, hiszenha az atomizált társadalom hosszú távon fenn-marad, akkor nyilvánvalóan alkalmas emberilétforma.

Etológián azonban nem csak humáneto-lógiát kell értenünk. Épp az evolúciós szem-lélet az, amely az állatokkal kapcsolatos vizs-gálatokat is relevánssá teszi az emberi lélektanulmányozása számára. Miklósi az állatimodellek hasznosságát hangsúlyozza, sfelvázolja saját kutya-modelljüket, melynek

jelentõségét az adja, hogy a gyakori majom-modellekkel ellentétben nem homológ, ha-nem analóg modellálásról van szó. Másképpfogalmazva, a kutya nem az emberhez kö-zeli rokon faj, mint a majmok, evolúciójánaktermészetes környezete azonban az ember-csoport, az emberi család, így a kutya szociálisevolúciója érdekes eredményekkel szolgál-hat az ember társas fejlõdésével kapcsolat-ban is.

Topál József azt mutatja meg, hogy azintencionalitás és a tudatelméletek oly régótakutatott problémája hogyan merül fel azetológiában. Összefoglalja azokat a vizsgála-tokat, amelyek a tudatelmélet meglétét ku-tatják az állatoknál, s arra a következtetésrejut, hogy valószínûleg még a legintelligen-sebb fõemlõsök sem rendelkeznek az em-beréhez hasonló intencionalitással. Arra isfelhívja a figyelmet, hogy e kutatások legna-gyobb módszertani veszélye éppen az em-beri intencionalitás, amely hajlamossá tesziaz embert arra, hogy az állatok viselkedésétintencionálisnak lássa, holott azok alacso-nyabb szinten is értelmezhetõek.

Az ember sok szempontból összemér-hetõ az állatokkal, a nyelv azonban éppenaz a terület, ahol az összehasonlítás erõsenés régóta vitatott. Egyesek sajátos emberimivoltunk utolsó mentsvárának tartják s el-utasítják az evolúciós levezetéseket, másoképpen a darwini gondolattól megihletvelehetséges adaptív elõnyeit bizonygatják.Terestyéni Tamás dolgozata a kommuniká-ció evolúciós aspektusainak elemzésévelkapcsolódik e vitához. Fõ tézise, hogy a kom-munikáció meghatározó mozzanata a kom-munikációs szándék, vagyis az intencionali-tás felismerése-felismertetése. E felismerés-felismertetés azért lehetséges, mert a kom-munikációs közösség tagjai közös és köl-csönös tudással rendelkeznek a nyelv hasz-nálatáról és szabályairól. Terestyéni szerintebbõl a szempontból informatív lehet az állatikommunikáció kutatása, mert az emberi

129

nyelv fejlõdésének közbülsõ állapotaira en-ged következtetni. Felróható a szerzõnek,hogy az állati kommunikációval kapcsolatosadatai anekdotikusak, s még ezeket is csakmásodkézbõl idézi, emellett nem választjaszét a nyelvet és a kommunikációt, vagyis aszabályt és a használatot, márpedig ezeket anyelvészetben élesen el szokták különíteni.

Párválasztás és utódgondozás: evolúciósszempontból örökzöld és megkerülhetetlentémák. Bereczkei Tamás és munkatársai há-rom tanulmányt adnak közre e problémakör-ben. Vizsgálják a párválasztás stratégiáit. Ered-ményeik az evolúciós predikciókkal össz-hangban azt tükrözik, hogy a férfiak fiatal,egészséges, termékeny nõket választanaklegszívesebben párjuknak, míg a nõk a ma-gas státuszú, sok erõforrást biztosítani képesférfiakat részesítik elõnyben. Az e kritériu-moknak megfelelõ házastársak kapcsolatatovább tart, s termékenységük is magasabb.Mindazonáltal, ahogyan a szerzõk is rámu-tatnak, ezen empirikus megfigyelések szá-mos elméleti kérdést vetnek fel. Nem nyil-vánvaló, hogy azok a stratégiák, amelyek azõsi környezetben adaptívak voltak, vajonma is azok-e még, illetve a megváltozott kör-nyezetben vajon valóban irányítják-e az ak-tuális párválasztást, s ha igen, milyen mecha-nizmusokon keresztül.

Részben ezen elméleti kérdésekre segítválaszt adni Bereczkeinek és munkatársai-nak azon vizsgálata, amely apával illetve apanélkül felnõtt egyének eltérõ szocializációsmagatartásával foglalkozik. Felméréseik ta-núsága szerint az elvált apával felnövõ gyer-mekek hamarabb kezdik meg szexuális éré-süket, ám rövidebb és rosszabb minõségûpárkapcsolatokat alakítanak ki, mint az apá-val felnövekvõk. Ezt azzal magyarázzák,

hogy az elvált szülõk apa nélkül felcseperedõgyermekei tapasztalataik alapján olyan utód-gondozási stratégiát alakítanak ki, miszerintaz apa hozzájárulása a gyermekek felnevelé-séhez nem nélkülözhetetlen, ezzel szem-ben az apával felnövõk az apa befektetésétszükségesnek fogják tekinteni.

Ugyanez a munkacsoport az utódgondo-zást egy másik aspektusból is körüljárja. Amagyarországi cigány és nem-cigány lakos-ság termékenységét vizsgálva arra az ered-ményre jutnak, hogy a korábbi feltételezé-sekkel ellentétben a cigányság magasabbfertilitása nem a kedvezõtlen szocio-ökonó-miai körülményekkel magyarázható, hanemolyan gyermekgondozási stratégiával, amelya nem-cigány lakosságénál jóval kiterjedtebbrokoni hálózatra támaszkodik a gyermekekellátásában és felnevelésében.

Minden írás ismertetésére természetesennem kerülhetett sor, de így is nyilvánvaló,hogy a szerkesztõk olyan gyûjteményt ad-nak a kezünkbe, amely az evolúciós gondol-kodás irányzatainak és alkalmazásainak igenszéles spektrumát fogja át. Az egyes tanul-mányok gyakran egymásra épülnek, vagyéppen bírálják egymást, így az olvasó vi-szonylag teljes, ugyanakkor megfelelõen ár-nyalt, kritikai képet alakíthat ki magának.Emellett az eredeti zászlóbontó írások köz-lése arra is lehetõséget ad, hogy a hazai mun-kákat ezen alapokhoz viszonyítva tudjuk adiszciplínában elhelyezni és értékelni. E jel-lemzõknek köszönhetõen a tanulmánykötetkiválóan alkalmas egyetemi tankönyvnek,szöveggyûjteménynek, ugyanakkor érdek-lõdésre tarthat számot a nagyközönség köré-ben is. (Osiris, Budapest, 2001 o.)

Gervain Juditegy. hallgató (JATE)

Könyvszemle


130

A Magyar Tudományos Akadémia által meg-hirdetett pályázat célja a felsõfokú oktatásiintézményekben, közgyûjteményekben ésegyéb költségvetési kutatóhelyeken ki-emelkedõ kutatási eredményeket elérõ tu-dományos iskolák kialakításának, mûködé-sének, és kutatói utánpótlásának elõsegítése,elsõsorban az alapkutatások területén.

A támogatást pályázati úton lehet elnyer-ni és az meghatározott idõtartamra szól. Atámogatásban részesülõ kutatócsoportok ku-tatóhelyi hálózatot alkotnak, és az MTA Támo-gatott Kutatóhelyek Irodája (MTA TKI), mintönálló jogi személy és költségvetési szerv ke-retében mûködnek. Elhelyezésüket és infra-strukturális feltételeiket a kutatócsoportokatbefogadó intézmények biztosítják.

I. A pályázat benyújtásának feltételei

1. Kutatócsoport létrehozását, illetve meg-lévõ további mûködését szolgáló támogatáselnyerésére lehet pályázatot benyújtani. Abenyújtott pályázatokra az MTA Alapsza-bály 73. §-a érvényes. A kutatócsoportlétrehozásához ill. fenntartásához maximum30 MFt/év összegû támogatási igény szere-peltethetõ a pályázatban.

Az alábbi két típusú pályázati forma lehetséges:1.1. Új kutatócsoport létrehozása

(A1. kategória).Az e kategóriába tartozó pályázatnálmaximum 5 fõ alkalmazása jelölhetômeg a pályázati periódus idõtartamára

határozott idejû, teljes munkaidõs köz-alkalmazotti jogviszony formájában.

1.2. Jelenleg mûködõ kutatócsoport to-vábbi fenntartása (A2. kategória).Ezen típusú pályázatban maximálisan10 fõ alkalmazása szerepeltethetõ fõ-foglalkozású, határozott idejû, közalkal-mazotti jogviszony keretében.

2. Pályázatot nyújthat be az MTA rendes éslevelezõ tagja, illetve az MTA és a tudo-mány doktora, aki felsõoktatási illetve köz-gyûjteményi intézmény vagy egyéb, nemakadémiai költségvetési kutatóhely, illetveaz MTA TKI állományában van, és 2002-ben a 70. életévét még nem töltötte be.

A pályázat alapján elnyert támogatásbólmûködõ kutatócsoport vezetõi teendõinekellátása a 70. életév betöltéséig lehetséges.

Amennyiben a pályázó a pályázati idõ-szakon belül betölti 70. életévét, csak társ-pályázóval közösen pályázhat. A társpályá-zónak szintén meg kell felelnia a pályázatikövetelményeknek.

3. Támogatás 4 éves idõtartamra – 2003.január 1-tõl 2006. december 31-ig terjedõidõszakra – igényelhetõ.

4. Pályázni – az elõírt feltételek megléte ese-tén – a kitöltött pályázati ûrlappal és annakmellékleteivel – a pályázati ûrlapon meg-adottak szerint: szakmai önéletrajz(ok),részletes kutatási terv, részletes költségterv,

PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA Magyar Tudományos Akadémia pályázatot hirdet

kutatócsoporti támogatás elnyerésérea 2003-2006. évek közötti ciklusra

131

a létrehozandó kutatócsoportban foglal-koztatottak adatai, publikációs és hivat-kozási jegyzék(ek), a befogadó intézménynyilatkozata, stb. – kell. Pályázatot benyúj-tani kizárólag az erre rendszeresített pályá-zati ûrlap felhasználásával lehet, mely be-szerezhetõ az MTA Támogatott Kutatóhe-lyek Irodájában (1051 Budapest, Nádor u.7. TKI Titkárság III. em. 358-as szoba),illetve az Internetrõl letölthetõ az MTAhonlapjáról (www.mta.hu).

5. A pályázati támogatás személyre szól, ígya társpályázói esetet kivéve át nem ruház-ható. Ez alól a pályáztató rendkívül indokoltesetben, egyedi elbírálás alapján adhatfelmentést.

6. A benyújtott pályázat alapján elnyerttámogatás terhére közalkalmazotti jogvi-szony csak a pályázati ciklus idõtartamánbelül, határozott idõre létesíthetõ (kivételtképeznek az 1996. január 1. elõtt már mûkö-dõ csoportok fenti idõpontban határozatlanidejû jogviszonnyal rendelkezõ közalkalma-zottai).

7. Összhangban a befogadó intézményekés az MTA által aláírt megállapodásbanfoglaltakkal, pályázatot benyújtani csak abefogadó intézmény illetékes vezetõjénekegyetértésével lehet. A pályázónak ezértpályázatát a befogadó intézményhez kelleljuttatnia, úgy hogy az intézmény a szük-séges minõsítést és rangsorolást elvégez-hesse, és a pályázat az illetékes vezetõkaláírása után a befogadó nyilatkozattalegyütt határidõre az MTA-hoz benyújtásrakerülhessen.

8. A pályázatot az MTA fõtitkárának címezve,4 példányban kell beküldeni az MTA Tá-mogatott Kutatóhelyek Irodája címére(1051 Budapest, Nádor u. 7.), legkésõbb2002. március 14-i beérkezési határidõvel.

9. A pályázati feltételekben megjelölt határ-idõ után beérkezõ, vagy hiányosan összeál-lított, illetve a tartalmi és formai követel-ményeknek meg nem felelõ pályázatokérdemi elbírálásra nem kerülnek.

II. A pályázatok elbírálásának rendje

1. A pályázatok elbírálásának menete akövetkezõ:

• A pályázatokat a befogadó intézmé-nyek – belsõ rendjük és saját szabály-zataik szerint – véleményezik (kiemel-ten támogatandó, támogatandó, nemtámogatandó).

• A beérkezett pályázatok véleménye-zésre és döntésre történõ elõkészítésétaz MTA TKI az MTA Titkársága tudo-mányterületi fõosztályaival együttmû-ködve szervezi és koordinálja, küldimeg szakmai bírálatra az MTA tudomá-nyos osztályainak és a Hálózati Tanács-nak véleményezésre.

• A pályázatokat az Akadémiai Kutató-helyek Tanácsa (AKT) elnöke az MTATudományos Osztályainak szakmaibírálata és a Hálózati Tanács vélemé-nye alapján az AKT elé terjeszti.

• A pályázat elfogadásáról és a támogatásodaítélésérõl a befogadó intézmények,a Hálózati Tanács és az MTA Tudomá-nyos Osztályainak véleménye alapjánaz Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsadönt 2002. június 15-ig.

2. A pályázatok elbírálása és a támogatásokodaítélése az alábbi szempontok figyelem-bevétele alapján történik:

• A pályázatban megjelölt kutatási tématudományos színvonala, aktualitása,megvalósíthatósága.

• A pályázó eddigi tudományos teljesít-ményének értékelése. A jelenleg mû-ködõ kutatócsoportok esetében a

Pályázati felhívás


132

csoport és a pályázó tudományos telje-sítményének értékelése.

• A pályázatban megadott költségtervszabályossága, megalapozottsága, apályázati feltételeknek való megfele-lõsége, továbbá a létszámkritériumokbetartása.

• A pályázat megfelelõsége a formai kö-vetelményeknek (a pályázati ûrlap ill.mellékleteinek hiánytalan megléte,szakszerû kitöltése, aláírások hiányta-lansága stb.).

3. A pályázókat a meghozott döntésrõl és atovábbi teendõkrõl az MTA fõtitkára – akiegyben az AKT elnöke – írásban értesítilegkésõbb 2002. június 30-ig.

III. A kutatócsoportok megalakulásaés mûködésük

1. A támogatott kutatócsoportok az MTA TKISzervezeti és Mûködési Szabályzata, vala-mint az Akadémia és a befogadó intézmé-nyek által megkötött együttmûködési meg-állapodások alapján mûködnek. A pályáza-tot elnyert személy, megtartva eredeti fõállá-sú munkaviszonyát, kutatócsoport-vezetõimegbízást kap, a kutatócsoport tagjai pedigaz MTA támogatás terhére a TKI közalkalma-zottjai vagy egyéb közremûködõk lehetnek.

2. A kutatócsoport mûködésével kapcsola-tos teendõkrõl ill. annak elõkészítésérõl azMTA fõtitkára az MTA TKI-n keresztültájékoztatja az érintetteket.

3. A támogatást elnyert kutatócsoportoknak2003. január 1-tõl áll rendelkezésre az AKTáltal meghatározott pénzügyi fedezet.

4. A kutatócsoportok tudományos eredmé-nyességét és teljesítményét az Akadémiailletékes szervei rendszeresen elemzik ésértékelik.

IV. Pályázatra vonatkozó egyébinformációk

1. Az AKT döntése alapján támogatásbanrészesülõ kutatócsoportok a pályázati ciklusidõtartama alatt – évenként – az MTA egyébközponti pénzügyi forrásaiból (nemzetközikapcsolatok, fiatal kutatói álláshelyek, beru-házási keret) az intézetekkel azonos felté-telekkel részesülnek.

2. A kutatócsoport és a támogatás – megfe-lelõ eljárások lefolytatása után – megszün-tethetõ a tudományos teljesítmény ered-ménytelensége esetén, vagy abban azesetben, ha a támogatást elnyert pályázó akutatóhelyrõl más – a pályázati feltételeknekmeg nem felelõ – munkahelyre távozik,vagy a kutatócsoport vezetése a feltételek-nek megfelelõ személlyel nem pótolható.

3. Pályázatot benyújtott, a befogadó intéz-mény támogatását élvezõ, és az akadémiaiszakmai elbírálás során jó minõsítést elért,de pénzügyi forrás hiányában elutasítottpályázóknak lehetõsége nyílik korlátozottszámban az MTA Támogatott Kutatóháló-zata társult tagja státus elnyerésére és ennekkeretében a támogatott kutatóhálózatmunkájában való részvételre. A státus korlá-tozott számban és pénzügyi támogatásnélkül nyerhetõ el.

A társult tag státus elnyerése különpályázat alapján lehetséges. E lehetõségrõlaz érintettek külön értesítést kapnak.

4. A pályázattal kapcsolatos további informá-ció és felvilágosítás az MTA TKI Titkárságán(tel: 317-3117) kérhetõ.

Budapest, 2001. november

Kroó Norbertaz MTA fõtitkára,

az Akadémiai KutatóhelyekTanácsának elnöke


136 1395

Ajánlás a szerzõknek1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-

mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni, ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámoló-kat, tudománypolitikai elemzéseket és elsôsor-ban magyar vonatkozású, szakmai szempontúkönyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja mega 30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 %-kal nagyobb lehet. Beszá-molók, recenziók esetében a terjedelem ne ha-ladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kéziratot .rtfformátumban, mágneslemezen és 2 kinyomta-tott példányban kell a szerkesztõségbe beküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcssza-vakat (maximum 10) is. A tanulmány címe utána szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet,telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõtáltalában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehátne használjanak színeket. Általában: a grafiko-nok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûb-bek legyenek, és vegyék figyelembe a megjele-nõ oldalak méreteit. A lemezen vagy emailben

érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tifvagy .bmp formátumban kérjük; értelemsze-rûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi fel-bontással, és a továbbítás megkönnyítése érde-kében a kép nagysága ne haladja meg a végle-ges (vagy annak szánt) méreteket. A közleményszövegében tüntessék fel az ábrák kívánatoshelyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig aközlemény végén, abc sorrendben adjuk meg,a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnekaz irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozásoka szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkelkérjük megkülönböztetni mind a szövegben,mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordít-sanak különös figyelmet a bibliográfiai ada-toknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegy-zékben való egyeztetésére! Miután a MagyarTudomány nem szakfolyóirat, a közleményekcsak a legfontosabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). Groupselection, altruism and the levels of organiza-tion of life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:Von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical modelsin biology and psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical models and personalitytheory. 155–170. Duke University Press,Durnham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még azelfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egy-eztetésre közleménye szerkesztett példányát.A tördelési munka során szükséges apró vál-toztatásokat a szerzõ egy megadott napon aszerkesztõségben ellenõrizheti.

A szerkesztôség kéziratokat nem ôriz meg, és nem küld vissza!


134

Tisztelt Olvasóink!

Bizonyára észrevették,hogy lapunk tipográfiai megjelenéseoktóberben megváltozott; a szöveg

olvashatóbb, a nyomtatáskép világosabb,s maga az újság – reméljük, mindannyiuk

szerint – esztétikusabb lett.2002. januárjától a borító is megújul;

ebbôl az alkalomból gyûjtöttük össze ésmutatjuk be a több mint 160 éves

Magyar Tudomány korábbi címlapjait.

Felelôs kiadó: az Akaprint Kft. ügyvezetôjeNyomdai munkák: Akaprint Kft. 24915

Felelôs vezetô: Freier LászlóMegjelent: 10,85 (A/6) ív terjedelemben

HU ISSN 0025-0325

Ára: 448 Ft

evolúciós pszichológia

Documents