Európai �z (Capreolus capreolus)

Felismerés jegyei: Az �zre jellemz� az ivari kétlakúság. Alapvet� különbség, hogy

a bak visel agancsot a suta, pedig nem. A sz�rzet májustól októberig világosbarna, rövid, testhez simuló ún. nyári sz�rzet. Októbert�l májusig vastag, hosszúszálú, szürkésbarna téli sz�rzetet visel. Az �z farán a hullató körüli fehér foltot tükörnek nevezzük, formája a bakon háromszögre, a sután szívre emlékeztet. Az ivarszervek körüli sz�rcsomót a baknál pamacsnak, ecsetnek, a sutánál köténynek hívjuk. A kor el�rehaladtával az �z pofáján �sz (fehér) sz�rök jelennek meg, de a kormeghatározásban nincs szerepe. Az �zbak mells� csülkei nagyobbak a hátsónál, a sutáknál ez a különbség nem számottev�.

Csapája a hóban

A bak csülkei nagyobbak, a hegyei zártabbak, mint a sutáé. Hangjai közül legismertebb az ugatásszer� riasztás (Hangját letöltheted: a http://www.hunterarchery.extra.hu/dok/reh.mp3 ), de jellegzetes az üzeked� suta hívóhangja vagy panaszhangja. Ismert a gida síró hangja, amikor anyját szólogatja. Hullatéka jellegzetes.

Fogképlete: 0 0 (1) 3 3

------------- = 32 (34) 3 1 3 3

Elterjedése: Az európai �z mára szinte e teljes Európát belakta. Hiányzik az

Ír-szigetr�l, a Lappföldr�l, az Ibériai-, az Appenin-félsziget déli részér�l, a Balkán déli csücskér�l és a Földközi-tengeri szigetekr�l. Magyarországon mindenütt elterjedt.

Él�helye: Az �z �si él�helyének a ligeterd�ket, az erd�s sztyeppet, erd�s

pusztát tartjuk. Kedveli a lombelegyes erd�ket, erd�széleket és a vele határos mez�gazdaságilag m�velt területeket. A nagyüzemi mez�gazdálkodás kínálta nyugalom az �z területfoglalásához vezetett. Az �z nagyon jól alkalmazkodott a mez�gazdasági környezethez, olyannyira, hogy ma már szokás elkülöníteni mezei és erdei �z ökotípust.

Szaporodása: A sutagida már 6-8 hónapos korában termékeny, a bakgida

viszont csak a következ� évben válik ivaréretté. Normális esetben a sutagida 12-14 hónapos korában veszi fel el�ször a bakot. A párzás el�készületei az agancs beérésével kezd�dnek. A bakok territóriumot sajátítanak ki maguknak, amelyet speciális szagmirigyeik segítségével jelölnek meg. Ilyen szagmirigyek a homlokmirigy, a hátsó lábakon található csánk- és ujjmirigyek.

Territórium jelölés megnyilvánulása a fiatal feny�n

A territórium nagysága a populáció s�r�ségét�l függ. A leger�sebb bakok foglalják el a legjobb, legtagoltabb területeket. A territóriumban megjelen� sutát a bak pár napig terelgeti, követi, míg az fel nem veszi. Borítás után a bak másik sutát keres. Az üzekedés id�szaka Magyarországon július közepét�l augusztus végéig tart. Az id�járás befolyásolhatja a szaporodási ciklus beindulását. Az id�sebb suták el�bb, a fiatalabbak kés�bb kezdik az üzekedést. A suta már egy hónappal az ellés el�tt kiválasztja az ell�helyet. Kedveli az erd�szegélyeket, a gyepeket és részben a szántóföldi termesztett növényeket. Az ell�hely legfontosabb ismérve a takarás és a nyugalom. A gidák csak egy hét után követik anyjukat. Az �z vemhességére az ún. nyugvópete-állapot (diapausa) jellemz�. A vemhesség 10 hónapjából a magzatnevelés 6 hónapig tart. Vemhességi ideje 276-295 nap, melynek során a pete mintegy 150 napig van nyugalmi állapotban. Magyarországon a gidák május közepét�l június közepéig jönnek a világra. Az �zre általában az ikerellés a jellemz�. S�r� növényzetben, álló testhelyzetben történik az ellés, amely percek alatt végbemegy. A suta a magzatburkot elfogyasztja, a gidát letisztítja. Az ellés rendszerint reggel történik, a suta a gidák világrajövetele után hosszabbat pihen. A gida a születés után szinte azonnal szopni kezd. A gida 10-12 napos korától követi anyját. A suta nyár végéig, szeptember elejéig szoptatja rendszeresen gidáit. Októberben történik meg az elválasztás, a suta teje lassan elapad.

Egyedfejl�dés: Az �zgidák mintegy 1 kg-os testtömeggel születnek, másfél éves

korukban érik el a feln�ttkori testtömeget. A bakgida agancsa már négy hónapos korában, két kis dudor formájában megjelenik. Novemberre, decemberre erre néhány centiméter hosszú csapot, ún. gidaagancsot rak fel, amelynek januári,

februári elvetése után kezdi meg els� valódi agancsának felrakását. A második agancs gombnyársas, nyársas, villás vagy hatos lehet. Ez az agancs még júniusban háncsban van, kés�n, novemberben-decemberben vetik le. Az agancs méretei 5-6 éves korban kulimálnak és ezt a méretet 3-4 évig megtartja. A hanyatlás rendszerint 10. év után következik be. 1-2 éves korban a súlypont az agancs fels� harmadában van, az ágak rövidek tompák. A középkorú bakoknál az agancsszárak egyenletesen vastagok, az ágak hosszúak, hegyesek. Az öreg bakoknál az „er� lecsúszik” az alsó harmadra, az ágak megrövidülnek, bár hegyesek maradnak.

A fiatal bakok koszorúinak síkja tompaszöget, a középkorúaké egyenesszöget, az id�sebbeké hegyesszöget zárnak be.

A fiatal bak koponyacsontja vékony, a jól látszanak a varratok, a középkorúaknál vastagszik a koponyacsont, a varratok beleolvadnak a koponyacsont síkjába, az öregeknél szinte durván elcsontosodik, a varratok alig kivehet�ek. Az orrsövényporc az �z korosodásával arányosan csontosodik el.

Ivari és korviszonyok: Vadászott populációkban a suták száma csaknem minden

esetben meghaladja a bakok számát. Ahol állománynövelés a cél akár az 1:2 ivararány is javasolt. Min�ségi gazdálkodás mellett, kell� s�r�ség� populáció ivararánya napjainkban 1:1. Az ivari szabályozás mellett a korviszonyok szabályozása is fontos feladat. Bakok esetében javasolt kormegoszlás: gidakorú 31 %, fiatalkorú 35 %, középkorú 25 %, id�s 10 %. �zsutákból a legjobb tenyészérték� középkorúak kímélend�k, az állományszabályozás során az id�sebbeket lehet kil�ni, ha

további kilövés szükséges a gyenge fiatal korosztályba szabad belenyúlni.

Korbecslés a habitus alapján:

Fiatal bak Középkorú bak

Golyóérett bak Túlkoros bak Táplálkozás: Az �z válogatós természet�, ún. pákosztos állat, a lágy és ízes

zöld növényi részeket, hajtásokat, rügyeket fogyasztja legszívesebben. A mez�gazdasági területen él� �zek f� táplálékát a termesztett növények (lucerna, repce) jelentik, de a környéken található fás növényzetben (erd�sávok, erd�foltok) található fa- és cserjefajok hajtásait és kérgét el�szeretettel fogyasztják itt is. Erdei környezetben él� �zek téli táplálékának zömét a fásszárúak teszik ki. A hó alól mells� lábaival kaparva keresi meg a számára fogyasztható táplálékot.

Állományviszonyok: Az �z els� terítékadata 1879-b�l származik, amikor országosan 1950 példányt ejtettek el. Az állomány és az elejtések folyamatosan emelkedtek. A II. világháború idején tönkrement állomány 1960-as évek elejére érte el a 70.000 példányt. Az 1970-es évek elején a vadászati hatóság az �zállományt túlszaporodottnak ítélte meg, a lelövések mértékét megemelte. Az 1970-es évek végének vadgazdálkodási irányelvei az �zállomány növelését t�zte ki célul („az �z mindenki nagyvadja”). A bakok hasznosítása csekély mértékben, míg a suták kilövése kezdetben negyedével csökkent. Az elképzelések szerint a suták kíméletével gyors állománynövekedést lehet elérni. Az országosan becsült állomány a kímélet ellenére sem növekedett számottev�en. A 80-as években tapasztalható állománystagnálásnak két oka lehetett: az egyik, hogy a populációk elérték az ökológiai vadeltartó képesség határát és a s�r�ségfügg� tényez�k hatására a növekedés leállt, a másik, hogy a tényleges lelövések jóval nagyobbak voltak a statisztikákban megjelen�knél, a hasznosítás képes volt megállítani az állománynövekedést. 2006/2007-es vadászati évben terítéke 80.645 egyed volt. 2007-ben a becsült állomány: 322.155 példány.

Mozgáskörzet, migráció: Az �zre a territoriális magatartás a jellemz�. A territórium

nagysága függ a felvehet� táplálék mennyiségét�l. Az él�helyi adottságok romlásával az azonos táplálkozási feltételeket nyújtó territórium nagysága növekszik. A territórium nagysága szoros összefüggést mutat az �z korával. Vegetációs id�n kívül megfigyelhet� az �zek csapatba tömörülése, a nagyobb otthonterület és a vándorlás is. Mindezeket a mozgásokat a területen található, magas energiaérték� táplálékot biztosító növények határozzák meg. A táplálék ínséggel, illetve a táplálék távolságának növekedésével n� az otthonterület nagysága is.

Gazdasági jelent�sége: Az �z els�sorban a mez�gazdasági területekkel jellemzett,

f�ként apróvadas vadászterületek f�- és nagyvadja. Ezen területek fenntartásában, más irányú vadgazdálkodási elképzelések pénzügyi finanszírozásában kizárólagos szerepe van. Egyes területeken túltartott állományai vadkárt okoznak. Mez�gazdasági károkozása elenyész�, de erd�sítésekben, mind mennyiségi, de f�leg min�ségi károkozásával mindenképpen számolni kell. Ezeken a területeken fontos feladat az ökológiailag megalapozott �zgazdálkodás feltételeinek megteremtése.

Trófeabírálat: 1928-ig csak a tömeg, a szárhosszúság és a rózsák körmérete

alapján bíráltak. Ma az agancs bírálatát az alábbiak szerint végezzük:

Jobb és baloldali agancsszár hosszának átlaga cm-ben x 0,5 A száraz agancs tömege grammban x 0,1 Az agancs köbtartalma cm3-ben x 0,3 Terpesztés 0-4 Szépségpontok: - Szín 0-4 - Gyöngyözés 0-4 - Rózsák 0-4 - Ágvégek 0-2 - Agancsforma 0-5 Levonások: 0-5 160-169,9 pontig bronzérem 170-179,9 pontig ezüstérem 180 ponttól aranyérem Nemzeti érték ponthatár: 200 pont Vadászati lehet�sége íjjal: A statisztikai adatokban a vaddisznó után a második helyen

szerepl� nagyvadfajunk az elejtések alapján. Zavart területen vadászata a vaddisznónál is nehezebb feladat, míg nem zaklatott részeken aránylag könny� elejteni. Vadászatánál a puskás vadászatoknál megismert minden vadászati módot gyakorolhatják az íjászok is. Minden alkalommal törekedjünk a tökéletes álcázásra, a csendes felszerelésre. �sszel és télen szinte mindennapos látogatói a szóróknak, míg tavasszal és nyáron csak ritkán keresik azokat. Ezt a tulajdonságot jól ki tudjuk használni a suták és gidák selejtezésénél. A kis távolság miatt, könny� elbírálni, így a selejtezést szakszer�en végezhetjük. Váltóit jól tartja, ezért jó eséllyel vadászhatunk famászó lesr�l, földi fedezék mögül, vagy sátorból ezeken a helyeken. Arra ügyeljünk, hogy legkisebb átalakítást végezzük a környezetben. A környezetben okozott nagyobb változás hatására az addig szinte gyanútlanul közleked� �z bizalmatlan lesz, a legcsekélyebb hangra azonnal elugrik. Cserkeléssel, barkácsolással a vadászidényben mind bakra, mind sutára és gidára eredményesen próbálkozhatunk. A hajnali, kora reggeli, illetve a kés� délutáni órák a legalkalmasabbak ezeknek a vadászati formáknak az alkalmazására. Ekkor mozognak a legtöbbet, ilyenkor lehet a legtöbb �zet látni a területen. Jó takarást kihasználva, jó széllel aránylag könny� hozzájuk közel menni. Minden íjász, s�t minden vadász számára a legszebb és legizgalmasabb vadászati módja a hívás. Az üzekedés csúcsán ezt szinte egész nap gyakorolhatjuk. A suta, vagy a gida hangját utánozva próbáljuk a bakot l�távolon belülre behívni. Ajánlott két íjász, vagy íjász és egy kísér� részvétele a vadászaton. Saját tapasztalatom szerint a legjobb a túlhívás módszere, mikor az íjász a hívást végz� kísér� el�tt keres megfelel� fedezéket, vagy

leshelyet. A bak figyelmét a hang forrása köti le, így nem arra a pontra figyel, ahol az íjász elhelyezkedik. Könnyebb és biztosabb lövést lehet ezzel a módszerrel leadni. Ennek ellenére próbálkozhatunk egyedül is, de itt minden mozdulatot meg kell gondolni.

A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelel� id�t, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a megl�tt vadat. Függetlenül attól, hogy aránylag „puha” vadnak tartják, jó lövést is messzire elvisz.

Az európai �z vitális zónái:

Szakirodalom jegyzék: 1. Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995) Állattan. Mez�gazda Kiadó, Budapest 2. Berdár B. (szerk..) (1983): Az �z és vadászata. Mez�gazdasági Kiadó, Budapest, 175. 3. Bertóti I. (1995): �zhívás (harmadik kiadás) Agrárker Bt, Budapest 4. Csek� S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetér�l Lapkiadó Vállalat, Budapest 5. Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mez�gazda Kiadó, Budapest 6. K�halmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mez�gazda Kiadó, Budapest 7. Országos Vadgazdálkodási Adattár 8. Preben B. – Preben D. (2006) Állatnyomok és –jelek. M-érték Kiadó, Budapest