elő-gerinchúrosok és fejgerinchúrosok...tüskésbőrűek törzse típusállat a tengeri sün....
TRANSCRIPT
Tüskésbőrűek törzse
Típusállat a tengeri sün. Tengerek parti öveiben az aljzaton lassan mozog, és szinte mindent felfal, ami az útjába kerül. Zsemle alakú testét tüskék borítják, rajta hasoldal és hátoldal különböztethető meg. Testének ötsugaras részarányossága csak látszat, amely kétoldali szimmetriát takar. Kültakarója egyrétegű csillós hám.
A vízedényrendszer csak a tüskésbőrűekre jellemző mozgási szervrendszer.
Az elő, közép és utóbélre tagolódó bélcsatornája a hátoldalon végbélnyílásban végződik. Keringési rendszere nyílt. Lágy bőrrel fedett testfüggelékkel lélegzik
Váltivarú állat.
Megtermékenyítése külső.
Fejlődése: pálcás lárva
Rendszere: • tengeri csillagok osztálya: pl. piros
tengeri csillag • kígyókarúak osztálya: pl. barna kígyókarú • tengeri sünök osztálya: pl. fehér szívsün • tengeri uborkák osztálya • tengeri liliomok osztálya: pl. gyökeres
tengeri liliom
Elő-gerinchúrosok és fejgerinchúrosok
Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok tengeri állatok, a gerinchúrosok törzsének
egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a
mai gerincesek Mintegy 1250 fajuk ismert.
Megjelenik a gerinchúr, amely a belső váz kezdeményének tekinthető. Általában helyhez
kötöttek, zsákszerű testüket burkoló képződmény anyaga a cellulózhoz hasonló.
Légzőszervük előbél eredetű. Lárváik mozgékonyak, farkukban gerinchúr
található, amely a kifejlett állatból hiányzik. A tengerek anyagforgalmában van fontos szerepük, az úszó életmódúak a plankton
alkotórészei.
Elő – gerinchúrosok
A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal.
Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.
Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből
kialakuló
Csőideg –
rendszer.
A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el.
Szabadon lebegő életmódot folytatnak,
néha óriási tömegekben
jelennek meg a tenger
mélyebb rétegeiben, ahol
a bálnák táplálékként
fogyasztják őket.
A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg.
Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek
egyszerre.
A megszűrt víz azután a másik
nyíláson át a szabadba áramlik.
Ivarosan szaporodnak,
többségében hímnős állatok.
A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok.
Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves
törmeléket szűrik
ki a vízből.
Csak lárva alakjuk úszik
szabadon.
Váltivarúak,
de ivartalanul is
szaporodnak.
Fejgerinchúrosok
A fejgerinchúrosok tengeri állatok, a gerinchúrosok törzsének egyik altörzsét alkotják. Nagy részük kihalt, ma élő egyedüli képviselőik a lándzsahalak rendjébe tartoznak.
Gerinchúrjuk a feji végtől a farki végig húzódik, specializálódott izomsejtekből épül fel, így a gerincesekkel ellentétben porc- vagy csontelemeik nincsenek. Gerinchúrjuk egész életükben megmarad. Gerinchúrjukhoz harántcsíkolt izmok tapadnak, ez magyarázza kígyózó mozgásukat.