Állati egysejtűek országa regnum protozoa · ostorosok törzscsoportja (mastigophora /...

Gerinctelen állattan gyakorlat - 1

Állati egysejtűek országaRegnum Protozoa

Állati jellegek (mozgásképesség, ingerelhetőség)

Gerinctelen állattan gyakorlat 1.

Több mint 45 000 heterotróf faj (8-10 000 faj élősködődő)

Jellegzetes mozgásszervek (ostor, csilló, álláb)

Heterotróf és autotróf táplálkozás, gyakran mindkettő


RendszerezésükGerinctelen állattan gyakorlat 1.

Állati egysejtűek országa (Regnum Protozoa)

Ostorosok törzscsoportja (Mastigophora / Flagellata)

I. Szemes ostorosok törzse (Phylum Euglenozoa)II. Parabazália törzs (Phylum Parabasalea)

a.) Kinetoplasztida rend (Ordo Kinetoplastida)b.) Diplomonadida rende (Ordo Diplomonadida)

III. Gyöngyállatkák törzse (Phylum Opalinata)

I. Szemes ostorosok törzse Phylum Euglonozoa

Jellemzőik:

- ovális v. orsó alak

- 1-2 ostoruk az ostorzacskó mélyéről ered

- szemfoltjuk van

- lüktető űröcske

- színtestecskék

- táplálkozás autotróf, heterotróf

- tartaléktápanyag paramilon szemcsék

- hosszanti osztódás, egybeolvadás

- fajszám 1600, nálunk kb. 230 faj

Zöld szemesostoros (Euglena viridis)

Jellemzői: - orsó alakú, 0,05-0,1 mm nagyság

- határozott alak – bőrke (pellicula)

- a sejt eleje lekerekített, hátsó részek kihegyezett

- a test eleje:

ostorzacskó, innen ered az ostor

sztigma v. szemfolt

lüktető űröcske

- színtestecskék (kloroplasztis) – csillag alakú nyúlványokkal

- tartalék-tápanyag – paramilon szemcsék

- a sejtmag a test hátsó felében található

Mozgás: ostora segítségével, előrehaladáskor tengelye körül forgómozgást végezAz ostor oldalelágazásokkal rendelkezik (mastigonaema), vontató!

Élőhely: bomló szerves anyagokat tartalmazó pocsolyák, vizes árkok – néha elszaporodva zöld színt kölcsönöznek a víznek – vízvirágzás

Hasonló fajok: karcsú szemes ostoros (Euglena gracilis)


RendszerezésükGerinctelen állattan gyakorlat 1.

Állati egysejtűek országa (Regnum Protozoa)





II. Parabazália törzsPhylum Parabasalea

Jellemzőik:

kifejezetten heterotróf táplálkozású egysejtűek

az ostor alapi részének közelében található egy parabazális test (kinetoplaszt, nagyranőtt mitokondrium)

Jellemzőik: - Sajátos sejtszervecske a kinetoplaszt

- Gyakran hullámzó hártyával rendelkeznek

- Szabadon élők vagy paraziták

- Jelentős betegségeket okozó fajaik a Trypanosomatidák

Sajátos megjelenési formáik a gazdaszervezet anatómiai sajátosságainak függvénye:

- amastigota

- promastigota

- epimastigota

- trypomastigota

- choanomastigota

a.) Kinetoplasztida rend (Ordo Kinetoplastida)

Álomkórostoros (Trypanosoma brucei gambiense)

- álomkórt okoz, 1901-ben azonosították Ugandában

- az ember vérében a trypanomastigota alak fordul elő

- a sejttest hosszúkás, spirálisan csavarodott, elől kihegyezett, hátul lekerekített

Kórkép: kezdeti stádiumban fejfájás, láz, általános gyengeség, megmagyarázhatatlan eufória, alvási zavarok jelentkezhetnek. Az élősködők a vérből fokozatosan behatolnak a nyirokrendszerbe és két-három hónap alatt eljuthatnak az agy körüli térbe. Ebben a stádiumban a beteg már menthetetlen, a lázrohamokat leküzdhetetlen apátia váltja fel, a beteg többnyire alszik, és végül bekövetkezik a halál.

Terjesztője a cecelégy (Glossina palpalis).

Egyéb jelentős fajok: T. b. rhodesiense: Nyugat- és Közép-Afrikában fordul elő elsősorban, előző fajjal együtt több mint 3 millió embert betegítenek meg. Elsősorban rurális betegségként tartják számon.

Trypanosoma cruzi: Amerikában Chagas-kórt terjeszti, amely az Egyesült Államoktól Dél-Amerika déli csükcskéig kisebb-nagyobb mértékben mindenhol megtalálható. Több mint 14 millió ember fertőzőtt e kórokozóval. Vektora egy rablópoloska, amely a beteg ember vérét szívva fertőződik, majd újabb embereket az ürülékével fertőz vérszívás közben. Az ürülékben található fertőző formák a vérszívás nyomán kialakult seben vagy más bőrfelületi sérüléseken keresztül jutnak be. Újabban kimutatták, hogy ellenőrizetlen vérátömlesztéssel is terjed. Gyakran szívbántalmakat okoz, a halál akár infarktus nyomán is beállhat.

Trypanosoma equiperdum: a lovak vérében élősködik, s a lovak tenyészbénaság nevű betegségét okozza. Az ivarszerveken keresztül terjed, de istállólegyek is terjesztik. Elsősorban a Földközi-tenger térségében fordul elő.

Leishmania donovani: emberben élősködik, ovális teste nagyon kicsi (2-4 mikron), így a gazda egyetlen sejtjében akár 200 példányban is található. A fekete betegséget (kala azar) okozza, a betegség nevét a bőr jellegzetes sötét színű elváltozásáról kapta. Terjesztői a lepkeszúnyogok (Phlebotomus).


RendszerezésükÁllati egysejtűek országa (Regnum Protozoa)






b. Diplomonadida rend (Ordo Diplomonadida)

Jellemzőik:

- négy vagy nyolc ostoruk van, az ostorok párossával fordulnak elő egy-egy barázdában

- több sejtalkotó párosan található a sejtben

Gyakori képviselő: az emberben élősködő (tévesen epeféregnek nevezett) sárkányképű vagy körteképű ostoros vagy lamblia (Giardia (Lamblia) intestinalis)

- körte alakú, 0,01-0,02 mm-es

- egyik oldala lapított, másik domború

- hasoldalán kétcsúcsú tapadókorongszerű mélyedés található, amellyel a bélhámsejtekre tapad, de az epevezetékben is előfordulhat. Hasmenést és rosszullétet okozhat.

III. Gyöngyállatkák törzsePhylum Opalinata

Jellemzőik: - egész testüket csillók borítják, két vagy több egyforma sejtmaggal rendelkeznek

- fajaik jelentős része kizárólag belső szimbionta, ennek megfelelően sejtszájuk, emésztő- és lüktető űröcskéjük nincsen

- világszerte kb. 400 fajuk ismert, ennek mintegy negyede endoszimbionta

Gyakori fajuk: közönséges gyöngyállatka (Opalina ranarum), amelynek nagyobb példányai 0,3 mm-es nagyságot is elérhetik. Ovális testét mindenhol csillók borítják. A sejtplazma két rétegre, a vékony külplazmára és a szemcsés, számos egyforma, gömbded sejtmagot tartalmazó belplazmára oszlik. A Rana nembe tartozó békák (zöldbékák, barnabékák), valamint az unkák (Bombina spp.), a varangyok (Bufo spp.) és egyes gőték (Lissotriton spp., Triturus spp.) végbelében él.

Szaporodás:



Állábasok törzscsoportja (Sarcodina)

IV. Gyökérlábúak törzse (Phylum Rhizopoda)Lebenyes állábúak osztálya (Classis Lobosea)

Csupaszamőbák alosztálya (Subclassis Gymnamoebia)V. Likacsohéjúak tözse (Phylum Foraminifera)


IV. Gyökérlábúak törzsePhylum Rhizopoda

Jellemzőik: Jellemzőik: - állábaik lebenyes (lobopodium) vagy fonalas (filopodium) jellegűek

- kb. 5000 ismert fajuk van

- általunk tárgyalt egyetlen osztályuk a lebenyes állábúak (Classis Lobosea)

- jellemzőjük, hogy állábaik lebeny (lobopodium) vagy fonal (filopodium) alakúak

- többségük szabadon él, de ismeretesek élősködő fajok is. Két alosztályuk a csupaszamőbák és a héjjas lebenyeslábúak

- A csupaszamőbák alosztályába (Subclassis Gymnamoebia) tartozó lényeknek váza, héja vagy háza nincs. A fajok többsége vízi, de számos talajlakót is találunk közöttük, valamint parazitákat is.

Lebenyes állábúak osztálya (Classis Lobosea)Csupaszamőbák alosztálya (Subclassis Gymnamoebia)

Jellemzőik: Gyakori fajuk: óriásamőba (Amoeba proteus = Chaos chaos)

Jellemzői:

- Hossza 0,2-0,5 mm között változik, teste színtelen, átlátszó

- Több lebeny alakú állába van

- Átlátszó külplazmája (ectoplasma) vékony réteget képez a test felületén, az állábakban fejlettebb, mint a test többi részén.

- A belplazma (entoplazma) szemcsés szerkezetű, ebben található a gömbded sejtmag, egy lüktető űröcske, valamint több emésztő űröcske.

Amőba táplálkozása

Mozgás:

- Helyváltoztatásuk kezdetén a sejttest egy vagy több oldalán lebenyszerű kitüremkedések, ún. állábak jelennek meg.

- Ezekbe plazma áramlik, majd a sejtmag és a lüktető űröcske is fokozatosan nagyobbodó állábba jut. Később a sejttest kissé legömbölyödik, mert a menetiránnyal ellenkező végén visszahúzódnak az állábak.

- Az egysejtű állandó alakváltoztatásának megfelelően a görög amoeba szó változást jelent, régi magyar nevük is ennek megfelelően változóállatkák.

Szaporodás: Egyszerű kettéosztódással, csak

ivartalanul szaporodik

Egyéb gyakori fajok:

csigaamőba (Amoeba limax)



Állábasok törzscsoportja (Sarcodina)IV. Gyökérlábúak törzse (Phylum Rhizopoda)Lebenyes állábúak osztálya (Classis Lobosea)

Csupaszamőbák alosztálya (Subclassis Gymnamoebia)V. Likacsoházúak tözse (Phylum Foraminifera)


V. Likacsosházúak törzsePhylum Foraminifera

Jellemzőik:

- Az állábak hajszálgyökérszerűek és retikuláris struktúrát alakítanak ki az egysejtű körül (rhizo- vagy reticuloprodium), mivel ezek akár össze is olvadhatnak.

- A legnagyobb egysejtű fajok tartoznak ide, akár 6-7 cm-esek is lehetnek, de az átlagos átmérőjűk 0,33 mm.

- Nagy többségüknek mészalapú héja vagy háza van, mely egy- vagy többkamrás lehet (mono- ill. polythalamia), egyeseknél a kamrák száma a százat is elérheti. A kamrák közötti válaszfalak pórusokkal áttörtek (foramina = likacs, lat.), nevüket innen kapták. Ezeken az apró pórusokon keresztül a sejttest különböző részei plazmahidakkal (plasmodesmus) kapcsolódnak egymással. A ház külső fala lehet szintén lyuggatott (perforata) vagy teljes (imperforata).

- Az állábak a ház főnyílásán keresztül nyúlnak a szabadba, vagy amennyiben a ház fala áttört, akkor ezeken a pórusokon is kinyúlhatnak. A házak külső oldalán bordák, tüskék is találhatók.

Házformák:

Globigerina Lagena

Nodosaria

Rotalia

Textularia

Háztípusok - fajok

Globigerina bulloides


Elphidium crispum

Spirotextularia spp.

Lagena striata

Nodosaria spp.


Rotalia spp.Textularia spp.



Csillósok törzscsoportja (Ciliophora)VI. Kétféle magvúak törzse (Phylum Ciliophora)Csillósok osztálya (Classis Ciliata)

Egyforma csillósok alosztálya (Subclassis Holotricha)Örvényszervesek alosztálya (Subclassis Spirotricha)Csillókoszorúsok alosztálya (Subclassis Peritricha)


VI. Kétféle magvúak törzsePhylum Ciliophora

Jellemzőik: Az ide tartozó lényeket tartják a legfejlettebb egysejtűeknek.

Kétféle sejtmaggal rendelkeznek: a szaporodásban szerepet játszó kis maggal (micronucleus) és a vegetatív szereppel bíró nagy maggal (macronucleus).

Életük során bizonyos időszakban csillókkal is rendelkeznek. Elsősorban heterotrófok.

Édesvizekben és tengerekben egyaránt előfordulnak, lehetnek szabadonélők és élősködők is. Körülbelül 8000 faj sorolható a kétféle magvúakhoz, és a törzs két nagy osztályt tartalmaz: a csillósok és a szívókások osztályát.

Csillósok osztályaClassis Ciliata

Kifejlett alakjuk csillókkal rendelkezik. Alakjuk állandóságát bőrke (pellicula) biztosítja. A szájnyílás felőli oldalt ventrális, az ellentétes oldalt dorzális oldalnak nevezzük. Ivartalanul harántosztódással szaporodnak, ivaros szaporodásuk konjugációval történik. Legtöbbjük szabadon él, de vannak közöttük helyhez kötött életmódot folytató fajok is, számos fajuk emlősök emésztőcsatornájában él.

Egyforma csillósok alosztálya (Subclassis Holotricha)

Körülbelül 3500 faj tartozik ide

Az egyik legismertebb, s egyúttal a legemlegetettebb egysejtű, a papucsállatka (Paramecium caudatum Ehrenberg, 1838)

Teste fordított papucs alakú, 0,1-0,3 mm nagyságú, elől lekerekedő, míg a hátsó része kiszélesedő, majd a vége elhegyesedik.

Papucsállatka (Paramecium caudatum)

- Testét spirális sorokba elrendeződött csillók borítják

- A citoplazma kül- és belplazmára tagolódik. A külplazmában a felületre merőlegesen elhelyezkedő apró, orsó alakú robbanószervecskéket (trichocysta) találunk, melyek a papucsállatka védekezésében játszanak szerepet.

- A bőrke alatt finom rostrendszer, ún. ezüstvonalrendszer található, amelynek ingerületvezető szerepet tulajdonítanak.

- A nagysejtmag babszem alakú, a sejt közepén található, közelében a nála jóval kisebb kis sejtmaggal.

- A sejtszáj (cytostoma) a szájmezőből (peristoma) kiinduló tölcsérszerű sejtgarat (cytopharynx) mélyén található. A peristomában található csillók és csillós hártyácskák (membranella) által keltett vízáram tereli a táplálékul szolgáló apró élőlényeket a sejtszájba, ahol a citoplazmába jutva emésztő űröcske keletkezik körülöttük.

Veseállatka (Colpoda cucullus)

Teste enyhén lapított, 0,08-0,11 mm nagyságú, és nevével megegyezően határozott vese alakkal rendelkezik.

A veseszerű alakot kölcsönző homorulat a sejt egyik oldalán levő szájmező sajátos alakjának köszönhető, ez a sejt első felében található.

Nagysejtmagja, ellentétben a papucsállatkával, ovális, a kissejtmag szintén jóval kisebb és gömbölyded.

Csillói sorokba rendeződnek, párosával helyezkednek el.

Egy lüktető űröcskével rendelkezik csak, ez rendszerint a sejt hátsó, szélesebb felében helyezkedik el.

Pocsolyavizekben gyakori, de a szénaázalékban már 3-4 nap után tekintélyes mennyiségben megjelenik. Talajban is előfordul.

Örvényszervesek alosztálya (Subclassis Spirotricha)

- a szájmezőt jellegzetes csillólemezekből (membranella) álló, jobbra csavarodó örvénykészülék veszi körül

- a szájmező közepén pericentrikusan helyezkedik el a sejtgarat mélyén levő sejtszáj

- az örvénykészülék mellett egyszerű csillókkal is rendelkeznek, ezek részben vagy egészében beborítják a sejttestet

- körülbelül 2000 faj ismert.

Kagylóállatka (Stylonychia mytilus)

- teste lapított, elől szélesebb, hátul valamivel keskenyebb, lekerekített, hossza 0,1-0,3 mm. - testén hasi és háti részt is megkülönböztethetünk, ez a szájmező elhelyezkedéséből, valamint hosszú, hengeres csillósertéinek (cirrhus) hasi jelenlétéből fakad. - a szájmező szintén a hasi oldalon található, V-alakban csillólemezkék (membranella) határolják. - csillóserték nem csak a hasoldalon találhatók: kb. öt hasi, öt homlok-, öt anális és három farokcirrus van összesen.- ún. hasi oldala lapos, ún. háti oldala domború. - két tojásdad nagysejtmaggal és két kis sejtmaggal rendelkezik. egyetlen lüktető űröcskéje a test elején a szájmező közelében található. - poshadó vizekben gyakori, a veseállatkákkal együtt gyakran látható. Főleg algaevő.

Csillókoszorúsok alosztálya (Subclassis Peritricha)

Jellemzőik: - főként harang, korsó vagy gömbded alakúak

- a lecsapott szájmezőt az örvényszervesektől eltérő módon balra csavarodó örvénykészülék határolja.

- a test többé részén ugyanakkor nem találunk csillókat, legfennebb a test végén, a szabadon úszó alakoknál. A helytülő életmódot folytató fajok hosszabb-rövidebb nyéllel rendelkeznek.

- legtöbb fajuk szabadonélő, de parazitákat is találunk közöttük, mint a közönséges hidrákon élősködő hidratetűt (Trichodina pediculus)

Közönséges harangállatka (Vorticella nebulifera)

- hosszú nyéllel rendelkezik, harang alakú, bőrkéje csíkos. - örvénykészüléke belső kettős csillókoszorúból és külső gallérszerű hártyából áll. Ha megzavarják, ezt a hártyát csuklyaszerűen borítja rá a szájmezőre és összehúzódik, a nyél pedig rugószerűen felcsavarodik- a nagysejtmag patkó alakú, a kis sejtmag gömbded. - a tiszta állóvizeket kedveli, növényekre, vagy vízi állatokra tapad nyelével, sokszor valóságos telepeket képez fehér bevonatként.


Spórások törzscsoportja (Sporozoa)

VII. Spórások törzse (Phylum Apicomplexa)

a.) Sejtélősködők rendje (Ordo Coccidia)


Kifejezetten belső élősködők. A parazita életmódnak megfelelően testük jelentős mértékben leegyszerűsödött.

Sejtplazmájuk kül- és belplazmára tagolódik. Nevüket egy ún. csúcsi szervről (apikális komplexum) kapták, amely feltehetően a gazdasejtbe való behatolást segíti elő.

Egy vagy több sejtmaggal is rendelkezhetnek. Szaporodásuk bonyolult, nemzedékváltakozással történik:schizogónia (ivartalan) → gamogónia (ivaros) → sporogónia (ivartalan).

A sporogónia során jönnek létre az ellenálló tokkal rendelkező terjesztő formák, a spórák. Egyes csoportokra a gazdaváltás is jellemző.

Egészségügyi jelentőségük nagy. Körülbelül 5000 fajuk ismert.

VII. Spórások törzsePhylum Apicomplexa

Sporozoea osztály (Classis Sporozoea)

Tagjai csak egy sejtmaggal rendelkeznek.

Spóráik a fejlődési ciklus végén keletkeznek a betokozódott zigótából.

A mikrogamétáknak általában ostoruk van.

Ha a fejlődés két gazdában megy végbe, akkor a köztesgazdában megy végbe az ivartalan schizogónia, míg az ivaros gamogónia és az azt követő ivartalan sporogónia a végleges gazdában történik.

a.) Sejtélősködők rendje (Ordo Coccidia)

A sejtélősködők rendjébe (Ordo Coccidia) tartozó fajok alakja gömbded vagy amöboid, mindig tagolatlan.

Makrogametocitájukból csak egy makrogaméta lesz.

Szaporodásmenetükben a schizogónia mindig megtalálható.

Gerinces és gerinctelen állatokban egyaránt fellelhetők, kifejletten többnyire intracellulárisan élnek a gazdaállatban.

Emberi szempontból legjelentősebb a maláriát okozó lázállatkák csoportja, mint például a Plasmodium falciparum.

Körülbelül 0,005 mm átmérőjűek.

Fejlődésmenetük két szervezetben, az emberben és a maláriaszúnyogban (Anopheles maculipennis) zajlik.

A malária megnevezés arra utal, hogy sokáig az a hiedelem tartotta magát, hogy a rossz levegő (mal aer) okozza a betegséget. Ronald Ross brit gyarmati orvos az első orvosi Nobel-díjat kapta annak köszönhetően, hogy felfedezte a szúnyogok szerepét a betegség terjesztésében.

Fejlődésmenetük bonyolult, valamely csípőszúnyog (Culicidae) a végleges gazda, s az ember, vagy valamely szárazföldi gerinces a köztesgazda. Az emlősspecifikus lázállatkákat az Anopheles fajok, a madárspecifikusakat az Aedes és a Culex fajok terjesztik.

A lázállatka fejlődésmenete

Állati egysejtűek országa regnum protozoa · ostorosok törzscsoportja (mastigophora /...

Documents