2015

016

(Versek 2014-ből)

Szili József: Hogy hogy vagyok…(Versek 2014-ből)

Képanyag:Seres László: MC széria I–X., 2012akril, farost, egyenként 100×100 cmFotó: Dabasi András

dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális mellékleteszerkeszti: kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolconfelelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap

ISSN 2062-4409

http://www.muut.hu/dulo http://www.facebook.com/muutfolyoirathttp://twitter.com/muut_folyoirat

Sète : a Tengerpar t i temető

„Halálaid halálaim…”À Ference Varga (Paris)

Akkor kettőnknek Sète volt a TetőGibraltár sírbolt védműveivelminden kilátás a tengerre nyíltfénybő tengerre s galambok galambokszemfényvesztés a tündöklet vakítde semmi bú csak hosszú keresésa sírkövek közt megbújt az a sírvisszafordulunk le a kapuigott kell kivárnunk egy friss temetéstutána megnyugtat a kapuőrföntebb van mint ahol mi föladtukcsaládi sír de semmi különösfakult szalag és elszáradt virágokévfordulós ünneplés nyomaikörül a tengerparti temetőkörül a szemfényvesztő tengerárs galambok galambok mint akkor ottmikor mi ketten még s csak ő sehol

2014. január 9.

Húsz év után

„Csak a lehetetlent lehetne letetni”(Arany: Toldi szerelme, III/10)

A lehetetlent letetni lehetúgy álltunk ketten a gleccser alatta csúcsról a Montblanc alján a jégpiszkos rétegek sziklamély csapokcsorog csorog nádas kunyhóeresz a jeges árok s lesz kristálypatak felhőben fönt a csúcs a láthatatlancsak egy hiányzott csak a mi hiányunkegymás mellett is mindig akkor isátjárt amikor ő még meg se volt tizenhat év s én én ő még seholegy hosszan üres távoli jövőbenhol volt hogy el is tévesztettük egymástel is vesztettük de lett két halálhogy húsz éve még a gleccser alattkét nemlét letesse a lehetetlent s készült de hol volt még a harmadikmessze mint a Montblanc csúcsán a jég

2014. március 7.

Nőnap

Hogy hogy csak ez az egy nap az övékszáznyolcvankét és fél az járna kivagy minden napból minden éjszakavagy minden másnap a nappal s az éjszökőnapok múlt századok miattvagy nincs tovább nem nem nem felezünkők mi vagyunk mi ők a rettenetez a megosztás ez a felezésa véglényektől föl az emberigvagy le mert végül mi is a különbség bélflóra nélkül kihagy ez az agyaz is fosik vigasztalt Pali bátyámolyankor nem vigasz az az az ismég hogy nélkülük még hogy nélkülünkhogy csere is van s van nélkülözésakkora nihil hogy majd beledöglünkakkora vers mint A dög vagy az aműfajtalankodás a címe Ódas végül Egészen a nagy Semmiért

2014. március 8.

Egeres példa

De meg tud írni SzabóLőrinc egy egeretegytől az én könnyem ismajdhogynem megeredt

pedig nem is láttamnem volt csak a láb lerágva egy darabkaúgy állt odább

ott hagyta a csapdáta centis darabotnem csinált magábólse dögöt se rabot

Kinek szabadság életennyit megérszabadsághősömegy sánta egér

2014. március 11.

Requies

Mert nem hagytam hogy elégessenekaz alakod féltettem csontjaidott voltak mindig ők voltak a vázmozdulataid moccanásaidhordozták rejtetten de mindig isők legyenek tanúk hogy volt ilyenhogy minden lehettél szerves egészvoltod pazar tündérjátékaimára elmúlhatott a gáz a bűz bogár lépett szemedbe annak ismár vége szikkadt bőr és hús tapadvázadra elfolytak a zsigerekne bocsásd meg de akkor is kiása zabolátlan képzelet amígitt működik hol észvesztő nevedenyémmel fonva áll a gránitons mert nem hagyom hogy elégessenekte úgysem tudsz bomlásról bűzről s egyszerátszakadhat a kettős tölgylemezs a csontok végül egymásba merednek

2014. március 21.

Hogy hogy vagyok

(Tasi Rékának)

A legfurcsább hogy még mindig vagyokmint mindig már és még mint eddig iss a netovábbnál mint a sógoromamikor már majdnem vesztésre állts kérte játsszuk a sakkot végtelen pedig a végesben is botladoztamparasztként tisztként egyként kiütöttkirályném sikkből sekkből sekkbe lépetts mint a hülyeség máskor máshol isez látszhatott veszélyes taktikánakde már a végtelen innenső végén egy sarokbástya hirtelen kibújta tábla alól s láttam közelíta másik vége is a végtelenneksőt középen is kezd képződni egyilyen ez most nyolcvannégy évesenez a még izgő-mozgó kövületbelsejére vetülő kívületmeghazudtolva minden küllemetkezdi játszani a nélkülemet

2014. március 27.

Huszonk ettedik zso l tár

Máté 27,46; Márk 15,34.

Három órán át feszített tüdőbőlhogy jön ki hang végül a negyedikóra határán nem tudom s hogy ebbenlehet-e még valami istenivagy ő se tudta mire volt a zsoltára kérdés hogy micsoda becsapásmi csoda fogytán s mire az egész haa semmi jön víz- és vércsapoláslátta-e még hogy mindebből mi s mennyimarad fenn fogyó évezredekighol föld alatt hol fenn királyi díszbengaz és igaz gazdátlan igazulminden lét nemlét harc kudarc utánigmikor a művelhető csillagokelfogynak s mindent dermedtségbe rekkentistenkény nagy reccs hőhalál

2014. április 15.

Hal junk meg együtt

Haljunk meg együtt mondta szó szerintérteni véltem tudtam hogy miértkibúvó nem volt de a habozástnem titkolhattam ha lezuhannánk mondta de sosem azért vettünk jegyet és amikorközel voltunk hozzá elfelejtettükhalálközeli volt mégis az évszakkét báty a sógor nővér és a sorbanvalahol én is s hogy a fiatalnakkell mind kivárni nem Trisztán–Izolda-fantazma s nem egy kór fenyegetettgyönyörű volt mint tavasszal a fák de elkezdődött s négy teljes napigtartott a csendes szótlan meghalásmég akkor sem hittem hogy ez igazamikor orvos magyarázta hogyleállítják a lélegeztetőtde a tüdő még órákig mozog kiszámíthattam volna hajnalinégykor legteljesebb az elmulásakkorra ő mindent végigcsinál mit meghagy egy kimetszett agytumormelyről tudtuk hogy jóindulatú

2014. április 29.

Csók ok

A nyelves változat volt ötvenháromnyarán igézet váltóáramoserő erőszak s holmi félelemhogy nővé tesz a rettegő öröms a vallástól a válás nyomoramert elhagytam én hithű hithagyottmaradt a többi semmi mint előbbaztán kislányos puha ajkakon puhatolózó félig szenvedélyháziasított nagy pillanatokmígnem a likőrédes lihegésörökre hűtlen felkínálkozásmost lehet most kell csakhogy azutántizenöt évig kerülgettük egymásts igazán mindig csak másra találtunkhirtelen halt meg s holtan megkísértettnem csoda volt csak ő volt a csodas végül a nőmindenség titkaimegnyíltak és a kinyilatkozáselmosott minden előttet s utántutolszor éjfélkor a fa alatt

a mennyezetig ért a mennyezetnem volt magas de arányos velünkott álltunk időnk legvégezeténmint mindig is nehéz volt abbahagyniki hagyja abba szomjan ittuk egymástaz épp csak nedves ajkát hunyt szemétlehunyt szemét hogy egy hét sincs és végevégleg lehunyt szájában műanyagcsővel vigyázva ne mozduljon elmár meg se mozdult ez volt az utolsóegyoldalú búcsú vagy az se volta nővérkék kis ünneplésre vártakaz előszilveszter kijárt nekikegymásra is vigyáztak kedvesengyerekkoromtól roppant furcsa volta szilveszter nálunk mert apainagyanyám szilveszterkor távozottspanyolban tizennyolc szilveszteréns most ő kinek unokája se lesz

2014. május 20.

Bennem most fényes

Talán azért vagyok még mindig itthogy lássam percre perc és napra nap nem voltam hozzád méltó semmibenami nagyságom gyáva árulásmit mulasztottam kiráz a hidegcsak most tudom hogy mennyire akarlakazért nem vagy hogy ennyire legyéls kezdjem sejteni mi lehettünk volnakis türelemmel s mégis most hogy ígyhűt mint huzat az egykori hiánybárkiénél több lenne mit megéltünkde csak kapkodtunk mint a gyerekekfalra vetített tükörfény után mert voltak ki nem beszélt titkaink s értettük-e amit némán tudattunkneked nincsenek gesztusaid mondtads fel sem villant mi neked e hiánymert nem hittem hogy elveszíteleks hogy végletesen így leszel enyémsoha másé és soha senkiés ez végleg nem lesz ha én sem leszekmaradt egy sorod írtad sehová ne menj meghalni se jó nem megyekmás sorok így gyere velem hováa valóságban még én sem megyeka valóságban már én sem jutoksokkal messzebb pedig most kezdenémvallani szégyeneim titkaim kárhozatos otrombaságaimnem volt idő rá folyton sürgetetta tüneményes napi létezésbennem most fényes kondenzcsík idézamit elhagytunk s nem láttunk soha

2014. június 27.

Ja j az á l la tok

(Patríciának)

Fél lépésre a szomszéd kerítéstőlposzáta fészkelt egy kis szilvafánféltettem őket annyi volt a macskaa lefordított csónak is az őleshelyük lett amíg a zöld füvöncsipegetve flangáltak a rigókodébb raktuk s csak akkor láttuk atragédiákat a sok tollcsomóta kis poszáták érettségiig kihúzták s egy ragyogó reggelenhárom lépésre tőlük az anyakiült egy ágra s csipogott sokáa reggelire váró kicsinyekjó ideig csak visszacsicseregteknem tudták s még én sem hogy mit akarde valamelyik végül helyre raktacsipetagyában a csip-csipeketkiállt egymaga a fészekperemres akkor már én is izgultam veleméricsgéltem kellő-e a magasságő is de döntött ellibbent s zuhantfélútig s földre le ha kicsi szárnya szét nem csap ejtőernyőként s esze-veszett riadtan nem csapkod továbbegy ágvégig vergődve görcsösenaztán a többi jaj az állatokeszembe jut hogy a cicánk helyettén vittem fel a létrán a kicsitmert láttam Vadóc már harmadszor is félútról a betonra ejti lenagy magasból csoda hogy megmaradt

de máig is ha a padlásra készülrám pillog menjen-e vagy felviszem

2014. július 30.

A z já r az eszemben

Napok óta az jár az eszembenmilyen jó volt az volt az igazitalálkozni csak úgy véletlenülfelszáll a buszra és meglátni egymástleszállni együtt a gimi előtts onnan a lakásigmintha évtizedekkel előbbmintha tilosban mintha távoliígéretként de hihetetlenüljó volt vele s ha élnejó volna az a korránk volt kiszabva minden pillanattört részekigvagy régebben mikor méga másé volt és csak véletlenültalálkoztunk a Roosevelt tér körülrézszobrot vitt a bizományibade széjjelbomlott a csomagolásvolt egy trafik és a maradékmegvan ma is az a ragasztószalagmegvan őrzöm de nincsenek csodákő nincs trafik sincs s hol az a szobors már mi sem ők vagyunkjó volna folyton az jár az eszembentalálkozni csak úgy véletlenül

2014. augusztus 3.

Séta a Dunához (K losterneuburg)

Maradt időnk és Dunát látni vágytunk vonzott a tudat hogy amott a víz valahol túl és az erdei út előbb-utóbb odavezet az ár a tavaszvégi már rég levonult fák sudarán látszott a vízmarás penészfehér és szürke vonala jó hat méterre a fejünk fölött bejárhattuk a mélyvízi világ bejárható időből itt ragadt nyárvégi fák egyenlő magasán az ár vízszintezőjével jelölt burkát a fényözön alatt a volt vízfenék árnyas fövenyén taposva hogy egy lett velünk képzelet s való fölöttünk hat méterre ott az ár jól látható egykori szintjele kettőnkben pedig ugyanaz az ár a levonult ár egyazon hiánya a múlt és jelen tömbje ugyanegy átjárt s megdermedt az az egy idő az azonosság soha teljesebb nem lehetett a táj egy metszetével ezt sejtette a víz alatti lét érzékeinkben ezt a képtelen együttvalóságot lét s képzelet egybemosódva mi voltunk ez is s maradt időnk közös még évekig

2014. augusztus 20.

Még hogy ha lá lvágy

Még hogy halálvágy lehet ez komolycsalád férj gyermek s rajongók talán önmértékelés mérce mi lehetaz a novella-tárca persze más „meghalnod kell” szózza a Szózat is a Bartókon éjfélkor jóllehet a Szép Szóban (József Attila lapja) megmondta szép szóval egy névtelen hogy Vörösmarty csak „halnod”-ot írt de ahányan vagyunk mind elmegyünk elment a feltaláló Weöres is s annyi halálmód ahányan vagyunk így egészen más élmény lehetett mint az az Éjszakai üzenetnekünk Juliska nagynéném aki Csömörön halt meg rákban s amikor odamentünk Zsókával ránk köszönt a rák s a gyógyszer delíriumában vidáman így „hogy vagytok gyerekek”hogy mit dadogtunk rá ma sem tudom még három nap s a többi néma csend

A holtak holtak szépen nem lehet meghalni sem és holtnak lenni sem láttam Pesten kétöles fal előtt három vagy négyszáz méteren keresztülostrom után mi az hogy hullahegy (Horváth Zoli viszont jelentkezett s részt vett a kiszállításukban is az Új Köztemetőbe villamos-pótló sörgyári kismozdony mögöttcsordultig pakolt nyitott vagonokban s még szerencse hogy nem volt hullaszag akkora fagy volt hogy ragály se lett)

Jómagam úgy tizenöt évesen írtam a magam Ifjú Wertherét és túléltem ha nem is Goetheként címe haláli Meghal a diák meghalasztottam annak rendje-módjaszerint de szóltak s elmentem focizni így volt de jöttek olyan korszakok hogy komolyan hittem csak egy segíthelyzetemen az önkéntes halál innen nézve meg jó hogy elmaradt hány érdekes későbbi fejlemény esett volna ki végleg életembőlalighanem épp a kíváncsiság tartott életben s tart meg még ma is főleg az hogy magamból mi lehet ha meg vagyok szorítva mint a fák állva-e vagy párnák közt halni meg hercegi módon álomtalanul bár meg is érdemelnék némi kínts jó végtusát (hisz már a kisded isbűnös eredet s Ágoston szerint)

Akárhogy is szegény szervezetemnekhogy így kibírja mindvégig velem utolsó szó jogán (majd ne felejtsem)azt hiszem joggal gratulálhatok

2014. augusztus 23.

K er t i k ígyó

Rettegni tudok az kivédhetetlenbombázás ostrom minden megesettálltam egy töltött puskacső előttláttam a végén a huzagolástgyáva vagyok ahhoz fegyver se kells nem számít hogy félek a félelemtőlpedig Juliska néném megtanítottarra hogy gyáva népnek mije nincsde nem tudom hogy mit csináltam volnaha az a kígyó nem megy el magátólmert jobbnak látta így de nem lehetelképzelni sem mi lett volna hakíváncsi rám és úgy dönt hogy marad amíg a villás ágat keresempedig fogalmam sem volt hogy lehethirtelen úgy lenyomni a nyakáthogy nyekken egyet s moccanni se tuds hogy egy kígyóból mennyi a nyakakarnyújtásnyiról láttam óriáskinőhette a terráriumáts a nádas mellett az állatbarát gazdi kirakta csupa szeretetbőlegy ilyen kígyónak is klassz helyen kutyákat is gyakran kitesznek itta kocsi elmegy és a kutya vármég napokig egyszer mi is vadásztunkegy kis kutyára nem hagyta magátbefogni tudta jön a gazdijas be volt tanítva hogy egy idegentőlelfogadnia semmit sem szabad Tóbiásunk nem volt ily jól neveltde szobakutya s ezért neki még

egy kis egér is csodaszámba mentelkezdett vele farkasszemet néznide az átbújt a kerítés alattTóbi meg várta hogy majd visszahozzuk a kígyó viszont egész más esetZsóka azt hitte hogy tacskónk megint csak képzelődik ahogyan szokotts a bokrok alá kotort farakásreves darabja az amit ugata kotorékot készült megkotornia kotorék kedvéért akinek kivételesen most igaza volts a távolságot is kivételesenúgy tartotta most ahogy még sohanagy farkaskutyát a hasa alólugatott úgy meg hogy pórázra fogvaaz csak kapkodni tudta a fejéta kígyó alatt nem volt ennyi helyígy nekem jutott az a feladathogy férfiasan szembenézzek arakás fa tetején fejét a fa-rakásba struccként fúrva heverőkígyótárssal ki majdnem fél arasz vastag testét összetekerve várt

Szép tőle hogy odébb ment várakoznibetelefonáltunk az állatkertbede nem hittek nekünk hogy igaziegyébként meg náluk nem volt hiányés nekünk sem hiányzott annyirade úgy eltűnt hogy azon kell tűnődnömvajon most merre tekereg szegény

2014. augusztus 31.

„ Jó nekünk i t t lennünk ”

„És elváltozott előttük. Az arca ragyogott, mint a nap, fény volt a ruhája is.

És íme megjelent nekik Mózes és Illés, beszélgetve vele. Péter megszólalt és azt mondta

Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat:

Neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. (Máté 17,2–4.)

A lelkem üdve bennemhite a hitetlennekés jó nekem itt lennemvégén egy végtelennekfelfényli eliramlóéletem késő őszétörömnek sebként sajgócsillagnak gyönyörű szép

2014. október 5.

Angyalsuttogásos

Egy angyalnak súgnak az angyaloktalán nőnemű angyalok akiknem az Írásból egy álomból jönneks az is aki súgásról álmodikmit is szeretnék súgni neki majdamikor már ember sem lehetekvagy tőle jöjjön sugalom amígálmodoznak bennünk a szellemekálmomban-e vagy ébren vagy lehetvalami köztes félálomszerűhogy hinni tudjam ő az s hadd hihesseha neki úgy jobb azt hogy mégsem ő

2014. december 12.

Évforduló

Sehol soha senki semmisoha sehol semmi senkimár sehol sem keresemnincs és nem lesz sohasem

2014. december 30.