Dr. Turcsán Erik

„…tanúságot tegyetek rólam…”

Min

de

nk

i T

em

plo

ma

Tan

íTá

so

k 7

.

Dr. Turcsán Erik

„…tanúságot tegyetek rólam…”

„…tanúságot tegyetek rólam…”

Tanítások sorozat 7.

Copyright © 2010 Dr. Turcsán Erik

Korrektor: Dr. Gruber Tibor

Kiadványszerkesztő: Danziger Dániel

Kiadja: Mindenki Temploma,

1105 Bp, Cserkesz utca 7-9.

Dr. Turcsán Erik

„…tanúságot tegyetek rólam…”

Mindenki Temploma • 2010

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

7

„…tanúságot tegyetek rólam…”

Az evangélium terjedésében mindig nagy szerepe volt a hívők tanúságtételének.

Egyrészről természetes, hogy az ember a jó hírt, az őt ért örömöt megosztja másokkal, másrészről Jézus maga mondta tanítványainak: „a Vigasztaló… tesz majd én-rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek…” (János 15,26-27)

Lehet, hogy csak néhány szóra van lehetőségünk, más-kor hosszabb beszélgetésre, és van úgy, hogy az isten-tisztelet során kapunk lehetőséget, hogy elmondjuk, mit kaptunk az Úrtól.

A kötetlen beszélgetések során visszajelzést kapunk a beszélgetőtársunktól, ezért ilyenkor könnyebb érthetővé tenni a mondanivalónkat, kiegészíteni, vagy pontosítani a beszédünket, a kérdésekre válaszolni stb.

Amikor viszont nagyobb hallgatóság előtt teszünk ta-núságot, kevés visszajelzést kapunk, ezért érdemes át-gondolni néhány szempontot, hogy a tanúságtételünk hasznos lehessen a hallgatóknak.

El kell döntenünk, miről szóljon a mi bizonyságtéte-lünk, és ehhez tartsuk magunkat. Ha gyógyulásunkról beszélünk, ne kerülhessen középpontba a millió orvosi kivizsgálás, vagy ha valamilyen megtapasztalásról be-szélünk, ne bonyolódjunk teológiai fejtegetésekbe stb.

Nagyon jó dolog, ha Isten gondviseléséről is tanúságot teszünk, ilyenkor arról beszélünk, milyen helyzetünk-

8

ben mit tett az Úr, hogyan segített meg, hogyan adott győzelmet.

Imádkoznunk és igyekeznünk kell, hogy a hangsúly ne terelődhessen a „helyzetre”, mert akkor magunkról fogunk beszélni, így a hallgatók figyelme is könnyen ránk irányul, minket fognak sajnálni betegségünk miatt, részvétet éreznek szerencsétlen állapotunk felett, esetleg késztetést éreznek anyagi megsegítésünkre. Pedig mi éppen a Győztesről, az Úrról akarunk tanúságot tenni, aki minket megsegített és annak örülnénk, ha mások bi-zalma az Úrban megerősödne!

Másrészt óvakodnunk kell attól, hogy tanúságtételünk összességében negatív tartalmat hordozzon: „… mos-tanában megláttam, mennyire felszínes, erőtlen a hívő életem… hát az Úr könyörüljön rajtam, mert Ő könyö-rülő…”. Ezeket a gondolatainkat inkább azzal a testvé-rünkkel osszuk meg, aki mellénk fog állni a lelki meg-újulásunkban.

Sokkal nehezebb dolog arról tanúságot tenni, hogyan működik a Lélek vezetése az életemben, hogyan tű-rök, hogyan töri meg a csontot a bennem levő szelídség (Példabeszédek 25,15). A lelki előrejutásunkról, hitünk győzelmeiről persze csak úgy tudunk beszélni, ha fejlő-dünk is lelkileg.

A továbbiakban a megtérésről való tanúságtételről gyűjtünk össze néhány gondolatot.

Felütés

Sokunknak nem könnyű beszélni nagyobb hallgatóság előtt, emiatt zavarban lehetünk. Nem szerencsés azon-ban ezt a zavart megosztani a hallgatósággal: „csak most szóltak, hogy én mondjam el…”, „nem gondoltam, hogy nekem kell elmondanom…”.

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

9

Ha a hallgatók azt látják, hogy a megtérés kínos téma, kellemetlen róla beszélni, és nem is szívesen tesszük, az-zal nem segítjük őket az útjukon.

A zavarunkat mondjuk el az Úrnak, és mi is imádkoz-zunk, amíg mások tanúságot tesznek.

Időtartam

Az istentisztelet középpontjában az ige áll. A tanúság-tétel pedig megerősítheti az evangélium üzenetét: „igen, Jézus Krisztus valóban szabadító, én is átéltem!”.

Nem tolakodhat a tanúságtétel az igehirdetés elé azzal, hogy túl sok időt igényel magának.

A dagályos beszéd sehol sem hasznos, a tanúságtétel esetén pedig nagy kárt okoz: súlytalanná teszi a mon-dandónkat, és elfárasztja a hallgatókat.

Tartalom

A tanúságtétel erőssége a személyesség. Aki a Biblia üzenetét megpróbálta elhessegetni, azt a tanúságtételed a székéhez szögezheti, aki pedig tele van kétségekkel, a tanúságtételedet hallgatva nagy reménnyel telhet meg.

Helytelen lenne ezt az erősséget meggyengíteni azzal, hogy a tanúságtételünk prédikációba fordul át. A tanú-ságtételnek nem témája a bűn ádámi eredete, sem a ki-választott nép története, sem a megváltás teológiája, sem pedig az eljövendő ítélet.

A tanúságtételünknek arról kell szólnia, hogy az Úr mit tett velünk. Minden kiegészítés csak gyengíteni fog-ja a hatását.

10

Nem élettörténet

Sok tanúságtétel kezdődik így: „normális családban nőttem fel…”, és néha sajnos így is folytatódik.

Valljuk meg, kevesen vannak közöttünk, akiknek olyan regényes élete lett volna, hogy érdemes azt nagy nyilvá-nosság előtt elmesélni. Az emberek nem azért jönnek el az istentiszteletre, hogy rólunk megtudjanak valamit, hanem azért, mert Istent keresik.

Persze szükséges néhány dolgot megemlítenünk, külö-nösen, ha az a megtérésünkkel kapcsolatos, de ami vilá-gossá kell, hogy váljon az az, hogy mi miért döntöttünk az Úr mellett? Kisiklott az életünk? Szörnyű mélységek-be jutottunk? Átlagos életünk volt, de valami mindig hiányzott? Félelmek gyötörtek? Hívő rokonunk életén megláttuk, hogy van tiszta élet is? Megromlottak az em-beri kapcsolataink?

Mindenkinek volt valamilyen oka, hogy közeledjen az Úrhoz, az életünk történetének a többi eseményét nem kell megemlítenünk.

Tapintat

A fő célunk, hogy a Szent Lélek munkálkodjon a min-ket hallgatókban, ezért kerülnünk kell, hogy olyan ellen-érzéseket keltsünk, ami ezt akadályozza.

Nem segítjük az evangélium munkáját, ha hívőként gúnyosan, lesajnáló módon nyilatkozunk az ateista vi-lágképről, vagy ha újjászületett emberként lenézően be-szélünk a még csak a vallásos hitnél tartók emberekről, vagy más felekezetekről.

Pál ezt mondta: „… a zsidóknak zsidóvá lettem… a tör-vény alatt valóknak törvény alatt valóvá… a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé… az erőtleneknek erőtelenné…

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

11

mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon meg-tartsak némelyeket.” (1 Korinthus 9, 20-22)

Intimitás

Előfordul, hogy a tanúságot tevő hívők úgy érzik, az a feladatuk, hogy a megtérés felé vezető lelki út minden részletét feltárják a hallgatóság előtt. Amikor az Úr tette helyett a lelki folyamataink kerülnek a középpontba, saj-nos egyfajta lelki „lemeztelenedés” is kialakulhat, ami zavarba hozhatja a hallgatóságot.

Ilyenkor az Úr személye a háttérbe szorul, mi pedig csak ásunk beljebb és beljebb, végül mi magunk is sír-va fakadunk, hiszen intim, legbelső dolgainkról beszé-lünk. Kerülnünk kell az ilyen lelki utazásokat, ahova a hallgatóság nem tud követni bennünket, mindössze együttérzően, vagy megdöbbenve figyel.

Bizonyára nem minden részlet elmondása fog segíteni másokat a megtérés felé vezető úton:

„… akkor meg akartam térni, de aznap nem sikerült… és a következő héten megint kértem, hogy imádkozza-nak velem, és akkor sikerült. Ámen”.

„… megtértem, de aztán visszaestem, sokáig távol jár-tam… most megújultam, megint járok templomba…”

Természetesen a merev, távolságtartó előadásmódnál nagyobb hatású lehet, ha őszinte szavakkal beszélünk a megtérésünkről („mélység mélységet hív elő”), és nehéz megfogalmazni, mi a helyes mérték, mennyire avassuk be belső küzdelmeink világába a minket hallgatókat.

Amikor tanúságot teszünk, nem a saját lelki utunkra invitáljuk az embereket (ez néha ijesztő is lenne), hanem közel hozzuk, valóságossá tesszük számukra az evangé-liumot.

12

Egyensúly

Amikor a megtérésünkről számolunk be, magunk-ról is beszélünk, és az Úrról is. A saját életünkről, saját megtapasztalásainkról beszélünk, mégis az Úr kerül a középpontba, Rá mutatunk.

Ha csak az Úrról beszélünk, kárát látja a személyesség, és tanúságtételünk sokat veszít erejéből, inkább bíztatás-sá válik.

Ha mi kerülünk előtérbe, mindössze személyes vallo-mássá válik a tanúságtétel és keveset használ.

Pál apostol nemritkán saját életéről, megtapasztalásai-ról, harcairól is beszélt, de soha nem azért, hogy ezekről tudósítson, a hangsúly mindig azon volt, mit tett az Úr vele, vagy mit tesz azokkal, akik Benne bíznak.

Bölcsesség

A megtérésünk előtt sokan a homályosban tapogatóz-tunk előre.

A tanúságtétel idején azonban használjuk azt a vilá-gosságot, amire azóta eljutottunk!

Nem tilos többet elmondanunk a megtérésünkről, mint amit annak idején éppen megértettünk. Kevesen térnek meg ezzel a felkiáltással: „most átmegyek a halálból az életbe!” (János 5,24)

Lehet, hogy a megtérésünk indítéka sokkal kevesebb volt, mint amit a megtéréssel nyertünk. Az ige fényében, a Szent Lélektől kapott világossággal, Isten gyermeke-ként azonban már elmondhatjuk:

„… az Ő csodálatos világosságára hívott el…” (1 Péter 2,9), „enyém a Fiú! enyém az élet!” (1 János 5,12), „… át-vitt az Ő szerelmes Fiának országába.” (Kolossé 1,13)

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

13

Tanúságtételünkben adjunk helyet az ige világossá-gának, amelyre a megtérésünkkel kapcsolatban eljutot-tunk!

A bűnök

Több helyen érintjük az elmondottak során, de ki kell emelnünk néhány dolgot a bűn fogalmával kapcsolat-ban.

1. A megtérésről való tanúságtétel nem tartalmazza a bűnvallás megismétlését!

A bűnvallás az Úrnak szól, akár testvéri közösségben, akár egyedül állunk Isten elé. A tanúságtételünk nem a bűnökre mutat, hanem az Úrra.

Az akkori bűneinket elsorolni nemcsak szükségtelen, de taszító is lehet. A minket hallgatóknak nem a bűnök vonalán kell elindulni, hanem az Úr hívása miatt. Nem a mi bűneink űzik őket a kereszthez, hanem az Úr jósága indít megtérésre. (Róma 2,4)

Másrészt a „steril”, bűnbocsánatról szót nem ejtő tanú-ságtétel ellentmondana az evangélium alapvető üzene-tének: „… nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.” (Márk 2,17). Ha teljesen tönkrement az életünk a megtérésünk előtt, ne fogal-mazzunk felszínesen: „… voltak problémáim, mint min-denkinek…”.

A Szent Lélek vezetése szerint megemlíthetünk konk-rét dolgokat, bűnöket is, de semmiképpen ne célozzuk meg azt, hogy bűneink lajstromát mutassuk be a tanú-ságtétel alkalmával.

2. Ne próbáljuk bebizonyítani, hogy mi bizony bűnös emberek voltunk.

Ha például gyermekként tértünk meg, vagy megtéré-sünk előtt konszolidált, a világ szerinti „rendes” embe-

14

rek voltunk, ne kutassunk bűnök után, senkit nem kell meggyőznünk Isten előtti bűnös voltunkról. Ha mégis megpróbáljuk, esetleg nevetségessé is válhatunk.

Mutassunk Isten kegyelmére és szeretetére. Nem ne-künk kell bemutatni, mi számít bűnnek, hanem maga az Úr fog bűnbánatot ébreszteni az emberekben.

Röviden azt mondhatjuk, ha a bűn kerül tanúságté-telünk középpontjába, a hallgató „fázni fog” (könnyen passzívvá válik), ha pedig Isten gazdagságáról beszé-lünk, „melege lesz”, vagyis szükségét érzi majd, hogy válaszoljon arra.

A megtérés haszna

Sok tanúságtétel csak a múltat hangsúlyozza, az elve-szett állapotot és a bűnt, a megtérés pedig csak mint ezek megoldása jelenik meg. Holott mindnyájan elmondhat-juk, a leglényegesebb dolog az, hogy az Úrral élő, szemé-lyes, szeretetteljes közösségünk lett.

A megtéréskor nem mi használtuk Jézust, a Megváltót.

Kerüljük azt a látszatot, hogy a sok bajunkra, bűneink-re, elveszettségünkre az volt a megoldás, hogy igénybe vettük a Krisztus vérét, megmostuk magunkat és békes-ségünk lett. Csak ennyi a megtérés? Így megint csak hát-térbe szorulna az Úr személye.

Ne keltsük azt a benyomást, hogy minket a bűnök, ba-jok, hiányok kergettek a megtérésbe – még ha annakide-jén, a megtérésünk előtt így éreztük volna is –, és mind-össze ezek oldódtak meg.

Az Úr ennél sokkal többet adott: saját magát. A mi nagy kincsünk nem a lelkiismeretünk helyreállása, hanem az, hogy mi az Övéi lettünk, Vele együtt élhetünk, sőt, az ige bátorításával mondhatjuk: Ő a miénk lett.

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

15

Nem a bűnbocsánat az a kincs, amiért eladtuk minden vagyonunkat, és nem a lelki békesség az az igazgyöngy, amiért mindent feladtunk, hanem az Úr személye, Ő maga. Bárhonnan jöttünk is, bármit vártunk is, a megté-réssel ezt kaptuk. Ne hallgassuk el!

Ami nem hiányozhat

Nincs két egyforma megtapasztalás, nincs két egyfor-ma tanúságtétel. Mégis van néhány dolog, ami nem ma-radhat ki a tanúságtételünkből.

Jézus Krisztus neve.—— Félrevezető lenne a tanúság-tétel e nélkül. Nem arról akarunk tanúságot tenni, hogy van Isten, hanem Jézusról, aki Megváltónk és Megtartónk.A bűnbocsánat.—— Hiányos lesz a tanúságtételünk, ha nem derül ki, hogy az Úr közelében megbántuk a bűneinket, a megtéréskor bevallottuk azokat, és bo-csánatot kaptunk.A vér.—— Világossá kell, hogy váljon: az új élet alapja Krisztus életet adó áldozata. Mire akarjuk invitálni az embereket? Megjavulás egy kis mennyei segítség-gel? Vagy pedig: „ha valaki Krisztusban van, új te-remtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” (2 Korinthus 5,17).Közösség Jézus Krisztussal.—— Nem csupán bocsánatot kaptunk a megtérésünkkor, hanem megszabadul-tunk egy olyan új életre, amelyben Jézussal együtt élünk. Ő velünk marad.Az új élet.—— A tanúságtételünk csonka lenne, ha a meg-térésünk utáni életünkről nem beszélnénk. Miért jó ez az élet, mi van benne? Mi változott? Az örök élet.—— „Ha csak ebben az életben reménykedünk

16

a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak va-gyunk.” (1 Korinthus 15,19). Nem csak a hátralévő évekre találtunk olyan életet, amelyet bátran aján-lunk mindenkinek, hanem örök életünk van, amely nem ér véget a testi halálunkkal.

Természetesen sok minden másnak is helye lehet a ta-núságtételünkben, beszélhetünk a hívő közösségről, az Úrtól kapott elhívatásunkról stb., de nem az említettek helyett.

Vezetés

A tanúságtétel szent szolgálat, melyre imádkozva ké-szülünk fel. A magunk erejéből – bármennyit töpreng-jünk is a tanúságtétel mikéntjéről – soha nem válunk „profi” tanúságtevőkké, akik bármikor képesek nagy erővel tanúságot tenni. Hogy hogyan lehet elérni az em-berek szívéig? Ez titok!

Azt szeretnénk, hogy amikor tanúságot teszünk, a Szent Lélek maga is tegyen tanúságot, hogy amikor be-szélünk, a minket hallgatók megérezzék Isten hívását. Ehhez elmaradhatatlanul szükséges, hogy a Lélek elő-ször bennünk végezhesse a munkáját. Hogyan is remél-nénk, hogy a gépiesen, lélektelenül, vagy hideg szívvel elmondott tanúságtétel valakit is megragadjon!

Ha minket a Lélek vezethet, először is az emberek irán-ti mentő szeretet miatt teszünk tanúságot.

Ha minket betölthet a Szent Lélek, nem fogunk izgulni a szereplésünk miatt, mert nem az lesz a fontos, hogy szépen elmondjuk a megtérésünket, hanem az után só-várgunk, hogy az emberek megtérjenek.

Ha a Szent Lélek betölthet, akkor nem lesz felszínes lo-csogás a tanúságtételből, akkor nem fogunk célt tévesz-

„…ta

nú

ság

ot

teg

yete

k r

óla

m…

”

17

teni beszéd közben, és megérezzük, mi az, amit elmond-hatunk, és mi az, ami lényegtelen.

A Lélek vezetése a legfontosabb eleme a tanúságtétel-nek, hogy az Úr jóra használhasson minket.

***

Amikor a megtérésről szóló tanúságtételről gondolko-dunk, nem megfelelni akarunk a helyes tanúságtétel kö-vetelményeinek, hanem szeretnénk hasznosan szolgálni, ahogy a Sikár városában lakó asszony: „Abból a városból pedig sokan hittek Benne a samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett.” (János 4,39).

Lehet, hogy félelmekkel állunk elő, mint Pál apostollal is előfordult, lehet, hogy nem lesz minden ízében töké-letes a tanúságtételünk, de ahogy a samariai asszonyét, úgy a mi tanúságtételünket is a Szent Lélek viszi célba.

Ezért nem félünk tanúságot tenni, az Úr adja ezen a területen is a fejlődést. Ő megáldja ezt a szolgálatot is, és a mi munkánk nem lesz hiábavaló.

Mindenki Temploma1105 Budapest, Cserkesz utca 7-9.

www.mindenkitemploma.hu