régészeti adatok a zagyva-völgy népességének meghatározásához a római...

’RIPAM OMNEM QUAESIVIT’

277

RÉGÉSZETI ADATOK A ZAGYVA-VÖLGY NÉPESSÉGÉNEK

MEGHATÁROZÁSÁHOZ A RÓMAI KORBAN SZABÓ ANTAL – VADAY ANDREA

Rövid kutatástörténet

A limestől távolabb eső Nógrád-megye nyugati és délnyugati része a kora-császárkorban két nagy tömb, a germánok és az iráni szarmaták szállásterületei között, barbaricumi peremterületnek számított. A Kr. u. I. században e két nép területi határai többször módosultak, amelyet a régészeti anyagnak is tükröznie kellene. Ugyanez mondható el e két nép terjeszkedésétől érintett, Dunakönyöktől keletre lakó törzsekről is. Problémát jelent mind a történeti források értelmezése, mind az a tény, hogy a kerámia anyag legnagyobb része csak tágabb időhatárok között határozható meg, így a pár éves, vagy évtizedes keltezési különbségek nem mutathatók ki az esetek túlnyomó részében. Patay Pál összefoglalásában már megállapította, hogy „… ismeretlen, hogy az illir-kelta cotinusok és ozok meddig laktak vidékünkön; hogy a szarmata jazig törzsek felhatoltak-e Nógrádig, vagy, hogy esetleg a quadok vették-e birtokba megint területét, egyáltalában hol húzódott közöttük a határvonal? Erre nézve az a néhány szórványos lelet, amellyel az I–IV. sz. idejéről rendelkezünk, nem ad felvilágosítást.“1

Nógrád-megyében további nehézség, hogy a római-kori régészeti kutatottság alacsony fokú. A megye kutatásának mostoha sorsát már jól illusztrálja Pintér Sándor megjegyezése a XIX. sz. végén, „…megyémben a régészettel nyilvánosan vajmi keveset foglalkoznak.”2 Negyedszázaddal később Márton Lajos összefoglalásában a római területfoglalásról azt írta, hogy „kevesebb emléke maradt a vármegyében annak a kornak, a melyben hazánk dunántúli része római hatalom alatt állott, területén mindössze Verőcén vetette meg a lábát az ókor e nagyhatalmassága….”.3 Megjegyzendő azonban, hogy már említett a Dunától keletre eső barbár terület késő császárkori lelőhelyeket.4

Nem sokat változott a helyzet több mint négy évtized alatt Patay Pál 1954-es összefoglalásáig. Azt állapította meg, hogy a „…régészeti adatok a kutatás hiányossága folytán, erre az időre (I–IV. sz.) vonatkozóan alig állanak

1 PATAY 1954, 25. 2 PINTÉR 1886, 44. 3 MÁRTON 1911, 336-337. 4 MÁRTON 1911, 337.

SZABÓ A. – VADAY A.: RÉGÉSZETI ADATOK…

278

rendelkezésünkre.“ 5 Pár lelőhelyet és leletet azonban már megemlített, köztük a késő-császárkori nógrádszakálli kancsót,6 és az 1952-ben előkerült csitári késő császárkori telep leleteit,7 valamint egy benczúrfalvai sarkantyút,8 és szécsényből egy terra sigillatát.9 1957-ben Zólyomi József Karancsságról vitt be a múzeumba két késő-római üvegedényt.10

1958-ban, az Ózd, stadioni leletmentés közlése hívta fel a kutatás figyelmét Észak-Magyarország császárkorára.11 Ugyanekkor a 21-es út építése során a Tartól nyugatra eső szakaszon Korek József „IV. századi vandál anyagot is tartalmazó szarmata telepen végzett leletmentést“. A „100x150 méteres területen 50–60, zömében kisméretű gödör volt megfigyelhető“.12 1960-ban Mátraszele – Jánosaknán „bányaomlásból császárkori barbár telephely, arról pedig jelentős kerámiai leletek“ kerültek elő.13 Salamon Ágnes is lokalizált egy császárkori telepet ugyanitt,14 a Török Gyulával15 megkezdett Észak-magyarországi szisztematikus császárkori kutatás során. Ennek folyamán Salamon Ágnes a megye nyugati részén Csitáron és Nagyorosziban is terepbejárást végzett,16 egy évvel később a megye keleti részén, Alsótoldon a X. századi temető alatt talált császárkori telepet.17 Bóna István 1963-ban megjelent cikkében említett még Cserhátsurányból egy sarkantyút.18 1965-ben Hegedűs Katalin az egykori balassagyarmati-járásban járt terepet.19 Három évvel később

5 PATAY 1954, 25. 6 PATAY 1954, 26 és hivatkozik PÁRDUCZ 1931, 123. lapon leírtakra. Az edénynek nem közli egyikük sem a képét, Párducz Mihály későbbi munkáiban nem szerepel, feltehetően azért, mert nem a szarmata szállásterületre esik a település. 7 PATAY 1954, 26.; BÓNA 1963, 248., 283-284., LXVII. t. 8 - 9, 11 - 14.; VÉGH 1975, 66. 8 PATAY 1954, 26.; BÓNA 1963, 297.; VÉGH 1975. 66. 9 PATAY 1954, 26.; VÉGH 1975, 67. 10 HÉJJ 1976, 251.: „Az általános iskola udvarán földmunkák során IV. századvégi, vagy V. század elejére helyezhető sírok kerültek elő 1957-ben. Zólyomi József a balassagyarmati múzeum munkatársa egy zöld későrómai üvegpoharat és egy kis zöld üvegedénykét mentett meg. A többi leletet a földdel együtt elszállították.” Ezek közül egy pohár és a hozzá tartozó hunkori csatot és kést közölte le: BARKÓCZI-SALAMON 1968, 31, 3. kép. 3, és 7 kép 6. 11 PÁRDUCZ-KOREK 1958; PÁRDUCZ-KOREK 1959. 12 KOREK 1958, 45., HÉJJ 1976, 251. Patay Pál szíves szóbeli közlése alapján a császárkori objektumokat nem bontotta ki Korek József, régészeti anyag sem került be a múzemba, így igencsak kérdéses mind a szarmata, mind a vandál etnikai meghatározás. 13 PATAY 1960, 47.; SALAMON 1966, 1. kép ; VÉGH 1975, 67.; HÉJJ 1976, 251. 14 SALAMON 1966, 85.; VÉGH 1975. 66. 15 SALAMON-TÖRÖK 1960. 16 SALAMON 1966, 85, 1. ábra téképén Csitár helye rosszul feltűntetve!; VÉGH 1975, 67. 17 SALAMON 1961, 63.; SALAMON 1966, 85, 1. ábra.; VÉGH 1975, 66. 18 BÓNA 1963, Nr. 32., 248., VÉGH 1975, 66. 19 Hegedűs Katalin az őskori anyagot feldolgozta, amely a szécsényi Helytörténeti Gyűjteménybe került, (ma: Kubinyi Ferenc Múzeum). Hegedűs Katalin: A balassagyarmati járás őskori településtörténete. Kézirat. Kubinyi Ferenc Múzeum Adattárában a 37–73. számon van nyilvántartva. Szakdolgozata alapján készült kartonok ma az MTA Régészeti

SPECIMINA NOVA SUPPLEMENTUM VIII

279

Kazárról került be két edény a szécsényi múzeumba.20 Patay Pál 1975-ben megjelent összefoglalásában – a korábban már ismert – nógrádverőcei római erődön kívül más császárkori lelőhelyet nem említett.21 Az 1945–1975 közötti időszakot Héjj Csaba22 foglalta össze. Az 1976–1978 közti időszakból csak egy császárkori lelőhellyel bővítette a sort Soós Virág terepbejárása során.23 Tárnoki Juditnak 1979–1981 között már nem volt tudomása újabb lelőhelyről.24 Az MTA terepbejárásai, és kisebb ásatásai Pest-, ill. Nógrád-megyében az Ipoly völgyét érintették. Közülük megemlítendő Letkés25 és Ipolytölgyes.26

A rendszerváltás után az újabb kutatások – a nagyobb beruházásoknak köszönhetően – főleg a megye keleti régiójára korlátozódtak. Ezek közül kora- és közép-császárkori leletanyag került elő Kazáron a Salgótarján és környékének csatornaépítését megelőző feltárások során 2002–2003,27 és 2005. év folyamán.28 2003–2004-ben, a salgótarjáni TESCO építését megelőző feltáráson,29 majd 2007–2008 folyamán a szomszédos bevásárlóközponton folyó próba30 és megelőző feltárás során egy császárkori két periódusú telep részlete került elő.31 2005-ben Pásztó, Csonthalmán ásott Tankó Károly kelta és késő-császárkori telepet, példás gyorsasággal közreadva eredményeit.32 Szurdokpüspöki, Hosszú dűlőn – több korszakú és jellegű lelőhelyen – két periódusú császárkori telep

Intézetében, másolatai a Kubinyi Ferenc Múzeumban találhatók. Mivel Hegedűs Katalin nem közölte a császárkori anyagot, térképeit és leírásait Majcher Tamás szerint Salamon Ágnes vette át feldolgozásra. Halála után a teljes anyag elkallódott, nem került vissza a múzeumba, ahol pár térképen ugyan szerepel Hegedűs Katalin lelőhelyének száma, de a háttéranyag nélkül gyakorlatilag használhatatlan. Szécsény és Balassagyarmat közötti terepbejárásunkkor nem találtunk császárkori leletanyagot a térképén feltüntetett lelőhelyen. Hegedűs Katalin anyagából csak erre az egy lelőhelyre vonatkozó adatot találta meg a szécsényi múzeumi adattárban Guba Szilvia, akinek itt is köszönetet mondunk fáradozásáért. A karton szövege: 1965-ben a Balassagyarmattól Szécsénybe vezető út északi oldalán, a 2,6 km kőnél középkori lelőhelyen bepecsételt quad cserepet és négy római edényt talált, köztük két terra sigillatát, amelyeket „Gabler Dénes Marcus Aurelius idejére datált.” Hegedűs Katalin: Balassagyarmat 5/26. lh. A lelőhelyet idézi: VÉGH 1975, 66. 20 VÉGH 1975, 66, és 20. jz. 21 PATAY 1975, 21. Az általa említett lelőhelyek egy része ma már nem tartozik Nógrád-megyéhez. 22 HÉJJ 1976, passim. 23 SOÓS 1979, 325. Szécsény, Rakottyás. 24 TÁRNOKI 1982. 25 PAPP-SALAMON 1978-79. 26 ERDÉLYI–LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1971 27 VADAY 2003a, 234; VADAY 2003b, 51-64.; VADAY 2003-2004, 203-216. 28 A Nemzeti Kulturális Alapprogram elnyert pályázata tette lehetővé a telepfeltárás tervezett folytatását. 29 VADAY 2004, 274. 30 GUBA-VADAY 2007, 11-34.. 31 A TESCO és a bevásárlóközpont egyazon lelőhely két részlete. 32 TANKÓ 2005, 87-97.


280

látott napvilágot 2005–2006-ban.33 Kiegészíthető soruk még kisebb felületű feltárásokkal: 2004-ben Kálló, Zsellér-földeken Bácsmegi Gábor34 egy sírt, a következő évben Tar, Tapaz dűlőn pedig Guba Szilvia tárt fel császárkori teleprészletet.35 Végül Racky Pál 2005-ös terepbejárása során Jobbágyi, Tenk nevű határrészén grafitos kelta és szarmata anyagot gyűjtött,36 illetve Szurdokpüspöki határában, Alsó-Dolinkán kelta-, Budai dombon szarmata kerámiát talált.37 (1. kép) Etnikai maghatározás kérdésköre

Fentebb már utaltunk arra, hogy a barbár kelta anyag kronológiailag

retardáns, azaz a hosszabb használati életű kerámia anyagból csak igen kevés alkalmas a periódusokon belül finomabb fázisok megállapítására. Így a telepek etnikumának meghatározására elsősorban a leletanyag eredet szerinti mennyiségi megoszlása kínálkozik, az abszolút kronológia kereteinek meghúzását pedig a római kereskedelmi áru teszi lehetővé. A Dunakönyöktől keletre a 2. sz. főút építése során több császárkori lelőhely részletét tárták fel a szarmata–quad szállásterületek határzónájában. Ezen a területen ugyanazzal a problémával szembesültek, mint ami Nógrád-megye keleti részén is felvetődik, t. i. a több népesség anyagával fémjelzett lelőhelyek etnikum-meghatározási kérdésével. A teleprészletek eredet-meghatározta anyag-dominanciája alapján adták meg a lelőhelyek etnikumát. Az abszolút datálást a fóti telepen szarmata és germán anyag mellett a római áru tette lehetővé.38

Kérdéses azonban, hogy milyen lehetőséggel élhetünk abban az időszakban, amikor a római kereskedelem még nem célozta meg Nógrád-megye keleti részét. A római–szarmata kereskedelmi kapcsolat elemzése során ugyanis egyértelmű volt, hogy amíg a Dunától északra fekvő quad területen már a Kr. u. I. században jelentős a római áru, a szarmatáknál ugyanez csak később jelentkezik.39 Ennek magyarázata valószínűleg a történeti eseményekben keresendő. Róma számára ugyanis fontos volt a markomann-hatalom megtörése és Pannonia limes előterének biztosítása.40 A 68/69-es év eseményeinek leírásaiból viszont kitűnik, hogy a szarmaták még nem jelentettek a rómaiak számára erős és kezelendő politikai tényezőt. Ezt támasztja alá az is, hogy a

33 Népszerűsítő közleménye: BÁCSMEGI-GUBA 2007. 34 BÁCSMEGI 2004, 236-237. 35 Rövid jelentése kimaradt az ásatási beszámolók sorából. 36 RACZKY 2005a. 37 RACZKY 2005b. 38 KULCSÁR 1997, 376. 39 Vö: VADAY 1998, 122-123. 40 Nem véletlen, hogy rómahű vazallus királyságot hoztak létre, Vannius vezetésével.


281

Pannoniával szomszédos barbaricumba irányuló római kereskedelem katonai jellege41 miatt „késett“ a szarmaták felé irányuló szervezett kereskedelem is. Még kevésbé eshetett Róma érdeklődési körébe a politikailag nem ütőképes – quadok és szarmaták által is megadóztatott42 – népek által birtokolt terület. Éppen ezért kiemelt fontosságú a lelőhelyek belső, relatív kronológiai fázisainak meghatározása, amely segítségével mind az etnikai besorolás, mind a római kereskedelem pontosabban körvonalazható Nógrád-megye keleti részén.

A római kori leletanyag különböző megnevezéssel szerepel az irodalomban. (2. kép) Részben etnikumot jeleznek (kelta, quad, vandál), részben kronológiai (császárkor, kora-császárkor, késő-császárkor, római-kor), részben pedig eredet szerinti meghatározások (római, germán). Feldolgozásunk során az anyag meghatározásánál az etnikumhoz köthető leleteket kelta, római és germán kategóriákba soroltuk. A „császárkori barbár” megnevezés már nem jelzi a pontosabb etnikai hovatartozást.43

Kazár

A fentebb elmondottak értelmében a kazári terepbejárásokon és ásatásokon előkerült leletanyagot a teleprészlet relatív időrendjének keretein belül vizsgáltuk az anyag eredete szerint: a 2005/1. objektum részben földbe mélyített, többször leégett és megújított háza, a 2003-ban feltárt – ugyancsak leégett – épület és a 2002–2003 során előkerült fazekasműhely viszonylatában. A terepjelenségek és a régészeti anyag együttesen határozta meg az említett objektumok relatív kronológiai helyzetét.44 A három objektum és szűkebb körzetének terepbejáráson gyűjtött anyagának mennyiségi és minőségi összetevőit illusztrálja a 3. kép. A fazekasműhely fölötti szántott, bolygatott felszínen kelta- és császárkori barbár anyag egyaránt előfordult. A kerámia legnagyobb része császárkori barbár volt, a kelta anyag is relatív domináns volt a teljes felületen gyűjtött azonos anyagon belül, de abszolút mennyiségben kevesebb volt a császárkori barbár anyagnál. A római export kevés volt a felszínen a műhely közelében. A részben földbe mélyített ház fölött a fazekasműhelyhez hasonló volt a kép a kelta és császárkori anyag tekintetében. Római export csak a közelében került elő. Végül a földfelszíni épület fölötti szántásban a földbe mélyített házat fedő réteghez hasonló mennyiségű

41 VADAY 1998, 125. 42 TACITUS Germania, 43. 1-2. 43 A „császárkori“, ill. „császárkori barbár“ általánosabban használt a szakirodalomban a szarmata barbaricum északi és északkeleti részén előkerült római kori leletek közlése során. 44 A kelta, germán, római leletek besorolása nem kérdéses, az idők múltával azonban az anyag a különböző jellegek ötvözésével homogenizálódott, így a szakirodalom a császárkori meghatározást használja.


282

császárkori anyag volt csak. (3. kép) A 4. kép 1. ábrán szerepel a három, vizsgált objektum felszínen gyűjtött és ásatáson előkerült leletanyagának relatív mennyiségi összevetése. Ennek alapján a fazekasműhely – másodlagosan bekerült – anyagában legtöbb a császárkori barbár, míg kisebb számban fordult csak elő kelta, római és germán kereskedelmi áru. A részben földbe mélyített háznál mindegyik leletanyag előfordult, de az objektum fázisaiban eltérő összetételben és mennyiségben. A kelta anyag mindhárom fázisban domináns volt, a jelzésszerűen előkerült római és germán áru azonban csak a második és harmadik fázisban jelentkezett. A harmadik fázisban már megtalálható a császárkori barbár anyag. A földfelszíni leégett épület padlója felett a római és kelta kerámia kis mennyiségben fordult elő, és domináns volt a császárkori anyag mennyisége.

A kelta anyag a részben földbe mélyített ház mindhárom fázisában, valamint a felszínen egyaránt jelentkezett, a császárkori anyag a ház harmadik fázisában és a terepbejárási anyagban fordult elő. A római áru csak a ház második és harmadik fázisa közti feltöltésben volt jelen, de nem fordult elő a felszíni anyagban. A germán kerámia a rómaihoz hasonlóan nem fordult elő a felszínen, és csak a ház harmadik fázishoz lehetett kötni. A leletanyag és megfigyelések azt jelzik, hogy a 2005/1. ház első fázisa volt a legkorábbi, homogén kelta anyaggal.45 Az objektum második fázisában már van római árucikk, hasonlóan a fazekasműhely betöltéséhez és a földfelszíni épülethez. Germán kerámia a ház harmadik fázisában jelentkezett a császárkori barbár anyaggal együtt. Ebben megegyezett a fazekasműhellyel. A földfelszíni épület padlóján, az égésrétegben domináns volt a császárkori barbár anyag, a fazekasműhelyhez hasonlóan.

A feltárások és terepbejárások során előkerült terra sigillata46 anyag a kazári császárkori lelőhelyet – a második telepfázisától kezdődően – a Kr. u. 190–225 évek közti időszakra keltezte. Ez az objektumok elemzése során megállapított relatív kronológiát abszolút időhatárok között határozta meg, kiegészítve avval a megjegyzéssel, hogy a 2005/1. első fázisának kelta anyaga feltehetően a markomann háborúk időszakánál valamivel korábbi.47 (4. kép 2) A 2005-ös feltárás során előkerült leletek túlnyomó része kelta jellegű volt, megerősítve azt a korábbi megfigyelést, hogy a település lakói a császárkorban is továbbélő kelták voltak. Az intenzívebb kereskedelmi kapcsolatot magyarázhatja, hogy – a kereskedelmi úttól hegygerinccel elválasztott, attól kissé távolabb, a hegyvidéken fekvő telepen – az ipari tevékenység miatt megnőtt a lakosság

45 Kérdéses azonban, a kis mennyiség és a véletlenszerűség magyarázza-e a germán és római áru hiányát. 46 A terra sigillata anyagot Horváth Friderika dolgozta fel, itt is köszönetet mondunk munkájáért. 47 A terra sigillata anyag töredékessége és kis száma miatt pillanatnyilag nem lehet az abszolút kronológiát pontosabban szűkíteni a 35 éves időszakon belül.


283

vásárlóereje, és lehetővé vált számukra a római árucikkek beszerzése, valamint a germánokkal való árucsere.

Salgótarján, bevásárlóközpont

Salgótarján-bevásárlóközpont próba- és megelőző feltárásból itt öt – részben földbe mélyített – ház anyagát elemezzük,48 a 966 császárkori edény49 abszolút és relatív gyakoriságát vizsgálva. (26. kép 1) Az objektumok anyagmennyiségének eltérése (5. kép 1.) azonban nem hagyható figyelmen kívül, ahogy relatív megoszlásuk is illusztrálja a teljes anyagon belül. (5. kép 2.) A leletanyagban a technika, technológia, felületkezelés, díszítés kategóriák 100%-os információ tartalmúak, a töredékesség miatt csökkentett információ tartalmú az edények funkció ill. méret meghatározása.50 Az edények alapanyagának összetételét a 26. kép 2. táblázata tűnteti fel. Feltűnő, hogy hiányzik Salgótarjánban a soványítatlan, ún. kövér agyagú kerámia. Ugyancsak hiányzik a száraz, érdes felületű, igen magas kvarctartalmú kerámia, azaz a homokos soványítású cserép. A nyersanyagban gyakorlatilag minden töredékben előfordul kisebb-nagyobb mennyiségben a homok, a különböző anyagokkal soványított kerámiát is beleértve. Relatív gyakoriságának dominanciája az egyes objektumokon belül és a vizsgált öt objektum viszonylatában egyaránt egyértelmű. (6. kép 1.) A kövér agyagos edények hiánya és homok (kvarc) általános előfordulása jelzi, hogy a homok itt nem tekinthető soványító anyagnak, hanem az agyagbánya anyagösszetételét mutatja.51 A soványításhoz használt anyag a lelőhelyen a kavics és a grafit. A szitált kavicsot az esetek legnagyobb részében az edények tűzállóságának és tartósságának növelésére adagolják a nyersanyaghoz.52 Mennyisége egyben azt is jelzi, hogy a kerámia túlnyomó része feltehetően a főzéshez és tároláshoz használt edényekhez sorolható. A soványító anyagok relatív megoszlását a 6. kép 2. illusztrálja, egyben jelezve a kelta grafitos soványítás hátérbe szorulását. A technikai szétválasztásnál a kézzel formálás illetve a gyorskorongolás viszonylag könnyen megkülönböztethető. Jellegzetes technika az utánkorongolás, 48 A 2008-as feltárás anyagának restaurálása és a több korszakú lelőhely feldologzása még nem fejeződött be, így csak egy részét emeljük ki jelen tanulmányunkban. 49 Az egy edényhez tartozó darabokat minden esetben egy egységnek véve. A töredékek lényegesen nagyobb mennyiségűek. Nem szerepel a mennyiségben a más korszakú, bronzkori és Árpád-kori leletanyag. 50 A méret meghatározása a kisszámú, (mérhető száj-, fenékátmérőjű ill. magasságú edény) mennyisége miatt nem alkalmas sem statisztikai elemzésre, sem proxemikai értelmezésre. Kérdéses, hogy a lelőhely teljes anyagának feldolgozása után lesz-e elegendő kerámia ezekre. 51 Hasonló kép mutatható ki az Alföld szarmata leletanyagában, a Duna–Tisza közi nyersanyag túlnyomó részben homokos, míg a tisztántúli kövér agyagos. 52 Pl. a római és szarmata kavicsos soványítású fazekaknál és fedőknél.


284

amely a kézzel formált edények peremén – és ritkábban az oldal alsó részén – figyelhető csak meg. Éppen ezért a töredék méretétől és helyétől függ meghatározhatósága. Nem kizárt, hogy a kézzel formált töredékek egy része tartozhatott utánkorongolt kerámiához is.53 A 26. kép 3. táblázata foglalja össze az anyagot az előállítási technika szerinti bontásban objektumok szerint.

A kora- és közép császárkorban a kézzel formált technika egyaránt előfordul a keltáknál, dákoknál, germánoknál és a római bennszülött edényművesség termékei között, de a minőségük eltérő. Római bennszülött kézzel formált kerámia nem volt a vizsgált anyagban. A kelta és germán kézzel formált kerámia jobban iszapolt, eldolgozott alapanyagú.54 A dák durvább kivitelű, jellemző rá az eldolgozatlan agyagrögös, szemcsézettebb anyag. Az eldolgozás minőségétől függően az utóbbiak vastagabb, az előzőbbek pedig vékonyabb falú kivitelben gyakoribbak. Az utánkorongolás technikája csak a kelta edényművesség sajátja a Kárpát-medencében.55 A gyorskorongolásos technika a kora-vaskorban már feltűnik a szkíta edények között, majd a kelták edényművességében is helyet kap. A salgótarjáni anyagban dák gyorskorongolt kerámia nem volt. A germánoknál csak később, a Kr. u. II. sz. vége – III. század elejétől jelenik meg. A „császárkori” barbár anyagban – a különböző eredetű technika- és formaelemeket ötvöző – fazekasság már egyre gyakrabban használja, amelyre a lelőhelyek edényszériái is utalnak. Az előállítási technika szerinti abszolút anyagmegoszlást a 7. kép 1., a relatív megoszlást a 7. kép 2. mutatja be. A 7. kép 3. ugyanezt illusztrálja az egyes objektumokon belül. A salgótarjáni edényanyag kétharmad részén (642 db., 66,5%) nincs felületkezelés, csak egyharmadánál (324 db., 33,5%) fordul elő. A 26. kép 4. táblázatában objektumonként tüntettük fel abszolút és relatív mennyiségüket. A felületkezelt és kezeletlen kerámia relatív előfordulását ábrázoló grafikon (8. kép 1) az objektumonkénti százalékos arányt mutatja.

A felületkezelés módozatait objektumonként és azokon belül technikai bontásban is a 27. kép 1. táblázata foglalja össze. Ezek közül a festés és máz csak a római anyagot jellemzi. Az exportot kivéve – a barbár kerámia felületkezelését abszolút mennységben összegzi a 27. kép 2. táblázata. A grafitos bevonat a kelta és germán anyagban fordul elő. Az alapanyagnál sötétebb, vagy avval azonos színű, de finomabb, szűrt

53 Nehezebb a lassú korongolt töredékek felismerése, de ilyen edények a vizsgált anyagban nem voltak. 54 Úgy tűnik, hogy a késő-bronzkori és kora-vaskori fazekas hagyományok továbbélése is magyarázza. 55 A késő-császárkor, kora-népvándorláskor idején jelenik meg újra a keletről érkezőkkel, majd később, az avarokkal.


285

agyagbevonat, simítás és felületfényezés mind a kelta, mind a germán anyagban megtalálható.56 Összesített relatív előfordulásukat ld. a 8. kép 2. grafikonján. A felületkezelés abszolút megoszlása a 8. kép 3. grafikonján jelzi, hogy – a 179. és a 295. objektum kivételével – arányos előfordulású.

Az objektumok díszített és díszítetlen anyagának abszolút megoszlását a 9. kép 1., abszolút és relatív gyakoriságát a teljes anyagban a 27. kép 3. táblázata tartalmazza. Abszolút mennyiségük első pillanatra meglehetősen nagy eltérést jelez, (9. kép 1), de a relatív megoszlásukat ábrázoló 9. kép 2. grafikonján jól látszik, hogy nincs kiugró anomália a kategóriákban az egyes objektumok között.

A díszített/díszítetlen kategóriát az előállítási technika szempontjából vizsgálva a 28. kép 1. táblázata tünteti fel objektumokon belüli megoszlásban. Technika szerinti relatív megoszlásukat az egyes objektumokban a 10. kép 1. ábrázolja. A barbár kerámia díszítésmódjait objektumonként és azokon belül technikai bontásban foglalja össze a 29. kép táblázata.

A barbár kerámia díszítésénél megkülönböztettük az egy díszítésmódot ill. kombinált díszítést.57 Az egy díszítésmódú töredékek gyakoriságát a 30. kép táblázatában foglaltuk össze és 11. képen tüntettük fel.

Az díszítések közül a ferde bevagdosás az edények peremén jelentkezett a kézzel formált anyagban. Ferdén bevagdosott peremek csaknem minden germán telep anyagában előfordulnak.58 Ujjbenyomással kombinált díszítésű darabja (21. kép 4.) a pederi leletek között is feltűnt.59 A perem felső élén bevagdalt edény (22. kép 6.) típusát tekintve nem különbözik a többi hasonlóan díszített edénytől, de az említett salgótarjáni darab anyagában eltér, valamint a perem bevagdalása szélesebb, inkább kanellúra-szerű. Egy hasonló példányt idézhetünk Zlechovból.60

A vízszintes bekarcolt vonal mind a kézzel formált, mind a gyorskorongolt edényeknél megtalálható, a vízszintes horony csak a kézzel formált anyagban fordult elő az edények pereme alatt ill. a nyak–váll csatlakozásnál osztóelemként a salgótarjáni anyagban.

A különböző irányú karcolt vonalas díszítésű salgótarjáni kerámia mind Szlovákiában, mind Észak-Magyarországon megtalálható a telepek anyagában.

56 Provinciális területen is használják, de a salgótarjáni anyagban nem fordult elő. 57 A töredezettség miatt az edénytöredékek méretétől függően módosulhatott az észlelt kép az eredetihez viszonyítva. Feltehetően több volt az ép edényeknél a kombinált díszítés. 58 Pl: Peder: LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 16. 14; Abb. 17. 1-3.; Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 9. kép 5.; 8. kép 2., 11. kép 24.; Miskolc-Sötétkapu: PÁRDUCZ 1957, II. tábla 2. 59 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb.15. 8. 60 ZEMAN 2007, Abb. 7. 13.


286

(20. kép 2–4.,61 5, 6,62 7, 8.) Bevagdalt és bekarcolt díszű kerámia (21. kép 2.) Miskolc-Szirmán is volt.63

A bekarcolt minta és a kanellura különböző elrendezésben, kivitelben és kombinációban a germán edényeken tűnik fel.64 Az utóbbi a grafitos bevonatú edények sajátja. A kanellurás finom kerámia (20. kép 9.) párhuzamai közül itt hivatkozunk Miskolc-Szirma65 és Gbelce – Tehelňa66 edényeire. A 23. kép 4. széles, ujjbenyomás-szerű kanellurás edényének párhuzamait ugyancsak Miskolc-Szirmáról,67és ugyanitt a Szabadság térről68, valamint Gbelce – Tehelňaról idézhetjük.69 A függőleges vagy ferde kanellurás kerámia a III. század első felében már általánosan elterjedt elbai germán jellegzetességnek számít.70 Észak-Magyarországon, Nógrád-megyétől keletre is előfordul.71 A keskeny kanellurás díszítésű kerámia (25. kép 6.) a Miskolc- Szabadság téri72 és Šebastovce – barcai lelőhelyen73 is megtalálható.

A külső felület díszítésére gyakorta használták az ujj-, és körömbenyomást. Leggyakoribb a körömnyom nélküli ujjbenyomkodás, ritkább a körömbenyomás és csak egy esetben fordult elő a körömnyomos ujjbenyomkodás. Kivétel nélkül a germán durva kerámián fordult elő. A beszúrt, körömbenyomásos edények Bóna István szerint általánosan elterjedtek a II. században a quád, markomann és vandál telepeken.74 Ujjbenyomással díszített kerámia csaknem minden lelőhely anyagát jellemzi, ezért a 22. kép 1.,75 2.,76 5.77 edénytöredékeknek csak néhány párhuzamát idéztük.

Az edények külső felületének sűrű, függőleges bordázása a kelta grafitos fazekak jellemzője, meg kell azonban jegyezni, hogy Salgótarjánban kivétel nélkül hiányzott a soványító anyagukból a grafit és bevonatuk sem volt. A seprűzés

61 Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 6. kép 7.; Miskolc-Szirma: VÉGH 1988, 15. kép 18.; Miskolc- Szabadság tér: VÉGH 1962-63, II. tábla 14, 16. 62 Peder: LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 18. 3. 63 VÉGH 1988, 10. kép 15. 64 A kelta fazekasság is használja, de kelta kanellurás edény nem volt a vizsgált anyagban. 65 VÉGH 1988, 18. kép 8. 66 BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 18. 5. 67 VÉGH 1988, 16. kép 4.; 11. kép 28. 68 VÉGH 1962-63, III. tábla 13. 69 BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 18. 1-2. 70 VÉGH 1975, 88., 198. jz. 71 Pl. Miskolc-Szirmán, Sajókeresztúron, Miskolc, Szabadság-téren. 72 VÉGH 1962-1963, II. tábla 12. 73 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 24. 9, 11. 74 BÓNA 1963, 282-283. 75 Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 6. kép 10.; 10. kép 16.; Miskolc-Szirma: VÉGH 1988, 19. kép 22, 25. 76 Čaka: BELJAK 2005, obr. 4. 5.; Abrahám temető: KOLNÍK 1980, Taf. XXII. 60.a. 77 Čaka: BELJAK 2005, obr. 4. 6.; Peder: LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 18. 16-17.; Miskolc-Sötétkapu: PÁRDUCZ 1957, I. tábla 6-8.; Mezőzombor: SIMÁN 1982, 2. kép 3.


287

általános díszítésmód, a kelta, germán és dák fazekasságban egyaránt ismert,78 ugyanígy a vízszintes, rövidebb bordatag is, amely csak négy edényen fordult elő, így etnikai meghatározásra alkalmatlan. Ugyancsak alkalmatlan erre a vízszintes, ujjbenyomással tagolt borda, amely az őskortól kezdve általános díszítésmód a barbároknál, de feltűnik még római területen is, többek között a gellérthegyi fazekastelepen79 és a Tác, Margit-telepi kora-császárkori telepen.80

A függőleges fésűs díszítés a császárkori barbár anyag jellemzője, ugyancsak nem köthető etnikumhoz. A besimított mintát mind a germán, mind a kelta, és később a császárkori barbár fazekasság alkalmazta, ez utóbbi csak a gyorskorongolt kerámiánál, az előbbiek mind a kézzel formált, mind a gyorskorongolt árunál megtalálhatók.81 A bütyökrátét szintén alkalmatlan etnikum meghatározására.

A barbár rádlis díszítés – különböző formájú rádli nyomos kivitelben82 – a germán anyagban jelenik meg. Már az I. század első felében feltűnik az Elba-germán leletanyagban a hraběticei telepen.83 Gyakorta tölti ki a különféle szögletes, vagy svasztika alakú meandereket.84 Előfordul többsoros kivitelben is. A barbár rádlis, grafitos kerámia (24. kép 2.) a sírokban is gyakori.85 Szürkésbarna, rádlis és fényezett felületű edény Szirmabesenyőről86 került elő, míg a Miskolc, Szabadság téri anyagban fekete fényezett változata látott napvilágot.87 A barbár rádlis edénytöredékek (25. kép 1–5) közül a 25. kép 1. pontos párhuzama a Kostolná pri Dunaji 20. sírban fordult elő,88 míg a 25. kép 3. duplasoros pontozott mintájához hasonló egy egysoros pontozásos darab Gbelce, Tehelňaról.89 A 25. kép 1–2. töredékek párhuzama feltűnik Slovenské Pravnoban,90 és Kostolná pri Dunaji 4. és 7. sírjában.91 A pontozásos rádlis minta még számos lelőhelyről idézhető, Pl. Šebastovce, Barcaról,92és Gbelce, Tehelňaról.93 A 25. kép 4. rádlis, kalász-mintás kerámiája a Miskolc, Szabadság

78 A provinciális bennszülött kerámia körben is fellelhető. 79 PETŐ 1976, 89. 80 KOCZTUR 1972, 124. 81 A dákok is használják a gyorskorongolt edényeknél, de Salgótarjánban nem fordult elő. 82 Kettős pontsoros, kettős négyzetsoros, kettős téglalap soros, kettős ovális soros, kettős éksoros. 83 DROBERJAR 1995, 23, Abb. 4.1. 84 DROBERJAR 1995, 24. a részletekkel és irodalommal és a Pernička-féle tipológiai hivatkozásokkal. 85 Abrahám 91. sír: KOLNÍK 1980, Taf. XXX. 91.a.; Kostolná pri Dunaji „A” és „B” sír: KOLNÍK 1980, Taf. LXXIV. A.a és B.a.; Sládkovičovo 70. sír: KOLNÍK 1980, Taf. CLVII. 70.a. 86 VÉGH 1999, 208, 21. kép 20. 87 VÉGH 1962-1963, 4. kép=III. tábla 14. 88 KOLNÍK 1980, Taf. LXXXVII. 20.a. 89 BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 17. 2. 90 PIETA 1982, Taf. LIII. 6-8. 91 KOLNÍK 1980, Taf. LXXVIII. 4.a és 7.a 92 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 24. 1-3. Lamiová przeworsk anyagnak határozta meg. 93 BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 16. 4-7, 10, 13.


288

téri94 és a Slovenské pravnoi95 anyagban is megvan. Pontozott kivitelben egy Šebastovce, barcai edényen fordul elő.96 A 25. kép 5. fekete bevonatos, széles, rádliszerű díszítésű edényének felületkezelés nélküli változata került elő Miskolc- Szabadság téren97 és Miskolc, Sötétkapun.98

A különböző irányban bekarcolt fésűs hullámvonalköteg a germán és császárkori fazekasság díszítésmódja. A germán fésűs, hullámvonal-köteges kerámia megtalálható az Észak-magyarországi és Dél-szlovákiai anyagban is. (19. kép 1.,99 2.,100 3.,101 7.102) Sajátos germán díszítésmód, amikor a fésű egy pont körül elforgatva körcikk-, vagy tojásfüzér taghoz hasonló „U“ alakban, fél ovális-, vagy körcikk formában hagy nyomot a felületen. Ez a díszítésmód mind Észak-Magyarország, mind Dél-Szlovákia telepleletei között megtalálható. (19. kép 4.,103 5.,104 6.,105 8.106) Nyugat-Szlovákia területén a sírokban is feltűnik.107

A kombinált díszítéseknél általános a kétfajta díszítésmód alkalmazása, ritkább az ennél több mintaelem együttes használata. A 482. objektumot kivéve csak a kézzel formált anyagban fordult elő kombinált díszítés. A 482. objektumban bekarcolt minta és ujjbenyomás kombinációja, ill. függőleges bordák ujjbenyomkodással tagolva jelentek meg mind a kézzel formált, mind a gyorskorongolt anyagban. A kombinált díszítések előfordulását az objektumokban a 28. kép 2. táblázatában, míg abszolút gyakoriságukat a 12. képen tüntettük fel. A kombinált díszítésű edénytöredékek közé sorolható a bevagdalt peremű fazekak „X” formájú bekarcolt mintával. Ezt – II. században gyakori – díszítést quad jellegzetességnek tartotta Bóna István.108 A barbár barbotin (23. kép 2., 6) különböző kivitelben a germán kerámia általános jellemzője. 94 VÉGH 1962-1963, IV. tábla 15. 95 PIETA 1982, Taf. LIII. 5. 96 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 24. 4. 97 VÉGH 1962-1963, II. tábla 19. 98 PÁRDUCZ 1957, I. tábla 2. 99 Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 6. kép 12; 12. kép 4.; Tiszaladány: LOVÁSZ 1993, VI. fotótábla; Miskolc-Sötétkapu: PÁRDUCZ 1957, II. tábla 10, 13.; Miskolc-Szirma: VÉGH 1988, 7. kép 22; 8. kép 20.; Gbelce – Tehelňa: BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 15. 5. 100 Peder: LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 16. 10.; Šebastovce – Barca LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 25. 6.; Zlechov: ZEMAN 2007, Abb. 9. 12.; Gbelce – Tehelňa: BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 15. 2. 101 Šebastovce – Barca tárolóedényen LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 35. 2.; Gbelce – Tehelňa: BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 15. 4. 102 Peder: LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 16. 15. 103 Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 11. kép 3.; Gbelce – Tehelňa: BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 15. 3. 104 Szirmabesenyő: VÉGH 1999, 17. kép 15. 105 Čaka: BELJAK 2005, obr. 4. 7. 106 Gbelce – Tehelňa: BELJAK-KOLNÍK 2006, Obr. 15. 6. 107 Pl. Abrahám: KOLNÍK 1980, Taf. XXXVI. 105.a; Taf. LVI. 197.a; Taf. LX. 216.a. 108 BÓNA 1963, 282–283.


289

Szirmabesenyőn109 és Miskolc, Szirmán110 egyaránt előfordul. Az utóbbi lelőhelyen a 23. kép 6. plasztikus peremdíszítésű edényének párhuzama is megtalálható.111 Ugyancsak gyakori a bekarcolt és ujjbenyomásos kombinált díszítésű kerámia (21. kép 5.), amely a mezőzombori telepen is megtalálható.112 Ugyaninnen ismert ujjbenyomással tagolt bordadíszes (22. kép 3–4.) edény is113, de idézhető a tiszaladányi telepről,114 Šebastovce, Barcáról.115 A 23. kép 1. bordája éles, tompaszögű háromszög keresztmetszetű, párhuzama egy Šebastovce, barcai, amelyet Lamiová–Schmiedlová a dák kerámia körébe sorolt.116 Az edények funkció szerinti megoszlását az objektumonként technikai bontásban a 31. kép 1. míg abszolút és relatív megoszlásukat a 31. kép 2. mutatja. A leletanyagban feltűnően kevés a tárolóedény, ami utalhat az éghajlati és domborzati viszonyok miatt kevésbé domináns gabonatermesztésre. A fazekak közül a kézzel formáltak és utánkorongoltak a szabadtűzi főzésre mutatnak. A gyorskorongolt fazekakat vagy tároló funkcióban vagy kemencés főzésre egyaránt használhatták. A tálak nagyobb száma a multifunkciós használatot jelzi (tárolás, étkezés, fedőnkénti használat). A háztartásban használatos bögre, csésze és korsó alacsony száma utalhat arra, hogy a folyadék tárolására illetve fogyasztására más anyagból készült (fa, bőr) edényeket is használtak a lakók. A miniatűr edényeket általában gyermekjátékként értelmezik. A salgótarjáni telepen előkerült kézzel formált parázsborító nem jelez etnikumot.117 A funkció szerinti abszolút megoszlást a 13. kép 1, míg a gyakoribb edényfajták relatív megoszlását a 13. kép 2. grafikonján ábrázoltuk.

Végül az égetés módjáról: mindhárom nép ismerte és használta a fazekas kemencéket, de ritkábban megtalálható a boksás égetésű anyag is. Feltűnő azonban, hogy míg a klasszikus kelta anyagban a redukciós égetés gyakori, a salgótarjáni vizsgált anyagban ez nem fordult elő.118

109 VÉGH 1999, 6. kép 4. 110 VÉGH 1988, 16. kép 18. 111 VÉGH 1988, 19. kép 19. 112 SIMÁN 1982, 2. kép 4. 113 SIMÁN 1982, 2. kép 2. 114 LOVÁSZ 1993, III. fotótábla, felső kép. 115 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 36. 16. 116 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 24. 13. 117 A szarmata telepeken is megtalálhatók. Néha szűrőedényként írják le. Különbség a két kerámia között, hogy a szűrők belső felülete elsimított, a parázsborítóké nem. Az utóbbiakon korom- és égésnyomok is látszanak a belső felületen. 118 A La Tène időszakát követően a redukciós égetés eltűnik a magyarországi fazekas gyakorlatból, csak a késő-császárkor időszakában jelenik meg újra, a keletről bevándorló törzsek anyagával.


290

A lelőhely fekvése alapján három etnikummal lehet számolni, a kelta, dák és germán népesség anyagával.119 A salgótarjáni anyag fenti statisztikai elemzését összefoglalva az anyag etnikai jellemzői szempontjából szétválasztott díszítésmódokat a 32. kép ábrázolja:120 Hozzá kell tenni, hogy a dák korongolt kerámiánál előfordul az agyagbevonat, de mivel – ahogy említettük – a lelőhelyen nincs korongolt dák anyag, a „nem jellemző” kategóriát használtuk. Bekarcolt mintájú és kanellurás kelta edénytöredék a tárgyalt objektumokban nem volt, de a telep anyagában előfordult. Az alábbiakban összefoglaljuk a salgótarjáni leletanyagból az etnikumra és kronológiára vonatkozó adatokat. Ismételten hangsúlyozni kell azonban az egyes objektumokból előkerült anyag eltérő mennyiségét, ami befolyásolhatja az egykori képet. (5. kép 1–2.) Kérdéses az is, hogy vizsgált objektumok pontosan egyidejűek-e. Bár annak alapján, hogy egy kivételével121 mind leégett, feltételezhető egyidejűségük. Megjegyzendő még, hogy a 27. és 179. házat csaknem teljesen kiürítették, míg a másik háromnál erre már nem volt lehetőségük, amelyre az előkerült anyagmennyiség is utal.

A kronológiai meghatározás szempontjából figyelemreméltó, hogy hiányzik a kelta anyagból a redukciós égetésű kerámia. A soványításhoz használt grafit behozatalának csökkenésével, majd megszűnésével eltűnik az edények anyagából. Kazáron és Salgótarjánban olyan grafitos soványítású edénytöredékek kerültek elő, amelyeken jól látszanak a csiszolás nyomok. (14. kép 2., 4.) Az így nyert reszeléket, a grafittal kevert agyagos port ismét felhasználhatták a fazekasok akár soványításhoz, akár bevonatok készítéséhez.122 A grafit hiányát jól mutatja, hogy a 966 edényből csak egy volt grafitos soványítású, utalva az idő előrehaladtára. (6. kép 2.) A grafitos bevonatú töredékek száma magasabb (75 db.), de így is csak a teljes anyag 7,8%-ban fordult elő. Közülük 4 db. (5,3%) kelta, 71 db. (94,7%) germán edény volt. Salgótarjánban a gyorskorongolt kerámia túlnyomó része (317 db.), a teljes anyag 67,2%-a már a „császárkori” kategóriába sorolható. Ez azt jelenti,

119 Az irodalomban több helyen feltűnő illír meghatározásnak kizárólag megfeleltethető anyag nem volt a vizsgált lelőhelyeken. 120 Azon elemeket, amelyek mindhárom etnikumban előfordulnak, nem vettük be a táblázatba. Különbséget tettünk, hogy az adott etnikum ismeri és használja az elemet, de nem fordul elő a vizsgált anyagban a „nincs” megjegyzéssel, míg ha nem ismert, akkor a „nem jellemző” megjegyzéssel szerepeltettük. Ugyancsak nem foglalkoztunk a kelta hatású dák anyaggal, mivel a dák anyagnál nem az etnikumot fémjelzi, de nem is volt a salgótarjáni anyagban. 121 179. objektum. 122 A grafitos bevonatos edények száma ugyanígy csökken, de a soványításhoz képest hosszabb életű, amelyben szintén szerepet játszik a korábbi edénytöredékek anyagának másodlagos felhasználása. Ez eredményezi azt is, hogy a késői grafitos bevonatoknál szemmel láthatóan agyagos a bevonat, a felület mattabb, sokszor csak sávokban látszik a csillogó ezüstös szürke árnyalatú grafitpor.


291

hogy a kelta gyorskorongolt áru (2 db.) nem éri el az 1%-ot sem (0,63%). Az utánkorongolt kelta anyag szintén csak két esetben fordult elő. Hét kézzel formált sűrű, függőlegesen bordázott kelta fazék volt csak (a teljes anyag 0,7 %-a), ezek soványító anyagában nincs már grafit. Az agyagbevonat, simítás és felületfényezés a grafitos bevonathoz hasonlóan mind a kelta, mind a germán anyagban megtalálható, de előfordul a császárkori kerámiában is, így kronológiai és etnikai meghatározásra alkalmatlan. A 33. kép 1. táblázata foglalja össze abszolút és relatív értékmegoszlásukat, amelyből jól látszik a salgótarjáni kelta anyag kis mennyisége. Egyedül csak a dákokra jellemző edény nem került elő az elemzett objektumokból. Két kategóriában – ferdén bevagdosott perem, ill. ennek kombinációja ujjbenyomással – fordul elő olyan díszítés, amely mind a dák, mind a germán kerámiára jellemző. A két díszítésmód kombinációja kevés az anyagban, a perem ferde bevagdosása tizenhárom edényen található meg, a ferdén bevagdosott perem és ujjbenyomás kombinációja három darabon fordul elő.123 Az eddig előkerült leletek alapján úgy tűnik, hogy a Zagyva-völgyben, illetve attól nyugatra, a Dunakönyökig nincs – vagy csak elvétve akadhat124 – dák kerámia az északi régióban egyidejű kelta anyaggal a kora-császárkorban.125

A salgótarjáni barbár anyagból a germán fazekastermékek a legváltozatosabban díszítettek. Így a díszített kerámia ugrásszerű mennyiségi növekedése – viszonyítva a többi anyaghoz – kizárja a kereskedelmi áruként való értelmezését, egyúttal a germán etnikum jelenlétét jelzi. A 99 db. germán edény közül a körömnyom nélküli ujjbenyomkodás 20-, a kanellurás minta 16-, a bekarcolt minta 15, a körömbenyomás 13-, a függőleges bordatag ujjbenyomással kombinálva 10-, a vízszintes rövid borda 7-, a bekarcolt minta ujjbenyomással kombinálva 4-, a fésűs körcikk, vagy „U” alakú vonalköteg126 és a rádlis díszítés 3–3, a bepecsételt minta hornyokkal 2-, míg a körömnyomos ujjbenyomás, a kanellura és bordatag kombinációja, az „X” bevagdosású borda, a karcolás, bütyökszerű barbotinnal és körömnyomos ujjbenyomással, illetve a fésűs hullám kombinálva egyenes fésűs vonalköteggel127 és a vízszintes hornyok ujjbenyomás sorokkal tagolva 1–1 alkalommal fordultak elő.

A kizárólag germán fazekasságra jellemző edények a teljes díszített anyag 48,1 %-át képviselik. Végül a besimított díszítés 16 germán és egy „császárkori” barbár edényen fordult elő.

123 A kis mennyiség miatt nem elemezhető relatív gyakoriságuk. 124 A terepbejárási anyagok nem alkalmasak következtetések levonására. 125 Heves-megyében már megjelenik a kora-szarmata sírokban. 126 A „császárkori” barbár keramikusok használják, Salgótarjánban nem volt. 127 A „császárkori” barbár keramikusok használják, Salgótarjánban nem volt.


292

A kerámia díszítés módjainál feltűnő a heterogenitás Salgótarjánban. Ezt okozhatja több etnikum együttes jelenléte, az együttélésnek abban a korai fázisában, amikor még nem homogenizálódott a fazekas gyakorlat. Határzónákban, peremterületeken azonban a különböző eredetű anyag nagyobb mérvű mennyiségi eltérését a kereskedelmi tényező is befolyásolhatja, így ebben az esetben külön vizsgálat és értelmezés tárgyát kell képeznie. Salgótarjánban azonban – a germán anyag mennyisége és jellege miatt – az a következtetés vonható le, hogy a korábban kelta alaplakosságú telep a germán terjeszkedés útjába esve germanizálódott,128 majd a leletanyag a telep későbbi fázisában az ún. „császárkori” anyag jellegzetességeit vette fel. E későbbi telepfázis meghatározását támasztja alá az is, hogy a gyorskorongolt kerámiának túlnyomó része (317 db.), a teljes anyag 67,2%-a már a „császárkori” kategóriába sorolható, amelyre a forma és díszítésmód homogenizálódása és egyszerűsödése is utal. Pannoniai (provinciális kereskedelmi fázis129) export anyaga

Említeni kell még röviden a római export anyagot.130 A feltárt salgótarjáni teleprészleten sávos piros és fehér festésű, sávos piros festésű, sávos piros festésű rádlis és márványos piros festésű, valamint szürke bevonatos rádlis és szürke, fésűs díszű házi kerámia,131 valamint zöldmázas edénytöredékek (tál, mortarium) képviselték a pannoniai árut.132

A Nógrád-megye keleti részén előkerült pannoniai kerámia legnagyobb része kelta eredetű, a császárkorban továbbélő őslakosság fazekas gyakorlata miatt. A pannoniai kelta vagy kelta hagyományokra visszavezethető kerámia értelmezésekor sok esetben megoszlott a kutatók véleménye, első sorban a területi eredeztetés szempontjából. A problémát az okozza, hogy Nyugat- és Közép-Európa területének igen nagy részén a római foglalást megelőzően a kelták éltek, így nem véletlen, hogy a kelta anyag széles körben terjedt el. A római hódítás után a kelta lakosság továbbélt, így a Római Birodalom tartományaiban ugyanazon kultúrából a homogenizálódott kelta formák, díszítések és technika egyaránt megmaradt a kora-császárkorban. Ugyanez a jelenség tapasztalható a korábban kelta alaplakosságú vidékeken, amelyek a germán hódításnak és terjeszkedésnek estek áldozatul.

128 V. ö. fentebb a kazári leletanyag értelmezésével. 129 VADAY 1998, 133. 130 Ahogy már említettük, kézzel formált bennszülött római kerámia nem volt az anyagban. 131 A 14. kép 5. Kazári darabon a többirányű fésűzésre széles párhuzamos, vízszintes karcolt vonalak fölé hasonló széles hullámvonalakat karcoltak. 132 Közülük itt csak a vizsgált objektumokból előkerült anyag szerepel a statisztikában, az illusztrációkban pár – a telepről származó darab is bemutatásra került.


293

Fésűs díszítésű római kerámia Egyértelműen kelta hagyományok folytatása Pannoniában a fésűs,

valamint a fésűzéssel együtt alkalmazott egyéb felületi díszítés. A Kr. u. I–II. századi fésűs kerámia provinciális műhelytermék, amely tömegesen a markomann háborúkig fordul elő, de még a II. sz. végi – III. sz. eleji leletek között is megtalálhatók.133 A tartományban a függőleges, ferde, ritkábban ívelt irányú fésűs díszítést sok esetben egyéb díszítéssel – hullámvonallal, egy sorban benyomott rovátkolt ferde pálcadísszel, ujjbenyomásos bordaléccel – kombinálták.134 Márványos festésű római kerámia135

Salgótarjánban előkerült márványos festésű kerámia is. (17. kép1–3.) A

márványozott festéssel vagy vörös bevonattal ellátott tálak136 a dunai provinciákban nagy számban fordultak elő már a Kr. u. I. században is,137 bár Kelet-Pannoniában csak a II. sz. folyamán váltak közkedvelté.138 A márványos festésű kerámia a kora-császárkorban legkorábban a Rajna vidékén tűnt fel, éppen ezért innen származtatták a pannoniai I–II. századi példányokat, kereskedelmi árucikknek gondolva őket.139 Elisabeth Ettlinger már feltételezte, hogy a Traianus-kori csapatmozgások következtében terjedtek el Pannoniában.140 Később a kutatás – részben az előkerült kerámiák nagy számát ill. fazekasműhelyeket tekintve – már elvetette az import gondolatát, ugyanis a márványos festés már korábban, a Flavius-korban is megjelenik.141 Tác, Margit-telep koracsászárkori telepén igen nagy számban fordult elő.142 Póczy Klára szerint Aquincum műhelyeinek anyagában a II. században csupán szórványosan tűnik fel.143 Később Kocztur Éva egy részüket az aquincumi Selmeci-utcai műhely termékei közé sorolta,144 a későbbre keltezhető márványos festésű

133 BARKÓCZI-BÓNIS 1954, 150. 134 KELEMEN 1994-95, 108. 135 A cikkben a festésnél a vörös megnevezést használjuk. A fémtartalmú festék oxidálódik, barnásvörös, vagy vörös, fémesen csillogó attól függően, hogy milyen talajból került elő. A tisztább okkeres földfestés az edényeken a narancssárgától a mélyvörösig tartó színskálán belül fordul elő. A kazári és salgótarjáni anyagban ez utóbbi fordult csak elő. 136 A függőleges falú- és a Drag. 24/25-ös tálformát utánzó darabok. 137 BÓNIS 1942, 22. 138 KELEMEN-MERCZI 2002, 48. 139 SZŐNYI 1973, 39. 140 ETTLINGER-SIMONETT 1952, 61. 141 PÓCZY 1956, 91. 142 Pl. KOCZTUR 1972, Nr. 279 (Abb. 57.6.), Nr. 330 (Abb. 58.2.), Nr. 336 (Taf. V. 14.), Nr. 335 (Abb. 58.4.) 143 PÓCZY 1956, 91. 144 KOCZTUR 1972, 118, és 40. jz.


294

anyagról pedig azt feltételezte, hogy a brigetioi műhely árucikkei közé sorolandók.145 A technika ugyanis gyakori a kurucdombi fazekastelep anyagában is,146 de szép számmal fordult elő Ménfőcsanak, 83-út és Metro bevásárlóközpont császárkori bennszülött (boius) telepén is.147 Észak-Magyarországon még a kistokaji leletek között is megtalálható.148

Sávos festésű római kerámia

Az edények sávos piros festése Bónis Éva szerint Pannoniában legkorábban Poetiovioban és környékén fordul elő.149 Hangsúlyozta, hogy Pannoniában az I. sz. végére – II. sz. elejére keltezhető darabok főleg sírokból származnak,150 de ugyanekkor jelentek meg a gorsiumi és bicsérdi telepeken is.151 „A sávos kerámia legnagyobb virágzását Brigetioban a II. sz-ban, különösen a század második felében és a III. század elején érte el. Feltűnő azonban, hogy a főbb formák a késő LT fazekas hagyományokat mutatják, különösen a fül nélküli korsó és a tojás alakú fazék.”152 A sávosan festett kerámia többek között előfordul Aquincumban és Vetus Salinában,153 a solymári temető II. századi 31. sírjában.154 Egy évtizeddel Bónis Éva feldolgozását követően Esztergomban, a Dózsa György téri késő kelta – kora-rómaikori, I – II. század fordulójára keltezett fazekas kemencében is került elő sávosan festett kerámia, jelezve, hogy több tartományi műhelyben is készülhetett.155 Az esztergomi műhely közlése során Kelemen Márta is hangsúlyozta a kelta fazekas hagyományok továbbélését és a sávos festés kelta eredetét,156 csatlakozva Bónis Éva véleményéhez, aki a vörös sávos díszítést az őslakos hagyományokból gyökereztette, míg a vörös sávos festésen a rádlis díszítést már provinciális római díszítésnek tekintette.157 Ugyanezen a véleményen volt Barkóczi László is.158 Az intercisai példányok túlnyomó része a brigetioi műhelyre jellemző, vörös sávos festésű. Kombinálták

145 KOCZTUR 1972, 118. 146 BÓNIS 1970, 82, 51. jz. a korábbi irodalommal. 147 Mindkét ásatás közlése folyamatban van. Márványos festésű kerámia került elő többek között Hadrianus-kori objektumból. 148 VÉGH 1975, IX. t. 6. 149 BÓNIS 1970, 78. 150 Elsősorban fazekakon és „tojás alakú” edényeken. 151 BÓNIS 1970, 80. 152 BÓNIS 1970, 80. 153 BÓNIS 1970, 80. 154 KOCZTUR 1991, VIII. t. 31/5. 155 KELEMEN 1980, 175, 6. kép. 156 KELEMEN 2006, 234. 157 BÓNIS 1970, 82. 158 BARKÓCZI 1956, 74.


295

a rádli-díszítéssel is.159 A sávos festésű rádlival és karcolt hullámvonallal kombinált díszítésű kerámia többek között a Tác, Margit-telepi koracsászárkori telepen is feltűnik a 11. ház anyagában.160 Ugyanitt fordult elő karcolt hullám- és egyenes vonalakkal rádli nélkül.161 A rádlival kombinált sávos festésű kerámiát a Margit-telepi VII. házban162 márványos festésű kerámia kísérte.163 Megjegyzendő, hogy piros festésű pannoniai edénytöredék a Szécsény, rakottyási leletek között is volt.164 A 16. kép 6. piros festett rádlis edény többek között Dél-Szlovákiában (Pederen) is feltűnik,165 ahol a 16. kép 4., 7. sávos piros festett rádlis díszítésű edényének is előkerült egy párhuzama.166 A piros festésű, rádlis és karcolt vonallal díszített edények (16. kép 8. és 17. kép 4.) párhuzamai szintén Peder-ben fordulnak elő.167

A fehér-vörös sávos festésű római korsók rádlis, hullámvonalas díszítésű példányait Póczy Klára vizsgálta az aquincumi fazekasműhelyek kapcsán, ahol a castellum Selmeci-, és a polgárvárosi műhely Hadrianus-kori anyagában fordultak elő nagyobb mennyiségben. Utalt a Szőny, gerháti fazekastelepre, ahol ugyanennek a kerámiának a díszítettebb, formagazdagabb változatait állították elő. Arra a megállapításra jutott, hogy a díszítésmód a helyi La Tène elemek feléledését jelenti a II. sz. első felében, és kapcsolatba hozta a legio I Adiutrix brigetioi állomásozásával. A sávos technika utolsó példányának a brigetioi Sörház-kerti 3. század eleji sír edényét tartotta.168 A salgótarjáni piros sávos festésű anyagban kétféle rádlival díszített kerámia fordul elő. Az egyiknél a sávokban sűrűn helyezkednek el a rádlisorok (16. kép 4., 6–7, 17. tábla 4.), a másik fajtánál csak nagyobb sorközökkel, keskenyebb sávban jelentkezik a minta (16. kép 8., 17. kép 6.) Mindkettő előfordul az aquincumi fazekastelepeken.169 Salgótajánban pár darab kihajló peremű, körgalléros, piros festésű kisebb töredék is volt. A forma alapján – a töredékek mérete miatt – nem dönthető el, hogy tálhoz, vagy mortariumhoz tartoztak-e, de mindkettő honos Pannonia anyagában.

159 Előfordul itt a kelta fehér és vörös festés is. 160 KOCZTUR 1972, 84, Nr. 145: Taf. V. 5. 161 KOCZTUR 1972, Nr. 142: Abb. 50. 11.; Nr. 188: Abb. 56. 6. 162 KOCZTUR 1972, 91, Nr. 325: Taf. V. 11. 163 KOCZTUR 1972, 91, Nr. 335; Abb. 58.4, Taf. V. 7. 164 SOÓS 1979, 325. 165 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 14. 9. 166 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 14. 14. 167 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969, Abb. 14. 5, 16. 168 PÓCZY 1956, 115. 169 Pl. PÓCZY 1956, XI. t. 6-7. a sűrű sávos, ill. a ritka soros kerámia ugyanitt a XI. t. 5.


296

Távolsági (birodalmi kereskedelmi fázis170) export anyaga A távolsági kereskedelem jellegzetes árucikke a terra sigillata. A tárgyalt

salgótarjáni objektumokból nem került elő, de a lelőhelyen előfordult mind a császárkori járószint, mint egyéb objektum anyagában,171 hasonlóan Kazárhoz. Kazáron három westerndorfi táltöredék volt, a 15. kép 1.,172 a 15. kép 2.,173 és a 15. kép 3.174 Salgótarjánban egy rheinzaberni (16. kép 3),175 és két westerndorfi (16. kép 1. 176 és 16. kép 2. 177) látott napvilágot. Utánzás kérdése a barbár anyagban Jellegzetes a salgótarjáni anyagban a barbár rádlis díszítésű kerámia. Gabler Dénes a pannoniai kerámia rádlis díszítését a terra sigillatákra vezette vissza.178 A terra sigillata pannoniai helyi utánzatain, a Resatus-kör bepecsételt táljain szép számmal fordul elő a rádli a tálak belsejében koszorúszerűen, kör, ill. koncentrikus körök alakjában,179 de a tálak külsejét is gyakorta díszítik vele. A salgótarjáni anyag barbár rádlis edényeinél azonban nem valószínűsíthető a római technika utánzása. Ugyanis a rádli használata már a La Tène fazekasságra is jellemző volt, egyaránt feltűnt tálak belsejében és agyagcisztákon. Mivel a tartományoktól távolabb fekvő – korábban kelták lakta – germán vidékeken is megtalálható a különféle alakú rádlival díszített kerámia,180 a barbár anyag kelta eredeztetése a valószínűbb. Ezt erősíti meg az is, hogy a germán kerámián a rádli vonalak vagy vonalsorok különböző mintákat rajzolnak ki, amelyek idegenek a római edények mintakincsétől.

Az utánzásnál meg kell említeni a 23. kép 8. perem alatt karcolt és ujjbenyomás sorokkal díszített edénytöredékét. Pannoniában a csiszolt üvegpoharak között fordulnak elő hasonló díszítések. A Vetus salinai darabot az 170 VADAY 1998, 133. 171 A terra sigillata meghatározását Horváth Friderikának itt is megköszönjük. 172 Helenius mester átfúrt töredéke: Kubinyi Ferenc Múzeum, Ltsz. 2002.18.7063. VADAY 2003b, 9. kép 1. 173 Kubinyi Ferenc Múzeum, Ltsz. 2002.18.7094., VADAY 2003b, 9. kép 2. 174 Kubinyi Ferenc Múzeum, Ltsz. 2002.18.7099., VADAY 2003b, 9. kép 3. 175 1212. objektum: perem- és oldaltöredék. Szá: 10 cm. Kubinyi Ferenc Múzeum. Ltsz: 2009.1.617.1. 176 806. objektumtól K-re: Peremtöredék égésnyommal. A peremsávban a peremkészítő mester névbélyegével. Szá: 22 cm. Kubinyi Ferenc Múzeum. Ltsz: 2009.1.616.1. 177 292. objektum környéke: Peremtöredék. Szá: 26 cm. Kubinyi Ferenc Múzeum. Ltsz: 2009.1.618.1. 178 GABLER 1964, 52-62. szerint a pannoniai edények formaadására és díszítésmódjára először a Pó-vidéki, majd a dél-galliai gyárak, leginkább a banassaci, később a lezoux-i sigillaták gyakoroltak hatást a fémművesség mellett. MARÓTI 1991, 373. 179 MARÓTI 1991, 385, Nr. 10-16., 20., 22-24., 27-30., 32., és 389, Nr. 71-79. 180 A publikációk egy részében a rádli és bepecsételés vagy beszúrkálás között nem tesznek különbséget. A beszúrkálás soha nem teljesen egyenletes, a bepecsételésnél a pecsétlők széle szakasosan látszik, míg a rádlinál az ismétlődése folyamatos.


297

I. sz. második felére, a brigetioit a II. sz. elejére, míg az aquincumit az I. sz. vége – II. sz. elejére keltezte Barkóczi László.181 Gyorskorongolt agyag utánzatai Brigetioból is ismertek.182 A salgótarjáni darabnál ki kell emelni, hogy kézzel formálták. Kérdéses ezután, hogy a római üveg-, vagy agyagedény barbár utánzatának kell-e tekintenünk. A Dunától keletre eső Észak-magyarországi területen eddig római üveg-, és ennek agyag utánzata eddig nem került elő.

Bepecsételt barbár kerámia

Mind Kazáron (14. kép 6.), mind Salgótarjánban kerültek elő germán

bepecsételt töredékek. (24. kép 1) A megyéből még Balassagyarmat határában találtak bepecsételt germán edénytöredékeket, amelyeket négy római export edény – köztük egy terra sigillata – kísért.183 Meglétük ismételten felveti az eredet kérdését. Két terület anyagát lehet figyelembe venni, a szomszédos római provinciákat184 és a barbár vidékeket. A kora- és középcsászárkor idején kizárható a szarmata barbaricum, ahol bár szórványosan előfordul bepecsételt kerámia, de minden esetben idegen eredetű a kutatás mai állása szerint.185 A dák anyagra sem jellemző a technika.186 La Tène bepecsételt kerámia az itt vizsgált lelőhelyek anyagában nem fordult elő.187 Így csak a római és germán bepecsételt kerámia jöhet számításba közvetlen kapcsolatként. Területi és kronológia szempontok alapján vizsgálható Pannonia bepecsételt áruja. Maróti Éva foglalta össze a Resatus-kör kerámiáját, hivatkozva Gabler Dénes 1964-es szakdolgozatára is, amelyben a pecsételt kerámiát sigillata utánzatként értelmezte.188 Maróti Éva a barbaricum pecsételt leletanyagának egy részét pannoniai vagy daciai exportból,189 más részét pedig azok helyi utánzatának határozta meg.190 A barbár pecsételt áru – amennyiben római eredetű – vagy a limes közelében, vagy a kereskedelmi utak mentén fordulhat elő, ahol a római áru is megjelenik. Ezt jelzi Maróti Éva anyaggyűjtése is, ugyanis a pannoniai eredetű bepecsételt Resatus-kör anyaga főleg a Duna mentén terjedt el a quad

181 BARKÓCZI 1988, 102-103, Taf. XV. Nr. 160-162. 182 Szőny, Gerhát: BÓNIS 1979, Abb. 18. 11. = Abb. 23. 6.; Abb. 18. 12. = Abb. 29. 9.; Brigetio: FÉNYES 1993, az üveg előzmény: és agyag utánzata: Abb. 29. 1b. és 1d. Az agyag utánzat kérdését külön tárgyalja még: BÓNIS 1943. 183 Hegedűs Katalin terepbejárása 1965-ben. Az 5/26. sz. lelőhelyen. 184 A nyugati régiókban Pannoniát, a keletiben Daciát. 185 A prehunkorban és Attila-korban már itt is számolhatunk a technika előfordulásával a keletről hozott csernjahovi leletanyagban. 186 A daciai bepecsételt anyag már a rómaiakhoz köthető. 187 A kelta edényművesség korábbi időszakára jellemző. 188 GABLER 1964, 60-61., MARÓTI 1991, 373. 189 GABLER 1969, 236.; MARÓTI 1991, 376. 190 MARÓTI 1991, 376.


298

barbaricumban.191 Az Északi-Középhegység keleti zónájában már számolni kell Dacia tartomány bepecsételt kerámiájának utánzatával is,192 de nem zárható ki az ún. Bereg-kultúra – rómait utánzó – műhelytermékeinek a hatása sem. A Beregsurány, Blažice, Šebastovce stb. kör bepecsételt áruja – eddig ismereteink szerint – azonban nem jut el Nógrád-megye keleti részéig.

A szarmata barbaricumból kevés bepecsételt kerámia ismert. Egy részük római termék, de vannak olyan darabok is, amelyek nincsenek meg Pannoniában, és eltérnek a provinciális termékektől.193 A pecsétminták nagyrészt ismertek Pannoniából is, valószínűleg ezért tételezte fel Maróti Éva ezekről is a pannoniai gyártást.194 Az idézett darabok téglaszínűek, bevonat nélküliek195 és kivétel nélkül gyorskorongoltak. A szarmata lelőhelyekről származó példányokon a klasszikus tojásfüzér, vagy tojásfüzér elem mellett fordított árkádsor és kör is feltűnik a pecsétek között.196 Ezekkel hozható kapcsolatba a Miskolc, Sötétkapun elkerült szürke, gyorskorongolt Drag. 37 formájú bepecsételt táltöredék, rádlisor alatt nagy közökben bepecsételt tojásfüzér elemek sorával.197 A salgótarjáni és kazári darabok még jobban eltérnek a rómaitól. A salgótarjáni edénytöredéken a sűrű, vízszintes, kanellura-szerű horonysor alatt két pecsételt minta van (24. kép 1.), egy kör keretbe foglalt „X“ motívum, az „X“ szárai között kiugró pontokkal és egy levél-minta. A kazári darabon a hasonló, keretezett „X“ motívumnál hiányzanak a pontok (14. kép 6.). A 24. kép 1. edényén a levélminták fordítva, az edény alsó részén találhatók, felettük a körbe foglalt és pontozott „X” motívumok futnak körbe két sorban. A pannoniai – terra sigillatákat imitáló – bepecsételt kerámiánál is megfigyelhető, hogy míg a terra sigillatáknál az edény régióját elválasztó és díszítő tojásfüzér a peremrész alatt jelentkezik, a pecsételt kerámiánál már sok esetben a tojásfüzér elemei szétesnek a barbaricumi pecsételt darabokhoz hasonlóan. Csak egy részletüket alkalmazzák a terra sigillatáknak megfelelő állásban, de az edények másik régiójára kerülnek. Ilyen darabok ismertek többek között Pomázról,198 Szentendréről199 és Százhalombattáról.200 Előfordul egy pomázi201 darabon a kétféle pecsétlővel készült tojásfüzér egymás

191 MARÓTI 1991, 376. a lelőhelyekre vonatkozó korábbi irodalommal. 192 Pl. Miskolc, rendező-pályaudvar: VÉGH 1975, 115, XI. t. 7. 193 MARÓTI 1985, 123. Egy darab anyagában tér el, a többi pontos párhuzama nem fordult elő a tartományban. 194 MARÓTI 1985, 123. 195 A Solt-Paléi darab kivételével. 196 A terra sigillata utánzatoknál erre részletesen ld. még: GABLER-VADAY 1986, 54., 58-59., Abb. 31.1-2; Abb. 31.3 = Abb. 32. 1.= VADAY 1989, 170., 280., Taf. 122. 8. 197 PÁRDUCZ 1957, 46., I. t. 10. 198 MARÓTI 1985, Kat. 19.3., X. t. 11. 199 MARÓTI Kat. 34.1., XV. t. 5. 200 MARÓTI 1985, Kat. 27.2., XII. t. 16. 201 MARÓTI 1985, Kat. 21.1., XI. t.8.


299

alatt elhelyezve, így a régió csak részben azonos a terra sigillata előképpel. Százhalombattán egy másik töredéken a tojásfüzér elem fordított állású.202 „Császárkori” kerámia

Mind Kazáron, mind Salgótarjánban megtalálható a „császárkori“ gyorskorongolt kerámia. Általában szürke színűek, matt felületűek, amelyen a karcolt és besimított díszítés egyaránt előfordul. A 14. kép 3. kazári töredék jellegzetes, homokos nyersanyagú, matt felületű, több zónás besimított díszítésű. A „császárkori” anyagban Észak-Magyarországon a széles szájú, „T” vagy „⌐” formájú, sokszor fedőhornyolt peremű példányai mellett a tálak fordulnak elő nagyobb számban, amelyek formájukban nem sokban különböznek az alföldi szarmata és dunántúli római edények egy részétől. Az ún. gömbös-testű edényeknek bikónikus oldalvonalú variánsai gyakoriak mind a quad, mind a vandál területeken, illetve ezek déli zónájában a szarmata lelőhelyeken a kishatár-forgalom eredményeképpen. A „császárkori” kerámia jellegzetes csoportja a kavicsos soványítású, gyorskorongolt áru (fazekak, fedők, korsók stb.) szintén széles körben terjed el a III. századtól az északi területeken és még az Attila-kort is megérik. Kazár és Salgótarján összevetése

Ha Kazárt összehasonlítjuk a közeli, Salgótarján, bevásárlóközpont

leletanyagával – az eltérő objektum-, és leletszám ellenére is – feltűnő, hogy az utóbbiban lényegesen nagyobb arányú a provinciális, pannoniai római árucikk és a germán anyag egyaránt.203 Salgótarján a Zagyva-völgyi204 út közelében fekszik, Kazárt domb-és hegyvonulat választja el ettől. A germán anyag nagyobb száma utalhat a germánoknak az út mentén történő déli terjeszkedésére. Ugyancsak az északi germán területek felé vezető út indokolhatja a római áru minőségét és mennyiségét. A leletek alapján úgy tűnik, hogy a Kr. u. II. század első évtizedeitől már használták az útvonalat a rómaiak,205 a II. századtól meginduló pannoniai kereskedelmi árucikkek elterjedése alapján (33. kép 2). Az itt elemzett 295. ház betöltéséből egy római bronzsúly is előkerült, bizonyítva a kereskedelemről elmondottakat.

202 MARÓTI 1985, Kat. 27.5., XIII. t. 3. 203 A vizsgált objektumok alapján. 204 A Zagyva-folyó Salgótarjántól délre éles kanyarral keletnek, majd északnak fordul, az eddig a folyót kísérő út viszont tovább fut északi irányban a Tarján-patak völgyében. 205 Erre utalnak az egygombos erősprofilú fibulák is, Kálló, Zsellér földek és Salgótarján, bevásárlóközpont anyagában egyaránt megtalálhatók.


300

Kazáron a kelta lakosság továbbélése figyelhető meg, míg ugyanebben az időben Salgótarjánon a kelta alaplakosság maradványaira rátelepednek a germánok. A salgótarjáni korongolt – „császárkori“ – kerámia megléte utal arra, hogy a germán lakosság leletanyagának egy részét már a homogenizálódás időszakának kezdetére kell keltezni. A két említett lelőhely közelsége és etnikai különbségei azt jelezhetik, hogy ebben az időszakban a germán megszállás csak a Zagyva-völgyi út mellett szűkebb sávra korlátozódott.

Nógrád-megyét két kereskedelmi útvonal is érinti: az Ipoly-, illetve a Zagyva-menti. Mindkét út kiinduló állomása Aquincum, de amíg az Ipoly-völgyi út közvetlen kapcsolatot teremtett Pannonia és a mai Dél-Szlovákia között, a Zagyva-völgyi út csak az Aquincumtól keletre vezető út egyik, északi elágazásán keresztül érte el azt a kora- és közép-császárkorban.206 Valószínű, hogy a két tárgyalt lelőhely római export anyaga Aquincumból, vagy Aquincum közvetítésével jutott el a megye területére. Fontos azt is megjegyezni, hogy a provinciális kerámia túlnyomó része a civitas Eraviscorum termékei közül került ki. Mivel a délnyugat-szlovákiai II–III. századi festett kerámia nagyobb részét Eduard Krekovič brigetioi exportnak határozta meg,207 a Pannonia superiori limessel határos terület felé irányuló kereskedelemnek Brigetio volt az egyik kiinduló állomása.208 A Dunától keletre, Észak-Magyarországon – Nógrád-megye keleti részét is beleértve – valószínűbb, hogy Aquincum kereskedői terítették áruikat. Ugyanis itt is működtek – Brigetiohoz hasonlóan – sávosan, márványosan festett kerámiát gyártó műhelyek mind a katona-,209 mind a polgárvárosban.210 Ezek az árucikkek túlnyomó részben a tartományi kereskedelmi fázist képviselik, felvethető, hogy a kereskedők is211 bennszülött eraviscusok voltak, így nyelvi nehézségek nélkül egyúttal kapcsolatot is tarthattak kelta rokon törzseikkel.212

Ha Nógrád-megye keleti részét összehasonlítjuk a Dunától északra fekvő quad lelőhelyekkel, feltűnő a különbség, mert amíg a pannoniai áru szélesebb

206 Az bizonyos, hogy a Zagyva-völgyi út a késő-császárkor és kora-népvándorlás-kor idején kiemelt fontosságú volt, amire a Hatvan, Gombos-pusztai római építkezés is utal, amely a római–szarmata sánc védelme mellett az útvonal ellenőrzését is célozhatta. 207 KREKOVIČ 1981, 367. 208 Bár a brigetioi műhelytermékek a pannoniai belkereskedelem révén elterjedtek a Pannonia inferiori limes mentén is, de valószínűbb, hogy a Dunától keletre fekvő barbaricumba irányuló távolsági kereskedelem mercatorai – már csak anyagi meggondolásból is – az említett limes-szakasz közeli műhelyekből szerezték be árukínálatukat. 209 Pl. Aquincum, Selmeci-úti műhelyben: PÓCZY 1956, 90. 210 Pl. Gázgyári fazekastelepen: PÓCZY 1956, 102.; a Schütz-vendéglői műhelyben: PÓCZY 1956, 113-114. 211 Vagy legalább is egy részük. 212 Talán ezért nem ismertek kelta tolmácsok Pannoniából, míg a szarmata és dák tolmácsok jelenlétéről vannak adatok.


301

árukínálata mellett az itáliai termékek is megtalálhatók a quadoknál, Nógrád-megyében nem jelennek meg. Így valószínűnek látszik, hogy további különbséget kell tenni a tartomány és a szarmata, quad ill. nógrádi kelta lakossággal való kapcsolatrendszerében. Nógrád-megyében a kazári és salgótarjáni darabokon kívül még négy lelőhelyről került elő terra sigillata. A megye nyugati részén Őrhalom, Körpölye-mellékről,213 Balassagyarmat határában a Szécsény felé vezető út mellől,214 és Szécsényből.215 A megye keleti részén Jobbágyiból ismert egy töredék.216 A terra sigillata anyag kevés, de úgy tűnik, hogy van némi különbség a nyugati, Ipoly-menti és keleti, Zagyva-menti távolsági kereskedelem között. Az őrhalmi lezouxi darabot Gabler Dénes Hadrianus és Commodus közti időszakra keltezte, míg a többi rheinzaberni és westerndorfi árut a Severeus-korra datálták, beleértve a salgótarjáni és kazári darabokat is.217 A Severus-kori terra sigillaták nagyobb száma részben a birodalmi gazdasági fellendülés barbaricumi tükröződése, részben utal a római érdeklődés megnövekedésére a távolabbi barbár területek felé.

A terra sigillata anyag abszolút kronológiai meghatározását egészíti ki a római provinciális anyag, (34. kép) jól illusztrálva a fentebb már tárgyalt a két lelőhelynél elmondottakat. Az Észak-magyarországi etnikum-kérdés

Salamon Ágnes már megállapította, hogy az Észak-magyarországi hegyvidéki zónában a kelta lakosság továbbél a császárkorban. Pl. Szilvásvárad, sportpálya 1962-es ásatása során egy „kis – 2x2 m-es – szelvényben, 120 cm-es kulturrétegben erősen kelta jellegű leletanyag“-ot talált. A kerámia leletek között218 egy Drag 31-es terra sigillata töredék is volt,219 megerősítve, hogy a lelőhelyen késői fázissal is kell számolni. A kelta alaplakosság továbbélését másutt is hangsúlyozta Salamon Ágnes, kibővítve a területet a Felső-Tisza-vidékével is.220 A kelta jelenlétet az Északi-Középhegység lelőhelyein is dokumentálni lehetett.221 Ugyanezt állapította meg Istvánovits Eszter a Nyírségben is.222 213 Drag 37.-es lezouxi: GABLER 1968, 224., Kat. 44. 214 Két westerndorfi (Helenius) Drag. 37-es tál: GABLER 1968, 214., Kat. 4/1 és 4/2. 215 PATAY 1954, 26.; GABLER 1968, 225, Kat. 54. Az utóbbi anyaggyűjtése idején már nem találta meg a múzeumban. 216 A Drag. 37-es tál (ONNIO bélyeg) Onniorix westerndorfi műhelyterméke. GABLER-VADAY 1992, 117, Kat. 40(198). 217 Mind Gabler Dénes, mind Horváth Friderika. 218 SALAMON 1970., 142.; SALAMON-TÖRÖK 1960., 149-159. 219 GABLER 1968, 255, 55. lh.; GABLER-VADAY 1986, 25, 122. lelőhely. 220 SALAMON 1966. 86. 221 VÉGH 1988. 484, 488.


302

Salamon Ágnes az illir–kelta–dák lakosságról szólva azt feltételezte, hogy a quadok elől visszavonultak az északi és nyugati Kárpátokba, régészeti anyagukat pedig a Puchov-kultúrával azonosította.223 A kevert etnikum-jellegzetességekkel fémjelzett Puchov-kultúra anyagának Észak-magyarországi értelmezése azonban problematikus. A Miskolc, Szabadság-téri lelőhelyet Végh Katalin összehasonlította a szilvásváradi és garadnai telepek anyagával, és megállapította, hogy a miskolci anyagban a legtöbb a „puchovi jellegű“ kerámia.224 Ugyanitt utalt arra, hogy a puchovi lelőhelyeket Beninger a kora-császárkorra, a Kr.u. I. sz. második felétől 180-ig tartó időszakra keltezte,225 népi alaprétegét illir–kelta jellegűnek tartva.226 A Miskolc, Szécsényi-téri ásatás minden szintjén kerültek elő „kelta jellegű” edénytöredékek „puchovi jellegű” anyaggal együtt. Végh Katalin értelmezése szerint: „úgy gondoljuk, hogy – nem hagyva figyelmen kívül a helyi kelta lakosság továbbélésének lehetőségét sem – a kelta elemek többségükben a puchovi kultúrával, annak kiterjedésével együtt jutottak ide.”227 Mivel csak „a két miskolci telep mutat rokonságot a puchovi kultúrával” arra következtésre jutott, hogy „a puchovi kultúra nem szállta meg egész Észak-Magyarországot, hanem csak kisebb csoportjai telepedtek le, s a szomszédos területeken levő kelta népesség is továbbélt.”228 Kérdés azonban, hogy a Sajó-völgyi útvonal mentén megtalálható puchovi anyag229 a Végh Katalin szerinti „kisebb csoportok” betelepedését jelenti-e,230 vagy kereskedelemként értelmezhető. Ahogy fentebb utaltunk rá, az egyedül csak a dákokat fémjelző anyag elterjedési területének nyugati határa a kora-császárkorban nem éri el a Zagyva-völgyét, így a dákok jelenlétével nem számolhatunk Nógrád-megyében.

A markomann háborúk folyamán és az ezt követő évtizedekben Pannonia és Dacia közti területen az újabb néptöredékek áttelepedésével az etnikai kép kisebb-nagyobb mértékben megváltozott. A Miskolc, katonai gyakorló-téren előkerült éremkincset is e népmozgásokkal hozták kapcsolatba.231 Nem véletlen, hogy a háborúkat követően a rómaiak több figyelmet fordítottak a térség barbár törzseire, amelyre a kereskedelmi tevékenység megerősödése is utal a késő Antoninus-korban.232 A vandálok megjelenése átformálta az Északi-

222 ISTVÁNOVITS 1990-1992, 21. 223 SALAMON 1966, 86. 224 VÉGH 1964, 52. 225 BENINGER 1937, 95. 226 BENINGER 1937, 99. 227 VÉGH 1962-1963, 52. Az értelmezést megkérdőjelezi, hogy a puchovi anyag egyik összetevője kelta. 228 VÉGH 1962-1963, 52–53. 229 Nem kelta etnikumra visszavezethető része. 230 VÉGH 1962-1963, 53. 231 VÉGH 1975, 90, 206. jz.

232 KREKOVIĊ 1981, 369.


303

Középhegység keleti régióját és a Felső-Tisza vidékét. A korábban ott élő dák lakosok egy része a háborúkat követően a szarmata szállásterületre telepedik be.233 A Zagyva-völgy északi részén és Sarmatiaban ugyanakkor figyelhetők meg a változások, de a kazári kelta lakosságú telep második fázisában jelentkező jellegváltozás nem hozható kapcsolatba a dák áttelepedéssel, mivel dák anyag nincs a lelőhelyen. Viszont kimutatható Nógrád-megyében a germán déli terjeszkedés. Kérdés azonban, hogy e terjeszkedés hordozóit a quadokban, vagy vandálokban lehet-e felismerni. A Duna-könyöktől keletre viszonylag keskenyebb sávban megjelenő quad leletek234 és Nógrád-megye keleti részével határos Heves-megyei anyagban feltűnő vandál hagyaték és a jellegzetes przeworsk anyag arra utal, hogy a quad–vandál határzóna valahol e két terület között húzódhatott.235 Probléma azonban, hogy a przeworsk anyag egy része magán viseli az általános „germán“ jellegzetességeket, amelyek a quad területeken is megtalálhatók. A másik nehézség, hogy a kisebb-nagyobb feltárt teleprészleteken kevert, többféle etnikumhoz sorolható leletanyag jelenik meg, amelynek értelmezése ugyancsak a finomabb fázisolás után válik lehetővé. Az apagyi telep közreadásakor Istvánovits Eszter is rámutatott a „különféle (kulturális/etnikai?) régiók találkozási szférájában élő” csoportok kevert összetételére.236

A quad és vandál nép határának, vagy határzónájának pontosabb megrajzolása Nógrád-, és Heves megyében szintén csak több lelőhely finomabban keltezett anyagának közzététele után válik lehetővé. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a Dunakönyöktől keltre a Zagyva-völgyéig húzódó sávban előkerült leletanyag eltérést mutat a tőlük keletre elterülő vidékektől. Már Végh Katalin is hangsúlyozta, hogy a nyugati részen előkerült sírok a quad, míg a keletiek a vandálokhoz köthetők.237

Salgótarján és Kazár fentebb részletezett etnikai összetevőinek vizsgálata alapján a kelta továbbélés még a késő-Antoninus–Severus korban is kimutatható Kazáron, míg a Zagyva-völgyi út mellett fekvő salgótarjáni telepen a germán betelepedők veszik át az uralmat.

Fontos külön is megemlíteni, hogy a lelőhelyeket – amelyeken csökken a kelta anyag száma, vagy nem mutatható ki a kora-császárkorban – vizsgálni kell a

233 Ezt bizonyítja a Gyomán és Újhartyánon feltűnő dák leletanyag és Gyoma telepjelleg változása is. Ld. VADAY 1996. és VADAY-SZEKERES 2001. 234 Ld. a csitári és benczurfalvi sarkantyúkat, és a 2-es autóút építése során feltárt telepeken kimutatható quad leleteket. 235 A domborzati viszonyok is határt szabhattak a K–Ny irányú terjeszkedésnek. 236 ISTVÁNOVITS 1990-1992, 23. 237 VÉGH 1975, 92. (A vandál lelőhelyek közül Sirokot, Terpest, Muhit és Gibártot idézve.


304

fekvésük238 és datálásuk szempontjából, figyelembe véve a kronológiai meghatározó homogenizálódás jelenségét is.

Kérdéses még Nógrád-megye keleti régiójában a Zagyva-völgy déli szakaszának etnikai képe. Az újabb ásatások és terepbejárások anyaga még közöletlen, így nem dönthető el – pontos keltezésük hiányában – hogy hogyan alakult a kelta–szarmata határszakasz a császárkor folyamán. A gazdasági és politikai függőség szempontjából – írott források hiányában – nincs információnk. Az bizonyos, hogy az itt élő kisebb törzsek a hatalmi átrendeződés során – akarva vagy akaratlanul – az újonnan érkezők politikai fennhatósága alá kerülnek, amely kezdetben vagy etnikai átrendeződéssel, vagy csak felügyelettel jár, végül azonban az őslakosság beolvadását eredményezi.

238 t.i. utak közelsége.


305

IRODALOM

BÁCSMEGI 2004

Bácsmegi G.: Kálló határa. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest 2005. 236-237.

BÁCSMEGI- GUBA 2007

Bácsmegi G. - Guba Sz.: Letűnt korok emlékezete. Szurdokpüspöki régmúltja a legújabb régészeti kutatások tükrében. – Archaeological survey in the surroundings of Szurdokpüspöki (NE–Hungary). Szurdokpüspöki 2007.

BARKÓCZI- BÓNIS 1954

Barkóczi, L. - B. Bónis, É.: Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). ActaArchHung 4, 1954, 129-199.

BARKÓCZI 1956 Barkóczi L.: Császárkori kelta edényégető telep Bicsérden. – Celtic Pottery Kilns from the Times of the Roman Empire at Bicsérd. FolArch 8, 1956, 63-87.

BARKÓCZI 1988 Barkóczi, L.: Pannonische Glasfunde in Ungarn. Budapest 1988.

BARKÓCZI- SALAMON 1968

Barkóczi L. - Salamon Á.: IV. század végi – V. század eleji üvegleletek Magyarországon. – Glasfunde vom Ende des 4. und Anfang des 5. Jahrhunderts in Ungarn. ArchÉrt 95, 1968, 29-39.

BELJAK- KOLNÍK 2006

Beljak, J. - Kolník, T.: Germánske hroby z Čaky a Gbeliec. Príspevok k osídleniu juhozápadného Slovenska v dobe rímske. – Funde aus Čaka und Gbelce im Kontext des mitteleuropäischen Barbarikums. SlovArch 54/1, 2006, 57-94.

BENINGER 1937 Beninger, E.: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg-Leipzig 1937.

BELJAK 2005 Beljak, J.: Púchovská kultúra a Germáni na Pohroní v staršej dobe rímskej. – Die Púchov–Kultur und die Germanen im Gran–Gebiet (Hron) in der älteren römischen Kaiserzeit. In: Archeologie Barbarú 2005. 257-272.

BÓNA 1963 Bóna, I.: Beiträge zur Archäologie und Geschichte der Quaden. ActaArchHung 15, 1963, 239-307.


306

BÓNIS 1942 Bónis É.: A császárkori edényművesség termékei Pannoniában (a terra sigillátákon kívül) I. A korai császárkor anyaga. – Die kaiserzeitliche Keramik in Pannonien. (Ausser den Sigillaten) I. Die Materialien der frühen Kaiserzeit. DissPann Ser. II:20. Budapest 1942.

BÓNIS 1943 Bónis É.: Üvegtechnikát utánzó poharak Aquincumból. – Tonbecher mit Glasschliff-dekoration aus Aquincum. BpR 13, 1943, 473-476.

BÓNIS 1970 B. Bónis É.: A brigetioi sávos kerámia. – Die streifenverzierte Keramik aus Brigetio. FolArch 21, 1970, 71–90.

BÓNIS 1979 B. Bónis É.: Das Töpferviertel „Gerhát” von Brigetio. – A brigetioi Gerhát fazekastelep. FolArch 30, 1979, 99-155.

DROBERJAR 1995 Droberjar, E.: Zur Frage der ältesten germanischen und römischen Siedlungsfunde in Mähren. In: Tejral, J. - Pieta, K. - Rajtár, J. (Hrsg.): Kelten, Germanen, Römer im Mitteldonaugebiet vom Ausklang der Latène- Zivilisation bis zum 2. Jahrhundert. Brno-Nitra 1995.

ERDÉLYI– LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1971

Erdéyi, I. - Lamiová-Schmiedlová, M.: Osada z doby rímskej v Ipolytölgyesi v Maďarsku. – Siedlung aus der Römerzeit in Ipolytölgyes in Ungarn. Východoslovenský Pravek 1971, 51-72.

ETTLINGER-SIMONETT 1952

Ettlinger, E. - Simonett, Chr.: Die römische Keramik aus dem Schutthügel von Vindonissa. Veröffentlichungen der Gesellschaft Pro Vindonissa 3. Basel 1952.

FÉNYES 1993 Fényes, G.: Untersuchungen zur Keramikproduktion von Brigetio. ActaArchHung 54, 1993, 101-163.

GABLER 1964 Gabler D.: A terra sigillaták pannóniai forgalma. Doktori disszertáció. Budapest 1964. [Kézirat]

GABLER 1968 Gabler D.: Terra sigillaták a Kelet-Pannoniával szomszédos Barbaricumban. – Sigillata im Ostpannonien benachbarten Barbaricum. ArchÉrt 95, 1968, 211-242.


307

GABLER- VADAY 1986

Gabler, D. - Vaday, A.: Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dazien. FontArchHung. Budapest 1986.

GABLER- VADAY 1992

Gabler D. - Vaday A.: Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dazien. 2. Teil. ActaArchHung 44, 1992, 83-160.

GUBA- VADAY 2007

Guba Sz. - Vaday A.: Salgótarján, Bevásárlóközpont – többkorszakú régészeti lelőhely. – Salgótarján, Shopping centre – multi-period archaeological site. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2007. Budapest 2008. 11-34.

KELEMEN 1980 H. Kelemen M.: Adatok Esztergom koracsászárkori településtörténetéhez. In: Komárom megye története I. Komárom 1980, 167-192.

KELEMEN 1994- 1995

H. Kelemen M.: A legio I adiutrix téglavetője Dömösön. ArchÉrt 121-122, 1994-1995, 97-114.

KELEMEN- MERCZI 2002

H. Kelemen M. - Merczi M.: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája. – Spätkeltische und römerzeitliche Keramikfunde aus den Ausgrabungen des Esztergomer Burgberges in den Jahren 1934-38. KEMMK 9, 2002, 25-72.

KELEMEN 2006 H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból. – Late Celtic and early Roman cremated burials from Esztergom. Zalai Múzeum 15, 2006, 227-247.

HÉJJ 1976 Héjj Csaba: Harminc év régészeti kutatásai Nógrád megyében (1945–1975). NMMÉ 22, 1976, 245-261.

ISTVÁNOVITS 1990-1992

Istvánovits E.: Az apagyi császárkori telep. – Die kaiserzeitliche Siedlung in Apagy. JAMÉ 33-35,1990-1992 (1993), 9-25.

KOCZTUR 1972 Kocztur, É.: Ausgrabungen im südlichen Stadtviertel von Gorsium (Tác-Margittelep). AlbaRegia 13, 1972, 69-148.

KOCZTUR 1991 V. Kocztur É.: Kora császárkori temető Solymáron. – Frühkaiserzeitliches Gräberfeld in Solymár. StComit 21, 1991, 171-334.


308

KOLNÍK 1980 Kolník, T.: Römerzeitliche Gräberfelder in der Slowakei. Archaeologica Slovaca, Fontes 14. Bratislava 1980.

KOREK 1958 Korek J.: Tar. RégFüz Ser. I:11, 1958, 45. KREKOVIČ 1981 Krekovič, E.: Rimska importovaná keramika na

Slovensku. SlovArch 29/2, 1981, 341-372. KULCSÁR 1997 Kulcsár V.: Császárkori telepásatások a 2. számú

főút nyomvonalában (Előzetes jelentés) In: Soós S. (Szerk.): Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. PMMúzeumi Füzetek; Új sorozat 4. Szentendre 1997, 374-377.

LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969

Lamiová-Schmiedlová, M.: Römerzeitliche Siedlungskeramik in der Südostslowakei. SlovArch 17/2, 1969, 403-501.

LOVÁSZ 1993 Lovász E.: Császárkori telep feltárása Tiszaladányban. – Die Erschließung einer kaisezeitlichen Siedlung in Tiszaladány. HOMÉ 30–31/2, 1993, 59-88.

MARÓTI 1985 Maróti É.: Római kori pecsételt díszű edénytöredékek Pest megyéből. – Römerzeitliche Gefässfragmente mit Stempelmuster aus dem Komität Pest. StComit 17, 1985, 97-157.

MARÓTI 1991 Maróti É.: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés. – Römerzeitliche gestempelte Keramik und die Resatus-Frage. StComit 21, 1991, 365-427.

MÁRTON 1911 Márton L.: Nógrád vármegye őskora. In: Borovszky S. (Szerk.): Magyarország Vármegyéi és Városai. (Nógrád). Budapest 1911, 321-346.

PAPP-SALAMON 1978-79

Papp L. - Salamon Á.: Gräber aus dem 5. Jh. in Letkés. MittArchInst 8-9, 1978-79 (1980), 85-92, 343-348.

PÁRDUCZ 1931 Párducz M.: A Nagy Magyar Alföld rómaikori leletei. – Römerzeitliche Funde des grossen ungarischen Alföld. Dolgozatok 7, 1931, 74-186.

PÁRDUCZ 1938 Párducz M.: Rómaikori lelőhely Hódmezővásárhelyen a Solt-Paléban. – Römerzeitliche Fundort in Solt-Palé bei Hódmezővásárhely. Dolgozatok 14, 1938, 90-123.


309

PÁRDUCZ 1957 Párducz M.: Római császárkori telep Miskolcon. – Siedlung aus der römischen Kaiserzeit in Miskolc. HOMÉ 1, 1957, 45-59.

PÁRDUCZ-KOREK 1958

Párducz M. - Korek J.: Császárkori telep Ózdon. ArhÉrt 85, 1958, 18-36.

PÁRDUCZ-KOREK 1959

Párducz M. - Korek J.: Eine Siedlung aus der Kaisezeit in Ózd. ActaArchHung 10, 1959, 159-194.

PATAY 1954 Patay P.: Nógrád megye régészeti emlékei. In: Genthon I. (Szerk.): Nógrád megye műemlékei. Budapest 1954, 13-34.

PATAY 1960 Patay P.: Mátraszele-Jánosakna. RégFüz Ser. I:14, 1960, 47.

PETŐ 1976 Pető M.: Koracsászárkori fazekastelep a Gellérthegy déli oldalán. – Frühkaiserzeitliche Töpfersiedlung am Südlichenhang des Gellérthegy. ArchÉrt 103, 1976, 86-95.

PIETA 1982 Pieta, K.: Die Púchov–Kultur. Studia Archaeologica Slovaca I. Nitra 1982.

PINTÉR 1886 Pintér S.: Nógrádmegyei régiségekről. ArchÉrt 6, 1886, 44-47.

PÓCZY 1956 Sz. Póczy, Kl.: Die Töpferwerkstätten von Aquincum. ActaArchHung 7, 1956, 73-138.

RACZKY 2005a Raczky P.: Jobbágyi határa. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006. 256-57.

RACZKY 2005b Raczky P.: Szurdokpüspöki határa. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006. 325-326.

SALAMON 1961 Salamon Á.: Alsótold. RégFüz Ser. I:15, 196, 63. SALAMON 1966 Salamon Á.: Észak–Magyarország császárkori

történetének kutatása. AT 13, 1966, 84-87. SALAMON 1970 Salamon, Á.: Szilvásvárad. In: Ausgrabungen –

Barbaricum, Kaiserzeit. Zehn Jahre archäologische Forschung 1958-1968. MittArchInst 1, 1970, 142.

SALALMON-TÖRÖK 1960

Salamon, Á. - Török Gy.: Funde von No-Ungarn aus der Römerzeit. FolArch 12, 1960, 145-179.

SIMÁN 1982 Simán K.: Rézkori és császárkori leletek Mezőzomboron. – Copper- and roman age finds in Mezőzombor. HOMÉ 21, 1982, 101-107.


310

SOÓS 1979 Soós V.: Régészeti kutatások Nógrád megyében (1976–1978). NMMÉ 25, 1979, 347-368.

SZŐNYI 1973 Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai. – Die römischen Brandgräber des Gräberfeldes in der Győrer Kálvária Strasse. Arrabona 15, 1973, 5-68.

TACITUS GERMANIA

P. Cornelii Taciti: Germania. Ed. E. Koestermann. Taubner. Lipsiae, 1962.

TANKÓ 2005 Tankó K.: Kelta és császárkori barbár település Pásztó, Csontfalván. – Celtic and Roman period barbarian settlement at Pásztó, Csontfalva. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006, 87-97.

TÁRNOKI 1982 Tárnoki J.: Régészeti kutatások Nógrád megyében (1979-1981). NMMÉ 8, 1982, 381-386.

VADAY 1989 H. Vaday, A.: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Greschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17-18. Budapest 1989.

VADAY 1996 Vaday, A.: Roman Period Barbarian settlement at the site of Gyoma 133. 51–305. In: Vaday, A. - Bartosiewicz, L. - Berecz, K. - Choyke, A. M. - Medzichradszky, Zs. - Puszta, S. - Székely, B. - Vicze, M. - Vida, T.: Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary II. Prehistoric, Roman Period Barbarian and Late Avar Settlement at Gyoma 133. (Békés County Microregion) Ed.: Bökönyi S. Budapest 1996.

VADAY 1998 Vaday A.: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és rómaiak között. In: Jazigok, Roxolánok, Alánok. Szarmaták az Alföldön. Gyulai Katalógusok 6. Gyula 1998, 117-143.

VADAY 2003a Vaday, A.: Kazár settlement. 234. In: Visy, Zs. (ed.): The Roman army in Pannonia. An Archaeological Guide of the Ripa Pannonica. Budapest 2003.


311

VADAY 2003b Vaday A.: Kazár, többkorszakú régészeti lelőhely. – Kazár, a multi period archaeological site. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. – Archaeological Investigations in Hungary 2003. Budapest 2003, 51-64.

VADAY 2003-2004 Vaday A.: Kazár (többkorszakú régészeti lelőhely feltárásának előzetes jelentése). NMMÉ 27-28, 2003-2004, 203-216.

VADAY 2004 Vaday A.: Salgótartján, TESCO. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest 2005, 274.

VADAY-SZEKERES 2001

Vaday A. - Szekeres Á.: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepenek kérdéséhez. (A jazyg bevándorlás és megtelepedés kérdésköre). – Bemerkungen zur Frage der frühsarmatischen Siedlungen in der Tiefeben. (Der Fragenkreis der Jazygischen Einwanderung und Ansiedlung). MFMÉ-StudArch 7, 2001, 231-298.

VÉGH 1962-1963 K. Végh K.: Koracsászárkori település maradványa a miskolci Szabadság téren. – Frühkaiserzeitliche Siedlungsreste auf dem Szabadság-tér in Miskolc. HOMÉ 4, 1962-63 (1964), 45-62.

VÉGH 1975 K. Végh K.: Régészeti adatok Észak-Magyarország i. sz. I–IV. századi történetéhez. – Archäologische Beiträge zur Geschichte Nordungarns im I–IV. Jahrhundert n. Z. HOMÉ 13-14, 1975, 65-129.

VÉGH 1988 K. Végh K.: Császárkori telep Miskolc-Szirmán. – Kaiserzeitliche Siedlung in Miskolc-Szirma. HOMÉ 27, 1988 (1989), 463-499.

VÉGH 1999 K. Végh K.: Császárkori telep Szirmabesenyőn. – Eine Siedlung aus der Kaiserzeit in Szirmabesenyő. HOMÉ 37, 1999, 181-222.

ZEMAN 2007 Tomáš Z.: Zur chronologie der Siedlung Zlechov. (K chronologii sídliště ve Zlechově.) Přehled výzkumů 48, 2007, 105-118.


312

ARCHÄOLOGISCHE ANGABEN ZUR BESTIMMUNG DER RÖMERZEITLICHE BEVÖLKERUNG DES ZAGYVA-TALS

(Auszug) Im letzen Jahrzehnt hat das aus dem forschungsgeschichtlich schlecht untersuchten (Abb. 2) östlichen Teil des Komitates Nógrád durchgeführte, aus kleineren und größeren Rettunsgrabungen stammende Material erneut die Frage nach der ethnischen Bestimmung der Bevölkerung des Gebietes aufgeworfen. Die Untersuchung der Funde der beiden Fundorte Kazár und Salgótarján, Einkaufszentrum ermöglichte die Bestimmung von relativen chronologischen Phasen im absoluten chronologischen Rahmen (Abb. 3-4; Abb. 32; Abb. 33, 1).

Die römischen Exportfunde zeigen zwei Perioden: die provinzialische und imperiale Handelsphase in den Siedlungen. Die erste Phase ist durch Funde von rote und weiße streifenbemalte, rote streifenbemalte, rote streifenbemalte rädchenverzierte und marmorrote Keramik, sowie durch graue rädchenverzierte und graue kammstrichverzierte Hauskeramik und glasierte Keramik, die zweite Phase ist mit dem vorkommen der Terra Sigillata charakterisiert.

Aus der Funde der Siedlung von Kazár konnte das Material eines zur Hälfte in die Erde eingetiefte Haus, ein auf der Geländeebene errichtetes Gebäude und einer Töpferei, untersucht werden; in Salgótarján war es möglich, durch die statistische Analyse das Material von fünf – zum teil eingetieften – Häuser das für verschiedene ethnische Eigenarten typische Fundmaterial zu sondern, und aufgrund dieser Erkenntnisse auf den Bevölkerungsverhältnisse im Wandel der Zeit zu schließen.

Die Urbevölkerung der beiden Fundorte waren Kelten; in Kazár konnte ihr Weiterleben bis zur zweiten Siedlungsperiode nachgewiesen werden, diese Periode kann mit Hilfe der vorgekommenen Terra Sigillata zwischen 190-225 n. Chr. datiert werden. In Salgótarján kann man aufgrund des bearbeiteten Materials annehmen, dass die Siedlung während der Markomannenkriege oder kurz danach durch die expandierenden Germanen bestetzt, und germanisiert wurde. Später, im III. Jh. n. Chr., nahm die Siedlung – wie auch Kazár – in der späteren Siedlungsperiode allgemeinere, hier als „kaiserzeitlich“ bezeichnete Charakteristiken an, die ein einheitliches Bild ergeben und deshalb eine ethnische Unterscheidung nicht möglich machen.

Vergleicht man das Fundmaterial von Kazár mit dem Material aus dem nahe liegenden Fundort Salgótarján, Einkaufszentrum, trotz der unterschiedlichen Objekt- und Fundzahl der beiden Fundorte, fällt auf, dass es im letzteren ein bedeutend höherer Anteil der provinzialen, pannonischen Ware und germanisches Material zu registrieren ist. Salgótarján liegt neben der Straße des Zagyva-Tals, Kazár wird durch einen Hügel- und Bergzug von dieser Straße trennt. Das größere Anteil des germanischen Materials weist auf südliche germanische Expansion entlang der Handelsstraße hin; ebenfalls erklärt die in die nördlichen Gebiet führende Straße die Zahl und die Qualität der römischen Ware. Aufgrund der Verteilung der pannonsiche Handelsware scheint es möglich, dass diese Route seit den ersten Jahrzehnten des II. Jh. n. Chr. von den Römern benutzt wurde. Aus Salgótarján kam ein römisches Gewicht zu Tage (Abb. 33. 2).

Die Nachbarschaft von Kazár und Salgótarján, und die gleichzeitige ethnische Differenzen der beiden Fundorte können darauf hinweisen, dass auf die


313

Markomannenkriegen folgende germanische Okkupation nur auf einem schmalen Streifen entlang des Zagyva-Tal verlaufenden Straße beschränkte. Ein Teil des Fundmaterials findet sich in der Przeworks-Kultur, aber jene Eigenarten sind für mehrere germanischen Stämme, unter denen auch für die Quaden, charakteristisch. Ein Teils der gefundenen Keramik ist nur für letztere kennzeichnend, somit können wir in den Besatzungsgruppe des Zagyva-Tales die Quaden sehen. Aufgrund der quadischen und vandalischen Grabfunde kann man die Grenze des Sielungsgebietes beider Völker entlang der Grenzgebiete des Komitates Nógrád bzw. Komitates Heves ziehen.

Aus der Sicht des römisch-barbarischen Handels konnte festgestellt werden, dass von Aquincum aus als Ausgangspunkt haben Händler der Eravisker mit ihren Waren das Gebiet entlang der Zagyva führende Handelsroute, des östlichen Teil des Komitates Nógrád, gedeckt.


314

Kiegészítés a képaláírásokhoz / Ergänzung zur Abbildungsunterschriften:

Abb. 1: Neuere Freilegungen im östlichen Teil des Komitats Nógrád Abb. 2: Forschungsstand im Komitat Nógrád (Römer- und frühe Völkerwanderungszeit) Abb. 3: Verteilung der Funde in Kazár; 1. kaiserzeitliche keltische Funde; 2: kaiserzeitliche barbarische Funde und römischer Export Abb. 4: Verteilung der Funde nach Ursprung (Gebäude I-III); Perioden der Gebäude I-III) Abb. 5: Salgótarján, Einkaufszentrum, 1: Die absolute Quantität der Keramik in den Objekten; 2: Relative Verteilung der Keramik Abb. 6: Salgótarján, Einkaufszentrum, 1: Relative Verteilung des Rohmaterials und Magerungsmittels; 2: Relative Verteilung des Magerungsmittels nach Objekten Abb. 7: Salgótarján, Einkaufszentrum, 1: Absolute Quantität der Keramik nach Herstellungstechnik; 2: Relative Verteilung in den Objekten Abb. 8: Oberflächenbehandlung: 1: Relative Verteilung in den Objekten; 2: Relative Verteilung nach Technik; 3: Absolute Verteilung Abb. 9: Verzierte und unverzierte Keramik: 1: Absolute Verteilung in den Objekten; 2: Relative Verteilung in den Objekten Abb. 10: Verzierung: Relative Verteilung in den Objekten nach Technik Abb. 11: Absolute Verteilung der einfachen Verzierungsarten Abb. 12: Absolute Verteilung der kombinierten Verzierungsarten Abb. 13: 1: Absolute Verteilung nach Funktion; 2: Relative Verteilung der häufigeren Gefäße Abb. 14: 1: Keltisches Gefäß und sein Abdruck im Boden (Kazár); 2, 4: Bruchstücke von Graphittonkeramik mit Feilspuren aus Salgótarján und Kazár; 3, 5-6: Gefäßbruchstücke aus Kazár Abb. 15: Kazár: 1-3: Terra Sigillata; 4-8: Pannonische Ware Abb. 16: Römische Keramik: 1-3: Terra Sigillata; 4, 7: Rotbemalte, streifenverzierte Keramik mit Rädchenverzierung; 5: Rotbemalte, streifenverzierte Keramik mit Ritzungen; 6: Rotbemalte Keramik mit Rädchenverzierung; 8: Rotbemalte Keramik mit Rädchenverzierung und Ritzungen Abb. 17: Römische Keramik: 1-3: Keramik mit marmorierter Rotbemalung; 4: Rotbemalte Keramik mit Rädchenverzierung und Ritzlinien; 5: Graue Gebrauchskeramik mit Kammstrichverzierung; 6: Rotbemalte Keramik mit Rädchenverzierung Abb. 18: Teilweise sekundär verbrannte Brüchstücke von germanischer Gebrauchskeramik mit Ritzungen und Rippen Abb. 19: Germanische Gebrauchskeramik mit Kammstrichverzierung: 1-3, 7: Kammstrich mit Wellenband; 4-6, 8: Kammstrich mit Zirkelsverzierung


315

Abb. 20: 1: Gerippte keltische Keramik; 2-8: Germanische eingeritzte Keramik; 9: Germanische kannelierte Feinkeramik Abb. 21: 1: Keltische scheibengedrehte Schüssel mit eingeritzter Verzierung; 2: Keramik mit eingeritzter und eingeschnittener Verzierung; 3: Feinkeramik mit eingeritzter Verzierung; 4: Keramik mit eingeschnittener und fingergetupfter Verzierung; 5: Keramik mit eingeritzter und fingergetupfter Verzierung Abb. 22: 1-2, 5: Keramik mit Fingertupfenverzierung; 3-4: Keramik mit Fingertupfen- und Rippenverzierung; 6: Keramik mit eingeschnittenem Rand Abb. 23: 1: Keramik mit fingergetupfter Rippe; 2: Barbarische eingeritzte Keramik mit Barbotin; 3: Rippe mit „X”-förmiger Einritzung; 4: Kannelierte Verzierung; 5: Barbarische Keramik mit Nageleindruck und Barbotin; 6: Rand mit plastischer Verzierung; 7: Kannelierte Keramik mit Graphitpolitur; 8: Keramik mit eingeritzter und fingergetupfter Verzierung Abb. 24: 1: Barbarische gestempelte Keramik; 2: Barbarische Keramik mit Rädchenverzierung und Graphitüberzug Abb. 24: 1-5: Barbarische Keramik mit Rädchenverzierung; 6: Keramik mit schmaler kannelierter Verzierung Abb. 26: 1: Verteilung der Funde in den Objekten; 2: Zusammensetzung des Materials; 3: Verteilung nach Technik; 4: Absolute und relative Verteilung nach Oberflächenbehandlung Abb. 27: 1: Verteilung der Oberflächenbehandlung in den Objekten nach Technik; 2: Absolute Verteilung der Oberflächenbehandlung; 3: Absolute und relative Verteilung der verzierten und unverzierten Keramik Abb. 28: 1: Verteilung der verzierten und unverzierten Keramik nach Technik; 2: Verteilung der Keramik mit kombinierter Verzierung Abb. 29: Verteilung der Verzierungsarten nach Objekten und Technik Abb. 30: Absolute Verteilung der Gefäßtypen mit einfacher Verzierungsart in den Objekten nach Technik Abb. 31: 1: Verteilung der Gefäßtypen in den Objekten nach Technik; 2: Absolute und relative Verteilung der Gefäßtypen im gesamten Fundmaterial Abb. 32: Verzierungsarten im keltischen, dakischen und germanischen Fundmaterial Abb. 33: 1: Absolute und relative Verteilung des keltischen, germanischen und „kaiserzeitlichen” Fundmaterials nach Oberflächenbehandlung; 2: Provinzialrömische Keramik aus Kazár und Salgótarján


316


317


318


319


320


321


322


323


324


325


326


327


328


329


330


331


332


333


334


335


336


337


338


339


340


341


342


343


344


345


346


347


348

régészeti adatok a zagyva-völgy népességének meghatározásához a római...

Documents