a magyarországi piaristák rendi történetírásának kezdetei (1688–1698), a piarista rend...

KOLTAI ANDRÁS

A MAGYARORSZÁGI PIARISTÁKRENDI TÖRTÉNETÍRÁSÁNAK KEZDETEI

(1688–1698)

A 17. században a régmúlt eseményeivel foglalkozó történetírás, és a közelmúlt ese-ményeit megörökítô emlékirat- vagy krónika-irodalom még nem vált el határozottanegymástól. A múlt és a jelen összetartozása, folyamatossága természetes dolog voltaz akkoriak számára. A középkor és a koraújkor embere a múltat olyan dolognakérezte, amely közvetlenül kapcsolódik saját sorsához, és befolyásolja is azt. Egy-egycsalád vagy kolostor dicsôséges múltja ugyanis a jelenben is jogalapot jelentett ran-gokhoz, kiváltságokhoz vagy birtokokhoz. Az ilyen szemlélet mellett azonban a múl-tat nem annyira megoldandó tudományos feladatnak, inkább életük részének tartot-ták, így a történetírás sem elsôsorban a tudományos forráskritika által föltárt ésföltárandó ismereteket jelentette, hanem a krónikairodalom által örökül hagyott nar-ratívát. Bár a század közepétôl Nyugat-Európában már folyt a bollandisták és a mau-rinusok hatalmas forrásgyûjtô munkája, és 1695-ben Kaprinay István jezsuita is köz-rebocsátotta tervét a magyar történeti források összegyûjtésére, a forráskritika és acsodás eredetlegendák jól megfértek egymás mellett. A történetírók többnyire kap-csolódtak a meglévô tradíciókhoz, és természetes volt, hogy a régebbi korok króniká-it kivonatolták vagy folytatták. A 17. századi magyarországi történetírók többségesem a múlt kritikus újrafeldolgozásához érzett kedvet, hanem inkább saját koránakáltala is megélt eseményeit írta le.1

Az újkorban alapított szerzetesrendek is fontosnak érezték, hogy viszonylag rövid,a 17. század végén akár egy évszázadnyira sem visszanyúló múltjukat feldolgozzákés megörökítsék. A piaristák esetében ez különösen fontos volt, hiszen a rend rövidmúltját olyan nehézségek terhelték, mint az alapítónak a Szent Inkvizíció általi letar-tóztatása és leváltása, a szerzetesi fogadalmak érvénytelenítése, majd a rend jogainakvisszaállítása.2

Jellemzô példáját adta ennek a hagyománykeresô gondolkodásnak Bernard Bartlik(Bernardus a S. Philippo Nerio, 1646–1716) morva (strassnitzi születésû) piarista, aki

1 A 17-18. századi közép-európai szerzetesség történeti érzékét mûvészet- és tudománytörténeti szempont-ból tárgyalja: Barocke Klöster in Mitteleuropa. Visualisierung monastischer Vergangenheit in Wissen-schaft und Kunst. Hrsg. v. Markwart Herzog–Huberta Weigl. Konstanz, 2008. s. a. A cseh és morva vilá-gi papság törekvéseirôl, hogy a történeti alapon szerezzenek jogokat: Mat’a, Petr: „O felix Boemia,quando sacerdotum consiliis regebaris”. Geschichte als Argument im politischen Denken des höherenKlerus Böhmens und Mährens im 17. und zu Beginn des 18. Jahrhunderts. In: Die Konstruktion der Ver-gangenheit: Geschichtsdenken, Traditionsbildung und Selbstdarstellung im frühneuzetlichen Ostmitteleuropa. Hrsg. v. Joachim Bahlcke–Arno Strohmeyer. Berlin, 2002 (Beiheft der Zeitschrift für Historis-che Forschung 29). 307–322.

2 A rend 1642 és 1656 közötti válságos éveinek legújabb földolgozása: Liebreich, Karen: Fallen order.London–New York, 2004. Ld. még: Giner Guerri, Severino: Análisis y commentario del libro „FallenOrder” de Karen Liebreich. ASchP 31(2007):?61. 189–223.

1700–1704 között Rómában összeállította rendje 1669-ig terjedô történetét. Króniká-ja elé bevezetésül egy rendtársaihoz szóló buzdítást (allocutio) illesztett, amelybenazt taglalta, hogy bár a piarista rend nem tartozik a régi szerzetesrendek közé, még-sem kisebb értékû azoknál.3 „A szerzetesek és a szerzetesi kongregációk közül néme-lyek elôbb, mások pedig késôbb keletkeztek, de ezért nem helyeztetnek alacsonyabbvagy magasabb rangra” – írta. „Mert sem az idôbeli elsôség, sem a hely felsôbbren-dûsége nem jogosít senkit nagyobb megbecsülésre.”4 Állítását több bibliai példávaligyekezett bizonyítani. Fölhozta például Szent András apostolt, aki „Krisztus iskolá-jának elsô diákja” volt, korban és hivatásában is megelôzte testvérét, Szent Pétert,mégis utóbbi lett az Egyház vezetôje. Említette a szôlômunkásokról szóló evangéliu-mi történetet is, amikor a gazda ugyanannyi bért adott az utolsó óra munkásainak,mint azoknak, akik régebben dolgoztak (Mt 20). Ezzel nyilván arra utalt, hogy a pia-risták, bár rövid múltra tekintenek vissza, mégis nagyon fontos munkát végeznek.Idézte Szent Bernátot is, aki szerint az Egyház „aranyozott ruhába öltözött, sok szín-nel körbefont királynô”, és hozzátette, hogy „a mi szerzetünk is helyet akar ebben asokszínûségben, hogy legalább ama királynôi ruházat szegélyének mondathassék”.5

E gondolatok már jóval Bartlik mûve elôtt azelôtt beépültek a piaristák rendi önképé-be, mert például Hausenka Miklós (Nicolaus a Conceptione B.M.V.) privigyeiházfônök 1673-ban szintén úgy ajánlotta rendjét Kollonich Lipótnak, a Magyar Ka-mara elnökének, mint akik „a tizenegyedik órában hívattunk az Úr szôlôjének meg-mûvelésére az Apostoli Magyar Királyságba”.6

A hagyományteremtés szándéka látszik a 17. század végi magyarországi piaristáktörténeti, helyesebben krónikaírói munkásságán is. Mösch Lukács (Lucas a S. Ed-mundo, 1651–1701) a rend, a magyarországi rendházak és az általa vezetett privigyeirendház történetét is megírta, méghozzá mindegyiket két változatban. Rendtársa, Ba-jar András (Andreas a Conversione S. Pauli, 1643–1716) ugyanakkor közel két ésfélszáz oldalnyi krónikát írt az általa megszervezett szentgyörgyi és breznóbányairendházak elsô éveirôl, Hanacius Ferenc (Franciscus a S. Venceslao, 1637–1710) pe-dig gyakorlatilag minden rendelkezésére álló üres papírra (naplókötetébe, anyaköny-vekbe, könyvek elô- és hátlapjaira) följegyzéseket készített észak-magyarországi

64 Koltai András

3 Bartlicius, Bernardus: Annales Religionis CC. RR. PP. Matris Dei Scholarum Piarum a prima origine1597 usque ad annum 1669, sex partibus complexa (1700–1704 között). Nyomtatott kiadása: EphCal 1-27(1932–1958); ASchP 1-5(1977–1981):1-10. passim. A szerzôrôl: Bombera, Jan: Bernard Bartlicius(1646–1716). Príspevek k barokní analistice. Jizní Morava 21(1985) 65–74. – Az „Allocutio” az Annalesnyomtatott kiadásából kimaradt (vö. EphCal 1[1932] 10–11), így a munka podolini kéziratos másolatáthasználtam: PMKL, Acta domus Podolinensis, Lib. 12. pp. 1–3.

4 „Sic religiones et congregationes regulares aliis alias factas esse priores, alias vero posteriores, easque ingradu non humiliori poni, vel altiori … Cum itaque neque prioritas temporis, neque loci superioritas aes-timationemque conferre alicui debeat”: uo. p. 2.

5 „… etiam nostra Religioni Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum in ea varietate locum esse voluit,quem licet quis oram duntaxat istius reginalis vestimenti esse dixerit”: uo. p. 2.

6 „Nos Pauperes Matris Dei Scholarum Piarum, hora undecima ad vineam Domini excolendam in Hungari-ae Apostolicum Regnum vocati simus”: Originale Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Schola-rum Piarum ingressus, egressus, et regressus ad Lib. Regiaeque Civitatem Briznobanyensis parochiae ad-ministrationem, 1673–1788: PMKL, Archivum domus Brezóbányensis, Lib. 1 (=HDBrez, I), pp. 6–7. –Leírását ld. a függelékben, n° 5.

misszionáriusi tevékenységének különféle eseményeirôl.7 Ha mindehhez még hozzá-vesszük a podolini születésû és fôként ott is tanító Krauß Mihálynak (Michael a Vi-sitatione B.M.V., 1626–1703) az 1680-as években befejezett kéziratát a lengyelrendtartomány addigi történetérôl,8 akkor azt kell megállapítanunk, hogy a piaristakrónikás irodalom a 17. század végén egyáltalán nem mondható szegényesnek.

MÖSCH LUKÁCS ÉS BAJAR ANDRÁS: PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

A bôséges, sôt talán kaotikusnak tetszô választékból két rendi krónikaíró, Mösch Lu-kács és Bajar András munkásságával szeretnék foglalkozni, nemcsak azért, mert mû-veik a piaristák által késôbb leginkább gyakorolt rendtörténetírói mûfaj, a „historiadomus”, vagyis rendházi krónika elsô magyarországi példányai, hanem azért is, mertôk ketten voltak az önálló magyarországi piarista közösség elsô elöljárói és néhányévtizeddel késôbbi virágzásának megalapozói.

Mösch Lukács Németországban, Mainzban született 1651-ben, de meglepô módon1668-ban, tizenhét éves korában Lengyelországban, Rzeszowban (Ressovia) lett pia-rista szerzetes.9 Családja továbbra is Mainzban maradt, legalábbis Ludovika nôvére(asszonynevén Baur), aki 1698-ban gyermekeivel együtt a rend konfrátere lett.10 Akétéves noviciátus után Mösch egy évre Podolinba, majd az 1672. tanévre Privigyérekerült, ahol az arithmetikai osztályt tanította. A matematika mindvégig kedvenc tár-gya maradt. Ezt elsôsorban Arithmeticus practicus címen kinyomtatott tankönyve,11

és „Bibliothecae mathematicae” címû háromkötetes tanári kézikönyve bizonyítja,amely a hadiépítészettôl a csillagászatig számos kérdést tárgyal.12 A rendi anyaköny-vek „képzettség” rovatába is azt írta neve mellé: „theologus et mathematicus practi-cus.”13 Írt azonban latin nyelvû költészeti tankönyvet (Vita poetica)14 és számos alkal-mi verset is. Szerzetesi pályája során tanított Podolinban és a lengyel rendtartomány

65A magyarországi piaristák rendi történetírásának kezdetei (1688–1698)

17 Vö. Friedreich Endre: Hanacius Ferencz (Franciscus a S. Venceslao e S. P.) élete. Veszprém, 1906.Bombera Jan: P. Frantisek Hanák, piarista – misionár. In: Návrat k pramenom: Zborník stúdií k 350.vyrociu príchodu piaristov na Slovensko. Ed. Pavol Kollár SchP. Prievidza, 1992. 70–77.

18 PMKL, Acta domus Podolinensis, Lib. 11. Krauß életérôl: Friedreich Endre: Franco János élete. Vác,?1908. 108–110. Mûvérôl: Uô: Egy piarista krónikás Zrínyi Miklós haláláról. Irodalomtörténet 2(1913)41–43. Uô: A Thököly-kor az egykorú piarista krónikákban. Századok 68(1934) 591–610.

19 Életrajzi adatok: Catalogus. 263–264. Életérôl: Kilián István: Házikáplán, tábori lelkész, tanár, hadmér-nök. Emlékezés Moesch Lukácsra. Vigilia 51(1986) 582–588. Uô: Moesch Lukács élete és latin poeti-kája. Tanárképzés és tudomány 7(1992) 319–337. Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristákelsô levéltárai. Levéltári Szemle 47(1997):2. 17–30. Uô: Privigyétôl Rómáig. Mösch Lukács és RátayEgyed kéziratos útleírásai. Magyar Könyvszemle 112(1996) 494–508.

10 „Generosae Dominae Ludovicae Baurin, natae Möschin, sorori Patris Viceprovincialis, eiusque filiis etfilialibus missa filiolantia Prividia Moguntiam 11. julii 1698.”: PMKL, Archivum Provinciae Hungariaevetus (=APHV), Lib. 1. pars II. p. 9.

11 [Mösch], Lucas a S. Edmundo: Arithmeticus practicus utilitati publicae oblatus. Tyrnaviae, 1697. Vö.RMK. II. 1899.

12 PMKL, Manuscripta, For. 0-5/23.13 Ld. a magyarországi piaristák 1692. és 1693. évi, Mösch által összeállított katalógusát: PMKL, APHV,

Lib. 1. pars I. p. 15, 42.14 [Mösch], Lucas a S. Edmundo: Vita poetica per omnes aetatum gradus deducta sive Poësis tota vitalis,

Docens, canens, & ludens. Tyrnaviae, 1693. Vö. RMK. II. 1750.

más rendházaiban is, de ismételten visszakerült Privigyére: 1675 és 1677 között otttanulta a filozófiát, az 1685/1686. tanévre pedig az iskola prefektusává (ez a késôbbiterminológia szerint igazgatót jelentett) nevezték ki. Nyáron elkísérte a privigyeirendház patrónusát, Pálffy János Károlyt a Buda várát ostromló császári táborba, föl-tehetôen inkább kalandvágyó és a haditechnika iránt érdeklôdô udvari káplánként(pater spiritualis), mint mûködô hadimérnökként,15 majd két évre a Pálffy-fiúk ne-velôje lett. 1688 végén a privigyei rendház rektorává nevezték ki, és Privigyén ma-radt azután is, hogy 1692-tôl az önállósult magyarországi rendházak commissariusgeneralisa, majd 1695-tôl viceprovinciálisa lett. Amikor 1698-ban ezt az utóbbi tiszt-séget Bajar András kapta, Mösch ismét privigyei rektor lett. 1700 novemberében Ni-kolsburgba távozott, ahol 1701. március 24-én halt meg.

Rendtársa, Bajar András morva származású volt, 1643-ban született, a magyar ha-tárhoz közeli Strassnitzban (Stráznice). Csak harminc éves korában, 1673-ban Privi-gyén lépett be a piarista rendbe, talán azért ilyen késôn, mert protestánsnak születettés csak felnôttként katolizált. Erre utalhat szerzetesi névválasztása: Szent Pál megté-résérôl nevezett András (Andreas a Conversione S. Pauli). A filozófiát már piarista-ként tanulta, többek között a nála nyolc évvel fiatalabb Möschsel együtt.16 Ezt kö-vetôen tanított Privigyén, volt hitszónok Breznóbányán, majd 1685-ben a Pozsonymegyei Szentgyörgyre küldték, ahol Szelepcsényi György prímás végrendeletilegnéhány szôlôt meg házat hagyott a rendre. Bajar volt az, aki elintézte, hogy ezeket arend valóban meg is kapja a hagyaték kezelôjétôl, a Magyar Kamarától, sôt megsze-rezte az evangélikusoktól elvett, üresen álló templomot és iskolaházat is (a késôbbipiarista templomot), és ezzel megvetette a szentgyörgyi kollégium alapjait.17 1688-ban hasonló feladattal küldték Breznóbányára is. Bár ott már 1673-tól mûködtek a pi-aristák, de a Thököly-féle harcok során 1682-ben elkergették ôket, és Bajar ügyessé-ge kellett hozzá, hogy a rend 1688 nyarán visszakapja a plébániát és a plébániaijövedelmeket, amelyek a rezidencia és az iskola anyagi alapját biztosították. 1692-ben ismét visszakerült Szentgyörgyre elöljárónak, 1698-tól pedig Mösch utódjakéntô lett a magyarországi viceprovinciális, több mint egy évtizedre, egészen 1709-ig.Leváltása után megfordult mindhárom magyarországi rendházban, Nyitrán, aztánSzentgyörgyön és végül Privigyén, ahol hivatalos beosztása gyóntató volt (ez egyfaj-ta „nyugdíjas” feladatnak számított). Privigyén halt meg 1716. október 20-án.

Mösch Lukács és Bajar András párhuzamos életrajzához hozzátartozik az a tény is,hogy kettejük viszonya a források – elsôsorban a rend generálisaival folytatott levele-zésük – szerint nem volt problémamentes. Miután Möscht Bajar váltotta a vicepro-vinciális tisztségében, Lukács atya panaszt tett a generálisnak utódja ellen, akit „hely-telen, pártoskodó és nyugtalanító” eljárásmóddal vádolt. Ezért az 1700. év végénPietro Francesco Zanoni (a Conceptione B.M.V.) generális Placidus Feyert (a S. Ber-nardo), a németországi rendtartomány provinciálisát küldte Magyarországra vizitál-

66 Koltai András

15 Mösch maga ezt írta a rendtartomány krónikájában: „adveniunt ab Excellentissimo Domino Comite Ca-rolo Pálffy … literae ex castris Budensibus, quibus sibi pro patre spirituali mitti rogat P. Lucam a S. Ed-mundo”: PMKL, APHV, Lib. 5, p pars II. p. 51.

16 Catalogus. 41.17 Füredi János: A szentgyörgyi kegyes tanítórendi ház és templom története. Pozsony, 1897, 12–17,

70–72. Szabó Mihály: A szentgyörgyi piarista kollégium története. Szeged, 1910. 21–26.

ni, és azt írta neki: „Lukács atya felôl, aki egyébként kiváló ember, bizonytalanok va-gyunk, hogy vajon igazán vagy hamisan, sokszor bolondságokkal, mulatságokkal, vi-szálykodásokkal vádolta a viceprovinciálist. Ha Jónás lenne [tehát ô okozza a rendenbelüli ellentétet], akkor a többiekért a tengerbe kell vetni, [tehát] mindannyian úgyvéljük, hogy Németországba kell hívni”.18 Ez így is történt. 1700 novemberébenMöscht a provinciális Nikolsburgba rendelte (ahol hamarosan megbetegedett, és akövetkezô év tavaszán meghalt). A rendi hagyomány megôrizte, hogy milyen keserû-en hagyta el Magyarországot. Kácsor Keresztély krónikája szerint „szekérre szállva aprivigyei rendház kapuja elôtt lerázta a port lábáról, és azt mondta »Isten veled hálát-lan pátria, amelynek még porát sem akarom magammal vinni«”.19

Bajar ezután még közel kilenc évig maradt viceprovinciális Magyarországon, pe-dig a vele kapcsolatos gondok nem szûntek meg. Névtelen levelek ismételten a szer-zetesi fegyelem megsértésével vádolták, és leváltását kérték, azonban a Rákóczi-szabadságharc alatti zavaros viszonyok miatt ezt a generálisok nem merték megtenni.Pedig nekik sem tetszett az, hogy például Bajar minduntalan a magyarországi rend-tartomány függetlenedését sürgette. 1707 végén például kérését azzal indokolta,hogy a viceprovinciális elnevezést a magyarok ellenszenvesnek találják, mert az anémetektôl való függésre utal. Válaszában Giovanni Crisostomo Salistri (a S. Paulo)generális kifejtette, hogy a magyarországi rendházaknak még gyarapodniuk kell ah-hoz, hogy önálló rendtartományt alkossanak, de ha Bajar a viceprovinciális megne-vezést esetleg visszatetszést keltônek vélné, akkor hallgasson róla, és használja nyit-rai rektori címét.20

A MAGYARORSZÁGI PIARISTÁK 1688/1689-BEN

Mösch és Bajar életrajzaiból is kitetszik, hogy az 1688. év a piarista rend magyaror-szági történetének egyik nem látványos, de fontos fordulópontját jelenti. Sem rend-házat, sem iskolát nem alapítottak akkor, de a kurucok és az oszmánok elleni háborúpusztításai után látható módon ekkorra indult meg a rend magyarországi újjászerve-zése. Privigyén az jelentett változást, hogy 1688. december 6-tól Mösch Lukács lett aházfônök (rector). A rendház újjászervezésének érdekében végzett munkáját hûentükrözik az általa létrehozott rendházi levéltár másolati kötetei.21 Néhány hónappal


18 „De Patre Luca, alioquin viro egregio, haeremus adhuc, an veridice, an falso, de pluribus ineptiis, laetiti-is, simultatibus cum Viceprovinciali delato, si Ionas est et proici omnino debeat in mare, sensus omniumnostrum est, quod in Germaniam vocetur”: Zanoni gen. levele Feyer prov.-nak, 1700. szept. 18.: AGSP,Reg. Gen. 136. ff. 61–62). – A generális egy másik levelében úgy vélte, hogy Mösch „esetleg hasznoslehet Bécsben, talán kedvelt lehet az udvarnál, mivel engedelmességre és tárgyalásra egyaránt kész”(„Viennae forsitan proderit, Aulae forsitan gratus, ad obsequia et negotia pariter promptus”), 1700.szept. 25.: uo. f.

19 „Curru ante portam Collegii Prividiensis excusis pulveribus pedum; haec protulit: vale ingrata patria, cu-ius nec pulveres mecum accipere velo”: Kácsor Christianus: Historia de ortu et progressu ProvinciaeHungariae Cler. Reg. Pauper. Matris Dei Schol. Piarum, 1772: PMKL, Manuscripta, Ser. alt. 14. p. 100.

20 Salistri generális levele Bajarnak, 1708. jan. 7.: AGSP, Reg. Gen. 139. ff. 536–537. Vö. Sántha, Geor-gius: P. Ioannes Chrysostomus Salistri a S. Paulo, Hospitii Apostolici S. Michaelis ad Ripam confunda-tor ac rector, decimus Scholarum Piarum praepositus generalis (1654–1717). EphCal34(1965) 114–115,413. jegyzet.

21 Vö. Koltai A.: Elsô levéltárak, i. m. 20–22.

korábban, 1688 júniusában történt meg a breznóbányai plébánia és a rendház vissza-foglalása,22 és 1688-ban önállósult a szentgyörgyi rezidencia is (addig Privigyéheztartozott), amelynek élére önálló elöljárót (superior) neveztek ki a privigyei születésûGermani János Márton (Ioannes Martinus a Nativitate Domini, 1649–1715) szemé-lyében.23

Az 1688. évi változások után, 1689 elején, Krauß Mihály lengyel provinciális vizi-tációt tartott a három magyarországi rendházban. Január 22-én érkezett Privigyére,24

február 6-án Szentgyörgyre, majd március 3-án Breznóbányára. Krauß maga is fog-lalkozott rendtörténetírással,25 tehát tisztában volt a rendházi krónikák és a rendezettrendházi levéltárak fontosságával. Szentgyörgyön a vizitációs rendelkezések közöttelôírta, hogy az elöljáró (superior) „a kezdetig visszamenôen gondoskodjék az alapít-vány helyzetének, valamint a jobb rend és az utódok bôvebb fölvilágosítása céljábóla templomnak, a rendháznak, és hozzá tartozó eszközöknek részletes leírásáról”.26

Hasonlóképpen rendelkezett Breznóbányán is: az elöljáró „utódainak emlékezetéreés a provinciális kellô fölvilágosítására írja meg eme hiteles könyvbe ezen egykor ne-künk adományozott, elvett, majd újból elfoglalt rezidencia sorsát, valamint mindenjogait, kiváltságait és emlékeit”.27 Az utasított elöljáró, Bajar András a rendelkezéstegy másik kötetben így interpretálta: a tartományfônök „elrendelte, hogy az elöljáróatya megírja a bejövetel, számûzetés és visszatérés történetét”.28 Privigyén ugyanak-kor nem volt szükség ilyen tartományfônöki utasítására, ott ugyanis a rektor, MöschLukács föltehetôen már magától is nekiállt a levéltár rendezésének, és a rendházi kró-nika megírásának.29

MÖSCH LUKÁCS RENDTÖRTÉNETI MÛVEI

Mösch Lukács munkásságának összesen hat különbözô hosszúságú és mûfajú rend-történeti munka köszönheti létrejöttét. Az elsô közülük a privigyei „fundációs kötet”,amely nem is igazán krónika, hanem az alapítási iratok másolatainak gyûjteménye.30

Az idemásolt iratok körét Mösch tágan vonta meg, tehát nemcsak a rendház és iskolajövedelmét rögzítô jogbiztosító leveleket másolta le, hanem az épületek használatba

68 Koltai András

22 HDBrez, I. pp. 113–119.23 Historica Enarratio de origine domus Nostrae Scholarum Piarum in Libera et Regia Civitate S. Georgii,

1684–1824: Státny archív v Bratislave, Pobocka Modra, Piaristi v Svätom Jure, Úradné knihy, n° 1(=HDSGeorg). p. 39. – Leírását ld. a függelékben, n° 6.

24 PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 5. pars II. p. 14.25 Ld. a 8. jegyzetet.26 „…habuit superiorem residentiae hujus, ut ab ipso statum fundationis istius exordio, pro meliori ordine,

et majore successorum lumine, statum quoad ecclesiam et domum, ejusque supellectilem, exacte de-scripta provideat”: HDSGeorg, pars II. p. 2.

27 „Ut ad successorum suorum memoriam, et debitam informationem Provincialis, tam collatae olim nobis,quam ereptae, et rursus reoccupate huius residentiae, exactam authentico isti libro inscribat seriem, necnon omnia jura, privilegia, memorialia”: HDBrez, I. p. 4.

28 „Deinde ordinavit, ut historia a Patre Superiore conscribatur, de ingressu, exilio, et regressu: ut habeturin Lib. hist. fol. 1.”: PMKL, Archivum domus Breznóbányensis, Lib. 2. p. 1.

29 Koltai A.: Elsô levéltárak, i. m. 20-21.30 Erectio et augmenta fundationis, 1666–1689: PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 1. Leírását ld. a füg-

gelékben, n° 1.

vételérôl, fölszentelésérôl és egyéb dolgairól szóló följegyzéseket is. Mindezeket rö-vid bevezetôvel vagy kommentárral látta el, tehát a kötet koncepciója hasonlít a ba-rokk kori történetírók azon munkáihoz, amelyekben a narratívát minduntalan terje-delmes forrásközlések szakítják meg. A fundációs kötetben ezenfelül megtalálható arendház részletes állapotleírása (status domus), leltára, sôt alaprajzai és homlokzatirajzai is.31

Mösch második rendtörténeti mûve az elsônél bôvebb, immár valódi krónika volt,amelynek címe: „Annales hujus domus nostri Prividiensis Scholarum Piarum unacum succinta rerum in Hungaria factarum enarratione”.32 Ebben szintén a kezde-tektôl, tehát a rendház 1666. évi alapításától fogva tárgyalta az ott történt eseménye-ket. Ezt a munkát is 1688/1689-ban kezdte el, és egészen 1692-ig folytatta, amikorcomissarius generalis, majd viceprovinciális lett. 1694/1695-ben utódja, BerzeviczyValerián (Valerianus ab Immaculata Conceptione B.M.V., 1646–1707) privigyeirektor egészítette ki a krónikát, 1697. június 19-én azonban ismét Mösch vette át aprivigyei rektorságot és a krónika írását is, egészen 1700. évi távozásáig. A krónikátezt követôen is többé-kevésbé folyamatosan vezették a privigyei rendház elöljárói.

A privigyei krónika megkezdése mellett 1688/1689-ban Mösch arra is vállalko-zott, hogy rendháza számára összefoglalja a piarista rend általános történetét. Mun-kája, amely a krónikát tartalmazó kötet hátsó részében kapott helyet,33 két részbôl áll:elsôként közel száz oldalon ismertette a rend történetének nevezetes eseményeit éslegkiválóbb tagjait, Kalazanci Szent József életét, rendalapítását és csodáit, majd amásodik, 25 oldalnyi részben elsôsorban a rend ezt követô történetét írta meg 1656.évi visszaállításától egészen 1692-ig, kronológiaszerûen, nagy teret engedve a len-gyel- és magyarországi eseményeknek.

Hogy Kalazanci Szent József életének elbeszélése valamely korábbi életrajz máso-lata vagy pedig Mösch önálló kompilációja-e, nem sikerült kiderítenem. A nyomta-tásban addig megjelent latin nyelvû életrajzok közül Francesco Maria Maggi 1680-ban, Nápolyban kinyomtatott latin nyelvû munkájával nem egyezik, de másolhattaesetleg Georg Michael Nickl (Georgius Michael a Jesu Maria) is 1688-ban, Prágábanmegjelentetett Brevis relatio-ját.34 Fölhasználhatta továbbá a boldoggáavatási eljárásiratait is, hiszen a Positio super non cultu 1684-ben, a Positio super virtutibus pedig1689-ben nyomtatásban is megjelentek. Végül pedig rendelkezésre állhattak Möschszámára Pietro Mussesti (Petrus ab Annuntiatione B.M.V.), Cosmo Chiara (Cosmusa Jesu Maria) vagy Alessio Armini (Alexius a Conceptione B.M.V.) kéziratos olasz


31 Giovanni Francesco Foci (a S. Petro) generális 1696. évi vizitációja alkalmával Mösch ugyancsak készí-tett fölmérési rajzokat a piaristák magyarországi épületeirôl, amelyeket axonometrikusan is megszer-kesztett: Germania et Hungaria Scholarum Piarum, in quo primaeva historia continetur domorum, reli-giosorum, eventuum etc. illarum provinciarum: AGSP, Reg. Hist-Bibl. 23. Vö. Garms, Jörg: Materialenzur Kunsttätigkeit der gegenreformatorischen Orden in Österreich und in anderen Ländern der Habsbur-germonarchie bis 1800, VI–VIII. Das Archiv des Piaristenordens. Römische Historische Mitteilungen42(2000) 371–373, 378–381; 43(2001) 640–651.

32 PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 2. – Ld. még: Függelék, n° 2.33 PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 2. pars IV. pp. 1–120.34 [Nickl], Georgius Michael a Jesu Maria: Relatio brevis de vita et gestis Venerabilis Viri Josephi a Mat-

re Dei olim Josephi Calasanctij. Vetero-Pragae, 1688. Magyarországon jelenleg nem található, de meg-maradt például a rastatti (Baden) rendház egykori példánya: Rastatt, Historische Bibliothek des Ludwig-Wilhelm-Gymnasiums, L 127–R. Ld. még: Horányi. II. 398.

nyelvû életrajzai,35 amelyekbôl egy-egy példány talán Magyarországra is eljuthatott,noha a privigyei rendházi könyvtár 1689. és 1690. évi katalógusaiban egyik említettmunka sem található meg.36

A rendtartomány történetérôl viszont akkoriban, az 1680-as évek végén, még nemvolt olyan nyomtatott vagy kéziratban hozzáférhetô rendi kronológia, amelybôlMösch Lukács kimásolhatta volna az adatokat.37 Bernard Bartlik idézett Annalese iscsak egy évtizeddel késôbb a 18. század elején készült. Így Mösch föltehetôen elsô-sorban idôsebb rendtársainak elbeszélésére és saját emlékeire támaszkodott (hiszenaz utolsó két évtizedet már maga is a rend tagjaként élte át).

1692-ben Mösch azért hagyta abba a privigyei rendházi, illetve rendi krónika veze-tését, mert kinevezték a rend magyarországi commissarius generálisává, és ebbôl ki-folyólag új vállalkozásba fogott. Úgy vélte ugyanis, hogy kinevezésével létrejött amagyarországi önálló rendtartomány, tehát rögtön megalkotta ennek levéltárát.38 Ezelsôsorban azt jelentette, hogy különféle levéltári másolati köteteket készített, hason-lókat, mint korábban a privigyei rendház számára, de ezek tartalma már mindhárommagyarországi rendházra vonatkozott. Ennek megfelelôen ezúttal is három rendtörté-neti mûvet írt: az egyik a rendtartomány alapítástörténetét, egy másik részletes króni-káját, a harmadik pedig a rend egyetemes történetét dolgozta föl.

Az alapítástörténet ezúttal is egy alapítási kötetben kapott helyet („Epitome initio-rum, fundationum et progressuum … Scholarum Piarum in Provincia Hungarica”),amelyben 13 oldal terjedelemben összefoglalta a privigyei, breznóbányai és szent-györgyi rendházak alapítását, pusztulását, majd a lengyelországi rendtartománytól va-ló függetlenedését. Idemásolta továbbá azt a rövid (szintén 13 oldalnyi) rendtörténetiösszefoglaló írást is, amelyet Dolny István esztergomi érseki helynök számára készí-tett 1692. augusztus 17-i dátummal. Ebben a kötetben kezdte meg a magyar rendtarto-mány krónikáját is 1692 ôszétôl 1693 áprilisáig, de végül ennek inkább külön kötetetnyitott. Így az alapítási kötet címlapjára az került, hogy „a részletesebb elbeszélést éstörténetet a provincia levéltárának egy másik, 5. kötete tartalmazza … ahol a továbbifejlôdés is bôvebben is elbeszéltetik, mint ebben az összefoglalásban.”39

70 Koltai András

35 Kalazanci Szt. József életrajzairól ld.: Picanyol, Leodegarius: In antiquos de Sancto Iosepho Calasanc-tio scriptores commentaria. EphCal (1932) 18–24, 60–62, 158–164; 2(1933) 56–61, 248–253; 3(1934)166–171; 4(1935) 155–161. Uô: Scritti stampati intorno a S. Giuseppe Calasanzio dal 1648 al 1748. In:L’Eco dei Nostri Centenarii. N° 4, Roma, 1946. 28–30. Uô: Le vite di S. Giuseppe Calasanzio. Uo. N°11–12, 39–48. Ld. még: Sántha, Georgius: P. Cosmus Chiara a Jesu et Maria (1616–1681) tertius S. Jo-sephi Calasantii successor. EphCal 31(1962) 23, 171–178. jegyzet, 45–46, 201. jegyzet; Uô: P. CarolusJoannes Pirroni (1640–1685) sextus Ordinis Scholarum Piarum praepositus generalis. EphCal 31(1962)390, 261–262. jegyzet; 404, 258. jegyzet. P. Alexius Armini, septimus Ordinis Scholarum Piarum prae-positus generalis (1624–1695). EphCal32(1963) 34, 56. jegyzet. A Mösch Lukács-féle életrajzot egyikhelyen sem említik.

36 Státny archív v Nitre, Piaristi v Prievidze, n° 755–756. – 17. századi Kalazancius-életrajzok nem találha-tók a Piarista Központi Könyvtárban (Budapest) és a PMKL kéziratgyûjteményében sem.

37 Vö. Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába. Bp.,2007. (Magyarország piarista múltjából, 2). 54.

38 Koltai A.: Elsô levéltárak. 23. – Három évvel késôbb, 1595-ben a comissariatust viceprovinciává mi-nôsítették és csak 1721-ben önálló lett a magyar rendtartomány, de a „tartományi” levéltár addig is Pri-vigyén, a viceprovinciális kezelésében maradt. Ld. uo., 24–25.

39 „Fusiorem enarrationem et historiam complecitur separatus Liber V. Archivii Provincialis Hungaricae,quo lector remittitur, ubi etiam inposterum prolixiores, prout hic compendiosiores progressus enarrabun-tur”: PMKL, APHV, Lib. 1. p. 7. – A kötet leírását ld.: Függelék, n° 3.

Az említett ötödik kötetet Mösch valóban szinte kizárólag a rendtörténetnek szen-telte.40 A privigyei levéltár rendtörténeti kötetétôl eltérôen azonban ezúttal elôre ke-rült a rend egyetemes története, és ezután következtek a magyarországi események.Az egyetemes rész itt is Kalazanci Szent József életével kezdôdött. A szövegetMösch a privigyei kötetbôl másolta, bár nem szolgaian, hanem kisebb stiláris eltéré-sekkel. Kalazancius 1648. évi halála után a kéziratban csak kronológiaszerû bejegy-zések következtek a legfontosabb rendi eseményekrôl 1656-tól 1695-ig, mindösszehat oldalon. Az utolsó bejegyzés a minoriták 1694 májusában tartott egyetemes káp-talanjára vonatkozik, ahol a rend határozatban biztosította támogatásáról a piaris-tákat.41

Ezt követi a piaristák magyarországi történetét földolgozó írás („Historia memora-bilium, maiorisque momenti … domorum et Provinciae Hungaricae Cler. Reg. Paup.Matris Dei Schol. Piar.”),42 Mösch Lukács legterjedelmesebb és legfontosabb törté-netírói munkája, amelyet – az elôszó szerint – 1692 augusztusának végén kezdettmeg, és amely megható tanúsága annak, hogy idegen származású szerzôje mennyireszívén viselte választott hazája sorsát. E tekintetben párba állítható például a domon-kos rend magyarországi történetének azon földolgozásával, amelyet 1637-ben adottki nyomtatásban a vigevanói (Észak-Itália) származású Sigismondo Ferrari, a rendmagyarországi komisszáriusa.43 Ferrarit szintén megragadta az újjáépítésre és misszi-óra, rekatolizációra váró ország sorsa, és a megújulás egyik lehetséges forrását a gaz-dag középkori örökség fölélesztésében látta, annál is inkább, mivel abban egykor adomonkos rendnek is meghatározó szerepe volt.

A piaristák esetében a középkori hagyományok ugyan hiányoztak, ennek ellenéreMösch is az ország fényes múltjára való hivatkozással kezdte munkáját. „A nemesMagyar Királyság Európa legvirágzóbb része, és nem méltatlan ama bizonyos aranyalmára,44 mert már a legszentebb fejedelem, I. Szent István király alatt … valamint aszent királyok alatt nem kevés kegyességgel és a keresztény hit buzgalmával tündö-költ.” – írta Mösch. „Mivel azonban Isten ítélete sokakat … az emberek bûnei és há-látlansága miatt pokolra juttatott, ez a legvirágzóbb, és egyedül a katolikus hithez hû-


40 PMKL, APHV, Lib. 5. – A kötet leírását ld.: Függelék, n° 4.41 PMKL, APHV, Lib. 5. pars I. p. 88.42 PMKL, APHV, Lib. 5. pars II.43 Ferrarius, Sigismundus OP: De Rebus Ungaricae Provinciae Sac. Ordinis Praedicatorum. Viennae,

1637. A szerzôrôl: Wysokinski, Ireneusz OP: Ferrari Zsigmond és a domonkos rend újjászervezése aXVII. századi Magyarországon. Tanítvány 7(2001):2. 54–66.

44 A „kızıl elma” (szó szerint „piros alma”, de a keresztény apokaliptikus irodalom hatására „aranyalmá-nak” fordították) az oszmánok számára a sikeres hódítások végcélja, a világuralom szimbóluma volt,amely kezdetben Konstantinápolyt, majd Budát és Magyarországot, végül a 17. században leginkábbBécset vagy Rómát jelentette (vö. Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán-töröktörténelemrôl. Bp., 2001. 173–175, 203–206). Ennek hatására az „aranyalma” 17. századi magyar és len-gyel mûveltségben az oszmán hódítás elôtti Magyarország jelzôje lett. „Mint ezt szegény hazánk, / Kivolt arany almánk, / Példája bizonyítja” – írta 1665-ben, Zrínyi Miklós halálára írt versében DömötöriGyörgy (Régi Magyar költôk tára, XVII/10: Az 1660-as évek költészete. S. a. rend Varga Imre. Bp.,1981. 11). Egy lengyel minorita, Remigius Cizemski pedig 1654-ben azt írta Sztropkóról a HitterjesztésiKongregációnak: „maneamus in illa Hungaria, quod vulgo pomum aureum vocatur longe absumus, intermontes habitamus, ubi nec vinum, nec triticum nascitur” (Litterae missonariorum de Hungariae et Tran-silvania. I–IV. Ed. István György Tóth. Roma–Bp., 2002–2005. [Bibliothecae Academiae Hungariae,Roma, Fontes, 4], III, 2054).

séges ország … Luther, Kálvin és más eretnek vezérek követôivel és híveivel lett sze-rencsétlenül megfertôzve.” Ezt követôen történt meg Mösch elbeszélése szerint az,hogy a törökök az ország jó részét hatalmuk alá vetették, a megmaradt részen pedigaz eretnek felkelôk lerombolták a kolostorokat, és a templomokat hamis rítusuk sze-rint alakították át. Végül azonban a kegyelmes Isten és Szûz Mária megszánta a nem-zetet és I. Lipót király, „a legkegyesebb fejdelem” fegyverrel megzabolázta a lázadóeretnekeket, a törököket pedig csaknem az egész országból kiûzte, „ámulatba ejtve avilágot”.45

E bevezetés után tért rá Mösch rendjének magyarországi megjelenésére, amely ak-kor történt „mikor az eretnekség még sok helyen virágzott az országban”, de PálffyPálné Khuen Franciska elhatározta, hogy legalább bajmóci uradalmát megtisztítjatôle. Így telepítette meg a Kegyes Iskolákat Privigyén. „Ettôl az alapítástól kezdjük te-hát a Magyar Tartomány krónikáját.”46 Mösch ezután évente egy-egy fejezetben is-mertette a privigyei, majd a breznóbányai és szentgyörgyi rendházakkal kapcsolatos,és egyéb piarista vonatkozású eseményeket, 1666-tól kezdve. Mindehhez nyilván föl-használta saját korábbi privigyei rendházi krónikáját is, de szövegszerûen nem másoltát semmit, még azon kezdeti évek tárgyalásánál sem, amikor a két munka témája telje-sen megegyezik egymással. Podolint, mint lengyel alapítású és a magyarországi pro-vinciához nem tartozó rendházat viszont nem tárgyalta, és ennek az elôszóban az okátis megadta: „az a méltóságos Stanislaus Lubomirsky hercegnek, krakkói palatinusnakés lengyel mágnásnak köszönheti létét, és így (mivel az a város a Lengyel Királyság-hoz tartozik) a Lengyelországi Provinciával áll összeköttetésben, bármennyire sokattettek is az ottani atyák a kezdetektôl fogva a Szepességben és Magyarország azon ré-szében a katolikus hit megôrzéséért és terjesztéséért. Ráadásul ezeket a Lengyelorszá-gi Provincia történésze kiválóan és szépen elôadta.”47 Mösch itt nyilvánvalóan KraußMihálynak a lengyelországi rendtartomány történetérôl szóló munkájára gondolt,amely néhány évvel korábban, az 1680-as évek végén készült el.48

A magyarországi „provincia” krónikáját elöljárósága végéig, egészen 1698-igMösch Lukács vezette, majd utódja, Bajar András folytatta, igaz, szûkebb terjedelem-ben, hiszen elôdje 151 oldalas munkájához az 1698 és 1710 közötti évekrôl mindössze

72 Koltai András

45 „Inclytum Hungariae Regnum. pars Europae florentissima, et non inmerito aureum ipsius pomum, indeiam sub sanctissimo principe Divo Stephano I. Rege … ita sub Sanctis Regibus non minus pietate ac fi-dei Christiana zelo erituit. … Quoniam vero judicia Dei abyssus multa, ipsa divina permittente providen-tia propter hominum peccata et ingratitudinem, factum est, … ut regnum florentissimum, et unice addic-tissimum sanctitati catholicae fidei … Lutheri, Calvini aliorumque haeresiarcharum asseculas etsectatores infelicissime fuerit infectum. … Leopoldus I. imperator, rex Hungariae, princeps pietissimus… rebelles haereticos victricibus armis domuit, Turcas ex toto ferme regno, fortalitiis exutos … ut omnisOrbis rapiatur in admirationem”: PMKL, APHV, Lib. 5. pars II. pp. 1–2.

46 „… dum adhuc haeresis per Hungariae Regnum multis in locis vigeret; adiecit animum Illustrissima Co-mitissae Francisca de Kanin, relicta vidua Excellentessimi Comitis Pauli Palffy Regni Palatini, ad refor-mandum dominium suum Baymocense … Et ab hac fundatione ordimur annales Provinciae Hungariae”:uo. p. 2.

47 „… illa exordium suum referat ad munificentiam Excellentissimi Principis Stanislai Lubomirsky palati-ni Cracoviensis et magnatis Poloni, sitque coniuncta (civitate illa ad Regnum Poloniae pertinente) cumProvincia Polonica; quamvis iam inde a sui principio per Scepusium et illam Hungariae partem patresibidem pro conservatione et incremento fidei catholicae desudantes Deo et proximis inserviverint. Ve-rum haec historicus Provinciae Polonicae luculenter et eleganter exponet”: uo. p. 3.

48 Ld. a 8. jegyzetet.

tíz oldalt írt. Az ôt követô viceprovinciálisok még kevésbé szorgoskodtak e téren, vé-gül a bejegyzések 1723-ban végleg megszûntek.

BAJAR ANDRÁS RENDTÖRTÉNETI MÛVEI

Amikor Bajar András 1698-ban viceprovinciálisként és a rendtartományi krónikafolytatójaként Mösch Lukács utódja lett, már maga is fontos rendtörténeti mûveketalkotott. Az elôzô évtizedben ô kezdte meg a másik két magyarországi rendházi kró-nikát, Breznóbányán és Szentgyörgyön.

Breznóbányára Bajar András 1688-ban érkezett, azzal a feladattal, hogy visszasze-rezze rendje számára az ottani plébániát és rendházat. A rendház történetét 1689 már-ciusában, Krauß Mihály említett vizitációs rendelkezése49 nyomán kezdte írni. Az ak-kori breznóbányai helyzetre jellemzô, hogy a krónika elôszavában Bajar arról azOvidiustól származó megállapításról elmélkedett, hogy „nem kisebb erény megtarta-ni, mint megszerezni” valamit.50 A klasszikus idézetekkel, mitológiai utalásokkal ésköltôi képekkel tûzdelt szövegben leírta, hogy bár az elsô breznóbányai piaristákügyesek és szorgalmasak voltak a plébánia megszerzésében, késôbb nem törôdtek arájuk leselkedô veszélyekkel, pedig ellenségeik csak az alkalmat lesték eltávolításuk-ra, amely végül a Thököly Imre vezette fölkelés idején, 1683-ban el is jött. Ezek utánpedig nehéz ismét bizalmat teremteni a polgárok és a piaristák között.

Magát a rendház történetét Bajar három részre osztotta. Az elsô rész a piaristákmegérkezését és elsô éveit („Ingressus seu Origo”), a második 1683 és 1688 közöttiszámûzetésük éveit („Exilium seu egressus”), a harmadik pedig visszatérésüket és to-vábbi mûködésüket („Regressus seu reinstallatio, et status permansionis”) tárgyalta.51

Bár Bajar András részese volt az 1683 elôtti breznóbányai eseményeknek is (1677-ben és 1678-ban hitszónok volt a városban52), mégsem kellett saját emlékeire ha-gyatkoznia. A rezidencia alapítója, a szintén morva származású Hausenka Miklós(Nicolaus a Conceptione B.M.V.) ugyanis még 1674/1675-ben leírta a piaristák brez-nóbányai megtelepedésének történetét abba a negyedrét alakú könyvecskébe, amely-be a katolikus hitre térôket is följegyezte.53 Ezt a 30 oldalnyi krónikát azután egyikutódja, a szintén morva Hanacius Ferenc (Franciscus a S. Venceslao, akinek öndoku-mentációs hajlamáról már esett szó), mint majdnem minden más általa használt kézi-ratos kötetet, ezt is közel 120 oldalnyi újabb bejegyzéssel bôvítette 1675 és 1678között.54 E könyvecske a magyarországi piaristák rendtörténeti munkásságának legré-gebbi emléke, és az egyetlen, amely Mösch és Bajar mûveit is megelôzte. A breznó-bányai rendház kezdeteinek történetét Bajar – csekély változtatásokkal – ebbôl má-


49 Ld. a 27. jegyzetet.50 „Non minor est virtus, quam quaerere, parta tueri”: HDBrez, I. p. 1–2. Az idézet eredetileg nem intézmé-

nyekre vagy birodalmakra, hanem szerelmi sikerekre vonatkozott (Ovidius Publius Naso: Ars amatoria,II. 13).

51 HDBrez, I. Ld. Függelék, n° 5.52 HDBrez, I. p. 45, 50.53 Origo residentiae parochiae huius Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum”, 1674–1674: Breznóbánya,

Római katolikus plébánia (Rímskokatolícky farsky úrad) könyvtára, Liber conversorum (1674–1688).pp. 55–86. Vö. Friedreich E.: Hanacius i. m. 57.

54 Uo., Liber conversorum (1674–1688). pp. 86–199.

solta ki.55 A számûzetés és visszatérés történetét viszont már maga írta a rendelkezé-sére álló iratok (a visszatérésért folytatott jogvita iratai) alapján. Egészen 1692-ig ve-zette a krónikát, majd azt követôen utódja, Kellemessy Gergely (Gregorius ab An-nuntiatione B.M.V.) és az ôt követô elöljárók folytatták ebben a kötetben egészen1788-ig.

1692-ben ugyanis – Mösch kommisszáriusi kinevezésével egyidôben – Bajart is-mét Szentgyörgyre küldték, ahol korábban, 1685-tôl kezdve ô hozta létre a rendházat.Akkor úgy látszik, hogy nem volt ideje krónikát vezetni, és utódai sem tettek semmite téren, így az alapítás történetét csak Breznóbányáról való visszatérése után,1693/1694-ben írta meg.56 E dátumra abból következtethetünk, hogy a rendházi kró-nikát tartalmazó kötet második része vizitációs rendeleteket tartalmaz, és ezek 1694-ig Bajar másolatában szerepelnek, de az 1694. január 7-én adott rendelkezés alatt márszerepel Mösch Lukács comissarius generalisnak saját kezû aláírása.57 Tehát Bajarakkoriban kezdhette meg a kötet, és benne a krónika összeállítását. Fôleg saját emlé-keire és a tulajdonjogi iratokra támaszkodva írta meg a rendház alapításának fordula-tos történetét, amelyet egészen onnan való távozásáig, 1700-ig vezetett.

TÖRTÉNETÍRÓI MÓDSZER ÉS VILÁGKÉP

Nemcsak Mösch Lukács és Bajar András személyisége, hanem történetírói munkáikjellege is némileg eltért egymástól. Bajar krónikái általában ragaszkodnak a tárgy-hoz, tehát csak az adott rendház történetére vonatkoznak. Sok iratot közölt, néholszinte teljesen okmánytárszerûek krónikái, mivel az iratok hosszúak, a köztük levôszöveg pedig rövid. Egyes helyeken viszont érdekes, életszagú személyes emlékeketidézett föl, például azt, hogyan találkozott 1686. augusztus 18-án a Maria Ellend ésFischamend közötti mezôn Maholányi János kancelláriai titkárral, és kapta meg tôlea szentgyörgyi templom átadásáról intézkedô királyi adománylevelet.58

Mösch krónikái talán valamivel jobban igyekeznek megközelíteni a klasszikus tör-ténetírói ideált. Kevesebb iratmásolatot közölnek, viszont megállapításai tárgyilagos-ságra törekvôk, kevés bennük a személyes vonatkozás. Emellett – elsôsorban a ma-gyarországi rendtartomány történetérôl szóló munkában – fontosnak tartotta, hogyutaljon a piaristák sorsát is meghatározó országos eseményekre. Az 1690-es évekrôlszólva például minden évnél leírta a török elleni háború az évi eseményeit, és följe-gyezte az 1699. évi karlováci béke pontjait is.59

74 Koltai András

55 A másolás tényét maga is jelezte a kötet elôszavában: „Materia, proinde ingressus erit relatio occasionis,et aquisistionis, hujus loci quam ex certo quopiam libro, partim manu pie in Domino defuncti nostri Pat-ris Nicolai [Hausenka] a Conceptione B.V. Maria, … descripto, partim aliorum characteribus maculato,extrahi, et hinc inde dispersa, ac a mendis perpurgata in ordinem, quem ad modum potui, concinnavi.”:HDBrez, I. pp. 2–3. – Friedreich Endre szerint Bajar a másoláskor „meglehetôs kritikai érzékkel dolgo-zott, elhagyott sok aprólékos és megbízhatatlan adatot, melyeket elôdei [Hausenka és Hanacius] összeír-tak, így kiselejtezte azon részeket, ahol Hanacius a maga szereplését nagyon is elôtérbe állítja.” (Fried-reich E.: Hanacius i. m. 96).

56 HDSGeorg. Ld. Függelék, n° 6.57 HDSGeorg. pars II. p. 7.58 HDSG. pars I p. 26.59 PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 2. pars II. pp. 54–56.

Mösch és Bajar történetírói világképe azonban alapjában nagyon is hasonlítottegymásra. Nézôpontjukat elsôsorban piarista szerzetesi voltuk határozta meg, tehátmûveikbôl az derül ki, hogy a piaristák szorgalmasan és alázatosan dolgoznak a jóügy mellett, ellenfeleik pedig – elsôsorban természetesen a protestánsok, de néha akatolikus világi papság vagy mások is – akadályozzák, sôt üldözik ôket, illetve he-lyettük aratják le a dicsôséget vagy a jövedelmeket. A rend esetleges belsô feszültsé-geirôl, illetve az általuk elkövetett hibákról és számukra kellemetlen tényekrôl in-kább hallgattak, az önkritikát mellôzték. Ezért, bár a leírt dátumokban és tényekbenpontosak, írásaiknak más forrásokkal való összevetése is fontos. Sajnos utóbbiakbólelég kevés maradt fönn. A piarista krónikák sok esetben bizonyos helytörténeti vagyrendtörténeti adatok egyedüli forrásai.

A szerzetesi krónikák világképével szorosan összefügg, hogy szerzôik kiknek, mi-lyen célból írták ezeket. Az egyik cél – amint arra például Krauß Mihály 1689. évi vi-zitációs rendeletei is utaltak – az utódok, a rendház késôbbi elöljáróinak fölvilágosí-tása volt. Abban az idôben, amikor – mint említettük – a múlt oly közvetlen hatássalvolt a jelenre, az információs források száma pedig oly csekély volt, létfontosságú ér-tesüléseket kaphattak a szerzetesek egyes jogaik vagy jövedelmeik eredetérôl, vagyahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a hagyományokhoz. A 18. és 19. századbansokszor elôfordult, hogy a szerzetesházak elöljárói egy-egy vitás esetben a historiadomus-ból tájékozódtak vagy tájékoztatták utódaikat.

A krónikák másik, bár nem mindig tökéletesen megvalósuló célja az volt, hogy aszerzetesek épülésére szolgáló olvasmányok legyenek azáltal, hogy az elôdök jó pél-dája az utódokat is buzdítsa.60 Ez is magyarázza, miért igyekeztek elkerülni, hogyrendjüket negatív színben tüntessék föl. Bajar breznóbányai krónikájának elôszavakifejezetten utalt is erre a célkitûzésre: „Kíváncsi olvasó, lássad szerzetesrendedBreznóbánya szabad királyi városba jövetelének … történetét …, és ha az ebben föl-jegyzetteket érett ítélettel megfontolod, úgy találod, hogy azon atyák szorgalmának,megfontolt ügyességének, valamint szerzetesi türelmének köszönhetô ezen lakóhelymegszerzése.”61

Hogy Mösch és Bajar rendtársai tényleg olvasták-e az elöljáróik által írt króniká-kat, arról nemigen maradtak fönn források. Csupán egy olyan kortárs piarista volt,aki nyomot is hagyott Bajar András breznóbányai krónikájában: Giovanni FrancescoFoci (Joannes Franciscus a S. Petro), a rend vállalkozó szellemû generálisa, aki1695/1696-ban vizitációs körutat tett a közép-európai rendtartományokban, többmint egy évet szánva arra, hogy körbeutazza a morva-, lengyel és magyarországirendházakat. (A 19. század végéig az osztrák Groll Adolfon kívül, aki 1726-ban tar-tott közép-európai vizitációt, ô volt az egyetlen itáliai generális, aki ilyenre vállalko-zott, a többiek nem merészkedtek az Alpokon túlra.) Eközben 1696. május 12. és 19.


60 A bencés történetírók mûveinek lelki és erkölcsi céljairól ld.: Stockinger, Thomas: Geschichtsforschungim Kloster. Barocke Gelehrsamkeit und moderne Wissenschaft. elôadás: 4. Ordensarchivtagung: Or-denschroniken in Tradition, Forschung und Praxis, Haus der Begegnung, Innsbruck, 2006. máj. 22/23.http://www.ordensarchive.at/images/stories/tagung2006/ordenschroniken_beitraege.pdf 2008. máj. 14.

61 „Candide lector, inspice historiam ingressus … religionis tuae, ad liberam regiamque civitatem Brizno-banyensis, … ubi si omnia et singula ibidem connotata maturo judicio perpenderis, reperies, patres illosindustriam, arti consilio dexteritatem, his vero religiosam patientiam attribuisse, in aquirendo hocce do-micilio”: HDBrez, I. p. 1.

között egy hetet töltött Breznóbányán, ahol végigolvasta a krónikát. Itt-ott néhánysort áthúzott benne, és törléseihez odaírta: „Ezt jogos okokból én töröltem, JoannesFranciscus a S. Petro generális, saját kezûleg”.62 Föltehetôen ô is olyan kritikus része-ket tüntetett el, amelyek zavarták a krónika lélekemelô és buzdító szerepét.

A magyarországi piaristák hatalmas krónikaírói lendülete Mösch és Bajar munkás-ságát követôen, az 1700-as évek elején határozottan csökkent. Ennek fôként az voltaz oka, hogy míg a 17. század vége a rend belsô megerôsödésének és a széleskörû el-fogadottság megszerzésének kora volt, amikor a piaristák még inkább csak várakoz-tak arra, hogy nagy ívû céljaiknak megfelelô munkaterületet kapjanak, az 1710-esévektôl eljött a tervek megvalósításának ideje. A piaristák bevonultak Veszprémbe,Vácra, Kecskemétre, Pestre, Szegedre, Besztercére, Debrecenbe és más városokba.Eközben, a sûrû utazások és építkezések mellett nemigen volt idejük rendi krónikákatírni. A nevezetes kecskeméti krónikát például csak 35 évvel a piaristák ottani meg-telepedése után, 1750-ben kezdte meg Demka Sándor (Alexander a VisitationeB. M.V.), a pestit pedig 1753-ban Erdôs István (Stephanus a S. Ladislao).63

Ez a tény még inkább kiemeli Mösch Lukács és Bajar András rendtörténeti munká-inak jelentôségét, amelyek lehetôséget adnak arra, hogy megismerhessük a 17. száza-di magyarországi piaristák életkörülményeit, módszereit, céljait és lehetôségeit, ame-lyek alapvetôen befolyásolták a rend késôbbi magyarországi sorsát, és ezáltal amagyar mûvelôdés történetét.

76 Koltai András

62 „Delin. ego Jo. Franciscus [Foci] a S. Petro praepositus generalis manu propria” vagy „ob justas causasdelevi ego Jo: Franciscus [Foci] a S. Petro praepositus generalis manu propria”: HDBrez, I. pp. 32, 42,43, 45, 46–47. – Foci Breznóbányai tartózkodásáról ld. vizitációs naplóját: Tosti, Osvaldo: Visitatio ge-neralis et Apostolica Provinciarum et Ultramontanarum in Germania et Polonia (1695) [!1695/1696].ASchP 20(1996):?40. 102–104.

63 Annales domus Kecskemétiensis, 1715–1809: PMKL, Kecskeméti rendház levéltára, Régi levéltár, Lib.1. Historia domus Pestinensis, 1753–1864: PMKL, Pesti rendház levéltára, Régi levéltár, Lib. 1 [V150/84].

FÜGGELÉK

1. – PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 1.„Erectio et augmenta Fundationis, una cum literis Ill[ustrissi]morum D[omi]norumFundatorum, aliorumque Principum Virorum” (címlap, Lucas Mösch a S. Edmundoírása, 1688/1689). – „Fundatio Prividiensis, Auctiones, Consecratio Ecclesiae, Lite-rae Fundatorum et Principum. Status domus atque ipsius planta” (az egykori kötésreragasztott cédula, 18. század).

1666–1754 (1688/1689–1754)2° (320√225 mm). 52, 144, 34, 40 pp.[Pars I.]pp. 1–38: „Adventus Prividiam patrum nostrorum Clericorum Regularium Paupe-

rum Matris Dei Scholarum Piarum, fundatio, et erectio” (iratmásolatok az 1666–1688.évekbôl bevezetéssel és magyarázatokkal) / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1688/1689.

pp. 39–51: „Intromissio ad novum fabricam seu collegium” (iratmásolatok és jegy-zetek az épületek használatba vételérôl, fölszentelésérôl, 1670–1689) / Lucas Möscha S. Edmundo, 1688/1689.

pp. 53–109: „Augmenta fundationis Prividiensis Clericorum Regularium Schola-rum Piarum (iratmásolatok, 1669–1740) / Lucas Mösch a S. Edmundo (1688/1689),majd több kéz írása.

pp. 137–142: „Erectio et confirmatio archiepiscopalis fundationis Palffianae autKaninianae Prividiensium Scholarum Piarum”, 1678 / Lucas Mösch a S. Edmundomásolata, 1688/1689.

[Pars II.]pp. 1–94: „Status domus Prividiensis Scholarum Piarum”, 1688–1754 / Lucas

Mösch a S. Edmundo (1688/1689), majd több kéz írása.p. 4/5: „Planta superioris contignationis collegii Prividiensis Scholarum Piarum”,

„Planta primae contignationis collegii Prividiensis Scholarum Piarum”, „FundusPrvidiensium Scholarum Piarum”, „Facies versus occasum”, Facies versus ortum”,„Facies versusmeridiem”, „Facies versus septemtrionem” (alaprajzok, térrajz éshomlokzati rajzok) / „P. L[ucas Mösch] a S. E[dumundo] fecisti Prividiae anno1686”

[Pars III.]pp. 1–5: „Indulgentiae, et sacrae reliquiae” (iratmásolatok és följegyzések),

1689–1728 / Lucas Mösch a S. Edmundo és mások másolatai, 1688/1689–1728.pp. 7–12: Resignatio rectoris P. Leonardi [Ledai] a S. Joanne Nep., 1754. okt. 12.

2. – PMKL, Acta domus Prividiensis, Lib. 2.„Annales seu Historia Domus in hoc Libro contin[entur] Ab Anno 1666. ad 1731.inclusive” (az egykori kötésre ragasztott cédula, 18. század). – „Historia domusSchol. Piar. Prividiensis ab a. 1666” (kötésgerincen, 1900 körül)

1556–1731 (1688/1689–1731, 1807)2° (310√220 mm). 60, 102, 29, 121, 9 pp.[Pars I.]pp. 1–43: „Brevia Apostolica pro Clericis Regularibus Pauperum Matris Dei Scho-

larum Piarum emanata”, 1617–1698 / az 1–32. és 35–37. oldalakon található iratok


(az 1617–1688, 1692. évekbôl) Lucas Mösch a S. Edmundo másolatai, 1688/1689,1692.

[Pars II.] „Annales huius domus N[ost]rae Prividiensis Scholarum Piarum una cumsuccinta rerum in Hungaria factarum enarratione, in quibus laudabilia, memorabilia,et illustria gesta continentur.” (Lucas Mösch a S. Edmundo, 1688/1689). – „Consulelibros quoque archivii de fundatione nostra Prividiensi, de familiis domus, adventus,discessuque nostrorum.” (p. 1.)

pp. 1–29. 1666–1692. évek / Lucas Mösch a S. Edmundo rektor, 1688/1689–1693.pp. 29–39: 1694–1695. évek / Valerianus Berzeviczy am Imm. conceptione

B.M.V. rector, 1694/1695.pp. 40–57: 1696–1700. évek / Lucas Mösch a S. Edmundo rektor, 1696–1700.pp. 57–67: 1702–1723. évekpp. 67–79: „Iter ex S. Georgio Romam … Reditus Roma pro Florentiam Hetruri-

ae”, 1724 / Georgius Hrdovicz a S. Michaele rektor, 1724.pp. 79–99: 1725–1731. évek[Pars III.]pp. 1–29: „Epitome virorum illustrium [venerabilium] Religionis Scholarum Pia-

rum” („Vide retro Annales religionis, et prolixiorem virorum illustrium enarratio-nem”) / Lucas Mösch a S. Edmundo rektor, 1688/1689.

[Pars IV.] „Annales huius Provinciae nostrae atque inprimis totius ReligionisScholarum Piarum, continentes laudabilia, illustria, et memorabilia gesta” (LucasMösch a S. Edmundo rektor, 1688/1689)

pp. 1–2: „Compendium praeliminare” / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1688/1689.pp. 3–95: „Scholarum Piarum virorumque in iis illustrium enarratio” (usque ad an-

num 1686) / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1688/1689.pp. 96–120: „Continuatio enarrationis, praesertim tamen quoad Provinciam nostram

Polono-Hungaricam”, 1656–1692 / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1688/1689–1692.pp. 120–121: Följegyzések az 1719–1721. évekrôl / Georgius Hrdovicz a S. Mi-

chaele rektor, [1724/1725]. („Qui ex suo studio praeclaros viros produxit, cujus etego minimus quar haec noto Georgius a S. Michaele indignus hujus domus rectorparticeps fui, tam in philosophia, quam in theologia speculativa”).

[Pars V.]pp. 1–7: „Confratres seu participantes de meritis religionis nostrae, atque eximii

benefactores huius Collegii Prividiensis, 1672–1728 / Lucas Mösch a S. Edmundorektor (1688/1689–1698) és mások (1698–1728) följegyzései.

pp. 8–9: Indultum pontificis circa Officium in honorem Cordis Mariae (1807).Vö. Friedreich: Thököly-kor. i. m. 591. Koltai: Elsô levéltárak. i. m. 20-21.

3. – PMKL, Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 1.„Liber I. Epitome Initiorum, Fundationum et Progressuum, Fundatores, Confratres acBenefactores, Adventus Nostrorum in Provinciam, Discessus ex illa, Familiae Domorum, ac Provinciae, Exercitia Spiritualia, et Studia Cler. Reg. Paup. Matris DeiSchol. Piar. in Provincia Hungarica” (p. 5., 1692). – „Origo Scholarum Piarumin Hungaria, Fundatores, et Confratres in Provincia, Studia demum, cum quadri-mestrolibus examinibus; rullae et familae domorum ab anno 1692 usque 1718 (cím-lap, 18. sz.)

78 Koltai András

1666–1727 (1692–1727)2° (315√210 mm). 8, 47 (!48), 78, 84, 126, 56 pp.pp. 1–3: „Dispositio Archivii Provinciae Hungaricae Cler. Reg. Paup. Matris Dei

Schol. Piar. A. D. 1692.” / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692.Pars I. „Epitome initiorum, fundationum et progressus Cler. Reg. Paup. Matris Dei

Schol. Piar. in Hungaria cum succinta Enarratione Religionis institutae, erectae acprivilegiatae. Fusiorem enarrationem et historiam complecitur separatus Liber V. Ar-chivii Provincialis Hungaricae, quo lector remittitur, ubi etiam inposterum prolixio-res, prout hic compendiosiores progressus enarrabuntur.” (Lucas Mösch a S. Edmun-do, 1692).

pp. 1–13: „Provincia Hungarica Cler. Reg. Paup. Matris Dei Scholarum Piarum”(a rendházak alapítása, pusztulása, függetlenedése), 1666–1692 / Lucas Mösch a S.Edmundo, 1692.

pp. 14–15: „Catalogus religiosorum Schol. Piar. 3. Julii 1692. in Hungaria Provin-cia commorantium.”

pp. 16–27: „Cura Instituti Nostri, Nostraque, praesertim Juventutis.” (JoannesFranciscus Foci a S. Petro generális rendelkezései a szerzetesi életrôl, 1692).

pp. 27–39. „Epitome erectionis, progressus et privilegiorum Congregationis Cler.Reg. Paup. Matris Dei Schol. Piar.” (rendtörténeti összefoglaló Dolny István eszter-gomi érseki helynök számára) / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692. aug. 17.64

pp. 39–40: 1692–1693. évek / Lucas Mösch a S. Edmundo comm. gen., 1692/1693.

pp. 41–45. „Catalogus religiosorum Schol. Piar. in Hungaria 20. augusti A.D.1693.”

Pars II.pp. 1–13: „Fundatores, Confratres et insigniores Benefactores Domorum ac Pro-

vinciae Hungaricae”, 1668–1726 / Lucas Mösch a S. Edmundo, Andreas Bajar aConversione S. Pauli, Leonardus Zajkányi a S. Eustachio és mások bejegyzései,1692–1726.

Pars III.pp. 1–11: „Adventus Nostrorum, praesertim Superiorum, in Viceprovinciam Hun-

garicam ex aliis potissimum provinciis, et Discessus.”, 1666–1698 („Adventus et Ini-tia Scholarum Piarum per Regnum Hungariae describuntur in Annalibus Viceprovin-ciae”) / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692–1698.

pp. 12–27: Iter Prividia Romam et reditus Roma Prividiam, 1698 / Lucas Mösch aS. Edmundo, 1698.65

pp. 27–33: Adventus et discessus, 1698–1718 / Andreas Bajar a ConversioneS. Pauli és mások bejegyzései, 1698–1718.

Pars IV.pp. 1–121: Familiae domorum Provinciae Hungaricae Cler. Reg. Paup. Matris Dei

Schol. Piar. ab Anno Domini 1692. mense Julio, quo facta est separatio a Polonia exmandato Patris Nostri Praepositi Generalis et suorum Assistentium, quibus hoc nego-


64 Egy másik példánya, idegen kézzel, de Mösch aláírásával: PMKL, Manuscripta, Series altera, n° 32.65 Közölte: Koltai András: Informatio viae Romanae P. Lucae Mösch ad capitulum generale 1698. ASchP

22(1998):43–44. 27–58.

tium fuerat commissum per Capitulum Generale 1692” (familae et catalogi religioso-rum), 1692–1719.

Pars V.pp. 1–4: „Distributio horarum pro Exercitiis Spiritualibus et Ordo domesticus” /

Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692.pp. 5–16: „Exercitia spiritualia in Vacationibus per domos facta, et Studia nostro-

rum in Provincia Hungarica Cler. Reg. Paup. Matris Dei Scholarum Piarum” (föl-jegyzések a lelkigyakorlatokról és a növendékek tanulmányairól), 1666–1727 / Lu-cas Mösch a S. Edmundo, Andreas Bajar a Conversione S. Pauli és másokbejegyzései, 1692–1727.

4. – PMKL, Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 5.„Liber V. Enarratio Religionis Nostrae, Virorumque in illa illustrium ab Exordio,Historia memorabilium Provinciae, Actaque cum externis in ipsius et Domorum ne-gotijs, Obitus Nostrorum per Provinciam, ac per Religionem cum Suffragiis, Epitomevirorum insignium primorum Religionis patrum, et deinde eorum, qui in HungariaDeo deserviverunt, ac demum literae maioris momenti ab Externis et ad illos destina-tae, quae inter acta recensebuntur, pro Provincia Hungarica Cler. Reg. Paup. MatrisDei Schol. Piar.” (belsô címlap, 1692).

1556–1722 (1692–1723)2° (315√210 mm). 4, 104, 168, 48, 68, 12 pp.Pars I. „Enarratio Initij, Erectionis, Progressus et Privilegiorum Cler. Reg. Paup.

Matris Dei Scholarum Piarum, virorumque in illis illustrium.”pp. 3–24: De Ven. Patre Nostro Josepho et instituto Scholarum Piarum / Lucas

Mösch a S. Edmundo, 1692.pp. 24–41: De. Ven. fratre nostro Glycerio a Christo / Lucas Mösch a S. Edmundo,

1692.pp. 41–83. „Ad Venerabilem Patrem Nostrum Josephum a Matre Dei, et progres-

sum Scholarum Piarum revertamur.” / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692.pp. 83–88: Chonologia historiae Ordinis Scholarum Piarum, 1656–1695 / Lucas

Mösch a S. Edmundo, 1692–1695.Pars II. „Historia memorabilium, maiorisque momenti negotia et Literae ab exter-

nis, et ad illos in negotiis Domorum et Provinciae Hungaricae Cler. Reg. Paup. Mat-ris Dei Schol. Piar.”

pp. 1–3: „Proemium” / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692.pp. 3–4: „Fundatrix Prividiensis Scholarum Piarum” / Lucas Mösch a S. Edmundo,

1692.pp. 1–151: Anni Christi 1666–1698. / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692–1698.pp. 151–161: 1698–1710. évek / Andras Bajar a Conversione S. Pauli viceprov.,

1698/1710.pp. 161–162: 1711–1714. évekpp. 162–168: 1710–1723. évek / Leonardus Zajkányi a S. Eustachio viceprov.,

1715–1723.Pars III.pp. 1–7: „Obitus nostrorum per Provinciam Hungaricam Cler. Reg. Paup. Matris Dei

Schol. Piar.” (1673–1715. között Magyarországon elhunyt piaristák rövid életrajzai) /Lucas Mösch a S. Edmundo, Andras Bajar a Conversione S. Pauli és mások, 1692–1715.

80 Koltai András

Pars IV.pp. 1–15: „Epitome virorum Illustrium primorum in Religione Patrum, deinde eo-

rum tantummodo, Qui Deo deserviverunt in Provincia Hungarica Cler. Reg. Paup.Matris Dei Schol. Piar. et quorum meminit Superior Historia, Obitusque Nostrorumin Provincia Hungaria superius” (1699-ig elhunyt szentéletû piaristák rövid életraj-zai) / Lucas Mösch a S. Edmundo, 1692–1697; Andras Bajar a Conversione S. Pauli,1699.

Pars V.pp. 1–42: „Obitus Nostrorum per alias Religionis Provincias una cum nobis suffra-

giorum mitti solitorum Ab anno Domini 1692” (1692–1711. közötti suffragiumok,„Suffragia vero annorum 1685–1691. recensetur in Lib. VI. Archivi Provinciae sublit. N. in quo habetur status domus Prividiensis”) / Lucas Mösch a S. Edmundo,1692–1698; Andras Bajar a Conversione S. Pauli, 1698–1709; mások, 1709–1715.

Pars. VI.p. 1: „Notificatio Eiectorum, post notas mortuorum ex ordinatione Patris Nostri Jo-

annis Francisci [Foci] a S. Petro Praepositi Generalis facta Patri Commissario Gene-rali Lucae a S. Edmundo sub data Romae 14. Augusti 1694. scribenda” / LucasMösch a S. Edmundo, 1694.

5. – PMKL, Acta domus Breznóbányensis, Lib. 1.„Originale Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum In-

gressus, Egressus, et Regressus ad Lib. Reg[iae]q[ue] Civ[itatem] BriznobanyensisParochiae Administrationem” (címlap, 1689). – Historia domus hujus ab ingressunostro ad annum 1788 deducta (p. 641, 1805).

1673–1788 (1689–1788)2° (305√210 mm). 641 pp.pp. 1–3. „Praefatio Ad Religiosum Lectorem” / Andreas Bajar a Conversione S.

Pauli, 1689.p. 4. „Patris Nostri Michaelis [Krauß] a Visitatione B.V.M. per Poloniam et Hun-

gariam Praepositi Provincialis decretum Libro Archivi praefixum” / Vincentius a S.Joseph [Dymowic] assistens provincialis és secretarius írása, Michael [Krauß] a Visi-tatione B. V. Mariae provincialis aláírásával

pp. 6–31: „Ingressus seu Origo Residentiae Parochialis Briznobanyensis Schola-rum Piarum, ex manu scriptis P. Nicolai [Hausenka] a Concep. B.V.M. primi Locihujus authoris fideliter, et genuine descripta”, 1673–1674 / Andreas Bajar a Conver-sione S. Pauli másolata, 1689.

pp. 32–57: 1675–1682. évek / Andreas Bajar a Conversione S. Pauli, 1689. – pp.32, 42, 43, 45, 46–47. oldalakon Joannes Franciscus [Foci] a S. Petro generális 1696-ban némely sorokat vastagon áthúzott és ezt a lapszéleken is jelezte: „Delin. ego Jo.Franciscus [Foci] a S. Petro praepositus generalis manu propria” vagy „ob justas cau-sas delevi ego Jo: Franciscus [Foci] a S. Petro praepositus generalis manu propria”.

pp. 57–118: „Exilium seu egressus nostri Briznobanya”, 1682–1688 / Andreas Ba-jar a Conversione S. Pauli, 1689.

pp. 119–152: „Regressus seu reinstallatio, et status permansionis”, 1688–1692 /Andreas Bajar a Conversione S. Pauli, 1689–1692.

pp. 152–163: 1692–1695. évek / Gregorius Kellemesy ab Annuntiatione B.M.V.sup., 1692–1695.


pp. 164–169: Decreta Joannis Francisci Foci a S. Petro praepositi generalis et And-reae Bajar a Conversione S. Pauli viceprovincialis Hungariae de cultu Beatis MariaeViriginis, 1699.

p. 169: De primo lapide aedificii pro religiosorum nostrorum habitatione, 1727.pp. 170–196: 1739–1748. évek (kezdetén elsôsorban iratmásolatok, 1730-tól; p.

170: „Post evolutum plurium, ut patet anno spatium, quo non sine injuria, ea quae adfuturam rei memoriam pertinere videbantur alto premebantur silentio. Tandem AnnoDomini 1739 die 8 mensis octobris gubernacula domus nostrae tenente R. P. Wolf-gango [Séllyei] a S. Laurentio, qui canonice electus in rectorem installatus est, die 6.mensis septembris, rursum ea, quae vel delectationem, vel utilitatem plurimis afferresolent, resummi mandavit historiam domus continuari.”

pp. 197–471: 1748–1766. évek / Hermengildus Bellány a S. Joanne Nep.,1748–1766 (vö. p. 484).

pp. 472–483: Copia intimatorum et documentorum aliorum, 1766–1768.pp. 484–515: 1766–1769. évek / Hermengildus Bellány a S. Joanne Nep.,

1748–1770 (p. 484: „Post abitum P. Hermendgildi [Bellány] ad S. Georgium promansione [1766], successor P. Eusebius Kôszeghi a S. Francisco Regis inseri quidemlibro huic curavit quaedam intimata regia, attamen pro notitia successorum accesso-ria quaepiam viderentur necessaria, ideo per modum supplementi ad annos proximeevolutos adjiciuntur.”)

pp. 515–521: Copia intimatorum et documentorum aliorum, 1774–1775.pp. 522–641: 1769–1788. évek („Interruptae pagina 515 historia prosequutio”)Irodalom: Friedreich E.: Hanacius. i. m. 57–83. Uô: Thököly-kor. i. m. 591.

6. – SStátny archív v Bratislave, Poboccka Modra, Piaristi v Svätom Jure, Úradnéknihy, n° 1.„Historica Enarratio de Origine Domus Nostrae Scholarum Piarum in libera et RegiaCivitate S. Georgii Continens Res Memorabiles, Jura, Privilegia et alia huiusmodi,exordia Fundationis concernentia, His Ad Calcem adduntur Visitationes, et diversaeOrdinationes Superiorum” (p. 1, 1693/1694)

1684–1824 (1693/1694–1824)2° (320X200 mm). 14*, 396, 120, 196 (396–592) pp.p. 1*: „Concernentia statum domus S. Georgiensis. Fundator huius domus piae

memoriae Celsissimus Princeps Archiepiscopus Strigoniensis qui legavit subsequen-tia.

pp. 2–14*: „Index rerum memorabilium praecipuarum in his annalibus domusnostrae S. Georgiensis Schol. Piarum ab exordio introductionis contentarum”(1684–1802 évekrôl). – Folytatása: pars III, pp. 543–548.

[Pars I.]pp. 1–85: „Ingressu[s] Pauperum Matris [Dei] Scholarum Piarum ad liberam regi-

am civitatem S. G[eorgiensem.] Res memorabiles, quae sub [- - -] fundationis, et do-mus nostrae successive [- - -] origo” (1684–1700. évek) / Andreas Bajar a Conversio-ne S. Pauli sup., 1693/1694–1700.

pp. 86–87: Szente Bálint alnádornak zálogba adott szôlôk ügyében kelt iratok,1701. okt. 16.

pp. 89–90: „Secretum scrutinium super admissionem ad solemnem professionemFratris Benedicti [Slakovsky] ab Annuntiatione B.V.M. 13 Junii 1704.” – „Professio

82 Koltai András

Fratris Benedicti [Slakovsky] ab Annuntiatione B. V. Mariae clerici die 15 Junii anno1704. facta.”

pp. 90–106: 1703–1727. évek.p. 104. „Reviso hoc libro in visitatione nostra generali sequentia statuimus” /

Adolphus [Groll] a S. Georgio praep. gen., 1726. ápr. 2.pp. 107–112: Az 1730. évi generális káptalanra Rómába utazó atyák útjának leírá-

sa / Ambrosius [Rosinszky] a S. Ioanne Nep. hf. pp. 112–146: 1730–1734. évek / Ambrosius [Rosinszky] a S. Joanne Nep. rectorpp. 146–152: 1735–1741. évek / Bellány Hermengildus a S. Joanne Nep. rectorpp. 153–244 : 1742–1764. évek.pp. 245–312: 1766–1775. évekp. 312: „Copia decreti regii de religiosis [19. Julii] 1779. emanati”.pp. 313–396: 1790–1799. évek / Holli Daniel a S. Ioanne Nep. rector[Pars II.]pp. 1–119: Visitationes et ordinationes superiorum ab ipso exordio domus Sancti

Georgii Scholarum Piarum inchoato die installationis octavo Julii, anni Domini 1685.Primis igitur quatuor annis quoniam dependenter se habuisset a collegii Prividiensisgubernio, attunc sub rectoratu P. Joannis Martini [Germani] existentis, qui dein hicsuperior primus creatus, zelosissima gravissima initia promovit, ad servandam reigo-rose religiosam disciplinam … videbatur in Domino ordinare”, 1689–1785 / a címlapAndreas Bajar a Conversione S. Pauli írása, 1693/1694-bôl, a többi iratmásolat máskezektôl.

pp. 396–540: „Continuatio historiae domus”, 1800–1810. évek. – Folytatás a parsI, p. 396-ról.

[Pars III.]pp. 541–543: „Syllabus confratrum domus nostrae Sancto-Georgiensis”, 1685–

1730 (1698–1730).pp. 543–548. „Continuatur Index historiae domus” (1803–1810. évekrôl).pp. 548–592: 1817–1824. évek.Kivonatos másolata: PMKL, Csaplár Benedek hagyatéka, Sk [V 96/12]. Mikrofil-

men: PMKL, Mikrofilmgyûjtemény, 16. tekercs. Irodalom: Dubovsky Jan et al.:Státny okresny archív Bratislave-vidiek. Sprievodca po fondoch a zbierkach. Bratis-lava, 1980. (Edícia sprievodcov po státnych okresnych archívoch v Slovenskej Soci-alistickej Republike, 3). 362.


a magyarországi piaristák rendi történetírásának kezdetei (1688–1698), a piarista rend...

Documents