der rote kuli - 4. szám

– 1 –III. évfolyam 1. szám

közéleti lap – alapítva: 2010 III. évfolyam 1. szám

A Piros GolyósToll

Piros iskola

Cseh András

A Piros Iskola történeteA Piros Iskolát 1927-ben építették Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter döntésére. Az épület két szárnyát boltíves fedett folyosó kö-tötte össze, a mai keresztfolyosó helyén. A B épület óvodának készült, emeletén igazgatói és óvónôi lakásokat alakítottak ki. A jobb szár-nyon (az A épületben) hat tanterem volt.

A valaha Rendessy-telepi Iskolának nevezett in-tézmény túlélte a második világháborút. A La-katos-lakótelep építése során a sok gyerek mi-att, akik ideköltöztek, 12 tanteremmel bôvült az iskola. A német nyelvet már régóta, 1975-tôl tanulják a gyerekek az iskolában, de kevesebb óraszámmal és nem minden osztályban.

1996-ban német nemzetiségi program került bevezetésre. Emiatt az iskola neve a Piros Isko-láról Német Tagozatos és Német Nemzetiségi Általános Iskolára változott. 2004-ben infor-matika-tanterem jött létre, ahol 2005 óta inter-netezni is lehet. 2005 –ben tornateremmel és hat tanteremmel bôvült az iskola. 2006 tava-szán sportpályák és játszóterületek építésével folytatódott a munka.

2007-ben, az iskolaalapítás 80. évfordulója al-kalmából 2 kiadvány jelent meg. Az egyik a ju-bileumi évkönyv, a másik pedig német–magyar történeteket tartalmazó könyv, természetesen a diákok rajzaival.

Uff!

– 2 – III. évfolyam 1. szám

régi pirososok – alte Zeiten in der Roten Schule

Kedves Olvasó!

Ifjú riportereink megkerestek régi pirososokat, és kérdésekkel bombázták ôket. Olvassuk a történeteket, szippantsuk magunkba a régi idôk Pirosát!

Barkó Regina

Interjú Forgóné Várady Ildikó tanárnôvel– Akkoriban milyen volt és hogy nézett ki az udvar?– A „régi” iskolaépület végéig tartott az udvar. Betonlapok bo-rították, vasból készült lánckötél és akácfák zárták le, kétoldalt 2-2 betonból épített sakkasztal szolgálta a szórakozást.A lánc túloldalán 2 beton pingpongasztal állt. A hátsó területen tanuszoda, röpipálya, focipálya, távolugrópálya, mászókötelek (sohasem szerettem) és nagy játszótér zsiráfmászókákkal hívo-gatták a gyerekeket.

– Milyen volt itt az iskolapadokban ülni? Szerettek idejárni?– Nekünk jó osztályközösségünk volt, szerettünk idejárni. Kör-zetes iskola révén a közelben laktunk mindannyian, gyalog sé-táltunk vagy rohantunk az iskolába. A szabadidônket is együtt töltöttük, leginkább a környék játszóterein. Akkor még más vi-lág volt.Az iskolapadjaink hasonlóak voltak ahhoz a három padhoz, ame-lyek most a villamosmegállót díszítik.

– Volt kedvenc tantárgya vagy tanára? Ki volt és mit tanított?– 2007-ben, az iskola 80 éves születésnapjára megjelentetett ju-bileumi évkönyvben szinte csak a tanítóimról, tanáraimról em-lékeztem meg. Most a kérdéseitek inkább az iskola épületére vo-natkoztak. Örülök, hogy az emberek is érdekelnek benneteket.Tisztelettel és szeretettel emlékezem tanítóimra. Elsô-második osztályban Oros Gyuláné, Ilonka néni, harmadik-negyedik osz-tályban Nagy Józsefné, Joli volt az osztályfônököm. Pedagógus-ként mindketten példaképeim. Felsôsként és a késôbbiekben is a történelem és a földrajz érdekelt leginkább.

– Az iskola épülete milyen volt? Ugyanígy helyezkedtek el a ter-mek?

– A hetvenes években az iskola épülete jóval kisebb volt. Az „A” szárnyon 2 tanterem volt az emeleten, diákként osztálytermünk csak itt volt. A földszinti folyosón összenyitható volt az elsô

két terem. Nyitott állapotban itt tartottuk az ünnepségeket, ez volt az egyetlen lehetôség. Zárt állapotban a réseken min-den áthallatszott, sokszor nem is lehetett normális órát tartani a gyerekek örömére, a tanárok bosszúságára. A harmadik te-rem a folyosó végén, merôlegesen épült. Ma ez a terem nincs már meg. A 2004–2005-ös építkezéskor teljesen szétbontották. Az „A/2.” terem fizika-kémia szaktanteremként funkcionált, a fejlesztôszoba biológia-szertár, majd úttörôszoba, késôbb nap-közi, végül tanterem volt. A „B” szárnyon a földszinti nyelvi terem a kerületi gyermekfogászatnak adott helyet, az emeleti pedig tanteremnek. – Volt-e az iskolában hangosbemondó? Hogyan tudták meg a

gyerekek a híreket?– Igen. Barna színû, fából készült hangszórók voltak a mosta-ni mûanyagok helyén, a hirdetéseket akkor is az igazgatói iro-dából mondták be. Utána minden osztályból egy tanulónak fel kellett sorakozni a tanári szoba elôtt, és jelenteni az igazgató úrnak, hogy a hirdetést hallották. Az ebédbefizetésrôl mi is pa-pírt vittünk haza. A többi információt tanárainktól szereztük be, illetve a fontosabb híreket egy felsôs tanuló körbevitte az osz-tályokban. Nem volt fénymásoló, nem volt számítógép, de még folyosói faliújság sem, mégis jobban áramlott az információ a gyerekek és a szülôk körében is, mint most.

– Amikor még nem volt tornaterem, hol tartották a testnevelés-órákat?

– Mi még tornaórának hívtuk. Jó idô esetén a piros salakos fo-cipályán tornáztunk. Képzelhetitek hogy nézett ki a fehér „tor-nacsukánk” és a fehér zoknink, ami kötelezô volt! Rossz idôben és hidegben a tantermekben vagy a keresztfolyosón tartották az órákat. Szinte hihetetlen!

– Hol volt az ebédlô és hogy nézett ki?– Az ebédlô az én gyerekkoromban is ott volt, ahol ma, szegé-nyesebb és egyszerûbb bútorzattal. Délelôtt még tanteremnek használtuk, délben gyorsan megterítettünk, és egymás után ebédeltek szigorú rendben és csendben a csoportok, délután pe-dig a felsôs napközisek tanultak ott.

– Miért választotta a tanári pályát? Miért jött ide tanítani? Sze-ret-e itt dolgozni?

– Mindig hangsúlyozom, nem tanár, tanító vagyok. Szép ez a szó és szép a jelentése is. A pedagóguspálya mindig is vonzott. Ele-inte érdeklôdésembôl adódóan történelem–földrajz szakos tanár szerettem volna lenni, végül mégis a tanítóság mellett döntöt-tem. Talán az elôbb említett példaképeim miatt, talán a nagyon fontos és felelôsségteljes szolgálat miatt, amit a ránk bízott gyermekek nevelése, tanítása jelent. Így hirtelen nem is tudom megmondani, miért. Azt viszont határozottan tudtam, hogy itt szeretnék tanítani. Nem is lehetett volna másképp, hiszen egy-kori igazgatóm, Bodor Laci bácsi még a fôiskolai gyakorlatomat is átszervezte. Elintézte, hogy ne a kijelölt intézménybe men-jek, hanem ide, Sebián Jánosné, Ági néni, Kovács Imréné, Irénke néni és Barkó Attiláné, Zsuzsa néni tapasztalatait, útmutatásait tanulhassam meg. Felemelô érzés, hogy abban a tanteremben taníthatok, ahol én is tanultam. Igen, szeretek itt dolgozni, kü-lönben nem kötne ide az életem 1971 óta.

Köszönöm a megkereséseteket!Aki kérdezett... ...és aki válaszolt.



Tóth Annamária

„HÁROM GENERÁCIÓM IS A PIROS ISKOLÁBA JÁRT!”

Édesanyámat többen ismeritek (Steszkó Joli), aki szintén idejárt a hetvenes években. A har-madik osztályt kezdte a Pirosban, vidékrôl költöztek fel. Nagyon sokat mesélt gyermek-kori élményeirôl, többek között a híres Piros Iskoláról is.

– Anyuci, kérlek mesélj azokról a felejthetetlen napokról, amikor te is a Piros Iskolába jártál!

– Az elsô két osztályt vidéken, Szabolcs-Szat-már-Bereg megyében (Petneházán) jártam ki. 1970-ben költöztünk fel Budapestre. A nagy és emlékezetes árvíz idején! Emlékszem mindent felpakoltunk a nagy teherautóra, én elöl ültem, anyukámnak az ölében, a sofôr mellett. Apukám és négy nôvérem pedig a teherautó platóján, a bútoraink között. A nagy családunk útra kélt.

– Milyen érzések kavarogtak benned?– Egy új és titokzatos világ várt rám. Tele kihí-vással, sikerrel és kudarccal fûszerezve. És meg-annyi gyermekkori emlékekkel. Minden bará-tomat ott kellett hagynom. Nagy izgalommal vártam az elsô találkozást új osztálytársaimmal. Szeptemberben eljött a nagy nap. Méregettük egymást osztálytársaimmal. Igazából nem is tudom, hogy mi történt körülöttem, annyira izgultam. Anyukám kísért el. Az ünnepségre sem emlékszem. Aztán szépen lassan elindult az érdeklôdés honnan jöttem, családom felôl érdeklôdtek és nagyon meglepôdtek, mikor el-mondtam, hogy négy nôvérem van. És még so-rolhatnám a számtalan kérdést.

– Voltál kisdobos és úttörô?– Mindenki az akkor megszokottak szerint, ünneplôruhában érkezett a nagy eseményre. Irigykedve néztem, hogy osztálytársaim nyaká-ban ott volt a kék nyakkendô, a hozzáillô fehér blúzzal/inggel és a sötétkék rakott szoknya, fe-hér zokni, a fiúknak sötét nadrág és sötét cipô. Nekem nem volt az a bizonyos kék nyakkendô. Sajnos én nem voltam kisdobos. De úttörô már igen, 5. osztályban az én nyakamba is felkerült a piros háromszögletû nyakkendô, amit még Csapó Imre bácsi kötött a nyakamba. Büszkén viseltem. Úttörôcsapatunk az 508-as Velinszky László Úttörôcsapat nevet viselte. És képzeld, a mai Bókay-Kert volt a helyszín, ahol az ünnep-séget tartották.

– Milyen volt akkor az iskola?– Az iskola bejárata mind a mai napig ugyanaz

a kétszárnyas ajtó, te is azon mész be nap mint nap. A nagy „H” betûre emlékeztetô épület ha-talmasnak tûnt. Akkor az egyik héten délelôtt, a másikon délután jártunk iskolába. A keresztfo-lyosón áthaladva az udvaron volt a gyülekezô. A mi osztályunk az épület jobb szárnyában volt. Még abban az idôben folyt a felújítás, így egy hátsó épületben voltunk. Az osztályteremben kályha volt a sarokban, és Józsi bácsi fûtött nekünk, hogy ne fázzunk. De rend és tisztaság volt. Hátratett kézzel ültünk a padokban, és kö-penyben kellett járnunk.

– Ki volt az osztályfônököd alsóban, valamint ötödiktôl, és kik voltak a szaktanáraid?

– Úgy hívták, hogy Farkas Béláné, már oly rég volt, a keresztnevére nem emlékszem. Felsôben pedig Donáth Albert, mindenki Rudi bácsija, aki egyben a matematika-, mértan- és a fizikaórá-kat tartotta nekünk. A történelemórán Csapó Imre bácsi és szeretett igazgatónk, Bodor Laci bácsi is be-beugrott helyettesíteni. Ha ô volt bent órán, akkor a légy zümmögését is lehetett hallani. Elég volt, ha tekintetét arra fordította, aki éppen zavarta az órát. De az ünnepélyeken is fegyelmezte a gyerekeket a szúrós tekinteté-vel. Fehér köpenyben, hátratett kézzel nevelt. A szó jó és nemes értelmében. A diák már tudta is, hogy ajjaj, baj van, ha netán fecsegett, vagy mást tett. Nyelvtant és irodalomat Giday Endre bácsitól tanultam. Nagyon-nagyon szerettem ezeket az órákat. Kedvenc tantárgyaim voltak. Magyari Józsefné/ Zsuzsa néni a kémiát taní-totta meg. Több kevesebb sikerrel. Inkább ma-radtam a bal keze (segítôje). A kémiaszertárba bemehettem elôkészíteni az órára a kísérlethez szükséges eszközöket. Hûûû, az volt ám a nagy élmény. Elsô élôvilág/biológia tanárom Enyedi Julika néni volt utána, Keskeny Kati néni vette át, mivel Julika néni nyugdíjba ment. Képzeld, egyszer egy derûs napon bekészítettük az órára Samut, a csontvázat. És kitaláltuk, hogy felöl-töztetjük tetôtôl talpig. Komár Ági tréningjét, valamint az én prémes kapucnis télikabátomat adtuk rá. Sapka, sál, és már kezdôdhetett is az óra. Hatalmas nevetésbe fulladt. Blaskó Kati néni a rajz rejtelmeibe vezetett be bennünket, és nem szabad elfelejteni Komár Ági nénit, majd késôbb Rontó Edit nénit, akik a testnevelést ta-nították. A keresztfolyosón volt jobb esetben megtartva a tornaóra, vagy az osztálytermünk-ben. Akkor orosz volt az idegen nyelv, Glazsár Bozsó tanár úr tanította, majd Sobor Sándorné. Kitûnô voltam belôle. Nagyon szerettem az oroszt is. A gyakorlatórát – ma már technika – Vali néni tartotta, az énekórát Balogh Ica néni és a rajzórát Blaskó Kati néni. Nagyon remélem, nem hagytam ki senkit.

– Osztálytársaiddal tartod a kapcsolatot?– Igen, volt már többször is osztálytalálkozónk.

Képzeld, hamarosan megint lesz. Szervezése folyamatban van. De már sokan jeleztek vissza, hogy alig várják, hogy ismét találkozhas-sunk. Természetesen taná-rainkat is meg szoktuk hívni. Sajnos már nem teljes a tanári kar, valamint az osztály létszáma sem. De ôk akkor is lélekben mindig velünk vannak.

– Járt-e testvéreid közül valamelyik ebbe a suliba?

– Igen, legfiatalabb nôvérem, Marika! Akinek az osztályfônöke Csapó Imre bácsi volt. Testvéred, Mónika is, kinek az elsô két osztályban Sarkadi Ildi néni, majd Forgó Ildi néni és felsôben pedig Kalmárné Takács Erzsébet volt az osztályfônöke. De errôl ô tudna már többet mesélni.

– Összességében jól érezted magad a suliban?– Nagyon-nagyon! Mindennap örömmel men-tem. Egyszer késtem el, de akkor is léleksza-kadva rohantam, még a zoknim sem vettem fel. Csak úgy felkaptam a ruhám és a cipôm. Szakadt az esô, nem számított. Tudtam, hogy nem késhetek el. És nálam a mai napig a ké-sés nem megengedett. Mi megtanultuk, hogy „Légy jó, légy jó mindhalálig”! Szeresd szüleid, testvéreid! Köszönj az osztálytársaid szülei-nek, ismerôseidnek! Tanáraidat tiszteld! Segíts az idôseknek, add át a helyed a jármûveken! Idegennel ne állj szóba! És a többi és a többi... A felejthetetlen osztálykirándulásokról még nem is beszéltem. Fantasztikus akadály versenye-ken való részvétel a budai hegyekben. Szakadó esôben, de nem számított. És énekeltünk hazafe-lé a villamosokon, Gumi a rábigum (rágógumi)... Ó, Zsuzsanna... Nem bírták az éneklésünket vagy a hangoskodásunkat, és már volt is helyünk a vil-lamoson. Elôbb-utóbb üres lett a villamos. Jó tak-tika volt. Rudi bácsi tanította nekünk. Szeretettel emlékszem vissza az itt eltöltött idôre! Köszön-telek, volt iskolám, a 85. születésed napján. Kö-szönöm, hogy neveltél, és hogy a te falaid között gyermekeimet, jelenleg Annamáriát nevelgeted, valamint nevelgetted Mónikát. Ki tudja, lehet, hogy az unokám is ide fog járni? Tudod: „Egyszer véget ér a múló ifjúság”...

Nagyon köszönöm anyukámnak ezt a vissza-emlékezést. Tanulságos volt, hisz úgy beszélt róla, mintha egy nagyon kedves mesét hallgat-tam volna meg. Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy is-kola... pirosra volt festve... ezért lett a neve Piros Iskola.

Aki kérdezett...

...és aki válaszolt.



Söjtöry Eszter

Barkó Szabolcs, volt pirosos tanuló...– Mikor jártál iskolába?– Közöd? Na jó, csak akkor, mikor kötelezô volt. Persze mindez még a múlt században történt, 1,50 Ft volt a tej+kifli a suliban, és emlékszem, hogy 80-ban én is gyûjtöttem a Farkas Berci-s matricákat, mikor elsô magyar ûrhajósként ne-kivágott a világûrnek. Most pedernék a bajszo-mon egyet, és szívnék a pipámból is, ha lenne.

– Hogy nézett ki a régi környék?– Közöd? Na jó, nagyjából hasonlóképpen, te-hát ráismerni most is, de ráismernél akkor is, ha visszapörgetnénk az idôt. Az iskolából kilépve a centrum felé haladó villamos megállója bal-ra volt, most jobbra. Az újságosbódét nemrég bontották csak el, az is itt volt, kilépve jobbra. Mindig ott gyülekeztünk reggel a barátokkal, valamiért azt szerettük. A suli kerítése köze-lebb volt az Üllôi úthoz, most az épülettel van egy vonalban. Az iskolával átlósan szemben nem volt autókereskedés, hanem még egy ház állt. De ugyanúgy volt szemben a város felé a virágos és a fagyis – persze kisebb volt, mint most – és nem volt a Lidl. A panelek az Építô útnál már megvoltak, de akkortájt épültek a Mikszáth Kálmán utcai 4 emeletesek. Az a rész kicsit kopárabb volt, mint most, azóta szépen megnôttek a fák.

– Milyen volt a tornaterem, hol volt?– Közöd? Na jó, nem volt tornatermünk. Jó idôben az udvaron volt a tornaóra, vacakabb idôben pedig gyakran a keresztfolyosón tornáz-tunk. Emlékszem, a fiúöltözô meg csak fekete függönnyel volt leválasztva az ebédlô felôli folyosóvég sarkból. Késôbb dupla tornaórákon mindig a Lôrinci Sportcsarnokba gyalogoltunk. Volt viszont kis fedett uszoda a mostani focipá-lya helyén, ott tanultunk úszni. – Hol tartották az ünnepségeket?

– Közöd? Na jó. Jó idôben az udvaron, rossz idôben pedig a földszinti jobb szárnyban két tanteremet össze lehetett nyitni, oda zsúfo-lódtunk. Persze akkor jóval kevesebb ünnep-séget tartottak, és a szülôk sem igen jöttek az ünnepélyekre, valahogy elfértünk. Ja, mondjuk álltunk végig, jut eszembe, tehát sûrûbben zsú-folódtunk, ablakokat kinyitották, hogy járjon a levegô, aztán hajrá.

– Ki volt a kedvenc tanárod, mit tanított?– Közöd? Na jó, igazándiból több kedvenc taná-rom volt, több korszaknak megfelelôen, vagy több tanárban volt olyan jó tulajdonság, ami most eszembe jut. Alsósként Sarkadi Ildi néni volt a favorit, gondolom, nem kell mondani mi-ért, titeket is ô tanított néhány éve. Zsófi néni, aki nagyon fiatalon a matekot tanította, és köz-vetlenebb volt velünk, mint a tapasztalt moto-rosok. Vera néni, aki törit tanított, könnyû volt nála figyelni, Rudi bácsi, aki a fizikát tanította, és szigorú volt, de nagyon jó humorú. Györgyi néni, aki nyolcadikban osztályfônökünk volt, és késôbb láttam csak be, milyen jól és szépen tanította nekünk az oroszt, Márti néni, aki a kémia mellett komoly illemtant is csempészett az óráiba. Persze legkedvencebb tanárom nem lehet más, mint édesanyám, ô tanította a kör-nyezetet, földrajot és biológiát.

– Mi volt a kedvenc tantárgyad?– Közöd? Na jó, nem volt kedvenc tantárgyam. Több korszak volt, mikor melyikben volt na-gyobb sikerélményem, vagy egyszerûen akkor épp mi érdekelt jobban. Például szerettem so-

káig a törit, de inkább csak a középkor végéig, utána már nem annyira kötött le. Aztán inkább az alakult ki, hogy azokat szerettem jobban, amit érteni kellett elsôsorban, nem betanulni, ez inkább a reál tantárgyak felé billentette a mérleg nyelvét.

– Miben változott az akkori és a mostani Piros?– Közöd? Na jó, hát sok mindenben. Külsôleg ugye az épülethez jelentôs hozzáépítés tör-tént, tornaterem, új tantermek. Az udvar sokkal szebb, barátságosabb, mint régen, mikor nagy raszterben volt lebetonozva, a fugák bitumen-nel kiöntve, beton pinpongasztalokkal és sakk-asztalokkal. Belsôleg a folyosók és tantermek is barátságosabbak lettek, a sok rajz, dekoráció nem volt akkor sehol. Sajnos eltûnt viszont a keresztfolyosóról az ingyenes kóla-, sör-, piz-za- és rágóautomata-sor, ami a diszkógömb mögött volt a hangfalak között, és szünetben mindig ott lógtunk, kár, hogy nektek nincs. Hja, minden változik. Mégis, az épületbe lépve néha elkap, – ha csak egy villanásra is – több régi hangulat, amik kedvesek, van, hogy el is mosolyodom.

– Milyen érzés újra látni a régi iskoládat?– Közöd? Na jó. Jó látni, jó, hogy tovább él, jó, hogy fejlôdött és fejlôdik, hogy találkozom azokkal, akik tanítottak, hogy megismernek. Régi osztálytársakkal, évfolyamtársakkal is ösz-szefutok, már nekik is idejárnak a gyerekeik, hogy biccentünk egymásnak, vagy egymásra mosolygunk. Jó dolgok ezek.

Knáb András Benedek

Interjú Henter Zsófia tanárnôvel

– Mióta tanít a Piros Iskolában?– 1981. augusztus 15-e óta va-gyok az iskola tanára.– Melyiket szereti jobban: a ma-tekot vagy a kémiát?– Egyértelmûen a matekot. Eh-hez választottam a kémiát, ha lehetett volna, akkor matek és történelem szakos tanár lettem volna.– Miért éppen a tanári pályát vá-lasztotta?– Az édesanyám is tanár volt. Már amikor iskolába jártam,

szívesen magyaráztam el a ma-tekot, és szívesen segítettem másoknak.– Hogy talált rá a Piros Iskolára?– Ahol gyakorlaton voltam a fôiskola alatt, ott tanított a Pi-ros akkori igazgatójának, Bodor Lászlónak a felesége, és ô hívott ide.– Melyik környezetben jobb ta-nítani: a „régi” vagy az „új” Pi-rosban?– Ezt nem tudom eldönteni. Sokat változott azóta a világ,

sokat változtak a gyerekek, és sokat változtam én is. Minden idôszaknak megvannak a maga örömei és nehézségei is.– Meddig szeretné folytatni a pályáját?– Ha már ilyen sok évet „kibír-tam” a Pirosban, szívesen itt ma-radnék nyugdíjas koromig, mert ennél jobb iskolát, gyerekeket, kollégákat úgyse találnék.– Köszönjük az interjút, és szívbôl gratulálunk a „Kerület tanára” elismeréshez!Aki kérdezett...

Aki kérdezett...

...és aki válaszolt.

... és, aki válaszolt.



Iskolánkba jártSzécsi Margit (1928–1990)

Budapesten szüle-tett. Költô, illusztrá-tor, grafikus volt. A külvárosból jött (18. kerület) édesapja munkás származású asztalos volt. Édes-anyja 2004-ben volt 101 éves. A külváros-ból szerzett élmé-nyei, s késôbb József

Attila és a Kassák öröksége határozták meg a költôi pályát 1945–1948-ban tisztviselô volt, 1951-ben a dunapentelei vasmû épít-kezésére munkásnak ment, majd Pécsett vezetett egy kultúrházat. A budapesti egye-tem bölcsészkarának volt a hallgatója, ek-kor már írt verseket. 1952-ben férjhez ment

Nagy Lászlóhoz, egy évvel késôbb (1953-ban) megszületett fia, András. Fizikai munkás-ként szembesült a politikai élet torzulásá-val. Nyomasztó élményei haragot váltottak ki belôle, ami a versein is meglátszódott, a korábbi dalformáit felváltották a balladák, a fájdalmas siratók, késôbb a magánmítoszok bonyolult jelképeit tartalmazó hosszú ver-sek. A mítosz teremtô ereje hosszú énekek-ben mutatkozott meg. Elsô kötete 1955-ben jelent meg, melyet a szenvedélyes életerô és az önfeledt játékosság jellemzett. József At-tila-díjas lett 1957-ben, 1968-ban és 1977-ben. 1990. november 22-én hunyt el Budapesten. Így írt magáról:„Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokadmagammal a vá-rakozásban megvirradva, mint hajdan, vagyok ma is része a népnek.”Összeállította: Tóth Dóra

Szécsi Margit: Tavasz

Pesten az emeleten Fészkel a nappali holdÖnmagát nézegeti Valaki belékarolt

Vigyázz, vigyázz rád isEljön a veszedelem Rádnézhet a szerelemGyöngéden s félelmetesen.

A „portás”– Mikor, hol született, hova járt is-

kolába?– 1946. március 2-án születettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Csengeri járásban. Kisgyerekként az óvodát, az iskola alsó tagoza-tát helyben, Hermánszegen, míg a felsô tagozatot Szamossályiban jártam. – Endre bácsi iskolájában is szeret-

ték a gyerekek a gondnokot és a portást?

– A gondnokot szerettük, de ná-lunk nem volt portás, hanem mi gyerekek adtunk ügyeletet. Az általános iskola után ipari tanu-lónak Kazincbarcikára mentem, hogy megtanuljam a szobafestô-mázoló mesterséget, melyet jól megfelelt eredménnyel el is vé-geztem 1963-ban.

– Gyerekként is ezt a szakmát szerette volna, vagy volt valami más titkos vágya is?

– Nagybátyám nôi-férfi fodrász volt, és megmondom ôszintén, hogy ehhez a hivatáshoz érez-tem kedvet igazán. El is kezdtem tanonckodni mellette, de aztán az életem másként alakult. Meg-jegyzem, azért egy-két fogásra még ma is emlékszem, például még mind a mai napig tudnám a

beretvát (hagyományos, borbély-kellék) használni!

– Olyan messzirôl, mikor tetszett Budapestre jönni?

– Az iskola befejezése után, 1964-ben költöztem a fôvárosba, és 44 évig dolgoztam mint szobafestô-mázoló. Közben megnôsültem, és van egy fiam is.

– Mióta tetszik a Pirosban dolgozni?– Már 9 éve az iskolában dolgo-zom (6 éve nyugdíjasként) mint gondnok, aztán portásság is lett belôle. A szívem-lelkem az isié,

amit szívesen áldozok értetek.– Szabad idejében mivel foglalko-zik szívesen?– Kertészkedem, és nagyon ked-velem a lovasbemutatókat is.

Lejegyezte: Furulyás Lili 6/A

Eddig a tényszerû adatok, de a ri-port létrejöttének valódi oka a következô!Kérnénk minden kedves Olvasót (gyermeket, szülôt, tanárt), idôzzön el egy pillanatra! Ha a Piros Iskolára gondol, kinek a neve jut mindenkép-pen az elsôk között eszébe, s nem csak annak okán, hogy sokszor Ôt látja meg elôször az iskolába bejö-vet? Természetesen az Endre Bácsi nevû „intézményrôl” van szó. Egy olyan intézményrôl, melyhez ha-sonlóval a mai, rohanó, egymástól elidegenedô, szabályokkal telezsú-folt életünkben egyre ritkábban ta-lálkozhatunk. Ô az, aki „Kisiskolás Csemetéinket” és minket, „Kisiskolás Szülôket” is, az elsô hetek bizonyta-lan, néha kétségbeejtô pillanataiban kisegítve bátorított, megnyugtatott, ha kellett, jókedvre derített, hetek alatt név szerint megismerve az elsôsöket, s megtanulva a hozzájuk tartozó szülôket, nagyszülôket is (képzeljük el ugyanezt a ma oly diva-tos biztonsági ôrséggel). Délutánon-ként a gyermeküket keresô szülôk, a szüleiket keresô gyerekek sosem maradhattak segítség nélkül, mert Endre bácsi, mint információs köz-pont is, mindig rendelkezésre állt, s áll mind a mai napig. Az Ô ember-sége, nyitottsága, folyamatos meg-nyugtató jelenléte, mely nagymér-tékben hozzájárul ahhoz a családias hangulathoz, amely a Piros Iskolát számunkra a kezdetektôl jellemzi, az oka ennek az írásnak.Köszönjük, Endre bácsi!

6/A-s szülôk

Hogyan emlékszem vissza Endre bácsira?

Mint az elsô emberre az iskolában, akire igazán érdemes odafigyelni a tanítási idôn kívül is. Talán hetedikes lehettem, mikor Endre bá a Pirosba került. Nem sokra rá volt egy ünnepség, azt hiszem, karácsonyi, ahol a szokásos, meg kell mondjam, általában rettentô unalmas és megszo-kott mûsorok után a maga egyszerû természetességével és nyíltságával belépett Endre bá a terembe, és elénekelt egy gyönyörû dalt, ami közben minden neszezés elhalt, és a diákok arca merô figyelmet és érdeklôdést tükrözött… Ez az élmény elgondolkodtatott ott helyben is, de most késôbb, érettebb fejjel még inkább. Hova tûnt ez a nyíltság, kedvesség és természetesség az emberekbôl? Miért találjuk ma furcsának, ne adj isten nem megszokott dolognak, ha valaki, akit alig vagy egyáltalán nem ismerünk, odalép hozzánk, és a lehetô legtermészetesebb módon társalogni kezd velünk, érdeklôdik, mesél és akár énekel is, ha úgy tartja kedve. Azóta vidéken több hasonló tiszta és nyíltszívû emberrel talál-koztam, de aki a legmélyebb nyomot hagyta bennem, és aki a legfôbb példa számomra ilyen téren, az még mindig Endre bácsi. Minden iskolá-ba és munkahelyre ilyen portást szeretnék, aki szereti, amit csinál, tud örülni, lelkesedni, és mindezt nem rest kifejezni, képes széppé tenni a legrosszabb napunkat is!Elindítom a „Mindenki rajzoljon lovat Endre bának” mozgalmat. Az enyém már ott lóg a feje fölött a falon.

Furulyás Barbara – volt pirosos


Galéria – Recept – Galerie – Rezept

Hozzávalók:30 dkg liszt1,5 dkg élesztô,2 dl tej,8 dkg vaj5 dkg porcukor1 tojássárgája

Töltelékhez: 1 kg cseresznye, 25 dkg cu-kor, 10 dkg zsemlemorzsa, késhegynyi fahéj, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojás-sárgája a kenéshez, zsír a tepsi kikené-séhez

Elkészítés: Langyos, cukros tejben meg-futtatjuk az élesztôt, a lisztet tálba tesz-szük, a közepébe öntjük a felfuttatott élesztôt, felolvasztott vajat, porcukrot, tojássárgáját. Állandó keverés mellett annyi tejet, hogy jól kidolgozható tészta legyen. Jól kidolgozzuk, majd letakar-juk, és kétszeresére kelesztjük. A tésztát két részre osztjuk, az egyiket beletesz-szük egy kizsírozott tepsibe, rásimítjuk

a tölteléket. A tészta másik felébôl ujj-nyi vastagságú rudakat formázunk, és berácsozzuk a süteményt. Tojássárgá-jával bekenjük a rácsokat, és közepesen meleg sütôben pirosra sütjük.Töltelék: A cseresznyét kimagozzuk, leszárítjuk, összekeverjük a fahéjjal, cu-korral, zsemlemorzsával.Tálalás elôtt kockára vágjuk, meghint-jük vaníliás porcukorral.A cseresznye helyett bármilyen kedvenc gyümölccsel is elkészíthetô! Jó étvágyat!

Tóth Annanária

Hozzávalók:1 csomag puncspuding4 tojás30 dkg cukor25 dkg Rama2 dl tejföl30 dkg liszt1 csomag sütôpor1 csomag vaníliás puding2 evôkanál kakaópor

A tojásokat összekeverem a cukorral és a Ramával, amit elôtte a mikróban fel szoktam olvasztani. Ap-ránként hozzáteszem a tejfölt, a lisztet és a sütôport. A masszát 3 felé veszem, az elsôhöz hozzákeverem a vaníliás pudingot, lehet belereszelni egy kis citrom-héjat, illetve ízesíthetô vaníliarúd belsejébôl kibányá-szott magocskákkal is. A második adaghoz hozzáte-szem kakaót, a harmadikhoz pedig a puncspudingot, ebbe esetleg egy pici rum is mehet. 2 ôzgerincformát kibélelek sütôpapírral, majd rétegezem a keveréke-ket: alulra a vaníliás, erre a kakakós, felülre pedig a puncsos réteg kerül. Picit elsimítom, és elômelegített sütôben sütöm 170 fokon, kb. 30 percig. Mivel tejfö-lös, ezért a belseje lassabban sül, ajánlom a tûpróbát!

Sörös Maja

RECEPT – Papagáj szelet RECEPT – Rácsos cseresznyés lepény

Kalmár Kamilla munkái


egészség – Gesundheit – egészség – Gesundheit

KözzéteszI: Valkusz Tamás

Nem beteg vagy, hanem szomjas!2. rész

(Ne gyógyszerrel kezeld a szomjúságot!)Dr. Batmanghelidj üzenete a világnak:Nem beteg vagy, hanem szomjas!

Tiszta, természetes vizet ajánljuk.• Kerüld a szénsavas vagy cukros italokat. A magas cukortartalma és mesterséges al-kotórészei veszélyesek az egészségedre. A szóda kiszárít.

• Tea, kávé, üdítô vizet tartalmaz ugyan, de vízhajtó tartalma kiöblíti a testedbôl a vi-zet.Ne számítsd rájuk, ha a folyadékpótlást szá-molod!• Teljesen rendben van, ha alkalmanként iszol, de ha rendszeressé teszed, és nem iszol hozzá elég tiszta vizet, akkor hosszú távon komolyan kockáztatod egészséged.• A tiszta víz a legjobb választás. Ha az egész-séges életmód mellett kötelezed el magad, tedd szokássá és elsôdleges fontosságúvá a rendszeres vízivást.

Tudunk-e túl sok vizet inni?Intenzív testmozgás közben a vese nem tudja kiválasztani a felesleges vizet. A több-letvíz a sejtekbe vándorol, többek között az agy sejtjeibe is. A végeredmény végzetes le-het. Ezért a sportolóknak úgy kellene meg-határozniuk, hogy mennyi vizet igyanak, hogy egy hosszú edzés elôtt és után má-zsára állnak; így tudni fogják, hogy meny-nyit vesztettek, vagyis tudják azt is, hogy mennyi vizet illetve sót kellene pótolniuk. Egy tanulmányban futókat teszteltek, és kiderült, hogy 13%-uk túl sok vizet iszik, ami túl alacsony nátrium-szinthez vezetett. A túl alacsony nátrium-szint nagyon beteg-gé tette ezeket az embereket, és nagyon kö-zel vitte ôket a halál állapotához.Fontos ebbôl megtanulni, hogy a vízbevitel legyen egyensúlyban a sóbevitellel. Honnan tudom, hogy a csapvíz biztonságos?Majdnem a legtöbb városi víz iható

minôségû. Ha pontosan akarod tudni, leg-jobb, ha elmész a helyi vízmûbe. A vízmû mindig ad ki éves jelentést is.Ha nincs kedved vagy idôd személyesen bemenni, akkor kísérd figyelemmel online a weboldalaikon. Itt a link: http://www.vizmuvek.hu/

Mi a helyzet a palackozott vízzel?A palackozott víz legnagyobb elônye a ké-nyelem. Hatalmas ipar épült ki körülötte. A legtöbb palackozott víz egyszerû csapvíz átszûrve, a jobb íz érdekében. Ettôl ez nem rossz, csak érdemes fontolóra venni a hozzáadott árat és értéket.A palackozott víz biztonságos, és megfe-lel a szabványoknak. Egyelôre még nincs szigorúan szabályozva a palackozott víz iparága, ezért lehet, hogy a palackozott víz sem mindig tiszta, hacsak nem valamilyen jogvédett termékrôl van szó. Sok jogvédett, magas minôségû palackozott víz van termé-szeti erôforrásokból, mint valamilyen forrás, gleccser vagy ásványvíz. A magas minôségû ásványvíz kívánatos lehet a speciális igényû emberek számára, vagy azoknak, akik meg-engedhetik maguknak.Gyôzôdj meg róla, hogy a víz nem válik az ivás korlátozó tényezôjévé. Ha a palacko-zott víz ára miatt iszol kevesebb vizet, akkor egyszerûen csak töltsd meg a palackot sima csapvízzel.

– folytatjuk –Írta: Tóth Beáta, Ásotthalom

Sasvári Bendegúz Bence:

A Szent Jobb

Kedves Olvasó!

Történelmünk egy fontos királya István ki-rály. Mi már (mint 6/A osztály) tanultunk István királyról, és szóba került a SZENT JOBB. Mostani cikkem errôl szól.A Szent István halálát követô trónviszály ide-jén a fehérvári káptalan, aki aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, kiemelte a testet a bazilika közepén álló márvány-szarkofágból, és a bazilika alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifi-kálódott jobb kezet, amit a bazilika kincstá-rába vittek. Innen a kincstár ôre, Merkur el-tulajdonította és elrejtette. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott, I. László hallott az ereklyérôl, meglátogat-ta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét ôrizte, megbocsátott neki, és itt alapította

meg az ereklye ôrzésére a szentjobbi apát-ságot, melyrôl a Szentjobb település (ma Romániában) a nevét kapta.A második világháború alatt Pajtás Ernô ez-redes vezetésével a Koronaôrség a Szent Jobbot a koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvénye-

ket késôbb az amerikai hadseregnél helyez-ték biztonságba, akik Salzburg érsekének adták át megôrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már kör-

behordozhatták. A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasz-szonyok zárdájában ôrizték. A kommunista idôkben betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István-bazilika páncélszek-rényében rejtették el.Ma vannak ilyen körmenetek.Leírnám azt a körmenetet, amikor felszen-telték a Szent Jobb-kápolnát.1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálá-nak 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyekre, valamint Pannonhalmára. 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.2011. december 6-án kérésemre a családom-mal elmentünk a Bazilikába, hogy megnéz-hessem a Szent Jobbot. Mindenkinek figyel-mébe ajánlom.


élmények – Erlebnisse – élmények – Erlebnisse

Szomolya Dóra Rebeka:

Az én kedvencnapom

9 éves korom óta minden szomba-tomat a Gór Nagy Mária Színitanoda Tinitanodájában töltöm.

És miért is jó ez nekem?Talán egyrészt a társaság miatt, másrészt a színészet számomra nagyon fontos.Az egész heti korán kelés után néha bele-gondolok, hogy szombaton sem alhatok bármeddig, de aztán, ha eszembe jut, hogy mi vár rám, mégis boldogan indulok.Fárasztó, hiszen az egész délelôttöt színpa-don vagy balett-teremben töltjük, ugyanak-kor ez nagyon szórakoztató és élvezetes is.Minden félévet egy bemutató elôadással (ami kicsit vizsga is nekünk) zárunk.Ebben a félévben a Pál utcai fiúk egyik fel-dolgozását visszük színpadra. Minden al-kalommal erre készülünk, és egyre jobban várjuk az elôadást.Mellette pedig rengeteg „improvizációs fel-adatot” csinálunk, ami abban segít nekünk, hogy a késôbbiekben váratlan helyzetekben is fel tudjuk találni magunkat, vagy egy Beugró-szerû játékban is sikeresek lehes-sünk.Rengeteg lehetôségünk van arra, hogy sze-repválogatásokra is elmehessünk, ahol „pró-ba-szerencse” alapon veszünk részt.Sok barátot és sok szeretetet is kapok ott.Közös bennünk a vidámság és a sok humor. A tanoda árnyoldala talán az, hogy miatta több sulis programból kimaradok, de mikor színpadon állok, soha nem bánom.A tánc, a színész-mesterség és a mozgás mellett énekelni is tanulunk, a dalok szintén a bemutató elôadás részét képezik.Nemrégen részt vettünk a színitanoda ala-pítójának, Gór Nagy Mária könyvének be-mutatóján is. Mivel a tanoda több, mint 25 éve mûködik, több régi tanodással együtt léptünk itt föl. Itt nagyon sok híresség is ott volt, ami külön nagy élményt jelentett ne-künk.Érdekes, hogy a mi tanáraink nemrég még szintén tanodások voltak, most meg példát mutatva segítenek minket, és adják át ne-künk megszerzett tudásukat.Remélem, az ez évi bemutatónk is jól fog si-kerülni. Persze még sok munka áll elôttünk, de mi igyekszünk. Szeretem a szombat délelôttöket.

Barkó Regina:

Népdaléneklô versenyMinden évben ôsszel kerül sor az iskolai népdaléneklô versenyre, melyre szép szám-mal jelentkeznek kicsik és nagyok egyaránt. A zsûri tagjai Paulikné Éva néni, Jónás Vali néni, Elek Noémi néni és egy nyolcadikos diáklány, Nagy Enikô volt. Az iskolai népdaléneklô versenyen páros-ban indultam Bán Rebekával és Knáb And-rissal is. Rebeka és Andris szintén énekelt párosban, de szólóban is. A zsûri úgy dön-tött, hogy hármasban képviseljük az isko-lát a kerületi versenyen, Andris és Rebeka pedig szólóban is.

A Kerületi Népdaléneklô Versenyen a Piros Pacsirták népdalegyüttes és a Német népdal-kör is indult, melynek tagjai vagyunk mindhárman, valamint az osztályból Borsos Dalma is. Nagyon jól szerepeltünk a kerületi iskolák között, mert szólóban Andris is és Rebeka is aranyminôsítést kapott, a Német népdalkör, a Piros Pacsirták és a hármasunk pedig kiemelt arany minôsítést szerzett, és ezzel továbbjutottunk a budapesti megmérettetésre.A Budapesti Népdaléneklô Versenyen igen erôs mezôny volt, hiszen minden kerületbôl a legjobbak jöttek énekelni. Sajnos Rebeka betegsége miatt nem tudott részt venni a verse-nyen, így ketten énekeltünk Andrissal, és így ezüst minôsítést értünk el. A Piros Pacsirták arany minôsítést kapott, a Német népdalkör pedig kiemelt arannyal az országos versenyre is bejutott. Erre egyáltalán nem számítottunk, és nagyon örültünk az eredménynek. Tud-tuk, hogy nehéz dolgunk lesz, mint az eddigi versenyeken is, hiszen zene tagozatos iskolák énekkarával kell versenyeznünk.Az Országos Népdaléneklô Versenyen az ország legjobbjai vettek részt a Néprajzi Múzeum-ban május 6-án. Német népdalkörünk ezüst minôsítéssel lett gazdagabb ezen a megméret-tetésen, és azzal a nagyon jó érzéssel, hogy megálljuk a helyünket az ország legjobbjai kö-zött is! Köszönjük felkészítônknek, Paulikné Karcagi Éva néninek a felkészítést és törôdést, ami az eredmény mögött van!!!

Austausch-programm in RodingIn diesem Jahr konnten wir wieder nach Deutschland fahren und die deutsche Spra-che üben. Letztes Jahr waren wir in Markto-berdorf, aber jetzt im März in Roding. Roding ist eine kleine bayerische Stadt. Wir haben da bei einer Gastfamilie gewohnt. Jeden Tag sind wir mit unseren Austauschpartnern die Mittelschule besucht, nachmittags hatten wir verschiedene Programme. Wir waren bei Bürgermeister auch. Wir haben da gesungen. Die deutschen Leute sind sehr nett. Nach ei-ner Woche sind wir zusammen nach Ungarn gefahren. Jetzt meine Austauschpartnerin, Franzi hat bei uns gewohnt. Die deutschen Schüler haben auch eine Woche bei uns, in Ungarn verbracht. Wir haben jeden Tag Ausflüge gemacht. Wir waren in Tropicari-um, auf dem Gellertberg, in Budaörs und in Gödöllô. Wir haben das Parlament und die Budaer Burg auch gesehen. Abends waren

wir immer zusammen, wir haben sehr viel gesprochen, gelacht und Quatsch gemacht. Wir haben nicht nur die Sprache geübt, son-dern auch viele gute Freunden gefunden. Es ist für mich wieder eine schöne Erinnerung. Hier könnt über diesen Besuch mehr lesen: http://www.volksschule-roding.de/


irodalom – élmények – Literatur – Erlebnisse

MINECRAFT

Minecraft egy híres játék, amit rengetegen játszanak. Saját ta-pasztalataim szerint nem találom furcsá-nak, hogy ennyien játsszák, mivel sok olyan dolog van benne, amit érdemes kipróbálni! (mint pl. lehet malacon lova-golni – ami vic-ces dolog, vagy akár elmehetsz az alvilágba-körsétálni).Ezeket mindet kockában, amit érdemes tudni, de ettôl ne men-

jen el a kedvetek, mivel így is érdekes marad! Ha esetleg kedved lenne játszani, menj fel a hu-minecraft.net-re és követsd ezt a három utasítást: 1. Töltsd le! 2. Lépj be! 3. Játssz!Miért érdemes játszani? – Mert virtuálisan azt építhetsz, amit szeretnél; – mert csodálatos tájakat találhatsz benne – ha ez nem elég, akkor játszhatsz barátaiddal, ismeröseiddel

t ö b b j á t é k o s módban – ezt erôsíti, hogy több mint 30 000 felhasználó van csak a ma-gyar weblapon!

Pásztor Boldizsár

A kosárlabdaPici korom óta szerettem a ko-sárlabdát, nagypapámnál volt egy palánkom, ahol sokat gyakoroltam. Sokféle sportot kipróbáltam már, de ez a játék tetszik a legjobban, ez segít kikapcsol-ni. Heti három alkalommal játszom a Ma-lév kosárcsapatában Suhajda Gabi néninél. Az edzôm nagyon figyel a gyerekekre, ér-dekli ki, hogyan tanul. Ha nem megy valami az edzésen, akkor is bízik bennünk. Nagyon szeretek játszani.Ezek után nem csoda, hogy nagyon örültem, amikor Tamás bácsi szólt, hogy indulunk a Sportkatélyban megrendezett versenyen. A csapatunk már összeszokott volt, több-ször játszottunk már együtt. Még így is a Kassa egyik csapata megizzasztott minket. Amikor kiderült, hogy nyertünk, az nagyon jó érzés volt! Tamás bá büszke volt ránk. A nyertes csapat tagjai: Nyitrai Dávid, Hu-Yang Bálint, Nagy Vince, Hoffer Tamás.

Mindenkinek ajánlom, hogy találja meg azt a sportot, amiben örömét leli!

Hoffer Tamás

A lányokÍrta: Tarnóczi Kamilla

I. fejezet– Mary, hol a matektankönyvem? Nálad volt utoljára.– Lotti, miért nálam keresed? – Én visszaadtam. – Szóval ilyenek a legjobb barátnôk. Mindket-ten az Angelbe járnak. Ott azt lehet csak tenni, ami nem szegi a házirendet. De egy szabályt legalább egy gyerek mindig megszeg. Ez pedig a „tilos a dohányzás”.Kipp-kopp – kopogtatta meg Lotti fejét Mary. – Az ágy alatt hagytad a matekodat.– Köszi Mary – mondta Lotti, és megölelték egymást.Kopp-kopp – kopogtatott most valaki az aj-tón.– Tessék – mondta Lotti. A boszorkányok vol-

tak azok. Lucy, Kathy és a fôgonosz Victoria (de csak Vikinek szólítják).– Már megint az édibédi kis ketteske – mondta Viki gúnyolódva.– Csak beszélgettünk kicsit. – Azzal a boszik lehuppantak a babzsákfotelekbe.Kathy az ágyra pillantott.– Mi az? Talán a stréberünk matekozott? – kér-dezte.– Nem, csak most találtam meg – men-tegetôzött Lotti.– Na, mi már mentünk is – mondta Viki. Talál-kozunk francián! – és gúnyos mosolyra húzta a szája szélét.– Annyira utálom ôket! – mondta Mary. – Min-dig beállítanak, amikor kedvük tartja.Öt perc múlva kezdôdik a francia. Mary és Lotti elôvették a cuccukat, és elindultak a folyosón, fel a lépcsôn. A folyosón szembetalálkoztak az igazgatónôvel. Az igazgatónô Miss Turner,

kedves és magas hölgy volt.– Siessetek lányok, még becsöngetnek - emel-te fel szemüvegét az orrán.A lányok futni kezdtek. A lépcsôn Mary elté-vesztett egy lépcsôfokot és puff! elesett. Ek-kor odaugrott hozzá Jack. Barna hajú és barna szemû srác. A fekete baseballdzsekije, hosszú farmergatyája és converse cipôje volt rajta. Felkapta Maryt a földrôl, és mélyen a szemébe nézett. Csak egy pillanat volt, hirtelen elkapta tekintetét, a barátja hívta. Mary megköszönte, hogy segített neki.A lépcsô tetején ott álltak a boszorkányok.– Ó, Mary elesett a lépcsôn, és a barna herceg felsegítette – mondta Viki gúnyosan.Trrrrtrrr – becsöngettek. A lányok már késés-ben voltak.– Futás! – kiáltotta Lotti.

(folyt.köv.)

Egy év a katonák közt

Kedves Olvasó!Én valamikor a tavaszi szü-net elején elkezdtem írni egy könyvet. A címe: Egy év a katonák közt.

A történet összefoglalva ar-ról szól, hogy 5 embert be-soroznak katonának, és egy év alatt nagyon sok kaland-ba keverednek, és rengeteg bajt találnak. Ezek a bajok elegek ahhoz, hogy ketten elessenek közülük.Egy kisebb részletet szeret-nék idézni, amikor a csa-patkapitány elesik: Nagy durranás és villanás. Krakor felordított, és a következô percben a földön feküdt.– Leszedni! – ordította a fe-lettes.Pontosan célzott. A követ-kezô pillanatban elsült a ke-zében az m 16-os.

Sasvári Bendegúz Bence


élôvilág – Comenius – Tierwelt – Comenius

Sörös Maja:

Hogyan tartsunk szárazföldi teknôstAhhoz hogy a teknôs jól érezze magát:–

Megfelelô méretû terráriumra van szükség kb. 1 m x 50 cm szélességû és 40 cm magasra.

– Legyen teteje.– Fontos, hogy legyen melegítô lámpája. (Fontos a meleg, mert nem eszik a hidegben,

meleg kell a tápanyag emésztéséhez.)– Nyáron kertes háznál a kertbe kivihetô elkerített területre, éjjel-nappalra.

(Kutyára vigyázni kell, mert játéknak tekintheti, és labdasorsra juthat.)– Alomnak faháncsot javaslokEtetés:– fontos a minden naposetetés, változatosan– saláta– reszelt répa– mindenféle gyümölcs – reszelt fôtt tojás– paradicsom– pitypang levele– macskaeledel

Jól gondoljátok meg a tartását, mert felelôsséggel jár a gondozása, kb. 50 évig él egy teknôs.Én már csak tudom mert nekem is van, nagyon cuki. (Ha kérdésed van, bátran kérdezz!)

Knáb András Benedek:

InterjúA Comenius-program keretében gödöllôi, török és erdélyi diákok érkeztek Budapestre. Közülük régi székely barátommal, Demeter Róberttel beszélgettem.

– Hogy tetszik Budapest?– Nagyon szép. Elsôsorban az a jó benne, hogy nem láttam még Budapestet este a Gellért-hegyrôl kivilágítva, és most nekem ez nagyon tetszett. Ezenkívül a hajóút az, amit nagyon élveztem. Sok információt sze-reztem. Nagy élményt jelentett, mert még nem voltam sétahajózni.

– Szembetûnô különbségek Kézdivásárhely és Budapest között? – Elôször is a méret. Kézdivásárhely 20 000, míg Budapest 2 millió lakossal számol. Buda-pest teljesen más világ. Itt mindenki éli a sa-ját életét, sok a kulturális lehetôség, és mivel egyetemi város, ezért tele van diákokkal. Több színház van, nagyobb a választási lehetôség is. Ezzel ellentétben Kézdin csak egy egyetem van (és az sem olyan igazi egyetem), így csak középiskoláig vannak tanulók. Egy színház van, hetente kettô vagy több elôadással, de nem olyan nagy a választék színdarabok te-kintetében. Szóval van különbség.

– Élnél-e itt szívesen?– Igen, bár zajosabb, forgalmasabb, ennek ellenére meg tudnám szokni. Itt lehet iga-zán felvenni az élet ritmusát. Sokkal több a lehetôség tanulás, mûvelôdés, szórakozás terén.

– Legjobb program a Comenius-héten?– Nem igazán tudok dönteni, mindegyik nap valami pluszt adott.

– Mit csináltál volna, hova mentél volna még el?– Egy színházi elôadásra szívesen elmentem volna még.

– Visszajönnél-e máskor is?– Természetesen, amikor lehetôségem nyí-lik, akkor igen.

– Köszömön a beszélgetést!

Valóban úgy érezzük, mint-ha a kerecsenek a csalá-dunkhoz tartoznának, hi-szen március közepe óta nem telt el nap, hogy a fészkükbe ne látogattunk volna. Köszönhetôen annak a Life Programnak, melyet a Magyar Madártani Egye-sület és a villamosmûvek közösen folytat a sólyom-populáció védelmében. Egy nagyfeszültségû oszlopon közel 30 méter magasság-ban van a költôláda, melyet webkamerával éjjel-nappal megfigyelhetünk.http://sakerlife2.mme.hu/hu/content/webcam-1A tojó kerecsensólyom öt terrakottaszínû tojást ra-kott. Felváltva kotlottak raj-ta a hímmel, ahogy azonban a költési idô a vége felé járt, a tojó már alig akart elmoz-dulni a fészekbôl – egyre hamarabb tért vissza a va-dászatból, a hím sokszor alig tudta kipihenni magát a fészken. Néha valóságos családi perpatvart folytat-tak: a tojó az oszlopvasra

szállva éles rikácsolással próbálta rávenni a hímet a kirepülésre, ô meg elfordí-totta a fejét, mintha mi sem történne. Végül mindig a tojó gyôzött…Egyre nagyobb izgalommal vártuk a sólyomfiak kikelé-sét, végül április 25-én reg-gel megpillantottuk az elsô kis fehér vattapamacsot a tojáshéjdarabkák között. Hihetetlen öröm, e-mailek barátainknak, hogy ôk is lát-ják-e. Még aznap kipattant a kistesó is, és nagyon hamar úgy nyelték a friss ürgehu-sit, mint kacsa a nokedlit.Ha nem nézhetnénk ezt a valóságshow-t, sosem tud-nánk arról, milyen dráma játszódott le a sólymok éle-tében. Április 26-án a tojó ki-repülés közben a tollazatára ragadt egyik fiókát kisodorta a fészekbôl. A mentôcsapat kb. 200 méterre talált rá kis tetemére a földön. Szinte ugyanezekben a percek-ben a fészekben kipattant a harmadik tojás, és mire a tojó visszarepült, megint

két fióka várta. Azóta gon-dolkodom rajta, tudják-e a sólyomszülôk, hogy egy kis fiókájuk odaveszett?Samu és Hajnal – ahogy a madárbarátok elnevezték ôket – igazi testvérek mód-jára viselkednek. Egymást átölelve, gyömöszölve, néha felismerhetetlenül összega-balyodva, máskor meg alél-tan szuszogva töltik az idôt. Etetéskor szurkolunk, hogy mindkettô élelemhez jus-son, mert nem túl lovagia-san tolakodnak a falatokért. Úgy nônek, hogy szüleik már alig férnek melléjük. A repülésre Samu szánta rá magát elôször. Hajnal fiata-labb és gyengébb is, ô még vár pár napot. De most már övék a végtelen kék ég – életútjukról a mini jeladók adnak majd hírt, reméljük, sok-sok éven át!Nézd meg te is az MME hon-lapján a sólyom-költésrôl készült kisfilme-ket!

Kiss Éva –MME tagja

A mi házi sólymaink


Az egri csillagok nyomában

Régóta készülôdtünk az egri kirándulásra, május 5-én végül negyvenegyen érkeztünk meg a Dobó térre. Kicsik és nagyok, osztálytársak, testvérek, barátok, szülôk vegye-sen. Fô úti célunk a Vár volt – 1552 egri hôseinek nyomát kerestük. Eger azonban olyan, mint egy mesedoboz: amikor a közepén állunk, minden irányban hívogató látnivalók vesznek körül.A török fölötti dicsôséges gyôzelem örömét az egri várban ma is érezni lehet. Várvédônek öltözött fiatal túravezetônkkel bejártuk a bástyákat, a kazamatákat, elsütöttük az olasz ágyúkat, vacogtunk a helyenként 15 méter vastag falak között, miközben kint nyári meleg volt. Láttuk Bornemissza Gergely csodafegyverét, a tüzes kereket, az egri nôk nehéz kondérjait, melyekbôl a forró szurkot öntötték az ostrom-ló török nyakába. Megéreztük, mekkora összefogás és hit kellett ahhoz, hogy 1800 várvédô és 300 mesterember felvegye a küzdelmet 40 ezer képzett katona ellen. A gyönyörû táj, mely a várfalakról körbenézve elénk tárul, úgy látszik, bátor embereket termett.Egerben áll a középkori török építészet legtávolabbi emléke, a Minaret. A 44 méter magas, karcsú imatorony körülbelül kétharmadánál körbefutó erkélyen kiáltotta el imáit a müezzin a török hódoltság idején. Legsportosabb kirándulóink felszaladtak a 97 fokos szûk csigalépcsôn, hogy megtapasztalják, milyen érzés talpalatnyi helyen körbejárni a város felett.Nem sokat idôzhettünk, mert vártak minket a Líceumban, ahol a Varázstorony fizikai kísérletei, korabeli csillagászati távcsövei, a kimért és márványból kirakott délvonal a tudomány XVIII. század végi izgalmait kínálja. Mindennél különlegesebb azonban a Camera Obscura, a kupola sötét, kicsi szobácskájából kivezetô „nézôke”, mely finom rézkarokkal irányítva (hozzáértô kezekben) a kinti világ élôképét vetíti elénk a hófe-hér lakk barokk asztal lapjára. Ez olyan csoda, melyet több mint 200 éve készítettek a tudósok, és még ma is lenyûgöz mindenkit, aki csak láthatja. Mi is alig akartunk kijönni a kis terembôl, fehér lapokkal „emeltük fel” a keresztezôdésekben haladó au-tókat – vagyis vetített képüket. Ilyen játékot otthonra is elfogadnánk – mondogatták jó páran.A végére maradt a terepverseny – vagyis a Cool Túra. Ötfôs csapatokban, a gyerekek egyedül, minden felnôttsegítség nélkül járták be egy térképpel a Belvárost, ahol a kijelölt pontokat meglelve válaszolhattak a kérdésekre. A nagyon elszánt fiúcsapat, Bendô, Balázs, Andris, Gábor, Hubi nyerték a túrát, és ismét elhoztunk egy oklevelet a Piros Iskola számára!Elhatároztuk, hogy a jövô tanév mindkét félévében teszünk egy hasonló kirándulást, Magyarország felfedezésre vár!

Szomora Gábor – Kiss Éva

egri kirándulás – Ausflug nach Eger

Hahó! Kedves Olvasó!

Itt a Rote Kuli idei száma, remélem már nagyon vártad.Itt a nyár! Minden megújul, ôzgidák és sólyom-fiókák születnek erdôn-mezôn – és még az is elôfordul, hogy egy egyszerû üvegláda megtelik élettel. Példának okáért ott van az én akváriu-mom. Körülbelül 5–6 éves koromban volt egy kis vízi világom a szobámban. Nagyon szeret-tem, de egyszer csak a halaim… hát kimúltak. Az akváriumban évekig a 3D puzzle dinóm la-kott. Mígnem karácsony tájékán elhatároztam, hogy újraélesztem. (Mármint nem a halakat, hanem az akváriumot.) De nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Anya me-sélte, hogy kedvenc nagybátyjának hatalmas akváriumai voltak, gyönyörûen berendezve, csodaszép halakkal. Mivel Endre (mert így hív-ják) nagyon jó barátom, tehát elkezdtem tôle tanácsokat kérni, és a vége az lett, hogy együtt készítettük el az egészet: könyveket olvastunk, megsúroltuk a tengerekrôl hozott kagylókat-csigákat, együtt jártunk az állatkereskedésbe növényekért, és amikor beállt a vizes élôhely, jöhettek a halak! Most ott tartunk, hogy van egy közepes méretû akváriumom, amiben 14 hal és 1 rák úszkál. Pontosabban 4 neonhal, 3 xifó, 2 páncélosharcsa, 4 guppi és egy rák . Ere-detileg 16-an voltak . Nem tudom, hova, de egy guppi és egy üvegrák eltûnt. Az élet okoz meg-lepetéseket… Ma ott lubickol ez a 14 hal a kis akváriumom-ban, és nagyon jól érzi magát. Aki csak elhalad elôtte, megnézi, és hozzáfûz valami kedveset. Oda is állítottam a háromlábú indián széke-met, hogy kényelmesen lehessen szemlélôdni. De azért legjobban Endre és Én gyönyörködünk benne.

Üdv.: Morzsi kutyaUi.: Nagyon jó halakat tartani, ajánlom minden-kinek!


humor – vicc – Humor – Witze

Ketten az utcán– Mondd, ez a Nap vagy a Hold?– Nem tudom, nem vagyok idevalósi.

DTéves kapcsolás– Halló, tessék! Cipôbolt!– Jaj, bocsánat, eltévesztettem a számot.– Semmi baj, hozza vissza, majd kicseréljük.

DRöptébenVersenyt repül a gém és a gólya. Egy vadász észreveszi ôket, elôkapja a puskáját, lô.A gém élettelenül lezuhan. A gólya utána-néz:– Gém over…..

DJóléti társadalom Három órás szünet után megszólal a jerevá-ni rádió:– Kedves hallgatóink! A süketnémáknak szóló adásunk ezennel véget ért.

D– Jean, nagyon hideg van. Hány fok van ide-benn?– 16 fok, uram.– És odakint?– 5 fok, uram.– Akkor nyissa ki az ablakot hagy jöjjön be az az 5 fok is!

DHogy miért kell sokat dolgoznom?10 millió lakosa van az országnak, ebbôl három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát.Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5,8 millió emberre marad az ösz-szes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia min-dent.Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4,5 millió ember, akikre az összes munka hárul.Vegyük azt az összes embert, aki a Parlament-ben, polgármesteri hivatalokban, állami támo-gatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik.Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a félmillió munkanélküli, s máris megkap-juk azt a valódi embermennyiséget, ami ponto-san hétszázezer embert jelent – no, hát ennyi-nek kell elvégeznie minden munkát.Most olvastam a legújabb statisztikákat:

jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka – rád és rám.Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped elôtt ülsz és hülye vicceket olvasol...

DA tanító néni a „tragédia” fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pis-tikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiá-ra. Pistike nem habozik:– Hát például tragédia az, hogy a nagypapám-nak döglenek a disznói!– Nem, Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?Néhány hét múlva szakfelügyelô érkezik az iskolába, és a tanító néni imponálni szeretne neki, ezért ismét elôveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.– Gyerekek, meg tudná nekem valaki monda-ni, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?– A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragé-dia! De nem baj! A baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a disznói...

DTárgyaláson a bíró így kezdi a mondókáját:– Sajnos egy roppant kellemetlen esettel kell kezdenem: az igazság az, hogy Kovács ügyvéd úr megpróbált engem megvesztegetni 30 000 forinttal!Néma csend a teremben. A bíró folytatja:– Azonban az még szomorúbb, hogy Molnár ügyvéd úr, a másik fél védôje szintén megpró-bált megvesztegetni 40 000 forinttal. Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Molnár ügyvéd úrnak visszaadok 10 000 forintot, és pártatla-nul fogom tárgyalni az ügyet...

DMegy Stirlitz éjjel az utcán. Egyszer csak meglát a távolban két fénylô pontot.– Egy kamion – gondolta Stirlitz.– Kamion a nénikéd – gondolta a bagoly.

DÖreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerzôdést kössön velük, de az ott lévô hölgy megkérdezi:– Hány éves, bácsika?– 102 éves vagyok.– 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap.– Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születés-napja.– Az apja születésnapja!? Hány éves az apja?– 139.

– Akkor jöjjön vissza a jövô héten.– Jövô héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvôje.– A nagyapja esküvôje!? Hány éves a nagyapja?– 164.– És az ô korában meg akar házasodni?– Nem akar, de a szülei erôltetik...

DAz esküvô elôtt a vôlegény szorongva megy oda az apjához: – Apám, félek, nem fog jól sikerülni ez a házasság. – Miért, talán nem szereted? – De igen. Csak az a bajom, hogy rettenetesen büdös a lábam. Ha egy ágyba fekszünk, szerintem reggelre annyira fog undorodni tôlem, hogy elhagy. – Ezen lehet segíteni. Lefekvés elôtt húzz zoknit a lábad ra, így nem lesz büdös.Eközben a menyasszony is kétségbeesve kér tanácsot az anyjától: – Reggel mindig olyan büdös a szám, hogy biztosan el fog hagyni! – Ugyan már. Reggel, ha felébredtek, addig ne nyisd ki a szád, amíg nem mostál fogat, így nem lesz gond. Eltelik a nászéjszaka, reggel a fiú arra ébred, hogy valahová elkeveredett a zoknija. Kétség-beesve elkezdi keresni, erre felébred a lány is, és ezt kérdi: – Mit csinálsz ilyen kora reggel? – Úristen, te lenyelted a zoknimat!

D– Miért nincs a vonaton bástya? – Mert „a vonat nem vár”...

DBemegy a Forma-1-es versenyzô a McDonald’s-ba. – Mit kér, uram? McRoyalt? McChikent? - McLarent!

DA szerelô átnézi a kocsit, majd így szól: – A ben-zin rendben, de a többit ki kell cserélni!

DEgy férfi meséli a haverjának: – Képzeld, a bá-tyám egy ezermester. A múltkor csinált magá-nak egy olyan járgányt, aminek a motorja egy Fordé volt, a sebességváltója egy Volkswagené, a kipufogó meg egy Mercedesé. – És mi lett belôle? – Másfél év felfüggesztett.

Impresszum:Felelôs szerkesztô: Morzsi kutyaKiadó: Penkala • [email protected]: Boncz Éva© Der Rote Kuli • Minden jog fenntartva! A szerzôk a Piros Iskola 6/A osztály diákjai, osztályfônöke és szülôk.Nyomás: Mester PrintTördelés, nyomdai elôkészítés: PenkalaAz újságban megjelent adatokért a szerkesztôség nem vállal felelôséget, de a sok szép gondolatért és kedves stílusért igen.

der rote kuli - 4. szám

Documents