Csábítási hadművelet

Már vagy két hónap eltelt Draco Malfoy hatodik évéből a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, mikor a fiú észrevette, hogy valami fura dolog folyik a diákok és Harry Potter körül.

Első látásra ártalmatlannak tűnt az egész. Harry Potter kissé megváltozott a nyáron. Láthatóan magasabb lett és izmosabb, beszerzett pár megfelelő méretű ruhát, és a fodrászhoz is eljutott. A szóbeszéd szerint az egész nyarat kertészkedéssel és barnulással töltötte, aztán Granger meg az a kis Weasley lány kistafírozta, vagy valami ilyesmi.

Bármi volt is, Draco természetesen észrevette. Végtére is nem volt vak. Csak nem értette, miért fontos ez annyira. Potter még mindig egy idegesítő hülye volt – habár egy valamivel csinosabb idegesítő hülye, de még mindig ő volt Potter, és ez volt az, ami számított. Bárhogy nevezzük is, a rózsa épp oly satöbbi, satöbbi, satöbbi.

És ha Draco egyre többször bámult Potterre, az sem azért volt, mert a fiú külseje így megváltozott. Nyilvánvalóan csak valami hibát keresett, hogy aztán kigúnyolhassa, és hasznot húzhasson belőle. És ha ritka alkalmakkor ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kinyújtsa a kezét és megérintse Pottert, nos, arra is volt ésszerű magyarázat.

Igazából rávágni akart.

És egyáltalán nem rá vágyni.

A tanév elején még a csapból is csak ez folyt: Potter így és Potter úgy, és Ótejóég, láttad már Pottert? És Draco ezt elfogadta; az összes osztálytársának sárkánytrágya van az agya helyén, na és? Ez az újdonsült Potter-imádó roham majd elmúlik, ahogy mindig.

AZTÁN, egy tiszta, korai hétfő reggelen, két hónappal a hetedik tanév megkezdése után Draco rádöbbent valami iszonyatosra. Épp az első órájára tartott, számmisztikára, mikor a távolból vihogást hallott. A következő folyosón belebotlott egy csapatnyi ötödéves hollóhátas lányba, akik a Szombati Boszorkány legutóbbi számának egyik példányát vizsgálgatták. Az újság egy hosszú cikket is tartalmazott arról a rendkívül szexis változásról, amit A Fiú, Aki Túlélte produkál, miközben a Férfivá érik, Aki Túlélte.

Nem mintha Draco kétszer is elolvasta volna a cikket, á, nem.

Draco megrázta a fejét és továbbsétált, de ekkor szörnyű felismerés érte.

Senkinek nem lett elege a Potter témából.

Két hónapja folyt a tanév, és még senkinek sem lett elege a Potter témából.

A szürke szemek hatalmasra tágultak, fakó arca még haloványabb árnyalatot vett, a gyomra pedig meg sem állt a cipője talpáig. Ez nem lehet valóság, ugye? Ez csak néhány Potter-imádó kitartó rajongása volt, igaz? Igaz?

Nem volt ilyen szerencsés.

Ahogy a nap tovább folytatódott, Draco csak azt hallotta mindenfelől: Potter, Potter, Potter. Mindenki Potterről beszélt, Potterre bámult és Potterről ábrándozott.

Draco azon vette észre magát, hogy belecsöppent élete legiszonyatosabb rémálmába.

Mikorra az aznapi utolsó órához (bájitaltan, hála a jó égnek) érkeztek, Draco már sikoltani tudott volna. Elfoglalta szokásos helyét a szokásos asztalánál Pansy mellett, de legnagyobb rémületére Pansy – a hűséges, rókaképű Pansy - is Pottert méregette.

"Tudod, soha nem szántam rá elég időt, hogy értékeljem, milyen helyes is lett Potter."– mondta Pansy csodáló pillantást vetve Harryre, miközben az órakezdést várták.

Draco méltatlankodva sercent fel. - "Egyáltalán nem is helyes!'" - hazudta. - "Ugyanaz a hülye, randa törpe, aki mindig is volt."

"Én nem így látom, Draco." – mondta Pansy, még mindig Pottert nézve. - "Nem lehet buta, hiszen a mi RAVASZ-szintű bájitaltanunkra jár. Csúnya sem volt soha; sőt, én mindig úgy gondoltam, hogy meglehetősen jóképű. És a törpeségről – határozottan nem törpe Némileg talán alacsony volt, de az utóbbi néhány évben legalább féllábnyit nőtt. Fogadni mernék rá, hogy magasabb még... "

"Ki. Ne. Mond."

" ...hogy magasabb még nálad is, Draco." – fejezte be Pansy önelégülten.

"Számomra halott vagy, Pansy." - Ezzel Draco felkapta a könyveit és sértetten helyet foglalt néhány sorral hátrébb, Blaise Zabini mellett. Blaise egyike volt a legjobb barátainak. A háromnegyed részt olasz fiúnak sötét haja, sötét szeme, tökéletes barnasága és elképesztő mosolya volt. Nem nőtt magasra, de vonzó alakja volt, és épp csak egy leheletnyi olasz akcentussal beszélte a nyelvet. Magától értetődően roppant népszerű volt a hölgyek körében.

De szerencsétlenségükre közismerten meleg is volt.

"Blaise." – üdvözölte Draco, miközben ledobta könyveit az asztalra.

"Draco." – viszonozta Blaise, tekintetét a terem elejére összpontosítva. Draco gyanakodva követte a tekintetét egyenes vonalban, egészen...

"Ohhh, Istenem, Blaise, legalább te ne." – nyögte Draco, miközben ledobta magát az ülésre, és a padra borulva kezeibe temette a fejét. - "Mit eszik mindenki Potteren?"

"Az az pasi egy isten, Draco." – mondta Blaise, folyamatosan Harryre függesztett szemekkel. - "Adoniszként jár ezen a földön hollófekete hajjal, ragyogó zöld szemekkel és szoborszerűen tökéletes testtel."

Draco rábámult, mire Blaise megmutatta a jegyzeteit.

"Épp szerelmes verset írok neki." – magyarázta Blaise. - "Remélem, a csöpögős költészettel sikerül elcsábítanom, és rávennem, hogy rosszalkodjon velem egy kicsit."

Draco vadul próbált meg egy másik ülőhelyet keresni, de elkésett: Piton elkezdte az órát.

Az óra felénél, abban a pillanatban, mikor Piton elfordult felírni valamit a táblára, egy origami lónak hajtogatott üzenet galoppozott át a levegőben Draco és Blaise asztalához. A cetli a Szenvedélyes Olasz Csődörnek volt címezve, így Blaise megragadta és kinyitotta. Draco közelebb hajolt, hogy elolvashassa.

Kedves Blaise!

Te meg én, egy kis Fettuccini Alfredo és egy üveg Chianti. Mit a véleményed?

Theo

Blaise sóhajtva megrázta a fejét, mielőtt fogta a pennáját, és válaszolt.

Nem nyert, Nott. Ismered az elveimet.

BZ

Draco zavartan pislogott, mialatt Blaise visszaküldte a lovacskát Theodore Notthoz.

"A elveidet?" – kérdezte Draco suttogva, mire Blaise bólintott.

"A randizási politikám. Csak griffendélesekkel randevúzom."

"MICSODA!"

"Pszzzt!" – pisszegett a fél osztály Draco felé fordulva.

"Bocsi." - tátogta. Aztán megvárta, amíg mindenki visszafordul, és Piton is teljesen belemerül az előadásba, és suttogva padtársához hajolt.

"Mi a fenét akar ez jelenteni, Blaise?"

"Azt, amit: csak griffendélesekkel randevúzom, Draco."

A szőke legszívesebben forgatni kezdte volna szemét, de ellenállt a vágynak. - "Jó, de miért? Minden griffendéles idióta jótét lélek. A legtöbben még csak nem is aranyvérűek!"

Blaise megrándította a vállát. - "Nem érted a lényeget." - Ezzel visszafordult a jegyzeteihez.

Hmmm. Draco elismerte magában, hogy izgatja a kérdés. Miért akarna egy mardekáros saját jószántából randizni egy griffendélessel? A könyökével oldalba bökte Blaise-t. - "Akkor magyarázd el." - Az olasz srác felhúzott szemöldökkel nézett rá.

"Kérlek!" - tette hozzá Draco.

Draco elég komolynak tűnhetett, mivel Blaise beadta a derekát. - "Rendben." - mondta Blaise, és fél szemét Pitonon tartva belekezdett a történetbe. - "Mikor még fiatal voltam és naiv… "

"Mert most annyira öreg vagy…"

"Na, ne beszélj közbe. Nos, ahogy mondtam, mikor még fiatalabb koromban először felfedeztem, hogy a fiúkat kedvelem, megkezdtem illusztris utazásom a kapcsoltok terén. Természetesen a hozzám legközelebb állókkal kezdtem- az én kedvenc mardekárosaimmal."

"Ahogy minden tisztességes mardekároshoz illik." - bólintott Draco helyeslően.

"Pontosan." – folytatta Blaise - "Én is így gondoltam. Mardekáros randizzon mardekárossal, ezt követtem én is. Azonban legnagyobb megdöbbenésemre hamar rájöttem, hogy a mardekár – mardekár kapcsolatok nem olyanok, amilyennek lenniük kellene."

"Micsoda? Már miért nem?"

"Mert a mardekárosok csak magukkal törődnek. Ebben vagyunk jók. Ambiciózusak, ravaszak és manipulatívak vagyunk. És megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy átvágjuk a másikat. Mikor mindkét fél ilyen, akkor állandóan arra gondolsz, hogy a társad csak kihasznál."

Draco minden akarata ellenére értette, mire céloz Blaise. Zabini elgondolkodva folytatta.

"Így miután már néhány mardekárossal megszívtam, a hugrabugosokhoz fordultam. Azt mondtam magamnak: ezek a fiúk aztán sosem húznának csőbe. És igazam is volt – a hugrabugosok édesek és hűségesek, és remekül melléjük lehet bújni."

"De…" – ösztökélte tovább Draco, tettetve, hogy órajegyzeteket készít, valójában azonban intenzíven hallgatta Blaise szavait.

"De nem elég kalandvágyóak az ágyban." – folytatta Blaise. - "És mindazon mocskos mardekáros szex után, amiben részem volt, egyszerűen nem elégedtem már meg a szokványos figurákkal. Így áttértem a hollóhátasokra. A hollóhátasok eszesek, ugye? És minden könyvekből szerzett tudásukat bemutatják az ágyban."

"Tényleg?"– kérdezte Draco érdeklődve.

"Oh, igen." – mondta Blaise tintába mártva a pennáját.- " Biztosíthatlak róla, hogy a hollóhátasoknak lenyűgöző tudásuk van minden létező téren."

"Akkor mégis miért nem maradtál meg a velük való kefélésnél?"

"Mert túl ügybuzgók. A tudásuk ugyan megvan, de a szenvedély hiányzik. És nem tudnak a pillanatnak élni. Későbbi felhasználás céljából kielemeznek minden egyes szexuális élményt. Mindig az volt, hogy 'akkor ez tényleg ilyen jó volt? Következő alkalommal hogy akarod: keményebben vagy gyengédebben? Gyorsabban vagy lassabban? A bilincsekkel vagy anélkül? Na, csak hozom a noteszem, és máris leírok mindent.'" - Blaise megrázta a fejét. - "Így az egyetlen ház, amivel nem próbálkoztam még, az a Griffendél volt, és szeszélyből kikezdtem egyikükkel. És... hát... " – húzta tovább Blaise a barátját, mosollyal a szája szélén.- "Ez lett."

"Mi lett?" – követelődzött Draco. - "Mit szeretsz annyira a griffendéleseken?"

Blaise rövid ideig a pennája végét rágcsálta. - "Mit ne szeressek rajtuk? Mind olyan férfiasak és hősiesek, és Merlinre mondom, ez nagyon vonzó tulajdonság. Lovagiasak is, szóval cipelik a cuccaid, kinyitják előtted az ajtót, meg ilyenek. Nevetségesen könnyű őket manipulálni, így mindig azt teszik, amit te akarsz, és bátrak is." – itt Blaise közelebb csúszott.

"És ez a legjobb bennük." - suttogta Draconak. - "Elég bátrak ahhoz, hogy mindent kipróbáljanak. Talán nincs olyan nagy képzelőerejük, mint a mardekárosoknak, így perverz ötleteik sincsenek, de bármit kipróbálnak, amit javasolsz."

Draco kissé elpirult. - "Bármit?"

"Bármit." - ismételte Blaise, és megnyalta az ajkát. - "Nagyon bátrak az ágyban. A házuk jelképe egy oroszlán, Draco. Láttad már valaha, hogy csinálják az oroszlánok?"

Draco megrázta a fejét. Egyik szemét Pitonon tartva, Blaise arrébb csúszott az ülésen. Benyúlt a táskájába, kihúzott belőle egy sárga, agyonforgatott újságot, és átnyújtotta Draconak.

A folyóirat a Varázslatos Természetbúvár volt, a vezércikk pedig a „Párosodási szokások a Serengeti síkságon”. Draco felhúzta a szemöldökét.

"Ezt mindig magaddal hurcibálod?" – suttogta.

Blaise védekezően felemelte a kezét. - "Sokat kell magyarázkodnom. Nézd meg a 38. oldalt."

Draco óvatosan az ölébe helyezte az újságot, és lapozni kezdett. Varázslómagazin volt, így természetesen a benne szereplő mágusok és állatok képei mozogtak.

"35…36…" – számolt Draco. - "37… áh-há, 38."

És csak bámult.

Két egészlapos, színes kép mutatta be egy oroszlánpár párzási rítusát. Az állatok vicsorogtak, haraptak, a tiszta nemi vágy szenvedélyébe merülve, úgy, mintha a világon senki és semmi más nem számítana.

"Váó." – mondta Draco még mindig az oroszlánokat nézve.- "Azt mondod, a griffendélesek így szeretkeznek?"

"Jobban." – mondta Blaise önelégülten.- "És, Draco, ezért akarom Pottert magamnak. Ő a griffendélesek mintapéldánya. A Zabini család szerencsecsillagára fogadok, hogy igazi állat az ágyban. Kiélhetném vele a legvadabb fantáziáimat, és ha minden a tervem szerint megy, akkor fogom is."

Mielőtt Draco rendezni tudta volna a gondolatait, megszólalt a csengő, jelezve az óra végét.

Aznap éjjel Draco az ágyán elnyúlva bámult a sötétségbe. Alvó szobatársai horkolásától kísérve gondolatai újra meg újra a Blaise-zel folytatott beszélgetésre terelődtek

Csak griffendélesekkel randevúzom... Bármit kipróbálnak, amit javasolsz... Nagyon bátrak az ágyban... Kiélhetném vele a legvadabb fantáziáimat...

Mint minden srácnak az ő korában, Draconak is megvoltak a maga vad fantáziái. És Blaise-hez hasonlóan az ő vágyainak központjában is többnyire fiúk álltak.

De Blaise-től eltérően Draco a Mardekáron belüli srácokra korlátozta szexuális élményeit. Ám meg tudta érteni Blaise döntését. A szex jó volt egy másik mardekárossal, de sosem vehette biztosra, hogy nem fogja-e valahogy ellene felhasználni. Nem oszthatta meg velük legmélyebb fantáziáit, mert egyszerűen nem lehetett kiszámítani, mi történhet később.

De a griffendélesekben bízhat... és elég bátrak, hogy kipróbálják...

Harry Potter griffendéles, jól tudod, mutatott rá elméje, egy cseppet sem könnyítve helyzetén.

Önkéntelenül Blaise oroszlánjainak képe tolult Draco szemei elé. Potter tényleg ilyen lenne? Birkózna, szenvedélyesen csókolna, és talán harapna is egy kicsit? Vagy egyszerűen csak lecsapna rá, és a támadás alatt leszakítana róla minden ruhát, amíg...

Draco pontosan itt állította le magát, majd megfordult, hogy aludhasson is egy kicsit.

Következő reggel Draco lebaktatott a Nagyterembe reggelizni. Kicsit furcsán érezte magát, még émelygett is. A griffendélesekről szóló gondolatok még ott táncoltak a fejében.

Blaise valószínűleg csak össze-vissza beszélt, döntötte el Draco. Csak ugratta ezzel a griffendélesek jók az ágyban dologgal, és mikor elért a mardekáros asztalhoz Draco elhatározta, hogy ezt fel is hánytorgatja neki.

"Átejtettél."- mondta, miközben lehuppant a padra a jegyzeteket készítő Blaise mellé.

"Mi van?" – Blaise zavart kifejezéssel nézett fel a pergamenből.

"Átejtettél." – válaszolta Draco és felkapott egy alaposan megvajazott pirítóst. - "Ezzel ‘a griffendélesek jók az ágyban’ dologgal."

"Ja, az!" - mondta Blaise gondtalanul, felgöngyölítve a pergament. - "Örülök, hogy így gondolod. Többen maradnak nekem."

Draco már majdnem beleharapott a pirítósába, de erre megfordult, és a másik srácra meredt.

"Te... nem vicceltél?" – kérdezte hitetlenkedve. Blaise megrázta a fejét.

"Nem. És most bocsáss meg, de ott egy magas, szénfekete hajú és hatalmas zöld szemű pasi, aki felkeltette a figyelmem. Cheerio."

Ezzel Blaise nekilendült a Griffendél asztala felé. Draco a reggelijéről is elfeledkező ámulattal nézte, ahogy Blaise egyenesen Potterhez sétál, és valamit suttog a fülébe. Potter szemöldöke felszaladt, és furcsán meredt Blaise-re. A mardekáros fiú erre még valamit odasúgott.

Bármi is volt az, bejött. Draco ámulata megkétszereződött, ahogy Potter elkerekedett szemmel, határozottan bólintott. Blaise küldött felé egy szomorkás mosolyt, majd kimentek a Nagyteremből.

"Mi folyik közted és Potter között?" - Draco egyszerűen nem tudta megállni, hogy ezt ne kérdezze meg. Bájitaltanon ültek, és a vaskos bájitaltan-tankönyv mögött beszélgettek.

"El fogom csábítani." válaszolta Blaise, és fapofával lapozott egyet.

"Mi? Hogy?" – kérdezte Draco, közel sem faarccal lapozva saját könyvében.

Blaise talányosan mosolygott. - "A kérdés sokkal inkább az, hogy tudod-e, mit csinálsz. Példának okáért nem mehetsz oda egy griffendéleshez azzal, hogy ’Ha akarsz egy jó szopást, találkozzunk tíz perc múlva a kviddicsöltözőben’. Egy kissé árnyaltabbnak kell lenned. Bele kell csalni őket."

"Mégis miről beszélsz?"

"A griffendéleseknek hős-komplexusuk van, Draco, és imádnak bátrak és előzékenyek lenni. Lovagként tekintenek magukra, akik kimentik a hölgyeket veszélyből. Vagy - a helyzettől függően- megmentik az ifjúkat a veszedelemtől. Akárhogyan is, de ha el akarsz csábítani egy griffendélest, gondoskodj róla, hogy meg akarjon menteni."

"Érdekes." – válaszolta Draco, a könyve fölött ügyelve Pitonra. - "És hogyan akarod rávenni Pottert, hogy mentsen meg?"

Blaise lapozott még egyet a könyvben. - "Azt mondtam neki, hogy a segítségére van szükségem, mert az apám kényszeríteni akar, hogy halálfaló legyek."

Draco tett egy kilencven fokos fordulatot, és rámeredt. - "Blaise, ez igaz?"

Blaise vetett rá egy hervasztó pillantást. - "Ne légy hülye, Draco. Természetesen nem igaz. Az apám tanár Olaszországban. Túl elfoglalt a mugli diákjaival folytatott botrányos kapcsolataival ahhoz, hogy akár egy gondolatot is elpazaroljon a Sötét Úrra. "

"Vagyis hazudtál Potternek?"

Blaise megvonta a vállát. - "Kissé elferdítettem az igazságot. A lényeg, hogy bevette. Később találkozom vele kettesben, és akkor előadhatom neki szomorú mesémet, mire ő gálánsan felajánlja majd azt a vonzó, széles vállát, hogy kisírhassam magam rajta. "

Draco teljesen ledöbbent. - "És... és ez tényleg működni fog?"

"Oh, igen." –mondta Blaise, mohón dörzsölve össze a tenyereit, miközben Harry irányába pillantott. - "A hét végére kapni akarok valamit mindenki kedvenc hősétől.

A nap gyorsan elrepült, és már vacsorára járt az idő. Draco a szokásos helyét foglalta el a Mardekár asztalánál, Monstro és Blaise között, Pansyvel és Millicenttel szemben. Nem túl lelkesen rágicsált néhány szál hasábburgonyát, és próbálta tudomásul sem venni a tényt, miszerint háztársai nagy része a griffendélesek asztala felé bámul.

"Úgy hallottam, hogy lenyűgöző az állóképessége. " – mondta Millicent Pansynek, aki egyetértően bólintott.

"Én is így tudom. Ennek azért van valami alapja, nem? Úgy értem, annyiszor harcolt már Tudodkivel, fogadok, hogy ettől nagyszerű lett az állóképessége."

"Mégis, a Sötét Nagyúrral való packázásának mi a fasz köze van ahhoz, hogy van-e állóképessége, vagy sem?"- csattant fel Draco.

A lányok vetettek rá egy gőgös pillantást. -"Te ezt nem értheted." – mondta Pansy fennhéjázóan, és tovább pletykált Millicenttel. Draco ellenállt a kísértésnek, hogy belészúrjon a villájával, és Blaise-hez fordult.

"Hogy halad a csábítás?" - kérdezte.

"Kiválóan." – válaszolta Blaise, nagy csinnadrattával kanyarítva egy ‘én’-t a pergamenjére. -"A versem már majdnem készen van. Mit gondolsz, melyik hangzik jobban: az én gáláns hősöm, vagy az én figyelmes lovagom?"

"Ummm…" – mindkettő túlságosan melegnek hangzott Draco számára, de valószínűleg ez volt a lényeg. Átpillantott a Griffendél asztalához, és észrevette, hogy Potter Blaise-t nézi.

Draco oldalba bökte Blaise-t. - "Hé, Potter téged bámul."

"EZAZ!" – suttogta Blaise diadalmasan, még mindig a pergamen fölé hajolva. Aztán gyorsan kétségbeesetté alakította arcvonásait, és felemelve fejét Potter szemébe nézett. Végül idegesen az ajkaiba harapva küldött egy apró, puhatolódzó intést Potter felé.

Potter visszaintett, és mielőtt visszafordult griffendéles barátaihoz, küldött egy bizalomgerjesztő pillantást Blaise felé. Draco le volt nyűgözve.

"Abszolút beveszi a színjátékod, nemde?"

"Természetesen."- mondta Blaise, miközben felállt az asztaltól, a verset pedig óvatosan a talárjába csúsztatta. - "Rendben, kívánj sok szerencsét. Kész vagyok kitárni a szívem. "

"Sok szerencsét." - mondta Draco, majd végignézte, ahogy Blaise elhagyja az asztalt és kisétál a Nagyteremből. Egy pillanattal később látta, ahogy Potter kimenti magát a barátai előtt, és eltűnik Blaise nyomában.

Draco még üldögélt egy ideig, elbizonytalanodva a testén átfutó érzésektől. A sült krumpli megülte a gyomrát, ami ettől furcsán kavargott és összeszorult. Ráeszmélt, hogy egy része szeretné, ha Potter átlátna Blaise cselszövésén, és visszautasítaná a fiút.

Valami fura okból kifolyólag az, hogy Blaise el akarja csábítani Pottert, egyáltalán nem derítette jó kedvre.

Aznap este Draco a klubhelyiségben maradt. Látszólag a házi feladatait írta, de valójában Blaise visszatérésére várt. Rápillantott az órájára. A fiú már két órája Potterrel volt.

A gyomrában kavargó kellemetlen érzés egyre erősödött.

Ekkor Blaise besétált a klubhelyiségbe, kiszúrta Dracot, és egyenesen felé vette az irányt.

"Na, hogy ment?" – kérdezte Draco. Nem tudott megállj-t parancsolni magának.

"Tökéletesen." – mondta Blaise mosollyal az arcán, miközben leült Draco mellé. - "Még néhány könnycseppet is sikerült produkálnom. Ő meg olyan édes volt, olyan együtt érző." - Blaise nyújtózkodni kezdett, mígnem hátradőlve a szék két lábán egyensúlyozott.

Draco legyőzte magában a vágyat, és nem ütötte ki a szék lábait, hogy aztán bámulhassa a fiú hanyatt vágódását.

"Szóval... megcsókoltad?"- kérdezte Draco remélve, hogy hangja nem hangzik annyira barátságtalannak, mint amennyire ő annak érezte.

Blaise a fejét rázta. - "Nem. Néhányszor megérintett, az’szem, hogy megnyugtasson. Sikítani tudtam volna. És randira hívott."

"HOGY MI?"- Kérlek, ne legyen igaz, kérlek, ne legyen igaz...

"Jól van, nem igazán randira." – ismerte el Blaise kelletlenül, és négy lábra engedte a székét. - "Csak felajánlotta, hogy holnap is beszélgethetünk." – Blaise meglehetősen boldognak látszott. - "Pontosan olyan, mint amilyennek képzeltem."

"Milyennek képzelted?" – kérdezte Draco, pennájával lustán firkálgatva a házi feladatát.

"Határozottnak és szenvedélyesnek. Merlinre, ez a griffendéles hősi-típus olyan szexis! Mondtam neki, mennyire félek, mire ő: ne aggódj, nem hagyom, hogy bármi történjék veled. Majdnem ott helyben elélveztem."

Draco érezte, ahogy a tintáját markoló keze összeszorul. Megpróbált néhány nagyobb levegővétel segítségével lenyugodni, miközben Blaise felállt. - "Na, megyek aludni." – mondta Blaise ásítva. - "Megerőltető feladat elcsábítani egy griffendélest. Jössz?"

Draco rápillantott. - "Aha, csak egy perc."

Blaise bólintott, és kisétált a klubhelyiségből fel a hálószobába, amit Crack-kal, Nottal és Monstroval osztottak meg.

Draco még ült egy darabig a semmibe bámulva. A gyomra még mindig tiszta görcs volt, és kis híján eltörte a pennáját, annyira szorította. Elképzelte Blaise-t és Pottert együtt, egy sötét teremben. Blaise sajnáltatja magát, azt mondja ’úgy félek’, mire Potter a maga hülye, lovagias-griffendéles módján feleli: ne aggódj, nem hagyom, hogy bármi történjék veled.

És akkor Potter megfogja Blaise karját, talán hogy megnyugtassa, és ő meg Blaise hosszan egymás szemébe néznek, és…

Egy hangos csattanás hozta vissza Dracot a valóságba.

Kettétörte a pennáját.

Másnap megint bájitaltan óra volt. Ez alkalommal Draco és Blaise közösen dolgoztak egy bájitalon. Draco felvágta, Blaise pedig összekeverte a hozzávalókat.

"Szóval, Blaise." – kezdte Draco, miközben kilenc egyenlő részre szelte a gyökereket. - "A múltkor az a beszéd, hogy a griffendélesek bármit megtesznek az ágyban. Valóban úgy értetted, hogy bármit? "

"Oh, igen." – mondta Blaise, és az óra járásával megegyezően kevergetett az üst fölött. - "Tényleg bármit."

"De mégis… bármilyen bármit?"

"Igen. Bármit, amire a kicsi szíved vágyik. Miért, te is ki akarod őket próbálni? " – kérdezte Blaise felhúzott szemöldökkel.

Draco arcár enyhe pír borította el. - "Ah... én csak... nyitott vagyok a lehetőségre."

Blaise szélesen vigyorgott. - "Oh, látom már. Draco Malfoy, azt hiszem, átcsábítottalak az Erő Sötét Oldalára."

"A mire?"

Blaise megrázta a fejét. - "Bocsesz, mugli dolog."

"Mugli dolog? Blaise, hol a fenébe… "

"Néhány hónappal ezelőtt totál belehabarodtam Dean Thomasba. Meg kellett ismerkednem mindenféle mugli baromsággal, hogy bevágódjak nála. Tulajdonképpen..." – mondta Blaise vizslató szemmel méregetve Dracot. - "Ha bele akarsz gabalyodni egy griffendélesbe, akkor ővele kellene próbálkoznod. Rohadt jó numera."

Draco vetett egy pillantást Dean felé. Nagyon jóképű volt, és nem tűnt totál idiótának, és ha igaz, amit Blaise mondott...

De ekkor pillantása Deanről Potterre csúszott, aki a Vízlipatkánnyal dolgozott együtt, és ahogy csendesen nevetgéltek…

Ez alkalommal nem a gyomra, hanem a szíve szorult össze fájdalmasan, és Draco megrázta a fejét.

"Nem, nem hinném, hogy már felkészültem rá."

Blaise megrándította a vállát. - "Ahogy gondolod."

Aztán, mikor a csengő megszólalt, és elhagyhatták a termet, Blaise előreszaladt, hogy elcsípje Pottert. Draco próbált nem oda nézni, ahol Blaise és Potter beszélgettek, de nem jött össze neki. Tényleg nem akarta bámulni őket, de nem tudta másfelé fordítani a tekintetét.

Amikor Blaise lábujjhegyre állt, és úgy próbált belesuttogni a magasabb fiú fülébe, közben pedig még a kezét is Potter karjára tette, Draco ujjai ökölbe szorultak. Szerencsére ez mindössze egy pillanatig tartott, aztán Blaise és Potter különváltak, és Blaise visszasétált Draco mellé.

"Na, megfelelőnek találod a kedvenc kis griffendélesedet?" – kötekedett Draco önmagát is meglepve. Blaise nem figyelt fel Draco bosszúságára.

"Igen. Csodás karjai vannak. Szerintem dolgozott rajtuk." - mondta Blaise az ajkába harapva. - "Én meg rajta szeretnék dolgozni egy kicsit, úgy, ahogy még senki sem tette."

"Oh, biztos vagyok benne, hogy Potter részesült már ilyesfajta munkában néhányszor." – motyogta Draco, és próbálta megérteni, miért is kezd megint émelyegni.

Blaise meglepetten nézett rá. - "Valójában egyáltalán nem. Nem tudtad?"

Draco csak pislogott. - "Mit?"

"Potter. Ő sosem vett részt olyan örömökben, amit te meg én előnyben részesítünk."

"Potternek soha nem volt fiúja?"

Blaise megrázta a fejét. - "Nem. Most gondolj bele, én leszek neki az első!"

Draco hirtelen heves késztetést érzet, hogy behúzzon egyet Blaise-nek.

Egy erőset.

Aznap este Draco nem terhelte magát azzal, hogy úgy tesz, mintha házi feladatot készítene. Ehelyett az asztalánál ült, és közömbösen rajzolgatott a pergamenjére. A klubhelyiség bejáratára bámult, várva, hogy Zabini visszaérjen a Potterrel való találkozójáról.

Persze leginkább arra várt, hogy Blaise a teljes felsülés hírével térjen vissza.

Végül, úgy tíz óra körülBlaise visszaőgyelgett a kőfalon át, és tett egy kitérőt Draco asztalához.

"Megcsókolt!" – közölte Blaise győzedelmesen.

Draco kezében huszonnégy órán belül másodjára tört el a penna.

"Basszameg!" –káromkodott a kezében fekvő törött darabokra tekintve. - "Szóval... Potter megcsókolt?"

"Hát, csak az arcomon." – pontosította Blaise, majd az asztalra könyökölve megtámasztotta fejét a tenyerével.

"Oh." – mondta Draco kissé megkönnyebbülve. - "Fogadok, most halálra be vagy sózva, mi?" – Örült, hogy feleannyira sem tűnt harapósnak, mint ahogy magát annak érezte.

"Oh igen." – helyeselt Blaise, de aztán elbizonytalanodott. - "Kivéve… nos, rendben, talán az egész sokkal inkább egy ölelés alatti véletlen érintés volt az ajkaival az arcomon, mintsem egy igazi csók. De még így se panaszkodhatok."

"Mi történt tulajdonképpen?" – kérdezte Draco, megadva magát a kényszernek, hogy megtudja, pontosan mi is zajlott a két srác között.

"Nos, épp indulni készültünk, és mondtam valami hülyeséget arról, hogy mennyire megért engem, és milyen biztonságban érzem magam mellette. Tudod, adtam a félénk leánykát. Egy kicsit eljátszadoztam a hajával is – neki van a legszebb haja a világon, nem gondolod?"

Draco semmitmondóan megrándította a vállát. - "Mint egy patkánytanya, ha engem kérdezel."- Szándékosan nem említette, hogy újabban megmagyarázhatatlan vágyakozást érez arra, hogy beletemesse az ujjait Potter fürtjeibe.

"De mikor olyan cuki, tisztára bozontos és ragyogó, meg tökre puha… de mindegy. Mindenesetre épp indulni akartunk, mire én megkérdeztem, hogy megölelne-e. Ő megölelt, az ajkai pedig finoman hozzáértek az arcomhoz, mikor azt suttogta, hogy minden megoldódik, ígérem. Nem tudom, hogy véletlen volt-e, de szeretem azt gondolni, hogy szándékosan tette."

Oh, csak egy véletlen volt, bizonygatta Draco tudatalattija. Mérhetetlenül felvidította a gondolat.

"Bárhogy is, de imádnivaló volt." – mondta Blaise álmodozó hangon - "Annyira le akartam smárolni, hogy majdnem mindent tönkretettem. Szerencsére időben visszafogtam magam. Jobb is, mivel messzemenő terveim vannak. Nem akarom elrontani ilyen közel a célhoz."

"Akkor mit is tervezel pontosan Potterrel?" – kérdezte Draco, és próbált úgy tenni, mintha a válasz nem is érdekelné. A valóságban persze az ujjai ismét ökölbe szorultak. - "Gondolod, hogy jó társad lesz?"

"Társam?" – kérdezte Blaise felhúzott orral. - "Oh, Isten ments. Nem akarok barátot. Csak azt akarom, hogy megkeféljen."

"Nem gondolod, hogy Potter amolyan barát-típus?"

"De igen, Potter egyértelműen az. Ő testesíti meg a tökéletes partnert. De én mégis mióta vagyok barát-típus?"

A srác mondott valamit... Mégis… Draco tovább nyaggatta. - "De Blaise, ha le fogtok feküdni, ahhoz Potter nem akar majd előbb együtt járni veled?"

Blaise sóhajtott. - "Igen, ez az egyik fő gond a griffendélesekkel. Olyan régimódiak. Bizonyos esetekben ez megnyerő dolog, máskor meg totál szívás. Be kell vetned az összes olyan hazugságot, mint hogy te vagy az egyetlen, meg én igazán törődök veled, míg végül hajlandóak lefeküdni veled. Aztán meg ott a nagyjelenet, mikor közlöd, hogy ennyi volt, kész, passz. Ám a szex pazar, így megéri."

"Szóval ennyi?" – kérdezte Draco sokkolva. - "Egyszer dugsz vele és dobod?"

Blaise elmélkedni látszott. - "Oh, egynél több alkalommal gondoltam. Van egy listám azokról a dolgokról, amiket ki akarok próbálni, de az’szem, ha a végére érünk, a kapcsolatunk is bevégzi. Jó, ari ő, meg minden, de nem akarom lekötni magam egyetlen pasihoz. Túl fogja élni."

Mostanra Draco tényleg furán érezte magát. Egyik fele örült, hogy Blaise-t a szexen kívül nem érdekli egyéb, a másik fele viszont elborzadt a gondolaton és fel volt háborodva, hogy Zabini ilyen érzéketlen módon kezeli Pottert.

"Hadd lássam azt a listát." – mondta Draco, kinyújtva a kezét. Blaise előzékenyen a talárjába nyúlt, és előhúzta a listát. Draco végignézte, és leesett az álla.

"Blaise, Potter sosem feküdt még le fiúval. Nem kérheted, hogy ezeket tegye meg!"

"Dehogynem. Nem lesz jobb ötlete. És gondolj csak bele, milyen vakmerő lesz utána!"

"Tisztára fel lesz dúlva utána, Blaise. Potter nem az a típus, akit csak megdugsz, azután továbbsétálsz. Különösen nem akkor, ha ilyen módon akarsz kefélni vele."

Blaise megvonta a vállát. - "Nem az én bajom, ha érzékeny típus." – Ezzel visszavette a listát a szótlan szőkétől. - "Jössz lefeküdni?"

"Mindjárt."

Blaise kiment a klubhelyiségből, magára hagyva Dracot összezavart gondolataival.

Mi a baj vele? Miért érdekli, hogy Blaise át akarja rázni Pottert? Egyáltalán nem az ő ügye. De Draco nem tudott másként érezni: dühös volt. A pokolba is, állatira dühös volt. Szinte tombolt. Mindaz a kellemetlen szorítás, amit napok óta tapasztalt, egyetlen görccsé sűrűsödött össze a gyomrában.

Lenézett a pergamenjére, melyre az elmúlt napokban firkálgatott.

Tele volt kusza vonalakkal, egyértelműen mutatva, milyen ideges volt. Az erőteljes sorok kissé cikk-cakkosak voltak és…

Várjunk csak.

Szörnyű világossággal döbbent rá, mit is rajzolt valójában egész héten.

Villámokat.

És Draco megértette végre, mi volt a baj.

Tetszett neki Potter.

Egész héten féltékeny volt Blaise-re. Ez volt a gyomrában tanyát vert kellemetlen érzés. Azt akarta, hogy Blaise csábítási kísérlete bukjon el, mert Draco magának akarta Potter.

Ő - szinte hihetetlen - vágyott Potterre, arra az idegesítő és izgató és hülye griffendéles jótét lélekre, aki ugyanakkor bátor volt és édes, és baromi jó volt a frizurája.

És most, hogy Blaise azon fáradozott, hogy elcsábítsa a fiút, akit Draco akart, természetes, hogy a szőke srác felhúzta magát.

Nos, elmehetsz a picsába, Blaise, gondolta magában Draco, miközben felállt. Potter már az enyém, és előbb fagy be a pokol, mintsem hagyjam, hogy hozzáérj.

"Potter!"

Draco végignézte, ahogy Harry és Weasley megtorpannak vacsorára való sietségük közben.

"Malfoy?" – kérdezte Weasley, mikor kiszúrta Dracot az egyik üres osztályterem ajtajában. A vörös hajú fiú szemei összeszűkültek. - "Mi a francot akarsz?"

"Beszélni Potterrel." – mondta Draco egyenesen, majd szélesebbre nyitotta az osztályterem ajtaját, és befelé intett. - "Egyedül."- fejezte be nyomatékosan.

Weasley készen állt belekezdeni az egyik fárasztó monológjába Draco viselkedéséről, de Harry megfogta a karját.

"Semmi gond. Nem félek tőle." – csitította Harry barátját. - "Nálam van a pálcám. Menj, keresd meg Hermionét, és mond meg, hogy csak egy perc, és jövök.”

Egy pillanatig úgy tűnt, Weasley még tovább nyomja a sódert, nem hagyva ennyiben a dolgot, de végül aztán indulásra készen megfordult.

"Ha csak egy haja szála is meggörbül, halott vagy, Görényke." – mordult még rá, mielőtt elment.

Draco erre csak a szemét forgatta és Harry felé fordult. Közben azon tűnődött, miért van az, hogy Harry az övét kivéve mindenki karját megfogdossa.

"Mit akarsz, Malfoy?" – Harry hangja hűvös volt, és a hangnem kissé hátrálásra késztette Dracot. Komolyan kételkedett benne, hogy Blaise-zel is így beszél. De pontosan ez volt a lényeg, és Draco erre akart rávilágítani.

"Bent, Potter. Nem akarom, hogy más is hallja." – mondta, remélve, hogy hangja eléggé nemtörődömnek hallatszik. Való igaz, mikor az ember szemtől szembe áll vágyai tárgyával, nem mindig viselkedik a leghétköznapibb módon, de Draco megpróbálta a legjobb formáját nyújtani.

Harry gyanakodva nézett, mindazonáltal követte Dracot a terembe. Pálcáját a kezében tartotta, és Draco tisztában volt vele, hogy Harry átkok és bűbájok hatásos gyűjteményét tudhatja magáénak. És használni is kész őket, ha szükségét érzi.

De most az egyszer segíteni próbált ennek a hülye griffendélesnek, nem pedig arcátlankodni.

Harry becsukta az ajtót, és nekitámasztva magát várakozóan nézett Draco szemébe. - "Azt mondtad, beszélni akarsz. Hát beszélj."

Draco vett egy mély lélegzetet. - "Blaise-ről lenne szó."

Nos, Harry nyilvánvalóan nem erre számított. - "Micsoda?" – tátotta el a száját Harry, miközben zöld szemei szélesre tágultak a szemüvege mögött.

"Blaise-ről akarok beszélni veled, Potter.” – mondta Draco, összefonva kezeit a mellkasa előtt. - "Kedveled?"

Harry erre még inkább döbbentnek látszott. - "Micsoda?" – mondta megint, mire Draco forgatni kezdte a szemét.

"Az elmúlt harminc másodpercben másodjára mondod, hogy micsoda, Potter." – mondta mogorván. - "Pedig ez egy egyszerű kérdés. Kedveled Blaise-t?"

Harry végre rátalált a hangjára. - "Ezért rángattál el engem beszélgetni? Hogy kedvelem-e Blaise-t vagy sem?"

"Ne kérdéssel válaszolj a kérdésre! Csak egy egyszerű igent vagy nemet várok. KED-VE- LED-BLAISE-T?" – csattant fel Draco. A felszín alatt a féltékenység csak úgy bugyborékolt, kurtává és kimértté téve válaszait.

Harry csak bámult rá. - "Nem értem, hogy miért lenne az erre a kérdésre adott feleletem bármilyen úton-módon a te dolgod."

Volt benne valami. Tényleg nem az ő ügye volt. De a fenébe is, Draco az ő ügyévé akarta tenni. - "Nézd, Potter, csak azért kérdezem, mert – hiszed vagy sem – érdekel a te szegény, érzékeny kis griffendéles szíved, amit olyan könnyedén állítasz a célkeresztbe."

Harry homloka ráncba futott. - "Oké, most már biztos vagyok benne, hogy képzelődöm. Meg mernék rá esküdni, hogy az imént egy mondatban használtad az érdekel és a Potter szót."

Huh, ez elég kínos helyzet. - "Nézd, csak tedd túl magad rajta, és hallgass meg, jó?" – jegyezte meg Draco ingerülten.

Aztán, mielőtt átgondolhatta volna, kiszaladt a száján. - "Igaz, hogy te még sohasem feküdtél le fiúval?"

Harry arcát azonnal a rózsaszín egyik ragyogó árnyalata borította be, és mereven bámult Dracora. A szája mintha mozgott volna, de hang nem jött ki rajta.

Draco pajzánabbik része megállapította, hogy Harry egész helyes, mikor valamin megbotránkozik.

"Malfoy."- mondta Harry újra magához találva. - "Miért van az, hogy amikor már nem tartom lehetségesnek, hogy még furcsább legyél, akkor előrukkolsz valami ilyennel?"

Draco elátkozta felvágott nyelvét, de folytatta. - "Akkor feltételezem, hogy te, ahogy a szóbeszéd tartja, pasik terén szűz vagy. Rendben, akkor a dolog így áll: Blaise el akar csábítani, hogy ő lehessen az első fiúd. Tudtál róla?"

Draco ránézett az ismét-megszólalni-képtelen Harryre. - "Az aranyhalakra jellemző tátogásodból úgy veszem ki, hogy nem tudtad. Márpedig erre készül. Az egész sztorit arról, hogy az apja kényszeríteni akarja a halálfalóságra, csak kitalálta, hogy a gatyádba juthasson."

Harry teljesen ledöbbentnek tűnt. - "Blaise azt tervezi…"

"Hogy elcsábít, igen. Azon fondorlatoskodik, hogy megrontson, igen. Azt tervezi, hogy a szajhájává tesz, igen. Lényegében meg akar kefélni, méghozzá a legördögibb pózokban, amelyekről valaha volt szerencsém hallani."

"Oh, te jó ég." – Harry elkerekedett szemmel bámult rá. - "Honnan tudod te mindezt?"

"Ő mondta. Folyamatosan tájékoztatott arról, hogy hogyan halad a fejed elcsavarása. És hogy honnan tudok a deviáns szexről – írt egy listát, és megmutatta nekem." – tette hozzá Draco.

"Listát? Készített egy listát?"

"Igen."

"Egy kibaszott listát?"

"IGEN. És higgy nekem, ez nem olyan fajta lista, amit egy újoncnak javasolnék. "

"Egy listát."- ismételte Harry a fejét rázva. - "Csinált egy kibaszott listát. " - Néhány lépéssel elhátrált az ajtótól, és leült az egyik asztalra. - "Tudod, ez életem egyik legbizarrabb beszélgetése."

"És még be sem fejeztem."- mondta Draco, és leült a Harry melletti asztalra. - "Nézd, van még valami, amit tudnod kell. Blaise egy abszolút csaló. Nem egyszerűen csak hazudott az apját illetően, de téged is csak a szex miatt akar, aztán dobni fog. Egyáltalán nem bízhatsz benne, Potter." – Draco arckifejezése ellágyult, ahogy Harry beharapta az alsó ajkát.

"Ez egyszerűen túl bizarr ahhoz, hogy bevegyem."- mondta végül Harry, és Dracora emelte azokat a hatalmas, zöld szemeit. - "Blaise el akar csábítani… te figyelmeztetsz rá… Blaise készít egy listát az ő nem épelméjű szex- képzelgéseiről... Nem tudom, mit gondoljak."

Hirtelen Draco se tudta, mit gondoljon. Szemei arra a pontra szegeződtek, ahol Harry alsó ajka szorult aggódóan a fiú fogai közé. Harry majdnem hogy… sebezhetőnek tűnt. És ez egy olyan tulajdonság volt, amit korábban nem is feltételezett volna a Fiúról, Aki Túlélte. De megvolt benne, és ahogy Draco Harry kesze-kusza haját nézte, meg azt, ahogy a másik fiú a semmibe bámulva a fogai közé szorítja azt az ennivaló ajkát és összerándult a szíve.

És akkor – talán azért, mert Harry úgy nézett ki, ahogy Draco soha nem hitte volna, hogy kinézhet - Draco valami olyat tett, amit nem hitt volna, hogy valaha is megtesz.

Oldalvást kissé áthajolt az asztalon, és megcsókolta Harry Pottert.

Gyengéd és édes csók volt, nem az a fajta, amiről korábban Draco képzelődött. Saját puha szájához képest Harry ajkai kissé szárazak voltak, és felső ajkán a bőre enyhén durva volt. De mégis csodásabb érzés volt bárminél, amit korábban tapasztalt, és Draco beleveszett a mámorába. Ez volt az, amit akart, így volt tökéletes. Harry enyhén közelebb simult hozzá, és ugyan nem csókolt vissza, de nem is tiltakozott.

Draco óvatosan szétnyitotta ajkait, és próbaképpen végigsimított nyelvével Harryén.

Ez láthatóan visszazökkentette a kábult griffendélest a valóságba.

Harry hirtelen ellökte magát, egyedül hagyva Dracot annak csalódott nyöszörgésével. A szőke kinyitotta a szemét, és szembetalálta magát Harry vádló pillantásával.

"Ezt meg miért tetted?" – kérdezte Harry, miközben a kezével megérintette saját ajkait. A hanglejtésben megbúvó gyanakodástól Draco megrezzent.

"Nem tudom.” – mondta végül, könyörgően tekintve Harryre. - "Már egy... Már egy ideje akartam...”

De Harry felállt mellőle. - "Hazudsz.” – mondta nehezen lélegezve. - "Kitaláltad ezt az egész szemétséget Blaise-ről, hogy aztán beléd essek, mi? Hogy azt gondoljam, megváltoztál, és érdekellek, meg hogy meg akarsz menteni a ’Blaise szajhája’ szereptől, miközben az egész csak kamu volt. Mit akartál csinálni? Megcsókolni és aztán Potter szereti Malfoyt jelvényekkel szaladgálva röhögni a hátam mögött?"

"Micsoda? Nem!" – mondta Draco, és ő is felállt. A dolgok kezdtek rossz irányba fordulni, és a szőke srác nem tudta, hogyan állíthatná meg. - "Nézd, sajnálom, hogy megcsókoltalak, de minden, amit Blaise-ről mondtam, az igaz. Hinned kell nekem. " – mondta védekezően.

"Nem kell tennem semmit sem." – mondta Harry vadul, és addig hátrált, mígnem elérte az ajtót. - "Most elmegyek. Mindig tudtam, hogy egy seggfej vagy, de ez még tőled is alávaló volt."

Harry felrántotta az ajtót. Draco tett még egy utolsó kísérletet. - "Harry, kérlek hallgass - "

De fiút nem érdekelte a magyarázkodás, és egy sötét pillantást vetve Dracora elsietett. A szőke srác lerogyott az asztalra, és a kezeibe temette az arcát.

Annyira zavarosnak tűnt körülötte minden, hogy észre sem vette: Harrynek szólította Pottert.

Draco a Potterrel való csevely után teljesen elvesztette az étvágyát, így visszaőgyelgett a klubhelyiségébe duzzogni. Egyszer, egyetlen egyszer akart valami jót tenni, erre az egészet a fejére vetik.

Nos, megnézhetik, mikor tesz még egy alkalommal valami kedveset Potter érdekében. Hálátlan seggfej.

De most, vacsora után, mikor a legtöbb háztársa visszatért és Blaise Zabini szembetűnően hiányzott, Dracot páni félelem kezdte eltölteni.

Blaise és Harry a héten minden egyes este találkoztak vacsora után. Miért lenne a mai este bármiben is más?

És ha Harry még mindig mérges volt Dracora, mert a véleménye szerint megrágalmazta Blaise-t, és ez által még fogékonyabbá vált az olasz nyomulására, mint eddig? Draco azon kapta magát, hogy idegesen rágcsálja - az ezen a héten már harmadik - új pennájának végét.

Elérkezett és elmúlt a takarodóidő, de Blaise-nek nem volt se híre, se hamva. Draco szíve már szinte fájt. Most már fújhatja. Megvolt az esélye, hogy kimentse Harryt Blaise karmai közül és megóvja a fiút a szívfájdalomtól, erre totál elcseszte.

Hirtelen a klubhelyiség bejárata kinyílt, és Blaise viharzott be, módfelett dühösen.

Draco szíve ugrott egyet.

Blaise egyenesen Draco asztalához lépett, és gyakorlatilag ledobta magát az ülésre. - "Rohadt griffendélesek!" – mormogta az orra alatt.

Draco megpróbálta leplezni nyilvánvaló örömét, ezért csak úgy félvállról kérdezte meg: - "Valami rosszul sült el Potterrel?"

"Mintha nem lenne egyértelmű." – jegyezte meg Blaise ingerülten, miközben a karját összefűzte a mellkasa felett, és vad tekintettel bámult.- "Minden a tervek szerint haladt. Odaadtam a versem, megvallottam az ”érzéseim”…" – mondta Zabini kezeivel idézőjelbe téve a szót - "… meg minden. Úgy gondoltam, hogy már a tenyeremből eszik, ezért hát előredőltem és megcsókoltam."

Draco visszafojtotta a lélegzetét. - "És azután?"

"Azután néhány csodálatos pillanatig csókolóztunk, majd eltolt magától és megkérdezte: Blaise, most mégis mi folyik köztünk? Erre én természetesen mondtam valami halandzsát arról, hogy mennyire tetszik nekem, és hogy szerintem szuper pár lesz belőlünk, és ne aggódjon, ez nem csak a szexről szól. Mivel nem tűnt túl meggyőzöttnek, még hozzátettem: Harry, veled akarok lenni. Megmentettél az apámtól. Te vagy a hősöm."

Blaise felhorkant. - "Ettől egy átlagos griffendéles pontosan két és fél másodperc alatt elolvadt volna. Potter ehelyett összehúzta azokat az átkozott szemeit, rám nézett, és azt mondta: de a te apád valójában nem halálfaló, hanem tanár Olaszországban."

Draco megdöbbenése tényleg teljesen őszinte volt. Ezt nem mondta el Potternek. Honnan a fenéből tudta meg?

Blaise megcsóválta a fejét. - "Persze megpróbálkoztam a ’mi van? Miről beszélsz? Tanár? Olaszországban? Mugli diákokkal való kavarás?’ szöveggel. Tudod, tagadás minden szinten. De már túl késő volt. Valahogy megtudta az igazat, ezzel a játékomnak befellegzett." - Blaise összevonta a szemöldökét. - "Pedig olyan közel voltam. Már úgy tűnt, hogy a következő hónapot bűnös figurákkal teleszőtt dugással töltöm, erre most minden tekintetben felsültem. "

Blaise belenyúlt a zsebébe és kivette a pergamenjét, amin a szex-lista volt. - "A listámnak már nincs értelme." – mondta, és összegyűrte, majd az asztalra dobta a pergament. - "Átkozott griffendélesek. Rohadt szexisek és tisztességesek, de csak a saját hasznukra. "

Dohogva eltolta magát az asztaltól, majd felállt. - "Megyek lefeküdni. Szia."

"Szia." – válaszolta Draco zavartan, ahogy Blaise távozott a szobából. A feje csak úgy zúgott, az arcára pedig kiült a vigyorgás. Mielőtt még maga is nyugovóra tért volna, magához vette Blaise összegyűrt listáját, és a talárja zsebébe süllyesztette.

"Malfoy!"

Draco elfojtott egy vigyort, és helyette magára öltötte a „vérig sértettél” ábrázatot. - "Mi az, Potter? Jöttél még több hazudozással vádolni?"

Draconak tetszett a Harry arcán átfutó szégyenlős pillantás. Az egész nap kerülte Pottert, játszva a megbántott ártatlanságot. Most éppen vacsora előtt voltak, és Potternek végül sikerült megtalálnia.

"Malfoy, igazán sajnálom." – mondta Harry komolyan. - "Nem kellett volna, hogy lehordjalak. Abszolút igazad volt. "

"Még szép. Csak kedves akartam lenni, és figyelmeztetni téged." – mondta Draco jogosan. - " Mondhatom marha jól esett, hogy cserébe üvöltöztél velem, meg minden! "

Draco tudta, hogy most egyáltalán nem kedves, de mit tudott volna tenni, ha egyszer egy kissé megalázkodva szerette volna látni A Fiút, Aki Túlélte?

"Nézd, nem tudom, mi mást mondhatnék még, hacsak azt nem, hogy az elmúlt években nem adtál túl sok okot a bizalomra. De sajnálom, hogy kételkedtem benned. Hogyan hozhatnám rendbe?"

Draco végiggondolta az elhangzottakat. - "Mondd, hogy szívből sajnálod."

"Szívből sajnálom."

"Nagyon, nagyon sajnálod."

"A szívem legmélyéből szólva ezer bocsánat, nagyon-nagyon sajnálom, elmondhatatlanul megbántam. Megbocsátasz?" – miközben ezt mondta, hatalmas zöld szemei esedezve meredtek Dracora. A szőke fiú érezte, ahogy - abszolút malfoytalanul - ellágyul.

"Oh, legyen." – mondta Draco, megadva magát a csodás zöld tekintet erejének. - "Megbocsátok."

Harry felszabadultan elmosolyodott, és Draco azon kapta magát, hogy viszonozza.

"Szóval… öhm… vacsorázni mész?" – kérdezte Harry hirtelen idegességgel.

"Igen." – válaszolta Draco. - "Te?"

Harry bólintott. - "Aha."

Draco elgondolkozva bólintott. - "Szuper. Nos, jó étvágyat." - Ezzel indulásra készen megfordult.

"Várj!"

Draco sóhajtott, majd lassan visszafordult. - "Mi az?"

"Öhm… Lenne egy kérdésem…"- mondta Harry az ajkaiba harapva. Meglehetősen izgatottnak tűnt. - "Én... csak... nos... az van... hogy tudni akartam..."

"Nyögd ki, Potter."

"Miért csókoltál meg tegnap?" – bökte ki végül Harry.

Legnagyobb rémületére Draco érezte, ahogy elpirul. - "Úgy gondolom, ezt akkor elmagyaráztam."- mondta kissé mereven.

"Oh. Vagyis te… huh… te… " – Harry megint rágcsálni kezdte az alsóajkát. A fenébe is, ha továbbra is ilyen édesen fog festeni, Draconak megint meg kell csókolnia.

"Nos, egész éjjel itt fogsz állni és alázni engem, vagy azért elmehetek vacsorázni?" –kérdezte Draco kissé ingerülten. Gyorsan el akart húzni onnét, és magában duzzogni azon, hogy Potter nem viszonozza az érzéseit.

"Nos, azon gondolkodtam... mivel legutóbb megcsókoltál... az tűnik korrektnek… ha nekem is van egy lehetőségem.”

Draco megdermedt. - "Mit mondtál?"

Most Harryn volt a pirulás sora, de egy igazi griffendéles bátorságával folytatta. - "Nos, mivel megcsókoltál, az tűnik korrekt megoldásnak, ha én is kapok egy esélyt ugyanerre. Nemde?"

Draco szerint a világon nem volt ennél korrektebb dolog.

"Talán mondasz valamit." – mondta félvállról. Harry határozottan elégedettnek látszott, és tett néhány mohó lépést Draco felé.

Egy pajkos gondolat szökött a mardekáros agyába. - "Meg akarsz csókolni?" – kérdezte csak úgy mellékesen, mire Harry bólintott, és még közelebb csúszott Dracohoz.

"Igazán meg akarsz csókolni?" – kérdezte újra Draco, ahogy Harry eltüntette a köztük lévő távolságot, és immár csak néhány hüvelykre volt tőle.

"Igen." – susogta Harry, miközben Draco tincsei felé nyúlt.

"Akkor... " - búgta legcsábítóbb hangján Draco - "...kapj el, ha tudsz!"

És ezzel elfutott.

Egy pillanatnyi csönd, aztán...

"Te hülye köcsög!" – hallotta Harry nevetésbe fúló kiáltását. És a vadászat kezdetét vette.

Draconak sikerült túljutnia két lépcsőfordulón és egy folyosón, mielőtt Harry elkapta.

Az egyik pillanatban még futott, a másikban pedig arra eszmélt, hogy megragadták. Erős karok fonódtak a mellkasára, majd a földön találta magát. Draco alatt Harry saját testével fékezte meg az esést, majd addig tekergőztek és forgolódtak, mígnem Harry került felülre.

"Megvagy." – mondta Harry pajkosan, majd ajkai leereszkedtek a szőkéére. Dracot sóhajra késztette az érintés, ahogy Harry enyhén száraz felsőajka megdörgölte az övét, majd Harry nyelve a szájába siklott forrón, nedvesen, végigsimítva Draco ajkán táncot járva nyelvével.

És aztán… áááh. Draco szemei fennakadtak, ahogy Harry odaszorította ajkait a szőke nyakához, és óvatosan szívni kezdte, majd kissé erősebben is, a fogait használva. Draco csak arra tudott gondolni, hogy jesszus, harap, később már arra sem, mert Harry csinált valamit a fülével, és ki a fene gondolta volna, hogy egyfül tud így érezni...

És ekkor a világ legelképesztőbb dolga következett. Harry közelebb csúszott, mígnem a teste Draco lábai közé került, és akkor mozogni kezdett. Draco csak egy sóhajtásra volt képes, ahogy testét perzselő tűz borította el.

"Ohistenem…"

"Ez jó neked?" – kérdezte Harry halkan, miközben szája megint Draco füle körül járt. - "Mondd el. Ugyan nem tudom, mit is csinálok, de megteszek bármit, amit akarsz."

Harry szavai ugyanolyan tüzet gyújtottak Dracoban, mint a tettei. - "Oh, a francba, ez olyan rohadt szexi!" – lihegte. - "Csak… ismételd meg…"

"Mit, ezt?" – ezzel Harry újra felé mozdult. Draco csak nyöszörgött.

"Igen… a fenébe, Harry." – mondta, miközben kezét a másik fiú kusza fürtjeihez emelte.

Harry erőteljesen szájon csókolta. - "Innen tudtam.” – mondta Draco ajkai fölött.

"Mi…?" – kérdezte vissza Draco artikulálatlanul, mialatt Harry apró csókokkal borította be arcát.

"Emiatt gondoltam úgy, hogy igazat mondhatsz Blaise kapcsán. " – magyarázta Harry.- "A keresztnevemen szólítottál. Ezt soha nem tetted azelőtt." – Harry szemébe hirtelen csintalanság költözött. - "Nézzük, el tudom-e érni, hogy megint Harrynek szólíts?"

Ezzel megint Draco felé mozdult, a szőke pedig hangosan felnyögött.

"Harry… oh, folytasd, kérlek." – nyöszörögte. Lényének egy része azon tűnődött, mikor is engedte meg a griffendélesnek, hogy egy sóhajrakássá redukálja az ő Malfoy-búgását, de ez a része gyorsan elcsendesedett, amint Harry megint azt a valamit kezdte művelni a fülével.

"Ne hagyd abba… Annyira kívánlak." - ért el Harry vallomása Draco fülébe.

"Hogy mi?"

"Akarlak… mmm… téged. Nem Blaise-t. De sohasem… ohistenem… sohasem gondoltam… oh, jaj, csináldeztkérlekmégegyszer…"

"Hogy rád vetem magam?" – kérdezte Draco, miközben megismételte azt a mozdulatot, amit az előbb - mikor keze befurakodott kettejük teste közé – produkált.

"Ohistenem… igen… pontosan…" – nyögte Harry. - "De most mégis… és… és… ohistenem…" – ezzel még egyszer szenvedélyesen megcsókolta Dracot, és az elkövetkező percekben mindkét fiú mérhetetlenül hálás volt amiatt, hogy mindenki más éppen a vacsorája mellett ül.

Azután később, erős zihálás közepette Harry Dracora nehezedett, és orrát a nyakába temette. Draco a másik fiú hátát simogatta, le-fel, alkalmanként beletúrva a fiú kusza hajába.

Végül Harry megtámasztotta magát, és Dracora vetette kissé szégyenlős tekintetét. - "Bocs, hogy csak így letámadtalak. Óvatosabbnak kellett volna lennem."

"Nem panaszkodom." –huncutkodott Draco. Valójában inkább azt kívánta, hogy - ha ez a szenvedélyesség tényleg közös vonásuk - bárcsak hamarabb fedezte volna fel a griffendéleseket.

Aztán, ahogy elnézte Harry haját és ragyogó szemeit, meg azt a széles vigyort a másik arcán, egyszerűen már csak arra gondolt: bárcsak Harryt fedezte volna fel hamarabb.

"Jó volt?" – mondta bizonytalanul Harry. - "Mármint, amikor azt mondtam, hogy fogalmam sincs arról, mit is csinálok, és... "

"Több volt, mint jó, ne aggódj. Elsőrangú volt."

"Oh."- Harry hangja megkönnyebbültnek tűnt. Lemászott Dracoról, és az oldalára fordulva rátámaszkodott az egyik karjára. - "Akkor nem zavar, amiért nincs tapasztalatom fiúkkal?"

"Persze, hogy nem." – nyugtatat meg Draco, és az oldalára gördülve Harryre tekintett. - "Higgy nekem, örömmel tanítalak. De jelen pillanatban volna egy kérdésem. Hogyan jöttél rá, hogy Blaise apja tényleg tanár?"

"Nos, miután felfogtam, hogy Harrynek szólítottál, úgy gondoltam, adnom kellene neked egy lehetőséget. Ezért megkérdeztem Hermionét, hogy Blaise apja tényleg halálfaló-e."

"Megkérdezted Grangert?"

"Nos, igen. Hermione mindent tud."- mondta Harry komolyan. - "Elég furán nézett rám, aztán megkérdezte: hol hallottad ezt a hülyeséget? Az idősebb Zabini Olaszországban tanít. Nem emlékszel a tavalyi botrányra, mikor az ürge Justin Finch-Fletchley mugli unokatestvérével kavart annak külföldi csereféléve alatt? Nos, ekkor felfogtam, hogy igazat mondtál, és csak megpróbáltál megvédeni. "

"Nem próbáltalak meg megvédeni, Potter." – mondta Draco dölyfösen. - "A te szádból ez olyan griffendélesen hangzik."

Harryből kitört a nevetés. - " Ez meglehetősen griffendéles is volt tőled. A Hős Draco Malfoy megvédelmezi az Ártatlan Harry Pottert a Nagy És Gonosz Blaise Zabini ármánykodásaitól."

"Semmi ilyenről nem volt szó." - szipákolt Draco. - "Pusztán azért védtem meg az erényedet, hogy aztán magam zülleszthesselek el."

"Persze, mindenképpen!" – mondta Harry csintalanul - "Züllessz csak el. De ez nem változtat azon a tényen, hogy te vagy az én hősöm." - turbékolta.

Draco a szemeit forgatta. - "Ti griffendélesek így fejezitek ki hálátokat a megmentőiteknek? Ugratjátok őket, csak mert van bennük illem, és nem óhajtják egyik napról a másikra szajhává tenni a szüzeket?"

Harry vigyorgott -. "Lehet, hogy én szeretnék valakinek a szajhája lenni." – szólt sokatmondóan. - "Miért lenne az olyan szörnyű dolog?"

"Potter, ha láttad volna Blaise listáját, megértenéd, milyen szörnyű lehet az. És milliószor köszönnéd meg nekem, hogy kimentettelek a karmaiból."

"Hú, nézz oda, milyen lovagias vagy!" –turbékolt megint Harry. - "Nem kell tovább tettetned, hogy Blaise csupa szörnyűséget tervezett velem, Draco. Szerintem csak azért hangsúlyoztad ki ennyire, hogy nyomatékosítsd a mondanivalód."

"Oh, szóval így gondolod?" – Draco ekkor felült, és előhúzta a pergament, mi még mindig az iskolai köpeny zsebébe volt begyűrve. Aztán meglengette Harry arca előtt. - "Ezt sasold meg, Potter. Az abszolút bizonyíték. Blaise listája a veled tervezett dolgairól."

"Tényleg?" – kérdezte Harry meghökkentve. Ülőhelyzetbe tornászta magát Draco mellett, és előrenyújtotta a kezét. - "Hadd lássam."

"Mi? Semmiképp. Nem engedem megfertőzni szűzi szemeidet."

"Na, fékezd már meg a túlzott védelmező hajlamodat! Add ide a listát."

"Nem."

"Malfoy - "

"NEM, Potter. Higgy nekem, a te érdekedben teszem."

"Add… ide… azt... a… argh…"

"Nem… hééé… hagyd abba ezt a… POTTER!"

Heves küzdelem kezdődött a papír birtoklásának jogáért. Végül, egy szerencsés lökés után (és NEM azért, mert Harry magasabb volt Draconál, nagyon szépen köszönöm), Harrynek sikerült megkaparintani a papírt.

"Ha-ha!" – kiáltotta győzedelmesen, és talpra szökkent. Gyorsan széthajtogatta a pergament.

"Nem értem, miért akarod látni." – duzzogott Draco, ahogy felállt, és a falnak támaszkodott. - "A feléről még csak azt sem tudhatod, mit jelent."

Harry hangosan felolvasta a címet: "Blaise Zabini Listája Azokról a Dolgokról, Amiket Harry Potter Tenni Fog Vele.”

Harry felhúzta a szemöldökét. - "Váó." – mondta (mindössze), mielőtt elkezdett olvasni.

Draco csak figyelte, ahogy Harry szemöldöke egyre magasabbra és magasabbra szökik, mígnem majdnem eltűnt a haja mögött.

És akkor hirtelen - "Van nálad egy penna?"

Draco jócskán összezavarodott ugyan, de benyúlt a zsebébe, és adott Harrynek egy kegyelemben részesült, épen maradt pennát. Elképedve figyelte, ahogy Harry módszeresen osztályozza a listát.

"Az egyes rendben, kettes rendben, a harmadik éppenséggel nagyon jó... oh, a négyesnek mennie kell, szinte biztos vagyok benne, hogy illegális... öt, hat és hét maradnak, amíg meg nem tudom, mik is… a nyolcasra ugyanez áll... a kilences jó, a tízes nagyon, nagyon jó... a tizenegyes szintén marad, amíg többet nem tudok... tizenkettes dettó... és a tizenhármas... a tizennégyesnek mennie kell, ha csak – Hé, Draco, van komornaruhád?

Draco dermedten rázta a fejét.

Harry kuncogott egyet. - "Nekem sincs… szóval tizennégyes kizárva… Azt hiszem, tudom, mi a tizenötös, szóval maradhat... tizenhat és tizenhét: kiválóak… és tizennyolctól huszonnégyig maradnak, amíg Draco el nem magyarázza, mit is takarnak. Még felturbózom egy kicsit, és természetesen ne feledkezzünk meg a legfontosabbról... "

Harry kaparászott még egy kicsit a lap alján, lefirkantva néhány dolgot, hozzáírva némi újat, majd átnyújtotta Draconak a listát.

A cím most már a következő volt: Draco Malfoy Listája Azokról a Dolgokról, Amiket Harry Potter Fog Vele Elkövetni.

Draco sokkolva nézett a listára, majd Harryre.

"Valami gond van?" - kérdezte Harry ártatlanságot színlelve.

"Te… de te… de… de Harry!" – tört ki Dracoból. - "Ettől el kellett volna borzadnod! Nem akarhatsz komolyan ilyen perverz dolgokat! Hiszen griffendéles vagy!"

"Oh, igen, de tudod, Draco" – mondta Harry titokzatosan - "A Teszlek Süveg a Mardekárba akart osztani."

És egy utolsó, lélegzetelállító csók után Harry elindult a Nagyterem felé.

Draco Harry távozása után is a pergamenre meredt. Álmélkodva végiggondolta a dolgokat.

Talán a végén már nem számít, hogy az ember griffendéles, mardekáros, hugrabugos, hollóhátas, vagy akármi más-e. Talán ez az egész csak arról szól, hogy megtaláljuk azt a személyt, akivel igazán egyek vagyunk, és lényegtelen, hogy az melyik ház tagja, vagy milyen életút áll mögötte. Talán az egész a szerelem megleléséről szól, akármerre bujkáljon is, a házak, besorolások és sztereotípiák meg mehetnek a fenébe.

Vagy talán csak Harry Potter nem volt más, mint egy nyavalyás fenegyerek.

Egy visszatarthatatlan vigyorral az arcán Draco zsebre vágta új listáját, és elindult vacsorázni a Nagyterembe.

''''' Vége! ''''