Előszó. Kijelentem, hogy „Fegyver” című írásomhoz, és annak tartalmához semmi, de semmi közöm NINCS. Ezt, csak azért írom, illetve mondom, mert soha nem volt úgy fegyver a kezembe, ahogy elképzelhető. – kivéve a Magyar

Néphadsereg - Nem ismerek, illetve nem tartok semmi féle kapcsolatot, semelyik terjesztővel, és nem terjesztek , és nem művelek ilyen terméket. Tehát NEM foglalkozok az úgynevezett „droggal, és fajtáival, és nem árusítok, nem tartok itthon ilyen, és ehhez hasonló szereket. A Neveket a naptárból írtam ki, amikor a novellát írtam, akkor az adod hét neveiből választottam ki a magyar neveket. Olaszneveket, pedig az Internet segítségével írtam ki. Sem az olasz rendőrséggel, sem a magyarral nincs ilyen ügyben kapcsolatom. Nem ismerem az olasz maffiát, és annak tagjait sem. A hatósággal sem volt semmi kapcsolatom, semelyik alakulatával. Ha Valaki, nevére talál a novellámban csak a v é l e t l e n műve. Semmi szándékosság nincs benne. E mű, csak az írói fantázia szülöttje. Bossányi Kálmán Miklós, a mű szerzője.

1. rész - kísérlet –

Asztalon a papír, rajta ez a szöveg olvasható, vastag ceruzával, és jól

láthatóan.

„Meguntam az Életem itt hagyok Rátok mindent, szerettelek Titeket, de már

nem bírom tovább.

Károly.”

Megtöltött fegyvert, Károly a halántékához emeli, bal mutató ujja a ravaszon,

szép finoman húzza hátra, készül, hogy tervét végrehajtsa, ekkor nyílik az ajtó,

és Klári kiált!

- Kari Ne!

Karcsi oldalra néz, és látja, hogy Klári szeméből elő jött a könny.

- Kérlek NE! - mondja Klári még egyszer.

Karcsi elengedi a ravaszt, szépen leteszi a fegyvert az asztalra, két kezét a

fejéhez emeli, letörli a könnyeit, asztalhoz nyúl, hogy a papírt össze gyűrje.

Előveszi az öngyújtóját, és meggyújtja a papírt, hogy Klári ne olvassa el a búcsú

levelét. A hamu, a hamutálba esik.

Ez szörnyű, hogy még ez sem sikerült, nem vagyok én ember, hogy még ezt sem

tudtam, megcsinálni. Sopánkodik félhangosan Kari.

Klári oda rohan hozzá, és átöleli.

- Miért csináltad?

- Szeretlek.

- Tudom.

- Hát akkor miért? - újból kérdi Klári.

- Nem tudom. Nem tudom elviselni, ezt a helyzetet, ami itt van hazánkban, és

fáj, hogy Mi így élünk, ezért.

- Kari nem baj! – vigasztalja Klári – Megoldjuk, hogy kissé jobban éljünk.

Klári kérdően néz fel Karira. Szemeiből még folynak a könnyek. Kari lenéz

Klárira, és letörli a könnyeit.

Rendben van. Többé nem csinálom. Mondja halkan, szinte suttogva. A

fegyveremet is visszaadom a rendőrségnek. Nem kell.

Klárin, most látszik egy kis mosoly az arcán, most már boldog, hogy

megmentette szerelmét. A lenti ajtócsikorgásra lettek figyelmesek. Megjött a

gyerek. Gyerek, most már mosolyog Kari is, hisz már felnőtt tizenkilenc éves.

Mire ezt kimondta, Péter már fent volt a felső szinten a szobába.

- Apa mit csináltál?

- Semmit fiam, nyugtatta Klári a fiát. Egyet nyelt felnézett a férfira, és ezt

mondta fiának. Csak éppen, hangja kissé elcsuklót-, azt magyarázta el, hogy

hogyan kell a fegyvert összeszerelni.

Ránézett a hamutartóra.

- Hát az?

- Az egy számla, ami már egyszer befizettünk, és még egyszer kiküldték, hogy

fizessük be.

- Ugye Klári?

- Igen.

Kari lenézett, és megpuszilta az arcát. Károly is mosolyog, így már nem gondol

arra, hogy előbb mi tett, de még az asztalon a fegyver. Ránéz, kezébe fogja, és

beteszi a kazettába, majd a falba épített páncélba. Most már mindenki

megnyugodott. Már boldogan egymást átölelve, mentek a hálószobába, és

készültek a lefekvéshez.

2. rész - döntés –

Peti az Apjára nézett.

- Ugye Apa nem? -még mindig nem hitt Apjának - Nem, hidd el, hogy nem.

Nem tudnék ilyet tenni. Hidd el fiam.

Ez már teljesen megnyugtatta a fiút.

Eldöntöttem, hogy visszaadom a fegyvert a rendőrségnek. Már nem kell. Nem

szolgálok, nem vagyok már hivatásos. Úgyhogy, holnap reggel visszaviszem az

ezredes elvtársnak a fegyvert. Evvel a mondattal az egész Családot

megnyugtatta.

Másnap.

Tóth Károly nyugalmazott rendőr őrnagy telefonon felhívja, és bejelentkezik

Bocskai László ezredesnél.

- Ezredes elvtárs Tóth Károly nyugalmazott őrnagy vagyok.

- Szervusz őrnagy elvtárs, miben segíthetek.

- Szeretnék egy időpontot kérni, ha ráérsz csak pár percet, rabolnék el a

napodból.

- Bármikor jöhetsz, szeretettel várlak. Intézkedem, hogy ha megjelensz, akkor

azonnal kísérjenek fel hozzám.

Fél óra múlva kopogtatnak az ezredes ajtaján. Belép a tizedes.

- Ezredes elvtárs jelentem Tóth Károly elvtárs kér bebocsátást.

- Küldje be.

Ajtón belép Károly.

- Szervusz Tóth elvtárs.

- Ezredes elvtárs kérek ...

Ezredes int, felejtsük el a formaságot, Neked már nem kell Károly. Parancsolj,

foglal helyet. Leültek a dohányzó asztalhoz.

- Mi járatban vagy erre felé, miben segíthetek?

- Károly még mindig picit rémült, alig tudja elkezdeni a mondókáját. Nem

tudja, hogy hogyan szólítsa az ezredest, mert nemigen voltak Ők jó viszonyban

egymással.

- Nyög már ki.

- Hát csak annyi lenne, egyet nyel, de folytatja, hogy elhatároztam, hogy

visszaadom a szolgálati fegyveremet.

- De hát miért, és jól meg gondoltat?

- Nyugodtabban szeretnék élni a családommal, elszeretném felejteni a

szolgálati időmet, amit itt töltöttem. Tejesen civil állampolgár szeretnék lenni, a

szó szoros értelemben.

- Válaszod, és az elhatározásodat sajnálattal elfogadom, és köszönöm, hogy

behoztad a fegyvert.

- Károly átadja az ezredesnek a fegyvert.

- Remélem a kettőnk közötti barátság azért megmarad a civil életben is. -

mosolyog Bocskai.

- Persze. - feleli rá Károly.

- Ne haragudj, de most távoznák, mert a családdal nyaralni megyünk, és oda

lent várnak. -füllentett.

- Persze nem tarthatlak itt. Jó nyaralást kívánok. Egy utolsó kézfogás, és

Károly távozott az irodából.

Kilép az épületből és egy nagyot kiállt:

S I K E R Ü L T.

A járó kelők az utcán rá néztek, őrült.

Ők nem tudták, hogy Kari, miért kiabált. Most már Károly teljesen nyugodt volt,

hogy amit régebben nem, mert megcsinálni, most megtette.

Boldogan ment haza, és délután, mikor Klári, és Peti hazajöttek a munkából

örömmel közölte, hogy bent járt Bocskainál és visszaadta a fegyvert.

Másnap összecsomagoltak, és Balatonfenyves felé vették az irányt. Boldogan ott

töltötték a nyár egyik hónapját. Mindent elfeledve, teljesen ki kapcsolódva, csak

úgy hárman szabadon.

3.rész.. - kérés –

Három hónap múlva:

Bocskai az irodájából telefonom hívja Tóthtékat. Telefon kicsöng, de senki

nem veszi fel a készüléket.

Hol a fenébe lehet ez a Tóth, miért nem veszi fel ezt a kurva telefont -

bosszankodik Bocskai.

Újra tárcsáz, de semmi, megpróbálja még egyszer, de most sem veszi fel a

készüléket senki.

Mérgébe a dohányzó asztalra nagyot üt, a fenébe, mikor most kellene a

szakmai tapasztalata, akkor nincs a vonal másik végén, - őrjöng - és az

asztalra csap. Akkorát, hogy a hamutartó is megemelkedik, majd újra

visszazuhan.

Egy óra múlva újra tárcsáz. Elhatározta, hogy a negyedik csengésnél

abba hagyja, és már többé nem fogja keresni Tóthot.

Készülék kicseng. Egy, kettő, hár........om, né.... Már majd nem letette,

mikor megszólalt egy női hang.

- Halló, tessék Tóth lakás.

- Jó napot, Bocskai ezredes vagyok a rendőrségtől, és Károlyt keresem.

- Mindjárt hívom.

- Kari, keresnek a szervtől - kiabál Klári.

- Ki?

- Valami Bocsai vagy Bocskai, a fene se tudja.

- Fenébe mit akar?

- Azt nem mondta - feleli Klári.

- Szervusz Károly, Bocskai vagyok.

- Szervusz László, miben segíthetek?

- Károly, arra szeretnélek megkérni, hogy ha tudnál, akkor befáradnál

hozzám a kapitányságra, hétfőn.

- Már nem tartozom Hozzátok Laci.

- Tudom, tudom, csak bajban vagyok és a Te szakmai tapasztalatod

kéne ebben az ügyben, ha

segítenél?

Kari, Klárira néz, aki a beszélgetés alatt ott állt mellette, megvonja a

vállát, tanácstalan.

Klári súgja Karcsinak, menj, be. Segíts neki.

- Laci, akkor hétfőn reggel kilencre elmegyek Hozzád.

- Köszönöm szépen.

- Szervusz.

- Szervusz, akkor hétfőn.

Leteszik a készüléket. Mi a fenét akar ez a Bocskai, hiszen mondtam neki a

múltkor, hogy már befejeztem a tevékenységemet a rendőrséggel. Kari,

bemész meghallgatod, esetleg ha úgy látod, akkor segítesz, és hazajössz.

Nyugtatja Klári Kareszt. Ne idegeskedj, nem éri meg.

4. rész. - rábeszélés –

Az ezredes, mikor letette a kagylót akkor már tudta, hogy ez nehéz dió lesz.

Tudta, hogy Károly ha valamit elhatározz, akkor Őt nehéz meggyőzni, de a

nyomozás, és a siker érdekében meg kell próbálni, hogy elfogadja a számára az

új kihívást. Miután így töpreng, hogy hogyan kezdje el, és hogyan kérje meg a

nyugállományban lévő / volt / őrnagyot, a hűtőszekrényhez megy, és kiveszi a

behűtött Whyskis üveget, tölt a poharába egy kicsit és megissza.

Majd leszól az ügyeletre.

Ügyeletes felveszi a kagylót, bejelentkezik.

Bocskay utasítja, az ügyeletest, hogy ha Tóth Károly nevű illető megérkezik, és

Őt keresi, azonnal engedjék fel. Nem kell felkísérni az irodájába.

Két óra múlva Károly megérkezik. Ügyeletes az utasítás szerint jár el. Bocskai

ajtaján kopogtatnak.

- Tessék - kiszól Bocskai.

Ajtó kinyílik, belép Károly, farmernadrágban, kockás rövid ujjú piros mintás

gyűrt ingben, -ami a nadrágból ki van hajtva-, szandálban.

Károly, de jó, hogy itt vagy, és látlak. Kari ránéz az ezredesre, kissé mosolyog. -

ez már gyanús, ez már megint meg akar kérni valami szívességre, mint múltkor.

- Elmélkedik magában.

Nagyon jó színed van. Látom teljesen pihent vagy. Vállon veregeti László, Karit.

Igen, jól telt a nyár. Végre együtt volt a család, és nyugodtan pihentünk.

László nehezen kezdi el a mondókáját. Megkínálhatlak valamire, iszol valamit,

egy kis Whyskit?

- Nem, kocsival jöttem, tudod, ez már a jogsimba kerülhet, ha iszom, már

nem vagyok rendőr.

- Hagyd már. - mosolyog László.

- Megvan még a jó öreg tragacs.

- A Zsigulira gondolsz?

- Igen.

- Hány éves már az autód?

- Most öt. Bocsáss meg, de ugye nem ezért hívattál, hogy az autóm felől

érdeklődjél.

- Nem, igazad van.

Ezredes tölt, egy limonádét Karcsi poharába, magáéba pedig egy kis Whyskit.

Egészségedre. Kicsit isznak a poharakból, majd László egyet nyel, és elkezdi a

mondókáját:

Karcsi emlékszel ég a tavalyi esettünkre. Melyikre?

Arra a sikkasztásra, amikor a férfi megszökött a kezünk közül külföldre, de az

Interpooltól megkaptuk a jelentést, hogy hazajött, de nem találjuk sehol se. Ha

jól tudom, akkor a Te ügyed volt. Már rémlik valami.

Károly, arra szeretnélek megkérni, hogy segíts.

- Laci, elméletben kéred vagy gyakorlatban is.

- Mi az én szerepem, ha elvállalom?

- Te szereped, mint külső, nyomozást segítő tiszt.

- Ha igent mondok, mekkora a beleszólásom, és az irányításom.

- Teles mértékben Te vagy az irányító tiszt, és alád, van rendelve egy fiatal

nyomozó őrnagy.

- Megismerhetem a fiatal tisztet?

- Természetesen.

- Elvállalod a feladatod, Karcsi?

- Laci, ha beszéltem az őrnaggyal, akkor mennyi gondolkodási időm van a

feladat elválására.

- Mivel az idő sürget, így 24 órát kapsz.

- Így, jó lesz.

- Megfelel.

- Kezet fogtak a mielőbbi, viszont látásra. Bocskai utána szólt, hogy majd

hívjak, ha az őrnagyot, kihelyezik a kapitányságra.

Károly a kocsi motorját beindítja, és haza felé vette az irányt.

5. rész. – hazafelé -

Kari a kapitányságtól 20 km-re lakott. Az út egy része erdő szélén vezetett, ez kb.

egy 5 km-es szakasz volt. A KRESZ táblán feltolt tüntetve a vad veszély. Az egyik

kanyarból jött kifelé, amikor egy fiatal őz ugrott át a kocsi motorház tetején.

- Kurva életbe, már csak ez hiányzott. - káromkodott.- István a barátja, /

Vadász társaság elnöke / aki az "anyós" ülésen volt, azt mondta Karcsinak.

- Nyugodj meg, elrendezzük.

Fékezett, pár méter után megállt. Kocsiból kiszálltak, az őzt megnézték, sérülése

nem volt. Az állat kicsit zihált, megnyugodott, felállt, és tovább szalad.

Kocsin semmi nyom nem volt az ugrásnak. Beültek, megbeszélték az esetet,

Istvánt elvitte a vadászházhoz, és hazafelé vette az irányt, óvatosan vezetett.

Otthon, vacsora után elmesélte, hogy hogyan járt, majd szólt, ha keresi a

rendőrségtől a Bocskai, akkor szóljanak neki azonnal.

- Apa, elvállaltad. - kérdezte Peti.

- Még nem fiam, először beszélek a fiatal őrnaggyal, és utána döntök, hogy

igen, vagy nem.

- Kari, ha elvállalod, akkor mi lesz. - kérdi Klári

- Ez annyira fontos Neked.

- Nyugi, csak kérdeztem, mielőtt még dühbe jönnél.

- Bocskaival azt beszéltük meg, hogy megismerem az őrnagyot, beszélgetünk.

- Szereped? - szól közbe Peti.

- Várj, folytatom, tulajdonképpen a teljes felelősség az övé én csak, mint

rányitó veszek részt, a szereposztásban.

- Akkor hogyan kerül ki a Főiskoláról, ha ezt sem tudja megoldani.

- Na, most ülj le fiam mellém. - szólt Károly-

- Ha valaki kikerül az iskolapadból a nagy büdös Életbe, amikor az első

feladatot megkapja, biztos, hogy nem tudja megoldani. Teljesen más az

elméleti, és a szakmai gyakorlat. Iskolában bábukkal, rajzokkal játszik,

készül fel a tanuló tiszt, de kint az Életben más, kint igazi élőlények vannak,

akik még vissza is lőhetnek. Tehát, a tisztnek nincs szakmai tapasztalata.

- Érted?

- Most már értem, Apa.

Beszélgetés után nyugovóra tértek.

6. rész. - társ megismerése, tényállás rövid ismertetése -

Két nap múlva, reggel 8 órakor szól a telefon. Kari a fürdőszobából jön ki,

derekán a törülköző, kezében a fogkefe, épen fogat mos, mikor meghallotta a

csörgést.

- Halló!

- Te vagy az, Károly, Bocskai vagyok.

- Igen, fogat mosok.

- Be tudnál jönni 10 órára, mert akkor jön hozzám az új kolléga.

- Persze, eszek egy pár falatot, és indulok.

- Köszönöm, szia.

- Szia. - Ez hamar ment - gondolja magába Károly.

Peti, be kell mennem, szólj Anyádnak, hogy elmentem, jó! - Péter most kelt fel -

Apa szólok. - válaszol vissza. Vigyázz magadra.

Beült a kocsiba, és a kapitányság felé vette az útirányt.

Lépcsőn felfelé haladva találkozott régi barátjával, Dénes János hadnaggyal.

Egy pár szót váltottak, majd egy mástól elköszöntek, és ment az ezredes irodája

felé.

Ajtóhoz ér.

Kopog. - egy hang a szobából, Lacié. - Tessék.

Benyit.

Gyere - gyere csak beljebb, invitálja Bocskai, Károlyt.

Asztalnál egy fiatal hölgy társaságával az alhadnagy, és az ezredes ül.

- Lányod?

- Nem. -feleli.

- A hölgy az őrnagy.

- Hölgy feláll, feszesen kihúzza magát, és jelentkezik.

Tóth őrnagy, szolgálatra jelentkezem, nevem Rózsa Hilda, rangom őrnagy.

- Pihenj, jaj bocsánat. -szólal meg Károly a meglepetéstől, én már nem

tartozom az állomány soraiba.

- Tudom, az ezredes elvtárs, már ezt jelezte felém.

- Bocsánat, szólal meg az ezredes, ki jelölöm az akció csoport tagjait.

Parancsnok Rózsa Hilda nyomozóőrnagy, tanácsadó Tóth Károly nyugalmazott

nyomozó, és a csoport tagja a fiatal Dénes János nyomozóalhadnagy. A

nyomozást Rózsa Hilda őrnagy vezeti. Mindenki érti, fejbólintással jelezték,

hogy megértették.

- Akkor már ez, is meg van. Már nem zavarlak Titeket, beszélgessetek csak

nyugodtan. Úgy is van dolgom a Városban. -szólalt meg Laci.- és Károlyra

mosolygott. Kifelé menet az irodából még egyszer visszanéz, kezével int, csak

nyugodtan Karcsi, csak nyugodtan.

- Ne haragudjon, -szólal mag a meglepődéstől Karcsi - teljesen mást vártam.

- Gondolom, hogy egy férfit várt őrnagy elvtárs.

- Kérem, Hilda ezt hagyjuk, nem tudom, hogy tegező viszonyba lehetünk

egymással, vagy nem?

- Egész nyugodtan, Károly

- Köszönöm, Hilda.

Akkor térjünk a tárgyra. Két éve 1968 szeptemberében a recski bánya

vállalatnál egy nagy arányú sikkasztás történt, gyilkossággal egybekötve. Az

Illetőnek sikerült elmenekülnie, kértük az Interpol segítségét, és most mondta az

ezredes elvtárs, hogy megfigyelték, és visszajött hazánkba. Akkor Már majd nem

mindent tudsz. Igen. Károly folytatja, az illető hazánkban bujkál valahol.

Valószínűleg még Recsken van a bányában. Ennyi röviden a tényállás. Ha

kíváncsi vagy a többire,

Itt vannak az akták, az íróasztalon, nyugodtan olvasd át, s jelezd, ha

csinálhatjuk az akciót, a körözött személy elfogására.

Továbbá tájékoztatlak, Hilda, hogy a nyomozást, és az elfogást Te vezetett, én

csak tanácsadó, és idéző jelbe segítő társad vagyok. Ha mód van rá, az

akcióban, gyakorlatban nem szeretnék részt venni, csak elméletben.

- Hilda, így megfelel a felállás.

- Természetesen Károly, köszönöm előre is, hogy mellettem kitartasz, és

segítesz.

- Akkor Hilda jó munkát, az akták elő készítve. Telefonszámom leadva.

Bármikor szólhatsz.

- Rendben Károly, átolvasom őket, és utána egyeztetünk.

- Hilda, várom a hívásodat.

- Jó, Károly hívlak.

Kezet fogtak, elköszöntek egymástól, és távozott.

7. rész. - Hilda kibeszélése -

Miután Károly, és János elhagyták az épületet, befordultak a sarkon, és

beleütköznek Károly volt barátjába Koncz hadnagyba.

- Szia, már mész.

- Igen, mert még kell mennem a Postára, és bevásárolnom is kell.

- Irigyellek Téged barátom. - mondta e kedves szavakat János.

- Miért is?

- Mert egy fiatal csinos lánnyal dolgozol együtt.

- Jani, így hozta az élet. - feleli viccesen Károly.

- Tényleg csinos a Hölgy, ezt meg kell jegyezni, hogy nagyon csinos. Kár, hogy

nem vagyok fiatal, mint Te barátom.

- Na, de már megyek, mert nálunk hamar zárnak a boltok.

- Szia.

- Szia.

Károly, és a fiatal alhadnagy is elköszönt egymástól.

Miután Károly hazament, elintézte dolgait. Ez idő alatt Hilda elolvasta az

aktákat, és jelentette Bocskainak, hogy felkészült a feladatra.

Bocskai visszahívta Károlyt, hogy holnap reggelre legyen bent a kapitányságon.

Vacsoránál Kari elmesélte a történteket a családjának, és elmondta, hogy már

reggel visszakel menni Pestre, a kapitányságra, mert úgy néz ki, hogy beindul az

akció.

- Apa a nő, a társad, hogy néz ki? - kérdi Péter.

- Csinos a Hölgy.

- Nana, még féltékeny leszek. - mondja nevetve Klári.

- Milyen, hogy néz ki. -mond Apa

- Jó rá nézni, kellemes külső, fél hosszú vörös hajú, Hölgy. Ja, és még ebhez

annyi, hogy őrnagyi rangban van. Ennyi elég legyen, mert lekel feküdnöm, mert

holnap kezdődik a megbeszélés.

- Na folytasd tovább!

- Mire vagy kíváncsi még?

- Arra, hogy milyen, érted milyen?

- Mondtam, hogy kellemes kinézetű, nincs nagy mellei, pici, aranyos formás,

alakja is ideális, termete alacsony, úgy 168 cm. Fürge, mozgékony, kiváló lövő,

mosolygós, kedves fiatal lány.

Független. Téged érdekel?

- Igen, Apa, ha vége van a történetnek, bemutatsz neki?

- Meglehet, miért is ne!

Na most már vége, alvás.

Másnap.

Reggel Károly korábban kell a kelleténél, hogy beérjen 8 órára, a

kapitányságra. Időben ott van kapitányságon. Soha nem szeretett késni. Benyit a

szobába, ott van Bocskai ezredes, Rózsa őrnagy, Dénes alhadnagy.

- Jó reggelt!

- Neked is Károly, már vártunk feleli Bocskai.

Akkor, ha megengeditek átveszem a szót, tehát mindenki tudja, hogy miről van

szó, nem kell ecsetelnem a történetet.

Megkérlek titeket, hogy üljetek össze, és beszéljétek meg az akció "forgató

könyvét".

Sok szerencsét, az akciótokhoz, fogjátok el, és gyertek vissza épségben.

Bocskai elköszönt mindenkitől, és távozott.

8. rész. - akció előkészítése -

Az akció csoport leutazott Recskre, mert azt a hírt kapták, hogy az emberük, kik

el kéne fogniuk a recski Lakócsa érc bányában, bujkál. Megérkezésük után,

kapcsolatba léptek a bányavezetővel, aki a különítményt a bánya tiszt alá

rendelte.

Fegyvereket betárazták, még egy utolsó gyors megbeszélés.

Rózsa őrnagy kiadta a parancsot, az akcióra.

- Várjanak. -szólt a bánya tiszt

- Miért, hát nem itt van az, akit keresünk?

- De.

- Hát akkor, mi a probléma? - kérdezte Hilda

- Tudják, hogy merre kell menniük?

- Le, a bányába.

- Jó le, de merre mennek, tudják?

- Igazából nem. -feleli Rózsa őrnagy.

- A bányatiszt az asztalra kiteríti a bánya térképét. Azon, jó látható a bánya

alakja, vájatok elhelyezkedése, és iránya.

- Na látják, mert a bányának két aknája van, az I-s, és a II-s. Ezek fúrt

járatok, amelyek a föld alatt legyező alakban van kialakítva, melyeknek

hossza 87,5 km-ter, és ezekből 550 db van. Na most kérdem, hogy merre

felé, és melyikbe menjünk? - tájékoztatta a csoportot a bányatiszt.

- Ez nem semmi, ide nyom kereső kutya kell.

- Hívom azonnal Bocskait.

- Hilda bement a Bánya igazgató szobájába, és telefonált Pestre, a

kapitányságra.

- Elmondta, amit a tiszt mondott, és kért egy nyom kereső kutyát, ha

lehetséges a Kántort.

- Köszönöm, Rózsa őrnagy a jelentést, és holnap reggel küldöm Kántort.

- Köszönöm ezredes elvtárs.

Addig a bánya termelését folytatták, hogy senki ne tudjon róla, hogy Pestről itt

vannak az elvtársak, és hogy másnap reggel akció lesz a bányánál. Éjszaka

folyamán a helybeli rendőrség emberei vigyáztak a bánya bejáratára. Ez nem

volt feltűnő a váltásnak, mert volt már erre példa, hogy a helyi rendőrség

kiszállt gyakorlatozni. Különítményt a közeli vendégházba elszállásolták.

A két férfi nyugodtan átaludta az éjszakát, Hildának a bányatiszt szavai voltak a

fejében, egész éjjel azon gondolkodott, hogy hogyan fogja levezényelni az egész

akciót.

9. rész. - akció indul, keresés -

Mindenki meglepetésére Sárosdi tizedes - kutya vezető-, Kántorral, és Bocskai

ezredessel megérkezett az érc bányához. Rövid tájékoztatás, Hilda bemutatja a

Bányai igazgatót az ezredesnek.

A bánya tiszt kiosztja a megfelelő védő ruhákat az akció csoportnak. - fejvédő,

lámpával,

- vízálló overall,

- gumicsizma.

Hilda, mint parancsnok utasítja az akcióban részt, vevőket, hogy a golyóálló

mellényt vegyék az overall alá.

Így nem feltűnő.

Bánya tiszt megkérdezte, hogy a bánya területe üres mindenki feljött. Igen -

mondta, az erre felelős bányász.

Akkor mehetünk. Adta ki a jelszót a bánya tiszt. A csoport elindult az I -s akna

felé, beszálltak a bánya liftbe, ami levitte őket az első szintre. Kiszálltak.

Bejárták egy darabig, de Kántor nem jelzett semmit. Mentek tovább, de sehol

semmi. Egyszer Kántor jelez valamit, a tizedes már tudta, hogy már baj van a

kutya ugatásából, Kántor várjál, megyek veled én is -kiabált a tizedes. A kutya

csak fut, egyszer megáll egy test mellett. Leül. Jelzi, hogy az illető már nem él.

Hilda megfordítja a halottat, mondja, hogy nem az akit keresnek.

Bánya tiszt is megnézi. Tájékoztatja Hildát, hogy az illető a vájár, a János.

- Rózsa őrnagy, a bányában lévő kurblis telefonon hívja az Igazgató szobáját.

Telefon kicsörren.

- Halló!

- Halló, itt Rózsa őrnagy, kérném az ezredes elvtársát.

- Igazgató átadja a készüléket az ezredesnek.

- Ezredes elvtárs, zárják le a bánya területét, és a kijáratott, mert lent van a

vájár holtan, lelőtte az a szemét.

- Köszönöm, intézkedem.

- A hangosbemondóba az ezredes tájékoztatja a bányászokat.

A bánya területét senki se hagyja el, a kijáratott lezárni, aki gyanús vagy idegen

alakot lát a területen, azonnal szóljon az udvaron álló rendőr elvtársnak.

Köszönöm a figyelmüket.

Az akció csoport a felszínre érkezik. A rendőrök a bányászokat sorba állítják.

Kántor a sorfal előtt elsétál, de nem jelez semmit.

Sárosdi, lehajol, és mondja Kántornak, menjünk vissza még egyszer, keresd

meg.

Visszamennek, de sehol semmi.

Itt kell lenni valahol a területen, mondja Hilda. Addig keressük még meg nem

lesz, itt kell lennie, ugye Kántor. Kutyára néz, és a kutya visszajelez, erős

ugatással.

Hilda, nyugodjál, meg veszi át a szót Károly. Bányászokhoz fordul.

Mivel az Illetőt, aki keresünk most nem, találjuk meg, megkérném Önöket, hogy

menjenek és fürödjenek meg.

Hilda értetlenül néz Károlyra, hogy miért?

Ezt az iskolában nem tanították, hogy ilyen helyzet is van. Hilda kissé félre

vonul, gondolkodik, hogy most hogyan jöjjön mi ebből a szituációból. Hisz az

akció parancsnoka Ő, és az akció sikere rajta múlik, a döntésén, hogy mikor

indíthatja el, és most mit csináljanak.

Visszamegy a csoporthoz, és kérdően néz tanácsadójára, Károlyra. Hogy, most

mi van?

Károly odasúgja, mert ebbe a ruhában a kutya nem ismeri fel az elkövetőt, mert

a halott bányász illata még benne van a ruhába, és nem tudja megkülönböztetni

Kántor a két illatot így.

Értem. -feleli Hilda.

Hilda a bányázok elé áll, és a következő döntést hozza.

10. rész - lövés -

Rózsa Hilda őrnagy a bányászol elé lép, és e szavakat mondja:

Bányászok, megkérem Önöket, hogy menjenek fürdeni, mert így tudjuk, hogy ki

az, aki nem Önökhöz való. Így tudjuk az „idegen bányászt” kiszúrni.

A többség megértette, Hilda kérését, és szép lassan elindultak az öltözők felé. Az

egyik bányász lassabban megy, nem siet feje össze, visszajár, már nézi, hogy

merre lehetne menekülni. Idegesnek látszik. Kezében egy kisebb táska.

Hilda észrevette az egyik bányászt, hogy furcsán viselkedik.

- Ő az? Nézd Károly, Ő az?- kérdi Hilda

- Látom, nyugi Hilda. – feleli Károly

Hilda már a fegyverhez nyúl.

Ezt a lassan lépegető bányász észreveszi, és gyorsabban szedi a lábait, beért az

öltözőbe.

- Hilda, csak nyugi, ne kapkod el, figyelj rám. – mondja Károly

- Bement. - mondja János.

- Láttam.

- Károly, most mi a teendő. - kérdi Hilda.

- Itt két variáció léphet életbe.

1/. Bent észreveszik, és felismerik, hogy nem közülük való. Túszt vagy túszokat

ejt.

2/. Kirohan, és megpróbál elmenekülni, mivel fegyver van nála, fel kell

készülnötök a tűzharcra.

- Hilda, lőttél ár Emberre.

- Még nem.

- Akkor ez nehéz lesz, ne gondolkozz, ne sajnáld, ne nézd, hogy Ő ki, ha rád

emeli a fegyvert, és célozz, akkor lőj, de csak úgy, hogy megsebesüljön, mert el

kell fognunk.

Öltözőből kihallatszik a lárma, és a dulakodás. Egyszer csapódik az ajtó, és

kirohan az illető, alsónadrágban. Egyik kezében a fegyver, másikban egy kis

táska. Fut a kijárat felé, és lő. Hilda, és János céloz, és lő, illető földre roggyan,

és újból lő, eltalálja Hildát, és Jánost is. Hilda összeesik, sérült János

segítségére siet, de már nem tudja az életét megmenteni Hilda, meghal. A golyó

a fejébe hatolt.

János, jelez Károlynak, hogy Hilda már nem él.

Károly felkapja Hilda fegyverét, és a tárban lévő össze töltényt kilövi a földön

fekvő illetőre. Hilda fölé hajol, és utoljára megsimogatja a testét, és e szavakat

suttogja Hildának:

Ne haragudj, hogy nem tudtalak megmenteni.

Sír a halott fölött. Fel áll a fegyvert a fejéhez emeli, ujja a ravaszon, és

elgondolkodik, hogy meghúzza a ravaszt, vagy ne. Maga előtt látja azt a képet,

amikor öngyilkos akart lenni, evvel a fegyverrel. Kivár, hosszan kivár.

Észre veszi László, és rákiabál Károlyra, hogy ad át a fegyvert!

Károly ránéz.

- László, megismétli, Károly ad át a fegyvert, ez parancs!

- Te Ne kiabálj velem, már nem vagyok rendőr, és Te nem parancsolsz nekem. -

válaszol vissza, kiabálva.

László, Károlyhoz lép, és egy jobb egyenest üt az arcára. Károly megtántorog,

és elejti a fegyvert.

Bocsánat nem akartam ekkorát. Károly az arcát fogja, Jánost sérülését ellátták.

Mivel ezt nehéz volt feldolgozni, az akció után a következő történt.

Bocskai László ezredes, nyugállományba vonult.

Dénes János hadnagyot, előléptették zászlóssá.

Tóth Károly nyugállományú rendőr őrnagyot, gyógykezelésre részesítették.

Kezelését a rendőrség fizeti.

Rózsa Hilda őrnagyot, a rendőrség saját halottjának tekinti.

11. rész - 10 év múlva -

Karcsi miután a gyógykezelésben részesült, egy évig járt pszichológiára. Olyan

mély benyomást tett részére a fiatal rendőr nő halála. Kezelése után teljesen

rendbe jött. Nejével, és Péter fiával sütete a hasát a Zamárdi strandon. Éppen

kortyolgatott a sörből, amikor megszólalt a mellette lévő mobil telefon. Karcsi

hanyatt feküd, fejébe húzva a szalma kalapja, szájába a megszokott pipája.

-Vedd már fel, légy szíves. -- szólt a nejének.

- Halló, Zsuzsa vagyok, kit keres?

- Kéz csókom, Dénes János vagyok. Tóth Károlyt keresem.

- Pillanat. Mindjárt megnézem, hogy hol van. Visszahívja?

Hallod valami Dénes vagy János keresett, bökte oldalba a fekvő Károlyt,

Zsuzsa.

Zsazsa, apa volt kollégája a Dénes János, ott voltak a bányánál mikor az, az

eset történt.

- Ugye apa.

- Pontosan így van fiam, hogy Te mire emlékszel, pedig ez tíz évvel ezelőtt volt.

- Te, mindenre emlékszel, fiam?

- Csak arra, amit elmondtál. Péter hirtelen szájához kap, mert elfelejtette, hogy

nem szabad felhozni a recski esetet, amikor a bűnöző, feje lőtte a fiatal rendőr

nőt, Hildát.

- Meséld csak el?

Semmi különös, nem történt, -meséli Péter. Csak az, amikor említetted, hogy a

barátod János, mikor a bánya felé sétáltatok megcsúszott egy kövön, és seggre

ült. Ti ezen, jót nevettek, és miután felállt János, folytattátok az utat, az Erdész

ház felé. Fejezte be a „történetet" Péter.

Megint megszólalt a mobiltelefon.

- Hagyd, majd én felveszem. -- szólt rá Zsuzsára Karcsi.

- Hallóóóó! Itt a mindig vidám, és fiatal Karcsika. -- mutatkozott be.

- Halló, keresem a mindig vidám, és fiatal Karcsikát.

- Itt vagyok, szia barátom, mond mi újság, miért keresel?

- Kéne a segítséged, házat építek Felsőpátján, és ha lennél oly szíves segíteni,

akkor ezt meghálálnám.

- Mikor kezdet?

- Jövő hónapban, augusztusban.

- Oké, megbeszéljük.

- Szia, majd ha kellek, akkor hívjál.

- Jó, szia, hívlak.

Ez, bejött. Bevette a mézes madzagot, a Karcsi. Mondja a fotelban ülő, pipázó,

Bocskai Lászlónak.

(Bocskai úgy néz ki, mint egy jó menő üzletember. Fekete cipő, fehér ing,

csokornyakkendő, elegáns fekete öltöny, János, pedig egy lezser férfi, piros

kockás ing, farmer nadrág, edző cipő, de mikor komolyra fordult a dolog, akkor

János is felvette, az öltönyt.)

12. rész - „Gyógyult” Károly megkeresése. -

Azt tudta Dénes János, hogy Tóth régi szakmája kőműves. Az akció után,

könnyen kezelhetővé vált, mivel idegileg összeroppant. Így könnyű volt Károlyt

kezelni. Egy kis szigorral sikereket lehetett vele elérni. Jánosnak volt

összeköttetése a pszichológián, így a megfelelő információkat beszerezte a volt

munka társáról. A kellő információk tudatában kezelte Károlyt.

Ahogy megígérte felhívta telefonján.

- Halló Tóth Károlyt keresem, Dénes János vagyok.

- Szia, itt a mindig vidám, és fiatal Karcsika beszél.

- Holnap délután elmennék Hozzátok, és megbeszélnénk a részleteket.

- Címemet ismered, hogy hol lakom? - kérdi Károly.

- Még a régi?

- Igen.

- Akkor holnap 17 órára ott leszek. Jó?

- Igen, várlak.

Elköszöntek egy mástól. Mikor a telefont letette Károly, szólt élet társának

Zsunak. Képzeld holnap ide fog jönni az egyik jó haverom, akit a rendőrségen

ismertem meg. Képzeld munkát, ajánl nekem. Valami házépítést, vagy mit.

Akkor előveszem a szakmai könyveket, és kicsit átolvasom őket. / Mivel, már rég

dolgozott a szakmájában, és nem teljes az elméje, így átolvassa a könyveket,

hogy elméletét frissítse. /. Estétől, késő éjszakáig bújta őket.

Másnap János pontosan becsönget, a Kakukkfa utca 22-be. Kutya már jelezte,

hogy idegen jön. Csöngetésre Peti, Károly fia jön ki a házból.

- Jó napot! - mondja Péter. - Már vártuk, Apu bent van.

- Jó napot!

Péter bekíséri Dénes Jánost a házba.

A két "kolléga" üdvözli egymást. János enged meg, hogy bemutassam Zsut.

- Kézcsókom, Dénes János vagyok, Károly volt munkatársa.

- Jó napot, Vilmos Zsuzsa vagyok.

Bemutatkozás után Zsu kiment a konyhába, kávét főzni.

- Te, Karcsi, ha jól emlékszem, hogy nem Ő volt régen feleséged?

- Jól emlékszel, János. Feleségem a betegségem előtt elhagyott, a

szanatóriumból mikor kijöttem, utána nem sokkal ismertem meg e fiatal lányt,

Zsuzsát. Azóta Vele, és a fiammal élek.

- Térjünk a tárgyra, miért is jöttél hozzám?

János ismerteti, Károllyal az építkezés tervét, folyamatát, és az elkészítés

határidejét. Károly megnézi a terv rajzott, és kisebb módosítást belevitt a ház

terv rajzába.

- Oké! Te nyertél, még is a szakember Te vagy, és nem én.

- Közbe Zsu behozta a kávét, és kiszolgálja Károlyékat.

János, mikor önti ki a kávét Zsu, szemezik vele. A két tekintet összeér.

- János, mit is mondtál, hogy mennyi pénzt fogok én e munkáért kapni?

János nem figyel, ha nem a lány szemét, és a dekoltázsát nézi. Kari megböki. Ja

bocsánat, kissé elkalandoztam.

- Semmi baj, ha Valaki átjön a szomszédból, mindig ez történik, ugye szívem. -

mondja Károly.

- Ha, Te mondod, akkor így is van. - vágja rá Zsuzsa.

- A, fizetséged 1. 000. 000 Ft-t lesz, ennyit fogsz kézbe kapni.

- Hű, az áldóját, hallod Anyukám ekkora összeget még nem láttam, megvakarta

erre a hírre fejét, Károly.

- Ennyi pénz, oké vállalom.

- Van egy feltételem. - mondja János.

- Az mi?

- Bent lakásos.

- Az mi? - ismétli önmagát Kari.

- Az, az a folyamat, hogy elkezdjük a munkát jövő héten, és addig nem jössz

haza, míg a ház el nem készül. Jó így?

- Károly, Zsuzsára néz, Ő fejbillentéssel jelzi, hogy fogadja el.

- Rendben!

A két "volt" munkatárs kezet fog, és evvel megkötötték a "szerződést”.

13. rész - Építkezés.-

Egy hét múlva, ahogy megbeszélték János reggel Károlyjék házához ment,

kocsijával.

Becsöngetet. A házból egy öblös hang kiabált ki. – Megyek már.

Ajtó nyílott kilépett rajta Karcsi egy nagy táskával a kezében, szép lassan

lépeget az autó felé. Hátra néz. Ajtóba áll, Zsuzsa, aki összefogta köntösét,

mosolygót, és integetett Karcsinak. – viszlát, vigyázz magadra, és légy ügyes. –

mondta Zsuzsa búcsúzóul. Kari a kocsihoz ért. Betette a csomagját a kocsi

csomagtartójába, és beülni készült.

- Nem adsz, egy csókot a Kedvesednek.

- Látod milyen hülye, vagyok, elfelejtettem. Mindjárt jövök. Karcsi visszafutott

Zsuhoz.

A lány látta, hogy fut vissza, karját kinyújtotta, átölelte, és hosszan megcsókolta

Károlyt.

János a kocsiból figyelte a jelenetet, és irigyelte a volt kollégáját. Most már járt

az agya, hogy a fiatal csinos nőt, hogyan tudná lecsapni Károly kezéről.

Miután Kari beült a kocsiba, elindultak a cél állomás felé. Megérkeztek

Felsőpátjánra.

Az üres telken, már állt az alap. Alap területe 400 négyzetméter volt. Mikor ezt

meglátta Károly csak ezt tudta mondani. – Hű, az áldóját, ez igen. Itt lesz

munka.

Kezét összecsapta, és mosolygót. A segédmunkások már felsorakoztak, és várták

a „mester” érkezését.

Ment a munka, zúgtak a gépek, keverték a maltert, tették fel a téglákat, időnként

Károly is munkába állt, hogy az idő teljen el, különben Ő csak irányított, és elég

szakszerűen. Szerették Őt a munkások, és hallgattak rá, elfogadták az utasításait.

Már egy-két hónap telt el, és az építkezés az ütemterv szerint alakul.

Az egyik közös vacsoránál, amikor a „mester”, a vállalkozó, és a tulajdonos

együtt étkeztek. Károly, Lászlót nem ismerte fel, annyira megváltozott. Így nem

kellett attól tartani, hogy a tervük nem fog sikerülni, Karcsival kapcsolatosan. A

hangulat nagyon jó volt. Látszott, hogy a társóság már jól összeszokott. - Már

látszott, hogy Karcsi az utóbbi napokban már nem mindig teljességgel figyel a

feladatkörére.

Ez úgy tűnt fel a munkásoknak, hogy ha kérdeztek tőle valamit a munkával

kapcsolatosan, akkor hosszan kellet a válaszra várni, és időnként kihagyott az

észjárása. Elkalandozott. Nem az építkezésen volt, ilyenkor. –

Vacsora közben Károly odament Jánoshoz, és e szavakat mondta:

- Jani, légy szíves segíts, mert nagyon fáj a fejem. Kéne gyógyszer a fejfájásra.

- Persze, hogy segítek, mindjárt hozom.

- Kösz.

János, és László most összenézed, és László fejbólintással jelezte, hogy „most”.

János, hozta is a fehér gömbölyű formájú „gyógyszert”.

- Kari, ezt vedd be. Ez segít, hidd el nekem.

- Köszönöm.

14. rész. – Károly zavart állapotban –

Vacsoránál Károly, és János egymás mellett ülnek. A tizenhat külföldi munkás

eszik jó ízűen, látszik rajtuk, hogy ennyit, és ilyen jókat még életükben nem ettek.

Kari megkérdi barátját, hogy mit is ünneplünk? Hisz a munka csak a felénél jár,

még nincs kész a ház.

- Figyeld csak!

A Főnök az asztal végén ül, int, és szót kér. Asztalnál csend lett. Mindenki a

főnökre figyel.

Köszöntöm a dolgozókat, az eddig elért eredménnyel meg vagyok elégedve. Az

építkezés a terv szerint alakul. Önök, barátaim igen jól, és szépen dolgoznak.

Pláne, ha Önöknek ilyen jó vetetőjük van, mint Tóth Károly.

Mindenki Karcsira figyel.

- Károly barátom, légy oly kedves, és állj fel, hogy megtapsoljunk téged.

Károly a kérésnek eleget tesz, és kissé meghajol, amikor meg tapsolják. Amikor

vissza akar ülni, elszürkül körülötte a világ, kissé imbolyog, majd óvatosan

helyet foglal.

Kérem, hogy ürítsük poharainkat, Károly barátunkra, és az eddigi munkára.

Felkérem, János barátomat, hogy a jutalmakat ossza ki a barátaink között.

Károly, légy szíves és gyere ide. Károly fel áll, a székek hát támlájába

kapaszkodva, lassan, kissé imbolyogva, óvatosan oda megy a főnökhöz.

Ő ott kapta meg a jutalmát. A többi munkás, miután kiürítette a poharakat,

elmentek nyugovóra térni.

Látszott, Károlyon, hogy nincs jól, zavart a tekintete, nem egyenes a járása,

bizonytalan, tépné a ruhát magáról, ezt látva János is, így adott neki még egy

„gyógyszert”. Károly ettől kicsit nyugodtabb lett, és leült a sarokba. János

hozzá lépett, hóna alá nyúlt, felemelte, és bekísérte a szobájába, ágyra helyezte.

Egy kis idő múlva már jobban lett Károly.

Teremben a munkások érdeklődtek Károly állapota iránt, és megjegyezték, hogy

az utóbbi időben időnként elég furán viselkedet.

Ezt észre vették a munkások is. Miután elmentek a dolgozok, Laci, és János

összegezte az eddig eltelt időt, a munkát, a nyereséget, és megbeszélték a

következő terveket.

15. rész. – Károly rájön –

Másnap reggel Kari, úgy hét óra környékén ébred. Senki sem zavarta, mert

ünnep volt, és ilyenkor László nem dolgoztatta a munkásait. Sok munkás volt a

határon túlról is.

Karai az ágy szélén ül. Felöltözik, és felteszi a kávét főzni, visszaül az ágy

szélére, és elmélkedik. Fejét kezébe hajtja, és igyekszik visszaidézni a

gondolataiban az elmúlt fél évet, hogy mi, és hogyan történtek a dolgok. Már

tisztul az elméje.

Teszi fel magában a kérdéseket.

Közben lefőtt a kávé. Előveszi a kávés bögréjét, két cukrot, kis tejet tesz bele, és

kavargatja. Közben az elméje jár. Megitta. Poharat leteszi, asztalhoz ül, és

papírt ceruzát vesz elő, és a következőket foglalja pontokba:

1. Mikor jöttem ide?

2. Kihozott az építkezésre?

3. Mi itt a feladatom?

4. Kikkel dolgozom?

5. Vendégmunkásokkal, vagy magyarokkal?

6. Mit, kinek építünk?

7. Miért vigyáznak Ránk fegyveres emberek?

8. Ki itt a Főnök?

9. Hol van Zsu, és a Péter fiam?

10. Meddig maradok még itt?

A papírt szépen összehajtogatta, felállt, hogy megkeresse barátját, Jánost. Kilép

a konténeréből, és látja, hogy az alagsorba egy kis tehergépkocsi tolat be. Látja,

hogy az ott lévő örök 25 kg-os cementes zsákokat tesznek le egy trepnire, de ezek

a zsákok másabbak voltak, a megszokottnál. Feltűnt, hogy a színük másabb volt,

világosabb. Miden őr elment, üres volt az épület alja. Kari, körülnéz, senkit sem

lát, a

látóterében óvatosan a zsákokhoz megy, újból körül néz, hogy nem jön valaki.

Nyugtázta, hogy senki. Észreveszi, hogy az egyik zsák sarkánál egy kis lyuk van.

Megmozdítja egy picit, és fehér por jön ki a zsákból. Úját alá teszi, és rájön,

hogy ez nem porcukor. Felegyenesedik. Lépéseket hall. Gyorsan elbújik, az

egyik mélyedésbe. Látja, hogy három ember közeledik. Az egyikben felismeri

barátját, Jánost. A másik két ember, a két fegyveres őr. Majd nem elő bújik, de a

következő beszélgetést hallja.

- Látom, hogy lerakták?

- Igen, vigyáztunk rá.

- Valamelyik zsák megsérült?

- Nem, hiszem.

- No, lássuk.

János körbejárja a trepnit. Látja, hogy az alsó zsákból, kissé folyik az „anyag”.

- Akkor ez mi? – üvölt a két fegyveressel. Már is pár gramm veszteségünk van.

- Kitől hajtsam be, ezt az összeget?

Gyorsan oldják meg, hogy ne folyon ki több „anyag”.

A két őr, fejbólintással jelzi, hogy megértette a feladatot.

16. rész - pince felfedezése –

Egyik őr lepakolta a zsákokat, megfordította a lyukas zsákot, összehajtott egy

papírt, rátette a lyukra, szigetelő szalaggal beragasztotta. Mielőtt elmennek

körbejárják a területeit. Károly, ahogy beljebb húzódik a mélyedésbe, lába érint

valamit. Lehajol, s kitapogatja, egy fül, megemeli, látja, hogy lépcsők vezetnek

lefelé. Gondolkodási ideje nem volt, gyorsan lemegy, és egy földalatti teremben

találja magát, ami már ki volt építve.

Tűnődik, de fentről a következőket hallja.

- Hallottad, a csapódást!

- Igen.

- Gyere, nézzük meg, hogy mi volt ez.

Kari, reménykedik, hogy nem találják meg. Hallja a lépéseket fentről, de

szerencsére a csapóajtó fogantyúját, az őrök átlépik, és így nem jöttek rá, hogy

lent van. Sötétedik, az öröknek nem volt zseblámpájuk, így a keresést nem

folytatták tovább. Távoztak. Lent Kari kicsit szétnézett, ahogy az idő engedte.

Már nem hallott zajt, így elő merészkedet a pincéből.

Konténeréhez ballag, mikor útközben összefut Bocskaival.

- Jó estét Károly!

- Jó estét főnők!

- Merre járt, barátom?

- Fent jártam építkezésnél, az emeleteken, és azt néztem meg, hogy még mennyi

munkát kell megcsinálnunk, ha visszajönnek a munkások.

- Az rendben van, hisz maga az építésvezető, a munkát magának kell felügyelnie,

és vezényelnie, de akkor miért sáros a cipője? Tudja, barátom észreveszek

mindent, ami furcsa.

- Na, viszont látásra, és a kocsijához megy. A kocsinál az egyik őrnek, halkan ezt

mondja, hogy Károly ne hallja, f i g y e l j é k.

Miután a főnők elhajtott, Kari lenéz a cipőjére, és tényleg sáros. Konténerben az

asztalkához ül, füzetet, tollat vesz elő, és a következőket írja:

”Zsum.

Miután, eljöttem otthonról, hogy vezessem az építkezést, elég furcsa dolgokat

észleltem, az utóbbi időkben az építkezés területén. Eleinte minden jól ment,

ahogy menni szokott, de két hónapja megjelentek fura alakok, fegyverük van, és

az egyik este, amikor ...”

Ezt a mondatott már nem tudta befejezni, mert az ajtón kopogtattak.

- Kari, János vagyok, beengedsz?

17. rész. –Károly énekel-

Gyere be. – invitálja Kari a barátját.

János benyit, és üdvözli Károlyt.

Képzeld, találkoztam a főnökkel, és beszélgettem vele. Képzeld megismert. A

főnők.

- Igen?

- Aha, mosolygott Kari.

- És, mit mondott Neked? Kaphatnék egy pohár vizet.

-

Persze, de inkább hozok egy doboz sört. Jó.

János, észrevette a megkezdett levelet az asztalon, és lassan olvasni kezdte. Mire

Kari az asztalhoz ért elolvasta a levelet.

- Á, semmit, csak észrevette, hogy a cipőm sáros. Jó szeme van. Odafigyel a

dolgozókra.

- Megkérdezte, hogy merre jártam.

- Mit mondtál?

- Azt, hogy fent voltam az épületben, hogy mire visszajönnek a munkások,

mibe fogjunk bele, és hogyan folytatjuk az építkezést.

- Képzeld mit találtam még.

- Mit?

- Egy kis alagutat, amiből egy kiépített pincébe nyílik.

- Te erről tudtál?

- Nem, János közben iszik a már felbontott sörből.

- Írsz levelet?

- Igen, csak egy pár sort Zsunak, nem lényeg. De még folytatom.

- Jó, nem azért kérdeztem.

Jani, az utóbbi napokban megint elő jöttek a látomásaim. Tudnál olyan

gyógyszert adni, amit a múltkor adtál nekem.

Mindjárt hozom.

Jani kilép a konténerből, és hoz barátjának két „gyógyszert” – ami, már

erősebb adag.

- Van még valami, amit meg szeretnék kérdezni.

- Mondjad.

- Azok a cementes zsákok, milyen zsákok, amit külön raktatok?

Azok a zsákok, különleges port tartalmaznak azt, amit majd a tetőre kell

felhasználni. – feleli János.

18. rész. – a két főnök megbeszélést tart. -

Még hosszan beszélgetett János Károllyal. Kari, mindent elmesélt, amit látott a

pincében nem is gondolván arra, hogy magát veszélybe sodorja.

Két nap múlva visszajött a „főnök” a külföldi útjáról.

Bocskai László magához hívatta Dénes Jánost, és tájékoztatta az olasz

üzlettárssal történő megbeszélésről. A következő hangzott el.

„János, kint találkoztam Ricco Sandorral, ő az ottani áruterjesztő főnök.

Felfedeztem a nevében egy kis magyar vért. Elmesélte, hogy egyik szülője

Magyarországról származik, és ezért kapta meg ezt a feladatott. Különben, elég

kellemes, jó vágás középkorú illető. Rendesnek tűnik. Szóval, mondtam, hogy itt

van nálunk az „árú”, ami ugye 2oo kg. Biztonságos helyen, védelem alatt. Ez a

hír Őt megnyugtatta, hogy senki nem nyúl hozzá, és nem hiányzik belőle.”

Remélem ez így is, van. Ugye János?

- Van egy kis apró, hiba, de elenyésző. – mondja Jani?

- Az egyik zsák kilyukadt, és kifolyt belőle néhány gramm.

- Micsoda? Hogy lehet ez? Ki a hibás? Felelőst akarok!

- László! Senki sem hibás, ezt hidd el nekem, mert mikor a fiúk a zsákokat tették

le a félhomályban, nem vették észre, hogy az egyik treppni sarkából kiáll a szög,

és sajnos rátették a zsákot, és kilyukadt. Elenyésző mennyiség folyt ki. Úgy kb.

20 grammnyi.

- Az, a 20 grammnyi „árú” ha csak 1000 Ft-jával számolom, akkor is 200.000

Ft. Kedves Jánosom!

- Van még egy kis gond.

- Mi, mi jöhet még ezek után János, áruld már el?

- Károly?

- Mi van vele?

- Lent volt a pincében?

- Micsoda? Igen láttam, hogy sáros a cipője. - mondja László

- Hogyan került az a tökfej a pincébe, és mit látod?

- Ezt meg is említette, hogy a főnök látta a sáros cipőjét. Azt mondta, hogy

törődsz a munkásokkal. Miután, mi a fiúkkal letettük a zsákokat a helyükre, Kari

a mélyedésbe volt, és lement a csapóajtón. Majd beljebb a pincébe, és onnét a

laborba. Ezt elmesélte nekem, amikor tegnap előtt ott voltam nála, a

konténerben.

- Tehát, barátunk mindent látott?

- Elmesélte, hogy meg kóstolta az „árút”, a fehér port, és bejárta alsó részt, igen

látott mindent. Sőt még levelet is írt a Kedvesének.

- Intézzétek el, ő ár nem kell ide.

- Laci, azt nem lehet, mert Kari vezeti az építkezést, és ha mást hozunk ide,

akkor az, az ember is gyanút foghat.

- Ebben igazad van.

- Akkor hagyjuk, hogy beleköpjön a levesünkbe?

- Nem, panaszkodod, hogy megint voltak látomásai, és rosszul is volt egy

párszor. Így erősebb „gyógyszert” adtam neki.

- Ezt jól tetted. Látod, ez volt a legjobb húzásod idáig. A csapóajtót el kell

tüntetni, és máshol kell bemenni a laborba. – Adta, ki az utasítást László.

- Intézkedem, meglesz főnök.

László, és János a megbeszélés végén kezet fogtak, és elköszöntek egymástól.

19. rész. – „ragasztó” eltűnése. -

Még az éj folyamán, János, az embereivel együtt megnézte, hogy Kari tényleg

igazad mondott. A mélyedésből, a csapóajtó felnyitásával, simán le lehetett

menni az erre kialakított helységbe, a laborba.

A csapóajtót alá dúcolták, és úgy alakították ki, hogy oda azon keresztül ne

lehessen lemenni. A pince bejáratot másik oldalon, az erdő szélében, ahol senki

se jár, de még a telek belterében van. Ott alakították ki. Ott ugyan is a

növényzettől védet helyen, az épület másik részéről, ez nem látható.

János ide megkettőzte az őrséget. Reggel hatkor, már nyoma se volt a

tevékenységüknek. Hat óra, harminckor Bocskai megtekintette, a bejáratot, és

megdicsérte János, és az embereit. Reggel hét órára már visszaérkeztek a

külföldi munkások is.

Így Károly kiadhatta a munkafolyamatot, egyeztetett a csoportvezetőkkel, és

megkezdődőd a munka. Már a másodig emeletnél tartottak, mikor megjött a

mixer

kocsi. Kész volt a koszorú, és nyomatták fel a mixerből bele a betont. Egyszer az

egyik munkás megböki Károly.

- Főnök, kiabál, és rémült arccal mutat lefelé.

- Károly is lenéz, és látja, hogy a munkás társa, beleesett a meszes

gödörbe.

- Károly int, leáll minden.

- Hívja, a mobilján János.

- Kicseng, felveszi, és ezt mondja: Kérlek, most ne zavarj, el vagyok

foglalva.

- János! - kiállt a készülékbe Kari

- Mi ilyen fontos, hogy ilyenkor zavarsz?

- B A L E S E T !

- Mi?

- Jól hallottad, baleset.

János, ott hagyott minden, és futott az építkezéshez. Azonnal értesítette Bocskait.

Bocskai az autójával, oda hajtott a baleset helyszínére, és megkérdezte a

munkásokat, hogy mi történt, és megnézte, a meszesgödörbe lévő holttestet.

Azonnal összehívta, az embereket, és megszámoltatta, hogy mennyien vannak az

építkezésen. Kérte, a létszám listát, és az alapján próbálták kitalálni, hogy ki

volt az illető.

Ezt az időt, és a zűrzavart kihasználva, János emberei a „ragasztó anyagot”

levitték a laborba, hogy a munkálatokat előkészítsék.

Ezt nem vette, észre senki, csal János nézet az órájára, és egy félpillantást vetett

a zsákokat cipelő embereire. Fejbólintással jelezte, hogy minden rendbe van.

Körbesétálták az épületet, és Kari észrevette, hogy valami nem stimmel. Reggel

még itt voltak a zsákok, és nyoma nincs, hogy itt voltak. A trepni is eltűnt.

- Jani, reggel még itt volt a „ragasztó” anyag, most nincs. Hová tűnhetett?

- László, és János egymásra néz, finoman.

- Barátom, azt hiszed, hogy most engem a zsákok érdekelnek, mikor ez a

szörnyű esett történt. – felelt Jani.

- Inkább, derítsük ki a balesetet.

- Igazad van. – feleli Károly.

20.rész. - építkezés folytatása –

János, és az építésvezető (Károly), felmennek a tetőre, hogy a leesést tényét

vizsgálják, hogy hogyan történt a baleset. Fent a tetőn semmi különöset, semmi

jel ne mutatott arra, hogy az illető munkás valamibe megbotlott volna.

Megállapították, hogy a munkás, biztos a kelleténél sok alkohol volt a

szervezetébe, és e miatt szédült meg, és esett le. Így lelte halálát az építkezésen.

A munkásokat kikérdezték, hogy mikor jöttek visszafelé, ki mennyi alkoholt ivott.

A szerencsétlen ember, azok közé tartozott, akik szerették a szeszt, de a

munkájukban semmi kifogás nem volt. Ezt jelezték a főnöknek is. Így mind a

három vezető megkönnyebbült, hogy semmi hibát nem okoztak.

Lefelé menet, Karinak csak járt az agya a zsákokon, hisz látta őket, még meg is

kóstolta a kifolyt port, és meg állapította, hogy 'biz, ez porcukor. Hanem valami

más por, de az izéről nem tudta beazonosítani a port.

Felmerült benne az, a gondolat, hogy tényleg látta a zsákokat, vagy megint a

tudat kihagyása jött elő. Ahogy sétáltak az épületben, ismét szédülés jött rá,

járása már nem volt stabil, mire kiértek, Karit úgy kellett támogatni. Azonnal a

szálláshelyére vitték. Már a „gyógyszert” vénásan adták be. Károly nem

ellenkezett, hisz azt sem tudta, hogy hol van. Bocskai László, és Dénes János

terve végül, lassan sikerrel járt.

Károlyra már jobban kell figyelni, és a napi adagját be kell adni.

A munkát folytatták tovább. Befejeződőt a koszorú, meghozták a tetőgerendákat.

Az ácsok, már állították össze a tető gerincét a földön, hogy majd daruval a

helyére emeljék.

János, észrevette, hogy barátja nincs jó állapotban, megviselte a baleset. Így

János, nyugtatót adott barátjának. Másnap már annyira szilárd volt a koszorú,

hogy a tetőszerkezetet már fel lehetett rá tenni. Összeállították, és már tették fel

a cserépléceket, és a cserepeket. Evvel a ház fedél alatt volt, már csak a külső

vakolás hiányzott.

Károlyra egy őr vigyázott, amíg a „gyógyszer” a szervezetébe van, hogy kárt ne

tegyen magában.

Az építkezést addig egy helyettes megbízott vezette. Amíg az építésvezető más

állapotban volt, a munkások fele, szép lassan a labor ajtaja felé vették az irányt,

amit két fegyveres őrrel, vigyáztak. Az őrök felügyelték a lejáratott, felírták az

emberek nevét, és belépés előtt átvizsgálták a ruhájukat. Ezért a szakemberek

fizetésüket a főnök, kissé megemelte.

Károly a szálláshelyén ébredezet. A rá vigyázó őr, ezt jelezte Jánosnak. Aki

gyorsan oda sietet a barátjához, őrt elküldte, és továbbiakban személyesen

vigyázott rá.

Fél óra múlva felébred.

- Mi történt velem? – kérdezte a mellette ülő Jánost.

- János elmesélte, hogy mi volt az építkezésen, és hogyan lett rosszul.

- János a zsákok hogy hová tűntek?

János, nem válaszolt, és még egy adag „gyógyszert” nyomott Kari combjába.

Ettől, Kari kissé tompább lett, de még eszénél volt. Hívta segítségül barátját,

Janit.

Kissé üvegesen nézett, de még azért nem, mert felállni, csak ült az ágyon, és

kiabált.

- Jani! Jani barátom, hol vagy?

- Nyugi, itt vagyok melletted. Nyugodjál meg.

- Mi történt velem? Hírtelen, más érzésem van, másképp látom a világot,

olyan…

- Semmi, csak kissé fáradtabb vagy a kelleténél. Biztos a munkától. Biztatta,

János.

- Akkor jó, Kari már pislogott, de még tartotta magát.

- Jani észrevette, megfogta a két vállát, és oldalra döntötte.

Mihelyt leért a feje az ágyra, már is alvásba merült, Károly. Most legalább

négy óráig

Nem lesz semmi probléma, Veled barátom, és távozott a konténerből.

21. rész. – Károly emlékezik. -

A „gyógyszer” hatása, már kezd lassan elmúlni, ez már látszik Karcsin, lassan

ébredezik. Szemét kinyitja, homályosan lát. Kettős látása van. Fáj a feje.

Szemét becsukja, újával megsimítja, kicsit vár, majd újból kinyitja, most már

jobb.

Tisztábban lát. Ágyán felül, körülnéz. Minden ismerős. Minden úgy van, ahogy

berendezte a konténerét. Egy alak áll előtte.

- Maga ki? – kérdezi az illetőt.

- Én, az egyik őr vagyok, és Önre vigyázok.

Az jó, csak vigyázzon rám, mert rám mindig vigyáztak, értékes ember vagyok.

Mondja, mosolyogva. Feláll, a kávéfőző géphez megy, és kávét főz.

- Kávét? – megkérdi az őrt.

- Köszönöm elfogadom.

Kilép a konténer ajtaján, az ajtóból semmi ujjat nem fedez fel. Sétálni megy, az

őr követi.

- Tényleg vigyázz rám?

- Mondtam – feleli az őr.

Nem mentek messzire, mikor meghallotta Károly a kávéfőző gép hangját.

Hű, az áldóját. Ezt majd nem elfelejtettem. Siet vissza az őr társaságába.

Szerencsére csak kicsit gőzölgőt a gép. Gyorsan lekapcsolta, ki töltötte a kávés

csészékbe.

- Cukor, esetleg tej, vagy tejport, ér bele?

- Kettő cukor, és egy kis tejjel kérem, köszönöm. – feleli az őr.

Kávét, megitták, kiléptek a konténerből. Lesétáltak az építkezésre, látta Kari,

hogy a zsákok már nincsenek ott. Akkor, beugrott a tudatába, hogy mi történt

vele, mikor megkérdezte. Kísérőjére néz.

Hiába, ő nem mond semmit, és még a szempillája se rezzen, mosoly sincs az

arcán.

Bejárja ismét az építkezést. Úgy tesz, mintha ellenőrizné az építkezést, de

szemeivel

pásztázza a terep, hogy mi váltózott meg. Azt látja, hogy az egyik védőkorlát

hiányzik, még nem csinálták meg. A tetőszerkezetet, a fedő cserepek egymásba

illesztését, rendbe találta. Most büszke volt a munkásaira, hogy igen jó munkát

végeztek, az irányítása alatt. Földszintre mennek. Kari itt lassabban sétál, és

minden jobban szemre vételez. Keresi a lejáratott, de nem találja. Még egyszer

megnézi, de még most sem találja a csapóajtót, pedig úgy emlékszik, hogy itt

volt. Kicsit a lábával megtúrja földet, de csak a fedő homokot túrta,

csapóajtónak nyoma nincsen. Furcsa, mondja magába. Két napja, még itt volt.

Kisétál az épületből, balra kanyarodik.

Őr megfogja a karját.

- Arra nem lehet menni.

- Miért? – kérdi Kari.

- Őr, hírtelen rávágja, az még veszélyes terület. Még nincs teljesen, kész az

oldalsó rész, veszélyes, higgye el.

- Ha maga mondja, hiszek magának, csak ne szorítsa ennyire a karomat.

- Bocsánat.- mondta az őr, és elengedte Károly karját.

Már esteledett. Vissza felé mentek. Konténerhez értek.

- Még mindig vigyázz rám, és bejön velem?

- Vigyázok, de nem megyek be magával, nyugodjon meg.

- Már attól tartottam, hogy az ágyamat is meg kell osztanom Önnel.

Mosolyog Károly.

- Ott még nem tartunk. – feleli mosolygva, az őr.

Károly belép a konténerébe, megvacsorázik, bekapcsolja a televíziót. Megunta.

Inkább olvass egy kicsit. - evvel is frissíti az emlékező tehetségét, és az elméjét.

– Leoltja a lámpát, és a sötétben elmélkedik, hogy mióta itt van mi történt vele.

Próbálja a képeket összerakni. Elmélkedés közben lassan elalszik.

22. rész - A zaj. –

Már úgy éjfél körül járt az idő, mikor az építkezésről valahonnét zaj hallatszik.

Kari, óvatosan felemeli az építkezésre néző ablakot, és álmos szemekkel figyeli,

hogy honét jön a zaj. Látja, hogy a ház mellett parkoló kisteher kocsitól. Még

jobban tágabbra nyissa fáradt szemét, hogy jobban megfigyelje a történteket.

A teherkocsiról különböző méretű gépeket, műszereket, és egyéb holmikat

pakolnak le, és viszik az épület alá, majd hirtelen eltünnek a sötétségbe. Látja,

hogy pár más ruhában öltözött ember rohangászik a kocsi, és az épület között,

majd őket is a föld nyelte el.

Órájára pillant, hajnali két óra van. Fogja a tollat, és papírra veti azt, amit

látott.

Visszafekszik, de már teljesen aludni nem tud. Tisztább már az elméje, szűkül a

látása, émelyeg a gyomra, és nagyokat ásít. Elalszik. Reggel nyolc órakor ébred

fel.

Megitta a kávéját, reggelizett, majd kisétál a konténerből. Mihelyt kilép az őr,

aki tegnap kísérte mellette van.

- Jó reggelt! – üdvözli Károly

- Jó reggelt, Önnek is. – feleli a kísérője.

- Látom, hogy megint vigyázni fog rám?

- Igen, tán nem okozz problémát.

- Már nem, megszoktam.

Károly felkeresi Jánost, és tájékoztatja az építkezés eddigi eredményéről, és

most már a tervek szerint haladva, elkezdhetik a kültéri munkákat, nemes kővek

lerakását,

Kertépítést, szökőkutak helyének kialakítását, építését. Tájékoztatja, hogy erre a

munkafolyamatra van elő írva egy-két hét, és utána át lehet adni az épületet.

János megköszöni a beszámolót, és ebédre invitálja barátját.

A két jó barát együtt ebédelnek. János megkérdi Károly, hogy, hogyan érzi

magát?

- Nem mindig tökéletesen, vigyáznak rám, mintha bűnőző lennék, állandó

gyakori rosszul létek, feszültség, Zsu hiánya, és a zaj, amit tegnap éjjel

halottam, és láttam a ház körül.

- Láttad? – nevet János.

- Igen láttam, most mit nevetsz.

- Barátom, a zajt hallani kell, és nem látni.

- János, mikor kinyitottam az ablakot, akkor láttam, és hallottam a zajt.

- Milyen zaj?

- Olyan fura, mintha gépeket szerelnének össze, nagyon hangosan, vágás,

csiszolás, hegesztés, durranás ilyen ehhez hasonló zajokat hallotta, úgy

éjjel két óra körül.

- Honnét?

- Úgy hallatszik, mintha a ház körül, vagy az erdőből jönnének a hangok.

- Á, az nem lehet, tán valami vad állatók őszi nászát hallottad, barátom,

mosolyog János.

Károly feláll, és az illemhelyre távozik.

János, hívja ez idő alatt, Bocskai Lászlót, hogy jobban hangszigetelni kell a

labor belsejét, mert minden kihallatszik a laborból.

Károly visszaül az asztalhoz.

János emeli a poharát, barátja felé mutat, és ezt mondja:

- Akkor igyunk, arra hogy a ház elkészül. No meg a kiváló építésvezetőre,

és a jó munkájára.

- Oké. Két pohár összekoccan, és kihörpintik poharaikat.

- Károly, barátom megbocsátasz, de Lacihoz kell mennem, hívott.

- Jól van, akkor én visszamegyek a szálláshelyemre.

23. rész. - Károly haza menne -

Másnap, az őr, aki vigyázz Károlyra, jelenti Jánosnak, hogy megint furán

viselkedik Károly. János, már készíti elő a "gyógyszert", és beadják. Bent a

konténerben vigyáznak rá.

Az építkezésre megérkezik a helyi városháza, építési osztályának mérnöke, hogy

átvegye az épületet. Bocskai, László, és Dénes János társaságával megtekintik

az építkezést. A mérnök, keresi az építésvezetőt.

- Uraim, keresem Tóth Károly urat, hol van?

Ha nincs jelen az átadásnál, akkor nem tudom megbeszélni az esetleges

változtatásokat, mert Ő az építésvezető, és a terveken, amit benyújtottak, az Ő

aláírása szerepel.

Bocskai, és Dénes egymásra néz. János válaszol.

- Tóth úr kapott egy táviratot, egy családi tragédia miatt, így haza engedtük.

- Rendben, akkor nézzük meg a kész művet.

- A mérnök egy, két hibát talál az épületben és tájékoztatja Bocskai László

tulajdonost, hogy amíg a hibákat ki nem javítják, nem tudja átvenni az épületet.

- Mérnök úr, kérem, menjünk be a kis házba, akkor aláírom a papírokat. -

Invitálja Bocskai a mérnököt.

- Jó, rendben.

Kis házba érve, a mérnök kiteszi a tervrajzott, és mutatja, hogy milyen eltérések

vannak, ami, nincs feltüntetve. Bocskai megígéri, hogy az eltéréseket két héten

belül orvosolják. A mérnők, tájékoztatja Bocskait, hogy ha ezeket kijavították,

akkor értesítse, és megadja az engedélyt. Bocskai, egy zárt borítékban, némi

hozzájárulás nyújt át a mérnöknek.

Rendben, akkor a lakhatási engedélyt megadom, a rovatba az van feltüntetve,

hogy semmi eltérést nem találtam, ha esetleges eltérések vannak, az átadást nem

befolyásolja. Látja, hogy ide, ez van beírva. Ezek csak formai beírások, nincs

jelentősége.

Kifelé menet a mérnök a konténerre néz.

- A konténert is megnézném.

- Már abba minden szerszámot bepakoltunk, és a kisebb bútorokat is, egy

talpalatnyi hely nincs benne.- feleli János.

- Uraim, akkor minden rendbe, viszontlátásra.

- Viszontlátásra, Bocskai, és Dénes a mérnökkel kezet fogtak, és a mérnök

távozott az építkezésről.

- Ezt megúsztuk. - mondja János

- Te, avval a hülyével mi van? - kérdi László.

- Mindjárt megnézem. - feleli János

János benyit a konténerbe, őrt kiküldi, rátekint a még kábult Károlyra.

- Mi van, mi a francot nézel Te engem?

- Amíg Te itt pihensz, addig átvették az építkezést.

- Akkor már mehetek haza.

- Nem mész sehova, ordít rá, a sérült emberre János, most már azt fogod

csinálni, amit én mondok neked, érted?

- Haza akarok menni?

- Nem, és arcon üti János, barátját, itt maradsz, és azt csinálod, amit én

mondok. Nem, mondom még egyszer.

- Elcsattan még egy pofon, és sérült ember az ágyra zuhan, a kezét az arca elé

emeli, és sír.

Ettől kezdve Tóth Károly élete, Bocskai László, és Dénes János kezébe volt.

24. rész. – szállítás előtt -.

Miután Károly a kezükbe volt, könnyű volt már befolyásolni Őt.

Eltelt már egy hét. A laborban serényen folyt a munka, éjjel, és nappal. Mivel a

200 kg-ot le kellet szállítani Olaszországba. Már vettek egy nyolc éves használt

Peugeot kisteher gépkocsit, szállítás céljára.

A szállítólevélen, úgy volt feltüntetve, hogy a szállítmány, bútort.

Bocskai, beruházott. Az olasz átadónak, vett szekrénysorokat, ülő garnitúrákat.

Az „anyagot” ezekbe pakolták be. Úgy helyezték el a bútorokat, hogy közéjük,

még szalma bálákat, is tettek, hogy ha el, is mozdulna valamelyik, akkor se

tegyen kárt a mellette, lévő bútorba. Már elkészült a rakomány, minden a helyén

volt. Már csak indulni kellett. A nyolc éves, használt Peugeot, zárt kisteher

gépjármű, a próbaútra készen volt.

Az út előtti este még László, és János összeült, hogy megbeszéljék a részleteket.

- Árú, már a Peugeotba van.

- Igen, jól becsomagolva.

- Azt, a 20 grammot, ami kiszóródod, hogy oldottátok meg?

- Szerinted? Természetesen porcukrot tettünk bele, úgy, hogy ne derüljön

ki, hogy az van benne.

- Jól van János. Kit veszel magaddal?

- Karcsit.

- Bírni fogja?

- Persze, majd gondoskodom róla.

- Rendben. Kaptok egy kísérő kocsit is, ha valami zűr lenne. A kísérő kocsi,

fekete BNW lesz, mint a „sárga angyal” volt. Ők fognak Titeket az úton

figyelemmel tartani, és kísérni, ha kell, akkor akcióba lépnek helyettetek. Ti csak

az árút sértetlenűl szállítsátok le, Ricci Sandorsnak.

- Szóval Károlyt viszed.

- Igen.

- Hol van, most.

- Konténerében.

- Hozasd ide.

János, kiszól az őrnek, hogy hozzák a főnökhöz Károlyt. Pár perc múlva, már

Bocskai előtt áll Tóth Károly, úgy, mint régen, mikor megkérte, hogy segítsen a

nyomozásba.

- Látom, hogy már jobban vagy, mint voltál a múltkor.

- Igen, egy picivel, már jobb. János vigyázz rám. – feleli kissé ijedten

Károly.

- Ezt már szeretem, mikor így összeműködtök, mint a régi szép időkben. A

kocsi ott áll, holnap fogtok indulni, a hajnali órákba, Olaszországba. Egy

barátomnak, fogtok kivinni bútorokat.

- Mi?

- Igen, Ti! Most miért csodálkozol? – kérdi László, Károlyt.

- Nem ez volt megbeszélve.

- Károly hallgass! - ordít rá János.

- Csendesebben, nem kell kiabálni.

László, Károlyhoz lép átfogja a vállát, körbe járták a szobát, közben szép

halkan,

magyaráz, és ezt mondja neki:

Barátom, Mi már régebben is ismertük egymást, és segítettél nekünk, és most is

az a szituáció, hogy SEGÍTESZ! Érted, segítesz a jó öreg Laci barátodnak, mert

most bajba van. ÉRTED! Addig segítesz, amíg azt nem mondom neked barátom,

hogy most már nem kell a segítséged. ÉRTED!

- Igen.

- Akkor, ugye, Mi megegyeztünk.

- Kezet rá.

Bocskai elengedte Károly vállát, és nyújtotta, feléje a kezét. Károly elfogadta,

László jobbját.

- Látod, János ezt így kell elintézni, és nem kiabálva.

- Ki fog vezetni? – kérdi Kari.

- Te!

- Miért éppen én? Hisz még az utat sem ismerem, és a kocsit is régen

vezettem.

- Barátom, szólt János ne izgulj, segítek.

- Ha elfáradok, akkor mi lesz?

- Pihenünk, és, majd ha nem megy, akkor én vezetek majd. – feleli János.

- Ugye Károly, minden próbléma megoldódódik. Csak légy nyugodd.

Kérlek, Titeket, hogy most már menjetek aludni, mert holnap reggel korán

keltek. Fejezi be a beszélgetést László.

Jó, éjszakát Mindenkinek!

Majd kilép a szobából, lemegy a garázsba, beül a kocsijába, és eltávozik a

lakásból.

25. rész - indulás –

Nyugodt, kipihent éjszaka után reggel vidáman kelt Kari. Ezen még János is

meglepődőt, hogy barátja, milyen vidám. A ház alatti garázsból előre hozták a

bútorokkal megpakolt, „jó öreg” Peugeut-ot. Már Bocskai várta a személyzetet.

Jánost, Károlyt, Verát, és Beát. Bemutatta Őket egymásnak. BNW lesz a kísérő,

„szerviz” kocsi.

- Vera, és Bea, mint szerelőként fognak követni Titeket. A kísérő kocsi

tagjai, Albert Vera 25 éves, kiváló mesterlövész, Mihály Bea 30 éves, szintén

kivalló mesterlövész. Mint a két Hölgynek kitűnő a bizonyítványa – mondta

László.

- Ők, fognak minket kísérni?

- Igen, mi a baj velünk, Laci, hogy lányokat adod kíséretnek? – kérdezte

János

- Lányokat, na ne röhögtess, Laci, ezek csitrik. – feleli János.

Vera, mérgesen néz Jánosra, mikor válaszolni akart Jánosnak, akkor Bocskai,

félrehúzza Dénes Jánost.

- Mi a franc, ütőd beléd pont, indulás előtt, mond? Már, Te is meg vagy

hülyülve?

- Direkt, úgy választottam, ki őket, hogy ne legyen feltűnő. Biz bennük, jó.

- Lányok. – ismétli János.

- Lányok, a lányok csak ezt hajtogatod, tudom, Vera kicsit hasonlít Hildára.

Látod a hasonloságot, Hilda, és Vera között. Tán, mikor Károly Verára néz,

akkor eszébe juthat Hilda. Tudom, hogy Hilda vörös hajú volt, Vera pedig

fekete hajú, de a nők szeretik változtatni a hajszínűket, így ha probléma adódik,

akkor ezt beadhatod Karinak, ha olyan állapotban van. Nyugodjál meg, mind a

ketten kiváló lövészek, a megfelelő papírral rendelkeznek, a feladat

végrehajtására. Hidd el, hogy két hónapig válogattam a szakemberek között, és

ők ketten a legjobbak. Nyugodtan rájuk bízhatod az életedet, vigyáznak rátok.

Te csak Karcsira vigyáz, hogy ne legyen vele probléma. Erre ügyelj csak.

- Oké, főnök, Te tudod.

János, és Vera az útvonalat egyeztették, a távolság 1324 km, ez úgy 13 óra

vezetés, ha minden simán megy, és ha nem állunk meg sehol se. Bármi

előfordulhat az úton, és előadódhat, akkor csúszik a menetidő. A cél az, hogy a

„bútorokat” sértetlenül, és éppen leszállítsuk a megrendelőnek. Megbeszélték,

hogy ha az első kocsi, aki éppen elől halad, jelt ad, pihenni akarnak, akkor a

mobilt használják, ha más akadály van, akkor az elakadásjelzőt használják.

Bármelyik jelzést veszik igénybe, akkor a legközelebbi parkolóban meg fognak

állni. Térkép nálam van, de itthon Ti vezettek minket a határig, utána helyet

cserélünk, és mi megyünk, majd elő. Ha valami zűr van, akkor a hívásjelzőn

keresztül jelzünk egymásnak. Szerintem így jó lesz. Vera fejbólintással jelezte,

hogy elfogadja az utasítást.

Bocskai, kellő mennyiségű pénzt ad, Dénesnek a költségekre, majd elköszön

mindenkitől, és jó utat kíván. Megfordul, és elindul felfelé a lépcsőn a ház

bejárata felé.

Károly a Peugeot volánja mögé ül, melléje János, a BNW-t Vera vezeti, melléje

Bea ül.

Mielőtt indulnának, felhívja János, Kari figyelmét, hogy csak az útra

összpontosítson, és oda figyeljen, tartsa be a sebességhatárokat, és nyugodtan

vezessen. Ha az úton, baj van csak, bízza rájuk, majd ők elintézik. Károly keze

kicsi remeg, megfogja a volánt, de már beremegett. János, előveszi a

„gyógyszert”, és beadja Károly karjába.

- Köszönöm. – feleli Kari.

- Nincs mit.

- Most már jobban vagy? – barátom.

- Igen, már érzem a hatását

Akkor, Károly kapcsolj, és indulás. A járművek motorjai felpörögtek, és

elindultak a cél állomás felé. Irány Olaszország.

26. rész. – szállítás magyarországi szakasza -

Az időjárás, már őszi képét mutatta, szeptember közepe volt, ilyenkor már

hamar kezd szürkülni, sötétedni, még az idővel is játszani kellett.

Elindultak, János felhívta a vezető gépkocsit, hogy úgy hajtsanak, hogy a

KRESZ szabályait betartsák. Nem szeretnének sűrűn a rendőrséggel találkozni.

Vera, tájékoztatta Jánost, hogy értette, és ha lehet, akkor elkerülik a szervet.

Gödöllő felé tartottak, és már egy rendőr leintette Veráékat. Jánosékat tovább

engedte. Kari a következő parkolóban, ami egy kilométer távolságra volt a

leintés helyétől beálltak. Várták a BNW-ét. Meg, is érkezett öt percen belül. Vera

elmesélte, hogy semmi nem volt, közúti ellenőrzést tartottak, a kocsi átnézték, de

semmit sem találtak. Jó tempóban haladtak. Mivel sem Károly, sem János nem

ismerte, így a Budapesten az egyik lehajtónál eltévedtek. Ők nem Székesfehérvár

felé, hanem Tata felé vették az irányt. A kísérő kocsi, jó irányba haladt. Bea,

azonnal telefonált Jánosnak hogy rossz irányba mennek. János, jól leszidta

Karit, hogy miért nem figyeli az útirányt mutató táblákat. Most, Beáéknak jók

sok időt várniuk kellett a „Bútorszállítóra”. Egy kis kitérő után, visszataláltak a

helyes útra, és jó irányba mentek Karcsiék. A két lány már messziről látta, hogy

a Peugeot vezető Károlyon valami nem stimmel. Már lehetett látni Karin, hogy

már fárad.

- Itt várunk Titeket, mondta Bea a parkolóban.

- Jó, rendben.

- Oké, akkor kicsit pihenünk.

Amikor a kocsi beállt a parkolóba, akkor Bea odament, és beszélgetést

kezdeményezett Károllyal. (Bea, mielőtt belépett a kommandósokhoz, az

egészségügyben dolgozott, mint orvos) Így próbálta felmérni az állapotát

Karcsinak.

János, és Vera közben bementek a parkolóban lévő „Pihenj meg itt” nevű

fogadóba, leültek az asztalhoz, és rendeltek egy négyszemélyes tálat.

Bea, mint orvos megállapította, hogy Károlynak a túl sok hírtelen beadott

„gyógyszer” nem tesz jót, így kis pihenőre kell kényszeríteni a pacienst. Tudta,

hogy a „gyógyszer” elvonás mivel jár.

Bea, és Károly is bementek a fogadóba, leültek Jánosékhoz, és elfogyasztották a

kirendelt ételt. Miután kijöttek a fogadóból, Vera, és Kari a kocsikhoz mentek,

Kari mindjárt a volán mögé ült. Bea félre hívta János.

- János, gyere velem, szeretnék beszélni Veled. Van egy kis probléma

Károllyal.

- Beszélgettem vele, és felmértem, hogy e perctől kezdve, nagyon vigyázni

kell Vele, mert nem stabil az állapota, ahogy Te is mondtad, és nem

vagytok biztonságban, ha továbbra is Ő vezet.

- Jó, de mivel lehet Őt erről leállítani.

Bea, oda ment a BNW-hez, kinyitotta az első ajtót, és oldalzsebből elő vett egy

fél literes Colás flakont.

- Ezt itasd meg Vele.

- Mi ez? – kérdi János.

- Tea.

- Jó, azt látom, de miből van?

- Ne aggódj, nem lesz semmi baja. A tea keverék kankalin gyökért

tartalmaz, mely émelygéshez vezet. Ez elég ahhoz, hogy tovább ne

vezessen.

- Oké, Te orvos vagy, ebből nem lesz semmi baja?

- Nyugi, nem, ezt megissza, Olaszországban már vezethet. Addig pihenjen,

egy kicsit, különben tönkremegy, vagy beáll a halál. Azt, Te sem szeretnéd

János.

- Nem.

János, a kocsijukhoz ment, Károly kezébe adta, a flakont, és utasította, hogy

igyon belőle. Károly megitta a fél üveg teát, majd indította a motort, és

elindultak.

- Nézd, bolond ez, mit csinál! Tönkre akarja tenni magukat! Ha bajt tesznek

magukba, ki a jó isten fogja megmagyarázni ezt, hogy nincs a kezem

benne. Bolond ez a János! – üvölt a BNW-ben vezetés közben Bea.

- Ne üvölts már, a fenébe is. Ha pipa vagy Jánosra, akkor előzd meg, de ne

kiabálj a fülembe, mert megsüketülők. – mondta Vera.

- Bocsánat!

Bea úgy, is tett. Előzésre készült, de mire előzött volna, Károly, már a másik

oldalra tekerte a kormányt.

Vera, felhívta Jánost, és adta ki az utasítást, hogy álljanak le a leállósávba, és

cseréljenek helyett. Valahogy ez a művelet sikerült. Károlyjék, a leállósávra

hajtottak.

Beáék, a kocsi elé mentek. Bea, segített átültetni Károlyt a másik ülésre,

bekötötték a biztonsági övvel. János vezette a kocsit, és a konvoj végre elindult a

cél állomás felé.

27. rész - szállítás szlovéniai szakasza –

Nagykanizsától kissé észak felé haladva Lendavához értek, ott átlépték a

Magyar–Szlovén határt. Itt, már az A5 nemzetközi útvonalon folytatták tovább

az utat. Elég jó tempóban haladtak. Ami késésük volt igyekeztek behozni, mert

a bútorokat időben kellett átadni a megrendelőnek. Károly már felébred a

kábulatból. Már nyoma sem volt az előző Károlynak. Tisztán látott, és

emlékezett mindenre. Köszönhető volt Beának. Semmi jel nem mutatott arra,

hogy újabb „gyógyszer” kellene a szervezetébe.

Már Szlovénia belsejébe jártak, mikor a felvezető kocsi jelzett, hogy meg kell

állni.

- Károly mobilt használta, és megkérdezte, hogy miért kell most

megállniuk?

- Hívásra, Vera jelenkezet, és közölte a fiúkkal, hogy a szükségletük

elvégzés céljából kell megállni.

Kari, hangosan megjegyezte, hogy nem bírják visszatartani a lányok. János vette

a lapot, és megjegyezte, hogy már ilyenek. Erre a két fiú, mosolygott. János,

kivette a mobilt Kari kezéből, és a következőket mondta Verának.

Persze, hogy megállunk, csak jelezzetek. Az út Celje városán keresztül vezetett,

mikor a várost elhagyták egy erdős rész következet. Az egyik erdei út

bejáratánál, Vera jelzett, az előre megbeszélt módon hogy itt meg fognak állni.

BNW jobbra kanyarodott, be az erdei útra. Fiúk is követték a BNW-ét.

Mikor a lányok elvégezték a szükségleteiket, és visszafelé jöttek, fiúk jobban

megnézték a lányokat.

Kari, Beát nézte ki magának, mert kissé hasonlított barátnőjére, Zsura. Most

vette észre szépségét a fiatal nőnek. Észrevette, szép hosszú szempilláját, hosszú

barna hullámos haját, és a mindig mosolygós arcát.

Jánosnak, Verának a combjai, karcsú csípője, fekete szintén hosszabb haja, és

barnás bőre tetszett. Verának is szimpatikus volt János.

Károly átfogta Bea derekát, valamit súgott a fülébe, a lány bólintott, és

mosolygott, és félre vonultak a „bútorszállítóba” a kanapéra.

János és Vera összenézett.

- Benne vagy? – kérdezte Vera.

- Persze. – felelte boldogan János.

Tetszett a lány határozottsága, és az ötlete. Ők lehajtották BNW hátsó ülését, és

az „akciót” ott hajtották végre.

A kocsikban jó három óra múlva ébredtek fel. Már esteledet, így a BNW-ből

előkerült a szalonna, kenyér, lányok csináltak nyársat, fiúk a fák tövében

csináltak tábortüzet, majd megsütötték a szalonnát, már az utolsó falatoknál

jártak, mikor a helikopter jellegzetes hangjára lettek figyelmesek, a távolból a

szirénák vinnyogó hangja ütötte fel a csendet.

- Károly szólt, hogy észrevettek minket.

- Ki a fene, miért hülyéskedsz. – mosolygott János.

- Hát a helikopter, biztos a helyi rendőrség volt.

- Bolond vagy, majd pont minket fognak figyelni helikpterrel, ezért ők sem

hülyék, hogy az állományt mozgósítják négy magyarra.

- Az, biztos, hogy nem a négy magyart fogják figyelni, ha csak nem követ el

valami nagy bajt, szólt közbe Bea. Csak azt vette észre, az erre haladó

helikopterben ülők, hogy az erdőben valaki, vagy valakik tűzett gyújtottak.

Így hát hamar tűnjünk el innen.

- Oké!

A két fiú gyorsan eloltotta a, tűzet, lányok eltüntették a többi nyomot, majd

beültek a kocsikba, és kihajtottakat erdőből, és folytatták az utat, Terni felé.

28. rész - konvoj eltéved -

Miután az erdőből kijöttek, elég jól haladtak a Szlovén és az Olasz határ felé.

Már a szirénát nem is lehetett hallani. Egyszer csak megszólalt a mobil János

zsebébe. Előveszi a készüléket, és látja, hogy a főnök /Bocskai/ hívja. No most

mi mondjak, már rég Perugia után kellene lennünk, de még itt vagyunk, de még

itt vagyunk Triestnél.

- Halló, jó napot László!

- Jó napot János, hogy vagytok, hol jártok?

- Most vagyunk még Triestben.

- Bocskai mérgesen kiabál a telefonba. Mi az, hogy még Triesbe jártok, már

rég ott kéne lennetek, é Ti még …

- Tudom, de volt egy kis baj. – szólt közbe János. Feltartott a szlovén

rendőrség, egy baleset miatt, de nyugodjál meg semmit sem vettek észre.

/Füllentett, János, és Károlyra nézett, aki mosolygott/

- Most kicsit csúsztunk az idővel, de szólok, hogy később értek oda.

- Köszönjük.

- Igyekezzetek, baj nélkül oda érjetek.

- Úgy lesz, oké.

- Szia, László

- Szervusztok.

Hű, ezt megúsztuk. János azonnal hívta a mögötte haladó Beáékat, és elmesélte

a telefonhívást.

Egy útirányt mutató táblát nem vettek figyelembe, és letértek az E 45. ös útról,

és a SS75-ös útra tévedtek Spello felé. A kísérő kocsiban a lányok sem vették

észre, hogy teljesen más irányba mennek. Csak jóval később, Spello határában

észlelték a hibát, nagyobb sebességre kapcsoltak, és megelőzték a Jánosékat,

beálltak eléjük, és a fék kétszeri megnyomásával megállásra kérték a mögöttük

haladó kocsit. Le, is álltak az útszélére.

Kiszállt Vera, Bea a személygépkocsiból, és Karcsiékhoz ment. Összeült a

kupaktanács, hogy melyik útirányt válasszák a cél állomás felé.

Az egyik változat az volt, hogy folytassák az utat Spoletto felé, majd onnét

térjenek át a SS3 –mas útra, majd arról balra fordulva a SS675-ös útra, ami

elvezett Ternibe.

A másik változat, pedig Foligno, Bevegna, Massa Martana érintésével térjenek

vissza az E75-ös útra, és egyenesen Ternibe.

A harmadik változatt, az volt, hogy forduljanak vissza Perugia felé, és az E75-ös

úton Ternibe.

A kupaktanács az első változatott, fogadtak el. Veráék, beültek a

személygépkocsiba, és mondták Károlyéknak, hogy kövessék őket.

Motorok felzúgtak, és elindultak.

29. rész. – találkozás a pincérrel. -

Spoleto határát már elhagyták, és nagyon fáradtak, és feszültek voltak, így igen

lassan vezettek. Az út sem volt tökéletes, nem sztráda, nem főútvonal, hanem

egy mellékút volt. A városok között. Aszfaltos út.

Bea meg is jegyezte.

- Ha nálunk minden falút ilyen út kötne össze, és a falúkban, is aszfaltos út

lenne, akkor jobb lenne a közlekedés. Itt, még a legutolsó tanyába is

aszfaltos út vezet.

- Igen, igazad van. – Válaszolt a mellette ülő Vera. No, de, ez Olaszország

Itt más a hozzá állas, és a minőség is. Itt az aszalt vastagsága 50 cm-r.

Nem úgy, mint nálunk 7 cm.

Már Strettura városába értek. A városközpontban megláttak egy magyar

éttermet,

Ristorante Ungherese. Verák, jeleztek Jánoséknak, és az étterem parkolójába

beálltak. A két kocsi egymás mellé állt.

A lányok odamentek a fiúk kocsijához.

- Mi a tervetek? – kérdezték a fiúk.

- Ebédeljünk meg.

- Most? – kérdezte János.

- Mér, mikor szeretnél ebédelni, este kilenckor. – felelte Bea.

- Már úgy is késésbe vagyunk, az árútl e kell szállítanunk időre Ricco

Sandorsnak, és Ti most enni akartok, mosolygott János.

- Károly! Mit szólsz hozzá?

- Figyelj, ha már késünk, akkor teljesen mindegy, hogy fél árával később

érünk oda. Bútorok itt vannak épségben, kocsi zárható, együnk, most még

ehetünk!

Bementek az étterembe, leültek az ajtóhoz közeli helyre. A pincér odament az

asztalhoz, és átadta az étlapot.

- Buon giorno, creare qualcosa di? – kérdezte a pincér.

(Jó, napot! Hozhatok valamit)

- Vera, megkérdezte a többieket, és rendelt Szeged zuppa di pesce, spaghetti di

formaggio (Szegedi halászlét, túros csuszával)

- Ti magyarok, ha jól hallom. –monja pincér. Merre tartanak.

- Ternibe, feleli János.

- Látom, hogy az egyik kocsinak, kissé laposak a kerekei, nehéz a

rakomány?

- Nem, mért kérdi?

- Csak úgy. –feleli a pincér.

- Ha szabad kérdeznem, Ternibe kihez mennek? – kérdezte a pincér.

- Neked nem mindegy, hozd ki a vacsorát, az a dolgod, hogy szolgálj fel. –

felelte dühösen Kari.

- Hozom már.

Nyugi srácok, ez az ember valamit tud. Ő itthon van, és jobban ismeri a helyi

körülményeket, mint Mi. Rendezem az illetőt. Nyugalomra intette a fiúkat Vera.

Pincér kihozta a vacsorát, ami jó ízűen elfogyasztottak, és fizettek is.

- Ne haragudjon, hogy, de az előbb mért kérdezte, hogy kihez megyünk?

- Csak azért, hogy el ne tévedjenek, mert é ott lakom, és segítek nektek.

- Köszönjük, de Mi már megyünk is tovább, mert késésbe vagyunk.

- Semmi gond, szólok Sandorsnak a főnökömnek, és már is mehetünk,

segítek.

- Ha gondolod! – akkor elfogadjuk.

Pincér bement az ajtón, és valamit súgott az egyik ember fülébe. Egy nagydarab

ember ki jött, kezében egy kampósbot, ki ment az utcára, és szép lassan kezdte

lehúzni a rolókat az étterem ablakainál, és a bejáratnál. Sötét lett bent. Csak a

réseken beszűrődő fény jutott be.

Jánosékban, meghűlt a vér. Nem tudták, hogy a viselkedést mire vallják.

- Még a fegyverünk is kint marad a BNW- ben. – szólt Bea, halkan.

- Szép kis helyzet, ez csapda, jó behúztak Minket.

- Nyugi, ne idegesgedj, nyugi. – próbálta megnyugtatni a fiúkat Vera.

30. rész - feszültség az étteremben -

A pincér, kihoz négy gyertyát, és átadja a Veráéknak. Vera fejbólintással

megköszöni, és meggyújtja az asztalon lévő gyertyákat. Majd visszamegy a

konyhába, és a nagydarab ember, és a pincér suttognak valamit.

Bea izgatott, még ilyen helyzetbe nem volt. Nem tudja, hogy ilyenkor hogyan

kell viselkedni. Károlyon, is látszik, hogy nem nyugodd. Egymás után tölti

magába az asztalra kitett kancsóból a vizet.

Csapdába csalta, hajtogatja, folyton Bea. Hallgass már, mert nem hallom, hogy

mit mondanak oda bent, szól közbe Vera. Jánoson is látszik a helyzetváltás, egy

fogpiszkálóval, és egy szem morzsával játszik az asztal tetején.

Pincér előveszi a telefonját, és hív valakit.

- Sandors ciao, qui ci sono gli ungheresi (halló Sandors, itt vannak

magyarok)

- Quinti sono? (mennyien vannak?)

- Quettro persone, due donne, due uomini (négyen, két nő, két férfi)

- Sbagliato, man non é certo che esi sono. Badate (stimmel, nem biztos,

hogy azok. Vigyázzatok)

- Mi chiede la password! (kérdezd meg a jelszót!)

A pincér mosolyogva kijön a konyhából, és mosolyogva teszi fel a kérdést:

- Un canna che abbaia? (kutya ugat? )

János továbbra is játszik, az egy szem morzsával, gondolkodás nélkül válaszol

- Solo la sera.

Pincér mosolyog, és visszamegy a konyhába. Újból előeszi a telefonját, és ez

mondja:

- Che conoscevano, la password (tudták a jelszót)

- Bene, ma attenzione. (jó, de legyetek óvatosak)

- Portali qui. (hozzátok ide őket)

- Si, boss (igen főnők)

Vera odasúgja a többieknek, készüljetek, jönnek, mindjárt indulunk. Várjuk,

hogy ők szoljanak, addig ne csinálj semmit. Beszélgessünk, mintha mi sem

történt volna.

Mire ezt kimondta, már a nagydarab már ott volt az asztaluknál, következőket

mondta nekik.

- Si, prega di seguire me! (kérem, kövessenek!)

- Cosi, siguiamo. (igen, követünk) – válaszol Vera.

Pincér kijön a konyhából, fogja az étterem kulcsait, int a nagydarabnak, és

kikísérik a magyar vendégeket.

Bezárják az éttermet, Vera, és Bea beülnek a BNW-be, János, és Károly beülnek

a bútorszállítóba, az olaszok pedig egy Ferrariba.

Motorok felzúgnak, és a konvoj elindult az olaszok után.

31. rész -félúton, defekt-

A konvoj jó ütembe halad Foligno felé. A két kocsi tudta tartani a lépést a

Ferrarival.

Ezen a pincér is csodálkozott. Még a BNW igen, de, hogy az öreg Peugeot tudja,

ez neki csoda volt.

A konvoj felállása a következő volt.

1. kocsi, Ferrari,

2. kocsi, Peugeot,

3. kocsi, BNW volt.

Ezzel nem is volt baj, mert az olaszok a „felvezetők”, Károly, és János a

„szállitók”,

Vera, és Bea „kisérők” voltak.

Már elhagyták Trevil városát, mikor Vera telefonja megszólalt.

- Ciao, mi presto non ci saranno strade asfaltate, ma atterrera rotta.

- Prenditi cura. (Hello, drága rövidesen nem lesz aszfaltos út, hanem földút

lesz.

Vigyázzanak.)

- Grazie. (köszönjük.) – szólt vissza Vera.

Egyszer csak egy nagy durranást hallottak. Veráék, látták, hogy a bútorszállító

Hirtelen fékezz, hosszan. A kocsi durrdefektet kapott. Jobb hátsó kerék szállt el.

Pincér ez a visszapillantóból látta, hogy baj van. Félre állt, és visszasétált a

kocsihoz.

Megvakarta a fejét, nyugalomra intette a társóságot, majd közölte, hogy előre

megy, szólt a főnökének, hogy mi történt, és visszajön értük.

A probléma csak az volt, hogy a Pugeotba a pótkerék, úgy volt elhelyezve, hogy

bent a raktérben, közvetlen az ajtó mögött. Ugye a raktér bútorokkal meg volt

pakolva. Ahhoz, hogy hozzá férjenek a pótkerékhez, a két komódot ki kellett

venni. A komódok meg voltak pakolva „gyógyszerrel”.

A két fiú kivette a kocsiból a bútorokat, a lányok pedig kivették az emelőt, és a

pótkereket.

Teljesen más okból, de az útvonalat a helyi rendőrség figyelte. Konvoj, csak

befutott. Erről, még Ricci Sandors sem értesült, hogy miért figyeli az útvonalat.

A légtérben a helyi rendőrség helikoptere megjelent.

Ki is szúrták, hogy az út mentén, mi folyik. Pár perc múlva, már lehetett hallani

a szirénát, és megérkezett két rendőr, kocsiból kiszálltak, és Veráék felé mentek.

- Vigyázzatok, a bútorokra itt rendőrség.

- Rendben, figyelünk rájuk.

Fiúk a két bútort igazgatták, mert nem álltak stabilan a talajon.

Lányok már betették az emelő a helyére, és kezdték a bútorszállító kocsit

felemelni.

Egyik rendőr ezt kiszúrta, és valamit súgott a kollégájának.

- Qualcosa non va. (Itt valami nem jó.)

- Cosa? (Mi?)

- Mobili cercare di suscitare un momento così difficile. (Bútorok, nézd

milyen nehezen, emelik fel)

- Ci vado. (Odamegyek)

A rendőr, óvatosan Jánoséhoz tart. A fegyvertáskáját, már kicsatolta. János, és

Károly figyeli a közeledő rendőrt, a fél szeme rajta van, de még a komódot

igazgatják, hogy stabilan álljon.

Lányok, is érzik, hogy feszült a helyzet.

32. rész. – kerék csere -

A rendőr odaért Károlyékhoz. Erősen nézi, hogy mit csinálnak.

- Che cosa c’ é dentro? (Mi van benne?)

János, néz a rendőrre, és a fejét rázza, evvel jelzi, hogy nem érti, hogy mit mond

a rendőr. Rendőr már mérgesen, szinte kiabálva meg ismétli a kérdést.

- Che cosa c’ é dentro?

János, még mindig, néz rá, és nem érti. Rendőr Károly felé fordul, és tőle várja

a választ. Károly se érti. Rendőr belerúg a komódba, de a fiókok nem nyíltak ki.

A törzs már egyre mérgesebb. (komódok, be voltak zárva kulccsal, de egy vastag

hevederrel át voltak még kötve.)

Közbe, Vera már felemelte a kocsit, Bea pedig a kerék kulcsot tette rá a

csavarra.

Lányok, már idegesek voltak a jelenet miatt

A másik rendőr (hadnagy) felettük áll, és nézi, hogy a lányok mit csinálnak.

- Bene le ragezze, le ragezze questa soluzione é che hai cambiato le

ruote, i ragazzi gestito i mobili! (Ej lányok, ez milyen megoldás, hogy Ti a

kerekeket cserélitek, fiúk a bútorokat igazgatják!)

Rendőr előremegy, és megnézi a rendszámot, majd visszatér a lányokhoz, és

hangosan ezt mondja a társának.

- Mario, le ragezze, ungheresi, possonos sustitoire le ruote, pneumatici e

anche se può essere. Che tipo di intelligente, ma non lo è!

(Marió, a magyar lányok tudnak kereket cserélni, sőt még gumit, ha kell. Milyen

ügyesek, nem de!)

- Tale personale si dovrebbe, giusto Mario? (Ilyen munkatárs, kéne nekünk

is, ugye Mario?)

- Si, tenente. (Igen, hadnagy.)

Lányok értették, amit mondtak, és majd nem válaszolt, de szerencsére Bea

leejtette az egyik csavart, és Vera felé nézett, és fejével intett, hogy ne.

Közben, az úton feltűnt a Ferrari, szép lassan elhalad mellettük, majd eltűnik a

messzeségbe.

Már a lányok elkészültek a kerék cserével, és pakolták el a szerszámokat. A

törzsőrmester ott hagyta a fiúkat, és a kísérő kocsi felé megy. Lányok riadtan

néznek egymásra. Fiúkban is megáll a levegő. Szerencsére a törzsőrmester,

miután megnézte a BNW-t, semmi különlegeset nem fedezett fel a gépkocsiban.

Miután visszament feltette a kérdést, hogy merre mennek? Dove andare?

Forzato, quello che voi stessi siete gli ungheresi, non conoscono la lingua.

(Mit erőlteted magad, ezek magyarok, nem tudják a nyelveket)

Solo gli ungheresi, dai andiamo.

(Csak a magyart, gyere, menjünk)

Két rendőr jelez a helikopternek, hogy nincs semmi baj, majd tisztelegnek, és

távoznak a helyszínről.

Ezt meg úsztuk, mondta Bea, de most gyorsan távozzunk innét, nehogy

visszajöjjenek valamiért. Már a kocsikba ültek, mikor a távolból lehetett hallani

a Ferrari jellegzetes hangját, hogy közeledik. A reflektorok kettőt villantak,

jelezte a kocsi vezetője, hogy várják meg.

33. rész. –megérkezés –

Szép lassan megérkezett a Ferrari. Kiszáll a pincér, és informálódik, hogy mi

történt.

Vera, kiszáll a BNW-ből, és elmesélte az eseményt, de semmi gond nem volt.

Minden rendbe zajlott le, a rendőrök sem kíváncsiskodtak.

Pincér, megkérte Verát, hogy igyekezzenek, mert a Sandors főnők, már nagyon

várja a bútorokat. Tájékoztatta a csoportott, hogy kb. még két kilométer, és

helyszínre érnek. Ne ijedjenek meg, mert az út fele aszfaltos, a másik fele csak

földút. A ház, mit keresnek, bent van az erdőben, erdő mellett vasútsín pálya

van, ami igen sűrűn használja a Trenitala. A földúton lassan menjenek, és úgy

fél távnál az út kissé elfordul balra, de megy tovább egyenesen is, de ők a bal

irányt kövessék, mert az vezet a házhoz. Vigyázzanak, nehogy baj essen a

szállítmányban.

Vera, megígérte, hogy mindent úgy fognak csinálni, ahogy megbeszélték. Pincér

elköszönt, előre megy, nehogy a rendőrség mielőtt még jobban felfigyelne rájuk.

Ferrari motorja felbúg, és lassan eltünk a messzeségben. Levegőben, a terület

fölött a rendőrségi helikopter köröz.

Két kocsi, a bútorszállító, és a kísérő kocsi a megbeszélt útvonalon halad

tovább.

Mikor a földúthoz érnek, akkor megállnak. Vera kiszáll, és odamegy

Károlyékhoz, és ezt mondja nekik.

- Előkészítjük a fegyvereket, mert itt látjátok, hogy az erdő szélén megyünk

tovább, az olaszoktól, még az is várható, hogy megtámadnak Minket, nem

hiába ment előre a pincér. Már leadta a jelzést, hogy készüljenek, mert

jönnek a magyarok. Minden esetre, ha ez bekövetkezik, akkor, ha meg

tudtok fordulni, akkor teljes gázzal, ami a csövön kifér visszafelé mentek.

Ha kell.

- Veletek mi lesz? – kérdi Verát, János.

- Mi, majd eltartjuk Őket.

- Ti, csak meneküljetek.

- Reméljük erre nem, kerül sor. – mondja Károly.

- Reméljük. – feleli Vera.

Bea, eközben a kocsiba már előkészítette a két kézi fegyvert, egy gomb

megnyomásával a két első lámpák alatt megjelenik a két fekete „pont”, két AM

762-s

gépfegyver csöve. Betöltötte a két pisztolyt is. Lassan mentek, az út felénél balra

fordultak, és már látták Ricco Sandors házát.

A bekötéstől 300 méter távolságba volt. Mögöttük egy katonai szerelvényhúzót el

lassan. Az út veszélyesnek minősült, mert az út szélén sűrűn volt a növényzet.

Bokrok, és cserjék, és fenyőfák. Itt nem lehetett tudni, hogy ha lőnek melyik

irányból, történik, mert beláthataltan volt a terep. Ezért a konvoj lassan,

óvatosan halad a célféle. Úgy 100 nagy kovácsoltvas kapu jelezte, hogy itt

laknak. Kapunál két terepruhába ölözött fegyveres őr sétált. Ezt már távolból

lehetett látni.

Kapuhoz értek. Egyik fegyveres őr felhúzta a gépfegyvert, felemelte a csövét, és

a BNW-re rányitotta, amikor a másik fegyveres Veráékhoz, tart, Bea is

felkészült, hátha be kell avatkoznia, de nem kellett. Egy párszót váltottak, őr

intett a társának, hogy ők azok, és nyílt a kovácsoltvas kapu. Most már csak 80

méter volt a házig. Lányok észrevették, hogy a terület kamerákkal van

felszerelve, ahogy a kocsik haladtak a ház felé, úgy tűntek el a kis feketecsövek,

amik a földből jöttek úgy 50 cm magasan ki. Út végén egy enyhe balkanyar, és a

ház bejárata előtt megálltak.

Bejáratnál, két testőr között egy kissé pocakos, jól öltözött, barnahosszú hajú,

hátul összefogva, úgy negyvenes úr várta őket.

Vera, Bea, János, és Károly kiszálltak a kocsikból, és Sandors felé mentek, hogy

üdvözöljék.

-Già, ho pensato che non era mai venuta qui!

(Már, azt hittem, hogyha nem érnek ide!)

-Sì, c'era una piccola azione, ma è venuto fuori. - Vera ha risposto alla.

(Igen, volt egy kis akció, de jól jöttünk, ki belőle. – válaszolt Vera.)

-Grazie a Dio che siamo già qui.

(Hál, Istennek most már itt vannak.)

-Si prega di fáradjanak in casa mia e di riposo.

(Kérem, fáradjanak be a házamba, és pihenjenek.)

Ricco Sandors, int a testőrnek, hogy a kocsikat vigyék be a garázsba. Bekíséri

Veráékat a házba.

34. rész. – feszültség –

Ricco bekíséri a „vendégeket „a házba. Hellyel kínálja őket. Még jó olasz bórt

is ad nekik. Veráék nagyon feszültek, mert a kocsijukat elhagyták, amikben ugye

ott voltak a fegyverek, és nem tudják, hogy hogyan fogja átvenni a szállítmányt

Sandors.

Sandors miután kiosztotta a kristálypoharakat, amibe az egyik pincér bórt

töltött, emeli a poharát, és a magyar csapat felé fordul.

Alzo il mio bicchiere per

voi, amici ungheresi. Grazie per i mobili consegnati. Illeso. Sono

contento, divenire che non vi era un'azione di polizia. Testa fredda, e il

senso comune,questo. Grazie. Il mio bicchiere si zucca.

Cheers.

Vera, Jánosnak, Bea, Károlynak tolmácsolt.

Emelem poharamat rátok, magyar barátaim. Köszönöm, hogy a bútort

leszállították. Sértetlenül. Becsületekre váljék, hogy semmi akció nem volt a

rendőrséggel. Ezt végre hajtottátok hideg fejjel, és józanésszel.

Egészségetekre.

Poharaikat megemelték, és kiürítették. Eközben Ricco félszemmel figyelte a

társaságot. Letette a poharát az asztalra, és magyarul szólalt meg. A többiek

meglepetésére.

- Látom, hogy a lányok tudnak olaszul, ez szép a csinos hölgyektől.

- Akkor, maga minden szavunkat értette? – kérdezte Vera.

- Bizony, bizony, mosolygott Sandors.

- Honnan tud maga magyarul? – tette fel az újabb kérdést Bea.

- Anyám, magyar. Elég jól beszélem a nyelvüket.

Most kérem, hogy fáradjanak be a belső szobába, és helyezzék magukat

kényelembe. Reggel találkozunk. Pihenjék ki a fáradalmaikat.

- A bútorok?- szinte egyszerre szólaltak meg.

- Reggel találkozunk, nem szeretném, ha az éj folyamán mozgás lenne, mert

az őrök azonnal válaszolnak rá. Kár lenne elveszíteni a csapatból valakit.

Érthető vagyok. Jó éjszakát!

Sandors befejezte mondókáját, és kiment a helyiségből.

Csesszétek meg, ez minden egyes szót értett, amit mondtunk.

Leültek ágyak szélére, és töprengtek a következőn.

1/ a szállítmány, átverik őket, vagy nem!

2/ fegyverek, vajon mennyire szedik szét a kocsikat!

3/ élve megússzák az egészet!

4/ visszakapják a fegyvereket, teljes tárral, vagy üresen!

5/ miért nem fizet ki most!

6/ hazajutunk élve!

7/ tesz a kocsikra nyomkövetőt, vagy nem!

8/ miért játszik velünk, miért nem mondja meg, hogy mit akar!

Károly megtöri a susogást.

Ebben teljesen igazunk van, lehet, hogy átver, de lehet, hogy nem, az is lehet,

hogy betartja a szavát, és fizet, a teljes összeget. Oké. Itt Sandors a főnök nem

tehetünk semmit. Kezébe vagyunk. Játszik Velünk, mint macska az egérrel, de

most próbáljunk aludni. Majd reggel beszélünk Vele.

Igazad van, mondja János. Most van 23 óra, alvás.

35. rész. –Károly terve. -

Mivel a társaság feszült volt, így nem sokat pihentek. Szint egyszerre ébredtek

fel. Hajnal két óra felé járt az idő. Károly leült a földre, a többieket is maga

mellé invitálta. Halkan a következőket mondta.

- Figyeljetek, van egy tervem.

- Mi az? - kérdezte barátja János.

- A tervem. Mivel az olasz csak magába hisz, és nem ismeri a magyar

észjárást, így szerintem, túl lehet járni az eszén.

- Hogyan? Mond már.

- Szóval, azt már észrevettem, hogy az olaszok már kipécisztek titeket

lányok. Vera, te karcsú fekete hajú, jó alakú lány vagy. Bea, te kissé molett, de

ízlésesen, szintén jó alakú barna hajú fiatal lány vagy.

- És? Evvel mit akarsz mondani? - kérdik a lányok szinte egyszerre.

- Ezt kell kihasználni. Még pedig úgy, hogy fél óra múlva, tehát fél

háromkor a két leány csendben, szép lassan kimegy a szobából, és felméri a

garázs felé vezető utat, Majd gyorsan átvizsgáljátok a kocsikat, hogy rendben

vannak, semmi külsőnyom nincs rajtuk, majd visszajöttök a szobába.

Addig Mi Janival megnézzük a széfet. Ha sikerül kinyitni a pénzt elvesszük, és

idehozzuk. Berakjuk a ruháinkba, majd lemegyünk a garázsba mind a négyen, és

a BNW-vel elmegyünk, meg sem állunk a határig.

- Hol a széf? - kérdi Bea.

- Ahol ittuk az italt, abba a helyiségen van. A "Tópart" című kép mögött.

- Honnét sejted? - kérdi Bea

- Amikor Sandorssal a teremben sétáltunk, megálltunk a kép előtt, és

hosszan néztük a festményt, Ricco meg is jegyezte, hogy ez a festmény egy

ismeretlen festő műve, de nagyon - nagyon értékes festmény.

- Biztos, hogy ott a pénz? - kérdi Vera.

- Biztos, szólalt meg János, Karit rég óta ismerem, és elég jók a megérzései.

Öreg nyomozó, a barátom.

- Nincs fegyverünk?

- Bea, te harcművészetet tanultad, ha jól tudom a Kunfut.

- Igen.

- Használd, azt, ha baj van. Ez jobb, mint a fegyver.

Lépteket hallottak. Valaki közeledik. János int, vissza az ágyba. Lassan

visszamentek a fekhelyre, és úgy tettek, mintha aludnának. Szerencséjük volt.

Ajtó nyílt, és a lámpafényt lehetett látni.

- Alszanak, jól van. Volt a megjegyzés.

- Na lányok, akkor hajrá itt az idő. Menjetek. János, gyere Te is. Itt

találkozunk fél négykor.

Figyelem, ezt gyorsan, pontosan, és csendben hajtsátok végre.

- Oké!

- Oké, Kari.

Mielőtt elindultak volna a lányok, Vera oda ment Károlyhoz, és megcsókolta.

- Ennyi belefér, nem?

- Bele, igen belefér. – válaszolta a hosszú csók után Károly.

Mosolyogtak egymásra.

36. rész. - Ricco készült -

Két lány óvatosan kinyitja az ajtót, lassan nesztelenül mennek a lépcső felé.

Majd megtorpannak.

- Mi van? Miért álltál meg Vera? - kérdi Bea.

- Pótkulcsok a szobába vannak.

- Fenébe is, menjél vissza értük, és siess.

Vera, visszatér a szobába a kulcsokért. Mikor kifordul jobbra a szobából,

hirtelen a semmiségből egy alak áll előtte.

- Hová, hová Hölgyeim?

- WC-re mennék!

- A másik irányban, két ajtóval odébb.

- Oké.

Testőr tovább folytatja útját, Vera úgy tett, mintha az illemhelyre ment volna be,

de miután a testőr távol volt már tőle, így sietett vissza Beához.

- Sokat vártam rád, mi volt Veled?

Vera elmesélte a testőrrel való találkozást. Jó, akkor menjünk a garázsba.

Szerencsére senki nem áll az útjukba, így hamar odaértek. Benyitottak, a

kocsikat megnézték, semmit, különöset nem találtak rajtuk. A "bútorok"

sértetlenek voltak. Gyorsan visszasiettek a szobába.

Kari, és János lassan, szintén nesztelenül ment le a nappaliba. János a képet

elhúzza, Kicsit vár, nem szólal meg semmi, Károly a széf kódszámát próbálja

megfejteni, a széf kattant, sikerült. A két fiú arcára mosoly ül. Károly kinyitja,

de a széf üres.

Átvert, ez az olasz dühében, majdnem kiabált Károly. Miután a művelet nem

sikerült, siettek vissza a szobába.

- Mi van a kocsikkal? - minden rendben, nem fedeztünk fel semmit, a

"bútorok" épek.

- Nálatok? - kérdi Bea.

- Semmi, feleli Kari.

- Hogy, hogy semmi.

- Kinyitom a széfet, és üres.

Lépéseket hallanak. Gyorsan feküdjünk vissza, nehogy gyanút fogjanak. János,

felhívta Bocskait, hogy mi történt Velük, röviden a tényekre hivatkozva elmesélte

a fejleményeket.

Reggel hétkor, személyesen Ricco ment fel ébreszteni a magyarokat.

- Jó reggelt! Kész a reggeli, gyertek le a nappaliba.

37. rész. – számonkérés –

Jánosék lementek a nappaliba. Sandors már várta őket. Foglaljatok helyet az

asztalnál. Int, és hozzák a reggelit. Asztal gazdagon feldíszítve. Sandors a

Herendi porcelánjait rakatta ki, a vendégeknek, mert úgy gondolta, hogy

megilleti őket. Magyarokat, ha nála járnak, evvel fogadja.

Reggeli a következőkből állt: hal szeletek, rántva,

Kaszinótojás,

Egy tálban összecsavarva különböző sonka szeletek,

Egy tálban sajtok,

Paradicsom, paprika,

Egy kancsó tea,

Vaj,

Zsemlék, kalácsok.

Mikor mindenki kiszedte a kedvére való ételt. Ricco jó étvágyat kívánt. Elkezdtek

falatozni.

- Hogy ízlik?

- Kitűnő, fenséges. - felelték Károlyék.

Ricco, az asztalnál megnyom egy gombot, szembe lévő falnál a függöny

szétnyílik, és bekapcsol a tv. Látják, az éjszakai jeleneteket. / Lányok, a garázs

felé mennek, majd a garázsban, fiúk a széf kinyitásával foglalkoznak /

Károlyéknak a szájuk tátva marad, a látottaktól.

- Mi volt ez? Ti azt hiszitek, hogy ez, az olasz hülye? Ti, abba voltatok,

hogy mindent beveszek, mindent, amit Ti mondtok nekem? Nem lehet engem

átverni, azaz lehet, de nem éri meg! Ugye Mark! Márk válasza: csőre töltötte a

pisztolyt. Ne féljetek Mark nem, hibázik, és hangtalanul dolgozz. Itt minden

lépést kamerák tömkelege figyeli.

- Bocsánat!

- Bocsánat, csak ennyi. Nevet hangosan Sandors. Beszéltem, barátommal,

Lászlóval, és abba egyeztünk meg, hogy az árú átvétele után kifizetünk Titeket.

Barátságunkra való tekintettel távozhattok. Ha! Nagy csend lett, és feszülten

néztek Riccora. Ha tiszta az árú! Ha nem, akkor jön Mark.

- Jó, így?

- Persze, vágja rá gyorsan Vera.

- Akkor megegyeztünk!

- Meg.

Károly keze, elkezd kissé remegni.

- Mi a baj?

- Semmi, csak a régi betegségem kezd ki újulni, ismét.

- Remélem, nem a bejelentésem hozta ki a betegségét?

- Nem, nem feleli Károly. Ez időként ki újul.

Ja, van még egy bejelentésem. Az árút nem én fogom átvenni, hanem, aki evvel

foglakozik, Giovanni barátom. Tíz órakor jön és megnézi az árú tisztaságát. Ha

tiszta, akkor mehettek haza, ha nem, akkor Mark foglalkozik Veletek.

Ricco a testőrre néz. Mark, bólint, hogy vette az üzenetet.

(Jánosék, kissé meglepődtek, és megrezzentek a bejelentéstől. Itt távol a hazától,

úgy érezték, hogy teljes mértékben életük Ricco Sandors kezébe van.)

- Oké, hölgyeim, és uraim, most van kilenc óra, tíz perc. Ha már

befejeztétek a reggelit, akkor egészségetekre, ha nem, akkor nyugodtan

fejezzétek be. Mark, majd figyel rátok. Giovanni érkezéséig pihenjetek.

Semmi trükk, mert rosszul fog elsülni Mark keze. Azt nem szeretném.

- Érthető vagyok?

- János bólint, hogy megértették. Majd félre hívja Sandors, és elmeséli Kari

betegségét,

és „gyógyszeres” kezelését.

38. rész. – betegség kiújulása –

Miután János elmesélte Sandorsnak Kari betegségét, Sandors elviszi Jánost a

közeli laborba. Lelkére kötötte, hogy ha erről valakinek szól, még otthon is,

Magyarországon, akkor Mark megkeres, és hangtalanul „elbeszélget” Veled.

János megígérte, hogy erről SENKI se fog tudni. Kellő „gyógyszert” (jó

minőségűt) adod Jánosnak. Ez kitart hazáig.

Tájékoztatta Jánost, hogy az árát „baráti áron” le fogja venni a többiből.

Vera, Bea, és Kari kint voltak a kertben. Élvezték a napsütést, és a csendet.

Beszélgettek, hogy ezt jól meg csinálták. Ennyi eszük lehetett volna, hogy az

épület be van kamerázva.

- Emlékezz vissza, hogy amikor átléptük a főkapu már, akkor a földből

jöttek ki a kamerák, és tűntek el. – mondta Kari.

- Igen, így volt. – válaszolt Bea.

- Ezt alaposan elszúrtuk, de nagyon. Erre gondolhattunk volna. Most már

mindegy, megjártuk. Örüljünk, hogy ég élünk. – említette Vera.

- Ezt miért mondat, Vera? – kérdi Károly.

- Nem tudja?

- Nem, Bea. Ő Nem tudja.

- Jézusom! Most mit csináljunk, várjuk meg Janit? – kérdi Bea.

- Igen!

- Miről van szó, lányok.

- Semmiről, Károlyom, semmiről.

János a park másik feléből, lassan bandukol. Benne is felmerültek a gondolatok,

hogy ha nem így alakul a helyzet, akkor mi van, és mi lesz ez után? Meglehet e

bízni az olaszokban? Ha igen mennyire? Adják az adott szavukat, vagy

kihasználják őket? Vajon összejátszanak a helyi rendőrséggel, s aha igen

mennyire biztos, hogy a rendőrség nem a saját hasznára játszik? Milyen

összefüggés van Ricco Sandors, Giovanni, és a rendőrök között? Még Bocskai

sincs itt, hogy segítene, vagy Ő, itt kevés lenne? Ha átveszik a bútorokat, akkor

az a szó, hogy „szabadon távozatnak”, azt mennyire tartják be? Fogják Őket

követni, és ha igen ki? „Pincér”, vagy más?

János odaért Karcsiékhoz. Látja, hogy még hevesen beszélgetnek, és próbálják

megnyugtatni Károlyt. Aki egyre jobban izgatott, rángatózik, nem hagyja, hogy

a lányok a kezét megfogják. Vera, próbálja megnyugtatni, lefogja két karját, és a

következőket súgja a fülébe.

Karcsi, jó vagy nálam, enged el magad, enged, hogy megcsókoljalak. Enged!

Kari, csak üveges szemekkel néz Verára, és nem fogja fel, hogy mit mondott

neki. Csak nézi Verát, e most nyugodt.

- Mi van itt?

- Semmi, János, csak Károly még nem tudja, hogy mit szállítottunk.

- Persze, hogy nem tudja. Nem mondtuk meg neki. Erről, csak Ti lányok, és

én tudok.

Vera, még mindig fogja Kari két kezét, és figyeli a szemeit.

Jani, gyere, már egyre rosszabbul van. János, már felszívta a „gyógyszert”, Bea

elszorította Károly karját, János adta be a kellő mennyiséget.

- Ez honnét van?

- Sandorstól kaptuk, miénk már elfogyott, keveset hoztunk. Erre nem

számítottam, hogy itt töltünk Terniben, vendégségben három napot.

- Erre senki sem, János – felelik a lányok.

Hátuk mögött, a főkaput kinyiották, és egy 1960-ban készült Roys-Roys gurult be

méltóság teljesen az épület elé. Kocsi megáll. Testőr kilép, nyitja a hátsó ajtót,

és kiszáll Korvádo Giovanni. – az átvevő. –

Lépcső aljában, már Ricco Sandors várta.

39. rész - átvétel –

Ricco, és Giovanni a lépcsőnél állnak. Beszélgetnek, nem törődve a

„vendégekkel”. Épp az egyik olasz meccset vitatták meg.

- Chi sino? (Ők kik?)

- Ungheresi hanno, i portato mobili. (magyarok, ők hozták a bútorokat)

- Bene, andiamo fuori e guardere quanto ’e buono il, ungherese „mobili”.

(Jó, akkor nézzük meg, hogy menyire jó a magyar „bútorok”.)

Miközben Jánosék, Karit kérdezték, hogy már jobban érzi magát, nincs e valami

problémája, ezen kívül, mert most tudnak rajta segíteni. Ricco, oda megy a

társasághoz, és közli, hogy kövessék, mert most fogja megnézni Giovanni a

szállítmányt.

Kissé megrezzen Vera, és Bea gyomra. János megfogja barátja vállát, és szép

lassan mennek Sandors után.

Garázsajtaja nyílik, (a kis folyósón keresztül lehet bemenni, egy nagy termű

hangárba, ami a hegy belsejében helyezkedik el.)

Reflektorokat felkapcsolták a két gépkocsit egymás mellé, helyezték, és

megkezdődött a tételes „bútor” átvétel.

Mivel a BNW- vel kezdték, Vera kissé előrelépett, hogy majd segít a testőröknek,

amibe kell. A mozdulatra fegyverek felhúzták, és mind a nyolc fegyver Verára

szegeződőt. Vera, megáll, Ricco intett, hogy lépjen vissza a társai mellé.

A hangár mélyéből két illető, fehér köpenybe, fehér kesztyűvel, egy kis asztallal,

és műszerekkel érkezett. Letették a BNW mellé. Az egyik testőrben Jánosék

felismerték a pincért, aki a kocsit átvizsgálta. Fegyvereket kiszedték, és a földre

helyezték, közvetlen a kocsi mellé.

Veráéknak esjük sem volt, hogy valamelyikhez hozzá jussanak.

BNW- ből lassan kiszedték a heverőt, komódot, szekrényeket, asztalt, székeket.

Testőr odalép a komódhoz, elvágja a pántot, kinyitja a felső fiókot, de nem talál

semmit, kinyitja a középső fiókot, majd az alsót, de ott se talál semmit. Jelzi hogy

semmi.

Ricco int a másik testőrnek, hogy kérdezze meg, hol van a zacskók.

Testőr odalép Beához, kiemeli a sorból, átfogja a testét, fejéhez szegezi a

pisztolyt, hátrébb lép. Az a testőr, aki megnézte a komódot, jobban szemügyre

veszi a bútort, és észreveszi, hogy a zacskók a két bútor lap közé vannak betéve.

Jelzi, hogy megvannak. Elengedi Beát a másik testőr. Zacskót kiveszi, és átadja

a két laboránsnak. Gyors tesztet elvégzik, jelzik, hogy tiszta.

Giovanni elégedetten bólint.

Már megnyugodni látszanak, Jánosék, de Ricco megszólal, hogy a többit is.

János nem helyesli a többi bútor átvizsgálását, szeretné, hogy már kifizetnék, és

hazafelé tartanának. Zsebe felé nyúl, erre az összes fegyver rászegeződik.

- Mit csinál? – kiabál rá Ricco

- Felhívom főnökömet, Bocskai urat!

- Itt én mondom, hogy felhívhatja, vagy sem.

Giovanni, int, jelzi, hogy telefonálhat, nem jelent semmit. Govanni, és Ricco

félrevonul. Valamit súg Giovanni, Sandors fülébe. Bea, és Vera feszülten figyel,

hátha elkapnak egy, két szót, de nem hallanak semmit.

A hangárban továbbra is csend uralkodik. Minden szempár a két olasz főnökre

figyel.

40. rész - magyarok gyorsabbak -

Károly röviden elmeséli Bocskainak a történetet, és tanácsot kér, hogy most mi

legyen. Bocskai, azt mondta a telefonba, hogy semmi akció, mert az életük, most

az olaszok kezébe van a szószórós értelemben, és viselkedjenek úgy, ahogy a

helyzet megkívánja. Nyugalomra inti Jánosékat. János befejezte a telefonálást,

megköszönte Ricconak, hogy megengedte.

Ricco, int, hogy folytathatják az ellenőrzést.

Vera már nézi azt a lehetőséget, hogy hogyan tudná a fegyverek közelébe jutni.

Látja, hogy a saját arzenálúk szép sorban helyezkedik el a földön. Csak két

lépésre van tőle, de nem igen tud hozzá jutni, mert az olasz testőrök figyelik

Őket.

Szép lassan nézik meg a zacskók tisztaságát. Mikor már nem érték el a többi

zacskót, szóltak Giovanninak, hogy mit csináljanak. Giovanni, odaküldi

Sandorst, hogy nézze meg a problémát. Megnézte, és jelzi, hogy a többi a bútor

alján van, amit már kézzel nem lehet elérni. Hoznak feszítővasat, kalapácsot, és

szedik szét a komódot. Károly mikor ezt látja, elindul feléjük. János próbálja

visszatartani, de nem sok sikerrel. Ricco, int a testőrnek, hogy csináljon rendet.

Testőr egy sorozatott, kilő a levegőbe. Károlyék megtorpannak. Többiek

megrémülnek, erre nem számítottak.

- Látod, Te hülye, hogy mit csináltál? Miért kell Neked vakmerősködnöd?

Haza akarsz menni, vagy itt akarsz megdögleni, döntsd el? – üvölt Jani

barátjának.

- Haza akarok menni. – feleli Kari.

- Kari, gyere ide hozzám, jó! - hívja Vera.

Károly szót fogad, és Vera mellé áll. Átöleli, és nyugalomra inti. Bea, jelzi

Verának, hogy a BNW-t megfordították. A kocsi orra a kijárat felé néz. Vera

visszajelez, hogy látja. Giovanni számon kéri Samdors, hogy ez az akció miért

volt.

Sandors, magához kéri Verát, és felteszi a kérdést, hogy Károly ezt miért

csinálta? Vera, azt a választ adta, hogy Károly nem tudta, hogy miket

szállítottak csak itt látta, hogy a bútorokban mi van, és a bútorokat féltette. Csak

ezért volt ez a kis jelenet. Vera, bocsánatot kért, és biztosította az olaszt, hogy

többé nem fog előfordulni ez. Sandors, biztosítja Verát, hogy ha valamelyikük

akciózik, már nincs barátság, és likvidálják őket. Vera visszamegy, és

tájékoztatja a többieket a helyzet kialakulásáról.

Átvevők főnöke, jelzi saját emberének, hogy hozza a pénz, hogy kifizesse az

összeget. A húszmillió eurót. Már át is adta volna Jánosnak mikor Sandors

megszólal.

- Nem úgy van az Barátom, hogy Ti ennyi pénzt elvisztek innét, nem úgy

van az! Számoljunk, egy zacskó anyag Károlynak, mikor nem jól érezte

magát, az étel, a szállás, és a többi amit nem érdemes megemlíteni,

apróságok. Ezért csak tizenkétmillió euró jár Nektek. Semmi több.

- Micsoda? –tette fel ingerülten a kérdést Jani.

- Nem csoda, de ha nem tetszik, mindjárt intézkedek, mosolyog Ricco.

Hangár másik végéből Bea, és Vera egyszerre kiabálja:

J a n i, f o g a d el!

Már az utolsó zacskónál tartottak a laboránsok, mikor jelzik, hogy a

zacskóban lévő anyag nem tiszta.

Vera, ezt látja, kiabál Janinak, fogd a táskát és fussál. János úgy is tesz.

Károlyt gyorsan betuszkolják a BNW-be, fogják a földön lévő fegyvereket, és

lőnek a testőrökre Veráék. Tűzharc alakul ki a hangárban.

János, is beugrik a kocsiba, Vera közben beült, nagygázt ad, és menekülőre

fogja a dolgot.

Testőrök közül, csak két fő halt meg. A két főnök kisseb horzsolással

megúszta a lövöldözést.

Ricco, zsebébe nyúl, és máris hívja a rendőrégen lévő beépített embereit.

41. rész. – út irányváltás-

Ricco azonnal értesítette a körzetében lévő rendőrkapitányságon lévő

kapcsolatait, és elmesélte, hogy a magyar szállítok, mily módon léptek meg.

Figyelmeztette őket, hogy fegyver van náluk, mikor igazoltatásra kerül sor, úgy

mond rutin ellenőrzésre, akkor legyenek óvatosak, és figyelmesek. Megfelelő

személyleírást is adott Jánosékról, és még azt is közölte, hogy van köztük egy

személy, Károly, akinek időnként kell a megfelelő mennyiségű adag "gyógyszer"

kell. Ricco szerint a sztrádára mennek a magyarok, és ott próbálnak időt nyerni.

Jobb, ha rendőrség a sztráda bejáratát figyeli, és igazoltatja a külföldi

rendszámú kocsikat.

Sikerült az időt kihasználni, és Sandors házától messze kerülni, de nem annyira

messze, hogy a körzetből kijussanak, így az erdő másik oldalán húzódtak meg

egy kis faházba. A kocsit lefedték, fenyőgallyakkal, számítva helikopteres

megfigyelésre is.

Mivel már esteledet, így Bea, és János kint a faház előtt őrködtek. Bent Vera

vigyázott Karira. Élelmük, csak annyi marad, hogy két nap tartalékuk volt. Víz,

az nem igen volt, de szerencsére a faháztól negyven méterre egy patak

csurdogált, és a vize tiszta volt, és iható.

Mikor Bea úgy éjféltájt bement a faházba, akkor látta, hogy Kari épp Verával

van elfoglalva. Már a lányom a felső ruházat nem volt.

- Bocsánat - szólalt Bea. Olyan csendbe voltatok, hogy azt hittem alzatok.

- Mért kiabáljunk – válaszolt Károly.

- Semmi gond, akkor megyek, és nem zavarok tovább.

- Köszi.

Bea kimegy Jánoshoz, és elmeséli, hogy mi történt bent.

- Akkor jó!

- Mi az, hogy jó? Ezt, hogy érted?

- Csak úgy, hogy barátom, rendbe van.

- Persze, hogy rendbe van, de jobb lenne, ha pihennének.

- Féltékeny vagy, drága Bea.

- Elment az eszed, pont én Károlyra. Nem bírom a srácot, és a stílusát sem,

akkor inkább Te, Jánosom.

- Oké! Evvel még várjunk, mert előbb innét elkel mennünk biztonságosabb

helyre, és épségben haza kell jutnunk. Utána, Drága Beám

rendelkezésedre állok.

- Megbeszéltük.

Már hajnalodott, mikor hallották a helikopter távoli rotor hangját. János,

gyorsan beszalad a faházba, felkelti a bentieket, behívja Beát is. Bea bevitte a

kocsiból a térképet, és közösen megbeszélik az útvonalat, hogy merre menjenek,

és lehetőség szerint NE ütközzenek rendőrség útjába.

Sandors, felhívja Bocskait, és tájékoztatja az eseményekről, miután Giovannaval

kiszámolták, és elosztották a zacskókat. Közölte, hogy nem annyi pénzt fog

megkapni, amire számított, mert különböző akadályok voltak, és azt le kellett

venni a végösszegből. Amit levett, az a különítménnyel számoltassa el. Bocskai

megnyugtatta, Ricco Sandorst, hogy nem fogja elfelejteni szívességét, és gondja

lesz rá, hogy elbeszélgessen a társasággal.

László, meghívta egy magyarországi üzleti látogatásra az olasz barátját.

42. rész. – fordulat –

Mikor az útvonalat tervezik, hogy merre menjenek hazafelé Kari egy kis idő

múlva félre, vonul. Fejét kezébe temeti, és hosszan maga elé néz.

Félhangosan ezt mormolja: Nem tehetem meg, ezt nem.

Mindenki Károlyra figyel. Vera odamegy hozzá, és megkérdi, hogy mit?

Károlyra néz, és int Jánoséknak, hogy jöjjenek közelebb.

- Mit nem tehetsz meg?

- Azt, hogy végezzek veletek.

- Ezt kimondta neked Kari? – kérdi Vera

- A pincér, a pincér! – ismétli.

- Mikor? – hangzik az újabb kérdés.

- Akkor, mikor a vacsora után félre hívott, hogy megmutassa a Ferrariját,

mert tudta, hogy a kocsit érdekelnek, az ilyenek, a gyorskocsik. Ezt üzente

Sandors, és Ő adta át az üzenetet.

- Azt is mondta, hogy ha likvidállak Titeket, akkor a pénzt az enyém, és Ő

személyesen a Ferrarival haza fog vinni.

Vera, Kari vállára teszi a kezét, másikkal kissé felemeli a fejét, szemébe néz, és

ezt mondja neki. NE FÉLJ!

Nyugodj meg drágám, nem lesz semmi baj, nyugodj meg, és ne törd ezen a fejed.

Nem fog semmi sem történni. Nem fog. Vigyázzunk egymásra, haza megyünk

négyen.

Vera megpuszilja, és nyugtatja.

Károlyom, szólalt meg a másik leány Bea. Négyen jöttünk ide, négyen szálltunk

bele ebbe a buliba, és négyen fogunk innét haza menni.

Csak nehogy fordítva süljön el a dolog, tette hozzá barátja János.

Károly megnyugodott, hogy nem kell a társait megölnie, és neki sem lesz semmi

bántódása, mert vigyáznak egymásra.

János látja, hogy a koma határán van, ezért az asztalon táskából előveszi a

„gyógyszert”, szívja fel, hogy beadja Károlynak.

Vera közbe lép, és ezt kiálltja, hogy NE!

Nem látod, hogy rosszul van, és be kell adnom, barátomnak. Mondja János.

NEM KELL nyomatékosan, hívja fel a figyelmét Vera, Jánosnak.

Ismétlem, Jani, hogy mától kezdve NEM KELL semmi féle „gyógyszer”, nem

kell, mert meg fog gyógyulni Károly.

- Persze szerinted, kell, mert szerintetek így jobban kezelhető, de nem

engedek semmit beadni a szervezetébe. Érsd meg!

- Mi az, hogy szerintetek?

- Azt hiszed, hogy nem látok át szitán.

- Milyen szitán, kedves Verám?

- Azon a szitán Jánosom, amit Ti Bocskai László, és Dénes János művel,

művelt Tóth Károllyal.

- Mit csináltunk MI? – üvölt János

- Á, semmit csak néz rá erre az emberre, tönkre teszitek. Tönkre, érted?

Tudott, hogy mi az a fogalom, hogy tönkre tenni.

- Most már igazán abba kéne hagyni a veszekedést. – lép közbe Bea.

Még, Ti egymással vagytok elfoglalva, hogy ki kivel, és hogyan, addig az

olasz rendőrség az embereivel tán Minket keres. Ricco, emberei is, lehet,

hogy kutatnak utánunk, és Ők nem igen lesznek kíméletesek velünk szemben.

Gyertek az asztalhoz, és döntsük már el, hogy milyen útvonalon menjünk

haza felé, hogy kikerüljük az ellenséget.

- Oké. Vera, ha szerelmes vagy Károlyba az, a Te dolgod. Semmi közöm

nincs hozzá. Félted, ebben az estben igazad van, jogos a két pont, de ha baja

esik, s problémák lesznek az út folyamán barátommal, akkor a nyakadba

fogom varrni. Érthető. – mondta János

- Vigyázni fogok Rá. Szerelmes vagyok ahhoz sem Neked, sem Beának nincs

köze.

- Igen, szerelmes vagyok.

- Jó, Verám csak ne idegeskedj, kérlek. Rendben.

- Most már elég. Utoljára elismétlem –szól közbe Bea, hogy itt vagyunk az

erdőszélén, nem tudjuk, hogy mikor csap ránk a nem kívánt társaság. Lehet,

hogy ez az erdészház Riccoé, és ide bármikor jöhet, ne késlekedjünk, mert az

időnk kevés. Inkább az útvonalat beszéljük meg, hogy merre menjünk haza.

Beszéljük meg, hogy a nap melyik időszakaszán induljunk el. Ellenőrizzük a

nálunk lévő fegyvereket, hogy ha kell működő képesek, legyenek. Fejezte be,

a beszédet Bea. Inkább ezen járjon az agyatok, ne egymást húzzátok. Innét

minél hamarabb el kell mennünk.

43. rész - vadőr fellépése -

Miután a kedélyek lecsillapodtak, mind a négyen az asztalon lévő térkép fölé

hajoltak. Károlynak, még marad abból a Colából, ami még Bea adod, üvegből

kiitta az utolsó kortyot.

Nézték, hogy melyik útvonalat válasszák, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Azt

mindannyian tudták, hogy lehetőségük nem sok van, mert Olaszország egy

szigetország, így azt sem lehet megtenni, hogy mennek a határ felé, és átmennek

a másik országba.

Ebbe az esetben csak két megoldás létezik, szárazföld, vagy tenger felé.

Bea javaslata a következő volt:

Terni, Firenze, Bologna, Velence majd Unide érintésével érjék el a Szlovén

határt, és tovább Magyarország felé.

János javaslata:

Terni, Perugie, Firenze, Pisa, Parma, Verona, Udine, és a további megegyezik

Bea javaslatával, igaz, hogy ez egy kicsit hosszabb útvonal, de szerintem

biztonságos, mert az olasz rendőrségi körzetek nem igen kedvelik egymást, és

nem igen segítik a másik munkáját. Jegyezte meg János.

- Vera, Neked mi az útvonal terved? – kérdi János.

- Még nem tudom, elmélkedem rajta, nincs ok menekülési útvonal.

- Nincs Verám, de gyorsan kell dönteni, mert az idő fogy.

- Igyekszem, Jánosom. – válaszolt Vera.

Károly erősen nézte a térképet, és a következő útvonalat javasolta. Mi lenne, ha

Terniből mennénk Pescana felé, átkelnénk az Adriai tengeren Split érintésével

Bosnia – Hercegovinán keresztül mennénk haza. Igaz, hogy ez egy picivel

hosszabb út, de erre Ricco Sandors nem számit, hogy ezt megtesszük. Így

elkerülhetjük az akadályokat

- Nem rossz. – feleli Jani.

- Drágám, zseni vagy. Tudtam, hogy meg fogod oldani, mondta Vera.

Csókkal jutalmazta, Károly tervét.

- Na, nem lehetne abba hagyni, mondta ingerülten Bea

- Tán nem féltékeny vagy?

- Én, Verám? Én?

- Lányok abba hagyni! Most már elég! – szólt kissé hangosan János.

Várjatok, felhívom Bocskait, hogy mi szól e tervhez. János megbeszélte, és

László engedélyezte az útvonalat. Így egy héttel, tovább tart a hazamenetel, de

ez biztonságosabb, mint a szárazföldi.

Egyszer csak kopognak az ajtón. János, Vera, és Bea a fegyverekhez nyúl, és

készen állnak, hogy ha kell, akkor beavatkozzanak.

Intenek Károlynak, hogy nyisson ajtót.

Kint álló még egyszer kopog.

Károly ajtót nyit, egy vadőr áll az ajtóban.

- Buona sera! (Jó estét!)

Károly bólint.

- Tu sei il BNW? (Önöké a BNW?)

- Si, perché? (Igen, miért?) – veszi át a szót Vera.

- Rami di pino raccolti dal carrello o punitivi! (fenyőágakat szedjék le,

vagy büntetek!)

- L’abbiamo fatto, per non cuocere al sole. (azért tettük fel, hogy ne süsse a

nap) – válaszolta Vera.

- Ci sino turisti, e non sapevo che non é libero. (turisták vagyunk, és nem

tudtam, hogy nem szabad)

- Grazie a parlare! (köszönöm, hogy szólt!) – válaszolt Vera.

- Addio! (viszontlátásra!) – köszönt el a vadőr.

- Addio! - válaszolt Vera.

Na, mos jött el az, az idő, hogy gyorsan, és minél hamarabb menjünk el innét,

mert nem tudni, hogy a vadőr kihez tartozik. Lehet, hogy Ő is a bandába van.

Javasolta Bea.

Oké, akkor pakoljunk, és tűnjünk el minél hamarabb.

44. rész. – egy nap Anconában –

Miután sikerült, elkerülni az olasz rendőrség embereit, és Ricco embereit is, így

meg menekültek, és életük nem volt már veszélybe. Pescara helyett, Anconába

mentek, hogy még jobban elkerüljék a veszélyt. Óvatosnak kellett lenniük, és

figyelni mindent, mert Pescanából úgy mentek Jánosék, hogy a part menti

városokon keresztül érték el Anconát. Az út hosszú volt, és fárasztó. Nem tudták,

hogy ide is kiér Sandors keze vagy nem. Terni körzetét, már elhagyták,

gyakorlatilag már nem, de ismerték a Pincért, és annak gyors kocsiját nem igen

tudtak mit csinálni, csak nappal valahová meghúzódni, és éjjel tovább menni.

Még így is fent állt a veszély, hogy bele ütköznek egy ismeretlen ismerősbe.

Ezért a nappali órákban a kikötővárosba mentek sétálni, mint turisták. Vera,

Karival, és Bea, Jánossal. A készletüket is felhasználták, a fiúk /ragasztottak

álszakált, vagy áll bajuszt/, a lányok pedig úgy próbálták álcázni magukat, hogy

parókát tettek fel az eredeti hajúkra. BNW-én pedig rendszámot cseréltek.

Anconába érve kiderült, hogy másnap kettő órakor megy a hajó a Horvátországi

Rad kikötőjébe. Nem volt mit tenni megvették a jegyeket.

Már nagyon éhesek voltak Jánosék. Valahol meg kellet ebédelniük. Izgatottak

voltak, kissé féltek nehogy felismerjék Őket, hiába volt rajtuk „segédeszköz”,

hogy álcázzák magukat, de bizonyos jelek mégis rajtuk voltak.

Egy belvárosi étteremben megebédeltek, kicsit sétáltak, velük szembe jött egy

turistacsoport csatlakoztak hozzájuk, és velük együtt nézegették a

látványosságokat. Estét egy közeli Motelban töltötték, persze kiscsomagokkal

szállásolták be magukat északára. A pénzt elfelezték, gondolva arra, hogy ha

valamelyiküket baj érné, akkor a másik párosnál legyen a fele összeg. Legalább

az maradjon meg. Vera, és Bea így gondolkodott, a fiúk elfogadták.

Éjszakát, mind a két pár együtt el jól töltötte.

Bea beváltotta az ígéretét, amit Janinak tett. Károly egyre szerelmesebben

szerelmeskedet Verával. Imádta a tetkoit végig csókolni. A két pár reggel a

szobájukból kilépve mosolyogva üdvözölték egymást. Miután leadták a kulcsokat

és boldogan távoztak a Motelből. Levették az álcákat /a bajuszokat, és a

parókákat/, majd lementek a kikötőbe szétnézni. Látták, hogy hogyan dokkolják

a kocsikat. Bea felmérte a személyzetet, Vera a dokkolást nézte.

Kari, és János pedig az oda vezető utat térképezte fel, mindent megnéztek, sőt

olyan részeket, ami számukra gyanús volt videóra vették, mint turisták. E

felvételeket egy parkban nézték meg, és elemezték ki, hogy hol kell vigyázni, és

hol lehetnek azok a pontok, amik számukra veszélyt rejthetnek. Erre a kikötőbe

vezető úton jobban kell figyelniük. Lassan visszamentek a kocsihoz, beültek,

most János vezetet, Károly volt mellette, a két leány a hátsó ülésen foglalt

helyet. Kressz szabályait betartva mentek a város közepéről le a kikötőbe.

Tizenhárom óra ötven perc volt, mikor sorban álltak a komp előtt. Komp szép

lassan és folyamatosan nyelte el a kocsikat a gyomrába. Mikor Károly

észrevette, a kék villogót, és figyelmes lett a szirénahangra. Rendőr, és

mentőkocsi közeledett a komphoz. A mentősök bementek a komp belsejébe az

egyik rendőrrel, de két rendőr kint marad szárazföldön. Addig leállították a

dokkolást. Kettő óra tizenöt perckor kijött a rendőr, és valamit mondott a kint

lévő rendőr hadnagynak. Rendőrök a kocsikhoz mentek, és elkezdték az

igazoltatást. BNW hatodik kocsi volt.

- Most mi lesz? – szólalt meg Bea.

- Nyugi, viselkedj természetesen. – válaszolt Kari.

Mire ezt kimondta, már a rendőr hadnagy hozzájuk ért. Benézet a kocsiba, és

mosolygott. Megismerte Veráékat.

- Ciao! (Jó napot!) – köszönt a hadnagy.

- Sulla via del ritorno, si è conclusa una vacanza?

(Haza felé, véget ért a nyaralás?)

- Sì. (Igen.) – felelte Vera.

- Poi il buon senso. (További jó utat). – Tisztelget a hadnagy.

Vera, mosolygott, és fejbólintással köszönte meg a hadnagynak a kedvességét.

Hadnagy intett a kompnál lévő társának, hogy a BNW-ét engedjék dokkolni.

Így Kariék az igazoltatást megúszták, és a komp elnyelte a kocsit.

Kürt megszólalt, hogy befejezték a dokkolást, hátsó felhajtó, felemelkedet,

rögzítették, komp kétszer kürtölt még, jelezte, hogy útnak indultak Horvátország

felé, Rad kötőjébe.

45. rész - átkelés az Adrián –

Miközben sikeresen bedokkoltak, s a kocsit lezárták, elfoglalták a kabinjukat.

Csak a személyes holmijukat vihették a kabinba.

Minden utas kapott egy tájékoztatott az Adria tengerről.

Bea nagy érdeklődéssel olvasta a szöveget. A kabinban.

A magyar turisták által leglátogatottabb tenger az Adriai-tenger. Területe

hozzávetőleg 135000 km2, északon a Trieszti-öböl választja el a szárazföldtől,

délen pedig az alig 63 km széles Otrantói-szoroson keresztül kapcsolódik a Jón-

tengerhez. Az Adriai-tenger az Appennini-félsziget és a Balkán-félsziget között

fekszik, hossza 770 km, szélessége 120-220 km. Az Adriai-tenger gyönyörű és

érintetlen víz alatti világot kínál, a víz felett pedig át van itatva történelemi

emlékekkel és évszázados tradíciókkal.

Az Adriai-medence két részre osztható. A sekély északi terület a Földközi-

tenger legnagyobb self területe. Az Isztriai-félsziget környékén és a Trieszti-

öbölben az átlagmélység 50 méter. Déli irányba a tengerfenék fokozatosan lejt

100-150 méteres mélységig. A középső szakaszon, nagyjából Ancona és

Gargano között zárt, meglehetősen tagolt hasadékot, a Közép-Adriai

mélytengeri árkot találjuk, amely eléri a 266 méteres maximális mélységet.

A tenger legmélyebb pontja az Otrantói-szoros felett húzódó Adriai-párkány

térségében található. Az 1230 méteres mélység a Földközi-tenger legmélyebb

pontjához (Hellén árok 5121 méter) képest nem tekinthető jelentősnek. Az

Adriai térség, különösen annak északi területe, geológiailag egészen fiatal

transzgressziós tenger. A legutolsó jégkorszak végéig az Adriai medence majd

50%-a szárazföldi terület volt. Az Észak-Adriai vizekre jellemző számos víz

alatti barlang és üreg nem a tenger eróziós munkájának az eredménye, hanem a

szárazföldi karsztképződés emléke. Az úgynevezett Würm eljegesedés végén

12000 évvel ezelőtt, a hirtelen felmelegedés miatt a számítások szerint 117

méterrel emelkedett meg a világtenger szintje. Az alig 1000-2000 év alatt

végbement tenger elöntés során borította el a víz az Adriai medence jelentős

részét. Az Adriai-tenger sótartalma - hasonlóan a Földközi-tenger egészéhez, -

meghaladja a világóceán 35 ezrelékes átlagát. A sótartalom a déli Adriai

térségben eléri a 38 ezreléket, de északon a Pó folyó hatására ez az érték 36

ezrelék körüli. Érdekes tény, hogy ebben a keskeny, elzárt tengervályúban, a

mediterrán medencében, a Tunéziai-szoros után, itt a legjelentősebb az ár-apály

szintkülönbsége. Amíg a Földközi-tenger területén az ár-apály szint általában

nem több 30-40 cm-nél, a Trieszti-öböl környékén a dagály szint elérheti az

1,20-1,50 méteres magasságot.

Igen változatos az Adriai-tenger élővilága is. Az Adriai térségben egyaránt

megtalálhatók a mediterrán medence nyugati területén honos fajok ugyanúgy,

mint a keleti medencére jellemző néhány faj. A fajkeveredés annak tudható be,

hogy hidrológiailag az Adriai-tenger tekinthető a legjobban keresztrétezett

tengerrésznek a Földközi-tenger területén. A felszíntől 40 méteres mélységig

általában 3-5 hidrotermikus határ található. Így például a legmelegebb

hónapban, augusztusban, a felszíni hőmérséklet elérheti a 27 °C-ot, ezzel

szemben 35-40 méteres mélységtartományban 10 °C-kal kisebb a hőmérséklet.

János felment a fedélzetre, és a korlátra támaszkodva nézte a tengert. Kari, és

Vera kihasználva a lehetőséget felmentek a napozóba. Élvezték a napsütés. Bea,

megkereste Janit, és előre mentek a hajóorr részébe. Közben találkoztak a

Kapitánnyal. Tőle megtudták, hogy az Alkona hajó adatait, és, hogy a hajó nem

igen gyors, óránként 15-20 csomóval szeli át az Adriát. Ahogy beszélgettek Bea

„tengeri beteg” lett.

Semmi baj, ez elő fordul. Kérem, fáradjanak velem. – mondta a Kapitány. Bár

pulthoz vezette őket, Bea kapott egy tablettát, ami kis vízzel be is vett. Kapitány

közölte, hogy el fog múlni a „tengeri beteg”-sége ettől. Jobban lesz ettől kis idő

múlva.

Az olasz parton a rendőrhadnagy telefon értesítést kap a Ricco Sandorstól, hogy

fogja el a magyar csapatot. Tájékoztatja a hadnagy Sansorst, hogy már

bedokkoltak az Alkona nevű kompba. Már elindultak úgy két órája

Horvátországi Radon kikötő felé. Hadnagy felhívja a parti őrséget, és kiadja az

utasítást, hogy menjenek a komp után, és tartoztassák le Jánosékat. Partőrség

hajója a komp után megy, és tájékoztatja a hadnagyot, hogy a komp már a

Horvát felségvizeken hajózik.

- Hogy, hogy? – kérdi a hadnagy.

- A komp orr része, már átlépte az olasz, és a horvát tenger felező vonalát,

így már a komp horvát felségvizeken hajózik tovább. – tájékoztatta a

hadnagyot a partőrség kapitánya.

Horvát vizeken hajóztak, a hajó hangos bemondója figyelmeztette az utasokat,

hogy mindenki menjen be a kabinjába, mert vihar közeledik. Szép látványt

mutatott a kompról a tenger. A tenger és a felhők között egy vörös csík volt, a

felhők nyugatról keletre mozogtak, és feketék voltak. Vera, ez a képet le is

fotózta. Vihar csak abból ált, hogy kompot egyszer, kétszer erősen meglökte

magas hullámok. Miután a vihar hamar odébb állt, szerencsésen kikötöttek

Radonban.

46. rész. – rossz tájékoztató -

Kikötöttek, de látták, hogy valami nem stimmel. Bea újból megnézi azt a

tájékoztatott, amit az utasok kaptak. Nem jó valami. Még egyszer megnézi, hogy

jó tájékoztató van nála. Megnézi a szomszéd utas tájékoztatóját is. Az is rendbe

van. Jani beült a kocsiba, és felhajt a partra. A többiek is beszállnak. Ajtók

csapódtak, és Jani elindul.

Örömmel mondja, hogy most már mindjárt otthon leszünk, mert csak át kell

menni Horvátországon, és ott van már a kis hazánk Magyarország. Bea

megszólal:

- Minket átvertek?

Jani, lelassít, félre húzódik.

- Mi van? Tessék?

- Nézzétek ez nem Radon, kikötőváros, hanem egy sziget, és úgy hívják,

hogy Rab.

- Istenit. – káromkodik Vera.

- Most mi a fenét csinálunk. – mondja János.

- Most, egyelőre is megnyugszunk, mondja Károly, és megfogja Vera

vastag combját. Ugye kedvesem? Néz szerelmesen Kari, Verára.

- Most ne szerelmeskedjetek, arra rá értek otthon is, ha valaha haza érünk.

–mondja hátra Bea. Ezért utaztunk az Adrián nyolc órát, hogy egy

szigeten kössünk ki. Röhejes, és vicces.

- Ez van, most már nem tudunk semmit tenni, tájékozódunk. –nyugtatja a

társaságot Károly.

Oké. Őröljünk neki, hogy az olaszoktól megszabadultunk. Szép lassan megyünk

kelet felé és meglátjuk, hogy hová jutunk ki.

- Várjál, ott jön egy idős néni, megkérdem tőle, hogy merre van a

legközelebbi kikötő a szigeten. – mondta Bea.

- Bea, egy kis idő múlva vissza jön, és tájékoztatta a társaságot, hogy a

lefelé kel menni déli irányba. Az útvonal a következő, Rab, banjon, Barbat

na Rabu, és Misnjak kikötőváros. Utazás időtartalma 33 perc, tehát ha

sietünk, akkor még elérjük a másik kompot.

János, újra indítja a motort, és elindultak a kijelölt útvonalon a kikötőváros

felé.

Mikor meg érkeztek, látták, hogy a komp már szeli a szorost. Erről is

lemaradtak.

Körülnéztek, és olvasták, hogy a szoroson, a Misnjak nevű komp fogja őket

szállítani, másnap délután 16 órakor, a szárazföldre, Jablanac kikötőjébe.

- Hát erről is mind mindig lemaradtunk. – mondja János

- Ahogy szoktuk. – feleli Vera.

- Akkor használjuk ki az időt, mondja Kari, és átöleli Verát.

- No, most nem szerelmeskedtek, Kedves Károlyom. – közli János.

- Most, bizony nem. – mondja kissé hangosan, és tagoltan Bea.

- Akkor, mit csináljunk? – mondja idegesen Kari.

- Egyeztetjük, az időnket, most van nálam, 18 óra, mindenki nézze meg az

óráját. Holnap délután 15 órakor itt a kikötőben e helyen találkozunk. A

kocsi nálunk marad. Mindenki ott tölti, és úgy az idejét, ahogy akarja.

Viszontlátásra.

János, és Bea beül a kocsiba, és elhajtanak.

Ez, szép minket itt hagytak, jó kollégák mondhatom. Bosszankodott Károly.

Vera, Karival szembe áll, és ezt mondja, hogy Drágám, ne izgasd magad, majd

feltaláljuk magunkat.

Elindultak a városba szétnézni.

47. rész. – János, és Bea 21 órája szigeten –

Jánosék kocsival mentek felfedezni, a szigetet, így neki előnyük volt, hogy több

helyre el tudtak jutni, mint Veráék.

Szigeten hat Apartman volt, ahol tudtak étkezni, és egy éjszakára a

fáradalmaikat kipihenni.

János, és Bea a Hotel Arbiana Apartmanban szálltak meg 82 Euróért, ez a sziget

egyik legdrágább Apartmanja. A komp kikötő 100 méterre volt a

szálláshelyüktől. János igényeit ez kielégítette.

Szobájukban, klíma, telefon, számítógép-használat, fax- használati lehetőségek

voltak.

Amit János ki is használ, mert egyből Internet kapcsolatot hozott létre

Bocskaival.

Leírta, hogy menekültek meg az olaszoktól, és porul jártak az

útvonalválasztásban is. Tájékoztatta főnökét, hogy másnap 16 órakor indul a

komp és este 20 órakor, már szárazföldön lesznek, és irány Magyarország.

Beszámolt még az anyagiakról is, hogy nem igen sokat költöttek az út folyamán.

Ez alatt, Bea a fürdőszobából kiabál, hogy

- Jani, nem zuhanyszol le?

- Mindjárt megyek, várjál meg, ne gyere ki alóla.

Zuhany után Bea, nem bírta kivárni barátját, így bement a sarokülőkádba. Ott

várta Janit. János belépett a fürdőszobába, és meglátta Beát az ülőkádban,

meztelenül. János élvezte a látványt, és csatlakozott Beához. Egy pár órát

kellemesen eltöltöttek.

Miután jól ki áztatták fáradt testüket, egymást megtörülték, felöltöztek, és

lementek vacsorázni. János, mivel igényes ember, így igyekezett a helyi

specialitásból rendelni, enni valót. Két fő részére. Ez a következő volt:

Leves: Manestra, ami vörösborral leöntött, pirított tésztából, zöldséggel, és

babból áll,

Lignja (tintahal): amit bor, és tengervíz keverékéből főzik.

Prsut: szárított sonka, olajbogyóval

Mikor ezt Bea meglátta, mereven nézte a kihozott ételt.

- Ezt mind meg fogjuk enni? - kérdi Jánostól.

- Igen, ez egy Horvátországi specialitás, ami nagyon finom, sok benne a

vitamin, és a fehérje.

János örömmel, hogy végre ehet egy igazi specialitást Bea kételkedve, ízeket

kóstolgatva, kisfalatokkal, de végül megette. Számlát Jani kifizette, és kimentek a

teraszra, nézni a most már csendes tengert.

- Lemegyünk sétálni? – tette fel a kérdést János.

- Miért is ne. – felelte Bea.

Hosszú órákat sétálta a homokos tengerparton, mind a szerelmesek, kéz a

kézben.

János, észrevette, hogy egyre jobban vonzódik Beához. Ahogy elnézte a lányt,

már rájött, hogy nem csinált rossz cserét, Karival az elején. Akkor még nem hit

benne, hogy ilyen szoros kapcsolat fog majd létrejönni kettőjük közt. Most úgy

érezte, hogy vonzódása már kevés. Így jobban átölelte, hogy érezze a lány

szeretetét. Időnként megálltak, és megcsókolták egymást, majd a homokra

feküdtek, úgy, hogy a tengervíz hullámai, mosta a talpukat, és úgy szeretkeztek.

Kora hajnal volt, mikor a hullámok sűrűsödtek.

- Menjünk kéne, Beám vissza az Apartmanba.

- Menjük Drágám.

- Köszönöm a kellemes esti sétát. - mondta Bea, Janinak.

- Szóra se érdemes.

Mikor elindultak visszafelé, érezték, hogy ha lépnek, akkor fáj egy kicsi a talpuk.

A hullámok, kiáztatta a talpukat. Visszaértek az Apartmanba, felmentek a

szobájukba, és lefeküdtek, indulás előtt egy órával keltek fel.

48. rész - Kari, és Vera 21 órája a Rab szigeten –

Mivel Kari, és Vera gyalog mentek a kikötővárosban, így Ők is kerestek egy

apartmant, ahol egy éjszakára lehatják a fejüket, és kipihenik a fáradalmaikat.

Találtak egy közeli a komphoz nem messzi apartmant. Tetszetős lakóház volt.

Apartman neve Marica Precsinics. Bementek, érdeklődtek, hogy egy éjszakára

mennyi lehet a szállás. Az ott lévő hölgy, aki kedvesen fogadta Veráékat, adod

egy tájékoztatót, amelyben a következő állt:

Apartmanunk, már közel 40 éve áll a vendégek rendelkezésére. Családi

házunkban. Önök részére 4 szoba áll rendelkezésre. Két ágyas, + vendégágyas

szobák, állna a vendégek rendelkezésére. Minden szobákban Tv, Internet

szolgáltatás van, szobákhoz fürdőhelyiség, tengerre néző erkély, lent pedig egy

nagy kert, ahol vendégeik egyéb sportolási lehetőséggel (asztalitenisszel, mini

golf pályával) tölthetik a szabadidőt. Homokos strand, ahol belépési díj nincs,

mert a strand belépésdíja bele van számítva az apartman árába, így vendégeink

számára ingyenes. Áraink kedvezőek a vendégeink számára éjszakáként 55

Eurót számluk fel egy főre.

A komp 300 méterre van tőlünk.

Kívánok Önöknek kellemes időtöltést

Maraca Precsinics /tulajdonos/

Tájékoztatott elolvasták, összenéztek, és egy szobát lefoglaltak. A tulajdonos

személyes köszöntötte Kariékat, mert Ők voltak az apartman fennállása óta az

egy milliomodik vendégek. Ez okból az apartman vendégei voltak.

Tartózkodásuk idején összes költséget a tulajdonos állja.

Az ünnepeltek megköszönték az ajándékot, amit kaptak, és felmentek elfoglalták

a szobájukat.

- Kari, ezt nem hiszem el, ez nem lehet igaz, hogy ekkora szerencsénk

legyen, csípjél meg. – mondta mosolyogva Vera, mikor a fürdőszoba felé

ment.

- Várj, mindjárt megyek utánad, és …

Mikor Vera zuhanyzót, Károly is bement a zuhanyfülkébe, és megcsípte Verát.

- Hé, nem tudtad volna finomabban csinálni, ez fájt.

- Hisz, Te kérted, hogy megcsípjelek, hát megtettem. – mosolyog Kari.

- Oké, de nem ennyire. – válaszolta Vera.

- Hol fáj?

- Itt, ni, pont itt.

- Ne fájjon, adok rá egy puszit.

- Jó.

- Finom volt, már nem fáj?

- Igen finom volt, és köszönöm Kedvesem. – mosolygott Vera, Károly

szemébe.

Éhesek voltak. Lementek a nappaliba étkezni. Mikor leültek az asztalhoz, az

apartman specialitását a „pincér” hozta ki.

Károly telefonja csörög. Feláll, és félre vonul. Beszélgetés után visszaül, és

kezébe temeti az arcát.

- Mi történt? –kérdi Vera

- Semmi, nem lényeges, mély levegőt vesz, és könny jelenik meg a szemébe.

- Baj van?

- Igen, a fiam volt.

- Mit mondott, meséld el légy szíves, hátha tudok segíteni.

- Meghalt.

- Ki?

- Zsu.

- Hogyan?

- Autóbalesetben, gyalogátkelőn ment át szabályosan, mikor a kanyarodó

jármű elütötte. Úgy esett le a földre, hogy koponyáját beütötte, a kiérkező

mentők sem tudtak rajta segíteni, helyszínen meghalt. Mióta leszereltem a

rendőrségtől Ő volt a második Hölgy, akit elvesztettem.

Vera, Károlyra néz, és megfogta kezét.

Sajnálom, hidd el. Melletted maradok, szívem. Vigyázok rád.

Károly felnéz, megfogja a lány kezét, és megköszöni az együttérzést.

Vera így szól Károlyhoz.

- Szívem, itt a „pincér”!

- Ki?

- A „pincér”, az, aki Ricco Sandors embere.

- Nem érdekel, most.

- Tudom, bocsáss meg.

A vacsorát elfogyasztották, majd lementek a partra sétálni. Vera felhívta Jánost,

és mondta, hogy abba az apartmanban dolgozik a „pincér” ahol megszálltak.

Elújságolta a jó hírt, és a rossz hírt is. Séta közben megpróbálta Vera, Károlyt

vigasztalni Majd visszamentek az apartmanba, lefeküdtek. Reggel már

Károlynak kissé jobb volt a kedve, mos már mosolygott Verára. Picit kiültek a

kertbe, napozni, majd megebédeltek, összecsomagoltak, a tulajdonostól

elköszöntek, és elindultak Jánosék felé.

49. rész. – kocsi rossz tartozéka -

Félúton találkoztak Jánosékkal, felvették őket, János, és Bea részvétét fejezte ki

Károlynak. Félórával a komp indulása előtt oda értek a kikötőhöz. Vera

elmesélte, hogy látta a „pincért”. János, és Bea egymásra néztek, meglepődtek.

- Még itt, is? – kérdi Bea.

- Úgy látszok, hogy figyelik minden lépésünket.

- Igen ez lehetséges, szólal meg halkan Károly. Ezektől minden kitelik.

- Iratok mindenkinél megvannak? – kérdezte Bea

- Igen, Beám itt vannak.

Sikerült bedokkolni, a Misnak nevű átkelő kompba. Bea, rutinból bejárta a

kompot, hogy nincs e valaki az ismerősök közül itt. Nem talált senkit.

Megnyugodott, hogy már nem követik őket. Közben Vera, és károly a komp

hátsó részéhez vonult. Vera átölelte Károlyt, fejét a vállára hajtotta, így

próbálta nyugtatni a kissé még feszült barátját. János, és Bea is csatlakozott

Kariékhoz. Megbeszélték, hogy segítik társukat, mindenben. A nyolc órás

tengeri út után végre kikötöttek, és már szárazföldön voltak. Már csak Horvát

országon kell keresztül menniük, és otthon vannak magyar földön.

Kikötéskor Vera, Bea, és Károly gyalog mentek fel a partra, János hozta ki a

komp belsejéből a BNW-ét. Előbb az utasokat, majd a gépkocsikat engedték ki a

kompból.

Veráék a komp felé fordultak. Bea, leguggolt, és úgy nézte a kidokkoló

gépkocsikat. Nézi, nézi a kijövő járműveket, és valamit észrevesz a BNW-én.

János megáll, és kinyitja az ajtókat, hogy beszálljanak Kariék, mikor Bea

megszólal:

- Állj, ne ülj, be! – hangosan kiáltja, és elrántja az éppen beülő készülő

Verát. Földre huppannak.

- Mi van, mi történt? – kérdi rémülve Károly.

- Valami van a kocsink alvázhoz rögzítve.

- Bomba? – kérdi Vera.

- Azt még nem tudom, de valami van. – mondja Bea.

- Ne hülyéskedj, Bea ez nem vicc.

- Cseszed, hobbyból mondom. Bea, mérgesen Janira néz, ha nem hiszed,

akkor nézd meg!

- Tényleg! – feleli a lehajolt János.

- Várjatok, ne nyúljatok hozzá! Várjuk meg, míg mindenki elmegy innét, és

utána próbáljuk megnézni, hogy az a valami micsoda. – javasolta Károly.

Egy kamionos, mikor szép lassan odaér hozzájuk, megállt mellettük, letekerte az

ablakot, és kiszólt a társaságnak.

- Mi van, nem jöttök, már kikötöttünk, észrevettétek. Nagy gázt ad, mosoly

üt az arcán, és elhajtott.

- Nagyon vicces volt a srác.

Igen, de most már nézzük meg, hogy, mi a fene van a kocsinkon.

Körbenéztek, sehol senki a komp is visszafelé indult, távolodott a parttól. Vera

vékonyabb volt, mint Bea, hanyatt fekve bekúszik a kocsi alá. Maradjatok picit

csendbe. Fülel, de nem hall semmit. Nem lát semmit, fény sincs a tárgyon. Kijön

a kocsi alól, és mondja a többieknek, hogy nem bomba, ez csak szerinte, egy

nyom követő lehet.

- Ha semmi jel nem mutat, arra hogy bomba, akkor csak tényleg nyom

követő lehet. – állapította meg károly.

- Jó, oké, most éjjel 11 óra van, honnét vegyünk egy kocsi, és milyet? –

kérdi János.

- Ez, jó kérdés?

- Bizony, de evvel egy tapodtat se megyünk. Itt maradunk a kocsi mellet, itt

is alszunk, majd reggel kitaláljuk, hogy mi legyen. Először is kell venni

egy kocsit, amivel haza tudunk menni. Mind jó, de itt hol lehet egy

gépkocsit venni, és milyet, és mennyiért? A mondatott nem tudta

befejezni, mert egy közeledő fényt, és kék villogót látott, Károly.

Rendőrautó megáll, kiszól egy rendőr.

- Jó estét! – köszön magyarul.

- Jó estét!

- Mi történt, hogy még itt vannak? – kérdi a rendőr.

- Hát, elfogyott a benzinünk, most néztük, meg lehet benne úgy két liter, és

evvel nem tudunk haza menni Magyarországra.

- Bizony, de reggelre menjenek valahogy, mert itt útba vannak, meg kellene

magukat büntetnem, de hát nem láttam semmit. Reggel visszajövünk, ha

itt lesznek, akkor büntetek.

- Köszönjük a kedvességét, legfeljebb eltoljuk innét. – felelte Bea.

- Benzinkút merre van?

- Innét egy kilométerre, csak egyenesen. – felelte a rendőr, beült a kocsiba,

és elhajtottak.

Már nem látták a rendőröket, fényük távolodott, így az emelkedőről feltolták a

BNW-ét, és a közeli parkolóba helyezték el. Előbbi döntésüket figyelembe véve,

a kocsiba aludtak, hogy másnap reggel egy másik gépkocsit vásároljanak

valahol a környéken.

Legalább is ebbe reménykednek.

50. rész. - Bocskai, és Ildikó

Bocskai a kerti medencéjében lubickol. Reggel 9 óra van. Medence szélén csöng

a telefonja.

Megyek már, nem látod, hogy feléd úszom. Felül a medence szélére, megtörli a

kezét, fejét, és felveszi a telefonját.

Halló, itt Bocskai László beszél.

Szia Laci, a vonal másik végén Fülöp Ildikó.

Fülöp, Fülöp, Fülöp. – ismételgeti a lány nevét többször is László.

Mi van Lacikám nem, ugrik be a nevem.

Most nem, bocsi.

Emlékszel, két éve, amikor felkértél a Latin koktélba egy lassú táncra, ott

ismerkedtünk meg.

Hm. Laci, kissé kivár, és hosszan gondolkodik.

Igen, igen már rémlik valami. Te vagy az a 22 éves hosszú barna hajú, csinos

karcsú leányzó?

Igen, én vagyok.

Mi újság?

Csak úgy megkerestelek, remélem nem baj? Vagy tán zavarlak?

Nem, nem, de honnét tudtad meg a számomat.

Amikor a táncból visszakísértél a bárpulthoz, és ittunk egy koktélt, akkor írtad le

nekem, és azt mondtad, hogy felhívhatlak, ha akarlak.

Oké, most már emlékszem.

Ha már, így összehozott Minket a sors lenne egy kérdésem.

Hallgatom. – mondja Ildi

Este ráérsz, eljössz hozzám?

Ildi, örül a meghívásnak, picit kivár, és ezt válaszolja, hogy

Nagyon szívesen, köszönöm.

- Merre laksz?

- Újpesten, az Erkel Ferenc utca 18- ban.

- Az messze van.

- Laci, attól függ, hogy honnét nézzük.

- Igen, este hatra érted megyek.

- Várlak.

Laci letette a telefont, és mérgelődik, hogy Ildi ilyen messze lakik tőle, kicsit még

lubickol, közben feltette magába azt a kérdést, hogy érdemes a lányhoz menni,

és ide hozni Felsőpátjányba?

Válasza könnyű volt, mert a lány szép, csinos, faital, kellemes külsejű, elragadó

teremtés. Igaz, hogy van köztük egy pár év különbség úgy 34 év, de nem ez

számit.

Hisz, nem én, hanem Ő kereset, akkor meg mi a baj lehet, biztos, hogy

szimpatikus vagyok neki, azért hívott fel.

Kiszáll a medencéjéből, megtörülközik, bemegy a hálószobába, felöltözik, majd

lesétál a nappaliba, megebédel. Ebéd közben gondolkodik, hogy ha már fel kell

mennem, akkor már az üzletet, is megbeszélem Szélesivel. Már a ház előtt elő

volt készítve a személygépkocsija indulásra. Ebéd után, beül a gépkocsiba, és

elindul Újpest felé, Ildikóhoz.

Vezetés közben a fiatal lányra gondol, csak a lány van az eszében, a kocsiban a

Hungária együttestől, a Limbo hintó című sláger szól. Laci a zene ütemére üti a

kormányt (Laci 130-as tempóval száguld, de nem vette észre a szántásról felé

közeledő szarvasbikát.) a szarvasbika átugorja az autóját. Hirtelen fékezz,

megáll. Megtörli a homlokát,

Hű, ez meleg volt. A szélvédő előtt ugrott át. Majdnem elütöttem. Fel is

fordulhattam volna. Mondta félhangosan.

Lejjebb vette a rádió hangerejét, és a sebességét is, 130-ról, 80 kilométerre

csökkentette. Így halad tovább Újpest felé.

Ildikó házához ért. Kétszer dudált. Lány kinéz az ablakon. Laci kiszáll a

kocsiból, megmozgatja lábait. Ildi, lejön az utcára, átöleli Lacit, megfogja az

arcát, szemébe néz, és hosszan megcsókolja a rég nem látott ismerősét.

- Laci, Te ott is, és akkor is tetszettél nekem, de most is tetszel.

Még egyszer megcsókolta Ildi, Lacit.

- Te, is Ildikó tetszel nekem, és köszönöm a kedvességedet.

Beültek a kocsiba, és elindultak Laci, pesti üzleti partneréhez.

51. rész - a különleges óra –

Laci miután felvette Ildikót Újpesten, elindultak a másik Erkel utcába, ahol

Szélesi Emilnek volt műhelye.

Érdekes, hogy Te Ildi az újpesti Erkel utcába laksz, Emil barátom, akivel már

rég óta ismerjük egymást Ő a ferencvárosi Erkel utcába, lakik, és ott a műhelye

is.Üllői útról befordultak az utcába, s már látszott a tábla, hogy itt egy asztalos,

és bútorkészítő műhely van.

- Látod, ott van Emil barátom műhelye.

- Igen, látom.

- Bejössz?

- Bemehetek, szétnézek én is.

Megálltak a műhely előtt, kiszálltak a kocsiból, és bementek. Bocskai bemutatta

barátjának Ildikót. A két barát szétnézett a bútorok között, de Lacinak nem azok

a bútorok tetszettek, amelyek ki voltak állítva, hanem újakat rendelt. Laci a régi

stílusú bútorokat szerette. Rokokó stílus.

László összeállította a listát:

24 db széket,

1 db kihúzhatós, 24 személyes asztalt,

4 db komódot,

3 db nagyszekrényt.

Barátom ezeket nekem egy hónapon múlva készítsed el nekem, és szállítasd ki

hozzám, természetesen kézpénze fizetek, úgy ahogy múltkor is.

Közben, Ildikó sétál a műhelyben, és egy nagyon szépen díszített faragot fali

fekvő órán akad meg a szeme. Lába is földbe gyökereztek, úgy nézte.

Óra tulajdonsága az volt, hogy 2 méter hosszú, 30 cm magas, 15 cm széles,

belül, felül egy 10 cm átmérőjű óra volt felfogatva, óra alatt átlátszó zselé. Ez

olyan benyomást keltet annak, aki nézte az órát, mint ha víz lett volna benne,

minden félórába jobbról – balra Kolombus hajója a Santa Marai halad el,

folyamatosan, majd megfordult, és órakor balról – jobbra folytatta az útját.

Lány állt az óra előtt, és nézte, hogy a hajó szép lassan úszik, és halad tovább a

vízszerű zselébe, amely időnként még hullámzott is.

- Csodálatos!

- Laci, gyere légy szíves, és ezt nézd meg. – szólalt meg a mozdulatlan

Ildikó.

- Gyere, már, mennünk kell.

- Te, gyere, mert ilyet még nem láttál.

Odafelé menet, Emil meg kérdezte Bocskait, hogy

- Honnét tettél szert erre a lányra?

- Nyugodj meg barátom Ő nem az utcáról való, egyszer találkoztunk, és

ennyi. Szerelem az első látásra.

- Mennyi év van köztetek, hiszen Te 45 éves vagy.

- Kösz, hogy szólsz, Ildi csak 22, és akkor mi van?

- Semmi, csak fura, hogy nálad fiatalabb leányzóval vagy, aki őszintén

nagyon csinos, szemre való, irigyellek érte barátom.

A két barát mosolyogva közeledik Ildi felé.

- Mond, Kedvesem mit akarsz mutatni.

- Csak ezt a különleges órát, csak néz, hogy …

- Tényleg az.

- Ildikó, Kegyed óra szakértő? – kérdezte Emil.

- Igen, de ilyen órát még nem láttam, ez egy ritkaság.

- Igen, - mondta Emil, de ez nem eladó.

- Emil, nem érdekel, hogy mennyi, csak az ára, megveszem. – felelte László

- Mondtam, Laci, hogy nem eladó!

- Mennyi?

- Egyedi ritkaság, és hangsúlyozom, hogy N E M E L A D Ó!

- Oké, akkor szeva, gyere Ildi, keresünk egy másik asztalost, aki

megcsinálja nekem a bútorokat. Laci megfogja a lány karját, és kicsit

megrántja.

- Jó, jó, oké. Emil lehajtja a fejét, kezét arcába temeti, nagyot sóhajt, és

meg kérdi, hogy mennyit ér meg neked az óra?

(Emil, tudta, hogy ha nem adja el Bocskainak az órát, akkor több milliótól

elesik, de az óra felbecsülhetetlen értékű, ilyen óra az országban csak egy

van. Ez is az övé, de ha nem adja el, akkor ugrik az üzlet. Ezeket gondolta,

Emil magába, sok lehetősége nem volt, óra, és üzlet között kellett

választani.)

- László, Ildihez fordul. Mond az árát!

- Perpillanat, 15 millió Ft. Néz a lány, Lacira, és Emilre.

- Mennyi? Bocsánat Emil, barátnőmmel kell egy kicsit beszélnem. Félre

vonultak. Te, bolond vagy, ennyi pénzt egy szar óráért, kilátott még ilyet,

ez csak egy óra, semmi más. Nem vagy normális! Miért is jöttünk össze

nem értem! Ha ezt tudtam volna, akkor nem hozlak be Téged a műhelybe,

kint maradhattál volna a kocsiba, jobban jártam volna, az tuti!

Emil a műhely másik végéből csak azt látta, hogy barátja, eltorzult arccal, és

heves karmozdulatokkal hadonászva magyarázz a lánynak.

Ildi, némán néz Lacira, majd a füléhez hajol, és hajol, és ezt mondja.

- Figyelj, ebből az órából a Világon csak öt darab van, itt hazánkban csak

egy, van. Ennek értékét még nem tudták megmondani, ez egy különleges

darab. Helyedbe én áldoznák rá ennyi összeget, de ha, Téged nem

érdekel, akkor mehetünk.

- Rendben, kiállt Emilhez, csomagoltasd be, és megveszem.

- Jó, így Kedvesem.

- Köszönöm, Ildi csókkal köszönte, meg Lacinak az órát.

László kiment a kocsihoz, és hozta a pénzt Emilnek, és kifizette, az óra árát.

Elköszöntek Emiltől.

- lldi, tényleg ennyi az óra ára?

- Persze, azt hiszed, hogy átváglak. Miért vágnálak át, hisz azt akarom,

hogy, hogy e kincs a Tiéd, legyen Kedvesem. – felelte a lány.

52. rész. – közúti ellenőrzés –

Miután Jánosék tudták, hogy őket figyelik, és követik, így minden lépésükről

tudnak, a séta során elhatározták, hogy egy személykocsit eltulajdonítanak.

Csak az volt a kérdés, hogy milyet?

Hosszas tanakodás után megegyeztek, hogy típus marad a BNW, színben, ha

lehet, akkor piros színű, de jó a fekete is. Rendszám volt még kérdéses, de mivel

gyanús lett volna, hogy a saját kocsiról leveszik, és kicserélik, így abba

állapodtak meg, hogy egy külföldi rendszámú személykocsit visznek el. Városban

sétáltak, az egyik parkolóban találtak, egy fekete színű, horvát rendszámú BNW

–ét.

Bea megnézi a kocsit, riasztó úgy néz ki, hogy be van kapcsolva. Kocsi alá néz,

ezen nincs nyomkereső, megállapította.

- Figyeljetek, megpróbálom. – szólt János.

Megnyomja az ajtót, kinyílik, riasztó nem szólal meg, ez furcsa.

- Bea, néz körül, itt valami nem stimmel. Vera, és Kari menjetek a lámpa

alá, és tegyetek úgy, mint a szerelmesek, csókolózzatok, e közbe

figyeljetek, ha valamit észleltek, akkor gyertek felém. – adja ki az

utasításokat János.

- Ezt a parancsot nagyon szívesen teljesítjük, ugye drágám. – feleli Kari.

- Most ne hülyéskedj, légy oly kedves, jó!

- Értettem, parancs, az parancs, gyere Verám, hajtsuk végre.

Bea jobban megnézi a személykocsit, de semmi különlegeset nem észlel, minden

rendbe, jelzi Jánosnak. János fülel a kocsi belsejében, de semmi, beül, kinyitja a

kesztyűtartót, benne egy kézigránát, amelyből két, egymástól különböző színű

zsinór megy valahová. Gyorsan eszmélt, (ha beindítóm a motort, akkor

robban.), picit gondolkodik, (idő is sürget, mindjárt hajnalodik), szól Beának.

- Bea gyere, láttam valamit.

- Mit gyere, figyelj, itt van.

- Látom, egy kék, meg egy zöld zsinór, de melyik hová vezet, két lehetőség

van.

Egyik zsinór az indítóhoz, másik pedig a benzintankhoz. Jó, de melyiket

kell el vágni.

- Beám próbált meg a zöldet.

Bea elvágja zöld zsinórt. Kocsi nem robban fel. Motor beindult. János int

Kariéknak, hogy siessenek. Károlyék beültek a kocsiba, és elindultak a saját

BNW-jük felé. Mellé álltak, gyorsan átpakoltak, a marok lőfegyvert is, táskákat,

(amelyben a pénzek voltak), és elindultak a határ felé.

- Állj!- szólalt meg Bea.

- Mi van! János, fékre lép, és megáll.

- Mit találtál ki, már megint.

- Rendszám!

Vera, és Károly már észbekapott, és futnak a tőlük 60 méterre hátrahagyott

kocsihoz, hogy letépjék róla a magyarrendszámot. Futnak vissza, beülnek, és

János már tényleg a határ felé hajt.

Útjukat az E65-ös európai útvonalon folytatták. Már jóval Horvátország

belsejébe jártak, Zelina határában János észrevette, hogy kék lámpa villog.

Kocsiba elől a két fiú, hátul pedig a két lány ült

- Megtaláltak. – szólat meg vezetés közben Jani.

- Nyugi!

- Vera tedd a pulcsimat a ruhád alá, mintha terhes lennél, és ha rendőr

valamit kérdez, akkor tégy úgy, mintha fájásaid lennének.- adta a tanácsot

Bea.

Rendőr int, János lehúzódik, motor jár.

- Jó napot! Kérem az iratokat. – szólalt meg magyarul.

- Biztos úr, kérem a barátnőm, vajúdik, Pesten van az orvosunk, sietnünk

kéne, tudjuk, hogy mi a szabály ilyenkor, mikor közúti ellenőrzés van, de

most az egyszer tegyen ellen, kérem? – válaszolt Bea.

- De a rendszámuk, nem magyar, és Önök magyarul beszélgetnek.

- Kettős állampolgár vagyok. – szólalt meg János.

Bea meglöki Verát. Vera, feljajdul.

- Na, jó látom, hogy tényleg fájdalmai vannak a hölgynek, siessenek, és

vigyázzanak, egymásra. – feleli a rendőr.

János, nagy gázt ad, és elhajt az ellenőrzőponttól.

- Ezt megúsztuk, hála Neked Beám. – szólal meg az eddig csendben maradó

Károly.

53. rész. – végre itthon -

Miután már a rendőr nem látták, Vera kivette a hasa alól a pulóvert, és nagyot

nevettek. Egy órán beleül át, is lépték a Horvát - Magyar határt.

Vera örömében fel kiált!

Végre itthon vagyunk, magyarföldön. Útjukat tovább Balaton déli részén az

M7-sen folytatták. Megszólalt János telefonja.

- Halló Dénes János vagyok.

- Szia, Bocskai. Merre jártok?

- Örömmel jelentem, hogy már magyarföldön, már elhagytuk

Balatonszemest.

- Nagyon jó, akkor hamar itthon lesztek.

- Megvan minden, János.

- Igen, mindenki jól van.

- János, Siófoknál álljatok, meg ebédeljetek, és utána célállomás

Felsőpárkány.

- Értettem, és köszönjük.

János letette a telefont, és közölte a többiekkel, hogy a főnök üdvözöl mindenkit.

A siófoki Roxi étteremben megebédeltek. Ebédelés után, a személygépkocsit, már

Károly vezette. Gárdonynál már megint beleestek egy közúti ellenőrzésbe.

A rendőr leinti a horvát rendszámú, BNW-t.

- Jó napot, kívánok, kérném az íratókat?

Rendőr megnézi, az iratokat, majd előre sétál, és látja, hogy a forgalmiban

teljesen más rendszám van feltüntetve. Jelez a kollégájának, hogy a rendszám, és

a forgalmi adatai nem egyeznek. Másik rendőr már a kocsi felé közeledik.

Amikor Vera kiszáll, és az igazoltató rendőr századosnak, átad egy igazolványt.

Százados megnézi, és átadja a közbe odaérkező társának, aki őrnagyi rangban

szolgál.

- Hölgyem, ez milyen igazolvány? – kérdi a százados.

- Látja, őrnagy, és el is tudja olvasni, hogy melyik alakulattól, és ilyen

rangban vagyok? – kérdi Vera.

- Igen, Asszonyom!

- De, akkor is …?

- Mi az, hogy de akkor is …?

- Ön szerint ebben a helyzetben ki, kinek az elöljárója, ki áll a ranglétrán

magasabban, Ön őrnagy, vagy én?

- Asszonyom, Ön. – feleli a rendőr őrnagy.

- Akkor olvassa fel nekem az igazolvány beírását, ez parancs, hangosan!

Őrnagy olvassa:

Barát Vera őrnagy a különleges osztály tisztje. Nevezet, az igazolványát csak

veszély esetében, nyomozati munka során, különleges alkalomkor, az őrnagy

által vezetett akció során használhatja. Felmutatásakor, őrnagyintézkedésbe lép,

és intézkedését akadályozni nem szabad.

- A többit nem kel, megértette, őrnagy?

- Igen Asszonyom, mehetnek tovább, és elnézést, hogy feltartottuk.

- Rendben elnézem, jelentésemben nem fogom Önöket beírni.

Miért állítottak meg?

- Asszonyom, most a külföldirendszámú személygépkocsikat kell

ellenőriznünk, mert sokan visszaéltek, avval, hogy magyar állampolgár,

külföldirendszámú gépkocsit vezet, és az a tulajdona, itthon nem fizeti be

az adót utána.

- Értem, és köszönöm, viszont látásra.

- Asszonyom elnézést, hogy feltartottuk, természetesen folytathatják az

útjukat.

- Távozhatnak. – zárta le az igazoltatást Vera.

Két rendőr az igazoltatás helyszínéről távozott. Vera beült a BNW-be, és szólt

Jánosnak, hogy indulhatnak.

- Mit csináltál velük, hogy elengednek? – kérdezte János.

- Semmit, csak mutattam az igazolványomat.

- Ennyit?

- Igen, ennyit. – válaszolta Vera.

János elfordította a slusszkulcsot, és elindultak a kiinduló állomás felé.

54. rész. – ismeretlen ismerős -

Miután befordultak az utcába, már nyílik a Bocskai rezidencia nagy vas

kertkapuja.

Ahogy haladtak a rezidencia felé a földből az út mind a két oldalán apró, alig

észrevehető kamerák jöttek ki a földből. Ez addig tartót, míg a ház elé nem értek.

Őrség egyig tagja lejött a bejárathoz, fogadta Jánosékat, kinyitotta a kocsi

ajtaját, és megkérte, hogy fáradjanak be a halba.

Őr jelezte, hogy Jánosék megérkeztek.

László, és Ildikó épp jön le a lépcsőkön mikor az őrök, hozzák be a táskákat, és a

személyes csomagokat.

László utasítja az őröket, hogy a táskákat vigyék be a dolgozó szobájába a

csomagokat, pedig vigyék fel a számukra kijelölt szobákba.

- Hölgyeim, és Uraim üdvözöllek Titeket újra itthon. Engedjétek meg, hogy

bemutassam barátnőmet, Pető Ildikót.

- Ildikó bemutatom a különleges alakulatot, akik nekem segítettek.

Barát Vera, Jakab Bea, Dénes János, és Tóth Károly. Ildikó az itt lévő

munkatársaim segítettek nekem az üzletben.

Ildikó, és a „munkatársak” kezet fogtak, és üdvözölték egymást

Vera, Bea, és Ildikó hosszan nézték egymást. Azt látták, hogy a fiatal leány

csinos, de azon kívül valahonnét ismerték.

Beának Ildikó kézfogása volt ismerős. Félre is hívta Verát.

- Bocsánat, hogy picit távozunk, de szeretnék valamit kérdezni Verától. –

kért elnézést a társaságtól.

- Kivonultak a teraszra.

- Szerinted, Ő az? – kérdi Bea.

- Ismerősnek tűnik.

- Szerintem is.

- Mindjárt megtudjuk. – mondta Vera.

- Tessék!

Picit gyere közelebb, mondja Bea, Ildinek. Ildi Beához lép, Bea megfogja arcát,

magához húzza, és megcsókolja.

- Igen, Ő az! – mondja örömében Bea.

- Biztos? – kérdi Vera.

- Szerinted, ha ne én lennék, akkor …, de ár a mondatott nem tudta

befejezni, mert Vera is megcsókolta Ildit.

Ekkor nyitja ki a teraszajtót László.

- Lányok mit csináltok, kérnék, erre magyarázatott?

- Semmit, csak ismerjük egymást.

- Kivel?

- Mind a hárman. – felellik egyszerre.

- Ezt nem hiszem el, hogy nálam ilyen megtörténik.

- Most miért vagy oda?

- Csak, azért Kedvesem, mert láttam, hogy csókolóztatok mind a hárman.

- Na, és mi van ebbe, szerintünk semmi. – feleli Bea

- Ti, hogy is mondjam, szóval Ti oda vagytok egymásért, szóval éritek?

- Mond már ki, hogy Mi hárman szeretjük egymást és megadunk minden

jót, ami csak létezik egymásnak. Igen, nálunk vannak testi örömök is, ha

erre gondolsz Laci.

- Igen erre gondoltam.

- Na, és mi van ebbe, szeretjük Ildit. Ugye Ildi.- mondja Vera.

- Kedves Laci, nekünk ismerősnek tűnt Ildi, de nem voltunk benne biztosak,

hogy Ő az. – mondja Bea.

- Már biztosak vagytok benne, hogy Ő az, a lány, akivel Ti szeretkeztek.

- Igen, Ő a kettőnk volt szerelme, Ildi.

- Hogy, hogy volt szerelme?

- Ez régen kezdődött el, mikor mind a hárman koleszba jártunk, s egy

szobába laktunk, ez már rég volt. A nagy betűs Élet különböző területre

sodort Minket, de most már tudjuk, hogy Ő az, csak kissé megváltozott,

szebb, és csinosabb lett. – feleli Vera.

- Laci, fejezd be, egy csók nem jelent semmit. Ugye lányok. – mondja Ildi.

- Úgy ahogy említed.

Laci, becsukja a teraszajtót, visszamegy a fiukhoz, iszik egy ki bórt, mellkasához

kap, és összeesik.

Károly, és János Lacira néz, Károly kiabál az őröknek, hogy hívják a mentőket.

Addig, János megpróbálja elsősegélyben részesíteni Lászlót.

55. rész. – elszámolás -

Mentő megérkezett, Lászlót elsősegélyben részesítették, sikerült visszahozni az

életbe.

László saját kérésére nem ment kórházba. Így a mentőorvos értesítette a

háziorvosát, hogy átadta Bocskai László beteget további kezelésre. Mentők

távoztak.

Miután jobban lett, vett egy mély levegőt, felült, János, és Károly felsegítette,

székre ültették.

- Kérdezhetek valami Laci?

- Persze, nyugodtan.

- Mi váltotta ki a rosszulléted nálad, főnök? – kérdezte Károly.

- A némberek, az a három, akik most még kint vannak a teraszon, ott

beszélgetnek.

- Mit csináltak? - tette el az újabb kérdést János.

- Leszbikusok, mind a hárman, szeretik egymást.

- Hűha, ez komoly? – kérdi Kari.

- Igen, bevallották.

Most már jobban vagyok Uraim, számoljunk el egymással.

Dénes, kimegy a teraszra, és utasítja Beát, és Verát, hogy hozzák fel a táskákat a

garázsból.

Lányok leteszik a táskát az asztalra, Bocskai számolja a pénz, közbe megkéri a

lányokat, hogy hozzanak Wyskit a társaságnak.

László megszámolta 16 millió 800 ezer euró!

- Ez szép, de úgy emlékszem, hogy amikor nekem telefonáltatatok, akkor

csak 15 millió euró volt. Közben megszálltatok a Rab szigeten, kompra

fizettetek, és mégis több a pénz. Ezt, hogy csináltátok?

- Lehet, hogy Ricco elszámolta magát, vagy a másik táskát kaptam fel,

mikor volt a tűzpárbaj. Nem tudom, de akkor jól csináltuk, de főnök szól

közbe Kari, amikor ketten a Verával motelban voltunk, akkor Mi ingyen

ott lehettünk, ehettünk, mert a tulajdonos vendégei voltunk, teljes

ellátásban. Jánosék fizették ki a szálláshelyüket. Ugye, Jani!

- Ez így van, csak Mi fizettünk a Beával ketten.

- Oké, ez rendben, de több, amit mondtatok, no, de nem baj, ez legyen Ricco

Sandors gondja. Örülök, hogy ilyen ügyesek voltatok.

Ürítem poharamat Rátok Barátaim, és köszönöm, hogy e veszélyes munkát

elválltátok, és vére hajtottátok. Köszönöm. Egészségetekre.

Koccintottak egymással.

Bocskai kifizette a négy főt. (Károlyt, Jánost, Verát, Beát.)

Kari, félrehívja Verát.

- Tényleg, leszbikus vagy, mond meg őszintén, kérlek?

- Vera, bólint, hogy igen, remélem ez a kettőnk közti kapcsolatot nem, fogja

elrontani?

- Nem, de megmondhattad volna.

- Igazad van, de féltem, hogy akkor már nem kellek.

- Te, kis csacsi. Semmi gond nincs, és ad egy puszit Vera arcára. Gyere,

menjünk vissza a többiekhez.

László, és Károly gyertek velem, lemegyünk a laborba. Megmutatom, hogy még

mit fejlesztettem, távollétetek alatt.

Ajtó kinyílik, az egyik őr is megy velük. Bocskai int, hogy most nem kell. Közben

beszélgettek, és vidáman tették meg az utat.

Labor ajtajához értek, látták, hogy valamilyen különleges érzékelő van

felszerelve az ajtó mellé.

- Mi ez? – kérdi János.

- Még nem láttatok ilyet, ugye?

- Nem.

Akkor tegyétek ide a tenyereteket, az érzékelőre, és várjatok 10 msp-cet, és

utána nyomjátok be az entert. Elárulom nektek, hogy ez csak tízünknek van.

Nekem, neked János, neked Károly, őrparancsnoknak, és az öt labordolgozónak.

Ide csak öten tudunk bemenni a laboránsokon kívül, senki más. Minden

ajtónyitást, az érzékelő jelzi a számítógépemen. Így bármikor tudom visszanézni,

hogy ki mikor ment be a laborba, és mennyi ideig volt bent.

Gyertek, menjünk beljebb. Bocskai bemutatta az új labordolgozókat

Károlyéknak.

- Titeket nem zavarnak a lányok más állapota? – kérdi László, Jánoséktól.

- Engem, speciál nem. – feleli Károly.

- Téged, engem se, amíg nekem jó Bea addig nem zavar. – mondja János.

- Miért Téged Laci?

- Picit furcsa, hogy ilyen, de különben nem. Megszokom, majd Ildit.

Megszólal Bocskai telefonja.

- Halló, itt Bocskai!

- Itt Ricco Sandors! Remélem, hogy nem zavarlak.

- Nem, miben segíthetek Sandors?

- Jövő hónapban tenném látogatásomat Hozzád.

- Várlak. Sandors.

56. rész - Sandors érkezése, Bocskai terve. –

Szatmári a megbeszélt időpontot kissé, tovább tolta, mert azt a bútort, amit

Bocskai kért, nagyon nehezen tudta legyártani. Csak is azért, mert ennek a

bútornak sok fiókja volt. 40 db. Volt olyan fiókrésze, hogy a fiókban, is volt

külön kis fiók, tehát komplikáció lépet fel egyes részeknél.

Szatmári, mint elismert asztalosmester, megoldotta. Igaz árát is elkérte, a

kialkudott összegtől pár millióval többet kért, de súrolta az alsó határt.

Bocskai, igaz kissé fel volt háborodva, de a kért összeget asztalosmester

számlájára rátette. Mikor az utolsó számot üti be a gépbe, megszólalt a

telefonja.

- Várj egy kicsit, mindjárt visszahívlak, nem érek rá.

- Hang most erőteljesebben szólt, Sandors vagyok.

- Egy perc.

- Fizetek, nem érted, hogy nem érek rá. Várd ki a sorodat.

Pénz akciót elrendezte. A pénz Szatmári száláján volt.

- Halló, már itt vagyok.

- Mi az, hogy nem érsz rá, mikor itt vagyok.

- Itt vagy, csak ezt rebesgeteted, merre van, de olasz barátom.

- Itt a Liszt Ferenc reptéren vagyok, gyere értem.

- Küldök valakit

- Várom, köszönöm. – válaszolta Ricco.

-

Egyik testőre ment érte. Négy óra múlva már Bocskainál beszélgettek.

- Embereit nagyon furfangosak. Látszik, hogy magyarok vagytok!

- Miért kérdet, Ricco?

- Amikor kint voltak, … és Sandorsból ömlik a szó.

- Jól tudom, mesélték, nekem mindent elmeséltek. Őszintén.

- Sandors, van egy tervem, hallgasd meg.

- Mond Laci barartom.

- Szóval, tőlem igaz távol, de nem messze van egy település, úgy hívják,

hogy Gánt. E településnek az a jelensége, hogy ott a hegy gyomrában

rengetek vas található, és alumínium. Azt érdemes lenne kitermelni, mert

legalább a figyelmet elvonja az itteni munkálatokról.

Azt a bányát kellene felfejleszteni, és kiaknázni az értékes ércet. A bánya

Budapesttől 70 km-re van, és Tatabánya felé kell menni. Nyugi lemenni

nem kell, mert itt külszíni fejtés folyik. Az ércet kivinnék hozzátok

Olaszországba.

- Oké, de mi itt a biznic.

- Az, barátom, hogy picit befektetünk az érc bányába, és nálam, a laborban

tovább folyik a MI kis üzletecskénk. Akkor nem lesz feltűnő senkinek sem,

hogy itt mi folyik, és a figyelem csak az érbányára tekint.

- Értem, tehát átverjük a hatóságot.

- Csak egy picit, de nem nagyon.

- Látszik, hogy furfangos vagy, és jár az eszed, látszik, hogy magyar vagy.

- Ti, magyarok, van bennetek olyan furfang, amilyen más népeknél nincs.

- Ricco barátom, miért jöttél különben?

- Üzleti ügyből?

- Miért?

- Üzletet kötni Veled.

- Miről?

- Az újabb szállítmányokról.

Ajtó nyílik, és betoppan Vera. Laci felé megy.

- Jó estét Sandors!

- Jó estét magának is!

- Verám most tárgyalok, mit szeretnél?

- Egy picit átjönnél a másik szobába.

- Bocsánat, egy perc és mindjárt jövök.

- Már megint egy perc, nálatok ez a szokás egy perc?

Laci, meghallgatta társaság érveit, a munkával kapcsolatosan, később

visszatérünk rá, de most itt van Ricco Sandors, és vele tárgyalok.

- Igen, ezt nálunk így mondják, ha valaki rövid időre távozik.

- Gondolkodtam, mondja Sandors jó a terved. Üzlet nyélbe ütve.

- Meddig maradsz nálunk?

- Most megyek vissza, mert nálunk beindul a sztrájk, és még előtte otthon

kell lennem.

Bocskai elvitette Ricco a repülőtérre.

57. rész. - Károlyék váratlan húzása -

Miután Ricco hazautazott, Olaszországba lecsendesült minden. László

összehívta a társaságot, és megkérdezte, hogy mi volt ez a kirohanás, mikor a

külföldi partnerrel tárgyal, akkor megzavarják a tárgyalási folyamatot.

- Mondjátok, hogy miért kellet a megbeszélést megzavarni, mi a baj? –

kérdi László.

- Csak az, hogy, (hosszú csend), hogy nem jól számoltál el Minket főnök! –

felelt a kérdésre János.

- Nem jól, és miért? Számba vettétek, hogy mennyi pénzt hoztatok haza,

menni volt a kis kitérőtők, szálloda, étkezés, hajóút, stb, ezt, mit

gondoltok, hogy ki állja! Mi! Amit én adtam a költségekre azt pontosan

felmértem, és belekalkuláltam az egyéb kiadásokat is, de nem annyit, amit

a tisztelt egybegyűltek pocsékoltak a pénzemből. Hát ezért kaptatok

kevesebbet a megbeszélt összegből, érthető?

- Jó, egy kicsit úgymond túl költöttünk, de hidd, hogy nem direkt csináltunk,

amit csináltunk, mert Minket … - már nem tudta befejezni a mondatott

Károly, mert Bocskai közbe vágott.

- Pont, Te beszélsz Karoly, mikor Veled volt a legnagyobb probléma

csapaton belül, pont Te mondod, hogy mi történt Veletek, amikor Rád

költöttem egy csomó pénzt.

- Most miért bántja Karcsit? – kelt védelmére Vera.

- Károly beteg? –feleli Bocskai.

- Csak azért beteg, mert azzá tette, direkt. –válaszolt Vera.

Bocskai felemeli kezét, lehajtja a fejét, és nyugalomra inti az amúgy is feszült

társaságot. Szobában sétál, összeszedi a gondolatait. Vera, és Károly

egymást átölelve, János, és Bea egymás kezét fogja, és figyelik László

mozdulatait. László a bár pulthoz sétál, tölt egy kis Gint jégkockával

magának, lassan belekortyol, majd a poharat megfogja, és elnézést kér,

távozott a szobából.

- Hová megy? – kérdi János

- Honnét tudjam. –feleli Károly

- Menjünk utána.

Fogták magukat, és látják, hogy Bocskai, két testőr kíséretében a labor felé

megy.

Utána mennek. A bejáratnál utolérik Lászlóékat.

- Ti mit kerestek itt?

- Megnéznénk a labort, főnök.

Testőrök, Bocskaira néznek, várják utasítását. László bólint, hogy minden

rendbe van. Engedjék őket tovább. Mielőtt belépnénk a laborba, vegyetek fel ezt

a védőruhát, és védő papucsot, hogy ne vigyünk be piszkot.

- Köszönjük.

Benyitnak a laborba, a laborvezető jelenti Bocskainak, hogy a termelés

pontosan a terv szerint folyik a mennyiség, amit elő írt, már raktáron van.

- Nagyszerű, köszönöm szépen.

- Legyen szíves, és mutassa meg a munkatársaimnak a labort, vezesse

körbe a kollégákat.

Akkor erre tessenek jönni, bemennek egy szobába, itt nézik a por tisztaságát, ez

a folyamat többször megismétlődik, hogy csak tiszta anyagot csomagoljunk be.

Átmennek a másik helységbe, itt pedig kimérik a mennyiséget, odébb, pedig már

csomagolják. Időnként szúrópróbaszerűen az itt beosztott munkás kivesz a

csomagok közül egyet, és teszteli, hogy tiszta e, és megvan a csomag súlya, majd

visszarakja többi közé. Akkor ennyi volt mehetünk kifelé, kövessenek.

Bea, észrevesz egy résnyire nyitva hagyott ajtót, és a résen át, látja, hogy

mozgás van.

- Ott mi történik?

- Semmi. –feleli a laborvezető

- Látom, hogy emberek mozognak.

- Kérem, oda nem szabad bemenni, mert …

- Mi az, hogy mert, és Bea belöki az ajtót.

Emberek megállnak, nem mozdulnak. Folytassák tovább. Most már mindegy, ha

már itt vannak, akkor látják, hogy itt vannak a bútorok, és ebbe helyezik el a kis

csomagokat, majd felemeli a szállító kocsikra, és viszik a föld alatt az 500 méter

távolsága lévő hangárba, ott a kocsikra teszik a bútorokat, és így szállítják őket,

külföldre.

- Ezek szerint Bocskai nagy területen szórja szét a csomagokat.

- Igen.

- Akkor nem csak Olaszországba mennek az árúk.

- Nem. Laborvezető, szájához emeli a kezét. Észrevette, hogy elszólta

magát.

Kérem, ne szóljanak Bocskai úrnak, és ne említsék, hogy tudnak róla,

mert megjárom, de nagyon.

- Nyugodjon meg, hallgatunk. – mondja Károly.

- Köszönöm. Evvel kivezeti a laborvezető, az előterembe Jánosékat.

- Hol voltatok ennyi ideig?

- Megnéztük a labort, tüzetesen, ugye!

- Remélem, hogy nem mutatta meg a … - mondja László a laborvesztőnek.

- Nem, Bocskai úr nem, higgye el, hogy nem.

- Jó, jó ne mentegetőzzön, hiszek magának. Ők meg nem láttak semmit.

- Miről van szó, mit kellet, volna látnunk? – szóltak közbe Veráék.

Hölgyeim, és Uraim, akkor mehetünk a felszínre. Kövessetek.

58. rész. – László bejelentése. -

Mivel kellemes nyári este volt, a levegő sem volt hűvös, így Bocskai, és Károlyék

a teraszon ültek le. Mindenkinek kihozták az egy pohár Wyskit.

László felemelte a poharat, és ezt közölte a társasággal.

- Van egy bejelentésem felétek.

- Haljuk, mi lenne az?

- Riccoval kötöttem egy újabb üzletet, egy másik szállítmány fog menni

hozzá.

Boldogok vagytok?

- Tényleg ennél jobb hírt nem is, mondhattál volna, Laci. – szólt János.

- Most úgy csináljuk, hogy nem négyen viszitek a bútorokat, hanem csak

ketten.

Lehet választani, hogy ki, kivel szeretne szállítani.

- Ez tényleg jó, megleptél, most Minket Laci, - szólt közbe, Károly -, tényleg

levihetjük a bútorokat, de ki biztosít, hogy épségben fogunk vissza jönni,

ismernek már ott Minket. Ha nem tudnád László barátom, akkor

emlékeztetlek, hogy nem egy egyszerű esett volt onnét eljönnünk. Embert

öltünk, mert csak úgy tudtunk megmenekülni. Vagy Ők, vagy Mi ez volt a

tét.

Te visszaküldesz Minket a halálba. Akkor csak két embered marad, erre

nem gondoltál Barátom. Fejezte be a mondatot Károly.

Bocskai felemelte a poharát, és kortyolt egyet, közben szemeivel végig futott a

társaságon. Kíváncsian fürkészte a szemeket. Nem sokat olvasott, ki belőlük.

- Vállaljátok? Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy melyik páros vállalja,

két lány, vagy két fiú, vagy vegyes páros?

- Mi? – egyszerre ordítottak fel.

- Te lányokat akarsz halálba küldeni, nagyszerű főnők vagy, László. –

mondták a fiúk.

- Na jó, meggondoltam magam vegyes páros, megy. Ha vállalja valamelyik

páros, akkor megtoldom a pénzét fél millió euróval. Na, ki vállalja?

Egymásra néznek, nem tudtak szóhoz jutni az ajánlattól. Bea, és Vera megfogták

János, és Károly kezét. Kissé megszorították. Végül, János szólalt meg a

hosszúcsend után.

- Ugye, emlékeztek, szegény szerencsétlen Hildára! Fordult Laci, és Károly

felé.

- Igen.

- Na, akkor az, aki szállít az úgy fog járni, mint Hilda.

- Ezt, le kell szállítani. Nyomatékosan, és utoljára kijelentem, hogy le kell

szállítani. Befejeztem. Holnap reggelre kérem a szállító párost, hogy

jelentkezzen nálam. – Bocskai felemelte a poharát, és kiitta az utolsó

kortyot is belőle.

- Mi történt Hildával?

Bea, és Vera megkérték Jánost, hogy mesélje el, hogy, hogy járt Hilda. János,

eleget téve a kérésnek, és elmesélte a két leánynak az egész történetet.

Lányok csak ámulva nézték, János, időnként Karcsira pillantottak. Látták, hogy

Karcsi a fejét a kezébe temeti.

László, nézte Károlyt, vállára tette a kezét, és ezt kérdezte Karitól:

- Még mindig fáj?

Károly nem szólt semmit, csak fejével bólintott, hogy igen.

- Gyenge vagy Károly barátom, nagyon gyenge. – jelentette ki László.

Károly felugrott a székből, László felé emelkedet, szemei vérbe forogtak, teste

meggörnyed, keze már emelkedet, mikor a testőr Károly felé ment. János,

Károlyt átölte, lefogta, és intet a testőrnek, hogy semmi baj nincsen, majd

elintézi. Nyugodtan üljön vissza a helyére. János, lassan eltávolította Károlyt,

Lászlótól.

Vera is felkelt, átölelte Károlyt, és nyugalomra intette. Odébb vitte, a teraszról,

átölelte derekát, és elindultak, szép lassan sétálni. Közben kezével a hátát

simogatta, nyugtatta.

Látod, hogy mi csináltál, Laci. Ezt nem kellett volna mondani Károlynak.

Jól van, most mi van?

Mi van, még kérdet, láttad, hogy milyen hatást váltott ki belőle, hogy gyengének

nevezted!

Nem így akartam, de azért meg kell mondani az igazat, nem?

Fejezd be, hisz Ő mindent megtett, hogy ne így süljön el a dolog.

Kedvesem, mielőtt összevesznétek, nem kellene abba hagyni ezt a vitát. – szólt

Bea.

Milyen vitát, mit beszélsz Te! Ki vitázik itt?

Hisz Te, és Laci.

Pontosan nem tudod, hogy miről van szó, és bele szólsz.

- De, én …

- Bea, hallgass! Megkérlek. Köszönöm.

Nyílik az ajtó. Ajtóban megjelenik Ildikó, és ezt mondja Lászlónak.

- Laci, mikor fejezitek be, mert várlak!

- Most.

László felállt, és szó nélkül távozott. Ajtóból visszaszól még.

Holnap 10 órára kérem a szállító párost, megbeszélésre. Beljebb lép, és

becsukja az ajtót.

59. rész. – feladatok kiosztása -

Még aznap este, együtt sétáltak a település utcáján, Károlyék, Jánosékkal. Téma

volt séta közben a László által felvetett újabb fuvar. Eldöntötték, hogy János, és

Bea fog leutazni Ricco Sandorhoz.

Másnap reggel, mint a négyen Bocskai László házának nappaliban voltak.

Várták Lászlót. Aki pontosan 10 órakor meg is jelent a napaiban, Ildikó

társaságában.

- Jó reggelt Nektek! Örülők, hogy ilyen pontosak vagytok.

- Jó reggelt főnők, és Ildikó!

- Remélem sikerült eldönteni, hogy ki fogja a bútorokat leszállítani,

Sandorsnak.

- Igen, sikerült. – vette át a szót, János.

- Na, kik az érdekeltek, ebben. Halljam a neveket!

- Mi, ketten.

- Kik, ki az a Mi ketten?

- János, Beára mutatott, evvel jelezte, hogy Ők.

- Miért nem Vera, és Károly? –kérdezte Ildikó

- Ez, jó kérdés. Tényleg miért nem Ti ketten Karcsi barátom?

- Azért, főnők, ha szabad szólnom, – szólalt meg Vera – én lőttem le a két

emberüket, mikor tűzharcba keveredtünk az olaszokkal. Nem lenne

szerencsés, hogy Minket látnának újra ott.

- Oké, megértettem. Akkor Bea, és János gyertek Velem a dolgozó

szobámba, ott megbeszéljük a részleteket.

Drágám, nyújtja Ildikó felé a kezét László, finoman felemeli a fiatal lányt, és

elindultak a dolgozószobában.

Míg Jánosék a megbeszélésen voltak, addig Vera, és Kari vissza menetek a

szálláshelyükre, és egy kihasználták a szabadidőt, és egy picit egymással

foglalkoztak.

Másfél óra múlva János, és Bea visszament a szálláshelyre, benyitott Bea,

gyorsan visszalépet.

- Mit csinálnak? – kérdezte János

- Szerinted.

- Már megint, hogy ezek soha nem unják meg!

- Ők, nem olyanok, mint Te Jani, Ők akkor csinálják, mikor jól esik nekik.

Bea kopogott.

Most már bejöhettek.

Meglepő látványban volt részük, mikor benyitottak. Vera, félmeztelenül ült az

ágyon, Károlyon pedig nem volt semmi, és úgy töltötte ki a Wyskit a poharakba

- Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Károly

- Ha, nem tart ilyen sokáig, akkor barátom pont akkor törünk Rátok, mikor

Ti akcióban vagytok, és az nem lett volna kellemes Nektek. – felelte Jani.

- Most tényleg mondjátok már el, az ég szerelmére. – mondja Kari.

- Na, jó. Megbeszéltük, hogy holnap reggel megyünk. Négykor indulunk, az

út minden akadállyal 15 órás lesz, oda, és vissza 13 óra.

- Remélem, hogy visszajöttök! – mondta Vera

- Ezt, én is remélem, és minden sérülés nélkül. – tette hozzá Bea.

- Erre igyunk! Egészségetekre.

- Egészségetekre Nektek is Károly barátom!

Ittak a Wyskiből.

- Tudjátok, hogy mit láttunk, mi van Ildikónak?

- Nem, meséljétek el, hogy mi van a lánynak.

János mesélt, az óráról, hogy milyen különleges, hogyan néz ki, és mit tud az, a

drága óra.

- Mennyi volt az ára? –kérdi Károly

- Arról nem beszélt, de finoman utalt rá, hogy az előző küldetés árával

vetekszik.

- Hű, az áldóját, akkor a lány valamit csinált Lászlóval, hogy ilyen drága

órát vett ajándékba.

- Vagy jól fekszik. – mosolyogva mondta Vera.

- Te, Károlyom nem veszel nekem egy ilyen órát?

- Nem, szívem. Te mást kapsz tőlem, meglásd.

- Mit?

- Mindjárt, verést, hogy ilyen marhaságokat beszélsz, Kedvesem.

Megszólalt a telefon.

- Bocskai vagyok, azonnal kéretem Verát, és Károlyt a házba. Adta ki az

utasítást Bocskai.

- Igen, László, már küldöm Őket. – felélte János.

Menjetek, úgy látszik, hogy Ti, is kaptok feladatot. Aztán, jól oldjátok meg.

Vera, és Károly felöltöztek, és elindultak Bocskai házába.

Bekopogtak, László szobájába.

- Gyertek, be.

- Hívattál főnök, parancsoljál.

László, elmesélte, Verának, és Károlynak a lg újabb üzletét. Meg állapodtak,

hogy lemennek Gátra, és megtervezik a beindulást, az ottani bányatiszttel, és

elindítják az alumínium kitermelését, és a szállítást Olaszországba.

60. rész. – félre tájékoztatás. -

Károly, és Vera már a kitűzött cél felé haladtak. Elhagyták Budapestet, és

Szigetszentmiklós irányába fordultak. A térkép segítségével megkeresték

A Gát utcát. Már kétszer is bejárták, de itt semmi nyom nem mutatott arra, hogy

valamiféle akár külszíni, vagy egyéb bányáztat folyt, volna. Vera, és Károly

tanakodik, hogy mit csináljanak.

Vera megnyomja a gyorskeresőbe László számát, és átadja a telefont Károlynak.

- Halló, itt Károly, és ott?

- Jó napot, Ildikó vagyok, mit szeretne Károly?

- Lászlóval beszélni.

- Már is adom, kis türelmet.

- Várok, köszönöm.

- Szia László vagyok, mi a baj Károly?

- Laci, itt vagyunk a Gát utcánál, de itt semmi külszíni fejtés nem találtunk,

még nyoma sincs semmi féle tevékenységnek.

- Hol vagytok, Károly, ismételt meg még egyszer?

- Gáton. – feleli Laci

- Nem ezt mondtam Nektek, hogy Gát, hanem Gánt, Te Ember, Gánt,

érthető!

- Jól van értem, de ne kiabálj.

- Ilyen hülyeséggel az egész tervemet toljátok ki, a határidőt nem lehet így

betartani, amit megbeszéltem Sansorssal.

- Jó, megyünk Gántra. Szia.

- Istenét, hogy már megértetted, szia.

Bocskai lecsapta a telefont.

- Ezek vagy szerelmesek, vagy buták

- Miért? –kérdi Ildikó

- Képzeld, Gánt helyet, Gátra mentek. Veszprém, helyet lementek

Szigetszentmiklósra, ezek nem, normálisak, én mondom.

- Pedig azok, hidd el, mert Te mondat rosszul Kedvesem, Te mondat Gánt

helyet, Gát-ot.

- Akkor, biztos sokat ittam!

- Lehet.

- Lényeg az, hogy már ott vannak, és holnap elkezdődik a külszíni fejtés, és

hozza a pénzt, ide Laci bácsi zsebébe, drágám.

- Jól van, megyek ebédelni. Ha akarsz, akkor jössz velem, de látom, hogy

már megint nem vagy olyan állapotba, hogy járni tudjál.

- Jól van, na, Bocskai letette a poharat, oldalráfordult, és álomba

szenderedet.

Vera, megyünk Gántra. Menjünk. Megnézték a térképen, hogy hol van Gánt, és

elindultak. Másfél óra múlva oda értek. Felvették az ott lévő bányatiszttel a

kapcsolatot.

Megnézték a terepet. A tiszt elmagyarázta, a fejtés lényegét, és beavatta őket a

bánya munkálatokba egy picit.

Vera átnézte a könyveléseket, Károly pedig átnézte a bányázok névsorát.

- Mit keresel? –kérdi Vera

- Nem tudom, de van egy megérzésem. – feleli Károly.

- Drágám, ne töprengj, hidd el nincs miért. Ezek az emberek bányázok, és

nem valami féle emberek. Ők tudják, hogy mi itt a munka, és nem fognak

Minket becsapni. Ne keressél senkit. – nyugtatta Vera Károlyt.

- Jó, de, itt valami nincsen rendben, érzem.

Vera Károlyhoz fordul, átöleli, és lassan, mondogatja, hogy nyugodjon meg, és

kapcsolódjon ki.

Bányatiszt megmutatja a szálláshelyüket, és jó éjszakát kívánt.

Megszólal a telefon.

- Bocskai!

- Szia Laci, már itt vagyunk, átnéztünk mindent, bányázok névsorát,

könyvelést is, láttuk a terepet, fel is mértük, és holnap már menni fog a

kitermelés. Ha valami gond lenne, akkor értesítelek.

- Köszönöm, Károly erről beszéltem, és ezt is várom Tőletek. Jó munkát!

szervusztok. – köszönt el Bocskai

61. rész. – második olasz szállítás -

Bocskai behívja Beát, és Jánost a dolgozó szobájába, a következőket mondja

nektek:

- Úgy készüljetek, hogy holnap reggel kilenckor fogtok indulni Riccohoz. Az

összeg itt van János, ami fedezi, a benzinköltséget, és az egyszeri étkezést.

Ja itt a kocsi kulcsa is. Mielőtt még megkérdeznétek, hogy milyen kocsival

fogtok menni, elárulom, hogy nem a Peugeottal, hanem egy legújabb

Wolksvagennel fogjátok a bútort szállítani. Sandosr a francia kocsit még

nem adta vissza.

- Lehet, hogy azért, mert a tűzharcban, ha jól emlékszem eltalálták. –

mondta Bea.

- Nem számit, most német autóval mentek. Pihenjetek, és készüljetek az

indulásra.

- László, egy pillanat, Károlyjékról mi a hír? – kérdi János.

- Már ott vannak Gántton, és előkészülnek a termeléshez, valószínűleg,

hogy hamar beindítják a fejtést.

- Köszönjük a hírt, Laci.

László kezet fogott Beával, és Jánossal, elköszönt, és távozott a

dolgozószobából. Beáék, még sétállak egyet a tó partján, majd a szálláshelyükre

mentek, s a holnapi indulásra készültek.

Másnap reggel:

Mikor János, és Bea Bocskai házához közeledet, látták, hogy már ott van a

legújabb Wolksvagen a ház előtt, motor már jár, hangtalanul.

Beültek a kocsiba, és elindullak Terni felé. Az előzőekben járt útvonalat

követték, így hamar elérték a horvát – olaszhatárt. Eddig semmi nem

akadályozta az előre haladásukat az úton.

Átlépték az olaszhatárt, úgy a határtól 20 km-re rendőri igazoltatás alá estek.

Bea messziről látta a rendőr karjelzését, így lassított, és félre húzódott.

Rendőr felé megy. Bea leengedi az ablakot, és várja a rendőrt.

- Jó napot, kérem az irataikat! – mondja a rendőr.

- Jó napot! – felelik

- Rendőr nézi az iratokat, és emlékezett, hogy már látta őket. A személyek

ismerősnek tűntek.

- Beára néz, és ezt mondja: Nicsak, nicsak régi ismerősök, újra itt vannak!

- Igen, őrnagy úr, de remélem nem gond.

- Nem gond, hölgyem kissé megváltozott, szebb lett. – bókol az őrnagy.

- Kedves, és köszönöm. – válaszol vissza Bea.

- Önök, ha jönnek hozzánk valamiért mindig, belefolynak az ellenőrzésekbe.

- Úgy látszik, hogy igen, de csak akkor mikor Ön ellenőriz minket. –

mosolyogva mondta Bea az őrnagy felé.

- Látom nagyon, szeretik hazánkat, Olaszországot!

- Igen szép ország a hazájuk.

- Több napra maradnak?

- Még nem tudjuk, őrnagy úr –feleli Bea.

- Rendben, köszönöm. További jó utat. – köszönt el az őrnagy.

János, ezt megúsztuk jelentette ki Bea. Tovább folytatják az utat. Kb 2 km után

észrevették, hogy egy Susuki, és egy Yamaha motorkerékpárosok tisztes

távolságból csatlakoznak hozzájuk. Időnként előre megy az egyik, majd kitér, és

beáll utánuk. Majd a másik motoros ugyan ezt megcsinálja. Később, a

motorosokhoz csatlakozik egy Fiat típusú nyitott sportkocsi.

- János ez mit jelent, milyen jelzés, és kinek? – tette fel a kérdéseket Bea.

- Nem tudom, szívem, de érdekes, ez a szituáció. Minden esetre légy óvatos.

- Az leszek.

Teljes kísérettel érkeznek meg Ricco Sandorshoz. Mikor a tanya közelébe értek,

már nyílik a kapu, szabadon behajthattak, és be is állhattak a föld alatti

hangárba.

Bea motor leállítja, oldalról két fegyveres férfi kocsijukhoz lép, kinyitják az

ajtókat, intenek Beának, és Jánosnak, hogy kövessék őket. Jánosék, kissé

izgatottak voltak, hogy most mi fog történni velük.

Ricco Sandorshoz vezették, ott átveszik a megbeszélt összeget, és visszavezetik

őket a kocsihoz. Eközben a rakományt már elszállították, üres a raktér.

Most János ült a volán mögé. Motor beindította, és már kihajtottak a hangárból.

Sehol senki, majd ki az útra, itt sincs senki. Továbbhajtottak, itt már a két

motoros kísérte őket, egészen a határig. Olaszországban meg sem mertek állni.

Határ közelében a két motoros visszafordult, és egyre jobban távolodtak a

Jánoséktól.

Átlépték a Horvát határt.

62. rész. – könyv –

Mikor átlépték a Horvátországi határt, akkor már észrevették, hogy a két

motoros követi őket. János most már jobban figyelt, de Bea figyelmét sem

kerülte el a két motoros. Határtól úgy öt kilométerre egy elhagyatott helyen, az

egyik motoros, aki a Yamahát vezette, megelőzte Jánosékat, és fékezésre

kényszeríttette őket. A motoros megállt Jánosék előtt, megvárta, hogy a másik

társa is odaérjen, majd a Wolksvagen felé ment.

János, és Bea nem tudták, hogy most mi tévők legyenek.

- Ilyenkor mi van Jani? – kérdi Bea.

- Őszintén, nem tudom, hogy mit kellene tennünk most.

Mutatták a motorosok, Beának hogy nyissa ki a kocsi ajtaját. Bea kinyitja, az

egyik motoros megfogja a karját, és egy lendülettel kirántja Beát, arccal a

földre. Egyik kezével Bea kezét hátracsavarja, a másikkal pedig a hajánál

felemeli a fejét, és int a másiknak, hogy rendben.

János még a kocsiba ül, kezét felemelte, a nemzetközi megadás jelét használja.

Nem tud semmit se tenni, mert egy automatafegyver a melléhez szegeződik.

Megérkezik a Ferrarival, az ismerős, a pincér. Jánoshoz megy, és int, hogy

szálljon ki, és mutat hátra felé, hogy menjen oda.

János kiszáll, megkerüli előröl a kocsit, és hátra felé megy, közben félszemmel

nézi a földön fekvő Beát, aki most nem tud semmit sem tenni, mert a Yamahás

féltédre Bea hátán van. Ha mozog, akkor kissé ránehézkedik.

János a kocsi hátuljához ér. Pincér mutassa, hogy nyissa ki a hátsó ajtót.

- Kulcs elől van. – feleli a pincérnek.

Pincér int a motorosnak, hogy hozza hátra.

- Ezt miért kell csinálni, miért kell a lánnyal így bánni? – kérdi a pincért.

Pincér nem felel semmit, hanem emeli a kezét, és arcon üti Janit. Jani mielőtt

visszaütne, odaért a motoros, és csőre tölti fegyverét, Jánosra szegezi.

- Táskát! – utasítja Janit a pincér.

János előveszi a táskát, majd kinyitja.

- Könyvet vegye ki, és adja át! – kapja következő utasítást.

Követi az utasítást, átadja a könyvet. Pincér kinyitja a könyvet, kiveszi a két

kapszulát, átadja a Jánost figyelő motorosnak. Könyvet ledobja a földre, majd

int a Yamahásnak, hogy engedje el Beát. Három lépést hátra lépnek, majd egy

sorozatott

János lába elé eresztenek, és ezt mondja: Ne próbáljátok az ellenállást, nincs

semmi értelme. Motorosok felülnek a motorkerékpárjukra, majd a pincér beül a

Ferrariba, és elhajtanak Olaszország irányába.

János Beához megy, felsegíti a földről, megöleli, adj, megkérdi:

- Nagyon fájt?

- Csak egy picit.

- Ezt miért csinálták?

- Nem tudom, de a könyvből kivett két kapszulát, és elmentek. Úgy látszik

azok voltak értékesek. – mondja Jani.

- Lehet, hogy azok voltak az alapanyagok?

- Lehet, most üljünk kocsiba, és gyorsan menjünk el innen, nehogy még egy

meglepetés érjen Minket.

Most én vezetek, Bea beül a volán mögé, indítja a motort, gázt ad, és folytatják

az utat hazafelé.

Zágrádban, még megálltak ebédelni. Alaposan körül néztek, hogy követi e őket

valaki. Senki nem követte őket, de kissé félve mentek be a történtek után a MC

Donals-ba.

Még egyet tankoltak, és irány Magyarország, Felsőpárkány.

63. rész. – számon kérés -

Horvátországon simán mentek át semmi akrecitás már nem érte Őket. Átlépték a

Horvát - Magyar határt. János előkereste a mobiltelefonját, és azonnal felhívta

Bocskait, és jelezte, hogy ha hazaérnek, azonnal beszélniük kell. Legyen akkor

otthon, mert fontos, amit szeretne mondani.

Bocskai utasította a kapunál az őröket, hogyha meglátják közeledni a

Wolskvagent, akkor nyissák ki a kaput, szabad utat biztosítsanak Jánoséknak.

Mikor Jánosék a ház elé értek, le se állították a motort, és rohantak fel

Lászlóhoz, számon kérni a történteket.

Berontottak László dolgozószobájába. Nem volt ott. Kimentek a kinti teraszra,

de ott se volt. Bea észrevette, hogy az úszómedencébe van. Lerohantak hozzá.

László éppen úszott.

János a medence széléhez guggolt, és szólt Lászlónak.

- Laci, légyoly kedves, és gyere ki, mert szeretnénk Veled beszélni.

- Már megint, mi a baj?

- Gyere ki, és elmeséljük.

- Mi a fenét csináltatok már, hogy Ti nem tudtok balhé nélkül visszajönni

Olaszból, Nektek mindig balhézni kell?

László a víz felszínére csapott dühében.

- Hogy Mi? Kedves László, – folytatja Bea – tán kérdeznéd meg a

barátodat, Ricco Sandors, hogy Ő mit csinált Velünk Horvátországba, és

utána szidhatsz Minket. de ezt a hang nem tűröm el. Te, itthon csücsülsz a

hátsódon, és várod a pénzt, de a pénzért Mi küzdünk meg az olasz

barátaiddal. Tud meg, hogy nem könnyű Tőlük, csak úgy egyszerűen

eljönni. Ha még nem vetted volna észre, hogy nem az Embereid, azaz Mi

csináljuk a felhajtást, hanem a barátaid. – fejezte be kitörését Bea.

- Beám, igazad van, de csillapodjál le. – nyugtatja Jani

- Hogy, hogy csillapodjak le. Hát nem Téged vágtak pofon, és nem Rád

fogták az élesre töltött fegyvert, és nem engem szorítottak le földre, úgy,

hogy meg se tudtam moccanni, és én csillapodjak le, János!

- Beám, jól van igazad, van. Tényleg nem Mi voltunk …

- Állj! – szól közbe László. Mi történt meséljétek csak el.

László ki úszott a medence szélére, és kijött a vízből, megtörülte magát, felvette

a fürdőköntösét, majd az asztalhoz mentek. Leültek, töltött Jánosnak, és Beának

egy kis italt, Ő pedig egy forró teát kortyolgatott, és hallgatta Jánosék

beszámolóját az esetről.

Miután Bea, és János elmesélték, hogy miért, és hogyan bántak el Velük az

olaszok, Bocskai kérte, a táskából a könyvet.

Mikor megkapta, és kinyitotta, látta, hogy a két kapszula tényleg nincs benne.

Akkor döbbent rá, hogy Ricco, a barátja, és üzlettársa alaposan átverte Őt.

Bea most, hogy látta Bocskai döbbent arcát megkérdezte tőle, hogy

tulajdonképpen mi volt a kapszulákban?

- Kapszulákban a kábítószer finomított olaja volt. Annak egyetlen egy

cseppjéből egy kis labor munkával, több kábítószert lehetett volna

előállítani. Tehát értékes árú, amit az olasz barátaink odaadtak, de kis idő

múlva vissza is vettek. – felelte Bocskai.

- Értem, akkor ezért volt ez, az akció, ami majdnem az életünkbe került.

- Igen, Bea.

Intett az egyik testőrnek László, hogy hozzák a telefonját.

Tárcsáz, és felhívta Ricco Sandorst.

- Halló Ricco!

- Halló László, mit szeretnél?

- Csak, azt kedves barátom, hogy miért törtél rá az embereimre, és miért

vetted vissza a kapszulákat, amikor megbeszéltük, hogy az itteni laborba

fogjuk elő állítani az anyagot, Te pedig nem tisztséges módón elveszed.

Nem értem, a dolgot, pedig én ezt már kifizettem, ezt magyarázd el nekem.

- Az, úgy volt, hogy a Te embereid … - folytatta volna Sandors, de László

közbe vágott.

- Igen, az én emberei, akik már ismernek Téged barátom, tudták, hogy

milyen vagy, de ők most nem tettek olyat, hogy így viselkedjetek Velük.

- László, ez farkas törvény, itt Olaszországba ez így megy, örülj neki, hogy

élve hazaküldtem Őket, mert legközelebb csak tepsibe kapod meg az

embereidet, ha továbbra is így fenyegetőzöl! Érhető vagyok László.

- Na, ide figyelj Sandors, ha már itt tartunk, akkor a másik üzletünk sem jól

virágzik, mondták az embereim, hogy nem mindig időben érkezik vissza az

alumínium, hanem csúszik egy-két hetet. Ez is olasz módszer?

- Nálunk itt válság van, olyan, mint a többi Írországba …

- Na elég! Figyelj barátom, szerinted nálunk Magyarországon mi a fene

van?

Kit érdekel az ország helyzete, amikor a forrás máshonnét jön, és nem kell

megdolgozni érte. Ki a fenét érdekel! Engem az érdekel, hogy az én

zsebem legyen tele, és minél jobban. Értve vagyok kedves Ricco Sandors

barátom!

- Még Te mondod meg nekem, hogy mit csináljak! A farkas törvény, az

farkas

törvény, én a mi törvényünk szerint járunk el, és nem a te törvényed

szerint.

Laszló!

- Na, jó most fejezzük be Ricco, most nincs semmi értelme, hogy kiabáljunk

egymással, holnap felhívlak.

László felidegesítette magát, és földhöz csapta a telefont. János, és Bea

összenézett, és levonták a tanulságot, hogy tulajdon képen semmi konkrétum

nem hangzott el, csak egymással kiabálta. Elköszöntek, és elmentek a

szálláshelyükre.

64. rész. – kínai lány –

Időjárás is jóra fordult, már nem esik az eső. Két hétig csak esett, vagy is

zuhogott. Ahol nem volt leaszfaltozva, ott sártenger volt. László ebben az

esetben szerencsés,

mert, egy kis rész volt a birtokán, ahol nem volt aszfalt. A konyhakerti résznél, ez

úgy 50 méterre lehetet a villától.

Védelmi rendszere is jól működött, csak egy kamerája sínylette meg az időjárást.

22 kamerából csak egy nem működött, pont az, ami a villabejáratát figyelte. Ez,

az egy kamera, beázott, ugyan is a cső, amiből a kamera kibújt anyaghibás volt,

és esőnél ez megtelt vízzel Szerencsére Bocskainak a rendszer úgy volt

megalkotva, hogy minden egyes kamerák kábeljai külön, külön futott be a

központba, és onnét a megfigyelő rendszert rányitó pulthoz. Így nem kellett

egyszerre mindent kicserélni meghibásodás estén csak azt az egyet, ami rossz

volt. Ezt a hibát a megfigyelőrendszer előtt ülő kamerás észlelte, és telefonon

értesítette főnökét, Bocskai Lászlót. Bocskai engedélyezte, hogy bejelentség a

hibát, és a cserét is, ha szükséges.

László a masszírozó ágyon feküd, tele volt tűzdelve tűkkel. Thia, aki

akupunturával foglalkozott, kiválóan, ebben volt jártas. E szakma kiváló

képviselője.

Ajtó nyílik, és Beáék meglepődve látják, hogy nem Ildikó van László mellett,

hanem egy ferdeszemű lány.

Mikor Bocskai észre vette Beát, és Jánost ráförmed a lányra.

- Vedd már ki a tűket, elég volt mára már.

- Nyugodjál meg, kicsi türelem, és már is készen vagyok. – mondja a leány

picit törve a magyart, de kedvesen, mosolyogva.

- Jó, akkor még várok, de mára elég legyen.

- Ma már nem lesz több tű benned! – feleli a lány.

Ha már itt vagytok, akkor bemutatom barátaimat. Beát, és Jánost. Ő, Tia a kínai

lány, az akupuntura kiváló ismerője. Ti, meghajol, és így köszönti Jánosékat.

Bea, csak néz, János vette a lapot, és meghajlással viszonozza a köszöntést.

- László, hol van Ildikó? – teszi fel a kérdést Bea.

- Ildikó, itt hagyott, még az éjjel. Elment a média iparba, az egyik bankhoz

igazgatónőnek. Éjjel jött érte a kocsi. Thiát, pedig az egyik jó barátomtól

kaptam. Ő korán reggel érkezett.

- Ugye szép? – kérdi László.

- Igen, szép teremtés. – jegyezte meg János.

- Látom az órát, itt hagyta Ildi. – mondta Bea.

- Igen még az a szerencse, így valami visszajött. Most már az én birokomba

van a különleges óra.

Gyönyörű, csodás, és szép Thia. Suttogta halkan Jani. Thia, ezt meghallotta, és

mosolygott, és kacsintott Janira. Szerencsére ezt nem látta Bea.

- Mit mondtál, János? – kérdi Bea

- Semmit szívem, semmit, csak úgy elgondolkodtam a levegőbe.

- Különben miért jöttetek? – kérdi László.

- Csak úgy benéztünk, csak úgy …

- Na jó most már lehet távozni, ellehet menni. – mondja László.

Thia, kérlek, hogy folytasd a kezelést. A lány egyik tűt, kihúzza Laci testéből, és

a másikat kicsit beszúrja, majd e folyamatot eljátssza, László testén, többször is.

A kezelés után, Bocskai sokkal könnyebben érezte magát, és fiatalosan szállt le

az ágyról.

Lány látta a hatást, már a következő kezelési módszeren törte a fejét. Tudta,

hogy mi a gyengéje Bocskai Lászlónak.

65. rész. – két barát beszélget -

Vera épp a reggelit készíti, szeleteli a kenyeret, tálcára rakja a vajat, a bögre

kakaót, kis doboz lekvárt, hogy bevigye Karinak az ágyba. Kari, még egy picit

lustálkodik, hisz vasárnap van, így nem kellett korán kelni, nem kellett bemenni

Gántra. Kariék, Gánttól két kilométerre vettek egy kis házat, telekkel.

- Vigyázz viszem a reggelit, maradj ott, ahol vagy, megyek. – kiabálja Vera.

- Nem, megyek sehova várlak. – válaszol vissza Károly.

Vera épp elhelyezkedik, és adná Károlynak az első szelet kenyeret, mikor a

szobában megszólal a telefon. Vera, kikászálódik az ágyból, és felveszi a mobilt.

- Halló!

- Szia Vera, János vagyok, kapcsoljad be a számítógépet, mert van

részetekre egy kis meglepetésem.

Vera, szól Károlynak, hogy jöjjön a gép elé, mert Jani üzenni akar valamit.

Bekapcsolta a gépet, és ott ülnek, várják, hogy a csatlakozás létre jöjjön.

- Képzeljétek el, hogy Bocskainak van egy új nője. Egy kínai lány,

valamilyen Tája, vagy mi.

- Mi van, mi van Neki? – kérdi Kari.

- Bolond ez, a fiú, nem Tája, hanem Tia. – mondja nevetve Bea.

- Mi a baja?

- Semmi, úgy hívják a nőt, hogy Tia.

- Megörült? Hol van Ildikó? – kérdi Vera.

- A kínai lány akupunturával foglalkozik, és mikor reggel bementünk

Lacihoz, épp akkor tele volt tűzdelve tűkkel a háta, akkor vette kezelésbe a

főnököt.

- Ildi, ezt hagyta? – kérdi Vera

- Ildi nincsen. lldi, elment a média iparba dolgozni, valamelyik Tv-hez.

Elment Lacitól. Cserébe kapta a kínai Leányt, Tiát.

- Nahát, ez meglepetés. –válaszolta Kari.

- Károly, csak neked mondom hogy jó nő a kínai, csinos szemrevaló csaj,

szép feketehosszú hajú, karcsú, mandulaszemű, csaj. Ezt írta ki az orvos

nekünk.

Mintha összebeszélt volna a két lány, egyszerre mondták a két fiúnak,

Károlynak, és Jánosnak:

Majd adok, én neked kínai nőt, majd adok én neked mandulaszemű lányt, és

fejen legyintették a fiúkat.

Ők csodálkozva néztek a lányokra, hogy miért?

- Amúgy mi újság van Veletek, hogy vagytok?

- Semmi, János barátom, végre jól vagyunk, beindult az üzlet, hála

’Istennek, így tudtunk venni egy kis telket, házzal, és ott élünk Verával,

édes kettesben.

Úgy számoltuk, hogy jövő hónapban vennénk egy kis szőlőt a tihanyi

félszigeten. Ez még nem biztos, csak akkor veszünk, ha bejön a következő

fuvarból a pénzünk.

- Veletek mi van?

- Semmi, még Beával itt vagyunk Bocskai kúriáján.

- Hogy bírjátok még elviselni Lászlót?

- Már egyre nehezebben, azt hiszem, már túl értékeli magát, már ott tart,

hogy csak Ő, és Ő, és Ő az ’Isten, senki más nem szólhat bele, az üzletébe,

nem adhat neki tanácsot, és nem fogad el senkitől sem. – feleli Jani.

- Eddig is így volt.

- Ez igaz, de eddi legalább rám hallgatott.

- Igen, eddig hallgatott Rád János, de most látod, hogy nem.

- Látom, hogy ki van fordulva magából. Beával úgy gondoltuk, hogy nem

sokára

Mi is elmegyünk, egy kis városba, és ott nyitunk egy kis üzletet.

Vállalkozunk. Valamit.

- Ez nagyon jó ötlet. Vágjatok bele nyugodtan, mert látom ez nem egy

járható út,

amit László művel. Örülők, hogy hívtatok, kikapcsolom, mer érkeztek

Hozzánk a szomszédok, egy kis ismerkedésre. Sziasztok.

Károly, és László elbúcsúztak egymástól.

66. rész. – László beteg lett –

Tia észrevette, hogy mióta kezeli Lászlót egyre agresszívabb lett. Ez úgy tűnt fel,

hogy teljesen más dolgot csinált, ami megszokott volt. Már az őrei is kételkedve

fogadták az Ő utasításait. Laborvezető, is furán nézett rá, amikor valamit

mondott, vagy kért a labortól.

Már a járása, is bizonytalan volt. Hirtelen László összeesett.

Tia, küldte az egyik őrt, és hívatta Jánost.

Jani, felment a házba, és már látta, hogy Laci nem jól néz ki. Azonnal hívta az

orvost.

Orvos kiérkezéséig, próbálta az állapotát stabilizálni.

Orvos kiérkezett, és látta már, hogy nem sokat tud segíteni Lászlón. László a

foteljában ült, feje félre billent, szemei üvegesek voltak, izzad.

- Mit csináltak vele? – kérdi az orvos.

- Semmit, amikor bejöttem, akkor a földön volt már elfeküdve, feltettem a

foteljába, és utána hívtam Jánost. – felelte Tia.

- Próbáltam az állapotát stabilizálni, ennyit tudtam segíteni. – mondja

János.

Orvos megállapította, hogy agyvérzést kapott, azonnal hívta mentőket, hogy a

megfelelő kórházba szállítsák Lászlót.

Mentők megérkeztek, és a Miskolci Kórházba szállították, onnét már

helikopterrel a budapesti Honvéd kórházba vitték.

János azonnal értesítette telefonon Karcsiékat, hogy mi történt Lacival. Karcsi

mikor a hírt meghallotta ledöbbent, hogy mi történt a főnökkel. Vera, is

megrémült, és nem akarta elhinni, azt hitte, hogy Jani csak viccel.

- Ugye ez csak vicc? – kérdi Vera

- Nem vicc, evvel miért viccelnék, drága Verám. – feleli Jani.

- Sajnos a hír igaz. László agyvérzést kapott.

- Szerencse a szerencsétlenségben, az, hogy nem a jobb oldala, hanem a bal

oldalát érte a betegség. Orvos azt mondta, ha sikerül az állapotát jobbá

tenni, akkor egyfajta bénulás lehet a következménye. Most még nem lehet

megállapítani, hogy később mit nem tud majd megcsinálni László.

Reménykedjünk, hogy kisebb maradandó bénulása lesz, de ezt majd a

vizsgálatok után fog erről bővebb tájékoztatást adni. – közölte János.

Megbeszélték, amíg László bent van a kórházban, addig János átveszi az

üzletet, és folytatja László üzleti életét. Jánosék, és az orvos beültek a doktor

kocsijába, és Budapest felé vették az irányt.

Károly még mindig nem akarta elhinni, azt, amit barátja János mondod.

Kétellgetett benne, azt hitte, hogy így akarja átvenni a magyarországi üzletet

Bocskaitól, János.

Vera, beindította a kocsit, szólt a bányatisztnek, hogy Budapestre mennek, de

jönnek vissza nem sokára, addig felügyelje a munkálatokat. Közbe beült Kari is,

és elindultak a Honvéd kórházba.

Vera, közben észrevette, hogy Károlynak valami fúrja az oldalát.

- Mond mi bánt Téged? Mit nem hiszel el?

- Én?

- Igen, Te szerelmem, látom rajtad.

Károly elmesélte, hogy miért nem hiszi el, azt, amit barátja mondod.

- Szívem, ez butaság, János nem viccelt. Elég rémülten mondta, hogy mi

történt. Hallottam Bea sírását is.

- Bea, sírt? Ezt nem hiszem el, hogy sírt.

- Miért nem hiszed el?

Vigyázz! Majdnem elütöttél egy rókát. Inkább odafigyelj a vezetésre, és nem én

rám.

Hogy a fenébe figyeljek oda, mikor neked próbálom megmagyarázni, hogy evvel

Jánosék nem vicceltek.

- Jól van, elhiszem. – feleli Károly.

- Elhiszed, ez nem igaz. Másfélórán keresztül magyarázom, hogy ne

kételkedj, János szavaiba, közben majdnem elütők az úton egy állatott, és

Te kijelented, hogy elhiszed. Tóth Károly gratulálok, nagyszerű.

- Inkább odafigyelj, mikor vezetsz.

- Oké, figyelek, de a kórházig csend.

- Jól van megbeszéltük.

Tovább már nem vitatkoztak Veráék, a kórházhoz értek, beálltak a parkolóba.

Vera telefonált, hogy Jánosék mikor érnek a kórházhoz, mert ők már a

parkolóban vannak, és itt megvárják őket.

67. rész. – kórházban -

Nem sokára megérkeztek Jánosék is. Bemennek a kórházba, a portánál

megkérdezték, hogy a Bocskait hol helyezték el.

Felmentek a II. emelet 211-es szobájához. Vera benyit, és látja, hogy az ágyát az

orvosok veszik, körül Visszalép, és közli a többiekkel, hogy mit látott.

János, és Károly a folyóson sétálgatnak, Vera kezét tördeli, Bea az ablakon

keresztül az udvarra néz.

Udvarra, akkor áll be egy mentőautó, és már ott is a hordágy. Ahogy megállt

orvosok ugrottak ki, és már is tették a beteget a hordágyra.

- Úgy látszik súlyos. – hangosan gondolkodik Bea.

- Persze, akkor nem hozták volna ide. – válaszol Vera

- Kit?

- Lacit!

- Most nem Laciról beszéltem, hanem a betegről, akit most hozott a mentő.

- Ne haragudj, most ez épp nem érdekel, hogy kit hozott a mentő, mikor

Laci bent fekszik, és ágyát orvosok veszik körül.

Vera odamegy Beához, bocsáss meg ideges, vagyok. Bea bólint, hogy ő is.

Fiúk még nyugtalanul sétálgatnak a folyóson.

Ajtó nyílik. nővérke lép ki rajta, és szaladna a nővérszoba felé. Veráék elé

állnak.

- Hogy van? Miért vannak bent annyian? Mikor lehet bemenni, megnézni?

Meddig tart még? – záporozzák a kérdéseket a nővérnek

- Bocsánat, ha nem engednek el, akkor a hozzátartozójuk tényleg

rosszabbul lesz.

Nővér félretolja, a lányokat, és fut a nővérszoba felé. Egy teli infúziós palackkal

érkezik vissza, és megy be kórtetembe.

Közben megérkeztek Jánosék is. Kezükben két-két pohár kávéval.

- Hát Ti meg hol voltatok? – kérdi Bea

- Lent a büfénél, hoztunk kávét Nektek. – feleli Kari.

- Na, mi van Lacival?

- Jó reggelt, jó, hogy megkérdet, most vittekbe hozzá egy palack infúziót.

- Szép, akkor … ,

Már nem tudta befejezni a mondatod János, mert a professzor jött ki az ajtón.

- Professzor úr, jó napot!

- Jó napot János, megismert!

- Igen, Ön semmit sem változott.

- Köszönöm, de inkább elmondom, hogy most i van barátommal, Bocskai

Lászlóval.

- Örülők, hogy az Ön kezébe van.

- Most ez hagyjuk, jó, most nem alkalmas ez a helyzet az udvariaskodásra.

- Akkor?

- Ha, nem kérdezett volna annyit, már rég túl lettünk volna rajta.

Tehát: Bocskai László, igen súlyos állapotban került ide az osztályra.

Sikerült azonnal beavatkozni, megműtöttük. A daganatot az agyából

eltávolítottuk, ami azt jelenti, hogy nem lesz teljesen épp az elméje, nem

tud majd folyamatosan beszélni, és nem tud járni se. Tolószékhez lesz

kötve élte végéig. Most így áll a helyzet.

- Ugye fog még javulni? – kérdezte János.

- Nézze, nem sok az esélye, talán ha mindent betart az itt tartózkodása alatt,

akkor a beszéde fog, mert csak egy kicsit rongálódott meg a beszéd

központja, amit kezeléssel jobbá lehet tenni, de nem mindig lesz tiszta.

Bocsánat, de mennem kell, vár rám még ma még egy műtét.

- Bemehetünk?

- Persze, csak két percre.

Nővér, szól a professzor: figyelje az időt, két percre engedtem Őket.

Jánosék bementek, Laci ágyához, látták, hogy még alszik, infúzió be van

kötve,

lassan csöpög le az oldat Laci testébe, megsimogatták.

- Laci hallasz? – kérdi Vera.

- Még nem igen tud reagálni a külső hangokra, sokat kell pihennie. – feleli

a nővér.

- Itt a kórház telefonszáma, ezen lehet érdeklődni. Látogatása, minden

csütörtökön 2 órától-1/2 3 óráig van. Kérem, hogy fáradjanak ki. Lejárt

az idő.

Jánosék kimentek az épületből. Beültek egy közeli presszóba, hogy megbeszéljék

a továbbiakat.

68. rész. – megbeszélés -

Jánosék bementek a közeli presszóba, leültek az ablak mellé. Rendeltek négy

kávát, és négy Colát. Pincérnő felvette a rendelést, elment, hogy kihozza.

Megszólalt Laci telefonja. /Jánosnál volt/.

- Ki az? – kérdi Kari.

- Sandors.

- Szerinted Ő tudja?

- Nem hiszem. –feleli János

Telefon hosszan kicseng.

- Halló, na végre hogy már felvetted László.

- Nem László vagyok, hanem János, üdvözlöm Sandors.

- Adja oda Lászlónak, rögtön.

- Nem tudom, mert bent van kórházba.

János elmeséli, hogy mi történt Bocskaival, és közli Ricco Sandorssal, hogy most

Ő helyettesíti Bocskait.

- Mit szeretne, Ricco?

- Semmit, megvárom, hogy László meggyógyuljon, és akkor vele

megbeszélem a továbbiakat.

- Ne haragudjon, nem érti meg, hogy László már nem fog felépülni, úgy,

hogy mindenkép velem kell tárgyalnia a továbbiakról. Ha akarja, ha nem.

Tehát miről van szó?

Közben kihozták a kávékat, és a Colákat. János kortyol egyet a kávéból.

- Hallgatom Sandors.

- Ez komoly, vagy csak ez egy magyar átverés.

- Ember, nem érti, betűzzem Sandors, hogy Bocskai László már soha nem

fog felépülni, amíg él tolókocsiba fog élni, és nem teljesen ép a felfogása

se. Ezt nehéz megérteni.

- Jó, jó ne kiabáljon, János!

- Hogy a fenébe ne kiabáljak, ha a maga Ricco Sandors nehezen érti meg a

történteket. Utoljára kérdem, hogy miről van szó?

- Az alumínium üzletünkről, amit csinálunk ketten Lászlóval.

- Rendben, adom az illetékest.

- Hiszen az előbb azt mondta, hogy László nem fog felépülni, és még is

adja, maguknál, ez hogy van.

- Ember! Ne idegesítsen már.

János nagyot iszik a Colából, és átadja a telefont Verának.

- Jó napot, Ricco Vera vagyok.

- Na, mindent vártam, de ezt nem, hogy egy nővel beszélgessek az üzletről.

- Figyeljen, ha nem akar, akkor most hagyjuk abba. Viszonthallásra.

Vera megszakítja a kapcsolatot. Kinyomja a készüléket.

- Mit csináltál? – kérdi János.

- Kinyomtam, Te mit tettél volna, ha nem akar velem az üzletről beszélni.

- Igazad van, bocsánat. Bolond olasz.

- Úgy is vissza fog hívni, ide rozsdás bökött.

- Jó, most ez nem téma.

- Tehát, most vagyok a László helyettese, mostantól kezdve az én

utasításaimat fogjátok végre hajtani. Természetesen Bea a helyettesem, és

a könyvelést is Bea fogja végezni. Hozzám tartozik László minden üzlete,

és kapcsolatai. Károly, most annyiban vagy érdekelt, ha elfogadod, hogy

beveszlek üzlettársamnak. Ezt úgy gondolom, hogy választhatsz vagy

csendes üzlettárs vagy megveheted az üzleti rész bizonyos százalékát.

Beszéljétek meg, és egy hét múlva kérem a választ.

- Meggondoljuk, és erre visszatérünk még, jó János. – feleli Károly

János int a pincérnőnek, hogy fizetne. Károly előveszi a pénzt.

- Ne, Kari, a vendégeim voltatok.- mondja János

- Jó.

János fizetett, és távoztak mindannyian a presszóból.

69. rész. – váratlan ismerős -

Vera, és Károly úton hazafelé azon gondolkodtak, hogy mit csináljanak.

Elfogadják e János ajánlatát, vagy se.

Beálltak a bánya parkolójába, bementek a szobájukba. Vera bekapcsolta a

számítógépet, hogy megnézze az üzeneteket, és a következőt olvassa:

„Tisztelt Igazgató Asszony!

Tájékozatom, hogy az E586-os külszíni markoló gémje megsérült, úgy, hogy

javítását a helyszínen nem lehet megoldani, ezért a külszíni fejtés leállítottam.

Tisztelettel: Visontai Rajna

Bányamérnök.”

Na még csak ez hiányzott, bosszankodik Vera.

- Mi, drágám?

- Hát a gép elromlott, meg kell javítatni!

- Megjavítatjuk?

- Miből, ha szabad kérdeznem, van annyi pénzünk rá.

- Persze, János, majd ad.

- Aha. Pont Ő az, aki úgy szórja a pénzt.

- Ha nem ad, akkor … Károly, befejezi a mondatott, mert kopogtak.

Pillanat, szól vissza.

Ajtóhoz lép, és megkenik egy fiatalember, egy csinos korabeli ifjú Hölggyel.

- Jó napot!

- Szia Apa, nem ismersz meg, Péter vagyok a fiad.

Fiam, kiállt örömébe Károly, és átöleli. Szemeibe a könny megjelenik. Mikor

elengedi az ölelésből, megtörli a szemét.

- Bocsánat, de boldog vagyok, hogy láthatom a fiamat.

Bolond vagyok, miért állunk itt az ajtóba. Hűvös van, már kint gyertek be.

- Vera, Vera! Tudod, kivan itt. –kiabált Kari.

- Nem. – válaszol Vera.

- A fiam, és barátnője. – mondja boldogan Károly.

- Kézcsók, Tóth Péter vagyok, és a hitvesem Ricco Amina.

- Vera vagyok Apád, Apátok majdnem hitvese.

Ez a név olyan ismerős. Egy hasonló nevűt ismerünk, neve: Ricco Sandorst

Olaszországból.

- Ti nem ismeritek?

- De. – feleli Amina.

- Honnét? Ha megkérdezhetném.

- Keresztapám.

Közben Vera, a konyhában készíti a szendvicset, és kiszól.

Amina, jössz nekem segíteni, hagyjuk a fiukat egymással beszélgetni. Megyek,

válaszol vissza a lány.

- Mond fiam, eddig mi történt Veled, hogy tettél szert erre a lányra. Meg

úgy általában, mesélj, és mesélj, fiam.

- Apa, mikor Te elmentél tőlünk, és a munkádat végezted, Anya halála után

jelentkeztem egy olasz nyelvű iskolába, és egy iskolai olasz versenyen első

lettem. Jutalmam egy hónapos olaszországi kint tartózkodás volt, amit az

itteni követség finanszírozott. Közben letettem az olasz nyelvvizsga

legfelső szintjét, és idegen nyelvből diplomát is szereztem. Most nem rég

jelentkeztem a bányamérnöki karra, de az egyik szakképzettségem

informatikus.

- A lányt, hol ismerted meg?

- Egy bálon, itt Magyarországon.

- Te, kint vagy Olaszországban, és ide jársz bálokra.

- Igen, mert itt sokkal olcsóbb.

- Na, fiam akkor megmutatom Neked a Gánti bányát holnap.

- Meddig maradtok?

- Végleg, itt akarunk letelepedni.

Közben Vera, és Amina behozták a szendvicseket, a kávét, és kellemesen

elbeszélgettek.

Már későre járt, és Károly kiadta a végszót, hogy most már menjünk lefeküdni,

mert holnapra sok a feladat.

Vera megmutatta a fiataloknak a szobájukat, és jó éjszakát kívánt!

Ők, is lefeküdetek, és látszott Károlyon, hogy boldog. Vera megpuszilta Karit,

most már könnyebb lesz, hogy már itt a fiad.

70. rész. – Apa és fia beszélgetése -

Másnap mire Károlyék felkeltek, már meg volt terítve az asztal, és tálalva volt a

reggeli. Gyerekek csinálták.

Asztalhoz ültek, megreggeliztek, és készültek a bányához.

- Apa, jó volt a reggeli? – kérdezte Péter.

- Remek, remek fiam, csak nem Te csináltad?

- Nem, Amina volt a tettes.

- Ügyes, és precíz, ezt szeretem, mikor minden a helyén van az asztalnál.

Jól választottál, rendes lányt, gratulálok.

- Köszönöm, Apa.

- Szívem! – szól Vera, Károlyhoz.

- Elmegyünk vásárolnia a városba Aminával. Legalább addig, míg

vásárlunk, összeismerkedünk egymással.

- Jó, csak menjetek, addig Péternek megmutatom a bányát. Ha visszajöttök

hívjál fel.

- Rendben.

Károly bevitte a bányába fiát, és részletesen elmesélte az ott folyó munkálatokat,

és ismertette Péterrel a további teendőket. Péter, mint leendő bánya mérnők

odaadással figyelte Apja szavait.

- Apa, miután Te elmentél tőlünk, mivel foglalkoztál?

- Volt főnököm, Bocskai László ezredes házát építettük fel Felsőpátján.

- Hogy, hogy építettétek, voltak ott mások is?

- Igen voltak, Bocskai külföldről hozott oda embereket, és azok segítettek az

építkezésben.

- Mikor vége volt az építkezésnek, miért nem jöttél haza?

Láthattad volna még Anyát.

- Most már tudom, hogy hibáztam mikor ezt elvállaltam, de nem tehettem,

mert állandóan kaptam „gyógyszert”.

- Mit? Milyen gyógyszert?

- Milyen gyógyszert, ők így hívták az adagokat.

- Mit?

- Adagokat.

- Kik?

- Bocskai László, és Dénes János.

- Pont ők, a Te barátaid. Szép, gratulálok. Anya meghalt, Te nem voltál ott

a temetésén, mert be voltál lőve. Ennek ellenére Apám, Te megint nekik

dolgozol! Tehát, ha összefoglalom a történteket, akkor az én Apám ennek

a két „jó” embernek hajtja a vizet a malmára, és tőlük függ a léte. Tehát,

ők Téged csak azért tartanak, hogy nekik több pénzük legyen, és ingyen

dolgozzál. Így van, Apám? – tette fel a kérdést Péter.

- Nem fiam, nincs igazad, abban igen, hogy …, de már a mondatod nem

tudta befejezni, mert a telefon jelzet, hogy a lányok megjöttek.

Folytatom, voltunk Olaszországban, árút szállítottunk Jánossal, Beával,

Verával. Ricco Sandorshoz, Amina keresztapjához. Bocskai, mikor

visszajöttünk rendesen ki is fizetet, mindenkit. Tehát, nem ingyen dolgoztam

neki. Akkor is ki voltam fizetve, mikor az építkezést befejeztük. Ebben

korrekt volt Bocskai. Mit megígért az be is tartotta, és rendesen elszámolt.

- Jézusom, én pont ezt a lányt ismertem meg!

- Látod, fiam! Nem tudhatja az ember, amikor megismer egy ilyen

szépséget, hogy hová tartozik, melyik osztályhoz, és kinek a rokona. Te,

csak azt láttad, mikor megismerted, hogy milyen csinos, hogy néz ki, stb.

El voltál vakulva.

Nem baj, ez a Te életed, fiam! Használd ki az ismeretséget, soha nem lehet

tudni, hogy e ismeretség mikor jön jól. Vigyázz Animára, és szeresd,

mással ne törődj.

Közben Károly végok vitte Pétert a bányában, megmutatott neki mindent, és

felkérte, hogy segítsen a munkálatokban. Az iskolai tanulmányit, itt a Gánti

bányában hasznosítsa.

Mire kiértek a bánya bejárata elé, már ott volt a két lány Vera, és Amia. Várták

a fiúkat. Vera telefonja megszólalt. Felvette, és megdöbben a hír hallatára,

könny jelenik meg a szemeibe.

- Mi történt? – kérdi Károly

- Laci, Laci meghalt fél órája. Mondta János.

- Ez, baj, ez, baj. – ismételgette Károly.

- Miért baj Apa?

-

Menjünk be a lakásba. Nem kinti téma.

- Csak azért fiam, mert most elkezdődik a hatalmi harc, a rivalizálás.

- Ne féljen, Károly ’bá megoldjuk. –szól közbe Amina.

71. rész. – László állapota –

Főorvos a kórházból hívja Jánost.

Telefon kicseng.

János a fát hoz be a kamrából. Ezt nem neki kellene tennie, mert a Bocskai

rezidencián, amit László kiépített megfelelő segítő ember van minden feladatra,

de ezt János szereti csinálni. Ekkor úgy érzi, hogy távol a várostól, messze

mindentől csendes helyen, legalább ezt megcsinálja. Ilyenkor megint fiatalnak

érzi magát, magát, mikor Édesanyja megkérte kisfiát, hogy hozzon be fát a kinti

fáskamrából.

- Bea, Bea vedd már fel a készüléket, azonnal megyek. – kiabál János.

- Bea helyett, egyik kisegítő viszi oda a készüléket, és átnyújtja Jánosnak.

- Köszönöm.

- Kérem, és távozik a kisegítő, folytatja munkáját.

- Jó napot! Dr. Kiss Móricz főorvos vagyok.

- Jó napot doktor úr, hallgatom.

- Tájékoztatom, hogy Bocskai László állapota egyre romlik, sajnos ezt nem

láttuk előre, ezt egyetlen egy vizsgálat sem mutatta ki, így állapota súlyos,

azonnal meg kell műteni a koponyáját, ezért hívtam fel, hogy

beleegyezését adja műtétre, vagy nem. Sajnos az előző műtét, nem volt

annyira sikeres, ahogy vártuk. A daganatot ugyan el tudtuk távolítani, de

újabb olyan várt fordulat jelenkezet, amire még nem volt példa. Így

barátom László koponyáját újból fel kell tárni, és el kell végezni a

szüksége beavatkozásokat. Ezért is hívtam, János, hogy elkezdhetjük a

műtétet, vagy ellenzi. Mi elkezdjük a műtétet, idő sürget, a papírokat,

majd ha feljönnek elrendezzük.

- Természetesen beleegyezem a műtétre, és köszönöm, hogy tájékoztatott.

János, megkereseti Beát, és azonnal hívja Károlyt.

- Halló, itt vagyok, Károly vagyok, ott ki beszél?

- Most ne hülyéskedj, látom, hogy jó a kedved, de most nem illik ide,

Laciról van szó.

- Most nem érdekel, tudod, hogy ki van itt nálunk, a fiam, a fiam. Érted!

- Károly, egy kis komolyságot kérek Tőled, mikor Laciról van szó, vagy már

elfeledted, hogy bent van a kórházban, és súlyos állapotban van!

- Nem, de mi történt vele?

- Ezt akarom elmesélni, Te meg jössz a fiaddal. Jó, bocsánat, - Jani

megfogja a fejét, és kapcsolt, hogy butaságot mondod - örülj neki, de most

figyel, kérlek.

- Figyelek.

János, elmeséli a főorvossal a beszélgetést.

- Ez, komoly?

- Szerinted, egy kórházi főorvos arra ráér, hogy evvel vicceljen.

- Üljetek kocsiba, és a kórház előtt találkozunk.

- Jó. Ott a parkolóban.

- Rendben.

Vera, gyere, megyünk a kórházba, mer Laci állapota, súlyosbodod, és műtétre

vár, vagy már műtik. Most telefonált Jani.

- Ez komoly?

- Ezt kérdeztem, én is.

- Igen, komoly. Fel kell tárni a koponyáját, mert a daganatot úgy tudják

eltávolítani.

- Kari, ne hülyéskedj?

- Vera, ez nem vicc, most mondta Jani. Kórház főorvosával beszélt öt perce.

- Apa, mehetünk Mi, is?

- Persze fiam, gyertek.

72. rész. – Főorvos tájékoztatója -

János, és Bea kézen fogva megérkezik a kórházhoz, gyalog. Károlyék, már ott

várják Őket. Mikor meglátták Jánost, és Beát meglepődtek, hogy nem kocsival

jöttek, hanem gyalog.

- Kocsitok?- kérdi Károly.

- Hagyjuk Pest határába lerobbant, így autómentőt kellett hívni, hogy

elszállítsák a szervizbe.

- Ők, kik?

- Nem ismered meg a fiamat.

- Bevallom, hogy nem, megváltozott előnyére. –mondja János.

- Köszönöm, Tóth Péter a nevem, a Kedvesem pedig Ricco Amina. Jó

napot,

- János.

- Üdvözlöm Péter, Ricco Amina. Ricco, Ricco …

- Amina megszólal, segítek, ha megengedi. Ricco Sandors a keresztapám.

Jó napot!

Kérem, hogy ismerjék meg a Kedvesemet, és társamat, Mihály Beát. Péter, és

Amália kezet fogtak Beával. Üdvözlés után elindultak a kórház lépcsője felé.

Bementek az épületbe, a liftet javították, így lépcsőn kellett felmenni a II.

emeletre.

Felértek. János a megkereste a Főnővért, aki tájékoztatta, hogy kb. még fél órát,

kell várni. Utána természetesen érdeklődhetnek Bocskai László állapota iránt.

Jani, szól Karinak. Légy kedves, és gyere, hozunk mindenkinek kávét, amíg itt

várakozunk. Lépcsőn lefelé menet János megkérdi Károlyt, hogy kerültek össze a

fiatalok egymással, és tényleg jól hallotta, hogy Amália rokona Sandorsnak.

Károly röviden elmeséli, a történetet, és megnyugtatja Jánost, hogy tényleg

rokon Amália, Sandosnak. Károly látja, hogy János agya jár. - Jani ettől a

hírtől kissé kiakad. Nem tudja, hogy mennyire van jó viszonyban a lány a

keresztapjával. –

- Mi van, Veled, látom, hogy morfondírozol?

- Semmi, semmi, csak elgondolkodtam egy kicsit.

- Azt, látom, de nyugi, nincs semmi baj a fiatalokkal. Jó kezekben vannak.

- Ezt, hogy érted? Barátom, János?

- Csak úgy, hogy nálatok vannak, és Ti vigyáztok rájuk.

Közbe odaértek a Büféhez. Belépnek.

- Jó napot! – köszön a büfés nő.

- Kézcsókom, kérnek hat kávét.

- Elviszik.

- Igen.

- Tessék, adok hozzá egy tálcát, de kérném vissza, ha elfogyasztották. 15o

Ft-n lesz.

- Tessék. Károly fizet.

- Köszönöm.

Károly fogja a tálcát, és elindulnak a többiekhez. Mire felérnek, már ott a

Főorvos, is.

Üdvözlők Mindenkit. – köszön a doktor. Sajnos van egy szomorú hírem. Bocskai

László a második műtétet már nem élte túl. Sajnos az operáció során elhunyt,

mindent megtettünk kollégáimmal, hogy megmentsük, de közben felmondta a

szolgálatot a szíve. Bevallom Önöknek, hogy csoda lett volna, ha túl éri az

operációt.

Fogadják őszinte részvétemet.

János megköszönte a tájékoztatást, át akart adni egy borítékot, de Főorvos

visszautasította. Megfordult, és távozott az irodájába.

Károly, Vera, János, és Bea sírt összeborulva. Péter, és Amina fejüket lehajtott.

Kis idő múlva, mikor már kisírták magukat. Elindultak a kijárat felé. János

visszavitte a tálcát a büfébe, és Ő is távozott az épületből.

Kocsihoz értek.

- Jani! – szólt Károly – Gyertek, kiviszünk Titeket a BNS- ig., és ott fel

tudtok szállni a távolsági buszra. Ti, fiam maradjatok itt, visszajövünk

értetek.

- Köszi, de előbb benézünk a szervizbe, hátha elkészült már a kocsi. –

felelte Bea.

- Apa, megmutatom Aminának Budapestet.

- Akkor, irány a szerviz.

- Jó van fiam, akkor majd jöttök.

- Oké, Apa.

- Köszönjük, Károly, de nem kell, mert itt van a szerviz a közelbe. Innen tíz

perc. Elsétálunk, ugye drágám. – feleli Jani.

- Ha, nem, akkor nem, felajánlottam.

Károly, és Vera beültek a kocsiba, Janiék elindultak a szerviz felé, Péterék pedig

elindultak felfedezni Budapestet.

73. rész. – ügyvédi levél -

Bocskai László halála után a „Bocskai” birtokot teljesen átvette Dénes János,

és kedvese Mihály Bea. Ők rányitják mostantól fogva a birtokot. Thia a

masszőrnő még a birtokon marad. Egyelőre, majd János meglátja, hogy meddig.

Tóth Károly, és kedvese Albert Vera, ők irányítják a Gánti külszíni

alumíniumtermelést, és a hozzá fűződő bányát. Tehát elméletileg semmit sem

változtatnak azon a felálláson, amit Bocskai László kialakított.

Eltel egy hónap László halála után. Károly, és János kapott egy hivatalos levelet

Dr. Swarz Jolán ügyvédtől.

„Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!

Tóth Károly, Dénes János, valamint Mihály Bea, és Albert Vera, és Tia a

masszőr.

Felszólitom Önöket, hogy 2009. Szeptember 6-án fáradjanak be a 1092

Budapest Erkel Ferenc utca 18 a Swarz- és Trs irodájába, ahol a Bocskai László

végrendelet

felbontásra kerül.”

Budapest. 2009. augusztus 10.

Dr. Swarz Jolán ügyvéd.

Mikor János e levelet elolvassa kissé, elgondolkodok, hogy most mi lesz. A

következő kérdésekkel foglalkozik magába.

1. Mi lesz most velük?

2. Kié, lesz a birtok?

3. Vajon, mit hagyott rá Bocskai?

4. Károly mit kap?

5. Mit keres itt a végrendeletben Tia?

Csöng a telefon, Károlynál.

- Szia, János vagyok.

- Szia, Jani Károly vagyok, miért keresel?

- Olvastad?

- Mit?

- Ne bolondozz, most a levelet, amit az ügyvédnő küldött.

- Még nem bontottam fel a leveleket, nem én szoktam átnézni őket,

hanem Vera.

- Röviden, akkor elmesélem, hogy mi áll a levélben, tehát be kell

mennünk Pestre, az ügyvédi irodába, és ott fogja ismertetni az

ügyvédnő, László végrendeletét.

- Akkor bemegyünk, és mi ebbe a fura, János?

- Tia.

- Ő, ki?

- Masszőrnő.

- Na, és?

- Nem találod furcsának, hogy pont egy masszőrnőre hagy valamit

László, aki csak hat hónapig volt vele. Ildikóra miért nincs említve?

- Na, ez jó kérdés, tényleg igazad van, mert Ildi hat évig élt

Lászlóval.

- Igen, pontosan hat évig. Ez nekem fura.

Vera lép be a szobába, és hozza a levelet.

- Most adta át Vera a levelet.

- Akkor olvasd el.

- Oké, szia Jani.

- Szia, Károly.

- Drágám, Mi van? – kérdi Vera.

Károly elolvasta a levelet, és átadta Verának, hogy Ő is olvassa el. Igen, ez

tényleg fura, ezt mondta Jani is.

- Bea, Mit szólt hozzá?

- Szerinted? János mondta, hogy Ő, is csodálkozott a levélen.

- Meghiszem, mert ez tudod Károlyom nekem is fura, hogy mit keres

itt egy masszőrnő, aki épp, hogy csak ismerte Lacit, és miért nincs

itt Ildi neve? Neki, miért nem kell ott lennie a végrendelet

felbontásakor?

- Nem tudom, de ez nem az én feladatom, és annyira nem érdekel.

Hidd el. Ha, Laci a végrendeletben nem ad nekem semmit, akkor

sincs baj, mert a félretett pénzből vígan elélek itt hazánkban.

Remélem, Te Kedvesem mellettem vagy?

- Persze, hogy igen.

Na, akkor gyere, és igyunk meg egy jó pofa sört, és menjünk pihizni egy kicsit.

Addig használjuk ki az időt, amíg a fiatalok nincsenek itt.

74. rész - végrendelet –

Az irodában megjelentek az érintettek. Ügyvédnő a személyes okiratok

ellenőrzése után az előtte lévő borítékot felbontja, és felolvasná annak tartalmát.

János, és Károly halkan, de még is hangosabban beszélgettek, és keresték Idikót.

Megkérném Önöket, uraim, hogy ez egy hagyatéktárgyalás, ha lehetne,

szeretném felolvasni e levelet, ami itt van előttem. Tehát kérném a figyelmüket.

Köszönöm.

Levél tartalma a következő:

Bocskai László végrendelkezem az alábbiakban. Vagyonomat a következő képen

osztottam fel.

1 pont: A Felsőpátjáni birtokom tejes részét, és annak vezetését Dénes Jánosra,

és Mihály Beára hagyom, és bízom.

2. pont: Gánti alumínium bánya teljes ügyintézését, bánya működtetését, és a

vele járó üzleti kapcsolatokat Tóth Károlyra, és társára Albert Verára hagyom,

és bízom.

- Bocsánat ügyvédnő - kér szót János – kérdezni szeretnék valamit?

- Tessék.

- Hol van Ildikó?

- Az ki?

- Ildikó, hat évig volt Bocskai László barátnője, tehát neki is járna valami?

Ügyvédnő még egyszer megnézi a levél tartalmát, de ez a név nem szerepel a

végrendeletben.

- Itt nincs az említett név. –mondja az ügyvédnő.

- Tehát, csak Ő is része volt Bocskai László éle…

Mondatát már nem tudta befejezni, mert Bea szólt Jánosnak, hogy ha nincs,

akkor nincs, hagyd abba János, mert az ügyvédnő nem tudja befejezni.

- Köszönöm.

Akkor folytatom.

3. pont: Labor vezetését, és annak teljes ügyintézést Nguyen Thia-ra bízom. Tia

felel a laborért, és Őt nevezem ki a szervezet élére, mint elnök. Ő rányitja a

további munkálatokat, s kapcsolatokat a belföldi, és külföldi partnerekkel.

4. pont: Egy nagy értékű órát vettem, és ajándékoztam egy nálam fiatalabb ifjú

Hölgynek, akit nagyon megszerettem. Az óra a Hölgyé. Nevét nem árulom el,

magammal viszem, mert annyira szeretem. Ti, János, Bea, Károly, és Vera

tudjátok,

hogy kié.

Igen, látja ügyvédnő! Itt van Ildikó! Övé a nagy értékű óra. – mondja János.

Végrendeletemet megtámadni, másítani nem lehet, evvel lezárom a végrendelet

ismertetését, fejezte be az ügyvédnő. Köszönöm, hogy itt voltak.

Kérem, hogy távozzanak, mert rövidesen kezdődik egy másik ügyem.

Résztvevők felálltak, köszönte, és távoztak. Károly, és Vera elégedet, Nguyen

Thia arcára egy kis mosoly ült, János, és Bea szomorú volt a tartalommal.

- Gyere Károly egy kicsit, szeretnék Neked mondani valamit. – mondja

János

- Mit szeretnél?

- Szerinted ez igazságos végrendelet.

- János, most már mind egy, László így rendelkezet.

- Annak a külföld szajhának kell átadnom a Labort, akit alig ismert,

felháborító, és vele kell nekem jó pofizni, és ott a birtokon fog Ő is lakni,

ahol Mi! Nem röhejes, szerinted?

- De, az, most mit fogsz csinálni? Inkább azon gondolkodjál el? János

barátom!

- Neked könnyű, mert megkaptad a bányát.

- Na igen, de ha majd kitermeljük belőle az értéket, akkor …

- Károlyom, akkor, - nevet Jani – az még sokáig lesz.

- Ez van, ezt kaptuk barátom, de most már megyünk Verával, mert van még

dolgunk.

- Oké! Tartjuk egymással a kapcsolatot. Jó!

- Természetesen. –feleli Kari.

Két barát kezet fogott, és mentek az autójuk felé.

75. rész. – János taktikája –

Jánost még bosszantotta a végrendelet határozata, hogy nem lehet megtámadni.

Kocsi vezetését Beára bízta. Ő ült a hátsó ülésre, Thai mellé. A lány ezt nem

bánta, szép, kellemes külsejű lány, ezt, döntést kedves mosollyal jutalmazta.

Ahogy lehetet, amit biztonsági öv engedte egymáshoz közelebb, ültek. János a

lány combjára tette a kezét. Thai nem ellenezte. Jani, finoman a lány belső

combját simogatta. Bea, a visszapillantó tükörből ezt észrevette, és picit fékre

lépett. Mind a ketten előre billentek.

- Nem vagytok éhesek? –kérdezte Bea

- Ehetnénk valami, mert korog a gyomrom. – felelte Jani.

- Azt látom!

Így, Gyöngyösön a közeli kínai Arany Kígyó éterem előtt megálltak.

Étteremben, Thai rendelt.

Menü:

Kínai tojásos kukorica leves

Káposzta garnélarákkal, zöldpaprikával

Szilvamártás

Gyümölcssaláta.

Ezért rendeltem ezt, mert laktató, és messzire van még a hazafelé út. Jegyezte

meg Thai. János, fejbólintással megköszöni a rendelést.

- Bocsánat, de el kell mennem, elkel intéznem a dolgomat. – kér elnézést,

hogy távozik a megterített asztaltól Thai.

- Menj, csak nyugodtan, megvárunk. – feleli Bea.

Most, hogy a lány távozott, így van alkalma Beának, hogy a kocsiban

történtekért kérdőre vonja Jánost.

- Mi volt ez, Jánosom?

- Mi?

- Ne játszd az érthetetlent. Mit műveltél a hátsó ülésen?

- Semmit, miért tettem valamit?

- Á, nem biztos, hogy én voltam a vak, ugye!

- Óh, az semmiség.

- Neked ez semmiség … a mondatot már nem tudta befejezni Bea, mert már

jött vissza Thai.

Bea, azért halkan odabökte Jánosnak, hogy otthon majd folytatjuk.

Megebédeltek, és folytatták az utat.

Bea átadta a kocsi kulcsát, Jánosnak mosolyogva, hogy most Ő a soros a

vezetésben, Bea a hátsó ülésen foglalt helyet a lány mellett.

Szürkület volt, de még nem volt annyira sötétség mikor a rezidenciához értek,

látták, hogy minden tárva van. Az ellenőrző pontokon sehol a biztonságiak. A

rezidenciába úgy jutottak be, hogy senkinek sem volt feltűnő, hogy egy gépkocsi

behajtott. Kamerák

Sem voltak kint a földből, hogy kövessék az útjukat

- Mi van itt? – dühöngött János.

- Sejtelmem nincs, de furcsa.

- Menjünk a Laborhoz. – jó ötlet, mondta János.

János a Labornál megállt, kiszállt a kocsiból, körbe nézet, de semmit sem vet

észre, ajtók zárva voltak. Nyugtázta, hogy a Labor rendbe van. Visszaült a

kocsiba, rezidenciához hajtott, ott is minden be volt zára.

János csöngetett, de nem nyitották ki az ajtót. Azonnal hívta a biztonságiak

főnökét, aki tájékoztatta János, hogy az elektronika és térfigyelő rendszer

meghibásodott, és ezért van ez a fennakadás. A hibát már bejelentették, de mivel

három napos ünnep van, így csak az ünnep után jönnek javítani a Szamuráj sec.

- Oké, és a biztonságiak?

- A helyükön.

- Mikor behajtottam nem láttam senkit a területen.

- Embereim a rejtekhelyükön vannak, nekem jelezték, hogy Önök jönnek.

- Akkor, jó. Így már nyugodtabb vagyok, köszönöm.

- Hogy jutok, be a házba

- Intézkedem.

- Köszönöm.

János visszament a kocsihoz, tájékoztatta a Hölgyeket a fejleményről, kisegítette

a kocsiból Őket, és elindultak a bejárat felé.

76. rész. – út Gánt felé –

Budapest határától úgy 35 km-re Károlyék kaptak egy defektet. Vera felnevetet

- Ha, ha, Károly egy defekt. – szólt nevetve Vera.

- Éreztem. – felelte Károly

- Emlékszel Verám, mikor kint Olaszországba kaptunk egy duplát, teli

rakománnyal, s lám akkor mindjárt ott volt a rendőrség, mikor a padkára

hajtottunk.

- Igen, de az teljesen más szituáció volt, mint a mostani.

Károly lassított, és az útatkára hajtott. Vera a kocsi hátsó részéhez ment,

felnyitotta a csomagtartót, kivette a kis kompresszort, a defekttömítőt. Kinyitotta

az első ajtó, szivargyújtóba csatlakoztatta a kompresszort, majd behelyezte a

tömítőt fejjel lefelé a kompresszorba, majd a szelepre tette a kompresszor csövét,

és bekapcsolta. A töltő úgy öt percen belül a szelepnyíláson befújta a tömítőt a

gumi belsejébe, így eltömtette a lyukas részt. Ami a gumit kitöltötte, így sikerült

a defektet elhárítani.

Kari, most lassabban vezess, és kapcsold be a vészvillogót, amíg nem találunk a

közelbe egy gumiszerelő műhelyt. Nem sokára találtak egy gumiszerelő műhelyt,

ott kicserélték a sérült kereket, és folytatták az utat, haza felé. Defekt az utazás 3

órával megnövelte.

Mikor a Gánt határába értek, már Károlynak be kellett kapcsolni a

fényszórókat, hogy jobban lásson. Este felé járt már az idő.

Lakásukhoz közeledve, észrevette Kari, hogy a villanyok a lakásba fel vannak

kapcsolva.

- Égve hagytad a villanyokat? –kérdezte Károly

- Nem, lekapcsoltam őket. –felelte Vera

- Akkor miért világos a lakás?

- Kari, biztos, hogy itthon vannak a gyerekek.

- Milyen gyerekek Verám?

- Amina, és Péter.

- Látod, hogy milyen hülye vagyok, már teljesen kiment a fejemből, hogy

van két gyermekünk. Akkor hamarabb érhettek haza, mint Mi.

- Bölcs megállapítás.

Károly beállt a garázsba a kocsival.

- Szia Vera, és Apa. Jó estét! – köszönt Péter, és Amina.

- Szervusztok, fiatalok. – üdvözölték őket Vera, és Károly.

Vera elmeséli, hogy idefelé kaptak egy defektet, ezért jöttek későbben.

Asztal már meg volt terítve a vacsorához.

- Amina, milyen a fővárosunk Budapest? – kérdezte Vera.

- Jaj, nagyon szép város. Amina élménybeszámolót tart, hogy merre jártak,

és mit láttak Péterrel, s nagyon élvezte az estét.

- Mi van a végrendelettel, kaptál valamit Apa?

- Persze, fiam ezt a bányát, még egyszer mondom nagybetűkkel, hogy most

előttetek egy BÁNYA TULAJDONOS ül.

- No, no nem csak Tied a bánya, fele az enyém is!- mondja nevetve Vera

- Persze, hogy a Tied is, drágám!

Erre iszunk Apám!

Péter a hűtőből kiveszi a pezsgőt, kibontja, majd tölt, koccintanak, és ittak a

bányára, és a tulajdonosokra.

- János mit kapott?

- János, mosolyog Károly. Csak a Bocskai rezidenciát, és területet, semmi

többet.

- Labor az, kié? - Apa

- Nguyen Thai – jé. A masszőr lányé.

- Nem mondod, hogy Bocskai kijátszotta Jánosékat.

- Bizony, fiam ez így történt.

- Más kapott még valamit a Bocskai vagyonból?

- Igen, de Ő már előbb megkapta, egy nagy érékű órát.

- Milyen óra az, ami ilyen nagy értékű? – kérdi nevetve Péter

- Az, az óra egy különleges óra, annak az ára 45. 000. 000 euró, kéz alatt

Laci 15. 000. 000 euróért vette meg a lánynak.

- Akkor biztos lopott volt, hogy ennyiért megvette.

- Lehet, de ezt már nem tudjuk meg, soha. – Fiam.

- Már nem Apa!

- Hű, az áldóját, akkor tényleg különleges lehet.

Na, most már minden tudtok, sipirc lefeküdni, mert holnap munkanap van fiam!

- Jó éjszakát! – köszönt el Károly.

- Nektek is Apa.

77. rész - János ideges –

János, még mindig azon morfondírozik, hogy ki ez a Nguyen Thai? Ki, ez a Nő?

Hogyan került ide? Miért, Ő kapta meg a Labort?

Miközben e kérdéseket tette fel magába, fel – alá sétál a dolgozószobában.

Kezében egy konyakos pohár. Ép az utolsó kortyot itta ki mikor az ajtóban,

megjelenik a kedvese Bea.

- Mit csinálsz?

- Nem látod, szívem, hogy gondolkodom.

- Azt látom, konyakkal, avval lehet gondolkodni, csak avval, ugye?

- Akkor mi van? Konyakkal, vagy nem, de gondolkodom, érted?

- Min, ha szabad kérdeznem, min Jánosom?

- Thai-jon.

- Mi van vele?

- Hát nem éted, Ő, aki egy fát sem tett arrébb, és egy ceruzavonást se tett az

építkezésen, és most Övé a labor. Ölébe hullt a gazdagság, a vagyon. Hát

nem érted Beám?

- Persze, hogy értem Jani, de most mit tudsz csinálni a lánnyal?

- Ez egy jó kérdés.

- Gondolkodjunk, és találjunk ki valamit, jó!

Kopogtak, és nyílik az ajtó. Belép egy biztonsági őr.

- Mit akar? – kérdi János

- Bocsánat, - feleli a biztonsági őr – de a főnököm hívatja János. Valamit

szeretne mutatni Önnek.

- Rendben azonnal megyek.

- Oda kell kísérnem, ezt mondta.

János feláll, és követei az őrt.

Épület felsőszintjére mennek, a biztonsági vezető irodájába.

- Hívattál, mi akassz mutatni nekem?

- Szervusz, János – köszön Sándor – csak a kimutatást, szeretném

megmutatni, és azt, ami a problémát okozta a rendszerbe.

- Lássuk, de gyorsan, mert dolgom van.

Sándor előveszi a kimutatást, megmutatja.

.

- Ennyi összeg, ez rengetek erre. Nem sok ez Sándor, ebből nem lehet

csökkenteni?

- Lehetni lehet, János, de ugye a biztonság, és a védelem Nektek, és a

területre kell, azt meg kell fizetni. Két dolog lehetséges:

1: vagy kell, la teljes védelem, Nektek, és a területre

2: vagy kell a biztonság, és megfelelő létszám.

Dönts most légy szíves! – fejezte be Sándor.

- Oké, oké fizetek. Minden marad így, de ha kellakkor ezt még tudjuk

fokozni,

még biztonságosabbá tenni?

- Miért kell?

- Még nem tudom, de lehet.

- Megbeszéljük, János.

- Akkor most megmutatom a problémás alkatrészt. Sándor elővesz egy

panelt a fiókjából, és János elé teszi. Itt, látod, hogy fekete. Na ez okozta a

problémát, de már ki van cserélve. Működik minden.

- Köszönöm, Sándor. Jó munkát végeztetek.

Elköszönt Jani, és siet lefelé a lépcsőn, mert Bea várja. Benyit a

dolgozószobába.

- Jani, megtaláltam a megoldást

- Mégpedig?

- Hívjuk ide a Labor főnöknőjét, és beszélgessünk vele egy kicsit, faggassuk

ki.

Köszi, Beám. Ez kiváló ötlet, tudom, hogy Rád mindig számíthatok. Jani, egy

hosszú forró csókkal jutalmazta Kedvese ötletét. Közben lassan benyúlt a blúza

alá, és finoman érintette az ekkor már feszült melleket. Csókra, csók volt a

válasz. Majd, a blúz lekerült Beáról, és János előtt volt két gyönyörűen fezes

mell. Hosszú kellemes perceket éltek át az íróasztalon Beáék.

78. rész - Vera, és Károly sikeresek –

Károlynak az üzlete beindult, oly annyira, hogy kedvese Vera egy újabb üzletei

vállalkozást nyitott. Amália, Verának, Péter pedig Apjának Károlynak segít az

üzleti részben.

Kari kihasználta, hogy a fia Ricco Sandors keresztlányával jár együtt, így már

jobban tudta érvényisteni az olasz kapcsolatait. Bánya is több ércet tud termelni,

és küld további hasznosításra a külföldi partnerhez. Károly elhatározta, hogy

semmi mással nem foglalkozik, csal az alumíniummal. Neki ez bejött, és nem

érdekli semmi más üzlet, csak ez. Ezért már arra is gondol, hogy további külföldi

kapcsolatokat szerez, és bővíti az üzlet ágát. Megkérte, - fiát – hogy mérje fel a

bánya készletét, hogy menni érc van, még a föld alatt. Ezért, Péter különböző

helyeken és mélységben fúrásokat végeztet a bánya területén.

Vera, és Amália a Gánton nyitott egy kis vállakózást, amely típusa szerteágazó.

A helyieket foglalkoztat, takarítással, élelmiszer kereskedelemmel,

vagyonvédelemmel, piaci résszel.

Az önkormányzatnál megvették a piac felügyeletét, és ¼ részét, a község

védelmét, piac felügyeletét a „gánti sec” vagyonvédelmi sec őrzi, és felügyeli.

Közben Amália félszemmel kíséri a Jánosék tevékenységét is. Ha probléma

adódna, akkor a kapcsolatát kihasználva közbe tudjon lépni.

Károly a ház garázsába behajt kocsijával, mikor megszólal zsebében a telefon.

Vera hívja.

- Drágám, egyetek nyugodtan, mert Amáliával egy kicsit később megyünk

haza.

- Jól van! Merre mentek, és hol lesztek?

- Nem érdekes, majd elmeséljük.

- Sziasztok, és jó étvágyat! Vera kikapcsolta a telefont.

- Ez fura, hogy két csaj elmegy este hatkor, nem ezt beszéltük meg, ilyenre

még nem volt példa.

- Apa, ne aggódj, ketten vannak, és vigyáznak egymásra.

- Remélem is.

Károly megterített, az asztalon. Megvacsoráztak.

- Mi volt ma, hogy haladnak a fúrások?

- Van még két hely, amit mg nem tártunk el, de már vége felé járunk. Egy-

két nap, és készen leszünk. Akkor adom az eredményeket.

- Jó, nem azért kérdeztem, fiam.

- Apa, most felmegyek, mert lesz egy jó film, és azt akarom nézni.

- Jó, én megnézem az UEFA meccset.

- Ki játszik?

- Schalke 04 – Ferencváros.

- Kikap a Fradi, Apa.

- Na, nyomás fel Péter. – mosolyogva mondja Kari

22 óra 45 van, Amália, és Vera sehol. Lemegy a garázsba Kari, de a kocsijuk

nincs ott. Ki néz az utcára, de nem látta, hogy autó közeledne. Károly azon

tűnődik, hogy a két leány merre, és hol vannak. Jó, hogy később jönnek, ahogy

Vera mondta, de már itthon kellene lenniük. Felmegy a gyerekek szobájába, de

látja, hogy fia erősen nézi a filmet, fekve. Szeme behunyva, horkol. Nem kelti fel

a gyereket.

Olyan jól alszik.

Végre zajt hall. Kutya ugat. Megjöttek Veráék. Károly a tv előtt várja őket. Úgy

tesz, mintha aludna.

- Pszt, csendesen, látod Vera Károly, már alszik!

- Mindig ezt csinálja, mikor tv- ét néz, a drágám.

- Azért, Vera nem rossz nő a Kati, jó kellemes alakja van, és finom a bőre

is.

- Igen, mert ő egy divat cég egyik „úgymond” próba hölgye. Kapja ingyen

a krémeket, illatszereket, próbára.

- Ja, így könnyű, de azért én is kipróbálnám.

- Amália. Ezt megbeszéljük, Katival.

- Jó, akkor, szia, és jó éjszakát!

- Szia.

Vera ad egy lágy puszit Károlynak, és a következőket súgja a fülébe.

Gyere Kedvesem, most az éjjel a Tied vagyok teljesen. Akarlak, most Téged.

Károly mosolyog.

- Te huncut, nem is aludtál. Átráztál. Nem baj, akkor gyere a hálóba, tied

vagyok éjszakára.

- Csak éjszakára? – mosolyog Kari, és átöleli Verát, megpuszilja, és a

hálószoba felé veszik az irányt.

79. rész. – a beszélgetés –

Bea szól az egyik őrnek, telefonon, hogy kísérjék ide a Labor főnöknőjét, mert

János hívatja. Az őr el is megy Thai szálláshelyére. Bekopog, benyit, és látja,

hogy a Hölgy a földön ül, lábait, és a kezeit a combjára tette, szem becsukva,

egyenesen ül.

Őr meg áll, vár, és nézi a szépséges Nőt, nézi, hogy a fekete hosszú haja omlik le

a melleire, mandula szemei, még csukva is mosolyognak. Nézné tovább, de

megszólal a telefon, látja, hogy a hívás megint Beától jött. Kinyomja a telefont.

Jelzést ad, picit köhög.

- Bocsánat. – szólal meg, de János, és Bea várja Önt, Hölgyem.

- Semmi baj, épp befejeztem a meditálást.

- Thai, nagyon szép Ön, nagyon szép …

- Köszönöm

Thai mosolyog, és a férfira néz. Nadrágján észrevesz valamit. Őr nadrágja

dudorodig. Thai közeledik az őrhöz, már elég közel vannak, hogy megcsókolják

egymást. Jelzést ad a telefon.

- Mennünk kell, mert hívnak.

- Tudom, akkor menjünk.

-

Thai egy lágy puszival jelzi, hogy az őr szimpatikus számára. Kiérnek az ajtón,

útközben megbeszélik, ha van rá ideje, akkor szívesen látja, és szívesen

barátkozna.

Megérkeztek, őr bekíséri Thait, Jánosékhoz.

- Jó sokáig jöttek. Mit csináltak? – kérdi Bea.

- Csak fürödtem, és megvárt a fiatalember, mert ugye meztelenül mégse

jöhetek hozzátok. – fülletett Thai.

- Maga elmehet, Bea szól az őrnek.

Őr távozik. János leül Bocskai íróasztalához, és rágyújt egy szivarra. Bea leül

egy fotelba, és iszik egy korty ásványvizet.

- Foglalj helyet Thai.

- Most már előtted is ismert a végrendelet, és tudod, hogy itt a rezidencia a

Mienk, és a Labor a Tied.

- Igen!

- Hogyan került a Labor a kezedbe, kedves Thai? Ki vagy Te? Hogyan, és

miért jöttél ide hazánkba?

- Miért vontok kérdőre, ezt nem én akartam, hanem László hagyta rám.

- Hát ez, az, kedves, tudod, hogy Mi ketten mennyit dolgoztunk, hogy ez itt

legyen, és mennyi időnk, energiánk van benne Thai! Erre, Te idejössz, pár

hónappal ezelőtt, párszor megmasszírozott a főnököt, és tied a Labor.

Hogy csináltad?

Felelj, mert nem is tudom, hogy mit csinálok Veled. – fakad ki Bea.

- Bea, kérlek, nyugodj meg, így nem lehet beszélgetni, ha kiabálsz. – mondta

nyugodtan János, közben szívott egyet a szivarjából.

- Ezt nem mondhatnom el. – felelte Thai.

- Oké, ha nem mondod el, akkor nem tudunk együtt működni.

- Jó, de egyet meg kell ígérnetek.

- Mit? – kérdi Jani.

- Titokban marad, mert ha kiderül, akkor nagy baj van!

- Megígérjük, bólint János, ugye Te is kedvesem megígéred!

- Nevemet ismeritek, ázsiai droghálózat magas rangú embere vagyok. Ricco

Sandorson keresztül jöttem, ide hozzátok Magyarországra, és Bocskai

Lászlóhoz. Ezt, hogy honnét, és mi vagyok eddig csak László tudta. Senki

más, mert ennek nem szabad hírül mennie a környéken, és sehol sem.

- Mi a terved? – kérdi Bea

- Ezt nem mondhatom el, így is többet mondtam, amit lehetet, volna. Csak

működjünk együtt, mi hárman. Így jó lesz.

Bea, szemsarkából Janira figyel, aki visszanéz, és bólint, hogy rendben.

- Rendben Thai! Együtt működünk!

János feláll a székből, Bea, és Thai felállnak a fotelból, kezüket egymásra

teszik, és így megkötötték a szerződést.

Bea szól az őrnek, hogy visszakísérheti Thait.

80. rész. – végre ketten –

Mivel a bánya működése rendben volt, és minden a tervezett szerint alakult,

Veráéknak is jól ment a vállalkozásuk, így elhatározták, hogy egy kis pihenőt

tartanak. Károly a bánya ügyeit fiára, Péterre, Vera a vállalkozások vezetését

pedig Aminára bízta.

Károly, és Vera elmegy Barcelonába picit pihenni. Legalább is ez mondták a

gyerekeknek, hogy oda mennek, de valójában Rab szigetére, mentek. Oda, ahol

még annoban ingyen kaptak szállást, és ellátást. Ezért határoztak így, mert

megtetszett az ottani élet, a tenger a nyugalom, séta a tengeri homokban, az első

kellemes, és szerelmetes éjszaki, és a többi, ami a szigeten volt.

Károly, és Vera visszamentek ahhoz a Panzióhoz, ahol megszálltak. Amióta

onnét kijöttek szinte elválaszthatatlan pár voltak. A tulajdonos megismerte

Verát, és Károlyt és nagyörömmel fogadta őket. Azt tengerre néző szobát adta

oda, amibe akkor laktak.

Végre ketten vannak senki nem, zavarja őket, senkihez nem kell igazodni, csak

önmagukhoz. Este, a nyugodt volt a tenger, kellemes csendes szél fújdogált, a

homokos parton csak Ők ketten sétáltak, kéz a kézben, lassan, mint a

szerelmesek.

Kari megállt, és leveti a ruháját. Egy kisebb sziklára teszi.

- Mit akarsz tenni, miért vetkőztél le? – kérdi Vera

- Először kicsit sétálok a tenger felé, majd megyek úszni. – feleli Kari.

- Meglátnak?

- Ki? – mosolyogva kérdi Károly Verát.

Várj, állj meg!

Vera is levette ruháit, és elindul Kari felé. Kari egy váratlan fordulattal

megdönti Verát, és a homokra teszi a nő csodálatos fiatal testét. Megcsókolja,

hosszan, közben a tenger simogató hullámai éri a testüket. Erre még jobban

lázba jönnek, és sokáig a homokparton szeretkeznek. Ahogy a tengerhullámai

gyorsabbak voltak, úgy Kari aktusai is gyorsabbak voltak. Végül elfáradva azon

vették észre magukat, hogy már a homokpart széltől egy méterrel beljebb voltak

a tengerben. Vera ébred fel elsőként, és meglepődve vette észre a változást.

- Kari, szerelmem ébredj, mert ha itt maradunk, akkor bevisz Minket a

tenger.

- Hű az áldóját, ez pompás volt, Verám, jól csináltuk.

- Bizony, Drágám nagyon kellemes éjszakánk volt itt a szabad ég alatt.

Kicsit, még úsztak az Adriában, utána kisétáltak a ruháikhoz. Felvették. Úgy

néztek ki, mint ha eláztak volna, de most ezt nem érdekelte Őket. Visszamentek a

Panzióba.

Megreggeliztek, és kiültek a kertbe, és hallgatták a madarak csiripelését, és a

tenger hullámainak csendes morajlását.

Itthon:

Napi elfoglaltság után, a fiatalok a Gánti művelődési házban egy színházi

előadást néztek végig.

Haza tértek, Amina elővette a hűtőből a vacsorát, meg melegítette, és tálalta.

- Vacsora Péter, gyere, már tálaltam!

- Jó, egy perc, és megyek, mindjárt végzek.

- Mit csinálsz már megint?

- Kicserélem az izzót a kocsiba, mer kiégett.

- Nem ér rá holnap.

- Nem, de két perc, és ott vagyok. – felelte Péter.

Megvacsoráztak.

Amina leszedi az evőeszközöket, a tányérokat mosogató felé megy, és megbotlik.

Péter félúton elkapja, hogy el ne essen.

- Látod, milyen jó, hogy itt voltam.

- Igen, különben anyáztam volna, ahogy Ti mondjátok. – feleli Amina

- Meg se köszönted, Te bestia!

- A lány átöleli Péter nyakát, és hosszan megcsókolja. Köszönöm.

- Így már más, elfogadom.

- Péter mondanék valamit, ha nem baj.

- Hallgatlak, Kedvesem.

- Nekem nem tetszik János, olyan más típusú, olyan sunyi. Nem tiszta alak.

Más, mint az Apósom.

- Az, ki?

- Te bolond hát az Apukád!

Lány, a konyharuhát Péterhez vágja, és nevet egyet.

- Oké, csak vicceltem, igen más, mint az Apám, de ennek ellenére

összedolgoztak. Befogja Amina szemét, majd szép lassan felemeli, és

elindul.

-

- Hová viszel?

- Titok

Beviszi a hálószobába, leteszi az ágyra, levetkőzteti, és csodálja, finom testét,

csókolgassa, majd Ő is levetkőzik, és reggelik szeretkeznek.

81. rész. – Thai intézkedik –

Thai lakása felé mennek. Őr meg fogja - véletlen – a Thai kezét. Lány nem

csinál semmit, hagyja, hogy fogja, nem húzza ki. Jól esik neki, hogy itt távol az

otthonától

Valaki ilyen barátságos.

Fiúra néz, a két szempár összetalálkozik. Már a lakáshoz értek. ajtóban hosszan

nézik egymást.

- Mennem kell. – mondja az őr

- Sietel, muszáj?

- Igen, csak az volt a feladatom, hogy kísérjelek vissza.

- Várj egy picit. Elintézem, hogy nálam légy. Beszélek Sándorral. – mondja

thai.

- Úgysem fogja engedni, biztos, de ha rájön, hogy Mi ketten, akkor ki fog

rúgni.

ezt nekem nem szabad csinálnom, hogy szolgálat alatt, a megbízó

társával…

ez a legnagyobb bűn.

- Elintézem. Thai megcsókolja a szimpatikus kísérőjét.

Kísérő visszamegy, és jelenti, hogy a feladat végrehajtva. Visszamegy

őrhelyére.

Lány bemegy a szobájába, és felhívja Sándort, a biztonsági vezetőt.

- Halló Sándor!

- Igen, mit szeretne, kedves Hölgyem!

- Lenne egy kérésem Önhöz, nem tudom, hogy teljesíteni tudja, vagy sem.

- Azt, majd meglátjuk, de nyugodtan mondja el, és segítek Thai.

- Tudja, Sándor, hogy most milyennek a körülmények miután ez a kellemetlen

- Esett történt. Kicsit félek a főházban lakóktól. Nem tudom, de nagyon rossz

érzésem van az ottaniakról. Nem tudna nekem segíteni, úgy, hogy azt a

fiatalembert, aki értem jött, és visszakísért nekem adná, hogy vigyázzon

rám, és legyen a személyes testőröm. Teljesíthető a kérésem, Sándor.

Higgye el, mióta ott voltam Jánosnál, és Beánál félek. Nem érzem magam

biztonságban Sándor.

- Tehát, összefoglalva Thai, azt szeretné, hogy Hubert Gábor vagyonőr,

kegyed testőre legyen.

- Igen, Sándor.

- Ezen még gondolkoznom kell.

- Kérem Sándor, segítsen. Nagyon félek, higgye el!

- Ha, tényleg így van, akkor teljesítem a kérését,Thai.

- Mikortól szeretné?

- Minél hamarabb, ha lehet.

- Intézkedem, és kegyednél lesz, azonnal.

Thai majd ki ugrott a bőréből, örömébe.

Biztonsági vezető, magához hívatja Hubert Gábor vagyonőrt.

- Hívatott főnők. Jelenkezem!

- Jó, hagyd abba. Kapsz egy különleges feladatott. Meg kell oldanod.

- Megoldom, nyugodj meg, meg lesz oldva. Feladat.

- Nguyen Thai.

- Tudom, hogy ki a hölgy, érte mentem, és őt kísértem vissza.

- Pontosan, így van.

- Mi a feladat.

- Nem érted, te szerencsétlen, ki fogtad a jót, a nőt. Ő a feladat.

- Ja, és!

- Ne, légy már ekkora hülye, rá kell vigyáznod! Érted! Te vagy a személyi

testőre.

- Mikortól?

- Már mostantól, mikor a szobából kilépsz, attól a pillanattól.

- Azt, úgy értsem, hogy már nem kell itt lennem, hanem nála, a kínai lánynál.

- Jó, reggel, felfogtad!

- Menj, és vigyázz Rá!

Sándor, és Gábor kezet fogott. Gábor elindult a Thai lakása felé.

Lány már messziről nézte, hogy a csinos vagyonőr jön e. Mikor meglátta,

kinyitotta a bejárati ajtót, és a lakásba várta Gábort.

Gábor benyit, és látja, hogy Thai mosollyal üdvözli.

- Ugye megmondtam, hogy elintézem.

- Igen, sikerült, most már Rád kell vigyáznom.

- Igen, ez kértem, hogy legyen egy testőröm, aki …

- Mi a neved, testőröm?

- Hubert Gábor vagyok szolgálatodra.

82. rész - kellemes délután -

Amina felhívja keresztapját, és tájékoztatja, az itthoni állapotról. Hozzá teszi,

hogy nem bízik meg Dénes Jánosban.

Mikor a lány telefonál, Péter leguggol, és a lány combjait puszilgatja. Amina

megsimogatja Péter fejét, és combjához szorítja jobban.

Keresztapa most befejezem, mert van egy kis dolgom, és elköszön Riccotól. Péter

egyre feljebb, és feljebb megy a combon, mikor megszólal a másik telefon.

Péteré. Mobil csak kicsöng, kicsöng, és újra kicsöng hosszan.

- Szívem – szól Amina – ez a Tied.

- Hallom, nem érdekel most.

- Vedd fel, majd utána folytatjuk.

- Így, meztelen vagyok, Amina!

- Azt látom, és élvezem, de aki hív az nem látja.

Mikor Péter telefonál, a lány visszaadja, azt, amit kapott. A beszélgetés néha

akadozik.

- Mi van Péter? – kérdi Vera

- Semmi, csak, csak alig …

- .

Péter telefonálás közben hosszan hallgat, mélyen sóhajt.

- Péter, Péter, nincs semmi baj?

- Nincs, akkor meg …, megbeszéltük Péter?

- Persze, szia Vera.

- Szia Péter.

Vera kikapcsolta a telefonját.

- Olyan fura volt a Péter. –mondja Vera.

- Miért? –kérdezte vezetés közben Károly.

- Telefonálok, és időnként hosszan hallgat, nehezen vette a levegőt is. Nem

tudom, hogy miért?

- Nem, pedig könnyű eltalálni, megzavartad Őket, mosolygott Kari.

- Én, és, mivel?

- Majd elmesélem, női fantáziád nem működik, látom.

Amália kezével végig simítja a combjait, felnéz Péterre.

- Olyan süti, vagy Ami, mikor telefonálok akkor Te …

- Te, is ezt tetted, Kedvesem. Jó volt?

- Mi, az hogy, nagyon kellemes volt.

Felállt, Ami megfogta Peti fejét, és hosszan megcsókolta, majd a mellét is

csókolgatta.

Péter hírtelen az órára néz.

- Jézusom, fél tizenegy van, mindjárt itt lesznek.

- Kik, lesznek itt?

- Apáék.

Kedvesem öltözzünk fel, és készítsünk ebédet. Fél óra múlva megjönnek, é

minden szanaszét, és az Ő szobájukba vagyunk, gyorsan rakjunk rendet.

- Pont most, amikor folytatni akartuk.

- Igen, pont most, és mit csináljak Velük, mond már el. Jönnek haza, ez nem

a Mi lakásunk, hanem az Övék, érted Kedvesem.

- Megzavarták a kellemes együtt létünket.

- Bepótoljuk, higgyél nekem nem, leszek adósod. – mondja Péter,

Aminának.

- Öltözz, légy oly kedves.

Felöltöztek a fiatalok, rendet tettek, és neki álltak főzni, mire az öregek

megjönnek készen, legyen az ebéd. Épp, hogy megfőztek, már hallották, hogy

a kutyák ugatnak, jelezték a gazdi érkezését. Péter azonnal tálalt, és a

megterített asztalnál várta Verát, és Apját.

- Látom, hogy pont jókor jöttünk.

- Igen, Apa jókor, épp kész az ebéd. Ugye kedvesem!

- Persze, már tálalom is. – felelt Amina.

Asztalhoz ültek.

- Milyen volt Barcelona?

- Nagyon szép, érdemes oda elmenni.

- Nektek, hogy telt el a pihenő idő, hogy nem voltunk itthon? – kérdezte

Vera.

- Óh, nagyon kellemesen, ennél jobb nem is lehetet, volna, ugye Péterem.

Amina, Péterre néz.

- Így igaz, ahogy mondod – kedves Peti. Kellemes volt.

- Péter mondtad Aminának, hogy Thai meghívott Minket egy szombat esi

bulira a Bocskai rezidenciába.

- Még nem.

- Nem Őket hívta meg, Verám, csak Minket, kettőnket. – szólt közbe Kari.

- Na, és elvisszük Péteréket. Miért, ne! Károly, ez lesz a meglepetés.

- Vera, nem hívták meg Őket!

- Apa, ezen ne vitázzatok, akkor nem megyünk el.

- Ragaszkodom, hogy a fiatalok is ott legyenek Károly, hozzánk tartoznak.

- Figyel, egyetlen szerelmem - szólt Vera – ha Ők nem jöhetnek el, akkor Te

egyedül mész el. Világos!

- Oké, oké, rendben jönnek. Akkor nincs vita! – válaszolta Károly.

- Nincs. Köszönöm.

83. rész. – utazás előtt –

Vera, mint gondos háziasszony utazótáskákat előszedi a gardobe aljából, és

elkezdi bepakolni a szabadidőruhákat, alsóneműket, papucsokat, zoknikat,

törülközőket, fürdőlepedőket négyüknek. Már az utolsó ruhaneműt pakolja,

mikor belép Kari a szobába.

- Verám, drágám mit csinálsz?

- Nem látod, pakolok.

- Költőzöl, vagy kirándulni mész?

- Szerinted, Károlyom hová megyünk holnap délelőtt?

- Thai-hoz!

- Ügyes, ezért pakolok. Most már tudod.

Károly közelebb lép Verához, megfogja a vállát, szemébe néz hossza, s mélyen,

és e szavakat mondja:

Vera, kedvesem Thai meghívott Minket három napra. Ott, nála Felsőpátján

teljes ellátásba lesz részünk. Tehát kapunk reggelit, ebédet, vacsorát,

használhatjuk a ház belső, és külső medencéjét, ha kedvünk tartja, hallgathatunk

zenéket, és nézhetjük a filmeket 3 D-be, házi mozi rendszert is, és még sok

mindent csinálhatunk, drágám.

- Verám, akkor mi a fenének pakolsz, hisz ott mindent megkapunk, ami kell

Nekünk. Csak le kell menni, hangsúlyozom, hogy csak LE KELL MENNI,

ennyi a dolgunk.

Érted, Verám?

- Értem, drágám, de bármi közbe jöhet, akkor Nekünk itt vannak a ruháink.

Ne feled, hogy jönnek a gyerekek is.

- Mi történne Velünk, egyetlen szerelmem?

- Károly, bármi, de Mi felkészültünk, mindenre.

Károly a levegőbe csap, kissé dühös, hogy Kedvese ilyen érthetetlen, és nem érti

Őt. Távozik a szobából.

- Kari, Kari! - szól utána Vera.

- Igen mit szeretnél?

- Tudom, hogy dühös vagy, de hidd el, hogy én csak előre gondolkodok, é

jót akarok.

- Tudom, de … - Vera a szájhoz teszi az ujját, átöleli derekát, hozzá bújik.

Szeretlek Tóth Károly.

Kari átöleli, Kedvesét, megsimogatja, fekete hosszú haját, finoman magához

szorítja – eszébe jut néhai felesége -, én is szeretlek Verám. Picit így maradnak,

érzik egymás testétnek kellemes melegét, és lágyságát. Kari, lenéz Verára, hogy

szereteté még jobban kifejezze, hosszan megcsókolja.

Ajtó nyílik, és belép Péter.

Bocsánat, szól közbe, megzavarja az intim együttlétet.

- Apa, a kocsi elő állt, gyertek indulásra készen, vagyunk.

- Bocsánat nem vettelek észre Titeket.

- Semmi baj nincs fiam, azonnal megyünk, Mi, is. Vidd le a csomagokat,

légy szíves.

- Minek?

- Megkértelek rá, fiam? Köszönöm.

- Apa, de …

- Péter, megkértelek. Mondja erélyesebben károly.

- Rendben.

Peti, fogja az utazótáskákat, és elindul a kocsi felé.

84. rész. – Thai erre nem készült –

Károlyék beütlek a kocsiba. Károly megengedte, hogy fia Péter vezessen. Tudta,

hogy gyorsan vezet, de felhívta a figyelmét, hogy ne hajtson gyorsan, mert nincs

kedve bírságot fizetni. Hamar leértek Felsőpátjánra. Thai, ár várta őket, de

meglepte, hogy még kettő fővel többen vannak. Ezt nem mutatta ki, de erősen

furcsállta, hogy azok is itt vannak, akiket nem hívott meg. Meg is, mondta

személyi testőrének is.

Gábor megnyugtatta, hogy nincs semmi baj, ez itt hazánkba szokás, hogy a

„család” jön el a meghívásra. Thai fogadja a „családod” bekíséri őket a

nappaliba, ahol már Bea, és János várják őket. Elnézést kér, a többiektől, és

félre hívja testőrét.

- Miért van nálatok, hogy többen jöttök el, magyarázd meg?

- Azért, Thai, mert Mi magyarok összetartozunk, és szeretjük, ha együtt

vagyunk e rohanó világban.

- Mi, is ilyen nép vagyunk, Kínában!

- Akkor, nem értelek Thai, hogy a kérdést miért tetted fel, ha Ti, is ilyenek

vagytok.

- Kíváncsi voltam, hogy mit válaszolsz.

- Tesztelsz?

- Baj?

- Nem így kéne, kedves Hölgyem.

- Hanem, hogy?

- Gábor meg fogja Thai nyakát finoman, és magához húzza, és

megcsókolja.

- Thai a meglepetéstől alig kap levegőt.

- Megleptél, testőröm, de köszönöm.

- Folytatjuk?

- Kíváncsi vagyok most már rád, Gábor. Igen folytatjuk.

- Menjünk vissza a többiekhez.

- Oké.

Mikor Thai, és Gábor kézen fogva beléptek a nappaliba, a társaság rájuk nézett.

Meglepte őket, hogy milyen hamar egymásra találtak. János, és Károly tovább

beszélgettek az üzletről. Aknázták, ki a lehetőségeket, hogy még milyenek

lehetnek.

- Barátom, - szólt Kari, Jánoshoz – figyelj, mi lenne, ha Te elindítanál egy

vadásztársaságot. Itt a csodálatos erdő, teli vadakkal, ezt kellene neked

kihasználnod. Házban, amit Laci itt hagyott, most Ti lakjátok Beával.

- Igen, ezt miért kérdet?

- Fegyvereket el tudnád rakni, még a páncélnak is van helye itt, látod!

- Igen, de …

- Mi, a de, Barátom! Ha ezt a lehetőséget nem használod ki, akkor figyeld

meg, hogy Ők – Károly Gáborékra mutatott – fogják kihasználni, ide a

kést, Károly nyakára mutatott.

Már látom, hogy Téged, és Beát ez a külföldi nőszemély szép lassan ki fog

túrni a házból.

- Ezt érzed?

- Ezt, habár nekem nincs ellenvetésem a Kínaiakkal, de látom, hogy így

lesz.

- Kari, megbeszélem Kedvesemmel, köszönöm, hogy segítesz.

Vera, és Bea a teraszon nézték a csillagokat, és kortyolgatták a likőrt.

Tetszett az est nekik. Felidézték a régi szép időket, mikor még együtt voltak.

Egyszer csak a csengő hangját hallották a halból.

Bementek.

Bent, Károly wiskys, János boros, két lány pedig likőrös pohárral a kezükben

állt, Péter, és Amina szintén boros pohárral várták, hogy mi a meglepetés.

Ajtó nyílott, és Thai, és Gábor sétált be a terembe kéz a kézbe.

- Szeretnék valamit bejelenteni. – szólt Gábor.

- Halljuk, halljuk.

- Szeretném bejelenteni, hogy Mi, azaz én, és Thai a mai napon eljegyezzük

egymást előttetek. – mondta Gábor.

Gábor az öltönyéből elővette a jegygyűrűt, letérdelt, megfogta Thai finom

kezét, és e szavakat mondta a lánynak:

Thai, szeretném, ha a menyasszonyom lennél, és szeretnélek eljegyezni, és

a gyűrűt az ujjadra húzni. Engedet?

- Igen, testőröm, engedem, és boldogan nyújtom a kezemet Neked, és

örömmel

teszem ezt.

A poharakat, felváltották a pezsgős poharak, durrant a francia pezsgő, és

köszöntötték a jegyespárt.

Károly, picit félre hívja Jánost.

- Látod ez, az első lépés.

- Lehet, hogy igazad van. Gondolkodunk a tanácsodon.

Társaság tovább ünnepelt, egész reggelik.

85. rész - rezidencián, szombaton –

Szombat reggel, mindenki kis fejfájással ébred. Egy jó kiadós éjszakai mulatozás

után. Károly bemutatta a Labor felső részét Verának és Péterének, és elmesélte,

hogy az építkezést ő indította el, és felügyelte. Fenti részről csodálatos

panoráma volt az ottani erdőre. Amerre csak néztek a fák lombjait látták. Lefelé

menet a lépcsőkön összeütköztek Jánossal, és Beával.

- Hol jártatok Károly? – kérdezte Bea

- Fent a felső teraszon, néztük a panorámát. Nagyon szép. Mondhatom

öröm itt lakni, ezen a csodálatos környéken. – válaszolt Kari.

- János, merre van?

- Lent, éppen teát főz.

- Mit? Teát! Ennyire házias? – mosolyogva mondta Vera.

- Igen, mindenkinek főz teát, gyertek le, és megisszuk.

Lementek, és tényleg János az utolsó teát főzte le.

- Barátom, látom, hogy milyen ügyes vagy!

- Igyekszem, Károly, igyekszem.

- Megbeszéltétek Beával a javaslatomat.

- Csak félig említettem neki, de úgy néz ki, hogy elfogadjuk. Másnap van

Károly barátom, másnap.

Károly nevetett, Jánoson.

Nyílik az ajtó, és belép az ifjú jegyes pár. Thai, és Gábor invitálja a bent lévőket

az asztalhoz. Felszolgálják a teát, és hozzá édes kekszet. Thai, mint vendéglátó

szót kér.

- Halljuk, halljuk, mondták a többiek.

Kedves Barátaim!

Azért szerveztem ezt a találkozott a volt Bocskai rezidenciára, hogy a jövőbeli

elképzelésemet ecseteljem Nektek. Természetesen ezt megbeszéltem a

vőlegényemmel is, akinek semmi ellenjavaslata nem volt az elképzelésemről,

tehát egyetértett velem.

- Próbált volna ne! – szólt közbe, János.

János, kérem, a megjegyzéseit tartsa meg magának, folytatom, tehát Dénes

János, és Mihály Bea leköltözik ide, ahol most vagyunk, és Mi felköltözünk a

rezidenciába, továbbá Gábor szerepet kap a Labor munkájába. Ő, lesz a Labor

főnöke, Ő dönt a munkába, személyzetbe, és a további teendőkben is. János, és

Bea megkapja parkot, a parkot, és az erdőt. Ők azt csinálnak a területtel, amit

akarnak. Nekünk ebbe beleszólásunk nem lesz, mivel közös területről van szó,

így Mi is használhatjuk a patakot, erdőt, de Ti János, és Bea nem léphettek be a

Labor területére. Nem kérdeztek senkitől semmit a Laborról. Továbbá, mivel a

Bocskai telek nagy, és két ház van a telken, egyik nagyobb, a másik kisebb, evvel

azt szeretném mondani, hogy a telket nem lehet ketté választani, mert úgy esnek

a házak, hogy köztük lévő út nem engedi, a felezést. Ezt már megnézettem a

Földhivatallal, és nem engedik a telek felezését. János, így nem tudod

megtámadni a döntésemet. Remélem javaslatomat, elfogadjátok, és mint jó

barátok fogunk egymás, mellet élni, úgy, mind eddig. Thai befejezte beszédét,

meghajolt, és leült, beivott a teáscsészébe, szemével figyelte a reakciókat.

Picit csönd lett a helyiségben.

János szólalt meg először.

Kedves masszőrnő, Thai!

Nem vagy Te kicsit pimasz, itt vagy már kb. fél éve, ez alatt elhunyt barátunk

László, megkapod a Labor, amihez semmi, de semmi között nem volt,

kilakoltatsz engem, és kedvesemet a „Nagy” házból, és egy kisebbe teszel be

Minket, elfoglalod a jó helyeket, azt adsz, amivel nem tudtunk semmit kezdeni,

Te, és vőlegényed, aki jól tudjuk az itteni vagyonőrség tagja volt. Megkaptad,

megszerezted magadnak mindent, ami kellett Neked. Ezekért semmit nem tettél

kedves Thai. Mi, itt négyen Károly, Vera, Bea, és én ezen a területen nagyon

sokat tettünk, erre Te jössz mindenünket, elvettél. Miért csinálod ezt?

János, kissé idegesen ül le. Bea simogatja, és nyugtatja.

- Tényleg Thai miért tetted ezt velünk? –kérdezte Bea

- Azért, mert ezt diktálja a piac, és így döntöttem. Ha, majd jönnek ide

tárgyalni az ügyfeleim, akkor ebbe a „kis” házba nem tudom fogadni

őket. Ennyi. Vége.

Több kérdésre nem válaszolók. – felelte a kínai lány.

Itt a papír a cseréről, tisztességes megállapodás. Thai nyújtja a megállapodást

Gábornak, aláírja, majd Ő is aláírja, nyújtja Jánosnak, János Károlyra, és

Verára néz,

Károly bólint, Vera bólint, Beára néz, bólint, így János is aláírja, majd Bea is

aláírja a szerződést. Visszakerül Thai-hoz. Aki, örömmel közli, hogy akkor

megállapodtunk, és a helycserét Hétfőn megcsináljuk.

János, és Bea mikor aláírták a szerződést fel álltak, és távoztak a helységből.

Miután Jánosék kimentek, Thai odamegy Károlyékhoz, és megkéri őket, hogy

írják alá, mint tanú. Evvel a megállapodás hivatalossá válik. Károly, és Vera

aláírta a megállapodást.

86. rész. – rezidencián, vasárnap –

Reggel János kissé morcosan ébred. Még mindig bosszantotta az aláírt

megállapodás.

Úgy érezte, hogy ki van semmisítve, nincs semmije. Amiért küzdött, az egy

külföldi, ráadásul egy kínai nő kezében van, aki semmit nem tett érte, és

ajándékba kapta a legfőbb értéket, a Labort.

Bea hirtelen felnéz, s látja, hogy barátja fel-alá sétál a szobában, kezében egy

csészével, időnként meg áll, és kortyolgat egyet, majd újra sétál.

- Te mit csinálsz?

- Gondolkodom, jár az agyam, hogy miért írtuk alá.

- Már késő, aláírtuk, és ennyi.

- Neked, de nem nekem. Nem fogom hagyni, hogy Övé legyen a Labor.

Nem.

- Jól van, ne hagyd.

- Apropó, Te miért nem tiltakoztál, akkor mikor a kezedbe volt a toll.

- Bíztam benned, ahogy most is megbízok.

- Nagyszerű. – kiállt kissé indulatosan János.

- Gyere, inkább masszírozzál át.

- Hívom, Thait.

- Benned inkább megbízok, mint abba a tyúkba.

Bea hasra fekszik, János fölé hajol, bekeni a testet finom rózsa illatú olajjal, és

lágyan masszírozza Bea hátát, majd a combját, vádliát, talpát. Bea megfordul,

János most csokit csurgat a mellére, hasára, és Bea nyújtja a karját, megfogja

Jani fejét magához, húzza, és hosszan megcsókolja, majd hagyja, hogy tovább

játsszon a testével.

Jó négy óra után, felöltőztek, és kimentek a kertbe sétálni. Károly jött szembe

velük.

- Vera?

- Medencében van.

- Bemegyek hozzá, nekem is jól jön egy kis úszás

- Oké, Beám mozgasd át e csodás testet. – mondta Jani.

- Gyere barátom, menjük körbe a rezidencián, mert holnaptól már szűk

látóteret lesz itt.

- Menjünk, figyelj csak rám egy picit Jani, azt gondolom, hogy Titeket ez a

nőszemély ki akar semmizni

- Jó, hogy észrevetted, éles a látásod Károlyom.

- Szerintem, az lenne a legcélszerűbb, hogy nyitnál egy vadászházat.

Engedélyt Neked nem nehéz beszerezni. Evvel két legyet ütnél egy

csapásra. Fogadhatnád a vadászokat, belföldieket és külföldieket, jól is

járnál velük.

- Nem értem?

- János, figyelj – séta közben az erdő szélén megállnak, Károly János

vállára teszi a kezét, és úgy magyaráz – nos, Ti holnap költözők a

kisházba, ami ugye nem olyan kicsi, de még is kisebb, mint Laci háza.

Szóval, nézd, van egy 250 négyzetméteres, padlástér beépítéses házad,

amit átalakítatsz egy Vadászházzá. Te, mint fővadász, szállást adsz,

vadászol a vendégekkel, neked fizet a vendégek, tehát egy kis panziót

nyitsz. Semmit nem kell dolgoznod, csak szervezned, ebbe nagy vagy.

Irányítasz, és dől a pénz.

Dől a pénz a szállásért, és az elejtett vadért is, mert ugye még is a Te

erdőd vadjai a szegények, és fizetnek Neked barátom, hogy kilőhessék, és

ha ügyes, vagy akkor úgy szervezed meg a külföldivel, hogy ne másnap,

ejtse el kiszemelt vadat, hanem később, mert a vadra várni kell. Nem.

Érted már.

Ez nem törvényellenes, és nem rizikós. Sima ügy, van benne lehetőség, én

így járnák el a helyedben, Barátom.

- Nem rossz ötlet, megfontolandó.

- Mi az, hogy megfontolandó, meg kell csinálni, Barátom. Thai, majd nézni

fog, hogy milyen jól megy Nektek.

Közben visszaértek a kiindulási pontra. Bementek a lányokhoz, és látják, hogy a

három lány a medencében ruha nélkül úsznak. Csak álltak, és nézték a lányokat,

hogy úsznak. Eltelt egy kis idő, hogy lányok észrevették a fiúkat.

- Ti nem jöttök be?

- Miért is ne! – Jánosról, és Kariról lekerültek a ruhák, és csobbantak a

vízbe.

- Gábor? – kérdi Jani, Thait.

- Városba ment három óra múlva fog visszajönni. Addig van időnk

úszkálni, és játszani. – mondja Thai.

- Mit?

- Látod, azt a korongot ott a fenekén.

- Látom, mondja János.

- Játék lényege, hogy le kell menni érte, két párosnak, és fel kell hozni, az

egyik párosnak, megmutatni, majd eldobni, párost kell cserélni, és így

tovább.

- Mi a jutalom?

- Aki, felhozta a korongot, megcsókolja a másik pár egyik tagját, Thai

Jánosra kacsint.

- Na, nem én kiszálltam. – feleli Kari

- János, Te?

- Mehet a játék.

87. rész - játék –

Itt van egy úszósapka, a papírokra felírok számokat, és mindenki húz egyet. Thai

megmutatta, hogy felírta az 1, a 2, a 3, és a 4 számot. Összehajtotta a papírokat,

és betette az úszósapkába.

- Valaki kihúzza az 1-es számot, majd a másik illető kihúzza a2-es számot,

az alkot egy párt. Játék tisztasága kedvéért, a két illető, aki még nem

húzott az, is kihúzza a számokat, és Ők is alkotnak egy párt. Remélem

érthetően, elmondtam. – kérdezte Thai.

- Igen.

- Ki kezdi el a szám húzást?

- Bea?

- Jó, kezdem. Bea, kihúzta a 4-es számot.

- Vera, most Te húzol egy számot. Vera kihúzta az 1- es számot.

- János, most Te jössz. János kihúzta a 3- as számot

- Thai, kihúzta a 2- es számot.

- Tehát, Vera, és én alkotunk egy párt, ellenfelünk János, és Bea.

Károly végig nézte a sorsolást, és kiment az uszodából. Kint sétálgatott,

megnézte jobban a területet, és közben járt az agya, hogy most mit művel ki ez a

kínai lány. Miért volt ennyire fontos, hogy László halála után fél évre ezt meg

tegye?

Hiszen eddig ment minden, úgy ahogy megbeszélték.

Egyszerűen nem értette, hogy mi volt most ennyire fontos!

Séta közben megbotlott valamibe, lehajolt, és a földet kicsit kezével elsöpörte a

cipőjénél, és látta, hogy ott van a fedél fogantyúja, amibe még anno szintén

megbotlott. Rájött, hogy teljesen átépítették a bejáratott. Lehajolt, hogy

megemelje, de az egyik őr a háta mögött rá szól.

- Uram, bocsánat keres valamit?

- Nem, nem, csak ezt az ízét igazítottam meg. – feleli az őrnek Kari

- Rendben, további jó sétát. Beszól az őr mobilon a térmegfigyelőnek, hogy

minden rendben.

Kari feláll, és körbenéz óvatosan, és látja, hogy el vannak helyezve kamerák a

területen. Sétát tovább folytatja, a tó felé.

Bent az uszodában. Thai megfogja a korongot, és a vízbe dobja, majd mind a

négyen ugranak a korongért. Elsőnek Vera hozta ki a partra, többiek is feljöttek.

Jani, csak nézte Thait, hogy milyen szép, és mennyire más, mint egy európai

lány.

Lesem vette róla szemét.

Mivel Thai, és Vera győzött, így Thai János ment, és hosszan csókolja, Vera

pedig Beához.

- Csak nem képzeled, hogy Te, és én! – tiltakozik Bea

- Ez a játékszabály, ezt Te, is elfogadtad, miért nem akkor tiltakoztál!

Thai, abba hagyja, és elismerően bólogat, majd mielőtt megszólalna Bea, hozzá

megy, és megcsókolja, Vera Jánost, csókolja.

János, már érzi, hogy feszült a helyzet nála, így nincs mit tenni, hogy testét

lehűtse vízbe, ugrik. Ezt látja Bea is, János után ugrik. Vera, és Thái tovább

folytatják a csókolózást a medence szélén fekve.

- Ugye milyen jó, kis játék, folytatjuk? –kérdezte Thai

- Mit képzelsz, Te, Te, … - Beát elönti a méreg – idejössz hozzánk, és ilyen

játékokat hozol, ez szégyenteljes, nálad nincsen tisztesség, miért kell a

másét elvenni, miért, Te … - üvöltött Bea, és egyet a vízre csapot. János

az enyém, és nem adom oda senkinek, szeretem.

Thai, csak néz, Verára.

- MI van vele?

- Semmi, Ő ilyen, féltékeny.

- Nem veszem el tőle Jánost.

- Ne is foglalkozzál vele, gyere, folytassuk Thai.

Thai, és Vera egy kis idő múlva kézen fogva elhagyják a medencét.

Bea, Jánosra néz a vízbe, megsimogatja az arcát.

- Ne félj, nem adlak oda senkinek, az enyém vagy, csak is az enyém.

Szeretlek.

János, megfogja Bea arcát, és finoman megpuszilja.

- Köszönöm.

- Igen, csak ennyi, Őt megcsókoltad! Engem pedig nem!

- Drágám, Te sokkal jobb vagy, mint Thai! Sokkal.

- Láttam, azért ugrották be a vízbe.

88. rész - Károly talál valamit -

Thai, és Vera a medencétől távol, szeretkeztek, de úgy, hogy János, és Bea

látóterébe kerüljenek.

Bea kihasználta lehetőséget, hogy ketten vannak a vízben Jánossal.

Mikor belépett Károly. Megáll az ajtóban, körbenéz, és csodálkozik, hogy mi

van itt.

Látja, hogy a két nő sarokban, ketten a vízben szeretkeznek.

- Hm! – nem zavarok, vagy beszálljak valahová, mondjátok.

- Nem zavarsz Minket, Kari. – feleli Vera

- Nézd meg, hogy Kedveset mit csinál! Arra legyél figyelmes, és ne ránk.

Jó! – feleli a vízből Bea.

- Ne foglalkozz Velük, látod most is mással, foglalkozol, és nem velem –

mondja János.

- Kedvesem!

- Vera, és Thai sem foglalkozik Jánosékkal, csak egymással.

Bea tovább csókolgatja barátját.

Károly nem bírta a vitát inkább kimegy, és ott hagyta a többieket. Felmegy a

házba, a rezidenciába. Szobákat megnézi, hogy nem hagyott valamit Laci. Benyit

a dolgozószobába. Kihúzza az íróasztalfiókot, és látja a fegyver. Azt a fegyvert,

amit ég akkor leadod Bocskainak.

Nem nyúl hozzá, csak nézi.

Hosszan nézi, és feletette a kérdést, hogy Laci ezt miért nem adta le?

Tovább nézi a fegyvert. Előveszi pamutzsebkendőjét, fegyverre teszi, felemeli, és

tovább vizsgálja. Arra vigyázz, hogy ujjlenyomata ne kerüljön rá. Szinte még

érzi a

lőpor illatát a csőből.

Nem értem, hogy még miért van még itt? Teszi fel az újabb kérdést magába.

Hírtelen előjön az a kép mikor Hilda, céloz, és lő, és utána földre esik. Mindenki

tüzel az elkövetőre.

Arcát kezébe temeti, könnyes lett a szeme.

Feláll, bárpulthoz megy, tölt egy kispohár Wyskit, kortyol belőle. Megissza. Tölt

még egyet. Egyszerre lehúzza.

Nem lehet igaz, hogy … Kirohan az ajtón, lefut az uszodába, és mikor belép,

akkor elkiáltja magát.

J á n o s!

- Mi van! Mi a fene bajod van! Miért kiabálsz?

- Megtaláltam, gyere, gyere már. – kiálltja Károly.

Uszodában a nők rájuk figyelnek.

- Gyere már, megtaláltam.

- Mit találtál meg, Károly? – kérdezte János.

- A fegyvert!

- Mit?

- A fegyvert! – ismétli Károly.

- Nincs nálam semmi ruha, Károly meztelen vagyok.

- Oké, oké, - feleli izgatottan Kari -, mindjárt hozok, nyugodj meg János,

hozok.

Evvel kirohan az uszodából, és fut Jánosék lakása felé. Felkap egy-két

ruhadarabot, és fut vissza az uszodába. Átadja Jánosnak.

- Öltözz, már, és gyere! – izgatottan mondja Károly, Jánosnak

- Jó, öltözök, és megyünk a rezidenciába, de nyugi, Károly, nyugi!

Vera, és Bea is egymásra néz, és ők is gyorsan felvesznek valami ruhát. Thai,

csak csodálkozik, hogy miért hagyta ott Vera, hisz nem őt hívta Károly. Nem

érti.

Két lány siet Károly, és János után, és csak remélik, hogy Károly nem fog vissza

esni a betegségébe.

89. rész - dolgozószobában –

Rohannak fel a lépcsőn, elől Károly utána barátja János. Lépcsőket kettesével

veszik. Kari látja, hogy a dolgozószoba ajtaja csukva, pedig Ő nyitva hagyta.

Megáll, int Jánosnak, lassíts, várj egy kicsit.

Jani megállt, de nehezen vette a levegőt. Már rég nem volt hozzászokva az ilyen

gyors lépcsőzéshez. Pedig régen ez rutin volt. Most már nehéz.

Károly az ajtó előtt áll. Közbe megérkeztek a lányok is.

- Miért nem mentek be? – kérdezte Bea

- Nem tudom. - feleli lihegve János

- Pszt! Maradj csendben, bentről lépéseket hallok.

Károly az ajtóhoz teszi a fülét, hallgatózik. Tényleg Valaki jár bent a szobában.

Kezét a kilincsre teszi, szép lassan lefelé nyomja. - ajtó nem nyikorog,

szerencsére, Laci erre allergiás volt. –

Hirtelen benyit, int a többieknek, de sehol senki. Függöny se mozdul, ablak is

csukva.

- Ezt nem értem, pedig hallottam, hogy van bent Valaki. Tényleg.

- Elhiszzük, Kari. Nyugtatják a többiek.

Károly az íróasztalhoz lép, kihúzza a fiókot, és látja, hogy nincs benne a fegyver.

Verejtékezik a homloka, észrevette Vera, Károly mellé lép, Jani is mellé áll, nézi

az üres fiókot. Bea az asztalt vizsgálja, észrevette a rejtett fiókot. Jelzi, hogy

látott valamit. Megpöcköli az egyik sarkát, és a fiók leesik, de üres. Bea, is feláll.

Idegesen nézik egymást. Hisznek Kariban, de akkor hol a fegyver?

Dolgozószoba könyvespolca elfordult, és előlép Gábor, fegyverrel a kezében.

Mindenki Őt nézi. Gábor felhúzza a fegyvert, hüvelyujja a ravaszon.

- Ezt keresitek?

- Igen.

Károly előre lép három lépést, kezét nyújtja, hogy elvegye a fegyvert. Gábor

csak áll.

Céloz.

Jánosék háta mögött egy nyílvessző suhant volna el, Gábor céloz, és eltalálja a

nyílvesszőt, szétlőtte. Gábor a fegyvert leteszi az asztalra. Károly visszalép az

asztalhoz. Fel akarja emelni a fegyvert.

- Ne nyúlj hozzá! – kiállt rá János.

Thai, ekkor lép be a szobába. Csodálkozva néz, hogy mi történt.

- Mi történt, Gábor? –kérdezte a kínai lány.

- Annyi, hogy amikor bejöttek meg akartak támadni, de nálam volt a

„műszer”.

- Miért hazudsz, Te szerencsétlen, épp nem Te fogtad ránk a fegyver, és a

homlokomra céloztál.

- Oké, de akkor mi ért a nyílvesszőt lőttem szét a homlokod helyett?

- Miért, az nem tudom. –feleli Károly

- Megmentettem az Életedet, ennyi.

- Ennyi, akkor hogyan kerüld a kezedbe a fegyver, amikor én a fiókba láttam,

és mikor távoztam, akkor még ott volt benne. Továbbá mikor feljöttünk a

többiekkel lépéseket hallottam a szobából, és miért bújtál el a könyvespolc

mögé?

- Ezekre a kérdésekre nem válaszolok, mert felesleges, nem vagy Te rendőr,

hogy feleljek az ilyenfajta alaknak, mint Te, Károly. – mondja Gábor

- Fogd vissza magad, jó, ne bántsd Károlyt. – szól a veszekedésbe Vera.

- Nini, a csaj is megszólalt! Előbb még velem csókolódzott, és engem

taperolt, most meg védi ezt az Embert. – szolalt meg Thai.

- Te, ebbe NE szólj bele! Jó! Fogd be a szád! – válaszolt Vera

- Elég, és elég! – kiálltja el magát Bea. Ahelyett, hogy tisztáznánk a dolgokat,

itt veszekedtek, közben majdnem megöltek Minket, ha nem lépünk előre,

akkor Jánost eltalálja a nyílvessző. Gábor, Károly fejét vette célba.

Érdekes, ez most nem lényeges. Ugye! Csak, az, hogy ki mit csinált, és kivel,

és mikor. Csak ez, a többi nem. Unom már az egészet. Azt csináltok amit

akartok. Gyere Jani, távozzunk, mert itt csak egymásnak esünk céltalanul.

Bea, előre lép, és nyújtja kezét János felé. Vera oda megy Károlyhoz, és átöleli.

Gábor visszarakja a fegyver a helyére, és Thai-jal együtt távoznak a

dolgozószobából

90. rész - újra megszólal a fegyver -

Vera, és Károly egymással szembe ültek, és halkan beszélgettek. Szinte

suttogtak, hogy ne hallja senki más. Beszélgetésük témája még mindig

Bocskai fura halála. Nem értették, hogy miért ilyen hamar ment el, hisz

egészséges volt. Amikor beszélgettek vele, akkor semmi jel nem mutatott arra,

hogy beteg. Szívével se volt baj, ezt Károly tudta, mert rendszeresen évente

mentek orvosi vizsgálatra, és ott sem mutatott ki az EKG semmi változást.

Károly szerint közrejátszik Thai feltűnése, és kezelése is.

Nem hiába küldte ide Ricco barátja a masszőrnőt, biztosan meg akarja evvel

szerezni a keleti piacot, mert így egy kézbe kerül a keleti, és az ázsiai piac.

Ahogy ezt fejtegették, nyílik az ajtó, kis idő múlva visszatértek a

dolgozószobába, akik már távoztak.

- Ti itt vagytok, remélem nem zavartunk meg Titeket? – kérdezte Bea.

Folytassátok csak nyugodtan, amit elkezdtétek

- Már befejeztük, ugye kedvesem - feleli Kari.

- Nem úgy látom, szinte úgy tűnik, hogy megzavartunk volna.

- Nem, nem. Mondja kissé zavartan már Károly.

Akkor jó, szól közbe Gábor, János gyere, meghívlak egy italra. Bárpulthoz

mentek

Thai, és Bea pedig az íróasztalhoz lépet.

- Gyerekek? – kiállt fel a csöndbe Károly

- Milyen gyerekek?

- Amila, és Péter.

- Ők már elmentek egy órája, kocsit elvitték.

- De, nekem azt ígérték, hogy… - mondja akadozva Károly.

Vera, már érzi, hogy itt baj lesz, és vissza fog esni a kedvese a betegségbe.

Hozzálép, és átöleli. Halkan suttogva mondja, hogy bár mi történik veled én, itt

vagyok melletted. Megbízhatsz bennem szerelmem.

- Rendbe, de a gyerekek?

- Már elmentek, és hazafelé mennek, hidd el, rendbe van minden. – válaszol

Vera.

- Akkor jó.

- Most mit foglalkozol vele, hisz látod, hogy sérült, és gyenge. Ilyen ember

látod, hogy lehet befolyásolni, csak olyat kell neki mondani, és már az

illető kezébe van, és azt teszi, amit mondanak neki. Gyenge, nem ide való.

Ebbe, csapatba erős emberek kellenek. – szól hangosan Bea.

Vera elengedi Károlyt, és Beához lép.

- Lehet, hogy befolyásolható és gyenge, de ezt Ti tettétek vele. Te, és a

barátaid. Bocskai László, Dénes János, és Te. Kedves Beám. Bizony ebbe

a körbe Te is bent vagy, és ráadásként jött hozzá még a Thai is. Ehhez mit

szól, Beám!

Mielőtt a két nő hajba kapna, megszólal a telefon. János, veszi fel.

- Tessék, Bocskai rezidencia.

- Jó, napot!

- Jó napot!

- Pest megyei rendőrkapitányság, Tóth Károlyt keresem.

- Adom, feleli János.

János int Károlynak, hogy jöjjön.

- Ki, az?

- Rendőrség.

Remegve megy Jánoshoz Kari, és átveszi a telefont.

- Tessék, Tóth Károly vagyok.

- Jó, napot! Simon Fruzsina rendőr őrnagy. Tájékoztatom, hogy Budapest

határánál a KLX- 489 forgalmi rendszámú Opel típusú személygépkocsi

menetiránnyal szembe hajtott, és nagy sebességgel a beton oszlopnak

ütközött, és a két illető, akik a kocsiba tartózkodtak, ütközéskövetően

elhunytak. Mentők nem tudtak rajtuk segíteni. Fogadja részvétemet.

Károly rövid ideig hallgat, majd összeesik.

- Halló, itt van még! –telefonból megszólal Simon őrnagy.

- Vera, bekiabál. Hívja mentőket, összeeset Károly. Leteszi a készüléket.

Látod, mit tettél Bea. Nem lélegzik, Károly. Vera sír, Bea Verához megy

vigasztalni, próbálja.

- Menj el innét! – kiabál rá Vera. Menj el!

- Oké, akkor megyek a mentők elé.

Arra semmi szükség, vág közbe Thai, int Gábornak, aki előveszi a fiókból a

fegyvert, céloz, és lő Beára, Jánosra, és Verára. Holtan estek össze.

Thai, tárcsáz, és hívja az „áll” Simon Fruzsinát

- Köszönöm a segítséget, Fruzsina.

- Szerelmem, neked mindig csak szóljál.

Látod, Gábor így kell megszerezni, s összekötni a két földrész piacát.

Egyszerűen.

Fejezte be mondókáját Gnuyen Thai.

---------------------------------------------- v é g e ------------------------------------------

-------------

Utószó:

Nagyon szépen köszönöm, hogy

figyelemmel kísérted az írásomat, és

elolvastad.

Bossányi Kálmán Miklós

szerző.