I. évfolyam, 9. szám2004. december 3., péntekÁra: 78 forint

Néma könnyekA családi köteléken belüli brutali-tás következtében minden harmadiknapon meghal valaki, közöttük min-den héten egy feleség (élettárs), min-den hónapban egy gyermek az áldo-zat. Õsi hagyománya van e vidéken apatriarchális családfõi hatalomnak,annak a férfiúi szemléletnek, hogy habezárom magam mögött az ajtót, aztteszek az enyéimmel, amit akarok. Arend érdekében a fizikai erõfölénytnaponta érvényesíteni kell – a csalá-dok jó részében ma is ez a módi. Méga közvélekedés is erõsíti az ilyen gon-dolkodást: mondják, egy-két pofonnem a világ. 13. oldal

„Uram, kihez mehetnénk?”Csak gondoljuk el, mit szólnánkakkor, ha egy orvos az általános isko-lai biológia tankönyvre hivatkozvaírná fel nekünk a pirulákat és kenõ-csöket. Gyorsan magára hagynánk atudományával együtt és keresnék va-lakit, akinek a szakértelmében meg-bízhatunk. Így van ez a hittanárralis: tudása nem lehet egyenlõ a tan-könyvek anyagával, az egyszer meg-szerzett pedagógiai és lélektani isme-retek egyre halványodó emlékeivel.Az egyházmegye hittanárai számárajelenleg a levelezõs képzés a leghosz-szabb és legszélesebb körû szakmaitovábbképzés. 12. oldal

Szabad-e?Szabad-e az áldozópapságnak ön-magából a lelkesedést „kiölni”? (Hi-szen a misézés minden áron, nem túl-ságosan lelkesítõ.)Szabad-e a legszentebbõl, a legne-mesebbõl, egy lealacsonyított paszto-rális eszközt csinálni?Szabad-e azt hinni, hogy ha min-denhol van mise, akkor a lelkipászto-ri ellátás megtörtént?Szabad-e még akkor is helyettesnyomába eredni, ha az Igeliturgia léte,ténye nagyon-nagyon indokolt lenne?Szabad-e az Igeliturgiákat csakazért mellõzni, mert „nálunk ilyenmég nem volt”? 6. oldal

Békességa jóakaratú embereknekA karácsonyról a tévében, rádióban gyakranúgy beszélnek, hogy most, ezen az ünnepen lép-jünk ki egy kicsit önzõ, anyagias, agresszív hét-köznapjainkból, legyünk megértõek, kedvesek,figyelmesek. A karácsony a szeretet szigete hét-köznapjaink háborgó tengerén. Jó ez a pár naplelki pihenõ, exkluzív alkalom az évben.Ugyanezek a tévék, rádiók az év többi napjántöbbnyire olyan mûsorokat, reklámokat, véle-ményeket közvetítenek, amelyek a gyarlósága-inkra és alantas indulatainkra építenek: a ben-nünk élõ kapzsiságra, irigységre, kárörömre, bu-jaságra, képmutatásra. Arra, hogy mindenkigazember. Arra, hogy ha nekem nem jó, másnakse legyen az. Arra, hogy nekem se segít senki, énse segítek senkinek. Arra, hogy kaparj kurta,hogy minden a pénzrõl szól. Mintha az év többinapján ez lenne a természetes, csak a karácsonylenne kivétel.Mire ez a lap megjelenik, talán már túl le-szünk a határon túli magyarokról szóló népsza-vazáson, talán még nem. Ravasz politikai szá-mításból talán már sikerült felkorbácsolni alan-tas indulatainkat saját testvéreink ellen – talánmég meg tudtuk õrizni irántuk jóindulatunkat,együttérzésünket. Ez a szavazás jóakaratunk tükre. A tétje,hogy megtaláljuk-e a jóakaratúak békéjét, vagyaz ország belefullad a közönybe és a rosszindu-latba.Hívõként a karácsonyt nem azért ünnepel-jük, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapok-ból, hanem hogy a velünk sorsközösséget vállalóÚr Jézus beletestesüljön az életünkbe, s az Õ lel-kületében élhessük az év minden napját. De-cember ötödikét is. n Cziglányi Zsolt

Admissiót és beöltözést tartottak a Püspöki Szemináriumban november 21-én, a délelõtti szentmi-se keretében. E napon mutatkoztak be a Szeminárium papnövendékei, akik felvételüket kérték azegyházi rendbe, és e napon öltötte magára három fiatal elsõ alkalommal a papi reverendát.

A hónap eseményei 2004. december 3., péntek2. oldal

Margitmajor ünnepeltSkóciai Szent Margit tiszteletére mu-tattak be szentmisét november 15-én aMargitmajori Szociális Otthonban.Az ünnepi szentmisén részt vettek azotthon lakói, dolgozói, a segítõk, a kerületpapsága.Mayer Mihály megyéspüspök beszé-dében kiemelte, az elhangzott szentlec-kébõl, hogy: „Az Úr dicsõsége gyûjt egybeTéged”.Hangsúlyozta, hogy az Úr dicsõsége az,ami a karitatív szolidaritást megerõsíti azemberben.

Elõfeltétele a karitatív munkának, és akaritatív munka elfogadásának. „Úgy szokott lenni, hogy mindenki el-várja hogy az Úr szeretete nélkül, Istenszeretete nélkül, hit nélkül kapjon sok-sokmindent a társadalomtól. De ha Isten nél-küliek vagyunk, akkor csak egy vöröske-reszt haszonélvezõi akarunk lenni. Többkell legyünk, mint egy vöröskereszt. Nem azt kell figyelni, hogy én mit kapok.Mert az én, megelõzi a felebarátot, és akkorkiderül, hogy milyen elégedetlen vagyok. Aki az Úr dicsõségét keresi, az napközben is többször beszélget az Úrral,

bemegy a kápolnába, dicsõíti Istent. Azlenne szép, ha nem férnének el a kápol-nában.Fontos, hogy a szívünk dobbanása má-sok felé is nézzen, mert akkor ez azt jelen-ti, hogy mások felé is tudunk tekinteni.”Mons. Wolf Gyula a Pécsi Egyházme-gye vagyonkezelõje néhány szóban vázol-ta az otthon helyzetét. „Minden esztendõben volt valami, ami-rõl be tudtunk számolni, ami elõrelépéstjelentett. Idén a felsõ ház felújítását említ-hetem. Az átvett állapotokhoz képest lak-

hatóvá tettük azt a részt is. Elkezdõdött amosoda teljes átépítése is. Ezzel a szolgál-tatás színvonala jobb lesz, a dolgozókmunkája könnyebbül. Az egyházmegye egyik nagy költségve-tés üzemének tekinthetõ ez az intézmény. Célunk, hogy az itt élõk megtalálják abékét, a megnyugvást, megtapasztaljákéletük legnehezebb korának, az idõskor-nak azt a biztonságát és nyugalmát, amitaz itt dolgozók áldozatos munkája révénkapnak.” Gondolatai végén megköszöntea dolgozók munkáját, a nehézségek áthi-dalását.

Új tornyot kapott a nyomjai templom

Oklevélátadás„Szeretetedrõl, törvényedrõl éneke-lek, zsoltárt zengek neked, Uram!”(Zsolt 101,1)Négy diák vehette át a kántori okleveletMayer Mihály püspök úrtól az idei évben.Négy év munkájának eredménye ez az el-ismerés!A Pécsi Egyházmegye KántorképzõTanfolyama szorosan kapcsolódik a gya-korlati tevékenységhez, bár tudjuk, hogyaz elmélet is szervesrésze az oktatásnak!Az évközi heti–kéthetiórákat a nyári két he-tes „intenzív” tanfo-lyam teszi teljessé.Az október 30-ánmegtartott ünnepélyesszentmisén püspök úrprédikációjában arrólszólt, hogy a legfonto-sabb ebben a szolgálat-ban az Isten és az egy-ház szolgálata. Sohasem lehet megfeled-kezni, hogy a szolgálat értéke elsõdlegesena szív készségén múlik, s csak másodsor-ban az alkotás mûvészi értékén! Kell, hogya szolgálat minden része Istenhez vezessenminket! Kell, hogy megtaláljuk a liturgiá-ban, a népénekekben, a zsoltárokban, ahimnuszokban azt a szeretõ Istent, akitakarunk áldani és magasztalni szüntelen! Mindezek fényében valóban „az oklevélcsak a kezdete a szolgálatnak” – ahogy aztSzamosi Szabolcs, a kántorképzõ igazgató-ja említette. Az ünnepélyes szentmisét Mayer Mihálypüspök úr mondta, koncelebrált Garad-nay Balázs helynök úr, az egyházmegyezenei igazgatója. Szeretettel várunk kántorképzõ tanfo-lyamunkra mindenkit, aki szeretné meg-ismerni teljesebben az Isten, s a liturgiaszolgálatában álló szent zenét, s azt is, akimár vágyat, elhívást érez arra, hogy ezt el-sajátítsa! nLoószné Dömötör Enikõ

A papi szenátusA Pécsi Egyházmegyében a papiszenátus megbízatása lejárt, ezért újválasztásra került sor.A papi szenátus tagjait több cso-port alkotja: Vannak olyanok, akikhivataluknál fogva tagjai a szenátus-nak: az általános helynök, az iroda-igazgató és a Püspöki Bíróság helynö-ke. A második rész az intézményekválasztott tagjai: Hittudományi Fõis-kola, Püspöki Bíróság, a Káptalan ésa Papnevelõ Intézet. A harmadik cso-portot az esperes-kerületek válasz-tott tagjai alkotják. A negyedik cso-portba tartoznak a püspök által kine-vezett tagok. A választások egyházmegyénkben2004. szeptemberében megtörténtekés október 11-én a megyéspüspök úrkinevezte a papi szenátus tagjait. APécsi Papi Szenátusnak összesen 21tagja van.Az Egyházi Törvénykönyv elõírásaszerint a szenátus tagjai közül a me-gyéspüspök nevezi ki a TanácsosokTestületének tagjait. Egyházmegyénk-ben e csoportnak nyolc tagja van.Az alakuló gyûlést a fõpásztor no-vember 17-re hívta össze. A tagok hi-ánytalanul megjelentek. Elõször a püspök úr ismertette atestületre vonatkozó kánonok rendel-kezéseit. Majd rátért az elsõ témára:A Szentatya a következõ évet, 2004.

októberétõl 2005. év októberéig, azEucharisztia évének nyilvánította.Minden pap megkapja – II. János Pálpápa „Mane nobiscum Domine” apos-toli levelét, melyben részletesen szólaz Oltáriszentség titkának elmélyíté-sérõl. Azt írja: „e kezdeményezéshezkét esemény kínált nagyon jó alkal-mat, az egyik a kezdetét, a másik avégét jelzi: a mexikói Guadalajarábanokt. 10-tõl 17-ig tartó Nemzetközi Eu-charisztikus Kongresszus, és a 2005.október 2-tõl 29-ig tartó Püspöki Szi-nódus a Vatikánban, melynek témájaAz Eucharisztia az Egyház életénekés küldetésének forrása és csúcsa. Deegy másik meggondolás is – írja aSzentatya – ennek az évnek meghir-detésére késztetett: 2005. augusztus16-tól 21-ig tartjuk Kölnben az ifjú-ság világnapját.Azt kívánom, hogy az Eucharisztialegyen az élõ középpont, mely köréösszegyûlnek a fiatalok, erõsíteni ahitüket és lelkesedésüket.”Az Eucharisztia évének lelkipász-tori vonatkozásaihoz szóltak hozzá aszenátus tagjai. Több helyen rend-szeres egész-napos szentségimádásttartanak (Dunaföldvár), másutt hetikét alkalommal (Szekszárd). A to-vábbképzés is hangsúlyt kapott,mert híveink sokszor a legalapve-tõbb igazságokkal sincsenek tisztá-

ban. Van olyan templom, ahol a plé-bános minden alkalommal a szent-misérõl beszél röviden. Sõt beszédso-rozatban magyarázza a szentmisemisztériumát.A jövõ évi Úrnapját még nagyobbünnepélyességgel tartsuk meg!A püspök úr összegezve e témátmegjegyezte, hogy a szentmise nemtársadalmi ünnepség. A szentmisénaz Eucharisztia misztériumát kell el-mélyíteni. Az oltár felszerelése legyenméltó, az oltárterítõ tiszta, és ahogyaz Úr Jézus nem „mû-szeretetet”adott, úgy mi se tegyünk mûvirágotaz oltárra. A javaslatok között szerepelt: za-rándoklat Báta Szent Vér templomá-ba, egyházmegyei eucharisztikus ta-lálkozó, konferenciák az eucharisztiá-ról, esetleg kiadványok, füzetek e té-mában, és a teológiai tanárok dolgoz-zanak ki egy körlevelet az Oltári-szentségrõl. Igen fontos, hogy a hitoktatásbanhelyezzünk nagyobb hangsúlyt az Ol-táriszentség ismeretére és arra, hogyméltóképpen járuljon mindenki aszentáldozáshoz. A gyûlésen a püspök úr felhívta arésztvevõk figyelmét a jövõ év ki-emelt ünnepeire:Báta: a búcsú július elsõ vasárnap-ján.Szekszárd: május 5-én a templom200 éves.Máriagyûd: június 5-én 200 évesévforduló.A püspök úr zárszavaival véget érta gyûlés. nWerner Imre

Az Egyházi Törvénykönyv elõírja, hogy minden egyházmegyében legyen papiszenátus. Ez olyan papokból álló csoport, amely a papságot képviseli és mint-egy a püspök szenátusa. Feladata: hogy a püspököt a jog elõírása szerint segít-se az egyházmegye kormányzásában, Isten népének rábízott része lelkipásztoriérdekének lehetõ legjobb szolgálatára.

Katolikus szemmel2004. december 3., péntek 3. oldal

agyar kurírmTÍZÉVES A TÁBORI LELKÉSZSÉG. Atábori lelkészség 10 évesfennállását ünnepelték no-vember 18-án a HadtörténetiMúzeumban. A HonvédelmiMinisztérium által szerve-zett ünnepi alkalmon megje-lent Juliusz Janusz érsek,apostoli nuncius, a tábori lel-készi szolgálatban részt vevõegyházak vezetõi, katolikusrészrõl Seregély István ér-sek, a Magyar KatolikusPüspöki Konferencia elnöke,és Szabó Tamás tábori püs-pök. Az eseményre meghí-vást kaptak az elõzõ kormá-nyok miniszterei és államtit-kárai is, akik szintén közre-mûködtek a tábori lelkésziszolgálat elindításában.Iváncsik Imre politikai ál-lamtitkár emlékezett meg az

elmúlt 10 esztendõrõl, illetvefelvázolta a közeli és távolijövõ feladatait. Szólt arról,hogy a parlamenti döntésnekmegfelelõen megszûnt a sor-katonai szolgálat, és ez új fel-adatok elé állítja úgy a hon-védséget, mint a honvédségkeretén belül mûködõ táborilelkészséget is. Mint mondta,a csökkenõ honvédelmi ki-adások ellenére szeretnék,ha több kisegítõ tábori lel-kész kapcsolódna be a szol-gálatba, és ennek megfelelõ-en erre a feladatra többanyagi forrást irányoznánakelõ. Az államtitkár reményétfejezte ki, hogy az egyházakés a minisztérium továbbiegyeztetéseinek gyümölcse-ként megszülethetnek a rég-óta várt szabályzatok, illetve

olyan belsõ rendelkezések,amelyek tovább szilárdítjáka tábori lelkészség helyzetétés segítik munkáját. MKA MAGYAR KATOLIKUS ÚJSÁG-ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLA-LÁSA. A Közszolgálati MagyarTelevízióban történtekkelkapcsolatban az alábbi állás-foglalást tett közzé SzikoraJózsef elnök aláírásával aMagyar Katolikus ÚjságírókSzövetsége: A Magyar Televí-zió katolikus és protestánsegyházi mûsoraiban nemkaphattak helyet a népsza-vazással és az egyházi intéz-mények finanszírozásávalkapcsolatos egyházi megnyi-latkozások. A köztelevízió il-letékes vezetõi a tiltással aszocialista diktatúra cenzúra-

gyakorlatához tértek vissza.Az intézkedés antidemokra-tikus, korlátozza az alapvetõemberi jogokat, s arról tanús-kodik, hogy a Magyar Televí-zió vezetõi nem ismerik sema Magyar Köztársaság Alkot-mányát, sem pedig a rádió-zásról és televíziózásról szóló1996. évi I. törvényt, a mé-diatörvényt. A Magyar Kato-likus Újságírók Szövetségé-nek álláspontja szerint a Ma-gyar Televízióban a szakmai-ság és a közszolgálatisághelyreállítása közérdek, s en-nek megvalósulásáért, a tele-vízió vezetõsége mellett, ko-moly felelõsség hárul a tulaj-donosi testületként mûködõkuratóriumra, valamint azOrszágos Rádió és TelevízióTestületre. MK

Történelem 2004. december 3., péntek4. oldal

Hatvan éves Apor Vilmossal valótalálkozásom emlékeA második világháborús magyar hon-védségi harcoknak négy harcterén voltamrészese. Az utolsó a Dél-Alföldön Soltvad-kert körzetében volt a 2. Ukrán Fronttalszemben, ahol az erõs harckocsi támoga-tással elõnyomuló szovjet túlerõ elõl visz-szavonulóban Akasztó határában egy szov-jet könnyûbombázó repülõ raj a menetosz-lopunkat mély támadásban végig bombáz-ta, sõt visszafordulva a támadást megismé-telte. Bombaszilánktól ekkor sebesültemmeg. Egy szilánk a jobb combom felsõ-kül-sõ részén ejtett mély sebet, csontig hatolva,a csonthártyát és a csontfelületet is sértve.A másik szilánk jobb lábfejem külsõ részétroncsolta szét. Solton a tüdõgondozó inté-zet ebédlõjében az asztalokat mûtõasztal-nak használva részesültünk elsõsegélyben,sok sebesült társammal együtt. A duna-földvári iskola szalmával hintett tantermepadlóján töltött éjszaka után, korház vo-nattal kerültünk az elsõ hadikórházba, azerre a célra igénybevett enyingi kastélyba.Feleségemnek küldött táviratomra, sike-rült áthelyezésem Pécsre, a Janus Panno-nius és Szepessy utcák sarkán lévõ Belvá-rosi iskolában berendezett hadikórházba.Mindez 1944. november elején történt.Amikor a szovjet front Mohács felöl Pécsfelé közeledett, a hadikórházat tovább me-nekítették, áttelepítették nyugatabbra. Eztöbbször ismétlõdött, míg végül decemberelején Gyõr lett meggyógyulásom helye. Afolyóvizekkel bõvelkedõ város nagyrésztsík terepre épült. A belváros közepén volta dombnak nevezhetõ magaslat, amit„Püspökvár”-nak hívtak a helybeliek. ASzékesegyház, a Püspöki Palota és a hoz-zá tartozó egyházi épületek mellett itt állta város gimnáziuma. Ennek tantermeibena padok helyét katonai vaságyak foglaltákel, a többi helyiségben mûtõk, vizsgálók,laborok mûködtek. Vagyis ez volt a hadi-kórház, melyben további gyógyulásomraszámíthattam.Ekkor Budapest körülzárása még nemkezdõdött meg, a 3. Ukrán Front csapataidél-kelet felõl már elérték az Érd–Velen-ce–Balaton délipart vonalát. Gyõrt innenfenyegette az ellenséges támadás veszélye.Rendszeressé váltak a napi légiriadók. Ahadikórház óvóhelyéül a közeli püspökióvóhelyet jelölték ki, a sebesültek, riadóesetén ide jöttek, vagy hordágyon ide hoz-ták õket. Én ekkor már botra támaszkod-va, jobb sarkamra lépve saját lábamon eltudtam odáig bicegni. Az óvóhely a püspö-ki palota parkjának hátsó kapuján át voltmegközelíthetõ. Vastag földréteggel fedett,pinceszerûen boltozott, magas belméretûnagy terem, fapadokkal, székekkel beren-dezve várta az itt menedéket keresõket.

Nekünk, kórházbelieknek a bejárattóljobbra esõ sarokban volt a kijelölt helyünk.Az óvóhelyet rajtunk kívül természetesenelsõsorban a püspökséghez tartozó szemé-lyek, és a környezõ utcák lakossága töltöt-te meg. Mindig zsúfolásig telve volt, merta légitámadástól való biztonság mellettApor Vilmos püspök úr litániái és szentbe-szédei is elviselhetõbbé tették az itt kény-szerûségbõl eltöltött idõt. A püspök úr

minden alkalommal jelen volt. Sorolta aszentek neveit, akik mindegyikéhez „Kö-nyörögj érettünk” volt a jelenlévõk kérése.Elhúzódó riadó esetén a püspök itt rövidszentbeszédet mondott. Szavai erõsítettékaz Isteni gondviselésbe vetett hitet, ébresz-tették a helyzet jobbrafordulásának, a bé-ke gyors eljövetelének reményét.A háborús élet nehézségei, az élelem ésegyéb közszükségletek hiánya mellett so-kaknak voltak már hõsi halottai. Mások-nak valamelyik harctéren volt hozzátarto-zója életveszélyben, akik vigasztalásra, bíz-tatásra szorultak, így tehát volt bõven té-mája Apor Vilmos püspök úr beszédének.Többször is elõfordult, hogy futotta azidõbõl, ezért minket is meglátogatott. Ér-

deklõdött, ki milyen sebesülést szenvedett,milyen állapotban van. A beszélgetés vé-gén áldását adta ránk. Hatvan év távlatá-ból is emlékszem magas termetére, szépencsengõ hangjára.1944. december 15-én bocsátottak elgyógyultan a gyõri hadikórházból. Zala-szentgróton találtam meg a pótalakulatot,ahol állományba vételre jelentkeznem kel-lett. A front közeledtével az alakulat is egy-re nyugatabbra vonult, míg végül is 1945.május 11-én Ausztriában Deutschland-bergnél estem szovjet hadifogságba, ahon-nan 1947. július 24-én tértem vissza csalá-dom körébe, két és fél évi távollét után. Hazatérésem után természetesenigyekeztem minél több volt katonatársa-mat, frontharcos társamat megkeresni,megtudni kit keresek hiába, mert hõsihalált halt, vagy a hadifogságban hunytel. A megmaradtak közül ki hogyan élteát az idõt, amióta nem találkoztunk. Rá-találtam egy volt pécsi, de nõsülés okángyõri lakossá lett újonc-kori társamra is.Élményeink kölcsönös ismertetése soránszóba hoztam a gyõri hadikórházbeli él-ményeimet is, melyben jelen voltak AporVilmos püspök úrral való találkozásaimemlékei is. Ekkor tudtam meg barátom-tól – ami Gyõrött közismert volt –, hogyhogyan halt meg Apor Vilmos. Mikor aszovjet csapatok Gyõrbe elértek, már hír-hedtté váltak, itt is erõszakosságukkalzaklatták a nõket.Az elõlük menekülõ asszonyok egy részea már ismert püspöki óvóhelyen keresettmenedéket. Apor Vilmos püspök úr az óvó-hely bejáratánál saját testével állta útját, azasszonyokat zaklató vörös katonáknak, mi-kor azok részérõl ért géppisztolysorozattólösszeesve meghalt. Mély fájdalmat érezteme hír hallatán. Magamban úgy értékeltem,hogy hõsi halált halt, vagy mártírrá vált aza fõpap, aki sebesült koromban gyógyulástkívánva, többször megáldott. Igazi szívbõl jövõ örömmel hallottam ahírt arról, hogy II. János Pál pápa a rómaiSzent Péter téren összegyûlt hívõk elõtt ki-hirdette Apor Vilmos boldoggá avatását.Ugyanígy örültem utolsó királyunk, IV.Károly „Ausztriai Károly”-ként való bol-doggá avatásának is. Szûz Mária, hazánk égi pátrónája mel-lett most már újabb két boldoggá avatottalbõvült a magyar szentek és boldogok sora,akik közvetlenül az Úr Trónusa elõtt fo-hászkodhatnak a Mindenhatóhoz orszá-gunk jobb sorsáért esedezve, amit mi földi-ek, Himnuszunk, Kölcsey fogalmazta fo-hászával imádkozva kérünk: „Isten áldmeg a magyart… Hozz reá víg esztendõt!”n Keresztvölgyi József, Pécs, Kodály Z. út

Apor Vilmos Segesvár, 1892. február 29.Gyõr, 1945. április 2. Neves erdélyi arisztokrata csa-ládban látta meg a napvilágot,1892. február 29-én Apor Gábor és Pálffy Fidé-lia harmadik gyermekeként. Iskoláit Kalks-burgban kezdte a jezsuitáknál, és ugyancsak ajezsuitáknál, de már Kalocsán fejezte be. Teoló-giai egyetemre Innsbruckba járt. Pappá szente-lése 1915. augusztus 24-én, Nagyváradon tör-tént, ami után Gyulára került káplánnak. Az I.világháborúban néhány hónapig katonai szol-gálatot teljesített, majd visszatért Gyulára, aholplébánosként – 26 évesen – nagy tekintélyre tettszert, mert a román katonák túszszedõ akciójaután az elfogott gyulai polgárok ügyében – töb-bedmagával – kieszközölte a túszok szabadonbocsátását. Arisztokrata származása ellenéreszerény és áldozatos maradt, aki a szociálisproblémákat is meglátta. 1941. február 24-én,49 éves korában Gyulán püspökké szentelték,március 2-án ünnepélyes keretek között Gyõrbement püspöknek. 1945. április 2-án hunyt elGyõrben. Holttestét a karmelita templom krip-tájában temették el. Végsõ nyugalomra azonbancsak 1986. május 23-án került a székesegyház-ban. 1997. november 9-én II. János Pál pápaRómában boldoggá avatta. A XX. századi ma-gyarok közül õ volt az elsõ, akit oltárra emeltek.

Élõ egyház2004. december 3., péntek 5. oldalKentenich pedagógiaA Schönstatti Családakadémia szerve-zésében két hétvégés továbbképzés kezdõ-dött Óbudaváron Kentenich atya pedagó-giájáról. A téma elõadója Uzsalyné dr. Pé-csi Rita igazgatónõ és négygyermekes csa-ládanya Pécsrõl.Nagy érdeklõdéssel vártuk a témát,hisz mindnyájan saját családunkban pe-dagógusként, elõadóként szükségét érez-zük az egyre jobb felkészültségnek. Nemmindegy, hogy viszonyulunk gyermeke-inkhez, környezetünkhöz. Kentenich J.atya, Schönstatt alapítója saját pedagógiairendszert dolgozott ki a XX. század elején,mely csodák csodája ma ugyanolyan mo-dern, mint akkor.Az élet szolgálata nevelésünk legfõbbcélja, s ebben Isten a fõ nevelõ, aki minketeszközül használ. Megnyugtató volt a fele-lõsségnek ez a megosztása… Fontos, hogygyermekeink számára mi vagyunk a gyö-kerek – önmagát nevelõ nevelõk! – ez azalapja mindennek.A schönstatti pedagógia alappilléreivelismerkedhettünk meg, majd korosztályok-ra lebontva ennek praktikus tennivalóitvettük sorra. Ennek a pedagógiának agyakorlatban is megvalósítható mivoltátmutatta, hogy Pécsen az iskola ezen a csa-páson halad nagy sikerrel. Az élménygazdag hétvégét sokáig fog-juk emlegetni, s beszélgetni róla, hisz 12elõadás hangzott el egymás után, amitgyakorlattá váltani apránként, a hétköz-napokban tudunk. Ezért nagyon várjuk afolytatást novemberben!A Schönstatti Családakadémia család-tréner-képzõ kurzust indított a VeszprémiEgyházmegyében október 2-án Óbudavá-ron. A csapatot Folly Pál és Éva, illetveSzelestei Péter és Ildikó vezetik.A következõ családtréner-képzõ évfo-lyam (az 5.) Iszkaszentgyörgyön veszi kez-detét november 6-án az esztergomi és fe-hérvári Egyházmegye családjainak rész-vételével.A Családakadémia 3. évfolyama Pé-csett befejezte vizsgaelõadásait. A végzõ-sök december 4-én a pécsi Székesegyház-ban veszik át diplomájukat, és kezdikmeg munkájukat az egyházmegye szol-gálatában.Az öröm volt témája Herbert Tamás ésAndrea elõadásának, amit Oszoli Dénes ésMárti otthonában hallgatott meg 6 érdek-lõdõ házaspár október 22-én. A lakás ki-sebb átrendezése után mindenkinek jutotthely, és jó szó, s részesei lehettünk egy vi-dám, oldott schönstatti estének.Az elõadók elegánsan – egymással har-monizáló színekben – ültek az asztalnál, smosolyogva, szépen egymásra hangolvasugározták az örömöt. Sok példát hoztak amindennapi életbõl, s ezeket olyan logikaisorban, hogy mindnyájan épültünk, s cso-dáltuk pozitív életszemléletüket. A rajzok,ábrák különösen színessé, élvezhetõvé tet-ték a téma befogadását.

Szép beszélgetõs kör alakult ki, mikor a15 perces házaspáros sétálásnak vége sza-kadt. Ki-ki magára vonatkoztatta az elõ-adás egyes részleteit, s mindenki vitt ma-gával valamit belõle, amit életté szeretneváltoztatni.

A házigazdák a schönstatti irodalom-nak is helyet adtak, aki akart belenézhe-tett a régi és új kiadványokba.Természetszeretet – emberszeretet – Is-tenszeretet címmel tartotta vizsgaelõadá-sát Várnagy Péter és Zita október 23-ánGuld József és Mónika otthonában.A vendégek fogadására a szépen be-rendezett lakást, finom pogácsaillat töl-tötte be. A gyerekek jólnevelten az eme-leten élték világukat, ide csatlakoztak avendéggyerekek is.A hallgatóság négy lelkes házaspár volta környékbõl és a pécsi egyházmegyei új-ság sajtóreferense is részt vett a házibe-szélgetésen, hisz nem csak arról akar tu-dósítani, ami nagy tömegeket mozgat, ha-nem ahol valami fontos történik az egy-házmegyében.Az elõadást egy Júlia Alpokbeli kirán-dulás ihlette, rendkívül jól felépített szem-léletes és „ízletes” elõadás volt, illusztráci-óként tönkölybúzából készült illatos házi-sütésû kenyérrel kínálták a hallgatóságot.Mai rohanó életünkben jólesett hallani:fel kell töltõdnünk, figyeljünk testünk ép-ségére is, abban lakik ép lélek, igényes ze-nét és lelki tartalmakat engedjünk csak beotthonunkba, s az értékrend fontosságát.Ennek illusztrálására az elõadás csúcsa-ként egy nagy kövekkel telt üvegbe a ma-radék helyre kis kavicsokat szórtak. Azüveg már telinek tûnt de végül még egykupac homokot is bele tudtak tölteni. Ígymár valóban teli volt. Vajon a mi életünk-ben melyek a kövek? Mik a kavicsok? Mi ahomok? Vigyázzunk, nehogy kiszorítsákaz apróbb darabok a nagyobb értékeket.Szép és több órás tartalmas beszélgetésután tért haza ki-ki otthonába.„Bizalom” – Oszoli Dénes és Mártiszívtémája október 24-én vasárnap reg-

gel hangzott el négy fiatal család jelenlé-tében Hosszúhetényben Herbert Tamásés Andrea otthonában 9–11-ig a szent-misét megelõzõen. A családok lelkesedé-se, amivel részt vettek a házibeszélgeté-sen, bizonyítja ismét, hogy érdemesilyesmibe belefogni.Az életbõl vett sok remek példával meg-gyõztek mindnyájunkat a bizalom erejé-rõl. Szinte hihetetlennek tûnik a mai vi-lágban, hogy van olyan fiú, aki szerelmé-nek az édesanya mobilszámát adja meg,arra írhatja üzeneteit, s biztos lehet benneaz ifjú, hogy anyukája nem él vissza ezzel.De igazán Istentõl kapjuk a bizalmat,mikor ránk mer bízni egy-egy újabb életet.Mint a mesében: hogyan lesz a bizalom ha-tására gebébõl táltos paripa.A jelenlévõk érzékenyen reagáltak a té-mára, élénk beszélgetés követte (a házas-páros beszélgetés után) az elõadást. A mi-sérõl azért talán senki sem késett el…A vendégfogadás és az elõadás is bizo-nyára emlékezetes lesz a házaspároknak!

Küldetésünnepen vesznekrészt a Családakadémia tagjai de-cember 4-én délelõtt 11 órakor apécsi Bazilikában. Az ünnepenszentmisét celebrál Mayer Mihálypécsi megyéspüspök, Bíró Lászlócsaládreferens püspök, és BellerTilmann schönstatti atya.E napon családtréner diplomátvesz át Abai Tibor és DévényiZsuzsanna, Guld József és Dr.Bata Mónika, Dr. Herbert Tamásés Andrea, Dr. Kováts Tibor ésDr. Rékássy Zsuzsanna, OszoliDénes és Márta, valamint Dr.Várnagy Péter és Hámori Zita.

Ókeresztény sírkamrák, responso-riumok címmel jelent meg egy multimé-diásCD a napokban. A produkció elõadója éskivitelezõje Haramza László énekmûvész,aki a három nagy ünnepkörbõl válogatottgregorián tételek éneklése közben kívántaelvezetni a hallgatót ókeresztény emléke-ink világába. Társa volt ebben CserhalmiFerenc énekmûvész. A több száz éves dal-lamok forrása a Liber Usualis. Kontinui-tást kíván kifejezni a CD, hiszen a sírkam-rák megléte és a gregorián ének mai gya-korlata is feltételezi, hogy folyamatosan éltés él a mai napig a kereszténység, együttközös kincsünkkel, az imádsággal és a li-turgiával. A közös gyökerek megléte általtárul elénk a korai kereszténység világa. ACD végigvezet minket a világörökség szim-bólumává vált Krisztogram megtalálásán,és a gregorián ének csodálatos világán. Amultimédiás lemez bemutatója 2004. de-cember 9-én 17.00 órakor lesz a Dómmú-zeumban. Addig is megvásárolható azÓkeresztény Mauzóleumban. A CD megje-lenését támogatta a Pécsi Püspökség, PécsMegyei Jogú Város Önkormányzata, vala-mint a Pécs/Sopianae Örökség Kht.

Gondolatok 2004. december 3., péntek6. oldal

December, adventAz év legkülönösebb hónapja. Ekkorvannak a nagyon rövid nappalok, az igenhosszú éjszakák, ideje furcsa hiedelmek-nek, lányok kedvest keresõ bûbájosságá-nak. Hónap – a 13-i Lúcia-, Luca-nappal,és a Kr. u. 660 körül elhunyt francia Eli-giusnak, Noyen város püspökének emlék-napjával, aki korábban aranymûveskéntsokat fáradozott az aranycsinálás tit-kának kitudásán. Azóta is patró-nusa a mai ötvösöknek.Találkozunk benne Indianagy apostolával, a jezsuitaXavéri Szent Ferenccel;a termõrügyes ágakatilyenkor is kivirágoztatóBorbálával; a TizennégySegítõ Szent egyikével, a Pozso-nyi Misekönyvben is említett Otti-liával, a szemfájósok védõszentjével,és Szent Lázárral, a Jeruzsálemben ala-kult, róla elnevezett lovagrenddel, s Tamás-sal, a hitetlennel, aki mégis egész szívveltudta vállalni: „Én Uram, én Istenem!...”Napja van a Jelenések Könyve nagyprófétájának, az apostol és evangélista Já-nosnak – róla mondja a hagyomány, hogy„Sasmadár”, a legtisztább embernél is tisz-tább – se jós, se próféta nem szállt még ná-la magasabban, és nem látott nagyobb cso-datitkokat. Nevét ünnepeljük e hóban aXII. századi – „Inkább Istennek, mint em-bernek engedelmeskedõ” Becket Tamás-nak, és az esztendõ utolsó napját magánaktudó Szent Szilveszter pápának. És jön 6-án Szent Miklós püspök is, aMikulás, kinek gyermekkori rigmusainkszerint is „van zsákjában minden jó, cukor,dió, mogyoró…”, továbbá 8-án a Megváltáskedves hajnalhasadása, a Szeplõtelen Fo-gantatás, a Napba öltözött asszony ünne-pe, akirõl Gabriel arkangyal azt mondja:„Üdvözlégy malaszttal teljes!...” és akit1622-ben XV. Gergely pápa Immaculatanévvel dicsõített.Végül pedig itt a december 24., a legál-dottabb születésnap, melyen az Egyház abetlehemi Gyermek, Jézus földre lépésétünnepli. Körülötte ott vannak a pásztorok,a Napkeleti Bölcsek, s hatalmát így zengia 88. zsoltár: „Tied az Ég, Tied a Föld,…igazság és jog királyi széked alapja!”Jöttét elõzi az adventi négy hét – a szür-ke ködökkel teli hajnalain, ahogy õseinketis, várnak a roráték, a hajnali misék, ésmikor már nagy havak is ropognak a csiz-mák alatt, és a magányos gyertyák temp-lomablakon átsejlõ fényeiben reménykedõlélekkel sóhajtunk az égre.Igen, ezek a rorátés misék értetik megvelünk igazán, hogy nem csak a decembe-ri napok, de valójában egész életünk ad-vent, várakozás a nagy találkozásra, a föl-di létünk-végi Úrjövetre!És ha odaborulunk majd megtisztult lé-lekkel a jászolban fekvõ Kisded elé, szí-vünkben béke lesz, olyan, amit nem adhatmeg a világ, s örömmel mondhatjuk az an-gyallal: „Dicsõség, Békesség!...”

nRozsnyói György

A „Stille Nacht” születéseAlig hisszük, hogy van ember a Földön,akinek – ha karácsonyra gondol – ne jutnaeszébe a „Stille Nacht”, a „Csendes éj” bá-jos dallama.Idén épp 186 év múlt el azóta, hogymegszületett az ausztriai Salzburgtól vagy20 km-re esõ, a kis Salzach folyó partjánlevõ falucskában, Oberndorfban. Történtugyanis, hogy az obendorfiak – ahogy év-századokon át mindig – 1918-ban is a ka-rácsonyra készülõdtek, amikor is rémül-ten hallják kántoruktól, hogy „idén nemlesz orgonaszó az éjféli misén”, mert azegerek szétrágták a fújtatót. Mit se féljetek – mondta azonban a káp-lán, bizonyos Joseph Mohr. És nagy hirte-len nekifogott a kántorral, Franz XaverGruberrel a munkának. Egyikük írta a szö-veget, a másik a muzsikát, és mire Ádám,Éva napjának éjszakáján éjféli misére szólí-tottak a harangok, finom gitárkísérettel fel-csendült a falu apraja-nagyja legnagyobbörömére az új ének, a „Stille Nacht”. A kistemplomot a XIX. század végén elvitte egyhatalmas árvíz. Csak 38 évre rá került új

istenháza a régi helyére. Ám ezt is „StilleNacht kápolnának” nevezték. Üvegablaka-in megörökítve ott a nagy esemény – hírestiroli üvegfestõk remek munkája, de a fadí-szítmények is neves tiroli faszobrászoktólvalók. 212 esztendeje annak, hogy született,harmadik gyermekeként nagyon szû-kös viszonyok közt élõ édesanyjá-nak, aki mûhímzéssel kerestekevéske kenyerét. Ifjúként jóhangjával ott énekelt asalzburgi Szent Rupertszékesegyház világhírûorgonája mellett a nagy-szerû kórusban, és ké-sõbb, teológus korában ta-nulmányainak elvégzését csakjószívû támogatók segítségénekköszönhette.A „Stille Nacht” pedig, mint a világ ta-lán egyik legszebb, legismertebb karácso-nyi éneke 961 szövegfeldolgozással bejártaa Földet, szüntelen hirdetve a betlehemikis Jézus születését. n Rozsnyói Gy.

Szabad-e?E sorok írója akkor határozta el, hogyrövid kis tépelõdését közreadja, amikoregy verõfényes, szép vasárnap délelõtt, hétvilági krisztushívõ társaságában szentmi-sét ünnepelt.Valóban megfogalmazódott ott és akkora kérdés: Szabad-e ezt így tenni?Szabad-e a szentmiséhez még akkor isragaszkodni, ha mások ehhez annyiranem ragaszkodnak?Szabad-e az égetõen nagy paphiány el-lenére azt a látszatot fönntartani, hogy tu-lajdonképpen minden a legnagyobb rend-ben van?Szabad-e idõt, energiát, erõt, pénzt pa-zarolni arra, ami a józan ész fényénélszemlélve erõsen irracionális?Szabad-e az áldozópapságnak önmagá-ból a lelkesedést „kiölni”? (Hiszen a misézésmindenáron, nem túlságosan lelkesítõ.)Szabad-e a legszentebbõl, a legneme-sebbõl, egy lealacsonyított pasztorális esz-közt csinálni?Szabad-e azt hinni, hogy ha mindenholvan mise, akkor a lelkipásztori ellátásmegtörtént?Szabad-e még akkor is helyettes nyo-mába eredni, ha az Igeliturgia léte, tényenagyon-nagyon indokolt lenne?Szabad-e az Igeliturgiákat csak azértmellõzni, mert „nálunk ilyen még nemvolt”?Szabad-e a misék javára a gyóntatástólés a katekézistõl idõt elvenni?Szabad-e a különbözõ kisközösségekmiséjét fenntartani a jelen helyzetben?Szabad-e egy-egy „lelkipásztori nem”után a krisztushívõk különbözõ csoport-jainak megsértõdni, vagy neheztelni?

Ahogy felszínre törnek a kérdésekeszembe jut egy régen hallott rádióbéli ri-port, ahol a már nyugdíjas Szirtes Ádámszínmûvészt kérték meg, hogy meséljenéletérõl, pályájáról stb.Az idõs színmûvész amikor elérkezett anyugdíjas évek elmondásához, megdöb-bentõ dologról számolt be (megpróbálomidézni): „Az elsõ héten bementem az ABC-be. Láttam, hogy idõs emberek számolgat-ják az aprópénzüket, és próbálkoznak abevásárlással.Megdöbbentem, mert rájöttem, hogyaddig nem voltam kapcsolatban a reálisvalósággal. Arra gondoltam, én eddig estérõl estérecsináltam a mûvészetet, de kinek? Megminek? Volt értelme?”Szabad-e nekünk elgondolkodni azon,hogy milyen kapcsolatban állunk a való-sággal?Szabad-e elgondolkodni a kinek, minek,no és a volt/van értelme kérdéseken?Nyilván, most megkérdezheti a kedvesolvasó, szabad-e egy fiatal papnak ilyene-ket írni?Szabad-e neki okoskodni?Megnyugtatásként annyit írnék, hogy ajelenlegi iromány célja nem az okoskodás,hanem sokkal inkább az együtt gondolko-dásra való felhívás és az útkeresés.Másrészt a utolsó két kérdésre, vala-mint az alapkérdésre adott válaszomban,szeretnék hivatkozni korunk egyik nép-szerû publicistájára is. Remélem ez a rövidkis hivatkozás, idézet, az „írás” mozgatóru-gójára is rámutat.Jöjjön tehát az idézet és a válasz: „Énnem tudom…” nDohány Zoltán

December 4–22. A rendezvénysorozat fõvédnöke:

Dr. Szili Katalin az Országgyûlés elnökeMagyarország egyik leghíresebb, mediterrán hangulatú városában, ahol közel 2000 év óta él a keresztény-ség, kulturális bemutatókat és adventi vásárt rendezünk 2004. december 4. és 22. között. Megnyílnak a Bazili-ka millenniumi bronz kapui, melyek – megyéspüspök úr szavait idézve: „hívnak és csalogatnak. A kapu nemlemezbõl készült, nem elválasztó falként áll elõttünk, hanem venyige szõlõlevéllel, terméssel, a románkorszimbolikájában megtalálható állatkákkal, madarakkal." A Bazilika megtelik a kultúra jeles képviselõivel, akik az egyetemes és magyar kultúra szebbnél szebbdarabjait kínálják. Délutánonként teaházi beszélgetéseket tartunk a Dómmúzeumban. A téren kézmûve-sek kínálják portékáikat, hívogat a forralt bor és a kürtõs kalács illata. A Pécsi Advent 2004 ideje alatt ingyenesen látogatható a Bazilika, a Korsós és a Péter-Pál sírkamra, vala-mint a Dómmúzeum. Keddtõl szombatig délelõtt 11.00 és 12.00 órai kezdettel, elõzetes bejelentkezéssel idegen-vezetõ kíséretében tekinthetik meg az említett helyszíneket. A számos zenei mûsor mellett kiállítást rendezünk a Bazilika altemplomában, a Dómmúzeumban és a Ko-csis László teremben. E rendezvénysorozattal nem csak a Bazilikát és annak terét akarjuk megnyitni, hanem az emberi szíveketis, melyek kell, hogy békességet és szeretetet sugározzanak minden jóakaratú és jó szándékú ember felé, hogya jó jobbá, a rossz pedig jóvá válhasson.

A PÉCSI ADVENT PROGRAMJAI INGYENESEN LÁTOGATHATÓK!(Kivétel a december 16-án 17.30-kor és 18-án 19.30-kor kezdõdõ hangversenyek!)

December 4., szombatBazilika 11.00 Szentmise 14.30 Gyárvárosi Szieberth Róbert Általános Iskola Fúvószenekara

karnagy: Maronics Zsolt 15.00 Megnyitó:

Mayer Mihály megyéspüspök,Dr. Szili Katalin a Magyar Országgyûlés elnöke, Dr. Toller László polgármester

15.30 Siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola „…és békíts ki önmagammal!”Klaus Kordon: Karácsonyi történet c. mûvének dramatizált változatazenével, versekkel

17.00 Kollár Anikó – fuvola Dr. Kopjár Gábor – orgona hangversenye

18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában Altemplom 19.00 Adventi gondolatok néhány percben: Rosner Zsolt – káplán

Lovász Irén és Mizsei Zoltán „Égi hang”

December 8., szerdaBazilika15.30 Értelmi Fogyatékosok Egyesített Szociális Intézményének

színjátszóköre „Nagyszínházi” betlehemes Dobszay László: A magyar dal könyve (részlet)

16.30 Szekszárdi Szent József Katolikus Általános IskolaTáltos Mûvészeti Tagozatának színjátszó csoportja Tapsi karácsonya

Dómmúzeum17.00 Beszélgetés Korzenszky Richárddal,

a Tihanyi Bencés Apátság perjeléveltéma: Szent Benedek nyomábanvezeti: Fazekas Orsolya

Bazilika18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában 19.00 A pécsi Leõwey Klára Gimnázium leánykara

vezényel: dr. Szabó Szabolcs szólót énekel: Cseke Noémi, Gergely Hajnalka, Makkos Kinga a PTE Mûvészeti Karának magánénekes hallgatói: Szûz Mária köszöntése

December 9., csütörtökBazilika15.30 Testvérvárosok Terei Általános Iskola Kiskórusa

Karácsonyi kánonok, megzenésített versek Karai József: Angyali üdvözlet vezényel: Taschnerné Sértõ Ágnes

15.45 Testvérvárosok Terei Általános Iskola Nagykórusa vezényel: Tillainé Merácz Ágnes közremûködik: Taschnerné Sértõ Ágnes – zongora

16.00 Alsószentmártoni Szent Márton Óvoda karácsonyi elõadása 17.00 PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola tanulói

„Vár minket most egy tiszta szó” – kórusok, dalok, zenemûvekadvent jegyében

Dómmúzeum 17.00 Ókeresztény sírkamrák, responsoriumok címû multimédiás

CD bemutatójabemutatja: Haramza László énekmûvész

Bazilika 18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában19.00 Dergez Zoltán adventi orgonahangversenye

közremûködik: Schrampf Mária – ének

December 10., péntekBazilika15.00 A Szent Mór Iskolaközpont ünnepi hangversenye 16.30 Köcsky Tibor ifjú tanítványainak hangversenye

orgonál: Gangel Lilla, Merkler Adél, Rippl Dóra, Bolbach Gábor,Mészégetõ Balázs közremûködik: Miski Anett – cselló

Dómmúzeum17.00 Beszélgetés Dr. Rihmer István ügyvéddel

téma: Mi a nemzet?, vezeti: Fazekas Orsolya Bazilika18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában 19.00 Bóbita Bábszínház

Kék madár – bábjáték zenére

December 11., szombatPécsi templomok13.00 Adventi templomjárás vezetéssel

Belvárosi templom – Irgalmasrend temploma – Ferences templom Bazilika15.00 Játszóház és ajándékkészítés gyermekeknek a fûtött hittanteremben

a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesülete szervezésében Dómmúzeum 16.00 Caritas színtársulat: „Várakozás-vágyakozás”Bazilika17.00 Eszéki Magyar Népkör Kamarakórusának koncertje

vezényel: Veres Mária, szólót énekel: Ivana Tuskan – mezzoszoprán, Vereskimpf Mária – mezzoszoprán, közremûködik: Janzsó Ildikó – cselló,Udvardi Gizella – oboa, Erdélyi Zoltán – hegedû, Erdélyi Dániel – orgona

Dómmúzeum18.00 Beszélgetés Incze Zsuzsával, az MTV Csellengõk c. mûsorának

vezetõjével, vezeti: Fazekas OrsolyaBazilika 19.00 Adventi gondolatok néhány percben: Rosner Zsolt káplán

A Siklósi Hegedûegyüttes és a Lenau kórus Adventi hangversenyemûvészeti vezetõ: Zavagyákné Dolgos Éva, karnagy: Agárdiné Hohmann Anett

December 5., vasárnapBazilika8.00, 9.30,11.00, 18.00 szentmisék 11.00 Székesegyházi Palestrina Kórus, G. P. Palestrina: M. O. Admirabile commercium

(a 5), vezényel: Jobbágy Valér

SZENT MIKLÓS-ÜNNEP GYERMEKEKNEK 15.00 Márkuszínház, Pécs

Betlehemi történet 16.30 Szélkiáltó Együttes: Adventi ének Szt. István tér 17.45 Adventi gondolatok, gyertyagyújtás – Garadnay Balázs általános helynök

közremûködnek a Mûvészeti Szakközépiskola fúvósai Bazilika 18.00 Dómmúzeum

Kegye János pánsípmûvész és Bajtala Emese hárfamûvészklasszikus koncertje„Meghitt pillanatok”

19.30 A Capella Savaria és Csereklyei Andrea hangversenye, mûvészeti vezetõ: Kalló Zsolt Kalló Zsolt, S. Tamás Zsuzsanna – hegedû, Czéh Ágnes – gordonka,Bertalan Andrea – fuvola, Brandisz Márton – oboa, Feriencsik László – fagott,Szekendy Tamás – csembaló

December 6., hétfõBazilika16.00 Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának

Orff zenekara és Fúvósegyüttese, zenekarvezetõ: Szõts Annamária Dicsõség és hála

17.00 Pécsi Református Kollégium Általános Iskolájának kórusa vezényel: Duchnovszky Júlianna Pécsi Református Kollégium vegyeskara, vezényel: Hoppál Péter

Dómmúzeum 17.00 Beszélgetés Prof. Dr. István Lajos egyetemi tanárral

téma: Az ünnepek szerepe életünkben, vezeti: Fazekas Orsolya Bazilika 18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában

MAGYARORSZÁGI NÉMETEK KARÁCSONYA19.00 Palotabozsok–Mohács–Somberek Ifjúsági Fúvószenekara

vezetõ: Dobos József Bólyi Vegyeskar, vezetõ: Bagányné Máté Márta Majsi Nõikar, vezetõ: Krausz György Mohácsi Singende Quelle, vezetõ: Horváthy Lenke Edelweiß Leánykórus – Palotabozsok, vezetõ: Martini Márton

December 7., keddBazilika 16.00 Árpádházi Szent Margit

Katolikus Általános és Zeneiskola irodalmi színpada,zeneiskolás növendékei és az iskola kórusa: Adventi hangverseny felkészítõk: Nagy Katalin,

Szabó Anikó,Csajághy Györgyné

17.00 Az ANK Martyn Ferenc Mûvészeti Szabadiskola növendékeinekés tanárainak karácsonyi koncertje

18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában 19.00 Szamosi Szabolcs tanítványainak adventi hangversenye

December 12., vasárnapBazilika8.00, 9.30,11.00, 18.00 szentmisék 11.00 Székesegyházi Palestrina Kórus

G. Croce: Missa Prima „Sexti toni” (a 5) vezényel: Jobbágy Valér

15.00 Játszóház és ajándékkészítés gyermekekneka Bazilika fûtött hittantermében

16.00 Mátyás Király Utcai Általános Iskola Adventi koncertje „Csengõ bongó karácsony”vezényel: Dr. Vargháné Törtely Zsuzsanna, Pollák Judit,Kunváriné Okos Ilona

Szt. István tér 17.45 Adventi gondolatok, gyertyagyújtás – Werner Imre kanonok nagyprépost

közremûködnek a Mûvészeti Szakközépiskola fúvósai Bazilika 19.00 Dr. Csanádi László DLA és a Kertvárosi Szent Erzsébet templom

kórusának hangversenye

December 13., hétfõBazilika 15.30 Koch Valéria Óvoda

Karácsonyi történet felkészítõk: Gallyas Mónika, Nichterné Ruppert Kinga

16.00 Koch Valéria Gimnázium Karácsonyi hangulat Christkindl felkészítõk: Harciné Nyéki-Takács Andrea, Englenderné Hock Ibolya

17.00 PTE. 1. sz. Gyakorló Általános Iskola Campanella Gyermekkara– Lovasi András Campanella karácsony Lovasi Andrással, karnagy: Schóber Tamás

Dómmúzeum 17.00 Beszélgetés Jókai Annával

téma: Hogyan teremtsük meg spirituális létünk alapjait? vezeti: Fazekas Orsolya

Bazilika 19.00 Erdélyi Zoltán és családjának adventi hangversenye Dómmúzeum 19.00 Hírës Pannónia Régizenei Együttes

Adventi koncertje: „Ó, dicsõült szép kincs”

December 14., keddBazilika 15.15 Szieberth Róbert Általános Iskola Nagykórusa és Kicsinyek Kórusa

vezényel: Dubóczki Klára, Dobosné Pintér Petronella 16.00 Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának Laudate kórusa

Szép könyörgés – karnagy: Nagy Ernõ

HORVÁT KARÁCSONY17.00 Miroslav Krleza Óvoda: „A mi karácsonyunk”

Miroslav Krleza Iskola Diákotthonának mûsora 18.00 Horvát nyelvû szentmise a Bazilikában

a szentmisét dr. Marin Srakic, djakovói megyéspüspök celebrálja közremûködnek: August Senoa Asszonykórus, Pogányi Menyecskekórus, Kökényi Matusek László Vegyeskórus orgonán kísér: Poszavacz Anna

19.00 A zágrábi LADO Horvát Állami Néptánc és Énekegyüttesnépi karácsonyi énekekbõl összeállított koncertjeigazgató: Ivana Lusicmûvészeti igazgató: Ivan Ivancan karnagy: Drazen Kurilovcan

December 15., szerdaBazilika15.00 B. M. Ö. Fogyatékos Személyek Otthona, Bóly

Betlehemes játék felkészítõ: gyermekotthon foglalkoztató csoportja

16.00 Koch Valéria Általános Iskola alsó tagozat Regölés, karácsonyi játékok felkészítõk: Berta Erzsébet, Jeránt Györgyné, Takács Éva Koch Valéria Általános Iskola felsõ tagozat Herbergssuchefelkészítõ: Bechtel Helmut

17.00 Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola leánykara,fiúkara, szólistái karnagy: Kotáncziné Vajda Ildikó

Dómmúzeum 17.00 Beszélgetés Esztergár Pállal

(a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja) téma: Édesapám emlékei Pécs városáról vezeti: Fazekas Orsolya

19.00 A december 16-i ünnepi hangversenynyilvános fõpróbája

December 16., csütörtökBazilika 17.30 Ünnepi hangverseny II. János Pál pápa tiszteletére

A. Bruckner: Ecce Sacerdos F. Poulenc: g-moll orgonaverseny Liszt F.: Bevezetés – „Rorate coeli desuper”Az Egyház alapítása – „Tu es Petrus”részletek a Krisztus-oratóriumból Kodály Z.: Budavári Te Deum közremûködik: Kuti Ágnes – szoprán, Várhelyi Éva – alt,Codeluppi Alessandro – tenor, Szécsi Máté – basszus,Szamosi Szabolcs – orgonaPannon Filharmonikusok, Janus Pannonius Szimfonikus ZenekarBach Énekegyüttes, karigazgató: Lakner Tamás Pécsi Kamarakórus, karigazgató: Tillai Aurél Bazilika Mozart Kórusa,karigazgató: Szamosi Szabolcs vezényel: Hamar Zsolt

Belépés csak meghívóval! Kérjük, hogy a rádióközvetítés miatt a kezdés elõtt 15 perccel foglalják el helyeiket!

December 17., péntekBazilika 15.15 Felsõvámház Utcai Általános Iskola

„S lelkünkbõl a szent karácsony / Ne szálljon el soha sem.” (Kováts Károly) kórusvezetõk: Fenyvesiné Bolla Smiljana, Vadász Istvánné

16.00 Apáczai Nevelési és ÁMK Mûvészeti Iskola növendékei, kisegyüttesei,kamaracsoportjai

17.00 Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara és irodalmi színpada „Csendes éj” – rendezõ: Dr. Tóth Károly, karnagy: Kertész Attila

Dómmúzeum 17.00 Beszélgetés Szvacsekné Jahn Margittal, a „Fogd a kezem" Alapítvány

vezetõjével, téma: Sérülten is egészségesen, vezeti: Fazekas Orsolya Bazilika 19.00 A Pécs-Baranyai Kórus és Zenekari Szövetség Adventi Koncertje

a Magyar Kórusok Napja és Kodály Zoltán születésnapja tiszteletére:Mátyás Király Utcai Általános Iskola Nagykórusa, közremûködik:Horváth Judit – orgona, vezényel: Kunváriné Okos Ilona; Kodály ZoltánGimnázium Bartók Béla Leánykara, vezényel: Kertész Attila; MohácsiBartók Béla Vegyeskar, vezényel: Hoppál Péter; Pécsi Kamarakórus,szólót énekel: Komáromi Alíz, közremûködik: Dr. Kopjár Gábor – orgonavezényel: Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy

December 18., szombatBazilika 13.00 Az esti elõadás nyilvános fõpróbája Pécsi templomok13.00 Adventi templomjárás vezetéssel

Mindenszentek temploma – Ágoston téri templom – Lyceum templom16.30 Pécsi Gospel Kórus

Afrikai és amerikai eredetû spirituálék, gospelek karvezetõ: Árvai Dániel

Dómmúzeum 19.00 Dr. Borhidi Attila botanikus, ökológus, egyetemi tanár,

az MTA rendes tagja „Békében a természettel” címû elõadása Bazilika19.30 Oratórium-bérlet II.

Beethoven: Missa Solemnis Pannon Filharmonikusok vezényel: Hamar Zsolt közremûködik: Váradi Marianna, Megyesi Schwartz Lúcia,Codellupi Alessandro, Kovács István, Nemzeti Énekkar,karigazgató: Antal Mátyás

Belépõdíjas rendezvény!

December 19., vasárnapBazilika 8.00, 9.30,11.00, 18.00 szentmisék 11.00 Székesegyházi Palestrina Kórus G. P. Palestrina: M. O. sacrum convivium (a 5)

vezényel: Jobbágy Valér15.00 Játszóház és ajándékkészítés gyermekeknek a Bazilika fûtött hittantermében 15.00 Csipkefa – Sólyom Katalin Jászai-díjas színmûvész gyermekmûsora Cserkúti Templom15.00 A Tabulatúra Régizene-együttes adventi koncertje

„Mind a gyertyák vígan égnek…”Bazilika 16.00 Gregorián énekek, responsoriumok és himnuszok

Haramza László – énekmûvész, Cserhalmi Ferenc – énekmûvész Közremûködnek a Szent Mór Katolikus Általános Iskola diákjai

17.00 A Canticum Pécsi Nõi Kamarakórus adventi koncertje Szt. István tér17.45 Adventi gondolatok, gyertyagyújtás – Mayer Mihály megyéspüspök

közremûködnek a Mûvészeti Szakközépiskola fúvósai Bazilika19.00 Király Csaba Liszt-díjas orgona-, és zongoramûvész adventi hangversenye

Jótékonysági koncert a Bazilika orgonájának felújításáért!

December 20., hétfõBazilika 15.30 Dombóvári Szent Orsolya Rendi Katolikus Általános Iskola

Szent család köszöntése – betlehemes játék, karácsonyi népzene felkészítõk: Dr. Pomsárné Kovács Ágnes, Pápai István

17.00 Kolinda Mûvészeti Iskola hangversenye „Adj Isten minden jótÁldj meg itt minden lakót…”

Dómmúzeum 17.00 Beszélgetés P. Sajgó Szabolcs S. J. atyával

téma: „Hit és igazságosság”, avagy Jézus Társaságának apostolkodása vezeti: Fazekas Orsolya

Bazilika 18.00 Szentmise a Corpus Christi kápolnában 19.00 Köcsky Tibor orgonahangversenye

közremûködik: Köcsky Balázs – fuvola

December 21., keddBazilika 17.00 Pécsi Mecsek Kórus és szavalói

„Adventi ének”rendezõ: Papp Enikõ vezényel: Kertész Attila

18.00 Szentmisea Corpus Christi kápolnában

19.00 Adventi koncert Kiss Boglárka – fuvolamûvész (Los Angeles, USA) Robert Thies – zongora- és csembalómûvész (Los Angeles, USA) Erdélyi Zoltán – hegedûmûvész Várdai István – gordonkamûvész közremûködik: Huszics Ibolya – csembaló

20.00 Barokk zenés advent Pécsi Ifjúsági Ház Vonószenekaraközremûködõk: Z. Tóth Eszter, Bartha Noémi – hegedû,Szakács Viktória – gordonkakoncertmester: Horváth Ferenc vezényel: Gyõri Kornél

December 22., szerdaBazilika 17.00 Somogyi-Tóth Dániel (Lehotka Gábor tanítványa) orgonakoncertje

és légifotóalbumának könyvbemutatója közremûködik: Tompa Ákos – trombita

19.00 Balatoni Wisinger Mátyás: Band der Liebe – õsbemutató Komlói Pedagóguskórus vezényel: Dr. Szabó Szabolcs közremûködik: Koch Valéria Általános és Középiskola gyermekkara,kórusvezetõ: Halmi Gábor, Szamosi Szabolcs – orgona

Állandó programok6.00 Hajnali szentmise a Bazilikában, utána agape a Kocsis László teremben

10.00–16.00 Ingyenesen látogatható a Bazilika,a Péter-Pál és Korsós sírkamra és a Dómmúzeum

12.00–19.00 Kézmûvesvásár és finom falatok a Szent István téren.Az Altemplomban „A Pécsi Egyházmegye betlehemei”,a Dómmúzeumban képzõmûvészeti kiállítás tekinthetõ meg.Kiállítók: a Pécs-Baranyai Mûvészek Társasága tagjai közül:H. Barakonyi Klára képzõmûvész, K. Krawczun Halina keramikusmûvész,Keményfi Gábor keramikusmûvész, J. Móker Zsuzsanna keramikusmûvész,Csille Márti nemezes iparmûvész, Jegenyés Diána szobrászmûvész,Jegenyés János üvegtervezõ iparmûvész, Ritecz Szilvia keramikusmûvész,valamint Pongrácz Éva és Jegenyés Jusztina üvegmûves.A Dómmúzeum földszintjén a MIOK József Nádor Szakképzõ Iskolanövendékeinek munkáiból válogathatnak.

December 11-tõl9.00–13.00 A Kocsis László teremben Bublik Róbert természetfotó kiállítása látogatható.

Keddtõl szombatig11.00–12.00 Ingyenes idegenvezetés a Bazilikában, a Péter-Pál és a Korsós sírkamrában,

csoportoknak elõzetes bejelentkezéssel, tel.: 72/ 510-891, 510-883Találkozás a Bazilika bejáratánál.

Luca-napi varázslatok: 2004. december 11–12–13. – Dominikánus Ház, Színház térA Pécsi Kulturális Központ rendezvénye, információ: 72/336-622Rendezõ:

Támogatók:

Mecseki Erdészeti Rt., Baranya Megyei Önkormányzat Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Bizottsága,Pannon Volán Rt., Törteli Parkfenntartás, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara,Remény Rádió, Pécsi Extra Hírek, Hetedhéthatár, Pécsi Panoráma, Pécs TV, www.pecsinapilap.huHelyszínek: Péter-Pál, Korsós sírkamra – Szent István tér; Dómmúzeum – Káptalan u. 8., tel.: 72/215-985Látványterv: Medvegy Gabriella építész, Gulbert Lili építészhallgató Információ: Püspöki Programiroda, tel.: 72/510-891, 510-883www.pecsiadvent.hu, www.pecs.hu, www.deldunantul.hu/pecsiadvent/www.pecs.egyhazmegye.huAz idegenvezetést és a hostess-szolgálatot a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmiés Vendéglátó-ipari Szakközépiskola diákjai végzik.

Felelõs kiadó: Eckert Józsefné

Dunántúli Napló

Pécsi Püspökség Pécs M. J. Város Pécs/Sopianae Örökség Kht.

Magyar Turizmus Rt.www.itthon.hu

Ifjúság2004. december 3., péntek 11. oldalSzûz Mária tisztelete és adventaz Eucharisztia évében

„A fejsze már a fák gyökeréhez ért:Kivágnak és tûzre vetnek minden fát,amely jó gyümölcsöt nem terem.”(Mt 3,10)II. János Pál meghirdette az Eucha-risztia évét. Egyházi évünkben újra ésújra elõkerül az Oltáriszentség tiszte-lete. Most arra szánjuk az évet, hogyÉlõ Kenyérré váljon bennünk az utolsóvacsora csodája. Keresztény kötelessé-günk vinni ennek örömhírét. Tanár-ként elsõsorban a gyerekek világába.Októberben, Zárdatemplomunk-ban csütörtökönként litániánkat azOltáriszentségrõl mondtuk. Péntekena világosság rózsafüzért, melynek ne-gyedik titkát külön hangsúlyoztuk.Volt ének és sok magyarázat. Gyer-mekközpontú imádságot tartottunk,hogy értsék és (így) érezzék amitmondanak. Nagyszüleink ezen erõforrásaimintha kiveszõben lennének. Októ-berben és májusban alig látni fiatalt,aki litániát és rózsafüzért mond. Ésnem lehet mindent az idõhiányra fog-ni. Nálunk valami elindult, vetünk,nem mi aratunk, de erõt ad, hogy anövekedést láthatjuk.Isten kegyelmébõl, aki a gyümöl-csöt érleli bennünk.Az Eucharisztikus Kongresszusra(1938) a rend nõvérei nagyon szépzászlókat hímeztek. Az egyiket kitet-

tük aulánkban, Árpád-házi SzentMargit szobra mellé. Olyan ritkánlátnak ilyet a gyerekek. Most látják,reméljük fohászt is „elõcsal” belõlük.(pl. Jézus, aki az Oltáriszentségbenjelen vagy, segíts szeretnem az osz-tálytársaimat… Segíts a gyónásaim-ban… Segíts a tanulásban…)Vége az évközi idõnek, új litur-gikus idõszak következik, ami az egy-házi év kezdete is.Advent van. Új szín a templomban,minden megújul. Szeretnénk, ha hagyományainkkalvallási gyakorlatainkkal együtt ala-kulna a szívünk is.Nagytakarítás, nagy bevásárlás… Atéli sötét, csendes estéket bevilágítjáka csillogó kirakatok, utcai forgatag…mintha már most karácsony lenne.Az utcán gyermekeink adventbenis karácsony fényét kapják. Bûnbá-nat, készület nélkül. Félünk a csend-tõl, félünk magunkkal lenni, a ma-gunk szívét szemlélni. Pedig a SzentCsalád ott keresi szállását. A gyer-mek Jézus ott vágyik megszületni. Aszívünkben kell elõször jászolt készí-tenünk.Egyszerût, tisztát, ahogy a Kisba-bához illik. Sóhajtozunk a bûnös vi-lág miatt. Magunkban béke van? „Bent.Csend. A béke itt kezdõdik…” (Remé-nyik Sándor)

Legédesebb gyümölcseink közé eztartozik.Aki a gyermekekre igazán figyel,és egészen velük van, átérzi a zsoltá-ros szavait:„Kisdedek és csecsemõk ajkán zen-dítesz dicséretet ellenségeiddel szem-ben, hogy elnémíts ellenséget és láza-dót.” (Zsolt 8,3)Zengjünk éneket, csendesen, mintédesanya a bölcsõdalt. Magunkatadjuk a dallal, jócselekedeteinkkel,hajnali misékkel, lemondásainkkal.Iskolánkban (Árpád-házi SzentMargit Katolikus Általános és Zene-iskola) szeretnénk együtt készülnikarácsony titkára. Adventben min-den csütörtökön 7.15-tõl 7.45-igszentségimádást tartunk Zárda-templomunkban. Elsõ alkalom de-cember 2-án lesz.Mindenkit szeretettel várunk, akiigaz tartalommal igyekszik készü-lõdni!Közösen romboljunk és építsünk,ne magányos vándorként.Lehetne adventi fogadalmunk Lu-kács evangéliumának két verse:„Töltsenek föl minden völgyet, min-den hegyet és halmot hordjanak le.Ami egyenetlen, legyen egyenessé;ami göröngyös, legyen sima úttá; smeglátja majd minden ember az Is-ten üdvösségét.” (Lk 3,5–6)n Lónárdt Edit

Teológia 2004. december 3., péntek12. oldal

Helyesen a SzentháromságrólA Jó Hír novemberi számában „Az Atya és a Fiú kapcso-lata” címû lelkiségi írás Anthony de Mello egy minitörténe-tével magyarázza a szentháromsági személyek közötti kap-csolatot. Ez a kis párbeszéd eredetileg ugyan az Isten és azember közötti viszonyt próbálja magyarázni (súlyosan eltér-ve a keresztény tanítástól, amire mindjárt visszatérek), de acikk szerzõje ebbõl érti meg az Atya és a Fiú közötti kapcso-latot is, ami eszerint olyan, mint „a nap és fénye, az óceán ésa hullám, az énekes és a hangja”, „nem egy, de nem kettõ”.Szerencsétlen, rossz hasonlat. Fizikai okságként írja le aszemélyek közötti viszonyt, úgy akarja állítani az Atya és aFiú egységét, mintha a Fiú az Atyának csak egy megjelené-si formája lenne. Ez a cikkben említett ariánus eretnekség-hez képest a ló másik oldala: szabellianizmusnak, illetvemodalizmusnak nevezzük, és épp annyira helytelen megkö-zelítése a Szentháromságnak, amennyire Áriuszé.Korunk világképét nagyon megfertõzte a monizmus(„minden egy”), tehát az a gondolkodás, amely nem tud reá-lis különbséget tenni Isten és a világ között. Ez itt visszahata Szentháromság elgondolására is. Hitünk háromszemélyûegyetlen Istenrõl beszél, és ebben ugyanolyan lényeges állí-tás Isten egyetlensége, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélekszemélyi különbsége.Ugyanilyen fontos tanítás a Teremtõ és a teremtményekreális különbözõsége, amirõl Anthony de Mello kétértelmûmódon beszél, amikor azt írja, hogy Isten és az ember közöttnincs távolság, Isten és én „nem egy, de nem kettõ”. Ezt a ho-mályos megfogalmazást nem lehet máshogy érteni, minthogy a különbség csak látszólagos. Ez súlyos hittani tévedés,amibõl komoly torzulások származhatnak.Mielõtt erre kitérnék, a példaként János evangéliumábólfelhozott szöveggel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg,hogy az Atya és a Fiú egysége, kölcsönös egymásban léte ittnem a személyük azonosságáról, hanem kettejük akaratiegységérõl szól: a világ azért tudja elhinni, hogy Jézust való-ban az Atya küldte, mert Õ és követõi az Atya akaratávalösszhangban cselekednek.Miért fontos tehát a különbségtétel az Atya és a Fiú sze-mélye, illetve a Teremtõ és teremtményei között? Isten aszeretet teljessége: ma ezt a szeretetet sokan mindent átha-tó erõként, kozmikus energiaként fogják fel, amely betölti avilágegyetemet, benne minden teremtményt, így az embertis. A szeretet, ha így fognánk fel, nem tettek kérdése lenne,nem az egyik személy áldozata a másikért, sok esetben le-mondás önmagunkról, hanem a bennünk levõ pozitív ener-gia kisugárzása. Így az ember csak azt adná ki magából, amiisteniként benne van. Mivel különbségünk csak látszólagoslenne, nem egy másikat szeretnénk, csupán a bennünk élõlélek szeretné önmagát egy másik emberben. Ezzel saját sze-mélyünk sem lenne valóságos, nem lenne szabad akaratunk,nem volna se jó, se bûn, tehát felelõsség sem, nem volna ér-telme annak, hogy Isten Fia valóságosan feláldozza magátértünk, és persze nem lenne értelme a feltámadásnak sem:halálunkban megszûnne látszólagos különbségünk Istentõl,beleolvadnánk a nagy egészbe, és ezzel kész is.Amikor keresztényként azt állítjuk, hogy Istenben háromvalóságosan különbözõ Személy alkot egyetlen lényeget, az-zal azt akarjuk mondani, hogy Isten szeretete is valóságos:nem valamiféle pozitív energiaszint, hanem személyek közöt-ti tökéletes önátadás. Amikor azt mondjuk, hogy az embertönálló, magától különbözõ személynek teremtette meg Isten,azzal azt állítjuk, hogy Isten irántunk való szeretete is való-ságos: nem olyan, mintha egy tükörben nézegetné önmagát,hanem olyan, mint a szülõ szeretete a gyermeke iránt.Vigyázzunk hát az ilyen lelki bulvárirodalommal, ami-lyent Anthony de Mello is képvisel. Könnyen emészthetõ,tetszetõs történetecskéi sokszor csak féligazságok, vagy mégazok sem.

n Cziglányi Zsolt

„Uram, kihez mehetnénk?”(Jn 6,69)

A Pécsi Püspöki Hittudományi Fõiskolán nappali és levele-zõ tagozatos képzésben hittanár és lelkipásztor jelölteket ké-peznek. Sokan gondolják, hogy ez a fõiskola „magánügye”. Eb-ben tévednek, hiszen a fõiskola tevékenysége szorosan kapcso-lódik az egyházmegye munkájához: a végzett hallgatók egy ré-sze itt keres munkát, vagy az egyházmegye papja lesz.Azok közül, akik az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyamotmár korábban elvégezték, vagy fõiskolánknak jelenleg is nap-pali vagy levelezõ tagozatos hallgatói, már többen a hitoktatásterületén tevékenykednek. A levelezõs képzés szolgáltatta azürügyet ezen írás elkészültéhez. Még pontosabban a tanításigyakorlatok. Sok tiltakozás és morgolódás elõzte meg a tanítá-si gyakorlatokat, mert a hallgatók „ellenõrzésként” gondoltákel és csak a „rettenetes véget”, a „szúrós szemû ellenõrt” és aelmarasztalást sejtették mögötte. Ezért igyekeztek is elkerül-ni, hivatkozva sok éves gyakorlatra, az utazás nehézségeire ésegyebekre. De mi nem engedtünk.Hogy miért? A hittanároknak ma kevés lehetõsége vanszakmai továbbképzéseken való részvételre. Minden más tan-tárgyat tanító pedagógusnak hét évente meg kell újítania adiplomáját egy továbbképzés keretében. Ez kínál lehetõségetarra, hogy tudását felfrissítse, megismerje szaktudománya, apedagógia és a pszichológia korszerû felismeréseit. Erre szük-sége van a hittanároknak is. Ezt írták le a II. Vatikáni Zsinatatyái és ezt tanítja II. János Pál pápa is a hitoktatásról szólókörlevelében (Catechesi tradendae).Csak gondoljuk el, mit szólnánk akkor, ha egy orvos az álta-lános iskolai biológia tankönyvre hivatkozva írná fel nekünk apirulákat és kenõcsöket. Gyorsan magára hagynánk a tudo-mányával együtt, és keresnék valakit, akinek a szakértelmé-ben megbízhatunk. Így van ez a hittanárral is: tudása nem le-het egyenlõ a tankönyvek anyagával, az egyszer megszerzettpedagógiai és lélektani ismeretek egyre halványodó emlékei-vel. Az egyházmegye hittanárai számára jelenleg a levelezõsképzés a leghosszabb és legszélesebb körû szakmai továbbkép-zés. A tanmenetben teológiai tárgyak és a kapcsolódó pedagó-giai és mûveltségi tárgyak kaptak helyet. A teológiai tárgyaknagy száma riasztónak tûnik és gyakran maguk a hallgatókfogalmazzák meg, hogy a „tanításban nem tudják használni”.És minél többen mondják, annál inkább szorgalmaznunk kella továbbképzést. A hittani tudás hiányossága lehet az egyiknagy akadálya a felnõtt katekézis szélesebb elterjedésének.A gyermekek katekézise kapcsán már sokkal könnyebb ér-tékeket kiemelni. Sok hitoktató foglalkozik gyerekekkel, jó né-hányan többszakos tanárok, a hittanórákon kívül is szervez-nek programokat, amelyek nem csak a gyermekeket, hanemcsaládjaikat is megszólítják.A tanári munkához sok fantázia, játékosság és tudatosságkell. Ezt nem lehet tanítani, erre semmilyen továbbképzésnem vállalkozhat. De arra igen, hogy felhívja a figyelmet ésszorgalmazza az egyéni munkát. A pedagógia elveket, lehetõ-ségeket, ötleteket mutat be, amelyekre a tanár a nevelés folya-matát építheti, miközben a tanítványait is megismeri. „Kész”hittanórát nem lehet vásárolni, azt minden tanárnak magá-nak kell „megfõznie”. Valljuk be, sok sótlan hittanórát tartot-tunk már... Talán elfelejtettük Jézus mondását: „Ti vagytok aföld sója.” (Mt 5,13) Ne bízzuk el magunkat. Nem mi, hittanár-ok vagyunk a só, hanem a Jézust követõk, tehát tanítványainkis. Vajon így neveljük õket?A fõiskola a megkezdett munkát folytatni akarja. Rövidebb,tematikus képzések szervezésével; tehetséges, képzett hitta-nárok bevonásával; olyan alkalmak szervezésével, ahol a hit-tanárok megoszthatják egymással ötleteiket és nehézségeiket(nem „panaszdélután”). És a nagy álom: egy közösség, ahol aváros hittanárai katekézis formájában saját hitükön munkál-kodhatnak, és közösen imádkozhatnak tanítványaikért ésszolgálatuk eredményességéért.nSipos Edit

Korunk kérdései2004. december 3., péntek 13. oldalNéma könnyek, csendes jajszavakAAdvent van, várakozunk a betle-hemi kisdedre. Hamarosan fel-lobban a kis gyertyák fényeszentestén a fenyõfán. Az apró fény-pontok fûzérének világossága átter-jed szívünkre is, és újraéljük régvoltkarácsonyok emlékeit. Lehetnek azokszomorúak vagy szépek, szólhatnakháborúról, nyomorról, durvaságról,vagy éppen csendrõl, békérõl és sze-retetrõl, mindarról, ami napjainkatkörbefonta. Persze nem csak az ün-nep idején, hanem máskor is, de,amit átéltünk, mindig ilyenkor törtránk összesûrítve. Akármilyen képektolulnak is elénk a múltból, közöttükmindenképen a szeretetet, s a családés az otthon melegét keressük. De so-kan vannak, akik hiába kutatnakilyen emlékek után! Az egyik vasárnapi televízió-mûsor-ban újra felbukkant Simek Kitti. Is-meretes: õ volt az, aki bõ két évvel ez-elõtt, 14 éves korában, pisztollyal kö-zelrõl fejbe lõtte alvó nevelõapját. Nembírta tovább elviselni a „családfõ” sok-sok év óta tartó zsarnokoskodását. Azeset napokon át szerepelt akkor a rá-dióban és a bulvárlapok címoldalán, ésvéleményt csikart ki az emberekbõl.Egyesek hõst, mások gyilkost kiáltot-tak. Egyesek mentséget kerestek akislány tettére, mások elítélték azt, skiváltképp az iránta rokonszenvet kel-tõ médiatálalást. Mert lehet magyará-zatot találni egy gyilkosságra, dementséget nem. Csak az államfõi ke-gyelmi jog gyakorlása adhat most va-lamiféle „felmentést” a több éves bör-tönbüntetésre ítélt, idõközben márgyermekét váró Kittinek. Mégis, ki abûnös – kérdezik sokan – és ki az áldo-zat ebben és az ezernyi más, szeren-csére többnyire kevésbé véres, deazért hasonló történetben? A lakásokban dúló agresszivitásravan itt egy kulcsszó, egy kifejezés,melynek használata és értelmezésereményt keltõen terjed. „Családon be-lüli erõszak” – errõl beszélnek civilek,segíteni akaró szervezetek, és felelõ-séget viselõ közéleti személyiségek.Megdöbbentõek az ide vonatkozó sta-tisztikai adatok. Nálunk az erõszakosbûncselekményeknek közel fele azotthonok biztonságosnak vélt falaimögött történik, ahol legtöbbször anõ, vagy a még esendõbb gyermek aszenvedõ alany. A családi kötelékenbelüli brutalitás következtében min-den harmadik napon meghal valaki,közöttük minden héten egy feleség(élettárs), minden hónapban egygyermek az áldozat. Õsi hagyományavan e vidéken a patriarchális család-fõi hatalomnak, annak a férfiúi szem-léletnek, hogy ha bezárom magammögött az ajtót, azt teszek az enyéim-

mel, amit akarok. A rend érdekében afizikai erõfölényt naponta érvényesí-teni kell – a családok jó részében mais ez a módi. Még a közvélekedés iserõsíti az ilyen gondolkodást: mond-ják, egy-két pofon nem a világ. Rá-adásként a gyermek- és asszonyve-réshez kívülrõl jövõ ökölcsapások istársulnak, mint például a fiatalokatroncsoló kábítószervilág törtetése ésaz egynemûek közötti párkapcsolato-kat legalizáló törekvések. Egyre erõ-sebben üt a reklámbevételekre orien-tált média is, mely kizárólag gondol-kodás nélküli, deréktól lefelé tárgyia-sult létben láttatja a „trendi” nõt. Holvagyunk már attól, hogy egy asszonytelsõsorban mint anyát, s mint a csa-lád összetartó, szeretetet sugárzó ere-jét ismerje el a társadalom? AAmagyar hölgykoszorú az elsõ új-kori pofont akkor kapta, amikora Párt kihajtotta tagjait a család-ból a munkahelyekre, önként vállaltkommunista szombatra, amikor belõ-lük – az egyenjogúság jelszavával –marós, esztergályos, csillés és trakto-ros lányokat nevelt. Frissebb társadal-mi „élmény” az alanyi jogon járó csalá-di pótlék és a gyes (vagy gyed) meg-szûntetése, a gyermekfelnevelés, isko-láztatás költségeinek egekbe szökése. Szétesett immár a hagyományos,békés családmodell, érzelmileg is. Hi-szen olyan szülõk nevelnek utódokat,akik már maguk sem láttak igazi csa-lád és szülõ mintát, sõt megszokták,hogy hogyan kell megalázóan beszél-ni otthon az asszonnyal, hogyan kellszeretetlenül bánni a kisemberekkel,s azt, hogy a lakásajtó mögött büntet-lenül lehet garázdálkodni. A védtelenés felkészületlen gyermekekre mégrázúdul a monitorról a nap mindenóráját elárasztó erõszak kép, s akkormár csak egy lépés az õ általuk is el-követett agresszió. Hol keressük avétkeseket a politika, társadalom,korszellem alkotta hosszú láncolat-ban? Ki a bûnös, és tulajdonképpenki az áldozat? Sok ponton kellene be-avatkozni, hogy elejét vehessük a ki-siklott családok tragédiáinak. KKülön baj, hogy az agyonkínzotthitvesek a végsõkig hallgatnak.A szörnyûségrõl, a kiszolgálta-tottságról, a reménytelenségrõl, aszégyenrõl nem beszélnek, soha, se-hol, senkinek. Legfeljebb akkor, hafröccsen a vér, vagy a férj készül be-vezetni felcseperedõ lányukat a sze-xuális élvezetek birodalmába. Pedigmár az az állapot is elviselhetetlen,amikor nem tudják, hogy szabad-eegyáltalán megszólalniuk, és mit sza-bad szólni a férfiember jelenlétében?És amikor megteszik az elsõ lépést,mellyel segítséget kérnek, akkor kez-

dõdik az igazi kálvária az anyák ésgyermekeik számára. Hiszen nemtudnak hová menni, s továbbra is egyfedél alatt kell élniük a gorombásko-dóval. A magánélet ugyan szent, de vanegy határ, amelyen túl a gyengébbfélnek valahonnan védelmet kell kap-nia. Ezért káros a néma tûrés. Nemszabad és nem érdemes a végletekigtakargatni a szennyest. Nincs egynyugodt perce senkinek, testileg-lel-kileg tönkremegy az egész család, saz egyszer csak fékezhetetlenné válóindulat akár gyilkos fegyvert is adKitti és sorstársai kezébe. Elsõként aközvéleményt kell formálni: tudatosí-tani, hogy nincs olyan körülmény,mely az ököljogot elfogadhatóvá tehe-ti. Másodszor jogi eszközöket kell azállam kezébe adni. Épp a társadalomébredése és állásfoglalása adhat fel-hatalmazást a vétkesek büntethetõ-ségére és az áldozatok védelmére.BB íztató reménysugár, hogy a csa-ládon belüli erõszak tényét márelfogadták parlamenti döntésho-zóink, és azt is, hogy a jelenség nemmagánügy. Az alapvetõ emberi jogokés a társadalom elemi érdekei közfi-gyelmet érdemelnek. Nem tûrhetõ to-vább, hogy gyakran épp az ütlegeketelszenvedõket vonják felelõsségre ésnem a hatalmaskodó támadót. Nemtûrhetõ, hogy egy feljelentés nyománaz évekig elhúzódó perek ideje alatt abántalmazottak kiszolgáltatottak ma-radjanak. Bizony nem ritka, hogy azasszonyok mindenüket hátrahagyvaanyaotthonban húzzák meg magukat,akár több gyermekükkel együtt, mígaddigi közös otthonukat a brutálisélettárs bitorolja tovább. Sem erköl-csi, sem biztos törvényes védelemnincs. De talán most már lesz. Úgyne-vezett távoltartási rendelkezést ké-szülnek alkotni a törvényhozók, melyjogi úton hatósági beavatkozásra admajd lehetõséget: kitiltja a közös la-kásból a bûnelkövetõt, aki – meghatá-rozott ideig – sehol, semmilyen formá-ban nem zaklathatja „övéit”. Addig is, figyeljünk a néma köny-nyekre, a csendes jajszavakra. Vár-juk a karácsonyt, és keressük a bol-dogságot. Gondolkodjunk: a valódiszeretet nem velünk született képes-ség, hanem átélt helyzetekbõl fakadóhosszú tanulási folyamat eredménye.Segítsünk, mutassunk követendõmintát. A betlehemi jászlak szívün-ket melengetõ, békésen sugárzó fé-nyében vegyük körül a barátságosotthonra, igazi, energiát adó családifészekre vágyókat, és fogjuk le a dur-va lelkûek kezét. Ennél nemesebbet,emberibbet nem tehetünk.n Dr. Schmidt Pál

Riport 2004. december 3., péntek14. oldal Interjú Nagy Gáspárral„Nincsenek lehetetlen helyzetek, ahonnan a szeretet ne tudna kiemelni bennünket”

– Munkásságát díjakkal, kitüntetések-kel is elismerték: József Attila-díj, NagyImre-emlékplakett, Kölcsey-díj, BalassiBálint-emlékkard, Kossuth-díj. Mûveinemzeti keresztény elkötelezõdésrõl tesz-nek tanúságot. Mi az, ami erõt adott eh-hez a kiálláshoz?– Az ember a hitet elsõsorban a Jóisten-nek köszönheti, aki a körülményeket képesúgy alakítani az életünkben, hogy a hitet acsaládból, környezetünkbõl meg is kapjuk.Egy nyugat-dunántúli kis faluból szárma-zom, mélyen hívõ katolikus családból. Azõseim, amennyire vissza tudom vezetni,mind templomba járó, bibliás emberek vol-tak. A legnagyobb hatást anyai nagyanyámgyakorolta rám, aki csodálatos öreg nénivolt, rengeteget forgatta a Bibliát. Tõle hal-lottam rengeteg imádságot, és láttam abuzgóságot, ahogyan énekelt, imádkozott.A szüleim ministrálni küldtek el, a plébá-nos úr sokat foglalkozott velem, az õ javas-latára kerültem tanulni Szent Márton he-gyére, Pannonhalmára. Ott minden tan-tárgyból olyan pedagógusok tanítottak,akik nemcsak tudósok voltak, hanem mé-lyen hívõ emberek. Itt kezdett bennem iga-zán tudatosodni a hit, és a magyarság törté-nelmén belül a katolicizmus szerepe. Pan-nonhalmán a kövek is azt sugározták, hogymagyarként, keresztényként évszázadokonkeresztül csak hitben tud megmaradni azember. Tizennyolc éves koromra ezek kér-dések eldõltek bennem. Olvasmányaim so-rán olyan szerzõk mûvei kerültek a kezem-be, akiknek mélységes hitük volt, de nagykételkedõk is voltak. Azt gondolom, a ke-reszténységben az a gyönyörû, amit Jézushirdetett, a bûnös, a tévelygõ ember is közelvan hozzá. Mindenkinek megadja a lehetõ-séget, hogy ha eltávolodott, akkor tékozlófiú módjára visszatalálhat. A keresztényirodalom nagy mûvei is erre figyelmeztetikaz embert, hogy nincsenek olyan végsõvagy lehetetlen pontok, ahonnan a hit, aszeretet ne tudna kiemelni bennünket. Ahitbeli életem errõl a keresésrõl szól.– A kultúra, ami a nemzeti identitástu-dat segítõje volt, erkölcsi értékeket közve-tített az emberek felé, ma egyre inkábbháttérbe szorul. Prohászka Ottokár méga múlt század elején írta: „Lehet-e kultú-ra ott … hol a fiatalságot az eszményi-ségnek s az erkölcsi ideáloknak megveté-sére ösztönzik?”

– Prohászka kérdése hallatlanul aktuá-lis, amit erkölcsi, hitbeli, kulturális kérdé-sekben föltesz, azt naponta föl kéne tennivalamennyiünknek, fõleg az írástudók-nak. Valóban a magyar irodalom fõ vonu-latát nézve összefonódik a magyarság és ahit. Gondolok itt pl. az Ómagyar Mária-si-ralomra, vagy Balassi Bálint költészetére,akirõl tudjuk, hogy esendõ, keresõ embervolt. Berzsenyi Dániel írta irodalmunkegyik legszebb, Istent megvalló versét, aFohászkodást. De tekinthetünk a XIX.vagy a XX. század nagy költõire: Adyra,József Attilára, Babitsra, Pilinszkyre. Sõtarra is lehetne példát hozni, hogy azoknaka mûveiben is felcsillan az istenkeresés,akik fennen hirdetik, hogy nekik nem sokközük van a hithez. Egyik versemben úgyfogom föl az alkotást, hogy Istennek vala-mennyien munkatársai vagyunk: „Valakiír a kezeddel”. Itt, a katolikus rádiónálilyen címmel szerkesztek is egy versmû-sort. Meggyõzõdésem, hogy azt a kezet,amelyik egy igaz gondolat megfogalmazá-sára lendül, valahonnan fogják, vezetik.Aki fölfelé tekint, és az alkotásban átérzi,hogy mennyire egyedül van, segítségreszorul, ott már keresztény mozdulatokvannak a szavakban, gondolatokban. Ko-runkat persze ellepik az ember- és kultú-raellenes mûvek, amelyek az emberi mél-tóság semmibevételére buzdítanak. Deszerencsére nagyon sok olyan kortársa-mat ismerem, a fiatalabb nemzedékbõl is,akik mûveikben fogódzót találnak a ke-resztény értékekben. Ebben kell bízni, se-gíteni kell, megpróbálni azokon a szigete-ken, ahol lehet, nagyobb teret biztosítaniaz ilyen irodalomnak. Ebben a katolikusiskoláknak és családoknak is nagy szere-pük van. Minden történelmi egyháznakóriási feladata, hogy vigyázzon erre a leg-kisebb sejtre, amit családnak neveznek.Legyenek olyan édesapák, édesanyák,akik még át tudják adni ezeket az értéke-ket. Hála Istennek, a katolikus iskolákszáma, ha sok gonddal is, de a ’90-es évekelejétõl kezdve növekedett. Én magam is ahárom gyerekem közül a két kisebbetilyen iskolába járathattam, jelesül a Buda-keszi Prohászka Ottokár Katolikus Gim-náziumba. Fontos az is, hogy milyen peda-gógusokat képzünk. Csak tehetséges, jóképességû emberek menjenek el pedagó-gusnak, akik még hittel is megáldottak,

mert õk tudnak értéket közvetíteni. Õktudnának olvasókat nevelni a keresztényirodalomnak, hallgatókat a katolikus rádió-nak. Sok esetben láttam azt is, hogyolyan szülõk, akik otthonról nem kaptakvallásos nevelést, a gyermekeiket mégisilyen iskolába íratják be. Itt, éppen az isko-lában kapott értékrend szerint, a gyerme-kek nevelik a szüleiket. Remélem, hogyezekbõl a fiatalokból kinõ egy új generáció,akik a keresztény értékrend szerint alakít-ják az életüket.– A katolikus iskoláktól viszont mostvonták meg az állami támogatást.– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem tu-dom, hogy a tiltakozásunk ebben az ügy-ben milyen eredményre fog vezetni. Ezekaz iskolák közfeladatokat látnak el, olyancsaládok gyermekei tanulnak itt, akiknekhitük van, akik sok áldozatot vállaltakazért, hogy ezek az iskolák mûködjenek, ésmost hátrányos megkülönböztetésben ré-szesülnek. Nagyon hamar meglátszik,hogy 1–2 év mennyi visszaesést jelenthet.Meg kell tennünk mindent, élni kell a le-hetõségekkel, hogy mûködhessenek ezekaz iskolák. – A keresztény értékek közvetítésében so-kat tehet a katolikus rádió is.– Valóban nagy lehetõség a pünkösdóta mûködõ Magyar Katolikus Rádió. Pró-bálunk olyan mûveket elõvenni, olyan mû-sorokat szerkeszteni, amelyek a hallgatókszámára igaz értékeket közvetítenek. Sokirodalmi mûsorunk van kisgyerekeknek:Varázsdoboz, Esti mese. Középiskolások-nak készül „Beszélõ könyvek” c. soroza-tunk, ahol Fekete István, Gárdonyi Géza,Tamási Áron, Sütõ András és mások mû-veibõl válogatunk. A felnõtteknek próbá-lunk élményt adni Móra Aranykoporsó,vagy Kós Károly Az országépítõ c. könyvé-nek sugárzásával, amiben hitbéli és nem-zeti dolgok együtt vannak. Nem könnyûezeket megtalálni, válogatni. Talán ha sokilyen mûsor elhangzik, sok ilyen lélekpen-dülés történik, akkor az emberek vissza-szoknak a jó irodalom olvasására, hallga-tására. Amire még büszke vagyok ebben amûsorfolyamban: az „Angyalok citeráján”c. versmûsor. A nagyon mélyen hívõ DsidaJenõ verseskötetének címét választottukaz éjfél után elhangzó adás címéül. Imahelyett a magyar irodalom klasszikusai-nak, élõ költõinek verseivel csöndesülünkel. Aki meghallgatja ezt a 6–7 verset jelesszínészek hangján, annak olyan élményelesz, mintha imákkal búcsúztatná a napot.Van egy vetélkedõnk is, a Kitalálom. Az ÚjEmber Könyvesboltból közvetítjük min-den nap 11-tõl 11.15-ig. Jeles elõadómûvé-szek, tanárok válogatják az irodalmi kér-déseket, verseket, prózákat, és értékeskönyveket lehet nyerni.(Folytatás a következõ oldalon)

Nagy Gáspár költõ jelenleg a Magyar Katolikus Rádió kulturális mûsorainak a fõszer-kesztõje. Utóbbi években megjelent kötetei: Tudom, nagy nyári délután lesz, Szabadra-bok, Hullámzó vizeken kereszt, Húsz év a kétezerbõl, Amíg fölragyog a jászol, Ezredvál-tó sûrû évek. Rónay László elemzése szerint: „Nagy Gáspár a mai magyar líra egyiklegkarakterisztikusabb költõje. Líráját átszövik a szentírási motívumok, a haza szerete-tének és féltésének érzését is Krisztus tanításával szembesíti, s Jézus életébõl vett motí-vumokkal ábrázolja az árulást és a hitehagyást…. Bár jó néhány versében érezni a mo-dernség hatását, inkább a nemzetféltõ költõk örököse, akik a pusztulás fantomjaivalszembesülve a megmaradás és a tisztultabb jövõ elkötelezett szószólói voltak.”

Riport2004. december 3., péntek 15. oldal

Pálos fogadalomNovember 7-én egy új örökfogadal-massal bõvült a Pálos Rend. Szabolcstestvér egy napon tette le az örök fo-gadalmat és vált diakónussá. Azalábbi riportban a rendhez vezetõútjáról beszélgettem vele.– Milyen alapokról indult a mostaniszerzetesi élete? Hozott-e indíttatást aszülõi házból? – Mindenképpen hoztam. Édesanyámistenhívõ volt. Református család voltunk,apai ágon 400 évvel ezelõttre visszavezet-hetõen. Én ennek ellenére, az istenhitemet,hozzáállásomat az anyám családjától ta-nultam. Volt egy dédnagyanyám, aki min-dig imádkozott. Neki elég sarkos, határo-zott, de személyes és érzelem dús istenhitevolt. Amióta emlékszem, én mindig isimádkoztam. Soha nem volt kétséges, hogyvan-e Isten. Átéreztem, hogy a protestánsvilágnak hol vannak a száraz és kétellyeldús pontjai, amelyek az újkori ember mo-dernségeirõl, kételyeirõl vallanak. Volt egybarátom, aki katolikus volt. Õ volt elõttemegyfajta minta. Rendkívül intelligens, na-gyon mûvelt. Az anyukájával való kapcso-lata nagyon elgondolkoztató volt számom-ra. A családon belül egy olyan szellem ural-kodott, ami egyértelmûen sugallta, hogyennek köze van a katolikus hithez. Más-részt nagyon régóta, 12 éves korom óta ta-nulmányi versenyeken, pályázatokon vet-tem részt. Nagyon sok olyan tételes dolog-gal találkoztam, ami nem volt összeegyez-tethetõ a protestantizmussal. – Ez azt jelenti, hogy már gyermekkéntláttad a különbséget a két vallás között?– Már általános iskolás koromban beje-lentettem szüleimnek, hogy konfirmálniszeretnék. Ez a dolog nem rajtam bukottmeg. Én történelembõl jó voltam és nagyonszerettem, ezért láttam a különbséget.15–16 évesen már tudatosan készültem akatolizálásra. Az áttérésemnek volt egy na-gyon konkrét pontja. Egy nagyon világos ésszámomra nehéz egzisztenciális alapja. Na-gyon magányos voltam. Közösségre vágy-tam. 14–16 éves koromig kísérleteket tet-tem a közösségteremtésre. Egyik ilyen kí-sérletem az volt, hogy éremgyûjtõkhöz csat-lakoztam. Késõbb rájöttem, hogy a közös-ségnek is szentnek kell lennie ahhoz, hogyaz én közösségi élményeim is hitelesek le-gyenek. Debrecenbõl Szegedre kerültemegyetemre. Magyar–latin könyvtár szakrairatkoztam be. Nyilvánvaló volt, hogy sze-retnék közösségbe járni. Szeretnék embe-rekkel találkozni. Nagyon bennem volt,hogy én katolizálni fogok. Ifjúsági hittancso-portot kerestem. A Szent Erzsébet plébá-nián jelentkeztem, ez az újszegedi temp-lom. Nagyon kiváló ifjúsági munkát végzõpap volt ott szolgálatban. 1992 környékénmentem oda és 1995. március 25-én katoli-záltam. Ez a hitvallás ünnepélyes elmondá-sából állt. 1997-ben bérmálkoztam. – A katolizálással együtt a hivatástudatis kezdett ébredezni itt már?

– Gondolkoztam azon, hogy mit is sze-retnék. Talán, éppen azért mert éreztemmagamban indíttatást a papság iránt is.Tudatosan viszont családi életre készül-tem. Már a kezdet kezdetén dolgozottbennem, hogy becsületesnek kell lenni,Istennel személyes kapcsolatra kell töre-kedni. Megfogalmaztam magamnak,hogy ha nekem papnak kell lennem, ak-kor szerzetes leszek. Errõl hét évig senki-nek nem beszéltem. Adódott a kérdés,hogy ha szerzetes leszek, milyen szerze-tes leszek? – Mely rendek jöttek szóba? Melyek vol-tak azok, amiket már ismert?– Karthausi szerzetesek jöttek szóbaés másodikként a pálosok. Rövid idõn be-lül rájöttem, hogy Magyarországon nin-csenek karthausiak. Tudtam azt, hogyvan egy másik remeterend, a Pálos rend.Ez lényeges momentum volt, mert na-gyon tudatosan a remeteélet felé vágy-tam. Azóta láttam, hogy valószínû nemvéletlenül vagyok itt, és azt is látom, hogya jó Isten nem remeteéletre hívott. A mirendünk egy lelkipásztori rend. Leszûr-tem hamar, hogy ilyen társasági életem,mint ami itt van, nem volt egyik közös-ségben sem. Itt megéreztem, hogy a kö-zösségen belül közösségi taggá kell válni.Itt nagyon nyilvános életet élünk, a hívekszeme elõtt.– Mi fogott meg a Pálos rend szellemisé-gében?– Volt egy nagyon konkrét oka, hogy énidejöttem. Úgy éreztem, hogy a jó Istenide hívott meg. Mikor elvégeztem a tanár-képzõ fõiskolát, rögtön elkezdtem taníta-ni. Volt egy nagy szerelmem Szegeden.Nagyon hálás vagyok a mai napig annaka lánynak. Egyszer azt mondta, hogy õszerzetes szeretne lenni és így megsza-kadt a kapcsolat. A dolgok mai állása sze-rint úgy néz ki, hogy õ lesz családanya, énpedig szerzetes. Visszakerültem Debre-cenbe, ott tanítottam a Szent László plé-bánián. Egy délelõtti élmény volt, hogy le-ültem az ágyamra, szemben volt az ablak,és ott kérdeztem, hogy Uram Istenem, milesz a jövõm? Merre kell mennem? Ekkorhatalmas fény töltötte el a szobát és vala-mi olyasmi történt velem, amit nehéz el-mondani, de attól kezdve tudtam, hogymit fogok csinálni, mikor mondom meg arendnek, anyáméknak. Attól a pillanattólkezdve én biztos voltam dolgomban. En-gem a jó Isten küldött. – Külön lehet-e választani a szerzetest ésa papot vagy inkább egymást kiegészíti?– Én úgy érzem, hogy bennem ez telje-sen eggyé vált. Elõször úgy gondoltam,hogy szerzetes leszek és utána rögtönkapcsolódott a papság. Bennem ez a kez-det kezdetén egy volt. Talán egy közös-ségben sokkal jobban sikerül a bûneimet,hibáimat korrigálni, jobbá tudok válni.Ha jobban bele akarok nézni, akkor aztmondom, nekem ez a kezdet kezdeténegy volt.

(Folytatás az elõzõ oldalról)– A vételi lehetõségek sok helyen nem jók.– Valóban, a foghatóságnak vagy a hall-hatóságnak és „hallhatatlanság”-nak néhahatárán vagyunk. A szolnoki adón vagyunk,így jól lehet fogni az alföldi részen, a Par-tiumban, Szabadkán, Krakkóban is. Az or-szág nyugati felén kevésbé. Áprilisban 2 újadónk is belép majd, amely segíteni fogja aKárpát-medencében a vételt. Nagy városok-ban a UPC-tévékábelen sokan tudják fogniadásunkat. Ezen kívül ott vagyunk az inter-neten is. Tudom, hogy igazából a rádióbanlenne jó, ezen dolgozunk. Kicsit úgy fogjukföl ezt az egy esztendõt, hogy ez a felkészülé-si idõ. A csapat alakul, nagyon lelkes fiatal-emberek. Én magam sem hittem volna,hogy 55 éves fejjel, irodalmi szerkesztõkénta rádió ritmusához hozzá tudok szokni. De aféléves tapasztalat alapján mondhatom,hogy egyre inkább izgat, hogy mit lehet ki-hozni ebbõl, ez egy hallatlanul nagy lehetõ-ség. Örülök, hogy egyházunk is fölismerte,hogy nem maradhatunk csak a könyvek-ben, folyóiratokban, mert a közvetlen élõbe-széd varázsával több embert lehet megszólí-tani. Ha hiteles emberek szólnak, legyen azakár riporter, akár riportalany, akkor az na-gyon nagy hatással van az emberekre.– Adventben járunk, közeledik a kará-csony. Önnek, mint költõnek, család-apának szerkesztõnek, mi az ünnep leg-fontosabb üzenete?– A karácsony énnekem az összes ünne-pek közül a legmeghittebb és legbensõsége-sebb. „Amíg fölragyog a jászol” c. kötetem-ben karácsonyi élményeimet foglalomössze. Azt próbáltam megragadni, hogy mitjelent egy kisebb gyereknek, mit a nagyobb-nak, s mit a felnõttnek az ünnep, aki igazánmegérti ennek a csodának, ennek a szüle-tésnek a páratlanságát, hogy Megváltónkszületett. Szent izgalommal szoktam ké-szülni erre. Azt sajnálom, hogy a világ való-ban elment afelé, hogy ajándékozgat felelõt-lenül nagy értékeket. Rohan, és holtfárad-tan, lélekben nem megtisztulva esik be a ka-rácsonyfa alá. Holott az adventnek, a rorá-téknak megvan a maga gyönyörûsége. Min-dig jártam rorátékra ministrálni. Gyermek-koromban a nagymama fölkeltett, és meg-melegítette a kiscsizmámat a sparhertnél,hogy ne legyen hideg. Két ember magassá-gú hóhegyek között mentem a templomba,ez úgy bennem maradt, hogy még ma is ér-zem a hó illatát, a rorátékra hívó harang-szók ma is a fülembe csengenek. Már isko-láskorom elõtt tudtam olvasni nagyma-mámnak köszönhetõen. Soha mást nemkaptam, mint könyvet, és azt a petróleum-lámpa fényénél az éjféli miséig ki szoktamolvasni. Most kétlem, hogy a gazdag kará-csonyfák alá könyvek kerülnek. Ma semszeretek vásárolgatni, nagyon hiszek abbanmost is, hogy a Jézuska hozza azt a fát, õ te-szi le az ajándékot. Lélekben a gyermekeim-nek is, akik már nagyjából felnõttek, így pró-báltam átadni az ünnep üzenetét. Nagyonfontos számomra a feltöltõdés, ilyenkor évvégén meg kell egy picit csillapodni, elgon-dolkodni a történteken, hogy jobbakká tud-junk válni valamennyien. nHaider Márta

Kultúra 2004. december 3., péntek16. oldal

Alapító: A pécsi megyéspüspökFelelõs szerkesztõ: Fazekas OrsolyaSzerkesztõbizottság: Báling József,Cziglányi Zsolt, Garadnay Balázs,Gesztesy András, Goják János, Kvanduk Frigyes,Takács GáborSzerkesztõség:7621 Pécs, Szent István tér 23.E-mail: sajtoiroda@pphf.huLayout: Balázs AndrásFelelõs kiadó: Fény Kft.Pécs, Janus Pannonius u. 11.Nyomda: EiterM, PécsKészült: a Dunántúli NaplóSzerkesztõségének közremûködésével

Márton karácsonyaEgyszer volt, hol nem volt, élt egy-szer egy Márton nevû zsivány kisfiú.Hiába volt a jó szó szülei részérõl,hiába erõlködött a hittanos tanító né-ni, csak nem látszott rajta, hogy elsõ-áldozónak készül. Rendszeresen hú-zogatta a lányok hosszú haját, gyak-ran rugdosta meg fiú pajtásait. Minden vágya volt neki egy kis bá-rány. Egy igazi, élõ barika. Nem érde-melte ugyan meg, mégis megkapta.Hátha így kedvesebb lesz az embe-rekkel is – gondolta édesanyja –, hát-ha a kis állat szeretete jobb belátásratéríti õkelmét. Ettõl kezdve mindenszabad idejét a báránykával töltötte.Kis csengettyût kötött a nyakába ara-nyos szalaggal. Tanító bácsi is felfigyelt a változás-ra. Márton az utóbbi idõben sokat ja-vult. Az osztályban volt egy szegénykis fiú. Általában mindig kimaradt aközös játékokból is. Egy napon Már-ton, reggelizés közben kitekintett aházuk ablakán, s mit lát: Józsika, aszegény kis osztálytársa, fáradtan tá-maszkodik a kerítésüknek. Marciazonnal letette kedvenc kakaóját akonyhaasztalra, és kiszaladt megnéz-ni a fiút. Valami rémlett neki, hogy ahittanórán olyasmit hallott, hogy akiegynek is akár a legkisebbek közülvalami jót tesz, azt magának Jézus-nak teszi. Behívta a szegény gyerme-ket, akirõl kiderült, hogy nem evettmég semmit, s gyorsan megkínálták

õt reggelivel. Odasúgta édesanyjá-nak, hogy a kedvenc bögréjében adjaJózsikának a kakaót. Arra is felfi-gyelt, hogy Józsika még mindig azõsszel is hordott vékony kis kabátjá-ban jár. Felajánlotta neki a tavalyitélikabátját, amelyiket õ már kinõtt,de az apró kis fiúcskának pont jól állt.Együtt indultak aztán iskolába. Me-net közben beköszönt még a bárány-kájának, s észrevette a vágyakozástJózsika szemében, aki aztán ki ismondta: de jó is neked, Marci, nekemsose lesz saját kisbárányom. Másnap Márton meglátogatta kisbarátját, hóna alatt cipelve a bárány-káját. – Tessék – szólt a meglepett fiú-nak. – Kölcsönadom neked egy kisidõre. Karácsony után majd vissza-adod. Nagy volt az öröme Marci szülei-nek. Ilyen szépen még nem készült afiúk Jézus születésének ünnepére.Karácsony szent estéjén aztán szokásszerint elmentek a templomba, hogymegnézzék a betlehemi jászolt, bennea kis Jézussal. Ahogy közelebb értek,hát mit lát a mi Marcink. A bárányokközött ott volt az õ kis csengettyûs,aranyos szalagú barikája. Az egyikpásztorfiú az õ kedvenc bögréjébenhozta a tejet a kis Jézusnak, akinek atakarója nem volt más, mint az õ régitélikabátja... Marciék azóta boldogan élnek!

Rozsnyói GyörgyJászol, szalma,…embereknekföldi gyermek,

égieknekÉgi Hercegdrága Herceg,Örök Uramindeneknek,a VilágnakMessiása!Hagyd, hogyszívedAnnak lássa…

Diós István„Az Úr nem késlekedik,hanem eljön”

Az advent a latin ad-ventus, eljövetel szó ma-gyar formája. Az adventiidõ a liturgiában az Úr Jé-zus eljövetelét elõkészítõidõszak neve. A liturgikusnaptárban a december25-ét megelõzõ négy vasár-napot magába foglaló idõ-szak. A liturgikus év mindig advent elsõ va-sárnapjával kezdõdik. Az adventi idõ sajá-tossága, hogy az Úr négy eljövetelénekmegfelelõen négy vasárnapból áll. Ezért azadvent hétköznapjainak számát az elsõ va-sárnap dátuma határozza meg. Az adventideje mindig a karácsony ünnepének, de-cember 25-ének közvetlen elõkészülete. Akarácsonyi idõ az éjféli misétõl Vízkeresztigtart, az Úr Jézus elsõ eljövetelének ünnepiidõszaka. A december 26. és január 1. közöt-ti napok homíliái a Napi kenyerünk szen-tekrõl szóló kötetében olvashatók.

jánlóa

özleményekkAz észak-afrikai püspökök böjtinapra vonatkozó kezdeményezéseA Közel-Kelet békéjéért és egyhá-zaiért, valamint az iszlám és a ke-resztény világ közötti békéért 2004.december 22-re, péntekre böjti ésimanapot hirdetnek az észak-afrikaipüspökök, és kérik, hogy az európaikeresztények csatlakozzanak a kez-deményezéshez.

Pécsi templomokAdventi templomjárásA Pécsi Advent ideje alatt két alka-lommal belvárosi sétát tartunk ide-genvezetéssel, melyen megtekinthe-tõk városunk templomai.December 11., szombat, 13.00Útvonal: Belvárosi templom – Ir-galmasrend temploma – Ferencestemplom.December 18., szombat, 13.00Útvonal: Mindenszentek temploma– Ágoston téri templom – Lyceumtemplom.Információ: (72) 510-891-es számon.

Egy eddig páratlan összefogáseredményeként 15 elõadó 20 számá-val, nem egész 80 perces játékidõvelelkészült az elsõ karácsonyi keresz-tény könnyûzenei válogatás.A Bazilika programjaiAz adventi hajnalokon idén is ro-ráte-szentmiséket tartunk. Szom-battól négy héten át ünnepélyes ad-venti gyertyagyújtásra várjuk a hí-veket 17.15-kor a Corpus Christi-ká-polnába.

A PÉCSI EGYHÁZMEGYE KÖZÖSSÉGEINEK TÁJÉKOZTATÓJA

Barátság…Mindenki vágyik barátra, ám elsekélye-sedõ világunkban ritkán lelhetünk erre akincsre.Manapság inkább a haverság jellemzõa fiatalokra, ám az ilye kapcsolat önmagátszámolja fel, amint a vonzó érdek megszû-nik.„Vannak barátságok, melyek gyakorla-tilag közepes képességû emberek klubjá-nak tekinthetõk, melyben a tagok kölcsö-nösen hízelegnek egymásnak és elhitetikmagukkal, hogy õk a legjobbak. Ez azon-ban megakadályozza, hogy meglássák bel-sõ szegénységüket és sebeiket. A barátságilyenkor fojtóvá válik, gátat képez, melymegakadályozza, hogy mások felé fordul-junk. Hosszútávon bizonyos barátságoklelki függõséggé alakulnak, ami a rabszol-gaság egyik formája” (J. Vanier)Az igazi barátságot nemes indítékok ésépítõ célok alapozzák meg.„A természet az erények segítõtársáulrendelte a barátságot, és nem pedig a vét-kek csatlósának.” (Ciceró)

A barátság érettséget feltételez, és apróbák során dõl el, hogy igaz-e vagy ha-mis. „Minden idõben szeret a barát, detestvérré a nyomorúság idején válik.”(Péld. 17.17.)Sokan visszariadnak a barátság elmé-lyítésétõl, mert féltik a függetlenségüket.Inkább magukba zárkóznak. Aki így cse-lekszik, az még nem ismerte fel az emberikapcsolatok pótolhatatlan értékét és szük-ségszerûségét. „Hiába fürösztöd önmagad-ban, csak másban moshatod meg arcodat.”(József Attila)Az igaz barátság nem foszt meg semmi-tõl, hanem gazdagít. Híd mely segít abban,hogy mások felé forduljunk, hogy kibonta-koztassuk adományainkat, hogy növeked-ni tudjunk. Nem hízeleg, hanem szeret. Hameg is fed, akkor is érzem, hogy elfogad.„Érted haragszom, nem ellened” (J.A.)A barátok gyakran szavak nélkül is ér-tik egymást. Összecseng a lelkük. Egymástápláló forrásai. Már a jelenléte megnyug-tat. Menedék.

A barátság egy kihívás, benne megta-nulható, hogy lemondva önmagamról amásikat segítsem, hogy mindaz a jó, amibenne van kibontakozhasson.Az igaz barát kincs, aki ilyet talál nemragaszkodik hozzá. De csak az találhatjameg, aki maga is vágyik rá, hogy ilyenkinccsé váljon valaki számára.A Szentírásban nagy téma a barátság.Jób és barátai, Dávid és Jonathán, Jézusés Júdás, mid az igaz, mind a hamis barát-ság ismérveit feltárják. Dávid és Jonathánbarátsága példaértékû, mert Jonathán aDávidot gyûlölõ Saul fia volt, de „kezeiketaz Istenben erõsítették meg”. Ám Isten és ember is lehetnek barátok.Jézus és Lázár, Ábrahám és az Úr barátokvoltak. Jézus az igaz barát összes jellemzõ-jével bír, és felajánlja jobbját mindenkinek.„Nem mondalak többé szolgának, ha-nem barátaimnak nevezlek titeket” (Jn.15.15)Ha jézus nem félt kiszolgáltatni magát,neked sem kell! n Lojek ZsuzsóIs-is…a katolikus kötõszó, mondták az egy-háztörténelem során oly sokszor. A funda-mentalizmus (csak feketékre és csak fehé-rekre felosztani a világot, embereket és kö-zösségeket) szélsõséges szektás megoldás.A „pálos mist” vagy „miséket” illetõennémi vita után sikerült az is-is mellettdönteni, hála az Úrnak.A tavaszi idény utolsó pálos miséjén el-hangzott, hogy „leült”, „ellaposodott”, el-langyosodott és oka fogyottá vált ez azegyüttlétünk. Egyre kevesebben vagyunk,új tesókat itt nem üt szíven az Isten szere-tete, nem születnek új megtérések. Más-hogy kellene csinálni. Fiatal, lelkes tesókkeresték imádkozva, hogy mi lehet az Úrakarata, és elindultak egy irányba: új idõ-pontban, új helyszínen, új formában, újlendülettel. Tisztelet a bátorságukért.Igen ám, de jött a szeptember utolsókeddje és sokakban ösztönösen elindult apavlovi-reflex: „imádkozási ingerük” tá-

madt. Ha pedig nem kapták meg, amitmegszoktak, mert nem jutottak el aszombaton az új alkalomra, elvonási tü-netek jelentkeztek náluk. Keresni kezd-tük egymást és arra jutottunk, hogy„mentesítõ járatot” kell indítani azok szá-mára, akik utazni szeretnének, de nemérik el a szombati járatot. Így indult újraa kedd esti mise októberben a pálosoknál.Nem az IC-vel akarunk versenyezni ésutasokat csábítani, hanem azokat akar-juk fapados kocsikkal szállítani, akikmenni szeretnének elõbbre.A tájékoztatás hiánya félreértésekreadott alkalmat, de hála Istennek nagy örö-münkre megértették a szándékunkat ésörömteli, békés hangulatú pálos misén ésagapén vehettünk részt.A bencés rend sem szûnt meg, hogy aciszterek többet szerettek volna csinálni.A pálos mise a hiányosságai ellenére ishordoz értékeket, amiért jó, hogy van. A

szigetvári fiatalok 40 km-t utaznak idáig,ez az egyetlen közösségi összejövetelük. Abonyhádiak szintén 40 km-t utaznak, amohácsiak szintén, mert látják értelmét.A „Világ világossága” rázatott sorsú diák-jai szintén magukénak érzik ezt az alkal-mat. A csonka közösségek „utolsó mohi-kánjai” is ide járnak töltekezni. Itt lehettalálkozni a fiatal lelkû „nagy öregekkel”,akik sok külsõ és belsõ vihart megéltek,és túléltek. Van lehetõség gyónni, úgyigazán, mert itt nem rohan a pap miséz-ni. A zsíros kenyerekkel nem csak agyomrunkba dobunk pár kalóriát, hanema barátság tüzére is.„A szombati alkalom nem a pálos miseellen született, hanem abból nõtt ki.”Mint a szülõk örülnek gyerekeik kez-deményezésének, támogatják õket, ag-gódnak értük, úgy mi is, mert egy család-ba tartozunk.n Sunci atya

A karácsonyi levélTudjátok-e, ki az a „kihelyezett gyer-mek”? Akinek senkije sincsen, aki sohanem futhat oda anyukához, apukához, akisoha nem ismeri a testvérek örömét. Min-dig egyedül van. A néni, aki tartja, rend-szerint korán dologra fogja, s többet hallszidást, mint jó szót. Ilyen verébfióka volt a második osztály-ban Kovács Ilonka. Õ járt legtovább mezít-láb. Ruhája hosszú volt és mindig pecsétes.A harmadik padban ült, annak is a szélén.Barna szemével csak úgy leste a tanító né-ni mosolyát. Elsõnek hozott neki barka-ágat, õ szedte az elsõ ibolyát is. Zsebébe szí-nes kavicsokat, ceruzavéget, gombot, gyön-gyöt – egyszóval mindenféle talált kincsetgyûjtögetett. Mikor pedig az osztálytársakkörülállták, hogy nekem add, nekem add!– valósággal belepirult fakó arcocskája.Mégis: soha, senki barátnõje nem akadt.Nem hallottam, hogy valaki is meghívtavolna. Egyedül járt az osztály mögött, néz-te a többieket, akik mind boldogabbak ésszerencsésebbek voltak nála. Karácsony felé járt az idõ. A fiúk betle-hemet és ugratós csillagot készítettek. Akislányok régen elfeledett énekeket tanul-tak a nagymamáktól. Karácsonyról be-szélgettek az iskolában is. Az egyik tízpercben a kereskedõék Bözsi-kéje vitte a szót. Kezében ropogós zsemlyéttartott, melyet a szeretõ édesanya mindkétoldalon megkent frissen köpült, édes vajjal.Ruhája piros volt, köténye fehér. – Az idén babaszobát kérek, meg különkiságyat a Juci babának. Már olyan sokbabám van – mondotta, és nagyot hara-pott egérfogaival –, hogy nem férnek el akocsiban. Szegény kis Jucikámat mindigösszenyomják a többiek! A lányok álmélkodva hallgatták a per-gõ nyelvû Bözsikét. Ilonka is ott volt közöt-tük. Szemével az egyre kevesbedõ vajaszsemlyét figyelte. Mondom, Karácsony elõtt voltunk, ami-kor jégvirág fagy a meleg szobák ablakára,s a meleg szívekben is kivirágzik a szere-tet. Bözsike észrevette Ilonka éhes tekinte-tét, és hirtelen mozdulattal kezébe nyom-ta a zsemlye megmaradt felét. – Neked adom. Edd meg. Nekem márnem kell. Nem sokkal ezután fogalmazási óra kö-vetkezett. A gyerekek levelet írtak, de nemfüzetbe, hanem szép kis vonalas papírlap-okra. Nagybetûs cím állott a táblán: KisJézusnak, mennyországba. Mindenki megírta szíve vágyait. Azu-tán a papírlapot ketté hajtották, és a cím-oldalt kidíszítették csillagokkal, fenyõgallymintával, hogy igazán a mennyország szá-mára való legyen. Eltették a ceruzákat. Várakozva nézteka tanító nénire, aki most odaállt a padok elé. – A leveleket szépen, vigyázva hazavi-szitek. Odaadjátok édesanyátoknak, ésmegkéritek, hogy tegye ki az ablakba.Mert figyeljetek csak ide: Késõ este, ami-kor már egészen sötét van odakint, végig-suhan a szobátokon egy földön járó angyal.Rámosolyog az álmotokra, kinyitja az ab-

lakot, és elviszi a levelet. Õ azután min-dent elmond a Kis Jézusnak. Hát csak le-gyetek jók, mert az sokat számít! Az ünnepi csendbe és meghatottságbabelenyújtózkodott Ilonka sovány két ujja. – Tanító néni! A mi ablakunkat nem le-het kinyitni, mert a néni beszegezte, hogyne rázza úgy a szél. És le is ragasztotta csi-rizes papírral. Én mit csináljak? Az osztály kuncogott. A tanító nénimegdöbbenve állt egy pillanatig, azutánmentõ ötlete támadt. – Kérd meg valamelyik osztálytárs-adat. Az majd átadja az édesanyjának a ti-edet is. Nos, kit szeretnél megkérni? Ilonka egy pillanatig körülnézett,majd leszegte buksi fejét, és szégyenlõsenmondta: – Bözsikét. Az Orbán Bözsikét. Így történt, hogy a két kislány együttment haza tanítás után. Beköszöntek a konyhába. – Anyuka kérem, tessék kitenni ezt azablakunkba! A tanító néni mondta. Mostírtuk. Karácsonyi levél. A Kis Jézusnakszól. Fontos! – Máris teszem. Gyertek. A lakásban meleg volt és ragyogó tiszta-ság. Szõnyegek, képek, habos, fehér függö-nyök... Ilonka megállt a küszöbön. Ránézettformátlan cipõire, melyeken még ott árul-kodott a múlt heti havas esõ sara. – Így nem megyek be hozzátok. Eltelt a nap. Bözsike lefeküdt. Egy ideigpróbálta nyitva tartani a szemét, háthameglátná a titokzatos látogatót, aztán el-aludt. Álmában az új babaszobával játszott. Ilonkát messze kerülte az álom. Fázott,pedig az iskolai nagykendõt is magára csa-varta. A nótás kedvû szél utat talált magá-nak a rosszul záró ajtó hasadékain, s ezenmár nem lehetett beszögezéssel segíteni. Alevélre gondolt. – Még soha nem írtam a Kis Jézusnak.Ó, ha meghallgatná! Boldog mosoly suhant az ajkára és reg-gelig rajta maradt. Késõre járt az idõ, mire anyuka bejutotta nagyszobába, a levelekhez. Szétnyitottaaz elsõ díszes papírlapot. „Kedves kicsi Jézus! Nagyon szépen kérek egy Jucibabát,ollat, mint a Bözsikének van. És egy pár ci-põt, mint a Bözsikének. Piros ruhát és fe-hér kötényt, mint a Bözsikének. És szala-got a hajamba, meg egy medált lánccal,mint a Bözsikének. És azt kérem még,hogy engem is szeressen valaki, mint a Bö-zsikét. És ne haragugy rám, mer én jó aka-rok lenni.”Orbánné kétszer elolvasta a kalimpálóbetûket. Kicsit gondolkozott, aztán lesie-tett férjéhez, az üzletbe, aki nagy könyvek-be írogatta számadásait. – Nézd csak meg – nyújtotta át Ilonkasorait, s elmesélte a beszegezett ablak tör-ténetét, ahogyan Bözsikétõl hallotta. – Mitgondolsz – tette hozzá egészen halkan –,talán magunkhoz vehetnénk ezt a kis-lányt. Bözsikénk sem lenne egyedül. Nemjó testvér nélkül felnõni. Ha tehetséges,

akkor taníttatnánk, ha nincs feje a tanu-láshoz, majd csak találunk számára vala-mit. Még az üzletben is segíthetne. Visszamentek a nagyszobába. Sokáigbeszélgettek, miközben apró kopogásokhallatszottak az ablakon. Lehet, hogy aház elõtti akácfa lengette ágait, de lehet,hogy angyalszárnyak zörrentek rajta. Másnap Orbánné a kislányával együttment az iskolába. Tanácskozott a tanítónénivel, majd bement az irodába, beszéltaz igazgató úrral. Egyszer Ilonkát is oda-hívták. Anyuka megsimogatta és kedve-sen újságolta, hogy az õ levélkéje sincs máraz ablakban. Ilonka meg oly hálásan né-zett rá a nagy, szomorú szemével, mintegy kóbor kutyuska, melyet elõször eresz-tettek be a tûzhely mellé. Apuka ezalatt elkezdte a hivatalos dol-gok lebonyolítását. Egyelõre annyit elért,hogy szentestén anyuka meg Bözsike el-mehettek Ilonkáért. Kézen fogva vezettékhaza. Ó, ha láttátok volna örömüket! Nemis tudom, ki volt közöttük a legboldogabb. Az új otthonban meleg fürdõ várta Ilon-kát. Megkapta Bözsike egyik szép ünnepiruháját, és neki is szalagot kötöttek a ha-jába. Lábára egyelõre csak papucsot húz-tak, abban a reményben, hogy a kicsi Jé-zus a várva várt cipõt is megküldi az an-gyalokkal. Bözsike boldogan ugrálta körül Ilonkát. – De szép lettél! És most már mindig ittmaradsz, ugye? Egyszerre csak finom, halk csilingeléshallatszott. Így csak a karácsonyi angya-lok tudnak muzsikálni. Bözsike dobogó szívvel nyomta le anagyszoba kilincsét. Gyertyák égtek, csil-lagszórók sziporkáztak, s a karácsonyfaágai meghajoltak a cukordíszek, almák ésaranydiók súlya alatt. Ó, minden olyanvolt, mint az álom! Elénekelték a Mennybõl az angyalt. Bözsike az utolsó soroknál már odasza-ladt a babaszobához, letérdelt, és onnanfolytatta az éneket. Ilonkát a néni vállánálfogva tologatta maga elõtt. – Menj csak, menj, kislányom! Végül is kezébe kellett adni minden da-rabot. Az új cipõt, a piros ruhát, a fehér kö-tényt, melynek még a szabása is egyformavolt a Bözsikéével. Megkapta a kért babát,sõt a babaszobát is. Csak a bútorok meg ababaruhák színe volt más, hogy mind-egyik kislány megismerhesse a magáét. Ilonka arcára rózsákat festett az öröm.Szólni nem tudott, csak odaállt a fa alattikis jászol elé, s magához szorította a sok-sok ajándékot. Anyuka meg apuka összenéztek, az-tán odaléptek hozzá, és átölelték mind aketten. – Ezentúl itthon vagy nálunk, s ha a jóIsten is úgy akarja, mi leszünk a te szü-leid. Ebben a pillanatban Bözsike látni vélte,hogy a jászolban fekvõ Kisjézus mosolyog-ni kezdett, és felemelve viaszszínû kezecs-kéjét, megáldotta az egész családot. Én azt hiszem, Bözsike nem is tévedett.n Szent-Gály Kata