1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1.

BALÁZS JÁNOS (1914–1989)

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék

1994

2

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatársak: Andó Éva

Cserna Dorottya Klenk Györgyi Nikléczy Péter Radványi Péter

ISBN 963 462 941 5

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.

3

4

5

BALÁZS JÁNOS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Nagyon sokat köszönhetek pályám elindulásában, egész életem ala-kulásában annak a döntő hatásnak, amely engem a pápai református kol-légiumban ért. Kitűnő tanáraink voltak, de a kitűnőek közül is különösen ki kell emelnem Rab Istvánt, aki a görög és a latin nyelv tanára volt. De nemcsak görögöt és latint tanított, hanem a magyar nyelvnek is szerelme-se lévén Adynak, a legújabb magyar irodalomnak és költészetnek a sze-retetére éppúgy nevelt bennünket, mint a régi magyar irodaloméra és költészetére. Emlékszem feledhetetlen, csodálatos görög óráira, amelyen a Homérosz-idézetek mellett sűrűn halottunk Arany János-, sőt Ady-idézeteket is. lgy terelődött a figyelmem a magyar nyelv szépségei felé, és diákko-romban az volt a titkos vágyam, hogy egyszer majd a magyar költői nyelv kérdéseivel fogok foglalkozni. Nagy szeretettel gondolok vissza diáktársaimra is, közülük most Lőrincze Lajost említeném, aki egy osz-tállyal járt lejjebb; azokra a feledhetetlen sétákra, amikor a pápai Öreg-hegyen tavasszal jártunk-keltünk, s közben Tóth Árpád verseket idéz-tünk, régi magyar költők verseit mondogattuk, és közbe terveztük, hogy mivel fogunk majd életünk későbbi folyamán foglalkozni. Talán csak a véletelennek, de sok minden másnak is talán köszönhe-tő, hogy ebből egyet-mást talán sikerült megvalósítanunk, elsősorban nyilván Lőrincze Lajosnak. Az Eötvös Kollégiumba kerültünk mindket-ten, én mint görög-latin és magyar szakos tanárjelölt, ahol elsősorban ezekkel a nyelvekkel foglalkoztam, de foglalkoztam modern nyelvekkel is, és különösen sokat az ókori görög-latin nyelvtani, stilisztikai és reto-rikai irodalommal. Amikor aztán az Eötvös Kollégiumot elvégeztem és mint egyetemi előadó görög szemináriumi gyakorlatokat vezettem, majd az Eötvös Kol-légiumban seniorként latin és görög nyelvórákat tartottam, továbbá latin stilisztikai órákat, akkor tovább folytattam a megkezdett tanulmányaimat ebben az irányban; különösen érdekeltek a latin és görög retorika és sti-lisztika problémái. Azután tanárként is működtem a pápai ref..., nem a pápai, hanem már a budapesti református gimnáziumban; majd pedig külföldre is kerültem, a Lipcsei Tudományegyetemen is el tudtam tölteni két évet, ahol a ma-gyart mint idegen nyelvet tanítottam. Azután a háború után kilencszáznegyvenöt és kilencszázötven között az akkori Művelődésügyi Minisztériumban dolgoztam a külföldi kapcso-latok osztályán, de ezen öt év alatt, amit ott töltöttem két év folyamán módom volt arra is, hogy Svájcban tanulhassak a zürichi és a genfi egye-

6

temen és különösen Genfben Saussure tanítványaitól, az ott kimunkált stilisztikai módszereket igyekeztem elsajátítani. Amikor pedig hazakerültem, kilencszázötventől kezdve az akkor léte-sült Nyelvtudományi Intézethez kerültem, és másfél évtizeden keresztül részt vettem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának szerkesztésében. Ezt a másfél évtizedet mint életem egyik legszebb időszakát tekintem, mert olyasmit sikerült megtanulnom, ami nagyon hasznosnak mutatkozott nyelvészeti pályafutásom későbbi folyamán is. A szótárírás számos olyan kérdést vet föl, ami tulajdonképpen alapvető a nyelvtudománynak, külö-nösen az általános nyelvészetnek a problematikája szempontjából. Onnan azután átkerültem kilencszázhatvanötben a budapesti egyetem Általános Nyelvészeti Tanszékére; közben módom volt már kilencszáz-ötvenhat elején kandidatúrát szerezni a magyar és az európai nyelvtudo-mány kérdéseiről írt pályamunkámmal. Ennek egyik kiágazása volt a Sylvester Jánossal és egyáltalában a régi magyar nyelvtanirodalommal kapcsolatos kutatásaimnak az alakulása. lgy jelent meg Sylvester-mongráfiám is. Majd pedig még a Nyelvtudományi Intézetben sokat fog-lalkoztam általános nyelvészeti kérdésekkel magyar és finnugor alapon. -gy született meg akadémiai doktori értekezésem, amely azután német nyelven jelent meg Magyarországon és a müncheni Fink Kiadó közös kiadásában. Ebben a munkámban magyar és finnugor alapon, de indo-germán nyelvészeti alapon is olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyek ma különösen időszerűek, a deixisnek, tehát a mutató névmási elemek-nek a szerepével, amelynek nemcsak szintaktikai, hanem szemantikai és egyéb vonatkozásai is vannak. Azután Olaszországban is működtem hat éven keresztül a Római Tu-dományegyetemen mint az ottani magyar tanszék vezetője. Itt újból fog-lalkozhattam oly kérdésekkel, mint a magyarnak mint idegen nyelvnek az oktatása, és hazakerülve onnan ezt a kérdést különösen kontrasztív ala-pon sikerült tovább tanulmányoznom. A legutóbbi évek folyamán az Általános Nyelvészeti Tanszék irányí-tása is feladatommá vált és számos olyan kérdéssel kellett foglalkoznom, amelyek ma világszerte az általános nyelvészeti vizsgálódások közép-pontjában állnak: szemantika, szintaxis, kontrasztív nyelvészeti kutatá-sok, legújabban pedig a szövegnyelvészet. Így gondolom, hogy különö-sen az utóbbi alkalmas lesz arra, hogy a legújabb nyelvészeti kutatások eredményeit új módon szintetizálja. A mondatközpontúságtól a szöveg-központúság felé vezető út tulajdonképpen kijelöli azt az irányt, amelyen számos olyan kérdést lehet új módon megközelíteni vagy megoldani, amelynek a tárgyalása régen nem volt lehetséges, vagy csak más terüle-teken, például retorikának, stilisztikának, fogalmazástannak a területén kerülhetett szóba. Mit lehet várni, mit lehetne tenni Magyarországon? Legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy a magyar nyelvtudománynak a módszereit korszerűsítsük. De szerintem külön kell választani a divatosat a valóban

7

korszerűtől. Hogy mi a korszerű, ennek a vizsgálása, ennek az eldöntése igen nehéz feladat. Ehhez igen nagy elméleti és nem utolsósorban ideo-lógiai felkészültségre van szükség.

A videofelvétel 1975. október 9-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.

8

BALÁZS JÁNOS PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE

1940. A gazai iskola Thukydides tanulmányai. Magyar-görög tanulmányok 11. Budapest.

1941. A Képzőtársaság élete a harmincas években. In: Pápai Főiskolai Képző társulat jubileumi emlékkönyve, 1841-1941. Szerk. Szabadi Béla. Pápa, 23-9.

1942. Az enkyklikos paideia és a szofisták. EPhK 66. 129-43. La réhabilitation de Byzance. Nouvelle Revue de Hongrie, 38-53. A l'aube de la conscience européenne. Nouvelle Revue de Hongrie , 122-30.

1943. Klasszikus álmok. A magyar költészet klasszikus hagyatéka. Költői anto lógia. Válogatta és a jegyzeteket írta: Balázs János. Budapest.

1947. Kelet-Európa és az összehasonlító történetírás. In: Magyarország és Ke- let-Európa. Szerk. Gál István. Budapest, 7-30.

1950. Az orosz helyesírás. Nyr 74. 101-8. Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm. Fordította: Balázs János. Budapest.

1952. A rokon értelmő szavakról. Nyr 76. 94-8; 178-82. Minden. MNy XLVIII, 160-6. M. V. Zsizska: Jemeljan Pugacsov. Fordította: Balázs János. Budapest.

1953. A -ság, -ség képző eredetéhez. MNy XLIX, 50-61. Az Ómagyar Mária Siralom egy helyének értelmezéséhez. MNy XLIX, 427-32. A szer rag keletkezéséhez. MNy XLIX, 458-61. Tulaj, tulajdon. Nyr 77. 311-2. Magyar stilisztika. Egyetemi jegyzet. Budapest.

9

A magyar nyelvi stílus történeti fejlődésének vázlata. Egyetemi jegyzet. Budapest.

1954. A magyar sámán révülete. Ethn 65. 416-40. Sylvester János és a XVI. századi magyar irodalmi nyelv. MNy L, 126-9. Az orosz fordítások némely hibájáról. Nyr 78. 37-9. Az el mint fokozó határozószó. MNy L, 447-50.

1955. Mind. MNy LI, 40-50. Sylvester János, az első magyar nyomtatott szójegyzék szerzője. MNy LI, 274-6. Szemügyre vesz. MNy LI, 481-5. A goliárdság emlékei a magyar szókincsben. FilKözl 1. 97-106; Les vestiges de la goliardise dans le vocabulaire hongrois. ALinguH VII, 169-87.

1956. A stílus kérdései. In: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. Budapest, 101-77. A héber nyelvtanirodalom hatása a magyarra a XVI. században. MNy LII, 185-92. A magyar határozott névelő kialakulása. NyK 204-25. Zur Frage des Erwachens der osteuropäischen Nationalsprachen. Die Berührungen zwischen den Universitäten Krakau, Wittenberg und Ungarn im XVI. Jahrhundert. In: Deutsch-slavische Wechselseitigkeit in sieben Jahrhunderten. Berlin, 33-73. A leg- felsőfokjel eredete. In: PaisEml. Budapest, 127-33. Kába beszéd, tréfaszó. FilKözl 267-74. A rokon értelmű szavak. In: Nyelvművelő. Budapest, 333-7. Gyermeki ijegetés. Nyr 476-80. A nemzeti nyelvek nyelvtanirodalmának kialakulása. MTud 313-22. A nyelvtanirodalom alapjai és a magyar nyelvtanirodalom kezdetei. Kan- didátusi értekezés. Budapest.

1957. Az első magyar nyelvművelők. Nyr 145-58. Contributions ů l'étude des vestiges linguistiques relatifs ů la religion primitive des Hongrois. ALinguH, 169-87. Une adaptation humaniste du vocalisme hébraőque. Acta Orientalia 169-87.

1958. Sylvester János és kora. Budapest. Ki írta az első magyar nyelvtant? FilKözl 116-20.

10

A magyar distributivus eredete. MNy 236-42. Zur Frage der Typologie europäischer Schriftsysteme mit lateinischen Buchstaben. Studia Slavica 251-92. Die Entstehung des bestimmten Artikels im Ungarischen. Bibliotheca Classica Orientalis. Berlin, 266-75. Lejt. Nyr 232-3.

1959. Hexendorf Edit, Szótanulmányok a szellemi élet középkori magyar kifeje- zés anyagának köréből. NyK 142-5. Szavaink nyomában. In: Nyelvek világa. Budapest, 42-9. A rokon értelmű szavak. In: Iskolai Nyelvművelő. Budapest, 341-7. A pécsi nyelvművelő konferencia. Élet és Irodalom 1959. okt. 23.1-4.

1960. Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. Nyr 230-6. Még egy ősi magyar igenévszó. MNy 316-22. Mészöly Gedeon emlékére. MNy 415-6. Zolnai Béla hetvenedik születésnapjára. Nyr 509-11. Ismertetés a "Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből" c. kötetről. Mtan 6. 44-5.

1961. Történeti bevezető a "Stilisztikai tanulmányok" c. kötetben. Budapest, 7-61. Nyelvtanirodalmunk előzményei és kezdetei. In: Nyelvtani tanulmányok. Szerk. Sulán Béla. Budapest, 167-84. Benkő Loránd: A magyar írásbeliség a felvilágosodás korának első sza-ka- szában. Nyr 231-4. Finnisch-ugrisches Treffen bei Melanchthon. UrAltJb 252-3.

1962. Nyelvhelyességi megjegyzések a Tolna megyei Népújság nyelvezetéről. Budapest. Johannes Sylvester und der Humanismus in Mittel- und Osteuropa. In: Renaissance und Humanismus in Mittel- und Osteuropa II, Ber-lin, 19-37. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára I-VII. Budapest, 1959-1962. (Egyik szerkesztője és a bevezető részek készítője.) Giuseppe Cocchiara: Az európai folklór története. Fordítás. Budapest. Le nom propre dans le systŐme de signes linguistiques. In: VII. Congresso Internazionale di Scienze Onomastiche I, Firenze, 153-9. Erika Ising: Wofgang Ratkes Schriften zur deutschen Grammatik. Deutsche Literatur-Zeitung.

11

Homonimák és az álhomonimák. Az értelmezés. In: A szótárírás elmélete és gyakorlata a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában. NytudÉrt 36. 33-4; 63-82 és 78-93.

1963. Névmástanulmányok. NytudÉrt 38. 48-58. Az ím és az ám eredete. MNy 145-51. A tulajdonnév a nyelvi jelek rendszerében. ÁltNyT I, 41-52. Über die Ekstase des ungarischen Schamanen. In: Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Budapest, 57-83. Der Einfluß des polnischen Humanismus auf die Herausbildung der polnischen und ungarischen Nationalgrammatik. In: La Renaissance et la Reformation en Pologne et en Hongrie (1450-1650). Budapest, 289-312. A magyarországi nyelvtudomány bibliográfiája (1961). Főszerk. Balázs János. Budapest. Belviszonyragjaink eredetéhez. NytudÉrt 40. 28-33.

1964.

Bevezetés a nyelvtudományba. II. Egyetemi jegyzet. Szerk. Telegdi Zsig- mond. Budapest, 65-78 és 83-91. A magyarországi nyelvtudomány bibliográfiája (1962). Főszerk. Balázs János-Fabricius-Kovács Ferenc. Budapest. A névmások szerepe a szuffixumok kialakulásában. (Az indoeurópai és finnugor nyelvek alapján). Budapest.

1965. A szintagmatizálódás alapfeltétele. ÁltNyT III, 21-34. Egy s más az egy-ről. MNy LXI, 18-22. Mennyi idős az idő? MNy LXI, 404-12. Hulló harmatnak szeretője. (Harmat szavunk eredete). Nyr 89. 374-7. La lingua e la civiltů ungherese fra l'Oriente e l' Occidente. Ungheria 'oggi.Róma. A névszó mint értelmező. NytudÉrt 46. 3-16.

1966. Szintagmatizálódás és lexikalizálódás. In: Szótártani Tanulmányok. Szerk. rszágh László. Budapest, 79-98. The forerunners of structural prosodic analysis and phonemics. ALinguH V, 228-86. Jel és jelölési érték. ÁltNyT IV, 5-30. I pronomi interrogativi slavi e l'origine del genere nell'indoeuropeo. In: nnali dell'Istituto Orientale di Napoli. Nápoly.

12

1967. Az alakpárképződés okai, módjai és funkciói. MNy LXIII, 148-56. Az ige grammatikája és szemantikája a szintagmatika szempontjából. In: Az ige grammatikája és szemantikája. Szerk. Károly Sándor. Budapest, -12. L'économie dans la formation des syllabes. ALinguH XVII, 263-99. Gazdaságosság a szótagképződésben. ÁltNyT V, 7-39. Szinkrónia és diakrónia, változás és egyensúly a magyar nyelv rendszeré- ben. NytudÉrt 58. 70-4. Az ige grammatikája és szemantikája a szintagmatika szempontjából. NyK 70. 191-9. Zur Frage der indo-uralischen Verwandtschaft. In: Congressus Secundus Internationalis Fenno-Ugristarum Helsingiae Habitus I, Helsinki, 35-45.

1968. Szöveggyűjtemény az általános nyelvészet tanulmányozásához. Szerkesz- tette és a bevezetőt írta: Balázs János. Budapest. Nyelvtörténet és transzformáció. MNy LXV, 154-60.

1969. Alcuni aspetti di una tipologia indo-uralica. Studia Classica et Orientalia. Antonio Pagliaro oblata I, Róma, 151-71. Le systŐme de signifiés. In: Actes du X-e CongrŐs International des Linguistes.Bukarest, 351-6. A Nyelvtudományi Intézet húsz éve. MNy LXV, 386-91. Hussens Traktat "Ortographia Bohemica". Studia Slavica XV, 151-5.

1970. A nevek általános nyelvészeti vonatkozásai. NytudÉrt 292-301. A képzőelemek funkciói a nyelv és a gondolkodás fejlődése szempontjá- ból. ÁltNyT VII, 5-10. Les fonctions des éléments suffixaux les plus anciens. ALinguH XX, 1-14. Zur Ausbildung der ältesten uralischen syntagmatischen Verbindungen. Philhist. Klasse III/76. 23-31. A hazai magyar és finnugor nyelvészet története 1850-től 1920-ig. Buda-pest, 13-26.

1971. A nyelvtipológiai kutatások távlatai. MNy LXVII, 385-93. Az egybevető (kontrasztív) módszer alkalmazásának lehetőségei a kül- földiek magyaroktatásában. Magyartanítás Külföldön 1-31.

13

1972.

Syntagmatizacija i leksiklaizacija (K teoreticheskim voprosam leksikologii i leksikografii). In: Leksikologia i leksikografia. Moszkva, 23-47. Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet. AUB SLingu XII, 191-3. Az alaktani rendszerek leírása. In: Hagyományos nyelvtan - modern nyel- vészet. Szerk. Telegdi Zsigmond. Budapest, 33-62.

1973. Funktionswerte der Pronominalität. Budapest-München. A tárgy a mondatrészek rendszerében. ÁltNyT IX, 7-22. Belső keletkezésű szavaink történetéhez. MNy LXX, 44-54. A Nyelvőr első évtizedei és az általános nyelvészet. Nyr 98. 129-39. Der Lehrstuhl für finnisch-ugrische Sprachwissenschaft Budapest und die internationale Finno-ugristik. AUB SLingu V, 97-108.

1974. Az osztályjegyek (klasszémák) a magyar szavak jelentésszerkezetében. NytudÉrt 83. 65-9.

1975. L'importanza del Dictionarium (1595) e della Logica Nova (1616) di Faustus Verancsics, pubblicati a Venezia. In: Rapporti Veneto- ungheresi all'epoca del Rinascimento. Budapest, 373-88. A magyar funkcionális mondatszemlélet előzményei és kezdetei. MNyTK 140. 169-78. Harminc év. MNy LXXI, 1-6. A magyar nemzetfogalom nyelvtörténeti előzményei. MNy LXXX, 288-9. Kontrasztivitás, interferencia és nyelvművelés. Nyr 99. 284-94. Hozzászólás Kiefer Ferenc "Irányzatok és problémák a mai jelentéstudo mányban" című referátumához. NyK 77. 383-6.

1976. Czuczor Gergely emlékezete. MNy LXXII, 149-55. Kies és kietlen. MNy LXXII, 478-9. A belső keletkezésű szavak etimologizálásának problémái. NytudÉrt 89. 68-73. La filologia ugrofinnica in Italia. In: Convegno sui problemi dell' insegnamento della lingua e letteratura ungherese in Italia. Padova, 174-81. A magyar mint idegen nyelv. ModNyOkt 12. 1-2.

14

A magyarországi lengyeltanítás módszertani problémái általános nyelvé- szeti szempontból. In: A lengyel nyelvoktatás Magyarországon. Budapest, 5-13. Interferenciák. Magyarország XIII/16. A szövegelmélet alapkérdései Laziczius Gyula megvilágításában. NyK 76. 256-64. Fragen des Stils und der Sprachkultur der ungarischen Fach-Wissenschaft- Sprache. In: Sbornik provozne ekonomické fakulty Vysoké skoly zemedelské v Praze. 35-55.

1977. Gombocz Zoltán és a korabeli általános nyelvészet. MNy LXXIII, 414-21. A szókészlet elmélete (lexikológia) és feldolgozása.; A nyelvek összeha- sonlítása. In: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Szerk. Telegdi Zsigmond. Budapest, 154-65 és 201-15. Új etimológiai szótárunk a mérlegen. MNy LXXIII, 265-79. Gyula Décsy: Die linguistische Struktur Europas. NyK 79. 301-7. Fragen des Stils und der Sprachkultur in der Ausbildung und Förderung der ungarischen Fach- und Wissenschaftsprache. AUB SLingu VII, 3-18. Strabón: Geógraphika. A bevezetőt írta Balázs János. Budapest.

1978. Zoltán Gombocz und die zeitgenössische allgemeine Sprachwissenschaft. AUB SLingu X, 45-53. Veneti e Veneziani: i primi ospiti in Ungheria. Atti dell' Istituto Veneto di Scienze, Lettere ed Arti. Venezie, Classe die scienze morali, lettere ed arti 137. (1978-1979), 670-7.

1979. A magyar szenvedő szerkezet, az ikes ragozás és a műveltető igeképzés eredete.MNy LXXV, 42-55. Lakó György köszöntése 70. születésnapján. MNy LXXV, 252-4. A szövegtan alapjai. In: A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. MNyTK 154. 9-21. Fordításelmélet és szövegtan. In: A fordítás elmélete és gyakorlata. Szerk. Ferenczy Gyula. Budapest, 28-35. Zur Entstehung des finnisch-ugrischen Existenz verbs. In: Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburtstag. Wiesbaden, 19-24.

15

1980. Magyar deákság. Anyanyelvünk és az európai nyelvi modell. Budapest. Nyelvi renszer és nyelvhasználat. In: Általános és alkalmazott nyelvésze-ti tanul mányok. Szerk. Balázs János. Budapest, 5-6, 9-22, 23-35, 55-74, 199-209, 237-51 és 265-95. A nyelvközi (interlingvális) kutatási módszerek történeti áttekintése. MFF 5. 7-15. Sulle origini della distinzione saussureiana fra rapporti associativi e sintagmatici. Incontri Linguistici 5. Florence, 7-12. Szenci Molnár Albert és az európai nyelvtudomány. In: Szenci Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz. (Adattár XVII. századi szel- lemi mozgalmaink történetéhez 4.) Szeged, 67-74. Az indouráli nyelvrokonság elmélete tipológiai szempontból. ÁltNyT 12. 5-27. Hozzászólás Benkő Loránd "Történeti nyelvtanírásunk helyzete és felada tai" című előadásához. NytudÉrt 104. 35-9. Kelemen József köszöntése 70. születésnapján. MNy LXXVI, 499-500. Az általános és az alkalmazott nyelvészet az anyanyelvi oktatásban. Nyr 104. 316-331. Die ungarischen Hilfsverba in osteuropäischer Sicht. Studia Slavica XXV, 21-30.

1981. Transformationen in finnisch-ugrischen Satzstrukturen. In: Lakó Emlék- könyv. Szerk. Bereczki Gábor-Molnár József. Budapest, 20-30. Lőrincze Lajos: Emberközpontú nyelvművelés. MNy LXXVII, 219-24. Nyelvművelésünk és a nyelvfilozófia. MNy LXXVII, 396-407. La latinitů in Ungheria come fenomeno areale. In: Quaderni dell' Istituto di Iranistica, Uralo-Altaistica e Caucasologia dell' Universitů degli Studi di Venezia 14. Venezia, 89-98. A nyelvi elemzés két európai modellje. ÁltNyT XIII, 53-64. A Séd folyónév és ami körülötte lehetett. In: Név és társadalom. Szerk. Hajdú Mihály-Rácz Endre. Budapest, 107-9.

1982. Három szófejtés. MNy LXXVIII, 169-75. Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. NyK 82. 274-9.

1983. La lingua letteraria ungherese dal punto di vista sociolinguistico. In: Atti del IV. convegno interuniversitario dei docenti di lingua e letteratura ungherese e di finno-ugristica in Italia. Torino, 3-11. Areális nyelvészeti tanulmányok. A bevezetőt írta és szerk. Balázs János. Budapest.

16

Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei MNyTK 166. Etimologia e etnogenesi. Origine dell'etnico ungherese székely `siculo' (della Transilvania). In: Scritti Linguistici in onore di Giovan Battista Pellegrini. Pisa, 653-61. Kelemen József. MNy LXXIX, 372-3. Bakos József köszöntése 70. születésnapján. MNy LXXIX, 494-6.

1984. Kempelen Farkas emlékezete. MFF 13. 11-22.

1985. A szöveg. Budapest. Roma e gli inizi della filologia ugro-finnica nel settecento. In: Roma e l'Italia nel contesto della storia della universitá ungheresi. Róma, 155-65. Országh László emlékezete. FilKözl.

1986. Tűnik és tündér, tetszik és tettet. MNy LXXXII, 84-7. Szabó T. Attila nyolcvan éves. MNy LXXXII, 380-4. Óriás. MNy LXXXII, 441-5.

1987. Hermész nyomában. A magyar nyelvbölcselet alapkérdései. Budapest. Mikor kezdték a Bibliát nyelvünkre fordítani? MNy LXXXIII, 403-10.

1988. Lakó György, Szinnyei József. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986, 207 lap. MNy LXXXIV, 484-6.

1989. A szöveg szemantikai szerkezete. EFF 2. 27-33. A magyar mint nem indoeurópai nyelv. Nyr 113. 1-11.

1990. Laziczius Gyula és a korabeli általános nyelvészet. MNy LXXXVI, 1-8. (A publikációs jegyzék az AUB SLingu XV. kötetében [1984, 257-67] megjelent bibliográfia, valamint dr. Balázs Jánosné kiegészítései alapján készült.)

17

FÁBIÁN PÁL BALÁZS JÁNOSRÓL 1984 novemberében, életének 70. évében őszinte szeretettel kö-szöntöttük Balázs Jánost; néhány röpke évvel később, 1989 márciusában már végső búcsút kellett venni tőle. Azokat a pályaképeket, amelyeket a születési évforduló alkalmából Károly Sándor (MNy LXXX, 1985, 379-82) és Martinkó András (AUB SLingu XV, 1984, 7-17), temetésén pedig Benkő Loránd (MNy LXXXV, 1990, 122-4) rajzolt róla, a rendel-kezésemre álló terjedelemben meghaladni nem tudom, ezt visszaemléke-zés-kötetünk műfaja sem engedné. Megragadom azonban az alkalmat arra, hogy javasoljam: készüljön A múlt magyar tudósai sorozatban róla egy kis monográfia. Ehhez szeretnék néhány adalékkal, egy-két szemé-lyes emlékkel hozzájárulni. Emlékszem, nagy derültséget keltett a teremben, amikor Martinkó András János bátyánkat a sokkarú, soklábú, sokfejű indiai istenhez, Sivához hasonlította, arra célozva, hogy Balázs tanár úr életművét a rendkívüli tematikai gazdagság jellemzi. Találó pedig ez a párhuzam, ha végigtekintünk munkásságának kötetünkben is közölt hosszú jegyzékén. Đgörög filozófusokról szóló tanulmány mellett az orosz helyesírásról szóló cikket találunk; szófejtésekkel egy időben értekezik a stílus kérdé-seiről; minden korábbi méltatásnál mélyebben szántón ír Sylvesterről; felszólal nyelvművelő konferencián; beható névmástanulmányokat foly-tat; alapvető tanulmányt ír a tulajdonnevek jelentésszerkezetéről; elő-adást tart a finnugor-indoeurópai rokonság lehetőségéről; szöveggyűjte-ményt szerkeszt az általános nyelvészet tanulmányozásához; tanulmánya-ival útba igazítja az egybevető (kontrasztív) kutatásokra vállalkozókat; egyik kezdeményezője a szövegtani kutatásoknak; stb. - És mindezt "a hivatalos feladatokon", vagyis a hétkötetes értelmező szótár szerkeszté-sén, az egyetemi tanári munkán, a tanszékvezetésen és hat éven át a ró-mai egyetemi vendégprofesszorságon kívül. Lehetetlen észre nem venni, hogy a témák iránti érdeklődésén túl Balázs Jánost nemegyszer a köz szolgálatának belső parancsa indította feladatok vállalására. Csak két ilyen esetet említek, bár többet is lehetne. - Ha nem vállalja el az 1954-es nyelvészkongresszuson A stílus kérdései című előadást (ehhez akkor bizonyos merészség kellett), a hosszú stilisz-tikátlan évek után nem indul rögtön élénk pezsgés ebben a tudományág-ban. - Az egybevető (kontrasztív) módszer alkalmazásának lehetőségei a külföldiek magyaroktatásában címmel tartott előadása csak egy módszer-tani célú tájékoztatás óhajtott lenni az 1971-es lektori konferencián. Jóval több lett: tanulmányozása nélkül nem lehet ma sem egybevető vizsgála-tokba kezdeni.

18

Témaválasztásai és témaváltásai természetesen leginkább soha nem pihenő szellemének munkájából következtek. Hihetetlenül gyorsan átlát-ta a dolgok lényegét, azonnal továbbgondolta a problémákat, és ki is fej-tette róluk a véleményét. Ţszintén csodáltam például, hogy a szövegtan-ban rögtön e régi-új tudomány hazai megjelenésének első idejében is oly otthonosan mozgott, mintha mindig ezzel foglalkozott volna (A szöveg-tan alapjai. In. MNyTK 154. 1979, 9-21), s aztán könyvet is írt A szöveg címmel (1985). Ez máig a legjobb összefoglalása a szövegtani problema-tikának. Minden sokszínűsége és változatossága ellenére is van azonban János bátyánk munkásságában egy olyan témakör, amely befelé szintén többré-tegű ugyan, ám kifelé mégis egységet mutat. Azok a művei alkotják ezt a tömböt, amelyekben Balázs János a magyar nép és nyelv, a magyar kul-túra európaiságáról értekezett. Az volt a meggyőződése, hogy a nyugati kereszténység felvételével, a görög-latin műveltségi körhöz való csatla-kozással Európa nyugati felének szerves részévé váltunk, s hogy műve-lődésünk és nyelvünk alakulásának, fejlődésének ezeréves történelme európaiságunk kiteljesedésének története. - Ezt bizonyították Sylvester-tanulmányai, s leginkább nevezetes Sylvester-könyve, a Sylvester János és kora (1958). - Ez a vezérlő gondolata a Magyar deákság című nagy tanulmánygyűjteményének (1980), amelynek alcíme is sokatmondó: Anyanyelvünk és az európai nyelvi modell. - Azért kezdeményezte az 1977-es velencei olasz-magyar egyetemközi tudományos tanácskozás témájául az Adria-Alpok-Kárpátok-régió nyelvi, zenei, néprajzi, történeti stb. összefüggéseinek megvitatását, hogy minél több oldalról bizonyíttassék: szerves része vagyunk Európának. - Ennek a gondolatnak az eredménye Az areális nyelvészeti tanulmányok című cikkgyűjtemény is (1983), az ő szerkesztésében. - És természetesen bő teret kapott ez az eszmekör a magyar nyelvbölcselet alapkérdéseit áttekintő Hermész nyo-mában című, nagyszabású munkájában (1987) is. Nagy egyéniség volt és nagyszerű közösségi ember. Ott volt társasági előadásainkon, kongresszusainkon, sokszor hozzászólt előadásainkhoz, mindig buzdított bennünket. Amikor Pais tanár úr elhunyt, János bátyánk vette át tőle asztaltársaságunk összetartásának tisztét. Soha sem felejtem: havonkénti összejöveteleink előtt végigjárta a folyosókat, beköszönt, s csak ennyit mondott: "Kruzsok"; s mi többnyire meg is jelentünk hívó szavára. Nem tudom már, ki jellemezte elsőként úgy őt, hogy "a pannon derű" sugárzik az egyéniségéből. lgy volt, igaz volt, jó volt. Ha Balázs Jánosra gondolok, gyakran felötlik bennem első találkozá-sunk jelenete. - Az Eötvös Kollégium könyvtárában igyekszem könyve-im felé. A sötétpiros kókusz futószőnyegen Balázs tanár úr, a kollégium szeniora jön velem szemben elegánsan, ragyogó fiatalságának férfias lépteivel. A kellő reverenciával üdvözlöm, rám mosolyog és visszakö-szön: "Szervusz, gólyácska !" S bemegy a filozófiai könyvtárszobába.

19

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es évek-ben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítet-tek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan is-mert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelent-kezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakor-lat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználá-sával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egye-temen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállal-koztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó ne-gyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazda-godhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán

20

folytatás a hátsó borítóról

53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY 63. SZÉPE GYÖRGY 64. BENCÉDY JÓZSEF 65. SZABÓ GÉZA 66. SZABÓ JÓZSEF 67. 68. 69. 70. BOLLA KÁLMÁN Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59., 62.

21

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

***