Az Osztrák-Magyar Monarchia szerkezete

AusztriaGalícia

Alsó Ausztria

Szilézia

Stájerország

Morvaország

Krajna

Voralberg

Bukovina

Görz

Trieszt

Csehország

Dalmácia

Felső Ausztria

Ausztria

Salzburg

Karintia

Tirol

Isztria

Bosznia

Gradiska

A magyar Szent Korona országai

Dalmácia

Magyar kiscímer

Szlavónia

Bosznia

Horvátország

Erdély

Fiume

Osztrák CsászárságA Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országokMás elnevezései: „Ciszlajtánia” vagy „Lajtáninnen”

1 Csehország2 Bukovina3 Karinthia4 Krajna5 Dalmácia6 Galícia7 Osztrák tengermellék (Görz, Gradiska, Trieszt és Isztria)8 Alsó-Ausztria9 Morvaország10 Salzburg11 Szilézia12 Stájerország13 Tirol14 Felső-Ausztria15 Vorarlberg

A magyar Szent Korona országaiMás elnevezései „Transzlajtánia” vagy „Lajtántúl”16 Magyarország17 Horvát-Szlavónország19 Fiume (Corpus separatum) (A térképen nincs feltüntetve)

Közös birtok18 Bosznia-Hercegovina (1908 és 1918 között)

Az Osztrák-Magyar Monarchia népei

Vélemények 1.

„Egy dunai konföderáció eszméje (…), amelyben Magyarországnak szükségképpen kisebbségben kellene lennie a szlávság ellenében, és a nagy többség a mind a katolikusok, mind a protestánsok irányában ellenséges keleti egyházhoz tartozik, megrémítette az egész nemzeti pártot (…)az osztrák birodalom szétdarabolása sokat veszített varázsából, amióta a háttérben egy ilyenfajta dunai konföderáció intézményét vetették fel.”

(Eötvös József)

Vélemények 2.

„Az uralkodói felségjogok széleskörű, kiterjedt rendszere is egyedülálló volt a korabeli jogállamok sorában: korlátozta az osztrák és a magyar törvényhozó hatalmat. Hiszen az uralkodó elnapolhatta, feloszlathatta az országgyűlést, tetszése szerint nevezhette ki a minisztereket, miniszterelnököket, a legfőbb hadúrként pedig a hadsereg vezérlete, valamint a hadüzenet is jogkörébe tartozott. Ő gyakorolhatta a főkegyúri jogokat, s nemesség adományozásával is élhetett” (Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái)

Vélemények 3.

„A vitából s a történeti fejlődés vizsgálatából két tény mindenképen megállapítható. Az egyik az, amit Kossuth látott: hogy a nemzetek fejlődése megállíthatatlan és előbb-utóbb veszélyezteti a feudális időkből származó, soknemzetiségű politikai kereteket, így a Habsburg Monarchiát. Persze – hozzátehetjük – ez állt, ilyen vagy olyan formában, a régi, történeti Magyarország államkeretére is. A másik tény, amit Deák látott, hogy a kiegyezés az adott viszonyok közt elkerülhetetlen volt. Az akkor elérhető, viszonylag legjobb megoldás – minden esetleges következményével együtt.”

(Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711 – 1867)

Vélemények 4.

„(…)Aki ugyanis egyszer elfogadta a kiegyezést s mindazt, amit az jelentett, annak három okból is el kellett fogadnia a magyar választások tisztaságának és a magyar választóknak a megrontását: azért, mert a kiegyezés szellemében sem a teljes függetlenség, sem a társadalmi forradalom, sem a nemzetiségi önrendelkezési jog híveinek nem volt szabad többségre jutniok.”

(Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás történelem)