az oroshÁzi evangÉlikus egyhÁzkÖzsÉg ingyenes lapja … · az oroshÁzi evangÉlikus...

AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XVIII. évfolyam 4. szám · 2011. advent–karácsony

HARANGSZÓ

M egoldáskeresés lázában ég a világ,kicsiben és nagyban egyaránt.

Számítások és prognózisok röpködnek,elemzések és jóslatok kavarognak a fejek-ben, kiutak építésébe kezdenek minden-hol. Valahogy menekülni kellene az adós-ságokból, a tökéletesnek beharangozottdevizahitelekből, az egzisztenciavesztésfenyegető réme elől. Valahogy ki kellenetalálni a jövőt, amikor az üzemanyagárakmár az egekben járnak, amikor a lassanfelfelé kúszó adók egyre többet húznak kia zsebekből, amikor nem lehet tudni,hogy holnap van-e hová bemenni dol-gozni. Valahogy menteni kellene Euró-pát, amikor a görög zuhanás sodrása rá-döbbentette a kontinenst, hogy ami sta-bilnak látszik, az nagyon is ingatag… Ésez csak néhány a sok közül. Boldog kará-csonyt?

Nehéz önfeledten ünnepelni, amikora hétköznapok gondja ott marad a tudatmélyén, amikor a nehezedő helyzet rá-nyomja bélyegét az ünnep külsőségeire,amikor a világot átszövő politikai, gazda-sági folyamatok nem ünnepelnek, hanemkíméletlen, monoton törvényszerűséggelaraszolnak tovább a következmények fe-lé. Mégis bátran hihetünk abban, hogy akarácsonyi boldogság nem az elvesztett„békebeli idők” nyugalmának néhánynapos illúziója, hanem egy olyan hír, egyolyan igazság, amely két évezredet mártúlélve hír és igazság lesz, amíg világ a vi-lág. És ez a hír, ez az igazság nem más,mint amit a betlehemi éjszakában az an-

gyal szava hirdetett a pásztoroknak. „Neféljetek, mert íme, nagy örömet hirdeteknektek, amely az egész nép öröme lesz:Üdvözítő született ma nektek, aki az ÚrKrisztus, a Dávid városában.”

Üdvözítő született ma nekünk. Ne-künk! Isten azzal a személyességgel érke-zik hozzánk, amit soha nem érzünk meg,amikor sodródunk a válság jelenségei-ben. A tömegben sodródva nincs szemé-lyesség. Becsapottak tömege, elszegénye-dők tömege, kilátástalanok tömege, csa-lódottak tömege: ugyan ki az, aki azon kí-vül, hogy a válságkezelésre vonatkozóígéreteit elejti a hangosbeszélőből, odalépaz egyénhez azzal, hogy én neked akaroksegíteni? A testté lett Ige úgy jelent meg avilágban, hogy személyválogatás nélkülmindenkinek lehetővé tette a vele való ta-lálkozást. És ez a találkozás nem csupánegy rajongó tekintet, egy féltve őrzött au-togram, unokáknak lelkesen mesélt haj-danvolt történet. Ez a találkozás életvál-tozás és elkötelezés. A félelem remény-séggé változása, a mulandó értékeknekelkötelezett és éppen ezért milliószor csa-lódó és kilátástalan ember elköteleződéseaz örök értékeknek. Ez a csoda!Ami a leg-belsőnk betegsége, az gyógyul: szűnik afélelem, és bizalommá lesz. Ami a minketkörülvevő világ objektív valósága, az kapúj dimenziót: a mulandóságot legyőzi azeljövendő örökkévalóság.

Nincs az a válság, amiben a váltságothozó Úr megtestesülésének ünnepe sze-gényes lenne. Karácsony mindig gazdag,

mert igazi értéke független tőlünk. Nem ami igyekezetünkön múlik és nem a mianyagi erőnk vagy nagylelkűségünk adöntő: a döntő pillanat már kétezer évebekövetkezett. A betlehemi éjszaka nemmaradt egy a sok éjszaka közül, hanemkülönlegessé lett, mert megérkezett aMegváltó. Isten nagyobb és maradan-dóbb ajándékot nem adhatott az emberi-ségnek, minthogy közösséget vállalt veleés megmutatta, hogy nem felmérhetet-len, közömbös messzeségben van a világ-tól és az embertől. Közvetlenül érinti Őt avilág és az ember, hiszen az Ő teremtmé-nye, és nem akarja, hogy elvesszen. Testetkellett öltenie? Emberi szavakkal beszél-nie a kibeszélhetetlenről? Az életét adniáldozatul? Igen, ha ez az ára, akkor igen:mindezt megtenni született a betlehemiistállóba.

Még nem tudjuk, hogyan köszöntránk 2011 karácsonya. Havasan vagy la-tyakosan, feltámadó vagy sutba vetett re-ményekkel, forrongó vagy csendesedővilágpolitikával. Az azonban egészenbiztos, ha Betlehem angyalai nem is kiál-tanak, mi azért újból elmondjuk minden-kinek, mit is mondtak akkor. Mert szeret-nénk, hogy a válságból gazdag karácsonyhozzon váltságot. Gazdag karácsony,amely Isten szeretetéből, a Benne bízóember hitéből, az ebből fakadó örömbőlhoz számunkra nagyon sokat… 2011-benis.

ÖRDÖG ENDRE

Váltság a válságban

Mindenkinek áldott karácsonytés egészségben, örömökben gazdag új évet kíván

az Orosházi Evangélikus Egyházközség

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2011. advent–karácsony

C sillog-villog minden a főutcán (haszegényesen is), de a karácsonynak

nem ez a lényege. Az egy ősi névbe össze-foglalható: Jézus Krisztus. Máté evangé-lista is elbeszéli születését (az 1,18-tól).

Ebből a tömör, de világos elbeszélés-ből megtudjuk, hogy az eljegyzett meny-asszony neve Mária volt, a bátor vőlegé-nyé pedig József. Csakhogy közvetlenülaz eljegyzés ünnepélyes eseménye utántámadt egy kis zavar az ifjú pár között,mert a becsületes József döbbenten érte-sült arról, hogy a feleségjelölt állapotos…először nem érthette azt a megfogalma-zást, amivel az evangélista érzékeltetiszámunkra a titok hátterét:

[1,18]Tehát nem terhes, nem állapotos, ha-

nem áldott állapotban van a Szentlélek-től. Csakhogy ehhez kevés az emberi köz-lés, mert ízléstelen cinizmussal egy-kétszerencsétlen flótást befűztek volna márdekameroni értelemben bárhol a világon.József csak annyiban különbözött a fel-szarvazottnak vélt szerencsétlen férfiak-tól, hogy nem akart balhét csinálni, nemvádolta meg Máriát paráznasággal, nemvágott a fejéhez szaftos kifejezéseket

[1,19]. Ehe-lyett – finom és kedves úr lévén – csend-ben, minden feltűnés nélkül, titokbanakarta útjára bocsátani, sorsára hagyni amegesett hölgyet, hogy így szabaduljonmeg a nem akart és nem várt gyermektől,az idegen férfi porontyától. S ekkor meg-érkezett az egyetlen hiteles követ, akinek

el lehetett hinni a valóságos eseménymennyei tisztaságát. Megjelent álmábanaz Úr angyala (követe), és elég részletesmagyarázatot adott arra nézve, hogy ittnem egy megesett, szerencsétlen lányká-ról van szó, aki nem bírt ébredező nemi-ségével, hanem Isten szent eszközéről,akinek az üdvtörténetben van felettébbfontos szerepe az emberiség javára.

Az Úr angyala felvilágosította Józse-fet, hogy akit Mária a szíve alatt hordoz,az a Szentlélektől van! És mindez azérttörténik, hogy beteljesedjék a sok-sokmessiási prófécia, és köztük is az egyiklegjelesebb, amit Ézsaiás prófétált a 7,14szerint: „a szűz fogan a méhében, fiútszül, akit Immánuelnek neveznek.” Ez anév – Immánuel – azt jelenti magyarrafordítva, hogy „velünk az Isten.”

Az angyali követ szavára József enge-delmesen reagált. Álmából való ébredéseután teljesítette a családfői kötelezettsé-gét, azaz maga mellé vette Máriát, aki te-hát áldott állapotban volt, és mindentmegtett a biztonsága érdekében, gondos-kodott róla és védelme alá vette.

Adja meg nekünk is Isten szent követeezt a felvilágosítást, hogy ez a bibliai be-számoló nem mese, nem mítosz, nempuszta ájtatos legenda, hanem Isten fel-emelő és magához ragadó üzenete: Őakar velünk közösségre lépni, Jézusban.Amikor csak Jézusról hallunk, ezt kellhallanunk: velünk az Isten! Amikor csakJézusra nézünk és a keresztre látunk, ak-kor annak a lényege ez: velünk az Isten!

Kedves Olvasó, ha már eljutottál ed-dig, neked szól az üzenet: veled az Isten!Gondjaid vannak? Eltévedtél életed út-vesztőjében? Egyedül érzed magad?Nem sikerült az életed? Bánat lakozik aszívedben? Úgy érzed, hogy senki se tö-rődik veled? Magadra hagytak? Senkinem kopogtat be hozzád? Kényelmetlena betegágy? Szűk a lakás? Nincs, aki meg-ajándékozzon egy kis szeretettel, békes-séggel, harmóniával?

Nyisd meg szíved-lelked az igei (an-gyali) üzenet előtt, fordítsd bánatos lé-nyedet a Szentírás karácsonyi történetefelé, és ismerd fel a hajnalpírt: veled az Is-ten. Mindig is veled akart lenni, csak tenem vetted észre. Mert azt hitted, hogymajd a lottó segít. Vagy az ismerősöd.Vagy végre szerencséd lesz. A lottó nemjött be, pedig reménykedve hallgattad arádióbemondót, de rutinosan kellemeshangján mindig más számokat közölt,mint a tieid. Az ismerőst pedig hiába hív-tad, elkerülte otthonodat, és a szerencse isforgandó, valahogy sose akart feléd for-dulni. Íme, valaki odalép a szíved ajtajá-hoz: „Én vagyok! Veled vagyok!”

S ha megtörténik a nagy találkozás, anapfelkelte, akkor már mindent másfényben, sőt szent világosságban látunk.Ettől a pillanattól kezdve nem szorulunkmagyarázatra. Megszületett a felismerés:velünk az Isten, veled az Isten, velem azIsten… Jézus Krisztus által.

„kitűnt, hogyáldott állapotban van a Szentlélektől.”

„ésnem akarta őt megszégyeníteni”

SZERKESZTÕI ÜZENET

„Ímhol jön a te királyod, alázatosanés szamáron ülve” [Mt 21,5]

földi királyok, uralkodók általábanhatalomra, dicsőségre, elismerésre

törekszenek. Felsőbbségük tudatábankövetkezetesen érvényesítik akaratukattöbbnyire még akkor is, ha az nem feltét-lenül népük javát szolgálja. Jólétben,anyagi biztonságban élnek, abban a biz-tos tudatban, hogy őket ez megilleti.Gyakran talán észre sem veszik, fel semismerik a szegénységben, gondok közöttvagy testi-lelki nyomorúságban vergő-dők súlyos helyzetét. Így volt ez a rég-múltban és nem változott azóta sem.

Egyszer, egyetlenegyszer eljött egy ki-

rály, aki egészen más volt, mint a többiek.Örökkévaló otthonából értünk, embere-kért jött le a Földre. Lejött, hogy menyeiAtyjától kapott szent küldetését teljesítse,áldozattá legyen bűneinkért… érettünk,miattunk megszületett egy betlehemi is-tállóban, hogy felnövekedve végigjárjaaz emberlét nehéz útját.

Egyszerű emberek szegényes hétköz-napjait élte, nem volt része bőségben,gazdagságban. Tanítását sokaság hallgat-ta, csodatetteit bámulták, gyógyításait el-fogadták, de szeretetet kevesektől kapott,köszönetet alig. Tanítványai tisztelettel,csodálattal vették körül… követték, deigazán nem ismerték Őt…

Sokan félreértették, reménykedvevagy éppen félve, felkelők népvezérét lát-

ták benne. Gyanakvás, gáncsoskodás kí-sérte mindenfelé, pedig Ő szavaival, tet-teivel, teljes lényével a békességet hirdet-te. Betegeket gyógyított, szenvedőkön,elesetteken segített, szeretetről, megbo-csátásról, alázatról prédikált. Alázatról,de nem megalázkodásról! Mert földi ha-talom előtt magát soha meg nem alázta!Isten előtti alázatra mutatott példát!

Türelemmel viselt szenvedése, kínha-lála és dicsőséges feltámadása nekünk azéletet jelenti, ha elfogadjuk! Egyetlen fel-tétele ennek az őszinte bűnbánat!

Advent napjaiban Zakariás prófétaszól hozzánk: „Királyod érkezik hozzád,aki igaz és diadalmas.” Menjünk eléje, fo-gadjuk Őt hittel, bűnbánó szívvel, boldogvárakozással! Áldott karácsonyt!

A

(FE)

A karácsony jelentése: Immánuel

Királyod érkezik

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2011. advent–karácsony 3

Karácsonyi történet 1941-ből

Régi családi ereklyék, iratok között lapozgatva egy kopott kockás füzetre bukkan-tam. Édesanyám tintaceruzával írott sorait tartalmazza, feltehetőleg az 1941–42-esévekből. Személyes élményeit, gondolatait vetette papírra. Hogy mi volt az igazi cél-ja az írással, nem tudom. Talán naplószerűen megörökíteni azt az időszakot. Az írá-sokból egy karácsonyi történetet választottam ki, melyet igazán már ismertem.Gyermekkoromban elmesélte nekem (mint felejthetetlen élményét) kedves, ugyan-akkor megrázó emlékként.Az országunkat sújtó trianoni tragédia és a II. világháború közötti történelmi idők-ben járunk. Az erdélyi visszacsatolás után minden magyar érzelmű ember örömmá-morban élt, természetesen a mi családunk is. Édesanyám bátyját – áldott emlékű ke-resztapámat – egy visszakapott erdélyi kisfaluba helyezték jegyzőnek. Őket készültmeglátogatni az akkor még egyedülálló húga az első karácsonyon.

JANTOS ISTVÁNNÉ

D e jó egy kicsit utazni! Kizökkenni amindennapi élet egyhangú robotjá-

ból. Nem törődni semmivel, csak kibá-mulni az ablakon, és nézni a tovasuhanótájakat. Nézni a természeti kép ezer válta-kozását.

Karácsony szombatja volt. Télapómintha megfeledkezett volna rólunk,nem jelentkezett, és a napsugár – minthatavasz lett volna – melegen szórta suga-rait. Én a vonat ablakánál – nem törődveaz utazás kényelmetlenségével – álltam,és élveztem az utazás örömeit. Nagyonboldoggá tett még az a tudat is, hogy esté-re odaérek rég nem látott Bátyámékhoz,és a karácsonyi szent estét meghitt, bol-dog családi körben fogjuk eltölteni. Úgy,mint amikor gyermekek voltunk, s együttzengett énekünk: „Krisztus Urunknak ál-dott születésén”.

A vonat futott. Már túl voltunk Nagy-váradon is. Kezdődtek a hegyek. ASebes-Körös mintha bújócskát akart volna ját-szani: hol eltűnt, hol ismét előbukkant avonat mellett. A hegyek mind közelebbjöttek és magasabbak lettek. Nem győz-tem csodálkozni a gyönyörű látképen.Csucsánál elértük a Királyhágót, Erdélykapuját. Csodáltam a magas sziklákat, avízesést, a hegyláncot, szerettem volna avonatot megállítani, felmenni mindenhegy tetejére, bejárni a meredek hegyol-dalt, és a legmagasabb csúcson dicsőíteniIstent, aki mindezeket alkotta. Vonatunkbefutott az alagútba, és én ráeszméltem,hogy mégis csak jobb, ha futok a vonattal,hisz Karácsonyest közeledik. Lassan kez-dett sötétedni. Alig vettem észre, hogy át-mentünk Kolozsváron, Erdély fővárosán.Közeledtünk Dés felé. Eszembe jutott,hogy mi történne, ha Désen nem kapnék

vonatot. Mindjárt igyekeztem magammegnyugtatni, hogy az lehetetlen, hisz’egy fél órát még várni is kell a vonatra,amelyik tovább fog vinni. Tudtam, hogyvonatunk sokat késik, de reméltem azutolsó pillanatig.

Végre megérkeztünk Désre. Gyorsanleszálltam a vonatról, és kerestem a mási-kat, amelyik tovább visz. Nem akartamelhinni, mikor azt hallottam, hogy már tízperce elment. Végül megértettem, hogynincs másik vonat, csak éjjel, amivel reg-gel lehet csak odaérni. Csak álltam földbegyökerezett lábbal, és vártam valami cso-dát, mi visszahozza az én karácsonyi örö-mömet… Szerettem volna sírni tehetet-lenségemben. Semmi remény… Bemen-tem a váróterembe, alig voltunk egy pá-ran. Leültem félre bánatommal, és még alegszegényebb viskóban lévő családot isirigyeltem, kik családi körben tölthetik aszentestét. Kinéztem az ablakon: egy ha-talmas karácsonyfa állt a folyosón. Eddignem is nagyon vettem figyelembe, hisz’minden állomás folyosóján volt. Úgygondoltam, nekem még messze, a Bükkaljában, egy erdélyi faluban áll a fenyőm,nem is ilyen magas, nem is nagyon dí-szes, de nekem mégis nagyon kedves…Hazagondoltam a sok kedves Karácsony-estére, és sírtam… sajnáltam ezt az estét,mely a sok-sok remélt öröm helyett csakszomorúságot hozott.

De ugyan mi történt? A várva várt ka-rácsonyi dallam üti meg a fülemet:„Mennyből az angyal”. Vagy csak képze-lődök? Mindnyájan – szinte egyszerre,mintha parancsszóra tettük volna – siet-tünk a hangok felé. A folyosón a gazda-gon feldíszített, piros-fehér-zölddel kivi-lágított hatalmas karácsonyfa alatt ott állt

a MÁV fúvószenekara. Mi mindannyian,kik az állomáson tartózkodtunk – utasok,vasutasok – mint egy család, ott álltunkegyütt a fa alatt, és boldogan hallgattukaz énekeket. Itt ünnepeltünk a mindenkikarácsonyfája alatt. Egyszerre nem érez-tem magam elhagyottnak, boldog vol-tam.

Másnap reggel megérkeztem Bátyá-mékhoz. Azután már nem bántam, hogylemaradtam Désen, sőt örültem neki.Mert úgy ismerhettem meg az embereket,és éppen ezen a Karácsonyestén, hogynagyon várják mindnyájan Krisztust, ésörvendeznek az Ő megszületésén. Vár-ják, és én hiszem, hogy nem hiába várják,mert Ő fog jönni, a győzelem az Övé lesz,csak mi mellette maradjunk.

CSEPREGI ILONA(1941 karácsonya)

ERDÉLY FELŐL MIT HOZ A SZÉL?

Szívemben szeretet…

Szívemben szeretet,Karácsony közeleg.Karácsony éjjelénMegváltó született.

Betlehemi istállóban,kicsi Jézus a jászolban.Szeretet a szívekbenMegváltotta életem.

Ajándék és vásárlás,kitölti az életed.De ami igazán lényeges,azt soha ne feledd!

Fehér takaró borítja a tájat,Zúzmara lepi el a fákat.Fényes csillag ragyog az égen.Karácsonyi csend van,Mindenki szívében.

Jézus szeretetetöltse be a világot,Minden embernek,Boldog karácsonyt kívánok.

HACK DÓRA9/6


Karácsony. Keresztyénségünk egyiklegfontosabb és legjelentősebb ün-

nepe. Az ige testté lett értünk, embere-kért, hogy megmentsen bennünket elve-szett állapotunkból. Minden karácsony-ünnep Isten hatalmas szeretetéről tanús-kodik, egyszülött Fiát küldte a világba.Mindamellett a köztudatban pont ennekaz ünnepnek veszett el az igazi jelentősé-ge, fontossága. A hangsúly a Megváltószületéséről, Isten szeretetéről szépen las-san áttolódott az ajándékozás, a rohanásoldalára. Ezért ha azt kérdezzük az embe-rektől, hogy „Mit jelent számodra a kará-csony?”, akkor különféle válaszokat ka-punk. Mi az iskolában, adventre készülveis ezt kérdeztük meg kis- és nagydiákok-tól. A most következő írások az ő tolluk-ból származnak.

1. Mszületett a kis Jézus és boldogsá-got hozott a világra! Együtt ünnepli azegész család Jézus születését.

2. A karácsony Jézus Krisztus szüle-tésnapja, ezért szeretem.

3. Istennek semmi sem lehetetlen,ezért küldte el Jézust.

4. Karácsony előtt sokat imádkozok.

1. Úgy várom a karácsonyt, hogy elme-gyek az Árpád-kertbe a gyertyagyújtásra.

2. Számomra a karácsony a legszebbünnep, amely a szeretetről szól. Mindignagyon várom, hiszen ilyenkor együtt azegész család. Hetekkel előtte, advent ide-jén már eltölt a várakozás érzése. Vasár-naponként meggyújtunk egy gyertyát azadventi koszorún. Anyukám sokat mesélJézusról, akinek földi születését kará-csonykor ünnepeljük.

3. Meggyújtjuk a gyertyákat, s így vár-juk, hogy megszülessen Jézus. Kijavítjukazokat a hibákat, amiket barátainknak,szüleinknek, tanárainknak okoztunk.

4. El szoktam menni a templomba ka-rácsonykor. Az egész család odaül a kará-csonyfa mellé és énekelünk. Karácsony-kor egy picit olvasok a Bibliából. Csiná-lunk mikulásokat vagy hóembert.

1. Szeretem a karácsonyt, mert meg-könnyebbülést érzek a szívemben. Meg-tisztítom a házamat. Megtisztítom a lel-kemet. Nekem a legnagyobb ajándék Jé-zus.

2. Számomra azt jelenti a karácsony,hogy együtt van a család, közösség, s ün-nepeljük Jézus Krisztus születését és a

szívünk tisztaságát. Karácsonykor az avágyam, hogy mindenki örüljön. Senkine legyen szomorú, a hajléktalanok se,mert mindenki csak akkor lehet boldogszívű. A gyerekek, felnőttek ajándékotkapnak. De a karácsonyban nem az a lé-nyeg, hogy kapjunk, hanem hogy adjunk.Jézus Krisztus születése a legnagyobbajándék a világon!

3. Azt jelenti nekem a karácsony, hogyvárom Jézust és meggyújtom a gyertyá-kat. Megajándékozom a féltestvéremet ésaz unokatestvéreimet, és segítek a szegé-nyeken és hajléktalanokon. Felállítom akarácsonyfát és kidíszítem, alárakom azajándékot. Megtisztítom a házat és a szí-vemet.

1. Nekem a karácsony az egyik leg-szebb ünnep az évben. Azért szeretem,mert anyával nagyon finom mézeskalá-csot sütünk. Feldíszítjük a lakást és aján-dékot is készítünk. Adventi koszorút isveszünk és vasárnaponként meggyúj-tunk egy gyertyát.

2. Advent idején édes, fűszeres illatjárja át a lakást. Mindennap izgatottan éb-redünk, hogy vajon mit rejt számunkra azadventi zsákocska. Karácsonykor a városünnepi fénybe öltözik, a városi kará-csonyfa ezer szikrát ont. Szeretjük nézni aragyogását. Lázas készülődéssel bonto-gatjuk a díszeket karácsony napján és öl-töztetjük fel velük a fenyőfát. Szentesteegyütt a család.

1. Nekem a kedvenc ünnepem a kará-csony, mert Istentől is kaptunk egy aján-dékot, a Fiát… és arról is szól, hogy aján-dékot kell adni másnak. Más néven ez aszeretet ünnepe. És ha másnak is adszajándékot, kimutatod vele, hogy szere-ted.

2. Számomra a karácsony az egyik leg-szebb ünnep. Jézus születése, szeretet,család, békesség, együttlét jut róla eszem-be. Szeretem az ünnepre való készülő-dést, mert készítünk adventi koszorút,feldíszítjük az otthonunkat. A finom illa-tok is eszembe jutnak, mert anyával min-dig sütünk mézeskalácsot.

3. Számomra a karácsony egy nagyonszép ünnep. Jézus születését, a megtéréstjelenti nekem. Ezen az ünnepi napon ka-rácsonyfát állítunk, énekelünk, imádko-zunk, és Jézus születéséről beszélgetünk.Jézus Betlehemben született, egy jászol-ban. Aki hisz Jézusban és Istenben, az so-ha nem tér rossz útra.

1. Karácsonykor sok ajándékot kapokés adok. De nem az ajándék a fontos, ha-nem a szeretet. Az a fontos hogy szerette-inkkel legyünk és nemcsak magunkrakell ilyenkor figyelnünk, hanem a bete-gekre és a hajléktalanokra, vagy akikneknincsenek szülei. Mert nem csak az aján-dék a lényeg, és nem mindig mi vagyunka középpontban.

2. Számomra azt jelenti, hogy a csalá-dunk együtt van. Karácsonykor szerete-tet érzek és összetartást, bizalmat. Ilyen-kor még boldogabbnak érzem magamat,és szerintem mindenki sokkal boldo-gabb, mint hétköznap, mert ez egy csodá-latos ünnep.

1. Az adventtel kezdődik, amikoranyukámmal elkészítjük az adventi ko-szorút, és utána minden egyes vasárnapmeggyújtjuk a gyertyákat. Feldíszítjük alakást közösen.Anya elkészíti a mézeska-lácstésztát, én meg kiszaggatom, megsüt-jük és cukorral díszítjük.

2. Amikor vége van az istentisztelet-nek, hazamegyünk, és ott vannak a faalatt az ajándékok. Csinálunk képeketezekről meg a családról. Mindenki meg-keresi a sajátját és kibontja, közben kará-csonyi zenék mennek. Miután kibontjukaz ajándékokat, azután megvacsorázunk.Életem legszebb karácsonya az volt, ami-kor öcsém először karácsonyozott ve-lünk.

3. A karácsony előtti héten kiválaszt-juk a karácsonyfát. Mindent előkészítünkszentestére: az ajándékokat, a ház díszíté-sét és miegymást. Karácsony délutánjánfeldíszítjük a fát, közben karácsonyi éne-keket énekelünk és elmegyünk a karácso-nyi istentiszteletre.

1. Sajnos manapság a karácsony márnem a családról, hanem a bevásárlásról ésa tökéletes ajándék megvásárlásáról szól.Az üzletekben már október végén felke-rülnek az ünnepi díszek, a média is a vá-sárlásra csalogat minket, így az emberakaratlanul is abba a csapdába esik, hogyazt hiszi, ez a legfontosabb. Ám ez nemígy van! Sokkal fontosabb az, hogy ezenaz ünnepen az egész család egészségben,boldogságban, békességben együtt lehes-sen, minthogy a legdrágább, legdísze-sebb ajándékot szerezzük be. Egy esti sétaa kivilágított városban, a talpunk alatt ro-pogó friss hó, a fenyőillat, a gyertyafény, akézzel készített, szívből jövő ajándékok,

2. a osztály

2. b osztály

3. a osztály

3. b osztály

4. a osztály

4. b osztály

7/6 osztály

12/6 osztály

Mit jelent számomra a karácsony?

I smét itt van karácsony szent ünnepe.Lobog a gyertyaláng, szikrázik a csil-

lagszóró, a karácsonyfa alá ajándékokatteszünk. A meleg szobában minden csil-log-villog, összegyűlik a család. De mostvagy máskor gondolunk-e arra, hogy mitörtént pontosan ezen a titokzatos estén,az Istengyermek születésekor, több mintkétezer évvel ezelőtt, egy faluszéli tehén-istállóban?

És hogy miért éppen egy tehénistálló-ban? Nem méltatlan ez Őhozzá? De igen,az! Figyeljük meg ebben is a gondviselést:a körülményekhez, a várható esemé-nyekhez Isten bölcsessége alkalmasabbhelyet nem is találhatott. Hogy miért?Gondoljunk a majdan bekövetkező ese-ményekre. Heródes katonáinak eszébejutna-e, hogy a megölendő csecsemőt egyistállóban keressék?

Máskülönben: aki már járt tehénistál-lóban, az tudja, hogy annak hőmérsékleteállandó, szinte olyan, mintha központifűtés lenne benne. A jószágok testhőmér-séklete, a barmok párája egyenletes mele-get tart. Ott mindig van víz és fekvőhely-nek alkalmas szalma.

Betlehem szélén, az utolsó épületbőllámpafény árad. Egy férfi lép be, az ajtónkívül egy asszony szamárháton vár.Afér-fi köszön. – József vagyok. Jó emberek!Megalhatnánk itt egy éjszakára? Betle-hemben eddig sehol sem kaptunk szállást– mondja. – A házban már nincs hely –hangzik a válasz –, de ha az megfelel ma-guknak, az istállóban alhatnak. Józsefszéjjelnéz. – Köszönjük – mondja. Beve-zeti az asszonyt és a jószágot. Az asszo-nyon látszik, hogy várandós. Leteleped-nek, beszélgetnek. A szénába készítenekmaguknak fekvőhelyet, oda fekszenek. Alámpa ég. Kis idő múltán az asszony fáj-

dalmat érez. A viszontagságos utazás, ahosszú rázkódtatás után itt, az istállóbanindul meg a szülés. A pásztorok is feléb-rednek, tudják, mi következik. Nekik semismeretlen az élet megjelenése. – Hozzá-tok be az itatóvályút! És egy pár vödör vi-zet… Gyújtsatok kint tüzet, tegyetek beleköveket, hogy vizet tudjunk melegíteni –intézkednek a pásztorok. Telik-múlik azidő. – Tegyétek a köveket a vízbe! – szólismét. És egyszer csak felhangzik a sírás.A csecsemőt – aki közben folyamatosansírdogál – megfürdetik, megtörölgetik.Mária lefekszik. József a bebugyolált cse-

csemőt átadja az anyjának, aki boldoganmegszoptatja az újszülöttet. A kis Jézusnyomban el is hallgat, tudva mit kell ten-nie, mohón enni kezd. Mindenki boldog.Pár nap múlva vendégek érkeznek: há-rom férfi. – Jó helyen járunk? – kérdezi azegyik. – Egy csillag vezetett bennünket.Talán itt találjuk az újszülött Messiást. –Akkor jó helyen jártok. De kik vagytok? –kérdezi József. – „Menyhárt király a ne-vem. Segíts, édes Istenem! […] Gáspárvolnék, afféle földi király személye. […]Én vagyok Boldizsár, aki szerecseny ki-rály.” [József Attila] Nem jöttünk üreskézzel, aranyat, tömjént és mirhát hoz-tunk a Megváltónak. – Köszönjük, jó em-

berek! Hogy találtak ide? – kérdezi József.– Egy csillagot követtünk. Utunkatmegszakítva Heródes királynál érdek-lődtünk, úgy tudván, hogy itt született aZsidók Királya. De ott útbaigazítást nemkaptunk, viszont Heródes kérte, hogyvisszafelé menet is térjünk be hozzá és be-széljük el neki, hogy megtaláltuk-e a cse-csemőt – meséli Menyhárt király. Én a ki-rály szemében azonban gonoszságot lát-tam és rossz előérzetem támadt – szólalmeg Boldizsár – ezért úgy beszéltük meg,hogy hazafelé utunkban nem keressük felHeródest. Sőt, azt tanácsoljuk, hogy ma-guk is keljenek útra az újszülöttel. Mostmi elbúcsúzunk. Örömmel láttuk az Is-tengyermeket. József és Mária meglepe-tésük elmúltával megbeszélik a hallotta-kat. Ismerve Heródes király gonoszságát,jobbnak látják, ha elfogadják a királyokjavaslatát. Összeszedik holmijukat, Má-ria bepólyálja a kisgyermeket. Magukkalviszik a királyok ajándékait is. Megkö-szönik a szállást és elindulnak. Mi mártudjuk a Bibliából, hogy Egyiptom felé.Így sikerült elkerülni, hogy a kisdedet fel-leljék Heródes katonái. S talán ezért voltjobb a pásztorok szállása. De mi lesz ígyvelük az úton a pusztaságban egy csecse-mővel? Miből élnek, még ha találnak is la-kóhelyet? Az Úristen bölcsessége, előre-látása és gondoskodása, mindezekkelszámot vet. Talán pont az a nagy értékűajándék, amit a királyoktól kaptak, elégvolt útravalónak, és az új élet kezdéséhez.

Az Úristen gondoskodása végigkísér-te útjukat, és így kíséri végig a mi egészéletünket is. Merjünk úgy ráhagyatkozniaz Ő erejére, ahogy Mária és József is tetteezen az éjszakán, épp csak kétezer évvelezelőtt…

TÓTH SÁNDOR ISTVÁN


Várom a karácsonyt

Az első dolog, ami Jézus születésnapjamellett eszembe jut, az a családom. Ad-ventkor sok mindent várok. Például azablakba ülve azt, hogy leesik-e a várvavárt első hó, ami gyönyörűvé varázsoljaa tájat. Szeretem az adventet, mert az is-kolában is elkezdődik a készülődés. Azénekkarral szebbnél szebb karácsonyi dalokat gyakorlunk a közös lépcsős éneklés-re, ami a hideg ellenére mindig melegséggel tölt el minden jelenlévőt. Szentestedélutánján összegyűlik a család, apus behozza a karácsonyfát és együtt díszítjük fel.Este pedig, ha minden kész, megajándékozzuk egymást. Számomra ezért a leg-szebb ünnep a karácsony.

ÁDÁSZ GABRIELLA 9/6

szerintem, milliószor többet érnek. Ilyenaz ideális karácsony számomra.

2. Én nagyon szeretem a karácsonyt,így minden évben nagyon várom. Szere-tem, hogy a családommal együtt díszít-jük fel a karácsonyfát. Minden évbenegyütt sütök-főzök a szüleimmel. Perszenemcsak a lakást, hanem magamat is felkell készíteni lelkiekben. A szívemet me-legséggel tölti el már maga a „karácsony”szó is. Boldogsággal, izgalommal s egy-ben nyugodtsággal tölt el engem ez azünnep. Nekem minden karácsonyom na-gyon szép, mert a családommal lehetekegyütt, és ez a legjobb, legszebb dolog avilágon.

Cogito ergo sum VIII.

OROSHÁZI HARANGSZÓ

Istentiszteletek

Istentiszteletek látogatottsága

Istentiszteleteinklegfőbb lényege

Igei alkalmak

Kettős hiány

Bibliaóra

Imaközösség

– Istentiszteleteink száma Orosházánminden vasárnap minimum hat alkalom.A városi nagytemplomban háromszorszólal meg Isten igéje, a leánygyülekeze-tekben szintén háromszor.

– A nagytemplomban 9 órakor Csalá-di Istentisztelet (Sámuel-csoport által ki-alakított sorozat, a gyermeki lélekhez for-málva, de a szülők számára is áldás aktí-van jelen lenni. Helyszín télen is a Győry-terem, amelyet jól lehet fűteni.

– 10 órakor istentisztelet a nagytemp-lomban, ahol a fűtés lehetősége szerény,de nem a párnára kellene ülni, hanem azátfűtött paddeszkára, a párnát érdemes ahátunk és a padtámla közé tenni. Az igérefigyelés is átforrósíthatja a szívünket, ésakkor a test sem didereg. Sajnos a Győry-terem túl kicsi a vasárnap délelőtti alka-lomhoz.

– 17 órakor könnyűzenei istentiszte-let. Értékes a zene ekkor is, csak a műfajmás. A könnyűzene nem értéktelen, csakmás a hagyományos énekekhez képest.

– A hónap minden második és negye-dik vasárnapján, 10 órai kezdettel a picigyermekeket nevelő szülőket várjukgyermekeikkel a gyülekezeti házba, aholhozzájuk igazított lelki hangulatot terem-tünk, és ezt is nevezhetjük istentisztelet-nek (Tipegők Istentisztelete).

– A leánygyülekezetek is kínálják azistentiszteleteket. Szentetornya: 8.30 óra,Rákóczi-telep: 10 óra, Kardoskút: 14 óra.

– Minden csütörtökön 17 órától vanistentisztelet a gyülekezeti házban.

Mérsékelt létszámú és főleg rapszodi-kus. Alelkésziktatást (október 22.) követőkét vasárnap (október 23-án és október30-án) katasztrofálisan kevesen voltunk atemplomban, le sem írjuk a létszámot,hogy ne kelljen pirulnunk a szégyentől ajövendő és idegen olvasók előtt. Elég, haIsten színe előtt pirulunk a szégyentől,amikor ezeknek a vasárnapoknak a lét-számára gondolunk. Rapszodikus tehát,mert október 31-én – a reformáció ünne-pén – a 10 órakor kezdődő istentisztele-ten nagyon szép létszámú gyülekezet jöttössze. Ilyen látványnál lehet azt monda-ni, hogy majdnem teltház volt. Igaz, azevangélikus iskolánk ehhez jelentős se-gítséget adott. Szép létszámú gyülekezetünnepelte az oltári szentséget november6-án, a hónap első vasárnapján is.

Újra kellene gondolnia minden evan-gélikusnak az istentiszteletekhez való vi-szonyulását. Felettébb nagy lelki baj az,

ha valakinek nincs meg a lelki szomjúsá-ga és éhsége arra, hogy vasárnaponkéntlelkileg is akarjon megtisztulni, táplál-kozni, felüdülni, átöltözni, hanem csakcipeli tovább a bűntől bemocskolt hét-köznapjait. Cipeli tovább a közönséges-séget, a lelki ürességet, a mezítelenséget,és áldás nélkül vonszolja az életét.

Az örömhír (evangélium) meghallásabűneink bocsánatáról, amikor a liturgiá-ban ezt halljuk a bűnvalló (általános)imádság után: „Testvéreim! Isten megkö-nyörült rajtunk, és szeretete abban nyil-vánult meg irántunk, hogy egyszülött Fi-át küldte a világba, hogy éljünk őáltala.”Vagy karácsonykor felhangzik: „Testvé-reim! Isten megkönyörült rajtunk, és úgyszerette a világot, hogy az Ő egyszülöttFiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el neveszszen, hanem örök élete legyen.” Azigehirdetés lényege, ha evangélikus, Is-ten szeretetének olyan megszólaltatása,hogy olvassza a szívünkben a hitetlenségjeges áradatát.

S fontos még az áldás. Istentisztelete-ink koronája az Úr Jézustól tanult imád-ság után az áldás fogadása. Ne áldatlanulcipeljük az életünket. Van még más elemeis az istentiszteletnek, bizony érdemeslenne egyszer tudatosan végigelemezniegy-egy istentisztelet spirituális szerke-zetét, hogy jobban hasson ránk a szent at-moszféra, és akkor még inkább feltámad-na lelkünkben a vágy az igei alkalmakra.

A legtöbb ember olyan, mint a rosszétvágyú kisgyermek. Hiába könyörög azanyukája, hogy ezt vagy azt a finom enni-valót legalább kóstolja meg, ő csak durcá-san elcsapja a fejét és dacoskodik. Azanyuka könyörög, hogy „de ha meg semkóstolod, soha nem tudod meg, hogy mi-lyen finom”. Az anyaszentegyház is hiá-ba könyörög Isten dacoskodó gyermekei-nek, s ha bele is kóstolnak a lelki eledelbe,csak azért sem akarják azt élvezni, inkábbtovábbra is moslékkal etetik a lelküket.

Pedig itt a lélek itala, tápláléka, az erő-forrás, a világosság, valamint a végén azáldás. Nem is tennénk mindezt szóvá, hanem lenne látható a sok boldogtalan és ál-datlan élet.

Minden kedden és pénteken reggel 8órai kezdettel egy 20 perces reggeli áhí-tatra kerül sor a gyülekezeti teremben.Minden vasárnap makacsul és szorgal-masan hirdetjük ezt a lehetőséget, de na-

gyon kevés ember szívéig jut el az üzenet.A munkatársak jelentős létszámának kö-szönhetően mindig sokan vagyunk eze-ken az alkalmakon, de a gyülekezetbőlnagyon kevesen csatlakoznak hozzánk.

Templomban időnként megforduló is-merősünk az egyik reggeli áhítatot a gyü-lekezeti ház ajtaja előtt állva (kívül) vártaki. Túlozni nem szeretnék, amikor ezt aszót mondom: tragikum a lelki halál. Sír-nivaló a lelki igénytelenség.

Évekkel ezelőtt volt bibliaóra és ima-közösség a gyülekezetünkben, de mostezt nem lehet elérni. Aválasz az, hogy ígyis túl sok alkalom van a gyülekezetben,hiszen valamilyen rendezvény majdnemmindennap van, ne legyünk maximalis-ták. Havonta egyszer a diakóniai csoportjön össze, igei alkalom az is. A FénysugárNyugdíjas Egyesület minden kedden 15órakor áhítat tart, lelkész vezetésével, ésott elsősorban a szent igéről van szó, azÚtmutató alapján. De nincs se bibliaóra,se imaközösség. Többször is javasoltuk,hogy „alulról” kellene megszervezni. Eza javaslat elhangzott igehirdetésben, sze-mélyes beszélgetés során, de valamiértnincs meg az a 10 fő, akik szinte követel-nék a bibliaóra valóságát. Persze nem úgyértjük az egészet, hogy kérik, de utánanem járnak el rá, mint ahogy egyszer egyvasárnap esti – még hagyományos is-tentisztelet esetében történt. Mindez arramutat, hogy a tradíció (a fontos formaihagyomány) erősebb, mint a lelki (igei) fi-nomságok kívánása. A ritkán látogatottistentiszteleti alkalom nem tudja igazángazdagítani a lelki életet.

A nevében is benne van: közösen is kikellene nyitnunk a Szentírást, és érdemeslenne belőle egy-egy könyvet végigolvas-ni, átbeszélve annak fontos üzeneteit. (A„Férfiak Sátra” kivételesen éppen ezt te-szi havonta egyszer, a 2. csütörtöki isten-tisztelet után.) Egy-egy heti bibliaóránaklehetne a koronája az imaközösség.

Mert mindig van kiért, kikért imád-kozni. Lehet, hogy a magán imaéletünketis gazdagítaná a közös imádság élménye.Mert mindig van kiért imádkozni. Min-dig vannak betegek, különböző korúak,még gyermekek is, de felnőttek és idősekkülönösen sokan, akiket Isten színe elékellene cipelnünk. Fontos lenne ez a lelkitörődés másokkal, Isten színe előtt.

–

6 2011. advent–karácsony

Gyülekezeti alkalmainkat Istentől kapjuk


M indig csodálkozom azon, milyenhamar eltelik egy esztendő. Nem

is olyan régen ünnepeltük az előző kará-csonyt és most elérkezik egy másik. Ro-han az idő.

Ezt az ünnepet mindig is szerettem.Különleges számomra az egész hangula-ta. Szeretem a karácsonyfa otthont idézőillatát, a családi és rokoni együttléteket.Szeretem a vidámságot, a nevetést, jóegyütt lenni azokkal a családtagokkal,akikkel egész évben alig látjuk egymást.Szeretem felidézni az ünnep lényegét is.Ilyenkor különösen megrendít az, hogyJézus születésével, megváltó szeretetévelés munkájával nagyon nagy lehetőségetkaptunk Istentől. Ő azt akarja, hogy velelegyünk örökké. Ezért kezdte a szám-

adást is jelenteni nekem ez a szép ünnep.Számadást önmagammal, a konfliktusa-immal, a szétzilált kapcsolataimmal. Be-vezettem azt a szokást, hogy szenteste le-velet írtam azoknak, akiktől valami oknálfogva évközben nem kértem bocsánatot asok bántásért. E mellett pedig biztosítot-tam őket arról, hogy fontosak nekem ésszeretem őket. Egyre inkább belopózik aza gondolat a szívembe, hogy addig kellszeretni a szeretteimet, családomat, bará-taimat, ismerőseimet, amíg itt vannak,amíg láthatom őket, amíg megölelhetemőket. Ki tudja, hogy meddig tehetem eztmeg? Legalábbis ebben az életben.

Míg kislánykoromban az ajándéko-kat, az izgalmat jelentette a karácsony,most gazdagodott ezzel a többlettel is.

Megrendítő lett számomra az, hogy Jézusmiattunk jött le azért, hogy együtt lehes-sünk az örökkévalóságban Istennel ésegymással. Ez a legfantasztikusabb a ka-rácsonyban.

Nagyon szépek a díszeink, az ajándé-kozási szándékaink, az istentiszteleteink.De kell, hogy legyen valami többlete a ka-rácsonynak. Nem csak a bevásárlás, azajándékozási láz. Természetesen annak issok szépsége van. De erőt adhat nekünkaz, hogy Isten lehajol hozzánk azért, hogyfelemeljen Magához. Nemcsak ebben azünnepben, hanem az esztendő, az éle-tünk többi részében, szakaszában is.

VARGA DIÁNAhatodéves

Mit jelent számomra a karácsony?

N em véletlen a cím: érkezésünktől azelindulásig mindössze tizenkilenc

órát töltöttünk testvérgyülekezetünk fes-tői szépségű településén (míg autóbanoda-vissza tizenötöt), de így is meggaz-dagító élmények sorában lehetett ré-szünk.

Nagyon örültem annak, hogy SzékelyLevente lelkész úr (akivel budapesti Hit-tudományi Egyetemünkön együtt töltöttidőnk óta – idestova húsz éve – szívélyesbaráti a kapcsolatom) elfogadta meghívá-sunkat a beiktatásomra, és nem kevésbéesett jól, hogy a meghívás elfogadásánakjelzésével egy időben egy meghívót kül-dött gyülekezetük örömünnepére. Nemlehetett visszautasítani a hívást, s hogy necsak egyedül képviseljem az orosházia-kat, Koszorús Oszkár egyházmegyei fel-ügyelő és kedves felesége társaságábanindultunk a hosszú útra.

Tatrang határain túlmutató ünnep-ségsorozatba kapcsolódtunk, amikor ok-tóber 30-án kora délután megérkeztünk,hogy részt vegyünk a templom teljes fel-újításáért és az újonnan épült gyülekezetiközpontért való hálaadáson. Reformációkapcsán Brassó és Háromfalu gyülekeze-teiben már délelőtt Rainer Stahl, a német-országi Martin-Luther-Bund főtitkára,Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatársulatnyugalmazott igazgatója és D. Szebik Im-re nyugalmazott püspök, a MEÖT elnökevégezte az igehirdetés szolgálatát. Más-nap, 31-én délután szintén az ő előadá-saikkal teológiai konferencia zajlott. A

tatrangi alkalmon Adorjáni Dezső Zoltánpüspök prédikált, a kolozsvári ApáczaiKollégium kórusa adott rövid hangver-senyt, a környék lelkészei végezték az úr-vacsorai liturgiát. Az ünnepi közgyűlé-sen Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnö-kének, Románia kulturális és örökségvé-delmi miniszterének és Szilágyi Mátyás-nak, Magyarország kolozsvári főkonzul-jának köszöntője után adhattam át Oros-háza testvérgyülekezeti áldáskívánását.

Őszinte, szívből jövő öröm, megkü-lönböztetett figyelem, figyelmes vendég-szeretet vette körül minden lépésünket,egész ottlétünket. Felemelő volt látni aközösség élni akarását, megható volt

érezni, hogy mennyire fontosnak tartják akapcsolatok ápolását. Az ott töltött rövididő is elegendő volt ahhoz, hogy ismét rá-döbbenjünk: nagyon nagy érték a tatran-giakkal való gyülekezeti kapcsolat. Lehe-tőségünk van erősödni egymás hite által,tudunk osztozni az örömökben és a gon-dokban, alkalom nyílik jobban megis-merni egymást, mint magyar, evangéli-kus keresztyén testvéreket.

Remélem, hogy egyre több alkalmattalálhatunk majd arra, hogy kapcsola-tunk mind gyülekezeti, mind pedig egyé-ni, családi, baráti szinten is megerősöd-jön!

ÖRDÖG ENDRE

Villámlátogatás Tatrangon


Múltunkról

Ébredésre indító levél

E gyháztörténeti érdeklődésű refor-mátus lelkész, a kerepestarcsai re-

formátus gyülekezet lelkipásztora kere-sett meg előbb telefonon, majd írásban is,és a levelében ezt írja: „Azt nem értem,hogy mi az oka annak, hogy az orosházievangélikusok százaléka 1880 és 1949 kö-zött folyamatosan csökkent, 75%-ról54%-ra. Ez a trend folytatódott 2001-ig, ésérkezett el 39%-ra.

”Koszorús Oszkár helytörténész, egy-

házmegyei felügyelő igazi, tudós választadott a megkeresésre.

Az adatokhoz nekem nincs is mithozzátennem. De azért mégiscsak vala-mit hozzá kellene tenni, de nem a kutatóadataihoz, hanem ahhoz a meglepő tény-hez, hogy egy református lelkész Kere-pestarcsáról megszólal és ezt a kérdést te-szi fel nekünk: Mi van veletek, orosházievangélikusok?

S ezt a kérdést nem a kerespestarcsaireformátus lelkész teszi fel, hanem a miIstenünk! Az idegen lelkész csak egy ked-ves és udvarias eszköz Isten kezében,

hogy szembesítsen minket egy elszomo-rító ténnyel, amiről egyedül és kizárólaga városi evangélikusság tehet. Bármitmutat is majd a 2011-es népszámlálásiadat, tömegében még mindig az evan-gélikusok száma lenne a legnagyobb avárosban. Elméletileg. Akatolikus testvé-reink között tiszteletre méltó ébredés tör-ténik, és ezt alázatos örömmel tudomásulkell vennünk. De a kérdést Isten tette felnekünk Kerepestarcsáról:

Ébredésre indító levél!Akik még meg-őrizték, Isten kegyelméből, evangélikushitüket, azoknak a lelkészek mellé kelle-ne állniuk, hogy megkezdődjék a lutherá-nus gyülekezet összeszedése, összegyűj-tése, mert nincs meg se az egy, se a kilenc-venkilenc. Mert az evangélikus lelkek –tisztelet a kevés kivételnek – az elmúlt év-tizedekben megroppantak. Nem állítom,hogy hitüket vesztették, de a lelkek meg-roppantak, az evangélikusok elbizonyta-lanodtak, a szent igét ritkán hallják meg,az oltári szentséget alig ünneplik.

A keresztség szentsége vesztett fényé-ből, és nem kevesen Isten szent igéje ésimádság nélkül temetik a hozzátartozóju-

kat (az egész országban ezen döbbennekmeg a legjobban a kollégák).

Sopánkodás és panaszkodás helyett:Halljátok meg szavam! Menjünk

az elveszettek után! Egy egyházközségetnem a lelkészek tudnak összeszedni, ha-nem „szedjük össze magunkat.” Termé-szetesen nagyon fontos a tisztességes, mi-nőségi, értelmes, tartalmas lelkészi szol-gálat, de összeszedni magát csak a gyüle-kezet tudja. Összeszedni egymást. Csalá-don belül, rokonok, ismerősök között. In-dítson a Lélek arra, hogy szedjük összemagunkat!

[Mt 4,23];

[Jel 2,7]Istenünk! Köszönjük ezt a megrendítő

levelet és köszönjük a kérdésedet! E levé-len keresztül megkérdezel minket, min-denkit, hogy mit teszünk mi ezért az oros-házi evangélikus gyülekezetért? KedvesOlvasó, ha evangélikus vagy: te mit te-szel? Nem én kérdezlek!

Mi az oka az evangélikusarányszám csökkenésének a többi felekezethezképest?

[A levélváltás „Múl-tunkról” címmel az alábbiakban olvasható –Szerk.]

Mi van veletek,orosházi evangélikusok?

Isten kérde-zett egy református lelkész által: Mi van vele-tek?

Ébredés!

„Ha valakinek van füle a hallás-ra, hallja!” „Akinek van füle, halljameg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

RIBÁR JÁNOS

Múltkori beszélgetésünk alapjánszeretettel kérem Esperes Úr segítsé-gét az Orosházi Evangélikus Gyüle-kezet adataira nézve. Azt nem ér-tem, mi az oka annak, hogy az oros-házi evangélikusok százaléka 1880és 1949 között folyamatosan csök-kent, 75%-ról 54%-ra. Ez a trendfolytatódott 2001-ig, és érkezik el a39%-ra. Mi az oka az evangélikusarányszám csökkenésének a többifelekezethez képest?Mellékelek az alábbiakban néhányadatot Orosházára vonatkozóan egyhosszabb tanulmányomból. Szere-tettel kérem, hogy ha át tudja adnihozzáértő szakembernek kérése-met, aki a helyi 120 éves folyamato-kat ismeri, tegye meg.

Isten áldását kérem életére, munká-jára, tisztelettel és testvéri szeretet-tel:

RISKÓ JÁNOSreformátus lelkész

Koszorús Oszkár válaszaRiskó János református lelkész úrnak:

Kedves Nagytiszteletű Úr!

Ribár János esperes úrtól kaptam meglevelét, s kért, válaszoljam meg.

69 éves vagyok, aktív éveimbenkönyvtáros, majd könyvesboltvezetővoltam, 1999-től jelenleg is egyházme-gyei felügyelő vagyok. Érdekel a helytör-ténet és a helyi egyháztörténet, a váro-sunkhoz kötődő jeles személyiségek pá-lyaképe.

Hozzánk eljuttatott levelében megál-lapítja, hogy az orosházi evangélikusokszázalékos aránya az 1880-as évi 75%-ról1949-re 54%-ra csökkent. A fő irány foly-tatódott a 2001-es népszámláláskor is,amikor már csak 39% volt Orosházán azevangélikusok aránya. A kérdés az, mi azoka az evangélikus arányszám csökkené-sének, a többi felekezethez képest?

Az 1744-es településalapítók elsősor-ban a Tolna megyei Zombáról érkezett

magyar nemzetiségű és evangélikus val-lású lakosok voltak, majd a Dunántúlmás részéről érkezők is orosházira cserél-ték egykori lakhelyüket, hogy szabadongyakorolhassák evangélikus vallásukat.

A település az első évtizedekben igenzárt volt, alig engedtek maguk közé másvallásút. Veres József 1886-ban napvilá-got látott Orosháza című könyvében ol-vasható, hogy 1827-ben (83 évvel az ala-pítás után) az összeszámlált 9581 lakos-ból 9282 evangélikus, 161 görögkeleti,136 római katolikus és 2 zsidó volt. A re-formátusokat az evangélikusokhoz szá-molták, a görög katolikusokat valószínű-leg a római katolikusokhoz.

Tíz évvel később, 1837-ben sem sokatváltozott az arány, de új szempont, hogy areformátusokat külön számlálták. Ekkora 9911 lélekből 9450 evangélikus, 170 gö-rögkeleti, 154 római katolikus, 122 refor-mátus, 15 fő zsidó volt.

A Nagytiszteletű Úr által küldött ada-tokat ellenőrizve, azok teljesen pontosak.

A Veres József-féle kiadvány 32. olda-lán az 1881-es adatok a következők: Oros-


Orosháza felekezeti adatai

Felekezethez tartozónépesség a településen

Római katolikuslélekszám

Római katolikusszázalékarány

Reformátuslélekszám

Reformátusszázalékarány

Evangélikuslélekszám

Evangélikusszázalékarány

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1949

2001

21 549

24 855

26 230

27 497

29 585

30 658

31 379

31 337

16 978

03182

04290

05112

06115

07298

08460

09358

10 108

07571

14,77

17,26

19,49

22,24

24,67

27,59

29,82

32,26

44,59

1170

1787

1868

2032

2401

2620

3220

3230

2185

5,43

7,19

7,12

7,39

8,12

8,55

10,26

10,31

12,87

16 257

17 609

17 548

17 498

18 246

18 151

17 553

16 983

06652

75,44

70,85

66,90

63,64

61,67

59,20

55,94

54,19

39,18

Orosháza evangélikus gyülekezete esetében ugyanaz mondhatóel, mint a csökkenő református arányú településeknél. Szembetű-nő a római katolikusok arányának növekedése a 120 esztendőalatt: az 1880-as 14,77%-ról az 1949. évi 32,26%-ra, majd a trendfolytatódik 2001-ig 44,59%-ra. Nehéz magyarázatot találni erre anövekedésre. Igaz, hogy az orosházi kistérségben magasabb a ró-mai katolikusok aránya, mint Orosházán, tehát a betelepülőkkel arómai katolikusok aránya növekedett. De nem csak erről lehet, szókét okból is. Egyrészt Orosháza lakosságának a száma nem növe-kedett olyan mértékben, ami jelentős betelepedést feltételezne,

másrészt a reformátusok aránya is növekedett, pedig a kistérség-ben a reformátusok aránya kisebb, mint Orosházán (2001-ben11,78%). Tehát a betelepedőkkel nem kellett volna a reformátu-sok arányának növekednie. Erőszakos reverzális kényszerről semlehet szó Orosházán, mivel a két protestáns felekezet aránya 1880-ban még több mint 80% volt.Csak egy részletes tereptanulmányból lenne megérthető, hogy mi-ért növekedett mind a római katolikusok, mind a reformátusokaránya, miközben az evangélikusoké csökkent, 1880 és 1949 kö-zött 75,44%-ról 54,19%-ra. (Készítette: Riskó János)

háza 18 032 lakosából evangélikus 14 143,római katolikus 2095, református 894, zsi-dó 696, görögkeleti 114, más keresztyén69, görög katolikus 19, unitárius 2 fő. AzÖn által küldött 1880-as statisztika és az1881-es adatok összevetésénél abból adó-dik a különbség, hogy 1946. január 1-jénOrosházához csatolták Szentetornyát, sígy a statisztika készítői a jelenlegi terüle-ten élő lakosságot veszik számba.

Már itt 1880-ban van egy hatalmasváltozás. Ugrásszerűen megnőtt a rómaikatolikusok és a zsidók száma. Enneknem más volt az oka, mint az, hogy 1870-ben elindult a vasút (a Nagyvárad–Fiumevonal egyik állomása volt Orosháza), amilehetőséget teremtett a mezőgazdaságerőteljesebb fejlődéséhez, a gabonakiviteljelentősen nőtt. Az ipar szerepe is ezek-ben az esztendőkben nőtt meg, itt voltszükség sokak munkájára, a gazdaságimegfontolás vezette Orosházára az ideér-kezőket. Amíg 1869-ben mindössze 174iparost írtak össze Orosházán, addig1900-ban már 798 mester, 647 segéd és 291tanonc dolgozott az iparban, ami az össz-lakosság 21%-ának felelt meg.

Orosháza kereskedelmének fellendü-lését jól példázzák az alábbi adatok: míg1869-ben 33, 1887-ben 175, 1890-ben 196,1900-ban már 470 a kereskedésből élőkszáma, így az Alföld déli részének egyikkereskedelmi központjává fejlődött.

Sajnos nem rendelkezünk olyan ada-tokkal, amelyek ennek a belső népesség-mozgásnak a pontosítására szolgálhatná-nak. Közvetlen források hiányában csakközvetve lehet nyomon követni a belső

migrációt. A fenti adatok részben járul-hatnak hozzá ahhoz, hogy az Orosházáraköltözők vándorlási folyamatait figye-lemmel kísérjük. Bizonyosnak tűnik,hogy az iparban élők többsége a beván-dorló római katolikusok közül került ki, akereskedelmi és a bankszektort pedig fel-tehetőleg a szintén jelentősen megnöve-kedett létszámú izraeliták tartották kéz-ben. Ez a tendencia erősödött a későbbi-ekben is, így az evangélikusok számará-nya csökkent. A polgári társadalombanmegszűntek a korlátok, a belső kényszerés a saját elhatározás is szerepet játszott avándorlási folyamatokban.

Bizonyos az is, hogy az iparosodás in-dította el a népességmozgást. Orosházána mezőgazdaságban továbbra is az evan-gélikusságé volt a vezető szerep. A refor-mátusok is főként földműveléssel foglal-koztak, az Orosházával határos hódme-zővásárhelyi pusztáról házasságkötés ré-vén jöttek be a faluba, itt vettek házat.

A 20. században a régiók közötti ván-dorlások mellett sokan költöztek kisebbfalvakból nagyobb településekre, így a jóközlekedési lehetőségekkel megáldottOrosházára is. Részben csökkent az ag-

rárnépesség az Amerikába vándorló tős-gyökeres orosházi evangélikusokkal, degyarapodott Trianon után nem evangéli-kusokkal, akik itt eresztettek gyökeret.

Az első világháborúban elesett 1162főből 808 evangélikus volt, tehát mégmindig a legjelentősebb felekezet volt azevangélikus. (Természetesen ez és a mig-rációs folyamatok is hosszasabb kutató-munkát érdemelnének).

Sok evangélikus meghalt a másodikvilágháborúban is. Egy adat szerint 1949-től 1960-ig Orosházáról közel 3000 embervándorolt el. Ennek feltehetően a na-gyobb része olyan orosházi gazdálkodó,akit az új rendszer földönfutóvá tett. Ezeka tömegek a fővárosba, nagyobb ipari vá-rosokba költözött evangélikus őslakosokés leszármazottaik voltak.

Ellenkező folyamat is lejátszódottOrosházán. Az 1950-es évek második fe-létől kezdve megjelentek a tömeges mun-kaalkalmat teremtő üzemek, így olaj-,üveg- és egyéb ipari beruházások. Az or-szág legtávolabbi részéről érkeztek em-berek, akiknek semmilyen kapcsolatuknem volt egyik felekezettel sem, új lakhe-lyükön nem keresték meg egyházaikat.

Most mi, orosházi evangélikusok csakazt remélhetjük – minden rossz tapaszta-latunk ellenére –, hogy a 2011-es nép-számlálás adatai számunkra kedvezőeklesznek, és a 2001-es 39,18%-os evangéli-kus arány 40 százalék fölé emelkedik.

Jó munkát és jó egészséget kívánva is-meretlenül is köszöntöm NagytiszteletűUrat! Tisztelettel:

KOSZORÚS OSZKÁR


Emlékezés a Szentetornyán töltött nyolc évreRuttkay Miklian Géza és felesége, Margit emlékére

A mikor azt a felkérést kaptam, hogyírjak édesapámról pár visszaemlé-

kező mondatot, az első gondolatom azvolt, hogy róla csak úgy tudok írni, hamindkettőjükről írok. Emlékeim vagy in-kább az ő visszaemlékezéseik azok, me-lyek a szentetornyai képet kialakítottákbennem.

Kezdjük a tényekkel: A fiatal lelkész,Ruttkay Miklian Géza négyévi jegyességés négyéves segédlelkészi szolgálat utánvégre ígéretet kapott Raffay Sándor püs-pök úrtól, hogy megoldja családalapításigondjait. Így ír erről: „A nyár folyamánFürst Ervin, Orosházára megválasztottszentetornyai lelkész levélben megkérde-zett, hogy hajlandó lennék-e a helyébemenni lelkésznek. Előbb megnéztem aszámomra ismeretlen községet, melyOrosházától 6-8 km-re fekszik, és mely-nek nagyon rendes parókiája és új temp-loma volt. Leleveleztem a dolgot KovácsAndor esperessel, s azután mondtam ki aboldogító igent.

Ennek alapján 1934. augusztus 5-énegyhangúlag meghívtak, és az esperesaugusztus 24-én beiktatott a lelkészi ál-lásba.”

Természetesen a gyülekezet helyzeté-ről is tájékozódott, és megtudta, hogy bára község kis település volt, de nagy ta-nyakörzet is tartozott hozzá, így 2600 lé-lek lakott a gyülekezet területén. Evangé-likus iskolája, tanítói lakása már régeb-ben volt a falunak, de elég rossz állapot-ban. Ennek rendbehozatalára kellett elő-ször gondolni, de a grenárium átalakítá-sára is ezekben az években került sor. Ezta leányegylet, a presbitérium, sőt a máso-dik tanító beállítása után az alsó osztályo-sok használhatták. (Magam is ebben azépületben kezdtem az 1. osztályt.)

Az állás elfoglalása után végre az es-küvőt is kitűzték a soproni SchneiderMargittal, aki városi lány létére bátranvállalta, hogy papnéja lesz egy kis gyüle-kezetnek. Édesanyánk háztartási iskolátvégzett, remekül főzött és sütött, de nemvolt gyakorlata az állatok és a kert gondo-zásában. Pedig ezekre nagy szükség volt,és a gyülekezet segítségével szépen ki isalakult minden. (Mire én totyogó kislánylettem – fényképeink tanúsítják – benépe-sült az udvar baromfival, malacokkal, ga-lambokkal, és Bogár kutyánk vigyázottmindenre.)

Az első négy évben Horváth Erzsébet(később: Süle Ferencné), majd Nagy Eta(Szabó Józsefné) volt alkalmazott a paró-

kián. Az ő emlékeiket felhasználva bele-láthattam szüleim házasságának elsőéveibe.

A szép új templomon kívül több ta-nyasi iskola várta vasárnap az istentiszte-leti szolgálatot. Általában kocsi jött a lel-készért – talán a kántorért is –, és kis hor-dozható oltár felállítása után megtartot-ták az egybegyűlteknek az istentisztele-tet. (Volt, amikor édesanyánkkal együttelkísértük apánkat, és istentisztelet utánmeglátogattuk valamelyik tanyát. Ké-pem van egy díjat nyert disznóról és egyhatalmas tök tetején is lefényképeztekbennünket.)

A hétköznapokon történt foglalkozá-sokról nem tudok beszámolni, a lelkészimunkanaplók bizonyára őrzik ezek nyo-mait. Ugyanis édesapánk pontossága,precizitása később is ismert volt. Segéd-lelkészi éveinek nagy részét a KelenföldiEvangélikus Egyházközségben töltötte,melyben Szánthó Róbert vezető lelkész-től ígéretmegtartást, pontosságot és hite-lességet tanult.

Feljegyezte a gyülekezetben történtkülönleges eseményeket, és beszámoltirodalmi munkáiról is. 1938-ban – hete-dikként az országban – egészhetes evan-gelizációt tartott templomunkban SréterFerenc, akit akkor kezdett megismerni azegyház népe, és az egész országban meg-indult lelki ébredés első missziói munká-sa volt. Sok vendéglelkész szolgált Szen-tetornyán, s édesapánkat is szívesen hív-ták más gyülekezetek. 1940-ben 140 pres-biter jött össze arra a konferenciára, amitők szerveztek.

A lelki szolgálat mellett az anyagiak-ról sem feledkeztek meg. A már említet-tek mellett a templom magas szószékéthelyezték lejjebb, toronyórát szereltettekbe, és eljövetele előtt egy teljesen új iskolaépítésébe fogtak. 1943-ban Dr. Székács Jó-zsef, a gyülekezet felügyelője mint „agyülekezet építő papjától” búcsúzott tő-le.

Az egyre növekvő egyházi sajtó és iro-dalom munkájában is szívesen vett résztédesapánk. Írt az Evangélikus Életbe, aHarangszóba, sőt a Harangszó utolsó ol-dalán havonta „Szentetornyai harang-szó” címmel szerkesztette a gyülekezetetérdeklő eseményeket. A presbitereket or-szágosan segítette az Evangélikus Presbi-ter című havilap, majd egy kis könyv, az„Őrállóul adtalak téged” című. Legismer-tebb kiadványa az iskolásoknak szánt„Evangélikus kis énekeskönyv”, melyből

hét kiadás 30 ezer példányban terjedt elaz egész országban a legfontosabb éneke-ket tartalmazva. Aháború kezdetekor pe-dig a katonák részére szerkesztettek ima-könyvet „Isten a mi oltalmunk” címmel.Istennek hála, hogy szolgálata nyománúgy megszaporodott az elvégzendő fel-adat, hogy segédlelkészi státuszt kellettalkotni. Így a fiatal lelkészek jó gyakorla-tot szereztek mielőtt parókiát vállaltakvolna.

Édesanyánkról a legtöbb informáci-óm Erzsitől és Etától van, akik a leány-egylet eredményes működéséről számol-tak be. Szép egyenruhás képüket mi isőrizzük. A nagy lelkesedéssel vezetettegyleti órán édesanyánk bibliaórát tar-tott, imádkozásra, sőt hangos imádko-zásra nevelte őket. De kézimunkázni,tésztát gyúrni, tarhonyát készíteni is taní-totta a lányokat. Ezeket a munkákat a ke-lenföldi gyülekezetben tudták karácsonytáján értékesíteni, ezzel gazdagítva azegyesület pénztárát. Az egyesületi órá-kon én is többször részt vettem, de telje-sen új volt nekem, hogy még az iskolábanis foglalkozott a felsőbb osztályosokkal:háztartási ismeret órát, kézimunkaóráttartott.

Segítő kézre a parókián is szükségvolt.Anyolc és fél év alatt született háromlány (Ágnes, Ilona, Erzsébet) ellátásához,a lakás és a kert rendben tartásához abbana gépekkel nem rendelkező világban na-gyon össze kellett fogni, hogy mindenrendben menjen, hiszen a segédlelkészekis családtagként étkeztek nálunk, és ter-mészetesen a sok vendéglelkész is jó ellá-tást kapott. Különben is sokan megfor-dultak náluk, hiszen a távolság miatt acsalád is csak több napra tudott minketmeglátogatni.

A nálunk szolgáló lányok sokszor vi-gyáztak ránk a szülők esti elfoglaltságamiatt, de hazatérve sem mulasztották elaz együtt elmondott esti imát. (Jó volthallgatni Erzsi és Eta visszaemlékezése-it.)

Édesapám 1943. január végén búcsú-zott a gyülekezettől, a neki felkínált gyóniparókiát elfoglalva. De életük végéig em-legették a szentetornyai szép éveket, me-lyeket nemcsak fiatalságuk, hanem az akor, a gyarapodó gyülekezet is megszépí-tett.

Hálás vagyok a felkérésért, hiszen ígyén és testvéreim is végigélhettük életünkSzentetornyán töltött idejét.

Mi történt azóta? Szüleink 1983-ban


Fénysugár-híradó

Köszönettel tartozunk

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik anyagi támogatásban részesítik a gyüle-kezetünket.Háromféle lehetőség adja meg a keretet: 1. istentiszteleti offertórium vagy közis-mert nevén perselypénz, 2. egyházfenntartói járulék (a választói névjegyzék ezalapján születik meg) és 3. az alkalmi adományok a gyülekezeti élet céljaira.Vannak céladományok, amelyeket köszönettel veszünk, ilyen például ennek a gyü-lekezeti újságnak a támogatása, amit külön is megköszönünk, és örömmel látjuk,hogy sokszor máshonnan is jelentős támogatásokat kapunk.Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában segíti gyülekezeti életünket, kér-jük ezt a jövendőben is!

egy hónap leforgása alatt követték egy-mást a mennyei hazába. Budapesten van-nak eltemetve, a Farkasréti temetőben.Mi, gyermekeik négyen (mert Gyónonmég egy fiútestvérünk született, Géza),hála Istennek, még megvagyunk. Többalkalommal látogattunk (először szüle-inkkel együtt) szülőfalunkba. Nekem alegemlékezetesebb, amikor 1994-ben ki-lenc unokánkat vihettük el egy hétre a pa-rókiára, hogy megismerjék szülőfalumatés környékét. Akkor többekkel találkoz-tam, akik még emlékeztek ránk, és fel-használtam azokat az emlékeket beszá-molómban. Ha olvassák e sorokat: köszö-net nekik! De köszönet azért is, hogy mais gondolnak ránk, és imádkozunk, hogyne fogyjon el teljesen az a reményteli lel-kesedéssel működő szép közösség aszentetornyai templomból.

A Zsidókhoz írt levél intésével búcsú-zok: Emlékezzetek meg elöljáróitokról,akik szólották nektek az Isten beszédét…kövessétek hitüket!

BENCZE IMRÉNÉ(RUTTKAY MIKLIAN ÁGNES)

„Boldogok a tiszta szívűek,Mert ők meglátják az Istent.”

Boldogok kö-

[Mt 5,8]

egutóbbi jelentkezésünk óta is amegszokott mederben folyt ökume-

nikus nyitottságú nyugdíjas egyesüle-tünk élete. Sokan közülünk magányosanélnek, szívesen jönnek el hozzánk, átérzikaz összetartozás érzését. Mindig várjuk akedd délutáni áhítatokat, amelyet lelké-szeink felváltva végeznek. Ezek és a csü-törtök délutáni összejövetelek, beszélge-tések mindnyájunknak lelki feltöltődéstjelentenek, igyekszünk figyelni egymás-ra.

A nagyszalontai és a nagyváradi kö-zös utazásunk élménye még élénken éltemlékezetünkben, amikor egyesületünkhuszonöt tagja felkerekedett és a gyüle-kezeti csoporttal együtt részt vett a Buda-pest Deák téri országos evangelizáción. Azsúfolásig megtelt templomban a sokunkáltal ismert Szeverényi János nagytiszte-letű úr köszöntött bennünket, majd Zsar-nai Krisztián fiatal lelkész igehirdetését(Lk 6,20–26 alapján) hallgattuk meg. Az-tán különböző szekciókba mehettünk.Közülünk többen a Sztehló Gábor tiszte-letére rendezett műsort nézték meg, má-sok Szemerei János püspök

L

zössége-e az egyház? Dél-vidéki imádságok

Krisztus a keresztfán

Magányos cédrus

Önarckép Rómaihíd Mosztárban Selmecbánya látképe

Honfoglalás

Szegedi árvíz

Értékőrzés

című előadását, acímű műsort vagy más

programot választottak. Ebéd után Sas-vári Sándor Príma-díjas énekest hallgat-tuk, majd a püspök úr prédikációja utánúrvacsorát vettünk.

Egyházközségünk jeles ünnepnapjavolt október 22., amikor új lelkészünk,Ördög Endre beiktatására klubunk tagsá-ga szinte teljes létszámmal elment. Ezen afórumon is Isten áldását kérjük az ő éskántor felesége, Hoffmann Ágnes oros-házi szolgálatára.

Az Idősek Világnapja alkalmából aGyőry Vilmos Szeretetszolgálat általszervezett műsoron voltunk. Az isten-tiszteletünkkel ütköző időpont miatt csakkét fővel képviseltettük magunkat az ok-tóber 23-ai, a forradalom és szabadság-harc 55. évfordulóján tartott városi ün-nepségen.

Október 25-én reggel autóbusznyianindultunk Szegedre, ahol első utunk a Ti-sza Lajos körúti evangélikus templombavezetett. Makoviczki Gyula lelkész úrrészletesen szólt a helyi evangélikusságtörténetéről, a barátságos templomról,majd áhítattal és közös énekléssel zártukegy órás találkozásunkat. Buszra ülveegy pillantást vetettünk az orosházi szü-letésű evangélikus, Magyar Ede tervezteReök-palotára, a szecessziós építészet ki-emelkedő alkotására. Innen az 1930-banfelszentelt, 81 méter magas fogadalmitemplomba mentünk, ahol szakképzettidegenvezető volt segítségünkre. A Sze-ged jelképévé vált háromhajós templom-ban szobrok, dekoratív üvegablakok,domborművek sokaságában gyönyör-ködtünk. Elidőztünk még Fadrusz János:

című szobránál is, ésmegcsodáltuk Európa egyik legnagyobbtemplomi orgonáját. Kis belvárosi gya-loglás után érkeztünk a Móra Ferenc Mú-zeumba, ahol most a fő látványosság

Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919)festőművész érdekes színvilágot képvi-selő kiállítása. Megilletődve álltunk mega című monumentáliskompozíciója előtt, sokáig időztünk aszépen megfestett énél, a

és a cí-mű közismert alkotásainál is. Az emele-ten Munkácsy Mihály címűfestményének egy színvázlata, Vágó Pálszintén hatalmas című fest-ménye előtt tolongtak meglehetősen so-kan. Ugyanott címmel a múze-um ritkán bemutatott kincseiből láthat-tunk Benczúr Gyula, Székely Bertalan,Rippl-Rónai József, Koszta József, RétiIstván, Nyilassy Sándor és mások értékesfestményeiből. Mindenkinek tetszett a ki-rándulás, hiszen legtöbben általában ún.célutazást teszünk Szegedre (rokonláto-gatás, vásárlás, kórház, egyéb ügyintézésstb.), így nem tekintjük meg a város neve-zetességeit. Most kicsit törlesztettünkmagunkkal szemben is. Hazafelé jővemég betértünk a híres algyői halászcsár-dába egy ízletes, jó ebédre.

Lapzárta után még egy remélhetőenszép élményben lesz részünk a PetőfiMűvelődési Központban, ahol SzűtsIstván Koltay Gergely: Trója című rock-operáját nézzük meg, jó szereposztásban.

Itt is leírom még, hogy december 16-án, pénteken délelőtt 11 órakor évzáróközgyűlésünket tartjuk meg, utána közösebédre hívjuk tagjainkat.

2012 februárjában leszünk 10 évesek,erre is készülünk. Szeretnénk meghívniD. Harmati Béla püspök urat, akinekáldásával indultunk útnak.

A közelgő karácsonyra áldott, békés,boldog ünnepeket kívánunk egyesüle-tünk minden tagjának és a Harangszó ol-vasóinak is!

–

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ


Orosházi evangélikus évfordulók 2012-ben

A mögöttünk hagyott esztendőbenünnepeltük dr. Bikádi Antal ügy-

véd, egyházmegyei felügyelő, dr. FeketeZoltán orosházi gimnáziumi tanár, evan-gélikus országos felügyelő és Nagy Gyu-la tanító, múzeumigazgató születésének100. évfordulóját. Emlékeztünk arra,hogy 225 éve, 1786. október 31-én készültel evangélikus templomunk kelet nyu-gati főhajója, s 125 éve, 1886-ban, a refor-máció hónapjában látott napvilágot VeresJózsef lelkész

című könyve. A követ-kező, 2012-es évre is csak a „kerek 25-ös”éveket, illetve ezek többszörösét (25, 50,75, 100 stb.) válogattuk ki ünneplésre,megemlékezésre.

Az 1936–37-es tanévben a Musulin Bé-la vezette orosházi gimnáziumi előkészí-tő tanfolyamon tanított, 1937 őszétől az

rosházi Evangélikus Gimnázium taná-ra volt dr. Benkő István igazgató, PéterfiaZoltán, Török István, Bencsik István ésSass Árpád társaságában. Szaktárgyaimellett angolt és testnevelést oktatott, s amásodik igazgató, Csizmadia Györgymellett igazgatóhelyettes is volt.Az átala-kuló iskolarendszerben az 1946–47-estanévtől elvállalta az orosházi evangéli-kus általános iskola igazgatói tisztét, s azintézményt egészen az 1948. júniusi álla-mosításig vezette. Egy ideig még a belvá-rosban tanított, majd félreállították, kül-területi és tanyai iskolákban kaphatott ál-lást. Keresztyén emberhez méltó hittel vi-selte a megaláztatást. Orosházi tanítvá-nyainak százai emlékeztek, emlékeznekrá szeretettel és tisztelettel. Végül 1953-ban Szentesre került a KözgazdaságiTechnikumba, innen ment nyugdíjba. Az1990-es években Budapestre költözött,ahonnan a kétezres esztendők elejéigmég gyakran visszajárt Orosházára. Éle-tének 100. évében, 2011. június 14-én haltmeg Békéscsabán. Szentesen temették el.

Szepesolasziban született 1900. no-vember 18-án. Iglón érettségizett, majd aBudapesti Teológiai Akadémiára iratko-

zott be. Innen Halléba ment, s tanulmá-nyainak befejezése után 1924-ben szen-telte lelkésszé Raffay Sándor püspök.Több helyen szerzett gyakorlati tapaszta-latokat a lelkészi szolgálatban. Így a pestinémet egyháznál, az egyetemes egyház-nál, Vecsésen, Monoron és Szolnokon, ké-sőbb Hamburgba irányították. 1926-tólmegszervezte a nagymágocs-árpádhalmigyülekezetet, majd Budapest–Kelenföl-dön és a Budavári egyházközségben szol-gált. 1932-ben Szentetornyára hívták pa-rókus lelkésznek, 1934-ben, Kálmán Re-zső halála után, Orosházára választottákmeg. Kovács Andor esperes és HorémuszPál mellett sok esztendeig volt igazgató-lelkész, fáradhatatlanul küzdött az oros-házi Evangélikus Gimnázium megalapí-tásáért, több egyházi és világi tisztségettöltött be. Minden szolgálatára gondosanfelkészült, ékes szavú lelkész volt, prédi-kációiban az érzelmeken túl az értelemreis hatott. A jobb és a baloldali politika túl-zásait mindig elutasította, 1944-ben és az-

után is az ellenségnek kijáró gyanakváskísérte lépteit. 1956-ban nyíltan azono-sult a forradalommal, 1962-ben szándékaellenére nyugdíjazták. 2010-ben egyház-történeti parkunkban emlékkövet avat-tunk tiszteletére.

Apja Breznóbányáról Krakkóba mentdolgozni, megnősült, fia is tt született.Miskolcon végezte az Evangélikus Taní-

tóképzőt, 1931 őszén foglalta el állását aZombai utcai iskolában. Tóth László ésOrbán János mellett aktívan bekapcsoló-dott az induló KIE (Keresztyén IfjúságiEgyesület) életébe. Napi iskolai munkájanem elégítette ki, 1932-től magántanuló-ként végezte a budapesti Zeneakadémiána zeneszerzés tanszakot, majd középisko-lai és tanítóképző intézeti ének-zene ta-nárképzőt végzett, egyúttal orgonamű-vészi diplomát szerzett. Tíz évig tanítottOrosházán, 1941-től a szarvasi, később asoproni tanítóképző tanára, ugyanakkora győri Zeneművészeti Szakközépiskolaigazgatója lett. 1954-től Budapesten a

épművelési, majd a űvelődési mi-nisztérium művészeti osztályának, illet-ve zenei főosztályának vezetője. Gyakrantalálkozott Kodály Zoltánnal, aki nagyrabecsülte munkásságát. Sokat tett a hazaizenekultúra terjesztéséért, a zeneiskolairendszer kiépítéséért. Nevéhez fűződik a„Röpülj páva!” mozgalom elindítása. APedagóguskórusok Országos Társaságá-nak egyik alapítója, zeneművek és köny-vek szerzője. Aktív pályáját 1972-ben abudapesti Bartók Béla ZeneművészetiSzakközépiskola igazgatójaként fejeztebe. 2001. március 12-én, Budapesten haltmeg. 2002 óta Fasang Árpád nevét viseli acsepeli zeneiskola.

Cegléden született 1791. április 10-én,Mezőberényben végezte el a gimnázium-ot, majd Pozsonyban és Jénában a teológi-át. Szarvason Tessedik Sámuel mellett se-gédlelkészkedett, a magyar, német és la-tin nyelv ismeretén kívül még a tótban is

–

o

o

n m

,

Orosháza történeti és statisz-tikai adatok alapján

100 éve, 1912. január 21-én, Budapestenszületett magyar-la-tin szakos középiskolai tanár, az OrosháziEvangélikus Gimnázium egyik első neve-lője, majd a helyi evangélikus általános is-kola igazgatója.

25 éve, 1987. január 25-én, Orosházánhalt meg evangélikus lel-kész, belmissziói alesperes, igazgató lel-kész.

100 éve, 1912. június 30-án, Krakkóbanszületett , az orosháziZombai utcai evangélikus iskola tanítója,zenepedagógus, karnagy és zeneszerző.

150 éve, 1862. augusztus 20-án, Oroshá-zán halt meg evan-gélikus lelkész.

JANUÁR

JÚNIUS

AUGUSZTUS

FRENYÓ LÁSZLÓ

FÜRST ERVIN FASANG ÁRPÁD

MIKOLAY ISTVÁN

Fürst Ervin

Fasang Árpád


E gyházközségünk presbitériuma ésképviselő-testülete, törvényeink ér-

telmében, megválasztotta az új Jelölőbi-zottságot, hogy a hatévenként esedékesegyházközségi választások törvényesen,rendben történjenek meg.

A lelkészek kivételével lejárt a hat esz-tendővel ezelőtt megválasztott tisztség-viselők, presbiterek, képviselő-testületitagok mandátuma, ezért a következő hat-esztendős ciklusra új választást kell kiír-ni. Ennek első feltétele a Jelölőbizottságmegválasztása volt, s ez 2011. szeptember5-én megtörtént. Tagjai: Ribár János igaz-gatólelkész (esperes), Koszorús Oszkárpresbiter (egyházmegyei felügyelő),Györgyi István gondnok, Dérné CsepregiKlára presbiter (pedagógus), Csehi Józsefpresbiter (hivatalvezető).

AJelölőbizottság 2011. szeptember 15-én megtartotta alakuló ülését, melyenhoztak néhány, a választás ügyét elősegí-tő döntést. Elnöknek megválasztották azigazgatólelkészt, jegyzőkönyvvezetőneka hivatalvezetőt. Döntés született arról is,hogy a templomban, gyülekezeti terem-ben elhelyeznek egy lakattal lezárt ládát,amelybe a jelöltek nevét leadhatják. (A je-

lölési határidő: 2012. január 8.) Ez a ládikóvasárnaponként a templomban találhatómeg, a hét során a gyülekezeti házban (aJelölőbizottság tagjainak is le lehet adni ajelöltek nevét).

A jelölés esetében szükséges a jelöltneve mellett az elérhetőségét is feltüntet-ni (cím, telefon), mert a bizottság egyikfeladata a jelöltek személyes megkérde-zése arról, hogy elfogadják-e a jelöltséget.

Jelölni lehet és kell az összes tiszt-ségre, mint felügyelő, gondnok, jegyző,számvevőszéki elnök, presbiterek és kép-viselő-testületi tagok.

A jelölés feltétele: evangélikus, konfir-mált, istentiszteletre járó, járulékát rend-szeresen rendező személyt lehet jelölni,aki tehát benne van a választói névjegy-zékben. Ezt a a Jelölőbizottság állapítjameg az egyházközség, adminisztrációjá-ból. A bizottság javasolja, hogy jelöléskoraz életkort is figyelembe kell venni. Vagy-is gyakorlati tanács, hogy 75 esztendős-nél ne legyenek idősebbek a jelöltek, te-kintettel arra, hogy hat esztendős ciklus-ra választunk. A gyülekezeti tisztségvise-lők esetében az életkor határa még ennélis lehetne alacsonyabb, de ez csak óhaj.

2011. szeptember 18. óta a lelkészekfeladata hirdetni a jelölési akciót, rend-szeresen fel kell hívni a gyülekezeti tagokfigyelmét erre a fontos gyülekezeti ese-ményre.

A Jelölőbizottság 2012. január 14-éntartandó presbiteri gyűlésen terjesztimajd a presbitérium és a képviselő-testü-let elé a különböző tisztségekre jelölteknévsorát, és ennek a gyűlésnek kell a lis-tát elfogadnia. Ez még nem választás,csak a jelöltlista elfogadása. Amajd akkormeghatározandó vasárnapon – lehetőlegfebruár végén, március elején – teljes kö-rű gyülekezeti közgyűlésen kell megejte-ni a választást.

Legkésőbb 2012. március 25-én kerül-het sor az új felügyelő, gondnok, jegyző,szvsz elnök, presbiterek és képviselő-tes-tületi tagok beiktatására és eskütételére.Természetesen ez egy ünnepélyes isten-tiszteleti alkalom.

Mindenkit szeretettel kérünk, hogyhordozza imádságban ezt a fontos vá-lasztási eljárást, hogy az új lelkészek és azúj vezetőség tényleg Isten akarata szerintigyülekezetvezetők lehessenek.

JELÖLÕBIZOTTSÁG ELNÖKE

A Jelölőbizottságról, mert ismét választunkKérjük, figyelmesen olvassa el!

tökéletesítette magát. Szimonidesz Jánoshalála után, 1823-ban az orosházi gyüle-kezet választotta lelkészének, SzigethyJános mellé. Erélyes, rendtartó lelkipász-tor volt, a templom- és iskolaépítések fá-radhatatlan vezetője. Pályafutása idejénkészült el a templom déli szárnya, az or-gona, s fedték be a templomot cseréppel.1846-ban épült fel a neki is otthont adó al-végi, 1854-ben a felvégi paplak. A halottianyakönyvben részletesen leírta az 1831.évi orosházi kolerajárványt, 1844-ben fe-

leségével, Tessedik Johannával elkészí-tették Tessedik Sámuel vázlatos élettörté-netét. Egész életében a magyar nemzettu-datot és protestáns kultúrát ápolta. Haza-szeretete, politikai magatartása, az általagyakorolt tessediki humanista szellempélda volt a polgárosodni igyekvő oros-háziak előtt. Mikolay Balassa Pállal, az-tán Torkos Károllyal együtt végezte azorosháziak lelki gondozását. 1858-ban lá-tott el utoljára szolgálatot, majd életének72. évében „erőkimerülés”-ben halt meg.1937-ben utcát neveztek el róla Oroshá-zán.

1838-ban Paksról érkezett Orosházá-ra, Szigethy János halála után, MikolayIstván mellé. Nagy lelkesedéssel látottmunkához a tízezres lélekszámú Oroshá-zán, a jó felkészültségű, törekvő teológus.A hagyományokkal ellentétben nem fel-olvasta prédikációit, hanem szabadonbeszélt gyülekezete tagjainak. Nemcsak a

szigorúan vett egyházi szolgálatok (ige-hirdetések, keresztelések, esketések, te-metések) töltötték ki mindennapjait, ha-nem részt vett a helyi közéletben is. 1839-ben egyik alapítója volt az Orosházi Ka-szinónak, és sokat tett az 1840-ben létre-hozott reáliskola érdekében is. Fővárosiújságokban publikált. Megyénk elsőhelytörténetírói közé tartozik. Nagy hatá-sú népkönyv lett a falu alapításának szá-zadik évfordulójára, 1844-ben megjelenő

cí-mű, eredeti kutatásokra támaszkodómunkája. Igazi magyar érzésű embervolt, mindig elutasította az osztrák be-avatkozási kísérleteket a magyar politi-kába. Örömmel üdvözölte az 1848. már-cius 15-ei forradalmat. A szabadságharcbukása után egyéni élete tragédiába tor-kollott. Fel kellett olvasnia egy körlevelet,amelyben az osztrák császárt a magyarnép barátjának tüntetik fel, ehhez Balassaellenséges megjegyzéseket fűzött. 1850-ben megfosztották papi állásától, ezutánkis földjén gazdálkodott. Orosházán haltmeg 1858. június 1-jén, 1937-től utca őrzinevét városunkban.

OKTÓBER200 éve, 1812. október 15-én, Sárszentlő-rincen született evangé-likus lelkész, Orosháza történetének leíró-ja.

Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata

BALASSA PÁL

KOSZORÚS OSZKÁR

Mikolay István


V árunk és készülünk. A varázsos ka-rácsonyi csendre, amit már megta-

pasztaltunk. Mi, akik az idősebb generá-cióhoz tartozunk, kegyelemből megka-pott éveink alatt arról is meggyőződhet-tünk, hogy nem az ajándékok értéke tesziszéppé a karácsonyt. Decem-berben azért évről évre beindul a karácso-nyi bazár, amely a visszatérő ünnepi for-gatagot hozza magával az üzletsorokon.

Az alábbiakban magáról a volt bazár-sorról akarok szólni. Friss helyi újsághír,hogy 2011. november végén, a főtérpályá-zat keretében, elkezdődtek a magasépí-tési munkák a Meszes-kisközben. Kívül-belül megújul a Mikszáth utcai üzletsor, saz épületegyüttes másik részén, a GyőryVilmos téren is modernizálnak négy üz-letet. Karácsony táján is építkezünk!

Ehhez a hírhez kapcsolódik, hogy a le-véltári anyagok sajátos korabeli hely-meghatározása miatt ennek az üzlet-tömbnek mindmáig nem sikerült ponto-san megállapítani az építési idejét. Kulcs-fontosságúnak számító épületeknek csakaz elnevezését ismerjük, de hogy ezek holálltak, azt nem. Például a Gólián-féle is-kola helyére is üzleteket építettek.

Azt is jegyzőkönyvi adatokból tud-hatjuk, hogy a Táncsics gimnázium építé-se során lebontásra került Meszes-kisköztömbjére és a még meglévő tömb Kos-suth-szobor felőli oldalára eső üzletsorépítésére már 1889 tavaszán 12 pályázatérkezett be az orosházi evangélikus gyü-lekezet állandó bizottsága elé. Ezeket abizottság áprilisban kétszer is tárgyalta,majd május 3-án a pályázatokat az egy-háztanácsnak egyenként be is mutatták.Az egyháztanács örömmel állapítottameg, hogy községünk iparosai az építésterén is „kiválnak.” Az állandó bizottságaz „Orosháza” jeligéjű tervrajzot 23 889 Ftköltségvetéssel ajánlotta a gyűlés figyel-mébe.

Az egyháztanács a bizottság általajánlott tervrajzot olyan megjegyzésselfogadta el, hogy a tervkészítő a legbel-sőbb boltot szélesebbre vegye, a tervezettközfalakat pedig vastagabbra tervezze át,s a költségvetést e kívánalmak szerint ké-szítse el.

Az építkezésre nézve azon véleményis felmerült, hogyha esetleg olyan vállal-kozó akad, aki hajlandó lenne az épületeta terv szerint egy meghatározott időn átleendő használata fejében kiépíteni, azegyháztanács kész a vállalkozóval is szer-ződésre lépni, s egyelőre megbízza gond-nokát a szükséges téglamennyiség égeté-sével.

Akadt ilyen vállalkozó, nevezetesenSubkégel Béla kereskedő ajánlata, melyeta bizottság elvileg elfogadásra ajánlott, ésa következőkben elfogadásra is került.Subkégel Béla az általa beterjesztett terv-rajz és költségvetés szerint kiépíthette aGólián-féle régi lakházat az utca vonaláig786 forint értékben. Téglából, tűzfallal,

cseréptetőre, mészvakolatba (belső stu-katúr, mint régi), a régi kerítést is megújít-va. Subkégel Béla a neki megengedettépítkezést 1890. szeptember végére befe-jezte, s vele a bérleti szerződést megkö-

tötték. Ennek fejében hatévi bérletet biz-tosítottak számára. Jegyzőkönyv rögzítiazt is, hogy 1893-ban a bérletében lévő sa-rokbolt kettéválasztása „számára megen-gedtetett.” (A jegyzőkönyv arra nem térki, hogy a két tömb nyolc sarokboltja kö-zül melyikről esik szó.)

Párhuzamosan más építkezések isfolytak az „egyház kebelében.” A Katonautcai új iskola átadására és annak felszen-telésére 1891. szeptember 21-én, ünnepé-lyesen került sor.

Akárhogyan áll is a dolog, annyi bizo-nyos, hogy az idő múlása alól nem lehetkibújni. A Meszes-kisköz néven ismerttévált épülettömb(ök) életkora nem egy-idejű, de a kutatónak százhúsz évet mu-tat a visszafelé járó óra.

December van, karácsony közelít, egyreggelen sugárzó fényben ott áll majd akapuk előtt. Áldott karácsonyt!

Valami más!

VERASZTÓ ANTAL

Karácsony táján is múltunkról

Ünnepi alkalmak az evangélikus gyülekezetben

Istentiszteletek az esztendő fordulóján

– December 24-én, szenteste (szombat) 15 órakor: GYERMEKEK KARÁCSONYA Ribárszki Ákos iskolalelkésszel.17 órakor: istentisztelet Laczki János lelkésszel.23.30-tól zenei és igei elcsendesedéssel köszöntjük a Megváltót születésnapján

Ördög Endre lelkésszel.– December 25-én, karácsony 1. nap (vasárnap) 10 órakor istentisztelet és oltári szentség (úrvacsora) Ördög Endre lelkésszel.– December 26-án, karácsony 2. nap (hétfő) 10 órakor istentisztelet és oltári szentség (úrvacsora) Ribár János esperessel.

– December 31-én, óév este (szombat) 17 órakor.– Január 1-jén, Újév napján (vasárnap) 10 és 17 órakor (oltári szentséggel).

– December 24-én, szenteste (szombat)– December 24-én, szenteste (szombat)

LEX ORANDI – LEX CREDENDI! / AZ A MÓD, AHOGYAN IMÁDKOZOL, MEGHATÁROZZA, HOGY MIT TESZEL!


2 011. október 1-jén, szombaton kerültmegrendezésre a szokásos őszi EKE

csendesnap, melynek az idei évben a Sa-repta Evangélikus Szeretetotthon adotthelyet. Orosházáról két személygépko-csival mentünk a budai helyszínre.

A program tíz órakor kezdődött, demi már korábban megérkeztünk a temp-lomba, és a sorok lassan kezdtek megtelniaz ország számtalan helyéről érkezőkkel.Rég nem látott ismerősökkel találkozhat-tunk.

Az első igeszolgálatot Malik Péter Ká-roly, lucfalvi evangélikus lelkész végeztea Lukács 7,1–10 alapján. Az igehirdetés anap témájához kapcsolódva („Ki mireméltó?”) azzal a kérdéssel foglalkozott,hogy vajon ki méltó a Jézussal való talál-kozásra? Elég-e az, ha valaki anyagilagtámogatja az egyházat, mint ahogyan azta történetben szereplő százados is tette?És elég-e, ha mások szerint mi „helyesenélünk”? Vagy itt valami többről van szó?Az igeversekből világosan kiderül, hogyJézus akkor tud igazán nagy csodát tennia férfi életéhez hasonlóan a mienkben is,ha ráébredve méltatlanságunkra meg-alázzuk magunkat. Jézus elcsodálkozottennek a pogány római férfinak a hitén, éspéldaként emelte őt a sokaság elé. Bár Jé-zus és a szolga fizikailag nem találkoztak,mégis meggyógyult, mivel a Megváltószava nem emberi, hanem teremtő és élet-re keltő szó.

Ezután Oravecz András (Győr) kö-szöntötte a kezdő, és útra bocsátotta a

végzett EKE bibliaiskolás hallgatókat,majd kiosztásra kerültek az oklevelek is.

A rövid szünet után – a Sarepta dol-gozói kitettek magukért: finom teával,kávéval és süteményekkel kedveskedteka vendégeknek – Adámi László, nyíregy-házi evangélikus lelkész folytatta a szol-gálatok sorát, s a Máté 26,59–66 textus se-gítségével taglalta a Messiás ítéletre való„méltóságát”. A főpapok nem tudták el-fogadni Jézust, mint Megváltót. Így tör-vénytelen eszközhöz nyúltak, hamis ta-núkat kerestek, hogy elítélhessék Őt.Amíg nem ismerjük el saját magunkról azigazságot, miszerint bűnösök és kárho-zatra méltók vagyunk, addig nem értjükmeg Krisztus kereszthalálát. Ha nem is-merjük fel a magunk bűnös, méltatlanvoltát és a Megváltó bűntelenségét, vala-mint azt, hogy Ő, aki egyedül nem érde-melt volna ítéletet, meghalt azért, hogybűnbocsánatunk lehessen, akkor nemválhatunk Isten gyermekeivé. De még amellette megfeszített „vallásos terroris-ta” is üdvösséget nyerhetett, mivel meg-látta:

[Lk 23,41b]. Így válhatméltóvá a méltatlan ember Isten kegyel-méből.

Az igehirdetés után bizonyságtételrevolt lehetőség, majd az ebédszünetet kö-vetően csoportos beszélgetésekre kerültsor, melyeken az addig elhangzottakrólés a hallgatókban felmerült kérdésekrőlesett szó. Sajnos a csoportos beszélgetésre

szánt idő most is kevésnek bizonyult, deígy is építette a beszélgetőpartnereket.

A nap felejthetetlen része az volt, ami-kor a Sarepta lakói – akik között több ér-telmi sérült is van – két ott dolgozó segít-ségével együtt énekeltek Isten dicsőségé-re.

A záró istentiszteleten Győrfi Mihály,nyírtelki evangélikus lelkész prédikált aJelenések 5,1–5 igeszakasz alapján. Ennekaz igehirdetésnek is az volt a fő monda-nivalója, hogy egyedül Krisztus méltó ar-ra, hogy megszabadítson. Hiszen ha azember a saját erejéből próbál tenni az üd-véért, akkor arra a sorsra jut, mint Sala-mon. Előkerültek az ember által kitaláltlehetőségek: az univerzalizmus, amelyszerint mindenki üdvözül, vagy a kettőspredesztináció tana, amely szerint van-nak olyanok, akiket Isten eleve a kárho-zatra teremtett. Pedig Isten Szentlelketudja egyedül megértetni velünk a Szent-írást. Anem Isten által kívánt utak mind akárhozat felé vezetnek. Vajon érdemes-evárni a halálos ágyig azzal, hogy ezt elis-merjük, s rádöbbenjünk, hogy az életünkhiábavalóság volt Jézus nélkül, aki nem-csak beszél szeretetről, útról, igazságról,életről, üdvösségről, hanem mindez Őmaga?

A csendesnapot közös úrvacsoravételzárta. Minden résztvevőnek tartalmas,építő, áldott alkalmat jelentett ez a szom-bati nap.

„Amiket cselekedtünk, azoknak méltóbüntetését vesszük; de ez semmi helytelentnem cselekedett”

LACZKI JÁNOS

O rszágos cigánymissziói napot ren-deztek november 12-én a budapes-

ti Rózsák téri evangélikus kollégiumban.Az alkalomra a határon túlról is érkeztekvendégek, kárpátaljai és szlovákiai ma-gyar nyelvű cigánymissziós munkatár-sak személyében. Szentetornyáról kis-busszal utaztunk fel, cigányok és nem ci-gányok.

A nap köszöntése után áhítattal kezd-tünk: Győrfi Mihály evangélikus lelkész(Jak 1,17 alapján) hirdette az igét. Az áhí-tat elején nyírteleki cigányok énekszolgá-lattal álltak ki a résztvevők elé.

Ezután Bakay Péter cigánymissziói re-ferens előadása következett a nap témájá-val: az „adok-kapok” szójáték értelmétbontotta ki. Utána szerény ebéd követke-zett, majd kötetlen beszélgetés.

Tóth Zsuzsanna református hittanta-nár előadása „A cigányság egyedüli esé-lye Krisztus” címmel hangzott el. Egy, aSzlovák Tudományos Akadémia által ké-szített tanulmányt ismertetett a cigány-ság körében, hitéletük életükre való befo-lyásának tényeiről, és egy kis buzdítás iselhangzott: miért kell, miért jó a közöttükvaló szolgálat. Az előadó elmondta, hogymeglátása szerint azért egyedi a magyar-országi evangélikus cigánymisszió, mi-vel a cigányokat is bevonjuk a munkába,és nem kívülről akarunk valamit rájukerőltetni.

Sokan őszinte bizonyságtételekkelszolgáltak a nap témájában. Volt, aki mégcsak mint istenkereső szólalt meg.

Rövid beszámolókat is hallhattunk amissziókról. A nyíregyházi cigány (főis-

kolai, egyetemi) szakkollégium kis csa-pata is bemutatkozott. Négy lelkész veze-tésével beszélgettünk a misszió jövőjérőlés az alulról jövő kezdeményezésekről.

A napot áhítat és áldás zárta, amelyet(Mt 10,8 alapján) Győri Gábor evangéli-kus esperes tartott: „A betegeket gyógyít-sátok meg, a halottakat támasszátok fel, aleprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lel-keket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, in-gyen is adjátok.” Kifejtette, mennyire te-hetetlen Jézus nélkül önmagában az em-ber.

Ez a találkozó azoknak szólt, akik va-lamilyen formában érintettek a cigány-misszióban: szolgálatban állnak, szolgá-latra készülnek, vagy egyelőre „csak” ér-deklődők.

LACZKI JÁNOS

Adok-kapok, avagy kapok, adok

EKE-csendesnap a Sareptában


„Uram, te voltál nekünk hajlékunknemzedékről nemzedékre.”[Zsolt 90,1]

z éveink múlásával időnk egyregyorsul, előttünk fogy az út, s lépte-

inket mind hosszabb árnyékként követikemlékeink. Évfordulókon felidézzük el-távozott, lelkünkben mégis velünk élőszeretteink alakját. Ezek a fontos napok,órák ünneppé magasztosulnak, s családiegyüttlétre indítanak.

A közeledő karácsonyon különösensokat gondolunk szüleinkre, akiket 25 év-vel ezelőtt betegágyukon vettünk körül.Fájdalmaik enyhülésében, felgyógyulá-sukban reménykedtünk. Nem sejtettük,hogy egy hónappal később sírjuk mellettkell megállnunk.

1987. január 30-án két koporsóra hul-lott a föld. Fürst Ervin evangélikus lel-kész és felesége, Szerémi Ilona földi kül-detése véget ért. A sírt körülálló sokaságjelezte, milyen sokan szerették, tisztelték,becsülték gyülekezetük egykori lelki-pásztorát és hitvesét.

Édesapánk, az orosházi evangélikusgyülekezet újonnan beiktatott lelkésze-

ként, 1934. július 1-jén lépett az orosházievangélikus templom szószékére. Lelké-szi szolgálatát 28 esztendőn át odaadás-sal, elhivatottsággal, hűséggel töltötte bemindaddig, amíg a politikai nyomástólbefolyásolt felsőbb egyházi vezetés 62évesen nyugdíjba kényszerítette.

Emberként, lelkészként példa volt ő!Egyenes, igazságszerető, becsületes, ha-záját és hivatását teljes szívvel szolgálóigaz ember. Elnyomóhatalomnak megnem hajolt, szélsőséges nézetekkel követ-kezetesen szembeszállt.

A mai Szlovákia – akkor még Magyar-ország – Szepesolaszi nevű városábanszületett, 1900. november 18-án, polgár-családban. Három fiatalabb testvérévelkiegyensúlyozott családi légkörben nőttfel. Édesanyja korai elvesztésével hamarlezárult a védett gyermek- és ifjúkor bol-dog időszaka, kihűlt a fészek. Alig 18 éve-sen belépett a felnőtt életbe.ATrianonbangyorsan kijelölt új határt átlépve magyarföldön kezdte meg teológiai tanulmánya-it. Az utolsó két évet a németországi Hal-léban végezte el. Lelkésszé a szeretett éstisztelt Raffay Sándor püspök szentelte.

Segédlelkészi éveinek a németországiHamburgon kívül több állomáshelye is

volt. Végül helyettes lelkészként a Buda-vári gyülekezetbe került. Itt ismerte megSzerémi Ilonát, akivel kölcsönösen meg-szerették egymást. Közös életüket a szen-tetornyai parókián kezdték, innen hívtákel két évvel később orosházi lelkésznek.

Édesanyánk hűséges társ, odaadó fe-leség, szerető családanya, igazi papnévolt, aki a legnehezebb időkben, sanyarúkörülmények között is meghitt, békés ott-hont varázsolt férje és gyermekei számá-ra.

Édesapánk iránti megbecsülését egy-házközségünk a 2010 áprilisában, Oros-háza város alapításának évfordulóján,templomkertünk emlékparkjában elhe-lyezett emlékkővel fejezte ki.

Szüleink sírjánál legutóbb novemberelején Édesanyánk 100 éves, egy évvel ko-rábban Édesapánk 110 éves születésnapjaalkalmából voltunk családi közösségben.Mindkét alkalommal a lelkészunoka,Nagy Ervin foglalta össze hálánk, szere-tetünk érzéseit, gondolatait.

Ha Isten is úgy akarja, a huszonötödikévfordulón ismét együtt emlékezünk.Addig is az Ő segítségét kérjük mindenutunkra.

A

FÜRST ENIKŐ

Menyházi kirándulás

Leánygyülekezetiünnepi alkalmaink

– December 17-én (szombat) Szen-tetornyán 14 órától karácsonyi kéz-műves foglalkozás lesz gyermekek-nek.– December 18-án (advent 4. vasár-napja) Szentetornyán 8.30, Rákóczi-telepen 10, Kardoskúton 14 órátólistentisztelet tartunk.– December 25-én (vasárnap) Szen-tetornyán 8.30, Rákóczi-telepen 10,Kardoskúton 14 órától istentiszteletés gyermekek karácsonya.– Január 1-jén (vasárnap) Szentetor-nyán 8.30, Rákóczitelepen 10 órátólistentisztelet, Kardoskúton 14 órátólreformátus istentisztelet. (Kardos-kúton a 2012-es év első evangélikusistentisztelete január 8-án lesz.)Huszonöt év

2 011. október 15. fagyos hajnalán kétkisbusszal a romániai Béli-hegység-

ben található Menyházára kirándultunk,amely Orosházától 160 km-re van. A tele-pülés márványbányájáról híres, amely-ben vörös és fehér márványt bányásztakhajdanán. Manapság csak kirándulók ke-resik fel ezt a csodálatos külszíni bányát.Délelőtt ellátogattunk a márványbányá-ba, ahová kivétel nélkül mindenki elju-tott, majd a közeli Denevér-barlangotnéztük meg. Itt a bátrabbak a mélyébe islemerészkedtek. A barlanghoz vezető úttúlságosan meredek volt, ezért páran ide-jekorán visszafordulni kényszerültek.Ebéd után a romániai fürdőhely nem iga-zán EU-konform vendéglátását „élvez-hettük”. Délután a magas hegycsúcsontalálható déznai várhoz kapaszkodtunkfel. Ezt az utat sziklákon át tettük meg,mivel az oda vezető utat szándékkal-gon-datlanul megsemmisítették a helybéliek.

A vár történetéről röviden annyit,hogy a falu fölé emelkedő 389 méter ma-gas hegy tetején található a napjainkban

romokban heverő déznai vár, amely1318-ban már állt. 1387-ben a Losonczyakkapták meg az uradalmat, amely 1550-ben Losonczy István, majd özvegye tulaj-donába került. 1574-ben a várat elfoglal-ták a törökök, és csak 1596-ban sikerült amagyaroknak visszaszerezniük. 1658-ban Kornis Zsigmond emberei újra felad-ták. Az erdélyi fejedelmek hiába kértékvissza Dézna várát, a törökök nem enged-tek. Később, a hagyomány szerint, a bo-rosjenői pasa részére a várban elzárt százleány a puskaporos kamrát meggyújtva,

a várat magukkal együtt a levegőbe repí-tette. Erről a történetről szól Jókai Mór„Kurbán bég” című elbeszélése.

Ez a napunk a kitartásról és arról szólt,hogy felül kell emelkedni saját kishitűsé-günkön. Azon, hogy valamit nem próbá-lunk meg, mert túl nehéznek tűnik. Az iz-galmas út során senkinek sem lett mara-dandó sérülése. Sokan kifejezték szándé-kukat, hogy hasonló közösségépítő ki-rándulás a jövőben is jó lenne.

LACZKI JÁNOS

Dézna vára

K özeledik az év legszebb időszaka,mely tele van várakozással, öröm-

szerzéssel, mandarin-, narancs-, fahéj- ésmézessütemény-illattal, vagyis kezdődika karácsony. Mi lenne szebb ajándék,mint az, amit szeretettel, saját kezűleg ké-szítünk?

Idén igyekeztünk időben elkezdeni akészülődést. Kreatívklubunkban mindendélelőtt nagy lelkesedéssel készítettek el-látottjaink adventi koszorúkat, kopogta-tókat, asztali díszeket.

Az amatőrfestő-klubban olyan rejtetttehetségeket fedeztünk fel, hogy nemakartunk hinni a szemünknek! Nagyonsok családtag rá fog csodálkozni, hogy eztaz ő édesanyja, édesapja, nagymamája,testvére készítette! (Természetesen a „fes-tőművészeket” munka közben is meg-örökítettük. A fotók arról tanúskodnak,hogy igencsak mindenki belefeledkezettaz alkotás örömébe! Sinka Erzsiének ez-úton köszönjük meg, hogy sok jó tanács-csal, praktikával látta el az ifjú tehetsé-geket.

Szeretetszolgálatunk nemcsak az idő-sekre, hanem a gyerekekre is gondolt: aCsaládok Átmeneti Otthonának 31 kis la-kójára. Az ő ajándékuk egy adventi nap-tár lesz, amit saját kezűleg készítünk el. Atartalmát sok-sok finomsággal töltjük

meg, de leginkább szeretettel, hiszen arraegész évben szükség van.

Év közben, a magányos hétköznapokszürkeségében édesanyák, édesapák,nagymamák, testvérek, elhagyott gyer-mekek várják, hogy rájuk nyissák az ajtót,

felhívják őket szeretetteik. Fontos nekik,hogy érezzék a törődést, és azt, hogy mégfontosak valaki számára!

Mi milyen ajándékot adnánk szívünkbörtönéből, mely fájdalmakkal, keserű-séggel van berácsozva? Mi lenne az a cso-da, mely megnyitná szíveink rozsdás aj-taját?

LÓCZINÉ KRAJCZÁR EMESEintézményvezető


N apjainkban sokszor hallunk olyanvitákról, hogy hogyan kell gyerme-

ket nevelni. Valamikor ez a kérdés nemvolt vitatárgy. Ma pszichológushoz, pszi-chiáterhez küldik, viszik a problémásgyermeket, akivel a szülők már nem bír-nak. Pedig ha alaposabban megnézzük ahelyzetet, semmi más baj nincs, mint aszülői ház nevelési hiányossága. Teszekegy rövid megjegyzést a mostani nevelésielvről.

Kiskorú gyermekek szüleitől sokszorhallunk olyan megjegyzést, hogy „rá kellhagyni”, amikor a gyermek viselkedésetúlságosan is akaratos, amikor minden-áron azt akarja, hogy neki legyen igaza.Rá kell hagyni – mondják a szülők –, majdrájön arra, hogy mi a helyes.

Anapokban sírva mesélte el egy nagy-mama a panaszát, hogyan járt az egyet-len szeretett unokájával. Nála volt hétvé-gén a gyermek, ő pedig éppen készítette avasárnapi ebédet. Sütött egy tepsi süte-ményt is. Amikor kivette a sütőből a tep-sit, az unoka kért egy darabot belőle. Anagymama csak rendet akart, ezért kö-zölte az unokájával, hogy majd a finom

leves és a második, a pörkölt után ehet be-lőle. A nagymama hiába magyarázta el,hogy ha előre olyat eszik, akkor elrontjaaz étvágyát, nem lesz jó az egész ebéd. Acsalád szemefénye toporzékolni kezdett.Követelte a süteményt. S e cirkusz köz-ben toppant be az édesanya. A kicsi ro-hant hozzá panaszkodni. Az anyuka erreaz anyósa felé fordult és számon kérterajta, hogy miért nem adott abból a süte-ményből a kisgyermeknek. A kérdés ígyis elhangzott: Miért terrorizálod a gyer-meket?

A nagymama egy zöldséges boltbanmesélte el mindezt nekem, könnybenúszott a szeme. Nem fűzök a történethezkommentárt. Értékelje a történetet min-denki úgy, ahogy akarja.

Kedves Olvasó! Egy dolgot azonbanmégis szeretnék megjegyezni mindezzelkapcsolatban. Rá kell hagyni? Helyes ez afelfogás? Életem kenyerének javát elfo-gyasztottam, ami azt jelenti, hogy vanélettapasztalatom. Ezért bátorkodom azta véleményemet megfogalmazni, hogy agyermeket a bölcsőtől a felnőtté válásignevelni kell. Mindig a korának megfelelő

szinten. Felnőttkorában pedig nevelimajd az élet.

Bizony, ha a gyermek nem tanulja megidejekorán, hogy az életben vannak kor-látok, és nem mindig úgy történnek a dol-gok, ahogy szeretnénk, akkor elég bol-dogtalan lesz. Együtt kell élnünk azzal aténnyel, hogy nagyon sok minden nemúgy történik, ahogy mi szeretnénk. Nemmindig teljesülnek a vágyaink, vagy nemúgy, ahogy nekünk tetszene. Már a szülőiházban meg kell szokni, hogy az életbenvannak korlátok, hogy eddig és nem to-vább. E nélkül soha nem lesz kiegyensú-lyozott az élet. Senkinek se legyen az a ve-zéreszméje, hogy mindent rá kell hagynia gyermekekre. Nekik igazi szeretetrevan szükségük… az így szeretett utódlesz a szülők öröme.

Szomorú a mérlege ennek a ráhagyá-sos módszernek. Egyre több tanárverésvan, és egymásra is kezet emelnek a fiata-lok. Sőt, halálos esetről is hallani lehetett.Bizony, fájó igazság, hogy üresek a temp-lomok, de tele vannak a börtönök.

CZIKORA LAJOS

Rá kell hagyni?

Karácsonyi készülődésszeretetszolgálatunknál

ADVENTI SOROZATDecember 8–11.

GYÕRI GÁBOR

Vasárnapiszeretetvendégségünkön

esperesszolgál igehirdetéssel.

(Részletes program lapunk21. oldalán.)


E z a bibliai ige olvasható szüleim sír-kövén. Édesanyám kívánsága sze-

rint kerültek Jézusnak ezen szavai arra ahelyre, ahol a legnagyobb szükség van afeltámadásban való reménységre. Mosta-nában sokat gondolok az Édesanyámra,aki 1911. november 3-án született. Szüle-tésének 100. évfordulója kapcsán csende-sen emlékezünk rá, hiszen nem volt ő hí-res ember. Életében mégis talán ismer-tebb volt városunkban, mint egy átlagosember (annak ellenére, hogy ő maga csen-des, szerény, keresztyén alázattal szolgá-ló egyszerű lélek volt).

Csepregi Ilona kézimunkaüzlete aMeszes-kisközben több mint ötven évigszolgálta Orosháza népét. Szakmájánakegyedisége csak látszólag határolta beazoknak a körét, akik az üzletében meg-fordultak. Róla igazán el lehetett monda-ni, hogy Istentől kapott talentumait bősé-gesen kamatoztatta. Eredeti magyarosmintákat nyomott elő terítőkre, párnavé-gekre – az akkori divat szerint – ruhákra,nem csak kész sablonokról – sokszor őrajzolta meg a mintát is és készítette el asablont. Aki szép rakott szoknyát akartviselni, nála rendelte meg. Ahajdani gim-nazista lányok kötelezően előírt rakottszoknyáit is ő készítette. Legcsodálato-sabb művészi alkotásai a géphímzésselkészített munkái voltak. Hímzett terítők,blúzok, ágyneműk őrzik a keze nyomát.Akkoriban sok-sok házasulandó leány„stafírungját” hímezte és látta el mono-grammal. Sok zászlót, zászlószalagotrendeltek tőle – ő hímezte a Táncsics gim-názium első zászlaját is. Evangélikusegyházunk oltárterítői között is megtalál-juk szeretetszolgálatának ajándékait. Éle-te utolsó alkotása is egy oltárterítő volt,melyet a gyülekezeti házban akkor ott lé-vő oltárra készített.

Egy tevékeny és szorgalmas élet ered-ményeit képtelenség egy rövid írásban

összegyűjteni. Éppen ezért inkább arraemlékezek még, hogy milyen volt ő, mi-lyen kapcsolatban volt Istennel és az em-berekkel.

Térjünk vissza a kézimunkaüzletbe, agimnáziummal szembe! Mondhatni,hogy én ott nőttem fel. Ha becsukom aszemem, pontosan látom a berendezést: apultokat, a kékre festett, kerek székeket,az olajkályhát, a két varró-, illetve hímzőgépet… és látom édesanyámat is. Ga-lambősz fejét, kedves mosolyát. Csodála-tos légköre volt ennek az üzletnek. Szá-momra az élet iskolája. Édesanyám meg-tanított sok mindenre, többek között tü-relmesen hallgatni, ha van valaki a mű-helyben – bármily fontos mondanivalómis volt. És legtöbbször voltak nála. Sokan,sokféle ember, akiket egyformán kedve-sen fogadott. Ugyanazt a mosolyt kapta azászlót rendelő gyárigazgató, mint a ko-sarát cipelő tanyasi asszony, aki egy kisterítőt jött előnyomatni. Jöttek olyanok is,akik meg voltak szorulva, és mindig kap-tak segítséget. Volt, akinek csak meghall-gatta a bánatát, s volt, akinek pénzt köl-csönzött (nem gondolt vele, hogy vissza-kapja-e), és volt, akinek munkát adott se-gítségképpen. Segített kitölteni hivatalospapírokat, tanácsot adott sokaknak, hakértek tőle. Kész átjáró ház volt az a kisüzlet. Sokan csak beszélgetni ugrottak benéhány percre. Édesanyám mindenkivelszívesen beszélgetett. Az így kiesett időtéjszakai munkával pótolta, de hogy az ki-esett idő volna, soha senkivel nem érez-tette. A beszélgetés mindig tartalmas, ér-dekes volt. A pletykát, a megszólást nemviselte, szelíd mosollyal elterelte a témát.Az egyházával kapcsolatos megnyilvá-nulásokra különösen érzékeny volt. Ab-ban az időben többször ki volt téve pro-vokációnak, hiszen köztudottan hitbenjáró asszony volt, de ő az egyházüldözésidejében is szelíd határozottsággal kiállt

hite mellett. Nemcsak kiállt érte, hanemki is használta az alkalmas időt. Nem mu-lasztotta el az alkalmat a misszióra.ABib-lia és az Útmutató ott volt a kirakati ablakpárkányán, s napközben olykor előke-rült. Ilyenkor az üzlet szakrális hellyévált. Mindez természetes volt számára,hiszen egész életében így élt, és az Úrjé-zus szolgálatában érezte jól magát.

Gyermekkorában (úgy, mint a többikisgyerek még abban a korban) hitben ne-velkedett otthon és az iskolában is. Fia-talon is hívő közösségbe járt. Aktív része-se volt az egyházban zajló ébredési moz-galomnak. Az Evangélikus Leányegylettagjaként és az országban másodikkéntinduló orosházi népfőiskola segítőjekéntis szívesen vállalt szolgálatot. A gyerme-keknek tartott Vasárnapi iskolában kép-zett vezetőként szolgált az alkalmakon. Abibliakörök rendszeres látogatója, szük-ség szerint szervezője, vezetője volt. Hű-ségesen kitartott egyháza mellett a nehézidőkben is. Boldogan vállalta a presbiteriszolgálatot, amikor felkérték rá. Krisztus-nak tetsző életet élt – példát adva a körü-lötte lévőknek. Szeretetreméltó természe-tével, a másokra való odafigyeléssel ösz-szetartotta a családot, a rokonságot, az is-merősök körét. Egyszer Édesapám ag-gódva ezt mondta nekem, amikor Édes-anyám gyengélkedett: „Vigyáznunk kellanyádra, mert ha valami történne vele, ki-dől a házból a gerenda”. Ő ugyan nem ér-te meg, de bizony egyszer csak kidőlt.Nemcsak a születése, de a távozása is no-vemberben volt.

Én mégis inkább a születésére emléke-zek, mert Jézus azt mondta:

[Jn 11,26]„Aki hisz én-

bennem, ha meghal is, él.”

JANTOS ISTVÁNNÉ

Aki hisz énbennem, ha meghal is, él

K inn sűrű egymásutánban hullnakaz elszáradt falevelek, benn éppen

túlvagyunk naptárunk befejező lapjánakhajtásán. Én most mégis a hosszú, forrónyarat idézem fel.

Néhány hónapja a levéltár nehéz hely-zetéről tudósítottam: raktárunk és kuta-tószobánk levegője olyan magas páratar-talommal bírt, hogy pótolhatatlan értékűanyakönyveink nedvesedni, penészedni

kezdtek. A Magyarországi EvangélikusEgyház Gyűjteményi Tanácsa, valamint avárosi önkormányzat támogatásával azegyetlen lehetséges megoldást választot-ta az egyházközség vezetősége: a falak éspadozat teljes körű szigetelését a raktár-ban, kutatószobában, előtérben. Máskéntrövid idő alatt tönkrement volna levéltárigyűjteményünk.

Nekem „csak” egyetlen dolgom adó-

dott: az iratok ki- és visszaköltöztetése!Legelőször a 18. századi anyagunkat he-lyeztük el a hivatal páncélszekrényébe. Atöbbiről is gondoskodott Ribár esperesúr: a munkálatok idejére egy üres lelkész-lakást jelölt ki ideiglenes raktárul, a Tán-csics utcán. Először a szekrényeket szállí-tottuk át, majd folyamatosan a hozzájuktartozó iratokat. Az anyakönyveket dara-bonként csomagolópapírba burkoltuk,

Erejük nem lankadt el


hogy még a kötésük se sérülhessen, vélet-lenül sem. A nagy gazdasági könyveketerős dobozokba raktuk, amiket LóczinéEmese hozott számunkra. A savmentesfehér levéltári dobozokat ötösével erősműanyagzsákokba tettük, kötöztük,hogy a szállítás alatt is tiszták, épek ma-radjanak. Minden csomagra egy címkekerült, amelyen szerepelt, hogy milyenlevéltári anyagot tartalmaz, s erről egynyilvántartás is készült. Kiskocsin vittékát az anyagot, védve, őrizve, mondván:ez érték, nem lehet dobálni, kilóra pakol-ni! Legvégére a gépparkunk maradt, en-nek szállítása is nagy figyelmet, óvatos-ságot igényelt. Az íróasztalom a számító-géppel a gyülekezeti teremben kapott he-lyet.

Június közepétől augusztus elejéigtartottak a szigetelési munkálatok. A régivakolatot leverték, a padozatot eltávolí-tották. A nedves falnak, újonnan készítettbetonaljzatnak száradni kellett. Kívül-be-lül megújult falburkolat, új padozat, azelőtérben új járólap lett a végeredmény.Jantos felügyelő úr naponta vizitelte, ígyszületett a raktárba az automata szellőz-

tető ventillátor, az ajtókra a szellőzőnyílá-sok.

Augusztus első hetét követően kez-dődött a visszaköltözés a Dexion-Salgópolcok beszerelésével. Ez centiméterrepontos munkát kívánt, mivel így diktáltaa helyigény. Aztán a levéltári anyag kö-vetkezett. A nyilvántartásból megállapí-tottuk az egymást követő csomagok sor-rendjét. Itt a rendezéshez egy levéltári tér-kép állt rendelkezésünkre, amely meg-mutatta az iratok helyét: melyik oszlopra,polcra kerüljenek a levéltári dobozok, smilyen egymás utáni sorrendben.

Ez történt nyáron. Most a szép, meg-újult levéltárban ülünk. Amikor belé-pünk, megállapítjuk: más a levegő is. Fi-gyeljük, mérjük a páratartalmat, fokoza-tosan javul az érték, már nem éri el a ve-szélyes zónát. Arról külön, sokat lehetneírni, hogy hogyan sorakoztak fel a fia-talok a nagy munkát önzetlenül segíteni.Nem is tudnám elsorolni a neveket. CsehiJózsef hivatalvezető szervezte a költözte-tést, ő figyelte az ideiglenes raktár para-métereit. Jankai Zoltán hívta az ismerőseiközül a segítőket, akik rendelkeztek eh-

hez a feladathoz megfelelő mennyiségűtürelemmel. És végül: oroszlánrészt vál-laltak a munkából az orosházi teológu-sok, akik kérésemre itt és ekkor töltöttékle a kötelező levéltári gyakorlatukat. Kö-szönöm a segítséget mindenkinek, és kö-szönöm nektek is, SZIS, Eszter, Pupil!

Szép volt, fiatalok! Azok a percek,amikor a pakolás egy-egy apró szüneté-ben (a létrán állva) beleolvastatok a fóli-ánsokba… amikor kincsként óvtátokgyülekezetünk régi forrásait… ahogy ér-tékeltétek a tudós papjaink által évszáza-dok alatt összegyűjtött köteteket, ame-lyek múltunk tükrei… Azt hiszem, ezek apercek kárpótolták a levéltárost a munkafáradalmáért.

Nagy leckét kaptam ismét. Ha valamifontos dolgot szab elénk az Úr, ad hozzáerőt, segítséget is. Jöttek és erejük nemlankadt el… Aki kimaradt közülük, an-nak helyére újak álltak. Meghatódottan,hálatelt szívvel nézek vissza a nehéz na-pokra, és alig hiszem, hogy ez a csoda ve-lem történt!

SZÁRAZNÉ KŐRÖSY EDIT

Hírek a diakóniáról

„Felüdítem a fáradt lelket,és megelégítek mindenelcsüggedt lelket.”[Jer 31,25]

mindennapi elfoglaltságok, sokgond és baj között nagy örömmel

gyűltünk össze az októberi megbeszélés-re. Összejövetelünk a szeretet, békességés emlékezés jegyében telt el. Esperes úraz Útmutató napi igéje (Jób könyve1,1–22) alapján tartott áhítatot. Jób törté-nete, bár mindenkinek ismert, megrendí-tő élményt nyújtott. Engem is, ahányszorolvasom, mindig mély érzéssel tölt el Jóbszenvedésekben is megmaradt hite. Szo-morúan látom, hogy ez ma már csak ke-veseknek adatik meg.

Az áhítat utáni megbeszélésen előszöra diakóniai konferencián résztvevők kö-zül Lázárné Marika számolt be az ott töl-tött időről. Az áhítatok, előadások és be-szélgetések mély hatást tettek rá, és eztadta át a közösségnek. Többen hiányol-ták a diakóniai konferenciák szervezését.A jövőben szívesen részt vennének ha-sonló rendezvényeken.

Advent és karácsony közeledtével alegfontosabb feladat az idősek segítése.Akit lehet, azt elhozunk a templomba, aki

nem tud eljönni, annak megszervezzükaz úrvacsoravételt, hogy mindenkinek alelkébe béke és nyugalom költözzön azünnepre.

A továbbiakban halottak napjára em-lékeztünk. A szeretetszolgálat szervezé-sében mindenki elkészíthette az emléke-zés koszorúit. Többen jelentkeztek és na-pokig készültek a szép koszorúk. Mind-annyiunknak vannak elhunyt hozzátar-tozói, akikre emlékezünk. Mi is felidéz-tük azok emlékét, akik előrementek kö-zülünk. Év közben is többször ellátoga-tunk sírjukhoz és az elhalt lelkészekéhezegy-egy csokor virággal, ezt tettük mostis. Megálltunk a síroknál, mécsest gyúj-tottunk, elmondtunk egy imát, koszorú-val, virággal emlékeztünk rájuk. Útköz-ben visszaemlékeztünk a velük eltöltöttalkalmak kellemes pillanataira. Elhatá-roztuk, hogy ezt a programot a további-akban bevesszük a munkatervünkbe, sminden évben megismételjük.

Mindenki munkáját megköszönve ez-zel az idézettel zárom beszámolómat: „Ate békédet add nekünk, Urunk, hogy a hitvándoraiként el ne fáradjunk futásunk-ban. Lépésről lépésre jöjjön velünk, hogya fáradtság és a félelem elhagyjon min-ket.” (Útmutató, 2011)

A

KOVÁCS TIBORNÉ

MEGHÍVÓKarácsony zenés

szent éjjele

Szeretettel hívunkminden kedves lelki érdeklődőt,aki szép és lélekemelő zenével,a hirdetett karácsonyi szent ige

teremtette templomiatmoszférában, megszentelt

légkörben szeretné köszönteniaz Úr Jézus Krisztus születését!

Más lesz ez az alkalom,mint eddig bármikor volt,de a lényeg változatlan!ÜNNEPELJÜNK EGYÜTT

2011. december 24-én, 23.30-koraz evangélikus templomban!

SZENTESTE ÉJJEL KÖSZÖNTSÜKEGYÜTT MEGVÁLTÓNK

SZÜLETÉSÉT!


SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Befogadó iskola

„Isten az, aki munkálja bennetekmind az akarást, mind a cselekvést,az ő tetszésének megfelelően.”[Fil 2,13]

skolánkban 2004 szeptembere óta vál-laljuk fel a sajátos nevelési igényű ta-

nulók befogadását, integráló nevelését.Az 1993. évi Közoktatási Törvény sze-

rint sajátos nevelési igényű az a gyermek,tanuló, akit a Tanulási Képességet Vizs-gáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságvizsgálata alapján különleges gondozás-ban, nevelésben kell részesíteni. Állapo-tának megfelelő pedagógiai, gyógypeda-gógiai, konduktív ellátást kell biztosítaniszámára. Akülönleges gondozásról szak-értői véleményben tájékoztatják a szülő-ket és az érintett pedagógusokat. Ha ezeka tanulók a többivel együtt, egy osztály-ban tanulnak, akkor integrált nevelésrőlbeszélünk.

Az integráló, befogadó nevelés fő cél-ja, hogy a különböző okokból lemaradó,súlyos tanulási nehézségekkel küzdő ta-nulóink felzárkózhassanak a minimálistantervi követelményekhez differenciálttanórai foglalkoztatással és tanórán kí-

vüli foglakozások biztosításával. Mindezolyan közösségben történik, ahol nevelő-ik és társaik elfogadják és segítik őket.

Minden gyermek egyéni bánásmódotigényel. Mindenkinek meg kell adni aszámára szükséges segítséget, hogy ön-magához képest maximálisan fejlődjön,sikerélményei legyenek. Minden gyer-mek értékes, Isten képmására teremtettember, akiben meg kell találni a jót, a te-hetséget és szeretettel meg kell erősítenibenne, hogy ő is fontos része a sokszínűgyermekközösségnek.

Nagyon fontos a tanulási nehézségekdifferenciált fejlesztése mellett az, hogymilyen a gyermekek önbecsülése, sajátmagukról kialakított képe, önbizalma. Aszemélyiségfejlesztés egy komplex tevé-kenység, amely nemcsak az ismeretekgazdagításáról szól, hanem az érzelmi-akarati élet helyes, pozitív irányba valósegítéséről is.

A közösségbe való beilleszkedés, azelfogadás pozitív megtapasztalása előké-szíti számukra a társadalomba való beil-leszkedés pozitív szemléletét, élményét.Bizakodhassanak, hogy ők is teljes értékűemberként élhetik majd életüket, megta-lálva a számukra megfelelő, egyéni ké-

pességeikhez igazodó tevékenységet,foglalkozást.

A pozitív példa, a feltétel nélküli sze-retet légkörében nő az önbizalmuk, meg-tapasztalják, hogy azok a lelki tulajdon-ságok, amik az embert „emberré teszik”,a lélek gyümölcsei.

A gyermekközösségek, a gyermekekkicsi korban nagyon elfogadók, befoga-dók. Ha ezt nevelőik és szüleik is támo-gatják, erősítik, akkor felnőtt korukbantermészetes lesz számukra a „másság”,nem a negatív különbözőséget látják megembertársukban először, hanem a pozitívemberi tulajdonságokat.

A keresztyén nevelők számára a befo-gadó, szeretetteljes, elfogadó, az egyéniképességekre odafigyelő nevelés, oktatástermészetes. A szeretet kettős parancsá-nak szem előtt tartása, megélése a min-dennapok része, nevelésünk alapja. Kö-vetni Jézus Krisztust akaratban, türelem-ben, szelídségben, kedvességben és sze-retettel szolgálni felebarátinkat, tanítvá-nyainkat, a ránk bízott kincset. Ez a befo-gadó nevelés igazi tartalma és célja.

I

CZIHATNÉ TÓBIÁS IBOLYAgyógypedagógus

Ismét hadat üzentünk a közönynek

O rosházán a Székács József Evangé-likus Óvoda, Általános Iskola és

Gimnázium idén második alkalommalcsatlakozott a „72 óra kompromisszumnélkül” című kezdeményezéshez, mely-nek „elsődleges célja, hogy a fiatalok köz-hasznú tevékenységének széleskörűennyilvánosságot biztosítson, láthatóvá te-gye az ifjúsági közösségekben folyó ön-kéntes munkát, növelje annak elismertsé-gét és rámutasson, mire képesek a fiata-lok, ha összefognak. Célja továbbá, hogya fiatalok számára lehetőséget kínáljonarra, hogy a hitükből fakadó szolgálatu-kat életszerű módon, országos és ökume-nikus dimenzióban végezhessék.” – ol-vastuk a felhívás leírását a honlapon.

A projektek tavalyi sikerén felbuzdul-va döntöttük el, hogy Orosházán idénmegszervezzük a saját 72 óránkat, amirevégül azért nem volt szükség, hiszen azönkéntesség évében ismét útjára indult

ez a nagy sikerű kezdeményezés. Tudtuk,mennyire fontos a fiatalok körében az ön-kéntesség hangsúlyozása, illetve az el-múlt év tapasztalata megmutatta, meny-nyire szívesen vesznek részt diákjainkebben az önkéntes munkában. Így idénmertünk egy kicsivel nagyobbat álmod-ni, és egy komplett programsorozatotszerveztünk a diákok részére, teljes mér-tékben rájuk bízva a döntést, hogy ebbenrészt kívánnak-e venni.

Október 14-én, péntek délelőtt VéghSzabolcs, a balatonszárszói konferencia-központ vezetője tartott előadást diákja-ink számára a környezetvédelem fontos-ságáról, külön kiemelve a mindennapok-ban is használható gyakorlati tanácsokat.Tulajdonképpen ezzel az előadással vettekezdetét a 72 óra Orosházán, amikor istöbb helyszínre vártuk a diákokat.

Pénteken óvodásaink az EzüstfenyőIdősek Otthonát látogatták meg, ahol abentlakóknak kedves őszi dalokkal szí-nesített néptáncokból álló csokrot adtakát. Eközben alsós diákjaink a helyi kutya-menhelyre vitték az osztályonkénti 40 kgkutyatápot, illetve segítettek a takarítás-ban és az állatok sétáltatásában. Még ezena napon délután, a felsős diákok az iskolaudvarán, illetve az utca felőli részen szed-tek szemetet, lehullott levelet.

A szombati napon ismét vártuk az al-sós diákokat, akik szüleikkel együtt a

templomkertet varázsolták teljesen tisz-tává, mintegy 40 zsák levelet összeszed-ve. Eközben a gimnazisták egy csoportjaa templombelső berendezéseit portalaní-totta.

Két kiemelten fontos projektet is telje-sítettünk szombaton.Az egyik az evangé-likus óvoda udvarán kipusztult sövénypótlására, a másik pedig a két világhábo-rúban hősi halált halt katonák sírkertjei-nek rendbehozatalára irányult. A gimna-zisták erejüket és idejüket nem kímélve,maradéktalanul teljesítették mindkét cél-kitűzésünket.

Végül a 72 óra projektjeit méltókép-pen zártuk le vasárnap, amikor az egész

iskola részvételével teremtésünnepi hála-adó istentiszteletet tartottunk az orosházievangélikus templomban. A liturgiábanjelentős szerepet vállaltak a projektekbenaktívan résztvevő diákok és tanárok.



A Székács József EvangélikusÓvoda, Általános Iskola

és Gimnázium felvételi tájékoztatójaCím: 5900 Orosháza, Bajcsy-Zsilinszky u. 1.

OM-azonosító: 028280Telefon: 68/411-771 · Fax: 68/419-269

E-mail: [email protected] · Honlap: szekacs.lutheran.hu

Tervezett képzések a 2012/2013-as tanévre:6 évfolyamos gimnázium (tagozatkód: 03) – 30 fő;4 évfolyamos gimnázium (tagozatkód: 01) – 30 fő.

Oktatott idegen nyelvek: angol, német és a 6 évfolyamos gimnáziumban latin. Azangol és a német nyelv, valamint az informatika oktatása csoportbontásban folyik.Felvételi vizsgát nem szervez az intézmény. A felvételhez szükséges tanulmányieredmény:– 6 évfolyamos gimnáziumban 4,0 feletti;– 4 évfolyamos gimnáziumban 3,5 feletti.A jelentkezés és a felvételről szóló értesítés az általános felvételi eljárás szerint törté-nik.Intézményünk egyházi iskola, a város egyetlen olyan intézménye, ahol az óvodátólaz érettségiig folyik a képzés. Nevelőink alapvető célja az, hogy korszerű tudást ad-janak növendékeiknek. Hiszünk abban, hogy az erkölcsös és értelmes ember nagyhasznára lesz szűkebb környezetének, áldás a nemzetnek, és javára szolgál az egészemberiségnek.A nemzeti nevelés kiemelt célunk. Minden 11. évfolyam tanulmányi kirándulás ke-retében ismerkedik meg Partium nevezetességeivel. Nagy hangsúlyt fektetünk di-ákjaink kulturális nevelésére, mindegyikük eljut a Nemzeti Színházba és az Operá-ba.Testvériskolai kapcsolatunk, a Kahl am Mainban található Paul Gerhardt Schule se-gíti a német nyelv tanulását.A Diákklub péntek esténként rendezvényeivel, szórakozási lehetőségek kínálatávalteszi lehetővé a kulturált szabadidő-eltöltést.Az iskola keresztyén értékeket közvetít a gyerekeknek. Ezeken az értékeken keresz-tül érezhetik meg a gondoskodó szeretetet, türelmet, folyamatos figyelmet, s biz-tonságban érezhetik magukat.A kollégiumi elhelyezés megoldható.

Kedves érdeklődő nyolcadikos tanuló!Diáktársak, nevelők, lelkészek lelkes csapata vár szeretettel téged, aki középiskolaidiákéveidet evangélikus egyházunk és iskolánk által biztosított meghitt légkörben,örömben, sikerrel, igényesen szeretnéd eltölteni.

––

diákjainknak

Összességében nagyon sikeresnek, ta-nító és nevelő munkának látom az álta-lunk szervezett feladatokat. Egyrésztmert az iskola 60 százalékét, mintegy 360diákot sikerült az önkéntes munkákrafelkérnünk, másrészt mert átérezhették,hogy a másik ember iránti felelősségünk,értékeink ápolása és a ránk bízott világvédelme nemcsak a 72 óra célkitűzései,de keresztény értékrendszerünk alappil-lérei is.

RIBÁRSZKI ÁKOS

ADVENTIEVANGELIZÁCIÓ

2011. december 8–11.ÉRKEZÉSI OLDAL

Igét hirdet: Győri Gábor esperes

– December 8. (csütörtök) 17 óra: SI-MEON (Lk 2,29–31) (EÉ 138, 369,126)Boldog beteljesülés: a várva vártUtas megérkezett! Simeon bizto-san tudja, hogy a kezében tartottgyermekben Megváltóját látja!

– December 9. (péntek) 17 óra: KE-RESZTELŐ JÁNOS (Mt 11,2–6) (EÉ141, 396, 124)Bizonytalanság: Biztos, hogy Jézusaz egyetlen? Sokak problémája ez,még tapasztalt keresztyéneket iselbizonytalanítanak korunk külön-féle tanításai. Van-e biztos válasz?

– December 10. (szombat) 17 óra: AGAZDAG IFJÚ (Mt 19,16–22) (EÉ133, 52, 110)Csalódás: A találkozás elmaradt…Ki a hibás? Rossz vonathoz men-tünk ki? Az Érkező tehet róla vagybennünk van a hiba? Jön-e mégmásik vonat?

– December 11. (vasárnap) 10 óra:ZÁKEUS (Lk 19,1–10) (EÉ 147,299, 112)Váratlan meglepetés: Mégis eljött,pedig nem volt rá esély. Hozzámjött, nem tévedés!

– December 11. (vasárnap) 15 óra:Szeretetvendégség GYÕRI GÁBOResperessel

A pályaudvaron különféle emberekvárják az érkező vonatot. Van, aki-nek teljesül, másnak nem, ismét más-nak egészen másként teljesül a vára-kozása.

(„Hol látássá lesz a hit” EÉ 369)

(„Hová forduljon, merre térjen?”EÉ 396)

(„Idején megtérjünk,És mikor eljössz, ne kelljen majdfélnünk” EÉ 52)

(„Holt vesszőtmegszántál” ÉK 299)



Kedves Isten!

K özeledik advent, így lassan – mintminden embert – engem is magá-

val ragad a karácsonyi készülődés han-gulata. Szeretem ezt az ünnepet, hiszenilyenkor mindig együtt a család, legköze-lebbi hozzátartozóink, és barátaink is el-jönnek hozzánk, hogy együtt tölthessükezt a pár napot szeretetben, boldogság-ban. Előfordul, hogy együtt megyünk elhozzád, a templomba, hogy megnézzükés átéljük újra és újra, évről évre Fiad, akis Jézus megszületését. Az éjféli misénmindig olyan jó látni, ahogyan az embe-rek egymásra néznek, és kivételes, meg-foghatatlan nyugalom, békesség járja átőket. Különös: ilyenkor mindenki félretudja tenni a problémákat, a bajokat, a pa-naszt, az elégedetlenkedést, mások irántérzett haragját. De jó lenne, ha mindennapunk karácsony lenne! Ilyenkor min-den máshogy működik, mint hétközna-pokon… az ember átértékeli az életét.

A minap, ahogy sétáltam az utcán, aboltba tartva szembe jött velem egy telje-sen átlagos ember, kissé viseltes, kopottruhában, s tekintetében nem láttam mást,csak búskomorságot, lehangoltságot,csüggedtséget. Most, hogy az ünnepekközelednek, sok embernek még az is gon-dot okoz, hogy tető legyen a feje felett,míg másoknak az az „óriási problémája”,hogy milyen mikulást vegyen még, ameglévő három mellé. Hetek kérdése és anagyáruházak megtelnek emberekkel,akik drágábbnál drágább és értékesebb-nél értékesebb „ajándékokat” vásárolnakszeretteiknek. De vajon tényleg ennyiről,erről szólna a karácsony?

Ahogy elhaladtunk egymás mellett abácsival, rengeteg minden jutott eszem-be. Felmerült bennem a kérdés: Vajon ő isannyira várja a karácsonyt, amennyireén? Vajon neki is ugyanazt jelenti, amitnekem? Vajon neki is van kivel, kikkel el-

tölteni ezt a csodálatos ünnepet? A kér-déssorozatok után megfogalmazódottbennem a szomorú, de tényleges válasz:Sajnos kétlem.

Ekkor mérlegelni és töprengeni kezd-tem azon, hogy mennyi ajándék van azéletünkben, amiket mind Tőled kaptunk,és amikért gyakran elfelejtünk hálát adniNeked. Eszembe jutottak a múlt és a jelenproblémái, s az, hogy mindig Téged hi-báztatlak és vádollak azokért a bajokért,amik velem történtek és történnek. Deeszembe jutott az is, hogy annak ellenére,hogy én gyakran eltávolodtam Tőled, Temindig utánam jöttél, megragadtál, a kar-jaidba zártál és nem engedtél el Magad-tól. Arra is rájöttem, hogy miért. Egészenegyszerűen azért, mert szerettél, és mertszeretsz engem. Ezért most, úgy érzem,rajtam a sor, hogy kifejezzem Neked há-lám mindazért, amit értem tettél és teszelminden egyes nap.

A szeretet ünnepét mindenki várja…kortól, nemtől, felekezettől és anya-

gi helyzettől függetlenül.Lehet készülni drága ajándékokkal és

fényes külsőségekkel. Vannak családok,akik egész évben csak ebben a pár napbanlehetnek együtt. Nagyon sokan vannak,akik csillogó karácsonyfa helyett csakegyetlen ágat tesznek az asztalra, és szá-mukra az az ajándék, ha valaki megkér-dezi tőlük: „Hogy tetszik lenni?”

Az Istenben hívők advent heteiben ké-szítik szívüket a kis Jézus születésére,amely hagyomány szerint december 24-re esik. Van, aki azért is várja december24-ét, mert neki is ezen a napon van a szü-letésnapja. Egy tizennégy éves lány aztmondta: neki azért különleges ez a nap,mert amikor megszületett, anyukája őttette mózeskosárban a fa alá…

Az evangélikus ovi Maci csoportja ishétről hétre készül a karácsonyra. Az ad-venti naptár minden napra rejt számunk-ra valami lelki feladatot, jócselekedetet,beszélgetőtémát vagy imaszándékot, me-lyeket a közösség felé ajánlunk fel. Így ju-tunk mindennap egyre közelebb az ün-nephez, mint a Szent Család Betlehembe,és így leszünk mindennap egyre jobbak.

A korábbi években rendszeresen járthozzánk gyermek a Családok ÁtmenetiOtthonából. A megértő, szeretetteljes lég-kör biztonságot adott a csemeték számá-ra. Szüleik nehéz sorsa miatt gyakrancsak rövid ideig járhattak hozzánk, mertnéhány hónap után átkerültek másik ott-honba. Gyakran emlegetjük őket (Gergő,Dani, Kevin, Edvin, Virág, Balázs) sajnosnem tudunk róluk semmit. De akárholvannak, ők is várják Jézus születését, ők isszeretnének ajándékot kapni és a család-jukkal lenni, nyugodt körülmények kö-zött.

Idén nincs az otthonból gyermekünk,viszont nem szeretnénk a kapcsolatotmegszakítani az intézménnyel. Meghí-vást kaptunk az otthon dolgozóitól ésgyermekeitől, hogy látogassunk el hoz-zájuk.

Terveink szerint Mikulás környékénés karácsony előtti napokban fogunk abentlakó gyermekekkel együtt énekelni,verselni és játszani. Előtte mi is készítünkajándékot, sütünk mézeskalácsot és ösz-szegyűjtjük kedvenc verseinket, dalain-kat, dalos játékainkat, amelyeket az ott-honban élő gyermekekkel együtt szeret-nénk eljátszani.

December 8-án nyílt napot tartunk,amelyre a kedves szülőket várjuk közösjátékra, kézműveskedésre, teázásra, be-szélgetésre. Advent második vasárnap-ján a szülőkkel közösen megyünk a csa-ládi istentiszteletre. December 12-én pe-dig a szülőknek mutatjuk be betlehemesjátékunkat. De várhatóan nemcsak agyermekek fogják szüleiket megajándé-kozni a pásztorjátékkal, hanem a szülőkis meglepik gyermekeiket egy kis műsor-ral.

Gyakran beszélgetünk árva és beteggyermekekről, imádkozunk értük. Cé-lunk, hogy gyermekeink felleljék a valódiértékeket az életben, meglássák egymás-ban a jó tulajdonságokat, és legyen erejüka nemes szándékok mellett kiállni.

Akárkik vagyunk, akárhol élünk, bol-dogabbá kell hogy tegyük a körülöttünkélők életét!

Áldott karácsonyi ünnepeket kívá-nunk minden kicsinek és nagynak, fiatal-nak és idősnek, vidámnak és szomorko-dónak!

FORMAN BLANKAés TRIPPE KRISZTINAóvodapedagógusok

(Maci csoport)

„Újra itt a szép karácsony…”


Drága Istenem! Mindenekelőtt meg-köszönöm Neked azt, hogy van hol lak-nom, hogy van saját hazám, ami nem-csak gyönyörű, de ezen felül rengeteg ha-gyománnyal rendelkezik. Köszönöm Ne-ked azt, hogy büszke magyar ember lehe-tek a történelmünknek és a kultúránknakköszönhetően is. Istenem, hálás vagyokNeked azért, hogy megvolt a lehetősé-gem arra, hogy vallásos intézménybe jár-hassak, mert itt halottam először a Te ne-vedről. A reggeli áhítatokon, a Veled valótalálkozások alkalmával mindig új erőtnyertem, és sokszor a Te igéd jelentette avigaszt, a reményt, a bajokból való kiutat.Tudom, sok fiatalnak még arra sincs lehe-tősége, hogy írni, olvasni, számolni ta-nuljon. Köszönöm, Istenem, hogy nekemmegadtad a lehetőséget arra, hogy vala-kivé válhassak az életben. Hálát adok ne-ked azokért az emberekért, akik körül-

vesznek engem nap mint nap. A szerete-tükért, a törődésükért. Abarátokért, az is-merősökért. Minden csodádért, a termé-szet szépségéért.Az összes teremtménye-dért: a növényekért és az állatokért. Agondoskodásodért. Édes Atyám, köszö-nöm Neked a gyermek csodáját, és azt,hogy megteremtetted a Földet. Köszö-nöm Neked a családomat, az együtt töl-tött időket, a közös emlékeket. Hálás va-gyok Neked azért, hogy adtál Nekemédesanyát, édesapát és testvért is, akikszeretnek engem, és akiket én is viszont-szerethetek. Köszönöm Neked a szabad-ságot, a harmóniát, a boldogságot, és azt,hogy békességben élhetek. Hogy rámta-láltál és hogy mindig velem vagy. Köszö-nöm Neked a keresztet, hogy egyszülöttFiadat adtad értem. Köszönöm az éle-tet…

Azt hiszem, szerencsés ember va-

gyok. Úgy érzem, mindenem meg van,ami az élethez szükséges és elengedhetet-len. De tudom, tisztában vagyok azzal,hogy rengeteg szerencsétlen, elesett, ma-gába roskadó ember van a Földön, aki-kért imádkoznunk kell. Kérlek, segíts ne-kik megoldani problémáikat!

Imádkozunk az utcalakókért, az afri-kai éhező családokért, a háború és ka-tasztrófa sújtotta területekért. Azokért azemberekért, akiknek sem tiszta vizük,sem ételük nincs. Imádkozunk a magyarnemzetért, hazánkért, azokért az embere-kért, akik nem lehetnek már közöttünk.Adj hitet nekünk a mindennapokhoz!Add, hogy minden egyes napunkat, amitTőled kaptunk, s ami értékes, ajándék-ként éljünk meg! Tégy méltóvá minket,Urunk, hogy az egész világon szolgálhas-sunk!

VINCZE DÉLIA (12/6)

E gy óriási élőképpel hívta fel a figyel-met az összefogás és a szolidaritás

fontosságára az Ökumenikus Segélyszer-vezet most induló 16. Országos AdventiPénzadománygyűjtésének nyitórendez-vényén. Advent első vasárnapján a Mű-vészetek Palotája előtti téren a november27-étől hívható adományvonal, a 1353négy számjegyét több mint 200 önkéntesés támogató formálta meg.

A 1353 országos adományvonal élő-képét alkotók között ott volt többek kö-zött Lévai Anikó jószolgálati nagykövet,Lehel László, a segélyszervezet elnök-igazgatója, Keresztes Ildikó énekes, WolfKati énekes és Kovács Kokó István jószol-gálati nagykövet is, aki elmondta, hogy asegélyszervezet fennállása alatt ez az elsőalkalom, hogy saját adományvonalat tudalkalmazni adománygyűjtéséhez.Ahívá-sok díja (250 Ft/hívás vagy SMS) azértlett ilyen kis összegben megállapítva,hogy mindenki csatlakozni tudjon az ösz-szefogáshoz és szolidaritásra ösztönző

országos felhíváshoz. Aki 250 Ft-nál na-gyobb összeget szeretne adományozni,az természetesen többször is hívhatja a1353-as adományvonalat.

A szabadtéri akciót megelőző sajtótá-jékoztatón Lévai Anikó jószolgálati nagy-követ az idei felhívás „ÉTELT az éhezők-nek, OTTHONT az otthontalanoknak,

ESÉLYT az esélyteleneknek!” hármasmottójára utalva kifejtette, hogy a segély-szervezet lehetőség szerint mindig iskomplex segítségnyújtásban gondolko-

dik. A hozzá fordulóknak nemcsak pilla-natnyi, hanem átgondolt, hosszú távú tá-maszt kíván nyújtani.

Az eddig elvégzett és a jelenlegi mun-kát pedig mi sem jellemzi jobban, mint-hogy a segélyszervezet országos szociálisintézményhálózatán keresztül éves szin-ten több mint 270 000 alkalommal nyújta-nak segítséget a szervezet munkatársai. Ajószolgálati nagykövet beszédében végüla 1353-as adományvonal hívására, a se-gélyszervezet támogatására biztatott,hogy még többet és még több helyen tud-janak segíteni.

Lehel László az idei gyűjtés kapcsánhangsúlyozta: a segélyszervezet rászoru-ló családokért végzett munkáját elsősor-ban adományokból végzi, így különösennagy öröm, hogy idén először már a tele-fonjuk segítségével is egyszerűen tudnakcsatlakozni a gyűjtéshez az adományo-zók.

(Forrás: evangelikus.hu)

Ételt, Otthont és Esélyt a rászorulóknak

Lelki tartalomban gazdag út végére érkezik évről évre az evan-gélikus gyülekezet, amikor örökélet vasárnapjára hívnak a ha-rangok. Adventtől kezdve újból és újból átéli annak misztériu-mát, hogy életét nemcsak a kézzelfogható valóságban, annakkorlátai és lehetőségei közt éli, hanem egy végtelen dimenziójais van a létnek: az Istentől elfogadott, üdvözített ember és kö-zösség boldog léte. Ennek erőterében élve örülhettünk mind-annak, amit el tudtunk végezni, vagy amit ajándékul kaptunkaz év folyamán. Örömeink az óvodában és iskolában, felújított,renovált levéltár és gyülekezeti ház, szeptemberben újra meg-

szólalt harangok. Új hang a lelkészi szolgálatban a legkiseb-bek, a tipegők istentiszteletének beindulása, felemelő kulturá-lis, lelki alkalmak. Mindezek messze nem fedik azt a teljességet,ami a múló egyházi év hozadéka volt, de e néhány mozaik sejte-ti azt a sokszínűséget, ami az egész év tablóját jellemzi. Meg-ajándékozott, élni akaró és igyekvő közösségként készülünkadvent idejére. Elcsendesedünk és várakozunk. Ennek nyitottcsendjében pedig azt az áldást, erőt, békességet várjuk, amimindig kegyelem, mindig ajándék, és ami mindig kell ahhoz,hogy Isten népe éljen és hitelesen tanúskodjon a világban.

Ördög Endre evangélikus lelkész évértékelője az OrosCafén

HARANGSZÓKiadja:Felelős kiadó:Tördelőszerkesztő: Nyomtatás:

az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) ·Ribár János lelkész, esperes és Koszorús Oszkár egyházm. felügyelő ·

Szatmári László · PERGAMEN Kft., Orosháza

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉS

TEMETÉS

(3 éven aluli gyermekek)

(2011. szeptember 19.–2011. november 26.)

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK […] DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ. [1Jn 2,17]

Mezei Pál és Fehér Andrea fia:Alex Bence

Mikó Zsolt és Petovszki Brigitta fia:Bendegúz

Szőke Mihály István és Kilián Szilvia leánya:Zsóka Polett

Bacsur Imre és Nagy Ildikó leánya:Letti Klára

Süle Lajosné · Dr. Nagy Sándorné· Hegyi Antal Bálint · Tóth Kálmánné

(Csányi Etelka 82) · özv. Nyigri Györgyné (Zábrák Mária 89) ·Ravasz Lajosné · Torda-Molnár Sándorné

· Szemenyei Sándor · Nagy Dénes· Bomba Jánosné · Kelemen Csaba ·Farkas Sándorné · Kovács József

· Banka Ferenc · Dénes Dezsőné· Kristóf Gáborné · Juhász József

2011. szeptember 18.

2011. október 1.

2011. október 15.

2011. november 19.

(Gombkötő Mária 84)(Győri Róza 74) (73)

(Boros Margit 80)(Tóth Terézia 85) (87) (79)

(Szabó Irén 84) (30)(Szemenyei Ida Etelka 77)

(82) (62) (Csizmadia Anna88) (Fekete Ida 81) (80)

2000 Ft1500 Ft

10000 Ft10000 Ft2000 Ft6000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft3000 Ft2000 Ft3000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft4000 Ft

15000 Ft1000 Ft5000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft500 Ft

Dr. Tömböly JánosnéFejes SándornéDr. Formann István és feleségeSzász István és nejeTarsoly LászlónéRajki István és nejeVarga LászlónéKószó PálnéSzemenyei MártaSzikora JózsefnéKiss FerencKissné Betkó KatalinVerasztó JózsefnéBallai MihálynéTörök SándornéFábián FerencnéBencze Géza és nejeCsiszár MihálynéDr. Hajdú MihályKovács Antal és nejeZsíros GyörgynéBalogh SándornéPusztainé Nagy Erzsébet

ADOMÁNYOK AZ

OROSHÁZI HARANGSZÓ

ÚJSÁGRA2011. szeptember 19.–2011. november 25.

1000 Ft1000 Ft1000 Ft5000 Ft2000 Ft500 Ft

2000 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft1000 Ft500 Ft

2000 Ft500 Ft

3000 Ft5000 Ft1000 Ft5000 Ft2000 Ft4000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft

Kovács ImrénéDeák FerencnéNagy RudolfnéSzita MihálynéCzikora LajosJankainé Zelenka AnikóNemes EndrénéKovács MariannKovács ImrénéDeák FerencnéNagy RudolfnéJankainé Zelenka AnikóNemes Endréné és családjaKovács MariannNedeliczki Mihályné és Ocskai MihályBérczes Elemér és feleségeHalupa JózsefCzikora EmíliaKirály Béla és nejeÉliás Dávid és nejeMórocz AntalSzekeres JózsefnéVetési Imréné

Toronyóraés pompaharang

Örömmel értesítjük a Kedves Olvasókat, hogy evangélikustemplomunk toronyórája újra pontosan működik – hamaro-san, talán már karácsonykor. A toronyórákat megrendül-tük, a többszörös referenciával dolgozó cég megkezdte azelőkészületeket, és csak az időjárástól függ, hogy mikor ke-rül beszerelésre a négy irányba pontos időt mutató torony-óra. Szívesen felvállaltuk ennek a munkának a bekerülésiösszegét – több mint 1 millió forint –, mert nagyon bántóannak a toronynak az üzenete, ahol „áll az idő”. Illetve azidő nem, csak az óramutatók, és annak üzenete lesújtó.Örömmel tapasztaljuk idén augusztus vége óta, hogy újranagyon szépen és pontosan működnek a harangjaink. Ko-rábban, több mint egy éve, elhallgattak a harangok, éskértük akkor a gyülekezet – áldozati vasárnapi – támogatá-sát: 1,3 millió forint gyűlt össze erre a célra, és ennek kö-szönhetően megrendelhettük harangjaink felújítását. Örömhallgatni a déli harangszó zengését, az istentiszteleti beha-rangozásokat, de minden temetés alkalmával is megszólal-nak a harangok.Így szeretnénk közzé tenni azt a lehetőséget is az érdeklő-dők számára, hogy újra rendelhető pompaharang, amelyetrégen általában szeretteikre való emlékezés alkalmából ren-deltek meg gyászolva emlékezők. Ez általában 4-5 percesharangozást jelent, szerény összegért megrendelhető a Lel-készi Hivatalban. Ugyanott lehet megbeszélni az időpontotvagy időpontokat is.Nagyon szépen szólnak a harangok! Amikor megszólalnak,mintha a lelkünk is felemelkedne, de így is megható min-denkor egy pillantást vetni a zombai harangra is az oltártérmellett. Az elnémult harang ugyanúgy figyelmeztet, hív éselkísér.Köszönettel és örömmel vesszük, ha lesznek olyan testvére-ink, akik szeretnének hozzájárulni a toronyórák javításáhozadomány formájában.

SZERKESZTÕSÉG

az oroshÁzi evangÉlikus egyhÁzkÖzsÉg ingyenes lapja … · az oroshÁzi evangÉlikus...

Documents