A kiegyezés után, az 1868-ban elfoga-dott új tanügyi törvény bevezette a testne-velést a középiskolákban, 1883-ban pedigegységesítették a gimnáziumi oktatásbanis. A törvények, rendeletek alkalmazásaviszont számos akadályba ütközött a 19.század végén: tornatermek, játszóudvarok,sportfelszerelések hiánya, szakképzetlentornatanítók. Kolozsváron kezdetben a he-lyi torna- és vívóegyesülettel kötöttek szer-zõdést az oktatás feltételeinek biztosításá-ra, majd a századfordulótól a középiskoláksaját tornatanítót alkalmaztak, tornaterme-ket építtettek. Sok esetben az új iskola fel-építése adott lehetõséget a korszerû torna-termek létrehozására.

Az iskolai sportélet kibontakozásávalpárhuzamosan megkezdõdtek az intézeti,városi és országos sportversenyek is.Ezek a vetélkedõk lehetõvé tették egyolyan sporttevékenység kibontakozását,amely megalapozta a késõbbi fõiskolássportéletet. A középiskolában kiemelke-dõ sportolók késõbb a fõiskolai sportélet-ben is kiváló eredményeket értek el, kö-zülük pedig többen nemzetközileg elis-mert sportolókká váltak. Kolozsvári vi-szonylatban kiemelkedett Somodi István,akire a középiskolai versenyeken figyel-tek fel, késõbb versenyek sorát nyerte fõ-iskolásként, majd 1908-ban olimpiaiezüstérmet szerzett magasugrásban a lon-doni olimpián.

Az iskolai testnevelés gondolataa 19. században

Az iskolai testnevelés kérdése a 19.század közepétõl foglalkoztatta az oktatá-sért felelõs vezetõket. A rendszeres test-gyakorlatok bevezetésének terve megosz-totta a kor politikusait, így az ezt garantá-ló törvény többször is elbukott. Egyes ve-zetõk a testnevelést a katonai elõképzés

lényeges mozzanataként kezelték, amelyfontos értéket jelent a sorkatonai szolgá-lat szempontjából. Minden polgár elõbb-utóbb katona lett, így szükségét látták,hogy a fiatalokat felkészítsék erre. A má-sik megközelítés szerint a pedagógiai célvolt a legfontosabb, hiszen a 18–19. szá-zadban, az urbanizáció, a polgárosodásidején a megváltozott életstílus fokozta amozgásigényt.1

Az 1840-es években a haladó szelle-mû pedagógusok megtették javaslataikataz ifjúsági testnevelés biztosítására. Aprotestáns iskolákban több helyen állí-tottak fel ekkoriban testgyakorló intéze-teket, ez pedig pozitív példát jelentett a kor pedagógusai számára, akik közülNey Ferenc, Mentovich Ferenc és TavasyLajos is cikkeket közölt a testi nevelésfontosságáról.2

A testnevelés eszméje a szabadság-harc idején újraértékelõdött. A pesti ifjú-ság 1848. március 17-én Vasvári Pál veze-tésével megfogalmazta kéréseit, melyekközött szerepelt a testgyakorlati intézetekfelállítása is.3 A honvédelmi szempontok-ból is lényeges kérdést 1848 nyarán azEgyetemes Magyar Tanügyi Kongresszu-son is megvitatták, a javaslatokat pedigbáró Eötvös József törvénytervezet formá-jában az országgyûlés elé terjesztette. A tervezet elõírta az iskolák melletti testgyakorlati intézetek felállítását. Bár azalsóház jóváhagyta, végül a felsõház elna-polta a döntést, elsõsorban a katolikusegyház és annak iskolái nyomására, ame-lyek fölösleges költségeket láttak e ter-vezetben.4

A szabadságharc leverése után azosztrák kormány birodalmi szinten ren-dezte a testnevelés kérdését, és a gim-nasztikát beiktatta a rendkívüli tantár-gyak közé. A megvalósítás viszont azegyes iskolák lehetõségeitõl függött. Ko-90

2011/10KILLYÉNI ANDRÁS

AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS KIBONTAKOZÁSA ÉS SAJÁTOSSÁGAI A KOLOZSVÁRI KÖZÉPISKOLÁKBAN

lozsváron a három felekezeti gimnáziumlépéseket tett a testgyakorlatok oktatásá-nak érdekében. Az Unitárius Kollégium1857-tõl játszóteret tartott fenn a diákokszámára, amelyet a tanulók húsvéttól jú-lius 1-jéig használhattak felügyelet mel-lett, az igazgató engedélyével.5 A Refor-mátus Kollégiumban 1854–60 közötttöbbször kértek fel tanítókat a testgyakor-latok nyári oktatására. Karl D’André,Arndt Gyula és Buráki Ferenc egy évbenhárom-négy hónapig tanított, a diákokszáma pedig sokszor 50 fölött mozgott.6 AKatolikus Gimnázium Farkas utcai iskola-épületében az 1850-es évek végén alakí-tottak ki elõször kisebb tornatermet. BáróJósika Lajos Nagyszebenbe való költözé-sekor a testgyakorlati eszközeit a gimná-ziumnak adományozta.7 1859. október10-én Haynald Lajos erdélyi püspök meg-látogatta az intézményt, és 70 forintotadományozott a „testgyakorda” felállítá-sára, melyet még ebben a tanévben kivi-teleztek az épület egyik tágasabb termé-ben. A tornateremben fakultatívan tartot-tak testgyakorlat-órákat, amikor össze-gyûlt a kellõ számú diák.8 Az 1860-asévek elején a középiskolás tanulók igényelankadt, a testgyakorlat oktatása pedig ez-után szünetelt.

A kiegyezés után lehetõség nyílt atestnevelés kérdésének a rendezésére is.Báró Eötvös József kultuszminiszter már1867-ben kiadott egy rendeletet, amely aközépiskolák szervezetére vonatkozott.Ez kimondotta, hogy „a gimnáziumokosztályaiban a testgyakorlás, a tornászatminden tanulóra kötelezõleg, éspedigosztályonként a tanév egész folyamataalatt alkalmaztassék”.9 Mivel a középisko-lák több mint fele felekezeti jellegû volt, atestgyakorlatok oktatásával járó költségekpedig az intézményfenntartót terheltékvolna, végül a miniszter az ellenállás el-kerülése végett csak az elemi iskolák alsóés felsõ tagozatán, illetve a polgári isko-lákban tette kötelezõvé a testgyakorlatot.Az 1868. évi XXXVIII. t.c. 55. §. n. pont-ja kimondja, hogy a községi elemi népis-kolákban köteles tantárgy a testgyakorlat,tekintettel a katonai gyakorlatokra. A 64.§. szerint a felsõbb népiskolába kerül be a testgyakorlat, tekintettel a katonai gya-korlatokra. A 74. §. a polgári iskolák ré-szére írja elõ kötelezõ tantárgyként a test-és fegyvergyakorlatot, s végül a 88. §. a tanítóképezdék kötelezõ tantárgyakéntsorolja fel a testgyakorlatok oktatását.10

A testgyakorlatok bevezetésével pár-huzamosan megszervezték a tornatanító-képzést is, és 1868-tól a Nemzeti TornaEgylet (NTE) keretén belül indították. Azelsõ tanfolyamra 1868. november 15. és1869. április 15. között került sor. A tornatörténetét Matolay Elek, az élettant dr.Torday Ferenc, a torna elméletét és gya-korlatát Bokelberg Ernõ tanította, 1869-tõl pedig a vívást Keresztessy József. Azoklevelek elemi iskolai, algimnáziumi,polgári iskolai, fõgimnáziumi, tanítókép-zõi oktatásra, illetve egyleti mûvezetésrevoltak érvényesek.11 Az elsõ nõi növendé-ket 1880-ban vették fel.

Szakképzett tornatanítók, valamintmegfelelõ tornatermek az iskolák alig 5százalékában voltak, a legtöbb esetbenszaktanítók, katonai múlttal rendelkezõtanárok vagy pedellusok vállalták a test-gyakorlatok oktatását. Gyakran egy-egyiskola szerzõdést kötött egy helyi egylet-tel, ennek értelmében bizonyos anyagi térítés ellenében a tanulók annak helyisé-gében tornászhattak az egyleti mûvezetõkfelügyelete mellett.12

A kolozsvári helyzetet elemezve meg-állapítható, hogy a fent említett törekvé-sek mind érvényesek. A tanügyi reformután nem létezett tornaterem és tornata-nító, így a testnevelés oktatásának beve-zetése 1872-ig húzódott, amikor megin-dult a helyi Torna- és Vívó Egylet moderntornatermének építése.

A Torna- és Vívó Egylet tornaterme1873-ra készült el. A város elöljárói szer-zõdést kötöttek az egylettel, amelynek ér-telmében a város gimnáziumai számára(katolikus, református és unitárius gim-názium, a polgári felsõ iskola, valamint a tanítóképzõ) tornatanítót és tornatermetbiztosított, s így az 1872/73-as tanévtõlmegindult a testgyakorlatok oktatása Ko-lozsváron. Az egylet szerzõdtette Nyárá-dy Lajos tornatanítót a testgyakorlatok,Tompa Károly vívómestert pedig a vívásoktatására. Nyárády Lajos néptanítói oklevelet szerzett, majd 21 évesen azNTE által 1871 nyarán rendezett tornata-nítói póttanfolyamon szerzett oklevelet.1884-ig tanított.13

A szerzõdés megkötésekor a kolozsvá-ri tanintézetek diákjai eljárhattak a Tor-navívodába. Az iskolák közel 2000 forintotfizettek, az oktatási tárca újabb 2000 fo-rinttal honorálta az egylet munkáját,amely vívótanfolyamokat vezethetett ésvívómesteri okleveleket bocsáthatott ki. A história

91

nyereséget az egylet a helyi tornakultúrahelyzetének javítására fordíthatta.14

Az 1870-es évek során országos vitátváltott ki, hogy a testnevelést mennyirehatározza meg katonai jellege. A közép-iskolai testgyakorlat-tanítás problémájátvégül Trefort Ágoston vallás- és közok-tatásügyi miniszter 1883-as törvényeszabályozta végérvényesen. A XXX. tör-vény egységes keretet teremtett a közép-iskolai oktatásnak, rendezte az (elsõ-sorban felekezeti) iskolák és az államközötti viszonyt (tanrend, tanárképzés,felügyelet). A törvény bevezette azösszes középiskolában a kötelezõ test-gyakorlatot heti négy órában (2 óra dél-utáni játék).

Az 1880-as évek elején is a szakkép-zett oktatók hiánya jelentette a legna-gyobb gondot, ezért 1881-tõl a Budapes-

ti (Budai) Torna Egylet (BBTE), 1887-tõla Budai Központi Tanítóképzõ is megbí-zást kapott a polgári iskolai és a tanító-képzõi tornatanítók képzésére.15

Ez a hiány érzõdött az oktatásban is,hiszen 1867-ben 1633 tanítót alkalmaz-tak országosan, ezek száma 1882-re2430-ra nõtt, de közülük csak 59,8 szá-zalék rendelkezett tornatanítói oklevél-lel. 1886-ra már 2900 tornatanító mûkö-dött, 75,6 százalékuk okleveles képesíté-sû volt. Országos szinten számuk így isalacsony maradt.

A kolozsvári tornatanítás helyzete issúlyos volt, hiszen az egész városban egytornatanító oktatott. Albert Károlyt 1884-ben alkalmazták, õ kiváló atléta és kerék-páros volt. A nyolcvanas évek végén ötkolozsvári középiskolában összesen 1394növendék tornászott heti 30 órában.

92

2011/10

A Széchenyi tér a századfordulón (korabeli képeslap)A háttérben (a mai piac helyén) a Tornavívoda épülete

A Tornavívoda épülete a századfordulón (bal oldali kép), illetve az udvarán berendezettkorcsolyapálya

Albert emellett versenyzett, vezetett, írt, rajzolt, kirándulásokat tervezett.16 Az1890-es évek elején már 6 tanintézet (katolikus, református, unitárius gimná-zium, polgári fiúiskola, tanítóképzõ, kereskedelmi akadémia) diákjait tanítot-ta, a diákok száma 1500–2800 között moz-gott évente, az óraszám pedig 36–40-renõtt.17 Bár többször felfigyeltek a mostohaoktatási körülményekre, senki sem foglal-kozott Kolozsváron a testgyakorlatok okta-tási körülményeinek javításával.

A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté-rium (VKM) 1890. évi 1812. sz., illetve48614. sz. rendeletei felhívták az oktatókfigyelmét a játékok gyakorlására. „A játé-kok nagy pedagógiai értéke abban kere-sendõ, hogy a test fejlesztésének és a szabad mozgásnak biztosítása mellett aszellemi munkában kifáradt növendéke-ket hasznos és kellemes módon szórakoz-tathatják, felvidámíthatják, s idegrend-szerüket újabb szellemi munka kifejtésé-nek javára föltétlenül megpihentetik.”18

1891-ben meghirdetik a tanulók elsõ or-szágos tornaversenyét. Ez volt a kezdeteegy másfél évtizedes rendezvénysorozat-nak, ekkor honosodott meg az országosvetélkedõk mellett a kerületi és házi tor-naverseny is, amelynek keretében elter-jedtek az atlétika versenyszámok. 1891-ben a VKM a tornajátékok, kirándulásokés a korcsolyázás gyakorlására, míg 1892-ben az úszásra és a fürdésre hívta fel a figyelmet.

A korcsolyázás a kolozsvári diákok kö-rében igen népszerû volt. A téli sport nagyhagyománnyal rendelkezett (1872-benalakult a Kolozsvári Korcsolyázó Egylet),a Sétatéren pedig rangos versenyek ésrendezvények sorát bonyolították le. Alegnagyobb gondot a drága belépõjegyekjelentették, ezért 1887-ben SzvacsinaGéza polgármester javasolta, hogy aTornavívoda kertjében alakítsanak kiminden télen egy mesterséges korcsolya-pályát. Sajnos az ötletet 1896 decembe-rében sikerült csak megvalósítani, ami-kor Melitskó Frigyes fõmérnök terveialapján Endstrasser Benedek építész ne-kifogott a korcsolyapálya megépítésé-nek. Az udvarban kutat ástak, kialakítot-ták a pályát, felépült egy melegedõszobafogasokkal, illetve egy üveges fülke a nézõk számára.19 1897 januárjában máriringáltak, majd megnyitották a pályát akorcsolyázók számára.

A tornavívodai jégpálya, vagy mint ak-koriban nevezték, a tornakerti jégpálya el-sõsorban a diákok számára volt fontos, hi-szen alacsony árakat biztosított. Nagyonsok diák nem engedhette meg magának asétatéri korcsolyapálya használatát, sokanemiatt a Szamos jegén vagy a város kisebbtavain, befagyott vizein korcsolyáztak, ámez nem kis veszéllyel járt. Az új tornakertipálya biztosította a legszegényebbeknek isa korcsolyázást, a bálokon való részvételt,a versenyzést, hiszen az alacsony árakmellett a legszegényebbeknek ingyenje-gyeket is osztott a város. Nem csoda, hogyaz 1901 februárjában rendezett jelmezeskorcsolyaestélyen 340 tanuló vett részt, azezt követõ pedig pompásan sikerült a diá-kok és szüleik számára, 1905-ben pedignagyszabású versenyt is rendeztek itt. Azestélyeken az udvart magnéziumfényeslámpák világították ki.20

A tornakerti pálya mellett a tanintéze-tek udvarán is alakítottak ki pályákat. „Ahiányok elenyésztetésére készítettük el ajégpályát, melyen nagy kedvteléssel kor-csolyázott az ifjúság” – jelentette ki 1895telén a Református Kollégium akkori igaz-gatója.21 1897-tõl évek hosszú során át té-len a nagyudvaron jégpályát építettek,mely nagyon népszerû volt a diákság kö-rében. A tanítónõképzõ udvarán nyáronteniszpályát alakítottak ki, télen pedigkorcsolyázni lehetett. Versenyeket is ren-deztek itt. 1906-ban nagyszabású gyors-és mûkorcsolya versenyt rendezett az in-

história

93

Albert Károly

tézet, ahol az igazgatónõ díjazta a legjobbkorcsolyázókat.22

A szakképzett tanerõ hiánya mellettnagy gondot jelentett a tornatermek és ját-szóterek hiánya. 1873–75-ben a BokelbergErnõ vezette statisztikai összeírás szerint181 középiskolából 79-nek nem volt tor-nahelyisége, a többi intézetben pedig sze-gényesen felszerelt helyiségben folyt azoktatás.23 A helyzet javítása érdekében1892-ben a VKM 6125. sz. rendelete ki-mondta, hogy az újonnan épülendõ isko-lákban a tornaterem alapterülete legyenlegalább 240 m2, szélessége 8-9 méter, ma-gassága 6 méter. A tornacsarnok mellettlegyen öltözõ és illemhely.24

Az országos versenyekkel párhuzamo-san a kilencvenes években megindultak akerületi versenyek is. Kolozsváron az elsõkerületi versenyt Albert Károly testnevelõtanár rendezte 1894. szeptember 22-én. Er-rõl a versenyrõl a következõket jegyezték fel:„Kolozsvári kerületi tornaversenyt küzdöttevégig 1894. szeptember 22-én 13 intézet 433tanulóval. A Tornaügy tudósítása szerint azegyes intézetek tanulói, kiknek száma 24-48között váltakozott, mind egyenruhában vol-tak, s a tornavivoda-intézetben gyülekeztek,honnan katonazene mellett négyes sorok-ban vonultak föl a versenytérre. A verse-nyen részt vettek a következõ intézetek: 1.Aradi állami fõreáliskola (39). 2. Csíksom-lyói r. kath. fõgimn. (24), 3. Kolozsvári r.kath. fõgimn. (37), 4. Kolozsvári unit.fõgimn. (30), 5. Kolozsvári ev. ref. fõgimn.(35), 6. Kolozsvári áll. tanítóképezde (40), 7.Kolozsvári keresk. akadémia (40), 8.

Nagyenyedi ref. fõgimn. (27), 9. Nagyváradir. kath. fõgimn. (15), 10. Székelyudvarhelyim. kir. állami fõreáliskola (36), 11.Székelyudvarhelyi r. kath. fõgimn. (24), 12.Temesvári m. kir. állami fõreáliskola (40),13. Temesvári r. kath. fõgimn. (48). A ver-senytér megfelelt rendeltetésének: 200 mé-ter hosszú s 70 méter széles.

A tornaverseny a meghatározott sza-badgyakorlatokkal kezdõdött. Ezek befe-jeztével következtek a versenyek a rend-gyakorlatokkal. Ezekben kitûntek a te-mesvári ifjak katonás lépésükkel, ügyestesttartásukkal s precíz mozdulataikkal.A szerekkel való szabadgyakorlatokban aszékelyudvarhelyi fõreáliskola 7 kilósvasbotokkal, az aradi fõreáliskola fabo-tokkal, a nagyenyediek buzogányokkal, anagyváradiak hosszú rudakkal mutattakbe ügyes gyakorlatokat. A szabadgyakor-latok után következtek a gyakorlatok sze-reken. Ezek után súlydobás, majd kötél-húzás következett, amely derült hangula-tot idézett elõ a közönség körében.

A szertornázásban, súlydobásban ésfutásban a következõ intézetek tanulóinyertek díjakat: a nagyenyedi kollégium12 díjat, a székelyudvarhelyi m. kir. áll.fõreáliskola 6 díjat, a kolozsvári kereske-delmi akadémia 6 díjat, a temesvári m.kir. áll. fõreáliskola 5 díjat, az aradi áll.fõreáliskola 5 díjat.

A verseny után a gyõzõk és legyõzöt-tek közötti szoros barátság lépten-nyo-mon kifejezést nyert a különbözõ intéze-tek tanulói között. A nagyszámú közön-ség szeretettel nézte õket és hálát érzett

94

2011/10

Az 1986-os budapesti millenniumi tornaverseny

kincses Kolozsvár igaz magyar lakosságairánt, amely keblére fogadta az ifjakat smagyaros vendégszeretettel tette kelle-messé minden percüket. – Ovációban ré-szesült Albert Károly kolozsvári tanár is,aki az egész versenyt rendezte.”25

A kolozsvári középiskolák gondjai1895-ben tetõztek, amikor Albert Károlytornatanár megbetegedett, majd hamaro-san elhunyt. „Ez emberfeletti munka siet-tette szervezete elhasználását és idõ elõttsírba vitte a jeles férfiút. Izületi csúzbólkeletkezett szívbajjal küszködött évekóta. Az orsz. torna-ünnepélyre való elõ-készülettel járt megerõltetés siettette akatasztrófa bekövetkezését”26 – számoltbe a helyi sajtó. A helyi Torna- és VívóEgylet Gspann Károly tornatanítót alkal-mazta Albert helyére.

Az 1896-os millenniumi év sportszempontjából is jeles eseményekbenvolt gazdag. Június 2–3-án került sor azországos iskolai tornaversenyre a fõváro-si Millenárison, ahol az ország mindenrészének középiskoláiból gyûltek össze aversenycsapatok. A részt vevõ diákok éstanáraik június 2-án a Károly-kaszárnyaudvarán gyülekeztek, és zene kíséretébenaz Andrássy úton vonultak fel a Millená-ris felé. A versenytéren délután négy óra-kor nagy tömeg várta a királyt, akinekdíszpáholya elõtt felvonultak az ifjú diá-kok. A király köszöntése és a Himnuszeléneklése után Szedlacsek tornatanárirányítása mellett az ötezer diák szabad-gyakorlatokat mutatott be, majd az inté-zetek egyenként katonai rendgyakorlatai-kat, buzogánygyakorlataikat és a szertor-naszámaikat. Ezután a király a verseny-zõk közé sétált és üdvözölte õket, vala-mint az ünnepélyt rendezõ tanárokat. Azelsõ nap a tornaversennyel fejezõdött be,a király pedig az utolsó versenyzõ távozá-sa után hagyta el páholyát, kifejezvemegelégedését.27 Másnap újabb verse-nyek sorát bonyolították le.

Kolozsvárt csak az Unitárius Kollégi-um és a tanítóképzõ csapata képviselte.Az unitáriusok 43 fõs csapata igen széperedményt ért el. Nagy Miklós, az iskolaVIII. osztályos tanulója, súlylökésbenbronzérmet, Ürmösi Sándor, szintén VIII-os tanuló futásban bronzérmet, az iskolatornászcsapata pedig három díszokleve-let kapott, emellett a mintacsapatok közésorolták. „Hazaérkeztükkor Kolozsvár vá-ros polgármestere jött a jeles tornászoküdvözlésére igen nagy számú közönség

kíséretében. Az ifjúság itthon maradt ré-sze tanáraik vezetése alatt zeneszóval vo-nult ki társai fogadására s cserkoszorútfûzött a dicsõségesen hordozott lobogóra.Este társas vacsora volt a tornászoktiszteletére.”28

A tanítóképzõ 26 fõs csapata is felhívtamagára a nézõk figyelmét. „A mi növendé-keink tornaruhája volt: fehér, kerek tor-nászsipka kék csíkkal, világoskék tornaing,fehér, szélén sárga fémrojtos derékkötõkendõöv, fekete posztó nadrág, fekete bõr-cipõ. Versenygyakorlataikat a magukkalvitt vasbotokkal hajtották végre.”29

A nehéz anyagi körülmények miatt dr.Haller Károly, a Torna- és Vívó Egylet elnö-ke 1896-ban javasolta a tanintézeteknek atestgyakorlatok oktatására kötött szerzõdésfelmondását. A döntést több tényezõ figye-lembevétele után hozták meg: az intézettornatanára képtelen egyedül négy taninté-zet diákjait oktatni, ezért javasolták, hogy atornatanítót szerzõdtessék a tanintézetek; atornatanítás iránt egyre nagyobb elvárások-nak és követelményeknek kell megfelelni,aminek egyetlen tornatanár képtelen elegettenni; a Tornavívoda méreteiben kicsi ter-mében a szabályzat szerint maximum 65növendék lehetett volna jelen az órán, en-nek ellenére sokszor 150 diák tornászottegyszerre; a kolozsvári iskolák nagyobb ré-sze új iskolaépületek felhúzását tervezte,ezért új tornatermek létesülnek, amelyeketaz új szabályoknak megfelelõen alakítanakki; a Torna- és Vívó Egylet anyagi hátteremegrendült, a torna oktatásáért fizetett cse-kély összegek miatt az egylet már nem tud-ta fenntartani magát, és adósságot halmo-zott fel; elvesztette a vívómesteri oklevelekkibocsátási jogát, emellett az állami támo-gatást is visszavonták.30

Az 1896/97-es tanévtõl a kolozsváritanintézetek egyénileg oldották meg atornatanítást, megkezdõdött a saját torna-termek építése, játszóterek kialakítása éstornatanítók alkalmazása.

A testnevelés a századfordulótólaz elsõ világháborúig

A testnevelés magyarországi helyzetét1897–98-ban Kemény Ferenc (a Nemzet-közi Olimpiai Bizottság alapító tagja) ésKovács Rezsõ mérte fel. Az eredményekalapján a szakemberek valós képet alkot-hattak arról, hogy milyen az iskolák be-rendezettsége, a tornatanárok mennyireszakképzettek, illetve milyen terjedelmû história

95

és minõségû oktatás folyik a magyarközépiskolákban. A felmérés szerint a 194középiskola közül 147-nek volt tornater-me vagy szobája, ezek közül 29 nem a sa-ját termét használta. A termek méretét te-kintve 26 iskola terme nagyobb volt 240

m2-nél (1892-ben a VKM ezt az alapterü-letet jelölte meg alsó határnak az újonnankialakított tornatermek esetében), 17 te-rem alapterülete pedig a 100 m2-t sem ér-te el. Öltözõ és mosdó alig 21 iskolábanvolt. A szabadtéri létesítmények: 122 kö-zépiskolának 800 m2-nél nagyobb udvara,játszótere volt, további 31 rendelkezett400-800 m2 közötti udvarral, 27 középis-kolának nem volt udvara, míg 4 intézetnem közölt adatot. 153 intézetben egyet-len tanár tanította a testgyakorlatokat.34

A felmérés eredményei pozitív képetmutattak a testgyakorlatok oktatását ille-tõen, hiszen Magyarország-szerte ez idõ-ben kezdõdött meg az új iskolaépületeképítése, amelyekkel együtt modern torna-termeket és játéktereket is kialakítottak.Kolozsváron a századforduló elõtt csak aKatolikus Fõgimnázium építtette fel újtornatermét 1892-ben, az intézet fõtan-hatóságának rendelete alapján. Az építke-zés költsége 7122 forint volt.32

A Torna- és Vívó Egylettel kötött szer-zõdés felmondása után a kolozsvári isko-lák egyénileg kerestek megoldást a testne-velés biztosítására. A legjobb helyzetbena Katolikus Fõgimnázium volt, amelynekvolt tornaterme, így Gspann Károlyt fel-kérték az 1896/97-es tanévre is. Az1897/98-as tanévtõl az iskola elöljáróságaa Ferenc József Tudományegyetem torna-és vívómesterét, Vermes Lajost alkalmaz-ta az oktatásra. A tornatanár helyzetétkönnyítette, hogy a két intézmény egy ut-cában, egymással szemben volt. Vermesaz 1903/04-es tanévig tanított az intézet-ben. Ezután az egyetem új vívómesterét,dr. Gerentsér Lászlót bízták meg, aki az1906/07-es tanévig vállalta az oktatást. AKatolikus Fõgimnázium 1907/08-ban al-kalmazott elõször saját tornatanárt MócsyAntal személyében.33

Az Unitárius Kollégium az 1896/97-estanévben Vermes Lajos egyetemi torna-mestert kérte fel az oktatásra, majd az1899/1900-as tanévtõl László (Lassel)Gyulát alkalmazta intézeti tornatanító-ként. Ekkor már tervben volt az új iskolafelépítése.

A tanítóképzõ Gspann Károly távozásaután Tarján W. Gyula tornatanítót alkal-mazta a testnevelés és a kézimunka okta-tására. Tarján 1870-ben született Hosszú-faluban, és a Nemzeti Torna Egylet 48.tornatanítói tanfolyamán szerzett okleve-let, Garzó Bélával egy évfolyamon.34

A kolozsvári iskolák közül a PolgáriFiúiskola helyzete volt a legrosszabb. Azintézet diákjai számára a testgyakorlatotKörösy József ev. ref. elemi iskolai tanítóoktatta 15 éven keresztül a Tornavívo-dában.35 Az 1911/12-es tanévtõl nincsadat a tornatanítóról, 1914-tõl pedigLászló Gyula, az unitáriusok tornatanító-ja szerepelt mint óraadó tanár.

1899-ben a VKM heti 2 órára csök-kentette a testnevelési órák számát, emel-lett elõírt egy óra kötelezõ szabadtéri já-tékdélutánt, illetve elrendelte, hogy min-den iskola számára 2000 m2-es játékteretjelöljön ki a városi tanács. Ezen intézke-dések hatására az elsõ világháborúig amagyarországi középiskolák többségébenkialakították a tornatermeket, ám a hely-zet rendkívül rossz volt a polgári iskolákesetében, ahol országos szinten alig 20százaléknak volt tornaterme. A népisko-lákban csak elvétve építettek tornaterme-ket. A helyzet hasonlóan rossz volt a já-téktereket illetõen is, a vidéki középisko-96

2011/10

Vermes Lajos egyetemi torna- és vívómester

lák 50 százaléka, a polgári iskolák 30 szá-zaléka rendelkezett csak megfelelõ játék-térrel. Budapesten és a nagyvárosokbanaz emelkedõ telekárak lehetetlenítették elszámuk elszaporodását.36

A kolozsvári iskolák helyzete is nagy-mértékben igazodott az országosan ész-lelhetõhöz. A felekezeti gimnáziumoktudták a leghamarabb az új iskolaépüle-tek építkezését megkezdeni, így itt szerel-ték fel leghamarabb a modern tornater-meket. Ezután következett a tanítóképzõ,a polgári iskola tornatermének kialakítá-sára már nem került sor az elsõ világhá-ború kitörése miatt.

A református és az unitárius kollégi-um építkezései szinte egy idõben kezdõd-tek meg. Az Unitárius Kollégium új épü-letét 1899 és 1901 között emelték, ennekföldszintjén kapott helyet az intézet árká-dos tornaterme.37 A Református Kollégi-um tornatermének építése 1899 márciu-sában kezdõdött, és 1899. november 24-én fejezõdött be. Az Állami FelsõbbLeányiskolában is sikerült a századfordu-lón megoldani a tornaterem és játéktérkérdését. Az 1900/01-es tanévben új, mo-dern épületbe költözött az iskola, melyeta Sétatér melletti Bánffy-kertben húztákfel.38 1910. június 28-án Majláth G. Kár-

história

97

Az Unitárius Kollégium tornaterme

Erdély-részi tornatanárok a svédtorna-tanfolyamon (1911)Állnak, balról: Lehoczky József, Ujj Gyula, Ujsághy József, Varga Sándor (KolozsváriReformátus Kollégium), Székely János, Földváry Mihály. Ülnek: Rásó Ferenc (KolozsváriKereskedelmi Akadémia), Borbély Imre, László Gyula (Kolozsvári Unitárius Kollégium),Gruber Gyula, Mócsy Antal (Kolozsvári Katolikus Fõgimnázium)

oly római katolikus erdélyi püspök jóvá-hagyta a Marianum, a Római KatolikusTan- és Leánynevelõ Intézet megnyitását,illetve a telekvásárlást az új iskolaépületszámára. A H alakú iskolaépület föld-szintjén alakították ki új rendszer szerinta tornatermet, amelyet templomként,díszteremként és színházként is lehetetthasználni.39 Legkésõbb az Állami Tanító-képzõ Intézet új iskolaépülete készül el,ebben az oktatás 1913. szeptember 1-jénkezdõdött. Az épület földszintjén helyez-ték el a 148 négyzetméter alapterületûtornatermet, melyet modern eszközökkelszereltek fel.40

A kolozsvári iskolákban észlelhetõstabil tornászási és oktatási körülmé-

nyek miatt a kinevezett tornatanárok rit-kán távoztak intézetüktõl. A ReformátusKollégiumban Varga Sándor 1901-tõl ta-nított haláláig, 1926-ig, az UnitáriusKollégiumban László Gyula 1899-tõlnyugdíjazásáig, 1931-ig. A Római Katoli-kus Gimnáziumban Mócsy Antal 1907-tõl 1921-ig, a tanítóképzõben Tarján W.Gyula az elsõ világháborúig vállalta atestgyakorlatok oktatását. A Polgári Fiú-iskolában Körösy József is az elsõ világ-háború kitöréséig oktatott. Hasonlóhelyzet észlelhetõ a leányiskolákban is.A Felsõbb Leányiskolában Kiss Sarolta, aMarianumba Cserna M. Lujza mellettMakkai Erzsébet és Pércsi Etelka ishosszabb ideig oktatott.

98

2011/10

A Marianum udvara és teniszpályái (1914 körül)

A Tanítóképzõ tornaterme (1914)

Nagy hatással volt a kolozsvári iskolaisportélet fejlõdésére az országos szintenrendezett versenyeken való részvétel. Amagyarországi református kollégiumokdiákjai számára kiírt versenyen, 1903-ban, figyeltek fel elõször Somodi István-ra, a kolozsvári kollégium diákjára, aki-nek tehetségét tornatanára fedezte fel.Nagy változást hozott Somodi életébeVarga Sándor, aki 1901 õszétõl a Refor-mátus Kollégium tornatanítója lett. Kezealatt az ifjú István gyorsan fejlõdött, ésmind távolugrásban, mind magasugrás-ban és futásban az eredményei egyre job-bak lettek. 1903 tavaszán az érettségirekészülõ fiatal diák részt vett a debrecenikerületi tornaversenyen, melyrõl dr. Tö-rök István igazgató ekképp számolt be:„Intézetünk növendékei most elõször sze-repeltek a városon kívül tornaversenyen,s elsõ szereplésük sikeres volt. SomodiIstván VIII. o. távolugrásért aranyérmet;stafétafutásban elsõségért Török Pál VIII.Nagy Endre VII. Joó József VI és SomodiIstván VIII. o. ezüstérmet; függeszkedé-sért Járai István VIII. és Székács JózsefVII. osztályosok bronzérmet nyertek. Rá-kóczi-libertást kapott a csapat kitûnõ ma-gatartásáért, ugyanezt kapta Székely Fe-renc VIII. o. a füles labdázásban kifejtettügyességéért. Kötélhúzásban is gyõzött acsapat, ezért az intézet kap oklevelet. Var-ga Sándor kartársunk megelégedéssel te-kinthet a múlt évre. Kitartó fáradságánakméltó jutalmát nyerte meg a gyõzelembens tanítványai szeretetében.”41

Somodi István aranyérme óriási sikertjelentett a Református Kollégium számára.Nem sokkal késõbb, június 13-án, VargaSándor tornatanár megrendezte a kolozsvá-ri református diákok testgyakorló körénektornaünnepélyét. Ez volt az a verseny, aholfelfigyeltek Somodira: megnyerte a síkfu-tást, a távolugrást 602 cm-es eredménnyel,valamint a magasugrást 172 cm-es ugrással.Errõl a versenyrõl késõbb így nyilatkozott:„A riválisok és maguk a versenybírák kissétamáskodva figyelték mozgásomat, hiszenfizikumom csöppet sem sejtetett jó atlétát.Igaz, eredményem elmaradt az országos re-kordtól, és ma már mosolyra fakaszt, de a172 cm-rel akkor még országos versenyt le-hetett nyerni. Én annyit ugrottam, s ez asaison addigi legjobb eredménye volt. Ettõlkezdve figyeltek fel rám.”42 Somodi Istvánkésõbb olimpiai ezüstérmet nyert az 1908-as londoni olimpia magasugróversenyében.

1905-ben újabb nagyméretû országosiskolai versenyre utazhattak a kolozsváriiskolacsapatok. Az eseményre május 27.és 28-án került sor Budapesten, a Mille-nárison. Az ország középiskoláiból 6000versenyzõ érkezett. A díszfelvonulásután dr. Ottó József irányítása alatt a ver-senyzõk közös szabadgyakorlatokat mu-tattak be, majd megkezdõdtek a verse-nyek. A mintacsapatok és az egyéniösszetett versenyek után a füleslabda- éskótyavetélkedõk zárták az elsõ napot.

A második napon a Millenárist mégjobban ellepték a nézõk, a korabeli sajtószerint ennyi nézõ még sohasem volt

história

99

Közös szabadgyakorlat az 1905-ös országos tornaversenyen (Budapest, Millenáris)

ezen a pályán. A felvonulás és a Himnuszeléneklése után a szabadgyakorlatok, fu-tó- és mászóversenyek, kötélhúzás követ-kezett, a versenyt pedig a mintacsapatokbemutatói zárták. Az összetett csapatver-senyt a sepsiszentgyörgyi Székely MikóKollégium csapata nyerte meg, a kolozs-vári Református Kollégium csapata azelõkelõ 16., az Unitárius Kollégium pediga 42. helyen zárta a versenyt.43

A századfordulón meghonosodott azév végi tornavizsga. Az iskolák diákjaiegész éven keresztül készültek szabadtor-na-bemutatókra, illetve a torna- és atléti-kaversenyekre, majd az iskolai év befeje-zése elõtt a tornatanár megszervezte aversenyt, amelynek jellege, versenyszá-mai és lebonyolítása iskoláról iskolára, il-letve tanárról tanárra változott. Ezeket arendezvényeket nagy szeretettel tekintet-ték meg a szülõk, hozzátartozók és diák-társak. Fülöp Sándor egykori atléta, egye-temi tanár egyik visszaemlékezésében ol-vashatjuk: „Vizsgákon a tanulók adnakszámot tudásukról. Kivétel a »tornavizs-ga«. Ott a testnevelõ-tanár »vizsgázik«.Munkájának eredményeit növendékeimutatják be. Oktatói-nevelõi tevékenysé-ge során õ látja meg a tanítványaiban lap-pangó tehetséget, õ válogatja ki és csi-szolja õket látványos teljesítõképességre.Élsportolóink jórészt a középiskolai tor-navizsgák fölfedezettjei.”44

A kolozsvári sporttelep 1911-es fel-avatása után lehetõség nyílt nagyszabá-sú iskolaközi versenyek rendezésére.

1913-ban, illetve 1914-ben dr. Szabó Dé-nes egyetemi tanár, a Kolozsvári Egyete-mi Atlétikai Club elnöke javaslatára ran-gos iskolaközi versenyeket rendeztek. Averseny kezdetekor az egyes iskolák csa-patai egyéni mezbe öltözve végigvonul-tak a pályán a nézõk elõtt, az elõtornászvitte a csapat zászlóját az élen. Ezutánmegkezdõdtek a különbözõ versenyek.Kötélmászásban, rúdmászásban, külön-bözõ futásokban, váltóban, valamint ma-gasugrásban is bajnokokat avattak. Aversenyek labdajátékokkal fejezõdtek be(füleslabda, kótya és labdarúgás). Dr.Szabó Dénes vándordíjat is alapított: aziskolaközi versenyek összetett eredmé-nyei alapján a legtöbb pontot gyûjtõ is-kola csapata átvehette az általa adomá-nyozott selyemzászlót. A vándordíjhozazt a kikötést tette, hogy az az iskola,amely háromszor egymásután vagy meg-szakítással ötször elnyeri a zászlót, vég-leg megõrizheti. E vándordíj mellett a ki-sebb osztályosok számára ezüstserlegetis adományozott.

Az elsõ versenyt 1913. június 1-jénrendezték a városi sporttelepen. Benevez-tek a katolikus, a református és az unitá-rius fõgimnázium, valamint a tanítókép-zõ, a Kereskedelmi Akadémia45 és a pol-gári iskola csapatai, közel 100 tanuló. Adiákok a Református Kollégium udvarángyülekeztek, innen végigvonultak a váro-son dob- és trombitaszó mellett a sportte-lepig. A felvonulás és a Himnusz elének-lése után szabadgyakorlatok következtek

100

2011/10

A kolozsvári középiskolák csapatai felvonulnak az 1923-as kolozsvári iskolaközi sportve-télkedõn a sporttelepen

katonazenére, majd a mintacsapatok tor-nabemutatója, ezután pedig az egyéniversenyszámok. A versenyt az UnitáriusGimnázium nyerte 121 ponttal, másodika Református Kollégium lett 114 ponttal.A verseny végén a versenyzõk együtt vo-nultak fel, élen a gyõztes csapattal, amelya selyemzászlót vitte.46 A kolozsvári kö-zépiskolák versenye 1914 nyarán meg-szakad, a háború kitörése miatt a ver-senysorozat nem folytatódhatott.

A magyar testnevelési mozgalombana 20. század elsõ éveiben újra elõtérbe ke-rült a katonai elõképzés kérdése. A tan-terv ugyanis megváltozott, a tornaóráktanmenete elvesztette a katonai jelleget.A világban uralkodó háborús hangulathatására többen úgy érezték, szükség len-ne a katonai elõképzésre. Szemere Miklós

jelentõs lépéseket tett, nevéhez fûzõdik acsoportlövész mozgalom.47

Az elsõ világháború kitörése után atornatermeket és az udvarokat átvette ahonvédség, és katonai célokra használta.A tornatanárok közül Mócsy Antalt és Var-ga Sándort behívták. A Református Kollé-gium új iskolaépületében és tornatermé-ben kórházat, a Katolikus Gimnáziumbanpedig kaszárnyát rendeztek be, itt soroztákbe a népfelkelõket, a m. kir. 21. honvédnépfelkelõ gyalogezred tábori századát.48

A tornaórák gyakran elmaradtak helyiségés szakember hiányában. 1916 nyarán aVKM egy négyhetes tornatanítói képzéstrendezett, a be nem hívott tanárok közülekkor többen képesítették magukat.49

1918-ban a tornatanítás megszakadt, éscsak a háború után indult újra.

história

101

Iskolaközi atlétikaverseny a sétatéri sporttelepen (1913)

JEGYZETEK1. Szabó Lajos: A középiskolai testnevelés a polgári Magyarországon. Bp., 1996. 6.2. Szikora Katalin: A magyar ifjúság testi nevelésének története. Bp., 2004. 80.3. Földes Éva – Kun László – Kutassi László: A magyar testnevelés és sport története. Bp., 1977. 141.4. Szabó Lajos: A középiskolai testnevelés a polgári Magyarországon. Bp., 1996. 10.5. Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568–1900). II. Kvár, 1935. 206–209.6. Killyéni András – Killyéni Péter: A Kolozsvári Református Kollégium sporttörténete. Kvár, 2004. 14.7. A kolozsvári rom. kath. nyilv. nagy-gymnasiumban 1857/8 tanév folytán tartott gyûlések némelylényegesebb határozatainak jegyzékébõl.8. Killyéni András: Elfelejtett örökségünk. Kolozsvár sportlétesítményei az elsõ világháború elõtt.Kvár, 2010. 66.9. Földes Éva – Kun László – Kutassi László: i. m.10. VKM rendeletek tára 1868. I. 109. sz. 2. §.; Kun László: Szemelvények és válogatott dokumentu-mok a sport történetének tanulmányához. Bp., 1972. kézirat, TF könyvtára.11. Földes Éva – Kun László – Kutassi László: i. m. 180.12. Szikora Katalin: i. m. 86.13. A Nemzeti Tornaegylet kebelében fennálló tornatanító-képzõ tanintézetben képesített tornataní-tók és tanítónõk anyakönyve. TF levéltára.14. Haller Károly: A fiatalság testi nevelésügye Kolozsvárt. Ellenzék 1896. augusztus 8.15. Szikora Katalin: i. m. 92.

16. A Kolozsvári Athleticai Club III. Évkönyve. Szerk. Kuszkó István. Kvár, 1890. 24–26.17. Ellenzék 1895. szeptember 30.18. Szabó Lajos: i. m. 21.19. Ellenzék 1896. december 12.20. A tornakerti korcsolyázást az Ellenzék napilap cikkei mutatták be: 1898. február 14., 1901. feb-ruár 14., 1905. február 20.21. A Kolozsvári Evang. Reform. Kollégium értesítõje az 1895/96-ik évrõl. Szerk. Török István. Kvár,1896. 102.22. Ellenzék 1906. február 5.23. Kemény Ferenc – Kovács Rezsõ: A testi nevelés állapota a magyarországi középiskolákban1897–98. Bp., 1899. 3.24. Szabó Lajos: i. m. 23.25. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. Bp., 1929. 175.26. Ellenzék 1895. szeptember 30.27. Sport-világ 1896. június 7.28. A kolozsvári Unitárius Fõiskola (hittani intézet, fõgymnasium és elemi iskola) értesítõje az1895–96-ik tanévrõl. Kvár, 1896. 15–16.29. XXV. értesítvény a kolozsvári M. Kir. Állami Tanítóképezde huszonötödik tanévérõl 1895–1896.Paal Ferenc igazgató. Kvár, 1896. 7.30. Haller Károly: A fiatalság testi nevelésügye Kolozsvárt. Ellenzék 1896. augusztus 8.31. Szabó Lajos: A középiskolai testnevelés a polgári Magyarországon. Bp., 1996. 29–30.32. Orbán István: Évgyûrûk. Kvár, 2004. 76.33. Az Erdélyi Róm. Kath. Státus kegyesrendiek vezetése alatt álló kolozsvári Fõgimnázium értesítõ-je az 1907–1908. tanévrõl. Közzéteszi az igazgatóság. Kvár, 1908. 89.34. A Nemzeti Tornaegylet kebelében fennálló tornatanító-képzõ tanintézetben képesített tornataní-tók és tanítónõk anyakönyve 1892. TF levéltára.35. A Kolozsvár városi Polgári Fiú-iskola értesítõje az 1910–1911 tanév végén. Kvár, 1911. 18.36. Földes Éva – Kun László – Kutassi László: i. m. 177.37. Killyéni András: Elfelejtett örökségünk. Kolozsvár sportlétesítményei az elsõ világháború elõtt.Kvár, 2010. 64.38. Értesítõ a kolozsvári Állami Felsõbb Leányiskola 1900-1901. iskolai évrõl. Szerk. De GerandoAntonina. Kvár, 1901. 5.39. A Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanõvérek vezetése alatt álló Marianum kolozsvári róm.kath. tan- és nevelõintézetének értesítõje az 1911–12. iskolai évrõl. Kvár, 1912. 22.40. A kolozsvári M. Kir. Állami Elemi Népiskolai Tanítóképzõ-intézet értesítõje az 1913–14. iskolaiévrõl. Szerk. Sarudy Ottó. Kvár, 1914. 12–20.41. Killyéni András – Killyéni Péter: A Kolozsvári Református Kollégium sporttörténete. Kvár, 2004.23–24.42. Áros Károly: Erdélyi magyar sportolók az olimpiákon. Szentendre, 2002. 155.43. Sport-világ 1905. június 4.44. Kézirat az Apáczai Csere János Baráti Társaság sporthagyatékából.45. A Kereskedelmi Akadémia számára mindig megengedték, hogy részt vehessen az iskolaközi ver-senyeken.46. A kolozsvári Unitárius Kollégium (papnevelõ-intézet, áll. seg. fõgimnázium, elemi iskola) értesí-tõje az 1912–913 iskolai évrõl. Szerk. dr. Gál Kelemen igazgató. Kvár, 1913. 193–197.47. Szikora Katalin: i. m. 110.48. Orbán István: i. m. 101.49. A Református Kollégium részérõl Brüll Emánuel magyar–német és Illés Gyula magyar–latin–görög szakos tanárok végezték el a tanfolyamot, a következõ másfél évben õk tanítottak, amikorlehetõség volt a tornaórák megtartására. Killyéni András – Killyéni Péter: i. m. 40.

102

2011/10