ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

A TARTALOMBÓL:

Balázs Géza:Globalizmus – lokalizmus

F

Grétsy László:Beszélgetés egy

EU-nyelvmûvelõvel

F

Timár György:Egy író dörmögéseibõl

F

Gréczi-Zsoldos Enikõ:Pápista varjú,

kálomista varjú

F

Berényi ZsuzsannaÁgnes:

Mi a titka Kertész ImreSorstalanság

címû regényének?

F

Brauch Magda:Nyelvi illem az erdélyi

magyarok között

F

Kalcsó Gyula:Lehet-e magyarul

szkennelni?

F

Balázs Ildikó:Csíkba megyekvagy Csíkbe?

F

És: nyelvi mozaik,felhívás, új szavak,

nyelvi játékok

XXV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2003. JÚNIUS ÁRA: 100 FORINT

Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban

Évekig bosszankodtunk azon a történelmietlen közhelyen, hogy megyünk Európá-ba, hiszen Szent István királyunk döntése óta a magyar történelem számtalan bi-zonyítéka alapján ott vagyunk Kelet-Közép-Európában (nem pedig Közép-Kelet-Euró-pában). Manapság is sok az értelmetlen és értelmezhetetlen vélekedés; mit is adunk, mitis kapunk ezen összekapcsolódás folyamatában.

Nem általánosságban akarok errõl szólni, nem is a sokféle részletrõl, hiszen ez meg-oldhatatlan volna, meg nem is illenék e mai alkalomhoz, a Kazinczy-verseny regionálisdöntõjéhez. Arról szeretnék szólni a csatlakozással összefüggésben, mivel szolgáljuk mia nyugat-európai kultúrát, milyen hozománnyal járulunk hozzá a nyugati világ értékei-hez, aztán mit kapunk a Nyugattól, arra is figyelve, fenyegeti-e és miféIe veszély nyel-vünket és kultúránkat.

Mondják, mondjuk mi magunk is, hogy a kis népek közé tartozunk, létszámunk, gaz-dasági és katonai erõnk tekintetében. Igaz. De nem így vagyunk nyelvünkkel! Nem ígyvagyunk kultúránkkal! A magyar nyelv – a maga 14–15 millió hordozójával – a 46. a vi-lág mintegy 3500–4000 nyelve közt. A miénk az egyik legrégibb Európában: egyidõs agöröggel, régibb a latinnál, nem is szólva a latinból kisarjadt franciáról, olaszról, spa-nyolról. A maga toldalékoló, ragozó típusával sajátos, értékes színt képvisel. Olyan cso-dálatos tömör szerkezeteket képes alkotni, mint a Halotti beszéd hallá holtát Teremtõjé-tõl (azaz hallotta Istentõl, hogy meg kell halnia), a valék siralom-tudatlan a Mária-sira-lomban (azaz nem ismertem eddig a siralmat, a nyomorúságot), vagy Vörösmarty lénynem lakta éj-e a Csongor és Tündében, az Éj monológjában, továbbá a köznyelvi meg-érkezésemkor, nevethetnékje van.

A tömörítõ jelleg nyilvánul meg a jelentéssûrítõ összetételekben, például völgyhíd(ehelyett: völgyön átívelõ híd), emlékkönyv (emléksorok beírására szolgáló könyv vagyemlékezésül, ünneplésül készített könyv), tudományegyetem (sokféle tudományt mûve-lõ, oktató egyetem), esõház (esõ ellen védelmet nyújtó faház, gerendaház).

Nyelvünk befogadó nyelv, miként országunk, népünk is mindig nyitott volt az ideigyekvõ, ide hívott idegenek számára. Gondoljunk csak a nagyszámú jövevényszóra(magyarrá vált idegen eredetû szóra), mint búza, árpa, eke, alma, betû; vagy udvar, asz-tal, megye, pap, apáca; torony, polgár, pék; iskola, templom stb. De befogadtunk szólá-sokat is, mint felszedi a sátorfáját, kosarat ad, zsákbamacskát árul; sõt elfogadtunk – hanem is nagy számban – idegen nyelvi szerekezeti elemeket is, például a vérszegény,fényérzékeny típusú jelöletlen határozós összetételi módot vagy a jelzõi értékû hátra-vetett határozót: Levél a hitveshez (Radnóti Miklós verse), gomba tojással. Ez utóbbiakis terjedelmesebb szerkezetekkel egyenértékûek: a hitveshez írt levél; tojással együttkészített gomba.

Nyelvünk visszatükrözi és õrzi a múltat, nemzeti hagyományainkat. Micsoda mély-sége van a „Most tél van és csend és hó és halál” sornak Vörösmarty Elõszó címû költe-ményében vagy e versszaknak Arany balladájában: „Ötszáz, bizony, dalolva ment /Lángsírba velszi bárd: / De egy se birta mondani / Hogy: éljen Eduárd.” Aranynak emegrendítõ kiállása a szabadságharc mellett híven tükrözi a magyar nép szabadságsze-retetét, de alátámasztja azt is, hogy a fél világ így ismeri és becsüli népünket, mely hõsi-esen helytállt a Bocskai- és a Rákóczi-szabadságharcban, s harcolt a szabadságért mégakkor is, mikor Európa már elcsendesedett, – ahogy Petõfi megfogalmazta.

Népünk életét, sorsát, gondolkodását tükrözi számos szólásunk: egy füst alatt, sokvan a rovásodon, hátrakötöm a sarkad.

Mennyi mûvészi erõ és szépség szólal meg verseinkben! Ha lehet is mondani költé-szetünkrõl, hogy mindig is összekapcsolódott a nemzet, a társadalom nagy kérdéseivel,nem lehet tagadni, hogy ezt az összekapcsolódást mindig magas hõfokon, a költészet ér-tékeinek gyarapításával tette. Már az 1300 körüli Mária-siralomban megcsodálhatjuk a

(folytatás a 8. oldalon)

Az általános iskolások Szép magyar beszéd versenyének kisújszállási regionális döntõjén 2003.április 4-én elmondott beszéd szerkesztett változata. A szerk.

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.

TARTALOM

Bencédy József: Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban . . . . . . . 1Felhívás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Balázs Géza: Globalizmus – lokalizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Dede Éva: SMS-írás pediktív írásmóddal II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Kemény Gábor: Nyelvi mozaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Grétsy László: Beszélgetés egy EU-nyelvmûvelõvel . . . . . . . . . . . . . . . 6Timár György: Egy író dörmögéseibõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Büky László: Almák és bírák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Gréczi-Zsoldos Enikõ: Pápista varjú, kálomista varjú . . . . . . . . . . . . . . 9Berényi Zsuzsanna Ágnes: Mi a titka Kertész Imre Sorstalanság címûregényének?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Brauch Magda: Nyelvi illem az erdélyi magyarok között. . . . . . . . . . . . . 11Kalcsó Gyula: Lehet-e magyarul szkennelni?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Bán Ervin: Viszlát – viszontlátásra! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Török András István: Az is-tõl a sincs-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Hajdu Ferenc: Hogy úgy mondjam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Dóra Zoltán: Mondhatta volna szebben is. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Gecsey Dezsõné: Egy kis séta – a cégtáblák elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Holczer József: Bebútoroz, összebútoroz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Balázs Ildikó: Csíkba megyek vagy Csíkbe? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Buvári Márta: Felbillenõ és értelmetlen mondatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Dr. Rubóczky István: Gárdonyi Géza emlékháza és emlékmúzeuma . . 15Pásztor Emil: Pap tanár és katonaköltõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Dr. Del Medico Imre: Tisztelt Szerkesztõség! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Vezényi Pál: Fantomnevek és egyéb furcsaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (25.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe beérkezett nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Fazekas Beáta: „Téli másár” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

ÉDES ANYANYELVÜNKAz Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelôs szerkesztô és kiadó:Grétsy László

A szerkesztôség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztôség címe:1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.Telefon: 352–8981

Postacím:Honlap: www.civilporta.hu/anyanyelvVillámposta:anyszov@mail.datanet.hu

Terjeszti:a Magyar Posta Rt. ÜLK,a Magyar Lapterjesztõ Rt.,a Könyvtárellátó Kht. és más terjesztõk.

Elõfizethetõbármelyik hírlapkézbesítõ hivatalban,valamint közvetlenül vagy postautalványon aMagyar Posta Rt. ÜLK ügyfélszolgálatánál,Bp. VIII., Orczy tér 1. (ir.-szám: 1849), posta-cím: Magyar Posta ÜLK, 1900 Budapest.Ára:100 Ft.A terjesztéssel kapcsolatos reklamációk:Hírlap Vevõszolgálat;ingyenes zöldszám: 06 80 444-444Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Szoboszlai u. 2–4.Telefon: 355-5590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadását az EGIS Gyógyszergyár Rt.,az Oktatási Minisztérium,

a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma, valamint

a Nemzeti Kulturális Alapprogram segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 301-4927, 311-5659/156Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

FELHÍVÁSAz Anyanyelvápolók Szövetsége és a balatonalmádi

Magyar-Angol Tannyelvû Gimnázium

„ANYANYELVÜNKRÕL – ANYANYELVÜNKÉRT”

címmel ismét vers- és prózamondó versenyt rendez

Lõrincze Lajos emlékére

2003. október 10-én a balatonalmádiMagyar-Angol Tannyelvû Gimnáziumban

a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár támogatásával.

Két szabadon választott anyanyelvi témájú verssel vagy prózávalnevezhetnek a versenyzõk. A diákok jelentkezését – név, születésidátum, az iskola neve, levelezési cím, a választott mûvek és azesetleges étkezési és szállásigény feltüntetésével – 2003. október4-ig várják a Magyar-Angol Tannyelvû Gimnáziumban. Cím: 8220Balatonalmádi, Rákóczi u. 39. Pf.: 125. Tel.: 88/594-350

A rendezõség

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 3

Globalizmus – lokalizmusNyelvek: közvetítõ nyelvek, anyanyelvek

Az angol, különösen az amerikai angol a mögötte álló poli-tikai-gazdasági szerepnek a következtében terjed. Az an-golt még mindig nem a legtöbben beszélik a világon – de tény,hogy a legtöbb helyen és területen (közlekedés, kereskedelem,tudomány) leginkább ezzel a nyelvvel lehet elboldogulni. Perszetöbbnyire nem ékes, választékos angol nyelvrõl van szó, hanemegy egyszerûsített, a hétköznapi ügyek megbeszélésére használtköznyelvrõl, amelyet „rudimentális” (csökevényes, leegyszerûsí-tett) angolnak, illetve pidzsinizált angolnak (pidgin-English: ide-gen elemekkel kevert, angol alapú érintkezési nyelv) neveznek.Ez egyébként rendben is van. (A magyar nyelvnek is létezikmind rudimentális, mind pedig pidzsinizált változata. Példáulrudimentális magyart beszélnek többnyire a magyarul tanulók,pidzsinizált magyarral találkozhatunk a kínai piacokon, a magya-rok által elõszeretettel látogatott török bazárokban, görög tenger-parti üdülõhelyeken.)

Akkor tehát a verseny eldõlt: az angol lesz Európa közvetítõnyelve – s késõbb talán hivatalos nyelve?

A verseny nem dõlt el, s nem is lenne sze-rencsés, ha az angol nyelv egyeduralmával dõl-ne el. Ezt egyébként nem valamiféle anglo-vagy amerikofóbia mondatja velem – semmibajom nincsen az angol nyelv terjeszkedésével,én is örülök, hogy van egy olyan gyakorlatinyelv, amelyen nagyobb eséllyel érhetõ el amegértés vagy a megértetés. Sokkal inkább tör-téneti, pszichológiai és szociológiai érvek,okok miatt vallom: mindig több nyelvet kellhelyzetbe hozni vagy helyzetben tartani a nem-zetközi kommunikáció terén. Ez ma még rész-ben így is van: Európában a szûkebb vagy tá-gabb nemzetközi kommunikációban van szerepe a francia, a né-met, a spanyol, sõt az orosz nyelvnek is, ha pedig kilépünk Euró-pából, akkor ne feledkezzünk meg a kínai, a hindi, az arab, a por-tugál stb. nyelvrõl se! Ezek a nyelvek helyben, illetve nagyobbterületen közvetítõ nyelvek. És még jóval több nyelvet is említ-hetnék. Tehát nem szabad megfeledkeznünk a többi közvetítõnyelvrõl sem.

Deme László szerint: a nemzetközi kommunikációban csakegyenlõtlenségek vannak. Valóban így van. Ezt az egyen-lõtlenséget oly módon oldhatjuk fel, ha több nyelvet fogadunk elközvetítõ nyelvnek, s ha mindenkinek kell más nyelvet tanulnia,más nyelveken beszélnie. Az emberek többsége – érthetõen –anyanyelvén képes a legválasztékosabban kifejezni magát. Anemzetközi kommunikációban az lenne a demokratikus, ha min-denki egy számára tanult, idegen nyelven beszélne. Tehát a ma-gyar az angollal, mondjuk, németül, a francia a szlovákkal,mondjuk, angolul. Ezt szorgalmazni és támogatni kell. És termé-szetesen fölértékelõdik a fordítók és más nyelvi technológusokszerepe is.

A nemzetközi, az államközi kommunikációban üdvös lennebizonyos alkalmakkor, bizonyos szinteken néhány (több) nyelvetkitüntetni – de mindig ügyelve arra, hogy senki se legyen nyelvierõfölényben. Tárgyalási nyelve tehát lehetõleg senkinek se le-gyen az anyanyelve!

Mindenképpen gondolkodni kell a mesterséges, de élõvé váltközvetítõ nyelv, az eszperantó szerepérõl is. Az eszperantó so-kakból vált ki indulatot, ám ne feledjük: különösebb állami tá-mogatás nélkül az eszperantónak van a legjobb nyelvpolitikája.Nyelvi kultúrája fejlõdõben, erõs közösségei vannak, amelyekhirdetik egy jobb, tökéletesebb, egyenrangú nemzetközi kommu-nikáció szükségességét.

Az egyes országokban azonban értelemszerûen különösgonddal kell foglalkozni az anyanyelvvel, az anyanyelvekkel. Itt

fontos lehet a többes szám: mert a többnyelvû országokban rend-szerint egy nyelvvel törõdnek különös gonddal – mások hátrá-nyára. Tehát az országkommunikációban már helyi nyelvstraté-giákra van szükség: az államnyelv, az államnyelvek, a helyinyelvek gondozásával kapcsolatban.

De egyáltalán miért van szükség a többnyelvûségre, ha ennyikommunikációs gondot okoz a több nyelv léte? Antropológiaiokok miatt. Nevezetesen történeti, pszichikai, szociológiai ténye-zõk miatt. Az ember legfõbb jellemzõje (legalábbis eddig azvolt), hogy helyi viszonyok között tud igazán nevelõdni, kitelje-sedni, megismerni az õt körülvevõ világ jellemzõit. A helyi vi-szonyokba beletartozik a helyi kultúra, folklór és nyelv. RavaszLászló azt írja egy helyen, hogy „nem nyelvünk olyan, mint mi,hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk”. Az anyanyelv te-hát gondolkodásmeghatározó, gondolkodásformáló. A nyelvi re-lativizmus (determinizmus) szellemében úgy véljük, hogy ahányanyanyelv, annyi világlátás. Ettõl szép, ettõl gazdag az emberi-ség.

Hogy ismét egy természeti hasonlattal él-jek: minek annyiféle állat? Mert szé-pek, mert kedvesek? Annyi gond is van velük:gondoljunk csak a marhára, a kergemarháravagy a száj- és körömfájásosra, a csirkére,mármint a dioxinosra (igaz, ezeket a bajokatmind az ember okozta!) – nos, egy racionálisdöntéssel nyilván el lehetne érni, hogy csakegyetlen „hasznos” állatfaj maradjon a Földön.A marhahús barátai ne féljenek. Ma már min-den elõállítható mesterségesen... Ugye, borzal-mas gondolat? Remélhetõleg senkiben sem ve-tõdik fel komolyan. Így kell gondolkodnunk a

nyelvek és kultúrák sokféleségérõl is. Ha a nyelveket, kultúrákat,csakúgy, mint a természetet, a természeti sokféleséget (abiodiverzitást) veszély fenyegeti, mindent el kell követni, hogy asokféleség fennmaradjon. A földi élet egy titokzatos egyensúlyimechanizmus hatására jött létre és maradt fenn – eddig. A kultu-rális sokféleséget is egy ilyen titokzatos egyensúlyi mechaniz-mus alakította ki és tartja fenn. Eddig.

Még egy fontos „társas” érv a többnyelvûség mellett.Anyanyelvét, saját kultúráját is az ismeri meg igazán,aki képes „kívülrõl” is látni. Ehhez a kívülrõl látáshoz szükségesmás nyelv, nyelvek megismerése. A más nyelvek tanulása egyút-tal más kultúrák megismerését is jelenti, ez pedig növeli az em-pátiát, a toleranciát. Az egynyelvû ember képes azt hinni, hogyõ, nyelve és kultúrája az egyetlen, a legjobb a világon.

De térjünk vissza a nyelvekkel kapcsolatos teendõkre! Ígyszól a nyelvészeti megalapozottságú és az Európai Unióban poli-tikailag is elfogadott, kinyilvánított tétel: meg kell õrizni a nyelvisokféleséget. A nagy kultúráknak ez biztosan sikerül, a kisebbkultúrákat, a kisebb nyelveket pedig segíteni kell ebben. A köz-vetítõ nyelvek kialakulása részben spontán módon folyik, aztnem kell külön nagyszabású programokkal támogatni. (Persze,támogatják.) De a helyi kultúrákat, a helyi nyelveket védeni, tu-datosan fejleszteni, fenntartani kell. Senki nem gondolhatja ko-molyan, hogy valóban sokáig fennmaradhat egy teljesen félrebil-lent glóbusz, hogy a tartós gazdasági, kulturális és környezetiegyenlõtlenségek nem fogják elõbb-utóbb az egész Földet fölbo-rítani. Ezért mondom egy ideje nagyon határozottan, hogy nyelv-stratégiára van szükség – hogy a politikának, a politikáknak kul-turális stratégiával is rendelkezniük kell, ráadásul nem három-négy-ötéves ciklusokra, hanem évtizedekre elõre, unokáink irántielkötelezettséggel, s hogy a környezetvédelem és a kultúra vé-delme édestestvérek. Végsõ soron ugyanazt akarják.

Balázs Géza

4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.

SMS-ÍRÁS PREDIKTÍV ÍRÁSMÓDDAL II.:milyen szólistát használhatunk fel?

Az SMS-írás rendkívül népszerû kommunikációs tevékenység: „egyátlagos munkanapon 1,3–1,4 millió SMS-t küldenek el az ügyfelek aWestel hálózatán” (http://www.net.hu/telecomputer/5_22/09_1k.html). Elõzõ cikkemben (SMS-írás prediktív írásmóddal, avagy Hánygombnyomás kell egy SMS-hez? ÉA. 2003/2.) bemutattam, milyenelõnyei és hátrányai vannak a hagyományos és a prediktív írásmódnak.A prediktív írásmód használatával lerövidülhet az írásra – pontosabbana gombok nyomogatására – fordított idõ; sõt a készülékek is kevésbékopnak.

Például az iskola szót a harmadik gombnyomásra megkapom:

Melyik gomb? A kijelzõn megjelenõ szóalak1. GHI G2. PQRS IS3. JKL ISK(OLA)

A hagyományos, betû szerinti beíráshoz 16 gombnyomásra vanszükség. Jóval egyszerûbbé válik tehát a szövegek írása, ha...

Sokszor ez a ha azt jelenti, hogy az állítás nem teljesen igaz. Valójá-ban csak akkor könnyíti meg a prediktív írásmód az SMS-ezést, hapontosan arra a szóalakra van szükségünk, amely a készülék tartozéka-ként beírt szókészletben megtalálható, s így nagyon kevés gombnyo-mással érjük el a kívánt szót. Amikor viszont módosítanom kell a szóala-kot – pl. a végzõdést kitörlöm és másikat írok be helyette –, már koránt-sem akkora az elõny.

E cikkben azt vizsgálom meg, milyen az a szókészlet, amellyel a ter-vezõk, fejlesztõk segíteni próbálják az SMS-írást. Feltételezem, hogy el-képzelték, milyen témájú SMS-eket írhatnak az emberek, s ehhez válo-gatták a szavakat. Nem lehetett könnyû dolguk, hiszen ahány felhasz-náló, telefontulajdonos, annyiféle szókészletre lenne szükség. A szólistatartalmi elemzésébõl egy tipikus mai ember – már ha van ilyen – képebontakozik ki. A szavaknak csak a szótári alakját adom meg a példák-ban.

A hétköznapi nyelv alapvetõ szavai természetesen megtalálhatók alistában, megtartva a telefonban olvasható ékezet nélküli formát: eszik,iszik, jon (jön), megy, var (vár), beagyaz; tarsalgas, tartositas,tartasdij, tapintat, taj (táj), akaratero; gyogyitok, gyogyszertar, gyo-mor, gyomorrontas, hasfajas, hasmenes, hohullam (hõhullám); gyoztes(gyõztes), izom, harcedzett, harcias, harmadeves, targyilagos, akara-tos, talpnyalo; becstelenseg; anyanyelv; jegygyuru, kapukulcs,habarcskevero; bebietel, bejgli. Írhatunk tehát sokféle témáról, azegészségrõl, ételekrõl, tulajdonságokról. A hónapok neve rövidítve isszerepel, de a szövegek írásához nélkülözhetetlen névmások, kötõsza-vak, rövidítések is elérhetõk: aki, akarcsak, akarhany, amely, annak,annyiban;hacsak,hogy;ker., cm,kezb.,vki(!).

A tipikus ember írhat familiáris, ill. szleng szavakkal: baci, csaj, bebi,srac,kacat,slicc,suli, szabi, jogsi,kukucs,kutyafajat,cucc,nono.

A szókincs egy része az üzleti, hivatali életbõl való, hiszen így az üz-letemberek diszkréten továbbíthatnak egy-egy gazdasági kérdést, ké-rést, feladatot (most nem térek ki arra, hogy sokszor milyen elõnyösSMS-t küldeni telefonálás helyett). Sok adózással kapcsolatos szó is vana listában: afa, adobevallas, adohatralek, tarsadalombiztositas, be-advany, adasvetel, adatbank, adatlap, adatszolgaltatas, becsuletsertes,ajanlat, -level, letfenntartas, tobbletkiadas, tonkreteszek. Tipikus em-berünk részt vesz az idegenforgalomban, utazik: varso, gyor (Gyõr),tihany, siofok, angliai, usa, tarsasutazas, varotermek, varosnezes,varosliget, jaratszam, kamping [így!], kezipoggyasz.

Számítógépes, híradástechnikai szakszavakat is küldhet üzenetei-ben: hardver, adapter, adasszunet, adatbazis, antivirus, kereso-program,letoltes.

Egyéb témákról is üzenhet: haromnyomasu, akkutolto, amen, anti-szemitizmus, bojkott, keresztut, kapitalizmus, karacsonyfadisz,karomkodom, kabitoszer, jezus-maria, tomegmeszarlas, tajszolas,tizparancsolat, uristen, beigazolodom, adidas, beketalalkozo. Embe-rünk a telefonján intézkedhet a vacsoráról is, mintha egy étlap elejét ol-vasnánk: babfozelek, babfozeleket, babgulyas, bableves, bogracs-gulyas. De kenyeret már nem rendelhet hozzá, mert az hiányzik a szó-készletbõl. (Persze,hagyományos írássalmégbepötyögtetheti!)

Majdnem minden szófaji csoportból találunk szavakat, fõnév, mel-léknév, ige alkotja a szólista legnagyobb részét. Néhány számnév mel-lett elég sok a névmás, míg az igenevek közül hiányzik a fõnévi és a ha-tározói, a melléknéviek viszont szinte minden ige után ott állnak, igaz,ezek gyakran fõnévként is beépülnek mondatainkba.

Ezzel át is térhetünk a szólista alaktani jellemzésére. Az igék leg-többször kijelentõ mód jelen idõ egyes szám elsõ személyben, alanyi ra-gozásban vannak, elvétve a tárgyas (határozott) ragozás is elõfordul:abbahagyok, abbahagyom, abbahagytam, abbamaradok; eszek [!],

eszem, de iszom. Az igeragozásban némely ige egyes szám múlt idõbenis használható, valóban könnyít így az SMS-íráson a rendszer. Csak-hogy a magyar nyelvben a szótári alak a kijelentõ mód egyes szám har-madik személy, ezért jobb lett volna, ha ezt adják meg a listában.Ugyanis ha üzenetünkben toldalékolni kell az igéket, az egyes szám elsõszemélyû ragot ki kell törölnünk, hogy beírhassuk helyére a megfelelõt.Ráadásul sután is hangzik néhánynál ez a szóalak, pl. kiaramlok. A leg-több fõnevet tárgyraggal és többes számban is megtaláljuk, néha -iképzõvel: balaton, balatoni, balatonit, *balatonok, balatont. Köny-nyebb, gyorsabb a szövegbevitel, mert ugyanabból a szótõbõl képzettszóalakok is vannak: bagyadt, bagyadtsag, bagyaszto. A melléknevekpedig középfokban: bajos, bajosabb. Bemutatok egy szócsaládot a lis-tából: udvozlet, udvozletet, udvozlolap, udvozlolapok, udvozlolapot,udvozoltok.

SMS-írás közben gyakran használom ki a szólista elõnyeit – azzalegyütt, hogy elfogadom az ékezet nélküli szavakat. Az eddig ismertetettpéldák arról gyõzhetnek meg, hogy érdemes a telefonunkat erre az írás-módra átállítani. De a szólista böngészése közben a következõ kérdésekmerülnekfel:

•Minekazalapjánállítottákösszeaszókészletet?• Mechanikusan, számítógéppel végezték-e el a toldalékolást? Vagy

nem magyar anyanyelvû ember?• Minek az alapján válogattak, hogy melyik szót adják meg toldalé-

kosan,melyiketcsakszótárialakban?Ekérdéseketazalábbipéldákigazolják:1. Egyes szavakhoz nem illik a többes szám: *badacsonyok, de a

korábban említett *balatonok is.2. Az elõhangzók nem illenek a szavakhoz: lenyegesot, gyogy-

szertarok, harmadevesot, akarmilyenot, kadok (kádak), ugyanilyenat.(Mégakkorsem,haaleírto igazából ö-nekfelelnemeg!)

3. Nem létezõ szavakat is találtam: *kenyegy, *harkat, *benyizek,*bejuzek, *sikertanyer, *juttaszek, *varaszem, *tajekoztaszem,*beaztaszek. Az utóbbi négy példa alapján egy nem létezõ ragozás tû-nikfel:*-szem,*-szek igei rag.

4. Hibás igeragozás: próbálkok, tapsolkok, targyalkok, abrazolkok.Sok l-re végzõdõ igénél van így; de másfélék is: *harsogt,*tortenottam.

5. Egyéb hibás szóalakok: bennunknak, bennunkett, bennednek,bennedt,becsiekek(bécsiek),vetelek(veletek?).

6. Több igének megadták a többes szám második személyû alakját:udultok(üdültök).

Véletlenszerûnek érzem a szókészletet, de a toldalékolásbeli furcsa-ságok rendszerszerûséget mutatnak. A szabályosság miatt feltételezem,hogy a hibás alakok oka az a program, amely a megadott végzõdéseketa szófajokhoz illesztette. Az így keletkezett szóalakok annyira idegennektûnnek, hogy emiatt nem magyar anyanyelvû fejlesztõk munkájáragyanakszom.

Mit sugalmaz az egyes szám elsõ személyû alak megléte kommuni-kációs szempontból? Mindenekelõtt azt, hogy legegyszerûbben, a leg-kevesebb gombnyomással csak magamról írok, küldök üzeneteket, azegyén hangsúlyosabbá válik a kommunikáció során. Én-üzeneteink sa-ját személyünk nagyobb fontosságát jelezhetik, pedig a másik személy(a címzett) legalább annyira lényeges. Sok SMS szól inkább a másikszemélyrõl, ill.aközöstevékenységrõl (pl.gyere, találkozzunk,várj).

Hogyan lehetne olyan szóanyagot összeállítani, amelyre sokaknakszüksége lehet? Hiszen a fenti listából – remélem – nagyon ritkán írjákbe a felhasználók a tomegverekedes szót, még akkor is, ha éppen tudósí-tó az illetõ. Sok már megírt, elküldött SMS kellene ahhoz, hogy a leg-gyakrabbanhasznált szavak,szóalakokkerüljenekalistába.

Igaz, a nyelvi anyag – az SMS-szövegek – gyûjtése etikai problémá-kat is felvet. Mivel csak tervszerû gyûjtéssel szerezhetünk adatokat, azadatközlõnek tudnia kell, hogy nyelvi produkciója a tudományt is szol-gálja. A magánjellegû közlések tehát bizonyos fokig kiesnek a kutatás-ból, bár kérdés, hogy az emberek utólagos beleegyezése elegendõ-e. Agyûjtés a nyilvánosság elé kerülõ szövegekbõl elfogadhatóbb: ma márszámtalan helyen, például tévémûsorban megjelennek a hétköznapiSMS-ek, ekkor a produkció azonos értékû az újságokban megjelenõszövegekkel, szabadon gyûjthetõk. Ezekkel szemben az lehet a kifogás,hogy általában egy témáról szólnak, a szókincs itt nem mutatja azt aváltozatosságot,amelyahétköznapiéletet jellemzi.

Befejezésül egy mondat a szójegyzékben szereplõ szavakkal, vagyisa minimális gombnyomással: Sok szeretettel udvozlom az edes anya-nyelvunk minden kedves olvasojat! Csak a toldalékokat kellett hozzáír-nom a listában szereplõ szóalakokhoz; de most, mikor e cikket írom,máris felvettem a szeretettel és az udvozlom – pontosabban: üdvözlöm– szavakat is!

Dede Éva

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 5

NYELVI MOZAIK

Március vége felé ezt a mûsorcímetpillantottam meg a rádió- és tévéújságcímlapján: Oscar-díj átadás. Ez így nemszabályos, mert a díj és az átadás birtok-viszonyban vannak egymással (az Os-car-díjnak az átadása), és ezt egybeírássalkell jelölni. Csakhogy az Oscar-díjátadáspontatlan lenne, mert elmosná a két fõösszetételi tag határát, az Oscar-díj-át-adás pedig szokatlanul hatna, mert kétkötõjelet is tartalmaz.

Lehet-e egy összetételben egynél többkötõjel is? Földrajzi nevekben termé-szetesen igen (Alcsi-Holt-Tisza, Új-Dél-Wales és társaik), de úgy rémlett, hogyezek csupán kivételek, és rajtuk kívülnem engedi meg a szabályzat, hogy egyösszetételnek két kötõjele is legyen. AMagyar helyesírási szótár megfelelõ he-lyén pedig csupán ezeket találtam: Os-car-díj, Oscar-díjas, amitõl nem lettemokosabb.

Eszembe jutott azonban, hogy a sport-nyelvben (sajnos) elég gyakori Achilles--ín-húzódás, -sérülés vagy -szakadás sza-vakban a Nemzeti Sport ki szokta tennimind a két kötõjelet. Ennek mintájára azOscar-díj-átadás összetételt is írhatnánkkét kötõjellel. De nem sértjük-e meg ezzela magyar helyesírás szabályait?

Egy kis nyomozással sikerült kideríte-nem, hogy egyáltalán nem. Az akadémiaiszabályzat 139. a) pontja ugyanis csak aztmondja ki, hogy „közszói alárendelõösszetételekben két kötõjel egy összetettszóban nem lehet”. Minthogy azonbanse az Oscar, se az Achilles nem „közszó”,rájuk, pontosabban összetételeikre nemvonatkozik a tilalom.

Most már csupán arra vagyok kíván-csi, mikor kerülhet be a helyesírási szó-tárba az Oscar-díj-átadás meg azAchilles-ín-szakadás? Hogy senki semondhassa, azért írta külön, mert abbólnem lehet baj. Baj nem is, csak (kisebb-fajta) helyesírási hiba.

A bír és a tud ige jelentésének a ’képesvmire’ a közös mozzanata, ám ez a képes-ség a bír esetében inkább fizikai, a tudesetében inkább szellemi: alig bírta fel-emelni azt a nehéz csomagot; nem tud vá-lasztani két udvarlója közül. Hangsúlyo-zom: „inkább”, mivelhogy fordított pél-dákat is lehetne idézni. Nyelvmûvelõ ké-ziszótárunk többek között ezt a példa-mondatot adja a tud használatára:messzebbre tudja hajítani a gerelyt, mintbárki más. A Nyelvmûvelõ kézikönyv I.kötetében a nem bírom tovább nézni mon-datba K. M., azaz Kovalovszky Miklósezt a megjegyzést szúrta be: „v. kevésbéhelyesen nem tudom tovább nézni”, pedig

a látvány elviselése inkább lelki-, mintfizikai erõt kíván.

De miért is lapoztam fel ezeket anyelvhelyességi könyveket (s persze azértelmezõ szótárakat is) a bír, illetve a tudszócikkénél? Azért, mert az a benyomá-som, hogy a bír elõrenyomulóban van atud rovására. Jól képzett (anyanyelvileg isjól képzett) értelmiségiektõl hallok mos-tanában ilyeneket: ezt a magyarázatotnem bírom megérteni; ezt a szöveget nembírom lefordítani; nem bírta felfogni, mitakarnak tõle. (Ennek azonban regionálisháttere is lehet, mert akaratlan adatközlõ-im nem mind fõvárosiak.)

Lássunk néhány újabb adatot is: „Ko-módi Lászlót alig bírták tartani a védõk”(ebben a képaláírásban elsõsorban fizikaierõfeszítésrõl van szó, vagyis nem kifogá-solhatjuk a bír használatát); „Nem bírjatartani a határértéket” (sajnos, nem je-gyeztem fel, hogy ez a rádióban elhang-zott mondat kire vagy mire vonatkozik,de az elvontabb jelentéstartalom miattjobban esett volna fülemnek a tud);„Ezért mindenki meg bírta verni õt sakk-ban” (a példamondat egy nyelvészetiszakkönyvbõl való; minthogy a sakk köz-tudomásúan szellemi sport, szerintem ta-lálóbb lett volna a meg tudta verni forma).

Nem bírom (?) megjósolni, hogyanvégzõdik ez a versengés a két rokon értel-mû ige között, de jobb szeretném, hamind a kettõ megmaradna a maga – rugal-masan körülhatárolt – szerepkörében.

Elõzõ számunkban Bók Szilvia emlí-ti, hogy pénzügyi körökben általánossávált két helyett kettõ-t mondani és írni:kettõszáz, kettõezer stb. Tegyük azonbanhozzá, hogy nem csupán pénzügyesekhajlamosak ilyen „léhaságra” (a cikkírószava, Horger Antal nyomán), hanemminden olyan beszélõ, aki el akarja kerül-ni a két és a hét jelzõ összetévesztésébõleredõ félreértést. Én magam is szoktamvásárláskor ilyet mondani: „Kérek kettõ(darab) menetjegyet”, azaz két jegyet,nem pedig hetet. (Ez olyasmi, mint a né-met zwo a telefonban a zwei helyett, ne-hogy drei-nek értsék.)

Írásban (csekken vagy nyugtán) pedigbizonyára azért kezdték a kettõszáz stb.formát alkalmazni, hogy a két- szóelemetne lehessen hét-re „javítani”.

Csakhogy a mai nyelvben már nem-csak olyankor jelenik meg ez a pontosko-dó változat, amikor elhallástól, félreértés-tõl lehet tartani. „Kettõ gól a különbség” –mondja a riporter egy labdarúgó-mérkõ-zés közvetítésében. Lehetne talán hét isalig tízpercnyi játék után? Egy irodalmitárgyú mûsorban ezt kérdezik az interjú-alanytól: „Kiegészíti ez a kettõ kötet egy-

mást?”. Még nyelvésztõl is hallottamilyen kérdést: „Ezt a kettõ adattárat néz-ted-e?”.

Azt, hogy ez a szerkezet írásban is ter-jedõben van, nemcsak nyugtákkal, szám-lákkal stb. tudom szemléltetni („Kettõ ha-vi díj”; „A számla kettõ példányban ké-szült”), hanem egy magyar szakos böl-csészhallgató dolgozatából vett idézetek-kel is: „A vers kettõ nagyobb egységretagolható”; „Az elsõ kettõ mondategészellentétre épül”; valaminek az oka „azelsõ kettõ mondategészben válik nyilván-valóvá”.

Ezek után tehetek-e mást, mint hogynyelvi tényként, az új évezred magyarjá-nak elõlegeként tudomásul veszem: meg-szûnõben van a két alak, és jelzõként iskettõ-t fogunk mondani, sõt írni?

Tehetek bizony! Mégpedig azt, hogyfelszólítom tanítványomat, javítsa ki amegfelelõ helyeken a kettõ jelzõt két-re.Mivel egyelõre ezt kívánja meg a mûveltnyelvhasználat normája.

Hát valahogy így avatkoznak bele azújabban sokat korholt nyelvmûvelõkanyanyelvünk spontán fejlõdésébe...

A sportnapilap még a múlt év végefelé egy hosszabb cikket közölt abból azalkalomból, hogy nõi vízilabdázóinkmegnyerték a Világkupát. Talán a nagyörömtõl, talán más okból a cikk tele vannyelvi furcsaságokkal. Ezúttal csak kétképzavart mutatok be, amelyek szinténkupagyõztesek a maguk mûfajában.

2001-ben Európa-bajnok lett a magyarnõi csapat: „olimpiai bajnok férfigárdánkfarvizén íródott meseszép Eb-történet”. Akajak-kenu sportból való a farvizen mennikifejezés, amely arra utal, hogy az elõt-tünk száguldó hajó nyomába eredve, eve-zõsének tempóját átvéve gyorsabban tu-dunk haladni. Átvitt értelemben is lehetvalakinek vagy valaminek a farvizénelõbbre jutni, azaz sikereit kiaknázva (ké-retlenül) hozzá csatlakozni. Farvízre írniazonban nem érdemes, nem is lehet. Akivízre írja történetét, bármilyen „mese-szép” is az, nem tudja megörökíteni.

A cikk vége felé még egy képzavarhökkenti meg az olvasót: „csapatként,igazi csapatként ért révbe újra az egységétállandóan demonstráló hölgykoszorú”.Szép hölgyek csoportját, csapatát szoktákugyan hölgykoszorú-nak nevezni, ennekazonban nem kell „állandóan demonstrál-nia egységét”, mivelhogy éppen attól ko-szorú, hogy egységes, egybefüggõ vala-mi. Révbe érni pedig végképp nem tud,legfeljebb vízbe lehet dobni, ahogyan abalatoni vitorlázók szokták az idény kez-detén (úgy tudom, a tóba fulladtak emlé-kére). A gyõztes magyar vízilabdázónõkennél szebb „koszorút” érdemeltek volna!

Kemény Gábor

(Mondani lehet, írni nem? – Nem bírom szó nélkül hagyni – Mikor kettõ,mikor két? – Révbe ért a hölgykoszorú)

6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.

Beszélgetés egy EU-nyelvmûvelõvel

– Ön a Hazai Nyelvek Kutatóközpontjának (Kotimaisten KieltenTutkimuskeskus) EU-nyelvmûvelõje. Kérem, mondja el olvasóinknak,mik a legfontosabb feladatai? Az EU-nyelvmûvelõ egyedül látja elmunkakörét vagy más munkatársak támogatásával?

– Az EU-nyelvmûvelõ feladata a finn nyelvhasználat nyomon kö-vetése EU-ügyekben, tanácsadás és szakértõi támogatás az EU-valkapcsolatos kérdésekben, elõadások tartása és cikkek írása a mun-kakörével kapcsolatban, valamint az EU nyelvhasználatával kapcso-latos kutatómunka. Példaként említhetem a finn köztisztviselõk köré-ben végzett kérdõíves felmérést a különféle nyelvek EU-beli haszná-latáról, a különféle nyelvû szövegek minõségérõl. Ebbõl a felmérés-bõl kiderül többek között az, hogy a tisztviselõk nehéznek találják afinn nyelvû szövegeket. Most készül a finn nyelvû irányelvek és a finntörvények összehasonlítása, Ennek célja annak kiderítése, hogyanhatott az EU a finn jogi nyelvre. Fontos, hogy a jogi nyelv minden ál-lampolgár számára a lehetõ legvilágosabb és legérthetõbb legyen,hiszen ez befolyásolja a hatóságok nyelvhasználatát. A parlament ál-tal nemrégiben elfogadott közigazgatási törvény kötelezi is a köztiszt-viselõket az érthetõ nyelvhasználatra. Jelentõs feladat még a tanács-adás és konzultáció, ám fontos a köztisztviselõkkel és politikusokkalfenntartott kapcsolat is. Ennek révén emlékeztetni lehet õket a nyelvikérdések társadalmi hatására és az érthetõ közigazgatási nyelv jelen-tõségére a demokrácia szempontjából. A kutatóközpont egyéb mun-katársainak munkaköréhez nem tartozik hozzá szorosan az EU, de anévtannal foglalkozó munkatársunk, valamint öt trénerünk állami ésönkormányzati alkalmazottaknak, vállalatok és szervezetek képvise-lõinek tart tanfolyamokat különféle szövegek szerkesztésérõl, írásá-ról, s ezek során EU-kérdések is gyakran felmerülnek.

– Tevékenysége szigorúan szakmai keretek között folyik-e, vagykülönféle utakon-módokon (rádió, televízió, nyomtatott sajtóbeli ro-vat, népszerû nyelvmûvelõ folyóirat vagy kiadvány, internet stb. ré-vén) kapcsolatba kerül-e a nagyközönséggel vagy annak bizonyosrétegeivel is? Ha igen, akkor szíveskedjék ennek megvalósulásimódjairól is szólni!

– Munkaköröm célközönségébe a munkájuk során EU-ügyekkelfoglalkozó személyeken kívül a nagyközönség is beletartozik. Foglal-kozásuk révén ügyfeleim az EU fordítói részlegének fordítói és tolmá-csai, valamint azok a szabadúszó fordítók, akik a finn EU-testületekrészére fordítanak, valamint az EU-feladatokat ellátó finn köztisztvise-lõk. Általában valamilyen nyelvi problémájukkal fordulnak hozzám, azérdeklõdõ vagy a nyelvmûvelõ személyesen veszi fel velem a kap-csolatot. Így aztán a legfontosabb kommunikációs csatorna aze-mail. Ezenkívül újságcikkeket is írok. Kifejezetten a hivatalos szer-vek részére készül az állami közlönynek a köztisztviselõi nyelvhasz-nálattal foglalkozó rovata, amelybe felváltva írok a svéd, illetve a finnnyelvû nyelvmûvelõ kollégával. A nagyközönség számára a Kielikellocímû nyelvmûvelõ folyóiratban jelennek meg írásaim, de más újsá-gokban, folyóiratokban is, pl. a Helsingin Sanomat (a legnagyobbfinn napilap – a ford. megjegyzése) Ablak a nyelvre rovatában. Azeuró és a cent rövidítésérõl például évekig heves vita folyt a HelsinginSanomatban. Újságírók is készítenek interjúkat vagy cikkeket azEU-val kapcsolatos nyelvi kérdésekrõl. Sajnálatos módon a televízió-

ban ritkán látható nyelvi mûsor. Az internet jelentõsége a tájékozta-tásban egyre nõ. Honlapunkon most is található EU-nyelvmûvelésitájékoztatás, s ennek tartalmát rendszeresen bõvítjük is. Az euró írás-módjával kapcsolatos szabályokat például sokan keresték; meggyõ-zõdésem, hogy ez hatott is a helyesírási gyakorlatra. Internetestanácsadásra is van lehetõség EU-kérdésekben.

– Finnország idestova nyolc éve tagja az Európai Uniónak. Mintazt a finn nagykövetség kulturális titkárától, Kirsi Rantalától néhányévvel ezelõtt már megtudtuk, a finnek nem bánták meg, hogy belép-tek az EU-ba, sõt nemzeti büszkeségüket növelte, hogy az európaielit tagjai közé tartoznak. De vajon az évek múltával nem fenyeget-eaz, hogy minden nemzeti büszkeség, öntudat ellenére a nemzeti ha-gyományok lassanként elhalványulnak, s a nemzeti nyelv is – nohaaz EU egyik hivatalos nyelvének számít – fokról fokra visszaszorul,illetve túlságosan feltöltõdik idegen elemekkel, szerkezetekkel, snemzeti sajátosságainak mind több elemét, mind nagyobb részét el-veszíti?

– Abban biztos vagyok, hogy a finn nyelvre bizonyos mértékbenelkerülhetetlenül hatással van az EU, ahogy hatással volt egy hosszútörténelmi korszak során a svéd, majd a kereskedelem, a technika ésa szórakoztatóipar révén az angol nyelv. Mégis úgy gondolom, hogyaz EU hatása leginkább a jogi és a hivatalos nyelvhasználatban mu-tatkozik meg. Véleményem szerint az EU nyolc év alatt nem hatottlátványosan az általános nyelvhasználatra, bár új szavak csakugyanjöttek létre. Ezek nagy részének azonban a finn nyelvû megfelelõjeterjedt el. A legközismertebb olyan jövevényszó, amelyre nem talál-tunk megfelelõ finn változatot, s már ezt használjuk, a direktíva.

– Nálunk egy-két évtized óta egyre erõsödik az idegen, fõleg an-gol, illetõleg amerikai angol nyelvi hatás, fõleg a gazdasági reklámokés az üzleti feliratok, továbbá bizonyos közérdekû feliratok, hirdeté-sek területén. Az persze nekünk is célunk, hogy állampolgáraink kö-zül minél többen tudjanak angolul, mégis úgy véljük, hogy az idegennyelvû feliratok mellett – nem helyett, hanem mellett! – jogunk, sõtkötelességünk megkövetelni a magyar feliratokat, elnevezéseket is.E célból ez év januárjában törvény is született. Nem általános nyelv-törvény, mert ilyet nem pártolunk, hanem csupán az említett terüle-tekre vonatkozó szabályozás. Volna-e ilyen szabályozásra szükségFinnországban is, vagy esetleg van-e ehhez hasonló törvény? Haigen, mikre terjed ki a hatálya, mióta létezik, s van-e foganatja?

– Finnországban is általános az angol nyelv használata hirdeté-sekben és cégelnevezésekben. A kutatóközpont azonban a finnnyelvhasználat szempontjából ezt a jelenséget nem tartja fenyegetõveszélynek. A jogszabályi rendezésrõl nem is alakult ki vita. A kutató-központ ugyanakkor megpróbált társadalmi vitát kezdeményezni ar-ról, hogy az oktatásban bizonyos intézményekben az alsó tagozattólaz egyetemekig elterjedt az angol nyelv használata. Ennek az a ve-szélye, hogy a finn nyelvû terminológia nem fejlõdik, a szakembereknem képesek szakmai kérdéseket finnül kifejteni, és a fiatalok nemsajátítják el az anyanyelvükön létezõ terminológiát sem. Aggasztó azis, hogy idegen nyelven folyó tanítás esetén az anyanyelvi készsége-ket nem gyakorolják eleget. Kutatási eredmények azonban nem áll-nak rendelkezésre ezen a területen, hiszen új jelenségrõl van szó.

– Köztudomású, hogy bár a köznyelvi szókincs is rohamléptekkelfejlõdik, a tudományok, a szaknyelvek szókincsének fejlõdésévelmégis képtelen lépést tartani. Finnországban foglalkoznak-e a szak-emberek – akár Ön mint EU-nyelvmûvelõ, akár mások – a szakmák,tudományágak szókincsével, annak nyelvi problémáival? Van-e eset-leg olyan kiadvány, amely ezt tekinti feladatának, mint nálunk példáula Magyar Orvosi Nyelv címû, két évvel ezelõtt életre hívott folyóirat?Ha igen, legyen szíves legalább rövid tájékoztatást adni róla!

– Finnországban a saját terminológia fejlesztésének nagy hagyo-mányai voltak és vannak ma is. A szakkifejezéseket általában azadott terület szakértõi alkotják meg, ám sok esetben bevonják anyelvmûvelõket is. Az 1881-ben alapított Duodecim Finn OrvosiEgyesület kimondottan a finn nyelvû orvosi kifejezések megalkotásá-ra jött létre. Az egyesület adta ki az Orvostudományi terminológia cí-mû kiadványt 1992-ben (4. kiadás, 2002, 876 oldal). Az egyesület

2003. február 27-én a finn nagykövetségen Az Euró-pai Unió és a nyelvmûvelés címmel nagy érdeklõdésselvárt elõadást tartott Aino Piehl, a finnországi HazaiNyelvek Kutatóközpontjának munkatársa, aki feladatkö-re, besorolása szerint EU-nyelvmûvelõ. A tanulságoselõadás után arra kértem, válaszoljon lapunk számáranéhány olyan kérdésemre, amelyek egyrészt EU-nyelvmûvelõi tevékenységére vonatkoznak, másrésztazt firtatják, hogy Finnország immár nyolcéves európaiuniós tagsága hogyan hat nyelvükre, nyelvhasználatuk-ra, nyelvmûvelésükre. Kérdéseimet és Aino Piehlasszony válaszait az alábbiakban nyújtom át olvasóink-nak.

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 7

állandó bizottságában részt vesz a kutatóközpont nyelvmûvelõje is.Az informatikai szókincs fejlesztését is állandó terminológiai munka-csoport végzi, amelyben a kutatók és a gazdasági élet képviselõimellett nyelvmûvelõ is tevékenykedik. A mûszaki területek terminoló-giáját a Mûszaki Terminológiai Központ (Tekniikan Sanastokeskus)gyûjti és koordinálja, amely a különféle szakterületek terminológiaimunkacsoportjait is irányítja. A Terminológiai Központ adja ki aTerminfo címû tájékoztató kiadványt, valamint gondozza azinterneten elérhetõ terminológiai adatbankot. Minden évben különféleszakterületeken jelennek meg szótárak és szójegyzékek. A terminoló-gia az EU-nyelvmûvelésben is jelentõs kérdés. Az EU-nyelv-mûvelõhöz intézett kérdések nagy része új kifejezésekre vonatkozik:ezeknek finn megfelelõjére kíváncsiak a kérdezõk.

– Érzi-e szükségét vagy látja-e valamilyen lehetõségét annak,hogy a következõ években kölcsönös tapasztalatszerzés céljából,esetleg bizonyos kérdések közös megbeszélésére – akár az ugyan-abba a nyelvcsaládba tartozás alapján – az eddiginél rendszeresebb,szorosabb kapcsolatot építsünk ki egymással, például akár könyvek,folyóiratok egymáshoz való rendszeres eljuttatása révén, akár azinterneten keresztül? Ha igen, mi(k)re terjedhetne ki ez a kapcsolat?

– Úgy gondolom, hogy egy ilyen együttmûködés nagyon hasznoslehet. Finnországban tervezték is a nyelvmûvelõ szekció megszerve-zését a következõ finnugor kongresszusra. A tudás és a tapasztalatokátadása minden fél számára hasznos. A kutatóközpont kiváló tapasz-talatokat szerzett az észak-európai együttmûködésrõl. 2003. augusz-tus 28-tól 31-ig Finnországban, Hämeenlinnäban rendezik az 50.észak-európai nyelvmûvelõ konferenciát, az évente kétszer ülésezõegyüttmûködési bizottság már húsz éve mûködik. Az észt nyelvi inté-zettel is régi kapcsolatban állunk. Tavaly született döntés az EU-országok nyelvtudományi intézetei szövetségének megalapításáról(European Federation of National Institutes of Language). Ennek céljaa nyelvek helyzetét érintõ kérdésekben folytatott együttmûködés. Haez a szervezet ígéretesen tudja megkezdeni munkáját, megfelelõegyüttmûködési fórummá válhat. A kapcsolattartás azonban azinterneten keresztül minden különösebb formalitás nélkül hamarosanmegkezdõdhet.

– Végül szeretnénk legalább rövid tájékoztatást nyújtani olvasóinkszámára annak az intézménynek, a Hazai Nyelvek Kutatóközpontjá-nak felépítésérõl, amelynek Ön is kutatója. Körülbelül hányan dol-goznak ebben az intézetben; melyek (s beszélõik lélekszámát tekint-ve mekkorák) azok a hazai nyelvek, amelyekkel foglalkoznak; fõlegpedig: milyen területekre terjed ki munkájuk?

– A Hazai Nyelvek Kutatóközpontjában mintegy száz állandó mun-katárs dolgozik. Az intézet 1976-ban jött létre, amikor egyesítették afinn és a svéd nyelvi nyelvmûvelõ irodát, valamint több jelentõs szó-tár szerkesztõségét és levéltárakat. Jelenleg a kutatóközpont törvé-nyileg meghatározott feladata: A) a finn, a svéd és a számi (lapp), va-lamint a finn nyelv egyes rokon nyelveinek, továbbá a finnországi ro-ma nyelvnek és a jelnyelvnek a kutatása; B) e nyelvek szótárainak ké-szítése, levéltár és könyvtár fenntartása; végül C) a nyelvmûvelés te-rén hatósági feladatok ellátása és nyelvi tanácsadás nyújtása. A ku-tatóközpont osztályai: kutatás, nyelvmûvelés, svéd nyelv, szótárké-szítés, valamint a könyvtárak, levéltárak és korpuszok fenntartása. Akutatási osztály szakterülete a névtan és a szövegtan; hamarosan el-készül az új finn leíró nyelvtan. A szótári osztályon készül többek kö-zött a húszkötetes finn nyelvjárási szótár. A nyelvmûvelõ osztály leg-ismertebb tevékenysége a nagyközönség részére fenntartott telefo-nos tanácsadás, amely naponta kb. hatvan hívást jelent. A svéd nyel-vi osztályon nyelvi kutatás, nyelvmûvelés és szótárkészítés folyiksvéd nyelven. A kutatóközpontban valamennyi hazai nyelvnek sajátnyelvmûvelõ bizottsága is mûködik. Finnországban kb. ötmillióanfinn, 296 ezren svéd anyanyelvûek, a három számi (lapp) nyelvjárástösszesen háromezren beszélik, a finn jelnyelvet pedig mintegy 4-5ezer siket használja. Nehéz megbecsülni, hogy a Finnországban élõtízezer roma közül hányan beszélik is a roma nyelvet; a becslésekszerint mintegy háromezren. A hazai nyelvek közül különösen az inariszámit, a kolttai számit és a roma nyelvet fenyegeti a kihalás veszé-lye. A kutatóközpont mindent megtesz fennmaradásukért.

Grétsy László

Egy író dörmögéseibõlIgényes lapban közölt kispróza egyik mondata: „Semmi sem akadá-

lyozhatja meg, hogy az alattam zajló kozmikus örvény magába rántsa arészecskéimet, amelyet idõnként konkrét vizuális élmény is szemléltetspirituális galaxis formájában.”

Hm. Részecskéimet, amelyet? Nem, nem, ez az amelyet az „alat-tam zajló kozmikus örvény”-re óhajtana vonatkozni. Csakhogy akkoregy rámutató az is kellene: „az az alattam zajló kozmikus örvény, ame-lyet” stb. Igen ám, de akkor meg kiemelõ szórend is szükségeltetnék: amagába rántsa helyett rántsa magába. Tehát a szépírói mondatnak ígykellene magyar nyelven hangoznia: „Semmi nem akadályozhatja meg,hogy az az alattam zajló kozmikus örvény rántsa magába részecskéi-met, amelyet...” stb.

*Napjaink hírlapírói és olvasószerkesztõi szemlátomást küszködnek

a helyesírással. Például nem tudják, mikor kell egy, mikor pedig két szó-ba írni azt, hogy mintha vagy minthogy. A hasonlító mintha egybeírandó(pl. „olyan, mintha élne”), a különbségtevõ azonban külön-: „rosszabb,mint ha hallgatott volna”. A magyarázó minthogy egy szóba íratik: „Mint-hogy fél órát késett, nem várták meg”; a hasonlító viszont kettõbe:„Nem tehetett mást, mint hogy vegye a kalapját.”

Hasonló baj van a mégsem és a még sincs körül. A mégsem egybe-írandó („mégsem megyek el a találkozóra”), a még sincs azonbankülön-, tekintve, hogy a sincs: ige. Ugyanez áll az úgysem és az úgysincs esetére.

*Ha már tagadó formuláknál tartunk, megdöbbentõ, hogy még az ér-

telmiségi elit tagjaitól is gyakran hallunk ilyesmit: „nem jött létre, annál isinkább”, „nem akarom, annál is inkább nem, mert...” Egyre kevesebbenmondják helyesen: „annál is kevésbé”.

*Értelmiségi elit. Újabban mind több tagja használja rosszul a

belviszonyt jelentõ -ban, -ben helyragot. „Lépjenek sürgõsen közben”,„bementem a parlamentben” (ezzel szemben „benyújtotta a parla-mentbe” – brrr! –), „nem jár iskolában”. A jelek szerint az attól való féle-lem, hogy a -ba, -be helyrag eleve pórias, a -ban, -ben egyoldalú hasz-nálatához kezd vezetni. Pedig nem mindegy, hogy valaki a parlamentbejár-e, avagy a parlamentben, azaz benne, magában az épületben.

*Megüti szemem-fülem egy különös nyelvi fordulat. Lehet, hogy csak

nekem különös, s csak én kapom föl a fejem annak olvastán-hallatán,hogy „ezek” (ez az „ezek” tetszés szerint behelyettesíthetõ), egyszóval,hogy „ezek” gyûlölete közismert „amazok” iránt.

Nem amazokkal szemben, hanem irántuk. Lehet, hogy ettõl márcsak én rándulok össze? Lehet, hogy már senki nem érzi körülöttem,miért baj (már a puszta gyûlöleten túl, hisz az önmagában is éppenelég baj), ha gyûlöletet valakik iránt, nem pedig velük szemben éreznekmások? Az iránt valahogy inkább a gyöngédséghez illenék: gyöngédsé-get érezhetünk valaki(k) iránt. Ugyanekkor nem érezhetünk gyöngédsé-get valakikkel szemben.

*Hasonlít ez a probléma egy másikra: az „örömet okoz”-féle nyelvi

fordulatra. Örömet én inkább szereznék, mint ahogy viszont bánatotnem szereznék senkinek, azt inkább okoznám (legalábbis nyelvi érte-lemben). „Meglepetést szerzett”: ez kellemes meglepetést sejtet. „Meg-lepetést okozott”: ez meg inkább kellemetlent. „Meglepetést keltett”: ezsemleges formula, a meglepetés egyaránt lehet jó vagy rossz.

*További bizonytalanság: valamirõl állapodnak meg a tárgyaló felek,

avagy valamiben? Van, aki szerint csakis benne, mások szerint csakisróla, egy harmadik csoport szerint a kettõ egykutya.

Szerintem valamennyi fél téved. Tudniillik mindkét változat helyes,csak éppen mást-mást jelent. „A felek megállapodtak X területfelosztásáról”: megegyeztek a felosztás szükségességében. A felekmegállapodtak X terület felosztásában”: megegyeztek a felosztás mi-kéntjében.

Az okoz, illetve szerez, valamint az iránt, illetve szemben esetébõl isláthattuk: nyelvünkbõl, sajnos, sok árnyalat kopott ki az utóbbi évtize-dekben. Örüljünk hát, ha egy-egy új árnyalattal viszont gazdagodunk.Csak legyen fülünk is helyes használatához!

Timár György

8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.

párját ritkító négyes figura etymologicát: „Világ világa, / Virág-nak virága”, 1541-bõl Erdõsi Sylvester János mesteri hexamete-reit: „Próféták által szólt rígen níked az Isten...” Szinte belebor-zongunk Berzsenyinek, A közelítõ tél szerzõjének e sorait olvas-va: „Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepül, / S minden míve tünõszárnya körül lebeg!”, József Attila Ódáján merengve: „Nézem ahegyek sörényét”, Radnóti Miklós sóhaját átélve: „Nem tudok énmeghalni se, élni se nélküled immár”, vagy Nagy László kiáltá-sát hallva: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó part-ra!”.

Nyelvünk eleven, életerõs, hadd mondjam: kreatív e mai szá-guldó világban. Gondoljunk csak a nagyszámú új magyar szóra(billentyûzet, kijelzõ, egér, mikrosebészet, holdkomp), melyek ré-vén elértük, hogy nincs olyan (akár újabb) tudomány, amelyrõlmagyarul, magyar szavakkal ne tudnánk szólni. Nemrég értesül-tünk az amerikai ûrsikló katasztrófájáról, mely a világûrbõlvisszatérve, a légkör sûrûbb rétegeibe érve, a hõpajzs (hõvédõpajzs) áttüzesedése miatt szétrobbant. Naponta hallunk, olvasunka világháló (sõt háló) terjedésérõl, melyrõl adatokat tölthetünkle, mely átjátszó állomások révén, teleházakban már a legkisebbtelepüléseken is gazdagíthatja az életet. E szavak és számtalantársuk az általános mûveltség terjedése révén egyszerre részei aszaknyelveknek és a köznyelvnek, minthogy egyaránt érthetõkmindenki számára. Szavaink tehát – mint Szemlér Ferenc, a köl-tõ írja – ablakot nyitnak a világra, és segítségükkel egyben ma-gunkba is zárunk egy-egy világot.

Mit sejtek csak zenén, más hangokon,bennük tapintom és lélegzelem.Varázslatukra lett csak otthonomaz értelem-fagyasztó végtelen.

Miattuk érzem, hogy itthon vagyoka földön... élnem s küzdenem szabad...Magamra hát sohase hagyjatok,világteremtõ, hûséges szavak!

Mit mondhatunk összegzésül nyelvünk mai sajátosságairól?Nyelvünk tömör, zárt formákkal világos, jól áttekinthetõ képetad gondolatainkról, akár mellé-, akár – nem is ritkán – alárendelõmondatokkal. Ellent tudott állni az összetett mondatszerkezetetelítélni akaró nyelvi babonának, de a körülményes elõadásmód-nak, bonyolult mondatok alkotásának is. Szemben a német, fran-cia szórenddel, mely gyakran a mondat végére hagyja az állít-mányt, a magyar szórendben ez elõrekerül, sõt hosszabb monda-tokban még az alany is.

Az örökség számbavétele, az értékek felismerése nem jelentiautomatikus érvényesülésüket. Sajnos, nem! Mert vannak veszé-lyek, kívülrõl hatók is, meg belsõk is. Csak néhányról szólok, ittis a nyelvre és a kultúrára összpontosítva a figyelmet.

Veszélybe kerül a csatlakozással a magyar nyelv és a hazaikultúra? – Igen, de csak a magunk hanyagsága révén válhat ve-szélyeztetetté. Akármilyen ellentmondásnak Iátszik is, meg lehetfogalmazni, hogy az egység biztosítéka éppen a sokféleség!Csakis a saját örökségünk felismerésén és megõrzésén alapulhataz a szilárd tudat, hogy otthon vagyunk az Európa-házban; ezzelépítjük magunkban a másik nép, a másik kultúra és nyelv megbe-csülését, értékeinek felismerését. A nagy erejû szimfóniák, kóru-sok sok szólamból épülnek föl, persze a hangnemnek és a ritmus-nak azonosnak kell lennie. – Na és a másik oldal, az Unió többiállama hogyan gondolkodik ezekrõl a témákról? Van ugyan fenn,a vezetõk szintjén valami vágy vagy szándék az „Európai Egye-sült Államok”-ra, de a tagállamok többsége, a kis országok kivé-tel nélkül a maguk örökségének, kultúrájának megõrzésére töre-kednek. Mindenütt erõsödnek a nemzeti identitást valló nézetek.

Mi tehát a feladatunk? – Ne akarjunk nyelvileg azonosulni seaz Unió tagjaival általában, se vezetõ hatalmaival különösen!Nem kell átvenni a mindennapi használatba a nemzetközi nyel-vet, kerülni kell a hunglis-t, és nincs szükség a nemzetközi ha-nyag, unott magatartásra, nem kellene követni a kérészéletû di-

vatot. Erre figyelmeztet Dobai Péter író is: „Az írók, a filozófu-sok, az ideológusok, politikusok, pártvezérek, politológusok, azúj köztéri szobrok szobrászai és a régi köztéri szobrok lerombo-lói túl gyorsan jutottak egy új szókincs, egy új nyelv birtokába,amit nevezhetünk a demokráciáról szóló demagógiának. Mondó-kájukat, amelynek terjesztésére a rendelkezésükre állnak a leg-korszerûbb tömegkommunikációs eszközök (tévé, rádió), éppenaz a tömeg nem fogja föl, amely kemény munkával és részletfi-zetéssel jut hozzá színes televízióhoz, videóhoz” (Nagyvilág,1996. 1–2. sz.).

Ilyen divat az idegen szavak imádata meg a szakszavakkal va-ló szinte mûvészi halandzsa. Értjük-e a minduntalan ránk törõmonetáris politikát, a koncessziós autópályát, a referendumot, aderogációt, a modifikált struktúrájú katalizátorokat, a kommuná-lis szemét szelektív gyûjtését, a monitoringot és az auditálást?Mit mondanak az átlag újságolvasónak, rádióhallgatónak ezek amondatok: „30–40 millió forintot tudunk visszaosztani a vállal-kozók felé”; „Képviselni fogjuk a századforduló építészeti örök-sége lehetõ legteljesebb körû érvényesítését.”

Nézzünk magunkba, nem mondunk-e minduntalan ilyeneket:nem igazán, per pillanat, nem tettünk konkrét lépéseket, nem ren-delkezem elég ismerettel? A szabatos, pontos szóhasználatot ésfogalmazást háttérbe szorítja a csetelés meg az SMS, a helyesíráspedig – szomorúan mondhatjuk – kiment a divatból. Szinte szé-gyellem magam – én szégyellem magam – fõiskolás diákjaimdolgozataival kapcsolatban szóvá tenni a helyesírási, központo-zási hibákat! Látom a szemükben: tanár úr még itt tart, ez isszempont manapság?! Nem a tartalomra kell figyelni? (De ha azsincs?!)

E példákkal már a magatartásnál vagyunk. A nyelv eldurvulá-sa, közönségessé válása a magatartás durvaságát tükrözi. Ha tet-szés szerint bárhol élhetek a pofa, röhög, zabál szóval, a rohadjmeg, elhúzza a belét kifejezéssel, akkor fel is lökhetem a szem-bejövõt, el is küldhetem a nekem nem tetszõ pofát a ...ba, ahogyhallom is, tapasztalom is. – Mondják, ez a mai élet, ezt tükrözi afilm, a színház, az irodalom, a Nagy Testvér meg a Való Világ.Ha nem te könyökölsz, téged taposnak el! – Nekem nem ez a vi-lágom, és szeretném hinni, hogy a teremben ülõké sem! De ak-kor miért tûrjük ezt meg a többi ócskaságot?! – Jó kérdés! –szokták mondani, nincs rá felelet. Sajnos, nekem sincs.

Európától vajon mit várhatunk ebben a helyzetben? – Európanemcsak a mai megbolydult, megzavarodott élet! Vannak ittkatedrálisok, vannak a mûvészeteknek templomai, a zenénekoperaházai, élnek a humanizmus, a felvilágosodás eszméi, nemfelejtették még el Thomas Mannt, Rodint, Kantot, és vannak amodern kor demokráciájának olyan értékei, mint az egyén és amásik ember szabadsága, az új eszmék iránti lelkesedés, a véle-mények szabad nyilvánítása.

Ez utóbbiakat még tanulnunk kell. A nem elég mûvelt ember-re jellemzõen nem tûrjük az ellentmondást, mert csak nekünk le-het igazunk. Meg kell tanulnunk az érvelést, el kell sajátítanunka különféle tudományokat, és el kell sajátítanunk anyanyelvünkárnyalt, szabatos használatát. Nagyon fontos a gondolkodáskicsiszoIása, de a gondolkodáshoz ismeretek is kellenek, mert hanincsenek, nincs min gondolkoznunk.

A felkészült és szabad szellemek e hazában is mindig büszkékvoltak európaiságukra, az európai eszmékre, a szabad szárnya-lásra. Tegyünk is érte, hogy mi is szabadon szárnyalhassunk aköltõvel, Kosztolányi Dezsõvel:

Kiáltsatok együtt,Európa bátor szellemei, költõk,hogy gyáva vadállat bújik el a vackánés vaksi vakondok fúr alagútat.Daloljatok együtt,fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,ezt rakjuk az égig, kemény szeretetbõlés légi szavakból.Kezdjetek elõlrõl építeni, költõk,légvár katonái.

Bencédy József

Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban(folytatás az 1. oldalról)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 9

Almák és bírákSporteseményrõl tájékoztató rádiós híradásban hallottam a

következõket: „Sajnos a döntõbíra az ellenfélnek kedvezett”, „Abíra több ítélete megkérdõjelezhetõ volt”, máskor meg a napi po-litika történése kapcsán így fordult valaki riportalanyához:„Megkérdezem az alkotmánybírát, mi a véleménye...”

Szótárainkban hiába lapozgatunk: a döntõbíra vagy azalkotmánybíra címszavakat nem (a döntõbíró-t igen), de magát abírá-t sem találjuk.

A magyar nyelv értelmezõ szótárának (1959–1962) hét köte-tében azonban a bíró szócikkében föllelhetõ, hogy ’az ítélõ hata-lommal felruházott személy’ jelentésû szónak kétféle többes szá-ma lehet: bírók ~ bírák. (Most van helye megjegyezni, hogy azalkotmánybíró azért sem lehet benne az értelmezõ szótárban,mert e jeles munka a szocializmusnak nevezett korszakban szüle-tett, amelynek nem volt szüksége az alkotmánybíróság intézmé-nyére, így a köznyelvben maga a szó is legföljebb „lappangott”sok más társával egyetemben.) S arra is rábukkanhatni a címszófejrészében, hogy a harmadik személyû birtokos személyragosalakból is kettõ van: bírója ~ bírája. S aki tovább kereskedik ezügyben, azt is észreveheti, hogy a bíró szóból származó képzések– bírál, bírálat, bíráló, bíráskodás, bíráskodik – rendre a bírá-tõbõl indultak. Annak, hogy némely szavunknak a szótári tövemellett van egy tõváltozata is, amely többnyire a különféle tolda-lékok elõtt használatos, megvannak a maga okai: a nyelvi válto-zások. E változásokat most mellõzzük; keressünk inkább a bíró ~bírák többesszám-alakításhoz hasonló szót. Ilyet sem találunk.Van azonban egy csoport névszó, amelyet a hagyományos nyelv-tanok a tõtanban az ó-t a-val váltakoztató fajtaként tartanak szá-mon. Így tesz A mai magyar nyelv rendszere címû, ún. akadémi-ai nyelvtanban (1961–1962) Károly Sándor is. Példáiból idézek:ajtó : ajtaja; disznó : disznaja; zászló : zászlaja; a XIX. század-ban még a bimbó : bimbaja; korsó : korsaja; posztó : posztaja ésmások is idetartoztak. Petõfi Sándor is posztajá-t írt megkorsajá-t. (Emlékezzünk csak: „Pór menyecske jött. Korsó kezé-ben. / Korsaját míg telemerítette, / Rám nézett [... ]” – A Tisza.)Hosszabb ideje megfigyelhetõ, hogy a szótári tõ mindjobban ki-szorítja a nyílt véghangzós tõalakot: már az akadémiai nyelvtanírásakor is gyakoribb volt a disznója, zászlója alakulat. A bírószó is jobb híján e csoporthoz vehetõ; így tesz például a Nyelv-mûvelõ kézikönyv (1980–1985), amely azt is megjegyzi, hogy abírája és a bírák kissé választékosabb, patinásabb hangulatú szó-alakoknak tarthatók.

A bírák azonban mint többesjeles szóalak – amennyire tudnilehet – egyedül van a magyar nyelvben, a föntebbi példaszók kö-zül egyet sem lehet efféleképpen többes számúvá tenni: *ajták,*disznák, *zászlák. Ám ezekkel a föltételezett alakokkal formai-lag egyezõk szép számban vannak: alma : almák; fa : fák; gyer-tya : gyertyák; macska : macskák és így tovább. Éppen az effélékalapján lehetett „kikövetkeztetni” az elõbbieket. (Vannak perszemás többalakú tövek is: epe : epéje; ló : lova; nõ : neje stb; ezekalakulásának mikéntje mostani tárgyunkat lényegében nem érin-ti.)

A nyelvtanulásban, az anyanyelv megtanulásában is fontosszerepe van a mintáknak. Aki azt hallja, hogy a fán mosolygógyümölcsök almák (almá-k, így, többesjellel), s amelyikbe harap,az alma (alma, ez a szótári tõalak), ezt a tudását, megfigyelésétalkalmazhatja más szavak használatakor is. Nos: a bírák hasonlóaz almák-hoz, amelybõl, láttuk, el lehet jutni az alma szótári tõ-höz. Ennek mintájára a bírák-ból vissza lehet következtetni – nefelejtsük: a bíró : bírák a maga nemében egyedülálló elempárnyelvünkben – egy *bíra szóalakra, és ugyanígy az almája : al-ma mintájára a bírájá-ból is a *bíra következnék. A *bíra mintszótári tõ és mint a magyar szókincs része nem jegyeztetik. Egy-elõre. Minta gyanánt azonban befolyásol(hat)ja a többi beszélõt,akik átvehetik ezt az itt-ott már elhangzó (mondjam ki?) új szó-alakot. A dió fõnév a régiségben hasonlóképpen viselkedett, minta bíró. Legalábbis volt diá- tõváltozata, amelyet egyes helynevekmáig õriznek: Gyenesdiás (de: Diósberény). Van a XIV. század-ból Dyathelek feljegyzés is. A dió-nak számos alakváltozata volta régiségben, illetõleg a nyelvjárásokban (dija, dijó, diju, gyijó,gyíjjó, gyivó é. í. t.). E sok alakból a köznyelv a dió : diót, diók,diós alakulatokat õrizte meg, illetõleg használja ma.

Panta rhei, a nyelv, a nyelvi rendszer is. A változások lefolyá-sa lehet viszonylag gyors és nagyon lassú, évszázadokig tartóis, így nem tudható, mi lesz a *bíra sorsa, mint ítéli meg a leg-nagyobb úr: a nyelvhasználat.

Büky László

Pápista varjú, kálomista varjú

A keleti palóc nyelvjárásterület két Miskolc környékiközségében, Szürtén és Boldván – hallgatóimmal anyelvjárási jelenségeket gyûjtve – hallottunk két olyantájszót, amely a nép leleményes, furfangos szóalkotá-sát tükrözi. A fekete színû varjút pápistavarnyú-nak, afaj szürke hátú változatát kálvonyistavarnyú-nak nevez-ték adatközlõink.

A falubeliektõl érdeklõdtünk a madarak „felekezeti"megkülönböztetésének okáról, adatközlõink azonbannem tudtak felvilágosítani bennünket tájszavaik erede-térõl. Tanakodásunkban elsõ kérdésünk a színbeli kü-lönbségeket firtatta: vajon a fekete miért katolikus szín,s a szürke miért áll közelebb a református valláshoz.

A palóc nyelvjárásterület egyetlen kiadott tájszógyûj-teményében, Tóth Imre Ipoly menti palóc tájszótárábannem találunk adatot e két tájnyelvi szóra. Révai NagyLexikona a varjú szócikkben többféle alfajt mutat be,ezek között a holló (corvus corax), azaz a dolmányosvarjú címszónál említi, hogy azt szürke vagy kálomistavarjú-nak is nevezik. A lexikon szócikkírója arról ugyannem tesz említést, hogy ez a megnevezés mely nyelv-változatnak a része, annyi azonban bizonyos, hogynem ez a faj hivatalos neve. A magyar nyelv értelmezõszótára mind a pápista, mind a kálvinista varjú kifeje-zést említi, az elõbbit a vetési varjú, az utóbbit a ham-vas vagy dolmányos varjú népies elnevezésének minõ-sítve. Az Új magyar tájszótár a fentieknél bõvebb infor-mációval szolgál. A ’fekete varjú’ jelentéssel felruházottkálvinistavarjú tájszót a magyar nyelvterület keleti ré-szérõl adatolja, idézett példamondatának zárójelesmegjegyzése sokat elárul a megnevezés okáról: A kál-vinista varjú is (az, amely nem böjtöl, hanem megszálljaa dögöt – ha van) köszön a pásztornak jó idõben.

Látjuk, a színek hozzárendelésében eltér szótáraink,lexikonaink véleménye, ezért a színbeli megkülönböz-tetésen alapuló magyarázatot elvetettük, s helyette arrakezdtük keresni a választ, amit utóbbi idézetünk is su-gall, hogy vajon mi az alapja a madarak „vallásbelimegkülönböztetésének”. Kérdésünkre a legalaposabbválaszt Jókai Mór adja az 1898-ban írt, a palócság ke-leti területén játszódó, A barátfalvi lévita címû kisre-gényében: „Amint Guthay Lõrinc elõjött a bokorból,meglepetve hallotta a nagy károgást a feje fölött. Egészsereg varjú jött nagy lármával zajongva a ködös égen,melyet akkor kezdett derengetni a hegyek mögül kibuk-kanó hold. – A varjúk, lehettek ötvenen is, mind meg-szálltak azon az egyetlen kimagasló vén bükkfán. Kálvi-nista varjúk voltak. Így híja õket a népajk azért, hogyezek hússal élnek (odaértve a férgeket is), megkülön-böztetésül a pápista varjúktól, akik a vetést eszik. Ama-zok egészen feketék, emezeknek a hátuk szürke.” (Jó-kai Mór összes mûvei. Budapest, Akadémiai Kiadó,1969, 132.)

Jókai Mór és a tájszótár magyarázatán elindulva rá-jöhetünk a népi lelemény alkotta metaforikus tájszavakeredetére. A katolikusok (pápisták) évenkénti hosszú,többnapos böjtje tiltja a híveknek a húsétellel való táp-lálkozást, míg a reformátusoknak (kálvinistáknak, kálo-mistáknak) – vallásuk szabályai szerint – évente csu-pán két napra kell megválniuk a hústól: húsvét és kará-csony böjtjén. A madarak „felekezeti” megkülönbözteté-sének magyarázata tehát alapvetõen nem a madarakszínbeli eltérése, hanem az egyes felekezetek böjtölésiszokásaira emlékeztetõ táplálkozási módja.

Gréczi-Zsoldos Enikõ

10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.

Mi a titka Kertész Imre Sorstalanság címû regényének?Minden írásmû magán viseli írójának egyéniségét. Ugyanazt

a látványt másként írják le a különbözõ megfigyelõk. Van olyan,aki leginkább az eseményre figyel; van, aki a tájat rajzolja megpontosabban, mások inkább a felkeltett érzéseket jellemzik nagybeleérzéssel: a szereplõkét vagy a saját magukét. Még többféléklehetnek a leíráshoz használt szavak, mondatok, kifejezések.Minden tanár tapasztalja ezt akkor, amikor egy osztály tanulóiugyanarról a tárgyról írnak fogalmazást. Ahány gyerek, annyifé-le meglátás, annyiféle vélemény és szöveg. Ha szó szerint egye-zik némelyik esetben a diákok munkája, akkor joggal gyanakod-hat a figyelmes dolgozatjavító arra, hogy valamelyikük –rosszabb esetben mindegyikük – önállótlanul dolgozott. Egy al-kalommal költõi versenyt folytatott Petõfi Sándor, Tompa Mi-hály és Kerényi Frigyes. Egy erdei lakról írtak mind a hármankölteményt. Az épület ugyanaz volt, a versek teljesen eltértek,mindegyik rávallott alkotójára. Irodalmi vetélkedõk gyakran él-nek azzal a feladattal, hogy rövidebb-hosszabb szövegrészletek-bõl kell a versenyzõknek megállapítaniuk, ki volt a szerzõ. Eze-ket a jellegzetességeket, amelyek elárulják az írás alkotóját, stí-lusnak nevezzük. Eredetileg a rómaiak íróeszközét nevezték így,majd késõbb névátvitellel a szerzõ sajátos kifejezésmódját. A stí-lus maga az ember – mondták a régi bölcsek, és nem ok nélkül.Például az, aki durván fejezi ki magát, mûveletlenségérõl tesz bi-zonyságot. Az, aki nagyon ragaszkodik a hivatalos szólamokhoz,tudálékoskodik, valójában nem tud, nem akar vagy fél önállóangondolkodni. Aki pedig mesterkélten finomkodik, saját félmû-veltségét leplezi le. Az ember stílusa életkorával együtt változik,akárcsak a kézírása. A legjobb írók még mûvenként is változtat-ják a stílusukat. Másként írta például Kodolányi János a történel-mi regényeit és az egykorú népéletrõl szóló könyveit. Valami-lyen társaságnak kialakulhat – a közös életfelfogás és a sokegyüttlét folytán is – közös stílusa. Benedek Marcell például aKelet címû, akkoriban szabadkõmûves felfogásban szerkesztettfolyóiratban megjelent tanulmányában körvonalazta a szabadkõ-mûves stílust. Lényege: „a hit az eszmében”.

Számos feljegyzés örökítette meg a fasizmus rémtetteit. Kö-zös bennük az iszonyodás és az a törekvés, hogy elrettentõ hatástérjenek el. Kimondatlanul, nemegyszer kimondva az volt az írókcélja, hogy soha meg ne ismétlõdjenek ezek a bûnök.

Az elsõ magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre Sorstalanságcímû könyve egy tizenöt éves fiúgyermek visszaemlékezése az1944–45-ös évekre, amikor a törvénytelenség volt a törvény,amikor nem cselekedhetett szabadon a mû hõse, csak történtekvele az események. Méghozzá kimondhatatlan szörnyûségek. Amû hiteles, hiszen az író saját történetét írja le.

Csakhogy más, a fasizmus korszakáról szóló leírásokkal el-lentétben rendkívül nyugodt, szinte derûs a könyv. Érdekfeszítõ,olvasmányos. Mi teszi ilyenné?

Talán legszembeszökõbbek a gyakran használt, egyéb helyze-tekben felesleges töltelékszavaknak minõsülõ kifejezések: ter-mészetesen, persze, hát, elég szórakoztató, meglehetõsen, végtéreis, elismerem, alapjában véve, egy kissé furcsa eset, az igazatmegvallva, úgy látszik, hogy úgy mondjam, tulajdonképpen, vég-re, olykor, voltaképpen, nyilván, hogy így mondjam, bátranmondhatom, utóvégre stb.

Ezeknek a szavaknak itt sajátos szerepük van. Jól érzékeltetikírójuknak, a tizenöt esztendõs gyermeknek az életkorát. Gyakor-latlan elbeszélõként arra törekszik, hogy megõrizze tárgyilagos-ságát, amint azt az iskolában, dolgozatíráskor is tenné. Olyan,mintha talán önmagának, talán olvasóinak igyekezne állandóanmegmagyarázni a lehetetlent, hogy mindaz, ami megtörtént, ter-mészetes dolog, érthetõ, és nincs is benne semmi különös vagyéppen felháborító. Az író egyetlen szavában sem fordul elõ sem-miféle helytelenítés, elítélés. Amikor megérkeztek a táborba, azemberek egymásnak csak ennyit mondtak: „Mit szól hozzá?!Rettenetes.” Más panaszkodás nem is található benne. Ezt is csakkülsõ szemlélõként, mintegy a történelmi hûség kedvéért közli.Sõt inkább – és ez is az életkorából adódhat – mindennek a jóoldalát látja, és tud olyasminek is örülni, ami más körülményekközött inkább elkeseredésre adna okot: „Szeretnék kicsit még él-ni ebben a szép koncentrációs táborban.” Mindent igyekszik

megérteni, megmagyarázni, és nem lázadozik, mintha bízna atörvényes igazságosságban.

Ezzel a tárgyilagos kifejezésmóddal éri el azt az elborzasztóhatást, amelyet az olvasóra gyakorol. Ez a hatás sokkal megrá-zóbb, mint az errõl a korszakról, errõl az eseménysorról közzétetttöbbi írásmûé. Éppen a tárgyilagos kifejezésmód, a megértõhelyzetmagyarázat és a valóság szembeötlõ, kiáltó ellentéte mi-att. Ennek nyomán a felháborodás az olvasóban támad fel.

A könyv stílusának másik jellegzetessége, hogy a történelmikörülmények igen tömören, az események folyamán derülnek ki,mintegy mellékesen és véletlenül. A regény kezdete a dolgok kö-zepébe visz. „Ma nem mentem iskolába” – kezdi az elbeszélést.Mivelhogy édesapját behívták munkaszolgálatra. A sárga csillagviselésérõl csak azért esik szó, mert emiatt nem gombolhatja ki akabátját, nehogy az esetleg eltakarja. Ez pedig „nem volna szabá-lyos”. Ennek a törvénytiszteletnek a jegyében nem szökik meg arendõri eljárással összeterelt sorból, mint ahogyan sokan másoktették, mert „a becsület érzése bizonyult benne erõsebbnek”. An-nál döbbenetesebb a tanulság: az járt el helyesen, aki nem ügyeltaz erkölcs szavára.

Tájleírásai hangulati elemeket rejtenek: „mindenekelõtt is egylapálynak látszó, roppant területet vettem észre”; „Ott volt azegész roppant lejtõt benépesítõ sûrû táj, az egyforma kõházikók-kal, takaros zöld meg egy külön csoportot alkotó, tán új, kissékomorabb, még festetlen barakkokkal, a különbözõ övezeteketelválasztó belsõ drótkerítések tekervényes, de láthatóan rende-zett szövevényéveI, távolabb a hatalmas, most csupasz fák ködbeveszõ rengetegével.” A szépséget keresi, és találja is meg ezek-ben a részletekben.

Az író kitûnõ leírásokat ad az egyes személyekrõl is. Van va-lami gyermeki a jellemzésekben, de rendszerint kiderül az is,hogy milyen véleménnyel van az illetõrõl a szerzõ. Sütõ urat,édesapja cégtársát, akire rábízzák a vagyonukat, mert „nem esika megkülönböztetõ törvények hatálya alá”, így jellemzi: „Barnásszínezetû, kerek arcán – a keskeny bajuszkával meg a kis hézag-gal az elülsõ két, széles, fehér foga közt – mindenütt sárgásvörösnapkorongok ugráltak, mint fölfakadó kelések.” Az orvosnak „jómegjelenése s rokonszenves, hosszas, borotvált arca volt, inkábbkeskeny ajkakkal, kék vagy szürke, mindenesetre világos, jósá-gos tekintetû szemmel.” Ez a „rokonszenves” orvos döntött életés halál felett. Õ válogatta ki a munkára, vagyis az életre alkal-masakat, a többieket megölték. Tehát ismét kiáltó az ellentét abelsõ és a külsõ között, akárcsak a tárgyilagos leírás és a szörnyûvalóság között.

Csak kevés név szerepel a könyvben. A visszaemlékezés írójaKöves György, apjának cégtársa Sütõ úr. Steiner úr, Fleischmanúr a ház két lakója, Lajos bácsi és Vili bácsi a két rokon. Anna-mária tizenöt éves kislány, aki az elbeszélõvel egy házban lakik.A többieket legtöbbször nem a hivatalos nevükön említi.

Az emberek jellemzésének sajátos módja az, hogy a szereplõ-ket állandó jelzõvel látja el, és így hivatkozik rájuk. Bõrdíszmû-ves a foglalkozása az egyik társának, akivel együtt dolgozik Cse-pelen. Dohányzó olyan fiú, akit szinte sohasem látni cigarettanélkül. Általánossá vált egyik társuknak az elnevezése: Selyem-fiú, „Simán fénylõ, sötét haja, nagy szürke szeme, s általábanegész lényének a szeretetre méltó selymessége miatt”. Késõbbtudta meg, hogy ennek a kifejezésnek van más értelme is. Rozi abeceneve Rózenfeldnek, a családnevébõl rövidítve.

A nevét nem tudhatta azoknak a felnõtteknek, akiket viselke-désük alapján jellemzett a becenevekkel, hogy egyáltalán beszél-hessen róluk. Ilyen volt a Szakértõ, aki felháborodottan tiltako-zott személyes szabadságának megsértése miatt, és szakértelmé-re hivatkozott. A Balszerencsés saját magáról mondta ezt felso-rolva életének sikertelenségeit. A sokat megélt, meleg szívû Cit-rom Bandi is önmagának választotta ezt a becenevet. Az Utas azvolt, aki idejében megszökött a halálmenetbõl.

Mint a jó könyvek általában, mélyen elgondolkodtat ez a mû,és maradandó hatással van olvasóira. Egészen különleges helyetfoglal el nemcsak a nácizmus korszakáról szóló írások között,hanem az egész magyar irodalomban is. Méltán ítélték írójának2002-ben a Nobel-díjat.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 11

Nyelvi illem az erdélyi magyarok közöttAz Édes Anyanyelvünk 2002. áprilisi számában jelent

meg Miháltz Gábornak A megszólítástól az anglicizmuso-kig címû írása. E cikkhez szeretném hozzáfûzni saját meg-látásaimat, amelyek a sokat vitatott megszólítások, ategezés-magázás-önözés kérdéskörére vonatkoznak,különös tekintettel az Erdélyben használatos formákra.

Elöljáróban megjegyezném, hogy az emberek egymásközötti beszédbeli kapcsolata messze túlmutat a nyelvhe-lyességi kérdéseken, ám ennek ellenére nagyon is össze-függ velük. Az emberek nyelvi kultúrája, a beszédbenmegnyilvánuló magatartása etika és etikett kérdése is,mégis közvetlenül kapcsolódik a nyelvi formákhoz, kifeje-zésekhez, hiszen szavakkal köszönünk, szavakkal szólí-tunk meg valakit, tegezünk vagy magázunk. Az udvariasviselkedés, a jólneveltség (vagy ennek az ellenkezõje) te-hát mégis elsõsorban a verbális kommunikáció függvénye.

A kulturált beszéd szabályait, követelményeit azonbannagyon nehéz egyértelmûen megfogalmazni. Az udvarias-sági formák, beszédfordulatok függenek a mindenkorinyelvi divattól, hiszen azok is koronként változnak. Példáuljóformán hetek alatt kiment a divatból a rossz emlékû elv-társ, elvtársnõ megszólítás (jóllehet eredeti jelentése pozi-tív, de legalábbis semleges: valakivel elvi szempontbólegyetértõ), széles körben elterjedt a tegezõdés, a kereszt-néven szólítás, hogy csak néhány változást említsünk.

Ami a mai megszólítási formákat illeti, igazat kell adnomaz említett cikk írójának abban, hogy ez anyanyelvünkbennem a legegyszerûbb kérdés, bár a férfiakat – vélemé-nyem szerint – egyértelmûen úr-nak kell szólítani. A bácsicsakis rokoni, baráti vagy egyéb bizalmas kapcsolatokbanhangozhat el (bár faluhelyen még eléggé megszokott azidõsebb férfiakhoz szólva). Nagyobb gondot jelent a felnõttnõk megszólítása, hiszen a legudvariasabb hölgy, hölgyemjóval szokatlanabb, mint az úr, uram. Itt valójában az okozgondot, hogy anyanyelvünkben az X-né valahogyan nemolyan udvarias (megszólításként), mint a Frau vagy a Ma-dame X. Ehhez szeretném hozzáfûzni azt a személyes ta-pasztalatomat, hogy nálunk Erdélyben néha a magyarulbeszélõk is „kölcsönveszik” a román doamna szót, amelyegyenértékû a madame-mal udvariassági, használatiszempontból. Ezt megérezve és kissé elferdítve damna,sõt damna drága megszólítást használnak egyes magyarulszólók is. Ez természetesen pongyolaságnak számít, sõt –ép nyelvérzékûek számára – nevetségesen is hat, mégisazt bizonyítja, hogy hiányzik a -né és a hölgy között egysemlegesebb, de udvarias megszólítási forma. Ezt újab-ban már pótolja az asszonyom (így, birtokos személyjellel),amely az értelmezõ szótárak szerint nemcsak férjezett nõt,hanem általában felnõtt (20 éven felüli) nõt jelent.

A mi erdélyi tájainkon gyakori a néni megszólítás is,amire a (fõleg az idõsebb) hölgyek eléggé kényesek. Véle-ményem szerint ez is a román hatás miatt fordul elõ sûrûb-ben, mint kellene, hiszen a bevásárlóközpontokban, sõt ahivatalokban is gyakran elhangzik a román tanti megszólí-tás (ennek magyar megfelelõje: néni). Ez azért is lekicsiny-lõ, udvariatlan, sõt sértõ, mivel – mint említettem – a románnyelvben közhasználatú a doamna megszólítás, és aztnem volna szükséges kevésbé udvariassal helyettesíteni.(Megjegyzendõ, hogy a férfiakat románul se, magyarul se„bácsizzák”, még a piacon sem.)

A szülõk, nagyszülõk megszólításában is közrejátszik aromán hatás. Az édesanya, édesapa – anyanyelvünk leg-szebb szavai – sajnos itt is kimentek a divatból. Leggyako-ribb az anyu, anyuka, apu, apuka megszólítási forma, s bárahány ház, annyi szokás, a nagyszülõket, illetve a nagy-mamát nálunk még nemigen „nagyizzák”, gyakori azonbana mama és a tata nagyanya és nagyapa értelemben (ezekrománul egyébként anyát és apát jelentenek). A papa Er-

délyben nem szokásos megszólítás, sem az apát, sem anagyapát nem nevezik így.

A megszólítás kérdéskörével függ össze a tegezés és amagázás is.

Egy a közelmúltban végzett felmérésem alapján megál-lapítottam, hogy a XX. század elsõ felében a mai idõs em-berek 70 százaléka magázta a szüleit (faluhelyen ez azarány majdnem elérte a 100%-ot). A legtöbb családban ategezés – ha a kisgyermek szájából mégis elhangzott –tiszteletlenségnek számított. Ezek után természetes, hogyaz élet más területein is a magázódás volt szokásban.Mára ez a gyakorlat gyökeresen megváltozott, a kicsi és anagyobb gyermekek mindenkit letegeznek (néha még azóvónénit is). De elterjedt a tegezõdés a felnõttek világábanis, s ezzel párhuzamosan a magázás egyre inkább háttér-be szorul. Ennek ellenére ez utóbbit sem lehet teljesen nél-külözni, hiszen nem vagyunk, nem lehetünk mindenkivelbizalmas viszonyban.

Csakhogy amíg a tegezéssel – legalábbis nyelvi szem-pontból – nincs semmi gond, a magázás anyanyelvünkbeneléggé kényes kérdés. A legismertebb magázó névmás, amaga (amelybõl az ige is ered) a legelterjedtebb, de nem alegudvariasabb forma. Illetve faluhelyen ma is természe-tes, nem lekezelõ, de városi környezetben néha annakérezzük. Úgy vélem, a maga fõleg Erdélyben hat udvariat-lanságnak, s ennek okát ismét a román nyelvi környezethatásában kell keresni. A románban a tegezés és az udva-rias magázás között van egy átmeneti forma: a maga (ro-mánul: dumneata) megszólítás és utána az egyes számmásodik személyû, tehát tegezõ igealak használata. Falusikörnyezetben, egyszerû emberek között románul sem ud-variatlan, de lekezelõnek tûnhet, például ha a fõnök szólígy a beosztottjához. Ráadásul a román nyelvben ez na-gyon könnyen elkerülhetõ, mert az önözés, az ön(dumneavoastrã) megszólítás – bár hosszúnak tûnik – aköznapi beszédben egészen természetes, megszokott,csak utána többes szám második személyû igealakot kellhasználni. (Ez utóbbi formának felel meg anyanyelvünk-ben a „tetszikezés”.) Következésképpen, ha engem valakirománul �