Talán nem is kellenetöbbet foglalkoznom azáprilis 6-án sorra kerülõmagyar választással, a leg-utóbbi számban írtam ez-zel kapcsolatban eleget.Igaz, a választási témábólfõként a külföldön élõ ma-gyar állampolgárok szava-zati joga érdekelt, amiazért érthetõ, mert ma-gam is közéjük tartozom.

Sokan azt gondolhat-ják, hogy az Észak-Ameri-kában élõ magyar válasz-tók szavazatainak nagy ré-sze a jelenlegi kormány-pártot fogja támogatni.Természetesen ez egyálta-lán nem biztos, hiszen ittmegszoktuk a demokráci-át, és a választásokon van,hogy a republikánusokat,máskor a demokratákattámogatjuk voksunkkal.

Az viszont tény, hogyaz 1956-os emigránsoktöbbsége nem felejti el aszocialisták elõdeinekmúltbéli bûneit, és remél-hetõleg, velem együtt a je-lenleg hatalmon lévõ Fi-desz-KDNP koalícióra ad-ják szavazatukat április-ban.

Az ismerõseim közöttvannak néhányan, akiknem tartják helyénvaló-nak, hogy a külföldön élõmagyar állampolgárok isszavazzanak, mondván,aki nem fizeti ott az adót,és nem viseli a szavazatakövetkezményeit, azokatnem illeti a választásonvaló részvétel joga sem.

A válaszom az ilyen vé-leményekre, hogy csakegyfajta állampolgár van,az, aki szavazati joggalrendelkezik. Magyaror-szág mellett számosolyan államok vannak az

Európai Unióban, ame-lyek állampolgárai résztvehetnek az országos vá-lasztásokon, bárhol is él-nek a világon. Az angolnyelvet beszélõ államok-ra – USA, Kanada, Auszt-rália – is az a jellemzõ,hogy minden állampol-gárnak joga van résztvenni a szavazásokon.

A legutóbbi számba ké-szült cikkem írása vége fe-lé jártam, amikor érkezettaz a hír, hogy az ellenzékvezetõi megegyeztek egy-mással. Az összekapcsoló-dás sokak szerint várhatóvolt, bár az ellenzék veze-tõitõl több olyan nyilatko-zatokat lehetet olvasni,ami az egységet, egyesü-lést kétségessé, talán in-kább lehetetlenné tenné.

Azután jött a hír, az el-lenzéki pártok egységesenindulnak, még a minisz-terelnök személyérõl ismegegyeztek, a legfonto-sabb számukra az Orbán-kormány leváltása. Ígybízzon az ember a politi-kusokban.

A négy párt vezetõi abejelentését követõ sajtó-konferencián a nyilvános-ság elé álltak, a miniszter-elnök-jelölt az MSZP-s or-szággyûlési képviselõ,Mesterházy Attila lett. Mel-lette az Együtt-PM-bõlBajnai Gordon, a Demok-ratikus Koalícióból Gyur-csány Ferenc, végül a Libe-rális Párt részérõl FodorGábor voltak porondon.

Hogy az utóbbi mikéntkerült a képbe, nem tudom,hiszen távol élek Magyaror-szágtól, csak az internet hí-reibõl értesülök a politikaieseményekrõl, és Fodor Gá-bor neve évek óta nem sze-repelt a hírekben.

Rajtuk kívül volt egyötödik személy, Szabó Tí-

mea, aki a PM (PárbeszédMagyarországért) párttárselnöke, õ feltételezhe-tõen azért került a képbe,mert az urak úgy gondol-ták, jó lesz egy hölgy is acsapatban. Így talán elfo-gadhatóbbak lesznek a vá-lasztóknak.

Szabó Tímea nevét so-ha nem hallottam, igaz,Chicagóban és most LasVegasban, az egy-kétAmerikában megjelenõmagyar nyelvû újságon kí-vül kizárólag az inter-neten keresztül értesülökaz otthoni politikai hírek-rõl. Szabó Tímea nevéveleddig nem találkoztam.Most viszont azt olvastamróla, hogy a liberális zöl-deket képviselte, emellettjobbikos férje volt, akitõlközös gyermekük van.Természetesen már elvál-tak, a tûz és víz egyköny-nyen nem fér meg egymásmellett sokáig.

Szerintem, a többi egy-begyûlt és összefogottkényszerû „házassága”sem lesz hosszú életû. Bárki tudja, a politikában,minden elképzelhetõ.

Ahogy elnézem a fentemlített egyesült pártveze-tõkrõl készült fotót, rá-döbbentem, az utóbbinégy év alatt nem sokatváltozott a kép a magyarpolitika baloldalán. Új néva fent említetteken kívül aszámomra az eddig isme-retlen Szabó Tímea lett,aki távolléte miatt nemvolt a képen.

A fotót nézve azonnalaz a You Tube-felvétel ju-tott eszembe, amelyet azegyik barátom küldött áthozzám e-mailen. Az omi-nózus felvétel 2009 áprili-sában készült az MSZPszékházában, miutánGyurcsány Ferenc lemon-

dott a miniszterelnökposztjáról, és helyéreBajnai Gordont választottaa párt közgyûlése.

A dobogón állók, közöt-tük Bajnai Gordon, Gyur-csány Ferenc és Mester-házy Attila, akkor örömük-ben, lelkesen az Internacio-nálét énekelték! Nem a ma-gyar Himnuszt, hanem azInternacionálét, amely 1944októberéig a Szovjetunióhimnusza volt!

A díszes felvétel minda mai napig megtalálhatóa You Tube-on. Errõl márírtam a múltban is, olva-sóim közül többen két-ségbe vonták állításomat,de felhívtam a figyelmü-ket, hogy klikkeljenek ráa magyar Google-ra, és ír-ják be az Internacionálészót.

A következõ szöveget le-het olvasni: „Az Internacio-nálé a nemzetközi munkás-mozgalom legelterjedtebbmozgalmi dala. Az eredetifrancia szöveget EugénePottier írta 1871-ben, zené-jét Pierre Degeyter szerezte1888-ban. Az Internacioná-lét lefordították a világ leg-több nyelvére. MagyarraBresztkovsky Ernõ ültette át1904-ben. Az orosz változata Szovjetunió nemzeti him-nusza volt 1944-ig.”

Baráti viták alatt sokanazt mondták, hogy az In-ternacionálé a szervezettmagyar munkások induló-ja volt. Ez nem igaz. Az1930-as években, a Hor-thy-rendszerben a szerve-zett magyar munkásoknem énekelték a szovjethimnuszt.

A munkásmozgalom-ban a Marseillaise-t éne-kelték, magyar szöveggel,a francia himnusz dalla-mára. Csizmadia Sándormunkásköltõ Nem lesz atõke úr mirajtunk... kez-detû szövege volt a legis-mertebb, ezt a dalt énekel-ték a szakszervezetek tag-jai, valamint a munkáskó-rusok is.

1957 júniusában, Párizs-ban, a Sorbonne egyetemelõtt vettünk részt tünteté-sen, amelyet többek közötta Párizsi Hungária emigránsfocicsapat két játékosa szer-vezett, amikor Kádár Jánosgyilkos bírósága halálra ítél-te Gáli József és Ober-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. február 1. – 5. szám –

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Amikor a baloldal a népe ellen fordul

sovszky Gyula újságírókat. A két fiatal magyar fo-

cista az egyetemen tudtameg a tiltakozás idõpont-ját, és ezzel egy idõbenszervezték meg a Párizs-ban élõ fiatal magyar me-nekültek tüntetését. Jóma-gam életem folyamánmindig a focisták közöttvoltam, Párizsban is ígyszereztem tudomást a tün-tetésrõl.

Gáli József és Ober-sovszky Gyula az elsõ fo-kon lezajlott tárgyalásán,amelyben a két író és újság-író ügyét a súlyosabb fokúTóth Ilona peréhez csatol-ták, a bíróság enyhe, rövidterjedelmû börtönbüntetéstszabott ki a vádlottakra.Másodfokon az ügyész sú-lyosbítást kért, és a bíróságmindkettõjüket halálos íté-lettel sújtotta.

A világ közvéleményeaz igazságtalan ítélet híré-re felhördült, és Párizsbanekkor került sor a Sor-bonne elõtti tüntetésre,amelyen magam is résztvettem. Emlékezetem sze-rint egyetemi tanárok ésdiákvezetõk tartottak rö-vid szónoklatokat francianyelven, de ezekbõl mi,magyarok egy szót semértettünk.

A beszédek végén a tö-meg a francia himnuszt, aMarseillaise-t énekelte, adiákok franciául, míg mi a– fent említett – magyarszöveget. Az éneklés utána francia diákok jöttek, ésmegöleltek minket, nemtudtak hinni a szemük-nek, amikor látták, hogymi is velük együtt daloltuka francia himnuszt.

Az ölelkezés után a pá-rizsi rendõrség csapata fa-lanxként sorakozva jött fe-lénk, és kiszorítottak min-ket a térrõl. Úgy emlék-szem, egy metróállomás-hoz menekültünk, szeret-

tünk volna a magyar vagya szovjet nagykövetség elémenni, ott folytatni a de-monstrációt, de senki semismerte az odavezetõ utat.Így dolgavégezetlenül ha-zamentünk. Itt a haza szóhelytelen, hiszen hazánkmessze volt, inkább úgyhelyes, hogy a lakásunkramentünk.

Gáli József és Ober-sovszky Gyula ítéletét a Ká-

dár-bíróság életfogytiglanraenyhítette, azonban a két ár-tatlanul elítélt újságíró to-vábbi éveket töltött a fegy-házban. Gáli 1961-ben,Obersovszky 1963-ban köz-kegyelemmel szabadult abörtönbõl.

A két igazságtalanul el-ítélt újságíró életének tör-ténetéhez hozzátartozna ahalálos ítélet megváltozta-tásának oka. Volt-e szere-pe a kegyelem kimondásá-hoz a párizsi diáktüntetés-nek? Erre a kérdésre senkinem tudott eddig a választadni. Feltételezem, hogynem, valami egészen másoka lehetett.

Az emberi érzelem, jóin-dulat távol állt akkoriban azország vezetõitõl. Kommu-nista-fasiszták voltak a pártés a bíróság vezetõi, akiketegy vagy több halálos ítéletnem befolyásolt. Terrorralkormányozták Magyaror-szágot. Soha nem szabadelfelejteni a bûneiket, nemérzõ emberek voltak Kádá-rék, hanem gyilkos gazem-berek!

A rendszerváltás után aNádor utcában, talánBocskay József irodájábantalálkoztam ObersovszkyGyulával, aki ott, tõlemtudta meg a párizsi tünte-tést. Teljesen elérzéke-nyült, megölelt, és megkö-szönte, amit érte és barát-jáért, sorstársáért tettünk.

Pedig nem ismertükegymást, Gáli ésObersovszky nevét se hal-lottuk a tüntetés elõtt, denem ez volt a fontos: azigazságért tüntettünk afrancia srácokkal együtt.

Tóth Ilonka neve sokkalismertebb volt, 1969-benChicagóban, a MontroseAvenue-n a helyi Szabad-ságharcos Szövetség bé-relt egy helyiséget. A ne-vét a kivégzett medikáról,Tóth Ilonáról kapta.

Amint a történet végé-hez érkeztem, látom, hogyaz elején elkezdett témahelyett a folytatást egé-szen másról írtam. Nemtudom, hogy ezt az öreg-kori hülyülés, vagy csakegyszerûen a mesélõkész-ségem idézte elõ, mind-egy, majd hallok az olva-sóimtól, akik általában el-viselik a történeteimet.

Amennyiben problémá-ik vannak, akkor majd ír-nak. Általában dicsérõ le-veleket kapok, azokatnem szoktam közölni,bármennyire is jólesnekés kedvesek számomra.

Kritizálni a feleségemszokott, aki keményen sé-relmezi az általa helytelen-nek talált dolgokat. 56 évevagyunk házasok, tõle kri-tika és dicséret egyformánelfogadható.

Az egyesült magyar baloldal vezetõi (balról): Bajnai Gordon,Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor

Obersovszky Gyula 1957-ben,a kádári bíróság elõtt