8 VASÁRNAP, I f i t DECEMBER l

Alagút a Tisza alatt? Senki sem tudja, kicsoda

találta kl, hogy a törökök a szegedi várat az újszegedi ol-dallal alagúttal kötötték ösz-sze. Bizonyos azonban, ahány gödör, kút vagy csatorna be-szakadt a szegedi, vagy az újszegedi oldalon, kapcsolat-ba hozták a Tisza alatt ha-ladó alagúttal. 1957-ben egy gimnazista állított be a sze-gedi levéltárba. Meggyőző-déssel jelentette kl, meg akarja keresni a törökök ál-tal ásott alagút száját. Erre feltette az életét, nem ismer veszélyt. Az alagút megvan a Tisza alatt — mondotta—, tele van fegyverekkel, ame-lyeket a törökök oda rejtet-tek, és az ott elpusztultak csontjaival. A bátor és el-szánt ifjú a levéltár segítsé-gét kérte: adjuk elő az ira-tokat és a terveket, ne tit-koljuk tovább az esetet, mi úgysem tudjuk megtalálni. Felvilágosítottuk, hogy mi eddig ilyen iratokat nem ta-láltunk. Egészen bizonyos, hogy a törökök sem iratokat, sem terveket nem hagytak hátra az alagútról. Legalább-is nem Szegeden. Nem sok török iratunk van, azokat is-merjük, de nincs közöttük ilyen. Igaz, mi nem tudunk törökül, de már a múlt szá-zadban akadtak tudósok, akik az országban található török iratokat elolvasták, jó részüket nyomtatásban kl is adták, így a szegedieket is. Arról sem tudunk, hogy a törökök kivonulása után — 1686 — valaki is Irt volna a Tisza alatt ásott alagútról. Pedig, ha lett volna ilyen, Dugonics András vagy Vedres István, akik Szegedről sok érdekes dolgot megírtak, ezt is említették volna. Mit te-hettünk, sok sikert kíván-tunk a lelkes ifjúnak. Való-jában szégyelltük magunkat, amiért egy ilyen jelentős ügyben nem tudunk segíteni.

Ettől kezdve felfigyeltünk az alagútra, és a sztorijával többször találkoztunk.

Egy jó nevű szegedi építő-mestertől tudtam meg, hogy amikor ifjú korában, kb. 45 évvel ezelőtt Szőregen, az úgynevezett Rohonyi telken egy górét épített (emlékezete szerint a telek a Szegedről Szőregre vezető műút bal ol-dalán volt, tehát Szeged és • Tisza irányába), építkezés közben beszakadt alattuk a föld. Egy jó nagy üreg ke-letkezett, ahonnan rozsdás fegyvereket, cserepeket és csontokat hoztak fel. A kör-nyékbeliektől azt hallották, hogy az alagút kijáratához jutottak, amelyet még a tö-rökök építettek a szegedi vár-ból.

Szegeden el van terjedve a Tisza alatti alagút mondá-ja, majdnem úgy, mint Attila sírja, aminek legendájáról Trogmayer Ottó írt magvas cikket a Magyar Ifjúság egyik szeptemberi számában. Az alagutat Rózsa Sándorral hozzák a legtöbben kapcso-latba. Eddig kétféle változa-tával találkoztunk: az egyik szerint „a Sándor" a szegedi tanyavilágban kószálva, ha üldözték, egyszerre csak el-tűnt a nádasban, de alagútja ls volt, ami Szegedre veze-tett. A másik változat, hogy a szegedi várból ls ki tudott jönni, mert ő ismerte az alagutat. Az alagút körüli monda ma is gyarapodik. Nemrég hallottam, hogy amikor a Bartók Béla téren — a volt Valéria téren — az ötvenes évek végén rende-zési munkát végeztek, téglá-

val burkolt alagútra buk-kantak. Menten elterjedt, hogy az „alagút" a várba ve-zetett. Nem más volt az épít-mény, mint egy régi és el-dugult csatorna.

Szeged egyik nagyüzemé-nek főkönyvelője mondotta el a napokban az alagúttal kapcsolatos gyermekkori em-lékét: „Amikor 8—10 éves voltam, úgy 40 évvel ezelőtt, barátommal a Stefánián ját-szottunk. A várba is belo-pózkodtunk. A falon van egy ablak, azon behatoltunk és egy csigalépcsőt találtunk. Tele volt a lejárat szemét-tel és mindenféle lim-Iom-mal. Nem merészelünk lej-jebb menni. Otthon elmond-tuk kalandunkat, és megtud-tuk, hogy a Tiszán átvezető alagút bejáratához jutot-tunk." Ez a lépcső a várma-radványban, az északkeleti sarokban ma is megvan. Ki-vezet a tetőre is. ahol a ki-járatot üvegkalitkával látták eL Megvan az ablak is, de a lépcső csak az épület pado-zatáig vezet, lejjebb sohasem vezetett. Még pincébe sem, mert ezeknek az épületeknek nem volt pincéje, olyat ásni sem lehetett volna, mivel fel-tört a víz.

Miért terjedtek el ezek a történetek? — kérdezhetnők. A törököket, mint alagútásó-kat a várak ostroma atkai-mával emlegetik. Erről Gár-donyi Géza is ír az Egri csil-lagok-ban. A hegyre, domb-ra, magaslatra épült várak közül bizonyos, hogy több alagúttal is el volt látva. A Tisza-mederben alagutat épí-teni még manapság is ko-moly műszaki feladatot je-lentene. A talajvíz az Alföl-dön, különösen a folyók ár-terében a szabályozások előtt magas volt. Néhány decimé-ter leásása alkalmával fel-tört a víz. A szabályozás után a vízszint ugyan süly-lyedt, de kinek kellett volna alagutat csinálni, amikor az utaknak és a vasútnak ott volt a sokkal olcsóbb híd. A törököknek meg éppenség-gel nem volt szükségük alagútra. mert amikor 1541-ben a várat elfoglalták és azt 1686-ig a kezükben tartották, az újszegedi oldal is a bir-tokukban volt. és szabad volt az útjuk Budáig és még tá-volabb is. A romantikus képzelet, elsősorban Gárdo-nyi után, felruházta Szege-det is egy ilyen „létesítmény-nyel". Nem az elsó és nem is az utolsó az ilyen ártatlan képzelgés. Dugonics András Etelka című regényében ki-jelenti, hogy csakis Szegeden lehet Attila sírja. De míg azt

ország-világ keresi, az alag-utat csak emlegetik.

Az alagútról szóló mende-monda nem korunkban ke-letkezett. Szinte az egyetlen, nyomtatásban is megjelent feljegyzést Kovács Jánosnak köszönhetjük, aki 1895-ben kiadott Szegedi emlékek (Helytörténeti és néprajzi vázlatok) című kötetében megemlíti, hogy amikor 1879 után, a nagy árvíz elvonulá-sa után a várat kezdték le-bontani, de már ezt megelő-zőleg is rombolták a Tisza partján levő körbástyához vezető falakat, „a Tisza med-rében látható falrészekről a nép hite mindig azt regélte, hogy azok a víz alatt keresz-tülvezető alagutak falmarad-ványai, melyeken titkon ki lehetett a várból a Tisza túl-só oldalára menekülni". Te-hát az alagút legendája elég hosszú életű. Ha lett volna ilyen, bármilyen képtelenség ls, arról megemlékezett vol-na II. Rákóczi Ferenc, aki ostromolta Szegedet Ha a török utáni időkben élt vol-na a monda, a boszorkány-perekben is előfordult volna. Nem hagyta volna említés nélkül az 1552-i ostromot megéneklő Tinódi Lantos Se-bestyén sem, aki a Szegedi veszedelem című költemé-nyében az elmenekült szegedi bíró, Tóth Mihály által meg-indított és kudarccal végző-dő vállalkozást énekelte meg. A magyarországi török épí-tészet legalaposabb ismerője, a Szegeden is jó néhány évet eltöltött Molnár József sem emlegeti az alagutakat, pe-dig napjainkban bejárta az országot Kanizsától Egerig, azért, hogy a legkisebb nyo-mát ls feltalálja, lerajzolja és megörökítse a törökök itteni építő tevékenységének. De tö-rök részről sem írnak az alagutakról. Evlia Cselebi tö-rök utazó — aki az 1660-as években járta be az orszá-got — szintén hallgat az ilyen építményekről. Külön-ben ez nem is csoda. Török létére a hadititkot nem árul-ta volna el. A legenda tehát csak a XIX. században ke-letkezett, amikor már nem volt szükség az alagutakra. de az emberek kedvüket lel-ték, ha képzeletük termékét visszavetítették a jóval ko-rábbi századokba. A rég!

Szegedhez fűződő hiedelem-világ lassan elvékonyuló szá-lai az ilyen mondák is, ki csendül ezekből a város kü-lönössége, mástól eltérő vol-ta, és amit féltő szeretette1

ruháznak fel olyasmivel is aminek történeti alaoja nincs

Oltvai Ferenc

Hol találom?

Nem tudom, a vonaton vagy autóbusszal Szegedre érkező utasok között há-nyan vannak, akik még so-sem jártak a városban. Te-gyük fel: kevesen. Vagy tegyük fel: sokan. Mind-kettő igaz lehet. S hogy tanácstalanul állnak a pá-lyaudvar kijáratánál, az is igaz. Ha a vonaton nem érdeklődték meg, hogy jut-nak el az úticéljukhoz, ha nem várják őket ismerős, ha nem kapnak taxit, ha senki nem tud tanácsot ad-ni, jobb híján felülnek a villamosra. S ott kérdezős-ködnek tovább. Több-ke-vesebb sikerrel.

Tanácstalan idegenek-nek sovány vigasz az „Üd-vözöljük városunkban" fel-iratot. Késő este az idegen-forgalmi hivatal rímével sem mennek semmire. A nagyállomás kijáratánál le-vő várostérkép csak a bel-

városi utcákról, neveze-tességekről ad tájékozta-tást. Üjszegeden, Rókuson még ilyen sincs. Elindul vaktában az idegen, jó-szerencséjére bízza magát. S az első benyomások han-gulatát sokáig őrzi.

Apró figyelmességekkel, útbaigazitó táblákkal sokat segíthetnénk. Azt már le-írni sem merem, pályaud-vari információs szolgálat-tal mennyit. Ha az állomá-sokon lehetne várostérké-pet kapni — egyáltalán, ha a könyvesboltokban sem lenne állandó hiánycikk —, vagy a fontosabb útvonala-kat feltüntetnék egy tér-képen, könnyen sokszoro-sítható eljárással, h a . . .

Tegyük fel, csak kevese-ket érintene. Vagy tegyük fel, sok embert. Mindkettő igaz lehet A „hol találom meg" gyakori k é r d é s . . .

Pálfy Katalin

T á r s a s á g u n k h í re i . — HÁZ-NAGY A n d r á s : Csongrád m e g y e : Előadóülések . Gyógysze ré sze t , ok tóbe r . [A M a g y a r G y ó g y s z e r é -szet i T á r s a s á g he ly i c s o p o r t j á -n a k rendezvénye l ró l . ]

GÁBOR Mik lós : 47 év a m a -gyar egészségügy szo lgá la tában . — N y u g a l o m b a vonu l t dr . Dir-ne r Zol tán egye t emi t a n á r . Gyógyszerésze t , ok tóbe r . [Az o r -v o s t u d o m á n y i e g y e t e m Gyógy-s z e r h a t i s t a n l I n t éze tnek igazga-tó ja . Fényképpe l . ]

E g y é b h i r ek . — CSAJTAI Mik-lós: Csongrád m e g y e : E lőadó-ülés. Gyógyszerésze t , ok tóbe r . [Az o r v o s t u d o m á n y i e g y e t e m és a megye i t a n á c s rendezvé-n y é r ő l )

RATHONYT J á n o s ; H a t v a n év a s z á r n y a s k e r é k szo lgá la tában . Ország — Világ, ok t . 39. [Roho-nyi L a j o s szegedi v a s ú t t ö r t é n é s z -ről F é n y k é p p e l )

REIGL E n d r e : Tex t i l e s nagy-ak t i va - é r t ekez l e t Szegeden . T e x -tilmunkás, n o v e m b e r . [ F é n y k é p -p e k k e l )

CSATÖ K á r o l y : J e l en l é t és nosztalgia . — P a t a k i F e r e n c és Nóvák A n d r á s k iá l l í t ásáró l . P e -tőfi Népe . nov. 3. [A k é t szegedi f e s t ő m ű v é s z k e c s k e m é t i t á r l a t á -ról. F é n y k é p p e l )

SZŰCS G á b o r : P u s z t a s z e r r e viszik A m a g y a r o k be jöve te lé t . — K ö r h á z b a n a k ö r k é p . — Sze-geden restaurálják. — KiálKtiák a nemzet i p a r k b a n . Esti H í r l ap , nov. 6. [A F e s z t y - k ö r k é p r ő l )

T Ó T H Bé la : Epül a I I - e s gáz -üzem Szegeden. N é p s z a b a d s á g , nov. 9. ( F é n y k é p )

Ké t és fél eze rny i bedo lgozó a tápéi Ház i ipa r i Szöve tkeze tben . Pe tő f i Népe , nov. 9. [ F é n y k é p e k -k e l )

TANDI L a j o s : P a n n o n t á j a k . — Csizmadia Zol tán k iá l l í t ása Sze-geden . N a p l ó (Veszprém) , nov. 19

Szeged a hazai lapokban

1974/48

BAGAMERY Lász ló : S p o r t c s a r -nok Szegeden . Dunán tú l i Napló , nov. 18. [ F é n y k é p p e l )

A s z a b ó : k o m p u t e r . Népszava , nov . 21. [A r u h a g y á r b a n )

[E. FEHÉR Pál] E. F. P . ; Es a T i s z a t á j ? Élet és I roda lom, nov. 23. [A szegedi f o l y ó i r a t n e m sze-repelt a D e b r e c e n b e n m e g r e n d e -zet t v idék i I roda lmi fo lyó i r a tok v i t á j á n )

ILLÉS J e n ő : Szegedi Nemze t i Sz ínház . — T ű z v a r á z s . Fi lm, Színház , Muzs ika , nov. 23. [Kri-t ika G á s p á r Marg i t s z í n m ü v é n e k e lőadásá ró l . F é n y k é p e k k e l )

LUKACSY A n d r á s : Tűzvarázs . — G á s p á r Marg i t s z í n m ű v e Sze-geden . M a g y a r H í r l ap , nov. 23. [ K r i t i k a )

LANTOS G á b o r : Szegedi k in-c s e s b á n y a — pesti a r a n y a k k a l N é p s p o r t , nov. 23 [A SZEOL a t -lé t ikai s z a k o s z t á l y á r ó l )

Misi bácsi . N é p s p o r t , nov . 23. [Kerte3 Mihályró l , a Csongrád megye i L a b d a r ú g ó Szövetség el-n ö k é r ő l )

A s p o r t c s a r n o k — m i n d e n k i é N é p s p o r t , nov . 23. [Az úl spor t -c s a r n o k r ó l . F é n y k é p p e l )

T Ó T H B é l a : Á r p á d Fesz tys R u n d b i l d „ L a n d n a h i n e de r U n -g a r n " w u r d e Jetzt nach Szeged geb rach t . N e u e s t e N a c h r i c h t e n , nov. 23. [ F é n y k é p )

Szeged. — Országos ú t t ö r ő p a r -l a m e n t . M a g y a r Hí r l ap , M a g y a r Nemze t , N é p s z a v a , nov. 24.

Névváltoztatás - év végéig

Az új családjogi törvény lehetőséget ad arra, hogy a feleség a következők között válasszon: 1. Férje teljes ne-vét viseli, a házasságra utaló -né toldással; 2. Ehhez a maga teljes nevét is hozzá-kapcsolhatja; 3. Férje családi nevét viseli, a házasságra utaló toldással, s ehhez a maga teljes nevét hozzá-kapcsolhatja; 4. A férje csa-ládi nevéhez kapcsolja saját utónevét: 5. Kizárólag a ma-ga leánykori nevét használ-ja. Például Kiss Antalné; Kiss Antalné Boros Jolán; Kissné Boros Jolán; Kiss Jo-lán; Boros Jolán.

Eddig Szegeden az anya-könyvvezetőnél 70—80-an él-tek a névváltoztatás lehe-tőségével. 1975. január l - től annyiban változik a helyzet, hogy nem húsz, hanem már száz forint a névváltoztatási okirat illetéke és ettől az időponttól kezdve kizárólag a Belügyminisztérium igaz-gatásrendészeti osztályának állampolgársági alosztálya (Budapest, VIII. kerület. Mo-sonyi utca 9.) foglalkozik a névváltoztatással. De a ké-relmet továbbra is a lakó-hely szerinti illetékes anya-könyvvezetőhöz kell bead-ni.

T Ó T H B é l a : Szeged ú j , t o v á b b é p ü l ő l a k ó n e g y e d é b e n , a T a r j á n v á r o s r é s z b e n a l akosok s z á m a m á r e lé r te a húszez re t . N é p s z a -va , nov 24 ( F é n y k é p )

LOSONCI Mik lós : Fa lu T a m á s l eve les l ádá ja . Pes t m e g y e i H í r -lap , nov. 24. [ Juhász G y u l a 1914-b e n Irt l eve lének k ö z l é s é v e l )

L Z s . : P o r t r é a T iszáró l . — T i s z a k u t a t ó m u n k a c s o p o r t Sze-g e d e n Szolnok m e g y e i N é p l a p , nov. 24.

Ü t t ö r ó p a r l a m e n t Szegeden . — T a n á c s k o z n a k a l eg f i a t a l abbak . M a g y a r H í r l ap , nov. 23.

Orazágos ú t t ö r ő p a r l a m e n t Sze-geden . M a g y a r N e m z e t , Népsza -v a , nov. 26

B E N K Ö I m r e : Ü t t ö r ő p a r t a m e n t Szegeden . N é p s z a b a d s á g , nov. 26. [ F é n y k é p )

K ú t ó r l á s Szegeden . Esti Hí r lap , nov. 27. Népszava , nov 28. [A v á r o s v íze l lá tásá t c s a k ú j a b b k u t a k f ú r á s á v a l l ehe t b iz tos í -t a n i )

T Ö T H B é l a : Az ÚJ szegedi bio-lógiai k ö z p o n t b a n . N é p s z a b a d s á g , nov. 27. [ F é n y k é p a t u d o m á n y -e g y e t e m ÚJ biológiai i n t é z e t é r ő l )

B A L K U S I m r e : Í ró -o lvasó t a -lá lkozó. Szövetkeze t , nov 27. [Békésen , Dér E n d r e szegedi í r ó ls rész t vet t . F é n y k é p p e l )

Bezá ru l t az ú t t ö r ő p a r l a m e n t . Népszava , nov. 28. [Szegeden ]

SIMON. Gy . F e r e n c : Egv l a p a t ö r t é n e l e m b ő l — Kéz fogás Sze-geden . K é n e s C j s á g , nov. 39. [A M a g y a r Nemzet i Függe t l enség i F r o n t m e g a l a k u l á s á r ó l . F é n y k í . p é k k e l )

A z V. Országos Crt törőparla-m e n t szegedi m e g n y i t ó j a a l k a l -m á b ó l a megye i k ü l d ö t t s é g e * m e g k o s z o r ú z t á k a L e n i n - e m l é k -m ű v e t . Szabad Föld, dec . X. [ F é n y k é p )

SziHs László:

POKOL-TŰZ Kis-

regeny

Jö állapotban levő

Warszawa Combi személygép-kocsi eladó.

Érdek lődn i l ehe t Szegedi Mérlegkészl tő Isz. Szeged, Festő u . 7„ reggel 8-tól 14 óráig. x

tt Hanyatt dőlve feküdtünk egymás mellett. Néz-

tük a kószáló felhőket és hallgattunk. A fűben találkozott a kezünk. Zsuzsáé összecsukódott, mint egy aludni térő virág, s befészkelt a te-nyerembe.

— Azóta sem fészkeltem így — mondta Zsuzsa.

— Flóriéban sem? — kérdeztem. — Flóriéban sem! — mondta Zsuzsa. Araszolva beszélgettünk, ahogy a hernyó má-

szik a fán, hát megint hosszú hallgatás követ-kezett. Mintha megszűnt volna körülöttünk a vi-lág. Először Zsuzsa szólalt meg ismét.

— Tudod — mondta —, nekem most már két életem kellene, hogy legyen.

— Miért? — kérdeztem. — Azért —.mondta —, mert csak úgy tehet-

ném meg, hogy az egyikben Flórival legyek, a másikban veled.

— Az embernek csak egy élete van — mond-tam.

Kint az országúton szekér haladt el, megrak-va bútorokkal, használati tárgyakkal, köztük ült a család apraja-nagyja. Zsuzsát a kerekek nyi-korgása visszarántotta a valóságba.

— Költözködnek? Vasárnap? — nézte cso-dálkozva.

Magam is furcsállottam a dolgot, de miattam akkor akár az egész falu elköltözhetett volna. Hanem Zsuzsa most már felállt a fűből.

— Szeretném,, ha Flóri nem tudná meg, hogy el akartam utazni — mondta.

Tudta az akkor rriár régen. Első dolga volt, hogy engem Pirinél kerestessen. Piri meg a ven-déglő ajtajából látta, amikor futottam a busz után, és Flóri ebből rögtön megérezte, hogy mi-ért futottam.

Szükség lett volna pedig rám a fúrótorony-nál, amint ez kiderült. Le kellett szakítani a kútról a rossz zárószerkezetet, szabadabb utat kellett biztosítani az égő gáznak, nehogy az rob-banjon — és ez az én reszortom volt. Rábízták egy másik brigádra, mert Flóriánék egyéb, ve-szélyesebb munkát végeztek.

Mi ketten azonban minderről semmit sem tud-tunk. Zsuzsa az országúton belém karolt.

— Hány kilométer van még hátra? — kér-dezte.

— Még vagy három — mondtam. — Lehetne legalább háromszáz — sóhajtotta. Magamhoz szorítottam, és úgy mentünk to-

vább. A nyárvégi táj annyira elütött attól, ami-ben az előző nap délutánjától fogva én meg-szakítás nélkül benne voltam, hogy gondolni sem akartam az iszapesőre, sárra, izzadtságra, piszokra, a tűzre. Szabadabb lett az én tüzem út-ja is. Csak a ruha volt rajtam változatlan.

— Visszakísérlek, és én is átöltözöm — mondtam Zsuzsának.

— Miért? — nézett rám kérdőn. — Én itt végeztem! — mondtam. — Ennek semmi értelme — mondta Zsuzsa. Nem hallgattam rá. Meg aztán a figyelmün-

ket hamarosan elvonta egy másik ökrös szekér. Jött az országúton az is, a falu felől, megrakod-va, mint az előző, holmikkal, családtagokkal.

Csak tán nem költözik valóban az egész falu? Majd hogy nem úgy volt. Ahogy a házak közé értünk, megint újabb ko-

csival találkoztunk. A falunak abból a feléből jött, ahol a fúrótorony állt. Mi történik itt? Zsuzsával sietősebbre fogtuk a lépteinket. A ne-gyedik kocsit aztán már leállítottam.

— Hová, jó ember? A bakról a javakorabeli paraszt előbb alapo-

san szemügyre vett, majd mint, aki biztos a dolgában, de azért csak meg akar bizonyosodni, azt kérdi:

— Maga olajos? — Az! — mondom. — Miért? — Az istenfáját maguknak! — azt mondja. —

Maguk aztán jól megcsinálták! — Azzal a lovak közé csapott, és tovább hajtott.

Kénytelen voltam a boltajtóban ácsorgó el-árusító asszonyokat megkérdezni:

— Honnan jönnek ezek? Mondják, hogy a falu széléről. Ez már a ti-

zedik szekér volt. Ha így megy, délutánra a szél-ső utcák kiürülnek. Elterjedt a híre, hogy tűz-hányó van születőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld, talán még a falu alatt is, ta-lán mindenestől elnyeli a falut. A hiszékenyebb-re hát szekérre, kocsira rakodik és menekül. Ki hová tud. Volt, aki a szövetkezet lovait fogta be, mások egyetlen göthös kis tehenüket. Mennek a szomszédos falvakba, rokonokhoz, ismerősökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúróto-rony közeléből.

Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk együtt vissza! — fogta meg

a karomat Zsuzsa. De én leintettem. Ebben a kavargásban aztán igazán senki sem figyel

ránk. Engem egyébként akkor már Zsuzsán kí-vül végképp nem érdekelt más.

A kavargás csakugyan nem mindennapi volt. (Folytatjuk.}