agyvelő - kalandosutak.hukalandosutak.hu/wp-content/uploads/14.-idegrendszer-3.-agyvelő.pdf ·...
TRANSCRIPT
Agytörzs (truncus cerebri)
• A gerincvelő felső részének folytatása a foramen magnumon belül.
• Folytonos összeköttetést biztosít a gerincvelő és az agyvelő között
• Részei:
– Nyúltvelő (medulla oblongata)
– Híd (pons)
– Középagy (mesencephalon)
A nyúltvelő
• Alsó határa: az öreglyuk vonalában a piramispályák kereszteződése (decussatio pyramidum)
• Felső határa: a híd
: • Alsó zárt rész: itt vannak a Goll- és
Burdach-pályák magjai. • Felső nyitott rész: a gerincvelői
canalis centralis folytatása rombuszszerűen szétnyílik (fossa rhomboidea). Ürege a IV. agykamra feneke, szélei az alsó kisagykocsányokban és kötélképű testekben folytatódnak.
A nyúltvelő háti felének képletei
A fossa rhomboidea részei
• Pars intermedia. Haránt irányú csíkok (striae medullares) formájában húzódnak a hallópályarendszer részei.
• Pars superior. Középvonalának két oldalán egy-egy kiemelkedés van (eminentia medialis).
• Pars inferior. Középvonala mellett két háromszögletű terület van: – trigonum nervi hypoglossi
– trigonum nervi vagi
A fossa rhomboidea jelentősége
• Alsó csúcsa: obex.
• Sátorszerűen ráborul a kisagy
• A nyúltvelő (elül) fossa rhomboidea széle (oldalt) és a kisagy (hátul) veszi körül a IV. agykamrát.
• Az élet szempontjából fontos terület. Hálózatos állományában (formatio reticularisában)
– életfontosságú vegetatív reflexek központjai vannak. Pl. légzőmozgások, nyelés, vérkeringés
– Agyidegek magjai is találhatók.
Agytörzs oldalsó nézet
Elülső felszínének közepén végighúzódik a gerincvelő fissura medialisának folytatása. • A hasadék két oldalán
kiemelkedések (pyramisok) vannak.
• A pyramisoktól oldalra van az oliva inferior.
A híd külső megjelenése
Hasi oldala enyhén domború Középvonalában sekély árok húzódik (sulcus basilaris) Oldaláról indulnak a hídkarok (brachium pontis) vagy a középső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris medius), amelyek a kisaggyal kötik össze. A híd és a hídkarok határán agyidegek lépnek ki: V., VII., VIII. és VI.
Az előagyat köti össze az utóaggyal. Határolói:
– Alul: híd – Felül: thalamus és hypothalamus
• A háti részéből indul ki a felső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris superior).
• Benne egy vékony csatorna (Sylvius-csatorna vagy aquaductus cerebri) húzódik. A III. és a IV. agykamra között biztosít összeköttetést. Körülötte a szürkeállományban vannak a III. és IV. agyidegek magjai.
Középagy (mesencephalon)
A középagy részei
Keresztmetszetben megkülönböztethető részek:
• Tectum vagy ikertestek telepe (lamina quaqdrigemina). A Sylvius-csatornától hátra. Rajta 4 gumószerű kiemelkedés van: – 2 felső ikertest (colliculus superior)
– 2 alsó ikertest (colliculus inferior)
Mindegyik ikertestből egy-egy karszerű képződmény halad oldalra a térdestestekhez.
Az alsó ikertestek alatt lép ki a IV. agyideg.
A Sylvius-csatornától előre levő vastagabb agyrész az agykocsány (pedunculus cerebri). Részei: • Felül: tegmentum. Benne vannak:
– 2 db vörösmag (nucleus ruber) – érző agypályák – Hálózatos állomány (formatio reticularis)
• Alul: agyszár (crus cerebri) vagy basis. Bennük mozgatópályák haladnak. V-alakban szétágazik. Közöttük levő mélyedés a fossa interpeduncularis. Itt lép ki a III. agyideg.
A két részt a feketeállomány választja el egymástól.
A középagy részei 2.
Agytörzsi hálózatos állomány (formatio reticularis)
Az agytörzs tegmentumában az érzőpályák és az agyidegi magvak között elhelyezkedő idegsejtek és azok nyúlványai hozzák létre. • Jól szervezett idegsejthálózat, a sejtjei szabá-
lyosan elhelyezkedő magoszlopokat alkotnak: – Középvonali magoszlop – Medialis magoszlop – Lateralis magoszlop
• A magok nagysága alapján megkülönböztethetők: – Gigantocellularis magok – Parvocellularis magok
Funkciói: • Életfontosságú vegetatív reflexek központjai
vannak benne pl. légzés, szívműködés stb. • Az alacsonyabb és a magasabb agyi területek
között koordináló feladatokat is ellát. • Benne végződnek az akaratlagos mozgást
létrehozó pyramis pályarendszer agyidegi magokhoz menő rostjai
• innen kapcsolódnak át a multipolaris motoneuronokra
Agytörzsi hálózatos állomány 2. (formatio reticularis)
• Az agykérgi pályák és a kisagyi mozgatórendszer gyújtópontjában foglal helyet.
• Érző és érzékszervi pályák is küldenek ide collateralisokat.
• Összeköttetésben áll a hippocampussal, az agykéreggel, a törzsdúcokkal, a kisaggyal, a diencephalonnal.
• Afferens és efferens pályái rendkívüli jelentőséggel bírnak.
• A formatio reticularisból felfelé haladó impulzusok a thalamuson keresztül elérik az agykérget, ez a rendszer fontos szerepet játszik az ébrenlét, a tudat fenntartásában.
Agytörzsi hálózatos állomány 3. (formatio reticularis)
Kisagy általános jellemzése
Elhelyezkedés:
• A hátsó koponyagödörben (sclala posterior)
• A nagyagy féltekéinek occipitalis lebenyei alatt
• A nagyagytól a fissura cerebri transversa, illetve az ebbe benyomuló kisagysátor választja el.
Felépítés:
• Két féltekéből (hemispherium cerebelli) áll
• A féltekéket a féregrész (vermis) köti össze.
Kisagy általános jellemzése 2.
Ventrális oldal felszíne: • A két félteke között ék alakú bemetszéssel borul
rá a hídra és a nyúltvelőre (IV. agykamra hátsó fala)
• A bemetszés mélyén van a IV. agykamra csúcsi része (fastigium)
Egyéb felszíni képletek: • A mély barázdák, hasadékok (fissurák)
tekervényeket, levélszerű képleteket (folia cerebelli) választanak el
• A mélybe nyúló hasadékok az átmetszeti képen faágszerű rajzolatot adnak: élet fája (arbor vitae)
A kisagy az agytörzshöz 3 pár karral (kisagyko-csánnyal) kapcsolódik
• Felső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris superior seu brachium conjuctivum) a középagyhoz
• Középső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris medius seu brachium pontis) a hídhoz
• Alsó kisagykocsány (pedunculus cerebellaris infeior seu corpus restiforme) a nyúltvelőhöz
Kisagy általános jellemzése 3.
A kisagy állományai
• Kívül: kisagykéreg, szürkeállományból épül fel
• Belül: fehérállomány, benne idegsejtekből és szinapszisokból álló magvak vannak:
– Fogazott mag (nucleus dentatus)
– Dugómag (nucleus emboliformis)
– Tetőmag (nucleus fastigii)
– Golyómag (nucleus globosus).
A kisagykéreg (cortex cerebelli) részletes anatómiája
Háromrétegű szürkeállomány építi fel:
• Külső réteg (stratum moleculare). Kosársejtekből, de főként idegrostokból (parallel rostokból) és a Purkinje-sejtek tujafához hasonló dendritelágazódásaiból áll.
• Középső réteg (stratum ganglionare). Tulajdonképpen a Purkinje-sejtek egyetlen rétege.
• Belső réteg (stratum granulosum). Igen sűrűn elhelyezkedő szemcsesejtekből áll, melyeknek neuritje mint a felszínnel párhuzamosan futó parallel rost az első rétegben halad.
A kisagykéreg működése
A kisagykéregbe az idegi információ két afferens roston jut:
• kúszórostokon, amelyek elágazás nélkül a Purkinje-sejtek dendritjein végződnek kúszónövények módjára,
• moharostokon, amelyek bőséges elágazás után a szemcsesejtek dendritnyúlványaival alkotnak synapsisokat.
A kisagy működése
• A kisagy efferens rostjainak legnagyobb része a nucleus ruberhez megy. További rostok a vestibularis magokhoz, a formatio reticularishoz és a thalamuson keresztül a mozgatókéreghez húzódnak.
• A kisagy a harántcsíkolt csontvázizomzat működésének fontos koordináló központja. A kisagy biztosítja a mozgások összerendezését és az akaratlagos mozgások sima kivitelezését.
KÖZTIAGY (diencephalon)
Majdnem teljesen különálló két szimmetrikus részből áll.
Részei:
• Thalamus
• Meta- és epithalamus
• Hypothyalamus
• III. agykamra
Thalamus (látótelep)
Funkciója Az érzőpályák átkapcsolódási helye az agykéreg felé, de nemcsak továbbítja a beérkező információkat, hanem bonyolult transzformációs funkciót, valamint szelekciót, szintézist stb. is végez. Tehát a legfontosabb subcorticalis érzőközpont.
Elhelyezkedése
A thalamus (szoba, nyoszolya) a középvonal két oldalán elhelyezkedő páros, felülről lefelé összelapított, medialis oldalán függőlegesen levágott felszínű, ellipszoid alakú, szürke magkomplexum. A kétoldali thalamus egy kis területen össze is nőtt egymással.
A thalamus külső szerkezete
• Medialis felszínei sagittalis állású rést fognak közre, a III. agykamrát.
• Felső felszínük. A középvonal mentén ráfekszik a fornix (boltozat), lateralisabban pedig az oldalkamrák pars centralisának fenekét alkotják.
• Lateralis felszínük. Csak az agyvelő vízszintes vagy frontalis metszetén láthatjuk, mert fehérállományból álló képlet, a belső tok (capsula interna) borítja.
• Alsó felszínük. A hypothalamussal nőtt össze. Elülső részük és a fornix két columnája egy-egy lyukat fog közre, a foramen interventriculare (Monroi)-t, amik a III. agykamrát kötik össze a két oldalkamrával. Hátulsó részük párnaszerűen megvastagodott, ez a pulvinar thalami, ami a térdestesteket (corpus geniculatumokat) takarja.
A thalamus belső szerkezete
A thalamus szürkeállomány-tömegét az agytörzsből felszálló fehérállomány (lamina medullaris-rendszer, benne intralaminaris magokkal) három magcsoportra osztja, így elhelyezkedés (localisatio) szerint megkülönböztünk:
• Oldalsó (laterális) magcsoportot
• Középső (medialis) magcsoportot
• Elülső magcsoportot.
Hypothalamus Elhelyezkedése:
A thalamus alatt elhelyezkedő páratlan agyrész, mely a III. agykamra fenekét is képezi. A diencephalon agyalapi része. Felső pereme összenőtt a thalamussal, hátrafelé pedig a mesencephalon tegmentumában folytatódik.
Működése:
A hypothalamus a vegetatív működések azon legmagasabb szintű központja, ahol még a vegetatív és szomatikus funkciók jól elkülöníthetők. Így a hypothalamus egyes magjaiban találjuk az anyagcserét, éhséget, szomjúságot, testhőmérsékletet stb. szabályozó központokat, ill. a hormonális szabályozás központjait. A hypothalamus fölötti agyrészek is részt vesznek a vegetatív funkciók szabályozásában, de itt már a vegetatív és szomatikus működések keverednek (pl. agykérgi – pszichés – hatások stb.).
A féltekékről általában
• A nagyagy két hemispheriumát az féltekék közötti hosszanti barázda (fissura longitudinalis cerebri) választja el egymástól,
• A kisagytól pedig a nagyagy és kisagy közötti barázda (fissura transversa cerebri).
• Mindkét hasadékba a kemény agyburoknak egy-egy nyúlványa nyomul be (nagyagysarló, ill. kisagysátor).
• A nagyagyat kívülről az agykéreg (cortex cerebri) köpenyszerűen borítja (pallium = agyköpeny, agykéreg).
Az agyféltekék felszíne
Az agykéreg felszínén látható képletek:
• tekervények (gyrus),
• barázdák (sulcus),
• hasadékok (fissurák): a mélyebb árkok
Az agyféltekék felszínei:
• külső, domború felszín: facies convexa cerebri,
• alsó, agyalapi felszín: facies inferior (basalis) cerebri,
• középső, egymás felé néző felszínek: facies medialis cerebri.
A féltekék kéregállománya
A féltekéken öt-öt lebeny van:
• Homloklebeny (lobus frontalis).
• Fali lebeny (lobus parietalis)
• Halántéki lebeny (lobus tcmporalis).
• Szigetlebeny (lobus insularis seu insula).
• Nyakszirti lebeny (lobus occipitalis).
Törzsdúcok
• Az agyvelő féltekéiben a fehérállományban (centrum semiovaléban) idegsejtekből álló központi szürkemagvak helyezkednek el, kétoldalt szimmetrikusan.
• Ezek a törzsdúcok, amik az agyvelő frontalis, de még inkább a vízszintessel 45°-os szöget bezáró metszésével (a Flechsig-féle ferde metszéssel) tanulmányozhatók.
• A törzsdúcok az extrapyramidalis rendszer fontos kéreg alatti (subcorticalis) központjai.
Törzsmagvak
• Farkosmag (nucleus caudatus). Az oldalkamra lateralis részén helyezkedik el.
• Lencsemag (nucleus lentiformis). A thalamustól és a nucleus caudatustól lateralisan helyezkedik el.
• Zár (claustrum). A nucleus lentiformistól lateralisan elhelyezkedő, szürkeállományból álló lemez.
• Mandulamag (amygdala). A temporalis lebeny pólusának megfelelően, az oldalkamra alsó szarvának csúcsa előtt a fehérállományban elhelyezkedő mandula alakú mag.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 1.
Asszociációs pályák
• Rövid asszociációs pályák. Ugyanazon félteke kérgének különböző pontjai között hoznak létre összeköttetést. A rövid asszociációs rostokhoz tartoznak az ív alakú rostok, amik a szomszédos tekervényeket kötik össze. Pl: Arnold-féle ínrostok, Meynert-féle U rostok.
• Hosszú asszociációs pályák. Távolabbi kéregrészeket kötnek össze.
Commissuralis rendszerek
• Kérgestest (corpus callosum). Hatalmas commissuralis pályarendszer, melynek rostjai a kétoldali agyfélteke identikus kéregrészeit kötik össze egymással, és az agykéreg valamennyi rétegében végződnek.
• Commissura anterior. A III. agykamra elülső falának alkotásában részt vevő, harántul futó commissuralis rostköteg.
• Hárfa (commissura hippocampi seu psalterium). A corpus callosum spleniuma alatt a fornix két szára (crus fornicis) között feszül ki. Rostjai a két hippocampust kötik össze egymással.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 2.
Boltozat (fornix)
• A fornix az oldalkamrák alsó szarvában a hippocampusról ered kétoldalt mint fimbria hippocampi,
• Folytatódik a fornix szárában (crus fornicis).
• A kétoldali crus fornicis felfelé haladva a III. agykamra fölött egyesül és létrehozza a corpus fornicist,
• Amely a corpus callosum alatt halad előre, majd a thalamusok előtt két ágra válik, a két columna fornicisra.
• Ezek benyomulnak a hypothalamus állományába és a corpus mamillarék lateralis magjában végződnek.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 3.
Corona radiata • Az agykérget az alacsonyabb agyrészekkel
összekötő projekciós pályák összessége alkotja (afferens és efferens pályák).
• A pályák többsége a törzsdúcok közötti keskenyebb fehérállományban, a capsula internában gyűlik össze, így a kéregből leszálló és kéreghez felszálló pályák, rostrendszerek a capsula interna fölött a corona radiatában sugároznak szét.
• A corona radiata rostjai átfúródnak a corpus callosum rostjai között.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 4.
Belső tok (capsula interna)
• A thalamus, a nucleus caudatus és a lencsemag közötti fehérállomány a belső tok (capsula interna).
• Ezen haladnak keresztül a fel- és leszálló agypályák. A capsula interna a Flechsig-féle metszeten V alakú, medial felé néző csúccsal.
• A nagyagyféltekék agypályákból álló – törzsdúcok feletti – fehérállománya (corona radiata) a törzsdúcok és a thalamus között összeszűkülve halad az agytörzs felé, mintegy tokszerűen körülvéve a lencsemagot.
SZAGLÓAGY (rhinencephalon)
A szaglással közvetlenül kapcsolatban álló, a szaglásban részt vevő agyrészeket soroljuk a szaglóagyhoz. Ide tartozik • Szaglóhagyma (bulbus olfactorius). Bele az orrüreg
tetejéről nyomulnak be a szaglórostok (fila olfactoria). • Tractus olfactorius. Benne folytatódik a szaglóhagyma
hátrafelé. • Trigonum olfactorium. Az agyalapon a tractus
kiszélesedésével jön létre. A trigonumból csíkok indulnak ki, amik részben a corpus callosum dorsalis felszínén futnak hátra, majd lehajlanak a hippocampushoz (striae longitudinales – gyrus dentatus), másrészt az insula alatt mint limes insulae haladnak a gyrus parahippocampalis uncusához.
Agykamrák (ventriculi)
A központi idegrendszer fejlődése folyamán az egyes agyhólyagok különböző mértékben növekednek. A velőcső falának vastagodásával a cső ürege hasadékrendszerré szűkül és kialakul az agyvelő kamrarendszere. Mindegyik agyhólyagnak a későbbi kamrarendszer egy-egy része felel meg: • IV. agykamra. Az utó- (hátsó-) agy (rhombencephalon)
üregéből fejlődik. • Aquaeductus cerebri (Sylvii). A középagy üregéből fejlődik. • III. agykamra. A köztiagy (diencephalon) üregéből alakul ki, • Oldalkamrák. Az előagy (telencephalon) üregéből
fejlődnek.
Liquorkeringés
• A III. és IV. agykamrában, valamint az oldalkamrák centralis részében és alsó szarvában érfonat (plexus choroideus) helyezkedik el, ami az agyvizet (liquor cerebrospinalis) termeli. Az oldalkamrák érfonata a legnagyobb, és itt termelődik a liquor legnagyobb része. A plexus choroideusok azáltal jönnek létre, hogy az érdús pia mater betüremíti a kamrákba a vékony egyrétegű köbhám formájában maradt agyfalrészeket (lamina epithelialis).
• Az oldalkamrák plexusai által termelt liquor a két foramen interventriculare (Monroi) útján bejut a III. agykamrába. Innen az aquaeductus cerebri (Sylvii)-n keresztül a IV. agykamrába, ahonnan a Magendie- és Luschka-nyílásokon át kijut az agyvelő, majd a gerincvelő külső felszínére a subarachnoidealis résbe.
• A gerincvelő és az agyvelő felszínét a liquor körülveszi, majd felfelé áramlik, és a sinus sagittalis superior mentén a pókhálóhártya bolyhai, a villi arachnoideales (Pacchioni-granulák) visszaszívják a vénás rendszerbe (a sinus sagittalis superiorba).
A központi idegrendszer burkai (meninges)
A központi idegrendszert háromrétegű burokrendszer borítja.
• Kemény agyhártya (dura mater seu pachymeninx). A külső burok. Erős, ínszerű lemez, mely szorosan tapad a koponyacsontok belső felszínéhez, azok csonthártyáját alkotja. A foramen magnumnál két lemezre válva terjed le a gerinccsatornába. A külső lemez összenőtt a csigolyákkal, a belső lemez a durazsákot képezi a gerincvelő számára, és leterjed a 3. sacralis csigolyáig. A 2. lumbalis csigolyától lefelé, ahol a gerincvelő megszűnik, már csak a cauda equina helyezkedik el benne. A két lemez közötti rés a cavum epidurale. A gerinccsatorna epiduralis részében vénás fonat van, a koponya durája és a csont között a durát ellátó artériák ágazódnak el (epiduralis vérzés!).
A kemény agyhártya nyúlványai
A koponyát belülről mintegy bélelő dura mater nyúlványokat bocsát az agyvelő mélyebb hasadékaiba:
– Nagyagysarló (falx cerebri). A nagyagy féltekéit egymástól elválasztó sagittalis lefutású lemez (a fissura longitudinalis cerebribe nyomul),
– Kisagysarló (falx cerebelli). Az előbbi folytatásaként halad hátul lefelé a kisagy két féltekéje között.
– Kisagysátor (tentorium cerebelli) valóban sátorszerű lemez, ami a nagyagy occipitalis lebenyét választja el a kisagytól (a fissura transversa cerebribe nyomul be) .
A dura mater lemeze néhol kettéválik (pl. az agysarlók kiindulásánál is), és endothellel bélelt üregeket (sinusokat) hoz létre, amik összegyűjtik az agyvelő vénás vérét. • Sinus sigmoideus. A legnagyobb üreg, mely a koponyából
kilépve a vena jugularis internában folytatódik. • Sinus sagittalis superior. A falx cerebri eredésének
megfelelően, aminek mentén a villi arachnoideales a liquort visszaszívják a vérbe.
• Sinus cavernosus. A töröknyereg két oldalán lévő vénás öböl. A szemüreg vénáival is kapcsolatban áll. Benne halad az artéria carotis interna, valamint a szemüreghez menő III., IV., V/1. és VI. agyideg.
A kemény agyhártya üregei
• Pókhálóhártya (arachnoidea). A középső burok. Szorosan hozzáfekszik a dura mater belső felszínéhez. Az agyvelő felszínén lévő sulcusokba és fissurákba nem terjed be, azok fölött kifeszülve elhalad.
A pókhálóhártya
Lágy agyhártya (pia mater) A legbelső burok. A pia materben haladnak az agyvelő erei (érhordozó hártya).
• Szorosan tapad az agyvelő felszínéhez, beterjed a sulcusokba és fissurákba is. Ezáltal az arachnoidea és a pia mater között egy résrendszer jön létre, a cavum subarachnoideale, ebben helyezkedik el az agyvíz. Az agyvelő felszínének nagyobb mélyedéseinél, nagyobb agyrészek találkozásánál a subarachnoidealis rés – kitágulva – cisternákat hoz létre. A legnagyobb cisterna a kisagy-nyúltvelő szögleténél van: a cisterna cerebellomedullaris vagy cisterna magna (cisternapunkció; liquorvétel).
• A subarachnoidealis résnek megfelelően liquorköpeny veszi körül a gerincvelőt és az agyvelőt, melynek szerepe: – az agyvelő súlyát csökkenti, – ütődéstől, helyi nyomásfokozódástól védi az agyvelőt.
Egyes irodalmakban az arachnoideát és a pia matert együtt nevezik lágy agyhártyának (leptomeninxnek).
Az agykéreg (cortex cerebri) tagolódása
• Ősibb kéregrészek (allocortex). Primitívebb szerkezetűek. • Fiatalabb kéregrészek (isocortex seu neocortex). Benne a
sejtek hat réteget hoznak létre: – stratum moleculare vagy plexiforme. A legkülső réteg, ami főleg
rostokból épül fel. – stratum granulosum externum. Apró szemcsesejtekből és apró
pyramissejtekből áll. – stratum pyramidale (externum). Apró pyramissejtek rétege. – stratum granulosum internum. Ún. szemcsesejtekből álló réteg. – stratum gangliosum (vagy stratum pyramidale internum). Nagy
pyramissejtek vannak benne. – stratum multiforme. Különböző alakú (orsó-, pyramis- stb.)
idegsejtek rétege
Az agykéreg tulajdonságai
• A pyramissejtek főleg a III. és V. rétegben találhatók, de a II., IV. és VI. rétegben is meglehetősen sok van belőlük. A kérgi sejtek mintegy 60%-a pyramissejt, 40%-a más, kb. 50 fajta érző- és gátlósejt.
• Az agykéreghez futó specifikus afferens rostok, nagyobbrészt a IV. rétegben végződve, ingerületüket közti neuronoknak adják át.
• Az asszociációs és commissuralis „nem specifikus" rostok valamennyi rétegben elágazódnak.
• A kéregből kiinduló efferens rostokat túlnyomórészt a III. és V. réteg pyramissejtjeinek neuritjei alkotják.
• A III. réteg pyramissejtjeinek neuritjei valószínűleg más kéregrészekhez mennek (asszociatív működésűek).
• Az V. réteg pyramissejtjeinek neuritjei már rendszerint subcorticalis régiókban haladnak, projekciós efferens pályákat alkotnak.
• Az agykéreg rétegződése nem jelent réteg szerinti funkcionális tagozódást.
• Lényegesebb az elemek függőleges irányban való columnaris kapcsolódása, tehát az agykéreg funkciós organizációja columnaris.
• Az isocortex egyes területei eltérő szerkezetűek. Különbözik egymástól a motoros (mozgató) és az érző kéregrész. – A mozgató kéregterületeket agranularis kéregnek
nevezzük, itt a rétegek elmosódnak, az átlagosnál több a pyramissejt. Itt találhatók az V. rétegben a Betz-féle óriás piramissejtek is (pl. gyrus precentralisban).
– Ezzel szemben az érző kéregterületek granularis kéregrészek, itt lényegesen kevesebb nagy pyramissejtet találunk, és nagy tömegben szemcsesejtek vannak (pl. látóközpont a fissura calcarina ajkaiban).
Az agykéreg tulajdonságai
Az agykérgi központok elhelyezkedése
Az egyes működések kérgi feldolgozásában megkülönböztetünk primer, szekunder és tercier központokat (pl. primer, szekunder, ill. tercier látóközpont, hallóközpont stb.).
• A primer központ a tudatosítás helye.
• A szekunder központokban történik az emlékképek alkotása.
• A tercier vagy legmagasabb rendű központokban megy végbe a képzettársítás, a fogalomalkotás (gondolkodás).
Brodmann-mezők
• Az agylokalizációkkal kapcsolatban általában Brodmann-mezők szerint jelöljük a cortex egyes területeit.
• Brodmann az agykérget 47 mezőre osztotta fel és arab számokkal jelölte (pl.: Br. 40 area).
Frontális lebeny (általános mozgatólebeny)
• Az akaratlagos mozgatóközpont főként a gyrus precentralis kérgében helyezkedik el (Br. 4.), de ráterjed a gyrus frontalis superior, medius és inferior hátsó részeire is (Br. 6a, 6b). E területekről ered elsősorban a pyramispálya-rendszer, a Betz-féle óriássejtekből.
• A homloklebeny polaris részén a magasabb intellektuális működések központjai helyezkednek el. Ezek a területek, különösen a Br. l0 és 11 régiók a thalamussal egységes rendszert képezve a fájdalomérzés központjai. Itt történik a fájdalom pszichés megélése, azaz a fájdalmi ingerületek pszichés fájdalmi affektusokkal való ellátása.
• A gyrus frontalis inferior opercularis (insulát fedő) részében (Br. 43, 44 areában) helyezkedik el a Broca-féle motoros beszédközpont, de csak egyik oldalon! Általában a bal agyféltekében (jobbkezeseknél) .
• A homloklebeny medialis felszínén a gyrus cinguliban a közérzet lokalizálódik (Br. 24) (limbicus rendszeri rész) .
Parietalis lebeny (általános érzőlebeny)
• A gyrus postcentralis (Br. 3, 1, 2) testérző (somaestheticus) mező (epicriticus sensibilitas).
• A gyrus precentralis (mozgató) és a gyrus postcentralis (testérző központok) somatotopiás lokalizációjúak, azaz minden testrésznek egy-egy meghatározott kéregterület felel meg. Minél bonyolultabb egy testrész működése; központja annál nagyobb területet foglal el az agykéregben. A központok közül felül helyezkednek el az alsó végtag, majd a törzs, nyak, felső végtag központjai és legalul a fej, nyelv stb. központjai (fejjel lefelé, helyesebben lábbal felfelé fordított emberke képének felel meg: homunculus).
Temporalis és occipitalis lebeny
• Temporalis lebeny A gyrus temporalis superior opercularis részében (a Sylvius-hasadék alsó ajkában) helyezkedik el a primer hallóközpont (Br. 41 , 42 ).
• Occipitalis lebeny A primer látóközpont a fissura calcarina felső és alsó ajkában lokalizálódik (Br. 17) úgy, hogy a felső retinafél rostjai az alsó ajakba, az alsó retinafélből jövő rostok pedig a felső ajakba sugároznak. A centralis látás a lebeny csúcsi részén lokalizálódik. A fissura calcarina ajkaival szomszédos részek (Br. 18, 19) a magasabb rendű – szekunder és tercier – látóközpontoknak felelnek meg (pl. látási asszociációk).
A gerincvelő vérellátása
A gerincvelőt három, hosszában lefelé haladó artéria látja el vérrel.
• Elülső verőér. A 2 db arteria spinalis anterior egyesüléséből jön létre. Az elülső felszínen húzódik.
• Hátulsó verőér. A 2 db arteria spinalis posterior egyesüléséből jön létre.
A szürkeállomány az elülső artériákból kap vért.
Az agyvelő vérellátása 1.
Az agyvelő két pár artériából kapja a vért.
• Arteria vertebralis-ból. 2 db. A foramen mag-numon keresztül belép a koponya üregébe és a híd alsó szélénél egyesül az arteria basilarissá.
• Arteria carotis interna-ból. 2 db. Az os temporale sziklacsonti részén jut be a koponyába, a sinus cavernosumba.
• Az agyalapon a hypophysisnyél körül egy artériás gyűrű alakul ki > circulus arteriosus (Willisii)
• A nagyagyat a circulus arteriosusból eredő három pár artéria látja el vérrel.
– 2 arteria cerebri anterior
– 2 arteria cerebri media
– 2 arteria cerebri posterior
Az agyvelő vérellátása 2.
Az agy vénás rendszere
Az agyvelő vérét a vénák gyűjtik össze:
• Venae cerebri superiores (hídvénák) et inferiores: az agy felszínén futó erek
• Vena cerebri magna (Galeni): az agyvelő belsejéből gyűjti össze a vért.
A vénák a sinusokba ömlenek, amelyek összeszedődve a sinus sigmoideus útján szállítják el az agyvelő vénás vérét a vena jugularis internaba.
Az agyvelő kapillárisainak szerkezete
Az agy kapillárisainak szerkezete eltér a szervezet többi kapillárisától >
A kapillárisok szelektíven engedik át az anyagokat > vér-agy gát.
• Az agyi kapillárisokat folyamatos endothel borítja, de az endothelsejtek között kétrétegű záró- (kapcsoló)szerkezet található.
• A kapillárisokat kívülről zárt rétegben astrociták veszik körül.
Érző pályarendszerek
• Az érzéskvalitások csoportjai: • Megismerő vagy gnosztikus érzések (epicriticus
sensibilitas) lehetnek: Mozgásérzés, helyzetérzés, ízületérzés, vibrációs érzés, mély nyomásérzés, elektromos érzés
– Tudatosak – Nem tudatosak
• Veleszületett vitális érzések – Hőérzés – Fájdalomérzés
1. Hátsókötegi lemniscus medialis rendszer. 3 neuronból áll: – Goll- és Burdach-pálya (tractus gangliobulbalis)
A neuronok sejttestei a spinális ganglionokban vannak, s az onnan kiinduló axonok a gerincvelő hátsó kötegében felszállva a nyúltvelő Goll- és Burdach-magvaiban végződnek. Az alsó testfélből jövők a Goll-pályát, a felső testfélből jövők a Burdach-pályát alkotják
– Tractus bulbothalamicus vagy lemniscus medialis. A sejttestek a Goll- és Burdach-magvakban vannak. A belőlük kiinduló idegrostok a nyúltvelőben hurokszerűen kereszteződnek és felhaladnak a thalamus nucleusba.
– Tractus thalamocortikalis. A thalamusból kiinduló rostok a capsula interna hátsó szárában haladnak fel az érzőközpontokhoz.
Érző pályarendszerek
2. Spinothalamicus pályarendszer Hő-, fájdalom- és bőrfelületi tapintási ingerületeket szállít. • A rendszer 1. neuronja egy gangliospinalis neuron.
Pseodounipolaris sejtje a spinalis ganglionban van, axonja a gerincvelőben végződik.
• A 2. neuron a tractus spinothalamicus. • A hő- és elemi tapintási ingerületet szállító rostok a
thalamusban végződnek, majd átkapcsolódnak egy harmadik neuronra.
• A tudatosuló fájdalmat érző rostok a thalamuson keresztül a frontalis lebeny fájdalomérző kérgi központjában végződnek.
Érző pályarendszerek 2.
3. Kisagyi afferens pályák A nem tudatos gnosztikus érzőpályákhoz tartoznak: • Gowers-pálya vagy tractus spinocerebellaris ventralis.
A gerincvelő lumbalis és sacralis szakaszának idegsejtjei az eredés után átkereszteződnek a másik oldalra és a gerincvelő hátsó kötegében haladnak felfelé. A nyúltvelőn és a hídon keresztül a kisagy kérgének moharostjain végződnek.
• Flechsig-pálya. Rostjai kereszteződés nélkül a gerincvelő azonos oldali oldalsó kötegében haladnak felfelé. A nyúltvelőn át a kisagykéregben moharostokon végződnek.
Érző pályarendszerek 3.
A kisagyhoz a gerincvelőn kívül még számos afferens pálya halad más agyrészekből, ezzel biztosítják a kisagy koordináló működését: • Tractus vestibulocerebellaris. Az egyensúlyérző
agyidegmagvakból kiinduló keresztezetlen pálya. • Tractus pontocerebellaris. Az agykéregből jövő
pályák a hídmagvakban átkapcsolódva és kereszteződve jutnak a kisagyba.
• Tractus olivocerebellaris. Az olívából indul ki, kereszteződik, majd a kisagykéregben kúszórostokon végződik.
Érző pályarendszerek 4.
Mozgató pályarendszerek
1. Piramispálya-rendszer
• Az akaratos mozgató funkciók leszálló pályái alkotják.
• A sejttestek elsősorban a középbarázda előtti tekervényben, másrészt a parietalis lebenyben vannak.
• A belőlük kiinduló rostok a központi idegrendszer caudalis részeiben végződnek.
A piramispálya-rendszer részei: • Tractus corticomesencephalicus. A III. és IV.
agyidegeknek a mesencephalonban levő magjaihoz megy. A szemmozgató izmok nagy részének akaratlagos működését hozza létre.
• Tractus corticobulbaris. A rágóizmok, mimikai izmok és egy szemizom akaratlagos működésében, valamint a nyelv- és gégeizmok, a fejbiccentő és csuklyásizom izom irányításában vesz részt.
• Tractus corticospinalis vagy piramispálya. A gyrus precentralisból induló rostok az agytörzs ventralis részén haladnak lefelé. A nyúltvelő-gerincvelő határán kereszteződik, majd a gerincvelő elülső motoros rostjain végződik. A nyak, a törzs és a végtagok izmainak akaratlagos működtetését végzik.
Mozgató pályarendszerek 2.
2. Extrapiramidalis rendszer Elsősorban funkcionális, mint anatómiai egység, ami motoros aktivitású magokat és rostokat foglal össze. • Az akaratlagos mozgások egyenletességét biztosítja. • Az üléshez, álláshoz, járáshoz szükséges reflexeket
befolyásolja. • A primer automatikus mozgásokat koordinálja. • Védekezési, menekülési és támadási mozgások
szervezője. • Az emocionális változásokat kísérő mozgásokat
szabályozza. • A visceralis vegetatív funkciók integrációját végzi.
Mozgató pályarendszerek 3.
Az extrapyramidalis rendszer központjai:
• A több afferens és efferens pálya útján kapcsolatban állnak egymással.
• Információt kapnak az agytörzsből, a gerincvelőből és a kisagyból, valamint az agytörzsi hálózatos állományból.
• Elsődleges integratív központnak tekinthető a kéreg corpus striatuma és a thalamus.
Mozgató pályarendszerek 4.
Extrapiramidalis központok:
• Agykérek premotoros területei
• Corpus striatum (nucleus caudatus+putamen)
• Pallidum, claustrum, thalamus
• Nucleus ruber, substantia nigra
• Tectum, oliva inferior
• Formatio reticularis, nucleus dentatus cerebelli
• Vestibularis magok, nucleus interstitialis
Mozgató pályarendszerek 5.
Efferens pályák
• Agyvelőn belüli efferens pályák. A pallidum-ból, a nucleus ruberből, a substantia nigrából és a formatio reticularisból kiinduló efferens rostok. Az oliva inferiorban végződnek, majd a kisagyba és a gerincvelőbe húzódnak.
• Hosszú leszálló extrapyramidalis efferens pályák. A nucleus ruberből, a tectumból, az oliva inferi-orból és a formatio reticularisból indulnak és a gerincvelő elülső és oldalsó szarvában végződnek.
Mozgató pályarendszerek 6.
Kisagyi rendszer • A kisagykéregben lévő Purkinje-sejtek axonjai a
kisagyi magvakhoz mennek, és ezekből indulnak ki a kisagyat elhagyó efferens pályák, amelyek különböző agyi részletekben végződnek.
• A kisagy több helyen jelentősen befolyásolja a mozgató pályarendszerek működését.
• Hatással lehet a motoros agykéregre, de a leszálló pályák révén a gerincvelő motoneuronjaira is.
Mozgató pályarendszerek 7.
• A limbicus rendszer azoknak az egymással kölcsönös kapcsolatban levő agyi szerkezeteknek a neve, amelyek a túléléshez szükséges táplálkozás, ivás, védekezés és szaporodás szabályozásában és az érzelmek kifejeződésében, valamint a az emlékezet kialakulásában vesznek részt.
• Neve onnan származik, hogy az ide tartozó agyköpenyrészek széli helyzetűek (limbus = szegély)
Limbicus rendszer jellemzése 1.
Limbicus rendszer jellemzése 2.
• A telencephalonnak azok a gyűrű alakú részei tartoznak hozzá, amelyek a prosencephalon-ból való fejlődés, kitüremkedés folyamán a diencephalonnal szomszédosak voltak és azt ívszerűen fogják körül.
• A limbicus rendszerhez tartozó részek a legősibb kérgi integrációs mechanizmusok székhelyei. Legfontosabb bemenő információit a szaglás és a bőrkontaktus adja.
• A limbicus rendszer irányítja az ösztönöket, az érzelmi megnyilvánulásokat (öröm, boldogság, félelem, harag, düh) és a magatartást.
• Az agykéreg emléknyomokat beépítő működésében jelentős szerepe van a limbicus rendszernek.
A limbicus rendszer fő részei 1.
• Ammon-szarv. A halántéklebeny mélyén, annak alsó felületén a belső rész folytatása. Az agy más területeivel (pl. thalamus-szal és hipothalamus-szal) kapcsolatot tartva fontos szerepe van az új emlékezetek kialakulásában, a tanulásban és az emlékezésben.
• Mandulamag (amygdala). A halántéklebenyben az Ammon-szarv előtt van. Szoros kapcsolatban van a szaglórendszerrel, az Ammon-szarvval és a hypothalamus-szal. Az érzelmek kifejezésének központja. A félelemérzettel és az agresszióval van kapcsolatban.
• Áttetsző sövény. A kérgestest elülső része alatt helyezkedik el. Kapcsolatban áll az ammon-szarvval, a mandulamaggal és a hipothalamussal. Az öröm és a jutalom központja.
• Hypothalamus. Az agy más részeivel együttműködve a hormonok elválasztásn keresztül szabályozza a szervek működését. A limbicus rendszer többi részével együtt hozza létre azokat a változásokat, amelyek az érzelmekkel kapcsolatosak (pl. vérnyomás alakulása, szívverés, légzés ütemének módosulása).
A limbicus rendszer fő részei 2.
• Övtekervény (gyrus cinguli). A kérgestesttel párhuzamosan futó képlet. A tudatos gondolkodásra képes agykéreggel köti össze a limbicus rendszert.
• Thalamus elülső magcsoportjai. Az ösztönös késztetések szabályozásában van szerepe.
Az érzelmek kifejeződésével járó magatartási és megismerési változásokat az idézi elő, ha a limbi-cus rendszer különböző részeiből információk jut-nak az agykéreg homlok- és halántéklebenyébe.
A limbicus rendszer fő részei 3.
A limbikus rendszer részei 1.
Afferens rendszer
Alapvetően két pályarendszerből áll:
• Tractus spinothalamicus. Elágazódásaival kapcsolatban áll a formatio reticularissal és a középagy substantia grisea centralisaval. Az agykéreg nem specifikus aktiváló rendszerét alakítja ki.
• Tractus olfactorius – szaglópálya. Az orrüregi szaglómezőből indul ki és a hippocampuson, valamint az amygdalában végződik.
Központok
• Hippocampus. A limbicus rendszer központi kapcsolókészüléke.
• Amygdala
• Thalamus elülső magcsoportja
• Hypothalamusban a corpus mammilare
• Nucleus habenulare
• Gyrus cinguli
• Formatio reticularis
A limbikus rendszer részei 2.
Efferens rendszerek
Két pályarendszer alkotja:
• Amygdalaból kiinduló efferens rendszer információt szállít a farmatio reticularison keresztül az agytörzs és a gerincvelő felé.
• Papez-gyűrű. A hipocampusból indul ki, majd a fornixon keresztül a corpus mammilare-ba, ezt követően a az elülső thalamus-magvakon keresztül a gyrus cingulihoz halad.
A limbikus rendszer részei 3.
A limbikus rendszer kapcsolatai
• A limbikus rendszer az agykérgi magasabb idegközpontokkal és a primitívebb agytörzzsel egyaránt kapcsolatban van.
• Nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az érzelmek a testre hassanak, hanem az érzelmi választ is szabályozza.
A limbicus rendszer szerepe
• Kapcsolatot teremt az agykéreg és az agytörzs között.
• Szerepe van abban, hogy az ember érzelmi állapota hogyan hat testének belső állapotára.
• Felkészíti a testet a védekezési reakciókra valamint a nemi aktusra.
• A limbicus rendszer közvetítésével az agykéreg felhasználja a külvilágtól szerzett ismereteket az érzelmekre adott válaszok szabályozására.
• A primitívebb limbicus rendszer szükség esetén átveszi az irányítást az agykéregtől.
Az agy fejlődési-működési szintjei 1.
• Agytörzs. Az agy legősibb része. A tudattól függetlenül szabályozza a test belső állapotát, benne életfontosságú reflexek központjai vannak.
• Limbicus rendszer. 2. evolúciós egység. Lehetővé teszi, hogy érzésekkel és érzelmekkel reagáljunk az érzőinformációkra. Vele van kapcsolatban a magatartás, az utódhoz való szoros (anyai) kötődés, amelyben a szaglás és a bőrérintkezés is részt vesz.
• Agykéreg. A legutoljára kifejlődött agyi terület, a magasabb rendű idegműködéssel áll kapcsolatban. Az agy azon része, amely az emberi gondolkodás és az értelem központja. Ezzel érzékeljük a külvilágot és tudatosan döntünk arról, hogy milyen viselkedéssel és cselekvéssel reagálunk rá.
Az agy fejlődési-működési szintjei 2.