A zene története

Honnan ered a zene? Többféle magyarázat van.

A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése , létezésének lényege az idő .

Darwin szerint: A zene az állatvilágból ered. Madarak füttye - különféle abszolút hangmagasságokban, motivikus ismétlődésekkel, ritmikus

elrendezettséggel fütyülnek.

Büchner szerint a zene alapja a közösen végzett munka. Hogy a munka üteme biztosítva legyen, a fáradságot ellensúlyozzák, munkadalok

születtek. Ma is vannak munkadalok a primitív népeknél.

A legújabb felfogás szerint a zene eredete a „transz”-ban keresendő. Akusztikai hangismétlés miatt is előállhat a transz. Ilyen, pl., bizonyos

varázsigék sorozatos ismétlése. Ha különböző hangmagasságokban mondják, létre jön a dallam. (Ez sem biztos.) A zenetörténetben van

zenegyakorlat és zenekultúra. Előbbi esetben csak ösztönszerű zenélésről van szó elméleti alap nélkül. A másik esetben zeneelméleti alap

ismeretében keletkezik a zene.

Az ókori népek zenéje

Kína

Kínában már ősidők óta magas zenei műveltség volt. A zene mindig a vallás szolgálatában áll. A zenét a társadalmi és vallási rendszer alakítja,

irányítja. (Jó zene – jó államvezetés, rossz zene – rossz államvezetés.).

A pentaton volt az elterjedtebb, a fél-hangot sokáig nem ismerték. A „lü”- rendszer csak bizonyos tartományokban, és hangszereken volt

használatos. Mindezt régi kínai elméleti könyvekből és zenedarabokból tudjuk.

Hangjegyírásuk jelzésekkel történt, nem kottával. 8-10 ősrégi kínai himnuszt ismerünk.

1. Húros hangszerek (hárfa- és lantszerű hangszercsoport, a hárfán annyi hang van, ahány húr, a lanton, egy húron több hang - kevés

húr, sok hang). Az ókor a vonót nem ismeri.

2. Fúvós hangszerek (fa, csont, kő, bambusz)

3. Ütő hangszerek (dobok, hangolt ütőhangszerek fából, kőből)

Volt egy speciáis hangszerük, a cseng. Ezt ma is használják. Kivájt lopótökbe különböző hosszúságú bambuszcsöveket helyeznek, oldalról

csövön fújják be a levegőt. Mindig az a síp szól, melynek a tetejét befogják. (Szájorgona).

India

Az ókori hindu nem muzsikálhat szabadon, csak a ragákon belül lehetett komponálni. Raga= alapdallam. 80 raga volt, ezeket lehetett variálni.

Hangszereik ugyanolyanok, mint a kínaiaké. Legjellegzetesebb hangszerük a vina, ma is használják. Ujjal, nagy tollal, fémdarabbal pengetik.

Két lopótökön 5-6 húr van kifeszítve. A zeneszerzői tevékenység náluk is meg volt kötve. Adott dallamok variálása volt lehetséges.

Hangsoraikban erősen hajlanak a bővített másod hangközre (h cisz-d-esz-fisz-g-aisz-h). Ütő-, fúvó- és pengető hangszereket használnak.

Utóbbiak hárfa és lant.

Főhangszerük a rebab. Ez a hegedű őse. Egy húrja van, ezt kulccsal szabályozzák. Nyekergő hangot ad. Függőlegesen tartják törökülésben.

Először pengetik, de az ókor végén megjelenik a vonó, ezzel szólaltatják meg. Ma is használják, tőlük vették át a magyarok is, így terjedt el

egész Európában. (Ez az adat Vincenzo Galileitől (Galilei apja) származik, ki lantművész és tudós volt.)

Egyiptom

Zenéjéről keveset tudunk. Nem maradt ránk elméleti és hangjegyes feljegyzés. Csak a régészetre és paleográfiára támaszkodhatunk. Reliefeken

(dombormű) lehet látni hangszerábrázolásokat. (Néhány évtizede van egy emlékünk: hanglemezképpen berovátkolt korsó, rajta egy fadarabbal

rajzoló ember. Ez membrán segítségével megszólalt.) Hárfa, lant, fúvós és ütős hangszerek különféle anyagokból. Egyik hangszerük a sistrum –

nyélre erősített csengők, a másik az argul – kétágú síp. Ma is használják a fellahok.

Asszírok

Zenéjük nem vallási célokat szolgál, hanem ünnepélyeken, mulatságokon szólal meg. Hangszereik: szinfónia (tulajdonképpen

duda), szanxbüké – 15-20 húr van rajta kifeszítve, verőkkel szólaltatják meg (a cimbalom őse).

Zsidók

Egyistenhívő nép. A művészetekhez való viszonya más, mint a többi ókori népé. Itt a többi művészet nem virágzott, de a zene és költészet

fejlett. Istentisztelet szolgálatában állott, de másformában. Kezdetben a frigytemplomban, később a jeruzsálemi zsinagógában zenéltek. 4000

levita foglalkozott a zenével, énekeltek és hangszereken játszottak.

Dávid óta a 150 zsoltárt énekelték. Ezeknek a szerzője a hagyomány szerint Dávid, a kutatások szerint egyeseknek csak gyűjtője. Vannak,

melyeknek szövegét is, dallamát is ő írta, de írt dallamhoz szöveget vagy szöveghez dallamot is. A zsoltárokat recitáló módon énekelték.

Zenéjük egyszólamú zene volt. Egy hangra jut 10-20 szótag, vagy szomszédos hangokon kering a dallam.

Hangszereik: ezüsttrombita, harsona. Fúvóhangszerük még a sófár, melyet kos szarvából készítettek. Az alaphangot és az 1. és 2. felhangot

tudta megszólaltatni. Csak hosszúnap ünnepén szólaltatták meg. A csőrfuvolát orron keresztül fújták. Hárfáik is voltak, a kinnor (négyszög

alakú) és nebel (háromszög alakú), csak alaki különbségek voltak köztük. Ütőhangszereik csörgők, dobok, cintányérok. Kultikus szertartási

táncoknál zenéltek.

Görög zene

Az ókorból legtöbbet róluk tudunk. Sok elméleti írás, lejegyzés, filozófiai irodalom áll rendelkezésünkre.

Énekes és hangszeres zenéjük volt. Kezdetben az aoidosok – odé, óda – énekeltek. Ők írták a szöveget, dallamot, előadták, magukat kísérték

hárfán és táncoltak hozzá. Még Homérosz eposzait is így adták elő, fejükön babérkoszorúval. A költészet csak később vált el a zenétől. Az

aoidosok helyét később a rapsodosok vették át – rapdos=bot, botos énekes. Ők már csak előadók voltak. Ütemezés céljából a bottal a földet

döngették.

Előadásmódjuk igen szeszélyes – rapszodikus – volt. Belerögtönöztek gyakran, stb. Az éneket hangszerrel kísérték. Egyik hangszerük az aulos,

kétágú fúvóhangszer, hangja az oboáéhoz hasonlít. Másik a kytharos, pengető hangszer, ez volt az előkelőbb. Apollón isten tiszteletére

használták. Ő volt a napfény, művészet istene. Alá tartozott a 9 múzsa. Ez volt a legfőbb művészi testület – Apollón Muszagetész.

Az aulost Pán – férfi szarvakkal, kecskelábakkal, félelmet keltő volt - tiszteletére használták. Ütő- és fúvóhangszereik is voltak. Dallamaikat

betűhangjegy-írással jegyezték le, külön az énekes és hangszeres zene részére szóló jelekkel. Igen fejlett volt a hangjegyírásuk. Tucatnyi emlék

maradt ránk. Ilyenek pl: Pindaros ódája Apollóhoz, Euripides Oresteshez – két karének; Seikylos sírfelirata (bordal); Mesomodes: Három

himnusz a naphoz; stb. Így tudjuk, hogyan hangzott. A betűk között pontok és vesszők jelezték a ritmust, szüneteket. Mai írásmóddal:

A zenetanítást rabszolgák – paidagogosok - végezték.

Görögországban alakult ki a zenés színjátszás is, az opera csírája. Színjátszásuk a valláshoz kapcsolódik. Dionysos isten ünnepein előadták

Dionysos történetét. Egy tengeri útja alkalmával kalózok elfogták, kecskebőrbe zárták és bedobták a tengerbe. Csak üggyel-bajjal tudott

elmenekülni. Ezt a történetet úgy játszották el, hogy D. papjai kecskebőrbe bújtak. Kecske görögül: tragos, dal: ode, tragosode=kecskedal -

tragédia. Ezek a játékok nagyon népszerűvé váltak, s később más szomorú történeteket is színpadra vittek. Ezeket tragédiának nevezték. A

tragédiák tárgyukat a görög mitológiából vették. Kezdetben egy személy adta elő, ő írta a szöveget, ő volt a színész is. Az ilyen fajta tragédia

neve monológ. Később két személy lépett fel, így keletkezett a dialóg, melyben már a szereplő pár adja elő a történetet. Egyre több szereplő-pár

került a tragédiába, ilyenkor az író játszotta a főszerepet. Később megjelent a kórus. Így alakult ki a görög dráma ma ismert formája. Csak

szabadtéri színházat ismertek, rendszerint egy isten szentélye körül. Ez kör vagy ovális lakú, - stadion. A színpad, mely kőlapokból álló

lépcsőzetes emelvény, először a közepén volt, később előre került. A tragédia a 24 tagú kórus bevonulásával kezdődött, a színpad két oldalán

helyezkedett el. A bevonuláskor nyitányt énekelt, utána is aktív szerepe volt, közbeszólt, bátorított, visszatartott, magyarázott. A magyarázat a

közönségnek szólt, mert a drámaírás nem volt olyan szinten, mint ma. Díszletek nem voltak, a cselekmény helyét is megmagyarázták, a kórus

mindig énekelt s kifejező mozdulatokkal táncolt. A karvezető doronggal ütötte a ritmust. A szólószereplők vitték a cselekményt. A színpad előtt

ülő zenekar kytharából, fúvó- és ütőhangszerekből áll. A színészek álarcban játszottak, mellyel különféle érzelmeket (komikus, tragikus) fejeztek

ki. Kétszer, háromszor nagyobb volt az álarc az emberi arcnál, ezért a testet is nagyítani kellett. Hangjukat tölcsérekkel erősítették.

Legnevezetesebb.drámaírók Sophokles, Aiskylos, Euripides. A tragédia után pár száz évre kialakult a komédia. Játékmódja ugyanaz., a táncnak

nagyobb szerep jutott – vidám tánc volt. Mindig eljárták a cordax nevű táncot. Legnevezetesebb író Aristophanes. A görögöknél indul meg a

hangversenyélet is. A hangverseny dalcsarnokban – odeion – zajlik le. Itt énekeket, zeneszámokat adtak elő aulos és kythara kíséretével. A

görög ének dallama ereszkedő volt, ritmikája komplikált – a páros ütem is -, sok 5/8-os és 7/8-os ütem fordul elő. A zenei agon-ok

(agon=verseny) össze voltak kötve sporteseményekkel. Négyévenként Olimpia-ban voltak a legnagyobb versenyek. Ilyenek más helyeken is

voltak, de vagy csak sport, vagy csak ének, vagy csak drámai versenyek külön-külön.

Római zene

Kezdetben önálló zenéjük volt, főleg a latin törzsek egységes nemzetté alakulása előtt. Politikai és katonai megerősödésük után meghódították

Európa, Kis-Ázsia és Afrika egy részét. A görögök nagyobb műveltségű kultúrájukkal elárasztották Itáliát. Így az ősi latin zene helyét – a

hódítás után – elfoglalta a görög zene. Hogy a latin zene milyen volt, arról nem tudunk. A hangszerek nevei megváltoztak: aulos=tibia,

kythara=lira. Önálló hangszereik főleg rézfúvók: bucina, lituus, trombita.

A cirkuszi játékok elterjedése után a cirkuszok tömeghangversenyekké is váltak – odeum, itt tartották a színielőadásokat is. A görögöknél ezek

vallási szertartások voltak – itt üzleti vállalkozások. Kialakult a pantomim – néma-játék. Az előadó nem beszél, csak tánccal, arcjátékkal,

különböző gesztusokkal dolgozik. A római színházban a kórusvezető coturnusban – magas cipő – jelenik meg. Ennek talpa bronzból készül,

ezzel üti az ütemet. A zenélés előkelő dolog volt. (Néró utolsó szavai: „Milyen nagy művész halt meg bennem”.) A zene tanítása nem volt

előkelő dolog, ezt görög rabszolgákra bízták – pedagogus. Zenei emlék nem maradt ránk. Hangszerek maradtak ábrázolásokon, ásatásokban.

Magyarországon található az ókori római zene egyik világhírű régészeti lelete. A mai Óbuda (akkor Aquincum) területéről került elő

egy víziorgona (neve azt jelenti, hogy a víz nyomása juttatta a levegőt a sípokba). A lelet a római kori tűzoltólaktanya pincéjéből került elő,

ahová a tűzvészkor szakadt be. Az oldalán tábla is volt, innen tudjuk, hogy Kr. u. 228-ban ajándékozta a tűzoltóegyleti tagoknak a parancsnokuk.

Sok alkatrésze elégett vagy megolvadt a tűzben, mégis sikerült újraalkotni és egy megszólaltatható másolat is készült. 1931-ben találták meg,

talán a legteljesebben fennmaradt víziorgona a világon.

Középkor

A kereszténység elterjedt, Nagy Konstantin államvallássá tette. A pogány szertartások helyébe egységes zenei stílus lépett, amit minden

keresztény országban használtak. A római birodalom kettévált. A Nyugatrómai Birodalom központja Róma, a Keletrómai Birodalom fővárosa

Bizánc. Bizáncban külön udvari zenekar alakult ki. Itt jött létre a korai kétszólamúság. Ez a császári udvar zenéje . Bizáncban volt ezüstorgona –

protothauma (főcsoda). A császári palotában szólal meg . Protothauma ezen kívül csak a bazilikában volt. Az orgona innen terjedt el.

Konstantinos Kapronymos (V. Konstantin) a 8. században Kis Pipin-nek küldött protothaumát, ő a templomban helyezte el. Így lett templomi

hangszer. Bizánc egyházi zenéje megegyezett a kereszténységével.

A kor első századaiban alakult ki a gregorián. Dallamait, szövegeit Nagy Szent Gergely (590-től 604-ig volt pápa) gyűjtette össze, kódexekbe

íratta és a Szent Péter-bazilika oltárához láncoltatta. Cantus gregoriánum. Nevezték cantus firmusnak is, amely annyit jelent: odaerősített –

láncolt – dallam. A gregorián több nép – latin, görög, szír, egyiptomi, zsidó - zenéjéből olvadt össze. Ez a zenetörténet első klasszikus

stílusa. Klasszicizmus=a forma és tartalom egyensúlya, összefoglal addig szétszórt törekvéseket, jelenségeket. Itt a sok népzene lett közös.. Az

ima alulról száll fölfelé, a gregorián-melódia emelkedő. Széles melódiákban való dallamépítés. Így az előadás igen változatos volt. Az énekesek

a gregorián dallamokat Rómában, az énekiskolában tanulták, melyet Gergely alapított. Aachenben, Párisban, Santiago del Compostellában, St.

Gallenben is voltak ilyen énekiskolák. Ez utóbbiban működött Notker Balbulus - dadogó Notker - (840.k.-912.), a szekvencia-irodalom

legjelentősebb képviselője. Kezdeményező szerepe mind az egyházi énekirodalomban, mind elméleti téren vitán felül áll. A tanulás főmódja a

memorizálás volt. A szöveget leírták, a dallamot pedig a kántor éneklése után hallásból tanulták meg. (*Más leírásokban olvasható, hogy ez a

tanulási mód annyira hosszú időt vett igénybe, hogy a szükséges repertoár megtanulása 10 évig is eltartott.) Később áttértek a dallamok írásbeli

rögzítésére. Ezzel vette kezdetét az európai hangjegyírás. A kántor a levegőbe kheironimikus jeleket rajzolt, ezek emlékeztették az énekeseket a

dallam emelkedésére, ereszkedésére. Ezeket a jeleket vetették először papírra, így kódexekbe leírva neumáknak (a dallam irányát mutató

jelzések) nevezték. Kísérleteztek a vonalrendszerrel is, de a vonalak száma nem volt meghatározva. Általában 4-6 vonalat használtak. A finálist

piros, a dominánst zöld vonalra írták.

A hangjegyírás alapjai

1000 körül egy GUIDO nevű arezzoi (Arezzói Guido)szerzetes vetette meg a mai hangjegyírás alapjait. A hangjegyek négyszög alakúak voltak,

értékükre is utaltak. A négyvonalas rendszer szilárdult meg. Ma is 4 vonalon írják a gregorián dallamokat. A gregorián zene a beszéd

természetes ritmikai folyama. A ritmikus alapegység a taktus (érintés) volt - egy normál lélegzet idejű. A gregorián írásnál volt egy másik

gyakorlat is. Arezzoi Guido után négyes vonalrendszerbe írták a dallamokat. A szüneteket vonással"|" jelölték. Alapjául szolgált a „pater noster”

kimondásának ideje. Ha a függőleges vonal csak egy vonalat metszett át, „pa”, ha kettőt, „pater”, ha hármat, „pater no”, ha négyet, akkor pedig

„pater noster” kimondásának ideje a szünet mértéke. Miután a hangnemi rendszer kialakult, a Guido-féle rendszert kezdték megváltoztatni. Ut

helyett do-t mondtak. A fent feltüntetett si is ekkor valósult meg. Ez mind csak a diatonikus zenére jó. (A ma használatos szolmizáció Gibelius-

tól - 15.sz. - ered, sol=so, si=ti, kromatizálásnál felfelé „i”, lefelé „a” magánhangzót iktattak be, így lesz pl. mi-ből ma, fa-ból fi.).

Ars nova

1300 táján kialakul az ars nova - új művészet. Elindítója Philippe de Vitry (1291-1361) - zeneszrző és zenetudós. Ars nova címen írt egy

könyvet, és ennek a címe ragadt rá e korszak zenéjére. Főleg a hangjegyírás elméletével foglalkozik, azt egyszerűsíti, és képessé teszi

bonyolultabb ritmusképletek kifejezésére. Kifejti nézeteit a dissonantia és consonantia terén is. Új irányt szab a zeneszerzési

technikában .

A középkor egyszólamú világi zenéje

Szoros kapcsolatban van a lovagi költészettel. A lovag hármas szolgálata: Gottendienst, Herrendienst, Frauendienst. Lelkem az Istené, kardom a

hazámé, szívem az asszonyoké - becsületem az enyém. Ez volt a jelszó, a művészet ennek jegyében folyt. Franciaországban

a trouvairek, troubadourok(kitalálók) voltak a világi zene képviselői. Ezek már önállóan találják ki dallamaikat. A trubadúrok zöme magas

társadalmi osztályokból kerül ki. Ők a zeneszerzők, szövegírók, előadók, de nem kísérik magukat, mert ezt méltatlannak tartják. Mindeniknek

megvolt a kísérője, a jongleur vagy minstrel, aki lanton kísérte, de e-mellett még sokféle mutatvánnyal is szórakoztatta a közönséget

Németországban ennek az énekes rendnek feleltek meg a minnesängerek - a szó jelentése: szerelmi énekes. A nők szolgálata kerül ebben az

időben előtérbe. Minden lovag köteles egy asszonynak hódolni. Ezek már nem kizárólag főúri körökből kerülnek ki, hanem polgári, sőt népi

származásúak. Ők magukat kísérték lanton. Itt is a „bar”-formát használják, témájuk először a szerelem, később megjelenik a vallás és a politika.

A leghíresebb nevek itt: Wolfram von Eschenbach, Walther von der Vogelweide, Gottfried von Strassburg, Heinrich Frauenlob, Tannhäuser.

Reneszánsz - Humanizmus

XVI. század. Az 1500-as években két új szellemi áramlat kapott lábra. Az egyik a Reneszánsz , melynek fő jelentősége az, hogy a régi

művészetek megújítására törekszik. Újjászületik a régi görög dráma és a képzőművészet. A Humanizmus az a szemléletmód, mely a világnézet

középpontjába az embert állítja. Ez is vallásos korszak, de másképpen. Itt a földi élet az elsődleges.

Ez a két mozgalom és a vele kapcsolatos társadalmi változások a zeneművészet helyzetét is fokról fokra megváltoztatták.

1. Szervesen belekapcsolódik a középkori zenébe - klasszikus polifónia,

2. Kivirágzik a hangszeres muzsika

3. Kialakul az opera

Római iskola

Rómában a rendszerességet, logikus gondolkodást és a rajzot kedvelték, zenében a nép dallamait. Csak másodsorban fontos, hogy mi kerül a

dallam alá. Jellemző a szigorú diatónia. Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525.v.-26. Palestrina-1594. Róma) a római iskola legfőbb alakja.

(Palestrina a falu neve, ahonnan származik.) Korán bekerül a pápai énekiskolába, melynek később karnagya lesz. Kórusa Európa legkiválóbb

kórusává válik. III. Gyula pápa felvétette a sixtusi kápolna énekes kollégiumába, annak ellenére, hogy nem volt pap, de halála után IV. Pál ezért

kizárta. A pápai énekkar hanyatlani kezdett, néhány év múlva visszavették és élete végéig ott maradhatott. Ő a klasszikus polifónia legnagyobb

alakja és a katolikus egyházi zene máig is legnagyobb zeneszerzője. Benne csúcsosodik ki az énekkari zene addigi fejlődése. Polifon szerkesztést

alkalmaz, de függőleges - homofon - irányban is ugyanolyan művészi tökéletesség tapasztalható nála.

Sajátságos stílusjellemzői:

1. Dallamívei alulról felfelé törekednek, a csúcspont után kissé visszahajlanak.

2. Negyedhang mozgásban nem ugrik hangsúlytalan hangra, legfeljebb lép.

3. Ha egyszerű hármashangzatokat használ, hiányzik a funkciórendszer. A basszus szekundokban halad lefelé, és minden hangjára egy

hármashangzat esik.

4. A disszonanciát elő kell készíteni, és fel kell oldani. Itt a disszonancia hangsúlyos ütemrészen van. Ezzel szemben átfutó disszonanciát

hangsúlytalan helyre kell tenni, és nem szabad előkészíteni - terc-ugrás között fut át.

5. Az imitáció, melyet Obrechtnél már említettünk, fontos szerepet kapott.

Palestrina műveiből a fentieken kívül Knud Jeppesen dán zenetudós sok egyéb szabályt leszűrt. Palestrina a polifónia megmentője. A tridenti

zsinat eltiltotta a többszólamú éneklést, mert a néha 30-40 szólamú misék értelmetlenek, zűrzavarosak voltak. Palestrina ekkor írt egy ötszólamú

misét, melyet Marcell pápának ajánlott - Missa Papae Marcelli. Ebben eleget tett minden polifon követelménynek, tekintettel van a harmonikus

jó hangzásra, a szövegkezelés mintaszerű és mellette áhítatkeltő is. Ezt benyújtotta a zsinatnak, mely annyira művészinek találta, hogy

visszavonta a tilalmat. A kikötés az volt, hogy a készülő új kompozíciókban azok az elvek érvényesüljenek, melyeket ebben a mintamisében

tapasztaltak. Ha ez a nagy jelentőségű döntés nem születik meg, tekintettel arra, hogy a zeneművek többsége egyházi jellegű volt, a polifónia

fejlődését gátolta volna.

Motetta és Madrigal (madrigál). Mindkettő polifon szövésű kórusmű, a polifón szólamvezetés imitációvaltörténik, ugyanazon szövegre azonos

motívum kerül. Ennek az imitációs stílusnak Okeghem a kezdeményezője. Kettő közötti különbségek: a motetta egyházi szövegre készül, latin

nyelvű; a madrigál világi szövegre készül, nemzeti nyelvű. Intonációja, technikája mindkettőnek ugyanaz. Kettő közötti különbségek: a motetta

egyházi szövegre készül, latin nyelvű; a madrigál világi szövegre készül, nemzeti nyelvű. Intonációja, technikája mindkettőnek ugyanaz.

Palestrina művei 32 kötetben vannak összegyűjtve. Nagyságát már kortársai felismerték - Princeps musicae címen emlegették. Hatása,

művészete nem múlt el halálával, még utána 200 évvel is érvényesül. A rokokó után egy ideig elfelejtették, hatása is halványul. A 20. sz. elején

újra felfedezik, a mai kórusművészet is felhasználja vívmányait. Még harmónia-kötései is csak akkor tűntek el, amikor a funkciós rendszer előre

tört, de nem kevés nyoma fedezető fel pl. Liszt Dante-szimfóniájában, Giacomo Puccini Tosca c. operájában, Kodály Zoltán Te Deumában, stb.

Orlando di Lasso (eredeti neve:Roland de Lassus)(1532.(Orlande de Lassus) Mons-1594. München). Ugyanolyan nagyszabású tehetség, mint

Palestrina. De míg P. egész életét egyházi szolgálatban, a Vatikánban töltötte, Lassus bejárta egész Európát. Volt egyházi, udvari karnagy,

színész, színigazgató. Magyarországon is megfordult, végül Münchenben telepedett le. Itt egy személyben egyházi és udvari karnagy volt a

herceg szolgálatában. Stílusa nagy vonalakban Palestrináéval volt azonos, de őt többféle hatás érte, mondható, hogy többstílusú zeneszerző volt.

Ha mélységében nem is éri el Palestrinát, főként a festőiség és a csillogó harmóniakincs terén túlmegy a római mesteren. Egyházi és világi

művei különböznek egymástól. Nála más az olasz villanella, a francia chanson hangvétele, ismét mások német szövegre írt művei. Szabadabb

természet, mint Palestrina. Magnum opus musicum c kötetében több száz motettát gyűjt össze. Több mint 2000 mű maradt fenn tőle. Bűnbánati

zsoltáraiban (7) a fejlett német iskolát összekapcsolja a fauxbourdonnal (recitativo a kórusműben). Motetták; misék; madrigaleszkek; -

Palestrinánál ilyen nincs. Zenés színpadi művek vidám szöveggel, melyekben minden zeneszám kórusmű - madrigál. Lasso időnként hangszert

is használ, Palestrina soha. Nála a hangszer színező jellegű. Egyaránt sorolható a római iskolához és a németalföldi stílushoz. A németalföldi

technikai hagyományokat átépíti a római iskolába. Az utolsó nagy mester a németalföldiek közül. Belga Orpheus-nak is hívták.

Velencei iskola

Velencében fényűzés uralkodik. A festészetben színpompa. A zenében elsősorban nem a dallamra, hanem a színekre támaszkodnak,

kromatikussá válik. Nem mai értelemben volt ez kromatikus, példaként felhozható egy akkoriban kialakult akkordfűzés: G-dúr I. - E-dúr

I.Adrian Willaert (1452.-1505.) (Villárt) a velencei iskola megalapítója és egyben egyik legkiválóbb mestere. Másfél évtizedig II. Lajos udvari

karnagya Budán. A mohácsi vész után Velencébe kerül, és végrehajtja nagyjelentőségű reformjait. Új effektusokkal kísérletez. Zeneszerző és

karmester, sok tanítványa van. Bármilyen bátran kísérletez, előbb tanítványival írat új irányú kompozíciókat, először ők lépnek fel.

Nevéhez fűződik a kétkórusos technika. A velencei székesegyházban két karzat van. Mindkettőre állított énekkart és antifóna mintájára

felelgettek egymásnak, de több szólamban. Váltakozva folyt az együtt éneklés és a felelgetés. Megteremti a madrigál új formáját, és ő fedezi fel

az önálló hangszeres zenét, mint a kifejezési lehetőségek határtalan lehetőségeit. Tehát innen indul el a hangszeres muzsika, elsősorban az

orgona. Először a meglévő énekkari kompozíciókat adták elő orgonán, később önálló orgonadarabokat komponáltak. Nevezetes Willaert Musica

versa (különböző) c. gyűjteménye. Több szerző művei találhatók benne, diatonikus és kromatikus énekes és hangszeres muzsika.

Az opera kialakulása

Bardi gróf volt e mozgalom elindítója. Firenzei házában a legjelentősebb művészek és tudósok fordultak meg. Zenei emlékek és történeti

tudás nélkül egyik tévedést a másik után követték el. De éppen így alakulhatott ki az opera. Bizonyos gyökerek voltak a középkorból. Ilyen volt

a sacre rapresentazioni - szent előadások. 1200-1300-tól voltak divatban a székesegyházakban, ünnepek alkalmával. Az ünnep témakörének

megfelelő drámát adták elő. A szentély volt bedíszletezve. Mindhárom szinten ment a játék, aszerint, hogy hol játszódott le. Viszonylag fejlett

színpadi gépezeteket is használtak. Részint prózában beszéltek, az emelkedettebb részeknél ének hangzott fel, szóló vagy kórus. Kezdetben

egyszólamú gregorián, később többszólamú éneklés folyt. Sok esetben a székesegyház előtt játszottak.

Az opera másik gyökere a favola pastorale - népi játék. Falusi környezetben népi szereplők adták elő pásztorélet témájú darabjaikat falvak

piacterein. Később városokba is bevitték, rendszerint májusban - maggio musicale (zenés május).

A harmadik gyökere a vígoperához vezetett. Ilyen volt a madrigaleszk - madrigálszerű stílusban írt mű . Annyira fordított volt minden,

hogy a rabszolga ült az asztalnál, a körmenetet a város legnagyobb csirkefogója vezette a templomba, ahol a misét parodizálták nagy nevetéssel

a papság jelenlétében , zenés kísérettel .

Az opera szerkezete és előadása A zenekar 3-4 tagból állott, egy akkordikus és 2-3 dallamvivő hangszer - viola, oboa, vagy más. A mű első száma az intrada - bevonulás - volt,

nem nyitány. Függöny nem volt. Ezután következik a prolog, mely versben vagy prózában elmondja, kiről, kinek szól, miért készült, kinek a

tiszteletére. Ezután indul meg a cselekmény. A cselekményt, a történéseket a recitativók vitték előre, recitativókat egy csembaló kísérte. Neve a

csembaló hangja miatt, - mellyen itt-ott egy-egy rövid akkord szólalt meg, hogy az énekest hangnemben tartsa, vagy modulálni segítse. A

recitativónak dallama van és a beszéd ritmusát követi. Kórusszámokat vagy önálló zenekari szonátákat és balletteket - ballare = táncolni -

iktattak közbe, tehát egy színpadi mű több önálló műfajból állott. Opus = mű, opera (többesszám) = művek. Utolsó szám az apotheosis -

megdicsőülés. Vagy egy szereplő, vagy egy eszme, esetleg az a személy dicsőült meg, akinek az operát írták. A vígoperát e helyett az

un. licenza zárta be. Az összes szereplő - még az is, aki meghalt - együtt jött ki a színpadra és együtt énekelték el a mű tanulságát.. Első

operaszerzők: Peri; Antonio Cesti; Cavalli . A műfajt akkoriban dramma per musica, melodramma, favola pastorale nevekkel illették.

.Kezdetben nem voltak operaházak. Az előadások főúri palotákban felszerelt alkalmi színpadokon zajlottak le. A nézőteret a színpadtól már

függöny választotta el rolószerűen. Ezen művészi festmények voltak. Módosabb főuraknál a festmény rendszerint változott, az előadásra kerülő

mű egy jelenetét ábrázolta. A színpad valamivel magasabb volt, mint a nézőtér, díszletezése pazar - mai szemmel nézve primitív. Először

felfüggesztett vásznak voltak festve. Volt hátsó kulissza és voltak oldalkulisszák. A világítást nagy fáklyákkal oldották meg, vagy gyertyákkal, a

színpad mögött képzett fényt nagy tükrökkel vetítették be a színpadra. Később görögtüzet használtak, ha nagy fényre volt szükség.

Barokk zene

A zene barokk kora kb. 1600-tól 1750-ig tart. „Parókás stílus”-nak is nevezték, mert a barokk oszlop csavart, mint a parókák fodrai. A kifejezés

valószínűleg a művészettörténettől kölcsönvett portugál barocco (szabálytalan alakú gyöngy) szóból ered. A barokk zene összefoglaló klasszikus

zene, a 4. klasszikus kor. Elsősorban hangszeres vonatkozású. Az eddigi hangszeres kísérletek kivirágzanak, kialakul a continuo-technika.

(continuo=folyton játszik) Ez az énekkarnál jól beválik. A zenekar háromszólamú és a zene polifonikus szerkezetű. Nagy hangterjedelme miatt

helyenként a hangzás kiegyenlítetlen, harmonikus hézagok keletkeznek. Ezeket egyenlíti ki, tölti be a kontinuó, melyet akkordhangszer,

csembaló, orgona, hárfa vagy lant játszik, gyakorta több is egyszerre. Ekkor kezdődik a funkciós zene. Az akkordokat számozott basszussal írják

meg, erről a barokk kor a generálbasszus kora elnevezést is kapja. Nagyon képzett kontinuósra volt szükség, mert a számozott basszus-játék

cifrázatokkal történt. Nagy tere volt a rögtönzésnek, mely tulajdonképpen a számozott basszus-játékkal indult el. A rögtönzés aztán átterjed a

dallamvivő hangszerekre is. Igen gazdagon hangzott. A mai cigányzenekari technika hasonlít a barokk-kor technikájához. Ekkor jött létre

a szimfónia mai értelemben, kezdetben háromtételes: gyors - lassú - gyors. (Menüett még nincs benne!) Majd Mannheim felől terjed el Európa-

szerte a klasszikus négy tételes szimfónia, melybe beemelték a barokk szvitek egyik tételét, a menüettet, és a szimfónia harmadik tételévé tették,

ezáltal a barokk kor háromtagú olasz nyitányának és a tánctételekből álló szviteknek egy új szintézisét teremtették meg a klasszikus szimfónia

formájában. Ekkor alakul ki a vonósnégyes is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a

maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló .

Legnagyobb barokk szerzők :

Johann Sebastian Bach (1685. Eisenach-1750. Lipcse) Német muzsikus családból származott. Fiatal korában észre vették zenei hajlamait. Már

ifjúkorában zenei állást vállalt a weimari herceg szolgálatában udvari és templomi karnagyként. Innen ment Lübeckbe tanulni, majd hosszabb

ideig Kötenben volt. Utolsó állása: a lipcsei Thomaskiche (27 év) orgonistája, kántora, egyetemi zeneigazgató. A lipcsei templom evangélikus.

A szertartás nagyrészt még katolikus volt, tehát sok mise keletkezett. 4 éven át minden vasárnapra kantátát írt. Bár ő még egyházi koncertnek

nevezte kantátáit, a kantátának ekkor már a líraiság volt a jellemző vonása. Művei még: mintegy 400 kantátájából 200 maradt ránk . Külön kell

itt beszélni a kantátáról, oratóriumról, melyek a barokk-korban alakultak ki. Kantáta - oratórium - opera szerkezetileg azonos műfajok. Különös

jelentősége van az oratóriumnak. Bach oratóriumai szerkezetükre nézve kantátaciklusok, melyek lazán fonódnak össze oratóriummá.

Oratórium= imaterem, innen kapta elnevezését a műfaj, ezzel a névvel illettek abban az időben minden epikai művet. Imatermekben imádkoztak,

olvastak fel, majd énekeltek el szent történeteket. Ez énekek gregorián-dallamok voltak, majd polifonikus kórusművek. Később aztán a

templomban adták elő ezeket. Bach művészete elsősorban hangszeres stílus.

Georg Friedrich Händel (1685.Halle-1759.London). Azok a stílussajátságok, melyek Bachra jellemzőek, jellemzőek Händelre is.

Németszármazású zeneszerző, korán mutatkoztak zenei tehetségének jelei, szülei azonban elvégeztették vele az egyetemet, zenei pályafutása

csak ezután kezdődött. Rövid németországi működése után Londonba került, és bekapcsolódott az angol zenei törekvésekbe. Az angolok ma is

saját zeneszerzőjüknek tekintik. Bach mellett a barokk-kor legjelentősebb alakjává válik. Kettőjük között alapvető különbség, hogy Bach inkább

lírai és szubjektív érzéseket önt a zenébe, Händel pedig drámai és epikai természet. Stílusa többrétű mint Baché. Händel sokat utazik, magába

szívja a külföldi zenei impulzusokat Nála is egyensúlyban vannak a homofon és polifon elemek, de bizonyos műfajoknál kezd a homofónia felé

vonzódni. Ez a fugákban tűnik fel különösen, melyekben megnyilvánul a keresztmetszeti harmonikus szerkesztés. Kórustechnikában is bizonyos

fokig akkordszerű. Szvit művei : A szvit tánctételek sorozata. Vízizene, Tüzijáték. Versenyműveket is írt, köztük 6 orgonaversenyt.

Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. – Bécs, 1741. július 28.) olasz barokk kori zeneszerző, hegedűs,

pedagógus, impresszárió és pap. Apja, Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk-székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a

fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg Egyik jelentős műve : A négy évszak .

Bécsi klasszicizmus

A „klasszikus” szó művészetek terén való értelmezése: a forma és tartalom egyensúlya. A zenetörténetben több klasszikus korszak van. A

klasszikus korszakok között átmeneti irányzatok szerzői törekednek az addigi formák megbontásával új formák, effektusok létrehozására.

Joseph Haydn (1732. Rohrau - 1809. Bécs) Édesapja bognármester volt. Jó énekhangja révén a bécsi Sängerknaben-be került, mely iskola is

volt, s ott sokoldalú zenei képzést kapott. Kitűnt, mint szólóénekes és hangszerjátékos. Egy nagybátyja ajánlatára Eszterházy herceghez került, s

nála Kismartonban 32 évet töltött, először mint másodkarmester, később első karmester. Ő vezette a zenekart, énekkart, ellátta a miséket,

ünnepségeket és házi koncertező volt. Hosszú szolgálata után nyugdíjasként Bécsbe költözött. Időközben Londonban is működött. Haydn a bécsi

klasszicizmus első nagy mestere. Művészetében a forma és tartalom egyensúlyban van. A forma világosan kivehető, követhető. H. bővíti a

szonáta-formát, a melléktéma után zárótémát is alkalmaz. Hangszerelése színes, a szólamok teljesen önállóak. Kialakul a kiszenekar tipikus

formája. Hangvételére jellemző az osztrák népies hang, elsősorban a bécsi zenei dialektus. Magyaros vonatkozások is találhatók H. zenéjében,

pl. a verbunkos. Helyenként idéz is magyar verbunkosokból . Legjelentősebb műfajai a szimfóniák és a vonósnégyesek. Újítása, hogy a tételek

közé beiktatja a menüettet, mely régi francia, 3/4 ütemű udvari tánc néha egy negyed ütemelőzővel. Így szabvánnyá válik a négytételesség. A

vonósnégyes nála alakul ki a ma is hagyományos hangszerösszetétel: 2 hegedű, mélyhegedű (brácsa), cselló. 24 operája van. Ezek egy része

bábjáték, marionett (embernagyságú bábuk), de ballettek is vannak közöttük. Előadásuk sokszor túlszárnyalta a bécsieket, ezért Mária Terézia

Eszterházára ment jó operát nézni. Művei a hercegi család tulajdonává váltak. Händel után Haydn a legközelebbi nagy oratóriumíró. 4

oratórium-ot írt: Teremtés, Évszakok, Tóbiás, A Megváltó hét szava a keresztfán. A capella és zongorakíséretes kórusműveket is komponált.

Kettő magyar szövegű: Csokonai: A pillangó; Verseghy: Mit búsulsz árva szívem? Nem lehet tudni, mikor került alá a szöveg. A német

himnusz, a Gott erhalte Haydn szerzeménye. Eredetileg "Tantum ergo" volt (egyházi ének). Ugyanerre a dallamra komponálta a Kaiser

quartettet is. Ugyancsak az ő művei a katonai kürtszignálok. Az osztrák hadsereg ma is ezeket használja.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756. Salzburg-1791. Bécs) minden idők egyik legnagyobb zeneköltője. Muzsikuscsaládból származik. Kitűnően

zongorázott és hegedült, már 5-6 éves korában szerepelt a nyilvánosság előtt. Kiválóan komponált. Apja zongoraművészként mutatta be. 12 éves

korában a római Szent Péter templomban kérte Allegri Miserere c. 9 szólamú művének kottáját, de nem adták át neki. Ekkor - hallván a kórus

előadásában - emlékezetből leírta. Ezért a pápa lovaggá ütötte. Még gyermekkorában a salzburgi érseki udvarba került, ahol kezdetben continuot

játszott zongorán és orgonán, és e mellett komponált. A hercegérsek nem hitte el, hogy ő komponálta a műveket, egy oratóriumot kellett zárt

helyen megkomponálnia, s ennek teljesítése után a legnagyobb támogatója lett. Mozart pályája egyre felfelé ívelt, karnagy lett Mozart célja az

önálló német opera volt, az új érsek, Cholloredo az olasz operát pártolta. E miatt közöttük megromlott a viszony, elvi ellentéteik voltak,

ezért Mozartot kitették az érseki udvarból. Bécsbe került, ahol művei jövedelméből próbált megélni. Itt kezdődik a zeneszerzők önállósulása. Ez

nehezen ment, mert szokatlan volt. Élete végén császári zeneszerző lett. Ez kitüntető cím volt, melyhez bizonyos összegű pénz járult. Később a

magyar mágnások évjáradékot szavaztak meg számára.. Felfedezi a fúvók, különösen a rézfúvók hangszínének jellegét.

Művei. G-moll szimfónia. Két fogalmazásmódja van, egyikben csak oboák vannak, másikban klarinétok is. Esz dúr szimfónia. Jellemző rá az

éneklő allegro és az áttört munka magas foka. Szimfóniáiban M. - a lehetőségekhez igazodva - a korabeli kiszenekart használta.

Divertimento - szórakozás. Többtételes zenemű, melyben szonátatétel nincs, zenekara vagy csak vonószenekar, vagy ehhez hozzájárul még 2

kürt. A szerenád ehhez áll közel. Kezdetben utcán vagy kertben játszották, ezért fúvóhangszerekre írták. Később, midőn már zárt helyiségekben

is előadták, vonósok játszották. Mozartnál a divertimento, a szerenád és a casszione hangvételre egyet jelent.

Vonósnégyeseiben a Haydn-féle elveket folytatja, de mélyebb értelművé teszi azokat. A cselló időnként tematikus szerepet kap. Ezekre is

jellemző az áttört munka.

Nevezetesebb operái: Figaro házassága; Don Juan - ez alapjában dráma - Cosi fan tutte - vígopera -, Titus; Idomeneo. Legnagyobb és utolsó

a Varázsfuvola. Ennek alapjául a német Singspiel szolgál. Ebben is vannak vidám jelenetek, de komoly jellegű. Fény-árnyék, okosság-butaság,

haladás- maradiság - emberi jellegzetes vonások - tükrözése. Balettjei nem betétek, hanem önálló műfajt képezne

Egyházi zenéjét főleg misék képezik. Sok misét írt, hiszen a hercegérsek udvari zeneszerzője volt. Van egész kis együttesre komponált miséje is.

Nagyszabású a Koronázási mise és a C-moll mise.. Requiem-jét halála miatt Franz Xaver Süssmayer (1766.-1803.) osztrák zeneszerző, ki M.

kedves tanítványa volt, mestere vázlatai alapján fejezte be. A Benedictus kettejüké, Agnus Dei elejét Süssmayer, végét Mozart írta. Minden

egyéb Süssmayer kompozíciója..

Ludwig van Beethoven (1770. Bonn-1827. Bécs) flamand származású . Első igazi tanára Neefe volt, kinek alapelve: a zene az érzelem

születését, fejlődését és halálát fejezze ki. Beethoven ezen elv szerint komponál. Egész élete folyamán megküzd minden érzelemért, azoknak

zenei kifejezéséért. Ezáltal zenéje dinamikus lett, belső mozgalmasságot kapott. Gondolkodása központjában mindig az ember áll.

1. Első korszakában még Haydn és Mozart utódja, H.-tól a dallamképzést, ritmikát, M.-tól a zenei fogalmazásmódot vette át.

2. Második korszakában egyre inkább, s mindig jobban kialakul a beethoveni stílus.

3. Harmadik korszakában elhagynja klasszicizmust, és mindinkább áthajlik a romantikába. A periódusok egymástól nem különállóak.

Beethoven 9 szimfóniát írt, de szimfóniái az eddigieknél hosszabbak. Mindegyikben van valami új. Beethoven IX. D-moll szimfóniája már

tulajdonképpen romantikus zene. Beethoven szimfóniáiban általában kiszenekart használ, nagyzenekar - kisfuvola, kontrafagott, 3 harsona, a

IX.-ben még triangulum, cintányér, nagy- és kisdob - csak az V. és a IX. utolsó tételében van. Kamarazenéje is jelentős. Ez különösen

vonósnégyeseire vonatkozik, melyekben minden hangszer önálló. Cisz-moll kvartettjétől kezdődően egy új hangszerelést is használ, az oktáv

erősítést két oktáv különbséggel. Ilyen pl.: brácsa- 1.hegedű egymással két oktávnyi párhuzamban haladnak, a 2. heg. és cselló ellenszólamot

képeznek. Rá is jellemző az áttört munka, ebben Mozart módszerét fejleszti tovább, még fokozottabban ’áttöri’ a zenei szövetet.. Különféle

kamarazene-művei vannak: hegedű-zongora-, cselló-zongoraszonáták; triók; fúvó- vonós; csak fúvó különféle összeállításban. E művek

felépítése általában olyan, mint a vonós-kvartetteké. Van nagyobb együttesre írt kamarazenéje is - pl. szeptett -, de ezek már a szimfóniához

állnak közelebb. Zongoraszonáták. A koraiak Mozart és Haydn nyomán készültek, később mindinkább előtérbe nyomulnak a beethoveni

vonások. Mondanivalójuk mélyebb, tartalmasabb. Sokszor azt látjuk, hogy a szokásos formakeret felbomlik, pl. nem az első, hanem az utolsó

tétel szonáta-formájú, vagy két rondótétel van benne (Pathetique); sokszor úgy hat, mintha rögtönzés lenne (Mondschein); a variációs

technikának nagy szerep jut; a késői szonátáknál a klasszikus forma kezd felbomlani, a mondanivaló a forma rovására kerül előtérbe. Harmóniai

újdonságok is vannak, pl. a Les Adieux-szonátában van olyan hely, ahol két funkció egy időben hangzik. Ami a szonáták címét illeti: a legtöbb

később, és másoktól kapta címét. Az biztos, hogy a „Pathetique”-szonáta címe a szerzőtől ered.

Versenyművek. Egy hegedűversenyt írt D-dúr hangnemben. 6 zongoraversenye: C-dúr, c-moll, G-dúr, B-dúr, Esz-dúr, D-dúr. Utóbbi a

hegedűverseny átdolgozása - B.-től ered. G-dúr zongoraversenyétől kezdve saját maga komponálja a kadenciákat, nem rögtönzik.. A Missa

solemnis a koncertmisék sorába tartozik.. Helyenként gregorián témákra találunk benne. Egyike a legjelentősebbeknek a beethoveni életműben

és a miseirodalomban. Magyar vonatkozású művei is vannak. Athén romjai és István-király. Mindkettő színpadi mű, és a pesti városi színház

megnyitására készültek. Az István-királyban Bihari-verbunkos van. Beethoven egyetlen operája a Fidelio.

Romantika

Új stílus. Elindítója Beethoven Korábban már említettük, hogy az egész zenetörténeten végigvonul egy hullámzó fejlődés.

A romanticizmusban a mondanivaló előtérbe lép, a formahatárok elmosódnak.

A romantika a meglévő készleteket rombolja, szétfeszíti, mindig új dolgokat - pl. formai elemeket, stb. - hoz.

A romantika menekül saját korától. Szebb a távoli múlt vagy a messzi jövő, a zenei formák kötetlenek. Az egyéni érzésvilág érdekli.

A romanticizmus kromatikus. Volt idő, amikor magát a romantikát a ’műveltek’ megvetették. A 19. Század közepéig három vezető

zenei nemzet volt: olasz, német, francia. Más nemzetbeliek ezeket utánozták.

Franz Schubert (1797. Bécs-1828. Bécs) egy bécsi külvárosi népiskolai tanító fia. Mivel kiemelkedő tehetsége korán megmutatkozott, már 8

éves korától éneket, hegedűt, zongora- és orgonajátékot tanult apjától és Michael Holzertől, a lichtentahli plébániatemplom karnagyától. 1808-

ban felvették a bécsi udvari énekkarba és a városi konviktusba, ahol zeneszerzést tanult. Mutálás után belépett a Szent Anna

Tanítóképzőbe. Tanulmányai után 3 évig tanított az elemi iskolában, mígnem Schober nevű barátja segítette abban, hogy életét teljesen a

zenének szentelhesse. 1818 és 1824 nyarán zenetanár volt Esterházy gróf magyarországi birtokán, Zselizen. Alkotásainak középpontjában dalai

állnak, mintegy 600 dalt írt. Schubert korában a dal nem a hangversenytermekben, hanem az azonos gondolkodású barátok szűkebb körében

talált otthonra. A 18. században a dal, mint zenei műalkotás alig játszott szerepet, Schubert művei révén nyerte el a műalkotás rangját, mert ő

valósította meg speciális mondanivalójának kiteljesítését. A schuberti daltípus teljesen új vonása tökéletes formában először a Margit a

rokkánál c. Goethe-megzenésítésben tűnik fel . Híres kamarazenei műve a Pisztráng-ötös. Kamarazenei művei közül ki kell emelni 3

vonósnégyesét, az a-moll-, d-moll-, ennek egyik tétele a „Halál és a lányka” c. dalra írt variáció-sorozat, és G-dúr vonósnégyest. E műfajba

tartoznak még: Esz-dúr zongoratrió, C-dúr vonósötös, F-dúr kvintett (Pisztráng-ötös) és sok egyéb.

Robert Schumann (1810. Zwickau-1856. Endenich) munkássága egyenes folytatása Weber és Schubert romantikájának, ám ő

továbbhalad. Formái annyira romantikusak, hogy nehéz kielemezni. Nagy súlyt fektet a zongoratechnika fejlesztésére, új zongoratechnika

elindítója, Chopin és Liszt is innen indul ki. A dal továbbfejlesztése terén nagy érdemei vannak. Dalai nem annyira népdalszerűek, mint

Schubertéi. Jobban kiemeli a hangulati elemeket. Dalai a zeneileg művelt közönségnek szólnak. Schumann a megalapítója a zenekritikának.

Előtte rendszeres zenekritika, esztétika nem volt. Ebben irányították a figyelmet felfedezett tehetségekre (Chopin).

Bedřich Smetana (1824. Leitomischl-1884. Prága). Ő az első, aki a tipikus cseh néptáncokat - polka, furjant használja fel. Ez jellemző

szimfonikus műveire és operazenéjére egyaránt. Legjelentősebb műve Eladott menyasszony c. operája. Jelentősége, hogy a színpadon

megjelenik a cseh falu a színtér, parasztemberek a szereplők. Hazám c. ciklusát 6 szimfonikus költemény alkotja. Csehország tájain vezeti végig

a hallgatót, és felidézi a történelmi emlékeket. A hat tételt a Visehrad-téma köti össze.

Antonín Dvořák (1841. Nelahozeves-1904. Prága) Smetana művészetének folytatója, életének egy részét Amerikában tölti, ahol megismerkedik

a néger és indián népzenével. Ez muzsikáját sokkal színesebbé teszi. A három népzene - cseh-néger-indián - hangulata összeforr, és német

technikát alkalmazva dolgozza fel. Sikereit az Amerikában írt IX. szimfónia („Az új világ”) és Gordonkaversenye koronázta meg. Szimfóniáit

átszámozták - előbb a fent említett volt az V. számú. „Új világ” szimfóniájában nincs indián népzene, de saját témáit azoknak megfelelő

hangulatúra szerkesztette. A Szláv táncok - zenekari mű - cseh népies dallamok feldolgozása .

Hector Berlioz (1803. La cote St. André-1869. Párizs) a francia romantika legkimagaslóbb alakja. Gyermekkorában fuvolát és gitárt tanult, mint

gimnazista már szenvedélyesen komponálgatott. Küzdelmes élete volt. Magasabb fokú tanulmányai után elért eredményei jutalmául megkapta

a római ösztöndíjat, de elképzelései merőben mások, mint az olasz zene. (Ott csak az opera virágzott, de a 19. sz. elejére elsekélyesedett ez is.

Uralkodott az énekesek túltengése, önkényes cifrázások, a zenekar csak egy felnagyított gitárkíséret volt, ezek voltak akkoriban jellemző

vonásai.) Berlioz szimfonikus szerző akart lenni, de Franciaországban is csak a Conservatoire könyvtárosi állásáig vitte. Nehézségei ellenére is

új útra vitte a zeneművészetet. Ez az új út volt a programzene és a szimfonikus költemény.

Johannes Brahms (1833. Hamburg-1897. Bécs) apja nagybőgős volt, fiatal korában tánchelyiségekben zongorázott, majd zongorakísérőként

működött. Ő is a klasszikus formákhoz akar visszatérni, közvetlenül Beethoven késői műveihez kapcsolódik. Nagy műgonddal dolgozott,

Első, C-moll-szimfóniáját 40 éves korában írta meg. Felépítése a késői Beethoven-szimfóniákhoz hasonló, utolsó tétele örömódaszerű. (Az

akkori kritika Beethoven 10. szimfóniájának nevezte.) 4 szimfóniát írt. 3., F-dúr szimfóniájában kettősség tükröződik, harcolt Wagner

művészete ellen, mégsem tudta kivonni magát hatása alól. Itt megjelenik a témákon kívül a vezérmotívum.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840. Votkinszk-1893. Szentpétervár) a leghíresebb orosz zeneszerzők egyike. A. Rubinstejnnél tanult zeneszerzést.

Rendkívül érzékenyen reagált minden külső benyomásra. Első zeneszerzői sikerei után, 1866-tól ’77-ig a moszkvai konzervatórium tanára. Cs.

valójában Schumann nyomán alakítja ki egyéni stílusát, a francia romantikához áll közelebb, de az olasz romantika is nyomot hagyott

munkásságán. Nem célja, hogy orosz zenét írjon, de számos művének témája az orosz népdalból fakad. A melódia a fősúly, melyet

színes, romantikus harmóniákkal támasztott alá. Ragyogó hangszerelés-technika birtokában volt. A lehető legjobb fekvésben vannak írva

szólamai.

Gioacchino Antonio Rossini (1792. Pesaro-1868, Passy -Párizs mellett) a Verdi munkásságát megelőző korszak kiemelkedő alakja. Életében

összesen 30 operát írt, melyek közül leghíresebbek a Sevillai borbély, Tolvaj szarka, Hamupipőke, Tell Vilmos, ma is gyakran játszott operák.

Termékeny munkásságát elősegítette, hogy egyik operájából a másikba átvisz áriákat, sok ismétlést alkalmaz dinamikai fokozással. Ily módon és

hangszerelési trükkökkel hamar ki lehet hozni egy operát.

Gaetano Donizetti (1797. Bergamo-1848. Bergamo) ugyancsak olasz operaszerző, kit atyja tanári pályára szánt, ezt meghiúsítandó a

hadseregbe lépett. Velencében teljesített szolgálatot, s már 1818-ban ott színre hozatta első operáját. Termékeny komponista volt, évente olykor

4 műve is a nyilvánosság elé került. 1832-ben a Szerelmi bájital a vígopera terén is a legünnepeltebb mesterek sorába emeli. A Lammermoori

Lucia nagysikerű nápolyi bemutatója után az ottani konzervatórium tanára lett. Hihetetlenül gyorsan dolgozott, összesen 75 operát írt.

Giuseppe Verdi (1813. Roncole-1901. Milano) a 19. századi romantikus opera legkiválóbb alakja. Annak ellenére, hogy zenei tehetsége már

gyermekkorában megnyilvánult, a milánói konzervatóriumba - 1832-ben - nem vették fel. Egy ideig a Scala-színház korrepetitora, Lavigna

tanítványa volt. A nápolyi operához nyúlt vissza, ahol a bel canto volt a középpont. Ez fejlődött tovább Rossini és Donizetti operáiban.

Richard Wagner (1813. Lipcse-1883. Velence) a romantikus opera nagy német reformátora. Már gyermekkorában színműveket ír, a zenéhez

csak 13-14 éves korában kezd élénkebben vonzódni A Wagner-elvek tökéletesen a Ring-ben valósulnak meg. Ez 4 zenedráma, nem opera,

hanem négy estét betöltő tetralógia. Részei: Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya. Mindegyiknek megvan a maga sajátos motívum-

gyűjteménye, de mivel a drámák egymással összefüggenek, közös motívumok is vannak..

Huszadik századi irányzatok

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906. Szentpétervár-1975. Moszkva) szovjet-orosz zeneszerző. A szentpétervári konzervatóriumban

zongorajátékot, elméletet és zeneszerzést tanult. Ő is bekapcsolódott a szocialista realizmus alkotói módszerébe. Ezen belül többféle

stílelképzelhető. Kezdetben az expresszionista irányzatból indult ki, majd később sajátságos stílust alakított ki, külön iskolát jelentett a szovjet

zeneszerzésben .

A dzsessz története

A dzsessz (angolul: jazz) az Amerikai Egyesült Államokban kialakult zenei stílus. Megszületése legfőképp egy városnak, New

Orleansnak köszönhető. Minden dzsessz-stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció: az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak

vagy válaszolgatnak egymás játékára (kérdés-felelet), de az improvizáció a kíséretben és a zene egyéb dimenzióiban is fellelhető. A dzsessz

gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime), valamint az

európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai fekete közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált

nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi

zenei irányzatra is. A dzsessz száz éves történelme során mindig újabb és újabb stílusok születtek, melyekhez sajátos hangszerelés, harmóniai- és

ritmikai eszköztár vagy zenei felfogás kapcsolódott. A műfaj jellemzője, hogy reflektál egyéb könnyűzenei stílusokra és a komolyzenére is, ezek

stílusjegyeit beépíti, felhasználja. Korai dzsesszes hangzások már felfedezhetőek voltak a századfordulón, népszerű szabadtéri vagy táncos

összejövetelek zenéjében és a katonai rezesbandák hangzásában. Az itt használt hangszerek adják meg ma is a dzsessz alaphangzását:

rézfúvósok és ütőhangszerek. A dzsessz fejlődése kezdetben a helyi stílusok kombinálásából állt. Ezek közül a legfontosabb a New Orleans

(Louisiana állam) környéki volt, ahol először nevezték ezt a zenét jazz-nek - vagy eleinte jass-nek, a későbbiekben pedig, főként más városokban

úgy utaltak a New Orleans-i zenére, mint dixieland jass. Chicago volt az első város, amely befogadta az új stílust és néhány forrás szerint itt

nevezték el először a New Orleans-i stílust "jass"-nek. Odahaza New Orleans-ban egyszerűen ratty, hot zenének, vagy egyszerűen ragtime-nak,

esetleg New Orleans-nak hívták (Sidney Bechet egészen az 1950-es évek végéig ragtime-nak hívta zenéjét). A stílus annyira más volt a ragtime-

hoz vagy a tánczenéhez képest, hogy kellett egy új név a megkülönböztetéshez. Tom Brown zenekara volt az első, amelyre azt mondták, hogy

dixieland jass-t játszik. A dixieland kifejezés New Orleans-ból származik. Louisiana francia gyarmat volt (nevében is őrzi XIV. Lajos francia

király nevét), így rengeteg francia kifejezés épült be az ottani közbeszédbe. A dixie a tízdolláros bankjegyet jelentette eltorzított francia nyelven,

így a dixieland kifejezéssel magára New Orleans-ra utaltak az Államok más városaiban. New Yorkban alakult át a jass elnevezés jazz-re az

1910-es évek végén . A műfaj fővárosa ekkor már Chicago volt. King Oliver és Jelly Roll Morton a színtér sztárjaivá váltak, és itt indult Louis

Armstrong profi karrierje is, akinek 1925 és 1928 között készült Hot Five és Hot Seven felvételei legendássá váltak: ezeken a lemezeken egy

sokkal kifinomultabb dzsessz hallatszik, ami már elsősorban a hosszabb, improvizált szólókra építkezik. Emellett végérvényesen lefektette a

dzsessz ritmusszekcióját: kikerült a tuba, mint a New Orleans-i stílus elsőrendű basszushangszere. Helyét a nagybőgő vette át. Feltűnt a gitár is

a banjo helyett, valamint elterjedt az igen modern (és sokak által lenézett) szaxofon-család is. A chicago-i stílus alapozta meg a harmincas évek

szvingkorszakát is azzal, hogy a zenészek 4/4-es metrumban kezdtek gondolkodni a New Orleans-i 2/4 helyett, ami még a katonazenekarok

meneteléséből alakult ki. A gyakorlatilag Al Capone gengszterei által működtetett Chicago-ban léptek a pályára olyan nagy egyéniségek is,

mint Mugsy Spanier, Jimmy McPartland, Bix Beiderbecke, Eddie Condon, Benny Goodman (aki a szvingkorszakban lesz majd világhírű

szupersztár), Gene Krupa és Frank Trumbauer, de Earl Hines, a nagy hatású zongorista is ekkor lépett a rivaldafénybe. A rádió és a

professzionális hanglemezgyártás is az 1920-as években terjedt el, ezek erősen hatottak a dzsessz terjedésére. A dzsessz összekapcsolódott a

modern, kiforrott és dekadens fogalmakkal. Az új évszázad második évtizedét a dzsesszkorszaknak is nevezik. A húszas évek végétől, Louis

Armstrong és Earl Hines zenei törekvéseinek nyomán kezdett kibontakozni egy új típusú dzsessz, de a szving elsősorban az évtized népszerű

nagyzenekarinak köszönheti születését. A big band együttesek voltak a legnépszerűbbek ebben a korszakban. Ezekben általában tíznél is több

fúvós játszott, akiket ritmusszekció kísért. Sok esetben énekes vagy különleges szólóhangszeres is fellépett ezekkel az együttesekkel. A

nagyzenekarok különböző stílusokban játszottak. Egyesek, mint a Benny Goodman's Orchestra teljesen dzsesszesen játszottak rengeteg

improvizációval, szólóval, míg Glenn Miller inkább kerülte ezeket. Ezekben az években jelentek meg olyan énekes sztárok is, mint Ella

Fitzgerald, Billie Holiday, Peggy Lee és Frank Sinatra. Eközben Európában is megjelentek a dzsesszes hatások, amelyre komolyabb

befolyást Debussy zenéje és a francia musette tett. A francia-cigány gitárművész, Django Reinhardt Stéphane Grappelli hegedűssel

megteremtette a cigány-, szinti- vagy mánus szvinget (bár egyesek ezt Eddie Lang és Joe Venuti nevéhez kötik). Együttesük, a Quintette du Hot

Club de France egyesítette a francia tánczenét a húszas évekbeli amerikai szvinggel. A műfaj standard hangszere az akusztikus gitár, a hegedű és

a nagybőgő (sok ilyen felvételen egyáltalán nem szerepel dob, a ritmust a bőgő mellett egy perkusszívan, pregnánsan pengetett ritmusgitár adja).

A modern dzsessz megjelenését a szving-korszak végére datálják. Míg a szving tánczene volt, a bebop már nem elsőrendűen a szórakoztatásról

szól. A hangszerelés háttérbe szorul, előtérbe lép az individualizmus, az egyéni rögtönzés lesz a zene központja. A harmóniai és ritmikai világ

kitágul, a dzsessz fokozatosan pódiumzenévé, az európai klasszikus zenével egyenrangúvá kezd válni. Megszületik a dzsessz-elmélet, iskolák

alapulnak. A modern dzsessz már nem populáris: a széles tömeg nehezen tudja követni a zenei fejlődést, ám létrejön az új rajongótábor, a

dzsessz-rajongók szubkultúrája. A bebop kifejlődése után az ötvenes éveket a bop-alapú dzsessz uralja. A különböző iskolák, mint a cool jazz,

a third stream, a hard bop vagy a modális jazz mind a bebop harmóniai és ritmikai világára épülnek, ám mindannyian sajátságos újításokat

visznek a műfajba. A hatvanas évek elején létrejönnek az avantgárd dzsesszirányzatok. A zenei trendeket ekkoriban elsősorban Miles

Davis diktálja, aki szinte minden egyes lemezével egy sor újabb és újabb irányzatot hoz a dzsessz világába. A hatvanas évek végén létrejönnek a

modern tánczenei ritmusokat is adoptáló stílusok, a jazz-rock és a jazz-funk, de dzsesszrajongók körében továbbra is népszerű marad a több

különböző bop-alapú irányzatot magában foglaló post-bop. A hetvenes évek a fúziós jazz nagy évtizede. A fusion mellett megjelenik annak

kereskedelmileg sikeres, populáris változata, a smooth jazz, de útnak indulnak napjaink dzsessz-sztárjai isA hetvenes-nyolcvanas években jelent

meg a funk és a dzsessz fúziója. Általában funkos ritmusvilágot használ (James Brown nyomdokain haladva) dzsesszes improvizációval dúsítva.

A számokat egy repetitív groove támasztja alá, amit a basszus- és dobjáték együttesen alkot. Jellemző szóló- és kísérőhangszer a Fender-Rhodes

elektromos zongora, bőgő helyett pedig szinte mindig basszusgitár szerepel. Az első, iskolateremtő felvételek Herbie Hancockhoz és a

pszichedelikus funkot játszó zenekarához, a Headhunters-hez fűződnek, akik 1973-ban jelentették meg első albumukat (rajta a klasszikus

Watermelon Man funkos átiratával, és az ezerszer feldolgozott Chameleonnal). Hancock a nyolcvanas évekre a funkon keresztül eljutott az

elektronikus tánczenéhez is. Az ő megoldásait követte Roy Ayers és az évekig tartó alkotói válság után visszatérő Miles Davis Marcus Miller

basszusgitárossal. A jazz-funk jelentette a hamarosan bekövetkező pop-dzsessz fúzió (smooth jazz) és az acid jazz alapját is. A Napjainkban a

dzsessz szinte minden ága él és virul, ezen belül különösen népszerű a tradicionális dzsessz, a ragtime és a dixieland, ami a gyökerekhez való

visszatérés egyik formája. A modern dzsesszt ma iskolákban, egyetemeken oktatják, terjedelemes irodalma és hangzóanyaga van. Manapság a

világon sok zeneiskolában a dzsessz lett a zeneoktatás alapja a komolyzene helyett, és sok zenész gondolja úgy, hogy a modern dzsessz lehet a

kulcs minden más (könnyű)zenei stílushoz is. Nyugaton sok iskolában a dzsessz-elméletet és a klasszikus zeneelméletet együttesen kezelik és

oktatják mint két, egymásra kölcsönösen ható ám sok tekintetben egymásnak ellentmondó tudományt. A dzsessz stílusbeli sokszínűsége

napjainkra sem csökkent, a zene minden ága hatással van rá a világzenétől az avantgárd klasszikusokig, beleértve afrikai ritmusokat és

hagyományos zenei stílusokat is. Mára a dzsessz a modalitáson keresztül eljutott a tizenkét-fokúságig, így tehát felzárkózott az európai

komolyzene mellé.

A könnyűzene története

Könnyűzene bármely olyan zenei stílus, amely „széles körben népszerű”,és nem tartozik se a komolyzene, se a hagyományos népzene körébe

„A zeneipar 18. század végi, 19. század eleji kialakulásának legjelentősebb hozadéka a kották kereskedelmi forgalomban való megjelenése

volt.” A népszerű dalok és hangszeres zenedarabok széles körben elérhető, olcsó kottái tették lehetővé a zene elterjedését az amatőr zenészek

széles körében, akik így otthonaikban tudták eljátszani, vagy elénekelni a népszerű dalokat. A kották hatása mellett egy másik tényező a 18. és

19. század fordulóján a „közparkokban, tánctermekben, zenés színházakban és koncerttermekben” tartott népszerű zenei előadások számának

növekedése volt. A korai könnyűzenei előadók szorosan együttműködtek a kottakiadókkal (zeneműkiadók) a népszerű darabok reklámozásában.

Az egyik legkorábbi könnyűzenei előadó, akinek sikerült nagy népszerűségre szert tennie Jenny Lind volt, aki a 19. század közepén turnézni is

tudott az Egyesült Államokban. A 19. század során egyre több átlagember került közelebbi kapcsolatba a zenével úgy, hogy amatőr kórusokban

énekelt, vagy csatlakozott a helyi rezesbandához. A 19. század végén az Egyesült Államokban, New Yorkban volt a zeneműkiadás központja

a Tin Pan Alley kerületben. A Tin Pan Alley zeneműkiadói új módszert fedeztek fel a kották reklámozására: az új dalok unásig való folyamatos

játszását. Az egyik technikai újítás, ami a népszerű dallamok terjesztését segítette a századfordulón, a gépzongora volt, ami lehetővé tette az

embereknek, hogy meghallgassák az új népszerű zongoradarabokat. Az 1900-as évek kezdetére a revüszínházak, tánctermek, és a legújabb

találmány, a gramofon elterjedése volt a trend. A hanglemezipar hatalmas iramban nőtt. „1920-ban közel 80 hanglemeztársaság létezett

Angliában, és majdnem 200 az Egyesült Államokban.” Az 1920-as évek elején kezdtek zenét sugározni a rádiók, ami szintén segített a

könnyűzenét eljuttatni a tömegekhez. Egy másik tényező a hangosfilm megjelenése volt az 1920-as évek végén. Az 1930-as években a

konszolidáció felé mozdult el a hanglemezgyártás, ami azt jelentette, hogy számos nagyvállalat kezdte uralni a hanglemezipart. Az 1950-

es és 1960-as években a televízió szerepe nőtt meg nagymértékben a könnyűzene terjesztésében. A népszerű énekesek és együttesek

rendszeresen feltűntek a tévés varietéműsorokban. A ’60-as években az új hangrögzítési technikák kifejlesztésével, mint a például a többsávos

felvevők, a hangmérnökök szerepének súlya is megnőtt. Az új technika segítségével a hangmérnökök új hangzásokat, hangeffekteket hozhattak

létre, ami korábban lehetetlen volt a hagyományos „élő” felvételek során. Az 1970-es években tovább folytatódott a zeneipar konszolidációja,

amíg „öt multinacionális nagyvállalat – három amerikai (WEA, RCA, CBS) és két európai (EMI, Polygram) – kezébe nem került a piac nagy

része.” Az 1990-es években új fordulat következett, amikor a hanglemezgyártók film, televíziós, és lapkiadó vállalatokkal egyesültek, ami

megkönnyítette a közös marketingtevékenységet, az egyes leányvállalatok együttműködését. Például egy hanglemezkiadó sztárját a cég

tévécsatornája és magazinjai reklámozhatták. Az 1990-es években a könnyűzenét megváltoztatta az olyan digitális eszközök megjelenése, mint

a keverőpultok, a szintetizátorok, a samplerek és sequencerek, amelyek új hangzások létrehozását tették lehetővé, és megkönnyítették az

önszerveződő zenei produkciók és kis független kiadók létrejöttét. Egy másik trend, amely hatással volt a könnyűzenére a számítógépek és

az Internet elterjedése, ami lehetővé tette a digitális felvételek, illetve a kották és dalszövegek digitális változatainak terjesztését. A könnyűzene

megszületése legkésőbb a 19. század közepére datálható, és rendszerint különböző műfajokra osztható. Az egyes műfajok gyakran köthetők

bizonyos korosztályokhoz. Legtöbbször, de persze nem minden esetben, az adott műfaj közönségét azok jelentik, akik a műfaj népszerűségének

idején voltak fiatalok. Például a jazz rajongói feltehetően idősebbek, mint a hip-hop közönsége. Néhány műfaj esetében, mint például a ragtime,

az eredeti célkorosztály szinte teljesen eltűnt, kihalt. A fiatalok növekvő szociális és gazdasági függetlenségével, ez a „generációs szakadék”

folyamatosan növekszik a második világháború óta. A varieté és más szórakozási formák az 1940-es éveket megelőzően nem voltak

korosztályfüggők. A nagy gazdasági világválságtól a háború befejezéséig Bing Crosby színész-énekes volt a legsikeresebb előadó az Egyesült

Államokban. Az ő közönsége nem egyetlen korcsoportból került ki, rajongói átlagéletkora 21 év volt. Crosby 1954-es visszavonulása után nagy

generációs szakadék támadt. A tinédzserek között Elvis Presley lett a legnépszerűbb előadó, míg a felnőtteknél Frank Sinatra . A popzene a 20.

század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövő szórakoztatóipari ág, a popkultúra része A kifejezés

utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek elejéig vezető stílusirányzat volt és

amely népszerű a kisemberek számára .

A rockzene kialakulása

1954. április 12-én Bill Haley a Rock Around the Clock című számának stílusa, megszólalása éles ellentétben állt a korra jellemző lágy,

fülbemászó, érzelmes dallamok stílusával. A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után

felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene

csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock

futótűzként terjedt az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britannia után egész Európában, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot

A rockzene hangzását meghatározza az elektromos gitár alkalmazása, ami az ötvenes években, a rock and roll előretörésekor vált

népszerűvé. Rockban az elektromos gitárt általában basszusgitárral kísérik, ami szintén ekkor jelent meg valamint dobfelszereléssel, ami

magában foglal különböző dobokat és cintányérokat. A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel

(például zongorával vagy Hammond-orgonával, esetleg szintetizátorral). A rockzenét játszó csapatokat szleng kifejezéssel bandáknak

vagy rockbandáknak nevezik, és általában 3-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a quintett, ahol szerepel egy énekes, egy

szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres. A '60-as évek végén olyan együttesek

mint a Led Zeppelin és a Black Sabbath megkísérelték a korai brit rock stílust összehozni a még inkább gitárorientáltabb hangszereléssel (Jimi

Hendrix), ennek legjobb példája a Led Zeppelin II (1969) album. Innen eredeztethető a hard rock igazi kezdete. Harmadik stílusteremtő hard

rock együttes a Deep Purple volt, kései albumaik már heavy metal elemeket is tartalmazta. A heavy metal (vagy egyszerűen csak

metal) 1968 és 1974 között jött létre Pl.: AC / DC . A heavy metalt életre hívó, blues-rock és pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező

együttesek gitár- és dobközpontú, vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás és gyors gitárszólók jellemeznek. A heavy metal a

könnyűzenei műfajok egyik legextrémebb formája. (A kifejezés eredeti jelentése angolul "nehéz fém".) A heavy metal az 1980-as években vált

igazán népszerűvé világszerte, amikor sok, ma már szélesebb körben elterjedt alműfaja először kifejlődött. A metal korábban ismert formáinál

jóval agresszívebb és extrémebb variációk jobbára csak az underground közönség figyelmét keltették fel, de például a glam metal és kisebb

mértékben a thrash metal is már komoly kereskedelmi sikereket arattak.

A diszkókultúra

A diszkó (angolul: disco) tánczenei stílus. A műfaj a hetvenes évek második felében volt népszerűségének tetőpontján. Jellemzője az ütemes

könnyűzene, melyet laza, vagy akár kombináltabb táncelemekkel kísérnek a műfaj kedvelői, továbbá azok feltűnő, divatos, vagy annak szánt

ruházata, valamint a zenét és táncok kísérő színes fényeffektusok, ezekkel főleg a műfaj számára létrehozott diszkóklubokban lehetett találkozni.

Ilyen külsőségek például a flitterek, a színes lámpák, vagy a fényt széttükröző diszkógömb. Gyökerei a pszichedelikus szubkultúrák

klubéletében találhatóak meg New Yorkban és Philadelphiában a hatvanas-hetvenes évek fordulópontján. A diszkózene a New York-i, feketék

és latinok reakciója volt a rockzenére. A stílus hamarosan elterjed más kultúrkörnyezetekben is David Mancuso DJ 1970 februárjában nyitotta

meg saját otthonában The Loft nevű privát diszkóklubját New Yorkban.. Az első írásos emlék a diszkóról 1973 szeptemberéből való; Vince

Aletti számol be róla a Rolling Stone magazinban. Az első diszkó-rádióműsor 1974-ben indult a New York-i WPIX-FM műsorán. A hetvenes

évek legismertebb diszkóelőadói: Donna Summer, a Bee Gees, a KC and the Sunshine Band, a Chic és a The Jacksons, ami Michael

Jackson Jackson 5 utáni, de szólókarriere előtti együttese volt. Summer volt az első, széles körben ismert diszkóénekes, sokan a Diszkó

Királynőjének nevezik. Továbbá ő segítette az elektronikus hangszerek forradalmát, melyek később a diszkó szerves részeivé váltak. Bár az

énekesek és az előadók szerezték meg a népszerűség oroszlánrészét, a háttérben dolgozó producerek hasonlóan fontos (ha nem fontosabb)

munkát végeztek. Ők szerezték a dalokat és ők alkották meg a számok innovatív hangzásvilágait. Egyéb ismert diszkóelőadók és együttesek

voltak még a Boney M., a Baccara, a Kool & the Gang, Gloria Gaynor, az Earth, Wind & Fire, az Ottawan, a Village People vagy a

Commodores is. Mivel a "disco" megnevezés kiment a divatból az 1980-as évtized elejére, megjelent a "dance music" és a "dance pop"

kifejezés, amelyek olyan zenére utalnak, amikben diszkó-szerű ritmusvilág hallható. A diszkóklubok a későbbi évtizedek folyamán továbbra is

népszerűek maradtak, és a stílus zenei jellemzői olyan újabb műfajokat hívtak életre, mint a house, a Hi-NRG, az Italo Disco, az Eurodisco,

a disco-funk és a latin freestyle. A diszkó hangszerelt zene amit gyakorlott arranzsőrök és hangszerelők szereztek, a producerek pedig saját

kreatív ötleteiket tették hozzá a végleges hangzáshoz. A komplex hangszerelések felvételei nagy létszámú csapatot igényeltek, beleértve

karmestert, kottamásolót, zenei rendezőt és hangtechnikusokat. Utóbbiak fontos szerepet játszottak a diszkókorszakban, mivel a diszkószámok

nagy része nem kevesebb, mint 64 különböző sávból állt össze. A diszkó a zene mellett elsődlegesen a filmekre volt még jelentősebb hatással,

fénykorában több stílusába vágó vagy egyenesen azzal foglalkozó zenés film készült, ilyenek voltak a Szombat esti láz (1977), annak folytatása

az Életben maradni (1983), a Végre péntek van (1978), a Roller Boogie (1979) vagy a Xanadu (1980). Ismert zenés film volt még ebből az

időből a Grease (1978) is, ami bár az ötvenes években játszódott, de a zenei stílusa egyértelműen a kor diszkójára reflektált. Több filmzenét és

egyéb zenei stílusú művet is átkomponáltak ekkoriban diszkóstílusúra. Évtizedekkel később készült filmekben is szívesen nyúltak a klasszikus

diszkóslágerekhez, kiváltképp ha az adott film is abban a korszakban játszódott, erre példa a Boogie Nights (1997) . A nyolcvanas évektől a

technikai fejllődésnek köszönhetően olyan projektek jöttek létre, mint az Italo Boot mixek ,a Bolero Mixek és a Max Mix sorozatok . Ezek az

adott évek jelentős számait foglalják egy izgalmas egyvelegben össze . A DJ-ket favorizálja az Indeep a „Last night a dj saved my life” című

dalával , valamint a M.A.R.R. S. alkalmi stúdió formáció a korszakos „Pump up the Volume” című számával .Az új évezredben óriási szerepe

van a számítógépes szoftvereknek ,melyekkel különböző dance mixeket készítenek a hivatásos D.J-k Pl .: Ben Liebrand ,aki már a kezdeteknél

is utat mutatott ;újabban pedig szinte bárki , aki kedvet érez ehhez .

Reggae

A reggae (ejtsd: regi) egy könnyűzenei műfaj, amely az 1960-as években fejlődött ki Jamaicában. A reggae megnevezést tágabb értelemben

szokták használni az összes jamaicai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is. Ez a kifejezés használatos még

egy külön stílusra ami az 1960-as évek végén jött létre. A reggae alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti

hullámzás amit a gitáros játszik, ezt úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ezt úgy ismerik, hogy

„one drop” (’egy csapás’). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál a ska-nál, és a rocksteady-nél. Az eredete

fellelhető az afrikai karibi zenében, de ugyanakkor az amerikai R&B zenében is. Az előfutára a ska és a rocksteady volt a '60-as években. 1963-

ban Jackie Mittoo a The Skatalites nevű ska együttes zongoraművésze felkérést kapott Coxsone Dodd producertől, hogy gyűjtsön össze

zenészeket és csináljon eredeti zenét a Studio One stúdióban. Mittoo, a dobos Lloyd Knibbs segítségével a tradicionális ska ütemet is

felhasználta a reggae-hez, ám a folyamat végére ritmus lelassult. A reggae-t később Bob Marley tette világszerte népszerűvé, aki karrierje

kezdetén a rocksteady műfajban is alkotott. A '60-as évek végére a reggae-t már az Egyesült Királyságban is játszották a rádióban . Manapság

Jamaicában az olyan új stílusok, mint a dancehall vagy a ragga sokkal népszerűbbek. Ebben a stílusban alkottak olyan művészek is, mint U-

Roy és Dillinger, aki zenéjével az egész világra hatással volt, mert a jamaicai DJ Kool Herc is felhasználta, amikor létrehozott egy új stílust,

amiből később a hiphop és a rap nőtt ki. Jamaicában a DJ szó MC-t jelent vagy rappert, amíg az Egyesült Államokban a DJ az, aki kiválasztja a

zenét. Ezért amit Jamaicában úgy hívnak hogy dee jaying, toasting vagy chatting, azt a világ többi részén rappelésnek mondják. Napjaink

legismertebb jamaicai reggae-dancehall énekese Sean Paul, aki az egész világgal megismertette a modern jamaicai ritmusokat, és szintén ő az a

jamaicai előadó, aki Bob Marley után huzamosabb ideje tudja a slágerlisták élén tartani magát.

Rap

A rap (vagy rappelés) egyfajta énekstílus, ritmikus dalszövegmondás. Az 1970-es évek végén New York-i lemezlovasok és a város fekete

közössége által kifejlesztett rapzene egy könnyűzenei stílus, ahol egy folyamatosan ismétlődő, monoton ritmus adja az alapot, amelyre szlengben

bővelkedő, gyors, gördülékeny, rímelő, előre megírt vagy improvizált dalszöveget kántál a rappelő személy (rapper). A rappelés elsődleges

összetevője a hiphop és a reggae stílusoknak, de jelen van olyan alternatív rock együttesek zenéjében is, mint például a Red Hot Chili Peppers. A

ritmikus dalszövegmondás azonban évszázadokkal korábbról ered. A rap gyökerei a középkori nyugat-afrikai griot énekmondókig vezethetők

vissza, akik történeteiket a dobok és más ritmushangszerek ütemére adták elő. Ezt a kapcsolatot több mai hiphop-előadó, modernkori griot, és

zenetörténeti kutató is megerősíti. Az 1970-es években a New York-i fekete fiatalok körében egyre népszerűbbé váltak a lakótelepeken tartott

házibulik, ahol a helyi lemezlovasok (DJ-k) az akkoriban népszerű funk és soul zenéket játszották a bulizóknak. A jamaicai dub mintájára a DJ-k

elkezdték külön is lejátszani a ritmuskiállásokat (break) a népszerű dalokból. Mivel ezek a ritmuskiállások viszonylag rövid részek voltak egy-

egy dalon belül, DJ Kool Herc és más lemezlovasok két lejátszó segítségével hosszabbították meg ezeket az instrumentális részeket. Az olyan

lejátszási technikák, mint a szkreccselés, a beat mixing, és a beat juggling végül is ennek köszönhetően alakultak ki. Ezek adták aztán azt a zenei

alapot, amire rárappeltek az afrikai hangsúlyos rímelés és a jamaicai DJ-k bemondásainak stílusában. A jamaicai születésű DJ Kool Herc és az

első MC-ként (a bulikat levezénylő Master of Ceremony-ként) ismert Coke La Rock szintén hatással voltak a rappelés stílusára azzal, hogy

egyszerű rövid verseket ritmizáltak a funk dalok kiállásaira. A korai rapnek része volt az afroamerikai eredetű dozens, amelyben a két fél addig

sértegeti egymást közönség előtt, míg egyiküknél elszakad a cérna és kitör az erőszak. A partikon a két párbajozó rappelve alázta egymást, míg a

táncosok ugyanezekre a ritmuskiállásokra mutatták be a közönségnek egyedi mozgásukat, amely a break tánc alapjait jelentette. Kool Herc & the

Herculoids volt az első csoport, amely elismerést vívott ki magának New Yorkban . A The Sugarhill Gang 1979-es "Rapper's Delight" című dala

volt az első rap/hiphop szám, amely bekerült a Top 40-be az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistán. Habár többen a The Fatback Band néhány

héttel korábban megjelent "King Tim III (Personality Jock)" című számot tartják az első rapslágernek. Érdekes módon a világ első, lemezre

rögzített rap-dala Olaszországból származik. Az egyébként teljesen más stílusban éneklő Adriano Celentano 1972-ben adta ki

Prisencolinensinainciusol című dalát, melyet az első rap-dalnak tekintenek, sok évvel a műfaj amerikai kialakulása előtt.

Elektronikus zene

Az elektronikus zene gyűjtőnév mindenfajta olyan zenei műalkotás, ill. zeneipari termék számára, amelyben a hangok generálása

elektronikus technikai eszközök (pl. szintetizátor, v. személyi számítógép hangkártyája) segítségével történik, és ezek az eszközök dominálnak a

komponálásban és/vagy az előadásban (ez nem zárja ki, hogy kiegészítő eszközként akusztikus hangszerek, énekhangok stb. is szerepeljenek).

Elektronikus zenéről csak nagyjából a 19. század közepétől beszélhetünk, és kísérleti jellegű korszakát is csak az 1970-es évek végén lépte túl.

Mára a popzene egyik uralkodó irányzata lett. Maga az elektronikus hullámokkal történő hangtovábbítás Alexander Graham Bell ötlete. Az

általa feltalált hangtovábbító eszköz legfontosabb része a membrán, mely az emberi fül működését másolja. Tulajdonképp a mai napig is ez a

lelke a mikrofonoknak, és hangszórók többségének. 1878-ban Thomas Alva Edison szabadalmaztatta a kézi hajtású fonográfot, melyre évekkel

később egy tölcsért is szerelt. A zenészek fAz első elektromechanikus hangszer a Thaddeus Cahill által 1897-ben kifejlesztett Teleharmonium

vagy Telharmonium volt. A hangszer egyszerű használhatóságát akadályozta a héttonnás tömeg és a tehervagonnyi méret. A nagyjából 18 méter

hosszú berendezésben Edison-dinamók képezték, és telefonzsinóron juttatták el a hangokat a hallgatósághoz. Az első praktikus elektronikus

hangszernek a Theremin tekinthető, melyet professzor Leon Theremin fejlesztett ki 1919 és 20 körül. 1892-ben megjelentek az első lapos

gramofonlemezek. 1902-ben Valdemar Poulsen szabadalmaztatta az első mágnesességen alapuló hangrögzítő berendezést, a drótfelvevőt. Korai

elektronikus hangszer volt a mellotron és a clavioline. A mellotron például a Beatles Strawberry Fields Forever-jében jelenik meg, és

háttérhangszerként hallható a Yes It Is-ben is, míg a clavioline a Baby, You Are a Rich Man-ben (1967). A clavioline valószínűleg legismertebb

alkalmazása Max Crook billentyűs nevéhez fűződik, aki Del Shannon Runaway c. slágerében (1961) egy általa clavioline-ból módosított

elektromos orgonán, a musitronon játszik szólót.Az első kezdetleges szintetizátorokat a Moog cég fejlesztette ki .Azonban nemcsak Moog volt

az egyetlen szintetizátorfejlesztő. A Nyugati Parton Donald Buchla is ilyen hangszerekkel kísérletezett, ám ezek a Moog-októl eltérően

billentyűzet nélkül készültek. Ahogyan a technika fejlődött és a szintetizátorok egyre erőteljesebbek és hordozhatóbbak lettek, egyre több

rockbanda fogadta kegyeibe és építette be muzsikájába. Példaként, mint relatív korai felhasználókként felhozhatók olyan együttesek, mint a The

United States of America, a The Silver Apples és Pink Floyd. Habár nem minden zenéjük volt elektronikus , de a zenei hangzásukat igenis a

szintetikus elemek határozták meg. Az 1970-es években a stílust elsősorban a Kraftwerk karolta fel, akik különféle elektronikákat használtak,

hogy szimbolizálják és kritizálják a modern és technikai világ elidegenülését; 1975-től a zenéjük tisztán és kompromisszumok nélkül

elektronikus, deklaráltan csak elektromos hangszereket használtak. A Kraftwerk hatására született meg az elektronikus popzene korai változata ,

a synth-pop (szinti-pop, szintetizátor-pop). Ebből a stílusból számos új zenei stílus teremlődött: a diszkózenével ötvöződve megszületett például

a hetvenes-nyolcvanas évek „űrpopja” (ami nagy hatással volt később a dance-techno műfajra), illetve egyéb tánczenei műfajok; valamint felelős

volt számos „újhullámosnak” is nevezett - kezdetben nem ritkán rockzenét játszó - együttes áttéréséért az elektronikus zene irányába (Gary

Numan, OMD, Depeche Mode), megteremtve a synth popnál keményebb, összetettebb, gitárzenét imitáló vagy azzal kiegészülő hangzást, amit

később elektropopnak neveztek el. A híres jazz-zongorista Herbie Hancock bandájával, a The Headhunters-szel 1970-ben hallgatóit az

elektronikus és szintetizált hangok széles palettájával kápráztatta el, mely hangzás még jobban kinyílt a Future Shock albumon, mely Bill

Laswell közreműködésével született meg az 1980-as években. Ezen albumon látta meg napvilágot a híres Rockit, 1983-ban. Olyan zenészek,

mint a Tangerine Dream, Brian Eno, Vangelis, Jean-Michel Jarre, a japán komponisták közül Tomita Iszao, Kitaró szintén terjesztették és

popularizálták az elektronikus zenei hangzást. A késő 70-es és korai 80-as években erőteljesen megindult az elektronikus hangszerek fejlesztése.

Az analóg szintetizátorok átadták helyüket a digitális szintiknek és samplereknek. Az 1980-as évek közepén ezen zeneeszközöket leváltották az

olcsó és elérhető árú mintavevők. A késő 1970-es évektől rengeteg zenét alkottak ezekkel az eszközökkel. Olyan formációk, mint a Heaven

17, Severed Heads, The Human League, Yazoo, The Art of Noise, Orchestral Manoeuvres in the Dark, Depeche Mode , a New Order , a Pet

Shop Boys új fejezeteket nyitottak az elektronikus zenei jelentésben. Az ezredforduló eljövetele után az elektronikus zene egyre nagyobb bázist

talált magának. A kezdeti, kísérletezgetős garázs-műfajból elismert zenei irányzat lett. A világ legnagyobb DJ-i popsztároknak kijáró tiszteletet

kaptak (pl. Tiësto, Armin van Buuren, John Digweed). Egyre több ilyen szórakozóhely nyílt, és a fesztiválok közt is szuverenitást vívott ki

magának a stílus. Elég csak a belgiumi tomorrowland-re, vagy a miami-i WMC-re gondolni. Megjelentek az első rádióállomások, amik csak

ilyen zenével foglalkoztak. Ilyen volt a Kiss100, vagy a Proton Radió.

A magyar zene története Az ősmagyarok zenéjéről nem sokat tudunk. Ismerjük Eckehardt feljegyzését a szentgalleni kalandról, melyben leírja, hogy Heribald barát füle

hallatára oly sajátságosan kiabáltak isteneikhez (926), a Gellért-legendát a lisztet kézimalmon örlő, éneklő magyar leányról (lásd: Magyarok

szimfóniája). A „magyar zene” fogalma alatt sokáig mást értettek. Csak az etnográfia segítségével, és a népzenekutatás alapján nyertünk

betekintést a valódi magyar zenébe. Ekkor derült ki, hogy a régi magyar dalok pentaton rendszerűek, kvintváltó szerkezetűek, ezért hatottak

idegenül az európai fül számára. Későbbi zenénkről is keveset tudunk. A honfoglalás után is volt a magyarságnak zenéje, de az akkori zeneértők

és írástudók nem írták le a pogánykori dalokat. 1000-1500 között énekmondók működtek, akik különféle nevek alatt ismeretesek: kobzos, lantos,

hegedős, sípos, igric, trafátor, regős. Régi királyok maguk dolgoztak fel ősi témákat. A trafátorok - tréfacsinálók - lakomák alkalmával vidám

dalokat adtak elő. Írásos feljegyzés nem maradt! Dalaik szájról-szájra terjedhettek csak, mivel nem tudtak írni. Társadalmi helyzetük alacsony

volt - cseléd, jobbágy. Néha egy-egy lantost a király nemessé léptetett elő, így alakulhattak ki ilyen helységnevek: Igrici, Igricfalva .

Egyházi zene

A templomokban latin gregoriánt énekeltek. 1400 körül kezd kialakulni a magyar egyházi zene.

1. Gregorián énekeket magyar nyelvre fordítottak, a szöveg miatt ritmusváltozás következett be.

2. Gregorián dallamokra új magyar szövegeket írtak.

3. Elmaradt a gregorián melódia és a magyar vershez új dallam keletkezett, mely gregorián-hatás alatt állt. Innen van, hogy a magyar

népdalokban, népénekekben sok a modális hangnem.

Az első írásos emlék - szöveg és kotta - Pominóczky Fülöp minorita szerzetestől származik. Kéziratos Manuale-jának könyvtáblájára jegyezte

fel, amint egy ’falusi bátya’ megmutatja utat-kereső urának, hogy merre kell mennie.. 1520-tól, ha gyéren is, vannak adataink. Már Luther után 6

évvel, a reformáció hatására a templomokban a nyelv nemzetivé vált, magyarul énekeltek. Kialakul a korál-irodalom. Ez hosszú ideig tartó

fejlődés, eleinte látszanak a gregorián nyomai. 100 év múlva már nagy számú korált énekeltek a protestáns egyházakban. Magyarországon a

protestánsok kiadták Gellei Katona István Öreg graduál c. gyűjteményét. Ezek részben gregorián őstípusok, részben francia kálvinista hatások

alatt álló énekek, melyek sok magyar vonatkozással bírnak. Ellenhatásként a katolikus templomokban is megindult a nemzeti nyelven

éneklés, katolikus magyar énekeskönyvek jelentek meg. Ilyenek Kisdi Benedek: Cantus catholici; Náray György: Lyra coelestis; Ilyés István:

Soltári és halottas énekek. Ez valóságos kincsesbányája a magyar zenének abban az időben - és később is! Ezekben sok a közös anyag, mert

voltak olyanok, melyeket a protestánsok és katolikusok is énekeltek - ma is van ilyen. Jellemzőik: magyar melódiavezetés, magyar ritmikai és

hangsúlyviszonyok, prozódia. Hasonlóság a népzenével.

Világi zene Tinódi Lantos Sebestyén (1505-10k.-1556) a magyar históriás énekirodalom legnagyobb alakja, a régi énekmondók utódja. Nagy különbség volt

közöttük, mert előbbiek képzetlenek, Tinódi viszont művelt ember volt, kottaolvasáshoz és íráshoz értett. Maga írta és adta elő műveit. A

históriás ének a jelen eseményeit tartalmazza, az újságot helyettesíti. T. értesüléseket szerzett a végvári harcokról és más eseményekről. Ezeket

adta elő a lehető legtöbb helyen, a hallgatóság és utódaik tanulságára. Semmit nem írt le, amit nem ismert. Valóban megtörtént dolgokról

énekelt. Ezért szövegei történelmi kútforrások. Versei poétikai szempontból gyengék. Mind a négy sora rímes, ige igével, főnév főnévvel rímel.

Ez a legprimitívebb rímfaragás, de ha ez sem ment, akkor jött a „vala”. Históriás énekei zeneileg azonban egész magas fokon állnak. Kora

népdalanyagát is ismerte, de sokat merített a nyugati műzenéből. Onnan eredő dallamfordulatok, ritmusképletek nála jelennek meg először.

Krónika c. gyűjteményében 23 dallam található, Kolozsvárott adták ki. A zene szempontjából fontos kútfő, azonban nem lehet jól olvasni,

mert Tinódi nem használt kulcsokat, úgy olvashatjuk, ahogyan akarjuk. Néhány dallam pontos megfejtése a folklór révén lehetséges. Ezek a

dalok fennmaradtak a népdalokban, esetleg új szöveg került a dallam alá. Az 1600-as évek jellegzetessége a hajdútánc. A hajdúk mindkét

kezükben kardot tartottak, amit összeütögettek, ennek következtében nagy csörömpölés keletkezett. Levegőbe ugrottak, guggolva táncoltak.

Táncaikat dudaszóval kísérték és énekeltek. Ezeket a táncokat külföldön is megismerték, s ott 1750 után ungaresca lett a neve a hajdúk táncának.

1600-1800-ig a szerelmi költészet termékeit Virágénekek-nek nevezték.. Azért nevezték így, mert a dalokban neveket virágok nevével

helyettesítették - lásd: virágnyelv. Piros rózsa pl. a menyasszony és a vőlegény jelképe volt, megszólítás: gyöngyvirágom, stb. (Ej, haj,

gyöngyvirág!) Más országokban is divat volt ez, de inkább állatszimbolikával éltek. Ez bizonyos esetekben hozzánk is átjutott, így került pl.

a galambom megszólítás a magyar népdalokba. Ebben az időben a magyar műzene is kezdett nyugati minták alapján formálódni. Nagy részük az

un. virginál-zene. (A virginál kis billentyűs hangszer, a csembaló őse, melyen főleg fiatal leányok játszottak.) Gyűjteményekben maradtak ránk.

Kollégiumi Zene

A műzene felé orientálódás - a többszólamú kóruséneklés - a református kollégiumokban, Pápán, Sárospatakon, Debrecenben kezdődik. Az

1700-as években kialakul egy sajátos kollégiumi stílus, mely 4-500 évvel van lemaradva az európai műzenétől. Itt ekkor kezdik alkalmazni a

régi nyugat-európai harmonizálási technikát az egyházi énekekben, hajdútáncokban, virginál-zenében. A cantus firmus feldolgozásmódja egész

különleges. A dallam a tenorban van, alatta a basszus, fölötte az alt és a supremus.. E körülmények miatt az is meg volt állapítva, hány ember

énekelhet egy szólamban, s hol kell állnia. Az írásmód is sajátságos volt. Kulcs és ritmusjelzés nincs, a vers lüktetése vitte előre az éneket.

Ennek a technikáját Maróthy György (1715.-1744.), a debreceni református kollégium fiatal tanára írta le Harmóniás éneklés c. könyvében .

Kuruc-zene

Az 1600-as évek vége felé, 1700-as évek kezdetén alakult ki az un. kuruc zene, a kuruc táborok énekelt és hangszeres zenéje, melynek művelői,

szerzői kuruc katonák.

A kuruc zene jellemzői: : - A kuruc katonák éneklik

- Sok a rutén hatás

- jellemző hangszerük a tárogató ( akkoriban török síp a neve )

E kor legkiemelkedőbb emléke a „Rákóczi-nóta”.

Verbunkos zene , népies műdalok

Az 1700-as évek vége felé alakul ki az első magyar zenei stílus, a Verbunkos zene. Die Werbung=toborzás. E német szóból ered a „toborzó

zene” németes kifejezése. Mária Terézia idejétől a háborúhoz szükséges hadsereget katonák toborzása - verbuválása - útján szerezték be. A

verbuválás magyar módja: Nyalka huszárok katonai táncot jártak, a katona-életet dicsőítették, itatták a legényeket. Aki a káplárral kezet fogott,

katona volt. Az erre vonatkozó törvényt 1715-ben hozták. Ez a „szerződés” kezdetben életfogytig szólt, később Mária Terézia és II. József 12

évre csökkentették, aztán fokozatosan továbbcsökkent. 1815 után a verbuválás kezdett megszűnni, mert minden megyének meghatározott számú

katonát kellett kiállítania. Ha így nem sikerült a sereget létrehozni, akkor verbuváltak. Az utolsó verbuválás 1848-ban volt. A toborzáshoz zene

kellett, mégpedig lehetőleg rezesbanda. Ez a csehek művészetét tükrözi, mert ők kiválóak voltak ebben. A magyaroknak ez idegen volt, ezért

állították a cigányt a verbunkos zenébe.

Fél évszázad alatt új verbunkos stílus jött létre, melynek felismerhető stílusjegyei vannak.

1. Dúr és moll tonalitás - nyugati zene.

2. Sajátságos pontozott ritmus - az első rövid és hangsúlyos, a második hosszú. Lombard ritmusnak is hívják, de az olaszoknál a hosszú

hang a hangsúlyos.

3. Triola kedvelése.

4. Záradékokban un. bokázó ritmus - alsó és felső váltóhang.

5. Cifrázatok, melyek a hegedű technikájából fakadnak.

6. Hármas tagoltság - lassú, gyors, friss. Innen ered a mondás: „három a tánc”.

Ez a zene szinte hozzánőtt a cigányokhoz. Az akkor működő két leghíresebb cigányzenész: Sugár és Hiripi. 1770-80 körül a verbunkos zene

kezd a cigányok kezéből kikerülni. Tanult zenészek művelik már a verbunkos zenét.

Bihari János (1764. Nagyabony-1827. Pest) cigányszármazású. 1801-1802-ben kerül fel Pestre, ahol hamarosan megalapította 5 tagú - vonósok

és cimbalom - zenekarát, melynek játékát Beethoven többször hallotta, egy dallamát felhasználta István-király c. nyitányában. B. J. a 19.sz. első

évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa. Havasalföldön, Törökországban, Ausztriában szerepelt, mint ünnepelt magyar zeneszerző és

hegedűművész. Liszt Ferenc is hallotta, és nagyra becsülte. Magyar Beethoven-ként emlegették az emberek. Mindig alkalmakra komponált.

Valószínűleg ő szerezte a Rákóczi-nótát is . Mint már említettük, az utolsó verbuválás 1848-ban volt. A verbunkos zene ezután kezdett

megváltozni, szelídebb jellegű, hangulatú muzsikává vált. Ebben az időben keletkezett a csárdás és a palotás. A szegény ember a csárdában járta

táncát, a gazdag ember pedig a palotákban - innen az elnevezés. Mindkettő eredete a verbunkos zene. A palotás a verbunkos színpadi és báltermi

változata, kizárólag hangszeres zene. A csárdás szöveges zene. Nem népi tánc! Zenéjét és szövegét ismert emberek írták, főleg a nemesi osztály

tagjai. Az énekelt csárdás lelassult, így születtek meg a hallgató nóták. A legtöbb hallgatót lehet csárdás-tempóban is játszani, ha ezt így tették,

jött létre a friss, mely szintén csak hangszeres zene.

Az 1870-80-as években jelenik meg a népies műdal . Ettől kezdve iparszerű nótagyártás folyt, melyet félművelt muzsikusok vittek végbe, kikben

a kellő ösztönösség éppúgy nem volt meg, amennyire hiányzott a zenei képzettség is. Giccsek keletkeztek. Épp ez indította Vikár Bélát, Bartókot

és Kodályt a magyar népzene gyűjtésére. A népies műdal legkiválóbb interpretátorai a cigányzenészek voltak.. 1500 táján hallunk először

muzsikus cigányokról . A cigányzenészek mindenütt környezetük zenéjét játszották az ott jellemző stílusban és hangszereken. Sajátos formuláik

- harmónia, figuráció, díszítés - tesznek minden általuk játszott zenét cigányzenévé. A magyarországi cigányzenészek ’magyar módban’ a ma is

ismert módon hegedültek, ’rác módban’ a húrokat oldalról a körmükkel érintették. Ami az együtteseket illeti, az 1700-as évek elején hódít

mindjobban teret az 1 hegedűs-1 dudás összeállítás. Később a dudát felváltotta a cimbalom, majd mindhárom hangszer alkotta a trió-együttest.

1760-70 körül a legnépszerűbb a 2 hegedű + kisbőgő trió. Az első modern értelemben vett cigányzenekart Bihari alakította: 2 hegedű, klarinét,

cimbalom, bőgő. Ez nőtt egyre tovább, 1840-50 körül már 20-24 tagú zenekarok voltak divatban, ezekben 2-3 rézfúvó és tárogató is helyet

kapott. Ezek később kimaradtak, fokozatosan csökkent a vonósok száma is, de még 1900 táján is voltak 12-14 tagú cigányzenekarok. Manapság

4-5 ember játszik általában. Ezt a zenei anyagot vették alapul Erkel és Liszt, amikor az önálló magyar zene létrehozásán dolgoztak.

Erkel Ferenc(1810. Gyula-1893. Budapest) a 19. sz. nagyjelentőségű magyar zeneszerzője, a leghíresebb magyar operakomponista. Ifjúsága a

nemzeti fellendülés korszakára esett, valószínűleg ezért is választotta operáinak témáit a magyar történelemből. Célja a magyar opera

megteremtése. Kidolgozta a magyar operastílust. Óriási jelentőségűek operaik, mert ezzel jött létre a magyar nemzeti opera. Összesen kilenc

operát írt Erkel. Három fia, László, Elek és Gyula szintén muzsikus volt. Kevés ideje maradt a komponálásra, mert megalapította a Magyar

Filharmonikus Zenekart, s ez nagyon lefoglalta. Családi műhely alakult ki náluk, közösen írták az operákat. Ő maga először csak felvonásokat,

később csak áriákat, esetleg témákat adott. Brankovics György c. operájába már az operaház zenekari tagjai is beledolgoztak.

Liszt Ferenc (1811. Doborján-1886. Bayreuth) a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője. Német eredetű családból származik, nem tudott

jól magyarul beszélni. Ennek ellenére mindig magyarnak vallotta magát. Apja, L. Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, jó muzsikus.

Fia tehetségét korán felfedezte, taníttatta. Nem hiába, mert már kilencéves korában, Sopronban, majd Pozsonyban hangversenyt adott. Élete első

felében, mint zongoraművész világszerte nagy hírnevet szerzett magának. Ezen a téren Schubertre és Schumannra támaszkodott. A

zongoratechnikát és előadó-művészetet addig nem látott magaslatra emelte. Fölényes zongoratudása műveit olvasva vagy játszva is világosan

feltűnik. Zongoraműveinek hangszíne igen csillogó, zenei mondanivalója mindamellett nagyon mély értelmű . Késői zongoraművei már nem

igényelnek csillogó technikát, viszont előremutatnak egészen a modern zenéig. Bartók ide kapcsolódik majd. Szándéka volt az igazi magyar

népdalt felkutatni, de ő ezt még nem végezhette el. Miséi az Esztergomi mise és a Koronázási mise. Utóbbit Ferenc József megkoronázására

írta. Dalai szerves folytatásai a Schubert-Schumann-féle irányzatnak, de túlnyomóan átkomponált dalok, nem strófikusak. A zongora

programzeneszerűen kísér. Ha álmom mély, Loreley, Ha én dús király volnék, Csengj halkan dalom. Kórusművei vegyesen egyházi, világi

tárgyúak. Liszt Ferenc kb. 1200 művet komponált összesen. A cigányzenéről írt könyvet. A pesti zeneakadémiát Liszt Ferenc alapította.

Egy magyar zeneszerző-páros

Bartók Béla (1881. Nagyszentmiklós-1945. New York) zeneszerző, zongoraművész és zenekutató, az új magyar műzene egyik megteremtője.

Atyját nyolcéves korában elveszítette - már ebben az időben kezd komponálni. Nagyszöllősön már tízéves korában nyilvánosan szerepel

zongorajátékával. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végzi, utána a budapesti Zeneakadémia növendékeként. Döntő fordulatot jelent

életében az ősi, addig szinte ismeretlen magyar népzenével való megismerkedése. A népdalgyűjtést 1905-ben kezdi meg, Kodály Zoltánnal egy

időben. Népdalgyűjtési munkáját kiterjeszti a szlovák, román, majd később az arab (1913-ban) népzenére is. Közben 1907-

ben Thomán utódaként kinevezik a zeneakadémia zongoratanárává. E műveinek új hangvétele, eddig szokatlan disszonanciái heves

ellentmondást váltanak ki. Ennek oka az is, hogy az új stílusban írt művek előadására nincs alkalmas zenekar, így megszólaltatásuk tökéletlen.

Ezért Bartók, Kodály s mások Új Magyar Zene Egyesület létrehozásán fáradoznak (1911), de lelkes törekvéseik meghiúsulnak. Bartók azonban

tovább dolgozik, s megszületik egyfelvonásos operája, a Kékszakállú herceg vára - Bartók művei sorában talán a legelső, amely zenéjét teljes

kiforrottságában tárja elénk - és táncjátéka, A fából faragott királyfi. Mindkettő Balázs Béla szövegére készült. Ettől kezdve műveire külföldön is

felfigyelnek. Sorra születnek zongoradarabjai, kamarazene- és szimfonikus művei, s mellettük a Csodálatos Mandarin c. táncjáték. 1923-ban

ünnepelték Budapest főváros egyesítésének 50. évfordulóját. Felkérték - Dohnányi és Kodály mellett - az alkalomhoz illő mű komponálására.

Így született meg Táncszvit c. műve, melyet az ünnepség keretében mutattak be. Még a 20-as években készülnek el: 1. és 2. zongoraverseny, 4.

és 5. vonósnégyes, és a 30-as években az időszak legnagyobb alkotásai, a Cantata profana, a Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára (1936),

valamint a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonáta (1937). Utolsó, összefoglaló korszakát nyitja meg a Hegedűverseny. E korszak

kimagasló alkotásai még: Divertimento, 6. vonósnégyes, Concerto, a szólóhegedűre írt Szonáta és a 3. zongoraverseny. Ez utóbbi az első

kettőhöz hasonlítva már lényegesen letisztultabb hangulatú, megnyugtató melódiákkal és harmóniákkal megnyugvást tükröző alkotás. Itt

feltétlenül meg kell említeni, hogy Bartók utolsó műveit már Amerikában írta, ugyanis 1940-ben nyugdíjazását kérte és a Bartók-házaspár

elhagyta Magyarországot. Bartók nem csupán a magyar zenetörténet legnagyobb alakja, de az egyetemes magyar kultúrának is legnagyobbja, és

minden bizonnyal benne testesül meg a magyar kultúra eddig legjelentősebb hozzájárulása a világműveltséghez.

Kodály Zoltán (1882. Kecskemét-1967. Budapest) zeneszerző, tudós és nevelő. Szülei lelkes műkedvelők voltak, az apa - ki vasúti

állomásfőnök volt - hegedült, édesanyja énekelt és zongorázott. Már egyéves korában elköltöztek, először Szobra, aztán Galántára, majd később

Nagyszombatba. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait. Saját erejéből megtanult hegedülni, gordonkázni és zongorázni, részt vett az iskolai

énekkarban, zenekarban, kamaraegyütteseiben. Bartók Bélával együtt szerkesztették és adták ki Magyar népdalok c. művüket, melyben 10-10

népdalhoz írtak zongorakíséretet. Nyári este c. zenekari művét 1906-ban mutatták be. A 10-es években a népdalgyűjtésre és az anyag

rendszerezésére fordították energiájukat. Kodálynak ezekben az években jelentek meg írásai a „Nyugat”-ban és a „Pesti Napló”-ban. Ezeknek

legfontosabbjai a népzene jelentőségét méltató tárcák, valamint Bartók-elemzések. 1923-ban Budapest egyesítése 50. évfordulójára felkérték -

Dohnányival és Bartókkal együtt - zenemű megírására. Ekkor született meg, alig két hónap alatt, a Psalmus Hungaricus vegyeskarra, tenor-

szólóra és zenekarra írott remekműve, mellyel átütő sikert aratott bel- és külföldön egyaránt. Ezt követően alkotta Háry János c. daljátékát (nem

opera), abból később szvitet állított össze, mely az óta is nagy sikerrel járja a világot. Ezzel az volt a célja, hogy a magyar népdalt színpadra

vigye. Ebben az évtizedben készült el a Székely-fonó. c. ’életkép’, mely a magyar népdal apoteózisa, célja ugyanaz, mint a Háryé. Marosszéki

ráncok c. kompozícióját 1927-ben zongorára, 1930-ban zenekarra írta meg. Megbízásból készült, a bp.-i Filharmóniai Társaság fennállásának

80. évfordulójára, a Galántai táncok, mely a 18. század verbunkos zenéjéből meríti anyagát. A teljes életmű másik csúcsa - a Psalmus mellett -

a Budavári Te Deum, melyet Buda töröktől való felszabadításának 250. évfordulójára írt. Mesterünk változatos eszköztárában találhatók a

mixtura-hangzatok (kevert) is. Az amszterdami Concertgebouw-zenekar fennállásának 50. évfordulójára született a Fölszállott a páva c. zenekari

variációsorozat (1939), melynek alapjául a magyar népzene legősibb rétegét választja. A Chicagói Filharmo- nikusok alapításának 50.

évfordulójára írta a Concertot (1940). E nagyszabású kompozícióin kívül méreteikben kisebbek is születtek. Ilyen a Missa brevis, melyet először

csak orgonára írt, majd a háború alatt egy zárda pincéjében elbújva írt át vegyeskari-zenekari változatra (1945). A háború vége után a Cinka

Pannát, majd a Kállai kettős c. - vegyeskar, 3 klarinét, 2 cimbalom, vonósok - kórusművét komponálta. Dalokat, kamarazenei műveket és

zongoradarabokat is írt szép számmal. Elsőrendű feladatának tekintette a zenehallgatók táborának képzését, melyet magától értetődően az

ifjúságnál kellett elkezdeni. A zenei írás-olvasás elsajátításával megszerezhető magasabb zenei kultúra létrehozása volt a célja.. Kodály

kompozícióin túl világszerte ismerik tudományos, elemző munkásságának gyümölcseit. A Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választotta

(1946-49), háromszor kapott Kossuth-díjat, több egyetemen díszdoktorrá avatták - Oxford, Berlin, Toronto, stb. - és egyéb megtisztelő címeket,

kitüntetéseket kapott. A Zeneművészeti Főiskola tanáraként osztályaiból számos hírneves zeneszerző, karmester, kórusvezető, zeneesztéta, tanár

került ki Kodály Zoltán egyike századunk azon ritka alkotóinak, akik sokrétű tevékenységet fejtettek ki, és munkásságuk minden ágában

maradandót alkottak. Mint zeneszerző, nem volt újító, hanem megőrző-összegző művész.

Új zenei törekvések

A hatvanas évektől sorra alakultak az országban a vidéki szimfonikus zenekarok (Miskolc, Pécs, Szombathely, Győr, Szeged, Debrecen stb.),

világhírű kamaraegyüttesek (Bartók Vonósnégyes, Liszt Ferenc Kamarazenekar). Új előadóművész generáció robbant be a hangversenyéletbe: a

zongoristák közül Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, tovább. A század utolsó évtizedeiben olyan énekesek tűntek fel, akik keresett és

ünnepelt művészeivé váltak a világ neves operaszínpadainak: Gregor József, Marton Éva, Polgár László, Rost Andrea, Sass Sylvia. Fiatal

karmesterek sora is világhírre tett szert: Fischer Ádám, Fischer Iván, Hamar Zsolt.

Zenei Hungarikumok

A táncház módszer mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje

Magyar operett

100 Tagú Cigányzenekar - A zenekar világhírű művészi és hagyományőrző gyakorlata

Klasszikus magyar nóta

Tárogató

Magyar cimbalom

A Kodály-módszer , mint zeneelméleti és zenepedagógiai gyakorlat

A magyar könnyűzene

Hazánk könnyűzenéje a 19. század derekán jött létre. Forrásai a nyugati, elsősorban német, francia, olasz dalok voltak, de merített az operettből,

a lokálok, revüszínpadok, kabarék kupléiből és – nem kis részben – az új média, a dalok nélkül elképzelhetetlen romantikus hangosfilmek

melódiáiból. Elterjedését a rádió és a filmek segítették, első nagy sztárjai is a filmekből kerültek ki: Karády Katalin, Jávor Pál, Gózon

Gyula, Tolnay Klári. A filmdalok hatalmas sikereket arattak, sokszor a film sikerességében is döntő szerepet játszottak („Ez volt a vesztem”,

„Hallod-e Rozika te…”, „Egy csók és más semmi”, „Köszönöm, hogy imádott”, „Pá, kis aranyom…”, „Meseautóban”). Sok színész a

kabarékban aratta sikereit, az ő dalaikat gyakran a rádió népszerűsítette, és megjelent a hanglemez is.

1950-es évek A második világháború után az ún. tánczene vette át a könnyűzene szerepét: Ákos Stefi, Breitner János, Géczy Dorottya, Hollós Ilona, Kazal

László, Zsolnai Hédi és mások arattak országos sikereket, a rádióból a Szív küldi szívesen című dalküldő és kívánságműsorban az ő dalaikat

kérték. A „szocialista” filmek is ontották a slágereket („Egy boldog nyár Budapesten”, „2x2 néha 5”, „Egy Duna-parti csónakházban” stb.). Az

ötvenes évek elején a mozgalmi dalokra és a szovjet hatásra létrejött, csasztuskákra emlékeztető dalok is megjelentek a rádióban, filmekben

(„Mint a szélvész száll a gépünk”). Az ötvenes évek elején ideológiai viták folytak a sajtóban a slágerekről, az amerikai dzsessz és blues, illetve

előadóik nemkívánatosak voltak, elítélő cikkek jelentek meg, ha egyáltalán megemlítették őket („ritmusorgia”, idiotisztikus szövegek”). Nyugati

lemezek elsősorban külföldet járó sportolók révén kerültek be az országba – illegálisan.

1960-as évek Az 1960-as években jelentek meg a tánczene új szerzői és énekesei: Mikes Éva, Németh Lehel, Kovács Erzsi, Koós János, Korda György, Sárosi

Katalin, Vámosi János, Toldy Mária, Záray Márta. Néhány előadó külföldi számok előadásával is próbálkozott, de a korabeli kultúrpolitika csak

az olasz–francia, esetleg német slágereket engedélyezte. Külföldi énekesek is kezdtek vendégszerepelni Magyarországon: Vico Torriani, Yves

Montand. A táncdalok iránti érdeklődést a Magyar Rádió naponta sugárzott tánczenei műsorokkal, a Magyar

Televízió pedig Táncdalfesztiválok sorozatával igyekezett kielégíteni. A rendezvényeket egy későbbi elemző írás „össznépi giccsparádénak”

nevezi. A minta az egyébként is preferált olasz tánczene hasonló seregszemléje, a sanremói dalfesztivál volt. Az első Táncdalfesztivált 1966-ban

rendezték meg. A rendezvény országos közfigyelem jegyében zajlott, de az Illés-együttes, a hazai „beat” reprezentánsa, hatalmas botrányt keltett

a „Még fáj minden csók” című számmal, és szintén óriási port kavart a verseny győztese, Kovács Kati a beat-korszak egyik emblematikus

énekesnője „Nem leszek a játékszered” című dalával, aki már az előző évi Ki mit tud?-ot is megnyerte. A fesztiválok új, fiatal táncdalénekeseket

hoztak a felszínre: Ambrus Kyri, Fenyvesi Gabi, Harangozó Teri, Kovács József, Mary Zsuzsi, Poór Péter stb. A budapesti fiatalok népszerű

szórakozóhelye volt ekkoriban az Ifipark.

Beat zene

A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különböző mértékben – teret engedett a „nyugati” zenének a keleti

blokk országaiban is. Az Aczél György féle TTT kultúrpolitika „tiltjuk” kategóriájából lassanként „tűrjük” kategória lett Magyarországon

is. 1956 után a Szabad Európa Rádió keletre irányuló adásaiból és a luxemburgi rádió adásaiból egyre több akkori nyugati zenét lehetett

megismerni. Ám mivel az adásokat műszaki eszközökkel zavarták, ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését.

Jellemző, hogy a Magyar Rádiónak az 1960-as években megindított adása, Komjáti György műsora, a „Csak fiataloknak” címet viselte ami

később – többek között – Ambrus Kyri által vezetett „Magnósok, figyelem!” műsorral is bővült. A hagyományos táncdalok a rockzene

elterjedésével, annak egyre inkább elfogadottá válása után háttérbe szorultak. A terepet – ellentmondásos egymás mellett élés után – a magyar

rock, a beat vette át. Az 1960-as évek közepén bizonyos fokú enyhülése közepette a vasfüggöny mögött is megalakultak és egyre

népszerűbbekké váltak a hivatalosan beat zenét játszó együttesek. A korszak reprezentánsai: Illés, Metró, Omega és a három beatlány: Koncz

Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta. Több – rajongóik között legendássá vált – együttes és előadó nem jutott a szélesebb nyilvánosság elé

(Scampolo, Kex, Radics Béla), néhányan csak később lettek országosan ismertek. Az utat az Illés-együttes törte, akik az első Táncdalfesztiválon

még országos botrányt okoztak, az 1968-ason azonban már szinte minden díjat elvittek („Amikor én még kissrác voltam”).

1970-es évek A magyar rockzene végérvényesen csatát nyert, képviselői a szocialista országokban ünnepelt sztárok voltak. Újabb zenekarok sora alakult, az

Illés, a Metro és az Omega mellett sikerrel szerepeltek az Atlantisz, Juventus, Hungária, Neoton, Corvina, Tolcsvayék stb. Voltak azonban olyan

progresszív zenét játszó, ámde a kultúrpolitika ízlésének nem megfelelő formációk, amelyek működését éppen csak eltűrték, de a reflektorfényre

nem számíthattak (Tűzkerék, Dogs, Liversing). A beatkorszak lezárásaként értékelhető az 1973-ban Miskolcon, a diósgyőri DVTK-stadionban

megrendezett egész napos rockfesztivál. A műsorban egymást váltva léptek fel a hazai rockélet szereplői, a Illés köré csoportosult KITT-egylet,

a Nonstop, az M7, a V'73, Delhusa Gjon, P. Mobil, Bergendyék, a Generál és nagyon sokan mások. A monopolhelyzetben lévő Magyar

Hanglemezgyártó Vállalatnál Erdős Péter hajtotta végre a párt politikai irányelveit és gyakorolta a cenzúrát.

Új hullám Magyarországon az akkor uralkodó politikai viszonyok miatt a new wave-mozgalom sajátos formája alakult ki. A kultúrpolitika tiltotta a punkot

és az új hullámot, ezért a legtöbb együttestől lemezfelvétel híján csak néhány rossz állapotú demó maradt fenn. Az új hullám elnevezést eleinte

összevissza használta a sajtó, néha hagyományosnak tekinthető rockzenét játszó együttesekre is ráhúzták, mint például az Eddára és a Piramisra.

Voltak együttesek, akik lemezkiadási lehetőséghez jutottak,: KFT, GM49, Fórum, Prognózis stb. Igazából a Fórum inkább skát, a Prognózis

rockzenét játszott. A valóságban például a közülük eredetiségével az irányzat meghatározó együttesévé váló KFT-t másokhoz hasonló módon

próbálta ellehetetleníteni a kulturális vezetés, élén az egyetlen Hanglemezgyárral. Az ő sikerük annak volt köszönhető, hogy a megalakulásuk

után szinte rögtön részt vettek a Magyar Televízió Tánc- és popdalfesztiválján, ahol Bábu vagy című számuk egyik napról a másikra a

legkeresettebb együttessé tette őket. Bár a dal szövege enyhe politikai áthallásokat sejtetett, a népszerűség miatt már nem lehetett velük mit

kezdeni. A Lemezgyár szerződést kötött velük, de lemezeiket szándékosan alig terjesztették (erről maga az akkori márkamenedzser nyilatkozott

a Magyar Rádiónak), külföldi megjelenéseiket akadályozták, később másfél évre letiltották őket a Magyar Televízióból. A legfontosabb magyar

alternatív zenét játszó új hullámos együttesek közé tartozik a Bizottság, az URH, az Európa Kiadó, a Neurotic, a Kontroll Csoport, a Spions,

a VHK, és a Balaton. Az 1980-as évek vége a terjesztésben is változást hozott: megjelentek az orsós magnetofonok helyett a kazettások, ezzel

megdőlt a rádiók és a hanglemezgyárak zenei ízlésformáló monopóliuma. Az olcsó, másolható magnókazetták révén az emberek maguk is

sokszorosítani, terjeszteni tudták a rádióból felvett vagy hanglemezről átvett zenéket. A kazettás magnók az autórádiókba is bekerültek,

majd Nyugat-Európából magánszemélyek behozták a zenei és mozgásszabadságot egyesítő walkmaneket. Elterjedtek a kalózkiadványok.

Punk

A punkmozgalom hazai megjelenése 1978-ra tehető. Az első együtteseket főként középiskolás fiatalok alakították meg a nyugati előadók,

például az angol Sex Pistols hatására. A CPg, az ETA, a Kretens, A tizedes meg a többiek, a QSS az Agydaganat és egyéb, dalszövegeikben a

szocialista diktatúrát bíráló előadók tevékenységét a pártállam nem nézte jó szemmel. Lemezkiadásra nem volt lehetőségük, házi körülmények

között vagy koncertjeiken felvett zenéjük többnyire magnókazettákon terjedt kézről kézre. 1983-ban a rendszert nyíltan becsmérlő CPg-t,

amelyet a sajtóban igyekeztek az ekkoriban megjelenő rasszista skinheadmozgalommal is összefüggésbe hozni, közösség elleni izgatás vádjával

bíróság elé állították és tagjait – a fiatalkorú basszusgitáros kivételével – letöltendő börtönbüntetésre ítélték, hogy ezzel példát statuáljanak

mindenki számára. Kevésbé ismeretes, hogy 1984-ben egy Közellenség nevű együttes is hasonló sorsa jutott, rögtön az első (félbeszakított)

koncertje után. 1985 táján a rendszer már kevésbé volt szigorú a Kretens még egy külföldi turnéra is lehetőséget kapott, melynek sikere

bizonyíték arra, hogy tehetség terén a hazai punk zenészek sem feltétlenül maradtak el külföldi társaiktól. A punk első hullámának az 1990-es

rendszerváltás vetett véget. Az időközben felnőtté vált első generációs punkok ezután többnyire felhagytak a zenéléssel, bár némelyik együttes

nagyjából egy évtized múltán ismét összeállt egy-egy nosztalgiakoncert erejéig. A kilencvenes években bekövetkezett a mozgalom ideológiai

átalakulása, mivel új ellenfélre talált a globalizmus és a fogyasztói társadalom képében. A mai magyar punkegyüttesek közé tartozik a Barackca ,

a Junkies, az Alvin és a mókusok, Auróra, a Kretens, a Rózsaszín Pitbull, a Hatóságilag TILOS, a Prosectura, a Hátsó Szándék,

a Hétköznapicsalódások, a C.A.F.B..

90-es évek A rendszerváltáskor és az 1990-es éveket a folyamatosan popzenét sugárzó kereskedelmi rádiók (Danubius, Juventus és a Calypso), a műholdas

illetve kábeltelevíziók elterjedése – ezzel betört Magyarországra a Music Television – és a piaci alapokra helyezett magán hanglemez- és

kazettakiadás jellemezte. A koncertszervezés is piaci alapokra került. Az országot elárasztotta és letarolta a nyugati popzene és popzeneipar. Míg

korábban csak alkalmilag, immár rendszeresen érkeztek nyugati előadók koncertezni Budapestre. Elindult a Sziget Fesztivál.,megalakult és

egyre népszerűbb lett a debreceni Tankcsapda . Az új helyzetben a magyar előadók anyagi helyzete megrendült. Az Artisjus kirívóan

egyenlőtlenül osztotta el a jogdíjakból származó bevételeket. Sok zenész ezért a nagy koncertek szervezésében látta az anyagi boldogulás

lehetőségét, mások magánkiadásban terjesztették műveiket vagy elhagyták a pályát. A popzene mellett megjelent a könnyű műfajban a cigány

mulatós zene és a lakodalmas rock. A műfaj úttörője a vajdasági 3+2 zenekar volt. Ezeket a zenéket magnókazettákon terjesztették különféle

vásárokon, piacokon, de a rádiók nem játszották őket.

2000-es évek

Az új évezredben a piacorientált szórakoztatóipar is „kitermelte” a maga előadóit ,rendezvényeit. A média segítségével sokat nőtt a

látogatottsága a „Volt”- , a „Sziget”- ,a „Campus”- az „EFOTT” -fesztiválnak . Feltűntek olyan előadók ,akikről sejteni sem lehetett , hogy

népszerűek lesznek . Ezt elősegítette a közösségi média is . Továbbra is nagy a rajongótábora az igényes popzenének .Elsősorban a harmincon

túli hallgatók között . Lásd : Rúzsa Magdi , Ákos . A rock műfaj ikonja továbbra is a Tankcsapda , a Moby Dick . A lágyabb vonalat -többek

között- továbbra is a Hooligans , Kowalsky-ék képviselik . tovább erősödött a mulatós zene , pl.: Kis Grófo , Rostás Szabika , Szatmári Dáridó ,

stb. Szerencsére a népzene is reneszánszát éli hazánkban . Jeles képviselői a Csík Zenekar , Ghymes , Barozda sőt újabban a technikának

köszönhetően már a népdalokból is készítenek remix verziókat . Markáns vonalat képvisel a rapzene is . Ez az önkifejezési mód sok előadót

inspirál életérzéseik megfogalmazására . Az Animal Cannibals nyomdokain haladva sorra jelentek meg a rap zenei lemezek . Napjainkban

Majka , Dr BRS , L.L. Junior , a USNK és társaik képviselik hazánkban ezt az irányzatot .

Hódít a nosztalgia , a retró – a zenében is . A régi stílusú melódiák a 60-as – 90-es évekből akár eredetiben , akár feldolgozva . A Retró Rádió

segítségével a fiatalok körében is egyre népszerűbbek ezek az ismert örökzöldek , bulizós slágerek .