RITHNOVSZKY JÁNOS

A VAKVEZETŐ KUTYA KIKÉPZÉSE

MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ

Budapest 1961

© Rithnovszky János, 1962

Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó VállalatFelelős kiadó Lányi Ottó

Felelős szerkesztő Katttager GusztávMűszaki szerkesztő Szabó EndreA borítóterv Siklós Béla munkája

Nyomásra engedélyezve 1961. december 16.Megjelent 1000 példányban 7, 5 (Á/5) iv terjedelemben, 16 ábrával

+ - A - 1691 -Készült Rotaprint eljárással az MSz 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint

61 - 6496 Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest

Könyvemet a Magyar Néphadsereg Miskolci és Budapesti Honvéd Kórháza orvosainak és ápolószemélyzetének ajánlom, akik önfeláldozó, akadályt és nehézséget nem ismerő munkájukkal életben tartottak, visszaadták egészségemet, önbizalmamat, és még ma is mindent elkövetnek, hogy a társadalomnak életerős, munkaképes tagja legyek.Lelkiismeretes munkájuknak köszönhetem, hogy az átélt testi és lelki megrázkódtatások után talpra álltam, és könyvemet megírhattam.Fogadják ajánlásomat tiszteletem és hálám jeléül.A szerző

Előszó

Amikor 1953 tavaszán hosszadalmas kórházi ápolás után már vakon ismét kikerültem az- életbe, számomra igen nagy nehézséget okozott - állandó kísérőm nem lévén - a közlekedés a mindennapi forgalomban. Ezek a közlekedési nehézségek indítottak arra a gondolatra, hogy régebbi, már bevált német minta alapján, amelyről régebben már hallottam, én is vakvezető kutyát alkalmazzak kísérőnek.Ekkor ért az első csalódás. Magyarországon a vakvezető kutya kiképzésével sem intézményesen, sem egyénileg senki sem foglalkozott. Hiába kerestem ennek megfelelő szakirodalmat is. E segítségek hiányában kénytelen voltam a saját elképzeléseim alapján hozzákezdeni az első vakvezető kutyám betanításához, amely nem ment minden zökkenő nélkül.Eközben felvettem a kapcsolatot az NDK és rajtuk keresztül az NSZK kiképző iskoláival, megfelelő szakirodalmat kérve munkámhoz.Ekkor ért a második csalódás. Hosszas levelezés után ugyan kaptam Markburgból egy szakkönyvet, de ez kizárólag csak az Ueskül - Sarris módszer általános ismertetésével foglalkozott, amelyet, mint egyéni /amatőr/ kiképző a lehetőségek és segédeszközök hiánya miatt alkalmazni nem tudtam, így kénytelen voltam a vakvezető kutya kiképzésének módszereit saját magamon és kutyáimon kipróbálni, úgy győződve meg azok helyes vagy helytelen voltáról.E munka közben jutottam arra a gondolatra, hogy tapasztalataimat könyvben Írjam meg, hogy ezzel segíthessek azokon a sorstársaimon, akik vakvezető kutyát szeretnének alkalmazni, de éppen az előbbiekben említettek miatt kénytelenek azokat nélkülözni.Köszönetet mondok a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének az erkölcsi támogatásért, Balásy Zoltán, Barotányi Ferenc, Dr. Bíró Andor, Deopot György és Vág Tibor tenyésztőtársaimnak átnyújtott szakmai segítségért, a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnak, hogy lehetővé tette e könyv megjelenését. Kérem, fogadják ezért nemcsak az én, de mindazon sorstársaim köszönetét Is, akiknek e könyv segítségére lehet.Könyvem teljes egészében a már általam korábban kidolgozott VVK vizsgaszabályzatra épül fel. A vizsgaszabályzat követelményei között van az is, hogy a világtalanoknak vizsgát kell tenniük "A kutya tartásának, gondozásának és tenyésztésének tennivalóiról", másrészt mivel a világtalanok túlnyomó többségükben egyéni /amatőr/ kiképzés esetén már kölyök kortól kezdve nevelik leendő vakvezető kutyájukat, ezért olyan könyvet kívántam az ezzel foglalkozni kívánók kezébe adni, amelyből a kutya születésétől a kiképzés legutolsó mozzanatáig mindent megtalálnak.A kettesszámú WK vizsga nagyobb követelményeket állít a kutya elé, mint a külföldön működő iskolák. A vizsgaszabályzat kidolgozásával nem az volt a célom, hogy lehetővé tegyem a vakvezető kutya minél gyorsabb kiképzését, hanem hogy kihasználjam mindazokat a lehetőségeket, amelyek betanításával a WK az eddigieknél is nagyobb segítségére legyen a világtalanoknak a mindennapi életben. Arról, hogy ezek a többlet gyakorlatok a kutyákkal jól betaníthatok, és hogy nem mennek a vezetés rovására, saját magam is meggyőződtem.Szeretném remélni, hogy könyvemmel sok sorstársam helyzetén segíthetek, s akkor célomat elértem.

BEVEZETÉS

A szolgálati kutyák kiképzésének története

A kutyát az ősember segítőtársaként fogadta és szelídítette maga mellé, szakkifejezéssel élve: háziasította. Alkalmazási módjuk egyre bővült. Az ősember a kutya természetadta adottságait használta fel. Eleinte csak a ház és a nyáj őrzésére használták. Valószínűleg ezzel egy időben fejlődött ki vadászatra alkalmazásuk is. A vad felkutatásában, hajtásában, esetleg megfogásával nagy segítségére voltak az embernek.Az ókorból feljegyzéseink vannak arról, hogy a hadászatban is szerepet töltöttek be. Már i.e. 2000-ben az egyiptomiak hadi kutyákat használtak háborúikban. Később a görögök, rómaiak és más európai népek is alkalmaztak e célra kutyákat.A különféle munkákra megfelelő testi és értelmi adottságokkal rendelkező kutyákat alkalmaztak, illetve a későbbiek folyamán céltudatosan törekedtek rendeltetésnek megfelelő fajták kitenyésztésére.Az ember, aki eleinte csak a kutya ösztöneit használta fel szolgálatba állításakor, rájött arra, hogy ezeket az ösztönös tulajdonságokat tovább fejlesztheti. Lassan, fokozatosan ismerte fel, hogyan hasznosíthatja legjobban önmaga számára a kutya jó tulajdonságait. A kezdeti sikerek láttára és észrevéve, hogy a kutya természetadta tulajdonságait hogyan lehet bővíteni, mind komolyabb súlyt fektetett a kutya tanítására.A mai értelemben vett őrző-védő, nyomozó kutyák kiképzésével csak mintegy kétszáz évvel ezelőtt kezdtek rendszeresen foglalkozni. Használatuk mindjobban elterjedt, és nemcsak a hadseregben, hanem a rendőrségnél és egyéb polgári szerveknél is mind szélesebb körben alkalmazták a kutyát.Az utolsó évszázadban igen erős fejlődésnek indult a sportszerűen űzött amatőr kiképzés, ahol a magányos emberek is szemben az intézményes kiképzéssel igen komoly eredményeket értek el a szolgálati kutyák betanításában.A szolgálati kutyák kiképzése a 20-as évek elejéig, amíg Pavlov akadémikus felfedezése a feltételes reflexről a nyilvánosság elé nem került, csak sötétben botorkált.Ez idő előtt inkább a kutyák Idomításáról, mint kiképzéséről beszélhetünk. Ebben az időben a fő segédeszközök a korbács és az egyéb kényszer eszközök voltak /csiga, kötél stb./. Ezekkel bírták rá a kutyát a kívánt feladat elvégzésére, melyekkel igen sok esetben egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben értek el jó eredményt. Azért, mert a kiképzésben csak felületes megfigye-lésekre támaszkodtak.A vakvezető kutya kiképzése és alkalmazása már nem tekint vissza ilyen komoly múltra. A feljegyzések szerint 1847-ben, Németországban alkalmaztak először vakvezető kutyát. Elterjedése azonban az első világháborúig nem öltött komolyabb méreteket.Az első világháború után először Németországban kezdtek behatóbban és nagyobb számban foglalkozni a vakvezető kutya módszeres és intézményes kiképzésével. A sok, szeme világát vesztett hadirokkant szükségessé tette, hogy nagyszámú, módszeresen kiképezett kutyát rendszeresen alkalmazzanak, mint vakvezetőt.E módszereket dr. Ueskül kísérleti intézetében dolgozták ki, Dr. Sarris közreműködésével. Ők kísérletezték és dolgozták ki azt a módszert, amelynek segítségével a vezető kutyákat a lehető legrövidebb időn belül és a követelményeknek teljesen megfelelően lehet kiképezni. Ezt a módszer felfedezőiről a későbbiek folyamán Ueskül-Sarrís módszernek nevezték el. A kiképzéshez tankocsit /műembert/ használnak. A vakvezető kutya betanítási módszertanának ki-dolgozására vakvezető kutya kiképző intézetet állítottak fel. Ezt az intézetet Biesenthal Markban állították fel. Az intézet jó eredményeinek láttára még további kiképző intézeteket létesítettek, amelyek azóta is eredményesen működnek. Közülük az NSZK-ban a Markburg-i, az NDK-ban az Erfurt-i intézet a leghíresebb.A két Németországon kívül Dánia, Franciaország, Anglia, Ausztria, Jugoszlávia és Csehszlovákia, továbbá több kisebb nyugati állam iGEN szép eredményeket ért el a vakvezető kutya kiképzésében és alkalmazásában.

A népi demokratikus államok közül mind ez ideig a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában foglalkoznak intenzíven a vakvezető kutyák kiképzésével. Nálunk Magyarországon sajnos mostanáig csak szó van a vakvezető kutya kiképzés megvalósításáról.A vakvezető kutyák hasznosságát az bizonyítja legjobban, hogy mind nagyobb tért hódítanak alkalmazásukkal, és ha intézményesen nem is foglalkoznak kiképzésükkel, de mint amatőrök által betanított vakvezető kutyákat csaknem az egész világon alkalmazzák a világtalanok ezrei. A kiképző intézetek és az amatőrök is - ott, ahol erre lehetőség van - az Ueskül-Sarris módszer szerint dolgoznak.

A kutyák osztályozása alkalmazásuk szerint:

A kutyákat használhatóságuk, a velük végeztetett munka alapján a következőképpen osztályozzuk:

1. pásztorkutyák/kuvasz, puli, skót juhász stb./,2. vadászkutyák /vizsla, agár, kopó, kotorékeb/,3. őrző-, védő-, nyomozó- /szolgálati-/ kutyák /német juhász, dobermann, dog, boxer,

terrier/,4. egészségügyi /életmentés, szánkóhúzás, vakvezetés céljára tartott kutyák /bernáthegyi,

újfundlandi, eszkimó stb. /,5. luxuskutyák és ölebek /bulldog, mopsz, pincs stb./.

Az osztályozás természetesen nem jelent merev korlátokat, mert a kutya sokoldalúsága miatt többféle szolgálatra is alkalmas, pl. a magyar kuvasz amellett, hogy pásztorkutya, jó vakvezető, őrző és védőkutyának is használható.

Pavlov reflexelméletének rövid ismertetése

A kutya kiképzése mindaddig csak a felületes megfigyelésen alapult, amíg a pavlovi reflexelmélet megismerése és elterjedése meg nem teremtette a kiképzés tudományos alapját. Ennek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy helyesen válasszuk meg a kiképzés céljának legmegfelelőbb kiképző-módszereket.Az idegrendszernek azt a legegyszerűbb működését, amikor külső inger hatására mozgás jön létre, reflexnek nevezzük. Pavlov világhírű szovjet tudós nyomán kétféle reflexet különböztetünk meg, úgymint feltétlen és feltételes reflexet.A feltétlen reflexek azok, amelyeket az egészséges állapotban bizonyos külső hatások akaratuktól függetlenül, mindig kiváltanak. Ezek veleszületnek az állattal, örökletesek és állandók. A feltétlen reflexek nem minden élőlényben vannak meg a születés pillanatában. Az alacsonyabbrendű állatok feltétlen reflexei már teljesen kialakulnak arra az időre, amikor ezek az állatok világra jönnek, ezért ezek azonnal önálló életet kezdhetnek. A magasabbrendű állatok sok feltétlen reflexe azonban jóval a megszületés után alakul ki. Ez a magyarázata annak, hogy a magasabbrendű állatok világra jövetelük után hosszabb-rövidebb ideig tartó ápolásra szorulnak, mert tehetetlenek, a maguk erejéből nem tudnak megélni. A feltétlen reflexek állandóságuk ellenére a külső környezet hatására fejlődhetnek.A feltételes reflexek az állati szervezetnek olyan reflexei, amelyek nem veleszületettek, nem állandóak, hanem a szervezet egyéni élete folyamán alakulnak ki, az élettapasztalat eredményeképpen. A feltételes reflexek eltűnhetnek, és ismét kifejlődhetnek, azonban csupán az agyféltekék segítségével alakulhatnak ki. A feltételes reflexek kialakulásának feltételei: 1. egy előzetesen közömbös inger hatásának időben egybe kell esnie annak a feltétlen ingernek a hatásával, amely a meghatározott feltételes reflexet létrehozza, 2. a feltételes reflex képződéséhez a közömbös ingernek néhányszor meg kell előznie a feltétlen inger behatását. Ha a feltétlen inger hat először, és csak azután a közömbös, a feltételes reflexek nem alakulnak ki. Amíg a feltétlen reflexek csak akkor tudnak a külső hatásokra megfelelően válaszolni, ha a külvilág aránylag kevéssé és lassan változik, a feltételes reflexek ezzel szemben a környezet gyors változásaira is bonyolultabb válaszokat tudnak adni.A kutyakölyök veleszületett ösztönénél fogva megkeresi anyja emlőjét és 'szop’. Ha egy kölyök elé, amely eddig mindig csak szopott, egy tálkában tejet vagy más ennivalót adunk, azt tapasztaljuk, hogy éhsége ellenére sem tudja, mit kezdjen az étellel! Amint azonban megtanítjuk enni, jóízűen elfogyasztja azt, sőt a későbbiek folyamán szag után meg is keresi az ételt. Ez utóbbi már feltételes reflex, mert a kölyökkutya saját tapasztalata alapján ismerte fel az étel szagát, és rájött arra, hogy az elfogyasztható.A feltételes reflexekre erős vagy gyenge hajlamot a szülők öröklik utódaikban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél képzettebb szülőktől származik az utód, annál gyorsabban és könnyebben fejleszthetők ki az örökített hajlamokból a tulajdonképpeni feltételes reflexek.A reflexek mechanizmusának tisztázására Cltovics végzett érdekes kísérleteket. Kutyakölykeit különböző étrenden nevelte. A kölykök egyik csoportjacsak kenyeret és tejet kapott, a másik csoport pedig csupán húson élt, kenyeret vagy tejet nem is látott. Egy év múlva a közben kifejlett állatok közül azoknak, amelyeket kenyéren nevelt, először messziről húst mutatott. Annak ellenére, hogy az állat éhes volt, egyáltalán nem érdeklődött a hús iránt. Amint a húst az állat orrához dugta, az állat bizonyos fokú érdeklődést tanúsított. Ugyanakkor az eddig rendes táplálékul szolgált tejnek, valamint a kenyérnek meglátása jellegzetes mozgási és nyálelválasztási reakciót váltott ki.Ezen az alapon meggyőződhetünk, hogy a sohasem ízlelt táplálék nem vált ki ingerületet. A hozzávaló viszony hirtelen megváltozik, ha a kutya egyszer megízleli azt, kialakul a természetes feltételes reflex.Nem szabad azt gondolni, hogy egyszeri megismerkedés a táplálékkal azonnal létrehozza ezt a reflexet. Ennek ki kell épülnie a táplálék többszöri fogyasztása során.

Meg kell jegyezni, hogy először épül ki a szag hatására létrejövő természetes feltételes és csak később a látás kiváltotta reflex. Egyes, korábban táplálékul használt hasonló anyagok is mindjárt kiválthatják a természetes feltételes reflexet. Így például tejjel táplált kutyakölykökben a túró meglátása is előidéz nyálkiválasztást. Nyilvánvaló, hogy a tej, valamint a túró szagában a kutya szaglása hasonló ingert érzett.Természetesen feltételezhetjük, hogy más ingerek is, melyek kísérik vagy jelzik az étel közeledését, a reflexet kiválthatják. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy bármilyen fizikai inger, mely felvételére az állat szervezetében megvan a megfelelő felvevő készülék, bizonyos gyakorlat után feltételes ingerré válhat. Az ilyen természetű ingerek hatására létrejött feltételes reflexek, amelyek nincsenek a feltétlen inger minőségével közvetlen kapcsolatban, úgynevezett mesterséges reflexekké válhatnak.Az élettan általános elvei szerint Pavlov gátlásnak nevezte el azt az idegműködést, amely fel tudja tartóztatni, vagy gyengíteni képes az idegközpont tevékenységét.Tegyük fel, hogy egy kutyában síphang hatására kialakult egy reflex. A kísérlet feltételei szerint a kutyának a feltételes inger hatására egy lépcsőállványra kell felmennie, ahol táplálékát megkapja. Ha az állatban a feltételes reflex jól kiépített, a síphangra ez minden nehézség nélkül lefolyik. Ha megváltoztatjuk a kísérlet feltételeit, és a síphang után nem adjuk a kutyának a táplálékot, kezdetben ennek ellenére is fel fog állni és felszalad az állványra. Háromnégy ismétlés után azonban megváltozik a reakció, a kutya feláll, és a lépcsőig megy, megáll mellette, vagy izgatottan szaladgál a szobában. A kísérlet folytatá-sával elérjük, hogy a sípjelre a kutya egyáltalán nem kel fel, sőt álmából sem riad fel. Megszűnik a feltételes reflex. A feltételes reflex ilyen eltűnését reflexkialvásnak nevezzük. A reflex eltűnését a gátlás okozta, amely adott esetben a feltételes reflex kialakulásának útjában áll.A gátlásnak nagy szerepe van az ember és állatok viselkedésében, az élő szervezetek közötti helyes viszony kialakításában.Ismeretes még a megkülönböztető vagy differenciáló gátlás is, Reflex- kísérletek során megállapítható, hogy a kutya szervezete rendkívül finoman megkülönbözteti az egyes ingereket.Pavlov laboratóriumi kísérletekben vizsgálta a kutyák idegrendszeri működését. Az idegi folyamatok erőssége, egyensúlya, mozgékonysága alapján Hipokratesz nyomán 4 fő csoportot, típust állapított meg. /1. táblázat/

/l. táblázat/

A magasabb rendű idegműködés típusa

Az idegi folyamatok tulajdonságaiA vérmérsékletEreje egyensúlya mozgékonysága

Ingerlékeny, nem kiegyensúlyozott vagy féltékeny erős

Ingerületi folyamat túlsúlyban -- kolerikus

Ingerlékeny, labilis erős Kiegyensúlyozott mozgékony szangvinikus

Ingerlékeny, tehetetlen erős Kiegyensúlyozott tehetetlen flegmatikus

Gyenge, gátlásos gyengeGátlásos folyamat túlsúlyban

-- melankólikus

Az állat idegrendszeri működésének típusa nagyrészt eleve meghatározza a viselkedését is.A féktelen /kolerikus/ típusú kutyák bátor állatok, leggyakoribb a kifejezett támadó reakció. Az új környezet nem hat rájuk gátlólag, gyorsan feltalálják magukat, könnyen képződnek a feltételes reflexek, és az állandóság jellemzi őket. Ez az állandóság megmarad még akkor is, ha a reflexrendszerek bonyolultak. A gátlásos reflexek nehezen, lassan épülnek ki, és gyakran az állat tiltakozása kíséri /ugatás stb./. Ha nehezek a feladatok, a gátlásos folyamat túlterhelésekor idegrendszerük könnyen megbetegedik /neurózis/. Az idegműködés szakadása jön létre, és az ingerlékenység miatt megszűnik minden megkülönböztetés. Az állat fékezhetetlenné válik. Az erősen ingerlékeny kutyákban mindig túlsúlyban van az ingerlékenységi folyamat, ezért finomabb megkülönböztetésre képtelenek. Megfelelő kiképzéssel, különösen a gátlás folyamatos gyakorlásával átmenet lehetséges az ingerlékeny típusból a kiegyensúlyozottak csoportjába.A szangvinikus kutyák típusába tartozó egyedek erősek, kiegyensúlyozottak, mozgékonyak. Reakciókészségük - mely mozgékony s kifejező - különösen jellemző rájuk. A' szabadban mindent megfigyelnek és megszagolnak, minden iránt érdeklődést mutatnak. Mind a pozitív, mind a negatív feltételes reflexeik könnyen képződnek és azok tartósak. Munka közben könnyű az átmenet a túl izgatott állapotból a tárgyilagosan összpontosított állapotba. A környezet változásaira gyorsan és fájdalommentesen reagálnak, viselkedésük az új feltételeknek megfelelően megváltozik. A szangvinikus kutya idegrendszere ideális, a legbo-nyolultabb és legfelelősségteljesebb szolgálati munkára is alkalmas.A flegmatikus , erős, kiegyensúlyozott és tehetetlen kutyatípus elég ritkán található. Az ilyen kutya viselkedése nyugodt, szelíd, mozdulatai kiegyensúlyozottak Az új Ingerekkel kapcsolatos tájékozási tehetsége jó. Az ismeretlen személyekhez hozzámegy, hagyja magát simogatni, azonban nem játszik velük. Ha a flegmatikus kutyát ingerlik, agresszíven lép fel, vicsorgatja fogait és morog. Idegen kutyák iránt közömbös, de ha azok kikezdenek vele, mindjárt marakodik velük.A feltételes reflexek és a megkülönböztetések lassan alakulnak ki, de tartósan megmaradnak. A flegmatikus kutya számára nehéz, egyik-másik esetben teljesen lehetetlen az átmenet az idegműködés egyik alakjából a másikba /az ingerületből a gátlásba vagy fordítva/.

A melankolikus kutyát az idegrendszer gyenge típusa, mind a két idegfolyamat gyengesége jellemzi. Rendszerint erősen kifejezett, passzív a védekező reakció. Az ilyen kutya mindentől fél, mindent kikerül, mindenütt veszélyt lát. A tájékozási reakció erősen kifejezett, feszült jellegű, sokáig nem hagy alább. Az új körülmények vagy a régi feltételek jelentéktelen változása gátlást vált ki, a kiépült feltételes reflexek eltűnnek. Gazdájára mindig erősen figyel, a legkisebb legyintésre a földhöz lapul, farkát behúzza, lefekszik. A feltételes ingerek nehezen, csak akkor képződnek, ha megfelelően összehangoltak az ingerek. Erős inger nem vált ki feltételes reflexet, sőt ennek hatására a korábban kiépített reflexek is eltűnnek. A gyenge típusú kutya egész magasabb rendű idegműködése az agykéreg-sejtek rendkívüli funkcionális gyengeségét bizonyítja.A gyenge típusú kutyák szolgálatra alkalmatlanok. Megfelelő szívóssággal és mesteri kezeléssel bizonyos gyakorlottságot el lehet náluk érni, ez azonban gyenge és könnyen megszűnik.

Az ismertetett négy fő típuson kívül még számtalan átmeneti típus van, amelyeket egyszerű rátekintéssel megállapítani igen nehéz. Ez a nehézség jelentős mértékben abból adódik, hogy a típus nemcsak az idegrendszer vele született tulajdonságaiból tevődik össze, hanem abban az élet során, a különböző környezet változó feltételei hatására létrejött tulajdonságok is közreműködnek.A környezet - a szó tágabb értelmében - állandóan hat a típus kialakulására, tehát az idegi típus az idegrendszer működésének nem örökölt, kikristályosodott alakját jelenti, hanem a változó és fejlődő alapvető idegi tulajdonságok összességét.Pavlov kölyökkutyákon végzett speciális kísérletekben tanulmányozta a környezet hatását az idegrendszeri típus kialakulására.

A kéthónapos kölyökkutyákat két csoportba osztották. Az egyik csoport szabadon, a szokásos viszonyok között nevelkedett, a másikat elkülönítették és több, mint egy évig ketrecben tartották.A kísérleti időszak elteltével mindkét csoportot gondosan tanulmányozták. A ketrecben tartott kutyák viselkedése élesen eltért a szabadon nevelt állatokétól. A ketrecben nevelkedett kutyákban majdnem teljes mértékben megmaradt a kölyök viselkedés, amelyre az élesen kifejezett passzív védekező reakció jellemző /gyávaság/. A csoport egyedei a környezet legkisebb változásaira rendkívül erős tájékozódási reflexet mutattak. A bezárt kutyák a külső gátlásnak jobban alá voltak vetve, mint a szabad kutyák.E kísérletek arra világítottak rá, milyen hatással lehet a környezet a kutya idegműködésének kialakulására.

A vakvezető kutya kiképzése

A kutya kiválasztása vakvezetésreA Pavlov-féle idegtípus csoportosítást figyelembe véve, vezető kutyának a szangvinikus típusba tartozó egyedek a legalkalmasabbak. A vakvezető kutyától munkájában igen nagy figyelmet, magabiztosságot kívánunk, a feltételes reflexek gyorsan és jól váltsák egymást, gyorsan képződjenek és alakuljanak ki. A gátlások pedig mindig gyorsan lépjenek fel és szűnjenek meg. A vezető kutyától a legmesszebbmenően értelemszerű cselekvést kell követelnünk.Vakvezetésre alkalmasak még a szangvinikusból kolerikusba, vagy a szangvinikusból flegmatikusba átmenő és közbeeső típusok. Természetesen a kiképzés folyamán az utóbbiakban ennek megfelelően kell fejlesztenünk a gátlások, valamint a feltételes reflexek kialakulását és váltását.A kolerikus típus egyáltalán nem jó vezetésre.Helytelen felfogás az is, hogy látszólagos nyugodtságuk miatt vezetésre a flegmatikus és melankolikus kutyák alkalmasak.A jó vezető kutya legyen élénk, figyelme terjedjen ki mindenre. A vezető kutya nyugodt magatartását jó begyakorlottsággal és fegyelmezettséggel kell elérnünk. A melankolikus kutya sem önmagában, sem az egyes átmeneti típusokban nem alkalmas vakvezetőnek.Hazai viszonylatban vezetőkutyának legalkalmasabbak a kuvasz, a német juhász és a dog. Külföldön jó eredménnyel használják e fajták mellett még az újfundlandi, rottweiler és az ónémet juhászkutyákat, de találkozunk másfajta vezető kutyákkal is.

A jó vezető kutyával szemben a mindkét Németországban fennálló minta, valamint a saját tapasztalataim alapján a következők a kívánatos vizsga-követelmények:

1. az állat legyen törzskönyvezett, a küllemi bírálaton legalább "jó" minősítést érjen el,2. az állat marmagassága legalább 55 cm legyen,3. egészségileg feleljen meg a helyszíni állatorvosi vizsgálatnak,4. erős idegzetű legyen,5. ne legyen túl ingerlékeny /harapós, verekedős/,6. közúti forgalomban magabiztosan viselkedjék,7. elvonó ingerekre egyáltalán ne vagy csak kis mértékben reagáljon.8. külső zajokkal, robbanásokkal szemben közömbös legyen.

Vezetésre elsősorban szukákat használunk, tüzelő szuka vizsgára nem vezethető.Első vezető kutyának hím kutya nem alkalmas, csak másodiknak vagy soron következőnek adhatjuk ki olyan világtalannak, aki a kutyával már megfelelően tud bánni.Az erős nemi ösztönű kanok vezetésre alkalmatlanok. Nem megfelelőek még a túlságosan szimatoló félénk, gyenge idegzetű, nevelési vagy növési hiba miatt rosszul fejlett állatok sem. A nagy testű kutyák nyugodt természetűek, cselekedeteikben meggondoltabbak. Járásmódjuk megközelíti az ember járásmódját, tehát vezetés közben jobban tudnak hozzá alkalmazkodni, a világtalant helyes irányban tartják, aki őket nem tudja más irányba elhúzni. Ez utóbbi ok miatt a kutyának erőt kell kifejtenie, erre pedig kis termetű kutya képtelen. A közlekedésben a kistermetű kutyát könnyen eltolják, félrelökik vagy rá is taposhatnak, tehát nem veszik komolyan, míg a nagytestű kutya már puszta megjelenésével is kellő tekintélyt tud magának teremteni. A kutya kantárral vezet. A kistermetű kutyák kantárszára igen hosszú, ezért a világtalan nem érzi kellőképpen a kutyát, és így nem tudja figyelemmel kísérni a kutya mozgását. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kistermetű kutyák egyáltalán nem alkalmasak a vezetésre, de a gyakorlat azt mutatja, hogy eredményességük mindenkor elmarad a nagytestű kutyákétól.

Betanításuk éppen azért nehezebb, mert termetük miatt tankocsival nem taníthatók, a rávezetéses módszerhez pedig igen élénk természetűek. A nagytestű kutyák előnye az is, hogy erős és kiegyensúlyozott az idegrendszerük, tehát az elvonó ingerekre munka közben kevésbé figyelnek. Vakvezető kutyáknak a törzskönyvezettek mind a tenyésztés, mind a kiképzés, mind a külső megjelenésük miatt előnyösebbek. Az a kutyatartó, aki munkakutyáját tenyészti is, kutyája munkaértéke miatt mindenkor értékesebb kölyköket tud nevelni fajtatiszta szülőktől származó állattól, mint keveréktől. A fajtatiszta kutya, mint tenyészanyag értékesebb, mint a keverék, mert a fajtatiszta kutya a kiképzésben – éppen a fajtájára jellemző tulajdonságai miatt – a keveréknél átlagosan sokkal jobb eredménnyel használható. A fajtatiszta kutya a szerzett és öröklött tulajdonságokat is jobban és megbízhatóbban örökíti utódaiban, mint a keverék. Mindezeken kívül a származási igazolás alapján / pedigré / már előzetesen képet alkothatunk a fajtatiszta kutyák képességéről és tenyészértékéről.Legfőképpen a fajtatiszta kutya használata azért előnyösebb, mert a kiképző már a kiválasztáskor ismeri a kutya származását, és a fajta, valamint az ősök tulajdonságaiból következtetni tud arra, hogy milyen kiképző módszerekkel dolgozzon. Ha kivételesen mégis keverék kutyát állítunk be, legföljebb az első keresztezésből származó utódot használjuk fel. Ezeknek a tulajdonságaira ugyanis még következtethetünk a szülőkről, a több keresztezésből származó utódokat azonban semmi körülmények között nem javaslom vakvezetési célokra. A fajtatiszta kutyák általában jó külleműek, szép, mutatós megjelenésűek, míg a keverékek sokszor csúnyák / bojtos farok, sima szőr, stb. / fontos, hogy a világtalan kutyája jó megjelenésű legyen, és hogy a kutya esztétikailag is jó hatással legyen a világtalan környezetére. A kutya legyen egészséges; a beteg kutya nem tudja feladatát tökéletesen elvégezni, mert a beteg állat agykérgében egyáltalán nem vagy csak kis mértékben alakulnak ki a feltételes reflexek, s a gátlások váltása sem tökéletes.Az erős idegzetű kutyák munkájukban megbízhatók, mert ezek közömbösek a külső ingerekkel szemben /pl. forgalom zaja, különféle zörejek, lövés, robbanás stb./, továbbá az elvonó ingerek, /idegenkutyák/ kevésbé vannak rájuk olyan nagy hatással, mint a gyengébb idegzetűekre. A gyengébb idegzetű kutyák megbízhatatlanok. Az erősebb ingerek hatására /forgalmi zaj, lovak, nagyobb állatok stb./ megtorpannak, félnek, nem akarnak tovább haladni, visszafelé húznak, esetleg a zajra vagy az állat megpillantására megugranak, ma-gukkal rántják a gazdájukat. Ilyen kutyákat semmiféle körülmények között nem használunk vezetésre, legfeljebb akkor, ha előzőleg a kiképzési módszerekkel kiküszöböltük ezeket a hibákat.A vezetésre két időpontban állíthatjuk be a kutyát:

1. felnőttkorban, tehát 8-30 hónapos korig. Ekkor rátermettség szerint választják ki az előírásoknak megfelelő kutyákat, amelyek még nem voltak világtalan tulajdonában, és amelyeket elsősorban intézetekben képeznek ki;

2. a kutya 3-4 hónapos korban a világtalanhoz kerül, és az a követelményeknek és az igényeknek megfelelően mintegy ráneveli és hozzászoktatja a kutyát a vezetés munkájához.

Tapasztalat szerint legalkalmasabb 2,5 éves korban vezetésre beállítani a kutyákat.Mielőtt a kutyát a vezetési gyakorlatok betanítására fognánk, előzőleg alapos és több szempontra kiterjedő egyedi vizsgálatot végezzünk. Ennek célja az, hogy olyan kutyát adjunk a világtalan gondozásába, amellyel egyéniségénél fogva majd bánni tud, pl. idős embernek nyugodtabb, fiatalnak élénkebb vérmérsékletűt. Ezt a vizsgálatot az idegrendszeri típusok és a korábban már említett szempontok alapján végezzük el.Mintegy 2 heti előképzés után meggyőződünk a kutya zajbiztonságáról, parancsvégrehajtó készségéről, tanulékonyságáról.

A vizsga elsősorban azokra a kutyákra vonatkozik, amelyek előzőleg nem voltak világtalanok tulajdonában, tehát azokra, amelyeket intézményesen képeztek ki, és mint kész vezető kutyák jutnak a világtalanokhoz.Azokra a kutyákra, amelyek már előzőleg világtalanok tulajdonában voltak - tehát ráneveléses módszerrel nevelték - nem vonatkozik az egyedi vizsgálat első része, mert a kutya egyéniségét kedvük szerint magukhoz alakíthatják. Képesség és küllem szempontjából azonban ezeket is meg kell vizsgálni, annál is Inkább, mert csak úgy győződhetünk meg a kutya alkalmazhatóságáról és a követendő kiképzési módszerek helyességéről. Miután meggyőződtünk arról, hogy a kutya vezetésre alkalmas, megkezdődhet a kiképzés.

A VVK-1. / jó vakvezető kutya / vizsgakövetelményei/ Ezüstérem /

Fegyelmi gyakorlatok

1. A kutya magatartása közúti forgalomban, valamint a világtalan iránti ragaszkodásának megállapítása. Vezényszó: „előre”, „lábhoz”

Erre a célra a következő gyakorlat szolgál: a világtalan látó kísérővel és pórázra fogott kutyával forgalmas helyre megy, ott a kutyáját a szíjról elengedi, és „előre” vezényszóval előre küldi a kutyát. A kutyának 5-10 méterre előre kell mennie, és ott kell haladnia a behívásig. A behívás egy percen belül következzék be, és a kutyának „lábhoz”, „hozzám” vezényszóra élénk ütemben a világtalan bal oldalára kell jönnie, ott beérkeztét érintéssel kell jeleznie. Kivételt képeznek azok a kutyák, amelyek jobb oldalon vezetnek, ezeknek jobb oldalra kell bejönniük. / ezzel a gyakorlattal adja tanújelét a kutya a figyelmességnek, a forgalomban való magatartásnak, valamint a vak iránti hűségének./ 2. Pórázon vezetés . Vezényszó: „lábhoz”. Ha a világtalan látó kísérővel megy, és

kutyáját pórázon vezeti, a kutya a vak bal, illetve jobb oldalán úgy menjen, hogy válla a vezető térdével egy vonalba essék, menet közben ne húzzon az állat, illetve ne maradjon el vezetőjétől. Megengedett a fej és lágyék közötti játék.

3. Helyben fordulatok . Vezényszó: „jobbra át”, „balra át”, „hátra arc”. A vezényszó elhangzása után a gazdájával együtt forduljon meg a megadott irányba, és maradjon helyben a további parancsig.

4. Ültetés. Vezényszó: „ülj” / láb-, illetve kézjel/. A vezényszóra a kutya vonakodás nélkül üljön le úgy, hogy válla, illetve feje a vak térdével egyvonalban legyen.

5. Fektetés. Vezényszó: „feküdj” / kéz-, illetve lábjel/. A vezényszó elhangzása után a kutya feküdjön a vak lába mellé úgy, hogy a dereka, illetve a válla a vak lábfejével essen egy vonalba.

6. Fekvésből ültetés . Vezényszó: „ülj” /láb-, illetve kézjel/. A már fekvő kutya a vezényszó elhangzása után üljön fel.

7. Helyben maradás . Vezényszó: „ott maradj”. Az ebet lefektetjük, majd a vezényszó kiadása után a vak a vezetővel együtt látó távolságon belül eltávozik és 10 perces helyben maradás után az ebet behívja. Megengedett, hogy az eb a távolodó vak után forduljon, esetleg felüljön vagy felálljon, anélkül, hogy helyét elhagyná.

8. Hangadás. Vezényszó: „hangot, köszönj, ugass” /kézjel/. A vak mellett álló vagy ülő kutya a vezényszó elhangzása után egyet vagy többet ugasson.

9. Tárgy elhozás . Vezényszó: „hozd”. A világtalan kutyáját maga mellé ülteti, majd egy nála levő tárgyat /apportfát, fehérbotot, stb./ eldob úgy, hogy azt az állat jól láthassa. Az állatnak nem szabad a tárgy után mennie addig, míg a vezényszó el nem hangzott. A vezényszó elhangzása után azonnal menjen el a tárgyért és azt rövid úton behozva, a világtalan bal, illetve jobb oldalán foglaljon helyet. Beérkezését érintéssel jelezze. A kutyának mindaddig a szájában kell tartania a tárgyat, amíg azt a vak „ereszd” vezényszó kíséretében el nem veszi tőle.

10. Nyújtott és dobott élelem megtagadása . A fegyelmi gyakorlatok végzése közben a vizsgáztató bizottság egyik tagja az állatnak élelmet nyújt, ezt a kutyának nem szabad elfogadnia. Ezután a másik bizottsági tag kis távolságról élelmet dob a kutyának, hogy azt a levegőben elkaphassa. Ezt az élelmet sem szabad elfogadnia.

11. A kutya közömbössége külső zajokkal, robbanásokkal szemben . A fegyelmi gyakorlatok során, e téren a következők a követelmények: a kutya a forgalomban bátran közlekedjen, nem féljen a motorzúgástól, csörömpöléstől és dörrenésektől. Az utóbbit kis távolságból leadott riasztó pisztolylövések segítségével állapítjuk meg. Azok az ebek, amelyek az e pontban foglaltaknak nem felelnek meg, további vizsgára nem engedhetők.

Vezetési gyakorlatok

1. Behívással egybekötött felszerszámozás . Vezényszó: „lábhoz, „hozzám” és füttyjel. A világtalan leveszi a kutyájáról a pórázt, és szabadon engedi, majd kezében a vezetőhámmal behívja az ebet. A vezényszó elhangzása után az eb élénk ütemben, gazdáját jobb oldalról megkerülve jöjjön annak bal oldalára /a jobbkezes kutyák természetesen ennek megfelelően hajtsák végre a gyakorlatot/, és beérkezését érintéssel vagy térdhez dörzsöléssel jelezze. Ezután a világtalan egyedül tegye rá a vezetőhámot. A felszerszámozás ideje alatt az eb viselkedjék nyugodtan. /előnyös, ha önként bebújik a vezetőhámba/.

2. Menet a vezetőhám felrakása után . Vezényszó: „előre”. A felszerszámozott eb menetiránnyal szemben állva maradjon nyugodtan, a vezényszó elhangzása után induljon el egyenes irányban, egyenletes ütemben haladva. Nem kívánatos a túlságosan erős, vagy túl gyenge húzás.

3. Állva maradás . Vezényszó: „állj”. Menet közben a vezényszó után az eb a menetiránnyal szemben maradjon állva.

4. Járdán közlekedés . A világtalan menet közben a jobbra hajts, balra előzz elv alapján közlekedjék. A bal oldalon vezető kutyák részére kívánatos az útközépen közlekedés /vezényszó: „útközépre”/. Ezt akkor használjuk, ha az eb túlságosan letér jobbra vagy balra. A vezényszó elhangzása után az eb térjen vissza az útközépre. Figyeljünk arra, hogy az eb ne használjon optikai vezető vonalakat. /pl. fal, kerítés, árokszél, betoncsík, stb./. A 4. pontban foglaltak csak irányadók. A vizsgáztató bizottság figyelme főleg arra terjedjen ki, hogy az eb mindenkor lehetőleg önállóan dolgozzon. Önállóan válassza ki a legmegfelelőbb utat a világtalan és önmaga számára. Magabiztosan vezessen, lehetőleg minél kevesebb vezényszó segítségével.

5. Menet közbeni fordulatok . Vezényszó: „balra előre”, „jobbra előre”, „hátra arc”. „Jobbra illetve balra előre” vezényszó elhangzása után az eb kis ívben forduljon, és a megadott irányban vezesse tovább a világtalant. Amikor a „hátra arc” vezényszó elhangzik, az eb álljon meg, majd a világtalan előtt átfordulva, annak jobb, illetve bal oldalán végezze el a hátra arcot, az „előre” vezényszóra pedig vezesse a világtalant a z eddig megtett úton visszafelé.

6. Egyszerű akadályok előtti magatartás . Az eb az akadályokat a lehetőség szerint önállóan kerülje ki, mindig válassza ki a legmegfelelőbb utat. Jó, ha a bal kezes kutyák jobbra, a jobbkezes kutyák balra kerülik az akadályokat, azaz lehetőleg mindig a kutya kerüljön az akadály felőli oldalra /egyszerű akadályok: oszlopok, telefonfülke, gyermekkocsi, embercsoport stb./.

7. Magatartás magas, illetőleg az egész járdát elzáró akadályok, valamint gödrök előtt. Magas akadályokat, pl. állványzatot, kötélkordont, téglarakást, törmeléket vagy földrakásokat, valamint gödröket, árkokat, és egyéb útelzáró akadályokat az eb önállóan kerüljön ki, ha ez nem lehetséges, megállással jelezze. Ha az egész utat elzáró akadályhoz érkezik, úgy azt a járdaszegély külön jelzésével, az úttestre lelépve

kerülje ki, itt az úttest széle mellett addig haladjon, amíg az akadály tart. A fellépést külön jelezve térjen vissza a járdára, és haladjon tovább a megadott irányban.

8. Az akadályok jelzése . A járdaszegélyről menet közben le- és fellépésig, a lépcsőn fel- és lelépés kezdetéig az eb haladjon rendes menetütemben. Az akadály előtt kissé lelassítva álljon meg úgy, hogy ezeket a világtalan bottal vagy lábbal jól kitapogathassa. Az „előre” vezényszó elhangzása után folytassa útját. A lépcsőkön fel- és lefelé középen, vagy a lépcső jobb oldalán haladjon: felfelé kissé húzzon a vezetőszárral, lefelé laza vezetőszárral. Csak a lépcső végén húzzon ismét, ezzel jelezve a világtalannak, hogy rendes talaj következik.

9. Átkelés az úttesten . Amikor az eb a világtalannal a járda szélére ér, azt megállással jelezze. Miután gazdája füle, vagy látó járókelők segítségével meggyőződött arról, hogy szabad az út, adja ki az „előre vezényszót. A vezényszó elhangzása után az eb egyenes és a lehető legrövidebb irányban haladjon át az úttesten. A túloldalon megállással jelezze a járdaszegélyre fellépést, majd „előre” vezényszó után folytassa útját. A lépcsőkre, járdaszegélyekre lépés előtt használhatók a „le”, illetve „fel” vezényszavak is. Ha a világtalan változtatni akarja menetirányát, „jobbra előre”, „balra előre” vezényszavakkal irányítsa kutyáját a kívánt irányban. A vezényszavak elhangzása után az adott irányba folytassa útját.

10. Ajtókeresés /be- és kijárati ajtó/. Vezényszó: „ajtóhoz”. A szobában tartózkodó eb a vezényszó elhangzása után menjen a kijárati ajtóhoz. Ha a szabadban van, lehetőleg a hozzá legközelebbi első ajtót keresse meg. Ha az ajtók előtt lépcső van, úgy azt az eb külön jelezze. A félig nyitott ajtók előtt viselkedjen úgy, mintha azok csukva lennének.

11. Járművek használata. Vezényszó: „előre, fel”. Villamosra, trolibuszra és egyéb járművekre felszálláskor az eb vezesse gazdáját a jármű ajtajához. Tekintettel a nagy forgalomra, nem szükséges külön megállnia, elegendő, ha egy kissé megtorpan a lépcső előtt. Felszálláskor mindig az eb menjen elől és a világtalan utána. „kocsiba be” vezényszóval az állat vezesse gazdáját a kocsi belsejébe. Leszálláskor vezesse a gazdáját az ajtóhoz. A járműről előbb a világtalan, utána az eb szálljon le. Az előbbiek azonban nem mindenütt használhatók, az eb mindig az adott helyzethez alkalmazkodjék. Ügyeljünk arra, hogy az eb felszállás előtt a járdaszigeten kellő távolságra álljon azok szélétől.

12. Magatartás utakon, járdanélküli, nagy forgalmú műutakon . Nagy forgalmú, járdanélküli utakon az eb mindig az út legszélén a jobb oldalt tartsa irányban. Mindkét irányban közlekedő járművek iránt közömbös viselkedést kell tanúsítania.

Megjegyzések. Vizsgáztatáskor a látó vezető szerepét a vizsgáztató bizottság egyik tagja töltse be. Megengedett, ha látó kísérővel van a világtalan, hogy az eb behíváskor ne kerüljön a háta mögé, hanem rögtön a helyes oldalra zárkózzon fel. Vizsga közben jutalomfalat adása csak az élelem-megtagadás után és a behíváskor engedélyezett.

A VVK-2. /kiváló vezetőkutya/ vizsgakövetelményei/Aranyérem/

A VVK-2 vizsgakövetelmények elsősorban a VVK-1 vizsgakövetelményeinek tökéletes végrehajtásából, valamint egyes vezetési és fegyelmi gyakorlatok kombinálásából áll. A VVK-2 vizsgára csak azok a kutyák engedhetők, amelyeknek legalább 1 éves vezetési gyakorlatuk van.

Fegyelmi gyakorlatok

1. A kutya magatartásának megállapítása forgalomban. Vezényszó: „előre”, „lábhoz”, „hozzám” vagy füttyjel. A világtalan látó kísérővel, kutyáját szíjon vezetve forgalomba meg, itt elengedi a kutyát a szíjról, majd „előre” vezényszóval az ebet menet közben előre küldi. Az ebnek a behívásig a gazdája előtt kell haladnia mintegy 5-10 méteres, esetleg nagyobb távköz betartásával. Az elküldéstől a behívásig két-három percnek kell eltelnie. Ha ez idő alatt útkereszteződéshez érnek, az eb ott várja be gazdáját. Behíváskor szabályosan megkerülve jöjjön a világtalan bal, illetve jobb oldalára.

2. Pórázon vezetés . Vezényszó: „lábhoz”. Ha a világtalan látó kísérővel meg, és kutyáját pórázon vezeti, az a vak bal, illetve jobb oldalán úgy menjen, hogy válla a vezető térdével egy vonalba essen. Menet közben ne húzzon az állat, illetve ne maradjon el a vezetőjétől. Megengedett a fej és a lágyék közötti játék.

3. Szabadon követés . Vezényszó: „lábhoz”. Ezt a gyakorlatot az eb az előző pontban felsoroltak alapján hajtsa végre. Szíjra nem vehető.

4. Ültetés. Vezényszó: „ülj” /láb-, illetve kézjel/. A vezényszóra az eb vonakodás nélkül üljön le úgy, hogy válla, illetve feje a világtalan térdével egyvonalban legyen.

5. Fektetés. Vezényszó: „feküdj” /kéz-, illetve lábjel/. A vezényszó elhangzása után az eb feküdjön a vak lába mellé úgy, hogy dereka, illetve lába a vak lábfejével essen egy vonalba.

6. Fekvésből ültetés . Vezényszó: „ülj” /láb-, illetve kézjel/. A már fekvő kutya a vezényszó elhangzása után üljön fel. 4.-5.-6. pontban foglalt gyakorlatokat a kutya szabályos testtartással végezze el.

7. Felállás ülő és fekvő helyzetből . Vezényszó: „állj”. Az említett testhelyzetekben levő kutyák a vezényszó elhangzása után helyben maradva álljanak fel.

8. Helyben fordulatok . Vezényszó: „jobbra át”, „balra át”, „hátra arc”. A vezényszó elhangzása után a kutya a gazdájával együtt forduljon a megadott irányba, és a további parancsig maradjon helyben.

9. Helyben maradás a világtalan távollétében . Vezényszó: „maradj”. A világtalan fektesse le a kutyáját, és a vezényszó után a látó vezetővel távolodjék el az eb látóköréből. Az eb 10 percig maradjon nyugodtan a helyén.

10. Hangadás menet közben vagy egyéb testhelyzetekben . Vezényszó: „hangot”, „köszönj”, „ugass”. Az eb minden testhelyzetben vagy menet közben gazdája jelére ugasson. Ez a gyakorlat főleg akkor szükséges, amikor nagyobb embercsoport állja útját a világtalannak.

11. Tárgy elhozás és feladás . Vezényszó: „hozd”, „keresd”, „ereszd”. A világtalan által eldobott, vagy leejtett tárgyat az eb vezényszóra hozza be, illetve vegye fel, és mindaddig tartsa a szájában, amíg azt a világtalan „ereszd” vezényszó kíséretében el nem veszi tőle.

12. Tárgyak vitele . Vezényszó: „fogd”, „hozd”, „ereszd”. A kutya szabályosan, láb mellett haladva vigye azokat a tárgyakat, amelyeket a világtalan a szájába adott, míg a világtalan el nem veszi tőle.

Megjegyzés. Lehetőleg mellőzzük a fém- és üvegtárgyakat. Súlyuktól függően kb. 2-300 méterre vitessük a tárgyakat. Túl hosszú ideig ne vitessük a kutyával a tárgyat. A tárgy súlya max. 3-5 kg.

13. Tárgyak őrzése. Vezényszó: „vigyázz”. A világtalan fektesse kutyáját a tárgy mellé, majd vezényszó után távolodjék el a kutyától, és egy vizsgabizottsági tag próbálja elvenni a kutyára bízott tárgyat. Az eb anélkül, hogy a tárgyat elhagyná, nem engedheti azt elvinni.

14. Az elszórt élelem megtagadása . A világtalan séta közben pórázon vagy szabadon vigye kutyáját a forgalomba, ahol a vizsgabizottság egyik tagja a kutya számára kedvenc csemegéjét elszórja, amit az ebnek nem szabad felszednie a földről. Megengedett esetleg az élelem megszagolása.

15. Szimat megkülönböztetése . Vezényszó: „szimat”, „keresd”. A világtalan fektesse kutyáját és a kutyától mintegy 5-10 méter távolságra menjen el látó vezető segítségével. Itt több azonos külsejű és nagyságú fakocka közé helyezze el a sajátját, majd a kutyához visszatérve megszagoltatja kezét az ebbel és kiadja a vezényszót. Az eb vonakodás nélkül menjen az elhelyezett tárgyakhoz, válassza ki közülük a gazdája tulajdonát, vegye azt a szájába, és jöjjön vissza a gazdájához. A behozott tárgyat „ereszd” vezényszóra adja át. Ugyanezt a gyakorlatot más tárgyakkal is meg lehet ismételni /zsebkendő, sapka, fehérbot/.

16. Személyvédelem. Vezényszó: „bánt”, „csibész”, „fogd”. Ha a világtalant színlelt vagy valódi támadás érné, kutyája helyzetétől függetlenül keljen gazdája védelmére. Nem kötelező a kimondott csibészfogás, de az eb mutassa ki védő szándékát.

Vezetési gyakorlatok

1. Behívással egybekötött felszerszámozás. Vezényszó: „lábhoz”, „hozzám”, füttyjel. A világtalan a kutyájától szabadon követve a forgalomba meg, és itt előre küldi. /ő látó kísérő segítségével haladjon. / Kis idő múlva, kezében a vezetőhámmal, behívja az ebet. A vezényszó elhangzása után az eb élénk ütemben gazdáját jobb oldalról megkerülve jöjjön annak a bal oldalára, és kézérintéssel, vagy fejének a térdhez dörzsölésével jelezze. Ezután a világtalan egyedül tegye rá a vezetőhámot. A felszerszámozás ideje alatt az állat viselkedjen nyugodtan. Kötelező, hogy az eb önként bebújjon a vezetőhámba.

2. Menet ütemváltoztatással a vezetőhám felrakása után. Vezényszó: „előre”, „bátran”, „lassan”. A felszerszámozott eb a menetiránnyal szemben, nyugodtan álljon. A vezényszó elhangzása után egyenes irányban, egyenletes ütemben haladva induljon el. Nem kívánatos a túlságosan erős vagy túl gyenge húzás. „Bátran” vezényszóra gyorsítsa, „lassan” vezényszóra lassítsa a menetütemét.

3. Állva maradás . Vezényszó: „állj”. Ha menet közben elhangzik az „állj” vezényszó, az eb menetütemének gyorsaságától függetlenül a menetirányban álljon meg.

4. Járdán közlekedés . A világtalan közlekedjék „jobbra hajts, balra előzz” elv alapján. A bal oldalon közlekedő kutyák közlekedjenek az útközépen /vezényszó: „útközépre”/. Ez akkor használatos, ha az eb túlságosan letér jobbra vagy balra. A vezényszó elhangzása után az eb térjen vissza az útközépre. Figyeljünk arra, hogy az eb ne használjon optikai vezetővonalakat, mint pl. fal, kerítés, betoncsík stb. Az ebben a pontban foglaltak csak irányadók. A vizsgáztató bizottság figyelme főleg arra terjedjen ki, hogy az eb mindenkor lehetőleg öntevékenyen dolgozzon, önállóan válassza ki a legmegfelelőbb utat gazdája és önmaga számára. Az önálló vezetést még fokozottabb mértékben kell megkövetelni, mint a VVK-1. vizsgán. Magabiztosan, lehetőleg minél kevesebb vezényszó segítségével vezessen.

5. Menet közbeni fordulatok . Vezényszó: „jobbra előre”, „balra előre”, „hátra arc”. „jobbra, illetve balra előre” vezényszó elhangzása után az eb forduljon kis ívben a megadott irányba, vezesse tovább a világtalant. „Hátra arc” elhangzása után az eb álljon meg, majd a világtalan előtt átfordulva, annak bal, illetve jobb oldalán végezze el „a hátra arc”-ot, „előre” vezényszóra vezesse a világtalant az eddig megtett úton visszafelé.

6. Egyszerű akadályok előtti magatartás . Az eb az akadályokat a lehetőség szerint önállóan kerülje ki, válassza mindig a legmegfelelőbb utat. Jó, ha a balkezes kutyák jobbra, a jobbkezes kutyák pedig balra kerülik az akadályokat, azaz lehetőleg a kutya

kerüljön az akadály felőli oldalra /egyszerű akadályok, oszlopok, telefonfülkék, embercsoport stb./.

7. Magatartás a magas, illetőleg az egész járdát elzáró akadályok, valamint gödrök előtt. Magas akadályokat, pl. állványzatot, kötélkordont, téglarakást, törmeléket vagy földrakásokat, valamint gödröket és egyéb útelzáró akadályokat az eb önállóan kerülje ki, vagy ha ez nem lehetséges, megállással jelezze. Ha az egész járdát elzáró akadályhoz érkezik, azt az úttestről lelépve kerülje ki a járdaszegély külön jelzésével. Az úttest szélén addig haladjon, amíg az akadály tart. A fellépést külön jelezve térjen vissza a járdára, és haladjon tovább a megadott irányba.

8. Az akadályok jelzése . A járdaszegélyről le- és fellépésig, lépcsőn a fel- és lelépés kezdetéig az eb haladjon rendes menetütemben. Az akadály előtt kissé lelassítva álljon meg, lelépéskor ugatással jelezze a lelépést, és csak a hangadás után folytathatja útját. Fellépéskor a megállás után fejével lökje meg vagy dörzsölje meg a világtalan térdét, és csak a jel után folytassa útját. Megengedett, hogy a hang, illetve a jeladás után vezényszó nélkül haladjon tovább. A lépcsőknél, az átjáróknál pedig mindenkor várja meg a vezényszót. A megállás és hang, illetve a jeladás között 5-8 másodpercnél több idő ne teljen el. A lépcsőkön mind fel-, mind lefelé középen, illetve annak jobb oldalán haladjon, felfelé kissé húzva, lefelé laza vezetőszárral, csak a lépcső végén húzzon ismét, hogy a világtalan tudja, hogy vízszintes talaj következik.

9. Átkelés az úttesten. Amikor az eb a világtalannal a járda szélére ér, azt megállással és hangadással jelezze. Miután gazdája füle, vagy látó járókelő segítségével meggyőződött arról, hogy szabad az út, „előre” vezényszót ad. A vezényszó elhangzása után az eb a lehető legrövidebb útvonalon gyors ütemben haladjon át az úttesten. A túloldalon a járdaszegélyre fellépést megállással és jeladással jelezze, majd „előre” vezényszó után folytassa útját. Járdaszegélyekre, lépcsőkre lépés előtt alkalmazhatók a „le”, illetve „fel” vezényszavak is. Ha a világtalan útelágazások és kereszteződések előtt változtatni akarja a menetirányát, „jobbra előre”, „balra előre” vezényszavakkal irányítsa kutyáját a kívánt irányba. A vezényszavak elhangzása után a kutya az adott irányban folytassa útját.

10. Ajtókeresés /be- és kijárati ajtó/ . Vezényszó: „ajtóhoz”. E vezényszóra a szobában tartózkodó eb menjen a kijárati ajtóhoz, ha pedig a szabadban van, menjen ahhoz az ajtóhoz, amelyik hozzá legközelebb esik. Az ajtó előtti lépcsőt külön jelezze. Az eb a félig nyitott ajtók előtt viselkedjék úgy, mintha azok teljesen csukva lennének.

11. Átjáró keresés. Vezényszó: „átjárót keress”. Ha a világtalan vizesárokhoz vagy egyéb más árokhoz kerül, vezényszóval ösztönözze a kutyát a helyes átkelőhely megkeresésére. Ezzel kapcsolatban kerüljön ki a kutya minden vízzel telt mélyedést.

12. Járművek használata . Vezényszó: „előre fel”. Villamosra, trolibuszra, autóbuszra, és egyéb járművekre felszálláskor az eb vezesse gazdáját a jármű ajtajához. A nagy forgalomra tekintettel nem szükséges külön megállnia és jeleznie a fellépést, elegendő, ha egy kicsit megtorpan. A felszálláskor mindig az eb menjen elől, és a világtalan utána. „Kocsiba” vagy „be” vezényszóra az állat vezesse gazdáját a kocsi belsejébe. Leszálláskor vezesse gazdáját az ajtóhoz, előbb a világtalan és utána az eb szálljon le a járműről. Ha a világtalan a járműben helyet foglal, a „helyre” vezényszóra az eb üljön a lábai közé, és a lehetőség szerint feküdjön le a pad alá, ha állva marad, ugyancsak az előbbi vezényszót használva üljön az eb a lábai közé. „leszállunk” vezényszóra keljen fel helyéről, és vezesse a világtalant az ajtó felé.

13. Magatartás utakon, járda nélküli nagy forgalmú műutakon . Nagy forgalmú, járda nélküli utakon az eb mindig az út legszélén, a jobb oldalt tartsa irányban. Mindkét irányban közlekedő járművek iránt közömbös viselkedést kell tanúsítania.

14. Közömbösség más állatokkal szemben . A vezető kutya mutasson teljes közömbösséget a háziállatokkal szemben /pl. lovak, macskák, szárnyasok, stb./.

15. Sorompók előtti magatartás . A lezárt sorompó elé érkező eb maradjon nyugodtan állva a sorompó felhúzásáig. Ne igyekezzék azt kikerülni, csak akkor induljon el, ha már szabad az út. /az e pontban foglaltak nem kötelezők, de jó ha tudja azt az eb./

Megjegyzés. Miután a VVK-2. vizsga kevés új gyakorlattal bővül, a vizsgáztató bizottság figyelme elsősorban a gyakorlatok jó kidolgozására és arra terjedjen ki, hogy a kutya a vezetésben a lehető legnagyobb fokú önállósággal dolgozzék.

A vizsgabizottság és a vizsga

A vizsgáztatás eredményességét a bírálók többségének döntése határozza meg. A bizottság a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete által kijelölt három szakemberből és a Vakok Szövetségének egy megbízottjából áll. Nem lehet tagja a vizsgáztató bizottságnak az a kiképző, aki a felvezetett kutyát kiképezte. /Ez utóbbi csak intézményes kiképzésre vonatkozik./ Ha a világtalan saját maga tanította be kutyáját, a segítő helyet kaphat a bizottságban. A kutya a tulajdonossal vizsgázik. A vizsga színhelye a kutya számára ismeretlen, vagy kevésbé ismert terep legyen. A vizsgapontok minden előírását természetes körülmények között, napi forgalomban, illetve közterületen /pl. tereken/ kell teljesíteni, kivéve a küllemi, képesség- és orvosi vizsgálatot, melyeket a gyülekezési helyen hajtanak végre. Ugyanitt kell a világtalannak rövid vizsgát tennie a kutya tartásának, gondozásának, a főbb betegségek ismertető jeleinek ismeretéből, valamint a kutyatenyésztés alapelemeinek és a vakvezető kutya kiképzésének elméleti tudnivalóiból. A vizsgagyakorlatokat egyenként osztályozzák a következők szerint: Kitűnő= ötösJeles = négyesJó = hármasElégséges =kettes Elégtelen = egyes

A vezetési gyakorlatokban a VVK-1. vizsgán négyes, a fegyelmi gyakorlatokban pedig hármas összesített osztályzat lehet a legrosszabb. Ha a vezetési gyakorlatokban a kutya nem felel meg a követelményeknek, de a fegyelmi gyakorlatokban megfelel, a kutya nem adható ki vezetésre. Ha a kutya vezetési gyakorlatokban megfelel, és a fegyelmi gyakorlatokban 2,5-nél nem rosszabb az osztályzata, a kutya vezetésre kiadható.

Nem vizsgáztatható le a, kutya, ha a robbanástól, erős külső zajoktól fél, vagy erősen szimatol.Kettes számú vizsgára azok a kutyák vezethetők, amelyeknek legalább egy éves vezetési gyakorlatuk van.A VVK-2-es vizsgán a vezetési gyakorlatokból 4, 5, a fegyelmi gyakorlatokból 4-es osztályzat lehet a leggyengébb minősítés. Ha a vezetésben 5-ös és, a fegyelmi gyakorlatokban 3, 5-ös eredményt ér el a kutya, úgy a vizsga eredményesnek mondható, és a VVK-2-es érem viselésére jogosít. Kiadható még akkor is az érem, ha a fegyelmi gyakorlatokban 4, 5, a vezetésben 4-es átlagos osztályzatot ér el a vizsgán a világtalan a kutyával. A sikeres vizsga utáni minősítés: VVK-1. vizsga után "jó vezetőkutya" cím és ezüstérem, a VVK-2. vizsga után "kiváló vezetőkutya" cím és aranyérem.A vizsgán a világtalan hang-, kéz- és lábjeleket használhat. A hang nélküli jelre végzett munkáért 5 tizeddel jobb osztályzat adható. Megengedett gyakorlatok végrehajtása előtt az állat figyelmének felkeltése névvel. A vezényszavak ne legyenek túl hangosak.

A vizsgáztató bizottság figyelme terjedjen ki arra, hogy az eb a lehetőségekhez képest önállóan dolgozzon.Az intézményes kiképzésben részesült kutyák, vagy amelyeket nem a világtalan, hanem más egyéni kiképző tanított be, a vizsga előtt legalább két héttel kerüljenek gazdájukhoz, akivel ez idő alatt közös kiképzést kapnak. Csak a vakhoz már teljesen hozzászokott kutyát engedjük vizsgára.A lehetőség szerint teljesítsük a világtalan igényeit a kutyával szemben, tehát a kívánt fajtájú és természetű kutyát adjuk neki. Semmi esetre sem engedhetünk olyan kutyát vizsgára, amelyet a gazdája nem kedvel, vagy az eb nemi szokta meg őt.Az a világtalan, aki az elméleti vizsga követelményeinek nem felel meg, szintén nem engedhető vizsgára, mert kellő elméleti tudás nélkül csak elrontaná, illetve helytelen irányba nevelné a már jól kiképzett kutyát.Ha a világtalan az általános kiképzés vezényszavaitól eltérő, egyéni vezényszavakat használ, úgy azokat a jelekkel együtt még a vizsga előtt köteles közölni a vizsgabizottsággal.A vizsgához a következő felszerelési tárgyak szükségesek:szájkosár, nyakszíj csengővel, vezetőszár, vezetőhám, aportfa, szimatkocka, tapogató bot /fehér bot/.A vizsgát a vizsgálóbizottság által kijelölt útvonalon, természetes körülmények között, napi forgalomban, séta keretén belül kell lebonyolítani.A vizsgát a következőképpen végzik:Gyülekezés olyan helyen, ahol megvizsgálják a kutyát küllemi és orvosi szempontból, továbbá levizsgáztatják a világtalant a kiképzés, tenyésztés, gondozás alapismereteiből. Utána következik a behívási, felszerszámozási és a I zajbiztonsági vizsga, majd gyalogséta a villamosmegállóhoz. Menet közben pórázon és szabadon követés, előreküldés.Villamoson utazás a legközelebbi játszótérig. A megállóban fordulatok, "járműre fel", leszállás, kocsiban "helyre" gyakorlatok.Séta a játszótéren /eközben fegyelmi gyakorlatok; pl. fordulatok, aportírozás, élelem megtagadás, helyben maradás/, majd vissza a villamosmegállóhoz. Úttesten átkelés, ajtó és járdakeresés, egyszerű akadályok jelzése. Villamossal vissza a gyülekező hely felé, de nem ugyanazon az útvonalon.Útközben egyszer átszállás autóbuszra. Átszállás közben betérés egy üzlethelyiségbe. Itt vásárlás közben "ülj", "feküdj" és felállítás. Üzletből kijövet tárgyvitel, séta a legközelebbi térig, útközben elszórt élelem megtagadása, magas akadályok jelzése, lépcső keresés és közlekedés, a játszótéren helyben maradás, menetközben fordulatok /személyvédelem/. Az autóbusz megállótól gyalog vissza a gyülekezési helyre. Útközben egész járdát elzáró akadályok jelzése, átjáró keresés, magatartás járda-nélküli utakon, menetütem váltás, "előre", "állj" /sorompó jelzése/.Az útvonalat úgy állapítsuk meg, hogy azon a szükséges akadályok, amelyeket a kutyának kerülnie és jeleznie kell, meglegyenek. Amennyiben ezek a természetben nem fordulnának elő, -a vizsga alkalmára mesterségesen létesítsünk ilyeneket.A kutyát számára ismeretlen útvonalon vizsgáztassuk, mert csak igy győződhetünk meg arról, hogy a vezetésben megbízható.

A kiképzésben használatos módszerek

Miután a kiképző az idegtípus alapján kiválasztotta a kiképzésre és vezetésre alkalmas kutyát, megkezdődik a kiképzés.A kutyának meg kell tanulnia, hogy a tájékozódásban orra és füle helyett elsősorban szemeit használja. Meg kell tagadnia a természetes ösztön által diktáltakat és nyugodtan kell viselkednie a különböző elvonó ingerekkel szemben. Hozzá kell idomulnia a világtalan mozgási módjához.Ezeket a követelményeket Pavlov elmélete alapján a feltételes reflexek kiépítésével és a gátlásos módszerek állandó alkalmazásával érhetjük el. Pl. az ingerlékeny kutyát közömbössé tesszük az inger okozóival szemben.A vezetésre nevelt kutyát korbáccsal vagy más erőszakos módszerrel nem szabad tanítani, mert így a kutyát munkájával szemben fásulttá teszik, aminek eredményeképpen kedvetlenül, csak az állandó kényszer hatásának engedve dolgozik. A későbbiek folyamán ez azt okozhatja, ha az ilyen állat kevésbé hozzáértő vagy nem eléggé erélyes világtalanhoz kerül, nem érezve maga fölött az erős kezet, munkájában kihagy, rakoncátlanná, egyben a vezetésben megbízhatatlanná válik.Helytelen az a felfogás, hogy a kutyát be kell törni a munkájába, illetve hogy tagadja meg természetét. A vezetőkutya ne az idomító által betört, gépszerűen mozgó, letargikus idegállapotban levő, mindennel szemben zárkózott és mereven viselkedő állat legyen. A jó vezetőkutya figyelme mindenre terjedjen ki, megkülönböztető reflexei, a nem vezetéshez tartozó behatásokkal és ingerekkel szembeni gátlások jól kiépítettek és tartósak legyenek. Csak így fog a vezetésben értelemszerűen cselekedni és a helyes és helytelen között önálló megkülönböztetéseket tenni. Mindezeket csak úgy érhetjük el, ha a kutyával türelemmel és kitartással párosult szeretettel, hozzáértéssel foglalkozunk.

A kutya tanítása vakvezetésre komoly és alapos munkát igényel. Meg kell találnunk azt a módszert, amelynek segítségével legjobban kiépíthetjük a kutyában a vezetéshez szükséges feltételes reflexeket.A vezetőkutyának olyan akadályokat kell leküzdenie munkájában, amelyek eddig számára nem jelentettek akadályt, de a világtalannak komoly közlekedési nehézségeket okoznak.A Sarris-módszer lényege az, hogy a kutya tömegét kocsi /tankocsi/ segítségével a világtalan testtömegének megfelelően megnagyítjuk, tehát a kutya irányérzékében olyan térszükségletet építünk ki, amely a világtalan szélességét és magasságát magában foglalja. Ezt a módszert Sarris a 30-as évek elején dolgozta ki, tehát akkor, amikor még Pavlov elméletét egyáltalán nem vagy csak kevéssé ismerték.A tankocsis kiképzés gyors és aránylag könnyű munkát jelent a kiképzőnek. Nagy hátránya azonban, hogy a kutyát merevvé teszi a mozgásban, mert túlzottan köti magát az előzőleg kiépített térszükséglethez. A vezetésben nem a kiépített feltételes reflexek finomsága, hanem az akadályokkal szembeni gátlások kerülnek túlsúlyba. Ennek következtében a kutya a későbbiek folyamán ragaszkodik a beidegzett távolság-tartáshoz, nem fogja rugalmasan és a helyzetnek megfelelően végrehajtani feladatát. Pl. ha az erős gyalogos forgalomban vagy a villamosmegálló járdaszigetén, vagy magukon a járműveken, ahol nincs annyi helye, mint amennyit megszokott, a kutya még a vak biztatására sem fog továbbhaladni.Tudjuk nagyon jól, hogy a feltételes reflexek a kutya élettapasztalatai, emlékképei alapján alakulnak ki. Éppen ezért a jó vezetőkutya önállóan és értelemszerűen, önmaga által meghatározott helyességgel dolgozzék. Ezen azt értjük, hogy a kutya önállóan tudja meghatározni a vezetésben a szükséges cselekedeteket/pl. a világtalan és maga számára a legmegfelelőbb út kiválasztását/.A kutya értelmességet maga Sarris bizonyította be, aki az egyik kutyával a következő nem mindennapi kísérletet végezte el: Egy húsdarabot akasztott fel olyan magasra, hogy azt a kutya csak egy láda tetejére felugorva érhette el.

A ládára görgőket és zsinórdarabokat szerelt. Néhány kísérlet után azt tapasztalta, hogy az udvar bármelyik pontján eldugott ládát a kutya megkereste és a zsinórdarabok egyikének segítségével a ládát viharos igyekezettel cibálta a húsfalat alá. Ezután a húsfalat alatti hely és az eldugott láda között árkot létesített. Az árkon egy szál deszka képezte a hidat. A kutya az árkot könnyen átugrotta, de a ládát csak a hídon tudta áthúzni. Eleinte a ládát többször beejtette az árokba, és a nagy igyekezettől maga is többször az árokba esett. Később felismerte a híd értékét, és a ládát minden erejével a hídon tartotta. A későbbiekben a kutya a ládával együtt biztonságosan közlekedett a hídon.A kísérlet fényesen bizonyítja, hogy a kutya az ember mellett eltöltött évezredek folyamán az értelmi fejlettség olyan magas fokát érté el, hogy annak alapján már nem idomításról, hanem kiképzésről és tudományosan megalapozott módszeres tanításról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlattal szemben nem a durva erőszakot és a kényszerítő eszközök egész sorozatát helyezzük a kiképzés előterébe, hanem a rávezető gyakorlatokkal építjük ki a kutyában a feltételes és gátlásos reflexeket.

A kiképzés folyamán a következőket tartsuk szem előtt.Építsük ki a kutyában a jó és a rossz, a helyes és a helytelen cselekedetek megkülönböztetését. Ezt szóbeli dicsérettel és jutalomfalatokkal érhetjük el a legkönnyebben /pl. "jól van, okos vagy"/. Ha a kutya rosszat tesz, /pl. idegen kutyákkal barátkozik, verekszik stb./ "fuj, rossz" szóval, vagy a kutya hátsó felére csapott, nem nagy, inkább csak figyelmeztető korbácsütéssel fenyítjük.A kiképzéskor a beszédnek igen nagy szerepe van a kutya irányításában. Ezért fordítsunk nagy gondot arra, mikor, hogyan, milyen hanglejtéssel beszélünk. Ne használjunk feleslegesen sok szót, ugyanis az a kutya számára értelmetlen. Mindig ugyanazokkal a szavakkal parancsoljuk egyazon művelet vagy feladat végrehajtását. Ne beszéljünk hangosan, mert ennek folyományaképpen később a kutya csak a hangos beszédre reagál, és a halkan adott vezényszavakat figyelmen kívül hagyja. A halk vezényszavakhoz szokott kutyát a vezényszó hangerejének fokozásával ösztönözhetjük a feladat helyes végrehajtására. For-dítsunk figyelmet arra is, hogy amikor a kutyával beszélünk, a hangsúly a mondanivaló értelmével együtt változzék.A vezényszavakat tehát halkan, de erélyesen hangsúlyozva mondjuk. Ha dicsérünk, lágy, becéző hangnemben, ha dorgálunk erélyesen, de nem durva hangon beszéljünk. A kifejező hangsúlyozás rendkívül fontos, az egyhangú, monoton vezénylés súlyos hiba.A kiképzés folyamán ne kívánjunk a kutyától rögtön tökéletes munkát. Először meg kell vele éreztetni, illetve értetni a vezényszavak és jelek jelentőségét. Ha már tudja ezeket, akkor követelhetjük csak meg tőle a tökéletes végrehajtást.A kiképzésben nagy szerepe van a jutalomfalat adásának. Ha a kutya valamely gyakorlatot helyesen hajt végre, a dicsérő szavak mellett ételdarabka adásával jutalmazzuk. Jutalomfalatnak általában kekszet, húst vagy nem túl fűszeres felvágottfélét adjunk. Olyan cukrot, amelyet rágni kell /kocka vagy csemege cukor/, egyáltalán ne vagy csak ritkán adjunk a kutyának, mert nagymértékben rontja a fogakat. Ne adjunk túlzott mértékben és ne minden esetben a kutyának jutalomfalatot, mert a gyakori jutalmazás következtében esetleg a kutya csak akkor lesz hajlandó a munkáját jól elvégezni, ha jutalmat kap. Éppen ezért tartsunk közben szünetet, és inkább csak a kiképzés első szakaszában jutalmazzuk a kutyát.ügyeljünk arra is, hogy a kiképzést mindig az alapgyakorlatokkal kezdjük, és fokozatosan térjünk át a nehezebb gyakorlatokra, pl. a vezetésre. Először minden akadálytól mentes útvonalon tanítsuk a kutyát a tankocsival közlekedni, és csak később térjünk át az akadályok kikerülésére és azok jelzésére.A kiképzés időtartamát több részre osztjuk, ha a kutyákat kiképzők tanítják, és az ebek a kiképzési idő alatt nem gyakorolnak a világtalannal. Minden kiképzési szakaszban más-más kiképző foglalkozzék a kutyává. Ez azért szükséges nehogy a kutya a kiképzés alatt túlságosan hozzászokjon és megszeresse a kiképzőjét.

Az említett német kiképző intézetekben bevált módszer, hogy egy kiképző egyszerre három kutyával foglalkozik: egy kezdővel, egy haladóval és egy már csaknem teljesen kiképzett kutyával. A rávezetéses módszer hosszabb és kitartóbb munkát kivan. Itt elsősorban a differenciális reflexek kialakítására törekedjünk, mert a gátlásoknál csak másodlagos a szerepük. Ez teszi lehetővé az értelemszerű munkát. Előnye viszont az, hogy a kutyát rászoríthatjuk az önálló cselekvésre és az értelemszerű munkára.A rávezetéses módszert főleg ott alkalmazzuk, ahol a kiképzésre több időnk van, de nincs tankocsink. Ezzel a módszerrel elsősorban az egyéni /amatőr/ kiképzőkre gondolok. A vakvezető kutya kiképzésének ezt a módszerét saját tapasztalataim alapján dolgoztam ki.

A kiképzés menete

Vezetésre egyévesnél fiatalabb kutyát ne tanítsunk, mert sem a szervezete, sem az értelme nem eléggé fejlett még erre a munkára, viselkedésében] is sok a kölyökvonás. A fegyelmi gyakorlatok tanítását ellenben már megkezdhetjük, mert erre 8 hónapos korában is elég érett. Ez annál is inkább szükséges, mert a kiképző munkáját nagyon megkönnyíti, ha a vezetésre befogott kutya már jól fegyelmezett. Más a helyzet, ha egyévesnél idősebb kutyát fogunk I kiképzésbe. Ezzel a fegyelmi és vezetési gyakorlatokat párhuzamosan tanítjuk.Hogy a kiképzés tervszerű legyen, a kiképzés menetéről készítsünk előre meghatározott ütemtervet, amelynél a következőket vegyük figyelembe.A kiképzés idejét három fő szakaszra osztjuk. Az első az előképzés, a második a begyakorlás, a harmadik a tanultak gyakorlati alkalmazása. A kiképzés ideje napi 3 óra, két részre elosztva.Az első időszakban tankocsival és tankertben, illetve terelőpálcával, forgalom nélkül folyik a kiképzés.A második időszakban tankocsival csak akkor gyakorolunk, ha külön tankertünk nincs. Vezetőhámban, kis forgalomban gyakorlatoztatjuk a kutyát. A kiképzést a világtalan kiképző látó segédlettel végzi,A harmadik időszakban vezetőhámban, forgalomban képezik ki a kutyákat. Ha látó a kiképző, bekötött szemmel, ha világtalan, akkor látó segédlet nélkül /aki csak távolról kíséri/ folyik a gyakorlat.A kiképzésre legalkalmasabb a kora délelőtt és a késő délután. A későbbiek folyamán azonban ezt a beosztást úgy változtatjuk, hogy az időjárástól és napszaktól függetlenül határozzuk, meg a kiképzés Időpontját, mert így a kutya hozzászokik a feltétel nélküli munkához.A nehezebb gyakorlatokat délelőttre, a könnyebb gyakorlatokat pedig a délutáni kiképzési időszakra állítsuk be. A gyakorlatok betanításakor sohasem az elmúlt percek számát, hanem a gyakorlatok helyes és jó végrehajtását vegyük figyelembe.

Ha tankocsiban tanítunk, először a tankocsival kezdjük az oktatást és csak utána térünk át a fegyelmi gyakorlatokra, ha pedig a rávezetéses módszerrel, akkor ennek ellenkezője szerint járunk el.Ne tegyük ki a kutyát hirtelen erős fizikai vagy szellemi megerőltetésnek. A gyakorlatokat fokozatosan tanítsuk be. A kiképzés legyen a kutya számára változatos és nem megerőltető. Ne követeljünk a kutyától rögtön tökéletes munkát. , Először arra törekedjünk, hogy agyában kiépítsük a vezényszó feltételes reflexét, azaz tudatosítsuk a kutyával a vezényszó értelmét, és csak ezután térjünk át a vezényszó tökéletes végrehajtására. A kiképzésben csaknem minden egyes gyakorlat betanítását 2-3, vagy ennél több szakaszra osztottam. A betanításkor ezt a szakaszos módszert alkalmazzuk.

A betanítás első és második harmadában ne vegyük elő az összes gyakorlatot, hanem csupán annak egy hányadát. Az utolsó harmadban, amikor már a gyakorlatok jól mennek, séta keretén belül vegyítsük a vezetési és fegyelmi gyakorlatokat.A kiképzési gyakorlatokat a betanítás ideje alatt úgy állítsuk essze, hogy a könnyebb és a nehezebb gyakorlatok váltsák egymást. Iktassunk közéjük úgynevezett feloldó gyakorlatokat /hangadás, csibészelés, más néven emberfogás stb./, mintegy félóránként tartsunk szünetet, ez alatt a kutya mozoghat és felfrissülhet.Ha látjuk, hogy valamely gyakorlat nehezen megy a kutyának, ne gyakoroltassuk túl hosszú ideig, hanem térjünk át másik gyakorlatra, és a későbbiek folyamán térjünk ismét vissza. Kivétel az, amikor a kutya már ismeri a gyakorlatot és csupán rosszindulatból vagy más elvonó inger hatására nem hajlandó azt végrehajtani. Ilyenkor kényszerítsük a gyakorlat végrehajtására, és addig Ismételtetjük vele, míg azt tökéletesen végrehajtja.Az előbbiek csak a fegyelmi gyakorlatokra vonatkoznak. A kiképzés első pillanatától kezdve azonban követeljük meg a vezetési gyakorlatok tökéletes végrehajtását.A kiképzés folyamán vezessünk kiképzési naplót, hogy a kutya előrehaladását állandóan figyelemmel kísérhessük. Ebbe jegyezzük fel a kiképzés napi eredményeit. Á kiképzési naplóhoz nem adok külön mintát, mert a kutyák tanulóképessége nem egyenlő, és minden kiképző a saját elképzelései, valamint a kutyájának legjobban megfelelő idő- és munkabeosztással végzi a kiképzést. Nemcsak a fegyelmi, de a vezetési gyakorlatokra is vonatkozik, hogy nem elég a feltételes reflexeket kialakítani, hanem azokat állandósítani is kell. Ez azt Jelenti, hogy az új gyakorlatok betanítása mellett állandóan gyakoroltassuk a ku-tyával a régieket is. Éppen ezért a vezetési munkára beállított kutyával ne csak a világtalan számára szükséges és a kutya által már jól ismert útvonalakon közlekedjünk, hanem időnként a már tanult gyakorlatok felújítása végett tegyünk sétákat a kutya számára ismeretlen terepen is. Ez azért szükséges, mert előfordulhat, hogy az állandóan ismert utakon közlekedő kutyák jól kerülik és jelzik az akadályokat, tehát magabiztosan dolgoznak, de ismeretlen terepen a vezetésben bizonytalanná válnak.

A kiképző munkájának megkönnyítésére a három fő kiképzési időszak ésa napi három órai kiképzési idő figyelembevételével összeállítottam a heti hat napra elosztott kiképzési ütemtervet. Hangsúlyozom, hogy ez csak minta, amelyhez dogmatikusan ragaszkodni nem szabad. A kiképző feladata, hogy a kiképzés során megszabja a kutya számára betanítandó feladatok mennyiségét és minőségét.

Első időszak /előképzés/

Hétfő

Fegyelmi gyakorlatok /mindkét kiképzési módszerben azonosak/:1. rövid kifuttatás2. a behívás gyakorlása3. pórázon követés, közben: „jobbra át”, „balra át”, „hátra arc”,4. hangadás5. „ülj”6. aportírozás, tárgyfogás, eresztés7. „feküdj”8. nyújtott élelem el nem fogadása

Vezetési gyakorlatok /rávezetéses módszer/:

1. vezetőhámhoz és terelőpálcához, felszerszámozáshoz szoktatás,2. menet közben "állj", "előre",3. le- és fellépések jelzése,4. menet közben fordulatok: "jobbra előre", "balra előre", "hátraarc",5. ajtó keresése,6. "bátran", "lassan" gyakorlása,7. egyszerű akadályok jelzése, kikerülése,8. egész úttestet elzáró akadályok jelzése.

Vezetési gyakorlatok tankocsival:1. a huzóhámhoz, tankocsihoz szoktatás, 2. menet a tankocsiban sík terepen, 3. tankocsiban "állj", "előre", 4. tankocsiban "lassan", "bátran", 5. tankocslval "útközépre", "szélre", 6. tankocsival fordulatok.

Kedd

Fegyelmi gyakorlatok /mindkét kiképzési módszerben azonosak/:1. fekvésből ültetés,2. fekvésből, ültetésből felállítás,3. tárgyfogás, eresztés,4. tárgyvitel,5. dobott élelem megtagadása, 6. előreküldés7. helyben maradás

Vezetési gyakorlatok /rávezetéses módszerrel/:1. a vezetőhámhoz és terelőpálcához szoktatás, a vezetőhámba bebujás,2. menet közben "állj", "előre",3. le- és fellépések jelzése,4. menet közben fordulatok,5. útközépre, szélre,6. "bátran", "lassan",7. egész úttestet elzáró akadályok jelzése,8. egyszerű akadályok jelzése, 9. magas akadályok jelzése,10. vízzel telt gödrök jelzése és kikerülése.

Vezetési gyakorlatok tankocsival: 1. huzóhámhoz, tankocsihoz szoktatás,2. menet a tankocsival sík terepen,3. tankocsiban "állj", "előre",4. tankocsival "lassan", "bátran", 5. tankocsival fordulatok.

Szerdán azokat a gyakorlatokat vesszük át a kutyával, amelyek az előző két napon nehezebben mentek. Csütörtökön a hétfői ütemtervnek megfelelően dolgozunk. Pénteken a

keddi ütemterv szerint gyakorolunk. Szombaton az eddig tanult fegyelmi és vezetési gyakorlatokat ismételjük. Ha a tankocsis kiképzés során a kutya a tankocsival magabiztosan közlekedik, úgy a napok számától függetlenül állítsuk be a tankertbe, s ott huzóhámban tanítsuk, illetve gyakoroltassuk a vezetési gyakorlatokat, valamennyi akadály jelzését. /Ez azt jelenti, hogyha már a második nap, vonakodás nélkül közlekedik a tankocsival, beállíthatjuk a tankertbe. /Ha viszont a harmadik, negyedik nap sem megy még tökéletesen a tankocsival a közlekedés, mindaddig sík terepen gyakorolunk, amíg szükséges. A második héten a gyakorlatok napi elosztásában az első hét elosztását vegyük figyelembe, csak még a következő gyakorlatokat kapcsoljuk hozzá: hétfőre beiktatjuk a tárgyőrzést, keddre a leejtett tárgyak feladását. Az eddig' tanult vezetési gyakorlatokhoz még vegyük hozzá hétfőre a lépcsőkeresést, keddre pedig a lépcsőn közlekedést /rávezetéses módszerrel/.A harmadik és negyedik héten már ne tagoljuk napokra szét a tanult gyakorlatokat, hanem mindennap minden gyakorlatot vegyünk át a kutyával.Az első kiképzési idő alatt a fő hangsúly a gyakorlatok feltételes reflexeinek kialakításán van. A kiképzést tartsuk a kutya számára legkedvezőbb időpontokban, a kora délelőtti és a késő délutáni órákban. A reggeli órákban a kutya számára nehezebb feladatokat gyakoroljuk.

Az első időkben - mielőtt egy-egy újabb gyakorlat betanításához hozzákezdenénk – az előző napi tananyagot ismételjük át a kutyával. Az előképzésfő hangsúlya a fegyelmi gyakorlatokon van. A vezetési gyakorlatok tanításában csupán arra törekedjünk, hogy a kutya a kiképzési segédeszközök segítségével/terelőpálca, tankocsi stb./ jól végezze a gyakorlatot.Itt még minden egyes gyakorlatot külön-külön tanítunk. Ebben az időszakban a kutyát lehetőleg minden elvonó ingertől mentes /forgalom zaja stb./ helyeken tanítsuk. A felsorolt gyakorlatokon fölül mindennap szánjunk rövid időt arra, hogy a különböző elvonó ingerekhez, forgalmi zajokhoz fokozatosan hozzászoktassuk a kutyát.A két kiképzési módszer abban is eltér egymástól, hogy a rávezetései módszert a fegyelmi gyakorlatokkal kezdjük és a vezetési gyakorlatokkal folytatjuk. Ezzel szemben a tankocsis kiképzést a tankocsival kezdjük és a fegyelmi gyakorlatokkal folytatjuk. Ez a fordított sorrend azért helyesebb, mert a kutya élénk, mozgékony állat, figyelme sok irányba terjed. A fegyelmi gyakorlatok segítségével ezt a nem kívánatos, túlzottan szétágazó figyelmet /élénkséget/ egyrészt csökkenthetjük, másrészt élénk vérmérséklete csillapodik, mozgásában nyugodtabbá válik. Ezáltal megkíméljük magunkat attól, hogy a vezetési gyakorlatok közben figyelmetlensége és hevessége következtében össze-vissza rángasson. Ezzel elérjük, hogy a kiképzésben jobban figyel ránk és könnyebben lesz kezelhető. A tankocsis kiképzés, a tankocsiban tanulás a kutya számára fárasztó és kimerítő munka, amely friss erőt és figyelmet igényel. Természetesen, ha erre módunk, lehetőségünk van, és az idő nem sürget, helyesebb a vezetésre tanítás előtt másfél-két hónap fegyelmi kiképzést adni a kutyának.Az ismertetett ütemtervhez akkor is alkalmazkodunk, ha a vezetési gyakorlatokra szánt időt a fegyelmi gyakorlatok tanítására használjuk fel.Ha a kutyát világtalan képezi ki, a kiképzésnek ebben az időszakában az egyes gyakorlatok betanításához a látó segítsége nélkülözhetetlen.A tanultak begyakorlásához akkor kezdhetünk hozzá, ha a kutya a vezényszavak jelentését megtanulta és a segédeszközökkel a gyakorlatokat jól végzi. Most már ne tagoljuk szét a gyakorlatokat fegyelmi és vezetési gyakorlatokra, hanem körsétába illesztve, segédeszközök nélkül együttesen gyakoroljuk őket. Ebben az időszakban törekedjünk a gyakorlatok csiszolására. Követeljük meg azok tökéletes végrehajtását.Változtassuk a kiképzés időpontjait is. Most már a kutya számára kényelmetlenebb napszakban tartsuk a kiképzést /ebéd után, vacsora után/. Ugyancsak ebben az időszakban tanítjuk be az eddig kihagyott fegyelmi és vezetési gyakorlatokat. Ez utóbbiakat az említett sétán kívül gyakoroljuk be, és ha á kutya már jól tudja azokat, csak akkor olvasztjuk egybe a többivel. Ezek a gyakorlatok a szimat megkülönböztetés, amelyet

mindig a kiképzési idő elején tanítunk, ellentétben a személyvédelemmel, amelyet mindig a kiképzési idő végére hagyunk. Ugyancsak ekkor gyakoroljuk be a szabadon követést és az elszórt élelem otthagyását is.A vezetési gyakorlatok sorrendje: úttesteken átkelés, járdakeresés, menet közben hangadás, lépcsőn közlekedés, járművek használata, átjáró keresés, magatartás nagy forgalmú utakon és sorompó előtt.

Ebben a szakaszban a hangsúly elsősorban a vezetési gyakorlatokon van. Fegyelmi gyakorlat csak kiegészítésképpen legyen.Lassan törekedjünk arra, hogy a kutyával mindig erősebb forgalomban gyakoroljunk, és fokozatosan mindig komolyabb követelményeket állítsunk munkájában. A kutyával idegen terepen még ne gyakoroljunk.A begyakorlást már segédeszközök /tankocsi, terelőpálca/ nélkül csak vezetőhámban végezzük. Ez a fegyelmi gyakorlatokra is vonatkozik. A kiképzést s begyakorlást időhöz kötni nem lehet, és nem is szabad. Amikor a gyakoriakkal már tökéletesen, minden nehézség nélkül tudja a kutya, áttérhetünk a kiképzés harmadik időszakára.Amikor a kutya gyakorló terepen már tökéletesen végzi valamennyi gyakorlatot, térjünk át a rendes napi forgalomban gyakorlásra. Ha látó kiképző tanít, ebben az időszákban már csak bekötött szemmel dolgozhat a kutyával.A kiképzést ne kössük megszokott időpontokhoz, gyakoroljunk a nap legkülönbözőbb szakaszaiban, sőt még akkor is, ha kellemetlen az időjárás /eső, hó, meleg/. A kiképzést ekkor már főleg olyan helyen végezzük, ahol az akadályok nem mesterségesek, hanem természetes mivoltukban fordulnak elő. Vigyük a kutyát számára ismeretlen terepre és itt gyakoroljunk vele. Iktassunk be az útvonalunkba olyan helyeket, ahol a kutya erős elvonó ingereknek van kitéve. Forduljunk meg a kutyával minél több olyan helyiségben, ahová feltehetően a világtalan is eljut kutyájával. Tanítsuk meg, hogyan kell viselkednie ezekben a helyiségekben, hogy jelenlétével gazdáját elfoglaltságában /üzlethelyiségek, hivatalok, fodrász stb, / ne zavarja.Ha látó a kiképző, ebben az időszakban szoktatjuk össze a vezetésben a kutyát és a világtalant. Először a kutya számára ismerős terepen járassuk a tanulópárt, hogy a világtalan jól kiismerhesse kutyáját munkájában. Miután már itt tökéletesen közlekednek, engedjük őket számukra ismeretlen terepre. /Lásd bővebben "A kutya szoktatása a világtalanhoz" című fejezetben. /

Az ütemterv szerinti gyakorlatok beosztása, amelyekkel az első két kiképzési ciklusban találkoztunk, nem szükséges, mert úgysem tudhatjuk, hogy a forgalomban milyen akadályokkal találkozunk útközben.Figyelmünk főleg arra terjedjen ki, hogy olyan gyakorlóteret válasszunk magunknak, ahol előreláthatólag mindennemű akadály előfordul.Ajánlatos lenne az útvonal összeállításában a vizsgamintában közölteket figyelembe venni.

A kiképzés segédeszközei

A fegyelmi gyakorlatok segédeszközei

1. 5-8 m-es póráz. Elsősorban a behívás és az előreküldés gyakorlásához használjuk, de a többi fegyelmi gyakorlathoz is alkalmazhatjuk. Túlzott hosszúsága egyes esetekben akadályozhat, pl. pórázon követés, "feküdj" stb. Lehetőleg szíjból készítsük, de megfelelő a vékony, erős, fonott zsineg vagy heveder is. Egyik végére erősítsünk erős forgó karabinert, másik végére a kéz számára bebújót, amelyet a csuklónkra húzunk.

2. A nyaköv a nyakszirtre eső részén karikával, amelybe a póráz karabínerjét kapcsoljuk. A torok alá eső részen legyen egy kisebb karika, erre csengőt erősítjük. A nyaköv

szélessége általában 2-3 cm, hosszúsága 40- 60 cm legyen, egyik végén csattal. A csengő kettős feladatot teljesít. Egyrészt, ha a kutya szabadon van, ezzel jelzi a hollétét a világtalan számára, másrészt vezetés közben ezzel is felhívja magára és a világtalanra a figyelmet.

3. Rövid póráz. A pórázon követés tanításához és sétához 1,5- 2 cm széles szíjból készült rövid pórázt használunk. Egyik végén karabiner, a másik végén a kéz számára bebújó van.

4. Fojtólánc. Vékony, zsinórfonással készült, egyik végén karikába bujtatott lánc, amelyen egy másik karika van a póráz számára. Ha a kutya erős húz, feszítésre anyakára szorul. Pórázon és szabadon követés betanításához használjuk.

5. Aportfa. 3-5 cm átmérőjű, 15-25 cm hosszú, henger alakú rúd, amelynek két végén két gömb vagy henger van olyan magasságban, hogy a rúd a földtől 1-2 cm-re legyen. Lehetőleg puha fából készítsük. Ezzel az eldobott tárgyak visszahozására tanítjuk a kutyát.

6. Szimatkocka. Szintén puhafából készül. A kocka élei 6-10 cm hosszúak legyenek. A tárgyak szimat útján kiválasztásához vagy megkereséséhez használjuk. /Ugyanerre a célra egy közönséges gyufásdoboz is megfelel./

A vezetési gyakorlatok segédeszközei

1. A tankocsi. Segítségével tanítjuk a kutyát az akadályok jelzésére, illetve hozzászoktatja a kutyát a botló, oldal és magas akadályok kikerülésére. A 31 részre osztható szerkezet csőből készül. Az alapkereten alul egy akasztó ill. három kerék van, egy elől, kettő pedig hátul; továbbá egy, a kutya számára készült felcsukható húzókeret, melybe a kutyát beállítva fogjuk be. Ettől jobbra, illetve balra, attól függően, hogy jobb vagy balkezes munkára tanítjuk a kutyát, van az emberpótló keret, amely a botló és oldal akadályok ellenhatására szolgál. Ennek hátsó egyharmad-részéből jön felfelé a tankocsi teljes szélességében a magasságjelző keret, ami a magas akadályokat érzékelteti.A tankocsi méretei és szerkezeti felépítése az 1.-4. ábrán látható. Az emberpótló keret közepén levő dobozba helyezzük a kiegyensúlyozásra szükséges súlyokat. A szerkezetet, illetve vázát 15-20 mm átmérőjű, 1,5- 2 mm falvastagságú csőből legjobb készíteni. A kerekek lehetőleg csapágyasak, és gumiabronccsal ellátottak legyenek. A két hátsó kerék mereven rögzített tengelyen helyezkedik el. Az első kerék az emberpótló keret közepén függőlegesen elhelyezett önmaga körül szabadon forgó villás tengelyre erősített /mint a kerékpár kormány szerkezete/.

2. A huzóhám. 2-3 cm széles szíjból készül. Szerkezeti felépítése a vezető hám felépítésével egyezzen meg, azaz lehetőleg azonos felületeken érintkezzék a kutya testével. A húzóistrángokat lehetőleg szintén szíjból készítsük /5. ábra/.

1. ábraTankocsi elölnézet

2. ábraTankocsi oldalnézet

3. ábraTankocsi felülnézet

4. ábraTankocsi részei

1. Botlasztó 2. botlasztó kitámasztó 3. függőleges forgóvillás tengely 4. első kerék 5. akasztó 6. akasztó támasztók 7. hátsó keréktengely felfüggesztő 8. hátsó vízszintes keréktengely 9. hátsó kerekek 10.a vízszintes, emberpótló keret 10.b első kerék felfüggesztő 10.c doboz a kiegyensúlyozó súlyoknak 11.a felcsukható befogó keret a kutya számára 11.b rögzítő fülek 11.c istráng akasztó 12. hátsó vízszintes csatlakozó keret 13. függőleges emberpótló keret 14. függőleges emberpótló felső kitámasztók 15. függőleges emberpótló alsó kitámasztók 16. a befogó keret csuklói

5. ábraHúzóhám

A húzóhámon csattal ellátott két szíjfül van, amelyekkel a vezetőhámon nem találkozunk.

Ezek oldalt vannak elhelyezve, ahol a szügyelő és a hátszíj találkozik. Arra szolgálnak, hogy a kutya számára készült le- és felcsukható vonókeretet hozzászíjazzuk, tehát rögzítsük a kutya testéhez.A vezetőhámban /6., 7. ábra /végzi a kutya a tulajdonképpeni vezetést. Éppen ezért ne legyen az kényelmetlen, esetleg szoros, de túl bő sem, mert ha nincs kellő felfekvés, nem közvetíti jól a kutya mozgását a világtalannak.A vezetőhám 3 részből áll: a/ Hát szíj , rajta két fül és oldalt csat, amivel a vezetőkantárt a kutyára erősítjük. b/ A szügyelő a szügyhasló és a vezetőszár részére készült karikákkal. A szügyelőt, valamint a haslót csatokkal kell hozzáerősíteni a hátszíjhoz. A szügyelőt a kutya mellső lábai között hátravitt szügyhasló kapcsolja a hátszíjhoz. c/ A vezetőszár a szügyelőtől kiindulva a kutya nyakának két oldalán feljön, a hátszíj fülein átbujtatva a világtalan kezében végződik. A kantár hosszát csatokkal szabályozhatjuk. A kantár hosszát ugy állítsuk be, hogy ha azt a világtalan fogja, vezetés közben a kutya derekának közepe a világtalan térdével essen egy vonalban. A kutya eleje tehát egy lépés távolságra legyen a világtalan előtt. A vezetőszár közepén fogantyút képezünk ki a kéz számára. A vezetőszár lehet hajlékony vagy merev hajlékony szárvégekkel, attól függően, hogy a világtalan hogyan érzékeli jobban a kutya mozgását. A vezetőszár jelenti ugyanis a kapcsolatot a kutya és a világtalan között, ezért a vezetőszár beállítására és mozgásérzékenységére mindenkor nagy gondot kell fordítani. A vezetőszár felső harmadára erősítsünk jobbról-balról egy-egy, kb. 6-7 cm átmérőjű korongra festett vöröskeresztes jelvényt. E jelvények arra hivatottak, hogy a kutya különleges feladatát a látó közönség tudomására juttassa. A saját tapasztalatom szerint legjobban bevált a nem túl lágy vezetőszár. Ugyanis járműveken, helyiségekben a kutya elhelyezését nagyban gátolja a merev szár.Terelőpálca /8., 9. ábra./ egyik végén fokozatosan vékonyodó, mintegy 80-90 cm hosszú pálca. Vastagabb végétől 1/4 résznyire a kutya nyakára vízszintesen felszíjazzuk úgy, hogy a hosszabb fele a világtalan felé eső oldalra nyúljon. A két rész közötti súlykülönbözetet egyenlítsük ki. Célszerűi szerkezetet a fényképezőgép állványához hasonlóan vékony, 10-15 mm átmérőjű, egymásba tolható csövekből készíteni, de bármilyen más, kevésbé nehéz anyagból elkészíthetjük /pl. nádpálca vagy egyéb rugalmasabb faanyag/.A terelőpálcát elsősorban akkor használjuk, ha nem áll módunkban tankocsit készíteni. Hátránya, hogy csak az oldalt ütköző akadályokat érzékelteti, a botló és magas akadályokat külön, más módszerrel kell a kutyával betanítani.

6. ábraVezetőhám kutyára csatolva

7. ábraVezetőhám

8. ábraTerelőpálca kihúzva

9. ábraA kutya terelőpálcával

A tankert /10. ábra/ nem egyéb, mint ovális vagy kör alakú utca sűrített akadályokkal. A tankert menetszerű rajzát német minta nyomán, az ábrán mutatom be.

10. ábra Tankert

1, Kerékpár, 2. sorompó, 3. gallyak, 4. kapu, kerítés, 5. lépcső, 6. feldönthető bábok, 7. híd, 8. iskola, 9. biztonsági rács, 10. nagykő, 11. gödör, 12. útkereszteződés, a járdán le- és fellépéssel, a sarkokon oszlop akadállyal, 13.levélszekrény, 14. építkezés, 15. menyétfészek, 16. lámpaoszlop, 17. eltérítő rúd, 18. utat teljesen lezáró rúd, 19. árok híddal, 20. nagy gödör, 21. telefonfülke, 22. falkiszögellés, 23. pocsolya, 24. lépcső, 25. le-és fellépéshez lépcsőfok, 26. egész járdát elzáró kötélkordon, 27. fasor

A fegyelmi és vezetési gyakorlatok betanításaA fegyelmi gyakorlatokat a vezetési gyakorlatokkal párhuzamosan vagy azoknak megelőzően kezdjük betanítani. A jó vezetőkutyának a fegyelmi gyakorlatok nemcsak azért szükségesek, hogy a vak könnyebben bánhasson vele, hanem azért is, mert vezetés közben elkerülhetetlenül szükséges az egyes fegyelmi gyakorlatok alkalmazása.A fegyelmi gyakorlatokat ne csak pórázon, hanem vezetőhámban is gyakoroltassuk a kutyával, ezenkívül még az aportírozást /tárgyelhozást/ és láb mellett menést is, ami a lépcsőn járáshoz szükséges.A kiképzés módszertanában együtt tárgyalom az Ueskül-Sarris és a ráve zetéses módszert. Az előbbi betanításában a kiképző feladata egyszerűbb és kevesebb időt igényel, mint a rávezetéses módszer, ezért egyszerre több kutyával is tud foglalkozni. Az intézményes kiképzés során feltétlenül szükséges a tankert.A rávezetéses módszer nagyobb feladatot ró a kiképzőre, de lehetővé teszi, hogy akár a világtalan is betaníthatja kutyáját. A tanításhoz nem feltétlenül szükséges a tankert, de feltétlenül létesítsünk a kiképzés színhelyén a tankert mintában közölt, és azokkal megegyező akadályokat, hogy ezeket a kutyával jól betaníthassuk. Ha az akadályok ideiglenes létesítése nehézségekbe ütközne, a tanítás ideje alatt vigyük a kutyát olyan helyre, ahol ezek az akadályok a természetben fordulnak elő.A fegyelmi és vezetési gyakorlatok módszertani leírásában összesítve tárgyalom előbb a VVK-1, majd a VVK-2. vizsgakövetelményeket.Ismételten hangsúlyozom, hogy mielőtt a kutyától megkövetelnénk egy gyakorlat végrehajtását, először a vezényszó jelentését kell a kutya agyába rögzítenünk, azaz annak a mozgásnak feltétlen reflex mechanizmusát a vezényszó, vagy egyéb feltételes ingerek behatásával /jelek, ingerek stb. /feltételes reflexszé fejlesztjük ki.A fegyelmi és vezetési gyakorlatok tanítása alatt még megengedett, hogy a látó kiképző fejét a kutya felé fordítsa, de később a kutyának már úgy kell dolgoznia, hogy munkáját tekintetünkkel nem kísérjük. A kutyának hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a világtalan nem tartja szemmel, csupán szóval vagy jellel irányítja munkáját. Abban az esetben, ha a világtalan maga tanítja kutyáját, nincs különösebb eltérés a látó kiképző módszerétől. Az eltérés inkább az egyes gyakorlatok betanításában használatos kisegítő eszközökben és módszerekben van, amelyek a világtalan számára jelzik a kutya viselkedését.

Egyes esetekben azonban, mint pl. pórázon-vezetés, helyben maradás, szimat megkülünböztetés, stb. eleinte szükséges a látó segítség is. Az ő feladata abban áll, hogy közvetíti a kutya viselkedését a világtalan számára. Több gyakorlat betanításában /pl, csibészelés, tárgyőrzés, élelemmegtagadás stb./, tehát ott, ahol a segéd maga is cselekvő részese a betanításnak, a következő módszert ajánlom. A világtalan és a segéd beszéljenek meg bizonyos jelet, amellyel a segédet a világtalan irányítani tudja anélkül, hogy a kutya számára a legkevésbé is feltűnő lenne.Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Vegyük példának a tárgyőrzést. A világtalan megbeszéli segédjével, hogy miután ő lefektette kutyáját az őrzendő tárgy mellé és kiadta a "vigyázz" vezényszót, a segéd közeledjék a kutya felé, de addig ne próbálja a tárgyat elvenni, amíg a világtalan jobb kezének könyökét kissé fel nem rántja. E jel után próbálja a tárgyat elvenni a kutyától. Ugyanakkor a világtalan a jeladást követő 2-3 mp- re, tehát akkorra, amikorra már feltételezhető, hogy a segéd a tárgy felé nyúl, biztassa és irányítsa kutyáját "vigyázz, fogd, feküdj" vezényszavakkal. Ugyanígy járjunk el a többi gyakori során is.Felhívom a figyelmet arra, hogy a kiképzési módszertant általában úgy tárgyalom, hogy a kutya a bal oldalon közlekedik, illetve vezet. Jobbkezes kutyákkal értelemszerűen alkalmazzuk a balkezesre írottakat.A kutyát olyankor fenyítjük, amikor a már betanult gyakorlatot valamely elvonó inger hatására /figyelmetlenségből, akaratosságból vagy rosszindulatból/ rosszul vagy egyáltalán nem hajlandó végrehajtani. Ilyenkor elsősorban ne a korbácsra gondoljunk. Eleinte csak szóval dorgáljuk, ha ez nem használ, kúszassuk a kutyát, számára ez a legkényelmetlenebb gyakorlat. Csak a legvégső esetben használjunk testi fenyítést /pl. a kutya kiképzőjére támad, vagy más kutyákkal marakodik/.Lényeges, hogy viselkedésünk éreztesse a kutyával, hogy haragszunk rá. Ezt úgy értelmezzük, hogy a dorgálás, fenyítés után ne simogassuk, ne játszunk vele és ne vegyünk tudomást hízelkedéseiről, hanem tartózkodó magatartást tanúsítsunk vele szemben.A kúszási gyakorlatot a kiképzési részben külön nem írom le, mert csak fenyítés képen alkalmazzuk. Végrehajtását röviden itt írom le.A lefektetett kutyát nyakövénél fogva lenyomjuk, hogy ne állhasson fel, vagy rövid pórázra fogva fejét a föld felé előre húzzuk. Ugyanakkor "feküdj", "előre kússz" vezényszavakkal indítsuk. Ha menet közben felemelkedne, nyomjuk visszza és erélyesen szóljunk rá.Nem elég azonban a fegyelmi és vezetési gyakorlatokat betanítani a kutyával, mivel a feltételes reflexek és gátlások csak úgy tartósíthatok a kutya agykérgében, ha azokat állandóan gyakoroljuk. Ezért napi 15-20 percet áldozzunk ezeknek a gyakorlatoknak ismétlésére.Ha a kiképző világtalan, az esetleges sérülések és kellemetlen helyzetek elkerülésére a következő módszert javasolom a kutya betanítására: A világtalan először kutya nélkül tapasztalja ki az akadályokat. Állapítsa meg, hogyan kell azt a kutyának kerülnie és jeleznie, és melyik módszer a legalkalmasabb a betanításra. Ezután lépésekkel mérjen ki bizonyos távolságot az akadálytól, ahonnan a kutyával az akadályhoz indul. Az elindulás után a lépések számából tudja, hogy mikor érkezik az akadályok elé, és így elkerülheti, hogy a kutya az akadálynak vigye. Az akadály elé érve a továbbiakban az egyes gyakorlatok mód-szertanában leírtak szerint járjon el. Meg lehet ezt a kérdést úgy is oldani, hogy a látó segítő távolról szól, vagy sípjel adással figyelmeztetheti.

Behívás

A behívás vezényszavai: "hozzám", "lábhoz" /kéz- és füttyjel/. Az első gyakorlaton megtanítjuk a kutyát arra, hogy bármilyen hívásjelre /hang, kéz-, füttyjel/ bejöjjön. Ennek begyakorlása rendkívül fontos, mert ha világtalan tanítja a kutyát, és az nem szabályosan jön be, annak nehéz őt megfognia, és pórázra venni.A behívás betanítását jutalomfalat adásával kezdjük.

A kiképző engedje szabadon a kutyát, a jobb kezébe vegye a jutalomfalatot /húst, kekszet stb. /, azt a kutyának megmutatva, a kutya nevét fennhangon kiáltva szólítsa magához. A jutalomfalat láttára a kutya a kiképzőhöz szalad és igyekszik annak kezéből kiszedni a jutalomfalatot. Ne adja neki azt oda, hanem jobb kezét a háta mögé vonva a kutya orra előtt vegye át a falatot a bal kezébe, és ezzel a kutyát az eredeti helyére, tehát bal oldalára csalja. Most se adja még oda a jutalomfalatot, hanem hagyja, hogy a kutya egy keveset motozzon az orrával tenyerében az ennivalóért.Az utóbbi eljárással szoktathatjuk hozzá ugyanis a kutyát, hogy bejövetelét a kéz érintésével jelezze.

Miután néhányszor ezt a leckét megismételtük, most mar a jutalomfalatot egyenesen bal kezünkben mutassuk fel, és csak a szabályos bejövetelre adjuk a kutyának.A parancs gyors és feltétlen végrehajtása érdekében a következő rávezető módszert alkalmazzuk.Miután már a gyakorlat jutalomfalattal megy, a kutyát 5-8 m- es pórázra vesszük. A hosszú póráz végét bal kézbe, a szárát jobb kézbe fogjuk és előre engedjük a kutyát. Ezután, lehetőleg olyankor, amikor a kutya figyelmét más, elvonó inger lekötötte, adjuk ki a vezényszót. Ezzel egyidejűleg kezünkkel a hívójelet mutatjuk és a póráz segítségével behúzzuk a kutyát. Ügyeljünk azonban arra, hogy a behúzás a kutya számára kényszerítő legyen ugyan, de ne kellemetlen /fájdalmas/. Minden egyes gyakorlat végrehajtása után dicsérettel, vagy jó falattal jutalmazzuk a kutyát.Nagyobb távolságról a következőképpen hívjuk be a kutyát: A kutyát szabadon engedjük és hagyjuk, hogy tőlünk messzebb eltávolodjon, ugyanekkor a segédkiképző vagy más személy közelítse meg /csalja magához/. Most hívjuk be a kutyát. A behívó parancs elhangzásával egyidejűleg a segédkiképző vagy egy adott személy csapjon a kutya hátsó felére, ugyanekkor erélyesen ismételjük meg a behívó parancsot vagy jelet. A bejövetelkor fokozottabb mértékben jutalmazzuk, illetve dicsérjük meg a kutyát. Ezt a módszert alkalmazzuk akkor is, ha kutyánk tőlünk elcsatangol, s közben idegen személyekkel vagy kutyákkal igyekszik barátkozni. Ekkor az idegent vagy a segítőt kérjük meg, hogy csapjon a kutyára.Ne mulasszuk el azonban ez utóbbi esetekben sem a behívó parancs vagy kézjel erőteljesen hangsúlyozott kiadását. A világtalan "lábhoz" vezényszóval vagy kézjellel hívja a kutyát. A bal kezét vízszintesen vállmagasságig felemeli, majd leejti, és erélyesen a combjára üt. E jelek vételére a kutya, attól függetlenül, hogy hol és milyen helyzetbe, van, élénk ütemben jöjjön a világtalanhoz úgy, hogy annak jobbról a háta mögé kerül és a bal oldalán foglal helyet. Bejövetelét lábhoz dörzsöléssel, orrát a kézhez érintve jelezze. A jobbkezes kutyák természetesen fordítva csinálják, tehát balról végezzék a gyakorlatot.Ajánlatos és helyes, ha a világtalan szó, fütty és kézjel mellett megtanítja kutyáját arra, hogy a fehér bottal kopogtatásra is bejöjjön. Betanítása ugyan így megy, mint az előbbi gyakorlatoké, tehát eleinte a hívó szóval együtt koppant hármat-négyet a nála levő fehér bottal, majd a hívó szót lassan halkítva és végül teljesen elhagyva csak a bot koppanására követeljük meg a bejövetelt. Ezzel elkerüljük a feltűnést, amit esetleg akkor érnénk el, ha szóval hívnánk be a kutyát.

Nyakszíjhoz és pórázhoz szoktatásA kutya egész életét végigkíséri a nyakszíj és a póráz. Ezért a hozzászoktatást úgy végezzük, hogy alkalmazásuk ne ébresszen a kutyában rossz emlékeket.

Először a nyakszíjhoz szoktassuk hozzá a kutyát. Legelső alkalommal, miután a kutyát magunkhoz hívtuk, engedjük, hogy az egy kicsit játsszon a nyakszíjjal, majd lazán csatoljuk a nyakára, közben foglaljuk le valamivel a figyelmét /játék, evés stb./. Kevés ideig hagyjuk rajta, majd vegyük le, és többször ismételjük meg annak le- és felcsatolását.

Amikor a kutya már megszokta a nyakszíjat, hozzákezdhetünk a pórázra szoktatáshoz. Miután a pórázzal is engedtük játszani, csatoljuk azt a nyakára és hagyjuk, hogy egy kicsit szabadon mozoghasson vele. Egy kis idő elteltével fogjuk meg a pórázt és vigyük le a kutyát sétálni. A szoktatás első idejében hagyjunk hosszabb pórázt és engedjük, hogy a kutya kedve szerint csatangoljon mellettünk. A szabályos pórázon követésre csak akkor kezdjük tanítani, amikor már a nyakszíjat és a pórázt megszokta és magabiztosan közlekedik, tehát nem fél mellettünk.

Pórázon követés

Vezényszó: "lábhoz". A betanítás eszközei: a fojtólánc vagy a torquatus és a vezetőszíj. A torquatus belül szöges lánc, mely feszítésre a torokra szorul.A betanítás első szakaszában helyes, ha a kutyát fás terepen tanítjuk. A fák ugyanis hozzászoktatják, hogy szorosan láb mellett járjon. Ezt a következőképpen végezzük. Amikor a fák között sétálunk, és a kutya tőlünk oldalt elkalandozik, menjünk egy fa közelébe úgy, hogy a fa közénk és a kutya közé kerüljön, így ez a póráznál fogva megakadt kutyának kellemetlen érzést okoz, és a rántás által kényszeríti, hogy átkerüljön a fa innenső oldalára a lábunk mellé.A következő fához már úgy irányítsuk lépteinket, hogy csak annyi hely legyen köztünk és a fa között, amelyen a kutya éppen átfér.A nagyobb forgalomban csak a kiképzés második harmadában tanítsuk a kutyát, hogy a felesleges feltűnést elkerüljük vele. Éppen ezért, ha nem tudjuk szabad terepen tanítani kutyánkat, helyesebb, a forgalomtól kissé távolabbi területre mennünk.A kiképző vegye a kutyát nyakszíjra és pórázra úgy, hogy a póráz végét a jobb kezébe, szárát pedig a bal kezébe fogja. A hevesebb vérmérsékletű, akaratos vagy túl erősen húzó kutyára nyakszíja helyett tegyünk fojtóláncot vagy torquatust.Most induljunk el, és ezzel egy időben adjuk ki a vezényszót: "lábhoz". Az indulásra a kutya rendszerint előre ugrik, illetve húzni kezd. Engedjük a kutyát a póráz teljes hosszában előremenni, ha a szíj megfeszül, bal kezünkkel erőteljesen rántsuk vissza a kutyát lábunk mellé. Ezt kössük egybe a "lábhoz" vezényszó ismétlésével. Ugyanekkor húzzuk jobb kezünkkel olyan rövidre a pórázt, hogy bal kezünk és a kutya között csak annyi maradjon a szárból, amennyivel szabályosan tudjuk láb mellett tartani a kutyát.A visszarántott kutyát nyugtassuk, dicsérjük meg, majd a "lábhoz" vezényszót ismételve lazítsuk meg a pórázt. Ha a laza pórázt érezve a kutya előremegy, és húzni kezd, a vezényszót ismételve újból rántsuk vissza. Ha oldalt kalandozik, ugyanígy járjunk el.Vannak kutyák, amelyek lemaradnak, vagy csak mögöttünk akarnak jönni, ezeket a póráz segítségével vonjuk, magunk mellé úgy, hogy ezzel ne okozzunk nekik kellemetlen érzést. Ha az előre, illetve magunk mellé húzás után a kutya elénk ugrana és húzni kezdene, eleinte inkább mellőzzük a visszarántást és csupán a vezényszó segítségével igyekezzünk a kutyát láb mellett tartani, ill. visszarendelni. Amikor már többé-kevésbé jól megy a gyakorlat, a vezetőszárat vegyük teljesen a bal kézbe és hagyjuk, hogy az a kutya válla mellett lazán lelógjon. Ha gyakorlatozás közben ismét elkalandozik, vezényszó nélkül, a szokottnál is erélyesebben rántsuk vissza magunk mellé. A következő esetben már csak a vezényszót alkalmazzuk. Ezzel a gyakorlattal elérjük, hogy a későbbiek folyamán, ha a kutya érzi, hogy a póráz kissé megfeszül, önmagától, azaz vezényszó vagy visszarántás nélkül is lábhoz csatlakozik.Amikor már úgy látjuk, hogy kutyánk tisztában van a "lábhoz" vezényszó jelentésével, és hallatára engedelmeskedik, elhagyható a fojtólánc vagy a torquatus. Ez annál is inkább kívánatos, mert a torquatus, de a fojtólánc is könnyen ekcémát okozhat, mivel használat közben feltörheti a kutya nyakát. Ajánlatos ezért ez eszközök használatakor a kutya nyakát figyelemmel kísérni, hogy még idejében megelőzzük a bajt.A begyakorlás után, hogy a gyakorlat tökéletes legyen, ne várjuk meg míg a kutya teljesen előremegy vagy lemarad, hanem már az esetleges elkalandozás kezdetén rendeljük lábhoz.

Ügyeljünk még arra, hogy kutyánk egyenes vonalban haladjon mellettünk, tehát "ne lógjon ki" a fara vagy az eleje.Ebben az időszakban már a legforgalmasabb helyeket válasszuk kiképzési területül, hogy a kutya az elvonó ingerek ellenére is jól, tökéletesen végezhesse a gyakorlatot. Ugyancsak most szoktassuk a játszóterek és egyéb közterületeken tanúsítandó magatartáshoz, közlekedéshez.A kiképzés folyamán ne csak egyenes vonalban haladjunk a kutyával, hanem járjunk vele jobbra és balra köröket, illetve kígyóvonalban mozogjunk élőre, közben menetütemünket lassítsuk, illetve gyorsítsuk. Ezek a gyakorlatok azért szükségesek, hogy a kutya megtanuljon hozzánk alkalmazkodni.

Ha világtalan tanítja a kutyát, célszerű a vezetőszíj alsó és középső harmadát kézzel érezhető jelzéssel ellátni, hogy érzékelhesse a kutya tartózkodási helyét /azt, hogy mennyivel van a kelleténél előbbre vagy hátrább/. Látó kísérő feltétlenül szükséges.A világtalan kiképzőnek a következőket ajánlom. A nyakszíjra két vezetőszárat csatoljunk, az egyik a megszokott szíjpóráz, a másik ennél hosszabb, vékony, de erős szíj vagy fonott zsineg. Ez utóbbit húzzuk a csuklónkra és a felesleges hosszát gyűjtsük markunkba. A másikat csak éppen ujjunkra akasszuk, és rövid séta után ejtsük a földre. A kezünkben levő zsinegen érezzük, hogy a kutya előbbre halad vagy eltér mellőlünk. Várjuk meg, míg teljesen kihúzza kezünkből a felgyűjtött zsineget, és csak akkor rántsuk vissza minden előzetes vezényszó nélkül. A vezényszó elhagyása ez esetben azért szükséges, mert a világtalan nem látja, hogy kutyája elhagyta-e őt vagy nem./Amikor már úgy érezzük, hogy nem szükséges a zsinór, hagyjuk el azt, és helyette vastagabb házicérnát alkalmazzunk, melyet ugyanúgy a markunkba szedünk, mint a zsinórt. Ezt azonban csupán jelzésre használjuk. Amikor érezzük, hogy a kutya a cérnát kezdi markunkból kihúzni, erélyesen rendeljük lábhoz, a későbbiekben a segédeszközök elhagyhatók.

Az "állj", "előre" vezényszavak betanítása

A kutya az "állj" vezényszóra a menetiránnyal szemben maradjon állva; az "előre" vezényszóra, függetlenül attól, hogy a kiképző mozdul-e, induljon el.Amíg az "állj" vezényszót a pórázon és szabadon követés "gyakorlataiban, továbbá azokban a gyakorlatokban alkalmazzuk, amelyekben a gátlások kialakítása szükséges, addig az "előre" vezényszót csak akkor használjuk, ha a kutyát valamely feladat elvégzése céljából magunktól előre küldjük /pl. előreküldés, szimat megkülönböztetés, aportírozás stb./. A pórázon és szabadon követés gyakorlataiban az induláskor semmilyen körülmények között ne használjuk az "előre" vezényszót, hanem mindig "lábhoz" vezényszóval induljunk.Az "állj"- t következőképpen tanítjuk be: Pórázra vett kutyával nyugodt menetütemben haladunk. Az "állj" vezényszó kiadásakor egyidejűleg erőteljesen megrántjuk a pórázt, és magunk is megállunk. A kutyát a póráz segítségével megakadályozzuk, hogy továbbhaladhasson. Ahogyan-haladunk a gyakorlat betanításával, olyan mértékben csökkentjük a pórázrántásokat, végül teljesen elhagyjuk.Ha kutyánk a vezényszó hallatára már szabályosan állva marad, módosítsuk a gyakorlatot úgy, hogy a vezényszó kiadásakor mi magunk nem állunk meg, hanem a póráz hosszában egy-két lépést előremegyünk. A kutyának így is állva kell maradnia. Ha esetleg utánunk jön, erélyesebb vezényszóval bírjuk állva maradásra.Az álló kutya maradjon a menetiránnyal szemben nyugodtan, ne forgolódjon, ne forduljon be a világtalan elé.Az "előre" vezényszó betanítását álló helyzetből kezdjük. A szíjra vett kutyának kiadjuk az "előre" vezényszót és magunk is elindulunk, ha szükséges a kutyát póráz segítségével gyengéden magunk után vonjuk. Most fokozatosan lassítsuk le járásunkat és álljunk meg, a kutyának pedig újabb vezényszót adunk és engedjük a póráz hosszáig előrehaladni.

Ott vezényeljünk "állj"- t és zárkózzunk melléje. Később mi magunk ne mozduljunk, csak a kutya induljon a vezényszó hallatára.A vezetési gyakorlatokban, ahol mindenkor a kutya indul előre és csak azután a világtalan, nem szabad a kutyának hirtelen indítania, nehogy gazdáját elrántsa vagy valaminek nekivigye. Ezért rövid pórázon tanítsuk a kutyát, valamint ugyanezért szükséges a kutya megállítása és az után zárkózás. Rövid pórázzal ugyanis nem lehetséges a hirtelen kiugrás, mert az ezt követő rándítás kellemetlen érzést okozna a kutyának. Helyes, ha mindkét gyakorlatot, de főleg az utóbbit vezetőhámban is tanítjuk.

Szabadon követés

A gyakorlat betanítását akkor kezdjük meg, ha a kutyánk a pórázon követést már tökéletesen végzi. Betanítása fokozatos legyen. Vezényszó: "lábhoz". A gyakorlat alkalmával a kutya viselkedése megegyezik a pórázon követés során ismertetettel, a különbség az, hogy a kutya szíjra nem vehető.Vegyük pórázra a kutyát, és menjünk vele lehetőleg minden elvonó ingertől mentes helyre. Legalkalmasabb erre egy kihalt, csendes utcarész. Kutyánkkal úgy álljunk, hogy az közénk és a fal közé kerüljön, majd nyugodt tempóban induljunk el. Lassan engedjük el a pórázt, majd teljesen ejtsük le és hagyjuk, hogy azt a kutya húzza a földön. Ha esetleg előre menne vagy lemaradna, erélyesen rendeljük őt lábhoz. Sok kutya, ha szabadságot érez, azaz, ha észreveszi, hogy nincs a póráz kézben, igyekszik előreszaladni vagy más irániyba eltérni. Lépjünk ekkor a földön húzott pórázra, közben a kutyát lábhoz rendeljük. Ezzel érzékeltetjük vele, hogy kéz nélkül is vissza tudjuk tartani, /ez a módszer természetesen látó kiképzőt kíván!/Ha világtalan a kiképző, ugyanúgy járjon el, mint a pórázon követés alkalmával.A későbbiek folyamán ne ejtsük le a pórázt, hanem kissé lehajolva, mintha csak a kutya nyakát akarnánk megsimogatni, óvatosan kapcsoljuk ki a nyakszíjból, és hagyjuk lógva a kutya mellett. Ha nyugodt körülmények között már tökéletesen megy a gyakorlat, akkor vigyük a kutyát forgalmasabb helyre. E gyakorlat betanítása fokozott figyelmet kíván a kiképző részéről, hogy a kutyát maga mellett tarthassa. Éppen ezért kísérjük figyelemmel, és már a legelső gyanúsabb elmozdulásra azonnal rendeljük lábhoz.

Előreküldés

Vezényszó "előre" /kézjel/. A szíjról /pórázról/ elengedett kutya a vezényszóra, élénken menjen a vezetője elé 5-10 m távolságra, és mindaddig haladjon előtte, amíg be nem hívjuBetanításhoz nyakszíj és 5-8 m hosszú póráz szükséges. A hosszú pórázra vett kutyával menjünk nagyobb szabad területre.Jobb kezünkbe vegyük a jutalomfalatot, mutassuk azt meg a kutyának, majd kezünket alulról felfelé emelve vízszintesen előremutatunk. Ugyanezzel a mozdulattal előredobjuk a jutalomfalatot is olyan távolságra, amit a kutya jól láthat és a hosszú pórázzal el is érhet. A jellel, illetve a dobással egyidejűleg adjuk ki az "előre" vezényszót is.Eleinte minden egyes esetben dobjunk jutalomfalatot. Ha a kutya a jutalom falathoz ér, engedjük azt felvenni és dicsérjük meg, majd a póráz teljes hosszúságát meghagyjuk magunk és a kutya között és újabb jutalom falatot dobva ismételten előreküldjük a kutyát. Ha a kutya a jutalomfalat felvétele után valamilyen elvonó inger hatására ki akar törni az eredeti irányból, a pórázzal rántsuk vissza és az "állj" vezényszót alkalmazzuk, hogy a kutyát ezzel is megakadályozzuk a más irányba való kitérésben. Ha ezután önkényesen bejönne vagy visszafordulna, újabb jutalomfalat dobásával előreparancsoljuk.

Ugyanezt a gyakorlatot később póráz nélkül végezzük. Lényeges, hogy a kutya minden megmozdulására ügyeljünk, és ha a vezényszóval ellentétes dolgot művel /visszafordul, oldalt kitér, vagy idegenekhez megy/, azonnal vezényeljünk "állj"- t, majd az irányt mutatva ismét küldjük előre.Súlyosabb esetekben, pl. ha idegent vagy más kutyát megtámad, azonnal hívjuk be. Ezt a gyakorlatot, valamint a láb mellett közlekedést külön vezetőhámban is gyakoroljuk.E gyakorlat betanításához a világtalan kiképzőnek feltétlenül látó segítségre van szüksége, aki egyrészt vezeti a világtalant, másrészt tájékoztatja a kutya viselkedéséről.Ügyeljünk arra, hogy a kutya semmilyen körülmények között se menjen le a járdáról az úttestre. Ha erre szándékot mutat, vagy esetleg le is tér, "vissza a járdára", "lábhoz" szavak együttes használatával hívjuk be, és szigorúan dorgáljuk meg. Amikor már a "vissza a járdára" vezényszóra hallgat, nem szükséges a behívás, hanem "tovább, előre" vezényszóval küldjük az eredeti menetirányba. Ugyanezt a vezényszót alkalmazzuk akkor is, ha megáll, szagolgat, vagy idegenekkel barátkozik stb., de ekkor a "fújj, rossz" vezényszavak előzzék meg a továbbküldést.Az útkereszteződéseknél se engedjük vezényszó nélkül továbbhaladni. A kereszteződéshez érve vezényeljünk a kutyának "állj"- t, "maradj"- ot és csak miután beértük, rendeljük láb mellé, és szabadon követve haladjunk át az úttesten. Egyedül semmiképpen se engedjük átkelni.Amikor huzamosabb ideig haladunk így a kutyával, megengedhetjük, hogy időnként hozzánk fusson. Ilyenkor dicsérjük meg, és újból küldjük előre. Ezt a gyakorlatot főleg akkor alkalmazzuk, amikor társasággal vagyunk.

Helyben fordulatok

Jobbra át. Vezényszó: "jobbra át". Vegyük a kutyát szíjra. A szabályosan láb mellett álló kutyától jobbra fordulunk, és ezzel egyidejűleg kiadjuk a vezényszót: "jobbra át". Ugyanekkor a kutyát vezetőszíj segítségével magunk mellé vonjuk, de ne rántsuk meg. Ügyeljünk arra, hogy a felzárkózáskor a kutya teste egyenes irányban álljon.Balra át. Vezényszó: "balra át". A vezényszóra bal lábunkkal a kutya lábai elé lépjünk, ugyanekkor térdünkkel elfordítjuk a kutyát a megadott irányba és zárjuk jobb lábunkat. Itt is ügyeljünk a kutya jó testhelyzetére. Mind a "jobbra át", mind a "balra át" gyakorlat végrehajtása akkor szabályos, ha a vezényszóra, illetve a fordulatra a kutya minden külső beavatkozás, tehát szíjrántás, térdlökés nélkül a megadott irányban a kiképző mellé zárkózik.A "balra át" gyakorlásához segédeszközként használhatunk pálcát, hogy segítségével a fordulat közben a kutya farát magunk felé toljuk. A fordulatokat a kutya pórázon és vezetőhámban gyakorolja.Hátra arc. Vezényszó: "hátra arc". A "hátra arc"-ot, ellentétben a szokással, a bal oldalon közlekedő kutyákkal jobb felé végezzük. Betanítási módja azonos a "jobbra át" betanítási módjával, azzal a különbséggel, hogy nem egy "jobbra át"-ot, hanem egy teljes "hátra arc"-ot csinálunk. Az előzőkben leirt fordulatok betanítására használt módszerek a balkezes kutyára vonatkoznak. A jobb oldalas kutyákra ezeket természetesen átfordítva alkalmazzuk.

Ültetés

Vezényszó: „ülj” /kéz- és lábjel/. A vezényszóra vagy jelre a kutya /vonakodás nélkül/ üljön le, hogy válla, illetve a feje a vak térdével egy vonalba essék. /11. ábra/Szabályosan akkor ül a kutya, ha a nyaka és a gerince egy vonalat alkot, mellső lábai a két hátulsó lába meghosszabbított vonalai közé esnek, és a kutya ülőgumóin ülve sem bal, sem jobb combjára nem dől el.

11. ábraSzabályosan „ülj”

A kutya szájában aportfát fog

A kutyát erre a következőképpen tanítjuk be: Tegyünk fél fordulatot az állat felé, jobb kezünkkel a vezetőszíjat rövidre fogva húzzuk a kutya fejét felfelé, bal kézzel pedig nyomjuk le a kutya farát, miközben az "ülj" vezényszót ismételgetjük. A gyakorlat többszöri ismétlése után elhagyhatjuk a lenyomást, és csak jobb kézzel rántsuk fel a kutya nyakát. Ha a kutya már jól begyakorolta a műveletet, ezt is elhagyhatjuk, illetve csak imitáljuk. Ugyanebből a műveletből alakul ki a kézjel.Az ültetés kézjele. A leengedett jobb kezet has felé fordított tenyérrel húzzuk fel vízszintesen derékmagasságba, majd ismét engedjük le. Az ültetés láb jele abból áll, hogy az "ülj" vezényszóval egyidejűleg összeütjük sarkunkat. A lábjelet akkor alkalmazzuk, ha már vezényszóra és kézjelre jól dolgozik a kutya. A későbbiek folyamán a vezényszót is

elhagyhatjuk és csak sarok koppanással gyakoroljuk az ültetést.Előfordul, hogy a gyakorlatot már jól tudó kutya nem hajtja végre, vagy vonakodva végzi el azt. Ilyenkor a vezényszóval egyidejűleg csapjunk gyengéden a kutya farára. Ha ülés közben valamelyik oldalára eldől, akkor lábunkkal billentsük helyes testhelyzetbe.A vezető kutyának megengedett, hogy mind az ülj, mind a feküdj gyakorlat közben a kiképző lábához támaszkodjék, de ne billenjen el. Ez azért is jó, mert így a világtalan jobban érzékelheti a kutyáját.

Fektetés

Vezényszó: "feküdj", kéz-, illetve lábjel /12. ábra/. A vezényszó elhangzása után a kutya feküdjék a vak lába mellé úgy, hogy dereka, illetve a válla a vak lábfejével legyen egyvonalban. Fontos, hogy a kutya szabályosan a hasán feküdjön, azaz ne dűljön egyik oldalára sem.Betanítását ülő helyzetből kezdjük úgy, hogy rövidre fogott vezetőszíjjal a kutya fejét a föld felé húzzuk, miközben a "feküdj" szót ismételjük. Hogy a kutya ne kelhessen fel, célszerű a tanítás első idejében bal kezünkkel a farát lenyomnunk. Amikor a kutya már érti a vezényszót, áttérhetünk a kéz- és lábjelek alkalmazására.A "feküdj" kézjele. Jobb kezünket előre nyújtva emeljük fel vállmagasságig, majd hirtelen csapjunk a föld felé. Ezzel egyidejűleg a "feküdj" vezényszót használjuk. A "feküdj" lábjele a pihenj állás, azaz a vezényszóval egyidejűleg jobb lábunkkal dobbantunk.Miután már ülő helyzetből a gyakorlat jól megy, végeztessük azt álló helyzetből is. Ha a kutya álló helyzetből rest a gyakorlat elvégzésére, bal kezünkkel nyomjuk hátra-lefelé a kutya marját. Ha a kutya jobbra vagy balra eldől, ilyenkor cipőnk orrával nyúljunk a hasa alá és billentsük helyes testhelyzetbe, közben a "feküdj" szót ismételjük.Semmi esetre se engedjük, hogy a kutya a hiba kijavításakor felkeljen vagy a másik oldalára átbillenjen.

12. ábraSzabályos „feküdj”

Fekvésből ültetés

A fekvésből ültetés vezényszavai és jelei azonosak az ültetés vezényszavaival és jeleivel.A fekvő kutya a vezényszó elhangzása után üljön fel. Betanításának technikája abban különbözik az álló helyzetből ültetéstől, hogy a fekvő kutyát póráz segítségével felhúzzuk ülő helyzetbe. Póráz nélküli gyakorlás jól bevált módszere az is, ha a kiképző a cipője orrával a kutya mellső lábait gyengén visszalöki.

Ülő és fekvő helyzetből felállítás

Vezényszó: "állj fel". Az említett testhelyzetekben levő kutyák a vezényszó elhangzása után helyben maradva álljanak fel.Mindkét testhelyzetben levő kutyákkal a gyakorlat betanításakor a következőképpen járunk el. Jobb kézzel fogjuk meg a vezetőszárat és húzzuk a kutya fejét lassan felfelé előre, ugyanakkor lábunkkal nyúljunk a kutya hasa alá és emeljük fel. Vigyázzunk arra, hogy a felkelés után a kutya ne ugorjon ki, hanem helyben maradjon.Igyekezzünk, hogy a vezényszó mindig egybeessen a végrehajtással, jelen esetben a kutya felemelésével.

Az utóbbi gyakorlatok csaknem mindegyikében találkozunk kéz- és lábjelekkel. A jeleknek kettős feladatuk van. A kiképzés első időszakában mintegy nyomatékul használjuk a parancs végrehajtására kiadott vezényszó mellett. A kiképzés későbbi időszakában a vezényszavakat mindinkább halkítsuk le, végül csupán jelekkel irányítsuk a kutya munkáját. Ha jelekkel irányítunk, egyrészt rászorítjuk a kutyát, hogy fokozott figyelemmel kísérje kiképzőjét, másrészt feltűnés nélkül közölhetjük parancsainkat a kutyával.

Hangadás

Vezényszó: "hangot", "ugass", "köszönj" /kézjel/. A kutya hangadásának helyben és menetközben fontos szerepe van, mert segítségével külön felhívja a közönség figyelmét önmagára és gazdájára. Betanításához többféle módszert használunk. Ezek közül legjobban beváltak a következők:Lépjünk rá az ülő kutya pórázára úgy, hogy ne tudjon felugorni. Most vegyünk egy darab nyershúst vagy egyéb csemegét és tartsuk a kutya elé, de ne engedjük, hogy azt bekapja, hanem ingereljük vele, miközben "hangot, ugass" vezényszót mondjuk. Az ingerlést addig ne hagyjuk abba, amíg el nem vakkantja magát vagy valamiféle hangot nem ad. Abban a pillanatban, amikor a hangot kiadta, dicsérjük meg és adjuk oda neki a falatot. Eleinte csak két-három ízben csináljuk vele ezt a gyakorlatot, mert a túlfeszített idegállapot közömbössé teheti a kutyát az inger, illetve a jutalomfalattal szemben. A gyakori ismétlés gátlást épít ki a kutyában.Amikor a kutya már rájött a vezényszó jelentésére, akkor fokozzuk a gyakorlatok számát és követeljük meg a tökéletes hangadást.A nem szívesen ugató kutyákat társas módszerrel is taníthatjuk. Egyszerre több kutyát tanítunk erre a gyakorlatra, közülük legalább egy már ismeri a gyakorlatot. Ilyenkor szintén lépjünk az ülő kutya pórázára. Bal kezünkkel felülről lefelé nyomó mozdulattal, ökölbeszorított kézfejünk hirtelen kinyitásával a kutya orra, illetve szeme előtt ingereljünk, közben a „hangot" vezényszót ismételjükA másik kutya ugatására rendszerint a mi kutyánk is ugatni kezd, amelyet kövessen dicséret. /Ezt a kézjelet az előző gyakorlatban is alkalmazhatjuk./Ha a két javasolt módszerrel sem akar a kutyánk ugatni, semmilyen körülmények között ne bántalmazzuk, hanem kérjünk fel egy idegent, hogy ingerkedjék a kutyával.Ez utóbbi gyakorlat betanításakor vigyázzunk arra, nehogy a gyakori ingerkedések hatására a "hangot" vezényszó a kutya agyában a fogókészség reflexét alakítsuk ki és a későbbiekben a kutya a vezényszó hallatára esetleg támadjon. Éppen ezért csak a kezdeti stádiumban alkalmazzuk ezt a módszert.Ha a hangadás mellett támadási szándékot mutatna, ültetéssel, fektetéssel, visszafogással lokalizáljuk ezt a szándékát.A menet közbeni hangadást akkor gyakoroljuk a kutyával, amikor már az helyben tökéletesen megy. A begyakorlás nem igényel különösebb technikát. Eleinte a vezényszóval egyidejűleg a póráz vagy vezetőszár apró rándításaival ingereljük a kutyát, a későbbiek folyamán pedig hagyjuk el azt is.A vezető kutyával minden testhelyzetben gyakoroljuk a hangadást, sőt tőlünk távol, tehát előreküldéskor is ugasson, ha erre parancsot kap.Leghelyesebb, ha akkor tanítjuk a távolból hangadást, amikor a helyben maradás már jól megy a kutyának, és egyéb testhelyzetekben már tökéletes hangadás. Betanításának módja: a lefektetett és a "maradj" vezényszót kapott kutyától egy-két lépésre eltávolodva kiadjuk a "hangot" vezényszót. Ezt a távolságot csak akkor növeljük egy-két lépéssel, ha így már megy a gyakorlat. Ügyeljünk arra, hogy a kutya hangadás közben ne hagyja el helyét. E módszerrel könnyebben ellenőrizhetjük kutyánkat.

Helyben maradás

Vezényszó: "maradj". A helyén hagyott kutya maradjon mindaddig ott, amíg behívjuk, függetlenül attól, hogy látja-e a kiképzőjét vagy nem. A kutyát a vizsgaszabályzat szerint hívjuk be.E gyakorlat betanításában a gátlásos reflexek kiépítésére kell törekednünk. El kell érnünk, hogy a kutya ne változtassa, illetve ne hagyja el a helyét.A pórázra vett kutyát fektessük le, majd a "maradj" vezényszót hangoztatva a póráz végét fogva menjünk a kutya elé. Eközben tartsuk figyelemmel, és ha utánunk jönne, vagy felkelne, erélyesebben szóljunk rá, esetleg nyomjuk vissza. Ha a kutya az előremenetel után nyugodtan helyén marad, menjünk hozzá vissza, simogassuk és dicsérjük meg. Ne engedjük azonban, hogy a dicséretre felugorjon, vagy a helyéről elmozduljon. Ezután a kutyától jobbra, balra, illetve hátra kerüljünk, de még mindig fogjuk a pórázt.Eddig a mozzanatig a világtalan egyedül is végezheti a betanítást, mert a pórázról érzi, ha kutyája elhagyná helyét. Az eltávolodás betanításához azonban feltétlenül szükséges a látó segítő, aki a kutya viselkedéséről tájékoztatja a világtalan kiképzőt.Ha már a gyakorlat így megy, ejtsük a vezetőszíjat a földre és kis körben sétáljunk a kutya körül. A kört fokozatosan nagyobbítjuk, közben figyeljük a kutyát /természetesen már látó segítséggel/.Ha helyéről fel akar kelni, a "feküdj, maradj" szavakkal igyekezzünk őt helyén tartani. Ha mégis felkelne és elhagyná helyét, azonnal hívjuk magunkhoz, és "vissza, helyedre" szavakkal vezessük vissza arra a helyre, ahol eredetileg feküdt.A világtalan számára a kutya nyakán levő csengő jelzi annak viselkedését.Soha ne bántalmazzuk a kutyát azért, mert a helyét elhagyja. A későbbiek folyamán kombinálhatjuk a gyakorlatot oly módon, hogy gyorsítjuk a körbejárást, sőt futva távozzunk a kutyától.A helyben maradás gyakorlásával egy időben segéd kiképző vagy mások segítségével különféle elvonó ingereket is alkalmazzunk /különféle zajok, zörejek, idegen kutyák, lövés stb./. A kutyának ezek hatására sem szabad helyét a behívásig elhagyni. Miután már így jól megy a gyakorlat, kezdjük meg betanítani a helyben maradásnak azt a módját, amikor a kiképző a kutya látókörén kívül megy, azaz eltűnik a kutya szeme elől.Fektessük le kutyánkat a helyiségen kívül a fal mellé, és a helyiség ajtaját kinyitva, menjünk be a helyiségbe. Egy ideig tartózkodjunk bent, majd térjünk vissza a kutyához, dicsérjük meg. Utána hosszabb időre távozzunk el tőle, esetleg az ajtót is becsukhatjuk. Ha így is nyugodtan viselkedik a kutya, vigyük őt a helyiség falától távolabb. Majd fokozatosan növeljük a távolságot a kutya és magunk között, valamint a visszatérési, illetve a behívási időt.Szabadban tanításkor az első időben megtehetjük, hogy valamely fához, palánkhoz vagy kerítéshez kötjük lehetőleg úgy, hogy az a kutya számára ne legyen túlságosan érzékelhető, csak akkor, ha helyéről távozni akar.Helyes, ha a világtalan e gyakorlat tanítására segítséget vesz igénybe, aki közvetíti számára a kutya viselkedését. Ez a látó kiképzőre is vonatkozik. Ily módon távolról is fegyelmezhetjük, illetve elmozdulás esetén "feküdj", "maradj" vezényszóval helyén tarthatjuk a kutyát és ezzel azt az érzést keltjük benne, hogy mi akkor is látjuk, amikor az nem lát bennünket.Amikor a gyakorlat helyiségben és szabadban, pórázra kötve jól megy, a kutya már nem hagyja el helyét akkor sem, ha gazdáját szem elől téveszti, hozzuk ki a szabadba, illetve ne kössük most már ki.A gyakorlat tökéletes végrehajtása után kezdjük el a helyben maradás gyakorlását olyképpen, hogy a kutya engedelmünk nélkül, mások hívására se hagyja el helyét.Ezt úgy érhetjük el, hogy miután a kutyától eltávolodtunk, más idegen, később pedig a kutya számára ismerős személyekkel csalogattassuk el helyéről. Az első időben állandó "feküdj-

maradj"- al igyekezzünk őt helyén tartani, s ha mégis felkelne és elhagyná helyét, "fújj, rossz", "feküdj, vissza a helyedre szavakkal fektessük, Illetve küldjük a helyére,A későbbiek folyamán az állandó figyelmeztetést fokozatosan hagyjuk el, csak akkor szóljunk a kutyára, ha hajlandóságot látunk nála helyének elhagyására.

E gyakorlat betanítása azért célszerű, mert ha a világtalan a kutyájával olyan helyre megy, ahová azt valamely okból kifolyólag nem viheti be, az ajtó mellé vagy egyéb helyre lefekteti, ahol a kutya őt visszatértéig nyugodtan megvárja.

Tárgyfogás, eresztés, aportírozás

Vezényszó: "fogd, ereszd". A kutyát könnyen megtaníthatjuk a tárgyak visszahozására, mert ebben az irányban erős az ösztöne. Ez az ösztön visszavezethető az ősök élelemszerzéseire. Különösen mozgó tárgyak vissza hozatalára mutat nagy hajlandóságot.A gyakorlatot azzal kezdjük, hogy valamilyen érdeklődést keltő guruló tárgyat, fa- vagy rongylabdát, a kutya szeme előtt néhányszor mozgatunk, és az állatot a gyakorlat végrehajtására serkentjük. A guruló tárgy erősebb ingert gyakorol a kutyára, igy könnyebben hajlandó utánaszaladni, és azt a szájába venni. Amikor már jól hozza ezeket az általa kedvelt tárgyakat, készítsünk a számára puha fából un. aportfát.Ültessük le magunk mellé a kutyánkat, majd a jobb kézbe fogott aportfát vízszintes irányban lassan mozgatjuk a kutya orra előtt, és a "fogd" vezényszót hangoztatjuk. Ha a kutya önként szájába veszi az aportfát, úgy azonnal dicsérjük meg és utána vegyük ki szájából azt az "ereszd" szó kíséretében. Az első időben csak egész rövid ideig hagyjuk a kutya szájában az aportfát. Ha látjuk, hogy el akarja dobni, kezünkkel tartsuk szájában a fát és csak az "ereszd" szóra vegyük ki. Ha nehezen vagy egyáltalán nem akarja bevenni az aportfát, úgy bal kezünkkel az alsó állkapocs fogó fogai mögött gyakoroljunk nyomást az alsó ajakszélekre és a kutya Ínyére. Az így szétfeszített állkapcsok közé toljuk be az aportfát.Amikor a kutya a szájába fogott fát az "ereszd"-re nem engedi ki, nem szabad pofonnal vagy lábra lépéssel, tehát fájdalomérzés keltéssel erre rávenni, hanem száját szétfeszítve vegyük el tőle azt. Ha már a kutya érti a vezényszavunkat és szívesen fog, illetve készségesen ereszti el, fokozatosan növeljük az aportfa szájban tartási idejét.A gyakorlat végrehajtása akkor tökéletes, ha a "fogd" vezényszóra a kutya, függetlenül a testhelyzetétől, az elébe tartott tárgyat megfogja és csak az "ereszd" vezényszóra ereszti el.Éppen ezért álló és fekvő testhelyzetekben is gyakoroljuk a fogást és eresztést, ugyanekkor az aportfa helyzetét is. Tehát ne csak a kutya orra elé tartsuk az aportfát, hanem vezényszóra földközelbe, oldalirányba, esetleg feltartva is biztosan fogja meg azt. Sokszor előfordul, hogy a kutya a már szájában tartott aportfát vezényszó nélkül is kiengedi, ha azt a kiképző megfogja. Az ilyenhibát úgy küszöböljük ki, ha a kutya a megfogott aportfát a szájából kiengedi,ne vegyük azt el tőle, hanem "fogd" vezényszót ismételve húzogassuk szájábanaddig, amíg azt ismét meg nem fogja. Ezután engedjük el és újra fogjuk meg a fát, próbáljuk azt szájából kihúzni, de az "ereszd" szót ne mondjuk. Ha mégis elengedné, ismételten fogassuk azt meg vele. Amikor már a gyakorlat aportfával tökéletesen megy, térjünk át egyéb tárgyak fogására is. Először puhább tárgyak /kesztyű, sapka, bot, táska stb. /, majd fém, illetveüveg tárgyak fogását gyakoroljuk. Kővel, téglával semmiképpen ne aportírozzunk.

Eldobott tárgyak behozása

Vezényszó: "hozd, ereszd". A világtalan a kutyáját maga mellé ülteti, majd egy nála levő tárgyat /aportfát, fehér botot stb. / eldob úgy, hogy azt az állat jól láthassa. A kutya nem mehet a tárgy után mindaddig, amíg a "hozd" vezényszó el nem hangzott. A vezényszó elhangzása után azonnal menjen el a tárgyért, és azt rövid úton, szabályosan behozva a

világtalan bal, illetve jobb oldalán foglaljon helyet. Beérkezését érintéssel jelezze. A kutyának mindaddig a szájában kell a tárgyat tartania, mig azt a gazdája "ereszd" vezényszó kíséretében el nem veszi tőle.Ennek a gyakorlatnak betanítását lehetőleg csak akkor kezdjük el, ha már a behívásra bejövetelt és a "fogd, ereszd" gyakorlatokat jól végzi a kutya.

A láb mellett ülő kutyának mutassuk meg az aportfát, amivel a "fogd", "ereszd"-et tanítottuk, majd a közelbe dobjuk el és a "keresd, hozd" vezényszavakat adjuk ki. Engedjük a kutyát azonnal a tárgy után futni, és ha önként felveszi a tárgyat, hívjuk be. Ha a kutya nem megy a tárgy után, illetve nem akarja azt felvenni, fussunk a kutyával a tárgyhoz, ott fogassuk meg azt, "fogd, hozd" vezényszó kíséretében vigyük vissza arra a helyre, ahonnan eldobtuk az aportfát.Világtalan kiképzőnek kisebb zárt udvart vagy egy nagyobb helyiséget tudok erre a célra ajánlani, mert itt segítség nélkül is tud boldogulni. Az udvar vagy helyiség egyik végében megáll a kutyával és a szemközti falhoz dobja az aportfát. Ha a kutya elhozza, úgy minden rendben van. Ellenkező esetben könnyen a falhoz talál, mert ismeri az adott terepet, megkeresi az eldobott fát, azt felveteti a kutyával és visszatér az eredeti helyére. A kutyával szemben az előbbiekben leirt módon viselkedik.Akkor, ha nem áll ilyen kiképző terep rendelkezésére, vagy a kutya a behozatalt megbízhatatlanul végzi /leejti stb./ kössön az aportfára 5-6 m hosszú zsineget. Ennek a segítségével érzékelheti, hogy a kutya mit tesz az aportfával.Megtörténik, hogy a kutya elmegy ugyan a fáért és fel Is veszi azt, de bejövetel közben eldobja. Ekkor is az előbbiek szerint járjunk el, azaz kimegyünk a leejtett tárgyért. Az itt említett esetek megelőzésére helyes, ha a kutya felveszi az aportfát, mégis állandó "fogd, hozd" vezényszóval biztatjuk a bejövetelig. Miután így a gyakorlat jól megy, hozzákezdhetünk annak kidolgozásához. A leültetett kutya szeme előtt dobó mozdulatokat teszünk, de nem dobjuk el azaportfát, hanem a kutyát "maradj" szóval csillapítjuk, illetve tartjuk a helyén. Ha a kutya a dobó mozdulatra már nem akar helyéről kiugrani, dobjuk el a fát, és a dobás pillanatában a szokottnál is erélyesebb hangon mondjuk a "maradj" vezényszót. Szükség esetén, ha kell, kezünkkel tartsuk vissza a kutyát. A dobás után mintegy 15-20 másodperc elteltével küldjük csak az eldobott tárgy után. Miután felvette a tárgyat, "hozd- hozzám"- mal hívjuk be, amivel elérjük, hogy szabályosan megkerülve jön lábunk mellé. A bejövetelkor tartsunk kezünkben jutalomfalatot. Miután kezünket megérintette, a "fogd, ülj" vezényszót mondjuk, majd jobb kézzel "ereszd" vezényszóval elvesszük a fát és odaadjuk a jutalomfalatot, A későbbiek folyamán fokozatosan növeljük az eldobás és a kiküldés közötti időt, növeljük az eldobott távolságot és lassan hagyjuk el a "keresd, maradj" vezényszavakat is.A kiképzés folyamán ugyanis beidegződik és kiépül a gátlás, valamint a feltételes reflex a kutyában az eldobással szemben, illetve a vezényszóra végzendő kiugrásra. A behozáskor fokozatosan elhagyjuk a "fogd, hozzám, ülj" vezényszavakat, és a tökéletes végrehajtáskor csak a "hozd, ereszd" vezényszavakra kell a kutyának végrehajtania a gyakorlatot.

Leejtett tárgyak feladása

Vezényszó:"keresd, ereszd". A világtalan bármely elejtett használati eszközét /sapka, bot, táska stb. /vezényszóra a kutya keresse meg és adja fel neki.A leejtett tárgy feladását 2-3 m sugarú körön belül végezze. Miután a kutya már tökéletesen aportíroz, hozzákezdhetünk e gyakorlat betanításához is.A behozatal tanításának elején használtuk a "keresd" vezényszót. Ezt a feltételes reflexet most úgy kell kifinomítanunk a kutyában, hogy a vezényszóra ne tőlünk távol, hanem közvetlen környezetünkben keresse a behozandó tárgyakat. A leejtett tárgy megtalálása után szabályosan bejőve adja azt fel nekünk, függetlenül attól, hogy hol találja azt meg; láb mellett, vagy távolabb.

A betanításakor a következőképpen járunk el; Mivel a kutya ismeri a "keresd" és a "hozd" vezényszót, a tanítást erről az oldalról kell kezdenünk, a tárgy elhozáshoz hasonló eljárással. A különbség az, hogy amíg az előbb növeltük a dobási távolságot, addig itt mindig szűkítjük a kört magunk körül. Ez azt jelenti, hogy ne csak egy Irányban, hanem mindenfelé, még a hátunk mögé is dobjuk a keresendő tárgyat.Eleinte azonnal küldjük érte /"keresd, hozd"/, később csak bizonyos Idő elteltével. Arra törekedjünk, hogy a "hozd" szó nélkül, csak a "keresd"- re is tökéletesen végrehajtsa a parancsot. A későbbiek folyamán, pedig már közvetlen mellettünk elejtve gyakorolja a feladást.

Tárgyak vitele

Vezényszó: "fogd, hozd, ereszd". A kutya a világtalan által szájába adott tárgyakat kívánságára szabályosan láb mellett haladva vigye, míg azt a világtalan tőle el nem veszi. /Vezető hámban vezetés közben végezze ugyanezt a gyakorlatot./ Lehetőleg mellőzzük a fém és üvegtárgyakat, és túl hosszú ideig semmit ne vitessünk.A tárgy súlyától függően kb. 2-400 m-re maximálisan 3-5 kg súlyú tárgyat vitessünk.A gyakorlat betanítása nem állítja különösebb feladat elé a kiképzőt. Lényegét tulajdonképpen a "fogd" és a "hozd" kombinációja alkotja.A kiképző feladata az, hogy a kiképzés folyamán elérje, hogy a kutya a szájába adott tárgyat menetközben se dobja el mindaddig, amíg azt a kiképző elveszi tőle. Ha ledobná, ismételten fogassuk meg vele.Vegyük a kutyát pórázra és ültessük láb mellé. Most fogassuk meg vele az elébe tartott aportfát és hagyjuk, hogy egy darabig a szájában tartsa azt. A következő vezényszónak a megszokott "ereszd" helyett az "előre, fogd, hozd" vezényszavakat ismételjük és rendes menetütemben elindulunk. Eleinte menet közben gyakran mondjuk a "fogd" vezényszót.A tárgyak vitelét mind vezetőhámban, mind pórázon gyakoroljuk. Olyankor, amikor világtalan tanítja erre a gyakorlatra a kutyát, kisegítésképpen a következő módszert alkalmazzuk: A szájban viendő tárgyra /jelen esetben az aportfára/ kössünk egy egész vékony zsineget vagy erősebb cérnát, amelyet fogjunk abba a kezünkbe, amelyikben a vezetőkantárt tartjuk. Ha a kutya menetközben kiejtené a tárgyat, ezt a zsineg segítségével azonnal észrevesszük, és ismét szájába adhatjuk.

Nyújtott, dobott és elszórt élelem megtagadása

A világtalannal levő kutya semmilyen körülmények között ne fogadjon el idegenektől nyújtott, dobott vagy elszórt élelmet. Az élelem megtagadásának nemcsak azért van jelentősége, mert ezáltal kevésbé lesz a kutyánk lekenyerezhető, hanem azért is, mert igy igen sok betegséget, továbbá a kutya esetleges megmérgezését is megelőzhetjük.A gyakorlatot a következőképpen tanítjuk be: Vegyük kutyánkat pórázra és kérjünk meg egy idegen személyt, hogy kínálja meg a kutyát tenyeréből valamely, a kutya számára kedvenc falattal /keksz, cukor, kolbász stb./. Amikor a kutya el akarja azt tőle fogadni, ne adja oda neki, hanem erélyesen csapja pofon olymódon, hogy az ütés a kutya pofájának alsó részét érje. Ezután ismét megkínálja, és mindaddig ismételje meg a kínálást és a pofozást, míg a kutya a nyújtott élelem láttára el nem fordítja fejét. Ekkor kérjük el tőle az ételt, és saját tenyerünkből etessük meg a kutyával. Ezután az előbbiek szerint eljárva újból kínáltassuk meg a kutyát. Ha így már nem fogadja el az élelmet, dörzsöltessük orrához, hízelegjen neki a segéd, azaz mindenféleképpen igyekezzen rávenni az élelem elfogadására. Természetesen pofon kell ütni, ha azt elfogadja, ezután kérjük el, ismét saját tenyerünkből etessük meg vele.Ezt a gyakorlatot, valamint a dobott élelem megtagadását férfival, nővel, valamint gyermekkel is gyakoroljuk, és ezzel hozzászoktatjuk a kutyát ahhoz, hogy senkitől sem fogadhat el élelmet, csak a világtalantól vagy annak közvetlen környezetébe tartozóktól.Azokat a kutyákat, amelyek egyébként is agresszívek az idegenekkel szemben, ne pofozza a

segítő az élelem elfogadásakor. Ehelyett ne engedje a kezéből kivenni a falatot, hanem ugyanekkor a világtalan erélyes "fújj, rossz"- szal dorgálja meg a kutyát.Meg kívánom jegyezni, hogy az e módszerekkel tanított kutyákkal előfordulhat az is, hogy csak a világtalan jelenlétében nem fogadják el az élelmet.A dobott élelem megtagadás betanításában az előzőkben leírtakhoz hasonlóan járjunk el, azzal a különbséggel, hogy az élelmet dobó személy még az élelem elkapása előtt fenyítse meg a kutyát.

Már a földre leesett élelmet se engedje felvenni, és mi se adjuk oda, hanem "fújj, rossz"- szal vezessük el onnan a kutyát.Az elszórt élelem megtagadásában már nehezebb dolga van a kiképzőnek.

Itt arra kell tanítania a kutyát, hogy bárhol bármilyen élelmet is találna a földre elszórva, azt ne vegye fel, és ne egye meg.Ezzel kapcsolatban először arra tanítjuk a kutyát, hogy közvetlen környezetünkben, azaz a lakásunkban sem nyúlhat a kint hagyott ételekhez. Ezért, ha a kutyánk az asztalra felugrana vagy a földre hűlni letett élelmekhez közeledne, "fújj, rossz" szóval kergessük el onnan, illetve szükség esetén fenyítsük meg. Ne engedjük azt sem, hogy amikor eszünk, felugorjon ránk. Az elszórt élelem otthagyásának betanítására két módszert alkalmazhat a világtalan eredményesen. Az egyik az, amikor a segítővel sétánk útirányában több helyen húst dobatunk el. Séta közben a szíjra vett kutyával menjünk arra. A kutya fel akarja majd venni a húst. Erre felkészülve tartózkodjék a segítő a hús közelében. Ha a kutya fel akarja venni az élelmet, csapjon rá. Ugyanakkor "fújj, rossz"- szal dorgálja meg.Az elszórt élelem felvételekor a világtalan ne dorgálja a kutyát, csak a segítő, A későbbiek folyamán ugyanis a világtalan nem láthatja, hogy kutyája mikor akar élelmet felszedni. A kutyának tehát hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a vak felügyelete nélkül sem szabad az elszórt élelemhez nyúlnia.A következő húsdarab közelében lehetőleg egy másik segítő tartózkodjék, aki az előzőekhez hasonlóan jár el. Ha már séta közben nem veszi fel kutyánk a talált élelmet, végezzük ugyanezt a gyakorlatot szabadon engedve úgy, hogy a kiképző a kutyától távolabb legyen. A segítő se tartózkodjék közvetlenül az eldobott élelem közelében, de úgy foglaljon helyet, hogy a kutyát jól szemmel tarthassa, és ha szükséges, az előbbi módon akadályozza meg a kutyát az élelem felvételében.A gyakorlatban még jól bevált a következő:Az elszórt élelmet ne túl erős csapójú egérfogóra helyezzük. Az egérfogót úgy álcázzuk, hogy a kutya csak a rajta levő élelmet láthassa. Ha a kutya az élelemhez nyúl, az egérfogó pofon csapja. Ez a módszer azért jobb, mint az előző, mert a kutyát szabadon engedve, minden más külső segítség nélkül is könnyen megtaníthatjuk az élelem megtagadásra. Ügyeljünk azonban arra, hogyAz egérfogók helyét változtassuk, és a csapó lecsapódása után a kutya az élelmet ne vehesse fel, amit behívással vagy a kutya továbbvezetésével megakadályozhatunk.A nyújtott, eldobott és elszórt élelem elfogadásáért szigorúan dorgáljuk, az utóbbiért pedig, ha szükséges fenyítsük meg a kutyát.

Viselkedés idegen zajokkal és állatokkal szemben

E gyakorlat célja, hogy az eb ne féljen motor zúgástól, csörömpöléstől és közlekedési zajoktól, dörrenésektől.Ahhoz, hogy ezekre a kutyát betaníthassuk, szükséges a kutya gátlásos reflexeinek kiépítése. Ezek begyakorlásában a fokozatosság elve a legfőbb. Ez azt jelenti, hogy mindennemű külső ingerhez szoktatást nem az inger közvetlen hatásával kezdjük, hanem mint zavaró körülményt alkalmazzuk.A gyakorlatban ez a következőképpen történik. Ha a kutyát az utcai forgalom zajához

akarjuk szoktatni, ne vigyük rögtön a legforgalmasabb helyre. Először sétáljunk vele a csendesebb utcákon; és lassan fokozatosan haladjunk mind időben, mind távolságban a forgalmasabb helyek felé. Ha már a legerősebb utcai zajokat is tűri, vigyük közelebb a különféle járművekhez. Ugyan így járjunk el a nagyobb állatokkal, pl. lovakkal Is. Előfordulhat, hogy távolról ugyan már közömbös, de ha közelebb kerül hozzájuk, fél az állat /visszahúzódik, oldalt kitér stb./. Ilyenkor nyugtassuk meg a kutyát, simogassuk meg, becézgessük és csaljuk magunkkal a félelmet okozó hely, tárgy vagy állat felé és többször vezetgessük el mellette, majd vigyük egész közel hozzá és itt nyugtassuk mindaddig, míg a remegés és a félelem elmúlik.A robbanásos zajokhoz /lövés, dörrenés stb./ fokozatosan szoktassuk a kutyát. Először csak távolról adunk le riasztó lövéseket, majd fokozatosan közeledve a kutya felé mindig közelebbről. Természetesen állandóan figyeljük a kutyát, hogyan reagál a közeledő dörrenésekre. Ha látjuk, hogy a közeli dörrenések idegessé teszik, hagyjuk abba a leckét, és más alkalommal folytassuk ismét mindaddig, míg a közvetlen közelről leadott lövésre sem változik a kutya magatartása.Meg kell jegyezni, hogy a lövéseket sohase a kutyával szemben, támadó jellegűen adjuk le, mert ez támadásra Ingerli, hanem úgy, hogy azt a kutya ne láthassa.Az apróbb állatokkal szembeni közömbösséget a következőképpen gyakoroljuk:Vegyük a kutyát hosszú pórázra és sétáljunk az állatok /macska, baromfi/ felé, amelyeket a kutya támadni igyekszik. Ha a kutya elugrik tőlünk, hagyjuk őt a póráz hosszúságáig előre futni, majd erőteljesen rántsuk vissza, és „fújj, rossz" szóval dorgálva rendeljük magunkhoz. ugyanekkor a beérkezés után csillapítsuk a kutyát "jól van, maradj" stb. szavakkal.A lecke megismétlésekor már ne várjuk meg, míg a kutya a póráz végére ér, hanem már fele útról rendeljük vissza. Később, ha az ingert okozó állatok felé közeledünk, már az állatok megpillantásakor a kiugrani készülő kutyát maradj, jól van" szavakkal nyugtassuk és ne engedjük tőlünk elszaladni.Ha kutyánk már közömbössé válik az állatokkal szemben, engedjük őt szabadon azok között. Ha esetleg utánuk menne és megtámadná őket, hívjuk vissza, illetve a tetthelyen fenyítsük meg. /A közömbösséget egyébként már a nevelési korszakban kell elérni, nem pedig a vakvezető kutya kiképzésekor. Helyesen cselekszünk tehát akkor, amikor a szolgálatra beállítandó kutyát kipróbáljuk./A vezető kutyának nemcsak az itt felsoroltakkal szemben kell közömbösen viselkednie, hanem minden olyan külső zajjal, zörejekkel és egyéb más elvonó ingerekkel szemben is, amelyek a mindennapi életben előfordulnak. Ezért a szoktatás ideje alatt gyakran vigyük kutyánkat séta- és játszóterekre, hidakra, hidak alá és egyéb olyan helyekre, ahol kutyánkkal a mindennapi életben megfordulunk.

Tárgyak őrzése

Vezényszó: "vigyázz". A tárgyak őrzését, valamint a személyvédelem gyakorlatának betanítását csak akkor kezdjük el, amikor kutyánk már fegyelmezett és a vezetési gyakorlatokat is jól végzi. Vigyázzunk, nehogy a fogókészség növelésével túl mozgékonnyá tegyük, mellyel nagymértékben megnehezítenénk betanítását a vezetésre.A tárgy őrzésére a következőképpen tanítsuk be a kutyát: Fektessük le a kutyánkat, és már az előző fegyelmi gyakorlatokban használt aportfát helyezzük a kutya első lábai közé. Most guggoljunk, vagy térdeljünk le a kutya mellé és fogjuk meg annak nyakövét, nehogy felugorva a segítőt megkaphassa. Ezután kérjünk fel valakit /lehetőleg a kutya számára idegent/, hogy próbálja elvenni a tárgyat a kutyától.A segítő ne akarja rögtön elvenni a fát a kutyától, hanem eleinte széles kapkodó mozdulatokkal nyúlkáljon ne is annyira a fa, hanem inkább a kutya orra felé, eközben szóval is ingerkedjék vele. Ahogyan a kutya ébersége és fogókészsége növekszik, úgy változzék a segítő viselkedése is. Mozdulatai lassúbbakká, sőt óvatosakká váljanak, ne a kutya orra felé,

hanem a tárgy felé nyúljon, és eközben becézgesse, hízelegjen a kutyának. Próbálja elcsalni, elzavarni a tárgytól.A kiképző feladata. A látó kiképző a begyakorlás első idejében maga is Ingerelje a kutyát. Mikor a segítő a kutyánál levő tárgy felé nyúl, "vigyázz, fogd" szavak állandó ismételgetésével biztassa kutyáját. Ha a kutya helyéről fel akarna kelni, a nyakszíjat fogja meg és tartsa vissza, közben "maradj, feküdj" szavakat mondja. Később keljen fel a kutya mellől és csak távolról irányítsa a szükséges vezényszavakkal. Miután így már jól megy a gyakorlat, térjen át a kiképző távollétében a tárgyőrzés begyakorlására.A tárgyőrzés begyakorlásához egy személy segítsége szükséges, aki közvetíti a világtalan számára a kutya és a segítő viselkedését. A tájékoztatás alapján alkalmazzuk a szükséges vezényszavakat aszerint, ahogyan az adott helyzet megkívánja.

Felhívom a figyelmet arra, hogy fordítsunk gondot a kutya magatartására, minden körülmények között maradjon helyén, ne hagyja el a tárgyat, ne álljon fel és ne támadjon. Ez utóbbit úgy gyakorolhatjuk, hogy egyszerre két segítővel két oldalról próbáljuk a tárgyat elvetetni.A segédeknek ne az legyen a céljuk, hogy minden áron elvegyék a kutyától az őrzendő tárgyat, hanem az, hogy a kutyába beidegződtessék azt, hogy a helyét nem hagyhatja el. Megengedett azonban, hogy mindig a segítő felé forduljon, ha két segítő van, helyesebb, ha arra szoktatjuk, hogy középirányt válasszon. Erre a segítők tartózkodási helyének változtatásával szoktathatjuk rá, mégpedig úgy, hogy a segítők először a kutyával szemben, majd lassan, fokozatosan oldalirányban eltérve próbáljanak a kutyához vagy a tárgyhoz férkőzni.Akkor, ha a kutyára bottal vagy egyéb ütő szerszámmal támad a segítő, tehát nem a tárgyat akarja elvenni, megengedett a tárgy elhagyása és a támadó lefogása is.

Személyvédelem

Vezényszó: "bánt, csibész, fogd". Ha a világtalant színlelt vagy valódi támadás érné, kutyája helyzetétől függetlenül keljen a védelmére. Nem kötelező a kimondott csibészfogás, de az eb mutassa ki védőszándékát. A személyvédelem betanításának első szakaszában hasonlóképpen járjunk el, mint a tárgyőrzés betanításában, azzal a különbséggel, hogy itt a kutyával Ingerkedéshez zsákból vagy filcből készült ütőkart használjunk, amelyet a kutya kedvére harapdálhat.A kiképző az Ingerkedés közben "bánt, csibész, fogd" szavakkal biztassa a kutyát és engedje, hogy az a csibészt támadja. A támadó ne viselkedjék eleinte agresszíven a kutyával szemben, hanem színleljen menekülést, ha őt a kutya támadja. Később térjünk át arra, hogy a támadó egyenesen a kiképzőre támadjon. A kiképző "bánt, csibész, fogd"- dal uszítsa a kutyát. Amikor a kutya elkapta az ütőkart, a támadó igyekezzék azt annak fogai közül kivenni. Ha a kutya nem engedi, úgy rövid birkózás után maradjon nyugodtan állva. A kiképző ekkor "jól van, ereszd, hozzám, lábhoz" szavakkal hívja be a kutyát.A kiképzés első időszakában helyes, ha a kutyát hosszú pórázon tanítjuk. A szíjra vett kutya ugyanis gazdáját érezve maga mellett bátrabb, magabiztosabb. Amikor már szíjon jól fog, csatoljuk le a pórázról, és most már a távolabb álló tSn".^5val gyakoroljuk a fogást.Szándékosan nem Írtam le mindazokat a tennivalókat és módszereket, amelyek a személyvédelemmel kapcsolatosak, mivel a vezetőkutyának ezt nem feltétlenül kell tudnia.

Szimat megkülönböztetés

Vezényszó: "szimat keresd". A világtalan fektesse le kutyáját, és mintegy 5-10 m távolságra látó vezető segítségével menjen el. Itt több, azonos külsejű és nagyságú fakocka közé helyezze el sajátját. A kutyához visszatérve megszagoltatja kezét, és kiadja a vezényszót. Az ebnek vonakodás nélkül az elhelyezett tárgyakhoz kell mennie, közülük válassza ki a gazdája

tulajdonát képező tárgyat, majd szájába véve jöjjön be vele. A behozott tárgyat "ereszd" vezényszóra adja át.A szimat megkülönböztetés betanításához csak akkor kezdjünk, ha már kutyánk tökéletesen aportíroz és jól fegyelmezett.A tárgy feladásánál már megtanítottuk a "keresd" szó jelentését, amelyhez most még a "szimat" szót kell kapcsolnunk. Azaz meg kell tanítanunk a kutyát arra, ne a szemét, hanem az orrát használja e munkánál. Betanítását itt is aportfával kezdjük, amelyet az előbb említett gyakorlatoknál is használtunk, és amit a kutya már jól ismer. Csak később térjünk át a szimatkocka, egyéb tárgyakkal való munkára.A betanítás első időszakában a következőkre ügyeljünk: Lehetőleg olyan helyet keressünk, amely a külső elvonó Ingerektől mentes. Legalkalmasabb erre nagyobb helyiség, elhagyott térség, vagy udvar. Előnyös az idő akkor, ha rosszak a látási viszonyok, és a kutyának van munkakedve.A betanítás módja. Fektessük le kutyánkat, majd "maradj" vezényszó után, öt lépésre távolodjunk el tőle. Ott helyezzük el az aportfát, majd térjünk vissza a kutyához. Most bal kezünkkel fogjuk meg, hogy ne ugorhasson előre, jobb kezünk tenyerét tartsuk egészen az orrtükör elé mintegy 8-10 mp- ig. Eközben a "szimat-szimat" szót ismételjük. Ezután, az orrtól húzzuk a föld felé kezünket, mintegy a földre vezetve a kutya orrát, és "szimat keresd" vezényszóval küldjük előre. Amikor a kutya megtalálta az aportfát és azt felvette, "jól van, okos vagy" dicsérő szóval hívjuk be. Bejövetele után "ereszd" vezényszóra vegyük el tőle az aportfát, és adjunk neki jutalomfalatot. Egy pár gyakorlat után /ha Így már jól megy/ több egymáshoz hasonló aportfát helyeztessünk idegen személyekkel a megjelölt helyre. Ezután, az előzőekhez hasonlóan eljárva, helyezzük a mi aportfánkat is a többi közé. /Ügyeljünk, hogy ne érintsük a többi tárgyat, nehogy a kutya arról is szimatot kapjon./ Most a már leírtak szerint küldjük el érte a kutyát. Ha rögtön a mi fánkat veszi fel, a szokottnál is jobban megdicsérve hívjuk be. Ha esetleg az idegen fát akarná felvenni, "fújj, rossz" szóval dorgáljuk, és "szimat, keresd"- el bíztassuk a saját aportfánk megtalálására. Ha a kutya tétovázik az aportfák között, és nem tudja melyiket vegye fel, legyünk segítségére olymódon, hogy "szimat, keresd" vezényszóval biztatva ösztönözzük. Ha idegen tárgyat akar felvenni, még a felvétel előtt "fujj"- al gátoljuk meg ebben, s ha a saját aportfánkhoz ér, "fogd" vezényszóval vezessük rá a helyes munkára. /A későbbiekben már elhagyhatjuk a "fogd" és a "fújj" segédszavakat. /Világtalan kiképző esetében a látó segítő közvetíti, hogy a kutya a helyes tárgyat vette-e fel. Ez szóval vagy jellel egyaránt lehetséges.Ha már jól begyakoroltuk kutyánkkal a szimattal keresést, változtathatjuk a kiválasztandó tárgyat, és a munkafeltétel körülményeit.

A tankocsihoz és a terelőpálcához szoktatás

A kutyát tankert hiányában utcákon, tereken, parkokban tanítsuk. Ez annyiból jó, mert a későbbiek folyamán, a kiképzés második részében úgy is itt kell folytatnunk a tanítást.Mivel az első időben a kutya számára a tankocsi szokatlan és kényelmetlen, ne vigyük rögtön az említett helyekre, hanem ezt megelőzően szabad, akadálymentes területen szoktassuk hozzá a kocsiban járáshoz, és csak ha már megszokta, vigyük az akadályok közé.A terelőpálcával tanított kutyákat rövid szoktató séta után már nyugodtan vihetjük a kisebb forgalomba, ugyanígy szoktassuk hozzá a húzáshoz először a húzó, majd később a vezetőhámban. Ez a módszer ma már nem korszerű, csak akkor alkalmazzuk, amikor a világtalan maga képezi ki vezető kutyáját.

Útmutatás a tankocsi utáni kiképzéshez

Amikor már a tankocsival tökéletesen közlekedik a kutya az akadályok között /jelzi azokat, megáll/, áttérünk a vezetőhámmal tanításra. A további gyakorlatokat már így tanítjuk be.

Ha látó kiképző tanítja a kutyát, mindenben igyekezzék úgy viselkedni, mintha világtalan lenne. Ez elsősorban abban nyilvánuljon meg, hogy ne irányítsa a kutyát a vezetésben, hanem hagyja, hogy az saját maga vezessen. Ha esetleg akadályokba ütközne, imitálja a megbotlást, zökkenést stb., és a továbbiakban a vezetőhámban tanítás elvei alapján járjon el. Amikor már így jól vezet a kutya, kösse be a szemét és így gyakoroljon vele tovább. Akár látó a kiképző, akár világtalan tanítja a kutyát, vigyázzon a fehér bot használatával. Fehér botot szigorúan csak az akadályok előtt használjuk. Menet közben akasszuk karra vagy kézben vigyük. Bármilyen nagy hibát követne is el a kutya, a fehér bottal soha ne bántalmazzuk. Botot egyébként se használjunk fenyítésre, mert a későbbiek folyamán vagy haragudni fog rá, vagy félni fog tőle. Mindkét eset a vezetésben okozhat nehézségeket.

Behívással egybekötött felszerszámozás

Vezényszó: "lábhoz", "hozzám" és füttyjel. A világtalan leveszi kutyájáról a pórázt, és szabadon engedi. Ezután kezében a vezetőhámmal behívja az ebet.A vezényszó elhangzása után az eb élénk ütemben, gazdáját jobb oldalról megkerülve jöjjön annak bal oldalára /a jobbkezes kutyák természetesen ellenkezőleg hajtsák végre a gyakorlatot/, és beérkezését érintéssel vagy térdhez dörzsöléssel jelezze. Most a világtalan egyedül tegye rá a vezetőhámot. A felszerszámozás ideje alatt az eb viselkedjék nyugodtan, előnyös, ha az eb önként bebújik a hámba.A felszerszámozás sem okoz különösebb nehézséget a világtalan számára, ha parancsolni tud kutyájának. Ha a kutya nyugtalankodik, "állj", "maradj" szavakkal nyugtassa, szükség esetén ültesse le.A szerszámba bebújást a következőképpen taníthatjuk meg. Vegyük bal kezünkbe a vezetőhámot úgy, hogy a kutya abba könnyen bedughassa a fejét, jobb kezünkbe pedig jutalomfalatot és hívjuk be a kutyát.Amikor a kutya bejövetelét jelezte, bal kézzel húzzuk kissé a kutya orrára a hámot, a jobb kezünkben levő jutalomfalatot pedig tartsuk közvetlen elébe. Most adjuk ki a vezényszót: "előre", jobb kezünket pedig a jutalomfalattal együtt lendítsük a kutya elé. A jutalomfalat reményében a kutya a vezényszóra előre indul, miközben önkénytelenül belebújik a hámba. Ekkor dicsérjük meg és adjuk oda neki a jutalomfalatot.Ezután bebujtatjuk a lábát a hasló és a szügyelő közé és csatoljuk oldalt a haslót a hátszíjhoz, majd tegyük a nyakára a nyakövet a csengővel és végül a szájkosarat. Igazítsuk meg a vezetőkantárt, ezzel a felszerszámozás megtörtént.Azért Írom ide a nyaköv és szájkosár feladását a vezetőhámmal együtt, mert a két utóbbiba bebújásra is megtanítható a kutya e módszerrel.Később már ne húzzuk az orrára a hám bebújó nyílását, csak tartsuk elébe, és így végeztessük vele a gyakorlatot. Ha önként bebújik, és nem akar alatta vagy mellette elmenni, úgy dicsérjük és ajándékozzuk meg. Az ellenkező esetben viszont "fújj, rossz" szavakkal dorgáljuk meg, rendeljük vissza, s végeztessük vele újra a gyakorlatot.A kutya hám melletti kitörésének megakadályozására jól bevált módszer az, ha fal vagy kerítés mellé állunk, ahol csak annyi helyet hagyunk magunk és a fal vagy kerítés/ között, hogy a kutya elférjen, így mintegy beletereljük abba.A vizsga szabályzat nem foglalkozik ugyan vele, de idetartozik még a tankocsiba befogás is. A kiképző, miután magához hívta a kutyát, felteszi rá a húzóhámot. Ezután a tankocsi vonórészét felnyitja és a kocsit a kutyára tolja. A kutya maradjon nyugodtan, míg abba befogják. Ezzel az utóbbi művelettel nemcsak a vezetőhámhoz szoktatjuk hozzá a húzóhám segítségével, hanem ahhoz is, hogy a kutya nyugodtan maradjon a felszerszámozás ideje alatt.Meg kell még említenem, hogy az egyéni kiképzők gyakran beleesnek abba a hibába, hogy főleg a szoktatás ideje alatt, tehát amikor a kutya még nem érte el a kiképzéshez szükséges

kort, pórázzal vezettetik magukat a kutyával, illetve kezdik meg a vezetésre begyakorlást. Ez azért helytelen, mert ha a kutya a pórázon húzáshoz hozzászokik /vezetéshez/, egyáltalán nem vagy csak igen nehezen tudjuk a pórázon, illetve a szabadon követés gyakorlatait betanítani, továbbá azért, mert ha nyakszíjra erősített pórázt használunk a vezetésre, azzal nem érzékelhetjük olyan tökéletesen a kutya mozgását, mint a vezetőhámban.Éppen ezért a kutya korától függetlenül, ha azt vezetésre akarjuk szoktatni, mindig vezetőhámot vagy ahhoz hasonló kantárt használjunk.

Menet gyakorlása tankocsival

Feltétlenül fordítsunk gondot arra, hogy a kutyára feltett szíjazat ne legyen sem túl laza, mert így nem érezzük a kutya mozgását tökéletesen, sem túl szoros, mert ez a kutya számára kényelmetlenné válik és nem szívesen dolgozik benne. A szíjazat akkor van jól feltéve, ha 3 ujjunkat könnyedén alá tudjuk dugni.A felszerszámozott eb menetiránnyal szemben maradjon nyugodtan állva, és az "előre" vezényszóra egyenletesen húzva induljon el. Nem kívánatos a túlságosan erős vagy a túl gyenge húzás.Menet közben az "állj" vezényszó elhangzása után az eb a menetiránnyal szemben maradjon állva. E két mozzanat betanítását akkor kezdjük már el, mielőtt a kutyát még a tankocsival, vagy anélkül a tankertbe, illetve a forgalomba vinnénk. Könnyebb a dolgunk azokkal a kutyákkal, amelyek előzetes fegyelmi kiképzésben részesültek, mivel ezek már ismerik a vezényszavak jelentését.Az egyenletes húzás begyakorlása szükséges. A betanítás módja a következő:A tankocsiba befogott kutyát a menetirányba állítjuk. Ezután a kiképző kiadja az "előre" vezényszót, közben a kocsit megtolja. Ha a kutya elindult, figyeljük meg, hogy a kocsi egyenletesen gurul-e. Ha a kocsit túlságosan, féloldalasan magára húzná a kutya, akkor a műember oldalán levő serpenyőbe tegyünk annyi súlyt, hogy a kocsi húzza magára egy kissé a kutyát. Ha a kocsi húzása túl erős, vegyünk el a súlyokból. A kutyának úgy kell közlekednie, hogy a kissé oldalt húzó kocsival egyenes irányban haladjon. Ez a kevés oldalt húzás a kocsi részéről azért szükséges, hogy érzékeltessük a világtalan keze húzását, aki a biztos támpont keresése miatt menet közben a kutyát kissé maga felé húzza. Tehát a bal kézről vezető kutyát jobb felé, a jobb kézről vezetőket pedig bal felé szoktassuk a húzáshoz.Egy bizonyos távolság megtétele után vezényeljünk "állj"- t, ugyanekkor a kiképző fogja meg a kocsit hátulról.A menetidő alatt a kiképző mindig a tankocsi mögött haladjon. Előfordul, hogy menet közben a kutya a kocsival megszalad, vagy lelassítja a menetütemet. Ilyenkor a kiképző, hogy a kutyát egyenletes menetütemhez hozzászoktassa, a kocsi visszatartásával, illetve megtolásával szabályozza a kutya menetét. Ezzel a technikával egyúttal a váltott menetütemre is tanítjuk a kutyát. A tankocsiban a kiképzőnek az "állj" betanítása nem okoz különösen nehézséget. Az "állj" vezényszóra megfogja a kocsit úgy, hogy azt a kutya ne tudja továbbhúzni. Ezután engedje el. A kutyának addig nem szabad elindulnia, míg ujabb vezényszót nem kap. Ha a kutya érzi, hogy a kocsit már nem fogják és ismét elindulna, még erősebben hangsúlyozva az "állj"- t, újból fogjuk meg a kocsit.Ha már a kutya Így nyugodtan marad, sétáljunk melléje, simogassuk meg, menjünk körbe a kocsi körül, és ezután ismét "előre" szóval indítsuk el.A kocsi nélkül tanított kutyával ugyanezt a gyakorlatot célszerűbb pórázon betanítani, míg a kutya meg nem áll. Ezzel elkerülhetjük, hogy a későbbiekben a vezetőhámban rángasson.

Menetütem-váltás

Vezényszó: "bátran, lassan". A kocsiban egyenletesen haladó kutyának adjuk ki a "bátran" vezényszót, ugyanakkor gyorsabb menetütemben toljuk meg a kocsit. Ezután engedjük el, és

a menetütemet tartva menjünk a kocsi után. Ha a kutya önként lelassítana, ismételten toljuk meg a kocsit.A menetütem lassítását ennek ellenkezőjével tanítjuk be. A "lassan" vezényszóra fogjuk meg a tankocsit, és menet közben lassítsuk le vele a kutya járását az általunk kívánt menetütemre. Ezután engedjük el a kocsit. Ha a kutya ismét felgyorsítaná az ütemet, ismételjük meg vele az előbb leírtakat mindaddig, amíg a kényszerítő eszköz nélkül egyenletesen nem halad a kívánt ütemben.A leírtaktól eltérően egészen más technikát alkalmazunk terelőpálcával vagy anélkül tanított kutyák kiképzésében. E kutyák kiképzését a fegyelmi gyakorlatokkal kezdjük. Éppen ezért a tanításban a fegyelmi gyakorlatokban tanultakat használjuk fel.Először az "előre" vezényszót és annak végrehajtását gyakoroljuk a kutyával. Tételezzük fel, hogy kutyánk már Ismeri az " előre" vezényszó jelentését, a vezényszóra elindul a vezetőhámban, s a kiképzőt ellenszegülés nélkül vezeti előre. Ez esetben, függetlenül a menetütemtől, hagyjuk, hogy a kutya kedvére húzzon, és csak később térjünk át a menetütem kijavítására.Ha kutyánk nem ismeri az "előre" vezényszó jelentését, a következő módszerrel dolgozunk: A vezényszó kiadása után fogjuk meg a vezetőszár fogantyúját /kantárt/ és Induljunk előre, majd a vezetőszárral húzzuk magunk mellé a kutyát, és saját menetütemünket lassítva, hagyjuk előrehaladni úgy, hogy a vezetőszárnál fogva húzzon bennünket. Ha a kutya minden nehézség nélkül húzva halad előre, megkezdhetjük a gyakorlat többi mozzanatának betanítását.Az esetben, ha nem akar megfelelően húzni, vegyük a kutyát hosszú pórázra, és a vezetőhámot istráng segítségével /vonókötél/ hosszabbítsuk meg. Az istrángokat a vezetőhám szügyelőjének meghosszabbításaként erősítsük a vezetőhámra. A vonókötél végére akasszunk akár egy rossz gyermekkocsit vagy más könnyebb, kereken guruló szerkezetet, amelyet 10-15 kg súllyal terhelünk. /Ez az alkalmi jármű a tovább tanításra nem alkalmas/. Ezután adjuk ki az előre vezényszót, és a kutyát rövid pórázra fogva induljunk el.Ha a kutya megszokta a húzást, engedjük mindig hosszabbra a pórázt, míg teljesen a kutya és a tankocsi mögé kerülünk. Később ugyanezt a gyakorlatot póráz nélkül végeztessük. Miután már Így hozzászoktattuk a húzáshoz, kezdjük meg a továbbtanítást.A legtöbb kutya általában erősebben húz. A kocsi nélküli tanításban ennek leküzdésére a következő módszert alkalmazzuk. Túl erős húzáskor a vezetőszár fogantyúját fogjuk meg és a menetütemet magunk is lassítsuk, a "lassan" vezényszó kíséretében húzzuk vissza a kutyát úgy, hogy nyaka a térdünkkel egy vonalba essék. Majd hirtelen engedjük meg a vezetőszárat. Ezzel a kutya számára kellemetlen érzést okozunk, mert a vezetőszár hirtelen megengedésekor előrebukik; Ezt a műveletet mindaddig ismételjük, míg a kutya át nem veszi a kívánt ütemet, és a kívánt erősséggel nem húz. Ezzel egyidejűleg a "lassan" vezényszót is megtanulja.Van eset, amikor minden Igyekezetünk ellenére sem sikerül a kutyával a kívánt menetütemet átvétetni, illetve a túl erős húzást megszüntetni. Ilyenkor ne veszítsük el türelmünket, és ne rángassuk a kutyát, mert ezzel esetleg azt érhetjük el, hogy a "lassan" vezényszóra a menetütem csökkenése helyett megáll. Amikor a kutya túl heves vérmérsékletű, és az előbbi módszerrel nem értünk el komolyabb eredményt, csatoljunk a kutya nyakára normál hosszúságú pórázt, melyet azzal a kezünkkel tartunk, amivel a vezetőszárat is fogjuk. Amikor érezzük, hogy a kutya túl erősen húz, és a vezényszóra az előbb leirt módszerrel sem csökkenti húzását, hirtelen engedjük el a vezetőszárat, "lassan, vissza, lábhoz" vezényszó kíséretében a póráz segítségével, anélkül hogy megállnánk vagy megtorpannánk, a lassított menetütemben haladva, húzzuk vissza a láb mellé. Ugyancsak menet közben fogjuk meg ismét a vezetőszárat. Helyes, ha az első időszakban az eredetileg kívánatos menetütemnél nagyobb mértékben csökkentjük a sebességet.A menetütem gyorsítására aránylag könnyen megtaníthatjuk a kutyát. A "bátran" vezényszóra magunk is gyorsabb ütemben lépjünk ki, és ha a kutya nem követne bennünket, illetve nem venné át az ütemet, a vezetőszár segítségével húzzuk előre. Ügyeljünk azonban

arra, hogy az előre húzás után már a kutya húzzon bennünket. A későbbiek folyamán a "bátran" szóra a kutyának kell előbb a gyorsabb ütemet kezdenie. Sem a "bátran", sem a "lassan" gyakorlatok betanításában nem szabad a kutyát visszarángatni. Kivételt képez erős húzáskor a vezetőszár hirtelen megengedése. A rángatással ugyanis a kutya munkája da-rabossá válik, és nem lesz meg az egyenletes átmenet az egyik menetütemből a másikba.Az "állj" betanításakor a következőképpen járunk el: Szerszámozzuk fel a kutyát rendesen vezetésre, ugyanakkor a csengő nyakszíjába akasszunk pórázt. Ennek hosszúságát úgy állítsuk be, hogy ha vezetőszárral együtt fogjuk, a kutya ne érezze a húzást és a testét se érintse. Menet közben az "állj" vezényszóra a vezetőszárat ejtsük a kutya hátára, ezzel egyidejűleg a pórázt jól rántsuk meg úgy, hogy a kutya állva maradjon. Mi még egy lépést tegyünk, és csak azután álljunk meg. Amikor már így megy a gyakorlat, hagyjuk el a pórázt, és vezetőhámban gyakoroljuk tovább.Sokszor előfordul, hogy a kutya megálláskor kifordul, azaz nem marad a menetirányban. Rendszerint a hátsó felüket szokták a vezetőtől kifelé vagy a vezető háta mögött hagyni. Ilyenkor, ha a kifordulás túl nagy, az "állj" elhangzásával egy időben kezünkkel tartsuk a kutyát menetirányban. Ha a kifordulás nem nagy, úgy elegendő a vezetőszárnak azt az oldalát erősebben meghúzni, amerre a kutya kifordul.Ha az elejével fordulna el, úgy a vezetőszárak egyidejű húzásával tarthatjuk egyenes irányban.Előfordul, hogy a kutya menet közben nem megy a menetirányra merőlegesen, hanem a farát a világtalan lábaitól kissé kifelé hordja. Ilyenkor a vezetőszár külső szárát vegyük rövidebbre, mert húzás közben a kutya mellére gyakorolt aszimmetrikus nyomás egyenes tartásra kényszeríti.

Gyalogjárón közlekedés

Miután a kutya már hozzászokott a tankocsiban közlekedéshez, illetve a vezetőhámban és a terelőpálcával már a kívánalmaknak megfelelően közlekedik a szabad területen, áttérhetünk a meghatározott területen és irányban közlekedés betanítására. Meghatározott területeken sétányokat, gyalogjárókat stb. értünk.

A betanítás első szakaszában, hogy elkerüljük az optikai támpontokhoz /fal, kerítés stb. /igazodó vezetést, helyes, ha a tanítást parkokban, sétányokon kezdjük. A sétány jobb oldalán, középen beállítjuk a kutyát a menetirányba, és "előre" vezényszóval indítjuk. Ha a kutya minden vezényszó nélkül a sétány közepére, illetve bal oldalára akar menni, úgy "jobbra, szélre" vezényszó kíséretében tankocsival, vagy vezetőszárral a helyes irányba tereljük.Az útközépen közlekedés betanítása hasonló. A vezényszó elhangzása után a tankocsit a sétány közepére irányítjuk és tartsuk rövid ideig ott. Ne engedjük arról jobbra, illetve balra letérni. Később a kocsit elengedjük, és vezényszavakkal tartatjuk a megadott irányt. Szükség szerint ismételten tereljük vissza középre, így cselekedjünk a vezetőhámban levő kutyával is. Az útközépre beállást mind jobbról, mind balról gyakoroltassuk a kutyával. A vezényszó nélkül a középről letérést ne engedjük meg, hanem amint az irányt megváltoztatja, azonnal tereljük vissza középre. Utcán, sétányon, járdán ne engedjük a kutyát túlságosan az út szélére menni.A nem tankocsiban, hanem vezetőhámban tanított kutyák kiképzésében a következőket vegyük figyelembe:Ha világtalan tanítja a kutyát; feltétlenül legyen valaki segítség, aki szóval irányítja őt, munka közben ismerteti a kutya viselkedését.A középre és útszélre menést menetelesen, ne sarkosan tanítsuk be. Akkor, amikor a kutyát nem világtalan, hanem látó kiképző tanítja vezetőhámban /ez vonatkozik az összes vezetőhámban végzendő gyakorlatokra is/, a kiképző igyekezzék mindenben ugy viselkedni,

mintha világtalan lenne. Tehát engedje magát a helyes útról levezetni, és csak ezután terelje vissza a kutyát a megadott irányba. Mikor a kutya megtanulta a vezényszavak jelentését, vigyük őt a járdára. A sétány azért is jobb, mert azon kevesebb akadály fordul elő, mint a járdán. Ezeknek jelenléte az első időben csak zavarólag hatna.

Magatartás utakon, nagy forgalmú, járda nélküli műutakon. Járdakeresés

Nagy forgalmú, járda nélküli utakon az eb mindig az út legszélét és jobb oldalát tartsa irányba. Mindkét irányban közlekedő járművek iránt tanúsítson közömbös viselkedést.Ezt a gyakorlatot már csak akkor tanítsuk a kutyával, ha már a külső zajokkal szemben közömbös, járdán, gyalogjárókon tankocsi nélkül tökéletesen közlekedik, és vezényszavakkal már tudjuk Irányítani. Betanításának technikája azonos a járdán közlekedéssel, azzal a különbséggel, hogy az útszélről eltérést legcsekélyebb mértékben sem engedjük meg a kutyának, kizárólag csak az esetleges akadályok kikerülésekor /vezényszó: "útszélre"/.A betanítást először a kisebb forgalmú utakon kezdjük, és fokozatosan térjünk át a nagyobb forgalmú utakon gyakorlásra.A gyakorlat közben megtaníthatjuk a kutyát a járdakeresésre /vezényszó: "járdára"/.Ha a világtalan bármilyen ok miatt az úttestre kerül /akadálykerülés, téren átkelés, villamosmegállóhoz menet stb./ szükséges, hogy kutyája olyan kiemelkedő helyet keressen számára, ha erre parancsot kap, amely a közúti forgalomtól mentes, illetve amely a kutya agyában a járda fogalmát képezi.A betanításhoz először lehetőleg csendes szűk utcát válasszunk gyakorló terepnek. Itt, az útszélen járás gyakorlása közben adjuk ki a vezényszót "jobbra, járdára fel". Ezzel egyidejűleg irányítsuk a kutyát a járda széléhez. Ha a kutya már jelezte a fellépést; lépjünk fel és kedvenc falattal jutalmazzuk.Mikor már a "jobbra, járdára" gyakorlását betanítottuk, térjünk át a "balra, járdára" gyakorlására. Vigyázzunk azonban arra, hogy főleg a tanítás első időszakában ne kereszteztessük az úttestet, ha azon forgalom van. Erre a célra forgalommentes vagy kisforgalmú utat válasszunk.

A későbbiek folyamán hagyjuk el a "jobbra, illetve balra" szavak használatát, és a "járdára fel" vezényszóra szoktassuk rá a kutyát, hogy mindig a hozzá legközelebb eső járdára vagy járdaszigetre menjen."Jobbra, balra" szavakat csak akkor használjuk, ha biztosak vagyunk a járda vagy járdasziget hollétéről, nehogy helytelen Irányt adva a kutyát fogalomzavarba ejtsük.Fordulatok menet közben

Vezényszó: "jobbra-előre", "balra-előre", "hátra arc" "Jobbra, illetve balra-előre" vezényszó elhangzása után az eb kis ívben forduljon, és a megadott Irányba vezesse tovább a világtalant. "Hátra arc"-nál az eb álljon meg, majd a világtalan előtt átfordulva annak jobb, illetve bal oldalán végezze el a "hátra arc"-ot, majd az "előre" vezényszóra vezesse a világtalant az eddig megtett úton visszafelé. A menet közbeni fordulatokat a járdán közlekedéssel egy időben tanítsuk be.Amikor a kutya menet közben olyan helyre ér, ahol jobbra vagy balra fordulat szükséges, amelyet menet közben akarunk elvégeztetni, olyankor a kiképző a kocsit a vezényszó egyidejű kiadásával fordítsa a megadott irányba."Jobbra, illetve balra, előre" végrehajtásában ne állítsuk meg a kutyát, hanem kis ivben kanyarodva végeztessük azt el vele.A "hátra arc" vezénylésekor a kutya mindig álljon meg, és csak azután végezze el a fordulatot először a tankocsi segítségével, majd vezetőhámban.A tankocsi nélkül tanított kutyák technikai eljárása csupán annyiban különbözik, hogy a megadott irány felé nem a tankocsival, hanem a vezetőszár segítségével fordulnak olymódon, hogy a vezényszó elhangzásakor előbb a kiképző kezdi meg a fordulatot maga mellé húzva a

kutyát. A későbbiek folyamán a kiképző maradjon el a kutya mellett és kényszerítse a fordulat önálló elvégzésére. A "hátra arc"-kor, a megállás után a vezetőszijat fogva vezessük át magunk előtt a jobb, illetve bal oldalunkra. Mi azonban csak akkor forduljunk utána, ha a kutya a fordulat 2/3-ad részét már megtette. Kisegítőnek az első időszakban az "előre"- t használjuk.A menet közben fordulatok, és a hátraarc végrehajtását először mindig a kutya kezdje meg, a világtalan csak utána forduljon.

Egyszerű akadályok előtti magatartás

Az eb a lehetőségek szerint önállóan kerülje ki az akadályokat, válassza mindig a legmegfelelőbb utat. Jó, ha a balkezes kutyák jobbra, a jobbkezes kutyák pedig balra kerülik az akadályokat, lehetőleg mindig a kutya kerüljön az akadály felőli oldalra.Egyszerű akadályok, oszlopok, telefonfülke, gyermekkocsi, embercsoportok stb. Az egyszerű akadályok, valamint más egyéb akadályok leküzdését tankertben, illetve tankocsival egyszerre tanítjuk. Ezért a tankocsis tanítást folyamatosan, egyszerre tárgyalom és csak ezután térek rá a terelőpálcával, illetve vezetőhámmal tanításra.Amikor a kutyánk szabad területen már biztosan mozog a tankocsival, vihetjük az akadálykertbe, illetve a forgalomba. Miután a kutyát beállítottuk a kívánt irányba, a kiképző menjen be az akadályok közé, és hívja magához az ebet. A hívásra a kutya a kiképzőhöz akar majd menni, de az akadályokba ütköző kocsi hátráltatja, illetve akadályozza benne. Ha a kocsi valamelyik egyszerű akadályban megakad, a kiképző jutalomfalat felmutatásával és a behívóparancs fokozottabb hangsúlyozásával Igyekezzék a kutyát rávenni az akadály önálló leküzdésére, illetve annak kikerülésére, Előfordul, hogy a kutya minden igyekezete ellenére sem tudja leküzdeni az akadályt. Ilyenkor a látó kiképző menjen oda, nyugtassa meg a kutyát, és "kerüld ki" szavak kíséretében fordítsa a kocsit annyira el, hogy a kutya továbbhaladhasson vele. Amikor a kutya már ily módon jól kerüli ezeket az egyszerű akadályokat, megfordíthatjuk a sorrendet. A kiképző maradjon a kocsi mögött és "előre" vezényszóval küldje a kutyát az akadályok közé. Ha a kutya ismét az akadályokba ütközne, "kerüld ki, tovább előre" vezényszavakkal irányítsuk őt, és csak akkor segítsünk, ha látjuk, hogy a kutya nem képes önmaga megbirkózni a feladattal.Amikor a kutya az egyszerű akadályokat minden segítség nélkül jól kerüli, térjünk át a járdán le- és fellépések jelzésének tanítására.A kutya megállással jelezze a le- és fellépést. Ezt úgy gyakoroljuk, hogy a lelépéskor a tankocsi első kereke lezökken, és a kocsi alján levő akasztó megakadályozza a kutyát a továbbhaladásban.

Ilyenkor a kiképző siessen előre, dicsérje meg a kutyát és emelje fel a kocsi elejét, majd "előre" vezényszóval Indítsa a kutyát. A járdaszegélyhez érve, a fellépés előtt a kocsi elején levő lehajló csőr ismét megakasztja a kutyát. A kutya megdicsérése után emeljük fel a kocsi elejét és az "előre" paranccsal küldjük tovább. A kocsi elején levő csőr és az akasztó segítségével betanítjuk a kutyát a botlasztó akadályok /kövek, tégla-, farakások stb. /, valamint az árkok és gödrök kerülésére is. Ha ezek az akadályok kerülhetők, akkor csupán csak a tankocsi elfordításával tanítjuk a kutyát.Ha az egész járdát elzáró akadályokról van szó, úgy azt kell a kutyával megtanítanunk, hogy ha a kocsi ezekben az akadályokban megakad, a megállás után az "előre" parancsszóra térjen ki jobbra vagy balra, amit a tankocsi irányításával érhetünk el. A járda szélén a lelépést megállással jelezze és haladjon a járdaszegély mellett, amíg újra fel nem léphet. A fellépést ismét megállással jelezze. E gyakorlat tanításában jó hasznát vehetjük "a járdára fel" al-kalmazásának. Miután a kutya a járdáról lelépett, kiadjuk az említett vezényszót. A vezényszóra a járdára akar majd menni, de ebben megakadályozza az ott levő akadály. Ez azt eredményezi, hogy a kutya addig halad a járdaszegély mellett, amíg a fellépésre alkalmas helyet nem talál. Ilyen módon megakadályozzuk azt is, hogy a lelépés után a kutya

túlságosan elkalandozzon a járdaszegélytől.A magas akadályok leküzdésében szintén az előbbi elvek szerint dolgozzunk. Ha magas akadályok leküzdésének tanításában segédeszközként magasugró léchez hasonló szerkezetet alkalmazunk, melynek homlokrésze leesik, ha a kutya a kocsival nekimegy.

Másik segédeszközként falnak támasztott, az egész járdát lezáró lécdarabot használjunk, ami a kocsi nekiütközésére szintén eldől. Vigyázzunk azonban, hogy egész könnyű lécet alkalmazzunk, nehogy a kutyára esve komolyabban megsebezze azt.Terelőpálcával és vezetőhámban a fokozatosság elve alapján tanítsuk be a kutyákat. Először a könnyebb, majd mindig nehezebb akadályok igénybevételével tanítsuk a kutyát a vezetésre. A vezetés technikája azonos a tankocsiban tanított kutyákéval, csupán a betanítás módszereiben vannak eltérések. Az egyszerű akadályok tanítása aránylag könnyű. A terelőpálca ez esetben teljes egészében helyettesíti a tankocsit. A világtalan könnyebbség kedvéért jó, ha egy botot fog maga előtt vízszintes irányban a kezében, amellyel a vezetőszárat is fogja. Amikor érzi, hogy a bot olyan akadályhoz ütközik, amelyet a kutyának ki kellett volna kerülnie, erőteljesen rántsa meg a vezetőszárat, a nála levő bot tal pedig győződjön meg az akadály helyzetéről, hogy merre lehet azt kikerülni. Majd mutassa meg a kutyának a helyes utat, és "fújj, rossz, kerüld ki" szavak kíséretében a vezetőszárral kényszerítse az akadály kikerülésére. Ezután forduljon vissza, és ismét vezettesse magát az akadály felé, de úgy irányítsa a kutyát, hogy az akadály előtt kitérjen /az akadály holléte a visszaforduláskor megszámolt lépések számából állapítható meg/.E műveletet mindaddig ismételjük, amíg a kutya minden kényszerítés és felszólítás nélkül ki nem kerüli az akadályokat.Ugyanígy járjunk el a botló akadályok, Illetve a gödrök előtt is /idetartoznak a vízzel telt mélyedések is függetlenül azok mélységétől/. Vigyázzunk, nehogy felesleges balesetnek tegyük ki magunkat, ezért helyes, ha a kiképzés első részében olyan terepen tanítunk, amelyet már a világtalan jól ismer. Botláskor, gödörbe lépéskor mindig erőteljesen rántsuk vissza a kutyát, és ha az az akadályt jól kerülte, dicsérjük meg, de ne álljunk meg vele.

Magatartás magas, az egész járdát elzáró akadályok és gödrök előtt

Az egész járdát elfoglaló akadályok előtt, ha a kutya az akadályok elé ér és megáll, "előre" vezényszóval irányítsuk a járda széléhez, és az ismertetettek szerint kerültessük ki vele.A járdaszegély mellett haladva ismételgessük a "járdára fel" vezényszót, de ne engedjük fellépni, csak akkor, ha az akadály megszűnt. Ezután forduljunk vissza, és most ellenkező irányba haladva kerültessük ki az akadályt. A "járdára fel" vezényszót mindig abban az irányban adjuk, amerre tőlünk a járdaszegély esik, tehát jobbra-balra járdára fel.A magas akadályok megkerülését a következőképpen oktatjuk.Először falnak támasztott elzáró léccel kezdjük az oktatást, amelyet úgy támasztunk a falnak, hogy a legkisebb érintésre is ledőljön. Amikor a kutya a lécnek vezet bennünket, engedjük, hogy az ráessen. Ezután "fújj, rossz"- szal dorgálva és a "kerüld ki" szavak használatával mutassuk meg neki a kikerülés irányát, és vezettessük magunkat a járda széléhez. Ezután a lécet támasszuk vissza a falnak, és ezt a műveletet addig ismételjük a kutyával, amíg az külön felszólítás nélkül ki nem kerüli. A falnak támasztott léc magassága ne haladja meg a kiképző mellmagasságát.A továbbiakban egy mellmagasságban elhelyezett vízszintes lécet használunk. A betanítás módja itt is az előbbiekhez hasonló, majd fokozatosan térjünk át a homlok, illetve kalap magasságban elhelyezett léccel gyakorlásra. Hogy a világtalannak az utóbbiak során ne a fejével kelljen a lécet levernie, a következő kisegítési módszert alkalmazzuk.Kössünk hosszú, vékony zsineget a lécre, ezután a segédkiképző vagy erre a célra megkért egyén bújjon el egy kapumélyedésben vagy más olyan helyen, ahol őt a kutya nem láthatja. Innen egy tükör segítségével tartsa szemmel az akadályt. Mikor a kiképző a kutyával közvetlenül az akadály elé ér, a zsinór segítségével rántsa le a lécet. Hagyjuk, hogy az a

kutyára essen. Ezután az előbbiekhez hasonlóan kerültessük ki az akadályt. A gyakorlatot mindaddig ismételjük a kutyával, amíg az szabályosan kerül.A gödrök kikerülésének betanítása technikailag csaknem azonos, lényeges különbség az, hogy itt a kutyának úgy kell kerülnie, hogy a világtalan véletlenül se csúszhasson a gödörbe.

Világtalan kiképző ne meredek falú és csak egész sekély mélységű gödröt használjon a tanításhoz /50 x 50 x 20 cm/.

Akadályok jelzése

A közlekedésben előforduló olyan akadályokat, amelyeket a kutya a világtalannal kikerülni nem tud, a világtalan számára közvetlenül előtte/ megállással Jelezze.Az akadályok elkerülésének betanítása semmi különösebb módszert nem kíván, itt csupán arra fordítsunk nagy gondot, hogy a kutya ne vigye a világtalant túl közel az akadályokhoz, hanem azokat 30-40 cm távolságra kerülje ki. Ha homokbucka, földhányás stb. kerül elébe, ezzel szemben is az előbbiekhez hasonlóan viselkedjék.Van azonban a közlekedésben a világtalan számára több olyan akadály amelyeket a kutyának jeleznie kell, de kikerülnie nem szükséges. Ezek a le-és fellépések, melyek útkereszteződéseknél, járdaszegélyeknél és lépcsőknél fordulnak elő. Ezeket az akadályokat szintén megállással és egyéb mással is jelezheti.A nem tankocsival betanított kutyákkal a következő eljárást alkalmazzuk: Ha világtalan tanítja a kutyát, erre a célra kisforgalmú, csendes utcát válasszon. A kutyával induljunk el a járdaszegély széle felé, ha az lelépne, erőteljesen rántsuk vissza és "állj"- t vezényeljünk. Ezután végeztessünk vele "hátra arc"-ot és 4-5 lépést menjünk visszafelé, itt ismét forduljunk meg, és rendes menetütemben lépjük le az előbb megtett lépések számát.Az utolsó lépés után, amely minden valószínűség szerint a járdaszegély széléhez esik, ismét vezényeljünk "állj"- t, még mielőtt a kutya leléphetne. Most tapogassuk meg a fehér bottal vagy a lábunkkal a járdaszegély szélét, és ezután vezényeljük a kutyát előre. Az úttest másik szélén, ha a kutya ismét nem állna meg, hanem egyből fellép a járdára, erőteljesen rántsuk vissza, és ugyanúgy járjunk el, mint a lelépés tanításakor.Amikor már ezen az útszakaszon az átkelést, a le- és fellépést megállással jól jelzi, menjünk másik, tanításra alkalmas helyre.Forgalmasabb útvonalakra csak akkor vigyük a kutyát, ha már a csendes helyeken megbízhatóan dolgozik.A le- és fellépés előtti megálláskor ne hagyjuk a kutyát sokáig állni, hanem miután a járdaszegélyt megtapogattuk, haladjunk tovább. Ügyeljünk azonban arra, hogy lelépéskor a világtalan lépjen először le, és vele laza vezetőkantárral a kutya, mely csak a lelépés után húzzon ismét.A fellépéskor viszont gyengén húzva mindig a kutya menjen elől.Amikor nagyobb forgalmú útvonalakon akarunk átkelni, de az átkelés a nagy forgalom miatt nem lehetséges, ne hagyjuk a kutyát értelmetlenül álldogálni, hanem "figyelj" szóval ösztönözzük éberségre, hogy a forgalmat figyelje. Csak akkor induljunk, ha meggyőződtünk arról, hogy az út szabad.A le- és fellépés tanításával egy időben szoktassuk hozzá a kutyát, hogy az úttesteken átkeléskor a legrövidebb úton és a lehető leggyorsabb tempóban haladjon át. Ezt a "bátran" szó alkalmazásával és a menetiránnyal ellenkező, bármely irányú eltérés megakadályozásával érhetjük el.A kutya a le- és fellépést megállással és hangadással, valamint megállással és fejének térdhez dörzsölésével is jelezheti /13. ábra/.E gyakorlat elsősorban akkor jelentős, ha a világtalannak fél keze van, és emiatt botozni nem tud.Amikor a világtalant a kutyája vezeti, és valami oknál fogva az megáll, a világtalan nem tudhatja előre, hogy a megállást mi okozhatta, "előre"- t vezényel a kutyának. Ha csak

egyszerű akadályról van szó, akkor azt a kutya kikerüli és továbbhalad. Ha azonban lelépés következik, állva marad és ugat, ebből a világtalan tudni fogja, hogy le kell lépnie. Lábával letapogatja a járdaszegélyt vagy a lépcső kezdetét és csak ezután vezényel újból "előre"- t a kutyának. Ha fellépés előtt következik, a kutya nem hanggal, hanem a térd érintéssel jelzi az akadályt.Itt ismét lábunkkal megnézzük a fellépés nagyságát és távolságát, majd "előre"- t vezényelve, tovább haladunk.Sokan feltehetik a kérdést, hogy az "előre" szó alkalmazásával képes-e a kutya különbséget tenni a tudnivalók között, tehát az egyszerű továbbhaladást, akadálykerülést, lelépést ugatással, a fellépést dörzsöléssel jelezni.

13. ábraA kutya járdára fellépés előtt. Fejével a térdet érinti

Amint azt a feltételes reflexek tárgyalásában láttuk, "a feltételes reflexek száma elméletileg korlátlan". A vezetőkutyák munkáját a feltételes reflexek száma és azok finomsága határozza meg. A kiképzőre vár tehát a feladat, hogy a kiképzés folyamán ezeknek a feltételes reflexeknek a finomságát a kutya agyában kidolgozza és állandósítsa.Kísérleteim folyamán meggyőződtem arról, hogy ezek a feltételes reflexek közötti árnyalati különbségek a kutya agyában tartósan és jól rögzíthetők. Mindenesetre nagyobb fáradságot és tartósabb munkát igényel, mint az egyszerű feltételes reflexek kialakítása. Arról is meggyőződtem, hogy a kiképzéskor a legjobb a reflexek finomságának kidolgozására a rávezetéses módszer, és természetesen ezeknek az állandó gyakorlása.E gyakorlatokat a következőképpen tanítjuk be: Amikor kutyánk a le-és fellépést megállással már tökéletesen jelzi, és a vezényszóra hangadást minden helyzetből vonakodás nélkül végzi, megkezdjük a művelet betanítását.Ha a kutyával a járdaszegély széléhez érünk, ott megállunk, "hangot, előre" vezényelünk. Miután a kutya ugatott, a "le" vezényszót használjuk kisegítésképpen és haladjunk tovább. Ha ugatás nélkül akarna továbbmenni, ne engedjük, hanem ismételjük meg "hangot, előre"

vezényszót. Csak a hangadás után engedjük tovább. Amikor így már jól megy a gyakorlat, fordítsuk meg a vezényszót, "előre, hangot" szavakkal adjuk a parancsot a kutyának.Miért szükséges ez a vezényszóváltás? A közvetlen lelépés előtti megálláskor alkalmazott "hangot, előre" vezényszóval azt a feltételes reflexet alakítjuk ki a kutyában, hogy a lelépés előtt ugasson, az "előre" vezényszóval pedig azt, hogy csak az "előre" szó elhangzása után léphet le.Amikor már így is jól begyakoroltuk a feladatot, lassanként halkítsuk le az "előre" után a "hangot" szót, míg végül teljesen hagyjuk el.A fellépés jelzésének betanítása technikailag különbözik a lelépéstől, de elméleti felépítése azonos vele. Segédeszközként vékony zsinórdarabot használunk, melynek egyik végét a kutya szájkosarának arcorri részére kötjük, a másikat pedig jobb kezünkbe fogjuk. /Ezt a módszert ezenkívül még a felesleges szimatolásról leszoktatásra is alkalmazhatjuk, amikor a kutya orrát a zsineg segítségével elhúzzuk a szimat okát képező tárgytól, közben "fújj, rossz"- szal dorgáljuk. / Amikor a járdaszegély elé érünk, és a fellépés előtt a kutya megáll, "jelet, előre" vezényszóval egy időben a jobb kezünkben levő zsineg segítségével térdünkhöz húzzuk a kutya fejét. Ugyanakkor a vezetőkantár segítségével visszahúzzuk a kutyát, lábunkat csúsztassuk valamivel előbbre. Ugyanezt a műveletet betaníthatjuk /pl. ha egy kezű a kiképző/ úgy is, hogy először a "jelet" szóra tanítjuk meg a kutyát oly módon, hogy a kezünkkel az arcorri részét megfogjuk, kétszer-háromszor térdünkhöz nyomjuk, és csak ennek begyakorlása után kapcsoljuk össze az "előre" szóval. A jeladás után a "fel" kisegítő szót használva induljunk tovább.Ezután a lelépési gyakorlathoz hasonlóan itt is fordítsuk meg a vezényszót, és a későbbiekben az "előre, jelet" vezényszót használjuk.Fordítsunk figyelmet arra, hogy a kutya csak a jeladás után lépjen fel. Ezután lassan itt is hagyjuk el a "jelet" vezényszót, és csak az "előre" szóra végeztessük a gyakorlatot.A jeladást mind szájkosárban, mind anélkül végeztessük a kutyával, mert ha csak szájkosárral gyakoroltatjuk, annak levétele után nem biztos, hogy a kutya jelet ad, mert szájkosárral szokta meg a jeladást.Előfordul, hogy amíg a feltételes reflexek tökéletesen nem rögzítődnek, a kutya mindkét jelzést egyszerre fogja alkalmazni. Ilyenkor "fújj, rossz" dorgálás után végeztessünk hátra arcot, és újból vezettessük magunkat az akadály elé.

Itt a megfelelő vezényszó kapcsolásával /tehát lelépéskor "előre, hangot", fellépéskor "előre, jelet" /vezessük rá a kutyát a megfelelő jeladás elvégzésére. A jó végrehajtás után dicsérjük meg, és ismételtessük meg a gyakorlatot, most már a kisegítő vezényszó nélkül.A fellépés, lelépés betanításának helye és körülményei legyenek azonosak.

Lépcsőn közlekedés

A "lépcsőhöz" vezényszóra a kutya a hozzá legközelebb eső lépcső felvagy lejáratához vezesse a világtalant.A lépcső le- és feljáró keresését először helyiségben, pl. lépcsőházban, előtérben stb. tanítsuk, ahol lehetőleg csak egy lépcsőfeljáró van. A helyiség valamelyik pontján álljunk meg, adjuk ki a vezényszót "lépcsőhöz előre". Úgy irányítsuk a kutyát /a világtalan látó segítséggel/, hogy az a lépcsőhöz menjen. Menet közben többször ismételjük a "lépcsőhöz" szót, és ha lépcsőhöz értünk, jutalomfalattal és dicsérettel jutalmazzuk.A lépcső előtt, attól függően, hogy fel vagy le kell azon menni, ugyanúgy jeleztessünk a kutyával, mintha az járdaszegély lenne. Miután a lépcsőhöz értünk, megdicsértük és odaadtuk neki a jutalomfalatot, menjünk fel, illetve le azon, annak végén forduljunk vissza, és menjünk az adott lépcső kezdetéhez; ezután térjünk vissza az előbbi kiindulási helyünkre. Amikor már e pontról a "lépcsőhöz" vezényszó hallatára a kutya egyenesen a lépcsőhöz vezet, most már a helyiségnek egy másik pontjáról hajtassuk végre ugyanezt a feladatot az

előzőekben leírtak szerint.Ajánlom, hogy a kutyát először számára Ismerős helyen tanítsuk, és csak a későbbiek folyamán térjünk át az ismeretlenebb területre.Amikor az épületben már jól megy a lépcsőkeresés, menjünk ki vele a szabadba. Itt elsősorban a fel- és lejáratok, valamint a közlekedésben használatos egyéb lépcsők előtt gyakoroljunk a kutyával. Ha arra is szeretnénk kutyánkat tanítani, hogy lejárati-e vagy feljárati lépcsőt keressen, úgy ahhoz már a tanítás kezdetétől fogva a "le" vagy "fel" szavakat használjuk "előre" szó helyett. A betanításkor a következőképpen járjunk el. Amikor az egyszerű lépcsőkeresés már jól megy, válasszunk ki gyakorlatozás szempontjából olyan helyet, ahol lépcső le- és feljárat is van /lehetőleg ne közvetlenül egymás mellett/: Ezután, az előzőekhez hasonlóan "lépcsőhöz le" vezényszóval a lejárathoz vagy a "lépcsőhöz fel" vezényszóval a feljárathoz irányítjuk a kutyát. Ha a "lépcsőhöz le" szóval kezdjük a tanítást, úgy aznap a "lépcsőhöz fel"-t ne használjuk, nehogy a kutyát fogalomzavarba ejtsük. Csak akkor, ha már a "le" jól rögzítődött a kutya agyában, térjünk át a "fel" szó gyakorlására. Amikor már külön-külön mindkétművelet jól megy, gyakoroljuk együtt. Ehhez olyan területet válasszunk, ahol egymás mellett található a le- és a feljárat.A lépcsőn közlekedés betanításában a kiképzőnek az a feladata, hogy a kutyát felfelé húzásra rászoktassa, és a már előzőkben tanult fegyelmi és vezetési gyakorlatokat helyesen alkalmaztassa. Itt elsősorban a járdán közlekedésben használatos "középre", "szélre" gyakorlatok alkalmazására gondolok.Lefelé közlekedéskor a fegyelmi gyakorlatokban már tanult "lábhoz” vezényszót alkalmazzuk, hogy a kutya ne húzzon. Az utolsó lépcső utáni húzásra ugy szoktathatjuk a kutyát, hogy minden külön vezényszó nélkül a vezetőkantár segítségével kissé előre lökjük. Világtalan kiképző ezt a kérdést úgy oldhatja meg, hogy ismert számú lépcsőkön tanít.

Ajtókeresés /be- és kijárati ajtó/

Vezényszó: "ajtóhoz". Az ajtó keresését valamely belső helyiségben kezdjük, ahol csak egy ajtó van. Ezt a tanítás első szakaszában hagyjuk nyitva. A felszerszámozott kutyának adjuk ki az "előre, ajtóhoz" vezényszót. Általában a helyiségben, ha kevés a hely, a kutya ösztönszerűleg arra fog menni, amerről bejött.

/Célszerű a betanítás első idejében az ajtó kilincséről vékony erős zsinegen valamilyen jutalomfalatot úgy lelógatni, hogy a kutya könnyen levehesse. Ezt a módszert főleg a külső ajtókeresésben használjuk./Amikor helyiségben tanítjuk, elegendő, ha csak megdicsérjük, esetleg kézből adjuk a jutalomfalatot. Ha utcán, udvaron, esetleg folyosón kerestetünk ajtót, segédünkkel vagy más alkalmi segítséggel helyeztessük fel a már leírt módon a hozzánk legközelebb eső ajtóra a jutalomfalatot. Attól függően, hogy tőlünk balra vagy jobbra esik az ajtó, "balra-ajtóhoz", "jobbra-ajtóhoz" vezényszóval vezettessük magunkat az ajtóhoz.Fordítsunk figyelmet arra, hogy ha a kutya nem a hozzánk legközelebb eső ajtóhoz menne, a vezényszót erélyesebben Ismételjük, a vezetőkantár segítségével térítsük a helyes irányba a kijelölt ajtóhoz.Mind a lépcső, az ajtó, mind az átjáró keresését a világtalan csak látó segítséggel taníthatja, aki rövid távolságra mögötte haladva Irányítja a kiképzés ideje alatt.

Átjáró keresés

Vezényszó: "átjárót keress". Ha a világtalan vizes árokhoz vagy egyéb más árokhoz kerül, vezényszóval ösztönözze a kutyát a helyes átkelőhely megkeresésére. Ezzel kapcsolatban kerüljön ki a kutya minden vízzel telt mélyedést.

A gyakorlat betanítását már csak akkor kezdjük el, amikor a lépcsőt és az ajtót vezényszóra megkeresi a kutya. Különösebb módszertant nem kíván. A kiképzés elején a kutya megtanulta, hogy árkon és egyéb akadályokon átkelnie nem lehet. Ezt a feltételes reflexet kapcsoljuk össze a lépcső és az ajtókeresés feltételes reflexével. Amikor a kutyának az árok mentén "jobbra, Illetve balra átjáróhoz" vezényszót adunk, az árkon átmenni mindaddig nem szabad, amíg azon hidat vagy egyéb átkelőhelyet nem talál.Ha mégis át akarna kelni rajta "fújj, rossz, tovább, előre" szavakkal irányítsuk az átjáró felé. Ezt gyakoroljuk állomások peronjain is, valamint az úttesteket valamilyen okból elzáró lánc és kötélkordonok előtt is.

Sorompók előtti magatartás

A lezárt sorompó elé érkező eb maradjon nyugodtan állva a sorompó felvonásáig. Ne igyekezzék azt kikerülni, s csak akkor induljon el, ha már szabad az út.A sorompók előtti magatartás betanításának technikája azonos a magas akadályokéval. A kiképző feladata abból áll, hogy a kutyát szoktassa hozzá ahhoz, hogy ne kerülje ki ezt az akadályt, a sorompót. A sorompók általában külső formájukban kisebb-nagyobb eltérések mellett megegyeznek, így ez nagyobb nehézségekbe nem ütközik.Betanításkor a következő módszert alkalmazzuk: Először felnyitott sorompók alatt mindkét irányból vezettessük át magunkat a kutyával. A következő leckét úgy időzítsük, hogy a leeresztett sorompót az odaérkezésünk után 5-10 mp múlva felnyissák. Odaérkezéskor vezényeljünk "állj"- t, nehogy a kutya megpróbálja azt kikerülni. Ugyanekkor botunkkal vagy kézzel a sorompóra mutatva "figyelj" vezényszót adjuk a kutyának. Miután a sorompót felnyitották, "előre" vezényszóval átvezettetjük magunkat az átkelő helyen.Ezután fokozatosan hosszabbítsuk a leeresztett sorompó előtti állás idejét. Természetesen most is alkalmazzuk az ''állj, figyelj", majd az "előre" vezényszavakat.A kiképzés utolsó szakaszában úgy irányítjuk a sorompóhoz érkezést, hogy azt leeresztés közben érjük el. Ez esetben a szokottnál is erélyesebben állítsuk meg a sorompó előtt, és ha mégis át akarna haladni alatta, "fújj, rossz"- szal dorgálva rántsuk vissza. Igen nagy gondot fordítsunk arra, hogy a mozgásban levő sorompó alatt ne menjen át velünk a kutya még akkor sem, ha azt felfelé húzzák.A világtalan kiképzőnek a gyakorlat betanításához a látó segítség feltétlenül szükséges. Az ő feladata, hogy ismertesse a világtalannal az ő és a kutya helyzetét a sorompó előtt, továbbá szavaival irányítsa a világtalant a helyes vezényszavak használatára.

Járművek használata

Vezényszó: "előre-fel". A járművekre felszálláskor az "előre, fel" és az "ajtóhoz" vezényszavakat használjuk, amelyeket a kutya már a lépcsők és ajtók keresésében megtanult. A tanítást, ha erre lehetőségünk van, villamos remizben vagy autóbusz garázsban kezdjük. Ha ez nem lehetséges, úgy a végállomásokon, tehát olyan helyeken, ahol nem kell félnünk a jármű gyors elindulásától,és nem kell tartanunk az utazóközönség zavarásától. A tanítás kezdetén álljunk közvetlenül szemben a jármű feljárati ajtajával. Mivel a jármű ajtaja keskenyebb, mint a kutyában általunk kiépített térszükséglet, ezért az "előre, fel" vezényszó után először a kutya menjen fel előre és mi csak utána. Ha a kocsiba felért, álljon meg a kutya és az "ajtóhoz" vezényszóra menjen a bejárati ajtóhoz. Meg kívánom itt jegyezni, hogy a nagy tömeg miatt helyesebb, ha a világtalan megy előre a kocsi belsejébe, mert egyrészt a fehér bot láttára az utazóközönség jobban ad helyet, másrészt pedig kutyánkat megkíméljük a különféle kellemetlenségektől /lábra lépés stb./. Ezenkívül nyomunkban haladva könnyebben bejuthat ő is a kocsi belsejébe. Általában járműveken, éppen az említett okok miatt helyesebb, ha a kocsi belsejében a világtalan megy mindig előre. Kivételt képez a leszállás, amikor a kutya az ajtóhoz vezet bennünket.

A járműről leszállva "maradj" vezényszóval hagyjuk a lejárat előtt állva, és csak ha mi előre lementünk, adjunk neki "lábhoz" vezényszót. Ezzel megakadályozzuk, hogy esetleg leránthasson bennünket leszállás közben.Ha már a feljárat közvetlen közeléből jól megy a járműre felszállás, kezdjük meg a gyakorlást, először szemben, távolabbról, majd oldalirányból is. Az oldalirányból felszálláskor kisegítésképpen használhatjuk a "jobbra", illetve "balra fel" vezényszavakat.Amikor a világtalan a kutyával a járműre felszáll, igyekezzék azon úgy elhelyezni, hogy a lehető legkisebb helyet foglalja el. Ne legyen kitéve különféle bántalmaknak, és ne akadályozza az utazóközönséget a le- és felszállásban. Amikor a világtalan nem megy be a kocsi belsejébe, csak a peronon marad, helyes, ha a peron valamelyik fala mellé áll, és kutyáját a vezetőkantár, valamint a fehér bot segítségével, a "helyre" vezényszó kíséretében a két lába közé faroltatja, és ott leülteti. Ha a világtalan nő, úgy a leghelyesebb, ha a kutyát háta mögé ülteti.Más az eset, ha a világtalan a kocsi belsejébe megy, és helyet foglal. Ilyenkor leghelyesebb a kutyát az ülés alá fektetni. Ezt a következőképpen tanítjuk.Ha a világtalan villamoson, autóbuszon, vonaton helyet foglalt az ülésen -feltéve, hogy azok székülések, melyek alá a kutya befér -, azzal a kezűnkkel, amelyik a kocsi széle, tehát az ablak felé esik, megfogjuk a kutya nyakszíját és egészen magunk elé húzzuk. Most a kocsi közepe felé eső kezünket a kutya farára helyezzük. Ezután a kutya farára nyomást gyakorolunk a "helyre" vezényszó kíséretében, és a lábunk között a pad alá igyekszünk ültetni, amíg a másik kezünkkel a kutya elejét a középperon felé fordítjuk. Az ily módon magunk elé ültetett kutyának "feküdj" vezényszót mondjuk, a nyakszíjánál fogva magunkra húzzuk és ezáltal a kutyát az alattunk levő pad alá becsúsztatjuk. Mindezekkel a műveletekkel egy időben a "helyre" vezényszót többször ismételjük. Amikor már a kutya megtanulta a "helyre" szó jelentését, de valami oknál fogva nem akarja a gyakorlatot végrehajtani, elegendő, ha a kocsi közepe felé eső kezünkkel a farára csapva magunk elé ültetjük, és a "helyre" vezényszót a szokottnál erélyesebben alkalmazzuk. Autóbuszon, trolibuszon, tehát olyan helyen, ahol nem tudjuk a kutyát pad alá fektetni, leghelyesebb, ha magunk elé vagy közvetlenül az ülés mellé ültetjük.Fordítsunk gondot arra, hogy a megállóhelyeken a kutya a megálló szélétől mintegy 40-50 cm-re álljon meg, és mindaddig maradjon nyugodtan, amíg a felszállásra parancsot nem kap.

Átkelés úttesteken

Amikor a kutya az úttest széléhez ér, és a lelépést az előírt módon jelezte, a világtalan, miután meggyőződött arról, hogy az út szabad /hallás vagy látó segítség útján/, gyors ütemben és egyenes irányban haladjon át az úttesten.Előfordul, hogy átkelés közben valamilyen jármű érkezik a közelünkbe. Ilyenkor a kutya semmilyen körülmények között ne igyekezzék áthaladni előtte, hanem álljon meg, és a világtalan tartsa fel botját.

Olyankor, amikor már az úttest 2/3 részén túljutott, megengedett, hogy a szemközti járdára felmenjen, de helyesebb, ha ekkor is megáll.E gyakorlat betanítását kézi kocsival kezdjük, amelyet a segítő átkelés közben először lassan, majd később gyorsabb ütemben hátulról megfogva tol felénk. Később térjünk át a kerékpárral, triciklivel, illetve motorkerékpárral gyakorlásra, melyhez e járművekkel rendelkező ismerőseink segítségét kérjük.A betanítás első időszakában úgy haladunk át, hogy a kutya közénk és a jármű közé kerüljön. Áthaladás közben tolassuk a járművet gyengén a kutyának, ugyanakkor a kiképző minden vezényszó nélkül erőset rántson rajta és állítsa meg. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne okozzunk a kutyának fájdalmat, nehogy a későbbiek folyamán féljen a járművektől. Amikor a kutya a járművek közeledésének láttára már megáll, fordítsuk át a menetirányt úgy, hogy most már mi essünk a kutya és a jármű közé.

Nem tartozik kimondottan a vakvezetési gyakorlatok közé, de kívánatosnak tartom, hogy a vakvezető kutyákat a járművek hangjelzéseire is betanítsuk. Ez annál is inkább jó, mert a rokkant világtalanok között nem ritka, aki nagyot hall. Betanításuk sem okoz komolyabb nehézséget. Elsősorban az autó-, motorkerékpár-kürt, villamos-, kerékpár-csengő és a fékcsikorgás hangjainak zajára kell a kutyát megtanítani.A betanítást a következőképpen végezzük: Az előbbiekben említett és már az előző gyakorlat betanításában használt járművekre /kézikocsi, tricikli/ szereljünk csengőt és dudát. A segítő távolabbról induljon ezzel a járművel, és amikor a világtalan kutyájával a járdáról lelép, azonnal szólaltassa meg e jelzőkészülékek valamelyikét. A világtalan a hang hallatára erősen rántsa meg a kutyát, és azonnal álljon meg. A betanításkor ezt a gyakorlatot nagyothalló vi-lágtalan egyedül nem végezheti, legyen mellette egy segítő, aki könyöklökéssel vagy más érintéssel, soha ne szóval, jelzi a megállást.A továbbiakban az úttest többi szakaszában is gyakoroljuk a megállást e jelzések hallatára. A fékcsikorgást már közelebb ért jármű hallassa /ha lehetséges természetes járművel/. Fordítsunk gondot arra, hogy a kutya differenciál reflexeit úgy fejlesszük ki, hogy csak akkor reagáljon ezekre a hangokra, ha az úttesten van. Járdán hallatukra ne álljon meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy a járdán közlekedve nem engedjük a kutyát a hangok hallatára meg-megállni, hanem "tovább, előre" vezényszóval biztatjuk. Az úttesten a legszigorúbban megköveteljük a gyakorlat helyes végrehajtását. A napi forgalomban csak akkor kezdjük a tanítást, amikor így már jól megy a gyakorlat.A kutya színvak, ezért helytelen azt hinni, hogy a jelző lámpákra, illetve azok jelzéseinek megkülönböztetésére betanítható. Leghelyesebb ezért a kutyát arra oktatni, hogy csak az "előre" parancsra keljen át az úttesten. A szabad útról a világtalannak kell meggyőződnie fülei, illetve látó segítséggel.A kutya feladata itt abból áll, hogyha az "előre" vezényszó kiadása után nem várt forgalmi akadály jönne közbe, az előbbiekben leirt módon segítsen a világtalannak azok elkerülésében.Helyes, ha olyan útkereszteződéseknél, ahol nincsenek jelzőlámpák, tehát ahol a járművek bármikor elindulhatnak, a kutyával a jármű mögött keljünk át az úttesten.

A kutya viselkedése helyiségekben és hivatalokban

Ennek betanítása különösebb módszert nem igényel. Lényegében csupán arról van szó, hogy az adott helynek és alkalomnak megfelelően alkalmazzuk a vezetésben és a fegyelmi-gyakorlatokban tanultakat. Ezzel kapcsolatban azonban néhány szempontot megemlítek.A vezetőkutya mindig tartózkodjék a gazdája mellett, hacsak a távozásra külön engedélyt nem kap. Hivatali helyiségekben, boltokban, tehát olyan helyeken, ahol állni kell, a leghelyesebb, ha magunk mellé ültetjük. Olyan helyeken, ahol ülőhely van /vendéglő, váróterem stb./, és ott helyet foglalunk, fektessük a székünk alá vagy magunk mellé.Amikor kutyánkat szabadon engedjük /udvar stb./, ne vegyük le róla minden alkalommal a vezetőhámot. Éppen az előbb említettek miatt az összes tanult fegyelmi gyakorlatokat - még a láb mellett járást is - mind pórázon, mind vezetőhámban egyformán gyakoroljuk.A kutya szoktatása a világtalanhoz

A kiképzés folyamán a kutya alapot kap, amelyet a világtalannak kell továbbfejlesztenie a saját életkörülményei figyelembevételével aszerint, hogy hol lakik, dolgozik, milyen körülmények között közlekedik a kutyával stb.

Helytelen az a nézet, hogy a nagy forgalmú városokban nem lehet jól alkalmazni a vakvezető kutyát a nagyfokú zaj, forgalom, embertömeg miatt. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a jól kiképzett vezetőkutya tökéletesen megfelel a vezetésre a legnagyobb forgalmú helyeken is. Természetesen a városokban használt vezetőkutyákban a fokozott zajbiztonságot, forgalombiztonságot, az úttesteken átkelést stb. fejlesztjük elsősorban, tehát

azokat, amelyekre a nagyvárosi forgalomban közlekedéshez elsősorban szükség van.A falun, tanyán stb. a más állatokkal szembeni magatartást, átjáró keresést, országúton közlekedést, a helyes út megválasztását stb. gyakoroljuk elsősorban a kutyával.Éppen az említettek miatt szükséges, hogy a kutya és gazdája mindenben megfeleljenek egymásnak, Így a világtalan a követelményeknek megfelelően fejlesztheti kutyája képességeit.Vezetőkutyát lehetőleg csak teljesen világtalanok részére adjunk. Itt elsősorban azokra a világtalanokra gondolok, akik már felnőtt korukban vakultak meg, tehát a világtalanok számára oly fontos érzékszerveik /tájékozódás, hallás/ nem tudtak oly tökéletesen kifinomodni, mint azoké, akik úgy születtek, vagy gyermek korukban vesztették el szemük világát. Ahhoz ugyanis, hogy a kutya munkáját jól végezze, nemcsak a jó kiképzés, hanem az is szükséges, hogy akit vezet, minden körülmények között megbízzék benne. A lehetőségekhez és a körülményekhez képest engedje a kutyát, hogy az munkáját önállóan végezhesse,A csökkent látónál gyakran előfordul, hogy vezetés közben valamely forgalmi akadály előtt jobban bízik csekély látásában, mint a kutya tudásában, esetleg helytelen parancsot ad ki, amellyel egyrészt veszélynek vagy kellemetlenségnek teszi ki önmagát, másrészt a kutya agyában megszünteti, vagy helytelen irányban fejleszti tovább a kiképzés folyamán tanultakat. A kutya elfelejti, vagy rosszul alkalmazza őket, s ezáltal a vezetésben megbízhatatlanná válik.Ha a csökkent látók részére mégis képezünk ki, vagy ők alkalmazni akarnak vakvezető kutyát, elsősorban olyankor járjanak velük, amikor látásukra támaszkodni nem tudnak, ha pedig mégis általánosan alkalmazni kívánják a vezetőkutyát, akkor az előbbiekben leírtakat figyelembe véve viselkedjenek a kutyával szemben.Nem elegendő, hogy valakinél a vezetőkutya tartásának csak a fizikai feltételei legyenek meg, hanem szeresse is az állatot, és ne csak munka vagy használati eszközt, hanem érző lényt lásson kutyájában, akiről gondoskodnia kell. Ne csak mi követeljünk meg mindent a kutyától, amit csak képességeihez képest megtehet, hanem adjuk is meg számára mindazt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kutya gazdájában ne csak parancsolót, hanem szeretetreméltó lényt Is láthasson, akkor az állat ragaszkodik is hozzá.A vezetőkutyának és gazdájának összeszoktatása elsősorban ott szükséges, ahol a kutya nem ismerte előzőleg gazdáját. Ehhez a következőképpen kezdjünk hozzá. Először vezetésen kívül, csupán, mint "barátokat" szoktassuk össze a gazdájával. Tartózkodjék a kutya állandóan a világtalan mellett, ő adjon neki enni, inni, ő ápolja, hogy megismerhesse a kutya szokásait és lényét. Ez alatt elméletileg kioktathatjuk a világtalant a vezetési gyakorlatok technikájára, valamint a kutya helyes gondozására. Azután áttérhetünk a kutya és a világtalan összeszoktatására a vezetésben. Itt is a fokozatosság elve alapján járjunk el, amint azt a kiképzési ütemterv mintában, a betanítással kapcsolatban ismertettem. Az összeszoktatás első ideje alatt tartózkodjék a közelben egy látó segítség, aki helyes útmutatásokkal és gyakorlati tanácsokkal irányítja a világtalant. A kutya kiképzője lehetőleg ne tartózkodjék a "tanulópár" közelében, hanem távolabbról figyelje a kutya munkáját, és csak az oktatás végeztével közölje észrevételeit és tanácsait a világtalannal. Ez azért szükséges, nehogy a kutya a kiképző jelenlétében a kiképzőre és ne a világtalanra figyeljen vezetés közben. A későbbiek folyamán maradjon el a "tanulópár" mellől a látó segítség, és csak távolról kísérje figyelemmel.Azoknak a kutyáknak, amelyek már előzőleg a világtalan tulajdonában voltak, de nem a világtalan tanította őket, az előzetes összeszoktatás nem szükséges. A kiképzés befejezése után azonnal hozzákezdhetünk az összeszoktatáshoz a vezetésben. Az elméleti oktatás ekkor is feltétlenül szükséges. Ha a világtalan maga szeretné tanítani a kutyáját,' először az elméleti szaktudást sajátítsa el, mert jó vezetőkutyát csak úgy képezhetünk ki, ha a birtokában van mindazoknak az elméleti tudnivalóknak, amelyek a jó kiképzőnek a gyakorlatban szükségesek.

Gyakorlati tanácsok a világtalan számára

A következőkben bemutatom a vakvezető kutyát használat közben. Bemutatom, hogyan viselkedjék a világtalan a kutyájával szemben, mikor az már mint munkára kész vakvezető kutya áll rendelkezésére.Reggel az elindulás előtt legalább fél órával /ha napjában kétszer eszik/ etessük meg, és sima kefével mindennap tisztítsuk meg. A kutya lekefélését soha ne mulasszuk el.Ezekre azért van szükség, mert egyrészt a kutya tele hassal nem dolgozik szívesen, illetve munkájában figyelmetlen lesz, továbbá, hogy legyen ideje dolgát elvégeznie. Másrészt tudjuk jól, hogy a világtalankutyájával napközben mind a közlekedésben, mind egyéb ügyei intézésében emberek között fordul meg, akik nem néznék szívesen, hogy piszkos, szőrét hullató, ezáltal mindent beszőröző, esetleg bűzös kutya bepiszkolja őket, vagy kellemetlenné tegye a helyiség levegőjét. Ugyanakkor a világtalanra is rossz fényt vet, ha gondozatlan, rosszul tartott kutyával közlekedik.A felszerszámozás után, hacsak lehetséges, engedjük a kutyát futni, hogy napi dolgát elvégezhesse, és ezáltal lecsillapodjék, így figyelmesebben végzi munkáját.Amikor a kutya már kézben van, tehát vezet, soha ne engedjük meg, hogy vezetés közben végezze el dolgát. Ha észrevesszük, hogy mit akar /szimatol, megáll, leguggol stb./ engedjük szabadon, és a járdáról leparancsolva várjuk meg, amíg a dolgát elvégzi, és csak azután folytassuk utunkat.Amikor a világtalan menet közben látó ismerőssel találkozik, és az vele együtt folytatja útját, ne vezettessük magunkat a kutyával, hanem az előreküldés, vagy a szabadon követés gyakorlatait alkalmazzuk, vagy engedjük szabadon a kutyát. Megfigyeltem ugyanis, hogy eddigi vezetőkutyám, ha látó kísérő társaságában mentem, nem végezte tökéletesen munkáját, figyelmetlenné vált, megállt, szimatolt, esetleg más irányba akart eltérni stb. Éppen ezért a már előbb említett gyakorlatokat alkalmazzuk, mert gyakori ismétlődés esetén a kutya munkájában visszaesést fogunk tapasztalni. Ennek következtében a már korábban jól kialakított feltételes reflexek kialszanak, illetve helytelen Irányba alakulnak át.Ha megállunk, vagy ismerősünkkel beszélgetünk, a kutyát ne hagyjuk magunk mellett állni, hanem ültessük le, de még jobb, ha lefektetjük magunk mellé olymódon, hogy teste érintse lábunkat. Ilyenkor nyugodtan elengedhetjük a vezetőkantárt, mert lábunkkal érezzük, ha kutyánk elmozdul a helyéről.Menet közben ügyeljünk arra, hogy kutyánk egyenletesen húzzon. A "bátran", illetve "lassan" vezényszavakkal szabályozzuk menetütemét.Bármennyire is sietünk, mindenkor ügyeljünk arra, hogy a kutya vezetés közben mindig húzzon, azaz laza vezetőkantárral soha ne közlekedjünk. Munka közben mindig követeljük meg tőle a gyakorlatok tökéletes végrehajtását /akadályok jelzését/. Ha azt nem végezné tökéletesen vagy elmulasztaná, feltétlenül Ismételtessük meg vele, mert ellenkező esetben elhanyagolja munkáját.Helyes, ha a világtalan a kutya vezetőszárát /pórázt/ tekercs- szerűen összegöngyölve - ha a kutyával megy - mindig magával viszi /így zsebben jól elfér/. A vezetőszárat még úgyis magunkkal vihetjük, ha mindkét végére forgó karabínert teszünk, és miután egyik végét bekapcsoltuk a kutya nyakszíján levő karikába, a másik végét átbujtatjuk a hátszíjon levő két fülön, ily módon visszavezetve ezt is bekapcsoljuk a nyakszíj karikájába. Szükség esetén egyszerűen kapcsoljuk a pórázt a nyakszíjra és fogjuk össze a vezetőkantárral. Ez utóbbit csak végszükségben használjuk, mivel a vezetésben zavarólag hathat.Ez azért szükséges, mert sohasem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem engedhetjük szabadon a kutyát, de a vezetésre nincs szükségünk, továbbá azért is, mert ha a vezetőkantár valamilyen okból elromlana vagy elszakadna, a szíj segítségével ideiglenesen megjavíthatjuk. Vezetés közben egyáltalán ne, de még sétáltatás közben sem szabad korbácsot vinni magunkkal, mert a korbács látása zavarja a kutyát munkájában.A járműveken vigyázzunk arra, hogy a közönség ne bántalmazza, és ne ingerelje a kutyát /lábra taposás, simogatás, ingerkedés stb./. Ezért mindig tartsuk szorosan magunk mellett.

Munkahelyünkön, ha egy mód van rá, tartsuk a kutyát szabadban. Ez nemcsak azért szükséges, mert a szabadban tartás egészségesebb mind a környezetre, mind a kutyára, hanem így juttatjuk a szükséges napi mozgáshoz. Ha mégis helyiségben kell tartani, jelöljünk ki állandó helyet számára /valamelyik sarokban/, ahol megfelelő fekhelyet készítünk. Időnként azonban feltétlenül engedjük ki, hogy mozoghasson.Télen, amikor nagy a belső és külső hőmérséklet közötti különbség, tegyük lehetővé a kettő közötti átmenetet. /Rövid ideig tartsuk előszobában, lépcsőházban stb. /Az étkezési időpontokat lehetőleg pontosan tartsuk be.Munkaidő után, bármilyen nehezünkre esik is, ne sajnáljuk az időt, és tartsuk meg a napi 15-20 perces foglalkozást, amelynek keretén belül elismételjük a kutyával a már betanított fegyelmi és vezetési gyakorlatokat. Erre jó alkalom egy rövid séta. E gyakorlatok ismétlése azért fontos, mert csak így akadályozhatjuk meg, hogy kutyánk ne felejtse el a tanultakat.Ha kutyánkkal ismeretlen terepen közlekedünk, fokozott figyelmet fordítsunk jelzéseire, s mielőtt irányt változtatnánk, mindig győződjünk meg /járókelők segítségével/ az irány helyességéről. Ez azért szükséges, mert ha máskor is megismételjük utunkat, a kutya az első Ízben helytelenül megtett úton vezet bennünket, amit helyesbítenünk kell.Helyesnek tartom, ha ilyen, számunkra többször is szükséges utat először látó kísérő segítségével ismertetjük meg a kutyával /pl. munkahelyre, fodrászhoz, üzletbe stb. vezető utak/.A kutyához mindig legyünk türelmesek. Ha idegesek, türelmetlenek, rosszkedvűek vagyunk, ne éreztessük azt a kutyával. Ne bántalmazzuk ok nélkül, és csak a legvégső esetben folyamodjunk tettleges fenyítéshez. Ezek azért lényegesek, mert idegességünk, rossz hangulatunk a kutyánkra is átterjed, a verés miatt pedig félni fog, ezek következtében nem végzi tökéletesen munkáját. Mindezek felett tartsuk szem előtt, hogy életünket bízzuk hű társunkra.A vezetőkutya munkája igen komoly és a kutya számára nehéz feladat, hiszen nemcsak maga, hanem gazdája testi épségére is vigyáznia kell. Éppen ezért igyekezzünk helyzetét azzal megkönnyíteni, hogy jól bánunk vele, és mint szükséges segítőtársunkat, megbecsüljük.

VAKVEZETÉSRE LEGALKALMASABB KUTYAFAJTÁK

Kuvasz

A kuvasz nagytestű kutya, marmagassága kb. 70 cm. A végtagok elülső és oldalsó felületét rövid, sűrű, sima fehér szőr borítja. Törzsét, a felkart és a combot hullámos, kb. 7-15 cm hosszú, sűrű, fehér, nemezesedésre, gubancolódásra nem hajlamos, durva szőr borítja. A végtagok hátulsó felületén a szőrök hosszabbak és zászlókat alkotnak. A fej koponyai része

mérsékelten domború. Az arcorri rész megnyúlt. Az orrhát egyenes. A fej hossza 27-30 cm. A fül magasan tűzött. A szem ferdén metszett, mandula alakú, sötétbarna. Fogazata erőteljes. Nyaka izmos. Mellkasa mély és hosszú, háta hosszú, egyenes, a fara mérsékelten lejt, a hasa kissé ívelt hátrafelé. Az orrtükör, az ajakszél, a szemhéj széle, körmei sötétek, a palaszürkétől a feketéig. A farok középmagasan tűzött, mintegy 35-40 cm hosszú fehér, hullámos szőrrel borított. Vérmérséklete nyugodt, igen bátor, járása kényelmes, de haladós is.

14. ábraKuvasz

Német juhászkutya

A középnagyságnál valamivel nagyobb, nyúlánk, erős és izmos termetű, élénk, éber, figyelmes, rendkívül értelmes. Mozgása gyors, vérmérséklete élénk. Marmagassága 55-65 cm, farmagassága majdnem egyenlő a marmagasságával. A szőrzete sima, sűrű, szorosan fekvő, a nyakon, a maron és a faron valamivel hosszabb. A hosszúszőrű német juhászkutyák továbbtenyésztése nem kívánatos. A fej és a nyak hossza azonos. A száj erős, az ajak feszes és jól záródó. A fogazat igen erős. A fül közép nagy, tőben széles, magasan tűzött, éles hegyben végződik és kissé előre áll. A szem közép nagy, mandula- vágású, sötét színű. A

mellkas mély, a has kissé felhúzódó, a hát egyenes, jól izmolt, a far enyhén lejt. A comb erősen izmolt, a mancsok erőteljesek, boltozatosak, a körmök sötét szintiek. A szőrzet színe változatos, lehet fekete, szürke, vörös, sárga s ezek együttesen is előfordulnak.

15. ábraNémet juhászkutya

Dog

Feltűnően nagy, igen izmos, erős állat. Fejét és a nyakát magasan tartja. A nagy test ellenére is kívánatos a könnyedség. A marmagasság 70-80 cm. A fej hosszú, az arcorri rész nagyon erős és széles. A szem eléggé mélyen fekvő, közép nagy, sötét. Fülét hegyesre kurtítják, két-három hónapos korban. A törzs mély, jól ívelt bordákkal és felhúzott hassal. A hát és a combok erősek, jól izmoltak. A comb hosszú és jól fejlett. Szőrzete rövid, sima és fényes.

Színezet alapján öt csoportba sorolhatók: 1. Csíkos. Alapszíne a legvilágosabb sárgától a legmélyebb narancsig változhat. A csíkok majdnem feketék. Előnyösebbek a sötét szeműek

és karmúak. 2. Őz színű Váltakoznak a világos, barnás sárgától a legmélyebb narancsszínig. Az orr, a fül és a szem körül mélyebb színárnyalat nem kifogásolható. A szem és a karom sötét legyen. 3. Kék Váltakoznak a világos szürkétől a legmélyebb palaszürkéig. 4. Fekete Mindig tökéletes fekete színű legyen. /Itt a fehér szín csupán a mellen és a lábon megengedett, azonban nem kívánatos. Az orrtükör mindig fekete, kivéve a kék színűeket, ahol lehet világosabb. Mindig részesítsük előnyben a sötét szemet és karmokat./ 5. Tarka Az alap tiszta fehér. A foltok feketék és tépett szélűek. A kék foltok megengedettek. Ezeknél a kutyáknál a fehérsávos szem, a rózsaszín és lepkeorr /két vagy több színű/ megengedett, de nem kívánatos.

16. ábraDog

A KUTYA TARTÁSA, ÁPOLÁSA, TENYÉSZTÉSE

A világtalannak, ha vakvezető kutyát akar tartani, tisztában kell lennie' a kutyatartásának, ápolásának és tenyésztésének alapvető tudnivalóival. Ezeket nemcsak azért kell ismernie, mert a vizsgának lényeges követelménye, hanem azért is, mert a tartás módja befolyásolja a kutya erőnlétét, értelmi képességének kifejtését, márpedig esetleg ettől függ a világtalan testi épsége. Tehát a világtalannak saját érdeke, hogy megfelelően tartsa kutyáját.A kutya beszerzése után az első feladat annak elhelyezése. A kutya, ahol erre lehetőség van, tartható a szabadban vagy a lakásban.

A kutya elhelyezése

A szabadban tartott kutyáknak kutyaólat kell építeni. Az ólat a következő szempontok szerint építsük fel: Mérete igazodjék a kutya nagyságához. Hossza olyan legyen, hogy a kutya teljesen kinyújtózkodva kényelmesen elférjen benne. Szélességének a kinyújtott lábbal fekvő kutya méreteit vegyük alapul. /A kutya csak akkor tud kényelmesen pihenni, ha végtagjait teljesen ki tudja nyújtani./ Valamivel magasabb legyen, mint a kutya.A bebújó nyílást szintén a kutya méretei szerint készítsük. A bebújó nyílást a küszöbnél magasabban helyezzük el, így a kutya nem túrja ki az alatta levő almozást, másrészt védi az állatot a külső légáramlásokkal szemben.A bebújó nyílásokkal kapcsolatban többféle álláspont van. Olyan helyeken, ahol erősen ki van téve az időjárás viszontagságainak, helyesebb, ha a bebújó nyílást az ól egyik oldalának sarok felé eső részére helyezzük, hogy az állat teste védve legyen a beáramló levegőtől. Ott azonban, ahol védettebb hely áll rendelkezésünkre, helyesebb a bebújó nyílást a homlokfal közepére helyezni, mivel a kutya a kijárattal szemben szeret elhelyezkedni.Télire jó, ha a bebújó nyílás elé kétrészes sűrű szövésű zsákot vagy ponyvafüggönyt akasztunk, ennek két szélét a kibúvónyílás széléhez lefogatjuk és csak a közepén hagyunk nyílást. A rövid szőrű, hidegre érzékeny kutyák részére helyes, ha télire körülrakjuk az ólat náddal, szalmával vagy falevéllel. Ezt fogassuk le, hogy a szél szét ne hordja. A körülrakásra egyéb szigetelőanyag is használható. Ezzel megakadályozzuk az ól túlságos lehűlését.Feltétlenül készítsünk az ólnak mintegy 10-15 cm-es lábazatot, hogy az ól-fenék ne érintkezzék a közvetlen talajjal. Helyes, ha a lábazat magasságáig téglával körbe rakjuk, hogy a szél ne fújhasson az ól alá. A talaj és a padozat közötti részt töltsük ki lyukacsos salakkal.Az ólak teteje többféle lehet, leggyakoribbak a sátor és a lapos tető. Célszerűbb a lapos tetejű ól, mert tetejének csak annyi lejtése van, hogy a víz nemáll meg rajta, és ezen a kutya az Időjárástól függően tud feküdni. A kutyák kedvelik ezt a fekvőhelyet, mert Innen szinte uralni tudják a számukra érdekes terepet. Az ilyen tetőt kettős fallal készítjük és a két fal közé helyezzünk kátrány -papír szigetelést. A külső felületet csak olajfestékkel fessük be. Nem célszerű, ha kívülre kátránypapírt teszünk, mert az erős napsütésre a kátrány felolvad és a kutya szőrzetébe tapad. A sátoros tetőkhöz, ha lehet készítsünk mennyezetet. Ugyanis a hegyes tetők csúcsába felszorul a meleg levegő, ezáltal hűvösebb az ól. A sátortetejű házak elé készítsünk a kutya számára deszkából padozatot, amelyen a kutya pihenhet.A szukák részére készülő ólakat a következők figyelembevételével építsük: A bebúvó nyílás szélessége a vemhes szuka szélességének méretéhez Igazodjék. Az egyik oldalfal vagy a tető legyen leemelhető, illetve felnyitható, hogy a születendő kölyköket bármikor ellenőrizhessük. Az ólak belsejét úgy méretezzük, hogy az. anya a kölykeivel együtt kényelmesen elférhessen. Általában öt-hat kölyköt számíthatunk egy szukára.Az ólakat lehetőleg száraz deszkából építsük. Az oldalak és a padozat kettős fallal készüljön. A két fal közötti hézagot üveggyapottal, fűrészporral vagy más szigetelő anyaggal töltsük ki.

Építhetünk azonban vályogból vagy téglából is, ezek azonban kevésbé jók /nehezen kezelhetőek, helyhez kötöttek/.Az ól legyen védett az időjárás viszontagságaival szemben. Ha lehetséges déli, délkeleti fekvéssel, továbbá a talajnak a környezetből kissé kiemelkedőbb pontjára helyezzük, hogy a csapadék ne folyjon alá. Almozásra szalmát használjunk, melyet legalább havonként cserélünk. /Szükség esetén almozhatunk fűrészporral vagy finom gyaluforgáccsal./ Télen célszerű az ólat lazán betömni szalmával úgy, hogy a kutya belefészkelhesse magát.A lakásban tartott kutyák részére a helyiség valamelyik védettebb sarkában adjunk állandó helyet. Alájuk tegyünk matracot, szőnyeget vagy filclapot, lehetőleg téglalap alakú és a kutya nagyságához méretezett ládába. Kosárban csak kis növésű kutyákat tartsunk, de jobb, ha ezeknek is ládát készítünk.A szabadban elhelyezett kutyákat, ha lehet ne kössük láncra. /A láncon tartás több okból

káros. Akadályozza a kutyát a szabad mozgásban, ezáltal gátolja fejlődését is. Megfigyelések szerint a természetére is károsan hat. Egyes egyedek a láncon vadakká, fékezhetetlenekké válnak, míg mások gyávák és alattomosak lesznek. Ha nem kerülhetjük el a láncon tartást, úgy 2-2, 5 m magasságban kifeszített 8-10 mm vastagságú csúszó drótot használjunk, mellyel a meglevő távolsághoz mérten a kutya számára futópályát adunk. A dróton csúszó karikára alul, felül forgó karabínerrel ellátott láncot tegyünk, és ezt kapcsoljuk a kutya nyakán levő szíjra. A csúszó drót végére húzzunk mintegy 1/2 m hosszúságban használt, nem túl erős spirálrugókat, amelyek lefékezik a kutyát rohanásában. A lánc hosszúságát úgy szabjuk meg, hogy attól a kutya kényelmesen bejárhasson házába, s elérhesse etető és itató edényét.A láncon tartott kutyákat legalább napi egy órára /reggel-este 1/2-1/2 óra/, de ha lehet, egész éjszakára engedjük szabadon, hogy az állat kifuthassa magát és elvégezhesse napi szükségleteit.A vezető kutyákat csak a legvégső esetben tartsuk láncon.Az Ideális tartás a kutya számára a szabad mozgást nyújtó udvarban tartás. A lehetőségekhez képest legyen minél nagyobb mozgási területe. Ha szűk a hely, legalább 2 x 4 m, de ha lehetséges, úgy 4x8 m-es udvart adjunk a kutya számára. Az Ilyen kis helyen tartott kutyáknak is szükséges a napi egy órai kifutás. Az udvar ne legyen zárt és a külvilágtól elszigetelt. Kerítésnek 2-2,5 m magas drótfonatot használjunk. Legyen a kutya elhelyezési körletében a nyári melegek idején elegendő árnyékot adó fa vagy egyéb zöld /pl. kerítésre futó növény/.A lakásban tartott kutyák részére legalább napi 1, 5-2 órai szabad mozgást tegyünk lehetővé. Célszerű, ha olyan helyre visszük a kutyát, ahol szabadon engedve kedvére kifuthatja magát.A vakvezető kutyáknak Is adjuk meg ezt a mozgási lehetőséget. Ahol ennek akadálya nincs, napközben a mozgatást a világtalan megoldhatja a munkahelyén /az üzem udvarán szabadon engedi/. Ha ez nem lehetséges, úgy reggel, az elindulás előtt hosszabb kifutási időt adjunk számára. Este feltétlenül jártassuk meg /vezetés nélkül/, sétaszerűen.A tenyész telepeken tartott kutyák elhelyezésében ugyanezeket az irányelveket tartsuk szem előtt. Tekintettel a nagyobb számra, megkívánjuk: az egymás mellett elhelyezett boxok úgy készüljenek el, hogy az állatok sem alul, sem felül ne juthassanak át egymáshoz. Ne tegyünk egymás mellé verekedős és ingerlékeny állatokat. A beteg kutyák részére a teleptől távolabb létesítsünk elkülönítőt. Vemhes és kölykező szukák számára Is készítsünk külön helyet.A kutyák elhelyezési körletét úgy válasszuk meg, hogy talaja az állatok számára a legmegfelelőbb legyen. Ne legyen tégla, cement, ezektől könnyen felfázik. Ne legyen homokos, a homoktól ugyanis laza mancsai lesznek a kutyának. Nem jó a salakos vagy kavicsos talaj sem, mert ez mozgás közben felsértheti a kutya lábát, és nem ajánlatos a túl agyagos talaj sem. A legalkalmasabb a félig kötött, lehetőleg füves terület.

A kutya gondozása

Mint más egyéb hasznos háziállatunk, úgy a kutya is megkívánja a rendszeres és gondos ápolást. Igen sok betegséget megelőzhetünk, ha nem hanyagoljuk el kutyánk gondozását.Az ápoláshoz a következő eszközök szükségesek:erős szőrű kefe,.vakaró /a kefék tisztántartásához/,fésű a hosszúszőrű kutyák számára.Ügyeljünk arra, hogy a kutya környezete mindig tiszta legyen. Mielőtt az állat ápolásához kezdenénk, először annak környezetét takarítjuk fel. Miután ezzel készen vagyunk, kezdjünk a kutya ápolásához.

A lakásban tartott kutyákat tisztítás előtt vigyük ki a szabadba, hogy elvégezhessék dolgukat és egy keveset futkározhassanak.Először keféljük le a kutyát úgy, hogy az állat faránál kezdjük, és szőrmentével szemben húzva a fej felé haladunk. Ezzel a művelettel kitisztítjuk a szőrzetből a lerakódott port, piszkot és vedléskor a hulló szőrt.Ezután a kutya fejénél kezdve szőrmentében keféljük le az egész állatot. Kefélés közben a vakaró segítségével többször tisztítsuk ki a kefét a belerakódott portól és a szőrtől. Ügyeljünk arra, hogy sehol ne maradjanak összeragadt szőrcsomók. A kutya testének minden területét gondosan tisztítsuk le. A kefélés után a hosszúszőrű kutyák szőrét fésüljük ki.A kutya ápolásának nemcsak tisztasági, de élettani hatása is van. A szőrtüszők kapcsolatban állnak a hajszálerekkel, s ápoláskor ezeken keresztül ingerlőleg hatunk az állat vérkeringésére. Ezért az ápolás igen nagymértékben hat az állat jó közérzetére. Tanácsos a kutyát naponként tisztítani, sőt a tavaszi és az őszi vedlés idején legalább kétszer tisztítsuk, ezáltal megakadályozzuk, hogy hulló szőrével bepiszkítsa környezetét.Sokan tévesen azt hiszik, hogy a kutyát csak fürdetéssel lehet tisztán tartani. Ez a felfogás helytelen. A kutya fürösztését lehetőleg mellőzzük, mert a kutya bőre aránylag száraz, mert kevés benne a faggyúmirigy. Fürdetéskor még inkább kiszárad, ami igen sokszor bőrgyulladást és egyéb bőrbetegséget, pl. ekcémát okozhat. Ha nem kerülhetjük el a fürdetést, akkor lágy vizet és lúgmentes, illetve csak kevés lúgot tartalmazó szappant használjunk.Legjobb a természetes fürdetés. Kutyánkat a szabad vízre /folyóra vagy tóra/ visszük, és a vízbe küldve megúsztatjuk. Szívesen "aportírozó" kutyákkal ez könnyen megy, mert a bedobott tárgy után beúsznak. Azokat a kutyákat, amelyek ilyen módon nem küldhetők a vízbe, vagy csónakról csaljuk magunk után, vagy más rávezető módszerrel vegyük rá az állatot a vízbemenésre. Semmi esetre se dobjuk kutyánkat a vízbe, mert ez víziszonyt okozhat. Ügyeljünk arra, hogy a víz ne legyen hideg, mert a hideg vízben a fürdetés könnyen tüdőgyulladást okozhat. Túlzásba ne vigyük az úsztatást, a kutya alj szőrzete ne ázzon át. A megfürdetett állatokat gondosan törüljük szárazra. A szabadban fürdetett kutyát pedig ne vegyük rögtön szíjra, hanem hagyjuk, hogy jól kirázhassa és kifuthassa magát.A hosszúszőrű kutyákat nyárra szokás megnyírni. Ez nem mindig helyes, mert egyrészt a dús szőrzet nyáron a hő ellen is védi az állatot, másrészt pedig a szőrétől megfosztott állat az erős napsütésben könnyen bőrgyulladást kaphat. Ha már mindenképpen nyíratni akarjuk kutyánkat, azt feltétlenül szakértővel végeztessük, nehogy házi nyírás közben felsebezzük az állat bőrét.A kutya szeme rendes körülmények között tiszta és váladékmentes. Ha váladékot veszünk észre, azt puha ruhával, még jobb száraz vattával, töröljük ki a szeméből. Az erősen csipásodó kutyát feltétlenül mutassuk meg állatorvosnak, mert ez betegségre is utalhat.Ügyeljünk a kutya füleinek tisztaságára is. Időnként nézzük meg az állat füleit, és ha bennük fülzsírt és piszoklerakódást találunk, azt parafinolajos vattával töröljük ki, vagy állatorvossal távolíttassuk el.

A fogak nem igényelnek különösebb ápolást, viszont kísérjük azokat figyelemmel. Odvas vagy törött fogakat, amelyek az állatra szemmel láthatólag izgatólag, vagy lehangolólag /nem eszik stb. / hatnak, feltétlenül húzassuk ki. A rossz fogak kihatnak az állat közérzetére, táplálkozására és ezen keresztül annak élettartamára is.A fogazat hiányossága a küllemi bírálatokban hibának számít. Ha a kutya fogát valamilyen okból kihúzatjuk, vagy kiütik stb., erről az első esetben kérjünk hivatalos igazolást, a második esetben látlelet vagy tanuk útján is igazolhatjuk a fog erőszakos eltávolítását.

Az életkor megállapítása a fogazat alapján

A kutya korát a fogak növekedésének, kopásának mértékéből hozzávetőlegesen, pár hónap

eltéréssel meghatározhatjuk.A kölyökkutya fogai 25-30 napos korában kezdenek hasadni. Először a tejmetszőfogak bújnak ki. A zápfogak 50-60 nap között jönnek elő. Kéthónapos korra mind a 26 tejfog kinő. A harmadik hónap végén fent és lent már megjelennek az állandó zápfogak.Először váltódnak a metszőfogak. Három-négyhónapos korban váltódnak a fogófogak, háromtól-öthónapos korig a közép metszőfogak, négytől hathónapos korig a szegletfogak. A szemfogak 5-6 hónapos korban váltódnak. A tejfogak kisebbek és fehérek, az állandók sárgásak, fejlettebbek.A kölyökkutya hat-tízhónapos korára befejezi a fogváltást. A felnőtt kutyának 42 foga van. Ezek a következőképpen oszlanak meg:

2 4 1 3 3 1 4 2 3 4 1 3 3 1 4 3

Ha a felső fogsort középen kétfelé választjuk, jobbra-balra három-három metszőfog /nevük sorrendben fogófog, középmetszőfog, szegletfog/egy - egy szemfog /agyar/, négy-négy elő zápfog és fölül kettő-kettő, alul három-három zápfog található.Az első évben kezdődik a fogófogak levél alakú nyúlványainak kopása, ami a második évben fejeződik be. A kettő és három év között kopnak le az alsó fogsor közép metszőfogai. Ekkor indulnak kopásnak a felső fogsor fogai. A negyedik-ötödik évben az alsó fogsor ajaki éle kezd kopni. Ugyancsak kopásnak indulnak a felső fogsor közép metszőfogai. A hatodik évben a felső fogsor ajaki szélei kopnak el,A fogak sárgulni kezdenek. A 8-10. évben a fogak koronái teljesen lekopnak, csak a gyökereik maradnak meg.A fogak kopása nagymértékben függ a kutya harapási módjától és táplálkozásától egyaránt.

A kutya etetése

Amint tudjuk, a kutya ősei ragadozók, húsevők voltak. Az ember szolgálatában azonban a kutya is mindenevővé vált. Főbb tápláléka azért a hús maradt, tehát étrendjét is ehhez mérten szabjuk meg.Ehhez ismernünk kell az állati szervezet számára nélkülözhetetlen táplálóanyagokat. Főbb csoportjai összetételük szerint a következők:

1. fehérje /hús, húsliszt, halliszt, tej, tojás/2. zsír /állati zsírok, növényi olajok/3. szénhidrátok/liszt, cukor, burgonya/4. ásványi anyagok /konyhasó, tojáshéj, csont/5. vitaminok /zsigerek, konyhanyelven állati belső részek, csukamájolaj, tej, tojás,

élesztő, friss zöldfélék, gyümölcs, vitaminkészítmények/.Ezeket a táplálóanyagokat a szervezet bizonyos arányban kívánja meg. A legfontosabb, amit a kutyatartónak ismernie kell, a fehérje és a szénhidrát aránya. A fiatal, még növekedő szervezetnek 1:3- 4 arány a megfelelő, tehát 1 rész fehérjére 3-4 rész szénhidrát. A már kifejlődött állatnak megfelel az 1:7- 8 arány is.A táplálóanyagok értékét kalóriaértékben szokás kifejezni. A nagyobb testű kutyáknak testsúly kilogrammonként 36, a kisebbeknek 72 kalória kell csak az élet fenntartásához. A munkát végző kutyáknak ennél többet,, a szolgálati kutyáknak kb. másfélszer ennyit kell adni.Az elmondottak szerinti étrend összeállítását megkönnyíti a 2, táblázat, amely a kutyák etetésére leggyakrabban használt élelmiszerek összetételét és 100 g mennyiség kalóriaértékét tünteti fel.Az összeállításkor arra is kell ügyelni, hogy ne csak a szükséges kalóriamennyiséget kapja

meg az állat, és meglegyen a szükséges fehérjearány, hanem az étel mennyiségileg és tömegben is elegendő legyen, hogy a kutya jóllakjon. A 60 kg súlyú kutyának 1000 g, a 30-40 kg-osnak 600 g étel kell kb. a jóllakáshoz.Természetesen mindezek az adatok irányszámok, csupán útbaigazítást adnak. Döntő a kutya kondíciója, az ne legyen sovány, de túltáplált /kövér/ sem.Keményrostú főzelékféléket, pl. káposztát vagy felfúvódást okozó hüvelyeseket /bab, borsó/ lehetőleg ne adjunk a kutyának. Ha mégis adunk, a káposztaféléket vagdaljuk össze, a hüvelyeseket törjük meg. Huzamosabban ne etessünk kásaféléket, mert gyomorégést okozhatnak. A kutya étrendje legyen változatos.A tömegétkeztetésekből származó ételmaradékot /vendéglő, üzemi konyha stb./ etetés előtt főzzük fel, nehogy attól a kutya különféle betegségekkel /pl. gümőkór/ fertőződjék. Vitamint emberi fogyasztásra alkalmas nyershús formájában adjunk, hetenként mintegy 30-40 dkg-ot. Főtt lóhúst is etethetünk, keverjünk hozzá marhafaggyút, mert különben erős hasmenést okozhat. Vágóhídi hulladékot ne adjunk nyersen, hanem előzőleg a szőrtől és egyéb szennyeződéstől tisztítsuk meg, és jól főzzük át. Ha mégis nyersen etetnénk, úgy azt több ízben alaposan mossuk meg, és legalább egyszer forrázzuk le,A nyers vágóhídi hulladékok etetése már azért sem helyes, mert Így nagyobb lehetőség van a fertőzésre különböző betegségekkel és élősdiekkel /borsóka, májmétely stb. /. Ha a kutya huzamos ideig nyershúst kap, az bélhurutot okozhat.A húst kis darabokra vágva, ételmaradékkal keverve adjuk a kutya elé, nehogy az állat rászokjon a válogatásra. A kutyák kedvelik a tésztaféléket is.

2. táblázat

Élelmiszer Fehérje%

Zsír%

Szénhidrátok%

Ásványi sók%

Kalória

Bab

Borsó

Burgonya

Darák: árpadara búzadara

kukoricadara

zabpehely

Hal

Halliszt

Hús: borjúhús

lóhús

marhahús /sovány/

sertéshús /zsíros/

Húsliszt

Kenyér: fehér

barna

Növényi olaj

Rizs /hántolt/

Sárgarépa

Tehéntej

Fölözött tej

Tojás

Vaj

Zsír

24,3

22,8

2,1

9,4

10,4

7,3

12,5

17,1

52,0

19,8

23,3

20,5

14,5

72,3

8,4

6,0

-

8,1

1,0

3,4

3,2

14,1

0,9

-

1.6

1,8

0,1

2,1

0,4

1,2

6,7

0,3

17,0

0,8

0,5

1,8

37,3

10,0

0,9

0,8

100,0

1,2

0,2

3,6

0,8

10,9

83,1

100,0

49,0

52,4

21,0

67,8

76,0

67,2

67,8

-

-

-

-

-

-

0,3

49,0

54,0

-

75,9

9,4

4,8

4,9

0,7

0,5

-

3,2

2,8

1,1

2,5

0,7

1,0

2,0

3,3

23,0

0,5

1,0

1,2

0,7

3,8

1,3

1,2

-

0,8

1,0

0,8

0,8

1,1

1,59

-

315

325

96

331

358

354

392

73

368

89

100

100

406

391

244

253

930

356

44

67

41

162

780

930

Vigyázzunk, hogy a táplálékba ne keveredjenek apró csontok, mert az állat felsebzi vele a nyelőcsövét vagy megfulladhat azoktól.Csak etetés után adjunk csontot a kutyának, de legyen ezeken egy kevés hús is.Szárnyas- és nyúlcsontot soha ne adjunk a kutyának, mert nem tudja megemészteni és lándzsás, hegyes törésük miatt felsérthetik a gyomrát, beleit, idült bélhurutot okozhatnak, esetleg ki is szúrhatják azokat. Legjobban a szivacsos csontok felelnek meg.A csont etetése több szempontból fontos:a szervezet így kapja meg természetes úton a számára nélkülözhetetlen foszfort és meszet,az erőteljes rágás elősegíti a fiatal, fejlődésben levő kutya rágóizmainak, állkapcsának, fogazatának erősödését.A lehetőséghez mérten mindig ugyanabban az időben etessük kutyánkat. A kölyköknek 3-4 hónapos korig naponta négyszer, 4 hónaptól egy éves korig naponta háromszor, egytől két éves korig kétszer, két éves koron felül naponta egyszer adjunk enni.A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokat a kutyákat, amelyek kevesebbet mozognak, tanácsos kétéves kor után is napjában kétszer etetni. A mozgáshiány miatt kisebb az étvágyuk, és így egy evésre kevesebbet fogyasztanak, mint amennyire valójában szükségük lenne. A fő étkeztetést mindig délben tartsuk. Reggel és este könnyebb ételt adjunk.A hosszúszőrű kutyáknak időnként adjunk tejet, mert ettől selymesebb lesz a szőrük.Azokat a kutyákat, amelyeket kétszer etetünk, reggel és délben, amelyeket egyszer, azokat délben etessük. Csak annyit adjunk az állat elé, amennyit jó étvággyal elfogyaszt. Ha nem ette meg az eléje adott mennyiséget, úgy vegyük azt el, és csak a következő etetéskor adjuk ismét eléje.Nagy melegben a kutya étvágya csökken. Ilyenkor megengedett, hogy az ételt hosszabb ideig előtte tartsuk, vagy a megszokott időbeosztástól eltérően a hűvösebb reggeli és esti órákban etessük. Nyári időszakban tiszta ivóvíz állandóan legyen a kutya előtt, s ezt naponta többször cseréljük. Télen langyosított vízzel itassuk.Ne adjunk a kutyának forró, romlott vagy erősen fűszeres ételeket . A forró ételekkel a kutya /mohósága miatt/ könnyen összeégetheti nyelvét és száját, ezért az ételt langyos-melegen adjuk eléje.Romlott vagy savanyodott ételtől könnyen bélfertőzést kaphat. Az erős és fűszeres ételek mindig gyomor- és bélbántalmakat okoznak. Az etetésre, itatásra lehetőleg zománcozott edényeket használjunk. Ezeket állandóan tartsuk tisztán, mert ezzel igen sok betegséget megelőzhetünk.A kiképzés alatt levő kutyáknak az etetés után legyen legalább 2-3 óra pihenőjük. Ez nemcsak azért szükséges, hogy a kutya nyugodtan megemészthesse az elfogyasztott ételt, hanem azért is, mert a jóllakott kutyával sokkal nehezebb eredményesen dolgozni, mert evés után ellustul. Az étrend összeállításában legyünk tekintettel az étel mennyiségére és minőségére a fokozottabb fizikai munka miatt. Az erős izommunkát végző kutyák kapjanak elegendő szénhidrátot, amelyre a kutya szervezetének éppen az erős fizikai megerőltetések miatt van szüksége, /Ez főleg azokra a kutyákra vonatkozik, amelyeket a napi munkájukon kívül rendszeresen futtatnak. /Ilyen táplálék a főtt tészta cukrozva.A kutya szervezetének éppoly fontos a vitamin, mint az emberének. Az étrendet tehát úgy kell összeállítani, hogy a kutya hozzájusson a szükséges vitaminokhoz. A 3. táblázat /lásd 98. oldal/ némi útbaigazítást ad e téren. Különösen ügyeljünk a szoptatós szuka vitaminellátására.Az állat szervezetében fontos a különféle ásványi anyagok szerepe. A mész és foszfor etetéséről már írtam, fontos a konyhasó is. Az állat számára elegendő mennyiségben természetes körülmények között nem fordul elő, ezért sózzuk meg a kutya eledelét, mert nemcsak ízesíti az állat ételét, hanem elősegíti a gyomorsav képződését is /pepszin/Különös gondossággal ügyeljünk a vemhes és a szoptatós kutya táplálására. A vemhesség harmadik-negyedik hetétől kezdve koncentráltabb takarmányt adjunk az állatnak, mert a növekedő vehem a hasüregben egyre nagyobb helyet foglal el, s a nagytömegű takarmánnyal kitelt gyomor és bél nyomja a vemhét.Ellés után az anya az első napokban tejlevest, rizsnyákból vagy zabpehelyből készült ivóst kapjon kevés hússal, s pár nap múlva fokozatos átmenettel térjünk át a szokásos táplálásra.

A szoptató szuka kapjon azonkívül nyers tojást és ásványi anyag készítményeket, hogy az anyatejjel kiürülő anyagokat pótoljuk.

Tenyésztési alapismeretek

A kutyatartók körében számos pontatlan szóhasználat él, mely némelykor fogalomzavart okoz.A kutya a faj; a kuvasz, német juhász, dog, dobermann, puli ezek kutyafajták. Fajtatiszta /és nem fajtiszta/ az az állat, amelynek ősei mind ugyanabból a fajtából valók. Ennek bizonyítéka a törzskönyv.A tenyésztés célja a fajta tökéletesítése mind külső, mind belső tulajdonságaiban. A fajtatiszta, törzskönyvezett vakvezető kutyák küllemileg többé- kevésbé megfelelők, értelmi képességüket beigazolták, tenyésztésük tehát megfelelő párosítással indokolt. A pár kiválasztásakor vegyük tekintetbe a vakvezetésben oly fontos Ideg működéi típust is.

Ivarzás. Párzás

A nőstény állatok nem mindenkor, csupán ivarzáskor hajlandók párzásra. Az ivarzás során - rendszerint annak végén - érett pete válik le a petefészekben. A kutya Ivarzását tüzelésnek nevezik. A szuka évente kétszer, rendszerint tavasszal és ősszel tüzel.A szukák már 7-10 hónapos korban tüzelnek, tehát ivarérettek. Ilyenkor még nem érték el teljes testi fejlettségüket, azért még nem szabad pároztatni őket, mert a korai vemhesség hátrányos volna fejlődésükre. A szukákat legkorábban 18 hónapos korban, a kant pedig 22-24 hónapos korban pároztassuk.

3. táblázat

A TERMÉKA B C D E

VITAMINFriss húsMarhafaggyúFriss másLépHal /sovány/Tehéntej /télen/Tehéntej /nyáron/Tojás sárgájaTojás fehérjeMargarinRozskenyérBúzakenyérBúzadaraÁrpadaraZabdaraBúzakorpaBúzacsíraKölesHántolt rizs

+++++++++

++++

++++++++

++--+++++

++++-

++

+++++-+

++++++

--

++-

++++++++

++++++++

++-

+-

+++++--

++------------

+-+++++

++++-----------

+-+++++++-++

++++++-

+++++-

RizskorpaHajdina kásaFehér tengeri magSárga tengeri magLencseFriss káposztaSavanyított káposztaFőtt burgonyaParajSárgarépa

---

++++++

++++++++

+++

++++++++++

++++++++

-----

++++++++++

-----++

++++++

---++

++----

Megjegyzés:

+ = a termékben van vitamin,++ = a termék jő vitaminforrás, ++++ = a termék sok vitamint tartalmaz,- = a termékben nincs vitamin

Tüzeléskor a szuka szeméremajkai duzzadtak, kipirosodnak, természetében megváltozik. Az eddig nyugodt, kiegyensúlyozott kutya ingerlékeny, nyugtalan lesz, míg a mozgékony, ingerlékeny állat higgadttá, nyugodtabbá válik. Csaknem minden szukára jellemző, hogy jobban ragaszkodik és hízeleg. Étvágyuk csökken vagy növekszik. A tüzelő szuka munkájában gyakran megbízhatatlanná válik és sokszor egyáltalán nem hajlandó dolgozni. Ilyenkor ne is erőltessük a komolyabb munkát.A tüzelés 21-25 napig tart. Ebben az időben a kutya hüvelyéből véres váladék távozik kb. 8-10 napig. Majd a 10-15. napokon a váladék fehér, nyálkás és erős szagot áraszt, mely ingerlően hat a hímkutyára.A szukák általában a vérzés Ideje alatt 8-9 napig nem veszik fel a kant. A párzásra a 9-10. naptól, tehát a nyálkás váladék megjelenésétől számítva engedi magához a hímet.A bepároztatásra a 9-15. nap közötti időszak a legalkalmasabb. A megtermékenyítés szempontjából a 12-13-14- napok a legjobbak és a legbiztosabbak.Vannak szukák, amelyek az 1-9. vagy a 15-25. napokon is felveszik a kant, de a megtermékenyülés legtöbbször nem következik be.Ha az első fedeztetés után kétségeink vannak afelől, hogy szukánk jól megtermékenyült-e, úgy a fedeztetést 24 óra kihagyásával megismételhetjük, azaz ráfedeztethetünk, természetesen ugyanazzal a kannal.A szukát a tüzelés 6-7. napjától a 15-16. napjáig ne hagyjuk soha felügyelet nélkül, vagy ha ez nem lehetséges, gondosan zárjuk vagy különítsük el, hogy a kijelölt apaállaton kívül más kan ne férhessen hozzá.Koslatásnak nevezzük, amikor a hímkutyák nemi ösztöneik kielégítése végett a tüzelő szuka társaságát keresik. Ez rendszerint a párzási időszakokban áll be, azaz ősszel és tavasszal. A koslatás ideje alatt a hímkutyáinkat tanácsos jól elzárni, nehogy elkóboroljanak. Ilyenkor ingerlékenyek, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhetők, munkára nem foghatók. Erősebb inger hatására sokszor két-három napig sem esznek. Ilyen esetben, ha mód van rá, tegyük lehetővé ösztöneik kielégítését, mert a visszafojtott nemi ösztönök károsan hatnak a kutya munkaképességére.Egy hím kutyával évente 30-40-szer pároztathatunk. Egyes pároztatások között legalább 24 óra teljen el, de ha lehet, tartsuk be a 48 órás pihentetést. Napi egyszeri pároztatásnál többet semmi esetre se végeztessünk. A mérték nélküli pároztatást még a legjobb ápolás és etetés mellett is megsínyli a kan, és idő előtt tenyésztésre alkalmatlanná válik.

A párzási időszakok alatt a tenyészkanok tápláléka tartalmazzon sok állati fehérjét, vitaminokat

/sárgarépa, nyers máj, élesztő/, és etessünk magfélékből készült ételeket /tészta, kása stb./.Lehetőleg a kora délelőtti órákban pároztassunk, miután mind a hím, mind a szuka kellőképpen kifutották magukat, és napi szükségleteiket elvégezték. A párzás időtartama 15-45 perc, mert a hímkutya makkja a szuka hüvelyében megduzzad és emiatt nem választhatók szét.A párzáskor ügyeljünk arra, hogy a hímkutya ne vethesse át hátsó lábát a szuka hátán, tehát ne fordulhassanak egymásnak háttal. Fogjuk meg a hím első lábait és helyezzük a szuka mellé, ezáltal megakadályozzuk, hogy egymást különböző Irányba vonszolhassák. A párzó állatok szétválását erőszakolni nem szabad. Várjuk meg, amíg maguktól szétválnak.A pároztatást végeztethetjük szabadon és pórázon. A pórázon pároztatás annyiból jobb, hogy így jobban tudjuk irányítani az állatokat, és ha segítségre van szükség, könnyebben beavatkozhatunk. Megakadályozhatjuk, hogy a bepárzás után a kutyák feleslegesen mozogjanak.Ha a szuka félénkségből vagy más okokból - annak ellenére, hogy a párzás ideje már eljött - nem engedi magához a kant, leül, lefekszik, vagy más módon tiltakozik /ez főleg fiatal szukákkal fordul elő/, legyünk segítségére a kannak. Fogjuk meg egyik kezünkkel a szuka nyakszíját, a másik kezünkkel nyúljunk a hasa alá, hogy ne tudjon ismét a kan elől lelapulni. Párzás után mind a hímet, mind a nőstényt jártassuk meg.

Vemhesség

Ha a pároztatás sikerül, a szuka megtermékenyül és vemhes lesz. A vemhesség időtartama átlag 63 nap, de lehetséges két-három napos eltérés is. A legkevesebb 58, a legtöbb 65 nap lehet. Ha ennél több az eltérés, azonnal forduljunk állatorvoshoz.A vemhesség első hónapjában még rendszeresen dolgoztassuk a szukát. Egy hónap elteltével vonjuk ki a rendszeres munkából, és csak könnyű fegyelmi gyakorlatokat végeztessünk vele. A kölykezés előtt egy hétig/. Ez nemcsak azért szükséges, hogy a kutya minél kevesebbet felejtsen a tanultakból, és kellően fegyelmezett maradjon, hanem azért is, mert a különféle mozgások jó hatással vannak a szukák szervezetére. A vemhesség kezdetétől fogva ne végeztessünk a kutyával hirtelen mozdulatokat, ugratást, csibészelést stb. Ezek könnyen elvetélést okozhatnak. A vemhesség első felében futtathatjuk a kutyát, a második felében csak annyit, amennyit az magától megkíván.A vemhes kutyát naponta kétszer sétáltassuk /reggel és este, lehetőleg etetés előtt/. Napi összes sétaszükséglete 4-5 óra. A vemhesség időtartama alatt udvarban vagy kifutókban, szabad' levegőn tartsuk a kutyát. Erre a célra legalább 4x8 m-es kifutók a legcélszerűbbek.A kutyaházat, amelyben a kutya kölykezni fog, úgy válasszuk ki, hogy a születendő kölykökhöz bármikor könnyen hozzáférhessünk /leemelhető fedél/. A házba bőségesen almozzunk, lehetőleg szalmából, amelyet gyakran rázzunk fel, és időnként cseréljük. Szőnyeg, rongy vagy más kemény fekhelyet lehetőleg mellőzzünk.A kölykezés idejére feltétlenül adjunk alomnak szalmát, ugyanis a rongy és a szőnyeg magába szívja a vért, magzatvizet, később a kölykök piszkát is, és egészségtelenné teszik a környezetet mind a kölykök, mind a szuka számára.Az ellésre olyan férőhely megfelelő a kutyának, ahol idegen emberek és állatok nem zavarják, tehát a környezet csendes, nyugodt.A vemhes szuka tápláléka tartalmazzon bőven állati fehérjét, vitaminokat és ásványi sókat, hogy jobban elősegítsük a magzatok csontrendszerének fejlődését.Vitaminokat és ásványi sókat mesterséges úton is vihetünk az állat szervezetébe. Ásványi sókat boltokban kapható készítmények /futor stb./ formájában is adhatjuk az állatnak. Még jobb az állatorvos által előírt és a gyógyszertárban készített 1 rész calciumcarbonát és 8 rész calciumfoszfát. Készíthetünk házilag is ilyen tápszert. A vemhes szuka napi szükséglete 2-5 gramm, ez kb. enyhén púpozott kávéskanálnak felel meg. A csonterősítőt a következők szerint állítsuk össze: egyenlő arányban kell összekeverni konyhasót, őrölt krétaport, csontlisztet és foszforsavas meszet. A napi mennyiséget az étkezések számának megfelelően osszuk szét.

A vemhes szuka étkezéseinek számát fokozatosan növeljük. A vemhesség első két hetében naponta kétszer, második-hatodik hetében naponta háromszor, a későbbiekben pedig naponta négyszer etessünk lehetőleg úgy, hogy a fő étkeztetés délben legyen.Ajánlatos a vemhes szukának A-, B-vitamin injekciót adatnunk állatorvossal. A vitamininjekció beadása a vemhesség 5-6 hetében a legjobb. A tapasztalat azt mutatja, hogy mind a vemhes szukára, mind a kölykeire igen jó hatással van a B12-vitamininjekció Kb. 300-600 gamma/.A szuka vemhességének utolsó szakaszában, de előbb is, székrekedések fordulhatnak elő. Ne használjunk hashajtókat, hanem langyos, szappanos vízzel adjunk beöntést az állatnak. A beöntéshez gumikörtés-beöntőt /krisztirt/ használjunk. Hasmenéskor adjunk széntablettát a kutyának /2-3 szemet egy alkalommal/.A vemhesség utolsó szakaszában fordítsunk nagyobb figyelmet az állat szőrzetének és emlőinek tisztántartására. A vemhes szukát nem szabad fürdetni, helyette alaposan és gondosan tisztítsuk meg úgy, hogy az állatnak az ne legyen kellemetlen. A hosszú szőrű kutyák emlőinek környékét nyírjuk meg, ezután az emlőket langyos, hipermangános vagy kamillás vízzel mossuk meg, törüljük szárazra és kenjük be vazelinnal. Vizsgáljuk meg, hogy nem találunk-e rajta esetleg sérüléseket. Ha igen, mutassuk meg az állatorvosnak.Kölykezés előtt és utána 2-3 napig vonjuk el az állat táplálékából a húst. Ez idő alatt főleg leveses dolgokat, tésztaféléket, kevés forralt tejet adjunk neki, hogy fehérje nélkül ne maradjon. Friss víz legyen állandóan a vemhes szuka előtt. A kölykezés előtt egy-két nappal tegyünk be külön enyhén sós vizet is.A szuka vemhessége külső jelekből is megállapítható. E jelek a vemhesség első hónapjának végétől mutatkoznak, s azokból a vemhesség ideje megállapítható. /Lásd a 4. táblázatot/Bánjunk a vemhes szukával kíméletesen. Munkájában már az első időszakban sem kívánhatjuk meg a tökéletes végrehajtást. Ne legyünk vele szemben türelmetlenek. Sokkal érzékenyebb és jobban reagál minden külső ingerre, mint egyébként. Jobban vágyik a gazda szeretetére. Legyünk ezekre tekintettel, semmilyen körülmények között ne bántalmazzuk és, másoknak se engedjük. Vigyázzunk arra, hogy társaival össze ne marakodjon. Legyünk vele elnézőbbek és éreztessük, hogy szeretjük és törődünk vele.Előfordul, hogy a szuka úgy viselkedik, mintha vemhes lenne, de nem az /álvemhesség/. Étvágya nő, súlya gyarapodik, és teljesen úgy viselkedik, mintha vemhes lenne; a tüzelés 12-14. napjától 60-62 nap múlva megindul nála a tej kiválasztása, és ez egy-két hétig tarthat. Ilyenkor a szuka könnyen örökbe fogad más kölyköket is, sőt megtörténik, hogy el is lopja azokat társától.Ilyenkor a tenyésztőre nem hárul különösebb feladat. Normális körülmények között állatorvosi beavatkozásra sincs szükség. A tej képződése magától megszűnik, és az állat megnyugszik. /Az emlőket fejni nem szabad, mert ez fokozhatja a tejképződést./Előfordul, hogy szukánk akaratunktól függetlenül bepárzik és vemhes lesz. Ha nem akarjuk kihordatni, úgy a vemhesség első két hetének letelte előtt vigyük állatorvoshoz. /Mélyre ható hormonális injekciókkal a kölykök elvehetők. / Előnyösebb a szukára /kivéve az első tüzelést/, ha kihordatjuk vele a kölyköket, de csak egy-kettőt hagyunk meg, hogy a tejet kiszophassák. A kölyköket a fröccstej kiszopása után elpusztíthatjuk. A tejképzés injekcióval is megszüntethető.Előfordul, hogy a szuka valamilyen okból /ütés, mérgezés vagy méhgyengeségből/ elvetéli kölykeit. Ez esetben feltétlenül vigyük állatorvoshoz, nehogy a vetélésből kifolyólag valamilyen szövődményes megbetegedés álljon elő, amely a szuka későbbi elletésére rossz hatással lenne.

4. táblázat

Külső jelek Kölykezésig hátralévő napok száma

A has nagyobbodik, és a szuka emlői nőnek.

Ekkor már a magzatok mintegy zölddiónyi nagyságúak és tapinthatók.

A szeméremrés megduzzad, és folyás jelentkezik.

A tejmirigyek megduzzadnak és a hasfalon át kitapinthatjuk a kölyköket.

A test hőmérséklete csökken, és a tej kiválasztása megkezdődik.

A hőmérséklet 1- 2 fokkal, az étvágy erősen csökken, esetleg minden táplálékot visszautasít.

30- 35 nap

20 nap

18- 20 nap

2 nap

1 nap

Ellés /kölykezés/

Az ellés esedékes időpontja előtt három-négy nappal helyezzük szukánkat arra a helyre, ahol kölykezni fog. Ez lehetőleg nyugodt, csendes legyen.A kutya házát, illetve a szülőhelyet előzően gondosan fertőtlenítsük, majd vastagon almozzuk be szalmával, hogy a kutya jól befészkelhesse magát. Állandóan legyen előtte friss víz. Ha látjuk, hogy a szuka kölykezés előtt túlságosan ideges, az állatorvos utasítása szerint adjunk neki idegcsillapítót. A kölykezés-re gondosan előkészített szuka általában normálisan szokott elleni.A szuka rendszerint oldalt fekve kölykezik, rendes körülmények között minden segítség vagy külső beavatkozás nélkül. Amint a kölyök megszületik, az anyaállat kifejti a magzatburokból és elharapja a köldökzsinórt. A magzatburkot meg szokta enni. Ezek után tisztára nyalja a kölyköt és a fészekbe helyezi. A kölykök általában 20 perctől 2 óráig terjedő időközönként követik egymást. A kölykök száma igen eltérő: lehet 1-10-ig, de ennél több is. A kölykezés időtartama pár órától egy napig tarthat. Ha túlságosan elhúzódik, feltétlenül hívjunk állatorvost.Egyes esetekben az anyaállat megeszi kölykeit. Ez több okból is bekövetkezhet /vízhiány, idegesség stb./. Ilyen esetekben tegyünk a szukára szájkosarat és magunk segédkezzünk a kölykezésnél. Óvatosan fejtsük ki a kölyköt a magzatburokból, a köldökzsinórt 1 cm-re a köldöktől kössük el, és ollóval vágjuk el, majd vattával óvatosan törüljük szárazra és helyezzük a szuka alá. A kölykezés végén, de a kölykezés közben is vegyük le a szájkosarat és itassuk meg a szukát, úgy engedjük vissza a kölykökhöz. A kölykezés közben, a második és a harmadik kölyök megszülése után jól bevált nyugtató és fájdalomcsillapító hatása van az alábbi italnak: Egy liter langyos tejben oldjunk fel egy-két evőkanál cukrot és öntsünk hozzá 1-2 pohárka rumot vagy konyakot. Jobb, ha rendes cukor helyett 35-40 szem szőlőcukor tablettát teszünk a tejbe. Ez az ízesítésen kívül a szívre is igen jó hatású.

A kölykök és a szuka gondozása a szoptatási idő alatt

A szülés után cseréljük ki teljesen a szuka alatt az almot, és langyos vizes ruhával vagy szivaccsal, szappannal mossuk meg a szuka emlőit, majd szárazra törülve vékonyan kenjük be vazelinnal. Az így megtisztított szukát eresszük a kölykökhöz és helyezzük azokat úgy alája, hogy a gyengébben fejlett, kisebb kölykök a hátsó nagyobb, a fejlettebbek a mellső kisebb emlőkhöz kerüljenek. Ezáltal lehetővé válik, hogy a kölykök egyenlően fejlődjenek.A kutyakölykök vakon, lezárt szemhéjakkal születnek. Ne feszegessük fel a szemhéjakat, hanem várjuk meg, míg kinyílnak. Ez a 9-14. napon következik be. Ha a kölyök ezután sem nyitná ki a szemét, mutassuk meg állatorvosnak.A kölykök farkát egy hetes korban, a füleket csak három- négy hónapos korban csonkítsuk meg, amennyiben olyan fajtájúak, melyekkel szokásos. Ezzel egyidejűleg távolítsuk el a fattyúkörmöket.A kölykezés befejeztével válogassuk ki a kölyköket a következő szempontok szerint: A kölykök viseljék magukon a fajta legjellegzetesebb vonásait /szőrzet színezete, fejalak stb./. Jól fejlettek, fejlődési hibától mentesek és életképesek legyenek. Érjék el a fajtánkénti szükséges születési súlyt.Miután kiválasztottuk a felnevelendő kölyköket /legföljebb hatot/, a többit kíméletesen és gyorsan pusztítsuk el. Legalkalmasabb mód erre, ha vödörbe tesszük és kloroformos vattát nyomunk az orruk alá. Ezután jó mélyen ássuk el őket.A szuka a kölykezés után időnként a tüzeléshez hasonlóan vérzik. Ez az un. tisztulás.

Általában két-három hétig szokott tartani, de tarthat rövidebb, vagy hosszabb ideig is. Ajánlatos az első időben az anyaállat hőmérsékletét megmérni, és ha 39 fok fölé emelkedik, okvetlenül forduljunk orvoshoz. Ezt kell tenni akkor is, ha a tisztulás erős, vagy ha ideje elhúzódik.Ha a kölykök halva születnek, vagy ha valamennyit elpusztítjuk, hívjunk a kutyához állatorvost, hogy injekcióval megszüntesse a további tejképződést, és megakadályozza az emlők gyulladásos megbetegedését. /A fröccstej kiszívandó!/A kölykök fejlődése nagyban függ az anya egészségi állapotától és az egész alom jó gondozásától. Nagy gondot kell fordítani a tisztaságra. Az anyát naponta legalább kétszer keféljük le, emlőit langyos vízzel mossuk le, vizsgáljuk meg, nincsenek-e rajta sérülések. Ajánlatos az egész emlőt 3 %-os borkősav-oldattal lemosni és utána vazelinnal vékonyan bekenni. A szoptatós szukának az udvarban megfelelő területet adjunk a szabad mozgásra, vagy sétáltassuk. Az almozáshoz lehetőleg szalmát használjunk.A kölykök gondozása a szoptatás első 14 napja alatt különösebb feladatot nem ad. Ez idő alatt csak a kölykök súlygyarapodását kísérjük figyelemmel. A munka a kölykök evésre tanításával kezdődik. Ha a kölykök már rendesen esznek, a kölyköktől és az anyától is vegyünk bélsármintát, és végeztessünk bélfé-reg vizsgálatot. A továbbiakra az állatorvos utasítást ad.A vemhes, illetve ellő szuka etetéséről már korábban szó esett. Kiegészítésül annyit, hogy a tejelés növelésére adjunk neki kölykönként 2 dl forralt tejet 1/3 rész teával keverve. Ezt a mennyiséget osszuk két részre, és a fő étkezések közötti időszakban itassuk meg. A szukát naponta háromszor kell etetni.Általában az anya tejtermelése a kölykezéstől számított 25. napig nő, majd fokozatosan csökken. Az anya táplálásában arra is legyünk figyelemmel, hogy megakadályozzuk az anya leromlását a szoptatás ideje alatt. A rendes napi táplálékon kívül adjunk 15-20 szem szőlőcukrot. Ezzel elősegítjük az anya kondíciójának megtartását, illetve növelését.

A szopós kölykök táplálása

A szoptatás első időszakában /18-20 nap/ a kölykök kizárólag csak anyatejjel táplálkoznak. Ettől csak akkor térünk el, ha a szukának nincsen elegendő teje. Ebben az esetben mesterségesen kell táplálnunk a kölyköket.A szuka tejelőképességét, tehát hogy jut-e elegendő tej a kölyköknek, könnyen megállapíthatjuk, ha a szukánkat és a kölyköket szemmel tartjuk. Ha a kölykök szoptatás után nyugodtan viselkednek, csöndben maradnak, és az anya emlőjéből még pár csepp tejet ki tudunk fejni, akkor elegendő teje van az anyának. Ha a kölykök még nyugtalanok, vinnyognak, szétmászkálnak, és nem tudunk tejet kifejni az anya emlőjéből, akkor kevés a tej.Hogy jut-e elegendő tej a kölyköknek, megállapíthatjuk a súlygyarapodásukból. A jól táplált kölykök életük első 45 napja alatt születési súlyuknak mintegy 9-10-szeresére gyarapodnak. Igen gyors a súlygyarapodás 45 napos kortól hathónapos korig. Ez az arány a későbbi fejlődés során fokozatosan csökken. Ezért a kölyköket már születésükkor mérjük le és súlygyarapodásukat a későbbi fejlődésük folyamán is kísérjük figyelemmel. Leghelyesebb hetenként mérniMesterségesen tápláljuk a kölyköket akkor is, ha az anya időközben elpusztul, vagy betegség miatt nem tud szoptatni, továbbá mesterségesen tápláljuk a fejlődésükben visszamaradt kölyköket. Ekkor a táplálékot a tejtápláláson felül, pótlékként adjuk.A mesterséges táplálék összeállításában feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a szuka teje összetételében lényegesen különbözik a tehéntejtől és a többi állat tejétől. A kutya teje nagyobb mennyiségű fehérjét, zsírt, ásványi sókat és vitamint tartalmaz, mint a tehéntej, ezért a tehéntej 1 dl-jéhez egy tyúktojást ke-verjünk ki nyersen. A tejet előzően hevítsük fel 70-80 C°-ra, azután hűtsük le testhőmérsékletre és keverjünk hozzá 1/3 rész teát.

A tea hozzáadása azért szükséges, mert a tehéntejben levő zsír összetétele más, mint a szuka tejében levő zsíré, s ezért a kölyök számára nehezen emészthető.Az etetéshez először cuclival ellátott üveget használjunk. Ügyeljünk arra, hogy az így összeállított táplálék nehezebben emészthető, mint az anyatej, ezért kis adagokban, naponta négy-öt kanálnyival kezdjük meg az etetést. Majd fokozatosan növelve a mennyiséget, szoktassuk hozzá a normál adaghoz őket. Ettől a szabálytól csak akkor térjünk el, ha a kölyköket kizárólag csak mesterséges táplálékkal tápláljuk. Ilyenkor tanácsosabb a kölykökkel a csecsemő számára készült maltiront vagy laktorizán gyermektápszert használni, ezekből azonban hagyjuk ki a citromot vagy ecetet és helyettük tojást keverjünk hozzá. Háromhetes koruk után adjunk hozzá szőlőcukor tablettát is.A kölyköket két- három óránként itassuk az üvegből, majd éjjel 6-8 órát hagyjuk pihenni.

A kölykök evésre tanítása

Amikor a kölykök elérik a 18-20 napos kort, megkezdjük evésre tanításukat. Erre a legalkalmasabb a forralt tehéntej, amelyhez 1/3 rész teát keverünk, és literenként egy evőkanál cukrot is teszünk hozzá. A tanítást úgy kezdjük, hogy egy lapos tálba öntjük a tejet és a kölykök orrát egyenként belenyomjuk. Eleinte csak az orrukon maradt tejet nyalogatják, de rövidesen rájönnek, hogyan lehet a tálból kilefetyelni a tejet. Ezután már önállóan esznek. 25-26 napos koruk után már egyéb ételt, húslevest, rántott levest is adjunk nekik, újabb 4-5 nap múlva főzelék-és tésztaféléket és más egyebet is adjunk eléjük olyan mértékben, hogy az elválasztásukkor, de lehetőleg már 40-45 napos korukban önállóan mindent egyenek. Ebben az időben már darabos húst is /nem túl nagyot/ adhatunk nekik. Nagyon jó hatással van fejlődésükre a nyershús és a máj.

Az evésre tanítást azért ne kezdjük darabos, illetve nyers étellel, mert tejjel egyrészt gyorsabban és könnyebben megtaníthatjuk enni, másrészt a kutya háziasított ragadozó, tehát bizonyos mértékig az ember mellett hozzászokott a vegyes táplálkozáshoz.Lassan kell hozzászoktatni a nehezebb táplálékhoz, és így könnyebben elkerüljük az esetleges gyomor-

és bélbántalmakat.Az evésre tanítás időszakában gyakran előfordul, hogy az anya kihányja az elfogyasztott táplálék egy részét, amit kölykei esznek meg. Ilyenkor ne takarítsuk el a visszaadott ételt, mert ezt az anya ösztönszerűen cselekszi, hogy a kölykeit hozzászoktassa az egyéb táplálékokhoz is. Ez az eset igazolja azt, hogy helytelen nyers étellel kezdeni az etetést.

A kölykök elválasztása

A kölyköket 40-45 napos korukban szokták elválasztani. Jobb, ha a tenyésztő legalább 8 hetes, 55-60 napos koráig tartja a kölyköket az anyjuk mellett. 8 hetes koruk után ugyan a szuka már nem szívesen szoptatja kölykeit, sőt el is veri magától azokat, de ha jól megfigyeljük, az anya tanítgatja, neveli a kölyköket.A 8 hetes korukban elválasztott kölykök sokkal életerősebbek, mint a 6 hetes korukban elválasztottak, mert a kölykök már mindent esznek, és így nem sínylik meg annyira az elválasztást.

A kölykök nevelése

Ahhoz, hogy szolgálatra és küllemre egyaránt jó és szép kutyánk legyen, nem elégséges, hogy a kölyök jó tulajdonságú és minősítésű szülőktől származzon, szükséges, hogy a különböző nevelési és gondozási módszerekkel úgy formáljuk a kölyköt, hogy felnőtt korára az elérhető legjobb külső és belső tulaj-donságokkal rendelkezzék.Helyes neveléssel már fiatal korban, szinte játszva, kialakíthatjuk mindazokat a kívánatos feltételes reflexeket és gátlásokat, amelyek a kutya jellemét és viselkedését alkotják.

Ez fáradságosabb munka, mintha az ember egy felnőtt, a kívánt tulajdonságokkal már rendelkező kutyával kezdi a kiképzést. Előnye viszont az, hogy így a kutyát - tekintve, hogy kölyök korától velünk van - kedvünknek és egyéniségünknek megfelelően alakíthatjuk. Jobban hozzánk szokik, és főleg tökéletesen kiismerhetjük.Mindezeket úgy érhetjük el, ha a kutyát az elválasztás pillanatától kezdve meghatározott céllal és módszerekkel neveljük, a kölyköt éppen a helyes nevelési módszerekkel előkészítjük arra a munkára, amelyre hivatott lesz.A kölyökkutya az elválasztás utáni időben még eléggé tehetetlen, keveset mozog, étvágya átmenetileg csökken, sír az anyja és testvérei után. Ezért ilyenkor kedvezzünk. Az étkezésre adjunk számára kedveltebb ételeket/nyers tojást, tejbedarát, húst/. Napközben foglalkozzunk vele többet, s ha egyedül hagyjuk, adjunk elé valamilyen játékot, amivel elfoglalhatja magát /rongylabda, puha faléc, gumicső/. Az utóbbiakat állandóan hagyjuk előtte, hogy a fogzó kölyöknek legyen mivel edzenie az ínyét. A gumicső két végét be lehet dugni és édes tejjel megtölteni. A csövön apró lyukakat szúrunk, hogy rágás közben a tej kiszivároghasson. Ez azért jó, mert szívesebben rágcsálja a kölyök. Gumilabdát ne adjunk játszani, mert a labdához szokott kölykök később a baromfiudvarban vagy más szabad területeken játékból alapos pusztítást végezhetnek a szárnyasok és egyéb apró állatok között.Ha a kölyökkutyát tőlünk távolabb, udvarban, folyosón vagy más helyiségben tartjuk és az sírással, nyafogással, ugatással igyekszik magához csalogatni, hogy foglalkozzunk /játszunk/ vele, ne engedjünk a kísértésnek és ne menjünk ki hozzá. Szoktassuk hozzá már elejétől kezdve, hogy neki kell hozzánk al-kalmazkodni és nem fordítva.Szoktassuk hozzá a rendszeres evéshez úgy, hogy mindig a nap azonos Időszakában adunk neki enni. A kölyköket 3-4 hónapos koráig naponta 4-szer etetjük. Az étkezés Időpontja reggel 6-7 óra között, délelőtt 10-11 óra, délután 14-15 óra és este 19-20 óra között legyen. Reggel és délben tartalmasabb és több ételt adjunk, mint a délelőtti és esti étkezéskor. Ha azt akarjuk, hogy kutyánk ne válogasson, és jó evő legyen, mindent adjunk neki, ami emberi táplálkozásra alkalmas. Ha kiválogatja a jobb falatokat /hús/ és a többit otthagyja, ne adjunk neki más ételt még akkor sem, ha

sírna és úgy követelőzne. A meghagyott ételt ne hagyjuk előtte, hanem az étkezéstől számított 30-35 perc múlva vegyük el, és csak a következő etetéskor tegyük eléje. Így rájön, hogy addig más ételt nem kap, míg az elébe adottat meg nem eszi.Csontot csak étkezés után adjunk a kutyának, étkezés előtt vagy közben soha, mert akkor a csonttal fog játszani és nem eszik rendszeresen. A kölyökkutya számára fontos, hogy az arcorri rész, a fogak és az állkapocs alsó fogó része /fangja/ jól fejlődjenek. Ehhez olyan szivacsos csontot kapjon /lábszár, borda/, amely nincs teljesen megtisztítva az inaktól és húsdaraboktól. így a kölyköt rákényszerítjük, hogy a húst lerágja, és ezáltal nemcsak a fogai, hanem az egész arcorri része erősödik. A csontnak lélektani hatása is van a kutya számára, mivel ezen tudja mérlegelni legjobban erejét.3-4 hónapos kora után térjünk át a napi 3-szori étkeztetésre, majd az egy éves kor betöltésével csak kétszer adjunk enni. A korábban ismertetett szempontokat ez esetekben is vegyük figyelembe.A kölyökkutya vitaminszükségletét vitamin injekciókkal és szájon keresztül elégítsük ki. Negyedévenként adassunk a kutyának A-, D-vitamin injekciókat. Az első injekciókat 3 hónapos korban adassuk.Hetenként elosztva a következő táplálóanyagok a legcélszerűbbek: 30-40 dkg emberi fogyasztásra is alkalmas nyershús /leforrázva/, két nyers tojás, 20 dkg reszelt sárgarépa, 15-20 dkg nyers máj.Adagoljunk ezenkívül naponta elosztva egy kávéskanálnyi csonterősítő tápszert /az étkezések számának megfelelően elosztva/ az angolkór megelőzésére. Jó hatású a heti egy-két dkg élesztő is. Ha heti 40-50 dkg nyers májat tudunk adni a kutyának, úgy az előzőek, a csonterősítő kivételével nem szükségesek, mert a májban teljes egészében megtalálhatók a megfelelő vitaminok. Nyers lépet és tüdőt semmi esetre ne adjunk a kutyának. A felsoroltakat étkezésen kívül, csemegeként is adhatjuk a kutyának. A reszelt sárgarépát legjobb, ha tojással és kevés cukorral keverve etetjük.A kölyökkutyát közvetlenül az elválasztás után szoktathatjuk a nevére. Etetéssel és játékkal tanítjuk meg a kutyával. Valahányszor etetjük a kutyát, fennhangon szólítsuk a nevén, és amint odacsaltuk, azonnal adjuk oda neki az ételt.Játék közben is gyakran ismételgessük előtte nevét, és ha a névre hallgatva hozzánk szalad, dicsérjük meg és csemegével jutalmazzuk. Rövid időn belül kutyánk bárhol tartózkodik is, nevének hallatára hozzánk szalad.Szobatisztaságra és a pórázon követésre, az engedelmességre, bejövetelre, élelem megtagadásra kezdettől fogva tanítsuk.A legelső követelmény, amit egy kölyökkutyával szemben támasztunk, a szobatisztaság. Erre, attól függetlenül, hogy lakásban vagy szabadban tartjuk-e, minden vezetőkutyának szüksége van, mivel a világtalan vezetőkutyájával sokszor fordul meg közhelyeken és egyéb épületekben.A kutya általában étkezés után szokott piszkolni, ezért minden etetés után kísérjük kutyánkat figyelemmel. Ha látjuk, hogy viselkedése nyugtalan, erősen szimatolja a dugottabb helyeket, rögtön vegyük pórázra és vigyük ki az udvarra vagy az utcára. A járdáról vezessük le a kocsiútra és sétáltassuk, miközben a "piszkolj" szót ismételgetjük előtte. Ha elvégezte dolgát, azonnal dicsérjük meg és vigyük vissza a lakásba. Semmilyen körülmények között ne engedjük, hogy a járdára piszkoljon.Előfordul azonban, hogy mielőtt még levinnénk, a lakásban végzi el dolgát. Ez esetben közvetlen a tett elkövetése után fogjuk meg és vigyük a tett színhelyére, mutassuk meg neki, "fújj, rossz, mit csináltál, nem szabad" szavakkal dorgáljuk meg, majd rögtön pórázra véve vigyük le az utcára, udvarba. Az út -testre leérve "piszkolj" szóval igyekezzünk vele megértetni, hogy hol kell a dolgát elvégeznie. Semmi esetre se üssük bele a kutya orrát, mert ez csak felesleges kínzása az állatnak, inkább az első időben kísérjük fokozottabb figyelemmel, és ha látjuk, hogy dolgát bent akarja elvégezni, azonnal vegyük pórázra, és az előbbiek szerint járjunk el.Bizonyos idő eltelte után a kutya önmaga fog kéredzkedni, kaparja az ajtót, sír stb. Ez esetben dicsérjük meg, és sürgősen tegyünk eleget kérésének.A későbbiek folyamán már bizonyos önuralomra tesz szert és csak a szoktatott időben, pl. reggel, délben,

este fogja dolgát elvégezni. Az időpontra úgy szoktathatjuk rá a kutyánkat, hogy mindennap ugyanabban az időben/szintén legjobb etetés után/, függetlenül attól, hogy a kutya mutat-e hajlandóságot vagy szándékot dolga elvégzésére, vigyük a szabadba, s ott addig sétáltassuk, míg el nem végezte szükségleteit. Időközönként ismételgessük a "piszkolj" szót. Dolga végeztével dicsérjük meg és vigyük vissza a lakásba.A szobatisztaság betanításához feltétlenül látó segítség kell.Megemlítem még, hogy ahol bármi oknál fogva nehézségekbe ütközik a kutya kivezetése, meg lehet tanítani arra is, hogy a lakásban mindig ugyanarra a helyre piszkoljon, pl. fürdőszobába, WC-be vagy esetleg folyosón e célra elhelyezett fűrészporos vagy homokkal teli ládába.Ebben az esetben az eljárás ugyanaz, mint az előzőkben, azzal a különbséggel, hogy nem a szabadba, hanem a kijelölt helyre visszük a kutyát. Megtehetjük, hogy előre a ládába helyezzük a kutya piszkát, erről szimatot vesz, és ez ingerli arra, hogy odapiszkoljon.A kutya jó és arányos fejlődését, testének hibátlan felépítését a jó tápláláson kívül a tervszerűen végzett és végeztetett mozgás is befolyásolja. Kutyánkat a lehetőségekhez képest sokat és változatos terepen futtassuk.Időnként, ha az időjárás megengedi, az úszást is gyakoroltassuk vele. Ugratni egy éves koráig naponta legfeljebb csak egyszer szabad, nehogy a hátulsó lábak inait megerőltessük. Az akadály magassága így sem haladhatja meg a marmagasság másfélszeresét, Ugyanígy a távolsági ugrás hossza is a kutya törzshosszának másfélszerese legyen. Természetesen, ha terepen mozog, kedve szerint annyit ugorhat, amennyit csak akar.

A modern kutyatenyésztésben és ezzel együtt a munkakutya vizsgákban is egyre komolyabb szerephez jut a kutya munkabírása.Ahhoz, hogy kutyánk tökéletes testi felépítésű és munkabíró legyen, az izmok jól fejlettek, rugalmasak legyenek, "sportoltatni" kell a kutyát. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő az a mozgás, amit önszántából végez, hanem rá kell kényszerítenünk a több mozgásra /edzeni kell/. Erre a kerékpár melletti futtatás a legalkalmasabb.Amint a kölyök eléri a 4-5 hónapos kort, tehát magabiztosan jár, és hozzászoktattuk a pórázon menéshez, a közlekedési zajokhoz /már nem fél az utcán/, elkezdhetjük a rendszeres futtatást. A távot a kutya korával fokozatosan növeljük. A kutya kezdetben ne vágtázzon, hanem közepes élénkségű ügetéssel haladjonKésőbb a távolság bizonyos szakaszaiban /pl. a kijelölt táv 1/10 része lefutása után/ beiktathatunk egy rövid vágtát, majd ismét ügetés, ismét vágta, ügetés és így tovább. Vigyázzunk, hogy a futást sohasem vágtával fejezzük be, hanem azt mindig az ügetés váltsa fel. Nagyon ügyeljünk, hogy a kutya sem tréning közben, sem utána legalább egy óráig vizet ne ihasson. Később is csak állott vizet adjunk neki.

A vakvezető kutyának munkájából kifolyólag kevésbé, egyes kutyafajtáknak pedig egyáltalán nincs szükségük az erős mozgásra /pl. dog/, míg a német juhász, kuvasz, dobermann stb. igénylik azt. Ha lehetőségünk és főleg segítségünk van hozzá, 5-10 km-es távolságban futtassuk a vakvezető kutyákat, hogy tökéletesen fejlett egyedeket kapjunk,A rendszeres futtatást ne hagyjuk hirtelen abba, hanem fokozatosan csökkentsük a távolságot és a tréningnapok számát, nehogy a hirtelen leállás a kutya szervezetére káros hatással legyen.Azokat a kutyákat, amelyeket vezetési célokra szántunk, igyekezzünk a vizsgaszabályzat feltételeiben foglaltak szerint nevelni, de 8 hónapos korig ezekre is az általános nevelési módszerek az irányadók.Az elválasztott kölyök különösen az elválasztás utáni első időszakban/ az élet külső megnyilvánulásaival /a forgalom és egyéb zajok/ szemben tartózkodó, esetleg félénk. Ezért óvatosan és lassan szoktassuk a külső ingerekhez. Pl. ne erőltessük a lépcsőn le- és felmenetelt, hanem először vigyük le és fel kézben, majd előre megyünk, és kedveskedve magunkhoz csalogatjuk a kölyköt. Később már gátlás nélkül jár fel és le a lépcsőn.

Sétáltatáskor először a csendesebb utcákat és tereket keressük fel. Amikor már ott magabiztosan mozog, vigyük a zajosabb, forgalmasabb helyekre. Kutyánknak engedjünk minél több szabad mozgást, hogy fizikailag jól kifejlődjék.Három-négy hónapos kortól, tehát amint pórázra vehető, rendszeresen vigyük forgalmasabb helyekre, hogy szokja meg azokat.Ha lehetőségünk van rá, vigyük el a városi kutyát falura is, hogy megszokja a háziállatokat. Ne engedjük, hogy ingerkedjenek vele. Gyerekek egyáltalán ne játszanak és mi magunk se játszunk vele gyakran, nehogy emiatt a kiképzésben nehézségeink legyenek.Lehetőleg mindig egy vagy két személy etesse a kutyát. Szoktassuk úgy a kutyát, hogy gazdája nem lát, tehát mindig jelezze jelenlétét a gazdájának, melyet jutalomfalat adásával könnyen elérhetünk. Jutalomfalat általában valamely, a kutya számára kedvenc csemege lehet, amit kézből etetünk meg.Ne engedjük idegenekkel barátkozni!A kiképzésre is előkészíthetjük olymódon, hogy már 8 hónapos kora előtt is foglalkozzunk vele játékszerűen /pl. a behívást, "ülj", "feküdj" vagy séta közben a pórázon menés. /Pórázon csak mindig látó kísérő társaságában vigyük a kutyát, és ne engedjük, hogy húzzon bennünket. Ha a világtalan egyedül sétál vele, a vezetőhámhoz hasonló kantárt tegyen rá és ehhez csatolja a pórázt. Ez esetben kívánatos, hogy a kutya húzzon. Ezt az "előre" vezényszó alkalmazásával érhetjük el és azzal, hogy csak akkor indulunk tovább, ha érezzük a kutya húzását.Mindezeket azonban csak játékszerűen, minden rendszeresség nélkül tegyük, hogy az állat testi fejlődése törést ne szenvedjen.Ebben a korban kezdjük meg a fegyelemre szoktatást is.Jó példa erre, ha evés közben az asztalhoz jön, falatokat kér, vagy az asztalra felkapaszkodik, erélyesen szóljunk rá /"fújj, rossz!"/ és fektessük le. Étkezés közben mutassunk közömbösséget a kutya iránt, és csak az étkezés befejezése után kapjon jutalomfalatot. Helytelen étkezés közben odadobni egy-egy falatot, mert ez ingerli a kutyát, és a későbbiek folyamán nem hagyja nyugodtan étkezni a gazdáját.A fegyelmezettségre szoktatáshoz tartozik az is, hogy kutyánkat leszoktatjuk arról, hogy az emberre felugráljon. Ezt a következőképpen tegyük:Ha a kutyánk felugrik ránk, kezünkkel fogjuk meg elülső lábait és lépjünk rá /ne túl erősen/ a hátsó lábára, "fújj, rossz" szóval dorgálva lökjük el magunktól.Fontos, hogy a kutyát már kölyök korától kezdve hozzászoktassuk a jó és rossz megkülönböztetésére. Ha rosszat cselekedett, erélyes hangon "fújj, rossz" szóval dorgáljuk, viszont ha valamit helyesen cselekszik, lágy behízelgő hangon "jól van, okos vagy" szavakkal dicsérjük meg.A verést lehetőleg kerüljük. Ha mégis szükséges, ne bottal, hanem szíjjal vagy korbáccsal csapjunk a kutya farára, de vigyázzunk, nehogy nemesebb részt találjunk. Fenyítéshez ne használjunk a kutya felszereléséhez tartozó eszközöket /póráz, nyakszíj stb. /, mert a későbbiek folyamán ellenséges indulattal viselkedik azok Iránt.Kutyánkkal szemben ne használjunk hangos vezényszavakat, mindig csendben és nyugodtan beszéljünk hozzá, kerüljük a felesleges szavakat. A felesleges beszéd értelmi zavarokat okozhat az állatban. Ismétlődéskor mindig ugyanazokat a szavakat és hangsúlyt használjuk /pl. behívás stb./A vezetési célokra nevelt kutyát már kis korától kezdve szoktassuk rá, hogy elsősorban szemmel tájékozódjon. Ezt úgy érhetjük el legkönnyebben,hogy már kezdettől fogva mintegy felhívjuk a figyelmét a számára érdekes dolgokra, és ne engedjük, hogy feleslegesen sokat szimatoljon, hanem "fújj, rossz" dorgálással haladjunk vele tovább.A világtalan a kutya nevelésében jól alkalmazhatja a rávezetéses módszert. A nevelés folyamán már a kutyába előzőleg beidegződött az a tudat, hogy gazdája nem lát, így fokozottabb figyelmet tanúsít iránta. Ha a világtalan maga tanítja kutyáját, feltétlenül ez a módszer a célravezetőbb. Eleinte hagyjuk, hogy a számára izgató dolgokat kedve szerint megugathassa.Ne engedjük, hogy bárki is ijesztgethesse a kutyát. Ha ilyen előfordul, siessünk a kiskutya védelmére úgy, hogy az lássa, mellettünk biztonságban van. Ha támadási készséget mutat, ne fékezzük, hanem bátorítsuk, és az idegen mutassa, hogy fél, színleljen

menekülést.Ha azt akarjuk, hogy idegenekkel ne barátkozzon, már 4-5 hónapos korában a következő gyakorlatot végeztessük vele: Ha a kutya az idegenhez játék vagy barátkozás céljából hozzámegy, az becézgetve simogassa meg fejét és közben jól csípjen bele tarkóján a bőrbe úgy, hogy az fájjon a kölyöknek. Ezt többször is ismételtessük meg. így elérjük, hogy a kutya félni ugyan nem, de tartózkodni fog az idegenektől.Két-három hónapos kor között, azoknál a kutyafajtáknál, amelyeknél szükséges, a füleket csonkíttassuk le és az esetleges fattyúkörmöket is távolíttassuk el.A 4-5 hónapos kölyköknek adassunk szopornyica elleni védőoltást.A kutya öröklött tulajdonságait játékszerűen fejleszthetjük. Ezek a fogókészség, éberség, figyelő-, hallókészség és szimat.A fogókészséget úgy fejlesszük, hogy már kiskorától kezdve "csibészelünk" vele, természetesen csak játékszerűen. Vegyünk nagyobb zsák- vagy rongydarabot, tekerjük össze hurkaformára és ingerkedjünk a kölyökkel. Legyezzünk feléje, mégpedig nem felülről lefelé, hanem oldalt húzogatva a hurkát a kutya orra előtt. Közben a "fogd" szót ismételgessük. Ha megfogta, hagyjuk, hadd cibálja azt. Amikor elengedi, újra kezdjük a játékot. Természetesen ezt sem szabad túlzásba vinni.Az éberséget, leleményességet főleg a szabadban tartózkodás alatt fejleszthetjük ki. Lehetőleg többedmagunkkal menjünk és a szabadba érve a kutya figyelmét mindig azokra az ingerekre igyekezzünk ráterelni, amelyek ránk nézve valamely rossz hatással lehetnek. Pl. bokrok között rejtőző vagy lopakodó ember, támadó kutya vagy éppen közeledő jármű stb. Ehhez a következő gyakorlatokhoz is vegyük igénybe társaink segítségét.A leleményességet úgy fejleszthetjük, hogy hagyjuk a kutyánkat társunknál, mi pedig menjünk el /ne túl messzire/és bújjunk el a kutya elől. Majd hívó hangot hallatva várjuk meg, amíg a kutya ránk talál. Az első hívásra társunk a kutyát engedje el. Másodszor már komolyabb feladat elé állítsuk a kutyát. A ke-resést nehezítsük meg oly módon /a leleményesség fejlesztéséért/, hogy egy kerítésen belül bújjunk el /az ajtót egy kicsit nyitva hagyjuk/, ha lehet úgy, hogy vizesárok vagy egyéb akadály legyen közöttünk, megfelelő átjáróval /híd, kapu stb./.A házőrző kutyákban úgy fejleszthetjük az éberséget, hogy Idegenekkel kerítésen kívül Ingereltetjük a kutyát. Természetesen nemcsak egy oldalról és ugyanazzal az illetővel, hanem a portát körülvevő kerítés minden oldala felől, és más-más egyénnel is /férfi, asszony, gyerek/ megismételjük a gyakorlatot,A szimatra szoktatásra szintén a bújócska játékot alkalmazzuk ugyanúgy, ahogyan azt a leleményesség betanításában leírtam, azzal az eltéréssel, hogy felhívás nélkül kerestetjük magunkat. Ezt megelőzően még a következő gyakorlatot végeztessük vele: A kutya számára kedves csemegét, húst, csontot vagy egyéb jó falatot kis területen belül eldugunk /ügyeljünk azonban arra, hogy az eldugott étel a kutya számára szemmel könnyen felfedezhető ne legyen/. Biztassuk a kutyát "szimat, keresd" szóval, közben két-három másodpercig szagoltassuk tenyerünket, engedjük az élelem megkeresésére. Ha megtalálta, ne engedjük megenni, hanem vegyük fel és kézből etessük meg. Az első alkalmakkor segítsünk a kutyának a keresésben. Ujjunkat a földön húzva irányítsuk a kutya orrát arra, amerre az eldugott élelem van.Rossz látási viszonyok között is gyakoroljuk a bújócska játékot /ködben, szürkületkor stb./. Nem hallatunk hívó szót, hanem társunk, akinél a kutyát hagytuk, azt hosszú pórázra fogva "szimat, keresd, hol a gazda" szavakkal biztassa a kutyát, próbáljon kerestetni bennünket.A kutyával úgy kerestetünk, hogy valamilyen tárgyunkat /zsebkendő, kesztyű stb./ társunknál hagyjuk. Ő ezek segítségével szimatot ad a kutyának úgy, hogy a lefektetett kutya orra elé tartja két-három másodpercig, majd utána 40-50 cm-t előtte húzza a földön.A leírt eljárás a szimatmunkára tanításnak nem szabályszerű módszere. Ezzel a gyakorlattal csak szoktatjuk a kutyát az orra használatára. Vakvezető kutyával a gazdán és a gazda tárgyain kívül ne kerestessünk mást, hogy a kutya ne érdeklődjön túlságosan az idegen szagok iránt.Az idegtípusok kialakulása nagymértékben függ a kutya nevelési módjától.

Ha az előzőkben leírtak alapján Igyekszünk kutyánkat nevelni, és a nevelése nem szenved törést,

kiképzésre és munkára alkalmas egyedet nevelhetünk a kölyökből.Azokkal a kutyákkal szemben, amelyek nevelésükben törést szenvedtek és félénkek, bátortalanok, esetleg vadakká váltak, különleges nevelési módszereket alkalmazunk.Ez abból áll, hogy ha a kutya félénk /melankolikus, flegmatikus/, óvjuk az erős ingerektől, lassanként szoktassuk hozzá, és szeretettel bánjunk vele. Ezzel visszaadjuk a kutya önbizalmát, s alkalmassá válik a kiképzésre.Vad, nehezen fékezhető egyedek nevelésében /kolerikus/ is elsősorban a jó bánásmód és az ingerekkel szembeni gátlások kialakítása a legcélravezetőbb.

Tenyésztői fedőnév. Névadás

A korszerű kutyatenyésztés elengedhetetlen követelménye, hogy-a tenyészeteket tenyésztői fedőnévvel /kennel-névvel/ lássuk el. Kennel-névről csak akkor beszélhetünk, ha a tenyészállatok egy tenyésztő tulajdonában levő telepen /pl. az alagi kutyatelep/ vannak, vagy ha a magántenyésztőnek több tenyészállat van a birtokában.A tenyésztői fedőnév azért szükséges, hogy a különböző tenyészeteket könnyebben felismerhetőbbé, ezáltal egymástól megkülönböztethetővé tegyük. Röviden ez azt jelenti, hogy vezetéknevet adunk a tenyészetünkben levő kutyáknak.Egy tenyészetnek, függetlenül a tenyészetben levő kutyák számától és fajtájától, csak egy tenyésztői fedőnév adható.Lássunk erre egy példát: X.Y. vásárolt tenyésztési és egyéb célokból két kutyát. A tulajdonában levő két kutyától származó kölykök könnyebb ellenőrzésére - tekintettel arra, hogy Rex, Lédy, Pajtás stb. nevű kutya több van, viszont két azonos tenyésztői fedőnév nem lehet- a Herkulesi fedőnevet választja.Tehát a tenyészetéből kikerült kölykök nem, mint Rex vagy Lédy, hanem mint Herkulesi Rex vagy Herkulesi Lédy kerülnek az új tulajdonos birtokába.Az új tulajdonos átveszi ugyan a kutyával a Herkulesi nevet, de a Herkulesi tenyészetből származó anya kölykei már az új tulajdonos által választott fedőnevet viselik. Ezt mondjuk Vándori Néró, Vándori Nóra. Tehát a kölykök származási papírjukon, mint Vándori Néró, Nóra szerepelnek, amelyeknek az anyjuk Herkulesi Lédy.A születendő kölyköket természetszerűen névvel látjuk el. A neveket több szempont alapján választjuk ki.Egy alomból tehát egy időben született kölyköket azonos kezdőbetűjű nevekkel célszerű ellátni. A következő kölykezéskor természetesen más-más kezdőbetűs neveket választunk. Egy évjáratból származó kölyköket azért jó azonos betűvel kezdődő nevekkel ellátni, mert az alom felismerése és ellenőrzése egyszerűbb és könnyebb.Lássunk erre egy konkrét példát. Herkulesi Lédynek 1958 március 7-én kölykei születtek, amelyek közül 5 db-ot- három kant és két szukát -hagytunk meg. Ezek a kölykök a következő neveket kapták: a kanok: Dani, Deli, Dongó, a szukák: Dia és Dóri. 1959 májusában ismét 5 kölyköt hagytunk meg Herkulesi Lédytől a következő nevekkel: Nadu, Néró, Négus és Nóra, Nelli.Tehát az előzőekben leirt példák alapján 1958-ban született kölykök Vándori Dani, Deli, Dongó, valamint Dia és Dóri, míg az 1959-es kölykök Vándori Nadu, Néró, Négus, Nóra és Nelli neveket viselik.Tegyük fel, hogy a tenyésztők 1961-ben rendezett kiállításon több Dia és Dóra nevű kutyával találkoznak. Megkérdezik a tulajdonosától a kutya tenyésztői nevét, s ha megmondják, hogy Vándori Dia vagy Vándori Nóra, nemcsak azt fogják tudni, hogy a kutyák kinek a tenyészetéből származnak, hanem azt is, hogy melyik évben születtek azok, mivel tudják, hogy az 1958-as alom "D" betűvel, az 1959-es alom "N" betűvel kezdődő nevet kapott.Ugyanígy, ha egy kiállítás katalógusa kerül valakinek a kezébe, az előzőek alapján könnyen megláthatja, hogy a kutyák melyik tenyészetből származnak.Jó, ha a kezdőbetűket bizonyos sorrendben választjuk ki. Tehát a korábbi születésűek az ABC elejéről, a

későbbi születésűek pedig fokozatosan az ABC vége felé haladva kapják meg nevük kezdőbetűjét, vagy esetleg fordítva. Pl. 1957-ben A, 1958-ban D, 1959-ben N, 1960-ban S és így tovább.A nevek kiválasztásában legyünk figyelemmel arra is, hogy jó hangzásúak, jól ejthetők, rövidek és ne túl gyakoriak legyenek, továbbá jelölje a kutya nemét is /pl. Dani, Dóra/.Ha egy tenyésztő tulajdonába olyan kutya kerül, amelynek neve a tenyésztőnek nem tetszik, hívónevet is adhat neki, amelyet a kutya okmányain feltüntetünk /pl. Vándor Négus- Vezér/.

Tartási és tenyésztési napló

Ahhoz, hogy a kutya fejlődését, a kutya életének minden fontosabb mozzanatát és a tenyésztésben elért eredményeit könnyebben ellenőrizhessük, vezessünk tartási és tenyésztési naplót. Sajnos, nálunk ma még igen kevesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák, pedig a modern kutyatenyésztésben használata mindinkább szükségessé válik.Tartási és tenyésztési napló nemcsak a tulajdonos' számára hasznos, hanem komoly segítséget nyújthat a kutyát kezelő orvos számára is, nem beszélve arról, ha a kutya bármi oknál fogva gazdát cserél, az új tulajdonos a tartási és tenyésztési napló segítségével teljes képet alkothat a kutya múltjáról és tenyész értékéről.További nagy előnye a tartási és tenyésztési naplónak, hogy a gondosan vezetett napló, amely az utódok eredményeire Is kiterjed, mind a szuka, mind a hím átörökítő képességét is ellenőrizhetővé teszi. Ez a továbbtenyésztés számára igen fontos.

A tenyésztési napló rögzítsen minden olyan lényeges mozzanatot a kutya életéből, amelyek tenyésztési és egészségügyi szempontból fontos felvilágosítást adnak. Természetesen ezt nem kell dogmatikusan venni. Külalakját és leírásának módját mindenki saját tetszése szerint oldhatja meg, csupán az a fontos, hogy a későbbiek folyamán, bárki kezébe kerül is a napló, teljes képet alkothasson magának a kutya életéről és értékéről.

TARTALOMJEGYZÉK

ElőszóBevezetés

A szolgálati kutyák kiképzésének történeteA kutyák osztályozása alkalmazásuk szerintPavlov reflexelméletének rövid ismertetése

A kutyatípusok osztályozása idegműködésük alapjánA vakvezető kutya kiképzése

A kutya kiválasztása vakvezetésreA VVK-1. /jó vezető kutya/ vizsgakövetelményei /ezüstérem/

Fegyelmi gyakorlatokVezetési gyakorlatok

A VVK-2. /kiváló vezetőkutya/ vizsgakövetelményei /arany érem/Fegyelmi gyakorlatokVezetési gyakorlatok

A vizsgabizottság és a vizsgaA kiképzésben használatos módszerekA kiképzés meneteA kiképzés segédeszközei

A fegyelmi gyakorlatok segédeszközeiA vezetési gyakorlatok segédeszközei

A fegyelmi és vezetési gyakorlatok betanításaBehívásNyakszíjhoz és pórázhoz szoktatásPórázon követésAz "állj", "előre" vezényszavak betanításaSzabadon követésElőreküldésHelyben fordulatokÜltetésFektetésFekvésből ültetésÜlő és fekvő helyzetből felállításHangadásHelyben maradásTárgyfogás, eresztés, aportírozásEldobott tárgyak behozásaLeejtett tárgyak feladásaTárgyak viteleNyújtott, dobott és elszórt élelem megtagadásaViselkedés idegen zajokkal és állatokkal szembenTárgyak őrzéseSzemélyvédelemSzimat megkülönböztetésA tankocsihoz és a terelőpálcához szoktatásÚtmutatás a tankocsi utáni kiképzéshezBehívással egybekötött felszerszámozás

Menet gyakorlása tankocsivalMenetütem-váltásGyalogjárón közlekedésMagatartás utakon, nagy forgalmú, járda nélküli műutakon.JárdakeresésFordulatok menet közbenEgyszerű akadályok előtti magatartásMagatartás magas, az egész járdát elzáró akadályok és gödrök előttAkadályok jelzéseLépcsőn közlekedésAjtókeresés /be- és kijárati ajtó/Átjáró keresésSorompók előtti magatartásJárművek használataÁtkelés úttestekenA kutya viselkedése helyiségekben és hivatalokbanA kutya szoktatása a világtalanhozGyakorlati tanácsok a világtalan számára

Vakvezetésre legalkalmasabb kutyafajtákKuvaszNémet juhászkutyaDog

A kutyák tartása, ápolása, tenyésztéseA kutya elhelyezéseA kutya gondozása

Az életkor megállapítása a fogazat alapjánA kutya etetéseTenyésztési alapismeretek

Ivarzás, párzásVemhességEllés /kölykezés/A kölykök és a szuka gondozása a szoptatási idő alattA szopós kölykök táplálásaA kölykök evésre tanításaA kölykök elválasztásaA kölykök neveléseTenyésztői fedőnév. Névadás.Tartási és tenyésztési napló