A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

VI I . É V F O L Y A M 1. S Z Á M

1 9 7 4 . J A N U Á R

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐHELYETTES:

C S A B A I N É T O R O K M Á R I A

Szerkesztőség:

1054 Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, postafiók 223.

A k iadásér t fe l e l :

Siklósi Norbert igazgató

Terjeszti a Magyar Posta

Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesitőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hi r lapi rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzforgalmi jelzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - Ft

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kul túra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat ,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

73.3832 - Athenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomás

Felelős vezető : Soproni Béla

vezérigazgató A c í m l a p o n :Vá r k o n y i Zo l t án Széchenyi szerepében (EörsiI s t v á n : Széchenyi és az árnyak , Pest iSz ínház) ( Ik l ády László f e l v é t e l e )

A hátsó b o r í t ó n :

Sz i n te Gábor d ísz l e t te rve az O t h e l l oM a d á c h sz ínházi előadásához

T ARTALOM

B.1 .

Csak folyvást, folyvást . . . ( 1 )

játékszín

PÁLYI ANDRÁS

A színház szűzföldjén ( 2 )

CZÉRE BÉLA

Isten füle (4)

SZILÁDI JÁNOS

Hongkongi paróka - előzményekkel ( 9 )

ALMÁSI MIKLÓS

Apropó, Széchenyi (14)

SZÁNT Ó JUDIT

A lánc harmadik szeme (17)

NÁNAY ISTVÁN

Troilus és Cressida (21 )

Az új Othello

SZÁNT Ó ERIKA

Jago, Othello és a többiek (24)

KOLTAI TAMÁS

Othello arca (28)

FÖLDES ANNA

Jagóé a szó (30)

BELOHORSZKY PÁL

Balladák köntösében ( Almási Éva útja - Emiliáig) (33)

vendégjátékok

PÓR ANNA

A Holland Táncszínház bemutatkozása (37)

MOLNÁR GÁL PET ER

Félévszázados rögtönzés (40)

f ó ru m

PÉCHY BLANKA

Beszélni nehéz (44)

arcok és maszkok

BÁNYAI GÁBOR

Cívisek (47)

Csak folyvást, folyvást...

Csak folyvást, folyvást, tessék besétálni,tart az előadás, tele a nézőtér, dolgozikés boldog a színpad, és vele együtt bol-dog mindenki. Ilyen szezonkezdés márrég nem volt nálunk, írhatom nyugodtlélekkel november közepén, A sikerózonja szimatolható a színházak táján afővárosban és vidéken. (Annyit tiltakoz-tunk a vidéki sz ínház kifejezés ellen,hogy ma már megint nyugodtan használ-hatjuk, mert külön ízt, olykor rangotjelent.) Teli nézőtér, jó kritikák, siker:már ez is elegendő volna, de ennél többtörténik és van történőben. A színházmegint érdekes Magyarországon. Az em-berek megint beszélnek a színházról,egy-egy darabról, színészi alakításról,észreveszik a rendező szándékát. A szín-ház megint fontos lett Magyarországon.

Tudom, hogyne tudnám és a SZÍNHÁZcímű lap öt évfolyama is azt bizonyítja -annyi balszerencse közt és oly sokviszály után ...................... hogy a színházeddig sem volt érdektelen nálunk és ed-dig is fontosnak tartottuk. De most vala-mivel több történt, és a SZÍNHÁZ jelenjanuári számának elemzéseit, bírálatait,értékeléseit, műhelyfürkészéseit, arcké-peit, drámaírói pályafutását felmérő kí-sérleteit újraolvasva, arra keresnék vá-laszt, mi ennek a más színházi éghajlat-nak az oka. Az olvasóval együtt keresema feleletet, és ezt úgy értem, hogy egy-egyészrevételt vagy felismerést elég csakjelezni, hiszen ez ennek a beköszöntőcikknek, ennek az apéritif műfajnak akiváltsága; az olvasó majd tovább olvas amélyebben szántó írásokban, és remélem,nem borul be ege.

Legfontosabb a magyar dráma, mégisaz Othellóval kezdeném, nemcsak azért,mert Shakespeare természetesen magyarszerző is, nemcsak azért, mert Ádám Ottóegyre átfogóbban kibontakozó rendezőivilágképe, Bessenyei szívszorongató ön-újjáértékelése (kalapot előtte!), HusztiPéter új Jagója, amely a fiatal emberek,színészek és nézők nem-konformizmusát,önmagát kívülről is nézőszenvedélyességét és egy kicsit a világgalvaló leszámolását, meg az ezen túllépést iskifejezte, hanem azért, mert ez a háromösszetevő együtt jelzi a megváltozott ég-hajlat hőmérsékletét, széljárását,felhőtáncát és azt a boldogságfélét, amita közönségben kivált. De nem is kellfolytatnom, folytassa az olvasó azzal,hogy elkezdi olvasni Szántó Erika cikkét,amelynek már alcímében is szerepel asiker szó, azután folytatja Koltai Tamásírásával, amely Bessenyei Othello-arcának leírá

sából kiindulva hatol a lélek mélyére.Eközben Bessenyei Othello-arcát "nem-néger Othello"-nak nevezi. E sorok író-jának szerkesztői golyóstolla megakadt anéger szónál, hiszen Othello nem szere-csen volt, hanem mór, azaz sötétbőrűarab. Mégis változatlanul maradt a szö-veg, mert a cikk írója ezzel a nem-néger-séggel többet fejezett ki, mintha filológiai-lag pontosabb lett volna. A Shakespeare-értelmezésnek egyébként is annyi a vál-tozata, ahány az olvasója; ez is hozzátar-tozik a tüneményhez.

Az Othello-jelenség fontosságát aSZÍNHÁZ azzal is kiemeli, hogy még kétcikkben foglalkozik vele. Földes Anna,aki a SZÍNHÁZ hasábjain az utóbbiesztendőkben színészbeszélgetéseivelkülön rangot szerzett magának, mostHuszti Péterrel ült le, hogy négy-szemközti meghittséggel beszélgessen anyilvánosság számára. Belohorszky Pál„Balladák köntösében" Almási Éva út-játrajzolja meg, az Othello Emiliájánakutolsó jelenetéből visszatekintve a fiatalművésznő pályájára.

Az Othello sikerénél nem kevésbé ked-ves a SZÍNHÁZnak - és azt remélem, azegész magyar színházi világnak - az újmagyar darabok sikere.( ...) Ez a zá-rójeles három pont nem azt jelenti, mintmáskor, hogy a szövegből valami kima-radt, hanem időt akartam adni az olvasó-nak, „szakmabelinek" és szakmán kívüli-nek, hogy nagyot lélegezzék, és önmagá-ban hozzágondolja a siker szóhoz azt,amit akar. Mi azt tartjuk, hogy a kétHubay-darab, Eörsi Széchenyi-drámája,Szakonyi szatírája és a HuszonötödikSzínház Baranya megyei vállalkozásanem kisebb rendű, rangú és fontosságúsiker, mint az Othellóé; ugyanannak ajelenségnek megnyilvánulásaivalamennyien. Nem említem most a többiszerzőt és a többi darabot, mert -szerencsémre - nem összefoglalóértékelést írok az idény elejéről-derekáról, hanem csak a SZÍNHÁZnakezt a számát vezetem be. Czére Béla AzIsten füle helyét keresi meg Hubaydrámáinak gondolatrendszerében, AlmásiMiklós Eörsi lstván Széchenyi-tragikomédiájának apropójából Eörsigondolatrendszerét térképezi fel. PályiAndrás cikke a Huszonötödik SzínházBaranya megyei napjairól több mintszínibírálat, vagy ha nem is több, min-denképpen más: lelkes életképek sorozatais, tárgyilagos közönségszociográfia is.Ez az írás is azt fejezi ki, hogy valami tör-tént, valami megváltozott a magyar szín-házi életben.

Most kanyarodom vissza a miért kér-déséhez. Mi az oka a sikernek? Két szó-val felelnék: minőség és azonosulás. A da-rabok is jobbak', az előadások is. A rende-zés is, a színészi munka is. Mindez egy-magában nem elég, már csak azért sem,mert az előző években is voltak jó rende-zések, színészi remeklések, érdekes és je-lentékeny darabok. A többletet a másodikfogalomban keresem. A néző az idénazonosulni tud a művekkel. A mű -- szín-házról lévén szó -, természetesen nem-csak a leírott darab, hanem az írott szö-veg és az eleven színpad együtt: maga aszínházi alkotás. A színház ma újra arrólszól Magyarországon, ami az embereketfoglalkoztatja. Parlagi gondolkodás az,amely a tudatnak csak egyik rétegét, oly-kor a legfölsőt, néha a legmélyebbit ke-resi, és ezt óhajtja a színpadon kielégíteni.

Az azonosulás titokzatos folyamat,legfőbb titka az, hogy az előre megfon-tolt szándék elől gyakran elillan. E z é r térvényes csak, a másik fogalommal, aminőséggel együtt. Ez történik most amagyar színházakban, ezért vált az a fel-lendülés, amelyről néhány hónappal ez-előtt írtunk, megváltozott éghajlattá. AzOthe l lóban azért ismer magára a néző,mert Othello lelkes tévedéseit mindenkielköveti, és mert az a jagói lelkület,amelyre Huszti Péter rátalál, és csak egyharminc éven aluli színész lelhette meg,visszhangot vér a fiak, az apák (és korosz-tályom nevében: a nagyapák) szívében.

Talán nem kell folytatnom, hiszen errőla kettőről:, a minőséggel együtt azazonosulásról, szól a SZÍNHÁZnakúgyszólván ez az egész száma. Es miköz-ben magam is, újra elolvasom, fölfedezekegy harmadik kiegészítő fogalmat is. Eztszokták számon kérni színházi vezetők-től, íróktól és azok egymástól: a közéleti-séget . Az új magyar darabok sikerénekegyik oka jól értelmezett, tehát közvetettközéletiség. Az említett darabok közülcsak Az Isten füle és a Hongkongi parókajátszódik a mi korunkban, és ezek közülis csak Szakonyié Magyarországon. Még-is mind nekünk és rólunk szól. Aki áthal-lásveszélyt emleget, az nem tartja a kö-zönséget annak, amit éppen e daraboksikere bizonyít: felnőttnek. „Áthallás" is,„veszély" is csak rossz darabokban,gyenge előadásokban van. De most éppenezen a veszélyen jutottunk túl.

Jó olvasást és főképpen szép és gazdagszínházi estéket kívánok. Lesz ebben aszezonban, gyengébb darab, kevésbésikerült előadás is. Ez együtt jár asikerrel.

B . I .

játékszínPÁLYI ANDRÁS

A színház szűzföldjén

A Huszonötödik Színházzal Baranyában

Rendhagyó körülmények közt tartotta aHuszonötödik Színház évadnyitó elő-adását. Magyaregregyen, ebben az aligtöbb mint ezer lakosú, mecseki faluban akisasszonynapi búcsú reggelén egymegrakodott pótkocsis teherautó hívta felmagára a figyelmet, mely az eszpresszóvalszemben, a patakparti szabad füves rétenállt meg. A Huszonötödik Színházműszakja itt építette fel azt a viszonylagkönnyen szétszerelhető ácsolt színpadot,melyet külön e Baranya megyei turnéalkalmából készítettek Gyurkó LászlóDon Quijote-drámájához, s mely ezutánmég jó néhány közeli falut végigjárt.

A Huszonötödik Színház társulatarégóta készült már erre a falujárásra, kiakarván törni a Népköztársaság útján állóMUOSZ-székház második emeleti, aligszáz személyes színháztermének - a szónemcsak szó szerinti, de átvitt értelmébenis - szűk keretei közül; ezért is tartottakmár több előadást Budapestmunkáskerületeiben, elsősorban Csepelenés Angyalföldön, s ezért készültek olyanfalvakat felkeresni, ahol alig vagy mégegyáltalán nem járt élő színház. E tervetkülönösen aktuálissá tette Gyurkó Lászlóúj drámájának, A búsképű lovag, Don Quijotede la Mancha szörnyűséges kalandjainak ésgyönyörű szép halálának huszonötödikszínházbeli bemutatója; Berek Katirendezése, a commedia dell'arte sokelemét, eszközét felhasználva, a naiv népijátékok hangnemében szólaltatta meg adrámát; különösen érdekes szakmai„tanulmányútnak" ígérkezett tehát épp eztaz előadást elvinni annak a közönségnek,mely nemigen látott színházat, smegfigyelni, mi jut el a társulat sajátosstíluskereséséből és az előadásszellemiségéből azokhoz a nézőkhöz, akikmeglehetősen más beállítottsággal, másigényekkel ülnek be a nézőtérre, mintazok, akiket a színház fővárosiszékhelyén, esténként fogad.

A falujárás lebonyolítása, már csak azanyagi feltételek biztosítása és a szerve-zési gondok miatt is, összetettebb fel-adat,mint mondjuk egy-egy peremkerületivendégjáték; nagyobb áldozatot vál-

lalt vele a társulat is, melynek tagjai többfilmszinkron- vagy televízióbeli feladatotmondtak le 31,- Ft-os napidíjuk fejében.Itt most mégsem elsősorban a Huszon-ötödik Színház színészeinek áldozat-vállalását hangsúlyoznám, noha errőlkisebb vita alakult ki a baranyai körútután tartott sajtótájékoztatón; az egyikfelszólaló ugyanis megjegyezte, hogy avidéki színházak tagjai ugyanígy 3 i,- Ft-os napidíjért tájolnak - egész esztendő-ben, míg a Huszonötödik a szezonbanegyszer tett nyolcnapos „tájoló" kör-utat.A vita persze szélsőségesen felfokozhatóés végső soron eldönthetetlen. Ha a vidékiszínházakra hivatkozunk, másrészrőlemlíthetjük, hogy a Huszonötödik mellettegyetlen fővárosi színház sem vállalkozottmég hasonló jellegű turnéra, melynekkörülményei bizonyos értelembenmostohábbak voltak az átlagos tájolásikörülményeknél (például abban aszigetvári szállodában, mely nyolc naponát a társulat otthona volt, átépítésimunkálatok miatt nem volt folyóvíz, mígaz egyes fellépések szín-helyén - iskola-és kastélyudvaron, nem-egyszer rosszulfelszerelt kultúrházban - szintén nemjutottak a színészek normális mosdásilehetőséghez). Nemis beszélve arról, hogya napi előadások mellett öt községiiskolában tartottak a társulat tagjai zenésirodalmi délelőttöt, az elő-adás után többalkalommal - szervezett vagy spontánformában - közönségtalálkozó jött létre;azt nem is említve, hogy maga azösszesen mintegy 1500 kilométernyiutazás is nagy megterhelést jelentett, hogya műszaki gárda igénybevélete maximálisvolt, sokszor 14-16 órát dolgoztaknaponta.

Mégsem az áldozatvállalást hangsú-lyoznám, éspedig azért nem, mert a turnéalkalmával jelentősebb időt tölthettem atársulattal, s egyik élményem épp az volt,hogy a baranyai falujárás alatt senkineksem jutott eszébe áldozatról beszélni: atársulat magától értetődőtermészetességgel vállalta a feladatot, afokozottabb megterhelést; aligha túlzásazt mondanom, mindenki tudta, érezte,miről is van szó, mindenkit az új közön-séggel való találkozás élménye izgatott, aza közművelődési küldetés, vagy ha úgytetszik, művészi misszió, ami alkalmasinta mostoha körülmények vállalásának isértelmet adott. S ez már önmagában isbizonyos szellemi portrét kínált azegyüttesről, arról, hogy ez a fiatal társulatnemcsak hivatalos programjában, hanem ahétköznapok gyakorlatában is

mit ért a színháznak való elkötelezettségenés a színház társadalmi elkötelezettségén.S nem hangsúlyoznám az áldozat-vállalástazért sem, mert úgy érzem, első-sorbannem ezen fordul meg, hogy a fővárosiszínházak közül egyelőre csak ez aszínház vállalkozott rá, hogy színháztalanfalvakban megkeresse a maga közönségét, sfolytatását is egyedül a HuszonötödikSzínház tervezi. A vállalkozás mozgatóereje alighanem mindenekelőtt a színházművészi útkereséséből, stílus-kísérletéből,legfőképpen pedig világ-nézeti arspoeticájából fakad.

Műfajról, stílusról, közönségről

A számok keveset árulnak el. Az eredetiprogram szerint a Huszonötödik Szín-háznyolc baranyai helységben készültelőadást tartani: Zádorban, Csányoszrón,Harkányban, Mozsgón, Szigetváron,Szentlőrincen, Ibafán és Görcsönyben.Ezek közül a harkányfürdői szabadtériszínpadon tervezett előadás vihar miattelmaradt, beiktatódott viszont - csak-nemteljesen rögtönzésszerűen - egy„rendkívüli" előadás a magyaregregyibúcsúban, vasárnap délelőtt, a zádori estifellépés napján. Az előadásokat összesenmintegy két és fél ezer néző látta.

Abból ugyan mit árulnak el a számok,hogy Harkányban néhány néző már két-három órával az előadás kezdete előttelfoglalta a helyét, s volt köztük olyan, akia szakadó eső ellenére is mindaddigkitartott, amíg el nem indult a színháziautóbusz, vissza Szigetvár felé. Vagyabból, hogy az említett magyaregregyibúcsú alkalmilag toborzott közönsége 30-35 fokos déli napsütésben, végigállta,ágaskodta, esetleg a fűben ülve nézte akétórás előadást, alkalmasint a vasár-napiebédet is jelző déli harangszóra semügyelve. Vagy abból, hogy két nap múlva,a csányoszrói iskolaudvaron mintegynégyszáz ember padokon, székeken, ke-rítésen, háztetőn, teherautón ülve, der-mesztő esti hidegben mozdulatlanul, nagyfigyelemmel nézte végig az elő-adást. Ésfolytathatnánk a sort. E csányoszrói esténkiderült például, hogy a szomszédosSellye községből mintegy két tucat fiatalátgyalogolt az előadásra, s a baranyaifalujárás egyik kedves, szabálytalanközönségtalálkozója volt, ami-kor aszínház az amúgy is teli autóbuszrafelvette a lelkes sellyei fiatalokat, s anéhány kilométeres úton együtt daloltak,gitároztak a színészek és a közönség. Slehet-e meghatódottság nélkül vissza-

emlékezni a kicsiny, mindössze 280lakosú Ibafa kultúrtermére, melybencsaknem a falu egész lakossága - több,mint kétszáz ember - préselődött össze ?

Természetes, hogy ezek az élményeksokban hozzájárulhattak a HuszonötödikSzínház kollektívájának kialakításához,jobb összekovácsolásához; természetes,hogy ezekben a percekben mindenki vi-lágosan érezte, hogy el kellett jönni Bara-nyába, s nemcsak azért, mert ez következika színház művészi-politikai hitvallásából,hanem azért is, mert ezek nélkül azélmények nélkül a színész, az író, arendező egyaránt szegényebb lett volna, smert e néhány nap hatalmas érzelmitartalékot, munkakedvet halmozhatott fel atársulat valamennyi tagjában.

Amikor azonban szakmai „tanulmány-útnak" is neveztem a HuszonötödikSzínház baranyai falujárását, nem csupánerre, a végső soron csak általánosságokbanmegfogalmazható, kiben-kiben egyéniadottságai, gondolkodása, ambíciói szerinttovábbgyűrűző élményvilágra gondoltam;voltak ennek az útnak a szó szorosabbértelmében vett szakmai tapasztalatai is.

A búsképű lovag pesti bemutatója utánmegjelent kritikák előszeretettel hasz-nálták a „naiv népi játék" kifejezést,többen hivatkoztak a commedia dell'artehagyományainak, egyes elemeinek azalkalmazására. Berek Kati rendezésénekigazi próbája azonban nem is a Népköz-társaság útjai kis színházteremben, sokkalinkább itt, a baranyai falvakban volt: skivételes élményt jelentett azt figyelni,hogy az egyes előadások közönsége mirehogyan reagál, hogyan azonosul DonQuijote alakjával, sorsával, s miközben a„mesére" figyel, mi és hogyan érinti megaz előadás gondolatiságából, aktua-litásából. Persze az előre megszervezett ésa spontán közönségtalálkozók, beszél-getések mindannyiszor ugyanabban akörben mozogtak, újra és újra arról esettszó, hogy szükség van-e ma is, nálunk is abúsképű lovag konokságára, hogy van-eidőszerűsége ma, a mi körülményeinkközött szélmalomharcról, don-quijoteizmusról beszélni?

Holott az egyes előadások ugyancsakkülönböztek egymástól. A legklasszi-kusabb kőszínházban is közhelynek szá-mit, hogy nincs két egyforma este, nincskét egyforma közönség; nos, a Huszon-ötödik Színház baranyai körútja e tekin-tetben valóságos stílustanulmányra kínáltlehetőséget a színház művészeinek. Volt,

ahol főleg gyerekek töltötték meg a néző-teret, másutt a szociális otthon öregjei,több helyütt a falu felnőtt lakossága, deennél talán fontosabb, hogy mind a nyolctelepülés társadalmi, nemzetiségi, gaz-dasági és művelődési szempontjából igeneltért egymástól (Magyaregregyen példáula közönség leghűségesebb és legodaadóbbrésze a búcsúba érkező cigányokból kerültki); s ha e nagyon különböző összetételűközönségre az előadás többé-kevésbéhasonló hatással volt, ez azt is jelenti,hogy az együttes mindannyiszor igenérzékenyen figyelembe vette az adottkörülményeket. Ez pedig koránt-sem csaka technikai feltételek vonatkozásábanértendő - bár kétségkívül abban is! -,hanem a közönség pszichikuma,beállítottsága iránti fogékonyságot isjelenti, ami egyszerűen elképzelhetetlen anélkül az intenzív színész-néző viszonynélkül, melynek kialakítására a Huszon-ötödik Színház programszerűen törek-szik.

Érdemes még egyszer visszatérnünk atöbbször említett magyaregregyi esetre,hisz ez a vendégjáték egyik ritka élményétkínálta. A magyaregregyi kirándulásötlete valóban a turné előestéjén szüle-tett,a búcsúbeli fellépés rögtönzésszerűségeazonban nemcsak az idő sürgetésébőlfakadt, hanem stílusbeli, mondhatnánk,műfaji meggondolásból is: másképpaligha lett volna ennek értelme, mint arraa régi, mára sajnos elhalványult szokásnaka felidézésével, amikor a búcsúban mégfeltűntek a vásári komédiások is.

Voltak ennek az előadásnak más ku-lisszatitkai is, például, hogy több szereplőmegváltozása miatt valósággal újra kelletttanulnia az együttesnek a produkciót,hogy például Iglódi István, a társulat újtagja alig egy héttel a fellépés előtt vetteát a darab szövegileg is, hangsúlyában isegyik legsúlyosabb szerepét (SanchoPansa), s az elindulás előtt jó-szerivel arrase volt lehetősége, hogy az „új"előadásból főpróbát tartsanak; amagyaregregyi, tűző napon előadottprodukció így egyúttal főpróba és évad-nyitó előadás is volt. Lényegesebb azon-ban, hogy az együttes - Berek Kati ren-dező irányításával - jelentős mértékbenváltoztatott a játék stílusán, tudatos fel-készültséggel, ám mégis az alkalom kí-nálta és diktálta lehetőségek kihasználá-sával.

Kora délelőtt, amikor a falu főutcájamegtelt ünneplőbe öltözött emberekkel,akik zömmel az évszázados gesztenyefák

alatt álló kis Mária-kegytemplom feléigyekeztek, a nagymisére, darabbéli mas-karájukba bújt színészek, hamisítatlanvásári kikiáltók jelentek meg köztük,felhíva figyelmüket, hogy egy óra múlvaszíni előadás tanúi lehetnek. Ehhez azelőjátékhoz igazodott a játék stílusa is,melyben magától értetődően szünetet nemlehetett tartani, bizonyos mondatokat,jeleneteket el kellett hagyni, s fő-kéntharsányabbra, vásári hangvételűre kelletthangszerelni az egész produkciót, olyanra,ami a szeptemberi nyáriasan erősnapsütésben, vasárnap délben megfogja azemberek figyelmét, s nemcsak megfogja,hanem azokra a motívumokra, azokra agondolatokra irányítja, amelyek valóbanlényegesek.

Hogy ez mennyire sikerült? Erről pontosmércével nem lehet számot adni; a sikertmégis elsősorban nem is a taps, talán nemis annyira a nézők kitartása bizonyította,hanem azok a beszélgetések, amikor azelőadás után „leszólították", faggatták aközségi tanácsban be-rendezett "öltöző"felé tartó színészeket. És persze itt nem aszínészi játék méltatásáról, nemstíluskérdésekről esett szó, hanem azelőadásbeli konfliktusok, felvetett emberikérdések megválaszolásáról; de ha úgytetszik, épp ez volt a stílus vizsgája, azelőadás művészi próba-tétele is.

A példák ismét csak vég nélkül sorol-hatók: még az utolsó este is tartogatottnem egy dramaturgiai tanulságot, bár alka-lomra alakult, formálódott az előadás,minden este újabb és újabb szempontokatkínált a színésznek, rendezőnek, írónak, afelhasznált színpadi elemek hatás-fokát,minőségét illetően.

A találkozás mélysége

A baranyai vendégjáték tapasztalatait,élményeit, értelmét összegezni, épp ezekgazdagsága miatt, alighanem reménytelenvállalkozás lenne; de ha csak valamit isjelezni akarunk ebből, nem szorít-kozhatunk csupán az előadások említé-sére. Bár kétségkívül az esti előadásokösszegezése a könnyebb feladat. Ki kö-vethette azonban teljes figyelemmel azelőadások vagy az irodalmi délelőttökkörüli egyéni vagy csoportos beszélge-téseket, a kultúrházban, egy-egy magán-háznál, az utcán vagy a vendéglőbenfolytatott alkalmi eszmecseréket, ahol aszínház küldetéséről ugyanúgy szó esett,mint a világ más dolgairól; holott nem-egyszer épp ezek az alkalom szülte talál-kozások, néha csak egy-két perces beszél-

getések is ritka élményt jelentettek, sokmindent megvilágítottak, amit az estielőadások, a közönség reagálása alapjánlegfeljebb sejteni lehetett. S főként szo-rosra fűzték a kapcsolatot színész ésközönsége között, szerencsés esetbenmintegy előkészítve a talajt az előadásaktívabb, mélyebb befogadásához.

A Pécstől 20 kilométerre fekvő Szent-lőrincen például, ahol mintegy 150 diák-nak van bérlete a Pécsi Nemzeti Színházalőadásaira, s ahonnan a felnőttek nagyrésze is Pécsre jár dolgozni, az előzetesszervezés ellenére a Huszonötödik Szín-ház vendégjátékának napjáig mindössze 5o jegy kelt el az előadásra. Délelőtt azonbana társulat néhány színésze itt is felkeresteaz iskolát: oktatási időben szervezettzenés-irodalmi fellépésük szerencsésenilleszkedett az ország egyik kísérletiiskolájának „profiljába". Az iskolaegyebek közt a komplex művészeti ok-tatás megvalósításával próbálkozik, arratörekedve, hogy a közös játék élményén átjuttassa el a diákokat a művészetekintenzív értéséhez, élvezetéhez. E zenés-irodalmi délelőtt sikerét ezúttal is a tényekigazolták: estére zsúfolásig megtelt aművelődési otthon, a pedagógusok és adiákok mellett ott voltak a szülők, afelnőttek is.

Hasonló eset történt Csányoszrón, bár enem egészen ezres lélekszámú községbenjó előre elkelt mind a kétszáz jegy, ahányszéket az iskolaudvaron el lehetetthelyezni. A társulat délelőtti iskolaláto-gatásának hatására azonban valósággalmegkétszereződött az érdeklődés, s még azalkalmi „kakasülők", a háztetők, kerítésekis megteltek nézőkkel.

Mi is volt hát e találkozás titka ? Csány-oszrón például még sosem járt színház; aziskola növendékei tehát érthető izga-lommal várták a pesti színészeket mind-nyájan ünneplőbe öltöztek, fehér ingben,fehér blúzban, piros és kék nyakkendőbenzsibongtak az iskolaudvaron, ami-kor akapu előtt megállt a színházi busz. Talánfélhettünk volna, hogy a találkozó -odabent felmuskátlizott tantermek vártak -az iskolai ünnepségek feszességébe fullad;ám a társulat zenészei, még le se szálltak abusz lépcsőjéről, máris „dalra gyújtottak",a gyerekek hamarosan a színészek,zenészek köré verődtek, beszélgetnikezdtek, s alig volt szükség egy-két percre,hogy Weöres Sándor egyikgyermekversében egymásra találjanak.Aztán már magától adódott az alkalom,hogyan szövődjék szorosabbra

e barátság: a színészek verseket tanítottaka gyerekeknek, s a gyerekek úgyszinténversre, dalra tanították a színészeket.Rövid idő alatt kiderült, hogy ezt a talál-kozást nem lehet félbeszakítani, hogy arendhagyó magyarórából valóban rend-hagyó iskolai elfoglaltság lett.

Azt hiszem, legmaradandóbb baranyaiélményem ez a csányoszrói délelőtt: JobbaGabi állt a kör középpontjában, s különösáramkör vibrált körülötte. Aligha csak asosem látott - illetve csak a képernyőrőlismert - pesti színészeknek szólt ez abámulat (ami persze nem is bámulat volt,inkább elragadtatás, fel-szabadulás ajátékban, az élményben), s aligha csakJobba Gabi előadói szuggesztivitásán múltez a nem mindennapi siker. Annálkevésbé, mert Jobba egyáltalán nem vettmagára előadói pózt, jó-szerivel nem isakart szerepelni; úgy éreztem, inkább alehető legnagyobb teljességgel átadtamagát a találkozásnak, ami a színésznek -itt, a sóderes iskola-udvaron születettalkalmi színházban - ugyanolyangazdagságot jelenthetett, mint adiákoknak, mert hisz minden azon akapcsolaton múlt, ami színész ésközönsége közt, a maga nemében meg-ismételhetetlenül, kialakult. A megismé-telhetetlenségnek ez a szívszorító élménye,mely voltaképp nem volt más, mint hogyelhangzott néhány vers, felcsendült né-hány dal, de ami mégis mindannyiunknakolyasfélét tartogatott, amit az igazikatartikus színházi pillanatok rejtenekmagukban, egyszerre megértette velemazt, amit a legnehezebb elmondani ebből abaranyai vendégjátékból, s amitől az„előadás" végén mindnyájan hunyorogvaálltunk az akkor már bágyadt fénnyel sütőszeptemberi napban. Aki végigjárta ebaranyai találkozások útját, vagy legalábbegy részüknél jelen lehetett, már feltétlentudja, hogy érdemesa színháznak megkeresnie a maga közönségét.

Rendhagyó körülmények közt tartotta aHuszonötödik Színház évadnyitóelőadását - ezzel a mondattal kezdtem azélmények gazdagságától kicsit taláncsapongó beszámolómat. Közismert, hogya társulat jövőre és azt követőleg isfolytatni kívánja idei vállalkozását. S hahamarosan a fenti mondatból el kellhagynunk a rendhagyó jelzőt, az újabbtanúsága lesz annak, hogy legifjabb szín-házunk következetesen járja azt az utat,melyet megalakulásakor vállalt: a szólegnemesebb értelmében vett népszínháziküldetését.

CZÉRE BÉLA

Isten füle

Hubay drámája a Thália Stúdióban

Hubay Miklós újabb drámája, az Isten fülemindent hall kivételes találkozása aműalkotásnak és a történelmi események-nek. Hubay darabját a gondolat és a cse-lekmény szintjén egyaránt végigvezetetttragédia, a mindig a tragédia katartikusterében felvillanó groteszk és a sajátos,egyéni dramaturgia ötvözi izgalmas drá-mai egésszé. Most ez a dráma, melyhangvételével, eszmeiségével a Színház acethal hátánhoz a tér- és időbeli távolságellenére is nagyon közel áll, a chileitragédia után valami olyan politikai erő-teret, aktualitást kapott, mint a GrahamGreene-adaptáció, a Csendes amerikai,közvetlenül a vietnami fegyverszünet előtt.

Az Isten füle éppúgy különleges ha-talmistruktúrát világít át, mint a Színház a cethalhátán. A három részre szakadt XVI.századi Magyarország sajátos társadalmiviszonyai, a törvények, a köz-morál teljesfellazulása, a kompromiszszum nélkül célfelé törő emberi tett érté-kénekviszonylagossága mind olyan problémák,amelyek továbbélnek a totális katonaidiktatúrát vizsgáló, a tehetetlenségetsugalló történelmi helyzetben is aforradalmi cselekvés lehetőségét keresődrámában. Az a hatalmi rendszer, amelyetHubay elénk vetít, egyszerre konkrét, mailatin-amerikai államra utaló és egy-szerreabsztrakt: sűrített kivonata mint-egymindenféle volt és lehetséges totálisparancsuralom szerkezetének. A fasisztadiktatúrák mechanizmusát a színpadon isnagyon sokan vizsgálták már. Hubaymégis új művészi adalékokkal képes hoz-zájárulni ehhez a vizsgálódáshoz: a stú-diószínpadon megsokszorozódó erejűpszichológiai elemzéssel. Tulajdonképpennem is ennek a mechanizmusnak aműködése érdekli elsősorban az írót - bárerről is nagyon sokat elárul a darab -,hanem az abban résztvevők teljes szemé-lyisége, emberi lehetőségeik variációja.Éppen az embertelenség gépezetébe be-kerülő, abban riasztó szerepet vállalószemélyiség az, amely a darab tanúságaszerint a legtöbb drámai lehetőséget kí-nálta. A rendkívül bonyolult hatalmirendszerben, amelyben még a diktatúrát

Hubay Miklós: Isten füle (Thália Stúdió). Renato atya (Csíkos Gábor) és Tilda (Esztergályos Cecília)

készségesen - de nem minden eszközzel -kiszolgáló püspök is gyanús a hatalomlegfőbb, rejtett őrei szemében, a jó és arossz fogalma nem válik el élesenegymástól, szüntelenül átjátszik egy-másba, anélkül, hogy egymás tagadásátmegszüntetné. Épp ez az izgalmas Hub a ydrámájában : az emberség által „meg-környékezett" gonoszság és a cselekvésiterében a tragédia lehetőségeivel mindigérintkező jóság. Szó sincs azonban arról,hogy Hubay a Néró-ciklusától kezdve aSzínház a cethal hátán című drámáján át azIsten f ü l é i g a társadalmi érvényű morálnakvalamiféle teljes relativitását vetítenéelénk. Nem a bűnnek humánumba valóáthajlása, a j ó és a rossz között lebegőember vagy az emberformájú szerepmögül kisüvöltő gonoszság érdekli az írótelsősorban, hanem az emberségelvesztésének az az állapota, amely hacselekvéseiben, intellektusában már nemis, de ösztöneivel, érzelmeivel mégemlékezik a jóra. Azok az életsorsok,amelyek valahol, valamikor érintkeztek azemberség lehetőségeivel, talán valamikoraz „Éden" kapujában álltak, mint a császárihatalmat öröklő Néro, de már örökreelvesztették a létezés emberi gyö-

kereit. (Gondoljunk arra, hogy a N é r ó -ciklus valamennyi darabjában, a szerelem-ben, az anyához való szenvedélyes kötő-désben, a hatalom és a művészet viszo-nyaiban egyaránt ott rezeg a másképp islehetett volna döbbenete.) Hubay drá-máinak ítélete nem menti fel a bűnöstavval, hogy megmutatja az elvesztett le-hetőségeket, a személyiségnek azokat atartományait, amelyek emlékképeikkel,vágyaikkal még őriznek valamit a más-fajta életből. Izzó drámát képesek sodorniezek az emberi élettel való érintkezések,anélkül, hogy alapvetően befolyásolnák atragédiában cselekvők személyiségénekegészét. Éppen ez a döbbenetes a z Istenf ü l é b e n : az elfojtott vágyak elemi erővelkitörni látszanak, de az intellektus - ahatalmi rendszer megbízható fogaskereke- csak percekre veszti el az uralmátfelettük, aztán, mint-egy gombnyomásraszökőkúttá „varázsolva" a vágyakvulkanikus ömléseit, visszaparancsoljaazokat.

A z Isten f ü l e egy különleges lehallgatóközpont mindennapjaiba vetíti három,más-más társadalmi pontról idekerülő nősorsát. Laura, a tábornoklány, egy szép,tiszta szerelem emlékével sebzetten kerül

be a gépezetbe: szerelmétől, a forradalmárpaptól szülei szakították el erőszakkal.Nehéz volna a jellemépítés hagyományoseszközeit megtalálnunk Laura drámaisorsában. Az író a félelmetes figurahitelesítéséhez a stúdiószínpad különlegeslehetőségeit használja fel: a gesztusoknak,villanásnyi mondatoknak, a kis térben valójátéknak az expresszivitását. Drámaijelzésekből integrálódik Laura eltorzultszemélyiségének az egésze: a szerelmétőlvaló elszakítás, a szülei általkikényszerített küret után uralkodott elrajta a férfiak iránti undor, akegyetlenségbe átcsapó aszexualitás Aszerelem emléke a szenvedésnek olyanörvénye maradt számára örökre, amelybőlúgy próbált menekülni, hogy az em-bertelenség feltartóztathatatlan, félelmetessodrására bízta magát. Egy katonaidiktatúra tábornokának lánya ő, számáracsak egyetlen kapu vezethetett volna azemberi életbe: a szerelem. Ami-kor ez akapu bezárult, őrjöngő vádjai nem aszülei, a rendszer ellen fordultak - erreegész neveltetése miatt képtelen volt --,hanem az emberség ellen. Befalazta magáta kegyetlenségbe, a Halál-eszkadronba és alehallgató csoport mun-

kájába, mert - torz paradoxonnal - csak ígyvolt képes tovább élni.

Sokkal hétköznapibb a másik lehall-gatónő, Tilda „karrierje". Egy éjszakailokálból, a prostitúcióból indult ez a pálya,onnan „emelte ki" egy katonatiszt aHaláleszkadronba - az indiánokat és agerillákat mészárló-vallató osztagokba -,majd a mindentudó „párkák" közé, alehallgató központba. Az ő személyi-ségében nem ment végbe semmiféleLauráéhoz hasonló aberráció, mégisvalami egészen különleges életet él ez a nőa színpadon. Nehéz volna eldönteni, hogymelyik magatartás döbbenetesebb adrámában: Laura hideg kegyet-lensége-evagy Tilda temperamentuma,közvetlensége, rendkívüli virulenciája.Mintha az ember lényegéről - Tilda cinikuskedélyessége mögött éppúgy halottak ésmegkínzottak százai vannak, mint Laurafegyelmezett intellektualizmusa mögött -leválnának itt az emberi tulajdonságok, ésvalami más erőből táplálkozva,külsőlegesen, de látványos vitalitássalélnének tovább. Csak percekre - a részvétés a félelem ritka pillanataiban - lényegülvissza Tilda emberré, egy-szerű külvárosilánnyá, olyanná, amilyen lehetettvalamikor.

Egészen más típus a harmadik lehall-gatónő, Agáta. Az ő sorsa, eredendőtisztaságának a megcsúfolása hordozza atragédiában a legizzóbb vádat. Már az a„véletlen", amelynek folytán börtönbekerül a cselédlány - olyan „lopás" miatt,amelyet nem követett el - mutatja, hogyezek az esetlegességek sosem véletlenekegy diktatúrában. Az ellenállóktól a nempolitizáló egyszerű emberekig, látszólagvakon, de nagyon is kiszámítottan, min-denkire lesújthat a megfélemlítő célzatúhatalom. Az sem véletlen, hogy öngyilkos-sági kísérlete után a hullakamra helyett,ahová szánták, az „istennők" birodalmábanköt ki. A lehallgatónőknek szükségük vanegy ártatlanra, egy „szűz fülre", hogyrejtett mikrofonjaik kutató hangját egyérzékeny, rutinba még nem szürkült emberfantáziájával érzékletes képekkétranszponálhassák. Agáta számára a be-illeszkedésen kívül nincs más lehetőség,mint újból a börtön vagy a halál: az ő„lázadása" - szomorú paradoxonnal - agyilkosság. Éppen annak az embernek amegölése, akihez ismeretlenül is a leg-jobban kötődik életében, azé az emberé,aki a forradalom, a szabadság gondolatá-nak egyik legaktívabb képviselője azországban. „Mindnyájan ártatlanok vol-tunk" - mondja a fiatal pap haláltusájá

ban. Nem mindenkinek szól ez a feloldozógesztus, hanem az ördögi gépezetbebelekényszerített ártatlannak. Aki tudja,hogy mit jelent a Laura morbid humorávalmegfogalmazott „agnoszkálási képesség",a leendő áldozat hangról való felismerése,és azt is tudja, hogy milyen megcsonkított,megkínzott holttestek felett folyik majd ezaz agnoszkálás.

Legalább ilyen bonyolult kisugárzású aza gondolati-etikai szféra, amelyben Hubayfellobbantja a fiatal forradalmár papdrámáját. A pozitív tettek rendkívülikörülmények között könnyen tragédiátszülő következménye és a hősi magatartásgroteszkké válásának lehetősége zárjakörül Renato cselekvési terét. Ennek el-lenére, mindent megértve és mégis vál-lalva, a Színház a cethal hátán hitének ere-jével tudta felizzítani ebben a drámájábanis Hubay Miklós a forradalmár papmagatartásának példáját. Nem véletlen,hogy egyértelműen polarizálódó törté-nelmi helyzetek hősi magatartásformájá-nak keresése után (Szüless újra, kedves!,Idézés, ítélet, Fiatal nők, kékben és pirosban)most az író a Színház a cethal Nátánban s azIsten fülében is, bonyolult ha-talmiviszonylatokba ágyazva mutatja fel enneka magatartásnak a lehetőségét. Renatonem hegyekben harcoló gerilla, akinekszámára a küzdelem eszközei egy-értelművé válnak ; ő a nagyvárosban har-col vásártereken és szószéken, ahol mégaz oltár kövébe is lehallgató mikrofon vanbeépítve. Lehetetlen nem látni, hogymennyi szállal kapcsolódik Renato hite,aktív magatartása Bornemisza Péteralakjához. S az is nyilvánvaló, hogy az észérvei mellett - vessük össze BornemiszaPéter és Oláh Miklós szellemi pár-viadalátRenato és a püspök dialógusával -, aforradalmi cselekvéshez az a rendkívüli hitis szükséges, amely Bornemisza és Renatoalakjából egyaránt árad. Ezért nemvéletlen, hogy Bornemisza Péter életrekeltése után Renato alakjával egytársadalmi bűnöket ostorozó prédikátorimagatartást állít elénk Hubay újra; akkor,amikor a rendkívül bonyolult politikaivilágkép idején, annyira szükség van ahitre. Nem a teológiai érvek izzását jelentiez a hit - nem azt jelentette BornemiszaPéter esetében sem -, hanem a forradalmárember bizakodását, aki az emberikiszolgáltatottság szinte reménytelenhelyzetében is, ha úgy tetszik, a humánum„paradoxonjával", a cselekvés egyszerűalapjaihoz nyúl vissza. „A felebarátiszeretetnek a neve: forradalom. Ez volt aneve Jézus

idejében és ez ma is." - Renatónak ez amagatartása hallatlanul nyilvánvalóan teszhitet az egyéni létezés és a világ egységemellett, a „szabadság oszthatatlanságának"gondolata mellett. Annak az embernek apéldája ez, aki a szerelem tüzében is aváltoztatásra érett világ szenvedő arcátlátta, s aki a hitnek ugyanezt afellobbanását érezte az indián falvak fölöttkeringő repülőgépek géppuskáinakkelepelésekor. Hogy ez az élet menynyireeggyé vált a világgal, mennyire be-leépülta nép tudatába, az éppen halála-kor, afelkorbácsolódó forradalmi indulatokkalrevelálódik nagy erővel.

Hubay dramaturgiája

Ahhoz, hogy a jelzett gondolati-etikairendszer hatásfokát lemérhessük, talánnem szükségtelen megvizsgálnunk Hubaykorábbi dramaturgiai építkezésének,katarzisrendszerének és az Isten füle szer-kesztésmódjának kapcsolatát. Az ibseniszellemű - nagyon sok vonatkozásbanrokon eredményű - morális analízis az,amely a 4o-es évek elején a Hősök nélkülcímű drámával elindította Hubay Mik-lóspályáját. Az a felismerés, hogy az el-vontmoralitás groteszkké, bűnné válhat, és amúltat a jelen tragédiájává mélyítő ibsenianalitikus szerkesztés elemeinek afelhasználása alakította ki Hubaynál azt adrámatípust, amelynek lényege, hogy atársadalmi konfliktus mindig a drámai hősrégi lényével, önmaga lehetőségeivelszembesülve revelálódik. Elég, ha aMagnificat óvatosan német-ellenespolitikusának és a Szüless újra, kedves!pacifista professzorának magatartására,vívódásaira gondolunk. De nem nehéz aKésdobálók egymást kínzó, egy-másértmégis küzdő házaspárának szerelmikonfliktusa mögött is a régi, el-vesztettemberi tartásért, a hit vissza-nyeréséértfolytatott küzdelmet felfedezni. E mellett amorális feszültségű, az analitikusszerkesztés drámaiságát is fel-használódramaturgia mellett a világháborúsciklusában az egyfelvonásosok zárt,balladisztikusan sűrű világával a tragikaitömörítésnek nagy erejű katartikus hatásátkísérletezte ki Hubay a C'est la guerre-ben,a Mint a gyümölcs a fánban és azegyfelvonásosok képeinek a zártságávalépítkező Egy szerelem három éjszakájában.Az egyfelvonásosok másik típusával, azismert mitologikus-történelmi helyzetekpersziflázsaival (Ők tudják, mi a szerelem, ASzfinx, Antipygmalion) a groteszkhatásoknak olyan öszszefonódását ígérte,amely majd - az el-

idegenítés és a katartikus fájdalmú bele-élés dialektikájával - a Színház a cethalhátánban és az Isten fülében valósul megtökéletesen. (Arra is találhatunk példát,mikor az egyfelvonásos-struktúra zártságátHubay próbára tette, hosszú anekdotáványújtotta, mint az Analízisben, vagy akitűnő „egyfelvonásos" után mintegydeklarálta a katarzist, mint a Tüzetviszekben). A történelemből élesenkimetszett, autonóm drámai képekgondolati-katartikus összefogására volt aNéró-ciklus valami egyedülállóan izgal-mas kísérlet. Nem véletlenül jutottunk elvázlatos elemzésünkkel a Néró-ciklusig:ez a folyton gazdagodó, a tragédia és agroteszk szinte elválaszthatatlan össze-fonódottságára épülő dramaturgia a Nérójátszik gondolatrendszerével, a másik pólusszenvedélyes keresésének igényével, azegyfelvonásosok egymásba játszó drámaiképeinek a szintézisével jutott el a Színháza cethal hátánhoz és az Isten füléhez.Mindkét drámában érezhetjük azexpresszív, szinte külön életet élő képekjelenlétét, önálló katartikus kisugárzását, agroteszk és a tragédia szorongatókapcsolódását, és azt, hogy a cselekményívénél szorosabban köti össze a képeket agondolatiság és pszichológia kohéziója.De míg a Színház a cet-hal hátánkatarzisrendszerében van egy olyan fókusz- a Comoedia előadásának jelenete -, amelymintegy magába gyűjti és nagy erővelkisugározva újraértelmezi a korábbihatásokat, az Isten fülé-ben nincs ilyengyújtópont. Az elidegenítés és akényszerítő érzelmi beleélés, a groteszk éstragédia, a felfokozódó, majd félelmetesenlelassuló ritmus egészéből integrálódik adráma katarzisa.

A rendezés: a szimultán játéktérlehetőségei

Ez az aritmikus, szabálytalanul lüktetődráma a Thália Stúdió színpadán rendkí-vüli életteret kapott. A rendező KőváryKatalin a chilei események után különösenérthetően, a drámai szöveg továbbisűrítésével elsősorban a darab izzóan ak-tuális politikumát erősítette fel. De akülönös szívverésű dráma képeinek agondos dramaturgiai-szcenikai kimun-kálása, az egyes képek drámai korres-pondenciájának a megkeresése és az egészszimultán színpadi szerkesztés bravúrjahozta magával, hogy a diktatúra és aforradalom konfliktusának a felerősítésenem gyengítette, hanem inkábbnyilvánvalóvá tette a darab valamennyirétegének gazdagságát, elsősorban a

pszichológiai szféra kisugárzását. A drá-mában a diktatúra „párkái" olyan esz-közökkel harcolnak a forradalmár papellen, amelyek eleve megteremtenek egysajátos színpadi szimultaneitást. De mégennél a félelmetes egyidejűségnél is iz-galmasabb az a lélektani kapcsolódás,amellyel állandóan egymásba játszik alehallgatók és a lehallgatottak világa. Avégig színpadon levő „párkák" még némajelenlétükkel is félelmetesen funk-cionálnak, a szekunder szférában valómozgatásuk pedig mindig a bekövetkeződrámai akcióra utal. De nem arra, hogymi fog történni, hiszen ezt úgyis sejt-hetjük majdnem mindig, hanem arra, amimár Shakespeare-nél is rendkívüli fe-szültséget tudott teremteni, a hogyan kér-désére. Amikor a szekunder képben pél-

dául Agáta a revolverért nyúl és kilép akötödének álcázott lehallgató központajtaján, nem az izzítja fel a feszültséget,hogy mit fog csinálni, ezt úgyis kitalál-hatjuk. Sokkal félelmetesebb ennél az,hogyan fog lezajlani két tiszta emberszembesülése, amely során az egyik majda gyilkos lesz; a másik pedig az áldozat.(Talán csak egyetlen kritikai megjegyzéstkell ehhez a térkihasználáshoz fűznünk: anézőtér elhelyezése nagyon szerénylátószöget biztosít ezúttal).

Ha az egyes képek megkomponálásátés összefüggéseik feltárását nézzük, ak-kor még inkább nyilvánvalóvá válik azelidegenítés és érzelmi beleélés, a gro-teszk és tragédia, a látszólag könnyedburleszk és súlyos veretű gondolatiságritmusán alapuló nagyon következetes

Az ú j l á n y t , Ag á t á t ( J a n i I l d i k ó ) b e t a n í t j a L a u r a ( H á mo r i I l d i k ó ) .

rendezői szerkesztésmód. Már az első képelőtt, Agáta börtönbe kerülésének - a kistérben való játék kemény, fegyelmezettrendezői megoldását mutató - jelenetébenfunkcionál ez a lehallgató köz-pont.Ezáltal gyengül a dráma „mitologikus"

fordulata, valójában azonban már azeredeti írói szándék is a hétköz-napirahangszerelt, a pszichológia örvényléseirekoncentrált demitizálással akartaelsősorban a második kép fenyegetőtartalmait kibontani.

Különösen izgalmas ennek a másodikképnek gondolati-szcenikai ritmikája. Az aszellemes, ironikus parádéja a cinizmus-nak, amely egyszerre mutatja fel Lauraalakjában a hideg elidegenítés és Tildavitalitása révén a tömény életközelségrendezői megközelítéseit, tobzódni lát-szikaz egész második képben. Valójábanazonban korántsem ilyen egységes

ez a színkép: a lehallgató magnóból fel-csengő mise hangjai, a pap megrendítőtisztaságú, keménységű mondatai a másikvilágnak, a hit és emberség világának ajelenlétét is revelálják itt. A könynyedkarneváli „lebegés" hangulatát, amelyAgáta megérkezése után ömlik el aszínpadon, elvágja a naiv lány ébredé-sének drámája: a pokol hirtelen megmu-tatja igazi arcát. Agáta döbbenete éppencsak felvillanhat a képben : ez a drámamár nem pusztán Agáta alakján keresztülfeszül, hanem szinte születése pillanatátólbeletorkollik abba az örvénybe, amely afélelmetes gépezet újabb mozdulásarévén, Laura körül támad a szín-padon.Hogy aztán a fojtott monda-toknak,elhallgatásoknak azt a lélektani drámáját,amely Laura önleleplező fájdalmánakkitörésével kulminál, megszüntesse arendező pontos ritmusérzéke,

amely kiszakítja a nézőt a tragikai ör-vénylésből, az egészre-eszméltetés elide-genítő, ironikus „reklámhangjaival".

Ugyanilyen tökéletes a harmadik képfelépítése : a gondolati dráma. Avval akülső-belső kényszerrel, amellyel a le-hallgatónők a paphoz indulnak, a képmás-más rétegét tudta a rendező felerő-síteni. A harmadik kép első része az azérzelmi paradoxon, amely a szerepbőlkilépéssel kacérkodó „játékosságának" ésaz önmaga esendőségét is a hit kemény-ségévé avató magatartásnak a találkozá-sából adódik. A groteszk és a tragédiaelemei talán sehol sem fonódnak olyanszervesen egymásba, mint a forradalmifeladat egyszerű megfogalmazásakor: aburleszki jelenetsor, a keresztbe építettmikrofon, az ember és a hit teljes meg-csúfolása ellenére. A kép harmadik egy-sége, Laura és Renato újratalálkozása, a

Tilda (Esztergályos Cecília) és Laura (Hámori Ildikó) a kötödének álcázott Iehallgatóközpontban (Iklády László felvételei)

tisztaság nyugalmát és ugyanakkor a kín-zókamrák levegőjét árasztja. Azokkal afelszakadó mozdulatokkal és mondatokkal,amelyek a következő másodpercekben márhideg fényképekké merevülnek Lauraszámára - már sugallja ez a találkozás anegyedik és ötödik kép hangulatát,ritmikáját. A lelassult, fojtottá váló ritmust;egyik póluson a bekövetkezendők nyugodtvállalását, a másikon pedig azönszuggeráló nyugalmat és a Három nővér-ivágyódás ördögi álmodozásra hangolását,a „komplettül manipulált össztársadalom"

„vágyképét". Hogy aztán a lelassultképsorokat, a gyász fájdalmát és a tobzódógonoszság „rekviemjét" hirtelen elvágják adráma és a rendezés egész logikájábólkövetkező akkordok: a forradalom elemimoraj ú hangjai.

A színlap szerényen dekorációnak ne-vezi Dániel Sándor díszletét, amely -különösen a „lehallgató-üzem" részlegében- a Huszonötödik Színház Don Quijote-produkciójának jelzésszerű, funkcionáliskellékeire emlékeztet. MialkovszkyErzsébet jelmezei a karakterek lélektaniképéhez igazodtak, zártságukkal,„nyitottságukkal" vagy éppen egy-szerűségükkel tökéletesen kifejezték ajellemet.

A színészegyüttes:az elidegenítés és az érzelmi játékösszhangja

A stúdiószínpad nézőközelségéből adódólehetőségekkel, a gesztusok, ritmusvál-tások felerősödésének törvényeivel rend-kívül tudatosan és fegyelmezetten éltek aszínészek.

Hámori Ildikó Laurája a szerepelemzéspszichológiai elmélyítésének meg-győződokumentumát tárta elénk. Hagyományosértelemben vett szerepépítésrőlalakításával kapcsolatban nem isbeszélhetünk: az önfegyelmezés és apillanatokra való kitárulkozás mozdu-latainak diszharmóniájából kellett ezt azizgalmas szerepet előhívnia. A máraberrációba áthajló lélektani motivációfeltárása nagyon árnyalt munkával, ki-dolgozott ívet mutatott: a cinizmus hidegfölényétől a kegyetlenség zárt világának afelmutatásáig. Egyetlen gyengébb pontjavolt ennek az alakításnak: a második képbelső drámájának indítása-kor az ösztönökmozdulásának külső-leges, „féltékenységi"

jegyekre való hangolása. A Renatóval valótalálkozás már az intellektus ördögi uralmavolt a feltörő emlékek fölött. Esztergályos

Cecília játéka a test és az ezerféleképpencsúfondáros hanglejtés, hangszín ská-lájának tökéletes birtoklását mutatta Tildaszerepében. A lényéből áradó vitalitás,animális létezés valósággal elöntötte aszínpadot. Jellemábrázolása felvillantotta aszerepértelmezés rejtett, izgalmaslehetőségeit is: Renato szobájában asorsából való kilépést sugallta, szinte csakpillanatokra, egyszerre mutatva meg alehetőséget és azt, hogy számára már csakfegyelmezett intellektuális játék ez a„lázadó" fegyelmezetlenség. Jani Ildikó arealista játék nagyon finom árnyalataivalbontotta ki Agáta tragédiáját: mindigérezve a hang és a mozdulatok érzelmihatásának stúdió-színpadi törvényeit.

Csíkos Gábor alakítása a szenvedélyes hités az életöröm összefonódásávalemelkedett e különös tisztaságú ember,Renato művészi hitelesítésének egyremagasabb hőfokára. Nem volt ebben ajátékban semmi patetikus, kenetes elem: avívódó, de még a reménytelenségből isfegyvert kovácsoló, cselekvő ember képéttárta elénk a fiatal színész katartikuserővel.

Komlós Juci Klementinája a megkövültembertelenség képe volt. Zách Jánospüspöke a hatalomba épült ember ironikusrajzát adta, érzékeltetve egy másfajtamagatartás iránti tétova nosztalgiát is.Izgalmas áttételei voltak az egyik apácátalakító Thirring Viola játékának.

Hubay Miklós: Isten füle mindent hall (TháliaStúdió)

Rendezte Kőváry Katalin, dekoráció: Dá-niel Sándor, jelmez: Mialkovszky Erzsébet.

Szereplők: Hámori Ildikó, EsztergályosCecília, Jani Ildikó, Csíkos Gábor, KomlósJuci, Zách János, Thirring Viola, RákosiKati, Kalocsai Ferenc.

SZILÁDI JÁNOS

Hongkongi paróka -előzményekkel

Jegyzetek Szakonyi drámáiról

Szakonyi Károly eddig négy egész estésdarabot írt - Életem, Zsóka (1963),Ördöghegy (1968), Adáshiba (197o), Hong-kongi paróka (1973) - és egy szinte észre-vétlen maradt egyfelvonásost Ha itthonmaradnál címmel. (A szép számú rádió-játékot és tévédarabot most nem említjük,bár bizonyos művészi tapasztalatukkimutatható a színpadi művekben - éstermészetesen fordítva is.) A számbelilegmég nem nagy életmű két erősenelkülönülő csoportra oszlik. Az Életem,Zsóka, az Ördöghegy - dráma. Az Adás-hiba,a Hongkongi paróka-- szatíra. A mű-fajiváltás, a dráma és szatíra kettősénekpuszta szembeállítása gyökeres szemléletimódosulást sejtet - tévesen.

Az Életem, Zsóka egy kapcsolat fel-bomlásának tükrében ábrázolja hőse em-beri elrongyolódását. Köves, a tehetségesíró épp akkor, amikor az 1956 utánmegváltozott társadalmi helyzet már nemszorítja rá, adja föl igaz céljait, és indul ela könnyű sikerek útján. A teljesebb emberiélet elvesztése folyamatának művésziábrázolása az Ördöghegy írói témája is.Ejtőernyős és Colonel útja, csakúgy, mintKövesé és Ráczé, az ötvenes évekbenindult, s a nagy hitek és a nagy csalódásoktörténelmi kavalkádjában - mert belsőemberi tartalékuk kevés az újrakezdéshezelbuknak. Rácz öngyilkos lesz, Köves azemberi, mű-vészi önfeladást választja,Ejtőernyős „kivonul" a' társadalomból,Colonel pedig hagymázas lázálmokraváltja egy-kori társadalmi küzdelmét. „ ...a probléma, melyét megragadott, valóság -írja Almási Miklós az Ördöghegyről, deszavai az Életem, Zsókára is érvényesek - azelszürkülés, a depolitizálódás, a közönyterjedése fájdalmas szociológiai jelenség..." (Kortárs, 1969. 1. sz.)

Az első két drámában ábrázolt élet-anyag társadalmi változása és a szuverénművészi fejlődés igénye együtt és egy-szerre készítette elő a változást. Az Életem,Zsókában és az Ördöghegyben Szakonyi -hogy Almási megfogalmazásával éljünkegy „szociológiai jelenség" ki-alakulásának okait kutatta, s a folyamatotmagát ábrázolta. Azt a folyamatot,

melyet emberbuktató erejében, veszé-lyességében drámai erősségűnek érzett ésminősített. Az Adáshiba abban és annyibanúj, hogy az „elszürkülés, a de-politizálódás, a közöny terjedése" kö-vetkeztében kialakult helyzetet vetítielénk a szatíra eszközeivel. Nem a fo-lyamatot, nem a Bódogék születését,hanem azt, hogy milyenek ma, most. Esezt az utat folytatja a Hongkongi paróka.

„Drámát csak valami baj, valami rossz,valami mérgező ellen tudok írni; nememlékszem, hogy bármikor is másmilyenindulat serkentett volna. Az érdekelt, amimegrontja a jót, ami veszélyt jelent, amikárhozatra taszítja, taszíthatja az embert.A műfajt az indulat foka határozza meg; aszatíráét például az, hogy az élményeknyomán valamely állapot már nevetségesenelviselhetetlenné válik." Szakonyivallomása, mely a Miskolci NemzetiSzínház műsorfüzetében olvasható,ugyanazt az egységet sugározza, amelyrőlfentebb szóltunk: a társadalmielkötelezettségű művészet töretlenségét.Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert aszínpadi sikert az Adáshiba hozta megSzakonyinak, s ez akaratlanul is azt a be-nyomást kelti, mintha egy megkezdett útfeladása és egy új elkezdése nyitotta volnameg a szerző előtt a siker kapuit. Ezazonban nem így van: az írói alap-állásazonossága mellett a művészi esz-közökgazdagodása a siker titka.

„Leendő drámaírót avattunk" - írtaDemeter Imre a Kortárs 1964. februáriszámában az Életem, Zsókáról, s a kettősélű fogalmazás egyszerre méltatja a tehet-séget, szavaz bizalmat a még megíratlanműnek - és tolja félre az elkészültet. Denem csupán Demeter Imre, az Életem, Zsókaminden kritikusa hasonló fenntartásokatsorol. „Az Életem, Zsóka első drámája aszerzőnek - írta a Népszabadságban PándiPál -, nemcsak kronológiai értelemben,hanem az alkotás gyermek-betegségeittekintve is. Mégsem a gyermekbetegségektüneteiről ismerszik meg elsősorban adráma. Éppen az a figyelemre méltó benne,hogy mennyi írói érettség,problémaboncoló felelősség, emberi ko-molyság sűrűsödik ebben a két felvo-násban." Pándi Pál kritikája azzal is emelia drámát, hogy alkalmas anyagot lát benneegy általános művészi kérdés tisztázására.Arra, hogy az irodalom meg-élénkülőkritikai mozzanatai egy-egy magukraismerő intézmény, gyár, üzem társadalmitiltakozását váltották ki, illetve, hogy védjea művészi bírálat társadalmi jogát. FöldesAnna bírálata a

dráma belső törését emeli ki a NőkLapjában: „ ... a dráma ott siklik el,amikor a poklok útját végigjáró Ráczhelyett a bizonytalanabb karakterű Kövestválasztotta hősének, és Rácz drámaiküzdelmét beleszorította egy - önmagábanhatásos - monológba."

Az Ördöghegy kritikai visszhangja ha-sonló. A kritikusok elismerik a mű gon-dolati fontosságát, de perlekednek a mű-vészi kibontás, megvalósítás írói mód-jával. „Ami tragédiának indult - írjapéldául Ungvári Tamás a Magyar Nem-zetben -, egy középfajú dráma unalmábasüllyed."

Szakonyi az Életem, Zsókában és azÖrdöghegyben „tanulja ki" a drámaírásmesterségét. Az első mű után már a má-sodik is jelentős fejlődést mutat: azÖrdöghegy jelenetezése,dialógustechnikája, figurateremtő erejeSzakonyi mélyülő dramaturgiai tudásáróltanúskodik. Még nem hódítja meg aszínpadot, de már biztonsággal érti éshasználja is törvényeit, s ha vannak hibái,azok éppenséggel nem dramaturgiaitermészetűek. Inkább arról van itt már szó,hogy Szakonyi drámát, tragédiát érez éslát ott is

Colonel figurájára gondolunk -, aholilyen nincs. A dráma kegyetlen műfaj,cserbenhagyja a szerzőt. Cserbenhagyja,mert az ötvenes évek ilyen öröksége ahatvanas évek végén már nem tragédia-szülő erő. Ennek nyíltszíni leleplezése ottvan a darabban magában is, hisz Co-lonelben egy hamis hír váltja ki a meg-hasonlást. (Tévedés ne essék, ezzel nem azötvenes évek emberi tragédiáit kívánjuklebecsülni, csupán arra akartunkrámutatni, hogy a változó idő kikezdte azolyan események drámai erejét, hite-lét,melyeket az Ördöghegy szereplői éle-tűkkel képviselnek.)

Az emberi elrongyolódás, a közöny, afelelőtlenség írói élménye sűrűsödik azAdáshibában is. Csak épp nem drámaként,hanem szatíraként. Az Adáshiba a nevetés, akinevettetés ősi fegyverével pellengéreziki a kispolgáriságot, a kispolgári életvitelt.Azt, amit Colonel már félreérthetetlenülelőre jelez az Ördöghegy befejezésében.

A társadalmi és emberi közöny, ér-dektelenség üli naponkénti torz diadalátBódogék lakásában a tévé előtt. Az em-beriség legnagyobb meséjének, a bibliánaka csodái kelnek előttük életre, de ők csak asápadt képernyőt, saját önző életüketlátják.

A játék gondolati ívét jól eltalált el-lenpontozásra építi Szakonyi: a történés

már-már naturalisztikus erejű és hűségűmikrorealizmusára és a tágabb szituációemberi képtelenségére. S a kettő egy-másra felelésében lebegnek Bódogék, asenkire és semmire figyelni nem tudó,őszinte emberi érzésekre képtelen Bó-dogék.

Az Adáshiba vérbeli színpadi szerző-nekmutatja Szakonyit. Ismeri, érti és érzi aszínpad törvényeit, lehetőségeit. Tudja -ragyogó dialógustechnikája igazolja -,már a megírás pillanatában tudja, hogy aleírt mondat hogyan hangzik majd aszínpadon. Nem csupán jellemeket,szerepeket alkot.

Az Adáshiba hazai és az utóbbi évti-zedben csak a Tótékhoz mérhető nem-zetközi sikere természetszerűleg felcsi-gázta a várakozást, és magasra emelte amércét az új darabbal szemben. S ez márönmagában is új helyzet a drámaíróSzakonyi munkásságában. Az Adáshibaelőtt - a szerencsére mindig adódó makacshívek szűk táborát leszámítva - nemjelezte, nem kísérte olvasói, nézőivárakozás a Szakonyi-darabok születését.Most igen. Ír? Mit? - hangzott a kérdés, ésa kérdésre megszületett a válasz:Hongkongi paróka az új mű címe, és aMiskolci Nemzeti Színház mutatta be.

A történet negatív előjelű hőse, Sas Bénia munkásból lett igazgató, aki ahogy fokrólfokra lépett egyre feljebb a karriersemmibe se vivő szamárlétráján, úgyveszítette el mindazt az emberi éspolitikai értéket, melynek alapján egy-kora hatalmat történelme folyamán előszörténylegesen birtokló munkásosztálynevében őt is kiemelték. Egy osztályképviseletét bízták rá, és ő ócska kisegyéni érdekeinek aprópénzére váltotta atörténelmi küldetést. Nem tanult, tudásanem, legfeljebb praktikái „nőttek fel"beosztásához. Egyéni tartása távolról semegyezik azokkal a kívánalmakkal,melyeket a kommunista vezetővel szem-ben támasztani lehet és kell. Sas Béni egyeltorzult társaság szabályai szerint él. Egyolyan társaság szabályai szerint, ahol azértéket a szerzés mértéke határozza meg,ahol emberminősítővé válik egy-egy ko-csimárka, ahol verejtékes küzdelem zaj-lik az „enyém még szebb" nyaralóért, aholtársadalmi rang „kötelez" szerető tartására.A szerzés és a verseny tölti be Sas Béni éstársai életét, miközben piszkos kisüzelmeiket üres szólamok leplei mögérejtik.

A Hongkongi paróka Sas Bénije többszöris lelepleződik. Leleplezi felesége, akiszimatot kapva hajnalban megjele-

Szakonyi Károly: Hongkongi paróka (Miskolci Nemzeti Színház). Sas Béni (Sallós Gábor) és Mara, a féltékeny feleség (Máthé Éva )

nik barátnője és egyben férje szeretőjéneklakásán - ahol pizsamában várja a reggelitaz éppen „vidéken" levő férje. Ez aleleplezés azonban nem ront, nem javítsemmit. A második leleplezés, ami-kor asértett szerető a minisztériumi fő-osztályvezető előtt rántja le a leplet SasBéniről, komolyabb következményű: Saselesik a nagy álomtól, az egyéves nyugatikiküldetéstől. Költői igazság-tevés ?Aligha. Sas Béni helyett Mihálitz kapja anyugati utat, az a Mihálitz, aki épp olyharácsoló, pózoló, senkiember, mint Sas -csak „stílusosabban" csinálja.

Sas Béni „története", ha a nézők élet-beli tapasztalata vagy a sajtó, a politikaiirodalom oldaláról közelítjük is - köz-ismert. És ezt a közismert jelenséget Sza-konyi darabja közismert figurákkal, köz-ismert helyzetekkel és közismert nyelvifordulatokkal adja elő. A drámai fe-szültség, vagy mondjuk így : a szatírai ki-élezettség abból táplálkozik, hogy Sza-konyi egy kitűnő ötlettel szinte három-dimenzióssá formálja a színpadi játékbólkibomló képet. És ez az ötlet a díszletezőmunkások nyíltszíni szerepeltetése, élükönkét színészmunkással. Díszletezők ők, akikegy meghatározott produkció

meghatározott jeleneteihez meghatározottbútorokat helyeznek el a színpadon. Deugyanakkor ők azok a „munkások is", akikmegteremtik az anyagi feltételeket, a SasBénik számára a nyaralóhoz, a még újabbkocsihoz.

Sas Béni munkás volt, valamikor mun-katársa a „II. munkásnak". De a mai SasBéninek már semmi köze a munkásokhoz.jószerivel a nyelvüket sem érti. Amunkások sem éreznek közösséget vele:két világ él egymás mellett a szín-padon, sa kettő állandóan minősíti egy-mást. Nincszengzetes összecsapás: Sas Béni és társaiélik a maguk életét, a munkások is amagukét. Csend van. Béke van. Úgy tűnik,rend és nyugalom.

És itt lép be a „történésbe" Zombori.Fiatalember, tapasztalatlan, de valamitérez: „Valamit el kell mondanom! Fi-gyeljenek ide! Baj van. Valami baj van, deaz a feneség benne, hogy olyan, mint-hanem volna . . . mintha nem volna semmibaj, de mégis ..." Zombori kevésbékidolgozott figura, mint Sas Béni vagy amunkások, de szerepe, súlya a történetbenalig kevesebb.

Az eddig elmondottakból is érezhető,hogy fontos alkotásnak érzem Szakonyi

legújabb darabját. Ez sem ment fel azon-ban művészi gyengéinek szemügyre vételealól.A jó szatíra próbája mindenkor a be-

fejezés. Ismerünk nem is egy olyan szatí-rát, melynek a befejezése inkább emlé-keztet hőskölteményre, mint szatírára.Szakonyi vállalja választott útját, és amitfeketének mutatott az elején, azt feketénektartja a végén is. Nem gondolatilag, íróieszközökben bicsaklik inkább. Sas Béniéknyaralóavatása komédiába váltja a szatírát.Az addig gazdagon áradó ötletsor apadnilátszik: az elhagyott szerető behozása, a„leleplezés" kimódoltsága, a megjavítotttévével „be-lopott" munkások színpadikényszeredettsége mind-mind amesterkéltség érzetét keltik a nézőben.Nem az önellentmondás kedvéért em-

lítem másodikként, hogy a játék egészeszempontjából hasznos lenne kicsit egyé-níteni, mélyíteni Sas Béni és környezetevilágát.

„Szabálytalan komédia, két részben"

A Hongkongi parókát Illés István rendeztea Miskolci Nemzeti Színházban. Nálunka vígjátéknak hagyománya az

erőltetett poénépítkezés, a mindenáronvaló nevettetés. Ennek érdekében a szer-zők pillanatonként hajlandók sutba dob-nia darab belső logikáját, és kényszer-pályára vinni figuráikat. És ugyaneztmegteszik nemegyszer a rendezők is.

Hasonló veszélyt a Hongkongi paróka ishordoz a rendező számára - ha máselőjellel is. A darab elemzésekor utaltunkarra, hogy Szakonyi Sas Béni „történetét"közismert figurákkal, közismerthelyzetekkel és közismert nyelvi fordula-tokkal vázolja, és ez a „közismertség"könnyen fordulhat egyfajta erőtlen, mű-vészietlen közhelyhalmazba. E tekintet-ben minden azon múlik, hogy a rendezésképes-e megtalálni azt az egyensúlyt, a SasBénik és a munkások kettőse között,amely feszültséggel tudja feltölteni aszínpadi szituációkat. Illés István rende-zése megtalálta ezt az egyensúlyt, a két

világ egymásra felelésének módját. Rész-ben azzal, hogy rendezőileg következe-tesen „egyeztette" a munkások és Sas Bénidialógusait, pontosan felmérve, hogy akettő együtt adja a távlatosabb egészet.Részben pedig azzal, hogy ugyan-akkor,amikor egy egységként kezeli, ábrázolja akettőt, azt is kifejezi, hogy a kettő közöttjórészt nincs belső kapcsolat. Azösszetartozás és az ellentmondás ekettősségének sikeres rendezői újrate-remtése hatásosan erősíti a darab belsőfeszültségét.

Külön említést érdemel az előadástempójának megszabása, a játék ritmikaiképletének rendezői vázolása. Előadásainkegyik leggyakoribb kísérője a produkciókritmikai kidolgozatlansága. Pedig a ritmusfontos hatáslehetőségek egész sorát rejtimagában. Illés István rendezése arróltanúskodik, hogy érti,

érzi ezt a rendezői eszközt, és él is vele.Gyors tempót diktál ott, ahol úgy érzi, ezad teljesebb hatást, lassít, szinte meg-állítja a cselekményt másutt. A ritmikaiváltások szükséges pontjait biztos kézzelválasztotta ki, de a megvalósítás még ap-róbb döccenőket mutat. Főként az át-menetek rendezői megszervezésében. Aritmikai váltásokat szervesíteni kell, be-építeni a játék egészébe. Az, hogy a szí-nészek hirtelen felgyorsítják a játékot,még nem elég: művészileg hitelesítenikell a váltást.

Illés István rendezése a darab és aszerző művészi szolgálata. Nem külön,hanem együtt akar érvényesülni, és nemönmagáért, hanem a műért, az írói alko-tásért. A vállalt út, a darab és a rendezésmeghitt kapcsolata haszonnal szolgál azíróilag hiteles részeknél - és ez a több -,bizonytalanná válik ott, ahol az írói

Összejövetel Sas Béniék új villájában (Iklády László felvételei )

anyag nem elég meggyőző. A zárójele-netre, a „nagy leleplezés" túlmozgatottkavalkádjára gondolunk. A rendezés itt ismértéktartó, de arra, hogy rendezőieszközökkel látszólag a szerző ellenébenkeljen a mű védelmére, erre már nemvállalkozik.

Sőt, mintha a mű egész rendezői ol-vasatát a zárójelenetre alapozná. Szerzőivallomásában Szakonyi szatírának nevezialkotását, a színlap viszont a „szabálytalankomédia" megjelölést használja. És akomédia ismérveit érvényesíti a produkcióis. Az áthangolás erőszakmentes, nempörlekedik a művel. Csak épp egy kicsitlágyabb, könnyedebb lesz minden,felhőtlenebb és némileg súlytalanabb is.

Való igaz, a komédiafelfogás szerve-síthető a darabbal. A következő bemu-tatónál mégis érdekes és érdemes lenne aszatirikus elemekre helyezni a játéksúlypontjait. Ez a megközelítés, úgy ér-zem, sok új elemet állíthatna még inkábbelőtérbe.

„Mindenkinek van a poharában?”

Sas Bénit Sallós Gábor játssza. Elrongyo-lódott ember ez a munkásból lett igazgató.Emberségét, ami egykor volt, s amit nincsjogunk kétségbe vonni, elvesztette rég.Hajdani munkásélete már nem megtartóerő, csak üres, torz pózkodás,titkárnőrémisztő bohóckodás. Sas Béninem értette meg, hogy kiválasztása nemelismerés volt, hanem előlegezett bizalom,a lehetőség biztosítása, s hogy mindeztutólag kellett volna megérdemelnie,igazolnia: munkával, tanulással,kommunista helytállással.

A színpadon nem az utat, hanem az„eredményt" látjuk, a mai Sas Bénit, akitSallós Gábor lendületes színészi ala-kítással állít elénk. Úgy tűnik, egyetlenlélegzetvétel kurtaságával vázolja fel afigura alapszíneit: az emberi, közéletigyávaságot, képmutatást, az olcsójános-ságot, és ezeket az alapszíneket variálja aváltozó szituációkban.

Kimunkált, a gesztusok, a hanglejtésekfinomságáig átgondolt színészi játékotlátunk Sallós Gábortól. Ha mégis támadnémi hiányérzetünk, akkor annak okát adarab már említett komédiafel-fogása rejti.Sas Béni komikus vonásainak erősítéseugyanis csak a figura társadalmiérvényességének és súlyosságánakrovására történhet.

Mara, Sas Béni felesége: Máthé Éva.Béni méltó társa, parancsnoka a gyűjtés-

ben, a harácsolásban, és állandóan reszket,hogy alulmaradnak a szerzésben. Nemmaradnak alul. Csak épp emberi arcukat,emberségüket áldozzák egy történelmilegsoha nem hitelesíthető „verseny" ostobaoltárán.

Máthé Éva markánsan állítja elénkMarát. Kemény, határozott asszony, akiszívós konoksággal küzd önző céljaiért.Sas Béniben, ha torzan is, de még ott él amúlt. Marának már múltja sincs: el-felejtette, letagadta önmaga előtt is. Szá-mára csak a jelen van; a kocsi, a nyaraló, amég szebb cucc, a nyugati út - és a férj,akit legyőzni, megtartani kell mindenáron,mert nélküle mindez nincs. Marafigurájának belső ellentmondását - s eztfogalmazza hatásosan színészi játékábanMáthé Éva - az adja, hogy természeteséletként éli meg a természet-ellenest.

A kicsit „túlkoros" Zombori OttótMarkaly Gábor játssza. Nem nagy szerepZomborié, de fontos: az ő bajt kiáltó szavafogja egységes keretbe a történést ésteremti meg a darab töretlen gondolatiívét. Markaly a lázas kimondani akarásmezébe öltözteti Zomborit, s hogyélettelibb legyen, kis félszegséggel, él-hetetlenséggel is felruházza. Ezt az el-talált egységet bontja meg kicsit a záró-jelenet sutasága, de erről nem tehet. Aszerző ülteti be az ünneplő társaságba, smert nem tud mit kezdeni vele, hoszszan,funkciótlanul hallgattatja.

Mihálitz Gusztáv, Sas Béni méltó társa aképmutatásban, a gyűjtésben: CsiszérAndrás. Halk szavú, kevésbé vagdalkozó,mint Sas Béni, okosabb, műveltebb is tán,de sötétebb, alattomosabb is. CsiszérAndrás alakítása az utóbbit emeli átjátékába, jól gazdálkodva az egyetlenszínnel, de lemondva az árnya-latokgazdagságáról.

Felesége, Lídia, akit Péva Ibolya formálmeg, egy törtető méltó társa - Maranéhány évvel fiatalabb arcképéről min-tázva.

Ancsika, Sas Béni szeretője: Máthé Eta.Ancsika Mara másodpéldánya csak épp amaga Sas Bénijét nem sikerült meg-találnia. Ezért próbálja meg elrabolniMarától az övét.

Krecskai Géza minisztériumi minden-ható: Somló Ferenc. Felesége, Ilona, aki amagyar nőket szokta a világ előtt kép-viselni: Nádassy Anna. A pozíció embereiők, akik feltehetőleg hosszú évek gondosmunkájával alakítottak ki egybeosztásukhoz illő viselkedési formát.

Ők maguk, úgy tűnik, nem is rosszak -csak épp hagyják nőni a rosszat, és ud-varias koccintással gratulálnak a méltat-lan „zsákmányhoz".

A főnöki szolgálat alázatosságába las-san, de biztosan belehülyülő titkárnőtLenkey Edit pontos játéka varázsolja aszínpadra.

„ M i i t t csak dolgozunk, nem tudunksemmit"

A Hongkongi par ó k a igazi újdonságot adó

telitalálata áz I. munkás (Kulcsár Imre) ésa II. munkás (Csapó János). Szerepükszerint, mint már mondtam,d í sz l e tmunkások - valóban ők rendezik átjelenetről jelenetre a színpadot - ésmunkások: a Sas Béniékkel ellentétesvilág képviselői.

Az I. munkás már túl van a nyugdíj-korhatáron; de dolgozik, mert kell az akis pénz. Ő már feladta a harcot, békét,nyugalmat 'akar, s ha lehet, kicsit többnyugdíjat. A II. munkás, Sas Béni egy-kori munkatársa, még szövetségese leheta Sas Béniket egyszer beszámoltatóbizottságnak.

Kulcsár Imre és Csapó János játékánakerőssége elsősorban nem is a figuraönálló színeinek kibontásában rejlik,hanem abban, hogy nagyszerűen tájoljákbe hősik helyét, funkcióját a történetbe.Dogoznak, a munkájukat végzik, és„válóban nem tudnak semmit" arról, amitörténik. És éppen ez a „nem tudnaksemmit" teremti meg a legfőbbkapcsolatot a darab gondolati történé-sével. Ettől válnak „magánbeszélgeté-seik" egy nagyobb, súlyosabb párbeszédkivédhetetlen érveivé. A sokszor köz-helyízű Mondatok ettől forrósodnak meg,és töltődnek fel újszerű tartalommal. Atudatos, fegyelmezett színészi játék, agondosan kivitelezett apró gesz-tusok,jelzések hitelesítik figuráikat. Okosmértékkel kerülk a túlzást, a si-kerhajhászást.

A könnyen mozgatható, kellemes ha-tású díszleteket Székely László, a szolid,ízléses jelmezeket Gergely István ter-vezte.

Szakonyi Károly Hongkongi paróka (MiskolciNemzeti Színház)

Rendező: Illés István, díszlet: SzékelyLászló, jelmez: Gergely lstván.

Szereplők: Sallós Gábor, Máthé Éva, Má-thé Eta, Kulcsár Imre, Csapó János, Mar-kaly Gábor, Somló Ferenc, Nádassy Anna,Csiszér András, Péva Ibolya., Héczey Éva,Lenkey Edit.

ALMÁSI MIKLÓS

Apropó, Széchenyi

Eörsi István groteszk tragédiájaa Pesti Színházban

A színpadon minden ismerős, mondhat-nám, familiáris. Széchenyi István gróf jólismert gesztusaival sétál fel s alá döb-

lingi lakosztályának egybenyitott szobáin,minden fordulónál egy golyócskát dobvaaz asztalon álló vázába: mintha NémethLászló Széchenyijéből sétált volna át ide, aPesti Színházba. Talán még a hálósipka isugyanaz, mint amit annak idején BessenyeiFerenc hordott. Horvai István biccentése ajeles előzmény előtt természetesenironikus, ez az idézet máris jelzi a mostanijáték eltérő atmoszféráját. Mert bár afigura, a helyzet, sőt a drámai idő (azutolsó napok vívódása) azonos

- a lényeg más: a szemléletmód, a gro-teszkre váltó hang, és a dráma utalás-rendszere. Eörsi István nem az egykoripolitikai tragédiát akarja újraértelmezni,nem a Széchenyi-figurát akarja másképp -mondjuk pl. deheroizáltan - láttatni. Nekiaz egyszeri sors általánosítható, a magakivételességében is meggondolandó apropójaa fontos. Egy sors, melybe a késői utókoris magára ismerhet, jóllehet magát azalakot nem ismétli meg a történelem.Eörsi groteszk tragédiája ebből a kettőshangvételből táplálkozik: az egyszeriségtúlfokozásából, a nem általánosíthatótanulságainak kibontásából. Vagyis : azutókor önkeresésének, múltat átrajzolófantáziájának ábrázolásából. Széchenyiígy csak apropó, a színen a mai politikaiképzelet csapong, állítja fel „mintha"

helyzeteit. Talán ezért is indul a játékNémeth Széchenyijének tisztelgő idézetével:ott a valóságos történelmi figuraelevenedett meg - itt az utókor vitájaönmagával, Széchenyi ürügyén. Máskérdés, hogy ez az „ürügy" lépten-nyomonbeleszól a játékba, megállítja, áthúzza azutalásokat, a jelenbe futógondolatmeneteket, szót kér az írótól,nézőtől, és saját nyelvén is el akarjamondani saját tragédiáját. Ettől a játékazonban nem veszíti el atmoszferikusegységét: a groteszk villódzás éppen ebbőla sokértelműségből pattan ki.

A tudatdráma kitágítása

Eörsi Széchenyijét halála előtt látjuk - ámőt magát halála utáni földi sorsa izgatja:mit fognak róla gondolni politikaiellenfelei és hívei, elegendő volt-e az,amit tett, ahhoz, hogy szobra egyértelműszimbóluma legyen életének? S mennéljobban belegondol halála utáni utóéletébe,annál jobban belebonyolódik sajátjövőjébe. Ennek a szellemi erőfeszítésnektermékei az árnyak is: azért kísértik meg aszellemalakok, mert önmagában is velükvitázik, mintegy meggyőzni akarván őketéletének példát hagyó lényegéről, arról,hogy halála után majd hogyan kellenevélekedniök. Csakhogy az árnyak nemmennek bele ebbe a szellemisakkjátszmába, s mindegyik a magaszövegét mondja, a maga Széchenyi-képétrajzolja, nem hajlandó elfogadni a még élőSzéchenyi kétségbeesett érvelését,önvédelmének téziseit. Az utókor ítéletemegváltoztathatatlan, s egyetlen politikaiirányzat sem mond le arról, hogyalakjában ne a megfejthetetlent - tehát azokvetlenül egyszerűsítendőt, a címkévelellátandót, az irányzatokba be-

Eörsi István: Széchenyi és az árnyak (Pesti Színház).Babarczy báró (Somogyvári Rudolf) rábeszéli Széchenyit (Várkonyi Zoltán) az öngyilkosságra

sorolandót lássa. S mennél jobban szem-bekerül Széchenyi saját alakjának emeellentmondásos lényegével, annál jobbanbelebonyolódik az „árnyakkal" valószellemi birkózásba, annál fontosabbnakérzi, hogy valahogy mégis egyértelművétegye majdani hírét, az utókor róla alkotottvéleményét. Talán még a felkínáltöngyilkosságot is azért fogadja el, hogyezzel a gesztussal tegye egyértelműbbéalakjának lényegét, hogy az élete végéretett tragikus ponttal változtasson még amondat kétértelmű jelzőin. Ez a kétségbe-esett vita természetesen csak a koponya-csont börtönében zajlik - Eörsi legfeljebbannyit tesz, hogy kitágítja ezt atudatdrámát, és a színpad egész terébenjátszatja Széchenyi vitáját várható jövő-jével. Széchenyi, a gondolkodó sétál fel salá a szobában de Széchenyi - akipolitikus szeretett volna lenni, most mintpolitikus akar vitatkozni árnyaival s nem tud szót érteni velük.

Mert az árnyak csak megjelennek, denem állnak szóba vele. Véleményük márkialakult, ítéletük lezárt akta - amit leg-feljebb ismertetnek a vádlottal, a halálrakészülődővel. De - és itt kezdődik azironikus kétértelműség - Széchenyi talán

nem is akarja őket meggyőzni életénekmásfajta lényegéről. Az árnyaktól meg-szállt, az őrület látszatával körülvettöregember ravaszabb ennél: arra kíváncsi,hogy vajon a különböző, egymásnakhomlokegyenest ellentmondó szélsőségesítéletek abban az arányban semmisítik-e megegymást, mint ahogy azt ő, egész életenagyvonalú munkájával előkészítette.Mikor tehát Metternich kancellár az egyik árny - elmondja szomorú-ironikus vádbeszédét, csak forradalmár-nak tudja titulálni tetteit és írásait,lojalitását csak álcának vagy meggondo-latlan könnyelműségnek. Széchenyi nincselkeseredve, mert arra figyel, mennyirefogja visszabillenteni a mérleg nyelvétKossuth védőbeszéde, aki viszont loja-litásáért vádolja őt, moderantizmusát aHabsburg birodalom kiszolgálásának ne-vezve, reformizmusát a forradalom el-árulásának. A két szélsőséges vélemény melyet a színpadi játék tükörformában,egymást is parodizálva állít egymássalszembe - nyilván egymást gyengíti, ésSzéchenyi csak arra figyel, hogy vajonkellő arányban gyengíti-e egymást ez a kéttézis, kiderül-e, hol is állt ő, a „leg-nagyobb magyar"?

Vagyis: Széchenyi mintegy mai ész-járással és szóhasználattal elemzi sajátalakját - árnyaira bízva a megfogalma-

zást - így vizsgáztatja múltját a jobb-majda baloldal szemszögéből, s aztánmérlegeli, hogy elegendő-e ennyi az utó-kor eligazításához. De ebben a groteszkmodernizálásban is feltűnik a tragikus

lényeg: Széchenyi alakja egyszerűen nemfér cl a politikai terminológiákban: másmértékrendet képvisel, más dimenziót, sha egyes lépései, gondolatai, írásai be ismérhetők ilyen egyértelmű politikai mi-nősítésekkel - az egész életmű, s az egészember - túlnő ezeken a besorolásokon.

Így természetesen nevetséges marad minda kossuthi, mind a metternichi értelmezés.

Milyen Széchenyi?

Csakhogy üres folt marad a valóságosportré is : ki volt Széchenyi valóban? MertEörsi azt a sajátosan ironikus fel-hangot isjátszani engedi, hogy erre, a valóságostörténelmi egyéniség kontúrjainakmegjelenésére szinte alig van mód, mert azutókor a közvéleményt jelenti, s

Széchenyi (Várkonyi Zoltán) egyetlenszórakozása a döblingi intézetben a furulyázás

a közvélemény a megragadhatót, a politi-kailag megfogalmazható címszót keresi, snem érdekli a címszavak egymást kö-zömbösítő vitája. Ezért, hogy ki voltSzéchenyi, az sokáig homályban fog ma-radni. Hiszen még a közvetlen közelébenélő Kis Márton - aki sakkpartijához, estibeszélgetéseihez statisztál - sem tudjafelmérni jelentőségét. A történelmi nagyság- sem a jelenben, sem az utókorban nemírható le pontosan: taktikai érdekek,elfogultságok, a közvélemény egy-szerűsítő igénye, politikai harcokból adó-dó átszínezések torzítják el utóéletét. SSzéchenyinek - Eörsi színpadán legalábbis- már életében ezzel a groteszkdoppelgängerrel, önmaga eltorzított utó-életére ítélt másával kell találkoznia -árnyai révén.

Eörsi azonban nemcsak azt mutatjameg, hogy Széchenyi figurája nem illeszt-hető bele a politika kívánta kategóriákba -az egyetlen másik oldala Széchenyimagatartásának „ironizálása". A döblingifogolynak fogalma sincs a gyakorlatipolitikáról. Bármennyire is szeretné, hogyegyértelmű politikai jelzőt ajándékozzonneki az utókor - ő maga képtelen voltilyen egyértelmű politikai tettekre.

Egyik árnyjátékában maga is belátja ezta gyengeségét: látomásaiban FerencJózsef jelenik meg, és kíséretével együttátadja neki a koronát, a jogart, oldaná mármeg az ország kínos ügyeit. Csak-hogyebben a pillanatban, a hatalom szim-bólumaival felruházva egyszerre elvesztiaddig világos ítélőkészségét, dadognikezd, képtelen egyetlen javaslatot ismegfogalmazni. S ezzel újabb ironikusréteghez érkeztünk. Bármennyire is nemillik bele a politika gyakorlatába, bár-mennyire is képtelennek bizonyul mindentaktikai okosságra - ő maga mégis-csakazt szeretné, hogy a Habsburg birodalomiránti lojalitása legyen a döntő élete éssorsa megítélésében, hogy tetteinekpolitikai értelmét, mint a Habsburgbirodalom érdekeinek előmozdítását ér-telmezze az utókor. Nem is a lojalitás,hanem a megfontolt történelmi bölcsességés segíteni akarás diktálja számára ezt avágyat. S amennyire ég és föld közöttlátszik lebegni jó előre elkészítettkoporsója - ő maga annyira kívánja el-dönteni ezt a lebegő állapotot a hatalom-mal való történelmi közösségvállalás irá-nyába. Szellemidézései mögött mindig eza belső indítás rezdül: ironikusan, groteszkmódon - és tragikusan. Mert a hatalom, aHabsburg birodalom nem

tudja igazán szövetségesének tekinteni.Talán majd halála után. Bár az sem biztos.

Megroppant analógia

Mármost ezen a ponton roppant meg atörténelmi analógia, mert maga Széchenyirobban be a játékba: az eredeti, az igazi.Itt hat zavaróan sorsának egyszerisége,kivételes futása. Mert ha eddig arra isgondolunk, hogy a mai fejlődésben iselőfordulhat olyan szellemi produkció,melynek viszonya a mai stratégiáhozegyértelműen pozitív, a taktikához viszontgyakran kritikus - ez az analógia ezen aponton nem működik tovább. A Habsburgbirodalomhoz való lojalitás - Széchenyitörténelmi magánügye - azaz: nemáltalánosítható, s ez a magán-ügy nemengedi meg a nézőnek, hogy továbbmenjen a jelenbeli groteszk tragédiákelemzése során. Pontosabban: a történelmianyag itt már zavaróan más sínrendszerenfut, mint amiben élünk, s mint amiben aSzéchenyi keltette gondolatok futnának. Atörténelmi parabolák általános betegségeez: egy ponton önállósulnak, és éppen azta gondolat-kört hagyják el, melyetfelkeltettek.

Az előadás játékai

A Pesti Színház pimaszul kedélyes kiselőadást formált Eörsi - eddigi legjobb -darabjából. Utalásrendszerének többértel-műségén úgy segített, hogy a történelmianyaghoz ragaszkodott, s nem akartcélozgatni semmilyen irányba - ha a nézőmégis gondol valamire, azt a jegy-vásárlómaszek rosszindulata - vagy rosszlelkiismerete sugallja. Amit azonbanlegitim módon vállalt, az a bélyegekkeljátszadozó magatartás, a különböző„istákkal" dobálódzó könnyelműségkigúnyolása. S ha a parabola végsőgyengéjén nem is tudott segíteni, azelőadás játékos, szellemes érvekkelgyőzött meg mai értékeinkről. HorvaiIstván rendezése az őrület határán állóSzéchenyi köré teremtett teret és pszicho-lógiai közeget. Nem követte a ma any-nyira divatos irányzatot, mely az őrültek-háza és a valóság azonosítását tűzi zász-lajára. Széchenyi józan, már kigyógyultbeteg, akit azonban saját helyzetének ésfőként utóéletének ellentmondásai, sajátjövőjének feloldhatatlan szélsőségeikínoznak, ez szakítja szét vitázó énjét is,árnyai ennek a tudatdrámának objekti-vációi. Talán a két fő protagonista, azárny-Metternich és az árny-Kossuth tü-körjátékában nem sikerült ezeket a félig

valós, félig képzelt, félig beteges, félig azutókort parodizáló felhangokat egyen-súlyba hozni. Túlságosan egymás paro-dizálására törekednek, és így nem derülelég fény arra, hogy mindkettőjüknek asaját logikájuk szempontjából, vagy méginkább: a saját utókoruk logikája szem-pontjából csak így lehet megszólalniok aSzéchenyi-perben. Az előadás egészeazonban ritkán látható alapossággal mun-kálódik ki a szemünk láttára.

Várkonyi Zoltán lebilincselő alakítássalhiteti el velünk ezt a groteszk figurát. Aző Széchenyije nem egy gondolati kísérlet,hanem van érkezése arra, hogy élőfigurává lelkesítse át ezt a lényegébenfiktív alakot. Játéka rendkívül sokrétű.Egyfelől természetesen érzékeltetnie kell,hogy a színész és a figura között némiironikus distancia van, hogy a néző megtudja mosolyogni ezt a groteszk erőlkö-dést az utókor befolyásolására; másrészt amaga teljes robusztusságában kell jelen-valóvá tennie Széchenyit, aki élete utolsóperceiben újra az a történelemteremtőegyéniség, aki kivívta a „legnagyobbmagyar" nevet. De ezenközben mindazt abelső vívódást, gyengeséget, menekü-lésvágyat, kibúvókeresést is láttatni tudja,mellyel a remény tudatalattijában kiszeretne bújni a végső ítéletvégre-hajtásalól. S végül: mindezt az őrülettelállandóan küzdő férfi teszi, az az ember,akit egyszer már behálózott az elmebajrepkénye, s akinek most minden erejétmeg kell feszítenie, hogy önmaga szob-rához méltóan fejezze be földi tevékeny-ségét. Ezek a rétegek nagyszerűen illesz-kednek Várkonyi játékában, minden ru-tintól, sőt minden reminiszcenciától men-tesen (a IV. Henrik remek teljesít-ményének emlékére gondolok) teremtegy autonóm figurát. Játékának különérdeme, hogy egyetlenegyszer sem adalkalmat a kikacsintásra, a szerep utalás-rendszerének felfedésére: ezt a többiekrebízza - ő maga Széchenyi István grófmarad. Furcsa dolog ez: a darab szerzőjeegy bonyolult parabola egyik hordo-zójaként képzelte el ezt a játékot. Várko-nyinak mégis sikerült belőle autonómemberi sorsot formálnia, messze túl aszerep írott elképzelésén, anélkül, hogyáthúzta volna az írott dráma intencióit.

A játék összképe méltó módon veszikörül ezt a ragyogó színészi teljesítményt.Elsősorban Somogyvári Rudolf (Babarczybáró) mértéktartó, műves szerep-

formálására gondolok: minden kínálkozópoént kikerülve lesz opponense, olykorcinikus szövetségese, majd rokonszenvezőbarátja és végül nekrológírójaSzéchenyinek. Bulla E/ma (Crescence) alegnagyobb természetességgel azonosítottaárnylétét valóságos létével: telibe találva ahatás mechanizmusát. Végül is azt mondjael Széchenyi képzeleténekmegjelenítőjeként, amit férje jelenlété-bennem mondhat ki hangosan, de amitSzéchenyi pontosan tud. Igy teremti megaz ironikus-gunyoros hangulat hátterét.Tahi Tóth László (Goldberg dr.) végreelkezdte lehámozni gesztusairól a "tahi-tótos" ragadványokat, s az elmekórházFreud előtti freudista orvosának meg-formálásával egészíti ki a groteszk hatást.

OsZter Sándor és Tordy Géza lezserségekicsit több, mint amit a játék összhangu-lata megenged: ők már gúnyolódnak, m í g

a többiek ironizálnak. Páger Antal őrültápoltja telitalálat: majdnem elhisszük,hogy egy összeesküvés főnökével vandolgunk. A valószerűség az őrület csal-hatatlan bizonyítéka. Benkő Gyula ésBitskey T/bor (Metternich és Kossuth)pontosan betartották a karikatúrát azironizálástól elválasztó határokat, össz-játékuk mégsem érte el a jelenetben bennerejlő hőfokot. Említsük még meg KernAndrás, Farkas Antal nevét. Lakner Lászlódíszleteivel kellett volna kezdenünkbeszámolónkat: a színpadon csak órákatlátunk, megannyi álló, ósdi, neonaturalistamódon elrendezett, halomba gabajítottórát: egy elhagyott mánia tanúit. Ezzelmáris sejthetjük, hogy Széchenyi Istvángróf csak a parabola igazsága kedvéértsétálgat döblingi háza szobáiban: az időrelikviái árulkodnak az iróniáról. JánoskútiMárta jelmezei csak részben tettek jóbenyomást: Széchenyi elhasznált,életfoltos díszmagyarja mellett a„civilvilág" -- az utókor - szürke és ígyértelmes, az árnyaké viszont valóságotidézően szegényes. Mintha itt már nemdolgozna az irónia.

Eörsi István Széchenyi és az árnyak (PestiSzínház)

Rendező: Horvai István, díszlet: LaknerLászló, jelmez: Jánoskúti Márta.

Szereplők: Várkonyi Zoltán, Bulla Elma,Oszter Sándor, Mádi Szabó Gábor,Somogyvári Rudolf, Tahi Tóth László,Páger Antal, Farkas Antal, Nagy István,Kern András, Pándy Lajos, Bitskey Tibor,Benkő Gyula, Tordy Géza, Kovács István.

SZÁNTÓ JUDIT

A lánc harmadik szeme

Benedek Katalin: Alattunk a város

A József Attila Színházat hagyományai,társulatának összetétele, közönségénekízlése stb. nem jelöli ki sem arra, hogyremeklő, minden ízükben kimunkáltklasszikus felújítások otthona legyen, semarra, hogy avantgarde kísérletek mű-helyévé váljék. Persze mindkét program-mal meg lehetne próbálkozni, s még az iselképzelhető, hogy az efféle törekvésekévek múltán beérnének. De minek ? Erre a„belvárosban" épp elég társulat vállal-kozhat vagy vállalkozik. Berényi Gábor,aki két év óta főrendezője a szín-háznak, alegkézenfekvőbb és a magyar színházszempontjából a leggyümölcsözőbb utatválasztotta: azt akarja, hogy a műsorgerincét új magyar drámák alkossák.

Az új bemutató közvetlen előzménye a

Makra és a Névnap volt. A két Kertész-darab - ellentétben annyi más új színpadiművünk kel nem többé-kevésbé tetszetősvariációkat hímzett vezércikkemben,riportokban és műalkotásokban mármegfogalmazott problémákra, haneméletünk ismert elemeit merőben új, szu-verén összefüggésrendszerbe állította.Mindkettő olyan alkotás, melynek emlékeegyszer s mindenkorra meghatározottasszociációt hív elő az emberben: egyprobléma első megfogalmazását. ÉsBerényi Gábor itt most nem részletezhetőérdeme, hogy - a művek létrejöttébenbetöltött kezdeményező és alkotószerepén kívül - a kéziratoknak nagyjábólegyenértékű, konkrét színpadi formátadott.

Problémák és szereplők

Benedek Katalin drámája reálisan csakebben a kontextusban értékelhető. Azelsődrámás szerző talán zokon veszi ezt amegfogalmazást, pedig Berényivel közösvállalkozását csak dicséri, ha bevezető-ként nyíltan kimondom: az Alattunk aváros mint elszigetelt, magában való kez-demény, nem jelentős, de hát nem is szem-lélhető így, mert nem az. Mint a Makra ésa Névnap által megkezdett lánc legújabbösszekötő szeme megállja a helyét, sőt,erényei alapján elképzelhető: valamelyikkövetkező láncszem talán épp

egy olyan Benedek-darab lesz, amely aMakra és a Név/lap szintjén képviseli Be-rényi programját.

Míg az első Kertész-darab, a Makra,dramaturgiailag nem volt épp hibátlanalkotás, sőt, erényei úgyszólván egybe-estek a kiváló kisregénynek egy más mű-fajban szükségképp némiképp deval-válódó erényeivel volt egy olyan ritkahelyzeti előnye, amely a dramaturgiaidöccenőket ellensúlyozhatta: jelentős,érett írót mutatott, aki ha más műfajban is,de méltán szerzett országosan ismertnevet. ( A Névnap pedig immár e jelentősíróegyéniségnek a színház speciális terü-letén szerzett otthonosságát bizonyította.)Benedek Katalin első drámájával éppellenkező a helyzet: járatos dramaturgot, amesterség szabályait jól ismerőszakembert mutat, csak épp az igazi íróiihletettség hiányzik belőle. Úgy tetszik: afelvetett problémák elsősorban köz-életiszinten és nem a művészi átlényegítésszintjén izgatják, holott e két szintegybeesésének úgyszólván spontán fo-lyamata a jelentős írói teljesítmény sinequa nonja. A szünetben több nézőtőlhallottam: de jó, hogy valaki mindeztvégre kimondta! A „mindez" gyűjtő-szóbaa felvétett problémák széles skálája fértbele, a New York-palota és a Délipályaudvar körüli huzavonáktól az újlakótelepek súlyos hibáin át az öncélúfogyasztási és reprezentációs kultuszig.(„Jobb körökben most Spanyolország adivat.") Üdvös, hasznos nézői reagálás - deegyben leleplező is. Ha a két Kertész-darab nézői próbálják körülírni élményükpozitív tartalmát, akarva sem tudnákmegkerülni Makra vagy Ilus nevének,specifikus egyedi esetének beleszövését.A z Alattunk a város nézője viszont azt,ami tetszett, meg tudja fogalmazni úgy is,sőt, jóformán csak úgy tudja meg-fogalmazni, hogy Bekes Gábor vagy Erzsineve említésre sem kerül. Vagyis BenedekKatalinnál nem ment végbe az a belsőművészi folyamat, amely az írót izgatóéletbeli problémákat és konfliktusokategyszeri drámai típusok életbe-vágószemélyes ügyévé izzítja. Ehelyett, sokmás szabályszerű, jól megcsinált, maitémájú drámához hasonlóan, a meg-látottproblémák köré szerkesztődött egyépkézláb történet, hagyományos szín-padifigurákkal, amely sem az érintettproblémákról, sem az ábrázolt emberek-ről nem tud lényegesen újat mondani.(Bekes Gábor, a sikeres mérnök bele-szeret egyik ambiciózus beosztottjánakfeleségébe. Jurek Balázs, előmenetele ér-

Benedek Katalin: Alattunk a város (József Attila Színház). Vendégeskedés Bekesék rózsadombikörpanorámás öröklakásában (Fülöp Zsigmond, Kállai Ilona, Bánsági Ildikó, Szilágyi Tibor és Horváth Sándor)

dekében, szemet huny, annál is inkább,mivel felesége is főleg azért vállalja akapcsolatot, hogy előrébb jussanak a tár-sadalmi ranglistán. Bekesné, aki tehet-séges újságíró, nem vállalja a hazug életet:szembenéz elsivárodott kapcsolataival, súj utat választ - önálló életet.)

A darabnak sok mesterségbeli erényevan, és méltányos lenne ezeket fel is so-rolni. Ehelyett azonban hadd mutassak ráarra a mozzanatra, amelyben benne rejletta jelentős színpadi mű csírája, ésamelynek tartamára a nézőtéren is átfor-rósodott a levegő: az addigi langyosankellemes szórakozásból „az igazság pilla-natának" heve csapott ki. Arra a jelenetregondolok, amikor Bekes szerelmivallomását meglepetésszerűen halasztjahamvába Jurek hűvös és cinikus reagálása.Ami itt a színpadon történik, fontosabb,mint a számos - túlságosan is számos -építészeti objektum, szálloda, áruház,nyaraló, lakótelep, szövetkezeti székháznagy szakértelemmel taglalt és - nelegyünk igazságtalanok - valódi prob-lémákat sűrítő műszaki részletkérdései. Ittugyanis nem két építészeti felfogás és mégcsak nem is két ellentétes, de a pub-licisztika szintjén megrekedő társadalmi

nézőpont csap össze, hanem, két emberenkeresztül, két magatartásforma, kéthitvallás, két generáció különböző ér-tékskálája. Bekes Gábor ugyanis, a maganegyven-egynéhány évével, sebzett em-ber, beidegzett szorongásokkal és beideg-zett gátlásokkal. Az ő nemzedékére még afelszabadulás előtti korszak is rányomtabélyegét, a személyi kultusz meg éppen-séggel elhatározóan szólt bele személyi-ségformálódásába. Jurek Balázs egy„szűz" nemzedék exponense, amely nem-zedéknél a gátlások hiánya gyakran fajulgátlástalansággá, s a technokrata célsze-rűséget az emberi-erkölcsi szempontokelsivárosodása kíséri. Egy egész estén átmegtanultuk a helyére tenni, bírálni éselítélni Bekes Gábort, mint a karrieristaértelmiségi jól ismert típusát, de itt olyas-mit tudunk meg róla, amit színpadon mégnem mondtak ki: ebből a nemzedékből abeidegzett erkölcsi skrupulusokat mégsemlehetett kiölni. Ha Bekes Gábor valakitlefektet, akkor úgy érzi, ez a kapcsolatkötelez is, a vacak kis Izát vállalnia kell,az érzéki kaland átcsap személyisége másszektoraira is. Jurek Balázst elsősorban ésa legdrámaibb módon nem az leplezi le,hogy megannyi

más kezdő módján mohón lecsap az elsőkínálkozó egzisztenciális lehetőségre, ha-nem az, ahogy ezt a felelősebb attitűdötellegyinti magától. A maga módjánőszintén kedveli feleségét, de célszerűenkülön tudja választani érzelmeit az üzletiérdektől. Amikor Izával összesimulvakivonulnak, otthagyva a megdöbbent-megsemmisült Bekest: ez az előadásegyetlen igazi nagy pillanata.

Ha a dráma magva a Bekes és Jurekközött feszülő alapvető szemléleti anta-gonizmus lett volna, új tartalommal telnemeg még a szokványosnak hatóháromszögtörténet is: a középkorú férfikiruccanása egykorú feleségétől a hu-szonévesek korosztálya felé. Ez esetbennemcsak a cselekmény tolódott volna el aműszaki problémáktól az emberi vo-natkozások felé, hanem a szereplők is másemberi perspektívákba kerülnek.Határozottabb profilt kapna Iza, akiről ígynem derül ki, mennyiben osztja, akár csakösztönösen is, Jurek filozófiáját, és életteltelítődhetnék Erzsi alakja is. Most ugyanisErzsi csak funkció: a pozitív ellensúlyBekessel szemben, de az ennekkifejezésére hivatott, sokat emlegetettriportkötet még annyira sem válik drá-

mailag hiteles, a nézőt valóban izgatóüggyé, mint Bekes épületei, melyekneklegalább némi cselekményformáló sze-repük van. (Bár például a szövetkezetiszékházról ez sem mondható cl; miutánhosszasan fejtegetik műszaki problémáit,több szó nem esik róla, sőt, a következőkép az Ybl-díj kiutalásával indul. A sok ésértékes színpadi időt követelő székház-dialógus egyetlen funkciója Bekes, illetveDombi jellemzése, de e vonatkozásbansem közöl semmi olyat, amit eddig netudtunk volna.) Erzsi nem más, mint ahajdani párttitkárséma némiképp álcázottutóda; szempontokat hoz be, amelyek csaknagyon lazán függenek össze a megcsaltközépkorú feleség drámájával, és emiattkong olyan kínos-üresen a befejezés is.Nóra óta nagyon sok feleség pakolt már aszínpadon. A néző, aki ismeri a megcsaltközépkorú feleségek egész bonyolult ésmeglehetősen kiszolgáltatott helyzetét,nem tudja átélni ezt a fordulatot; nemazért, mert szélsőséges, elvégre Ibsenkorában sokkal kevesebb Nóra pakolt,mint ahány Erzsi ma, hanem azért, mertErzsi esetében ezt a döntést csak íróibecsület-szóra lehet elfogadni. A bátor tettindokolására lenne hivatott a riportkötet,de e riportkötetnek semmiféle drámai hi-tele nincs. A riportkötetet Erzsi jellemébekellene beleépíteni, Erzsi jellemét pedig acselekménybe; akkor még azt iselfogadnánk, hogy hálóing, fogkefe ésváltás fehérnemű helyett hanglemezt éskéziratot csomagol.

Még egyszer: Benedek Katalin elsődarabhoz képest meglepően rutinos, jólszerkesztett drámát írt. A jelenetek cél-szerű sorrendjét, kapcsolódását tankönyvsem illusztrálhatná másképp, a részletekfokozása-halmozódása logikusan vezet cl akiszámított csúcspontokig. Leleplezőbbmár a dialógus, amely részben túl sokhelyet szentel élettelenül ható műszakikérdéseknek, részben, emberi vonatkozá-sokat érintve, sokszor süpped szürkenaturalizmusba. Az olyan beszélgetés-foszlányok, mint a kubikosok konyha-művészetének szentelt zsánerkép, a zene-bolond süket mérnök portréja, avagyBekes garszonélet-jelenetében, BalázsnakIzára tett kritikus megjegyzései nemhazugak abban az értelemben, hogy aszereplők életük valamilyen percébenmindezt hitelesen el ne mondhatnák;Benedek Katalinnak minden mondatahelytálló, sőt, még jellemző is. Művészilegsok esetben mégis üresen kopognak, mertcsak a mindennapok felszínét súrol

ják, csak egymás mellé rakott találó meg-figyelések, ahelyett, hogy a szereplők lel-kének legmélyébe vezető út tudatosankomponált mozaikkövei lennének. Ma-radjunk az egyik említett példánál. Ba-lázs, senki sem vitatja, valóban helytele-nítheti Iza lustaságát. De miért mondja elezt épp itt, épp most, épp Bekesnek? Nemtudok rá más választ: mert most jutotteszébe. Ez azonban nem a drámaíró vá-lasza. Ha Benedek Katalin a két férfi kö-zötti morális-szemléleti ellentét felé élez-né ki a drámát, Balázs minden, itt el-hangzó mondata valamiképpen összefüg-gene a szeme előtt kialakuló Bekes-izakapcsolathoz való viszonyával. Ilyen ősz-szefüggés híján mondatai „valódiak"

ugyan, de nem „igazak".Számos színpadi perc fecsérlődik el

ilyen, naturalisztikusan igaz, de drámailagérdektelen, tehát hazug közlésekkel. Ezenaz sem segít, hogy az írónő másutt jólalkalmaz olyan szentesített és ebben aműfajban ma is eleven dramaturgiai fo-gásokat, mint a jellegzetes szóhasználat(Bekes „hát perszé"-je) vagy a szimbólum(a madárformájú bross vagy a bútorokraszerelt kerekek). Mivel a problémáktöbbé-kevésbé elválnak a szereplőktől,ezek a megoldások ma még iskolásan,betétszerűen hatnak.

Benedek Katalin ismeri az életet, is-meri az élet fölvetette problémái: társa-dalmi és erkölcsi súlyát, ismeri a drama-turgiát. Alapvető erények kezdő dráma-írónál. A társadalmi gondok azonban, úgytűnik, c pillanatban mélyebben érintik,mint azok emberi lecsapódásai. Ezzel aszemlélettel pedig lehet írni kitűnő ri-portokat, esetleg jó dokumentumjátékot,de az a típusú hagyományos dráma ne-vezzük arisztotelészinek, ibscninek vagy„jól megcsináltnak" -, amelyet Benedek,úgy látszik, művelni akar, ilyen módonnem vehető birtokba. Ehhez a dráma-típushoz csehovi megközelítés szükséges:kívülállásnak és a minden egyes szereplő-be való totális belemerülésnek ellentmon-dásos egysége. Ki tudná kielemezni, mivolt fontosabb a Cseresznyéskert írójának?Ítéletet mondani a Ranyevszkáják világá-ról, felmutatni a Ranyevszkáják és a Lo-pahinok között feszülő egyetemes jelen-tőségű és vitathatatlan kimenetelű konf-liktust - avagy szívvel-lélekkel belemé-lyedni Ranyevszkájától Firszig és Jepi-hodovig egy egész kis emberi tenyészetlelkének, gondolkodásának, önkifejezé-sének tekervényeibe? Ki tudná megmon-dani, melyik jelenetnél, melyik mondat-nál melyik szempont dominált? De a két

álláspont szerves, ellentmondásos együtt-éléséből született a remekmű - és ennélszerényebb programmal ma sem érdemeselindulni a pályán.

A rendező keze nyoma

A magyar színpadi előadások általábannem szoktak jobbak lenni a drámánál. jódarabokból, ha minden jól megy, szület-nek jó, kitűnő darabokból, ha mindenkitűnően megy, kitűnő előadások; aligfordul elő, hogy középszerű darabokatemlékezetessé emelne a rendezői munka.Berényi Gábort sem bírálhatjuk a többirendezőnél szigorúbban azért, hogy azAlattunk a város színpadi élményként sem

lett feledhetetlen. A Makra jó előadás volt,

a Névnap kitűnő előadás volt - az Alattunka város középszerű előadás, ám-bár aszövegnél kétségkívül magasabb szinten.Es van egy erénye, amely figyelmetérdemel: nem egyszerűen korrektmegvalósítás, hanem szenvedélyes és el-kötelezett rendező keze nyomát hordozza.Minden beállításán, minden hangsúlyánérződik, hogy Berényinek szívügye - nemis elsősorban maga a dráma, hanem azügy, melyet hite szerint a dráma képvisel.A forró színpadi percekben a tét aszereplők élét-halál ügyévé válik; a papi-ros ízű mondatokhoz Berényi legalább azemberi hitelt, a szituáció igazságát igyek-szik felkutatni. A leírt szöveghez képestteljesebb, igazabb figurák mozognak aszínpadon; kivételes, talán meg sem való-sítható rendezői bravúr lett volna, ha ezeka hiteles emberek izgalmas drámaihősökké is válnak.

Berényi erőfeszítését a színészek is al-kotóan segltik. A főszerepben SzilágyiTibor ugyan kissé mereven vészeli át ahálátlanabb részeket (és ebből, szövegé-nek terjedelme miatt, neki jut a legtöbb),de ha módja van rá, kitűnően árnyalja-mélyíti el léhetőségeit. Alakításában sok afinom, emlékezetes mozzanat, példáulIzával való első csókja, ahol igen finomanötvözi a helyzeti előnyeinek tudatábanlevő hódító hím fölényét a kiszolgáltatott,szinte kamaszos érzéki bódulattal, sőt,még azt a totális cdaadást, egész sze-mélyiségének elkötelezését is sejtetni tud-ja, amely aztán a már méltatott vallomás-jelenetben robban ki. Ugyancsak feltűnt azaz aprócska mozzanat is, ahogy a Balázsfelkínálta tüzet elutasítja (,,Köszönöm,már égek."): Szilágyi itt érzékeltetni tudjaBalázs rosszul leplezett, kapkodó szervi-lizmusáról alkotott egész lesújtó vélemé-nyét. Fülöp Zsigmond hiúzmódra villanópillantásokkal, éber figyelmetés rugalmas-

ságot kifejező gesztusokkal alapozza megazt a konfrontációt, amelybe csak a drámavégén, úgyszólván írói előzmények nélkülcsöppen bele. Horváth Sándor már is-mertés nálunk elég ritka erényével: sajátosanstilizált póztalan egyszerűségével mentimeg figuráját a rá leselkedő komikumtól:Nóra Rank doktorát kell eljátszania egyolyan drámában, amely nem Nóráról szól,és ahol az ő szerepére is vonatkozik az,amit Erzsi kapcsán mondottam: a „pozitívhős"-funkció csak lazán van összefércelveaz ő esetében a suta és nevetségesszéptevőével. A Horváth

Sándor formálta figurák a nézőből azt amerőben „civil" reakciót váltják ki, hogybizony jó lenne a való életben ilyen em-berek között élni; ezt a hatást naturalistaeszközökkel soha nem lehetne elérni.

A női szerepek hálátlanabbak. Bán-ságiIldikó igen bájos és szexi színpadijelenség, de inkább csak mondatokat ját-szott, üdén és intelligensen, a figura em-beri összefüggésrendszerére, Iza és Balázsszövetségének tisztázatlansága miatt, nemderíthetett fényt. Kállai Ilona pedig nemmúlhatta felül eddigi fanyar, finom, okosasszonyfiguráinak hosszú sorát; a

szerep már említett szervetlen kettéválásátígy is csak az ő légkörteremtő, néző-tér és színpad között már elfogadott kon-venciónak számító egyénisége hidalhattaát. Eljátszott egy Kállai Ilona-szerepet,ami jobb volt a megírt szerepnél.

Kis összehasonlítás - célzattalLondonban a West Endtől távol, a SloaneSquare-n van egy színház: ez avilághírnevét az angol dráma felfuttatá-sával szerezte. A Royal Courtban, még-hozzá két helyiségben, havonta, néha két-hetente követik egymást a bemutatók, egyévadban akár kéttucatnyi új hazaiművel kísérletezhetnek, s a nagy mennyi-ségi áradatból emelkednek ki időnként sma már valósággal ciklikus törvénysze-rűséggel a minőségi kiugrások. (Egyéb-ként: az átlagos Royal Court-darabok,vagyis a műsor nagyobb része, több-ke-vesebb eltéréssel fölfelé vagy lefelé, nagy-jából az Alattunk a város színvonalánmozog.) Csakhogy a József Attila Szín-ház évi öt bemutatójából az eddigi tapasz-talat szerint átlagosan egy hely jut az újmagyar drámára. E jelenségnek perszemegvannak a maga okai, mind az egészmagyar színház, mind speciálisan a Jó-zsef Attila vetületében, bár őszintén re-mélem, hogy Berényi Gábor nemcsakakar - amiről bizonyos vagyok -, de tud isjavítani ezen az arányon. De épp mivela számszerű bőség nem segítheti elő, aRoyal Courthoz hasonlóan, a természeteskiválasztódást, a napról napra való fejlő-dést, mivel a színház alkotó kollektívája(és közönsége) nem élhet benne a min-dennapi lét magától értetődőségével azúj magyar dráma vérkeringésében, a fej-lődés esélyei körülhatároltabbak, s ezért amagyar műveket vállaló műhelyek mindentagjának sokkal nagyobb ugrásokkal kellelőbbre lépnie. Az első darab valószí-nűsíti, hogy Benedek Katalin állandó tagjalesz ennek a műhelynek, és úgy le-het, néhány év - néhány bemutató - múltánaz ő „névnapját" ünnepelhetjük. Akeményebb elemzés csupán azt kívánnáelősegíteni, hogy mind ő, mind a műveitmegvalósító gárda minél hosszabb lép-tekkel haladjon e cél felé.

Benedek Katalin: Alattunk a város (József AttilaSzínház)Rendező: Berényi Gábor, díszlet: Vadász

György, jelmez: Kemenes Fanni.Szereplők: Szilágyi Tibor, Kállai Ilona,

Horváth Sándor, Fülöp Zsigmond, BánságiIldikó.

Iza: Bánsági Ildikó ( Iklády László felvéte lei )

NÁNAY ISTVÁN

Troilus és Cressida

Különös sorsa van némely műalkotás-nak.Évekig, évtizedekig, sokszor év-századokig a feledés homályába vész,aztán felfedezve sikert arat, sőt, divatoslesz. Mint ahogy ez Shakespeare Troilus ésCressidájával is történt. Megírása óta mégAngliában is alig játszották. Nálunk 1900-ban mutatták be először, és három év alatt19 előadást ért meg. 1966-ban aKörszínház próbálta a darabot diadalravinni, nem sok sikerrel. Pedig ez utóbbibemutató dátuma egybeesett a színműáltalános felfedezésével; a hatvanas évek-től kezdve egyre-másra mutatják be avilág színházai.

Vajon mi lehet az oka, hogy a sokáigrossz drámának tartott Troilus - amely-nélmég Shakespeare szerzőségét is többenvitatták - egyszerre felkelti a szín-háziemberek érdeklődését?

Az, hogy a dráma jó vagy rossz, hogyvannak-e benne dramaturgiai fogyaté-kosságok vagy sem, hogy figurái hitelesenvagy vázlatosan jellemzettek, hogy adráma a görögökről vagy ShakespeareAngliájáról szól-e: az az irodalomtörténé-szek, a Shakespeare-kutatók vitatémája.De mindaddig akadémikus a vita, amígkizárólag a szöveg boncolgatása folyik.Perdöntő érv csak az előadás lehet.

A színházi stílusok évszázadokon átnem kedveztek a Troilus és Cressida vagy ahozzá hasonló építkezésű drámáknak. Aztaz összetettséget, hogy a mű egy-szerreszóljon az antik történetről, Shakespearekoráról és az előadás idejéről, sem aklasszicista, sem a romantikus, sem anaturalista színházi stílusban nem lehetettkifejezni. Amíg a retorika az úr aszínpadon, s más kifejezőeszközök csakennek „szolgálólányai", addig lényegébencsak egy-egy réteget lehet kibontani adrámából. Az utóbbi évtizedek szín-házitörekvései, az önálló rendezői művészetkialakulása, a nagyfokú stilizálás, ajelzésrendszerek alkalmazása viszontkedvező lehetőséget teremtett a Troilus ésCressida előadására, a benne rejlő iz-galmas gondolati anyag kibontására.

A Troilus és Cressida kíméletlenül keserűdráma. Nincs az egész műben egyet-lentiszta ember sem. Minden tett, eszme

a visszájára fordul. A szó és a tett seholsincs szinkronban. Az értékrendszer ha-mis, az emberélet olcsó. Elembertelenedővilág képét rajzolja meg Shakespeareebben a kegyetlen drámában. Egy olyanvilág képét, amelyben a becsvágy az úr,amelyben a rang és a tisztség az érték-mérő, amelyben „hadra kelnek egy bu-gyogóért", amelynek gazdája, Heléna„Amióta beszél, Nem mondott annyi jószót, mint / Halt érte kinban görög éstroján."

Az elembertelenedés, az elidegenedés, aháborús pszichózis korunknak olyanproblémái, amelyeket nem lehet tudomá-sul nem venni. Természetes tehát, hogy aművészek, akik épp azért művészek, mertérzékenyebbek és fogékonyabbak a világjelenségeire mint mások, tiltakoznak,küzdenek mindez ellen ott, ahol ez márnem képzelt veszély, hanem valóság. Sigyekeznek tenni valamit a humánum, azemberhez méltó érték- és eszme-rendszermegőrzéséért, érvényesüléséért ott is, aholaz elembertelenedés még csak átszivárgó,fenyegető veszély.

Ehhez a múlt művészetének újra-fogalmazása is járható út, ahogy ezt szá-mos sikeres felújítás, többek között aTroilus és Cressida Ruszt József által ren-dezett kecskeméti előadása is bizonyítja.

Ruszt Kecskeméten három egymástkövető évben három Shakespeare-művetrendezett: a Hamletet, a III. Richárdot ésmost a Troilust. Ezek az előadások esz-meileg és formailag egységes folyamatotalkotnak. Mindhárom előadásban a ha-talomért, az érvényesülésért folyó harcmódozatait, ezeknek az emberi jellemettorzító hatását, a nyílt és a burkolt mani-pulációk tiszta eszméket megölő mecha-nizmusát hangsúlyozta a rendező. S ahárom bemutató során kikristályosodottegy olyan játékstílus, amely egyre jobbanelszakadt a naturalizmustól, keresve azegyre komplexebb kifejezési lehetősé-geket.

Az elmúlt évtized Troilus-felújításai avilág háborús tapasztalatai, emlékei, aháborútól való félelem következtébenáltalában tiltakoztak a háború ellen.

Ruszt a folyamatra figyel, amelynekegyik következménye lehet a háború.Tehát az emberi magatartásokra, az em-beri aljasságokra, és szembesíti a nézőt amagatartásformákkal. Ez a valóban „ke-gyetlen" megközelítése a drámának rend-kívül megrázó, felkavaró, tehát katarzistkiváltó. Létrejön az a látszólag paradoxhelyzet, hogy a nagyon keserű előadásvégső soron mégsem pesszimista.

Három szinten folyik a cselekmény. Aszínpad közepén fémlábakon áll egyerősen lejtős, kör alakú fémlap. Ezen ját-szódnak a leghangsúlyosabb jelenetek. Azelőszínpad viszont néhány lépcsőfokkalalacsonyabb a normál színpad szintjénél,ez a görög hadvezetőség és Thersiteshelye.

Az első rész nem más, mint egy el-nyújtott, késleltető expozíció. Az előadáskezdetekor bejön minden szereplő, meg-telik a színpad, és elhangzik Patroclusszájából a prológ. Kiürül a színpad, éskezdődik a tényleges játék, következik abemutatás. Sorra felvonulnak Troilus,Cressida, Pandarus, a görög és a trójaihadvezetőség és Thersites. A színpadonfolyik a Shakespeare megírta cselekmény,és közben a rendezői elképzelésnek meg-felelően lemeztelenedve „előhívódnak"

azok a jellemek, amelyeknek tükröt akartartani az előadás. A színészek maga-tartása, a szituációkban való részvételükminősége, a gesztusok árulkodnak azemberekről.

Milyennek is ábrázolja a rendező és aszínészek a mondakör - a Shakespeare-dráma - hőseit?

Troilus kamaszként epekedik, lángol éscsügged a Heléna kiadatásáról döntőtanácskozáson. Kamaszlelkesedéssel védifennkölt igazát. Minden jobban illik rá,mint a hős jelző. Cressida érett nő, akitinkább a kíváncsiság hajt, semmint a sze-relem Troilushoz. Pandarus locsi-fecsi-sége, jovialitása, segítőkészsége, a kerítőhumanizmusa, a szórakozottság álarcaalatt a pontosan értesült és számító emberis meghúzódik. A görög és trójai tábortagjai egytől egyig torzképek. Egy-egytípus már-már karikatúraszerű rajzolatai.Menelaus álmosan együgyű, Agamemnonoperettes fővezér, Ulysses mesebeliboszorka módra intrikus, Nestor Labiche-bohózatba illő agg, Diomedes olyan, mintegy méregfogát elhullatott kígyó, Achillesvonagló, tunya szép-fiú, Ajax, azellenlábasa maga a megtestesült buta ököl.De nem különbek a trójaiak sem.Bemutatásuk különösen hatásos. Cressidaés Pandarus a felső színtéren ülnek,' ésTroilusra várakozván is-merteti a kerítő azalattuk elvonuló, harcból érkezett hősöket,akik olyanok, mint egy yert hadseregtagjai. Priamus mesebeli szigorúságú,igazságos király, Paris akarat nélküli,puhány szoknya-szolgája, Helenus aszürkeség, a doktríner bölcselkedés maga,Hector jóérzésű hivatásos katona, aki acipőjébe került követ piszkálgatja ki,miközben átvonul

a színen. És Thersites, a nyomorék ésmocskosszájú görög. Megjelölésével el-lentétben nem fröcskölődő, mocskolódónyomorék, hanem a keserű igazság ki-mondója.

S miközben mindkét táborban a fegy-verszünet mihamarabbi feloldása, a harcújrakezdése érdekében fáradoznak,létrejön, a kerítő jóvoltából, Troilus ésCressida találkozója, egymásra találása,násza.

Úgy tűnik, hogy a sok félember közöttmégis van két igaz ember, s létezik anagy, tiszta érzés, a szerelem. A felsőszinten kis bíbor szőnyegen ismerkedneka szerelmesek. Majd ünnepélyes barokkzene közepette mérhetetlenül lassanelindul a két ember, a fehérruhás Cres-sida és a félmeztelen Troilus. Közeled-

nek egymáshoz, lassan összeér a kezük,és eltűnnek - a kerítő által felhajtatottszoba ajtaján. Ezzel az artisztikus, ugyan-akkor többértelmű képpel zárul az elsőrész.

A második rész az első ellentéte. Mígaz elsőt az expozíció kimértsége, az ese-mények késleltetése jellemzi, a másodi-kat az események zúgó sodra, s közbenaz emberek színeváltozása. Minden jele-net kettős tartalmú, egyrészt a primercselekmény folyik, másrészt a már meg-ismert emberekről kiderül, hogy mégaljasabbak, mint amit eddig mutattak. Azelső részben a szó volt az uralkodó,, amásodikban a cselekedet. S az emberek isitt mutatják meg igazi arcukat. A rendezőebben a részben elsősorban a hang-

súlyok pontos megteremtésével leplezi lea szituációkat, illetve a benne szereplőembereket. Azzal a rendteremtéssel,ahogy a számára fontos momentumokategy-egy jeleneten belül kiemeli. Így a je-lenetek általában „megcsavartak", más ahangulatuk, amikor kezdődnek, és máslesz a végkicsengésük. Ez a végkicsengésaz, ami a mai utalás finom rendszerét tar-talmazza.

Néhány jelenet felidézése érzékeltetitalán ezt. Calchasnak, a görög táborbadezertált trójainak a kérésére a görögökhajlandók kiváltani lányát, Cressidát atrójaiaktól. A trójaiak, akik Helénát nemadják ki, mert akkor a harc is megszűnne,Cressidát készségesen átadják, hisz ezzelmég a harc éleződését is elérik. Troilusmég csak nem is ellenkezik, hagyja, hogyCressidát elvegyék tőle. Cressida alig ér agörög táborba, minden vezetőtől csókotfogad, és Diomedest magát személyesenis elfogadja. Nestor és Ulysses az átmenetibéke szülte elégedetlenség levezetésére, arang és tisztség védelmében Ajaxotkijátsszák Achilles ellen, s ezzel a „bar-bárságot ültetik nyeregbe, és a finom po-litika bűzleni kezd". Ajax és Hector vérremenő viadala teljes komolysággal kezdő-dik, hogy aztán az első menet után félbe-maradjon. Hisz rokon a két küzdőfél, ésrokonok már akkor sem bántották egy-mást. Hector végiglátogatja a görög ve-zérek sátrát - és alkuszik a következő napiharcról. Troilus tehetetlenül nézi Cressidahűtlenkedését, még csak eszébe sem jut,hogy közbeavatkozzék.

A harcban még jobban felgyorsulnak azesemények. A harci jelenetek zöme a felsőszíntéren játszódik. Itt öli meg HectorPatroclust (Shakespeare szövegében csakelmesélik, az előadásban a textus elmarad,és a szituációt megjelenítik). Patroclusmint egy lelőtt vad bukik fel és csúszik aszíntér széléig, ahol félig lógva, félig afémtraverzen függve leheli ki lel-két.Achilles Patroclus elvesztése miatt harcbaszáll, és megöleti Hectort. Hectornak márelege volt a vérből, kardját a felsőszíntéren ledobja a földre. Lándzsásaivalmegjelenik Achilles. Rálép Hectorkardjára, és leszúratja Hectort. Alándzsások egykedvűen meglendítikfegyverüket, és a kör alakú plató szélénszűkölő Hectorba vágják, aki szinténállatként vergődve pusztul el. S Troilusbosszúvágytól hajtva üldözi Diomedest, őviszont Troilust. Végül is sértetlenülkerülnek ki a viadalból mind a ketten,addig-addig kerülgetik egymást.

Thersites pedig középen, az első sor

Shakespeare: Troilus és Cressida (Kecskeméti Katona József Színház). A nyomorék Thersites(Székhelyi József) kommentálja a trójai háborút

nézőinek lábai előtt kuporogva egyre el-keseredettebben kommentálja az esemé-nyeket.

Amikor már mindenkiről kiderül, hogyaz expozícióban bemutatott képnél issötétebb jellemű, vége a harcnak, vége adarabnak. Jazzmuzsikára bejönnek aszínészek a színpadra, megállnak, és me-reven néznek a nézők szemébe. Ekkor lépbe Pandarus, s egyik szereplőtől amásikhoz rohanva, üvöltve kérdezi:„Közbenjárók, kalmárok, kerítők,Milyen buzgón használnak és milyenpocsékul jutalmaznak benneteket! / Va-jon miért áhítozzák úgy a fáradozásainkatés miért pocskondiáznak annyira a sikerután?" A zene felerősödik, a szereplőkfarkasszemet néznek a közönséggel,Pandarus átkozódik.

A néző pedig egyre zavartabban állja aszínészek pillantását. Csak jó idő elteltévelkezd tapsolni a nézőtér.

A rendezői elképzelést csak nagyonpontosan dolgozó együttessel lehetettmegvalósítani. A zömmel fiatalokból ésfiatal lelkű idősebbekből álló társulat rit-kán látott együttes produkció létrehozó-jaés részese.

Az együttes játékon belül a rendezőiszándéknak megfelelően - néhány figuranagyobb hangsúlyt kapott, de alakítójuknem tolakodott a többiek elé, a közösstíluson belül maradt.

A legnehezebb feladat Farády István-nak és Szakács Eszternek jutott. Troilusés Cressida ebben a koncepcióban nemhálás szerelmes szerep. Kényes határterü-let az övék, ahol a tisztaság lehetőségétéppen úgy meg kell mutatni, mint az errevaló képtelenséget. Könnyebb lenne ahelyzet, ha a szerelem kiteljesedése elécsak külső akadályok tornyosulnának,mint például a Rómeó és Júluíban. De itt afigurák lényegéből is fakad a hű szere-lemre való képtelenség. Farády alakításá-ban Troilus mondókája, magatartása és aróla mondottak állandóan perlekednekegymással. Durcásan tiszta az ő Troilusa,és alapjában kisszerű. Ajax és Hectorpárviadalakor a görög tábor az előszín-padon, a nézőnek háttal, a trójaiak a felsőszíntéren szembefordulva ülnek. S el-hangzik Agamemnon kérdése: „Ki az akomorszemű trójai?" Farády Troilusánáljelentéktelenebb, szelídebb komor-szeműt aligha látni. 'Troilus kezdetben

utálja a háborút, később észérvekkel aharc folytatása mellett foglal állást, végül- Cressida hűtlensége láttán - vállalja,kívánja a háborúskodást. Farády ezt a„fejlődést" úgy ábrázolja, hogy a vég-eredmény azonos a kiindulással, azazmindegy, hogy kívánja-e vagy sem a há-borút, a hősszerepre mindenképpen al-kalmatlan.

Szakács Eszter Cressidája nem eleveromlott nő. Érdeklődéssel s némi vonza-lommal fogadja Troilus hódolatát, és egyrövid időre a, vonzalomnál is többel. Denem az örökké tartó szerelemmel, csupánegy pásztorórával ajándékozták meg egy-mást. S az elválás fájdalma is csak a rövid,de forró együttlét elmúltának fájdalma.Alapjában véve nemcsak Troilusnak ró-ható fel az elszakításba való belenyugvás,hanem Cressidának is. Szakács EszterCressidát akkor leplezi le, amikor a görögvezérek sorra megcsókolják. Ebben azaktusban válik az ő Cressidája kiszol-gáltatottan tűrő nőből Troilust elfeledő,Diomedest is elfogadó nővé. Elfogadásés kívánás kettőssége jellemzi Troilus ésDiomedes karjában egyaránt.

Három olyan alakítása van az előadás-

Cre ss id a ( Sz ak ác s Esz te r ) és Tr o i l u s (Fa rá dy I s t v á n ) eg y má s ra t a l á l na k ( Ik l ád y Lá s z ló fe l vé te l e i )

AzÚjOthello

nak, mely azon kívül, hogy tökéletesenmegvalósítja a rendező szándékát, több-letet is hordoz.

Tolnai Miklós Hectorja olyan katona,aki nem szívesen öl. Tudja, belátja, elfo-gadja a harc szükségességének gondola-tát. De a hős szerepét levetné. Ha lehet,félreállna a küzdelemben. Nem gyáva, denem is igazán hős. Amolyan családi zsol-dos. Tolnai azt játssza el, hogy Hectortudatában van hősi szerepének, s ennekmegfelelően a kellő pillanatokban sisak-jával együtt ezt a hősi szerepet is felölti.

Trokán Péter alakításában Achilles semhős. Ő is tudatában van értékeinek, segykedvűen, fensőbbséges pózbanszemléli a körülötte történteket. TrokánAchillese egy cseppet sem jobb Ajaxnál,csak más. Okosabb talán, és mindenkép-pen gőgösebb. Csupa lenézés az egészember: ahogy Trokán mosolyog, vonta-tottan beszél, ahogy kimódoltan tekergőmozgással vonul, mintha nehezére esne amozgás és beszéd, közben pedig patta-násig feszülnek izmai a tettvágytól.

Hetényi Pál a Hamlet Guildensternje, aIII. Richárd Catesbyje után a TroilusDiomedesét játssza. Hetényi tökéletesenérzi, ismeri azt a figurát, amelyet akár szónélkül, csak mozgással is képes megjele-níteni. Akinek Ruszt rendezéseiben min-dig nagy szerepe van, a besúgónak, a gát-lástalanul kiszolgálónak, a mindenre kap-ható, a parancsot előre kiszámító, ésszeldolgozó mindenesnek. Diomedes figurá-jában nemcsak a készséges diplomatátmutatja meg, hanem ennek a típusnak amagánemberi szféráját is, Cressidávalvaló kapcsolatában. Hetényi Diomedesé-nek mindegy, hogy diplomáciai küldetést,párbajsegédi feladatot vagy a rábízott nőmagáévá tételét végzi. Egyfor-

án teljesíti mindet.

Az előadás két kulcsfigurája Pandarusés Thersites. Lengyel János játsszaPandarust. Az első részben csaknemkomikus figura. Szeretnivaló az ő kerítője,kedves, jóságos, a légynek sem árt. Né-hány pillanatra azonban megszakad a ko-média, és előtűnnek a tragikomikus réte-gek. Ahogy örül Troilus és Cressida össze-boronálásának, ahogy a szerelem kibon-takozásának folyamán egyre közönsége-sebb mókákat enged meg magának, ahogyképmutató módon siránkozik Cressidaelvesztésén, jobban sajnálva Troilust, mintnevelt lányát, ezek előre-vetítik azt atragikusra hangolt végső ki-fakadását, amiaz egész előadás csúcsát jelenti.

Thersites - Székhelyi József. Ha vala-kinek az igazságával valamelyest egyet-érta rendező, úgy az Thersites. Éppen ezértSzékhelyi Thersitese nem igazántrágárkodó, átkozódó alak. Emberi for-mátumú Thersitest alkot. Ahogy kuporog abal proszcéniumpáholyhoz szorulva, ahogyAjax ütlegeit fogadja, ahogy bebicegféllábon, mankóval - rögtön együttérez velea néző. S ezáltal a drasztikusanmegfogalmazott gondolataival is. S ez nagyszó, mert a közönséglélektan olyan, hogyha egy-egy trágárabb kifejezés elhangzik aszínpadon, kitör a röhögés. Székhelyielérte, hogy egy-két hahota után egyrekevesebb kacarászással fogadjákmegszólalásait, majd teljesen komolyanvették. Nem a körítésre figyeltek, hanem agondolatokra, amelyek mintegy kritikaiösszefoglalói a felvonultatott rút emberimagatartásnak.

Az előadás különben hallatlanul gyorstempójú. Magyar színpadon nem tapasz-talható az a szövegértelmezési, mondásimód, ami a Troilus előadását jellemzi. Aszöveg egésze fel van pörgetve, s csak azoka mondatok, szókapcsolatok, szavakkapnak ritmusváltással is hangsúlyt,amelyek a darab mondandója szempont-jából lényegesek. Igy nem a szöveg dek-lamáló felmondása tölti ki az előadást,hanem a szövegből kibontott szituációkmegjelenítése, amelyet kísér, magyarázmaga a' szöveg. Mindezt úgy valósítjákmeg, hogy - néhány kivételtől eltekintve

a csaknem a hadarásig felgyorsítottbeszéd is érthető.

Kecskeméten a Troilus és Cressidaelőadása - a mű magyarországitörténetében először - siker. Ami azt jelzi,hogy a közönség ráérzett arra az időszerűmondandóra, amit a rendező és az együtteski akart fejezni, és magáénak érzi azt a for-mát, amelynek segítségével a gondolatokathiánytalanul ki lehet fejezni.

Shakespeare: Troilus és Cressida (KecskemétiKatona József Színház)

Fordította: Szabó Lőrinc, rendezte: RusztJózsef, díszlet: Csányi Árpád, jelmez: PoósÉva.

Szereplők: Farády István, Szakács Eszter,Fekete Tibor, Perényi László, Tolnai Miklós,Uri István, Varsa Mátyás, Trokán Péter,Major Pál, Lengyel János, Hetényi Pál,Szilárdy István, Kölgyesi György, JuhászTibor, Szalma Sándor, Székhelyi József,Gyulai Antal, Nedelkovits Antal, TormaIstván, Kalmár Zsuzsa, Faluhelyi Magda,Biluska Annamária.

SZÁNTÓ ERIKA

Jago, Othello és a többiek

Széljegyzetek egy sikerhez

Színházi életünk hosszú ideje nélkülözi azigazi, a jelző nélküli sikert. Azt, amelynem közönség- és nem szakmai siker,hanem a kettő együtt - tehát siker. ÁdámOttó Madách színházbeli Othello-rende-zése szinte ünnepi lelkesedést váltott ki,élményt, s az élménybe való belefeled-kezés lehetőségét nyújtotta sokaknak, s ateljes azonosulás szellemi-érzelmi örömétszerezte meg elképzelése legtöbbelemzőjének is. Ez az Othello-előadásalkalmasnak látszik és látszott közönség,kritikusok és színházi emberek szemébenmeddő és sterilitásba fulladó viták utánegy élő, lélegző színházi valóságban meg-látni és felmutatni az egészséges megol-dást. Lám, nem divatos szélsőségeket kellhirdetni és képviselni, s nem is vér-szegény elvi kompromisszumokat kötni,hanem engedni kell, hogy egy gazdag műa maga törvényei szerint, élőn és gazdagonérvényesülhessen.

Az Othello sikerének magyarázata - úgyhiszem - nem kereshető ebben az egyetlenelőadásban. Létrejötte sokak számárabizonyítékká nőtt, hogy ilyen van, hogylehetséges, hogy színház és közönségeegészséges örömre képes, s nincs szükségeehhez semmiféle „intellektuálisrafinériákra". A tapsvihar közepénmegszólalni és ellenérzéseket meg-fogalmazni nem tartozik a hálás feladatokközé. Mások - sokak - élményénkívülrekedni veszteségérzettel jár, s ezgyanakvóvá teszi az embert saját magávalszemben. Ha ezek után még mindig nemenyésznek el kételyei és ellenérvei, talánmégsem nélkülöznek igazságelemeket.Meg kell próbálni elmondani őket.

Tetszik - nem tetszik

Kezdem egy mondattal, amely túlságosansommás és leegyszerűsítő ahhoz, hogykritikákban gyakran előfordulna: nekemnem tetszett az új Othello-előadás. Végülis hiszem, hogy minden élményünk lé-nyege - találkozásunk színházzal, filmmel,egy képpel vagy regénnyel, legyen azbármilyen bonyolult - erre az egy-szerűkérdésre adott válasz: tetszett vagy nemtetszett? A válaszul adott igen vagy nemkifejezi, hogy létrejött-e a mű és

köztünk valóságos kapcsolat. Ha nem,még mindig nem feltétlenül a velünkszembesült alkotás felelős ezért kizáróla-gosan, hiszen saját szubjektumunkat ter-mészetesen nem tudjuk véleményünkből,élményünkből vagy épp élményhiá-nyunkból kikapcsolni.

Nem tetszett az új Othello-előadás, mi-közben minden hívével egyetértek ab-ban, hogy Huszti Péter Jago-alakításanemcsak hosszú évek óta az egyik leg-érdekesebb színészi teljesítmény, hanemmeggyőződésem az is, hogy ez a gazdagés soktitkú alakítás nem egy magányosszínészi erőfeszítés eredménye, hanemÁdám Ottó rendezői elképzelésének si-keresen megvalósult lényege.

Tehát miközben nem tetszik az elő-adás, ami benne szembetűnően különbö-zik a korábbi Othello-előadásoktól jagohelyének bemérése s váratlanul előtűnővonásai - nagyon is tetszik.

Mindeddig jobban ismertük és szeret-tük az Othellóban a megrázó példabeszé-det, a zengő költeményt, mint a drámát.S bármennyire paradoxonnak tűnik, mint-ha nem is hittük volna igazán az annyi-szor „legszebbnek" nevezett Shakes-peare-drámának nevezett drámáról, hogytényleg az. Hogy dráma. Sem élőemlékeinkben, sem színháztörténetünk-ben nem lelni nyomát, hogy valaki meg-próbálkozott volna a mű alakjait kimoz-dítani az eleve elrendeltség állapotából.Úgy tűnik, Jago mindig úgy lépett aszínpadra, mint aki kegyetlen intrikus-ként jött a világra. Gyűlölettől sistereg-ve, s mégis világos, jövőbe látó aggyalel-határozza, hogy elpusztítja ellenfelét.Nincsenek kételyei önmaga felől, nemérheti meglepetés, sem bánat, sem öröm.Nem játékos, akit ellenőrizhetetlen szen-vedélyek vonzanak mind örvényesebb,erőszakosabb és egyre gyilkosabbá váló

játszadozásba. Jago mind ez ideig ko-moly, kitartó és kötelességtudó gonosz-tevő volt, akire a dráma időtartama alattcsak egy korábban már megszületett tervkövetkezetes' végrehajtása hárult.

Jago egyarcú volt, mint a szimbólumok.Jagónak gazemberarca volt, emberarcnélkül. Ő volt az intrikus.

Jago (Huszti Péter) együttérző részvéttel kelti fel Othello (Bessenyei Ferenc) gyanúját

Az Othello Madách színházi bemutatója szellemi izgalmat keltett, parázs vitákatkavart színházi közéletünkben. Alábbi cikkeink közül az első kettőben két-fajtavélemény fogalmazódik meg Bessenyei Ferenc Othellójáról. A Huszti Péterrelkészített interjú a fiatal színész kirobbanó Jago-alakításának műhely-titkait kutatja.Almási Éváról, aki az Emilía-szerepben újból remekel, ebből az alkalombólszínészportrét közlünk.

Huszti Péter úgy játssza el szerepét,mintha sosem hallott volna arról, hogyvalaha máshogy is játszották. Sőt: mint-hasosem hallott volna erről a Jagónaknevezett valakiről. Az ő Jagója úgy jelenikmeg a színpadon, úgy kezd élni, beszélni,mozogni, mint akinek fogalma sincs róla,hogy ennek az egésznek milyen rossz végelesz. Elbizakodott, fiatal és gyanútlan.Kegyetlen, mint mindenki, aki még kevesetélt, keveset szenvedett. Könnyedénhazudik, csal, gazdálkodik mások hitével-érzelmeivel, mint mindenki, akit akörnyező világ erre biztatni látszik; sajátellenanyagai még nincsenek a rosszalszemben, túl sok a személyes szerencséje, smég számolatlanul éli az éveket. HusztiJagója vadul és támadóan fiatal. Minthaminden disznóságnak azzal a mélymeggyőződéssel fogna neki, hogytulajdonképpen még „nem ér a neve", ezmég csak valamiféle felnőtt életetmegelőző játszadozás, felelősség nélkül, saz igazi, a majdan elvállalt és vég-legesjellemnek még híján.

A Madách színházbeli Jago nem ismeria történet végét. Nem számol halottakkal,tragédiával. Nem dönt valamiről, csakbelefog valamibe. A következő pillanatérdekli, aztán az arra rákövetkező. Nemfolyamatot él, csak egymásra halmozódóhelyzeteket. Míg egyszer csak észreveszimagát. Meglátja a saját arcát akövetkezmények tükrében. S akkor, decsak akkor, mások és önmaga megveté-sétől tajtékozva elvállalja, ami tetteinekbelső logikájából kiolvasható.

Huszti azonban nemcsak a változatlanszoborszerűségből emeli ki Jagót, hanemmegfejti a többiekétől különböző, sajáttragédiáját is. Megtalálja indítékát, ame-lyet Mátrai-Betegh Béla így nevez meg:„A rossz közérzet, a nem illeszkedő gon-dolkodásmód, a különvélemény vagy csakaz önálló vélemény teszi időnként olyantöprengővé, időnként olyan tombolóváHuszti Pétert." S nemcsak erről van szó:Huszti Jagója csodálkozik. Csodálkozik,hogy a világ ilyen engedelmes játékszer akezében. Csodálkozik, hogy ilyenkönnyen kiszámíthatóak a cselvetésekképletei. Csodálkozik, hogy a hazug-sághoz könnyebb hivőket találni, mint azigazsághoz, hogy az aljasságnak nin-csenek, csak a tisztességnek vannak buk-tatói. Jagónak nevetnie kell, olyan egy-szerű az egész. Az ember szinte a kedvétveszti, ha ennyire kockázatmentes gaz-embernek lenni. S ez a Jago tulajdonkép-pen vár valami cáfolatra. Lesben áll, hát-ha mégiscsak kiderül az Erényről, hogy

méltó ellenfél. S végül ő maga is legbelülbelepusztul a gonosz kalandba, undorodik,hogy a világ olyan kezesen hagytabecsapni magát. Miközben győz és iga-zolódik, elveszti a jó legyőzhetetlenségébevetett gyermeki hitet, ami nélkül még agazemberek élete is nagyon nehéz lehet.

Teljes dráma az övé. Csak ember mód-jára s nem a gonosz szimbólumaként lehetezt megélni a színpadi három és félórában. De mert emberileg igaz és végig-gondolható, szinte mai drámaként játsz-ható. Nincs szükség költői emelkedett-ségre, hogy költőisége érvényesülhessen,nincs szükség a szenvedély naturalizmu-sára, hogy szenvedélyes lehessen.

Huszti úgy jár, mozog, beszél a szín-padon, mintha hősének irodalmi anya-könyvi adatait is elfelejtette volna. S mertnem költeménynek tekinti, hanem érti-érzia szöveget, nem válik külön szöveg ésfigura, mint klasszikus színjátszásunkbannem ritkán. Huszti köznapi, mint azemberek, akiket ismerünk, látunk magunkkörül, és nem mindennapian érdekes, mintaz emberek, akiket ismerünk, látunkmagunk körül. Sikerült nem vennitudomásul a közte és a figura közötti többévszázados korkülönbséget, s evvel azegyszerűnek tűnő művelettel élővéfiatalította Jagót.

Egy előadás helyett két fél

Amit ezután készülök elmondani arról,hogy miért nem tetszett nekem a nagysikerű Madách színházbeli Othello-elő-adás, a többi között azért mondható elnehezen, mert ritkán vállalhat színésznagyobb emberi-művészi kockázatot, minthogy két évtizeddel korábbi, szín-háztörténetivé koszorúzott alakítását kí-séreli meg újrafogalmazni. Ennél védte-lenebb színész önmagával s az emlékeiketvagy felcsigázott várakozásukat ünneplőruhaként magukra öltő nézőivel szembennem lehet. Aki ezt nem tiszteli aszínészben, azt hiszem, semmit sem tanultmeg tisztelni a színház tájékán.

Úgy hiszem, ahogy Huszti Jagója semszakítható ki Ádám Ottó rendezői telje-sítményéből, úgy Bessenyei FerencOthellója sem. Ha tévedés, úgy közöstévedés.

Szinte minden kritika, amely az elő-adást elemzi, megegyezik abban, amit aszoborszerűségből élő, hétköznapi, aszemünk előtt születő-változó Jagóról ittkorábban elmondtam. Hasonlóan közelállnak egymáshoz a szerepelemzések,

amelyek Bessenyei Othellóját írják le.Egy idézet, amely talán a legtisztábbanfejezi ki a többiben is megfogalmazódólényeget: „Othello féltékenysége vegy-tiszta indulat, steril tulajdonság. Olyanmakulátlan, mint a szűz erények. - A fi-gura annyira alapmintája a féltékenység-nek, érzelmi élete annyira megfejtett, fi-toktalan és világos, hogy árnyalhatatlan. -A féltékenység ebben az Othellóban nemmegszületik, hanem vele született, mint abőre, mint a haja, a szeme színe,csontalkata - mint egy tulajdonsága."

S a látottak leírásához kapcsolódó ér-tékítélet: „Szüksége volt a rendezőnekvisszaminősítenie Othello féltékenységétegyszerű tulajdonsággá, szoborba foglal-ható jellegzetességgé, hogy hozzá viszo-nyítva mozgalmasabb körvonalat kapjonJago élete, cselekvése, gondolat-világa."

Bessenyei Othellóját én is olyannakláttam, mint a legtöbben: szoborszerű-nek, vegytiszta indulatokat árasztónak,árnyalatlannak. Robusztus szimbólum-nak. A kiszolgáltatott tisztaság, a maku-látlan féltékenység, az indulat jár-kel aszínpadon. A kettéhasadt színpadon.Azon a színpadon, amelynek egyik felénaz élet törvényei szerint beszél és cselek-szik, játszik, kockáztat, alakul egy ember.Egy ember: Jago. Jago, s nem az Intrikusszobra, szimbóluma, fogalommá ste-rilizálódott kivonata. Egy nem harmoni-kus, nem ellentmondásmentes lény. Egyarc, csupa elrajzolt vonással, túlzásokkal,aránytalanságokkal. Talán túl szertelen,talán túlságosan is belefeledkező. Egygazemberfióka, torzan felnagyított játék-szenvedéllyel. Valaki, aki egyszeri. Olyanerőszakosan megrajzoltan, hogy vitatnilehet, megismételni nem. Nem Jago,hanem egy Jago.

A színpad másik felén a színész lefegy-verző erővel, hangjának, testének töké-letes uraként, heroikus erőfeszítéssel stomboló tapssal jutalmazva létrehoztaemelkedett, vegytiszta és szuggesztívOthellóját, Othello szobrát, szimbólumát,s minden erejét, teljes tudását, egészeddigi pályája minden felhalmozott érté-két átengedte az Othello-fogalomnak.

S nem tett erőfeszítést azért, hogyOthellója igenis különbözzék a bennünkélő, saját, önálló arcot még nem öltöttmórtól, hogy érzelmei igenis ne legyenekvegytiszták és árnyalatlanok, hanem aszemünk előtt szenvedjen, éljen sorsaszerint egy kusza, zavaros s néha torznaktűnő ember, aki még igazán nem sejtheti,

hogy sorsának tragikus vége az emelke-dettség hízelgő fényével árasztja el alak-ját.Huszti Jagója és Bessenyei Othellójakülönböző színházi törekvéseket szolgálegyetlen színpadon. Különbözőségük nemaz ellentétek izgalmas egyensúlyát hozzalétre, hanem rendkívül érdekes éstiszteletreméltó, de egymás értelmét ki-oltó alakításokra szakítja azaz tagolja azelőadást.

Mindezt cáfolni látszik a hatás. A. siker.Az igazi siker. Úgy hiszem, magyarázatotaz adhat - én legalábbis erre jutottam -,hogy a színpadon megszülető bár egy-másnak ellentmondó szerepfelfogássallétrejött két legfontosabb alakítás belsőminősége s a színész hite, emberi azonosu-lása létrehozza a színházélmény áram-körét.

Ez nem kevés. Nem túl gyakori va-rázslat. De aki kívülrekedt a varázskörön,megkísérelheti megfogalmazni el-lenérzéseit.

A többiekA „többiek" elnevezés nem arra szolgál,hogy egy gyűjtőfogalom használatávalmegkönnyítse, hogy összefoglalóanminősítsük azokat az epizódistákat vagyakár nagyobb szerepek alakítóit is, akikrőlnincs mondanivalónk. A „helyén volt", az„előadást szolgálta", a „megnyugtatóperceket szerez" típusú, semmire semkötelező névfelsorolás helyett vitatkoz-zunk tovább a sikerrel!

Ádám Ottó következetes: ha Othellovalóban vele született kiszolgáltatottsággalés féltékenységgel lép a színpadra, akülvilágnak, vagy fogalmazzunk ponto-sabban: a társadalomnak nem sok bele-szólása van a történetbe. Akkor az csaklényegtelen mellékkörülmény, hogy nemcsak Brabantio, Desdemona apja, hanemminden számottevő úr Velencében azösztönök balesetét látja a szőke Desde-mona és a mór szerelmében. Akkor való-ban nincs összefüggés az Othellót tudo-másul vevő, elfogadó, de be sosem foga-dó Velence és a mór oly könnyen talajtvesztő önbizalma közt.

Othellóban azonnal kivirágzik a rossz:hogy becsapják, elhagyják, megcsúfolják,hogy nem szeretik, hiszen hogy isszerethetnék. Mindez egyéni szerencsét-lenség, ha valaki amúgy is a féltékenységszobra. Beteges kisebbrendűség-érzéseilyenformán talán valami gyermekkoritraumára vezethető vissza. Mindehhez akülső világnak nincs köze, s az is merővéletlen, hogy a csintalan Jago „tréfája"

ilyen nagyot szól. A velenceiek csak sta-

tisztálnak az eseményekhez. Ha ez igaz,akkor fölösleges játszadozás volna kidol-gozni pillanatokra felvillanó arcvonásai-kat.

Mindennek csak akkor van jelentősége,ha Othello nem önmaga szobor-mása, hanem az „örök" Othello. Csak egy ember,akit nem valamiféle lelkében lakozó eleveelrendeltség, hanem az őt körül-vevővilág szolgáltat ki Jago játékának.

Shakespeare: Othello (Madách Színház)Fordította: Mészöly Dezső, rendezte:Ádám Ottó, díszlet: Szinte Gábor, jelmez:Mialkovszky Erzsébet.Szereplők: Újlaky László, BessenyeiFerenc, Kalocsay Miklós, Huszti Péter,Tímár Béla, Dósa László, Horesnyi László,Garics János, Papp János, Piros Ildikó,Almási Éva, Szalay Edit, Bodor Tibor,Bálint György, Kóricza Miklós, Fillár Ist-ván, Bányai János, Bakay Lajos, GaálJános.

A megdöbbent Jago (Huszti Péter) a halott Desdemona (Piros Ildikó) mellett (lklády Lászlófelvételei)

„Sokat szenvedtem, s belémszeretett ..."(Bessenyei Ferenc és Piros Ildikó)

KOLTAI TAMÁS

Othello arca

Én gyermekinek látom Bessenyei Othello-arcát. Vonásai nyugodtak, mint azoké,akiket sohasem ért csalódás. BessenyeiOthellója még sohasem csalódott az élet-ben. Vagy elkényeztette őt az élet, vagykívül maradt az életen.

Az első lehetőséget kizárhatjuk. Színesbőrűnek lenni és magas rangot viselni egyolyan világban, ahol Brabantiók vannak,nem lehet keserű tapasztalatok nélkül.Marad a második: Othello gyermekilelkülete, amely megóvta a valóságtól, deegyúttal kívül is rekesz-tette arealitásokon.

Ádám Ottó rendezését látva, előszörnem értjük, hogyan lehet előadni azOthellót a társadalmi motívumok gondoskidolgozása nélkül. Rövidesen nyilván-valóvá válik: Bessenyei Othellója számárateljesen mindegy, hogy a világ jó-e vagyrossz. Aki egy Brabantio mocskolódásaitilyen szelíd nyugalommal tudjavégighallgatni, ahhoz a világ - legyenbármilyen - nem ér föl.

Szántó Erika arc nélkülinek látja Bes-senyei Othellóját. Vagy olyannak, akinekarca nem különbözik a bennünk élőáltalános Othello-képtől. Othello-szim-bólumnak. A féltékenység szobrának. Hajól értem: egy tulajdonság hordozójának ésnem személyiségnek. Érvelése meg-győző,mert nem magyaráz, hanem az el-maradtélményre hivatkozik. Ez megtá-madhatatlan. Mindig az élmény az elsőd-leges. A magyarázatok csak utána jönnek.

Van arca Bessenyei Othellójának.

Egy ember, aki maga a nyíltság. Min-denkivel nyílt és jóindulatú. Még Braban-tióval is, aki a velencei tanács színe előttgyalázza. Ez lepereg Othellóról. Ő két cso-portra osztja az embereket. Azokra, akiketbefogad a maga külön világába, és azokra,akiket kirekeszt belőle - a külső világgalegyütt. Brabantio nem létezik a számára.Az ő gyalázkodásait mosolyogva lehetvégighallgatni. Az sem érdekes, hogy atöbbiek mit szólnak hozzá. CsakDesdemona számít. Benne pedig bízikOthello. Mert szereti.

Ez az első, ami fontos: a szeretet. Othelloszereti Desdemonát. Beleszeretett, mert alány „szánta szenvedéseit". Aki szánjamások szenvedéseit, az tud szeretni. ÉsOthellóban mérhetetlen a szeretetvágy.Nem a féltékenység. Othello nem féltékeny.Pontosabban: nem szerelem-féltő. Csaképpen nem viseli el, ha az, akiben bízik,elárulja. Ilyen értelemben mindenkireféltékeny, akit szeret. Jagóra is. Mert őt isszereti. Jago azok közé a kevesek közétartozik, akiket beenged a maga világába.

Bessenyei Othellója szereti Desdemonátés szereti Jagót, és nem tudja, hogymelyikük csalja meg. Ez a tragédiája.

Bessenyei Othellója nem-néger Othello.Illetve: csak biológiailag az. Nem kötelezőígy játszani, sőt, mindeddig nehezentudtuk elképzelni, hogy így is lehetjátszani, de ha újraolvassuk a drámát, ki-derül, hogy Shakespeare Brabantio szöve-gén kívül nemigen utal arra, hogy Othellóta bőrszíne miatt valaha is hátrányosmegkülönböztetés érte. (Legalábbis adrámai cselekmény kezdete előtt. Igaz,valódi rangra csak a dráma elején, a ve-lencei tanács ülésén és főként ciprusi győ-zelme után emelkedik, és egy társadalmikérdések iránt fogékony rendező elgon-dolkodhatna azon, hogy vajon nem kény-szerhelyzet készteti-e a dózsét a kineve-zésre, de ez az emelkedésben megmutatkozóesetleges lekezelés bonyolult rendezőimegközelítést kíván, és mit sem változtatazon, hogy a függöny felhúzásának pilla-natában a drámai szöveg nem indokoljaOthello négertudatát.)

Ádám Ottó és Bessenyei Othello-föl-fogásába végképp nem illene bele egyhangsúlyosan néger Othello, mert meg-zavarná, másképp motiválná a számukralegfontosabb gondolatot: a szeretet ki-kényszerítéséért, a másik ember kizáró-lagos birtoklásáért folytatott öldöklő,tragédiába forduló harcot.

Egy jellemző epizód mutatja meg, hogyBessenyei mennyire nem akarja né

gerre játszani Othellót. Brabantio vádjaivarázslatokat, sötét sámánpraktikákatföltételeznek Othello szerelmi sikerében.Bessenyei derűs fölénnyel hallgatja a sü-letlen fecsegést. Majd két felvonással ké-sőbb, már gyanakvással a szívében ezekre aszavakra emlékszik vissza, amikor Des-demonát a nagyobb nyomaték kedvéért a

„varázshatalmú" jegykendő becsérefigyelmezteti - a néző számára érezhetőiróniával a hangjában.

Bessenyei faji sajátosságokkal nem tö-rődő Othellójának Olivier híres alakításavolt az ellentéte : Othello, mint őserdőbőlszalajtott bantu néger, akiről az őt ért sokkhatására levedlik a civilizációs fel-hám.Csak filmen volt alkalmam látni Olivier-t,és bevallom, csupán az érdekességét,erőszakos másságát, a gondosan kifabrikált„arcél" különösségét érzékeltem.(Egyébként Bessenyei is kipróbálta ezt alehetőséget vagy inkább ötletet, leszállítvaarra az értékre, amennyit megér. Nem most- 1954-ben, tíz évvel Olivier előtt. GáborMiklós jegyezte fel az esetet, úgy, ahogyanmegtörtént - egy próbán: „A doge-jelenettegnapi próbáján mindenki megdöbbenvelátta, hogy egész mást csinál, mint eddig,misztikusan suttog, hajlong, titokzatospofákat vág... B. csak szerényenmosolygott, majd nevetve bevallotta: -Megláttam magam ebben a keleti ruhában,és .. . egyszerre dobokat meg sípokathallottam, egyszerre kedvem jött, hogyeljátsszak egy olyan igazi, misztikus keletifigurát. Jó, jó, lebuktam, na, hát lebuktam,de megpróbáltam!")

Bessenyei Othellója és Huszti Jagójanem két világ, nem a tézis és az antitézis,nem a jó és a rossz egymást taszító kétpólusa.

De egyvalamiben végtelenül külön-böznek. Jagónak van humora, Othellónaknincs. És ez végzetes.

Jago jópofa, és szeret játszani. Othellonem játékos természet, nem érti a tréfát, ésolyan fogalmakat, mint a szeretet vagy ahűség, végképp nem hajlandó játéknaktekinteni. Ez a kettő a gyenge pontja. Méga legártatlanabb Desdemona sem találsemmi kivetnivalót egy enyhe flört-benCassióval. („Megfogja kezét: jó, jó, csaksugdolózzatok..." - mondja Othello,figyelve őket.) Cassio hitegeti Biancát,Emilia pedig a világnál kisebb kincsért ismegcsalná Jagót. (Hogy Othel lóval nemcsalta meg - a darabnak ezt a Jago egyikelejtett megjegyzésében talál-ható utalásátnéha el szokták játszani -, az Bessenyeialakításából nyilvánvaló: ez

az Othello nem bízná ifjú hitvesét nyo-matékosan Emiliára, ha az valaha is aszeretője lett volna.)

Jagónak ismernie kell Othellót arról azoldaláról, hogy a hűseggel nem tréfál (ezt netudná, amikor szellem, ész, lélek-tani érzékmindenki fölé helyezi a darabban, és fiatalkora ellenére ő a legbölcsebb az életdolgaiban?), mégis belekezd a veszélyesjátékba: a mór gyanújának fölpiszkálásába.Miért? ... Féltékenységből? Gonoszjátékból? Virtuskodás-bál? Vagy mertzavarja Othello naivitása? Leckét akar adnineki életismeretből ? Végül is ebben azelőadásban majdnem mindegy, hiszen ez aJago kezdetben csak borsos tréfának szánjaaz egészet.

Azt azonban, úgy látszik, mégsem sej-tette, hogy ennek az Othellónak két szentdolog van a világon, és ez a kettő egyetjelent: a szeretet hűséget és a hűség szere-tetet. Bessenyei nem fokozatosan őrlődikfel Othello kétségei között, alakítása ezértnem „látványos". Az őrjöngő,szenvedésének könnyzáporába vesző, in-dulatokat bődülő Othellót eljátszotta húszéve.

Othellója most bensőséges. Nem veszíti ela tartását. Legalábbis addig, amíg van kibemegkapaszkodnia. Amikor úgy lát-szik,hogy elveszti Desdemonát, szeretetének ésbizalmának teljes súlyával rázuhan Jagóra.Csak a kapkodó Jago bizonytalanítja el.Amikor a Huszti játszotta zászlós kezébőlkicsúszik a tréfa irányítása, és miközben ajó hecc lassanként át-fordul a bűnökeszkalációjába, Jago maga is vacogógyerekké válik. Ekkor kezdődik csakBessenyei Othellójának látványosfelbomlása - és addig tart, amíg abizonytalansága. Amikor kiderül Desde-mona ártatlansága, helyrebillen lelkében azegyensúly: újra megtalálta a biztos pontot.Boldogan választja a halált.

Az az Othello, akit Bessenyei játszik,végtelenül egyszerű ember. Nem zavaroséletű, nincsenek kusza filozófiái, lázálmai,gyötrelmes szembenézései önmagával éssorsával. Nincs tudatalattija. Ért akardforgatáshoz, és tud szeretni. Ennyi afilozófiája és a véleménye is' az életről.

Egészen a dráma végéig. Mert akkormégiscsak rá kell jönnie, hogy az emberhiába határoz úgy, hogy nem bocsátja besaját világába a külvilágot - a külvilágmégis betör oda, és szétrombolja a lélekféltve őrzött tisztaságát.

És ettől a tanulságtól mégiscsak társa-dalmi dráma lesz a Madách Színházban azOthello.

A szelíd és gyanútlan Othello (Bessenyei Ferenc) (Iklády László felvételei)

FÖLDES ANNA

Jagóé a szó

Beszélgetés Huszti Péterrel

Nemzedékéből kevesen vannak egyszín-házú színészek. Huszti Péter már főiskoláskorában a Madách Színházban ismertemeg a rivaldafényt, ott bukott meg először,és ott aratja 1966 óta sorozatosan sikereitis. Husztiról minden gimnazista lány tudja,hogy ideális hőstípus, szüle-tett Rómeó, deszínészi életrajzából az is kiderül, hogylegnagyobb Madách szín-házi sikereitkarakterszerepekben aratta. Játszott görögdrámát és Bernard Shaw-t, oroszklasszikusokat Turgenyevtől Gorkijig, ésmagyar szerzőket is természetesen, a kétháború közt szüle-tett drámáktól kezdve alegújabbakig. Shakespeare-rel eddigkétszer találkozott.

Jago szerepe - a harmadik dobás.Papírforma szerint Jago Huszti alka-

tától, egyéniségétől olyannyira távol állószerep, hogy alig indokolhatja valamiÁdám Ottó választását. Kivéve a megér-demelt, tomboló siker. Ami bizonyítja:hogy Husztit nem véletlenül választottákJagónak.

A premieren a tombolást akár szó sze-rint lehetett érteni: az emeleti, karzatidobogás túlharsogta a jólnevelt föld-szintitapsot. Es a tetszésnyilvánításnak ez aviharos formája azóta többször ismegismétlődött. Az előadás többszólamúkritikai visszhangjának egybecsengőgondolata volt a Jago-felfogás és Jago-alakítás dicsérete. Ez pedig azért is szóraérdemes színházi jelenség, mert Huszti

Jagója - képrombolás, nyíltan vállaltszínészi polémia. Nem egyik vagy másikklasszikus Jago-alakítással vitázik a fiatalszínész, hanem a bennünk élő, hagyomá-nyok kikristályosította Jago-képpel.Színpadra lépése első pillanatától kezdveprovokálja, majd fokozatosan szét is zúzzaezt a bennünk élő, megkövültshakespeare-i figurát, azzal a tudatos szí-nészi céllal, hogy jelenetről jelenetre egymeglelt új pszichológiai alapra építse fel.Beszélgetésünk apropója és főtémája ter-mészetesen ez a reveláció erejével ható,izgalmas színészi alakítás. Számított-e ekkora sikerre?- Túlságosan közeli még a premier .. . És

végeredményben az is csak egyetlen rossz,gyötrelmes nap a próbák élvezetessorozatában. Még az elmúlt évadbankezdtük a munkát, és azóta érzem, hogyvalami fontos, jó dolog részese vagyok, shogy az Othello - erős előadás lesz. Dehogy ezen belül mekkora lesz az én sze-repem és személyes sikerem, az - álsze-mérem nélkül mondhatom - soha nemfoglalkoztatott. Megítélése szerint Jago Huszti-szerep?

Vagy éppen az vonzotta a feladathoz, hogynem az, legalábbis nem a szó kézenfekvőértelmében? Munka közben ez nem nagyon vető-

dik fel az emberben. Egyébként is, jóval apróbák kezdete előtt már tudtam ÁdámOttó elképzeléséről, és valósággal bele-éltem magam. Ebbe az elképzelésbe,mindig is úgy éreztem, beleillik az a Jago,aki én lehetek. Valószínűleg, hogyha mostaz eredmény nem igazolt volna bennünket- talán nem nagyképűség, ha ezt márfeltételes módban fogalmazom készen vártvolna az ítélet, hogy azért buktam meg,mert Jago nem az én szerepem. Pedigénszerintem még a kudarc is legfeljebb aztbizonyította volna csak be, hogy nemsikerült megvalósítanom, végigvinnemazt, amit akartam. Egyébként sem győzmeg az a kritikai megállapítás, amelyszerint Jagóval valami új kezdődött volnaa pályámon. És a magam részérőlfolytatásnak érzem.

- Pedig tudtommal pályáján eddig viszonylagkevés Shakespeare-szereppel találkozott s talánnem is a legnagyobbakkal.

- Játszottam Demetriust a Szentivánéjiálomban és Hectort a Troilus és Cressidá-ban. De most nem is erre gondolok. Ha-nem arra, hogy az Éjjeli menedékhely ótaelég tudatosan próbáltuk a Madách Szín-házban körüljárni az emberi kapcsolatoktermészetrajzát. A Bodnárnéban az anya-fiúkapcsolat mélységeit, a II. Lajosban

a szerelem erejét. A Gellérthegyi álmokbana pokolban is erőt adó szerelem, a Sirály-ban a gyötrelmes meg nem értés volt azelőadás lényege. Tudatosan kerestük, hogymilyen megtartó és milyen pusztító erejükvan az emberi kapcsolatoknak. Es ebbe asorba Jago is pontosan beleillik.

- Olvastam Ádám Ottó nyilatkozatát, aki,amikor az Othello-előadás koncepció/áról,konkrét rendezői elképzeléséről faggatta KoltaiTamás, azt felelte, hogy „azért kell színházatjátszani, hogy mindazt, amit nem lehet azemberi viszonylatokról szavakban elmondani, aszínpadon megteremtsük". Ennek ellenére, úgyérzem, hogy az emberi kapcsolatok felmutatásahelyes, ám túlságosan általános célkitűzés,ami a világirodalomnak szinte mindendrámájára és a legtöbb előadásra is érvényes.

- Nem biztos. Hiszen láttunk már olyanRómeó és Júliát, ami nem a szerelemrőlszólt ... Mi viszont a Madách Színházbanminden drámának a konkrét emberi,pszichológiai arculatát igyekeztünkreflektorfénybe állítani. Ebből logikusankövetkezett, hogy a mi Othello-előadásunksem „a" négerkérdésről szól, és nem is akarrierizmus kritikája, hanem a szerelemés a barátság drámája. A z t mondják, akik Londonban látták,

hogy korunk legnagyobb Othellója, LaurenceOlivier éppen Othello néger voltában fedezte felés fejezte ki a Shakespeare-dráma társa-dalmiaktualitását.

Huszti Péter kételkedve csóválja fejét,mint aki azt mondja: „Négerkérdés, 1973-ban, Budapesten?" Csakhogy ez az Olivier-féle értelmezés a faji kérdésre és atársadalmi előítéletek romboló rendszeréretágul, s ebben az értelemben már nemcsakegyetemes, de konkrét érvénnyel ésidőszerűséggel is rendelkezik. Hát igen, Shakespeare-ről többek

között azért mondta Petőfi, hogy a te-remtés fele, mert oly sok mindent ki lehetolvasni a drámáiból. Nyilván köz-helynekhat, ha azt mondom, hogy ezekben ahetekben teljesen Shakespeare bűvkörébekerültem, de úgy volt. Minél mélyebbremerültem a szövegben és a szerepben,annál ijesztőbbnek éreztem azemberismeretét. E z t ezúttal Jagóra vonatkoztatja?

Jagóra is. És nemcsak azért, mertShakespeare a maga összetettségében áb-rázolja ezt a kortársainál dörzsöltebb, develük rokon figurát, de azért is, mertugyanakkor a végzetét is megmutatja,hogy az élet milyen kegyetlenül és rohad-tul segíti Jago kisded játékait. A véletlen,ami a színpadi gyakorlatban oly sokszor

önkényes beavatkozásnak vagy pusztaötletnek hat, itt a végzet eszközekéntszerves és kikerülhetetlen része a drámaifolyamatnak. Desdemona egy mondata, azelejtett kendő, előttünk hizlalja pusztítóváaz események felgyorsuló lavináját. Atörténet logikája teljes összhangban vanazzal, hogy Jago, a maga érzelmeinekmegszállottjaként, egyre mélyebbre süllyedsaját machinációinak mocsarában. De eznem változtat azon, hogy Jago - bármilyenmeghökkentően hangzik, valóságosszerelmes szerep.

Meglepődöm. Igaz, hogy a szövegbenvan utalás Jago Desdemona iránt fellobbantvonzalmára, és egy a múltban gyökerező -férji féltékenységre is, de az elő-adáserővonalainak ismeretében nem hiszem,hogy huszti a két tényező bármelyikévelmagyarázná Jago indulatait.

Jago alapélménye: Othellóval valóbarátsága, sorsközössége. Valaha arrólálmodozott, hogy a harci vállalkozásokbanOthello mellett, vele egy sátorban lehet acsatatéren, együtt harcolhatnak, közösgyőzelmek, közös nők teszik széppé azéletüket. És akkor egyszer csak Othello, akia katonai hierarchiában amúgy is fölötteáll, váratlanul eltávolodik, s barátságukmár-már emlékké fakul. Ez az a csalódás,amit Jago képtelen alázattal elviselni.Tulajdonképpen ezért, Othellobarátságának visszaszerzése érdekében,sértettségében kovácsolja Desdemona ellenazt a tervet, ami később őt is maga alágyűri.

- Úgy érzi, hogy ez a sérelem és ez a törek-réselég ahhoz, hogy jago magatartását, szenvedélyétés tragédiáját megmagyarázza?

Huszti Péter habozás nélkül és szintehevesen válaszol: - Feltétlenül. Ami aszándékok és tettek morális viszonylatátilleti, gondoljon arra, hogy mire képesMedea Jazon elleni bosszújában. . . A gö-rög tragédiák hősei sem méricskélték tet-teik következményét. Jago számára, az őtért sérelem következtében „kizökkent azidő", és egy ideig úgy érzi, hogy kezébenvannak az eszközök rá, hogy helyre tegyeazt. És Shakespeare azt is érzékelteti, hogyennek ellenére habozva nyúl ezekhez azeszközökhöz. Amikor egyik szavávalfelébreszti Othello gyanúját, a másikkalvalósággal óvja is őt a maga ásta csapdától,és a Desdemona elleni rágalmakatkételyekkel fűszerezi. Nem csak taktikából,hogy szavának hitelt szerezzen, hanemmert közben őszintén félti is Othellót.Amikor Othello elájul az utcán, Jagovalóban megretten tettei következményétől.De mivel saját logikája

szerint, Desdemona becsülete árán vissza-szerezheti Othello barátságát, végül még-sem riad vissza semmitől.

Biztos Ön abban, hogy Jago indulatait nema karrierféltés szítja? Hogy nem Cassiohadnagyi kinevezését, saját mellőztetését fájlaljaelsősorban? Es hogy Othellóban nem a mórt, abetolakodott, felkapaszkodott idegent látja?

- Elképzelhetőnek tartok olyan értel-mezést is, amely ezekre épít. A mi elő-adásunkban azonban ezek a motívumokmásod- vagy sokadrendűek. A magamrészéről, Ádám Ottó koncepciójával össz-hangban, Jago sorsában a megcsalatásdrámáját kerestem.

- A gondolat számomra, megvallom, nemolyan meggyőző, mint a színpadi játék volt.Talán azért sem, mert az én tudatomban a„megcsalatás" nem .Jago, hanem Othello drá-májának lehet fogalmi megközelítése. Othelloaz, aki először Jago rágalmainak hitelt advamegcsalt férjként csalódik Desdemonában,azután Desdemona ártatlanságának fényébencsalódik az őt megcsaló barátban.

- Közös úton indultak, és végül is, afeltartóztathatatlan végzettel szembenézvejelképesen együtt halnak meg. Jagoszámára Othello fizikai és saját erkölcsihalála után, ugyanúgy nincs értelme to-vább az életnek.

Lehet, hogy a játék térbeli elrendezése,Othello és jago kettős szoboralakja, szorosszínpadi összetartozása is a két bős ambivalensazonosságát hivatott érzékeltetni?

Talán nem annyira tudatosan, de ke-restük az összetartozás formai kifejező-jegyeit. De talán ennél is fontosabb, hogymegpróbáltuk lehántani Jagóról az intrikusmaszkot.

Apropó, maszk! Nem gondoltak arra, hogyaz Ön túlságosan rokonszenves megjelenésétebben a szerepben maszkkal közömbösítsék ?

Gondolni gondoltunk. Sőt, cl is készültJago maszkja. De mire kész lett, ÁdámOttóval szinte egyszerre fedeztük fel, hogyteljesen felesleges. Még a figura délolaszjellegzetességének hangsúlyozásával iscsak leszűkítenénk a gondolatok érvényét.Egyébként is, én arc- és szem-pártivagyok, és úgy érzem, hogy a színészszínpadi átlényegülését a szeme és agesztusai minden segédeszköznél jobbankifejezhetik. A maszk csak végső,szélsőséges esetekben segít. Es Jago szá-mára könnyen fal lehetett volna, ami el-választja őt a nézőtéren ülőktől. Holott nefelejtsük e1, Jago kortársunk is.

Rendelkezett-e Huszti Péter olyan egyéni vagytársadalmi élménnyel, ami meg-könnyítette aJago-probléma érvényének átélését?

- Melyikünk ne rendelkezne? Konkréttapasztalatom talán nincs, de a szerelem, aféltékenység, a kisemmizettség élményemindnyájunkban elég eleven ahhoz, hogyne könyvből ismerkedjünk vele. Sajátéletemet, élményeimet eléggé tudatosanélem át, de igyekszem utazás közben,külföldön vagy a pesti utcán is„összegyűjteni" a magam számára azemberi arcokat, a reakciókat. Egyet-kettőtmegpróbáltam ezek közül a „pofa-vágások" közül írásban is rögzíteni, de alegtöbbet úgy raktározom el magamban,hogy bármikor érte nyúlhassak.

Szeretném tudni, hogy az élményeken túl,merített-e valamit alakításához az Othello-irodalomból

- Mindig is érdekelt egy-egy klasszikusszerep tudományos, esztétikai elemzése.Most is elolvastam, kíváncsiságból, egy ésmást. De bevallom, sem Kott, sem azangol Matthews tanulmánya nem segített.Egy éreztem, hogy koncepciójuk el-szegényíti, modellé redukálja a drámát,engem pedig a hősök életének teljességeizgatott.

- Lehet, hogy úgy érezte, hogy az irodalom-történészek mostohán bánnak jagóval? Hiszenmég Kárpáti Aurél isJago fejlődés-képtelen,befejezett jelleméről beszél kritikájában.

- Ezt inkább csak jellemzőnek éreztem.És ez is csak arra ösztönzött, hogy neformulák szerint induljak cl, hanem amagunk olvasása szerint játsszam a szere-pet.

- Alakítása tehát mégis a nagy elődökkihívása, eleven színpadi polémia.

- Soha nem léptem ilyenfajta indulattalszínpadra. Hogy másképp keltsem életrePeer Gyntöt, mint Ladányi, jagót, mintMajor Tamás vagy Gábor Miklós. Arendezői elképzelés és a magam színészimegérzése a kiindulópont. Ez érik be aközös munka során. A premieren már nemjátszhatok mást, mint ami a próbákonkialakult, kiforrott.

- Könnyen vagy nehezen talált rá erre a Jago-figurára?

- Minden szerepem nehezen alakul.Kételyek közt, keresgélve próbálok. De apróbafolyamat egy meghatározott stá-diumában eljutok oda, hogy már nem isjátszhatnám másként.

- Mi a szerepe egy-egy figurájának megszüle-tésében a rendezőnek?

Nagyon nehéz elválasztani, mi az,amit Ádám Ottó ad a figurához, és mi az,ami belőlem való. Annál is inkább, mert

Jago (Huszti Péter) három arca (Iklády László felvételei)

több éves közös munkánk során olyanösszjáték alakult ki, ami feleslegessé tesziaz előjátszást és a túlrészletezett instruk-ciókat. Ugyanakkor a rendező egy-egy,akár az öltözőben elejtett félmondatafélreértéseket oszlathat el, új utakat nyit-hat meg a szerep mélyebb rétegeihez. Az afajta látványos rendezés, amely csakformailag közelit egy darabhoz, és ami-nek nyilván vannak eredményei, csúcs-teljesítményei is, engem csak gátlásossá,görcsössé tesz. Ádám Ottó, bár nagyonerősen rányomja a maga egyéniségénekbélyegét az előadásaira, mégis oldott han-gulatban próbál, inkább láttat, mint utasít,és szerintem ez az ideális munka-módszer.

- Sok vita folyik mostanában, a színész- illetverendezőcentrikus színház ürügyén, a színészek ésrendezők viszonyáról. Kíváncsi lennék, HusztiPéter hal áll ebben a vitában.

- Szemben állok, de nem a rendezők-kel,hanem az ilyen vitákkal! A rendezőnélküli vagy a rendezőt háttérbe szorítószínház legalább olyan képtelenség, mintaz író nélküli irodalom. De ugyanakkor aszínházban mi játszunk! Ha valaki hisz aszínházban, mint ahogy én hiszek, akkorképtelen elválasztani egymástól a színészés a rendezel munkáját. Peter Brook ésPaul Scofield - együtt hozták létre a Learkirá l y t . Egyikük tehetsége, teljesítményesem érvényesült volna ilyenmaradéktalanul a másiké nélkül. Énmagam hálás vagyok Ádám Ottónak, mertmár akkor hitt bennem, amikor nem voltbiztos, hogy sikerül bizonyítanom. Ő voltaz, aki a jól-rosszul megoldott hősszerepekután felismerte, hogy csak akarakterszerepekben szabadulhatok föl.Első sikerem egy Tabi-darabban arattam,ahol egy gügye rendőrt kellett játszanom.Azután Illés Endre Törtetők-jében a szatíramegint más színészi esz-közöket kívánt.Papírforma szerint soha

életemben nem játszhattam volna el aS ir á ly Trepljovját - egy beesett arcúintellektuelt! Vagy egy ösztönök vezetteparasztfiút, a Bodnárnéban... Néha való-ban meg kellett küzdenem a szerepéit,saját alkatommal, adottságaimmal is. Ésmeg kellett tanulnom, amit Ádám Ottókezdettől tudott, hogy a színpadon nem atestmagasság, hanem a lélek a döntő. Hamost sikerült megoldanom Jago szerepét,abban benne van a sok régi gyötrődés éssiker is, benne van a sokéves közös munka.. .

- Abból, amit elmond, úgy érzem, hogyelégedett.

- Azt hiszem, túl közel van még a pre-mier ahhoz, hogy elégedetlen legyek.Eltökéltem, hogy ha ma felteszi azt aszokásos kérdést, hogy mire készülök, aztfelelem, hogy Jago szerepére.

- Inkább fél sem teszem. Megiegyzésemegyébként sem Jago sikerére vonatkozott, ha-nem egy optimálisnak látszó színészi közérzetre.Kíváncsi vagyok, hogy vállalná-e, ha ezt í g yleírnám ?

Vállalnám, bizonyos megszorítások-kal. Ami a színházon belüli helyemet,helyzetemet illeti, méltánytalan lenne, hanem lennék elégedett. Színházon kívüliszínészéletem viszont évek óta nincs.Főiskolás koromban szinkronizáltamutoljára, nem rádiózom, sorra le kellmondanom jó tévészerepeket is. Néhaegy-egy filmszerepet elvállalok, de azt ismódjával. Máshogy fizikailag sem bírnám,nem tudnék megfelelni színházifeladataimnak.

Már várom, ennél a kérdésnél rend-szerint előkerül a színészek anyagi meg-becsülésének kényes témája. Huszti Péterazonban másfelé vezeti a beszélgetésfonalát.

- A tényeket és a fizetéseket mindenkiismeri. A panaszkodás, szerintem, nemsokat lendít a helyzeten. Mint mindenki

más, én is számot vetettem magammal: miér többet, mi a fontosabb ? Sok mindenkerülhet a mérleg másik serpenyőjébe is,tudom. De számomra mégis le-nyomja az,amelyben a színpad van. A színházijelenlétet sok mindennel össze lehetegyeztetni. A teljes égést követelő, egy-egy előadás terhét viselő főszerepeketviszont semmivel. Ha elismerem anézőnek azt a jogát, hogy minden estepremieren érzi magát, tehát teljes értékűalakítást követel, akkor nem csaphatombe. De ehhez nekem délután sétálnom kellvagy olvasni, esetleg csak lötyögni.Lemerült akkumulátorral, úgy érzem, nemléphetek színpadra.

- Hogy van megelégedve a közönséggel?- Nagyon. A Peer Gynt sorozatos

táblásháza vagy a I I . Lajos sikere aztmutatja, hogy van bázisa annak, amiretörekszünk. Ha valamivel elégedetlenvagyok, az a kritika.

- Csupa szuperlatívusz után, elégedetlen ?-- Nem személyes sérelmeket dédelge-

tek. Bár szüleim pályám kezdetétől ki-vágják a rólam szóló kritikákat, és azalbumban azért van egypár sommás,semmilyen tanulságot nem tartalmazó,visszautasítás. De ennél lényegesebb,közös problémának érzem a mulandóélmény nyomát megőrző, leíró, láttatókritika hiányát, és azt a paradox helyzetet,hogy a magyar színházért újabban nemillik lelkesedni .. .

Létünk meghatározta tudatunk máriselkerülhetetlen vitába sodor: a színész és akritikus, a viták mai szakaszában, úgylátszik, egyelőre nem érthet egyet a kor-társ színház és a kortárs kritika értékelé-sében. De még ezen a kényes területen ismegvan az egyetértés alapja: hiszen akritikus is helyesnek tartaná, amire a szí-nész vágyik, hogy külföldi mintára öt-tízpremier előtti előadáson próbálhassa

BELOHORSZKY PÁL

Balladák köntösében

Almási Éva útja - Emiliáig

Az elmúlt két évben olyan sokszor hal-lottunk róla, hogy szinte mindannyiunkismerőse lett. Mégis, ha megpróbáljukvégigpergetni belső látásunk emlékekkelzsúfolt színpadán pályája állomásait,akkor csodálkozva, tűnődve keressükolykor magunkban is az okot: alig párévaddal ezelőtt miért nem láttuk tehetségemértékét, rangját, irányát? Pedig voltak,lehettek volna fogódzóink elvárásainkbanés ítélkezésünkben. Mert nem lehetettvéletlen, hogy amikor Szinetár Miklósfölkérésének örömmel engedelmeskedvealig tizennyolc évesen elvállalta Pollyszerepét a Koldusoperában, nem bukottbele még az akkori lehetőségeit sokbantúlnövő feladatba sem. Ezután atermékeny tanulóévek következtek, majdviszonylag gyors egymásutánban ismétnégy, sokban eltérő természetű erő-próbátjelentő szerep: Leila, Viktória, Antonia ésGlafira ( A z ezerkettedik éjszaka, 1964;Imádok férjhez menni, 1965; A kaktuszvirága, 1966; Farkasok és bárányok, 1966).Kis idő elteltével a József AttilaSzínháztól, melynek diplomájakézhezvétele után, 1965-ben lett tagja,átszerződött a Madách Színház társula-tához - az akkori rendezői elképzelésszerint: naivának.

A friss öröm - az ország egyik leg-híresebb színházának lett művésze -

annyira elfoglalta, hogy észre sem vettetalán: a hevenyészett alkatskatulya fedelesúlyosan rázárul. A rendezői instrukciósokszor nemigen volt több né-hánykedélyeskedve odavetett snittnél; legyenkihívó, igéző, démoni és - bikiniben. Elsőalakításainak egyike - Poppea, HubayNérójában - mindjárt mutatta is, avárakozásoknak megfelel. A bajok nemvele, hanem benne kezdődtek így. Úgyérezte, magára maradt. Talán ez a sajátoselszigetelődés, szavak, látványoskirohanások helyett belülről tüntető, alkatiszembeszegülés volt a későbbi, váratlanváltás érlelője, előhívója.

Azután úgy 1970 körül, a Gellérthegyiálmokkal elkezdődött valami. Az alakjáraégetett sablonok a megjelenítés vibrálófeszültségében, magasizzásában ré-tegenként felpattogtak, és lassan elő-bukkant egy szenvedélyes, a maga emberiküldetését vállaló és hitelesítő emberarc.Majd az Ármány és szerelem LadyMilfordja következett. Uralkodónőjeegyszerű és hűvös volt, fölényesenkönnyed, nemesen tartózkodó, de sohasemkimért - nem szépsége, hanem a büszke-sége volt kihívó.

Innen nyílegyenes út vezet a Peer GyntIngridjéhez és Anitrájához. Jogos tulaj-donáért átkozással perlekedő, keményasszony, Dovre-lányként szerelmébenalázatos, megcsalatottságában kegyetlenkohold. A mesés kelet egzotikus tüne-ménye, hideg, kecses, vad fúria. Játékávalhidat sző álom és valóság, mítoszian ősi ésfigyelmeztetően a jelen időnek feszülőtartalmak közé. Bámulatos képességetmutat arra, hogy az általa megjelenítettalakokat nem látott térbe illessze, jelképesidőntúlisághoz vezesse. Az alkat-

jegy, ami ennek a mindig tágas távlatotnyitó alakformálásnak rejtett szervezője,maga a kiáradó, tékozlóan színfestő ösz-tönösség.

Az ösztönösség csak addig formális ésesetleges, míg nem tűnik föl benne azemberi lényeg hordozójaként a mítosziszándék. Lehet animális tobzódás, lehetprofán szépségkultusz, lehet a magávalteljes életmágia szertartása, de csak addigmarad l'art pour l'art és külsőleges, amíg amegidézett formák nem hasonulnak átjelképekbe, amíg nem épül föl általuk azáltalánosság egy arca. Ha egy test, mely-nek kihívó közelsége megragad, csak egya sok közül, és nem az emberi test, ha egyföltörő sikoly csak egy kétségbe-esettlétező riadása, s nem maga az emberifélelem, akkor valóban nem érkeztünkmég el az ösztönösség kultikusmélységeihez, és a felszín, melyen az elő-adó képessége megrekedt, magán túl nemmutat, nem több egyszeri, egyedi jelen-ségnél. Nem annyira megrendítő, mintinkább zavaró hanghatás az a sikoly, melyígy hangzik föl a színpadon. De ha a szí-nész képes átáramoltatni rajta mindazt,ami alkatában ott kell működjék tehet-ségként, pótolhatatlan pluszként, akkorérzékeink szűrőjén keresztül ez az egy-szeri hang már tudatunkat érinti meg. Mertakkor sikerült kilépnie abból a kényszerűés, korlátozott egyediségből, amit a pusztaösztönösség, szemben a mítoszival, elevefeltételez.

Mi ennek a kilépésnek a lényege? Az,hogy a gesztus tovább már nem önmagá-ban fontos, nem marad az, ami volt, ha-nem valami többnek, másnak lesz ajelzése, jelképe. Emilia sikolya az Othellovégjátékában túl a szuggesztív hang-

ki eszközeit, s elfogadja, hogy jót tenne aszínháznak, a színésznek és a bírálathitelének is, ha néha az ötvenkettedikvagy kilencvennegyedik előadás is kriti-kusi bonckés alá kerülne. Ugyanakkor aszínész is elismeri, hogy a technika maifejlettsége mellett, nem az írott szó a szín-házművészet mulandó értékei megőrzésé-nek egyetlen vagy legfőbb eszköze. Csak-hogy a tévé hiába veszi fel a színháztörté-neti értékű előadásokat: ha takarékosságrahivatkozva letörlik a szalagokat... Lehet,hogy ez a fájdalmas és tűrhetetlen,folyamatos színházellenes „takarékosság"- amelynek például Pécsi Sándor felvettalakításai is áldozatul estek - az egyik

indítéka annak, hogy még az optimálisközérzetű, elégedett Huszti Péter is arrólpanaszkodik, hogy „nem szeretnek ben-nünket eléggé"?

*

Szinte a premier árnyékában beszélget-tünk. Mire ezek a sorok megjelennek, márelültek a siker legelső, zajos hullámai, ésHuszti Péter bravúros Jagóját is„elkönyveltük". De a Madách Színházpénztári kapujáról remélhetőleg azutánsem kerül le a „tábla". Az ötvenedik elő-adásig még bizonyára lesz olyan kritika,amely kimondja, hogy itt nem egy tehet-

séges színész jó alakításának, hanem egynagy színész, színháztörténeti értékű fel-fedezésének voltunk tanúi. És készül ta-nulmány, amely vitába száll majd a drámaarányát és struktúráját áthangoló rendezőikoncepció érvényével. Hiszen megvallom,magam sem érzem teljesnek, véglegesnekÁdám Ottó nagy sikerű, értékekbengazdag Othello-előadását. De Shakespeare- maga a teljesség, amely voltaképpenkizárja a végleges megvalósítás igényét.És Huszti Péter Jagója, színháztörténetimértékkel mérve is, van olyan jelentős ésmaradandó színészi alkotás, hogy érdemeslegyen minden oldalról körüljárni.

hatáson annyira művészi, olyan taglej-téssel és mimikával társul, annyira mély-ről fakadó és lázasan gyűlölő, hogy nem-csak fizikaiságán, hanem magán a fölhá-borodott asszonyon is tovább mutat: egyősi emberi minőség jelzése lesz; maga adüh és tágabban az erkölcsiség ösztönösönvédelme.

A Peer Gyntben Ingrid számonkérő, „arészét követelő" hangjai megint csak ezt amítoszi mélységet mutatják a szabadjáraengedett, parttalan ösztönösségben, mert avádoló szavak mögött ott a nőstényanyagyermekét óvó elszántsága és a megcsalt,kigúnyolt hitves gyilkos, vadgyűlölködése. Anitra tánca pedig szavaknélkül, az emberi hang kiiktatásával,pusztán a zene diabolikus ütemének halkgesztusnyelvén mondja el a pillanatnyiság,a percet habzsoló öröm himnuszát. Es akéj epikureus fátyol-vonaglása vagy méginkább sejtelmes, babonázó haláltáncaismét több egyszeri valóságnál, mögötteott a szépséget ünneplő emberi áldozat, sígy lesz, így lehet csak az, aminek lenniekell: a romantika két nagy fétisének,„vérnek és aranynak" násza.

Emilia (Almási Éva) a tragédia pillanatában(Desdemona: Piros Ildikó)

Eszter alakja kínálkozik újabb példánaka Pop fesztiválból. Az előbbiektől mélyeneltérőnek tűnő szerep, szerelem, hit,féktelenség, gyűlölet, féltés, meg-csúfoltalázat ősösztönei itt nem romantikuslemeztelenítettségükben tobzódnak. Agondolati szövedék, melynek homályokkallebegő hálója mindezt magába köti, stilizáltszínpadot teremt, valahol lét és nemlét,tragédia és idill határán. Ebbe a mindenentúli és mégis hasítóan jelenvaló térbe lépbe Eszter a múltat a jövőnek fölkínálófekete árnyként. Né-mán, majd dallal,félszegen, mint aki nem magát, a fogalmatfélti, melyet tiszta tartalmában nem isismer talán, de ösztöneiben megszállottanhordozni hivatott. Így halad előre vakon éstudatosan, Johannaként, míg lényét föl nemégeti a lelki önmáglya narkózisa.Balladásan és tisztán hal meg - egymásfajta hitért.

Talán az első olyan szerep - ebben akritikai fogadtatás úgyszólván teljesenegybehangzó -, mely minden szempontbólalkatára szabott, és amit, minden bizonnyaléppen emiatt, maradéktalan tökéletességgelsikerült életre hívnia. Burjánzóan gazdagszínskálát vonultat fel hangban,arcjátékban, néhol már-márpantomimszerűen kifejező mozgásban.Táncol és énekel, suttog, könyörög, til-takozik, tud hideg vagy odaadó, komoly éseltűnődően zárkózott, szelíd vagy dacosankövetelőző, gyermekesen megbántott ésoltalmat kereső lenni. De legmarkánsabbeszközei ezúttal is a csöndek. Azok aváratlan, a hang áradását szinte kettészelő,vadul elszorító, más-kor hirtelenmegbénító belső vágások, melyekmondatait kinagyítják, a dikcióönmozgását feszült állóképbe merevítik,hasonlóan a film módszeréhez. De nem-csak így, a szavak nagy íveit felhasítóanvagy lezárón tartalmasak ezek a csöndek,hanem külön életet élnek akkor is, ha,kívül a beszéden, csak hallgatások. Ismétlegutóbbi alakításának egyik pillanatárautalnánk. Othello, Jago földúlt hitvesénekszavaira lelke legmélyén már talángyanakodni kezd, nem csalták-e mégistőrbe, de még hatalmas hőfokon izzikbenne a harag, mely a lopva érzékeibekúszó gyanútól a tébolyig növekszik. Ígyroskad Desdemona ágyára, és lázasansorolni kezdi asszonya vétkeit. Emiliaközben, mint aki le-lecsapó villámokhasogató fényében pillanthat csak rá atájra, ha félvakon is, de lassan látni kezd, sJagót nézése metsző csóvájából többé kinem ereszti. Arca rezzenéseivel, meg-megvonagló ajkával, ökölbe szo

ruló kezével szinte fogva tartja. És némaaz iszonytól.

Különösen fontos ez a csöndből szer-kesztett dramaturgia akkor, amikor afigurát kísérő mítoszi őserő balladás han-gulatokká szívódik. Már Polly harsány,mondén alakjában is kísért valami lázasanprofán balladaiság. És nem lehetetlen,hogy a szerepet a még csak kezdőnek semnevezhető kamaszlánynak ajándékozórendezői nagylelkűség már akkor erre aföl-fölbukkanó motívumra volt alkatábanfogékony. Az elmúlt két-három év kiugróteljesítményei fokozott arányokbanmutatják ennek az árnyalatnak jelenlétét,olykor meghatározó tónusát. Ingrid,Anitra, Eszter vagy a tragikus sorsú,lázálmaiban oldozást nem találó Máriakirálynő egyformán balladai hősnő, sköztük a különbség néhol csak annyi, hogya Zöldruhás lány tör ténetéből Lorca,Mária királynőéből Anitráéból AranyJános, az Eszteréből, Szécsi Margit írhatottvolna szebb balladát. Mert ahogy ezek alelkük konokságával, alázatukkal mégsemgyőző, vagy szépségüktől megittasultancsak maguknak áldozó nőalakokdrámájukat a világgal egészen a tragédiáigfeszítik, azzal már költészetté is oldják;sorsuk képletét belerajzolják a líra nagy,termékeny homályaiba.

Ez a belerajzolás, ez az alak mögé nyílótágas homály Almási Éva líraigesztusnyelve. Eszköztelen és egyszerű,lágy, becéző, kedveskedő, majd élessé,nyerssé válik, hogy újra vissza-térjennyugalma, emberi méltósága völgyeibe.Eszter nagymonológja szinte egyszerreláttatja ezeket az elemeket; az egyetlen,ami kimarad belőle, a vadul feltörő, gátjaitvesztő düh és sértettség nyers, érdeskiáltása. Ingrid és Emilia számonkérése aszerepek természetéből következőensziporkázó skáláját mutatja már ennek ahangszínnek is.

A balladaiság persze korántsem egyed-uralkodó motívuma játékának. Összhatásinkább, az általa megragadott alakok,jellemek alkatvonásainak magasabbszerveződése, lényük elvont tartozéka. Smindez nem hogy nem zárja ki, hanemeleve feltételezi és meg is köve-teli ajellemformálás gazdag realizmusát, hús-vér földiségét. Nem világidegenhangulatiság a vezérlője, tisztán valóság-fölötti síkokba soha nem lép. Egy-egyszerepét átható részletezéssel szervezisokfajta elem összműködésévé, és ebben abelső, sokszor megsejtésekre támaszkodóműhelymunkában az ábrázolás sal-

langmentes, józan realizmusa a mérceelőtte. Az már különlegessége, egyéniszínhatása tehetségének, hogy az ilyencélzatosságban megformált alakok nálasokszor túl is mutatnak önmaguk határain,átnőnek a jelzések síkjába, szimbólumokbamagasodnak. Az idei évad első izgalmaserőpróbája, Emilia szerepének sokbanújszerű megfogalmazása meg-győző példaarra is, hogy mennyire uralkodó, központijátékában az imént említett realista igény.

Itt természetes, egyszerű asszony ala-kítója, akinek emberi érettsége, tapasz-talata, a mesebeli okos lányt idéző,magabiztos józansága nemcsak ellen-pontozza, hanem ki is egészíti Desdemonalégies báját, a világra vak, felhőt-lenidealizmusát. Olyan feleség, aki ere-dendően nem törne az önállóságra, sőt, haszerelmében biztos lehetne, hű szol-gálattevője lenne mindenben urának. Amegcsalatottság azonban fölborzoljaasszonyi büszkeségét, és lelki szabadságavédelmében, ha kell, nőstényfarkaskénttámad férjére, akinek alávalóságát jól, dekitűnik, nem eléggé ismeri. Mindenmozzanatában hiteles, aprólékos mű-gonddal kidolgozott alakítás ez, pedig aszerep maga kissé hálátlan - ha Des-demonáénál vitathatatlanul előnyösebb is -,mert a valódi drámában, Jago és Othellopárbajában csak amolyan katalizátorkéntvan fontossága. A színészi játék váratlanerénye, hogy Emilia ebben az előadásbanképes túlnövekedni szituációja véznadramaturgiai lehetőségein, és időnkéntalakjával még központivá is emelkedik,anélkül, hogy ez önkényes rájátszásokhozvezetne. Egy magatartás, egy markánsemberi portré válik itt jelentékenytényezővé; a gigászi indulatok pokoliütközetében egyszer csak megjelenik egynőalak, aki a fékevesztett szenvedélyesség,a tisztaságot megrontani igyekvőgyűlölködés örvényében küldetésre talál ahűség feltétlenségében.

Ha végigtekintünk szerepei során, ér-dekes összképet kapunk. A legszembe-tűnőbb az, hogy látszatra végletesen el-térő, olykor egyenesen egymást kizáróalakok megszemélyesítője volt. Poppea,Leila, Viktória, Antonia, valamint a Charleynénje című bohózat Kittyje az egyik végletfokozatai. Középen foglal-hatnak helyetolyan szerepei, mint Glafira, a Gellérthegyiálmok. Lánya, Dzsini a Törtetőkben és Polly- akár a két pólus középútjaként is. Amásik véglet irányát Lady Milford, Ingrid,Emilia, Mária királynő, Eszter mutatja.Hogy a távol

ság milyen nagy a két végpont között, azta Poppea-Eszter szembeállítás - mely-nekegyébként csakis egy ilyen grafikonbanlehet értelme - önmagában is tükrözi.Ennek a belső szembesítésnek, a szerepeksíkbeli csoportosításának két tanulságavan egyszerre. Az egyikről már szó esett:sokáig félreértették, nem tudtak mitkezdeni vele. A másik számunkra mostfontosabb. Mert azt sem szabadfelednünk, hogy bármilyen lelki útvesztőtjelenthetett is annak idején a beska-tulyázottság, pályakezdésének nembukások a mérföldkövei. Azaz, képes voltmaradéktalanul megoldani a rábízottfeladatot, életre keltette azokat a figurákatis, melyektől egy választékosabbigénynek vonzásában ugyanakkor ide-genkedett. És említettük azt is, hogy azösztönös művészek közül való. Márpedig,ha ezekkel a szerepekkel nem lett volnasemmilyen igazi közössége, akkor éppenazért, mert ösztönös művész, egyöntetűenmegoldhatatlan feladat elé állítottákvolna. Hol hát a megoldás ?

Részben azokban a gondolatokban,melyeket az ösztönösség tudattalan mód-szerének elemzésekor fejtegettünk. Mertazok a szerepek, melyek csak egy bizo-nyos határig engedték ennek a stílusnakkiélését, nem voltak kizárólagos vi-szonyban magának az adottságnak atermészetével. Nem semmisítették meg,hanem csak csonkították az alkatot, atehetséget. Fékezték mozgásait, leszag-gatták gesztusainak egy hányadát, föl-hígították színei élénkségét. De mindezmégis vele, rajta, benne történt. Lényeeredetiségében, valódi tartozékaiban.Ennyiben és így találkozott ezekkel aszerepekkel is, ilyenformán fakadtak be-lőle, így kerülhette el velük a bukástanélkül, hogy kelepcéjükből szabadulha-tott volna.

*

Amennyire méltánytalan lenne figyelmenkívül hagyni ennek a nehéz, kísérletezőidőszaknak hol szokványos, hol tüntetőenegyéni próbatételét, ugyan-annyirafölösleges és erőszakolt meg-ideologizálni,dramatizálni. Különösen azért fontoshangsúlyozni ezt, mert nem voltak soha -és ma sincsenek - művész-társai közöttesküdt ellenségei, akik módszeresenszembeszegültek volna cl-várásaival, mígútját kutatta. Tehetségé-nek természete,meglehet, részben köve-telte is azokat akerülőket, többnyire látszatkitérőket,melyeknek emléke elgondolkoztató, detörést nem hagyott benne.

Emilia (Almási Éva) és Desdemona (Piros Ildikó)(Iklády László felvételei)

Sőt, nemrég úgy nyilatkozott, nagyonszívesen játszana gyakrabban vidám, derűsdarabokban, örülne, ha a közeljövőben egyoldott, napfényes mű valamelyiknőalakjával találkozna.

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL:

Nánay István; Amatőrseregszemlék

Koltai Tamás;A színház alkimistája: Eugenio Barba

Mészáros Tamás;Grotowski felel?

Saád Katalin;Színház, Jancsónál

Szántó Erika:Arnolf új arca

Cserje Zsuzsa,A szolnoki Gácsérfej

Csik István;Az embertan tudománya

(Beszélgetés Lendvay Ferenccel)Köröspataki Kiss. Sándor;„Beszélgetés" a százévesMejerholddal

Radnóti Zsuzsa:Ősvigasztalás(Tamási Áron drámájáról)

PÓR ANNA

A Holland Táncszínházbemutatkozása

Újszerű . . . avantgarde ... és talán ezértnehezen érthető a kevésbé avatott nézőszámára, vagy talán éppen szokatlan in-tellektuális jelrendszere teszi nehezebbenmegközelíthetővé a holland táncosokegyik-másik műsorszámát? Miért „szín-ház" (Nederlands Dans Theater) az elne-vezése, ha a táncok nem tartalmaznakmeghatározható eseményt? Ilyen és ehhezhasonló kérdések keringtek az Ope-rettszínház folyosóin a bemutató szüne-tében. Az 1959-ben alakult, 3 éves múlt-ravisszatekintő Nederlands Dans Theatert akortárs táncművészet egyik kiemelkedőképviselőjeként tartják számon. Nagysikerű amerikai, ausztráliai és közel-keletiturnék után érkezett hozzánk a BudapestiMűvészeti Hetek alkalmából.Hollandiában a XVIII. és XIX. századbannagy népszerűségnek örvendett balett aXIX. század vége felé elsorvadt, majdteljesen feledésbe merült. Igy századunkötvenes éveiben szinte minden tradíciónélkül alakult meg a Holland KirályiBalett-társulat Amszterdamban, ebből váltki 1959-

ben néhány vállalkozó kedvű fiataltáncos, akik megfogalmazott programjukszerint szakítani kívántak atáncművészetben eluralkodó sablonokkal,és új utakat kerestek. Céljuk, hogy azeurópai klasszikus tradíciók és az amerikai„modern dance" vívmányai között hidatalkotva a modern ember életérzéseinekkifejezőjévé tegyék táncukat. Ma már aholland állam, illetve Hága városánaktámogatásával működik a 21 tagú társulat,állandó színházuk van Hágában.

Egy színház családfája

Együttesüket a ma élő koreográfusokalkotó és kísérletező műhelyének szánták.A műsorukon eddig bemutatott mintegy150 mű koreográfiáját az együttes sajátállandó koreográfusain kívülvendégművészek tervezték. Ezek közöttolyan ismert amerikai táncművészek neveis szerepel, mint Jerome Robbins, a WestSide Story koreográfusa, vagy

Jelenet a Holland Táncszínház Körökcímű balettjébő l

John Butler, Martha Graham egykoripartnere. Az amerikai „modern tánc"

stílus, amelynek a klasszikus balettel valóegyesítésére az együttes vezető koreog-ráfusai, a Martha Graham és Butler isko-láiból kikerült amerikai Glen Tetley és avele huzamosan együttműködő hollandHans van Manen törekszenek, mindEurópában, mind Amerikában már többmint félévszázados múltra tekint vissza.Az expresszionizmus első és legnagyobbhatású képviselője, az amerikai IsadoraDuncan a század elején bontott zászlót azanekdotikus tartalmaktól mentes, lírai táncjogáért. Mint a korabeli avantgarde és„izmusok" képviselői, általában ő isgyökeres „forradalmasítást", a korábbihagyományok teljes elvetését, a század-fordulón stagnáló, sablonokba merevedőklasszikus balett tökéletes megtagadásátkövetelte. A. zene keltette érzelmeknekspontán, minden belső és külső kötött-ségtől mentes, mezítláb, görög tunikábanvagy akár meztelenül táncolt impro-vizációinak kirobbanó, felszabadító ha-tású, óriási sikere után az expresszionistaiskola későbbi jeles németországi képvi-selői -- mint Mary Wigman és a magyarszármazású Lábán Rudolf - eljutottak atáncnak minden más művészettől és egy-ben a zenétől való függetlenedéséig, azene nélkül vagy ütőhangszerek kísére-tével megvalósított táncig. Fenntartották abalettől való szigorú elhatárolást, deDuncan impulzív, improvizatív technikátelvető táncával szemben, most már egytudatosan megszerkesztett moz-gásrendszeren alapuló újfajta technikavolt kialakulóban, amelyre a XIX. századközepén működő francia Delsarte moz-gásanalízise mellett döntő hatással voltJacques-Dalcroze mozgásritmikai zene-pedagógiai rendszere. A tízes-húszasévekben már fokozatosan megindult a kétmereven egymással szemben álló irányzat,a klasszikus balett és a „modern tánc"vagy „kifejező tánc" (Ausdrucks-Tanz)közötti szigorú válaszfalak áttörése, amegtermékenyítő kölcsönhatás. Aklasszikus balett megreformálásáért síkraszálló Gyagilev balettjének műsoránDuncan és Dalcroze hatása nyomán sorramegjelentek a konkrét irodalmi cse-lekmény nélküli „abszolút" táncok,„táncszimfóniák" (pl. Balanchine művei),és ugyanakkor egy-egy kísérlet erejéigfeltűntek a klasszikus balett formáitól,esztétikai eszményeitől eltérő művek is.Ezzel párhuzamosan idővel a „modern"tánc képviselőiben is megérett a felisme-rés, hogy a klasszikus balettnek és vele

az európai színpadi tánc évszázados tech-nikai vívmányainak gyökeres elvetése amesterségbeli fejlődés megtorpanásával,hovatovább a spontaneitás és a dilettan-tizmus áradatával fenyegette a színpaditáncművészetet.

Amerikában a Gyagilev-balettből ki-rajzott orosz táncművészek klasszikus-balett-kultuszával párhuzamosan szerve-sen bontakozott ki a „modern dance"

szélesedő tábora, amelyet a harmincasévekben már olyan nagy művészegyéni-ségek fémjeleztek, mint Martha Graham,akinek sok vitát kiváltott művészete ma-gas szintű, sajátszerű technika kifejlesz-tésével az amerikai primitív népek tanul-mányozásán ihletődött rituális jellegűtáncok mellett a mélylélektan korlátlanulmerész ábrázolásáig jutott el. Az amerikaitánc ugyanakkor Robbins West SideStoryjával az élen, nagy szerepet játszotta Broadway musicalprodukcióiban is.

Tánc „story" nélkül

Ezeken a hagyományokon nevelkedtek aholland táncművészek vezetői. Az együt-tes a klasszikus és a Graham-technikátegyaránt ismeri és műveli, ámelőadóművészetükben nagyobbhangsúllyal szerepel az amerikai tánckifejezési nyelve. Glen Tetley Körökcímű kompozíciója (Zene: Luciano Berio,„Circles" női hangra, hárfára és kétütőhangszerre. Szöveg: E. E. Cummings;Három költemény a „Versek 1923-1945

"

c. kötetből) a szerzőnek 1968-bankészült, kevésbé ismert és talán nemlegjelesebb, de úgy tűnik, egyéniségétmégis jellegzetesen tükröző alkotása.Tetleyt az amerikai „modern dance"

koreográfusai között a Iitéraire,anekdotikus tartalomtól, sőt részben azenétől is független abszolút tánc és azemóciómentesen, tisztán tér-idő-erőhármas egységéből kibontakozómozgáskompozíciók egyik legkövetke-zetesebb képviselőjeként tartják számon.Ezt az irányzatot olyan elvszerűen való-sítja meg, hogy az amerikai tánckritika,amely általában nagy elismeréssel magáé-nak vallja a nagyrészt amerikai honfitársaiirányításával létrejött holland együttest(New York évente rendszeresen két hétrevendégül látja a holland táncosokat),Tetley tárgyilagos szemléletű intellek-tuális művészetét inkább a modern euró-pai törekvések; az új hullámok filmjeinekvilágához érzi közelebb állónak, mint-sem amerikai sajátosságnak.

A Körök című kompozícióban a szín-pad felső terét átfogó s rendkívüli tuda-tossággal megszerkesztett fényjátékban

fel-felcsillanó vékony acélkarikák alatt azacél hűvösségét idéző, fehér és hidegkékesszürke, testhezálló trikókban, zenenélkül, a modern etűd szigorú fegyelmévelmozgó csoport kristályos, tiszta vo-nalakkal és formációkkal kibontakozóegyöntetűségét hirtelen megbontja egy-egy ellenpontozó mozgás, majd későbbfelbomlik az egység, egyének, párok, cso-portok bontakoznak ki és alakulnak át újrabezáruló és ismét átformálódó körökké.Miközben az egyéni motívumokhangsúlyozottabbakká válnak, megszólalegy monoton, elvontan fájdalmas, líraiénekelt vers vagy inkább recitativo éshárfakíséret. A nem létező nyelven meg-szólaló versekből hol ismert, hol megismeretlenül csengő szófoszlányok jutnakfülünkbe. Az oldás és kötés, alakuló-fel-bomló, egyének és közösségek viszonyai-ból bontakozó alakzatok váltakozásánakemlékezetes feszültséggel teli pillanata,amikor a párjától elhagyott, magára ma-radt férfi egyedül, helyét nem lelve, mint-egy ellenállhatatlan vonzásban kering abefelé fordult, bezáruló kör körül, mígvégre helyére lel a vele most már teljesenbezárult körben. A csoportformáció ala-kulása régi népi helycserélő-párcserélőgyermekjátékok struktúrájára emlékeztet,amikor a hirtelen megbontott rendet gyorsátrendeződés követi, amelynek során a pil-lanatnyi zűrzavarban idejében párját-he-lyét nem lelő játékos mindenkor kimarad ajátékból. Ebben a táncban azonban agyermekjáték realisztikusan pozitív vilá-gával ellentétben, nem marad végül isszemfüles, fürge győztes; az elnéptelene-dő, elsötétedő színen egyetlen nő maradszánalmas magárahagyatottságban a föl-dön.

A schönbergi „Sprechgesang"-szerűkíséret jelzi a szerzőnek a schönbergizenei stílushoz való mélyebb vonzódását.(Legismertebb alkotása Schönberg„Pierrot Lunaire" című kompozíciójárakészült koreográfiája, 1962.) A kristály-tiszta, sallangmentes mozgásformákratörő, tér és ritmus, egyén és csoportfeszültségeire épülő, matematikai tuda-tossággal szerkesztett struktúrák jellemzikTetley kompozícióját.

Ebben az intellektuális világban azerotikus feszültségek mintegy érzelemtőlmentes, áttételes formában illeszkednek ahideg geometriai formációk rendszerébe.A tánc, mint az „abszolút tánc" műfajaáltalában, nem ad konkrét tartalmi fogód-zót, hanem szimbólumvilágával a zenéhezhasonlóan asszociációkat kelt a nézőben.A klasszikus etűdök lassú, kitartott

adagioformái, klasszikus battírozások,forgások és ugrások, modern lassított-filmszerű egyensúlygyakorlatok, érdekesemelések, a modern tánc földön kúszómozgásformáitól a keleti táncokból eredőrándított vállmozdulatokig terjedő moz-gáselemek sokrétűen gazdag változataitfogja egységbe a koreográfia táncnyelve.

Az együttes jellegzetes táncstílusátTetley mellett a másik vezető koreográfus,a holland Hans van Manen képviseli. Amásodik este befejező száma, a szellemesExtra szeptett megcsillogtatta sok-oldalúkoreográfusi képességeit, humorosmozgásötleteit, virtuóz szerkesztésimódját. A kompozíció poénja szellemeskoreográfusi fogáson, a néző becsapásánalapszik. A Saint-Säens zenéjére (Szeptettvonósokra, zongorára és trombitára Op. 65.)komponált tánc az első tételekben úgyindul, mintha a „táncszimfóniák"

hagyományainak (a helleraui Dalcroze-iskolától Balanchine-ig) kialakult módjána zenei szólamok, ritmusok, motívumokpontos, korrekt táncbeli interpretálásátkívánná megvalósítani. Amikor azonban ateljes komolysággal végrehajtott feladatsorán a motívumot a táncosnőnek szok-ványos klasszikus arabeszkben való eme-lése jelzi, a basszusban ismétlődő motí-vumra a partnert igen meglepő módon kétmásik férfitáncos emeli most márellenkező irányú arabeszkben. Ebbőlazután az ismétlések során kínos bonyo-dalom származik, mert a szoprán motívummegjelenésekor a nő emelésére sietőférfitáncost a basszus motívum feltűné-sekor minduntalan újra - a kötelező ara-beszkben - a szín ellenkező oldalára viszikhoppon maradó partnernője mellől, és őhasztalan próbálja végrehajtani azesedékes emelést. A néző ekkor már„kapcsol", rádöbben, hogy „ugratják":nem táncszimfóniáról, hanem ennek per-sziflázsáról van szó. A táncosok egyszerreteljesen naturálisan ásítani és nyújtóz-kodni kezdenek, és ettől kezdve a kom-pozíció egyre jobban elszabaduló, jó hu-morú, a balettet is megfricskázó, elevenenpergő táncos paródiába csap át. Akoreográfus bevallott célját, a közönségszórakoztatását ezúttal csakugyanmaradéktalan sikerrel valósította meg.

Társadalmi állásfoglalásA holland származású koreográfusnak,Job Sandersnek Prokofjev Tovatűnő láto-mások c. művére komponált drámai tánc-költeménye a megismert művek legtán-cosabb és egyben a klasszikus baletthezlegközelebb eső műsorszáma volt. Talán

nem ártott volna, ha a műsorfüzet a szer-ző saját nyilatkozatával némileg eligazítjaa nézőt a tánc témáját illetőleg. Eszerinti969-ben az Egyesült Államok déli ré-szén való tartózkodásakor az ifjúságnak aháború és erőszak, a faji megkülönböz-tetés ellen vívott heves harcaiból merítettihletet, és egy - a harcban áldozatul esett- leány emlékének kívánt hódolni atánccal. Szándékosan fordult a kézen-fekvő modern ifjúsági zenei formák he-lyett a távolabb eső Prokofjev-zenéhezkíséretért, hogy ezáltal áttételesebbé, ál-talánosabbá tegye a művet.

A tánc egymástól eltérő hangulatúrövid szakaszaiban, „látomásaiban" a já-tékos, derűs, fiatalos lelkesedést sugárzóindulás után a lányok és fiúk könnyed sze-relmei, baráti pajtáskodása közepette hir-telen megváltozik a koreográfia jellege: akülvilágból behatoló erőszak belsőkonfliktusokat, rémületet, pánikot, bi-zonytalanságot támaszt a korábban har-monikus közösségben. A talajtalan ma-gányba, rettegésbe széthullott csoportlassan érettebb szomorúsággal keres vé-delmet a közösségben. A záróképben ateljes megzavarodottságot és rettegéstszimbolizáló, a végső katasztrófa szélé-ről visszahozott leányt a csoport szorosoltalmazó öleléssel zárja körül, csendes,elszánt, bánatos komolysággal.

A kis mű nem hozott sem tartalmában,sem pedig formai megoldásaiban külö-nösképpen újszerűt vagy kimagaslót, de amaga hagyományos formájában az estegyik vonzóan emberi színfoltja volt. Asokoldalúan jól képzett együttes - aműsor viszonylagos homogenitásán belülis - a más-más eszközökkel élő különbözőkoreográfusok egymástól eltérőmozgásvilágát mindenkor gondosan ki-dolgozott formában, magas szakmaiszínvonalon valósítja meg, ezúttal azon-ban mégis úgy tűnt, hogy a klasszikusbalett gyors, lendületes, lebegőbb moz-gásaitól kissé mintha elszoktak volna atáncosok.

A műsorban szereplő rövidebb ka-maraszám, a Vasárnapi lapok (Cliff Keuterkoreográfiája) a kispolgár bambán értel-metlen szabadidőtöltésének kis szürrea-lista szatírája. A színpadon látszólag rend-szer nélkül szétszórt naturális tárgyak:autógumikarikák, használható és felfordí-tott padok, levegőben lebegő kötél ésautóduda, a színpad első sarkában „Sun-day papers" felirat. Ezek között az ele-mek között az elcsépelt „Donau Wellen"

keringő verkliszerűen felhangzófoszlányaira egy leányból és két férfiból

Körök (Holland Táncszínház). (Eifert János felvételei)

álló hármas montázsszerű, rövid mozza-natokban villantja fel a minden áron valóstupid „szórakozás" és a ponyvaízű, bor-zongató vasárnapi „szenzációkat" jelzőképsorokat. Leveszik a leány fejéről afátylat, egy fiú autógumin lovagol, kis-kutya sétáltatását mímelve huzigálnakkalapot a földön, egy fiú felfújt papír-zacskót pukkaszt szét, a pukkanásra fe-kete lepelbe burkolt lány hullik a földre, apapírzacskó újabb pukkasztására irányulókísérletek sikertelenek maradnak;ünnepélyesen gyertyát gyújtanak, ésösszesodort újságpapírfáklyákat égetnek,spanyolgrandszerűen manipulálnak a fe-kete lepellel stb. stb. Néhol mintha a hú-szas-harmincas évek weimari proletkult-jának emlékei, máshol mintha Cocteau„Les mar/és de la T o r Eiffel" című szür-realista balettjének reminiszcenciáit vil-lantaná fel ez a tragikomikus kis szatíra.

A holland együttes által bemutatotttáncok nemzetközi előzményeire valóutalással, mintegy családfájának megidé-zésével csupán érzékeltetni szerettük vol-na, hogy a nemzetközi sajtóban többszöravantgarde-nak kikiáltott és propagáltegyüttes kétségtelen értékei nem feltét-lenül a bemutatott művek gyökeres új-szerűségében keresendők.

A nemzetközi tánckritika ilyen meg-nyilatkozásai talán azt is jelzik, hogy atáncművészetben sokkal kevésbé fejlő-dött ki a történelmi tudat, mint a művé-szetek egyéb ágaiban. Terpsichore mu-landó gyermekei, a táncalkotások csakaddig élnek, ameddig a színpadon látha-tók; nem lapozhatók fel később köny-vekben, albumok reprodukcióiban vagyhanglemezen és magnószalagon. A rövidmúltra visszatekintő táncfilm és néhányszakember számára hozzáférhető sokféletáncírás még a búvárkodó történész szá-mára sem nyújt valóban elegendő tám-pontot.

A század elején felbukkanó „avant-garde" mozgalmak eszmei-világnézetiindítékainak, művészeti megnyilvánulá-sainak, nemzetközi egymásra hatásánaknyomon követése még akkor sem könnyűfeladat, ha a polcról levehető könyvekbenhanglemezekben bárki számára egymásmellé állíthatók évtizedek múltán is azegyes alkotások. E kiérleltebb művészetiágak esztétikai következtetései arrafigyelmeztetnek, hogy a múlttal radi-kálisan szakító avantgarde és az egymás-sal szöges ellentétben álló irányzatok,„izmusok" az idők során nemegyszer azadott művészeti ág tartalmi és formai ha-

tárait kitágító, egymásra ható, egymástkölcsönösen gazdagító szintézisekkéegyesülhetnek.

A Holland Táncszínház ezúttal nemnyújtott sem forradalmian újat, sem pedigmegrázóan emlékezetes nagy tánc-élményt. Mégis elgondolkodtatóan érde-kes, vitathatatlan értékein túlmenőenfigyelemre méltó volt a vele való találko-zás. Jeles szakmai felkészültséggel, őszin-te kísérletezőkedvvel működő, a nyugatitáncművészetben évtizedes fennállásaalatt rangossá vált együttesről van szó;mint ilyen, feltétlenül kordokumentum:vonzóbb és idegenebb műveivel is üze-netet közvetít a nyugati ifjúság egyfajtaéletérzéséről. Kort tükröz, még akkor is,ha nyilvánvalóan csak szűkebb rétegetérint a hatósugara.

A Holland Táncszínház műsora

Mozdulatok, balett zene nélkül, koreográfus:Jerome Robbins; Éden, koreográfus: JohnButtler; Concerto Grosso, koreográfus:Charles Czarny; A nap inga, koreográfus:Hans van Manen; Körök, koreográfus:Glen Tetley; Vasárnapi lapok, koreográfus:Cluff Kenter; Tovatűnő látomások,koreográfus: Job Sanders; Extra Septet ,koreográfus: Hans van Manen

MOLNÁR GÁL PÉTER

Félévszázados rögtönzés

Megáll az autó a régi Arbaton, a Vahtan-gov Színház épülete előtt, és mielőtt ki-nyitnánk az ajtaját, az utcán ácsorgókodasietnek. Jegyet akarnak venni. Gozzi:Turandot hercegnőjét játsszák. A premiernem a napokban volt, hanem ötven éve.Ötven év? Elgondolni is szörnyű. Négynemzedék játszotta végig a Turandothercegnőt. Az eredeti szereposztás szereplőiváltozatlanul adták a darabot 1941-ig,amikor a színház a szibériai Omszkbaevakuált. Ebben az évben bombatalálatérte a színházat, és hat színész meghalt.1949-ben új szereplőkkel tanulták be arégi előadást és játszották egészen 1956-ig, hogy hét év szünet után Sztanyisz-lavszkij születésének századik évfordu-lójára és Vahtangov nyolcvanadik szü-letésnapjára Ruben Szimonov, a hajdanielőadás segédrendezője és szereplőjeeredeti formájában újítsa föl. Azóta sza-kadatlanul műsoron van Jevgenyij Bog-ratyionovics Vahtangov ötvenesztendősszínpadi alkotása, a XX. századi szín-háztörténet egyik alapvető műve. Ere-detileg vizsgaelőadásnak készült a pro-dukció, a Művész Színház úgynevezett III.Stúdiójának (a későbbi VahtangovStúdiónak) növendékei vizsgáztak vele,úgy, ahogyan negyven évvel később aVahtangov Színház mellett működőScsukin Színésziskola növendékei A sze-csuáni jólélekkel, Jurij Ljubimov rende-zésében, mely előadásuk alapította meg aTaganka Színházat.

Miféle dolog ötven esztendeig játszaniegy színdarabot?

Még csak azt sem állíthatjuk, hogyegyedülálló esemény ez. A Művész Szín-ház Három nővér-előadását 194o-ben ren-dezte meg Nyemirovics-Dancsenko, ésmég ez a produkció is csupán az 190i-esszínrevitel tapasztalatainak javítása. Vagyitt van Pagogyin drámája, A Kreml to-ronyórája. Ennek is három évtizede volt abemutatója, és azóta változatlan formábanfut. A Művész Színház egyik leg-csodálatosabb előadása pedig MaeterlinckKék madara hatvanöt éve szüntelenműsordarabja a MHAT-nak. Persze bárkiazt válaszolhatná erre, hogy az MHATszínházi múzeum, előadásainak

konzervszépsége, mumifikált átéltsége,formalinos elevensége utat rekeszt az újszínházi hatások elől. Tagadhatatlan, vana Művész Színházban némi maradi vonás,de ez semmiképpen sem említettelőadásaikra vonatkozik, sokkal inkább azúj rendezésekre, a nagy mesterek halálaóta önállóan dolgozó tanítványokhalványabb tehetségének eredménye. Debeszélhetnénk a Hadsereg Színházról is,ahol 1946 óta egyvégtében játsszák Lopede Vega Táncmester című komédiáját. Méggyermekkoromban láttam az elő-adásfilmre vett változatát, és a mai napigugyanaz a Zelgin játssza a főszerepet, akia bemutatón alakította. LjubimovTagankájára pedig senki nem mond-hatja,hogy a régi eredmények lusta kon-zerválásával foglalkozik. SzínháznyitóBrecht-produkciójuk mégis állandó mű-sordarabjuk.

Mi lehet az oka a megszilárdított illé-kony élménynek, a színházi perc tartó-sításának?

Színdarabok ezrei merültek el azóta aföltámaszthatatlan feledésbe, és ezek azelőadások még mindig remekműkéntnéznek szembe az elmúlással. Eleven lé-tezésükkel azt kérdezik, miért elégednekmeg a színházművészek azzal, hogy egyévadra vagy csak néhány hétre készítik elmunkájukat, mért nem akarnak halhatatlanműveket létrehozni?

Ehhez a fajta színházi halhatatlanság-hoz hatalmas tömegű színházpártoló kö-zönség szükséges, kiolthatatlanul szom-jasan a művészi szépre. Szükséges az is,hogy a nézőknek ez a sokasága szabadongazdálkodhasson idejével és pénzével,hogy egyre növekvő szabad idejét önmagaművelésére, szellemi gyönyörűségekmegszerzésére fordíthassa. De nemcsupán anyagi kérdés a múlékony színháziszépség tartósítása. Van esztétikai oldalais. A színházművészetet Moszkvábanönálló művészetnek tekintik, nem pedigmás művészetek szolgáló-lányának. Aszínházi alkotásnak éppúgy helye van anép szellemi kincsestárában, mint alegnagyobb irodalmi, zenei, kép-zőművészeti stb. alkotásoknak. Megrö-könyödve néznénk arra, aki, miután el-olvasta Tolsztoj Háború és békéjét -eléget-né a könyvet. Bolondnak tartanánk azt,aki a Mona Lisa megtekintése után meg-semmisítené a festményt, s a következőnemzedékek számára Leonardo műve csakleírásokban vagy fényképfelvételekbenmaradna meg.

S mi mégis így teszünk a színházzal.Kezdetben a filmművészet alkotásait is

eldobták. Hamarosan azonban észbe ka-pott valaki, hogy végzetes prédálás fo-lyik, s világszerte megalapították a film-archívumokat. A színház azonban mégmindig csak a Szovjetunióban tartozik avédett műalkotások közé. Egy-egy szín-házi remekművet megőriznek, műsorontartanak, hogy nemzedékek gyönyör-ködhessenek szépségében.

Már hallható is az ellenvetés. A szín-ház kérészéletű élményt ad. Virágzik, smár el is enyészik. Lényege éppen azelmúlásban van, abban, hogy annyiragyorsan fonnyad szépsége. Igaz ez ? Igaz,de a művészi ihlet tartósításának meg-vannak a módszerei. A Turandot hercegnőpróbái hosszadalmas és aprólékos, min-denre kiterjedő munkával építették föl aművet, és azóta is, ha új színész lép be aprodukcióba, hosszú-hosszú ideig tartórészpróbák és együttes próbák gondos-kodnak arról, hogy vérébe ivódjék aszerep mozgásának rajza, a légiesen finomritmus, a hanglejtés dallama, hogy ter-mészetes elevenséggel kapcsolódjon aművészi tökéletességű színpadi produkciószerves életébe.

*

Évek óta újra és újra megnézem a Tu-randot hercegnő előadását, és évek óta újraés újra megkísérelem leírni. Ahányszorbelefogok: nincs eredmény. Az előadásnem hagyja magát megfogalmazni. Igaz,ahányszor láttam, annyiféle előadása voltGozzi és Vahtangov művének. Nem aszerepek külső rajza, nem az előadás fe-szes koreográfiája változott meg, s mégcsak nem is a commedia dell'arte szel-lemében rögtönzött játékok lazították széta produkciót. De a szellemi tartalma,érzelmi gazdagsága volt illékonyan vál-tozó. Láttam vidám Turandot-előadást,láttam bánatost, láttam frisset és láttamfonnyadtat, élettelit és kiürültet. Láttammatinén, és láttam este, hétköznap és ün-nepen. A színészek állapota, a közönségállapota és az én nézői állapotom szerintváltozott - nem a játék - a tartalom.

Le lehet írni azt a jelenetet, amikor aszerelmi csalódásában elkeseredett Adel-ma öngyilkosságot kísérel meg egy fábólkészült tőrrel. Lendületesen ragadja mega tőrt, hogy keblébe döfje, de Kalafelkapja karját, és ki szeretné csavarnimarkából a fegyvert. Küzdelem indulmeg közöttük, de nem naturalista birkó-zás, hanem zenére, majdnem táncszerűvéstilizált ritmusos, mozgással, szélesenívelő mozdulatokkal rángatják egymást.

S hogy a pátosznak és a komikumnakgroteszk összevegyülése még fokozottabblegyen: a kínai császár egész udvar-tartásarészt vesz ebben a szelíd dulakodásban;anélkül, hogy ők is megfognák a kétfőszereplőt, mindannyian egész testükkelbeledűlve kísérlik meg kiragadni Adelmakezéből a tőrt. Az egész színpad táncosanring, mintha láthatatlan érzelmi kötelékekfűznék az életért birkózó főszereplőkhöz amellékalakokat is.

Persze: le lehet írni. De eltűnik a lé-nyeg, a mozdulatok zenéje, a zene iró-niája, a megrendülés őszintesége, egy-szersmind finom kigúnyolása; eltűnik ajáték eleganciája.

Le lehet írni Brighella éjszakai pan-tomimbetétjét, amint a Kalafnak hozottlétrán egy egész nagyzenekart utánoz:hárfázik, bőgőzik, zongorál rajta bo-londosan csapongó kedvében. Azt is lelehet írni, hogy a Turandot előadása ere-detileg színiiskolai növendékek vizsga-előadásának készült, azért ennyi benne ajátékos ötlet, sokoldalú képességeik meg-mutatása-mutogatása is így kívánta ezt; dementen hozzátehetjük, hogy azóta nemnövendékek játsszák a "T

urandot szerepeit -még ha a Vahtangov Színház mellettműködő Scsukin színiiskolának a színháztagjai közé került fiataljai rend-szerintennek a darabnak a szerepeibenvizsgáztatnak meg, próbáltatnak ki -, azalkalmi színészvizsgánál lényegesebbeleme az előadásnak, hogy Vahtangovszínházművészeti végrendeletül ha-gyományozta tanítványaira és a világszínművészetére Turandotját, hogyösszefoglalja benne mindazt, amit aszínházról tart, és fontosnak érezelmondani.

1883. február első napján született Jev-genyij Bogratyionovics Vahtangov Vla-dikavkázban, a későbbi Ordzsonikidzében.Orosz-örmény apja gazdag dohánygyár-tulajdonos volt, aki fiát a vladikavkázigimnázium elvégzése után (1903-ban) amoszkvai egyetem jogi karára iratta be.Az ifjú joghallgató minden szabad idejét amoszkvai Művész Szín-ház előadásaintölti.

19o4-ben készíti el első színpadi ren-dezését: augusztus 15-én a nyári iskolaiszünetben szülővárosának színházábanbemutatja Hauptmann: A békeünnep címűcsaládi drámáját, s ő játssza benneWilhelm Scholz szerepét.

19o5. január 12-én moszkvai egyetemiszínjátszókkal rendezi meg Otto Ernst:Tanárok című darabját.

1906: irányítja és játszik isTimkovszkij : Erősek és gyengék címűdrámájában, valamint MoszkvábanGorkij: Nyaralókjában.

1907-től 1909-ig elfeledett szerzők da-rabjait gondozza a Művész Színházban.

1909-től kezdve Adasev híres színész-iskolájának tanítványa. Mesterei közöttolyan hírességeket találunk, mint Szu-lerzsickij, Luzsszkij, Leonyidov és Ka-csalov: a Művész Színház vezető egyé-niségei.

1910. december 27. és 1911. február 8között fontos esemény történik Vahtangovéletében. Szulerzsickij Párizsba utazik,hogy a Théâtre de Réjane-ban a MűvészSzínház eredeti előadása alapján franciaszínészekkel is megrendezze Maeterlinck:Kék madár című bölcseleti mesejátékát. Amű világbemutatója 1908-ban voltMoszkvában: Sztanyiszlavszkij, LeopoldSzulerzsickij és Moszkvin rendezték eztaz elbájoló színházi remeket, ami eredetiállapotában a mai napig a színházműsorán látható. Szulerzsickij az útramagával viszi kedvenc növendékét, hogyketten készítsék el a párizsi változatot.Mester és tanítvány kapcsolatánaktanulmányozása közel vezet Vahtangovszínházi elképzeléseinek megértéséhez.Szulerzsickij volt az, aki a Művész Szín-ház tarka estjeiként megszervezte a ké-sőbb Moszkva-szerte híressé váló, sikereskabarét: a Denevért, a színház stílusát,műsorát, személyiségeit utánzó mű-vészkabarét. Ez a kabaré emlékeztet Rein-hardtnak 1901-ben Berlinben megalapítottHang és füst nevű kabaréjára. Egy-formaszerepet töltenek be mindkét városszínházi életében: segítenek a „nagyszínjátszást" megszabadítani a csökött-ségektől, kötetlenebb formát alakítanak ki,természetesebb kapcsolatot színpad ésnézőtér között; előtérbe állítják a színészegyéniségét, sokoldalú képzettségét,tudását, megragadó testi és lelkiügyességét. S ezen kívül: propagátoraiváválnak a szecesszió irányzatának. A Kékmadár előadása vagy a Denevér-kabaré aszecesszió (Oroszországban: Mir Iszkusztvanéven) kristálytiszta képzőművészetiihletésében fogant. Ezek hatásától nemmarad mentes Vahtangov művészete éskülönösen főműve: a Turandot hercegnőelőadása.

1911-ben Vahtangov megismerkedikközelebbről is Sztanyiszlavszkijjal ésNyemirovics-Dancsenkóval Március 12-

én diplomát kap Adasev iskolájában, éshárom nap múlva - március 15-én - belépa Művész Színház társulatába. Szta-nyiszlavszkij ekkor kezdi gyakorlatban iskidolgozni híressé lett rendszerét, és aMHAT fiatal művészeinek egy csoport-jából stúdiót szervez, ahol a kísérleteketvégzik.

Ugyanennek az évnek szeptember 3-ánVahtangov megkezdi színészpedagógusiműködését a Saljutina-iskolában. 1915-igitt tanít. Szeptember 23-án Tolsztoj: Élő,holttest című drámájának művészszínházbeli előadásán az „Egy cigány"szerepét játssza.

1912 augusztusában utazást tesz Skan-dináviában.

1913: az Első Stúdióban rendezőként ésszínészként vizsgázik egy Heyermans-dráma bemutatásával.

November 15-én Hauptmann már em-lített drámáját rendezi meg ismét.

1914. március 26-án a ManszurovszkajaStúdió vezetője lesz. A következő évbenaz iskola nyilvános előadóesteken mutatjabe növendékei előrehaladását.Egyfelvonásosokat, zenés darabokat,Csehov- és Maupassant-elbeszélések dra-matizálásait viszik a szakmai közönségelé.

Ugyanebben az időben a MHAT-bankülönböző epizódszerepeket bíznak rá. ADoktort játssza Moličre: A képzeltbetegében, Kraftot Leonyid Andrejev: Agondolat című darabjában; Báli vendégDosztojevszkij: Nyikolaj Sztavroginjában, atöbbi között. Az Első Stúdióban játszottszerepei: idősb. Tackleton Dickens:Házitücsőkjében (1914. november 24.) ésFrazer szerepe Henning Berger:Özönvízében (1915. december 14., sajátrendezése).

19i7 márciusában megalakul a Vah-tangov Stúdió.

1918. április 23. : Rosmersholm.1918. szeptember 15.: Maeterlinck: Szent

Antal csodája. Mindkét előadást az ElsőStúdióban rendezi.

1918. október 8.: Sztanyiszlavszkijmegbízásából átveszi a megalakult Ha-bima Stúdió vezetését. Itteni rendezése:Schalom Asch: Az idősebb nővér, Perec:Tűzvész, Katznelson : A nap, Berkovics:Balszerencse.

1918 és 1'920 között lázas munkát végezkülönféle színiiskolákban, stúdiókban,színházakban és színházi szervezetekben:részt vesz a Művész Színház MásodikStúdiójának munkájában, Otto Gunsztdrámai stúdiójában, Saljapin

színésziskolájában, az örmény Stúdióban,a Csajkovszkij Filmiskolában, a Ha-bimában és a Vahtangov Stúdióban, amit1920. szeptember i3-án a Művész Színházvezetősége elfogad Harmadik Stúdiójának.

1920 szeptemberében ez a stúdió mu-tatja be Vahtangov rendezésében Csehov:Háztűznézőjét vizsgaelőadásként.

1921. január 29.: a Szent Antal csodája astúdió növendékeivel.

Megbetegszik: fájdalmas béldaganata -ami idővel rákossá válik - fékezi tevé-kenységét, egy-egy roham között a sza-natóriumból kiszabadulva készíti mégislegjobb előadásait.

1921. március 29.: Strindberg: X I V .Erik című drámájának megrendezése azElső Stúdióban. Szeptemberben: a Har-madik Stúdióban a Lakodalom című egy-felvonásos második változata.

1922. január 3i.: Anszki: A dibuk címűdrámájának bemutatója a Habimában.

1922. február 27-én megkezdi a Tu-randot hercegnő próbáit a Hármas Stúdiónövendékeivel. Nem a Schiller átdolgoztaGozzi-mesét vették alapanyagul, melyGozzi (fiabái közül ezt a regényes históriáttartósította a nemzetközi szín-padokon, éselvezette Puccinihoz is, hogy most mároperai alakzatban éljen tovább, feledésbemerítve az eredetit. Miként a Háromnarancs szerelmese is csak Prokofjevsegítségével éli tovább halhatatlanságát, ésa mi színpadainkon, ahol a Turandothercegnő Schiller-változata már 1821-benföltűnik Székesfehérvárott a NemzetiSzínjátszó Társaság műsorán, aSzarvaskirálynak is Heltai Jenő átdolgo-zására volt szüksége. Vahtangov vissza-kanyarodik Carlo Gozzi mesevilágához, aGoldonival pörlekedő, köznapi életbőlmerítő, fesztelen vígjátékaival vitázó, acommedia dell'artét programszerűentartósítani vágyó hősi és vidám groteszk-ségéhez, mert ez a mesetartomány esiklegközelebb ahhoz a „fantasztikus realiz-mushoz", amit Vahtangov célul tűzöttszínháza elé: egyesítve Sztanyiszlavszkijlélektani realizmusának rendszerét sajátvallásosan etikus színházeszményével és amejerholdi attraktív színház vívmányaival.Miközben a színpadi mű működő életébenmegjelennek Vahtangov gyakorlattáváltoztatott elvei - a szín-háznakvilágosságra és szépre kell nevelnieközönségét, a színészeknek vállalmok kellaz erkölcsi tökéletességet és valóságosklauzúrában kell élniök, mint maGrotowski színészeinek, hogy

szent hivatalukat betölthessék - életre kelAntonio Sacchi szelleme is, aki koránakhíres Truffaldinójaként egyszerreszolgálta Goldonit és Gozzit is, mind a kétúr darabjait sikerre vive. (És évekigOroszországban vendégszerepelt - hogy akapcsolat filológiailag is tökéletes legyena rögtönzött vígjáték e nagy alakja és aszázad elejének szovjet színházművészeteközött.) Sacchi csapongó tréfái,fantasztikus humora és a vadságban isőszinte logikai meseszökellései lebegneka Vahtangov-mű fölött védszellemként.

Vahtangov leveleiből - és próbáinak,tanóráinak Gorcsakov lejegyezte nyo-maiból - megtudható, hogy a nagy ren-dező tökéletes elzártságot követelt szí-nészeitől, művészi munkájukra való teljesösszpontosítást annak érdekében, hogy aművészeten át találjanak el a misztikához.A növendékeknek - követelte - magukévákell tenniük a szigorú fegyelmet, meg kellbarátkozniok a művészet szerelmével,meg kell szabadulniok az önzéstől és akisszerű ambícióktól. Ezek az elvekSzulerzsickij jel való barátságábóleredtek, akinek fényét - mint Shakespeareaz Erzsébet-kori drámaíró-két -elhomályosítja az utókor előttSztanyiszlavszkij ragyogása. Szulerzsickijelve volt az is, amit a Turandot hercegnőből

ismerhetünk, hogy az úgynevezett negatívfigurákat is szeretnie kell a színész-nek,nem szabad a közönségre ráerőszakolni avéleményüket valamely figuráról: csakédes iróniával ellátva lehetőséget kellengedni arra, hogy a néző maga ítéljen.

Közbevetőleg megjegyzendő, hogyVahtangov rendezői és színésznevelőitevékenysége akkor bomlik ki teljessé-gében, amikor a Művész Színház átmenetiválsággal küzd. A forradalom győzelmeután művészi csődbe kerül a szín-ház.1920 áprilisában felújítják korábbiprodukciójukat Byron: Káinját, ez az évadegyetlen új bemutatója. 1925szeptemberéig (Trenyov: Pugacsivscsiná-jáig) az 1921-ben bemutatott Revizoronkívül semmi újat nem csinál a színház; atársulat külföldi vendégszerepléseketvállal. Kétéves amerikai turnéra utaz-nak:a tagok egy része ottmarad - köztük akésőbbi rémspecialista: Akim Tamiroff.Zavarba kerül az anyaszínház. Képtelenfolytatni a forradalom előtt megkezdettmunkát. Vahtangov éppen ekkorbontakozik ki, mégpedig a Mű-vészSzínháznak nem a századfordulón műveltrealista-naturalista-meiningenista stílusátfejleszti tovább, hanem fan

tasztikus-szimbolikus irányzatát - amitSztanyiszlavszkij a Kanadából visszatérSzulerzsickij hatására alakított ki.

*

Sztanyiszlavszkij már korábban érezte:„mennyire szüksége van a színháznak min-denekelőtt új technikával játszó új színészekre".Vahtangov - mindig a „rendszer" alapján -ezt az újfajta színészt hozta létrenövendékeiből, akik 1929-től kezdve astúdióból létrejött Vahtangov Színháztörzsgárdáját alkották: vezető színészei ésrendezői lettek.

De ha a Turandot hercegnőt nézzük, ezt azösszefoglaló művet, az addigi eredményekösszegezését és a későbbi korokra, máigható színpadi teljességet, akkor nemszabad elfelejteni Sztanyiszlavszkijnak ezta gondolatát sem: „A külső cselekményszórakoztat, mulattat vagy elzsibbasztja azidegeket, de csak a belső cselekmény tudjahatalmába keríteni lelkünket, és tud uralkodnirajta." Nem az újítások adják a Turandotlényegét. Nem-csak a technikát csodáljuk- ha csak nem azért, mert képes rögzíteniaz illékony ihletet -, nem a formátcsodáljuk, nem az hat elsődlegesen,hanem a benne meg-jelenő fiatalostartalom, érzékeny szépség, a játékgyermeki öröme és csillogása. Talán ezértvan az, hogy bár hihetetlen pontossággalés igyekezettel őrizték meg a színházalapító előadásának rugalmasságát ésőszinteségét: mégis, nem egyenletesensikerült a tartósítás. Számomra mindig aszolgák jelenlétéből csap ki a legtöbböröm, a legfrissebb hatás. A szolgák, akikátdíszítenek, és a nyílt színpadonleeresztett trägerekre bekötik ésleakasztják a dekoráció lenge selymeit:megszámozott hátú kék-fehér-pirosköntösökben táncolnak és futnak be aszínpadra. Már ebben az örömtelisürgésükben is annyi lelkes buzgalom,néma szolgálat és kedves-szíves segí-tőkészség jelenik meg, ami derűvel borítjael a színpadot. Legvidámabb meg-jelenésük mégis a második felvonás köz-játék-pantomimje. Játékosan parodizáljákKalaf és a hercegnő szerelmi viadalát,olyan keserves-víg véget jósolva amesének, mint ahogyan a Szentivánéji álommesteremberei vetítenek előre ne-vetségesen véres históriát a lakodalmipárok elé. Itt sorban öngyilkolják magukattáncos lépésekkel, és szardíniakéntfekszenek a rivalda előtt. Báj és kidol-gozottság ragad itt magával. Talán azértez a leghalhatatlanabb része az előadás-

nak, mert ezt játsszák rendszerint a szín-ház új fiataljai, akik az életükért játszanak,akik minden igyekezetükkel merül-nek clföladatukban, és be kívánják bizonyítanirátermettségüket és tehetségüket.

De a szigorúan megszerkesztett fizikaicselekvések is csapdába zárnak őszinte-séget és ihletet: önkéntelenül is fölkeltik anegyedik színésznemzedékben is azeredeti próbáknak a rátalálás-örömét.Brighella említett betétje - kezébe veszi afalhoz támasztott létrát, előbb gitározik,majd bőgőzik, azután álla alá emelvehegedűszólót játszik rajta, végül térdérefektetve zongorázni kezd - varázsos móka.S amikor a négy maszka A halj,-tyúk tavakishattyúit parodizálja Petipahagyományos pas de quattre-jában, vagyfölidézik a Haldokló hattyút, vagy ami-korNyírfácska együttesként siklanak a színre:megújulólag keltik föl a színész-ben ajáték mámorát.

A kísérőzene Csajkovszkij és Rossinidallamvilágát egyszerre idézi fel, és szá-momra Ježek könnyedségére és ironikusanérzelmes melódiáira emlékeztet. Koz-lovszkij és Szizov hangszerelésének leg-pompásabb hatása a cigarettapapiros-borítású fésűk alkalmazása: ettől leszegyszerre „keleties" a muzsika - annyiraorientális, amennyire ide szükség van. Eza parodisztikus „kínaiasság" vonul végiggúnyosan ízesítve az előadást: a játékosfésűzenekar diákcsíny érzetét kelti föl. Ésa rögtönzöttségét. Szorosan és logikusantartozik bele a szedett-vedett, használatitárgyakból történelmi jelmezt mesterkedővagabundosságba, ahol a szolgák olaszosjambósapkája (Gozzi) vagy kínaias copfja(Turandot) sárga harisnyákból készült,ahol Timur asztrahányi fejedelemfrottírlepedőből összeöltött köpenyben jár,hátán kék törölköző képviseli az uralkodóidíszt, és álla alatt rojtos frottírtörölköző azagg bölcset megillető fehér szakáll.

Ötvenegy évvel a bemutató után is ki-csapbelőle valami meggátolhatatlan életöröm,derűlátás: a szerelem, a szépség és azifjúság szeretete. Hitvallás ez a mű.Ujjongó életpártiságával hirdeti, hogy azélet szép oldala győzedelmeskedik azárnyakon, az ármánykodókon és a gonosztúlerőn. És ha idézőjelbe kerül is bennevér és könny, szerelmi szenvedély éshalálos próba: akkor is van őszinte drámaiereje a komoly drámai

szálnak. Talán éppen az erős kontrasztokán, mivel a maszkák és a tréfák olyerősen ütnek el stilárisan, s ez a távolistílusszekvencia teremti meg a stílusegységét.

Ha belelapozunk Gorcsakov könyvébeVahtangov rendez -, ahol a próbák rész-

letes nyomon követését találhatjuk:meggyőződhetünk róla, milyen elevenalkotókedélyű, hittel teli és elmerült mun-ka folyt napról napra, hétről hétre, hó-napról hónapra.

S vegyük hozzá az időpontot: 1922. (Deaz előkészületek már az előző évbenmegkezdődtek.)

Még nem dőlt el véglegesen a szovjet-hatalom sorsa. Még nem szilárdult megannyira a rend, hogy ez az ujjongó dia-dalének, az életnek és szerelemnek ehimnusza magától értetődő lett volna.(Persze, ez nem lvan Pirjev filmjeinektraktoros öröme, kubáni vígoperája, hurrá-optimizmusa, sem AlekszandrovnakMejerholdból és Eizensteinbőlvisszamaradt szarkasztikus vígjátéki mo-dora.) Ez a stílus belülről, az élet szere-tetéből és abból a mély hitből fakadt,hogy győzni fog a fiatalság, mert győzniekell.

Hideg volt akkoriban. Fűtetlen helyi-ségekben próbáltak. Sötét volt az utcákon.Fáztak és nyomorogtak az emberek. Egyfalat kenyér vagy egy korty tea kincsnekszámított. A füstölt halat jegyreárusították. Vahtangov pedig beteg volt,halálos beteg. Tudta, hogy gyó-gyíthatatlan. Művét: a Turandot hercegnőtutolsó dalnak szánta. Ebben akarta ősz-szegezni nézeteit és tapasztalatait a szín-házról. Ebben akarta összefoglalni mind-azt, amit vallott a színház esztétikájáról ésgyakorlatáról, a próbákra készülés mi-kéntjéről. Alkotói módszerét kívántaráhagyományozni növendékeire.

Hatalmas művészi és emberi nagyságkellett hozzá, hogy ezek között a komorkörülmények között ezt a gyengéd és szépdalt tudta ráhagyni az emberekre, aszínházművészetre és a nézők nemze-dékeire.

Orocsko - aki először játszotta Adelmaszerepét - így írt az utolsó próbáról: „ATurandot utolsó próbájának napjára

Vahtangovnak már kezdődő tüdőgyulladása

volt, és a feje köré tekert törölközővel ült. Afényt kereste. Ott álltunk a színen, ki-festve,kosztümökben, csaknem meghaltunk afáradtságtól. Hajnali három volt. Teljesenbetegen ezt mondta Vahtangov : »És mostmindent az elejétől a végéig. Semmit sem kö

vetelek a színészektől, de szeretném meglátni afényt. Csak mondják el a szöveget.« Csak-nemelájultunk. Azt mondta : »Semmi, semmi;készüljenek föl!« Ez volt az utolsó alkalom,amikor láthatta ezt a színdara-bot."

Háromszor egymás után elismételtetniegy egész előadást! És éjszaka! Többhónapi próba után! Javítani már nemlehetett semmit ezen a reggelbe nyúlópróbán. Vahtangov önző módon, sajátmagának, játszatta el az előadást.Gyönyörködni akart benne. Gyönyör-ködni akart utoljára az életben. A fő-próbán már nem vehetett részt, és 1922.május 29-én meghalt a század egyik leg-nagyobb színházművésze, akiről méltánmondta Nyemirovics-Danesenko:„Vah tangov nem törekedett arra, hogyművészeté-ben elszakadjon a MűvészSzínháztól, de el-szakadt a Művész Színházrossz hagyományaitól. Mi ez a hagyomány ?Ez a naturalizmus, amelyet a Művész Színháznem tud le-vetkezni ... Ettől a szürke, unalmasnaturalizmustól lökte el magát elemi erővelVahtangov."

fórumPÉCHY BLANKA

Beszélni nehéz

Ezt a fejezetet azoknak szánom, akikneka készséges segítsége nélkül nem születhetáltalános beszédkultúra: az anya-nyelvüket féltőn védelmező önkéntesnyelvművelőknek. E rokonszenvet és meg-becsülést érdemlő emberek száma koránt-sem jelentéktelen. Szorgos igyekezetükmégis meddő. Némaságra kényszerül-nek.Panaszaikat, bánataikat legföljebblevelekben sírhatják el. Meg is teszik.Szorgalmasan.

Szószólójuk kívántam lenni. Önszán-tamból írtam, beszéltem róluk, kérve azújságokat, juttassanak egy kis sarkocskátnyelvi sérelmekkel jelentkező olvasóik-nak is. Sürgetéseimet elhárították, mond-ván: a szerkesztőségekbe özönlő pana-szok küldözgetői örökösen germaniz-musokon kérődznek.

Egy-egy nyelvi tárgyú cikkem felémfordította bizalmukat, nekem is írogattak.Válasz a panaszosoknak címmel az Élet ésIrodalomban cikksorozatba kezdtem.Hamarosan abbahagytam, mert postámfelduzzadt ugyan, de a levelekben jó-résztazonos panaszok ismétlődtek, nohafeladóik más-más társadalmi rétegheztartoztak. Legtöbbjük csakugyan germa-nizmusokat sérelmezett, néha nyelvtanivagy fogalmazási hibát, és persze nyelv-tani babonából táplálkozó vélt hibát.

Nemes fáradozásuk tagadhatatlan ér-dem, de értékét csökkenti, hogy kellőtájékozottság nélkül törnek pálcát, vitat-ható érvekbe kapaszkodnak, s a múltoncsüngenek. Jogos és helytálló észrevéte-leik is kiegészítésre szorulnak nemegy-szer. Indulatosan hibáztatják példáulnyelvészeinket: „Miért hagyják veszni azikes ige alakjait, a magyar nyelv díszét?"

Igaz, erélyesebben is síkra száll-hatnánakérte, de számításba kell vennünk, hogy azi k e s r a g o z á s bomlása réges-régenelkezdődött már. Az egyes szám harmadikszemélyének -ik ragja eredetileg az igeszenvedő vissza-ható alakjátkülönböztette meg a cselekvő alaktól.Margit diót tör (cselekvő); a jég törik(szenvedő). Janika a tésztához nyúl. Atészta nyúlik. Ez a jelentés-meg-különböztető szerep azonban elmosódottlassacskán. Ikes igék ( lépik, pökik,

Péchy Blankát fáradhatatlanul tevékeny egyéniségként tiszteli a köztudat. Színésziérdemei mellett cikkeit, könyveit, színházi tárgyú tanulmányait széles körbenismerik, és az is köztudott, hogy ő alapította a szép magyar beszédet kitüntetőKazinczy-díjat. Nyelvünk tisztaságának más helyen, más alkalmak-kor is éberőrizője, folytatva azt a szép hagyományt, amely a múlt század legnagyobb magyarszínészeitől maradt ránk örökül. Erről tanúskodik most készülő könyve is, melyet aMagvető Kiadó jelentet meg. Ebből a könyvből emeltük ki az alábbi részletet, mertmeggyőződésünk, hogy a magyar nyelv-helyesség tudatos ápolásábanszínművészeinknek sok segítséget nyújthat.

esdik stb.) elveszítették, iktelenek viszont(szop, fo y, hazud, meg jelen stb.) fölvettékaz -ik ragot. Ennek hatására össze-kavarodott a többi ikes és iktelen ige-alakis. Csak a székely nyelvjárás őrizte megtisztán a kétféle ragozás változatait.

Révai Miklós a tizennyolcadik század-ban - a nyelvújítás, a Tudós Társaság és aziskolák segítségével - elodázta a bomlásifolyamatot, de századunk elején SimonyiZsigmond már kiadta a jelszót: „rázzuk leaz ikes igát !" Nyelvészprofesszorok,Gombocz Zoltán, Horger Antal,megjósolták egészen közeli ki-halását, slám, bicegve bár, de él. Alkalmasint élni isfog, amíg az irodalmi nyelv nem mond le astílus változatosságának e vonzólehetőségéről.

Révai Miklós évszázadokra átmentette a

tudhatnánk, ehetnénk tárgyas igealakját:tudhatnók, ehetnők. Most Bárczi Géza küzdéletben tartásáért, de szép igyekezetealighanem meddő marad, ha még IllyésGyula is leírja, hogy „a ...»Végre tudnókhajtani«. . . épp úgy megmosolyogtat, akára tolnai szőlőkben felhangzó: »Melózzmaszek, nincs mese«; mind-kettő a folklórhangulatát hozza, ha némiképp fordítottanis."

Pedig valóban szegényedést jelent, halemondunk ily árnyalt megkülönbözte-tésekről: Használhatnánk egy kis pénzt -használhatnók azt a kis pénzt - Látnánk felhőt,

ha volna - látnók az eget, ha nem takarnákfelhők - Adhatnánk egy kis kenyeret, deodaadhatnók az egész uzsonnánkat is.

Időben. I d e j é b e n . Vádolják a sajtót,a rádiót, a tévét. „Ne fogadjon cl és neközöljön ilyen magyartalan szövegűhirdetéseket: Időben gondoskodjon télitüzelőszükségletéről. - Időben hívjon. -Időben adja fel rendelését."

Példáikat kiegészíthetem újságcikkekbőlvett mondatokkal: „Az előadások, vitáktémáját és időpontját minden kiadó időbenmegkapja majd." (Kiadói szaklapbanjelent meg.) - „Pedig, ha utána járnak,időben megtudták volna, hogy akereskedelmi ügyintéző nem ön-

ként vált meg előző munkahelyétől ..." -„Kilincsel, telefonál, hogy mindenidőben érkezzen meg." (Ráadásul itt aszórend is értelemzavaró.) Valamennyipéldában az idejében (idejekorán, kellőidőben, jókor) a megfelelő kifejezés azidőben helyett.

Hihetetlen, hogy megkülönbözteté-sükre még némely kiváló írónk semügyel kellő gonddal. Azt például min-denki érzi, hogy ideje elindulni helyettnem mondhatja: idő elindulni, tehát le-írni sem volna szabad, hogy „Noha idő-ben indultak el, mégis elkéstek ..."

Néhány példa a megkülönböztetésre:Időben és pénzben nem volt hiány, ennél-

fogva elkészülhettünk az átépítéssel. Időbenösszeegyeztethetetlen számomra a megadottidőpont, de ha majd idejében (kellő időben)kapok értesítést, okvetlenül oda megyek. -J ó időben, rossz időben pontosan érkezik,mert idejében (idejekorán, jókor) indul el.

Jogos bosszankodásuk forrása a h e l y- s é g és a h e l y i s é gösszetévesztése. Én is hallottam egyikrádióriporterünk diadalmas közlését:„Itt vagyunk a körút egyik helységében!"

Diadalmas fölfedezés valóban, hogy akörúton elférnek helységek, azaz: tanyák,községek, falvak, városok! De ha ahelység kifejezés hét betűje középüttegy icipici i által helyiséggé bővül,csökken a térfogat, mert helyiség a bolt,a cukrászda, étterem, mozi stb., sőtminden egyes háznak valamennyihelyisége: a szoba, konyha, padlás,pince stb.

Útmutatásul: Mintegy harminc helység-ben létesítenek új raktárhelyiségeket. - Alegközelebbi helységben (faluban) keresünk

egy helyiséget (kocsmát, boltot), ahol talá-

lunk valami enni-inni valót. S ha mindeztnetán nehéz volna megjegyezni, segítsePetőfi a tunya memóriát:

A szélestenyerű Fejenagy,A helységi kovács,Vagy mint őt a dúsképzeletű népKöltőileg elnevezé:A helység kalapácsa.

Az egyenlőre s az egyelőre„összezagyválásán" is sokan mérgelődnek.A két szónak csakugyan semmi közeegymáshoz. Egyelőre itthon maradok. -

Egyelőre minden rendben van, tehát egye-lőrenem panaszkodhatom. Az egyenlőre ritkábbanhasználatos. „Igazítsa egyenlőre a kabát kétvállát! - A kerti út homokját egyenlőre

gereblyézte."A b i z t o s és a b i z o n y o s

„összetévesztésén" is megbotránkoznak. Énnem. Használatukban magam sem vagyokegészen bizonyos. Csak nyelv-érzékembenbízva adom a következő példákat: Egészen

bizonyos, hogy eljön, mert csábítja a biztosüzlet. - A biztosra vett siker egyelőre korántsem

látszik bizonyosnak. -- Biztos ítéletű ember,

mégsem bizonyos, hogy hallgatnak tanácsára.Hogy miért nem vagyok biztos a dol-

gomban? Mert nem sikerült bizonyosságotszereznem. Az Értelmező Szótár szerintbiztos az, „amihez kétség nem fér, amivalóságnak, ténynek vehető." A bizonyospedig „olyan (állítás), amelynekigazságáról valaki meg van győződve:kétségtelen." Definíciók iránt nincs sokérzékem, de talán ezúttal nem felfogóképességemen múlik, ha semmiképp semértem a különbséget az amihez kétség nem férés a nem kétséges között. Még jobbanelbizonytalanodom, ha e két meghatározástösszevetem Balassa Józsefével: „bizonyosaz, amihez kétség nem fér; biztos az, amibekövetkezik."

Bajban voltam egy másik definícióvalis. Valamelyik cikkem megjelenése reg-gelén rámtelefonált egy ismeretlen olvasó,hogy azon melegében megleckéztessen egymagyartalan szerkezet miatt: osztomvéleményét. Nos, az Értelmező Szótárcsakugyan csillaggal (azaz helytelenítéssel)közli: „osztja valakinek valamijét,különösen nézetét, véleményét: osztozikvalakinek valamely érzelmében, ill. anézetében, véleményében." De az osztozikcímszónál véleményről, érzelemről szósincs: „valamely értéket, anyagot másod-vagy többedmagával együtt megfelelőszámú részre oszt (és az ön-magának járórészt elveszi)." Most márnyelvészprofesszorhoz fordultam, annál isinkább, mert Arany Jánosnál is ezttaláltam: „Tökéletesen osztom értekezővela bosszankodást . . ." A bosszankodástudvalevőleg nem érték, nem anyag,hanem indulat, azaz érzelem. Megkérdez-tem a professzort, véleményben ő osztozik-e, vagy az osztom véleményét szerkezetethasználja-e.

A kérdést többen nekiszegezhették

már, mert kijelentette: Én ilyenkormindenkinek azt válaszolom, hogy nem-csak osztom, hanem szorzom is.

Ezek után ki merem mondani: ne avatagtilalmak betartásán fáradozzék a nyelv jóőre, figyelje inkább a keletkező torzu-lásokat, küzdjön ellenük ahol csak tud.Ajánlhatok néhányat.

Itt van például a b i z o n y g a t .Divatszó lett. Régebbi szótárakban,nyelvművelő munkákban nem is szerepel.Az Értelmező Szótár címszavai közöttmegtalálható már. Világos és pontosmeghatározással: „Hosszasan, ismételve,esetleg részletes indokolással vagymakacsul állít, erősít valamit, aminekigazsága erősen vitatható. Azt bizony-gatta, hogy ártatlan. - Oda sem hallgatott,csak a maga igazát bizonygatta." Vagyis atömören minősítő ige eleve kétkedéstébreszt az állítással szemben.

Most többnyire a mondanivaló szán-dékának ellentmondó értelemben alkal-mazzák. A gimnáziumokat nem akarjuk a

szakközépiskolák fölé helyezni, sőt éppen aztbizonygatjuk, hogy), egymást kiegésztőnek kellkezelni. - A fiatal színésznő eddig csakvizsgaelőadásokon bizonygathatta tehetségét.Szürkít, szegényít a divatszó. S bizony-gatni helyett itt van a bizonyítani,bizonyítgatni mondogatni, ismételgetni,magyarázgatni, fejtegetni, vitatgatni,részletezgetni, erősködni, bizonykodni, váltigbizonyozni (ahogy Arany János írta),győzködni, ki-fejteni.

Temérdek újságkivágatom közöttmindössze két hibátlan példát találok:„váltig bizonygatták, hogy a devalvációnem oldaná meg a brit gazdaság krónikusbajait." (Közben ugyanis megtörtént aleértékelés.) „Huszonhét oldalon átbizonygatta, hogy a dokumentumok nem»hamisítványok«." (A cikkíró macs-kakörmökkel is jelezte az állításvalótlanságát.) Szintén jó példa BárcziGézának ez a mondata: „Gyermekes dologvolna bármely nyelv értékeit a többiekócsárlásával bizonygatni."

Megakadályozhatnók az i l l e t v e túl-tengését is. Régebben főként módosítóhelyesbítő értelemben fordult elő: Be-ment,illetve berontott a házba. - Három napja,illetőleg most már negyedik napja vagyok úton.A nehézkes hivatali nyelvben díszelgett,ha az állítás több személyre vagylehetőségre vonatkozott. Most meg-találhatjuk újságcikkben is: „Makai ésNagy az egyetem úgynevezett nemzetikapcsolatok bizottságának vezetője, illetvemunkatársa volt." Rövidebb és világosabbvolna így: Makai a vezetője,

Nagy a munkatársa volt az egyetem úgy-nevezett nemzeti kapcsolatok bizottsá-gának. Igényesebb stílusáramlatok idejénalig találkozunk ezzel a rövidebb szóvalclhelyettesíthető; vagy akár el is hagyhatóhenye szóval. Most minduntalan szemünkelé kerül. Olykor percenként ismétlődik arádióhírekben. Halálra gázolta aszabályosan haladó motorkerékpár vezetőjét,

illetve utasát (vezetőjét és utasát). - Ategnap, illetve szombaton érkezett levél.

Rövidebben és pontosabban; A tegnap,

azaz szombaton ... (Azaz nélkül is meg-teszi.)

Divat a kurtítás: Jugóban voltam, Olaszbanvettem, (Sebbel/ nyaraltunk, viszontlátás(viszontlátásra helyett), kábé (körülbelül),satöbb (és a többi helyett), kösz, pusz .. . Ésdivat a toldozgatás: A betartalékolt

szárazbabot elvetettük. - A fát egy karóval

kibiztosítottuk, A tagság meg javasolta azépítkezést. Az OTP meghitelezi a költséget. - Afiam besegít a mosásnál. - Megemelkednek azigények.

Ha jól emlékszem, a megemelni fogalmafizikai súlyhoz kapcsolódott: Segítsenmegemelni a kereket, hogy alácsúsztathassamezt a rönköt. Megemelte, de mindjártvissza is ejtette a nehéz zsákot. Megszakadt -mondta a nép - megemelte magát. Masemmit sem emelünk, mindent meg-emelünk: hangot, tervet, életszínvonalat,termelést ... De hiszen az emelkedés ma-gában foglalja a megemelkedés tényét,Arany János már az előrehaladni, tovább-folytatni formákat is pleonazmusnak,szóhalmozásnák minősítette, mert hiszenhaladni csakis előre lehet, s a folytatásönmagában is kifejezi a tovább-jutástényét.

Szóhalmozás ez is: Budapest felett azégbolt jelenleg derült; a pontos idő jelen-leg fél hat. Miért? Hiszen a jelen időbenfogalmazott mondat világosan ki-fejezi,hogy most derült az ég, most van fél hat.És miért hozzuk vissza e hivatalosszínezetű, mekegő hangzású jelen-leget ?

Ó igen, támasszunk föl eltemetett, el-kallódott szavakat, ha színük, zamatukvan, és hézagot pótolnak, de csöppet semörvendetes, ha elavult, henye szavakraszánunk papírt és másodperceket. Itt ez amondat: „A gyermeket jelenleg kórházbanápolják, az iszákos apa, illetve anya,valamin/ nagyanya ellen eljárás indult."

Kimaradhat belőle mindhárom dőlt betűsszó.

Igénytelen fogalmazásra csábítanak abárhova könnyűszerrel beilleszthető szókés szajkómondások. Hajlamosak va-

gyunk tunyán kitérni a szellemi iparkodáselől, hogy valakit vagy valamit - helyzetet,alkotást stb. - a magunk szó-készletébőlválogatva jellemezzünk, beszéljünk el,mert hát kéznél van a szériában gyártott,olcsó késztermék : Az nem igaz, hogy azmilyen gyönyörű ! (avagy : pocsék!csupaédes! állati! klassz! stb.) Nekem aztánelhiheti, hogy ezen az egész világon nincs ilyenremekmű! (esetleg: szemét, avagy más,ugyancsak, sz-hangzóval kezdődőkifejezés.) Persze a vélemény-nyilvánításnak mindennél olcsóbb éskényelmesebb elintézési módja a trágárszó. Emberek, kik finnyás ízléssel, sőtaprólékos gonddal válogatják meg öltö-zékük minden egyes darabját, nem átalla-nak silány nyelvi kacatot magukra ölteni.Nem sejtik sajnos, hogy az ápolt beszédmindennél jobban öltöztet.

Megnyilvánul bizonyosfokú szellemirestség abban is, ha beszédünkbeszennyezett köntösét csak agermanizmusoktól igyekszünkmegtisztítani.

Rátérek azokra a szókra, szerkezetekre,melyek eltakarításán oly tiszteletreméltóigyekezettel fáradoznak önkéntesnyelvművelőink. Meglátjuk majd mibenvan, miben nincs igazuk.

A szabadságharc leverése után a Habs-burg önkényuralom a teljes nyelvi el-nyomás módszerével tör nemzeti létünkre.Az oktatás, a bíráskodás, a köz-igazgatás,a katonaság nyelve német. Használatárarákényszerül az is, aki irtózik tőle.Természetesen akad „gutgesinnt"

beilleszkedő, főképp az 1867-es kiegyezésután.

A kétnyelvűség mind több német kife-jezéssel, németes fordulattal tűzdeli telenyelvhasználatunkat. Ez újabb nyelvújításimozgalmat vált ki, de avatatlanok űzik.Esztelen túlzásaik megfékezésérepályázatot hirdet az Akadémia, majd ki isadja a díjnyertes Imre Sándor könyvét.(„A magyar nyelvújítás óta divatba jöttidegen és hibás szavak bírálata, tekintet-telaz újítás helyes módjaira.")

A higgadt ítéletű nyelvészprofesszorcélja: korlátozni a „szóképzési mohósá-got", és erősíteni az elözönlő idegen szóellen a „visszahatni már-már alig erélyesés rugékony nyelvösztönt." Eleve beismeriazonban-s ezt jól jegyezzük meg! -, hogy anyelvtudomány hézagos ismeretei miattegyelőre csaknem teljesíthetetlenvállalkozás a tévedéseket bírálni és a „ja-vítás elveit tudományos alapossággal ki-fejteni."

A megbírált „hibás" szók tömegébőlkiemeltem egy rövid listára valót: ábra,

állvány, beruházás, beterjeszt, bőrönd,csarnok, csend, czég, életképes, elvhű,felmond, felsorol, felülvizsgál, fohász,foszlány, gazdász, genny, gép, gondnok,gyógykezel, hátralék, hiányzik, hűdés,inger, írnok, járda, jogar, játszma, kárpó-tol, kelme, képvisel, készülék, kézbesít,kísérel, körönd, közvetett, lakályos, lát-cső, láttamoz, láb, lég, légyott, lény, lob,nélkülöz, nővér, nyárspolgár, nyegle,nyugta, okmány, öleb, ön (SzéchenyiIstván alkotta), pír, rendelkezik, sav, sáv,sóhaj, sorakozik, szabvány, szende, szív-lel, szokványos, szórakozik, szörp, szöve-gez, tanár, tanoncz, táp, tartalmaz, tarta-lom, tény, titkár, toloncz, tömb, túlerő,tüzér, újoncz, újráz, uszoda, ünnepély,vadoncz, vágy, védencz, vegyelemez,vény, vergődik, vízhatlan, zöm.

Vonakodás nélkül használjuk őket. Nemméricskéljük, vajon képzésük haj-szálnyira megfelel-e a magyar szóalkotásimód hagyományainak. A korcsszülöttek(ázma, férjeny, hibcsiny, imály, kutasz,tilidőüzde stb.) kipusztultak.

A kiegyezés megszünteti ugyan az in-tézményes nyelvi elnyomást, de anya-nyelvünk az eddiginél is nagyobb kártszenved. A magyar ipar fejletlensége jólkiaknázható piacot kínál az osztrák nagy-tőkésnek. Vasúthálózatot építhet, bankot,gyárat alapíthat. Irányítói, mérnökei,szakmunkásai németek. A munka-eszközök és munkafolyamatok kifejezéseinémetül honosodnak meg számosiparágban.

Kialakul a germanizmusokkal átitatotthivatali nyelv. A sajtó pedig úgyszólvánfüggvénye a bécsinek. Az onnan érkezőhivatalos jelentések, hír- és cikkanyaghevenyészett fordításai szaporán terjesztika németes szórendet, a szolgai hűséggelgyártott tükörszavakat, a germanizmusokmételyét. Védekezni kellett. Harcolni amagyar nyelv fennmaradásáért. Ma más ahelyzet. Nyelvünk értékeit, erejét,szépségét kell oltalmaznunk új és újártalmak ellen. Kitér feladata elől, akicsak a régieket tartja számon, nemegyszerártalmatlanokat is.

Egyik panaszosom levelében ezt talá-lom: „Kétségbeejtő, hogy még mindigkinyomtatnak olyan germanizmust, ami-lyen az a förtelmes dacára meg a nap mintnap. Még megérjük, hogy év mint évet isírnak."

Nos a dacára már Imre Sándor könyvé-ben szerepelt hibás használatú szavak kö-zött. De figyeljük meg, mi az, amit hibáz-tat: „A dacz, mert új szó s mertjóhangzatú, megtetszett; annyival inkább,mert

a »trotz« és a »dacz« csaknem rímelők;érette aztán szórendet és vonzatot mel-lőznek. "Ebben a mondatban is „Daczáraszegénységének, sokat áldozott" csak aszórendet bírálja: „birtokviszonyban áll-ván, mint birtok jelentő szó idegenszerűena birtokos név előtt áll". Kijelenti, hogy a„szegénysége daczára" ellen „nem lehetnemegjegyzésünk." Egy másik példábanhelyteleníti az annak elhagyását: Daczárahogy meghalt, él körünkben. Arra hivatkozik,hogy a német is trotzdemet mond ilyenesetben.

Nem a szót, csupán nyelvtanilag hely-telen alkalmazását hibáztatja, s az általa iselfogadott szerkezettel számtalanszorhasználja: . . . a tiszta nyelvérzék daczára és

megtagadásául divatozik. Arany még ahibáztatott szerkezettel is él: Daczára a

sokasodó szépirodalmi vállalatoknak .. . VajdaJános betartja a szabályt: . . . nemmegtévedhet-e minden józan esze daczára .. .

Korántsem áhítom feltámasztását, de ahelyette használt annak ellenére semmivelsem vonzóbb számomra: annak ellenére,

hogy goromba ember, mégis szeretem. Rövi-debb és simább így: Goromba ember ugyan,

mégis szeretem. Mindkettőt elkerülhetjük anoha, jóllehet, ámbár, habár, halott,mindamellett segítségével: Noha goromba,szeretem. - Goromba, mindamellett szeretem.

Németes szerkezet-e a nap mint nap? ANyelvőr a Tag für Tag szolgai utánzásátlátta benne, azóta üldözik. Simonyi anapról napra szerkezetet javasolta helyette.Igen ám, de korántsem azonos a két je-lentés. Nem mondhatom a napról napraokosabb ez a lány helyett, hogy nap mint napokosabb ez a lány. Javasolta a nap nap utánhasználatát is. Erről kimutatták azóta,hogy ugyanúgy megvan az angol és azorosz nyelvben. Ami nem bűn persze.Ahogy nem bűne a nap mint napnak sem. Amagam részéről mindazonáltal nemhasználom mert a naponta egyszerűbb ésrövidebb.

Bárczi Géza határozottan ellenzi, hogyhelytelennek minősítsenek szót vagy szer-kezetet, csak azért, mert pontos mása föl-lelhető idegen nyelvekben is. Az Értel-mező Szótár megcsillagozza a közel semszerkezetet, de Bárczi nyugodt lélekkelleírja: a „műszavak alkotásában a kép-zőink nyújtotta lehetőségeket közel semhasználjuk ki."

Bűn-e a: jól néz ki? Arany János csúfkinézerszónak nevezte, később megeny-hült iránta, mondván: „a nép használja".Vajda János lelkesen pártfogolta: „a mi újnyelvszabályozó bölcseink németes-neknyilvánítanak oly szólamokat, me-

arcok és maszkoklyek nem azok, és amelyektől vétek volnanyelvünket megfosztani. Azért, hogy va-lamely mondás hasonló a némethez, mégnem germanizmus. Meg lehet ismerni eztarról, hogy a magyar mondás sohasemellenkezik az ésszerűséggel ... azt tartom,nem németesség a »hogy néz ki« ! Hiszenez nem észellenes gondolatszövés. Ellen-kezőleg, szinte kissé költői, mert élettelentárgyról is életet föltételez. Egy házról aztmondani, hogy jó színben van, már sokvolna a képtelenségből."

Ingerülten nyilatkozik viszont az uraljahasználatáról: „Ismételve meg volt máremlítve az »uralja« igének megfordítottértelemben használata: uralja a tájat -helytelen, uralkodik a táj fölött, ez helyes.De hiába. Csak azért is »uralja«, írja az azírói nemzedék, mely azt óhajtja és a magaérdekéből igaza van, hogy legyen meg-engedve minden cédaság, puluttyaság, nevegyük komolyan a nyelvet, mert amintszigor állna be e téren, ha a magyarközönség gyomra végre fölkeverednék esok emészthetetlen zagyvaságra, hát őketegyszerre kihányná a gyomrából, ésutóvégre kénytelenek lennének tanul-mányozni a nyelvet a nép között és ala-posan megtanulni."

Az uralja jelentése alkalmasint végér-vényesen visszájára fordult. Most a hegyuralja a völgyet, a hatalmas a gyengét,jóllehet Arany János még így írta: „Az egybirodalom két főt hogy uraljon ?"

Tanúi vagyunk a tempós pálfordulásá-nak is. Egyelőre él mindkét változata,ennélfogva nem mindig tudjuk, ki mit értrajta. „Nem jöttek sebesen, csak tempóslépésben" - írja Mikszáth. Ady pedig: „Ohtempós vonulás, állandóság, Biztosság,nyár, szépség és nyugalom." Világos, hogymindketten lassú tempóról beszélnek.Viszont törhetjük a fejünket, vajonlassúbb vagy gyorsabb tempóra gondol-e akritikus, amikor ezt írja: „A jelenlegiműsor arányosabb és tempósabb azelőzőnél." Amíg egymás mellett él a kétmerőben ellentétes jelentésű változat,addig világosabban kell fogalmazni.

Egyik panaszkodóm azt írta, legszíve-sebben letépné a Zárva van táblákat azajtókról a szégyellni való germanizmusmiatt. Hézagos tudás teremtette ezt anyelvhelyességi babonát is. Simonyi Zsig-mond már 1892-ben furcsállotta, hogy azel van szakítva, ki van nyitva, el van hervadvahasználatát „némelyek hibáztatják s ide-genszerűnek mondják. Pedig ez a kifeje-zési mód nem a mai irodalmi nyelv saját-sága, hanem közönséges mind a régiség-

ben, mind pedig a nép nyelvében" (kö-zönséges = általános).

Ismételten visszatér a témára és elbe-széli: „Egy gyakorlótanár nemrégiben aztmondta egy budapesti intézet növen-dékeinek: »Ami itt vastagabb betűvel vannyomtatva, azt tanulják meg holnapra! « Sezt a mondást a jelenvolt vezető tanár azosztály hallatára megrótta mint ma-gyartalant; őszerinte helyesen így kellettvolna mondani: itt nyomtatásban vasta-gabb betűvel van, v. amit itt vastagabbbetűvel nyomtattak."

Nagyot haladtunk azóta. Még cifrábbanjavítjuk a jót rosszra: Nem akadályozott alégzés? - A jegyek kezeltek ? - A helyzet végsőrendezése nem kizárt. - A pavilon cégek szerint

osztott. Bizony, nem a Zárva van felírást,hanem az ilyen értelmetlenségeket kellirtani.

A -va, -ve, képzős határozói igenév ál-lapotot jelöl (én még állapothatározóiigenévnek tanultam), s minthogy a Zárva

van állapotot jelöl, a szerkezet kifogásta-lan. Viszont germanizmus volna, ha pél-dául azt mondanám: Menj fürdeni, mertmost itt szellőztetve lesz. Hibátlan, ha aztmondom: Menj fürdeni, mert most itt

szellőztetünk. (Azaz cselekszünk valamit.)Szintén hibátlan: Mire megfürödtél, addigra

itt ki lesz szellőztetve. Mert a szellőztetve itt aszoba állapotára vonatkozik.

Az önmagában is állapotot jelentőigéhez azonban (fekszem, ülök, állok)semmi esetre sem járulhat -va, -ve. Nemmondhatjuk: ülve vagyok stb. Mond-hatjuk viszont: ülve alszik, állva eszik, fekvemarad. Aki tudja, hol kell s hol nem szabadleírni, az nem keres kibúvót. lllyés Gyulatudja: Egyetlenegy cikkéből gyűlt összeily bő sorozat: „Már a vasúti kocsi ajtajagóliátokra van méretezve. - Halálra ítélvevonatoztak-hajóztak ide egy kishaladékért. - Jobban odafigyelve, nem egytanya előtt fölfedezek egy kis műfát is.Úgy értve, hogy frissen, mesterségesenodaültetett sudár jegenyét, koronájáiglecsupasztva, de ott annál gazdagabbanföldíszítve, fölpántlikázva. Ki-nyomatvaés kipingálva ilyen szavakat olvasok ..."Sehol sincs itt germanizmus.

Remélem, nem vontam magamra agermanizmus pártolásának gyanúját. Ma-gam is szívesebben látnám nyelvünketmakulátlannak, de könnyebben békélekmeg régi, mint most keletkező szeplők-kel.

Sarjadó hibáktól óvjuk köznyelvünket.És időszerű feladatokat tűzzünk célul.Erről kívánta meggyőzni ez a fejezetjószándékú, önkéntes nyelvművelőinket.

BÁNYAI GÁBOR

Cívisek

Lontay Margit és Sárosdy Rezsőa Kiálts, város!-ban

Szabó Magdának Debrecenben bemuta-tott drámája, a Kiálts, váro s ! gondolati ésdramaturgiai erényein túl néhány remekszerepet is kínál a színészeknek. Kitűnőszerepek, bár nem nevezhetők sem látvá-nyosnak, sem hálásnak. Nagyon magasmércét állítanak a színész elé: egyszerrekell ábrázolni történelmi hitelű alakot ésmai mondandót, mindezt szinte az esz-köztelenségig puritán módon - s hozzá akálvinista hitvitákban edződött nemesveretű, ám nagyon nehezen elsajátíthatónyelven. És sorolhatnánk tovább az ,,elő-legezett" nehézségeket a hamis pátosz ésa túlzott ünnepélyesség veszélyétől a drá-mát felváltó „operázásig". Ezek a bukta-tók azonban a darab és az előadás egé-szére is érvényesek- s én most mindösszekét emlékezetes alakítást szeretnék ki-emelni, közelebbről is megvizsgálni.

A nagyasszonySzabó Magda kitűnően ismeri a debre-ceni cívisek ,világát. Drámája ennek avilágnak a szellemét idézi, bemutatvaerényeit és hibáit egyaránt. A cívisvilágkegyetlen, sokszor már-már embertelenoldalát képviseli a Lontay Margit alakí-totta debreceni öregasszony.

Szabó Magda a magyar történelemegyik legsúlyosabb korszakát idézi megdrámájában. A XVII. század elejénekszétdarabolt Magyarországán vagyunk,ahol az emberrel: gyakran kerülnek olyanhelyzetekbe, amikor nincsen különbségmagánügy és közügy között, illetve ami-kor mindkettő valóságos és jogos érdek-ként jelenik meg. Ebben a helyzetbenmindenki választásra kényszerül, a ke-gyetlen kor nem teremt kibúvókat,mentségeket is csak ritkán. Nem min-denki választ egyformán, van akit a korés a szokások magukhoz deformálnak, sígy maga is kegyetlenné válik. Ilyen em-ber idősb özvegy Gál Nagy lstvánné is.Benne a cívis erények visszájára fordulá-sát példázza az írónő: azt írja le, ahogyana hitből bigottság, a megszállottságbólmakacsság és csökönyösség, a hajlítha-tatlanságból embertelenség válik. Az akálvinista nagyasszony, akinek hatalmavan az emberek, a családja fölött, s ami-

Eszter (Farkas Zsuzsa) és nagyanyja(Lontay Margi t). (Iklády László felvétele)

kor a történelem ezt a biztonságot el-veszitőle, kész övéi ellen is fordulni.

Lontay Margit nagyasszonya már azelső színrelépéskor „történelmi" tapasz-talatok birtokában van. Olyan eszménytjelenít meg, melyről már itt sejthető: ölniis képes. Első jelenetében Lontaynaképpen a Bibliából olvasnak fel. Egyenesderékkal ül székén, fekete fejkendőjemélyen a szemébe húzva, szája keskenyvonallá makacsul, összekulcsolt kezeit azölébe ejti - és tanít. Szinte kiegészíti aBibliát - még embertelenebbé teszi. Be-széde is papos: állandó litániázása szinteaz őrületbe kergető és félelmetes. Kegyet-len erejű Lontay öregasszonya - egyetlengránittömb.

Nagyon kevés mozgással jellemez eb-ben a szerepében Lontay Margit. Egyet-len merev póz, ahogyan ül, s ha feláll,abban is valami lelki-erkölcsi szikárságotérzékeltet a fizikain túl. Egyébként is ki-tűnő az összhang a belső történés és akülső cselekvések között: a megcsonto-sodott morál merev pózokban testesülmeg.

A szerep legnagyobb nehézsége talánabban rejlik, hogy bár résztvesz a figura adrámai akciókban, ő maga nem megykeresztül semmi fejlődésen-változáson,hitelét egysíkúsága is biztosítja. Nem le-het tehát fokról fokra felépíteni, jelle-mezni az alakot, csak a kellő atmoszféramegteremtésével válik valóban hitelesséés plasztikussá. Éppen ebben van LontayMargit legnagyobb ereje és legfőbb eré-nye. Szinte az első pillanattól kezdve alorcai Bernarda háza légkörét érezzük aszínpadon, amikor ő a színen van. (Meny-nyire neki való szerep lenne!) Elsősorbana hiánnyal jellemez: a cselekvések hiá-nyával és a ki nem mondott szavakkal is.

Hálátlan dolog a kegyetlen hidegséget,az embertelenséget megjeleníteni.Könnyen visszájára is fordulhat ajellemzés, hiszen az egyhangúság, aváltozatlanság miatt a figura hitelétvesztheti. Lontay Margit érdeme, hogynem így történik: jelenlétének olyannyomasztó súlya van, amelynek révén eltudja fogadtatni, „emberivé" tudja hitetni afigura bigott embertelenségét.

A főbíróSzabó Magda drámája tele van elfojtott éskirobbanó indulatokkal. Figurái nem egy-egy elvont eszme papírízű képviselői,hanem hús-vér emberek. Indulataik, hibáikés erényeik is emberiek hát. De túl ezen akonkrét megjelenésen, képviselnek valamiáltalános történelmi tapasztalatot is. Enneka kettősségnek az érzékeltetése teszikiemelkedővé Sárosdy Rezső alakítását.

A dráma legbonyolultabb, legösszetet-tebb alakja a debreceni főbíró. Tulajdon-képpen ő az egyedüli, aki a kor állítottacsapdát világosan látja, s aki megpróbálcselekedni is. S ha a történelem bizonyulis erősebbnek a végelszámolásnál, bukásaegyfajta győzelmet is jelez. Hiszen be kellugyan látnia, hogy a legtisztességesebbemberi magatartás is tehetetlenné válhatnálánál nagyobb erőkkel szemben, ámugyanakkor arra is ráébred, hogy éppenezért kell megőriznie emberi tisztaságát.

Talán e néhány szavas jellemzés is jelzimár azokat a veszélyeket, melyeket a sze-rep magában rejt. Nagyon könnyen válhatugyanis az alakítás patetikussá: erreegyébként sok helyütt a szöveg jó érte-lemben vett szépsége is alkalmat adna. Azállandóan feltörő indulatok, a kiélezettszituációk könnyen csábíthatnak olyanmegoldásra, mely hamisra hangolja azalaphangot.

Ha Lontay Margit alakításában első-sorban a hiánnyal való jellemzést emeltemki, akkor ez még fokozottabb mértékbenáll Sárosdy Rezső szerepformálására. Mitis értek ezen a hiányon? Nézzünk egypéldát! Az egyik jelenetben a főbírónakanyja vágja a szemébe, hogy jó főbírájavolt Debrecennek, de rossz apja volt alányának. Sárosdynak itt a szöveglehetőséget adna a kétségbeesés, a lesúj-tottság tán még jó és hiteles eljátszására is.Ám a figura egészen meg-sínylené ezt:összességében-összetettségében veszítenehiteléből. Ugyanakkor persze az isnyilvánvaló, hogy mindez nagyon ismélyen hatott a főbíróra - ezt is ábrázolnikell tehát valahogyan. Sá

rosdyból „nem robbannak ki" az indulatok- de ahogyan egyetlen rántássalmegigazítja a kabátját, ahogyan odább lökia karosszéket, az bármilyen kitörés-néljobban érzékelteti belső feszültségét.Sárosdy tehát „pótcselekvéseket" teremt: alogikusan várhatótól eltérőek lesznek így agesztusai, néha még a hang-súlyai is.

Van egy jellegzetes póza Sárosdy Re-zsőnek ebben az előadásban. Megáll szét-vetett lábakkal, terpeszben, két kezét pe-dig a háta mögött összekulcsolja. Ezt apózt a játék folyamán igen gyakran szintemagára kényszeríti, ezzel is visszafogvamagát. Így ugyanis sem az izgatott „jár-kálásra", sem a széles gesztusokra nemnyílik lehetősége. S mennyivel többetmond így el! Csak így hisszük el indula-tait, szándékait - ha „eljátszaná" őket,alakítása üres teátralitásba csapna át.

Ha egyetlen szóval akarnám jellemezniSárosdy Rezső alakítását, akkor azt mon-danám: csendes. Játékában az a csendválik tapinthatóvá, mely az iszonyatotszokta takarni. És éppen ezért olyan fé-lelmetes, amikor szabadjára engedi érzel-meit, vívódásait, indulatait, amikor engedifelrobbanni a csendet.

S végül még egy erényről, mely mindLontay Margit, mind pedig Sárosdy Rezsőalakításának kvalitásaihoz járul: aszövegmondásuk. Sokszor természetes-nek érezzük, hogy a színész tud szépenbeszélni. Sajnos, nem természetes. Ezért iskell felfigyelnünk az olyan színészekre,akik ebből a szempontból is kiemelke-dőek: mindketten tudják, hogy a színész, aszínház legfőbb eszköze és ereje mégis-csak a kimondott szó. Ha ez elsikkad,akkor lehetetlen az igazi színészi teljesít-mény, a nagy alakítás.

Az olyan, mint Lontay Margité ésSárosdy Rezsőé volt ezen a debrecenielőadáson.