A SZÍNHÁZMŰVÉSZETISZÖVETSÉG F O L Y Ó IR A T A

VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1974.J Ú L I U S

FŐSZERKESZTŐ:BOLDIZSÁR IVÁN

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlapirodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámáraElőfizetési díj:1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 12,- FtKülföldön terjeszti a„Kultúra

"Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat,

H - 1389 Budapest. Postafiók 149

Indexszám: 25.797

74.1162 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Bélavezérigazgató A címlapon:Vampilov: A múlt nyáron történt(Nemzeti Színház ). A teázó előtt: Sinkovits Imre,Versényi László, Sinkó László, Bodnár Erika, PápaiErzsi és Moór Mariann (Iklády László felv. )

A hátsó borítón:

Rajkai György díszletterveZsolt Béla: Erzsébetváros című színművéhez(Thália Színház)

T A RT A L OM

(b. i. )

Jelmagyarázat (1)

játékszín

FÖLDES ANNA

Örkény István kollektív önvizsgálata (4)

SZILÁDI JÁNOS

A szovjet jelen és az orosz múlt színpada (11)

SZÁNTÓ ERIKA

Szép Heléna bájai (18)

SAÁD KATALIN

Tamási színházát keressük (20)

CZÉRE BÉLA

Két magyar bemutató (24)

GÁBOR ISTVÁN

Egy évad a Budapesti Gyermekszínházban (28)

fórum

PÉRELI GABRIELLA

A képzelet nevelése (30)

PETERDI NAGY LÁSZLÓ

Csehovot játszani (33)

négyszemközt

PÁLYI ANDRÁS

A játékstílus és az élet(Beszélgetés Babarczy Lászlóval) (39)

világszínház

SZÁNTÓ JUDIT

Peter Hacks útja (42)

műhely

GÁBOR MIKLÓS

Feljegyzések Alceste-ről (45)

Jelmagyarázat

(b. i.) A SZÍNHÁZ-nak ehhez a számáhozmegint jelmagyarázatot kell fűznöm. Nemmintha ennek a negyvennyolc oldalnak atérképén az olvasó eltévedhetne, hiszennincsenek őserdők, nádasok,színházművészeti életünkben már régennincsen se ecsedi láp, se káli kőtenger, ésezúttal a járt utat a járatlanért még kevésbéhagytuk el, mint egyik-másikrégebbi számunkban. Ellenkezőleg: ez a

júliusi SZÍNHÁZ ki-taposott - részben mások által is taposott -úton halad: cikkeinek legtöbbje egy-egy előadásról szóló kritika,kevesebb az átfogó, összehasonlító, vagy fordítva, részleteketkiemelő, aprómunkát felnagyító cikk, tanulmány, beszélgetés,értékelés. A jelmagyarázat inkább időbeli, és az olvasó számáravissza-térő rímként is hathat: ezt a számot - uram bocsá’ - áprilisvégén és május elején adtuk nyomdába, tehát a színházi idény-élet férfikorában, és az olvasó csak a szezon jobblétre szende-rülése után, júliusban kapja kézhez. Ezért igyekezett a szer-kesztőség ebben a számban minden olyan darabról, előadásrólírni, amellyel úgy éreztük, hogy adósok vagyunk, fővárosiakról ésnem budapestiekről egyaránt. És ezért kísérlem meg azidőhézagot áthidalni azzal, hogy visszatérek a lap évad elejigondolatához és észrevételéhez. De előbb még néhány szót errőla számról.

A legalaposabb elemzés az évad legnagyobb érdeklődéssel,némi szorongással várt és nagy, megnyugtató, feloldó elisme-réssel fogadott darabjával foglalkozik. Nem volt könnyű dolgaFöldes Annának, amikor leült írógépe elé, hogy Örkény Vér-rokonokjáról kritikát vagy inkább bíráló esszét írjon. Nehézségenemcsak a darab újszerű dramaturgiájában, áttételes és mégiscsattanóan egyszerű jelrendszerében, az emberi, társa-dalmi és -nem kritikát írok, könnyebb a dolgom - politikai mondanivalókihüvelyezésében rejlik, hanem abban is, hogy a művet és azelőadást számos jeles kritikus részletesen elemezte. Hadd tegyemmindjárt hozzá, hogy a darab súlya úgy ránehezedett egyik-másik kritikus tollára vagy írógépének billentyűi-re, hogy mire azelőadásra, a rendezői bravúrra, a roppantul nehéz színészialakításokra került volna sor, már kifogyott belőlük a szufla,vagy vége felé közeledett a szerkesztő által megszabottterjedelem. Ez sajátos jelenség. Kulturális köz-életünk és ezenbelül színházi szemléletünk örökletes iroda-lomszempontosságáról van itt szó, pedig elvben mindannyiantudjuk, hogy a dráma akkor teljesedik ki művé, ha előadják, haéletre kel a színpadon, és a nézőtéren eleven életekkel találkozik.Földes Anna tanulmánya sem teljesen mentes ettől azaránytalanságtól, és ebben természetesen a SZÍNHÁZ szer-kesztői is ludasok.

Földes Annának akkor kellett írnia, amikor már számos fontosés jó kritika megjelent, és ezt az akadályt úgy hidalta át, hogy -Molière örök tanítása szerint, amelyet én egyéb-ként Molière-ben sohasem olvastam, de Hubay gyakran emlegeti, és szívesenelhiszem neki -, a nehézséget belevette az írásba motívumként.Földes Anna úgy elemzi, értékeli Örkény drámáját, hogy akritikusok egyértelmű és magas szintű tisztelgését a darab előttbelevonja elemzésének menetébe, és velük részben (kevésbé,mint gondolja) vitatkozik.

Sziládi János két mai szovjet és egy régebbi orosz darab be-mutatóját ismerteti. Érdemes így egymás mellett olvasni a Va-sziljev-Komlós-darab, az Iván hajója és a Vampilov-dráma, Amúlt nyáron történt cselekményét és gondolati tartalmát.

Érdemes különösen akkor, ha az ember el-eltöpreng a maimagyar valóságnak, a társadalom ellentmondásainak és fejlő-désének színpadi kifejezésén vagy inkább annak hiányán. Va-sziljev regényét Komlós János nyilván nemcsak azért formáltaszínpadra, mert kitűnő drámai anyagra bukkant, hanem azért is,mert a mai magyar közélet kérdéseit is újra megtalálta benne, éserre igyekezett az Iglódi rendezte megragadó elő--adásbanfeleletet adni.

Nagyon fontosnak tartjuk, és ezért külön felhívom a figyelmetSaád Katalin, Gábor István és Czére Béla cikkeire. Ezekszabályos kritikák és mégsem azok. Gábor István és Czére Béla amagyar színházi világ egy-egy elhagyottabb és elhanyagoltabbterületét, a Gyermekszínházat és a Déryné Szín-házat keresi fel,világítja meg és teszi közkinccsé. Saád Katalin azt keresi, hogyhogyan igyekszik a pesti Madách Színház és a Békés megyeiJókai Színház tisztázni, munkával, művészettel, szellemi ésmesterségbeli erőfeszítéssel megoldani Tamási írói és színpadistílusának néhány alapkérdését. Tamási nyelve olvasva olyan,mint a székelyföldi levegő, éles is, tiszta is, csípős is, a színpadonazonban gyakran úgy hat, mintha idézőjelben beszélne. Ki kell-etenni, vagy fel kell-e oldani ezeket az idézőjeleket: erre keres amagyar színpadi művészet már hosszú idő óta választ, és ez amostani évad jelentős lépése téren is.

*

E téren is: mert az 1973-1974-es színpadi szezon bizonyárahosszú időre emlékezetes marad. Csalódnék, ha nem lenne akésőbbi években, talán fél évtizedekben is az a bizonyos kiin-dulópont, ahonnan a magyar színházi művészet új szárnyalásátjelezni fogják. A szezon elején ugyanezen a helyen megírtam - jónéhány hónappal ezelőtt, de mintha tegnap lett volna -, hogyszínházi életünk fellendülőben van A melléknévi ige-névnek és ajelen időnek ez a jellegzetesen magyar és formájában más nyelvrelefordíthatatlan alakja, egyszerre fejez ki reménykedést éstartózkodást. Az ember látja a jó jeleket, a szent erőfeszítést, aszándékot és az összpontosításokat egy-egy nagy művész,rendező, színész, díszlettervező, muzsikus (és író) befeléfordulását, amint az újat, a jobbat és a szebbet keresi. és azokat anagy pillanatokat, amikor ezt megosztja közösségével, aszínházzal, és azután együtt megoszthatják közönségükkel anézőtéren. Színházak és szerkesztőségek gyakran kerülnekegymással szembe, össze is koccannak legtöbbször - mindig! - aközös, jó cél érdekében. Eközben nem eléggé veszik, nem eléggévesszük tudomásul, hogy munkánk jellege és szépsége ishasonló, szinte azonos: kis alkotóközösségek, szépet és igazatteremtő műhelyek munkája.

A mi kis szerkesztőségi közösségünk nevében változtatnámmost meg a „fellendülőben van" formulát, egyszerűbbé, kije-lentővé: fellendült. Nem óhajtanám elenni hivatásos és hozzá-értő kritikusok, esztéták, színházművészek és színpadi tudósokkenyerét azzal, hogy a szezont teljes felkészültséggel, kutatói éselemző hozzáállással értékelem most. Gondolataimat, érzéseimetés benyomásaimat mondom cl; gondolatainkat, érzéseinket ésbenyomásainkat, a SZÍNHÁZ szerkesztőségéét. Ezt a kilenchónapot, egy színházi évad és egy gyermek világra jövetelénekidejét érdemes volt a színház dolgozóival és mű-vészeivel együttátélni, átizgulni, félsikerein szomorkodni, bukásain elkeseredni,eredményein és sikerein lelkesedni és együtt örülni Sikeren mostezúttal nemcsak azt értem, amit

a napilapok kritikusai, a közönség, a pénztárkönyveket vizsgálóigazgatók, hanem azokat a kezdeményezéseket is, amelyek nemarattak teljes győzelmet, de jelentősek mint kísérletek, újnekibuzdulások, jobbra törő indulások. Ezekkel a mentegetődzőszavakkal szoktuk általában magyarázni egy-egy nem sikerült vagyalig sikerült évad bizonyítványát. Most ezt csak zárójelbenmondom, biztatásként az ilyen próbálkozásoknak, hiszen a„fellendült" kifejezés a valódi, félreérthetetlen és messzehangzósikerekre vonatkozik.

De ezek kimondása előtt magamnak kell először mentege-tőznöm. Nem állítok össze névsort, nem vezérel semmifélehierarchia, vállalom azt a kockázatot is, hogy megfeledkezemvalamiről. Benyomások, emlékek, érzések, gondolatok - mond-tam az előbb. Ebben a keretben említek neveket és műveket.

*

Fogadást ajánlok az olvasónak, hogy előre tudja, mivel fogomkezdeni. Ha most abbahagynák az olvasást és leírnák egy papírraazt a művet, amely először jut eszükbe, akkor az önök papírjánugyanúgy a Madách Színház Othello-előadása állna, mint itt mostnyomtatásban. Ádám Ottó, Bessenyei és Huszti Othellója - ígynevezem, mert Shakespeare annyira színházi ember, hogy nyilvánhaló porában sem veszi rossznéven, hogy annak a három magyarművésznek a nevét illesztem az ő Othellója elé, akik színpadonújjáteremtették. Tisztelem Peter Brookot, megrendített néhány évelőtti Lear királya és a múlt-kori Szentivánéji álom, amelyetegyébként szülőföldjén láttam, de mégis jólesnemindannyiunknak, ha nemcsak az a Lear, hanem ez az Othello ishivatkozási ugródeszkává válnék. Voltaképpen már most is az.Örök kérdésre ad választ: mit tud a mai rendező a múlt egydrámájából kiindulva, azt átélve, újraalkotva időszerűt és fontosatmondani a mának a máról. Persze, hogy Huszti Péter Jágójáragondolok, de Huszti Jágója nem lenne az a fiatalosan jelenkoriszínpadi alakítás, valósággal alkotás Ádám Ottó irányítása ésBessenyei Ferenc egyenrangú összjátéka nélkül.

A nagy színpadi műveket (egyszerűbben: az előadásokat) kétszinten élvezem, és ez az egyes szám első személy itt általánosalany. Egyik szinten vagy egyik tudatommal, emlékeimmel ésszépérzékemmel, cselekmény iránti érdeklődésemmel,izgulásommal a dráma eredeti szövevényében, szerkezetében,emberábrázolásában és jellemjátékában gyönyörködöm. A másikszinten, másik énemmel azzal a többlettel azonosulok, ami nincsbenn a dráma szövegében, amiről az író, még ha lángész vala is,nem tudhatott, mert nem ismerhette korunkat: az örök emberiidőszerűvé válása; az a pillanat, perc vagy jelenet, amikormegkezdődik az azonosulás folyamata, ami nagy műveknél,emlékezetes estéken a szerelem varázslatához hasonló: te énvagyok. Ez a csoda történik meg valamennyiünkkel mindenOthello-estén a Madáchban. Ha más nem lenne ebben azévadban, akkor is elégedett múlt időbe tehetnénk a „fellendülni"igét.

De több van, jóval több ezzel, vagy ehhez hasonló színvo-nalon; ezzel, vagy ehhez fölemelkedő szándékkal és megvalósítóerővel. Itt van mindjárt Ibsen-Miller és Szinetár műve: A népellensége. Az Örkény-darab és Hubay Cethala mellett ez alegégetőbb mai mű színpadainkon, de nem attól, hogy ArthurMiller, mint kitűnő drámaíró avatott dramaturgiai kézzel itt-ottfelfrissítette, hanem attól, hogy Szinetár Miklós az eredetin és ajavított kiadáson túl megérezte ebben a klasz-

szikusban azt a közöset, ami az ő kora és a mi korunk közöttmindenféle aktualizálgatás nélkül fellelhető és kimondható.Almási Miklós meg is írta a SZÍNHÁZ-ban, hogy szerinteSzinetár azért építette bele szervesen és erőltetés nélkül a darabbaBeethoven IX. Szimfóniájának néhány ütemét, mert ezzel egymásik Beethoven-művet, az Egmont-nyitányt akarta a nézőkemlékezetébe idézni, és ezzel ötvenhat tragikus napjait, amikormás lemez vagy hangszalag híján újra meg újra ez szólalt meg abudapesti rádióban. Megkérdeztem Szinetárt: így van-e, és örült,hogy a kritikus felismerte. Azután bejött a SZÍNHÁZszerkesztőségébe néhány fiatalabb évjáratú kritikus, és aztmondták: ők nem értik ezt a célzást és hasonlatot, nekik adarabról, Kállai, Sztankay, Egri művészetéről, Szinetárrendezéséről a mi korunk jutott eszükbe, mert ötven-hat,Egmont-nyitányostul, számukra már - szerencsés nemzedék! -egy darab történelem. A fellendült színházi művészet így mondtöbb korosztálynak is, és az egész társadalomnak is többet éstöbbfélét korunkról, önmagunkról és az emberi létezésfeltételeiről.

Ez mai színházművészetünk közéleti ihletése. Ez az, amit azutóbbi esztendőkben annyiszor számon kértek tőlünk, és számonkértünk önmagunktól. Az idei műsorok efelé komoly lépésttettek minden színházban, az egész országban. Ez az ország mamár nem cethal, mint Hubay nemzetibeli szezon-nyitódarabjában, de az egykori cethali sors izgalmai, történelmi éstudatbeli emlékei maradványokban itt élnek közöttünk. Ezekremegfelelni, túljutni rajtuk, a hagyományos magyar aggodalmakonés hazafiúi szorongásokon: ezt kísérelte meg Hubay, és olyan„társszerzőt" választott magának, mint Bornemisza Péter, ezzel amagyar dráma és a magyar közélet folytatólagosságát,összefonódottságát és elválaszthatatlanságát is bizonyítva.Nálunk tulajdonképpen ismeretlen az a kedves, kellemes ésolykor oly célszerű fogalom, amit főképpen a német, kisebbmértékben az olasz és a francia színházi világ úgy ismer, mint„színpadi szerző". Nálunk majdnem minden dráma életre-halálramegy, akkor is, ha nem életről-halálról van szó. De Hubayé errőlis szól, és mint drámai, drámatörténeti és közéleti vállalkozásegyaránt jelentős.

(Itt lenne az ideje, hogy színháziak és SZÍNHÁZ-iak együtteserővel megkíséreljük megfejteni a Hubay-titkot. Miért van az,hogy szép és jó műveivel nem éri el a sikernek azt a fokát,amelyet megérdemelne, és amelyhez - itt a titok kapuja vagy,legalábbis kulcslyuka - más írók könnyebben jutnak el. Atavasszal az egész olasz színházi, és nemcsak színházi sajtóHubay Nérójának sikeréről és a körülötte, nem az író, hanem azelőadás körül felkavargott vihartól volt hangos. Hogy van az,hogy Hubayt Olaszországban gyakran játsszák, a „Modernklasszikus drámaírók" sorozatában többször is megjelent, ésnálunk még a legelismerőbb kritikában is tartózkodás, olykorfanyalgás fogadja. Nem a Hubay írói vállpántjára Olaszországbanfelvarrt tábornoki csillagok biztattak arra, hogy ezt a kérdéstfölvessem, hanem Hubay jelentősége és szerepe a magyardrámairodalomban. Pontosabban az az összefüggés, amelynekkibogozása közben a Hubay-kérdés megint felötlött bennem, éskitettem gondolatmenetemben azt a zárójelet: Hubay drámáinak,minden drámájának közéleti érdeklődése, társadalmifelelősségérzete, politikai töltete. Hubaynak annyira kisujjában adrámaírás mestersége és a kifejezés művészete, hogy könnyebbvégét is foghatná a dolognak, a szó szoros értelmében akönnyebbet. Nem ezt teszi. Érdemes ezen gondolkodóba esni.)

A zárójel előtti vonulathoz tartozik Eörsi Széchenyi-darabja aPesti Színházban, Szakonyi Hongkongi parókája a Nemzetiben, aszolnokiak sokat vitatott Gácsérfeje, a román Ciprian műve vagyPáskándi Géza különös tükrözésű darabja, A kocsi rabjai. Aközéletiség köztudomásúan a Thália Szín-ház és Stúdióvezércsillaga, Kazimir Károly sok irányú, villódzó érdeklődése isújra meg újra ettől a csillagtól vár útmutatást. Vár, és kap is. Amagas irodalmi igényű és a legmaibb színpadi megvalósítás áll apolitikai-történelmi gondolat szolgálatában Németh LászlóGandhijának bemutatásával. A körülötte fellángolt vita ismét arravall, hogy a mi írott szó köz-pontú közéletünk és kritikai világunkmég mindig nem ismerte fel a színpad látványosság jellegénekfontosságát. És megint Hubay: Az Isten füle arra vall, hogyHubay emberi, drámai érdeklődése és a világot forgató, izgatóesemények, hogyan találkoznak és születnek újjá. Hubay edarabjának első vázlata a hasonló párkaszerű női alakokat atizenkilences magyarországi forrongásba helyezte. Kazimirszínházának vonzóereje vehette rá arra, hogy a színhelyet áttegyea mai Dél-Amerikába, de ettől nekünk szóló időszerűsége,mondanivalója és - félek a szótól, mégis leírom - általános emberiaggódása nem csökkent.

*

Kazimir és Hubay együttműködését említettem, de nem kér-deztem meg egyiküket sem, valóban így van-e. Még ha meg-valósult is, akkor is érdemes egy percre megállni a mai magyardráma helyzeténél. Azt hiszem, a felfelé mutató irányzat el-lenéreis a mostaninál sokkal tudatosabb műhelymunkára volna szükséga színházak és az írók közt. Leírtam és mind-járt elborzadok azáltalánosságtól: „színházak és írók". Ez

így nem jelent semmit. Ilyen most is van, általában, eseten-ként,egyénenként. Dramaturgok most is szorgalmasan olvassák afolyóiratokat, buzgón felhívják az írókat, tájékoztatjákigazgatóikat:. Ez nem elegendő. Nincs olyan író, aki úgy érezné,'hogy valamelyik színházhoz tartozik, hogy annak belsőmunkatársa - legfeljebb, ha Örkény és a Vígszínház kivétel, de ezaz, amit a politikában special relationshipnek neveznek. Nemtudom kialudni azt az álmomat, nem is akarom, hogy ha nem isminden színház, de egyik-másik Budapesten és az országban úgykapcsol magához három-négy írót, vagy akár csak egyetlenegyet,hogy az színházban gondolkozik, a szín-ház pedig íróban. Miértne jöhetne létre Jancsó-Hernádi-féle kapcsolat igazgatók,rendezők, igazgató-rendezők és írók között? Alig van olyanmagyar író, aki csak drámaíró, vagy aki főképpen az volna, akiszínpadban gondolkozna, és ha van ilyen, például a fiatalokközött, az partra vetett halként tátoghat éveken át.

*

Szívesen írnék még a zenés játék újjászületéséről Szolnokon,Kaposvárott, Kecskeméten; a veszprémi színház megingathatatlanmagyar drámatiszteletéről; a 25. Színház útkereséséről ésúttalálásáról - és fogok is, ha valamelyik következő számunk„jelmagyarázata" ezt fölveti. Addig utóiratként és nyomatékulhadd mondjam ki szerkesztőségünk és valamennyiünk örömét akaposváriak Ahogy tetszikjén. Az a májusi éjszakai előadás aMadách Színházban, az együttes ereje, az egyes színészi játékokmélysége, Zsámbéki Gábor rendezésének átgondoltsága ésmerészsége - és a nézőtéren jelen levő sok fiatal színész, rendezőés dramaturg közös öröme mutatja a higany-szál szintjét afellendülés hőmérőjén.

játékszínFÖLDES ANNA

A napilapokban megjelent kritikák egyértelmű elismeréssel fogadták Örkény

Örkény István István: Vérrokonok című drámájának bemutatóját. A Vérrokonok közel áll

kollektív önvizsgálata az abszurd drámához, de még annak is szabálytalan. A szenvedélyről és a hitről szól.Vasutasaink megszállottsága nem helyettesíthető be semmilyen kisszerű

A Vérrokonok a Pesti Színházban foglalatosság iránti lelkesedéssel. Örkény a „nagy ügyről" írt drámát.

Örkény Istvánt - hazán belül és határon túlis - szereti a közönség. És szereti a kritikais. Örkény műveiben minden-ki megtaláljaa magáét: az igénye szerint való,legkülönbözőbb súlycsoportú szórakozást- sokak joggal bírált kifejezésével -, a„kikapcsolódást", és annak az ellenkezőjét:a valóságra rádöbbentő, elgondolkodtató,felzaklató igazságot. A szívderítő - és aszívszorító humort. Örkény kegyetlenültárgyilagos, ugyan-akkor mélyen humanistaindítékú társadalmi és öndiagnózisa nemgyógyít ugyan, de a kórokozókmikroszkopikus felnagyításával racionálissáteszi az irracionálisat, ismertté azismeretlent. A hatalom elfajulását és aszervilizmus jellemtorzító mérgét, azélettől való elzárkózás sorvasztó hatását.Örkény soha nem tagadja le a kórokozókjelenlé-tét, terjedését, biztatásul nemtitkolja el a betegség jellegét és stádiumát,de fel-tárja az emberi és társadalmiszervezet tartalékait. Ha receptet nem tudadni, ráolvasással nem kísérletezik, „csak"

a lehető legoptimistább módon számba ve-szi az életösztön és az emberi méltóságreális esélyeit.

Örkény legújabb drámájának bemu-tatóján a „beavatottak" - szakmabeliek,kritikusok - többségükben osztoztak az„avatatlanok" naivitásában: az írónak ezvolt az első epikai előzmény nélkül színrekerült drámája, amelyet a bemutatóig semnovellában, sem drámakötetben, semfilmtervnek, sem folyóiratban nemolvashattunk. A kósza színházi hírekugyanúgy meglepetést ígértek, mint afurcsa színlap, amely az azonosvezetéknevű hősök listájával fogta meg atekinteteket. A szerzői kommentárlegtöbbet ígérő kitétele a szokatlan műfajimegjelölés volt: kollektív önvizsgálat - kétfelvonásban.

E sorok megfogalmazásáig hét bírálatotközölt a Vérrokonokról az országos sajtó.Időrendben - Hegedűs Tibor az EstiHírlapban, Barta András a MagyarNemzetben, Szombathelyi Ervin a MagyarHírlapban, Rajk András a Nép-szavában,Hámori Ottó a Film Színház Muzsikában,Molnár Gál Péter a Nép-szabadságban,Major Ottó a Tükörben

adta le voksát Örkény új drámája mellett.A bírálatok ugyanolyan örömmel éselismeréssel fogadták a Vérrokonokat,mint annak idején a Tótékat, aMacskajátékot vagy A holtak hallgatását,legfeljebb a felfedezés frisseségét váltottafel a nagy írónak kijáró tisztelet.Ugyanakkor, egyetlenegy cikkből semhiányzik egy másfajta felfedezésmotívuma: minden elemzés gondolat-menetében jelen van a színmű szerencsésambivalenciája. Az a tény, hogy ez az elsőmegközelítésre mulatságos, bizarr ésszellemes, groteszk játék - valójábankorunk nagy kérdéseivel birkózó, súlyosművészi alkotás. A kései recenzens nemtehet mást, mint az értekezletek utolsófelszólalói: csatlakozik az előtte szólókhoz.Nem illendőségből, hanem a mű irántitiszteletből, szívbéli meggyőződésből. (Ésmert a kritikusnak is öröm a magaszínházszeretetét nemcsak féltő bírálatban,érvekkel alá-támasztott nemben, de lelkesigen-ben is kifejezésre juttatni, ha alkalmavan rá. De az alkalomnak nem az íróasz-talnál, hanem a színházban kell meg-születnie. Mint most, a Pesti Színházban.)

Távol álljon tehát tőlem az ünnep-rontásszándéka.

Es mégis, van ebben az általános ésegyetemes, egyetlen halvány fenntartásnélkül zengő kritikai kórusban valamiellentmondásra ingerlő. Illés Béla annakidején, a Kárpáti rapszódiában, nemminden aktuális mellékgondolat nélkülidézte a szinhedrionnak, a régi zsidóktanácskozó testületének bölcs ha-gyományát, amely éppen olyankor kér-dőjelezte meg a szavazással hozott tes-tületi ítéletet, amikor az egyhangúan avádlott bűnössége mellett szólt. Mondván- nem lehet az közönséges bűnös, akitkivétel nélkül mindenki annak tart.Visszájára fordítva ezt az igazságot, aminden kritikai észrevételt nélkülözőelemzéseket olvasva, elhallgattathatatlanulfelötlik az emberben a kérdés: vajon nem aszerző korábbi - egyéb-ként maximálisanmegérdemelt - sikerének, rangjának,nemzeti büszkeséggel nyugtázott frissvilághírének szólnak-e

a legkülönbözőbb ízlésvilágú kritikusoknévaláírásával hitelesített, egybecsengőszuperlatívuszok? Vajon véletlen-e, hogy adarab legszigorúbb - valójában: egyetlen -„kritikusa" a karikaturista Kaján Tibor, akia Tükörben, ha jól értem, valamifélesajátos infúzió közben ábrázolja a szerzőt,akinek lábánál nagyon is világos utaláskéntegy macska játszadozik - méghozzá,pamutgombolyag helyett egy farkárakötözött kis-vasúttal -, míg a karjára tekerthajszál-csövek Ionesco, Beckett, Pinter ésVárkonyi vérét vezetik az ereibe.

Hiszem, hogy többször és elég hatá-rozottan tettem le Örkény István drá-maírói tehetsége, rangja és jelentőségemellett a garast (lásd. Örkény drama-turgiája, SZÍNHÁZ, 1972. 5. sz.) ahhoz,hogy elfogultságom elfogulatlanságrakényszerítsen. Hogy nyíltan feltehessemönmagamnak és a darab híveinek is akérdést: vajon összefügg-e a pesti színházibemutatót követő, teljes kritikusiegyetértés a dráma irodalmi és színházielőzményeivel, vagy kizárólag az új műnekköszönhető? Ha összefügg - amitegyébként természetesnek és el-kerülhetetlennek tartok -, akkor meny-nyiben motiválja az értékítéletet? Le-hetséges és egészséges állapot-e az,amelyben a jelentős mű iránt érzett tisz-teletünk kiszorítja a bírálatokból - akritikát? És vajon a Vérrokonok bemu-tatása után is megmarad-e a szakmai ésközönségvisszhangnak az a ritka és rend-kívüli egybecsengése, amire a bevezető-ben utaltam, és amit a Tóték és a Macs-kajáték táblás házainak büszke króniká-saiként olyan magasra értékeltünk? S hanetalán megbomlott volna ez a harmónia -amire jó néhány nézőtéri vélemény éstapasztalat alapján már következtethetünk-, kit terhel ezért a felelősség? ÖrkényIstvánt, aki ismét továbblépett a háromévtizede, a Tengertáncban megkezdettúton, és átélt valóságélményét egyrekövetkezetesebben absztrahálja; vagy aközönséget, amely egy ideig könnyedénkövette az írót a művészi koncentrációútján, ízlése és képzettsége szerint, szinterétegenként kiválasztva magának Örkényművésze-

Örkény István: Vérrokonok (Pesti Színház). Bokor Péter (Tahi Tóth László), Bokor Miklós (Tomanek Nándor). Bokor Pál (Mensáros László) ésözvegy Bokorné (Sulyok Mária )

téből azt, amire még érzelmileg és in-tellektuálisan rezonálni képes volt, de aVérrokonok előadásán Várkonyi Zoltánminden erőfeszítése ellenére sem tudta azíró gondolatait és darabjának szerkezetétteljes egészében magáévá tenni.Kétségtelen, hogy a befogadás szintjeÖrkény előző darabjainál is különbözővolt. Ezúttal azonban, úgy tűnik,megszaporodtak a nézőtéren a vá-rakozásukban csalódott értetlenek, akiknéla dráma humorára szorítkozó befogadásszintje, most már nem éri el n művel valóegyetértést jelző „tetszési küszöböt". Vajonigaza van-e a kritikának, amely - tekintetéta jövendő szín-háztörténetre függesztve -nagyvonalúan elnéz e probléma felett?

A hatodik - és a legelső

Örkénynek már sikerült az, ami MolnárFerenc óta senkinek - magyarul írt, magyarihletből született drámáinak polgárjogotszerezni a világ színpadainamikor még fennen hirdette: alkalmidrámaíróként szereplő epikus. (Lásd azIdőrendben Örkény-sorozat Színművekkötetének a fülre szorult, szellemes arspoeticáját.) Színpadi kalandozásainak

igazolására a Tóték és a Macskajátékszerzője a közbenjárókra és a körülmé-nyekre hivatkozott - és mi sokáig elhittükneki. Elhittük azt is, hogy bár ki-kerülhetetlen műfaja a novella, időn-ként atársadalmi ösztönzés és igény találkozikírói szándékaival, és olyankor hajlandószínpadra emelni, szerepekre bontanikisregényeit, amelyek azután - hála abennük eredendően meglevő drámaimagnak - valamilyen módon drámává,komédiává, illetve legfőképpentragikomédiává teljesednek. Csak a pá-lyakép összefüggéseit latolgatva vetődöttfel: vajon hogy alakult volna ez az írói út,Örkény és Thália viszonya, ha a múzsamár 1947-ben elfogadja a hadifogságbólhazatérő író legelső fel-kínálkozását, ha akorabeli mércével mérve feltétlenülszínpadot érdemlő Voronyezs valóbanszínpadra is kerül, Ezen elmélkedni mamár épp annyira történelmietlen lenne,mint a Tóték és a Macskajáték későbbválasztott., kockázatmentesebb színpadravezető kerülőútját bírálni. Az ilyenfajta, afilológiai oknyomozás tényanyagáttalálgatássá oldó okoskodás - sehová semvezet.

Két dráma és egy drámai adaptáció hazaiés világsikere azonban mégis meg-felelőösztönzőnek bizonyult, felbátorítottaÖrkényben a drámaírót. Lehetővé tetteszámára, hogy azt, ami színpadrakívánkozik, rögtön színpadra is szerkessze,és az epikus kísérleti stádiumot, sőt azelőzetes publikáció terepelőkészítőtevékenységét is mellőzve, rögtön elő-adásra ajánlja. Ha Örkény nem mondtavolna, akkor is nyilvánvaló lenne, hogyrésze van ebben az író és a Víg-színházévek alatt kialakult, ihlető mun-kakapcsolatának, Várkonyi Zoltán sze-mélyes szuggesztivitásának.

De a legfontosabb szerepe a gondola-tokat ütköztető témának van, amely másírói megközelítésben immáron fel-dolgozhatatlan.

Kis híján - drámának is az.

Arccal a vasút felé - de hogyan?

A Vérrokonok szereplőinek - fiataloknak,öregeknek, nőknek, férfiaknak két közösvonásuk van. Az első, és már a színlaponszembetűnő, hogy valamennyien Bokornévre hallgatnak. Névrokonok csupán, ésmégis vérrokonok: mindenfajta családiköteléknél szorosab-

ban összefűzi őket a Bokor-sors. Hogyvalamennyien a vasútról, a vasútból, avasútnak és a vasútért élnek. „A vas-út, a»nagy ügy«, szenvedélyük fókusza, életükértelme. Állandóan róla beszélnek, őérteélnek, halnak, s ha kivételesen valamiegyebet csinálnak - kemény-tojást esznekvagy vörös bort isznak, azt is csak a vasútérdekében teszik" - mondja róluk a szerző,aki egyébként drámája tanúsága szerintmaga is a Bokor családba tartozik.

Az eddigi drámaelemzések fókuszábanaz Örkény teremtette vasút fogalma állott.Természetesen mindenki egyetértett aszerzővel abban, hogy „Maga a vasútpersze csak példázat, egy általános érvényűfogalom, mely mindent jelenthet, amire(minálunk) felteszi valaki az életét, a hazánkezdve, a valláson és a politikai eszmékenkeresztül a labdarúgásig meg az ultizásig."De azért mégis, makacsul boncolgattuk, mi-lyen szenvedély drámáját írta meg ÖrkényIstván. Mert való igaz, hogy a vas-útszínpadi képletébe tetszés szerint be-helyettesíthető bármilyen más szenvedély.(Hiszen a színpadon, az író utasításaszerint, még egy vasutassapka, egyszemafór sem jelzi, hogy vasutasokróllenne szó...) De próbálkozzunk csak meg a„behelyettesítéssel", menten világossáválik, hogy itt nem az ultizás drámájáról,szenvedélyéről van szó. Igaz, láttunk mimár színpadra emelt pókerpartit is - ki neemlékezne Csurka drámájára, a Ki lesz a

bálanyára -, de akkor is tudtuk, hogy nema bankot robbantó forintok sorsa a tét. Avasút Örkénynél ugyanolyan jelkép, mintCsurkánál a póker. De akár a vas-út, akár akártya szenvedélye fűti a hősöket: sorsuk ésigazságuk megítéléséhez meg kellszereznünk a drámai kulcsokat. És amegfejtés szükségszerűen együtt jár adifferenciálással. Mert valóban sokféleszenvedély létezik égen és földön, amelyreemberi életek tétetnek fel, de ezek közöttsem az író, sem a néző nem tehetegyenlőségjelet. Örkény egyébként márkorábbi írásaiban is elvégezte aszenvedélyek minősítését, és soha nemtitkolta, hogy minden szenvedélyek közül alegizgalmasabbnak azt a felemelő és porbasújtó, húsba vágó megszállottságot érzi,amit nagy szóval történelemformálásnak, amindennapi beszédben a teljes életvállalásának nevezünk. Örkény vasutasaiennek a legmagasabb rendű szenvedélyneka rabjai, akik - éljenek bár a legelvontabbmágneses érzelmi erőtérben - valójában

mégis itt és most vitáznak. És akik jobbáraéppen azért tartoznak a Bokorok nagycsaládjába, mert vállalták - lelkesen vagykiábrándultan, töretlenül vagy csontigmegtörve, racionális érvek birtokában vagyirracionális belső kény-szerből - a vasútszolgálatát. A teljes életet - és atörténelmet. Ezért tartom a Vérrokonokataz utóbbi évek legközéletibb éslegközérdekűbb drámájának. Mert rólunkés helyettünk szól, akik Bokorok vagyunkmindahányan, mint Örkény hősei, és mint őmaga is. Aki vallja, hogy a Bokorokmindig tudják: van valami, ami fontosabbaz egyes ember sorsánál. De azért persze azegyes ember sorsa felett sem lehet„történelmi nagyvonalúsággal" napirendretérni. Aki Bokor, az azt is tudja, hogyBokornak lenni nem mindig olyan nagyonjó. De aki beleszületett a Bokor családba,az Bokor marad - mert nem lehet más.

A Bokor család tagjai a cselekménysodrában vérrokonokká válnak ugyan, dealapjában mégiscsak - névrokonok. Arégmúltból nosztalgikus emlékeket őrzőhálokocsi-kalauzt a névrokonságon és avasutasöntudaton túl, vajmi kevés köti aspiclilelkületű háromszoros vas-utasözvegyhez, akivel egy nemzedékből, denem egy bokorból valók. A drámaszereposztása szerint Bokornak tekintendőaz is, aki Bokorhoz kötötte az éle-tét. Mintpéldául Bokor Miklósné, azaz Mimi, aki adarabban is, az életben is elsősorban anyaés feleség, másodsorban pedig - a tárgyakrabja. Egy nemzedék és egy világ választjael tőle egy-szülött lányát, Juditot, aki aszínlap szerint „szintén Bokor", és aki azélet teljességét, tartalmát keresi,történetesen és természetesen - a vasútnál.Judit, miközben arról ábrándozik, hogyperon-jegy-kibocsátó automatából előlép avasúti tájékoztatás munkatársává, egy

vészes vérszegénységben szenvedő Bokoréletének meghosszabbítására megszervezi aBokorok véradó mozgalmát. A véradókközött akad, aki önzetlenül ajánlja fel véréta nyugdíjas hálókocsi-kalauznak - mert ő abeteg Bokor -, és van, aki puszta érdekbőlés számításból segít. Mert a Bokorok istöbbfélék. Van köztük, aki ragaszkodik azélethez, és van, aki csak a fizikaimegsemmisülés küszöbén ismeri fel az életértékét és pótolhatatlanságát, mint BokorPál.

Egyébként, aki igazán Bokor, annak azélet valamiképpen a vasutat jelenti:vasutasemlékeket, vasutasálmokat. Sőt: avasút tudományát is. Á vasúti tudományokmegszállottjának, Bokor Péter-

nek, a vasút látszólag biztos állást je-lentene, s talán még karriert is. De va-lójában, aki közelebbről ismeri a fiút, azmegérti, hogy a vasút - számára élet-cél,sőt küldetés. Hiszen ő nemcsak szolgálni,de megmenteni hivatott a vas-utat. BokorPéterné ezalatt egy kis vas-utasrólábrándozik: az élet folytatását jelentőanyaságról. Örkény azt is látja, hogy aszenvedély közössége önmagában még nemteremt automatikusan érdek-közösséget aBokorok nagy családjában. Igaz,valamennyien - arccal a vasút feléfordulnak. De ahány ember, annyi arc...

Örkény, ha úgy akarná, mesteri realistaportrét festhetne, mintázhatna ezekről azarcokról, hiszen a lelkükbe, veséjükbe lát.Leleplezhetné a maszkok mögé szorultgondolatokat, követhetné legapróbbrezdüléseiket. Mégis, mintha kő-be faragnáaz arcokat: mindegyiknek a leglényegétérzékelteti csak. Társadalmi típusokatmutat fel, akik életük legkülönbözőbbhelyzeteiben egy-egy általuk képviselt (ésszámunkra is ismerős) embercsoporttörvényeit követik. Örkény semmagatartásukat, sem sorsukat nemidealizálja. Megmutatja, hogy a hóban,fagyban, forróságban végzett vasúti szol-gálat - kockázatot is jelent. Nemcsak azért,mert a vasútról le is lehet maradni, mert avasúti szerencsétlenségeknek többnyirevasutasáldozatai is vannak, hanem mert avasút alkalmazottainak nemcsak amunkaerejét, de az álmait, idegeit, a hitét isköveteli. És még így is előfordul, hogy aváltóőröket elgázolja a vonat, és azászlólengetőket időn-ként fejbe verik azászlórúddal.

Bokor Miklós, a család leglelkesebb éslegöntudatosabb vasutas tagja, a drámaforrpontján, megrázó monológban adja előa maga történelmi életrajzát. Ebbőlismerjük meg annak a végzetes szilveszteréjszakának a történetét, amelyen nulla óraöt perckor, néhány perccel a borsai személymenetrendszerű indulása után, elszabadultegy vezető nélkül maradt teherszerelvény.Amikor a vonat fenyegetően elindult alejtős pályán, az illetékesek hanyatt-homlok riadóztatták az egészvonalszakaszt. De csak Bokor Miklóspróbálkozott meg a katasztrófaelhárításával. Alvó kislányát az asszonyrabízta, fejébe csapta a vasutassapkát, fáklyátragadott, és latolgatás nélkül kirohant ahóba, köd-be, szélfúvásba, a sínek közé, anyílt pályára, hogy megállítsa,feltartóztassa a borsai személyt. A vasútérttette? Bokor-nyelven szólva, ez lenne alegké-

zenfekvőbb válasz. De Örkény még ennél ispontosabban fogalmaz, amikor aztmondatja hősével: „Vagy kétszáz ember halmeg, vagy csak egy." És Bokor Miklós azonaz éjszakán szerencsésen elkerülte a halált.De amit később átélt, nem sokkal volt jobba megsemmisülésnél. Mert Bokor létérealaptalan, nevetséges vádakkal illették,hogy ellopott egy (egyébként nem is létező)személyvonatot a borsai rakodón, és egymásik Bokor terhelő tanúzása után, végülmég beismerő vallomást is tett. Az ítéletután hordárként szolgálta tovább a vasutat,mindaddig, amíg felsőbb határozatra újra elnem ismerték vasutashűségét. Es most újrafontos, felelősségteljes őrhelyen őrlődik.Nem csoda, hogy feleségéből, Mimibőlnéha kirobban az elkeseredés, a panasz azéletük felett uralkodó „lármás, füstötokádó, dühöngő sátánfajzat" ellen, és ő az,aki asszonyi hűségében, férjéért ab gódva,már-már kész lenne arra is, hogy foggal-körömmel kitépje társát abból az „átokból,varázslatból, eszeveszettségből, aminekvasút a neve". De azután a Bokor-lét, aBokor-vér még Mimi asszony lázadozóBokor-tudatát is megzabolázza, és mindenszertelen kitörését töredelmes bűnbánatköveti. Mert annyira Bokor azért ő is van,hogy tudja - a vasút varázslatát nem lehetközömbösíteni.

A szenvedélyről szól Örkény drámája?Arról is, természetesen. Mert ha egy íróegyéni és kollektív önvizsgálatra vál-lalkozik, mint Örkény, elkerülhetetlen,hogy az egész életét betöltő és felőrlőelkötelezettségről, a közösséghez való vi-szonyáról ne valljon. Nyilvánvalóan lí-rikusként is megtenné ugyanezt. De Örkénydrámaíró, aki nem elégedhet meg hőseineka vasút iránti hűségnyilatkozatával, nemszorítkozhat a hőseivel együtt vállaltszenvedély statikus fel-mutatására vagy

akár felmagasztalására, hanemmozgásában-működésében kell vizsgálnia.Végsőkig élezett konfliktushelyzetekbenfigyeli meg: mire képes (és mire képtelen)ez az egyéniséget teremtő és őrlő, kollektívszenvedély. Ilyen történelmileg ismerősszituációt élt át Bokor Miklós élete idézettsorsfordulóin, de hasonló értékű döntésekrekényszeríti az író a többieket is. Kisebbformátumú jellemeknek a próbatétele iskisszerűbb, de sokszor éppen ezek agroteszk és kicsiny helyzetek alegleleplezőbbek. És gyakran éppen akomikum válik vérfagyasztóvá.

A fiatalabb vasutasnemzedék képvi-selőjének, Bokor Péternek, maga BokorMiklós teszi fel a hamletinek szánt kérdést:„Szereti maga a vasutat?" A dialógussodrában könnyű lenne erre lelkes igennelválaszolni. Bokor Pétert mégismegdöbbenti a kérdés. Mert ő már azt istudja, hogy lenni vagy nem lenni -kényszerítő szükségesség. Szeretni - csaklehetőség. És Bokor Miklós kérdésére nemigennel vagy nemmel, hanem tettekkel kellfelelni. Vállalni a vasutat, a vasutaslétminden társa-dalmi és történelmikonzekvenciájával együtt.

Örkény realizmusa - amelyről éppen adráma abszurd közegében nem lehet nem

szólni - ezeknek a történelmi„velejáróknak" felidézésében is megnyilat-kozik. Írói bátorsága azonban nem rekedmeg ezeken a kritikus pontokon, ha-nemtovábblép a nemzeti önkritika mégneuralgikusabb mezőire. Oda, ahol ese-tenként már leáll a vasúti forgalom, és azutasoknak gyalog, autón vagy repülőn kellcélhoz jutni, de akiben vasutas-szív dobog,az mégis „szerencsés utazást" kíván. MertÖrkény hőseinek állásfoglalásából,sorsából talán a legfontosabb éslegidőszerűbb tanulság az, hogy a vasutatnem elég szavakkal, látványosgesztusokkal szeretni. A szenvedélyaranyfedezetét a tetteknek, sőt - horribiledictu - a józan mérlegelést sem nélkülözőtudásnak kellene biztosítani. Mert nagydolog az, ha valaki Bokor-szívvel, fáklyátlengetve, megpróbálja feltartóztatni akatasztrófába rohanó borsai személyt, ámBokornak lenni azt is jelenti, hogy avasutas a maga őrhelyén folyamatosan ésmódszeresen felkészül mindenfajta hiba éskatasztrófa elhárítására. A csúcsforgalomlebonyolítására és a rothadó kelkáposzta-rakomány szabályszerű megsemmisítésére.Mint ahogy Bokor Péter tenné, ha valóbanbíznának benne, ha módot és lehetőségetkapna a cselekvésre.

Örkény a darab költőien megírt invo-kációjában - jobb híján így kell hogynevezzem az expozíciót és a szereplőkeposzi seregszemléjét is megelőző, han-gulatteremtő szerzői utasítást - félre-érthetetlenül meg is fogalmazza, hogy méga hazaszeretet szenvedélyének hő-foka semörök érvényű. Hogy igenis függ az időtől, atörténelmi klímától. Es korunk nem kedveza lángolva-lobogásnak, a Bokor Miklósokhősies gesz-tusainak, még akkor sem, haminálunk jobbára csak ennek vanhagyománya. Örkény a bevezetőben - devoltakép

pen a drámában nem - élesen szembe-állítja a hitükért megszenvedő, gesztu-sokban hős Bokorokat a kijózanító igazságfontolva haladó képviselőivel. Pedigelképzelhető, hogy ha ezt megteszi, haakcióban vívják meg Örkény hősei amaguk életfelfogásának csatáját, mégerőteljesebb és szuggesztívebb lenne apolémia. De ha erről le is mond a szerző, atörténelmileg érvényes magatartásokalternatíváját szinte minden-ki másnálvilágosabban rajzolja meg, és atovábbiakban ránk bízza a döntést.

Ezt is ránk bízza, mint még sok mindentebben a drámában. A vasút jel-képénekkonkretizálását, a felvonultatott és élesenexponált Bokor-portrék kiértékelését. Akövetkeztetések levonását. Örkény felnőttdrámaíró, aki fel-nőtteknek ír. Jobbáraolyanoknak, akik maguk is kijárták már avasutasiskolát, és sokan kiállták közülük avasutassors próbáját is.

Az önvizsgálat eszközei és a közönség

Örkény ellenállhatatlan szuggesztivitásújellemábrázolásának dicsérete kritikaiközhelynek számít. Örkényről mindenolvasója tudja, hogy mestere a figurákfelvillantásának. Művésze annak, hogy egyegyperces töredékében, másodpercek alattpőrére vetkőztesse, meg is röntgenezzehőseit, belülről megértve és meg-értetvemagatartásukat, ugyanakkor távlatotteremtve minősítse is őket. Ha a

Vérrokonokban Örkény lemondott a magajellemábrázoló fegyverzetének jelentősrészéről - elsősorban a pszichológiáról,másodsorban a jellemek történetiségéről -,ha oly módon beszélteti hőseit, hogy azokteljes emberi arculatából csak egyetlenvonás, a bokorság rajzolódjék ki, ez csaktudatos írói meg-gondolás eredményelehet. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetbenÖrkény számára semmi más nem voltannyira fontos, mint hőseinek a vasúthozvaló viszonya. Ami pedig mellékes, arról adrámai szerkezet nagy részében le tudottmondani. A többi között még a drámaicselekményről is. Nyilvánvaló, hogyÖrkénynek a választott problémahagyományos feldolgozásához - drámához,tragédiához, komédiához vagy sza tíráhozis -- minden eszköz rendelkezésére állott.Méghozzá nem elvben, tehetségeraktárában, hanem egészen konkrétan, a

Vérrokonok koncepciójának kialakításasorán. A darab szövegéből könnyűszerrelkibontható egész sor, gondolatbanmegszerkesztett drámai

lehetőség és történet - elvetése. (Bokor Pálhálókocsi-kalauz későn fellobbantéletösztönéről, az élet meghosszabbításánakáráról szólhatna az első, Bokor Miklóstörténelmi katarzisáról a második dráma. Aharmadik, talán legizgalmasabb, nemzedékivitadrámában Bokor Miklós és Bokor Pétermérkőzhetnének. És ebben a felsorolásbanmég nem is szerepel a szeretet kalodájábanvergődő Mimi-Berenice fenyegető tra-gédiája, az automatasors elől futó Juditkomédiája, és az a rengeteg Bokor-sztori,aminek kitalálására csak Örkény képes.

Ha a Vérrokonok írásakor mindezekről- egyenként - lemondott, azt csak azérttette, mert a felvetett drámai kérdésekreegyütt és általános érvénnyel kívántválaszolni. Mert ezúttal nem hősei egyénisorsát, választását, hanem a döntéseikmögött álló társadalmi erők eredőjétkívánta elemezni. A kritika általábanszabálytalan drámaként írta körül aVérrokonok műfaját, s való igaz, hogyÖrkény a maga szabályait követi csak. Devajon a Macskajátékban miféle drámai,dramaturgiai szabály uralkodott, ha nemaz, amelyet Örkény terem-tett? Egyszeritörvények szabták meg a Pisti avérzivatarban drámai rendjét is. MajorOttó szerint a Vérrokonok az elsőabszurd dráma, amely hazai nagyszín-padra került. Nézetem szerint a Vérro-

konok abszurd drámának is majdnemannyira szabálytalan, mint realista műnek.Bár gondolati, írói elemeiben, fogalminyelvében és egyes színpadi jeleneteibenvalóban emlékeztet a Godot-ra, drámaiszövetében és szövegében Örkény művesokkal konkrétabb az ab-szurdoknál. Igaz,hogy hősei nem valóságos térben, hanemÖrkény szerint „megszállottságukmágneses erőterében" mozognak, de ennekaz erőtérnek társa-dalmi koordinátáinemcsak a szereplők, a nézők szemében isadottak.

Az amerikai színházi életet tanulmá-nyozva, meglepett, hogy mennyire leál-dozott a világ túlsó részén az avantgarde,az abszurd dráma napja. Aklasszicizálódott abszurd drámának szintenincs is élő, eleven hajtása, a közönség ésa színházak érdeklődése a leghagyo-mányosabb naturalizmus, a konvencio-nális, de olykor igaz emberi tartalmakkifejezésére hivatott kisrealizmus feléfordult. Hazai színpadon, ha tapasztaltuk isaz ezzel rokon tendenciák meg-izmosodását - például Kertész Ákosdrámai világában -, mintha most születettvolna meg a drámaírói élmények elvontabbáltalánosításának igénye. Ör

kény drámaírói útja, Hernádi Gyulapéldája, a paraboladrámák divatja leg-alábbis erre vall.

A közönség azonban nálunk nem járta kiaz abszurdok iskoláját. Egy rövid, devilágosan körülhatárolható világszín-háziperiódus az alkotók oldaláról könnyebbenáthidalható, mint a közönség részéről. Azíró, saját színpadi, szak-mai tapasztalataintúl, bizonyos mértékig a maga irodalmiélményanyagát is asszimilálhatja. Aközönség nagyobb részének azonbanhiányoznak a befogadást megkönnyítőelőzmények. Egységes cselekményhiányában, még aki élvezi a részleteket, azis nehezen vagy alig tudja követni adrámának a hősök sorsának mozaikjából,minidrámákból és vitamozzanatokbólkialakított gondolat-menetét. Ezért lehetugyan a közönséget hibáztatni, deigazságtalanul. Igazságtalanul, merttájékozottságának fog-híjaiért sem magafelelős. Es mert az ünneprontás szándékanélkül, de ki kell hogy mondjuk:Örkénynek magának is szigorúbb logikávalkellett volna megszerkeszteni aVérrokonokat ahhoz, hogy a premierplanban zajló komédiánál lényegesebbdrámai elemek is fontosságuknakmegfelelő visszhangot váltsanak ki anézőtéren is. Különösen a darab elsőfelének szerkezete laza. A szereplők sokatígérő és sokatmondó bemutatkozása után,mintha túlságosan előtérbe kerülnének amentalitásukat megvilágító, de mégiscsakmásodrendű fontosságú, humoros részletekés epizódok, amelyek párhuzamoshömpölygése aránytalanul sokáig késleltetia főtéma exponálását. Igaz, hogy a nézőörömmel elringatózik ezeken ahullámokon, élvezi a dialógusokötletességét és ritmusát, és Örkény humoraeleve kiszorít minden-fajta színpadiüresjáratot. Mégis félő, hogy bár akésleltetett szerkesztéssel Örkény egyremagasabbra csigázza nézői egy részénekvárakozását, más részével ugyanez alatt azidő alatt - elveszíti a kapcsolatot. Az anéző, akit az egységes drámai cselekménynélkül szerkesztett darab gondolatifelépítése és jellem-ábrázolásának sajátosmechanizmusa szükségszerűen megfoszt azérzelmi azonosulás megszokott élményétől,úgy érez-heti, hogy az epizódok rázúdulóáradatában intellektuális állásfoglalásrasincs lehetősége. Igaz, a Vérrokonok elsőharmada után ez a konfliktus feloldódik, ésa néző először csak belesodródik, az-utánbelekényszerül, végül gyönyörűségét leli apolémiában, és az előadás után még sokáignem tud elszakadni az

Örkény rámérte igazságoktól - ez azonbannem közömbösítheti az expozíciószerkesztésével kapcsolatos észrevételein-ket. Nem valamiféle dramaturgiai szabálynevében kockáztattuk ezt meg, ha-nem adráma szuggesztivitása, a lényeges éslényegtelen elemek még világosabbmegkülönböztetése érdekében.

Líra és irónia - a dráma szolgálatában

Örkény korábbi, a realitáshoz szorosabbankötődő darabjainak ötletgazdag nyelvéttöbbnyire a jellemábrázolás követelményeiformálták. A lélektani hite-lesség, ahelyzetek parancsa és logikája általábanmegszabta a hősök szókincsét, szófűzését, adialógusok keretét és ritmusát is.Elmondhatjuk, hogy Örkény ezektől csaknagyon ritkán, mint-egy színpadikivételként - a drámák szatirikusmotívumaiban vagy a hősök írott-idézettmegnyilatkozásaiban - tért el. AVérrokonok elvontabb erőtere viszontlényegében felmenti az írót a valószerűségilyenfajta megkötései alól. A kifejezéshétköznapi hitelességének, azesetlegességnek és a valószínűségnek biz-tonsági övét levetve Örkény retorikája ésnyelvi fantáziája is meglódul, felszárnyal,új magaslatokat ér el. De hozzá kell ehheztennünk, hogy ez a meg-emelt, feldúsítottszínpadi nyelv soha, egyetlen mondat vagyhasonlat erejéig sem szakad el a nyelvijellemzés tágabb érvényű követelményeitől.Példaként hadd hivatkozzunk Bokor Juditegy a dráma menetében nem is kulcsfontos-ságú, költőiségében mégis megragadóesőköszöntő monológjára. Itt a „vonulófelhők morzejeleinek felfedezését" olyantermészetességgel követi a „vízcseppektőlfélő felnőttek" és a „jelen időt egyes számelső személyben végigélő fiatalok"világának, szemléletének szembeállítása,hogy fel sem ötlik bennünk: nincs olyanvasutaslány, aki ezt így meg tudnáfogalmazni. Hiszen Örkény hősnője ittpontosan azt mondja el és pontosan úgy,ahogy benne él, s ahogy szíve szerintfogalmazná. Örkény csak szegényesszókincsének esetlegességétől fosztja őtmeg, amikor nemzedékének mértékadógondolataiban, életigenlésében hitelesszócsövévé teszi.

A kivívott nyelvi szabadság ugyan-akkorÖrkény színpadán nem jelent semmiféleelvontságot. Ellenkezőleg, Örkényből azemelkedett drámai dikciók éppen a költőtcsalják elő, akinek legszembetűnőbb erényeaz érzékletesség. Az ötlet, amelyről Örkényegypercesei kapcsán főként tematikai ésmód-

Bokor Mik lósné (Ruttka i Éva) gondját vise l i a nyugdíjas há lókocs i -ka lauz Bo k o r Pálnak (Mensáros László )

szertani vonatkozásban szoktunk szólni, ittelsősorban a teoretikus mondanivaló tárgyimegjelenítésében nyilatkozik meg. Aszavakban színpadra idézett vasrúd és vajaskenyér, a keménytojás és a diófa itt tárgyivalóságában és jelképi tartalmábanegyszerre szerepel.

A vasutasnyelv rideg és hivatalos pró-zaisága, ami mondatkígyóként képes egyigazság nyakára tekeredni, valósággalfelszikrázik, amikor a Bokor Miklósok ésBokor Péterek vasutasszolidaritását,vasúton túli emberi hitvallását fejezi ki.

A mozaikszerkesztés, amely egyfelőlmegnehezíti a nézőnek a drámai sodráskövetését, másfelől szokatlan nyelviváltozatosságra is ihleti az írót, aki va-lóságos „stílusszaunával" kényezteti el amaga közönségét. A korábbi, a darabnyelvének költőiségét bizonyító idézetekjobbára a szereplők monológjaiból valók. Acselekményt szakaszokra tördelődialógusok lüktető ritmusa ezek közöttjeges szózuhanynak tűnik. Veronka, Mi-mi,Miklós és Péter kvartettjében példáulÖrkény éppen a felgyorsított ritmussal, ahirtelen vágásokkal pezsdíti fel abarátkozási jelenet vérkeringését.

Akárcsak az egypercesekben, a Vér-

rokonokban is megnyilatkozik Örkényellenállhatatlan nyelvi humora, és a stí-lusba préselt iróniája is. „Istenem, milyennagy a te vasutad ..." - sóhajtja BokorJudit, és mi pontosan érzékeljük őszinteszavának komikumát és a humorosnak hatósóhajtás belső pátoszát is. Özvegy Bokornénagy komolyan ismertetett leskelődésimódszerét hallgatva, csak a szituációfélelmetessége árnyékolja be a kifejezésgroteszkségét.

Várkonyi és a többiek

Akárcsak a drámát, a Várkonyi Zoltánrendezte előadást is szinte fenntartásnélküli tisztelgéssel fogadta a kritika. És azigazság az, hogy nincs is dicsérő jelző,amit sajnálnánk Várkonyitól, amikorÖrkény István színpadáról van szó! MertVárkonyi volt az, aki 1917-ben, a MűvészSzínház igazgatója-ként, vállalta volna aVoronyezs előadását, aki azeseményszámba menő szolnokiősbemutatón fellelkesülve Pestre hozatta aMacskajátékot, színpadra vitte A holtakha l l g a t á s á t ; és Várkonyinak alighanemfontos szerepe volt a Vé r r o konokmegszületésében is. Örkényt a színpadhoz,a Vígszínházhoz kötni - színháztörténetiérdem.

A Vérrokonok színpadra állítása mindenelőző Örkény-dráma megrendezésénélbonyolultabb feladat. Ez talán már adrámaelemzés során is kiderült. Ha-gyomány nélkül való, és ugyanakkor ha-gyományteremtő, korszerű vállalkozásrólvan szó, amelyre Várkonyi nem sajnálta azenergiát és a fantáziát. Ez utóbbi, paradoxmódon, elsősorban az elő-adáseszköztelenségében kell hogy meg-nyilvánuljon. A valóságos tér és időnemcsak kötöttséget, támaszt is jelent.Hiszen a gondolatok és érzelmek erőte-rében a rendezőnek kizárólag színészimagatartással és mozgással, a szavakerejével kell kitöltenie a színpadi keretet.Várkonyi ezeken kívül egyetlen külsőséges(de teljesen helyénvaló) eszközhöz nyúl,amikor a szó valóságos értelmében tükröttart a közönség elé. Fehér Miklóslaboratóriumi sterilitású díszletének atükrök alkotják egyetlen dekoratív elemét.A díszletek pótlására és a játék térbenikeretének megteremtésére hivatott sámlikinkább az ellenkező szerepet töltik be:meghatározott térbeli funkciójuknakmegfelelően segítik a játékot, ésugyanakkor a törpe valóság pitiségét, ahétköznapiságot is közvetít k ebben azelvont környezetben. És ezzel

az előadás tárgyi elemei szinte ki is me-rültek. Ami ezen túl látványban meg-fogalmazódik és testet ölt, ahhoz Vár-konyi egyetlen nyersanyaga a színész. Haazt mondjuk, hogy Várkonyi színészbengondolkodó rendező, azzal nem mondunksokat. Az ő rendezőcentrikus színházánakközéppontjában, paradox módon, mindigés mindenkor a színész állott. De a

Vérrokonok ezúttal nem az egyéniteljesítmények, alakítások drámája, hanema kollektíváé. A rendezőtől az író aztvárja, hogy együttesben gondolkodjék.Hiszen a Vérrokonok drámai szerkezeteszinte teljesen nélkülözi a szerepekhierarchiáját. Helyette egy tablóbontakozik ki, amelynek minden alakja -főszereplő. Ezt ismerte fel VárkonyiZoltán, amikor a kamara-

dráma különös, oratorikus előadásmód-játösszeegyeztette a tablóteremtés ko-reográfiájával. A tablók természetükettekintve nyilvánvalóan statikusak. Ésmégis, a figurák itt megteremtett össz-hangjában és diszharmóniájában mozgásérződik, sokszor feszültség is. Amelylegalább annyira drámai, mint amennyirehumoros.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy aszínészvezetésben vagy talán a szerepekszínészi minősítésében érződik egyfajtabizonytalanság. Sulyok Mária és RuttkaiÉva, Mensáros László és Tomanek Nándorkitűnő színészi teljesítményét csak azértnem méltatom részletesebben, merttudom, ők valamennyien képességeikszintjén - tehát: kitűnően! - ámkülönösebb színészi erőfeszítés nél-

kül ábrázolták a Bokorokat. Meglepetéstegyikük sem okozott. Legfeljebb csakKútvölgyi Erzsébet, aki Judit szerepébenmáris méltó partnere volt az él-vonalbelieknek. Az alakításoknak ezúttalinkább csak a szintje hozható közösnevezőre, nem pedig a stílusa. Meglehet, asokhúrú drámai hangszer, a változatosszínpadi szöveg ihlette a színészek eltérőjátékmodorát, de az összehangolatlansokszínűség még így is vitatható. S miértkellett Ruttkai Évának annyival konkrétabb,realistább Mimit játszani, mint SulyokMáriának, aki a háromszoros vasutasözvegygroteszk figurájában már nem is egy em-bert, hanem egy szenvedélyt fogalmazmeg? A maga módján mindkét alakítássokrétű, plasztikus, erőteljes. De mint-ha ahősök nem azonos színpadi nyelvenbeszélnének. Mensáros László, az egyetlenvendég a társulatban, épp annyira önmagát,illetve szerepét kínálja, mint az együttestöbbi tagjai. Bírálható-e ezért a színész?Nem feltétlenül. A rendezőnek kellett volnaszigorúbban síkraszállni a Bokorok közösnyelvéért. Mert ebben az elvont, abszurdközegben voltaképpen azt mondhatjuk,hogy Halász Jutka realizmusa fantaszti-kusabbnak hatott, mint Tomanek Nán-dornak a mű szelleméhez következetesenhűséges ambivalenciája. És ha a drámánbelüli szerepmegoldások között mégisdifferenciálásra kényszerülnénk, alighanemTomanek Nándor kerülne az élre. Nekisikerült Bokor Miklós társa-dalmi éslélektani adottságain belül maradvaabsztrahálni a Bokor-lét sajátosságait,felmutatni egy magatartásképletet úgy,hogy az a maga konkrét, emberi tartalmávalegyütt formálódjék plasztikussá.

Az idei évad legjelentősebb bemutatójárólszóltunk, olyan drámáról, amely-nekfelújítása esztendők múlva is indokolhatjaaz ősbemutató visszhangjának kontrollját.Nem az ünneprontás. szándéka, de még nemis csak az Örkény István és VárkonyiZoltán iránt érzett megbecsülés, hanemelsősorban a jövendő iránt érzett felelősségkötelezett rá, hogy kritikai észrevételeinketis megfogalmazzuk.

Örkény István: Vérrokonok (Pesti Színház)

Rendezte: Várkonyi Zoltán, díszlet: FehérMiklós, jelmez: Jánoskúti Márta.

Szereplők: Mensáros László, Tomanek Nándor,Ruttkai Éva, Tahi Tóth László, Halász Judit,Sulyok Mária, Kútvölgyi Erzsébet.

Bokor Pál (Mensáros László) tanácsot ad az idegileg kimerült Bokor Miklósnak (Tomanek Nándor)(Iklády László felvételei)

Egy orosz klasszikus drámát, egy mai szovjet kisregény-adaptációt és a fiatalon elhunytAlekszandr Vampilov utolsó darabját mutatta be legutóbb három színházunk. Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála című keserű komédiája Kaposvárott kitűnő előadásban kerültszínre. A Mikroszkóp Színpad Borisz Vasziljev: Iván hajója című kisregényénekdramatizálásával folytatja a mai szovjet irodalmat bemutató sorozatát. A múlt nyárontörtént című Csehov atmoszférájú Vampilov-drámát fiatal rendező, Nagy András Lászlóállította a Nemzeti Színház színpadára.

SZILÁDI JÁNOS

A szovjet jelenés az orosz múlt színpada

B. Vasziljev: Iván hajója

Nem a művek puszta cselekménybelirokonsága idézte fel bennem a MikroszkópSzínpad előadását nézve egy két évvelelőbbi moszkvai színházi est emlékét,hanem az a mélyebb, tartalmasabb ésfontosabb kapcsolat, amely a művekbenábrázolt társadalmi és emberi problémaazonosságában rejlik. Abban a szellemi,gondolati rokonságban, hogy Vasziljev Ivánhajója című kisregénye (melyet, HernádiLászló fordítását felhasználva, KomlósJános alkalmazott színpadra) ugyanazt atársadalmi, emberi helyzetet ábrázolja, minta Málaja Bronnaja színházban, Efrosz ren-dezésében játszott Dvoreckij-dráma, Azidegen.

Az idegen története Leningrádban ját-szódik, egy kombinátban. Vasziljev kis-regénye a Volgára kalauzol, a folyamivontatók világába. Cseskov, Dvoreckijhőse, idegenként kerül a kombinátba,Szergej is messziről jött, ismeretlen ahelybeliek előtt. Cseskov új módszereketvezet be a kombinátba, kemény küz-delemben legyűri az ott uralkodó, még ablokád idejéből származó - jobb híjánnevezzük így - patriarchálisan meg-értő,elnéző, a hóközi mulasztásokat hó-végihajrákkal jóvátenni próbáló légkört (ésképviselőit), és egy racionálisan szervezetttermelési rendszert valósít meg. Szergejnem kevesebbet akar: ő is a korszerűmunkaszervezésre törekszik, s bár képzettis, okos is, tud és akar is dolgozni - mégiskudarcot vall. Miért? Azért, ami Cseskov ésSzergej közt a különbség. Cseskov akorszerű munka-szervezést az emberekértcsinálja (még akkor is, ha azok egy részeegyáltalán nem, egy másik része csak jósokára ismeri ezt fel), Szergej viszont akorszerűbb módszerekkel együtt egyembertelenebb szemléletet is képvisel.

És itt válik fontossá a két mű rokon-sága.

Azzal is, hogy egymást erősítve jelzik azábrázoltak társadalmi, emberi fontosságát,és azzal is, hogy különbségükkel teljesebb,mondjuk így, totálisabb képet rajzolnak afelvetett problémáról, mint külön-külön.

A huszadik század utolsó harmadábanjárunk. Naponta olvassuk az újságokban,hogy a szocialista társadalomban (nálunkis, másutt is) az extenzív gazdasági fejlődéslehetőségei kimerültek, és szükségszerűvévált az áttérés az intenzív szakaszra.Nemcsak szükségszerűvé vált, de márfolyik is az áttérés. Harcban, küzdelemben,sikerrel és sikertelenséggel. Nagyobberedményt hozón és káros, rombolómellékjelenségekkel. Úgy is, ahogy abban abizonyos leningrádi kombinátban történt,és úgy is, ahogy a volgai vontatóknálvégződött a kísérlet.

Kinek van igaza? Dvoreckij műveegyértelműbb képet állít elénk, Vasziljevbonyolultabbat. A gazdaságosabb, a kor-szerűbb munkavégzést Szergej képviseli, anagyobb emberséget Iván. Ki mellé lehetés kell állni? A teljesebb igazságot Jelenkatestesíti meg. Ő, akit embersége Ivánhoz -a megérzett, megértett, nagyobb tudásviszont Szergejhez köt. Szakítása Ivánnal,majd Szergej jel, egy emberi sorsalakulásában jelzi a harmadik, a teljesebbút lehetőségét. Azt a lehetőséget, amelyIván emberségét és Szergej korszerűmegoldásait képes egyesíteni.

Termelési drámák ezek? Nem. Nem atermelésről szólnak ezek a művek, ha-nema szocialista társadalom építéséről és azépítőkről, az emberekről. Gondolatiújdonságuk is ebben rejlik. Abban, hogyfelelős alkotói elkötelezettséggelvállalkoznak egy történelmileg új helyzetművészi feltárására, ábrázolására.

A művészet igazi feladata mindig is ezvolt.

Egy színpad lehetőségei

A Mikroszkóp Színpad előadását IglódiIstván rendezte. Egy szűkösen kicsi teremparányi színpada áll rendelkezésre a volgaitörténet újrateremtéséhez. Es a kísérlet,mint Ajtmatov vagy éppen Vasziljev másikművének esetében is, sikerrel jár. A

versenyló halála és a Csendesek a hajnaloképpúgy elképzel-hetetlen és mégismegvalósítható ezen a tenyérnyiszínpadon, mint az Iván ha-jója - csakötlet, ötletes ravaszság és az előadásminden részletét gondosan tisztázórendezői munka kell hozzá.

Olyan, amilyet Iglódi István rendezéseképvisel.

A vontatóhajó fedélzete a játéktér,

Ez a libikóka módra imbolygó, a hajómozgását szinte „élethűn" érzékeltetődeszkalap, amelyből csapóajtók vezetnekalá, pótolva, helyettesítve a színpadijárások hiányát, ugyanakkor egész soregyéb színteret is képes elvont jelzés-kéntmegjeleníteni, úgy, hogy egyben ezek jójátékterek is. (A díszletet a rendező IglódiIstván tervezte.)

A díszlet mellett a szituációk (például aviharok) hangulati megteremtését azötletes fény- és hangeffektusok segítik.Elsősorban fényeffektusok. Az erős, lőttsugarak, melyeket úgy szabdalnakdarabokra, mintha egy filmszalag futna arosszul beállított vetítőn, felbontják aszínészek mozgását -- és drámai erővelérzékeltetik a folyamóriás tengerrel ve-tekedő viharát.

Ebben a rendezőileg hatásosan megkomponált térben kel életre a történet.

Iglódi István törekvése egyértelmű:hatásos, élményt adó, gondolatokat ki-váltó módon színpadra állítani Iván,Szergej és Jelenka történetét. Nem gyengitiés nem erősíti egyik hőse igazát sem.Egyetért, elfogadja a mű gondolati sum-máját, mi több: azonosul vele, és fel-adatának a történet áttekinthetően tiszta, ahangsúlyokat gondosan mérlegelő s anézőre a lehető legteljesebb hatástgyakorló előadás megteremtését vallja.

Vallja és teljesíti is - sikerrel. Az Ivánhajója előadása az évad egyik rangosrendezői alkotása.

Volgai hajósok

Iván - Gera Zoltán játssza - háborút viseltember, sánta, bottal járó. A hajó nemmunkahelye, hanem az élete. Tisztességgel,becsületesen dolgozik, hős-tettre is képes(a viharban elszabadult, úsztatásra váró fáta folyón keresztbe állított hajójával őtartóztatja fel), de a maga körén túlnemigen lát. A motor zabálja az olajat?Majd megjavítják, ha eljön az ideje. Hogyminden fuvar után vissza kell hajózni akikötőbe - fölös-legesen - az újabbmegbízásért? Ez a rend.

Gera Zoltán kimunkált alakítással je-leníti meg a figurát. A testi fogyatékos-ságot csak finoman jelzi, a kimért, amo-lyan medvésen döccenő mozgás, a gesz-tusok zártsága, a beszéd kemény tömör-sége inkább eszköze, és ezzel mélyebbpontosabb képet ad hőséről, mintha ál-landóan bicegne.

Borisz Vasziljev: Iván hajója (Mikroszkóp Szín-pad). Szergej, az új másodkapitány (CsíkosGábor) és Jelenka „matróz" (Jobba Gabi)

Szergej - Csíkos Gábor. Fiatalember,okos, robbanékony. Sikert akaró. S hogy eza siker megszülessen, ahhoz nemcsakkétségkívül nagyobb tudását veti latba, deaz elvtelen szövetségektől, módsze-

rektől sem mindig riad vissza. Iván a magaéletét éli, Szergej taktikázik. Támad ésvisszavonul, fölényeskedik ésmegalázkodik. Ezeket a színváltozásokatCsíkos Gábor játéka harmonikusan fogjaössze. A célra, a karrierre összpontosítSzergej - ezt érzékelteti Csíkos alakítása -,és ez magyarázza pálfordulásait is.

Jelenkát Jobba Gabi kelti életre. Nagydarab, a kemény fizikai munkától edzettember ez a Jelenka. Szereti Ivántemberségéért, s talán nehéz sorsáért is. Ésaztán megszereti Szergejt. Megszereti,mert egy tágabb, teljesebb élet lehetőségétérzi meg benne. S amikor csalódik,elmegy.

Jobba Gabi Jelenkája asszonyos, nőies,annyira, hogy kapcsolata a férfiakkaltermészetes, magától értetődő, de csak olymértékben, hogy egy pillanatra se legyenvitás: számára a férfi elsősorbanszövetséges. Szövetséges arra a harcra, arraa küzdelemre, amit munkának, élet-nekhívunk, s ha ez a szövetség megsérül,

elvész, akkor vele bukik az érzés, aszerelem is.

A már hagyománynak mondható kap-csolat a Mikroszkóp Színpad és a Hu-szonötödik Színház között e produkcióesetén is folytatódott.

Nincs terünk részletesen foglalkozniBilicsi Mária, Dőry Virág, Hőgye Zsuzsa,Kristóf Tibor, Lázár Kata, Molnár Péter ésa többiek játékával. A mindannyiukatjogosan megillető elismerés mellett azt kellkiemelni, hogy a két színház közösvállalkozása nem egyszerűen a szép célhasznos szövetségét jelenti, de feltétlenülgyümölcsöző a színészek számára is. Egymásfajta játék-stílus ébren tartása ésfejlesztése minden ilyen alkalom. S ez azolyan határozott arcélű alkotói műhelyekszámára, mint az említettek, a könnyenkövesedő rutin, a beszűkülés hatásosellenszere.

Vampilov: A múlt nyáron történt

Mire megismertük a nevét - E. Fehér Pálhívta fel rá a figyelmet a Népsza-

Iván (Gera Zoltán), Jelenka (Jobba Gabi) és Kuzminyicsna (Lázár Kata)

badságban -, már nem élt: harmincöt éveskorában halt meg egy vidámnak indult éstragikus végű csónakázás közben, a Bajkál-tavon. Pedig akkor köszöntött rá a siker.Moszkvában, Leningrádban játszottákdarabjait, és csak-hamar külföldön is. Azelső magyar nyelvű bemutatót a KassaiThália Szín-padon tartották, ahol a Júniusitalálkozás című drámája került közönségelé. Budapesten korábban két szatirikusfel-hangú vígjátékát láthatták a nézők aVígszínházban egy műsorban, Angyalitörténetek címmel.

A Nemzeti Színház most Vampilovművészetének másik oldalát fedezi fel: agogoli szatírát nem formájában másoló,hanem belső tartalmát, az igazságot bátran,következetesen vállaló és kimondóvígjátékíró mellett, a Csehov életművétugyancsak ilyen szuverén művészi önál-lósággal követő, az emberi sorsok tragikusútvesztőit művekbe sűrítő dráma-ír ót.

Második, egyben utolsó korszaka ezVampilov művészetének. Az elsőben sza-tirikus vígjátékokat írt: olyanokat, ame-lyekben (és amelyekkel) a nagy előd.,Gogol művészetének hatásával küzd, hogyazután a megszüntetve-megtartvaegységének jegyében megtagadja és egy-ben meg is tartsa elődje és példaképeművészetének számos vonását. A másodikkorszakot ugyanez a belső küzdelemjellemzi - Csehov jegyében. És a harmadik?A harmadik, a két alkotói perióduseredményeinek összegezése már csakfeltételezés marad. Feltételezés, igen, denem olyan, amit a puszta jó szándék álliterősítésként az egyetlen kötetet ki-tevőéletmű mellé, hanem amit a művekbőlkiolvasható belső alkotói mozgások„továbbrajzolása" igazol.

Mint legutolsó drámájában, a mostbemutatott A múlt nyáron történtben is.Kis szibériai faluban vagyunk, s ez azeldugott hely, valahol a tajgában, háromembertípus találkozóhelye. Itt vanJeremejev, a tajgai vadász, aki életével,sorsával tudósít a régi életmódról; akitelhagyott a lánya, aki hetven-éves múlt, ésnincs papírja arról, hogy ötven évetdolgozott, s így nyugdíját sem tudjaelintézni. Itt vannak a helybeliek.Valentyina, akit egy reménytelen szerelemtapaszt a faluhoz, amikor társai mind avárosba menekültek a falu szürkesége elől.Itt van Gyorgacsev, az ács. Katona volt,harcolt, fogságba esett, majd megérte atábor felszabadulását, és amikor azt hitte,végre mindennek vége - internálták. Jó tízévvel a

háború után került haza, s addigra Anna,a felesége, fiút szült, valaki mástól. Itt vanMecsetkin, az újságolvasó, az egyedül élő,aki udvarolni szeretne valakinek, s akiújságokból tanult szólamok mögé rejtisikerületlen életét. És itt vannak avárosból jöttek: Zina, a patikusnő, akitegy zátonyra futott házasság döbbenetesodort a faluba, Samanov vizsgálóbíró,aki belenyugodni lát-szik abba, hogy azigazság helyett a nagyobb hatalomirányítja az igazságszolgáltatást.

Részletezőn szóltunk a szereplőkről,mert a szokottabb - és elmondhatóbb -drámai eseménysor helyett az ő sorsukvillanása a dráma eseménytörténete. Az,hogy Jeremejev emberi tragédiája mellettott áll Gyorgacsev és Anna drámaikonfliktusa. Az, hogy Gyor

gacsev nem bír ránézni a „fattyúra", shogy a fiú emberileg beleroppan ebbe ahelyzetbe; hogy vad, erőszakos lesz, akitársat akar, reményt a reménytelenséghez,s mert Valentyina nem viszonozzaérzelmeit, leteperi, megerőszakolja, mertazt hiszi, akkor az lesz, amit ő akar. Nemaz lesz. Valentyina elindul, elmegy. Talánhalni indul a folyóra, mint századokon áta megszégyenített, meggyalázott lányoktették, talán a városba megy, új életetkezdeni ... Nem tudjuk. Mi csak atragédiát ismerjük, és azt, hogyValentyina tragédiája talán megment egymásik embert: Samanovot. Samanov avárosban élt, s amikor az egyik helybelihatalmasság fia elgázolt egy embert, nemnyugodott bele a felmentésbe.Nyomozott és bizonyított. Falurahelyezték, s bár annyit elért,

Vampilov: A múlt nyáron történt (Nemzeti Színház). Samanov vizsgálóbíró (Sinkó László) udvarol afiatal pincérlánynak, Valentyinának (Bodnár Erika)

hogy bíróság elé került az ügy, cinikusságtelepszik rá, az „én egyszer meg-próbáltam" minden-felmentése. Idézéstkapott a tárgyalásra. Most talán elmegy...

Vampilov drámaíró művészetét - s erre Amúlt nyáron történt éppúgy példa lehet,mint a Vígszínházban játszott kétegyfelvonásos - mély valóságismeret ésköltői játékosság, Elbert Jánosmegfogalmazásával élve, „a valóság felettikönnyű lebegés jellemzi".

Realista művészet Vampilové, de arealizmusnak nem abból az ágából szár-mazó, amelyik a naturalizmussal tart ro-konságot (s melyet oly drasztikusan kér-dőjelezett meg a személyi kultusz kor-szakának kulturális politikája), hanemabból a másik ágból ered, melyet a költőilebegés, a szimbólumok gyakori használatajellemez. Az, melyet Csehov mellettBulgakov neve és művészete fémjelez azorosz-szovjet irodalomban.

A múlt nyáron történt - ha valóbanőszinték akarunk lenni, akkor nem ke-rülhetjük meg a kérdést - nem felhőt-lenjáték. Elrontott, félresiklott emberi sorsoktárulkoznak fel előttünk a játék kétórájában. A régi élet törései érnek bele amába (Jeremejev), a tegnap torzulásaihullámozzák be a jelent (Gyorgacsev ésAnna) úgy is, hogy következményeibe mégegy másik nemzedék is beleroppanhat(Páska), és harmadik-ként, ha sorszámoznilehet ezt egyáltalán, a jelen buktatóiszűkítik a kört (Samanov). Nempesszimizmus ez? Nem a problémák, atársadalmi és emberi kérdőjelek olyanerőszakolt tömörítése, mely ferdít, torzít?Nem. A szocialista művészetet nem aművekben ábrázolt kérdések jellemzikönmagukban, hanem az a viszony, ahogy azalkotó az élet-ben, a valóságban felfedezett- nevezzük így - élettényekhez viszonyul. Amúlt nyáron történtben például az a harc,melyet a történet hősei vívnak ön-magukszebb, emberi életéért. És ha Vampilovdrámájának legmélyebb lényegét keressük,akkor az ez a harc. A történet hőseiönmaguk szebb, teljesebb emberi életéértharcolnak - és ez a teljesebb élet egyben atársadalom, a szocializmus magasabb fokátis jelenti. Hogy nem könnyű ez a harc?Hogy a rossz utakra tévedők újabbtragédiákat okoznak? Igen, így van. Tennimégsem lehet mást, mert a megoldás, azegyet-len megoldás a harc folytatása.Önmagunk, mások, mindenki érdekében.

A ház mögött kezdődik a tajga

Fiatal rendező, Nagy András Lászlórendezte Vampilov művét a NemzetiSzínházban. És mindjárt tegyük hozzá:úgy, hogy a dráma egyéni rendezői értel-mezése mellé egy korszerű Csehov-in-terpretáción kidolgozott rendezői össz-művészet alkotóelemeit szövi bele azelőadásba. A produkció művészi élményeígy egy majdnem csehovi dráma, majd-nem csehovi előadása. Es ez a két majd-nem (bár azonosnak, ugyanazt jelentőnektűnik a szó) Nagy András László rendezőimegközelítésének legkritikusabbmozzanatát jelenti.

Vampilov, a drámáról szólva említettük,újabb alkotói korszakában Csehovművészete felé fordult. Nem utánzott, nemmásolt, hanem önállóan, szuverén módonolvasztotta magába a nagy előd művészieredményeit. A cselekményépítés, akonfliktuskibontás sajátos módja, aszimbólumok használata jelzi alegfeltűnőbben ezt a művészi rokonságot.Nagy András László rendezőimegközelítésének éppen ez a kritikuspontja: a csehovi drámák kibontásáraalkalmas eszközökkel kísérli meg kibontania művet. És ez nem sikerül. Nem issikerülhet. A múlt nyáron történt maidráma, és az a költőiség, el-vontság, azegész művet egyetlen szimbólumkéntértelmező előadás, amit a NemzetiSzínházban látunk, épp ezt a maiságot fediel. Nemcsak elfedi, át is változtatja: akonkrét társadalmi drámából elvont,jelképes értelmű költői játékká. Sajnos,eközben a mű drámai izzása meghalványul,a történetből ki-bomló emberi sorsokszenvedélyessége pótolhatatlanul elvész.

Alapvetően azért a szakmai biztonságjellemzi Nagy András László rendezését.Hangsúlyeltolódások, könnyedebbmegoldások (fűszerezve némi levegőt-lenteatralitással) a „kimerevített" képekben, akelepcébe csalt Valentyina kiáltozásánakrendezőileg túlmozgatott bejelzésében és aprodukció záróképében érződnek. Akabátot öltő, dús virágcsokrot ölelőValentyina alakja, aki indul valahová,városba, halálba, nem tudjuk, a bezáródóajtók s a kihunyó fények kiüresedővilágában elválni lát-szik a játék egészétől:szentimentális, melodramatikus - holott ajáték egésze, szerencsére, nem az.

A tajgai falu lakói

A színházi est főszerepe a Nemzeti Szín-ház új színésznőjéé, Bodnár Erikáé. Ami

szépséget lát, ami reményt, szépet, em-berséget csak érez Vampilov, azt mindbőkezűn Valentyinának adja, ennek atizennyolc éves, kamaszos vékonyságú,kamaszos szépségű lánynak, akinek ele-gendő hite, embersége van ahhoz, hogyvállaljon egy reménytelen szerelmet, hogynaponta újra és újra ápolja, ment-se kiskertjét, melyen minduntalan átgázolnak atürelmetlenek, a közönyösök, a szépetérezni, látni nem tudók. Bodnár Erikahittel, a finom rezdülések apró játékával ésa kamaszos sutaság szögletességével,szégyenlősen piruló túlzásával vagy boldogönfeledtségével állítja elénk Valentyinát. Anyelvet öltő kamasz és a világot magábanmeg-élő, megszenvedő nő kettőssége adjaValentyina figurájának emberi báját,szépségét és fájdalmát - s ezt a kettősségeta még és már állandóan egy-másba játszóellentétét Bodnár Erika következetesen éstermészetes ízekkel építi játékába, báralkatilag nem illik hozzá a szerep.

Samanovot Sinkó László alakítja.Könnyű is, nehéz is ez a szerep. Könnyű -vagy mondjuk így: hálás? -, mert titka van,leleplezést érdemlő. És ettől nehéz is.Nehéz, mert álarcot hord - a cinikusságot,az „engem már nem érdekel semmi"

hányavetiségét, s ezt úgy kell játékbafogalmazni, hogy veszélyessége érződjékinkább, mint megkövesedett ereje. SinkóLászló játékában igyekszik megteremteni akettő összhangját, nem mindig sikerrel.

Az elrontott életű Gyorgacsevet SinkovitsImre játssza. Fiatalságát kettészelte aháború, férfikorát megnyomorította aszemélyi kultusz oktalan, jogtalanintézkedése: az internálás. Soha többé nemmutathatja meg, mi lehetett volna belőle.De azért nem panaszkodik. Vállalja azéletet, úgy, ahogy van. Csak egyet nem tudelviselni: a „fattyút". A sokvisszafogottságot, a már-már erőszakosszűkszavúságot Sinkovits a szem játékával,a nézés, a pillantás élénkségével,mozgékonyságával „árul-ja el". Jól,hatásosan, meggyőzőn.

Gyorgacsev felesége, Anna: Pápai Erzsi.Kemény akaratú asszony. Nem szájaló,nem pletykáló, kemény, mint a szikla. Ésmégis remegős, félős. A fiától fél az uramiatt, és az urától a fia miatt. Szeretnémindkettőt, de nem engedik. S mert neki iscsak egy élete van - az urát választja. Nemelőttünk kínlódja meg Anna a választáskényszerét, mi csak villanásokat látunkbelőle, de Pápai Erzsi egy-egymozdulatban, egy-

egy riadt arcrebbenésben a belső gyötrődésés küzdelem egészéről tudósít.

Mecsetkin: Tyll Attila. A szatirikusvígjátékíró jelentkezik Mecsetkin elrajzoltalakjában. Üres, és ürességét az újságokbólkitanult szólamokkal leplező figura ez, deazért fontoskodó, pipiskedő. Tyll Attilamértéktartón rajzolja el hőse kisszerűségét.Nem annyira ellenszenvet kelt, mint inkábbsajnálkozást - joggal.

Moór Mariann üde Zinája, Maróti Gábormakacs indulatú Páskája, Versényi Lászlórégi idők terhét hordó Jeremejevje ésRaksányi Gellért mackós Pomigalovjavoltak még az est szereplői.

A figurákat észrevétlenül is jellemzőjelmezeket Vágó Nelly tervezte.

A játéktérként meglehetősen nehézkes, aValentyina kiskertjének megoldásábanpedig logikailag is utat vesztő díszletetCsányi Árpád tervezte.

Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála

Asztalok, a hivatali hatalom, a hivatali rangjelképei sorakoznak kettős sorban aKaposvári Csiky Gergely Színház szín-padán. Elöl a kicsik, mögöttük a na-gyobbak, hátul, a színpad mélyén, ahol akét V alakban szűkülő sor összeér, áll alegnagyobb, a már nem is emberméretűasztal, és fölöttük - lábai, akár a ház falai -terpeszkedik a zsinórpadlás magasságáignyújtózón, a díszes rajzolatúlegeslegnagyobb, legesleghatalmasabb ...Asztal? Asztalok? Igen, asztalok ezek, ülniis lehet mellettük, enni vagy újságotolvasni, mint Antyioh Jelpigyiforovics ÖH,kerületi rendőrkapitány teszi. Vagy sétálnirajtuk, egyre felfelé emelkedve a váratlanulrászakadt hatalom lázálmában, mint IvanAntonovics Raszpljujev, megbízott körzetirendőrbiztos ...

Oroszországban vagyunk, alig túl a XIX.század közepén. S a feladat, amit Varravintábornok úr személyes jóindulatából a kétnem túlzottan magas rangú rendőrnek kellmegoldania, nem is oly könnyű. Két halottbiztos tudata és egy élő személybizonytalansága uralkodik rajtuk. SzilaSzilics Kopilov az egyik halott (papír vanróla), Kandid Kasztrovics Tarelkin a másik,akit Raszpljujev maga is látott, sőt az elhan-tolásánál is jelen volt. De ki az élő? Épp eza kérdés. A megkínzott rab hol Kopilovnak,hol Tarelkinnek vallja magát. Aki halott.márpedig ezek halottak, az nem él.Vámpírnak mondja az élőt Varravin, ésannak hiszik a rendőrök is. Erősnek,hatalmasnak, félelmetesnek. S

mert a vámpír az ő fogságukban van, úgyvélik, ők még erősebbek, még hatal-masabbak, még félelmetesebbek.

Az igazság egyszerűbb: Tarelkin, hogyhitelezői elől meneküljön, az elhunytKopilov maszkját ölti magára, és meg-rendezi saját temetését, hogy aztán ahivatali főnökétől, Varravin tábornoktólellopott, kompromittáló iratokkalzsaroljon magának pénzszűkét nem is-merő életet. A terv majdnem sikerül. Csaképpen a kis gonosztevő nagy gaz-emberrelkerül össze: Varravin addig kutat azellopott iratok ügyében, míg a halottTarelkin földi nyomait faggatva gyanúslesz neki Kopilov. Es a gyanúsítást hamarköveti a leleplezés. Így

kerül Tarelkin börtönbe, s indul útjára az„igazságszolgáltatás", hogy a nagyobbgazember védelmében tevékenykedjen.

Tevékenykedik is. Abban is, a magáébanis. A kerületi rendőrkapitányság ésRaszpljujev mindent megtesznek, hogyVarravin kérése teljesüljön - s hogy amaguk kis üzelmeit is lebonyolítsák. Azigazságszolgáltatás örve alatt letartóztat-nak mindenkit, aki a környéken szálkavolt a szemükben. Aki fizet, azt perszeelengedik, aki nem, mert nincs miből adni,azt megverik, börtönbe zárják.

A végén, mondani se kellene talán,természetesen Varravin győz. A meg-kínzott, meggyötört Tarelkin, cserébe azéletéért, átadja az iratokat. Az életét ez-

Anna, a teázó vezetője (Pápai Erzsi) és fia, Páska (Maróti Gábor) Vampilov színművében(lklády László felvételei )

zel megmentette, a pénzt pedig, amibőlmajd megél, megszerzi valahogy.

Elvégre (bár sajnáljuk azért, ami veletörtént) gazember ő is. Csak kisebb,gyengébb, védtelenebb.

És szerencséje sem volt.

Egy trilógia „életrajza"

1868-ban írta Szuhovo-Kobilin, a Kre-csinszkij házassága és Az ügy után, a tri-

lógia záródarabját, a Tarelkin halálát - scsak három évtized múlva, kurtítva,változtatva léphetett a nagyobb nyilvá-

nosság elé művével, a Képek a múltbólcenzúraenyhítő címmel.

Kalandos történet ez. A trilógiáé és aszerzőé egyaránt.

Szuhovo-Kobilin, akiről egyik mélta-tója azt írta, hogy „Betölti az űrt Gogol

Revizora és Majakovszkij Gőzfürdőjeközött", távolról sem írónak ké-

szült. Az előkelő arisztokrata kora egyikismert aranyifja volt. Életét egy váratlanfordulat változtatta meg: Párizsból hozottbarátnőjét, röviddel szakításuk után,meggyilkolták, és a gyanú őrá terelődött.18 52 novemberében letartóztatták, ésügyében a cár 1857 decemberében írta aláa felmentést. Ez az öt év, a többszöribebörtönzés, a bürokrácia, a hivataliügyintézés embertelenségénekmegismerése, a meghurcoltatás, akiszolgáltatottság, a védtelenség dühe,fájdalma szakította fel Szuhovo-Kobi-linben az addig rejtett forrást, és tetteíróvá, gondolkodóvá.

S mert mást nem tehetett, megírta azt,ami vele történt.

Az életét írta, és benne a hivatalos cáriÖroszországot.

A Krecsinszkij házassága még vígjáték,a mindent jóra fordítható remény

tündöklésével. Az ügy már sötét világotidéz, ahol az előző mű hőseit a hivatalihatalom védtelen kiszolgáltatottjaikéntlátjuk viszont. „Az ügy - vallotta Szu-hovo-Kobilin - az én testem és vérem,epémmel írtam. Az ügy az én bosszúm.Bosszút álltam ellenségeimen. - Gyűlölöma hivatalnokokat." Ha Az ügy a gyűlöletdrámája, akkor a Tarelkin halála agyűlölet víziója. Itt már nem a részről,nem az egyes hivatalnokokról, hanem azegészről, a cári rendszerről van szó.

Arról a rendszerről, amelyben a na-gyobb gazember felfalja a kisebbet (Azügyben Varravin kisemmizi segítőjét,Tarelkint, aki tálcán hozza neki a „zsíros"

ügyet), és amelyben az igazságszol-gáltatás nem az igazságot, hanem az erő-sebb, a hatalmasabb gazembert védi.

Ezt a művet, amelyet Mejerhold két-

Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála (Kaposvári Csiky Gergely Színház). Az álruhás Varravin tábornok (Kun Vilmos) Raszpljujev rendőrnél (Vajda Lászlószaglászik Tarelkin után (Fábián József felvétele)

szer is megrendezett, most mutatták behazánkban először, a Kaposvári CsikyGergely Színházban.

A húsdaráló és a cirkusz

A színház tünékeny világát mentő korabelibeszámoló szerint a Mejerhold rendezte1922-es előadáson „a második és harmadikfelvonásban a szín közepén óriási húsdarálóállt - abba gyömöszölték bele a kihallgatásrabecitált tanúkat".

Nagyszerű, a megfoghatatlant tárgyiasítóötlet ez: egy hétköznapi használati tárgyatnöveszt úgy túl (és eredeti funkcióját torzítjael), hogy a hatalom embertelenmechanizmusának döbbenetesen szemléletesmegjelenítőjévé válik.

Komor István rendezése ugyanezt azélményt fogalmazza meg - más eszközökkel.

A cirkuszi játék pattogó, kavargó sür-gésével indul az előadás. Varravin tábornokáll a legnagyobb asztalon, és os-torcsattogtatással kényszeríti a történetállatfejes maszkokat viselő szereplőit, hogyátugorjanak a hatalmas karikán. Ő k pedigengedelmeskednek. Ki szorgalmasan, kilustán, ki készséges fürgeséggel, ki kiutatkereső lusta cammogással, de mindenki átlép,átgurul, átbukfencezik a karikán ...

A játék elején a jelenet még jobbáraönmagát adja, mélyebb tartalom nélkül - deez a képsor zárja az előadást is, és akkor mársokatmondón. Egy gaz-ember irányítja ezt avilágot. Az ő akaratát, érdekét szolgáljaminden és mindenki.

Objektivizáló, a mű gondolati lényegétegyetlen szimbolikus erejű keretbe foglalórendezői mozzanat ez. S ezt erősíti KomorIstván rendezésének másik megoldása, anevetés. Az a nevetés, a jelenetek előttfelcsattanó gúnyos, fuldokló, már-már nem isemberi hörgés-kacaj, amely belülről,szubjektíven minősíti ezt a világot. Szuhovo-Kobilin ne-vetése? Övé, övé is, mindenkié,aki egyszer ennek a hatalomnak a karmaiközé került ...

A mélyebb tartalmiságot közvetítő díszlet,s az ezzel szorosan harmonizáló, abábfigurák karakterizáló jellegét hordozójelmezek (a díszlet és a jelmez Pauer Gyularemek munkája), az elő-adást keretezőcirkuszi jelenet és a gunyoros, hisztérikuskacaj képezi Komor István rendezésénekazt az alapmotívum-rendszerét, melyre agyors, pergő ritmusú előadás épül. Az azelőadás.

mely nem csupán egy pontosan végig-gondolt (és előadásban megvalósított)rendezői értelmezés egyik figyelmet érdemlőpéldája az évadnak, de Komor Istvánrendezői művészetének is egyik kiemelkedőalkotása.

Nemcsak azért, mert világos, áttekinthető,jól tagolt produkcióban teremti újra Tarelkintörténetét, hanem mert szuverénművésziséggel képes tovább gazdagítani azeredeti művet. S ez a legtöbb, amit rendezőtehet.

„Tréfás komédia két részben"

Ha a szereplők hosszú sorát nézzük, az azérzésünk, hogy ezt a darabot vidéken aligha,és Pesten sem könnyen lehet eljátszani.Melyik színház rendelkezik annyiférfiszínésszel - a szerepkövetelmény és aszínészi adottság egyezéséről nem is szólva!-, hogy a darab kiosztható legyen. A kérdésköltői: ön-magában hordja a választ. Mégis,Kaposvárott előadták a művet. És nem isakárhogy. Ha valaki vállalkozna rá, hogy azévad jelentős művészi teljesítményeitcsokorba fogja - a Tarelkin halálakaposvári előadása méltán követelne helyetebben a válogatott együttesben. Pedig adarab - a puszta formai meg-fontolásokalapján - itt is kioszthatatlannak tűnik:Kaposvárott nincs annyi férfiszínész (véljüka bemutató hírét hallva), hogy ne újra azzal akínos jelenséggel találkozzunk, amikor aszükségmegoldások sora billegteti a színháziest egészét.

Kaposvárott nem ez történt.Nem azért, mert a társulat hirtelen

megduplázódott, hanem mert egy olyanegyüttesjátékra alapozott produkcióvaltalálkoztunk, ahol a rendező által nagy-szerűen szervezett együttes teljesítmény (ésa részvevők őszinte lelkesedése)semlegesíteni tudta az egyéni alakításokhalványabb színeit.

Tarelkin és Kopilov kettős szerepébenSzabó Kálmán a hagyományosabb értelműkomédia színeit villantotta fel, jól, ízesenteremtve meg a két figurát, de kicsittúlzottan beleragadva a szokványosabbrealitásba. A lebegés, a groteszk, már-mártúlzásokat is vállaló harsánysága hiányzott ajátékából.

Kun Vilmos Polutatarinov szerepé-benelemében volt: sunyi, alamuszi, erő-szakosgazember. Varravinként erőtlenebb, mintkellene. Félelmetes figura ez a Varravin - ésezt a félelmetességet Kun Vilmos játéka csakrészben érzékeltette meggyőző erővel.

Mavrusa: Pogány Judit. Színészi bravúr,ahogy ezt a rikácsoló vénasszonyt a fiatalszínésznő színpadra vitte: rangos színésziteljesítmény.

A kisebb szerepekben Dánffy Sándor,Hunyadkürti István, Reviczky Gábor,Wágner Richárd, Garay József, KomlósIstván, Mészáros Joli, Tóth Béla és másokarattak megérdemelt sikert.

A színházi est legnagyobb színészi él-ménye Vajda László Raszpljujev-alakításavolt. Sete-suta, élhetetlen emberke ez aRaszpljujev, akin még az egyenruha is csakúgy lóg. De ez csak a látszat. Az ártatlankülső mögött gazember rejtőzik. Nem isrejtőzik, tombol. Gaz-ember? Raszpljujevnem gazember, egy-szerűen éhes. Maga ispanaszkodik: képtelen megtölteni apocakját. És ez az éhség vezette a hatalomszolgálatába. A gyomráért dolgozik, vernyomorékra embereket, és teszi mindezt abérért munkáját végző emberek természetes-ségével. E z a szenvtelenség, közönyösségaz a bizonyos „csavar", ami Vajda Lászlójátékát megemeli. Az, hogy nem elvetemültgazembert állit elénk, hanem egymosolygós, kedves embert, aki csak úgymellékesen végzi a „dolgát".

Vampilov és Szuhovo-Kobilin drámájátegyaránt Elbert János kitűnő fordításábanjátsszák.

Borisz Vasziljev: Iván hajója (MikroszkópSzínpad)

Fordította: Hernádi László, rendezte: IglódiIstván, jelmez: Sárvári Katalin.

Szereplők: Gera Zoltán, jobba Gabi, CsíkosGábor, Bilicsi Mária, Dőry Virág, HőgyeZsuzsa„ Jordán Tamás, Kristóf Tibor, LázárKata, Molnár Péter, Répássy András, SzigetiAndrás, Tardy Balázs, Varga József.

Alekszandr Vampilov: A múlt nyáron történt ...(Nemzeti Színház)

Fordította: Elbert János, rendezte: NagyAndrás László, díszlet: Csányi Árpád, jelmez:Vágó Nelly.

Szereplők: Sinkó László, Bodnár Erika,Sinkovits Imre, Pápai Erzsi, Maróti Gábor,Moór :Mariann, Tyll Attila, Versényi László,Raksányí Gellért.

Szubovo-Kobilin: Tarelkin halála (KaposváriCsiky Gergely Színház)

Forditotta: Elbert János, rendezte: KomorIstván, díszlet, jelmez: Pauer Gyula.

Szereplők: Szabó Kálmán, Kun Vilmos,Dánffy Sándor. Vajda László, HunyadkürtiIstván, Reviczky Gábor, Wágner Richárd,Garay József, Komlós István, Mészáros Joli,Tóth Béla, Agárdi László, Lukács Andor,Dani Lajos. Galkó Bence. Heiser Kálmán.Horváth György, Pásztor Gyula, MucsiSándor.

SZÁNTÓ ERIKA

Szép Heléna bájai

Akinek véletlenül eszébe jutna, hogy fi-lozófiai mélységeket, napjainkhoz szólóizgalmakat keressen Peter Hacks Offen-bach-átdolgozásának sorai közt, meg-járhatja. A megilletődöttségtől és azigyekvéstől, hogy lelkiismeretesen átél-jenvalami magasztos élményt, könnyenkicsöppenhet a rá váró kellemetességekközül.

Mindez nem zárja ki, hogy Hacks SzépHelénájának lehet valami titka:elképzelhető, hogy ez az ártatlan és éppcsak csipkelődő darab a véletlenek kü-lönös összjátéka folytán keményen ésvitriolosan szólaljon meg a színpadról.Feltételeznünk kell, hogy így van, kü-lönben mi vonzotta volna Benno Bessont,aki a Volksbühne színpadán fergetegessikerré élesztette, s mit akarhatott volnaszelíd bájaitól Major Tamás, aki sokszorbizonyította már, hogy fáradhatatlanulvonzódik az istenkísértésekhez.

Feltételezéseinket nem erősítik meg aNemzeti Színházban. Az „operett - szí-nészekre" alcímet viselő darab pontosanaz alcím utasításainak megfelelően jelenikmeg Major Tamás rendezésében. S ez nemkevés, mert milyen lehet egy operett,amelyet azzal különböztetnek meg a műfajmás darabjaitól, hogy színészek(pontosabban: prózai színészek)közreműködését követeli? A többlettermészetesen az irónia. Igen ám,csakhogy az operett rózsaszínű konflik-tusai a humornak csak szelídebb árnya-latait viselik el. Lehetőségként kínálkozikmég az operettparódia, de azért ez mégsemtűnik elégséges és szívdobogtatófeladatnak sem a rendező, sem a színészekszámára.

Elkezdődik hát a részletek mélységei-nek (majd azok hiányában - tartalmainak)előbányászása. Az operettparódiában, rejlővonzás és lehetőség ugyan ott kísért azegész előadás folyamán, a rendezésstílusfegyelme azonban nem engedi, hogyeluralkodjék: szerepe annyi, hogy némihumort pumpáljon a darab vérszegényebbpillanataiba is. A stílusfegyelem ezúttalugyanis nem egyet-len stílus következetesszínpadi megjelenésével azonos, hanem astílusok tu-

datos és nagyon pontosan kimért keve-redését jelenti. Ebben a rendezői mód-szerben nagyon sok kockázat rejlik: azegyes színészek játékmodora, mint a pa-lackból kiengedett dzsinnek, nagyonkönnyen függetlenedhetnek a rendezőiakarattól. A Szép Heléna előadásánál iselképzelhető volt, hogy esetleg az egészarányaival nem törődő „magánszámokra"hullik szét.

Nem ez történt. Ízléses és mértéktartó,játékokkal, ötletekkel teli, áttekinthetőrendszerbe fogott anakronizmusokkalmegtűzdelt, s paródiaelemeket semnélkülöző előadást látunk. Kellemeselőadást. 'Gyakori pillanatokban bájoselőadást. Csak talán egy szellemi izgal-mak nélkül valót. Ez a Szép Heléna: ár-tatlan és titok nélkül való, bájai gond-űzésre szolgálnak, és garantált a gyorsfelejtés.

„Aprómunka"

Az előadás kellemességeit nem könnyű„előállítani". Nagyon sok díszítményre.„aprómunkára" van szükség, hogy a ha-talmasak viszálya közepette kivirágzószerelem meséje biztosítsa a nézőtér jóközérzetét. Major tehát minden rendel-kezésre álló eszközt felhasznál a kísértőunalom ellen: még a zenekari árokbanelhelyezett kamaraegyüttes is részt vesz azelőadásban. A pikánsnak szánt részletekpikantériáját ők jelzik: kíváncsianfelágaskodnak és kandi tekintet-tel kísérika színpadon történteket.

A három istennő - Juno, Minerva ésVénusz - Ida hegyén igazi csábtáncot lejtPáris megbabonázására. Az egyik istennőmég szép keblét is fölfedi, igaz, hogy csakegy pillanatra. (És csak apremierközönség kedvéért! Az ötödikelőadás már nyakig zárt.) A spártaiaranyifjúság kara egy jó beatrevü mozgás-és énekigényességével tölti be aszínpadot. Robbanékonyak, és színes ka-vargásuk a jelzésnél többet vállal fel:hangulatot teremtenek színpadon és né-zőtéren.

Váltani, váltani ! Mintha ez lenne MajorSzép Heléna-rendezésének a jelszava.Schäffer Judit nagyszerű és a sokféleségetkifogyhatatlan ötletekkel és stílus-biztonsággal szolgáló ruhái is akadály-talanul engedik a nézőnek, hogy a mito-lógiai képeskönyvek világából átsétáljon agermán militarizmust undorral ésgyűlölettel perszifláló szatírába, majd egynémileg naiv analógiákkal dolgozó,aktualizáló műbe.

Csányi Árpád színpadképének is ez alegnagyobb érdeme: operettbelépőhöz

éppúgy biztosítja a vonulást, mint ahogyegy görög vígjáték jelzéseinek is elfo-gadható.

A hangulati és stiláris váltások meg-követelik a részletek magas színvonalúkimunkálását. Major Szép Heléna-ren-dezésén tanítani lehetne, hogy milyennehéz is könnyednek lenni. (Neki semhiánytalanul sikerül.) Mennyi jó minőségű„anyagra" van szükség ahhoz, hogy a„habkönnyű" azért el ne szálljon, s„valami" azért megjelenjen a színpadon!Ezért kapnak akkora súlyt az előadásepizódszereplői. Néhány mondatos, kevésszínpadi megjelenéssel járó kiválóalakítások sorát látjuk. Nélkülük a da-rabról valószínűleg igazságtalanul rosszvéleményünk lenne. Így azonban végül isa gazdagság és sokszínűség érzetévelállunk fel előadás után, hiszen annyimulatságos és emlékezetes pillanatbanvolt részünk.

Pártos Erzsi Anyókája egy „cérna-hangdalárda" élén érkezik Jupiter el-árvult szentélye elé. Ügybuzgó antikóvónénikéje egyszerre bájos és ironikus.A daloló, engedelmesnek látszó kicsi-kékaz első adandó alkalommal elszökdösnektőle, s ő csak a levegőnek vezényellelkesen. Siménfalvy Sándor egy zsémbess hangoskodó, ura fölött is titkonzsarnokoskodó szolgát formál, aki életreszóló szkepszist kapott a Jupiter-templomszolgálatában. Annyira belelát a szenthókuszpókuszokba, hogy már semmin semcsodálkozik. Ellenállhatatlan humorral, derezzenéstelenül komoly arccal (épp azértolyan igazán humoros) végzi az istenidörgedelmek hangpróbáit, jövendöl azistenek hangján, teszi a dolgát, s annyimindent tapasztalt már életében, hogy aVénusz-szentély váratlan fellendülése és aJupiter-szentély rohamos hanyatlása semrezzenti ki nyugalmából.

Gyulay Károly mennydörgést bütykölőmesterembere éppúgy egyéniséggelrendelkezik, mint Mányai Zsuzsa kicsitkerítő lelkületű szolgálólánya - pedignekik aztán nincs sok lehetőségük. Sze-repük nemcsak megíratlan, de még távolis esik attól a fő vonaltól, amely köré adarab ötletei csoportosulnak.

Ahol nem sehova sem kapcsolódó fi-gurákat kell megjeleníteni, hanem egyrendszerben elhelyezkedni - könnyebb ahelyzet.

A spártai közállapotok

Major láthatóan alkalmasnak találja adarabbeli spártai közállapotokat, hogybelevegyítse mindazt, amit a világ múlt-

Peter Hacks: Szép Heléna (Nemzeti Színház). Páris (Szacsvay László) és Heléna (Törőcsik Mari) hálószobajelenete

jában és jelenében nem szeret. S a darabennek a törekvésnek nem is áll el-lent.(Valószínűleg ezért tűnhet adottszituációban nemcsak előadhatónak, ha-nem kitűnőnek, sőt érdekfeszítőnek.)Érdekes azonban figyelemmel kísérni,hogy a mű ezúttal mint szelídíti meg alegkeményebb asszociációkat is. Hogyanlesz minden, ami egyébként félelmetes, ittcsak mulatságos és szánalmas.

S jönnek a kiválóan kitalált és feltálaltepizódalakítások! Akhillesz, a se-bezhetetlen, minden idők fasizmusánakideálisra megálmodott katonája. Ostoba,erőszakos, kegyetlen és kikezdhetetlenübermensch-gőgje - Konrád Antal kitűnőmaszkkal is megtámogatott alakításában --színészi-rendezői remeklés.

A két ágyútöltelék - Szokolay Ottó ésCsurka László személyiségétől tökéletesenmegfosztott közkatona kettőse - éppolyanhibátlan, s tökéletesen összefügg KonrádAntal Akhillesz-alakításával. Mint ahogyGyőrffy György (bár kevésbé kiélezett-egyénített módon!) Agamemnonjánakhordószónok demagógiája is ugyanannaka témának a variánsa: egy bomló világhatalmi gépezetének szatirikusszemüveggel látott torz alakjai. S mertminden ilyen szer-

kezet megteremti a maga erőtlen, enge-delmes bábjait is, tökéletesen van be-mérve Agárdi Gábor Meneláosz-alakításais. Hogy Agárdi ilyen színes, ilyenmulatságos s egyúttal szánalmas is, azszínészi erejének, páratlan karakterizálókészségének és komédiaérzékének azeredménye, de hogy alakításában nem-csaka felszarvazott férj jelenik meg tra-gikomikus színekben, hanem az önmagáthatalmon érző, de valójában kiszolgáltatotteszközként működő államférfi is - ezMajor minden feladatban (olykor azokbanis, amelyek nem kínálnak számára valódierőpróbát és lehetőséget) megjelenőrendezői törekvését mutatja meg. Majorszínpadán az ember magán-konfliktusaimindig meghosszabbíthatók a tágabb világ,a társadalom felé. Úgy tűnik, fáradhatatlanszínpadtechnikai kísérletezésein túl - ezérdekli mindenek felett.

A Szép Helénában is beméri mindenfigura pontos helyét: az álradikális, va-lójában nagyon is óvatos duhaj konfor-mista fiúcskától a jogukat követelő spártaiörömlányokig. Ezért sikerülhet aszínészeknek egyénileg felfénylő, de azegész előadásba zavartalanul illeszkedőteljesítményt nyújtani.

Gelley Kornél Kalkhász főpap szere-pében az előadás legfontosabb szólamá-nak - az iróniának - a folytonosságátbiztosítja. Ő az, aki a hatalmasok mindenjátszadozásában nyakig benne van, kezetávolról sem mondható tisztának, degunyoros, rálátása mégis valamiféleszellemi fölényt biztosít számára. Gelleyegyébként előadásról előadásra jobb aNemzeti Színházban.

Alakításának kesernyés, intellektuálisíróniájával Bodnár Erika Galatheája tartmég igazán rokonságot. A szkeptikusszéplány táncos-énekes szerepébenrobbanóan sikeres.

A főszerepek nehézségei

Lám, Peter Hacks Szép Heléna-átdolgo-zása mennyire gazdag „mazsolában". Sőt,mintha nehéz lenne a részletek köztrátalálni a lényegre: a mű anyagára. Ezérthárul nagyon nehéz feladat SzacsvayLászlóra Páris szerepében, de min-denekelőtt a címszereplő Törőcsik Marira.Az epizodista „kitalálja" figurájának ívét, smég mielőtt a darab rácáfolna,színvonalban alulmúlná, vagy ellenedolgozni - lelép. Törőcsiknek ésSzacsvaynak azonban a darab legüresebbpillanatait is át kell vészelnie a

színen. Ők aztán valóban a bőrükön ér-zik, hogy a rendező mintha komolyabbanvette volna a művet, mint szerzője!

Törőcsik Mari személyes varázsát ésszakmai mindentudását kölcsönzi Helé-nának. Megmutatja Heléna ellentmon-dásos sokféleségét - a hatalmat élvező,de a szerelemért hatalmát is odadobó,hiú, számító, és mégis naiv és szinte ár-tatlan asszonyi színváltások teljes szi-várványát. Ő játszik legvarázsosabban azoperettparódiában rejlő lehetőséggel.Olyan finoman és annyi öniróniával jelzi,hogy mi mindent tenne egy operett-dívaebben a szerepben, hogy egy-egymozdulattal és hanglejtéssel asszociációkegész láncát tudja felidézni. Ölyan in-tenzív egyéniség, hogy védve van mindenharsányságtól, mindenre képes. SzacsvayPáris-alakítása hiba nélkül se-

gí t i , hogy Szép Heléna bájaiban zavar-talanul gyönyörködhessünk. Kellemesközérzettel állunk fel az előadás után, scsak egy kicsivel később jut eszünk-be,hogy valóban csak egy operettet láttunk -- színészekkel. Igaz, hogy kitűnőszínészekkel.

Peter Hacks: Szép Heléna (Nemzeti Színház)

Zene: J. Offenbach, fordította: Fodor Ákos,

rendezte: Major Tamás, díszlet: Csányi Árpád,

jelmez: Schäffer Judit.

Szereplők: Törőcsik Mari, Szacsvay László,Agárdi Gábor, Gelley Kornél, Györffy György,Konrád Antal, Szokolay Ottó, Csurka László,Horkai János, Rácz Tibor f. h., Császár Angéla,Mátray Márta f. h., Varsányi Anikó f. h.,Raksányi Gellért, Felföldy László f. h., FülöpKlára, Joó Katalin f. h., Mányai Zsuzsa, TarsolyElemér, Gyulay Károly, Siménfalvy Sándor,Pártos Erzsi, Bodor György f. h., Bodnár Erika.

SAÁD KATALIN

Tamási színházátkeressük

Bizonyos időszakonként felfedezzük Ta-mási Áront a színpad számára. Nagyvárakozással szokás ilyenkor a bemutatóelé tekinteni. Csoda nem történik

Tamásit a magyar színjátszás valahol anépszínmű-hagyományba ágyazva érzé-keli. Az előadás tehát olyan, amilyen; sáltalában mindig ugyanazokat a sarkalatoshibákat lehet nehezményezni. S általábanmindig költői zengésű nyelvével szokásmentegetni - a szerzőt. Csak néha akadegy-egy kritikus, aki ilyen-kor is felismeribenne az igazi színházi alkotót, s hitettesz mellette, mint például Németh Lászlómár a negyvenes évek elején: „Ebben aszázadban a magyar drámáért senki semtett annyit, mint ő a négy bukottdarab j áva l . . . törekvése a mélybenösszefügg az európai drámatörekvéseivel."

Hamisítatlan Tamásit?

Kerényi Imre a Madách Színház fiatalrendezője; azt gondolhatnánk, ha Tamási

Áron Énekes madara után, melyet kétszeris megrendezett szoros egymásutánban,most egy újabb Tamási-játékhoz nyúlt,azért tette, mert tovább próbált lépni:valóban rá akar lelni Tamási drámainyelvére. Hiszen az Énekes madárszínpadra vitelével (bár inkább az első, azÓdry színpadi változatban) ki-fejezettenerre tett kísérletet. A dráma kimondatlananyagához a székely folklór balladisztikusés babonás motívumait színpadi eszközzéformálva férkőzött közelebb. Úgy tűnt,Lorca színpadi motívumkincséből isihletet merít ehhez, helyesen, s amirendezése legfőbb erénye volt: épített anéző fantáziájára is! Bizonyos mértékigtehát szakított a szokványos Tamási-játszással.

A Csalóka szivárvány Madách szín-házielőadásán azonban mérhetetlen zavar fogel: nem, ezt nem gondolhatja Kerényikomolyan! A színpadkép: amilyen egyszékely szoba. Fagerendás mennyezet,szűk, farácsozatos ablakocska, szélesablakperem, faajtók, faragás-díszítésűkredenc, asztal, székek; kék csempéskemence, a kemencepadkán szakajtó, egyzöld, literes, típusboros-üveg stb. KöpecziBócz István, a díszle-

Páris (Szacsvay László) és Heléna (Törőcsik Mari)hálószobajelenete a Szép Helénában (lklády László felvételei)

tek és jelmezek tervezője egy előzetesnyilatkozatában úgy vélekedett, hogyTamási világa nem tűr meg semmifélehamisítást, s hogy Tamási utolsókéntörökített meg egy életformát. Nem arendező vallomása ez, a tervezőé; de azelőadást uralja, fogságban tartja a szín-padkép, a színészi játékot pedig elevemeghatározza az „élethű" székely nép-viselet. „Korabeli" előadások képei utánkeresek: a Csalóka szivárvány 1942-es,Nemzeti színházbeli ősbemutatójáról nemtalálok, de kezembe akadnak az 1947-benbemutatott Hullámzó vőlegény fotói:megnyugtatóan fellelhetőek rajtuk a fentfelsorolt tárgyak, még a literes üveg semhiányzik.

„Ez a hangulat másutt már nem ta-lálható" - vallja Köpeczi, talán védekezésülis, amiért nem a dráma világát bontja ki,szolgálja tárgyaival és ruháival, amiért nemizzítja fel a néző asszociatív fantáziáját,

amiért, úgy látszik, nem gondol arra, hogya tervező alap-vető feladata a játéktérrel ésa játszók ruháival közeget teremteni ajátékhoz. Ennek a közegnek aztán, látványierejénél és funkcionáló voltánál fogva,meglehet az a legfontosabb képessége is,hogy megindítja a színészekben színpadiéletük folyamatát; de az is, hogy aközönség nem tárlatlátogatóként nézge-lődik, hanem benne is életre kel a szín-házban való részvétel folyamata

Mindezeket a színházi előadás létre-jötteszempontjából nem nélkülözhetőalapkérdéseket a Madách színházbeliCsalóka szivárvány tökéletesen figyelmenkívül hagyta. Kerényi múzeumi műtárgygyanánt vette kezébe a bemutatásra szántdarabot. A színpadon álnaturalistakörnyezetben, álnépszínműsdi folyik. Hatanulmányt készülnénk írni a közhelyről,az életből vett sztereotí

piák mintájára elkészített színpadi vál-tozatról - jól helyen keresgélnénk. Nemtudom a színészt hibáztatni: fogalmamsincs, miféle rendezői instrukciók nyománjöttek létre ezek a „az ilyet mindig ígyszokás játszani" szerepmegformálások. Aszínészekre húzott viselet azonban márjelmeztervi állapotában eldöntötte ajátszmát: itt a színészek sem-mi esetre semkényszerülnek megkeresni azokat azeszközöket, melyek evidenciákat tudnánakfeltárni a néző lelkében arról a világról,amelyről Tamási drámái, vagy ha úgytetszik, játékai szól-nak. Ami a színészeknagy részéből még-is árad: melegség,készség, igyekezet, a Tamási-olvasmányokélményének dédelgetett emlékei. De ezkevés ahhoz, hogy színház szülessék.

Czintos Bálint tragikomikus, sőt groteszkszerep. A darabot magát Lorcához is,Pirandellóhoz is, Dürrenmatt-

Köpeczi Bócz István díszlete a Csalóka szivárványhoz

hoz is szokták hasonlítani. A pirandellóidrámaépítési technika általában fel-lelhető a Tamási-darabokban, de külö-nösen a Csalóka szivárványra hathatottPirandello: 1941-ben mutatta be a Ma-dách Színház a IV. Henriket. CzintosBálint végső alapszituációja azonos is IV.Henrikével: a valóságot legyőzi a látszat,az embert maga alá teperi a felvettszerep. De Pirandello filozófiája másirányú : az elidegenedés társadalmábanaz ember számára csak szerep-játszásravan lehetőség, s ezért a főszereplő a XX.századi, teljesen elembertelenedett szerephelyett egy még emberibbnek tetsző, XI.századiba menekül; a zsákutca azonbannyilvánvaló. Czintos Bálint nem XX.századi tragikomikus szerepjátszó, hanemnaiv, groteszk bohóc, nem menekülésből,hanem csel-

ből veszi magára Kundi Kund tudósfilozófus, a „bölcsellő" szerepét - mint-hogy olyan előnyöket vél ezzel elérhe-tőnek, melyekről parasztgúnyájában csakálmodozhat. Átmegy a szivárvány alatt,színt vált, aztán majd visszajön -gondolja. Csakhogy nincs visszaút -vallja a már pirandellói példázat. Nemhiszik el neki, hogy ő nem ő. IV. Henrikvisszakényszerül az őrült szerepbe -Czintos pedig az eltorzult arcú bohóc-őskétségbeesésével ismeri fel: arcára tapadta maszkja! Nem viseli el azonban, hogynem lehet azonos öt évvel ez-előttiigaziságával, úgy véli, „örvényben atörvény", s a folyóba veti ma-gát. Tamásia XX. század eleji filozófiai felismeréstötvözi a folklór költői igazságával: azember és a világ ősi azonosságánakhitével. Tamásit, miköz-

ben ironizálja is a lélekvándorlás tanát,megragadja a tanban rejlő költői lehetőség,s általa segíti ki naiv hősét a zsákutcából:

a halál borzalmain való általmenés a földibűnöktől való megtisztulás ünnepiességétkínálja. Rituális megtisztulás; hiedelem ésa népi élet ünnepies szokásai, rítusaivillannak itt meg a játék szövetében.Tamási e népi rituális mozzanatokatgroteszk motívumokkal ötvözi. Íme, adarab egyik igen groteszk jelenete: KundOttó - tehát az eredeti filozófus - számára(akinek ruháját Czintos magára öltötte)távirat érkezik Amerikából. Díjat nyert,amiért alkalmas módszert talált fel azöngyilkosság leküzdésére. A filozófusazonban nem sokkal ezelőtt, Czintos ruhá-jában, vízbe fojtotta magát. A távirat azértmégis kézbesíthető: az álfilozófus, Czintosveszi át. Tragikus mélységű humor, már-már arisztophanészi.

A Csalóka szivárvány az egyik leg-izgalmasabb, leggazdagabb Tamási-mű.De mint a fentiekből kiderül, elsősorbannagy lehetőség, ha a színház ezt a mélyendrámai, mégsem eléggé színpad-szerűanyagot képes mintegy lebontani, smegkeresni hozzá a színpadi eszközöket,amelyek Tamási írói világát álmodják aszínpadra, ha kell, vétve a betű szerintihűség ellen is. A Madách szín-házbelielőadás azonban a színészi játék és arendezői építkezés tekintetében egyarántadós maradt ezzel: nem találta meg Tamásiszínházi nyelvét. Bemutató volt ez aföldhöz tapasztott képzeletről. Az egyetlenrendezői „lelemény" a bölcselő alakjáhozfűződő kísértetzene, s az ezt ellenpontozógyöngyös-bokrétás dallammotívum az idilljelzéséül - nem változtatott alapélmé-nyünkön.

Kimoccannak a falak

A Boldog nyárfalevél színpadi pályája semmondható éppen felhőtlennek. Egyikjónevű kritikusunk például így írt az 1963-as kecskeméti ősbemutatóról: „Valamitmeg kell mondani a jeles szerzőnek, hogyegy tévedéstől megszabaduljon ... hogy újműve talán valami politikai aggályok miattszenvedett né-mi hányódásokat a megírásaóta eltelt két esztendőben ... koncepcióban,hangolásban, stílusban, kevertségében, íz-lésében egyaránt tévútra került darab." Amostani békéscsabai bemutató kritikaivisszhangja viszont merőben más hang-vételű. A jelenség elsődleges magyarázatanyilván az a tény, hogy Karinthy

Tamási Áron: Csalóka szivárvány (Madách Kamaraszínház). Samu bácsi (Szénási Ernő) ésCzintos Bálint (Bessenyei Ferenc) (Iklády László felvételei )

Márton, aki az elmúlt esztendőben kaptameg színházrendezői diplomáját,megrendezte az előadást, a színészek pediga darabot, s nem az ízes-pompás szövegetjátszották el. Az előadás te--hátmeggyőzően tudott hatni.

A Boldog nyárfalevél példázat az emberikapcsolatok alapeleméről, a bizalomról. Adarab 1946. május elsején játszódik. Májuselseje a népszokások tavaszünnepe -májusfaünnep -, s immár hivatalosanpolitikai ünnep is, a munka ünnepe. Azősbemutató alkalmával, mint a kritikákbólkiderül, „erőszakoltnak" tűnt a darab„politikummal való megtűzdelése".Karinthy viszont rátalált arra a színpadieszközre, mely az írói szándékot kibontja:a falu --Havad község lakossága - ennek apolitikumnak a megnyilvánulásaként ala-kítja jelenlétével a drámai történést. Mind amű köré illesztett keretjáték, mind aváltoztatható szerkezetű díszlet (Suki Antaltervező munkája) alkalmas-nak bizonyultarra, hogy a Tamási-színpadképek makacsszobafalai végre kilendüljeneknyugvópontjukról. Május elsejeifelvonulással kezdődik a játék. A községelöljáróinak képeit viselő táblákat kiosztjáka lakosság közt: a szereplők bemutatása.Mátyus, a havadi községháza „mindenese"veszi kézbe a játék irányítását: vezeti azátdíszítést, bejelenti az egyes színhelyeket,az egyes napszakokat. Mintegy narrátora islesz így a színpadi cselekvéseknek, mikéntdarabbeli feladata szerint is: mindenes.

A színpadkép működése láttán mind-jártmegkönnyebbülünk - mintha szabadlevegő áradna be az áporodott szobalevegőhelyébe! A faragott hatású, játékosanvariálható fából készült díszletelemekmindjárt társjátszókká avatják a nézőt,hiszen a színészek az elő-adás kezdetekormegismertetnek a játékszabályokkal,felismerjük, mikor van utca, mikor vanszoba, mi jelenti azt, hogy a ház magastalpon áll, mert a ház előtt elhaladószereplőnek csak a magasra tartottvirágcsokra libben meg az ablaknyílásban.A fehér betűs, vörös drapériájú „ÉLJENMÁJUS I!" tábla felkerül magasan ajátékhely fölé. Funkciói: megtöri abedíszített enteriőr közegét, s látványierejénél fogva állandó mementókénttudatosítja a történés idő-pontját. Apéldázat meséje: Kláris (Szentirmay Éva), ajegyző felesége, öt esztendeje várja haza aháborúból mindenáron való hűséggelférjét, Gellér

tet (Áts Gyula). Gellért azonban, meg-érkezvén, még mielőtt hozzálátna az újvilág építéséhez, meg akar győződni azasszony s a nép „hűsége" felől is. Ba-rátcsuhába öltözik.. Álruhába. A népet akakaspróba elé állítja (le kell vágni akakasok farktollát - hirdeti az álbarát -,minthogy az a csendőrök sisakjáraemlékeztet), az asszonyt pedig barátkéntmeggyóntatja, majd megkörnyékezi. A nép- a bíró kivételével - megleckézteti, a magátmind ez ideig hűnek valló asszonyra pediga csuha mögül is majd ellenállhatatlan erőtgyakorol. Minden jó, ha a vége jó - a játékmégis groteszk fintorral zárul: a „jövőbenne a mi firtatónk legyen" - mondja aszobába beözönlő nép, a „szenvedésjutalmát eltékozoltad" - mondja amegbántott feleség. A jegyző megdicsőült:mindenki kiállta a próbát; de egyszersmindmegszégyenült: ő nem állta ki.

Tamási, belefáradva talán színpadikudarcaiba, ebben a darabjában a ko-rábbiakhoz képest lényegesen kevesebbjátékelemmel élt: szinte csak a darabjaibanmajd mindig visszatérő álruhásdimotívummal. Az álruhásdiban azonban ősierő lakozik: nem véletlenül használta felmár jó korán a színház ezt a folklórbólkölcsönzött mesemotívumot. Jan Kottvilágosan fogalmaz: „A színház mindenemberi viszonylatot magában foglal, denem azért, mert jól-rosszul utánozzaazokat. A színház azért ad képet mindenemberi viszony-latról, mert a hamisság azalapelve. Az eredeti hamisság, akár azeredeti bűn." Az ártatlan látszatúálruhaöltésnek a Tamási-játékokban is torzkövetkezménye lesz: a hamisság úgy hat,akár az eredeti bűn.

Karinthy nem éri be az álruhásdival,játszatni kezdi a kakasmotívumot is. Ez aremek kakasjáték igazán Tamási szel-lemében fogant! A kakas, mely a játékszimbólumaként is szerepel, ugyancsakfent trónol a levegőben, az „ÉLJENMÁJUS 1!" tábla mellett. Klárist, szobájaablakában, egy madzagon leeresztett kakasköszönti kora reggel ; amikor a bíróelfogadja a barát kakastalanítási javaslatát,a falon függő kakasképre ráakasztják azugyancsak falon függő szarvasmarha képét.A fent trónoló kakasra pedig ketrecetbocsátanak, felirattal: A NÉPELLENSÉGE. Később, mikor azasszonyok kara „kiseprűzi" a barátot atanácsteremből, győzelmük bizonyságakéntegy seprűnyélre tűzött ka

kassal vonulnak át a színpadkép előterén:a motívum visszautal a játék kezdeténlezajló táblás felvonulásra. A finálébanlekerül a kakasról a ketrec, s gúnyosdiadallal billenti meg farktollát.

Jó színpadi eszköz a nép részvétele ajátékban: a darab szerint például abefejező képben csak egy kéttagú kép-viseletnek kellene megjelennie Klárisszobájában a nép üzenetével - a tö-meghatású szereplőgárda újra és újramegjelentetése viszont a cselekményegyedi életszála mellett a környezet, a faluállandó jelenlétét biztosítja, s ezzel a népiszínjátszásnak a kollektivitásbangyökerező alapelemét is felszínre hozza.Bírálatul mégis annyit: a népet alakítószereplők legtöbbnyire szokványos népi-séget hoztak a színpadra gesztusmeg-nyilvánulásaikkal. Az egyéni színészialakítások viszont (Tóth Gabriella, ÁtsGyula, Lukács József, Cserényi Béla,Körösztös István, Szerencsi Hugó ésSzücs András) fegyelmezett, kidolgozottjátékokból épültek fel. Szép összjátékotláthattunk. Szentirmay Éva Klárisasszonya is nemes alakítás volt, bár min-den bizonnyal lényegesebb vonásokkal isjellemezte volna a feleség alakját, ha nemállapodik meg mindjárt az alapszo-morúságnál: a színpadi szomorúság alegritkább esetben hatásos színészi esz-köz. Vágvölgyi Ilona ruhái jól segítették azelőadás egységes, alkalmas közegét. ABoldog nyárfalevél békéscsabai bemu-tatásával végre talán egy valóságos lépésttettünk Tamási színjátékvilága felé.

Makacs színházi látnok

Az utóbb elemzett előadás egyik legfőbbtanulsága: nem ajánlatos Tamásiszínpadképleíró instrukcióit híven követ-ni, meg kell találni azokat az elemeketközöttük, melyek a játék lebonyolításáhozfeltétlenül szükségesek, amelyek híján ajáték veszítene lehetőségeiből - sszigorúan cl kell tekinteni azoktól adíszletre, jelmezre és színészi játékravonatkozó kívánalmaktól, melyek gúzsbakötik a rendezői és színészi fantáziát.

Felmerül azonban a kérdés: hogyanlehetséges, hogy Tamási, aki korát év-tizedekkel megelőzve érezte meg a meg-újuló színház lehetőségeit, aki mindenszínpadi gyakorlat nélkül eleve érezte aszínház lényegi jegyeit - saját színpadivilágának megteremtése elé szerzői uta-

sításainak halmazával gördít akadályokat.Molnár Gál Péter Tamási-tanul-

Tamási Áron: Boldog nyárfalevél (Békés megyei Jókai Színház). Áts: Gyula és Lukács József(Demény Gyula felvétele)

szítette, 1955-ben még a dalbetétesnépszínművek mintájára nótákat is illesztetta játék szövetébe. Többi darab-ja azonbanmégsem igen került színpadra, az 1963-askecskeméti bemutatót megelőzően 1947-benvolt az utolsó Tamási-bemutató aNemzetiben. A Jókai Színház pedig azötvenes évek közepén újította fel az Énekesmadarat. Nincs min csodálkoznunk, ha azutolsó szín-padi mű, a Boldog nyárfalevélszerzői utasításait olvasva, úgy érezzük:Tamási nagy erejű színházi látomását magaalá gyűrte a kor rossz hagyományú magyarszínjátszása. Arckrémes tégely, kelyhecs-kében cigaretta, mellette gyufa, disz-koszvető görög atléta szobra ... mintha nemis ugyannak a szerzőnek képzeletébőlvetítődne papírra a jellegtelen tárgy-halmaz,aki az Ősvigasztalás tárgyi világátszínpadra álmodta.

Tamási színházi pályafutása egyike alegmostohább magyar drámaírópályáknak.Igaznak látszik a Walter Kerr-i lát-lelet: anagy drámaírók általában szerencsésdrámaírók is, épp akkor lépnek színre,mikor ott már minden szépen be vanrendezve. Shakespeare is, Molière iszseniális összegezők, nem újítók. Tamásiviszont újító volt - s az újító csak ritkánlakhat jól: ő még a ki nem taposott útonbotladozik, az érettség kora egy kicsit mégvárat magára. Az ősi és modern elemeketötvöző, szintetikus technikával dolgozóTamási játékaiban egyaránt rábukkanunk aXX. század első felének európai színházifelfedezései-re s a népi szürrealizmuskülönféle elemeire. Színjátszásunk lassantalán felfedezi a maga számára Tamásiban aszín-ház megújítóját.

CZÉRE BÉLA

Két magyar bemutató

Dráma - publicisztikusan

A klasszikus drámák népszerűsítése és ajobb értelemben vett szórakoztató művekbemutatása mellett a vidéket járó DérynéSzínház legizgalmasabb feladata maiéletünk gondjainak drámai tudatosítása. Adarabjaival eddig vidéken (Szeged, Győr)jelentkező Gerencsér Miklós drámájában, aFerde házban benne van az a vitáraserkentő gondolati anyag, amely fontosproblémákat képes a falvak, kisvárosoknézői számára is tudatosítani. Mai életünkegyik alapvető problémájáról van szó a drá-mában: a nemesebb tartalmú életnek fe-szülő, azt felfaló anyagiasságról, pénz-hajszolásról. Arról a szemléletről, amely azanyagi javak megszerzésében nem eszköztlát, hanem végcélt, a szerzés örökfolyamatosságát, amelyben kiürül, elsikkadmaga az emberi élet. Csak örömmelüdvözölhetjük Gerencsér Mik-lósnak és aDéryné Színháznak ezt a nagyonelgondolkodtató szándékát. A drámai,színpadi megvalósítást szemlélve azonbanörömünkbe némi aggodalom is vegyül.

Hibája Gerencsér Miklós drámájának -valamennyi fogyatékossága is ebbőlkövetkezik -, hogy megmarad a problémátfelvető publicisztika szintjén. Realistaszemlélettel, érzékenyen közelítette meg atémát, de azt nem a valóság lehetőségeibőlbontotta ki, hanem belegyömöszölte egyáltala elképzelt tragikus sémába. Afelszínen ragadta meg a problémát és nemaz emberi viszonylatok mélységeiben.

A Ferde ház, amelyre a dráma címe utal,családi összefogás révén felépült otthon,amelyről megtudjuk, hogy a falai azért„ferdék, szabálytalanok", mert utólagkiderül, hogy hiányzott az „alapozás", azösszetartó családi szeretet, az értelmes célrairányuló emberi élet gazdagsága. Ez akkorválik világossá, amikor a felépült házraváratlanul vevő jelentkezik, aki igen magasösszeget kínál. A több éves lemondás, ke-

mény fizikai munka ára jelentkezik így a„piacon", s ha ezt az alkalmat a családmegragadja és újabb éveket áldoz továbbikemény munkára, nagyobb házat építhet,törölheti a több évtizedre

mányában (Tamási Áron kidönti a fa-lat,Kortárs, 1973;8) a tárgyi világ költőijelenlétének, az „égi" és a „földi"egyensúlyának keresésében találja megaz írói szándékot. Ez így igaz. A mostlátott két előadás alapján azonban méghozzáfűzném, hogy Tamási sikertelenszínpadi próbálkozásai folytán egyre in-kább elbizonytalanodott a játék színhe-lyéül szolgáló színpadképet illetően. Ér-demes egymás mellett elolvasnunk azelső és az utolsó színpadi mű szerzőiutasításait. Az 1924-25-ben Amerikábanírt Ősvigasztalás, ez a népi liturgia, ele-mentárisan ható pogány mise, mely a koravantgarde expresszionista színháziáramlatának bűvöletében született - té-máját az ősi székely folklórból meríti. Aszínhely tárgyainak leírásául szolgálórövid szerzői utasítások kemény, nem isannyira szürrealista, inkább szürnaturálislátványt sugallnak. Elolvasván a darabot,az az erős benyomásunk támad, hogyTamási egy új színház látomásával indultdrámaírói pályáján. A korálnaturalizmusba merevedett magyarszínháza azonban mit kezdhetett volna azŐsvigasztalással? Az 1933-ból származóÉnekes madárral se sokat tudott kezdeni,de ezt legalább az akkori színház egyikújító szelleme, Pünkösti Andor színpadrasegítette. Tamási, aki láthatóan vakon hittszínházalkotói hivatásában, nem tudtamegmozdítani a népszínművek hamisszemléletén iskolázott magyarszínjátszást, úgy látszik, saját magán tetterőszakot, hogy a szín-padot mégiscsakmeghódítsa. „Nem ma-kacsság ez, hanemkötelességteljesítés" - mondja rólaNémeth László. Az Énekes madárnaktöbb változatát is elké-

felgyűlt adósságot, és még balatoninyaralóra is telik. Tehát nem lakásspeku-lációról van szó a darabban, hanem sajátkemény munkával teremtett és ezértszabadon értékesíthető ingatlanról. Eztazért tartjuk fontosnak megállapítani, merta család nagyobbik részének a továbbimunkavállalásra - és persze némigyarapodásra - vonatkozó döntésétmérlegelhetjük malíciával, bizonyosrosszallással is, de azt már nehezen tudjukmegérteni, hogy az író olyan erkölcsinihilizmust, fertőt lásson a családelhatározásában, hogy emiatt felháborodvatragikus vég felé nyisson utat a drámában.Gerencsér végig az el-adás vagy el nemadás kérdésére koncentrál, ezt teszi megegyedüli feszültséggócnak, s ez az eladásdöntésével záruló vita „kényszeríti" ahalálba a nagy-apát, a nyugdíjas munkást,aki minden erejével tiltakozik a lakássalvaló kereskedés ellen.

Kétségtelen, hogy az egész élctét mostegyszerre, váratlanul. értelmetlennek érzőBurján bácsinak megvan a maga tragikusszerepe a drámában. Nyugdíjas munkásbarátai is segítettek családjának abban amunkában, amely élete legfőbb értelmét, agyerekei körében eltöltendő békésöregséget jelenti. Ő nem akar még egyszernekifeszülni egy újabb építkezésnek - nema munkától fél, csak egyszerűen nem érti,hogy családja miért nem tud megelégedni amár felépült otthonnal. Családja döntéseellen nem-csak a szívével tiltakozik, hanemegész puritán, munkáserkölcsbengyökeredző értelmével is. Elveiből,kemény tartásából, rendkívül tiszta, de amai életben kissé tanácstalanul állóalakjából természetszerűleg következik amorális fel-háborodás és a szívós, családjátmeggyőzni igyekvő harc. Ezért e1 tudtukvolna képzelni, hogy a gyerekei döntéseután külön utat választ, de az meg-hökkentett, hogy ez az ember - merőtiltakozásból - felköti magát.

Burján bácsi csak a csábító maszekmegjelenése óta látja feketén a családkrónikáját, nekünk azonban alapos agyanúnk, hogy ezt a családot már korábbansem kötötték a szeretet szálai olyanszorosan össze, ahogyan azt Burján bácsielképzelte. Arra is gyanakszunk, hogy azértelmesebb életre irányuló szándék elevehiányzott a család legtöbb tagjából. Éppenezért nem ártott volna a családéletformájának belső problémáira,hiányaira az írónak sokkal nagyobb gondotfordítania, figuráinak jellemrajzátárnyaltabban kidolgoznia.

Ahogy ugyanis a kőfaragóból lett műve-zető fiúnak és a családi detonáció apróbombáit elhelyezgető, kispolgár menta-litású feleségének az életszemléletét néz-zük, úgy érezzük, hogy egyéb probléma isvan ebben a családban a pénz őrdögénekkísértésén kívül.

Gerencsér Miklós is érezte, hogy acsalád életének belső Fellazulását az áb-rázolás mélyebb rétegeiből kellene ki-vetítenie. A mérnök lány, Edit és a tanárvő, Danka Károly- egymással, egy-másértvívott küzdelme a Ferde ház problémájátsokkal árnyaltabban fogalmazza meg asommás erkölcsi elítélés felszínidrámájánál. Edit ugyanúgy helyesli acsaládi döntést, mint a testvére és asógornője, de egészen más indítékokból:szükséges rossznak tartja, amelyet megkell csinálni, hogy később majd az anyagiterhek okozta mindennapi tüskéssúrlódásoktól mentesen, egy értelmesebbélet jegyében éljenek. És sokkalmeggyőzőbb a családi döntés ellen.forduló tanár érvelése is a dráma fel-színes erkölcsi ítéleténél: Danka Károlyegyszerűen nem akar évekre ismét egyaszketikus életformába zárkózni, megintkiszorulni az emberi élet szellemiörömeiből. Ő azt bizonyítjaszenvedélyesen, hogy az anyagi eredménynem minden: nincs értelme az olyangondtalanságnak, amelyért ilyen árat kellfizetni. Abban, hogy a tanár végül is bele-törődik a családi döntésbe, nagy szerepevan a felesége iránti szerelemnek is ésannak, hogy ez a kötődés Edit számára azanyagi jólétnél is sokkal fontosabb. De aztis látja a tanár, hogy Edit eljutott arra apontra, amikor a szerelem és agondtalanabb élet iránti vágyösszeütközését már csak egy új

életformában lehet feloldani. Éppen ezértelég furcsa, hogy a házeladásba beleegyezőDanka Károly vágja a család szemébe adráma végén: „Megöltétek az apátokat!"

Ezt a drámát, amely jellemábrázolási,lélektani fogyatékosságai ellenére is nyil-ván hatni fog, vitát kavarni, a benne levőizgalmas, mindennapi életünkre utalóproblémák erejével, Csongrádi Mariaállította színpadra, puritán eszközökkel,az írói mondanivalót hűen szolgálva. Arendező teljes mértékben azonosult aFerde ház erkölcsi ítéletével, ennekszellemében építette fel - a lehetségesemberi ütkőzések maximális színpadi ki-használásával - a tragikus vég felé haladóeseményeket. Ha valamit hiányolhattunkmunkájában, akkor az az, hogy nemhasznáIta fel eléggé azokat az aprószínpadi gesztusokat, pszichológiai jel-zéseket, amelyekkel a család belső drá-máját elmélyíthette volna.

Burján György tiszta emberségének,kétségbeesett felháborodásának SzalaiKároly adott meggyőző tartást, méltósá-got. Megrendüléseivel, kétségbeesés szültegesztusaival megpróbált utat nyitni avégső tragédia felé, az azonban már nemrajta múlott, hogy furcsán sikerült ez afekete „happy end". Hável Lászlóemberileg meggyőző, hiteles egyéniségetépített fel a tanár alakjából. Danka Károlyfigurájának belső ellentmondásaitazonban az ő játéka sem tudta feloldani.Túlságosan visszafogott, hideg volt amérnök lány szerepében Zubor Ágnesjátéka. Az álmos rossz-kedvből a vidámgyarapodás lehetőségeire ébredőművezető Fiú figuráját Környei Oszkárjátszotta realista gesztusokkal. Jópartnernek bizonyult a feleség

Gerencsér Miklós: Ferde ház (Déryné Színház). Kenessy Zoltán, Szalai Károly, Kovács Mária,Zubor Ágnes és Környei Oszkár (Fény.-Szöv., Verbőczy Nándor felv.)

rülmények között is a. régi, megszokottmódon akart gondolkozni, élni. Nem vetteészre, hogy sokkal bonyolultabbá váltkörülötte a világ, az egyértelmű el-lenségelleni harc kora már lejárt, el-múlt már azaz idő, amikor az egységet alkotó ösztönés gondolat mindig feltétlenül helyesirányba vezérelte a társadalmicselekedetet.

A Terézia első felvonása a kisvárosiCsák Máté, Csekő András életének vál-ságosra forduló időszakát mutatja. Ajelenben is a régi módon cselekvő, gon-

szerepében Kovács Mária, aki a lomha-ságot és a spekuláló energikusságot öt-vözte. Jeles teljesítményt nyújtott Ke-nessy Zoltán a maszek vevő szerepé-ben.Körmönfont, sunyi, mohó gesztusaiemlékezetesek maradnak. A bizsus lánya(Dobos Katalin játszotta) már nem hordjaaz óvatosság terepszínű takaróját, a pénzhatalmának nyugodt pimaszsága süt kiminden mozdulatából. Nagyon hálátlanszerep jutott az unokát alakító TérenGizellának és a lakásszemlét lebonyolítófőorvos szerepében Horváth Ferencnek.A figura rajzából és Téren Gizellaalakításából nem derül ki, hogy mitőlilyen okos, hogyan emelkedett ilyenerkölcsi magaslatra ez a szüleit is„helyükre tevő" gimnazista lány. HorváthFerenc játéka sem tudott magyarázatotadni az életidegen nagyképűség és amorális felháborodás ellentmondására.

„Negatív hősök" drámája

Vannak olyan részletei Csák Gyula drá-májának, a Pécsi Nemzeti Színházbanbemutatott Teréziának, amelyek talán azta látszatot kelthetik, hogy a Terézia is„publicisztikai" jellegű dráma. Valójábanazonban a - publicisztika anyagot isfeldolgozó - Terézia korunk mélyvalóságából táplálkozik. Az a világ,amely a Teréziából kirajzolódik, izgal-mas társadalmi ütközéseivel, élesen ex-ponált problematikájával Csák Gyulakorábbi prózájára és a Kortársban Bé-kesség a bűnösöknek címmel megjelentelső drámájára épül. (Második drámáját,A nagy kísérletet a Kecskeméti KatonaJózsef Színház mutatta be.)

A jelenbe ívelő társadalmi múlt örök-égének izgató problémája foglalkoztatjaa Teréziában Csák Gyulát, éppúgy, mintaz 1965-ben megjelent első drámájában.De fogalmazhatjuk úgy is, hogy

a múlthoz - az 5o-es évek világához -képest bonyolultabbá, összetettebbé ésnémileg áttekinthetetlenebbé váló jelen,amelyben a társadalmi energiák egy-azonirányba mozogva, egyazon cél felétörekedve (régi értelemben vett ellen-séges figurák, „reakciósok" Csák Gyuladrámáiban nincsenek) is szembekerülnekegymással, és tragikus (Békesség abűnösöknek) majd tragikomikussá válórobbanások (Terézia) kísérik ezeket azütközéseket. A társadalmi „program ter-mészetesen ma is világos, de meglehe-tősen eltávolodott - divatos szóval: el-idegenedett a mindennapok gyakorlatától.Így aztán a közösségi szenvedélytőláthatott egyének közösségi tettei hiábaazonos program szellemében fogannak,nem egy esetben ellentétes irányba tör-nek." Drámaírói koncepcióját így fogal-mazta meg a Békesség a bűnösöknek eléírt bevezetőben annak idején Csák Gyula,azért idéztük, mert ez a drámafelfogás -bizonyos megszorítással - a Teréziára isérvényes.

Nagyon sok szállal kapcsolódik ez avidéki hatalmi szférákban folyó küzde-lem, a Terézia dúvadának, Csekő And-rásnak harca és belső drámája az elsőszínmű kisvárosi tanácstitkárának el-szánt harcához. Mindkét paraszti szár-mazású hős azért bonyolódik állandóankonfliktusokba, mert a világra alapvetőenindulati, érzelmi síkon reagálnak.(Természetesen, evvel az összehasonlí-tással nem a két főhős azonosítása acélunk, hanem a közös gyökerekkel arra agondolatra szeretnénk figyelmeztetni,amelyet a Békesség a bűnösöknekelindított, és a Terézia - új összefüg-gésekbe ágyazva - folytatott.) Péterlegnagyobb hibája az volt - tragikusvétsége, a hajdani barátot, harcostársatmegsemmisítő gyilkos indulat is ebbőlkövetkezett -, hogy a megváltozott kő-

dolkodó ember már végletesen szembe-került a helyi, járási és megyei vezetők-kel. A helyzetét nála sokkal reálisabbanmegítélő sofőr jellemzése szerint „olyan,mint a pók, amelyiknek széttépték a há-lóját, és most már csak egy fonalon csünglefelé. Görcsösen kapaszkodik az egy száltelefondrótba, mert már minden mástelvágtak körülötte." Indulatos, zsarnokitermészete, önkényeskedő cselekedeteiellenére sem érezzük bizonyosan, hogyevvel az emberrel szemben az elfajultvitában a helyi vezetőknek, a nálaóvatosabb „bürokratáknak" len-ne igazukmindenben. Az állami gazdaságvezetőjeként Csekő még az eszmeigazáért küzd, csak sajnos a régi, ösz-tönös módon, a körülményeket, nagyobbösszefüggéseket figyelembe vevő intel-lektuális magatartás helyett. A Csekőnélóvatosabb helyi vezetők - akiknek akorábbi meghunyászkodása tette lehetővéCsekő zsarnoki hatalmának ki-épülését -fölébe kerekednek, s ha a „központ"közbe nem avatkozik: jaj a legyőzöttnek!

Csák Gyula, ha nem is minden rész-letében egyforma színvonalon, de igé-nyesen szerkesztette meg a Teréziát. Ezta régi típusú vezetői magatartást úgyképes drámaian átvilágítani, hogy mind-végig érezzük a múltbeli bűnök és ajelenbeli hibák súlyát, de azt is, hogyennek a meggyőződésétől hajtva dolgozóembernek most - hirtelen kihullva azidőből - megvan a maga drámája. Deérezzük azt is, hogy ez a dráma csakindulati anyagot exponál, egytévedésekbe fulladó emberi élet kese-rűségét, hiányzik a tragédiák elszánásaebből az indulatból, az idő keresztmet-szetébe helyezve törvényszerűen fellazulez az emberi dráma, s a jellem kegyet-lenernyedési törvényeinek engedelmes-kedveátadja helyét a komédiának.

Az író három időrétegben vizsgálta ezta „csekői" magatartást. Az első ajelenbeli vezetői magatartás, amelynekhibákat halmozó végeredménye a tele-

Szirtes Ádám (Csekő), Győry Emil (János) és Tímár Éva (Terézia) Csák Gyula drámájában

fondrótba elszántan kapaszkodó csoda-várás. A központ emberének megérkezé-sével azonban Csekő a múltbeli bűneiveltalálja magát szemben: Kaszás János apjátő üldözte el a városból, és brutálisbeavatkozásával ő akadályozta meg, hogyhúga férjhez menjen Jánoshoz. Úgy néz ki,hogy minden hiába, jelen és múlt mosthirtelen egy irányba mutat, s könyörtelenítélettel maga alá temeti a vidéki kiskirályt.Kaszás Jánosban azonban Csekő Andrásigazságosabban mérlegelő bírára talált ahelyi vezetőknél. Jánost nem fűtiszemélyes bosszúvágy, „nincs ítélet" Csekőügyében, csak „helyzetjelentés", amelyet avárosi főügyésszel együtt szerkeszt, samely megállapítja: a kisvárosi vezetők isnagymértékben felelősek Csekő tetteiért,az ő segédkezésük nélkül nem járhattavolna végig az önkényeskedés útját. Amásodik felvonásban bebizonyosodik,hogy Csekő bűnei jogilag nem mérhetők.Egy dolog azonban bizonyos: nemalkalmas a vezetésre.

S épp ez a harmadik időréteg a leg-izgalmasabb a drámában: a hatalomtólmegfosztott ember belső fellazulása, ko-médiába csúszása. Csekőt hideg zu-hanyként éri, hogy éppen hajdani áldozataa központ igazságtevő embere, de nagyonhamar magához tér kétségbe-eséséből.Jánost felkeresve már a múltat sajátosanátszínező diplomataként látjuk viszont,készséggel elismeri, hogy a „módszerei"

nem voltak mindig helyénvalók, de - Jánosegyetemre küldésére célozva - elszántanbizonygatja, hogy mindig „küzdött"

ügyében: „Hadd menjen előre a mifajtánk!" A döntést megtudva -. nemalkalmas a kollektív szellemű vezetésre -egész elhibázott életét világítja át az adühödt vádaskodás, amellyel János ellenfordul, de azt is érezzük, hogy olyan emberszenvedélyének a fellobbanása ez, akimaga mellett tudta eddig a világot, hibáivalegyütt is egy volt vele, s most azt érzi : avilág hirtelen megtagadta, kitaszította. Ezvolt az utolsó jelenet a drámában,amelyben még éreztük Csekő Andrásindulatának személyes emberi fedezetét,súlyát: a harmadik felvonás már a jellemszéthullásának könyörtelen komédiája.

A kényszerű tétlenségbe zsugorodvaszomorúan komikussá válik ez az ember,akinek a hite is most egyszerre meginog:csak addig lobogott, amíg a hatalom sűrűoxigénjében éghetett. A maszekségre átálltvolt sofőrje maga mellé hívja„ügyintézőnek"; ahogy élete

holtágának hangulatok, indulatok szerintide-oda forgó csónakját nézzük, úgyérezzük: a beosztotti „kinevezés"

elfogadása nem sokkal nagyobb realitásszámára, mint az, hogy a politika révénszerzett hatalom után most a pénz általnyújtott hatalmat is kipróbálja.

Sokkal egyszerűbb képlet, de drámailaglegalább ennyire izgalmas Terézia sorsa adarabban. Ahhoz, hogy a Csekő Andrásokilyen magasra nőjenek, hogy aztánszánalmas törpévé zsugorodjanak össze,ilyenfajta, kritika nélküli magánélet közegeis szükséges, amely Andrást mindvégigkörülveszi. Terézia drámája az értelmetlen,aszketikus ön-feláldozás példája. Teréznemcsak azt tűrte el, hogy lánykorábanmegfosszák szerelmétől, de abba isbelenyugodott, hogy egész életére a hazugönfeláldozás családi szerepébe zárják. Boriőszinte, sodró, erős egyénisége - amelybenJános régi szerelmének emlékalakját vélifelfedezni - sejteti, hogy milyen lehetettTeréz régen, amikor még nem a szürkeaszkézis szánalmas papnőjeként keringetta családi bálvány, bátyja körül. Most is,amikor 15 év után újra találkozhatJánossal, a bátyja ügyével van elfoglalva, scsak tragikusan későn döbben rá, hogy azújratalálkozáskor János csak régiszerelmének szomorú árnyalak-ját láthattabenne. Bátyja összeomlása, erkölcsiszéthullása idejére esik jóvátehetetlenültragikus ébredése: hosszú, értelmetlenévek keresztjének cipelése után János márnem hozzá, hanem Borihoz közeledik, őmár csak a sunyi, spekuláló sofőrnekkellene. Az ő kifosztottsága teljes ésvégleges: elfogadta az értelmetlenséget,amelyet hősi gesztussal sorsává avatott, smost, öntudatra ébredésekor sem képesmár arra, hogy az értelem erejévelrendezze maga körül a világot.

Az igényes mondanivalójú társadalmidráma színpadi megvalósításáért - a kitűnődramaturgiai munka mellett - a rendezőSík Ferencé, a Terézia alak-ját életre keltőTímár Éváé és a vidéki kiskirályt alakítóSzirtes Ádámé a legnagyobb érdem.

Vata Emil szellemes díszletét - ezt aszínpadteret uraló, piros szőnyeges,hivalkodó falépcsős ékítményt - Sík Fe-renc a jellemkomikum viharos jelenéscineka terepévé avatta. De a „negatív bős",Csekő András komikumba áthajló drámájamellett Terézia sorsa legalább ennyirefoglalkoztatta a rendezőt. Lélektanielemzései apró gesztusokkal, a színpadtérdinamikus kompozícióival

és a felvonásvégek éles metszésű képeivelegyaránt erősen hatottak. Felfogásábancsak avval nem tudtunk egyetérteni, amit akritikák jó része már szóvá tett, hogy amásodik felvonás elejének termelésiszférákba kanyarodó vitaanya-gát oda nemillő komikus ötletekkel próbálta„megemelni", valójában - devalválva ezt arészt -- tompította evvel, sajnos, a drámaigazságát.

Szirtes Ádám szenvedélyének, amellyelazonosult a robusztus indulatú figurával ésa komikum gazdag gesztus-tárával el istávolodott tőle, hatalmas része volt asikerben. A felháborodás egyre magasabbregisztereiben szenvedélyes drámát tudotta színpadon felizzítani, de azt is meg tudtasejtetni velünk, hogy ez az emberi dráma afőhős által bármikor feltárható,színezhető, felnagyítható, manipulálható.Nagy erejű alakítás volt Tímár Éváé is.Teréziája úgy viselte az önfeláldozást, azalázatosságot, mint egy meleg, védő, biz-tonságos köntöst. Amikor ezt levetnikényszerül: feltárulkozik kijátszottsága,tehetetlen féltékenysége.

Nehéz dolga volt a János alakját élet-rekeltő Győry Emilnek. Érezhető a figurarajzán, hogy Kaszás János alak-ját az írónem dolgozta olyan alaposan ki, mintCSekő Andrásét, akinek előképe mármegjelent korábbi műveiben. Győry Emilpuha, határozottabb vonásokat nélkülözőjátéka viszont még tovább szaporította apozitív figura belső kérdőjeleit., Terézemlékezése szerint János olyan, akivel„lehet repülni". A drámának akönnyedebb, némileg víg-játékira hangoltszerelmi szférájában azonban inkább csaka Bori varázsos, szimpatikus lényétmegelevenítő Vörös Eszter tudott repülni.Széles, hatásos élettere volt a színpadonPákozdy János sofőrjének. Ifjú KőmívesSándor karikírozó humorát dicsérhetnénk,ha nem sejtenénk, hogy inkább máseszközökkel kellett volna a főügyészfontos figurájához férkőznie.

Gerencsér Miklós: Ferde ház (Déryné Szín-ház)Rendezte: Csongrádi Mária, díszlet: Wegenast

Róbert, jelmez: Rimanóczy Yvonne.Szereplők: Szalai Károly, Zubor Ágnes, Hável

László, Környei Oszkár, Kovács Mária, TérenGizella, Kenessy Zoltán, Dobos Katalin, HorváthFerenc.

Csák Gyula: Terézia (Pécsi Nemzeti Színház)Rendezte: Sík Ferenc, díszlet: Vata Emil, jelmez:Schäffer Judit.Szereplők: Szirtes Ádám, Tímár Éva, Győry

Emil, Vörös Eszter, Pákozdy János, ifj. KőmívesSándor.

GÁBOR ISTVÁN

Egy évad a BudapestiGyermekszínházban

A nevét az idén Budapesti Gyermek-színházra változtatott Paulay Ede utcaiszínházépületben a mérleg nagyjából ennyi:a kisgyermekeknek az Andersen mesél címűzenés darabot játszották, a 6-10 évesekneka Mátyás király juhászát újították föl, a 11-

14 évesek számára a Láthatatlan embercímű Gárdonyi Géza-regényt dramatizáltákés a Három szegény szabólegényt vettékújból elő, a középiskolás ésszakmunkásképző-iskolás korosztály pedigMesterházi Lajos régebbi drámájának, a

Férfikornak a musicalváltozatát kapta.Önmagában, ha pusztán a kérdésmennyiségi oldalát vizsgáljuk, ez azeredmény nem túlságosan kedvező:egyetlen eredeti darab - az Andersen mesél -, a többi vagy fel-újítás és zenés változat,vagy pedig szín-padi adaptáció. Amiből azkövetkezik, hogy régi gondján még nemtudott úrrá lenni a meglehetősen sematikus,jellegtelen nevűre átkeresztelt színház: mégmindig nem kínálkozik elegendő szerzőarra - vagy talán a színház dramaturgiájanem eléggé mozgékony ilyen területen? -,hogy darabot írjon az ifjúság számára. Nemvitatom, hogy mind a híres regényekadaptációjának, mind a felújításnak megvana sajátos szerepe egy ifjúsági ésgyermekszínház életében. A jó dramatizálásaz iskola irodalmi oktatásának lehetkiegészítője és támasza - föltéve persze, hanem az eredeti mű ismeretének illúziójátkelti -, a sikeres darab felújítása pedigazokhoz szól elsősorban, akik újközönségként lépik át a színház küszöbét.Mindez te-hát érthető és indokolható, demégsem pótolja az eredeti, a speciálisan azifjúsághoz szóló dráma hiányát.

Egy társulat férfikora

A bevezetőben igyekeztem erőteljesenhangsúlyozni a mérlegkészítés mennyiségioldalát. Ha azonban a minőség felőlközelítjük meg a színház elmúlt, 1973/74-es évadját, az eredmények fel-tétlenülbiztatóbbak, főleg ami az új törekvésekrealizálását illeti.

Kazán István, aki Duka Margittól vetteát a színház vezetését, ezt a törekvéstegyfelől a szocialista avantgarde-

ban, másrészt pedig - az előbbitől nemfüggetlenül - az emócionális színházbanjelölte meg. Ugyanakkor igyekezett egy-részt bölcsen átmenteni színházába min-dent, ami a korábbi esztendőkben jó volt(és ez, hadd mondjam meg, az igazságkedvéért, Duka Margit személyesérdemeként is nem kevés), másrészt mártöbb darabbal is bizonyította, hogy ezt aszocialista avantgarde-ot szinte mindenkorosztály számára meg lehet valósítani.

Annak idején külön színház alakultmusicalek előadására. Ez a színház rövididő alatt megbukott. De tévedés volna azthinni, hogy azért bukott meg, mert abbanaz időben nem érdeklődött még a budapestiközönség a zenés mű-faj iránt. Nem, aPetőfi Színház rolóit azért kellett lehúzni -nem ez volt az egyetlen ok, deközrejátszott a csődben -, hogy csak a cél,a törekvés és a mű-sor volt új és modern, atársulat főként olyanokból állt - egyébkéntnem kevés nagy tehetségű művészből -,akik nem tudtak vagy nem is akartak az újformák szolgálatába szegődni.

Mutatis mutandis: Kazán István és avezetőség rájött arra, hogy ezt a szocialistaavantgarde-ot - nem biztos, hogy ez alegpontosabb meghatározás, de jobb híjánfogadjuk el - csak azokkal lehetmegvalósítani, akik teljes szívvel akarjákezt a minőségileg másvalamit. Stúdiótteremtett a színház tehát számukra, igenintenzív képzéssel, a teherbíró képességteljes igénybevételével, és a stúdió kezdetieredményei a tavalyi szezonban a Várj egyórát című musical-ben, az idei évadban a

Férfikorban mutatkoztak meg. Más kérdés,és ebben szívesen vitatkozom a színházvezetőivel, hogy önmagában a stúdió,bármilyen ügyes, rátermett tagjai legyenekis, nem pótolja esetenként egy-egy ki-emelkedően tehetséges, ismert és népszerűművész szerepeltetését. Itt jó hagyománytteremtett a régi Bartók Színház, és kárvolna most ezt a hagyományt elvetni.

Említettem, hogy a stúdió egyik vizsgájaa Férjikor színre vitele volt. Mi-utánezúttal nem lehet feladatom magának az1967-ben a József Attila Szín-házbanbemutatott Mesterházi-darabnak azértékelése - bár ide kívánkozik, hogy annakidején problémáival együtt is a szerzőlegizgalmasabb, legidőszerűbb drámájánaktartottam -, inkább a mostanimegvalósításról szeretnék szólni.

A József Attila Színházban Kazánrendezte a Férfikort, és innen a szoros

kapcsolata a darabbal. Kazán István azifjúság számára polbeat színművé formáltaa drámát, azaz a politikai songok vadnyerseségével kívánt belőle kiszólni azifjúsághoz. Ha most el is tekintek attól,hogy a Férfikor a maga polemizálóhevülete és publicisztikai jellege miattolykor ellenáll ennek a formának, a zenésátdolgozásnak, és hogy az átiraterőteljesen szétválik egymástól mi-nőségben is merőben különböző kétrészre, a megvalósításban nagyon sok jószínpadi elem található. A legjobb és alegfontosabb benne a tánc, a zene, amozgás, a vers, valamint a nyíltan vállalt -nem pedig szemlesütve belecsempészett -politikai mondanivaló egysége. Igaz, aMesterházi által föltett kérdések-re nemkönnyű songokban válaszolni, arrapéldául, hogy megérte-e Sándor számáraaz áldozat, a harc, a lemondás aművészetről? De magát a harcot ilyenformában érzékeltetni - és itt nagy hang-súlyt szeretnék tenni az érzékeltetés szóetimológiájára - kiválóan lehet. Van a

Férfikor musicalváltozatának első ré-szében egy jelenet, amely az illegálismozgalmi munka egyik sajátos területét, akommunista plakátok ragasztását mutatjabe. Bizonyára lehet alaposabban,tudományosabban beszélni erről a szín-padon is, de ifjú szívekhez aligha kép-zelhető el közelebb férkőzni, mint így,ebben az izgalmas, színes, az illegálisfeladat veszélyeit a mozgásmotívumokszögletességével és aszimmetrikus dara-bosságával is érzékeltető jelenetben. Aközönség magatartása ugyan nem mindigés nem minden esetben perdöntő, de azértKazánéknak föltétlenül nagy az érdemük,hogy ezt a közvetlenül politizáló jelenetetvisszafojtott lélegzettel hallgatja, majdtapssal fogadja a közép-iskolás korúaknevelési gondoktól nem mentesnemzedéke.

Avantgarde és beat-zene

A jó értelemben vett avantgarde mellett abeat-zene, vagy általában a beatesítetthangszerelés ennek a színháznak a másikkulcsszava. A korábbi vezetés azt a fontosigazságot fedezte föl, hogy a leg-kisebbekhez, de még a nagyobbakhoz isajánlatos kötött szövegben, versben szólni,mert ez szerves része az esztétikainevelésnek, amellett nem utolsósorban aszínészt is rákényszeríti a pontos, a notabenéktől mentes szövegmondásra.Kazánék újabb leleménye a zenei tálalásfrissesége - noha a korábbi vezetés isgyakorta törekedett erre -, és ehhezszerződtették többek között a te-

hetséges Korong együttest. Ők szolgáltatjáka muzsikát a Férfikorhoz, de a többi darabzenéjét is az ifjúság érzelemvilágáhozkönnyen utat találó komponisták szerezték.Az Andersen mesél című játék muzsikájátpéldául Darvas Ferenc komponálta, akineka Shakespeare-vígjátékhoz, a Lóvátettlovagok-hoz szerzett kísérőzenéjét -diploma-munkáját - annak idején jogoselismeréssel fogadta a kritika.

A zene önmagában kevés lenne, ha ehheznem társulna egyéb korszerű színpadieszköz. Az Andersen mesél című érdekesenösszetett, a mese és valóság kettős világátötvöző játékban, amelyet Zoltán Pál írt,Gecser Lujza díszletei és jelmezei,Barkóczy Sándor koreográfiájaleleményesen közelítenek a gyermekekérzelmeihez, és mindezek a formaimegoldások jól vezetik be őket a színházrejtelmeibe. Igaz, ezen az elő-adáson,amelyet ugyancsak Kazán István rendezett,kísért még a múltból némely rosszhagyomány is, például a túlságosan hangos,mindent széles gesz-tusokkalagyonmagyarázó, külsőséges játék, devégső soron ezt az előadást is azeredmények közé lehet sorolni. Egytehetséges ifjú színésznőnek, SzabadosZsuzsának kezdetben elfogódott, a hang-súlyokat nem mindig jó helyre tevő, dekésőbb feloldódó, színes és eleven játékamellett az együttes munka érdeme ez a jólösszefogott, csiszolt előadás.

Modernségük, eredetiségük ellenére azAndersen mesél című játék áttetsző, össze-és széthajtogatható paravánokból állódíszletei még nem oldották meg teljesen avállalt feladatokat, annál sikeresebbugyancsak Gecser Lujzának raffiából,textilből készített színpadképe a Mátyáskirály juhászához, Szinte Gábornak pedigjelzésszerűen egyszerű, mindig világosjelképrendszerrel dolgozó, esztétikusdíszletei és jelmezei a Három szegényszabólegényhez. Szinte Gábor tervezte aLáthatatlan ember díszleteit és jelmezeit is,itt azonban még félúton megállt, shagyományos és modern között nemteljesen találta meg a helyes arányokat. Azelőadások külső kiviteléről szólva azonban- ideértve a táncot, a pantomimot, amegkoreografált mozgásokat is -elmondható, hogy a társulat egyretudatosabban készíti föl különbözőkorosztályú látogatóit a későbbi színháziélmények be- és elfogadására. Ezt elérnipedig olyan eredmény, amit aligha leheteléggé hálás szavakkal méltatni. Mertgondoljuk meg: amit az OrszágosFilharmónia az ifjúsági hang-

versenyeken általában jól, olykor kitű-nően, az Operaház pedig ugyancsak azifjúsági előadásokon hol rangosan, holpedig mélyen saját színvonala alatt csinál,hogy tudniillik megteremteni kívánjaönmaga későbbi felnőtt közönségét, ezt afeladatot manapság sajnálatosan kevésbudapesti színház vállalja tudatosan. Ezalól a fővárosban talán csak a Bábszínház,és mint látnivaló, a Buda-pestiGyermekszínház a jó kivétel.

Az amatőrszellem veszélyei

Említettem: stúdióban készíti elő fel-adataira fiatal társulatát a BudapestiGyermekszínház, és mellesleg hasonlóstúdiót működtet a Fővárosi Operett-színház és a Déryné Színház is. Ha tet-szik: ebben a tényben bizonyos fokig aSzínház- és Filmművészeti Főiskolán

folyó képzés bírálatát is láthatom, mi-nimum azt a kritikát, hogy a főiskola nemad megfelelő számban színészt aszínházak számára. És aki alkalmas volnaarra, hogy az ifjúság számára játsszék, az- tisztelet a kivételnek - nem szívesenszerződik a gyermekszínházhoz, mert azottani munkát rangján aluli fel-adatnakérzi.

A stúdió azonban, amely általábanugyan eredményesen működik, és ezt többjó előadás is tanúsítja, a szó rosszértelmében vett amatőrszellem veszélyeitis magában rejti. Láttam ilyen jelenségettavaly a Várj egy órát című musicalnél, azidén a Férfikornál, valamint az Andersenmesél és a Láthatatlan ember címűdaraboknál is. Nem a rendezésen múltelsősorban, bár az sem menthető fölteljesen a felelősség alól; nem, ezek

Jelenet a Budapesti Gyermekszínház Férfikor-előadásából (Iklády László felv.)

a kezdő színészek egyszerűen nincsenekmég teljesen birtokában a mesterség tit-kainak, és a színpadi gyakorlatot, a rutint, abensőséges játékot túlmozgással, fölöslegesrájátszással, olykor pedig ki-dolgozatlan,suta mozdulatokkal vagy pongyolasággalpótolják. Ezért hangsúlyozom újból: egy-egy nagy tehetségű színész közreműködésepótolhatatlan a színház, agyermekelőadások számára, mert ez a fajtaművészet kisugárzik a kezdőkre is.

Bár meg kell mondanunk, hogy JékelyZoltán igazságosztó, szép verses játékában,a kitűnő költő irodalmi veretű, művesdarabjában, a Mátyás király juhászában, aBurkus királyt egy fel-nőtt színházbansokat játszó, rutinos színész alakítja,rosszul, henyén, nyeglén, olykor már aripacskodás határait súrolva. Sík Ferenc, eza tehetséges rendező ezúttal nem tudottegységesen meseszerű, romantikus stílustkialakítani a különböző típusú színészekközött, és emiatt az előadás meglehetősenösszecsapottnak tűnt. A nemes kivétel egymásik darabban, a Schwajda György általkitűnően dramatizált, a regényleglényegesebb vonulatait a szín-műbeátmentő Láthatatlan emberben BenedekMiklós. Schwajda Gárdonyi Gézának egy-két odavetett mondatából fölépítette Cerkóudvari bolond figuráját, és Benedek Miklóstorokszorító keserűséggel, szomorúan ésbánatos mosollyal mondja ki bohócként azigazat. A valódi művész agyermekszínházban is az; ezt a régiigazságot nem először bizonyítja BenedekMiklós árnyalt, bölcs, a sikerért komolymunkával megküzdő alakítása. Példa lehető azok számára, akik akár a Láthatatlanemberben - Nyilassy Judit rendezte,egyébként jó ízléssel -, akár a Mátyáskirály juhászában csupán leckekéntmondják föl szövegüket.

Szólni akarok végül egy átlagosan jószínvonalú előadásról, a Három szegényszabólegényről, amelyet Turián Györgyrendezett. Babay Józsefnek ezt a munkáját1956-ban mutatták be az akkor ugyancsakaz ifjúságnak játszó Petőfi Színházban,Apáthy Imre rendezésében. A korlátlanhatalmú kassai főbíróról meg a főbíróféktelen kapzsiságát kiszolgáló cinkosokrólszól ez az 1717-ben játszódó darab,amelynek 1956 januárjában kétségkívülakadt külön aktualitása, sőt direkt áthallásais.

Ezt a sajátos időszerűséget a Háromszegény szabólegény azóta - szerencsére -elvesztette már, de megmaradt be-

lőle a népmesék örök tanulsága: a gyengék,a kisebbek, az elnyomottak igazának végsőgyőzelme. Ezt a kedves mese-szerűséget, adarabnak fordulatosan romantikuscselekményét és halk líráját jólhangsúlyozza most is az előadás, egy bájosszínésznő, Sára Bernadette tehetségesalakításával Selyem Kataként. Debecsületesen helytállnak - némi túlzást,néhány agyonmagyarázó gesztust leszá-mítva - a többiek is: Varga Károly, Kő-halmi Attila, Matus György, Horváth Péterés mások. Egy hagyományos stílusú darabés előadás újult meg ezúttal, ami önkéntkínál még egy lényeges tanulságot: nembizonyos, hogy a színház csak akkor töltibe jól a feladatát, ha mindenáron, olykormondvacsináltan is, az úgynevezettmodernségre törekszik. A jó és hasznostradíciókat kár volna elvetni azért az újért,ami esetleg nem jobb a réginél.

Talán fölösleges most összefoglalnimindazt, amit eddig elmondtam a BudapestiGyermekszínház 1973/74-es évadjáról.Egyetlen megjegyzés kívánkozik már csakide. Az ugyanis, hogy noha a tehetségeketis felszínre hozó stúdió még nem teljesenszabadult meg a dilettantizmusveszélyeitől, és a helyes, okos, szocialistatörekvések nem minden pontonrealizálódhattak még - már csak az időrövidsége miatt sem -, egy tényletagadhatatlanul bizonyos. Az, hogy ez aszínház önálló arculatot akar, és hellyel-közzel tud is már kialakítani, és hogy ezzela színházzal, mint önálló, fontos művészetiműhellyel, számolnia kell nemcsak amagyar színházi, hanem az egész kulturáliséletnek is. És ez a legtöbb, amit eddigirövid idejű vezetése alatt munkatársaivalegyütt Kazán István már elért. Ezértérdemli meg a további bizalmat és afokozott figyelmet is.

PÉRELI GABRIELLA

A képzelet nevelése

A Népművelési Intézet előadóművészetiszakosztályának megbeszélésén és egystencillel sokszorosított, rövidre fogottjavaslatban a gyermekszínjátszás - vagymás elnevezésén: az alkotó drámai játékok- új alapokra helyezésének ügyétszorgalmazták.

A megállapítás, hogy a gyermekszín-játszás a gyerekek személyiségét, fantá-ziáját, érzelmi életét, közösségi maga-tartását életreszólóan befolyásoló esz-köz:nem új. Hogy a gyermek és a szín-házkapcsolata a nevelés integráns része,legalábbis elvben, s mint ilyen, nemkezdhető el eléggé korán, az is számta-lanszor elhangzott már, szinte mindenrendű és rangú fórumon.

A gyerek és a színház kapcsolata or-szághatárainkon innen és túl jó idejeközismert, napirenden tartott problematika(mint ez a tény a SZÍNHÁZ idő-ről időrepublikált ilyen témájú cikkeiből is kitűnik).Egy színházi orgánum speciális terjedelmi-szakmai meghatározottsága azonban -természetesen - nem nyújthat lehetőséget aszóban forgó kor-osztály és intézményreális megoldásának kérdésén messzetúlmutató, komplex téma mindenrekiterjedő, mélyebb elemzésére. Amiegyértelműen megfogalmazható ésköztudomású: a színház és az emberkölcsönös eltávolodása.

Hogy ez a történelem folyamán szorosrafűződött, élő kapcsolat megszakadt, annaksokrétű, szociopszichológiai okai vannak,amelyek közül a legkézenfekvőbb az élettechnizálódása, felgyorsult ritmusa, azautomatizált életstílus, az elektronikustömegkommunikáció-áradat - összefoglalvaés leegyszerűsítve: a gyorsuló idő ésfüggvényei.

A színház és az ember hagyományos -folyamatos, feltétlen és közvetlen -viszonyát így siratja el a szabálytalandrámáról szóló eszmefuttatásában WalterKerr ... „Rendszeres színházba járás nincstöbbé ... a drámát a közönség csak időnkéntviseli el, s csak a szellem kötelezőkarbantartása vége t t . . . a színház aszínházi szakembereket sem érdekli,vállalkozói sem tanulmányozzák, mi a hiba... az átlag amerikai, az elnöktől apatkányirtóig tudja, hogy

fórumvan színház, de okát alig sejti ..." Élesszavak. De nemcsak a nyugat színház-válságát érintik. S hogy mindez jórészt avilágszerte ránk kényszerült életfor-maváltással, azaz objektívnek tekintendőokokkal függ össze - ez nem jelent-heti azt,hogy nem kötelességünk a meg-oldásmindenáron való keresése.

Kikapcsolódunk vagybekapcsolódunk

A film lekörözte a színházat, a tévénézés amoziba járást. Az olcsó, karnyújtásnyira!evő doboz gombnyomásra szólal meg ésválik süketnémává - és csak nagy ritkánidézi fel a katarzis halvány emlékképét.Igaz, a dráma lelke Arisztotelész ótamindmáig - ha letagadottan, kifacsartan is -a katarzis, de éppen ez az, amiért egyrekevesebb kor-társunk hajlandó egyetlenlépést tenni. Túl sokat lótunk-futunk,hajszolódunk, létfenntartásunk jegyébenvagy megrögzöttségeink sarkallására,státusjelző tárgyaink megszerzése-karbantartása-cseréje-ügyintézése céljából.Természetes, hogy az ember ezek utánmindenáron ki akar kapcsolódni, vagyisbekapcsolja a tévét.

Ilyenekké váltunk, kényelmesekké, semtérbeli-mechanikus, sem elvont-szellemmozgásra nem vagyunk kaphatók. Sgyermekeinknek csak azt adhatjuk tovább,amink van: ha másunk nincs, ahiányosságainkat, restanciánkat. Az alegkényelmesebb, ha a gyerek sem moc-cant el a tévé mellől, ott csendben, szemelőtt van, öltöztetni, kísérgetni sem kell,hát még, ha vele együtt kellene végig-unatkozni vagy magyarázni egy konven-cionális gyerekelőadást!

Mindez egyszerű, érthető, de egyet-érteni vele: vétek.

A modern élet melléktermékeként sű-rűsödő dehumanizáló elemek ellensú-lyozására, az egyensúly visszaszerzésére azértelmes és önkifejezést nyújtó munkamellett csak a természet és tükörképe, aművészet hivatott. S talán minden mű-vészetek között a legsűrítettebben,legkomplexebben: a színház. Abban pedigminden színházi ember, igazgató, rendező,színész, drámaíró s a fel-fellobbanóvitákba bekapcsolódó minden „em-berszakember" egyetért, hogy a színház-hoz kötődést nem lehet eléggé koránkezdeni.

Az e folyóiratban publikált e témájúcikkek, interjúk, de az ide csoportosulókritikák, beszámolók is fel-felvetneknéhány mondatot, amelyek refrén-szerűismétlése: fontosságukat érzékelte-

ti. Mozaikkockáikat: összerakva, elvilegegységes képpé állnak össze. Íme, a kép.

Alapkérdés: hogyan válik a színháztárssá, legbelső, érzelmi kalauzzá. A jövőszínházi közönsége: a mai legifjabbak,minél korábban, annál életreszólóbbankapcsolódnak a színházhoz, hiszen alegfogékonyabb kor az, amikor az ér-telem bontakozóban van. A pedagógiai-szociológiai felmérés által feltárt képszomorú, bár illusztrációja pozitívumbóltáplálkozik: az egyetlen hivatalosgyermekszínházunk egyetlen cigánytémájúdarabjának alapján, hazánkban első ízbenlefolytatott színházpszichológiai felmérésazt mutatta ki, hogy egyet-len gyerekhezszóló darab is meglepő mértékbenvilágnézet-formáló lehet. De: lemaradtunka gyerekszínjátszásban nemcsak a nyugati,hanem a szocialista államokhoz képest is.

Alapkérdés az is, hogyan szélesedjen agyerekközönség országszerte, s hogymilyen esztétikai, pedagógiai, művelődési,dramatikai elveket kövessen. S alegsúlyosabb refrén, egyben a kérdés alfájaés omegája: hasztalan dolgozunk kibármily helyes alapelveket, bárhogyanigyekszünk kialakítani gyerek és a színházélő kapcsolatát - ha a szín-háziszakemberek és a pedagógusok nemjutnak közös nevezőre.

Összegezve: a gyermekszínjátszásügyének mindkét oldal szívügyévé kellválnia.

Viszonylagos lemaradás

Az ország egyetlen hivatalos gyermek-színházával, a hatósugárba vonandó kor-osztály kérdésével nemcsak e folyóirat,hanem számos más orgánum is foglalko-zott. A vitákban kikristályosodott kér-désre: ki tehet arról, hogy a gyerekekszínházba járása világviszonylatban meg-oldottabb, mint nálunk - sok közhely-mentegetőzés is elhangzott.

Néhány hozzászóló iránymutató mon-datát idézném most. Fontos a képzeletnevelése - állapította meg Hont Ferenc. Aszínház és az ifjúság kapcsolata nagy-részta hivatásos nevelőkön múlik - mondtaKárpáthy Gyula. Amatőr-pro-fi:mondvacsinált ellentét! - szögezte leVámos László. Megállapítást nyert az is,hogy csak a Bábszínház áll hivatása ma-gaslatán, s hogy a cél: a gyerekek alko-tókészségére-képzelőerejére építő gyerek-színjátszás, a színházhoz szoktatás opti-mális formáit és eszközeit ki kell dol-gozniuk a művészeti-pedagógiai területendolgozóknak, és amatőrök bevonásával iskísérletezni kell.

A Népművelési Intézet előadóművészetiszakosztálya ez év januárjától égisze alávont egy tevékenységet, amelynekjelentőségét mindeddig nem mérte egyet-len hivatalos fórum sem, s amelyet ez idáigelvileg-módszertanilag a FővárosiPedagógiai Intézet támogatott. Kísér-letként kezdődött, ma már sikeres gya-korlat, s divatos szóval általánosankövetendő modell lehetne.

Mezei Éva rendező öt esztendeje vé-letlenül csöppent bele a birminghaminevelési játékokba - azaz, csak szakmaiérdeklődés, s nem konkrét tanulmányozásicél hajtotta. De amit ott látott, annyirafelbuzdította, hogy az Angliában évtizedenem kísérleti szinten folytatott munkánakviszonyainkra adaptálását szorgalmazta, éstársadalmi munkában el is kezdte a harcot:a gyerekek-kel a gyerekekért. Rendkívül sokés sok-féle ellenállással kellett - s nem lévénrutinmunka -, kell naponta megvívniacsatáját. De a cél felmérhetetlen hasznú;azokon a gyerekeken segít, akiket hivatalosösszefoglaló elnevezéssel hátrányoshelyzetűeknek nevezünk. S akiket általábancsak korrepetálás formájában segítünk mégma is.

A rendező véleménye

- Ezeknek az ingerszegény környezetbenélő gyerekeknek - mondja Mezei Éva -mindenekelőtt a fogalmak fel-fogásánakfázisáig kell eljutniuk, mert ők azok, akikelvéreznek a szavakban-fogalmakban valógondolkodás és kifejezés csataterén. Azoktatás kényszerű egyoldalúságát játékos-dramatikus formákkal igyekszünk - együtt! -feloldani. A cél: a gyerekek játék-, mozgás-,hangadásigényének kielégítése, életta-pasztalataik alapján helyes magatartás- éscselekvésformák kialakítása és sze-mélyiségük kifejlesztése. S a tananyagrögzítésének elősegítése - a művészetinevelés koncentrált eszközeivel. Forrásaim:az angolszász típusú iskolák szituációs ésalkotójátékainak alapelvei, módszerei,' amagyar ének-zenei általános iskolák közösének-, hangadás-, ritmizálás-,néptáncalaplépések-tanítása. Inspiráltak ajapán általános iskolai tan-könyvek is. Ott önálló kategória a min-dennapok szépsége. Sok magyartanár,napközis nevelő és zenei általános iskolaioktató folytat hasonló gyakorlatokat rég-óta; kiváló óvodai foglalkozásokban istalálkozni hasonlóval. A különbség az.hogy kevésbé tudatosan, célra koncent-ráltan. Kár, hogy legfeljebb tudunk egy-

másról, de nem segíthetjük egymást ta-pasztalatcserékkel. Egyelőre.

- Nem számíthatunk gyors, látványoseredményre. De az egész idegrendszertigénybe vevő, féléves foglalkozás kiala-kította a közös nyelvet a gyerekekkel. Máraz első, óvodás játékoknál is össze-függésbe állítottunk és megvilágítottunkminden kimondott szót. A fogalmak ér-zékletessé tétele a módszer lényeges ele-mévé vált, s kiderült, hogy a verbáliskifejezés gyakorlásával bizonyos visel-kedésgyakorlat is kialakul. A felső ta-gozatosokkal folytatott munka feloldja aziskolai dresszúrát, s a „leadott tan-anyag"szürke unalmát maradandó, élettel telítettélménnyé izzítja egy-egy kultúrtörténetialkotó óra.

- Mindez egyelőre egy peremkerületiiskola tanulóinak hátrányos helyzetét segítifeloldani - mondja Mezei Éva.

Vallja, hogy amit csinál, csupán szerényrésze egy nagy munkának, amelykapcsolódik a gyerekek színházhoz édes-getésének ügyéhez, de ahhoz az elevenbevágó kérdéshez is, amelyet a nemréglezajlott hetilapi vita a „nyelvi kiszol-gáltatottság" gyűjtőcímen vetett föl, idő-szerűen. A pedagógia és a színház több-oldalúan együtt dolgozhatna ezért akomplex és nagy jelentőségű ügyért. Aközismerten túlterhelt gyerekek csak akkormennek színházba, ha viszik őket. De sokpedagógus sem jár színházba, s mintolvashattuk, egyik-másik agresszíven elleneszegül a színházba járás eszméjének is.

Mezei Éva másik gyerekszínház-kap-csolata: a tavaly óta a Fővárosi Ifjú-ságiMűvelődési Központ Pinceszínházaelnevezést viselő, s hosszú nevével ellen-tétben, aprócska nézőterű intézmény ren-dezője is. Társulatának tagjai többségükbentizenhét-tizenkilenc évesek, de vanközöttük tizenhat és huszonöt esztendős is.Ez valami Makarenkóiáda - mondja -,mindenki takarít, díszletet szegez, jegyetszed.

A jegyek ára egységesen tíz forint, slegfeljebb heti két előadást tartanak, hiszentagjaik is tanulók, nemcsak a nézőik.Társulattá összeforrva - ami külön gond,hiszen főiskolára kerülnek, kis-katonáválesznek, így vagy úgy „fluktuálnak", itt is -kiválóan alkalmasak külső helyszínenjátszott, gyermek- és ifjúsági előadásokrais. Legfeljebb 30-40 gyereknéző előttjátszott műsoraikat többnyire kerületiiskolák kérik - de ezt is úgy játsszák, hogynincs fal néző gyerek és játszó gyerekközött, ami pedig nagy gyerek-kis gyerekellentéttel is jár

ez esetben: együtt énekelnek, játszanak,táncolnak, verselnek, még rajzolnak is. Avégcél azonos az alkotó drámai játé-kokéval: milyen jó együtt játszani. Ahangsúly az „együtt" szón van! Láttam őketgyerek- és pedagógus közönség számárajátszani; mindenki önfeledt örömére.

Útkeresések

A színház és a gyermek kapcsolatánakproblémája olyan kérdés, amely a le-vegőben van, s nemcsak azért, mert szinteszüntelenül napirendre tűzik itt vagy ott.Példa erre a Pinceszínház gyerek-színészeinek remek, friss, hivatásos szín-házakban oly ritkán tapasztalt játéka:Szécsi Margit Eszem a gesztenyét címűverses meséjének élővé varázsolása. Le-leményessége, természetessége, szívderítőötletei, mozgékonysága, elementáris élet-kedvet sugárzó közvetlensége olyanfajtaélményt szerez, mint egy friss gyümölcsvagy az első tavaszi napsütés. (Színháziterminológia nem alkalmas azérzékeltetésre.)

De - és ez figyelemkeltő - volt egy, sokponton azonos hőfokú és természetűélményt okozó produkciója a Buda-pestiGyermekszínháznak is. A Trallala ésLallala című játékot, de elsősorban BékésItala játékát sok helyütt méltatták,méltóképpen. Világviszonylatban ritka agyerekeknek gyereket - nem gye-rekelőadás-szinten - játszani tudó színész.Itt azonban nemcsak a főszereplő lelt rá agyerekekkel azonos hullám-hosszra,gügyögésmentesen kitűnő eszközökkelélve, hanem az egész előadás.

A tavaly első ízben megrendezett pécsigyermekszínjátszó fesztiválhoz kapcsoltszakmai konferencia lelkiismeret-ébresztőfelelősséggel mérte fel a hazaigyerekszínjátszás jelenét és jövőjét. Pe-dagógusok, úttörővezetők, amatőrszín-játék-rendezők és hivatásos színháziszakemberek egyetértettek abban, hogy anevelői munka fontos részét képező gye-rekszínjátszás: a jövőalakítás pótolhatatlaneszköze. Ezért hívják fel az illetékesekfigyelmét a gyerekszínjátszásnak apedagógiai struktúrába való beépítésére, alegsikeresebb külföldi gyakorlatokkikísérletezésének, magyarrá adaptá-lásának, a gyerekszínjátszó-szakemberekképzésének, az alkotó dramaturgia rang-jának és időbeli (esetleg órarendbeli) he-lyének, műsoranyagok kiadásának, a gye-rekszínjátszás szakfelügyeletének, koor-dinálásának fontosságára.

A gyerekszínjátszás nem lehet csupánünnepélyek alkalmi kiszolgálója - álla-

pítja meg az intézet is -, nem csupánszereplés ez: a tapasztalat igazolta. Aszocialista nevelés elveit hathatósan szol-gáló tevékenységet a hetvenes évek vég i gmegvalósuló iskolareform szerves részévékell tenni. A gyakorlatot ismerő éshasznosító pedagógusok is vallják, hogy ami kevésbé nevelésre, inkább lexikálisoktatásra koncentráló pedagógiánkhiányosságait egyenlítené ki a kísérletországos elterjesztése. Aktív tanárok,művelődési házak „gyerekfelelősei"

segítségével termékennyé változtathatnánkaz iskolában eltöltött improduktívidőtömeget. A legelső lépés: a szakem-berképzés.

Az MSZMP KB kultúrpolitikai mun-kaközösségének ülésén Aczél Györgymegállapította, hogy elsősorban nem if-júsági színházra, hanem színházba járóifjúságra van szükség - arra, hogy iskolábanvagy azon kívül, felkészítsék a fiatalakot aszínházi élmény értő befogadására.

Nem alkalmankénti s nem kampány-feladat ez. Az ősember és a gyerek primerszükséglete a mozgásbeli, hangbeli,ritmikus - a fizikai-önkifejezésbelimegnyilvánulás. Ez teszi alkalmassá arra,hogy a mások hasonló megnyilvánulásiformáit befogadja. Ennek érdekében kellösszefognia pedagógiának, pszichológiának,szociológiának és szín-háznak - akár profi,akár amatőr.

Hogy a „modern élet" címszó alatt egyretöbb dehumanizáló tényezőt is magábanhordó hatáskomplexum ne tegyen maholnapminden gyereket hátrányos helyzetűvé.

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

Hermann István:Megújulni

Koltai Tamás:Othello avagy egy előadás élete

Spiró György :Termékeny zsákutca

Berkes Erzsébet: LengyelJózsef színháza

Márton Vera:Három Szerelem

Barta András:Az önfelszabadító rendező

Földes Anna:Pollytól Makrancos Katáig

Molnár Gál Péter: Amegittasult Sarah

PETERDI NAGY LÁSZLÓ

Csehovot játszani

Minden színházi ember tudja, hogy Cse-hovot játszani csaknem annyit jelent, mintShakespeare-t játszani: világot, embertjátszani, életet élni a színpadon. Aszázadforduló színházi forradalmárai, akikugyanolyan hangosak és kihívóak voltak,mint a maiak, nyilván ezért tűzték nevét azászlajukra. Még évtizedek-kel a Sirálylegendás bemutatója után, az időközbenklasszikussá vált Sztanyiszlavszkij ishálásan emlékezik vissza az egykoribarátra, akivel pedig éle-telegelkeseredettebb vitáit folytatta :„Nekünk megadta az ég Csehovot. Deennek a mai színházi forradalomnak az itragédiája, hogy nem született még meghozzá a drámaíró."

Eltelt még néhány évtized, és a min-denféle hagyománytól szabadulni igyekvőszínház most újra Csehov szavaivalpróbálja megfogalmazni véleményét avilágról. Az 1960-as évek nagy rendezőiLaurence Oliviertől Anatolij Efroszigszinte kivétel nélkül mind egy-egyCsehov-előadással szóltak hozzá legköz-vetlenebbül az évtized nagy kérdéseihez.Es újra zászlajukra írják nevét a fiatalok.Új reneszánszának nyitánya az ifjabbPitoeff Sirály-előadása volt 1962-ben.Efrosz nem volt még harmincöt éves,amikor 1965-ben a moszkvai KomszomolSzínházban megrendezte a Sirályt, a maifiatalokról szóló drámai ciklusának elsődarabjaként. A következő évben érdekeselőadásban vitte színre a művet a szinténfiatal Lengyel György Debrecenben. Alignéhány évvel Oleg Jefremov nagy portfelvert moszkvai rendezése után pedigegyszerre három Sirály-előadásfoglalkoztatta a magyar színháziközvéleményt: két frissen kinevezett fiatalfőrendező tehetséges és ki-hívóprogrambeszéde, valamint volt pro-fesszoruk bölcs, higgadt, de nem kevésbéérdekes válasza a fővárosi színházban.

Nemzedéki vita? Az is. Csehov meg-szokott világának felrobbantásával a kétfiatal azonban azt az egész ósdi, hamis ésöntelt művészetet akarta tulajdonképpen alevegőbe röpíteni, amellyel a darabban azifjú drámaíró, Trepljov hada-

A legutóbbi másfél évtized külföldön és itthon egyaránt bővelkedett a Csehov-újraértelmezésekben. Nálunk a hatvanas évek első hulláma után a közelmúlt kétérdekes Csehov-sorozatot hozott. Az első a Sirály három előadása volt csaknemegyidőben. Kaposvárott Zsámbéki Gábor, Szolnokon Székely Gábor és BudapestenÁdám Ottó rendezése a művészi hitvalláson kívül a nemzedéki polémia jegyeit ismagán viselte. A másik fontos esemény Horvai István eredményekben ésellentmondásokban gazdag vígszínházi trilógiája (Ványa bácsi, Három nővér,Cseresznyéskert). Szívesen adunk helyet Peterdi Nagy László írásának, amely részbenvitázik a lapunkban korábban megjelent cikkekkel. A témát további vitára bocsátjuk.

kalövéssel lezárni az előadást. Bár mindkéthelyen tehetséges, megbizható színészjátszotta Trepljov szerepét, végül mégis azasszonyok, Nyina és Mása vették át tőle aszót.

A csehovi dráma egyik legjellemzőbbsajátossága jutott érvényre ebben. A Sirályugyanis nem csupán dramaturgiai ésstílusbeli fordulópont Csehov művé-szetében, hanem főként és elsősorbaneszmei, tartalmi jellegű. A fiatalkori drámákhősei, ezek az ideges és türelmetlen„lateiner emberek" látványos pózban, devégül is értelmetlenül pusztulnak el. ASirállyal kezdődő második nagy drámaiciklus finom, törékeny nőalakjai egy egészenúj dimenziót teremtenek, új látószögetnyitnak a világra. A nagy hangú férfiak azelőző darabokban csak beszéltek aboldogabb jövőről. Ezek a csendes, szerénykis asszonyok viszont már hallják, márreménykedve figyelik közeledő lépteit, mintfiatal anyák a bennük születő új életszívdobbanását. Innét kezdve a Csehov-darabokban tulajdonképpen már nem is aszavak számítanak, hanem ennek a születőúj világnak az ijesztő és boldogságosmoccanásai. Ezeknek az érzékeléséredolgozta ki a szerző azt a csodálatosanfinom és érzékeny színpadi szeizmográfot,amelynek a Sirály az első példánya.

Kaposvárott Szabó Ildikó játszotta aszomorú kis tanítóné, Mása szerepét, akireménytelenül szerelmes Trepljovba. Atehetséges színésznő a csupasz színpadon ésa rideg kellékek között is érzékeltetni tudtaazt a hősies lírát, amellyel ez a törékeny kisasszony szembeszegül az' emberiboldogtalansággal, s a folytonos kudarcokellenére is újra meg újra megostromoljamagányának falát. Ami Nyinának a színház,Kosztyának az irodalom, az Másának aszerelem. És ő tisztán meg tudja őrizni,szét-málló élete fölé tudja emelni ezt a sze-relmet. Különösen jól érzékelteti ezt anegyedik felvonás egy jelenete, amely

kozik, s amelynek ma is közöttünk tud-ják képviselőit. Csakhogy a két dolognem azonos. Csehov világa mérhetetle-nül szélesebb, mint a darab szereplőineklátóköre, és egy kényes belső egyensúlyuralkodik benne: a „befutott" Trigorin-nak ugyanúgy megvan a maga igazsága,mint Trepljovnak; a fösvény és hiú Ar-kagyina legalább olyan jó színésznő,mint Nyina, aki viszont a mű bonyolultlogikája szerint hol lelőtt sirálykéntcsapkod és vergődik, hol büszke, fehérmadárként szárnyai fel győztesen.

Felerősített szólam

Székely Gábor szolnoki és ZsámbékiGábor kaposvári Sirálya csak egyetlenszólamot erősített fel: Trepljovtürelmetlen hangját. Pedig, ha vanáltalános szabálya a csehovi drámának,az éppen a szimfonikus felépítés. Aszerző egyetlen fontos gondolatát semadja közvetlenül szereplőinek szájába,nem testesíti meg a sorsukban. A műtanulságát az egy-mást keresztező éskiegészítő sorsok és igazságok rajzoljákvégül is elénk. Minden külső„szabályossága" mellett a csehovidramaturgia itt is Shakespeare-hez áll alegközelebb: a látszólag minden külsőlogika nélkül egymás után következőjelenetek során a szereplők mint-hakülönböző szögekben beállított tükröksora előtt haladnának el. Így rajzolódik kivalóságos alakjuk. A Sirályban semegyedül Trepljov, az ifjú drámaíróhordozza az elveszett tehetség s egymagát be nem fogadottnak érző nemze-dék tragikus témáját. Ő csak önzőbb éskövetelőzőbb másik két nemzedéki éssorstársánál: Nyinánál és Másánál. Ön-gyilkossággal fenyegetőzik, úgy akarszerelmet kicsikarni gyermekkori játszó-társától és szeretetet, gondoskodást azanyjától. Trigorinra mindkettejükért fél-tékeny. Párbajra hívja ki, de azután amaga fejébe röpít golyót. Nem véletlen,hogy - bár koncepciójukból világosan ezkövetkeznék - sem Kaposvárott, semSzolnokon nem sikerült ezzel a pus-

Cs e ho v: Si rá l y ( Ka po sv ár i Cs i k y Ge rg e l y Sz i nh áz ) . T r ep l jo v ( Ki s s I s t vá n ) és Nyi na ( M o l n á r Pi ro sk a) ( I k l á d y Lá sz l ó f e l v . )

éppen „hagyományos" pszichológiai ki-dolgozottsága révén volt egyszerre modernés csehovi. Mása ágyat vet a nagy-bácsinakTrepljov szobájában. Még a párnával akezében hirtelen kiegyenesedik, figyelnikezd. Az anyja, aki ott áll mellette. nemhall semmit. Ő azonban hallja, hogy aszomszéd szobában Kosztya, a szerelme,egy melankolikus keringőt játszik. Másaszorosan magához szorítja a párnát, szintemint egy szerelmes férfit öleli, s lassan,hangtalan-testetlen eksztázisban kettőt-hármat fordul vele keringőlépésben. A testea férjéé és a gyerekéé. Ez a tánc mostazonban azzal egyesíti, akié a szíve, alelke, az egész megvalósulatlan élete:Kosztyával, az íróval.

Szolnokon Bodnár Erika Nyina sze-repében nyitotta rá szemünket a Sirály-nakvalami mélyebb és ugyanakkor maibbjelentésére. Nyinát is sokszor elébehelyezzük a másik két tragikus sorsúfiatalnak. Hiszen ő az, aki győz a sze-relmen és az élet buktatóin, aki színész-nőlesz, akinek büszke sirályként felfelé ível asorsa. Bodnár Erika is „győztes" Sirálytjátszik, de, s ez már az ő hozzá-adása arendezői értelmezéshez, alakításábanmegérezzük azt is, hogy pirruszi vagyéppen nagyon is mai „győzelem"

ez. Vele, mint kezdő színésznővel, nem aztörténik itt, amit a művészeti főiskolákonközvetlen élmény- és tapasztalatszerzésnekneveznek. Az emberi élet kiteljesedéséért,a művészi karrierért Nyinának fel kelláldoznia a szerelmét, a személvesboldogságát, a gyermekét. S nem igaz,hogy mint színésznő „ki tudja nőni",ellensúlyozni tudja ezt a veszteséget.Amikor Bodnár Erika az utol-sófelvonásban meghallja Trigorin hang-ját aszomszéd szobából, s zokogva bevalljaTrepljovnak, hogy még mindig azt amásikat szereti, akkor megértjük, hogyNyina nem született újjá a szenvedély és aszenvedés próbáin. Sorsában feltűnikugyan a felemelkedés lehetősége, detulajdonképpen ő is áldozat. Lelőtt, vérzősirály, akár a másik két fiatal.

Lám, Csehov nem hagyja magát. Nemlehet „szöveg ellen játszani". Mert miről isszól tulajdonképpen a darab? Háromtehetséges, érzékeny fiatalról, akik a„varázsos tó" partján éltek, szerettékegymást, de még túlságosan tapasztalat-lanok voltak: rosszul ismerték az érzé-seiket, az emberi természetet, a világot, saz bosszút is állt rajtuk. Az „igazi", a„nagy" életre vágytak, de az könyörtelenüleltaposta őket. - Ki tehet mind-

erről? - kérdezi a két fiatal rendező. Avéleményük kimondatlanul is az, hogy a„befutottak", az élet és a művészet„jóllakottjai" - Trigorin és Arkagyina, a„rutinos mesteremberek, akik kisajátítottákaz elsőbbséget a művészetben, é, csak azttartják törvénynek és valódinak, amitmaguk csinálnak. Minden egyebetelnyomnak, megfojtanak". Trepljov szavaiezek, akinek drámájára a két előadás épül.Az élet azonban bonyolultabb, mint a fiataldrámaíró hit-te - s mint a fiatal rendezőkhiszik.

A SZÍNHÁZ hasábjain Pályi Andrásérdekes cikkben elemzi-magyarázza a kételőadást, amelyből elsősorban egy új,egységes játékstílus türelmetlen ésmegtermékenyítő igényét olvassa ki. Ésebben nem is téved, ezt bizonyítja a kétfőrendező további munkássága az az-ótaeltelt két évben. Igaza van nyilván abbanis, hogy az új képviselői az életben és aművészetben egyaránt kiszolgáltatottak amár befutottakkal szemben, s hogy ezolykor tragikus helyzeteket teremt. Deamikor ezt megtoldja még egy szóval: „olytragikusan esendő - a dilettantizmusigesendő - az új" - itt már téved. Csehovegyetlen hősének sem bocsátotta meg sohaa dilettantizmust. És nem szorul ilyenmentségre az

az új sem, amit a magyar színházban ez akét előadás képvisel.

Csöndes polémia

A két vidéki előadás hangsúlyozottandíszlettelen, mondhatnánk, „anti-csehovi"díszletben játszódott. Ádám Ottó a látszatraelőnytelenebb, hagyományosabb megoldástválasztotta. A Madách Színházbantücsökcirpelést hallunk, mi-előtt felmegy afüggöny, s elébünk tárul az aprólékosgonddal megkomponált pasztell színpadkép.A kellékek is ilyen skrupulózusan élethűekés korhűek. Igaz, szamovár nincsen.Csillogó ezüst és porcelán szerviz vanhelyette, amelyből szépen és élvezettelszürcsölgetik a teát a szereplők. S agyönyörű ruhák! De vajon nem túl sok ismár a jóból? Sokan kérdezték ezt. KoltaiTamás (Nagyvilág, 1972. 5.) a szkepszis, abe-zárkózás, a menekülés filozófiájával ma-gyarázza a díszlet és a rendezés hang-súlyozott naturalizmusát, a részletek ap-rólékos kimunkálását. Szerinte Trepljovdrámájában csakúgy, mint az egész elő-adásban, a művészet megújulásába vetett hitelvesztésének folyamatát, ennek különbözőstádiumait ábrázolja a rendező. De vajonfeltételezhető-e ennyi konzervativizmusÁdám Öttóról, aki tizenkét év előtti híresCseresznyéskert-rendezésében elsőkéntszakított nálunk a hagyományos Csehov-játszással? Feltételezhető-e, hogy komolyangondolja most a tücsökzenét, amely felettmár Csehov is ironizált? Vagy elragadta ta-lán őt is a nemzedéki vita heve, s most ígyakarja meghökkenteni a fiatalokat?

Csakhamar kiderül, hogy mindennekfontos szerepe van az előadásban. Azéletnek, a való világ tárgyainak a z t a z

érzéki, már-már panteista jelentését ér-zékelteti, amelyet féltékeny haragjátólelvakultan Trepljov nem lát meg, amelyetolyan könnyen dob el magától, ami-koröngyilkos lesz. A való világot, amely aművészet tárgya és értelme, s amelyet az ődarabjából kiszorítottak a minden-féleködös eszmék, a meg nem emésztettfilozófiák.

A rendező két nagy művész, Tolnay Kláriés Gábor Miklós alakításában összegezi amaga nemzedékének véleményét,tapasztalatát az életről és a művészetről.Azt ugyanis, hogy a kettőt nem lehet semösszecserélni, sem szembeállítaniegymással. Az érzéketlen ember nem is éligazán. Es fordítva is igaz. Nagy művészcsak az lehet, aki így, a mindennapokban is,érzékien is megéli, ha úgy tetszik,végigélvezi az életét.

Gábor Miklós Trigorinja azért szeren-csésebb ifjú vetélytársánál az irodalombanés a nőknél is, mert jobban szereti az életet.Még a munkában is, amelyre pedig olyansokat panaszkodik, még abban is az életétéli meg - még egyszer, jobban. Az életetírja. És nemcsak azért, mert jól keres vele,hanem, mert szereti, élvezi, s az adósánakérzi magát. Igazában ez köti összeArkagyinával is. Ő is így él, munkát éséletet ilyen természetesen egyesítve. Mégcsak néhány napja van szabadságon; mégtele szájjal habzsolja a falusi ízeket,krikettezik, bemutatja az alakját, a járását,Maupassant-t olvas fel a nyaralótársaságnak. De gondolatai máris odahaza,a színház körül járnak. - „Jó magukkallenni, barátaim, kellemes hallgatni abeszédüket, de ... ülni otthon, ahotelszobában és szerepet tanulni -mégiscsak szebb" - jelenti ki, s az izmairugalmasságát, a tartását próbálgatva márisjóízűen nyújtózik egyet. Közben azonban,Tolnay Klári ezt kiválóan érzékelteti, Arka-g y in a a színpadon :is minden bizonnyal azéletet mutatja be. Ezért lehet jobbszínésznő, mint Nyina. Nemcsak többet tudaz életről és az emberekről, hanem jobbanis szereti őket.

Voltaképpen ez minden, amit az élet és aművészet meghódítására készülőfiataloknak a rendező fel tud ajánlani. Deez nem is olyan kevés. Ezt éppen az a mélyhatás bizonyítja, amit a csalódottfiatalember halála ebben az elő-adásbankivált. Trepljov eddig mindig a sikertelenirodalmi kísérletei végére tett pontot ezzela golyóval. De miért csak az utolsófelvonásban? Hiszen a darabját már az elsőfelvonásban kifütyülik. Most pedig mármegjelennek az elbeszélései. Honnan vanhát az a nagy boldogtalanság?

Vidéki kollégáival ellentétben, HusztiPéter nem sír, nem toporzékol, nemlövöldöz. Fegyelmezetten és logikusankeresi élete csapdájából a kiutat. Így értjükmeg végre, hogy miért is lesz ön-gyilkos.Mindvégig azt hiszi, hogy Nyinatulajdonképpen őt szereti, csak első,dilettáns művének sikertelenségét nemtudja neki megbocsátani. Titokban meg vangyőződve róla: ha bebizonyítja, hogy ő jobbíró, mint Trigorin, akkor a lány majdvisszapártol hozzá. De íme, Nyina utolsólátogatása. A fiú elegáns öltönyre cseréltefel régi, vedlett ruháját, nyakábanvadonatúj nyak-kendő. Az asztalon ottfekszik a frissen megjelent novellája. Ésmindez mégsem segít. A lány bevallja neki,

hogy még mindig a másikat szereti. Ekkordöbben rá Trepljov, hogy a mániákusönmegvalósítás hajszolása közbenelmulasztotta a legfontosabbat: nem tanultmeg élni, nem tanult meg szeretni.Nyinának még a Trigorin irántireménytelen érzés is többet jelent, mint aző görcsös ragaszkodása. Irigykedő ésgátlásos, furcsa kis figura lett belőle. Ezt aszerepet, ezt a sorsot utasítja vissza ez atiszta, naiv fiú, amikor golyót röpít afejébe. És ez a sors fenyeget mindenkit,figyelmeztet az elő-adás, aki az életellenében akar mű-vész lenni. És ez mégcsak nem is egy-értelműen tragikus sors,hiába a sok lövöldözés.

Az író és a rendezők

Csehov soha nem szerette a lövöldözést aszínházban. Már legelső nagy darabjánakfőhőse, Platonov is ironikus meg-jegyzéseket tesz, amikor egyik elkeseredettszeretője nyílt színen rálő. Az eredetiváltozat szerint Ivanov nem pisztollyal vetvéget az életének, hanem szívszélhűdésbenhal meg. Ványa bácsi háromszor lő rá aprofesszorra, aki tönkretette az életét, denem találja el, s háromszor gúnyosanmegjegyzi: puff! puff! puff! A Há ro m

nővérben már a színfalak mögött esik meg alövés, messze a folyón túl, ahol a boldogmunkáséletről álmodozó Tuzenbach báró alermontovi Szoljonijjal párbajozik. Még egyértelmetlen áldozata a kakaskodásnak, azidealista, naiv világmegváltósdinak. - „Abáró jóravaló ember, de egy báróval_ többvagy kevesebb ... nem mindegy az?" - jegyzimeg fáradtan az öreg katonaorvos,Csebutikin. A darab próbáin Csehov előszörazt kérte, hogy a báró holttestét az utolsójelenetben vigyék keresztül a színen. Azutánegyszer csak hirtelen letett erről, s a tűzvészjelenetével, a vész-harang zúgásának minélkifejezőbb be-állításával kezdett elfoglalkozni. Sztanyiszlavszkij később sokatpanaszkodott, hogy Csehov szeszélyes volt,hogy nem értette meg a színház gyakorlatiproblémáit és lehetőségeit. S az eszébe semjutott, hogy a két jelenet között el-teltnéhány hónap, s ezalatt Oroszország egykorszaknyival jutott közelebb aforradalomhoz. A vészharang zúgása azértvolt már akkor fontosabb a bá-rónál.

Sztanyiszlavszkij nagy rendező volt.Csehov pedig zseniális színigazgató lehetettvolna. Úgy is beszélt mindig a darabjairól,mint egy képzeletbeli szín-

ház műsoráról. Hőseivel mint eleventársadalmi típusokkal élt együtt, a le-írtszereptől tovább is gombolyítva életükfonalát.

Ez történik velük tulajdonképpen ma isa színházban: örök emberi tartalmaikmindig aktuális, sőt konkrét helyijelentéssel érvényesülnek a különbözőrendezői olvasatokban.

A Három nővér ősbemutatóját annakidején nagy reakciós sajtókampány kö-vette. Gúnyosan írtak a „mindenféletanítócskákról meg tisztecskékről", akik anézőtéren szorongtak és tapsoltak ha-sonmásuknak a színpadon: „az álmodozóértelmiségieknek, akik mindenféleeszmékkel szédítik a népet". Az illega-litásban élő Lenin nagy elvi cikkel vá-laszolt. „A harmadik rend." Így neveziCsehov hőseit, a demokratikus orosz ér-telmiség képviselőit, akiket felráztak,mozgósítottak a készülő változások. Az őmorális-esztétikai forradalmuk Leninelemzése szerint az egyik legérzékenyebbjelzése a forradalom szubjektív feltételeibeérésének. De mennyi mást is jelentettekmár azóta ezek a figurák: a századelejidekadencia lovagjait és kiábrándult maiintellektueleket nyugati színpadokon, arégi értelmiség nevetséges és sokmindenben mégis tisztelet-re méltóképviselőit a szovjet színházban; nagyálmok bátor álmodóit és szánalmas, furcsaálmodozókat.

A magyar Csehov-játszás is több for-rásból táplálkozik, többféle jelentésthordoz. A Vígszínház 20-as évekbeli so-rozata a kritikusok szerint „az orosz őszvigasztalan melankóliáját", az „életavarillatát" árasztotta. Hevesi Sirály-rendezése (1930), az r952-es Ványa bácsi(Gellért Endre rendezésében) és az 1953-as Három nővér (Horvai István rendezése)határozottabb, tudatosabbtársadalomszemléletet és a Sztanyisz-lavszkij-módszer közvetlen és követke-zetes hatását tükrözi.

A 70-es évek magyar Csehov-játszásamég nem bontakozott ki igazán. Amit aVígszínházban eddig láttunk, az jobbáracsak a hagyományoknak a világ különbözőszínpadairól átemelt új elemek-kel valóösszeötvözése. Ehhez a vázhoz nem tapadtmég konkrét és mai magyar jelentés.

A Ványa bácsit (1971) tulajdonképpenRuttkai Éva és Latinovits Zoltán színészifelfedezései éltették. Az Ivanov a NemzetiSzínházban (1971) általánosabb üzenetethordozott. Bessenyei Ivanovja nemcsakegyéni dráma, hanem a

korán megfáradt mai középnemzedékközérzetét is sugározta. A Sirályokról márszóltunk.

Horvai István olvasatában

A Három nővér (1972) a Vígszínház újjátékstílusának és ezen belül is Horvainagy kísérletének - a pszichológiailag isárnyalt, jól motivált modern szín-padirealizmusnak már-már beérő gyümölcsenálunk. Nem véletlen tehát, hogy éppenennek az előadásnak kapcsán ütköztekmeg a Csehov-játszás hívei és ellenfelei.Együtt találtuk itt mindazt, amiről azutóbbi években annyit vitatkoztunk: azelidegenedés mint társadalmi és azelidegenítés mint színházi fogalom, amodern szcenika, az új ritmus, az újjátékstílus.

Az előadás alaposan megbolygatta akedélyeket, megmozgatta a gyakran sé-mákba merevedő kritikusi gondolkodást.Ez önmagában is értékmérő. De vajonvan-e jogunk csak így önmagukban mérnia rendezői teljesítményeket?

Bármilyen régimódian hangzik is, felkell tegyük a kérdést: mit szólna vajon aszerző a Vígszínház Három nővér-előadásához? Csehov nyilván ma is egy jószínházi ember szemével nézné a darabot:mai helyzeteket, mai típusokat, maitartalmakat keresne benne. De vajonmegtalálná-e alakjaiban azt, ami számárabennük a legfontosabb volt, amitsemmilyen kordivat nem „értékelhet á t " :sorsuknak azt a büszke, bátor, teljesemberként való vállalását, amelylegendává tette alakjukat?

Az okos, rezignált Versinyint (DarvasIván), a szimpatikus és lelkes Tu-zenbachot (Tordy Géza) meg a háromtehetséges, szép nővért (Olga - BékésRita, Mása - Ruttkai Éva, Irina - Pap Éva)a Vígszínházban nem legyinti meg ajövendő, egy más, új élet szele. Töké-letesen zárt akváriumban vagy karámbanélnek, David Borovszkij díszlete talán azutóbbihoz hasonlít leginkább. Ide arendező külön engedélyével hatolhat csakbe a külvilágnak valamilyenmegnyilvánulása. Mint például a faleve-lek, amelyek furcsa, gonosz kis zörejekkíséretében hullanak minduntalan a sze-replők nyakába, valahányszor fel merikemelni a tekintetüket. S így lassan-kéntfeltételes reflexszé válik bennük a lapítás.Vastag avarszőnyeg borítja már aszínpadot, azon csúsznak-másznak aszereplők, s közben át-átkiáltják egy-másnak Csehov valamely nagyszerű gon-dolatát az élet értelméről, a jövendőről, amunkáról.

Nem, Csehov soha nem fogadná clmagáénak ezeket a búvalbélelt, nyava-lyatörős alakokat, hiába magyaráznánkneki, hogy az elidegenedés, meg az el-idegenítés a mi világunkat éppúgy jel-lemzi, mint a századelő orosz kisvárosiéletét a káposztás liba és az ebéd utánialvás. Azt válaszolná legfeljebb, hogy akáposztás liba ellen nem lehet libáskáposztával harcolni. Többet pedig nemtudnánk kihúzni belőle. - „Én ott mindentvilágosan leírtam, kérem" - válaszoltamindig, ha a színészek már nagyonostromolták. És a Csehov-darabokszövegében valóban megtalálhatjuk alegfontosabb fogódzókat.

A Három nővér érzékeny és tehetségeshősei csakúgy, mint a Sirály fiataljai is, aszerelemről, a munkáról, a jövendőről, azéletük s az élet kiteljesítésérőlábrándoznak, türelmetlenül, egymásra aligfigyelve, egymás szavába vágva. A két műírása között eltelt idő azonban óriásiléptekkel hozta közelebb az annyiraáhított és mégis oly fenyegető jövendőt:nem elég már a belső, a moráliskészülődés, tenni is kell valamit.

Az elhatározó nagy tettre a hősök --különböző belső és külső okok miatt -nem képesek. A darab záróképe, anővérek szinte már hősies bizakodó hár-masa, tulajdonképpen ennek felismerését,a jövendőnek ezt a szinte már tragikusanpasszív vállalását fejezi ki. Abban azetikai és művészi légkörben azonban,amely ezt a darabot jellemzi - ezugyanakkor mégis nagy erejű drámai tett,már-már győzelem. A korabeli közönségmég jól érzékelte ezt. A bemutató után afiatal Lunacsarszkij ironikus cikket írt aCsehov-hősökről, a szép-lelkűúrilányokról, akiknek összetörik a szíve,ha egy ezredet áthelyeznek egyik városbóla másikba. Még hosszú évek múlva isemlékezett aztán a levélre, amelyben egygimnazista az egész forradalmi hangulatúdiákság nevében kikérte ezt a hangot.Vajon tudná-e ez a fiatalember tisztelni,ilyen büszke és féltő szeretettelvédelmezni a Három nővért aVígszínházban, amint hátra-vetett,kivörösödött fejjel, valami kétségbeesett,öngúnyoló-önsirató körtáncot lejtenek?

Hagyjuk azonban a színháztörténetet. AHárom nővér Pesten 1972-ben nyilvánegészen más hősökről szól, mint hetvenévvel korábban Moszkvában vagy a régiVígszínház előadásaiban. Horvaimondanivalója csak a mi mai életünk-

kel szembesítve nyerhet igazolást. A néző aszínpadon járó-kelő alakokban köztünk járótípusokat és figurákat fedez fel. Vannak,akik úgy vélik, hogy az előadástulajdonképpen a rendező nemzedékéről, ahúsz-egynéhány éve nagy hittel indult,mára kifáradt értelmiségi generációról szól.Nos, ha így van, akkor mit mond róla?Hogy nagy álmaik voltak, mintTuzenbachnak, de elfáradtak, mintVersinyin, vagy elhízott hivatalnokoklettek, mint Andrej, kicsinyes, önző és hiúszéplelkek, mint Szoljonij, cinikusankiábrándultak, mint Csebutikin doktor. Anővérek pedig, akik szerették ezeket afurcsa, ideges férfiakat és hittek azálmaikban, most kétségbe-esetten siratjákelpazarolt életüket.

De honnét Horvai pesszimizmusa?Valóban megadta már magát ez anemzedék? Hogy sokan elfáradtak, meg-keseredtek közülük, egyesek meghíztak,mások elestek, azt tudjuk. De hogy mégmindig ilyen intenzitással tud szenvedni éstépelődni a sorsán ez a nemzedék, mármaga az nem az élet és az életképességjele-e? Nem éppen azt bizonyítja, hogyértelmiségünk - ha talán nem is elégtudatosan -, de bele tudott épülni ebbe avérrel és izzadsággal kikínlódottjövendőbe, amelyről maga is álmodott? Ezaz a dráma, amelyet a - történelem egyelőző fordulóján - a Három nővér hőseimegéltek. Ez lehetne talán most nálunk isezeknek a klasszikus alakoknak és örökpszichológiai típusoknak a mai jelentése.

A Cseresznyéskert előadásában megis-métlődik az az ironikus, öngúnyoló tánc,amelyet a Három nővérben láttunk. A fiatalés hittel teli Ánya galoppozza végigbúcsúzóul a régi szobákat, kézen fogvahúzza maga után az édesanyját. Csehovszövege szerint (Tóth Árpád fordításában)Ánya így vigasztalja Ranyevszkaját: „Acseresznyéskertet eladtuk... de az életünkmég megmaradt. És meg-maradt a te szép,tiszta, drága lelked .. . Gyere velem ...gyere, gyönyörűségem, menjünk el innen.Majd ültetünk mi magunknak egy újcseresznyéskertet ..." Trofimov későbbhozzáteszi: „Egész Oroszország a míkertünk!" És Ranyevszkaja a következőjelenetben már arról beszél, hogymegkönnyebbült az ár-verés óta: jobban tudaludni, és csaknem vidáman vesz búcsút arégi háztól. Ez a furcsa galopp itt azonbanvalami egészen mást fejez ki. Ruttkai Évahősnője a tapasztalt játékos és a tapasztaltvesztes fölényével tekint le a naivan bi-zakodó Ányára. A jókedve láthatóan

erőltetett. Mindössze arról van csak szó,hogy nem akarja elvenni a lány kedvét ajátéktól. Csak hadd higgye szegény, hogymind igaz is, amit mond: hogy az emberura a sorsának. A bizakodó vágta közbencinkosan a lányára kacsint, és hozzá isteszi mindjárt Csehov szavaihoz a magaszövegét: „jó? na, most jó?"

Csehov hősnője legyőzötten is magávalviszi mindazt, ami a cseresznyés-kertbenigazi érték: azt a belső tartalmat és tartást,amelyre az az évszázadok során abirtokosait késztette. A Víg-színházbanazonban a cseresznyefák törzse rövidre vanfűrészelve. Ez szüntelenül görbetesttartásra kényszeríti a színészeket,mintha egy szűk óvóhelyen bujkálnának.Így pedig nem lehet Csehovot játszani.David Borovszkij díszlete egy szürrealistaötleten alapu l a satnya, vékony törzsűcseresznyefák tartják a régi bútorokkaltelizsúfolt házat. Ez az önmagában eredetiés érdekes képző-művészeti ötlet bántóanegysíkúvá és fantáziátlanná válik, amintrendezői koncepciónak teszik meg. A műtartalma nem egyszerűsíthető le erre azegyet-len gondolatra.

Az egykori tanítvány, Ivan Bunyinmemoárjaiban szemére veti Csehovnak,hogy nem jól ismerte az orosz nemesiéletet: a múlt században sehol sem ültettekholdszámra cseresznyefákat - illetvemeggyfákat, hiszen az eredeti cím erre utal-, különösen nem közvetlenül az udvarházmellé. Igaza is van. De hát aCseresznyéskert nem egy valóságosföldbirtokról szól. Még csak nem is azorosz nemesi birtokokról általában, mintahogyan Jermilov akadémikus hangoztatta.Emlékirataiban Sztanyiszlavszkijelmondja, hogy a próbák már régenfolytak, már kitűzték a be-mutatót is, adarabnak azonban még mindig nem voltvégleges címe. Csehov egyszer aztánkülönös izgatottan állított be hozzá, s máraz ajtóból harsogta: Cseresznyéskert!Megvan, Cseresznyéskert! S amikor arendező továbbra is értetlenül meredt rá,betűzni kezdte: T-s-e-r-e-s-ny-é-s ... (Azorosz eredetiben ezt a keresettenválasztékos, finomkodó jelentésárnyalatota visnyevi szóban a hangsúlynak az elsőszótagra való helyezésével érzékeltette aszerző.) Vagyis: furcsa, idejétmúlt, már-már időt-len Mesekert. Majdnem olyan,mint az athéni vagy az ardennes-i erdő,ahol ál-ruhás hercegek, tündérkirálynők éspajkos manók bujkálnak. Ahol mindenmegtörténhet: ifjú királynőkről kiderül,hogy csúf szamárba szerelmesek, s tönk

rement öreg birtokos asszonyok egyszerrecsodaszéppé lesznek.

Annyiféle felszínesen szatirizáló ér-telmezés után most szerte a világon újrakísért ez a humanista meg-oldás, és ezmost is legalább annyira igaz és időszerű,mint a bemutató idején volt. A Csehov-hősök a Cseresznyés-kertben találtákmagukat először szemtől szembe ajövendővel, amit az álmaikban annyiszormegidéztek. Kímélet-len és durva módonköszönt itt rájuk ez az új élet: dobra verik abirtokot. Végig kell nézzék, mint vágják kia gyönyörű cseresznyefákat, és hogyan du-hajkodik Lopahin, az új birtokos. Mind-ezszívszorítóan fájdalmas. De nem abirtokosság, hanem az értelmiség drámája.Kétszer is megszólal a darabban egyfurcsa, bánatos, távoli hang: egy-szer,amikor' az a rongyos csavargó lép hozzájukodakint a folyó mellett, és gúnyos hálávalveszi át Ranyevszkaja egész aranyát,azután az utolsó jelenet-ben Firsz, ahűséges öreg szolga halála-kor. Ennek aszólamnak azonban van egy ellenpontja adarabban. Nyilván ezt a bizakodó,optimista hangot kereste Sztanyiszlavszkij,amikor a szerzővel hónapokon át arróllevelezett, hogy az énekes madarak közülmelyek költenek abban az évszakban,amikor a darab cselekménye játszódik.Szerette volna, ha Trofimov szövegén túlszínpadilag konkrétabban ismegfogalmazódik az a gondolat, amelybenakkor ő még nem hitt, de amelyetCsehovnak szívesen elhitt volna; hogy afordulat megrázkódtatásai csak átmenetiek,és az új életben helye lehet a MűvészSzínház java közönségének is. De talánnem is kell ehhez madárdal, tücsökcirpelés,talán még a két naiv fiatal hahózása semkell. A Cseresznyéskert optimizmusa semmiesetre sem az „örök diák" és a „vedletturaság" filozófiájában keresendő.

A másik világ hiánya

A darab igazi mélységeihez itt semverbálisan, hanem a csehovi dramaturgiabonyolult áttételei révén jutunk el. Azellenpontozás mellett ezt főként az amódszer szolgálja, amelyet leginkább talána fényinterferencia jelenségéhez lehetnehasonlítani. A szereplőket és a tárgyakat gszínpadon egyszerre két fény világítja meg.Az egyik a minden-napi, szürke alapfény,amelyben a tárgyaknak csak kétdimenziójuk van, amelybenmegoldhatatlannak és kilátástalannaklátszik minden. De amíg a Háromnővérben ezen csak egy-egy pil-

lanatra ütött át annak a másik életnek, ajövendőnek a fénye, a tűzvész rőt lángja, afolyó, a gyönyörű fasor, a Cse-resznyéskertben már csak egy áttetszőtüllfüggöny választja el tőlünk a másikvilágot, amelynek világos fényfoltjaiszüntelenül átütnek rajta.

A Vígszínházban nem érezzük ennek amásik világnak a jelenlétét, még aközelségét sem. A „nyitott", de kínos-pontosan kiszámított és berendezettszínpadtér a felső szinten összezsúfolt,huzatba bugyolált bútorokkal valószínűlegmár eleve nem alkalmas olyan drámajátszására, amelyben a kert, a természet,ennek hangja, színei, fényei fő-szerepetjátszanak. A „szalonstílus" el-len harcolvaBorovszkij maga is egy zárt szalonvilágotteremtett, amely legfeljebb csak abbankülönbözik a régi „negyedik fallal" isellátott szobadíszletektől, hogy ez talánmég nyomasztóbb benyomást tesz a nézőre.Nemcsak a cseresznyéskertből nem látunksem-mit, amely Csehovnál - nyilván nemvéletlenül - éppen virágzik, hanem elsikkadpéldául az egész második felvonás díszlete:„szabad mező a régi kis kápolnával, a kútnagy kőlapokkal", ahol a társaságmeghallja azt a furcsa távoli hangot, ésahol azzal a különös, büszke csavargóvaltalálkoznak, mellén a szörnyűsebhelyekkel.

„Leszállított" jellemek

Régi színházi mondás: a szerzői instruk-ciók arra valók, hogy megváltoztassukőket. Csehov színpadán a természet, a tér, ahangok, a színek, a fények azonban nemcsupán szerzői instrukció, költői kellék,hanem reális valóság, a dráma és az emberiélet természetes eleme. A Cseresznyéskertnem lírai hattyúdal, de nem is abszurdkomédia. Talán akkor járunk legközelebbaz igazsághoz, ha egy nagy színpadi költőtörténelmi víziójaként értelmezzük.Dramaturgiája egyszerre idézi a klasszikusorosz dráma panteizmusát,világszemléletének sokrétűségét ésShakespeare sok tükrű jellem- ésemberábrázolását. Az alakjai csaknemmind önálló, gazdag, érdekes jellemek.Ranyevszkaját a csodálatos Knyipper-Csehova játszotta évtizedeken át, nézőkegész nemzedékei számára jelentve aszépség, az életöröm és az önfeláldozás, ateljes asszonyiság fogalmát. Barrault ebbena szerepben kereste a darab kulcsát. De ottvan Lopahin, akiről Trofimov azt mondja,hogy finom keze van, és bizonyára finom,érzékeny lelke is. Csehov egyik

levelében pedig azt jegyzi meg róla hogy akülseje és a modora után össze lehetnetéveszteni akár egy moszkvaiorvosprofesszorral. Ez az ember őszinténszenved attól, hogy ki kell vágatnia agyönyörű cseresznyéskertet, jobbágyőseinek vágyálmát. Hogy ő még most iscsak durva, fejszés parasztként kerülhet beebbe a házba, bármennyit küszködik is, ésbármilyen duzzadt a pénztárcája. Innét akeserű duhajsága, de ugyanúgy afélszegsége is, amely az-tán végképpmegakadályozza, hogy boldog legyenVarjával, vagy bárki mással.

Mindennek a gazdagságnak nyomát semlátjuk most a Vígszínházban. Az el-idegenítésnek - vagy ki tudja, minek - azérdekében a rendező minden szereplő két-három szinttel alacsonyabban minő-sít,mint ahogyan a darabban szerepel.Ranyevszkaja asszonyiságát a hervadó nőérzékiségére egyszerűsíti. Gajev egy kisfehér falovon szónokol a nyolcvanas évekeszméiről, az öreg mindenes így vontatja kia színről. Lopahin csak rámenős kupec.Dunyasa kikapós szobalány, Trofimovpedig nyeszlett, ügyefogyott „vedletturaság", akit Ranyevszkajának szinte szószerint meg kell erőszakolnia, hogymegértesse végre vele a legegyszerűbbemberi dolgokat. A szomszéd földesúr,Szimeonov-Piscsik az utolsó fel-vonásbanmár egyenesen egy bádogvödörből iszik,mint Caligula lova, amelytől elmondásaszerint a családja származik. Darvas IvanFirsze kétségtelenül az előadás legteljesebbfigurája. Nem-csak azért, mertkoreográfiájában a színész felvonultatjamesterségének, művészetének egésznagyszerű fegyvertárát. Darvas ebben aszerepben játssza el mindazt, amitfordítóként nem vehetett be az előadásszövegkönyvébe. Virtuózan formálja meg a87 éves, régimódi szolga testét-lelkét,belesűríti egy egész osztály és egy egészrend emberi lényegét.

Valamelyest degradálni kellett a szövegetis, hogy megfelelhessen arendezői koncepciónak. Nyilatkoza-taik szerint ugyan az átdolgozók (HorvaiIstván és Darvas Iván) csupán Tóth Árpádfordításának „túlzott" költőiségét akartákaz új kor szelleméhez igazítani. De úgytűnik, elveszett a költőiség általában is.Helyenként önkényesen elhagytakszövegrészeket, másutt pedig beiktattak. Aváltoztatások jellege: egyszerűbbé,„prózaibbá" tenni a szöveget, a szerepeket,a gondolatokat Így miközben a kilógónadrágtartóját

markolássza, Firsz így korholja a gazdáját:„Már megint milyen bugyogót vett fel?"(Csehovnál arról van szó, hogy aszórakozott Gajev éppen nem a napszakhozillő kabátot öltött.) Gajev érzékeny aszagokra. Az eredeti szövegben az inaspacsuliszagára és büdös szivarjairapanaszkodik. Itt hol istálló-szagúnak, holtyúkólszagúnak nevezi. Ranyevszkajamiután a leghatékonyabb szexológiaimódszerekkel sem tudja meggyőzniTrofimovot az igazáról, kijelen-ti: „ezt kikellene tömni!"

Tulajdonképpen nem lenne azonbanérdemes kitömni sem Trofimovot, sem azelőadás többi szereplőjét. Még pa-noptikumfiguráknak sem jók. Nem jel-lemzőek semmire. Mondvacsináltak, agy-szülemények: sem kiterjedésük, sem igaz-ságuk nincsen.

Csehov hőseinek erkölcsi tartására,egyszerű és épp ezért annyira mai em-berségére leginkább egy vidéki vizsga-rendezés érzett rá legutóbb : Illés István a

Cseresznyéskertet választotta vizsga-darabként a Miskolci Nemzeti Színházban.A fiatal rendező a tradicionális „vidéki"városban természetesen abszurd komédiátakart rendezni a Cseresznyéskertből, ésezzel nyilatkozta tele a műsorfüzetet. Azérdekes az, hogy ez az előadás mennyiveljobb, mélyebb és drámaibb, mint anyilatkozatok.

Elmondhatjuk tehát, hogy a magyarszínház ma is kész Csehov igazságainakbefogadására. És mindaddig alkalmas is rá,amíg őszintén és nyíltan érdeklődik a világiránt, amíg a való élet igazságait keresi ésnem burkolózik nagy sértetten különbözőködös elméletekbe. Tulajdonképpen ennyi amodern Csehov-játszás titka: törekvés azélet, az emberek sokoldalú, dialektikuslátására, és fogékonyság az új jelenségekiránt. Az élethez és önmagunkhoz kellhűnek lennünk, nem valami uniformizált,régi vagy új közhelyekkel telezsúfolt„Csehov-stílushoz".

A szerző csak egyre kötelez: hogy haelítéljük is, tiszteljük a hőseit mindenhelyzetben, hogy higgyünk az ember le-hetőségeiben. És akkor nagyon nem té-vedhetünk.

négyszemköztPÁLYI ANDRÁS

A játékstílus és az élet

Beszélgetés Babarczy Lászlóval

Mi tagadás, Babarczy Lászlóra, aki a múltév őszén a Nemzeti Színháztól át-szerződött a Kaposvári Csiky GergelySzínházhoz, ebben az évadban kevésséfigyelt a kritika. Azért-e, mert színházikritikánkban - különösen a „vidéket"

illetően - még mindig túlságosan kísért apapírforma, s többnyire csak azősbemutatók méltatását tartjuk köteles-ségünknek? Mindenesetre igaz, hogy Ba-barczy rendezései közt, melyek az el-múlthónapokban egymást követték, egyetlenősbemutató sem volt. Sőt, Brecht Kurázsimama és gyermekei című drámáját épp azelőző évadban mutatta be a MadáchSzínház, Shelagh Delaney Egy csepp mézétis előadta már 1960-ban a Vígszínház azÓdry Színpadon; Kertész Ákos Makrájátpedig, melyet Babarczy legutóbbSzolnokon rendezett, a József AttilaSzínház játszotta először. S még SzegediLőrinc Teophania című, töredékbenmaradt iskoladrámája is, mely a televízióKalandozások kétezer év színpadán címűszínház- és drámatörténeti sorozatánakegyik legizgalmasabb, a felfedezésélményével ható darabja volt, márkorábban elhangzott, más feldolgozásban,a rádióban. E négy dráma - s a belőlükkészült négy szín-házi produkció (magamrészéről a tele-víziós Teophaniát is ízig-vérig színháznak érzem) - ugyancsak más-más világot idéz, nemcsak gondolatilag, deszín-padilag is. Rokoníthatók-e egyáltalánegymással ezek a művek, felfedezhető-eszínpadi megvalósításukban ugyanaz arendezői egyéniség, ugyanaz az alkotóinyugtalanság, művészi útkeresés? Vagycsak véletlenül kerültek egymás mellé? Haegy rendező előszeretettel visz szín-reolyan darabokat, melyeket mások akárközvetlenül előtte megrendeztek, az azt isjelzi, hogy ezeknek az alkotásoknakkülönös jelentőségük van számára:mondanivalója van velük, színpadimegoldásukat saját pályája, művészifejlődése szempontjából is lényegesnektartja.

- Kezdjük talán a legutóbbival. A

szolnoki Makra legizgalmasabb, legjobbjelenete, érzésem szerint, amikor Makra ésSztanek a „kis barátnő" lakásán ta

lálkoznak, s éles szóváltásukra megjelenika házmester. Ebben a néhány percesjelenetben sajátos, groteszk íze lesz aszavaknak; s egy-két pillantás, a meg-emelthang, a helyzet sarkítottsága, mindaz akülönös vibrálás, ami itt egy-szerre betöltia színpadot, többet árul el azokról azemberi-társadalmi problémákról is,melyekről az előadásban bizonyoserőltetett drámaisággal elég sokatbeszélnek; itt viszont - minden direktutalás nélkül - a "levegőben van", amiről eza dráma szólni kíván. Aligha-nem ez adarabnak is legjobb, leghitelesebbjelenete; most azonban nem az írót, hanema rendezőt kérdem: miért nem sikerült azegész előadásban meg-találni ezt ahangvételt, mely, véleményem szerint, aMakrában rejlő drámai anyag igaziközege?

- Először is, ez a drámai anyag nemazonos a megírt drámával. A Makra olyankönyv, mely nem találta meg a maga igaziszínpadi formáját. Két alap-vetődramaturgiai ellentmondása van azáltalunk játszott darabnak. (A szolnokielőadás szövege jelentősen eltér a JózsefAttila Színházban bemutatott műtől.)Egyrészt maga Makra hallgatag, passzívhős, de egyúttal ez a passzív hős acselekmény egyetlen mozgatója. Ha Makravalóban olyan, amilyen, akkor számosjelenet nem is létezhet a színpadon, a hőshallgat és tovább-áll. MásrésztZselényinek, aki narrátor, de megvan amaga belső drámája is, élnie kellene egycselekményt, ami egy-szerűen nincs meg.Ezek voltak a meg-jelenítés elsődlegesproblémái. S ezekből kiindulva kellettszembenézni a mélyebb stíluskérdésekkelis. Ha a groteszket vállalom, akkorkövethetetlen színpadi jelenetsor születettvolna. A Makra legtöbb jelenetének nincsmeg az a belső töltése, feszessége, amelyezt a stílust elviselte volna, s ez végül isszínpad-technikai kérdés.

- Miről szól Babarczy László szerint adarab?

-. Kertész Ákossal hevesen vitatkoztamarról, hogy mit is kell gondolnunk anézőtéren, amikor végignézzük Makratörténetét. Nekem kevésbé fáj a szívemMakráért, mint az írónak. Kertész úgy érzi,hogy Makrával olyan értékek pusztulnak el,melyek minden emberhez közel állnak,mindannyiunk-nak sokat jelentenek, sMakra bukása ezért tragikus. Ugyanakkorazok a dolgok, melyek Makrát kötik,rendkívül kisszerűek. Úgy érzem, egyúgynevezett kisemberről szól a darab, akiegyrészt

közhelyszerűen biztonságos elemekbőlakarja felépíteni az életét, másrészt ösz-töneiben érzi a megoldhatatlan ellent-mondásokat, beleragad a problémákba, sközben lemarad a lényeges dolgokról. Ezsokkal groteszkebb, mint a szerzőgondolja. Bizonyos szociológiaiszemüvegen át nézzük azonban a darabot,mely munkáskörnyezetben ábrázolja, hogya primitív magatartástípusok által vezéreltembernek milyen nehéz kitörnie, mássálennie; ez viszont olyan jelentőstársadalmi probléma, amit nem könnyűsúlytalanul vagy magunktól „elidegenítve"

kezelnünk. Maradt tehát az a megoldás,hogy megpróbáltuk egy-egy pillanatra akisszerűség groteszkumát felvillantani; bármeggyőződésem, hogy ha felszabadultantudnánk nevetni a Makrán, sokkaljózanabb képet kapnánk a világról is. Ittpersze a rendezőnek bizonyos mértékigmeg van kötve a keze; utóvégre is KertészÁkos darab-ját adtuk elő, s a drámaalapvető értelmezése az író hatásköre.

- A Makra fővárosi bemutatója idején isfelmerült a kritikákban a darab említettdramaturgiai fogyatékossága,

megoldatlansága. Volt olyan kritikus is,aki megírta g darab „ellenszinopszisát",bizonyítandó, hogy Makra csak akkorlehetne tragikus hős, ha cselekedne. Mostmégis maradjunk a megírt darabnál,annál, melyet Szolnokon is előadtak.Továbbra is makacsul azt mondom:számomra a szolnoki előadás nagyleleménye, hogy egy-két jelenetben rá-jöttek, e megírt Makrának, vagyis azerényeivel, hibáival együtt létező da-rabnak - a groteszk az igazi színpadiközege. A házmesterjelenet mellett el-sősorban a befejezésre gondolok, aholszintén sikerült ezt meglelni. S ezértsajnálom, hogy nem ez lett az egészelőadás stílusa.

- Most, a bemutató után sem tudnámteljes biztonsággal eldönteni, mi lehetne aMakrának legjobban megfelelő játékstílus.Inkább csak az irányt éreztem meg, azt,ami a Makrát a csetlő-botló emberekrőlszóló jó cseh filmekkel rokonítja. Samikor például a második felvonásbeliházmesterjelenethez jutottunk a próbán,addigra már sokkal többen tudtunk erről,mint a munka elején. És természetesenpróbálgattuk ezt más jelenetekben is, detöbbnyire sikertelenül. Vagy azért, mertnem is lehet ezt „kihozni" a drámából,vagy, mert mi nem voltunk rá képesek.Végül is egy vitadráma született, melybenaz a döntő, ki milyen világnézettel lép a

színpadra, s ilyen értelemben „klasszi-kusabb" lett az előadás, melyben e szó-lamok összeütközése adja az előadásalapvető szerkezetét. Azt az átfogó vi-lágnézetet azonban, amellyel mi nézzük evitát, nemigen sikerült megfogalmaz-ni aszínpadon. Az utolsó jelenet kivételével.

A kaposvári Egy csepp méz eseté-ben hasonló benyomásom volt. Egy-egyjelenetben - szám szerint sokkal többen,mint a Makra előadásában - úgy éreztem,sikerült megtalálni azt a hangvételt, melyma is élővé, aktuálissá teszi ezt a másfélévtizeddel ezelőtt írt darabot. Gondolok ittpéldául Jo és Peter első jelenetére,melyben - ahogy ezt a SZÍNHÁZ 1974/5.számában meg i; írtam - úgy tűnt, MonoriLili és Vajda László már-már abszurdotjátszik, vagy Geoffrey és Jo másodikfelvonás-beli jelenetére, amikor azállapotos Jo felmászik a takarítás miatt azasztalon feltornyozott székekre, s mintegyaz ön-gyilkossággal kacérkodik. De ittvala-mi más is történik: a naturalizmusbólegyszerre átlendülünk az irrealitásba,mely egyúttal nagyon valóságos: Delaneyfiguráinak lelkiállapotából következik. Azegész előadás azonban ezúttal semhangolódott rá erre a stílusra.

Nem tudom, észrevette-e, hogymindkét darabban, mondhatnám, közösmondatok vannak. A Makrában is, az Egycsepp mézben is „egyedülálló példánynak"nevezik magukat Kertész, illetve Delaneyhősei, a személyiségüket hangsúlyozzák, smeghökkentő erővel állítják magukról,hogy tehetségesek, sőt zseniálisak.Társadalmi távlatból nézve azonbanjelentéktelen emberekről van szó. Vagyisa társadalmi körülmények általeljelentéktelenített emberek küzdenekezekben a darabokban, nem is a karrierért,hanem azért a belső biztonságért, hogyszemélyiségnek érezhessék magukat.Azért hangsúlyozom ezt, hogyfelvethessem: honnan kell néznünk ezeketa figurákat? Ez a döntő stíluskérdés. Ha alétezésüket, küzdelmeiket hiábavalónak,fölöslegesnek, a jövő szempontjábólérdektelennek látom, akkor lesz az egészabszurd. De mind a két darabban bizonyosérzelmes, mondhatnám, szentimentálislázadás szelleme munkál: a személyfellázad azért, hogy valaki legyen. S eztaz író belülről láttatja: vagy-is a személyén vagyok, azonosulok azzal a hőssel, akilázad. Meg lehet persze tenni, hogykilépek ebből a körből, s egy távoli,objektív nézőpontból, más-fajta szellemi

pozícióból „rálátok"

ezekre a figurákra. De ezt csak akkortehetem, ha nem hiszek a lázadásukban.Nekem meggyőződésem, hogy ezekben azérzelmes lázadásokban valami nagyonigazi erő van. Nem érzem tehátnevetségesnek. Ez valamiféle táptalaj, amiindítékot, energiát adhat a küzdelemhez,hogy a személyiség valóban személyiséglegyen. Ami viszont az Egy csepp mézaktualitását illeti, abból nem sokat vett elaz elmúlt tizenöt év. A játékstílus vonatkozásában ér-

tettem. Igen. Ez naturalista darab, bizonyos

költőiségre való hajlammal, ami mindennaturalizmust jellemez. A naturalizmustmint színpadi formát, magam istúlhaladottnak érzem. Az igazi kérdés: mihelyettesítheti a naturalizmust? Erreegyszerű a válaszom: nem tudom. Azértrendezek újabban és szeretnék továbbra isrendezni ilyen darabokat, mert szeretnékrájönni: hogyan építsem bele a kis valóséletanyagokat az általam keresettjátékstílusba. Drasztikusan átértelmezni,szét- vagy összefilozofálni egy naturalistadarabot, az mindig könnyű. Ha nálunknem is annyira, világszínházivonatkozásban van erre egy kellőképpenkialakult színpadi forma. Deértelmetlenség formai átemelésrőlbeszélni tartalmi vonatkozás nélkül. Ismét csak azt mondom: érzésem

szerint Delaney darabjának van egymélyebb rétege, mely az angol „dühö-söket" jellemző neonaturalizmus mögötthúzódik, s ez az abszurdokkal hozza ro-konságba az Egy csepp mézet. Végül is mi ez az abszurditás az Egy

csepp mézben? Vegyük az első Jo-Peterjelenetet. Van egy fiatal lány, aki gyűlöliaz anyja szeretőjét, de egy-úttalkacérkodik is vele, s a férfit ez idegesítiis, tetszik is neki. Monori és Vajdaelkezdenek egy mókát, melybenvalósággal „elvesznek", s ettől a hát-tértőlaz egész jelenet furcsa lesz, kap bizonyosabszurd ízt. Van számos olyan jelenet adarabban, ahol erre nem jöttünk rá, vagynem is volt rá lehetőség. A teljes színpadiabsztrakció, noha erős összefogó elemlehet, nekem sosem volt rokonszenves.Természetesen hallatlanul érdekessé lehettenni egy mondatot, ha eredeti„környezetéből" kiszakítjuk. Például egynaturalista darabban a terített asztal melléleül a családfő és azt kérdi: „Hol asótartó?" Ezt megcsinálhatom úgy, hogynincs asztal, s a színész egy létra tetejénmondja: „Hol a sótartó?" Nagyon hatásos.Adott eset-ben egész előadást építhetekarra, hogy

a szavakat ekképp kétértelművé teszem.Engem azonban nem ez izgat. Inkábbolyasvalami, amiről azt mondanám, hogya realista színjátszás és a groteszk határ-esete. Ha példát kell mondanom, Efroszt,Tovsztonogovot, néhány művészszínházbeli előadást említenék. Ők nemállítják feje tetejére az eredeti színpadiformát, hanem mintegy a színpadonmegidézett valóságot teszik olyan feszes-sé, hogy az előadás stílusa „megemel-kedik". Az Egy csepp méz említettszékjelenetében, úgy érzem, sikerült eztelérnem: nem léptünk ki a darabból, mégiskiléptünk Delaney stílusvilágából.Egyszer szeretnék majd így Csehov-da-rabokat rendezni: meghagyni a játéktermészetes közegét, azt, amit a színpadonel tudunk fogadni valóságnak, még-is,játékstílusban megemelni a naturalistánaklátszó darabokat. Az abszurdtól elhatárolta magát,

pontosabban idegenkedik tőle, nem érzi asaját útjának. De nem kevésbé formálislehet ez az imént vázolt stílus-keresés is. Ennek természetesen tartalmi oka

van. Az az érzésem, így nem vesszük el ajáték hús-vér izgalmát. Nem tartommegoldásnak, ha a naturalizmus unalmátfelcseréljük az intellektuális játéktérkongásával. Ezt a színpadot is be lehetpersze tölteni játékkal, de kevéssészínészi létezéssel. A Gyilkosok a ködben,melyet két évvel korábban a KatonaJózsef Színházban rendeztem, egyfajtafejlődés végpontját jelentette számomra.Kiderült, hogy amit ebben az előadásban„kitaláltam", „megcsináltam", az általábancsak magasan kvalifikált humánértelmiségieknek tetszett. Vagyis azelőadás megmaradt az intellektuálisjelzések szintjén, a színészre csak a jelekreprodukálásának feladata hárult. Ezzelsikerült bizonyos stílusbeli homogenitástelérni, de kimaradt belőle a színház lelke:az élő ember. Ennek az útnak a végénkietlen, okoskodó, didaktikus színház van.Engem személy szerint nagyon vonz egyvilágos, gondolatokat közlő ésgondolkodásra kényszerítő színházi stílus,ezért is szeretek Brechtet rendezni. Ez a „hús-vér létezés", a színészi

jelenlét problémája az egész modernszínjátszás alapkérdése. Olyannyira, hogy a mai színház egyik

legnépszerűbb és leghevesebben vitatottalakja az a Grotowski, akinél a színházlényege az adott térben jelen-levő színésziszemélyiség. Magam csak Grotowskiírásait ismerem, s régebben

láttam egy előadásukat Párizsban, vé-leményt nemigen mernék róluk monda-ni.Csak annyit: ez a színészi jelenlétmibenlétét, lehetőségeit kutató színház egyexperimentális utat jár. De természetesenvannak más, ha úgy tetszik,hagyományosabb utak is. n is keresem amagam útját, kimondottan olyan da-rabokban, melyek naturalisták, félnatu-ralisták, nincs bennük stiláris emelke-dettség, vers, klasszikusnak tekinthetőkomponáló elem. Az izgat: hogyan te-remthetünk erőteljesen intellektuálisszínházat anélkül, hogy a színészeket ajelek reprodukálására degradálnánk.

Mit ért a „jel" kifejezésen? Bizonyos, szűkebb értelemben hasz-

nálom ezt a kifejezést. A színpadon,szemben a valósággal, azt nevezem jelnek,ami nem követeli meg a színésztől a teljes,körbejárható, plasztikus létezést, nemköveteli meg az átélést, ha-nem csak egyállapot egyik kiemelt, intellektualizáltjelzését. A színészen kívül a színpadonminden más jel: a díszlet, a világítás, ahangeffektusok stb. A színész a természeteslétezés a színpadon. Ebbe az iránybapróbálok lépni : hogy a színész ne csakegyike legyen a szín-padi jeleknek.

Ez szakítást jelent korábbi rende-zéseinek stíluseszményeivel?

Nem akarok lemondani azokról atartalmakról, amit a jelekben jól el tudokmondani, csak azt nem tudom, hogy lehetugyanezt elmondani élő színészben.Alapvető esztétikai probléma: hogy ajelentés és az élet összefolyjon. A jelenkoriszínház nagy problémája, hogy nemnyugodhatunk bele, hogy a szín-padnakcsak jelentése legyen, de az is túl egyszerűlenne, ha vulgarizáljuk azt, amit az életbőlhozunk, s nincs benne az, amit tudunk azéletről és el akarunk mondani. A problémakulcsa a színésszel való bánásmódban, aztis mondhatnám, a rendezői technikábanrejlik; ezt keresem.

Az imént említette Brecht nevét, smost eljutottunk a színésszel való bá-násmód kérdéséhez, álljunk meg tehát egykicsit a kaposvári Kurázsi mamánál. Igenfegyelmezett, pontos, Brecht intencióithíven, mégis mai szemmel olvasóelőadásnak tartottam ezt az elő-adást. Aztsem mondhatom, hogy hiányzott belőle aza bizonyos hús-vér létezés; éppellenkezőleg, Olsavszky Éva és Monori Liliszínészi jelenlétéről --Kurázsi mama,illetve Kattrin szerepében - hosszanbeszélhetnénk. Mégis hűvösnek éreztem azelőadást. Több szí

nészt is említhetnék belőle, akiket te-hetségesnek tartok, s akiknek itteni ala-kításában rendkívüli örömöt jelentett,hogy a rendező kihúzta őket a „skatu-lyából", s hogy ők le tudták vetni ma-nírjaikat. Mindez nagyon is impozáns, sőtszép volt; mégis, mintha hiányzott volnaaz élet ezekből az alakításokból.

A színésszel való együttműködés si-kere nálam attól függ, hogyan tudok„fordítani". Adva van egy ember - és egyszerep, amit el kell neki mondani.Pontosabban nem is elmondani. A kérdéslényege, hogy mennyire tudom olyanhelyzetbe hozni a színészt, akivel dol-gozom, hogy valóságos és ne kényszerűmegértés jöjjön benne létre, hogy élnitudjon azzal, amit mondok, s ne csakvégrehajtsa. Egyrészt nehézzé teszem amunkáját, de az lenne a jó, ha ez könnyítéstjelentene. Ez vagy sikerül, vagy nem.Nagyon szerettem Törőcsik Marivaldolgozni: mindent, amit megfogalmaztamneki jelszinten, megcsinálta életszinten. Deha még magam számára meg is tudomfogalmazni életszinten, amit akarok, nembiztos, hogy sikerül a színésznek eztprezentálnom, úgy, hogy ki is derüljön azelőadásból. Legszívesebben évekigdolgoznék egy-egy dara-bon, ez perszelehetetlen. Ha nem sikerül akapcsolatteremtés a színésszel, akkoráltalában arra törekszem, hogy legalább ajeleket konzekvensen reprodukálja.

Úgy tűnik, ez az ellentmondás tel-jesen felszívódott a Teophania megele-venítésében. Az említett rendezései közülebben éreztem legjobban a következetesenvégigvitt játékstílust, s ugyan-akkor azelőadás valamennyi szereplőjére érvényes,hogy játékuk csupa élet volt. Ezt én is így érzem. Az Egy csepp

mézben, a Makrában kerestem valamit,nem „stílust" rendeztem. A Teophaniánakazért örülök, mert úgy érzem, itt sikerültvalamit megtalálni: arányosan adódtakazok a gondolatok, melyek élővé tették ajátékot. Ha valami sikerül, arról nehezebbbeszélnem, mint a problémákról. Előző,korábbi előadásaim közt voltak „kijött"

stílusú produkciók, például a pécsiHelytartó vagy a Tartuffe a Katona JózsefSzínházban, melyekben pontosan éskonzekvensen összejöttek a stiláris elemek;de azokban sem volt meg ez a fajta „élet".Akkor még nem is gondolkoztam így ezen,konvencionálisabb teátrális elemekkel dol-goztam, s ezek bizonyos értelemben pó

tolták, vagy legalábbis leplezték az élethiányát. Újra a színésszel való munkára he-

lyezve a hangsúlyt: mi a titka a Teophaniasikerének? Azt hiszem, megdöbbentően egy-

szerű. Mit kellett itt „életre" fordítani?Olyan dolgokat, melyek mindannyiunk-nakvilágosak, jelenidejűek. Mosni kell,dolgozni, gyereket nevelni, az egyik gyerektúl jó, a másik túl rossz - ez a kulcs Évaszerepében. Vagy Káin esetében: azt amagatartást megtalálni, hogy unom azállandó imádkozást, az álszent pózokat, abűntudatot, inkább kivonulok az életből.Ezek végül is olyan egyszerű, elemiindulatok, érzelmek, viszony-latok, hogynagyon könnyű volt életre hívnunk őket. Atalálmány végül is csak annyi, hogy nemakartunk mást, mint ezt. S a színészekfantáziája könnyedén „ráállt" erre, ezértszülethetett meg így a Teophania. Akulcsok egyszerűek voltak. Az Egy cseppmézben ennél sokkal bonyolultabb'kulcsokkal kellett dolgozni. Elvileg ott isugyanerről volt szó, csak hosszadalmasabbés mélyebb munkát kívánt volna, mintamire lehetőségünk volt. Ha ennek ellenéremégis elvállaltam, hogy megcsinálom,azért tettem, mert a színészi jelenlétlehetőségei izgattak. Az élet a színpadon. Végül is zavarban vagyok. Eddigi

rendezéseit úgy tartotta számon a szak-maiközvélemény, mint sikerült vagy féligsikerült vállalkozásokat egy izgalmas,korszerű játékstílus megteremtésé-re.Magam is így kezdtem ezt a beszélgetést:számon kérve korábbi előadásainakstílusigényét a mostaniakon. Lehet. hogymégsem a stílus a fontos a szín-házban,hanem az élet? A stílus nagyon fontos, s az elő-

adásoknak ,,tiszta" stílusúaknak kelllenniük. De vannak olyan helyzetek,amikor az ember mondanivalója kifeje-zésére valami újat keres, amit természe-tesen majd akkor talál meg, amikor ki-alakít magának egy „tiszta" stílust.

világszínházSZÁNTÓ JUDIT

Peter Hacks útja

1955-ben, 27 évesen, de már méltányolt ésjátszott nyugatnémet színpadi szerző-ként,München város irodalmi nagydíjánakbirtokában, áttelepült az NDK-ba. Ittazonnal példaképe, Bertolt Brechtszínházához, majd a Deutsches Theaterhezkerült dramaturgnak, darabjait egymás utánvitték színre olyan vezető rendezők, mintMatthias Langhoff és Ben-no Besson.Brecht legtehetségesebb követőjénekminősül, és már 1956-ban elnyeri alegmagasabb irodalmi kitüntetést, aLessing-díjat - az élő drámaírók közülelsőnek.

Egyes nyugati kommentárok szerintHacks azért cserélt csak hazát, mert azNDK-ba vonzotta mestere és eszmény-képe, Brecht. Hacks ennél sokkal szélesebbbázisra helyezte választásának indoklását:„Szívesebben segítek a szocializmustfelépíteni, mint hogy irodalmiképességeimet egy elnyomó állam- éskulturális apparátussal szembeni gyöt-relmes és improduktív ellenzékiségbenaprózzam el." A két indok perszeösszefügg. Hacks teljes emberi-művésziharmóniára vágyakozott, s Brecht közelébekívánkozva nyilvánvalóan az a Brechtvonzotta, aki szintén nem véletlenültelepedett le a kettészakított országkisebbik, szegényebbik, de az emberi ésművészi tevékenységnek értelmet éstávlatot ígérő felében.

Majd két évtized telt el a sorsdöntőválasztás óta. Az életpálya sikeresenalakult, ha nem is oly felhőtlen-simán, mintazt Hacks hitte. Mégis, ma már nyilvánvaló: olyan, számszerűleg is tekintélyes életművan előttünk, amely bár lezáratlan - hisz azíró még mindig csak 46 éves -, detanulságai révén átfogó értékelésre tartszámot, s amelynél igényesebb, problémáiellené-re is impozánsabb kevés akad az élőszocialista drámaíráson belül.

Hacks eddigi pályája három, jól el-különíthető szakaszra oszlik. Köztükegységet szinte csak az író markáns sze-mélyisége, sajátos stílusjegyei teremtenek.Tematika, vérmérséklet, érdeklődésalapvetően változott, sőt, még a szemléletis módosult; mert anélkül, hogy politikai-elvi álláspontjának szilárdsá

gához kétség férne, merőben másképppolitizál az ötvenes évek Hacksa, mint ahatvanas vagy a megkezdett hetvenesévtizedé.

Brecht nyomdokain

A legfelhőtlenebb minden bizonnyal azelső korszak volt. Az első öt-hat év amegálmodott harmónia már-már idillibeteljesüléséé. A nyugodt víztükrön csakkis hullámokat borzol egy sajtópolémia,melyben a formai konzervativizmus híveiszenvedélyesen támadják az írót egyvalóban szertelen Arisztotelész-ellenescikkért. Utóvédharc volt ez Brecht el-lenfelei részéről: az NDK rangadó esztétáitüstént felismerték, hogy legkövet-kezetesebb tanítványán keresztül a bírálókaz elhunyt s immár támadhatatlanná váltmestert vették célba, mint ahogyan Hackssem a nagy görögre volt mérges, hanemannak egynémely mai pszeudo-követőjére.Hacks megvéd-te magát, Hacksot meg isvédték - s még az évben, 1958-ban színrekerült, nagy sikerrel A sanssouci molnár,mely-ről akkor talán még az író sem sejtet-te, hogy korszakot zár - olyan dramaturgiaiformát, olyan koncepciót kristályosít ki,melyhez többé nem lesz visszaút.

Münchenből az ifjú doctor philosophiaekét drámát hozott magával. Mind-kettőkövetkezetes, kerek, rokonszenves poszt-brechti alkotás, epigonizmus és bontakozóeredeti tehetség vonzó elegye. Az Ernőherceg népkönyve (1954) egy középkorinémet krónika „átfunkcionált"feldolgozása, a makacs deheroizálásjegyében. A legendás hős fantasztikuskalandsorozata azt hivatott demonstrálni,hogy elnyomó társadalomban a hősiességegyfelől csak mások rovására virágozhat, sa kiemelkedő személyiségek hőstetteit anévtelenek vére-verejtéke tapasztja össze;másfelől maga a hős is csak addig érdekes,amíg hatalma van, illetve ameddig ahatalom érdekelt presztízsénekfenntartásában. Ennél a drámánál -amelynek ősbemutatója egyébként csak1967-ben volt - már izmosabb,szuggesztívebb tehetséget mutat akövetkező, a Columbus avagy A hajójegyében (1954). Igaz, mind a témát, minda szerkezetet, sőt még egyes jelenetekelgondolását is tekintve megvan anyilvánvaló megfelelője a brechtiéletműben: a Galilei élete. Közös amondanivaló: a tudós, a fel-fedezőfelelőssége is, bár Hacks változtat avégkicsengésen: ő nem ítéli el hősét, aki,ellentétben Galileivel, csak az

uralkodóosztály szolgálatában valósíthattameg korszakalkotó tettét. Még-is, a műegészében joggal keltette fel azt avárakozást, hogy írója Brecht-epigonbólidővel Brecht továbbfejlesztőjévé válhat.Stílusa, formaérzéke oly félreis-merhetetlenül egyéni, asszociációs-hivat-kozási készlete oly tág s mégis mindenesetben oly találóan alkalmazott, humora,iróniája, pengeélességű intellektusa, adialektika iránti érzéke oly sajátos zamatú,hogy ez a Columbusról szóló játéklényegében olyan Brecht-dráma, amelyetBrecht így nem írhatott volna meg.

A két következő, már az NDK-ban írtdráma még a brechti korszakhoz tartozik,de már egyre hacksibb. Rokon darabok:mindkettő Nagy Frigyes korában játszódik,és a porosz militarizmus továbbélőcsökevényei ellen irányul. Szemmel látható:sokkal kevésbé parabolaszerűek,modellisztikusabbak, mint Brechtreprezentatív művei. A Lobositzi csatát(1956) ugyan Hacks Kurázsi mamájánakszokás nevezni, de a hasonlatosság mársokkal inkább csak felszíni, mint akár méga Columbus-drámánál is. Ulrich Braeker, anaiv svájci kiskatona rádöbben gazdája, ahadnagy álhumanista szólamokba burkoltfortélyos embertelenségére, és csa-lódásában kettőzött dühvel fordul mind ahadnagy, mind annak magánügye: a háborúellen. S épp e „drámai" pálforduláshordozza a mondanivalót: mindenneműosztálybéke hazug, illuzórikus voltát.

A drámához mintegy kiegészítő szatír-játékként íródott A sanssouci molnár,amely egy Nagy Frigyes-i legenda szét-rombolásán át ismét aktuális jelenségetvesz célba: a zsarnokok liberalizmusánakkártékony csapdáját leplezi le, mi-közbenugyanakkor a meghunyászkodó kispolgárilelkületet is kipellengérezi. Ez a mű, egyesformai és - hogy úgy mondjuk - íróihabitusbeli hasonlóságok el-lenére, még azelőzőnél is kevésbé brechti: Brechttől távolállt az a fajta „ötletdramaturgia", amelyreHacks itt épít. A legenda: a királyt zavartaa kastélya közelében kelepelő malom, beakarta záratni, de mikor a molnár a„szabad berlini bíróságra" hivatkozott,nagylelkűen és önkritikusan deferált. És,íme, a briliáns hacksi ötlet: Frigyes újabb,népszerűtlen hadjárata érdekében el akarjaoszlatni az ellenség vádját, mi-szerint őtirannus lenne. Ezért kényszeríti a molnárta hősi ellenállásra, hogy aztán látványosvisszakozásával

csattanósan igazolhassa a maga liberálismagatartását. A modern drámaírás egyiklegfrappánsabb szatirikus nagyjelenetébenFrigyes a városka főterén megrendezi amolnárnak előre betanított attrakciót.Csakhogy őfelsége se mérte fel, milyenmértékig sikerült elporlasztania „szabadnémet polgárai" gerincét. A beijedtkispolgár, a „német nyomorúságnak" eremekbe szabott képviselője, bárhogyszavatolták is büntetlenségét, alig bírjavégigjátszani szerepét; a király kénytelenütni-verni, sőt még súgni is, míg végülkipréseli belőle a bűvös mondatot: „Vannakmég bírák Berlinben." Frigyes végre„megköszönheti" a leckét - miközben azárusok már kínálják is az előrekinyomtatott legendát. Az iróniára rádupláza befejezés: Frigyes besorozza a molnárle-gényt, aki nélkül az öreg molnár tehetetlen.A sanssouci malom mégsem fog kelepelni.

A két utóbbi darab alighanem ma-radandó része lesz a német drámai örök-ségnek. Játszani is legjobban német földöntudják őket, ott, ahol valóságalapjuk közösemlék is, egyes elemeiben még tovább élőrealitás is, és ahol a legcsorbítatlanabbulérvényesülhet Hacks művészetének egyiklegnagyobb erőssége: nyelvezete, amelymind archaizálásában, mind a feldolgozottXX. századi hatásokat tekintve ízig-vérighoni gyökerű. Németországon kívül viszontmegeshetik, hogy a drámák művésziösszefüggés-rendszeréből elsősorban amondanivaló evidenciája, a látásmódkomplikálatlan fölénye érvényesül.Szuverén rendezői látomás, modernegyüttesteljesítmény kell ahhoz, hogy azalapkonfliktus „simaságát" ellensúlyozzáka mű belső feszültségei, a játékosan oda-vissza forgatott helyzetek élvezete, avillódzó, de egységes ívű dialektikustűzijáték.

Vallomások a korról

A sanssouci molnár után kétévi szünetkövetkezett. Hacks újabb darabon dol-gozott, amelyhez úgyszólván mindentelölről kellett kezdenie, elölről átgon-dolnia: a brechti epikus dráma szem-léletétés formáját kívánta mai tematikáraalkalmazni. Hacks e második kor-szakamindössze két drámát termett: az 1960-banírt, majd 1962-re átdolgozott A gondok ésa hatalmat és az 1961-ben írt, 1965-benbemutatott Moritz Tassow-t. Egyikkel semvolt szerencséje; mindkettőt keménybírálatok érték, igen hamar le is kerültek aműsorról.

Különös két darab, annyi bizonyos.

Szemre szabályos-szabványos termelésidrámáknak látszanak. A gondok és a ha-talom üzemi témájú. A brikettgyár mun-kásai rossz brikettet termelnek, de azt nagytömegben; így aztán jól élnek, az őbrikettjükkel tüzelő szomszédos üveg-gyárrovására. Ekkor a brikettgyár egynagymenő ifjúmunkása beleszeret egycsinos üveggyári lányba, s annak panaszaiszíven találják: munkaversenyt kez-deményez a minőség emelésére. Csak-hogyígy megfordul a kocka: a brikett-gyáriakborítékja laposodik, az üveg-gyáriak szedikmeg magukat. Végül Max, a hős, megleli amegoldást: újításokkal, jobbmunkaszervezéssel biztosítható a minőségis és a mennyiség is.

Elmondva mindez sivárnak hangzik,csakhogy Hacks nem hiába Hacks: esematikus keretet telivér, igazán német ésigazán mai munkásfigurák egész se-regéveltöltötte meg, és a mai német köznyelvművészi reprodukálásában, egy mai németüzem atmoszférájának meg-teremtésébenéppoly kivételes életismeretről és beleérzőképességről, éppoly virtuóz nyelvi jellemzőerőről tett bizonyságot, akár történetikörnyezetű drámáiban. Ezeket az erényeketegyébként a kritikák el is ismerték;hiányolták viszont a bonyolult termelésikonstellációt átvilágító, annak konkrét,egyszeri adottságánál tovább látó íróikoncepciót.

A második, egykorú témájú mű, a MoritzTassow, falun játszódik. (A cím-szereplőjátékos neve egyébként Wilhelm Buschhíres Moritz-figuráját házasítja összeGoethe Tassójával.) Tassow, az uradalmidisznópásztor, aki a fasizmus 12 éve alattsüketnémának tettette magát, 1945-ben átakarja ugrani a földosztás átmeneti, deszükséges fázisát. Kis mecklenburgifalujában kommunát szervez, „a III.évezredhez" címezve. Ám az eseményekbebizonyítják, hogy az idő még nem érettmeg erre. A személyükben nem érdekeltparasztok henyélnek, dúl az anarchia, amunkák állnak, már-már győz a földes-úrrestaurációs manővere, mikor végrebeavatkozik a párt, Tassow-t leteszitisztjéről, és földet oszt a földéhes pa-rasztoknak. A konfliktus igazi drámaiságaabból fakad, hogy Tassow tudja: végül nekilesz igaza, 15 év múlva amúgy is kollektívgazdaság lesz Gargentinben, és tudja ezt aleváltására érkező párttitkár, a nácikhaláltáborából megmenekült, okos ésemberséges Mattukat is.

A dráma némiképp felemás hatást kelt:megint csak pompás jellem- és kör-nyezetrajzi elemek keverednek részbenzavaros-eklektikus, részben sematikusrészletekkel. S ami a fő: Hacks, úgy tűnik,nem tudta elég világosan eldönteni, mi afontosabb számára: a hős iránti együttérzőrokonszenve vagy ügyének,elgondolásának bírálata. Mind-amellettemlítést érdemel, hogy a legfrissebbnyugatnémet felújítás igen át-gondoltan éssikeresen használta fel a művet a helyiultrabalosokkal, az anarchisztikusszélsőségekkel való polémiára.

Frappáns változatok

Ezután kezdődött Hacks harmadik,mindmáig tartó írói korszaka. Szembe-ötlően termékeny korszak ez: 1974-re, arádió- és tévéjátékokkal együtt, Hacksimmár húsznál is több művet szignált.Mára hazájának egyik legnépszerűbb,legtöbbet játszott drámaírója, akinek nevekülföldön is márka. Az NSZKszínházaiban úgyszólván háziszerzőnekszámít, versengenek egy-egy újabb műveősbemutatójáért, de sűrűn bukkan föl nevesvájci, osztrák, francia plakátokon is, sőtAmphitryonjával az USA-ban isbemutatkozott, méghozzá rögtön a NewYork-i Lincoln Centerben. És 1974-ben,mikor Berlinben egyszerre négy műve voltműsoron, felbukkan Magyarországon is,ahol eddig csak egy tévéjáték meg egygyűjteményes kötet révén ismerték,méghozzá itt is egyszerre két színpadon.

Az új korszakot átdolgozások nyitottákmeg, melyek rendre nagy sikert arattak.Az Arisztophanész nyomán adaptált Békeés Offenbach Szép Helénájának újverziója - világszerte számon-tartottprodukciók - Benno Besson legjobbrendezései közé számítanak. Stílusérzéke,ritka erudíciója valósággal predesztináljaHacksot c munkára, és a választott művekeredeti iránya is egy-bevágott azzal azelmélyített haladó tendenciával, melyetbeléjük plántált. Nagy kár lett volna, haezek az adaptációk nem jönnek létre, deegy Hacks-formátumú író esetében mégörvendetesebb lenne, ha megmaradnánakélvezetes, de alkalmi kiruccanásoknak.Igaz, a későbbiekben Hacks már nemegyszerűen meglevő műveket adaptált,hanem inkább ismert anyagokat dolgozottfel eredeti drámákban, de tulajdonképpenez utóbbiak sem teremtenek új, szuverénművészi összefüggésrendszereket, inkább

ősi sztorik modern, frappáns, dialektikusvariációi.

Szinte szimbolikus, hogy 1964-ben, egyújabb adaptációban, Hacks mintegyelbúcsúzott Brechttől: megírta, ő is JohnGay nyomán, a Koldusopera folytatását,Polly avagy a Bluewater Creek-i csatacímen, Polly Peachum kisasszony amerikaiviszontagságairól. Iróniája, szellemessége,nagyvonalú teátrális képzelete itt semhagyta cserben az írót, aki fordulatoshelyzeteket eszel ki és gyönyörűsongszövegeket költ, de a lényegettekintve nemhogy továbbfejlesz-tettevolna a Koldusoperának a maga korábanfeltétlenül jelentős tartalmi értékeit,hanem a mester szellemétől idegen, már-már öncélú játékba sodródik;ültetvényesei, martalócai, kerítőnőiugyanúgy nem érik meg a leleplezést, mintahogy indiánjai se az apoteózist. Eztpersze tudja Hacks is, és szemmelláthatóan nem is veszi komolyan az egészpittoreszk sürgés-forgást; virtuóz ara-beszkeket hímez egy jelentéktelen kana-vászra.

Következik, 1966-ban, egy bájos, demásodrangú mesejáték, Az uhu és a repülőkirálykisasszony, a bölcs madárról, aki anép fiának eszét és életrevalóságátjelképezi a maga viszontagságain és végsődiadalán át, majd, 1967-ben, kivételképpenegy teljesen eredeti dráma, a Margit Aix-ben, hogy aztán a következő két év kétmondafeldolgozást teremjen: 1968 azAmphitryont, 1969 az Omphalét.

Csillogó fegyverzetben

A Margit Aix-ben - melyet 1973-ban ismétBesson rendezésében mutatott be aVolksbühne - tulajdonképpen szinténszatírjáték, akár A sanssouci molnár: já-tékos epilógus - a shakespeare-i Rózsákháborújához. Három világ ütközik összebenne. Az első központi figurája AnjouMargit, VI. Henrik boldogtalan-baljósözvegye, aki Angliából való el-űzetéseután bosszúra szomjasan tér haza apja,René király provence-i birodalmába. Etervezett „revánshoz" akarja megnyerni asötét feudalizmus másik képviselőjének,Merész Károly burgund hercegneksegítségét. A második világ a jó Renékirályé. A derűsen búcsúzó, játékosközépkor fejedelme ő, a trubadúrok ésmisztériumjátékok enyésző fénykoráé;zene, dal, látványosság közepette élivilágát - állandóan a csőd szélén. Margithálából apja birodalmát ígéri a burgundfejedelemnek, ám Károly először a lázadósvájciakkal akar

leszámolni. Váratlan fordulat: a hősi kisnép győzi le őt. Margit hoppon marad, ésa csalódásba belehal. E két világ fölémagasodik a diadalmas harmadik: a színenmeg se jelenő XI. Lajos, az új típusúabszolút uralkodó, a jövő embere, aki aháttérből bujtogatta a svájciakat. Károlyt sMargitot tehát valójában ő győzte le, sennek fejében René halála után rá szállmajd a víg, de önmagában életképtelenProvence is. Látható ennyiből is: Hacksdialektikus, az értékek relativitásátkiválóan érzékelő szelleme ismételemében van; szellemesen, eredetienállítja fel tézisét, antitézisét és szintézisét.Az abszolutizmus XV. századi fölényénekdemonstrációjából önmagában meggyőződialektikus modellt szerkeszt, ám konkrét,mai meghosszabbítási lehetőségekről nemgondoskodik, és így az adott képlet meg-választása önkényesnek, bármely másmegfelelő hármas rendszerrel pótolható-nak tűnik.

Vonatkozik ez a soron következő kétmítoszfeldolgozásra is. A - gyaníthatóan -negyvenedik Amphitryon mívesmegmunkáltsága ellenére sem vonul be anegyven közül a három halhatatlan közé.Hacksnak, igaz, volt a feldolgozáshoz egyeredeti ötlete. Jupitert nem annyiraistennek, mint minden embereklegtökéletesebbikének ábrázolja, aki-beAlkméné - kezdettől tudva, hogy nemférjét öleli - épp azért szeret bele, mertAmphitryon adott, de hamvukba holtlehetőségeinek kiteljesítőjét látja benne.Ismét szellemes tézis-antitézis-szintézislevezetés, ismét rokonszenves, humanistamondanivaló; csak épp nem érződik az aparancsoló erejű művészi kényszer,amelynek sugallatára Hacks ebbe és csakisebbe a mesevázba kel-lett hogy öntse.

Újabb filozófiai kalandot él meg azOmphale Heraklésza. Azért ölt női ruhátés űz asszonyi foglalatosságokat ked-vesének, Omphale lydiai királynőnekudvarában, hogy legyőzze saját mítoszát,hogy szabad választással próbálja ki sajátbőrén az emberi faj tőle eladdig idegenlehetőségeit, mert addigi hőstetteivel, úgyérzi, csak önmagát ismételte; buzogányaminden csapásával csak egy-re inkábbönmaga lett, saját lehetőségeit ütötteagyon a szörnyekben. A konfliktus ismétdialektikusan oldódik fel; a női ruhásHeraklész így is agyonüti az emberevőszörnyet, a férfiruhás Omphale a csataközben hármas ikreknek ad életet, s a hősolajfabuzogányából végre olajfa hajt ki.De mintha túlontúl pa

tent, túl gördülékenyen könnyed lenne eza feloldás, mintha steril szellemi tornáváfajulna a dialektika ... Minden-esetre: azOmphalét nyelvi finomsága, fáradt-hűvöseleganciája se menti meg azérdektelenségtől.

Hacks legfrissebb termése egy opera-librettó, és a sor végén ismét egy eredetidráma. Az előbbit - Siegfried Matthuszenéjére - az angol Saul O'Haránaknálunk is játszott bűnügyi vígjátékából, aCampbell felügyelő utolsó esetéből írta, sa Komische Oper mutatta be, Még egykanál mérget, kedve-sem? címen.

Eddigi legutolsó drámáját, az Ádám ésÉvát egy nap különbséggel mutatták beaz NDK-beli Drezdában, illetve azNSZK-beli Göttingenben. A dialektikusjáték legújabb tárgya ezúttal a bűn-beeséslegendája, s a szellemesen meg-csavartmondandót így lehetne összefoglalni: azember csak isten megtagadásával válhatistenivé s ezáltal igazán emberivé, vagy,ahogy Hacks Ádámja mondja: „Aparadicsomot akkor nyertük el, mikorelvesztettük." Vagyis új alakban ismét aSzép Heléna, az Amphitryon, az Omphalealapkérdése tér vissza: miképp lehet azember „nagy-korúvá", hogyan válthatjavalóra a maga immanens, de ilyen vagyolyan okokból szunnyadó lehetőségeit.Hacks istene eredetileg is megadtateremtményeinek a választás lehetőségét,abban bízva, hogy épp tilalmának szabadakaratból fakadó megtartásávalbizonyítják majd szabadságukat. Íme, atézis. Az antitézist Hacks Luciferje,Satanael képviseli, aki viszont arratörekszik, hogy a tilalmat megszegetve, avilágot ismét az őskáoszba sodorja. Ádámszintézise e két álláspont elemeiből építúj, ember-szabású valóságot, melyet mégisten is elfogad. „Létezhet-e az énképemre teremtett lény? Nem. Nekik is,csakúgy, mint nekem, magamagukatkellett megteremteniük" - ígyideologizálja meg a számára ismeghökkentő fordulatot. Mi-kor aztánÁdám és Éva elvonul a sivatagos földre,hogy istenként új világot teremtsenekmaguknak, Hacks üzenetével engedi előket: „Igazatok van. Menjetek utatokra."

Egy angol méltatója lelkes elismeréssel„Kelet Anouilh"-jának nevezte Hacksot, sha ez az elnevezés nem pontos is, vanbenne némi igazság - és mindenesetrejelzi, milyen messzire távolodott pályájakiindulópontjától az egykori Brecht-követő.

műhelyGÁBOR MIKLÓS

Feljegyzések Alceste-ről

(néha Alceste modorában)

. . . m á r rég tudom, nem foglalkozom eléglelkiismeretesen szerepeimmel. Nemvagyok alapos - hiányzik belőlem aképesség az alaposságra. Szerepeim sosemelég eredeti és nagyszabású kitalációk. Úgyis mondhatnám: nincs koncepcióm. Igaz, hagyakorlatban találkoztam vele, akoncepcióról legtöbbször kiderült, hogynyakatekert ostobaság (kivéve, ha akoncepció nem más, mint a szerepe, a játékelső, ősi amőbamozdulatának-életénekbeteljesülése). Megvalósítani - vagyiseltüntetni a koncepciót: ez a színház. Igaz.De ehhez is kell talán koncepció. Én pediggyakran határozatlanul érek a premierre. Eztörtént Alceste-tel is. A szöveget is aligtudtam. Kosztümöm rossz volt, le isvetettem, hazulról hoztam el egyik kordzakómat, majd elkészült egy másik ruha, deez is csak jobb híján megoldás volt. Ez asok bizonytalanság, még a szöveg nemtudása is, alapos zavar tünete volt. Azelőadások során, a közönség nyomása alatt,a nézők színe előtt kellett tisztáznom, amitnem tisztáztam a próbákon. Talán ezérttudtam oly ritkán tiszta szívből örülniennek a szerepnek. Talán ezért érzem mégma is...

Molière megírt egy darabot (A mi-zantróp) - létrejött egy irodalmi egység, amaga stílusával, a maga logikájával. Amintpróbálni kezdünk, akarva-akaratlanszétromboljuk ezt az egységet: a drámavegyileg átalakul, annyira, hogy-ha hetekmúlva újra elolvassuk, alig ismerünk rá.Annyi más gondunk van, mint a darab! Újrameg újra elém tolakszik Major Tamás sokév előtti Arnolphe-alakítása, nem tudokleszámolni vele; éppen a próbák idejénelolvasom Pilinszky János egy érdekescikkét Robert Wilson színházáról (lassúság,jelen-lét) - Major és Pilinszky ettől kezdveállandóan vitáznak, inkább civakodnakbennem; közben újra meg újra felmerülJouvet férfias profilja is (de valamivisszatart, hogy újra elolvassam, amit ő adarabról mondott, csak profilja emlékétnem tudom elhessegetni); színészi

életkorom is, érzem, új feladat elé állít:nekem már nem elég jól eljátszani egyszerepet, hogy észrevegyenek, túl sokszorlátott a közönség, megszokta, hogy vagyok;ennek a darabnak még nem volt sikereebben a városban; ma a siker agresszivitástkíván, engem pedig a darab mértéktartásacsábít; a Madách Színház többé-kevésbényílt vitában áll a közönség, de főleg akritikusok egy rétegével: alakításom ebbena harcban is részt fog venni, akár akarom,akár nem (már érzem, hogy a harcos dühelönti a fejem, előbb, mint álláspontomattisztázni tudnám).

És így tovább. Mindez - mint egy halk, deállandó nyüzsgés, alapzaj kíséri mindengesztusomat, döntésemet, Alcesteszületését és életét.

Beszélni a játékról? Mindig csőd.Egyetlen eredménye van: az elkerülhetetlencsömör. Hirtelen, mint amikor egy rugóelpattan, itt a pillanat, amikor úgy tűnik,hogy a játék és színdarab csak el-fuseráltlogika - a logika pedig, mindaz, amit aszerepről és színházról elgondolni tudok,csak pillanatnyi megállás, mi-előttmindenről kiderül, hogy blődli. Az embercsak azért beszél, hogy lejárassa azt, amirőlbeszél. Mintha egy szép bógni végénfenékre huppannék. Minden gondolatomegy helyre siet: az unalomba, végülholtbiztos eljutok a blazírt, bambaálomkórba, az alapfogalmak asztmásmatrónáinak társaságába. Egyszerreveszettül visszavágyom a színpad -elsősorban a próbák, a lehetőségek érzékienbonyolult revüjébe. Sajnos, elég nehézelfeledkezni a riasztóan puritán és vidékihelyről, ahova gondolkodásom vitt. Másnapmégis tudok játszani, bár azt hittem, sohatöbbé. De ha a játék magával ragad, márgyanús vagyok magamnak: talán csak azéleterő, az ösztönök és érzelmek működéseez bennem, játszom, amíg szervezetem elnem kopik, aztán majd leszokom a játékról,mint utcalány a bűnről. Holott - máskor úgytűnik - igazi fantáziám és szellememelpusztíthatatlan és örökifjú. Elvégremégsem csak azért játszom, amiértvakarózom! De a játék, amit nemszellemem, hanem szervezetem hoz létre,éppoly unalmas és semleges, mintgondolkodásom nagyképű általánosságai.Ilyenkor feltámad bennem a vágy azértelmetlen ripacskodásra, a burleszkre ésnonszenszre, a képzelet erőszakos téveskapcsolásaira, mint az egyetlen igaziköltészetre. Ilyen-kor megszülöm a„modern" művésze

tet, unalomból, vágyból, szemtelenség-józanságból -- talán még a klasszicizmusutáni nosztalgiából is.

Paradoxon - jó öreg paradoxon: ez a tény- ez a tény. Csak az él, ami paradoxon. (Haezt végiggondoltuk, milyen könnyen lebegminden, mennyire elgondolható!) Ezzelkell foglalkoznunk, tudva, hogy megoldaninem fogjuk, nem szüntetjük meg, nemoldhatjuk fel soha, azért paradoxon.Kényelmet-len és gyönyörűségesenbizonytalan állapot. Átélés és szereplés,meghatottság és tudatosság,Sztanyiszlavszkij és Brecht: vagyegészében, vagyis paradoxon voltábantanítjuk, tudjuk, gyakoroljuk - vagy nemvagyunk színészek, és nem is vagyunkkíváncsiak a színészetre. A paradoxonbanrejlik a színészet varázsa. A mesterségmegtanulása: elmélyülni a paradoxonban.A színészet legegyszerűbb „eleme"

önmagában is paradoxon, itt egyértelműdolog nincs. Sztanyiszlavszkij is elvétette,amikor különválasztotta a beszéd ésmozgás technikájának gyakorlatát apszichofizikai gyakorlatoktól, magától a„játék"-tól. Vívni, atletizálni, stílusokattanulni, irodalmat megismerni: aszínésznek annyit jelent, mint játszani. Habeszélni tanulunk: álmodoznunk kell.Külön technika vagy külön intellektusvagy külön álláspont, vagy - uram, bocsá ' -külön lélek : nincs. Az elemzés mindenveszélye és tévedése itt van, ettől válikokos-

Gábor Miklós mint Alceste A mizantrópban

kodássá. A paradoxon nélkül mindenszínészetelmélet dogma, gyakorlatiatlan,használhatatlan. Inkább ne mondjunksemmit, mint hogy mást mondjunk, mintparadoxont. A színészet = paradoxon. Alegegyszerűbb instrukció is. Akkorgyakorlati, akkor használható, akkoregyszerű. A színházban - a próbákon -nincs olyan szó, amit ne kísérne a hallgatás.Ezt annyira gondolkodásunk alap-kövévékellene tennünk, hogy többé ne is legyünkképesek másként látni, elgondolni valamit,csak mint paradoxont.

Gyakran gondolok rá, mint talán min-denki, aki ír, fest, játszik, zenél: mi szükségvan rám és arra, amit csinálok? Végül is migyőz meg róla, hogy érdemes? Azingerültség, amit másokban keltek. Mi tesziőket ingerültté? Hogy elég erős és bátorvagyok a paradoxonok világában létezni.Az emberek általában hanyatt-homlokmenekülnek innen, mert nem érzik a talajt alábuk alatt. Ez az, amit én tudok, ők megnem: biztonságban vagyok, ahol ők ne-vetségesen kapálóznak. Ennyi kis kajánfölény mégiscsak szükségeltetik, hogy úgyérezzük, érdemes.

Az „ejtett karú" megoldás. Az elsőidőkben csaknem szelíden léptem szín-padra. A rendező időt hagyott, hogy azajtóban megálljak, körülnézzek, az aj-tótólelőremenjek a kanapéhoz, a szín-pad baloldalán, ott leüljek, azután küldte csakutánam Philinte-et. Ezzel a kisnémajátékkal kezdődött az előadás. Illetve:ez a némajáték jött az előzene, a bevezetés,a „Hair-Hamlet" zenés idézet után: „... milyremekmű az ember! Mily nemes az értelme! ... Működésre mily hasonló angyalhoz!Belátásra mily hasonló az istenséghez!"

Ez az „ejtett karú" Alceste tisztában voltvele, hogy nevetséges, hogy ügyereménytelen, megértette, meghallgatta,elfogadta Philinte minden érvét - aztánellenkezőképpen cselekedett. Valószínűlegez lett volna a legmodernebb felfogás;Alceste magatartása oly abszurddá váltkorunkban, hogy szemünkben kissé ostoba,ha ezt nem látja - ha viszont látja éscsinálja, akkor ez már csaknem egy szelídszent elhivatott ostobasága. De ez a„jámboran nevetséges" és „jámboranellenálló" figura, akinek magatartása szelídravaszsággal szinte az egészvilágegyetemet hívja ki, egyetlen percigvolt tartható: amíg meg nem szólalt. Őegyütt nevet kínzóival saját magán - deAlceste nem nevet magán. (Különbenmosolyogni is alig

mosolyoghat, talán Éliante-ra.) Gőg nélkülnincs Alceste.

Később vissza kellett állítanunk azeredeti, Molière diktálta gyors kezdést:Alceste és Philinte egyszerre lép szín-padra, némajáték nélkül, már a szín-falakmögött megkezdett vita közepén. Ez akezdés egyszerre elvágta a közönségminden mocorgását is.

A társasági jelenet; melyik érzékeny,őszinte és hiú kamasz nem ismeri ezt aszituációt: szerelmünk nevetségessé teszminket a nyilvánosság előtt, és éppenabban, ami a büszkeségünk?! Magamban„Jean Christoph"-nak hívom ezt az esetlenés szenvedélyében mindenképpen zseniáliskamaszt, talán mert kamaszkorombanRomain Rolland fiatal hősének képzeltemmagam, mikor attól féltem, hogy önmagamelőtt is nevetséges leszek.

Van valami túlságosan is kézenfekvőközelség Alceste és az én kamaszos szí-nészegyéniségem közt. Amikor azt mon-dom Éliante-nak: „Fogadja el szívem! Önélegyen, ha ő, a hűtlen megvetette!" - aközönség nevet - de jól nevet-e? Alcestebüszkesége nem a talán rokonszenveskamasz gyerekes bosszú-vágya, hanemmagának a „büszkeségnek" a kritikája,kudarca pedig az embergyűlölet és amorális feddhetetlenség - egy elv! és azelvek emberének - nevetséges bukása.Alceste nem kamasz, Alceste érett férfi. Ésén? Eszközeim még ma is egy kamaszeszközei - Hamlet eszközei : kacérság,tetszeni vágyás.

Más viszonyba kell kerülnöm kamasz-élményeimmel. Itt az ideje. Viszont másanyagom, más ösztönöm nincs, mint ere-dendő élményeim, mint „Jean Christoph"

indulatai - hol lelhetnék másutt energiát?Jean Christoph és Molière? Alkat és

tapasztalat vitája?Kihúztuk Philinte utolsó mondatát:

„Gyerünk utána ..." - mely a darabotmintegy eldöntetlenné teszi, és az elő-adásAlceste szavaival végződik: „Magammögött hagyom a bűn kavarta örvényt,kutatva, hol lehet oly elhagyott vadon, Holmég a becsület megélhet - szabadon!" Ettől- és a kezdés Hair-Hamlet zenés idézetétől- az előadás Alceste pártjára áll. Debennem nincs-e több kétely Alcesteigazságaival szemben? Ez az én teljestudásom? Hol, mennyiben azonosítom énmagam Alceste-tel? Komolyan veszem-e?Vagy csak amennyire a kamasz Jean Chris

toph-ot? Hogy is állok én ezzel a meg nemalkuvó őszinteségszomjjal? Mi alegigazabb véleményem róla?

Ez az egyik kérdés. De a másik: hol,hogyan kezd működni a tehetségem? (Ez aza pont, ahol nem tehetek más-ként.)

Milyen jelentősége van egy szerep fel-fogásában, például, hogy a színész kövérvagy sovány?

Reggel felhúzom az atlétatrikót, ésazonnal behúzom a gyomrom: kissé ber-zenkedem saját testem ellen, mióta élek.(Az arcom ellen is. Erről jut eszembe :tegnap a Mátyás Pince tükre előtt láttamegy férfit, amint ünnepélyesen komolyarccal nézegette magát. Egészen máskéntcsinálta, mint én szoktam.) A színész és ateste: párbeszéd. Nyilván másként, mintegy „civilnél", de nem is úgy, mint példáulaz artistáknál vagy sportolóknál. Az artistateste eszköz, idővel elromlik. Testétől aszínész a mondanivalójáról várfelvilágosítást. A tükörbe nézünk,szembesítjük magunkat azzal, amit arcunkkifejez, amire arcunk képes. A szó testi ésnem lelki értelmében. Úgy találjukarcunkat, mint Picasso az ócskabiciklikormányt, rozsdás homokozóformáta szemétdombon, hogy bikafejet vagynapraforgót maceráljon ki belőle.

Elég bő-e Alceste zakója, hogy be-gombolhassam? Nadrágnak feszülő hasamhagy-e elég helyet, hogy zsebre dug-hassam a kezem? Ettől függ minden!

Kamaszság? Elképzelhetek egy éppennem alkatomnak megfelelő Alceste-et. Eztnevezem „Jouvet"-nak. Sötét, komor;mindig méltóságteljes és elegáns; ruhája iszárt, haja lesimítva; beszéde szándékosankorlátozott skálán marad, ugyanúgyindulatai is; puritán. Azonnal olyan próbaelé állíthatnám magam, amely alegnagyobb színészi bravúrt kívánja, hiszén mindig kócos vagyok, mindigszélsőséges. Ez csak nagyon érettszínésznek sikerülhet - de egy érett szí-nésznél csak ez igazán érdekes. Alcestealakja kiegészülne a színészi bravúr él-ményével - ami a legszínházabb színház. Aközönséget olyan eszközökkel kápráz-tatnám el, amelyeket tőlem nem várt.

Színházi közéletünkben - kritikusoktól aszínházakon belüli vitákig - ha vannakilyenek - arról beszélünk sokat, ami nemszámít, és megfordítva. Lég-üres térbenmozog a sok fecsegés, úgy, ahogy van. Azemberekkel nem az történik, nem otttörténik, nem úgy történik, az embereketnem az fogja meg stb.

Elméleti világ. Hamis és meghamisítottértékrendszer. Az emberek pofáznak.Aztán elmennek egy udvari szobába, le-ülnek egy magányos asszony mellé, csen-desen beszélgetnek egy férfiról, aki márnincs, aki már csak egy marék hamu. Azemberek pofáznak, aztán meglátnakakármit - akármit! -, és ott van mindensemmiségük, az egész élet,megfejthetetlenül, elhanyagoltan, ebekharmincadjára hagyva. „Jogi esetek" -mondja a tévé -, és tátva marad a szánk,hogy az emberek milyen csodabogarak,szörnyetegek, felfoghatatlanok - és hogymagánéletük - mármint az életük - nem jutszóhoz -, mert nincs szó, csak absztrakcióvan. Aztán az emberek megint pofáznak.Pofáznak a színinövendékek is, az emberigondok jövendő gazdái. A színház:átcsúszik a pofázás szférájába. Ahol nincsse fájdalom, se öröm, ahol nincs vesékbelátó szem se, mert vese sincs. Csakaffektálás. Ami itt valóban létezik:egyszerűbb darabok, egyszerűbbalakítások, egyszerűbb és nagyobb színésziarcok, egyszerűbb pillanatok. De a sokpofázás, mint az agy-mosás, ezeket iskimossa az emlékezetből. Lázár Máriabelép a színpadra, és felcsattan a taps:valaki, aki van! De ki beszél róla? Ki veszikomolyan? A létező dolgok túl egyszerűekahhoz, hogy észrevegyék őket. Az igaziarcok túl jelentősek, semhogy rá merjeneknézni.

Ugyanakkor ez a kétségbeesett igyekezeta fenyegető unalom ellen! A „kulturáltszórakozás" finomkodó képe mögött ottleselkedik az unalom. Az unalom azesztétizálás, a finomkodás szülő-anyja. Akiszórakozik, ahelyett, hogy odafigyelne: azunatkozik.

Vajon a színész áttolhatja-e a fele-lősséget a színházra, a rendezőre? Mimarad akkor a színészből? Azt mondják,h o g y a színészek lázadozása a rendezőkellen: az ösztönösség védelme. Mi a fene: aszínész, az csak az „ösztön"? Nem ennek afelfogásnak logikus következménye-e aszínészek növekvő felelőtlensége?

Mondanivaló? Amiről én meg vagyokgyőződve, nem az, amit mások fontosnaktartanak.

Az én véleményem az, ami szervezetemműködésében nyilatkozik meg számomrais.

Való igaz: engem néha Lear sorsánakszörnyűségénél is jobban érdekel példáulaz, hogy Cordélia nem akar, nem tud, nemképes beszélni. Ebben életem egy mélytapasztalata és vágya testesül

meg: mindig szerettem volna olyan emberlenni, aki csak akkor és annyit mond,amennyire a belső szükség kényszeríti.Akár férfi, akár nő: mindig bizonyosnagyság bizonyítéka, jele volt szememben,és gyerekes, romantikus örömet okozott,ha ilyennel találkoztam. (De szerettem a

Hallgatag ember című filmet!Oidipuszban is őt játszottam - annakellenére, hogy a szerep annyit be-szél!Élete ez utolsó napja előtt Oidipusz csakhallgatott.) Ez nekem az élet, az én életem.Nem azt mondom, hogy erről szól a Lear.De ha rendezném, ez lenne az egyiklegfőbb gondom, hogy erről valljak.Ilyenekből áll egy színdarab, ezekbőlköltészete, varázsa, realitása!

Éppen eleget riasztgatnak minden ol-dalról különböző felfogások képviselői,egymásra mutogatva : „Ilyenné akarszlenni?" Nem. Ha megpróbálom, mindigkiderül, hogy úgysem tudom, hogyan kellilyenné vagy olyanná lenni. Létezőkérdéseket akarok megoldani.

Ma (1973. nov. 3.) óriásit buktunk, talánez volt életem legnagyobb bukása. Ifjúságielőadás volt, talán túlságosan isfiataloknak, és az ifjúság egy-szerűen nemvett tudomást arról, amit mi a színpadoncsináltunk. Az első pillanattól kezdve aligtudtuk túlkiabálni a zajt, amit a nézőtérencsaptak. Közben fel is adtuk, nem volteszközünk, hogy lecsillapítsuk őket, csakdaráltuk a szöveget, és időnkéntkétségbeesett pofákat vágtunk egymásnak,vagy magunk is ne-vettünktehetetlenségünkön.

Brookék ezeket játszva legyőzték volna,gondolom. Mészöly Dezső azt mondja: eza darab nem való kisgyerekeknek. Talánigaza van. A mizantróp túl fegyelmezettírás. Igaz. Mégsem tudok beletörődni.Felül kellene vizsgálnom ezt a dolgot.(Egyedül? Egy színész?) Bármi legyenbármiről a véleményem, ha színpadralépek, a közönséget le kell győznöm!Annyira úrnak lenni a szín-padon, hogymindig harcra készek legyünk! Milyencsodálatos álom!

Latabár rögtönzött valamit tánc közben.Utána kiment, és negyedóráig gyakorolta apár újonnan született lépést, kikérdezte azügyelőt, a karmestert: „Mit is csináltam?Hogy is csináltam? Ez volt az?" - egykemény hadvezér alaposságával ésszorgalmával. Azt is mondta: a jobbértgondolkodás nélkül el kell vetni a jót, akáraz utolsó pillanatban, a premier előttinegyedórában.

A közönség rögtönzött, tehát a szí-nésznek is rögtönöznie kell. A színész

sosincs közönség nélkül. Első pillanattólgondolnunk kell a sikerre és vele a rög-tönzés lehetőségére. Kidolgozzuk az elő-adást, és a végén kiderül, hogy a próbákintimitásában minden túl halkra, túl lassúrasikerült, a legmeghatóbb pillanatokfabatkát sem érnek. Ha nem készülünk felidejében, a közönség minden változásatúlzott csalódást vagy oktalan örömetokoz. A közönség: ellenség. Ezt jó tudni.Mindig kell ellene tartalék, támaszpont,lélekjelenlét.

Honthy Hanna megjelenik; elcsodálkozika közönség elragadtatottságán: „Ennyireszerettek?" - majd szerényen mosolyog,mint egy bakfis az első bálon - majdelneveti magát, együtt a néppel. A nézőtérminden árnyalatnál felzúg; és még mindighúzza: átmegy a színpad másik oldalára,ott is eljátssza az egészet; mintha valakitfelismerne az első sorban; vagy rámutategy ismeretlenre, aki különösen el vanragadtatva (mintha az ölébe ülne); és mégmindig! Tovább! Micsoda haláltánc,micsoda vakmerőség! És ha a közönségegyszer rájön a trükkre? Ha már nemengedelmeskedik? Ha leleplezi? Hakigúnyolja? A nézőtér: szakadék - és mi akötélen. A feszültség: a halálveszély, abukás veszélye. És akkor mintha nemcsakmi zuhannánk, hanem velünk mindennéző. Ezért vigyáznak ránk?

És Honthy szinte kibírhatatlan lassúságamellett Latabár túlhajtott ritmusa éstempója - rohanás a kötélen; artista-pontossággal kidolgozva. Minden lelki-ismeretesség, minden pontosság mellett:állandó készenlét a visszavágásra. (Latabárrossz vicceit mi tette ellenállhatatlanná?)

A beállított játék a kész dolgok unal-mával tölti meg a termet. Az író isrögtönzött, amikor a drámát írta. A rög-tönzés - tehát az élet, a halálveszély, apillanat - gazdája a színházban: a színész.

A közönséget sokszor gyűlölöm ésmegvetem. De sose háborodok fel mű-veletlensége vagy közönye miatt. Az énfeladatom, hogy legyőzzem!

(Mellékesen:) Bernstein a tévében azenét magyarázza - igazán nagyszerűen.Ahogy a zenét tiszteli - és kihasználja;ahogy „közvetlen" (ismétlődő, kissémodoros reflexmozdulata az orránál,mintha verejtékcseppet törölne le) ; ahogykócos, ahogy a ráncai jóképűek, ahogy anyakkendője divatos is, nem is; a sexappeal és a szaktudás intelligenciájánakfelsői foka; íme, a siker, a si-

ker nagysága és silánysága. Az „érdekesember". A sorozatos előadásokat nézvelassan átlátok Bernstein trükkjein, devédekezem nyilván jogtalan és igazánakaratlan, saját jó szándékom ellenéremegszülető, és még csak árnyalatnyi fö-lényemmel szemben. Hova visz ez a két-kedő alig-mosoly, ha nem vigyázok? Asiker tagadása nem a művészet - min-denesetre a színház tagadása-e?

(Kierkegaard mond valami ilyesmit:érdekessé válni, érdekes életet élni végzeteskiváltság, mely - mint minden kiváltság aszellem világában - csak fájdalommalnyeretik el. A Kierkegaard még: „érdekes",ez határ az esztétikai és etikai közt.)

Az erkölcsi komolyság nem látható.Ugyanakkor a természetes erkölcsi ko-molyság minden műalkotás kvalitása. Azigazi műben mindig van valami gyerekes,naiv komolyság, mint a népdalban. Azelőadóban pedig (személyét akarva-akaratlan mindig a mű elé tolja) mindig vanegy kis cinikus lenézés a művel szemben,melyen átlát (de nélküle csak a földönvánszorogna). Ez a „kritikus" a művészben?És éppen ez a pont, ahol a kritikuselsilányul: fölényében.

A színész csábító fajzat, ígér és eltűnik,a személyes érintkezés varázsával hat,aztán gyalázatosan meglép. Mind-ezt talánszenvedéllyel csinálja, de ez nem segít atényeken: a színészhez képest minden nézőjóhiszemű és ártatlan, mint a kisdedek.

A színész - de talán minden művész -mindig kissé kívülmarad azon, ami történik,nála törvényszerűen fellép a mesterkélt, akísérleti. Lemondás? Egyetlen igazilemondás lenne: lemondás magáról aművészetről. A többi csalás. (Soós Imréértazért rajonganak a színészek, mert morálishősüknek érzik, benne látják életükigazolását; de a Soós Imrék csakzsenialitásukban igazi művészek, az „igazi"

művész, ha úgy tetszik, éppen az, akiéletben marad, aki a határon van, aparadoxon embere.) A művész, a színésztehetségének szerves része az irónia - iróniamaga a színjátszás; egy megrendelésre, bár-mikor rendelkezésre álló és kikölcsönöz-hető érzelmi és indulati anyag: ez az önmagának ellentmondó jelenség.

Amit itt firkálok, nem azt jelenti, hogylenézem a művészt, mert mást prédikál ésmást csinál, ellenkezőleg. Ezen az alaponaz egész művészetet hazugságnakminősíthetem, és felszámolha-

tom. (Sokan meg is kísérlik, nyíltan vagyleplezetten.) Csak annak van joga lenézni aszínészt, aki mint színészt érti és értékeli.Különben félő, hogy olyas-miért nézi le -iszákosság, álszentség, erkölcsi botlások -,amikben maga is bűnös. A kispolgárkövetkeztetése mindig ez : a művész legyenolyan ostoba és álszent, mint én vagyok,amikor nem csinálok magamból ésmagammal sem-mit. A hipokrízis mindigkész, hogy „csak ennyi!" felkiáltássalmegmagyarázza és elintézze a művészetet -és ha lehet, az egész életet.

Magam se tudom, miért, de etika ésesztétika pontatlan összekeverése úgyingerel, mint a mosdatlanság. Aki úgy tesz,mintha ő lenne Hamlet, mert Hamletetjátssza, az dögöljön is meg, mint Hamlet.Másrészt a kritikus, aki esztétikai ítéletreképtelen, és ezért prédikál, mint egyanglikán lelkész a század eleji angolregényekben: megérdemelné, hogy számonkérjék rajta életét.

Művész és társadalom üzletében mindigszigorúan üzletszerűen kellene eljárni.(Hisz a háttérben úgyis mindig érvényesülaz alku.) A siker embere nem hivatkozhaterkölcsi értékekre, mert a tehetségműködése nem morális tett. Egytehetségtelen színészt egyetlen dolog mentfel: ha megbukik. Ha egy életen keresztülmegbukik és mégis kitart : még szent islehet (egy szent, akin mosolygunk). De hasikere van, bármilyen jó szándékú;elveszett! Mert akkor megfizette aközönséget - vagy a közönség őt. Másrésztaz erkölcstelen zseni, aki a társadalomnakmint művész teljes értéket ad: tiszta figura,nem csap be. Egy nagy művész elítéléseerkölcsi szempontok miatt esztelenség,előbb-utóbb rehabilitációhoz vezet. (Igaz,hogy ez az ítélkezők pillanatnyi érdekeszempontjából mellékes.)

A társadalom nehezen érti meg, miszüksége van a művész démoni tehetségéreés a zavarra, amit jelenléte a világban okoz- ezzel minden művésznek számolnia kell,ha nem akar fellengzős paprikajancsiváválni. A társadalom sose fog alkalmazkodnia művészhez. Másrészt a művésznek - és aszínháznak és a színésznek - kiváltság kell- természeténél fogva kiváltság kell. Atekintély vagy ellenkezője: a kétes helyzet- egyaránt megszerezheti ezt a kiváltságot.Ez a kiváltság: a fantázia szabadsága.

Nem hisz mondanivalójában, aki nemhisz saját szerepében, abban, hogy bo-

hócnak lenni dicsőség, hivatás - vagyisáldozat. Korunk nagy komédiásának,Oliviernek komolysága most, öreg koráraderül ki igazán, amikor mind groteszkebblesz: a Haláltáncban inkább, mint aHamletben. Nem azért abszurd, mert halada korral - ő csak saját korával halad,szervezetében működő saját órájával lépszigorúan szinkronban; mind meztelenebb,tehát mind nagyobb komédiás, tehát mindkomolyabb, érettebb - és minderkölcsösebb ember.

Minden szerepet úgy kell felépítenem,hogy szabadon mozoghassak. Lehetőségetkell adnom magamnak a teljes f el-adásra, ameditáció és csend pillanataira, amikorszinte megunom és abbahagyom a játékot;és lehetőséget kell teremtenem atemperamentum kitöréseire is, azelrugaszkodásra, egész a ripacskodásig, akiáltásig és pofavágásig. Ha ez megvan,akkor a szerep jól van felépítve. Ezbiztosítja szuverenitásomat. A közönségtalán nem tudja mindig követ-nigondolataimat, de ennek a mozgásnaklátványa és változatossága leköti. És néhaúgy érzem, hogy Molière engem ebbenakadályoz!

(Folytatása következik)

E SZÁMUNK SZERZŐI

CZÉRE BÉLA, a Petőfi Irodalmi Múzeummunkatársa

FÖLDES ANNA, az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők Lapja rovatvezetője

GÁBOR ISTVÁN újságíró, a Magyar Nem-zet munkatársa

GÁBOR MIKLÓS színész, Kossuth-díjas, aMadách Színház tagja

PÁLYI ANDRÁS újságíró, a Magyar Hír-lap munkatársaPÉRELI GABRIELLA filmesztéta

PETERDI NAGY LÁSZLÓ, az irodalom-tudományok kandidátusa, a MűvelődésügyiMinisztérium Színházi Főosztályának he-lyettes vezetője

SAÁD KATALIN, a kaposvári színházrendezőasszisztense

SZÁNTÓ ERIKA dramaturg - újságíró, azMRT munkatársa

SZÁNTÓ JUDIT lektor-dramaturg, a Ma-gyar Színházi Intézet munkatársa

SZILÁDI JÁNOS újságíró, a Magyar Nem-zet munkatársa