S Z Á G U L D Á S , P O R S C H E , S Z E R E L E M

20 À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december

XVII. ÉVF. 7–8. SZÁM 2004. NOVEMBER–DECEMBER A TATABÁNYAI BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉLMÉNYMAGAZINJA. MEGJELENIK KÉTHAVONTA.

Ára 179,- Ft

„NÕI SZÉPSÉGIDEÁL…” FOLYTATÁS Ó 13

„OKTATÁSÜGY…” Ó 5

Dacia Logan

Népautó a javábólA tizedik bé által rendezett szánalmas karácsonyimikulásos-ajándékozós ünnepség végeztével kisöröm után epekedve az újonnan épült Dacia sza-lonba vettem az utam. Sokat hallottam már azúj román–francia alkotásról – többségé-ben kellemeset –, és szerettem volnamagam is meggyõzõdni a tény-szerû pletykák valósághû-ségérõl.

Elõször az autóra pillant-va kellemes, mosolyra derítõformaterv tetszett meg a kisRenault-szüleményben. A tetsze-tõs dizájn végigfut a karosszérián, még a hátulja semlett olyan elnagyolt, mint a hasonlóan a Renault általalkotott gusztustalan, anyaszomorító Thalia „fene-ke”. Az ember lelkesedését némiképp a kicsit hanyagfestés vetheti vissza, már akinek ez olyan fontos. Azigazat megvallva kívülrõl nem tûnik igazán nagynak,végül is kompakt autóról van szó, meg nem is kívülkell méretesnek lenni. És belül… A régi Dacia is ké-nyelmérõl volt híres (a legenda szerint a szoci jármû-vek egyik legkényelmesebb példánya volt a Dacia), ésezt az új sem tagadja meg tõlünk. Az egyszerû, ámkényelmes elsõ ülések mellett pedig figyelmet érde-mel az is, hogy a hátsó sorra kényszerülõk is példás

helykínálatban részesülhetnek. A hely nagysága meg-szégyeníti a jóval nagyobb és többszörös árú gyár-tók autóit is. Mindehhez még egy öblös csomagtartóis társul.

És hát akkor jöjjön, aminek jönnie kell, a Dacia fõfegyverténye: az ára. Az 1,4-es legfapadosabb ver-

zióért mindössze 1,749 millió forintotkell letenni az asztalra. Ez valóban

nem sok, ennyiért jóformánegy öt-hatéves használt au-tóhoz lehet hozzájutni.

De akkor mi lehet a titok?A Dacia szakembereit bizonynagy spórolásra fogták: azautóban ücsörögve és a

részleteket figyelve ki is tûn-nek ezek az apró hiányosságok. Az

anyagok nem a legjobbak, de a célnak tö-kéletesen megfelelnek. A kissé puritán belsõ teret le-het még hátrányként említeni. De ezek szinte alig csor-bítanak a kialakult – meglehetõsen pozitív – képen.Meg amúgy is… aki ilyen autót vesz, az a használha-tóságot nézi, nem pedig azt, hogy nincs krómkeret afordulatszámmérõ körül, vagy hogy nem szerelteksminktükröt a sofõr oldalán levõ napellenzõbe.

Nyugton állíthatjuk: született egy autó, amely agondolkodó, elõrelátó és a használhatóságot elõny-ben részesítõ vásárlók igényeit elégíti ki, ráadásulrendkívül kedvezõ áron. Azt hiszem, ez az autó egysikergyanús történet elsõ fejezetét testesíti meg.

CSIZSEK ÁDÁM

Az idei végzõsök nincsenek könnyû helyzetben, raj-tuk tesztelik az új, kétszintû érettségi rendszert,amely egyrészt a lehetõségek hatalmas tárházát,másrészt viszont a totális káoszt jelenti. Felvet egycsomó kérdést, amiket sokszor senki nem tud ki-elégítõen megválaszolni, még maguk a szaktaná-rok sem.

Félreértés ne essék, ez nem az õ hibájuk, valóbannem könnyû eligazodni az új rendszer okozta válto-

zásokon. Közelednünk kell az EU-s színvonalhoz. (Hm,köszi szépen!) Mibõl legyen emelt szintû? Mi az, ami-bõl inkább csak a középszintet kockáztatják meg?Hány pontot jelent az a felvételinél? (És mi van azok-nál az egyetemeknél, ahol alkalmassági vizsgát kelltenni?) Mire megyünk a nyelvvizsgákkal? stb. Telje-sen mindegy az érettségi bizonyítvány, egyszintû, két-szintû, emelt vagy közép, aki tanulni akar, az fog is,aki meg nem, azért mások semmit nem tehetnek. Ezamolyan egyéni „döntésjog”. De nem csak a végzõsök

szenvedik ezt végig, hi-szen az alsóbb évfo-lyamoknak is lehetõsé-gük van elõrehozottérettségit tenni, mely-nek feltétele a hátralé-võ évek tananyagábólosztályozó vizsga leté-tele. Az idei évben még„kiváltható” a nyelvi érett-ségi középfokú C-típu-sú nyelvvizsgával is, melyautomatikusan emeltjelest biztosít. Várható,hogy idén még a kis-gimisek is elõrehozott

A magyar oktatásügy legújabbgyöngyszeme: a kétszintû érettségi

Õk már készülnek FOTÓ: NAGY TAMÁS

Megint eltelt egy év. Ilyenkor, késõ õsszel, esetlegkora télen az ember fia elkezd kérdezõsködni a ha-vernál (a tehetõsebbje körbejárja a boltokat) a FIFA-sorozat legújabb részéért. Vegyes érzéseim vannak ajátékkal kapcsolatban, mert bár az EA SPORTS-osarcok mindent bevetettek, hiányzik ebbõl a gémbõlvalami, ami tökéletessé teszi.

Kezdjük rögtön a menüvel, amelyen szokás sze-rint könnyen el lehet igazodni. (Ezt a fifahungary.huoldalról letöltött magyarítás nagymértékben meg-könnyíti.) Játszhatsz barátságos meccset, fejest ugor-hatsz a nemzetközi klubtornák és bajnokságok ten-gerébe, valamint elindíthatod saját magadat a sztár-edzõvé válás útján. Ez már nemcsak annyit jelent, hogycsapatválasztás, aztán gyerünk, mint az elõdben. Elõ-ször is ki kell választanod a betáplált arcok közül aneked tetszõt, (ne reménykedj, az elhízott fekák és azõsz úriemberek egyike sem fog hasonlítani rád), majdmeg kell adnod a nevedet. Aztán a régiót, ahol tevé-kenykedni akarsz. Ha ezen túlestél, jön a csapatvá-lasztás. De itt sem egybõl a Real Madrid. Elõször álta-lában másodosztályú vagy az elitben sereghajtók közétartozó együttesek versengenek a kegyeidért, igaz,ezekbõl legalább húsz van. Ha választottál, jön egyújsághír, miszerint kineveztek a csapat menedzseré-vé. „Játszhatok végre?” – teheted most fel a kérdést,teljesen jogosan, ha már egyszer egy évet vártál errea játékra. Le kell lombozzalak: nem. Ugyanis különbö-zõ pontokat kell elosztogatnod a segédedzõid között,azonban még a magyarítás segítségével sem sikerültrájönnöm, hogy ezt hogy kell csinálni.

Van még egy új, említésre méltó opció is, a játé-koskreátor. Akár magadat is elkészítheted, és gólki-rály lehetsz a spanyol bajnokságban, kiszorítva Ro-naldót. Ennél az opciónál megadhatod a leendõ sztár-focista képességeit, magasságát, súlyát, hajszínét,bõrszínét, születési adatait, milyen lábbal lõjön job-ban, hány foga legyen, meg hasonlók. Abszolút új-donság a focis mûfajban, hogy megadhatod azt is,

viseljen-e hajfogót, karkötõt, Davids-féle védõszem-üveget, comb-, boka- vagy cicifixet, ujjszorítót, nyak-láncot stb. Az aktuális játékoskereteket elég jól szi-mulálták, bár szerintem Beckhammel védekezõ kö-zéppályást játszatni kapitális baromság. De ebbõl aszempontból talán ez a gém legnagyobb hibája. Szo-kás szerint nem fogom kibírni, hogy ne szóljak a já-tékmenetrõl. Dióhéjban annyit mondhatok, hogy aFIFA 2004-hez mérten rengeteg javulást tapasztal-tam. Enyhén lepõdtem meg, amikor Gera Zoli har-mincról kapufás gólt rúgott Iker Casillasnak váloga-tott meccsen. Ilyet a korábbi példányokban, mond-juk a World Cup 2002 kivételével nem sûrûn láttam.A kapusok repertoárja is bõvült, ha kell, lábbal véde-nek, ha kell, a tizenhatos vonalán törik ketté a csatárlábát egy elementáris erejû odacsúszással. Ez utóbbit

Gyerekkoromban a megyei könyvtár dedós részé-ben faltam a sportújságokat. Akkor még gõzömnem volt arról, ki az az Esterházy Péter, de nagyontetszettek a néhai Képes Sportban megjelent fut-ballírásai. Akkor még maga is focizott a Budapest-bajnokságban amatõr pályán, amatõr társakkal,amatõr bíró sípszavára. Az õszinteség korában egyentellektüel csak a futballszentély tömegmámo-rában oldódhatott fel a hideg, józan hétköznapokután. Ma már elég, ha leül a számítógép elé…

vezette BircsákFIFA 2005

Jó talajú pálya, vezette Bircsák

a kedves bíró sporttársak elõszeretettel honoráljákegy furcsán piros színû lappal, úgyhogy a szezon elõttnem árt beszerezni egy harmadik számú kapust, nembaj, ha gyökér, úgyis csak kispadra kell ülnie, ha az elsõszámú hálóõröd elveszti a fejét.

Feltétlenül próbáld ki az esõben focizást! A focis-ták lépései nyomán felfröccsen a víz, a labda meg-csúszik a nedves füvön, egyszóval ez hiperreális. Ösz-szegzésképpen: ez a játék az elõdhöz képest renge-teget javult a játékmenet és az élethûség terén, de azév elején PC-re is megjelent KONAMI-féle Pro Evo-lution Soccer 3 kenterbe veri. Így azt hiszem, a FIFAtrónja veszélyben van! Sõt, egy másik követelõ, a PES4 november 19-én látott napvilágot. Reméljük, a kö-vetkezõ számban ezt a játékot is górcsõ alá vesszük.Én nagyon kíváncsi vagyok rá. És Ti? - BB -

FORRÁS: INTERNET

MIÓTA Ádám elcsábította Évát, és elhangzott asokak által ismert mondat – „Anyának érzem,

oh, Ádám, magam!” – a férfiak folyton folyvást azonmunkálkodnak, hogy meghódítsák szívük választott-ját –, ezáltal segítve õket az anyává válás rögös útján.Természetesen a gyengébbik nem képviselõi is minéltöbbet megtesznek annak érdekében, hogy a férfiakfelfigyeljenek rájuk. Az egyes történeti korokban másés más módon tudták kifejezni azt, hogy még nincsolyan ellentétes nemû egyed, aki anyává tudná vará-zsolni õket. Tegyünk egy rövid áttekintést egészen azemberiség kezdetétõl fogva, középpontba állítva azegyes korok, korszakok nõi szépségideáljait a képzõ-mûvészetek segítségével, amelyeknek mintegy utó-piáját tapasztalhatjuk most, a huszonegyedik századelején. Csak a fontosabb idõszakokat emelném ki,amelyek ellenhatásaként születtek a mai kor szépség-ideáljai. Senki ne lepõdjön meg azon, hogy a közép-pontban minden esetben a nõiesség kelléktáránakelengedhetetlen elemei fognak szerepelni!

Kezdetben vala az õsember. Õ nem bonyolítottatúl a dolgot, számára az volt a fontos, hogy az asszonygyermekeket hozzon a világra, vagyis a szaporodásttartotta szem elõtt. Ebbõl a korszakból maradt fenna sokak által ismert termékenységi kabala, a WillendorfiVénusz, amely jól tükrözi az õsember gondolkodásátazt illetõen, milyen az igazi nõ. Szép húsos, irdatlannagy emlõkkel, amely azt jelenti, hogy egészséges ahölgy, hiszen ekkoriban százalékban mérték a gyer-mekhalálozást (mondjuk nem is mérték), nem pedigezrelékben. Így nem tehetünk szemrehányást azért,mert az õsember ennyire leegyszerûsítette a nõk fel-adatát, hiszen neki a fajfennmaradás volt a legfon-tosabb. Képzeljük csak el, mi lett volna, ha jól elszó-rakozik több tízezer éven keresztül! Nagyokat vadá-szik a haverokkal, utána meg berúgnak a mamuttej-bõl erjesztett pálinkától. Vagy épp ellenkezõleg: nemhajlandó anyává tenni hölgytársait csak azért, mertnem használnak szappant meg tusfürdõt. Milyen jó,hogy ezeket sok ezer évvel késõbb találták fel!

Ezt követõen fontos állomás lehetett volna Egyip-tom, de mivel mindenki azzal volt elfoglalva, hogyelkészül-e határidõre a fáraó piramisa, nem igazánmaradt idejük azon tûnõdni, milyen is az ideális nõ.Úgy gondolom, Kleopátra biztos mindenkinek tet-szett, akárcsak annak a bizonyos kígyónak, amelymegpróbálta meghódítani, csak túl durván közeledetthozzá – tudniillik megölte. Az azonban biztos, hogyaz áttetszõ anyagok delejes hatását az egyiptomiak

A nõi szépségideál a kultúr-történetbenAvagy add ide a didit!

ideál a kultúr-

is ismerték, kalaszirisz nevû nõi ruhadarabjuk gyak-ran szabadon hagyta a melleket – a férfiak nagy gyö-

nyörûségére. Ezt ellensúlyozandó, az egyiptomi höl-gyek alkalmazni kezdték az áttetszõség mágiáját, nagyszerepet tulajdonítottak a lepleknek, amelyek csakrészben fedik el nõiességüket. Többek között Isist ésNofertitit is megformálták ilyen alakban.

A görög kor elég nagy változatosságot mutat. Azún. korék szobrok a nõket olyan mellekkel ábrázol-ták, amilyeneket a serdülõ lányoknál láthatunk (lát-hatunk?). Emellett azonban – feltehetõen egyiptomihatásra – gyakran fedetlen kebellel képzelték el szí-vük választottját. Ahogy általában mindenben, a mel-let illetõen is a klasszikusan arányosat tekintettéktökéletesnek. Egy kissé érdekes görög mítosz szerinta harcos nõk fél mellét kislánykorukban leégették akönnyebb íjkezelés végett. Az amazonokat ábrázolószobrokon, festményeken ugyan két mellel jelennekmeg, de az egyik mindig szabadon van. Sajnos ma-napság nem holmi fegyverforgatás végett, hanem egykésõn felismert betegség miatt kell rengeteg nõt meg-fosztani legfõbb nõiességétõl.

A bigottan vallásos középkorban azonban elkép-zelhetetlen lett volna, hogy egy nõt bármelyik alap-vetõ ruhadarabja nélkül képzeljenek el. Szegény fér-fiaknak több száz évet kellett kibírniuk fedetlen keb-

Napjaink szépségideálja FORRÁS: INTERNET

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december2 19

M Á J K A M P J Ú T Ö RÉ D E S O T T H O N

3 Télapó itt volt…SZEKERES PÉTER megpróbálta megfejteni az is-kolai Télapó-mûsor színvonaltalanságát

Ajánló

5. rész

RAJZ: KERESZTESI BOTOND

1941. június 22-e, hajnali 3 óra 5 perc. A szerelõkbeindítják a hatalmas motorokat. A gépek a fel-szállópályára gurulnak. Dübörgõ gépházzal vára-koznak, míg 3 óra 15 perckor a felröppenõ jelzõ-rakéta fényére felpörgetik a motorokat, és meg-indulnak a kijelölt célpontjuk felé. Ebben a pilla-natban megindult a Barbarossa-hadmûvelet, aHarmadik Birodalom és csatlósainak támadása asztálini Szovjetunió ellen.

Ezt a témát dolgozza fel az Ubi Soft szoftver-gyártó által 2003 õszén kiadott játéka a The ForgottenBattles.

Mint repülõrajongó, izgalommal telve vártam amegjelenés idõpontját. A telepítés után én még a ki-egészítõjét is gyorsan felraktam, biztos, ami biztos.

A játékot elindítva megcsodálhatjuk a stílusosan

nyomógombokkal he-lyettesített és funkciószerint csoportosítottmenüpontokat. Eddigjó – gondolom magam-ban –, de nézzük a já-tékot!

A Pilot Carrier gomb-ra kattintva választha-tunk, melyik hadviselõfélhez akarunk csatla-kozni. A lista elképesz-tõ! Németország olda-lán állva harcolhatunk amagyarokkal, finnekkel,szlovákokkal, románok-kal és persze magukkala németekkel. A szövetséges oldalon igazából csakSzovjetunioval és Lengyelországgal harcolhatunk, deegy-két rövid küldetés erejéig beugorhatunk Angliaés az USA gépeibe is. A játékhoz nem kell ideológiai

hovatartozás, de ha valaki még küszködik ilyesmivel,nézze meg, hogy milyen messze voltak tõlünk ‘41-ben a demokraták és milyen közel a nácik!

Választhatunk, hogy mikor és milyen hadszínté-ren és hogy milyen géptípussal akarunk harcolni.1941–1945-ig minden fontosabb keleti hadszíntérenmegfordulhatunk. Lehetünk bombázók, vadászokvagy felderítõk. Harcolhatunk a legtöbb létezõ típus-sal. Így a híres-hírhedt Ratával, Sturmovikkal és Stu-kával. Emellett persze olyan általános típusokkal ismint a Messerschmidt, Focke-Wulf, Lavocskin és Mig.Én elõször a magyarokkal a Balaton felett kezdtem.

A játékba belépve hihetetlen élmény fogad. A pi-lótafülkében mindenhol élethû mûszerek vannak. Agrafika egyszerûen gyönyörû, a táj csodálatos, és agépek fizikai tulajdonságai is megfelelnek a valóság-nak. A kiválasztott népnek megfelelõ nyelvû rádió-kommunikáció zajlik a gépek között. A csapatok el-helyezkedése, felszereltsége is megegyezik a valósá-gossal. Csinálhatunk saját küldetést is. Ilyenkor olyanrepcsiket próbálhatunk ki, mint pl. a „Csupaszárny” Go–229-est és az elsõ orosz sugárhajtómûves gépet is.

Elszomorító, hogy viszonylag sok hibát találtam aprogiban. A térképet a mai térképrõl másolták le, dehelyenként azt se jól. Tatabánya, Dunaújváros megje-lenése vagy a mai magyar határok erõsen anakronisz-tikusan hatnak. A gép vészelhagyásakor emberünk agépen átzuhan, és ejtõernyõn lógva a németek is tü-zelnek ránk, noha ezt a valóságban sohasem tették.Gyenge grafikai szinten a vonatok sín nélkül futnak.

Összegzés: egy kitûnõ grafikával és történelmihûséggel felruházott játékot ismerhettem meg, amitviszont csak repülõmániásoknak ajánlok, mert a kül-detések reális hosszúságúak, és nagyrészük az oda-vissza út eseménytelenségével telik. - NVD -

Iskolánk két magyarta-nára arra vállalkozott,hogy az idén bevezetendõkétszintû érettségi vizs-ga magyar emelt szintûírásbeli változatához egykalauzt készít. A vizs-ga dzsungelében való el-igazodás tanárnak, diák-nak egyaránt embert pró-báló feladat. A hiánypótlókötet ehhez nyújt segítséget. A kiadványban avizsga minden részéhez (nyelvi-mûveltségi fel-adatok, mûértelmezés, érvelõ szöveg fogalma-zása) megfelelõ mennyiségû feladatsort találunk.

Légiharca keleti fronton

KÉP: UBI SOFT

Az alábbi iromány pusztán a képze-let szüleménye, egy apró villanás aszépirodalom és a tényirodalom kö-zötti rögös út melletti gabonamezõn.Ha bárki netalán egy csöppnyi hason-lóságot is vélne felfedezni ezen cikkés a Bárdos-beli valóság között, ké-rem, ne tegye! Árt a szépségnek. Kö-szönettel: a szerzõ.

Múlt– Most pedig énekelni fogunk, majd

eldöntjük, hogy kinek van kedve ének-karra járni. Tudjátok, én nagyon szere-tem azokat, akiknek jó hangjuk van, ésezt ilyen módon kamatoztatják, támo-gatván ezzel az iskolát.

– Tanárnõ, én nagyon szívesen je-lentkezem az énekkarba! A régi isko-lánkban is oszlopos tagja voltam, remé-lem, itt is lehetõségem lesz erre. A pró-bák mikor vannak?

– Örülök, hogy ilyen sokan vállaltá-tok, hogy beléptek az énekkarba. Egészszép nagykórus gyûlt itt össze. Basszus,tenor, alt mezzo, szoprán. Vannak em-berek minden szólamban, fiúk és lányokegyaránt. Ez igen dicséretes, nagy kihí-vások állnak még elõttünk.

– Ti kottázzatok, addig mi gyakor-lunk az énekkarosokkal. Sajnálom, denéha ezt is kell, hogy igazi sikerekettudjunk elérni. Végülis, nem vagyunk miénektagozatos gimnázium!

– Ez hihetetlen, holnap megint bekell menni hajnali fél hétre, hogy elpró-báljuk a darabokat, amelyeket elõadunkaz Éneklõ Ifjúságon. Nem elég, hogydélutánonként, sõt órák alatt is éneke-lünk, még hajnalok hajnalán is be kellmásznunk a suliba! Mire jó ez?

– Azt hiszem megérte ez a sok gya-korlás. Aranyoklevelet kaptunk. Le kel-lett volna fényképezni az énekkarosokarcát… szinte röpültek örömükben.Örültek a sikernek, és örültek, hogyénekelhettek. Szerettek énekelni.

– Huh, mennyien voltunk! Szerin-tem az iskola negyede-ötöde fenn volta színpadon s énekelt. Hihetetlenül szépvolt! Csodálkozom, hogy nem szakadtle alattunk az emelvény.

– Tanárnõ, egészen biztos abban,hogy fel fogunk férni a színpadra aKözmûvben? Ha esetleg ez segít, tud-nék hozni otthonról egy-két szekerettoldaléknak, raknánk rá pár fenyõágat,s máris karácsonyi hangulata lenne.Tudniillik, apukám szekérgyártó.

– Olyan jó volt látni a végzõsök ar-cán az örömöt, amelyben talán a miéneklésünknek is része volt. Hiszenolyan szívhezszólóan énekeltünk! „Sohaújra nem jõ a tizennyolc év…”

Jelen– Kérlek titeket, hogy aki eddig ének-

karos volt, tiszteljen meg engem és aziskolát azzal, hogy továbbra is bejárpróbákra, és segíti ezt a közösséget afellépéseken! Ha másért nem, legalábbszánalomból.

– Nagyon sajnálom, de idén nem fogbeleférni az idõmbe. Különben is, kitérdekel, hogy néhány emberrel keve-sebben lesznek az énekkarban. Legalábbmajd rendesen elférnek a színpadon,nem úgy, mint korábban.

– Ha kérhetném, legyetek egy kicsithalkabban, mert így nem lehet dolgoz-ni. Még az anyagot sem tudom leadnirendesen, arról meg álmodni sem me-rek, hogy az énekkarral foglalkozni tud-jak.

– Van énekkar? Igen, mintha ezt hal-lottam volna valahol… Próba szerda dél-után kettõtõl? Mi lesz ebbõl? Guinness-rekord? Heti egy próbával nem lehetmegváltani a világot! Nem baj, nekünktalán sikerülni fog.

– Egész szép kis kamarakórusra valóembert sikerült összecsõdítenem. Néz-zük csak. Hát basszusunk az nem lesz,a mezzo is igen foghíjasnak tûnik. Majdcsak megoldjuk valahogy! Pedig év ele-jén legalább ötvenen szerettek volna azénekkar tagjai lenni. Még a naplóba isbe van jegyezve. Akár meg is tudommutatni a strigulákat a diákok neve alattaz „énekkar” rubrikában.

– Nem baj tanárnõ, így legalább el-férünk egy csoportszobában is. Igaz, eza zongoráról kevésbé mondható el. Majdmegpróbálunk erõsebben énekelni. Megjó nagyra nyitjuk a szánkat. Esetleg

bábukat is felvihetünk a színpadra,amelyek talán megtévesztik majd a kö-zönséget.

– Huh, de égõ volt! Egy egész han-got csúsztunk. Aztán meg újra eléne-keltük az egész darabot. Legalább így aközönség érezhette a különbséget po-csék és kevésbé pocsék között. Mond-juk ennyi emberrel, és ennyi próbával!Tényleg, ti is láttátok néhány nézõ kezé-ben azokat az idióta távcsöveket? Tud-játok, amilyenekkel az operában vannak.Tényleg ilyen kevesen voltunk?

– De sajnálom, hogy tavaly nem vet-tük fel az elõadást! Most nem kéne ittszerencsétlenkedni a végzõsök elõtt…

(Távoli) jövõ– Mivel senki nem akart önkénte-

sen belépni az énekkarba, létrehoztunkegy alapítványt, amely az énekkar tag-jait támogatja havonta egy kis juttatás-sal. Reméljük, ez ösztönzõleg fog hatnia diákokra, ha arról lesz szó: „énekelnivagy nem énekelni?” Ez itt a kérdés!

– Tanárnõ, konkrétan kell énekelni is?Vagy elég, ha tátogunk… A Szuperbu-liban is ezt teszik, mégis nagyon sokanmegbámulják õket a tévében.

– Igen, igen, a kóruspróbák. Én meg-elégszem azzal, ha otthon a vécébenvagy fürdés közben énekeltek valamimai slágert. Az se baj, ha nem sláger,lényeg, hogy zene legyen. Aztán az el-lenõrzõtökben szépen aláíratjátok aszüleitekkel, hogy megvolt a napi adag.Azt hiszem, így lesz a legjobb.

– Sajnálom, hogy egyedül te „gyûl-tél össze” az énekkarba, majd legfeljebb– ha addig nem találok ki valami mást –duetteket fogunk énekelni. Ha van ked-ved hozzá, egyedül is énekelhetsz.

– Nem valami szimpatikus ez a bí-rálóbizottság. Visszautasították a ne-vezésünket azt mondván, egy embernem énekkar. Hiába magyaráztam ne-kik, hogy nálunk ez a nagybetûs kórus.Kinevettek, és azt mondták, ha valamiproblémám van a döntésükkel, menjekaz ombucmanhoz. Vagy a sóhivatalba.

– Úgy gondolom, nem volt olyanégõ kiállni ötszáz ember elé egyedül.Igaz, láthatóan meglepõdtek, amikor anagyénekkar felkonferálása után én lép-tem a színpadra. De a végére belenyu-godtak, hogy ez nem amolyan fordítottBúcsúszimfónia.

– Hogy mi énekeljünk a szalagava-tón? Mégis hogy képzelik ezt? Az õ sza-lagavatójuk, nem a miénk. Daloljanak,ha annyira szükségük van rá!

– Nagyon sajnálom, tanárnõ, de elkell bocsátanom. A Vének Tanácsa tö-rölte az ének-zenét a listáról – a kevésjelentkezõre való tekintettel. Viszont-látásra!

PAPP MÁRTON

„… Ez az ember tíz percen belül aján-dékot vesz a fiának. Ha gitárt vesz, afiú elkezd gyakorolni, és pár év múlvafellép az iskolai színpadon – a szülõkelégedetten mosolyognak. A középis-kolában együttest alapít, majd fellépegy teljesen más színpadon. Viszont hahegedût vesz neki…”

…Akkor elõfordulhat, hogy komolyérdeklõdést mutat a komolyzene iránt,elvégzi a Zeneakadémiát, és egy szépnapon vonósnégyest alapít, majd – sok-sok fellépéssel és pár évvel a háta mö-gött – meghívják szülõvárosa egyik gim-náziumába. Hogy zenéljen! Nos, Ön el-menne? Én személy szerint reflexsze-rûen bólintottam rá a kakaókoncertnapja elõtt pár nappal kirakott plakát-ra (fáj is azóta a fejem), és nem is bán-tam meg, hogy elmentem, bár kissé alá-

Néhány megjegyzés a kakaókoncertrõlásta lelkesedésemet, hogy a rendezvénya kiírtnál fél órával korábban kezdõdött,így a felérõl lemaradtam, s szégyenkez-ve kell bevallanom, nem is igazán tu-dom, kinek mije hangzott el. De tet-szett. Kaptam fél óra kényelmes gon-dolkodási idõt. És azt hiszem, ezzel min-denki így volt, aki eljött. Igaz, nemvoltunk túl sokan. (De a kötelességjel-leggel odarendelt alsós seregletnek nemsok szaglása volt a filharmóniához, õketmellõzni lehetne, és ezt nem elsõsorbannekik mondom, hanem osztályfõnöke-iknek! Jöjjön, aki jönni akar! Más ne!)Mindenesetre így is kellemes volt ez azeste, várom a következõt!

Apropó, egy hangyányi javaslat: bekéne szerezni pár énekest, aztán haddszóljon a Hegedûs a háztetõn! (Bár ezse létszükséglet…) - BAZSEF -

Egyszer volt egy sikercsapat

A nagyénekkar tündöklése és hanyatlása

4 Száz perc a szeretetrõlKASZIÁN ÁBEL cikkében többek között a kicsikrendhagyó aktualizált betlehemi mûsorát isdicséri

9–10 Zakó a Mikulás-kupánSZABÓ RENÁTA mélyinterjúkban, SCHWEININGER

PÉTER konfesszióban keresi a vereség okait

13 Pusztított a cunamiSzerkesztõségi írásunk nemcsak a pusztulás-ról, de az iskolai segítségnyújtásról is beszámol

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december4 17

É D E S O T T H O N Z E N E + B Ó N A

Az idei évben is a tavalyihoz hasonlóan nagy ér-deklõdés és hosszas elõkészületek jellemezték is-kolánk immár tizedik alkalommal megrendezettadventi zenés-irodalmi estjét. A lázas preparációtermészetesen nem csak a mûsorban szereplõ/köz-remûködõ kisebbséget (vagy többséget?) érintet-te, hiszen a passzívak is könnyedén érzékelhették,micsoda munka folyik, ennek ellenére ezt nemsokan értékelték, ez inkább kimerült a „mákosénekkarosok már megint lóghatnak óráról, én megnem!”-életérzésben.

A „kiválasztottak” azonban fittyet hányva társaiknemtörõdömségére és Ogonovszkyné tanárnõ fegyel-mezési kísérleteire – persze cigánykereket hányva alógás okozta örömtõl – víg kedélyállapottal csipog-ták/dörmögték/dumálták végig az énekkari és egyébpróbákat.

Nem így a kis ötödikesek, akik átgondolt, jó érte-lemben vett „reformbetlehemükkel” kétség kívül nagysikert arattak. Az elõadás megragadta a karácsonyiegyüttlét lényeges gondolatait, nem feledkezve mega vallási tartalomról sem. Ehhez hozzáadva a kicsiktermészetes báját és ártatlanságát, mely még a leg-mogorvább embert sem hagyhatja hidegen, elmond-hatjuk, Farkas Noémi tanárnõ és csapata ismét na-gyot alkotott és alakított, természetesen az aprótal-púak hozzátartozóinak legnagyobb örömére.

Miután lezajlott az indító szám, az igazgató úrköszöntötte a megjelenteket. Ezután a Pataki testvé-rek furulyaszámai következtek, közismert karácso-nyi dalokat adtak elõ. Az andalító ünnepváró hangu-latot tovább fokozva Csordás Tiborné tanárnõ egyiklegújabb felfedezettje, Kanyok Imre mesélte el az aján-dékát repesve váró király karácsonyi történetét, melyigazán szívhez szóló volt, jórészt persze az elõadó-nak köszönhetõen, aki – erõteljes, leküzdhetetlennekvélt izgalma ellenére, a hallgatósággal ezt egyetlen pil-lanatig sem tudatva – valóban lebilincselõen szavalt.Ebben nyilván oroszlánrésze van a felkészítõnek is,aki, mint tudjuk, sasszemével kiválasztott ifjait évrõl

évre eredményesen szerepelteti (nem csak szûkebb)hazánk vers- és prózamondó versenyein, továbböregbítve „második otthonunk” hírnevét.

Õt követte a „kisénekkar”, immár „Csalogány”fedõnév alatt. (Lám-lám, hogy fejlõdik már közvetlenkörnyezetünkben is a sóbiznisz, hiszen tavaly még nemsokan hallhatták ezt az elnevezést, pedig – nyilván-valóan – kiforrottabb, tapasztaltabb közösség benyo-mását kelti egy énekesmadár nevével fémjelzett kó-rus. Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe!) Mondanomis felesleges, ez a prezentáció sem hagyott kívánni-valót maga után, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy kiváló zenei hallásom (értsd botfülem) még egytizenhatod tercnyi le– vagy felcsúszást sem fedezettfel a négy mûben.

Ha szubjektíven ítél-nék, talán a folytatás-ban szereplõ Kassay-Far-kas Réka (természetsze-rûleg Csordás tanárnõdiákja és pártfogoltja)érdemelte volna ki azest „Oscar-díját” a lehe-tõ legpozitívebb érte-lemben vett alakításá-ért, már ha lett volnailyen jellegû jutalmazás.Meséjének témája éshangulata – melyet to-vább fokozott Zsombo-lyay Réka egyszemé-lyes együttesének gi-tárjátéka – a boldoghercegrõl már önma-gában is elegendõ lett volna az üdvösséghez, de amegkapó, a szöveget mélyen átérzõ, bájos, érzelmek-kel teli, profi elõadásmód elvarázsolta a nézõket.Õ isazon bárdososok közé tartozik (hiszen ilyenekbõl ten-gernyit lelhetünk), akikre még fényes jövõ, dicsõ kar-rier vár(hat), ha tudásukat kellõen képesek majd ér-vényesíteni a beláthatatlan jövõben.

Ennek a feltörekvésnek iskolapéldája a felnõttzenekarból is virtuóz hegedûtudásával kiemelkedõzenészfamília sarja, Laskay Zsuzsa, kinek szólójátéká-

ban a Tél közkedvelt dallama csendült fel. Biztosraveszem, hogy semmilyen negatívum sem árnyékoltabe ezt a darabot. Mert valljuk be, ilyen hivatásosmuzikális lelkek már akarva sem hibázhatnának, demint ismert, a laikus minden klasszikus hangsortemelkedett lélekkel hallgat, így történt ez velem azonaz estén is.

Rendkívül ötletesnek, elgondolkodtatónak és egy-ben megrázónak találtam Freisinger Ádám passiójá-tékát az Irodalmi Színpad elõadásában. A versek alattárnyjátékkal fokozták a hatást, összesen tíz kicsi je-lenettel. Elõször csak egy kereszt látszott, aztán a kö-vetkezõ képen Jézus alakja bontakozott ki a kereszt-re feszítve. A versek és az árnyképek nem kapcso-

eretetrõlAdventi estünk a „közmûvben”

Száz perc a szeretetrõl

lódtak szorosan egymáshoz, inkább megerõsítettékegymás mondanivalóját. A tíz kép alatt kiteljesedettKrisztus élete, bámulatos hatást gyakorolva a nézõkre.Egyesek komorsága miatt oda nem illõnek titulálnák– mondjuk az énekléshez vagy az állatos-betlehemesszámokhoz hasonlítva –, ám én ezeket a véleménye-ket nyugodt szívvel elutasíthatom.

Mindezek után talán kissé nehezebb feladat lehe-tett áttérni az oly sok glóriát, mennyet és poklotegyaránt megélt „nagyénekkar” harsogásának élve-

„Én már nem muzsikálok,csak egy jelet adok a gépnek…”

„Én már nem muzsikálok,csak egy jelet adok a gépnek…”

Van egy magyar együttes, amely korántsem tar-tozik az országban az ismert zenekarok közé, és arádiók sem játsszák a dalaikat. Kedvelõi azonbanszinte a kezdetektõl velük vannak. Ez a Quimby.

Ezek a kezdetek egész pontosan az 1991-es évetjelentik. Ekkor hozta össze hat dunaújvárosi gimna-zista a Quimby zenekart, a következõ felállásban: KissTibor (ének, gitár), Kiss Endre (gitár), Varga Livius (ütõ-hangszerek, vokál), Molnár Tamás (szaxofon), MikuliFerenc (basszusgitár) és Medve Ákos (dob). A tengelytegyértelmûen a Kiss testvérek jelentették. A több mintkét évig csak koncertezõ banda 1993-ban jelentettemeg elsõ albumát. Ez a Sip of Story (Egy korty tör-ténet) címet viseli, csak kazettán jelent meg kizáró-lag angol számokkal. Az együttes által játszott zeneistílus jellegzetes és egyedülálló a magyar alternatívzenei palettán.

A továbbiakban is ezen a téren mozogtak a fiúk,amely elvesztette egyik pillérét, a gitáros Kiss Endrét,ám helyére nem egy újabb gityós, hanem egy billen-tyûs, Balanyi Szilárd kerül. Ebben a felállásban jelen-tetik meg második lemezüket, Jerry Can Dance cím-mel. Ezt már nyugodtan hívhatom lemeznek, mivelcédén kapott helyet, amelyen még mindig angol nyel-vû dalok szerepelnek, Tibi tolmácsolásában. Õ és Liviusa kirobbanó siker után New Yorkban szellõztetik afejüket, három hónapon keresztül maradnak az Al-mában, és furcsa módon pont itt, angol nyelvterüle-ten (bár lehet, hogy a magyar negyedben laktak) vágbeléjük az, hogy magyar együttes lévén magyar szö-vegeket kéne írni. Hazatérve ezt meg is valósítják, ígya ‘96-os Majom-tangón három túlélõ angol számmellett a magyar szövegek dominálnak. A zenei stílusnagyon eklektikus, népzenék, folk, itt-ott egy kisreggae vegyül a Quimbytõl megszokott sanzonos ala-pokhoz. Szövegbázisuk fatalista, alternatív, ugyanak-kor összetéveszthetetlenül egyedi. A lemez elkészül-te után a dobok mögé Gerdesits Ferencet ültetik.

Az alternatív színtér meghatározó alakjává a Quim-byt az egy évvel késõbb megjelenõ Diligramm teszi,

amely egy már beérett zenekar munkája, csak ma-gyar szövegekkel (ezután ez már természetes lesz,

viszont ez az elsõ ilyen munkája a Quimbynek). A le-mezt pazar koncerttel avatják, valamint kimásolnak

róla egy kislemezt, a Holvolt, Hol nem volt?címû számmal. Ez az elsõolyan Quimby-szám,amelyet talán nem csaka rajongók ismernek.Mondjuk ezután semlesz túl sok.

Bár a Diligramm1998-ban elnyeri az évalbuma díjat, a követ-kezõ, Ékszerelmérecímû anyagukat sokkaljobbnak találom. Ez alemez országos hírûvéteszi a zenekart, ha má-sért nem, az Androidõmiatt, ami az akkor éppzéplusz televízión isigen szép sikerrel sze-

repelt, ha jól emlék-szem, a negyvenes lis-tán dobogós helyen álltsokáig. A lemezhez kétadalék szükséges. Azegyik, hogy Livius a vil-lamoson elvesztette apróbatermi anyagot ’99januárjában. Biztos ka-pott ezért a fejére atöbbiektõl, bár aztánigen szépen összekap-ták magukat a srácok.A másik pedig, hogymegköszönték MolnárTamás szaxis szolgála-tait, helyére az Ander-sen együttes sokoldalútrombitás/billentyûse,

Kárpáti József érkezik. Billentyûsbõl már amúgy iskicsit sok volt ekkor a bandában.

Az új felállásban fellépnek a Szigeten 2000-ben,és megszámlálhatatlanul sok koncertet adnak az or-szág különbözõ pontjain. Mint majdnem minden együt-tes, a Quimby is úgy érezte ekkoriban, hogy a tízévesmunkásságot jó lenne még emlékezetesebbé tenni, így2001-ben megjelent a Morzsák és Szilánkok címûanyaguk, amely néhány dal változatát tartalmazza.2002 végén jött ki a Káosz Amigos, amelyrõl nemtudom eldönteni, hogy hosszú minialbum vagy rövidnagylemez. Mindössze tíz szám található rajta szûknegyven percben. Letisztult, igényes zene, kegyetlenszövegek, azt hiszem, nyugodtan ajánlhatom minden-kinek. A remek dobok plusz Livius játéka mindenkitletaglóznak, és amire felfigyeltem, bár nem az én stí-lusom, Kárpáti József Galambos Lajost megszégyení-tõ módon szólaltatja meg a trombitát.

A Quimby az évek során az egyik legtöbbet kon-certezõ magyar zenekarrá vált a Tankcsapda és a Kispálés a Borz mellett. A banda a magyar alternatív zenezászlóshajójává vált, ehhez több mint egy évtizedkellett. Azonban a zúzós idõszak és a hangos siker nem

Kiss Tibi beáll

„LEGYEN A VÉGÉN HALLELUJA…”

VALAMENNYI KÉP A HTTP://QUIMBY.MENTHA.HU OLDALRÓL SZÁRMAZIK

volt ingyenes: 2003 elején a frontember, Kiss Tiborhosszú mentális pihenõre vonult, hogy kigyógyuljonaz ajzószerek rabságából. Napjainkban újra hallunkróluk, a közelmúltban épp Tatabányán jártak. Újra aztcsinálják, amit szeretnek, és úgy, ahogy mi szeretjük.Azt hiszem, ez így van jól. - BB -

Quimby, 2004

Kiss Tibi hangulatban

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december6 15

AMINIMUM az, hogy amit, írsz leg-alább egy kicsit legyen aktuális;

nem érdekes, ez aztán nem lesz az, has-ból, kilóra megírt lesz, kidekázottanadagolt értelmetlenség, értéktelenséglesz, de nem baj, majd úgyis belelátnakvalamit, vagy asszociálnak majd vala-mire, valami fontosra, de ez se biztos,azért csak elolvassák, na. Vagy még arrasem méltatnak, az sem baj, majd to-vábblapoznak, lemaradnak rólam, ésnekik lesz szerencséjük, de ugyan lép-jünk már ki az önsajnáló önkritika fe-leslegesen hosszúra kinyújtható masz-szájából, és írjunk már valamit, amivellegalább a minimumot megütjük, demit, kérdezzük, mi újat tudunk mégmutatni, negatív hangvételû kritikábólannyian versenyeznek, ugyan kérem,énnekem már minden tetszik, nézõpontkérdése, csak tudni kell jó pofát vágnihozzá, sajnálom, de többszöri nekifutás-ra sem tudok belerúgni a fekvõ ember-be, ne is várják el, nem tudok mit hoz-zátenni, de kivenni sem tudom a legal-só lapját a kártyavárnak. Most akkor milegyen? – merül fel a kérdés, még a fe-jem is belefájdul, annyira nem tudoktémát találni, tetszett az adventi mû-sor, a tizedik bések télapós cucca, nemzavar az iskola csöngõje, a tanárokat isszeretem. Az életemet is feláldoznámértük, a Mikulás-kupát elcsalták, újra-számlálást, mi voltunk a jobbak, csak-azértis, de azért az árpádosok is ren-desek, õket is szeretem, mindenkit sze-retek, én vagyok a transzcendentálisszeretet. Szeretem a gyéren megvilá-gított vendéglátóipari egységek népe-it, vagy a hangulatosan villogó fényû,táncmulatságnak otthont adó szóra-koztatóipari egységek természetes szõ-ke hajú, a rózsa színébe öltözött fehér-népeit, vagy szeretem az aluljáróbanhozzám jövõ, pénzem újraelosztásátkövetelõ napkeleti szerecseneket, ésszeretem a 2005 elsõ tanítási napjánminket a szó szoros értelmében tisztalappal indító nevelõinket, fõleg azért,mert erre a lapra ráírhatjuk a nevün-ket, meg más érdekességeket, õk megcsuklóból ráírnak egy egytõl kettõigterjedõ számot, talán a személyi szá-muk kezdõ számjegyét, ki tudja, de azviszont nem kérdéses, hogy így azértmégse lehet labdába rúgni, így, hogyminden nagyon szép, minden nagyonjó, mindennel meg vagyunk elégedve.Most akkor ne legyünk, mi? Balhé van,vagy volt, vagy lesz, vagy legyen? Kella baj, pofon kell? Mert meglesz, köny-nyen megoldható, de akkor, ott, abban

a szituációban én, ha egyedüliként is, devisszalépek, kimondom, hogy köszö-nöm szépen, inkább ne, mert volt márelég történelmi elõkép, aki igent mon-dott, és még büszke is volt rá, magárais büszke volt, a „csak rothadó hús éssemmi több” mivoltára, de ugyan, ezekmár lejátszott témák, hagyjuk is lógvaa fogason, lebegjünk is tovább, jelent-sünk helyzetet, mert ebben van a kor-szellem.

•Korszellemvasútunk robog, kap-

kodjuk a fejünket a vibráló neonfények-tõl zavarva, hölgyeim és uraim, íme azember, a maga bizonytalanságaival, re-megõ kezével, akadozó beszédével. Ahelyzet megítélése, kialakulásának rep-rodukálása szubjektív, a helyzet, a szi-tuáció csak úgy van, konkrét, filccelbejelölt pont az idõvonalon, de se elõt-te, se pedig utána. Állsz fegyverrel akezedben, a fejemre célozva; a „ki, mi-ért, hogyan, hol, mikor” nem létezik,csak az aktuális helyzet létezik. A má-sodperc tört része alatt talán ezerszermegbánod, hogy megszülettél, és ta-lán el sem hiszed, hogy ez veled törté-nik, és paradox módon valóban nem, éste vagy az egyetlen ember, aki nem uraa helyzetnek, amely kövéren kiteljese-dik, te meg bambán asszisztálsz hozzá.Fogasra akasztott ruhaként a hét va-lamely napján elõkerülünk a szekrény-bõl, sorra kerülünk, lemegy a mûsor,utána meg tapsolnak, a színfalak mö-gött kezet fog a gyilkos az áldozatával,

fentrõl néznek le ránk, és röhögnek azesetlen mozgású egyáltalán nem meg-gyõzõen játszó dublõrökön, – ott márigazán mindegy, hogy kétszer kettõnégy vagy öt. Helyzetek vannak, na,súgjuk csak be milyenek is pontosan.Olyanok, amilyenek, megint átdobták aszart a kerítésen, de már jó ideje pácol-ják agyunkat gyanús és zavaros folyé-kony hulladékban gondos kezek, ígymegtanultunk jó pofát vágni hozzá;jöttek-mentek a barbár népek, csóko-lom, szabad-e bejönni; nem, pedig mostlátom, ti nem is vagytok barbár népek;megint beletört a bicskánk a világkép-letbe, egyszerûen dadogni kezdtünk;vagy például ide-oda állítgattak minket,de azért köszönjük, jól vagyunk, felnõt-tünk már a feladathoz. Másrészt pediga többismeretlenes egyenletnek mégmindig nincs megoldása, állunk csak, ésnézünk magunk elé, mutogatunk egy-másra. Jaj, kiderült: a hülyeség levegõ-ben terjed, úristen, már te is, most tevagy az erõsebb kutya, mi meg lapítunk,bólogatunk, és várjuk az utókort, so-vány vigaszként titkon elkönyveljükmagunkban, hogy a történelem minketfog igazolni, csak lenne már itt az azutókor, hogy kíméletlenül szétcsapjona hús irgalmatlan tömege közt, köztünk,hogy tisztába tegye a múltat, bocsá-nat, idõt kérek, engem haveri alapontessenek kihagyni belõle, én egyedül isképes vagyok levezényelni a nagy mû-vet, sõt a papírt is tudom már használ-ni, és sámli nélkül is elérem a lehúzó-

zsinórt. Nincs szükség nemzetközi kop-rodukcióra, még ha tudjuk is, hogyegyedül nem megy, de lehet, kettõnekmég inkább nem megy. Megy, nemmegy, kenet alatti fecsegés, még annális üresebb, semmitmondóbb a helyzet.Isten felmegy a színpadra meghajolni,köszönjük, szép volt, jó volt, de elégvolt, kigyulladnak a fények, de árnyé-kot vet így is, úgy is; hát meg is lepõd-nénk, ha nem így lenne. Kétpólusú avilág, na! Megszoktuk már a Sátán lé-tezését, felnõttünk már a feladathoz,nem kell kislámpa, nem kell fogni a ke-zünket, amíg elalszunk, talán még serblisem kell az ágy mellé, tudjuk, hogy ittvan, érezhetõ a jelenléte, talán össze-futunk vele az iskolában, átadjuk neki ahelyünket a buszon, talán már fogtunkis vele kezet, rá is mosolyogtunk, õ megsejtelmesen vissza, valljuk be õszintén,vonzódunk is hozzá kicsit, de ez azértnem bûn, belefér, amúgy pedig oly-annyira összemosódik a pozitív a ne-gatívval, hogy ne is kísérletezzünk aszelekcióval, felesleges. Távolodjunk isel a témától légies könnyedséggel, te-gyük félre annak a bizonyos utókornak,legyen az õ reszortjuk elválasztani aszart a víztõl, megkülönböztetni a balkezet a jobbtól, ha már nekünk ez nemjött össze.

ntésFrankó Kálmán

Helyzetjelentés

FOTÓ: NAGY TAMÁS

D I Á K T Á R C A

hogy most tényleg van-e ikertestvé-rem, vagy csak szórakozom vele.

– Mennyire jártok azonos utakon?– Van egy közös baráti körünk. Gyak-

ran együtt vagyunk, de nem túl szorosa kapcsolat. Mostanság ritkán vagyokotthon, de szeretünk együtt lenni.

- Vannak az ikerségnek különösoldalai? Kitaláljátok egymás gondo-latait? Mennyiben más ez, mint egyátlagos testvérkapcsolat?

– Bár nincsen más testvérünk, ígynincs saját tapasztalatom, de szerintemszorosabb. Olyan még nem volt, hogykitaláltuk egymás gondolatát, vagymegéreztük, ha a másikkal van valami.

– Ki az idõsebb?– Én, öt perccel. De voltak a showban

olyanok, akik között nem volt, csak kétperc, azonban volt egy olyan pár is, akikközött fél óra.

– Nemrég voltatok a Mónika-showban is, igaz?

– Igen, az „Ikertestvérem megkese-ríti az életemet” címû adásban.

– És ki nevezett be?– A Robi. Mert nekem idõsebb ba-

rátnõm van, és szerinte az utóbbi idõ-

Most te melyikõtök vagy?Avagy Magyarország elsõ Ikershowja

Novemberben nyomta az egyik ke-reskedelmi televízió az elsõ magyar-országi Ikershowt. Most egy picit be-pillanthatunk a kulisszák mögé egyvégzõs gimnazista, Kiss Gergõ segít-ségével. Ikertestvérével, Robival (akisajnos betegsége miatt nem tudottrészt venni a beszélgetésen) õk isvégigcsinálták a selejtezõket és vé-gigizgulták az élõ adást. GergõvelSZABÓ RENÁTA és DERFAN készített in-terjút.

À LA BÁRDOS: - Ki vetette fel az öt-letet, hogy jelentkezzetek?

– Elõször anyukám hallotta a mun-kahelyén, utána mi is láttuk a felhívásttévében. Anyukánk beszélt rá, de mi iskedved kaptunk hozzá.

– Hány válogatás volt?– Kettõ. Az elsõ egy hónappal elõz-

te meg a másodikat.– Mi melyiket láthattuk a tévében?– A másodikat. Az elsõ csak beszél-

getés, fotózás volt. Utána választottákki azt a hatvannégy ikerpárt, akik résztvehettek a döntõben. Két turnusbanválogattak össze minket. Október 30-án az elsõ turnusban voltunk mi, a vi-dékiek, reggeltõl 2-3-ig, aztán a máso-dik turnusban a budapestiek illetve apest környékiek egészen este 9-10-ig.

– Gondolom, még sosem láttálennyi ikret egyszerre egy helyen.

– Nem, még nem. Érdekes volt. Ren-geteg ikerpárral megismerkedhettünk.Mindenki összehaverkodott egymással.

– Köttettek barátságok?– Igen. Mi például megismerkedtünk

egy sráccal, aki ott fényképezett, és õelküldte nekünk e-mailben a képeket.

– Milyen feladatok voltak a má-sodik válogatáson? Melyeket élvez-tétek a legjobban?

– A reklámban lehetett látni a piroskanapés jeleneteket, ahol eldöntendõkérdésekre kellett válaszolni. Ezen kívüljó volt a futógép, az ujjlenyomat-vizs-gálat, meg a hangazonosság mérése. Ami turnusunkban nagyon érzékenyrevolt beállítva a gép, mindenkinek na-gyon kevés volt, de utána korrigáltak.A táncgép az érdekes, de nagyon ne-héz volt. Ezenkívül a grafológia is tet-szett, bár nem is tudok olyat mondani,ami nem volt jó, bár az éneklés egy „ki-csit nagyon” ciki volt.

– A próbák alatt nem izgultatok?– Nem. Érdekes volt, mert semmit

nem tudtunk elõre a mûsorból.– Milyen volt az Ikershow, az adás

hangulata?

– Minden résztvevõ nagyon élvez-te. Mikor odaérkeztünk, már nagyonvártuk a mûsort, s végig irtóan élvez-tük. A producer, a rendezõ, a mûsorve-zetõk, jó fej volt mindenki.

– Lehetett beszélgetni Stohl And-rással és Jáksó Lászlóval?

- Persze. Olyannyira, hogy a Jáksóegy reklámszünetben odaült két iker-lány mellé és poénkodott velük. Nagyonközvetlenek voltak. A mûsor alatt, ami-kor éppen szünet volt, mindig menteksminkeltetni, beszélgetni a rendezõvel.

– Czeizel Endrével is lehetett be-szélgetni?

– Persze, vele is csak a szünetben.Aki akart, kérdezhetett is tõle.

– Alakult ki a nézõtéren valami-féle szimpátia a versenyzõ ikrek felé?

– Igen, mögöttünk ült egy pár, akikhozzánk hasonlóan idõsebbek voltak.Õk nagyon szurkoltak a Barna ikreknek,de nem ez volt a jellemzõ. Mindenkiértegyformán szorítottunk.

– Lesz ennek valami folytatása?Ikerbuli közösen?

– Mondtuk a szervezõknek, hogyhozzanak össze valamit. Meg annyirafelpörögtünk a tévés mûsor után, hogyelterveztük, hogy együtt elmegyünk idemeg oda, de nem lett belõle semmi,mert mindenkinek haza kellett menni.Igazából a tévés felvétel volt nagy buli!

– Kellett aláírnotok valamit?– Igen, egy szerzõdést, de ez már

lejárt. Ennek az volt a lényege, hogykötelesek vagyunk megjelenni a felvé-telen, ellenkezõ esetben egymillió fo-rinttal tartozunk a tévécsatornának, il-letve, hogy a tévé felhasználhatja azanyagot bármikor. Fizetni pedig nem fi-zettek a részvételért, bár nem is ezértcsináltuk.

– Sokat szórakoztok azzal, hogyikrek vagytok? Egyformán öltözköd-tök vagy ilyesmi?

– Nem, nem annyira. Már kisko-runkban sem volt jellemzõ. Bár éppenma volt egy ilyen. Robi ugye nem voltiskolában, én meg bementem az osz-tályába, éppen a szalagavatós táncotgyakorolták. Beléptem, hogy „sziasz-tok, jöttem táncolni!” Persze mindenkitudta, hogy én nem a Robi vagyok, csaka tánctanár nem. Aztán azt mondtam,hogy „á, inkább mégsem maradok”, éselindultam kifele. Erre a tánctanár meg-kérdezte, hogy most akkor táncolokvagy nem. Mondtam, hogy van egy iker-testvérem, és kimentem. Hallottam ahátam mögül, hogy a tanár nem értet-te, mi van, és a többieket kérdezgette,

ben emiatt hanyagolom a haverokat,illetve a barátnõm és a köztem levõ kor-különbség zavarta nagyon.

– Sikerült megoldani a problémát?– Úgy-ahogy. De én ott annyira nem

éreztem jól magam. Aranyos a Mónika,de csak felületesen beszéltük meg a dol-got. Úgy éreztem, hogy abból a tizen-öt percbõl, amit ott felvettünk, min-denki csak negatív dolgokat fog leszûr-ni, és nem azt, ami valójában igaz.

– A bevonuló zenét a szereplõ vá-lasztja, vagy a show adja?

– A show adja. Szegény Robi. Brit-neyre ment be vagy valami ilyesmire.

– Az utcán megismernek? Nemakart eddig egy ismeretlen sem ta-nácsot adni az ügyben?

– A teszkóban voltam, és az egyikpénztárosnõ megszólalt, hogy: „Jé, azegyik ikerfiú! Láttalak a tévében!” De azutcán nem állítanak meg és még senkisem akart belebeszélni a dologba.

– Mit gondolsz, meddig fog tar-tani, hogy felismernek?

– Nem sokáig. De arra mindenki em-lékezni fog, hogy volt a tévében egyszeregy Ikershow. SZABÓ –DERFAN

FORRÁS: INTERNET

Divat, életmód, tévéEgyszerûen nevetségesnek találom,hogy akadnak egyáltalán olyan embe-rek, akik tévébõl meg divat- és élet-módmagazinnak nevezett szennyla-pokból próbálnak élni. Fel nem tudomfogni, hogy alig néhány évtizeddel ez-elõtt az emberek miért tudtak ezek nél-kül élni, most meg miért váltak lételem-mé. Ennyit puhultak volna a természe-tes ösztöneink?

Tévedés ne essék, én nem lakásbe-rendezési meg szakácsmagazinokrólbeszélek. Ezekben az a furcsa a többi-hez képest, hogy tényleg vannak ben-nük jó tippek. De hogy tinédzserkorú,szerelmi életükkel bajlódó nõnemû (ésegyre gyakrabban hímnemû) olvasóimis megértsék, az elõbbi újságok még szük-ségmegoldásnak sem jók a mellékhelyi-ségben. Mi is található ezekben?

Olvashatsz arról, hogy kell elcsábí-tani a fiúkat illetve lányokat. Szerintedez jó? Igen? Akkor elég szánalmas vagy,hogy magadtól nem jöttél rá, hogy iskell. Az, hogy egyszer becsõdölsz, lehet,hogy azt jelenti, hogy az illetõ, akinélpróbálkoztál, az újságból vett frázistvárta, és nem azt jelenti, hogy neked isígy kell élned.

Mi a legújabb divat? Mi a legmenõbbruha? Felvilágosítalak, azok a ruhák,amiket ott közölnek, tízezertõl kezdõd-nek, és amúgy is szûkek rád, ha ötvenkiló vagy, úgyhogy ne is próbálkozz!Lehet kifogásokat keresni, de az az igaz-ság, hogy sose leszel olyan jó, mint azottani topmodellek meg pózoló csini-babák. De vedd tovább az újságot, szórdnekik a pénzed, legalább úgy halsz meg,ahogy születtél. Kész. No more com-ment. Menjünk tovább!

DIVAT, ÉLETMÓD, TÉVÉ Ó 16

F O T E L , S Ö R , M O G Y I

À La Bárdos A Bárdos LászlóGimnázium élménymagazinja. Megjele-nik kéthavonta. XVII. évf., 7–8. szám,2004. november–december. Szerkesz-tõk: PAPP MÁRTON, VARGA MÁTÉ JÁNOS.Munkatársak: KASZIÁN ÁBEL, FRANKÓKÁLMÁN, MIKULA ILDIKÓ, SZABÓ RENÁTA.Fõmunkatárs: RÓKA IMRÉNÉ, SIPOS ETEL-KA. Fotóriporter: CSIZSEK ÁDÁM. Lapar-culat: MEZEI TAMÁS. Felelõs szerkesztõ:NAGY TAMÁS. Felelõs kiadó: SÁNDOR JÁ-NOS igazgató. A lap címe: Bárdos LászlóGimnázium. 2800 Tatabánya, Gál István-ltp. 701. Telefon: 34/311-749 E-mail:zekany@blg. sulinet.hu, nohab008-@freemail.hu • Felhívjuk az olvasók fi-gyelmét, hogy a korrekt tájékoztatás je-gyében minden cikknek publicitást biz-tosítunk, még akkor is, ha annak tartal-mával a felelõs szerkesztõ nem azono-sul. Az év eleji anyagtorlódás miatt szá-mos megszokott rovat és sorozat kima-radt. A hiányokat a következõ számbanpótoljuk. •

PADTÉVÉ Az iskolateleví-zió stábja – Grinácz Tamás,Szabó Renáta és Tuska István(10. b)– tervezett jövõbeni mû-soraikhoz a kommunikációiránt érdeklõdõ diáktársak je-lentkezését várja. A tévésekmegtalálhatók a 304. sz. osz-tályteremben, délután a fél-professzionális stúdióban.

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december

12

8 13

EGYSZER mentünk haza a Papp Marcival, és „vihara biliben”-t játszottunk. Azt úgy kell elképzelni

hogy van két stabil egzisztenciával rendelkezõ, fizi-kailag (talán szellemileg is) ép ember, akik elképzelik,hogy balhé van. Elképzelik, hogy háború van. Pedignincsenek az utcán tankok, nem lõnek a panelházaktetejérõl, és még csak bombázni sem bombáznak. Csakúgy valahol a világban, mégha unszenzitív formábanis, de marha nagy balhé van. Lelki szemeik elõtt titkostársaságok, misztikus, talán okkultista páholyok je-lennek meg. Például szabadkõmûvesek („ha szabad-kõmûves vagy, az a baj”).

„A világot behálózó underground pénzügyi oligar-chia, szellemi mûhely mûholdakkal, ügynökökkel fi-gyeli meg a gyanútlan polgárt, még akár a vécén is”–játszom ki az aduászt. – „Értsd meg, Marci, ezek márnem engedhetik meg maguknak a véletlent. Mindentlátnak, mindenrõl tudnak, ennek megfelelõen te csakazt hiszed, hogy te döntesz, igazából a lapok már levannak osztva. Ha azt hiszed, hogy önálló akaratodvan súlyos tévedésben élsz: bábu vagy csak a kezük-ben. Az, hogy én itt most neked ezt elmondom, azsem véletlen. Be volt nekik tervezve. Értsd meg, hogybalhé van. Értsd meg, hogy vihar van (a biliben)!”

Ilyesmivel gyakran szekáltam a gyereket hazafe-lé. A késõbbiekben azonban rájöttem, hogy ez azértnem feltétlenül ilyen súlyos. Jó, tegyük fel a világottényleg a Sátán irányítja ezzel a földalatti, pénzügyielittel, mégis, amíg a tevékenységüket nem érzéke-lem direktben, addig nem érdekelnek. Én itt vagyok,õk meg valahol ott. Tiszta sor. Aztán késõbb szégyel-lõsen felvetettem: mi van, ha nem is léteznek ezek a

bizonyos körök? Csak az átlagember félelmei, bizony-talanságai kerülnek kinagyítva kivetítésre? Talán csakült otthon a tömegember a sötétben, és magányá-ban elképzelte, hogy milyen a posztmodern go-nosz. (Elképzelte, és el is hitte, hogy létezik.) Nemmezei arabokra, cionista ügynökökre, kínaiakra, ame-rikaiakra, nácikra vagy oroszokra gondolt, mert azo-kat már nagyjából ismeri, kiszámíthatónak tartja õket.Vagy például nem ufókra gondolt, mert az átlagem-ber nem hisz a természetfölöttiben. Inkább az isme-retlen, arc nélküli rém képével sokkolta magát.

Mindegy nem ez a fontos; egyszer megint men-tünk haza az iskolából és már úgy a SPAR-nál kezd-tünk rájönni, hogy a fenébe, nincs is ellenség. Jöttünka szürke panelházak mellett, aztán ott már olyanbûnös gondolatok jutottak eszünkbe, hogy ennélfog-va nincs is mit írni az À la Bárdosba. Mert nincs kitszidni. Elvesztettük az egészséges ellenfélmodellün-ket – azaz a társadalmi bázisunkat. Kezdtük megér-teni, hogy nem mindenki buzi. Elõkerült az a gondo-lat is, hogy diszkósnak lenni csak annyira égõ, mintpulóveres-inges álértelmiséginek. Jézusom, kaptam afejemhez ekkor már én is. Hol van a régi kirekesztõmentalitás? Hová tûnt az egykor betontalapzaton állómély megvetés azok iránt, akik máshogy gondolkod-nak? Hová lett az a mérhetetlen cinizmus? (És fõként:hol vannak azok a jó kis kiábrándító, ellenszenvesarcok, amiket vágni tudtam.)

Valahol mélyen még meglehetnek. Mindegy. Egykövetkezõ jelenetben szóltak, hogy kéne írni a diákokalkoholfogyasztásáról. Még a kanyarban születetterrõl egy cikk, de ez az õszintesége és népies puritán-sága miatt nem, vagy csak erõsen vágott verzióbankerülhet nagyközönség elé. („Mikor a vodka a fejem-be szállt…”–rendezõi változat.) Elolvastam aztán azapokrif szöveget. Amolyan kövérkés vihar a bilibenkategória volt. (Ne értsen félre az olvasó, ettõl füg-getlenül jó a cikk.) Jó témáról ír jól jót, de minek.Ugyanis errõl aztán tényleg mindenkinek van véle-ménye, és kritikát meg úgyis mindenki tud írni. (Ne-gatív véleményt alkotni mindig egyszerûbb, a közön-ség is jobban vevõ rá.) Ennélfogva eldöntöttem, hogyaz én verziómnak nem sok köze lesz a kiindulási kon-cepcióhoz. (Nem is lett.)

•Na ugye, így az emberi létnek különbözõ fokoza-

tai vannak. Mert az ugye magától értetõdõ, hogy nemlehet minden egyes jelenetet egy kalap alá venni. Mertvannak pozitívumok és negatívumok. Vannak állapo-tok, és lelkiállapotok. Most ez van, máskor meg másvan. Ma így gondolom, holnap úgy gondolom. Vanaktív korszak, van passzív.

Mindenesetre van az is, amikor csak úgy vagy. Apuszta vanás állapota. Semmilyen önigazoló társa-dalmi tevékenységet sem folytatsz. Lötyögsz, lenge-dezel, sodródsz. Rezzenéstelen arccal szemlélõdsz.Inaktív vagy. (Ilyesmi: panelban lakni, panorámávalrendelkezni a gyárkéményre. És ez nem önkormány-zati, közigazgatási vagy szociológiai adat; ez egy fee-ling. Életstílus.)

Hát így ugye vegetálsz, különbözõ külsõ hatásokérnek. Különbözõ antiinviduális biológiai halmazok-kal kerülsz kontaktusba, de hatásuk effektíve nem ériel nálad az ingerküszöböt. Felülrõl nézed õket, kifeje-zéstelen ábrázattal bámulsz rájuk. Idõnként felébredsz,mozogsz, kommunikálsz, de a valóság az hogy nemnagyon vagy képben. Talán úgy érzed, hogy egy kör-

ban?” és: „ez most kit érdekel?”, „ekkora baromsá-got!”

Az elsõ éjszaka után a fiatalok lelkesedése foko-zódik, és már nem is kérdeznek, hanem benn marad-nak a buszban. Vagy bejönnek, de az elsõ adandó al-kalommal eldõlnek valahol, és órákig kell õket keresniinduláskor. Öröm nézni a méla undort és utálatot,amely elönti az arcukat bármilyen tevékenység emlí-tésére, ha az nem szabadprogram.

Akkor mire is jó a kirándulás? Élményszerzésre?Csapatépítésre? Feltöltõdésre. Ezek szerint arra. Csaknem úgy, ahogy a kitalálói elképzelték.

Miért megyünk el mégis újra meg újra? Miért szer-vezünk, számolunk, levelezünk, majd látunk el két-szer-háromszor huszonnégy órás szolgálatot? Mind-azt az élményt, amire a fiataloknak igénye van, meg-szerezhetik, ha itt a tornateremben éjszakáznak. Ke-vésbé fárasztó, olcsóbb, és talán a „különprogramok”is ellenõrizhetõbbek. Ez a jövõ útja?

Mégis minden évben megszervezzük a kirándu-lást. Annak a két gyereknek, aki a múzeumból kijõveazt mondja: „ez érdekes volt!”, annak a három gye-reknek, aki az arborétumban azt mondja: „de szép!”,annak a négy gyereknek, aki a képtárról azt mondja:„ez tetszett”, és annak az egy gyereknek, aki hazaér-kezve azt mondja: „köszönöm a kirándulást”. És bí-zunk benne, hogy nemcsak azok az élmények, hanemezek is megmaradnak. Másképp nem is lehetne.

SIPOS ETELKA

Ó Az elõzõ oldalról ÉLVEZEM A KIRÁNDULÁSOKAT?

Vihar a biliben

rel mindig hátrább vagy. Aztán idõnként színházba isvisznek. (Csak demószinten benézhetsz kezdés elõtta Plázába. De ha nem akarod, nem kell.) Néhány sötét-ben játszódó jelenet után visszajutsz a színházba. Ittmintha kulturális hatások érnének. Elõtted a színpa-don mintha mozognának, beszélgetnének. Nem egé-szen világos, hogy akkor mégis mi van. Továbblebegsz.

Néha, meghatározott periódusonként még busz-ra is felülhetsz, tanulmányi kirándulásra is elmehetsz.(Eger, Szeged, Sopron…) Sokan vannak ott, meg talánmûemlékek, múzeumok is vannak. Idõnként lemaradsza többitõl, néha betévedsz gyéren megvilágítottvendéglátóipari egységekbe. Útközben esetleg elbot-lasz, felsegítenek. Néha sikerül állva maradni, néhanem. Néha van a szállással szemben egy teszkó, más-kor pedig nincs. Van, amikor százszázalékos narancs-lével kell felhígítani; van, amikor Coca-Colával. Néhaaz ágyadon van kedved aludni, máskor meg a fürdõ-szobában. Van, amikor fel kell mosni, de olyan is van,hogy te mosod fel. Aztán néha véget ér az osztályki-rándulás. Utólag lehet szelektálni az emlékeket; összelehet rakni a tanúvallomásokból, hogy mégis mi éshogyan történt.

Aztán néha péntek van, és te esetleg nem a tévétnézed, hanem véletlenül kilépsz az ajtón, és csodákcsodájára a teszkóba vagy más szórakoztatóipari egy-ségbe vándorolsz. Furcsamód rögtön megszomjazol,de nem ásványvizet veszel. Sok-sok vágókép után újraotthon találod magad. Végül is: így megy ez.

Aztán idõnként besodródsz a Bárdos László Gim-názium és Szakközépiskolába. Mindenféle hangtech-nikai és vizuális effektusok érnek, jó zavarosak. Em-bereket is látsz elvétve. Tompa aggyal, kifejezéstelenarccal menetelsz, itt-ott ér egy-egy inger. Talán vanbenned ambíció, hogy odafigyelj, talán nincs.

Néha azért a miheztartás végett felébresztenek azálmodból a még cselekvõképes elemek. Egy-egy ilyenterrortámadás alkalmával a kezedbe nyomnak egy ÀLa Bárdost. Ekkor mintha kicsit magasfeszültség len-ne. Kicsit mintha balhé lenne, de aztán újra csend lesz.Néha a kezedbe nyomnak egy „Igyuk (fél)ájultra ma-gunkat?” címû cikket felülvizsgálatra. Talán elolvasod,talán nem. Lehet, hogy felébreszt egy kicsit, lehet,hogy nem. Talán igazat mond benne a srác, talán nem.Talán úgy érzed majd egy kicsit, mintha vihar lenne abiliben, de végül is az is lehet, hogy nem. Tökmindegy.Vége. FRANKÓ KÁLMÁN

A F A L A D J A A M Á S I K A T !

FOTÓ: NAGY TAMÁS

lek nélkül. A középkori nõk könnyeden és naivan öl-tözködtek. A férfiúk a sovány testalkatú, kicsi cicik-kel megáldott nõket imádták, ahogyan ez a fennma-radt festményeken is látható. Nopersze ez nem jelenti azt, hogy asokak által felkeresett bordélyhá-zakban nem a hatalmas nõiesség-gel megáldott madame-ok vittéka prímet. A középkori könnyed(de korántsem lenge) öltözködésután kezdték a nõk testét eltor-zítani különféle fûzõkkel és ab-roncsokkal, amely szokás a rene-szánsz idején teljesedett ki. A kü-lönbözõ korokban az ideálnakmegfelelõen a mellet a fûzõvelvagy beszorították vagy kiemel-ték. Õszintén szólva nem lettemvolna a hölgyek helyében. Mégakkor sem, ha ezáltal a mellem na-gyobbnak tûnik, és ebbõl kifolyó-lag férfiak százai rohangálnakutánam, hiszen tíz méter utánfulladozva rogytam volna összea fûzõ gyilkos szorításától.

Ó A címoldalról „NÕI SZÉPSÉGIDEÁL…” Mindenesetre a reneszánszban egyenesen imád-ták a fûzõs nõket, éltek-haltak értük a férfiak. Az nemigazán izgatta õket, hogy esetleg kényelmetlensége-ket okozhat a hölgyek számára. Ráadásul a mell le-szorítása végett alkalmazták, amely egyáltalán nem

volt elõnyös dolog a nõk számá-ra. A reneszánsz a kis mell kultu-szát foglalta magában, amely atisztaság jelképe volt. A nagy mel-lû nõket erkölcstelennek tartot-ták, míg akiket kis mellel áldottmeg az Isten, istennõként tisztel-ték. Egy pillanatra felmerül ben-nem a gondolat, hogy talán areneszánsz idején gyökeredzik ahomoszexualitás, hiszen a képektöbbségén a hölgyek inkább ha-sonlítanak a férfiakra, mint a gyen-gébb nemre. Persze ez nem igaz(legalábbis remélem), a lapos mellûnõk sokszor rendkívül intelligen-sek és racionális gondolkodásúak,míg jobban feszítõ társaik gyak-ran romantikusak, ámde butus-kák. Természetesen ez nem sza-bály, csak gyakran megfigyelhetõjelenség.

A barokk idején a nõk mintegy kétszer akkora terettöltöttek ki a képeken. Nem azért, mert sokan járvá-nyos óriásnövésben szenvedtek (amilyen betegségmellesleg nem is létezik), hanem az istentelen mennyi-ségû hurka miatt. Természetesen nem a szokásos má-jas/véres hurkákra kell itt gondolni… Egyszerûen eb-ben a korszakban azok a nõk voltak a legkelendõb-bek, akiken „volt mit fogni”. Érdekes tény, hogy a far,a karok és a lábak lehettek húsosak, de a mell szigo-rúan tömzsi, lapos, kicsiny, apró volt – vagy ahogytetszik. A rokokó – mint a barokk ellenhatása – némiújítást hozott. Bármennyire is elképzelhetetlen a maikor frigid nõi és impotens férfiai számára, kétszázévvel ezelõtt szokás volt ünnepi összejövetelek alkal-mával szabadon hagyni egyik vagy mindkét mellét ahölgyeknek. Ezáltal a rokokó továbbvitte a nõiességnyíltan áruba bocsátásának szokását. Szóval egy per-cig se gondoljuk, hogy csak manapság lehet látni itt-ott kilógó vagy kikukucskáló ezt-azt.

Ezzel a huszárvágással eljutottunk korunk nõi szép-ségideáljához. Bevallom, nem ismerek sok kortársfestõt, s azok, akiket ismerek, nem éppen nõi portrék

festegetésével foglalkoznak. Mégis a látás csodájá-nak köszönhetõen lassacskán nyilvánvalóvá válik szá-momra, hogy manapság nincsen szépségideál. Szép-ségideálok vannak. Valaki még mindig szeret kedvérefogdosni, mások viszont megelégszenek kisebb dom-borulatokkal is. A nõk pedig imádnak tetszeni. Ki így,ki úgy. Sokan például a tanga feltalálásának köszön-hetõen mintegy feltálalják hátsó testrészüket, másokviszont elrejtik a kíváncsiskodók elõl azt, ami nem rájuktartozik. Elõbbibõl egyre több van, míg az utóbbi tí-pus kezd kisebbségbe kerülni.

Végsõ soron teljesen mindegy, hogy ki, kit, hol éshogyan. Két dolog fontos: szeretni és szeretve lenni.

PAPP MÁRTON

N A G Y V I L Á G

A változásokrólMost nem magyarázkodni akarok, továbbra is válla-lom a saját véleményemet, mégis úgy érzem, néhánydologról még számot kell adnom. Az elõzõ számbanmegjelent cikkem (Halottak napja – szerintem)nagy felháborodást keltett bizonyos emberek körében.Tõlük ezúton is elnézést kérek. Írásom egyrészt a ha-lottak napja körüli félelmetes giccsparádéról, másrésztolyan emberekrõl szólt, akik szerintem a múltnak túlnagy jelentõséget tulajdonítanak. Ez utóbbi téma el-len fejezték ki sokan nemtetszésüket. Vannak az élet-ben változások – tragédiák – amelyek megingatnakugyan, de nem szabad összeomolnunk miattuk. Megkell tanulnunk mind a pozitív, mind a negatív válto-zásokkal együtt élni. Néhány példa: régen, mikor mégnormál idõpontban jártam iskolába, és nem hét-hu-szonhétre estem be, láttam reggelente egy tatabá-nyai lányt a kutyájával. Vak volt. Késõbb egy ismerõ-sömtõl megtudtam, a lány minden reggel vonatra ül,és Pestre megy, mivel ott jár egyetemre. Egy férfi, akitegyszer a televízióban láttam, huszonegynehány éveskorában autóbalesetet szenvedett, és lebénult mind-két lába. Azóta olimpiai bajnok paralimpikon kosár-labdában. Szerintem õk mindketten csodálatra méltóemberek, mert nem hagyták, hogy a sors, a balsze-rencse, a nem is tudom, mi, legyõzze õket. Mert túltudtak lépni a múlt árnyékain. Úgy gondolom, az, hogyfeldolgozzuk a változásokat, akár mások elvesztését,nem szégyellnivaló, morbid dolog, hanem nagy lelki-erõrõl, és egy jobb jövõ iránti vágyról tanúskodik. Mertattól nem lesz jobb a holnapunk, hogy arról nyavaly-gunk, de rossz nekünk; attól lesz jobb, ha a múltatlezárjuk, és a jövõt tekintjük, valamint azt, mivel te-hetnénk jobbá. A túlzott emlékezés erre esélyt semad – szerintem. SZABÓ RENÁTA

Pusztított a cunamiA

Z EMBERISÉG kultúrtörténetének legsúlyosabbtermészeti katasztrófája, egy óceán alatti föld-

rengés okozta szökõár söpört végig Dél-Ázsiában de-cember 26-án. Az Indiai-óceán alatt két tektonikailemez elmozdulása miatt következett be a szökõár,amely tízemeletes magasságú vízfallal lepte el az eu-rópai turistáktól túlzsúfolt délkelet-ázsiai partvidé-ket. A halálos áldozatok száma kb. százötvenezer. Apusztulás egyéb vetülete (sérültek, anyagi kár) mégfelbecsülhetetlen, de sokan és sokat beszélnek arrólis, hogy a tengerpart természeti környezetének ide-genforgalmi célú rombolása is hozzájárult ehhez.

A világ szinte összes országa kivette a részét asegítségnyújtásból – ki pénzgyûjtéssel, ki kutatócso-port, ki segélycsomagok küldésével –, közöttük ha-zánk is. A Bárdosban is – ahogy az Európai Unió min-

den közintézményében – gyászszünetet tartottunk.A jelentõs kormánytámogatás és magánfelajánlásokmellett – Dr. Horváth Zsoltné tanárnõ kezdeménye-zésére – az osztályok többsége gyûjtést szervezett,amelyet a Magyar Vöröskereszthez juttattak el.

FORRÁS: WWW.INDEX.HU

RENESZÁNSZ MADONNA-DOMBORMÛ

Willendorfi Vénusz

Rubens: Leukipposz lányainak elrablása (barokk)

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december10 11

K I P R I C H J Ó Z S I A Z I S T E N ! E Z + A Z

Normandia ördögei (Devils of Normandy)Fraser hadnagy szerepében Rendezte: Steven Spielberg

7.

22.

31.

Pergõ filmkockák I.A szerkesztõség régi vágya teljesült, amikorSalamon Zsolt tanár úr hozzájárult eddigíróasztalfiókjának szánt alkotásainak pub-likálásához. Mûvészi alkotókedvénekújabb és újabb bizonyítékait – amelyek aszerzõ klasszikus, humanisztikus mûvelt-ségérõl, sokoldalúságáról, köz- és öniró-niáról tanúskodnak – eddig csak szûkkörben terjesztette. A Ráczpali

Zamorano mûvésznéven születésnapjára összeállítottSenki a szigeten címû verseskötetbõl mindössze egyet-len példány készült. A lírikust a karikaturista korszak

követi. 2004 szeptemberétõl a Waterloo nyulai,a Zaklatott modellek és végül a Pergõ filmkoc-kák címû sorozatokban a kultúr- és filmtörté-net nagy pillanatait és nagy alakjkait elevenítifel. Hogy a képek alanyaiban a szerzõre ismer-

hetünk, ez nem véletlen. Aki túl sokattud a múltról, könnyen a beleélõ, át-

érzõ gondolkodás rabjává válik.

A testõr hajnala (Bodyguard at Dawn)Malcolm Farlow szerepében Rendezte: Kuroszawa Akira

Kívánhatsz bármit, kedves… (Anything You Want…)Roy Orbison szerepében Rendezte: egy muzikális férfi

Füstbement tervavagy harc kifulladásig

ATÖRTÉNET az özönvíz elõtt játszódik, amikor isegy Magyarországtól távol esõ helyen egy vi-

déki elitiskolában a fejesek komoly elhatározásra ju-tottak, aminek következtében kitört a háború – aleírtakat krónikásaink feljegyzéseibõl ismerjük, akiksaját tapasztalataikat osztják meg velünk ránk ma-radt kódexeikben, amelyek majdnem teljes egészé-ben rendelkezésünkre állnak.

Krónikásunk egy álmosoktóberi reggelen „Hasí-tás szekercével”-faktonvegetált, s másra sem vá-gyott, mint az udvaronfelzendülõ muzsikára, Stihlkomponálásában. A tör-ténetnek – bár kissé bi-zarrnak tûnhet – elégegyszerû a magyarázata:

az iskola vezetõsége hadat üzent az udvar legrejtet-tebb bugyraiban pöfögõ füstifecskéknek, s a felper-zselt (avagy letarolt) föld taktikáját alkalmazva meg-indították a támadást ellenük, a természet és króni-kásaink idegei ellen; természetesen a nappali tanításideje alatt, az említett „zeneszerzõt” segítségül hívva– bizonyosan népszerû muzsikus volt abban az idõ-ben.

Ihaj-csuhaj, dínom-dánom, mindenki „hepi” volt,hogy az oly égetõ probléma megoldódott, s elszáll-tak füstfelhõk az iskola fölül. Azonban a háború nemért véget, a szívós cigisták ugyan visszavonultak, dehamarosan ellentámadásba lendültek, s az amúgy isbûzös vizesblokkjairól országos hírnevû intézménykirályi helyiségeibõl kifüstölték az azt rendeltetéssze-rûen használókat. Egy, egyesek számára – úgy tûnik– mellékes helyiségben árgus szemekkel lesték, tisz-ta-e a levegõ, hogy aztán õk maguk hagyják el attóleltérõ állapotban. Így a használatra alkalmas ún. mos-dók akár többnapi járóföldnyire is lehettek az addigmegszokotthoz képest.

Egy csata tehát elbukott, de a háborúnak mégmessze nem volt vége, a hajrá még csak ekkor kez-dõdött… Azonban rendkívül sajnálatos módon a kó-dex következõ lapjain olyannyira elmosódott az írás,hogy a továbbiakról csak annak vegykezelése utántudunk beszámolni. Addig is legyen mindenkinek afantáziájára bízva a folytatás, s hamarosan megtud-hatjuk, ki bírta tovább – tüdõvel.

GOMBKÖTÕ TAMÁS

Egyszerû ünneplésA nagy karácsonyi ajándékõrület reklámozását idénmár októberben megkezdték. Kiárusítások, ked-vezmények, stb., mindannyian jól ismerjük. Min-den hatalmas kiszerelésben, a megfelelõ szloge-nekkel: ez a legolcsóbb, ez a legjobb, ez a divatos!

Ami engem a legjobban zavar: az évek során egy-re nagyobbra szélesedett a fenyõfadíszek ill. kiegé-szítõk (adventi koszorú, ajtókopogtató) árukerete.Minden szép és jó. De vajon tudjuk-e, hol a határ?

Belépek a hatalmas bútoráruházba, az elsõ, amitmeglátok: egy fehér „havas” mûfenyõ… jó, megpró-bálom nem észrevenni. Aztán látok egy pirosat… Nemadom fel, hogy levadászhatóak a teljesen egyszerûüveggömbök is, amelyek nem csillognak, nincs rajtuksemmi flitter stb. Szerencsére itt-ott akad néhány, denem üvegbõl, mûanyagból. Befordulok egy sarkon, éslám: ezüst-arany színû mû mikulásvirágok, aranyru-hás télapó… jaj, hová kerültem.

Szerencsém volt egy virágüzletbe is benézni, amikarácsony idején minimális virágot, de annál több díszthalmoz fel a vásárlók igényeihez mérten. Azok, amika legjobban megráztak: kosárhoz erõsített talpak, fejés kar: a hóember teste valahogy eltûnt…, megneve-zés: „süti” - mézeskalácsot utánozó barna anyag, éspersze nem maradhattak el a mûanyag, az általános-nál jóval nagyobb, csillogó hópelyhek sem. Alig ne-gyed óráig bírtam, az egymást túllicitáló ocsmánysá-goktól émelyegtem, rosszullét kerülgetett. De hátmindenkinek szíve joga.

Kint rohangáló emberek, kezükben egy vagy többcsomag, sietnek haza, hiszen már nyolc óra is elmúlt.Még négy nap az ünnepig. Nekem úgy tûnt (persze ezkorántsem biztos, hogy igaz), hogy mindenki veszvalamit, csak hogy ajándék legyen. Mindegy, mi az,örülni fognak neki. Ha nem, kicseréljük, vagy így jár-tak. Én szívesebben olvasnék ilyenkor egy pillanatraszeretteim gondolataiban, hogy mi a legfõbb vágyuk,

mert ugye nem árulják el. Én kértem (csak úgy titok-ban) megértést. Csupa nagybetûvel. És megkaptam,de csak félig. Igen, olykor a tárgyi ajándékok is hoz-zásegítenek a boldogsághoz, mérettõl és értéktõl füg-getlenül. Néha jobban örülünk a kézzel fabrikált ap-róságnak vagy egy vicces dolognak, ami ránk jellem-zõ, és senki másra. Csakhogy ezek az apró dolgok isegyre több pénzbe kerülnek. Naná, már a tiszta leve-gõért is fizetni kell!

A másik kimerítõ hajsza: beszerezni az ünnepimenühöz a kellékeket. Elkészíteni az ezerféle sütit nemkevés idõ (persze, akinek erre sincs ideje, megvehetiboltban a száraz aprósüteményt). A család elvárja,hogy legyen valami, nagymama, anyuka süt, mindenkimás zabál. Jó, ez durva volt, használjuk inkább a „cse-megézik” szót. Azt sugallják: a szeretet ünnepe, hátörüljünk egymásnak ezen a három napon. És az évtöbbi napján mi lesz? MIKULA ILDIKÓ

Kazinczy-verseny

Kis Gábriel a nagyokközt is aratottKiss Adél tanárnõ szervezésében, továbbá Dobrovaés Sipos kolléganõk zsûrizésével január 13-án, csü-törtökön megtartottuk az iskolai Kazinczy-versenyt.A 23 tanuló részvétele már önmagában sikernek te-kinthetõ. A szoros mezõnyben Kis Gábriel (9. a) elsõ,Csík Réka (11. a) 2., Varga Máté János (12. b) és CsonkaNikolett (9. c) megosztott harmadik helyezést ért el.

A 11. a osztályos sportoló rendkívül kellemes in-terjúalanynak bizonyult, hiszen amint meghallot-ta a kulcsszót – kosárlabda – végtelen monológbakezdett, így felesleges volt bármit is kérdeznem,egy-két címszó „feldobása” után tökéletes képetkaptam eddigi sportolói pályafutásáról. Íme:

VáciA Váci Mihály Általános Iskolában kezdtem meg

tanulmányaimat. Édesanyám itt dolgozott, így min-den nap nagyon korán érkeztem a suliba. Persze eznem volt egetverõ probléma, hiszen a korán kelõ ha-verokkal jókat fogócskáztunk a tanítás elõtt. Csak acsütörtöki reggel jelentett ez alól kivételt: ilyenkorminden gyerek a tornateremben pattogtatott. Hiszenez volt a reggeli kosáredzések napja. Én sem akartamlemaradni, így kisvártatva megismerkedtem a játék-szabályokkal, és beálltam az iskolai csapatba. Azon-nal magával ragadott a kosarasok világa, miközbenkezdtem elsajátítani a játék minden elemét, így márötödik osztályosként egy nyolcadikosokból álló csa-pat tagja lehettem! A tanárok és a társak biztatásárahatodikos koromban beiratkoztam a tatabányai ko-sárlabda-szakosztály „növendékei” közé. Itt nagyonjól éreztem magam, sok barátot szereztem, és nemmellékesen – erre igen büszke vagyok – tizenegy éve-sen a legmagasabb ifjúsági korcsoportban (19-20 éve-sek) szerepeltem. Aztán egy év múlva az edzõmtanácsára próbajátékra utaztam egy elsõ osztályú csa-pathoz, az Albacomphoz, Székesfehérvárra. A bemu-tatkozás tetszett az ottani vezetõknek, így marasz-taltak, de az iskola miatt csak péntekenként tudtamelutazni az edzésekre. A többi napokon – mivel a ta-tabányai tréningeket már nem látogathattam – egye-dül edzettem. Lehetett esõ vagy hó, én minden napórákat töltöttem a Váci betonos kosárpályáján!

SzékesfehérvárAz általános után már egyértelmû volt számom-

ra, hogy kosárlabdával igen komoly szinten szeret-nék foglalkozni. Így kerültem egy székesfehérvári sport-iskolába. A kollégium és az étkeztetés költségeit azAlbacomp vállalta magára. Így óriási kedvvel és el-szántsággal láttam a munkához. Ekkor edzetteméletemben a legtöbbet, napi 6-7 órát! Ám a külsõkörülmények befolyásolták teljesítményemet, és nemigazán úgy ment a játék, ahogy én azt szerettem volna.Az iskola borzasztó volt: az osztálytársaim bunkó,köpködõ focistákból és más nagyképû sportolókbólkerültek ki. A tanárok gyakorlatilag nem is tanítottakminket, mondván „ezekkel a tuskó sportõrültekkel úgysem lehet mit kezdeni”. A kosárcsapatban is egyre csakmagamra maradtam, teljesen megromlott a viszonyoma játszótársaimmal. Így nyáron eldöntöttem, hogyiskolát váltok, és a második évemet átszellemülten,teljesen új felfogással kezdtem el egy másik intéz-ményben, amely messzebb volt ugyan a kollégium-tól, de a szívemhez sokkal közelebb állt. Itt befogad-tak az osztálytársak, emberszámba vettek a tanárok,így teljesen más hangulatban, önfeledten kosárlab-dázhattam. Ám ezúttal az Albacomp vezetõi húztákkeresztül a számításaimat, ugyanis egy idõ után ész-revettem, hogy bármennyire javult a teljesítményem,nem kerültem elõrébb a csapatban. Nálam jóval gyen-gébb statisztikával rendelkezõ játékosok állandó kez-dõk voltak, míg én folyamatosan a kispadot koptat-tam. Persze nemsokára rájöttem ennek az okára: acsapatban újgazdagok tejben-vajban fürdõ csemetéiszerepeltek, akiknek a szülei finanszíroztak egy-egyedzõtábort vagy sportfelszerelést… Ezért végleg ele-gem lett a fehérvári életbõl, és hazajöttem édesanyámmellé Tatabányára. S elkezdtem tanulni legújabb, de mindközül legbarátságosabb iskolámban, a Bárdosban.

Haász Viktor – iskolánk Drazsen Petrovicsa

Egy kosaras naplójából

FOTÓ: NAGY TAMÁS

Tatabánya–Tata A csalódások ellenére elhatároztam, hogy ha már

ennyi idõt és energiát a kosárlabdázásra fordítottam,nem adom fel! Ezért igazoltam az alacsonyabb osz-tályban szereplõ Tata kosárlabdacsapatába. Itt rög-tön a felnõtt csapat szolgálatába állítottak! Kezdet-ben jól éreztem magam, hiszen sok, korábban Tata-bányán kosarazó barátommal szerepelhettem egycsapatban. Úgy gondoltam, én majd segíteni tudoknekik abban, hogy kihozzák magukból a maximumot.Ám mára már csak ketten maradtak a régi társak közül,és a hangulat sem olyan, mint a szezon elején volt.Ezért a szezon végén szeretnék egy komolyabb klub-hoz igazolni, hiszen – mint már mondottam – nemtettem le álmaimról, azaz a magyar válogatottságrólés az amerikai egyetemi bajnokságról…

SCHWEININGER PÉTER

Lélektükör a Mikulás-kupáról

TUSKA ISTVÁN ÉS GRINÁCZ TAMÁS VIDEÓJÁBÓL KIVÁGTA BÉRCES TAMÁS

ATÁSKÁKBAN frissen vasalt atléták, márkás alsó-nadrágok, sportszárak, fásli és kabalamaci, a fe-

jekben halomnyi indulat, feszítõ izgalom, és a lábakvasrudakká válnak. Ez a Mikulás-kupa!

A hömpölygõ embertömeg, és a küzdõteret átka-roló lenge kistáncosok szíve dobban egyszerre: elkez-dõdik a lánymeccs! Nemsokára fülsüketítõ ribillió amásik oldalról: 1–0 oda! Közben az öltözõbe fiúk gyûl-nek. A szocreál folyosó misztikus csendje várja õket:a nyugtató klórszag, a homályba burkolózó ötös ajtó.Azon túl lágy harmónia: szállongó izomlazító-illat,hallgatag gyúrópad, gazdátlan fagyasztós flakonok.S elõkerül a mez… a Bárdos meze, ami azért mégiscsak egységbe kovácsolja a diákokat, annak ellenére,hogy sokan nem alacsonyodnak le ehhez a szinthez.Kint pedig megint eget verõ, éktelen sikítozás: 2–0oda. Bent halk számolgatás: a tanároknak nyerni kell!

Dudaszó, csapódik az ajtó, nagytáncosok itt, kis-táncosok ott, üvöltõ zene, elkeseredett lányok ten-gere. Ez a jel: ki kell bújni az ötös ajtó nyugalma mö-gül! A dohos falak – mint ölelõ karok – mutatják azútirányt. Követ a nyugtató árny: a Tungsram neon-csövek az utolsót rúgják.

Majd hirtelen elvakít a fény,érkeznek az újabb gladiátorok!Kik nem mások, mint a botlado-zó diákok. Középen tánc. Fent lát-hatatlan sereg: a lelkes drukke-rek. Elhallgat a zene. Zúg a tömeg. A vérnyomásérté-kek az egekbe szöknek. Kínzó veríték, remegõ lábak.Pattog a labda. Éget a lámpa. Mindjárt kezdõdik…

A Mikulás sorakoztat, jön a bemutatás. Egy utol-só pillantás sportszárra, trikóra, nadrágra, egy kis iga-zítás, rögtönzött séróbelövés. S kisvártatva sípol aspori. Remegõ levegõ járja át a csarnokot! Erõgyûj-tés: a fogadalomtétel. Már fent a kezdõ ötös! Olyangyorsan megy minden! A külvilág monoton moraj-lássá módosul. Csillog a parkett, lüktet az óra. S elin-dul a labda. Elindul, igazságtalan útjára…

Kicsi kapus ordít, mafla védõ botlik, „spílerkedõ”támadó makizik. Peregnek a percek. Az ellen marco-na hálóõre fog, mint a zöld festék! Nem találnak rajtalyukat! Jön az Árpád! Félelem a szívekben! Még menta védelem… de újabb zavar… szabadrúgás. Buta baki,a lábak alatt elcsúszik a laszti! Keserves rémkép: a túl-oldalon örülnek! 1–0 oda!

Emésztõ tanácstalanság! Sorcsere. Kínzó gyötrõ-dés itt, kapusparádé ott! A felszín alatt pedig forron-gó izgalom, de hátul koncentrálni, elöl támadni kell!Kapufa: együtt sóhajt a Bárdos, ez lehetetlen! Márrohanni kell, de a bíró szétfütyüli a játékot! Verítékesküzdelem! Az idõ meg kameruni távfutóként száguld.

Visszaszámlálás! Már minden mindegy! Az Árpádkapuja rommá lõtt, bevehetetlen erõdítményként áll!Kegyetlenül nyilall a fejekbe, hogy tíz, kilenc, nyolc…– egy utolsó lövés… hiába-három, kettõ, egy és vége…Oda a biztosnak hitt gyõzelem, oda a kupa! Negyvenperc játék gól nélkül! Küzdelem, eredménytelenül.

Megalázottak fekszenek a sarokban. A tanárokmelegítenek, de tudja mindenki, játékuk tét nélküli lesz.S a Bárdos-tábor csendesebb, mint bármikor. Végevan, elúszott… A góltáncosok beavatatlanok marad-tak, a kapufák szétforgácsolódtak, a lelkes szurkolókberekedtek, a tanárok legalább ikszeltek. - SCH -

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december12 9

K I P R I C H J Ó Z S I A Z I S T E N !A T A N Á R I S E M B E R V O L T V A L A M I K O R …

Mit hiányolnak a diákok napjaink À La Bárdosá-ból? – kérdeztük a legutóbbi szám megjelenéseután az olvasóktól. Szinte egyhangú volt a válasz:a már-már elfeledett tanárrovatot. Engedve a kö-vetelésnek felújítottuk a sorozatot egy mindenkiáltal ismert pedagógussal, aki a gimnázium alapí-tói közé tartozik – MIKULA ILDIKÓ és SZABÓ RENÁTA

interjúja

À LA BÁRDOS: – Ha jól tudom, a tanárnõ az iskolaalapító tagjainak egyike. Elõtte hol tanított?

KISS ADÉL: – Az iskola megalapítása elõtt a Fell-nerben tanítottam, utána pályáztam meg ezt az ál-lást. 1987-ben tizennyolcan voltunk alapító tagok, saj-nos ennek már csak a fele van a tantestületben.

– Mi az, amire a tanárnõ a legbüszkébb?– Amire igazán büszke lehetek, az az, hogy 1997

óta az országos Kazinczy-versenyen hatszor is résztvettünk, két különdíjat és két Kazinczy-címet gyûj-töttünk be… Valamint az iskolai Beszélni nehéz-kör-rel is szereztünk kisebb díjakat.

– Milyen jelzõ vagy fogalom jut eszébe az isko-láról?

– Kúl.– Volt kedvenc diákja?– Nem szeretnék kiemelni senkit, próbálom min-

den diákban megtalálni az értékeket. Lehet egy rosszteljesítményû diák nagyon jó ember, de természete-sen mindig nagy öröm, ha különleges tehetséggeldolgozhatok együtt.

– Mindig is a tanári pályáról álmodott?– Nem, általános iskolás koromban matróz sze-

rettem volna lenni, aztán pilóta, középiskolában or-vos, de foglalkoztatott a színészkedés is. Rövid ideigvoltam tagja diákszínjátszóköröknek, statisztaként isszerepeltem Szegeden, de inkább a pénzszerzés mi-att. Igazán nem szerettem bele ebbe a szakmába. Édes-apám közgazdásznak szánt engem, mindig is óvott a

tanári pályától, de ez alkalommal nem hallgattam rá.Matematika–francia szakra szerettem volna menni,de abban az évben nem indult, így lettem magyar–francia szakos Szegeden. A napfény városa szerin-tem egy igazi kultúrváros, azóta is nagyon szeretem.Sok lehetõségünk volt a szórakozásra, például szín-házba és moziba járni, kiülni a szabadba. Furcsa voltszámomra, aki a hegyekhez volt szokva, mert ott mégvihar is más, a villámok vízszintesen csapkodnak aszõke Tisza felett.

– Miért hagyta mégis ott a várost?– Ennek praktikus oka volt: a férjem megpályá-

zott egy állást Tatabányán, és ezzel együtt lakást iskaptunk. Furcsa, hogy ilyen pici döntések mennyiremegváltoztatják az ember életét!

– Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?– Ha az ember magyartanár, nem sok szabadideje

van. Az évek során úgy vettem észre, hogy megla-zultak a baráti kötelékek. Mostanában már csak arravan idõnk, hogy egyszer-egyszer elmenjünk túrázni,

Egy vödör homok a távolugrógödörbõl. A tanárnõ a Tatabá-nyai Bányász Sport Club pályáján cseperedett fel, hiszenédesapja sokszoros bajnok atléta volt, késõbb a klub elnökea legnagyobb kézilabda- és labdarúgósikerek idején

A tanárnõ kevéske szabadidejében a geocaching – feladatmegoldó túrák – lelkes résztvevõje.Képünkön indulás elõtti eligazítás a Börzsöny-beli Nagy-Hideg-hegyen

de a hideg miatt most ez sem lehetséges. Ha idõmengedi, sokat olvasok, és részt vettem már több tan-folyamon is, például újságíró-, számítástechnika-, né-met nyelvtanfolyamon. Szeretném az angol közép-fokú nyelvvizsgát letenni, de már egy éve halogatom.Emellett szívesen nézek külföldi adókat. A CNN híreinagyon hasznosak, a francia adókon pedig sok érde-kes mûsort lehet találni.

– Hogy került kapcsolatba a francia nyelvvel?– Gimnáziumban kezdtem el tanulni, de hátrányos

helyzetben voltam, mivel csak heti 2-3 óránk volt.Szerencsére az osztályfõnököm felkarolt, és külön-órákat adott nekem. Többször jártam már Francia-országban, a leghosszabb kint töltött idõ három hétvolt, de akkor már franciául álmodtam. Szeretem afrancia embereket, sokkal lazábbak, mint mi vagyunk.Becsülettel dolgoznak, munkaidõ után a családjukkaltöltik az idõt, vagy szórakoznak. Õk tényleg tudnakélni! Úgy gondolom, a magyar társadalom az elmúltévtizedben nagyon megkeseredett, a szülõket hétköz-napi gondok nyomasztják. Túl sok energiájuk megy elarra, hogy az egzisztenciájukat megteremtsék, ezért

nem jut elég idejük a gyerekeikkel foglalkozni. A fi-gyelem hiányát gyakran csak anyagi javakkal próbál-ják meg pótolni.

– Kihat az a társadalmi változás a diákságra?Lustábbak lettek?

– Nem, inkább azt mondhatnám, hogy szelektál-nak. A diák mérlegeli, melyik az az ismeret, ami hasz-nálható az életben késõbb is, és mi az, amire nem leszszüksége. Szerintem a kollégáim a lehetõ legmaga-

sabb színvonalú anya-got próbálják meg át-adni, tehát minden le-hetõség megvan arra,hogy a diák kiemelkedõlegyen valamiben. Sze-rintem a miénk liberá-lis, diákpárti iskola.

– Tanárnõnek vangyereke?

– Egy lányom van,huszonhárom éves. Mára saját útját járja, nemis szeretnék beleszólni adöntéseibe, bár néha ne-héz megállni. Õ is ma-gyar szakon tanul Sze-geden, de nem szeret-ne tanár lenni, a diplo-ma a cél.

– Mi a jövõbeni vágya?– Szeretném, ha lazább napirendem lenne, bár a

mostani nagy hajtást sem bánom, mert szeretem, amitcsinálok. Ha a szabadidõm végtelen lenne, csak utaz-nék és olvasnék. Ezt a kettõt nem tudnám megunni.

seFelújított rovatunk elsõ alanya: Kiss Adél

A túrák és kultúrák szerelmese

EGY PORTRÉ A LAKÓTELEPRÕL

JÓLESÕ FÁRADTSÁG EGY TÚRA UTÁN

Nem láttuk Trella Várhelyi Áront és Tóth Lacit, fel-borult a fiúk összeállítása, nem volt öregfiúk meccs.Irigykedtünk, ahogy Kovács Miklós, az Árpádigazgatója személyes élményként éli át a megdup-lázott sikert, és „utolsó cseppjét is kiüríti a kupá-ból”. Sportdiplomáciailag és pszichésen buktuk elaz idei Mikulás-kupát. Pedig az esemény a min-denkori tanév talán legnagyobb eseménye a Bár-dos és az Árpád számára. Az eredmény befolyá-solja a diákéletet, az pedig az iskola külsõ meg-ítélését. Nem lehet kihagyni, még az is elmegy meg-nézni, aki amúgy utálja a focit. Szeretünk torkunkszakadtából üvölteni, együtt hülyéskedni a lelátó-kon, szurkolni iskolánknak. Vajon a résztvevõk hogyemlékeznek a történtekre? – SZABÓ RENÁTA riportja

Rácz Laci a kezdet kezdetén,a meccsek elõtt:

– Nekem most nagy reményeim vannak a lány-meccsel kapcsolatban, úgy gondolom, az idén vanesély rá, hogy megverjük az árpádos csajokat, ebbenaz évben elég erõs csapat jött össze. A fiúk szerin-tem, mint általában, ezúttal is nyerni fognak, a taná-rok mérkõzése minden évben egy „háromesélyes”meccs, soha nem lehet tudni mi lesz a végeredmény.Összességében biztos vagyok benne, hogy nyernifogunk. A fiúcsapatban a tavalyihoz képest történ-tek változások, többek között én is új vagyok, de amag szinte ugyanaz, mint elõzõ évben. Kezdõcsapa-tunk: Soós Máté, Schweininger Péter, Németh Péter,Németh Gábor, Macsinka Dániel és Barcs Bence. Azárpádosok csapata, úgy tudom, fõként végzõsökbõláll, de nem félek, a csapatunk jó formában van. Habáraz Eötvös ellen egy meccset elvesztettünk, a Mikes ellenazonban végig mi voltunk a jobbak. Gyõzni fogunk!

Hoffer tanár úr pár perccela lánymeccs elõtt:

– A lányok játékában egy picit az Árpádnál van azelõny, de ezt kompenzálhatja egy „fiúsiker”. A fiúcsa-pat eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott a bajnok-ságon, de remélem most jó napjuk lesz, és sikerülgyõzedelmeskedni. A tanárok meccse pedig, ki tudja,hogy sikerül. Bízom benne, hogy nyerni fogunk. Azösszes edzõmeccset megnyertük, de persze ez nem

jelent semmit. Úgy gondolom, ha sikerül fegyelmettartani, tehát mindenki marad a maga posztján, meg-nyerhetõ lesz a mérkõzés. A kezdõcsapatban Jaczkótanár úr lesz a kapus, Pammer épületmenedzser ésGál János hátul, továbbá Kiss Attila, Mészáros Lászlóés Nagy Tamás tanár úr elöl játszik.

A lányok 2–0-ra elvesztik a játékot. Csicsai Katát,az árpádosok híres-hírhedt játékosát még Szemes Do-rottya sem akadályozhatta meg abban, hogy góljai-val eldöntse a meccset.

Tóth Kingaa lányok mérkõzése után:

– Kicsit szomorúak vagyunk, mert jobb eredménytszerettünk volna elérni, legalább egy döntetlent. Agyõzelem merész gondolat lett volna, de szerintemegy döntetlent ki lehetett volna harcolni. Úgy gon-dolom, a csapat nem volt eléggé összeszokott az el-maradt edzések miatt. Az árpádos csapat hozta aformáját, talán egy picit jobb is volt. A mi csapatunk-ból nagyon sok tavalyi játékos elment, az újakat pe-dig még csiszolni kell. A fiúk szerintem nyerni fognak,remélem a tanárok is. Sajnálom, hogy idén sincs öreg-fiúk-meccs, de ennek ellenére a kupa izgalmas, és mi-vel még csak az elején vagyunk, várom a folytatást!

A fiúk 1–0-s eredménnyel alulmaradtak az Árpádelleni mérkõzésen. Bár jól játszottak, az ellenfél játé-kosait, és „sztárkapusát” nem tudták átjátszani.

Egy anonim játékosa fiúmeccs után:

– Nagyon nagy teher most ez nekünk, hiszen afiúktól mindenki gyõzelmet várt. Ez most nem jöttössze, szerintem nem a mi hibánkból. Jól játszottunk,de az ellenfél még jobb volt. Hoffer tanár úr eléggé„nekünk esett”, úgy gondolja, nem tettünk meg min-den tõlünk telhetõt. Az öltözõben a hangulat eléggévegyes volt, elõször ujjal mutogattunk egymásra,hogy „ha te azt a helyzetet kihasználod…”, „ha te akkorodafutsz…” – és hasonlók. Aztán rájöttünk hogy sem-mi értelme összeveszni, ez csapatjáték, mindenki nagy-jából azonos mértékben hibás. Most már humorraligyekezzük eltakarni a csalódottságunkat, így próbál-juk túltenni magunkat a vereségen. Nem tudom, atöbbi diák és tanár hogy fogadta, remélem nem fog-nak rossz szavakkal illetni minket. Évek óta mindigmegnyerjük az Árpád elleni meccseket, sajnálom, hogyidén nem sikerült teljesíteni az elvárásokat. Jövõremajd jobbak leszünk. Biztos!

Szabó József, az Árpád gimnáziumtanára a fiúk összecsapása után:– Úgy látszik, beindult egy sikerszéria, a tavalyi év

után ismét mi nyertünk. Nagyon örülök a gyõzelem-nek, különösen a fiúkénak. Szerintem csodálatosanjátszottak. A lányok meccsén nem lepõdtem meg,hiszen évek óta nagyon jó teljesítményt nyújtanak. A11-es mezben játszó Csicsai Kata idén is remekül fo-cizott, õ rúgta a két gólt is. A sikert a kemény edzé-seknek, és az összeszokott csapatnak köszönhetjük,a mag a tavalyihoz képest szinte ugyanaz, de termé-szetesen vannak új játékosok is. A tanárok mérkõzé-sérõl nem tudok eredményt jósolni, de abban biztosvagyok, hogy annak ellenére, hogy tétje már nincs, akupa végeredménye már eldõlt, tanáraink ugyanolyankeményen fognak küzdeni, mintha ez lenne a döntõ.

A tanárok mérkõzése végül 0–0-s eredménnyelzárul. Szerintem ez eléggé reális, nem hinném, hogyjelentõs különbség lenne a két csapat között.

Mészáros tanár úra tanárok mérkõzése után:

– A fiúk elvesztett mérkõzésén nagyon meglepõd-tem, bennük szinte biztos voltam, hogy nyernek. Avereségek ellenére csak gratulálni tudok minden egyesjátékosnak, lánynak, fiúnak, tanárnak egyaránt, hiszennagyon jól játszottunk. A tanárok meccse során nembefolyásolt minket az, hogy a végsõ eredmény máreldõlt, ugyanolyan lelkesen és keményen játszottunk,szerintem mindent beleadtunk. A csapat két új tag-gal bõvült, idén bekerült Hetzmann tanár úr, valamint,a konditerem üzemeltetõje, Varga Mihály is.

Azt sajnálom, hogy idén sem volt öregfiúk-meccs,pedig szerintem az volt a legszínvonalasabb az összesközül. Ennek ellenére a Mikulás-kupa izgalmas, a han-gulat nagyon jó, biztos vagyok benne, hogy jövõre isfogok játszani. Nem voltunk gyengébbek, pedig a rú-gott gól hiánya miatt idegenek vagy laikusok erregondolnak. Egyedül a góltáncosokat sajnálom, akik azöltözõben sírva tépték cafatokra nem használt pom-ponjaikat, meg egy kicsit a fiúkat, mert mindenki tõ-lük várta, hogy megváltsák a világot. Azt sem értem,miért írja le mindenki annyira a lányokat, szerintemõk sem botlábúak. Jövõre ki kéne harcolni az öregfiúmeccset is vagy egy tanárnõ focit. Egyébként megvégeredmény, kihagyott helyzetek és bekapott gó-lok ide vagy oda, az élet megy tovább. De jövõre azérttalálkozunk, és mindent megteszünk a gyõzelemért!

Mikulás-kupárólPillanatképek a Mikulás-kupáról

CÍMFOTÓ: PAPP MÁRTON, ALSÓ KÉP: CSIZSEK ÁDÁM

LEGALÁBB A NAGY-TÁNCBAN ELISMERTENJOBBAK VOLTUNK

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december

„

14 7

A F A L A D J A A M Á S I K A T !L I T E R A T A S O C I E T A S

„Mi a különbség édesapám és az Isten közt?A különbség jól látható: Isten mindenütt ott

van, ezzel szemben édesapám is mindenüttott van, csak itt nincs.”

ESTERHÁZY Péter kapta 2004 végén a németkönyvszakma békedíját, az egyik legrangosabb

német kitüntetést. 1950-ben született Budapesten.Írói tehetségére saját bevallása szerint harmadikosgimnazistaként ébredt rá. „Házi feladatként kellett írniegy esszét vagy egy novellát. És nagyon fundált dön-tésem volt, mert az esszének öt oldalnak kellett len-nie, a novellának elég volt három. Így a novellát vá-lasztottam, és valóban emlékszem a megírásnak acsodaszerûségére” – mesélte. Ennek ellenére teljesenmás irányba tanult tovább, az ELTE matematikus sza-kán végzett. Elsõ könyve, a Fancsikó és Pinta 1976-ban jelent meg, a kritikusok lelkesen üdvözölték, ésmegszavazták az év legjobb elsõ prózakötetének. APápai vizeken ne kalózkodj megjelenése után, 1978-tól lett szabadfoglalkozású író.

Egy lapra egy regényAz irodalomtörténeti jelentõségû Termelési re-

gényben (1979) a közelmúlt társadalmának mecha-nizmusát szellemesen, kedéllyel, felszabadító iróniá-val rajzolta meg Esterházy. A kortárs magyar regényszámon tartott, esztétikájában is merõben újat jelentõopusza ez a mû. A Bevezetés a szépirodalomba(1986) címû írásmûsorozatban a képregénytõl azanekdotáig, az automatikus írásmûtõl a cizellált stí-lusimitációig sok minden megtalálható, olyan avant-gárd gesztus is, mint például Ottlik Géza Iskola ahatáron címû regényének lemásolása egyetlen lapra.Ez a lap azóta kiállítási darab. A könyvben olvashatómég pl. a Kis magyar pornográfia, a Fuharosokvagy A szív segédigéi, ez utóbbit szinte mindegyikeurópai nyelvre lefordították. A Tizenkét hattyúk(1987) Csokonai Lili szerzõi néven megjelent fiktívönvallomás, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja:stilizált 18. századi nyelven mond el egy teljesen maitörténetet.

•– Hogy jutott eszébe annak idején egyetlen pa-

pírlapra lemásolni Ottlik Géza regényét, az Is-kola a határont?

– Valami komoly ajándékot akartam adni Ottliknaka hetvenedik születésnapjára. Biztosra akartam menni.Gitta nevét egyszer leírtam ezerszer egy kicsi papír-ra, ajándéknak. Ezért tudtam, hogyha egymásra írokszöveget, az szép rajzolatot ad.

– Mennyi ideig másolta?– Valahová följegyeztem… Talán három hónapig…?

Az elején csak keveset, reggelenként egy órát másol-tam, mint valami szerzetes, Gitta mondta is, imádko-zás helyett. Jó volt. Aztán egyre jobban elhatalmaso-dott, láttam, hogy nem leszek kész idõre, akkor márfölzabálta az egész napomat, egész nap írtam. De azis jó volt: ahogy írtam a mondatait, rengeteget tanul-tam a nyelvrõl, megtanultam még jobban magyarul.

– A regény nagyjából négyszáz oldal. Nem csalt?– Ha nincsen bíró, nem lehet csalni. Viszont annyira

ilágbanEsterházy Péter és az õ családi harmóniája

Kultúrnagykövetünk a nagyvilágbanhozzám nõtt a lap, hogy amikor kész lettem vele, nemakartam odaadni. Gondoltam, csináltatok tíz szitanyo-matot és az elsõt odaadom. De nem lett elég jó, ésakkor elszégyelltem magam, hogy milyen kisstílû alakvagyok. Berámáztattam az eredetit, és fölvittem Ott-liknak. Drámai találkozás volt.

– Mert olvashatatlanra írta a könyvét…– Amikor csináltam, én nem gondoltam semmire,

csak ajándékot akartam adni. De azért ez ténylegbonyolult ajándék. Van egy kis ödipális stihhe, egy kis„apagyilkosság”. Ottlik okos volt, ezt, velem ellentét-ben, azonnal felfogta.

•A Hrabal könyvében (1990) a fõszereplõ (egy-

ben narrátor is) saját felesége, címzettje pedig magaBohumil Hrabal, a Hahn-Hahn grófnõ pillantása (1992)egy sajátos, többrétegû utazóregény. Az Egy nõrõl(1995) Nádas Péter írótárs és barát ezt írta: „Ester-házy regényével a magyar irodalom egy nagy könyv-vel lett gazdagabb, és végre nagykorú.” A HarmoniaCaelestis elõtti legutolsó könyvben, az Egy kék ha-risnya följegyzéseibõl publicisztikákat olvashatunk:glosszákat, jegyzeteket, esszéket és egy interjút aszerzõvel, amit Petri György készített. Harmonia Cae-lestis címû könyve ötvenedik születésnapja környé-kén jelent meg. „Aparegényében” azt az arisztokratamitológiát dolgozza fel, amely a saját nagyközönségfelé mutatott írói figurájának is igen fontos alkotó-eleme. Ezt követte a Javított kiadás (melléklet aHarmonia Caelestishez) címû könyve 2002 tavaszán.Ebben apja III/III-as ügynöki jelentéseit, és az azokhozfûzött kommentárokat tárja nyilvánosság elé a szer-zõ. Esterházy a Harmonia Caelestis címû könyvéhezgyûjtött háttéranyagot családja történetérõl 1999-ben, ezért fordult a Magyar Történeti Hivatalhoz, akikközölték vele: apja, Esterházy Mátyás 1957 és 1980között a III/III-as ügyosztály titkos ügynökeként dol-gozott, és átadták neki az ebben az idõszakban általakiadott jelentéseket. A megdöbbentõ tényt az író párnappal a Harmonia megjelenése elõtt tudta meg, ígymár nem változhatott annak tartalmán.

– A Harmonia caelestist mint arisztokrata re-gényt, máskor pedig mint aparegényt jellemezte.

– Ezek olyan részeredmények. Az aparegényugyanis nem mûfaj, ellenben az apa, az mûfaj. Azeurópai kultúrában az apa egy fõmûfaj. Minden azapáról szól, ez egy apakultúra, és az apa nagyon erõstabu alatt áll, az apa érinthetetlen. Én az elsõ részbenfolyamatosan érintem ezt, fölszámolom az apát – eztpedig nem illik, ezt nem szabad. Kiderült, hogy nem isolyan egyszerû… Az elsõ részben van, mondjuk, 370kicsi szöveg, és mindegyiknek úgymond a hõse azédesapám, függetlenül az idõktõl. „1682 egy szép jú-niusi délelõttjén édesapámat kivégezték.” És ezer ésezer ilyen szöveg van, ezek egy része formálisan ke-letkezett, tehát én szokásomhoz híven vettem vala-milyen idegen szöveget, mondjuk egy újságkivágást:„tegnap délután Belgrád fõterén egy magas férfi be-tört a benzinkúthoz”. És akkor e mondat helyett azvan, hogy „tegnap délután Belgrád fõterén édesapámbetört egy benzinkúthoz”. Tehát én nem csinálok sem-mi mást, csak megnézem az alanyt, és az alanyt ki-

cserélem azzal a szóval, hogy »édesapám«. Ez elsõrenem látszik valami nagy dolognak, nem is nagy do-log, de nagyon termékenynek bizonyult, mert a nyelvelvégez helyettem bizonyos munkát, mégpedig ép-pen a tabu irányában.

Írás közben nekem nem harcom, hogy mit merekleírni, mit nem. Én folyamatosan kivülrõl-belülrõl lá-tom magam. Miközben elsírom magam, mert a lányomelmeséli, hogy a volt éjszaka az apámról álmodott(apám két évvel ezelõtt halt meg), és akkor mondtama lányomnak, kicsit patetikusan, hogy akkor kérdezdmeg tõle, hogy szeretett-e engem. Nekem nem kell aférfiasság hagyományos izéjéhez tartanom magam,akkor sírok, amikor akarok, el is sírtam magam, ésahogy kimentem a fürdõszobába, látom ezt az öt-venéves hülye férfit pacsmagos arccal sírni. És né-zem a tükröt, és rögtön az jut eszembe, hogy ez ajelenet szépen fölhasználható valamihez. De ez nemazt jelenti, hogy én egy õszintétlen bohóc vagyok,mert rendesen sírtam, rendes fájdalommal, rendesenösszeszorult, rendesen keserû volt a szívem, rende-sen minden valóságos volt.

És az ember azt mondja, hogy hát akkor meghur-coltam édesapám jó nevét. Az én nevem, amely azédesapám neve, nagyon erõs név. Azt, hogy ez a név,ha nem is többet, hanem mást jelent, folyamatosanlátni kellett. Egy ilyen családhoz tartozni amúgy na-gyon kétséges dolog. De amikor én ezt a családotmegismertem, mert beleszülettem, akkor ez a vere-ség családja volt, nem egy hatalmas család, amely élta hatalmával, és aki él a hatalmával, az mindig visszais él vele, tehát nem egy hatalmas oligarcha volt, amelyellen lázadni kellett volna. Én nem is lázadtam az apámellen, apám is ugyanabban a vereségben élt, amiben afiúk szoktak élni. Az én családom fõleg arra volt jó,hogy az országhoz való viszonyomat tegye magátólértetõdõvé. A történelem jelenléte nekem mindig na-gyon kézenfekvõ volt, mert hisz mindig láttam ezt anevet évszázadokon át vonulni, és ez részint közelivétette a történelmet, részint pedig valóságossá. Ésminthogy szüleimben semmi történelmi sértettségnem volt, így ez ügyben örököltem valami nagyvona-lúságot, olyan értelemben, hogy noha ez a család abirtoklás családja volt, mégsem a birtoklás maga letta lényeg, vagyis hogy amikor már nem birtoklunkaztán semmit, azon nem érdemes sokat vackolni.

KÉP ÉS SZÖVEG: INTERNET

Pia nélkül nem megy?!Avagy: hogyan igyuk (fél)ájultra magunkat?

„Iszik száz és iszik ezer, egész világ piál-vedel.”(Alföldi népi filozófia)

„Azt a jelenséget, amikor negyven gyerek egyútszéli busz mellett az árokba rókázik,

osztálykirándulásnak hívjuk.” (Diák-Murphy)

Született az õsz végén egy õszinte, nyers cikk. Mára szerkesztõségen belül vitát gerjesztett. Egy ta-nár és egy másik diák is tollat ragadott, hogy leír-ják véleményüket. Mi meg a szokásos dilemmábakerültünk: fájdalmas igazság vagy a még ártalma-sabb struccpolitika. A válasz nehéz volt, mégisegyértelmû: a szélsõséges érzelmi megnyilvánulá-soktól mentes, személyiségi jogokat nem sértõgondolatok megjelenését nem szabad korlátozni.

ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET

KÉSÕ kisgimnazista kori osztálykirándulás egy vi-déki történelmi városban. Az osztály megérke-

zett a szálláshoz az este tízig tartó városnézés után.Az ottani portás jó éjszakát kíván, valaki csak úgy mel-lékesen megjegyzi, hogy tényleg jó lesz. Az ofõ és akísérõtanár elmennek a szobáikba, és csak néha jön-nek ki onnan, amikor már a tûréshatárt is túllépi adiákok szobáiból kiszûrõdõ jókedv. Én is õket hallga-tom három szobatársammal. Nem hiszek a fülemnek.A máskor széthúzó osztályom most elõször jól érzimagát. Két óra felé járt, mire elaludtunk. Másnap egyvár körüljárása közben hiába próbálok elcsípni akáregy szót is az elõzõ estérõl, nem megy. Lehet, hogytúl ártatlan vagyok ahhoz, hogy megosszák velem…

Amikor késõbb megtudtam, miért is volt olyan

jókedv, azt kívántam, bárcsak halvány sejtésem selenne arról, mi történt. Osztályom egyébként jeles ésegyes tagjai ájultra itták és cigarettázták magukat.Akkor sem értettem, azóta sem, miért is. Ha kérde-zek valamit, a közlékenyebb réteg is csak azt mondja,mert így „király”. És menõ! Ha beszédesebbek, me-sélnek arról is, hogy van, aki már ötödikben elkezdte.És sajnos hallani arról, hogy már az elitgimnáziumhetedik, nyolcadik osztályában is ez megy. Hová letta régi színvonal?

Azóta próbálom megfejteni. A régi már nem menõ,nem trendi. Idd le magad, és te leszel a király! Ez jólhangzik, de hamar rájössz: lassan több a király, mint atöbbi szánalmas, unkõnig és gyökér tanuló. Péntekestéik rendre valahol a város egyik csehójában tel-nek, még ha a DÖK szervez is valami iskolai rendez-vényt. A suliba italt nem hozhatnak. Akkor minek jöj-jenek? Hiszen anélkül már nem érzik jól magukat.Nekem semmi jogom megtiltani ezt nekik, de nagyonrossz látni, hogy régi barátaim hogyan válnak masszívalkoholistákká… Aki átélte már ezt, tudja, mirõl be-szélek. Mivel ez lassan öt éve tart, mára megszoktama tudatot, hogy nem olyan jó a hangulat az iskolaibulikon. De néhány igazán jó barátom és én még tud-juk jól érezni magunkat. És ez a lényeg. Nem éri meghuszonöt évesen meghalni azért, hogy a sírkövemreazt véssék: „Õ volt a legkirályabb király ebben a por-fészekben.” Valaha itt volt Tatabányán a Harmincéve-sek Parkja, egészen addig, míg a helyére nem épültegy hipermarket. Lehet, hogy tíz év múlva Huszon-évesek parcellája lesz majd a Síkvölgyi temetõben?Vagy talán az ifjúság magához tér? CHAOS LORD

Miért élvezema kirándulásokat?

„Egyszer voltam egy monstre házibuliban.Vágni lehetett a füstöt a spanglitól. Százan

érkeztünk oda, de csak 99-en mentünk haza.”(Kovács Józsi)

ÁLTALÁBAN a tanév elején, az elsõ ofõórák egyi-kén már eldõl a kirándulás kérdése. Aztán ki-ki

vérmérséklete szerint várja az indulás napját. Illetveén és a kollégáim inkább a hazaérkezését, hogy el-mondhassuk: „Na, ezt is megúsztuk!” Miért?

Pályám elején, egy távoli kisváros kezdõ tanára-ként a legelsõ kirándulásra tudatlansággal vegyesfelelõtlenséggel indultam. (Pedig én is voltam diák, ésakkor is csináltunk ostobaságokat.) Sokáig azt hit-tem, hogy a legnagyobb gond a bagósokkal volt. Csaknemrégiben tudtam meg, hogy amíg mi azt hittük,békésen szuszognak a bezárt ajtók mögött, a fiata-lok kiugrottak az elsõ emeleti ablakon, és elmentekdiszkózni. Néhányan „otthon” maradtak, tartani afrontot. Szerencsénkre épségben visszaértek, nemúgy, mint ugyanakkor egy másik kiránduláson az a pár-huzamos osztálybeli leányka, akit némi italozás utánmegerõszakoltak. (Ezt is mostanában tudtam meg.Mindenki hallgatott, botrány nem lett.)

Késõbb már tudtam, hogy a kirándulás rabló–pan-dúr játék, amelyben nekem jut a hálátlan szerep, deígy is voltak elkerülhetetlen, elõreláthatatlan esemé-nyek. Nem lehettem ott mindenhol, és nem foghat-tam minden gyerek kezét.

Volt olyan kirándulás, amikor egész éjjel szórakoz-tattam a nebulókat – futottunk, fociztunk, sétáltunk– abban a reményben, hogy így nem kerülnek olyanállapotba, hogy ruhástul kelljen õket a zuhany aládugni, mint azt kora este az egyik kempingbeli cso-portnál láttam.

Volt olyan kirándulás, amikor a fél éjszakát a rend-õrség közelében, a buszban töltöttük, mert a délutá-ni szabadprogram alatt az egyik gyereket néhány arabkékre-zöldre verte, véresre szurkálta (összetévesztet-ték valakivel), és meg kellett várni, hogy látlelet ésjegyzõkönyv készüljön, a támadókkal való szembesí-tés megtörténjen, illetve míg a rendõrség köré gyûltfelgerjedt honfitársak annyira lehiggadnak, hogy kimerjék engedni a gyereket az épületbõl. (Aznap estelegalább megúsztuk a diszkót.)

Volt olyan kirándulás, hogy a második nap lépés-ben haladtunk a busszal, mert a fiatalok hirtelen busz-allergiát kaptak, és folyton meg kellett állni. Mindeztúgy, hogy szinte egész éjjel mászkáltunk a kísérõta-nár kollégával egyik szobából a másikba.

Volt olyan kirándulás… Nem sorolom tovább. Ta-lán ebbõl is látszik, hogy miért adok hálát a gondvi-selõnek, ha épségben hazahoztam mind a huszonhe-tet, harminckettõt, harminchatot.

És akkor még nem volt szó a programokról. Agondos osztályfõnök megtervezi az útvonalat, kita-lálja, hogy milyen nevezetességeket kell feltétlenülmegnézni (ne túl sokat! – és lehetõleg az elsõ nap),megszervezi a szállást, az étkezést. (És persze befizetia rá esõ költségeket, mert az iskolának erre nincspénze…) Ennek fejében két napig hallgathatja, hogy„muszáááj?”, „nem lehet inkább benn maradni a busz-

Ó 8

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december

N16

É D E S O T T H O NF O T E L , S Ö R , M O G Y I

zetére. Ehhez elõször is észre kellett venni õket, ugyan-is a kórus létszáma a nehéz, viszontagságokkal telimúlt és a gyakori frontembercserék miatt elég elke-serítõ mennyiségûre apadt. De legalább a túlélõ húszdalos pacsirta még kitart, bízva a szebb jövõben. Svalóban, a sokak által várt vérszegény hangzás he-lyett valódi 7.01-es hangorgiában lehetett részünk.Köszönet ezért a tanárnõnek! Utólag már elárulha-tom, hogy a karácsonyi csomagolással ellátott üve-gek, amelyeket Kató Dalmáék a fúvós hangszerek

lán már-már kihívó Miku-lás-kupás táncukat mi-ként képesek konszoli-dálni Karácsonyra. A lét-szám csökkent, a vörösszín kifehéredett, és ez-zel a Moulin Rouge-jellegünnepivé vált. Ugyan a ru-hakivágás elöl almaszüre-tet, hátul henteskirakatotidézett, de a koreográfusok(Mórocz Ivett és IkongaJeannette) sikerre vittéka metamorfózist.

S bár az út hazafelé is ugyanolyan síkos, a hõmé-rõ higanyszálának állása ugyanolyan alacsony volt,mégis remélem, akik eljöttek, ténylegesen gazdagod-tak valamivel, s ha bármilyen kedves gondolat mo-toszkált utána a fejükben, már megérte erõlködni.

sorába emeltek, jófajtaTalléros palackok voltak.Hogy a „hangszekrény”ürességérõl ki gondosko-dott, az maradjon titok.

Az elõadás végi tánci-fánci már csak „hab volta köbön”. Remegõ tér-dekkel vártam, hogy fri-vol hölgyeink merész, ta-

SZÖVEGADAPTÁLÁSOK SZABÓ RENÁTÁTÓL, FOTÓK NAGY TAMÁSTÓL

Körülbelül két éve jött a hír, hogy egynagyszabású musicaloperát az erede-ti bemutató után tizenhat évvel vég-re itthon is színre visznek. A hárompályázó színház közül végül a MadáchSzínház került ki gyõztesen. Szeren-csére egy régebbi kapcsolat segítettabban – a pénzhiány problémája mel-lett–, hogy ne egy újabb replika pro-dukció jöjjön létre- csak Magyaror-szágon tekinthetõ meg másképp An-drew Lloyd Webber Az operaház fan-tomja címû mûve.

Nagy munkálatok elõzték meg a be-mutatót: a szereplõválogatás felvéte-leit és a jelmezterveket Londonba küld-ték ki elbírálásra. Szirtes Tamás rende-zõ méltón állította színpadra a darabot,összefogta a csapatot. Több szereposz-tás készült, ezért az elõkészületek istovább tartottak. A Fantom szerepé-ben Sasvári Sándort láthatjuk CsengeriAttila és Miller Zoltán mellett. A nõi fõ-szerepet, Christine-t, talán soknaktûnik, de öt színésznõ alakítja: Bíró Esz-ter, Mahó Andrea, Király Linda (itt talánnem téveszti el a szöveget), akikhezkésõbb csatlakozott Krassy Renáta ésFonyó Barbara operaénekesnõ. Raoulszerepében Miller Zoltán, Bot Gábor ésHomonnay Zsolt látható.

Andrew Lloyd Webber Gaston Le-roux regénye alapján írta meg a musi-calt szerzõtársaival, Charles Harttal ésRichard Stilgoe-val, 1986-ban mutat-ták be a londoni Her Majesty’s színház-ban. Hamarosan világhírûvé vált.

A történet egy árveréssel kezdõdik– a Párizsi Operaházból való tárgyak-ból (zenedoboz, csillár). Az aukció so-rán egy vevõ visszaemlékszik egy bal-estre (a csillár leesett a nézõtérre), ésfelcsendül az elsõ nyitány. Két új igaz-gató érkezik az operába, egyetlen sza-bályt kell csak betartaniuk: az ötös pá-holy mindig üres legyen. Christine Daaékóristalánynak el kell játszania egy fõ-szerepet, a mindenkit rettegésben tar-tó Fantom pedig beleszeret a lányba, õtakarja látni minden darab fõszerepében.Kétszer is elrabolja, és az operaház alatticsatornarendszerbe, a rejtekhelyére vi-szi õt. Christine halott apját látja eb-ben a sejtelmes emberben. Eközben fel-tûnik Raoul, aki gyerekkorából ismeri alányt, és õ is belészeret. A második nyi-tány az elsõ felvonást foglalja össze,idõrendben megismétli a zenei témákat.Jelentõsek még továbbá az irodai jele-netek, ahol a Fantom levelekben küldparancsot az opera vezetõinek. A Fan-tom végül elengedi Christine-t, de meg-ígéri, végig vele marad – képzeletben.De míg ide eljutnak, több baleset is tör-ténik.

A Fantom szerepe rendkívül össze-tett, nagy fizikai és mentális erõnlétszükséges megformálásához. Velejéiggonosz, mégis érzõ lélek, de csak Chris-tine-nel tud „kedvesen” bánni. Alig sze-repel a színpadon, leginkább csak ahangja hallható. Azért menekült a csa-tornába, mert sebhelyes arca miatt ki-rekesztették a társadalomból, cseppnyiszánalmat sem kapott. Christine jellem-

fejlõdését végigkísérhet-jük a darabban. Raoul aszerelmes hõs. A musicalmagával ragadó dalokbóláll, ilyen például a Fantomés Christine duettje, Azéj zenéje, a Gondolj rám,ay Ennyit kérek én, és aTúl késõ. Az eredeti elõ-adásban Michael Craw-ford és Sarah Brightman(aki nemrég Magyaror-szágot is érintette kon-certkörútjával, korábbanWebber felesége volt)játszották a fõszerepet.

Most ismét reflektor-fénybe került a darab, hiszJoel Schumacher nagy-szabású kosztümös filmetforgatott belõle. Magyar-országon márciusban lesza premier. (Perszee a vi-lágon utolsóként.) A fõbb

Beszámoló Az operaház fantomjáról

Egy furcsa árny…

szerepeket Gerard Butler, Emmy Ros-sum és Patrick Wilson alakítják. Õk ke-vésbé ismert színészek, ami nem baj,mert ha sztárok játszanának, nem a tör-ténetért mennénk moziba.

Biztosan többen látták már a musi-calt, aki pedig esetleg kedvet kapott,jegyek még mindig kaphatók. Megje-lent a dupla cédés változat is, csalódnibiztosan nem fog. MIKULA

Olvashatsz hírességekrõl. Megtud-hatod, hogy melyik színésznõ vagy éne-kesnõ melyik álomférfi színésszel kavar,elolvashatod, hogy ikszipszilon nagyobb-ra csináltatta a mellét, leszedte az anya-jegyét potom húszmillió dollárért, ami-bõl tíz etióp falut el lehetne látni élel-miszerrel és gyógyszerrel. De most nemez a lényeg. Azt hiszed, fontos az, hogyezeket tudd? Ki vagy te, hogy ezt is-merned kell? Úgyse kerülsz olyan elittársaságba soha. Az ilyen szenzációhaj-hász szerkesztõk sztárok magánéleté-ben turkálnak, és neked – mint ahogynekik – semmi közöd hozzá! (Az meg amásik, hogy a sztárodat nem érdekli,hogy szakítottál a Pistikével.)

De lépjünk tovább: vár a tévé. Ittmár közelebbi, magyar kapcsolatokbólis meríthetsz példát. Ilyen show megolyan show, ez minden csatorna délutá-ni mûsora. Szerencsétlen, félresiklottszerelmi életû emberek próbálják men-teni a menthetetlent kb. hárommillióember elõtt. Néha tényleg úgy érzem,ezeknél már csak azok hülyébbek, akikebbõl akarnak tanulni. Lehet, hogy méga sejtbiológia is lebilincselõbb. Vagy visz-sza a génekhez? De ez már egy másikcikk témája lehetne.

A média formálja a társadalmat, deigazodik is annak igényeihez. A délutá-ni showmûsorokra mindkét tulajdon-ság érvényes. A XX. századvégi torló-dott társadalmak tipikus jelensége azerõs televíziófüggõség. Munka nincs,dolgozni amúgy sem éri meg, marad atévé, a legolcsóbb szórakozási lehetõ-ség. Latin szappanoperákat csak a nyug-díjasok néznek, az ifjabb korosztályok-nak találták fel a kibeszélõshowkat.

Csak arra próbáltam rámutatni, hogyjövõnk elõtt két út áll: az érzõ-gondol-kodó és fogyasztó felnõtt alternatívá-ja. Most még választhattok, hogyfelülemelkedtek, vagy belesüllyedtek amédiamocsárba. RAÁB DONÁT

Ó 15 „DIVAT, ÉLETMÓD, TÉVÉ”

Ha télutó, akkor filmszemle

Száz filmnek isegy a vége

LEGALÁBB száz alkotást, köztük har-minc nagyjátékfilmet láthat a kö-

zönség a 36. Magyar Filmszemlén, amit2005. február elseje és nyolcadika kö-zött rendeznek meg a magyar fõváros-ban. A versenymûvek végleges listájátcsak január végén hozzák nyilvánosság-ra. A vetítések helyszíne ezúttal a Mam-mut mozi és a Millenáris Park lesz.

A filmes mustrán (versenyen kívül)mutatják be Koltai Lajos elsõ rendezé-sét, az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imremûvébõl készült Sorstalanság címûfilmet, valamint az Oscar-díjas SzabóIstván alkotását, a Csodálatos Júliát.A versenyprogramba bekerülõ alkotá-sok száma egyelõre nem végleges, anagyjátékfilmek végleges listáját csakjanuárban hozzák nyilvánosságra.

Aki teheti, menjen el február elejénaz említett helyszínekre, és nézzen megegy-két magyar filmet! A honi film leg-újabb sikerkorszaka az 1990-es évekközepén néhány ügyes retróval (Csi-nibaba, Sose halunk meg) kezdõdött,és aktualizált remake-kel (Meseautó,Hippolit) folytatódott. 4-5 éve márelsõfilmes rendezõk filmjei is zajos si-kereket tudnak aratni. Ezek között lát-tunk tisztán üzleti vállalkozást (Vala-mi Amerika) és szociofilmeket (Vak-vagányok, Kontroll). Várjuk a folyta-tást! - PM -

FORRÁS: INTERNET

érettségire mennek angolból vagy németbõl. De van-nak, akik azt szeretnék, hogy a sikeres nyelvvizsga utánne kelljen majd bejárni órára. Az évrõl évre mindentantárgyból növekvõ követelmények mellett a kevésórában nemhogy tudásukat fejleszteni, de még ameglévõt szinten tartani sem képesek. Aki azt hiszi,hogy a nyelvvizsgát és érettségit lobogtatva mindentmegkap, az téved, mert nem a papír számít, hanemaz elsajátított ismeretek alkalmazása. A több év alattmegszerzett tudás könnyen elvész, ha nem foglalko-zunk vele.

Vannak homályos foltok, például a jelentkezésihatáridõ az elõrehozott érettségire, mely egyesekszerint november, mások szerint február. Oda kell fi-gyelni arra is, hogy egyes évfolyamok (például a mi-

énk is) más tanterv szerint tanulnak, ezért ebben atanévben bizonyos tantárgyakat töröltek. (A tizedikévfolyam esetében ez az informatika.) Ha valaki mégisúgy dönt, hogy ebbõl szeretne érettségit szerezni,osztályozó vizsgát kell tennie, hiszen csak azok a tan-tárgyak lehetnek érettségi tárgyak, amelyekbõl min-den évben van érdemjegye a diáknak. A legszörnyûbbaz, hogy eddig még nem találkoztam olyan diákkalvagy pedagógussal, aki pontosan és érthetõen tudottvolna válaszolni a felvetõdõ kérdésekre, és aki ne szid-ta volna az új rendszert. Egyesek azt is megjósoltákmár, mennyi idõ alatt fog megbukni vagy megváltoz-ni a törvény. „Reméljük”, pont mielõttünk, hogy mi isihassuk a levét, mi is kísérleti alanyok legyünk, megintösszezavarjanak… nem vagyunk még eléggé. Ez a rend-szer inkább bonyodalmat okoz, mintsem könnyít ahelyzetünkön. SZABÓ–MIKULA

Ó A címoldalról „OKTATÁSÜGY…”

Csík Réka

Néha megkérdem…Néha megkérdezem magamtól, miért én vagyok én.Azt hiszem, még nem ismerem magam eléggé ahhoz,hogy megtaláljam a választ.

Négy-öt évvel ezelõtt, amikor a többiek épp a „leg-jobb barátnõ” korszakon estek át, azon ritka délutá-nokon, mikor egyedül voltam otthon, belenéztem atükörbe. Hosszan fürkésztem az arcot, ami néha fin-torgott egyet, máskor kiöltötte rám a nyelvét, de elõ-fordult az is, hogy mosolygott… Folyton az járt afejemben, miért ez a nevem, az életem, a külsõm, acsaládom, a helyem, a véleményem, a viselkedésem,ezek a gondolataim…

…Néha megkérdezem magamtól, miért nem va-gyok elég senkinek. Azt hiszem, még nem csalódtameleget ahhoz, hogy tudjam a választ.

Négy-öt évvel ezelõtt, amikor az volt a téma, hogyki, kivel és mit és „juj, de izgi!”, tulajdonképpen akkorvoltam a legzárkózottabb. Ma sem vagyok egy „trendicuccban kidobom, amim van”-csaj, vagy „nekem éscsak nekem vannak a legnagyobb problémáim és de-pressziós vagyok”-öngyilkosjelölt. Tudok barátságo-kat kötni, nevetni, komolyan beszélgetni, tenni azért,amit fontosnak tartok és megszervezni az életem.Mégsem lehetek elégedett. Amit jegyekkel mérnek,és ami most számít, hullámzó. Az érzelmi (in)sta-bilitásról nem is beszélve. Ha azt mondom, kaptamnéhány szégyenkönnyes, arcpirító pofont az élettõl,megközelítem a valóságot. Tisztában vagyok vele,hogy másnak is vannak ilyen élményei. A fentiekkelnem is azt akarom elérni, hogy sajnáljanak – semmiértelme. Nincs miért (hiszen én vagyok a hülye, eztelismerem), és nincs is rá szükségem. Többet ér, ha abarátaim éreztetik velem, hogy mellettem állnak. Ilyen-

kor elgondolkodom azon, miért nem volt jó, mit tet-tem, mit nem – vagy miért nem voltam elég. Arrajutottam, hogy így vagyok önmagam, ha erõszakkalváltoztatni próbálnék – akár valaki kedvéért -, az márnem én lennék. Ettõl függetlenül folyton kritizálomegész lényemet, mindig jobbra, többre törekszem. Ezazonban a legtöbbször nem elég.

… Néha megkérdezem magamtól, milyen lesz „nemlétezni”. Négy-öt évvel ezelõtt, amikor éjjel nem tud-tam elaludni, ezen gondolkodtam, amitõl persze mégéberebb lettem, és még tovább maradtam fent. Ez afélelem ma is bennem van, bár nem tudom az okát.Közeli hozzátartozóm nem halt meg, balesetet semláttam, a horrorfilmeket sosem szerettem igazán –azért sem, mert nem adtak választ erre a kérdésre.Arra jöttem rá, felesleges ezen pörgetni az agyam. Eléglesz akkor tûnõdni, amikor elérkezik az idõ.

…Néha megkérdezem magamtól, miért vagyokegyedül. Néha pedig azt, miért nem. Amikor az egyikrelenne szükségem, a másikat kapom.

Kétség sem fér hozzá, írásom melyik oldalt erõsí-ti, és itt kérnék elnézést azoktól, akik szerint kissészentimentális, csöpögõs maszlag e cikk, de úgy ér-zem, a fáradozás, és a befektetett munka megérde-mel ennyi dicséretet. Persze jövõre még többet ké-szülünk, és egyszer talán áttörjük a manapság egyreszilárdabb téglákból építkezõ, mindent elborító és el-homályosító érdektelenség falát. Bár lehet, ez csakaz én fantazmagóriám. Szép álmokat! KASZIÁN

5

À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december À LA BÁRDOS • XVII/7–8. 2004. november–december18

É L E T + M Ó D É D E S O T T H O N

3

„A jövõben bárki híres lehet tizenöt percre.”(Andy Warhol, 1973)

AHUSZADIK-HUSZONEGYEDIK század a sztárokaranykora. Mindegy, hogy a zenei albumod, fil-

med vagy egyéb produkciód kiemelkedõ tehetséged-nek vagy csupán az adott mûfaj egyik „kiskirályával”való futó ismeretségednek a jutalma; ha magánéle-ted alkalmas arra, hogy bizonyos pillanatai megtölt-senek két sztorimagazint, három találkozásokat megnyolc weboldalt, nyert ügyed van. Sztár lettél. Az életkirálya. Feladhatod az állásodat a gyárban vagy a szu-permarketben, hogy helyette ének-, tánc- és leke-zelõmodor-órákat vegyél. Könnyes szemmel inthetszbúcsút beszámított koppánydobos tuningladádnakvagy egérszürke Trabantodnak valamelyik „trendi”autómárka belvárosi üvegpalotája elõtt. Felhagyhatsz„égõ” régi haverjaid „ciki” szórakozásaival; szomba-ton pingpongklub helyett új, hozzád illõ társaságod-dal ektivitizhetsz. Letagadhatod a szüleidet és hétmûsorújság olvasóit ríkathatod meg sanyarú gyer-mekkorod meséjével. Mindenki imádni fog, aki megnem, az egy kollégádért lesz oda. De a lényeg: azembereknek mindig szüksége lesz rátok, „hírességek-re”. Tudod, nekik sok a melójuk, güriznek, megvan amaguk (számodra szánalmas) baja, nem érnek rá egy-mással foglalkozni; ha meg éppen mások magánéle-tére kíváncsiak, nem fúrnak át a Kovácsékhoz, inkábbvesznek egy Bestet és a Dzséló meg a Britni szerelmiügyein csámcsognak.

Nagyjából ezek a szabályok jellemzik és éltetiknapjaink Kárpát-medencei mûhálivúdját. Azonban azutóbbi kb. két évben úgy tûnt, mintha a nagyérdemûfigyelmének megnyeréséhez nem feltétlenül volnaszükséges rózsadombi lakcím és pléjbekkes diszkó-haknik sokasága. Ilyentájt történt, hogy az egyik ke-reskedelmi csatorna szilveszteri mûsorát érdekes,mégsem megrendezett interjúval gazdagította Pápa

Sztárok évszázada

Csóró csillagok

város közérdekû tévéstábja. A nagyjából ötpercesvideó apropója valójában szomorú: egy tisztesség-ben megõszült, láthatóan rossz anyagi helyzetû csa-ládapa azt taglalja, kihez fordultak segítségért, ami-kor házuk egy vihar során leomlott. Az, hogy a fil-mecske mégis nevettetõ szándékkal került adásba, anevezett úr sajátos verbális kommunikációs képes-ségeinek köszönhetõ: a megkérdezett elhabogja a„Polgár”, „Jenõ” és „hivatal” szavak összes lehetségeskombinációját, mire megnevezi a helyi városházánakaz ügyben illetékes dolgozóját. A felvétel óriási sikertaratott; ismeretlen mester már valószínûleg tömeg-igényt elégített ki azzal, hogy feltette az internetre.Ennél azonban többet tett: sztárt csinált! Egy kódfeltörésével és a videó letölthetõvé tételével érte el

azt, ami mostanában olysok közéleti személyisé-günk kedvenc mellékállá-sa: új bálványt adott aközönségnek. És valóban:„Polgár Jenõ”, amellett,hogy legalább annyiraközkedvelt pletykatémalett, mint Beckham titok-zatos szeretõje, még újmûfajt is teremtett. Õ lettkis hazánk elsõ tudtán ésakaratán kívül média-sztárrá vált állampolgára.Persze õ ezzel nemrégenmég annyira volt tisztá-ban, mint az internet létezésével. Úgy tûnik, dolgozónépünknek fenemód megtetszett a sztárcsinálósdi:pont mire már kezdett unalmassá válni a „Polgár JenõHivatal” meg a „szocpolitika” és az „az kizárt dologmer nem tudom”, lépett színre az új mûfaj következõképviselõje és egyben koronázatlan királya, SzalacsiSándor. Ki ne ismerné az 1989-es amatõr dokumen-tumfilm svájcisapkás-borostás hõsét, aki némi alko-hol elfogyasztása után próbálja elõadni személyesemlékekkel gazdagon vegyített információit barátja,Árpi híres „ovjektumárul”? Sándor makedón druszá-jához hasonlóan leigázta az internetet; a ma már idõs,járókerettel csoszogó sztár rajongói honlapok tucat-ját szerkesztették kedvencükrõl. Ezeken a szájtokonnem csupán az eredetileg ismeretterjesztõ célú hu-moreszk vágott-vágatlan verzióit tekinthetjük meg,de – ha még mindig nem csapkodnánk az asztalt azinterjúkirály frázisaitól – ingyen és bérmentve besze-rezhetjük híres zeneszámoknak, illetve képeknek afanok által „sándorosított” változatát.

Az újdonsült sztárok persze nem maradhattaksokáig inkognitóban egy olyan országban, ahol az egyfõre jutó tényfeltáró mûsorok és riporterek számavészesen közelít az egyhez. Amikor a dokumentum-mûsorok pedig éppen gyilkosság-, pornófesztivál- éskorrupciósbotrány-hiányban szenvedtek, valamelyikélelmes programmenedzser sürgõsen Pápára, illetveKocsordra küldte szenzációfüggõ csapatát websztár-vadászatra. Az új sztárjelenségnek az írott média ha-marosan puccos angol rövidítést (MIM) adott, és fel-vette azt az „információs társadalmi anomáliáknak”a gerincferdüléstõl egészen a teljes elmagányosodá-sig terjedõ sorába. Különösen szegény Szalacsi bá-tyánk vált magas színvonalú közéletünk mumusává:több vélemény burkoltan vagy nyíltan szégyenletes-nek nevezi azt, hogy az „intelligens”, „európai” inter-netezõk körében egy ittas személy szóvirágai és me-rész asszociációi ilyen népszerûséget tudnak elérni.Azt is olvastam, hogy a fiatal szélsõjobboldal alacso-nyabban kvalifikált tagjai Sándorunk mûvészeténekfõ „fogyasztói”.

Számomra az utóbbi öt év újdonsült magyar sztár-jai közül igenis Szalacsi Sándor a legszimpatikusabb.Hogy miért? Nem, nem azért, mert én is gerjesztõjevolnék mára egyébként már kissé erõltetett kultu-szának. Sanyi bá’ – bármenynyire buta és iszákos –

képes arra, amire „új csillagaink” döntõ többsége nem:nincs „híresség elõtti” és „utáni” énje, minden nép-szerûsége ellenére teljesen megmaradt régi és min-denkori önmagának. Nem tudatosan teszi ezt, csu-pán képtelen felfogni hirtelen jött hírnevét. Ám ezazonnal megbocsátható neki, amint látjuk, mennyirenagyra tartja azokat az embereket, akik híressé tet-ték. Nemrégiben rajongói gyûjtést szerveztek azért,hogy idõs kedvencüket elhelyezhessék egy öregekotthonában. Megható volt, ahogy a hatvanegynéhányéves Sándor könnyezve, fiatalkori arcképével díszí-tett pólóban aláírta az adomány átvételi elismervé-nyét, majd együtt nevetett rajongóival az ominózusvideón. Mennyivel meghatóbb, kedvesebb gesztus,mint például az a hideg, fentrõl jövõ, görcsös kéz-éstörzsrángásokkal kísért „csá-csumi-csá”, amivel a ha-zai zenei szubkultúra emblémája, az „ózdi hõsnek” ti-tulált õsbunkó repper köszönti „tündi-bündi” közön-ségét! Mennyivel különbek és európaiabbak azok, akika „hõs” eposzi jelzõjét ragasztották az elõbb említettkiváló mûvész neve után? Vagy talán elfelejtették,hogyan lett híres az „élet iskolájának” nyári szüneté-ben a való villában lébecoló bálványuk? Emlékszem,mikor még a jó öreg Árpa Attila beküldte a magyarhip-hop vezéregyéniségét a VV isten tudja, hányadikrészébe. Emlékszem, ahogyan „korunk hõse” behíze-legte magát a „mesternél”, hogy megvalósíthassa régiálmát: repsztárrá váljon. De arra emlékszem a legjob-ban, amikor pár hónap múlva „hõsünk” nyilvánosbokszmeccsen „vett elégtételt” mecénásán. És õ csakegy a sztármenedzserek által hírnévvel szédített sur-mók közül. Gyomorpróbáló látni, hogy a két hete mégmegszólalni nem tudó, sorozatban gyártott „csaj-szinak” vagy „pasinak” most már különféle „sztáral-lûrjei” vannak, és életrajzának megírására készül.

Antihõseink mondandójukat nem Pierrot, hanemaz élet írta; gyakran problémáik tették õket nevetsé-gessé. Nevetünk rajtuk, annak ellenére, hogy PolgárJenõ az otthonát vesztette el; hogy Tibor komolyankészült a próbára; hogy Szalacsi hajléktalan, és hogyérezzük: nem nor mális, ha egy kisfiú azt játssza, hogymegszállta az ördög. Sajátosan magyar komédiásokõk, akik egyszerû emberek maradnak, és akiknek báraz egész világon hozzáférhetõ a szereplésük, mégiscsak a mi koldustanyánkon tudunk igazán „sírva vi-gadni” rajtuk. VARGA MÁTÉ JÁNOS

Ismét filmmaraton!

ATAVALYI nagy érdeklõdésnek köszönhetõen idénis megrendezésre került november utolsó hét-

végéjén a Filmmaraton. Mindenki megtalálta a sajátízlésének megfelelõ filmet, volt animációs film (Jég-korszak), dráma (Holt költõk társasága), vígjáték(Kapj el, ha tudsz!), népszerû magyar film (Kont-roll) stb. Ahogy azt már megszoktuk, volt büfé- ésalvószoba is, bár ez utóbbit egy-két párocska kivéte-lével senki nem vette igénybe, hiszen mindenki a film-vetítés közben, tornatermi szõnyegeken fetrengvehozta be többhetes elmaradását alvásból. Ezért „ér-

ti szünetekben megviselt arccal léptek ki az oxigén-hiányos helyiségbõl. Ez Mészáros tanár úrnak tûnt felleginkább, kómás ábrázatom láttán csak ennyit mon-dott: „Hát, mindenki ilyen fejjel jön ki?” Egyesek azálmosság leküzdése végett szétnyûtt gumilabdávalfociztak az aulában (persze ezt senki sem látta, mi „fil-met néztünk”), vagy keriokiversenyt játszottak sajátdiszkmenük segítségével. (Utóbbit arról lehetett fel-ismerni, hogy jött veled szembe a folyosón egy fül-hallgatós egyén, aki éktelen hamisan, sztentori hang-erõvel próbálta túlordítani Ricky Martint.) Látványo-san észlelhetõ volt az eltelt idõ és a „beszámítható”tanulók mennyiségének fordított arányossága. A haj-nal/reggel közeledtével a filmvetítés alatt egyre in-

deklõdés hiányában” (senki nem volt ébren) az utol-só film, a Goodbye, Lenin el is maradt. A kis, büdösteremben sokan zsúfolódtak össze, és a filmek köz-

kább az össznépi fetrengés, mintsem a közös szóra-kozás volt jellemzõ. A figyelõ tekinteteket félig zárt,félig nyitott (jó esetben…) szempárok váltották fel,bár egy-két személy ábrázatával bizony már gyere-keket lehetett volna ijesztgetni. Azért a legtöbb diák– ébren, kellõ mennyiségû kávéval teletankolva vagyalva, mert már a kávé sem használt – jól érezte ma-gát, és reggel élményekkel telve ment haza aludni.Sajna, a büfé – bár nagyon színvonalas volt – nemtûnt teljesen mûködõképesnek, mivel idõnként a soklejmolós fiatal nem akart fizetni az enni- és innivaló-kért. Ennek ellenére a szervezõk – Lois Réka és Ban-kó Ádám – már gondolkodnak rajta, hogy még egyfilmmaratont rendeznek idén. MIKULA–SZABÓ

FORRÁS: INTERNET

A büfé színvonalas volt FOTÓK: NAGY TAMÁS

AZ ISKOLAI hagyományok nagyon sokat jelente-nek nekem, különösen mióta bárdosos diák va-

gyok. Az eredeti középiskolás szokások kiegészítve abárdosos különlegességekkel (királyválasztás, bolond-ballagás, tökmagbuli, Mikulás-kupa, a végzõs osztá-lyok kiparodizálása, karácsonyi mûsor a tanároknak),mind hozzájárulnak ahhoz, hogy majd egyszer, belépveabba a nagybetûs életbe, boldogan emlékezzünk visszaa középiskolás éveinkre. Én már a tavalyi karácsonyimûsor után alig vártam, hogy a következõ tanévben,immár tizenegyedikesként, mi készíthessük a poéno-sabbnál poénosabb verseket és ajándékokat a taná-roknak. 2004. december elejéig minden terv szerinthaladt: néha elhangzott egy-egy szellemes ötlet a mû-sorral kapcsolatban, de nem mondhatni, hogy elkap-kodtunk volna bármit is. Elvégre, miért tettük volna?

Aztán december negyedike körül – mint hidegzu-hany – úgy ért bennünket hír: nem mi rendezzük akarácsonyi mûsort, hanem a 10. b osztály: hála buzgóosztályfõnökük utánajárásának, az iskola elöljárói rá-juk bízták a feladatot. Már lassan egy hete készültek,ezért komolyabb tiltakozás és megmozdulás nélkülfélreálltunk, gondolván, ha már ennyire merészenmegszerezték a rendezési jogot, a mûsor legalábbennyire meghökkentõ lesz.

Ahogy mindig, az év utolsó tanítási napján kerültsor a verses-ajándékozós karácsonyi mûsorra az au-lában. Igaz, ez szombatra esett, de már vártuk. A ru-tinosabbak jóval idõ elõtt elfoglalták az ülõhelyeket,a többi kétszáz diák pedig állva tûrte a megpróbálta-tásokat, amik rájuk vártak.

A mûsor elején szokatlan kezdésnek lehettünk el-sõsorban fültanúi. Mikulás és kompániája (rénszarvas-lányok és kevesebb mint testõrök) rockzenei kíséret-re jelentek meg. Ez egyszerûen nevetséges volt, vala-mi egyedivel akarták feldobni az elõadást, de a kö-zönség sehogy sem tudta összepárosítani a kedvesöregembert és a keményzenét. Magával a Télapóvalnem volt problémám, rendesen felöltözött, és ahhozképest, hogy elõször csinált ilyesmit, és küszködött afélprofesszionális hangosítással is, tûrhetõen csinál-ta. Minden évben van egy rövid jelenet, ami megsza-kítja az elõadás monoton, díjátadó jellegét. Az idénmindez egy rövid, kb. egyperces képzavarban nyilvá-nult meg, amikor is egy napszemüveges, vízipisztolyosfigura (Nikita, a bérgyilkosnõ) a Télapó elrablásávalfenyegetõzött – gondolom én, mert hallani nem hal-lottam semmit –, de egy általam meg nem értettpárbeszédben a szakállas, szintén napszemüveges,keménykötésû testõr lebeszélte errõl (Viktor, a taka-rító vagy Mr. Wolf, a problémamegoldó). Az egész je-lenet nyers volt, összecsapott és rögtönzött.

Az ajándékokat átadó két rénszarvaslány egészhelyesen festett a farkincával meg a piros orral, demindent összevetve fél perc rockzenétõl, néhány nap-szemüvegtõl meg vízipisztolyos túszejtéstõl még nemlesz egy mûsor élvezhetõ. Mindezt feledtette volna aversikék ötletessége, amikrõl ugyebár az illetõ tanár-nak kellene rájönnie, hogy róla van szó, a felismerésután a színpadon átvennie egy kedves és szellemesajándékot, majd mosolyogva, olykor könnyeivel küsz-

Rockapó itt volt, de báreltévedt volna…

ködve, a helyére szaladnia. Ehelyett hihetetlenül le-butított és ötlettelen, egymáshoz nem kapcsolódó,vagy egyszerûen rímtelen strófák születtek. Szóvalmikor így kezdõdött az egyik: „latint tanít”, akkortényleg felmerült bennem a kérdés, hogy vajon lát-tak-e már ilyen mûsort a tizedikesek. Az „angolt ta-nít, kapjon papírt” rímpárhoz hasonlók tömkelegehangzott el röpke húsz perc alatt. Az ajándékok egy-ügyûségérõl külön lélektani regényt lehetne írni. Mi-után a harmadik bejárós tanár kapott kismotort, hogyne kelljen a pénzét buszjegyre vagy vonatjegyre köl-tenie, már komolyan fontolgatni kezdtem, hogy meg-próbálok én elsüllyedni a szervezõk helyett. Lassan

az egész tanári karnak lesz csákója, idén két újabbtanító kapott. Az igazgató úrnak adott fadarab (va-rázspálca!) nevezhetõ a mûsor csúcspontjának. Ek-kor már sokak arcára kiült a szánalom egyértelmû jele.

Pozitívumként megemlíthetõ, hogy néhány aján-dékozott próbálta menteni a helyzetet, és vette afáradtságot, hogy tanúsítson némi álörömöt, mikorátvette a meglepetését, de ezt is csak az tehette meg,akit nem hagytak ki, mert bizony néhány tanárral ezis megtörtént.

A tanulságot felesleges volna megfogalmazni, nincsértelme bölcs szólásokat felemlegetni, sõt nem is kella 10. b-re neheztelni, hiszen õk is érezték a mûsoralatt, hogy az nem az igazi, mégis „the show must goon” alapon végigszenvedték. De addig, amíg a rendez-vényfelelõs illetékesek nem szentelnek nagyobb fi-gyelmet a diákprogramok megszervezésére, nem sokjóra számíthatunk.

SZEKERES PÉTER

Pirkadatkor