Svájcban, akkori nevén Helvéciában Zürichállam református egyháza 1536-ban fogadtael az I. Helvét Hitvallást (Confessio Helve-tica prior), amit a város vezetô lelkésze, Bul-linger Henrik szövegezett meg. Eredetileg areformátus nyitás és a megegyezés keresésvolt a lelki mozgatórugó, hogy a lutheránu-sokkal sikerüljön uniót tetô alá hozni. Ennekérdekében még 1536. január 30. és március4. között Bázelben jöttek össze Zürich, Bern,Bázel, Schaffhausen, St. Gallen, Konstanz,Biel küldöttei, s olyan, akkor már neves teo-lógusok, mint Martin Bucer és Wolfgang Ca-pito Strassburgból. A 27 fejezetbôl álló latinirat a belsô protestáns közeledést próbáltasegíteni. Bullinger mellett Simon Gryneus,Leo Jud, Kaspar Megander, Oswald Myco-nius is belemártotta lúdtollát a téntába azegyes tételek megfogalmazásához. A németfordítást Leo Jud készítette. Svájc egy akkorújonnan belépett szövetségi állama, Genfreformátora, Kálvin János hasonló elveketvallott, mint a zürichiek. 1549-ben KálvinJános Zürichbe utazott, és Bullinger Henrik-kel egyeztették tanításaikat, és aláírták a Zü-richi Egyezményt (Consensus Tigurinus).Hamarosan aláírták ezt a svájci reformátuskantonok is. Azóta beszélhetünk reformátusegyházról.

1561-ben Bullinger Henrik saját szemé-lyes hitvallásaként megírta a II. Helvét Hit-

vallást (Confessio Helvetica posterior), amit1564-ben adott át a Zürichi Városi Tanács-nak lelki testamentumaként. Akkor 62 évesvolt, s még Isten 9 évet adott neki. III. Fri-gyes pfalzi református német választófeje-

delemnek a német birodalmi gyûlés elôttkellett igazolnia igazhitû keresztyén voltát.Ezért 1566-ban a II. Helvét Hitvallást kérteel a helvéciai reformátusoktól és azt terjesz-tette a birodalmi gyûlés elé. 1566 márciusá-

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)

LLeellkkii úúttrraavvaallóó 22001166--rraaAA 2233.. zzssoollttáárr nnyyoommáánn

Még ha nem is tudnám,

hol talál majd nyugalmat lelkem

e gonosz idôkben,

és ha arcomat sûrû homály borítaná el,

gond, csalódás, megrettenés felhôje,

s ha napszálltakor is nyugtalan lenne

a szívem,

tudom, tudom, tudom,

Te fogsz akkor is majd

jótevô kezeddel

betakarni, megnyugtatni engem.

Irgalmad árnyékában rejts hát el engem,

mikor nem lesz menedékem.

Jóságod legyen lelkem védôpajzsa,

sebeimre gyógyír Igéd balzsama.

Mert ha kelet felé megyek, ott vagy,

ha nyugat felé, ott is észreveszlek,

ha északon mûködsz, meglátlak Uram,

ha délre fordulok, ott is látom áldó kezed.

Tied az életem kettôezer tizenhatban,

mint volt kezdetben, s lesz a végen,

ha majd zarándok utamat itt bevégzem,

meghallván fenséges égi zenédet.

Addig is, mindvégig ezt kérem:

Jó Uram, én Istenem,

nyugtasd meg magaddal

zaklatott szívem.

Ámen.

(drbl)

II. Helvét Hitvallás

Nem önmagának éltés nem önmagáért.

Krisztus követségébenépíteni akart – búcsúa 100 évesen hazatért

Dr. Tôkés Istvántól

(5. oldal)

Kárpátalja:Menni vagy maradni?

Maradni ésKrisztust szolgálni!

(12. oldal)

Hûség: köszönjükDr. Erdélyi Géza

felvidékiny. püspöknek

az ôszinte szót ésaz ôszinte látleletet

(23. oldal)

XXV. évfolyam 1. szám BUDAPEST 2016. január-február

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER

�

Amíg idonk van, tegyünk jót mindenkivel (Gal 6,10)2

ban a Hitvallás nyomtatásban is megjelent.Mivel Bullinger eleve latinul fogalmaztameg hitvallását, így semmi nehézséget semjelentett a latinos mûveltségû nyugaton an-nak megértése. A birodalmi gyûlés elfogad-

ta, mint a német reformátusok hitvallását.Csakhamar a skót, lengyel, osztrák, magyarreformátusoknak is hitvallásos irata lett, ké-sôbb a világ szinte valamennyi reformátusegyháza felvette hitvallási iratai közé. Hiva-talos birodalmi elfogadásától kezdve nevez-ték a reformátusokat helvét hitvallású evan-gélikusoknak (H.B.), míg a lutheránusokatágostai hitvallású evangélikusoknak (A.B.).Ez például ma is így van Ausztriában, Szlo-véniában és Horvátországban. Bullinger lel-kipásztori habitusát, hitének bölcsességéttalálóan jellemezte egy hite miatt üldözöttmenekült, aki Zürichben talált menedéket.Patrik Müller 2004-ben írt könyvet Bullin-gerrôl, a reformátorról, egyházpolitikusrólés történészrôl. Ebben idézte a hite miattmigránssá lett atyafit: „Nincs senki, akirôlannyira szívesen írnék, mint Bullinger mes-terrôl. Baráti szívéért szerettem, páratlantudásáért, mély kegyességéért...”. 1858-banjelent meg Svájcban Carl Pestalozzi refor-mátus lelkész és történész 650 oldalas köny-ve „Heinrich Bullinger – Élete és válogatottírásai” címmel. Ezt a könyvet még többszörfogjuk idézni ebben az évben, éppen így Kál-vin levelezését, akivel szintén kapcsolatbanállott Bullinger. Több mint félszáz leveletváltottak, a genfi reformátor ôt zürichiAntistes-nek, Zürich lelki elöljárójának ne-vezte. Kálvinhoz lelkileg és teológiailag isközel állt. A genfi reformátor halála évében(1564) utoljára még két lelkésztestvérénekírt levelet: Bullingernek Zürichbe betegsé-gérôl és a nagypolitikáról, április 6-án. Majdpár sort Farelnek Neuchatelbe május 2-án.A Bullingerhez írt levelet így fejezte be Kál-

vin: „A köhögés és a légszomj elveszi a han-gomat, nem tudok már diktálni. Élj boldo-gan, tiszteletes testvérem, Isten embere, kol-légáiddal és egész házad népével. Az Úrôrizze meg egészségedet, tegyen mind gaz-dagabbá az Ô jótéteményei által, és támogas-son titeket erejével... A Te Kálvin Jánosod”.Bizonyára ennek a levélnek is szerepe voltabban, hogy Bullinger két év múlva megírtaszellemi-teológiai testamentumát, végrende-letét, a II. Helvét Hitvallást. Milyen különö-sek Isten útjai! De mindig célhoz vezetnek.

Az 1567. február 24-én összeült debrece-ni zsinaton ôseink két hitvallást alkottak ésfogadtak el, harmadiknak a II. Helvét Hit-vallást, amely nemzetközi tekintélyt és elis-mertséget jelentett számukra. Külföldön isrögtön tudták azonosítani ôket, hogy milyenfelekezetûek, ha mondták vagy írták, hogyôk helvét hitvallású evangélikusok. Ez test-véri közösségbe kapcsolta ôket más országokhelvét hitvallású evangélikusaival. A magyarreformátusokat 1881-ig hivatalosan így hív-ták, akkor változott nevük „evangélium sze-rint reformált”-ra, amit „ev. ref.”-nek rövi-dítettek. A református nevet az 1904. évi re-formátus törvénykönyv megalkotásakor al-kalmazták önmaguk megnevezésére eleink,amit aztán a hatóságok is átvettek. Mivel aII. Helvét Hitvallás 1566 márciusában nyom-tatásban megjelent, az igen hamar, még ab-ban az évben eljutott Magyarországra és is-mertté vált annyira, hogy az 1567. február24-én összeült debreceni zsinaton a refor-mátusság azt hivatalos hitvallási iratául fo-gadta el.

A II. Helvét Hitvallás 30 fejezetbôl áll.Minden fejezet címe meghatározza annaktartalmát. A fejezeten belül a tételes kifejtéssorán egy-egy bekezdés mellé széljegyzet-ként a bekezdés összefoglalását is megadták.Mostani kiadásunkban ezek a fejezeteken

belüli alcímek a szövegbe vannak iktatva jólmegkülönböztethetôen. Ha valaki a fejezetcímét elolvassa és utána a bekezdések élénlévô alcímeket, már világosan láthatja a fe-jezetben tárgyalt kérdés vázlatát. Ez meg-könnyíti az emlékezetbe vésést, illetve ké-sôbb a keresett hely megtalálását. Talán nemjárunk messze a történelmi igazságtól, hogyIsten akaratából a II. Helvét Hitvallás lett azegyik olyan irat, amely a reformátusságnakaz egyházpolitikai karakterét, önállóságát éssúlyát megadta. Elôbb a német birodalom-

ban, majd Európában, s aztán a nagyvilág-ban. Képpel szólva: a Heidelbergi Káté letta lelki kenyér, a II. Helvét Hitvallás a refor-mátus passport, lelki útlevél.

Dr. Békefy Lajos

Kedves cikkíróink szíves figyelmébe!Szerkesztôbizottságunk örömmel üdvözli olvasóink közlésre szánt cikkeit, beszámolóit. Te-kintettel azonban arra, hogy a lap terjedelmével úgy kell gazdálkodnunk, hogy abban he-lyet kaphasson minél több belföldrôl és határon túlról beküldött cikk, kérjük, hogy a terje-delem képekkel együtt lehetôleg ne haladja meg a nyomtatott A4-es oldalét, mintegy 30sor terjedelemben. Lehetôleg minden cikkhez küldjenek képet is, és ha egy mód van rá,digitális formában küldjék a szöveget és a képe(ke)t, e-mail mellékleteként.

Szeretnénk egységessé tenni a Szentírásból vett idézeteket úgy, hogy azok a Kálvin Ki-adó által 2014-ben megjelentetett revideált új fordításból (RÚF) származzanak. Ha aszerzô másik fordításhoz ragaszkodik, azt jelezze a szövegben, zárójelben, pl. így: (Károliford.) Az igéket ugyanezen kiadású Szentírás lábjegyzeteiben látható hivatkozással idéz-zük (pl. 5Móz 17,6), tehát ne római számmal, és a könyv rövid neve után pont nélkül ad-juk meg az igehelyet.

Végül, ami a szövegeket illeti, szíves figyelmükbe ajánljuk Kosztolányi útmutatását:„Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk!” Ke-rüljük tehát a homályos utalásokat és a nem egyértelmû megfogalmazásokat.

Szeretettel, áldáskívánással és szorgalmas cikkírást kérve határainkon innen és túla Szerkesztôbizottság

Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt (Préd 3,1) 3

Városiasodó társadalmunkban már gyakrana falusi udvarokból is eltûnnek a zöldséges-kertek, s helyüket kikövezett, lebetonozottautóbeálló vagy kerti bútor foglalja el alattafehér zúzottkôvel. Ami még zöld marad akertbôl, az legfeljebb a szépen nyírt gyepvagy díszbokor sor. A nagyvárosi környezet-ben élô ember számára még távolabb kerülta növények ápolásának gondja. A városi par-kokat szakemberek gondozzák, és ha otthona cserépben elhervad a virág, kidobjuk, ésújat veszünk helyette.

Így már a Biblia hasonlatai, metaforái ama embere számára néha értelmezésre szo-rulnak, hogy igazi tartalmukat megértsük.Míg annak a kornak az embere, amelyben abibliai iratokat lejegyezték, mindennapi ta-pasztalatából ismerte a növénytermesztés,állattenyésztés – de akár a csillagok milli-árdjait ragyogtató sötét éjszaka – szépségét,rejtélyeit, addig ma már csak a szakterületendolgozók találkoznak vetômaggal, palántá-val, gyomnövénnyel, vagy születô kis borjú-val, báránnyal, és szembesülnek a növények,állatok ápolásának mindennapi gondjával.Nem személyes tapasztalat többé, hogy kár-tevôk támadják a termést és az állatállo-mányt, amely ellen idôben védekezni kell,vagy, hogy gyomok ütik fel a fejüket a ha-szonnövények között, amelyeket el kell on-nan távolítani. A háziállatoktól már nem avadállatokat kell távol tartani, de a baktériu-mok, gombák, élôsködôk is hasonló veszélytjelentenek számukra. S hogy a csillagokrólis megemlékezzünk, fényszennyezett éjsza-káinkon legfeljebb egy-két fényes csillagragyogása tör át, így Ábrahám is meg tudnászámolni örökségét. Nem így volt ez azon-ban az ô idejében, hisz „Tekints fel az égre,és számláld meg a csillagokat, ha azokatmegszámlálhatod” – szólt hozzá az Úr, éshozzátette – „Ennyi utódod lesz!”

Nos, amikor a Zsidókhoz írt levél szerzô-je arról ír, hogy „Ügyeljetek arra, hogy sen-ki se hajoljon el Isten kegyelmétôl, hogy akeserûség gyökere felnövekedve kárt neokozzon, és sokakat meg ne fertôzzön” (Zsid12,15), akkor egy metaforát használ: a kese-rûség gyökere. Ha a keserûség növény len-ne, akkor annak a földalatti, nem látható ré-sze lenne a gyökere. A gyökér ugyan nem

látható, de azért a szerepe fontos a növényéletében – mondhatni, bizonyos szempont-ból fontosabb, mint a föld felszíne felettiképzôdmények, a szár, a levelek, a virágokvagy a termés. Még a kultúr-kertjét gondozómai ember számára is tapasztalat, hogy a fûnô, nyírni kell, s ha levágom a felszíni zöld-jét, a gyökérbôl új fûszálak sarjadnak. S bár-milyen gondosan választottuk is meg a vetô-magot, idôvel a fûszálak között megjelenneka gyomok is. Nem segít eltávolításukon, hacsak a talaj feletti részüket vágjuk le. Újra –sok esetben még jobban megerôsödve – fel-ütik fejüket. A tarack-félék szétküldik gyö-kereiket a föld alatt, s itt is, ott is felszínretörnek. Ha csak a felszínen irtjuk, avvalszinte „bátorítjuk” a terjeszkedésüket. Másgyomokat viszont éppen az elhanyagolásuk„bátorít” terjeszkedésre úgy, hogy virágbaborul – még szép is –, de azután termést hoz,amit a szél szertevisz, és meggyökerezik méga szomszéd kertjében is. Csak az segít, hagyökerestül szabadulunk meg tôlük.

* * *

A keserûség azonban nem növény, csak a tu-lajdonságai hasonlók. Fajtája sokféle – minta gyomnövényeknek is –, táptalaja pedig aszívünk. Belehull a keserûség magja, s hamég frissiben ki nem gyomláljuk (gyom-lálszavunk is erre utal), gyökeret ereszt, és las-san behálózza egész gondolatvilágunkat, sôtemberi kapcsolatainkat is.

Megkeseredhetünk a magányunkban, dekeserûséggel tölthet el az állandó pörgés, azelcsendesedés lehetôségének hiánya is. Belekeseredhetünk a sikertelenségbe, az állandószélmalomharcba. Hányan szenvedünk attól,hogy szeretetünk nem talál viszonzásraazoknál, akikre – úgy érezzük, hogy – rápa-zaroltuk azt. Keserû irigységnek nevezzükazt a lelkiállapotot, amikor mások sikerétsaját kudarcunkként éljük meg. A testvériegyüttlét jó ízét tudja megkeseríteni – élvez-hetetlenné tenni – a gyülekezeten vagy csa-ládon belüli harag, ellenségeskedés. Megke-seríti emberi kapcsolatainkat az is, ha elvá-rásokat támasztunk egymás iránt, és azoknem teljesülnek.

A keserûség magja tehát bôven hull, s hogyszívünkbe is bejusson, azt el nem kerülhet-

jük. A Szentírás azonban nem áll meg a tény-megállapításnál, hanem rögtön a „gyomirtó”megoldásokat is hozzá csomagolja.

Elôször is azt mondja, hogy még addig ke-zeljük, míg fel nem növekszik, mert – mintláttuk – akkor már erôs a gyökere, esetlegmár szerte is ágazik, mint a tarack, vagyszárba szökken és termést hoz, amit a szánk-kal, viselkedésünkkel szétszórunk, és ígysokakat megfertôzünk. Erre figyelmeztet Pálapostol, hogy: „Semmiféle bomlasztó beszédne hagyja el a szátokat, hanem csak akkorszóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogyáldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4,29).

Ilyen áldást hozó, jó gyomirtó Isten igéje.Tisztogatást képes végezni saját szívünkben,illetve – ha látjuk más keserûségét – az ôszívében is. „Mint az aranyalma ezüsttányé-ron, olyan a helyén mondott ige” – tanácsol-ja a Példabeszédek írója. (25,11) Érdemesezért sok-sok aranymondást könyv nélkül ismegtanulni, hogy majd a Szentlélek eszünk-be juttassa, amikor eljön annak az ideje.

További gyommagvakra hívja fel figyel-münket Pál apostol az Efézusi Levélbôl idé-zett vers folytatásaként: „Minden keserû-ség, indulat, harag, kiabálás és istenkárom-lás legyen távol tôletek minden gonoszság-gal együtt.” Ezeknek hatásos ellenszerét ismegmondja a következô versben: „Viszontlegyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak,bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Istenis megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef4,31-32).

* * *

Minden eddig felhozott figyelmeztetés és jótanács nem lenne egyéb, mint jámbor, huma-nista bölcselkedés, ha az alapja nem éppenaz a tény lenne, hogy Isten is megbocsájtottnekünk Krisztusban. Ez a legfôbb oka an-nak, hogy mi is kivethetjük – és képesekké istesz Krisztus, hogy kivessük – a keserûségmagjait, s minden egyéb kártevôt, mielôttmég gyökeret verne, vagy szállást venneszívünkben.

Életünk kártevôitôl nem ment meg más,mint „hogy hatalmasan megerôsödjék ben-netek a belsô ember az ô Lelke által; hogyKrisztus lakjék szívetekben a hit által, a sze-retetben meggyökerezve és megalapozva ké-pesek legyetek felfogni minden szenttelegyütt: mi a szélesség és hosszúság, magas-ság és mélység; és így megismerjétek Krisz-tusnak minden ismeretet meghaladó szere-tetét, hogy Isten mindent átfogó teljességérejussatok” (Ef 3,16-19).

Alapigénk úgy fogalmazza ezt meg, hogy„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon elIsten kegyelmétôl!”

Dr. Viczián Miklós

A keserûséggyökere

Felismerték az alkalmas idot, és tudták, mit kell tennie Izráelnek (1Krón 12,33)4

Mintha csak a mostani Presbiter számátolvasnánk, olvassuk lapelôdünkben, aMagyar Presbiterben:

„Néhány esztendôvel ezelôtt az egyikbudapesti templomban elôadássorozat volta Bibliáról. Ugyanakkor az elôadásokatrendezô lelkipásztor kérdést intézett a hall-gatósághoz és a fôváros minden társadal-mi osztályához tartozó református hívek-hez, hogy adjanak írásban feleletet erre akét kérdésre:

Mi nekem a Biblia? és Hogyan olvasoma Bibliát? – Ezekbôl a válaszokból adunkközre itt egynehányat.”

* * *

Most csak Hegedûs Lóránt, a tudós jogász,közgazdász, pénzügyminiszter, szak- ésszépíró (1872–1943) feleletét idézzük:

„A Biblia egy óriási hegy, mely sok ré-tegbôl rakódott le, s mint a geológus tud-ja, hogy ha a gránitot eléri mélyfúrásával,akkor nem mehet tovább, mert az az ôs-kôzet, azonképpen Jézus szeretete az azôskôzet, melyen a Biblia egész nagy hegyealapszik. Jézus nélkül sem az Új-, sem azÓtestamentumnak nincs értelme.

Jézusnak tanítványai voltak, közöttükhárom nagy apostol: Pál, Luther és Kálvin.Egyikük sem látta soha Jézust, de mind ahárom megértette. Ezért nem Kálvin ala-pította a mi vallásunkat, sem Pál apostolnem szuggerálta bele Jézust a történelem-be, amint azt a francia filozófus, ComteÁgost írta, hanem Jézus az, ki a hegyi be-

szédben mindenek fölé emelkedve meg-alapította egyházunkat.

Ahhoz azonban, hogy valaki Jézustmegértse, nem elég az, hogy hetenkéntvagy ünnepeken egyszer elmenjen a temp-lomba, ott benézzen a kalapja bélésébe, sazt higgye, hogy imádkozott. Aki szívétnem tárja ki Jézusnak, s nem folytatja aszeretet munkáját, az nem protestáns, ésnem keresztyén.” Megjelent a MagyarPresbiter, 1932. május havi számának 8.oldalán.

* * *

Hegedûs Lóránt számos közgazdaságimunkája, tanulmánya mellett Kossuthrólés Széchényirôl is könyvet írt, de vallásos

tárgyú írásokban is bôvelkedett, ilyen pél-dául: A könyvek könyve. Budapest, 1930,1320 példányával, vagy az Uram Jézus!Budapest, 1934. Ravasz László püspökelôszavával, mely németül és angolul ismegjelent.

Budai villájában, illetve annak kertjébenrendszeres bibliakört tartott. A más fele-kezeteknek is magyarázva elfogulatlansá-gát, gyakran hangoztatta: „...én magamvagyok az, aki legkíméletlenebbül korbá-csolom [...] különösen azokat a presbite-reket, akik leélik az életüket, és nem ol-vassák a Bibliát. Hát akkor miben, miértreformátusok? – de egyet ne feledjenek elsoha [...]: a zord idôkben mi [reformátusok]voltunk a nemzet ellenállási tartaléka.”

Majd a fasori templomban 1932. márci-us 15-én tartott beszédében bizonyságottéve fûzi hozzá:

„Az én bankár és egyéb pénzügyminisz-ter barátaim azt mondják, amikor Bibliátmagyarázok, nem elég neked ez a renge-teg veszôdség, a bankokkal, a gyárakkal,írással, minek fárasztod magad még ezzelis, mi közöd neked még ehhez is? – Elô-ször is az a közöm hozzá, hogy mindig él-vezek akkor, ha megmondom az én tanú-bizonyságomat, mert nekem ez nem fá-radtság, hanem lelki felemelés; nekemazonban más közöm is van ehhez, mertbiztosítani akarom a magam és utódaimittmaradását ezen a földön. Ezt nem tu-dom biztosítani, ha lefûrészelem az ôseinkáltal ránk hagyott magyar hit és szabadságágait.”

„Mindaddig, amíg a fajunk azokat azalapokat nem rendíti meg, amelyeken áll,ha mi protestánsok ki tudunk tartani tisz-tességgel és merünk tanúbizonyságot ten-ni a mi hitünk mellett, ha tudjuk azt, hogynekünk a szabadság az egyetlen fény,amelynek a tüzénél melegedni fogunk, ak-kor el fog következni Magyarországnakaz a felderülése, amelyért egyedül érdemesélni.” Magyar Presbiter, 1932. márciushó, 7. oldal.

Dr. Kis Domokos Dániel

Bibliás magyarok

Imádság családomértKöszönöm, Istenem, azt a kiváltságot, hogy gyermekeket bíztál reám! Kérlek, segíts a Te bölcsességed-del nevelnem ôket, hogy teljes szívükbôl szeressenek Téged és azzá válhassanak, amit Te már jó elôretökéletesen megterveztél számukra! Tölts be, Uram, a Tôled jövô türelemmel és gyengédséggel, hogytaníthassam és felkészíthessem ôket az élet kihívásaira és viharaira! Áldd meg ôket a jóban való ki-tartással és a Benned való állandó bizalommal! Ámen!

Közli: Dr. Gál Imre presbiterKôröshegyi Református Egyház

Hirdesd az Igét... akár alkalmas, akár alkalmatlan az ido (2Tim 4,2) 5

„Krisztus követségében építeni akart... ez volt az ô életcélja”

SSzzáázzéévveess kkoorráábbaann KKoolloozzssvváárrootttt eellhhuunnyytt DD.. DDrr.. TTôôkkééss IIssttvváánn

Fôhajtásunkat, tiszteletadásunkat lelkipásztorként és a Presbiter c.lap szerkesztôbizottsága nevében D. Dr. Tôkés István élete, életmûveelôtt, Gondviselô mennyei Atyánk iránti hálánkat érette, s együtt érzômegbecsülésünket a Tôkés család minden tagjának legméltóbban úgyfejezhetjük ki, hogy az idén 450 éves II. Helvét Hitvalláshoz írt két-kötetes magyarázatos mûvébôl ôt magát idézzük. A református világszimbolikus iratát a 400. évfordulóra, 1966-ra tekintettel két év múl-va két kötetben adta ki a Romániai Református Egyház, melyhez ô írtmagyarázatot Bullinger Henrik, a hitvallás zürichi szerzôjének mûveialapján. Szóhasználatában egyszerûen Helveticának nevezte a mû-vet. Magyarázatával az volt a cél-ja, hogy rajta keresztül Krisztusevangéliuma egy újabb csator-nán át ömölhessen bele az Anya-szentegyház életébe. Munkájának„konkrét háttere a Hitvallás meg-jelenésének 400 éves fordulója,azaz a visszatekintés. Azonban amagyarázat magában hordozzaaz elôrenézés reménységét is,tudniillik a gyülekezetek és azegyetemes Egyház építését”. AHelvetica bevezetésében TôkésIstván leírta, hogy ez a nagy mûBullinger személyes hitvallásá-nak készült, majd a németajkúreformátusság közösségi hitval-lásává vált, mára pedig egyetemes református hitvallássá lett. Talá-ló elemzése és jellemzése szerint kifejezésre jut benne a svájci szerzôSzentírás-szeretete, de Bullinger belsô embere, egyszerû, szemléletes,érdekes gondolkodása is. Bullinger „némelykor magával ragad,máskor megejtôn fölindítja a szívet, és serkenti az akaratot. Magasanés mélyen jár, mivel a prófétákkal és az apostolokkal együtt fel tudottemelkedni és alá tudott szállani a tudományos alázat szentségébe.Tudományosságában egyszerû, s egyszerûségében fundamentumosantudós, azaz saját korának minden igénybe vehetô fegyverzetét hasz-náló Krisztus-tanú. Nem önmagának élt, és nem önmagáért. Krisztuskövetésében építeni akart”. Majd hozzátette: „e sorok írója szavakbanehezen foglalható ajándékot nyert a 12 éven át folytatott tanulmá-nyozásból”. Akarta vagy nem, Tôkés István belefogalmazta magátBullinger nagy mûve, egyházunk szimbolikus irata bevezetôjébe. Amita zürichi református hitvallásalkotóról írt, azt most mi róla írjuk: Nemönmagának élt és nem önmagáért. Krisztus követségében építeniakart. „Építeni az egyént, a gyülekezetet és az una sanctát! Ez volt azô életcélja”. Legyen emlékezete áldott és sokakat elkötelezô Krisztuserdélyi s kárpát-medencei református népe hûséges szolgálatára!

* * *

Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január15-én, pénteken elhunyt Tôkés István református lelkész, egyházi író,teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püs-pökhelyettese. Tôkés István 1916. augusztus 8-án született Székely-földön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsi-szentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a kolozsvárireformátus teológia elvégzése (1938) után külföldi tanulmányútrament. Németországban és Svájcban képezte magát, ahonnan Vásár-helyi János egykori püspök hívta vissza Erdélybe. 1940 augusztusá-

ban kinevezték püspöki titkárnak Kolozsvárott. E megbízással pár-huzamosan volt fôiskolai lelkész 1945 decemberéig. 1945-ben az Er-délyi Református Egyházkerület központjában létrehozott egyház-igazgatói, elôadó tanácsosi állást nyert el, amelyet 33 évig töltött be.1973-ban fogadta el a kolozsvári Protestáns Teológia Tanácsánakmeghívását a Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológiatanszékre, nyilvános, rendes professzori minôségben. Az intézet ve-zetôsége Tôkés Istvánt erre a szolgálatra már az 1960-as években isjavasolta, de az állami hatóságok visszautasították a kezdeményezést.Professzori megbízatását tíz éven át töltötte be, 1983 novemberéig,

amikor is külsô nyomásra, 67éves korában nyugdíjazták. TôkésIstván is szembeszállt 1989 má-jusában a kommunista típusúegyházi vezetéssel. Egy gyûlésenfelállt és a következôket mondta:„Aki az Úr Krisztus akaratával el-lentétesen tevékenykedik az egy-házban – akár püspök, akár másbeosztású, vagy legyen államiszerveknél képviselô –, annaknem szabad engedelmeskedni.”Több mint száz tanulmányt írt,megjelent 15 önálló kötete, ame-lyek közül kiemelkedik az 1948-ban megírt, a Román Népköztár-saságban élô Református Egy-

ház statútuma elsô fôrésze. Továbbá a Második Helvét Hitvallás ma-gyarázata (latin-magyar bilingvis szöveg), a Bibliai hermeneutikatörténete c. doktori dolgozata, a Korintusiakhoz írott elsô és másodiklevél magyarázata, valamint a Hétköznapok és ünnepnapok címûprédikációs kötet. A kolozsvári Református Szemle szerkesztôje volttöbb mint tíz éven keresztül, 1978-ig, 1969-ben megalapította a fo-lyóirat Gyülekezeti mellékletét.Az 1989-es romániai forradalomután 1990. március 19-én megala-kult Kolozsváron a Romániai Ma-gyar Kereszténydemokrata Párt,elnökévé Tôkés Istvánt választot-ták, e tisztséget 1992. december19-ig vállalta, önként lépett vissza.2002-ben Károli Gáspár-díjjal,2006-ban Pro Ecclesia díjjal tün-tették ki, 2011-ben a Magyar Köz-társasági Érdemrend tisztikereszt-jét, 2012-ben a Magyar Érdemrendközépkeresztje a csillaggal kitün-tetést kapta.

Tôkés István temetési istentisz-teletét 2016. január 21-én, csütörtökön tartották a kolozsvári Farkasutcai református templomban, földi maradványait a Házsongárdi te-metôben helyezték örök nyugalomra.

Dr. Békefy Lajos PhDreformátus lelkipásztor, közíróa Presbiter felelôs szerkesztôje

(Források: MTI, wikipédia.hu, Stephanus Tôkés István,Commentarium... bevezetôje, fotó: Krónika)

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8)6

„Fiaim!Csak énekeljetek...”

Borkó Julianna(1869–1947)

A drávaszögi Baranyá-ban járva – manapságHorvátország – ne ke-rüljük el Laskót és fôlegKopácsot. Mindkettôannak a hatalmas termé-szetvédelmi területnek

a peremén fekszik, mely a Duna és a Drávaegyesülése által képezett „Vadvíz-ország” vi-lága. A nagy reformátorok – Sztárai Mihály,Szegedi Kis István – itt mûködtek. 350 év alattnagyot, s talán többször is fordult a történelemkereke. Kopács Borkó Julianna faluja nagy re-formátus eklézsia. Énekeskönyvünk Borkó Ju-lianna sok éneke közül kettôt is tartalmaz. Efalusi asszonyt fiatal korától kezdve sok gond-dal, bánattal, erôs hittel és környezetére áradófelelôs szeretettel ajándékozta meg Isten. A411. ének kezdôsora is sokatmondó: „Nem so-káig tart már földi bujdosásom.”. A 454. „Ez avilág csak baj halma, nincs itt senkinek nyugal-ma...”. (A 127 éneket tartalmazó „Buzgóság”címû énekgyûjteményt a kopácsi asszonykörtagjai adták ki.) Alcíme szerint: Énekek, me-

lyeket Isten dicséretére, a saját és testvérlelkeképítésére részben összegyûjtögetett, részbenszerkesztett: Borkó Julianna.

Ki volt Borkó Julianna?Ez a kérdés már dr. Szabó Lajost, volt kas-

sai, majd taktaszadai lelkészt, sárospataki pro-fesszort is foglalkoztatta. Borkó Julianna énekeiszinte népdalok. Egyszerû mondatok. Vizuáli-sak. „Mint ôz, szarvas a vizekre, / Vágyomazért oly helyekre, / Ahol lelkem nyugtot talál,/ Jézusommal egy úton jár.”

A Vörös Hadsereg már átlépte a magyar ha-tárt (1944), Jugoszláviában pedig a partizánokelkezdték bosszúhadjáratukat a magyarok el-len, amikor Szabó Lajos kalandos úton Kopács-ra ment. Tudta, hogy nem sok idô adatik BorkóJulianna megismerésére. Csupán néhány óraállt rendelkezésére. Neki köszönhetjük azt,amit manapság a költôrôl tudunk.

Néhány elemi osztályt végzett falusi asszony.16 éves korában feleségül adták a falu leggaz-dagabb, de legzüllöttebb legényéhez. Két gyer-mekük született, mindkettô meghalt. A férj ön-gyilkos lett. A szülôk is elhaltak. Idegössze-roppanást kapott. Amikor már lábadozni kez-dett, három falusi asszony vigasztalta. Egyszercsak azt vették észre, hogy a beteg ôket erôsí-ti. (Nekik is sok bajuk volt.) Egyre többen ke-resték fel. Hamarosan be sem fértek a házba.

Ugyanis a szomszédos falvakból is érkeztekhozzá bánatos lelkek. Imádságai erôsítettékôket. Ezért is kapta a róla szóló írás ezt a cí-met: „Drávaszögben könyörög valaki”. Mind-ez még jóval az I. világháború elôtt történt.

Trianon következtében létrejött a Szerb-hor-vát-szlovén királyság. Innen kitiltottak mindenolyan lelkészt, aki nem ezen a területen szüle-tett. Közel száz református eklézsia árvult el.Ágoston Sándor késôbbi püspök felszólítottminden Magyarországon tartózkodó, de délvi-déken született lelkészt, teológust, hogy térje-nek haza. Eközben Borkó Julianna járta a drá-vaszögi falvakat. Énekeltek, imádkoztak. Ôpedig bizonyságot tett Jézus szeretetérôl.

Mire Drávaszög minden gyülekezetének ju-tott lelkész, erôs eklézsiák várták ôket.

1991. március 15-én – néhány nappal a ju-goszláv belháború kitörése elôtt – igen népesegyházmegyei nôi konferencia volt Kopácsona Kultúrházban. Óránként rendôrautó jelentmeg az épület elôtt. Vajon mit csinálnak a ma-gyar nôk? A konferencia végén kimentek Bor-kó Julianna sírjához és énekei közül néhányatelénekeltek, például a 128-at. (A Jövel Szent-lélek Úristen dallamára)

„Isten Lelke! Téged kérünk! / Légy minden-kor hû vezérünk! / Tedd templomoddá szívün-ket, / Világosítsd értelmünket! / A jót Te mun-káljad bennünk, / Oktass, segély híveiddé len-nünk, / Oktass, hogy a hitetlenek, / Gonoszokel ne szédítsenek. / Benned, csak Te bennedbízunk.”

P. V.

Sorsok – énekeink hátterében (VIII.)Hallelujah!

A fönti idézetbôl elôször négy szót szeret-nék kiemelni. Kérni, élni, hinni, szólni. Bul-linger mindenekelôtt az imádságra helyezi ahangsúlyt. Miért? Mert tudja, hogy amelyeka fölsorolásban következnek, keresztyén lel-kület nélkül lehetetlen. És tudja azt is, hogyezt mi nem vagyunk képesek megvalósítani,egyedül Isten kegyelme adhatja meg ne-künk. Vagyis nem várja el, hogy önerôbôlprodukáljunk valami izzadtságszagú vallá-sosságot – magunktól ugyanis csak erre va-gyunk képesek –, meg akar kímélni bennün-ket egy megfelelési kényszerbôl fölvett igá-tól. Ezért buzdít arra, hogy mindenekelôttforduljunk Istenhez, és csak ezután tér rá akegyesség tényleges gyakorlatára. Mit jelentez? Istenfélô alázatos életet, a Kijelentésreépülô helyes hitet, átgondolt, visszafogott,azaz nem dicsôségre vágyó bizonyságtételt.

Azt is mondhatjuk: íme a keresztyén élet tö-mör és egyszerû összefoglalása. Persze tud-juk, bármilyen egyszerûen hangzik is, mind-ezek megélése sokkal összetettebb és nehe-zebb. Elég, ha csak arra gondolunk – csak-hogy mindjárt az elején kezdjem –, sokszorépp a nyugodt lelkület hiányzik a legjobban.Bizony, lelki ingázásban élünk. Hol erre, holmeg arra figyelünk, s a hangsúlyok meglátá-sa, kijelölése, meghatározása óriási feladat.És épp ez mutat rá az imádság szükségessé-gére. Ugyanis mindannyian élünk, hiszünk,szólunk. E három mindnyájunkat összekap-csol. Aki közöttünk van, az él, az hisz, azszól. Ez a hitetlenekre is érvényes. De van-ekülönbség? Az életvitelünkben, a hitünkben,a beszédünkben. A különbség hiánya teszugyanis hiteltelenné bennünket. Éppen ezérta reformátor az intést itt nem fejezi be, mert

azt is tudja, hogy mindehhez isteni válaszravan szükség. Mi ez a válasz? A megbékélés.Ezért hangsúlyozza: úgy. Nem véletlenülmondja Pál apostol: „béküljetek meg az Is-tennel!” (2Kor 5,20). Isten megbékéltetteönmagával a világot, és most rajtunk a sor,hogy mi is megbékéljünk vele, hogy legyenhiteles életünk, igaz hitünk és megfontoltszavunk.

Apostagi Zoltán

A keresztyén vallás summája„...intek minden hívôt ... hogy kérjenek Istentôl helyes és nyugodt lelkületet ... tanuljanakmeg istenfélôn és alázatosan élni, egyszerûen és helyesen hinni, a hitrôl józanul, szerényenés istenfélelemmel szólni, úgy, hogy szívükben megnyugodtak és Istennel megbékéltek.”

Bullinger: A keresztyén vallás summája, Elôszó

...Kihasználva az alkalmas idot, mert az idok gonoszak (Ef 5,16) 7

A késôi modernitás az ipari társadalmakon belül is a lakossági mo-bilitást segíti elô, de ezt ellensúlyozhatja egy ellentétes mozgás is,amely a munkahelyeket telepíti a szabad munkaerô közelébe. Ezsajnos azzal a mobilitással is együtt jár, amely a fejlettebb orszá-gokból az olcsóbb munkaerô irányában mozog, így nem teremthosszú távú stabilitást a munkaerôpiacon.

Az említett tendencia azt jelzi, hogy a globalizáció igazi veszé-lyét az a gazdasági dominancia jelenti, amely a fejletlenebb orszá-gokat ezeknek a gazdasági társaságoknak teljesen kiszolgáltatja.Nem véletlen, hogy az egyházak számára az etikai kihívást egyilyen „új rabszolgaság” elleni fellépés jelentette. Az exodus motí-vum bibliai képe nemcsak az ún. felszabadítás teológiákban jelenikmeg, hanem az ökumenikus találkozóknak is vezérmotívuma. „Azigazságtalanság láncainak szétszakítása” (RVSz Accrai Nagygyû-lés) annyit jelentene, hogy a migráció és menekülés okait kell meg-szüntetni, és annak a lehetôségét biztosítani, hogy mindenki a sa-ját hazájában boldogulhasson.

A befogadás konkrét etikai problémáiA destruktív rendszerekkel szembeni tiltakozás nem feledteti el,hogy a menekültek és bevándorlók esetében konkrét emberi sorsok-kal, tragédiákkal találkozunk. Ezért a segítséget sem lehet csupánáltalános kategóriákban megfogalmazni, mivel minden egyes szi-tuáció más és más. A modern világban a segítség felelôssége nagy-részt az intézményekre hárul, amelyek sok esetben leveszik azegyén válláról a felelôsséget. A menekültek befogadásával semegyénileg találkozunk, hanem az erre illetékes állami fórumok dön-tenek róla. A népi közösségeknek ezt a kollektív felelôsségét meg-találhatjuk már az olyan jézusi Igékben, mint az utolsó ítéletrôlszóló tanítás (Mt 25,31-46). A népek történelmi megmérettetésénekegyik kritériuma, hogy „jövevény voltam és befogadtatok engem”(Mt 25,35/b). Itt a jelenlévô Krisztusról van szó, akin már most el-dôl a jövô. A megkülönböztetés és szétválasztás kritériuma tehátmár most jelen van éppen azokban az apokaliptikus krízisekben,amelyek háborúkról és természeti csapásokról szólnak. Az ún. alap-vetô emberi jogokat és az emberi méltóságot tehát nemcsak a te-remtésben (természetjog) látja a teológia, hanem a krisztológiábanis. Krisztus a menekült állapotban is sorsközösséget vállalt velünk(Mt 2,13-15), így a menekültek befogadásában mi vele vállalunkközösséget.

A pozitív történelmi példák azonban mindig olyan befogadhatókisebbségrôl szólnak, amelyet meg kell különböztetni egy népván-dorlásszerû folyamattól. Ez utóbbi számos szociáletikai problémátvet fel. Az nem lehet kérdés, hogy a keresztyén közösségek számára

a krisztusi szeretet parancsa az áldozat vállalását is jelenti és ezzela nagyobb közösség számára is jellé és hegyen épített (menedék)várossá is válnak. Az viszont kérdéses lehet, hogy az önkéntes ál-dozatvállalás helyett mennyiben kényszeríthetô rá egy nemzeti kö-zösségre egy parttalan menekültáradat, amely már nem is befoga-dásról, hanem önfeladásról szól. Az igazságosság és arányosságelvének egyensúlyban kell lennie a szolidaritás elvével. Erre hivat-kozik Pál is a jeruzsálemi gyülekezet részére való adakozásnál.„Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek nelegyen nyomorúságotok” (2Kor 8,13). Az egyenlôség szerinti mér-ce itt a méltányosságot és arányosságot fejezi ki (iszosz – egyenlô,méltányos).

A végletes analógia a bellum iustum, az ún. igazságos háborúklasszikus esete lehet, ami az önvédelem végsô érveként (ultimaratio) jöhet szóba. A terrorizmus fenyegetettségében a szabad mig-ráció hasonló veszélyt jelenthet egy-egy ország békés életére néz-ve. Ezen túl a nemzeti és nemzetközi érdekek összhangja az etika

örök dilemmája marad, amelyre a történelemben még nem születettmindenki számára egyaránt kedvezô megoldás. A jobb- és balsor-sú nemzetek, a gyôztesek és áldozatok történeti valósága nem vá-laszolható meg a teodícea körében. Isten nem azonos sem a törté-nelemmel, sem a természeti csapásokkal. A Káté szerint azonban agondviselô Istenbe vetett hit a történések és közöttünk „Isten atyaikezét” látja (HK 26. kf.). Ennek a segítô, gondviselô kéznek lehe-tünk egy adott helyen és idôben mi is eszközei. Minden ilyen se-gítség természeténél fogva csak részleges és idôleges lehet, amely-nek határaival számolnunk kell. Ennél többrôl a keresztyén teoló-gia és etika nem szólhat a menekültügyben sem.

Dr. Szûcs Ferenc

Menekültügy, migráció bibliai és teológiai etikai nézôpontból (III.)

ÜnnepközelbenAz elmúlt jubileumi év gazdag eseményei és azon belül is szervezeti életünk összekapcsolódása a Kárpát-medence erdélyi, király-hágómelléki, kárpátaljai, felvidéki szervezeteivel, illetve szervezôdéseivel elevenen él a szívünkben. Sôt, Délvidékünket is ismé-telten meglátogatva, s kölcsönös jó szándékunkat ott is megfogalmazva, az egész történelmi Magyarországra kiterjeszthetjük a test-véri együttmunkálkodás szent és felelôs, áldásokat hordozó hálóját.

Ha az is tudatossá válik bennünk, hogy a Kárpátokon belüli magyar reformátusságunk európai, sôt világviszonylatban is a ma-ga lelki-szellemi egységében szinte egyedülálló jelenség, mely nem szakadozni, hanem éppen egyre erôsebben összekapcsolódnikíván, csak hálaadással és csodálattal szemlélhetjük az Úr munkáját.

Református történelmi utunkon vétkeink, szenvedéseink, de Isten kegyelmének és megtartó hatalmának megtapasztalása folytána bizonyságoknak oly sok fellege vesz körül, hogy abból még ellenségeinknek s egy liberalizálódott Európának a megszólításárais indítást kaphatunk az Úrtól. A szolgálatban való növekedéshez viszont az Ô elôtte való mélyebb meghajláson át vezet az út.

O szabja meg a különbözo idoket és alkalmakat (Dán 2,21)8

Varga Pál, az Ulm-környéki magyar protestáns gyülekezet lelkipász-tora beszámolójában elmondta, hogy maga a gyülekezet az ô meg-választása, 1980. óta mûködik. A presbitériumnak jelenleg 5 tagjavan.

Gémes Pál, a württemberg tartományi magyar protestáns gyüleke-zet lelkipásztora Stuttgartban szolgál. Két helyen tartanak istentisz-teleti alkalmakat: Stuttgartban (1947 óta) és az 50 km-re fekvô Heil-bronnban, egy kisebb szórványgyülekezetben. Mindkét helyen ha-vonta egyszer van istentisztelet, Stuttgartban évente 4-5 úrvacsoraiközösséggel, 60-120 fô közöttirészvétellel. Heilbronnban 9 és45 fô közötti a látogatottság. Akörzet közel 80 km-es sugarúkört jelent. Minden ôsszel hét-végi vagy egynapos tematikuskonferenciára kerül sor, 50 kö-rüli résztvevôvel. Az ifjúságibeszélgetô kör havonta egyszertalálkozik. A testvér gyülekeze-ti kapcsolatok is élnek: Felvidé-ken a sajógömöri evangélikusgyülekezettel, Erdélyben a lukai-lencfalvi református gyüleke-zettel. (Utóbbi Marosvásárhelyközelében található.)

Az észak-rajna-vesztfáliai pro-testáns egyház gyülekezetei közé tartozik Köln, Düsseldorf, Aachen,Münster, Bochum, Koblenz, Bielefeld. Münsterben a presbiterekbevonásával gyülekezet újjáépítés vált szükségessé. Az újjászerve-zés utáni elsô istentiszteleti alkalmon 18-an vettek részt, öröm, hogyközöttük sok a fiatal. Jó a reménység, hogy tovább bôvül a gyüleke-zet, a presbitérium aktív, havonta egyszer van istentisztelet. 2011.november 27. óta Észak-Rajna-Vesztfália valamennyi magyar pro-testáns gyülekezetében Gulyás Márta lelkésznô végez szolgálatot.Kôrösi Csoma ösztöndíjasként Darabos Eszter végez szolgálatotközöttük, elsôsorban a fiatalok között.

Az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozó Szol-gálat részérôl Menkéné Pintér Magdolna beszámolt arról, hogy hatgyülekezet tartozik hozzájuk: Hannover, Hamburg, Bréma, Braun-schweig, Göttingen és Hildesheim. Viszonylag nagy területet ölel felszolgálatuk. Lübeckben 2015 tavaszán volt magyarok találkozója, aprotestánsok „felkutatása” folyamatban van. Egy hannoveri presbi-ter csak autóval tud Brémában egy nap alatt 4-5 családot végigláto-gatni, de ennek nagy költségvonzata van. Ennek fedezete nem min-dig áll rendelkezésre.

A svájci protestáns egyház életérôl Kókai Csaba lelkipásztor szá-molt be. A „világi vezetés” mellett a lelkésznek nincs szavazata.Nagytiszteletû úr hat évvel ezelôtti Svájcba érkezésekor 7 gyüleke-zet tartozott a szövetséghez. Bielben másfél év óta nincsenek isten-tiszteletek, a lassan elfogyatkozott közösség miatt. St. Gallenbenlelkésznô végez szolgálatot, így nagytiszteletû úr jelenleg öt gyüle-kezetben szolgál, pontosabban a 6. gyülekezete nem a svájci, hanema németországi Freiburg. Bernben és Baselben havonta kétszer, atöbbi városban havonta egyszer van istentisztelet. A szövetség nagyváltozás elôtt áll: a svájci protestáns egyház támogatása, mely eddiga magyar protestánsok között szolgáló lelkész javadalmának 2/3 ré-szét finanszírozta, 2015-tôl kezdôdôen teljes mértékben megszünte-

tésre került. A lelkigondozói szolgálat változatlanul mûködik, így azistentiszteletek megtartása alkalmankénti helyettesítéssel oldható meg.

Deák Péter zürichi presbiter, korábban a városi tanács tagja el-mondta, hogy a ma Zürichben mûködô 34 gyülekezetbôl – a terve-zett egyházreform következtében – 2017-ig egyetlen közös gyüleke-zet lesz, összesen 90.000 taggal. Harminc évvel ezelôtt az összlét-szám 180.000 fô volt. A „nagy” református Zürichben ma több a ka-tolikus, mint a református. Az utóbbi három évben a zürichi protes-táns gyülekezet „felélte” pénzügyi tartalékait. A jelenlegi pénzügyi

tartalékok mindössze 2-3 évrenyújtanak elegendô fedezetet.

Szilágyi Szabolcs, a közép-svájci régióhoz tartozó Luzernpresbitere beszámolt róla, hogygyülekezetükben az átlag életkor45 év körül van. 26 fô tartozik aközösséghez. Zürichben 6000-7000 fôs magyar közösség él, ottnagyobb a mozgástér anyagilag,viszont Luzernben a 2016. évrenézve nagy kérdés, hogy mibôllesz meg a mûködés anyagi fe-dezete. Meg kell erôsíteni akapcsolódási pontokat a magyarprotestánsokkal.

Ravasz Ákos müncheni test-vérünk hozzáfûzte az elhangzottakhoz, hogy Németországban azegyháztag adóalapjából automatikusan levonásra-átutalásra kerül azegyházi adó, de jelenleg Svájcban ez nem így mûködik.

Svédországban – amint Molnár-Veres Pál lelkész, a szövetség el-nöke beszámolt róla – 2000-ben vált külön ténylegesen az egyház azállamtól. 19 gyülekezetet számlál a közösség, nagyobb területen,mint Svájc, közel akkora területen, mint a jelenlegi Magyarország ésErdély együttvéve.

Kérdés, hogy az anyaországi testvéreink számára elveszett nyáj-eez a közösség, vagy valamilyen formában számít-e még rájuk a ma-gyar református egyház? Ha igen, ha egyházi szempontból nem is,de legalább a magyarság megtartatása szempontjából, akkor ilyenkritikus helyzetekben kérdés, hogy mire számíthatnak. A támogatás-nak kölcsönösnek kell lennie, most éppen nyugat-európai testvére-ink kerültek pénzügyileg kilátástalan helyzetbe.

Itt is az adóhivatal vonja le az egyháztagoktól a járulékot, az évesbruttó jövedelem 1%-át. Égetô a kérdés: mivel tud hozzájárulni aprotestáns szövetség a magyar közösségek megmaradásához? Ezekhitbeli és nemzeti alapokon nyugvó anyagi kérdések. Elvárás a lel-készek felé, hogy úgy hirdessék az igét és úgy vezessék gyülekeze-teiket, hogy ebben a kettôs felelôsségben kell élni és ebbôl semmitnem szabad feladni. Felhívják-e a Magyarországról kitelepülni szán-dékozó magyarok figyelmét arra, hogy léteznek „kint” magyar kö-zösségek, csatlakozzanak hozzájuk, támogassák ôket, hogy ezek aközösségek életben maradhassanak?

(Folytatjuk)

Váczi Gábor(Részletesebb beszámoló olvasható a Parókia portálon,

http://www.parokia.hu/hir/mutat/6751/)

Az Európai Magyar ProtestánsGyülekezetek Szövetsége közgyûlésérôl (II.)

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van (Ján 3,36) 9

Amikor a gyülekezet építésérôl beszélünk, gondoljunk a KároliGáspár fordítása szerinti Példabeszédek könyvének 11. része 24-28 verseire.

24. Van olyan, aki bôven adakozik, és annál inkább gazdagodik; ésaki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

25. A mással jóltevô ember megkövéredik, és aki mást felüdít, ma-ga is felüdül.

26. Aki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig,aki eladja, áldás van.

27. Aki jóra igyekszik, jóakaratot szerez; aki pedig gonoszt keres,ô magára jô az.

28. Aki bízik az ô gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az iga-zak kivirágoznak.

A gyülekezet építéséhez a lelkiek és az anyagiak egyaránt szüksé-gesek. Pál apostol Rómabeliekhez írott levele 12. rész 13. versébenfelszólít minket az adakozásra, amikor ezt írja: „A szentekkel vál-laljatok közsséget szükségeikben”. Másutt, a Korintusbeliekhezírott I. levele 16. rész 2. versében pedig azt mondja, hogy „A hételsô napján mindegyikôtök tegye félre és gyûjtse össze azt, ami tôletelik” – tudniillik, amikor elkövetkezik az adakozás ideje, ne akkorkelljen keresgélni és valamit adakozni. Azaz az adakozásra – ben-ne a perselyadományra – elôre készülnünk kell.

A Példabeszédek könyvébôl felolvasott Ige az adakozásokról, ésazok mértékeirôl beszél. Az adakozás régebben nem csupán pénzformájában történt. Volt, aki búzát adott, volt, aki tûzifát, más pe-dig jót cselekedett, s megint más, ami a rendelkezésére állt. Az biz-tos, hogy ha ajándékba adunk pl. egy kosár gyümölcsöt, akkor alegszebbekbôl válogatjuk a javát. S ha valaki jót cselekszik, akkorazt igyekszik legjobb tudása szerint elvégezni.

Különben miért adnánk ajándékot, miért cselekednénk a jót?A felolvasott Ige arról a furcsa jelenségrôl beszél, miszerint mi-

nél többet adakozunk, annál több marad nekünk. Ne feledjük aMárk evangéliuma 6. rész 34-44 verseiben leírt 5 kenyér és két haltörténetét, amibôl megvendégeltek 5000 embert és azután össze-szedtek még 12 kosár maradékot, mert Jézus a neki átadottakatmegtöbbszörözte. Minél több jóra igyekszünk mások felé, annáltöbb jóakaratot szerzünk magunknak. Aki visszatartja a járandósá-got, kevesebbet adakozik, az gazdagodás helyett szûkölködni fog.Aki a saját vagyonában bízik, az elesik, de az igazak kivirágoznak,mint a fa ágai.

Mint már mondtam, a sáfárság nem pusztán pénzügyi dolog. Haa sáfárságról beszélünk, arra kell gondolnunk, hogy a megkapotttudással, ismerettel gazdálkodnunk kell. Az orvosnak, a tanárnak,a mûvész embernek munkája végzése közben mindent meg kell ten-nie, hogy például az operáció a legjobban sikerüljön, a tanórára va-ló felkészülés vagy a tananyag átadása, visszakérdezése a maximá-lis legyen. Az a mûvészi alkotás, amit készít a mûvész, adja át aztaz érzést, amit ki kell, hogy fejezzen az alkotás. Az Ige magyará-zójának arra kell felkészülnie, hogy Isten üzenetét maradéktalanulát tudja adni, és még hosszan lehetne sorolni, hogy kinek-kinek holés mivel kell sáfárkodni. Amint azt Péter apostol I. levele 4. részé-nek 10-11 versében is olvashatjuk: „Amilyen lelki ajándékot kap-tatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyel-mének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Is-ten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentôl ka-

pott erôvel végzi, hogy mindenkor Isten dicsôíttessék Jézus Krisz-tus által, akié a dicsôség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen”.

Azonban nem kerülhetem el, hogy a pénzügyi dolgokról ne szól-jak, mert ez gyülekezeteink helyzetét igen meghatározza, s úgygondolom, nekem különösen is feladatom ennek taglalása.

Szeretnék tehát néhány szót szólni a saját pénztárcánkról, sajátadományainkról. Annyit elöljáróban, hogy a gyülekezetet mi ma-gunk – azaz a gyülekezeti tagok – tartjuk fenn. Az állam nem fi-nanszírozza az egyes gyülekezeteket, ha azok nem tudják magukatfenntartani.

A lelkipásztor nem kap sehonnan semmiféle járandóságot az ál-lamtól, azért mert ô a mi gyülekezetünk lelkipásztora.

Ha a gyülekezetünk fenntartásáról beszélünk, akkor arról beszé-lünk, hogy mibôl fizetjük a fûtést, világítást, vizet, telefont, a lel-készt és még hosszan lehetne sorolni kiadásainkat. Ezekre kell,hogy szolgáljon az adomány, az egyházfenntartói járulék, a célado-mány. Nem is beszélve a felújításról, az épületeink karbantartásá-ról. Ez utóbbiakhoz az egyházi felsôbbség is hozzájárulhat, kiegé-szítheti, támogathatja, de a fô teherhordónak a gyülekezetnek kelllennie.

Már hosszabb ideje foglakoztat engem gyülekezeteink s egyhá-zunk pénzügyi, gazdasági helyzete, s gyülekezeti tagjaink hozzáál-lása az adományokhoz, az adakozáshoz. Kíváncsiságomat csak fo-kozta, hogy a különféle médiumokban, interneten, nagyon okosemberektôl azt olvashatjuk/hallhatjuk, hogy például az infláció évesüteme az idei év nagy részében a negatív tartományban marad,azaz defláció van. A Takarékbank elemzôi szerint a lakosság jöve-delme érdemben bôvül, várhatóan 4% lesz idén a reálbér növeke-dés. E témában mindenütt azt lehet olvasni, hogy nônek a bérek ésa jövedelmek. Ez a növekedés már három éve tart, s a jövôben isfolytatódni fog. Felvetôdik a kérdés, hogy vajon a mi bevételeinknövekedésével arányosan a gyülekezeteink bevételei is gyarapod-nak? Úgy gondolom, hogy nekem, mint a számviteli, pénzügyiszakembernek, feladatom, hogy felhívjam testvéreim figyelmét azadakozás lehetôségére, fontosságára, s ezért nem szeretném elke-rülni a pénzügyeink problémáinak a felvetését.

(Folytatjuk)Kis Csongor

Vác-Felsôvárosi Református Egyházközség Kurátora

Sáfárság (II.)Elôadás a Mátrai kör õrbottyáni presbiteri továbbképzésén

A gyôzelem feléMég nem vagyunk a célnál, Uram,amit számunkra elôre kijelöltél.Még nem állunk a gyôzelmi dobogón. Még szenvednünk és küzdenünk kell, Még nem tudjuk, tûrnünk vagy támadnunk,hallgatnunk vagy szólnunk kell.Taníts minket megérteni, mikor mit kell tennünk. Adj nekünk türelmet, bátorságot, tisztességet, kitartást,hogy ne térjünk ki a küzdelem elôl, és fel ne adjuk azt.Uram, Benned van erônk a gyôzelemre.

Rudolf Bohren

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged (Ján 17,3)10

Egy-egy gyülekezeti életrôl csakúgy szabad beszámolni, hogy azörömök és a feszültségek is helyetkapjanak a híradásban. Így fogmajd az Úr kegyelmes munkája isnyilvánvalóan megjelenni a beszá-molóban.

A nevezett közösségben már sokolyan jelentôs lépés történt, melyetIsten Lelke a gyülekezetté formá-lódásban ajándékozott oda és mun-kált ki közöttük és bennük. Enneka folyamatnak volt a része a Bukócsalád, de sokak példás áldozat-vállalása.

Többen elvégezték a gyülekezetbôl a Sárospataki Ref. Teol.Akadémia Presbiterképzô Népfôiskolai tagozatát, majd a gyüle-kezet és érdeklôdô városi elöljárók, illetve a Zempléni TV jelen-létében professzor dr. Kádár Ferenc lelkipásztor úr szolgálatávalés nt. Pál László missziói lelkipásztor testvérünk hûséges mun-kájával és levezetésével a konfirmáció ünnepi eseménye is meg-történt. Ezt követte a presbitérium megválasztása és bibliaórákindítása. Mind e mögött Rev. Choi koreai lelkész és családja, il-letve otthoni gyülekezeti imatermet életre hívó áldozatos munká-ja is meghatározóan van jelen. Érthetô, ha az adventi készülôdéssok kedves testvéri izgalommal, tervezgetéssel történt. Ennek ré-sze volt a karácsony esti közös úrvacsoraosztás, az ünnepi, népesifjú közösség ölelésében és az esti kántálási terv megbeszélése.Ennek megfelelôen négy érettebb énekes fiatalt nt. Pál Lászlókészült úrvacsora osztás után magával vinni széphalmi gyüleke-zete énekes köszöntésére és vacsorameghívására. Az otthonma-radó nagyobb közösségbôl pedig felnôttek és ifjak együtt indul-tak volna házról házra énekelni – korábbi gyakorlatunkat követ-ve –, e sorok írójával együtt.

Innentôl kezdve szabad talán személyesebben beszámolnom aszép, gazdag terv alakulásáról. Távolabbra utazva, kicsit elkésveérkeztem a késô délutáni úrvacsorai alkalomra. Meghatottanszemléltem az ünnepélyesen felöltözött úrvacsorázó gondnok-presbiter közösséget, nt. Pál László testvérünk szép szolgálatával,áldásmondásával és záró tájékoztatásaival. Ekkor derült ki, hogybár csengôvel és kolomppal is felkészülve álltam már közöttük,a helybeli kántálás elmarad. Ennek oka, hogy a közösségen kívül,s talán belül is többek szívében beárnyékolódott karácsony örö-me, éppen a város és a társadalmi szervek jelentôs, áldozatos ka-rácsonyi csomagosztása folytán. Ezek az ajándékok kiemelt nagycsaládoknak, nagyon hátrányos helyzetben lévôknek lettek ôszin-te szeretettel és szándékkal átadva, csakhogy ebben a világban ittmindenki magát is idesorolhatja. A városi központi névjegyzékösszeállításában a gyülekezetnek nem volt meghatározó része, eztôk saját adataik, felmérésük, legjobb szándékuk szerint végez-ték, a gyülekezet csak éppen elfogadta, hogy közülük is lettek je-löltek erre az ajándékosztásra.

Rövidre fogva: a feszültségeket figyelembe véve a felelôsségethordozó idôsebb korosztály tagjai nem látták kívánatosnak a te-lepen élôk felkeresését. Megértve az ô helyzetüket, abban egyez-

tünk meg, hogy néhány fiatallal,gyermekkel indulunk el csupánénekelni, áldást mondani, esetlegbántóbb megjegyzések elviselésé-re is felkészülve.

Mire indulásig jutottunk – nagymeglepetésre – egy 10-13 éves ko-rú fiúkból álló csoport vett körül,hogy ôk is jönni szeretnének, sigaz, hogy ôket valóban semminem terhelte lelkileg ebben a ki-alakult helyzetben, talán nem istudtak róla.

Ekkor kezdôdött az igazi megle-petés, mert a csengô és énekszóra,

s bizonyára meghallgatott imádságainkra, minden meglátogatottcsalád, közösség a legnagyobb szeretettel fogadott, hívott be so-kad magunkkal. Mondták, hogy már vártak, kérték, hogy imád-kozzunk betegeikért is, és minden jóval kínálták az eleven, ének-lô csoportot, melybe még néhány egészen kicsi leány és fiú is je-len volt. Nem gyôztünk örvendezni és hálát adni az Úrnak.

A fiúk között voltak egészen újak is. Távolabbi lakókörzetbôl,ahová korábban soha nem mentünk kántálni és nem is igazán is-mertük ôket.

Most aztán annál buzgóbban kértek, hogy menjük el hozzájukis, ne törôdjünk a nagy sárral, tócsákkal, de a kutyákkal sem, mertôk azokat is ismerik. Egy nagyon ôszinte hívás így hangzott:„apa biztos részeg lesz már egy kicsit, de ne tessék félni, nem fogverekedni.” Lehetett ennek a hívásnak ellentmondani!? Hányszorvagyok én sokkal szomorúbb állapotban, vétkeim, bûneim foly-tán, amikor az Úr egy-egy Igével felkeres és bekopogtat hozzám.

Itt nincsenek zárva a lakások. Bementünk az elôtérbe és éne-keltünk, de senki nem jelentkezett. „Tessék várni, majd felköltömapámat.” Így történt. Egy hatalmas férfi jelent meg, akinek aliga derekáig értem. Maguk mit akarnak itt, ti mit akartok itt? – kér-dezte gyanakvóan. „Apa, ez itt pap, énekelni jöttünk” – mondtaa kis újdonsült misszionárius. Énekelni?! Miért? Maguk kántál-

„...Fiam, menj fel a padlásra és hozd le a tangóhermonikát...”KKaarrááccssoonnyy eessttii úúrrvvaaccssoorraaoosszzttááss ééss kkáánnttáállááss aa SSááttoorraalljjaaúújjhheellyyii CCiiggáánnyy GGyyüülleekkeezzeettbbeenn

Lidike, a kis misszionárius lány

Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma (Zsid 3,13) 11

nak? Igen, igen! – kiáltották kórusban a fiúk. És ezt, az ünnepcsodája lehetôvé teszi, hogy ebben a helyzetben is – mi, akiknyilván soha nem láttuk egymást – most a karácsony lelki „más-

napos állapotában” összeölelközünk és összecsókolódzunk azédesapával. A fiúcsapattal és a 2-3 kicsi leánykával együtt vár-juk, most majd mi fog következni. Szóval kántálnak? Szólalt megvégül Ô maga. „Istenem, én is kántáltam valamikor. Fiam, holvagy? Menj fel a padlásra, és hozd le a tangóhermonikát. Már

biztos nem lehet rajta játszani, de hagy lássa a pap, hogy igazatbeszélek.” Megható volt, ahogy törölgette a port az öreg, ütött,kopott jószágról. Isten pedig az én, s talán az ô szívérôl is.

„Játszani már nem lehet, nem tudok rajta, de énekelni még tu-dok.” Erôs, szép, cigány hangján tökéletes hallással vezetve, ré-gi kántáló énekek törtek föl a szívébôl. A mindenen nevetni készgyerekek is elcsendesedtek. S bennem visszhangzani kezdett egymondat, most hosszan reám szabva: Fiam, menj fel a padlásra éshozd le az elsô szeretetet, amit régen ott felejtettél, a hálaadást akapott évekért, a szolgálat kiváltságáért való örömet, melyet ki-kezdett az idô, a dicsôítés és hódolás igazi hangját az Úr elôtt. „Abillentyûsort”, melyrôl a születésekor kapott fénylô fehér lapocs-kák már több helyen lehulltak, vagy nagyon elpiszkolódtak. Fi-am, ne gondold, hogy te vagy itt a pap, az igehirdetésre ôt kér-tem fel, te csak hallgasd és engedelmeskedjél! Az igehirdetés pe-dig annyi volt csupán: menj fel a padlásra és hozd le...

A két legkisebb gyermek, 4 és 6 éves volt, fázni kezdtek és ha-za kellett indulnunk. Nekem pedig egyre melegebbé vált az esteés szebbé ez az ünnep, és egyre megajándékozottabbá lettem azelmarasztaló, figyelmeztetô atyai hangon át is. Közben már ész-re sem vettem, hogy a karácsonyi enyhe télben, szellôzôs vékonynyári cipôben taposom a sarat.

D. Szabó Dániel

(Az elôzô számban közölt cikk folytatása a szerzô unokaöccsénekszenvedéstörténetérôl.)

Végül zárt osztályra került, hisz annyira feledékeny lett, hogygyakran semmit sem tudott. Nagy, kék szemei üres tekintettel néztéka nagy semmit. Volt, hogy félelem uralta egész mivoltát. Nem tudta,hol van, ismeretlen arcok vették körül. Rémül-ten, pánikszerûen vágyott kimenteni magát aszámára ellenséges környezetbôl.

Élete vége felé vágyott Istenhez közel len-ni, de ezt már nem tudta megfogalmazni.

A vágy valamilyen formában visszhangzottlelkében, zavaros félmondataiban. Egy gyer-mekkorában tanult ének lett támasza, bizony-ságtétele, imádsága, kiáltása és reménysége.„Engem szeret Jézusom, bibliámból jól tu-dom, mind övé a kis gyermek, erôt ad a gyön-gének. Úgy van, Ô szeret, Ô szeret nagyon.Úgy van, Ô szeret, Igéjébôl tudom.” Mást márnem tudott, nem értett. Az ének megnyugtatta.Kék szemében rövid pillanatra felcsillant azöröm. Mintha a nagy ûrben, ürességben érez-te volna Teremtôjének szeretetteljes ölelését.

Unokatestvérem, András Down-kórral szü-letett. Sokan tartották lelki szegénynek, hisz nem tudott tisztán be-szélni, és bár teste felnôtt, belülrôl gyermek lélek maradt. A mai na-pig nem találkoztam még hozzá hasonló bizonyságtévô emberrel.Mindenütt megszólított embereket. Felhívta figyelmüket Isten üdvö-zítô kegyelmére. ‘Az Úr Jézus szeret’ és ‘ne félj, feltámadott’ voltaklegfontosabb mondanivalói. Idegennek, ismerôsnek egyaránt hirdet-te az örök élet távlatát élete végéig. Sajátosan, minden emberi kor-látával együtt, mégis gazdaggá tehette sokak szívét, gondolatait. Is-ten felhasználta életét az Ô szolgálatára.

Nem tudom, hogy Jézus kire gondolt, mikor a lelki szegényekrôlszólt. Azt tudom, hogy lelkem szegény, amikor nem tekintek Jézus-ra. Ha nem az Ô útját igyekszem követni, kopár vagyok. Nem látomtisztán saját életemet, lehetôségeimet. De a másét sem. Ilyenkor vá-gyom arra, hogy megüresedett, szegény szívemet Ígéretével betölt-

se. Ezért a mindennapi életben, munkában,régi és új felelôsségek hordozásában szívbôlkívánom énekelni a gyermekének folytatását:

„Jézus értem szenvedett, Megnyitotta azeget. Bûnömtôl megtisztított, Mennyországbafogadott. Úgy van, Ô szeret, Ô szeret nagyon.Úgy van, Ô szeret, Igéjébôl tudom.

Jézus szeret, velem van, Ôriz minden utam-ban, Mennybe viszi gyermekét, Ott dicséremszent nevét. Úgy van, Ô szeret, Ô szeret na-gyon. Úgy van, Ô szeret, Igéjébôl tudom.”

Egyszerû? Túl egyszerû? Talán nem árt egy-szer-egyszer félrerakni minden tudásunkat.Elcsendesedni sok munka és felelôsség köze-pette. Tudatosan leállni a rohanásban és elis-merni rászorultságomat.

És igen! Egyszerûen, nagyon egyszerûen,gyermeki lelkülettel feltárni szívemet Isten

elôtt. S ha kegyelmébôl kíván rámutatni lelki szegénységemre, há-lásan fogadom tanítását. Még ha eleinte fájdalmasnak bizonyul is.Övé a föld, ismeri emberi mivoltunkat. És Övé a mennyek országa.Minden az Ô szeretetén múlik, nem az enyémen.

„Boldogak a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”(Máté 5,3).

Knolné Tüski Gabi

Krisztus fénye a mindennapokban

Jön a seregek urának napja minden kevély és magas ellen (Ézs 2,12)12

Az elmúlt évben a menni vagy maradni kérdés foglalkoztatta legin-kább Kárpátalja lakosságát, ezen belül a református egyházat is. Ideielsô lelkész-presbiteri konferenciájukon a maradni és Krisztust kö-vetve szolgálni kérdés került a középpontba.

Taracközi Gerzson munkácsi lelkész, a találkozót szervezô beregiegyházmegye missziói bizottságának vezetôje a zsúfolásig megteltbalazséri református templomban az egyén,a közösség missziói feladatairól beszélt,hangsúlyozva, hogy valamennyien Istenmissziói tervének része vagyunk. Jelenlé-tünk, szavunk, tettünk missziói eszköz Istenkezében. De nem élettelen, hanem felelôs-séggel felruházott eszköz, akinek meg kellküzdenie azért, hogy megértse, mire és holakarja használni az Úr: elôször a családban,majd a gyülekezetben, a kisebb majd a na-gyobb közösségekben. Igével élô, arra vála-szoló szeretet-közösségként kell léteznünk.Csak oda küld az Isten áldást, ahol az atyafi-ak egy akaraton vannak.

Az elôadást követôen a kiskörzetek vezetôi – Szanyi György, IvánGusztáv, Kacsó Géza és Taracközi Gerzson – megbeszélték az elmúltévben végzett munkát, illetve próbálták felvázolni az elôttünk állófeladatokat, lehetôségeket.

Nagy érdeklôdés kísérte Páll László beregrákosi lelkész elôadását,aki a szórványgyülekezetekrôl, illetve a tömb elszórványosodásáróltartott elôadásában hangsúlyozta, hogy a tömb lazulásának megelô-zése végett fontos, hogy megôrizzük az iskoláinkat, a szülôknek amagyar iskolákba kell beíratni a gyermekeket, de mindenképpenemelni kell az oktatás-nevelés színvonalát, és az oktatási intézmé-nyeket jó lenne egyházi alapokra helyezni, illetve egyházi alapokonmûködô magyar nyelvû szakképzést kellene indítani.

Mind a tömbnek, mind a szórványnak a megmaradása a gyermek-vállalástól függ, hangsúlyozta az elôadó, aki statisztikai adatokkal isillusztrálta a negatív demográfiai mutatóinkat, ami a gyülekezetek el-öregedéséhez, elszórványosodásához, hosszabb távon pedig megszû-néséhez vezet.

Szólt arról is, hogy vonzóvá kell tenni református közösségeinket,alkalmainkat, hogy a vegyes házasságok által ne veszítsük el hívein-

ket, hanem nyerjünk új tagokat a házastár-sakkal, a gyerekeikkel. Nagyon fontos a fia-talokkal való munka, olyan szabadidôs tevé-kenységeket kell számukra szervezni, aholtalálkozhatnak, megismerkedhetnek és barát-kozhatnak a magyar református fiatalok.Páll László a tömbben élô reformátusságszórvánnyal szembeni felelôsségére is felhív-ta a figyelmet, illetve missziói feladatunk-nak nevezte, hogy keressük meg a templo-mainkból, alkalmainkról távol maradókat,tegyük vonzóvá közösségeinket, hogy ôk isvágyakozzanak közénk.

Az elôadást követôen igencsak aktív mun-ka folyt a kiscsoportokban, ahol elemezték a hallottakat, és javaslato-kat fogalmaztak meg. A találkozó Kacsó Géza evangelizációjával értvéget.

A lelkész-presbiter konferencia résztvevôi köszöntötték a 91. szü-letésnapját ünneplô Gulácsy Lajos nyugalmazott püspököt, aki Pálapostol szavait helyezte a szívükre: „Fiacskáim, szeressétek egy-mást!” Bölcsességet, egyetértést kívánt az egyház- és gyülekezetve-zetôknek, akiknek, mint mondta, nagy a felelôsségük, de nagy a le-hetôségük is, amit ki kell használni.

Arra buzdított mindenkit, hogy a zsoltárossal együtt kérjék a böl-csességet, az útmutatást Istentôl.

Marton Erzsébet

BBaallaazzsséérr//KKáárrppááttaalljjaa:: MMaarraaddnnii ééss KKrriisszzttuusstt sszzoollggáállnnii

Egészségünkkel kapcsolatosmagatartási szabályokFelelôtlen dolog meghûléses betegség jeleivelkisgyerekeket, öregeket, lábadozókat, állapo-tos anyukákat, tehát védteleneket megfertôz-ni! Nem gusztusos mások szortyogását, orrfú-jását hallgatni. Zavaróan hat iskolai órák, elô-adások, istentiszteletek, színházi elôadásokstb. figyelése közben. Maradjunk otthon, és

minél kevesebb emberrel érintkezzünk. A lakás legtisztább helysé-ge kell hogy legyen a WC! Tegyünk róla, hogy valóban az legyen,ne hárítsuk át csak a családra ezt a feladatot, és nagyon vigyázzunkmindazon WC-k tisztaságára, ahol valaha is megfordultunk!

AjándékozásHa megkérdezésre nincs módunk, akkor általánosan elfogadott meg-oldásnak tûnik a virággal vagy csokoládéval való kedveskedés. Haa virág be van csomagolva, akkor átadás elôtt ki kell bontani. Na-gyon fontos követelmény, hogy minél hamarabb tanuljunk meg szé-pen csomagolni! Ezt a tudományt a fiúknak is el kellene sajátítani-uk, hiszen remélhetôleg egy életen át kedves feladataik és köteles-ségeik között szerepel majd az ajándékozás! Ne kelljen mindig nôisegítséget igénybe venniük!

Illik a megajándékozottnak azonnal kibontani a csomagot. Csakabban az esetben halaszthatja késôbbre ezt az örömteli pillanatot, haaz ajándékozó erre „engedélyt” ad. Akkor viszont kibontás után te-lefonon illik jelentkezni, megköszönni a most már kézben tartott tár-gyat. Nem illik az ajándék átadásánál mentegetôzni annak szerény-sége, csekély értéke miatt. Másrészt viszont nem is túl ôszinte, mertbiztosan megtettük, ami tôlünk telt. Ajándékot visszakérni nagy ot-rombaság! Vigyázzunk arra, hogy ajándékunk ne tévesszen célt, ésne legyen bántó! Ha a csomag édességet, nyalánkságot tartalmaz,kínáljuk körbe, és mi vegyünk abból utoljára. A kapott virágot azon-nal tegyük vázába, nem illô róla elfeledkezni, és kifejezetten sértô,ha már nálunk víz hiányában hervad el szegény! Ha esetleg külföld-rôl kaptunk ajándékot, elsô dolgunk legyen a köszönô levél megírá-sa. Ha olyan szerencsétlen helyzetbe jutnánk, hogy úgy érezzük, azajándék „lekenyerezés”, ellenszolgáltatásért kaptuk, legyen lelkie-rônk udvariasan, de határozottan visszautasítani. Ajándékot adnivagy elfogadni megvesztegetési célból nemcsak nem illendô, hanembüntetendô is. Kedves és figyelmes dolog, ha az ajándék kibontása-kor külön megdicsérjük az ajándékozó mûvészi, ízléses csomagolá-sát! (Ha az volt!) Bízzunk abban, hogy szüleink, testvéreink, baráta-in szívük szeretetébôl és pénztárcájukból annyit áldoztak, amennyitôlük tellett...

(A felvidéki Református Újság 2016. januári számából)

Viselkedési tanácsok fiataljainknak

Még a gólya is ... tudja költözése idejét, ... csak az én népem nem (Jer 8,7) 13

Faragó Sándor monori presbiter június végén egy erdei kirándu-lásra invitált. Aztán hamar kiderült, nem egyszerû kirándulásrólvan szó. Monortól 15 vagy talán 18 kilométerre, Vasadtól, Nyár-egyházától és Csévharaszttól még jó messze, a pótharaszti erdôközepén van egy huszita templomrom. A templom a régészekszerint a XIV. század végén vagy a XV. század elején épülhetetta nem éppen jó emlékû magyar király, Luxemburgi Zsigmondidején. Tény, hogy Pótharaszt 1403-ban már szerepelt a pápai ti-zedjegyzék nyilvántartásokban. Az 1410-es évekbôl huszita temp-lomként nevezik az írások. A huszita kelyhes csoport csak hasz-nálta a templomot, de nem ôképítették. Aztán a mi karrier-vágyó és német-római császár-ságra áhítozó Zsigmond kirá-lyunk a római klérus nyomá-sára – írásbeli ígéretét meg-szegve – a Konstanzi Zsina-ton, 600 évvel ezelôtt Husz Já-nos elôreformátort a máglyáraadta. A husziták elôreformá-ciójának lendülete ezutánalábbhagyott, s a pótharasztitemplom fölé egy idôre ismétodakerült a katolikus kereszt.

Pótharaszt és a környékbelitanyák népe, középkori szokás-ként, az egykori huszita temp-lom körül temetkezett. Nemsokáig, mert a török a Duna-Tisza közén mindent felperzselt, sPótharaszt települést és templomát is lerombolták. Több száz,középkori magyar településsel együtt a falu eltûnt a történelemsüllyesztôjében. A XVIII. század végén, a Türelmi rendelet utánezt az áthatolhatatlan erdôséggel benôtt, keskeny sávot a Nagy-kôrösi Református Líceum kapta meg. A területet nem jobbá-gyoknak, hanem hat évenként egymást váltó, a területre licitálószabadoknak adta bérbe a nagykôrösi református iskola.

A szabadok földmûveléssel, fakitermeléssel, állattenyésztésselfoglalkoztak. Paticsfalú, aprócska ideiglenes házaikban egymástkövették a gyermekek, s az erdei irtásokon a homok tisztes meg-élhetést biztosított a pótharaszti tanyák népének. A környék tele-pülései: Vasad, Nyáregyháza, Pilis, Monor református eklézsiái,majd az ismét megerôsödô Csévharaszt és Újlengyel szórványaifogadták be a tanyák lakóit, s az ottani katolikus és reformátuslelkészek temették a hatalmas erdôrengeteg tanyáinak lakóit atemplomromnál. Egyházi értelemben a templomrom körüli te-metô ma a Nyáregyházi Református Egyházközség gondozásá-ban áll, de a Csévharaszti Önkormányzat tulajdona.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat és a diktatúra óri-ási nyomással nehezedett a magyar gyülekezetekre. Az egyházfalai közé kényszerített egyháznak minden templomon kívüligyülekezeti rendezvényre, még a temetésekhez is hatósági enge-délyre volt szüksége. Köztudott. hogy a gyülekezeti alkalmakonott voltak a hatalom besúgói is. Hogyan lehet még ebben az Egy-házügyi Hivatal által is segített elnyomatásban a gyülekezetekmisszióját Isten dicsôségére erôsíteni? Ahogy a református éne-keskönyv 475. dicséretének második versét énekeljük: Keresse-

tek buzgón és megtaláltok, Téged keresünk Uram, hogy bûn s átok,Erôt ne vegyen mirajtunk légy nékünk, Égi utunk, igazságunk,életünk! Néhai Nt. Fôzô László nyáregyházi református lelki-pásztor meghallotta a hívó szót és az Igével felelt: „Igen, Atyám,mert így láttad jónak...” (Mt 11,26), s óriási bölcsességgel és bá-torsággal 1952-ben Monor, Pilis, Vasad lelkészeivel külterületitemetôi hálaadó istentiszteletre kértek és kaptak hivatalos enge-délyt. Kihirdették a vasárnapi istentiszteleteken, hogy júniusutolsó szombat délutánján a pótharaszti huszita templomromnála temetôben hálaadó alkalom lesz. A gyülekezetek presbiterei,

tagjai lovas szekérre, motor-kerékpárra ülve, s a legtöbbengyalog és biciklivel indultak azerdôrengetegen át a templom-rom felé. Mindenki hozott ma-gával egy kis süteményt, bort,üdítôt, s a presbiterek szekere-irôl lekerültek az ülôalkalma-tosságnak számító lócák, asz-talok. A hálaadó istentisztelet-bôl aztán úrvacsorás istentisz-teletek lettek, amelynek kere-tében az egykori tanyák Újlen-gyelbe, Monorra, Csévharaszt-ra, Vasadra, Nyáregyházárabeköltözött református és ka-tolikus lakói is emlékeztek aromtemplom körül elhantolt

ôseikre, s vették a Krisztus megtöretett testét és vérét jelképezôkenyeret és a bort. Néhai Dr. Fónyad Dezsô, majd utódja, GulyásLászló, Monor nagytemplom Nt. református lelkészei aztán mégbuszt is béreltek, hogy az vigye a híveket a pótharaszti erdei is-tentiszteletre, szeretetvendégségre, ma pedig már autóval jönneka családok. Az erdei istentisztelet után az otthonról hozott süte-mények és üdítô mellé a helyszínen gulyást fôznek. Így az erdeiúrvacsorás istentisztelet sajátos piknikké, szeretetvendégséggébôvült. 1997-ben a Csévharaszti Önkormányzat hozzájárulásá-val egy központi emlékhely létesült a templomromnál, ahol 1952óta minden év június utolsó szombatján istentiszteletet tartanak.A nyáregyházi presbitérium készíti elô az alkalmakat, ahol leg-utóbb Nt. Kelemen Norbert nyáregyházi református lelkipásztorhirdette az Igét, és Nt. Morva Ákos pilisi református lelkésszelegyütt osztották az úrvacsorai jegyeket a mintegy 70 fônyi gyü-lekezetnek. Az erdei gyülekezetben azok a fiatalabb és középko-rú, Isten felé úton levô generációk, köztük teljes családok vannakjelen, akik a templomi istentiszteleteken sajnos ritkán láthatók.

Hálával tartozom Istennek és monori presbiter testvéremnekaz invitálásért, mert a lakott településektôl távol, tiszta levegô-ben, Istentôl kapott erdei csendességben, a madarak dalával együttmi is énekszóval, gyülekezeti közösségben dicsérhettük Megvál-tó Urunkat, a Feltámadott Jézus Krisztust. Soli Deo Glória!Egyedül Istené legyen ezekért a lehetôségekért is a dicsôség!

Orosz Károlyny. mérnök-újságíró,vecsési pótpresbiter

Keressetek buzgón és megtaláltok

Szenteld meg oket az igazsággal: a Te Igéd igazság (Ján 17,17)14

A reformáció elsôsorbannagy lelki ébredés volt.Azonban nem csak az egyé-ni üdvösség kérdése lett atömegek személyes ügye,Luther szavaival: „hogyanjutok el a kegyelmes Isten-hez?”, de a nemzeti sorskér-dések is foglalkoztatták areformátorokat. Abban azidôben találkozott magyarnépünk elôször az iszlám-mal, a török hódítás az isz-lám vallás terjesztését is je-lentette.

A magyar reformátorokközül Károlyi Gáspár fogalmazta meg a zsidó-magyar sorspárhuza-mon alapuló történetszemléletet, amit aztán a magyar reformációvezetôi is átvettek. De néhány gondolata még a Himnuszban isvisszaköszön („bûneink miatt gyúlt harag kebledben”). Eszerint Is-ten a történelem Ura, minden az Ô akarata szerint történik, és ahogyannak idején Izráel népét az asszír támadással és a babiloni fogság-gal bûnei miatt büntette, ugyanígy a magyar népet is bûnei miatt te-szi próbára a török hódítással. Károlyi ezt írta „Két könyv” címû,1569-ben megjelent mûvében: „mert miképpen a zsidók ellen, azon-képpen miellenünk is az Isten fegyverkezett fel és vonta reánk az ôkézívét és eresztette reánk az ô fegyverét, ô támasztotta reánk azkonstantinápolybéli török császárt, mert miképpen Jeremiás mond-ja, hogy az Nabukodonozor Isten szolgája az zsidóknak büntetések-re, azonképpen bizony az török császár Isten szolgája az magyarnemzetségnek”. Hogy a török elleni háborúk idején ez mit jelentett,jól mutatja Arany János leírásában Szondy György drégelyi várka-pitány sorsa. A többszörös túlerôvel érkezô Ali vezér minden földijót ígér Szondynak, ha átadja a várat. Szondy tudja, hogy nagy áralenne, ha ezt elfogadja, hitét is fel kell adni, ezért elutasítja. Vállaljaaz egyenlôtlen küzdelmet, és a halálra készülve ezt üzeni vissza:„Jézusa kezében kész a kegyelem, egyenest oda fog folyamodni.”Bizonyára nem költôi túlzás ez, hanem a török idôben sokaknál ígykapcsolódott össze az üdvösség kérdése és a magyar népért érzettfelelôsség. Ennek alapja a bibliai hit volt.

Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a magyar nép a refor-mációnak nevezett lelki ébredéssel úgy megerôsödött, hogy ellen tu-dott állni a török hódításnak és az iszlám terjedésének. Feltûnô, hogya tôlünk nem messze élô népek közül azok, ahova már nem jutott ela reformáció, beolvadtak az oszmán birodalomba és, bár a nyelvü-ket megôrizték, de a muszlim vallást követik a mai napig. Ezek aszerbek egy része, a bosnyákok és az albánok.

Mai sorskérdésünk, hogy népünk és református egyházunk hogyfogja túlélni a modern népvándorlás korát, aminek még csak az elsô,kisebb hullámán vagyunk túl, hiszen az eddig hozzánk érkezô mene-kültek csak útba ejtettek minket, mert Ausztriába, Németországbaigyekeztek. Nálunk alig pár tucatnyian kértek menedéket. Mire ak-kor a nagy ijedelem, kérdezhetnénk. Ha két ember találkozik, akkoris a gyengébb szokott megijedni. Valljuk be, most mi vagyunk agyengébbek, nem úgy, mint a reformáció idején. Népünk gyenge,hitében is meggyengült, fizikailag is beteg, elöregedett és megfo-gyatkozott, mert az elmúlt évtizedek bûneinek gyümölcse most érikbe, az önpusztító, alkoholista életmód és fôleg a tömeges abortuszgyakorlata megtette hatását. Demográfusok leírták, hogy az utóbbi

évtizedekben több millió terhességet szakítottak meg a magyar kór-házakban, ha ez nem lett volna, akkor ma az ország lakossága kilencés fél helyett 15 vagy 20 millió lenne. Az átlagéletkor pedig legalábbtíz évvel lenne alacsonyabb és nem kellene félni, hogy ki fogja meg-termelni a nyugdíjak fedezetét. De hitben is gyengék vagyunk! Azegész európai keresztyénség csôdje az, amikor nem merjük azt mon-dani az ide érkezô idegen vallásúaknak, hogy legyetek olyanok mintmi, és akkor megleszünk jól egymás mellett. Miben is tudnánk nekikpéldát mutatni? Jellemzô, hogy miközben politikusaink szívesen hi-vatkoznak a „keresztyén Európára”, a valóságban ez sokszor márcsak látszat. Sôt már arra sem figyelünk oda, vagy csak kicsit fur-csálljuk az olyan újsághírt, hogy egy olasz városban az iskolákbantavaly nem tartottak karácsonyi ünnepséget, mondván, hogy az ottélô muszlimok nem tudnak mit kezdeni a karácsonnyal. Közben pe-dig nálunk is megfigyelhetô, hogy a Kádár-rendszerben kialakultszóhasználat újraéledéseként az iskolák, mûvelôdési házak újra nemkarácsonyi, hanem fenyôünnepet tartanak. Több tévémûsorban el-hangzott, hogy az advent az ünnepvárást jelenti. Szó sincs az Úr ér-kezésérôl, ami az adventus Domini jelentése. Szégyenlôs-szemérmesviselkedésünkre jellemzô, hogy a települések elejére nem a szép régiés magyaros köszönést írjuk ki, hogy „Isten hozott településünkön”,hanem egy németbôl fordított és ordítóan magyartalan szöveget:„Szívélyesen üdvözüljük Önt”! Isten nevében áldást kérni a vendég-re, ahogy búcsúzáskor is, alig mondjuk már a régi köszönést: „Istenáldjon!, Isten veled!” Ha én magam sem vagyok Istennel, nincs ez agondolat a szívemben.

A menekültekkel való találkozás több kérdést is felvet. Ne feled-jük el, hogy az Úr Jézus földi életét maga is menekültként kezdte,mert Heródes gyilkos terve miatt, József és Mária a gyermekkelEgyiptomba menekült. Hogy ott kik fogadták be ôket, nem tudjuk,de bizonyára nem véletlen, hogy az Úr Jézus a jövevények befoga-dását a betegek és a foglyok meglátogatása mellett az ô követôinekajánlott jócselekedetek között javasolja: „...jövevény voltam és be-fogadtatok...” (Mt 25,35). Persze erre ott nem milliós tömegekrôlvolt szó. Politikusainknak nagy a felelôssége, hogy a bizonyára mégsokáig elhúzódó népvándorlást hogyan kezeljék, de ez nem kisebbítiJézus szavának az érvényességét. Aztán a misszió parancs is ott álla Bibliában: „tegyetek tanítványokká minden népeket!” A keresz-tyén misszió a muszlim-arab világot nem nagyon tudta a maga lakó-helyén megszólítani, bár errôl a területrôl is hallunk híreket keresz-tyén közösségekrôl, de most mégis új helyzet állt elô, hiszen ôk jön-nek hozzánk. Ha a hitünk erôs és a szeretetünk is példa lehet, akkorszólnunk kell nekik is Jézusról, a mi Megváltó Urunkról. Bizonyáralesz még erre lehetôségünk. Németország a múlt évben több mintegymillió menekültet fogadott be. A deklarált cél, hogy ezek minélhamarabb dolgozzanak, adót fizessenek. Ennek érdekében lerövidí-tették számukra az eddigi nyolc évrôl 5-6 évre az állampolgárságmegszerzését. Több német napilap közös felmérése szerint a mene-kültek többsége csak addig akar Németországban maradni, amígmegszerzi a német, és ezzel uniós útlevelet. A többség nem akar éle-te végéig német gyárakban robotolni, inkább vállalkozni akar ven-déglôsként, boltosként olyan országban, ahol erre jobb lehetôségetkap. Ahol a klimatikus viszonyok legalább nyáron a ramadani böjtidején hasonlítanak az otthonihoz. Sokan meg is nevezték Olaszor-szágot, Magyarországot. Várható tehát pár év múlva, hogy több tíz-ezer, vagy nagyobb számú szír és arab akar nálunk letelepedni. Ak-kor már nem lehet ôket eldugni valamelyik pesti aluljáróban, hiszenuniós polgárként jogaik lesznek nálunk is. Utánpótlásként, és csa-ládegyesítéssel a szülôföldjükrôl még várhatóak további klímame-

Sorskérdéseink

�

Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok (Mt 10,16) 15

Sorskérdéseinknekültek. S mivel családostul jönnek, gyerekeik a mieinkkel fognakegy padban ülni. Várható, hogy egy idô múlva a vegyes házasságnaknem a katolikus–református házasságot fogjuk hívni, hanem a musz-limokkal kötött házasságot. Ez az idô fogja eldönteni, hogy igazánkik vagyunk! Ha a hitünk csupán szép szokás, akkor könnyen meglehet mást szokni. Az arab konyha pl. nagyon jó, még a lecsót is is-merik, csak másként hívják. A döntô az lesz tehát, hogy a hitünkerôsebb-e, mert akkor nem lehet más szokásra könnyen cserélni.

Isten, a történelem Ura most adott még pár évet, hogy erre a mostmár jól kirajzolódó és kiszámítható helyzetre felkészüljünk. Azértimádkozzunk, hogy ezt az idôt egész népünk, egyházunk jól használ-ja ki!

Isten adjon egy újabb ébredést, lelki megerôsödést és minél többenlegyünk, akiknek személyes meggyôzôdése és hitvallása ez: „az énMegváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok!” Így tudhatjukegész népünk sorsát is jó helyen, a mi mennyei Atyánk kezében!

Dr. Gyôri István

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalos idôszaki kiadványa. Megjelenikez évben hat alkalommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán, Dr. Kelemen-né Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki László, Dr. Papp Vilmos, Dr.Ritoók Zsigmond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô és képszer-kesztô: Dr. Békefy Lajos PhD. Felelôs kiadó: Dr. Szilágyi Sándor. Tördelés: HeckmannTamás. Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szövetség Irodája, 1092 Bu-dapest, Ráday u. 28. Tel.: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. A lapa fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj bel-földre évi 2700 Ft, Európa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 5700 Ft. Az elôfizetésidíj csekken fizethetô: „Magyar Református Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”,Budapest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában. Lapunk fenntartásátszolgáló adományaikat is köszönettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyüle-kezetei és presbitériumai nevében! Készítette a Prime Rate Kft. Felelôs vezetô: a Kft.igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe: www.presbiter.huA megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

Ez a lapszámunk Vaszkó Gábor és családja hathatós anyagi támogatásával jött létre.A Magyar Református Presbiteri Szövetség ezúton is köszönetét fejezi ki a támogatásért.

Mérvadó becslések szerint a római katoli-kus egyház magyar nemzetiségû híveinekszáma Erdélyben meghaladja a 900 ezret,a református egyházé pedig 800 ezerre te-hetô, az unitáriusok száma 100 ezer, azevangélikusoké 25 ezer, a többi vallásé(baptista, magyar görög-katolikus, pünkös-dista...) mintegy 100 ezer, így a romániaimagyar nemzetiségû lakosság összlétszá-

mát mintegy 2 millióra tartják. Erdélyben, akárcsak Kárpátalján, aprotestánsok aránya jóval nagyobb, mint Magyarországon. Ezért etérségben a protestáns iskolák és hagyományok jóval nagyobb szere-pet játszottak és játszanak a közélet-ben, mint az ország más vidékein.

Felmérhetetlen az a személyisé-gekben is fölmutatható kultúrkincs,amit Erdély adott a magyar nemzet-nek. Erdély sok kiválóságunk böl-csôjét ringatta, kezdve a sort Mátyáskirállyal és apjával, a törökverô Hu-nyadi Jánossal, folytatva a nagy fe-jedelmekkel, Báthori Istvánnal,Bethlen Gáborral, Bocskai Istvánnal,I. Rákóczi Györggyel, I. Apafi Mi-hállyal, illetve Thököly Imrével ésII. Rákóczi Ferenccel. Vagy a ké-sôbbi korból említhetjük WesselényiMiklós, gróf Mikó Imre, Teleki Lász-ló és Teleki Pál politikusok nevét. A tudósok, írók, mûvészek közülkiemeljük: Apáczai Csere János, Bod Péter, Misztótfalusi Kis Mik-lós, Benkô József, Áprily Lajos, a nemzetnevelô író, Benedek Elek,

Bethlen Miklós, Bolyai Farkas és Bolyai János, az utazó Bölöni Far-kas Sándor, a polihisztor Brassai Sámuel, Cserey Mihály, az egyház-alapító Dávid Ferenc, az orvos és nyelvész Gyarmathi Sámuel, a tu-dós ôshazakutató Kôrösi Csoma Sándor, a népdalgyûjtô Kriza Jánosés Szabó T. Attila nyelvész, Székely Bertalan és Paál László festôk,a püspök-író Makkai Sándor, a mártír-püspök Márton Áron, a kul-túrpolitikus-írók: Orbán Balázs, Kemény Zsigmond, Mikó Imre, Te-leki Sámuel, Bartha Miklós, Bánffy Miklós, Kemény János, Remé-nyik Sándor, Dsida Jenô, Szilágyi Domokos, Székely János, meg aszékely nép lelkébôl szóló Nyírô József, Tamási Áron, Wass Albert,s még hosszan folytathatnánk a sort, elérvén Sütô Andrásig, TôkésLászlóig, Kányádi Sándorig, a balladakutató-gyûjtô Kallós Zoltánig,

a tudós Jakó Zsigmondig és BenkôSamuig.

Erdély kulturális életében megha-tározó szerepet játszanak az olyannagy múltú civil szervezetek, mintaz 1859 óta mûködô Erdélyi Múze-um Egyesület, az ugyancsak évszá-zados múltú Erdélyi Magyar Köz-mûvelôdési Egyesület, az ErdélyiMagyar Gazdák Egyesülete, a többévszázada mûködô énekkarok, kó-rusok. Állandó magyar színi társula-tok, színházak ma Erdély nyolc vá-rosában találhatók: Kolozsvárott,Marosvásárhelyen, Nagyváradon,Temesváron, Szatmárnémetiben,

Sepsziszentgyörgyön, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Bu-dapest mellett a második magyar operatársulat Kolozsvárt mûködik.

(Forrás: nemzetismeret.hu)

Erdély – Nemzetismeret – 1956–2016

Életet kért to led, és megadtad neki, hosszú életet (Zsolt 21,5)16

Gulácsy Lajos református lelkész,a Kárpátaljai Református Egyháznyugalmazott püspöke január 9-énünnepelte 91. születésnapját. Élet-útja tanúságtétel a hitben való ki-tartásról egy embert és lelket pró-báló korban.

Pályája a kárpátaljai ébredési moz-galomban indult, majd a kommu-

nista hatóságok meghurcolták, és hét évet töltött lágerben. Amiértsoha nem panaszkodott, sôt, hálát adott a próbatételért, amely méginkább megerôsítette ôt. A hétszûk esztendô hét bô esztendôvéválhatott számára ez által. Áld-juk az Urat nemcsak a szép és jónapokban, hanem minden körül-mények között, vallja a nyugal-mazott püspök. Nehézségekben,megpróbáltatásokban, akkor is,amikor az élet árnyékos oldalánvagyunk.

Gulácsy Lajos, idôs kora elle-nére, ma is szüntelenül dolgozik.2015 ôszén beköltözött a Kár-pátaljai Református Egyház Dia-kóniai Osztálya által fenntartottidôsek otthonába, hogy minéltöbb idôt szánhasson az idôsek-kel való szolgálatra, de amikorhívják, megy helyettesíteni, hirdetni Isten Igéjét, kegyelmét, szere-tetét.

– Örülök, hogy most, a 91 évet betöltve, még munkálkodhatok.Még hirdethetem Isten szabadítását. Figyelmeztethetem honfitársai-mat Isten dolgaira. Ez kegyelem. Csodálatos ajándéka Istennek.Szükség van rá, hogy beszélgessek az itt lakókkal, arra tanítsamôket, hogy mindenért legyenek hálásak. Én vagyok közöttük a leg-

idôsebb, mégis ôk vannak elkeseredve. Ezért kell bölcs Salamonnalnekünk is kérni, hogy „Taníts minket úgy számlálni napjainkat,hogy bölcs szívhez jussunk”. Ez lenne a szép öregség titka: bölccsélenni, nem pedig morgónak, elégedetlennek, akaratosnak. Ám a böl-csességet már fiatal korban kell elkezdeni. Ismét bölcs Salamontidézném: „Emlékezzél meg az Úrról a te ifjúságod idejében, amíg elnem jönnek a nemszeretem évek”. Az a legfontosabb, hogy a fiata-lok olvassák a Bibliát, olvassanak lelki könyveket, ahol Jézus taní-tása van kidomborítva. És kívánom, hogy Istenre figyelve mindenkijól élje meg az életét, keresse a lehetôséget Isten országának építé-sére. Ezt kívánom utódainknak is, fôleg a fiataloknak, ebben legye-nek buzgók, mert csak ennek van értelme. Mert minden elmúlik, de

az Isten beszéde megmaradörökké – mondta a püspök.

– Hálát adok az Úrnak Lajosbácsiért, hogy Isten megadta ne-ki azokat az ötleteket, melyeknekköszönhetôen létezik ez az idô-sek otthona, hogy megnyíltakreformátus oktatási intézménye-ink, az pedig külön ajándék szá-munkra, hogy itt lehet és szol-gálhat közöttünk – fogalmazottköszöntôjében Nagy Béla, aKRE Diakóniai Osztályánakigazgatója. – Adjon az Úr Lajosbácsinak még sok boldog esz-tendôt, erôt, kitartást, jó egész-séget, hogy bölcs gondolataival,útmutatásaival irányítson ben-

nünket. „Áldjon meg téged az Úr, és ôrizzen meg téged!”Az otthon lakóinak nevében Kota Sándor fogalmazta meg jókí-

vánságait, majd vidám beszélgetés mellett fogyasztották el közösenaz ünnepi vacsorát, szelték fel a születésnapi tortát.

Isten éltesse, kedves Lajos bácsi!Kovács Erzsébet

(Forrás: http://refua.tirek.hu/hir/mutat/50824/)

A szép öregség titkaGulácsy Lajos nyugalmazott kárpátaljai püspök 91 éves

CCzziirrmmaayynnéé KKooccssiiss RRóózzaa:: FFéénnyyeelljjéékk vviilláággoossssáággoottookk ((ppoorrttrréévváázzllaattookk)) 22001155..A szerzô negyedik kötetét vehetjük kezünkbe. Újabb könyvében lírai képekben mutatja be ismerôseit, ba-rátait, szellemi társait irodalmi – publicisztikai mûfajokban: portrévázlatban, életútban, interjúban, riport-ban. A könyvben több párhuzamos 20-21. századi pályakép mellett olvashatóak egykori lelkészek portréi,akiket szó szerint a feledés homályából hoz fel a fényre.

Egy-egy személyt írói eszközökkel mutat be a szerzô, róluk jellemrajzot vagy jellemképet ad: személyle-írást nyújt, bemutatja rövidített pályaképüket, esetleg hatástörténetüket. A könyv lapjain eltérô jellemekkeltalálkozunk, akiket nem csupán az író – szerkesztô, Czirmayné Kocsis Róza személye köt össze, hanem azis, hogy a bemutatott emberek életében van valami közös jegy, hasonló tevékenység: a szolgálat. Mindenkicselekvô férfi vagy nô, akik más-más módon szolgálnak egy-egy közösséget: egyházi gyülekezetet, csalá-dot, oktatási intézményt, települést, kisebbségi magyarságot, Kárpát-medencei reformátusságot. Szolgálnak

katonaként, lelkészként, énekesként, néprajzkutatóként, tanárként, orvosként, költôként és képzômûvészként egyaránt felelôsséggelés elkötelezettséggel.

Hamvas Béla után szabadon idézôdik: egy nemzet szellemét csak úgy mentheti meg, ha van szellemi kasztja, mely a lét magasabbköreibe vezetô úthoz való viszonyát fenntartja.

Gyulai Edit, Hajdúböszörmény

Milyen jó az idején mondott szó (Péld 15,23) 17

„A farkas... elszéleszti a juhokat”(János 10,12)

Az utóbbi idôben a Bp-Pasaréti Egyházközség hírlevelében(www.refpasaret.hu Áldás, békesség rovat) a gyülekezet elsôéveinek történetével foglalkozunk. A látványos külsô gyarapodásés építkezés mellett a gyülekezet lelkipásztora jól látta az egyház-

ra leselkedô veszélyeket is. Egy1943 májusában elmondott pré-dikációjában Joó Sándor ezeketsorolta el megrázó erôvel (meg-jelent a Számadás c. kötetben,2012):

A gyülekezeti tagok családi éle-te nem a Krisztus uralma alattfolyik, a missziói alkalmak mû-ködése akadozik, kint a világbanaz egyház létét – és ezzel együttaz egész társadalom létét – sötéterôk fenyegetik. Itthon, a látszó-lag keresztyén társadalombanmind erôsebb a különbözô po-gány ideológiák hatása. Kint, a

háborúban ekkor már megtörtént a Don-kanyarnál a nagy vere-ség 1943 januárjában, és az egyelôre még távoli frontokon vész-jósló fordulat következett be.

„Krisztusnak a családonkinti nyáját már szét is szórta a sátán:alig van már egy-két olyan család, ahol imaközösséget alkotnaka családtagok egymással, ahol házi istentiszteletet végeznek, aholmég elôveszik a Bibliát, meg az öreg Szikszait, és csendes esté-ken olvasnak belôle. A gyülekezeti bibliaórákról is igyekszik el-széleszteni a juhokat a sátán. Legutóbb az egyik bibliaóránkon

egyetlen résztvevô volt. Tragikus dolog az, amikor egy bibliakö-ri közösség tagjai szétszélednek. Az események ilyen alakulásamindig a sátántól van, az ô törekvése szétszéleszteni a nyájat.

Legyünk elkészülve rá, hogy az elkövetkezendô idôben mégjobban fog erôsödni a sátánnak ez a gyülekezetbontó, szétzül-lesztô munkája. Bármilyen gyengék és elesettek is a keresztyénegyházak a világban, mégis Krisztus egyházai képezik még mais a legnagyobb akadályt a sátán törekvéseinek, a sátán munká-jának az útjában.

Ezért érdeke a sátánnak, hogy az egyházat feleslegessé tegyeaz emberek életében, hogy az egyházak tekintélyét aláássa, hite-lét rontsa. Ezért érdeke ennek a világnak és érdekünk mindnyá-junknak, hogy Krisztus anyaszentegyháza virágozzék, megerô-södjék, mert a hívô emberekbôl álló egyházi közösségre mondot-ta Jézus azt, hogy a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

Most pedig igencsak rányíltak erre a világra a pokol kapui. Nesegíts hát te magad is szétszéleszteni a nyájat, ne szakadj ki atestvéri közösségbôl, sôt igyekezz minél elszakíthatatlanabbulhozzátartozni a szentek egyességéhez, a Krisztus anyaszentegy-házához, a Jó Pásztor nyájához...

Krisztus híveinek a helyzete e világon olyan, mintha bárányo-kat bocsátanának a farkasok közé. Óh, milyen reménytelen vol-na a keresztyénség helyzete és minden egyes keresztyén embersorsa ebben a sátánnak tetszelgô világban, ha csak béresek vi-gyáznának reájuk, azaz ha a gonosz hatalmasság ellen csak em-beri segítségre, fegyveres erôre, törvényekre számíthatnánk.

Milyen jó, hogy a Pásztorunk is velünk van...”

Úgy tûnik, hogy ezek a prófétai szavak ma is nagyon aktuálisak.De még inkább érvényes marad a vigasztalás is, hogy a juhok aJó Pásztor tulajdonai, és Ô vigyáz rájuk.

Viczián István

Prófétai szavak több mint 70 év távlatából

Áldó hatalmak oltalmába rejtve1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjukbékén mindazt, ami jô. Mert Isten ôriz hívenreggel, este, Ô hû lesz, bármit hozzon a jövô.

2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múltnapoknak terhe ránk szakad, Megrettent lel-künk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett,Atyánk, szent Fiad.

3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Melyszínig töltött, keserû s nehéz, Te segíts békén,hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hû atyaikéz!

4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szépnapod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsensok nehéz emlékünk, Hogy életünket szentel-jük neked!

5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Haddhalljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett,szép világod, Hol téged dicsér minden gyer-meked!

Dietrich Bonhoeffer 1906–1945 (német)http://enekeskonyv.lutheran.hu/enek355.htm

J. Gelineau 1971

Világosságom és segítségem az Úr, kito l félnék? (Zsolt 27,1)18

Önmagában „csak” egy könyvet, egy na-gyon okos, értékes könyvet. De Jézussal azörök élet beszédét, az örök Igét, az örökéletre mutató vezérfonalat jelenti nekem,keresztyén testvéreimmel együtt. Az evan-gélisták és apostolok írásaiból, melyeketIsten Lelke ihletett, megismerhetem Jézustanítását. A törvény és prófétai íratok által,de a zsoltárok révén is kitárul elôttem IstenOrszága, és mégis titok marad. Bûnrôl,

bûnbánatról és bûnbocsánatról személyesenengem is értesít és tükröt tart elém (Zsid4,12-13). Magamat könyvszeretô, könyv-gyûjtô embernek ismerem, aki könyvekközött nôttem fel, és könyvtárban érzem jólmagam. A Bibliát magamnál hordhatom,benne van egy hordozható könyvtáram,amely munkaeszköz, imádságos könyv,anyanyelvem. És más nyelvek szépségétés gazdagságát mûvelô könyv is. Nevezikkönyvek könyvének, az Élet könyvének,nekem élô könyv. Digitális eszközök se-gítségével is hallgathatom, olvashatomjártomban-keltemben, felkelésemben éslefekvésemkor, éjjel és nappal, úton és ott-hon: éltet, felemel, továbbvezet. Úgy élek

vele, mint valami vitorlás hajóban a tenge-ren – ezer veszély között –, s a Lélek ere-jével vitorlázom a jó kikötô felé, ahol Jé-zus vár. Tisztelem és csodálom a bibliafor-dító tudósokat, napjainkban a kézírássalBibliát másoló testvéreimet, a bibliater-jesztôket, egy-egy bibliai karakter mûvészimegjelenítôit színpadon vagy filmvásznon.Tisztelem a Biblia ihlette nagyjainkat, bi-zonyságtevôket, bibliás hitvalló ôseinket.A valamikori Jugoszláviai ReformátusÉnekeskönyvben az „El ne hagyjuk a Bib-liát...” kezdetû dicséret azt zengi, hogy aBiblia „ingyen kegynek záloga”, amit so-hase hagyjunk el. Nem mágikus eszköz,hanem ajándék, ingyen kegyelembôl, melyaz Üdvözítôrôl szól. Ezért is olyan szépdolog ajándékba Bibliát adni szeretteink-nek. Csodálatos a kínálat: Gyermek Biblia,Kis képes Biblia, Családi Biblia, CigányBiblia, Braille Biblia (Könyvek KönyvePontokban) gyengén- és csökkentlátó test-véreinknek. Amikor én már nem leszek, aBiblia akkor is lesz, és egyre jobban terjed.Rendíthetetlenül bízom Jézus ígéretében,amit Márk evangélista így fogalmazottmeg: „Az ég és a föld elmúlik, de az én be-szédeim nem múlnak el” (Mk13,31). Istenminden korban gondoskodott az Ô Igéjé-nek írott és hirdetett formában történô ter-jedésérôl. Ezután is meg fogja tenni. Ne-kem a Biblia a világképem, istenképem,emberképem és önképem, egész értékren-dem kialakulásához nélkülözhetetlen, hogyeljussak hit és reménység által a színrôl-színre látásig (1Kor 13,12). Szeretem aBibliát, mert élô könyv, mert él az Úr, ésbenne „...Isten elküldte Fiának Lelkét a miszívünkbe” (Gal 4,6). Évezredes szív kül-di... szívnek... szól az örök Istentôl. És ak-kor már nem lehet titok többé, hiszen kije-lentette magát benne Isten, Aki a Szeretet.Istennek legyen hála a Bibliánkért!

Dr. Békefi-Röhrig Klaudiavolt délvidéki református lelkész,

dipl. pasztorálpszichológus

Mit jelent nekem a Biblia?

2017. októberében fogjuk ünnepelni, ha Urunk megengedni, a reformáció születésének500. évfordulóját. Ennek elôzeteseként lapunkban sorra vesszük a hitújítás sarkalatoselveit, s ezekrôl megkérdezzük olvasóinkat, presbitereket, egyházi vezetôket, szerkesz-tôségünk tagjait. Ezek az elvek: egyedül a Szentírás, egyedül Krisztus, egyedül hit ál-tal, egyedül kegyelembôl, egyedül Istené a dicsôség. Most az egyedül a Szentírás el-vérôl olvasunk vallomást Mit jelent nekem a Biblia? címmel. Várjuk Kedves Olvasó-ink gondolatait és vallomásait is! (drbl)

Dal a BibliárólHol nincs a polcon Biblia,

üres, kietlen ott a ház;

Könnyen bejut Sátán oda,

S az Úr Jézus ott nem tanyáz.

Azért hát ember, bárki légy,

Egy-két filléred kerül:

Egy Bibliát sietve végy

Az ördög ellen fegyverül.

Nyisd azt föl minden reggelen.

Csüggj hittel mindenik szaván.

Merülj belé figyelmesen,

Olvasd, kutasd nap-éjszakán.

E könyv erôt ad és vigaszt,

S ne bánd, ha int, ha néha bánt,

Pajzs gyanánt használjad azt

Örömben, búban egyaránt.

Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd

Mint földi élted támaszát,

Amely ha sírodig kísért,

Számodra nyit új, jobb hazát.

Luther Márton

Azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással (Titus 2,1) 19

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia felvételt hirdeta 2016/2017-es tanévre a következô szakokon:

1. Teológia szak – Teológus szakirány (osztatlan MA képzés, nappalitagozaton; képzési idô: 10 félév)

2. Teológia szak – Lelkész szakirány (osztatlan MA képzés, nappali ta-gozaton; képzési idô: 12 félév)

3. Katekéta-Lelkipásztori munkatárs szak (BA képzés, nappali- és leve-lezô tagozaton, valamint a beregszászi kihelyezett tagozaton; képzé-si idô: 6 félév)

4. Református közösségszervezô szak (BA képzés, levelezô tagozaton;képzési idô: 6 félév)

5. Teológia MA szak (hitéleti alapszakra épülô képzés, levelezô tagoza-ton; képzési idô: 4 félév)

2016 szeptemberében indulószakirányú továbbképzéseink:

1. Egyházi kommunikáció szakirányú továbbképzés (4 félév)2. Bibliai gazdálkodás szakirányú továbbképzés (4 félév)3. Biblia-alapú lelkigondozó szakirányú továbbképzés (2 félév)4. Pasztorálpszichológia szakirányú továbbképzés (4 félév)5. Keresztyén hospice lelkigondozó szakirányú továbbképzés (4 félév)6. Református hit- és erkölcstan oktatói szakirányú továbbképzés (4 félév)

A jelentkezés határideje valamennyi szakon: 2016. április 20. • Szakirányú továbbképzések esetében: 2016. augusztus 31.A jelentkezési lapok letölthetôek honlapunkról: http://srta.hu/jelentkezesi-lapok

Presbiteri és gyülekezetimunkás Népfôiskola (1 év levelezô képzési forma)A jelentkezésnek nem feltétele az érettségi, sem a választott gyülekezeti tisztség. A képzés díjtalan. Min. 15 fô jelentkezése esetén indul.

A képzésekrôl és a felvételi rendjérôl bôvebben olvashatnak honlapunkon, valamint szívesen állunk a jelentkezôk rendelkezésérea következô elérhetôségeken: srta@tirek.hu , illetve 0036- 47/312-947

Szeretettel várunk minden érdeklôdôt!

Felvételi hirdetmény 2016/2017

Hálás szívvel és örömmel közvetítem lapunk szerkesztô bizottságá-hoz a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára és az AkadémiaNépfôiskolai ágára történô jelentkezés szép és gazdag lehetôségét.

Évtizeden át szerzett megtapasztalásom, hogy milyen nagy ajándékés felelôsség is egyben akár egy-egy személy ajánlással, referencia le-véllel történô megerôsítése. Mennyivel inkább rendkívüli kiváltságegy történelmi intézmény információs anyagát akár csak továbbítani is.

Ha csupán a portás, a küldönc szerepét töltjük is be, akkor is igaz,hogy az ember már a bibliai zsoltáros életidôt is meghaladva ugyan(90. Zsoltár), mégis megszeppent, kicsi diákká válik a közel 500 évesKollégiumra gondolva és különösen szólva is valamit.

De az intézmény történelmi nagysága nem csupán megriaszt, ha-nem gyermekévé is formál. A szemlélôdés történelmi mértékû marad,vagy éppen azzá válik, de az érzelmi szálakon mégis az Alma Mater(Éltetô Anya) és a discipulus (tanuló) kölcsönös ragaszkodása leszmeghatározóvá a spiritus loci, a helység, a falak között kialakult, aLélek által évszázadok során megérintett nemzedékek szellemében.

Mi az, ami a vallomásos hangvételbe tárgyiasulva is belefér, sôt kisem maradhat abból? Csak éppen a feltörô gondolatokat és halványismereteket rögzítve: mindenek felett a hûség, mellyel az intézmény atörténelmünket ôrzi, értékeli, és átadásra alkalmassá formálja. Rövi-den szólva: történelmünket az Ige mérlegére teszi. Ez azért lehetsé-ges, mert Isten gondoskodott róla, hogy mindig az Ige Kollégiuma le-gyünk. Ha nem is mindig és azonnal ismerte fel intézményünk a Lé-

lek nagy széljárásait, de végül mindig magáévá tette és másoknál min-dig korábban. Így vált a Reformáció utáni nagy európai ébredésimozgalmaknak otthont, befogadást nyújtó székhelyévé.

Mivel ezeknek kapcsán nem a szakadások, hanem a missziói szol-gálatok irányába mozdult, azért nagyon fontossá lettek számára agyülekezetek, a szorványok, és ezek fészkeibe fellelhetô, egyszerû éle-tekben rejlô, személyiségbeli kincsei (Népfôiskola). Nagy üggyé váltaz egyház és nemzettest gondozása, a mártíriumok sokasága, az áldo-zathozatal és mind ezeknek Isten Országa erôterébe történô bevoná-sa. Adott evangéliumi távlatai a világmisszió felé is vonták. A szociá-lis érzék évszázadokon át valóban Anyává tette, míg az Ige, s annakôrzése hitvallóvá is.

Ez már elviselhetetlenül sok volt más egyházi hatalmi körök szá-mára, majd a XX. század istentelen ideológiáinak, ezért kellett ismé-telten bezárni, vagy személyi állományában elüldözni intézményün-ket, utoljára 40 évre.

Jöjj, ne félj, és ne habozz, ha induló csónakod zászlajára csakegy is felírható a Jézus Krisztus evangéliumának fentebb említettértékei közül, közelíts felénk! A Lélek és a Tudomány révkalauzaimajd segítenek, hogy hajótörés nélkül parthoz érj.

A pataki találkozásig is Isten áldását kérve életedre, testvéri szívvelegy öreg hajós:

D. Szabó Dániel

Szerény, de szívbéli ajánlás a felvételi hirdetményhez

Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál (Fil 2,3)20

„Uram, taníts minket imádkozni” (Luk 11,1b)

MeghívóA Dunamelléki Református Egyházkerület

és a Magyar Református Presbiteri Szövetség

2016. március 19-én, virágszombaton 10 órai kezdettela Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség templomában

(Budapest VIII. ker., Salétrom u. 5.)tartja

36. DUNAMELLÉKI EGYHÁZKERÜLETI PRESBITERI KONFERENCIÁJÁT.

A konferencia központi témája:TANULUNK IMÁDKOZNI

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálátadjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”

(2Thessz 5,16-18)

A konferencia programja:09:30–10:00 A résztvevôk érkezése, regisztrálása10:00–10:40 Megnyitó áhítat és köszöntés:

nt. Bacskai Bálint, a Bp.-Józsefvárosi Egyházközség lelkipásztora10:40–11:00 Megnyitó: dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök11:00–11:40 Kihez imádkozunk? Dr. Szûcs Ferenc teológiai professzor11:40–12:00 Szünet12:00–12:20 Zenei szolgálat12:20–13:00 Imapéldák a Szentírásban:

Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány fôtitkára13:00–14:00 Ebédszünet, ebéd14:00–14:30 Bizonyságtétel: Mit jelent az életemben az imádság?

Fóris Györgyné, a Baranyai Területi Szervezet alelnöke,Hajdú Ildikó, a helyi gyülekezet presbitere, missziói bizottságunktagja

14:30–15:00 Egyéni és közösségi imádkozás,dr. Szabó Károly gyermekgyógyász fôorvos, a Délpesti TerületiSzervezet elnöke

15:00–15:50 Kérdések, beszélgetés, imaközösség16:00 Istentisztelet úrvacsorával a templomban, szolgál

Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegyeesperese

Jelentkezni lehet a létszám felmérése érdekében legkésôbbmárcius 14-én, hétfôn 12 óráig

a Magyar Református Presbiteri Szövetségnél telefonon, faxon (06-1-476-3211)mobiltelefonon (06-20-250-1428), vagy e-mail-en (szovetseg@presbiter.hu).

Szeretettel hívjuk és várjuk az Egyházkerület minden presbiterétés gyülekezeti tagját, valamint minden érdeklôdôt a konferenciára!

A részvétel ingyenes, adakozást az ebéd költségeire elfogadunk.

Budapest, 2016. január 22.

Testvéri szeretettel:dr. Tôkéczki László dr. Szilágyi Sándor

egyházkerületi fôgondnok ügyvezetô elnök

Esztendôknek fordulásán...

Kálvin újévi imájaJó Atyánk, elôttünk az ismeretlen újeszten-dô. Bizonyára jót és szépet, meg rosszatés nehézséget is hoz majd. Erôsítsd megkérünk hitünket afelôl, hogy mindazzal,ami vár ránk, javunkat akarod. Tégy bizo-nyossá, hogy semmi sem szakíthat el min-ket szeretetedtôl. Hiszen az elmúló eszten-dôben is megtapasztaltuk szeretetedet,ezért tekintünk bízó hittel az újesztendôreis. Hálával nézünk vissza, reménnyel for-dulunk elôre. Hálaadásunk közben semfeledkezünk meg testvéreinkrôl: azokról,akik éheznek és fáznak, akik fenyegetésekés üldözés között élnek, akiknek az életéterôszak veszi körül. Erôsítsd meg ôket,Urunk, nehogy elveszítsék hitüket, de meg-ôrizhessék bizodalmukat Tebenned, és újreménységet kapjanak. Engedd Urunk,hogy emberséget tapasztaljanak, s felfe-dezhessék szereteted jeleit. De könyörgünkazokért is, akik a baj és erôszak okozói:fedezzék fel szeretetedet, s így hagyják elgaz cselekedeteiket. S ami eközben szí-vünket és elménket betölti, azt mind Elédhozzuk, és közösen kérünk Téged így: MiAtyánk, aki a menyekben vagy...

Ami a lényegUram, amikor botorkáltamés elestem,fel tudtam állni,mert Téged követtelek.

Rudolf Bohren

Ahol élni fog a hit,nem fogja engedni, hogy a lelkek avilágba dermedjenek, hanem a végsôfeltámadás reményéhez emeli fel ôket.

Kálvin

Mindenkinek a tekintete rajta függött (Luk 4,20) 21

MeghívóA Magyar Református Presbiteri Szövetség – Alapszabályának III.3.3. pontja

értelmében – évi rendes küldött-közgyûlését

2015. március 12-én (szombaton) 10 óráraa Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának dísztermébe

(1092 Budapest, Ráday utca 28. II. em.) összehívom.

A küldött-közgyûlés tárgysorozatát az elnökség az alábbiak szerint javasolja:

09:00–10:00 Érkezés, a küldöttek regisztrálása10:00–10:40 Megnyitó áhítat: dr. h.c. Szabó Dániel, a Szövetség nemzetközi tanácsadója10:40–11:00 Köszöntés, határozatképesség megállapítása, elnöki megnyitó: dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök11:00–11:15 Köszöntések a vendégek részérôl11:15–11:40 2015. évi elnökségi beszámoló, dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök:

- tárgyévi konferenciák - területi tisztújítások- támogatások - idei konferenciák- területi szervezetek mûködése - 2016. évi munkaterv

11:40–12:00 Zenei mûsor, dél-koreai vendégmûvészek szolgálata12:00–12:10 A Felügyelô Bizottság beszámolója: Bittó Zoltán, a Felügyelô Bizottság elnöke12:10–12:20 A Gazdasági Bizottság beszámolója: dr. Székely István, a Gazdasági Bizottság elnöke

- 2015. évi gazdasági beszámoló - a Számviteli Politika módosítási javaslata- 2016. évi költségvetés - tagdíj és elôfizetési díjak 2016-ra

12:20–12:35 Beszámoló a Szövetség 2015. évi missziói munkájáról és a 2016. évi missziói munkatervrôl:dr. Viczián Miklós missziói elnök

12:35–12:50 Beszámoló a 2015. évi presbiterképzésrôl és a 2016. évi tervekrôl: dr. Judák Endre presbiterképzési elnök12:50–13:10 Hozzászólások, határozati javaslatok megvitatása az elhangzottakhoz13:10–14:00 Ebédszünet14:00–14:25 Elôterjesztés az Alapszabály és az SzMSz módosítására: dr. Petneházi Zsigmond jogtanácsos14:25–14:45 Elôterjesztés a 2017. évi országos tisztségválasztás jelölôbizottságának tagjaira, majd nyílt szavazás:

dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök14:45–15:00 Beszámoló a PRESBITER szerkesztôbizottságának 2015. évi munkájáról és 2016. évi terveirôl:

dr. Békefy Lajos, felelôs szerkesztô15:00–15:20 A Kanizsai Pálfi János díj 2016. évi díjazottjának kihirdetése és a díj ünnepélyes átadása15:20–16:00 Hozzászólások16:00–16:20 A küldöttgyûlés folyamán elôterjesztett határozati javaslatok végsô elfogadása16:20–16:40 Zárszó, imádság, Himnusz

Amennyiben a küldöttgyûlés nem határozatképes, a küldöttgyûlést az Alapszabály III.3.3 pontja értelmében ugyanezen anapon és helyen, 10:30 órára újra összehívjuk a határozatképesség vizsgálata nélkül.

A küldöttgyûlésre Szövetségünk területi szervezeteinek szavazati joggal rendelkezô küldötteit szeretettel várjuk. A kül-döttgyûlés nyilvános; hívjuk részvételre minden tagunkat és az érdeklôdôket is.

Útiköltségük megtérítéséhez kérjük, hogy vasúti és autóbusz (lehetôleg menettérti) jegyeikrôl a Szövetség nevére és címérekiállított számlát hozzanak. Ellenértéküket a helyszínen kifizetjük. Gépkocsival érkezés költségét csak legalább 3 fô együttesutazása esetén térítjük. Gépkocsival érkezés esetén a parkolás a környezô utcákon lehetséges, díjfizetési kötelezettség nélkül.

A beszámoló, a munkatervek és a határozati javaslatok, valamint a határozatok egyéb elôkészítô anyagai megtalálhatók ahttp://www.presbiter.hu/index.php?id=228 internetes címen. A beszámolókkal, a jelöltekkel, valamint a munkatervekkelkapcsolatban várjuk javaslataikat, észrevételeiket, bírálatukat.

Budapest, 2016. február 15.

Testvéri szeretettel:dr. Szilágyi Sándor

ügyvezetô elnök

Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi (1Kor 12,26)22

A 60 éve világszertemûködô Open Doorsnevû nemzetközi ke-resztyén szervezet köz-zétette jelentését, azún. világüldözési in-dexet az elmúlt év ke-

resztyénüldözésének a helyzetérôl. 50 államban valósul meg na-ponta kisebb-nagyobb bûncselekmény, csoportosan elkövetettakció, államilag végrehajtott, ideológiai vagy paranoiás-hatalmieredôjû üldözés. A 21. század egyik legnagyobb emberjogi szé-gyeneként és permanens jogsértésként. A számok növekedést mu-tatnak. (Részletes elemzés itt olvasható: bekefy.agnusradio.ro)

Az Open Doors, azaz Nyitott Ajtók nevû szervezetet egy jó hol-landus, református atyafi hozta létre. Anne van der Bijl 1955-benalapította, akit világszerte úgy ismernek, mint „Isten csempészét”.Már az alapítás évében feltûnt a szocialista Lengyelországban,1957 óta állandóan járta a vasfüggöny mögötti országokat bogár-hátú Volkswagenjén. „Csempészáruja” mindig ugyanaz volt: Is-ten és a Biblia sok nyelven. A kezdetben egyemberes szervezetmára sok ezres nemzetközi szervezetté nôtte ki magát. Munkájukhivatkozási alapja az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatának 18.szakasza, ami kimondta a vallásszabadság egyetemes jogát. Bib-liai legitimációjukat ezzel a jézusi Igével adják meg: „Íme, nyi-tott ajtót (angolul open door) adtam eléd, amelyet senki sem zár-hat be” (Jelenések 3,8).

A 2016-os jelentés a 2015. évi világhelyzettel foglalkozik 292oldalon. 2014-ben nyilvánosságra került, hogy a hitük miatt ki-végzett keresztyének száma 4344 volt, 2015-ben ez a szám 7100-ra emelkedett. A keresztyén templomok, imaházak, intézményekelleni bombatámadás, gyújtogatás a 2014. évi 1062-höz képesttöbb, mint kétszeresére emelkedett, 2406-ra nôtt. Az Iszlám Ál-lam tovább növelte rekordlistáját a meggyilkolt, lefejezett ke-resztyének számával. Legelrettentôbb a tunéziai tengerparton ki-végzett 22 egyiptomi kopt vendégmunkás példátlan esete volt.

Az El Shabab és a Boko Haram Nigériában, Kenyában, Líbiában„mesterkedett” eredményesen. Legbrutálisabb tettük 2015. nagy-csütörtökjén a kenyai Garissa egyetemén kivégzett 147 keresz-tyén egyetemista volt (errôl is írtam erdélyi blogomon:bekefy.agnusradio.ro és Kereszttûzben c. kötetemben).

A 2016-os publikálásban a diktatórikus Észak-Korea maradtaz élen. Ott összesen 91 653 keresztyént tartanak számon, akikmagán-, és családi életükben, szociális viszonyaikban, egyháziés más tekintetben szenvedtek el hátrányt hitük miatt, kerültekbörtönbe, munkatáborba. Ebben a számban benne van 9815 olyankeresztyén, akik kifejezetten fizikai erôszakot viseltek el. Máso-dik helyre jött fel Irak, ahonnan az ISIS ûzte el ôket, szám sze-rint a jelzett idôszakban 90 145-öt, itt is kiugró a fizikai gyötrel-met elszenvedôk száma, ez 15 556. Harmadik helyen van Eritrea,89 227 üldözöttel, negyedik helyen, eggyel elôbbre lépve a koráb-bi évi helyezéshez képest Afganisztán, 88 130 üldözöttel, 10 741fizikai erôszakot elszenvedôvel. Ötödik helyre lépett elô Szíria,szintén az ISIS brutalitásai miatt, ahonnan az adott idôszakban86 993 keresztyént, jobbára ortodoxot üldöztek el, itt is kiugró afizikai erôszakot, testi kínzást és lefejezést elszenvedtek száma.Ez ugyanannyi, mint Irakban! Nagyot ugrott a listán Pakisztán,most a 6. helyre küzdötte le magát a korábbi nyolcadik helyrôl,ahol a vallási türelmetlenség igencsak többirányú: hindu, musz-lim indíttatású, legtöbbször keresztényellenes atrocitások jelle-mezték, de egymás ellen is robbantak ki véres összetûzések. Ittmég magasabb a fizikai szenvedést és tortúrát elszenvedôk szá-ma, ez 16 667, több a szíriai és az iraki brutalitásnál. Hozzá ha-sonlóan még csak egy ország van, ahol ekkora a testi erôszak, a12. helyen álló Nigériában, amelyik a 2014-es listán még 10.volt. Líbia 2014-ben még nem volt a véres kezûek és a vallásiokok miatt diszkriminálók élmezônyében, most „leküzdötte”magát a 10. helyre. A legnagyobb ugrást „lefelé”, az élre ezen afordított „démoni dicsôségtáblán”, borzalom piramison Eritreahajtotta végre. A két évvel ezelôtti kilencedik helyrôl lerukkolt a3. helyre.

(Folytatás a 24. oldalon)

Megdöbbentô a számok üzeneteAA kkeerreesszzttyyéénnüüllddöözzééss vviilláággiinnddeexxee 22001166

Égi erôktôl átölelve szépen, védelmet, vigaszt nyerve biztosan,úgy vágyom élni most is az új évben, véletek lenni s menni bol-dogan. // Még a régi kínok a szívünkben ülnek, még gonosz na-pok súlyos terhe fáj, add üdvösséged zaklatott lelkünknek, mitnékünk szerzél, ó, égi Király. // És nyújtsad bár a nehéz kelyhetnékünk, kínnal, keservvel csordultig telit, hálásan vesszük zúgo-

lódás nélkül, és áldjuk érte drága kezeid. // És ha örömöt mégvalaha adnál e világon és napja ránk nevet, majd elidôzünk azelmúlt napoknál, s néked ajánljuk fel az életet. // Lobogjon csend-ben gyertyáidnak lángja, melytôl eloszlik majd a vak sötét, add,hogy az ember egymást megtalálja, tudjuk, a fényed ûzi el az éjt.// És bár most minket körülvesz a mély csend, a világnak haddhalljuk a dalát, mely láthatatlan körülöttünk felcseng, gyermeke-id magasztos himnuszát. // A jó hatalmak csodás rejtekében vi-gasszal várjuk azt, mi még jöhet, Isten velünk van reggel és az éj-ben, s tudjuk, minden nap szent keze vezet.

(Bonhoeffer énekének fordítása Jakus Imre munkája)

Bonhoeffer újévi éneke halála elôtt

November9-én készítette elô elôzô lapszámunkat a

PRESBITER szerkesztô bizottsága.14-én a tolnai egyházmegyéhez tartozó Len-

gyelen presbiteri konferencia volt, 140 fôrészvételével. A nap témája: „A lelkész,a presbiterek és a szolgálók együttmûkö-dése” volt. Az alkalom érdekessége, hogya témát fórumbeszélgetés keretében dol-gozták fel a résztvevôk.

Ugyanezen a napon dr. h.c. Szabó Dánielnemzetközi tanácsadónk Budapesten, aMagyarországi Metodista Egyház konfe-renciáján elôadással szolgált. Az alkaloma Wesley János Teológiai Szövetség szer-vezésében került megrendezésre, „A ra-dikális szeretetszolgálat” címmel.

15-én dr. h.c. Szabó Dániel a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Pres-biteri Szövetségének konferenciájánszolgált, Érmihályfalván.

18-19-én a MRE Zsinat ülésén Szövetségün-ket Váczi Gábor szövetségi titkár képvi-selte.

19-én, a Parlament Felsôházi termében meg-rendezett, a Keresztény Civil Szerveze-tek 12. Országos Fórumán Szövetségün-ket dr. h.c. Szabó Dániel nemzetközi ta-nácsadó és dr. Viczián Miklós misszióielnök képviselte. A konferencia témája„Menekültáradat – felelôsségvállalás éssegítségnyújtás” volt.

20-21-én a Károli Gáspár ReformátusEgyetem Bölcsészettudományi Karánszervezett nemzetközi konferencián Szö-vetségünket dr. h.c. Szabó Dániel képvi-selte.

20-án a KDNP Protestáns Mûhely országoskonferenciáján, Révfülöpön dr. BékefyLajos felelôs szerkesztônk elôadást tartottMerre mégy Európa? – Migrópa vagy/ésEurábia címmel.

21-én a Szeged-Kálvin téri Református Egy-házközség templomában tartotta területiközgyûlését és presbiterképzési alkalmátSzövetségünk csongrádi egyházmegyeiterületi szervezete.

22-én dr. Kálmán Attila, a Tatai ReformátusGimnázium alapító igazgatója, a Dunán-túli Református Egyházkerület korábbifôgondnoka, egykori államtitkár búcsúz-tatásán, a tatai református templomban,Szövetségünket dr. h.c. Szabó Dánielképviselte.

26-án ülést tartott Szövetségünk gazdaságibizottsága.

27-én a Magyar Evangéliumi Szövetség köz-gyûlésén Szövetségünket dr. h.c. SzabóDániel nemzetközi tanácsadó képviselte.

December10-én ülést tartott Szövetségünk gazdasági

bizottsága, ahol elfogadásra került szerve-zetünk 2016. évi költségvetése. Ezt kö-vetôen évzáró, hálaadó ügyvezetô elnökiértekezlet volt.

15-én dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnökmegbeszélést folytatott a baranyai refor-mátus egyházmegye és Szövetségünk ba-ranyai területi szervezete elnökségével akövetkezô években folytatandó presbi-terképzés vonatkozásában.

18-án a Budapest Adna Café-ban volt dr.Békefy Lajos felelôs szerkesztô Kereszt-tûzben c. kötetének bemutatója. A Szövet-ségbôl dr. Szilágyi Sándor elnök, dr. Viczi-án Miklós, Apostagi Zoltán, valamintHeckmann Tamás, a könyv képszerkesz-tôje és tördelôje vett részt. A könyvhözírásban gratulált Áder János köztársaságielnök, Orbán Viktor miniszterelnök ésJókai Anna Prima Primissima-díjas írónô.

2016. január11-én készítette elô jelen lapszámunkat a

PRESBITER szerkesztô bizottsága.

A szerkesztôbizottság következô ülésénekidôpontja: 2016. február 29. (hétfô) Megje-lentetésre szánt írásaikat eddig az idôpontigkérjük megküldeni Szövetségünk bármelyelérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

A presbiter könyvespolcára

Dr. Erdélyi Géza:

Hûség„Most engedd,Uram, elmondanomazt is, ami fáj. Na-gyon fáj hazám da-rabokra szaggatta-tása, hegyeink, fo-lyóink elvesztése,fájnak a nyelvünkés öntudatunk ellenminduntalan meg-újuló merényletek.Fáj az igazságtevéselmaradása. Sír-nom kell a modern bálványimádás miatt, amegtévesztô hazudozás megosztó, testvérttestvérrel ellenségként szembeállító gyûlö-letszítás miatt. Nagyon fáj az idegen szívûekmanipulációja okozta hosszantartó nemzet-leépülés.”

A sok képpel illusztrált, változatos stílus-ban írt, ôszinte életvallomás, érdekes, tanul-ságos olvasmánya lehet minden korosztály-nak, de a lelkészek, az ifjú teológus, polito-lógus, bölcsészhallgatók számára is. És ter-mészetesen presbitereinknek is, akiket érde-kel az elmúlt félévszázad egyháztörténelme,magyarságtörténelme – „alulnézetbôl”. Kö-szönjük dr. Erdélyi Géza felvidéki ny. püs-pöknek az ôszinte szót és az ôszinte látlele-tet. Megérdemli, hogy sorsüzeneteit a nagy-világ is megismerje, ezért örülünk a közeliangol nyelvû kiadásnak. A könyv részletei-re még visszatérünk. (drbl)

Beszélek huségedro l és szabadításodról, nem titkolom el (Zsolt 40,11) 23

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉSSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2014. évi személyi jöve-delemadójuk 1%-ával Szövetségünket támogatták. Ez 2015-ben 104.512 Ft bevételt je-lentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek postaköltségeire használtunk fel. Kérjükkedves testvérünket, hogy 2016-ban – amennyiben a 2015. év vonatkozásában adó-fizetési kötelezettsége áll fenn és Szövetségünket kívánja támogatni – az adóbevallás-sal együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton a társadalmi szervezetek számára fela-jánlható szja 1% sorába írja be

„A kedvezményezett neve:MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG

A kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknakfelajánlható összeggel a MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíves-kedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066

Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál alá-írni. Mind magunk, mind egyházunk nevében ezen adományát is nagyon szépen kö-szönjük.

Bízzatok: én legyoztem a világot (Ján 16,33)24

(Folytatás a 22. oldalról)

Ha az elsô 20 helyezett között szétné-zünk, meglepôen sok a vallásüldözésben,az emberi jogok és a vallásszabadság alap-jogának masszív megsértését produkálóországok között az iszlám vallást követôországok száma. Húszból tizenhárom, silyenek is vannak közöttük, mint Türkme-nisztán, Üzbegisztán, Jemen, Szaúdi-Ará-bia, Etiópia. De szorosan követik ôketolyanok, mint Katar, Egyiptom, Brunei,Tadzsikisztán, Azerbajdzsán, Kuvait,Banglades és mások. Meglepô, hogy azötvenes listán szerepelnek olyan orszá-gok, amelyekkel kapcsolatban eszünkbesem jutna feltételezni a keresztényüldö-zést, mint például Kolumbia, ahol 54 764jogsértésrôl tudnak, vagy Mexikó, ahol55 752 volt az ilyen esetek száma. Ezek-ben a latin-amerikai országokban a drog-bandák, illetve az ellenük tiltakozó keresz-tyének közötti súlyos küzdelmek szedikáldozataikat. De ott találjuk a keresztyé-nekkel szembeni diszkriminációs esetek-bôl 5435-öt felvonultató Törökországot is,meg Kínát is a 33. helyen, ahol 57 450 ül-dözöttrôl tudnak, akik közül 8333 személyszenvedett el testi erôszakot. Az elsô 10helyezett országban (Észak-Korea, Irak,Eritrea, Afganisztán, Szíria, Pakisztán,Szomália, itt mûködik az El Shabab terro-rista szervezet, akik betörtek Kenyába,Szudán, Irán és Líbia) összesen 865 564az üldözött, közöttük a testi erôszakot, sú-lyos testi sértést, verést elszenvedôk szá-ma 114 266.

A 2016-os világindex is hozta azt, amittôle joggal elvárunk: alapos elemzéseket,részletes odafigyelést szenvedô keresztyéntestvéreinkre, s azt a bizonyosságot istisztán üzeni, hogy mindezeknek meg kelllenniük – de ez még nem a vég. S azt is vi-lágossá tette, hogy a világméretû üldözés-sel világméretû keresztyén szolidaritás állszemben. Ez már lelki-szellemi háború,ahogyan az mindig is volt Isten városa ésa Diabolosz városa között. Nem kétséges,ki lett, lesz a gyôztes. Ahogyan eleink fo-galmazták: Köszöntünk Téged, GyôztesÁldozat. Krisztus gyôzött, harmadnaprafeltámadt. Még akkor is így van ez, ha so-kan csak nagypéntekig, a keresztig látnak,hajlandók ellátni. Márpedig a biztos krisz-tusi gyôzelem hite az, ami a világon jelen-leg élô mintegy 2,3 milliárd Krisztus-kö-vetôt állhatatossá, java részében meghát-rálás nélkülivé formálja, erôsíti az 1,6 mil-liárd muszlim ellenében. A Gyôztes áldo-zat, a Victor quia victima új világát, másdimenziójú legyôzhetetlenségét a damasz-kuszi, közel-keleti bizonyságtevô, Európamisszionáriusa, Pál apostol egykor meg-élte. A Zsidó levél szerzôje pedig a hit hô-seinek felsorolása elôtt, mintegy nagy lel-ki felütésként, biztatásként le is írta: „Minem a meghátrálás emberei vagyunk, hogyelvesszünk, hanem a hitéi, hogy életetnyerjünk” (Zsidókhoz írt levél 10,39). Er-rôl szól az üldözöttek bizonyságtétele, szó-ban, imában, helytállásban. Jó lenne erreEurópában még jobban odafigyelni – ki-váltképpen a mostani gonosz napokban!

A felelôs szerkesztô

Az Újév és a kerékA Föld forog tengelye körül, a Hold ke-ring a Föld körül, és ez a kettô egy nagyellipszis alakú pályán kering a Nap kö-rül a legprecízebb óramûnél nagyobbpontossággal. Örök egyenletes mozgá-suk keretet ad az idônek. Minden reg-gelbôl este lesz, de tudhatjuk, hogy nemvégleges a sötétség, mert a maga idejénismét „felkel” a Nap, és nappal lesz azéjszaka után. Ugyanígy a sötét, csillag-fényes újhold éjszakáját biztosan követ-ni fogja egy új telihold – s a tél után ta-vasz, nyár, ôsz és ismét tél következik.

A periodikusan ismétlôdô kozmikusesemények azt az érzetet keltik ben-nünk, hogy mivel minden ismétlôdik,nincs különösebb jelentôsége az idônek.Közmondásunkat elferdítve: amit mamegtehetsz, megteheted holnap is. Pedigaz idô olyan, mint a biciklikerék pályá-ja: Igaz, hogy a szelep rendületlenülegyszer fent, máskor lent, és mindigegyazon tengely körül forogva – deközben halad! Halad, a kiindulási hely-tôl a célja felé.

Az egymást követô napok végtelen-nek tûnô sora ne feledtesse velünk azt atényt, hogy az idô egy egyenes fonal,amely a kezdettôl a vég felé tart! Tart eza kozmikus méretekben a teremtéstôlaz új teremtésig tartó idôsávon – de tartez a mi egyéni életünkben is!

Erre figyelmeztetnek az apostolokmost, az „új” év kezdetén:

Ma, ha az Ô szavát halljátok, ne ke-ményítsétek meg a szíveteket! (Zsid3,7-8).

A jó cselekvésében pedig ne fárad-junk el, mert a maga idejében aratunkmajd, ha meg nem lankadunk. Ezért te-hát, amíg idônk van, tegyünk jót min-denkivel, leginkább pedig azokkal,akik testvéreink a hitben (Gal 6,9-10).

Dr. Viczián Miklós

Megdöbbentô a számok üzenete