XX. évfolyam 5. szám BUDAPEST 2011. szeptember-október

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„VÁLTOZZATOK MEG ÉRTELMETEK MEGÚJULÁSÁVAL” (Róm 12,2)

Bencésektôla reformációig

(11. oldal)

Búcsúzika rovat(6. oldal)

Uram,maradj velünk!

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?Mi lesz velünk, ha ôszünk is lejár?Ha nem marad, csak a rideg telünk...Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,A nap lemegy, és a sötét beáll.Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?S a koporsó lesz örök birtokunk.Ha már nem élünk, és nem érezünk:Uram, mi lesz velünk?

...Tied a tél Uram, s tiéd a nyár.Te vagy az élet, és te a halál.A változásnak rendje mit nekünk?Csak Te maradj velünk!

Szabolcska Mihály

Két kérdés kell, hogy mostanában egymás-sal összefüggésben elgondolkoztasson: a re-formáció és a presbiterválasztás.

Mindnyájan ismerjük, tudjuk a régi mon-dást: Az egyháznakmindig reformálódniakell. Miért? Mert azegyház szükségképpenemberi szervezet is, smint ilyen, hajlamos amegmerevedésre, „me-szesedésre”, elvilágia-sodásra. DraskóczyIstván, a Budapesti Re-formátus Gimnáziumegykori vallástanáratanította az egyháztör-ténetet úgy, hogy azvalójában reformációktörténete: Isten mindenévszázadban elhívottembereket, elindítottegy-egy mozgalmategyháza megeleveníté-sére, a rárakódott – eredetileg talán jószán-dékú – emberi tényezôktôl való megtisztítá-sára. Már a középkorban is: Pierre Valdo ésa valdensek a 12. században, Assisi Ferenc

és a ferencesek a 13.-ban, Wycliff a 14.-ben,Husz a 15.-ben, azután a nagy reformátorok:Luther és Kálvin a 16.-ban. De a sor folyta-tódik, mert az elmerevedés is folytatódott.

Kialakult az, amit pro-testáns orthodoxiánakneveznek, s ezzel szem-ben indult meg a puri-tánusok mozgalma a17. században, a pietiz-mus a 18. században, a19.-ben a racionalistateológiával és az egy-háztagok elhitetlenedé-sével szemben lép fel abelmisszió és az egye-sületek, a 20. század-ban az evangélizáció.

A reformáció tehátnem egyszerûen azt je-lenti: „Legyen úgy,mint régen volt!”. JézusKrisztus tegnap és maés mindörökké ugyan-

az, de a tegnap és a ma nem ugyanaz, s Jé-zus üzenete a változó világnak megfelelôformában kell hogy megszólaljon. Jézusmásképp beszélt Nikodémussal, mint a sa-

Lapköszöntô DélvidékrôlA Magyar Református Presbiteri Szövetség újraindult lapja, a Presbiter 20 éves jubileuma alkalmából Isten gazdagáldását kérjük a lap olvasói és szerkesztôi életére és további szolgálatára, ezzel az Igével: „Maga pedig a békességnekUra adjon néktek mindenkoron minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal” (2Thessz 3,16)

A Szerbiai Református Keresztén Egyház tagjainak nevében a honlap Szerkesztôsége

�

22220000 éééé vvvv

PRES B I TER

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október2

Töltsétek be a Földet!– Megtettük, Urunk!

Amikor Isten embert teremtett a Földre,akkor már a vizek nyüzsögtek a nagy víziállatoktól és a különféle-fajta úszó élôlé-nyektôl, a levegôt pedig a madarak népe-sítették be – ösztönösen eleget téve Istenteremtô parancsának. Hasonlóképpen aszárazföldet is ellepték a különféle-fajtabarmok és mindenféle csúszómászók. „Éslátta Isten, hogy ez jó” – olvassuk a Te-remtés könyvében (1Móz).

A Teremtô atyai gondoskodása elôremindent elkészített, és így helyezte beleaz Édenbe az elsô emberpárt, azzal a fela-dattal, hogy „szaporodjatok, sokasodjatok,töltsétek be és hódítsátok meg a földet.Uralkodjatok a tenger halain, az ég mada-rain és a földön mozgó minden élôlényen”... továbbá, hogy az ember az Édent „mû-velje és ôrizze”. Volt tehát megszámlálha-tatlanul sok állat és növény – és volt egyemberpár.

Mint tudjuk, ez az édeni állapot nemtartott soká, mert az ember – engedve azIsten ellen fellázadt Sátán hitetésének –olyanná akart lenni, mint az Isten... de Tô-le elszakadva, a saját eszét, vágyait követ-ve az uralkodásból hatalmaskodás, a meg-hódításból pusztítás, az ôrzésbôl tékozlás,a mûvelésbôl kizsigerelés lett. A bûntôlátszôtt, megromlott gondolkodásunkkalés életvitelünkkel csak egyetlen részét tel-jesítettük az isteni teremtô parancsnak: aFöldet benépesítettük!

Benépesítettük annyira, hogy várhatóanezekben a napokban éri el a Föld népessé-ge a hétmilliárd (7.000.000.000) fôt. Eztaz elképesztôen nagy embertömeget, hameg szeretnénk egyesével számlálni – ésmásodpercenként egyet számolnánk –222 évig tartana a számbavétel, ha pedigegyesével sorbaállnánk, 90-szer kerülnémeg a sor az egyenlítôt. Elképzelni is ne-héz, hogy milyen nagy szám ez a hétmil-liárd! „Nektek pedig még a hajatok szálaiis mind számon vannak tartva”– licitál ráJézus Krisztus a döbbenetünkre (Mt10,30).

Az Ige fölött elcsendesedve alázzuk megmagunkat szeretô Mennyei Atyánk elôtt,és valljuk meg, hogy istenkedésünkkel ala-

posan tönkretettük mindazt, ami a terem-téskor még igen jó volt!

Nem csak az Édenben, de még akár egy-két száz évvel ezelôtt is természetes volt,hogy a levegô tiszta és belélegezhetô, akútból vagy forrásból nyert víz iható, hatüzelô kell vagy az építkezés, hajóépítésigényel fát, ott az erdô. Elizeus a prófétata-nítványokkal csak lement a Jordán partjá-ra kivágni néhány fát, hogy bôvítsék szál-lásukat (2Kir 6,1-2). Salamon gabonát ter-melt, érte a Libanonról cédrusfát vásárolta templomépítéshez. És ott vannak a me-zei vadak: csak a vadász ügyességén mult,hogy elejti-e ôket vagy sem. Sámson orosz-lánkölyköt szakított ketté, Dávid pedig azoroszlánnal vagy medvével is megküzdött,ha az a nyájat bántotta. Ennyire emberkö-zelben éltek még a nagyvadak is. Hírámhajói Ófirból aranyat, ébenfát és drágakö-veket hoztak (1Kir 10). Minden meglelhe-tô volt a Földön, csak ügyesség és szorga-lom kellett hozzá, hogy birtokba vegyük.Ha elszaporodott a nyáj, s a terület márnem volt képes táplálni a juhokat, csak szétkellett nézni, s a nyáj egy részével új terü-letet keresni. Így vált el Ábrahám Lóttól:„Hát nincs elôtted az egész ország? Válj eltôlem! Ha te balra tartasz, én jobbra me-gyek, ha te jobbra mégy, én balra térek”(1Móz 13,9) – ilyen egyszerû... volt.

Voltak ugyan prófétai hangok már azÓszövetségben is arról, hogy ha Isten nemad esôt, kiszárad minden, és pusztul em-ber és állat, de nem vettük komolyan, hiszmegoldható globális szállításokkal. Ha ittnem esik az esô, majd esik a Föld másikoldalán. A szállításhoz az üzemanyag, ajármûépítéshez a nyersanyag a föld alattvan, csak felszínre kell hozni és feldol-gozni...

Kedves Presbiter Testvéreim, nincs ezígy többé!

Volt megszámlálhatatlanul sok állat ésnövény, a föld méhe tele volt ásványi kin-csekkel és energiahordozókkal, és voltegy emberpár – mára van hétmilliárd em-ber, és az Édenben gazdagon megtöltöttéléskamra, tüzelôvel tele pince, bôvencsordogáló frissvizû patak ürülni kezd.

máriai nôvel, és feltehetôleg másképp Záke-ussal, bár lényegében ugyanazt mondta,mert a hatása ugyanaz volt: az újjászületés.Minden igehirdetô mindig azt keresi, hogyIsten örök üzenetébôl mi az adott helyzetbenaz idôszerû üzenet. Ez állandó feszültségetjelent, amit mi nem szeretünk, pedig az egy-ház ezt nem „úszhatja meg”. Nem, mert azegyház Krisztus teste, és Jézusban az örök-kévaló, az idôtlen jelent meg az idôben, azideigvalóban. A reformáció az ebben a fe-szültségben való szüntelen keresést jelent,keresését annak, hogy mi mutatható fel a maiember számára Isten örökkévaló szereteté-bôl jobban, mint az tegnap történt. A gabo-namag példázata itt is érvényes. A mag el-hal, de nô belôle másik mag. A mag nemugyanaz, de a fajta ugyanaz, ha valami kül-sô hatásra el nem fajzik. Ebben az esetbensegíteni kell, hogy az eredeti fajta megújul-jon. A reformáció, a „visszaalakítás” (hi-szen a szó ezt jelenti) a megújulás útján va-lósul meg.

Talán nem kell ezek után magyarázni, hogyhogyan függ össze a reformáció a presbité-riumok megújításával. Nemcsak úgy, hogyidôs, becsületes szolgálatban megöregedettpresbiterek helyére más, fiatal presbitereketválasztunk, akik még friss testi és szellemierôben vannak, és fel tudják váltani azokat,akik hat, tizenkét vagy még több évi szolgá-latban elfáradtak, elkoptak, vagy akikben alélek még kész, de a test erôtelen. Van egyennél sokkal fontosabb körülmény is. Apresbiterválasztás lehetôség arra is, hogy apresbitérium a megújulás folytán reformá-lódjék: visszaalakuljon arra a formára, ame-lyet az Igében a presbiterekrôl olvashatunk.Lehetôség arra, hogy a presbitérium hitében,engedelmességében, testvérszeretetébenmegújuljon, hogy Isten örök szeretetét, melyaz idôben Jézus értünk való önfeláldozásá-ban, váltsághalálában jelent meg, a magahétköznapi szolgálatában a mai emberhezszólóan, idôszerû szeretetben tudja megmu-tatni. Ehhez református („visszaalakított”),megújult presbiterekre van szükség.

Dr. Ritoók Zsigmond

(Folytatás az 1. oldalról.)

PRESBITER20 év

32011. szeptember-október

Nem csak a felelôtlen államok és állam-polgárok próbálják fenntartani pazarló éle-tüket kölcsönökbôl, hanem az egész, azéletét Isten nélkül istenkedve élô emberi-ség az isteni gondoskodásból felhalmozottkincseit éli fel. Többet fogyaszt, mint amipótolható.

„Szôlôje volt kedvesemnek kövér hegy-oldalon” – közvetíti a Teremtô üzenetétÉzsaiás próféta (Ézs 5), és – „mit kellettvolna még tennem szôlômmel, amit megnem tettem?” – kérdezi Isten. S innen haddidézzem a Károli fordítás szerinti veretesszép nyelven az Úr szemrehányó szavait:„és várt jogôrzésre, s ím lôn jogorzás; ésirgalomra, s ím lôn siralom! Jaj azoknak,a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezôtfoglalnak a mezôkhöz, míg egy helyecskesem marad, és csak ti magatok laktok itt eföldön!” Igen, mi magunk, mert a vadonélô állatok életterét is fokozatosan birtok-ba vesszük, ôket kihalásra kárhoztatva.

Ézsaiás által még csak a választott né-pet figyelmeztette a Teremtô Isten, de tud-juk, hogy „Mindez pedig ... figyelmezte-tésül íratott meg nekünk, akik az utolsóidôkben élünk” (1Kor 10,11).

Mi, az Egyház tagjai mint Krisztus tes-te, hordozzuk Krisztus tisztségeit (kenete-it), így a prófétai kenetet is (Heidelbergikáté 32.). Nekünk, akik világosságban já-runk, prófétai feladatunk Isten teremtésirendjét képviselni a világban, úgy is, hogygondozzuk és ôrizzük a kertet. Hogyan?Például úgy, hogy a templom, a parókia, apresbiter háza, kertje is példázza az Édentôrzô és mûvelô ember gondosságát. Pálapostol a presbiter tulajdonságai közöttemlíti, hogy „szükséges pedig, hogy (apresbiternek) jó bizonysága legyen akívülvalóktól” (1Tim 3,7). Egész környe-zetünk, életmódunk is bizonyságtétel azIsten nélkül élô világ számára.

Krisztus feltámadása óta az utolsó idôk-ben élünk. Luther Márton azt mondta:„Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a vi-lágnak, akkor még ma elültetnék egy al-mafát.”

Így, a reformáció ünnepére készülve le-gyen Luther gondolkodásmódja is példaszámunkra!

Dr. Viczián Miklós

Szövetségünk XII. Országos Konferenciá-ja is az elôttünk álló presbiterválasztás té-májával foglalkozott. Az elôadók elsôsor-ban pozitív oldalról közelítették meg a té-mát, hangsúlyozva, hogy sáfárságra, sôtlelki sáfárságra is alkalmas, Urunkhoz ésaz Egyházhoz hûséges emberekre vanszükség.

Én azonban felfigyeltem egyik elôadónk(Dr. Huszár Pál fôgondnoknak) német pro-testáns egyházi vonalon szerzett szomorútapasztalataira. Azt hallotta, valósággal„lasszóval fogják” az egyháztagok közüla megbizatásra megnyerhetô embereket...

Nos, erre mondom én azt, hogy ilyenpresbiterekre, akiket udvarlással, rimán-kodással, netán presszióval lehet rávenni,hogy kegyeskedjenek elvállalni (esetlegcsak formálisan) a megbizatást – aztánvégképp nincs szükség!

Élô hitû keresztyén ember számára azÚr szolgálatában való többrebizatás, ke-gyelmi ajándék presbiterré válni! (Mt25,21) Igaz, ahhoz, hogy ezt így érezzevalaki – hálás szív kell, nem pedig elége-detlen, megkeseredett... Hálás pedig csakaz, aki megtapasztalta Isten szeretetét,bûnbocsátó kegyelmét! Az ilyen emberazt kérdezi az Úrtól: „Mit akarsz, Uram,hogy cselekedjem?” (ApCsel 22,10).

Jó, ha valaki eleget tesz Isten parancso-latának, s az „Úr napját” megszenteli – va-gyis részt vesz az istentiszteleteken. Egy-értelmû, hogy templomkerülôk szóba semjöhetnek. A templomlátogatáson túl felme-rül a kérdés: vajon van-e a jelöltnek Isten-nek odaszánt élete? Ha igen, akkor örülnifog az elôtte megnyíló ajtónak – ha nem,akkor újabb tehernek fogja tekinteni...!

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELKi NE legyen presbiter?

Több, mint 30 éve vagyok presbiter, 1987-ig a Tiszavasvári Református Egyházközségheztartoztam, jelenleg a Nyíregyháza-Belvárosi Református Gyülekezetben töltök be presbi-teri tisztséget, ugyanakkor a Nyírségi Református Egyházmegye gondnokaként is szolgá-lok. A szolgálatok folyamán több gyülekezettel kerülök kapcsolatba, így lehetôségem vanarra, hogy jobban megismerjem a gyülekezetek életét. Tudom, hogy nagy a lelki éhség agyülekezetekben, szívesen veszik a vendégszolgálatokat. Többször részt vettem olyan csen-des napokon, konferenciákon, melyeket a Presbiteri Szövetség szervezett. Ezeken az alkal-makon tisztán, az Ige mérlegén megállva hangzottak el az igeszolgálatok, a személyes bi-zonyságtételek, tájékoztatások a Presbiteri Szövetség munkájáról, egyházunk életérôl. Úgygondolom, nagy szükség van arra, hogy minél több református gyülekezeti tag hallja megezeket az üzeneteket. Nem elég csak alkalomról-alkalomra eljárni és ugyanattól a lelkész-tôl hallgatni az igehirdetést, hanem mások bizonyságtételének a megismerésére is szükségvan. Fontos, hogy tanításban is részesüljenek hittestvéreink, és egymás hite által épüljünk.A presbitereknek legfontosabb kötelességük, hogy elôsegítsék a rájuk bízott gyülekezet lel-ki életét és gondos sáfárai legyenek az anyagi javaknak. Ezt a kettôs feladatot nem szabadegymástól elválasztani és egymás ellen kijátszani. Nekünk, presbitereknek nagy a felelôs-ségünk Isten és ember elôtt. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a Presbiteri Szövetség tag-jaként még több szolgálatot tudok végezni a gyülekezetemben és az egyházmegyében.

Horváth Csaba, Nyíregyháza

� �PostaládánkbólMiért jelentkeztem a Presbiteri Szövetségbe?

Népszámlálás – református vallásúAmint közismert, hazánkban 2011. október 1. és 31. között népszámlálás lesz. Ennek során a kérdezôbiztosok felteszik a kötelezô kérdéseket,de a nem kötelezôen megválaszolandó kérdések között szerepel az is, milyen vallású a megkérdezett. Egyházunk szempontjából nem közömbös,hányan vallják az országban magukat reformátusnak; ettôl is függ, hogy a jövôben Egyházunk mennyit fordíthat intézményeink, templomainkfenntartására és nemzetünk siralmas erkölcsi állapota folytán is kiemelten fontos misszióra. Ezért kérjük, hogy testvéreink református vallásu-kat kérjék megjelölni a kérdôíven – akkor is, ha a kérdezôbiztos elfelejtené ezt megkérdezni –, és erre kérjék ismerôs református testvéreiket is.

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október4

DR. NYÍRÔ GYULA BIZONYSÁGTÉTELE

A tudós pszichiáter 1943-ban mondta el egondolatait, mikor a Frangepán utcai re-formátus egyházközség gondnokául válasz-totta. Ekkor Nyírô Gyula (1895–1966), már1939-tôl, az angyalföldi elmegyógyintézetigazgató fôorvosa volt. Lapelôdünk, a Ma-gyar Presbiter 1943. július havi számában,a Presbiterek bizonyságtételei címet viselô,vissza-visszatérô rovatában közölte a gond-nokká választása alkalmából mondott beik-tatási beszédét, bizonyságtételét:

[...]„Gondnokká választásom napjáig azt hit-

tem, hitetlen sohasem voltam. Orvosi hivatá-somnál fogva a természettudomány tanítása-

in fölnevelkedve fog-lalkoztam az egészsé-ges és beteg emberi lé-lek megnyilvánulásai-val. Hitvallásom a ter-mészettudományi vi-lágnézet hatására ala-

kult ki, s büszke voltam reá. Büszke voltam,mert úgy éreztem, hogy a vallásos és a ter-mészettudományos világnézetek közötti el-lentétesség a végsô szempontokat illetôeninkább csak mondvacsinált, és csak a túlzókfogalmazásában, valamint a szemléleti módsajátosságában csúcsosodik ki. A természet-tudomány fölfogása szerint a lélek életjelen-ség, mely minden élôben keletkezésénekpillanatától haláláig megnyilvánul. Az életviszont az energiának egy sajátságos formá-ja, mely csak az élô szervezetet jellemzi.Ennek az energiának egyik megnyilvánulá-sa a lélek, illetve a lelki mûködés. De mi-ként az emberi élet egy magasabb organizá-ciónak, az egyetemes életnek tagja, az em-beri lélek is egy magasabbrendû lelkiségnek

tartozéka. Ezt a magasabbrendû lelkisé-get az emberi elme fölmérni nem tudja,s csak a hit útján közelítheti meg, létezé-sét illetôen azonban a természettudomá-nyok is csak pozitív bizonyítékokkal szol-gálhatnak. Sokáig volt ennyi, ennyi s nemtöbb a hitem. Hit volt ez? Nem! De nemvolt tagadás sem! S bár az útmutatás efelfogásban bennefoglaltatott, mégis csaka hitetlenségnek sivár, lélektelen, üresállapotában tesped az, aki itt megreked.Gyarló ember, ki ennyi hittel megelég-szik.

Ily tespedésbôl nôtt az én hitem isteniajándékképpen nagyobbra bennem. Nemcsak tanulmányaim, de a neurotikus be-tegekkel való foglalkozás révén vált ben-nem mind világosabbá a tudat, hogy avallás az emberi lélek integráns része, smint ilyen, bizonyíték az isteni gondos-kodás mellett. Magam azonban eleinteaz Istent csak a jóban, az örömben érez-tem, s mert voltak szomorú napjaim is,nem tudtam hinni, hogy mindig velemvan. Ma már tudom, hogy én nem vol-tam mindig Vele. Naív istenszemléletemsokáig csak egy mindig ajándékozó, jó-ságos Istent tudott elképzelni, Ki minthacsak azért volna a világon, hogy az em-ber örömét szolgálja. A jóért a magammódja szerint hálával voltam, a rosszbansem zúgolódtam, de nem tudtam hinni,hogy a rossz is érdekemben áll, és java-mat szolgálhatja. Fejlôdô hitemnek egykésôbbi szakában Krisztust tartottam alegnemesebb embernek, s követendô pél-daképnek. Meggyôzôdésem volt már,

hogy az ember a fejlôdés csúcsán álló, azIstenhez közeledô lény, kinek e közeledés-ben Krisztus az útmutatója. Láttam a hitnek,mint központi eszmének szükségszerûsé-gét, mint az egyetlen utat a magasabbren-dûség felé. De nem tudtam még megaláz-kodni. Hitemnek ezt az állapotát fölfedtemegy csodálatosan elmélyült hitéletet élô lel-kipásztornak, ki meleg szeretettel volt irán-tam. Vallomásomra elszomorodott, két-há-rom mondattal elutasította állításaimat, dea további vita elôl kitért, mint akit áthidal-hatatlan szakadék választ el tôlem. És ekkorcsoda történt, mihelyt valaki elôtt nyíltanmegvallottam Krisztust, Krisztus megszü-letett bennem, s azóta elhatalmasodott ben-nem, s ma tudom, hiszem, hogy nemcsak útaz Istenhez Ô, hanem maga az Isten.”

[...]Hitének megvallása után pedig az eskü-

mintában foglaltakon túl is ekképp tett fo-gadalmat:

„Én magyarnak, keresztyén református-nak vallom magam nemcsak, mert ôseimévszázadokon át e hitet vallották, nemcsakszületésem és neveltetésem, de mindencsöpp vérem és teljes meggyôzôdésem, tel-jes tudatos és tudattalan lényem szerint is,s mint magyar református óhajtom szolgál-ni gondnoki tisztemben hazámat és egyhá-zamat egyaránt.”

*

A Budapest – Angyalföldi református egy-házközség temploma 1933-ban készült el.Lelkipásztora ebben az idôben dr. teol. GálLajos volt.

Dr. Kis Domokos Dániel

Békesség IstentôlNincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,Amíg ver, mindörökre nyugtalan.De mindörökké nyughatatlanul,Istentôl mégis Békessége van.Nyugalma nincs, de Békessége van.Békesség Istentôl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a vihar,Örök hullámzás a víz felszíne.De lent a mélyben háborítlanulPihen a tenger s az ember szíve,Hadd hullámozzék a víz felszíne.Békesség Istentôl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez aNyugtalanság, mint a járvány, ragad.Te sugarazd szét békességedet,És szóval, kézfogással másnak add.Az Isten Békessége is ragad.Békesség Istentôl.

Reggel mondd, délben mondd és este monddA Feltámadott elsô, szép szavát.És ragyogóbbá lesz a reggeled,És csillaghímesebb az éjszakád.És békességesebb az éjszakád.Békesség Istentôl.

Békesség Istentôl: mi így köszönjünk,Hogy köszöntésünkben lélek legyen –Vihartépett fák – ágainkon mégisVadgalamb búg és Békesség terem.Békesség: köszöntésünk ez legyen.Békesség Istentôl.

Reményik Sándor (1935)

PRESBITER20 év

52011. szeptember-október

„Megint beszélünk, s csak beszélünk,A nyelv mozog, s a kéz pihen:Azt akarják, hogy MagyarországInkább kofa, mint hôs legyen.”

(Petôfi Sándor)

Kálvin János közismert mondása: az iskola az egyház veteményeskertje. Az ô gondolkodásában a „veteményes kert” nem haszon-forrás, hanem áldozatos feladat. (Ô nem a mai pártpropagandis-ták szóhasználat szerint értette azt, hogy „akié az ifjúság, azé ajövô...”). A kertész fáradságos munkával a palánta jólétét, fejlô-dését biztosítja, s nem a remélhetô hasznot latolgatja.

A hetenkénti diszkóbalesetek híre is az ifjúsággal való foglalko-zás fontosságára hívja fel a presbitériumok figyelmét. Apátlan-anyátlan nemzedékrôl van szó. Ennek következtében az élet dolgaitekintetében tudatlanok szorulnak rá – úgy érzik – a másik tájéko-zatlan „útmutatására”. Vak vezet világtalant. A várható tömegvonza a magánost. S kapja, amit kap: mocskot, szemetet, italt, nar-kót, extrém magatartásformát. Amit éppen az alvilág kínál.

A presbitériumnak nem azért kell biztosítania az ifjúsággal valófoglalkozás kereteit, anyagi hátterét, hogy jó kádereket neveljenaz egyháznak. Az ifjúság kiált segítségért! Ugyanis nincs árvábblény, mint a kommunizmus idején nevelkedett mai felnôttek gyer-meke. 1945-bôl egyetlen település: Szabadszállás adatait említ-jük: 112 hôsi halott után maradt 56 özvegy és 88 árva (Tóth Sán-dor: Akik még élhettek volna. 1990). Magyarország 3000 telepü-lését figyelembevéve ez jelent félmillió hôsi halottat és hadifog-lyot. Több, mint cinikus az a kommunista állítás, hogy a nôkegyenjogúsága érdekében nyitották meg elôttük a munkavállalá-

si „lehetôséget”. Így félmillió gyermek nevelkedett apátlanul,anyátlanul. Ma közülük kerül ki a szülôk tekintélyes része. S mamár neveletlen szülôk próbálják átadni a boldogulás kulcsát... ka-pukulccsal, fogamzásgátlóval, s liberális-libertinus védônôk tit-kaival.

A presbitérium feladatát két részre kell osztani. Maga a testü-let a munka kereteit kell, hogy biztosítsa. Ha kell, komoly áldozatárán. Kategórikus imperativusz: foglalkozni kell az ifjúsággal.Nincs felmentés! Lelkipásztora van a gyülekezetnek. (A lelki-pásztor százszor annyit ér, mint egy átlag-pszichológus!) Jó eset-ben van a presbitériumnak hittanoktató, sôt tanító, tanár, orvostagja. A megszokott hagyományos foglalkozásokon túl (pl. hittan-óra, konfirmáció) cserkészet, kézmûvesség, környezetápolás –akár bélyeggyûjtés – sokféle lehetôséget kínál a csoportok össze-tétele. Népdalkör, tornakör is a látóhatárba kerülhet. Csak egyetne tegyünk: véletlenül se utánozzuk a diszkólégkört abból a sú-lyos tévedésbôl kiindulva, hogy „ez kell a mai fiataloknak”. Min-den madár szárnyalni szeretne és nem a porban vergôdni!

A mai református közgondolkodás nagyon fantáziátlan és sze-gényes. Történelmünk folyamán nagyon áldozatos és találékonyvolt. A mohácsi vész utáni években kollégiumokat alapított. ALorántffy Zsuzsanna által idehozott Comenius a pedagógia cso-dáját hozta létre. Wesselényi Miklós a magyar ifjúság „bálvá-nya”. Elôtte Apáczai Csere János – bár fiatalon elhunyt – évszá-zadokra meghatározta a magyar református nevelés irányát.Batiz Dénes, dr. Kovács Bálint, Dobos Károly a két világháborúközött jeleskedett. Soos Géza teljesítménye pedig szinte utolérhe-tetlen.

P. V.

A presbiter munkamezeje (7.)

Az egyházközség ifjúsága

És ti se vessétek meg magatokat,asszonyok,

mert Isten Fia asszonytól született!Augustinus: A keresztyén küzdelem XI/12

Íme Krisztus születése sokoldalú megkö-zelíthetôségének egyik lehetségesmódja. Ugyanis amilyen fontoshangsúlyozni Jézus Krisztusférfiúi voltát, ugyanúgynem mehetünk el ama ténymellett, hogy asszonytólszületett. Ez pedig azértlényeges, mert a meg-testesülés így kerül – akülönbözô nemek szá-mára – egyensúlyba. Ki-zár minden öncélú kikö-zösítési lehetôséget, egyikfél sem túlozhatja el jelen-tôségét, születési adottságátanélkül, hogy ne helytelen kö-vetkeztetéseket vonna le a magaigazolására. Jézus Krisztus személye egyiknemet sem hagyja érintetlenül. Krisztus-

ban nincs férfi, sem nô (Gal 3,28), azazspirituálisan föloldja a különbséget, hiszenmindkettô az ô testének szerves része, te-

hát a nô is éppúgy Isten gyermeke.Ugyanakkor az Atya nem ki-

sebb szerepet szánt a nôi nem-nek, minthogy az ô Egyszü-lött Fiának ajtója legyen,melyen keresztül belép abûnös világba. Ezzelegyütt azonban egyfelôla teremtés rendjét erôsí-ti meg, amikor az emberszületéséhez szabja ma-gát, és nem tesz kivételt,

hiszen az Emberfiáról vanszó, másfelôl, az ôsevangé-

liumban tett ígéretének is ele-get tesz, s bár Ádám Éván ke-

resztül jut a tiltott gyümölcshöz,mégis érvényt szerez abbéli szándékának,hogy az asszonyt is bevonja az üdvtörté-

net egyik jelentôs epizódjába, s lesz ÉvaMária elôképe. S noha a Fiú természeténélfogva másként is eljöhetett volna, mégisez a mód volt kiválasztva, ámbár istensé-gét hangsúlyozva fogantatása különbözöttaz emberétôl. Mindezek ismeretében úgygondolom, érthetô, sôt egyáltalán nemalaptalan a bíztatás: Isten Fia asszonytólszületett! Asszonyok, ti, akik szívetekalatt hordozzátok az életet, örvendezzetekés ujjongjatok az Úrban, mert bár az IstenFia már megszületett, de az elhívandókgyülekezetét, az ô húsvér-testét nektekkell világra hozni. A szentek születésénekmég nincs vége, Krisztus teljes egyházamég nem született meg, s ez a szent vajú-dás reátok vár. Reátok vár ez az idôk vé-géig tartó folyamatos megtestesülés. Nevessétek meg magatokat, mert Istennekterve van veletek.

Apostagi Zoltán

Apropó

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október6

Hat éven át mutattuk be egyházunk egy-egymártir (megölt), vagy konfesszor (életbenmaradt) hitvalló lelkipásztorát. A „Negy-venegy prédikátor” címen 5 kötetben meg-jelent 270 hitvallót mutattunk be rövidítettformában. (Most készül a zárókötet, ígyszámuk meghaladja a 300-at.)

A sorozat célja nem historikus volt. A his-tória megírása történészek feladata. A micélunk csak az volt, hogy segítsük egyhá-zunk tagjait abban, hogy eleget tudjanaktenni a Szentírás parancsolatának: „Emlé-kezzetek meg a ti elôljáróitokról, akik szó-lották néktek az Isten beszédét és figyel-mezvén az ô életük végére, kövessétek hi-tüket: Jézus tegnap és ma és örökké ugyan-az!” (Zsid 13,7-8) A keresztyének másodiknemzedékét inti a szentíró arra, hogy egypillanatra se feledjék hitük hatalmas érté-két, amiért az elsô nemzedék – meg sok ké-sôbbi – számos tagja vértanúhalált szenve-dett!

Sajnos mi magyarok, mint reformátusokis számos – nem magyarázható ok folytán– feledékenyek vagyunk. Római katolikusatyafiak már 1992-re (!) 1200 mártir és kon-fesszor adatait gyûjtötték össze szakszerû-en és még ma is közlik folyamatosan a hit-vallók szenvedéstörténeteit. Ennek követ-keztében az a tévhit uralta el a médiát, hogya katolikusok adták a kommunizmus idejéna mártirokat, a protestánsok meg a kollabo-ránsokat... (Országos hírû politikus csodál-kozott azon, hogy voltak református lel-készvértanúk...)

Szoktunk beszélni „drága hitünk”-rôl. Avalóban drága hitért egy egész egyházkerü-letet kitevô lelkészi közösség esett ki aszolgálatból! Manapság a „csodálatos” sza-badság és nyugalom idején nagy kisértés az„ellaposodás”. Sokan csak valamiféle val-lásos „szabadidô központnak” tekintik azegyházat, ami arra való, hogy „jobb körök-bôl” származó emberek kulturáltan, vallá-sosan töltsék el idejüket születéstôl kopor-

sóig. Lehet metafizikai elôadásokat (prédi-kációkat) hallgatni, templomi koncertekenrészt venni, kocsmákat kerülô kiránduláso-kon idôt tölteni, rendes sorstársakkal tábo-rozni stb. Holott világformáló tényezônekkellene lenni.

A XX. század második felében a vérgô-zös fejû szocialista fantaszták (a multat vég-képp elfeledni, s a világot sarkából kifor-gatni...) viszont nagyon is tisztában voltakaz egyház, pontosabban a keresztyén hit je-lentôségével. Éppen ezért próbálták tûzzel-vassal irtani Isteni egyházát. (Egyedül Hód-mezôvásárhelyen 13 lelkész tönkretételérôlszámol be feletteseinek 1951-ben a tanács-elnök. Ténykedéséért dicséretet vár.)

Református keresztyén hitünk valóbannagyon drága. Egyházunk színe-java ve-szett oda az alvilági szocialista fantasztákés a hitvallók küzdelmében. (Az utóbbiakegyetlen „fegyvere” volt az Ige.) Mint ahogynem beszélhetnénk 1671 után magyaror-szági reformátusságról, úgy a XX. századmásodik fele után sem, ha nincsenek hit-vallók. Igaz az óegyházi mondás: Mártirokvére: magvetés. (Antióchiai Ignatius) IllyésGyula tollára lenne szükség a kérdés meg-válaszolására.

A munkáról csak annyit, hogy 1957. no-vember 8-án kezdôdött. Ezen a reggelen jöttát a szomszéd házból Dr. Domján János fe-lesége, Dr. Vásárhelyi Katalin a budapestiTeológia igazgatójához, Pap Lászlóhoz, sjelentette, hogy az éjjel a szovjet katonairendôrség elhurcolta férjét. A professzorkérdôen nézett tanársegédjére, kinek el kel-lett mennie a Duna szállodában székelôszovjet katonai ügyészségre. Délre már vi-hette a hírt, hogy a külsô-Józsefvárosi lel-készt a Fô utcai börtönben tartják fogva.Másnap d.e. már hazaérkezett. FeltehetôenDr. Kardos János egyházkerületi gondnokegyengette útját. Akkoriban azonban senkisemmit nem kérdezett, nem is jegyzetelt. AFôgondnok 1959-ben – a sorozatos inzultu-

sok miatt kapott infarktus következtében –sírba vitte tudását. Ezzel kezdôdött a„Negyvenegy prédikátor” eddigi öt köteté-nek anyaggyûjtése.

Ma is igaz Misztótfalusi Kis Miklós val-lomása: „Egy szegénylegény szíves devo-tiója többet teszen, mint egy ország ímmel-ámmal való igyekezete.”

Hogyan tovább?1. A teológiai oktatás mindaddig csonka

és zsákutcás, amíg a jövendô lelkésznemze-dék gondolkodásába be nem épül a kom-munista rémeszmék tombolása idején vég-sôkig hitvalló, helytálló lelkipásztorok ál-dozatos példája. (Kivégzések ítélettel vagyanélkül, GULÁG-számûzetés, Dunadelta,Dunacsatorna, börtön, Kistarcsa, Tököl stb.)

2. Módját kell találni annak, hogy refor-mátus középiskolai hittanoktatás keretébenévenként jusson 1-1 óra a Zsid 13,7-8-banfoglaltak értelmében megemlékezésre.

3. Reformációs – vagy más – megemléke-zések sorában gyülekezetenként essék szó aXX. század második felének hithôseirôl.

Itt nem régi sebek feltépésérôl van szó,hanem hitünk és hitvallásunk értékességé-nek tudatosításáról.

S még egy feladat hátra van. Ezernél többpresbiter ugyanazt a sorsot élte át. Mindenmai presbitériumnak kötelessége, hogy hit-valló elôdei életét feltárja. Nem szabad so-ha elfelednünk: Ôseink hite, a jövô remé-nye!

Dr. Papp Vilmos

XX. századi „gályarab”-prédikátorok

Köszönet érte, Tudós Tiszteletes Úr!Lapunk szerkesztôbizottsága és olvasótábora nevében nagy-nagy köszönetet mondunk dr. Papp Vilmos tudós lelkipásztor Testvé-rünknek, aki éveken át minden lapszámunkban közölt történelmi portréival szembesítette az olvasókat legújabb kori magyar refor-mátus egyháztörténetünk drámai korszakával, az üldözés és a megnyomorítás eseteivel, lelkész és gondnoksorsokkal. Rámutatottarra a hitbeli helytállásra is, ami példaadó hithôsökké avatta életüket. Láthattuk az önmagából kivetkôzött istentelen emberi hata-lom egyházüldözô tombolását, és azt, hogy áldozataik „victor quia victima”-vá lettek, azaz áldozatként, legyôzöttként is gyôztesek-ké. Adjon „Vili Bátyánknak” az Idôk Ura naphoz-napot, hogy a rábízott üzeneteket átadhassa nekünk újabb írásaiban. Köszönjük,Tiszteletes Úr, Isten éltessen közöttünk továbbra is!

Dr. Békefy Lajos felelôs szerkesztô

PRESBITER20 év

72011. szeptember-október

NAGYKÁLLÓ – a presbiterválasztásról

ETE – presbiteri tisztség és a Biblia

Presbiteri találkozók

Szép nyárias idôre virradtunk szeptember 10-én, amikor presbiteritalálkozóra gyûltek össze a Nagykállói Református Egyházközségpresbiterei és a környékrôl az érdeklôdô presbiterek. A Kossuth ut-cai Misssziói Házban 10 órakor kezdôdött a program Dr. Gaál Sán-dor esperes úr nyitó áhítatával, aki a napi Ige alapján (Jn 19,8-16)szolgált.

Dr. Szilágyi Sándor, a Presbiteri Szövetség fôtitkára megnyitóelôadásában beszélt arról, hogy ez a találkozó azért idôszerû, mertebben az egyházmegyében a Presbiteri Szövetségnek nincs területiszervezete, így képviselôi szavazati joggal nem vehetnek részt az or-szágos közgyûlésen. Másrészt lehetôség nyílik az esedékes presbi-teri tisztújításra való felkészülésre az Igében, hitvallásainkban, vala-mint Kálvin tanításában kinyilvánított elvek alapján.

Dr. h.c. Szabó Dániel, a Presbiteri Szövetség elnöke utalt arra,hogy egyházunkban 16 ezer presbiter van, akik Jézus Krisztus jó vi-tézeiként sokat tudnak segíteni a lelkészeknek és tenni gyülekezete-ink épüléséért. Kedves színfolt volt Jánóczky Renáta 7. osztályoskonfirmandus szavalata, aki Füle Lajos „Presbiter” c. versét mondtael. A szünetben sütemény, kávé, ásványvíz és a személyes találko-zások, beszélgetések szolgáltak testi-lelki frissülésül. Ezt követôendr. Judák Endre, a Presbiteri Szövetség presbiterképzési titkára tar-tott vetítettképes elôadást a presbiteri tiszt különbözô aspektusairól,

egészen a presbiterválasztás szempontjaiig, valamint a kisköri kon-ferenciák jelentôségéig.

A találkozó tanulságait Horváth György helyi lelkész összegezte,majd imádsággal és áldással berekesztette. A programnak megfele-lôen 1 órakor került sor a gyülekezet asszonyai által készített finomés bôséges vendéglátásra. Mindnyájan úgy éreztük, egy tartalmas ésszép napot töltöttünk együtt, köszönet az elôadóknak és a vendéglá-tóknak egyaránt. Soli Deo Gloria!

Horváth György

A tatai egyházmegyében mûködô Héthatáros kiskör presbiterei szá-mára szerveztünk presbiteri továbbképzést Etén. A tavasszal meg-kezdett sorozat ötödik alkalma volt ez a rendezvény, a környékbeligyülekezetekbôl harminc résztvevô jött el. Rendezvényünknek a he-lyi önkormányzat a mûvelôdési házban biztosított helyszínt. Köszö-netünket fejezzük ki ezért.

Bátki Dávid, helybéli lelkipásztor áhítatát hallgathattuk meg, akia samáriai asszony történetérôl beszélt. Ennek az asszonynak a pél-dája is jól mutatja, hogy milyen könnyen válhatunk Jézus követôjé-vé, csupán hagynunk kell, hogy megszólítson és ezt a megszólítástne utasítsuk el. Mikor elfogadta a Szentlelket, már képes volt arra,hogy ô hirdesse Isten országát, hiszen szavára sokaság ment oda Jé-zushoz.

A presbiternek is fel kell ismernie, hogy küldetése csak Isten Lel-ke segítségével lehet sikeres.

Az idei presbiterválasztás köré összpontosult a rendezvény máso-dik fele. Meghívott elôadónk dr. Viczián Miklós volt, aki a MagyarReformátus Presbiteri Szövetség missziói titkára.

Diaképes elôadásának fô gondolata a presbiteri tisztség bibliaialapjainak bemutatása volt. Hangsúlyozta, hogy a presbiteri tiszt Is-tentôl elrendelt dolog és a mai presbiterek is a bibliai példákból be-mutatott hármas felkentséget hordozzák.

Elôadásából kitûnt, mennyi mindennek kell megfelelni egy pres-biternek. Már-már olyannak tûnhetett ez a felsorolás, amely alapjánakár ne is vállalkozzunk a presbiteri tisztségre.

Pál apostol szavaival és példájával nyugtatott és bíztatott minden-kit, aki azt írta magáról, hogy még ô sem tökéletes, neki is folytontanulnia kell.

A színvonalas elôadás után kérdések és válaszok lehetôségei kö-vetkeztek. Több hozzászóló is beszélt arról, milyen nagy felelôsségevan gyülekezeteink fennmaradásában a presbiterek munkájának.Hosszan folyt az elmélkedés a nôi presbiterek szerepérôl, s arról,hogy helyes-e az a több gyülekezetben meglévô vélemény, hogy nôkne legyenek presbiterek. Az elôadó válaszában rámutatott a férfiakóriási felelôsségére ezen a téren, hiszen ahol nôi presbiterek vannak,az elsôsorban azért van, mert a férfiak eltûntek az adott gyülekezetéletébôl.

A helybeliek szeretetvendégséggel készültek az alkalomra, így ahivatalos rész bezárása után már kötetlen beszélgetésben ismerked-tünk egymással, egymás örömeivel, nehézségeivel.

A Presbiteri Szövetség tatai szervezete mûködésének egy mér-földkövéhez érkeztünk. Presbiterképzési sorozatunkat a Héthatároskiskörben hirdettük meg elsôként, melyet sikeresnek könyvelhetünkel, hiszen az öt alkalom részvevôinek átlaglétszáma 40 fô volt.

Bogáth István

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október8

Nyitott kapukAz ôszi presbiterválasztás jegyében megrendezett esemény részt-vevôi a presbiteri szolgálat lehetôségeivel kapcsolatos kérdésekrekeresték a válaszokat „Nyitott kapuk a presbiterek szolgálatai elôtt”címmel. A konferencia alapigéje a Jel 3,8 volt: „Íme, nyitott ajtótadtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erôd van,mégis megtartottad az én igémet és nem tagadtad meg az én neve-met”.

A konferencia elsô napjának témája a presbiteri szolgálat elôttmegnyíló ajtók voltak. Nyitó áhítatában Horváth Géza pasaréti lel-kipásztor hangsúlyozta, hogy csak az Egyház Ura illetékes ezeketaz ajtókat nyitni vagy zárni. Ma nagy a kísértés, hogy ne vegyükkomolyan a nyitva álló ajtókat. A nyitott ajtó a misszió ajtaja. Azigehirdetô szerint, ahogy a filadelfiai gyülekezet nyitott ajtó volt apogány világ felé, úgy nekünkis nyitott ajtóvá kell lennünk amai társadalom felé. Az evange-lizáció ideje nem járt le, ezértnem hagyhatunk fel Isten Igéjé-nek a hirdetésével, és nem ke-reshetünk helyette kiskapukat,szolgálat helyett „szolgáltatást”végezve.

A világi egyháztagok szolgá-latának mibenlétérôl szóló, mégkészülô könyve alapján osztottmeg néhány gondolatot a pres-biteri szolgálat elôtt megnyílóajtókról a hallgatósággal HuszárPál fôgondnok, a Zsinat világielnöke. Elmondta, hogy német-országi tapasztalatok késztették a kérdés alaposabb átgondolására.Ahogy fogalmazott, nyugati testvéreinknél nem egy városi gyüle-kezetben is lasszóval fogják a presbitereket, és ha a mi egyházunkmég nem is tart itt, de mindenképpen a presbiteri szolgálat megújí-tására van szükség, ami a lelki megújulást és a fiatalítást jelentiszerinte. Arra kérte a presbitereket, hogy a presbiteri tisztet tekint-sék hivatásnak és ezekben a válságos idôkben is merjenek szólniaz emberekhez, mert a nem lelkészi egyháztagok szava sokszor hi-telesebben hangzik a mai ember számára, mint a lelkipásztoroké,és olyanokhoz is eljuthat, akik a szószék közelébe sem mennek. Jólenne, ha a presbiterek a tisztségviselôk igei ismérveibôl legalábbegyet-egyet meg tudnának valósítani.

Fekete Károly debreceni teológus, a Debreceni Református Hit-tudományi Egyetem rektora a 69. Zsoltár alapján – „a Te házadiránti féltô szeretet emészt” – a presbiterek istentiszteleti szerep-vállalásáról beszélt elôadásában, egyrészt elvi-gondolkodásbeli,másrészt gyakorlati szempontból megvilágítva azt. A GenerálisKonvent Liturgiai Bizottságának elnöke elmondta: a vasárnap meg-szentelésébôl nem szabad engedni, és az istentiszteletnek az Isten-hez méltó, igényes környezetben kell történnie, amiért a presbite-rek is felelôsek. Az elôadó figyelmeztetett arra is, hogy a presbite-rek nem hallgatóság az istentiszteleten, hanem aktív tényezôk. Azistentisztelet nem válhat a korjellemzôk foglyává, hanem ki kellvezetnie az igehallgatókat a társadalomból, és be kell vezetnie ôket„a Szentséges világába”. Fekete Károly szerint a presbiter elvárjaés elismeri a liturgiában résztvevôk magas színvonalú szakmaisá-gát, és visszajelzéseket ad és gyûjt a szolgálattevôk számára. A

presbiterek lehetséges gyakorlati feladatai között említette többekközött az istentisztelet elôtti imaközösséget, a templomba érkezôkfogadását, a bûnvalló imádság elmondását, a lekció olvasását, azadakozás és az adományok bejelentését, a hirdetések elmondását,kereszteléskor a család kalauzolását, úrvacsoraosztásnál pedig azasztal megterítését.

Az elsô nap végén Marosi Nagy Lajos, a Baptista Presbiteri Ta-nács elnöke a 2Pét 1,10 igéjével köszöntötte a konferenciát és kí-vánt áldást annak további menetére is. A napot Sóskúti Zoltán bu-dapest-rákoskeresztúri lelkipásztor evangélizációs szolgálata zártaa Ján 21,15 és következô versek alapján.

A második nap imaközösséggel kezdôdött dr. Viczián Miklósmissziói titkár szolgálatával, majd reggeli után Fónagy Miklós

vác-felsôvárosi lelkipásztor, tb.esperes áhítata készítette elô adélelôtti elôadásokat.

Ezen a délelôttön a közéletiszerepvállalásról volt szó, ami-rôl elsôként Tôkéczki Lászlóegyetemi tanár, dunamelléki fô-gondnok beszélt a résztvevôk-nek. Elmondta, hogy a refor-máció a középkorhoz képest aközéleti szerepvállalás kapcsánazért hozott óriási változást,mert kimondta, hogy a templo-mon kívül végzett munka isszolgálat, így a közéleti szerep-vállalás is közvetett istentiszte-let, ami Isten dicsôségére lehet.

A presbiteri szolgálat szerinte tehát sokféle tevékenységet jelenthet,nem pusztán a kegyesség gyakorlását. Az elôadó hangsúlyozta: akegyesség fontos, de bizonyos mértéken felül kivonulást jelentheta világból oda, ahol csak a szûk csoport üdvössége lesz a fontos, deaz elveszett világgal nem foglalkozik. Tôkéczki László szerint a hit-élet intenzitása sok mindentôl függ. „Fontos, hogy el tudjuk fogad-ni egymást, ezért nem szabad az egyházon belül uniformizált ke-resztyénséget hirdetni. Nem szabad a keresztyén közösségbôl kizár-ni azokat, akik különbözô okokból ezt a beszûkített keresztyénsé-get, kegyességet nem akarják elfogadni” – fogalmazott a fôgond-nok. Az elôadó hozzátette: a közéleti szerepvállalás – a közösség,illetve azon belül az elesettek szolgálata, képviselete – igazi ke-resztyén feladat. Ha ezt elutasítjuk magunktól, akkor odaadjuk alehetôséget azoknak, akik nem a keresztyén értékrend alapján te-vékenykednek. Más népszámlálási adatok mellett felhívta a figyel-met arra, hogy Budapesten 225 000 ember vallotta magát reformá-tusnak, de a nyilvántartott egyháztagok száma csak 58 000. Ki kelllépnünk a gyülekezeti környezetbôl, hiszen csak úgy lehetünk ko-vásszá, ha liszt közé vegyülünk!

Kovács Levente külsô-józsefvárosi presbiter, a Magyar Bankszö-vetség fôtitkára elôadásában kifejtette, hogy az egyház társadalmatformáló erô, ezért sem a szervezet, sem annak tagjai nem szûkíthe-tik le tevékenységüket a saját területükre, hanem társadalmi-köz-életi szerepet kell vállalniuk. A pénzügyi szakember elmondta: egyjól mûködô társadalomban az utcaseprôtôl a bankárig minden szak-mára szükség van, ezért fontos, hogy minden ágazatban legyenekkeresztyének. Kovács Levente szerint például a magyar közgazda-

PRESBITER20 év

92011. szeptember-október

12. Országos Presbiteri Konferenciánkrólsági képzésben mai napig a neoliberális szemlélet az uralkodó, pe-dig nagy szükség lenne konzervatív szemléletû közgazdászok kép-zésére is. Az elôadó az egyházunkat érintô legégetôbb problémá-kat is érintette: szólt többek között a templomlátogatók számánakcsökkenésérôl, gyülekezeteink pénzügyi életképtelenségérôl, apresbitériumi kontroll gyengeségérôl, valamint a gyülekezetek, in-tézmények és egyházszervezeti szintek érdekkülönbözôségeirôl.

A két elôadást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen az elô-adókon kívül dr. Szabó Dániel, a Szövetség elnöke és dr. Nagy Sán-dor tb. fôgondnok, a Református Közéleti és Kulturális Központkuratóriumának elnöke vett részt, akik a Szövetség fôtitkára általfeltett kérdéseket vitatták meg.

Az elsô nap délutánján a presbiterek lelki sáfári feladatairól esettszó. Elsôként ennek lehetôségeirôl szólt Szarka Miklós családtera-peuta-lelkigondozó elôadása. A Református Házasság- és Család-segítô Szolgálat nyugalmazott vezetôje szerint ott, ahol alszik azegyház, teljesen érthetetlen ez a fogalom. Véleménye szerint azon-ban „az egyház nem a papok egyháza, ahol kizárólag rájuk lennebízva az Igéért való tusakodás”. Az elôadó kifejtette: a presbitereklelkigondozói szolgálatának háromféle gyülekezeti struktúra lehetakadálya: a teokrácia, a kongregácia és a demokrácia. Az elsô ese-tében egy személy kiváltsága közvetíteni Isten és a közösség tag-jai között, a másik esetben a gyülekezetet az anyaszentegyházzalazonosítják, ahol a közösség tagjai csak önmagukat építik, és nemfoglalkoznak mások lelki táplálásával, a harmadik pedig a leghan-gosabbak hatalmát jelenti, egy olyan közösséget, ahol az embereknem tudják meghallgatni a másikat. Szarka Miklós hozzátette: apresbiterek lelki sáfárságát egyedül lehetôvé tévô forma a fentiek-kel szemben a krisztokrácia, azaz Krisztus uralma bennünk.

Fûtô Róbert biai presbiter, misszionárius az 1Thessz 5,9–14 alap-ján beszélt a presbiterek lelkigondozói szolgálatáról. Elsôként azthangsúlyozta, hogy mindenkinek személyes kapcsolatra van szük-sége Jézussal, hiszen az igazi gyógyulás lelki bajainkból csak általalehetséges. Az elôadó kiemelte továbbá az emberi kapcsolatok, ez-zel összefüggésben a vonzó közösségi élet, a presbiterek által ve-zetett gyülekezeti kiscsoportok jelentôségét, hiszen egymást kellvigasztalnunk és építenünk a hitben.

Veres Sándor dunamelléki világi fôjegyzô az emmausi történetalapján osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Itt Jézus széppéldáját adja a lelkigondozásnak: a tanítványok mellé szegôdik, el-kíséri ôket és beszélget velük. Kérdezi, meghallgatja, majd meg-gyógyítja ôket, és megújult emberként fordulnak vissza Jeruzsá-lembe, ahol nagy feladatok várják ôket. Az elôadó arra figyelmez-tette a református egyház presbitereit, hogy Jézussal az oldalukonôk is induljanak el, csengessenek be az emberekhez, és vigyék elnekik az evangéliumot.

A második napot evangélizáció zárta, melyet Szénási László ny.tahitótfalui lelkipásztor tartott a Mt 7,13-14 alapján. Ezután a kon-ferencia résztvevôi négy csoportban beszélgettek az aznap hallot-takról, imaközösségben tárták Urunk elé egymás örömeit és gond-jait, és együttes énekléssel adtak hálát az egymással megmutatko-zó áldott közösségért.

A harmadik nap témája volt: nôk a presbiteri szolgálatban. A reg-geli imaközösség vezetôje, dr. Bodnár Ákos tb. fôgondnok idéztea Gal 3,28-at: „Krisztusban tehát ... nincs férfi, sem nô, mert timindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban”. A nap bevezetôáhítatát Riskóné Fazekas Márta lelkipásztor, a Lepramisszió veze-

tôje a Zsid 12,2 alapján tartotta: „Nézzünk fel Jézusra...” Rámuta-tott, hogy sokszor helytelenül viszonyítjuk magunkat a világhoz,más testvérekhez, sôt magunkhoz, pedig az egyetlen helyes viszo-nyítási alap Jézus. Ô legyen a mérték a döntéseinkben.

A nôi presbiterek különleges lelki ajándékairól beszélt elôadásá-ban dr. Pásztor Jánosné, a Magyar Református Nôszövetség elnö-ke. Irígylésre méltó példaként említette a kenyai zsinatot, ahol azsinati tagok között jelentôs számú nô van – ellentétben a hazaihelyzettel. Elmondta, ahogy a házasságban, úgy a presbitériumbanis ne egymást használva, hanem a másikat tiszteletben tartva, társ-ként mûködjenek együtt a férfiak és a nôk. „Egy nô ne akarjon férfilenni a presbitériumban, ne szégyellje, hogy érzelmei vannak, hogyérzékenyebb, mint az erôsebbik nemhez tartozó társai” – mondtahatározottan az elôadó, aki szerint bár egyenként szürke kis moza-ikdarabok vagyunk, a többiekkel együtt mégis ki kell ábrázolnunkKrisztust úgy, hogy a kis dolgokat nagy szeretettel visszük véghez.Mint mondta, nem a süteménykészítés, a templomtakarítás a nôkelsôdleges feladata, hanem nekik is oda kell állniuk a lelkipászto-ruk mellé a szolgálatba, és imádkozniuk kell érte és a gyülekezetért.Felsorolta azokat a szolgálati területeket is, amelyekhez tévesenfûzik hozzá, hogy azok a férfiak szolgálati területei; azokban is he-lye lehet a nôi presbitereknek.

A budapest-rákosligeti gyülekezet gondnoka, dr. Voglné dr. Szath-mári Ilona, egyházkerületi tanácsbíró és a Szövetség jogtanácsosa,bizonyságtételében arról beszélt, hogyan indította Isten a presbiteriszolgálatra. Elmondta, hogy bár vallásos nevelést kapott, évtizede-kig a világnak élt, mígnem édesanyja halála döbbentette rá az Is-ten hatalmas voltára. Mint kifejtette, ekkortól számítja igazi egy-háztagságát, mert szerinte ehhez nagy lelki változásra, bûnbánatraés bûnbocsánatra van szükség. A gondnokasszony hozzátette: „Nemfeladat számomra a szolgálat, hanem meg nem érdemelt ajándék.”

Az országos konferenciát úrvacsorás istentisztelet zárta, aholBaksy Mária abaúji esperes Jézus fôpapi imájának a befejezô részealapján (Jn 7,20-21) arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy próbáljákfélretenni önzésüket, sértôdékenységüket, irigységüket, egyéni vá-gyaikat, és próbálják maradéktalanul szeretni a másik embert.„Osztozzunk a bánatában, törôdjünk vele, figyeljünk rá – legyenegység a gyülekezetben!” – mondta igehirdetésében egyházunkegyetlen nôi esperese.

Kiss Sándor cikke alapján

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október10

Imre Sándor, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a deb-receni Kossuth utcai Református Gyülekezet fôgondnoka, aPresbiteri Szövetség Tiszántúli Területi Szervezetének elnöke,nyugalmazott tanszékvezetô egyetemi docens, a Laki KálmánDoktori Iskola PhD témavezetôje most töltötte be hetvenedikéletévét. Szeretettel köszöntjük!

– Még felsorolni is sok, de talán nem is kell az összes tisztségét, gaz-dag szakmai és egyházi tevékenységeinek mindegyikét. Nem ez teszia mosolyát megnyugtatóvá, s nem is az életrajza számtalan olyanmomentuma, amelyre büszke lehetne. Hanem a belsô derû...

– ...amit onnan felülrôl kapok, hiszen vi-lági és egyházi tevékenységemet mindig hit-beli meggyôzôdésem formálta.

– Mivel beszélgetésünk a Presbiternek ké-szül, arra a bizonyos területi elnökségrekérdeznék rá elôször. Milyen konferenciákatszervez?

– Tartottunk konferenciákat Berekfürdôn,általában 110-120 fô részvételével, de tartot-tunk már Nagyváradon is (2010-ben) közöskonferenciát a Királyhágómelléki Egyház-kerülettel. Ez utóbbi azért is áll különösenközel a szívemhez, mert nagyon szeretem anyitott, külsô kapcsolatokkal is bôvelkedôalkalmakat, hiszen ilyenkor kölcsönösengazdagodunk információkban, ismeretekben.Az idén ismét Berekfürdôn leszünk, érdekestémával várunk minden érdeklôdôt: „Az egy-ház és a sport kapcsolata” lesz a cím. Ké-rem, ne lepôdjék meg, az egyik meghívottelôadónk Dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye (nota bene hazánkegyik legôsibb egyházmegyéje) püspöke. Depersze elôadnak református lelkészek is, például az egyik elôadás a„Gyülekezetépítés a labdarúgás tükrében” címet viseli. Az elôadószerint az egymásért, együtt küzdô csapat építése a gyülekezetépítéshatékony módszere is, de ennek megvan a technikája, el kell sajátí-tani.

– Az életrajzában azt olvastam, hogy a Debreceni Egyetem Ge-rontológiai Tanszékét vezette. A gerontológia nem tartozik a felka-pott orvosi szakterületek közé, holott a demográfiai adatok ismereté-ben – egyébként elég csak az utcán körülnézni, nem kellenek hozzástatisztikai adatok! – Magyarország csakúgy, mint egész Európa, el-öregedôben van.

– Valóban nem „felkapott” szakma, ám annál fontosabb. Az öre-gedéstudomány, a gerontológia interdiszciplináris tudomány, hiszenvan elméleti, klinikai és szociális aspektusa. Ez utóbbit illetôen tény,hogy az öregedô ember életminôsége, egészsége nem független szo-ciális körülményeitôl. Volt egy kiváló német tudós (egyébként mi-niszter is volt!), Ursula Lehr, akit a Nemzetközi Gerontológiai Tár-saság Végrehajtó Bizottságának tagjaként személyesen is módom voltmegismerni. Ô vezette be az aktív idôskor fogalmát. Ez volna nálunkis a cél. Ami pedig a kérdés szociálpolitikai részét illeti, a nyugdíjaskort elérô, de szellemi és testi erejük teljében lévô emberek rész-munkaidôs foglalkoztatása az életük meghosszabbítását, ugyanak-kor tudásuk, tapasztalatuk társadalmi hasznosulását is jelentené.

– Akkor Ön nyilván kiképezte már az utódait a szakmában, és tré-fásan kifejezve a részmunkaidejét egyházi feladatokkal tölti ki.

– Szeretek és egyetemi oktatóként mindig is szerettem fiatalokkaldolgozni. Bármilyen furcsa, sok fiatal orvos kötelezi el magát a ge-rontológiának, és ami nem meglepô, többségük nô. Talán mert ele-ve többet foglalkoznak magukkal, mint a férfiak, jobban érdekli ôketaz idôskor sok problémája. Egyébként oktatóként és kutatóorvoskéntis mindig csapatban szerettem és szeretek dolgozni. A csapatmunkátnemzetközi méretekben is kiszélesítettük, így például együttmûkö-désben kutattuk a Skót Mezôgazdasági Kutatóintézettel a gyógynö-vények hatásmechanizmusát az öregedés lassításában. De az együtt-

mûködés egyházi szinten is kedves terüle-tem. Most például a müncheni magyar ajkúreformátus gyülekezettel van alakulóban test-vér-gyülekezeti kapcsolatunk. De utalhatokarra is, hogy az MTA Debreceni GeriátriaiMunkabizottságának elnökeként igyekszem– nem titkoltan – több egyházi szeretetotthonvezetôjével együttmûködni, a szakma és azegyház kapcsolatát szorosabbra fûzni: Rozs-nyai István (Létavértes, Ref. Egyház Szere-tetháza), Ramaszné Kiss Ilona („Nyitott Aj-tó Idôsek Otthona”, Debrecen Nagytemp-lom), Marján Éva (Méliusz Juhász PéterSzeretetotthon, Debrecen), Fekete Ferenc(Szent Erzsébet Katolikus Idôsotthon, Deb-recen) nevét említem itt meg.

– Idôszûke miatt még sok mindenrôl nembeszéltünk, beszéljen a családjáról.

– Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek,akik elsôsorban személyes példájukkal ne-veltek minket. Nagyon sokat köszönhetekfeleségemnek, aki a legnehezebb pillanatok-ban is nyugodt derûvel és erôs hittel állt mel-

lettem, gyermekeimnek és unokáimnak, akiknek életkedve megvi-dámít. Amiben különbözünk, azzal tudunk egymásnak leginkább se-gíteni.

– Köszönöm, hogy ezzel a gondolattal zárta a beszélgetést. Lelké-szeinknek, presbitereinknek, de minden egyháztagunknak is kívá-nom, hogy valóban áldás legyen az életükön, a munkájukon, és idôskorukra ilyen gondoskodó légkör vegye ôket körül, mint amilyenneka kialakításán Imre Sándor doktor egyházi és nemzeti szinten is fá-radozik

Farkas Márta

„Világi és egyházi tevékenységemet mindig hitbeli meggyôzôdésem formálta”– beszélgetés Imre Sándorral –

Kálvin: egyedül Krisztus!Még ha bolondok vagyunk is magunkban –

Ô Isten elôtt a mi bölcsességünk.Bûnösök vagyunk önmagunkban –

Ô a mi igazságunk.Tisztátalanok vagyunk önmagunkban –

Ô a mi megszentelôdésünk és gyógyulásunk.Még magunkon viseljük a halandó testet –

Ô maga pedig a mi örök életünk.

PRESBITER20 év

112011. szeptember-október

Amint arról Egyházunk honlapja ishírt adott, augusztus 30-án Balatonsze-mesen a fenti címmel egyház- és mû-vészettörténeti konferenciát tartott kö-zösen az ICOMOS Magyar NemzetiBizottsága, Balatonszemes önkor-mányzata és a Somogyi ReneszánszSzövetség. Pörneki Anikó énekmûvészszolgálata után Takács József polgár-mester üdvözölte a megjelenteket,majd dr. Szászfalvi László KIM ál-lamtitkár vezette be a konferencia elô-adásait. Elmondta, hogy a kulturálisélmény feltételezi a személyes kap-csolatot Isten és ember között, ez lehetalapja az igazi közösség-teremtésnekés a materiális örökség értékelésének.Röviden ismertette az új egyházi törvény tartalmát is. Ezt követ-ték Viczmann Mihály megyei önkormányzati alelnök üdvözlôszavai, majd Nagy Csaba somogyi református esperes és Toma-nek Endre plébániai kormányzó közös indító áhítatára került sor.Dr. Magyar Kálmán megnyitójában külön üdvözölte a MRPSzmegjelent fôtitkárát.

Vida Tivadar docens a keresztyénség korai nyomairól szóltSomogy megye területén, majd Szovák Kornél docens a magyar-országi középkori egyházi társadalom jellegzetességeit, a bencésrend struktúrájának a kialakulását vázolta. Magyar Kálmán dr.fômuzeológus, a konferencia szervezôje a somogyi emlékhelye-ket írta le, majd Prokopp Mária professzor kiemelte, hogy a kö-zépkori Magyarországon a katolikus püspökségek és érsekségekmegszervezése terén többszáz évvel elôzte meg a szomszédos

Ausztriát. Erre büszkék lehetünk. ÖrsiKároly professzor a kolostorkertekrôltartott elôadást.

Ebéd után, a konferencia második ré-szében Dr. Ôze Sándor docens vázol-ta azokat az elméleteket, amelyek ma-gyarázni igyekeztek a reformáció el-söprô terjedését hazánkban a 16. századfolyamán. Ilyen volt a szekularizációselmélet, amely szerint a kolostorok ki-fosztásával a római egyház elvesztettegazdasági alapját. A sérülés-elméletszerint a papság létszámának draszti-kus csökkenése volt az oka a reformá-ció terjedésének. Egy harmadik elmé-let szerint Erasmus gondolatai vertekgyökeret elôször a királyi udvarban,

majd a fônemesség körében és terjedtek tovább a köznemesség-ben is, ezek készítették elô a reformációt. Az elôadó szerint ezekaz elméletek nem meggyôzôek. Figyelembe kell venni, hogy re-formátoraink elsôsorban a végvárakban tevékenykedtek, ahovábemenekült a környék lakossága is. Ezt bzonyítja 5 reformátor –Dévai Bíró Mátyás, Sztárai, Huszár Gál, Szegedi Kis és MéliuszJuhász – életútja is.

Magyar Máté, az ELTE BTK hallgatója a somogyi irodalmiemlékekrôl, Gueth Péter lelkipásztor a szennai templomról, NagyGergely építész a magyarlónyai templomról, Violáné BakonyiIbolya a csurgói gimnázium könyvtáráról tartott még érdekes is-mertetôt. Zárásul a résztvevôk együtt mondták el a Miatyánkot.

SzS

A bencésektõl a reformációig

Az evangéliumot korszerûen kell hirdetni. Nem mi fedeztük fel a modernség követelményét. A „devotio moderna” követelmé-nyét már a XIV-XV. században Kempis Tamás követôi fogalmazták meg. A XVI. századi reformátorok adtak neki határozottformát. Hitbeli elôdeink a XIX. században is vallották. (Közben „ellopták” tôlünk a „modern” jelzôt...)

A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1844. október 26-án költôi versenyt hirdetett Luther Márton énekének újrafordítására.14 értékes pályamunkát mutat be 1845. július 16-án. A döntés mégis az, hogy a két protestáns egyház megmarad a hagyomá-nyos fordításnál.

E ritka – az egész Kárpát-medencét átfogó – költôi verseny néhány eredményét több, mint másfél század multán hadd is-merje meg a mai olvasó. Minden fordítótól egy és ugyanazon versszakot mutatjuk be. (A fordítók idôvel igen jelentôs pályátfutottak meg.)

-p -s

Egy hajdani költôverseny

Székács József

Erôs vár a mi IstenünkLegjobb fegyver, s védelem.Megtörik rajt, mely ellenünkFelzúdult, a vészelem.Tûzzel lát a rosszMost a dologhoz,Erôs, s csel ezreZordon fegyverzete,Nincs itt hozzá fogható.

Zelenka Dániel

Erôs vár a mi Istenünk,Jó védfegyver, s ótalom.Ô segít inségben nekünk,Mely mostan bennünket nyom.Régi ellenségMegrontani égZord erô, s cseleIszonyú harcszere,Nincs itt hozzá hasonló.

Török János

Erôs várunk mi IstenünkPaizsunk és jó bástyánk,Megment minket, bár inségünkEgész árja hatott ránk,A vén rossz ellenvéli kevélyenFortély, hatalom,Kész tábor, s alkalomitt övéi, s nincs párja.

Tomka Kálmán

Rendíthetetlen vár Istenünk,Legjobb fegyver s védô kar,Nem árthat semmi vész nekünk,Mert az ô paizsa takar.A bûn királya,Vesztünk forralja,Fegyverzetül hordEzer cselt és nyomort,Nem fog ki rajt e föld.

Október 31 elé

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október12

LOVASBERÉNY – a presbiteri szolgálat színeiLovasberényben tartotta a Vértesaljai Református Egyházmegye kö-zössége idei presbiteri konferenciáját különös tekintettel a közelgôtisztújításra.

A nyitó áhítatot Agyagási István esperes úr végezte egy jeremiásikérdést szegezve a népes hallgatósághoz: Mit akarsz, kedves népem,templomomban? (Jer 11,15) Fel-vázolta: van olyan idôszak azember életben, amikor rólunkkérdeznek, van, amikor mi kér-dezünk, és eljön annak ideje is,amikor minket kérdeznek. Ezutóbbin belül is kiemelkedô al-kalom, amikor az Úr Isten teszifel népének a kérdést. Bizony ezönvizsgálatra és Isten elôtti igazmegállásra buzdít minket, pres-bitereket és lelkipásztorokat, azÚr szolgálatát végzôket idôrôlidôre, amikor megvizsgálhatjukszolgálatunk lényegét, motivá-cióját az Ô Igéjének fényénél.

Az áhítat után Hajdú SzabolcsKoppány, a lovasberényi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte azegybegyûlteket, majd Apostagi Zoltán, a gyúrói gyülekezet gondno-ka, a Presbiteri Szövetség területi elnöke ismertette a napi programot.

Az elsô elôadást Dr. Viczián Miklóstól, a Budapest-Pasaréti Refor-mátus Egyházközség presbiterétôl, a Presbiteri Szövetség Misszióititkárától hallhattuk, aki a gyülekezeti szolgálat ó- és újszövetségiformáit fedte fel elôttünk. Elôadásának fókuszpontjába Krisztus hár-mas tiszte és az ahhoz kapcsolódó mai feladatok kerültek, hiszenegyetemes módon mi magunk is hordozzuk a papi, prófétai és a ki-rályi tisztekkel járó szolgálatokat. Végül az újszövetségi kritériumokkerültek elénk konkrétan a gyülekezet vezetôire nézve a Timóteus-hoz írt elsô levél 3. része és a Tituszhoz írt levél elsô része alapján.

E komoly bibliai és hitvallási megalapozás után a mindennapi életgyakorlatához közelített bennünket Dr. Szathmáry Béla, a KRE Egy-házjogi Tanszékének docense, aki a bibliai alapok mellett felvázoltaaz egyetemes papság elve alapján egyházunkban mûködô „hatalom-elméletet”. E szerint a kormányzati hatalom a gyülekezeté, a külön-

bözô szolgálatokra – akár lelkészi, akár nem lelkészi – a gyülekezetfelhatalmazása kell. Az így, többnyire választással kapott tiszt pedignem méltóság, hanem szolgálat. Kiemelte, hogy a szolgálatot azegész gyülekezetnek együtt kell végeznie, megkeresve, kinek-kinekmi a gyülekezetben a feladata. Felhívta hallgatóságának figyelmét

arra is, hogy a közös szolgálattanulásában még sok a tenniva-lónk.

A finom ebédet követôen Dr.Bodnár Ákos nyugalmazott or-vos, a Presbiteri Szövetség el-nökségi tagja koronázta meg anapot személyes bizonyságtéte-lével. A presbiteri szolgálatgyakorlatáról szólva kiemelte,ez a szolgálat sem gyakorolhatómásképpen, csak krisztusi em-berként. Elmondta, az ô életét isez a kegyelem hatja át. Így vé-gezhette orvosként gyógyítószolgálatát, hogy maga is az Ál-dott Orvos, az Úr Jézus, testet-

lelket átható gyógyításának részese. A presbiteri szolgálat mértékeis ez: Krisztusé vagyok-e?

Az elôadások és a kérdések között Kiss Ferenc, a bicskei gyüleke-zet kántora zenével és halleluja énekkel frissítette lelkünket, figyel-münket.

A nap zárásaként a helyi gyülekezet lelkipásztora, Hajdú SzabolcsKoppány áhítatára figyelhettünk. Felénk intézett kérdése ez volt:Szüksége van-e Istennek a mi szolgálatunkra? Hiszen azt olvassuk:„nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne vala-mibôl” (ApCsel 17,25). Mégis ezt tapasztaljuk, Isten elhív, szolgá-latot ad, célja van velünk. Ebben erôsödhetünk meg, amikor újabbfeladatok elé állít bennünket.

A nap végén lelkiekben és ismeretekben is gyarapodva indulhat-tunk haza gyülekezeteinkbe, amiért köszönet a vendéglátó egyház-megyének és gyülekezetnek, az elôadóknak és a szervezôknek, ésmindenek felett hála Istennek.

ifj. Kádár Ferenc

HIRD – Isten szolgálata – Isten szolgálatábanHáromnapos konferenciát tartott a Baranya megyei Presbiteri Szövet-ség a Pécs-Hirdi Református Gyülekezeti házban. A konferencia fôtémája: Isten szolgálata – Isten szolgálatában. A konferencia Igéje:„Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel...” Zsolt 100,1-5. A konferen-cia házigazdája: Zóka Benjamin és a hirdi gyülekezet.

Pénteken délután áhítattal indult a találkozó, melyet a Róm 13,11igevers alapján Bóka András nyugalmazott esperes, lelkipásztor,presbiter tartott. „Itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek azálomból.”

Nagy Attila, a BTSZ elnöke és Zóka Benjamin köszöntése után elô-adásokat hallhattunk a XX. századi ébredési mozgalmak történeté-rôl, kialakulásuktól napjainkig. Az elemzések azt mutatják, hogy azébredésekre mindig valami nagy katasztrófa után, pl. háborúkat kö-vetôen került sor. A konferencia során 4 fiatal vezetô, teológus, lel-kész számolt be az újjáalakult, az ifjúságot is elérô szövetségekrôl.Jó volt hallani, hogy most, amikor sokszor panaszkodunk, hogy ke-vesebben vagyunk a templomokban, az egyes igei alkalmakon, kon-

ferenciákon, és aggódunk a jövô miatt, Isten mindig gondoskodik azutánpótlásról. A Bethánia CE Szövetségrôl az elnökük, Bogyó And-rás szólt, a MEKDSZ-rôl annak vezetôje, Járai Márton lelkipásztorés munkatársa Csákai István tartottak beszámolót. Másnap pedig Ka-tona Viktor titkár beszélt az SDG református diákszervezet munká-járól. Saját élményeikkel egészítették ki az elhangzottakat a körünk-ben tartózkodó „öregek”: özv. Antal Zoltánné az SDG-rôl, Nagy Fe-renc József a KIE-rôl, Bóka András a Betánia Szövetségrôl beszélt.

Elsô nap az esti evangelizáció szolgálatát Tóth Zoltán pécs-somo-gyi bp. lelkipásztor tartotta, a Márk 2,13-17 igeversei alapján Mátéelhívásáról. Befejezésül énekkel, verssel szolgáltak a gyülekezeté-nek tagjai.

Az ott alvók kis csapata reggelente imaközösséget tartott. Az áhí-tatra pedig már megérkeztek a környéken lakó testvérek is. A szom-bati áhítatot Gyôrffi Bálint zengôvárkonyi lelkipásztor tartotta az Ef6,12 és Krón 5,18-20 alapján. Hangsúlyozva: „Mert a mi harcunknem test és vér ellen folyik...”

PRESBITER20 év

132011. szeptember-október

A 4-es kórteremIde kerültem a budai ortopédiai sebészet mûtôjének elôszobájába térdprotézis mûtétre. Azöt ágy egyike jutott nekem. Ezzel az igei bátorító üzenettel foglaltam el a 2-es számú ágyat:

„Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen!Az én békességemet adom nektek, az én békességemet” (Jn 14, 2-3).

Nem az erôsíti a hívô belsô emberét, amit éppen akkor kiolvas valahonnan, akár a Bibliábólis. (Ez az Ige akkor a Mai Ige füzetében volt olvasható.) Amikor Isten megszólít – ott belül–, nem odaillô szép emberi szavak, vagy szöveg hatnak rád, hanem egészen és valóságosanbetölt Isten szavának mély, személyes bizonyossága. Mert ha Ô szól, az meg is valósul. Bé-kesség, nyugalom, belsô egyensúly, melyeknek hiánya nagy feszültséget okoz. Hogyan nyer-het meg ilyesmit a kórtermi ágyon mûtét elôtt álló, szorongó szívû, nyugtalanul vergôdô em-ber? Nem történik itt és ilyenkor még semmi, de nyomasztóan kísért az elkövetkezô isme-retlen helyzet terhe, és rád nehezül valami sötét árnyék, ami olyan, mint a csiriz: ragadós,nyúlós és keserves teher. Nem tudsz tôle önerôdbôl szabadulni, elszakadni, belôle kimász-ni, ha nincs semmi fogódzkodód. Ekkor szólal meg Isten kegyelmes szava, vigasztaló üze-nete.

Gondolataid töltsd meg azokkal az Igékkel, amelyeket az évek során Isten a szívedbe írt!Oly sok szívet erôsítô mennyei üzenetet kaptál az elmúlt évek során.

Most valahogy nem fogékony, befogadó-kész az ember szíve a frissítô isteni szóra. De fel-idézheti a memóriája segítségével azokat az Igéket, melyek akkor a szívébe íródtak. Ilyenekpéldául:

„Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem azt...” (Jer 15,16) – „Ha valaki szomjúhozik, jöjjönénhozzám és igyon...” (Jn 7,37) – „Isten nem azt nézi, amit az ember néz...” (1Sám 16,7) –„Kihez mehetnénk? Örökélet beszéde van tenálad.” (Jn 6,68) – „Jó dolog, hogy kegyelem-mel erôsíttetik meg a szív” (Zsid 13,9) – „Maradj életben! Maradjatok énbennem!” (Ez 16,Jn 15) – „Ha a te orcád nem jár velünk, ne vígy ki innen” (2Móz 33,15) – „Elmegyek, hogyhelyet készítsek nektek...” (Jn 14,2) – „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Lk 18,18).

Így olvastam én akkor és ott a 4-es kórteremben a bensômbe beírt Bibliát csöndben, éseközben leírhatatlan békesség – az Ô békessége – költözött a szívembe. Mert a szó, Istenszava valósággá válik a szorongató próbák tüzében is.

„Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” (Jer 15,16)Ez volt számomra a 4-es kórteremben láthatatlanul és mégis valóságosan a lelki vérátöm-

lesztés, amitôl feléled, erôre kap az erôtlenné vált szív.Aztán egy másik bíztató üzenet útmutatásul:„Most és ebben a helyzetben is helyezd magad nyugodtan Isten kezébe, minden gondod-

dal és terheddel, és Benne bízva hagyd is ott!”Ekkor feltör az ember bensôjébôl egy ôszinte gyermeki imádság:„Magasztallak Uram, mert örökkévaló a te hûséged. Köszönöm, hogy csendet és békessé-

get találok most is nálad és tebenned, és biztonságban érezhetem magam melletted!”És most is, mint a hétköznapok során, a kapott igei üzenet után tudatosan keresek a me-

móriám lapjain olyan éneket, amely a kapott Igét kiegészíti, énekben megfogalmazza és ezaz egész napon bennem zeng – a kapott Igét felidézve –, s az Urat magasztaló zsolozsmáválesz:

„Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram,És az erôs lelket újítsd meg bennem!Ne vess el engem a te orcád elôl,Szentlelkedet ne vond meg tôlem.Támogass az engedelmesség lelkével,Szabadításod örömét add nekem!”

A sebészet 4-es kórtermébe bejött látogató testvérek, vagy mobil hívásaik az Isten népéhezvaló tartozásnak, a közösségnek erôsítését jelentették számomra. A testvéri közösségtôl valókényszerû elzártságban a látogató családtagok és lelki testvérek személyes jelenléte felüdí-tô, erôsítô lelki vitaminpótlást jelentettek. Ugyanezt élhettem át – hálát adva érte Istennek –,hogy a gyülekezeti közösség imádságával is erôsített és hordozott, amelynek orvos-diag-nosztikai következménye is tapasztalható volt.

Az embernek gyógyulni a kórházi ágyon is csak úgy érdemes, ha hasznot tud belôle húzni.Ha Jézussal megy be és vele jön ki onnan! Csak akkor válik ôszinte hitvallássá a próféta há-laéneke:

„Íme, áldásul volt nekem a nagy keserûség, Uram engem is csak az éltet ezek után, hogymegerôsítesz és meggyógyítasz engem” (Ézs 48, 16-17).

Mikó László

Szombaton a konferencia fô témája kerültnapirendre: Isten szolgálata, Isten szolgála-tában. Délelôtt Szakácsné Kozári Piroskatartott képekkel illusztrált elôadást: Szolgá-lat a mûvészetekben címmel. Délután pedigbizonyságtételek hangzottak el. Kremné Kis-fali Mária mohácsi presbiter, tekintettel aközelgô presbiterválasztásokra, a presbiterszolgálatairól beszélt. Papp Orsolya sellyeipresbiter diakóniai szolgálatairól tett bizony-ságot. Nagy Zoltán Csaba sellyei lelkipász-tor pedig a lelkészi szolgálatairól szólt. Vé-gezetül Dányi Nagy Etelka a nehéz helyze-tekben végzett szolgálatokról beszélt. A bi-zonyságtételeket hozzászólások követték.Többen megfogalmazták, hogy az ébredést,a testvérek hitre jutását segíthetné, ha a gyü-lekezetekben rendszeresen hangzanának elbizonyságtételek. Hiszen egymás hite általis épülünk.

Az esti evangelizációt Nagy Zoltán Csabasellyei lelkipásztor tartotta Jn 20,19-28 alap-ján. Tamás és a mi hitetlenségünkrôl és hi-tünkrôl beszélt. Az istentiszteleten részt vet-tek és énekkel szolgálnak a Hirdi Napsuga-ras Ôsz Asszony Klub tagjai. Az áldás ezút-tal nemcsak a gyülekezetnek, hanem az Úrasztalán lévô új kenyérnek is szólt.

Az istentiszteletek, az elôadások, a bizony-ságtételek mellett jutott idô a testvéri be-szélgetésekre is, pl. az ebédlôben, a helybenfôzött finom ételek fogyasztása közben. Azénekek tanítását segítették a szolgáló lelké-szek, valamint Duchnovszky Julianna hitok-tató és dr. Szabó Szabolcs fôgondnok. A kon-ferenciára külön énekfüzet készült, 18 válo-gatott új és régi énekkel, melynek mintapél-dányát megküldjük majd a Szövetségnek is.Naponta szavalt nekünk Varga Laci bácsi, ésDVD-rôl megnéztük a gyülekezeti ház ala-pító okiratának letételét, mely 2007. szep-tember 15-én volt.

Vasárnap az ünnepi, úrvacsorás istentisz-teletet Vincze Árpád pécsi lelkipásztor tar-totta a Jn 14,22-24. igeversei alapján.

Morzsaszedegetés, zárszó, ebéd után Istenigéivel feltöltekezve indultunk haza ottho-nainkba, gyülekezeteinkbe.

Kremné Kisfali Mária, a BTSZ titkára

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október14

Nagybánya–Óvárosban került sor a Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület Presbiteri Szövetségének immár hetedik konferen-ciájára, mely egyben a Királyhágómelléki és Erdélyi EgyházkerületPresbiteri Szövetségének közösen tartott konferenciája is volt.

Az említett két egyházkerületen kívül, s ez már 2009. május 22-éreutal, képviseltette magát a Kárpátaljai Református Keresztyén Egy-

ház és Presbiteri Szövetsége Seres János esperes és Gyurkó MiklósPSz elnök személyében, a Szlovákiai Református Keresztyén Egy-ház Fekete Vince fôgondnok személyében, az anyaország részérôl azMRPSz Elnökségét Dr. h. c. Szabó Dániel, Dr. Szilágyi Sándor ésBittó Zoltán, a Tiszántúli Egyházkerületet (TREK) és az MRPSz Ti-szántúli Területi Szervezetét Dr. Imre Sándor, Horváth Csaba ésSzéll György, az MRPSz Békés Megyei Szervezetét Dr. Tóth Jánosképviselte.

A kárpát-medencei dimenzió a konferencia egész légkörén, stílu-sán érezhetô, szinte tapintható volt. Régi ismerôsök találkoztak, új

ismeretségek és barátságok szövôdtek a háromnapos együttlét során.Kevesen tudták, hogy 1547-ben az egész város reformátussá vált, sígy Nagybánya, a festôk, Németh László és Juhász Gyula városa amagyar református egyház egyik bölcsôjének tekinthetô.

A nyitó áhítatot Csûry Istvánnak, a Királyhágómelléki Reformá-tus Egyházkerület (KREK) püspökének elfoglaltsága miatt VinczénéPálfi Judit, a Kerület missziói tanácsosa tartotta a Lk 10,40 alapján:„Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem teljesen magamra hagyotta szolgálatban? Szólj neki, segítsen nekem.” A konferenciát LászlóKálmán, a KREK PSz elnöke nyitotta meg, köszöntötték Varga Ká-roly, a nagybányai egyházmegye esperese, Dr. h.c. Szabó Dániel, azMRPSz elnöke és Bak Enikô helybeli lelkipásztor.

Az elsô nap két elôadásra került sor. Konfliktus kezelés az egy-házban címmel Dr. Kiss Jenô, a Kolozsvári Protestáns Teológia(KPT) professzora tartott elôadást, hangsúlyozva, hogy a konfliktu-sokról nyíltan kell beszélni, megoldásuk erôsíti az egyházat. Kritikusés önkritikus hangot ütött meg elôadásában D. Tôkés László, EU par-lamenti képviselô. Ahelyett, hogy az egyház hatna a társadalomra, atársadalom hat az egyházra. Ha ez így folytatódik, az egyház elvesztisó jellegét, s ezzel létjogosultságát. A második nap „A presbitervá-lasztás gyülekezetépítô vagy -romboló?” címû elôadásában KelemenAttila, a KPT tanára arról beszélt, hogy a talentumokat felszínre kellhozni, de Isten nem kér számon olyan talentumokat, melyeket nemadott meg. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület létrejöt-tének 90. évfordulója alkalmából dr. Pálfi József Nagyvárad–Rétilelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára adott történeti át-tekintést, Fodor Csaba terjesztési igazgató pedig a Kálvin Könyvki-adó legújabb kiadványait mutatta be.

A konferencia kínálatát kulturális program, koltói kirándulás és aMisztótfalusi Kiss Miklós múzeum megtekintése tette változatossá.A konferenciát Istentisztelet és Úrvacsoraosztás zárta, Igét hirdetettÖtvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direk-tora.

Dr. Imre SándorMRPSz Tiszántúli Területi Szervezetének elnöke

NAGYBÁNYA-ÓVÁROS – Királyhágómellékés Erdély presbiterei együtt

Kárpátalja – Sárospatak – szövetségünk egy célértBizonyára sokak elôtt ismeretes, hogy a Sárospataki Református Teológiai Akadémia keretében presbiterek és gyülekezeti munkások szá-mára népfôiskolai képzés is folyik. A képzés a Presbiteri Szövetség kérésére és azzal együttmunkálkodva indult el, és kétéves levelezôsúton valósul meg.

Az elsô kurzusban mintegy hatvan fô, a mostaniban negyven felnôtt hallgató jelentkezett. Közöttük vannak tízen a Kárpátaljai Refor-mátus Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnökségi tagjai is, akik minden határátkelési nehézség ellenére, havonta hûségesen át-járnak, és 2012-ben, Isten segítségével befejezik tanulmányaikat.

A két Szövetség szoros együttmunkálkodása folytán javaslat született arra nézve, hogy a mostani 2011/2012 iskolai évben a sárospa-taki képzés kitelepülhessen Kárpátaljára is és ne kelljen a határokon elvesztegetni erôt és idôt, vagy éppen a jelentkezôket is elveszít-hetjük.

Kértük testvéreinket, forduljanak írásban a Sárospataki Református Teológiai Akadémiához, mit meg is tettek. A válasz rendkívül se-gítôkész, támogató és testvéri volt, noha a Kar tagjai jelenleg is erôn felüli áldozatot vállalnak és hoznak.

A képzés kapcsán további tárgyalások kezdôdtek az Akadémia és a Kárpátaljai Református Egyházkerület Elnöksége között, melynekeredményeként a „Lelkipásztori munkatárs” államilag elismert szak is áttelepedne, és szintén megkezdené még ebben az iskolai évbenmunkáját. A két különbözô képzésre már is száz fônél is többen jelentkeztek, mutatva a tanulni és élni akarást. Ezzel megszületôben vana kárpátaljai református felsôoktatás.

Isten áldja meg az Akadémiát ebben a szolgálatában, az elinduló diáksereget és a Kárpátaljai Református Egyházat, egész népünk-kel egyetemben. Soli Deo Gloria!

Dr. Sz. D.

PRESBITER20 év

152011. szeptember-október

A Magyar Lelkészegyesületek Szövetsége 2011 augusztus 1–4. kö-zött a felvidéki (szlovákiai) Deregnyôn (Drahnov) tartotta évi kon-ferenciáját. Ez egyúttal vándorgyûlés is, testvériség ápolása a külön-bözô egyháztestek között. Az elmúlt 5 év során így alakult a „ván-dorlás”: 2007 Szilágycseh (Királyhágómellék), 2008 Hódmezôvá-sárhely (Tiszántúl), 2009 Felsôôr (Oberwart – Ausztria), 2010 Pápa(Dunántúl), 2011 Deregnyô/Drahnov (Felvidék – Szlovákia).

Az egyházközségi lelkészek egyúttal presbitériumi elnökök. Ezérta szó legszorosabb értelmében presbiterek. Még akkor is, ha életko-ruk szerint harmincon innen vannak. „Jézus Krisztus jó vitézének”erôs lelkû és erôs vállú embernek kell lennie. Ô nemcsak saját életeés családja gondját viseli, s nemcsak az „írástudók felelôssége” ter-heli. Az egyházközség sokszor ezernyi gondját kell felismerni ésmegoldani.

Ezért létszükséglet a lelkészértekezlet és a lelkészértekezletek kon-ferenciája.

Az átlag templomjáró hívô annyit érzékel a lelkész szolgálatából,hogy a szószéken elhangzik egy prédikáció, vagy egy megkönnyez-tetô temetôi búcsúztató. Esetleg pénzt kér a sürgetô templom-reno-váláshoz. Amikor minden elkészült, jönnek az ünnepélyek, jubileu-mok, esperes, püspök, hívek örülnek... Ám egy hét múlva jön egyfergeteges vihar. A toronybádogos felületesen dolgozott. Becsap avillám. A padokból is forgács lesz... A lelkész pedig egyedül nézi,„dolgozza fel” a szörnyû kárt. Hasonló eset százszám fordul elô. MárKálvin János és Luther Márton is sürgette a „Mutuum colloquium etconsolatio fratrum”-ot (a testvérek kölcsönös erôsítését). Ezért kella lelkészértekezlet!

Nem véletlenül esett az idei helyszínválasztás a felvidéki kis ek-lézsia nagyszerû konfernciaközpontjára. Talán a Rákóczi emlékév(1676-ban született a „fejedelem”) is „súgott”. Ezért is volt a kurucokföldjén az éves találkozó. Sátoraljaújhelynél lépve át a légies határt,máris Borsiban vagyunk, a fejedelem szülôhelyén. A vidék északiperemén, Kassán pedig nyugvóhelye. Az ô korában általános labanc-vád volt az, hogy a kurucoknál egy tôrôl fakad a religio és rebellio,azaz a hit és lázadás. Adott volt a konferencia fôtémája: „Hit – po-litika – egyház”.

Dr. Csohány János professzor e kapcsolatot elemezte a Rákóczi-

ház életében. Dr. Papp Vilmos lelkész bibliai teológiai oldalról vilá-gította meg a témát. Géresi Róbert szlovákiai püspökhelyettes ismer-tette egyháza életét, a fenyegetô asszimilációt, s ebben a lehetségesteendôket. Dr. Tôkéczky László történész az általános szekularizációokait mutatta be. Dr. Tóth Albert elnök és Szônyi Tamás titkár vezet-ték az eszmecseréket. Nem utoljára, hanem elsô helyen kellett vol-na említeni Csoma László helyi lelkész mindenre kiterjedô figyel-mességét.

A deregnyôi konferenciaközpont Isten csodája. Bár a negyedikmellékúton közelíthetô meg, s viszonylag kis gyülekezet képezi ahátteret, kisugárzása mégis nagy. Létrejöttét nagyrészt egy hívô sváj-ci házaspár: Alfred és Erica Egli-Salm tette lehetôvé. Mosolygósarcképük fogadja a konferenciákra érkezôket.

Mindeneket summázva: a Bibliában Isten elsô kérdése az ember-világhoz: „Hol vagy, Ádám?”. Ezt hamarosan követi a második –Kainhoz intézett – „Hol van a te testvéred, Ábel?” Innen kezdve aJelenések könyve végéig elválaszthatatlan egymástól a hit és politi-ka, a hit és közéleti felelôsség kapcsolata.

P. V.

Kurucföldi lelkésztalálkozó

A Selye Napok újabb programjaként Gályarabok emlékezete – Kálvin és a protes-táns gályarabok címmel nyílt kiállítás a Csemadok Galériában, szeptember 11-én,vasárnap 17.00 órakor. A megnyitó elsô perceiben Fazekas László református püs-pök mondott rövid imádságot, majd a jelenlévôk elénekelték a 25. zsoltárt. Az emel-kedett hangulatban üdvözölte a megjelenteket Stubendek László, a Csemadok városiszervezetének elnöke, aki elmesélte, hogy nem messze a szülôfalujától is ôriztékegy hajdani gályarab emlékét. Millisits Máté mûvészettörténész elmondta, hogy azanyag, amely Ácsról került most Komáromba, a 2009-es debreceni Kálvin János ki-állítás utazó változata, amely tablókon és könyvekben idézi meg Kálvin János em-lékezetét a Kálvin-évek (2009–2014) keretében. Tájainkon a Csemadok Galéria avándorkiállítás elsô állomása, Rimaszombat és Királyhelmec elôtt. Ezután Kálvin ésa gályarabok közötti párhuzamokról beszélt a mûvészettörténész, mert ugyan kétidôszakban éltek, de egy volt a szellemiségük. Millisits Máté térképeket is mutatott,megjelölve azokat a közeli helyeket, ahonnan gályarabságba vitték a protestáns pré-dikátorokat. A tárlatnyitó a 42. zsoltár eléneklésével, majd kötetlen beszélgetésselért véget.

Millisits Máté

RÉVKOMÁROM – Tárlatnyitás zsoltárénekléssel

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október16

Lapköszöntô KirályhágómellékrôlMagyar református egyházunkban, nekünk, presbitereknek, az a kivételes lehetôség adatik meg, hogy a magunk vi-

lági eszközeivel és a hit erejével részt vegyünk az Egyház vezetésében, együtt a lelkipásztorral viseljük gondját gyüle-

kezetünknek. Ez azonban nemcsak lehetôség, de felelôsség is, melyet csak tisztességgel és tiszta szívvel lehet és szabad

végezni.

Ebben a munkában sokat segíthet, ha megoszthatjuk és megismerhetjük presbitertársaink hasonló munkáját és

gondjait, eredményeit és sikereit. Ebben a határokon átívelô, kárpát-medencei magyar református kitekintésben, rálá-

tásban és megismerésben nyújt segítséget és válik „kinyújtott kézzé” a Presbiter címû folyóirat. Élô, eleven kapcsolattá

válik, válhat ez által a közölt szó, a gondolat, az információ, a híradás, a vers, a kép. Köszönet ezért minden mun-

katársnak, és mindenkinek, akinek bármilyen érdeme is van e számunkra fontos, hasznos és kedves lap megjelenésé-

ben. További jó és sikeres munkát, ehhez pedig jó erôt és egészséget kívánunk!

Úgy vélem, minden munkatárs egyben presbiter is, a szó bibliai értelmében, hiszen Pál Apostolnak Timótheushoz írt

1. levele 5. részének 17-ik versében olvashatjuk:

„A jól forgolódó presbiterek kettôs tisztességre méltassanak, fôképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak.”

Ilyen értelemben presbiter e lap minden munkatársa, és „kettôs tisztességre”, kettôs megbecsülésre méltó, hiszen

mindnyájan nemhogy beszédben, de írásban jeleskednek, írásaikkal pedig tanítanak.

Köszönet érte! Isten áldása kísérje életüket és munkájukat!

Dr. Varga Attila, Szatmárnémeti fôgondnok

Mintha csak tegnap váltunk volna el, még annyira elevenen élbennünk a júniusi magyarózdi presbiteri konferencia emléke.Szeptember harmadikán – immár ötödszörre – találkozni, tanul-ni, együtt gondolkodni gyûltek össze az Alsó-Maros menti kör-zet presbiterei és lelkipásztorai egyházmegyénk legkisebb gyüle-kezetébe, Oláhdellôre. Mint egy titokzatos ôszi tájkép, úgy bon-takozott ki elôttünk fokozatosan a reggeli ködbe öltözött kis Ma-ros menti falu. Pályi József, a Presbiteri Szövetség egyházkerü-leti és Horváth Miklós egyházmegyei elnöke számbavette azegybegyûlteket és örömmel nyugtázta, hogy Magyarbükös, Ma-rosludas, Mezôzáh, Mezôbodon, Ludastelep, Gerendkeresztúr ésHadrév, Marosbogát, Kutyfalva, Radnót, Maroscsapó, Búzásbe-

senyô, Kerelôszentpál és Magyardellô valamint a Vártemplomitestvérgyülekezet presbiterei számára kicsinek bizonyult az oláh-dellôi templom.

Egyházmegyénk esperese, Ötvös József generális direktor isten-tisztelettel nyitotta meg konferenciánkat. A házigazda, SzékelyCsilla Imola lelkipásztorasszony, a gyülekezet gondnoka, Deme-ter György, valamint Egyházmegyénk fôgondnoka Kali Ellákszeretettel köszöntötték az egybegyûlteket, a házigazda lelkipász-torasszony ismertette a falu történetét, valamint a nap program-ját. Mivel esperesünknek egyéb elfoglaltsága miatt távoznia kel-lett, a találkozónk elején nyújtotta át a gyülekezet gondnokánakaz elismerô oklevelet, megköszönte munkáját és elismerô szavak-kal méltatta a gyülekezetnek a konferencia megszervezéséért ho-zott áldozatát. Ugyanakkor megköszönte Pályi Józsefnek is a ki-tartó, pontos munkát, hangsúlyozva, hogy mint ez a konferenciais bizonyítja: most kezd gyümölcsöt teremni a befektetett munka.

A délelôtt folyamán két elôadást hallgattunk meg. Dr. JudákEndre gödöllôi egyetemi docens „A presbiterség mint lelki szol-gálat”címû elôadása három részbôl állt: 1 – Melyek a legfonto-sabb dolgok egy ember életében, 2 – A presbiterek feladata, va-lamint 3 – A presbiter egy hete. Tokodi Attila „A presbiterséggyakorlati kérdései”-vel inspirált továbbgodolásra, tovább gon-dolkodásra minden jelenlévôt.

A beszélgetést a terített asztal mellett folytattuk.A ludastelepi atyafiak nagyon jól érezték magukat. Bár hívott

a kötelesség, délután öt óra körül alig tudtunk elszakadni kedvesházigazdáinktól, asztaltársainktól, elôadóinktól. A hazafelé ve-zetô úton élénk beszélgetés közben vitattuk meg a hallottakat.

Köszönjük, hogy ott lehettünk! Várjuk a következô találkozót!Kali Tünde

református segédlekipásztor, Marosludas

OLÁHDELLÔ – presbiterek és lelkészek együtt

PRESBITER20 év

172011. szeptember-október

Október 31-rôlTöbb protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap annakemlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon füg-gesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bûn-bocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.

A reformációt eleinte különbözô dátumokkal kapcsolatban ünne-pelték: Luther születésnapján (november 10.), illetve halála napján(február 18.), az Ágostai Hitvallás hivatalos felolvasásának napján(június 25.). 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulójána II. János György szász választófejedelem által vezetett szászorszá-gi evangélikus egyházi fôtanács elrendelte, hogy ezt a napot, ame-lyet a vallásújítás kezdôpontjának lehet tekinteni, ünnepeljék meg.Ettôl az idôtôl fogva lassanként más evangélikus és református egy-házakban is szokásba jött ennek a napnak, vagy a rá következô va-sárnapnak a megünneplése.

Magyarországon a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentisz-teletet tart ezen a napon. 1939 óta pedig októberben rendezik meg azOrszágos Protestáns Napok ünnepségsorozatát a legnagyobb protes-táns egyházak. A reformáció napja hivatalos állami ünnep Szlovéniá-ban és Chilében, illetve Németország egyes szövetségi államaiban.Svájcban és néhány német tartományban a protestáns egyházak azoktóber 31-e utáni vasárnapon ünneplik.

Konferenciánk CD-nEzúton tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a 12. országospresbiteri konferencia hanganyaga megrendelhetô Szövetsé-günk bármely elérhetôségén:- emailben: szovetseg@presbiter.hu- telefonon: +36-1/476-32-11, 20/250-14-28,- személyesen, ill. postai levélben: Magyar Református Pres-

biteri Szövetség, 1092 Budapest, Ráday utca 28.A CD ára 800 Ft, a hanganyag MP3 formátum lejátszásáraalkalmas készülékben használható.

Tisztelt Elnök Úr!Fôtitkár Úr!

A minap vastag borítékot hoz a postás a Presbiteri Szövetségtôl, sbenne két kedves levelet, az egyiket a Tahiban rendezendô konferen-ciáról, a másikat a Pataki Theológia pótfelvételeirôl. Mindkettôt há-lásan köszönjük.

De ami a legnagyobb örömet okozta, az a mellékletként küldöttPresbiteri Füzetek (II/5) új kötete volt. Most, hogy készülünk az újpresbiteri választásokra, különösen idôszerû, hogy felelevenítsükmindazt, amit a választásokkal, a presbiteri tisztséggel kapcsolato-san illik/illene tudnunk, minden presbiternek. És a gazdag tartalomtovábbi részei is így egybeszerkesztve nagyon-nagyon értékessé te-szik a kötetet.

Köszönjük szépen, és ezúton kívánjuk a Szövetségre, a Szövetségvezetôire, tisztségviselôire, tagjaira a Jóisten bôséges áldását, hogytovábbra is munkálkodhassanak Szövetségünk, és a Magyar Refor-mátus Egyház javára, Isten dicsôségére!

Áldás, Békesség!Mészáros Bálint

�

Az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegyéje2011. május 27-28. között megtartotta Évi Közgyûlését és PresbiteriKonferenciáját. Ez alkalommal Los Angelesben, ahol a HollywoodiMagyar Református Egyház volt a vendéglátó gyülekezet. A közgyû-lést és a Csendes-óceán partján élô 10 magyar testvér gyülekezet de-legátusait ünnepélyesen köszöntötte Nt. Nagy Bálint esperes, OkosKároly fôgondnok, Ft. Szabó Sándor püspök és Demeter Zsolt. 30-35 lélek volt jelen, akiknek szívügye a magyar misszió jövôje Ame-rikában és Kanadában: a magyar nyelvû igehirdetés, istentisztelet éskultúra. Ez alkalommal a presbiteri konferencia elôadója Nt. FábiánLajos, a Vancouveri Magyar Református Egyház (Kanada) lelkipász-tora és a Nyugati Egyházmegye Lelkészi Jegyzôje, aki személyes él-ményeirôl számolt be magyarországi és európai látogatása alkalmá-ból. Szólt arról, hogy ez alatt a rövid idô alatt értékes betekintéstnyert a Magyarországi Református Egyház életérôl, presbiteri kon-ferenciák fontosságáról, a presbiterek szolgálatairól, tevékenysége-ikrôl.

A Nt. Úr megosztotta jelenlévô delegátusokkal, hogy az európailátogatásuknak 3 célja volt:

1. Megünnepelni 40 éves házassági évfordulójukat feleségével,Erzsébettel. Ez alkalomból európai túrára mentek, egyben magyar-országon élô rokonokat öleltek keblükre és örvendeztek a viszontlá-tásnak.

Meglátogatták Európa híres városait, érdekességeit: Párizs, Róma,Milánó, Barcelona, Monaco. Párizsban megtekintették a Mona Lisaeredeti festményét, az Eiffel tornyot és a történelmi Notre Dametemplomot. Isten kegyelmébôl élményekkel telve tértek vissza Bu-dapestre.

A Fábián lelkész házaspár látta Európa szerte a nevezetes városo-kat, országrészeket, múzeumokat, 800 éves katedrálist, de ezek kö-zül számukra legszebbnek tartott volt az Országház. Látni és közellenni a Szent Koronához, a 16 magyar király, fejedelem és kormány-zó szobrai mellett átélni mit jelent magyarnak és Krisztus szolgájá-nak lenni.

2. Útjuk második célja betekintést nyerni az óhazai reformátusegyház életérôl, presbiteri konferenciákról. Ebbôl kifolyólag lehetô-

ségük adódott presbiterekkel, lelkészekkel, és egyházvezetôkkelszemélyesen találkozni.

3. A kapcsolatok felújítása az óhazai testvér gyülekezetekkel ésvezetôivel.

(Folytatjuk)

HOLLYWOOD – 2011. évi presbiteri konferencia (I.)

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október18

Lapköszöntô KárpátaljárólKedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! Isten munkatársának lenni nem csak feladat, de áldás is. Mindennap megta-pasztaljuk, hogy amit érte, az ô dicsôségére teszünk, abból erôt meríthetünk, lelkileg meggazdagodhatunk. A Kárpát-aljai Református Egyházkerületet a mindenható Isten az utóbbi idôben nagyon gazdagon megáldotta. Sok új utat mu-tatott meg, ahol kemény munkával, kitartó imádsággal Isten kegyelmébôl eredményeket értünk el. A nagy harcok, küz-delmek közepette mégsem éreztünk fáradtságot, meglankadást, mert nagyobbak voltak az áldások és az örömök, Istenajándékai mindennél. Érvényesek ránk nézve is az Ige szavai: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van”.Javunkra váltak a mögöttünk hagyott, az egyháznak nagyon nem kedvezô évtizedek, a megpróbáltatások, mert ezál-tal csak még erôsebbek lettünk hitben és lélekben. A mindenható Isten után köszönettel tartozunk az anyaországbanélô testvéreinknek, különösen a hithû református embereknek. Kárpátalján sem alakult volna meg a Presbiteri Szövet-ség a Magyarországi Presbiteri Szövetség közbenjárása, jó példája nélkül. Szükségünk van egymásra, azt gondolom,nem csak Kárpátaljának Magyarországra, hanem fordítva is. Szükségesek a közös konferenciák, a továbbképzô alkal-mak, ahol egymás hite által épülve, egymás bölcsességébôl tanulva építhetjük a jövô református nemzedékét. A Kár-pátaljai Presbiteri Szövetségben is elindult az élet. Az utóbbi idôben sok hitmélyítô alkalom, csendesnap került meg-rendezésre. Gyülekezetekben elindult a presbiterképzés. Nagy út áll azonban még elôttünk. Hisszük, az az Isten, akieddig sem hagyott magunkra, továbbra is velünk lesz és vezet a cél felé. Övé legyen a dicsôség!

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület fôgondnoka

Abban a gazdag irodalmi termésben, melya Kálvin évforduló kapcsán jelent meg amagyar teológiai és ismeretterjesztô iroda-lomban, egészen egyedülálló mû a Kálvinébresztése. Maga a szerzô jön segítségül akönyv címének értelmezésében, rámutat-va, hogy „Kálvin minket is fölébreszthetés ráébreszthet igazságokra, ugyanakkormi is ébreszthetünk másokat az ô idôsze-rûségével.” Ha aztán a könyvet odaadóanolvasni kezdjük, és alaposan tanulmányoz-zuk magát az anyag bemutatását is, gyor-san rádöbbennünk, hogy olyan szerzômunkáját vehettük kézbe, aki rendkívüliés szokatlan irányokból közelít a kálviniörökséghez.

Gondolatainkat, és figyelmünket már azelsô lapokon megragadva bátorít, sôt kézenfog, hogy induljunk el vele a kálvini lelki-szellemi csúcsok meghódítására és ne ret-tenjünk meg a járatlan ösvényektôl, há-góktól.

Pusztán az a tény, hogy a szerzô mind areáltudományok – matematika, fizika –,mind a teológia területén, mi több a bioló-giában, genetikában is felsôszintû ismere-tekkel rendelkezik, izgalommal és tiszte-lettel tölt el. Nyilvánvaló, hogy a határokérintkezéseit, sôt átfedéseit vagy éppen aközös ôsforrásokat csak olyan vezetô mu-tathatja meg, aki a térkép demarkációs vo-nalának mindkét oldalán ismerôsen mozogés barátként fog kezet a határok sokak

számára „szigorú és megközelíthetetlenôreivel”.

Ez a fajta felszereltség és látásmód ele-ve szintéziseket fog felfedezni és formál-ni, noha ez csak egyik szegmense, jellem-zôje a vállalt feladat izgalmakban bôvel-kedô megoldásának.

A könyv 10 fejezete, mely együtt kon-cepciózus nagy ívet formál, külön- különis önállóan megálló tanulmány. Felismert,majd körülhatárolt kutatási területet, folya-matot és minden irányba történô nyitástmutat jövônkig szóló tanulságaival együtt.

A vizsgálódás sok ismeretlen történetitényre, bonyolult és világossá tett teoló-giai folyamatra mutat rá, de embervoltunklélektani meghatározottságait is bátranfeltáró mozdulásokat végez.

Mi, akik legtöbben Kálvin reformátoriküzdelmének a végsô summáit, kristályostisztaságú képleteit ismerjük, most a nagytételek levezetését szemlélhetjük, sôt kö-vethetjük nyomon, míg megérkezünk ahitvallásossá érett kifejezésekhez.

Minden fejezet váratlan meglepetés is,de a kormányzásról és a presbiteri tisztség-rôl írottaknak fejünkben és szívünkbenrögzített és ôrzött üzenetté is kell válnia.

A gazdag, fejezetenként bemutatott iro-dalom és együttesen illusztráló képanyagaz idôsebb olvasónak, majd a minket kö-vetô ifjú nemzedéknek számtalan dolgo-zatához és elôadásához nyújthat segédke-

zet – ahogyan ez a szerzô alapvetô szán-dékában benne is volt.

Szövetségünk köszönetét és tisztelet-adását is kifejezve az ébresztô és megbí-zatást munkáló, egész küllemében is na-gyon szép könyvért, kívánjuk mi is Urunkgazdag áldását a 65. életévét betöltô, vi-lágszerte ismert dr. Gaál Botond debrece-ni teológiai professzornak, kedves Testvé-rünknek.

Dr. Szabó Dániel

A presbiter könyvespolcára

Gaál Botond: Kálvin ébresztése

PRESBITER20 év

192011. szeptember-október

Július4-én készítette elô elôzô lapszámunkat a

PRESBITER szerkesztô bizottsága.17. és 22. között tartotta konferenciáját az

erdélyi református egyházkerület Bala-tonszabadin, dr. Judák Endre presbiter-képzési titkárunk és Pályi József, az er-délyi egyházkerületi presbiteri szövetségelnöke szervezésében, Steinbach Józsefdunántúli püspök szolgálatával.

Augusztus19. és 21. között Pécs-Hirden tartotta pres-

biteri konferenciáját Szövetségünk bara-nyai egyházmegyei területi szervezete. Ajeles alkalomról lapunk más helyén rész-letes beszámolót közlünk.

26. és 28. között a Nagybánya-Óvárosi Egy-házközségben tartotta 7. konferenciáját aKirályhágómelléki Református Egyházke-rület, ezúttal az Erdélyi Egyházkerülettelközös szervezésben. Az alkalomról lapunkmás helyén részletes beszámolót közlünk.

30-án fôtitkárunk részt vett Balatonszemesenegy konferencián, amelynek címe „A ben-césektôl a reformációig” volt. Errôl la-punk más helyén beszámolót is közlünk.

Szeptember1. és 3. között rendezte Szövetségünk 12.

országos presbiteri konferenciáját Tahi-ban. A jeles alkalomról – a ReformátusokLapjához hasonlóan – részletes beszámo-lót közlünk.

3-án Oláhdellôn tartotta presbiteri konfe-renciáját a Maros-Mezôségi ReformátusEgyházmegye. Az alkalmon az anyaor-szági Szövetséget dr. Judák Endre presbi-terképzési titkár és Tokodi Attila, észak-pesti területi szervezetünk választmányitagja képviselte.

Ugyanezen a napon Sellyén tartotta kisköripresbiterképzési alkalmát baranyai egy-házmegyei területi szervezetünk.

4-én észak-borsodi egyházmegyei presbiterikonferenciát tartottak Kazincbarcika-Felsôn.

10-én Szövetségünk bemutatkozott a nyírsé-gi egyházmegyében. A nagykállói alka-lomról lapunk más helyén beszámolót isközlünk.

Ugyanezen a napon Lovasberényben tartot-ta presbiterképzô alkalmát Szövetségünkvértesaljai egyházmegyei területi szerve-zete.

11-én a tolnai egyházmegyében mûködôSztárai kiskör Simontornyán tartotta pres-biterképzési alkalmát, 40 fô részvételével.Az elôadások témái a közelgô presbiter-választás lebonyolításának kérdései voltak.

14-én fôtitkári értekezlet volt Szövetségünkirodájában.

16-án Etén tartotta presbiterképzési alkalmáttatai egyházmegyei területi szervezetünk,melyen Szövetségünk elnökségét dr. Vi-czián Miklós missziói titkár képviselte.

17-én Miskolcon, a Lévay József ReformátusGimnáziumban tartotta képzési alkalmátSzövetségünk dél-borsodi területi szerve-zete „Gondolatok a presbiterválasztáskapcsán” címmel.

19-én és 20-án Mikó László elnökségi tagkonferencián vett részt a DunamellékiReformátus Egyházkerületi Székházban,melyet a Károli Gáspár Református Egye-tem rendezett „Akadályok és lehetôségeka nagyvárosi gyülekezetek plántálásábanés megújításában” címmel.

Ugyanezen a napon készítette elô jelen lap-számunkat a PRESBITER szerkesztô bi-zottsága. A következô ülés idôpontja:2011. november 14. A karácsonyi szám-ban megjelentetésre szánt írásaikat eddigaz idôpontig kérjük megküldeni Szövet-ségünk bármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalos idôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalommal. Aszerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Farkas Márta, Kis Domokos Dániel, Kövespataki László, Mikó László,Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond, Váczi Gábor, dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô és képszerkesztô: Dr.Békefy Lajos. Felelôs kiadó: D. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás. Szerkesztôség: Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbi-ter.hu. A lap a fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 1800 Ft,külföldre (a velünk határos országokba) 2500 Ft, Európába 20 EUR, a tengerentúl más országaiba 30 $. Az elôfi-zetési díj csekken fizethetô: „Magyar Református Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest; személye-sen is befizethetô Szövetségünk Irodájában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat is köszönettel fogadjuk aKárpát-medence református gyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette a Rosental Kft. Felelôs vezetô: aKft. igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!

ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)Szövetségünk honlapjának címe: www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztôbizottság véleményével!Egy példány ára: 300 Ft

Háborúság – békességHelyszín:

Budapest IX., Ráday utca 28.

Elôadás-sorozat 2011. ôszéna Ráday dísztermében

esténként 18 órai kezdettel

Elôadók:Dr. Pálhegyi Ferenc,

Brouwerné Pálhegyi Krisztina,Fûtô Róbert

Harcok az emberekkelNovember 07.

Kerüljem vagy vállaljam a konflik-tusokat? (B. Pálhegyi Krisztina)

November 14.Le kell gyôznöm vagy meg kell ér-tenem a másik embert? (B. PálhegyiKrisztina)

November 21.Mi a szeretet, ha nem érzelem? (Fû-tô Róbert)

Küzdelem az életértNovember 28.

Utolsó ellenségem, a halálDecember 05.

„Béküljetek meg Istennel!”December 12.

A békéltetés szolgálata

Még egy reformációtMég egy nagy reformot adj nekünk, Istenem,hogy hitünk dolgában végleges rend legyen!Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább,ezerféle bûnnek ne húzzuk a jármát.

Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem!Erôt, hogy járhassunk e nehéz terepen!Elnyel embereket a bûn ingoványa...Neved, dicsôséged letaposva sárba...

Szívek újulását munkáld köztünk, Uram!Szívtelenségünknek sok áldozata van.Pusztulnak értékek, hullnak az emberek,rohanunk a vészbe, nem törôdünk Veled.

Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk!Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk!...Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem,hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.

Boros Gergely

PRESBITER20 év

2011. szeptember-október20

Ahol Krisztus keresztje a szívig ér, ott a reformációLegyünk akár egyháztagok, presbiterek, akár lelkészek, minketis kötelez az az egyházunkban a kezdetek óta meglévô szellemi-lelki igény és igényesség, amivel az újabb és újabb egyházi nem-zedékek megfogalmazták, mit jelent számukra a református szó.Mindnyájan tudjuk, hogy a kérdések kérdése nem ez, hanem: mitjelent nekünk Jézus Krisztus, a Lélek és a Teremtô Isten, hogyanfogalmazzuk meg szentháromságos hitünk tartalmát és az abbólfakadó cselekedeteket? Mégis, hogyan értelmezhetjük ma e szót?

Az egyház a megújítás célja – az Antikrisztuszsarnoksága ellenA reformáció és a reformátorok nem akartak „új embertípust”, újvilágot alkotni, ennek a valójában hitetlen és illuzórikus törekvés-nek józan alázattal álltak ellen. Az, amire a reformátorok ezzel aszóval utaltak, s amit annyira a szívükön visel-tek, az anyaszentegyházat érintette. Az egyházvolt a megújítás elsôdleges tárgya és célja. A re-formátus és a lutheránus megjelölés eredetérôl éstörténetérôl írt érdekes tanulmányában H. Heppeígy fogalmazott: „Az igazán megreformált, refor-mátus egyházra alkalmazott szó a megtisztítottistenházakat és istentiszteleteket jelölte, aholmár nincsenek jelen a katolikus idôkbôl szárma-zó képek és szokások”. R. Bohren, a múlt szá-zadvég Szentlélektôl áthatott lelkületû gyakorlati teológiai pro-fesszora szerint pedig „az Isten Igéje szerint reformált egyház”kifejezéssel követjük az atyák drága örökségét, ami arra kötelez:kutassuk elôbb Jézus Krisztus és a Szentlélek csodáját, hogy az-tán gyülekezetként megismerjük, befogadjuk és hatni engedjükmagunkban ezt a csodát. Jézus Krisztus gyülekezete mindig azIsten Igéje által reformált gyülekezet, s fordítva is igaz: az IstenIgéje szerint és általa megújított egyház Jézus Krisztus gyüleke-zete. A reformátorok olyan egyházzal szembesültek, amelyben„a tudatlanság feneketlen mélysége” tátongott, és a tévelygések-nek rettentô sötétsége honolt. Ezt Kálvin az „Antikrisztus zsar-nokságának” nevezte.

Nem kell a látszat-egyház, több kell, mint kultúrkeresztyénségReformátus eleink a legfontosabbnak a Szentíráson keresztül Is-ten igazi megismerését tartották, így lett a Biblia az Isten Igéjeszerint megújuló gyülekezet és egyház, valamintkeresztyén élet iránytûje, zsinórmértéke, szabá-lyozója (sola Scriptura). Vagy a Szentírás tanu-lóivá leszünk, vagy filozófiák és spekulációk ve-zetnek félre minket a földi életben pusztító tév-utakra, az örök élet tekintetében pedig a kárho-zatra. A Szentíráson keresztül Jézus Krisztusmegismerése mellett a református szó az egyházmegújulásának az állandó igényét és szükséges-ségét is jelöli (ecclesia semper reformari debet).

Az Antikrisztus akkor és most is azt akarja, hogy fenntartsa azegyház látszatát anélkül, hogy az egyház azzá lenne, amivé Urarendelte. A Lélek nélküli egyház lehet kulturális tényezô, szo-ciológiai képlet, múzeum, a világörökség része, de nem a világ

Megváltójának áldott szabadító és gyógyító eszköze! Az IstenIgéje által és szerint megújult egyház abból és, „hogy napontamegújul Ura által, aki elhívja, hordozza, vigasztalja és uralkodikbenne”.

Ezért tehát az egyház, a gyülekezet, és parttalan mélységekbenhányódó életünk is igazi reformációra, nem pedig reformokraszorul. Nem tapétázásra, hanem újjáépítésre. Ez pedig nem em-beri elhatározás eredménye, hanem Isten csodálatos teremtô be-avatkozása, miként az újjászületés, a megigazítás és a megszen-telôdés életfolyamata. Jézus Krisztus egyházának megújulása, il-letve reformációja Isten ajándéka Igéje és Szentlelke által, ami-kor és ahogyan Ô akarja. Az egyház deformációja viszont az ön-magától elvakult, gôgös emberi szellem lelketlenségének keserûés szomorú gyümölcse, amit sokszor tervszerûen készít elô és

hajt végre a világ fejedelme! Ezért az egyház re-formációja elsô renden az imádság tárgya, scsak ennyiben „emberi mû”. Egészen pontosan:az imádság hangol rá Isten megújító keze mun-kájára.

Reformáció mögöttünk, de elôttünk is!A református reformáció szülôföldjén, a svájciBernben a református teológus, G. W. Lochernagy visszhangot keltô elôadást tartott „Refor-

mátus ez is, református az is!” címmel. Ebben rámutatott, hogysokféle árnyalattal lehetünk reformátusok. Nincs kizárólagos,egyedül üdvözítô formája a református hitnek és életnek. De vanegyetlen és egyedüli Üdvözítônk, az Úr Jézus Krisztus! Ezért ar-ra bíztat, hogy Krisztushoz történt megtérésünknek tudatosítsuka mozgásirányát: megtérés, megújulás – elôre, Hozzá, Tôle!

Krisztus ugyanis nem csak bennünk, hanem elôttünk is van,hiszen Ô az Eljövendô, a mindig közeledô Úr. Ebben az értelem-ben mondhatjuk: az egyház és önmagunk igazi reformációja min-dig elôttünk van! A reformáció nem csak a múlté, és nem is csakbelsô esemény a mindenkori jelenben, hanem Krisztusban, a Lé-lek által a jövôbe minket, egyházunkat, világunkat, gyülekeze-tünket, népünket hívó isteni esély, életünknek halálunkig tartónagy lehetôsége. De indulunk-e, megyünk-e már ma a Krisztus-ban elkészített jövendô felé, a jövôt Krisztusban nekünk kínáló,felülrôl való Lélek-reformáció felé (sola gratia)?

Lesz-e a múlt, a reformáció a jelenünket for-máló jövô kapujává, ígéretévé, lehetôségévé?Mert lehet! A magyar szófordulat itt is igaz:„Nincs más hátra, mint elôre!” Elôre hát a Lélekáltal Krisztushoz, Krisztusig – Bibliával a kéz-ben, hittel a szívben (sola fide)! Vagy ahogyan1532-ben a berni református zsinaton jövôbe-mutató módon megfogalmazták: „Nincs mit to-vább beszélni ezekrôl a dolgokról. Ahol Krisztuskeresztje a szívig ér, ott azonnal helyre kerülnek

a dolgok”. Ott végbemegy, szó szerint történik a reformáció, amikeresztyén létünk kegyelmes esélyeként mindig elôttünk (is) van!

Dr. Békefy Lajosfelelôs szerkesztô