a könyvtárosképzés jelene magyar...

Könyvtári Levelezõ/lap • 2007. június • 3

NaplóNaplóNaplóNaplóNapló

A könyvtárosképzés jeleneés jövõje az átalakuló

magyar felsõoktatásban

A fenti címmel rendezett 2007. április 19-én tu-dományos ülést az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem Bölcsészettudományi Kar Informatikaiés Könyvtártudományi Intézet (ELTE BTK IKI)Könyvtártudományi Tanszéke, illetve annak Sza-kos Hallgatói Érdekképviselete (SZHÉK). Azesemény különlegessége, hogy a konferenciát azELTE BTK Trefort-kerti Campusának Gólyavá-rában tartották, amelynek felújítása és átadásanéhány nappal a tanácskozás elõtt fejezõdött be.A mintaszerûen rendbe hozott – Pecz Samu épí-tész (akinek a nevéhez fûzõdik többek között aMûegyetem Budafoki úti könyvtárépületénekmegálmodása is) által tervezett – épület méltókörülményeket biztosított az ún. háromciklusú(BA, MA, PhD) könyvtárosképzés eddigi tapasz-talatainak és jövõbeli terveinek megvitatására, ahallgatók, a szakma és a képzõintézmények kö-zötti – formális és informális jellegû – párbe-széd lefolytatására.

Dezsõ Tamás, azELTE BTK dékánja kö-szöntõjében hangsú-lyozta, külön öröm szá-mára a tanácskozásmegnyitása, melybõlhárom indokot emelt ki.Egyrészt a kar hazaitudományos életben be-töltött kimagasló szere-pe, a minõsített oktatók-kutatók, akadémikusokszáma, az alapszakok(BA), a tervezett mes-terszakok (MA) és dok-tori (PhD) iskolák, va-lamint kutatócsoportokpáratlanul széles spekt-ruma, a független felsõ-oktatási rangsorokban

betöltött elsõ helye mellett fontosnak tartja ésmindenek elõtt támogatja a tudományos-szakmairendezvények szervezését. Másrészt kiemelendõ,hogy a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) aktívközremûködésével és sikeres pályázati szereplé-sével valósult meg ezen esemény. Harmadrésztpedig a Gólyavár, mint a Bölcsészkar frissen bir-tokba vett épülete, sok-sok év után elsõként de-bütál egy tudományos ülés helyszíneként. Az ese-mény súlyát jelezte, hogy a rendezvényen meg-jelent Borsodi Csaba oktatási dékánhelyettes ésBrenner Koloman dékáni megbízott, valaminttöbb kari hivatalvezetõ is.

A konferencia levezetõ elnöke és egyik fõ-szervezõje, Stummer János, az ELTE BTK Hall-gatói Önkormányzatának alelnöke is üdvözöltea résztvevõket, különös tekintettel a hazai könyv-táros szervezetek és tanszékek képviselõire. Je-lezte, hagyományteremtõ szándékkal kívánjákútjára indítani, egy rendezvénysorozat elsõ ré-szeként e szimpóziumot, õszre újabb ülésen vár-ják a vendégeket. Elmondta, tervezik az elõadá-sok kötetben való kiadását is.

Sebestyén György egyetemi tanár A képzésátalakulásáról tanszékvezetõi szemmel címû nyi-tóelõadásában röviden felvázolta a hazai

4 • Könyvtári Levelezõ/lap • 2007. június

könyvtárosképzés viszonyát az egyetemes ésmagyar történelemhez, majd – a szaklétesítéstvégzõ országos konzorcium elnökeként – az in-formatikus könyvtáros BA szak létrehozásánakkörülményeit ecsetelte. Egyértelmû sikerkéntértékelte az informatikus jelzõ megmaradását aszak nevében, ismertette az ennek érdekében, azakkori oktatási miniszternél folytatott küzdelmet.A professzor végül kitért az informatikus könyv-táros MA szak akkreditálásának lényegesebb kö-rülményeire, jelenleg is zajló folyamatára, ésaláhúzta a képzõhelyek mintaszerû együttmûkö-dését, összefogását e munkában. A tanszékveze-tõ megjegyezte, hogy a bolognai típusú képzés

csúcsának számító, könyvtár-tudományi PhD (doktori) fo-kozatszerzésre már évek ótalehetõség van az ELTE BTKKönyvtártudományi Tanszé-kén, ezzel is fokozva a kar ésa tanszék hazai felsõoktatás-ban, illetve a könyvtárosok tu-dományos minõsítésében be-töltött élenjáró szerepét.

Nemes László, a konfe-rencia másik fõszervezõje,az ELTE BTK Hallgatói Ön-kormányzatának alelnöke Azátalakuló magyar felsõokta-

tásról, valamint statisztikák,

jelentkezési tendenciák a-

vagy a könyvtárosképzés

helye a magyar felsõoktatás-

ban témakörben elemezte ahazai felsõoktatásban ta-pasztalható jelentkezési tren-deket, illetve az ezek hátte-rében megbújó okokat, ésrészletesen idõzött a könyv-tárosképzés adatainál. Gra-fikonokkal alátámasztvahangsúlyozta, az idei évtõlszinte minden szakon csök-kent a felvételizõk száma,így igaz ez a könyvtároshallgatókra is. Kritikakéntfogalmazta meg, hogy az in-formatikus könyvtáros BAoktatási forma nem végez-hetõ szakpárban, ami jelen-tõsen hátráltatja a végzettek

elhelyezkedési esélyeit, és kedvezõtlen sok másszempontból is.

Bakos Klára, a Magyar Könyvtárosok Egye-sületének (MKE) elnöke A könyvtári szolgálta-tások változása okán pillanatfelvételt adott a je-lentõsebb magyarországi és nemzetközi könyv-tári programokról, pályázatokról, tervekrõl éseredményekrõl, átfogóan beszélt a Könyvtárellá-tási Szolgáltató Rendszer (KSZR) és az Orszá-gos Dokumentumellátási Rendszer (ODR) sze-repérõl, a bibliobuszok szükségességérõl, érté-kelte a könyvtárak és a teleházak viszonyát,egyúttal külföldi példákat is felvonultatott amagyar könyvtárak szolgáltatásainak javítása ér-


dekében. Öröm volt hallani afelhasználói igények fontossá-gának hangsúlyozásáról és azMKE könyvtárosképzést tá-mogató munkájáról (nem utol-sósorban az akkreditációs fo-lyamat során, széles körben ta-núsított határozott és követke-zetes kiállásáról a könyvtáros-ság önálló szakként való meg-maradása mellett, amiért ehe-lyütt is külön köszönettel tar-tozunk).

Sipos Anna Magdolna aPécsi TudományegyetemFelnõttképzési és EmberiErõforrás Fejlesztési Kar(PTE FEEFI) Könyvtártudo-mányi Intézetének egyetemidocense Az informatikuskönyvtáros BA szak indításá-

nak tapasztalatai és az MA

szak bevezetése. Tapasztala-

tok és tervek a felsõoktatási

intézményekben címmel tan-tárgyi szintû részletességgelszámba vette a pécsi infor-matikus könyvtáros BA kép-zés eddigi gyakorlati megva-lósulását, felvázolta a dél-du-nántúli régió képzési sajátos-ságait, illetve hasznos aján-lásokat fogalmazott meg akollégák számára. Elõadásá-nak második felében a tanár-nõ a konzorciális formábankészülõ mesterképzés terve-irõl, a PTE által kidolgozott szakirányokról be-szélt.

Ezután az ELTE BTK KönyvtártudományiTanszékén Tímár Péter szakközépiskolai igaz-gató, Balogh Rudolf-díjas fotómûvész és Sebes-tyén György tanszékvezetõ egyetemi tanár meg-nyitójával, Koncsánszky Gyuláné restaurátor,könyvmûves szakosztályvezetõ, Tóth Yoka ZsoltFerenczy Noémi-díjas grafikusmûvész rendezé-sében kiállítás vette kezdetét Jaschik Álmos(1885–1950) könyvtervezõ, könyvillusztrátortiszteletére, aki száz éve alapította meg az Ipar-rajziskolában (a mai Képzõ- és IparmûvészetiSzakközépiskola jogelõdje) a – jelenleg is nagy

elismertséggel, a megjelent tanárok vezetésé-vel mûködõ – könyvmûves szakot.

Az állófogadást követõen, a délutáni ülés KiszlPéter egyetemi adjunktus (ELTE BTK IKIKönyvtártudományi Tanszék) ÜzletInfo – azüzleti információmenedzsment elmélete és gya-

korlata a könyvtárosképzésben címû elõadásávalfolytatódott. A tanszéki Üzleti információ pro-jekt vezetõje és az informatikus könyvtáros szaktanulmányi felelõse áttekintést adott a könyvtá-rakkal szemben támasztott megváltozott köve-telményekrõl, és ennek analógiájára vezette leaz üzleti információmenedzsment könyvtároskép-zésben elfoglalt – ma már – nélkülözhetetlen


szerepét. Többször hangsúlyozta a kereslet-kíná-lat optimális viszonyának meghatározását az in-formációs piacon, és bemutatta a tanszék e té-mában kifejtett munkáját. Saját oktatási modell-jét ismertetve részletesen szót ejtett a hagyomá-nyos (kifutó) képzésben irányított – térítéses in-formációszolgáltatást középpontba helyezõ –kurzusairól, illetve a BA formában jelen lévõinformáció- és tudásmenedzsment, valamint azMA szinten akkreditálásra kerülõ üzleti infor-mációmenedzsment szakirányról. Beszámolt azösztönzésére megvalósult gyakorlati hallgatóikezdeményezésekrõl, kiemelkedõen sikeres szak-dolgozatokról, illetve az ezekbõl született publi-kációkról, és befejezésül a Nemzeti KulturálisAlap (NKA) által is támogatott ÜzletInfo pro-jektre (http://uzletinfo.klog.hu) fókuszált.

A program zárásaként, az elõadók és a társ-tanszékek további meghívott vendégeinek (Tó-vári Judit, az egri Eszterházy Károly FõiskolaMédiainformatika Intézetének fõiskolai tanára ésMurányi Péter, a szombathelyi Berzsenyi Dáni-el Fõiskola Könyvtár- és InformációtudományiTanszékének vezetõje) részvételével kerekasztal-beszélgetés zajlott, mely igen praktikus informá-ciókkal szolgált a jelenlévõk számára. A rendkí-vül élénk hallgatói aktivitás eredményeképpenfelmerült kérdések közül, a teljesség igénye nél-kül néhány: szakmai gyakorlatok szervezése éslebonyolítása, azok helyszínei az egyes tanszé-keken; pályakövetés (alumni) rendszerének be-vezetése az egyetemeken, fõiskolákon a végzetthallgatók adatainak, elhelyezkedésének monito-

rozása érdekében; pályázato-kon való szereplések megvi-tatása; hallgatói mobilitás,külföldi tanulmányok, ösztön-díjak, átjárhatóság a nemzet-közi és a hazai tantervek kö-zött, kreditszámítások stb.

A konferencia vitathatatlanerõsségeként emelhetjük ki,hogy az új típusú, ún. osztottfelsõoktatási rendszer elindu-lása óta – tisztán hallgatóikezdeményezésre – egész na-pos fórumot biztosított akönyvtárosképzésben felgyü-lemlett tapasztalatok értékelé-sére, felhívta a figyelmet amunkaerõpiaci igényekre, le-

hetõséget adott az eltérõ vélemények ütközteté-sére, a bevált gyakorlati kezdeményezések kö-vetésének elõsegítésére, valamint szorosabbrafonta a diákság, a könyvtáros szakma és a kép-zõintézmények kapcsolatát. Nem elhanyagolha-tó az a szempont sem, hogy változatos program-pontjai révén – fõként a résztvevõk közötti kö-tetlen beszélgetés lehetõségével – nemcsak köz-vetlenül, hanem közvetve is megcélozta a kép-zés színvonalának további javítását, hiszen egyebéd mellett vagy akár egy kiállítás megtekinté-se közben gyakran olyan eszmecserére is sor ke-rülhet, amelyre más körülmények között talánnem is számíthatunk…

Kiszl Péter

Megháromszorozódikaz on-line piacSzakmai nap a BDF Könyvtár-és Információtudományitanszékén

Évek óta hagyomány, hogy a Berzsenyi DánielFõiskola Könyvtár- és InformációtudományiTanszékén mûködõ Szombathelyi Könyvtáros-hallgatók Egyesülete (SzoKHE) tavasszal szak-napot és konferenciát szervez a hallgatókat leg-inkább foglalkozató kérdésekrõl. Az idei, 2007.március 28-án tartott szaknap központi témája akönyvtárosok munkaerõ-piaci lehetõségeinek át-tekintése volt.


Jó idõben és helyen vannak a mai könyvtároshallgatók, hiszen az információs ágazat nagyfejlõdés elõtt áll, fogalmazott Mlinarics József,a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ)ügyvezetõ elnöke, az elsõ megszólaló szakem-ber. Az informatikus (könyvtáros) szakemberekmunkaerõ-piaci lehetõségeirõl szóló elõadásábana MATISZ vezetõje kifejtette: napjaink trendjeia globalizáció, a technológia, a konvergencia, atudástársadalom, az élethosszig tartó tanulás, il-letve az egészséges életmód kifejezésekkel jelle-mezhetõk. A könyvtárosoknak ebben az „új vi-lágban” egyebek mellett értéknövelõ, tartalom-közvetítõ, -hasznosító és -közmûkezelõ, valamintoktató szerepük van. Jó példa ezekre az EurópaiUnió Leader-programja, amely új alapokra he-lyezve a vidékfejlesztést az értéknövelt helyisajátosságokra alapozott iparágak létrehozásátsegíti. Napjainkban ezért nem csupán a „hagyo-mányos” munkakörökben van szükség a könyv-tárosokra, hanem például információbrókerkéntés -menedzserként is.

Magyarországon az oktatásügy még nem kö-vette az információ megtalálásában, feldolgozá-sában és átadásában történt változásokat, ezért atanítók, a tanárok és az oktatók átképzésében iskiemelkedõ lehet a szerepük. További probléma,hogy nem tudjuk eladni a hazai kutatásokat, deaz információs szakemberek segítségével a kis-és a középvállalkozásokat, valamint az önkor-mányzatokat közelebb lehet hozni az alkalma-zott kutatásokhoz. Az informatikus könyvtárosszakma neve hazánkban tehát jól cseng, ezt misem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg pél-dául a meglévõnél négyezerrel több informati-kusra lenne szükség. „Jövõre a nyugat-európaion-line tartalom piaca várhatóan megháromszo-rozódik, a fogyasztói piac pedig tízszer nagyobblesz, de ne higgyük, hogy emiatt feleslegesséválunk! Minél magasabb színvonalú a technikaitudás, annál jobban igényli az ezt értéknöveltenhasznosítani képes szakembereket” – mutatott ráaz elõadó. Rövid távon azért, mert pénzt viszneka munkahelyre, alkalmasak a vezetõi tanácsadószerepére, képesek orvosolni az egyedi munka-helyi problémákat, illetve terjesztik a digitálisírástudást. A hosszú távú elvárásokról szólvaelhangzott: a könyvtárosok megteremthetik atananyag és a gyakorlati képzés összhangját,terjeszthetik a foglalkoztatási gyakorlatot, szere-pük lehet a szakmai marketingben, alkalmazhat-

ják a hálózati technológiákat és az egymássalvaló kapcsolattartásnak hála, ismereteik közös-ségi tudássá válhatnak.

Egyházy Tiborné, a Pannon Egyetem (PE)Könyvtár és Levéltárának fõigazgatója Az infor-matikus könyvtárosok szerepe és helye az új

regionális könyvtári rendszerben címû elõadá-sában elhangzott: az Oktatási és Kulturális Mi-nisztérium által 2007 és 2013 között megvalósí-tandó Portál-program könyvtári stratégiai és fej-lesztési céljai, hogy mindenki számára hozzáfér-hetõvé váljanak az információk, illetve a kistele-pülésen élõk kutatási igényeinek kielégítése ér-dekében folytatódjon a Könyvtárellátási Szolgál-tató Rendszer (KSZR) program. Napjainkban ha-zánkban az olvasók számához viszonyítva a szük-ségesnél jóval több könyvtár mûködik, ezért arégiók megszervezésével a könyvtári regio-nalizációt is zászlajára tûzte a minisztérium. Azelõadó bemutatta a Pannon Egyetem az új kihí-vásoknak megfelelõ Regionális Virtuális Könyv-tári Hálózatának modelljét, amelynek köszönhe-tõen az egyetemi és a megyei könyvtár összefo-gásával költséghatékony rendszerben kívánjákkielégíteni az olvasók információs igényeit.„Nehéz megmozgatni a könyvtárosokat és meg-változtatni a korábbi rendszereket, ezért a kihe-lyezett könyvtárakat bevonjuk a hálózatba, ígyaz ottani szakemberek ezen keresztül vesznekrészt például a katalogizálásban és a távmunká-ban” – hallottuk. Az új rendszert a tervek szerintszeptemberben indítják el. Kiépítik és üzemelte-tik a könyvtári szolgáltatásokat, az adatbáziso-kat és a szolgáltatásokat regionális szinten építiktovább, regionális ellátórendszert és könyvtárimódszertani központot hoznak létre, megszerve-zik a térségi könyvtári szolgáltatásokat, résztvesznek a regionális pályázatokban, regionálisgyakorlóhelyeket jelölnek ki, valamint összehan-golják az elektronikus ügyintézést és a szolgál-tatások kínálatát.

Wittinghoff Judit, a Richter Gedeon Rt. Mû-szaki Könyvtárának vezetõje A könyvtáros és aprofit – Feladatok és az ellátásukhoz szükséges

kompetenciák egy vállalati könyvtárban címmelegy kutatásfejlesztési tevékenységet folytató,naprakész információkat igénylõ profitorientáltkörnyezetben mûködõ regionális multinacioná-lis vállalat könyvtárának munkáját mutatta be.Elhangzott: a részvénytársaság könyvtára a vál-lalati hierarchiában a kutatás legfelsõ szintje alatt


helyezkedik el, és támogatói feladatokat lát el.Feladata az információs igények gyors, pontos,teljes körû és gazdaságos kielégítése, az infor-mációgyûjtés és -feltárás, az információforrásokfelkutatása és értékelése, illetve a felhasználó-képzés. Ezen tevékenységek ellátásához a mun-katársaktól naprakész tudást, a továbbképzése-ken való folyamatos részvételt, számítástechni-kai ismereteket, nyelvtudást és jó kommunikáci-ós készséget, nyitottságot, marketingorientáltgondolkodásmódot és a munkában való innova-tív és aktív részvételt várnak el.

A szakmai napon a nagy számban megjelentérdeklõdõk a továbbiakban Zöld Annától, azAddecco Kft. irodavezetõjétõl a különféle állás-keresési stratégiákról hallhattak összefoglalót,majd Szmrekovszkyné Farkas Éva, a BDF könyv-tárának fõtanácsosa saját tapasztalatait osztottameg a hallgatósággal A hallgatók szakmai gya-korlatainak szerepe az elhelyezkedésben címmelmegtartott beszámolójában.

A „hivatalos” programsorozatot tréningekzárták: Szabó Endre az álláskereséshez ajánlottkommunikációs stratégiákat, Thész Gábor pedigkarrierépítési tanácsokkal szolgált.

Hasonlóan a napközbeni rendezvényhez, anapot megkoronázó szakest is sikeres volt, hi-szen a szervezõk véleménye szerint „ennyikönyvtáros hallgató még sosem szórakozott egyhelyen”. A vetélkedõkkel színesített összejöve-telen hirdettek eredményt a néhány nappal ko-rábban megrendezett Digitális erõd elnevezésûjáték kiötlõi is. A tanszék egyik oktatójának,Ördögné Kovács Mónikának a kezdeményezéseés a könyvtár munkatársainak együttmûködéserévén „digitális erõddé” változott a fõiskola Re-gionális Felsõoktatási Forrásközpontjának épü-lete. Az interaktív kalandjátékon informatikuskönyvtáros hallgatókból álló csapatok vettekrészt, amelyeknek meg kellett találniuk egy kó-dot, így szabadulhattak csak ki az erõdbõl. Ahatékony információkeresési képességet és akönyvtári jártasságot igénylõ feladatok próbáratették a résztvevõk képességeit. Egyebek melletta titkosírás megfejtése, az olvasóteremben az odanem illõ tárgyak utáni kutakodás, illetve a Nem-zeti Audiovizuális Archívumban fellelhetõ tele-vízió-mûsorban elhangzott információ megszer-zése mind azt a célt szolgálta, hogy a játékosoka következõ feladatra „léphessenek”, végül pe-dig kijussanak a digitális erõdbõl. A játék sike-

rét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szer-vezõk a jövõben a fõiskola összes hallgatójánakmeg kívánják rendezni.

Kleinhappel Miklós

Könyvtári partnerséga felsõoktatásban

Szombathelyen május 8-án rendezték meg Vasmegye könyvtárainak, könyvtárosainak tizenhar-madik szakmai napját, amelynek a BerzsenyiDániel Fõiskola múlt év novemberében átadottRegionális Felsõoktatási Forrásközpontja szol-gált helyszínéül. A szakmai nap témája a könyv-tári partnerség a felsõoktatásban volt.

Az elõadások apropóját a digitalizálás elõtér-be kerülése adta, az ezzel kapcsolatban felmerü-lõ lehetõségeket és problémákat járták körbe aszakemberek. Az elhangzottak felölelték az or-szágos digitalizálási projekttõl kezdve a szerzõijogi kérdéseken át a már mûködõ digitális könyv-tárak bemutatásáig a teljes problémakört. Szóesett a felsõoktatásban zajló átalakulásokról, il-letve a könyvtárosképzésnek az új, megváltozottdigitális környezetre, annak kihívásaira adott vá-laszairól.

Az érdeklõdõ kollégákat Iker János, a Regi-onális Felsõoktatási Forrásközpont vezetõje kö-szöntötte, majd röviden ismertette a bolognai


folyamat lényegét, hangsúlyozva az élethosszigtartó tanulás, a versenyképesség és az ebbõl fa-kadó innovációs készség jelentõségét. Emlékez-tetett arra az európai uniós elvárásra, amely sze-rint 2008 után a tagállamokban a felsõoktatásitananyag 40%-a digitálisan elérhetõ legyen.

Pallósiné Toldi Márta, a Berzsenyi DánielKönyvtár igazgatója A XXI. század könyvtárikihívása – hagyományos és/vagy digitális hozzá-

férés címmel tartott elõadást. Saját szociológiaifelméréseit, külföldi példákat és a WTO ajánlá-sát egybevetve az „is-is” megoldást tartja elfo-gadhatónak, kiemelte a megtartó finanszírozás,valamint az integritást erõsítõ szakmai képzéselengedhetetlenségét.

Az információszerzés technikai sokszínûsége,parancsoló szükségessége kikerülhetetlenné tet-te a kérdéskör jogi tisztázását. Szerzõi jog akönyvtárakban címû lendületes áttekintésébenKabai Eszter, az ARTISJUS Magyar SzerzõiJogvédõ Iroda Egyesület jogásza fókuszált akönyvtárakat érintõ jogszabályokra. Elõadásaután konkrét kérdésekre válaszolt, aktuális prob-lémák elvi megoldásában segített.

Bánkeszi Katalin, az Országos SzéchényiKönyvtár (OSZK) munkatársa az országos digi-talizálási projekt prioritásait ismertetve emberitartalommal töltött meg olyan, már-már unalmas,jelmondatokká silányuló alapvetéseket, mint:

– több digitális tartalom = több használó;– a digitális írás-

tudás mint alapkom-petencia;

– az egész életenát tartó tanulás;

– a kultúra és azoktatás szoros kap-csolata;

– esélyegyenlõ-ség a hozzáférésben.

Hangsúlyoz ta ,hogy a digitalizáláskomplett folyamat,nem cél. Ennek szel-lemében ismertette a2007 és 2013 közöt-ti stratégia alapelve-it, a koordinációt, akiemelt programokatés a hosszú távú ter-veket.

A Pannon Egyetem Könyvtárából Mód Ru-dolf, a digitális kiadó irányítója a jegyzetellátásveszprémi gyakorlatát szemléltette. A DigiToolelektronikus dokumentumokat tároló és szolgál-tató program felhasználásáról kapott részletesinformációt a hallgatóság.

Szintén mûködõ szolgáltatási rendszert muta-tott be Markója Szilárd, a Kempelen FarkasHallgatói Információs Központ és Könyvtár ve-zetõje. Statisztikai hivatkozásait, a könyvtár tö-rekvéseit (XML-formátum, szoros együttmûkö-dés a Sulinet Digitális Tudásbázissal, dedikálthálózat kiépítése) tekintve példaértékûnek tart-juk a munkájukat.

Murányi Péter, a Berzsenyi Dániel FõiskolaKönyvtár- és Információtudományi Tanszékénektanszékvezetõje A könyvtárosképzés szerepe adigitális környezetben címmel színes, személyeshangvételû történeti áttekintést nyújtott a szom-bathelyi képzésrõl és vázolta a tanszék terveit.

Utolsó elõadóként Barki Katalin, a Berzse-nyi Dániel Fõiskola Könyvtárának igazgatójakiemelte, hogy az új épület nyújtotta lehetõsé-gek, az infrastruktúra bõvülése egy nehéz körül-mények között, szétszórtan mûködõ szolgáltatá-si struktúra koncentrálását, megújítását jelentik.

A szakmai napot bezáró Pallósiné ToldiMárta örömét fejezte ki a részt vevõ aktív ésnyugdíjas könyvtárosok, könyvtárszakos hallga-tók érdeklõdését tapasztalva, és felhívta a figyel-


met a jövõ évi tanácskozás témájára, az iskolaikönyvtárak helyzetére, feladataira.

Az elõadásokat követõen került sor az újkönyvtárépület megtekintésére, konzultációkra. Aszakmai anyag összefoglalása, illetve az ese-ményrõl készült képek elérhetõk a szombathelyiBerzsenyi Dániel Fõiskola Könyvtárának hon-lapján: http://www.bdtf.hu/konyvtar.

Kocsis Zsoltné

Az OSZKaz ünnepi könyvhéten

Az idei ünnepi könyvhét Ráday utcai részébenhagyományteremtõ céllal az Országos Széché-nyi Könyvtár is bemutatkozott.

Június elsején ’56-os könyvkiállítás nyílt aKocsiszínben, a Ráday utca 18. sz alatt, a hely-történeti kiállítástól kölcsönkapott teremben.

A kiállításon a 2006-ban megjelent közel há-romszáz 1956-os témájú könyvbõl mutattak beszázat, továbbá egy reprezentatív válogatást akorabeli sajtóanyagból és az OSZK zárolt gyûj-teményébõl másolat formájában, valamint néhánykülföldi kiadványt.

Az 1956-os hírlapok teljes gyûjteménye CD-ROM és a Történeti Interjúk Tára által összeál-lított 1956-os DVD is kedvezményes áron voltkapható a könyvhét egész ideje alatt.

Megvalósult tervekrõlés új feladatokról

Ez év május 25-én a Magyar KönyvtárosokEgyesülete Bibliográfiai Szekciója és a PázmányPéter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészettu-dományi Kar Könyvtára és Nyelvészeti Intézete

közös szervezésében tartották a Bibliográfiaimûhelymunka a PPKE Bölcsészettudományi

Karon címû mûhelykonferenciát Piliscsabán.A példaértékûen megszervezett rendezvényen

hat igényesen elkészített elõadást hallhattunk,amelynek nagyobbik része konkrét bibliográfiaimunkálatokról szólt. Ilyen volt Dudás Anikóegyetemi adjunktus informatikus könyvtárosnak,a PPKE Nyelvészeti Intézete munkatársának elõ-adása, amely Szõnyi Éva, a Magyar Könyvtáro-sok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának elnö-ke, a konferencia szakmai programjának mode-rátora és Nagy László, a kar dékánja üdvözlõszavai után hangzott el. Témája a PPKE Bölcsé-szettudományi Kar publikációs adatbázisának ötéve. Elmondta, hogy az adatbázis építésével azintézményi és személyi tudástõke reprezentálásaés dokumentálása, valamint annak egységes szer-kezetû közzététele és – szükség esetén – az adat-szolgáltatás a cél. Bibliográfusi kihívásnak ne-vezte a feladatot, mivel olyan bázist kell létre-hozni, amely a tudománymetriai elemzések alap-

jául is szolgálhat.Az adatbázis

történetérõl szólórészben értesülhet-tünk arról, hogy2002-ben merültfel az igény a ki-építésére, és alaposelõkészítõ munkaelõzte meg a mun-ka megkezdését.Megvizsgá l ták ,hogy létezik-e or-szágos koncepció,van-e megfelelõszabadterjesztésûszoftver, létezik-eközös, távbevitelûrendszer stb. Nemcsak az internetesközzétételt tervez-


ték, hanem a nyomtatott formában történõ ki-adást is, de ez utóbbitól elálltak.

Az adatgyûjtés körével kapcsolatosan elmond-ta, hogy a fõállású oktatók és munkatársak tudo-mányos publikációinak adatait gyûjtik, azokközül is csak a megjelentekét. Ugyanígy számbaveszik a recenziókat, hivatkozásokat is. Mûfajialsó szintnek a publicisztikát jelölték meg, ott isa jelentõsebb ismeretterjesztõ közleményt. Akonferencia-kivonatokat nem veszik fel adatbá-zisukba. Ezt követõen megismerkedhettünk ajegyzék webes felületével, felépítésével is. Egyhagyományosnak mondható mûfaji megkülön-böztetést alkalmaznak egy-egy publikáló eseté-ben (Monográfia; Periodikumszerkesztés; Tanul-mányok kötetben; Tanulmányok periodikumban;Recenzió, kritika, ismertetés; Fordítás; Egyéb).

Többszintû kereshetõségre van lehetõség,megoldott az adatszegmentáció és az adatkap-csolatok problémája. Egy-egy tétel az egyértel-mû beazonosításhoz szükséges adatokat tartal-mazza, így adott esetben ISBN vagy ISSN szá-mot is. Tárgyszórendszer is tartozik az adatbá-zishoz, míg a kulcsszavakat a mû címeinek sza-vaiból nyerik. Számos „mûhelytitokba” is be-avatta a hallgatóságot. Így hangsúlyozta: a másadatbázisból nyert listák esetében nagy fontos-sága van a kézi szerkesztésnek is az adatok egy-ségesítése érdekében. A szokásos leírástól több-ször el kellett térni (pl. elsõ három szerzõ elve,közremûködõk kérdése stb.). Az adatbázis rész-letes felépítésének ismertetése után megismer-hettük a számadatokat. Eddig a gyûjteményben10 394 publikációs tétel szerepel 229 közlõtõl.A közlõ periodikumok száma 229.

A tervekrõl szólva elmondta,hogy több alrendszert, több bibliog-ráfiai síkot megkülönböztetni képesszoftverre van szükség, és megfon-tolandó az önadatbevitel lehetõségeis. El kell készíteni a kifinomultabbés automatizált statisztikai kereszt-metszeteket. Integrálódni kell a kariwebportálhoz, kapcsolatot kell kiépí-teni a „nagy” bibliográfiai adatbá-zisokhoz (pl. Magyar Nemzeti Bib-liográfia), kialakítandó az e-gyûjte-mény (pre-print, post-print stb.)

A következõ elõadó Maczák Ibo-lya könyvtáros, irodalomtörténész,doktorandusz volt, aki a Pázmány

Péter bibliográfia (Pázmány Péter bibliográfia1598–2004. Pázmány Péter Katolikus Egyetem,2005.) módszertani kérdéseirõl beszélt. Az elõ-adás apropóját az adta, hogy Adonyi Judit szer-zõtársával elkészítették az új Pázmány-bibliog-ráfiát, amely kb. háromszor annyi tételt (1150)tartalmaz, mint az 1987-ben Polgár László általelkészített jegyzék. Tulajdonképpen e munkafolytatásának és pótlásának tekinthetõ a kiadvá-nyuk. A bibliográfia készítésének menetét ismer-hettük meg elõadásából. A teljességre törekvõjegyzék három részre tagolódik: 1. Pázmány Pétermûvei, 2. Pázmányról szóló irodalom, 3. Mutatók.

Harmadiknak Guitman Barnabás történész,egyetemi tanársegéd, doktorandusz megtartottaaz erzsébetvárosi (Dumbraveni, Románia) ör-

mény katolikus plébániatemplom könyvtárának

feldolgozásáról szóló elõadását. A gazdagon il-lusztrált, alapos ismertetõbõl megtudtuk, hogy2002-ben kezdték a 2200 kötetes, igen elhanya-golt állapotban lévõ könyvtár felmérését és fel-dolgozását. A munka még nem fejezõdött be,jelenleg rendezik a fénymásolt címoldalakrólelkészített leírásokat, amelyeket Excel táblázat-ba rendeztek.

Õt követte Õsz Ferenc történész, egyetemitanársegéd, doktorandusz, aki a magyar ókortu-domány elektronikus bibliográfiájáról beszélt.Megtudhattuk, hogy az ókortudomány olyan,nemzetközileg mûvelt tudomány, amely leírásá-nak nyolcvan százaléka az interneten megtalál-ható különbözõ adatbázisokban. A magyar hely-zet kicsit más, maga a diszciplína pontos meg-határozása is várat magára.


Célul az eddig nyomtatásban megjelent ma-gyar ókortörténeti bibliográfiáknak egy – ellen-tétben a külföldi adatbázisokkal – ingyenesenhasználható gyûjteményben való összegyûjtésétés bevitelét tûzte ki. Az adatbázis már használ-ható, és a http://luna.btk.ppke.hu internetcímentölthetõ le.

Ugyancsak érdekfeszítõ témát járt körül Tu-sok Péter történész, egyetemi docens, aki A va-tikáni magyar kutatások bibliográfiája – lehetõ-

ség és feladat címmel tartott elõadást. A vatiká-ni levéltárakkal kapcsolatos irodalom a XX. szá-zad elejére átláthatatlanná vált. Volt egy elkép-zelés, hogy nemzetközi bibliográfia fog készül-ni, de ez a projekt nem valósult meg. A VatikániLevéltár fondjainak jegyzékét az 1960-as évek-ben kezdték megjelentetni (Bibliografia dell’archivio Vaticano), és 2001-ig nyolc kötetet adtakki. A vaskos kötetek nehezen használhatóak, nin-csenek tematikus rendbe szedve. Magyar adatcsak elvétve szerepel bennük.

Elképzelése szerint a vatikáni magyar kuta-tások bibliográfiája három korszakra lenne ta-golva: 1. 1914-ig, 2. 1918–1944, 3. 1945–1997.Fontos kiadványnak tartja, mivel így elkerül-hetõ lenne a már elvégzett kutatások megis-métlése.

A szakmai rész utolsó elõadója ismét Du-dás Anikó volt, aki a tulajdonnévterek kérdé-sérõl szólt Egy névjegyzék-projekt (ACOLIT)ürügyén: a tulajdonnévterek kérdése. A bibli-

ográfusi feladat és a lehetõségek (WEB 2.0?)

címmel. Megtudhattuk, hogy az ACOLIT azOlasz Egyházi Könyvtárosok Egyesülete kiad-ványa, a Katolikus szerzõk és liturgikus mû-vek jegyzéke az alcíme, és három kötetbenjelent meg 1998 és 2004 között. Az elõadásszámos példával illusztrálta a kötet tartalmátés felépítését. Egyik feladat lenne a kötetek-ben szereplõ adatok honosítása, kiegészítése.A tulajdonnévterek kérdésének megoldásáhozkét bibliográfusi feladat adódik: 1. névtárak/névterek igénybe vétele; 2. névtárak/névtereképítése. Létezik az Országos Széchényi Könyv-tárban névindex több mint félmillió névvel. Azelõadó szerint nagy szükség van a NemzetiNévtér felállítására és a meglévõ autonómrendszerek névállományának integrálására.Ugyanígy fontosnak tarja a névtér szakértõimûködtetésére és a névterek W2-es technoló-giákkal történõ gazdagítására.

A folytatásban a Stephaneum épület Audi-torium Maximumjában Tusor Péter kari orgona-felelõs rövid orgonakoncerttel kedveskedett ajelenlevõknek. Ezt követte Nagyné LadányiMária könyvtárvezetõ ismertetõje. Végezetül acampus szebbnél szebb épületeivel ismerkedhet-tek meg a résztvevõk.

Györe Géza

In memoriam Rády Ferenc(1942–2007)

Rády Ferenc szenvedélyesen szerette az életet.Ez az életszeretet adott erõt betegsége utolsószakaszának türelemmel történõ elviseléséhez is.Életének 65. évében, 2007. május 16-án fejeztebe földi pályafutását.

Különleges és színes életutat járt be. Fiatalkorában vonzotta a mûvészet, különösen a balettvilága. Hasonlóan vonzódott a reáltudományokiránt is. Felmerült annak a lehetõsége is, hogyállatorvos lesz. Életpályája azonban más fordu-latot vett. De ez a kettõs kötõdés a mûvészetek-hez és a reáliákhoz egész életútján végigkísérte.Érzékeny volt a szépre, és megõrizte különlegesérdeklõdését a zene iránt. Tudott szenvedélyesés kirobbanó lenni. Vállalta és kimutatta tempe-ramentumos természetét. De mindemellett meg-õrizte az élet reális viszonyai iránti érdeklõdésétis, hatékonyan tudott bonyolult kérdések közötteligazodni és a problémákra megoldást találni.Ez a tulajdonsága volt késõbbi szakmai sikerei-nek egyik záloga.

Könyvtárosként a legkülönbözõbb beosztások-ban dolgozott, és szinte minden lépcsõfokotbejárva, végül az Országos Széchényi Könyvtáráltalános fõigazgató-helyettese lett. Õszintén ér-dekelte a könyvtárosi tevékenység minden vo-natkozása. Különleges és gazdag szakmai életút-jának csak fõbb állomásai villanthatók fel e meg-emlékezés keretei között.

1966-tól 1985-ig az Országos Mûszaki In-formációs Központ és Könyvtár (OMIKK)munkatársaként, osztályvezetõjeként, majd1985-tõl megbízott fõosztályvezetõjeként te-vékenykedett. Rády Ferenc szívesen és nagyhozzáértéssel foglalkozott igazgatási és szer-vezési feladatokkal. Ezért kapott meghívást azOrszággyûlési Könyvtárba, ahol igazgatási osz-tályvezetõ lett, amit 1986. januárjától 1994.


márciusáig töltött be. Érkezése mindnyájunkszámára érezhetõ pezsgést hozott könyvtárunk-ba. Számos olyan dologhoz értett és olyanproblémákat oldott meg nagy hozzáértéssel,amelyek másoknak nyûgöt és tehertételt jelen-tettek. Lelkesen foglakozott szervezéssel, amunkaszervezet mûködési rendjének kidolgo-zásával, különbözõ mûszaki, beruházási mun-kák irányításával, technikai eszközök beszer-zésének elõkészítésével és lebonyolításával.

Elsõként kell megemlíteni, hogy korábbankönyvtárunkban nem létezett igazgatási osztály,tehát ennek kialakítása és mûködtetése úttörõ jel-legû feladat volt. Jól jellemzi ennek a munkánaka sikerét, hogy az Országgyûlési Könyvtárbantöltött idõ alatt egymás után három fõigazgató iselismerte tevékenységét, és igazgatási osztály-vezetõként igényt tartott munkájára.

1988-ban az egyik fõ szervezõje volt a JogiKönyvtárak Nemzetközi Szövetsége (IALL) nagysikerû budapesti konferenciájának, melynek fõhelyszíne könyvtárunk volt.

Az Országgyûlési Könyvtárban eltöltött éve-inek legfontosabb jellemzõje azonban mégis az,hogy ez az idõszak történelmi jelentõségû volt akönyvtár életében. 1990. október 25-én SzabadGyörgy házelnök és Andrásfalvy Bertalan mû-velõdési és közoktatási miniszter megállapodástkötött, hogy „helyreállítják az Országgyûlés ésaz Országgyûlési Könyvtár történelmileg kiala-kult szerves kapcsolatát”. Ez az egyszerû mon-dat azonban hatalmas kihívást jelentett igazgatá-si és szervezési szempontból is. A könyvtár át-helyezése a Mûvelõdési és Közoktatási Minisz-térium közgyûjteményei közül az Országgyûlésintézményrendszerébe rendkívül bonyolult ésszerteágazó feladat volt. E folyamat végig-vitelében Rády Ferencnek múlhatatlanul fontosszerepe volt. Agilis, határozott fellépése, kon-cepciózus gondolkodása és kitûnõ tárgyaló-készsége számos nehézséget elhárított ennek azunikális feladatnak a lebonyolítása során. Azelõzõ ügy nagyságrendjéhez nem mérhetõ, de azOrszággyûlési Könyvtár raktározási gondjainakmegoldásában mégis jelentõs szerepet játszó újkönyvraktár kialakításának menedzselését is õvégezte. A 120-130 ezer kötet befogadására al-kalmas korszerû raktár átadására 1992-ben ke-rült sor.

1994 áprilisa óta dolgozott az Országos Szé-chényi Könyvtárban. Fõosztályvezetõként a

kötelespéldány-szolgálatot, a nemzetközi kiad-ványcserét, a könyvtárközi központi szolgáltatá-sokat (könyvtárközi kölcsönzés, központi kata-lógusok, tárolókönyvtár), késõbb a nemzetikönyvtár gyarapítási tevékenységét is magábanfoglaló Dokumentumellátó Fõosztály munkájátirányította, majd 2000. március 1-jétõl az OSZKáltalános fõigazgató-helyettesévé nevezték ki.2005-tõl õ volt a nemzeti könyvtár tájékoztatásiigazgatója is.

Az igazgatási tevékenység mellett örömmelés szívesen tanított. Különösen foglalkoztatta azolvasószolgálati munka, a tájékoztatási tevékeny-ség. Ezt az érdeklõdését és szaktudását akönyvtárosképzésben is kamatoztatta. Nagy sze-retettel tanított 1980 óta. Tanítványai is kedvel-ték, lelkesíteni tudta õket. Legendákat meséltekóráiról, ahol kitûnõ hangulatban kalauzolta hall-gatóit a tájékoztatási szakma legújabb ismerete-inek birodalmába. Soha nem volt távolságtartó„Tanár Uras”. Rendszeresen járt tanítványaivalsörözni.

Rády Ferenc országosan ismert könyvtárosvolt. Sokan megismerték a negyedszázados ok-tatási tevékenysége révén, de ismerték a könyv-tári közéletben betöltött rendkívül aktív sze-repvállalása miatt is. Számos alkalommal vettrészt különféle könyvtári tárgyú jogszabályokelõkészítésében. A Magyar KönyvtárosokEgyesületében különbözõ választott vezetõiposztokat töltött be, és megannyi szakmai ren-dezvényen szerepelt elõadóként az ország kü-lönbözõ pontjain.

Szakmai munkássága elismeréseként 2003.augusztus 20-a alkalmából Szinnyei József-díj-ban részesítette Hiller István, a nemzeti kulturá-lis örökség minisztere.

Rády Ferenc szenvedélyesen szerette az éle-tet. Örömmel mesélt családjáról, három rajongá-sig szeretett unokájáról, a csobánkai nyaralóbanvégzett különféle házimunkákról, egy kiválóopera-elõadásról, egy új selyem nyakkendõrõl,de akár egy fogadáson felszolgált, delikát étel-költeményrõl is.

Utolsó találkozásunkkor már nagybeteg volt.Várbéli irodájában váltottunk néhány mondatotaz Országos Könyvtári Kuratórium elõtt állófeladatokról, majd családjára terelte a szót: „Jön-nek az unokáim, sütni fogok nekik!” Felragyo-gott a szeme, és elmosolyodott.

Redl Károly


Közhírré tétetik – PostánkbólKözhírré tétetik – PostánkbólKözhírré tétetik – PostánkbólKözhírré tétetik – PostánkbólKözhírré tétetik – Postánkból

Olvasni(még mindig) jó!

A téglási Városi Könyvtár és KözmûvelõdésiIntézmény az idén is irodalmi pályázat összeál-lításával, meghirdetésével próbálta népszerûsíte-ni az írókat és könyveiket, az olvasás élményéta téglási gyermekek körében.

Az olvasónapló feladatainak középpontjábarendszeresen olyan magyar írók életét, gyerme-keknek szóló mûveit állítjuk, akiket az aktuálisévben születésük kerek évfordulója alkalmábólis köszönthetünk.

Békés Pál, CsukásIstván, JanikovszkyÉva, Lázár Ervin utánebben az évben a hat-vanadik születésnapjátünneplõ Nógrádi Gábormunkásságáról, köny-veirõl, szereplõirõl kap-tak a részt vevõ alsó, il-letve felsõ tagozatosgyermekek feladatokat.

Örömmel mondhat-juk, hogy a pályázatonrészt vevõk nagy számaismét bizonyította: agyerekek igenis szeret-nek és akarnak olvasni,érdekli õket a könyv, azírás és a szerzõ szemé-lye, élete is. Ezért vált hagyománnyá nálunk avetélkedõ eredményhirdetésének, díjkiosztó ün-nepségének összekötése az íróval való szemé-lyes találkozás, beszélgetés lehetõségével.

A 2007. május 9-én 15 órakor kezdõdött díj-kiosztó ünnepség vendége Nógrádi Gábor íróvolt, aki rendkívül élvezetes, vidám, közvetlenhangulatú író-olvasó találkozó keretében mutat-kozott be téglási kis olvasóinak, majd adta át azolvasónapló nyerteseinek a kiadója által felaján-lott ajándékkönyveket.

Köszönjük Nógrádi Gábornak az élményt, anyerteseknek pedig szívbõl gratulálunk!

Az alsó tagozat helyezettjei:

I. díj: Major Lilike 3. b és Sikula Renáta 4. cII. díj: Kántor Veronika és Szabó Renáta 3. c,Hordozó Tünde 4. cIII. díj: Karap Szabina és Kiss Vivien 4. c

A felsõ tagozat helyezettjei:

I. díj: Szabó Beáta és Szabó Edina 5. a,Kozák Zsuzsanna és Macskin Dóra 6. bII. díj: Csapó Andrea és Nagy Bernadett 5. aIII. díj: Csizmár Annabella, Szemán Flóra és TóthTünde 5. b

Németi Katalin

Gyermekszínjátszóktalálkozója Tégláson

Régi álmunk vált valóra, amikor 2007. május13-án, vasárnap délelõtt gyermekszínjátszók cso-portjai népesítették be a téglási mozi épületét.

A Városi Könyvtár és Közmûvelõdési Intéz-mény által szervezett „Bóbita” amatõr gyermek-színjátszó találkozó meghirdetésével célunk egy-részt a környezõ településekkel, azok színjátszócsoportjaival való ismerkedés, illetve a mármeglévõ baráti kapcsolatok elmélyítése, egymás


munkájának, fejlõdésének nyomon kö-vetése volt, a tapasztalatcsere; másrészta gyermeknap közeledtével szerettünkvolna örömet, kikapcsolódási, szórako-zási lehetõséget biztosítani a családokgyermek és felnõtt tagjai számára.

A bökönyi, nyírbátori, téglási ésújfehértói csoportok színes, élveze-tes mûsorral ajándékozták meg kö-zönségüket, ötletes megoldásokkalsûrítve tizenöt perces elõadásokbaegész kötetnyi történeteket.

Így tapsolhattunk a bökönyi szín-játszóknak a Tábori pillanatképekcímû darab vidám jelenetei közben(mûvészeti vezetõjük Mendler Mó-nika); a nyírbátori csapatnak a szó-rakoztató Lúdas Matyi-feldolgozástlátva (mûvészeti vezetõjük Márton Il-dikó); a téglásiaknak a Twist Oliverrendkívül ötletesen színpadra vitt vál-tozatát élvezve (felkészítõ tanárukHorváth Judit drámapedagógus); azújfehértói színjátszóknak a Hamupipõ-ke szívmelengetõ elõadását követve (ve-zetõjük Habdák Szilvia pedagógus).

Köszönet a rendezvényt támogatóintézményeknek, cégeknek, hogy fel-ajánlásaikkal segítették a találkozómegvalósítását: Téglás Városi Önkor-mányzat Polgármesteri Hivatala,Kárándi Imréné (téglási MembránÜzletház), Kemecsei Csaba (PiacÉtelbár), Rezes Csaba kereskedõ,Sigér Klán Kft. Külön köszönet atéglási II. Rákóczi Ferenc Általánosés Mûvészeti Iskola vezetõségének ésmunkatársainak, hogy a rendezvényidejére rendelkezésünkre bocsátottákaz iskola tantermeit.

Reméljük, hogy a találkozón fel-lépõ gyermekek, az õket koordinálómûvészeti vezetõk, drámapedagógu-sok, kísérõk, valamint minden ked-ves vendégünk jól érezte magát ná-lunk, hogy kellemes élményekkel tá-vozott és jövõre, a „Bóbita” gyermek-színjátszó találkozó következõ rendez-vényén is megtisztelnek bennünket je-lenlétükkel, figyelmükkel.

N. K.


E-könyvtárE-könyvtárE-könyvtárE-könyvtárE-könyvtár

Újraéledhetegy letûnt városrész,a budapesti Tabán?

A kérdésre egyértelmû igennel felel a TabániFüzetek 4. szában olvasható összegzés (Az üveg-lemeztõl a CD-ig), amelyet Pajor Ildikó, a Bu-davári Mûvelõdési Ház Tabán Helytörténeti Ki-állításának vezetõje, a Tabán Társaság elnökeírt. A füzet teljes terjedelmét egy bizonnyal vi-lágviszonylatban is újszerû ötlet megvalósulásá-nak szenteli: elkészült a mintadarabja annak afejlesztési munkának, amely révén virtuális sétáttehetünk a több mint hetven éve lebontott Ta-bánban. Rendkívül gazdag fénykép-, festmény-és grafikaanyag maradt ránk a lebontásra ítéltvárosrészrõl. Ez adta az ötletet és a megvalósításegyik alapját is, hogy régi térképekre felfûzvefelidézhetjük a városrész utcát, tereit, házait, ud-varait, cégéreit, mindennapjait, vagyis: legalábbisvirtuálisan újra felépülhet a Tabán!

Megkezdõdött a szerzõi jogdíjjal nem ter-helt (mert egyelõre nincs támogató, aki ezt fi-nanszírozná) fényképek, képeslapok szken-nelése, digitalizálása és adatbázisba szervezé-se, miközben már régebb óta ké-szül a Tabán digitális térképe.

Mintegy 1200 felvétellel megala-pozódott a Budavári MûvelõdésiHáz Tabán Helytörténeti Kiállításá-nak digitális adatbázisa, elkészült aTabánt három idõszakában (1875–1900, 1900–1935 között és a jelen-ben) megmutató digitális térkép,végül egyelõre közel 200, tema-tikusan válogatott kép térképre ke-rülésével virtuális sétát tehetünk ahajdani tabáni utcákon, kapualjak-ban, életképek, cégérek, képeslapoknézegetésével ízelítõt kaphatunk a le-tûnt városrész világából. A fotóknézete is érzékelhetõ a térképen, éssötétedõ kék sávok jelzik a hely képilefedettségét. (Mondhatnánk: akkor

láthatjuk majd egészben a Tabánt e virtuális térké-pen, ha mindenütt csak kék színt, és minél söté-tebb kéket látunk.)

A megalakulásának ötéves évfordulóját ün-neplõ Tabán Társaság május elején sorra kerültéves közgyûlésére érkezõ tagjai és a sajtó né-hány képviselõje láthatták az eddigi munkátösszegzõ cédét, és olvashatták a Budavári Ön-kormányzat támogatásával megjelenõ Tabáni Fü-zetek 4. számát, amely az alkalomhoz kötõdve aVirtuális Tabán címet kapta.

A térképeket az ELTE térképész szakánaktavaly diplomázott hallgatója, Lenkei Ákos ké-szítette, aki megtartva e témában is a Tabánhozkötõdését, térinformatikából készül doktori fo-kozatának megszerzésére. Az adatbázis kidolgo-zása Fejõs László nevéhez fûzõdik, aki az Or-szágos Széchényi Könyvtár fõmunkatársa. Ez azadatbázis kettõs szerepkörû. Egyrészt a térképreapplikálást szolgálja, másrészt sokoldalú vissza-kereshetõséggel a múzeumi anyagot tárja fel.

A képen az 1870-es évekbeli Marek-féle térképmû

egy részlete látható.

Az e térképtáblákon ábrázolt sûrû és részletes

magassági ponthálózat a Tabán-rekonstrukció kulcsa.


hogy az adatbázisba, majd a térkép megfelelõhelyére kerüljenek.

A Tabáni Füzetek 4. száma és a cédé a mú-zeumon (címe: 1013 Budapest, Döbrentei utca9.) kívül a Litea könyvesboltban (1014 Bp., HessAndrás tér 4.) is kapható. (f.l.)

A HUNGARNETEgyesület közgyûlése

A magyarországi kutatói hálózat nemzetközilegis ismert, elfogadott neve („HUNGARNET”) aHUNGarian Academic and Research NETwork

elnevezés rövidítésébõl adódik.A HUNGARNET Egyesület a Nemzeti Informá-ciós Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program al-kalmazói körébe tartozó felsõ-, és középfokúoktatási intézmények, akadémiai és más kutató-intézetek, közgyûjtemények – könyvtárak, levél-tárak, múzeumok – társadalmi szervezetekéntképviseli a tagok (tagintézmények és személyek)érdekeit az információs infrastuktúra és az arraépülõ országos számítógépes szolgáltatásokösszehangolt fejlesztésének és mûködetésénekkérdéseiben, egyúttal képviseli a közösséget ahazai és nemzetközi szervezetekben is. Az egye-sület szorosan együttmûködik az NIIF Intézettelés az NIIF-program szerveivel.

A munka folytatódik, hiszen a további fotó-feldolgozáson túl egyéb témák (vendéglátás, iro-dalom, fürdõélet, hitélet stb.) anyagai várnak arra,


A HUNGARNET Egyesület a tagok alulrólépítkezõ önkéntes szervezete, amely a magyar-országi egyesületi törvénynek megfelelõen köz-hasznú szervezetként, non-profit módon mûkö-dik és gazdálkodik. Legfelsõ döntéshozó szervea közgyûlés, amely évente kétszer ülésezik. Az õsziülések fõ feladata a következõ év mûszaki és pénz-ügyi terveinek, a tavaszi üléseké pedig a megelõzõév terveirõl szóló beszámolók elfogadása.

A idei tavaszira május 31-én, az NIIF/HUNGARNET Victor Hugo utcai székházábankerült sor, már nem az akadémia dísztermében,ahol korábban mindig is volt, s ennek az azegyszerû magyarázata, hogy a mintegy 650HUNGARNET-tagi képviselet általában 10%-osszokott lenni. Most sem volt több.

A beszámoló legfontosabb megállapításai:– az egyesület 2006-ban nem kapott költség-

vetési támogatást,– bevételei kizárólag a tagdíjakból származnak,– a taglétszám a tagdíjelmaradások miatti

kizárások okán is csökkent.A csekély pénzügyi hiánmnyal zárt 2006. évet

mindemellett sikeresnek kell tekinteni. A ma-gyarországi kutatói hálózat megõrizte helyét azeurópai kutatói hálózatok együttmûködésében.

Gerinchálózati topológia

(A hálózati térkép csak a nagy sávszélességû hazai távolsági kapcsolatokat tünteti fel)

Bár a fejlesztési források korlátozottsága és ahazai távközlési paiac jellemzõi egyelõre nemtették lehetõvé, hogy a kontinens számos orszá-gában kibontakozó (ún. sötét szálakra épülõ, sajátkezelésû) fejlesztésekhez a HUNGARNET/NIIFis kapcsolódhasson. Fontos hangsúlyozni, hogyaz NIIF program keretében fejlõdõ és mûködõhazai számítógép-hálózat által kiszolgált intéz-mények és felhasználók köre lefedi a teljes ma-gyar kutatási és felsõoktatási intézményhálóza-tot és szinte a teljes közgyûjteményi közösséget.A HUNGARNET/NIIF keretében végezett mun-kák a kutatási és fejlesztési projektek infokom-munikációs igényeinek kiszolgálása, az élenjárótechnológiák fejlesztése, kipróbálása és alkalma-zása mellett a híd szerepét töltik be a hazaikutatás és fejlesztés, valamint az új szolgáltatá-sok piaci bevezetése között.

A jövõt illetõen: nagy reményeket fûznek azÚj Magyarországért társadalmi infrastruktúraoperatív programja (TIOP) és a Társadalmi meg-újulás operatív programja (TÁMOP) pályázatilehetõségeihez. A közgyûlés megerõsítette tisz-tében az elnökség által a pályázatok kidolgozá-sára korábban már felkért munkabizottságot.

Fejõs László


Könyvtárról könyvtárraKönyvtárról könyvtárraKönyvtárról könyvtárraKönyvtárról könyvtárraKönyvtárról könyvtárra

A Tiszafüredi Múzeumés Könyvtáregylet

története 1877–1949

Tiszafüred a XIX. század végén vált több me-gyére kiterjedõ vonzáskörzete gazdasági, ipariés kereskedelmi központjává. A település fejlõ-dése a század végén gyorsult fel, a legfontosabba két vasútvonal, az állandó Tisza-híd és a jóminõségû közút megépülése volt. 1888-ban in-dult az elsõ állandó hetilap, az elsõ hitelintézet,a helyi nyomda, a postahivatal, fontos járásihivatalok települtek Füredre. Az ipart a két gõz-malom és a kefegyár képviselte 150 munkással,két nagy pénzintézet volt a településen. A városlakossága folyamatosan nõtt, 1880-ban 1243 la-kóházban 6846 lakos élt, 1900-ban 8643, 1920-ban már 9543 fõ. A társasági élet igen élénkvolt; míg 1878-ban 4, 1909-ben már 14 külön-bözõ egyesület mûködött a településen. A szel-lemi élet vezetõi a polgárosodó, liberális szelle-mû értelmiség; hivatalnokok, papok, ügyvédek,orvosok, földbirtokosok voltak. A különféle egy-letek, társas összejövetelek résztvevõi is közü-lük, családtagjaikból, illetve a jómódú iparosok,kereskedõk közül kerültek ki. Ebben a polgáriátalakulás kezdetén lévõ helyi társadalombanalakult meg elõbb a Régészeti, majd a Múzeum-és Könyvtáregylet, mely a XX. század elején,Füred szolid, de biztos fejlõdést mutató idõsza-kában élte fénykorát.

Az egylet megalakulásánakelõzményei

Tariczky Endre plébános, az egyesület alapítójaGyöngyösön született 1818-ban, majd az egriPapneveldében tanult, ahol 1842-ben szenteltékfel. 1862-ben nevezték ki Tiszafüredre plébános-nak. A régészet iránt az ötvenes években kezdettérdeklõdni, alapos szakirodalmi tájékozottságotszerzett, egyik elsõ ásató régészünk volt, kiválóérzéke volt a leletek meghatározásához. A ko-rábban elõkerült régészeti leletek nyomán 1872-

tõl kezdett Tiszafüreden és a környéken is ásat-ni. Ez évtõl kezdte az Eger c. megyei hetilap(melynek megalakulásától kezdve helyi tudósí-tója) közölni régészeti ismeretterjesztõ cikksoro-zatát Vidéki helyzetünk címmel. Ekkor merült felelõször egy múzeum alapításának gondolata„csak egymaga Tiszafüred-vidék kerülete képes...

egy kisebbszerû régiségtárat megtölteni...”1 Az1876-os budapesti Régészeti Világkiállításon„…gyûjteménye az Ipolyi Arnoldéval egy szek-rényben, elkülönítve állíttatott ki s nem csekély

feltûnést keltett. A Congresszusról kiadott, Rómer

Flóris által összeállított, francia nyelvû kötetben

ismertették az ásotthalmi leleteket is.”2

Több korábbi kezdeményezés után 1876 ok-tóberében teszi közzé a felhívást és az aláírásiívet egylet alakítására. „1877 áprilisában ma-gánlevelekkel s hírlapi hirdetéssel meghívott tá-

gabb körû értekezletet tartott Tiszafüreden, a

Casinóban... kérte a jelenlevõket a tudomány, a

hazai kultúra nevében, mentsék meg e vidék ré-

gészeti telepeit, alapítsanak régészeti egyletet,

egybekötve itt, Tiszafüreden felállítandó múze-

ummal. Összes eddigi leleteit és pénzgyûjtemé-

nyét, 400 darabot, Tiszafüred városának felajánl-

ja. Megválasztották az egylet vezetõségét, elnök:

Balogh István, alelnök Kovássy Ferenc, titkár

Tariczky Endre, pénztárnok Bán Zsigmond ref.

lelkész, múzeumi õr: Milesz Béla. Az egylet cél-

ja: régiségek ásatása; a régészeti ismeretek ter-

jesztése s a régészet iránti érdekeltség fejleszté-

se s ápolása az egylet körében, régészeti szak-

könyvtár s régiségtár létrehozása.”3

Az egylet tevékenysége

Tariczky Endre még 1872-ben felhívással for-dult a község és környéke lakosságához, hogyaz általuk talált régiségi tárgyakat hozzá megvé-telre szállítsák be, s az így elõkerült tárgyaklelõhelyeit próbálta továbbvallatni. ÁsatottTiszaörvényen, Tiszaszõlõsön, Tiszaörsön,Tiszaderzsen, Tiszafüreden, Aponháton, de alegtöbbet Ásotthalmon, az egylet legfõbb vadász-területén. Tiszaörvénynél ún. „üvegcsattos lovag”csontvázat találtak, több vasfémszerû fegyvert,


eszközt. Ásotthalomból 146 tárgy került elõ.A tiszaburai gátemeléskor 400 lelet került azegylet gyûjteményébe „vaskorszaki pogány sí-rokból”.

Évente választmányi és rendes közgyûlésttartottak, amelyen Tariczky Endre tartott régé-szeti tárgyú elõadást, kiállítással szemléltetve azelhangzottakat. A gyûlések jegyzõkönyve, azelõadások szövege megjelent az Eger c. hetilap-ban. A gyûjteményt ideiglenesen a reformátusfiúiskola emeleti nagytermében helyezték el, anagyközönség vasárnap délután látogathatta amúzeumot, amely a vidékiek számára bármikormegtekinthetõ volt. Vegyes leltárkönyvüket mára megalakulás évében megnyitották, mindentgyûjtöttek, ami réginek, érdekesnek és különle-gesnek számított. Gyûjteményüket négy fõ cso-portba sorolták: éremgyûjtemény, régiségtár,vegyes tárgyak és könyvtár. Számviteli és jegy-zõkönyvet, valamint a látogatók könyvét vezet-ték. Az egyesület másik alapítója és lelke MileszBéla volt, aki tanulmányainak elvégzése utánkerült Tiszafüredre, református iskolai tanítóként.Sokrétû társadalmi tevékenységet végzett, 1882-tõl a Hevesnagykunsági Tanítóegyesület elnöke,a Polgári Kaszinó jegyzõje, korában ismert ifjú-sági író volt, újságot szerkesztett, négyszáználtöbb közleménye jelent meg életében. Tariczkyés Milesz tevékenysége több mint három évti-zedre határozta meg az egylet életét.

A megalakulást követõ évben már kiállítanak;Rómer Flóris kérésére 80 „régiségi tárgyat”Nagyváradon, a Bihar vármegyei régészeti kiál-lításon. Az Országos Régészeti és Embertani Tár-sulatnak 1878-tól, a Magyar Történelmi Társu-

latnak 1879-tõl volt tagja az egy-let. Az 1878 október 13-i közgyû-lés alkalmából Tariczky Endre Atiszavidéki õsagyagipar fejlõdése

a csiszolt kõkorszaktól a vaskorig

címmel tartott elõadást, amelyet azEgerben közölt, s amelyrõl a Ré-gészeti és Embertani Társulat1879. október 29-i ülésén PulszkyFerenc, a Nemzeti Múzeum igaz-gatója tartott beszámolót, egyúttalbemutatva az egyletet és múzeu-mát. 1891-ben a Magyar Történel-mi Társulat ülésén tartott Tariczkyfelolvasást Tiszafüred és vidéke,kezdve a népvándorlástól, történel-

mi s hadászati tekintetbõl a jelenkorig címmel.Rendszeresen járatták az Archeológiai értesítõtés a Századokat, a szaklapokat a Polgári Kaszinóolvasótermében tették hozzáférhetõvé az érdek-lõdõk számára. Az egylet tagdíjat fizetõ rendes,illetve választott tiszteletbeli tagokból állt, kö-zöttük a korabeli tudományos és közélet számoskiválóságával, így régészetünk úttörõivel –Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos,Hampel József, Pulszky Ferenc, Herman Ottó,Jósa András –, akik levelezésben állottak az egy-let vezetõivel, segítettek a leletek meghatározá-sában.

1877-ben, az indulás esztendejében 135, akövetkezõ év szeptemberében 216 tagja volt azegyletnek. 111 helybeli és 105 vidéki. A rendestagok között szerepel Tiszafüred elitje; földbir-tokosok, ügyvédek, papok, orvosok, tanítók, hi-vatalnokok, nemcsak Füredrõl és környékérõl,de Egerbõl, Karcagról, Gyöngyösrõl, Jászberény-bõl, Szegedrõl vagy Debrecenbõl is. A vidékitagok között több jegyzõ és lelkész volt. Azegylet tagjai egy forint, önkéntesen megemelhe-tõ éves tagdíjat fizettek, ebbõl kellett fedezniükaz egyesület összes kiadását. Az egyetlen na-gyobb adományt Samassa József egri érsektõlkapták, aki tiszteletbeli taggá választása után,1879-ben küldött 50 Ft-ot az egyletnek. Az össze-gyûlt pénzt ásatásokra – egy alkalommal legfel-jebb 30 Ft-ot – használhatták fel, kisebb össze-geket vételre, szekrények, vitrinek, egyéb beren-dezési tárgyak vásárlására fordítottak.

Egyik legjelentõsebb akciójuk a millenniumiemlékmû felállítása volt. „1891 tavaszán az or-szágban általános készülõdõ mozgalom indult


meg a honfoglalási nagy ünnep megtartására, s

kivált ott, hol helyiérdekû a honfoglalás történe-

téhez és eredményéhez fûzõdnek - ilyen (Anony-

mus nyomán) az egyek-dorogmai rév, ahol a két

honfoglaló vezér, Szabolcs és Tas vezette át

hadseregét, hogy a túlsó oldalon Árpád seregé-

vel egyesülhessen...”.4 Az 1894. november 14-én tartott közgyûlésen Tiszafüredre esett a dön-tés: „tekintettel azon történelmi eseményre, hogyTas és Szabolcs honfoglaló vezérek Szabolcs-

Szatmár-Bihar póhalmi tiszántúli hadjárata sze-

rezte meg Árpád országának tiszántúli részét,

mely Tiszafüred vidéki táborozásban s az egyek-

dorogmai réven való átkelésben végzõdött, vala-

mint 1849. év tavaszán innen indult meg a magyar

hadsereg hatvani, bicskei, isaszegi, nagysallói, váci

és komáromi diadalmas útjára...”5

A millennium megünneplését elõkészítõ bi-zottság Heves vármegye 1895. áprilisi közgyû-lésén 800 Ft-ot, Tiszafüred város 500 Ft-ot sza-vazott meg a költségekre. A hiányzó összegértnagyarányú gyûjtést indítottak, gyûjtési ívet bo-csátottak ki, melyet szétküldtek az egész ország-ba. Ily módon sikerült az 1850 Ft-ot, az emlék-mû felállításának költségeit elõteremteniük.Gerenday Antal szobrászmûvész készítette el a12 méter magas, sóskúti terméskõbõl készültemlékoszlopot, melynek mind a négy oldalátcarrarai csiszolt márványlapok díszítették,Lipcsey Ádám tiszafüredi származású költõ so-raival. Az emlékmûvet egyszerre avatták az újvárosházával és Kiss Pál honvédtábornok sírem-lékével 1896. szeptember 16-án. A dombhoz,amelyre az emlékmûvet állították, földet küldtekvárosok és községek, a honfoglalás legfontosabbhelyeirõl és a szabadságharc tavaszi hadjáratacsatáinak helyszíneirõl.

A múzeum állománya az ásatásokon kívülajándékozással és vásárlással szaporodott. Nem-csak az egylet tagjai, jómódú emberek, de egy-szerû földmûvesek, halászok, mesteremberek isgyarapították. Nagyon sok helyrõl kaptak szán-tás, épületalapozás, gátemelés alkalmából, a föld-bõl elõkerült régiségeket, féltve õrzött családiereklyéket. 1890-ben 1117 régiség szerepelt aleltárkönyvben, ezek nagy része ajándék. Nem-csak a régiségtárat gyarapították az ajándékozók,az éremtár szinte kizárólag ezen az úton alakultki. A harmadik rész a vegyes tárgyak gyûjtemé-nye, a máshová be nem sorolható érdekessége-ké. Tartalmaz: „természetrajzi darabokat, ipar-

készítményeket, vagy más különlegességeket.”

Elsõ tétele: „Egy golyó a tiszaörvényi erdõn egyfatörzsbõl kivéve, az 1849. orosz invázió alkal-

mából. Adom. Justus Gusztáv.” Jelentõsen az1880. évben szaporodott, mikor Rösler RichárdTisza-szabályozási mérnök felajánlotta 300 da-rabos ásvány- és kõzetgyûjteményét. Szerepel-tek még itt kitömött állatok, cseppkõ, régi ék-szer, néprajzi tárgyak, így 1879-bõl 4 „füredicserépipari készítmény: füles veder, mozsár és

virágcserép.” 1890-ben 652 tárgy volt ebbe arészbe beleltározva. Könyveket is a megalaku-lástól kezdve gyûjtöttek; elsõsorban muzeálisértékû, régi nyomtatványokat, metszeteket, kéz-iratokat és térképeket. Elsõ darabjuk volt aHoméri Odyssea 1538-ból; Rómer Flóristól ésHerman Ottótól is kaptak könyveket. Kiemelke-dik még a gyûjteménybõl Kölcsey Ferenc kéz-irata, Kossuth Lajos levele 1840-bõl, naptárakaz 1841 és 1873 közötti évekbõl, a Károli Biblia1612-bõl. 1895-ben 322 könyvvel rendelkeztek.

A XIX. század végén az állam, felismerve atársadalmi szükségleteket, elkezdi szervezni aközkönyvtárakat, illetve az ezeket összefogó ésirányító központi intézményeket. Az 1894-ben ecélból megalakult Országos Múzeumi és Könyv-tárbizottság: „...meleg hangú átiratban kerestemeg városunk képviselõtestületét az itteni múze-

um fejlesztése és mellé közkönyvtár felállítása

céljából, kívánva kulturális célok s Tiszafüred

emelkedése érdekében a múzeumoknak országos

és nemzetközi hálózatába a tiszafüredi múzeu-

mot is bevonni...”6 Ez évben értekezletet tartot-tak a városházán, ahol az Országos Könyvtárbi-zottság képviselõi, Füred képviselõtestülete, aRégészeti Egylet vezetõsége s nagyszámú érdek-lõdõ elõtt a város elöljárósága ígéretet tett arra,hogy a múzeumnak és a közkönyvtárnak az épü-lõ, új városházán helyet és évente 150 koronasegélyt ad. Az új épület keleti, emeleti sarkán,két teremben helyezték el a gyûjteményt. Azátadás 1896. szeptember 12-én volt, az emlék-oszlop felállításával egy idõben. Ezzel új fejezetkezdõdött az egylet életében, a valódi fénykor.

A tiszafüredi Múzeum-és Könyvtáregylet története

Az újjáalakuló egylet elnöke Tariczky Endre,alelnöke Csánky Benjámin református lelkész,titkára, egyben múzeumõr, könyvtárnok és pénz-


táros egy személyben Milesz Béla lett. Tariczkya gyûjteményt az új városháza átadásakor a vá-ros tulajdonába adta át. Az egylet könyvgyûjte-ménye 1896-ban a Törzskaszinó 1300 kötetes,1897-ben a Polgári Kaszinó 610 kötetes könyv-tárával egészült ki; így alakult ki a közkönyvtárállománya. A Polgári Olvasókör már 1878-banmûködött, 1888-ban 120 rendes tag és „hónapostagok változó számban” látogatták az intézményt.Évente 100 példányban nyomtatták ki könyvjegy-zéküket, rendszeresen tartottak bálokat, elõadá-sokat. 1888-ban a következõ országos, megyeiés helyi lapokat járatták: Egyetértés, Pesti Hír-lap, Ország-Világ, Vasárnapi Újság, Politikai Új-

donságok, Bolond Istók, Borsszem Jankó, Üstökös,

Eger, Nagykunság, Tiszafüred és Vidéke.

Az átalakult egylet alapszabályzata 1896. jú-lius 12-én kelt. Eddigi fõ feladatkörük, a régé-szeti kutatás és ismeretterjesztés az irodalmi is-meretterjesztéssel bõvült. A könyvtár szabályza-tát 1898-ban fogadták el. A könyvjegyzéket 300példányban nyomtatták ki, majd idõnként újra-nyomtatták, kiegészítve az új szerzeményekkel,könyvet választani a jegyzékek alapján lehetett.A könyveket üveges szekrényekben tárolták, azértékes kötetek olvasására helyben 12 személyesolvasóterem állt rendelkezésre. Kölcsönzés he-tente kétszer, nyáron egyszer volt. Az 1900-asévekben kölcsönzési idõben kisegítõ könyvtáro-sokat alkalmaztak: „...tudvalevõleg a könyvki-osztás a könyvtárnoki tisztet is viselõ titkárra

nézve igen terhes, amennyiben a folyton élénkü-

lõ kívánalom teljesítése szakadatlanul folyó,

mondhatni izgalmas munkával délután 3 órától

benyúlik a késõ esti (7-8) órákig.” A múzeumtárgyait a falak mentén üveges szekrényekben,polcokon és vitrinekben helyezték el. Az 1900-as évek elején készült fénykép – amelyen azegylet vezetõi is láthatók – jól érzékelteti a he-lyiség zsúfoltságát; a gyûjtemény hamar kinõttea teret, már 1904-ben sürgették új múzeumpalo-ta építését.

A megnövekedett állami támogatás, a megfe-lelõbb elhelyezés jóval rendszeresebbé tette azegylet munkáját. Mindehhez hozzájárult, hogyMilesz Béla 1899-ben részt vett a Múzeumok ésKönyvtárak Országos Fõfelügyelõsége által avidéki régiséggyûjtemények vezetõi számára ren-dezett archeológiai és numizmatikai szaktanfo-lyamon. Hozzáértéséért, szorgalmas munkájáérttöbbször is jutalomban részesült a felügyeleti

hatóság részérõl. 1900-ban jelentették meg elsõkiadványukat, jelentést az egylet elõzõ évi mun-kájáról. Ettõl kezdve 1907-ig évente, kétéventejelent meg az elõzõ évrõl szóló jelentés, egyen-ként 200 példányban. Az Archeológiai Értesítõ-ben is rendszeresen beszámoltak munkájukról.A felügyelõ szervek vezetõ tisztségviselõi rend-szeresen ellátogattak Füredre. 1899-ben Fejér-pataky László, „a Magyar Tudományos Akadé-mia tagja, a Nemzeti Múzeum Könyvtár igazga-tója szemlélte meg a múzeumot, fõként a könyv-

tár megszemlélése végett, melyrõl megelégedé-

sét fejezte ki; bõ anyagot nyújt az olvasóknak”.

Az 1900-as években inkább az ásatásokat láto-gatták, szóban és írásban is elismerõen szóltakaz egylet tevékenységérõl.

Az 1900-as években két részre osztották atagságot, rendes és olvasó tagokra. A rendestagok csak a tagsági díjat fizették, a könyvtárgyûjteményét nem használták. Közöttük voltaka helyi értelmiség, a polgárság jómódú tagjai ésnéhány földbirtokos. Az olvasó tagok megoszlá-sa változatosabb, õk inkább a helyi kispolgársá-got képviselték; iparosok, kiskereskedõk. Azegyleti tagok száma 100 és 150 között ingado-zott, ezek közül 30-35 a pártoló tag, rajtuk kívülmég 35-38 volt a tiszteletbeli tagok száma. Aviszonylag kevés számú olvasóhoz hozzászámít-hatjuk családtagjaikat is; ezt a magas kölcsönzé-si forgalom indokolja. Három évrõl van adatunk:1907-ben 100 olvasó 3417, 1908-ban 3420, 1910-ben 3725 könyvet kölcsönzött a könyvtárból. Egyolvasóra évente 34-37 kötet jutott, nagyjábólegyenletesen a három év alatt.

A múzeumot évente általában 250 idegen és300-350 helybeli látogatta. A vidéki látogatókata múzeumõr vagy a fõjegyzõ kalauzolta. „Ér-deklõdõk s szakemberek messze földrõl jöttek el

községünkbe egyenesen azzal a céllal, hogy

múzeumunkat megtekintsék, s nemigen fordult elõ

olyan eset, hogy a Tiszafüreden megjelenõ ven-

dégek múzeumunkat meg ne tekintsék.” A há-rom fõ bevételi forrás: a tagdíjak, Tiszafüredváros éves segélye és az államsegély volt. Azállamsegélyt két célra, ásatásokra és könyvekvásárlására kapták. Az állami támogatás összegefokozatosan nõtt, 200-ról évi 1400 koronára.Amíg az egylet gyûjteményének értékét 1889-ben 4000–4500 Ft-ra értékelték, 1912-ben már100 000 koronára. Elsõsorban ásatások és vásár-lás útján gyarapodott az állomány, ebben az idõ-


szakban sem lebecsülendõ azonban az adomá-nyok jelentõsége. Tiszafüred minden „rangra”számot tartó polgára számára presztízskérdéstjelenthetett a múzeum és könyvtár gyûjtemé-nyét szaporítani. Az intézmény fénykorának 16esztendeje alatt rohamosan gyarapodott a gyûj-temény, több mint a kétszeresére nõtt. 1900-ban és 12 évvel késõbbi összevetésben, darab-számban:

1900 1912

érem 2353 3298régiség 2273 7409vegyes tárgy 829 1440könyv 2934 5872összesen 8389 18 019

A régészeti kutatás a megfelelõ intenzitássalcsak 1900-tól indulhatott meg, amikor az elsõnagyobb összegû államsegélyt megkapták. 1912-ig egyszerre több helyen is végeztek feltáráso-kat. A legfõbb ásatási terület továbbra is azÁsotthalom, amelyet terramarre vagy tell telep-nek neveztek, a korabeli szakmunkák mindenüttfelemlítik. 1912-ig több mint 3000 tárgy kerültelõ itt a földbõl. A legnevezetesebb a halomészaki részén 1904-ben talált 14 darab aranyle-let: szív alakú, õskori nyitott láncszemgyûrû 75g, 388 aranygyöngy és 85 g súlyban tekercshen-gerek. A halom sajnos nem érhette meg a TiszaII. ásatásait, 1964-ben, gáterõsítési munkák so-rán jelentõs részét elhordták. 1965 és 1972 kö-zött feltárták a településhez tartozó majoroshalmibronzkori temetõt, 1002 sírral; ezek az ásatásokigen jelentõs adatokat szolgáltattak az alföldibronzkori kultúráról. Tariczkyék Tiszafüreden éskörnyékén még számos helyen ásattak. AzÁsotthalom és környéke után a legtöbb ered-ményt a poroszlói Ráboly-pusztán, illetve azAponháton végzett kutatások hozták. Jelentõsvolt még a tiszaigari Kettõs-halom területén, aTiszaörvényen és az Egyeken végzett ásatás is.Puszta-Domaházán honfoglaláskori régiségekets népvándorlás-kori sírokat találtak.

A régészeti feltárásokat a mezõgazdaságimunkák szünetében végezték, két betanítottmunkás és 2-3 napszámos segítségével, a titkárgyakori ellenõrzése mellett. 1903-ban a Tiszafü-red c. hetilap érdekes riportot készített a 86 éveselnök és a 61 éves titkár terepbejáró, ásatásihelyeket kijelölõ kirándulásáról, így Tisza-szõlõsön a korábban múzeumba került tárgyakalapján: „Sípos Pál gátõr s volt mûvezetõ kala-

uzolásával ezen tárgyak lelõhelyeit megtalálták

s meg is jelölték az oda kirándulást tett nyomo-

zók; ezek: a Lippai fenék, a Sásas fenék és a

Csonthalom, mely vonal, mint látszik több kor-

szaki régiséget rejt...” A puszta-domaházi jelen-tõs adományok alapján: „nevezetesen a birtok-tanya alatti sírhelyen s az Eger vize mentén el-

nyúló terramarre õsemberi jelleget feltüntetõ

területen megjelölték a helyeket, az ásatási szel-

vényeket, irányát s a jövõ évi ásatások sorrend-

jébe vették a szõlõsi és a domaházi ásatásokat...”7

Az ásatási helyekrõl, a leletekrõl többszörkészítettek fényképfelvételeket. Az ásatások rész-letes leírását a leltárkönyv „Régiségtár” rovatá-ba vezették be. A leletek azonosításához a Nem-zeti Múzeum munkatársaitól, jeles szakemberek-tõl kaptak segítséget. A kor neves tudósaivalállottak folyamatosan levelezésben. Az egylet kétvezetõjét szintén többször felkérték szakértõkéntvaló közremûködésre. Tariczky Endre RómerFlórissal együtt vett részt a karcagi Kápolnás-halmon elõkerült leletek értékelésében, MileszBélát pedig 1906-ban Fraknói Vilmos ajánlásárakérték fel a Löfkovits Arthur ékszerkereskedõáltal Debrecen városának felajánlott régiséggyûj-temény rendezésére, de õ a füredi múzeumra, sfõként az ásatásokkal kapcsolatos hátralévõ sokmunkára hivatkozva hárította el a megtisztelte-tést. Ezek az ásatások, illetve az azokból kike-rült nagyszámú lelet képezte a múzeum állomá-nyának legtekintélyesebb részét, nemcsak számszerint, de tudományos jelentõségében is. Nem-hiába mondta az egylet megalakulásakor TariczkyEndre: „Annyira ösmerjük vidékünk régiségte-lepeit, hogy csak talpunk alá kell nyúlnunk, hogy a

régiségi tárgyakat múzeumunk számára felszedjük,

kibúvároljuk... Emellett képesek vagyunk arra is,

hogy a kibúvárlást mûértelemmel hajtsuk végre,

hogy fõképpen a történelem elõtti idõkbõl az egye-

temes és honi régészetet saját ösmereteinkkel, bú-

várlati tapasztalatainkkal is gazdagítsuk, annak

elõrehaladott követelményei szerint.”8

A könyvtár állománya

A Régészeti Egylet megalakulásától kezdve gyûj-tött muzeális értékû nyomtatványokat, metszete-ket, kéziratokat, térképeket. A közkönyvtár alap-ját képezõ, a kaszinói könyvtárakból származótovábbi majd kétezer könyvrõl csak annyit tu-dunk, hogy túlnyomórészt regények voltak. Éven-


te átlag 250 kötetet szereztek be. Az állományösszetétele nagyjából megfelel a kor hasonlójellegû közkönyvtári állományaiénak. Egy 1911-ben végzett könyvtári felmérés szerint a legnép-szerûbb író a korban Jókai Mór, Mikszáth Kál-mán és Benedek Elek volt, a tiszafüredi könyv-tár gyûjteményében is nagy számban fordultakelõ mûveik. A szakkönyvek aránya nagyon ala-csony, mintegy 2-3%; elsõsorban történelemmel,régészettel foglalkozó mûvek, illetve mûvészet-történeti, földrajzi kötetek, életrajzok.

A szépirodalmi mûvek zöme lektûr. Mind-amellett, hogy kiszolgálták az olvasók zömétkitevõ kispolgárság nõolvasóinak „álomba rin-gatás” iránti igényét, tudatos törekvések látsza-nak az állomány alakításában a klasszikus szer-zõk és a korabeli értékes irodalom mûvelõi kö-teteinek beszerzésére. A klasszikus irodalmi al-kotások skálája igen széles, nagynevû szerzõkképviselték a kortárs irodalmat is. Dosztojevsz-kij több mûve, Gogoltól a Holt lelkek, Lev Tolsz-tojtól a Feltámadás, a Karenina Anna; Gorkijtólaz Éjjeli menedékhely; Émile Zola, HenrykSienkiewitz, Honoré de Balzac, Victor Hugo,Anatole France alkotásai szerepeltek; a magyarszerzõk közül Gárdonyi Géza, Eötvös József, VasGereben, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, KóborTamás, Krúdy Gyula, Ignotus, Rákosi Viktor többkötettel. A Radó Antal szerkesztette, magas szín-vonalú Magyar Könyvtár köteteit folyamatosanvásárolták. Az országos átlagnak megfelelõenkevés verseskötettel rendelkeztek, a kortárs köl-tõket egyedül Kiss József képviselte. A szakfo-lyóiratok közül az Archeológiai Értesítõ, a Ma-gyar Könyvszemle, a Századok, az Ethnographiaés a Numizmatikai Szemle járt rendszeresen, mígaz irodalmi lapok közül a Vasárnapi Újság, azOrszág-Világ, a Képes Családi Lapok, az Uram-bátyám és a Kis Lap.

1912-ben, húsz nap különbséggel távozott azélõk soraiból a két alapító, Tariczky Endre ésMilesz Béla. Kettejük lelkesedését, szorgalmátnehezen tudták pótolni. Szakképzett múzeumõrhiányában az ásatásokra folyósított államsegélytbeszüntetik, ettõl kezdve nagyrészt a két alapítóáltal felhalmozott értékekkel folyt tovább az in-tézmény kulturális ismeretterjesztõ munkája. Ti-szafüred fejlõdése évtizedekre megtorpant az I.világháború kitörésével. A két polgári iskola ésa járási közigazgatási intézmények, a településregionális kereskedelmi központ volta mellett

Füred városias jellegét a községházán mûködõmúzeum és könyvtár adta.

A Múzeum és Könyvtáregylettörténetének harmadik korszaka(1912–1949)

A község hivatalos és szellemi vezetõi továbbrais a szívükön viselték a kulturális intézményekfejlesztését, a hagyományok továbbvitelét. Azegylet új elnöke az eddigi alelnök, Borsos Flórisközségi fõjegyzõ, a titkár Kürthy Sándor aljegy-zõ lett. A tényleges munkát az egylet utolsóévében az alapítók betegsége miatt már õk vé-gezték. Haláluk után az õ szellemi örökségüketkívánták továbbvinni. Kürthy Sándor 1913-bankinyomtatta az elõzõ évi munkáról szóló jelen-tését, melybõl kitûnik, hogy eredményes munkátvégeztek. A Milesz Béla által elkezdett ásatáso-kat folytatták. A múzeumot 332 helybeli és vi-déki érdeklõdõ látogatta meg, közöttük az egrifõreáliskola 61 növendéke tanári karának veze-tésével, és a pusztakócsi iskola 41 tanulója. Afõreáliskolásoknak a fõjegyzõ mutatta meg agyûjteményt.

A közkönyvtárból 112 olvasó 4328 kötetetkölcsönzött ki. Az olvasókról írta a titkár a je-lentésében: „Községünk mind szélesebb rétegbenkarolja fel évrõl-évre könyvtárunkat. Eddig az

intelligentia és az iparos osztály vette igénybe

leginkább tagsági jogán a könyvtárat, – azon-

ban az 1912-ik év végén már a földmíves osz-

tálynak is jelentékeny része vette a téli estéken

igénybe, ami mindenesetre örvendetes haladást

jelent.” 1913-ban a közgyûlés Borsos Flóris ja-vaslatára határozza el, hogy egy „múzeum palo-ta” építéséhez gyûjtést indít el, mivel „mind amúzeum, mind a könyvtár elhelyezéséhez szolgá-

ló helyiségek olyan kicsinyek, hogy sem a régi

tárgyakat, sem a könyvtárt benne kellõleg elhe-

lyezni nem lehet”. Még ebben az évben a fõfel-ügyelõség felfüggeszti az ásatásokra folyósítottállamsegélyt, amíg az ásatások vezetésére múze-umõrt megfelelõen ki nem képeznek.

A háború kitörésével nemcsak Füred, hanemaz egylet virágkora is lezárult. Elmaradt az újépület felépítése és a múzeumõr kiképzése is. Avilágháború kitörésekor az egyletek tevékenysé-gét országszerte felfüggesztik.9 1916-ban kaptakújra államsegélyt, 250 koronát, 1917-ben ugyan-annyit, a következõ évben 500-at. A világháború


alatt végig megkapták a község segélyét. Köz-ben azonban megkezdõdött az infláció, ami atagsági díjak növekedésében is megmutatkozott.A régiségtár állománya 1914 és 1926 közöttegyáltalán nem gyarapodott, a vegyes gyûjte-ményt fõként háborús emlékekkel gazdagították.A könyvtár 1918-ig csak ajándékozással és álla-mi letéttel, zenei szakkönyvekkel gyarapodott.1918-ban viszont 206 kötettel nõtt az állomány.A Tanácsköztársaság Füreden mindössze néhányhétig tartott, a gyûjteményt az idõszak alatt ká-rosodás nem érte. A megváltozott társadalmi-gazdasági tényezõk hatására az egylet mûködé-sének jellege is megváltozik, lényegében mint aközség tulajdonában lévõ közkönyvtár és múze-um funkcionál. Az intézménynek egyletként valómûködése nagyrészt formálissá vált. Az egylet el-nöke 1919-tõl haláláig Létay Menyhért, 1932-tõl1942-ig Schleiminger László orvos, földbirtokos,majd az õ halála után fia, Schleiminger István.

Az intézmény motorja, gondozója ebben akorszakban Kürthy Sándor. Õ vette át MileszBéla munkáját, melyet egészen a II. világháborúközepéig végzett. Alacsony összegû tiszteletdí-jat kapott, de nemegyszer elõfordult, hogy õ aján-lott fel pénzt és különféle tárgyakat az egylet-nek. Pontossága, szorgalma fontos tényezõje voltaz intézmény munkájának.

Az ásatásokra még évekig kaptak államse-gélyt, azonban ez a pénz részben a rohamosannövekvõ infláció, részben a megfelelõ képzett-ségû múzeumõr hiánya miatt nem került felhasz-nálásra. 1935-ben a Közgyûjtemények OrszágosFõfelügyelõsége levelében felszólította az egyletvezetõségét, hogy a múzeum gyûjteményét a„rendelkezésére álló csekély anyagi lehetõség és

a férõhely szûke miatt” adja át egy nagyobbközgyûjteménynek. A továbbiakban csak a köz-könyvtár fenntartását ajánlották. Az egylet veze-tõsége és a közgyûlés egyaránt a javaslat ellenfoglalt állást, a következõkkel indokolva dönté-sét: „A választmány a közgyûjteménynek, – amelykülönben is Tiszafüred nagyközség tulajdonát

képezi, s nem pedig az egyesületé, s így annak

átengedésérõl nem áll módjában határozni, csak

véleményt nyilváníthat, a további elhelyezését és

fenntartását maga részérõl feltétlen szükséges-

nek tartja, úgy az itteni tantestületek, de a láto-

gató közönség szempontjából is, mert hiszen a

székes fõváros és Debrecen között az egész nagy

körzetben a tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregy-

let kezelése alatt álló közgyûjtemény egyedülál-

ló. Adminisztrációs költség nem terheli, mert itt

minden tisztviselõ tiszteletbõl, ügyszeretetbõl,

minden ellenszolgáltatás nélkül dolgozik.”10

1926-ig a régiségtár nem gyarapodott, késõbb,1931-ig is csak egy-egy darabbal. A harmincasévekben a környéken elõkerült bronz-, népván-dorlás, és honfoglalás kori leletekkel, világhábo-rús fegyverekkel, összesen 169 darabbal. Azérmék gyarapodása annál nagyobb, majd ezerdarab. A vegyes tárgyak gyûjteménye több mintötszáz tárggyal nõ, az igazi érték valójában ke-vés közöttük. A könyvgyûjtemény 1929-tõl kezdismét gyarapodni, az addig összegyûlt pénztakkor fordították ismét nagyobb mennyiségûkönyv vásárlására. Addig a húszas években csakállami letétekkel, a minisztériumtól kapott köny-vekkel; javarészt szakmunkákkal gyarapodott azállomány.

A harmincas években több-kevesebb rendsze-rességgel vásároltak könyvet. Mivel a könyvtárgyarapítására fordítható összeg jóval kevesebb,mint az egylet fénykorában, így a vásárolt köny-vek összetétele polarizálódik, viszonylag több azértékes, jórészt klasszikus irodalom, a másik oldala detektívregényekkel és Courths-Mahler mûve-ivel jellemezhetõ lektûr. Ez utóbbi író könyvei-bõl 1929-ben 67 darabot kaptak ajándékba aközségtõl, de ugyanakkor Móricz Zsigmondmûveibõl is 15-öt. Jókai Mór, Gárdonyi Géza,Mikszáth Kálmán mûveit még mindig nagyobbszámban vásárolták, hozzájuk társult MóriczZsigmond, kinek nemcsak ajándékba kapták, deviszonylag nagy számban vásárolták is a mûve-it. Rajtuk kívül feltûntek a kortárs szépírók kö-tetei: Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Gábor Andor,Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõ, Szép Ernõ,Tamási Áron, Gelléri Andor Endre. A világiro-dalom klasszikus és kortárs írói közül megvet-ték Csehov, Dosztojevszkij, Gorkij, H. G. Wells,Maupassant, Pirandello, Ehrenburg és Heming-way köteteit. A szakkönyvek közül fõként föld-rajzi tárgyú mûveket vásároltak: Baktay Ervin,Cholnoky Jenõ, Stein Aurél munkáit. A gyûjte-mény összetételét elemezve megállapítható, hogya könyvtár állománya igen sokrétû igényt elégít-hetett ki, az álomvilágba való meneküléstõl aklasszikus és igényes kortárs irodalomig, tük-rözve a kisváros közéletének sokarcúságát, azalapítók örökségeként vállalva a helyi szellemiélet szolgálatát.


Ebben a korszakban is jelen voltak az egyletpártoló tagjai, akik csak pénzzel támogatták, denem használták az intézményt. A valóságos ha-tókört továbbra is a polgárság rétegei képezték,elsõsorban tanulók, polgárasszonyok és idõseb-bek látogatták a könyvtárat. A tagdíj összegeváltozó. 1932-ben az addigi nyolc pengõ tagságidíjat a gazdasági válságra való tekintettel négypengõre szállítják le. Az alacsony összegû támo-gatás nem tette lehetõvé, hogy nagyobb arány-ban gyarapíthassák a gyûjteményt, alaposan bekellett osztaniuk a kapott összegeket. Utolsóközgyûlésüket 1942-ben tartották, a gyûjteménytazonban már 1941-42-tõl kezdve nem

a könyvtárosképzés jelene magyar...

Documents