a keresztyén gondolkodás_.pdf

8/16/2019 A keresztyén gondolkodás_.pdf

http://slidepdf.com/reader/full/a-keresztyen-gondolkodaspdf 1/281

TONY LANE

A KERESZTYÉN

RÖVID

TÖRTÉNETE

HARMAT - KÁLVIN



Iortenelmi ismeretek híján az em- m in bér olyan, mint akinek kihagy azemlékezete, és nem értheti meg a Wd, jelent - figyelmeztet a szerző, éstanítványainak írt könyvével igyekszik ismegóvni olvasóit ettől a veszélytől. Ökumenikus szemléletű, több hagyományt is

magában foglaló műve végigkalauzol akeresztyén gondolkodás történetén a kezdetektől napjainkig. Bemutatja az európaikultúra arculatát alapvetően meghatározóteológusokat, dokumentumokat és hitvallásokat, majd kitekintést ad a kortárskeresztyén eszmékre és áramlatokra világszerte.Tony Lane a London Bibié College egyháztörténet professzora.

A könyv tömören, egyszerűen és olvasmányosan tájékoztatja az olvasót a legjelen

tősebb keresztyén gondolkodók életérőlés főbb eszméiről.

Dr. Turay Alfréd.Szegedi Hittudományi Főiskola

Tony Lane műve ismeretterjesztő szándékkal íródott, fontos teológiatörténeti munka. Folyamatában mutatja be az egyesteológiai irányzatokat, tanításokat és bőséges idézeteken keresztül az egyesteológusokat.

Dr, Ladányi Sándor,Káróli Gáspár Református Egyetem



Tony Lane

A keresztyéngondolkodás

rövid történeteTeológusok és eszméik

az apostoli atyáktól napjainkig

HARMAT-KÁLVIN Budapest, 2001



B e v e z e t é s

Történelmi ismeretek híján az ember olyan, mint akinek kihagy az emlé-kezete. Társadalmunk számos mai elgondolását csak akkor érthetjük meg, halátjuk keletkezésük folyamatát. A történelem révén jobban megérthetjük ma-gunkat, sőt azokat is, akikkel netán nem értünk egyet.

A múlt tanulmányozása segít elkerülni a jelen csapdáit. Minden kornak meg-vannak a maga vakfoltjai és vesszőparipái, és ez alól mi sem vagyunk kivétel.Korábbi nemzedékek gondolkodását tanulmányozva felismerhetjük téveszmé-

inket és helyes távlatba helyezhetjük divatos gondolatainkat. Nem kell túl nagyalázat ahhoz, hogy belássuk tulajdon igazságfelfogásunk tökéletlenségeit és azt,hogy van mit tanulnunk a másképpen gondolkodóktól.

Hogyan nézzük a múltat? A történelem megközelítésének két módja van. Némelyek a történelmet olyan tükörnek veszik, amelyben tulajdon arcukatcsodálhatják. Kiválogatott korszakokat és személyeket tanulmányozva, tulaj-don képükre formálják a múltat önmaguk dicséretére. Helyesen akkor fog-

juk föl a történelmet, ha ablaknak gondoljuk. Az ablak arra való, hogy kinéz-zünk rajta, hogy valami mást lássunk. Azért tanulhatunk a történelemből,mert az, miként az idegenben tett utazás, rámutat, hogy a dolgokat tőlünkeltérőleg is lehet intézni. Ha van bennünk alázat, nem mondjuk, miként Jób

barátai mondták: „Mi magunk vagyunk a nép, és velünk kihal a bölcsesség.”Barth Károly írja, hogy teológiai elődeinkhez való helyes viszonyulásunkat

az ötödik parancsolat foglalja össze: tiszteld apádat és anyádat. Ez a parancso-lat kötelező a gyerekekre nézve azután is, hogy elhagyták a szülői házat. Fel-nőtt ember azonban nem feltétlenül azzal tiszteli meg szüleit, hogy engedel-meskedik nekik. Megesik, hogy azt kell mondanunk: „Istennek, nem pedig azembereknek kell engedelmeskednünk.” Tisztelettel kell figyelnünk a múltszavára, de ez nem feltétlenül kötelez bennünket. A múlt tanítását próbára kelltennünk, mérlegelnünk kell: de nem előítéleteinknek, nem jelen helyzetünkrevaló alkalmazhatóságának (mert azt nem arra írták), hanem Isten Igéjének, aSzentírásnak a mérlegén.

Könyvünk fő célja, hogy bemutassuk a múlt (és a jelen) legfontosabb gon-dolkodóit, és írásaikból vett szemelvényekkel felcsigázzuk irántuk az érdek-lődést. A modern korszak tekintetében némi értékelést is adtam, hogy az ol-vasó könnyebben tájékozódhasson, alapjában véve azonban arra törekedtem,hogy a gondolkodók magukért beszéljenek, az ítéletet pedig az olvasóra bíz-zam.



6 Bevezetés

Mi módon lehet kiválasztani, hogy ki kerüljön be a körbe? Még nehezebbkérdés, hogy ki maradjon ki. Aki ilyesfélével már próbálkozott, bizonyosanmegbocsát, mert tudja, hogy minden válogatás tökéletlen. Ez a névsor sze-mélyes válogatás nyomán jött létre, de igyekeztem az egyes korok keresz-tyén gondolkodásának legszélesebb és legreprezentatívabb körét belefoglal-ni. Az olvasótól, akinek kedvenc szerzője kimaradt, előre is elnézést kérek.

Vajon tudhat e bárki is mindent ezekről a történelmi alakokról? A jelenszerző bizonyosan nem! Amennyire tőlem tellett, igyekeztem igazságosnakés pontosnak lenni, de „sokat vétkezünk mindnyájan” (Jakab 3,2). Köszö-nettel tartozom Dávid Wrightmk és Richard Bauckhammk, akik elolvastáka kéziratot, és így nagyban sikerült csökkentem az előforduló hibák számát.Hálás vagyok a hosszú évek során tanúsított barátságukért, a segítségükértés bíztatásukért.

Tony Lane

A * gal jelölt nevekről külön szócikk is szól.

Az ókeresztyén írók nevének írásánál de néhol később is nehéz követke zetesmegoldást találni, mert a különböző hagyományok más más írásmódot követ-nek, ez ért a nevek m ellett szerepelne k azok legelterjedtebb változatai is.

Az idézett műveknek, ha van hozzáférhető magy ar fordításuk, csak magy arul ad-tuk meg a címét, ha azonban nincsen ilyen fordítás, az ere de ti címe t közöljük (ésenn ek hozzávetőleges fordítását zárójelben), a szövege t pedig angolból fordítot-

tuk.

A könyv szerzőjének szövegében a protestáns gyakorlat szerint „keresztyén” tírunk, az idézeteknél pedig megtartjuk az adott forrás szóhasználatát.



I. rész

Az egyházatyák (Kr. u. 500-ig)



8 Az egyházatyák

A Krisztus utáni 100 és 500 között a keresztyén egyház már már a felismerhetetlenségig megváltozott. Kr. u. 100 ban az egyház kicsiny kisebbséget alkotott, melyet görcsös igyekezettel üldöztek. Az evangéliumok és a levelekugyan közkézen forogtak, de nem gyűjtötték még őket egybe „Újszövetség-gé”. Ha a hívek rövid megnyilatkozásokkal, mint „Jézus az Úr”, hitüketmegvallották is, formális, felmondandó hitvallásuk nem volt. Az egyháziszervezet még nem alakult ki, és területről területre változott. Végül pedigaz istentiszteletnek sem volt kötött formája, noha bizonyosan használtakegyes imákat, mint például az Úr imáját.

500 ra a kép teljesen megváltozott. A Római Birodalomban élők többségekeresztyénnek mondta magát és a keresztyénség államvallássá lett. Jelentősegyházak működtek a birodalom határain kívül is, mint például Etiópiában ésIndiában. A Szentírás immár az Ó és az Újszövetségből állt ez utóbbi enyerte mostani formáját, ha csekély mértékben eltérő változatai egy darabigmég fennmaradtak is egyes vidékeken. Két főbb hitvallás használata terjedtel általánosan. Elég világosan megfogalmazódott az „ortodoxia” és az „eret-nekség” ellentéte, különösen a Szentháromságra és Krisztus személyérenézve. Az egyházi szolgálatban, kisebb helyi eltérésektől eltekintve, csak-nem mindenütt kialakult a háromosztatú, püspökökből, presbiterekből és di-akónusokból álló papi rend. Az istentisztelet teljes egészében liturgikussálett, kötött formájú imádságokkal.

E változások többsége négy évszázad folyamán fokozatosan jött létre, ésaz egyház javát és egészséges fejlődését szolgálta. De nem minden változásvált szükségképpen az egyház javára. Egyház és állam szövetségét, a ke-

resztyénség államvallássá válását ma sokan átokkal elegy áldásnak, sokankifejezetten átoknak tartják. Sokan nem lelkesednek a papi rend megszilár-dulásáért és a kötetlen formájú istentisztelet elfojtásáért.

A korai egyház életében kétszer következett be döntő fordulat. Az egyikKr. u. 70 ben. Addig Jézus tanítványai döntően zsidók voltak, és általában a

judaizmus „deviáns” csoportjának számítottak. A „nazarénusokat” olyan zsi-dó szektának is lehetetett tekinteni, mint a farizeusok, a szadduceusok és az

esszénusok (ApCsel 24,25). Az anyaegyház Jeruzsálemben volt. Pál apostol-nak pedig komoly küzdelmet kellett vívnia azért, hogy a pogányok közöttiigehirdetését elismertesse. Harciasán kellett fellépnie annak elfogadtatásá-ért, hogy a megtért pogányoknak ne kelljen a körülmetélkedéssel zsidóváválniuk. Kr. u. 70 ben azonban a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, ahogyJézus megprófétálta, és nem volt többé jeruzsálemi gyülekezet. Ettől fogva



Az egyházatyák 9

a megtért pogányok kerültek előtérbe az egyházban. A legfontosabb gyülekezet immár Rómában, a pogány világ fővárosában volt. Az újtestamentumegyház a legégetőbb kérdésnek azt tartotta, „vajon a pogányok körülmetélkedjenek e (azaz legyenek zsidóvá)?”, a második századi egyházban azo ban a kérdés már így vetődött föl: „vajon a zsidó hívek megmaradhatnak ezsidó törvények mellett (azaz megőrizhetik e zsidóságukat)?”. A keresztyénség zsidó szektából csírájában világvallássá lett.

A második döntő fordulat Kr. u. 312 ben, Constantinus császár megtérésével következett be. Eddig a pillanatig az egyház szakadár, gyakran üldözökisebbséget alkotott. Ez most hirtelenében megváltozott. Constantinus véget vetett az üldözéseknek, támogatást és hivatalos kedvezményeket nyújtott az egyháznak. Az utána következő császárok közül már csak egy volt pogány. A keresztyénség államvallássá vált.

Állam és egyház szoros kötelékét sokan lelkesen üdvözölték (pl. *Eusze biosz) akkor is, és ma is sokan védelmükbe veszik. De sokan már kezdettőfogva kételkedtek üdvös voltában, és ma igen sokan hajlanak arra, hogy végzetes hibának tartsák. Számos kérdés merül föl e tekintetben. Először is aállamvallássá lett keresztyénséget tömegesen vették fel felületesen megtér pogányok. Ez erkölcsi hanyatláshoz és némely pogány, bálványimádó szokáátvételéhez vezetett. Másodszor, a vértanúk üldözött egyházából hamarosaüldöző államegyház lett. A törvény által szentesített erőszakot először a „katolikus egyház” többségi áramlatától elhajló keresztyén csoportok, később pedig a pogány istentisztelet ellenében alkalmazták. A szenvedő és szolgálegyházat az a veszély fenyegette, hogy elnyomó egyházzá válik. Harmadszo

pedig, ahogy Európa felvette a keresztyénséget, immár az a veszély fenyegetett, hogy az az európaiak törzsi vallásává válik. Az állammal való összefonódásból számos probléma keletkezett. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a keresztyénség fő áramlatának története összeforrott a keresztyén Európával. Európában az egyház többször is megújult, és az evangélium onnan kiindulva terjedt el az egész világon.

A korai egyház, miként maga a Római Birodalom, a görögül beszélő Keletre és a latinul beszélő Nyugatra oszlott. A nyelvi különbség mélyén a görög és a római kultúra különbözősége rejlett. A legkorábbi keresztyénség görög nyelvet használta, és az Újtestamentumot is természetesen görögüírták. Nyugaton a legkorábbi gyülekezetekben a görög nyelvet használták, arómai gyülekezet többsége görög nyelvű volt még a harmadik században isA latin nyelvű keresztyénség első nyomait Észak Afrikában találjuk, és az a



10 Az egyházatyák

rikai *Tertullianus (II. század vége) volt az első fontos latinul író keresztyénszerző. A korai századokban az egyház görög és latin nyelvű ága békésen éltegymás mellett, bár időről időre támadt köztük feszültség. Később azonban,az ötödik században, a Nyugat Római Birodalom összeomlásával a két ág las-san eltávolodott egymástól, és idővel kialakult a különálló keleti ortodox ésa római katolikus egyház.



A platonizmus és a görög bölcselet 11

A platonizmus és a görög bölcselet

A korai egyházatyák pogány görögök és ró-maiak közül kerültek ki. Ahogy keresztyénhitükkel magukban megbirkóztak, és aztkortársaiknak bemutatták, rákényszerül-tek arra, hogy tisztázzák hitüknek és társa-dalmuk eszmerendszerének, tehát a görögfilozófiának a viszonyát.

Az ókeresztyén írókra három főbb filozó-fiai iskola hatott: a platonizmus, mely Szók-ratész (Kr. e. 469 399) egykori tanítványá-ról, Platónról (Kr. e. 427 347) kapta nevét;az arisztotelianizmus, mely Platón tanítvá-nyára, Arisztotelészre (Kr. e. 384 322) mu-tat vissza; és a Zénón (Kr. e. 335 263) alapí-totta sztoicizmus. E három iskola mindig ismegőrizte különbségét, de a keresztyénkorszakban már erősen hatottak egymásra.

Egy második századi jellegzetes platonista bölcselő a platonizmusból, arisztotelianizmusból és a sztoicizmusból összegyúrt, bárdöntően platóni filozófiát vallott.

A harmadik században AmmóniuszSzakkasz és Plotinosz nyomán kialakult a

platonizmus módosított formája, az újpla-tonizmus. A neo platonizmus Isten végsőtranszcendenciáját hangsúlyozva, egy ideiga rohamosan terjedő keresztyénség po-gány alternatívájaként tűnt föl. A negyedikszázadtól kezdve pedig erőteljesen hatottszámos keresztyén gondolkodóra.

Platón és Arisztotelész egyaránt alapve-tőnek tartotta alétezés és alétesülés különb-ségét. Ebben a világban minden dolog kivan téve a változásnak és a romlásnak.

Semmi sem változatlan: a dolgok folyama-tosan átváltoznak valami mássá, azazléte-

sülnek, nem pedig egyszerűenléteznek, amint vannak. Ahogy egy korábbi bölcselőmegjegyezte, nem léphetünk be másod-szor is ugyanabba a folyóba, hiszen időköz-

ben megváltozott. A folyamatosan mássá

változó, létesülő világgal szemben, mondjaPlatón, van az örökkévaló és változatlan lé-tezés birodalma. A két birodalom különb-

sége világosan kitűnik Platón ideatanából.Platón felfogásában az „embernek” vanegy örökkévaló, változatlan ideája vagy for-mája. Az egyes ember merő tükörképe en-nek az örökkévaló ideának, és csak azutóbbi a valóságos. Úgy viszonyul tehát az„ember” ideája hozzánk emberekhez, mintegy pecsétgyűrű a különböző viaszdara-

bokra készített lenyomataihoz. A valósá-gos kép a gyűrűn van, nem pedig a viaszbaütött lenyomatokon. A valóság csakis azörökkévaló és változatlan létezés birodal-ma, a létesülés változó világa csupán ho-mályos visszfénye a valóságnak.

A keresztyén korszak kezdetén a Pla-tómra és Arisztotelészre építő görög böl-cselet nagyobbrészt világosan azt tanította,

hogy van egy legfelső, transzcendens Is-ten. A keresztyén apologéta szemében ez afilozófiai monoteizmus nyilvánvaló kapcso-lódási pontnak tűnt fel. Volt azonban egy probléma. A görög Isten a létezés birodal-mához tartozott, és ezért változatlan és ál-landó. Következésképpen nem lehet köz-vetlen kapcsolatban a változás és létesüléseme világával. Ebből az is következik,hogy szenvtelen: érzelmek, indulatok nem befolyásolják. A korai egyházatyáknak megkellett birkózniuk a görög és a bibliai isten-fogalom belső ellentmondásaival.

Mivel a görög Isten változatlan és állan-dó, illetve a létezés birodalmához tartozik,nem lehet közvetlen kapcsolata a világgal.Ezért közvetítőre van szüksége, mely fenn-

tartja a kapcsolatot közte és a világ között.E közvetítő erőt vagy elvet a görög gondol-kodás gyakran logosznak nevezte, melyegyaránt jelenti az értelmet és a szót vagyigét. Az egy Istennek és az igének, mintközvetítőjének a gondolata nyilvánvalóan párhuzamban állt például a János 1 gyel, és



12 Az egyházatyák

ez újabb kapcsolódási pontnak tűnt a ke-resztény apologéta szemében. De itt isadódtak problémák. Az igére nem a bűn mi-

att volt szükség, hanem azért, mert Istennem tudott bánni a változó világgal. Ráadá-sul a görög ige világosan különbözött Is-tentől, és az alárendeltje volt. E gondolatokaz ige igaz isteni mivoltának tagadásáhozvezettek e kérdéssel a negyedik századikeresztény teológia szembesült.

A görög gondolkodás döntően elutasítólag szemlélte e világot. Mulandónak és vál-tozónak tartotta. Úgy vélte, valamely alan-tas istenség teremtette egy korábban léte-ző anyagból. Nem a legfelső Isten teremté-se volt. A világ bölcseleti megközelítésétáltalában az aszkézis határozta meg, a filo-zófus igyekezett felülemelkedni a világ dol-gain. Ez nyilvánvaló rokonságban állt az újszövetségi gondolkodással, ha indítékukban

alapvető különbség volt is köztük. A görö-gök megvetették az anyagi világot, mertanyagi és változó volt. Az olyan tanítás,mint a te st feltámadása, gyökeresen e ltért agörög gondolkodástól, miként Pál is felis-merhette Athénban (ApCsel 17,32).

A görög bölcselők az embert lényegé- ben véve kétrétűnek látták: testnek és lé-leknek. A test a létesülés és változás e vi-lágához tartozik. A lélek pedig a létezés vi-lágából származó „isteni szikra”, az érte-lem hordozója. Ahogyan a mindenséget azisteni ige vagy logosz lakja be és irányítja,úgy a testet egy parányi logosz (ige vagyértelem) irányítja. Avalóságos személy te-hát nem más, mint a lélek. A test olyan,akár a ház vagy a ruházat, melyben a sze-

mély él. A testet gyakran a lélek koporsó- jának vagy börtönének látták. A lélek, ahalhatatlan lélek végső célja, hogy kiszaba-duljon a testből. Az ember célja, hogy iste-nüljön, hogy olyanná legyen, mint Isten.Ez a cél magában foglalja a szenvtelenséget, az érzelem és indulat teljes hiányát.

A görög gondolkodás számos ponton a bibliai keresztyénség közelébe került,ugyanakkor megmaradt másnak. A görö-

gök eljutottak az egyistenhithez, de változhatatlan, szenvtelen Istenről kialakítottfelfogásuk szemben állt a bibliai Istennel,aki szenved és emberré válik.

A görög gondolkodásban megjelent aközvetítő ige eszméje, de ez nem egyezetta Biblia Krisztusképével. A görögök tud-ták, hogy baj van a világgal, de ezt a válto-zással magyarázták, nem a személyes Is-tennel szembeni engedetlenséggel. A gö-rög gondolkodás fölismerte, hogy az em-

bernek „megváltásra” van szüksége, deezt más szemszögből látta, mint a keresz-tyén evangélium.

A korai egyházatyák abban látták fela-datukat, hogy keresztyén hitüket görögörökségükhöz viszonyítva fejezzék ki. Gö-

rög fogalmakkal, de torzítás nélkül kellettszámot adjanak róla, ami nagyobbrészt si-került is.

Idővel a görög gondolkodás keresztyéngondolkodássá vált. Az átalakulásnak ebben a folyamatában a görög gondolkodás-nak a bibliai keresztyénséggel ellentéteslegtöbb elemét kiirtották. A folyamat azonban nem volt ilyen egyoldalú. Nemcsak agörög gondolkodás alakult át. A keresz-ténységet is egyre inkább görög módrakezdték felfogni.

A görög szemléletnek a bibliai keresz-tyénséggel ellentétes némely eleme meg-maradt, és kihatott a gondolkodásmód vég-ső alakulására. Istent továbbra is szenvte-lennek gondolták el, és az aszkézis tovább-

ra is a szenvtelenség eszményén alapult.Az eredmény nem lehetett tökéletes, hi-szen a korai egyházatyák is emberek vol-tak. Mindenesetre semmiképpen nem ki-csinyeljük le jelentős teljesítményüket,vagy állítjuk azt, hogy mi jobban csináltukvolna.



Az apostoli atyák 13

Az apostoli atyák Az apostolok után

Apostoli atyáknak a legkorábbi, az ún.„apostolok utáni” korszakhoz tartozó ke-resztyén írókat nevezzük. írásaik amolyanhidat képeznek az Újszövetség és a máso-dik században író apologéták között, akik-nek legjelentősebb képviselője *Jusztinoszvértanú. Általuk érthetjük meg az első szá-zadi apostoli egyháznak a második századikatolikus egyházzá válását, melyet*lrenaeus írt le.

Kelemen a római gyülekezet egyik veze-tője volt, és a hagyomány neki tulajdonítjaa Kr. u. 96 táján keletkezett, korinthusigyülekezetnek szóló levelet, habár a szö-veg nem említi nevét. A korinthusi gyüle-kezet elkergette minden vezetőjét, és azebből következő meghasonlás okán írta le-

velét Kelemen. Benne erősen hangsúlyoz-za az egyházon belüli törvényes rend fon-tosságát, ami a hagyományos római érték-rend és a Biblia hatását egyaránt tükrözi.Ugyancsak szükségesnek tartja a keresz-tyén papság rendezett utódlását. Isten el-küldte Krisztust, ő pedig elküldte az apos-tolokat. Ezek pedig kinevezték a püspökö-ket és diakónusokat, akik szintén gondos-kodtak utódaikról, és aki szabályosan lettutódjuk, azt elmozdítani ok nélkül nem le-het. A korinthusiak tehát helyezzék visszahivatalukba az elűzött vezetőket. Noha Ke-lemen a papi utódlás fontosságát tanította,nem ismerte még a papság háromosztatú, püspöki, presbiteri és diakónusi rendjét. A„püspök” és a „presbiter” szó Kelemenhasználatában, akárcsak az Újtestamen-tumban, ugyanazt a személyt jelöli.

Antiochiai Ignác a II. század elején Antiochia püspöke volt, Rómába vitték, és ottvértanúságot szenvedett. Útközben leve-let írt az öt kisázsiai és a római gyülekezet-nek, illetve Polikárp szmürnai püspöknek.

Ignác írt először világosan a papság három-osztatú rendjéről: minden gyülekezet élénegy püspök áll, és alatta helyezkednek el

presbiterei és diakónusai. Szenvedélyesenérvelt e rend mellett, ami azt jelzi, hogyakkoriban még nem vált teljesen bevetté.Rómába írt levelében feltűnően hallgat azottani egyedüli (monarchikus) püspökről,ami pedig arra vall, hogy a háromosztatúrend még nem jutott el a nyugati egyházba.Ignác leginkább az egyház egységéért ag-gódott. Szemében a püspök személye áll-hatta útját mind a szakadásnak, mind azeretnekségnek. Végül lélekben tusakodvaelfogadta bekövetkező mártírhalálát, minttanítványságának pecsétjét.

Meneküljetek a szakadásoktól, m in t m in -den rossz eredetétől. Kövessétek mindannyi-an a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az

Atyát, a presbitériumot pedig úgy, min t az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül

semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucha risztiának, melyet a püspök vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a

sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van az egyetemes [katolikus] egyház. SZMÜRNAIAKHOZ 8

Mindenkinek meghagyom, hogy önként halok meg Istenért... Hagyjátok, hogy a vad-állatok eledele legyek, melyek által lehetséges

számomra Isten elérése! Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak.

A vadállatokat inkább ösztökéljétek, hogy sí-rommá váljanak, és semmit ne hagyjanak meg testemből, nehogy halottként bárkinek terhére legyek. Akkor leszek igazán Jézus

Krisztus tanítványa, amikor testemet sem látja ma jd a világ.R ómaiakhoz 4

Polikárp (Polükárposz) hosszú éveken átvolt Szmüma püspöke. Ifjúkorában János



14 Az egyházatyák

apostol lábainál üldögélt, és találkozott Irenaeusszal, a II. század egyik legnagyobbkeresztény gondolkodójával. Fiatal püs-

pökként kapta Ignác levelét, és később őmaga is írt levelet a filippiekhez. 155 ben(talán 166 ban vagy 177 ben) mint öregember szenvedett vértanúságot. A „SzentPolükárposz vértanúsága" című irat meg-rázó beszámolót tartalmaz haláláról. A ró-mai kormányzó megpróbálta rávenni Polikárpot, hogy átkozza meg Krisztust szaba-

dulása fejében, de ő így felelt: „Nyolcvan-hat esztendeje szolgálok neki, és nekemsemmi rosszat nem tett. Hogyan káromol-hatnám királyomat, megváltómat?”

A Didakhé, azaz a tizenkét apostol tanítá-sa a legrégebbi fennmaradt szertartás-könyv. Az 1870 es években fedezték föl, deeredete bizonytalan. Feltehetőleg Szíriábankeletkezett az I. század végén. Azt az átme-netet tükrözi, amikor a korábban vándorlóapostolokból és prófétákból álló papság át-alakul püspökök (presbiterek) és diakónu-sok alkotta, immár letelepedett papsággá. Aszöveg egyebek mellett a keresztség és azeucharisztia szabályait rögzíti.

A keresztségre vonatkozóan pedig így ke-reszteljenek: miután mindezeket előtte el

mondtátok, élő vízben kereszteljetek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére. Ha nem áll ren-delkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben. Ha egyik

sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére. ÜIDAKHÉ7

Jusztinosz vértanú (Justinus) A hit védelmezője

Jusztinosz görög szülőktől született Pa-lesztinában a II. század elején. A *görög

bölcseletben kereste az igazságot. Előszöregy sztoikus filozófus mellett tanult, de ha-

marosan kiábrándult, mert nem haladt elő-re Isten megismerésében, amit a filozófusnem is tartott szükségesnek. Ezután egy

arisztoteliánus mellé szegődött, akiről„megsejtette, hogy ravasz”. Néhány napmúlva azonban a mester tandíjat követeltJusztinosztól, mire ő odahagyta, mondván,hogy „az nem is filozófus”. Ezután egy

püthagoreus bölcselővel próbálkozott, deaz zenei, csillagászati és geometriai tanul-mányokat szabott ki annak feltételéül,

hogy nála tanulhasson filozófiát. Jusztinoszazonban türelmetlen volt, és helyette egyhíres platonistához ment. „Mindennapnagy léptekkel haladt előre.” De haladásáttúlbecsülte, „azonmód meg akarván látniIsten arcát”. Ezen a ponton egy öregem- berrel találkozott a tengerparton, aki azÓtestamentumra és Krisztusra irányítottafigyelmét. (Jusztinosz arról is beszámol,hogy milyen nagy hatással volt rá az, hogykeresztények halálmegvető bátorsággalnéztek szembe a mártíromsággal.) Keresz-tyénné lett, mert „ezt a filozófiát láttaegyedül biztonságosnak és célravezető-nek”. Azzal a megállapítással fejezi bemegtéréséről szóló beszámolóját, hogy„így és ezért vagyok filozófus”. Ettől fogva

viselte a filozófusi tógát. Ő nem egyszerű-en olyan keresztyén volt, aki igyekezett akeresztyénséget és a görög bölcseletetegymáshoz viszonyítani. Görög volt, aki akeresztyénségben a filozófia, különösen a platonizmus javának beteljesedését látta.

Jusztinosznak csak három műve maradtfenn.

1. A Párbeszéd a zsidó Trifónnal címűmunkájában hosszas és udvarias vitát foly-tat egy Trifónnak nevezett zsidóval Efézus

ban, megtérésének valószínű helyszínén.2. Az Első apológiában a császárhoz for-

dulva védelmezi a keresztyén hitet.3. A. Második apológiában a római szená-

tushoz fordulva röviden kiegészíti az elsőt.



Jusztinosz 15

Élete utolsó éveit Jusztinosz Rómában,tanítással töltötte. A 160 as években letar-tóztatták és keresztyénségéért bíróság elé

állították. Hitét nem volt hajlandó megta-gadni és áldozatokat bemutatni az idegenisteneknek. Azzal a bizonyossággal ment ahalálba, hogy Krisztusban üdvözölt.

Az Első és a Második apológia lényege-sen magasabb szintet képvisel, mint az^apostoli atyák iratai. Mesterien mutatja

be a keresztyén hitet. Jusztinosz határo-zottan szembeszállt a pogánysággal, aszinkretizmussal pedig nem foglalkozott.Inkább meghalt, semhogy az isteneknekáldozzák. A görög bölcseletet számos pon-ton erősen bírálta. Ugyanakkor Krisztustnem mint kívülállót, hanem mint a göröggondolkodás javának beteljesítőjét mutatta be, főképpen a mindenkinek megadatottlogosz vagy ige görög elgondolásának al-

kalmazásával. Továbbá úgy tartotta, hogyPlatón és mások némely eszméjüket azÓtestamentumból vették át.

Mi azt tanultuk, hogy Krisztus az Isten el- sőszülöttje, akiről az előbbiekben már azt mondottuk, hogy az Isten Igéje, Értelme, ben-ne részesedett az emberiség minden nemze-déke. Akik éltek ezzel az Értelemmel, azok a keresztények, még ha istentelennek tartották is őket, m in t a görögök közt Szókratészt vagy

Héraklétoszt és a hozzájuk hasonlókat; vagy a barbárok közt Ábrahámot, Anániást, Azá riást és Mikhaélt, Illést meg sok mást, akik-nek tetteit vagy csupán nevüket felsorolni is hosszadalmas lenne, ezért most mellőzzük. E lső apológia 46

...mindenkor kereszténynek akarok bizo-nyulni, ezért imádkozom, ezért küzdők min-den eszközzel, nem azért, mert Platón tanítá-

sa idegen Krisztusétól, hanem mert nem egyezik vele teljesen, ahogy a többiekével sem, a sztoikusokéval, a költőkével és a történet-írókéval. Minthogy mindegyik a magvakat elvető isteni Értelem egy része alapján észre-

vett valami hasonlót, és azt jól elmondta... Mert minden, amit bárki helyesen elmon-dott, az miénk, keresztényeké; mivel mi Isten

után a születetten és kimondhatatlan Igét (Ér-telmet) imádjuk és szeretjük, ki értünk ember-ré lett, hogy szenvedéseink részeseként gyógyít-

son minket. Minden író az Értelem beleültetett magva révén láthatta valamelyest homályosan a dolgokat.M ásodik apológia 13

Ilyenformán Jusztinosz keresztyén hitét agörög örökségbe ágyazta. Megtérése nyo-mán nem elutasította a filozófiát, hanemmég magasabb szinten művelte. Azt mond-ta, hogy olyan a filozófusok és Krisztus kap-csolata, mint a befejezetlen és befejezett, atökéletlen és tökéletes kapcsolata. így nohanem tagadta meg görög múltját, az nem béklyózta meg. Az ige adta a megértést a fi-lozófusoknak, de most maga az Ige jelent

meg Krisztus személyében. A tökéletlent atökéletesnek próbára kell tennie, ki kell iga-zítania, teljessé kell tennie. Jusztinosz gyak-ran nagyon kritikusan szemlélte a göröggondolkodást. „Az értelem irányítja az iga-zán istenfélő és filozofikus embereket ab-

ban, hogy csak az igazságot tiszteljék ésszeressék, nem követve a hagyományos vé-

lekedéseket, ha azok haszontalanok.” Jusz-tinosz többször is kifejezte nagyrabecsülé-sét Szókratész iránt, akit, miként a korai ke-resztyéneket, ateistának mondtak, mert el-utasította a pogány isteneket és hitéért vál-lalta a halált is. De azt is mondta, hogyKrisztus messze fölötte áll Szókratésznak.„Mert annyira senki nem bízott Szókratész

ban, hogy tanításáért a halálba menjen.Krisztusban azonban nemcsak a filozófusokés tudósok hisznek, hanem a kézművesekés a teljességgel műveletlenek is, megvet-ve dicsőséget, félelmet és halált.” Idővelmaga Jusztinosz is bizonyságot tett a ke-resztyének hajlandóságáról, hogy hitükértvértanúságot szenvedjenek.



16 Az egyházatyák

Jusztinosz folytonosságot látott görögszármazása és keresztyénsége között, eztvallotta később * Alexandriai Kelemen és*Origenész is, de annál harciasabban eluta-sította a karthágói *Tertullianus.

Irenaeus (Irén, Eirénaiosz) Az eretnekek ellen

Irenaeus Kis Azsiában született, keresztyéngörög családban. Fiúként még hallgatta Po

likárp szmümai püspököt (egyikét az *apostoli atyáknak), aki ismerte János apostolt. Fi-atalemberként a galliai Lugdunumba (maLyon, Franciaország) ment, ahol előbb pres-

biter lett, majd 177 ben a vértanúságot szen-vedett püspök örökébe lépett. A hagyományúgy tudja, hogy a III. század elején halt meg.

Irenaeus *Jusztinosz hatása alá került.

Afféle hidat képez a korai görög teológia ésa nyugati latin teológia között, melynek út-törője a nálánál fiatalabb kortárs, *Tertullianus volt. Amíg Jusztinosz főként apologétaként lépett föl, addig Irenaeus az eret-nekség elutasításával és az apostoli keresztyénség magyarázatával járult hozzá ateológiához. Főművét, az Elenkhosz ka i antropé tész pszeudonomu gnószeosz t (Azúgynevezett „ tudás” [azaz gnózis] bírálataés cáfolata), ismertebb latin címén Adver

sus Haereses (Az eretnekségek ellen) min-denekelőtt a gnoszticizmus ellen írta.

A gnoszticizmus újkori fogalma számoskülönböző, de bizonyos közös jegyeket vi-selő II. századi szektát jelöl. E szekták az evilágtól teljességgel távol álló, legfelső Is-

tenben hittek, akinek semmi köze a terem-téshez, amit egy alacsonyabb rangú, gyak-ran az Otestamentum Istenével azonosítottistenség fércművének tartottak. E gonoszvilág és a legfelső Isten között isteni lényekegész hierarchiája helyezkedik el. Testünk-kel ehhez a világhoz tartozunk, és lelkünk,

ez isteni szikra a te st csapdájában vergődik.A megváltás során szabadul ki a lélek a test

börtönéből és ju t fel a mennyei birodalmak- ba. Ahhoz, hogy eljusson a legfelső Isten-hez, a léleknek át kell haladnia az e világ fö-lött lévő, a csillagok és égitestek, az alkal-masint ellenséges isteni lények kormá-nyozta szférákon. A megváltáshoz a tudás(görögül gnózis) vezet. Ezt lehetett értel-mezni akár mágikusan, azon varázsigék is-meretének, amelyek elmondásával el lehethaladni az isteni lények mellett a legfelső

Isten felé vezető úton, akár filozofikusab ban, mint egzisztenciális önismeretet. Agnoszticizmus gyökeresen különbözött azortodox keresztyénségtől. A különbözőgnosztikus csoportoknak saját szent irataikvoltak. Titkos hagyományokra is hivatkoz-tak, melyeket állításuk szerint egyik vagymásik apostol tárt föl előttük.

Irenaeus változatos érveket hozott fel agnoszticizmus ellen, közülük hármat emlí-tünk:

1. A különböző gnosztikus rendszerekrészletes leírásával igyekezett bemutatniegyes hiedelmeik nevetséges voltát. Mintmaga írta: „az ilyen tanítások m erő leírásá-val már m eg is cáfoltuk őket”.

2. Vitatta a gnosztikusoknak a titkosapostoli hagyományokról szóló állítását.Azzal érvelt, hogy ha az apostoloknak voltátadni való különleges tanításuk, akkor aztaz általuk alapított egyháznak át is adtákvolna. Az apostolok által alapított különbö-ző gyülekezetekre utalt, és rámutatott,hogy azóta bennük folyamatosan öröklő-dött a nyilvános tanítás. Ennek alátámasz-

tására felsorolta e gyülekezetek vezetőit,az apostolok által kinevezettekkel kezdve.Ráadásul mindezek a birodalomszertemegtalálható gyülekezetek ugyanazt a ta-nítást vallották.

Mindazok, akik meg akarják ismerni az igazságot, az összes gyülekezetben elmélked-



Irenaeus 17

hetnek az egész világon kinyilvánított apos-toli hagyományon. Felsorolhatjuk mindazo-kat, akiket az apostolok püspökké neveztek ki a gyülekezetekben, és mindazokat, akik az-óta örökükbe léptek. Ok sem nem tanítottak,

sem nem tudtak semmit azokról, amikről ez eretnekek rivalganak. Tegyük fel, hogy az apostolok ismertek rejtett misztériumokat, melyeket kizárólag a „tökéleteseknek” adtak át titokban, a többiektől elzárkózván. Ezeket bizonyosan átadták volna azoknak, akikre a

gyülekezeteket bízták. Hiszen csak azt akar-

hatták, hogy utódaik minden tekintetben tö-kéletesek és kifogástalanok legyenek. A dversus H aereses 3:3:1

Irenaeus érvelését nem szabad összeté-vesztenünk az „apostoli szukcesszió” mo-dem gondolatával. Irenaeus időben nem állttávol az apostoloktól: ő maga ismerte Polikárpot, aki viszont ismerte János apostolt.Az ortodox kereszténység és a gnoszticizmus vitája nem a tanítás másodlagos jelentő-ségű elemei körül forgott: a kettő két gyöke-resen eltérő vallási rendszer volt. Irenaeusvalójában a következő kérdést veti föl: azapostoli keresztyénséget vajon inkább azapostoli gyülekezetekben találjuk e meg,melyek tanításukat nyíltan, folyamatosan ésegybehangzón hirdették alapításuk óta, vagya gnosztikusok körében, akiknek az apostolihagyományra vonatkozó állítása nem igazol-ható, és akik ellentmondanak egymásnak?

Irenaeus érvelésével nehéz vitatkozni.Ahogy maga Irenaeus is fogalmazott, „ami-kor a Szentírás alapján vitatod nézeteiket,ők megfordulnak, és ugyanezen Szentírástúgy vádolják, mintha nem volna helyes és

megbízható”. Az ortodox keresztyénség ésa gnoszticizmus két különböző vallás, aszent iratok két különböző gyűjteményével.A kérdés tehát ez: mely iratok vezethetőkvissza Krisztusra és az apostolokra? Ezt akérdést válaszolja meg Irenaeus érvelése más feleletet aligha adhatnánk.

3. Irenaeus emlegette az elsők között azÚjszövetségi Szentírást az Ószövetség mel-lett. Kezdetben a keresztyének szemébena „Szentírás” az Ótestamentumot jelentet-te. Tekintélyt tulajdonítottak az apostoliiratoknak, de azokat csak fokozatosangyűjtötték egybe, és nevezték el Újszövet-ségnek. Irenaeus idejére az Újtestamen-tum már hasonlított mostani formájára:tartalmazta a négy evangéliumot, az Apos-tolok cselekedeteit, a páli leveleket ésegyéb iratokat. Az utóbbiak (a mai Bibliá-

nak a Zsidókhoz írt levéltől a Jelenésekkönyvéig terjedő részei) tekintetében mégsokáig folyt a vita, de az általában elfoga-dott iratok nem tér tek el lényegesen mos-tani Újszövetségünktől.

Irenaeus az apostoli iratokra (az Újtesta-mentumra) és az apostoli gyülekezetekbentovábbadott tanításra (hagyományra) hi-vatkozott. Ez szerinte nem az Újszövetségkiegészítésére szolgált. Irenaeuesnak azértkellett a hagyományra hivatkoznia, mert agnosztikusok nem ismerték el az Újszö-vetséget.

A hagyomány alapvető összefoglalásátadta az apostoli keresztyénségnek (mint például az * Apostoli Hitvallás), kifejezve aszembenállást a gyökeresen más gnosztikus hiedelmekkel. Irenaeus joggal hivatko-zott a hagyományra, hiszen az alátámasz-totta a gnoszticizmus elleni érvelését.Mindazonáltal ő sem volt csalhatatlan a ke-resztyén hitről alkotott felfogásának min-den egyes részletében.

Az egyház, bár szétszóródott szerte a világ-ban, egészen a föld végéig, ezt a hitet kapta az

apostoloktól és tanítványaiktól: hitet az egy Istenben, mindható Atyában, mennynek és földnek, a tengernek és minden bennük lévő-nek teremtőjében; hitet az egy Jézus Krisztus-ban, Isten Fiában, aki testté lett üdvössé-

günkre; és hitet a Szentiélekben, aki a prófé-ták által hirdette Isten üdvözítő cselekedeteit



18 Az egyházatyák

és Jézus Krisztus szűztől születését, szenvedé- sét, halottaiból feltámadását, testi mennybe-menetelét és második eljövetelét, amikor Isten dicsőségében előszólít mindent és feltámaszt minden emberi testet, hogy igazságos ítéletet mondjon minden ember felett.A dversus H aereses 1:10:1.

Irenaeus ma is egyik legfontosabb forrá-sa a különböző gnosztikus rendszerekrőlszerzett ismereteinknek. A gnoszticizmuselleni harca nagyrészt sikerrel járt. Nekiés követőinek köszönhető, hogy a keresz

tyénség győzedelmeskedett a gnoszticiz-mus felett.

Tertullianus A latin teológia atyja

Quintus Septimus Florens Tertullianus160 körül született Karthágóban, pogányrómai családban. Retorikát és jogot tanult.Valószínűleg élt és ügyvédként praktizáltRómában is. Valamikor 197 előtt megtért.Élete hátralevő részében művek egész so-rában vette védelmébe a keresztyén hitet.Eleinte a katolikus egyház fő áramlatát kö-vette, de valamivel 207 előtt kiábrándult azegyházi hatóságokból, és a montánizmus

szószólójává lett.A montánizmus vagy az „új prófécia”,

ahogy követői nevezték, a 170 es évekbenalakult ki, mikor Montanus és két asszonya kis ázsiai Phrügiában prófétálni kezdett.A hamarosan bekövetkező világvégét hir-dették, és ezért nagyobb szigorúságot kö-veteltek: elutasították a házasságot, hosz

szabban böjtöltek és nem fogadták el amártíromság elől való menekülést (ellen-tétben a Máté 10,23 mal). A katolikusegyház eleinte tanácstalan volt, hogy mi-tévő legyen e mozgalommal. *Irenaeus el-lenezte alapos megfontolás nélkül való el-ítélését. Idővel azonban az egyház és a

montánizmus útjai elváltak, és a később„phrügiai eretnekségnek" nevezett moz-galmat elítélték.

Csak a jóval későbbi hagyomány szól ar-ról, hogy Tertullianus elhagyta volna a kato-likus egyházat, és más közösséget alapított,vagy oda belépett volna. De a katolikus egy-házat valóbán bírálta, a montánizmust pedigvédelmébe vette. Magas kort megérve, 220táján halt meg.

Tertullianus volt az első jelentős ke-resztyén, aki latinul írt. Ő tekinthető a la-

tin, nyugati teológia atyjának. *Origenészmellett ő a legjelentősebb II. és III. száza-di keresztyén író. Tulajdonképpen azegyik legnagyobb latin író volt; a hagyo-mány szerint a pogányok kivált élvezetesstílusáért olvasták műveit. Amint egyszázadi író mondta:csaknem minden ki-mondott szava felért egy epigrammával,és minden mondata felért egy győzelem-mel.” Egy mai szerző szerint: „Tertullianusnak megadatott az a teológusok köztritka képesség, hogy nem tudott unalmaslenni.”

Tertullianus mindig ügyvédként írt véd-te tulajdon és támadta mindenki más állás- pontját. Ehhez felhasznált minden rendelke-zésére álló retorikai eszközt. Mondták róla,

hogy „úgy védelmezte a hitet, hogy sohanem védekezett”. Célja az volt, hogy véglegmegsemmisítse ellenfeleit. Azt kellett bebi-zonyítania róluk, hogy teljességgel tévúton

járnak, ráadásul erkölcsileg is gyanúsak. Nem bosszúvágyból vagy őszintétlenségbőltette ezt, hanem meg volt győződve ügyeigazáról, és komolyan igyekezett a legjobb

érveket felhozni mellette.Több mint harminc művet írt, ezekethárom csoportba lehet osztani.

1. Apologetikai művek. Köztük a leghíre-sebb az Apológia, melyben a II. századiapologéták (pl. *Jusztinosz) munkáját vittetovább jóval hatásosabban. Jogi képzettsé-



Tertullianus 19

ge minden eszközével azon igazságtalan-ság ellen érvelt, hogy a hívőket keresztyénségük miatt halálra ítélték.

Tegnapiak vagyunk és betöltöttünk már mindent, ami a tiétek, a városokat, szigete-ket, a várakat, a vidék helységeit, a piactere-ket, magát a hadsereget, a kerületeket, a tizes csapatokat, a palotákat, a szenátust, a fóru-mot, csupán a templomokat [isteneitekét] hagytuk meg nektek.A pológia 37

Viszont a pártoskodók nevét kell alkalmaz-

nunk azokra, akik a derék és becsületes em-berek gyűlöletére szőnek összeesküvést, akik az ártatlanok vérét üvöltve követelik, gyűlöle-tük védelmére azzal a semmitmondó ürügy-

gyei takaróznak, hogy meggyőződésük szerint minden nyilvános szerencsétlenségnek, a népre zúduló csapásnak a keresztények az okai. Ha a Tiberis a városfalakig emelkedik,

ha a Nílus nem árad szét a szántóföldeken, ha változatlan az időjárás, ha megmozdul a föld, ha éhínség, ha járvány lép föl, rögtön halljuk az üvöltést: „Az oroszlán elé a keresz-tényeket!" Nos, egyetlen elé annyi sokat? A pológia 40

És íme bármiféle válogatott kegyetlenség tekkel semmire se mentek: arra jó csupán, hogy társaságunkba csalogassa az embereket.

Számosabban leszünk, valahányszor végigka- száltok rajunk: vetőmag a keresztények vére... Tanít már maga a makacsság is, amelyet ti a

szemünkre hánytok. Ennek láttára akad e ugyan ember, aki izgatottan ne kérdezné, hogy mi rejlik a dobgban. S ha kikutatta, melyik nem állna közénk?Apológia 50

2. Dogmatikai és eretnekellenes művek. *Irenaeus mellett Tertullianus is a gnoszticizmus egyik legfőbb ellenfeleként lépettföl. Több értekezést is írt ellenük, köztüka legismertebb a Pergátló kifogás az eretne-kekkel szemben. Irenaeus érveit vetettelatba újra, de tovább is vitte őket. Ez tűnik

ki például abból, hogy kétségbe vonta azeretnekeknek még azt a jogát is, hogy azegyház Szentírására hivatkozzanak. Ez azérve persze nem gátolta meg abban, hogykésőbb é lesen bírálja a katolikus egyházat.Legterjedelmesebb munkáját, az Adver

sus Marcionem et, a II. század legnagyobberetneke, Markión ellen írta, aki sajátosanelegyítette a gnoszticizmust és a páli keresztyénséget.

Tertullianus erősen bírálta a *görög böl-cseletet, benne az eretnekség forrását lát-

ta. A hit paradox mivoltát, illetve a keresztyénség és a filozófia ellentétét hangsú-lyozta. Hangvétele ebben a tekintetbenegészen elüt Jusztinoszétól és a korábbiápologétákétól. De retorikáját nem szabadfélreértenünk. Tertullianus is hivatkozott agörög bölcseletnek a keresztyénséggelegyező elemeire, ahogyan a többi apologé

ta is. Sokkal többet merített a filozófiából,különösen a sztoicizmusból, mint ahogy beismerte. A hit „képtelenségéről” alko-tott felfogását nem szabad betű szerintvenni. Tertullianus egész életét annakszentelte, hogy bemutassa a hit következe-tességét é s ellenfelei következetlenségeit.

Ha ugyanis eretnekek, akkor nem keresz-tények... Minthogy pedig nem keresztények,

semmiféle joguk nincs a keresztény írások-hoz. így méltán kérdezhetjük tőlük: kik vagy-tok? Mikor és honnan jöttetek? Mit műveltek tulajdonommal ti, akik nem tartoztok hoz- zám? M i jogon irtod erdőmet, Markion? Ki engedte meg neked, Valentinus, hogy forrása-imat máshová vezesd? Miféle hatalom alap-

ján mozdítod el határaimat, Apellesz? A bir-

tok az enyém... Az apostolok örököse vagyok. P ergátló kifogás az eretnekekkel szem -ben 37

Pál volt Athénban, és ottani találkozásai során megismerte azt az emberi bölcsességet, mely úgy tesz, mintha tudná az igazságot, mi-közben csak megrontja azt, és maga is sokfé-



20 Az egyházatyák

leképpen megoszlik eretnekségeiben, vagyis egymással kölcsönösen szembenálló szektái-nak sokaságában. Mi köze van tehát Athén-nak Jeruzsálemhez? Mi köze az akadémiának

az egyházhoz? M i köze van az eretnekeknek a keresztényekhez? A mi tanításunk Salamon csarnokából származik (Cselekedetek 5,12) az a része is, amely azt tanítja, hogy Istent a

szív egyszerűségében kell keresni (Bölcsesség 1,1). Erre gondoljanak azok, akik sztoikus kereszténységet találtak ki! Nincs szükségünk kíváncsiságra Jézus Krisztus óta, sem kuta-tásra az evangélium óta. Mikor hiszünk, nem érezzük szükségét annak, hogy másban higy

gyünk. Hiszen, ha már hiszünk, nincs semmi okunk, amiért másban kellene hinnünk. P ergátló kifogás ... 7

Keresztre volt feszítve Isten Fia? Nem szé- gyellem, mert nem szégyenletes. És halott volt Isten Fia? Hihető, hiszen képtelenség. És az el-temetett feltámadt? Biztos, mert lehetetlenség.

K risztus testéről 5 Tertullianus felemelte szavát a monar

chiánusok ellen is, akik Isten monarchiáját,azaz egyedüli uralmát hangoztatták, szigo-rúan értelmezve a monoteizmust. Tagadtáka szentháromságtant, m er t az Atyát, a Fiútés a Szentlelket egyazon, három szerepet

betöltő létező három nevének tartották ahogy magam is apa, férj és szerző vagyokegyszerre , nem pedig három különbözőlétező három nevének. Tertullianus egyikfőművében, az Adversus Praxean bán (Praxeász ellen) válaszolt nekik. Praxeász egymáskülönben ismeretlen monarchiánusvolt, aki a montánizmust is ellenezte. MintTertullianus fogalmazott: „Rómában Praxeásznak sikerült az ördögnek két dolgát isvégbe vinnie: elűzte a próféciát és behoztaaz eretnekséget. Menekülésre kényszerí-tette a Paraklétoszt [minthogy elutasítottaa montánista prófétálást] és megfeszítetteaz Atyát [merthogy a Fiút az Atyánakmondta].” Praxeászra válaszul Tertullianus

azt mondta, hogy Isten egy lényeg háromszemélyben. Megalkotta tehát azokat a fo-galmakat, amelyekkel később meghatároz-ták a Szentháromság és a megtestesülés

tanát. Munkája jelentős lépés volt e tanokmegértése tekintetében, habár a későbbiortodoxia nem tarto tta hibátlannak.

3. Gyakorlati művek. Tertullianus szá-mos művet írt gyakorlati etikai, különösenaz egyházfegyelmet érintő kérdésekről. Emunkái két csoportba sorolhatók: a koráb-

bi katolikus és a későbbi montánista írásai.A két szakaszban azonban igen erő s a foly-tonosság. Tertullianus mindvégig szigorú,keményvonalas moralistaként lépett föl. Amontánizmusban nem annyira a prófétálásajándéka és a vég feszült várása, hanem aszigorúbb erkölcsi felfogás nyerte meg te t-szését. A bűnbánatról című korai művébenmég lehetőséget hagyott a keresztség fel-vétele után elkövetett, súlyos bűnökért

ta rto tt „második bűnbánatra”. A De pudici tia (A szemérmesség) című montánistaírása már jóval szigorúbb követelményeketállít föl, szemben Karthágó püspökénekakkori kijelentésével. Tertullianus ugyaniselőbbrevalónak tarto tta a fegyelmet a meg-

bocsátásnál. Ezért is mondta róla egy maiértelmezője, hogy „teológiailag nézvemár már zsidónak mondható”.

A keresztény szeméremnek már az alapjai is megrendülnek... Hallom, rendelet jelent meg, mégpedig ellentmondást nem tűrő. A „főpap ”, a „püspökök püspöke "[valószínűleg Karthágó püspöke] rendeletet ad ki: „megbo-csátom mindazoknak, akik teljesítették a bűnbánat követelményeit, mind a parázna

ság, mind a bálványimádás bűnét. ” 0 ren-delet, melyre nem lehet ráírni „jó végzés”! Vajon hol tűzik majd ki ezt a szabadosságot? Gondolom, magának a bujálkodásnak a ka-

pujában, magának a bujálkodásnak a címe alatt. Hiszen ilyen bűnbánatot ott kell kihir-detni, ahol a bűn maga megtörténik. Az ilyen



Alexandriai Kelemen 21

megbocsátást ott kell kihirdetni, ahová az emberek abban reménykedve belépnek.D e pudicitia 1

Alexandriai Kelemen Művelt ortodoxia

Titus Flavius Clemens (Kelemen) pogánygörög családban született a II. század köze- pén. Megtérése után sokfelé utazott, ésszámos keresztyén tanítónál megfordult, de

amit keresett, azt hatodik és egyben utolsómesterénél, Pantainosznál találta meg, akiAlexandriában keresztyén fdozófiai iskolátvezetett. így ottmaradt nála, és végül (190körül) az örökébe lépett. Alexandriát a202 203 ban kitört üldözés miatt hagyta el,és soha nem tért vissza. Kis Ázsiában haltmeg valamivel 216 előtt.

A II. századi Egyiptom a gnoszticizmusmelegágya volt. Számos vezető gnosztikusEgyiptomból származott vagy ott tanított.Ezzel szemben, ismereteink szerint Pantaínosz képviselte elsőként Egyiptomban azortodox keresztyénséget. Az erős gnoszti-kus nyomás ellenében az egyiptomi orto-doxia azonban mintha a homályosságnál isnagyobb homályt választotta volna: egy-

szerűen hitt, semhogy szembenézzen kel-lemetlen kérdésekkel. Pantainosz és az őtkövető Kelemen azon igyekezett, hogy azértelemnek is elfogadható módon tálalja azortodoxiát. Azt akarták bebizonyítani, hogya filozófiai és a szellemi kérdéseket eret-nekség nélkül is lehet vizsgálni.

Kelemen munkásságát a nála jelentő-sebb gondolkodó, *Origenész folytatta.

Kelemennek három főbb műve maradtránk, melyek a keresztyén oktatás háromszakaszának felelnek meg.

1. A Protreptikosz prosz Hellénasz (Oktató beszéd a pogányoknak) nem más, mint egy

apológia, amely a II. századi apologéták, ígya *Jusztinosz által meghatározott mintát kö-veti, csak éppen magasabb szinten.

2. A Paidagógosz (Nevelő) az újonnan

megtért embernek nyújt útmutatást, eliga-zítja a külső viselkedésben és felkészíti alelki tanok befogadására. A mértékletes ésegyszerű életet mint a fényűzés és az aszkézis vagy lemondás közötti középutatszorgalmazza.

3. ASztromateisz (Szőnyeg) című bonyo-lult, különös alkotásában adja elő Kelemen

lelki tanítását. Amíg *Tertullianus szemé- ben a hitnél több nem kell az em bernek,addig Kelemen szemében a hit csak az el-ső stádiumot jelenti, mert rá épül a tudás.Kelemen afféle „gnosztikus” keresztyén, ahiten túli tudáshoz eljutó lelki ember esz-ményét képviseli. Ez nem egyszerűen aka-démikus tudás, hanem lelki felismerés, e r-kölcsi tisztaságot feltételez, és az Istenrőlvaló elmélkedés a célja.

Kelemen művelt, az értelemnek is elfo-gadható ortodoxiát kívánt kialakítani. Mi-ként *Jusztinosz is, látta a *görög bölcseletigazságait. A filozófia felkészítette a görö-göket Krisztusra, ahogyan az Ószövetségis felkészítette a zsidókat. Pál filozófiaelle-nes figyelmeztetései (pl. Kol 2,8) kifejezet-

ten a rossz filozófia ellen irányultak. Kele-men magáévá tette a görög filozófia szá-mos elemét, de a gnosztikus eretnekségetelutasította. Tanításából világosan kitűnikazonban, hogy az eretnekség elkerülésé- ben nem elég az egyszerű akarás. A doketizmussal (az az elgondolás, hogy Krisztuscsak látszólag öltött testet) ellentétben aztállította, hogy Krisztusnak volt teste éstáplálkozott. De azt már nem tudta elhinni,hogy szüksége is volt ételre, italra. A házas-ságot, melyet a gnoszticizmus elutasított,ő Isten ajándékának mondta. De azt márnem fogadta el, hogy az eszményi kérész



22 Az egyházatyák

tyén házaspár nemi éle tet éljen hacsaknem kizárólag nemzés végett, mégpedig avágyat elfojtva.

Az Úr eljövetele előtt a görögöknek szüksé- gük volt a bölcseletre az igazság végett. Most a bölcselet a kegyességhez vezet. Felkészíti azokat, akik a hitre bizonyítás útján jutnak...

Mert Isten az oka minden jónak: némelyek-nek, miként az Ó és Újszövetségnek, közvet-lenül, némelyeknek, miként a bölcseletnek, közvetve. Meglehet, a görögök közvetlenül kapták a bölcseletet, amíg az Úr el nem hívja őket. Mert m int iskolamester vitte a görög lel-ket Krisztushoz, miként az [ószövetségi] Tör-vény tette a zsidóknál. A bölcselet tehát felké-

szítette azokat, kikövezte az útját azoknak, akik Krisztusban tökéletességre jutottak. SZTROMATEISZ 1:5

A Megváltó esetében nevetséges dolog azt feltételezni, hogy testének szüksége volt a

megmaradáshoz kellő segítségre [éhség, szomjúság stb.]. Mert ő nem a test kedvéért evett, azt szent erő tartotta fenn, hanem azért, hogy társai elméjébe ne férkőzhessenek hamis gondolatok [doketizmus] róla... Miu-tán az apostobk az Úr tanítása által igen

gnosztikus módon úrrá lettek haragjukon, félelmükön és bujaságukon, már a jónak tet- sző érzésekre, mint a bátorságra, buzgóság ra, örömre sem hajlottak. Vágyuk ekkor már

semmi módon nem változott nyugodt lelki ál-lapotuk miatt. Az Úr feltámadása után az apostolok változatlanul megmaradtak a fel készültség állapotában.SZTROMATEISZ 6:9

Kelemen a gnoszticizmus ortodox alter-natíváját kereste, de abban mégsem volt

teljességgel ártatlan, hogy némely gnosz-tikus eszme besurrant a hátsó ajtón. Azigaz, hogy a hit tudáshoz vezet, de Kele-men úgy gondolta, hogy a „hit” az ortodoxkeresztyénséget, a „tudás” pedig a görög

bölcseletet jelenti. Teológiájának alapját a szemtelenség eszméje képezi. A görög filo-

zófia Istent szenvtelennek tartotta: túl ér-zelmen és indulaton. Ezt az állapotot kell afilozófusnak elérnie, és Kelemen szerint a

keresztyén gnosztikus is erre törekszik.Míg a pogány bölcselő vágyai ellen harcol,addig a lelki keresztyénnek m ár nincsenekis vágyai. A szenvtelenség eszménye hoszszú ideig erősen hatott a keresztyénségre,de valójában idegen a Bibliától. Kelemen hi-

bái azonban nem homályosítják el valódinagyságát a tekintetben, hogy a szellemi éslelki haladás igényét összekapcsolta az egy-házzal és az ortodox keresztyénséggel.Részben Kelemen és a hozzá hasonlók erő-feszítései révén vált az egyiptomi keresztyénség az ortodoxia szilárd követőjévé.

Origenész (Órigenész, Origenes) Platonizmus a tömegeknek?

Origenész 185 táján született alexandriaikeresztyén szülőktől. Apja, Leonidész,202 ben vértanúságot szenvedett. Orige-nész levélben buzdította apját a kitartás-ra, és a hagyomány szerint ő maga is ön-ként vállalta volna a mártíriumot, ha any-

ja nem rejti el ruháit. Egész éle tét egy-szerűségben és a tudománynak szentelveélte. A hagyomány szerint olyan nagyonodaszánta magát, hogy a Máté 19,12 t be-tű szerint értelmezte habár tet tét ké-sőbb elvetette. Egész életében hűségesenkitartott a katolikus egyház mellett.Démétriosz alexandriai püspök kineveztea kateketikai iskola élére (itt tanultak a keresztségre készülők). Később azonban

Origenész k iese tt a püspöki hatalma kite r- jesztésére törekvő Démétriosz kegyeiből.A palesztinai Kaiszareában (Caesarea) te-lepedett le, ahol közmegbecsülésnek ör-vendve folytatta munkáját. A Decius félekeresztyénüldözés (249 51) során bebör-tönözték, kegyetlenül megkínozták abban



Origenész 23

bízva, hogy megtagadja hitét. De ő kitar-tott, és végül elengedték. Néhány év múl-va azonban belehalt sérüléseibe.

Origenész termékeny szerző volt, de

műveinek többsége elveszett. írásai több-nyire fordításban maradtak ránk, és némi-képp megmásítva, hogy jobban megfelelje-nek az ortodoxia követelményeinek. Mű-veit négy csoportba lehet osztani:

1. Bibliai írások. Hatalmas Ószövetség-kiadást készített, melyben négy párhuza-mos oszlopban jelentette m eg a héber szö-veget, a héber szöveg görög betűkkel írtváltozatát és négy vagy több görög fordítá-sát. Számos kommentárt (tudós igemagya-rázat), homíliát (gyakorlatias és oktató ige-magyarázat) és szkhóliont (egyes passzu-sokról szóló megjegyzés) írt.

2. A princípiumokról című munkájábanelőször próbálta meg rendszerezni a koraiegyház teológiai tanítását. Ennek négy

könyve: Istenről, a világról, a szabadságrólés a Szentírásról szól.

3. A Kata Kelszu (Kelszosz ellen) címűírásában Kelszosz „Igaz szó” című, harco-san keresztyénellenes, a 170 es évekbenkiadott iratára válaszol.

4. Gyakorlatias művek. Az imádságról cí-mű munkájában az imádság lényegét tár-

gyalja. A Buzdítás a vértanúságra című írá-sát börtönbe vetet t barátainak címezte.Origenész jól ismerte a *görög bölcsele-

tet. Vezető pogány filozófusok mellett ta-nult. Egyesek szerint Ammoniusz Szakkasz, az újplatonizmus alapítója mellett is, bár ez kétséges. Mindenesetre ellentmon-dásosnak tetszhet, hogy amikor *Jusztinosztól *Kelemen és Origenész felé hala-dunk, mind hevesebb filozófiaellenességgel, ugyanakkor mind több filozófiai eszmeátvételével állunk szemben. A filozófiaielem különösen Origenész gondolkodásáthatotta át, és ortodoxiáját azóta mind a mainapig sokan vitatják. A IV században erős

Origenész ellenes mozgalom alakult ki. AVI. században Origenészt eretnekségértformálisan elítélték. De a görög teológiaegyedülállóan nagyhatású alakja maradt.

Origenész mindenképpen hűséges akartlenni a keresztyén ortodoxiához. írásainagy részét a Biblia magyarázatának szen-telte. De már itt is adódtak alapvető prob-lémák. Úgy vélte, hogy a Bibliát nem lehetmegérteni az allegória alkalmazása nélkül.Az Ószövetség némely része megbotrán-koztathat, ha betű szerint értjük. E részekazért kerültek oda, hogy mélyebb, rejtettértelmüket megkeressük. Ezt pedig az al-legória alkalmazásával tehetjük. Nem Ori-genész találta fel az allegorikus módszert.Maguk a görögök használták, amikor az is-tenek egyes visszataszító tetteit elbeszélőlegendákból valamilyen épületes tanulsá-got akartak kihozni. Az Ótestamentumraelőször a Kr. u. I. században a zsidó Philón

alkalmazta. Az ő elsődleges szándéka azvolt, hogy az Ószövetséget összhangbahozza a görög gondolkodással. Origenészszintén hasonló megfontolásból indult ki.Az allegória révén elkerülhette a betű sze-rinti jelentést, ha az elfogadhatatlannaktetszett, és a görög gondolkodással össz-hangban értelmezhette a Bibliát. Termé-

szetesen ez a szándéka nem volt tudatos ő csupán azt gondolta, hogy így bontható kia Biblia igaz és értelmes jelentése. Ha va-lóban nem volt tisztában azzal, hogy mittesz, akkor igaznak tűnik a IV századi vád,hogy „a görög kultúra elkápráztatta”. Egy pogány ellenfele pedig azzal vádolta, hogy„a platóni eszméket idegen mítoszokra al-kalmazta” azaz belemagyarázta a plato-nizmust a Bibliába.

Origenész rendszerezte az apostoli ha-gyományt, melyet az ortodoxia próbájánaktartott. Az apostolok mindenki számáraérthető nyelven adták elő tanításaikat.Ezeket Origenész fel is sorolja, mint a teo-



24 Az egyházatyák

lógia mindenki által elfogadandó alapjait. A bölcs, lelki keresztyén azonban továbbme-het e tanoknál, ha nem mond nekik ellent.Ezzel a spekulatív hajlandóságával Kelemenörökébe lépett, de élesen szembehelyezke-dett *Irenaeussal és *Tertul!ianusszal. Mi-ként Kelemen esetében, az alapok megma-radnak keresztyénnek, de ami ezután követ-kezik, azt át meg áthatja a görög gondolko-dás. Ez egyértelműen kitűnik Origenészmegváltástanából. Világosan elmagyarázza,hogy Jézus Krisztus miért halt meg bűnein-

kért a keresztfán és szabadított meg ben-nünket a gonosztól. De ez a tanítás csak aközönséges nyájnak szól, azoknak, akik mé-lyebbre nem hatolhatnak. Origenészt azon-

ban igazában más vonzza. Neki a megváltáslényege az Istenhez hasonulásban, a róla va-ló elmélkedés révén történő „átistenülés ben” áll. A léleknek föl kell emelkednie a lé

tesülés világából a létezés világába. Ezt teszilehetővé az Ige. A tudós keresztyén behatole földi Jézuson túli Igébe, és a róla való el-mélkedés útján eljut a megváltásig. A meg-váltásnak ez a felfogása erős görög hatásróltanúskodik, és több köze van a gnoszticizmushoz, mint a bibliai keresztyénséghez.

Szükségesnek látszik, hogy először ezeken a pontokon [az alapvető kérdésekben] állapít- sunk meg egy határozott vonalat és világos sza-bályt, és csak ezután nyúljunk egyéb kérdések-hez... Az egyházi tanítás, mely az apostoloktól

származik az utódlás (szukcesszió) rendje sze-rint, az egyházban mind a mai napig él: csak ezt kell igazságnak hinnünk, ami semmiben

sem tér el az egyházi és apostoli hagyománytól Tudnunk kell, hogy a szent apostolok

Krisztus hitét hirdetvén, mindarról, amit szükségesnek tartottak, világos tanítást hagytak minden hívőre, még azokra is, akik restek az isteni tudomány kutatására. Kije-lentéseik értelmezését mindenesetre azok vizsgálódására hagyták, akik kiérdemelték a

Lélek különleges adományait...

Az apostoli tanítás a következő tételeket hagyományozza egyértelmű világossággal: először, hogy egy az Isten... Továbbá, hogy a

Jézus Krisztus, aki eljött, az Atyától született minden teremtmény előtt... Továbbá, az apostolok hagyománya szerint az Atyához és a Fiúhoz társul dicsőségben és méltóságban a Szentlélek... Továbbá a léleknek önálló éle-te van, s kimúlván e világból, sorsa érdeme

szerint alakul... Az ördögről, az ő angyalairól és az ellenséges hatalmakról az egyházi taní-tás kijelenti, vannak... Azt is tanítja az egy-

ház, hogy a világ teremtés által lett, egy bizo-nyos időpontban kezdődött, és romlottsága okán fö l kell bomolnia... Továbbá, hogy az írások Isten Lelke által írattak, s nem csak az a jelentésük, ami mindenki számára nyil-vánvaló, hanem van egy másik is, amelyet a legtöbben nem ismernek.A PRINCÍPIUMOKRÓL1. KÖNYV, ELŐSZÓ2 8

Amiként a Törvény az eljövendő jó dolgok árnyékát tartalmazza, úgy az evangélium, melyet elvben mindenki megérthet, Krisztus titkainak árnyékát tanítja... Pál nem tudott kedvezni a zsidóknak Timóteus körülmetélé-

se nélkül... Ehhez hasonlatosan, aki a soka- ság javáért felel, nem működhetik kizárólag a titkos kereszténység szerint. Ez soha nem ten-né neki lehetővé, hogy segítse vagy magasabb,

jobb dolgok felé vezesse a külső kereszténysé- get követőket. Egyszerre kell testi és lelki ke-resztényeknek lennünk, ha testi evangélium-ra van szükség, így a testi emberekkel együtt nem ismerünk mást, csak Jézus Krisztust és kereszthalálát, és ezt kell prédikálnunk. De másképpen áll a dolog azokkal, akik tökéle-tességre jutottak a lélekben, gyümölcsöket te-

remnek és szeretik a mennyek országát. Okét részesévé kell tenni az Igének, aki megtestesü-lése után visszatért arra a helyére, amelyet kezdetben Istennel együtt elfoglalt.H omília (a János 1,9-ről)

Ortodoxia és eretnekség feszültsége világosan kitűnik Origenész szentháromság



Origenész 25

tanából. Origenész élesen szembehelyez-kedett a monarchianizmussal (az Atya nemmás, mint a Fiú) és minden olyan elmélet-tel, amely Isten örökkévaló hármasságátcsökkenteni próbálta. Ragaszkodott hozzá,hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek örökké-valón három hiposztázis, vagyis (viszony-lag független, önálló) létező. Istennek ez aháromsága, vagyis a Szentháromság ré szé tképezi örökkévaló természetének, és nemutólagos gondolat. De a második személyt„Fiúnak” nevezni azt a látszatot keltheti,

hogy Isten egy adott pillanatban „hozta avilágra”, „nemzette” vagy „alkotta”. Ezzelszemben Origenész azt állította, hogy azAtya a Fiút örökkévalón nemzi és alkotja.Ez tehát örökkévaló folyamat vagy viszony.

Nem egyszeri esemény, és nem is olyasva-lami, ami örökkévalóságnyi idővel ezelőtttörtént, hanem olyasmi, ami mindig, örök-kévalón történik.

így az ortodox Origenész. De tanításá-nak van egy másik oldala is. Mindig is aszentháromságtan alapján állt, de annaktagjait egymás fölébe helyezte az Atyanagyobb a Fiúnál, a Fiú a Szentléleknél.Csak az Atyát tarto tta igaz Istennek. A Fiúazonos az Atyával, de alacsonyabb szinten.Ha az Atyát mondjuk az Istennek, akkor a

Fiút nevezhetjük istennek. így Origenészszentháromságtana három lépcsőből áll:Isten három szinten helyezkedik el. A kö-vetkező században ezt az eszm ét Arius vit-te tovább, és azt a következte tést vonta le,hogy egyedül az Atya az igaz Isten, és a Fiúmeg a Szentlélek csupán teremtmény.

Origenész az örök nemzés tanát is hir-

dette, amelyet később ortodoxnak tekin-tettek. Filozófiailag érvelt mellette: ha aFiú nemzése nem volna örökkévaló, ebbőlaz következnék, hogy Isten korábban nemakarta vagy nem tudta nemzeni a Fiút.Egyik feltevés sem méltó Istenhez, e zért aFiú nemzésének örökkévalónak kell len-

nie. Origenész ezzel az érvvel bizonyítottaa terem tés örökkévalóságát is. Hite szerintnemcsak az Ige vagy az értelem (logosz),hanem minden értelmes lény (logikoi)örökkévalón létezik. Bizonyos időben el-

buktak, nem elmélkedtek Istenről, é s ezértangyalokká, emberekké vagy démonokkálettek, annak megfelelően, hogy mennyire

buktak el. A fizikai világmindenség azértteremtetett, hogy e bukott lényeknek ott-hont adjon. (Az lMózes 1 3 at alaposan átkell gyúrni allegorikusán, hogy azt tanítsa,

hogy a világegyetem a bűnbeesés u tán te -rem tete tt.) A megváltás folyamata megfor-dítja a bűnbeesést, hogy végül minden ér-telmes lény Istenen elmélkedjék.

Origenész szentháromságtanát nem é rt -hetjük meg az értelmes lények nélkül. Alétezésnek négy szintje van, amelyet Is-ten, a Fiú, a Szentlélek és az értelmes lé-nyek foglalnak el. Minden egyes szint ré-szesedik a fölötte lévő szint lényében. ígya Fiú részesedik az Atya istenségében, mi

pedig „átistenülünk” a Fiúban való része-sedésünk okán. (A Szentlélek a gyakorlat-

ban so ksz or kimaradt a szám ításból.)Egyetlen szinten sincs áthidalhatatlan sza-kadék Isten és teremtése között. Helyetteföntről lefelé mindent áthat az istenség. Ez

a rendszer sokat köszönhet a gnosztikusoknak, valójában ők sulykolták Origenészbe a Fiú örökkévaló nemződésénekgondolatát.

Vajon eretnek volt e Origenész? Teoló-giája vajon a tömegeknek szóló platoniz-mus volt e? E kérdéseket mindig is vitatnifogják. Két dolgot azonban világosan kije-

lenthetünk. Ahhoz kétség nem férhet,hogy Origenész szíwel lélekkel ortodoxakart lenni, annak is hitte magát, és őszin-tén odaszánta magát Jézus Krisztusnak ésszolgálatának. De az is kétségtelen, hogyteológiáját át meg átitatta a platonizmus.

Nála a platonizmus nem a tortán lévő cu-



26 Az egyházatyák

kormáz, amelyet félre lehe t lökni, hanem atésztát ízesítő likőr, amelyet a tortából ki-vonni nem lehet.

Cyprianus (Ciprián, Küpriánosz) A vértanú püspök

Thascius Caecilius Cyprianus a III. századelején született, pogány arisztokrata csa-ládban. Karthágóban retorikát tanított, ésmagas köztisztviselői hivatal, valószínűleg

egy provincia kormányzói tisztének a váro-mányosa volt. 246 47 ben azonban hátatfordított ígéretes jövőjének, keresztyénnélett. Maga is leírja, mi módon vonzódott akeresztyénséghez erkölcsi megújulást ke-resve:

Olyannyira feltartóztatott és megbéklyózott korábbi életem nagyon sok bűne, hogy nem hittem, valaha is megszabadulhatok fogságá-ból... De midőn korábbi életem szennyfoltját lemosta a születés vize [a keresztség], és a második születés újjáteremtett, és én új em-berré lettem... ami korábban nehéznek lát-

szott, most könnyűnek bizonyult.E pistulae 4 (Donatushoz)

Nem sokkal ezután, 248 49 ben presbi-te r lett, majd még viszonylag újonnan meg-

törtként, elfoglalhatta a karthágói püspökiszéket, az afrikai provincia legfontosabbegyházi hivatalát.

Cyprianus csaknem tíz évig, 258 ig szol-gált püspökként, amikor vértanúságotszenvedett. Ezekben az években különöszavargások támadtak az egyházban. Veze-tői képességeit ezek talán sokkal inkább

próbára tették , mintha annak idején kor-mányzóvá lesz. írásait az alkalom, a konk-ré t helyzetek szülték Cyprianus a tettek,nem pedig az eszmék embere volt. Nála azeszméket aligha lehet elválasztani a tet-tektől, egyiket a másik nélkül nem lehetleírni. Nagy hatást gyakorolt rá *Tertul

lianus, akit „mesternek” nevezett, és naponta olvasott . De amíg Tertullianus radi-kális, mindig a maga útját járó, szü letet t kí-vülálló ember, addig Cyprianus gyakorlati-as, vezető egyéniség volt, aki Tertullianusszélsőséges erkölcsi követelményeit mér-sékelte, és az egyházi fegyelem realiszti-kusabb formájába öntötte.

Alighogy kinevezték püspökké, Cyprianusnak máris számos súlyos kérdéssel kel-lett szembesülnie. A karthágói papok közülnémelyek féltékenyek lettek a fölébük he-

lyezett arisztokrata saijra. E feszültségekönmagukban nem lettek volna veszedelm e-sek, ha az egyháznak nem kell szembesül-nie az eladdig legkiterjedtebb, 249 51 esDecíus féle keresztyénüldözéssel. Ez voltaz első, birodalmat átfogó, szervezett egy-házüldözés. Decius császár kettős támadástterveze tt az egyház ellen. Először a vezető püspököket akarta megsemmisíteni. Róma,Antiochia, Jeruzsálem és Kaiszarea (Caesaria) püspöke vértanúságot szenvedett. Cyp-rianus figyelmeztetést kapott, és Karthágókörnyékén elbujdosott. Az üldözések alattlevelek útján irányította az egyházat. De

bujdosásáért szigorúan megrótták, különö-sen irigy beosztottai. Az üldözések másodiklépcsőjeként rá akarták kényszeríteni a ke-

resztyéneket, hogy áldozzanak az istenek-nek. Mindenkit köteleztek, halálbüntetésterhe mellett, hogy szerezzen igazolást en-nek megtételéről. A viszonylagos békéhezés nyugalomhoz hozzászokott egyház nemvolt felkészülve az ilyen támadásra. Keresz-tyének sokasága áldozott az isteneknek azegyik püspök maga vezette egész gyüleke-ze té t az áldozat bemutatásához. Mások úgyigyekeztek megkerülni a rendelkezést,hogy a hivatalnokoktól az áldozatok bemuta-tása nélkül, megvesztegetéssel szerezték

be az igazolást.Hagyományosan az aposztatákat (hitha

gyókat) nem fogadták vissza az egyház ke-



Cyprianus 27

belébe. De most mi legyen a visszatérnióhajtó sokasággal? Két különböző kérdéstkellett megválaszolni. Először is: fogadjáke vissza a hithagyókat azonnal, ese tleg vezeklés (nyilvános bűnvallás, majd szigorú penitencia) után vagy soha? Másodszor: kidöntsön a sorsukról? Az egykori bebörtönzöttek, akik hitükért vállalták volna akár ahalált is (a „hitvallók”), úgy vélték, az őtisztük visszafogadni a hithagyókat az egy-házba. A hagyomány valamelyest igazoltacselekedetüket, de némelyikük felelőtle-

nül járt el, megbocsátván boldog boldogta-lannak. Vajon ez a tiszt a hitvallókat vagy a

püspököket illeti e meg? Cyprianus hatá-rozott állítása szerint a püspököket, habártekintettel kellett lenniük a hitvallók aján-lásaira. Erről a kérdésről írta egyik fontosművét, a De lapsis t (A hithagyókról). Azüldözés után a 251 es karthágói zsinat ki-mondta, hogy a hithagyók bizonyos vezeklés után visszatérhetnek az egyházba. Akövetkező évben egy másik zsinat, szem-

besülve az újabb üldözés lehetőségével,megengedte, hogy akik már megkezdtékvezeklésüket, visszatérhessenek az egy-házba. Ezeken a zsinatokon Cyprianus ve-zető szerepet vitt.

A nehezen meghozott döntéseket sokan

nem helyeselték. Karthágóban némelyektúlságosan szigorúnak tartották Cyprianust. Egyes papok elszakadtak tőle, és kü-lön egyházat alakítottak, kevésbé szigorúszabályokkal. Rómában szintén szakadástörtént, de az ellenkező irányból. A 251

ben kinevezett új püspök, Cornelius, a ve-zeklők visszafogadását támogatta. Novati

anus, a tehetséges presbiter aki talán ne -heztelt is, amiért nem őt választották püs- pöknek el lenpüspöknek nyilvánítottamagát. Az általa alapított egyház nem fo-gadta vissza a hithagyókat, az „apostolokegyházával” ellentétben.

Cyprianus a szakadás kérdését mélysé-

gesen komolyan vette. Erről szól legfonto-sabb műve, a De catholicae unitate eccle

siae (Az egyház egységéről). Az egyházegységét adott ténynek tekin tette. Egy te-lepülésen belül nincs helye különböző fele-kezeteknek. Egyetlen egyház van, a katoli-kus egyház. Az egyházat megosztani nemlehet, csak elhagyni, mint azt Novatianustette. A szakadár, aki elhagyja a katolikusegyházat, lelki öngyilkosságot követ el.

Ha egy fa ága letöretik, nem hajt rügyet többé; ha egy patak elvágatik forrásától, ki-

szárad... így aki Krisztus egyházát elárulja, nem részesülhet Krisztus jutalmában. Ide-

gen ő, ellenség. Ha az egyház nem anyád né-ked, az Isten sem lehet néked Atyád. Ha meg lehetett menekülni Noé bárkáján kívül, ak-kor az egyházon kívül is meg lehet... Csak egy keresztség van, de ők [a szakadárok] azt gon-dolják, hogy keresztelhetnek. Noha elárulják az élet forrását, az élő és megváltó víz kegyel-mét ígérik. Márpedig ott az emberek nem mosdatnak meg, hanem hamissá válnak, nem tisztulnak meg a bűntől, hanem hal-mozzák azokat. Ez a születés nem Istennek, hanem az ördögnek hoz fiakat a világra... Vajon azt képzelik e, hogy velük van Krisz-tus, midőn az egyházon kívül gyűlnek egybe? Tegyük fel, hogy ezeket az embereket megölik,

mert Krisztus nevében vallanak hitet. A [szakadás] szennyfoltját még a vér a [mártí rium] sem mossa le róluk; a széthúzás meg-bocsáthatatlan és súlyos bűnétől a szenvedés

sem tisztítja meg őket. Nem lehet senki vér-tanú az egyházon kívül.D e catholicae unitate ecclesiae 5, 6,11,13,14

Az egyház egységének a letéteményeseia püspökök. „Tudnotok kell, hogy a püspökaz egyházban van, az egyház pedig a püs-

pökben. Aki nincs a, püspökkel, nincs azegyházban.” A püspökök az apostolok örö-kösei, azaz az apostolok munkáját veszik át.A püspök csak saját gyülekezetének az



28 Az egyházatyák

elöljárója, a katolikus egyház többi püspö-kével egyenlő rangban. A püspökök olya-nok, akár egy vállalat (a püspöki kar) rész-vényesei a részvényes csak a többi rész-vényessel együtt részesül a vállalatban.

A püspököknek össze kell tartaniuk egy-mással, de az egyes püspökök önállóak a sa-

ját gyülekezetükben. Cyprianus gondolko-dása ezen a ponton feszültséget hordozott,ez egy későbbi vitában felszínre is került.Ha valaki a novatianusok révén vette föl akeresztséget, majd be akar lépni a katolikus

egyházba, újra kell e keresztelkednie? Ró-ma szerint nem. Cyprianus azonban, a ha-gyományos afrikai gyakorlatot követve aztmondta, igen. István római püspök rá akar-ta erőltetni véleményét a többiekre, ami ko-moly vitához vezetett. Cyprianus úgy vélte,minden egyes püspöknek jogában áll dönte-nie. Nincs a „püspököknek püspöke”, semRómában, sem Karthágóban. Egy darabigmegszakadt a római és az afrikai gyülekezetközössége. Néhány keleti püspök Cyprianusmellett sorakozott föl, és megrótta Istvánt,amiért gőgösségében rá akarta kényszeríte-ni másokra akaratát. A vitának az újabb, 257es üldözési hullám és István halála ve tett vé-get. A közös fenyegetettség miatt szoro-sabbra zárták a sorokat. Róma és Afrika ta-

pintatosan elfogadta, hogy ki ki a maga útját járja az újrakeresztelés kérdésében, amiCyprianus győzelmét jelentette. A követke-ző évben, 258 szeptemberében Cyprianustlefejezték. Elszántan küzdött a püspöki te-kintélyért a „püspökök egyházáért” szem-

ben a „mártírok egyházával”. Illőnek lát-szott, hogy művét azzal zárja le, hogy vérta-

nú püspökként haljon meg.Cyprianus óriási hatást gyakorolt, külö-nösen a nyugati egyházra. Nagyban hozzá-

já ru lt ahhoz, hogy az egyház a püspököktekintélyelvű, nem pedig mártírok kariz-matikus egyháza legyen. Az újrakeresztelésről vallott nézetét az afrikai katolikus

egyház a IV. században elutasította. De adonatista szakadár egyház, mely magát amártírok „egyházának” tartotta, Cyprianusnak az újrakereszteléssel kapcsolatosálláspontját tette magáévá. Noha Cyprianusnak sikerült a püspöki hivatal tekinté-lyét megerősítenie az alsó papság és a lai-kusok felett, a püspöki függetlenséget márnem sikerült fenntartania. Az egyenlő püs-

pökök kollégiumának cyprianusi gondola-tát idővel kiszorította, legalábbis nyugaton,a pápának, mint a „püspökök püspökének”

római katolikus eszméje. Cyprianus hatásaaz egyház egysége tekintetében érvénye-sült a legtovább. Tanítása több mint ezeréven át kötelezőnek számított. Ezen a ró-mai katolikus egyház csak újabban enyhí-tett, miként ezt pl. *Karl Rahnernak az„anonim keresztyénség” ről kialakított el-mélete tanúsítja.

Kaiszareai Euszebiosz(Caesareai Eusebius)

Az egyháztörténet atyja

Euszebiosz a 260 as évek elején születettPalesztinában. Az *Origenész kaiszareaikönyvtárát kezelő Pamphilosznál tanult és

dolgozott, aki 309/10 ben vértanúságotszenvedett. Az ő tiszteletére Euszebioszfelvette az Eusebius Pamphili nevet, mint-ha fia vagy rabszolgája let t volna. AkárcsakPamphilosz, Euszebiosz is szenvedélyestisztelője volt Origenésznek, és ezért kö-zösen vádiratot írtak róla. Euszebiosz min-denekelőtt tudós volt, de 313 14 ben meg-

választották Kaiszarea püspökévé. 339/40 ben hunyt el.Euszebiosz mint történész, az egyház

tör tén et atyjaként nyerte el az utókor tisz-teletét. ír t világtörténetet Khronikoi kanó- nész (Időrendi táblázatok) címmel, és fel-dolgozta a 303 313 as nagy keresztyénül-



Az I. niceai zsinat 31

Jézust Isten „nemzette”, akkor a harmatcseppeket is (Jób 38,28)! Ahomoousziosz szó használata azért is előnyösnek tűnt,mert az ariánusok már korábban elutasítot-ták. Nem szentírási kifejezés volt hivatvavédelmezni Krisztus isteni mivoltánakszentírási igazságát.

5. A hitvallás vége azokra az ariánus állí-tásokra mond anatémát vagy ítéletet, ame-lyek szerint Krisztusnak volt kezdete és asemmiből teremtetett.

A nicegi zsinatot később az első egyete-mes vagy ökumenikus zsinatnak tekintet-ték. De abban az időben korántsem aratottáltalános tetszést. Távolról sem vetett vé-get ugyanis a Jézus Krisztus istenségérőlfolytatott vitának, sokkal inkább újabb lö-kést adott neki. Hogyan lehetett ez, ha olyvilágosan elítélte Arius tanait?

Niceában Ariust mindenekelőtt ahomo-

ousziosz szó használatával ítélték el. Magaa császár szorgalmazta a szó használatát,

feltehetőleg nyugati egyházi tanácsadója, ahispániai Hosius javaslatára. A szó a nyu-gati egyháznak felelt meg, mely *Tertullianus óta a Szentháromságot mint háromegylényegű személyt fogta fel. Megfelelttovábbá a keleti, antiochiai kisebbségi isko-lának, mely az istenség egységét hangsú-lyozta, habár az Atya, a Fiú és a Szentlélekkülönbözősége tekintetében már nem voltvilágos elgondolása. Nem felelt meg azonban az origenistáknak (mint például*Euszebiosznak), a keletiek és a zsinatonrésztvevők többségének. Ők attól féltek,hogy a szó két szélsőség valamelyikét fog-

ja táplálni. Isten lényegének három részre

osztásához vezethet, illetve megnyithatjaaz utat a monarchianizmus előtt, amely el-mossa az Atya, a Fiú és a Szentlélek kü-lönbségét. Ez a félelem nem nélkülözöttminden alapot az antiochiai iskola tekinte-tében. Az origenisták ugyan elfogadták aszót és aláírták a hitvallást a császár iránti

tiszteletből, de aligha meggyőződésből.Ahogyan valaki nemrégiben fogalmazott:„teológiailag nézve ahomoousziosz hirtelenrohammal, nem pedig szilárd hódítássalgyőzött.”

Nicea valójában megosztotta az egyházat.Az egyik oldalon a „niceánus párt” tagjai (anyugati egyház, az antiochiai iskola és egyébkeletiek, mint *Athanasius) határozottan ál-lították Jézus Krisztus teljes istenségét, deaz istenség örökkévaló háromsága tekinte-tében már korántsem voltak ilyen határozottvéleményen. A másik oldalon az origenistákvilágosan kimondták az istenség háromsá-gát, de bizonytalanabbak voltak Jézus Krisz-tus istensége tekintetében. A niceánus pártnem tagadta az Atya, a Fiú és a Szentlélekkülönbségét (vagyis nem monarchiánus ál-láspontot képviselt), de nem is állította elégerőteljesen ahhoz, hogy az origenisták sze-

mében ne tűnjék monarchiánusnak. Az ori-genisták nem voltak ariánusok, hiszen JézusKrisztust nem semmiből alkotott teremt-ménynek, de az Atyához képest alacsonyabbrendűnek tartották, és így ariánusoknak tűn-tek a niceánus párt szemében. Klasszikusesete volt ez annak, amikor két féligazság állszemközt egymással Jézus Krisztusnakegyfelől a teljes istensége (niceánusok),másfelől az Atyától való örökkévaló különb-sége (origenisták).

Félreértések és polarizálódások miatt akét párt csaknem fél évszázadon át harcoltegymás ellen. Hagyományosan, ámde pon-tatlanul ezt nevezik az „ariánus vitának”.Az igazi vita ugyanis a niceánusok és azorigenisták között folyt, az ariánusok csu-

pán katalizátori, nem pedig vezérszerepetvittek benne. A 350 es években egy szélső-ségesen ariánus párt immár azt kezdte állí-tani, hogy a Fiú egyáltalán nem olyan, mintaz Atya, és ez árra döbbentette rá az origenistákat, hogy világosabban kell látni Jé-zus Krisztus státusát. A niceánus oldalon



32

Athanasius és mások pedig békéltető gesz-tusokat tettek. így megnyílt az út a kompro-misszumos megoldás előtt, mely magábanfoglalta mindkét oldal látását. A három hipo

sztázis (Origenész), az Atya, a Fiú és aSzentlélek egymással egylényegű (Nicea). A*kappadókiai atyák ezt a közvetítő álláspon-tot tették magukévá, és fogadtatták el a 381es konstantinápolyi zsinaton.

A Jézus Krisztus személyéről folytatottIV századi vita mai szemmel talán távolinaktűnhet, különösen a szokatlan szóhasználatmiatt. Néha olyan, mint holmi homályos fi-lozófiai szócsata. De a vitatott kérdés való-

jában a keresztyén hit lényegét érinti. JézusKrisztus vajon csupán egy, Isten küldte (ki-emelkedő) teremtmény, vagy benne magaIsten nyilatkoztatta ki magát? Vajon csupánannyit jelent e az ige, „úgy szerette Isten avilágot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn3,16), hogy teremtményeinek egyikét küld-te? Jézus Krisztus istensége alapját képeziminden keresztyén hitnek. Nélküle Istenvalójában nem nyilatkoztatta ki magát Jé-zusban. Nélküle a keresztyén megváltás ta-na elveszíti minden alapját. Arius a teológiatörténetének egyik legfontosabb kérdésétvetette föl, és a korai egyházatyák helyesentették, hogy vele szemben Jézus Krisztus

teljes istenségét állították.

Athanasius(Athanáz, Athanásziosz)

Krisztus istensége

Athanasius a III. század végén született.Fiatalon Alexandrosz alexandriai püspökházába került, majd diakónus lett. A püspö-köt elkísérte a *niceai zsinatra. 328 ban,Alexandrosz halála után megválasztottákAlexandria püspökévé. Negyvenöt éven áthaláláig, 373 ig viselte ez t a tisztséget.

Életét csaknem teljes egészében az aria-nizmus elleni küzdelem töltötte ki. Ariustugyan Niceában elítélték, de a keleti origenista többség nem fogadta el a niceai hitval-

lást. A császár mindenáron egységet akart,és ezért hajlandó volt engedményeket tenniaz arianizmus enyhébb változatának. Atha-nasius ilyesmiről hallani sem akart. Krisztusistenségét a keresztyén hit fundamentumá-nak tartotta. Szemében az arianizmus egyet

jelentett a keresztyénség végével. Athana-sius minden rendelkezésére álló, akár egy-

házpolitikai fegyvert is bevetett az arianiz-mus ellen. Hajthatatlanságát nem nézték jószemmel, sem a püspökök, sem az uralko-dók. Püspökségének negyvenöt évéből ti-zenhetet töltött öt különböző száműzetés- ben. Legfontosabbnak 340—346 ig tartó ró-mai száműzetése bizonyult. Athanasius ésvendéglátói kölcsönösen nagy hatást gyako-roltak egymásra. Ezután következett az ale-xandriai aranyévtized (346 56), püspöksé-gének leghosszabb, zavartalan időszaka.

Athanasius nem ingott meg, ha körülötteminden omladozni látszott is. Ugyanakkortudta, mikor kell rugalmasabbnak lennie. AzArius ellenes párt (a nyugati egyház, az antiochiai iskola és maga Athanasius is) Istent egyhiposztázisnak gondolta, míg a keleti orige

nista többség Istent három hiposztázisnak fog-ta föl. A 362 es alexandriai zsinat (mely kétszáműzetése közötti rövid átmeneti időszak- ban ülésezett) elfogadta, hogy mindkét megfo-galmazást lehet ortodox módon értelmezni.Ez fontosabbnak látszott, mint a szóhasználat.Ez a felismerés lehetővé tette a niceánusho- moousziosznak (a Fiú egylényegű az Atyával)és *Origenész amaz állításának az összekap-csolását, mely szerint Istennek három hiposztázisa van. Ezt az összeillesztést azután a*kappadókiai atyák népszerűsítették, hogykésőbb a 381 es *konstantinápolyi zsinat orto-dox álláspontnak fogadja el.

Az egyházatyák



Athanasius 33

Athanasius termékeny szerzőként számostémáról írt:

1. Arius ellenes munkák. Athanasius leg-több művét az arianizmus elleni küzdelem-

nek szentelte. Jól kihasználta a száműzetésadta szabadidejét. Legismertebb é s egybenlegterjedelmesebb munkája a Beszédek az eretnekek ellen.

2. Apologetikai művek. Athanasius írtegy apológiát, mely két részből áll: Beszéd a görögök ellen és Az Ige emberré válásáról. A hagyomány szerint ez 318 körül, az ariá

nus küzdelmek előtt született. De a ren-delkezésre álló bizonyítékok alapján úgytűnik, hogy első száműzetésekor, 335 337között írta.

3. Epistula festivalis (Húsvéti levelek).Athanasius minden évben húsvétkor felol-vasandó levelet írt az egyiptomi gyüleke-zeteknek. A 367 es levele azért is fontos,mert először állapítja meg a ma is használa-tos újszövetségi kánont (a könyvek listá-

ját). Ez volt az eredm énye római tartózko-dásának és az ottani párbeszédnek.

4. Szent Antal remete életéből. Athanasiusróla, mint az első szerzetesről írt. A II. ésIII. században számosán választották azaszkéta életmódot, nem házasodtak meg,szegénységben éltek, az imádságnak és a

böjtnek szentelték magukat. Ezek a hívőkmegmaradtak a gyülekezeten belül. „Háziaszkétáknak” nevezik őket, mert otthon, atársadalmon belül maradva gyakorolták azaszkézist. A IV században azonban, aho-gyan az egyház erkölcse fellazult a meg-annyi felületesen megtérő pogány miatt, azaszkéták kivonultak a társadalomból, külö-nösen az egyiptomi és a szíriai sivatagba.Ahogyan Athanasius fogalmazott: „megso-kasodtak a cellák, még a hegyekben isszerzetesek népesítették be a sivatagot tulajdon népük közül vonultak ki, és menynyei polgároknak jelentkeztek.” E szerze-tesek közül némelyek (például Szent An-

tal) magányos, remete életet éltek, mígmások közösségeket alkottak. M egint má-sok a két életforma valamely kombináció-

ját választották. Athanasius könyve nagy-

ban hozzájárult a szerzetesi eszmény kü-lönösen nyugati elterjedéséhez, melynekfontos szerepe volt *Agoston megtérésé-

ben is.Athanasius azért küzdött ilyen határo-

zottan Jézus Krisztus istenségének elis-mertetéséért, mert tudta, hogy ezen áll amegváltásunk. Csak az isteni Krisztus le-

het az üdvözítőnk. Ezt a témát fejtette ki Az Ige emberré válásáról című írásában. Ittazzal a zsidók és pogányok által hangozta-tott váddal néz szembe, hogy Isten Fiánaka megtestesülése és keresztrefeszítésenem illő és megalázó. Ezzel szembenAthanasius azt állította, hogy az inkarnációés a kereszt igenis alkalmas, illő és főkép-

pen értelmes , m ert csak az állíthatja hely-re a világot, aki teremtette azt. Ez a hely-reállítás pedig csakis a kereszt révén tör-ténhe tett meg.

Mi voltunk megtestesülésének oka, üdvös- ségünkért lett az ember barátja, ezért kívánt emberi testben megszületni, és abban megje-lenni... más nem változtathatta a romlandót romolhatatlanná, mint maga az Üdvözítő,

aki kezdetben a semmiből alkotott mindent. Es más nem állíthatta helyre ismét az ember-ben azt, ami az ő képére lett teremtve, min t az

Atya képe maga. Más nem tehette halhatat-lanná a halandót, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki maga az élet. Más valaki nem adhatott tanítást az Atyáról, és nem rombol-hatta le a bálványimádást, mint az az Ige, aki mindent elrendezett, és aki az Atya egyetlen és valóságos egyszülött Fia. Mert mindenki tar-tozását le kellett rónia mint mondottuk ,mindenkiért meg kellett halnia, s elsősorban ezért jött el. Ezért, miután istenségét tettekkel bizonyította, egyúttal az áldozatot is felaján-lotta mindenkiért, minden emberért halálra



34 Az egyházatyák

adva [testének] templomát , hogy mindenkit felmentsen és megszabadítson a kezdeti tör-vényszegés alól, és erősebbnek bizonyuljon a

halálnál azáltal, hogy mindannyiunk feltá-madásának zsengéjeként mutatta meg romol hatatlannak saját testét...

Két dolog itt csodálatos módon találkozik: nevezetesen, hogy az Úr testében mindannyi-unk halála ment végbe, és a vele egyesülő Ige által megsemmisült a halál és a romlás...

.. .a halál által érkezett el a halhatatlanság mindenkihez, és az Ige megtestesülése által vált ismertté a mindenkire kiterjedő gondvi-

selés, és az, hogy ennek mestere és teremtője maga Isten Igéje. 0 maga emberré lett, hogy istenivé tegyen bennünket. Önmagát nyilat-koztatta ki a testben, hogy fogalmat alkos- sunk a láthatatlan Atyáról. Ó vállalta, hogy az emberek gyalázzák, és ezáltal a romolha tatlanság örökösei lehessünk.

Az Ige emberré válásáról 4, 20, 54Az „megistenülés” jelzi az Athanasiusgondolkodásában jelenlévő görög hatást. Eza hatás különösen a kétrészes apológiájá- ban érhető tetten. A bűneset előtti Adámotúgy ábrázolja, mint egy görög bölcselőt, akiaz Igén, Isten képén elmélkedik. Elméjé-nek nincsen semmi köze a testéhez. Meg-haladja minden testi kívánságát és érzékét,csak „a szellemi valóságon” tűnődik. DeAdám elfordult a szellemi valóságtól, testétés érzékeit kezdte vizsgálni, s így a tes ti vá-gyak bűnébe esett. Ez a felfogás inkább a*görög bölcseletre és Origenészre vezet-hető vissza, mint a Bibliára.

Athanasius számos érvet sorakoztatottföl Arius ellen. Mindenekelőtt a Szentírás-

ra hivatkozott érvelésében. Jézus Krisztusistenségét a Biblia alapján bizonyította.Megfelelt az ariánusok által felhozott bibli-ai érvekre is. Az ariánusok számos bibliai

passzust idéztek annak igazolására, hogy aFiú másodrendű az Atyához képest. Atha-nasius rámutatott, hogy ezek a passzusok

Krisztus ember voltára, nem pedig istenirangjára utalnak. Másodszor azzal érvelt,hogy az emberek mind az Újszövetségben,

mind saját korában Jézus Krisztust mint Is-tent tisztelik. Márpedig ez bálványimádás,ha Jézus merő teremtmény volna. Har-madszor arra világított rá, például Az Ige emberré válásáról című írásában, hogy csakIsten képes bennünket megváltani. Végül pedig filozófiai érvekhez folyamodott, pél-dául ahhoz, hogy Isten soha nem lehet irra-cionális, nem lehet híjával Értelménekvagy Igéjének.

Ha az Ige merő teremtmény lett volna, sen-ki nem imádta volna és beszélt volna róla úgy, mint a Biblia. Ó azonban az imádott Is-ten lényegének valóságos származéka, termé-

szet szerinti Fia, nem pedig teremtmény. Kö-vetkezésképpen imádják és Istennek hiszik Ót... A nap sugarai valóban a naphoz tar-

toznak, de ettől a nap lényege mégsem oszlik meg vagy csökken. A nap lényege teljes, és sugarai tökéletesek és teljesek. E sugarak nem csökkentik a világosság lényegét, vi-

szont annak igaz származékait képezik. Eh-hez hasonlóan úgy értjük, hogy a Fiú nem az

Atyán kívülről, hanem az Atyától született. Az Atya teljes marad, miközben „lényének kisugárzása” [Zsid 1,3] örökké létezik, és megtartja az Atya hasonlatosságát és válto-

zatlan képmását.Beszédek az ariánusok ellen 2:24,33

Athanasius ugyancsak elsőként foglalko-zott komolyan a Szentlélek státuszával. AIV század közepéig az Atya és a Fiú viszo-nya kötötte le a teológusok figyelmét. ASzentlélek háttérbe szorulását jelzi az is,hogy a niceai hitvallás csupán ennyit említ:„...és a Szentiélekben.” 359 60 ban azon-

ban maga Athanasius is szembesülni kény-szerült a kérdéssel. Egy ismeretlen egyip-tomi csoport (a trópisták) ugyan a Fiú is-tenségét vallotta, de azzal állt elő, hogy aSzentlélek a semmiből teremtetett; a Fiú



tekintetében niceánus, a Szentlélek tekin-tetében pedig ariánus álláspontra helyez-kedve. Összevitatkoztak püspökükkel,

Szerapionnal, aki levélben kért tanácsotAthanasiustól. Ő pedig válaszul megírta a Levelek Szerapiónhoz című művet, melybenelsőként fejt ki teljességgel trinitárius teo-lógiát, részletesen taglalva mind a Szentlé-lek, mind a Fiú rangját. A Szentlélek isten-sége mellett érvel, aki nem Isten Fia, de„az Atyától származik” (fn 15,26).

Efrém, A kappadókiai atyák

Szír Efrém A Szentlélek hárfája

Nem minden korai egyházatya volt görögvagy latin anyanyelvű. AII. században a keresztyénség elérte a szír nyelvű Oszrhoene királyságot, melynek fővárosa Edessza

volt. AII. századi szír egyház vezéralakja, akiváló Bardeszanesz a gnoszticizmussalugyan ellentétes álláspontot vallott, deegyéb nézetei miatt eretnekséggel gyanú-sították. A 212 ben elhunyt IX. Abgar ki-rály maga is megtért. AIII. században a ki-rályságra Róma kiterjesztette fennhatósá-gát, és így az edesszai szír keresztyénségés az antiochiai görög keresztyénség kap-csolata igen szorossá vált.

Efrém a IV század elején, Nisibisben, a perzsa határ mellett született. Jakab nisi bisi püspök keresztelte meg, majd tanítot-ta 338 ban bekövetkezett haláláig. Jakabvezető aszkéta volt (lemondott a világiéletről, szegénységet és cölibátust vállalt).Maga Efrém is szerzetes lett. Tanított Ni-

sibisben. A perzsák többször megtámadtáka várost, míg végül 363 ban elfoglalták. Ef-rém számos keresztyén társával együttEdesszában telepedett le, ahol haláláig(373) tanított.

Efrém volt a szír egyház legnagyobb író- ja. Számos bibliai kommentárt, prédikációt,

eretnekellenes dogmatikai munkát és him-nuszt írt. Költőként mind nagyobb tiszte-letnek örvendett, innen kapta melléknevét,

a „Szentlélek hárfája”. Műveinek többségétlefordították görögre és örményre.[Jézus], az ács fia bölcsen híddá tette ke-

resztjét a mindenkit elnyelő Seol [halottak lakhelye] fölött, és rajta keresztül az élet lak-helyére vezette az emberi nemzetet. Mint aho-

gyan a [édenkerti] fa miatt esett az emberi nemzet a Seolba, úgy a [keresztfán keresztül ment az élet lakhelyére. így a fa nemcsak fá j-dalmat, hanem boldogságot hozott általa megtudhatjuk, hogy Istennek egyetlen teremt-ménye sem állhat ellen. Dicsőség neked, aki keresztfádat a halál fölébe fektetted, hogy a lel-kek átmehessenek a holtak lakhelyéről, az élet lakhelyére!S ermo de D omini N ostro 4 (Homília a mi Urunkról)

35

A kappadókiai atyák A Szentháromság körülírása

Hagyományosan kappadókiai atyáknak akövetkező három egyházatyát nevezzük:

Basilius Magnust, (Nagy Vazul, Bazil, Baszileiosz) barátját, Nazianzoszi (Nazianzi)Gergelyt és öccsét, Nüssza i (Nisszai)Ger-

gelyt. A kis ázsiai római provinciából, Kap padókiából származtak. Közös törekvésükvolt, hogy egyesítsék a keresztyénségetmindazzal, amit jónak láttak a görög kultú-rában.

Basilius jómódú keresztyén családbanszületett 330 körül. Alapos oktatásban ré-

szesült mind a keresztyénség, mind aklasszikusok és a filozófia terén. Legjelen-tősebb tanulmányait 351 től Athénben vé-gezte, ahol találkozott Nazianzoszi Ger-gellyel. Hazatérte után egy darabig retori-kát tanított, de később megkeresztelkedett, és a szerzetesi életet választotta. Be-



36 Az egyházatyák

járta a Kelet legfontosabb kolostorait, majda családi birtokon megszervezte saját kö-zösségét. Nyugalma azonban nem sokáigtartott. 364 ben Kaiszareában megválasz-tották presbiternek, majd 370 ben püspök-nek. A szegények támogatásának és az ariánusok elleni küzdelemnek szentelte ma-gát. 379 ben halt meg.

Nazianzoszi Gergely szintén kappadókiai nemesi saij. Apja Nazianzosz püspökevolt. Athénban tanult, ahol megismerke-dett Basiliusszal. Idővel követője lett, és

belépett kolostori közösségébe. Gergelyegyházi pályafutása kudarcok sorozata. Ap- ja Nazianzoszban kinevezte presbiternek,de ő nem váltotta be a hozzá fűzött remé-nyeket. Ezután Basilius egyházpolitikaimegfontolásokból, az Arius ellenes küzde-lem érdekében rábírta, hogy menjen püs- pöknek egy kisvárosba. Ezt a hivatalt azonban Gergely sohasem foglalta el. Végül aniceánus párt püspöke lett Konstantiná- polyban, a Kelet fővárosában. Teljes odaszánással vetette bele magát e kulcsfon-tosságú hivatal munkájába. 380 ban el-mondta híres Öt teológiai beszéd él aniceánus ortodoxia védelmében. 381 benvezető szerepet vitt a konstantinápolyi zsi-naton. De az egyházpolitikai intrikákban

alul maradt, és a zsinaton lemondott püs- pöki székéről. 389 90 telén halt meg. Nüsszai Gergely, Basilius testvére és ta-

nítványa 335 körül született. Hármójukközül ő volt a leginkább intellektuális beál-lítottságú, és egy darabig rétorként is te-vékenykedett. Meg is nősült, bár ez nemakadályozta meg abban, hogy később a ko-lostori életmódot válassza. 371 ben bátyjaráerőltette a nüsszai püspökséget. Néhányévre ugyan megfosztották tisztétől, és egyariánust ültettek helyébe, de ezután életevégéig itt szolgált püspökként. Mindháromkappadókiai atya origenista volt, de a leg-

buzgóbban Nüsszai Gergely lépett *Origenész nyomdokaiba. Őt társainál jobban ér-dekelte a bölcselet és a teológiai spekulá-ció, bár az ortodoxia kiváló védelmezőjé-nek is bizonyult. 394 ben vagy nem sokkalutána halt meg.

A kappadókiai atyákra leginkább harcosArius ellenességük és trinitárius tanításukmiatt emlékeznek. Ők kapcsolták össze azAtya és a Fiú homoousziosz voltáról (egylényegűségéről) szóló niceánus tételt azorigenista felfogással, mely az Atyát, a Fiút

és a Szentleiket három külön hiposztázisnak vagy létezőnek állította. Az istenségegy lényege egyszerre három létezésimódban valósul meg. De valójában mit is

jelent az, hogy Isten egy szubsztancia há-rom hiposztázisban? Basilius olyannak lát-ta a szubsztancia és a hiposztázis különb-ségét, mint az egyetemes és az egyedi,

például az em beriség és az egyéni ember,Kovács Lajos különbségét. Minden egyéniember az emberiség közös lényegéből (azegyetemes) és saját, az őt egyedi emberrétevő, megkülönböztető jegyeiből vagy jel-lemvonásaikból áll. Ehhez hasonlóan a há-rom isteni létforma mindegyike a közös is-teni lényegből és saját megkülönböztető

jegyeiből áll. Másként szólva Kovács Lajos

= a „Kovács Lajos” ság megkülönböztető jegyeivel megpecsételt emberi természet;az Atyaisten = az isteni természet, az is-tenség az „Atya”jság megkülönböztető je-gyeivel együtt. így az Atya, a Fiú és aSzentlélek mintegy Isten létének háromkülönböző módja.

Úgy viszonyul a szubsztancia a hipo sztázishoz, mint az egyetemes az egyedihez. A közös szubsztancia által mindannyian oszto-

zunk a létezésben, mégis sajátos egyének vagyunk a magunk jellemvonásai miatt. így van Istennel is, a szubsztancia a közös dol-

gokra, például jóságra, istenségre és egyéb



A kappadókiai atyák 37

tulajdonságokra vonatkozik, a hiposztázis pedig az atyaság, fiúság és a megszentelő erő sajátos jellemvonásaiban van.Basilius , E pistulae 214:4

Midőn Istenről beszélek, egyszerre egy és három villámlástól kell megvilágosodnotok.

Három egyéniség, hiposztázis vagy, ha úgy tetszik, személy van. (Miért vitatkoznánk a nevekről, hát nem ugyanazt jelen tik mind?)

Egy szubsztancia van: az istenség. Mert Is-ten megoszlik megoszlás nélkül, ha szabad így fogalmaznom, egységben van a megosz-

lásban. Az istenség nem más, min t egy a há-romban és három az egyben. Az istenség léte a háromban van, pontosabban szólva az is-tenség nem más, mint a három... Istent nem

szabad eretnek módra egybe ragasztanunk [monarchianizmus], sem pedig szétdarabol-nunk egyenlőtlen elemekre [arianizmus], Nazianzoszi Gergely , O rationes 38:11

A kappadókiai atyák világosan megma-gyarázták Isten egységének és háromságá-nak viszonyát. Magyarázatukat azonbantriteizmussal (háromistenhitűség) lehetettvádolni. Ha az istenség közös szubsztanci-ájának és egyéni hiposztázisainak a viszo-nya olyan, mint az emberiség és az egyéniemberek viszonya, akkor bizonyosan há-rom Isten van. A dolgot csak bonyolította,

hogy a három személlyel való összehason-lítás nem merő, mellékesen felhozott ana-lógiaként jelenik meg. Basilius a szubsz-tancia és a hiposztázis fogalom meghatáro-zásának szerves részeként alkalmazza.

A kappadókiai atyák természetesen sem -mi módon nem akartak triteisták lenni. Tu-datában voltak a problémának, és igyekez-tek rá alkalmas feleletet adni. Nüsszai Ger-gely írt is egy értekezést a triteizmus vádjá-val szemben védekezve Az általános fogal-makról címmel. Mindenesetre akármilyenszándék vezérelte is őket, a gyanú továbbrais fennáll: teológiájuk a triteizmus irányábamutat. A kérdés tehát ez: vajon kielégítő

magyarázatot adtak e arra, hogy a háromszemély miért nem három Isten? Igyekezninagyon igyekeztek. Olyan eszméket hívtaksegítségül, mint a három tökéletes össz-

hangja és közös cselekvése. De a futballcsa- pat, mely bár „egy emberként játszik”,megmarad tizenegy embernek. A kappa-dókiai atyák a maguk korában nagyban hoz-zájárultak a Szentháromság megértéséhez,de az istenség egységéről kialakított felfo-gásuk további megerősítésre szorult.

Ahogyan az ember meghatározását elha

lálozó, öregedő, születő egyedekben szemlél- jü k, a személyek változásával és módosulá- saival együtt, a közmeggyőződés hatására kénytelenek vagyunk keveset és sokat mon-dani a lényeg értelme ellenére is, a szemé-lyekhez számítva így bizonyos módon a lé-nyegeket is. A Szentháromsággal kapcsolat-ban semmi ilyen nem áll fenn, mert a szemé-lyek mindig ugyanazok, és nem is lehet őket egyszer ilyeneknek, máskor másoknak mon-dani, mind ig ugyanazok, mindig ugyanolya-nok, nem gyarapodnak, hogy a hármasság négyességgé válna, nem is csökken kettősség-

gé, nincs születés vagy származás olyan mó-don, hogy az Atyától vagy más személytől ki-indulva a hármasságból négyesség lenne.

Egyetlen személy sem hal meg, hogy a há-

romság kettősséggé válhatna, még egy szem pillantásra sem. Mivel a három személyben sohasem fordul elő gyarapodás vagy csökke-nés, változás vagy átalakulás, semmi sem kényszeríti gondolkodásunkat, hogy a három személy mellett három Istent is állítsunk. Es továbbá: az „ember" meghatározása alá tar-tozó személyek nem mind ugyanazon sze-mélytől származnak folyamatosan, hanem egyik ettől, másik attól, sokaktól és sokfélék-től, az okok és okozatok kölcsönös megfelelé-

se értelmében. A Szentháromságban azon-ban nem így van! Egy és ugyanaz az Atya

személye, akitől a Fiú születik, a Szentlélek pedig származik. Ezért sajátos értelemben és



38 Az egyházatyák

merészen egy oknak mondjuk az Istent oko- zataival együtt, melyekkel együtt létezik. Az istenség személyei sem időben, sem térben nem különülnek el egymástól sem akarat-

ban, sem cselekvési módban, sem tevékenysé- gükben, semmilyen hatásban, semmi olyan-ban, ami nálunk, embereknél viszont gyak-ran előfordul. így van, mert az Atya Atya, és nem Fiú, a Fiú Fiú, és nem Atya. Hasonló-képpen a Szentlélek sem Atya, sem nem Fiú. így semmilyen szükségszerűség nem késztet arra, hogy a három személyre azt mondjuk, három Isten, úgy, ahogyan magunkról be-

szélve sok embernek mondjuk a sok személyt. Nüsszai Gergelk Az általános fogalmakról

Az ariánusokon túlmenően a kappadókiai atyáknak a macedoniánusokkal is szem-

be kellett nézniük. Ez a Macedonius püs- pök által vezete tt csoport, akárcsak azegyiptomi trópisták, elismerték a Fiú isenségét, de a Szentleiket teremtménynek tar-

tották. Felvetésükre Basilius a Szentlélekről című munkájában felelt, elismerve annak is-tenségét, de nyíltan nem nevezve azt Isten-nek. Nazianzoszi Gergely, aki túlélte Basiliust, már határozottabban fogalmazott, nyíl-tan Istennek mondta a Szentleiket.

A ké t Gergelynek az apollinárius eretnek-séggel is meg kellett vívnia. Apollinaris ta-

gadta, hogy Jézusnak emberi lelke vagy el-méje volt. Ha én testben lakozó lélek va-gyok, akkor Jézus testben lakozó Ige volt.Vagyis Jézusban az Ige lépett az emberi lélekhelyébe. Egy darabig ezt a tanítást Alexand-riában elfogadták, és *Athanasius hasonló-képpen vélekedett. Apollinaris azonbanszélsőséges álláspontra helyezkedett, és ko-rára ennek a nézetnek a hibáit széles körbenfelismerték. A két Gergely azt hangoztatta,hogy Jézus Krisztusnak teljességgel ember-nek kellett lennie teljes megváltásunkhoz.

Aki az emberi értelem nélküli Krisztusban remél, az valóban értelmetlen maga is, s egyál-talán nem méltó a megváltásra. Mert amit

[Krisztus] nem vett fel, azt nem is gyógyította meg, a megváltásban csak annak van része, ami egyesült Istennel. Ha Adómnak csak a fe-lé bukott el, akkor Krisztusnak elegendő az

emberség felének felvétele és megváltása. Ha viszont az egész Adám [emberi természet] bu-kott el, akkor a teljes krisztusi természettel egyesülve nyerheti el a teljes megváltást. Nazianzoszi Gergely , 101. levél

Az I. konstantinápolyi zsinat (381)

379 ben a nyugati Theodosius lépett a kele-ti császári trónra. Hajlíthatatlan niceánusként egyszer s mindenkorra véget akartvetni az arianizmusnak. Evégett zsinatot hí-vott össze, mely 381 májusától júliusig ülé-sezett Konstantinápolyban. A zsinat na-gyobbrészt a *kappadókiai atyák zsinatának

bizonyult. Mindkét Gergely ré sz t vett rajta. Nazianzoszi Gergely meghatározó szerepetvitt benne, még ha püspöki pályafutásáról leis kellett mondania emiatt. A kappadókiaiatyák által üldözött eretnekségeket az ő ta-nításukkal összhangban a zsinat elítélte.

Csaknem bizonyosan állíthatjuk, hogyaz úgynevezett nicea konstantinápolyi hit-

vallást ez a zsinat fogadta el. Miként a *niceai zsinat által megfogalmazott hitvallás,ez is valamely keleti hitvallásnak tűnik, po-lemikus éllel kiegészítve:

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyá-ban, mennynek és földnek, minden látható-nak és láthatatlannak teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától szüle-tett az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, vilá-

gossága világosságtól, valóságos Isten valósá- gos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (homoousziosz) és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvössé-

günkért leszállóit a mennyből. Megtestesült a



Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre fe- szítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és hol-takat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és élte-tőnkben, aki az Atyától származik, akit épp-úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.

Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus [egyetemes] és apostoli anyaszentegyházban; vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára; várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Konstantinápolyban a következő eret-nekségeket ítélték el:

Arianizmus. E hitvallás a niceai credonégy Arius ellenes kitételéből hármat vettát. A következő évben tartott konstantiná- polyi püspöki gyűlés levelet küldött Rómá- ba, amely eképpen foglalta össze a 381 eszsinat hitvallását: „Hiszünk az egyenlő mél-tóságú és az egyképpen örökkévaló fenségűAtya, Fiú és Szentlélek egy istenségében,hatalmában és lényegében, három tökéleteshiposztázisában vagy három tökéletes sze-

mélyében.” Ez elég jól összefoglalta a kap padókiai atyák trinitárius felfogását.

Macedonianizmus. A zsinaton részt ve-vő püspökök közül harminchat Macedoniushíveként elfogadta a Fiú istenségét, de aSzentleiket teremtménynek tartotta. A töb-

biek igyekeztek őket megnyerni az igazság-nak. A hitvallás isteninek állítja a Szendéi-

ket, de csak burkoltan. A Biblia megfogalma-zását követi, kivéve azt az állítást, hogy aSzentleiket éppúgy imádjuk és dicsőítjük,mint az Atyát és a Fiút. De a Szentlelketnyíltan nem mondja „Istennek”. A diploma-tikus szövegezés ellenére a macedoniánus

püspökök kivonultak a zsinatról.

Az I. konstantinápolyi zsinat

Apollinarizmus. Apollinarist, aki tagad-ta Jézus emberi lelkét, 377 ben Rómábanmár elítélték. Ezt az ítéletet megismételteez a zsinat is.

Idővel a konstantinápolyi zsinatot tekin-tették a második ökumenikus zsinatnak.Ha hitvallása a macedoniánusokat nem isgyőzte meg, a keresztyén világ legökumenikusabb credója lett. Mind a nyugati, minda keleti egyházban széles körben használ-

ják egy fontos különbséggel.Keleten úgy tartják, hogy a Szentlélek

az Atyától származik a Fiú által. Nyugatonellenben az az álláspont alakult ki, hogy aSzentlélek az Atyától és a Fiútól szárma-zik. (Ez a csekélynek tűnő megfogalmazás-

beli különbség a háttérben meghúzódó, aszentháromságtan eltérő megközelítésérevall.) Nyugaton lassan szokássá vált az „ésa Fiútól” szavakat (latinul filioque) beszúr-ni a hitvallásba. Róma ugyan mindig óvatosés konzervatív volt, de végül maga is beállta sorba, és a 11. században beillesztette a

filioque szót. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy1054 ben Róma és Konstantinápoly véglegelszakadjon egymástól.

A konstantinápolyi zsinat harmadik kánonja (törvény vagy rendelkezés) az elkö-vetkező küzdelmek egyik fő forrása lett, ki-

mondta ugyanis, hogy „Róma püspöke utánKonstantinápoly püspökét illeti meg a tisz-telet, m ert Konstantinápoly az Új Róma”. Arendelkezés nem aratott tetszést Rómában,mert belőle az következett, hogy Róma el-sőbbsége annak világi főváros voltán alapul.Ebben az időben kezdték Róma püspökeikiemelt szerepüket azzal igazolni, hogy ők

Péter utódai. Alexandriában pedig végképpellenszenvet váltott ki a kánon, hiszeneladdig Róma után az volt a második püspö-ki székhely. Alexandria törekvő és nagyha-talmú püspökei folyvást megalázták a kons-tantinápolyi püspököket, akik elméleti stá-tuszuk ellenére nem sok hatalommal ren

39



40 Az egyházatyák

delkeztek. Ez világosan kitűnt *AranyszájúJános esetéből, * Alexandriai Kürillosz Nestorius elleni támadásaiból és a *451 es khalkedóni zsinatot megelőző küzdelmekből.

A konstantinápolyi zsinat megerősítette,hogy Jézus teljes Isten (Ariusszal szemben)és teljes ember (Apollinarisszal szemben).De miként lehet egyszerre mindkettő? Errea kérdésre két helytelen választ adtak: azantiochiai iskolából való Nestorius JézusKrisztust felosztotta Istenre, az Igére és Jé-zusra, az emberre. *Kürillosz szembeszállt

vele, és a 431 es *efézusi zsinaton el is ítél-ték Nestoriust. Eutükhész, az alexandriai is-kola követője úgy kívánta megőrizni Jézusegységes voltát, hogy összemosta embersé-gét és istenségét. Nézetét *Leó pápa cáfol-ta, és a 431 es *khalkedőni zsinat ítélte el.

Vajon nem kellene e azzal a felismerés-sel beérnünk, hogy Jézus Krisztus szemé-lye titok, és annak is kell maradnia? Vajonaz egyházatyák nem vétettek e azzal, hogymegpróbálták felfogni a felfoghatatlant, ki-

bogozni a kibogozhatatlant? Nem. Nem azvolt a céljuk, hogy megmagyarázzák amegtestesülést, megszüntessék a titkot,hanem az, hogy körülírják. E négy fő eret-nekség a megtestesülés tanának közép-

ponti elemeit ásta alá, és az egyháznak vá-

laszul ezeket egyenként tisztába kelletttennie. A cél az volt, hogy megóvják a tanta tagadásától, nem pedig az, hogy felszá-molják a titkot. Ha e négy eretnekség vala-melyike győz a vitában, torz kép hagyományozódott volna ránk Jézus Krisztusról.

Ambrus (Ambrosius) Egyház a császár felett

Ambrus 339 ben Trierben született keresz-tyén szülőktől. Apja Gallia prefektusa volt.Ambrus apja nyomdokaiba lépett, és itáliaitartományi kormányzó lett. 374 ben azon-

ban viszály alakult ki a milánói püspöki szék betöltése körül, és őt mint kívülállót válasz-tották meg, noha akkor még csak készülő-dött a keresztségre. AIV században bevettszokás volt az egyházban, hogy közhivatal-nokok, akik halálos ítéleteket hozhatnak, el-halasztják keresztelkedésüket. Mivel a keresztséget minden bűn lemosásának tartot-ták, jobbnak tűnt elhalasztani azutánra, hogya közhivatallal járó erkölcsi veszély elmúlt.

Ambrus nagy odaszánással látott mun-kához, és hamarosan a IV század nyugati

egyházának legnagyobb vezetője lett. Ke-ményen és sikeresen harcolt a niceánusortodoxia elfogadtatásáért. A korábbi húszév során a császárok dogmatikailag enge-dékenyebbek voltak, elfogadtak bizonyosariánus eszméket. Ambrus élére állt a küz-delemnek, hogy az egyház szigorúan a Jé-zus Krisztus istenségének igazságán ala-

puljon. Kitűnő és népszerű prédikátor volt.Kelettől átvette az allegória módszerét. Eza szemléletmód a platonistáknak is elfo-gadható „lelki” könyvvé tette az Ótesta-mentumot, ami nagyban hozzájárult*Agoston milánói megtéréséhez. Ambrusugyancsak átvette azt a keleti gondolatot,hogy a kenyér és a bor meg vagy átválto-zik az úrvacsorái istentiszteleten. Ez veze-

tett el azután a transzszubsztanciáció vagyaz átlényegülés tanához, melyet az 1215 ös*negyedik lateráni zsinat fogadott el.Ugyancsak Ambrus alapozta meg a bűnbe-esés és az eredendő bűn ágostoni tanítását:„Adámban én estem bűnbe, Adámban énűzettem ki a paradicsomból, és Adámbanén haltam meg... bármily bűnös voltam isAdámban, Krisztusban megigazultam.”D e excessu fratris S atyri (Satyrus halála)2:6

Ha ugyanis oly hatalma volt Illés szavá-nak, hogy tüzet hozott le az égből [ lK ir 18], ne volna oly ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát változtassa át?...



Ambrus 41

Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem. Az égi szavakkal történő szentelés előtt más do-lognak nevezik [kenyérnek]; az átváltoztató szentelés után testnek jelentik... Te pedig azt mondod, Ámen, ami annyit jelent, hogy: úgy van. Amit a száj mond, vallja azt a szív, amit a hang szól, érezze azt a lélek.A MISZTÉRIUMOKRÓL52,54

Az Úr halálát hirdetjük, valahányszor magunkhoz vesszük a sákramentumi elemeket, melyek a szent imádság titokzatos hathatós-

sága folytán átalakulnak a testté és a vérré.

E xpositio fidei (A hit magyarázata) 4:125Ambrus jelentősen hozzájárult a keresztyénség fejlődéséhez a császári udvarhozvaló viszony formálásában. Lefektette azegyház függetlenségének alapelvét és akeresztyén uralkodó feladatait, melyeketazután a középkorban dolgoztak ki a magukteljességében. Ezeket az elveket az udvar-ral szemben kialakult három konfliktus

példázza. Először a római szenátus épüle-téből kirakták Victoria pogány oltárát ésszobrát. Két évvel később, 384 ben, egyvezető újplatonista szónok (történetesenAmbrus távoli rokona) petíciót intézett azújonnan megválasztott Valentinianus csá-szárhoz, kérve a pogányság iránti türelmetés a szobor visszaállítását. A császár haj-

lott volna az engedékenységre, de Ambruslevelet írt neki, és a leghatározottabban le-szögezte, hogy keresztyén ember nem tá-mogathatja a pogányságot.

Valentinianus ez előtt meghajolt. De azanyja, Justina, az „ariánus” (azaz nem niceánus) párt támogatója bosszút akart állniAmbruson. 385 ben és 386 ban a császáriudvar el szándékozott venni egy templo-mot Ambrustól, hogy a nem niceánusoknak adja. Ambrus nem engedelmeskedett.Ami az Istené, azt az Istennek kell adni,nem a császárnak, és ezek közé tartoznaka templomok is. Ambrus vakmerőn szem- beszállt a császárnéval, a vitatott templo-

mot gyülekezetével elfoglalta és kinyilvá-nította, hogy akár a mártíromságot is vál-lalja. Hogy a templomot elfoglaló híveibentartsa a lelket, himnuszokat énekeltetett

velük, ezzel vezetve be Nyugaton a közösgyülekezeti éneklés szokását. A császárnőengedni kényszerült.

Végül 390 ben Theodosius császár, aki a*konstantinápolyi zsinatot hívta egybe 381

ben, egy lázadás után elrendelte több ezerthesszalonikai polgár kegyetlen lemészár-lását. Theodosius Ambrus gyülekezetéhez

tartozott, és ezért a dolgot Ambrus saját pásztori feladatának tekintette. Diszkrét le-vélben értes íte tte a császárt, hogy vagy penitenciát gyakorol, vagy kiközösítés vár rá.Theodosius, aki a rendeletet megpróbáltavisszavonni, és végül megbánta tettét, en-gedelmeskedett és bűnbánóként jelentmeg a templomban. Elfogadta Ambrus korholását, és ezután kapcsolatuk szívélyeslett. Ambrus 397 ben halt meg.

Te, legkeresztyénibb császár, hittel és buz gósággal, törődéssel és odaszánással tartozol Istennek a hitért. Akkor hogyan remélhetik némelyek, hogy te kötelességednek tartod majd megparancsolni a pogány istenek oltá-rainak visszaállítását és a profán áldozatok megfizetését?... Ha [kívánságainkkal ellen-

tétes] végzés születik, mi püspökök azt nem szenvedhetjük türelmesen és szótlanul. Eljö-hetsz templomba, de vagy nem találsz ott pa-

pot, vagy olyat találsz, aki ellenáll neked. E pistulae 17:3,13 (Valentinianushoz)

Az egyház Isten tulajdonát képezi, tehát nem tulajdonítható a császárnak. Isten temploma jog szerint nem lehet a császáré. Senki nem tagadhatja, hogy ezt a császár iránti tisztelettel mondom. Mert mi lehet an-nál nagyobb tiszteletadás, mint a császárt az egyház fiának mondani?... Mert a császár az egyházon belül van, nem pedig fölötte. S ermo contra A uxentium (Auxentius el-leni prédikáció) 35,36



42 Az egyházatyák

Aranyszájú János(Ióannész Khrüszosztomosz)

Az Ige hirdetése

Aranyszájú János a IV század közepén Antiochiában született. Keresztyén, alig húszévesen megözvegyült anyja nevelte. AhogyJános felnőtt, megkeresztelkedett, majdéveken át Antiochia mellett egy barlangbanélt remeteként. Önsanyargatása miatt azonban megromlott az egészsége, és kénytelenvolt visszatérni a városba, ahol diakónus

majd presbiter (vagyis pap, ahogy ekkoribanmár mondták) lett. Tarszoszi Diodórosz alatttanult, aki bevezette a bibliatudományba. Azantiochiai iskola allegóriaellenességéről volthíres. Ezen iskola szerint a Bibliát termé-szetesen, mint mondták „betű szerint” kellértelmezni. A bibliai szöveg tipológiai ér-telmezését (amely Istennek az emberrel kü-lönböző időkben tett cselekedeteinek párhu-zamba állítása például az Egyiptomból valókivonulás [antitípus] megfelel a krisztusimegváltásnak [típus]) elfogadták, de a nyil-vánvaló történelmi jelentést elkerülő irreálismagyarázatát elutasították. Aranyszájú Já-nos az antiochiai szemléletet tet te magáévá.

Az „Aranyszájú” (Khrüszosztomosz) ne-vet a VI. században kapta, kiváló prédiká-tor voltának elismeréséül. Rendszeresen prédikált, általában egy egész bibliai köny-vön végighaladva. E prédikációit, mintkommentárokat később kiadták. Prédikáltazonban egyedi témákról is, és számos ér-tekezést is írt. Ez utóbbiak közül a legis-mertebb A papi méltóságról című klasszi-kusnak számító munkája a pásztori gon-

doskodásról. Aranyszájú János nem alko-tott különösebben kiemelkedőt teológus-ként, prédikációit gyakorlati és kegyességiszempontból tartották nagyra.

Antiochiában presbiterként és igehirde-tőként otthon érezte magát. Kitűnően pré-dikált, beszédeivel tömegeket vonzott. Saj-

nos azonban nem maradhatott a helyén.397 ben óriási küzdelem indult a megüre-sede tt konstantinápolyi püspöki székért. Acsászári hatóságok úgy akartak véget vetnia csatározásnak, hogy kívülállót választa-nak meg püspöknek. Aranyszájú kapóra

jött, és kényszer alatt elvállalta a tisz tsé-get. Alexandria püspökei különösen irigy-kedtek, amiért a ^konstantinápolyi zsinatvárosuk helyébe Konstantinápolyi állította,mint a keresztyénség második püspöksé-gét. Theophilosz alexandriai püspök, aki

saját emberével remélte betölteni a kons-tantinápolyi püspöki széket, kénytelen-kelletlen saját kezűleg szentelte föl Arany-szájú Jánost.

Arany szájú még a legügyesebb politikusalkatnak is veszedelmes pozíciót örökölt;tőle azonban távol állt mindenfajta ravasz-ság. Félelmet nem ismerve prédikált éskezdte felszámolni a visszaéléseket. Theo- philosz áskálódásainak és gyalázkodásainakköszönhetően az udvarral való viszonyamegromlott, míg végül hamis vádak alapján403 ban száműzték, majd rövid visszatérésután 404 ben ismét. 407 ben még távolabb-ra küldték, és ennek következtében életétvesztette. Kelet és Nyugat pörlekedni kez-dett emiatt, de később mindenki felismerteszent voltát és nagyságát. Ahogy egy maiíró fogalmazott: „Aranyszájúnak, akinek azéletét megkeserítették és elvették az el-lenlábasai, ma már nincsen egyetlen ellen-sége sem.”

Nem a borral van a baj, hanem a részeg- séggel. A fösvény nem olyan, m in t a gazdag ember. A fösvény ember nem gazdag. Sok

mindent akar, ám amíg hiányolja őket, soha nem lehet gazdag. A fösvény őrzője, nem pe-dig ura a gazdagságnak, rabszolga, nem pe-dig úr. Mert hamarább adná oda valamely testrészét, m in t elásott aranyát. Mivel nem képes vagyonát másoknak adni vagy szétosz-tani a szegények között, hogy mondhatná azt



a magáénak? Mi módon birtokolja azt, ha nem képes szabadon felhasználni vagy örö-mét lelni benne?... A gazdagság nem azt

jelenti, hogy sokat birtoklunk, hanem azt, hogy sokat adunk... Inkább lelkünket díszít- sük, m in t házunkat. Nem szégyen márvány-nyal díszíteni falainkat hiábavalóan és célta-lanul, miközben elhanyagoljuk Krisztust, aki rongyokban jár [a szegényekben]? Mi hasznot hoz neked a házad? Vajon viszed e magaddal, mikor távozol [e világból]? Há-

zadat nem, de lelkedet bizonyosan magaddal

viszed... Azért építesz házat, hogy élj benne, nem pedig fitogtatásul. Ami meghaladja

szükségleteid, az mind fölösleges és haszon-talan. Végy magadra túlméretezett lábbelit!

Leveted rögtön, mert nem bírsz benne járni, így van ez a szükségesnél nagyobb házzal is, csak hátráltat a mennybe vezető utadon...

Idegen vagy, zarándok e világ dolgai között.

Nem ez a szülőhazád hanem a mennyor- szág. Gazdagságodat vidd oda... Gazdag akarsz lenni? Legyen Isten a barátod, és mindenkinél gazdagabb leszel!... Napnál is világosabb, hogy csak azok bírnak gazdag-

sággal, akik megvetik azt, és élvezetét eluta- sítják. Mert az az ember használja fel helyesen, aki szétosztja vagyonát a szegények kö- zött. 0 viszi magával a birtoklást, mert még a halál sem fosztja meg vagyonától, és visz szakapja megint.H omiliae 21 de status (2 1 homília a szob-rokról) 2:14 18

Aranyszájú János, Jeromos

Jeromos A Biblia latinul

Sophronius Eusebius Hieronymus (Jero-mos) a 340 es években Itália és Dalmácia(a mai Horvátország) határán született. Ta-nulmányait Rómában végezte, ahol egyklasszikusokból álló jelentős magánkönyv-tár gyűjtésébe kezdett. Tizenkilenc éves

lehetett, amikor megkeresztelkedett. Ezu-tán feladta világi pályafutását, az aszkézisnek és a tudománynak szentelte magát.

Amolyan vonakodó aszkéta volt. Keletizarándokúira indult 373 74 ben, de meg-romlott egészsége miatt Antiochiánál továbbnem jutott. A város szellemi légköre és ösz-tönzése lenyűgözte, és nem ment tovább akolostori központok felé. Ezután, mint el- beszéli, álmot látott:

Sok évvel ezelőtt, a mennyek országa miatt, megszakítottam minden kapcsolatomat ottho-

nommal, szüleimmel, nénémmel, rokonaim-mal és lemondtam (ez volt a legnehezebb) a már megszokott ízes ételekről. Útban voltam

Jeruzsálem felé, hogy harcomat megharcoljam, de még mindig nem bírtam lemondani Ró-mában sok üggyel bajjal összegyűjtött könyv-táramról. És így, én nyomorult ember, csak azért böjtöltem, hogy utána olvashassam Ci-

cerómat... És amikor jobb belátásra tértem... elővettem a prófétákat, de stílusukat nyersnek és taszítanak találtam. Nem láttam meg a vi-lágosságot elvakult szememmel, a hibát azon-ban nem nekik, hanem a napnak tulajdonítot-tam. .. Hirtelenében azonban elragadott a lélek és a Bíró ítélőszéke elé hurcolt... A kérdésre, ki vagyok, mi vagyok, ezt feleltem: „Keresztény." „Hazudsz mondta a bíró, te ciceronista vagy, nem keresztény. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. "Én azonmód elnémultam, és ott a korbácsütések között mert a Bíró megkorbácsoltatott még sokkal inkább gyö-tört a lelkifurdalás... Azzal megesküdtem, és nevéhez fohászkodtam, mondván: „ Uram, ha valaha is világi könyveket birtoklók vagy olva-

sok, azzal megtagadlak téged"... Ettől fogva

nagyobb buzgósággal olvasom Isten könyveit, mint valaha is az emberekét.E pistulae 22:30

Ezután kivonult a sivatagba, és remete-kén t rendezkedett be egy barlangban. Ám-de sikerült magával vinnie teljes könyvtá-rát. Időnként látogatókat fogadott, és sokat

43



44 Az egyházatyák

levelezett. A magányos életet azonbannem Jeromosnak találták ki. „Ó, hányszor,midőn künn éltem a sivatagban, a hatalmasmagányban, mely a remetéknek vad lakást

ad csak, a tikkasztó naptól aszaltan, ó,hányszor képzeltem magam Róma örömeiközt.” ( Epistulae 22:7)! Két és fél év múl-va Jeromos visszatért a civilizált életbe. De bár a magánnyal felhagyott, soha nem ké-telkedett a cölibátus és a szüzesség fel-sőbbrendűségében.

A szüzesség természetes, a házasság csak a

bűnt [a bűnbeesést] követi... Dicsérem a há- zasságot, mert szüzeket ad nekem. Összegyűj-töm a rózsákat a tövisek közül... Miért haragszol, anya, lányod szüzességéért?...

Azért neheztelsz rá, mert királyt [Krisztust], nem pedig katonát választott magának jegye-

séül? Nagy megtiszteltetést szerzett neked: anyósa lettél az Istennek!E pistulae 22:19,20

Jeromos leginkább a tudományban érez-te magát otthon. Álma ellenére soha nemtagadta meg a pogány klasszikusokat, dealávetette őket teológiai érdeklődésének.Idővel vezető görög és héber tudóssá lett.382 ben Rómába ment, ahol Damasus püs- pök titkára és könyvtárosa volt. Damasusazonban 384 végén meghalt, és Jeromos

elvesztette állását. Nagyon kedvelte a jó-módú aszkétanők társaságát, számos tanít-ványa került ki közülük. Ezt azonban Ró-mában nem nézték jó szemmel, és Jero-mos úgy döntött, távozik a városból. 385

ben palesztinai zarándokúira indult két női barátjával, Paulával és Eustochiummal.386 ban együtt kolostort és zárdát alapítot-tak Betlehemben, és Jeromos itt tartózko-dott egészen haláláig, 420 ig.

Jeromos életének egyik legnagyobb al-kotása a Biblia latin fordítása, későbbi ne-vén a Vulgata, az általánosan használt vál-tozat volt. Ez, ha hibátlannak nem is te-kinthető, minden korábbi fordítást felül-

múlt. Ebben az időben az Ószövetség olva-sását némi zavar övezte. A többnyire göröganyanyelvű korai keresztyének nem tudtakhéberül, és ezért az Ótestamentum görög

fordítását, a Septuagintát használták (me-lyet az Újtestamentum gyakran idéz). Ez-zel a fordítással az volt a baj, hogy nemcsakaz Ótestamentum héber könyveit tartal-mazta (ezek a zsidók által elfogadott iratok,amelyek azonosak a mai protestáns Ószö-vetséggel), hanem egyéb könyveket is(melyeket ma apokrifeknek nevezünk). Bi-

zonytalanság volt tehát a tekintetben,hogy mely könyvek tartoznak az Ószövet-ségbe. Jeromos arra a következtetésre ju-tott, hogy csak a héber könyveket lehet ká-noninak vagy szentírásinak tekinteni. To-vábbá alapvetőnek tartotta, hogy a Bibliafordításánál a héber eredetiből, nem pediga Septuagintából kell kiindulnia. Megértet-te azt az alapelvet, hogy az ószövetségiSzentírást Isten a zsidókra bízta (Róma3,2; 9,4), és a keresztyénségnek nincs jogaolyan könyvekkel kiegészíteni azt, amelye-ket ők nem ismernek el.

Jeromos méltatlan vitába keveredett*Origenész miatt. Korábban lelkesen cso-dálta őt, de 393 ban hirtelenében megvál-toztatta álláspontját, és kíméletlenül tá-

madta az origenista eretnekséget. Emiattkínos szóváltásba bonyolódott régi barátjá-val, Rufinusszal, aki mindvégig kiállt Origenész eszméi mellett. A perlekedés Jero-mos legrosszabb vonásait domborította ki.Durva volt, közönséges és rosszindulatú.Érvei nemigen haladták meg a szőrszálhasogatást és a személyeskedést. Ráadásulalkatánál fogva szinte mindenkit elmartmaga mellől. Egy mai író mondja róla: „a barátságos női aszkétákat és az őt vakon iskövetők kis csoportját leszámítva, aligakadt olyan, akinek sikerült kitartón béké- ben élnie Jeromossal.” Talán nem is baj,hogy elutasította a házasság intézményét!



Ágoston 45

De Jeromos mindenképpen kiérdemeltehírnevét nem személyes szent életevagy teológiai látása, hanem tudományosmunkássága miatt. Lehetett bár óvatlan ésgőgös tudós, hatalmasat alkotott, és ezért

joggal emlékezünk rá.

Ágoston (Augustinus) A hit példaképe

Ágoston a legnagyobb keresztyén teológus

Pál apostol óta. Ő a nyugati egyház atyja.Gondolkodásának pozitív és negatív ele-mei meghatározóan hatottak a középkorszemléletére, de valójában az egész ke-resztyén teológiára, sőt az egész európaigondolkodásra. A XVI. században mind areformáció, mind az ellenreformáció Ágos-ton újrafelfedezéséből indult ki. *B. B.Warfield szerint a „reformációban Ágostonkegyelemtana végső győzelmet aratottÁgoston egyháztana fölött”.

Aurelius Augustinus 354 ben Thagasté ban (mai Algéria) született pogány apátólés hívő keresztyén anyától, Monicától.Karthágói diákként eldöntötte, hogy életéta bölcseletnek szenteli. A keresztség fel-vételére készülve természetszerűleg az

Ótestamentumhoz fordult, amin azonbanmélységesen megbotránkozott. A görög

bölcseletre hangolt elme az Ószövetségetnyersnek és lelketlennek láthatja csak.Ágoston ezt nem tudta elfogadni, és a manicheizmushoz fordult. Ez a perzsa erede-tű vallás úgy tartotta, hogy a világminden-ségben k ét végső elv: a világosság és a sö-

tétség érvényesül. Ezek szakadatlan harc- ban állnak egymással. A fizikai világmin-denség a sötétségből, míg az emberi léleka világosságból származik. Ez az elméletszámot ad a gonosz eredetéről. Ugyanak-kor tagadja, hogy felelősek vagyunk go-nosz tetteinkért (melyek a sötétségből

erednek). Ágoston azonban ráébredt, hogya manicheizmus legalább annyi kérdésthagy nyitva, mint amennyit megold, ésezért másutt kereste az igazságot.

Ebben az időben, 384 ben Milánóban ki-nevezték a retorika tanárának. E fontos ál-lásból természetes út vezethetett magaskormányzati hivatalhoz. Ágoston ekkor azújplatonistákat olvasta, és ott kielégítőbbmagyarázatot talált a gonosz kérdésére. Agonosz nem valóságos, Istentől függetlenelv. Nem önmagáért valón létezik, hanem

sokkal inkább a jó hiánya. Úgy is mondhat-nánk, hogy a gonosz a jón élősködik, vagy amegrontott jó. A kéj vágy, példának okán eltévelyedett szerelem. Ágoston hallgattaekkor * Ambrus prédikációit is. Nagy hatás-sal volt rá, ahogyan Ambrus az allegória ré-vén összebékítette az Ószövetséget a pla-tóm lelkiséggel. Ez azután előkészítetteÁgoston visszatérését a keresztyén hithez.

Ágoston nagy kihívással szembesült, ami-kor a kiemelkedő újplatonista bölcselő, Victorinus és a szerény szerzetes, Antal meg-téréséről szóló beszámolót olvasta. Gondo-latilag meggyőződött a keresztyénség iga-záról, de visszariadt a cölibátus kilátásától.(Feltételezte, mint akkoriban általában, hogya teljességgel odaszánt keresztyén ember

cölibátusban él.) Válaszút előtt állt, s ebbena feszültségben egy napon kiment a kertbe,ahol egy játszó gyermek hangja megszólítot-ta: ,Vedd, és olvasd!”. Ágoston felnyitottaPál levelét a Róma 13,13—14 nél: „öltsétekmagatokra az Úr Jézus Krisztust, a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnöskívánságok ébredjenek benne.” Ágoston

később így írt: „nem akartam továbbolvasni,de nem is kellett továbbolvasnom. A monda-tot azonmód magam fejeztem be, a bizalomvilágossága töltötte el szívemet, és a kétségminden sötétsége eloszlott.” Ez 386 augusz-tusában történt, és a következő húsvétkorAmbrus meg is keresztelte.



46 Az egyházatyák

Megtérése után Ágoston, néhány hason-ló gondolkodású társával együtt az aszkézisnek és a tudománynak szentelte életét.A következő néhány év során számos filo-zófiai munkát írt. 387 és 400 között tizen-három külön műben értekezett a manicheusok ellen. Külön felelősségének érezteezt, hiszen közvetlenül megismerte a manicheizmust, és korábban számos embertmaga térített erre az eretnekségre. Ezek-

ben a műveiben a szabad akarat (melyet amanicheusok tagadtak) mellett érvelt. A

bűnt nem Isten teremtette, és az nem isegyképpen örökkévaló vele. Az akarat sza-

bad, azt nem kényszeríti semmi, követke-zésképpen magunk felelünk a tetteinkért.E gondolatokat Ágoston Az akarat szabad-

ságáról című értekezésében fejtette kirészletesen.

388 ban Ágoston visszatért Afrikába. Ut-

ján igyekezett elkerülni a püspök nélküli vá-rosokat, tudván, hogy ráerőltethetik vala-mely püspöki széket. Mindenesetre 391 benellátogatott Hippóba, ott mindjárt ki is sze-melték, és „erőszakkal” presbiterré vagyis

pappá szentelték. 396 ban a püspök meg-halt, Ágoston pedig az örökébe lépett. Halá-láig, 430 ig megmaradt Hippo püspökének.

Papként szembesülnie kellett a donatistaszakadár mozgalommal, amely romlásbadöntötte az afrikai egyházat. A mozgalom312 ben a karthágói katolikus püspök fel-szentelésének vitatott érvényessége nyo-mán alakult ki. A küzdelem lényegében vé-ve a *Cyprianusra visszatekintő, régebbiafrikai „vértanú egyház” és az újabb, nem-zetközi katolikus egyház között folyt. Mint

mindig, könnyebb volt a meghasonlást kez-deményezni, mint gyógyítani. Mikor Ágos-ton színre lépett, a donatisták uralták a tere-

pet, míg az afrikai katolikus egyház helyzeteerősen elbizonytalanodott. 412 re azonbanÁgostonnak sikerült megfordítania a hely-zetet, és a donatistákat visszaszorítania. Fel-

kutatta a donatisták történetét, a nyilvános-ság elé tárta következetlenségeiket és túl-kapásaikat. Alkalmazta a propaganda eszkö-zeit, prédikált, sőt még népszerű dalokat isszerzett róluk.

Felhasználta az államhatalmat, még azerőszakot is ellenük. Kezdetben ez utóbbi-hoz nem szívesen folyamodott, de végül el-fogadta mint szükségszerű választ a do-natisták számos erőszakoskodására, illetvemint nevelési eszközt, ahogyan az iskolá-

ban is hasznos lehet a vessző. Az erőszakalkalmazására Ágoston az Otestamentum

ban talált igazolást, sőt kissé kétesebb mó-don a Lukács 14,23 ban: „Kényszeríts be-

jönni mindenkit”. Gyakran idézett mondá-sa: „Szeress, és tégy akaratod szerint”(„Dilige et quod vis fac”, In Johannes epis tulam ad parthos tractatus [Horniba az 1Jánosró l]) volt hivatva igazolni az erősza-

kot, hiszen az végső soron az „áldozat” ja-vát szolgálta, és így a „szeretetről” tanús-kodott. Ágoston ellenezte az eretneksé-gért kirótt halálbüntetést, de elméletébena középkori inkvizíció igazolást talált.

Ágoston elsősorban teológiailag támadtaa donatizmust, és érvelését az egyháztanraösszpontosította. Az egyházat katolikusnak(azaz egyetemesnek) mondta, míg a dona-tisták kizárólag Afrikában éltek. „Kurutytyolják, mint mocsárban a békák: »Csak mivagyunk keresztyének^’. A szakadás bűné- ben voltak vétkesek, elszakították magukatJézus Krisztus egyházától. így szembe-szálltak a szeretettel, és arról tettek bi-zonyságot, hogy nincs velük a Szentlélek.A donatisták a katolikus egyház némely ve-

zetőjének állítólagos istentelenségével ér-veltek (habár saját vezetőik sem kérked-hettek ártatlanságukkal). Erre azonbanÁgoston azzal felelt, hogy az egyház szent,mert az Krisztus egyháza. A sákramentumok akkor is érvényesek, ha istentelen papszolgáltatja ki őket, mert Krisztus adja a



Ágoston 47

sákramentumot. Ez az elv lehetővé tetteÁgoston számára, hogy (Cyprianusszal el-lentétben) elismerje a katolikus egyházonkívül (pl. a donatisták által) kiszolgáltatottsákramentumok érvényességét, habár hat-hatósnak csak akkor tartotta őket, ha az il-lető belépett a katolikus egyházba.

Ágoston dolgozta ki először a „láthatatlanegyház” tanát. Az egyházban nem mindenkivalóban keresztyén, sokan csak névleg azok. Nem tudjuk elválasztani az igazakat a hami-saktól. Egyedül Isten képes az emberek szí-

vében olvasni, és csak 0 tudja, kik az övéi.Ezért az igaz egyház határai láthatatlanok,csak Isten ismeri őket. Ágoston tehát meg-különböztette a látható egyházat (a külsőszervezetet) a láthatatlan egyháztól (az igazkeresztyének gyülekezetétől), melyet csakIsten lát. Ágoston szemében a láthatatlanegyház csakis a katolikus egyház kebelén

belül létezhetett, rajta kívül nincsenek igazkeresztyének. Kortársa, a donatista Tükoniusz, aki egyébként sokban hatott Ágoston-ra, Isten igaz népének gondolta a láthatatlanegyházat, mely létezhet akár a donatista,akár a katolikus egyházban. Ennek a ma márközhely számba menő felfogásnak nemakadt párja a korai egyházban.

Isten kimondhatatlan előre tudása szerint sokan, akik látszólag [az egyházon kívül] van-nak, válójában benne vannak [mert megtér-nek], és sokan, akik látszólag benne vannak, valójában kívüle vannak [mert csak névleg keresztények]... Világos tehát, hogy ha az egy-házon kívüliekről és belüliekről beszélünk, ak-kor a szív, nem pedig a test helyét kell meg-

fontolnunk... Egyazon víz mentette meg azo-

kat, akik a [Noé építette] bárkában voltak, és pusztította el azokat, akik kívüle rekedtek. így ugyanazon keresztség által jutnak üdvösségre a jó katolikusok és kárhoznak el a rossz kato-likusok meg eretnekek.

De baptismo , contra donatistam (Akeresztség, a donatisták ellen) 5:38 39

411 ben, alighogy a donatisták szétszó-ródtak, Ágostonnak a pelagianizmussal kel-lett szembenéznie. Pelagius skót vagy írszerzetes volt. (“Jeromos szerint Pelagiusnak a sok zabkása [ír nemzeti eledel] elvet-te az eszét!) Úgy vélte, hogy a keresztyénember bűn nélküli életet élhet, csupán Istentanításának és Jézus Krisztus példájának asegítségével. Úgy hitte, hogy Ádám bűnbe-esése nem vont maga után egyebet, mint ahalált és a bűn példáját, de nem tette a bűntelkerülhetetlenné. Ágoston élete végéig

szenvedélyesen, erőt nem kímélve küzdöttaz ilyen eszmék ellen.

Megtérésének kezdetén Ágoston úgyvélte, hogy a keresztyén élethez szüksé-günk van Isten kegyelmére, a Szentlélek belső segíts égére. Ugyanakkor hit te ,hogy a hitetlen ember tulajdon szabadakaratából, külső segítség nélkül is for-dulhat Istenhez. Másként szólva Isten akegyelmét (vagy a Szentleiket) adja azok-nak, akik hitben válaszolnak az evangéli-um szavára. Később azonban Ágoston akegyelem mélyebb elgondolására jutott.Immár magát a hitet is kegyelmi ajándék-nak tarto tta. „Mid van, amit nem kaptál?”(lKor 4,7). Az üdvösség teljes egészében,annak kezdete és folytatása Isten kegyel-méből van. Ebből a kegyelemből nem jutmindenkinek, nem mindenki hisz. Azok-nak adatik meg, akiket Isten erre kisze-melt, vagyis a választottaknak. „Nem azé,aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem akönyörülő Istené" (Róma 9,16). Erre afelfogásra 397 táján jutott, azután, hogymélyebben megism erte az emberi termé-

szetet, és alaposabban tanulmányozta Pálapostolt. Ezután írta megVallomások cí-mű művét, ebben nem sokkal a megtéré-se utáni időszakig, anyja haláláig számol

be az életéről, melyet immár az Is ten ke-gyelméről szerzett ismeret fényében ér-telmez.



48 Az egyházatyák

Te ébreszted föl bennünk magasztalásod örömét, mert magadért teremtettél bennün-ket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned... Meg kell emlékeznem un-dok módon elkövetett cselekedeteimről és a testi romlottságról, amelybe zuhant a lelkem. Nem mintha szeretném őket, hanem azért emlé-kezem róluk, hogy szeresselek téged, Istenem...

E[platonikus]könyvekben olvastam... „Kez-detben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és

Isten volt az Ige...” Ámde, hogy „az Ige testté lön és miköztünk lakozék " nem olvastam ben-

nük... Erre [hogy Istennel megpihenjek] vá- gyakoztam magam is. Engem nem idegen vas kötözött bilincsbe, hanem saját akaratom va-

sa. Az ördög akaratomra kulcsolta karmait, láncot kovácsolt belőle és pórázra fűzött engem.

Elrugaszkodott akaratomból lám szenvedély született. Kiszolgáltam a vágyat, szokás lett be-lőle. És mert a szokásnak nem szegültem el-lene, végül szükségszerűséggé változott... Ir-

galmad fólségében van csupán minden remé-nységem. Add, amit parancsolsz, és parancsold, amitakarsz.Vallomások 1:1; 2:1; 7:9;8:5; 10:29

Noha Ágoston érett felfogása 397 re márlényegében véve kialakult, részletes kifejté-sére éppen a Pelagiusszal folytatott vita adott alkalmat. A pelagianusok ellen Ágoston

majd húsz éven át dühödten harcolt, főkéntírásaival, de állami és egyházpolitikai eszkö-zökkel is. Hitte, hogy „Ádámban” mindenki bűnbe esett, következésképpen mindenki (acsecsszopók is) bűnös és a bűnre hajlamos.E hajlam a „konkupiszcencia” (testi vágy)formájában jelenik meg, és uralja az egészemberi nemet (ennek a nemi vágy csupán az

egyik legfőbb példája). A bűnbeesett emberabban a szánalmas helyzetben van, hogy bárelkerülhetetlenül, mégis szabadon vagyakarattal követi el bűnét. Megtartja szabadakaratát és felelősségét, amennyiben szabadon akarja, amitakar, de nem szabad aztakarni, ami akötelessége.

Irgalmasságában Isten úgy határozott,némelyeknek megadja az üdvösséget, má-soknak azonban nem. Teszi ezt kegyelmeáltal. Először adjaható kegyelmét. Ez ser-kentőleg hat, vagyis megelőzi az ember

jóakaratát. „A kegyelem nem [a jót] akaróembert találja meg, hanem a jó akarásárakészteti őt.” A kegyelem hathatós is, ma-radéktalanul teljesíti célját, az akarat meg-változtatását. Ezt nem a szabad akarat fel-számolásával, hanem megnyerésével te-szi. Isten a csalhatatlan csábító, megnyeri

a lelket oly módon, hogy a lélek örömmelés szabadon válaszol. Ha már az akaratmegváltozott, akkor együttműködhet a ke-gyelemmel. Azegyüttműködő kegyelemre azért van szükségünk, mert megtért aka-ratunk még mindig gyenge, és Isten segít-sége nélkül hamarosan vétkeznénk me-gint. Ha mindvégig ki akarunk tartani, ésüdvözülni akarunk, akkor újabb kegye-lemre, azállhatatosság kegyelmére is szük-ségünk van. Ebben nem mindenki része-sül, aki a keresztyén élet útján elindult, ha-nem csak a választottak.

Isten nem azért részesíti kegyelmében az embereket, mert ismerik, hanem azért, hogy megismerjék Ót. Megigazító igazságában

sem azért részesíti az embereket, mert már

igazak, hanem azért, hogy szívükben igazak-ká legyenek... Ha valamely parancsolatot a büntetéstől való félelemben tartanak meg, ak-kor szolgai, nem pedig szabad, tehát nem is igaz módra tartanak meg. Mert a gyümölcs csak akkor jó, ha a szeretet gyökeréből nő ki...

Az az ember tett meg hosszú utat az igazság útján, aki ez utat járva fölismeri, mily

messze van az igazság tökéletességétől.D e S piritu et literra (A Lélek és a betű)11,26,64.

Ágostonnak még két másik alapvetőmunkájáról kell szólnunk. 399 és 419 kö-zött írta legnagyszerűbb dogmatikai mű-vét, A Szentháromságról címűt. Ebben ősz



szefoglalja a korai egyházatyák eredmé-nyeit és rendszerezi a Szentháromságrólkialakított tanítást. De nem elégszik meg atanítás puszta közlésével.

... hisszük, hogy az Atya, a Fiú és a Szent-lélek egy Isten, az egész mindenség teremtője és ura. A személyek egymáshoz való kölcsönös viszonya adja a Háromságot és a lényegben való egységet. Ennek megértését keressük, és attól kérjük hozzá a segítséget, akit meg aka-runk érteni...

A hit keres, az értelem talál, ezért mondja a próféta: „Ha nem hiszlek, nem értitek meg. (Ésaiás 7,9).A Szentháromságról 9:1; 15:2

Az egyház által magyarázott Szentírástekintélye alapján hiszünk a Szenthárom-ság tanában, vagyis abban, hogy Isten há-rom egylényegű személy. De ez mit jelent?Az értelem fel akarja fogni azt, amit hit általhiszünk. Ágoston analógiák alkalmazásával

törekszik erre, melyeket az Isten hasonla-tosságára formált emberi lélekben keres.Számos lehetséges analógiát vizsgál meg,ezek többsége a lét, a tudás és az akaráshármasságán alapul. Utolsó és legjobb ana-lógiaként az Istenre emlékező, az őt meg-értő és szerető elmét hozza föl. Az elme Is-tenre való emlékezésének, istenértésénekés istenszeretetének viszonyát vizsgálva,Ágoston a Szentháromság három szemé-lyének kapcsolatába igyekezett betekintéstnyerni. Végül azonban ráébred a legtökéle-tesebb analógia hitványságára is, mertmost csak „tükör által homályosan látunk”(lKor 13,12).

413 és 427 között írta Ágoston legterje-delmesebb művét, Az Isten várná1

. 410

ben barbárok meghódították Rómát. E pél-dátlan szerencsétlenségért a keresztyénséget vádolták mondván, az istenek meg-haragudtak, amiért az emberek elfordultak ‘így a Septuaginta, az eredeti héber szerint: „nem maradtok meg". (A ford.)

Ágoston

tőlük. Ágoston erre a válságra a korai egy-ház legnagyobb apologetikai munkájávalválaszolt. Ennek első részében azzal érvel,hogy a pogány istenek sem földi, sem

mennyei jó szerencsét nem hoztak. MertÁgoston szemében a keresztyénség nemföldi, e világi sikereket kínál (*KaiszareaiEuszebiosznak a Constantinus császármegtéréséhez fűzött vérmes reményeivelellentétben). Az evangélium belső békétés örökkévaló sorsot ígér. A második rész- ben Ágoston két különböző városnak vagytársadalomnak, az Isten városának és a Sá-tán városának, a mennyei és a földi város-nak, Jeruzsálemnek és Babilonnak a sorsátköveti nyomon a teremtéstől az örökkéva-lóságig. E kettő nem egymással vetélkedőnemzet vagy szervezet (miként az állam ésaz egyház), hanem az emberek két csoportja. Két szeretet bélyegét viselik magu-kon: az istenszeretetét szemben az önsze-

retettel; az örökkévalóság szeretetét azidőbeli dolgok szeretetével szemben. Két várost formált a két szeretet: a földi vá-

rost az önszeretet mely Isten megvetéséhez vezet, és mennyei várost az istenszeretet, mely az én megvetéséhez vezet. Az előbbi önmagát, az utóbbi Istent dicsőíti... Az egyik városban az uralkodókat és az uralma alá hajtott nem-

zeteket az uralkodás szeretete uralja; a másik városban az uralkodók és az alattvalók sze retetben szolgálják egymást, az alattvalók az engedelmesség, az uralkodók a mindenkivel törődés által... Ez a két város két emberi kö-

zösséget jelent. Az egyik arra van elrendelve, hogy Istennel együtt örökkévalón uralkodjék, a másik pedig arra, hogy az ördöggel együtt

szenvedje az örökkévaló büntetést... A polgá-

rok a bűntől megrontott természetük folytán beleszületnek a földi városba, de beleszületnek a mennyei városba a természetet a bűntől meg-

szabadító kegyelem által.De civitate Dei (Isten városa)14:28 15:2

49



50 Az egyházatyák

Ágoston 430 ban halt meg, éppen amikor a barbár hódító sereg Hippo városát készült bevenni. A nyugat római civilizáció meg-roppant. Ágoston azonban az Isten városá-

ban a klasszikus kultúrát átemelte az új ke-resztyén kultúrába. A korai egyháznak ez alegnagyobb műve számos tekintetben elő-revetítette a középkort.

Alexandriai Kürillosz

(Cyrill, Cirill) Jézus a megtestesült Ige

Kürillosz 412 ben foglalta el az alexandriai püspöki széket, nagybátyját, Theophilosztkövetve. Hírnevét nagyobb részt Nestoriuskonstantinápolyi püspökkel folytatott vitájá-nak köszönheti. A 381 es *konstantinápolyizsinat óta, mely Alexandria helyett Konstan-tinápolyi nevezte a keresztyénség második

püspökségének, keserű csatározásokat ví-vott a két püspökség. Kürillosz nagybátyja,Theophilosz korábban száműzetésbe ker-gette *Aranyszájú Jánost, most pedigKürillosz készült ugyanerre, csak éppen

Nestoriusszal szemben. Kürillosz halálaután utóda és egyben unokaöccse, Dioszkurusz híven követte a családi hagyományt.Tévedés volna azonban merő egyházpoliti-kai intrikának venni mindezt. Kürillosz azértállt szemben Nestoriusszal, mert nézeteikalapvetően különböztek Jézus személyéről.

Nestorius népszerű prédikátorként lettKonstantinápoly püspöke 428 ban. JézusKrisztus személye tekintetében az antiochiai iskola tanítását követte, vagyis Krisz-tust Jézusnak, az embernek tartotta, aki-

ben Isten Igéje lakozott. Jézus, az ember alehető legszorosabban kapcsolatban áll Is-tennel, az Igével, a cél és az akarat tekinte-tében egyek. Végső soron bárhogy is kí-sérletezett Nestorius egyesítésükkel, írá-saiban külön egyének maradtak. Nesto

riusnak a megtestesülésről tanított elmé-letét nevezték „pantomim lónak” is (ti. kétletakart ember alakít egy lovat). 1910 benfelfedezték Nestorius korábban elveszett-

nek hitt, Liber Heraclidi (Hérakleidész vá-sára) című művét. Kiolvasható belőle Nestorius azon igyekezete, hogy ortodoxmódon Jézus Krisztus egységét állítsa, deebbéli sikere nem látható.

Nestorius konstantinápolyi prédikációi- ban tagadta Szűz Máriatheotokosz (istenszü-lő) mivoltát. Jézus, az ember született Má-riától, nem pedig Isten, az Ige. Kürilloszhozeljutott ennek a híre, amit nem hagyhatottszó nélkül. Először határozott, de udvariaslevélben kifejtette álláspontját Nestoriusnak, kérlelte, ismerje el atheotokoszt és le-gyen közöttük béke. Nestorius azonbannem engedett, ezenközben Kürillosz meg-nyerte Róma támogatását. Most már kér-lelhetetlen levélben követelte Nestoriustól,

hogy tíz napon belül engedelmeskedjék, ésírjon alá tizenkét „anatémát”, azaz ítéljen eltizenkét olyan kijelentést, amely Kürilloszszerint Nestorius eretnek nézeteit fogal-mazza meg. Nestorius nem engedett, a csá-szár pedig összehívta az *efézusi zsinatot,ahol Nestoriust megfosztották hivatalától.

Kürillosz álláspontja igen egyszerűneknevezhető. Jézus Krisztus nem olyan ember, akiben Isten, az Ige lakozik, hanem ŐIsten, a megtestesült Ige. Kürillosz valójá- ban a megtestesülés tanáért harcolt Nesto-rius ellen. Isten, az Ige, aki Istentől, azAtyától örökkévalón született, az időbenemberként született Szűz Máriától. Követ-kezésképpen Máriáttheotokoszmk kell te-kintenünk, hiszen a tőle született emberJézus nem más, mint Isten. Krisztusbannem az ember Jézus és az Ige Isten kap-csolódik össze, hanem „az Ige testté lett”(Jn 1,14), vagyis az Ige Isten egyesítettemagát a teljes emberi természettel (lélek-kel is), és em berré lett. Ez az egyesítés Jé-



Kürillosz 51

zus Krisztust egy hiposztázissá, egy léte-zővé teszi. Az Ige és ember voltának egye-sülése e zért kapta a „hiposztatikus egyesü-lés” nevet.

Kürillosz élt továbbá egy olyan formulá-val, melyet ugyan *Athanasiusnak tulajdoní-tott, de amely valójában Apollinaristól szár-mazik. „Az Igét egyetlen megtestesült iste-ni természetnek” nevezte. Ez később azon-

ban bajosnak tűnt, mert a Krisztus két te r-mészetébe vetett hitet tartották ortodox-nak. Kürillosz azonban minden további nél-

kül „két term észet” egyesülésének látta Jé -zus Krisztust. Másképpen szólva a két ter-mészet, az emberi és az isteni elválasztha-tatlanul összekapcsolódott Jézus Krisztus-

ban, egyetlen valóságot alkotva pontosanúgy, ahogyan a test és a lélek összekapcso-lódása alkotja meg az emberi személyt. Mitöbb, „a két természet különbözősége azegyesülés következtében nem szűnt meg”(Epistulae 4).

Kürillosz és Nestorius különbségét akövetkezőképpen lehet összefoglalni: Nes-torius Jézusról és az Ige Istenről beszélt,míg Kürillosz úgy hitte, hogy maga Jézusaz Ige. Ismét az a kérdés vetődik tehát föl,ki volt az em ber Jézus? Nestorius em ber-nek gondolta, aki egyedülálló módon és tö-

kéletesen egyesült az Igével, Kürillosz pe-dig a meg testesü lt Igének állította őt. N es-torius világosan kimondta: „Egy két vagyhárom hónapos csecsszopót aligha mond-hatok Istennek”. (Szókratész: Egyháztörté-net 7:34).

Miként Athanasius Arius ellenességét,Kürillosz Nestoriusszal szembeni küzdel-mét is a megváltás tanáért érzett aggoda-lom fűtötte. Kürillosz hitte, hogy az eucharisztiában Jézus életet adó testétől kapunkéletet (Jn 6,48 58). Teste azért ad életet,mert az nem a merő emberé, hanem a meg-teste sül t Igéé.

Azt nem mondjuk, hogy az Ige természete

saját átváltozása révén lett testté, de nem is alakult át lélekből és testből álló egész ember-ré; azt állítjuk viszont, hogy az Ige személye

szerint (hiposztatikusan) egyesítvén magá-

ban az értelmes lélektől átlelkesített testet, megmagyarázhatatlan és fölfoghatatlan mó-don emberré lett... így tehát 0, aki minden korok előtt már létezett és az Atyától született, test szerint született meg, asszonytól. Nem arról van szó tehát, hogy az isteni természet a

szent szűztől vette kezdetét... Hanem mivel értünk és üdvösségünkért hiposztatikusan

egyesítette magát az emberi testtel és asz szonytól megszületett, ezért test szerint szü-letettnek mondjuk... Nem oszthatjuk fel az egy Úr Jézus Krisztust két fiúvá [Isten Fiává és ember fiává]. De az sem elegendő az igaz tanításhoz, ha két személy egységének tekint-

jük, mint egyesek teszik [Nestorius]. Mert az írás nem azt mondja, hogy az Ige egyesítette magát egy ember személyével, hanem azt, hogy testté lett. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy részesedett a testből és vérből, mint mi. Testünket sajátjává tette, de nem

szűnt meg Istennek lenni.E pistulae 4

Ha valaki nem vallja Immánuelt igaz Is-tennek, és ezért a szent szüzet theotokosznak, annyiban, hogy ő testben hordta a testté lett

Igét, legyen kiátkozva.I. A nathema

Ha valaki nem vallja az Úr testét életadó-nak és az Atya Isten Igéje tulajdon testének, hanem azt a látszatot kelti, hogy az valamely más személyhez tartozik, aki csupán dicső-

ségben egyesül az Úrral, és akiben az isten- ség lakozik, ha valaki nem vallja, hogy az Úr teste azért ad életet, mert a mindennek életet adó Ige teste, legyen kiátkozva.II. A nathema

Kürillosz 444 ben halt meg. Olyannaklátjuk ma, mint látták életében: viták forrá-sának. Az egyiptomi egyház és sokan má-sok az ortodoxia nagyszerű atyjának tart-



52 Az egyházatyák

ják, aki megvédte a megtestesü lés tanát.Mások inkább *Theodorétosz véleményétfogadnák el, aki így írt róla:

Végre és nagy nehézségek után a gazember

elment. A jók és szelídek hamar távoznak; a gonoszok mindig sokáig maradnak... Tud-ván, hogy ez ember gonoszkodása nap mint nap növekedett és ártott az egyház testének, az Úr úgy lenyeste, mint gonosz fekélyt, és le-mosta a gyalázatot Izráelről. A maradók va-lóban örvendeznek távoztam A halottak, meglehet, szomorkodnak. És okunk van az aggodalomra, nehogy annyira bosszankod-

janak társasága miatt, hogy még visszaküld- jék hozzánk... Óvakodnunk kell tehát. Külö-nösen szentséged dolga, hogy teljesítsd eme

feladatot: mondd meg a sírásóknak, hogy nagy és súlyos követ helyezzenek sírjára, ne-hogy visszatérjen, és megmutassa csalfa ész-

járását megint. Vigye új tanításait az ár-nyékvilágba, és hirdesse ott éjjel nappal...

Valóban sajnálom a nyomorultat!E pistulae 180 (Domnus antiochiai püs-

pöknek).Aligha kell Kürilloszt feketén fehéren

ábrázolnunk. Elismerhetjük a m egtestesü -lés tanának védelmében nyújtott nagy tel-

jesítm ényét, ugyanakkor látnivaló, hogyegyáltalán nem ódzkodott a konstantiná-

polyi püspök durva elmozdításától.

Az efézusi zsinat (431)

II. Theodosius császár azé rt hívta össze431 júniusában az efézusi zsinatot, hogyvéget vessen *Kürillosz és Nestorius vitá-

jának. A Nestoriust támogató antiochiai párt késve érkeze tt . Róma támogatását él-vezve Kürillosz tizenöt napig várt, majdmegnyitotta az ülést, melyen Nestoriustmegfosztották hivatalától.

Az antiochiaiak négy nap múlva megér-keztek. Kürillosz zsinatát nem ismerték el,

és saját zsinatot hívtak össze, amely elítél-te Kürilloszt. Itt mintegy harminc antiochi-ai püspök volt jelen, a Kürillosz zsinatánrésztvett kétszázzal szemben. Két hét el-

teltével megérkeztek a nyugati küldöttek,ők Kürillosz zsinatát ismerték el. Ez vo-nult be a történelembe harmadik ökume-nikus zsinatként. A történtek után Keletenzűrzavar és megosztottság támadt. Ale-xandria elszakadt Antiochiától. Végül 433

ban valamiféle egyezség születet t. Küril-losz elismerte az antiochiaiak Újraegyesü-lést Formulá mk nevezett, mérsékelt do-kumentumát, cserébe az antiochiaiak elis-merték Nestorius leváltását. A felmerültvádakkal ellentétben Kürillosz nem adtaföl korábbi tanítását a formula elfogadásá-val. Igaz, hogy a dokumentum nem mon-dott ki mindent, amit Kürillosz mondhatottvolna, és a megfogalmazása sem egyezettaz övével, de a megtestesülés, amiért Nes-

torius ellen síkra szállt, világosan megfo-galmazódott benne. A formula és Kürillosztanításának állítólagos ellentmondásai nemfelelnek meg a valóságnak.

Valljuk tehát, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, tökéletes Isten és töké-letes ember, akinek értelmes lelke és teste van. Az Atya Istentől született az idők kezdete

előtt, és az utolsó napokban Szűz Máriától embernek született értünk, üdvösségünkre. M int Isten egylényegű (homoousziosz) az Atyával, és mint ember egylényegű (homoousziosz) velünk. Mert benne két természet egyesült, és ezért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk. Az össze nem zavart egyesülés-nek ebben az értelmében valljuk a szent szü-

zet thetokosznak, mert az Ige Isten megtes-tesült, emberré lett, és fogantatásától kezdve egyesült az anyjától vett templommal.

Am i az evangéliumokban és a levelekben az Úrral kapcsolatban használt kifejezéseket illeti, tudjuk, hogy a hittudósok némelyükön közös [az egy személyhez kötődő] dolgokat ér-



tenek, némelyüket pedig [a két természethez kapcsolva] megkülönböztetnek, az értékese-ket Krisztus istenségének, a közönségeseket

pedig emberségének tulajdonítják. ÚJRAEGYESÜLÉSI FORMULA

Az efézusi zsinat, Theodorétosz

Küroszi Theodorétosz(Cyrusi Theodoretus)

Jézus: Isten és Ember

Theodorétosz a IV század végén született

Antiochiában. Szerzetes lett, majd 423 banerős nyomás alatt elfoglalta az Antiochiátólötven mérföldre eső Kürosz püspöki szé-két. Ő volt a IV és V századi antiochiai teo-lógusok utolsó nagy alakja. Kiemelkedő tel-

jesítményt nyújtott küroszi lelkipásztor-ként és exegétaként, az antiochiai iskolaszemléletének megfelelően „betű szerint”értelmezve a Bibliát. Rengeteget írt, egyebek mellett apologetikai munkákat is. Egy-háztörténetében a 325 től (ahol *KaiszareaiEuszebiosz abbahagyta elbeszélését) 428ig terjedő időszakot mutatja be. E munkájátáltalában kevésbé jelentősnek találják, mintSzókratész, illetve Szozomenosz ugyaneztaz időszakot tárgyaló munkáit.

Theodorétosz legfőképpen a Jézus Krisz-tus személyéről szóló tanításával járult hoz-zá a teológiához. *Kürillosz és Nestorius vi-tájában az utóbbi mellett állt ki, s az előbbiellen több vitairatot is kiadott. Az egyikbenKürillosz tizenkét anatémáját cáfolta. Kiirilloszt azonban félreértette, mert azt hitte ró-la, azt tanítja, hogy az Ige mint Isten, isten-ségében szenvedett. De Kürillosz világosan

megkülönböztette azt, ami az Igére mint Is-tenre, isteni természetére nézve igaz, attól,ami az emberi term észettel való egyesüléserévén rá mint „test szerint” való emberrenézve igaz. Következésképpen Kürillosz

szerint az Ige mint Isten szenvtelen vagyképtelen szenvedni, ellenben emberként,testben, szenvedett értünk. Theodorétoszkorai, Kürillosz ellenes írásait az 553 askonstantinápolyi zsinat elítélte.

Idővel azonban Theodorétosz gondolko-dása kiérlelődött. Korábban azon az állás-

ponton volt, hogy Jézus Krisztusnak kéttermészete és hiposztázisa volt. Későbbazonban megkülönböztette Krisztus egyhiposztázisát vagy személyét a két termé-szetétől vagy szubsztanciájától (azaz isten-

ségétől és emberségétől). Köztes utat ke-resett Jézus Krisztus két személlyé vagykét Fiúvá (Isten Fia és ember Fia) valószétválasztása és a két természet egybemosása között. Ezt az álláspontot fogadtael a *khalkedóni zsinat.

A 449 es efézusi, úgynevezett „rabló zsi-nat” megfosztotta Theodorétoszt hivatalátólés száműzte. Két év múlva a khalkedóni zsi-nat visszaállította jogaiba, amelyen, ha von-akodva is, anatémát mondott Nestoriusra.

Azt tanultam, hogy az egyszülöttben, mi Urunk Jézus Krisztusban, az emberré lett Ige

Istenben higgyek. De tudom a különbséget test és istenség között, valamint profánnak tekintem azokat, akik az egy Úr Jézus

Krisztust két fiúvá választják széjjel, de azo-kat is, akik más irányban haladva egy termé-

szetűnek mondják az Úr Jézus Krisztus isten- ségét és emberségét. E szélsőségek ellentmon-danak egymásnak, míg köztük halad az evangéliumi tanítás útja.E pistulae 109

Az Ige Isten emberré lett, de nem azért, hogy a szenvtelen [isteni] természet érzővé

váljék, hanem azért, hogy [emberségünk] ér- zékeny természete a [krisztusi] szenvedés ál-tal elnyerje a szemtelenség ajándékát. E pistulae 145

53



54 Az egyházatyák

Nagy Leó„A méltatlan örökös”

Leó 440 és 461 között töltötte be a római püspöki széket, az egyik legnagyobb pápavolt, ezért is mondják „Nagy Leónak”. Anagyformátumú ember 452 ben személye-sen győzte meg Attila hun királyt, hogyforduljon vissza, és ne támadja meg Rómát.Három év múlva, amikor a vandálok bevet-ték a várost, sikerült gátat vetnie a pusztí-tásnak és gyilkolásnak. Leó a hírnevét

mindenekelőtt a Jézus Krisztus személyé-ről, illetve a pápaságról szóló tanításánakköszönheti. Jézus Krisztusról szóló tanítá-sát különösen a Flavianushoz írt levelében(Tomus) fejtette ki, melyet az eretnekEutükhész cáfolatára írt.

Az eutükhizmus a Jézus Krisztus sze-mélye tekintetében kialakult negyedik ésegyben utolsó nagy korai keresztyén eret-nekség. Arius tagadta Jézus istenségét,Apollinaris teljes ember voltát, Nestoriust

pedig azzal vádolták, hogy Krisz tust kétkülön személynek, az Istennek mint Igé-nek és Jézusnak mint embernek vette. Eu-tükhész ellen azt hozták fel, hogy Krisztuskét természetét (istenségét és embersé-gét) összemossa és holmi elegyet alkot. Ha

a sárga festéket összekeverjük kékkel,zöld festéket kapunk, mely immár semnem sárga, sem nem kék festék; ha egy lo-vat szamárral keresztezünk, öszvért ka-

punk, amely ugyancsak nem szamár, semnem ló. Ehhez hasonlóan Eu tükhészt azzalvádolták, hogy Krisztusból az istenség ésaz emberség keverékét hozza ki, bizonyos

tertium quid-et (harmadik valamit), amelyse nem Isten, se nem ember.Eutükhész idős szerze teské nt nagy tisz-

teletnek örvendett Konstantinápolyban.448 ban azonban eretnekséggel megvádol-ták, és Flavianus püspök kénytelen kellet-len eljárást indított ellene. Ennek követ-

keztében elítélték Jézus K risztus két te r-mészetének az összemosásáért, habár ér-veltek úgy is, hogy Eutükhész csupánmegzavarodott, nem pedig szándékosankövetett el eretnekséget. Elítélése kapóra

jö tt Dioszkurusznak, aki 444 óta töltöt te be az alexandriai püspökséget. Nagy buz-galommal szállt síkra Eutükhész mellett,ezzel is nagybátyja, *Kürillosz nyomdokai-

ba lépve. Eutükhész hozzá fordult segítsé -gért, ő pedig rábírta a császárt, hogy zsina-tot hívjon össze, amely 449 ben össze is

ült Efézusban. A szándék az volt, hogy új-rajátsszék a 431 es zsinatot, csak némiszerepcserével, Flavianus lépett Nestorius, Dioszkurusz pedig Kürillosz helyébe.Egy döntő különbségre azonban nem szá-mítottak, Róma ugyanis Leó személyébenezúttal nem Alexandriát, hanem Konstanti-nápolyi támogatta. Ennek ellenére Diosz-kurusz a császári tisztségviselők révénkézben tartotta a zsinat irányítását. LeóTomus-ét nem engedték felolvasni. Eutü-khészt visszaállították jogaiba, a vezető antiochiai püspököket (köztük *Theodorétoszt) megfosztották hivataluktól. A kons-tantinápolyi Flavianus pedig néhány napmúlva belehalt őreitől kapott sérüléseibe.

A kiebrudalt antiochiai püspökök Leóhoz

fordultak segítségért, aki maga is határo-zottan elutasította a zsinat végzését. 0 ad-ta a zsinatnak a „rabló zsinat” történelmielnevezést. Leó tiltakozott, de Keletennem volt különösebb befolyása. Dioszku-rusz ' élvezte a császár bizalmát, és az újkonstantinápolyi püspök az ő embere volt.A dolgok akár ennyiben is maradhattak vol-

na, ha 450 júliusában a császár nem esik lelováról, és nem hal meg. Az új császár,Markiánosz az antiochiai iskola felé húzott,és egybehívta a *khalkedóni zsinatot.

Leó a Tomus-ban összefoglalta a Nyugataddigi krisztológiai tanítását. A JézusKrisztus személyéről kialakított felfogása



Nagy Leó 55

üdvösségtanán nyugszik. Ahhoz, hogy üd-vözíthessen bennünket, Jézus Krisztusnakegyszerre kellett Istennek és emberneklennie. Emberségének teljesnek kellett

lennie „mindabban, ami a miénk”, de a bűnnélkül. Következésképpen ké t term észetevan: isteni és emberi. Eutükhésszel szem-

ben azt állította, hogy „mindkét te rmész e-te maradéktalanul megőrzi tulajdonságait”.Jézus éhezett, ámde megetette az ötezret

abban ember, ebben Isten volt. Mint ember megsiratta, mint Is ten feltámasztotta

Lázárt, a barátját. Egyetlen személy volt,de ezt nem szabad úgy értelmezni, hogykét természete egybemosódjék, tertium quid nincs. Kürilloszhoz képest Leó keve-sebb hangsúlyt fektetett Jézus Krisztusegységére, de nem tekintett el tőle. IstenFia 0, a Szentháromság második szemé-lye, aki Máriától született. „A szenvtelenIsten nem tartotta méltóságán alulinak,hogy érző em berré váljék.”

A khalkedóni zsinaton felolvasták LeóTomus ií, a püspökök pedig felkiáltottak:„Péter szólt Leó által. így tanított Kürillosz. Leó és Kürillosz ugyanazt tanítja.” Eztaz állítást persze azóta is vitatják. Egy do-log azonban bizonyos: Leó és Kürillosznem tanította ugyanazt abban az értelem-

ben, hogy nem különböznek. Azon azonbanel lehet vitatkozni, hogy vajon elfogadhat-

juk e vagy sem kettejük tanítását egyszer-re anélkül, hogy ellentmondásba kerüljünk.

Az örökkévaló Atya egyszülött és örökkévaló Fia a Szentlélektől és Szűz Máriától született. Ez az időben való születés semmi módon nem von el semmit isteni és örökkévaló születésétől, ahhoz nem ad hozzá semmit. Ez teljességgel azért volt, hogy helyreállítsa az embert, akit megtévesztett az [ördög], hogy legyőzze a ha-lált, és saját hatalmánál fogva elpusztítsa az ördögöt, akinek kezében volt a halál hatalma. Mert nem győzhettük volna le a bűn szerzőjét és a halált, ha ő, akit nem szennyezhetett be a

bűn és nem ejthetett rabságába a halál, nem veszi magára és nem teszi magáévá termé-

szetünket.T omus 2

Leó a római pápaságról szóló tanításávalis hírnevet szerzett magának. Róma a IVszázad második felétől kezdve egyre hatá-rozottabban fogalmazta meg igényeit. Leóösszefoglalta és egybefüggő egésszé for-málta elődei tanítását, ami nem áll távol amai pápai igényektől. Szemében a pápa Pé -ter „méltatlan örököse”. A római jog sze-

rint az örökös lép az elhunyt helyébe. Ezazt jelenti, hogy a pápa Péter örökösekéntmegörökli mindazt a hatalmat, amellyelJézus Krisztus Pétert felruházta (Mt 16,18 19). Bizonyos értelemben maga Péterszól és cselekszik a pápa által. Ez egészenmás szintre emeli a pápát a többi püs- pökhöz képest. Több ő, mint az első vagyvezető püspök. Hatalmukat a püspökök a

pápától származtatják, aki belátása szerintelmozdíthatja őket. A pápa felel az egyház-kormányzásért szerte a világon.

Leó igényeit a Kelet soha nem ismerteel. A Nyugat a középkor folyamán változómértékben, de elfogadta. Leó a pápát Pé terméltatlan örökösének tartotta. A minősí-tésnek jelentősége van. A pápa státusza jo-

gi természetű, nem függ személyes szent-ségétő l vagy érdem eitől. A középkorban éskésőbb is gyakran kellett hivatkozni erre akülönbségtételre, mert egynémely pápaerkölcse inkább bizonyult hírhedettnek,mint híresnek.

Az áldott Péter, az általa megkapott szikla-hatalomban kitartván, nem hagyta oda az egyház kormányrúdját, melyet kezébe vett...

Ma mind teljesebben és hathatósabban végzi azt, ami reá bízatott, minden részletében tel-

jesíti feladatát és kötelességét... És ezért, ha mi valamit helyesen teszünk és helyesen kije-lentünk, az az ő munkájából származik, és annak érdemeit szaporítja, akinek hatalma



56 Az egyházatyák

él és tekintélye uralkodik székében... [Péter] ismerhető fel és tisztelhető szerény szemé-lyemben... és méltóságát nem csökkenti ez oly méltatlan örököse sem... Amidőn tehát buzdításainkat halljátok, szent testvérem, higgyétek, hogy ő szól, akit m i képviselünk. S ermones (Prédikációk) 3:3 4

A khalkedóni (chalcedoni)zsinat (451)

A khalkedóni zsinatot Markianosz császárhívta egybe, hogy döntsön a *Leó által márelítélt Eutükhész ügyében. A 451 októbe-rében tartott tanácskozás Khalkedónban(Konstantinápollyal szemközt, a Boszpo-rusz túloldalán) ült össze. Később a negye-dik általános vagy ökumenikus zsinatkénttartották számon.

A zsinat visszahelyezte jogaiba a 449 esefézusi „rabló zsinaton” elítélt antiochiaiakat, Eutükhészt és az alexandriai Dioszkuruszt pedig elmozdította. Felolvasták és jó-váhagyták a *niceai és a '•'konstantinápolyizsinaton elfogadott hitvallásokat, *Kürillosz két levelét (egyikük részét képezte azÚjraegyesülési Formulának) és Leó Tomus át. A püspökök ezzel befejezettnek is tekin-

tették volna dolgukat, de a császár a biro-dalmi egység érdekében mindent latba ve-tett egy újabb hitvallásért. így születettmeg a Khalkedóni Hitelvi Döntés.

A Döntés idézi a niceai és a konstantiná- polyi hitvallást. Ez elvben elég is lett volnaaz ortodoxia meghatározásához, de sajnos

Nestorius és Eutükhész tanítása többet kí-

vánt. így bevették Kürillosz két levelét Nestorius cáfolataként és Leó Tomus át azeutükhizmus ellenszereként. Ezután kö-vetkezett a kulcsszakasz:

[A zsinat] szemben áll azokkal, akik a megtestesülés titkát a Fiúk kettősségévé osztják [ezzel vádolták Nesztoriuszt], és

kizárja a papságból azokat, akik merészelik azt állítani, hogy az Egyszülött Istensége ér-

zékeny és képes a szenvedésre [Arius vagy Eutükhész?]; ellenáll azoknak, akik képzele-tükben összekeverik Krisztus két természetét [Eutükhész]; elkergeti a gyülekezetből azokat, akik a tőlünk átvett „szolgai formát" [azaz emberséget] mennyei vagy más [emberfeletti]

szubsztanciának képzelik [amivel Apollina rist hamisan vádolták]; és kiátkozza azokat, akik azt képzelik, hogy az Úrnak két termé-

szete volt az egyesülés előtt, de csak egy utána

[Eutükhész], A szentatyák nyomában egyöntetűen tanít-

juk, hogy vallani kell egy és ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust, aki istenségében és emberségében is tökéletes: aki valóban Isten és valóban ember, akinek értelmes lelke és teste van, és aki istensége által egylényegű az Atyá-val, embersége által pedig egylényegű velünk, „aki hozzánk hasonló mindenben, a bűnt ki-véve” (Zsidók 4,15); istensége szerint minden idők előtt az Atyától született és ezekben a végső napokban érettünk és a mi üdvös-

ségünkért embersége szerint Szűztől Máriától, az Isten anyjától [theotokosz] született.

Két természetben egyetlen és ugyanazon Krisztust, Urat, egyetlen Fiút kell fölismer-nünk [aki] összekeveredés, változás, megosz-tás és szétválasztás nélkül [létezik]. A termé-

szetek különbsége egyáltalán nem ronttatik le az 8 egységük által, hanem inkább mindegyik sajátossága megőrződik és egyesül ugyanazon egy személyben és ugyanazon egy hiposztá zisban. Nem oszlanak meg vagy különülnek el két személlyé, hanem egyetlen és ugyanazon egyszülött Fiút, Istent, Igét, Úr Jézus Krisz-

tust [alkotják], miként a régi próféták [mond-ták], és az Úr Jézus Krisztus maga tanította, és az atyák hitvallása tanúsítja nekünk.

Lehet érvelni amellett, hogy a döntéselsősorban pozitív módon magyarázza a ni-ceai és a konstantinápolyi hitvallást. Csak-hogy a döntés célja éppenséggel az eretnek



A khalkedóni zsinat, Az Apostoli Hitvallás 57

tanok kizárása volt, és talán helyesebb fel-fognunk úgy, mint a négy ókori eretnekség-gel szembeni óvást. Khalkedón nem ír elővalamely szabályos krisztológiát, csupánmeghatározza azon kereteket, amelyeken belül az ortodox krisztológiának maradniakell. Inkább tekinthető határmezsgyének,semmint kényszerzubbonynak.

A Döntés négy dolgot szögez le a négynagy eretnek tanítással szemben: JézusKrisztusban az igaz istenség (Arius ellen)és a teljes emberség (Apollinaris ellen) el-

választhatatlanul egyesül egy személyben(Nestorius ellen), de nem keveredik össze(Eutükhész ellen). A döntés tanítása pedig akövetkezőképpen foglalható össze: „egyszemély két természetben”. De vajon mit

jelentsen ez? Miben különbözik a „sze-mély” és a „természet”? A két fogalmatleginkább akkor értjük meg, ha két külön-

böző kérdésre adott válasznak fogjuk fel: Kivolt Jézus Krisztus? Isten egyetlen szemé-lye, a megtestesült Ige. Mi volt Jézus Krisz-tus? Valóban isteni és valóban emberi azazkét természet. Másképpen fogalmazva Jé-zus Krisztus egyetlen egy „én” je, egyetlenegy alanya volt minden tapasztalatának. Ezaz egyetlen alany vagy személy volt az IgeIsten, és nem másvalaki (más „személy”)

volt az emberi Jézus. Az Ige Isten maradt,istensége vagy isteni természete nem csök-kent, ugyanakkor mindazt magára vette,ami az emberiséghez vagy az emberi termé-szethez tartozik.

A Döntés különböző hagyományok anya-gát egyesítette: az alexandriait (Kürillosz),az antióchiait (Újraegyesülési Formula), a

konstantinápolyit (Flavianus) és a nyugatit(*Tertullianus és Leó). De a döntő hatástmégis a Nyugat gyakorolta. Róma követe-lésére került a végső szövegbe a „két ter-mészetben” megfogalmazás, szemben a ke-leti püspökök többsége által javasolt „két

természetből” változattal. Nyugaton a dön-tést azonmód elfogadták. És csak újabban,*Schleiermacher óta vonták komolyan két-ségbe. Keleten a történet egészen máskép- pen alakult. A császár ugyan e dokumen-tummal akarta megerősíteni a keleti egy-házzal való egységét, azonban elvétette cél-

ját. Egyiptom és más területek mind a mainapig nem fogadták el Khalkedónt.

Az alexandriai párt jelentős része is elu-tasította. Többször is igyekeztek őket jobb

belátásra bírni; e kísérletek csúcspontját

je lentette az 553 as konstantinápolyi zsi-nat, amely alexandriai módra értelmezteKhalkedónt. Ez azonban nem elégítette kia lázadókat. Újabb békéltető próbálkozás-ként bevezették azt a tant, hogy Jézusnakcsupán egy akarata volt. Ezt ellenezte*Maximus Confessor, és utasította el a680 81 es konstantinápolyi zsinat. A zsi-natok tanítását * Damaszkuszi János foglal-ta össze. A korai, a khalkedóni zsinatig je-lentkező viták elevenbe vágtak, meghatá-rozták a Jézus Krisztus személyéről alko-tott felfogást, a későbbi viták azonban sza-vakon való lovaglásnak tűnnek. Egyre in-kább a hagyomány értelmezéséről, az elfo-gadott formulák alkalmazásáról szóltak,semmint az evangéliumok elő Jézus Krisz-

tusáról.

Az Apostoli Hitvallás

Egy IV századra visszamenő legenda sze-rint az Apostoli Hitvallást a tizenkét apos-tol szerezte, mindegyikük egy egy pontot

fogalmazott meg. Ezzel szemben talánnem jelentéktelen az ellenvetés, hogy ahitvallás nem osztható term észetes módontizenkét pontra. A legendát a XV század-

ban kezdték kétségbe vonni, a XVI. szá-zadban el is vetették.



58 Az egyházatyák

Az Apostoli Hitvallás fokozatos fejlődés út- ján jött létre több nyugati hitvallás nyomán,amelyeknek volt egy közös őse, a „Régi Ró-mai Hitvallás”, amely valószínűleg a II. szá-

zad végén keletkezett. Az évek során újabb pontokkal bővült, és szóhasználata kisebbmértékben megváltozott. A mai változat aVI. vagy VII. századra datálható. Fokozato-san ez lett a bevett hitvallási szöveg, Rómavalamikor 800 és 1100 között fogadta el.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az 0 egyszülött Fiá-ban, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent-iélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmad-napon feltámadt a habttak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobb-

ján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentiélekben. Hiszem az egyete-

mes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Apostoli Hitvallás javarészt igen régiidőkre megy vissza, habár ném ely pontja aIV vagy V századból ered.

„Alászállt a poklokra” (inferna vagy „al-

világ”). A kifejezés csak a IV század végetáján került be a nyugati hitvallásokba, detörténete Keleten jóval korábbra nyúlikvissza.

Az a hit alakult ki ugyanis, hogy JézusKrisztus alászállt a pokolba, hogy kisza-

badítsa népét és legyőzze a gonoszt. A té-mát gyakran ábrázolták a művészetek.

„A szentek közössége’.’. E pont előszöraz V században tűnik föl a nyugati hitvallá-sokban. Valószínűleg a szentekkel vagyszent emberekkel való közösséget jelenti.Az V században a szentek kultuszát, sze-mélyük és ereklyéik tiszteletét volt hivat-va igazolni.

Az Apostoli Hitvallást a Nyugat álta-lánosan elfogadta, mind a protestánsok,mind a római katolikusok.

A keleti egyházban nem terjedt el, detiszteletben tartják.



II. rész

A keleti hagyomány(Kr. u. 500-től)



60 A keleti hagyomány

Krisztus után 70 ig a görög világ jelentette a keresztyénség súlypontját* Ágoston idejére a latin nyelvű Nyugat hosszú utat járt be, de még mindignem érte utol a Keletet. Az V században a barbár támadások, és ezek követ

keztében a nyugati birodalom hanyatlása visszavetette a Nyugatot, és csak aXII. századtól kezdte ismét magának követelni a vezető szerepet.

A nyugatiak hajlamosak úgy gondolni, hogy a középkor valamiféle átmeneti idő a korai egyház és a későbbi újjáéledés között. A Keletre ez bizonyosan nem áll. Az egyházatyák korát nem a hanyatlás, hanem a keresztyénBizánci Birodalom követte, melynek fővárosa Bizánc (Konstantinápoly) voltA birodalom és az egyház egyaránt a császár fennhatósága alá tartozott. Leg

nagyobb császára, I. Jusztiniánosz 527 és 565 között uralkodott. Számos tekintetben az ő uralkodása jelentette a Bizánci Birodalom fénykorát. Hanyatlása a következő évszázadban, a muzulmán támadások nyomán kezdődött. Eszázad közepére, alig néhány évvel Mohamed halála (632) után a muzulmánseregek elfoglalták a birodalomnak csaknem az egész, a mai Törökországtókeletre és délre eső részét. Ezután a muzulmán hódítás lelassult, de végül1453 ban Konstantinápoly elesett, és az Isztanbul nevet kapta. A hódításo

nem vetettek véget az egyháznak az elfoglalt területeken. A muzulmán uralkodók ha csak másodrendű polgárokként is, de megtűrték a keresztyéneketE türelem ára az a hallgatólagos egyezmény volt, hogy az egyház nem végetérítő munkát a muzulmánok között. A kopt egyház ma is több, mint 10% áteszi ki Egyiptom népének, és jelentős társadalmi tényezőnek számít. Eveszteségeket enyhítette Oroszország ortodox keresztyénné válása a Xszázadban.

A keleti egyház figyelmét a *khalkedóni zsinat után évszázadokon át lekötötte a Jézus Krisztus személye körül kialakult vita. Egyiptom és máskeleti területek soha nem ismerték el ezt a zsinatot. Ez a császárokatválaszút elé állította. A zsinatot elutasítókat kiengesztelhetik, ha feladjákKhalkedónt, de ezért a Rómával való szakítás árát kell megfizetniük. Máskülönben fenntarthatják a Nyugattal való egységet, de ennek fejében bele keltörődniük a Kelet keserű megosztottságába. Mindkét utat megpróbálták, degyik sem járt igazán sikerrel. Végül a hódító muzulmánok elfoglalták az engedetlenkedő területeket, és ezzel a probléma „megoldódott”. A keleti ortodoxia, miként a nyugati is, kitartott Khalkedón mellett, a többi egyházak viszont elutasították, és a maguk útját járták, illetve járják mind a mai napig.

A keleti egyház igen erőteljesen ragaszkodott a hagyományhoz. Az egyházatyák kora után a legfőbb szempontnak az ortodox hagyománynak a lég



A keleti hagyomány 61

csekélyebb változtatás nélküli fenntartását gondolta. Ezt mind a dogma vaghit, mind a liturgia vagy istentisztelet tekintetében érvényesítette. Ez a folyamat az V században azzal kezdődött, hogy a Jézus Krisztus személye körü

kialakult vitában az ellenfelek az atyáktól vett idézetek sokaságával igyekezték alátámasztani álláspontjukat. Az egyházatyák korát * DamaszkuszJános zárta le, aki a patrisztikai tanítást összefüggő rendszerbe foglalta.

A nyugati egyházban a középkor kezdetére a végső tekintély a pápa lett Nyugaton Róma volt az egyetlen „apostoli szék”, azaz egyedül ő állíthattmagáról, hogy apostol alapította. Keleten több ilyen püspökség is volt, ammegakadályozta azt, hogy egy püspök uralkodóvá váljék a többi fölött. A v

zető (a konstantinápolyi, alexandriai, antióchiai és jeruzsálemi) püspökökeidővel pátriárkáknak nevezték. Ráadásul a Kelet politikai stabilitása és abszolutista hatalmi hagyománya folytán a császárok mindvégig szigorú ellenőrzésük alatt tartották az egyházat. A Szentírást az atyák hagyománya szerint kellett értelmezni, és az atyák egyetértését főképpen a zsinatok voltahivatva megteremteni. A keleti ortodox egyházban a legfőbb tekintélyt az átalános vagy ökumenikus (egyetemes) zsinatok élvezik, melyet egyedül

császár hívhatott egybe. Az ortodox egyház csak hét ilyen zsinatot ismer ea még „osztatlan” egyház zsinatait. (Ez csak a Rómával való osztatlanságo jelenti, az egyiptomi és egyéb, Khalkedónt elutasító egyházakkal valót mánem.) Ezek a következők: *niceai (325), *konstantinápolyi (381), *efézus(431), *khalkedóni (451), ^konstantinápolyi (553), *konstantinápoly(680 81), és *niceai (787).

A Keletet és a Nyugatot a III. századtól, a nyugati egyház latin nyelvűv

válásától fogva osztotta meg a nyelv. A IV században komoly különbségeokozott a Szentháromság kapcsán kialakult vita, de ezt többé kevésbé meoldotta a 381 es konstantinápolyi zsinaton elért keleti egyezség. Az V szzadban azonban a Nyugatrómai Birodalom összeomlásával Kelet és Nyuga politikai egysége megszakadt, és a két egyház fokozatosan eltávolodott egymástól. Ez a folyamat nagyon lassan ment végbe, a keleti császárokat érdekeik továbbra is Rómához fűzték, a pápák pedig fenn akarták tartani az egységet a keleti egyházzal és kultúrával.

A XI. században azonban Róma megváltozott. Új, „reformer pápák” lépteszínre, akiket érdekeik inkább Nyugat és Eszak Európához fűztek. Új szeléletüknek megfelelően határozottan szembehelyezkedtek a Kelettel, például a niceai hitvallásba bevezették a filioque (és a Fiútól) szót. Ez aztán 1054

ben kölcsönös kiátkozásokhoz vezetett. A kibékülésre tettek néhány kísér




letet, főleg a XIV és a XV században, amikor Konstantinápolyt egyre inkábbfenyegette a muzulmán támadás. De a tartós kiengesztelődésnek nem voltesélye, mert Róma hajthatatlanul ragaszkodott a pápai tekintélyhez, ezt pedig

a Kelet soha nem ismerte el.



Areopagoszi Dénes 63

Areopagoszi Dénes(Dionysius Areoagita, PszeudoDionüsziosz)

Am i Isten nem

Areopagoszi Dénes Pál nyomán tért megAthénben (ApCsel 17,34). A VI. századtólszámos jelentős írás terjedt az ő neve alatt.Szerzőjük talán egy szír szerzetes lehetett,aki 500 körül írt. Művei rendkívüli hatástgyakoroltak, részben belső értékük, rész- ben feltételezett szerzőjük miatt. Eredeti-ségüket csak a XV századtól vonták két-ségbe.

„Dénes” művei közül négy fontos mun-ka maradt fenn:

A Peri theión onomatón (Az isteni ne-vekről) Isten bibliai neveiről és te rmésze-téről értekezik.

Amisztikus teológia a léleknek az Is-tennel való misztikus egyesüléséről szól.

A Peri tesz uraniasz hierarkhiasz (Azégi hierarchiáról) az angyalok természetéttárgyalja, kilenc hierarchikus karba osztvaőket: szeráfok, kérubok és trónusok; hatal-mak, erények és erők; fejedelemségek,arkangyalok és angyalok.

A Peri tész ekklésziasztikész hierarkhi-asz (Az egyházi hierarchiáról) az egyházat

mint az égi világ mását, azaz ugyancsakmint hierarchiát mutatja be. A papságnakhárom rendje van (püspök, pap, diakónus)és három alacsonyabb szintje (szerzetes,laikus, keresztségre készülő). Három sákramentum van (keresztség, eukcharisztia,konfirmáció), és az Istenhez vezető útvagy a lelki élet ugyancsak három szakasz- ból áll (megtisztulás, megvilágosodás,egyesülés).

Dénes nem jelent könnyű olvasmányt,amint egy mai fordítója mondja, „megkí-nozta a nyelvet, hogy elmondhassa igazát”.Az újplatonizmus hatása alá került (sokatmerített Proklusz, újplatonista bölcselőtől,

aki 485 ben halt meg). Egyesek szerint vé-kony keresztyén külhámmal ellátott újpla-tonizmust adott elő, mások szerint sikere-sen tanította a keresztyénséget az újplato-

nista közegben, megint mások szerint si-kertelenül rendelte egymás mellé akeresztyén és az újplatóni eszméket. Azújplatóni tanítással egybehangzón Isten ab-szolút transzcendenciáját és egységéthangsúlyozta. Isten túl van mindazon, amitértelmünkkel felfoghatunk, túl a létezésen,a lényegen és a személyiségen. Isten „a lé-tezés egyetemes oka, miközben ő maganem létező, mert túl van minden léten”(Peri theión onomatón 1.1). Istennek ebbőla feltétlen (abszolút) transzcendenciájábólkövetkezik avia negativa (tagadó út) vagyaz „apofatikus” teológiai szemlélet. Nemúgy beszélünk Istenről, hogy megmond-

juk, mi ő (állító vagy „katafatikus” mód),hanem azt mondjuk, hogy mi nem ő.

[Isten] hatalmasabb az értelemnél és min-den tudásnál, mert szilárd lakhelye teljességgel túl van az Értelmen és a Létezésen... nem ér-hető el semmilyen megismeréssel, képzelettel,

gondolattal, névvel, értekezéssel és érzéssel... Nem lehet leírni vagy megragadni Ót a maga végső természetében... [A misztikusok], mivel átistenülnek és természetes tevékenységük

megszakításával egyesülnek a Világossággal, mely meghaladja az istenséget, nem tudják ünnepelni dicsőségét alkalmasabb eszközzel, mint hogy tagadják a neki tulajdonított tulaj-donságokat.Peri theión onomatón 1,5

Van ebben a megközelítési módban igaz-ság. Istenről általában állító módban beszé-lünk (pl. az Atyának vagy Ítélőbírónakmondjuk), de be kell látnunk, hogy mind-ezek a fogalmak csupán analógiák, hason-latok. Amikor Atyának vagy Ítélőbírónaknevezzük Istent, csupán emberi apához és

bíróhoz hasonlítjuk. Mihelyt kimondjukezt, föl kell ismernünk azt is, hogy e




tagadó módnak, ha egyensúlyban van az állítóval. Dénessel az a baj, hogy az inga túl-ságosan kilendült az egyik irányba. A taga-dó mód Dénes szemében azonban nem-

csak a teológia művelésének, hanem Istenmegközelítésének és a vele való egyesü-lésnek az útja is. Dénes mintegy „megke-resztelte” az újplatóni misztikát, azaz „azEggyel” való közösséghez és egyesülés-hez a tagadás útján való újplatóni felemel-kedés módját. A misztikus az érzékek ész-lelésén és az elme érvelésén felülhaladvaegyesül Istennel és „megistenül”:

Amikor erődet összeszedve elmerülsz a misztikus szemlélődésben, hagyd el az érzé-kelést, az értelmi tevékenységet, minden érzé-keléssel és értelemmel felfoghatót, minden nem létezőt és létezőt, és megismerhetetlen módon emelkedj fö l amennyire elérhető a minden lét és minden tudás fölött állóval való egyesüléshez. A magadtól és mindentől való visszatántoríthatatlan és abszolút elsza-kadás révén tisztán, mindent levetve és min-dentől megszabadulva, felemelkedsz majd az isteni homály természetfeletti sugarához.A MISZTIKUS TEOLÓGIÁRÓL1.

*Maximus Confessor kommentárokat írtDénes műveihez, hogy ortodox színben tün-tesse fel őket, és így biztosítsa keleti tekin-télyüket. Hatásuk azonban Nyugaton is

jelentős volt. (*Johannes Scotus Erigena850 körül latinra fordította műveit2. Ily mó-don Dénes nagy hatást gyakorolt *AquinóiTamásra és általában a középkori misztikára,

pl. a XIV századi ismeretlen angol misztikusThe Cbud of Unknowing [A nemtudás fel-lege] című páratlanul népszerű művére).

A ÍI. konstantinápolyi zsinat(553)

A *khalkedóni zsinat elkeseredett viszálytszított Keleten. A kisebbséget alkotó

antióchiai iskola kiállt Khalkedón mellett.Számos alexandriai azonban elutasította, és*Kürillosz megfogalmazásához tartottamagát: „az Igét egy megtestesült termé-

szetűnek” mondva. Ezért kapták később amonofizita (görögül: „egy természetű”)nevet. Khalkedónt és a „két természetről”szóló dogmáját elvetették. E két csoportközött állt az olykor „újalexandrinusnak”nevezett párt, mely a kürilloszi tanítást val-lotta, ugyanakkor Khalkedónt elismerte,mert úgy vélte, hogy az megóvja Kürilloszta félremagyarázástól. Az újalexandrinusokazt hangoztatták, hogy Khalkedónt úgy kellelfogadni, ahogyan annak idején Kürilloszis elismerte az Űjraegyesülési Formulát.Kitartottak Khalkedón mellett, de azt erő-sen kürilloszi módra értelmezték.

A monofiziták uralták Egyiptomot és azegyéb keleti területeket. Hatalmuk túlsá-gosan nagy volt ahhoz, hogy eltekintsenek

tőlük vagy elnyomják őket. Khalkedónnalszemben felhozott érveik két csoportbaoszlanak. Először is azt panaszolták föl,hogy az alexandrinus kürilloszi tanítás né-mely eleme kimaradt a khalkedóniból: az„egy megtestesült természet” megfogal-mazás, a „hiposztatikus egység” fogalma, ésaz a gondolat, hogy Krisztus „két termé-szetből lett”. E fogalmak mind szerepelnekKürillosznál. Másodszor, elutasították azonkhalkedóni kitételeket, amelyek szerintükJézus Krisztust kettéválasztják: például a„két természetben” megfogalmazás, és*Leó Tomus áaak számos passzusa.

A keleti császárok igyekeztek véget vet-ni a vitának. Eleinte ragaszkodtakKhalkedónhoz. Ezután azonban, 482 benZénón császár kiadta Henotikon ját, amelykizárólag a niceai hitvallást és Kürillosz ti-zenkét anatémáját nyilvánította az ortodoxia feltételének. Aki másképpen tanított,2 A magyar Andreas Pannonius is írt hozzájuk kommentárokat. (A ford.)




Maximus Confessor (MaximoszHomologétész, Hitvalló Maximosz)

A bizánci teológia atyja

Maximus 580 körül született. Konstantiná- polyban császári írnok lett. 614 táján azonban felhagyott világi pályájával, és szerzeteslett. 626 ban a perzsa támadás elől EszakAfrikába menekült. Ebben az időben Kele-ten politikai megfontolásból, a monofízitákkiengesztelésében reménykedve, azt taní-tották, hogy Jézus Krisztusnak egyetlenakarata van. Maximus ezt elutasította,minthogy szentül hitt Jézus Krisztus két, is-teni és emberi akaratában. 645 ben Karthá-góban nyilvános vitába keveredett e kér-désben Konstantinápoly száműzött pátriár-kájával, Pürrhosszal. Maximus állítólagmegnyerte a vitát, és sikeresen megvédteJézus Krisztus két akaratát, illetve ráirányí-totta a kérdésre a Nyugat figyelmét.

649 ben Rómába ment, ahol vezető sze-repet vitt egy zsinaton, amely kimondta akét akarat dogmáját. Amikor e zsinat kö-vetkeztében Márton pápát száműzték,Maximust ugyancsak elfogták, és 653 banvisszavitték Konstantinápolyba. Rá akar-ták kényszeríteni, hogy fogadja el az egyakarat dogmáját, de nem engedett, mire

száműzték. 661 ben ismét visszavittékKonstantinápolyba, ezúttal még nagyobberőszakot alkalmaztak. Állítólag kitépték anyelvét, és levágták a jobb kezét. Ismétszáműzték, és 662 ben meghalt. Az igazsá-gért viselt szenvedései miatt kapta utóbb a„Confessor” (Hitvalló) melléknevet. A680 81 es konstantinápolyi zsinaton azon-

ban győzedelmeskedtek eszméi.Maximus volt a VII. század legjelesebb

keleti ortodox teológusa: „a bizánci teológiaatyja”, mint később mondták róla. Csaknemkilencven művet írt, a legváltozatosabb té-mákról, köztük nagyhatású kommentárokat*Areopagoszi Dénesről. Az egy akarat dog-

májának legjelentősebb teológiai ellenzőjeként azzal érvelt, hogy ha Jézus Krisztusnaknem volt emberi akarata, akkor nem lehetettigazában ember sem. Azzal is érvelt, hogy a

Szentháromság személyeinek közös akaratavan, mert közös természeten osztoznak, ígyJézus Krisztusnak két akarata van, mert kéttermészete is van.

Krisztus természete szerint Isten volt, és ter-mészetszerűleg isteni és atyai akaratával élt, hiszen egy akaraton osztozott az Atyával. Ter-mészete szerint azonban ember is volt, és ter-mészetszerűleg emberi akaratával is élt, amely

semmi módon nem ellenkezett az Atya aka-ratával.O poscula theologica et polemica (Teoló-giai és polemikus művek)

Ha valaki a szent Atyák értelmezésének megfelelően, sajátlagosan és az igazság sze-rint nem vallja, hogy egy és ugyanazon

Krisztusban, a mi Istenünkben ké t akarat egyesült összefüggő egységben, éspedig az is-teni és az emberi, amiből következőleg mind -két természete által saját akaratából termé-

szet szerint lett a m i üdvösségünk létesítője, legyen elítélve.A 6 4 9 - e s lateráni zsinat 10. kánonja (Maximus vezető szerepet vitt e tanácsko-záson.)

Maximus misztikus tanítóként is jelentő-sét alkotott. Összedolgozta Evagriosz(*Origenész IV századi követője) és *Areo pagoszi Dénes korábbi tanítását, akiknekeredeti kiegyensúlyozatlanságát ily módonsikerült helyreállítania. Az imádságos életcélja, hogy eljusson Isten látomásáig. IttMaximosz megelőlegezi Isten lényegénekés energiáinak *Palamasz Gergely által ké-sőbb tett megkülönböztetését.

Is tent nem a lényege, hanem teremtésének gyönyörűsége és gondviselésének cselekedetei által ismerjük meg, melyek tükörként vetítik vissza ránk jóságát, bölcsességét és végtelen hatalmát.



Maximus Confessor, A III. konstantinápolyi zsinat 67

K ephalia peri agapész (Fejezetek a szeré-téiről) 1:96

Isten, amiként az isteni is, csak bizonyos nézőpontból fogható föl, míg máshonnan

nem. Felfogható tulajdonságain elmélkedve, nem fogható föl lényegén elmélkedve. K ephalia peri agapész (Fejezetek a szeretetről) 4:7

A keresztyén ember célja, hogy átistenül jön. „Míg lelkében és testében a természet sze-rint teljességgel megmarad embernek, addig lelkében és testében teljességgel istenné válik a

kegyelem által. ”M üsztagógia

A III. konstantinápolyi zsinat (680-81)

A monofizitákat az 553 as konstantinápolyizsinat nem tudta megbékéltetni. Kiengesz-telésükkel azonban továbbra is próbálkoz-tak. Szergiosz konstantinápolyi pátriárka amérsékelten monofizita antióchiai Szeverosztól átvett megfogalmazást javasolta,hogy ugyanis Krisztusnak egy „theandrikus” (isteni/emberi) energiája volt, mely ál-tal mind isteni, mind emberi cselekedeteitvégrehajtotta. Ez alapra helyezkedve Kons-

tantinápoly és Egyiptom újraegyesült, de a jeruzsálemi pátriárka ellenvetésekkel álltelő. Szergiosz ezután újabb megfogalmazástve tett föl, éspedig azt, hogy Jézus Krisztus-nak csak egyetlen akarata volt. Honoriusrómai pápa ezt elfogadta, és Szergiosszalközösen Hitmagyarázatot adott ki. Ez meg-tiltotta a két vagy egy energiáról folytatottvitát, helyette meghirdette „a mi Urunk Jé-zus Krisztus egyetlen akaratát” és megál-lapította, hogy még Nestorius sem mertevolna Krisztust két akaratának állítani.

Néhány év múlva azonban az új pápa, IVJános elítélte a Jézus Krisztust csak egyakaratának mondó, ún. monotheléta (görö-

gül: „egy akarat”) nézetet, melyet *HitvallóMaximosz is elutasított. 649 ben Márton pá-

pa zsinatot hivatott össze Rómába, ahol kije-lentették, hogy Jézusnak két akarata van;

erőfeszítéseiért azonban Mártont száműz-ték. Ezután Róma visszafogottabban elle-nezte a monothelétizmust, de csak Agathon

pápa idejéig (678 81). Neki sikerült rábírniaa keleti császárt, hogy hívjon össze újabbzsinatot Konstantinápolyba. Ez lett a hatodikökumenikus zsinat.

A zsinat 680 tól 681 ig ülésezett. Aga-

thon pápa levelet írt a tanácskozásnak,szándékosan *Leó pápa Tomus ához ha-sonlóan. Ezt felolvasták és elfogadták.Agathon azt állította levelében, hogy a ró-mai egyház „soha nem tévelyedett el azapostoli hagyomány útjától”, mely állítástaligha lehetett vitatlanul hagyni. Rómánakel kellett fogadnia, hogy a zsinat eretnekkényilvánítja Honorius pápát. „Elhatároztukmagunkat, hogy Honorius, aki a régi Róma

pápája volt, Isten anyaszentegyházából kiközösíttetik és kiátkoztatik.” Ez perszecsak azt bizonyítja, ha az ember csalhatat-lan akar lenni, jobb, ha nagyon vigyáz arra,hogy mit mond.

A zsinat dogmatikus határozatot is kibo-csátott. Ebben kijelentette, hogy „jámbor

egyetértéssel teljesen elfogadja az öt szentés ökumenikus zsinatot”. A *khalkedónizsinat döntésének teljes szövegét idézve ahatározat így folytatódik:

Őbenne, Krisztusban, két természetes aka-ratot és két természetes tevékenységet osztat-lanul, változatlanul, elválaszthatatlanul és keveredés nélkül valónak tanítjuk a szent

Atyák tanításának megfelelően. Ezt a két ter-mészetes akaratot, amely nem ellenkezik egymással távol legyen ez a felfogás, aho-

gyan ezt az istentelen eretnekek állították ,hanem úgy, hogy az ő emberi akarata nem áll ellent az ő mindenható és isteni akaratá-nak, nem tusakodik ellene, hanem inkább




követi és alája veti magát... Egy Istennek hisszük a Szentháromságot, és a megtestesü-lés után a mi Urunk, Jézus Krisztust a mi igaz Istenünknek, és azt állítjuk, hogy az 0 két természete sugárzik reánk az 0 egyetlen hiposztázisában, amelyben csodáit is és a sa-

ját, mindent mérlegelő életvitelének megfelelő szenvedéseit is nem szemfényvesztéssel, ha-nem való igazában mutatta meg a természe-tében rejlő különbözőséggel, amelyet egyazon hiposztázisában kell fölismernünk, minthogy egyiknek a másikkal való közösségében mind

a két természet osztatlanul és keveredés nél-kül a sajátját akarta és vitte végbe. Ez okból kifolyólag valljuk az ő két természetének aka-ratát és tevékenységét is úgy, ahogyan ez a kettő az emberi nem üdvösségére Őbenne megfelelően együttműködött.

A két akarat dogmáját három fő érvveltámasztották alá.

1. Agathon pápa számos szentírási hely-re hivatkozott. Ezek azonban mind szem- beállították Jézus és Is ten akaratát, példá-ul: „mert nem a magam akaratát keresem,hanem annak akaratát, aki engem küldött”Qn 5,30). Szigorúan nézve ezek a passzu-sok nem támasztják alá Jézus Krisztus kétakaratát.

2. Agathon azzal is érvelt, hogy a kéttermésze t dogmájából ké t akaratnak is kellkövetkeznie. Akik szerin t Krisztusnak egyakarata volt, azoknak „azt is kell mondani-uk, hogy ez az akarata vagy emberi, vagyisteni, vagy a kettő összeté tele és összeke-verése, vagy pedig... azt, hogy Krisztus-nak egy összete tt természetébő l származóegy akarata és egy tevékenysége van”. E

lehetőségek mind ellentétben állnak Khalkedón tanításával, mely szerint az egyestermészetek megkülönböztető jegyeimegmaradnak. Aligha kételkedhetünk ab-

ban, hogy a két akarat dogmája a khalkedóni két természet dogmájából követke-zett.

3. Azzal is érveltek, hogy emberi akarathíján Jézusnak nem lett volna teljességgelemberi természete, és így nem lett volnateljességgel ember. Márpedig emberi aka-rat nélkül nem volna emberi engedelmes-ség vagy erény. Jézus pedig nem lehetne

példaképünk. Ha nem le tt volna emberiakarata, nem mondhatnánk róla: „hozzánkhasonlóan kísértést szenvedett minden-

ben” (Zsid 4,15). Ez je le nte tte a legerő-teljesebb érvet, mely egyébként a *kappadókiai atyáknak azon érv ét visszhangozza,

amelyet a Jézus emberi le lkét tagadó Apollinaris ellen hoztak föl. ,

A III. konstantinápolyi zsinat a khalkedóni határozat implikációinak kifejtésekén tvoltaképpen lezárta a Jézus Krisztus sze-mélyével kapcsolatos tanítás fejlődésénekkorai szakaszát. Ugyanakkor ez volt a kele-ti monofiziták kiengesztelésére tett utolsókísérle t is, erre nem lévén többé parancso-ló szükség, hiszen a muzulmán hódításfolytán a monofiziták kiszakadtak a BizánciBirodalomból.

Damaszkuszi János(Ióannész Damaszkénosz,Iohannes Damascenus)

Az utolsó görög egyházatya

Manszor János a VII. század utolsó negye-dében született Damaszkuszban. Szíria ak-kor már muzulmán fennhatóság alá tarto-zott, és János, apja nyomdokait követve, akalifa szolgálatába szegődött. Később hátatfordított világi pályafutásának, és szerzetes

lett. A Vffl. század közepén halt meg.Jánost gyakran mondják az utolsó görög

egyházatyának. Rendszerezte a korábbiegyházatyák tanítását, és kézikönyv formá-

ban közreadta. Ebben ő maga így fogalmaztameg célját:

M int méhecske, úgy gyűjtöm össze mind-



Damaszkuszi János, A II. niceai zsinat 69

azt, ami az igazságnak megfelel, ha kell, segít- ségül hívom még ellenségeink írásait is... Nem tulajdon következtetésemet bocsátom elé-tek, hanem azokat, amelyeket a legkiválóbb teológusok fáradságos munkával értek el, én csupán egybegyűjtöttem és összefoglaltam őket, már amennyire ez lehetséges, egyetlen egy ér-tekezésben.Pégé gnószéosz , Bevezetés

Ezzel vezeti be legnevezetesebb mun-káját, a Pégé gnószéosz 1 (A tudás forrása),mely három részre oszlik:

1. A Dialektika filozófiai fogalmakat éseszméket tárgyal, különös tekintettelazokra, amelyeket a Szentháromság és aJézus Krisztus személyével kapcsolatosdogmák megfogalmazásában használtak.

2. Az eretnekségek summája röviden öszszefoglalja a 103 eretnekséget, sokat me-rítve Epiphaniosz (meghalt 403 ban) és*Theodorétosz korábbi munkáiból.

3. Az ortodox h it pontos foglalata 100 fejeze tben (később négy könyvre osztva)rendszerezi a görög egyházatyák tanítását.Ez elsősorban a Szentháromságról és a Jé-zus Krisztus személyéről szóló dogmákraösszpontosít. A Szentháromságról szólvaismerteti a *kappadókiai atyák tanítását ésegy fontos, VII. századi, tévesen *Küril

losznak tulajdonított, Szentháromságrólszóló munkát. Jézus Krisztussal kapcsolat-

ban pedig a *khalkedóni zsinat és *Maximus Confessor tanítását foglalja össze.

Mivel Krisztusnak két természete van, azt állítjuk, hogy két természetes akarata és két természetes energiája is van. Mivel azonban két természetének egy hiposztázisa van, azt

tartjuk, hogy egy és ugyanaz a személy akar és tölt föl energiával mindkét természetben természetesen ... m i több, elkülönülés nélkül teljes egészként akar és tölt föl energiával.

Mert mindkét forma [természet] egymással szoros közösségében akar és tölt fö l energiá-val. Mert az egylényegű dolgoknak egy aka-

ratuk és egy energiájuk van, míg a dolgok-nak, melyeknek különbözik a lényegük, kü-lönböző akaratuk és energiájuk van.Az ORTODOX HIT PONTOS TAGLALATA 3:14

Az ilyen érvelés hasznos lehet abban,hogy tisztázza Jézus Krisztussal kapcsolatosfelfogásunkat, és kiküszöböli a róla kialakulttéveszméket. Ellenben azzal a veszéllyel jár,hogy elszakad az evangéliumokban elénktárt Jézus alakjától, elvonttá lesz, és elvesztieleven jelentőségét. Vádolták is azzal a bi-zánci vallást, hogy „szinte az evangéliumok

történelmi Jézusa nélkül is felépülhetett vol-na”. Ha ez a megállapítás kétségkívül túlzó-nak tűnik is, rávilágít az ilyenfajta túlbonyo-lított vizsgálódás veszélyeire.

János az ikonok vagy szentképek körülkialakult vitában is részt vett. Az ikonoklasztákkal (képrombolók) szemben há-rom védőbeszédben kelt a szentképek vé-delmére. A 754 es hierai képromboló zsi-nat kiátkozta őt, de a 787 es niceai zsinatmagáévá tette nézeteit.

A képek dolgában tehát fe l kell ku ta tnunk készítőik szándékát. Ha a képek valóban Is-ten és az ő szentjeinek dicsőségére, az erény előmozdítására, a gonosz elkerülésére és a lé-lek üdvösségére készültek, fogadjátok el őket mint az írástudatlanoknak szóló képmáso-

kat, emlékeztetőket, hasonlatosságokat és könyveket. Fogadjátok be őket a tekintet, az ajak és a szív által; hajoljatok meg előttük;

szeressétek őket, mert ők a megtestesült Is -tennek, az ő anyjának és a szentek közössé-

gének képmásai.Harmadik beszéd a szentképek mellett , ELLENZŐIK ELLEN3:10

A II. niceai zsinat (787)

A Jézus Krisztus személyét illető viták le-zárulta után a keleti egyházat több mintszáz éven át az ikonok körül kirobbant vi-




szály osztotta meg. A Jézus Krisztust és aszenteket ábrázoló ikonok az ortodox egy-házban széles körben elterjedtek és nagytiszteletnek örvendtek: az emberek meg-hajoltak előttük, megcsókolták őket, ésimádkoztak hozzájuk. Ennek hatásáraazonban a VIII. században kitört azikono- makhia (ikonháború), a képrombolók (ikonoklaszták) és az ikontisztelők (ikonoduleánusok) harca. Az ikonokkal szembeni elsőlépéseket 719 20 ban egy muzulmán ural-kodó tette, minthogy az iszlám elutasít

mindenfajta képi ábrázolást. Néhány év múlva az ügyet III. Leó bi-zánci császár is fölkarolta: elrendelte min-den ikon lerombolását. Ez félelmes ellenál-lásba ütközött. A háború sok éven át dúlt, sa hadi szerencse attól függően változott,hogy az éppen uralkodó császár vagy csá-szárnő miként vélekedett. A 754 ben Hieriában ülésező zsinaton az ikonoklaszta ál-láspont érvényesült. A néhány évvel ké-sőbb, 787 ben Niceában ülésező zsinatazonban már az ikontisztelő elveket hird-ette. E tanácskozást nevezték el később ahetedik ökumenikus zsinatnak. Irányvál-tások ezután is következtek, de 843 ban azikontisztelők győzedelmeskedtek. Végsőgyőzelmüket mint „az ortodoxia győzel-

mét” nagyböjt első vasárnapján ma is megünneplik.

A vitában számos érvet hoztak föl:Vajon az ikonok tisztelete bálványimá-

dásnak számít e? Az ikonoklaszták szerintigen. Elsősorban a második parancsolatrahivatkoztak: „Ne csinálj magadnak semmi-féle istenszobrot azoknak a képmására,

amik fenn az égben, lenn a földön, vagy aföld alatt, a vízben vannak. Ne imádd és netiszteld azokat” (2Móz 20,4 5). Az ikon-tisztelők ezzel szemben az állították, hogyaz ikontisztelet nem bálványimádás, mert a pogány is tentisztele tte l ellentétben aznem hamis istenek tiszteletét jelenti. (Ezt

az érvet az ikontisztelet egyik jeles védel-mezője, *Damaszkuszi János fejtette ki.)Ez igen fontos kérdést vet föl: Vajon a Bib-lia csupán azért tiltja e a bálványok tiszte-letét, mert azok hamis isteneket ábrázol-nak, vagy tiltja e az igaz Isten ilyen imáda-tát is? Az ikontisztelők arra az elvre hivat-koztak, hogy „a képnek adott tisztelet azeredetijére vonatkozik”. Csakhogy a po-gány bálványimádók is ugyanezt hangoz-tatták, amit a korai egyházatyák elutasítot-tak, mint például * Ágoston is: „Ama pogá

nyok, kik a maguk vallását tisztábbnakgondolják, ezt mondják: »Nem imádok énsem bálványt, sem ördögöt, hanem a testiképmásban emblémáját látom én annak,akit imádni kötelességem,*... Azt akarjákmondani, hogy nem magukat a testeket,hanem az ő kormányzásuk felett elnöklőistenségeket imádják.”(Enarratio in Psal- mos [A zsoltárok magyarázata] 113.)

Milyen volt e tekintetben a legkorábbikeresztyén gyakorlat? Ahhoz kétség nemférhet, hogy a IV századig a keresztyénegyház túlnyomórészt elutasította Istenvagy Jézus Krisztus közvetlen ábrázolását.A dolog a IV és az V században megválto-zott. Ahogy a pogányság mint rivális valláshanyatlásnak indult, úgy vettek át a ke-

resztyének képekkel kapcsolatos pogányszokásokat és érveket. Alkalmazták azt azújplatóni elméletet, mely szerint a kép azalsó lépcsőfoka annak a létrának, amely fel-visz a magán Istenen való elmélkedéshez.Ha van valami veszély a képekben, akkoraz nem az, hogy bálványimádáshoz vezet-nek (miként az Ószövetségben), hanem az,hogy megakadályozhatják a magasabbra ju-tást a létrán. Az ikontisztelők azzal igye-kezték pótolni a korai hagyomány hiányát,hogy a szájhagyományra hivatkoztak, illet-ve későbbi hamisításokat, mint például*Areopagoszi Dénes, használtak fel (per-sze jóhiszeműen).




ajánlható nekik, ahogyan felajánlják őket a drága és éltető keresztnek, az evangéliumok könyvének és egyéb szent tárgyaknak. Mert a képnek adott tisztelet átmegy az eredetire, és aki a képet tiszteli, az ábrázolt személyt tiszteli. AII., 787- es niceai zsinat döntése

A hetedik egyetemes zsinat az előző hat-tól jelentősen eltér. Míg emezek komoly kí-sérletet tettek az Istenről és a Jézus Krisz-tusról szóló bibliai tanítás megértésére, ad-dig a hetedik zsinat egy olyan viszonylagkései szokást próbált igazolni, amelynek

legjobb esetben nincs bibliai alapja, leg-rosszabb esetben pedig kirívón ellenkezika Bibliával. A protestantizmus általábanelismeri az első négy (az *1. niceai, az *1.konstantinápolyi, az *efézusi és a *khalkedóni) egyetemes zsinatot, csekély mérték- ben a következő kettőt (a *11. és a *HI. kon-stantinápolyit), de a hetediket elutasítja.

Simeon, az Új Teológus(Szümeon ho Neosz Theologosz)Személyes lelki tapasztalat

Simeon 949 ben Kis Ázsiában született ne-mesi családban. Tizennégy éves korában avezető lelki tanító, Simeon Sztuditész ta-nítványa lett, akinek tanácsára lemondott vi-lági állásáról, és követte őt a konstantinápo-lyi Sztudion monostorba. Ezután hamarosanátköltözött a Szent Mamasz monostorba,még mindig Simeon Sztuditész tanítványa-ként. 980 tól nyugalomba vonulásáig, 1005ig a Szent Mamasz monostor apátja volt. Ezidő alatt vitája támadt tulajdon szerzetesei-

vel, és később István nikodémiai püspökkel,a hivatalos udvari teológussal is, akik túlsá-gosan szigorúnak ítélték rendtartását. AzIstvánnal való nézetkülönbség miatt 1009től száműzetésben élt. Nem sokkal azután,hogy visszahelyezték jogaiba, 1022 benmeghalt.

Simeon, „a legkiemelkedőbb középkori bizánci misztikus”, mint nevezték, az „ÚjTeológus” melléknevet kapta. Korábban Is-tenről szóló tanításukért János apostol és Nazianzoszi Gergely (egyike a *kappadókiaiatyáknak) kapta „a Teológus” melléknevet.Simeon tanítását méltónak találták azövékével való összehasonlításra. Ő volt azelső rendszerező szószólója a belső imád-ság módszereinek. Egyedülálló a középkoriortodox misztikusok között atekintetben is,hogy szabadon beszélt személyes lelki ta-

pasztalásairól.így beléptem a helyiségbe, ahol imádkozni

szoktam, nem felejtvén a szent ember [Sime-on Sztuditész] szavait, és kezdtem mondani: „Szent Isten”. Ekkor nagy hirtelenséggel könnyekig meghatódtam, és eltöltött az Isten utáni szerelmes vágyakozás, s kimondhatat-lan örömet és boldogságot éreztem. Leborul-

tam a földre, és hirtelen láttam: íme hatal-mas világosság ragyogott anyagtalanul re ám, magával ragadta egész elmém és lelkem, a váratlan csodán döbbenten álmélkodtam, úgyszólván önkívületben. „Hogy testben e, vagy testen kívül e, nem tudom” [2Kor 12,2], e világossággal társalkodtam. A vilá-

gosság maga is tudja ezt; eloszlatta lelkem minden homályát, és kivetette belőle minden evilági gondom. Kizárt belőlem minden anyagi sűrűséget és testi nehézséget, mely tagjaimat lassította és zsibbasztotta... Léke-met leírhatatlan módon eltöltötte a hatalmas lelki boldogság és a látható dolgok minden ízét felü lmúló édesség, valamint minden, e mostani élettel kapcsolatos gondolattól való

szabadság és mentesség. E csodás módon

megjelentetett és kinyilatkoztatott nekem a jelenvaló életből való távozás útja. így értel-mem s lelkem minden ereje a világosságomé kimondhatatlan boldogságára összpontosult. K atékheiszész kai eukharisztiai 16:3

Az Istvánnal folytatott vitájában két el-térő szemléletmód ütközött. István a



Simeon, Gregoriosz 73

nyugati skolasztikus szemlélethez hason-lóan filozófiailag és elvontan közelítettemeg a teológiát. Simeon azonban szerzete-si és lelki szemszögből nézte a hittudo-mányt, és erős hangsúlyt fektetett a mon-danivaló megtapasztalásának szükségére.István és Simeon vitáját hasonlították már*Bernát és *Abélard vitájához is azzal anem csekély különbséggel, hogy Keletenvégül a misztikus Simeon győzedelmes-kedett. Az Istvánnal való nézetkülönbségé-

ben az „intézményes” és a „karizmatikus”

szemlélet eltérése is közrejátszott. Simeonnem ellenezte az egyház intézményes ha-tóságait, és nem tagadta a sákramentumokfontosságát. Ugyanakkor azt állította, hogygyónni lehet fel nem szentelt szerze-teseknél is, és azt tanította, hogy semmitnem ér a keresztség, ha nem teremjük amegszentelt élet gyümölcseit. Simeon el-utasította a formaságokat, a névlegeskeresztyénséget, mely nem eredményezéletmódbeli változást. Azt tanította, hogy avízzel való keresztséget a „Szentiélekbenvaló megmerítkezésnek” kell követnie.Márpedig ez bűnbánatot, Jézus Krisztushozvaló megtérést és annak tudatát feltételezi,hogy Ő az Úr és a Megváltó. Vagyis Istenszemélyes megtapasztalását jelenti, az át

istenülés fogalmai szerint. Mindezt úgyfoglalhatjuk össze: engedelmes élet.

Hát nem Krisztus nevét beszélik minde-nütt, a városokban, a falvakban, a kobsto rokban, a hegytetőkön? De kutasd, ha úgy akarod, és vizsgáld meg alaposan, vajon az emberek tartják e az Úr parancsobtait, és a

sok sok ezer között aligha találsz egyet is, ki

szóban és tettben igaz keresztyén. KATÉKHEISZÉSZ KAI EUKHAR1SZT1AI22:8Misztikus tanításában Simeon *Areopa

goszi Dénes és *Maximus Confessornyomdokaiba lépett. Úgy írta le az Istenrevonatkozó látomást, mint a teremtetlen ésláthatatlan isteni világosság megpillantá-

sát. Ez a tapasztalás korántsem csupán akiválasztottaknak lehet az osztályrésze, ésnemcsak a minden idejüket ennek szentelőszerzeteseknek adatik meg, hanem min-den keresztyénnek.

Isten a világosság, és akiket érdemessé tesz rá, hogy lássák Őt, világosságnak látják Ót. Mert dicsőségének világossága jár arca előtt, és lehetetlen, hogy Ó ne világosságként

jelenjék meg. Akik nem látták a világosságot, nem látták Istent: mert Isten a világosság.

Akik nem részesültek a világosságból, nem

részesültek kegyelemben, mert midőn valaki kegyelemben részesül, az isteni világosságot, és magát Istent kapja.L ogoi theologikoi kai éthikoi (Teológiaiés etikai értekezések, prédikációk) 79:2

Gregoriosz Palamász(Palamasz Gergely)

Isten megismerése a csöndben

Gregoriosz a XIII. század végén született.1318 ban Athosz hegyére ment, az orto-dox szerzetesség központjába, hogy magais szerzetes legyen. A heszükhiaszták irá-nyítása mellett gyorsan haladt az imádságos élet útján. Török betörések miatt At-

hosz hegyét egy időre elhagyta, de későbbvisszatért. Az 1330 as években összeütkö-zésbe került egy Barlaám nevű dél itáliaiortodox szerzetessel, aki a heszükhiazmust támadta.

Gregoriosz mint a heszükhiazmus leg-főbb szószólója szerezte hírnevét. A szó agörög heszükhiá ból (csend, nyugalom)

származik. A heszükhiazmus a korai egy-házra visszamenő lelkiségi hagyományvolt, de csak nem sokkal Gregoriosz idejeelőtt öltött meghatározott formát. A he-szükhiaszták a szenvedélyek legyőzéséreés így a belső nyugalom (heszükhiá) eléré-sére törekedtek, innen pedig továbbmehet-




tek az Istenen való elmélkedéshez. Különhangsúlyt kapott a csöndes meditáció, aján-latos volt sajátos testtartással törekedni azösszpontosításra: az áll a mellkason pihent,és a tekintet a köldökre, a szív helyére me-redt. A lélegzetet pontosan szabályozták, ésegyszerű imát, a Jézus imát recitálták:„Uram, Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyö-rülj rajtam.” Ez nem azt jelentette, hogy aheszükhiaszták az imádságban merő gépiesmódszert láttak. Ezt a módszert csupánsegítségül ajánlották a további haladáshoz. A

végső cél az volt, hogy látomásuk legyen azisteni világosságról, és egyesüljenek Isten-nel. Barlaám több alapról kiindulva támadtaGregorioszt. Gúnyt űzött a heszükhiasztákimádkozási módszeréből, különösen a test-tartásukból. *Areopagoszi Dénes tagadómódszerét követve ő is azt állította, hogyIstent nem lehetközvetlenül megismerni,

csak közvetve, csak a teremtett dolgok által.Barlaám úgy viszonyult Gregorioszhoz,mint István *Simeonhoz, az Új Teológushoz,mert jelentős és független szerepet adott afilozófiának a teológiában, márpedig eztGregoriosz nem engedte. Barlaám ebben atekintetben közelebb állt a nyugati szem-lélethez, és a vita végén a római egyházhoztér t meg.

Gregoriosz Barlaám állításaira válaszo-landó írta meg Hüper tón hierosz heszükha

zonton (A szent heszükhiaszták védelmé- ben) című művét. Ebben azzal érvelt, hogyIsten igenis megismerhető közvetlenül.De hogyan volna ez lehetséges, ha az„apofatikus” teológia, a tagadó út aztmondja, hogy Isten meghalad minden is-

meretet? Gregoriosz elismerte az ellent-mondást. Az isteni term észet bizonyos ér-telemben közvetíthető, bizonyos értelem- ben nem az. Részesülünk Is ten term észe-tében, ugyanakkor nem juthatunk el a kö-zelébe. Gregoriosz nem hagyta, hogy azutolsó szó a tagadólagos teológiáé legyen.

A Lélek isteni és titokzatos jelekkel bélyegzi meg az elmét, és ez egészen eltér a tagadólagos teológiától... a teológia oly messze távol áll

Isten világosságban való látásától, és olyany nyira különbözik az Istennel folytatott benső beszélgetéstől, mint a tudás a birtoklástól. H üper tón hierosz heszükhazonton 1: 3:42.

Noha az elme nem hatolhat át. Istenhez,de tapasztalati úton Isten megismerhető,ami mind Gregoriosz, mind Simeon, az ÚjTeológus szemében benső részét képezi a

teológiának. Ez a tapasztalat nemcsak amisztikusnak kínálkozik fel. Ugyancsak Si-meont követve Gregoriosz megállapítja,hogy minden keresztyén részt vesz Istenéletében a sákramentumok és az imádságrévén. E részvétel Isten valóságos ismere-tét jelenti.

De hogyan lehetséges ez az ismeret, ha

Isten megismerhetetlen? Gregoriosz a*kappadókiai atyákra visszamenő hagyomá-nyos megkülönböztetéssel oldja föl a dilem-mát. Isten lényege hozzáférhetetlen, deenergiái már nem azok. Isten lényegébennem vehetünk részt, azt nem ismerhetjükmeg, de energiáiban, a reánk irányuló csele-kedeteiben, kegyelmében részt vehetünk.

Mivel részesedhetünk Istenben, és mivel Isten lényeg fölötti lényege teljességgel fölötte áll minden részesedésnek, a lényeg (amely-ben részesedni nem lehet) és a részesedők kö-

zött van valami, ami lehetővé teszi emezek-nek az Istenben való részesedést... Isten je-lenvalóvá teszi magát, hogy megnyilvánulá-

sai, teremtő és gondviselő energiái által minden legyen. Egyszóval olyan Istent kell

keresnünk, akiben valami módon részesül-hetünk, hogy a részesedés által ki ki a maga módján és a részesedés analógiája folytán lé-tezést, életet és átistenülést nyerjen.H üper tó n hierosz ... 3:2:24

Istent különösképpen az isteni, teremtetlen világosság látomása révén ismer-



Doszitheosz hitvallása 75

hetjük meg. Ezt a világosságot látták azapostolok Jézus színeváltozásánál (Márk9:2 8). A misztikus megláthatja az istenivilágosságot, nem a teremtett világossá-

got, magának Istennek a teremtetlen vilá-gosságát. így nem Isten lényegét, hanemaz energiáját látja.

Gregorioszt azzal vádolták, hogy Isten lé-nyegének és energiáinak megkülönbözteté-sével két Istent feltételez. Valójában azon-

ban ezeket Isten különböző, természetén belüli és kívüli létmódjainak látta. A táma-

dásra válaszul megnyerte az Athosz hegyiszerzetesek zsinatának támogatását. 1341 ben több konstantinápolyi zsinat is elutasí-totta Barlaám vádjait, de még ebben az év- ben egy államcsíny megváltoztatta a politi-kai helyzetet. Néhány évre Gregorioszkegyvesztett lett. Több későbbi zsinat el-ítélte, sőt 1344 ben ki is közösítette. 1347

ben azonban új császár került a trónra, akiismét kegyeibe fogadta. Ekkor kineveztékThesszalonika püspökévé. 1351 ben aKonstantinápolyban ülésező zsinat felmen-tette Gregorioszt minden vád alól, és ki-adott egy alapeszméit magyarázó kötetet.Ez a zsinat nem volt ökumenikus, de határo-zatait a XTV század folyamán minden keletiortodox egyház elfogadta. Gregoriosz 1359

ben halt meg, és 1368 ban kanonizálták.Gregoriosz voltaképpen teológiai rend-szerességgel ruházta fel Simeon, az Új Teo-lógus misztikus tapasztalásait. A heszükhiazmust beépítette az ortodox teológia rend-szerébe. A nyugati egyház azonban nem fo-gadta el tanítását, és ez ugyancsak hozzá-

járult Kelet és Nyugat elkülönüléséhez.

Doszitheosz hitvallása (1672)

Kürillosz Lukarisz (1572 1638) görög ke-leti teológus 1602 ben Alexandria, 1620 ban pedig Konstantinápoly pátriárkája lett.

Felfogásában a protestantizmushoz, külö-nösen a kálvinizmushoz közeledett. 1629 ben kiadott egy tizennyolc fejezetből állóhitvallást, melyben a keleti ortodoxiát a

kálvinizmus egyfajta enyhébb változatávalötvözte. A Szentháromság és Jézus Krisz-tus tekintetében fenntartotta a régi orto-dox tanítást, de bevezetett jó néhány alap-vető protestáns tanítást, kihasználva az evonatkozásban tapasztalt hivatalos ortodoxmegnyilatkozások hiányát.

A Biblia képezi Isten csalhatatlan Igéjét.

„Hisszük, hogy a Szentírás tekintélye fölöt-te áll az egyház tekintélyének” (2. fejezet).Az eleve elrendelés a világ kezdete előtt

megtörtént és nem azon alapszik, hogy Is-ten előre tudott bármely bennünk lévő jóról.A választottakat Isten kizárólag „jóakarataés kegyelme által választja ki” (3. fejezet).

Bár a Szentlélek tanítja az egyházat, „azigaz és bizonyos, hogy a földi egyház té-vedhet, választhatja a hamisságot az igaz-ság helyett” (12. fejezet).

A megigazulás hit, nem pedig jócseleke-detek által következik be. „Amidőn hitetmondunk, ezen a hit tárgyát, Krisztus igaz-ságát értjük. A hit, mint valami kéz, megra-gadja azt, és alkalmazza ránk üdvösségünk-re.” Ez nem tagadja a jócselekedetek szük-

ségességét, de az üdvösséget nem azok ér-deméül kapjuk. „Csak Krisztusnak a bűn- bánó emberre alkalmazott igazsága igazít-hatja meg és üdvözítheti a hívőt” (13. fe-

jezet).A meg nem tért emberben a szabad aka-

rat csak a bűn iránt jelent szabadságot. Más-ként szólva Isten kegyelme nélkül semmi

jóra nem vagyunk képesek (14. fejezet).Jézus Krisztus a hívő ember számára

van jelen az euchharisztiában. Hit, nem pe-dig testi fogaink által esszük Krisztus tes-tét, részesedünk véréből. Az átlényegülésdogmája (amit a *negyedik lateráni zsinatdefiniált) hamis.




Kürillosz némi protestantizmussal akar-ta beoltani a keleti ortodox egyházat, deerős ellenállásba ütközött, amiben fő részea Konstantinápolyban tevékenykedő jezsui-

táknak volt, akik 1638 ban rábírták a török portát kivégeztetésére. Halála után a keletiortodox egyházban igen erőteljesen támad-ták, és többször is elítélték nézeteit. A re-akciók közül a legjelentősebbnek a Doszitheosz (1641 1701) jeruzsálemi pátriár-ka által megfogalmazott hitvallás bizonyult,melyet az 1672 es jeruzsálemi zsinat foga-dott el. Ez Kürillosz hitvallásának tizen-nyolc fejezetére válaszolandó tizennyolchatározatot tartalmazott.

A Biblia valóban Isten ihletésére szüle-tett. De „a katolikus egyház tekintélye hi-tünk szerint, nem áll alatta a Szentírásé-nak. Minthogy a Szentlélek a szerzőjemindkettőnek, a Szentírásból tanulniugyanaz, mint a katolikus egyháztól” (2.határozat).

Az eleve elrendelés Isten előzetes tudá-sán alapszik. „Mivel Q előre tudta, hogy kifogja helyesen használni szabad akaratát,és ki nem, így eleve elrendelte az egyiket,és elítélte a másikat” (3. határozat).

A katolikus egyházat a Szentlélek tanítjaaz egyházatyák, doktorok és zsinatok köz-

vetítésével. Ebből következik, hogy „a ka-

tolikus egyház nem tévedhet, egyáltalánnem téveszthető meg, soha nem választ-hatja a hamisságot az igazság helyett. Merta legszentebb Lélek, mely a szent atyák és

vezetők folyton hűséges szolgálata általmunkálkodik, megóvja az egyházat mindentévelygéstől” (12. határozat).

A megigazulás nem egyszerűen hit általtörténik, hanem a szeretet által munkálko-dó hit, azaz a hit és a jócselekedetek révén.,,[A gondolat], hogy a hit teljesíti a kéz dol-gát, a Krisztusban lévő igazságot megra-

gadja, és reánk alkalmazza üdvösségünkre,hitünk szerint, távol áll minden ortodoxiá-tól.” A jócselekedetek megérdemlik jutal-mukat (13. határozat).

A meg nem tértek a természet által, Is-ten kegyelme nélkül is tehetnek erkölcsi

jót. De a kegyelem nélküli jó cselekedeteknem járulnak hozzá az üdvösséghez (14.határozat).

Jézus Krisztus jelen van az eucharisztiában, „igazán és valóságosan, a kenyérkonszekrálása után... a kenyér átalakul, át-lényegül, átváltozik és átformálódik magá-nak az Úrnak az igaz testévé”. Mi több, akonszekrálás után „a kenyér és a bor álla-ga nem marad meg, hanem az Úr teste ésvére lesz a kenyér és a bor színei, azaz

akcidensei alatt” (17.határozat ).



III. rész

(500-1500)



78 A középkori Nyugat

Az első ezredfordulóig Nyugat Európa számára valóban „sötét” volt a közép-kor. A IV század végén a Nyugatrómai Birodalom hanyatlásnak indult, nemtudott ellenállni a barbár támadásoknak, és 410 ben bekövetkezett az elgon

dolhatatlan: Róma városa elesett. 476 ban az utolsó római császárt egy bar- bár gót király ledöntötte a trónról, és ezzel a Nyugatrómai Birodalom meg-szűnt létezni. Nyugatot számos támadás érte, délről, Hispánián át arabok,északról pedig skandinávok törtek be ismételten. Mindez óriási felfordulástés anarchiát okozott, a civilizáció maga csaknem összeomlott, a múlt öröksé ,ge elveszni látszott. A filozófiai ismeretek például csaknem kizárólag *Boethius műveire korlátozódtak. A rendelkezésre álló csekély tudományt az egy-

ház közvetítette, többnyire a kolostorok, a biztonság egyedüli szigetei révén.A 800 ban császárrá koronázott Nagy Károly egy ideig nyugalmat biztosított.Egyesítette és megszilárdította a birodalmat, és ezzel újból lendületet adotta civilizációnak és a tudomány művelésének. A „karoling reneszánsz” rövidideje alatt a művelődés ismét felvirágzott. Fellépett e sötét kor egyetlen ere-deti gondolkodója, a filozófus teológus, *Johannes Scotus Erigena. A karoling

birodalom azonban hamarosan összeomlott, és a vikingek támadásai ismét

zűrzavarhoz vezettek.Ebben az időben teológiát kizárólag kolostorokban műveltek, ezért is ne-

vezik szerzetesi teológiának, melyet az elkötelezettség és a kegyesség lég-körében, például a *Benedek regulája szerint szabályozott életvezetés kere-tében hoztak létre. A cél nem az önmagáért való tudás keresése volt, hanema lelki épülés és az istentisztelet. A teológiai gondolkodást a szemlélődés ésaz imádat határozta meg. A teológus nem távolságtartó tudósként, kívülről

vizsgálta tárgyát, hanem elkötelezett résztvevőként.Az 1000. esztendőben, újévkor hatalmas tömeg gyűlt egybe Rómában, a

világvégét várva. Elérkezett az éjfél, de mi sem történt, így azután II. Szil-veszter pápa megáldotta és hazaküldte a híveket. Maga Szilveszter, korábbinevén Aurillaci Gerbert, azonban egy új korszak szülötte volt. A megszilár-duló hatalmi viszonyok a nyugati civilizáció újjászületéséhez vezettek. A sö-té t korban a barbár támadókat sikerült megtéríteni, és ekkorra egész Európa

névleg keresztyén lett, leszámítva a gettóikban élő zsidókat és az Ibériai fél-szigeten élő arabokat.A XI. században számos új mozgalom bontakozott ki. A szerzetesi élet

megújult, „reformer pápák” igyekezték megtisztítani az egyházat a korrup-ciótól, és a tudomány is virágzásnak indult. A teológusnak a hit (teológia) ésaz ész (filozófia) viszonyának kérdéseivel kellett szembesülnie. „A hit és az




A XIV XV század az egyház számára hanyatlást hozott, noha más szem-szögből a középkor virágkorát jelentette. A pápaság elszenvedte „babilonifogságát” (1305 1377), minthogy a pápák Avignonban székeltek, francia

fennhatóság alatt. Rómába való visszatérésükkel azonban bekövetkezett a„nagy egyházszakadás” (1378 1414), ebben az időszakban a pápával szemben csaknem mindig megválasztottak egy ellenpápát. Az egyházi rendekugyancsak hanyatlásnak indultak. A korábbi évszázadok vallási buzgalmaalábbhagyott. A hívek száma csökkent, a korrupció nőtt.

A XIV XV században egyre erősödött a kétely a teológia és a filozófia öszszehangolhatóságát illetően. Ez a folyamat *Johannes Duns Scotus szal kez-dődött, majd *William of Ockham és követői tanításában tetőzött. A filozófiaés a teológia külön útra tért, a teológia visszavonult a „természetes” világ-

ból, és egyre inkább az isteni kijelentésbe vetett puszta hitre hagyatkozott(hiszen annak ésszerű voltát nem lehetett bizonyítani). Ráadásul a skolasz-tikus filozófia teljességgel elszakadt a *Kempis Tamás példázta mindennapilelkiségtől, mindkettő kárára.

A középkort sajnálatos módon a protestánsok gyakran elhanyagolják. Aközépkor majd ezer évet fog át, a Jézus Krisztus születésétől számítottidőnek több mint a felét. Ha nem is volt a legdicsőbb korszaka az egyház tör-ténetének, ennek fontos része, amelyet komolyan kell vennünk. A középko-ri teológusok keményen megbirkóztak a hit és ész viszonyával. Márpedig eza kérdés ma is elevenbe vág, és van mit tanulnunk a középkori tapasztala-tokból. Akkor Arisztotelésszel kellett szembesülni, ma Darwinnal vagyMarx szal kell, de a lényeg ugyanaz marad.



Az Athanasius féle hitvallás

Az Athanasius féle hitvallásról mondják,hogy sem nem Athanasius féle, sem nem

hitvallás. Annyi bizonyos, hogy nem*Athanasius írta. A VII. századtól kezdvetulajdonították neki, talán azért, mert őttekintették az ortodox Szentháromság tanatyjának. Ezt a feltevést a XVI. századbankezdték kétségbe vonni, és a XVII. bendöntötték meg. Eredete tekintetében nemalakult ki általános egyetértés, de a felta-lált adatok arra vallanak, hogy az 500. évkörül, valahol Dél Galliában keletkezett.Gyakran nevezik Quicunque Vult nak, ahitvallás eredet latin kezdőszavai után.

A szó szoros értelmében az Athanasiusféle hitvallás inkább tűnik hitelvi megha-tározásnak, mint hitvallásnak. Kezdetben a

papok ortodoxiájának vizsgálatára, és a lai-kusok alapvető dogmatikai eligazítására

használták. A XIII. századra Nyugaton mára „három hitvallás” egyikének tartották anicea konstantinápolyi é s az * Apostoli h it-vallás mellett. A protestáns egyházak istöbbnyire elismerték (például az angliká-nok a *Harminckilenc Cikkelyben, a luthe-ránusok a *Concordia könyvben és a refor-mátusok a *dordrechti zsinaton). A keletiegyházak nem tudták eldönteni, hogy tisz-teljék e athanasiusi szerzőségét vagy el-utasítsák filioquetanításá t (hogy ugyanis aSzentlélek az Atyától és a Fiútól szárma-zik). Vagy tagadták az athanasiusi szerző-séget, vagy utólagos beszúrásnak tartottáka filioque1. A hitvallást gyakran mondták arómai katolikus és anglikán istentisztele-teken, de a XX. századra már elég ritkán

használták. Sokan ellenzik a használatát,nem a benne kifejeződő teológia miatt, ha-nem azért, mert örök kárhozatra ítéli azo-kat, akik nem fogadják el.

A hitvallás két szakaszból áll: az egyik aSzentháromságról, a másik pedig Jézus

Az Athanasius féle hitvallás

Krisztus személyéről szól. Mindkét sza-kasz „átokformulával” kezdődik és fejező-dik be, mely a hitvallás elfogadásánakszükségét mondja ki, ha valaki üdvözülniakar. A hitvallás meghatározza, hogy mi-kén t kell gondolkoznunk és beszélnünk Is-tenről, de az istentisztelet helyes módját iskiemeli. Többről van szó tehát, mint spe-kulatív teológiai gyakorlatról.

Aki üdvözülni akar, annak mindenekelőtt szükséges a katolikus hitet megtartania, s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész. A

katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban, és az egy Istenben a Háromságot tiszteljük, sem a személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván. Mert más az Atyának a szemé-lye, más a Fiúé, más a Szentiéleké. De az

Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek egy az Istensége, egyenlő a dicsősége, egyképpen

örök a fölsége. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek.

Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek. Örök az Atya, örök a Fiú és örök a Szentlélek, de azért nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló, amint nem három teremtetlen, sem három mérhetetlen, hanem egy teremtetlen és egy mérhetetlen.

Hasonlóképpen mindenható az Atya, minden-ható a Fiú, mindenható a Szentlélek, de azért nem három mindenható, hanem egy minden-ható. Úgyszintén Isten az Atya, Isten a Fiú,

Isten a Szentlélek, de azért nem három isten, hanem csak egy az Isten. Úgyszintén Úr az

Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, de azért nem három úr, hanem egy az Úr. Mert, amint

külön külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani késztet a keresztyén igazság, ózonképpen három istenről vagy három úrról beszélni tilt a katolikus vallás.

Az Atya senkitől sem lett, sem nem te-remtődött, sem nem született. A Fiú egyedül

81




az Atyától való, nem lett, sem nem terem-tődött, hanem született.

A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, sem nem teremtődött, sem nem

született, hanem származik.Tehát egy Atya és nem három Atya, egy

Fiú és nem három Fiú, egy Szentlélek és nem három Szentlélek.

És ebben a Háromságban nincs előbb vagy utóbb, nincs nagyobb vagy kisebb, ha-nem mind a három személy egyképpen örökkévaló és egyenlő. Vagyis, amint már

fentebb mondottuk, mindenben tisztelni kell az egységet a Háromságban, és a Három- ságot az egységben. Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkozzék a Szentháromságról.

Az örök üdvösséghez azonban szükséges hűségesen hinni a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülésében is. Az már most a helyes hit, hogy higgyük és valljuk, hogy a mi Urunk

Jézus Krisztus, Isten Fia egyben Isten és ember.

M int Isten, az Atya szubsztanciájából az idők előtt született, mint ember, anyja szub-

sztanciájából az időben született.Teljes Isten és teljes ember, aki eszes lé-

lekből és emberi testből áll. Az Atyával egyen-lő istensége szerint, az Atyánál kisebb em-bersége szerint. De jóllehet Isten és ember,

nem két, hanem egy Krisztus. Egy, nem azál-tal, hogy az istenség testté lett, hanem azál-tal, hogy az istenség fölvette az emberséget. Teljesen egy, nem a szubsztanciák összekeve-rése által, hanem a személy egysége által.

Mert, amint az eszes lélek és a test egy em-ber, úgy az Isten és az ember egy Krisztus, aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászál lott a poklokra, harmadnap föltámadott a halottaiból, fölment a menynyekbe, ül az

Atyának jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni élőket és holtakat. Akinek az eljö-vetelére az emberek mind föltámadnak saját testükben, és számot fognak adni tulajdon

cselekedeteikről. És akik jót cselekedtek, mennek az örök életre, akik pedig rosszat, az örök tűzre.

Ez a katolikus hit, amelyet ha valaki erő- sen és hűségesen nem vall, nem üdvözülhet.

A Szentháromságról szóló szakasz mes-terien, ^Ágostonból sokat merítve foglaljaössze a Szentháromságról kialakított nyu-gati tanítást. Valóban nevezték is „Ágostonszentesített és sűrített tanításának”. Be-mutatja az Isten egységének és háromsá-gának paradoxonát. Ezt szembeállítja a mo

narchiánizmussal („a személyek összezava-rása”) és az ariánizmussal („a természetmegosztása”). A monarchiánusok a Szentháromság paradoxonát azzal vélték felolda-ni, hogy az Atya nem más, mint a Fiú, a Fiú

pedig nem más, mint a Szentlélek. A korabeli spanyol priszcillianizmus a monarchiánizmus felé hajlott. A hitvallás által elutasí-tott „ariánizmus” valójában nem más, mint*origenizmusa ama nyugati gót királyok-nak, akik akkor tértek át a keresztyénségre, amikor a hivatalos keleti hit nem igazánegyezett a Jézus Krisztus teljes istensé-gébe vetett niceánus hittel. A hitvallás kétvélt hibájukat utasította el: fenntartja Krisz-tus teljes istenségét az „ariánus” hittelszemben, mely szerint az Atya nagyobb a

Fiúnál; fenntartja az istenség egységét,szemben a három Isten állításának „ariá-nus” hajlandóságával. így az Athanasius féle hitvallás megerősíti a Szentháromság tanhárom fő elemét: egy Isten van; az Atya, aFiú és a Szentlélek az Isten; az Atya nem aFiú, a Fiú pedig nem a Szentlélek.

A krisztológiai szakasz a *khalkedónizsinathoz hasonló tanítást vázol, csak ép- pen nyugati szemszögből. A Khalkedónbanelítélt négy eretnek tanítást ugyancsak vi-lágosan kizárja. Az első bekezdés fenntart-

ja Krisztus teljes istenségét és teljes em- berségét, kizárva az ariánizmust és az



Boethius 83

apollinárizmust. A második bekezdésmegerősíti Jézus Krisztus egy személyvoltát, de nem engedi meg természe-teinek összekeverését, ezáltal elutasítja a

nestorianizmust és az eutükhizmust.Az „átokformulák” szerint helyes hitnélkül nem lehetséges az üdvözülés. Eztsokáig így is gondolták, de ma már egyikoldal sem tulajdonít ilyen messzemenő kö-vetkezményt őszintén vallott téveszmék-nek. A szentháromságtan tekintetében el-követett egy egy hiba még nem jutta t sen-kit örök kárhozatra. Ha az Athanasius félehitvallást betű szerint vesszük, mindenkeleti hívő, aki a filioque 1 elutasítja, el-vész. Az átokformulák tulajdonképpensokszor elterelték a figyelmet a hitvallástöbbi részéről. A Szentháromságról szólószakasz különösen nagyszerűen és közért-hetően foglalja össze ezt a bonyolult tant.

Boethius

Beszélgetések Filozófiával

Anicius Manlius Severinus Boethius 480körül született római arisztokrata család- ban. Felmenői között két császár is akadt.Apja korán elhunyt, úgyhogy az ifjút Sym

machus, a későbbi szenátusi vezér nevel-te. Symmachus saját fiaként bánt vele, idő-vel a lányát is hozzáadta, és mindvégig szo-ros barátság állt fenn közöttük. Boethiuskiváló oktatásban részesült, tökéletesenmegtanult görögül, ami akkoriban rit-kaságszámba ment Nyugaton.

Boethius a filozófiának szentelte életét. A„Nyugat tanítómesterének” tartotta magát.Legfőbb célja az volt, hogy Plátón és Arisz-totelész filozófiáját hozzáférhetővé tegye alatinul beszélő nyugatiak számára. Le akar-ta fordítani Arisztotelész minden munkáját,saját kommentárjaival kiegészítve, ugyanez

volt a szándéka a plátóni dialógusokkal is.Be kívánta bizonyítani, hogy Plátón ésArisztotelész filozófiája lényegében véveösszhangban áll egymással, nem pedig

ellentmondásban, miként sokan (helyesen)gondolták. Boethius a két nagy filozófusösszhangjára vonatkozó elgondolását az új- platonizmustól vette át. Ez valójában Arisz-totelész filozófiájának alapjában véve platónikeretben történő értelmezését jelentette.Sajnos Boethiusnak nem sikerült megvaló-sítania nagy tervét, Arisztotelésznek csak alogikai műveit fordíthatta le, Platónra pedigmár sort sem keríthetett.

Fordítói elképzeléseit talán valóra vált-hatta volna, ha nem vállal közéleti szerepet. 476 ban az utolsó nyugatrómai csá-szár trónját megdöntötték, Róma felett

barbár gót királyok uralkodtak. 510 benBoethiust arra az évre egyedüli konzulláválasztották, ami nagy megtiszteltetésnek

számított, hiszen rendszerint két személytöltötte be ezt a tisztséget. 522 ben a kétkonzuli tisztséget két fia kapta, ami elis-merést és rendkívüli világi sikert jelentettaz apának. Boethius vezető udvari tisztsé-get vállalt Nagy Teodorik gót király alatt,de politikai cselszövés és tulajdon meg-gondolatlansága áldozatául esett. Árulás-

sal vádolták meg, Páviába száműzték,majd 524/25 ben kivégezték.Boethius utolsó és egyben leghíresebb

munkáját, A filozófia vigasztalását börtön- ben, a halálra várva írta. Az öt könyvreosztott rövid mű maga Boethius és a te-kintélyes hölgy, Filozófia párbeszédét tar-talmazza.

Az I. könyvben Boethius elmeséli Filo-zófiának az őt ért csapásokat. Filozófia pe-dig rámutat Boethius bajának igaz termé-szetére, amely nem annyira abban áll, hogyszáműzték otthonából, hanem abban, hogyő maga bolyongott el tulajdon önmagától.




Filozófia nem amiatt aggódik, hogy Boethiushol van, vagy mi lesz vele, hanem amiatt,hogy milyen állapotban van:

Épp ezért nem ez a hely indít meg engem,

hanem a te arckifejezésed, s nem könyvtárter-med elefántcsonttal és kristállyal ékes falai között: sokkal inkább a te telkedben szeretnék otthon lenni, ahol ugyan könyveket nem, de ami az értéküket adja: könyveim tanítását elhelyezem majd.A F ilozófia vigasztalása 1,5

AII. könyvben Filozófia felmutatja Boe

thiusnak a szerencse és a külső gazdagságigaz természetét. A szerencse lényegét aváltozás alkotja, és Boethius éppen ezt ta-nulja meg váratlanul bekövetkezett buká-sából. Filozófia azt igyekszik bebizonyítaniszámára, hogy a szerencse se nem adottneki, se el nem vett tőle soha semmilyenértéket. „Ha tiéd volna, ami után sírsz, else veszíthetted volna semmiképp” (2,2).

Nincsen semmi nagyobb értéke az embernek, mint önmaga. Ezt a szerencse semmegadni, sem elvenni nem tudja, mindenmásnak csak átmeneti jellege van. Ezértvalójában többet ér a balszerencse, mint a

jószerencse: A jószerencse, mikor nyájasan a boldogság

alakját ölti magára, mindig hazug; a bal

szerencse, mikor változásával bizonyítja áll-hatatlan voltát, mindig igaz. Ez becsap, az felvilágosít; ez csalóka javak látszatával gúzs-ba köti a szellemet, az a szerencse múlan-dóságának a leleplezésével felszabadítja... a

jószerencse az igazi jó útjáról hízelkedéseivel letérít, a balszerencse viszont legtöbbször kam-

pón vonszol vissza az igazijához.A Filozófia vigasztalása 2,8

A III. könyvben az igaz boldogság ter-mészetéről értekeznek. Látják, hogy csakIsten adhat igaz boldogságot. Az emberek-nek az a bajuk, hogy „a természetnek ke-vésre van szüksége, a kapzsiság pedigsemmivel be nem éri” (3,3).

A IV könyvben Filozófia Boethiusnak arraaz ellenvetésére válaszol, hogy a jó,mindentudó és mindenható Isten kormá-nyozta világban mi módon létezhet a go-

nosz és maradhat meg büntetlenül. Filo-zófia nem tagadja Isten mindenhatóságát.A gondviselés, az isteni értelem áll min-dennek az élén, és irányítja azt. Ezt igazsá-gosan teszi, még ha az életben annyi lát-szólagos igazságtalanság történik is. A jóembereket megjutalmazza a jószerencse,vagy megfegyelmezi a balszerencse asze-

rint, ahogy a gondviselés jónak látja. Arossz embereket jó útra tereli a balszeren-cse, míg a jószerencsétől igaz boldogságotnem nyernek. Következésképpen:

Mivel minden sors, akár kedvező', akár kedvezőtlen, a jók számára vagy jutalomként, vagy próbatételként jut osztályrészül, a rosz

szaknak pedig vagy büntetésül, vagy megja vulásuk eszközeként: nyilvánvaló, hogy min-den sors jó, mert vagy igazságos, vagy üdvös hatású.A F ilozófia vigasztalása 4,7

Az V könyvben Filozófia összeegyeztetiIsten előre tudását az emberi szabadakarattal. Isten tudását nem úgy kell ér tel-mezni, „mint a jövő előre ismeretét, ha-nem, mint a sose szűnő jelen ismeretét”.

Isten mindent a maga örökkévaló jelené- ben lát (5,6), következésképpen az, hogyIsten örökkévalón ismeri minden csele-kedetemet, nem áll ellentétben akaratomszabadságával.

A filozófia vigasztalását joggal mondják alelki útkeresés egyik klasszikus alkotásá-nak. Egy fontos kérdés azonban fölmerülvele kapcsolatban. A halálra várva Boethiusvigasztalást a filozófiában talált, nem a te-ológiában. Művében az Isten iránti hívőkegyesség jut kifejezésre, mégsincs bennesemmilyen sajátosan keresztyén vonás.Még csak meg sem említi a keresztyénséget, Jézus Krisztust, a kijelentést, az irgal-



Az orange i zsinat 85

mát, a hitet, a bűnök bocsánatát vagy azegyházat. A könyv üzenetét úgy is összelehet foglalni, mint az újplatóni bölcseletáltal kínált megváltást. Miért van ez így?

Egyesek fölvetették, hogy Boethius ál-szentül, csak azért vallotta magát keresz-tyénnek, hogy magas hivatalba emelked-hessen. Csakhogy ezt az elméletet nem tá-masztja alá az, amit Boethius életéről is-merünk. Mások azt gondolták, hogy életevégén megtagadta a keresztyénséget, és azújplatonizmushoz tért át. Csakhogy A filo-

zófia vigasztalásában egyáltalán nincs sem-mi, ami a keresztyénségnek ellentmonda-na, vagy annak elutasítására utalna. Megintmások azt mondják, hogy valójában nincssemmi gond. Boethius bölcseleti, nem pe-dig teológiai munkát írt, és éppúgy nemkell benne nyilvánvaló keresztyénségetkeresnünk, ahogyan egy zenetudományimunkában nem keresünk geológiát. A kér-

dést azonban nem lehet ilyen ügyes csellelmegkerülnünk. A filozófia vigasztalásé bánBoethius tulajdon lelki önéletrajzát, a ha-lállal való szembesülését írta meg, és a va-lójában a filozófiában talált vigasztalást.

A „gond” főképpen abból adódik, hogyhajlamosak vagyunk a keresztyénséget ésa filozófiát (újplatonizmust) két ellentétesdolognak felfogni. Boethius idejére azonban a két dolog nagyjában egészében ötvö-ződött. Boethius újplatonizmusában nin-csen semmi, ami ne volna keresztyén.Mindazt, amit ő megírt, akár *Ágoston isírhatta volna. Azzal az egyetlen különbség-gel, hogy Ágoston gondolkodásában közép- ponti szerepet visz Jézus Krisztus és a ke-resztyén kijelentés. Nincs okunk kétségbevonni, hogy Boethius őszintén elfogadta akeresztyén vallást, de úgy tűnik, hogy azújplatonizmus mégiscsak fontosabb szerepet vitt gondolkodásában, mint a keresztyénség. Ágoston is, Boethius is „keresz-tyén hitre tért újplatonista” volt, de amíg

az előbbinél a keresztyénség a gyökerekighatolt, addig az utóbbinál inkább csak a fe-lületet érintette.

Boethius nagy hatást gyakorolt az egész

középkorra. A klasszikus filozófiát ő köz-vetítette az elkövetkező évszázadok szá-mára. A XIII. századig a Nyugat Arisztote-lésznek csak a Boethius által fordított lo-gikai munkáit ismerte. Joggal neveztékBoethiust az utolsó rómainak és az elsőskolasztikusnak. Ő fémjelezte a klasszikusrómai korszak végét, és nagyban segítettátörökíteni annak értékeit a középkor szá-mára. Továbbá számos anyaggal járult hoz-zá a korai skolasztikus teológiához, sőt an-nak némely módszerét meg is előlegezte.

Az orange-i zsinat (529)

*Ágostonnak a kegyelemről és a predesz-

tinációról szóló tanítása Gallia déli részénellenállásba ütközött. Az ottani szerzete-sek úgy vélték, hogy a kegyelem és az emberi tehetetlenség túlzott hangsúlyozásatétlenségre buzdíthat. Úgy vélték, fontoskiemelni azt is, amit megtehetünk, s hogyazt ne lankadjunk teljesíteni. Hittek abban,hogy a keresztyén élethez nélkülözhetet-

len Isten segítsége, de abban is, hogy az el-ső lépést magunktól is megtehetjük. Azigazsággal szemben a bűnös ember beteg,nem pedig halott, és a beteg kezdeményez-het azzal, hogy segítségül hívja az orvost.Aki kér, annak adatik; aki keres, talál; azörgetőnek megnyílik az ajtó. Tanításukatelég jól summázza a közmondás: „Segítsmagadon, az Isten is megsegít.” Ezt az ál-láspontot nevezik szemipelágiánizmusnak(a szót 1600 körül alkották).

A szemipelágiánusok közé a korszak ki-emelkedő alakjai tartoztak, így a marseilles iJohannes Cassianus, a nyugati szerzetesimozgalom legjelentősebb vezetője is.




Élete végén Ágoston két munkájában, a De praedestinatione sanctorum bm (A szen-tek predestinációjáról) és a De continentia ban (Az állhatatosságról) is felszólalt elle-nük. Tisztelettel, mint téveteg felebarátai-ról, nem pedig mint eretnekekről szólt ró-luk. A szemipelágiánus nézetek elég széleskörben elterjedtek az egyházban, megtéré-se után egy ideig maga Ágoston is ezeketvallotta. Halála után Galliában AquitániaiProsper vitte tovább Ágoston ügyét. A vitaegy egész évszázadon át húzódott, és a kü-

lönböző zsinatok hol ezt, hol azt az oldalt tá-mogatták. Az ügyet végül az 529 es orange i (Arausiacum) zsinat zárta le, melyet aIV Félix pápa támogatását megnyerő Caesarius arles i püspök vezetett.

A zsinat huszonöt kánont, vagyis tömörhitelvi nyilatkozatot fogalmazott meg, mely-hez Caesarius összefoglalót csatolt. Minde-nekelőtt a szemipelágiánizmust ítélte el. Ahuszonöt kánon közül tizenhárom tagadja,hogy az ember maga kezdeményezheti azIstenhez fordulását, és ragaszkodik ahhoz,hogy Isten kegyelmének „preveniensnek”kell lennie (azaz meg kell előznie mindenIsten irányában tett mozdulatunkat). Ezazért szükséges, mert Ádám bűnbeesése azegész embert (testestől lelkestől) rosszra

hájlóvá tette. A preveniens kegyelem szük-séges, ha a keresztyén úton el akarunkindulni, és az együttmunkálkodó kegyelemszükséges, ha tovább akarunk haladni.

A kánonok megerősítik, hogy szüksé-günk van a kegyelemre, de a kegyelmet asákramentumokhoz kötik. A szabad akara-to t a keresztség kegyelme gyógyítja. A ke

resztség kegyelme, valamint Jézus Krisz-tus segítsége és együttműködése által vanerőnk ahhoz, hogy ha akarjuk, megtegyükmindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges.Az ekkora már általánossá vált csecsemőkeresztelés miatt a kegyelemről szóló tanításvisszaszorul az öntudatlan csecsemőkorba.

A gyakorlati hangsúly a keresztyén emberama jelenlegi képességére esik, hogy az üd-vösségéért minden szükségeset megtehet.A zsinat Ágoston tanítását követte, de azegybekapcsolódott egyfajta népies katoliciz-mussal, mely a szentségi rendszer alakját öl-ti és a jócselekedeteket hangsúlyozza. Azágostoni tanításnak ez a formája határoztameg a középkort. Végül a zsinat elutasítottaa gonoszságra való eleve elrendeltség gon-dolatát, de nem az üdvösségre való eleve el-rendeltség ágostoni tanát.

Ha valaki azt mondja, hogy Adám tör-vénysértése által az ember nem teljesen, azaz nem testileg lelkileg vált rosszabbá, hamm úgy hiszi, hogy amíg a lélek sértetlenül megőrzi

szabadságát, a test romlást szenved, Pelagius tévedésétől rászedetve szembeszegül az írással. I. K ánon

Ha valaki azt állítja, hogy a bűntől való megtisztulásunkhoz akaratunkat Isten felé kell

fordítanunk, így várva őt, de azt nem mondja, hogy a megtisztulásnak már az akaratát is a Szentlélek belénk áradásának és bennünk való működésének tulajdonítsuk, magának a Szentiéleknek szegül ellem, aki Salamon által ezt mondja: „Az akaratot az Úr készíti fel" (Péld 8,35 [a Septuaginta szerint]).IV K ánon

Az újjászületetteknek is, és a gyógyultak nak is [vagyis a meg nem térteknek is] min-dig kérniük kell Isten segítségét, hogy eljut-hassanak a jó célhoz, vagy hogy kitarthassa-nak a jócselekedetekben.X. K ánon

Isten olyannak szeret minket, amilyenek az ő jövőbeni adományai révén leszünk, s

nem olyannak, amilyenek saját érdemünk-ből vagyunk.XII. K ánon

A szabad akarat az első emberben meggyön- gült, s nem állítható vissza másként, csak a keresztség kegyelme által.XIII. K ánon



Benedek 87

Semmiféle érdem nem előzi meg a kegyelmet. Az elvégzett jócselekedetekért díjazás jár; ám ezeket, hogy legyenek, megelőzi a kegyelem, amely viszont nem jár.XVIII.K ánon

... a szabad akarat az első ember bűne ál-tal olyan mértékben elhajlott és meggyöngült, hogy azután senki sem tudja megfelelő mó-don szeretni Istent, sem hinni Istenben, vagy megtenni Istenért, ami jó, hacsak az isteni irgalom kegyelme elébe nem megy... A katoli-kus hitnek megfelelően azt hisszük, hogy a keresztség kegyelmének befogadása után minden megkeresztelt tartozik azzal, és képes is rá, hogy Krisztus segítségével és együttmű-ködésével betöltse mindazt, ha hűségesen fá -radozni akar, a mi a lélek üdvösségéhez szük-

séges. Nemcsak nem hisszük, hogy az isteni eleve elrendelés némelyeket valóban gonosz- ságra rendelt volna, hanem azokat, akik ilyen gonoszságot akarnak hinni, megátkozzuk és kirekesztéssel sújtjuk.Caesarius püspök összefoglalója

Benedek

A szerzetesi regula

Benedek életéről az egyetlen eredeti be-számoló *1. Gergely pápa dialógusaiban ta-lálható. Benedek 480 körül a közép itáliai

Nursiában született. Diákként került Ró-mába, de elborzadt az ottani romlott köz-erkölcs láttán. Ezért 500 táján elvonult avilágtól, remeteként élt egy subiacói bar-langban. Idővel többen is társultak hozzá,mire ő több kisebb monostort alapított a

környéken. 529 körül a helyi feszültségekmiatt távozni kényszerült, és néhány tanít-ványával együtt Monté Cassinóba átköl-tözve újabb monostort létesíte tt. Itt élt ha-láláig, a század közepéig.

Benedekre mindenekelőtt szerzetesi re -gulája miatt emlékezünk. E szabályzat ösz

szeállításában sokat merített az elődök:Basilius Magnus (*a kappadókiai atyákegyike) és Johannes Cassianus munkáiból,de különösen egy korábbi, „A mester regu-lája” címen ismert szabályzatból. Ám ezsemmi módon nem csökkenti Benedekeredetiségét. Forrásaira rányomta saját bé-lyegét, és egy egyedülállóan zseniális mű-vet amely az európai történelem egyikmeghatározó dokumentuma írt meg. Sza- bályzatát kezdetben nem használták széleskörben, de a VIII. században Aniane i Be-

nedek sokat tett elterjesztéséért. A 817 ben Aachenben, Nagy Károly birodalmánakfővárosában tartott zsinat Benedek regulá-

ját írta elő minden szerzetes számára. Bármindenütt elfogadták, nem ez volt azegyetlen használatos szabályzat. Ebben azidőben a szerzetesség számos forrásbólmerített ihletet. A *Boethius tanítvány és aVivarium kolostor alapítója, Cassiodorus,aki tudományos központként fogta fel a ko-lostort, ugyancsak nagy hatást gyakorolt rá.

Benedek regulája sikeresen egyesíti atömörséget a teljességgel, minthogy rövidterjedelme ellenére igen sokféle eshető-ségre kitér. Világosan és határozottan fogalmaz, mégis távol áll a merevségtől, azalkalmazás tekintetében nagyfokú rugal-masságot enged meg. Benedek a szelídsé-get választotta vezérelvül: szabályzatát akezdőknek is követhetővé tette, nemcsaka veteránoknak. A kolostori közösségetcsaládnak fogta fel, amelyben az apa sze-repét az apát viszi. Az önsanyargatást nemszabadott túlzásba vinni. A szerzetesolyan életet élt, akár egy egyszerű pa-

raszt. Benedek az emberi gyengeségre ésesendőségre is tekintettel volt. Nemrugaszkodott el a valóságtól, amikor mér-céket állított fel az esetlegesen előfordulóhelyzetekre, például külön fejezetben szó-lítja fel a szerzeteseket, hogy ne ütlegel-

jék egymást.




A regula az engedelmességet állítja a kö-zéppontba. A szerzetest nem látja különö-sebben szegénynek, rendelkezik például ar-ról is, hogy levetett ruháit a szegényeknekkell adnia. Viszont olyan embernek tekinti,aki engedelmességet fogadott, alávetimagát Krisztusnak, a regulának és az apát-nak, ez utóbbi parancsainak úgy kell en-gedelmeskednie, akárha magától Istentőlvalók volnának. Az engedelmesség jelentiaz első lépést az alázat felé, szívből jön, nemkéslekedik, nem hűvös, nem morog vagy

vonakodik.A szerzetesek tevékenysége kétkezi vagy

testi munkából (a középkori kolostorok eztgyakran elhagyták), „szent olvasásból” (aBiblia és más lelkiségi könyvek olvasása, aróluk való elmélkedés), illetve „isteni mun-kából” (liturgikus istentisztelet) áll.

A szerzetesek a 119. és 164. zsoltárnakmegfelelően naponta hétszer vesznekrészt istentiszteleten.

Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsa-it, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fo -

gadd a jóságos atya intéseit készségesen, és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedel-messég fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyaságával...

Ha a pokol büntetése elől menekülve, el aka-

runk jutni az örök életre... siessünk, és csak azt tegyük, ami örökre javunkra válik. Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját.

Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy nehéz dolgot nem rendelünk el Prológus

Az alázatosság első foka tehát az, ha az em-ber Isten félelmét mindenkor a szeme előtt tart-

ja, róla soha meg nem feledkezik, ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt, hogy örök élet vár az istenfélőkre.

Az alázatosság második foka, ha az ember

nem szereti saját akaratát, és nem gyönyör-ködik kívánságainak kielégítésében...

Az alázatosságnak harmadik foka abban áll, hogy az ember Isten iránti szerétéiből, tel-

jes engedelmességgel aláveti magát elöljáró- jának és követi az Urat, akiről azt mondja az Apostol: „Engedelmes volt halálig” (Filippi 2 ,8 ) .

Az alázatosság negyedik foka, ha valaki úgy engedelmeskedik, hogy a nehézségek és kellemetlenségek között is, sőt az elszenvedett méltatlanságok ellenére is, csendesen, jó lé-

lekkel megőrzi türelmét, a kitartásban nem fárad, meg nem hátrál...

Az alázatosság ötödik foka, ha a szerzetes a szívében fölmerülő minden rossz gondola-tát és titkon elkövetett cselekedeteit nyíltan

feltárja apátjának... Az alázatosság hatodik foka, ha a szerzetes

minden csekélységgel és silánysággal megelé- gedett, és mindarra nézve, amit reá bíznak, mintegy rossz és méltatlan munkásnak ítéli magát.

Az alázatosság hetedik foka, ha magát nemcsak szájával vallja mindenkinél alább valónak és értéktelenebbnek, hanem szíve legmélyén is hiszi azt.

Az alázatosság nyolcadik foka, ha semmi egyebet sem tesz a szerzetes, csak azt, amire a

monostor szabálya és az elődök példája ser-kenti.

Az alázatosság kilencedik foka, ha a szerzetes nyelvét visszatartja a beszédtől, és a hallgatást megtartva nem beszél, míg nem kérdezik...

Az alázatosság tizedik foka, ha nem haj-landó és kész a nevetésre könnyen...

A z alázatosság tizenegyedik foka, ha a szerzetes beszéd közben és nevetés nélkül, alázatosan és komolyan, keveset és okosat

szól, és nem lármás a hangja. Az alázatosság tizenkettedik foka abban áll, hogy a szerzetes nemcsak szívében alázatos,



Nagy Gergely 89

hanem testtartása is kifejezi alázatosságát mindenki előtt, aki csak látja.Hetedik fejezet

Kiváltképpen a tulajdon bűnét kell gyöke-

restül kiirtani a kobstorból. Senki ne meré- szeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, vagy bármit is sajátjaként bír-ni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se író-táblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. Harmincharmadik fejezet

A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvé-rek a megállapított időben foglalkozzanak

testi munkával, más órákban pedig szent ol-vasmányokkal. N egyvennyolcadik fejezet

Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust... M inden érkező vagy távozó vendéget teljes alázatossággal kö-

szöntsenek: meghajtott fővel, vagy egészen arcra borulva imádják benne Krisztust, akit csakugyan be is fogadtak.Ötvenharmadik fejezet

Megírtuk tehát ezt a regulát, hogy azáltal, hogy ezt megtartjuk a monostorokban, meg-mutassuk: legalább némiképp megvan ben-nünk az erkölcsi életmód és a szerzetesélet kezdete.

Aki egyébként a szerzetesélet tökéletességére törekszik, annak számára ott vannak a szent

atyák tanításai, és azok megtartása elvezeti az embert a tökéletesség magasságára. Bárki vagy tehát, aki a mennyei hazába

igyekszel, teljesítsd ezt a kezdetnek írt, igen csekély regulát. így aztán végül eljutsz majd a bölcsességnek és az erénynek előbb említett csúcsára. Ámen.Hetvenharmadik fejezet

Meglepő módon éppen egy mai neves protestáns vezető, Dávid Watson adózottőszinte tisztelettel a szabályzatnak. Meg-

jegyezte, hogy egyházi közösségeink „szá-mos problémája elkerülhető lett volna, haismertük és követtük volna a páratlanul

bölcs, VI. századi benedeki regulát”.

Nagy Gergely„Isten szolgáinak szolgája"

Gergely 540 ben született Rómában, iste-nes arisztokrata családban, ük üknagyapjaIII. Félix pápa volt. 572 73 ban Róma vá-ros prefektusává nevezték ki, amely igenmagas tisztségnek számított egy ilyen fia-talember számára. Nem sokkal később ap-

ja meghalt. Gergely ezután hat kolostortalapított a család szicíliai birtokain, ésegyet Rómában. Az utóbbiba vonult be ő

maga egyszerű szerzetesként. Hamarosanazonban a pápa kinevezte a hét római dia-kónus egyikének, majd öt évre (578 83körül) Konstantinápolyba küldte követe-ként. Ez idő alatt Gergely arra a meggyő-ződésre jutott, hogy a pápaságnak füg-getlenítenie kell magát a keleti császá-roktól, mert a Nyugat aligha számíthat asegítségükre. Hazatérve Rómába, monos-torának apátja lett. 590 ben a pápa meg-halt, és őt választották meg utódául. Eztőszintén vonakodva fogadta el, de utána pá-ratlan buzgalommal látott munkához. NagyGergely néven ismeri a történelmi emlékezet, hiszen ő volt egyike azon kevés pápának, aki egyszerre volt nagy egyházfőés valóban szent ember. 604 ben hunyt el.

A latin egyház négy doktora között, *Ambrus, *Jeromos és *Ágoston után az utolsó-ként tartják számon.

Gergely kitűnő szervezőnek bizonyult, a pápaság hatalmát nagyban kiterjesztette Nyugaton. A korábbiakban a keleti császá-rok által gyakorolt feladatok egy részét át-vette, és ezzel a lépésével hosszú távonmegalapozta a pápaság uralmát a közép itá-liai pápai államok felett. Az angolokat külö-nösen szerette („nem angolok, angyalokők”). 596 ban ő küldte Angliába Ágostont,hogy Canterbury első érseke legyen.

Gergely írásait széles körben olvasták aközépkorban.



Csaknem 850 fennmaradtlevele gazda-gon tájékoztat személyéről és koráról.

Dialogi de vita et miraculis patrum Itali corum (Párbeszédek az itáliai egyházatyák

életéről és csodáiról) tartalmazza Benedekés más szentek élettörténetét. Ma sokanvitatják, hogy e túlzottan hiszékeny művetGergely írta.

A Moralia in Job (Erkölcsi magyaráza-tok Jób könyvére) Gergely leghosszabbműve. Jób könyvét három különböző mó-don magyarázza, bemutatva annak törté-

nelmi, allegorikus Oézus Krisztus és egy-háza szemszögéből értelmezve) és erköl-csi vagy etikai jelentését.

Homíliákat írt Ezékiel könyvéhez és azevangéliumokhoz.

A lelkipásztorság kézikönyve (Liber regu-láé pastoralis) Gergely legjelentősebb alko-tása (ez volt a középkori püspökök kézi-könyve):

Vannak, akik nagy gonddal kutatják a lel-ki élet törvényeit, de míg azokba elmélyüléssel behatoltak, életükben lábbal tiporják. Nagy hirtelen azt tanítják, amit nem a gyakorlat, hanem csak az elmélet útján ismertek meg: és amit szóval hirdetnek, annak erkölcseikkel el-lene mondanak.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE1:2

A lelki vezető legyen m indig tiszta gondol-kodásában, vagyis semmi tisztátalanság ne

szennyezze be azt, aki azt a feladatot vállal- ja , hogy másoknak még szívéből is kitörölje a fertőzés szeplőit.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE2:2

Legyen a lelki vezető a szenvedésben min -denkivel együttérző, s az elmélyülésben min-denkit felülmúló... s láthatatlanok szemléle-tére emelkedve, eszét a test börtönére irányít-

ja, s arra nézve ad tanítást, titkos dolgaiban ki ki hogyan viselje magát.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE2:5

Akko r kormányoz tehát jól a főhatalom, midőn az elöljáró inkább a bűnökkel, m int a

90

személyekkel szemben érezteti ha talmát... Párosuljon tehát a gyöngédség a szigorúság- gal, a kettőből szülessen valami helyes közép-út, hogy az alattvalók sem a túlságos szigor miatt el ne keseredjenek, sem a túlságos eny-heség miatt szabadjukra ne eresztessenek.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE2:6

Tudnia kell a lelki vezetőnek azt is, hogy a bűnök sokszor erénynek hazudják magukat.

A takarékosság neve alatt gyakran fösvény- ség kendőződik, viszont a pazarlás a bőkezű- ség színébe rejtőzködik. A módfeletti engedé-

kenység gyakran kegyességnek hiteti el ma- gát, s a féktelen harag a lelki buzgóság eré-nyévé fú jja fel magát.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE2:9

Az igehirdető inkább életével, m in t szavai-val tanítson, s inkább helyes életével tapos-

son útnyomokat követői számára, mintsem szavaival mutasson irányt.A LELKIPÁSZTORSÁG KÉZIKÖNYVE3:40

Gergely Ágostont és a népies katoliciz-must ötvözte tanításában, amely azutánuralta az egész középkort. Szorgalmazta atisztítótűz (purgatórium) tanát, és elkép-zelhető vélekedésből dogmává tette. Hit-te, hogy a purgatóriumban szenvedő lelke-ket meg lehet szabadítani a mise áldozatá-val. A kor némely hiedelmét bátorította,

például az ereklyék tisz teletét. A szentké- pek tekintetében kiegyensúlyozott, köztesálláspontra helyezkedett a képrombolók ésa képtisztelők között. A keleti egyházbanez a nézetkülönbség robbantotta ki azikonháborút, amelyet csak a 787 es,*11.niceai zsinat tudott lezárni.

Gergely összeütközésbe került Kons-tantinápoly püspökével, aki magának kö-vetelte az „ökumenikus [egyetemes] pát-riárka” címet. Gergely határozottan szem- beszállt ezzel a „gyalázatos és profán elbi-zakodottsággal”. Az ilyen „büszke és osto-

ba cím” tagadja az alázatot, a „diadalittas-ság bűnébe” visz. Gergely azt állította (pon-

A középkori Nyugat



Erigena 91

tatlanul), hogy a *khalkedóni zsinat az„egyetemes” címet Róma püspökeinek aján-lotta föl, de egyik sem fogadta el. Péter voltaz első apostol, és reá bízta Jézus Krisztus amennyek országának kulcsait. De az összesapostol egy fő alá, Jézus Krisztus alá tarto-zott, és egyik sem kívánta, hogy „egye-temesnek” mondják. Ilyen titulust követelniannyi, mint az ördög bűnébe esni, mint aztEzsaiás 14,13 leírja. Az, hogy Konstanti-nápoly püspöke „ördögi bitorlással próbál-kozik”, bizonyítja, hogy elközelgett az Antikrisztus ideje. „Most bátran kimondom,hogy aki egyetemes papnak hívja vagy akar-

ja hívatni magát, az diadalittasságában azAntikrisztus előfutára, mert büszkeségébenmindenki fölébe helyezi magát.”

Gergely nem azért szólalt fel Konstan-tinápoly pátriárkája ellen, hogy magánakkövetelhesse a címet. Amikor Alexandria

püspöke „egyetemes pápának” nevezteőt, Gergely ezt elutasította. „Elég legyena szavakból, melyek dölyfös hiúságot ge r-

jesztenek, és sértik a szeretetet” (Leve-lek 8,30). Gergely úgy vélte, hogy mind-egyik pátriárka (a római, konstantiná-

polyi, alexandriai, antióchiai és jeruzsálemi) a maga területén uralkodik, és egyik-nek sem szabad a másik fölébe helyez-kedni. Jobban szerette tulajdon címéthasználni: „Isten szolgáinak szolgája”.Utódai megtartották ezt a címet, ugyan-akkor az egyház egyetemes feje címet iskövetelték maguknak.

Johannes Oohn) Scotus Erigena

A sötét kor teológusa

Az ír ( scotus ) származású Johannes ScotusErigena 810 táján született. Ő volt a karoling reneszánsz legnagyobb elméje, és asötét kor egyetlen igazán eredeti gondolko-dója. Kopasz Károly király kinevezte pári-

zsi udvari iskolája élére. Erigena sem szel-lemességben, sem bátorságban nem szen-vedett hiányt. Egyszer a császár áthajolthozzá az asztal felett és megkérdezte, hogy„mi választ el egy írt egy bornírttól?”, „Ezaz asztal” felelte Erigena (minden bizony-nyal ez volt az első írvicc3). Erigena 877körül halt meg.

Erigena egyike volt azon kevés nyu-gatiaknak, akik megtanultak görögül. Le-fordította *Areopagoszi Dénes műveit és*Maximus Confessor hozzájuk írt kom-mentárjait. E fordításai nagy hatást gya-koroltak a későbbi középkori teológusokegész sorára, köztük *Aquinói Tamásra.

Erigena századának két heves vitájába is bekapcsolódott. Az első az eleve elrende-lés tana körül dúlt. Egy bizonyos Gottschalk nevű szerzetes szélsőségesen ér-telmezte *Ágoston tanítását, mondván,

hogy Isten a gonoszra is eleve elrendel. Noha számos vezető teológus kiállt mellet-te, nézeteiért a szerzetest börtönbe zár-ták. Hincmar reimsi püspök, Gottschalk főellenfele felkérte Erigenát, hogy írjon akérdésről. Erigena ugyan szembeszálltGottschalkkal a De praedestinatione (A predestinációról) című írásában, de műve épp-úgy elfogadhatatlan volt Hincmar sze-mében, mint Gottschalk álláspontja. Erige-na összerúgta a port Hincmarral, majd neméppen hízelgő sírverset küldött számára:„Itt nyugszik Hincmar, a fösvény, ki sokatlopott, / egyetlen érdeme, hogy végre ha-lott.”

A IX. században ugyancsak fellángolt avita Krisztus testének és vérének az eu

charisztiában való jelenléte körül. A Cor bie i apátság két szerzetese, PaschasiusRadbertus és Ratramnus vitatta, hogy akenyér és a bor valóban átváltozik Krisztus

3 Ti. Angliában az írviccek a magyar rendőrviccekhez hasonló szeredet játszanak. (A ford.)




testévé és vérévé, és hogy Krisztusnak azeucharisztiában jelenvaló teste azonos aMáriától született és az értünk meg-feszített testtel. Erigena értekezést írt a

kérdésről, de az elveszett. Úgy tűnik, hogyő Krisztus jelenvalóságát inkább spirituá-lisán értelmezte. A hívek Krisztust „nemdentálisan, hanem mentálisan” eszik meg.

Erigena legfontosabb művében, a De divisione Naturae-ban (A természet felosz-tásáról) a keresztyénséget gyökerestől új

platóni keretben értelmezte. A „természe-

tet” (a valóság egészét) négy szintre osz-totta: a teremtetlen és teremtő természet,azaz Isten mint teremtő; a teremtett ésegyben teremtő természet, azaz a menynyei (platóni értelemben vett) ideák, ame-lyek mintái voltak a teremtésnek; a terem-tett, de nem teremtő természet, a mindenség (benne az emberrel); a sem nem te-remtett, sem nem teremtő természet, az-az Isten mint a Vég, azaz a cél ok.

Erigena megpróbálta kiegyensúlyozniAreopagoszi Dénes „tagadólagos módját”az „állító móddal”. így például az állító módIstent bölcsnek mondja. A tagadólagos módazonban azt mondja, hogy Isten nem bölcs,nem abban az értelemben, hogy nem elég

bölcs, hanem abban, hogy bölcsessége

minden emberi bölcsességet meghalad.Következésképpen az Isten bölcsességérőlszóló állítást metaforának kell elgondol-nunk, mivel Isten meghalad minden álta-lunk ismert bölcsességet (Ézs 55,8 9). Atagadó és az állító mód (Isten bölcs, illetveIsten nem bölcs) ellentmondását azzal azállítással lehet feloldani, hogy Isten böl-csessége mindenek fölött áll, vagyis meg-haladja az emberi bölcsességet.

Az újplatonizmusnak megfelelően Eri-gena a teremtést az Istenből kiáradó emanációnak gondolta el. A keresztyén kije-lentéshez híven vallotta, hogy Isten a„semmiből” teremtette a világot, de ezt

nem tudta simán beilleszteni rendszerébe.„Midőn azt halljuk, hogy Isten terem t min-deneket, ezen nem kell egyebet értenünk,mint azt, hogy Isten mindenekben benne

van, vagyis azt, hogy ő mindenek lényege.Mert igazában ő van egyedül, és mindaz,ami valóban benne van minden létezőben,nem más, mint egyedül Isten”(De divi-

sione natúré 1:72). Erigena nem óhajtott,és hite szerint nem is helyezkedett pante-ista (Isten és a viágmindenség különbsé-gének az elhomályosítása) álláspontra, de

rendszerének logikája gyakran ebbe azirányba mutat.Ugyanez a kérdés merül fel abban, aho-

gyan Erigena a Véget vizsgálja. Az Istenhezvaló „kozmikus visszatérést” tanította. Azidők végén Isten lesz minden mindenekben,és semmi sem lesz, csak Isten egyedül. Eri-gena hivatkozhatott Pálra, aki azt mondta,hogy Isten lesz „minden mindenekben”(lK or 15,28), és tagadta, hogy az ember tel-

jes Istenbe olvadását tanítja. De keresztyénhitét nem mindenben tudta egybehangolnigondolkodásának újplatóni kereteivel, ésigen nehezen tudta megkerülni az univerzalizmust, a hitet, hogy végül mindenki üdvözül. „Minden teremtményt beborít azárnyék, azaz átváltozik Istenné, miként a

csillagok a felkelő nap fényében”(De divisione natúré 3:23).Erigenát ortodox célok vezérelték. Vá-

dolták őt racionalizmussal, de alaptalanul. Noha ízig vérig újplatonista volt, nem akeresztyénségtől független, észelvű újpla-tonista rendszert akart létrehozni, haneminkább a keresztyén kijelentést akarta új-

platóni keretek között értelmezni. A panteizmus ellene felhozott vádja már nemnélkülöz minden alapot. írásait a XIII. szá-zadban a panteizmus igazolására használ-ták, és ezért az egyház el is ítélte őket.Erigenát az újplatonizmus a panteizmusirányába nógatta, de ő igyekezett e nyo-



Canterbury Anzelm 93

másnak ellenállni, és a keresztyén kijelen-tés iránti hűsége megóvta attól, hogy tel je-sen feloldódjék a panteizmusban.

És mi más, ó Uram, a te eljöveteled, mint

felemelkedés a rólad való elmélkedés végtelen lépcsőm? Hiszen te mindig azokhoz jössz el, akik keresnek és megtalálnak téged. Ok min-dig keresnek és mindig megtalálnak és nem mindig találnak meg téged. És valóban meg

jeknéseidben találnak meg téged. Ezekben te megannyi módon... találkozol azok elméjével, akik úgy fognak fel téged, ahogyan felfogni te

engeded őket, nem úgy, ahogyan vagy, hanem ahogyan nem vagy, és ahogyan vagy. Nem vagy tehát megtalálható a minden értelmet meghaladó és felülmúló legfelső lényegedben. D e divisione natúré (befejezés)

Canterbury Anzelm A szellemi belátást kereső hit

Anzelm 1033 körül szü letett az itáliai Aostában. Huszonhat évesen lépett be a nor-mandiai Bee bencés monostorába. Alig né -hány év múlva, 1063 ban megválasztottáka monostor priorjává, Lanfrancus utódjává,aki másutt let t apát. Ezután pályafutása há-rom, egyenként nagyjából tizenöt éves

szakaszra oszlik: Bee priorja (1063 78);Bee apátja (1078 93); és Canterbury érse-ke (1093 1109). Ebben a székben ismétLanfrancust követte. Anzelm sorozatosanösszeütközésbe került az egymást követőkirályokkal az angliai egyháznak a tróntólvaló függetlensége és a pápa angliai sze re- pe miatt. Ezért aztán érsek ségén ek legna-gyobb részé t a kontinensen töltöt te szám-űzetésben.

Anzelm volt a középkori Nyugat első va-lóban jelentős teológusa, sokak szerint askolasztika megalapítója. A filozófiánakfontos, de körülhatárolt szerepet tulajdoní-tott a teológiában. A keresztyén hit tartal-

mát a kijelentés, nem pedig a filozófia adja.De a hívő teológus az ész segítségével tö-rekedhet hite jobb megértésére. Az ész

bemutathatja a keresztyén taní tás éssze-

rűségét és belső következetességét. An-zelm a „szellemi belátást kereső hit”*ágostoni módszerét követte.

Ezt a m ódszert három főbb művében fej-tette ki. A Monologion (1077), eredetileg„A hit alapjairól való elmélkedés példája”című művében „bizonyítékot” hoz fel Istenlétére. Az, hogy meg tudjuk különböztetni

a jóság fokozatait, azt jelenti, hogy vanolyan abszolút jó, amelyhez mérjük azt: Ki vonhatná kétségbe, hogy az, ami által

minden jó dolog létezik, az maga valami nagy Jó? Ez tehát önmaga által jó, mivel minden jó őáltala létezik. Ebből az követke-

zik, hogy minden egyéb jó valami más által létezik, mint ő maga, egyedül ez a Jó létezik önmaga által. Egyetlen más által létező jó dolog sem egyenlő azzal a Jóval, vagy nem nagyobb annál a Jónál, am i önmaga által jó.

Egyedül ez a legnagyobb mértékben jó, mivel ez az egyetlen, amely önmaga által jó. Ez te-hát a legfőbb Jó, amely úgy áll felette a többi nek, hogy sem vele egyenlő, sem nála maga

sabbrendű nincs. Azonban az, ami a legna gyobb mértékben jó, a legnagyobb mérték-

ben nagy is. Létezik tehát egy bizonyos vala-mi, amely a legnagyobb mértékben jó és a leg-nagyobb mértékben nagy, azaz minden létező között a legfőbb Létező.M onologion 1

Ez a létező persze nem más, mint Isten.Anzelm érve azon a (platonista) feltevé-sen alapul, hogy az „egyetemes” valósá-gosabb egyedi megnyilvánulásainál.Következésképpen az emberség ideájavalóságosabb az egyéni embernél, példáulAnzelmnél. A jóság ideája valóságosabb-nak tűnik a jóság egyedi, például egy jóember életében való megnyilvánulásainál.Anzelm idejében ez volt az általánosan el-




fogadott nézet. Ma azonban a legtöbben a jóságot elvont eszm énynek, nem pedigvalós létezőnek tartják.

A Monologion érvelése nem volt eredeti.

Annak idején Ágoston hasonlóképpen ér-velt. A következő évben azonban Anzelmúj utat tört a Proslogion eredetileg „A hitkeresi a szellemi belátást” címen közre-adott munkájával. Ebben mint hívő igyek-szik megérteni hitét.

Taníts meg [Uram] a Te keresésedre, mu-tasd meg magad, ha kereslek, mert keresni

sem tudlak, ha nem Te tanítasz, sem megta-lálni, ha nem mutatod meg magadat! Keresselek Téged vágyakozással, vágyakozzam Hozzád kereséssel!Találjalak megszereléssel,

szeresselek megtalálással!.. . Nem próbálok, Uram, mélységedbe hatolni,

mivel értelmemet semmiképp sem foghatom Ahhoz; de vágyom valamennyire is belátni igazságodat, amiben hisz, amit szeret a szí-vem. És nem azért törekszem szellemi be-látásra, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy be-látásra juthassak. Mert hiszek ebben is: „Ha nem hiszek, nem fogok belátásra jutni.”* P roslogion 1

Ebben a munkájában adja elő Anzelm hí-res nevezetes „ontológiai istenérvét”. Is-

tent úgy határozza meg, mint azt a valamit,„aminél semmi nagyobb nem gondolható",vagy egyszerűbben szólva „mint a legna-gyobb elgondolható létezőt”. Ilyen létező-nek lennie kell. Mert ha nem volna, kisebblenne annál a vele azonos lénynél, amelylétezik, és akkor nem lenne „a legnagyobbelgondolható létező”.

Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondol-ható, csak az értelemben létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható, mégiscsak olyan, aminél nagyobb gondolható. De ez egyáltalán nem lehetséges. Kétségkívül léte-

zik tehát valami az értelemben is és a való- ságban is, aminél nagyobb nem gondolható.

Ez a valami tehát olyan valóságosan léte- zik, hogy el sem gondolható nem létezőnek.

Mert elgondolható, hogy létezik valami, ami-ről nem gondolható el, hogy nem létezik; ez

pedig nagyobb, m int amiről az gondolható el, hogy nem létezik. Ezért, ha arról, aminél na-

gyobb nem gondolható, elgondolható, hogy nem létezik, úgy az, aminél nagyobb nem gondol-ható, nem az, aminél nagyobb nem gondolha-tó: ez önellentmondás. Tehát olyannyira va-

lóságosan létezik valami, aminél nagyobb nem gondolható, hogy el sem gondolható nem léte- zőnek.

És ez Te vagy, Urunk, Istenünk. P roslogion 2-3

Anzelmet valamelyest joggal vádolták az-zal, hogy Isten létét belefoglalja már Istenrőlalkotott meghatározásába is. Felfogása az ér-telem erejébe vetett XI. századi bizodalmáttükrözi. Anzelm úgy gondolta, érve alkalmasarra, hogy meggyőzze az Isten létét tagadóesztelent vagy bolondot (Zsoltárok 14,1). Ér-vét azonban nyomban kétségbe vonta egyGaunilo nevű szerzetes „A balgatag védel-mében” című írásában. Az ontológiai isten-érv körüli viták mind a mai napig tartanak,és nemigen látszanak csitulni.

Anzelm leginkább nagyratörő, az 1090es években írt Miért lett Isten emberré? cí-mű munkájában, miként *Athanasius Az

Ige emberré válásában, azzal a váddal nézszembe, hogy nem illő és megalázó Isten-re nézve az, hogy emberré lett, és meghaltértünk. Anzelm azzal védekezett, hogyigenis illő, mert más mód nem volt lehet-séges. Művét egyik szerzetesével, Bosóval folytatott párbeszédének formájában ír-ta, és ugyancsak az „értelmet kereső hit”módszerét alkalmazza:

Boso: Amiképpen a dolgok helyes rendje azt követeli, hogy előbb higgyünk a ke-resztény hit mélységeiben, mint hogy meg-' Az Ézsaiás 7,9 a Septuaginta szerint. (A fori.)



Abélard 95

előlegeznénk ezek észérvekkel történő vizs- gálatát, ózonképpen az értelem elhanyago-lásának tartom, ha nem törekszünk meg-érteni, amit hiszünk, miután már hitben

erősek vagyunk ehhez. Mivel nekem, úgy gondolom, a megváltásunkba vetett hit Isten megelőlegezett kegyelme folytán olyannyira a

sajátom, hogy semmi sem volna képes kitép-ni engem a hit szilárd talajáról, még akkor

sem, ha egyáltalán semmi ésszerű magya-rázattal sem tudnám megragadni azt, ezért most arra kérlek és mint tudod, kérik ve-

lem együtt sokan , tárd fel előttem, milyen szükségszerűség folytán, milyen észszerűség alapján vette magára Isten, bár mindenható, az emberi lény alacsonyrendű természetét és

gyengeségét ezen lény újjáteremtése végett. M iért lett I sten emberré ? 1:2

Anzelm erre azt feleli, hogy teljes mér-tékben szükséges volt Istennek emberrélennie ahhoz, hogy megválthasson ben-nünket. Mivel adott volt Isten léte és ter-mészete, adott volt az ember természeteés Istennel szemben elkövetett bűne, Is-tennek nem volt más választása. Nemhagyhatta magára az emberiséget, terem-tésének koronáját. Ugyanakkor nem bo-csáthatott meg mindent „elégtétel” nél-kül, amely helyreállítaná elvesztett becsü-

letét. De miközben az emberiség tartozikezzel az elégtétellel, csak Isten elég hatal-mas ahhoz, hogy meg is adja. Ebből tehátkövetkezik, hogy Istennek em berré kellettlennie, hogy immár emberként ajánlhassafel ezt az elégtételt önkéntes halálával.

Boso: A kérdés lényege ez volt: miért vált Isten emberré, hogy így, halála által üdvözítse az embert, holott úgy tűnik, más módon is megtehette volna? Te feleleteid során sok

szükségszerű érvvel bizonyítottad, hogy az emberi természet újjáteremtése egyrészt nem maradhatott el, másrészt viszont nem történ-hetett volna meg, ha az ember bűnéért nem

fizet i meg tartozását Istennek. Ez a tartozás

azonban olyan nagy volt, hogy, noha kizá-rólag az ember tartozott vele, kizárólag Isten volt képes megadni úgy, hogy ugyanaz az em-ber, aki az Isten. Ezért volt szükségszerű,

hogy magára vegye az embert személyi egy- ségben, hogy ezáltal aki természete szerint tartozott a fizetséggel, de képtelen volt megad-ni, így személyében képes legyen rá.M iért lett Isten emberré ? 2:18

Anzelm igen hatásosan érvelt, de nemteljesen hibátlanul. Továbbment a szokásoskeresztyén állításnál, hogy ugyanis a ke-

resztre szükség volt (azaz Istennek tenniekellett valamit), amikor abszolút szükséges-nek állította azt (azaz Isten nem tehetettegyebet). Anzelm a kiengeszteléssel kap-csolatban is téved, amikor inkább Isten be-csületét, nem pedig igazságosságát, illetve akeresztet hangsúlyozza, és nem szól JézusKrisztus életéről, feltámadásáról és menny

bemeneteléről. De Anzelm érvelése elégrugalmas, módosítható e bírálatok fényében.Alapgondolata, megfelelő módosításokkalma is hatásosan védi a megtestesülés és akereszt illő és értelmes voltát.

írásaiban Anzelm a hit értelmes voltátakarta bemutatni, nem pedig szoros érte-lemben vett bizonyítékokat felhozni mel-lette. A hívő ember örömét leli a keresz-

tyén hit belső összhangjában, hit és érte-lem egybecsengésében. A hitetlen ellen-vetései (hogy ugyanis nem illő Istenhez,hogy emberré váljék) alaptalannak bizo-nyulnak, és ő maga rávezetődik a keresz-tyén üzenet igazságára.

Pierre Abélard (Petrus Abelardus) Kérdező hit

Abélard a XII. század legragyogóbb elméjevolt, ugyanakkor amolyan fenegyerek is,mind szerelmi életét, mind különc teoló-giáját tekintve.




Abélard Bretagne ban született 1079 ben. Először a teológus Roscellin melletttanult, akit később eretnekségért elítéltek,majd pedig Guillaume de Champeux nál

Párizsban. A két mester a korszak fő fi-lozófiai vitájában, az „univerzálék” és azegyedek viszonyának kérdésében ellenté-tes táborhoz tartozott. Milyen viszony állfenn például egy kutya és a „kutya” univerzálé között? Guillaume „realista” állás-

pontot képviselt, vagyis azt, hogy az univerzálé valóságosabb az egyednél, és önál-lóan létezik. Roscellin a „nominalista” fel-fogást vallotta, és azzal vádolták, hogy azuniverzálékat merő szavaknak tartja, me-lyeknek nincsen önálló valóságuk. Abélardközvetítő álláspontra helyezkedett, mond-ván, hogy az univerzálék szellemi fogal-mak, az egyes egyedek nélkül nem létez-nek, de nem is önkényesen megalkotottnevek. Valamely univerzálé, mint a „ku-

tya”, valóságos (nem merő szó), de nem isaz egyedi kutyáktól függetlenül létező do-log. Abban az értelemben megelőzi azegyedi kutyákat, hogy Isten megtervezte akutyák teremtését, tehát gondolatban ki-alakította az ideát, és ezért az univerzálé

benne van az egyedi kutyákban és saját el-ménkben, amikor a „kutya” fogalmára gon-

dolunk. Ez a felfogás vált uralkodóvá, és leis zárta a vitát *WilIiam of Ockham jelent-kezéséig.

Abélard még Guillaume de Champeuxtanítványaként alig húszév esen rivalizálnikezdett mesterével. Kíméletlenül támad-ta Guillaume álláspontját, mondván, hogyaz eretnekséghez vezet és logikailag kö-vetkezetlen. Ennek eredményeként a di-ákok sereges tül átpártoltak Guillaume tólAbélard hoz, és végül Guillaume Párizselhagyására és álláspontja megváltoztatá-sára kényszerült. Az ügy nagyban öregbí-tette Abélard gondolkodói hírnevét, degyanakvást ébresztett iránta a hatóságok

részéről. Néhány év múlva Abélard Anselme de Laonhoz ment teológiát tanulni.Anselme nagytekintélyű teológusnak szá-mított, de nem Abélard szemében: „Mes-

terien tudott bánni a szavakkal, de min-dezt hitvány tartalommal, értelem nélkültette. Olyan volt, mint a fáklya, amelytelefüstöli a szobát, ahelyett hogy bevi-lágítaná.” Miként Guillaume esetében is,Abélard önálló előadásokat kezdett tar-tani, elszipkázva Anselme tanítványait.Miután némiképpen visszaélt a laoni mes-ter vendégszereteté vel, Abélard vissza-té rt Párizsba.

Párizsban Abélard a Notre Dame szé-kesegyház kanonokjának, Fulbert nek aházában élt, és idővel tanítója lett a kano-nok vonzó és művelt serdülő unokahúgá-nak, Heloise nak. Kapcsolatuk idővel többlet t ké t szellem találkozásánál, és Heloisenak hamarosan fia született. Fulbert dü-

höngött, és Abélard úgy akarta kiengesz-telni a kanonokot, hogy titkon feleségülvette a lányt. Ezt azonban nem lehetetttitokban tartani, és akkoriban a házasságegyet jelentett a tudományos pályafutásvégével. Ezért aztán Abélard zárdábaküldte Heloise t, a felháborodott Fulbert

pedig bosszút forralt. Abélard ot egy éjjel

martalócok megtámadták, és úgy meg-csonkították, hogy bűnét többé ne ismé-telh esse meg. Erre Abélard kolostorba vo-nult. De ez mégsem vetett véget az Heloise zal való kapcsolatának. A jóval későbbmegírt Szerencsétlenségem története címűmunkája eljutott Heloise hoz. Erre Heloise levelet ír t Abélard nak, és így rövid le-velezés indult kettejük közt. Heloise megvallja keserűségét, s hogy nem nyugodott

bele sorsába, Abélard azonban arra szólít- ja fel, hogy bánja meg bűneit, és Krisztusmenyasszonyának tartsa magát. Egy má-sik korban talán boldog házasságban élhet-tek volna, ami a XII. században nem ada



Abélard 97

tott meg nekik. Nyugodni azonban közössírban nyugszanak Párizsban.

1122 ben írta fontos,Sic et non (Igen ésnem) című munkáját, melyben a Biblia, az

egyházatyák és némely forrás egymásnaklátszólag ellentmondó passzusait állítjaegymás mellé. Célja nem az volt, mint so-káig hitték, hogy a források hitelét rontsa.Úgy vélte, hogy az érte lem mint döntőbíróösszeegyeztetheti az egymásnak ellent-mondó forrásokat, illetve szükség eseténdönthet közöttük. Nem Abélard találta fölezt a módszert. A jogászok már korábbanalkalmaztak filozófiai módszereket, hogyaz egymásnak ellentmondó jogforrásokközött döntsenek. Ha az egyik törvény el-lentmondott a másiknak, a logika eszkö-zeivel egyeztették össze őket egymássalvagy határozták meg, hogy melyik érvé-nyes. Ezt a módszert használta nagy si-kerrel az itáliai jogtudós, Gratianus is aConcordia discordantium canonum (A nemegyező törvények egyezése) című munká-

jában, amely idővel a kánonjog alapvetőműve lett. Abélard igazán azzal újított,ahogyan ezt a módszert a teológiára és akinyilatkoztatás szövegeire alkalmazta.Arról sem szabad megfeledkezni, hogynem mindig adta meg a tekintélyeknek já-

ró tiszteletet, ahogyan nem adta meg Guillaume nak vagy Anselme nak sem.A Sic et non 1 természetesen Abélard

alapvető teológiai szemlélete határoztameg. Canterbury Anzelm e tekintetben aszerzetesi hagyomány keretein beiül ma-radva az értelmet kereső hit talaján állt:„Hiszek, hogy szellemi belátásra jussak”.Abélard azonban a visszájára fordította ezt,és bevezette a kétely módszerét. Az igaz-ság eléréséhez a kétely vezet, kérdeznikell, és így megtalálni a választ. A Sic et non bevezetésében Abélard azt írta, hogya „kétely által jutunk el a kérdezéshez, ésa kérdezés által jutunk el az igazsághoz”. A

kétely nem annyira bűn (mint hagyomá-nyosan gondolták), hanem minden tudáskezdete. Abélard azért igyekezett megér-teni a keresztyén tanítást, hogy tudja, mit

kell hinnie, amivel megfordította * Ágostonés Anzelm módszerét. A teológia ezzel tu-dománnyá vált, megszűnt meditációs for-mának lenni. Ez a lépés megelőlegezte akésőbbi tudományos, illetve oktatási mód-szereket.

Abélard a kiengesztelés tanára is alkal-mazta ezt a módszert. Mit jelent az, hogyJézus Krisztus halála megváltott bennün-ket? Abélard kétségbe vonta a kérdésreadott két hagyományos választ. Gúnytűzött a már egyre kevésbé népszerű gon-dolatból, hogy az ördögnek jogai vannak azemberiség felett. Ha valami, akkor éppenaz emberi nem megrontása miatt van jo-gunk kárpótlást követelni a Sátántól. Ha-lálával Jézus Krisztus nem a Sátánnak

fizetett váltságot az emberiségért. A váltságot annak adta, akinek valóban van mitszámon kérnie rajtunk, Istennek. De Abé-lard kétségbe vonja azt is, hogy váltságotkell fizetnünk Istennek, hiszen Ő egysze-rűbben is megbocsáthatna nekünk.

Valóban micsoda kegyetlenségnek és go-noszságnak látszik, hogy valaki egy ártatlan ember vérét követelje fizetségül valamiért,

vagy hogy örömét lelje egy ártatlan ember pusztulásában; arról már nem is beszélve, hogy Isten oly elfogadhatónak tekintse tulaj-don Fia halálát, hogy ezáltal kiengesz telődjék az egész világgal szemben! Ezek és a hasonló kérdések, úgy látszik, komoly prob-lémákkal állítanak minket szembe a mi Urunk jézus Krisztus halála által történt megváltásunk vagy megigazulásunk tekin-tetében.E xpositio in romanos 3,19 26

Abélard abban látja Jézus Krisztus halá-lának a jelentőségét, hogy az miként hatránk, amikor felismerjük Krisztus irán




tünk való szeretetét, az bennünket szere-te tte ösztönöz.

Úgy tűnik nekünk, hogy Krisztus vére a következőképpen igazított meg minket és en-

gesztelt ki Istennel: e különös, nekünk meg-nyilvánított kegyelem által hogy ugyanis Is-ten Fia magára vette természetünket, és ab-ban kitartott mindhalálig, midőn szóban és tettben tanított minket , szeretetével még

szorosabban magához kötött minket. Ennek eredményeként szívünket ez isteni kegyelem ajándéka oly lángra lobbantja, hogy az igaz szeretet immár nem vonakodik attól, hogy

bármit elszenvedjen őérte.E xpositio in romanos 3,19-26, A ppendix

Az „erkölcsi hatás” nak ez az elmélete,mely a kereszthalálban a szerete t legmaga-sabb rendű példáját látja, a maga nemébenigaznak is tűnik. De a Római levél Abélardelemezte passzusa a keresztnek sokkalmélyebb jelentőséget tulajdonít. Ráadásul

azzal is érvelhetnénk, hogy a kereszt csakakkor mutat példát szeretetből, ha JézusKrisztus jó okkal halt meg, máskülönbenmerő hőste ttet hajtott csak végre. Jézusnaka bűneink miatt kellett meghalnia, s azért,hogy engesztelési szerezzen nekünkIstennél, ez indokolja és teszi a szeretet cse-lekedetévé halálát. Vajon tagadta e eztAbélard? Másutt beszél arról, hogy JézusKrisztus magára veszi a bűneinkért járó

büntetést. Egyesek azt állítják, hogy azidézettek fényében az ilyen passzusait nemlehet komolyan venni. Mások szemébenezek a passzusok éppen azt bizonyítják,hogy Abélard nem kívánta a keresztet aszeretet példájára egyszerűsíteni. Talánannak is van jelentősége e tekintetben, hogy

miközben tagadja a Sátánnak fizetendő vált-ságdíjat, csupán azt kérdezi, hogy miért kellIstennek váltságdíjat fizetni.

Ilyen ragyogó és éles elméjű gondolkodó-ra, úgy tűnik, mindig rájár a rúd. 1121 ben asoissons i zsinat a távollétében elítélte és

elégette egyik munkáját. Ha ez önmagábannem befolyásolta is különösebben pályafu-tását, Abélard folyvást úgy érezte, az orto-doxia kopói űzik. Ezek közé tartozott

*Clairvaux i Szent Bernát, aki élesen szembehelyezkedett Abélard tanításával. Azzalvádolta, hogy ötödik evangéliumot írt. Ber-nát megszervezte, hogy az 1140 es sens izsinaton elítéljék. Abélard fellebbezett Ró-mához, de Bernát Contra errores Abaelardi (Abélard tévedései ellen) címmel vitairatotírt a pápának, akivel barátságban állt, és azmegerősítette az ítéletet. Abélard a híresCluny apátságban talált menedéket, és bárszívélyes fogadtatásban részesült, a követ-kező évben meghalt.

Clairvaux-i Bernát Az utolsó egyházatya

Bernát 1090 ben Fontaines ben (Díjonmellet t) született, nemesi családban. 1112

ben belépett az újonnan alapított cisztercirend első, akkor még új kolostorába.Három év múlva ő lett az új clairvaux imonostor apátja. Vezetése alatt a kolostorgyorsan gyarapodott, Bernát életébencsaknem hetven új ciszterci monostornaklett anyakolostora.

Berná t a világ elől menekülve vonult Citeaux ba, de idővel ő lett a XII. századegyik legtöbbet utazó és legtevékenyebbegyházi vezetője. Az 1130 as években II.Ince pápa mellett harcolt az ellenpápával,Anacletus szal szemben. Végül nagybanhozzájárult Ince győzelméhez. Ezután vitá-

ba szállt *Abélard ral, és kiharcolta, hogy

az 1140 es sens i zsinat, majd pedig a pápaelítélje őt. 1145 ben tekintélyét az is nö-velte, hogy egy korábbi clairvaux i szerze-tes, Bernardus Paganelli lett III. Jenő né-ven a pápa. A következő két évben III. Jenőké résére Európa szerte prédikált, hogy tá-



Bernét 99

mogatást szerezzen a II. keresztes had- járat számára, amely 1148 ban el is indult,de csúfos kudarcba fulladt, ami lesújtólaghatott Bernátra is. Tekintélye azonban oly

nagy volt, hogy még ezt a csorbát is elvi-selte. Bernát 1153 ban halt meg, és nép-szerűsége valójában soha nem csökkent.

Bemátot az „utolsó egyházatyának” isnevezték. És valóban ő volt a kora közép-kori szerzetesi teológia utolsó nagy képvi-selője. Ékesszólása miatt kapta a „mézajkú" jelzőt. Számos fontos könyvet írt aszerzetesi életről. Rendszeresen hirdetteaz Igét, és számos prédikációja maradtfenn némelyikük csiszolatlan formában,ahogyan elhangozhattak, másikuk irodalmiigényességgel megfogalmazva, olvasásraszánva. Több mint ötszáz, hol személyes,hol áhítatos, hol hivatalos, hol pedig politi-kai tartalmú levelét ismerjük.

Még fiatalon írt egy inkább akadémikus jellegű teológiai tanulmányt De gratia et liberó arbitrio (A kegyelemről és a szabadakaratról) címmel. Ebben erősen *Ágoston nyomdokaiban halad. Azt állítja, hogy

jó'cselekedeteink éppúgy teljességgel Is-ten kegyelmi munkájából (nem hagyva he-lyet a kérkedésnek) következnek, ahogyanteljességgel tulajdon szabad akaratunkból is,

hiszen mi magunk hajtjuk őket végre (ezért jutalmat érdemiünk). Az akarat abban az ér-telemben mindig szabad, hogy az embermindig önként és spontán módon akar. Deönmagában az ember, a bűnbe esett embermindig a bűnt akarja. Szabad abban az érte-lemben, hogy akaratlagosan vétkezik, erresenki nem kényszeríti, de nem szabad ab-

ban az értelemben, hogy másképpen te-gyen. A kegyelem arra indítja az akaratot,hogy szabadon és akaratlagosan válassza a

jót. Az akaratot átirányítja a gonoszról a jóra,de nem szabadságától fosztja meg, hanemhűségét tereli más irányba.

Amit a kegyelem egyedül kezdett el, azt a

kegyelem és a szabad akarat együtt végzi be. Ez úgy történik, hogy a kettő hozzájárul mindkettő eredményéhez, de nem egymagá-ban, hanem közösen, nem egymás után, ha-

nem egyszerre. Nem úgy van, hogy a munka egy részét a szabad akarat, a másikat a kegyelem végzi. Mindkettő az egész munkát végzi, a maga sajátos hozzájárulásával. A kegyelem végzi az egészet és a szabad akarat is, kivéve, hogy bár minden szabad akarat-ból, ámde a kegyelem által történik.De gratia et liberó arbitrio 14:47

Bernát elutasította azokat a tévedéseket,amelyeket Abélard tanításában vélt felfedez-ni, így a kiengesztelésnek az isteni szere-tet egyik példájára való egyszerűsítését is.

Bűnösnek születtem, mert lényemet Adámtól nyertem; megigazultam, mert meg-mosdottam Krisztus vérében. Bűnöstől való

származásom elég e elítélésemhez, és Krisz-tus vére elég e megigazulásomhoz?... Ilyen igazságosságot nyert az ember a Megváltó vére által. De a „kárhozatnak ez a f i a ” [Abé-lard] megveti és kigúnyolja ezt... [Abélard azt hiszi, Krisztus csak azért élt és halt meg], hogy megtanítsa az embereket, miként élje-nek beszéde és példája szerint, és hogy rámu-tasson szenvedésével és halálával, meddig kell elmenniük a szeretetben.C ontra errores A baelardi

(Abélardtévedései ellen) 6:16 7:17Bernát főként misztikus szerzőként vált

ismertté. írt egy munkát De diligendo Deo (A szeretendő Istenről) címmel és egy má-sikat De gradibus humilitatis et superbiae (Az alázat és a büszkeség fokai) címmel,mely a *Benedek regulájában leírt alázattizenkét lépésén alapul. E munka számosragyogó megállapítást tartalmaz az emberitermészetről.

Azalázat erénye által az ember rossz véle-ménnyel van magáról, mert jól ismeri ma-

gát... Soha nem leszel igazán irgalmas a más hitványságával szemben, amíg nem is-




mered föl magadban ugyanazt a hitványsá- go t... [A büszke ember] behunyja szemét mindazzal szemben, amiből kitűnik az ő alávalósága és a mások kiválósága, de ki-

nyitja szemét mindarra, ami neki hízeleg... Nem az a célja, hogy tanítson téged, vagy tő-led tanuljon, hanem hogy bizonyítsa, mi mindent tud... Nem jobb akar lenni, hanem inkább jobbnak akar látszani.D e gradibus humilitatis et superbiae 1:2; 3:6; 12:40; 13:41 42

Bernát leghíresebb misztikus művében,

a Salamon énekéről szóló nyolcvanhat pré-dikációjában(In Canticum sermones ) a lel-ki életre és az Istennel való misztikusegyesülés lépéseire tanítja szerzeteseit.Tulajdon tapasztalatáról is beszámol.

El akarom nektek mondani, min t ígér-tem, tulajdon tapasztalatomat... Bevallom, az Ige eljött hozzám esztelenül szólok [2Kor 11,21] , többször is. De bár eljött hozzám,

sosem voltam tudatában eljövetelének. Felis-mertem jelenlétét, emlékeztem utóbb, hogy előbb velem volt; olykor megsejtettem, hogy

jön, de sosem voltam tudatában eljövetelének vagy távoztának.I n C anticum sermones (Prédikációk Sala-mon énekéről), 74:5

Végül Bernát De Consideratione (A

megfontolásról) című művét korábbi tanít-ványának, III. Jenő pápának írta. Bernátarra buzdítja barátját, hogy bokros teendőiközt is szánjon időt az elmélkedésre vagy aszemlélődésre. Fontolja meg önmagát (tu-lajdon személyét és hivatalát), beosztotta-it, római környezetét és feljebbvalóit (amennyei világban). Bernát igen nagy je-lentőséget tulajdonított a pápaság intéz-ményének. A pápa „Krisztus egyedülállóhelyettese, aki nem egyetlen nép, hanemmindenek felett uralkodik", mégpedig tel-

je s hatalommal. Ugyanakkor Bernát leg-alább ilyen hangsúlyosan ellenzi a pápaiönkényt:

Sokkal jobban fogjuk fel magunkat, ha fölismerjük, hogy szolgálatunkra rá va- gyu nk kényszerítve, nem pedig fe l vagyunk vele ruházva mint uradalommal... Nekem úgy tűnik, hogy te megbízást kaptál, hogy sá-

fárkodj a világ felett, nem birtokul kaptad azt... Nincs számodra veszedelmesebb mé-reg, halálosabb fegyver, mint az uralomvágy. l e CONSIDERATIONI 2:6:9; 3:l:l 2

Petrus Lombardus A szentenciák mestere

Noha *Pierre Abélard t *Clairvaux i Ber-nát közbelépésére elítélték, munkásságátegy másik Péter, Petrus Lombardus foly-tatta. Petrus a XI. század vége táján szü-letett Lombardiában (Észak Itália). Tanul-mányokat folytatott Bolognában, Reimsbenés Párizsban (valószínűleg Abélard alatt).Az 1140 es évektől tanított is Párizsban,1159 ben kinevezték a város püspökévé,de a következő évben meghalt.

Legjelentősebb művében, aSententiari um libri quattuor bm (A szentenciák négykönyve; 1147 51) a Bibliából, az egy-házatyáktól és egyéb tekintélyektől vettidézeteket gyűjtött egybe. Lombardus

Abélard éhoz hasonló módszert alkalmaz,az értelem, a logika és a dialektika esz-közeivel dönt az eltérő tekintélyek között.Abélard módszerét azonban a tekintély-tisztelettel egészítette ki, amivel mégBernát támogatását is elnyerte. Nem saját,új eszméit kívánta bevezetni, hanem a be-vett tekintélyekre alapozva próbálta meg-találni az igazságot. Ha azt gondolta, hogyelődei művét jobbá teszi, ezt a Chartres iBernát (meghalt 1130 körül) által le-írtaknak megfelelően tette:

Olyanok vagyunk, akár az óriások [a ré- giek] vállán ülő törpék. Náluknál többet és távolabbra látunk, de nem azért, mert jobb a



Lombardus 101

látásunk, vagy mert magasabbak vagyunk, hanem azért, mert ők a magasba emelnek minket, hatalmas voltukkal növelik magas- ságunkat.Idézi J ohannes S aresberiensis , Qohn 0fSalisbury),M etalogicon 3 :4

Lombardus nem törekedett eredetiség-re, egy területen mégis újat hozott. Ő sorol-ta föl elsőként a római katolikusok által má-ra általánosan elfogadott hét szentséget. Akorai egyházban a szentség szót használtákmind korlátozott értelemben (a keresztség

re és az eucharisztiára), mind tágabb érte-lemben mindenféle rítusra (úgy, mint ör-dögűzés vagy az Úr imájának elmondása).Petrus Lombardus idején a szentségek szá-ma kettőtől tizenkettőig változhatott. Ami-kor azonban Lombardus hetet javasolt(minthogy a hét „tökéletes szám”), ez aszám rohamos gyorsasággal elterjedt, habár

a hét rítus kiválasztásában nem mindenkiegyezett Lombardusszal. Végül azonban aző felsorolása győzedelmeskedett, és ezterősítette meg mint ortodox tanítást az1439 es *firenzei zsinat. Világos, hogy a he-tes szám kiválasztása megelőzte magának ahét szentségnek a kiválasztását. Nem lehetmeghatározni a szentséget úgy, hogy azmeggyőzően igazolja ezen hét rítus elfoga-dását és a többi kizárását.

M it nevezünk tehát szentségnek? „A szentség valamely szent dolgot jelöl" (Ágos-ton)... Továbbá „A szentség látható formája valamely láthatatlan kegyelemnek” (Ágos-ton)... A szentség hasonlít ahhoz, amit jelöl. „Mert ha a szentségek nem hasonlítanának azokhoz a dolgokhoz, amelyeket jelölnek, ak-

kor nem volna helyénvaló őket szentségeknek mondani" (Ágoston). Mert helyesen csak az nevezhető szentségnek, am i jele Isten kegyel-mének és formája a láthatatlan kegyelem-nek, magán viseli annak képét, és mint an-nak oka létezik. A szentségek tehát nemcsak azért rendeltettek el, hogy jelöljenek, hanem

azért is, hogy megszenteljenek [közvetítsék a kegyelmetj.S ententiarium 4:1:2,4

Miért rendeltettek el a szentségek? „A szentségek elrendelésének három oka volt: hogy általuk növekedjék az alázat, hogy a ta-nítás eszközei legyenek, és hogy cselekvésre

serkentsenek. A szentségek valóban azért nö-velik az alázatot, hogy az ember (Isten pa-rancsolata iránti tiszteletből) alávesse magát a hozzá képest természet szerint alacsonyabb rendű anyagi dolgoknak... A tanítás eszkö-

zeiként azért rendeltettek el, hogy a külső lát-ható forma által az elme megérthesse a belső, láthatatlan erényt... Ehhez hasonlóan azért rendeltettek el, hogy cselekvésre serkentse-nek. Minthogy az ember nem lehet foglala-tosság nélkül, a szentségek hasznos és egész-

séges serkentése folytán elfordul az üres és káros foglalatosságoktól” (Saint Victor i

Hugó)... Isten a szentségek nélkül megaján-dékozhatná kegyelmével az embert, de a fen-ti okoknál fogva rendelte őket el. S ententiarium 4:1:5

Az Új Törvény szentségeiről: nézzük most meg az Új Törvény [az Újszövetség] szentsége it. Ezek a következők: keresztség, bérmálás, az áldás kenyere [az eucharisztia] bűnbánat, utolsó kenet, felszentelés és házasság. Néme-lyük gyógyírt ad a bűnre és segítő kegyelemben részesít (pl. a keresztség); némelyük csupán

gyógyírt ad (pl. a házasság); mások azonban kegyelemmel és hatalommal erősítenek meg minket (pl. az eucharisztia és a fölszentelés). S ententiarium 4:2:1.

Petrus Lombardus teológiáját közvetle-nül halála után kétségbe vonták, de az

1215 ös, *negyedik lateráni zsinat igazoltaazt. ASententiarium alapvető teológiai ol-vasókönyv volt egészen a reformációig éstovább. Kommentálása rendszerint részétképezte a teológiai doktorátusra való fel-készülésnek. Lombardust a „szentenciákmesterének” nevezték.




Gioacchino da FioreÖoachim de Floris)

A három korszak

Gioacchino az 1130 as években született.Fiatalemberként elzarándokolt Palesztiná-

ba, ahol a szerzetesi éle te t választotta. Aciszterciek rendjébe lépett, és 1177 benCorazzo apátja lett. Néhány év múlva azon-

ban lemondott, hogy éle té t teljesen az írás-nak szentelje. Később, 1182 ben a dél itá-liai Fioréban új kolostort alapított. 1202

ben halt meg.A keresztyének rendszerint két fő kor-

szakra osztják a történelmet: Jézus Krisztuselőtti és utáni korszakra. Gioacchino osztot-ta föl először három korszakra, a Szenthá-romság egyes személyeinek megfelelően.

1. Az Atya korszaka. Ez az ótestamentumielrendezés. Ez volt a házasság korszaka (az

Ószövetségben ritkán fordul elő cölibátus),és az emberek a Törvény alatt éltek.2. A Fiú korszaka. Ez az újszövetségi el-

rendezés. Ez a klerikusi korszak, melybenaz emberek a kegyelem alatt élnek. Gioac-chino úgy vélte, hogy ez a korszak negy-venkét, egyenként harmincéves nemzedé-ken át tart. Ezért körülbelül 1260 ban vé-get ér, és helyébe lép:

3. A Lélek korszaka. Ez az 1260 táján kez-dődő új korszak, melyet Gioacchino hir-de tett meg. Ez lesz az elmélkedő szerzeteskorszaka, melyben az emberek a lelki meg-értés szabadságában élnek. Új vallási rendszületik, mely az egész világot megtéríti. A

jelenlegi romlott egyházat és vezetését új,lelki egyház és új vezetés váltja majd fel.

Ahogyan az ószövetségi rítusok (mint a kö-rülmetélés) helyébe az újszövetségi szent-ségek (például keresztelés) léptek, úgy ezutóbbiakat is új szentségek váltják majd fel.

Ezek az eszmék bombaként robbantak.Hihetetlen módon három pápa is arra buz-dította Gioacchinót, hogy foglalja ezeket

írásba. Ezt meg is tette három fő művében:Condordia Veteris et Növi Testamenti (Az Óés az Újszövetség összhangja), Expositio in

Apocalipsim (A Jelenések magyarázata), ésa Psalterium decem cordarum (A tízhúrú citera) című írásokban. A tizenharmadik szá-zadban némely gondolatát (bár nem az em-lítetteket) ugyan elítélték, de néhány ki-sebb mozgalom, főként a spirituális feren-cesek magukévá tették és radikalizálták őket. Ez utóbbiak * Assisi Ferenc szigorúbbkövetői voltak, akiket a ferences rend több-sége elutasított. A XIII. század közepén őka Gioacchino által prófétáit új rendnek gon-dolták magukat, amely bevezeti az új kor-szakot. A reformáció idején Gioacchinoeszméi erősen hatottak a protestantizmusmellékcsoportjaira, különösen az anabap-tistákra, de valamelyest a fő áramlataira is.

A három elrendezés közül az első a Tör-

vény idején volt, amikor az Úr népe úgy szol- gált, mint gyermek a világ elemei alatt... A második elrendezés az evangélium alatt volt, és tart a jelenig. A múlthoz képest szabadnak látszik, de nem az a jövőhöz képest... A har-madik elrendezés a világ vége idejéhez közel

jön majd el, amely immár nem a betű leple alatt, hanem a Lélek teljes szabadságában él majd... Az első' elrendezés az Atyának tulaj doníttatik, a második a Fiúnak, a harmadik

pedig a Szentiéleknek.E xpositio in A pocalipsim , bevezeté s, 5. fe-

jezet.

A IY lateráni zsinat (1215)

A negyedik lateráni zsinatot III. Ince(1198 1216), a legnagyobb középkori pápahívta össze 1215 ben. Ő teljesítette ki a pá-

pai hatalmat a legnagyobb mértékben.Térdre kényszerítette János királyt Angliaegyházi tilalom alá helyezésével ez amo-



lyan klerikális „sztrájk” volt, a papok csaka legszükségesebb rítusokat mutathatták be. Incét komoly reformtörekvések kész-tették a pápai hatalom összpontosítására,utódait azonban többnyire a puszta hatalmiigény vezérelte.

A negyedik lateráni zsinat hetven ká-nont fogadott el, igen sokféle kérdéstérintve, közülük a legfontosabbak a követ-kezők:

1. Az albigensek elítélése. Ezek gnosztikus és manicheus hiedelmeket vallottak.

Dualista felfogásuknak megfelelően két Is-tent állítottak, a világosság Istenét (az Újtestamentum Istene) és a sötétség Istenét(az Ótestamentum Istene). A fizikai világotgonosznak tartották. Az albigens mozgalomkülönösen Dél Franciaországban terjedt el,ahol némely uralkodó is támogatta azt. Incekeresztes hadjáratot indított ellenük, amelyegészen szélsőséges barbárságig is elment.Ez nagyobbrészt megtörte a mozgalmat, demaradékai még a XVI. századig kitartottak.

2. A valdensek elítélése. A valdensek a bibliai egyszerűség, és nem a gnosztikuseretnekség alapján utasították el a rómaikatolicizmust. Kezdetben népi prédikáto-rok mozgalmaként léptek föl, amit az tettszükségessé, hogy a papok többsége „né-ma eb, ugatni sem tud”, mint maga Ince pápa mondta, utalva az Ezsaiás 56,10 re. Amozgalom azonban az egyházi hatóságokellenállásába ütközött, s így akarva akaratlanul is ellenzékiségbe és illegalitásbakényszerült. A valdensek elutasították aBibliával ellentétes katolikus gyakorlatot,és nem fogadták el az erkölcstelen papok

szolgálatát. A XVI. században csatlakoztaka reformációhoz. Kíméletlenül üldöztékőket egészen a múlt századig. Olaszország- ban mind a mai napig megmaradtak.

3. *Gioacchino da Fiore némely tanításátelítélték, és *Petrus Lombardust igazoltákGioacchino és mások bírálatával szemben.

da Fiore, A IV. lateráni zsinat

4. Minden katolikus hívőt köteleztek arra,hogy évente legalább egyszer magánjellegűgyónást végezzen papjánál, továbbá legalábbhúsvétkor áldozzon. A papokat figyelmeztet-ték, nehogy feltörjék „a gyónás pecsétjét”,azaz feltárják a nekik egyénileg meggyónt bű-nöket. Aki ezt megteszi, azt megfosztják pap-ságától, és hátralevő életét kolostorban, szi-gorú vezekléssel kell töltenie.

5. A zsinat legfontosabb határozata azvolt, hogy először fogalmazta meg az átlényegülés dogmáját.

Egy pediglen a hívek egyetemes egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem üdvözül, és amelyben ugyanaz a pap és az áldozat, Jé-

zus Krisztus. Az 8 testét és vérét az oltár- szentség a kenyér és a bor színe alatt valóság- gal tartalmazza. Isten erejénél fogva a kenyér átlényegül testté, a bor pedig vérré. Mégpedig azért, hogy a [vele való] egység titkának meg-valósulásához mi magunk megkapjuk az övéből azt, amit [a testet és a vért] ő megka-

pott a miénkből. És igenis ezt a szentséget senki sem hozhatja létre, hanem csak a pap, aki szabály szerint lett fólszentelve...1. K ánon

A korai egyházban általánosan elfogad-ták, hogy az eucharisztiában a kenyér és a

bor azonos Jézus Krisztus testével és véré-vel. Arra azonban csak kevés kísérlet tör-tént, hogy meghatározzák ennek jelentését.A korai időszakban szokás volt a kenyeretés bort Krisztus teste és vére képének, jel-képének vagy jelének mondani, habár nemtagadva az utóbbiak valóságos jelenlétét. AIV században általánosan elterjedt az a meg-fogalmazás, hogy a kenyér és a bor „átala-

kul” Krisztus testévé és vérévé. A két meg-fogalmazás egyáltalán nem látszott akkoriban ellentmondónak, és gyakran mindkettőfeltűnt egyazon szerzőnél. Nyugaton *Agoston képviseli a „jelképes” hagyományt, míg* Ambrus vezette be az „átalakulás” gondo-latát, mely Keleten alakult ki. A korai

103




középkor úgy látta, hogy a két felfogásközött egyre nagyobb ellentét feszül.

A IX. században komoly vitát folytatottkét szerzetes, az ambrusi hagyományt kö-vető Radbertus, és az ágostonit követőRatramnus. *Johannes Scotus ErigenaRatramnust támogatta. A IX. századbanmindkét álláspont elfogadhatónak látszott,de a XI. századra mindkettő megmereve-dett. Tours i Berengar a „jelképes” állás-

pont mellett kardoskodott, tagadta a ke-nyér és a bor fizikai megváltozását. Hatá-rozottan elutasította a szentség durvánanyagi szempontból való, mind elterjed-tebb felfogását, a logikát használva támad-ta ezt a szemléletet. Ellenvetései azonbanhatástalannak bizonyultak, és 1059 ben és1079 ben is arra kényszerítették, hogy ta-nait visszavonó nyilatkozatot írjon alá. Ezutóbbiban a következőket kellett állítania:

A konszekráció után az oltárra helyezett kenyér és bor immár nemcsak szentségi jel, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus valódi tes-te és vére. Az 0 testét és vérét érzékelhető mó-don, nemcsak m int szentségi jelet, hanem va-lóságosan a pap keze tapintja és megtöri, és a hívők fogai elmorzsolják.

Ezt az igen szélsőséges megfogalmazástszámos későbbi középkori teológus elvetet-te. 1079 ben Berengart óvatosabb megfo-galmazás elfogadására kényszerítették: akenyér és a bor „lényegileg alakul át” Krisz-tus testévé és vérévé. A lényegi átalakulásgondolata nyomán, a XII. században terjedtel az „átlényegülés” szó használata. A foga-lom jelentését *Aquinói Tamás dolgozta ki.

Assisi FerencSzegénység úrnő jegyese

Nincs még egy középkori szent, akit úgyszeretnének az emberek, mint Assisi Fe-rencet. 1181/82 ben született, Pietro

Bernardone gazdag posztókereskedő gyer-mekeként. Élete eseménytelenül telt, amíghúszas évei elején nem élte át az Istennelvaló találkozást. E találkozások nyomán, aszegénységet és az egyszerű életet választ-va, visszavonult a világtól. Assisi határában,egy romos templomban imádkozott, és han-got hallott, mely a templom újjáépítéséreszólította föl. Nyomban hozzá is látott. Buz-galmában azonban, hogy pénzt szerezzen,eladott valamennyit apja kelméiből. A posz-tókereskedő korántsem örült a dolognak, ésfiát a püspöki bíróságon beperelte, hogyvisszanyerje elvesztett pénzét. Ferenc drá-mai gesztussal meztelenre vetkőzött, ésvisszaadta apjának minden ruháját. Ezutánegyetlen apja volt, a mennyei Atya.

Ettől fogva a koldusok vándoréletét élte.Egy napon a templomban hallotta a Máté10,7 10 igeszakasz felolvasását, és ezt sze-

mélyes elhívásként élte meg. Szegényen,mezítláb, ahogyan az apostolok, téríteni in-dult. Tanítványok szegődtek mellé, és1209 10 ben megfogalmazta eredeti regu-láját. Ez sajnos elveszett, de valószínűlegnagyrészt evangéliumi idézetekből állt.1212 ben Ferenc Rómába utazva bemutattaIII. Ince pápának, aki némi vonakodás utánszóban jóváhagyta. Ez igen kritikus döntés-nek bizonyult, hiszen a valdens mozgalomkezdetei is hasonlítottak a ferencesekéhez,de a hatóságok értetlensége m iatt szakítot-tak az egyházzal, és az 1215 ös, ^negyediklateráni zsinat elítélte őket.

Ferenc igazán azzal hozott újat, hogy aszegénységnek középponti szerepet tulaj-donított. A szegénységet önmagáért való

célnak látta, nem csupán eszköznek vala-mely cél érdekében. O a szegénység úrhöl-gyet jegyezte el, Jézus Krisztus jegyesét,aki halála óta özvegyen él. Ferenc nem pusztán az egyszerű éle tet eszményítette,hanem teljes egészében elutasított min-denfajta tulajdont.



Assisi Ferenc 105

1212 ben Ferenchez csatlakozott egy as-sisi nemesi származású lány, Klára, aki Fe-renc segítségével megalapította a „sze-

gény klarisszák" rendjét, a ferences rendnői ágát. Ezután Ferenc többször próbálko-zott a muzulmánok térítésével, Egyiptom-

ban még a szultánnál is megfordult, de nem já rt sikerrel. Hazatérve azt találta, hogykövetői felett mások szerez ték meg az irá-nyítást. 1220 ban a ferenceseket támogatóUgolino bíboros javaslatára Ferenc lemon-dott a rend vezetéséről. A következő év-

ben megírta első reguláját. Ezt a bíborossegítségével átírta, hogy elfogadhatóbbnaktűnjék a római hatóságok előtt. A másodikregulát 1123 ban III. Honorius pápa jóvá-hagyta.

1224 ben Alverna hegyén imádkozva Fe-rencnek látomása volt a keresztről, és meg-kapta a „stigmákat”, Krisztus öt sebét a ke-

zén, a lábán és az oldalán. (Ferenc volt azelső stigmatikus.) Két év múlva, 1226 banhalt meg, miután megalkotta Testamentu-mát a rend számára. 1225 ben írta közis-mert Naphimnuszát, a „Szent Ferenc imád-sága” címen ismert, népszerű ima azonbannem az ő műve, csak a XIX. században ke-letkezett.

Mindenható felséges Atyánk, hozzád száll a dicséret, magasztalás, tisztelet és hála. Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki méltó lenne nagy neved kimondani.

Áldott vagy, Uram, s kezed minden műveáldott,

legfőképpen öreg bátyánk, a Nap: az égből néz le ő, és tőle világos a nappal, és ékes, szépséges ő, tündökletes,

ó felséges Atyánk, m int te magad. Dicsérjen téged nőnénk, a Hold, meg a

Csillagok,te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen

ragyog.Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,

a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar, te táplálod teremtményeid ezek áldásival.

Dicsérjen téged kedves húgunk, a Víz,

aki hasznos, alázatos és tiszta is.Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Tűz, vele gyújtasz fényt napszállat után,

szép és félelmetes ő, erős és vidám.Uram, dicsérjen téged jóságos

Földanyánk,ki hátán hordoz minket s áldásait áraszt-

ja ránk:mienk pompás virága a réten s gyümölcse

a fán. Boldogok, Uram, akik szerelmedért

másoknak megbocsátanak, akik betegséget szenvednek el és keserű

kínokat,boldogok, akik békén tűrik a föld

nyomorát,mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes

koronád. Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál, akitől emberfia meg nem menekülhet,

ja j annak, akit a végső perc halálos bűn-ben talál!

Boldogok, akik szent akaratodban megnyugosznak:

a második halált nem kell elszenvedni azoknak,

Dicsérjük urunkat, ég és föld seregei, áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok

neki! N a p h i m n u s z , (Képes Géza fordítása)

Teljes szegénységében Ferenc szabadonés kényszer nélkül élt. Vajon lehetségesvolt e ez egy középkori egyházi rend szá-mára is? „A hatalmas és lomha falanx írja

egy mai szerző minden idők egyik leg-szabadabb és legeredetibb géniuszánaknyomdokaiba akart lépni, az eredm ény vár-ható volt.” Reguláját már Ferenc életébenmódosították. A ferencesek nem birtokol-hattak semmit, de egy „lelki barát” ezt




megtehette helyettük, és a vagyont ren-delkezésükre bocsáthatta. Hamarosan a fe-renceseknek éppoly hatalmas és pompástemplomaik voltak, mint bárki másnak. Eb-

ből azután kialakult az e llentét a regula szi-gorú követői (az obszervánsok) és a gya-korlatiasabb tagok között. Az ellentétet*Bonaventura, a rend „második alapítója”valamelyest feloldotta, de a vita száza-dokon át folytatódott.

Ezeknek a [ferenceseknek] szabálya és életrendje abban áll, hogy engedelmességben,

tisztaságban és tulajdon nélkül éljenek, és kövessék tanításait és nyomdokait a mi Urunk, Jézus Krisztusnak...

Akik már fogadalmat tettek, legyen egy ha-bitusuk csuklyával és egy másik anélkül, ha

szükség volna reá, és övük és nadrágjuk. A testvérek mind egyszerű ruhákba öltözködje-nek... s ne keressék itt e földön a drága ru-

hákat, hogy az egek országában nyerhes- senek ruházatot...Vigyázzanak a testvérek, bárhol legyenek,

a magányban vagy más helyütt, egy helyet se tartsanak magukénak... Bárkijönne is hoz-

zájuk, jó barát vagy ellenség, tolvaj vagy rab-ló, fogadják szívesen...

Azért tehát bárhol legyen is, bárhová menjen, semmi esetre se'vegyen vagy fogadjon el, s el ne fogadtasson pénzt vagy értéket a test-vérek valamelyike, sem ruhára, sem könyvre,

sem valamely munkájának árában és egyál-talán semmi értékben sem, csakis a beteg testvéreknek a kézzelfogható szükségletére, hiszen nem szabad hasznosabbnak vennünk és gondolnunk a pénzt, a javakat, mint az útszéli kavicsot. E l akarja vakítani az ördög

azokat, kik azt áhítozzák. Vigyázzunk tehát, ha már mindent elhagytunk, nehogy semmi-

ségért az egek országát elveszítsük. Ha pedig valamely helyen pénzt találunk, ne törődjünk vele, mint a porral, melyet lábainkkal tapo-

sunk, mert hiúságok hiúsága és minden hiúság...

Minden testvér legyen katolikus, éljen és beszéljen katolikus módon.R egula 1,2, 7,8,19

Az Úr a következőképpen vezetett engem, Ferenc testvért a bűnbánót megkezdésére: amíg bűnökben éltem, nehezemre esett na-

gyon a poklosokat látnom, de az Úr közéjük vezetett, és könyörültem rajtuk. És mikor el-hagytam őket, az, ami előbb oly keservesnek látszott, testi és lelki gyönyörűséggé vált előt-tem. Vártam aztán egy kevéssé, majd búcsút mondtam a világnak...

Mikor azután az Úr testvéreikkel is meg-áldott, senki sem mutatta, mit kell tennem, a

Magasságbeli ő maga nyilatkoztatta ki, hogy a szent evangélium útmutatása szerint kell élnem. Ezt röviden és egyszerűen írásba fog-laltattam, a pápa úr pedig megerősítette.

Akik aztán ez életmódot követni akarták, mindenüket, amit magukénak mondhattak,

szétosztották a szegények között... Amiként megsegített az Úr, hogy egyszerű-en és minden mesterkéltség nélkül elmond-hattam és megírhattam a szabályokat és e

szavakat, úgy nektek is éppoly egyszerűen és mesterkéletlenül, hozzátoldás nélkül kell ér-telmeznetek, istenes munkálkodásotokkal mindvégig követnetek azokat.T estamentum

BonaventuraÚt Istenhez

Giovanni Fidanza 1221 ben született azészak itáliai Toscanában. Alig húszévesencsatlakozott a ferences rendhez, é s ott kap-

ta a Bonaventura nevet. Elmondása szerintazért vonzódott *Ferenchez, m er t tanulat-lan egyszerűségében hasonlított az elsőapostolokhoz. Bonaventura azonban úgyvélte, hogy amiként az egyház kiműveltenagy doktorait, úgy a ferences rendnek is alegmagasabb tudományos szintet kell elér-



Bonaventura 107

nie. Ő maga Párizsban tanult, és 1248 és1255 között tanított is ott. 1255 ben a bará-toknak (a ferenceseknek és az 1216 ban a

spanyol Domonkos által alapított dominiká-nusoknak) el kellett hagyniuk az egyete-met ellenfeleik miatt. 1257 ben azonbanvisszatérhettek Bonaventurával, immármint professzorral együtt.

A XIII. században a keresztyén teológiaválságos korszakot élt meg. Korábban a kö-zépkori Nyugat Arisztotelészt csak a logi-kai munkáiból ismerte. Most, a XIII. szá-zadban az eredeti görögből rendre lefordí-tották műveit, és a nyugati gondolkodók-nak szembesülniük kellett az arisztotelészi bölcselet teljes erejével. Ez kihívást je len-te tt a nyugati világban addig soha kétségbenem vont platonista világszemlélet számá-ra. *Aquinói Tamás átvette Arisztotelész bölcseletét, és ezt igyekezett összehangol-

ni a keresztyén teológiával. Bonaventuraezzel szemben ragaszkodott a régi újplatóni hagyományhoz. Olvasta Arisztotelészt, bizonyos eszm éket át is vett tőle, de eze-ket, a lényegét tekintve, platonista keretbeillesztette. Hasznosította Arisztotelészt,de nem nevezte mesterének.

Bonaventura újplatonizmusának egyiklegérdekesebb példáját a megvilágosodás-ról kialakított elméletében találjuk. *Ágostonnal együtt Bonaventura úgy tartotta,hogy a változatlan fogalmak, mint az igazsá-gosság és a szépség, nem tanulhatók meg atesti érzékelés, azaz a megfigyelés, olvasásvagy hallomás révén. E fogalmakat közvet-lenül a lélekben ismerjük meg, az igazságvagy a szépség örök Ideája által. Hogyantudnánk megmondani, hogy valamely tettigazságosabb a másiknál, ha nem látnánk azigazságosság örök és változatlan Ideáját? Ezaz igazság abban a világosságban látszikmeg, amely „megvilágosít minden embert”(Jn 1,9). „A te világosságod által látunk vilá-gosságot” (Zsolt 36,10).

Semmi sem érthető meg, hacsak maga Is-ten az örök igazsága által közvetlenül meg nem világosítja a megértőt... Azért kell Isten t

tanítónknak neveznünk, mert szellemünk hozzá mint elménk világosságához és mint amaz elvhez ju t el, amely által megtudunk minden igazságot.Q ü ESTIONES DISPUTATAE DE SCIENT1A CHR1S-

t i (Vitatott kérdések Krisztus tudásáról)4:1:24,34

1257 ben Bonaventurát kinevezték aferences rend miniszteri generálisává.Örökölte a Regula gyakorlati alkalmazha-tóságáról és módosítási igényéről a ren-den belül fo lytatott vitát. Az ezzel járó fe-szültségeket sikerült eloszlatnia, és ezértelnevezték a rend „második alapítójá-nak”. 1260 ban megbízást kapott, hogyírjon egy újabb Ferenc életrajzot, és1263 ban az általa megírtSzent Ferenc

élete (Legenda maior) lett a hivatalos éle t-rajz. Egy 1266 os rendelet előírta az öszszes korábbi beszámoló példányainak el-ége tésé t de ez, hála Istennek, nem váltteljességgel valóra. A cél az volt, hogy„megtisztítsák” a történelmi Ferenc éle-tét mindattól, ami a bevett új rendbe nemillett bele. Például Celanói Tamás beszá-mol arról, hogy Ferenc nem sokkal halálaelőtt bemutatta az eucharisztiát. Mint-hogy nem volt felszentelt pap, az 1215ös, *negyedik lateráni zsinat rendelkezé-sei szerint ezt nem tehette volna. Bona-ventura szintén említi az esetet, de nemutal az eucharisztiára.

1265 ben Bonaventurának felajánlottáka yorki érsekséget, de ő nem fogadta el.1273 ban engedett a nyomásnak, és Albano bíboros püspöke lett. A következő év-

ben, a Kelet és a Nyugat újraegyesülésérőltárgyaló, fontos lyoni zsinaton halt meg.

Bonaventura spirituális szerzőként islegalább olyan jelentősét alkotott, mintteológusként. Legismertebb műve A lélek




za rándokúba Istenbe. Ehhez az ihletet1259 ben kapta, amikor azon a helyen el-mélkedett, ahol Ferenc testén megjelen-tek a stigmák (Krisztus sebei). Nem könynyű végigmenni az Istenhez vezető úton:

A ki tehát Istenhez aka r emelkedni, kerül- je a természet torzítóját, a bűnt, s állítsa munkába az említett természeti képessége-ket, hogy megnyerje a megtérés kegyelmét az imádságban; a megszentelő igazságosságot a

jó élettel, a megvilágosító tudást az elmélke-désben, és tökéletes bölcsességet a szemlélő-désben. Ahogy a bölcsességre csak a kegye-lem, az igazságosság és a tudás vezet, épp-úgy a szemlélődésre mélyreható elmélkedés-

sel, szent élettel és ájtatos imádsággal lehet eljutni.A LÉLEK ZARÁNDOKŰTJA ISTENBE1:8

Az út három szakaszból áll:1. A természetről való elmélkedés. Ami-

ként az ember nyelv által fejezi ki magát,aképpen Isten a teremtés által nyilvánítjaki magát. Isten teremtményei, az ő árnyaivagy nyomai ő t magát jelölik vagy jelképe-zik. A term észetet nem önmagáért, hanemazért kell tanulmányozni, hogy elvezessenIstenhez.

2. A lélekről való elmélkedés. Bonaventurának az isteni megvilágosításról kialakí-tott elmélete azt jelenti, hogy Istent a lé-lekben kell keresni. Az elme az isteni vilá-gosság révén ismeri meg a változatlan,örök igazságokat. Isten olyannyira jelenvan, hogy a lélek valósággal megragadhat-

ja. Az ember nem mondhatja, hogy vala-mely dolog jobb a másiknál, hacsak valamimódon nincs tudomása az ítélethez szük-

séges legfőbb jóról. Amikor tehát a lélekönmagán gondolkodik, keresztülhatol ön-magán, mint egy tükrön át, hogy meglássaaz áldott Szentháromságot. A lélek zarán-dokúba Istenbe 3:5

3. Az Istenről való elmélkedés jelenti azutolsó szakaszt:

Csak akkor emelkedel fól az isteni homály vakító világosságához, ha mérhetetlenül ma-

gad fölé és végtelenül az összes dolgok fölé

emelkedel, mindent elhagysz, és mindentől megszabadulsz. Azt kérded, miképp történik ez? A kegyel-

met kérdezd s ne a tudományt, a vágyat s ne az értelmet, az ima sóhaját, s ne az olvasmá-nyokat, a Jegyest [Jézus Krisztust], s ne a ta-nítót, az Istent, s ne az embert, a homályt, s ne a világosságot, ne a fényt, hanem a tüzet, amely teljesen lángra lobbant, s hódító kene-tével és izzó hevével az Istenhez ragad.A LÉLEK ZARÁNDOKŰTJA ISTENBE 7:5 6

Aquinói TamásTermészet és kegyelem

Aquinói Tamás 1225 ben Nápoly mellett

született az aquinói gróf másodszülött fia-ként. A nápolyi egyetemen tanult, és ott1244 ben belépett a viszonylag új prédi-káló rendbe, a dominikánus barátok közé.Tamást a felháborodott család elrabolta, ésnéhány hónapig fogságban tartotta, mind-hiába. Tamás folytatta tanulmányait, előbbPárizsban, majd pedig Kölnben, a nevesdominikánus teológus, Albertus Magnusalatt, aki nagy hatást gyakorolt rá. 1252

ben visszatért Párizsba, hogy előadásokattartson. Ezután Párizsban és Itáliában ta-nított, 1274 ben, útban a lyoni zsinat feléérte utol a halál.

Tamás a XIII. század nyugtalanító kér-désével néze tt szembe: mi módon lehet azarisztotelészi filozófiára válaszolni? Nem

értett egyet azokkal, akik be akarták til-tani Arisztotelészt, de idősebb kortársával,*Bonaventurával sem, aki ragaszkodott ahagyományos platóni világszemlélethez.Tamás Arisztotelész bölcseletét követte.Ugyanakkor nem tarto tt azokkal sem, akikodáig mentek Arisztotelész követésében,



Aquinói Tamás 109

hogy ellentmondtak a katolikus tanításnak(pl. a világmindenség örökkévalóságát éskezdet nélküliségét állítva)*. Tamás arratörekedett, hogy szintetizáló rendszerbe

foglalja az észt és a hitet, a filozófiát és ateológiát, Arisztotelészt és a katolikus ta-nítást. Arisztotelész filozófiáját követte, denem vakon. Esetenként úgy vélte, módosí-tania kell azon, mint például a világegye-tem kora tekintetében. Általában azonbanelfogadta Arisztotelész tanítását, mertigaznak tartotta. Úgy vélte, az arisztotelészi bölcselet és a katolikus teológia, ellent-mondás nélkül, együtt is tartható.

Tamás nem egyszerűen összeegyeztethetőnek tartotta a filozófiát és a teológiát,ahogyan összeegyeztethető például a zeneés a geológia. Szerinte a helyes filozófianagyban hozzá is járulhat a teológiához. Azisteni kegyelem nem az emberi természetmegsemmisítésére törekszik, és nem is

akar attól függetlenül cselekedni, hanemazt tökéletesíteni akarja. Az emberi ész afilozófia segítségével felfedezhet sok igaz-ságot a világról, az emberiségről, sőt Is-tenről is. Az isteni kinyilatkoztatás célja az,hogy tökéletesítse az emberi filozófiát, an-nak kiegészítésével, felhasználásával éskiteljesítésével. A kinyilatkoztatás alapjá-

ban véve nem áll szemben a filozófiával(bár a hamis, téves filozófiával annál in-kább), hanem kiegészíti, kiteljesíti és töké-letesíti. Tamás szemében azonban alapvető

jelentősége mégiscsak a kinyilatkoztatottteológiának volt, bár erről a tényről magya-rázói gyakorta megfeledkeznek, még ha akinyilatkoztatott teológia értelmezésébenTamásra erősen hatott is az arisztotelészi

bölcselet.Tamás termékeny szerző volt, írt biblia-

magyarázatokat, filozófiai és teológiai ér-tekezéseket, és Arisztotelész kommentárokat. Két műve azonban kiemelkedik kö-zülük:

1. A Summa contra gentiles (A teológiaösszegzése a pogányok ellenében) négykönyvét az 1260 as évek elején írta a hitet-lenek zsidók és muzulmánok számára.

Ez jól példázza, miként vélekedett Tamás atermészet és a kegyelem kapcsolatáról. Azelső három könyvben csupán az értelem ésa filozófia alapján érvel. A Szentírásra és ahagyományra csak azért hivatkozik, hogyáltaluk megerősítse az értelem által levontkövetkeztetéseket. Ebből kiindulva igyek-szik bizonyítani Isten létét, attribútumait(szeretetét, bölcsességét, mindenhatósá-gát), a világ általa történt teremtését, agondviselést és az eleve elrendelést. Azutolsó könyvben pedig azokat a tanokatmutatja be, amelyeket a keresztyén kinyi-latkoztatás nélkül nem lehet megérteni: aSzentháromság, Jézus Krisztus megteste-sülése, a szentségek és a tes t feltámadása.Ezek a tanítások felfoghatatlanok a puszta

értelem számára, de nem is mondanak el-lent az értelemnek.2. A Summa theologica (A teológia ösz

szegzése) című nagyszabású, több minthúsz kötetre kétmillió szóra kiterjedőművét Tamás élete utolsó évtizedében ír-ta, kifejezetten azért, hogy mint tankönyvfelváltsa *Pétrus LombardusSententiariurnát, bár ez csak jónéhány évszázad múl-va vált valóra. Minthogy a mű közvetlenüla katolikus híveknek, nem pedig hitetle-neknek szól, a kinyilatkoztatás sajátosigazságairól nemcsak a végén beszél. En-nek ellenére Tamás továbbra is megkülön- bözteti az értelem által megragadhatókatazoktól a dolgoktól, amelyek csak a kinyi-latkoztatás révén ismerhetők meg. Tamás

ebben a művében az újplatónista szem-szögből kidolgozott *ágostoni teológiátarisztotelészi összefüggésben adja elő. Ez-zel a keresztyén hit minden idők egyik leg-nagyobb rendszerezését hozta létre. Mű-vét már nem fejezhette be, de egyéb írá-




saiból vett kiegészítésekkel tanítványaiutólag ezt megtették. Élete végén Tamásmisemondás közben látomást látott, ésemiatt abbahagyta az írást. Azt mondta,hogy az általa kapott kinyilatkoztatáshozképest mindaz, amit leírt, szalmaláng.

A Summa felépítése sajátos. Három főrészre oszlik, a középső pedig k ét alrészre.Az egész mű 512 kérdésből áll, ezek mind-egyike általában több (hol egy, hol akár tíz)vizsgálandó pontot foglal magában. Azegyes pontok alatt Tamás felvonultatja az

álláspontjának látszólag ellentmondó bizo-nyítékokat. Ezek általában filozófiai érvek- ből vagy a tekintélyforrásokból, a Bibliábólvagy az egyházatyáktól vett idézetekbőlállnak. Ezután ezeket szembeállítja a nekikellentmondó, saját álláspontját igazoló ér-vekkel, illetve idézetekkel. Ezt követően pedig „feleleteiben” saját megnyugtatásárafeloldja a kérdést. Leggyakrabban Ariszto-telészt („a filozófust”) idézi, a teológiaitekintélyek között a Biblia után Ágostonvezeti a listát. Azoknak, akiknek nincsenidejük elolvasni aSumma mind a húsz kö-tetét, Tamás írt egy viszonylag rövidebbművet Compendium theologiae (Teológiaikézikönyv) címmel.

Tamás egyik nevezetes tanítása az ana-

lógiára vonatkozott. Ha Isten ről beszélünk,mit értünk azon, hogy például „Isten jó”vagy „az Úr az én kősziklám”? Az ilyennyelvet mondhatjuk e egyértelműnek, az-az a „jó” és a „kőszikla” szó ugyanazt je-lenti e, mint amikor emberekről vagy nagyszikladarabokról beszélünk? Ha Istentranszcendens, akkor bizonyosan nem. Ezt

a fajta nyelvet vajon többértelműnek kell emondanunk, vagyis a szavak egészen mást jelentenek e, mint a mindennapi használat- ban, amelyben például a „nyúl” szó egé-szen mást jelent, ha állatot jelölünk vele,mint amikor az emberi kéz mozdulatát? Haez így volna, azt kellene mondanunk, hogy

nem tudunk semmit Istenről. Ez azonbanellentmond a Róma 1,20 nak, amely arraenged következtetni, hogy a teremtésigenis mond valamit Istenről.

Tamás kétféle Istenről szóló kijelen-tést különböztet meg. Az egyik fajtába a me-taforikus kijelentések tartoznak, mint pél-dául „az Úr az én kősziklám”. Ez metafora,hiszen a „kőszikla” szó elsősorban a fizikaikősziklákra vonatkozik, és csak másodlago-san Istenre, bizonyos hasonlóságokat, példá-ul Isten megbízhatóságát felmutatandó.

Egyéb szavakat sajátos és szoros értelem- ben lehet Istenre alkalmaznunk, mint pél-dául amikor jónak mondjuk Őt. Ez a kijelen-tés az egyértelműség és a többértelműségközött helyezkedik el. Isten jósága összeha-sonlítható a miénkkel, úgyhogy van alapjaugyanazon szó használatának. De a jó szómégsem jelenti pontosan ugyanazt, amikorIstenre, és amikor emberre vonatkoztatjuk.(Tamás azzal érvel, hogy az emberi jóság kü-lönbözik a lényétől az ember lehet rossz is

, de az isteni jóság nem.)Ha Istent is, az embert is jónak mondjuk,

de más értelemben, akkor melyik értelmettekinthetjük elsődlegesnek? Ha a magunknyelvét nézzük, akkor az utóbbit. Először azemberi jóságot ismerjük meg. „Nem beszél-

hetünk Istenről, hacsak nem a teremtmé-nyekről szóló nyelven.” Az Efézus 3,14 16azonban arra utal, hogy az emberi apaság azisteni atyaság után kapta nevét. Amíg a kő-szikla szó elsődlegesen a fizikai kősziklákravonatkozik, addig az olyan szavak, mint a jó-ság, elsődlegesen Istenre vonatkoznak (ésezért használatosak rá sajátosan és ponto-

san, nem pedig metaforikusán). Máskéntszólva, Isten az oka minden teremtmény jó-ságának. Ráadásul Isten jósága tökéletes is.Következésképpen a jó szó leginkább meg-felelő használata Istenre vonatkozik. „Senkisem jó az egy Istenen kívül” (Mk 10,18). Deaz emberi jóságból származik az, ahogyan



Aquinói Tamás 111

ezt a szót mi értjük. így Tamás Isten valósá-gos, bár tökéletlen ismeretében hagy min-ket. „Isten meghaladja az emberi értelmetés beszédet. Az ismeri a legjobban Istent,

aki felismeri, hogy mindaz, amit gondolvagy mond Istenről, meg sem közelíti Istenvalóságát."

Az Istenre és a többi létezőre mondott nevek nem használatosak sem teljesen egyértelműen,

sem teljesen többértelműm... Az éjfélé neveket analogikusán állítjuk... Mert abból kiindul-va, hogy más dolgokat összehasonlítunk Isten-

nel mint első eredetükkel, olyan neveket tulaj-donítunk Istennek, amelyek más dolgokban je-lölik a tökéletességet. Ebből világosan kitűnik az igazság, hogy a nevek adása tekintetébm az ilyen neveket elsődlegesen a teremtményekre mondjuk, annyiban, hogy a nevet adó elme a teremtményektől felemelkedik Istenhez, ám a névvel jelölt valóságot illetően e neveket első-

sorban Istenről mondjuk, akitől a tökéletesség alászáll a többi lényre.COMPENDIUM THEOLOGIAE 1:27

Tamásnak az eucharisztiáról szóló taní-tása ugyancsak nevezetessé vált. Tamás azátlényegülés dogmáját fejtette ki, melyetaz 1215 ös, *negyedik lateráni zsinat nemsokkal korábban fogadott el. Ha Krisztustestén ek, vérének szubsztanciája jelen van

az eucharisztiában, akkor mi történik a ke-nyér és a bor szubsztanciájával? Erről eb-

ben az időben három elmélet alakult ki:1. A kenyér és a bor szubsztanciája meg-

marad Krisztus testének és vérének aszubsztanciája mellett ezt ne vezték„consubstantiatiónak”.

2. A kenyér és a bor szubsztanciája meg-semmisül, és helyébe lép a Krisztus testé-nek és vérének szubsztanciája ezt nevez-ték „megsemm isülésnek” (annihilatiő).

3. A kenyér és a bor szubsztanciája átala-kul a Krisztus testének és vérének szubsz-tanciájává ezt nevezték „átalakulásnak”(conversio).

Amikor az átlényegülés ( transsubstan tiatio) fogalma a XII. században létrejött,alkalmazható volt mindhárom elméletre. Afogalom első ismert használata a „meg-

semmisülés” elméletre vonatkozott. Ami-kor a negyedik lateráni zsinat meghatároz-ta a fogalmat, akkor sokan úgy vélték, hogyez nem döntött egyik elmélet javára sem.Tamás azonban a „consubstantiatiót” eret-nekségnek, a „megsemmisülést” pedig„nyilvánvalóan hamisnak” állította. A kö-vetkező évszázadban átlényegülésen min-

denki az átalakulás elméletét értette, ésúgy vélte, hogy a két másik elm életet a n e-gyedik lateráni zsinat elutasította.

Némelyek úgy gondolják, hogy ebben a szentségben a konszekráció után a kenyér és a bor szubsztanciája megmarad. De ez az állás-

pont nem tartható. Először is, mert tönkreten-né e szentség valóságát, ami azt követeli, hogy

Krisztus teste valóban létezzék benne. Nos, a konszekráció előtt nincs ott a teste. Csakhogy valamely dolog nem létezhet ott, ahol addig nem volt, hacsak nem vitetik oda lokálisan, vagy nincs már eleve ott valami, ami átvál-tozik azzá... Márpedig az nyilvánvaló, hogy

Krisztus teste nem úgy kezd ebben a szentség-ben létezni, hogy bkálisan oda vitetik. Először is, mert akkor Krisztus megszűnne a menny-

ben lenni, mivelhogy ami lokálisan elmozdul, csak úgy kezdhet valahol létezni, ha korábbi helyét elhagyja... Mindezen okoknál foga csak az marad, hogy Krisztus teste csak olyan mó-don kezdhet e szentségben létezni, hogy a ke-nyér szubsztanciája átváltozik azzá. Mármost, am i átváltozik valami mássá, az az átváltozás után már nincs ott többé. Krisztus testének eme szentségbeli valósága tehát azt követeli, hogy a konszekráció után a kenyér szubsztan-ciája ne legyen jelen benne.S umma theologica 3:75:2

Tamás hite szerint a kenyér és a bor akonszekráció üézusnak az utolsó vacsorán,a kenyér és a bor felett mondott szavainak,




azaz a szereztetési igék elismétlése) után akenyér és a bor megszűnik létezni, mertátalakul Krisztus testévé és vérévé. De ta-gadhatatlan marad a tény, hogy a konszek

rált „elemek” látványa, tapintása, íze és il-lata a kenyérhez és a borhoz hasonlít. Ho-gyan lehet ezt megmagyarázni? A negyediklateráni zsinat kimondta, hogy Krisztusteste és vére a kenyér és a bor színe alattvagy képében valósággal jelen van. Ennekmagyarázatára Tamás filozófiai elméletetdolgozott ki. Arisztotelész a maga korában

megkülönböztette a „szubsztanciát” az„akcidenseitől”, járulékos tulajdonságaitól.A mindennapi nyelvben megkülönböztet-

jük Kovács Jánost, mint személyt azon vo-násaitól, amelyek megváltozhatnak anél-kül, hogy ő megszűnnék Kovács Jánosnaklenni ilyen a súlya, családi állapota, őszin-tesége, tudása, arckifejezése. Arisztotelésza változó vonásokat Kovács János „szubsz-tanciája” „akcidenseinek” mondta volna.Tamás azt állította, hogy az átlényegüléssorán a kenyér és a bor szubsztanciája tel-

jességgel átalakul Krisztus testének és vé-rének szubsztanciájává, míg a kenyér és a

bor akcidense megmarad. Ez azt jelenti,hogy érzékeink számára a kenyér és a borkenyérnek és bornak mutatkozik íze, ta-

pintása, súlya, sőt vegytani elemzése sze-rint is. De mi végre ez a csalóka látszat?

Érzékeink előtt nyilvánvaló, hogy a kon szekráció után a kenyér és a bor minden ak-cidense megmarad. Az isteni gondviselés na-

gyon bölcsen rendezte ezt így. Először is azért, mert az embereknek nem szokásuk ember-húst enni és embervért inni; sőt, ennek már csak a gondolata is borzadállyal tölti el őket. így Krisztus testét és vérét közönséges emberi használatra alkalmas dolgok nevezetesen a kenyér és a bor képében kapjuk meg és vesszük magunkhoz. Másodszor azért, hogy e szentség ne lehessen a hitetlenek szemében megvetés tárgya, ha Urunkat emberi képében

ennénk meg. Harmadszor pedig azért, mert az, hogy Krisztus testét és vérét láthatatlan

jelenlétében vesszük magunkhoz, hitünk érdemét növeli [hogy ti. érzékeink bizonysága

ellenére hiszünk].S umma theologica 3:75:5

Tamás megmagyarázta az átlényegüléskatolikus dogmáját, illetve védelmébe vettea valóságos jelenlét tanát, ugyanakkor igye-kezett megóvni azt a durván anyagi értel-mezéstől. Krisztus teste nincs jelen loká-lisan, „mint holmi helyen”. Teste a menny-

ben marad, és nem köthető oda a konszekrált ostyához. Még azt sem helyes monda-nunk, hogy Krisztus teste betölti azt a he-lyet, amelyet a kenyér szubsztanciája üre-sen hagyott. Teste jelen van, de „ebből nemkövetkezik, hogy Krisztus teste ebben aszentségben lokalizálódik”. Ez azt jelenti,hogy teste nem mozdítható. Ha a konszekrált ostyát megmozdítják, Krisztusnak amennyben mozdulatlan teste nem mozdul:

Nos, a szentségben való létének ilyetén módja szerint Krisztus nem mozdul el loká-lisan a szó szigorú értelmében, hanem csak

járulékosan. Krisztus ui. nem úgy van jelen a szentségben, mintha valamely helyen vol-na, ahogyan már mondottuk volt; márpedig ami nincsen valamely helyen, az lényegileg

nem mozdul el lokálisan, és csak annyiban mondhatjuk, hogy elmozdul, amennyiben azt, amiben jelen van, elmozdítják.S umma theologica 3:75:6

Tamás mindig nyugodt, termetes, lassúmozgású ember volt, akit diáktársai „némaökörnek” csúfoltak. Tanára, Albertus Magnus azonban egyszer megjósolta, hogy „eza néma ökör egyszer még megtölti a vilá-got bőgősével”. Tamás már életében jele n-tős hírnévre tett szert, bár eszméit sokanelutasították. Némely tanítását nem sokkalhalála után elítélték. Csak 1323 tól, szent-té avatásától kezdve hagyott alább az ellen-kezés. Hatása azonban ezután, a XIV és a



Johannes Duns Scotus 113

XV században sem vált döntővé. Erre in-kább a XVI. századtól kerül sor. Majd 1879

ben Xffl. Leó pápa előírja Tamás műveinektanulmányozását minden teológiai hallgatószámára. A *második vatikáni zsinat és akatolikus egyház modernizálásának egyreerőteljesebb igénye óta azonban hatása is-mét alábbhagyott.

Johannes (John) Duns Scotus

A szubtilis doktor

Johannes Duns Scotus 1265 körül születet tSkóciában, nem messze az angol határtól.Serdülő korában ferences barát lett. Oxfordban és Párizsban tanult, majd mindkétegyetemen előadott *Petrus Lombardusszentenciáiról. 1307 ben Kölnbe költözött,és a rákövetkező évben, viszonylag fiatalonhunyt el.

Korai halála miatt nem írhatott sokat.Legfontosabb műve a Sententiarium- hozOxfordban és Párizsban írt két kommen-tálja (az Opus vagy Ordinatio Oxoniense ésa Reportata Parisiensa). Teológiai összeg-zést már nem írhatott. Gondolkodását nemkönnyű követni, ezért kapta a „szubtilisdoktor” címet. A XVI. századi humanisták

és protestáns reformátorok már korántsemvoltak ilyen illedelmesek homályos stí-lusával kapcsolatban, és nevéből alkották a„dunce” (kb. nehézfejű) szót, az angol is-kolai nyelv máig használatos gúnyszavát (aszamárpad ma is dunce's seat).

Ferences lévén, Duns sok tekintetben*Bonaventura nyomdokaiba lépett, de an-

nak az isteni megvilágosításról alkotott el-méletét elutasította. Ugyanakkor legtöbbírásában tudatosan szembehelyezkedett*Aquinói Tamás eszméivel. Nevezték isteológiáját „a tomizmus elleni tiltakozás-nak” is. Tamás az észt és a tudást elsődle-gesnek gondolta az akarattal szemben. Az

akarat azt követi, amit az ész a legfőbb jó-ként felmutat számára. Isten akaratát kö-vetkezésképpen meg tudja magyarázni azértelem. Ezzel szemben Duns az akarat el-sődlegességét hangsúlyozta. Az ész felmu-tathatja a lehetőségeke t az akarat számára,de közülük az akarat szabadon választ. Azakarat szabadsága azt jelenti, hogy az nemengedelmeskedik egyszerűen az ész pa-rancsainak.

Ebből két fontos dolog következik. DunsIsten szabadságát hangsúlyozta. A dolgok

nem azért vannak úgy, amint vannak, mertezt kívánja az ész, hanem mert ezt válasz-totta Isten szabadon. (Duns persze nem azttanította, hogy Isten akarata önkényes vagykorlátlan Isten például nem mondhat el-lent önmagának.) Isten szabadságánakegyik vonatkozása éppen a predestináció

ban látszik meg. Duns az isteni eleve elren-

delés négy „mozzanatát” különbözteti meg.Először is Isten Pétert (a kiválasztottakképviselőjét) eleve elrendeli az örök dicső-ségre. Másodszor úgy dönt, megadja Péter-nek az ehhez szükséges eszközöket pl. akegyelmet. Harmadszor engedi mind Péter-nek, mind Júdásnak (a ki nem választottakképviselőjének), hogy bűnbe essék. VégülIsten kegyelme által Pé ter üdvözül, míg Júdás joggal utasíttatik el, hiszen megmaradt a

bűnben.Dunsnak az Isten szabadságára helye-

ze tt hangsúlya azt jelenti, hogy az ész és afilozófia szerepe szükségképpen korlátok-

ba ütközik. *Anzelm korábban azt állította,hogy a megtestesülés és Krisztus kereszt-halála olyannyira szükségszerű, hogy Is-

tennek nem volt más választása, minthogy ezt tegye. Duns úgy tartotta, hogymindez azért történt, mert Isten ezt vá-lasztotta. Ez a nézet egyrészt Isten sza-

badságát hangsúlyozta, másrész t korlátoz-ta az ilyen tanok ésszerűségének az igazo-lását is. Az isteni szabadság hangsúlyo-




zásában Duns annak felvetéséig is elment,hogy a Fiú még az ember bűnbeesése nél-kül is megtestesült volna, és ezzel a meg-tes tesü lést Isten szabad választásaként ál-

lította be, nem pedig szükségként, melyetaz emberi bűn kényszer ített Istenre. Dunsúgy vélte, hogy az ész és a filozófia bebi-zonyíthatja Isten létét é s némely attribútu-mát, például végtelen voltát. De annaknagy részét, amit Tamás az értelem alapján

bizonyítottnak vélt (Isten jóságát, igazsá-gosságát, irgalmát és a predestinációt),

Duns szerint csak a kinyilatkoztatásból is-merhetjük meg. Az ilyen tanításokat csak ahit alapján fogadhatjuk el, az ész ezeketnem bizonyíthatja.

Duns hírnevét annak is köszönhette,hogy ő volt Mária szeplőtlen fogantatásá-nak első jelentős szószólója (ezen elgondo-lás szerint Mária bűn nélkül fogant meg,vagyis már fogantatása pillanatától fogvatiszta és bűntelen volt). A középkor elejé-re már általánosan elterjedt a Mária bűntelenségébe vetett hit, de a Duns előtti leg-

jelentősebb teológusok (Anzelm, *Bernát,Aquinói Tamás, Bonaventura) úgy tartot-ták, hogy Mária a fogantatása után szaba-dult meg a bűntől. E téren Duns kezdtemegváltoztatni a gondolkodás irányát, és-

pedig elég meglepő módon, hiszen nem-igen bízott az ész ama képességében, hogyIstenről mondhat valamit is. Azzal érvelt,hogy nagyobb tökéle tesség valakit megóv-ni az eredendő bűntől, mint kiszabadítani

belőle. Jézus Krisztus, a tökéletes szaba-dító valakit bizonyosan megszabadított alegtökéletesebb módon, és ki más lett vol-

na erre alkalmasabb, mint tulajdon anyja?Azzal, hogy Mária szeplőtlen fogantatását amegváltás legtökéletesebb formájánakmondta, Duns sem legesíte tte a tan legfőbbellenérvét, hogy ugyanis így Máriánaknem volt szüksége a megváltásra. Dunsazonban soha nem tulajdonított a valószí-

nűségnél többet a szeplőtlen fogantatásgondolatának. Idővel azonban az ő elmé-lete győzedelmeskedett: 1854 ben IX. Pius

pápa az *Ineffabilis Deus kezdetű bullájá-

ban dogmának mondta ki. Eme kérdés tekintetében amondó vagyok,

hogy Isten megtehette, hogy Mária soha ne es- sék az eredendő bűnbe. Megtehette, hogy Má-ria egy pillanatra, vagy bizonyos ideig a bűn-ben maradjon, de emez idő utolsó pillana-tában megtisztult belőle. Hogy a fentiekben le-hetségesnek bemutatott három megoldás közül

melyik valósult meg, azt csak az Isten tudja. Ha az egyház, vagy a Szentírás tekintélye nem talál benne kivetnivalót, akkor valószínűnek látszik, hogy a legtökéletesebbet kell Máriának tulajdonítanunk.O rdinatio O xoniense 4:1:3

William of Ockham(Occam, Guillelmus de Ocham)

A legegyszerűbb magyarázat

William a XIV század végén születe tt Ockhamben, a surrey i Woking mellett. Ifjú ox-fordi hallgatóként csatlakozott a ference-sekhez. Idővel tanított is az egyetemen, denémely tanítását eretneknek nyilvánítot-

ták. 1324 ben a pápa avignoni udvarábarendelték, hogy válaszoljon az ellene felho-zott eretnekségi vádakra. Itt találkozottspirituális ferencesekkel, akik betű szerintkívánták követni *Ferenc regulájának ab-szolút szegénységét. Ezt az álláspontoteretneknek nyilvánította XXII. János pápa,akiről azt mondták, hogy „egyetlen olyan

vonása sem volt, amelyen osztozott volnaSzent Ferenccel”! Nos, William a spirituá-lis ferencesek mellett szállt síkra, amiért

be is börtönözték. 1328 ban a ferences ge-nerálissal együtt megszökött, és Bajor La-

jos császár, a pápa esküdt ellensége udva-rába menekült. Ezután Williamet nyomban



William of Ockham 115

kiközösítették. Nem sokkal később a csá-szári udvarral együtt Münchenbe költö-zött, és ott tartózkodott haláláig. A császárés a hittudós között afféle megegyezés jöttlétre, hogy amíg amaz a kardjával, addigemez a tollával védi meg a másikat. 1347

ben a császár meghalt, ő pedig igyekezettvisszatérni az egyház kebelébe. 1349 50 ben az egész Európában pusztító feketehalál azonban őt is elvitte.

Ockham volt a XIV és a XV század leg- befolyásosabb teológusa. Hírnevét a taka-

rékosság törvényének köszönhette, me-lyet „Ockham borotvájának” is neveznek.Ez valójában az egyszerűség elvét fogal-mazza meg: „a legjobb a legegyszerűbbmagyarázat” vagy „hiábavaló megsokszo-rozni a hipotéziseket, ha néhány is meg-teszi”. Ockham ezt az elvet alkalmazta az„univerzálék” középkori elméleteire úgy,hogy kő kövön nem maradt.

Ockham felújította a *Pierre Abélard általmár egyszer lezárt univerzálé vitát, de mássíkra terelte azt. Érvelése szerint csak azegyedi létezik a valóságban. Az univerzálékmerőben gondolati fogalmak, melyek valósá-gosan csak annak az embernek az elméjébenléteznek, aki kigondolja őket. Gondolatbankialakítom az „emberség” fogalmát, ezt az

igen hasznos logikai kategóriát, de ilyen en-titás sehol nincsen. Csupán egyéni emberiszemélyek léteznek. Univerzálék, mint pél-dául az emberség, nincsenek, legfeljebb el-ménkben kialakított fogalmakként. Nem va-lóságosabbak az egyéneknél, és nem is al-kotnak olyan valóságot, amelyben az egyé-nek részt vesznek. Ockham nem tagadta az

univerzálék mint fogalmak érvényességét,de a nekik tulajdonított bármilyen egyéb va-lóságot annál inkább. Itt olyan tényezővelállunk szemben, amely bátorítólag hatott anyugati individualizmusra, amit gyakrankeresztyén eszményként tüntetnek fel.Ezért a modern nyugati ember nehezen

tudja megérteni az olyan keresztyéntanokat, mint az eredendő bűn vagy a kien-gesztelés, hiszen ezek valami módon felté-telezik az emberiség összetartozását.

Ockham továbbá úgy tartotta, hogy igaztudás csakis empirikus úton, azaz az érzé-kek révén nyerhető. A megismerendő va-lóság csakis egyedekből áll, márpedigezek csak az érzéki tapasztalás révén is-merhetők meg. Az elmében nincsenekreális univerzálék, melyek szemlélhetők.Ez súlyosan korlátozza az ész ama képes-

ségét, hogy a világ dolgai fölé emelkedjék.Bizonyítani Isten létét nem lehet, legfeljebb csak „valószínű érveket” felhoznimellette. A teológia és a filozófia elkülöní-tését *Duns Scotus kezdeményezte, ésezt Ockham még tovább vitte. Isten nemérthető meg sem ész (*Aquinói Tamás),sem megvilágosodás (*Bonaventura), ha-nem csak hit által. A teológus nem tehetegyebet, mint hogy az isteni kinyilatkozta-tásra hagyatkozzék, az észtől legfeljebbnéhány valószínű érvet kaphat támogatá-sul. Ez egyet jelentett az ész és a hit szin-tézisének a végével. Végképp elválasztaniőket nem lehetett egymástól, de mindket-tő megkapta a maga szigorúan körülhatá-rolt helyét: az ész a term észet vizsgálatá-

ra, a hit pedig Isten dolgaira szorítkozik.Ockhamnek az empirikus tudásra, illet-

ve az Isten szabadságára helyezett hangsú-lya (ez utóbbit Duns Scotustól örökölte) ki-kövezte az utat a modern tudományokXVII. századi fejlődése előtt. Arisztotelészazt mondta, hogy a bolygók azért járnakkörben, mert a kör a legtökéletesebb for-

ma. Isten szabadságának tana azonban azt jelenti, hogy Isten nem köteles a bolygókatvalamely meghatározott pályára helyezni.Az empirikus tudásra fektetett hangsúly pedig arra a szükségre mutat rá, hogy megkell nézni, vajon a bolygók valóban köröketróva haladnak e.




Müncheni tartózkodása alatt Ockham bő-ségesen írt az egyház és az állam viszonyá-ról, főképpen a pápa ellen. Álláspontja sze-rint az egyházban a legfőbb hatalom nem a pápát, hanem az általános zsinatot (melyena laikusok is képviselethez jutnak) illeti. Eza „konciliarista” felfogás széles körben el-terjedt a XIV és a XV században, különösena nagy szakadás idején (1378 1414), ami-kor számos ellenpápa is föllépett. Ockhamazt tanította, hogy a pápának nem lehet vi-lági hatalma, és a császár megfoszthatjaszékétől. Továbbá úgy vélte, hogy csak aBiblia és az egyetemes egyház nem téved-het, a pápa pedig köteles ezeknek alávetniemagát.

Ockham az isteni kegyelemről és az emberi szabad akaratról szóló tanításávalugyancsak nagy hatást gyakorolt a késeiközépkorban. Újraélesztette az (ekkorra

feledésbe merült) szemipelágiánizmust,melyet az 529 es *orange i zsinat elítélt. Akorábbi, középkori teológusok, mint példá-ul Aquinói Tamás és Duns Scotus, azt taní-tották, hogy Isten nem tagadja meg irgal-mát azoktól, akik a tőlük telhető legjobbatteszik, csakhogy ők arra a keresztyénregondoltak, aki Isten kegyelméből teszi atőle telhető legjobbat. Ockham ugyanezt azelvet arra a személyre alkalmazta, aki mégnem kapta meg az isteni kegyelmet. A hi-tetlen vagy a keresztyén, aki elvesztette azisteni kegyelmet, elnyerheti azt, ha tulaj-don, önálló erejéből a tőle telhetőt megte-szi. *Thomas Bradwardine szembeszállt etanítással, *Gabriel Biel a következő szá-zadban pedig továbbfejlesztette azt.

Ockham szemléletmódját idővel „kor-szerű módszernek” (via moderné) nevez-ték, szemben Aquinói Tamás és Duns Sco-tus „régi módszerével” (via antiqua). Akései középkor gondolkodását kétségkívülez a via moderna határozta meg. A tekin-tetben is van jelentősége, hogy *Luther

Márton és más reformátorok is e teológiánnevelkedtek. Nyomát magukon viselikmind abban, amit fenntartottak, mind ab-

ban, amit elutasítottak belőle.

Thomas Bradwardine Isten korlátlan uralma

Thomas Bradwardine a XIII. század végénszületett Angliában, valószínűleg Chichesterben. Az oxfordi Merton és Balból kollé-giumban tanult és tanított. 1337 ben kine-vezték a Szent Pál katedrális kancellárjává,és ezt a tisztét 1348 ig töltötte be. Egy év-vel később, 1349 ben a canterbury i érsekiszéket foglalta el, de mindössze harmincnyolc napot tölthetett hivatalában, mert el-vitte a fekete halál.

Bradwardine elsősorban azzal szerzett

magának hírnevet, hogy szembeszállt azújpelágiánusokkal. Egyetemistaként *William of Ockham és követői szemipelágiánizmusát tanulta talán magától Ockhamtól. E tanítás egyebek mellett magábanfoglalta azt a gondolatot, hogy a bűnös ember tulajdon term észetes erejénél fogva, azisteni kegyelem vagy a Szentlélek ihletésenélkül is kiérdemelheti az isteni kegyel-met. A kegyelem nem egészen úgy érde-melhető ki, ahogyan a munkás kiérdemliméltó bérét, de abban az értelemben kiér-demelhető, hogy jó cselekedeteivel a bű-nös ember elnyerheti Isten tetszését.

Bradwardine a következőképpen írja le,hogyan tanulta a szemipelágiánizmust:

A filozófiai fakultáson ritkán hallottam a

kegyelemről, s akkor is legfeljebb kétértelmű leg. Nap mint nap hallottam viszont arról, hogy urai vagyunk szabad cselekedeteinknek és hatalmunkban áll jó t avagy rosszat csele-kedni, léphetünk az erény vagy a bűn útjára, és egyéb hasonlókról.D e causa D ei (Isten vádja), előszó



Thomas Bradwardine 117

Egy napon azonban a Róma 9,16 (az üd-vösség „nem azé, aki akarja, és nem is azé,aki fut, hanem a könyörülő Istené”) révénIsten megszólította Thomast, és ő megtértaz *ágostoni tanításhoz.

Mindazonáltal még annak előtte, hogy te-ológiai hallgató lettem volna [Róm 9,16], m in t a kegyelem sugara eljött hozzám, és az igazság gondolati képében, úgy véltem, a tá-volból megláttam, hogy Isten kegyelme m i módon előz meg minden jócselekedetet az idő-ben és a természetben.

D e causa D ei , előszóThomas arra a meggyőződésre jutott,

hogy Isten kegyelmét ingyen ajándékkéntkapjuk, azt segítség nélkül semmilyen erő-feszítésünkkel nem nyerhetjük el vagy ér -demelhetjük ki. E fordulata nyomán, 1344körül írta meg főművét, a De causa Dei t (Isten vádja), melyben a szemipelágiánusok ellenében a teljes ágostoni tanítás mel-lett érvelt. Bradwardine t azonban azzalvádolták, hogy két fontos területen túllé- pett az ágostoni tanításon.

Bradwardine ugyan ellenezte az asztrálisdeterminizmust, azaz azt az elgondolást,hogy a csillagok meghatározzák sorsunkat,de egy másfajta determinizmust szemérevetettek, mondván, hogy szerinte Isten

annyira meghatározza minden cselekede-tünket, hogy az emberi szabad akaratnaknem marad semmi helye. Thomas azt taní-totta, hogy minden dolog azért van, mertIsten okozza és irányítja azt, ebben az érte-lemben minden „szükségképpen” van. Is-ten nem csupán megtűri a gonoszt, hanemazért tűri meg, mert eredetileg akarja is.

Ezen a ponton Bradwardine valóban to-vábbmegy Ágostonnál, de arra gondot for-dít, hogy tagadja minden esemény abszolútszükségszerűségét. Az általa vallott szük-ségszerűség nem zárja ki az ember szabadakaratát. Nem arról van szó, hogy a bűnösembernek etikai szabadsága van, ő csak

Isten kegyelmétől indítva választhatja a jót. Viszont lélektani szabadsága mindenidőben van az embernek, azaz szabadon ésspontán módon akarhat, külső erő nemkényszerítheti.

Az ember lélektani szabad akaratánakfenntartásával Bradwardine valóban követ-te Ágostont, de más tekintetben túl isment rajta. Ennek oka az volt, hogyBradwardine mindenekelőtt Isten szuvere-nitását igyekezett megóvni, míg Ágostonelsősorban az üdvözítés szabadságát vette

védelmébe. Mivel Bradwardine Isten kor-látlan uralmát hangsúlyozza, szemében azember mint ember nem tehet semmi jót.Még a bűnbeeséstől függetlenül, vagy azelőtt sem képes Isten kegyelme nélkül jóttenni. Másként szólva a predestináció Is-ten szuverén döntése, és az ember,teremt-mény voltánál fogva, teljességgel függ a ke-gyelemtől. Ezzel ellentétben Ágoston aztmondja, hogy az ember abűnbeesés miatt nem tehe t semmi jót. Az embernek a bűnemiatt van szüksége a kegyelemre. A pre-destináció szuverenitása és az, hogy azembernek szüksége van a kegyelemre, azember bűnéből következik. Ágoston ezthangsúlyozva teljességgel bibliai alapra helyezkedik. Bradwardine azonban filozófiaiés kevésbé biblikus síkra tolta el a hang-súlyt, mert valójában téves felfogást alko-tott a bűnbeesésről.

Bradwardine nem állt egyedül azújpelágiánusok ellenzésében. Rimini, azágostoni rend 1358 ban elhunyt generálisaszintén fellépett ellenük, de ő az ockhamifilozófiai szemléletnek sokkal inkább a ha-

tása alá került, mint Bradwardine, habár azockhami teológiát hevesen elutasította.Ugyancsak szigorúbban követte az ágos-toni tanítást, mint Bradwardine, akinektúlzásait így el is kerülte. *John WyclifBradwardine tanítványának mondta magát,

bár e befolyás mértékét erősen vitatják.




Vajon azt mondja e Ágoston, hogy hitet előbb kapunk, mint kegyelmet? De hogyan

járhatnánk hitben anélkül, hogy kegyelembe fogadtatnánk? Miért kapnánk meg valaha ezt a kegyelmet? Korábbi érdemeinkért? A kegyelmet kapjuk, az nem fizetség. Ezért nevezik kegyelemnek, mert ingyen kapjuk.

Korábbi érdemekkel nem vehetjük meg azt, amit egyszer ajándékképpen már megkap-tunk. Következésképpen a bűnös előbb ke-

gyelmet kap, hogy az után bűnei megbocsá tassanak. Mit érdemel a bűnös? Amikor

igazságot követel, büntetést kap, és amikor irgalmat kér, megkapja a kegyelmet.D e causa D ei 1:47

Johannes Tauler A gyakorlati misztikus

A XIII. és a XIV század a misztika felvirág-zásának lehetett tanúja. Minden idők leg-nagyobb misztikus szerzői *Sienai Ka-talin, Walter Hilton, Julián of Norwich, Richard Rolle, Heinrich Seuse (Suso) eb-

ben a korszakban éltek. A misztikus ha-gyománynak két alapvető áramlata volt: azújplatóni ihletésű, intellektuális és speku-latív szemléletmód, illetve a gyakorlatias,amely Jézus Krisztus követését hangsú-lyozta. Az előbbi szemléletet képviselteEckhart mester (meghalt 1327 28). Bárköztiszteletnek örvendett, óvatlannak bi-zonyult némely kijelentésében, példáulamikor az emberi lélekben rejlő „teremtetlen és örökkévaló, isteni szikráról” be-szélt. Az újplatóni misztika mindig is haj-

lott a panteizmusra (miként *JohannesScotus Erigena esetében is), és 1326 banEckhart mestert eretnekséggel vádolták.

Noha a mester kétségkívül igyekezett azortodoxián belül maradni, 1329 ben hu-szonnyolc kijelentését elítélte a pápa, ti-zenegyet „veszélyesnek”, tizenhetet pedig

eretneknek mondva. Eckhart hatása min-denesetre tovább élt tanítványai, különö-sen Tauler révén.

Johannes Tauler 1300 körül születettStrassburgban. Serdülőkorában csatlako-zott a dominikánus barátokhoz, és így ke-rült az ekkoriban Strassburgban tanítóEckhart mester hatása alá, akitől későbbKölnben is tanult. Tauler maga is vezetőlelki tanítóvá lett, és sokat tett mestereeszméinek terjesztéséért. Tanult azonbanEckhart elítéléséből, pásztori munkájában

óvatosabb és körültekintőbb magatartásttanúsított. A misztika gyakorlati vonásaitemelte ki, és tanításával nem a lelki elitet,hanem minden keresztyént igyekezettmegszólítani. A fekete halál időszaka alatt(1348 49) a betegek ápolásának szenteltemagát, ami nagyban növelte jó hírnevét. í r-ni nem sokat írt, de annál többet prédikált.

Eredeti munkái közül csupán néhány né-metül mondott prédikációja ( Predigten) maradt fenn. Ezek többnyire apácakolosto-rokban hangzottak el, és utólag kerülteklejegyzésre. Tauler 1361 ben halt meg.

A XIV és XV században a Tauler félemisztikus irányzat széles körben elterjedt,nagy hatást gyakorolt a misztika „rajnai is-kolájára” (ez hozta létre a Luther által iscsodált Theologica Germanica t), az angolmisztikus hagyományra és a devotio mo derna ra (új kegyesség), melynek legjelen-tősebb képviselője *Kempis Tamás volt.

Mostan pedig a szelídséget soha nem nél-külöző igaz alázatosság némely jelét vizsgál-

juk meg... Aki igaz őszinteséggel törekszik a szívbéli alázatosságra, soha ne szégyelljen

olyan külső feladatot elvégezni, amelyet az e világi szív alantasnak vagy megalázónak vél. Amiképpen a bűnből való megtérésnek az a biztos jele, hogy az ember megutálja bűnét, ózonképpen az igaz bűnbánatnak jele az, hogy az ember minden dolgokban a legalan tasabb helyet foglalja el... Mindig készsége-



sen el kell ismernie bárki mással szemben elkövetett hibáját, és másokat jobbnak kell tartania, mint magát. így a szerető szív meg-lágyíthatja az emberek hajlamát, megérint-heti szívüket, és megnyerheti őket a szelídség-nek... Harmadszor hozzátartozik az alázatos

szívhez, hogy mindenkihez kedves legyen, nem részrehajló szeretettel vagyis, hogy több kedvességet mutasson az egyiknek, mint a másiknak, a barátoknak, semmint az ide-

geneknek , hanem hogy Isten szerelmére mindenkivel mint felebarátjával jót cseleked-

jék... Negyedszer a szívbéli alázathoz szük- séges, hogy minden dolgoktól megszabadít- suk és elszakítsuk magunkat, hogy csak a kegyelmes Istenhez ragaszkodjunk, és vele eggyé váljunk. Mert Isten nem egyesülhet és nem lakozhat világias szívvel... Segítsen bennünket Isten, hogy szelídek és alázatos szívűek lehessünk. Ámen!

P redigten (Prédikációk) a Máté 11,29 ről Amiképpen áldott Urunk Szent Jánost há-

romszorosan hívta magához, úgy hívja ma- gához azokat is, akik a legmélyebb igazság-hoz eljutnak... Miként Szent Jánost, minden embert először a világból hív ki. Erre akkor kerül sor, mikor az embernek minden ala-csonyabb képességét a legfelsőbb értelme kor-mányozza, úgyhogy az ember megtanulja ön-

magát megismerni, és szabad önuralmát gyakorolni. Ekkor őrt áll szavai fölött... in -dulatai fölött... gondolatai fölött... cseleke-detei fölött... Az első lépés a keresztyén úton az, hogy a külső átfordul belső emberré. Má- sodszor, ha a mi Urunk, Jézus Krisztus sze-rető szívén akarsz pihenni Szent Jánossal együtt, át kell változnod a m i Urunk gyönyö-

rűséges képe szerint azáltal, hogy folyamatosan és komolyan elmélkedsz róla. Gondold meg szent szelídségét és alázatát, a barátai és ellenei iránt tanúsított mély, lángoló szerelmét, és ama hatalmas, engedelmes belenyugvását, amelyről bizonyságot tett minden útjában, ahová Atyja küldte. Ezután fontold meg min-

Johannes Tauler, Sienai Katalin

denkire kiáradó határtalan szeretetét és áldott szegénységét... Vannak azonban sokak, akik idáig eljutva azt gondolják szívükben, meghó-dították a földet, amelyen éppen állnak, pedig

még mily távol vannak a céltól... Harmadszor amidőn Szent Jánosnak megadatott a Szent-lélek ajándéka, akkor nyílt meg előtte a menny kapuja. Ez némelyeknél elmeháborgások kö- zött, némelyeknél nyugodtan és fokozatosan következik be... Gyermekeim, ehhez nem egy-napi, még csak nem is egyévi munka szük-

séges. De ne csüggedjetek! Idő kell hozzá, egy-

szerűség, tisztaság és önfeladás; ezek az eré-nyek visznek oda a legrövidebb úton. P redigten a János 20,19 ről

119

Sienai Katalin Politikai misztikus

Catarina Giacomo di Benincasa 1347 benmódos sienai kelmefestő huszonöt gyer-meke közül a huszonnegyediknek szüle-tett. Hétévesen látomást látott Jézusról,valamint a kíséretében lévő Péterről, Pál-ról és Jánosról. Ezért úgy döntött, hogyszüzességben fog élni. Döntését családjacsak hosszú idő után tudta elfogadni, és atizenöt éves Katalinnak így le kellett vág-

nia haját, hogy elkerülje a házasságot.Első gyóntatója, Tommaso della Fonté,

dominikánus szerzetes hatására belépett adominikánusok harmadrendjébe, ami azt

jelentette, hogy a világban fog „vallásos”életet élni. Egy darabig magányosan éltotthonában, és ez idő alatt megtanult olvas-ni. 1368 ban egyik látomásában megélteKrisztussal való „misztikus eljegyzését”.

Ezután a szegényekkel való törődésnekszentelte magát, 1368 és 1374 között fő-képpen Sienában tevékenykedett. Ugyan-akkor kiterjedt levelezésével sajátos pász-tori szolgálatra vállalkozott. Leveleibőltöbb mint négyszáz maradt ránk. Ekko-




riban megélte saját „misztikus halálát”, azIstennel való egyesülés négyórás idősza-kát, amely alatt teste teljességgel élette-

lennek látszott.1375 től Katalin szolgálata Sienán túlrais kiterjedt. Szerepet vállalt a nagyobb egy-házpolitikai ügyekben, így a pápa és Firen-ze közötti tárgyalásokban. Állítása szerint1375 ben megkapta a stigmákat, Krisztussebeit, miként * Assisi Ferenc is, de olymódon, hogy ezeket csak ő maga láthatta.1377 ben további istenélmények késztet-ték főműve, a Dialógus megírására.

1305 től fogva a pápa Avignonban tartóz-kodott, francia fennhatóság alatt. Katalintöbbször is sürgette XI. Gergely pápát,hogy költözzék vissza Rómába, amit az vé-gül 1377 ben meg is tett. A következő év- ben azonban XI. Gergely meghalt, de az új pápa, VI. Orbán oly önkényuralmi eszkö-

zökkel élt, hogy VII. Kelemen személyébenellenpápa választására került sor. ígykezdődött a negyvenéves nagy szakadás,Katalin Orbán pápa mellé állt, és mindenerejével őt támogatta. Orbán kérésére Ró-mába ment, de egészsége megromlott, és1380 ban meghalt.

[Isten mondja Katalinnak:] Amint a lélek elérkezett a világosság ízlésére azáltal, hogy édesen meglátta és megismerte Őt [a megtes-tesült Igét, Krisztust] , szerelmesen és a sze-relemtől felgyulladva siet a szent vágy asztalá-hoz. Nem önmaga által látja magát, nem sa-

já t lelki vagy időleges vigasztalásait keresi, hanem mint aki e világosságban és meg-ismerésben teljesen megtagadta saját akara-tát, nem tér ki semmiféle fáradság elől, bár-honnan érkezzék is; sőt, szenvedéssel hordoz-ván a gyalázatokat, az ördög zaklatásait és ez emberek morgolódásait, a szentséges kereszt asztalánál eszi dicsőségemnek, az örök Isten dicsőségének és a lelkek üdvösségének eledelét.

Nem keres semmiféle vigasztalást sem nálam, sem a teremtményeknél, hiszen kivetkőzött már a béres szeretetéből, azaz abból, hogy ön-

magára való tekintettel szeressen engem, s magára öltötte a tökéletes világosságot, azaz egyszerű szívvel szeret engem, és semmi más-ra nincs tekintettel csak nevem dicséretére és dicsőségére. Nem a saját örömére szolgál ne-kem, és nem a maga haszna miatt szolgál a

felebarátnak, hanem csak szeretetből. Az ilyenek elveszítették önmagukat, kivet-

kőztek a régi emberből, azaz saját érzékisé- gükből, és magukra öltötték az új embert, Krisztust, az édes Jézust, az én Igazságomat, férfiasán követvén Ót. Ók azok, akik helyet foglalva a szent vágy asztalánál, inkább a sa- já t akaratuk megölésére, mint a test fenyíté- sére és öldöklésére törekednek... mert az alapvető érzületnek az akarat megölésében kell lennie úgy, hogy ne keressen és ne akar-

jon mást, mint az én Igazságomat, a megfe- szített Krisztust követni azáltal, hogy nevem dicsőségét és dicséretét, valamint a lelkek üd-vösségét keresi.

így tesznek azok, akik ebben az édes vilá- gosságban élnek; éppen ezért mindig nyugal-muk és békéjük van, és senki nem tudja megbotránkoztatni őket, mert eltávolították azt, ami megbotránkoztatta őket: a saját akaratukat. Lábuk alatt folynak el az üldö-

zések, melyekkel a világ és az ördög ellenük fordulhat.

A sok szorongatás és kísértés vizében áll-nak, és nem árthat nekik, mert hozzátapad-tak az izzó vágy oltványához. Egy ilyen lélek mindennek örül: nem lesz bírája sem szolgá-imnak, sem más értelemmel megáldott te-

remtményeimnek, hanem örül minden álla- potnak és módnak, amit csak lát, mert ezt mondja: „Hála neked, örök Atya, hogy a te házadban sok lakóhely van!”Dialógusok , 100. fejezet



John Wyclif 121

John Wyclif (Wycliff, Wycliffe, Wicliffe)

A reformáció hajnalcsillaga

John Wyclif 1330 körül született vagyonosangol családban. Élete három szakaszra osz-lik. Az első oxfordi tudományos tevékeny-ségét foglalja magában. Wyclif e nevezetesvárosban tanult, és a Balliol kollégiumbanmegkapta a magiszteri fokozatot. Ezutánfolytatta tanulmányait, az akkoriban bevett,

bár erősen vitatható módszerrel fedezveköltségeit egyházi tisztséget vállalt, a vele

járó javadalmazást elfogadta, ámde köte-lességeit nem teljesítette. így Oxfordbanmaradhatott 1371 ig, amikorra az egyetemvezető filozófusaként és teológusaként tar-tották számon. Ez időszak végére mind ra-dikálisabb egyházkormányzati felfogás ala-kult ki benne. Úgy vélte, hogy csak a való-

ban istenes emberek gyakorolhatják a hatal-mat, az istentelen uralkodóknak nincs legi-tim hatalmuk. Minthogy a szerzetesrendekmind szegénységi fogadalmat tettek, hatal-mas vagyonukat jogtalanul birtokolják, azoknem illetik meg őket.

1371 ben kezdődött Wyclif pályafutásá-nak második szakasza. Az egyházi gazdag-sággal kapcsolatos nézetei kapóra jöttek avilági hatóságok számára. Abban az időbenaz egyháznak hatalmas vagyon volt a birto-kában, Anglia földterületének több mintegyharmadával rendelkezett, ugyanakkoradómentességet élvezett. Wyclif tanításainagyszerű fenyegetésnek bizonyultak a papsággal szemben, amely nem óhajtotthozzájárulni a franciaországi háborúk tete-

mes költségeihez. Wyclif John of Gauntnak,Lancaster hercegének a támogatását és vé-delmét élvezte. 1377 ben azonban meghaltIII. Edward király, és ezzel nagyban csök-kent a herceg befolyása. Ráadásul 1378 ban bekövetkezett a nagy szakadás, és immárkét vagy több ellenpápát lehetett kijátszani

egymás ellen. Az angol kormányzatnak et-től fogva nem volt szüksége Wyclif tanítá-saira, hogy manipulálhassa az egyházat.

1378 ban lépett Wyclif élete utolsó sza-kaszába. A közéletben immár nem tartot-tak rá igényt, és ő visszatérhetett tudomá-nyos munkájához. Nézeteit a korábbiaknális radikálisabban fogalmazta meg, amiért1381 ben el kellett hagynia Oxfordot. Viszszavonult a Rugby melletti Lutterworth

be, amelynek már jó néhány éve távollévőesperese volt. Itt az egyház haragjától ne-mesi patrónusai védték. 1384 ben halt megszélütésben.

Wyclif szakított a katolikus hagyomány-nyal, minthogy a Szentírást tekintette azegyedüli tekintélyforrásnak. 1378 ban írtThe Truth ofthe Holy Scripture (A Szentírásigazsága) című munkájában a Bibliát mintazt a végső mércét mutatta be, amelyhez

az egyházat, a hagyományt, a zsinatokat ésmagát a pápát kell mérni. A Biblia mindaztmagában foglalja, ami az üdvösséghez kell,egyéb kiegészítő hagyományokra semmiszükség. Mi több, a Szentírást mindenkeresztyénnek olvasnia kellene, nemcsaka klérusnak. Ezért Wyclif szorgalmazta aBiblia köznapi nyelvre való lefordítását.Továbbá „szegény prédikátorokat” küldöttszét, hogy a Bibliából hirdessék az evangé-liumot. E vándorprédikátorok nem számí-tottak újdonságnak, sokban hasonlítottak akorai szerzetes barátokhoz, kivéve, hogyelutasították az egyházi hatóságokat.

Wyclif a Biblia felmagasztalásával egyút-tal a pápaságot is megfosztotta tekintélyé-től. 1379 ben írt, aThe Power ofthe Popé (A

pápa hatalma) című könyvében azt állította,hogy a pápaság hivatalát az emberek, nem pedig Is ten létesítette. Miként korábban*William of Ockham, ő is azzal érvelt, hogya pápa hatalma nem terjed ki a világi kor-mányzatra. Mi több, a pápa tekintélye nemközvetlenül a hivatalából származik, ha-




nem abból, ha erkölcse megfelel Péter jel-lemének. Az a pápa, aki nem követi JézusKrisztust, maga az Antikrisztus (az Újtes-tamentumban említett hamis Krisztus, az

Igazság ellenfele). Később Wyclif odáig iselment, hogy teljességgel elutasítsa a pá-

paság intézményét, Antikrisztusnak mond-va minden pápát (nemcsak a rosszakat).

Wyclif ugyancsak kétségbe vonta az átlényegülés római dogmáját az 1379 es

Apostasy (Hitehagyás) és az 1380 asThe Eucharist című munkájában. Több érvet is

felhozott ellene: újításnak, filozófiailag kö-vetkezetlennek és a Bibliával ellentétesnektartotta. Wyclif úgy vélte, hogy ő a katoli-kus hagyományt követi, melyet *Ágoston,* Ambrus, sőt Berengar 1079 es visszavo-nása is képvisel. Mindezek Wyclif állításaszerint azt mondták, hogy a kenyér és a bormegmarad, amit csak az 1215 ös, Negye-dik lateráni zsinat tagadott. Bírálta mind*Aquinói Tamást ama tanításáért, hogy akenyér és a bor átalakul Krisztus testévé,mind pedig *Duns Scotust ama tanért,hogy a kenyér és a bor megsemmisül.

Wyclif meggyőződése szerint a konszekráció után a kenyér és a bor megmarad,Krisztus tes tének és vérének sákramentumává válva is. A kenyér nem más, mint jel,

mely szentségi úton jelképezi Krisztustestét. Ugyanakkor nem tekinthető merő jelnek sem. Krisztus te ste úgy van jelen akenyérben, ahogyan az ember lelke jelenvan a testében. „így kell hinnünk, hogyKrisztus teste jelen van az oltárszentség- ben. Ez minden, ami szentségi úton, lelki-képpen vagy voltaképpen jelen van a konszekrált jegy (a kenyér) minden részében,ahogyan a lélek is jelen van a testben.” Elkell azonban kerülnünk azt a római hibát,hogy a kenyeret azonosítsuk a Krisztustestével.

Amidőn a jegyet látjuk, ne higgyük azt Krisztus testének, hanem higgyük azt, hogy

Krisztus teste szentségi módon rejlik ben-ne... Mi, keresztyének tagadhatjuk, hogy az általunk konszekrált kenyér Krisztus teste, még ha az annak hatkatós jele is...

[Akik azonosítják őket,] nem látják a jel és a jelzett dolog különbségét, és a jelképes értelmet... Krisztus testének lelki befogadá-

sa nem a konszekrált jegy testi befogadását, megrágását vagy érintését jelenti, hanem a léleknek a gyümölcsöket termő hitből való táplálását, amely szerint lelkünk a mi Urunkban nyer eledelt... Mert nincsen ször-

nyűségesebb annál, hogy az oly hőn szeretett ember [Krisztus] testét test szerint kell meg-ennü nk és vérét test szerint kell meginnunk. T he E ucharist 1:2,11; 7:58,1:15

Wyclif joggal állította, hogy Ágoston ál-láspontjához tért vissza, bár Berengar„visszavonásának” a valóságos jelenlétegyik legdurvább megfogalmazásának azértelmezésében elrugaszkodott a valóság-tól. Wyclif felfogása sem bizonyult kellőenvilágosnak, bár azt *Luther és * Kálvin kö-vetői egyaránt magukénak vallották.

Wyclif angliai tanítványait Lollardoknak (imádságmormolók) nevezték. Néhányközépnemes is közéjük tartozott, de az1414 es vérbe fojtott felkelés után az al-sóbb osztályok illegalitásba szorított moz-

galmaként élt tovább. Az angol Biblia ter- jesztésével és a római egyházzal szembenielégedetlenség szításával a lollardok elő-készítették a talajt a reformáció számára.

Wyclif tanítása erősen hatott *Husz Já-nosra, a csehországi reformmozgalomvezéralakjára. Huszt 1415 ben máglya-halálra ítélte a konstanzi zsinat (1414 18),amely egyúttal Wyclif 45 hibáját is elítélte.1428 ban Wyclif csontjait kihantolták, éselégették.

Wyclif és Húsz egyaránt előfutára volt areformációnak, minthogy a Szentírás nevé- ben mindketten elutasították a pápa és azegyetemes zsinat fennhatóságát. Egyes



katolikus dogmák bírálatában is megelőz-ték a későbbi reformátorokat, de a refor-máció legfontosabb tanítását, a hitből valómegigazulást még nem fogalmazták egy ér-telműen meg.

Húsz János

Húsz János (Jan Hús)Vértanú reformátor

1360 ban I. Károly cseh király Prágába hív-ta Konrad von Waldhausent, hogy prédikál-

jon az egyházi korrupció ellen. Ennek nyo-mán egész reformmozgalom bontakozottki Csehországban. A mozgalom élére HúszJános került (született 1372 körül). A sze-gény sorból származó ifjú 1390 ben kezdtetanulmányait a prágai egyetemen, ahol1402 től előadóként tevékenykedett, smellette a Betlehem kápolna prédikátoralett. Ezt a kápolnát 1391 ben egy gazdagkereskedő létesítette, hogy az új igehirde-tés i mód központja legyen. Itt naponta ké t-szer cseh nyelven prédikáltak. így Húsz anemzeti reformmozgalom egyik kulcspozí-cióját foglalta el.

1382 től Anglia és Csehország szoroskapcsolatban állt. Ekkor *Wyclif filozófiaiírásait már ismerték Csehországban, de

1401 ben Jeronym Prazsky (Prágai Jero-mos) Wyclif radikálisabb teológiai írásait iselhozta Prágába. Ebből azután elhúzódó vi-ta kerekedett azok között, akik el akartákítélni Wyclifet és tanításait, illetve akik vé-delmére keltek, ha nem minden radikálisgondolatát fogadták is el. Húsz Wyclif ta-nítványának mondta magát, és kétségkívül

a hatása alá került, de nem minden tekin-tetben.Wyclifnek az átlényegülés tana ellen indí-

tott támadása nem talált osztatlan elisme-résre Csehországban, és Húsz János a csehreformerek többségét képviselte, amikor adogmához hű maradt. Az egyházi korrupció,

különösen a szimónia, a lelki javakkal valóüzérkedés elítélésében azonban teljes mér-tékben követte Wyclif tanítását csakúgy,mint egy másik elevenbe vágó kérdésben:az intézményes és hierarchikus egyházszer-vezettel szemben a kiválasztottak láthatat-lan egyházát vallotta. Ezzel a döntő lépésselmegvetette az alapját annak, hogy a romlottegyházi vezetők hatalmát kétségbe lehessenvonni, és az intézményes egyházzal szemben a Bibliára lehessen hivatkozni.

Más dolog az egyházból valónak lenni, és

más dolog az egyházban lenni. Napnál is vilá- gosabb, hogy az egyházban élők összessége nem az egyházból való. Éppen ellenkezőleg, tudván tudjuk, hogy a búza konkollyal együtt terem, hogy a holló és a galamb egyazon szérű-ről eszik, s hogy a pelyvát a gabonával együtt aratják. Vannak, akik névleg és valósággal benne vannak az egyházban ilyenek az eleve elrendelt, Krisztusnak engedelmeskedő katoli-kusok. Vannak, akik sem névleg, sem pedig valóságosan nincsenek az egyházban ilye-nek az elkárhozottpogányok. Mások csak név-leg vannak az egyházban ilyenek az elkárho-

zott álszentek. Megint mások valósággal ben-ne vannak az egyházban, és bár névleg kívüle vannak, eleve elrendelt keresztények ilyenek azok, akiket az Antikrisztus satrapái elítélen-

dőnek tartanak az egyház előtt.D e ecclesia (Az egyházról), 3. fejezet

A Wyclif vita 1403 ban azzal robbant ki,hogy az angol teológus írásainak 45 téte léta prágai egyetem elítélte. Ez az ítélet úgyszületett meg, hogy a németeknek k étha r-mados szavazattöbbségük volt a csehekkelszemben, amit az utóbbiak igen sérelmez-

tek. 1409 ben azonban a király felszámoltaaz eleve adott ném et többséget, mire a né-metek testületileg elhagyták a prágaiegyetemet, és újat hoztak létre Lipcsében.Ettől kezdve a csehek irányították egye-temüket, és Huszt választották meg rekto-ruknak.

123




Húsz azonban nem sokáig ülhetett a rek-tori székben. Zbynek prágai érsek eleintetámogatta a reformereket. A reformerek ésa király azonban összekülönbözött az érsek-

kel azon, hogy a pápát vagy az ellenpápát tá-mogassák. Ennek következtében az érsek1408 tól szembeszállt a reformerekkel. El-érte, hogy a pápa betiltsa a kápolnákban va-ló prédikálást, így a Betlehem kápolnábanis. Húsz nem volt hajlandó engedelmesked-ni, mire az érsek kiátkozta őt. Ugyanebbenaz évben az érsek Wyclif műveinek négy-

száz példányát elégette. Húsz és mások er-re védelmükbe vették Wyclif tanításait.Huszt Rómába rendelték. Ő pedig bölcsennem ment el, csak jogi képviselőit küldte elmaga helyett.

1412 ben az események felgyorsultak.XIII. János pápa hadjáratot indított a nápo-lyi király ellen, és támogatóinak teljes bűn- bocsánatot ígért. Húsz mélyen felháboro-dott a lelki rendelkezéseknek a pápa sze-mélyes céljaira történő alkalmazása miatt,és hevesen támadni kezdte a bűnbocsátócédulák árusítását. Erre már Róma is kiát-kozta őt, Prága városát pedig interdiktumalá helyezte, amíg Húsz a városban tartóz-kodott. Ez azt jelentette, hogy a városbansemmilyen istentiszteletet nem lehetett

tartani, még keresztelni és temetni sem.Ilyen körülmények között Húsz kénytelenvolt távozni a városból. Dél Csehországbavonult vissza, ahol megírta két legfonto-sabb munkáját, a De ecclesia-t (Az egyház-ról) és a De simonia-t (A szimóniáról).

Húsz a nagy szakadás idején élt, amikorEurópát megosztotta az egymást kímélet-lenül kiátkozó pápa és ellenpápa (olykortöbb is). 1414 ben Konstanz városában zsi-nat ült össze, hogy a szakadást végre fel-számolja. Huszt a zsinat elé idézték, ésZsigmond császár menlevelet adott neki, bármilyen kimenetele lett légyen az elleneindított eljárásnak. Húsz vonakodva bár, de

elment. Rá egy hónappal XIII. János kö-vetői azonban börtönbe zárták. Csak féléviraboskodás után engedték meg neki, hogya zsinat előtt nyilvánosan védekezzék az

eretnekség vádja ellen. Érveit nem fogad-ták el, és eretneknek nyilvánították. Az el-lene felhozott vádak közül számos hamisvolt, például nem tagadta az átlényegüléstanát, vagy nem tekintette a bűnös papokáltal kiszolgáltatott szentségeket érvény-telennek. De némely tanítását különö-sen az egyházra vonatkozókat eretnek-

nek ítélték. Húsz nem volt hajlandó vissza-vonni tanításait, és 1415. július 6 án eret-nekség miatt elítélték. A császári menle-vél ellenére kihurcolták a város szélére, ésmegégették. A helyszínen ma emlékoszlophirdeti Húsz János vértanúságát.

Húsz máglyahalála olajat öntött a tűzre,csak szította a csehek ellenállását. A huszi-taellenes intézkedések polgárháborút rob- bantottak ki. A mozgalom fennmaradt, bárkét táborra oszlott. A mérsékeltebbek csaka római katolikus rendszer belső megújítá-sát követelték, mindenekelőtt a két színalatti áldozást (a római katolikusoknál a

bort a papoknak tartották fönn). Másokgyökeresebb reformokra törekedtek. A kö-vetkező század során hol megtűrték, hol

kíméletlenül üldözték őket. Kapcsolatbaléptek a valdensekkel, a nyugatabbra eső,másik nonkonformista mozgalommal. A re-formáció idején *Lutherrel és *Kálvinnalis felvették a kapcsolatot.

A firenzei zsinat (1438-45)

A firenzei zsinat valójában három városbanülésezett, Ferrarában (1438 39), Firenzében(1439 42) és Rómában (1443 45), de a leg-fontosabb tárgyalások Firenzében zajlottak.A tanácskozás legfőbb célja abban állt, hogya keleti ortodox egyházakat kibékítse Rómá-



A firenzei zsinat 125

val. Ez volt az utolsó azon zsinatok sorában,melyeken erre kísérletet tettek. A keletiekkétségbeesetten könyörögtek katonai segít-ségért, mert a törökök egyre jobban fenye-gették Konstantinápolyt. Ezért teológiai en-gedményekre is hajlottak. Négy vitatott kér-désben kellett dűlőre jutni. 1439 ben a keletirésztvevők csaknem teljesen elfogadták akövetkező pontokat, és határozatot bocsá-tottak ki róluk:

1. A keletieknek el kellett fogadniuk anicea konstantinápolyi hitvallás nyugati ki-

egészítését, a filioqué1 , vagyis azt, hogy aSzentlélek az Atyától és a Fiútól származik(ld. *1. konstantinápolyi zsinat).

2. Az úrvacsorában megengedhető mind akovászos (keleti szokás), mind a kovásztalan(nyugati szokás) kenyér használata.

3. A keletiek elfogadták a purgatóriumrólkialakított római dogmát, mely szerint ehelyen ideiglenesen bűnhődnek azok, akikugyan bűnbánatban haltak meg, de nem ad-tak „elégtételt” bűneikért.

4. A keletieknek el kellett fogadniuk a pápát „mint Szent Péter (az apostolok feje-delme) utódját és Krisztus igaz helytartó-

ját, az egész egyház fejét és a keresztyé-nek tanítóját”. A pápa kezében van „min-den hatalom arra, hogy táplálja, igazgassaés kormányozza az egyetemes egyházat”.

A követek hazatértével a keleti egyhá-zak elutasították a határozatot. Jelentős ka-tonai segítség nem érkezett Nyugatról, így1453 ban Konstantinápoly elesett. A hatá-rozat írott malaszt maradt Keleten.

Ugyancsak 1439 ben a nyugati egyház„egyezségre” jutott az örmény egyházzal.

Ez az egyház, bizonyos történelmi véletlenfolytán, soha nem ismerte el *a khalkedónizsinatot. Az örmény egyezség éppúgy nem

ju tott érvényre, mint az ortodox. A dekré-

tumnak mégis jelentősége van, m ert ben-ne először határozta meg zsinat a *PetrusLombardus által felsorolt hét szentséget.

Az Új Törvénynek hét szentsége van: a ke resztség, a bérmálás, az eucharisztia, a bűn bánat, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság. Ezek erősen eltérnek a Régi Tör-vény szentségeitől, melyek nem okozták, ha-nem csak előrevetítették a kizárólag Krisztus

szenvedése által majdan adandó kegyelmet. A mi szentségeink azonban nemcsak tartal-mazzák a kegyelmet, hanem részesítik is ab-

ban a velük méltóképpen élőket. Az első öt az egyén lelki tökéletesedése, az utolsó kettő pe-dig az egész egyház kormányzása és gyarapo-dása végett rendeltetett. A keresztség által lé-lekben újjászületünk, a bérmálás által felnö-vekszünk a kegyelemhez, és megerősödünk a hitben. M iután újjászülettünk és megerősöd-tünk, az eucharisztia isteni tápláléka tart

fenn minket. De ha a bűn által lélekben meg-betegszünk, a bűnbánat által lelki gyógyu-lást, az utolsó kenet által viszont lelki és testi

gyógyulást nyerünk (annak arányában, ahogy a lélek kívánja). Az egyházi rend kor-mányozza és lélekben gyarapítja, a házasság

pedig testben gyarapítja az egyházat. Eme szentségek kiszolgáltatásában három

elem vesz részt: a tárgyak mint az anyag, a

szavak mint a forma, illetve a szentséget be-mutató lelkipásztor személye, akinek szándé-ka, hogy azt tegye, amit az egyház tesz. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, a szentség nem

jön létre. A szentségek közül három (a kereszt- ség, a bérmálás és az egyházi rend) eltörölhetet len lelki jegyet nyom a leiekre, amolyan lelki

pecsét tehát, és ebben különbözik a többitől.

Ezért ugyanaz a személy csak egyszer részesül-het bennük. A többi nem nyom ilyen jegyet a lélekre, és ezért többször is kiszolgáltatható.Az ÖRMÉNYEKRŐL SZÓLÓ HATÁROZAT



Kempis Tamás Krisz tus követése

Thomas Hemerken 1379 80 ban született

a németalföldi (Köln mellett fekvő) Kem penben, és később nevezte magát szülőhe-lyéről Kempis Tamásnak (Thomas a Kem-

pis). Bár szülei szegények voltak, fiukatmégis taníttatták, mégpedig a Közös EletTestvérei által fenntartott, kitűnő denveteri iskolában. E közösséget Geert deGroote (1340 84) gazdag utrechti világi ka-

nonok alapította, miután megtért, és oda-hagyta világias életmódját. Eleinte nem hi-vatalos közösségeket hozott létre laiku-soknak, és követői többnyire az oktatás te -rén tevékenykedtek. 1387 ben néhány ta-nítványa a németalföldi Zwolle mellett,Windesheimben ágostonos kanonokházatlétesített, és ez hamarosan egy növekvő„rend” anyaháza lett. 1500 ra már többmint száz ilyen leányház működött. E fejle-mények egész mozgalommá terebélyesed-tek, melyetdevotio modema (új kegyesség)néven tartunk számon. A név ellenére amozgalmat inkább mondhatjuk hagyomá-nyosnak, mint valóban újnak: képviselői amegtérésre, a gyakorlati keresztyén ésmegszentelt életre, az elmélkedésre (kü-

lönösen Krisztus életéről és haláláról), ésaz eucharisztiában való gyakori részvételrefektették a hangsúlyt. Főként ^Ágoston,*Bernát és *Bonaventura tanítására ala-

poztak. A világi munkát végzők laikus ésregula nélküli közösségének gondolataazonban teljességgel újnak számított.

1399 ben Tamás belépett a Zwolle mel-letti St. Agues ágostonos kanonokházba,melyet 1398 ban hoztak létre Windesheim

ből. Minthogy bátyja volt a prior, Tamásnem kaphatott teljes tagságot, de amikor1406 ban bátyját áthelyezték, ő is novíciuslehetett, Itt maradt egészen haláláig, 1471ig. írt, prédikált, kódexeket másolt, és lelki

126

vezetőként tevékenykedett. Sok művet ha-gyott hátra, de hírnevét elsősorban a De imi tatione Christi nek köszönheti5. A mű négykönyvből áll. Ezek eredetileg külön érteke-

zések voltak, melyek 1427 re már széleskörben elterjedtek. Akkoriban szokás volttöbb rövidebb értekezést összefűzni, mivel enégy nagy népszerűségnek örvendett, gyak-ran egy kötetben szerepeltették őket. Az el-ső, 1473 as nyomtatott változat ás így ké-szült, és ezzel voltaképpen szentesítette anégy könyv együvé tartozását. Az értekezé-

sek először névtelenül láttak napvilágot,ezért mindenféle spekuláció kapott lábra ar-ról, hogy ki lehet a szerzőjük. Már 1460 bana népszerű szerzőnek, Jean Gersonnak tulaj-donították a művet. Azóta számos lehetsé-ges név merült föl, de ma már többnyire Ta-mást tartják az írónak.

A Krisztus követéséről az egyik legnép-szerűbb klasszikus könyv. A XV század vé-gén már kilencvenkilenc nyomtatott ki-adást ért meg, mára pedig már több mintkétezret. Nagyszerűségét bizonyos tekin-tetben talán éppen annak köszönheti, hogynem törekedett eredetiségre. Adevotio mo-

dema lelkiségét igyekezett maradéktalanulképviselni. Eszméi a keresztyén lelkiségfőáramába tartoznak, nem valamely iskola

sajátos nézeteit tükrözik.A cím valamelyest félrevezetőnek tűn-het, hiszen valójában csak az első könyv el-ső fejezetének címe volt, és így pontatlanulírja le a mű tartalmát. A könyv alaptémái akövetkezők: önvizsgálat és alázat, önmeg-tagadás és fegyelem, béketűrés és Isteniránti bizalom és szeretet. Az első könyv fő-ként a lelki élet (monostorbeli) kezdeteiről,míg az utolsó könyv az eucharisztiához járulásról szól. A közbülső könyvek a belső éle-tet és lelki vigasztalást mutatják be.5 Pázmány Péter fordította először magyarra

Krisztus követéséről címen. Azóta többen is lefordí-tották. (A ford.)

A középkori Nyugat



Mi haszon a Szentháromságrul mély elmél-kedéssel vetekedned, ha alázatosság nélkül le

jendesz, kiért a Szentháromságnak kelletlen lészesz? A mély elmélkedések bizony szentté és

igazzá nem tésznek, hanem a tekélletes élet té szen Isten előtt kedvessé. Inkább kívánom magamban a töredelmességet érzeni, hogysem en-nek mivoltát általérteni. Ha az egész Bibliát bötű szerént tudnád, és minden bölcsek mon dásit elmédben kapcsolnád is: mit használna az Isten szereteti és malasztja nélkül? K risztus követéséről I.I.3.

Egyebek fogyatkozásinak és akárminémü gyarlóságinak elviselésében békességes tűrés-re, szenvedésre igyekezzél; mert te benned is sok dolgok vannak, melyeket egyebeknek kell szenvedni. Ha magadat sem teheted olyanná, a mineműnek akarnád, miképpen találhatsz mást kedved szerént valót? Mástul a tekéle tességet igen megkívánjuk, de azért a ma-

gunk fogyatkozásit meg nem jobbítjuk... így

azért kitetszik, mely ritkán mérünk felebará-tunknak azon fonttal, mellyel magunknak. K risztus követéséről I.XVI.

Sokan vannak, kik Jézusnak mennyei országát szeretik, de kevesen akarják az 8 keresztit viselni. Sokan kívánják a vigasz-talást, de kevesen akarják a háborúságot szenvedni. Sok társat talál Jézus az asztal-

hoz, de keveset a böjtöléshez. Mindnyájan akarnak ő vélte örvendezni; kevesen kíván-nak őérette, vagy 8 vélle tűrni, szenvedni... Váljon s nem mind béreseknek kell é azokat mondani, kik mindenkor vigasztalást ke-resnek? Váljon s nem magokat szeretik é inkább, hogysem Krisztust, a kik mindenkor a maguk hasznárul és alkalmatosságárul elmélkednek?K risztus követéséről II.XI.1.3.

Nem is csak abban áll a lelki életben va-ló előmenetel, hogy vigasztalásnak ajándé-kával békélkedjél; hanem hogy alázatoson, magad tagadásával, békességesen szenved-

jed ennek az ajándéknak elvételét; úgy,

Kempis Tamás, Gábriel Biel

hogy akkor az imádságnak gyakorlásába meg ne restülj, és a több szokott jó cseleke detidet el ne múlasd...K risztus követéséről III.VII.l.

Ha felettébb rendetlenül kívánod a jelen-valókat, elveszted az örökkévaló és mennyei jókat. A világi dolgokkal naponként élj, de kívánságod az örökkévalókra nézzen. K risztus követéséről III.XVI.1.

Én [Isten] vagyok, a k i egy szempillantás-ban felemelem az alázatos elmét, hogy az örök igazságnak több titkait általértse, hogy-

sem a ki tíz esztendeig tanúit iskolában. Én szózengés nélkül, vélekedések elegyítése nél-kül, dücsőségnek felfuvalkodása nélkül, bi-

zonyításoknak ellenkezése nélkül tanítok. K risztus követéséről III.XLIII.3.

Ha azt akarod, hogy a kételkedésnek mély- séges fenekébe ne merülj, ennek a mélységes szentségnek [eucharisztia] haszontalan és hiúságos vizsgálásától megőrizd magadat...

Boldog együgyűség, mely elhagyván a mély kérdéseknek tövises útját, az Isten parancso-latjának igyenes és bizonyos ösvényén jár...

Együgyűkkel jár az Isten, megjelenti magát az alázatosoknak, értelmet ád a kisdedeknek, megnyitja szemeket a tiszta szűvűknek; elrej-ti pedig malasztját a hiúságos vizsgálók és kevélyek előtt.K risztus követéséről

IVXVIII.1.2.4.(Pázmány Péter fordítása)

Gábriel Biel Isten kegyelme és igazságossága

Gábriel Biel a XV század elején született anémetországi Speierben. 1432 től a heidel

bergi, erfurti és a kölni egyetemen tanult.Megismerte mind *Aquinói Tamás és*Duns Scotus „régi módszerét”, mind*Ockham „új módszerét”. És bár az utób-

bit választotta, nem nézte jó szemmel aziskolák vetekedését. Az 1460 as években

127




csatlakozott a Közös Élet Testvéreihez, éshamarosan a mozgalom egyik vezéralakjalett. Sikeresen egyesítette tudományosigényességét adevotio modema lelkiségé-vel, elkerülve *Kempis Tamás antiintellektualizmusát. 1484 ben teológiai professzoralett az újonnan alapított tübingeni egyetem-nek. 1485 ben és 1489 ben ennek rektoráváis megválasztották. Nyugalomba vonulása-kor a Testvérek újonnan létesített schön

buchi házának perjelje lett. Itt halt meg1495 ben.

A XIV. és a XV századi szemipelágianizmus hatása világosan kitűnik Biel teológiá- jából. Egy „üdvrendet” körvonalaz a bűnösember számára, aki akár kereszteletlen po-gány, akár megkeresztelt, de az isteni ke-gyelemből valamely súlyos (halálos) bűnfolytán kiesett. Az első lépést magának a bűnösnek kell megtennie. El kell utasítaniaa bűnt, és Istenhez kell fordulnia. Szeret-nie kell Istent mindenekfelett és teljes szí-véből. Meg kell tennie a tőle telhető leg-

jobbat, éspedig saját szabad akaratából, se-gítség, a Szentlélek kegyelme nélkül. Azemberi kezdeményezés azután kiérdemliIsten kegyelmét, nem mint méltó bért, ha-nem azért, mert Isten bőkezűségében úgydöntött, hogy kegyelmével megjutalmazza

azokat, akik a tőlük telhető legjobbat te-szik. Most, hogy Isten kegyelmét elnyervea bűnös immár „kegyelmi állapotba” ke-rült, továbbmehet a jó cselekedetek útján.Ezekkel elnyeri jutalmát, azaz Isten elfo-gadja őt; ezzel Isten immár tartozik neki.

Biel megkülönböztet két Isten által kö-tött „egyezséget”. A „bőkezűség egyezsé-gével” Isten jutalmat ígér azoknak, akik atőlük telhető legjobbat teszik. Az „igazsá-gosság egyezségében” pedig arról gondos-kodik, hogy akik a kegyelem állapotában jócselekedeteket tesznek, azok megérdem-lik, hogy ő igaznak fogadja el őket. Istenegyik egyezségre sincs rákényszerítve,

mindkettő, még az igazságosság is abból atényből fakad, hogy Isten szabadon és ke-gyelmesen elrendelésük mellett döntött.Ez a gondolat lehetővé tette Bielnek, hogyösszekapcsolja a jó cselekedetek és a ke-gyelem által történő üdvözülés tanát. Azüdvözülés jó cselekedetek által történik ab-

ban az értelemben, hogy a kegyelmet azember a tőle telhető legjobbat cselekedvenyeri el, majd pedig kiérdemli, hogy Istenelfogadja őt a kegyelmi állapotban végrehaj-tott jó cselekedetek révén.

Az üdvösség azonban kegyelemből is fa-kad, minthogy Isten nem kényszerült meg-kötni „egyezségeit”. Joggal köthetett vol-na ki a bűnös ember által teljesíthetetlenfeltételeket. Ily módon Isten irgalma ésszeretete kitűnik az általa teremtett rend- ből. De ezen a renden belül nincsen irga-lom, csak igazságosság.

Biel nagyobbrészt *William of Ockhamés egyéb XIV századi gondolkodók tanítá-sát követte, amelyet *Thomas Bradwardine és *John Wyclif elutasított. Bielnekabban a tekintetben is van jelentősége,hogy *Luther Márton az ő közvetlen tanít-ványaitól tanult. Ama lelki kérdések, ame-lyeken a fiatal Luther tépelődött, éppenBiel kegyelemtana nyomán merültek föl.

A ki a tőle telhető legjobbat teszi, annak tet-tét Isten az első kegyelem adományozásának alapjául fogadja el. E z nem azért van így, mert valami igazságosság erre kötelezi, ha-nem azért, mert Isten bőkezű. Nos, amidőn a lélek az [Isten kegyelme előtt álló] akadályt elhárítja (mert megszűnik vétkezni, a bűn-höz nem járul hozzá, és Isten mint legfőbb elöljárója és végcélja felé mozdul), akkor teszi a tőle telhető legjobbat. Isten tehát eme nagy-lelkűségében elfogadja ezt a cselekedetet, mely elhárítja az akadályt, és helyesen őfelé moz-dul, és kegyelemmel tölti el a lelket.C ollectorium circa ív libros S ententia - RIUM (Kommentár a Szentenciákról) 2:27:1



IV rész

Reformáció ésellenreformáció

(1500-1800)



130 Reformáció és ellenreformáció

1500 ban a pápának a keresztyén világ feletti fennhatósága szilárdnak lát-szott. A keleti egyházak, melyek egykor még vezető szerepet vittek a kérésztyénségben, óriási veszteséget szenvedtek Konstantinápoly török elfoglalá-

sával (1453). A konciliarizmust, amely az egyetemes zsinatot tartotta akeresztyénség legfőbb, a pápa felett álló hatalmi testületének, úgy tetszett, azismételt elítélésekkel sikerült visszaszorítani. A pápai hatalom azonban még-sem állt szilárd alapokon. Rövidesen a protestáns reformáció előretörésévelalapjaiban rendült meg, némelyek azt jósolták, hogy a pápa hatalma csupánItáliára és Spanyolországra korlátozódik majd.

A reformációt számos tényező készítette elő. A késő középkori pápaság

számos bizonyítékát adta az igazságnak, hogy a hatalom megront, az abszolúthatalom abszolút megront, úgyhogy fellángoltak a pápaellenes indulatok.*Wyclif példája azt bizonyította, hogy a visszaélések elleni támadás hogyancsaphat át a dogmák bírálatába. Az egyház igen sebezhetőnek tűnt amiatt,hogy mesés gazdagságra tett szert, ugyanakkor nyilvánvalóan nem tudtasemmilyen erkölcsi mércével igazolni a néppel szemben szerzett előjogait. Ahumanizmus (nem tévesztendő össze a mai ateista vagy a gnosztikus huma-nizmussal) a klasszikus ókori örökség felé fordult. Dél Európában ez a moz-galom inkább a pogány görög és római kultúra nagy alkotásaira összpontosí-tott, északon azonban *Erasmus vezetésével sajátos keresztyén humanizmusalakult ki. Megfogalmazódott az új jelszó: „Vissza a forrásokhoz!”, a héber ésgörög Bibliához, a korai egyházatyákhoz. A humanisták keserűen bírálták akor egyházi életének számos jelenségét: a pápa és a papság életvezetését, akolostori állapotokat, a skolasztikus teológia homályosságát. Erasmus híveitazonban megosztotta a reformáció beköszönte. Némelyek a reformok mellettszálltak síkra, akár a Rómával való szakítás árán is, mások pedig fontosabb-nak tartották az egységet, mint a reformokat.

A reformációnak mindenekelőtt *Luther Márton tört utat, aki egyedül ki-állt a római egyház teljes hatalmával szemben. Tanításai futótűzként terjed-tek el Németországban, majd a távolabbi Kelet Európábán és Skandináviá-

ban. De a protestantizmus a lutheránizmuson kívül más ágakat is hajtott.Zürichben nagyjából Lutherral egy időben *Zwingli is reformot prédikált. Snoha bizonyos mértékig Luther hatása alá került, gondolkodói önállóságátmegőrizte, és esetenként német reformátor társától eltérő álláspontra jutott.A protestantizmus két ágra, a lutheránusra (más néven evangélikus) és a(svájci) reformátusra (kálvinista) oszlott. Zwingli fiatalon elhunyt, és a vezetőreformátus teológus helyébe a francia Jean Calvin, azaz * Kálvin János lépett.



Reformáció és ellenreformáció 131

Luther és Zwingli az államhatalommal együttműködve kívánta bevezetni reformjait. Állam és egyház kapcsolatát nem kívánták megszakítani. Nem úegyházat akartak létrehozni, hanem a régit akarták megújítani. A tanítás terén számos reformot tartottak szükségesnek, a minden állampolgárt magá

ban foglaló államegyház eszményén azonban nem kívántak módosítani. Mások szemében ez a reformáció csak félmegoldásnak tűnt. A radikális reformátorok tovább akartak lépni. Ezt számos úton módon képzelték el. Némelye„racionalista” alapra helyezkedtek, és kétségbe vonták a keresztyénség alapvető tanításait, mint például a Szentháromságot. Mások, a „spirituálisok” le

becsülték a Bibliát meg a külsőségeket. Az egyéni lelket megszólító Szentiélekre, a „belső fényre” helyezték a hangsúlyt. Megint mások „forradalmárokká” váltak, abban hittek, hogy a Jelenések könyvében leírt végső küzdelemközeleg, és az igaz hívőknek erőszakkal kell megvalósítaniuk az Isten Országát. De a radikálisok legnagyobb csoportját az „evangéliumi” keresztyénekalkották. Ők a Biblia fényében gyökeres reformokra törekedtek. Elutasítottákaz államegyház gondolatát és természetes velejáróját, a csecsemőkeresztséget. Minthogy a már gyerekkorukban megkeresztelteket felnőttkorukban új ból megkeresztelték, ellenfeleik rájuk ragasztották az „anabaptista” (újrakeresztelő) gúnynevet. Ez már csak azért is alkalmas címkének bizonyult szemükben, mert az újrakeresztelés főbenjáró bűncselekménynek számított. Aanabaptistákat kíméletlen üldözések során többnyire kiirtották, eszméikazonban fennmaradtak, és az idők során egyre nagyobb hatást gyakoroltak.

A reformáció szinte felkészületlenül érte a római katolikus egyházat, de ahamarosan rendezte sorait. A század közepén összeült a *tridenti zsinathogy protestánsellenes éllel megfogalmazza a katolikus tanítást, és reformokat vezessen be a katolikus egyházban. *Loyola Ignác megalapította a jezsuita rendet, az ellenreformáció rohamosztagát. De a középkori lelkiség semhalt ki, öröksége áthatotta a nagy spanyol misztikusok, Keresztes János é*Ávilai Teréz gondolkodását.

A reformáció első ötven éve alatt születtek az új, nagy eszmék. A kezdetek eleven, teremtő lelkesedése azonban hamarosan részletesen kidolgozotdogmatikai rendszerben kövesedett meg. A három fő hitvallási irány (a róma

katolicizmus, a lutheránizmus és a kálvinizmus) egyre inkább saját hiténekmind pontosabb és összetettebb meghatározásával volt elfoglalva, és erőik javát a különböző hitvallási irányzatokon belüli vitákra fordították. E viták többnyire az isteni kegyelem és az emberi szabad akarat viszonya körül forogtakAz újonnan felemelkedett ortodoxiákat számosán kétségbe vonták.A




*Spener és mások vezette pietista mozgalom a gyakorlati keresztyén életvitelt hangsúlyozta a teológiai kérdésekről folytatott vitákkal szemben. Később, a XVIII. században feltűnt a racionalizmus, a keresztyén hit vetélytársa

Némelyek szemében ez ateizmust, de sokak számára új vallást jelentettamely immár az észen, nem pedig a kinyilatkoztatáson alapszik. A racionalizmus, minthogy a keresztyénséget az egyházon kívülről támadta, csak korlátozottan hatott a keresztyén tanításra, de a nyugat európai keresztyén egyeértést aláaknázta. Ellentétes irányban hatott a *Wesley fivérek kezdeményezte evangéliumi megújulási mozgalom, amely előbb az angolszász világ

ban, majd másutt is elterjedt.

Az angliai reformációnak is megvoltak a maga sajátos vonásai. 1534 iAnglia katolikus ország volt, de ekkor VIII. Henrik király magát nyilvánított pápának: az angol egyház „egyetlen, legfelsőbb vezetőjének a földön”. Ezetúlmenően azonban csak néhány katolikus dogmát iktatott ki, megmaradanglo katolikusnak. 1552 ben, Edward uralkodása alatt megszületett az imakönyv, amely már nyíltan és kétségbevonhatatlanul a protestáns felfogástükrözte. Mária királynő (1553 58) visszatért a római katolicizmus dogmtikus formájához. Ezt azután 1559 ben felváltotta az „erzsébeti rendezésmely az 1552 eshez hasonló imakönyvet fogadott el.

A radikális protestáns megoldások mellett kardoskodó puritánok hosszúéveken át támadták az erzsébeti rendezést, de 1662 ben mégis azt fogadtáel végleges mérceként. E rendezést gyakran mondjákma mediá-mk, középútnak. Ez igaz is, abban az értelemben, hogy a konzervatívabb protestánálláspontot képviselő Erzsébet kiegyezett a gyökeres reformokat követelőktáborával. A *Harminckilenc Cikkely mérsékelt kálvinista tanítást fogalmazott meg, de a püspökök, a liturgia és egyéb katolikus szertartások fenntartása a lutheránus felfogással állt összhangban.

Idővel az angol reformáció talajából kinőtt az anglikanizmus, a protestantizmusnak ez a sajátos ága, amely a reformátusokhoz, de még a lutheránuegyházakhoz képest is sokkal nyitottabb maradt a katolikus tanítások irántEzzel szemben Skócia mind a mai napig nyakasan ragaszkodik a reformátués presbiteriánus felfogáshoz. Az angolok ugyan igyekezték a püspököket éa The Book of Common Prayer-t (Általános imakönyv) rákényszeríteni a skó-tokra, de ezzel csak megerősítették akirk-ö t (a skót egyház) presbiteriánusmeggyőződésében.



Erasmus 133

Desiderius Erasmus

(Rotterdami Erasmus) A keresztyén humanista

Desiderius Erasmus az 1460 as évek vé-gén született, egy pap törvénytejen gyer-mekeként. Néhány évig a Közös Élet Test-véreinek deventeri iskolájában tanult. Adevotio moderna jeles képviselője, *Kem pis Tamás hatása alá került, de a Testvérekszemléletének némely vonását elutasítot-ta. Vonakodva bár, de belépett egyik rend-

házukba, nem sokkal később azonban en-gedélyt szerzett a kilépésre. Ezt követőenPárizsban tanult egy darabig, majd szabad-foglalkozású tudósként bejárta Európát.Egy ideig Cambridge ben tanított. 1521 ben Bázelben letelepedett, de a reformációa városban szélsőségekre ragadtatta ma-gát, amelyeket ő már nem fogadhatott el,és 1529 ben átköltözött a katolikus Frei burgba. 1535 ben visszatért Bázelbe, és akövetkező évben elhunyt.

Erasmus kora leghíresebb tudósa volt.Meggyőződéses keresztyén humanista-ként hitte, hogy az egyház megújításánaklegalkalmasabb módja a magas szinten mű-velt tudomány: a héber és a görög Bibliatanulmányozása, a korai egyházatyákhozvaló visszatérés. Ugyanakkor mesteri fo-kon művelte a szatírát; egy mai író szerint„humortól megvilágosított elméje jutott elaz igazi mélységekig”. Elsősorban a korabeli egyházi visszaéléseket a pápa és né-mely pap botrányos életét, a kolostori álla-

potokat és a skolasztikus teológia homá-lyosságát állította pellengérre szatírái-

ban. Az egyház reformálását azonban bé-kés eszközökkel kívánta elérni.Ily módon megvetette a reformáció alap-

jait. Mint a szólás mondja: „Erasmus lerak-ta a tojást, melyet azután Luther költöttki.” A reformáció első éveiben egy németországi papi ügynök azt írta Rómába, hogy

Erasmus szatírái többet ártanak a pápaság-nak, mint *Luther összes prófétai korholásai. A római rendszer nevetségessé téte lé-vel Erasmus hatásosabbnak bizonyult a re-formátorok minden tiltakozásánál. Eras-mus azonban kritikusan szemlélte Luthert.Reformtörekvéseit elfogadta, de a pápávalvaló szakítását és egyházmegosztását márnem nézte jó szemmel. A reformáció elsőéveiben nyilvánosan nem bírálta Luthert,akinek ez a nehéz és veszedelmes pillana-tokban sokat segített. De 1524 ben Eras-

mus engedett a pápai nyomásnak, és meg-támadta Luthernek az emberi akarat rabsá-gáról szóló tanítását. Luther nyomban vála-szolt, és így kapcsolatuk végleg megrom-lott, habár Erasmus továbbra is barátság-

ban állt Luther társával, *MeIanchtonnal.Erasmus termékeny szerző volt, és szá-

mos művet szerkesztett is.1. Abalgaság dicséreté-t 1509 ben, barát-

ja, Sir Thomas More (Morus Tamás) házá- ban írta, és neki ajánlotta. E máig nagy nép-szerűségnek örvendő szatírájában egyebekközt a szerzetesekből és a teológusokból űzgúnyt.

2 .1516 ban Erasmus kiadta az Újszövetség görög szövegét, és mellette saját latinfordítását. Ez volt az Újtestamentum görögszövegének első nyomtatásban megjelentkiadása. A kiadás kissé kapkodva készült,túlságosan kevés kézirat felhasználásával,részben azért, mert Erasmus tudott egy ha-sonló spanyol vállalkozásról, és ő akart az el-ső lenni. A szöveget később többször is át-dolgozták. Erasmus célja az volt, hogy min-denkinek elérhető legyen a Biblia: „Adja Is-

ten, hogy a szántó a Szentírásból vett igéketénekelne az ekeszarvát fogva, hogy a takácsazokat dúdolná a vetélő dallamára.” Az Új-testamentumnak ez a görög kiadása sokakatterelt a protestanizmus irányába.

3 .1517 ben névtelenül jelent meg Juliu s exclusus (A mennyből kizárt Gyula) című



röpirat. Ebben a hírhedett II. Gyula pápamegjelenik a menny kapuja előtt és bebo-csátást követel, de nem kap. Mindenki tud-ni vélte, hogy Erasmus írta, de ő követke-zetesen tagadta. Valószínűleg ő írta, de ma-gánhasználatra, és amikor engedélye nél-kül megjelent, megijedt.

4. Erasmus a korai egyházatyák számosmunkájának kiadását irányította. Ez részétképezte az egyházi reformokra vonatkozó

programjának, a Szentíráshoz és a korai egy-házatyákhoz való visszatérésnek.

5 .1524 ben adta közre a De liberó arbitrio diatribe (Értekezés a szabad akaratról) cíművitairatát, melyben szembeszáll Luther azonelgondolásával, hogy a bűnös ember szabadakarata rabságában szenved, és képtelen bármi jót cselekedni. Azért utasította el Lu-ther tételét, mert egyrészt tévesnek, más-részt helytelennek tartotta a szerinte homá-

lyos kérdés dogmatikai megközeh'tését.Erasmus elidegenedett a skolasztikusteológián nevelkedett és a humanizmustólkevéssé befolyásolt Luthertől. Ugyanakkormegőrizte barátságát más reformátorok-kal, például Melanchtonnal. Tanítványaiközött találunk római katolikusokat, luthe-ránusokat és reformátusokat egyaránt. Atörténelem viharos menete azonban mint-ha tudomást sem vett volna róla. Erasmusa katolicizmus liberális reformját óhajtotta,miközben a protestantizmussal szemben arómai katolicizmus egyre dogmatikusak- ban és liberálisellenesebben lépett föl. No-ha Erasmus több egymást követő pápa pártfogását is élvezte, tanítását 1527 benPárizsban elítélték. Az ellenreformáció ki-

bontakozásával eszméi egyre veszedelme-sebbnek tűntek, és műveit 1559 ben a til-tot t művek listájára tették.

Gyula : M i a pokol folyik itt? Nem nyílnak meg a kapuk, hé? Mintha kicserélték volna a

zárat, de legalábbis hozzápiszkáltak volna.

134

Gyula géniusza : Jobb, ha megnézed, nem a rossz kulcsot hoztad e. Tudod, ezt a kaput nem az a kulcs nyitja, amelyik a pénzesládádat...

Gyula : Ebből most már elegem van. El-kezdek zörgetni...

Péter : Még jó, hogy vasból vannak a kapuk. Máskülönben ez az alak, akárki is, még képes lett volna betömi. Biztosan valami óri-ás vagy satrapa, városfosztogató katona ér-kezett. De, halhatatlan Isten, micsoda rette-netes csatornabűz árad!... Ki vagy?

Gyula : Ha nem vagy vak, csak felismered ezt a kulcsot, ha az aranytölgyet [Gyula csa-ládi címere] nem is ismered. De biztosan lá-tod a [pápai] tiarát meg a drágakövektől és aranytól csillogó palástot.

Péter : Az ezüstkulcsot még csak csak fe l-ismerem, noha csak egy van ott, és az is egé-

szen elüt azoktól, amelyeket az egyház igaz pásztora, Krisztus, reám bízott. De a dölyfös

koronát, az Isten szerelmére, hogyan kellene felismernem? Még egy barbár zsarnok sem merészkedett volna ilyesmivel kérkedni, hát még olyan, aki ide akar bebocsátást nyerni.

Am i pedig a palástot illeti, attól sem hatódom meg, világ életemben megvetettem a drá-

gaköveket és aranyat, lábbal tiportam őket, m in t szemetet...

Gyula : Hagyd már az üres fecsegést és nyisd ki az ajtót, vagy tán azt akarod, hogy betörjem? Egy szó min t száz, nem látod a k í-

séretemet?Péter : Látni látok néhány marcona képű

haramiát. De ha nem tudnád, ezeket a kapu-ka t másfajta fegyverekkel kell ostromolni.

Gyula : Elég a locsogásból, ha mondom! Ha nem engedelmeskedsz nyomban, lesújtok

még rád is a kiátkozás villámcsapásával, mellyel egykor rémületbe kergettem hatalmas királyokat, sőt, ami azt illeti, egész országokat.

Látod, már készen áll az ezt elrendelő bulla is?Péter : Miféle átkozott villámcsapásról,

égzengésről, bulláról beszélsz te itt, miféle

Reformáció és ellenreformáció



Erasmus 135

frázisokat puffogtatsz itt? Ilyesmiről soha nem hallottunk Krisztustól.

Gyula : Majd érzed őket, ha nem engedel-meskedsz.

Péter : Talán megfélemlítettél némely em-bert üres acsarkodásaiddal, de ezzel itt mit

sem érsz. Itt az igazságot kell bevetned. Ezt a várat jócselekedetekkel, nem pedig gonosz

szavakkal lehet bevenni.Julius exclusus (A mennyből kizárt Gyula)

A teológusokról talán jobb lenne hallgatni, s nem... érinteni ezt a büdöske virágot, mi-velhogy szigorú és ingerlékeny népség. Ne-hogy aztán seregestül rám rontsanak tömér-dek „végkövetkeztetésükkel", és visszaszívás-ra kötelezzenek, am it ha visszautasítok, tüs-tént eretnekséget kiáltanak. Mert ha valaki iránt barátságtalanok, azt effajta villámok-kal rémítgetik. Nincs, aki nehezebb szívvel ismerné el a tőlem [Balgaságtól] nyert jóté-

teményeket, mint ők, pedig hát alaposan le vannak nekem kötelezve... Ezeket a roppant finomságokat még fino-

mabbakká teszi az a körülmény, hogy a sko-lasztikának számos örvénye van. Hamarább kijutsz a krétai labirintusból, mint a reá öszlisták, nominalisták, tomisták, albertis ták, occamisták, scottisták tekervényeiből,

pedig még nem is soroltam fel minden szek-tát, csak éppen a legkiválóbbakat. És vala

mennyiökben annyi a tudás és a bonyoda-lom, hogy szerintem az apostoloknak is más-

féle lélekre lenne szükségük, ha kénytelenek lennének ezen újfajta teológusokkal össze-csapni... Péter elnyerte a kulcsokat, mégpe-dig Attól nyerte el, aki nem bízta volna mél-tatlanra. De nem tudom, hogy fel tudta vol-na e fogni azt a finomságot, legalábbis soha nem érinti, hogy mily esetben bírhatja valaki az igaz tudás kulcsát, ha egyszer tudatlan.

[Az apostolok] mindenfelé kereszteltek, de soha nem tanították, mi a keresztség alaki, anyagi, ható és végoka, és soha nem emle-

gették múló avagy elpusztíthatatlan jegyeit... Hát amikor [a teológusok] a poklot oly

alaposan pingálják le, mintha sok sok évig forgolódtak volna abban a jeles birodalom-ban...

Boldogság dolgában hozzájuk közel állnak a közönségesen barátoknak és remetéknek

nevezett személyek, bár mindkét jelző hamis, mivel nagy részük egyáltalában nem barátja a hitnek, és legkevésbé sem él remeteségben...

Mindenekelőtt azt tartják a jámborság leg- főbb jelének, ha tudományuk oly kevésre terjed ki, hogy még olvasni sem tudnak...

Egyesek... irtóznak a pénz érintésétől, de a jó bor és a nők érintésétől már nem.A BALGASÁGDICSÉRETE: ATEOLÓGUSOK, BA-RÁTOKÉS REMETÉK.




Az evangélikus hagyományLuther Márton

Itt állok

Martin Luther 1483 ban születe tt a németországi Eislebenben. Jogásznak készült, deamikor egyszer a halál csaknem utolérte,félelmében beállt szerzetesnek. Az Ágoston rendi barátok sorába lépett Erfurtban,az ottani egyetemen teológiát hallgatott, és

*Gabriel Biel követőitől megismerhette az„új módszert”. Idővel a wittenbergi egye-temen teológiai professzorságig vitte. Lu-ther t azonban számos kétség gyötörte. Azttanulta, hogy ahhoz, hogy kedves legyenIsten előtt és elnyerje kegyelmét, a „tőletelhető legjobbat” kell teljesítenie, ami ma-gában foglalta Isten mindenekfelett valószeretetét. Ezt az Istent úgy festették leneki, mint egy bírót, aki székében ül ésmérlegeli az emberek érdemeit. Lutherúgy érezte, kelepcébe esett: képtelen voltszeretni azt az Istent, aki őt elítéli, ugyan-akkor, amíg ő nem szereti ezt az Istent, Is-ten sem fogadja el őt. Egy bibliai versenkülönösen sokat tépelődött: „mert Isten amaga igazságát nyilatkoztatja ki benne [az

evangéliumban]” (Róma 1,17). Luther gyű-lölte Istent, amiért igazságával elítéli azembert, mind a törvény, mind az evangéli-um szerint. Egy napon azonban megnyíltakszemei, megértette, hogy mit jelent az „Is-ten igazsága”. Nem azt az igazságot jelenti,amely szerint elítél minket, hanem azt, amely szerint hit által megigazít minket. Az

evangélium nem Isten ítéletét és haragját,hanem üdvözítő és megigazító kegyelmétnyilatkoztatja ki. Amikor ezt Luther meg-értette, úgy érezte, újjászületett, és belé- pett a paradicsomba.

Mikor történt mindez? A kérdést azótais hevesen vitatják, datálták már 1508 tól

1519 ig csaknem minden évre. De a fontoskérdés az, hogy Lutherben milyen változásment végbe. Megszabadult ugyanis attól agondolattól, hogy a tőlünk telhető legjobbat kell megtennünk ahhoz, hogy Isten se-gítsen rajtunk. Ehelyett meglátta Istent,aki hit által megigazít bennünket, amelymegigazítás a hívőnek adott ajándék. Lu-ther az egyetemen tanult szemipelágiánus

felfogástól visszatért a régi, *ágostoni né-zethez. (Később elmondta, hogy Ágoston-nak De spiritu et littera [A Lélek és a betű]című munkájában ugyanezeket az eszmé-ket találta meg.) Ez a változás már világo-san kitűnik az 1514 15 körüli írásaiból.Ekkoriban tette magáévá Ágoston tanítá-sát, de ez még távol állt a megigazulás va-lóban protestáns felfogásától.

Luther ezután új felismerése szerint prédikált és tanított. 1517 ben egyetemivitára bocsátott kilencvenhét tételt (a korszokásának megfelelően), amelyben azágostoni felfogás mellett kardoskodott aközépkori szemipelágiánizmussal szemben. Nagy csalódására a tételek nem vál-tottak ki különösebb érdeklődést. De ez év

őszén újabb tételsort adott ki. Erre min-denki felfigyelt. Wittenberg mellett ugyan-is bűnbocsátó cédulákat árusítottak. Az el-mélet úgy szólt, hogy egy bűnbocsátó cé-dula megvásárlásával egy eltávozott lélekkiszabadulhat a tisztítótűzből, bár a pokol- ból már nem. „Ahogy a pénz a perselybenmegcsörren, a lélek a purgatóriumból fel-röppen.” Az egyszerű nép azonban azt hit-te, hogy pusztán a bűnbocsátó cédulákmegvásárlásával bűneik megbocsátástnyernek. Luthert mindez mélyen felhábo-rította. (Még inkább felháborodott volna,ha tudja, hogy a bevételből Albert fejede-lem újabb érsekséget vásárolt a pápától.)



Luther 137

Luther kilencvenöt tételt írt a bűnbocsátócédulák ellen, és egy egy példányukat el-küldte püspökének és a fejedelemnek. Egy példány azonban egy vállalkozó kedvűnyomdász kezébe került, és az kapva a lehe-tőségen, nyomban kinyomtatta, németül. Akiadvány páratlanul népszerűnek bizonyult,

példányait szétkapkodták, egész Németor-szág lázban égett. Luther egyik napról a má-sikra nemzeti hőssé lett; holott a tézisekviszonylag konzervatív álláspontot tükröz-tek, a meglévő rendszer csekély reformját

javasolták. (Például nem vonták kétségbe atisztítótűz létét, a pápa hatalmát vagy a bűn- bocsátó cédulák korlátozott érvényét.) Még-is elevenbe vágtak: a pápai pénzügyeket fir-tatták, ezért is tettek szert nagy fontosság-ra. Felbíztatták a németeket, hogy feszeges-sék a Rómának fizetett túlzott adók kérdé-sét. Ezért aztán mindent megtettek Lutherelhallgattatására, de Bölcs Frigyes választófejedelem oltalmába fogadta őt.

1519 ben Luther néhány társával együttLipcsébe ment, hogy a kor egyik vezetőteológusával, Johannes Eckkel nyilváno-san vitába szálljon a kilencvenöt tételről.Eck ügyes vitatkozó lévén kikényszerítet-te Lutherből a kijelentéseket, hogy azegyetemes zsinat is tévedhet, s hogy maga

is vallja *Husz és *Wyclif némely tanítá-sát. A disputa immár nem dogmatikai kér-dések, hanem maga a hatalom körül for-gott. A következő évben a pápa kiközösí-téssel fenyegette Luthert, amire az a bullaelégetésével válaszolt. Ez már nyílt láza-dásnak számított. 1521 ben a wormsi biro-dalmi gyűlés elé idézték, ahol V Károly, az

ifjú császár felszólította tanainak visszavo-nására. Ha valószínűleg nem is így hang-zottak el szájából a híres szavak: „Itt állok,másként nem tehetek”, pontosan össze-foglalják válaszát.

A szakítás Rómával ezzel bekövetke-zett. Alig négy rövid év leforgása alatt a

pápa hűséges alattvalója arra kényszerült,hogy a pápaságot az Újtestamentumbanmegjövendölt Antikrisztusnak mondja.Luthernek ezek után nem sok esélye lettvolna az életben maradásra, ha Frigyesnem siet a segítségére, és így a császárnem léphetett föl ellene. A török Bécsetostromolta, és Károlynak szüksége volt azegységes Németországra, hogy elegendőkatonát állíthasson ki a város védelmére. Nem engedhette meg magának, hogy avallás kérdésében megossza Németorszá-

got, csak akkor tette ezt meg, amikor mártúlságosan késő volt, addigra a lutheránizmus kiépítette bástyáit, és erőszakkal nemlehetett felszámolni.

1520 ban Luther három alapvető mun-kában fejtette ki reformtörekvéseit.

1. Az An den christlichen Adél deutscher Nation hm (A német nemzet keresztyénnemességéhez) az uralkodókat szólítja fel,hogy újítsák meg az egyházat, mert aznem teszi rendbe saját házát. Az uralkodókazzal teljesítik kormányzati felelősségü-ket, hogy megakadályozzák az egyházi el-nyomást és sarcolást. Mi több, az uralko-dók mint megkeresztelt hívek osztoznakaz „egyetemes papságban”. Luther eluta-sította a papságnak mint különálló kleriká-

lis kasztnak római katolikus felfogását és a papságnak „az egyházzal” való általánosanelterjedt azonosítását. Minden keresztyén„egyházi”, és ugyanazzal a státusszal ren-delkezik. Az „egyházi” rendek (papok ésszerzetesek) nem külön státuszt vagyméltóságot viselnek, hanem más feladatotteljesítenek. Ha ezt a feladatukat nem gya-

korolják, mások is megtehetik helyettük. Egyházi rendnek nevezni a pápákat, püs- pököket, papokat, szerzeteseket és apácákat, illetve világi rendnek mondani a fejedelme-ket, nemeseket, kéz és földműveseket, ez me-rő szemfényvesztés, melyet az idők kiszolgá-lói fundáltak csak ki. De senki ettől ne féljen,



éspedig jó okkal. Mert minden egyes keresz-tyén ember valóban és igazán beletartozik az egyházi rendbe, és nincsen köztük semmi kü-lönbség, kivéve, hogy más munkát végez-nek... Mert csak a keresztség, az evangélium és a hit teszi az embereket keresztyénné és te-remt keresztyén népet... A tény pedig az, hogy a keresztség mindannyiunkat, kivétel nélkül

fölszentel és pappá tesz (lP t 2,9; fe l 5,9 10). A n den christlichen Adél deutscher Na - tion

2. A De captivitate Babüonica ecclesiae ben

(Az egyház babiloni fogsága) Luther a rómaikatolikus egyháznak (a *firenzei zsinatonmeghatározott) hét szentségét támadta. Azta kettőt a keresztséget és az úrvacsorát ismerve csak el, amelyet maga Jézus Krisz-tus szerzett. (A bűnbánat tekintetében Lu-ther nem volt egészen egyértelmű, hiszenszentségnek mondta, de csak két szentségetfogadott el, a bűnbánatot egyszerűen keresztségünk újbóli megerősítésének tartot-ta.) De nemcsak csökkentette a szentségekszámát, hanem élesen szembehelyezkedettaz eucharisztiáról szóló római tanítással is,elutasítva az egy szín alatti áldozást, az átlényegülés tanát (melyről a *negyedik lateránizsinat határozott), és különösképpen azt agondolatot, hogy a misével áldozatot muta-

tunk be Istennek.3. A keresztyén ember szabadságáról című

írásában Luther megkülönbözteti a külső ésa belső embert. A belső ember tekintetébenazt hangsúlyozza, hogy az ember egyedül hitáltal igazulhat meg. Hit, nem pedig jőcsele-kedetek által válunk igaz emberré. A hitmegragadja Isten ígéreteit, egyesít bennün-ket Jézus Krisztussal, és valóban beteljesítia törvényt (minthogy az első parancsolat ér-telmében tiszteli Istent). A jócselekedeteknemeszközei, hanem gyümölcsei a megigazulásnak, a belső emberben lévő igazság ered-ményezi őket a külső emberben. Olyanok a

jócselekedetek a megigazulás számára, mint

138

fa számára a gyümölcse. „Krisztusba vetetthitünk nem a jócselekedetektől szabadítmeg, hanem a jócselekedetekke! kapcso-latos téves vélekedésektől, attól a feltéte-lezéstől, hogy megigazulásunk jócselekede-teinkből következik."

A keresztyén ember szabad ura minden-nek, és nincs alávetve senkinek.

A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek.

Isten egész írása két részre oszlik: paran-csolatokra és ígéretekre... Isten ígéretei így

azt ajándékozzák, amit a törvény parancsolt, hogy egyedül Istené legyen minden: a paran-csolatok is és azok teljesítése is. Egyedül 0

parancsol, egyedül teljesíti is. Ezért tartoz-nak Isten ígéretei az Újtestamentumba, sőt ezek maga az Újszövetség...

Kétségtelenül Krisztusról neveztetünk így, aki nem távol, hanem bennünk van, vagyis ha hiszünk benne és egymásnak kölcsönösen Krisztusa vagyunk, akkor azt tesszük ember-társainkkal, amit Krisztus tesz velünk, De most emberi tanokkal arra oktatnak ben-nünket, hogy semmi mást ne keressünk, mint érdemeket, jutalmat és a magunk hasz-nát, Krisztusból pedig semmi mást nem csi-náltunk, mint Mózesnél is kegyetlenebb vég-rehajtót.

A KERESZTYÉNEMBER SZABADSÁGÁRÓLA wormsi birodalmi gyűlés elítélte Lu-thert és kimondta, hogy mihelyt lejár amenlevele, el kell fogni. Ehelyett azonbanBölcs Frigyes fogatta el, és Wartburg várá-

ban rejtegette. Itt Luther hatalmas vállalko-zásba fogott, elkezdte németre fordítani aBibliát. A lutheri Bibliának páratlan jelentő-sége van mind kulturális, mind vallásiszempontból. Luther fordítása amellett,hogy a Bibliát az egyszerű nép kezébe adta,valójában megteremtette a mai irodalmi né-met nyelvet.

Eleinte Luthernek számos követőjeakadt. De ahogy tanítása egyre inkább




Luther 139

kikristályosodott, többen is elidegenedtektőle. A legsúlyosabb nézeteltérései *Erasmus szal és *Zwinglivel támadtak. Erasmus eleinte kiállt Luther mellett az egyhá-zi visszaélések bírálatában, de nem fogadtael a reformokból következő megosztott-ságot és küzdelmet, ő az összhangot és azegyetértést eszményítette. Eleinte nemakart nyíltan szembeszállni Lutherrel, devégül 1524 ben kiadta De liberó arbitrio diatribe (Értekezés a szabad akaratról)című vitairatát, melyben erősen elutasí-

totta Luthernek az emberi akarat tehetet-lenségéről vallott felfogását.

Luther egy darabig megfontoltan szótlan maradt, de 1525 ben közreadta De

servo arbitrio (A szolgai akaratról) címűválasziratát. Ő maga ezt tartotta egyiklegjobb írásának, noha megfogalmazásai-

ban túlzásba esik. Kíméletlenül rámutatErasmus írásának gyenge pontjaira éskövetkezetlenségeire, illetve megerősítiaz embernek az isteni kegyelemtől és predestinációtól való teljes függéséről ki-alakított hagyományos, ágostoni felfo-gást. Ám itt nem egészen világosan fogal-maz. Mintha nemcsak azt mondaná, hogya bűnös ember nem tehet semmi jót Istenkegyelme nélkül, hanem azt is, hogy azembernek nincsen egyáltalán szabad aka-rata még az erkölcsileg semleges dolgokban sem, például abban, hogy kávét avagyteát iszik e reggelire. Luther a predestináció tanának ilyen értelmezésével túl-megy a bibliai és ágostoni tanításon (mi-ként *Bradwardine tette). Ágostonnal el-lentétben nem tartotta fontosnak, hogy a

bűnbeesett ember akaratának tehete tlen-sége m ellett az akarat lélektani szabadsá-gát is hangsúlyozza.

Kezdetben a német és a svájci reformá-torok vállvetve harcoltak. De súlyos nézeteltérés támadt köztük az úrvacsorái való-ságos jelenlét kérdésében. Eleinte közös

egyetértéssel utasították el az átlényegülés római tanát, és tartották fenn továbbrais a Krisztus testének és vérének valósá-gos úrvacsorái jelenlétét megfogalmazó ta-nítást. 1524 ben azonban Cornelius Hoen,holland teológus érvei meggyőzték a sváj-ciakat, hogy a kenyér és a bor csupán jel-képezi Krisztus testét és vérét. Magát Lu-thert korábban már megkísértette ez agondolat, de a Szentírás világos szavai: „Ezaz én testem”, nem engedték ebbe azirányban elmozdulni. így Luther és Zwingli

elkezdett egymás ellen írni. 1529 benazonban Fülöp hesseni választófejedelemmeggyőzte a két felet, hogy találkozzanakMarburgban, oldják fel ellentéteiket, és ál-lítsák helyre a protestánsok egységét. Amarburgi hitvitáról fennmaradt részletes, bár nem hivatalos beszámoló hallatlanulérdekes képet fest az egy asztalnál ülő kétvezető reformátor vitájáról. Álláspontjuk- ból azonban nemigen engedtek, és a pro-testantizmus végleg két, lutheránus és re-formátus táborra szakadt.

M i az oltáriszentség? Urunk Jézus Krisztus valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet maga Krisztus rendelt azért, hogy azt mi, keresztyének, együk és igyuk.

M it használ az evés és ivás? Megmutatják azt ezek az igék: „Értetek

adatott" és „Kiontatott bűnök bocsánatára". Vagyis ebben a szentségben az igék által bűn bocsánat, élet és üdvösség adatik nekünk.

Mert ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvös- ség is van.

Hogyan tehet a testi evés és ivás ilyen nagy dolgokat?

Nem a testi evés és ivás teszi ezt, hanem ezek az igék: „Értetek adatott” és „Kionta-tott bűnök bocsánatára”. A testi evés és ivás mellett ezek az igék alkotják a szentség fő ré-

szét. Aki hisz ezeknek az igéknek, az meg-kapta azt, amit ezek az igék hirdetnek és mondanak, vagyis a bűnök bocsánatát.



Ki él tehát ezzel a szentséggel méltóan? A böjtölés és a testi készülés szép külső

rend, de igazán méltó és jólkészült csak az, aki ebben az igében hisz: „Értetek adatott”és „Kiontatott bűnök bocsánatára". Aki pe-dig nem hisz ezen igéknek, vagy kételkedik bennük, az méltatlan és készületlen. Mert ez az ige, „értetek” nem követel mást, csak hívő szívet.Kis k á t é

Luthert mindenekelőtt az egyedül hit ál-tal való megigazulás tanáról ismerik. Ez a

tan azonban nem tűnik föl a kilencvenöt té-telben, és nem ez indította el Luthert a re-formok útján. Mi több, csak jó néhány év-vel a tételek kifüggesztése után fogalmaz-ta meg a megigazulás sajátosan protestánstanát. Korábban fenntartotta az alapjábanágostoni álláspontot. Ágoston a következő-képpen tanította a hit által való megigazulást. Amikor a bűnös ember felismeri, hogyképtelen megtartani Isten törvényét, éshogy szüksége van a megváltásra, Isten-hez fordul a hit által. Ekkor Isten megadjaneki Szentleikét, amely meggyógyítja aka-ratát és megtölti szívét szeretettel. Ez je-lenti a megigazulást, az igaz emberré, ön-zőből szeretetteljes emberré válást. Amegigazult vagy megváltozott ember im-már képes megtartani Isten törvényét,szívből, szeretettől indítva.

A reformáció kezdetén Luther visszatértÁgostonnak ehhez a tanításához, de na-gyobb hangsúlyt fektetett a hitre. Különös-képpen azt a középkori elgondolást utasí-totta el, hogy a szentségek úgy nyújtják amegváltást, mint gyógyszer a gyógyulást,

nem kell az embernek egyebet tennie,mint hogy eltávolítsa az útból az akadályo-kat. A szentségek középkori gépies felfo-gásával szemben Luther tehát az eleven,személyesen megélt hitet hangsúlyozta,de nem a megigazulás alapján. Idővel, a hú-szas évek elején azonban ráébredt, hogy a

140

megigazítás Pálnál nem azt jelenti, hogy azember „igaz” vagy „jó” emberré válik, ha-nem azt, hogy „igaznak tekintetik” vagy„felmentetik”. A megigazítás az emberneksokkal inkább a státuszára, semmint az ál-lapotára vonatkozik, arra, hogy Isten mimódon néz az emberre, semmint arra,hogy Isten mit tesz benne, m ert Isten min-denekelőtt elfogadja, nem annyira megvál-toztatja. Ilyen módon eljutott a megigazu-lás (az ember státusza Isten előtt) és amegszentelődés (az embernek a szent

életben való növekedése) protestáns meg-különböztetéséhez.

Ha azonban az ember megigazulást vagyelfogadást nyer Istentől, pusztán hite alap-

ján, anélkül hogy bármi jót tenne is, akkor bármit megtehet anélkül, hogy aggodal-maskodnia kellene a következmények mi-att. Luthert éppen ezzel a tanítással vádol-ták, csakhogy alaptalanul. Amikor megkü-lönböztette a megigazulást és a megszentelődést, nem választotta el őket egymás-tól. Nem gondolta, hogy az egyik létezhet amásik nélkül. Amikor Isten valakit elfogad,azt meg is változtatja. De ha ennyire össze-tartoznak, akkor mitől számít olyan csodá-latosnak a megkülönböztetésük? A válaszegyszerű. Az egyedül hit által (pontosabban egyedül Krisztus által, egyedül a hitrévén) való megigazulás azt jelenti, hogy bízhatom abban, hogy Isten elfogad engem,nem azért, mert tisztességesen élek, ha-nem azért, mert Krisztus meghalt értem.A lényeg nem abban áll, hogy van e meg-igazulás megszentelődés nélkül (hiszennincs), hanem abban, hogy minalapszik.

Ha megigazulásunk jócselekedeteinken alapulna, akkor nincs bizonyosságunk, csakaz erkölcsileg elbizakodottaknak, mint a fa-rizeusnak a Lukács 18,9 14 ben. De a hitáltal való megigazulás azt jelenti, hogy le-het bizonyosságunk Isten előtt Krisztus ke-reszthalála alapján. Ebből következik, hogy




Melanchton 141

tehetünk jót, denem azért, hogy elnyerjükIsten jóváhagyását vagy elfogadását, hanemazért, mert Isten már elfogadott bennünket.Az Istennek való engedelmesség gyerme-keinek szabad és szeretetteljes válaszát je-lenti, nem pedig az érdemek haszonlesőfelhalmozását a jóváhagyásért törekvőkrészéről.

Philip Melanchton Németország tanítója

Philip Melanchton 1497 ben született Dél Németországban. Tanulmányait nagybátyjaJohannes Reuchlin (1455 1522), a neves né-met humanista és kiemelkedő keresztyénhebraista irányítása mellett a heidelbergi ésa tübingeni egyetemen folytatta, és szokatla-nul fiatalon végezte el. Tübingenben a hu-manizmus hatása alá került, és élete végéig*Erasmus tisztelője maradt. 1518 banReuchlin ajánlására a görög nyelv professzo-ra lett a wittenbergi egyetemen. Itt *Lutherhatására a reformátorok táborához csatlako-zott. 1519 ben a teológiai kar tagja lett, bár a bölcsészeti kart sohasem hagyta oda.

Luther legközelebbi barátjává vált, nohatemperamentumuk erősen különbözött.

Melanchton visszahúzódó, türelmes és bé-kés természetű humanista tudós volt. Teo-lógiai szemléletükben is lényegesen eltér-tek egymástól, miként Luther tanítványaikésőbb rámutattak. Mindez mit sem változ-tatott testi lelki jóbarátságukon, bár kisebbteológiai nézeteltérésekhez vezetett.

Melanchton állította össze az *AgostaiHitvallást, a legfontosabb lutheránus hit-nyilatkozatot. Legjelentősebb teológiaimunkájában, az 1521 ben megjelent Loci communes rerum theologicarum ban (Ateológiai tények közhelyei, [alapigazságai])elsőként igyekezett rendszerbe foglalni a

protestáns teológiát. Több kiadást is meg-

élt, köztük a legfontosabbak az 1521 es, az1535 ös és az 1555 ös. Az 1521 es kiadáselőszavában így foglalja össze szemléletét:

Jobban tesszük, ha imádjuk, semmin t vizsgáljuk az istenség titkait. Ráadásul eze-ket a dolgokat nem tudjuk nagy veszedelmek nélkül próbára tenni, még a szent emberek is megtapasztalták ezt... Ezért semmi okunk oly sokat fáradozni azon emelkedett kérdések-kel, m in t „Isten”, „Isten egysége és háromsá-

g a ”, „a teremtés ti tka” és „a megtestesülés módja". Kérdezem én, mit értek el a skolasz-

tikusok, midőn sok emberöltőn át csupán eze-ket a kérdéseket firtatták? ... Ellenben arról, aki nem ismeri a többi alapvető igazságot nevezetesen a „bűn erejét”, a „törvényt” és a „kegyelmet” , aligha tudom elképzelni, hogy keresztyén. Hiszen ezekből a dolgokból ismer-

szik meg Krisztus, mert Krisztust ismerni annyi, mint ismerni jótéteményeit, nem pe-dig, min t [a skolasztikusok] tanítják, elmél-kedni természetein és megtestesülése módja-in. Mert, ha nem tudod, Krisztus miért öltött testet és halt meg a kereszten, mi hasznod van abból, hogy csak a róla szóló históriát isme-red?... Krisztus gyógyírul adatott nekünk, és-

pedig, hogy a Szentírás módján szóljunk, üd-vözítő gyógyírul. Ezért helyénvaló másképpen ismernünk Krisztust, mint ahogyan a sko-

lasztikusok lefektették.Loci communes , előszó

Ebben az időszakban Melanchton azonigyekezett, hogy megszabadítsa a teológiátfilozófiai torzításaitól, és azt szilárd bibliaialapokra helyezze. Úgy vélte, hogy a plato-nizmus félrevezette a korai egyházatyákat,Arisztotelész pedig a skolasztikusokat.„M ert amiképpen az egyház utóbbi korsza-kaiban Krisztus helyett Arisztotelészt kö-vettük, akképpen a korai egyházban a taní-tást a platóni bölcselet gyöngítette.” Ké-sőbb azonban Melanchton módosítottaArisztotelésszel kapcsolatos álláspontját,és műveinek tanulmányozását szorgalmaz-



ta a német egyetemeken. Ezután a koraiegyházatyák értékelésében is mélyebbrehatolt. Természetesen szemében a Szent-írás megmaradt az egyedüli mércének, de

a korai egyházatyák egyetértése is nagytiszteletet érdemel.

Amikor *Zwingli és Luther vitája a való-ságos jelenlétről kibontakozott, Melanchton az utóbbi mellé állt. Sőt az 1529 es mar

burgi hitvitán, aligha jellemző módon, ép- pen ő maradt hajlíthatatlan, és ő bírta rá Lu-thert, hogy ne engedjen. Még ebben az év-

ben levelet írt Oecolampadiusnak (bázelireformátor és Zwingli barátja), és ebben avalóságos jelenlét mellett érvelt, mondván,hogy ez a helyénvaló és ésszerű tanítás aSzentíráson alapul, ezt vallották a koraiegyházatyák is. Oecolampadiusnak azonbansikerül meggyőznie Melanchtont, hogy akorai egyházatyák nem támasztják alá Lu-ther álláspontját. Ezért Melanchton eltávo-lodott a valóságos jelenlét lutheri tanításá-tól. 1540 ben kiadta az Ágostai Hitvallásmódosított változatát, amely nem tartal-mazta a valóságos jelenlét tanát. A Loci communes 1555 ös kiadásából ugyancsakkihagyta ezt a dogmát. Helyette a követke-zőket tanította:

Ezzel a kenyérrel és borral [Jézus Krisz-

tus] nekünk adja testét és vérét, és ezáltal ta-núsítja, hogy elfogad és tagjaivá tesz minket, a bűnök bocsánatát adja nekünk, és hogy vé-re által megtisztított minket, és bennünk fog lakozni... Az élő Isten Fia, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk valóban jelen van, és tevé-keny ebben a [úrvacsorái] részesedésben, ta-núsítván, hogy bennünk fog lakozni.Loci COMMUNES22

Ezt az álláspontot egyebek közt * Kálvinis elfogadta, s bár Luther erősen fájlalta,nyíltan nem ellenezte. Melanchton azt állí-totta, hogy halála előtt Luther beismerte,hogy túl messze ment a valóságos jelenlétkérdésében, de nem módosíthatja állás-

142

pontját, mert ezzel megrontaná egész taní-tásának hitelét. Nehéz megállapítani egyilyen állítás igazát, hiszen Melanchtontaligha mondhatnánk tárgyilagosnak ebben

a kérdésben.1546 ban V Károly császár elfoglalta a

lutheránus területek nagy részét, így Wittenberget is, és rájuk akarta kényszerítemaz In terime t, amely dokumentum az egy-ház éle tét az átmeneti időben (interim) egykésőbbi megállapodásig szabályozta volna.Ennek következtében számos ponton en-

gedni kellett a lutheránus tanításból. Me-lanchton elbizonytalanodott, az In terime tnem akarta elfogadni, de hajlott a meg-egyezésre és egyes engedményekre. Ez-zel azonban csak azt érte el, hogy két tűzközé került. Nagy szerencsétlenségéremértékletes ember volt, egy egyre inkábbhajlíthatatlan és türelmetlen korban. ígykezdődtek a támadások ellene azok részé-ről, akik szerint elárulta a lutheránus taní-tást; és folytatódtak 1560 ban bekövetke-zett halála után is, azzal az eredménnyel,hogy a *Formula Concordiae elítélte né-mely tanítását. Ugyanakkor Melanchtonsokak szemében megőrizte tekintélyét, azoktatás megújításában elért eredményei-ért kapta a „Németország tanítója” nevet.

Az Ágostai (Augsburgi)Hitvallás (1530)

1530 ban V. Károly császár összehívtaAugsburgba a birodalmi gyűlést. A császártárgyalni akart a protestánsokkal, és ha le-het, megegyezésre jutni velük. *Melanchton fogalmazta meg a protestáns hitvallást,többnyire *Luther korábbi írásaiból kiin-dulva. Melanchton iratát Luther jóváhagy-ta, ő maga a birodalmi átok miatt a gyűlé-sen személyesen nem vehete tt részt. Júni-usban a gyűlésen ezt felolvasták a császár




Az Ágostai Hitvallás, A Formula Concordiae 143

előtt, ezért nevezik Augsburgi Hitvallás-nak is. Mértéktartó hangneme és nyelve-zete volt hivatott elérni, hogy a császár el-ismerje a protestantizmust.

V Károly azonban megbízott néhány ka-tolikus teológust, hogy a hitvallást utasít-sák el. Munkájukat augusztusban olvastákfel a gyűlésen. Erre Melanchton megírtaaz Apológia, azaz az Ágostai Hitvallás védel-me című iratát, melyet szeptem berben mu-tattak be a császárnak, de az nem fogadtael. A következő évben latinul és németül ismegjelent az Ágostai Hitvallás és az Apoló-

gia átdolgozott változata.Az Ágostai Hitvallás két részre oszlik.

Az első részben huszonegy cikkely foglaljaössze az evangélikus tanítást. Ezek néme-lyike a hagyományos katolikus tanítást kö-veti (ilyen az Istenről, az eredendő bűnrőlés a keresztségről szóló cikkely); másokazonban határozottan a lutheránus állás-

pontot tükrözik (pl. a megigazulásról, azúrvacsoráról, a jócselekedetekről szólócikkely). A második rész hé t cikkelye a pá- pai hatalommal való visszaélésnek az evan-gélikus gyülekezetekben immár kiküszö- bölt esete it (pl. az egy szín alatti áldozástés a cölibátus kötelezettségét) taglalja.

Hasonlóképpen tanítják [ti. a lutheránu- sok], hogy az emberek nem lazulhatnak meg

Isten előtt saját erejükből, érdemükből vagy cselekedeteikből, hanem ingyen igazíttatnak meg a Krisztusért hit által, ha hiszik, hogy Is-ten őket kegyelmébe fogadja, és bűneiket meg-bocsátja a Krisztusért, ki halálával bűnein-kért eleget tett. Ezt a hitet tudja be Isten belőt-te való igazságul. Róma 3,21 26 és 4,5.A MEGIGAZULÁSRÓL,4. CIKKELY

Az Úr Vacsorájáról azt tanítják, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van, és kioszttatik az Úr Vacsorájában azoknak, akik vele élnek; egyszersmind elítélik azokat, akik másképpen tanítanak.AzÚr vacsorájáról , 10. cikkely

Azt tanítják tovább a mieink, hogy jó csele-kedeteket tenni szükséges, nem azért, hogy a kegyelmet kiérdemlő erejükben bizakodjunk, hanem mert Isten akarata. A bűnbocsánatot

és a kegyelmet csak hit által lehet megragadni. Mivel pedig a hit által a Szentlélek adományá-ban részesülünk, a szívek is legott megújul-nak, új indulatokkal telnek meg, hogy jó cse-lekedeteket teremhessenek.A HITRŐL ÉS AJÓCSELEKEDETEKRŐL,20. CIK-KELY

1540 ben Melanchton kiadta a hitvallásátdolgozott változatát. A legfontosabb vál-tozást a 10. cikkelyen hajtotta végre, melyimmár így szólt: „Krisztus teste és vérevalóban megnyilvánul a kenyér és a bor ál-tal azoknak, akik részesednek az Úr szentvacsorájában." Ez igen közel áll *Bucer és* Kálvin álláspontjához; mindketten el is fo-gadták azt. Luther bánkódott, de nem szóltsemmit. Miután Melanchton meghalt, a

harcos lutheránusok egyre erősebben bí-rálták őt.

Az 1531 es Ágostai Hitvallás és Apológia részét képezi a lutheránus egyház hitvallá-sainak, melyek a Formula Concordiae ve\ együtt a Concordia vagy Egyezség könyv-ben jelentek meg.

A Formula Concordiae (1577)

*Luther halála után a lutheránizmus híjávalvolt egy tekintélyes vezetőnek. *Melanchton számos tekintetben természetes örö-köse lehetett volna a nagy reformátornak,de sokan nem bíztak benne, Luther áruló-

jának látták őt. így a lutheránizmus számos pártra oszlott, a különböző táborok élesenösszekülönböztek alapvető tanokon. A dol-gok odáig fajultak, hogy egyszer a königs bergi professzorok puskával a kézben je -lentek meg egy hitvitán. Az 1557 eswormsi (katolikusokkal folytatott) hitvitán



a lutheránusok ország világ szeme láttárakényszerültek elismerni megosztottságu-kat. A viták folytatódtak, de immár megje-lent a megegyezésre való törekvés is. Az

1570 es években számos hitvallás keletke-zett, és ezek alapján született meg 1577

ben a Formula Concordiae, melyet számoslutheránus fejedelemség elismert. 1580

ban, pontosan ötven évvel azután, hogyV. Károlynak felolvasták az* Ágostai Hitval-lást, megjelent aConcordia könyv. Ez a kö-vetkezőket foglalja magában: az Ágostai

Hitvallás, Melanchton Apológiája, A smal kaldi cikkek Luthertől, aTractatus de potes tate et primatu papae (Értekezés a pápa ha-talmáról és elsőségéről; 1537) Melanchtontól, Luther Kis és Nagy kátéja, illetve a

Formula Concordiae.A Formula Concordiae az evangélikusok

számára ahhoz hasonló szerepet töltött be,amilyet a katolikusok számára a ^tridentizsinat számos kérdésben meghatározta alutheránus álláspontot, és így megterem-tette a világos lutheránus ortodoxiát. AConcordia könyv azonban nem nyerte elmindenki tetszését. Dánia (lutheránus) ki-rálya például oly mértékig felháborodottrajta, hogy példányát azon nyomban tűzrehajította. A dán egyház soha nem ismerte

el a könyvet. Némely ném et fejedelemségszintén elutasította a hitvallást, és későbba református táborhoz csatlakozott.

A Formula Concordiae két részből áll. Azelső rész tartalmazza „Az Ágostai Hitvallás-nak a teológusok által vitatott cikkelyeinekrövid foglalatát, Isten Igéjének megfelelően,keresztyén módon előadva és rendezve ”.Ez bevezetésből és tizenkét, a vitatott kér-déseket taglaló cikkelyből áll. A négyszeriéilyen hosszú második rész, a „Szilárd nyilat-kozat” ugyanezeket a kérdéseket vizsgálja,csak sokkal részletesebben.

A bevezetés megerősíti az elvet, melyszerint csak a Szentírás lehet valamely ta-

144

nítás mércéje vagy normája. De bár a Bib-lia jelenti azt a próbakövet, amely alapján bármely tanítást meg kell ítélni, aConcor dia könyvben foglalt lutheránus hitvallá-

sok is tanítást értékelő szerepet hivatottakvinni. Mivel azonban a Formula Concordiae tantételei nem magától értetődően követ-keznek a Szentírásból, ellentmondás feszüla Szentírásnak mint egyedüli normának azelvi meghatározása és a lutheránus hitval-lásoknak ebbe a helyzetbe való gyakorlatifelemelése között, habár a Formula ki-

mondja, hogy a hitvallások „nem bírák, mi-ként a Szentírás, hanem csak tanúságottesznek a hitről, és azt magyarázzák”.

Melanchton kezdetben maga is elfogadtaLuthernek az emberi akarat rabságáról val-lott nézetét. De 1555 re megváltoztattavéleményét, és az emberi szabad akarat-nak jelentős szerepet tulajdonított az üd-vösségben. Ezt az első két cikkely elutasít-

ja, és teljesen *ágostoni alapokra helyez-kedik. A megtérés munkáját kizárólag Is-ten végzi, aki „a makacs és ellenkező em-

bereket hajlandókká teszi”.Melanchtont különösen azért bírálták,

mert a valóságos jelenlét lutheri tanításá-tól eltávolodott ezért aztán „kriptokálvinistának” bélyegezték. A hetedik cik-

kely határozottan elutasítja ezt az álláspon-tot, és a valóságos jelenlét tisztán lutheritanítását vallja.

Kérdeztetik: Az szent Vacsorában az mi Urunk Jézus Krisztus igaz teste és igaz vére bizonnyal és állatja [értsd: szubsztancia, lé-nyeg] szerint jelen vagyon e? Az kenyérrel és borral osztogattatik és véttetik e mindazok-nak, kik a Sacramentommal élnek, akár méltók s akár méltatlanok, akár jók s akár

gonoszok, akár hívek s akár hitetlenek legye-nek azok: mindazáltal így az hívek az Úr Va-csorájából vigasztalást és életet vegyenek? Az Cingliánusok [ti. zwingliánusok!] ezt az

Krisztus testének és vérének a Szent Vacsorá




Spener 145

bán való jelenlétét tagadják, mi pediglen valljuk azt.

Ez veteködésnek tökéletes megmagyarázá- sához tudnunk köll legelőször, hogy két neme vagyon az Sacramentariusoknak [a jelenlétet tagadók]. Mert némely Sacramentariusok igen gorombák [a zwingliánusok]: ezek ho-mály nélkül való igékkel nyilván vallják azt, mit szívökben értenek, tudniillik, hogy az Úr Vacsorájában csak kenyér és bor legyen jelen, csak azok osztogattassanak és szájjal vétesse-nek ott. Vágynak némely álnok, ravasz és

mindeneknél ártalmasb Sacramentariusok is [pl. Melanchton és *Kálvin]. Ezek az Úr Vacsorájának dolgárul szólván részben nagy ékesen az mi szavainkkal élnek, és tettetik, hogy ők is hiszik az Krisztus igaz állat szerint való testének és vérének bizonyos jelenlétét ez

szent Vacsorában, de mindazáltal lélek sze-rint való jelenlétének és ételének mondják azt,

mely hit által leszen. Ez utolsó Sacramenta-riusok az ékes szók alatt ugyanazon goromba vélekedést fedezgetik és tartják, kiben az elsők vágynak: tudniillik, hogy kenyérnél és bornál egyéb semmi az Úr Vacsorájában jelen ne le-

gyen, avagy semmi több szájjal ne vétessék. Mert ez az ige „lélek szerint" semmi egye-

bet az ő értelmük szerint nem jegyez, hanem csak az Krisztusnak lelkét, kit hisznek jelen lenni: avagy ez ige alatt értik az távol levő

Krisztusnak erejét és, érdemét, az Krisztus-nak testét pedig semmiképpen nem hiszik a

földön jelen lenni, hanem ilyen értelemben vágynak, hogy csak ott fönn, az felső égben tarttatik az: és azt mondják, hogy szükség minekünk szívbéli gondolatainkkal fölemel-kednünk és ott kell az Krisztus testét és vérét

keresnünk és semmiképpen nem ez földön az Szent Vacsorának kenyerénél és boránál. Hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy az Úr

Vacsorájában az Krisztusnak teste és vére bizonnyal és állatja szerint jelen vagyon és hogy az kenyérrel és az borral valóban oszto

gattatik és véttetik.

Hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy az Krisztusnak teste és vére nemcsak lélek sze-rint hit által, de még test szerint is véttetik az kenyérrel és az borral, mindazáltal nem az Kapemaumbeliek 6 értelme szerint, hanem természet fölött való mennyei módon az Sacramentum szerint való egyesülésnek módja szerint... Aki ezt a kenyeret eszi,

Krisztus testét eszi az.Egyesség könyve , 7. cikkely (1598 as for-dítás, mai he lyesíráshoz igazítva)

Miért kellett az evangélikusoknak oly

hevesen elutasítaniuk az „álnok sakramentáriusok” által tanított Krisztussal való lel-ki táplálkozást? Mert noha a Formula aztállítja, hogy a Krisztus teste és vére jelenvan a „borban és a kenyérben”, ennek dur-ván fizikális értelmezését is tagadja: „Ez-úton minden minősítés nélkül elítéljük aKrisztus testéből való kapernaita evést,

mintha az ember Krisztus testét a fogávalrágná meg, és ételként megemésztené”.Ehelyett a „Krisztus testéből való igaz, bárlelki táplálkozást” állítja a Formula. Ésazért utasítja el az „álnok sakramentáriusokat”, mert fenn kívánja tartani a sákramentum objektivitását: „aki ezt a kenyereteszi, Krisztus testé t eszi az”. Azt mondani,hogy csupán lelkileg és hit által táplálko-zunk Krisztus testéből, fölöslegessé teszia sákramentumot.

Philip Jákob Spener A pietizmus alapítója

Spener 1635 ben született Elzászban. Bib

liás neveltetésben részesült, és a lelkészi pályát választotta. 1666 tól vezető lelki pásztorként tevékenykedett Frankfurtban,és ez idő alatt let t a pietizmus „atyja” vagy

6 Átlényegülésben hívők, akik kannibalista módon veszik magukhoz a jegyeket; gúnyszó, lásd János 6, 52-63. (A ford.)



alapítója. 1686 ban Drezdába költözött,hogy udvari káplán legyen, majd 1691 ben

berlini lelkipásztor lett. 1705 ben halt meg.A XVII. század közepére nem volt min-

den rendben a lutheránizmus körül. Min-den állampolgárt csecsemőkorában meg-kereszteltek, ezért a lutheránus fejede-lemségekben mindenkit „újjászületett”keresztyénnek tartottak. Noha mindenkiaz egyházhoz tartozott, és mindenki okí-tásban részesült a lutheránus tanításból, azeleven keresztyén hitnek nagy híja volt. A

pietizmus ezt a hiányosságot kívánta pótol-ni. Céljait Spener a pietista reformot hirdető1675 ös kiáltványában, a Pia desideriában (Szent vágyakozások) fogalmazta meg.

A pietisták a Krisztusba vetett eleven,személyes hitet hangsúlyozták. Nem elég azegyház megkeresztelkedett tagjának lenni,elfogadni az evangélikus tanítást. Újjá is kellszületni, meg kell térni. (Spener nem tagad-ta azt a lutheránus tant, hogy a keresztség

ben a gyermek újjászületik, de azt állította,hogy ez a kegyelmi ajándék sokaknál el-vész.) Az igaz keresztyénség nem hinni valótanítás, hanem a Szentléleknek a megtérés-

ben és új életben való megtapasztalása.Az eleven, személyes hitnek ezzel a

hangsúlyozásával Spener nem kívánta alá-

becsülni a komoly tanítás jelentőségét, demegfelelő helyét kijelölni annál inkább.Még mindig jobb egy kálvinista (sőt egy pá-

pista!), aki valóban megélt módon hisz Jé-zus Krisztusban, mint egy szigorúan orto-dox lutheránus, aki nem hisz így. Ilyen mó-don a pietizmus voltaképpen fellázadt a korlegfőbb törekvése, a lutheri tanítás részletkérdéseinek örökös latolgatása ellen. Atanbeli reformok a lutheránus ortodoxia ta-nításainak részletekbe menő, csaknemmegszállott vizsgálatához vezettek, miköz-

ben az élet megújítására lett volna szükség.Spener alapvetőnek tartotta a Biblia ta-

nulmányozását. De nem elég a Bibliát a lu-

146

theránus tanok igazolására és a lutherániz-mus ellenségeinek cáfolatára használni.Arra van szükségünk, hogy a Szentlélek aBiblia által szívünkhöz szóljon, és az Igét

személyesen magunkra alkalmazzuk. ABibliát kegyességi alapon kell olvasni és

prédikálni, és ennek meg kell változtatniaegész életvezetésünket.

Spenert elszomorította a sok újjá nemszületett lelkipásztor, akinek élete nem példázta tanítását. Ezért szorgalmazta,hogy a teológiai oktatás ne csak a lutherá-

nus ortodoxia útvesztőjében igazítson el,hanem változtassa meg a hallgatók életét,és készítse őket fel a gyakorlati igehirde-tésre és személyes lelkipásztori munkára.

Ennek érdekében Spener először biblia-köröket szervezett, melyek közvetlen kap-csolatba hozták a papokat a hívekkel.Spener erősen hitt az egyetemes papságlutheri tanában és a minden keresztyén ál-tal végzendő lelki szolgálatban. Spener leg-

jelentősebb tanítványa, A. H. Francke(1663 1727), a pietizmus másik jelentősvezéregyénisége, főképpen Halléban tevé-kenykedett, ahol pietista alapokon, újegyetemet alapított.

A pietizmusnak óriási volt a hatása. A lu-theránus egyházon belül azóta is meghatá-

rozó tényezővé vált, különösen bizonyosterületeken, például Württembergben és Norvégiában. Spener keresztfia, Zinzendorf gróf (1700 1760) vezető szerepet vitta morva egyházban, melynek hatása azegész világra kiterjedt. Mély benyomásttett a *Wesley fivérekre, és általuk az an-golszász evangelikalizmusra. Valójában azevangelikalizmus ugyanazt a szerepet vitteaz angolszász világban, amit a pietizmus alutheránusban. A pietisták, morvák és azevangéliumiak vezető szerepet játszottak amissziói mozgalomban.

Mára a „pietista” szót szinte kizárólagmegbélyegzőleg használják. A széles kör-




Spener 147

ben elte rjed t felfogásban a piet ista nem tö-rődik mással, csak tulajdon, személyes üd-vösségével, számára a világtól való elvonu-lás és a belső lelki béke megterem tése je-

lenti a keresztyén életet. Célul tűzi ki má-sok lelkének megmentését, de a társada-lom egészével nem törődik; annyira lekötifigyelm ét az eljövendő világ, hogy a mosta-ni szükségleteire már nem jut ideje. Valóigaz, a pietizmus néha elfajult, és önnönkarikatúrájává vált, de az első pietistákatkorántsem vádolhatjuk ezzel. Az egészsé-

ges gondolkozású pietisták mindig fenntar-tották az egyensúlyt az egyén és a közös-ség, az evilági és a túlvilági között.

Harmadszor hozzá kell szoktatnunk az em-bereket ahhoz, hogy a puszta tudás nem elegen-

dő az igaz keresztyénséghez mert az minde-nekelőtt egyfajta magatartást jelent. Drága Megváltónk éppen a szeretetet nevezte a tanít-ványok igazi fémjelének (János 13,34,35;

15,12; ljános 3,10,18; 4,7 8, 11,12,13,21). Ehhez hasonlón a szeretett János öregkorában (mint Jeromos írja a Galata 3,6 ról írt kom-mentárjában) szinte nem is mondott mást ta-nítványainak, mint hogy „Gyermekem, sze-ressétek egymást". Azok pedig ezt idővel meg-elégelték, és megkérdezték, minek hajtogatja ezt szüntelen. János pedig így felelt „Mert ez az

Úr parancsolata, és ha szeretet van, az elegen-dő.” És való igaz, mert ha valaki hisz, és hit által megáldatik, annak élete és az, ahogyan teljesíti Isten parancsolatait, szeretettről áll.P ia desideria




A református hagyományUlrich Zwingli

A svájci reformáció

Ulrich Zwingli indította útjára a protestan-tizmust Svájcban, és ő volt az első refor-mátus teológus. 1484 szilveszterének nap-

ján, ötv enkét nappal Luther után szüle te ttWildhausban, hatvan kilométerre Zürichtől. Nagyjából Lutherral egy időben jutott

el protestáns meggyőződéséhez, de tőleteljesen függetlenül. A hátterük is külön-

bözött, Luther *Gabriel Biel tanítványaitólaz „új módszert” tanulta, Zwingli pedig*Aquinói Tamás „régi módszerét”.Zwinglire, Lutherral ellentétben, erősenhatott *Erasmus humanizmusa. így azutánteológiai szemléletük is másként alakultZwingli különösképpen azt gondolta, hogysemmilyen tanításnak nem szabad ellentmondania az értelemnek, míg Lu ther jóvalcsekélyebb szerepet tulajdonított az érte-lemnek a teológia művelésében. Ez a kü-lönbségük különösen kitűnt a Jézus Krisz-tusnak az úrvacsorában való valóságos je-lenlé téről kialakított felfogásukból.

1506 ban Zwingli plébános lett a d a ru s -

ban. Itt erő s támadást indított a zsoldoskatonáskodás ellen. Akkoriban igen kapó-sak voltak a svájci katonák min t zsoldosok,és ez komoly jövedelemforrásnak bizo-nyult, akárcsak ma a svájci bankok. Zwingliezt egyre inkább erkölcstelennek látta, éselkezdett ellene prédikálni. Ez t a glarusiaknem tűrhették, és Zwingli 1516 ban Einsiedelnbe ment lelkipásztornak, a SzűzMária kultusz egyik akkori és mostaniközpontjába, darusban és EinsiedelnbenZwingli rengeteget olvasott, és valójábanekkor fektette le református felfogásánakalapja it Felismerte mindenekelőtt a Szent-írás legfőbb és végső tek in tély ét 1518 ban

kinevezték a zürichi Grossmünster (Nagy-templom) lelkipásztorává. Itt módszeres

prédikációsorozatot ta rtott a Biblia összeskönyvéről. Ez a korai egyházban bevettszokás volt, de Zwingli idejében gyökeresújításnak tetszett.

Zürichben Zwingli fokozatos újításokatve zetett be, eleinte a római katolikus egy-házi hatóságok egyetértésével. M ég 1523

ban is meleghangú levelet kapott a pápától!1522 ben adta ki első reformátori iratát,ezután számos írásával terjesztette néze-teit szerte az országban. 1525 re Zürichetcsaknem teljesen megújította, a misét fel-számolta, helyébe egyszerű úrvacsorái is-tentisz teletet léptetett. Több kanton is kö-vette Zürich példáját, és úgy tűnt, megva-lósulhat Zwingli álma, az egyesült evangé-liumi Svájc. Evégett Zwingli szövetségbefogta az evangéliumi kantonokat, de a kato-likus kantonok fenyegetve érezték magu-kat, és ellenszövetséget hoztak létre.Mindez 1529 ben háborúhoz vezetett. Aharcokat némi tűzszünet követte, majd1531 ben kiújultak a küzdelmek, ésZwingli a kappeli csatatéren lelte halálát.

Még 1522 ben adta ki Von Klarheit und Gewissheit des Wortes Gottes (Isten Igéjé-nek világosságáról és bizonyosságáról) cí-mű művét. Ebben fejtette ki a Szentírásvégső tekintélyéről szóló alapvető protes-táns elvet. Isten Igéje bizonyos. Am it Istenkimond, bekövetkezik: „Ezt mondta Isten:»Legyen világosság*, és lett világosság”(lMóz 1,3). Isten Igéje világos. Ez nem je-lenti azt, hogy nem lehet félreértem. Haeleve meglévő véleményünkkel és értel-mezésünkkel közelítünk a Bibliához, és aztrá akarjuk erőltetni, akkor nem halljukmeg üzenetét. De amikor Isten gyermeke-it szólítja meg, Igéje magával hozza saját



Zwingli 149

világosságát. Ekkor megérthetjük azt min-den emberi eligazítás nélkül, nem azért,mert mi képesek vagyunk megérteni, ha-nem azé rt, m ert a Szentlélek megvilágosítminket, és lehetővé teszi számunkra IstenIgéjének önnön világosságában való meg-ér tésé t. Nem szabad abba a hibába esnünk,hogy Isten Igéjét tévedhetetlen em beri ér-telmező például a pápa vagy zsinat alárendeljük. Ez a gyakorlatban annyi, mintaddig csűmi csavami a Bibliát, amíg elevemegfogalmazott gondolatok alátámasztásá-

ra alkalmas nem lesz. A bizonyosság nemaz emberi tudásból, sem pedig egyházi ha-tóságtól, hanem az Istenre való alázatosodafigyelésből származik. így számol beZwingli tulajdon tapasztalatáról:

Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra, mint abban az időben mások is, és amikor... teljességgel a Szent-írás olvasásának szenteltem magam, folyvást a filozófia és a teológia akadályába ütköz-tem. De végül eljutottam oda, Isten Igéjének és a Szendéteknek a vezetésével, hogy meglás-

sam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az 6 Igéjéből megis-mernem. Ekkor Isten világosságát kértem, és a Szentírás sokkal világosabbá vált előttem

pedig semmi mást nem olvastam mint ha

mélyen elmerülök a kommentárok és magya-rázók írásaiban.V on K larheit und G ewissheit des

WORTES GOTTESZwingli azt is felismerte, hogy az Isten

Igéjére való őszinte odafigyelés nem szá-molja fel szükségképpen a nézeteltérése-k e t 0 maga is vitába bonyolódott ké t má-

sik újító csoporttal a sákramentumok ter-mészete tekin tetében. Először is azokkal azürichiekkel, akik radikálisabb reformokatakartak. Ok nem elégedtek meg a megújí-tott államegyházzal, az elkötelezett ke-resztyének önkéntes egyházát akarták,amelybe felnőttkori keresztség után lehet

belépni. Kezdetben Zwingli és a radikáli-sok sok mindenben egyeztek, de 1525 re aviták elfajultak, és Zürich városi tanácsa,Zwingli egyetértésével, fellépett ellenük.Ugyanebben az évben jelentette meg Von Wiedertauf und Kindertaufe (Az újrakeresztelésről és a gyermekkeresztségről)című könyvét, melyben azzal vette véde l-mébe a gyerekkeresztelést, hogy az a szö-vetség jele, és a szövetség az egész család-ra, nemcsak az egyénre vonatkozik. Noha agyerekkeresztséget fenntartotta, Luther-

ral ellentétben elutasította azt a katolikuselgondolást, hogy a keresztség nyomán új-

jászületnek és bűnbocsánatban ré sz esü l-nek m ég a csecsemők is. A keresztségbenidővel hitünk külső jelé t látta.

A másik vitája Lutherral támadt JézusKrisztus úrvacsorái jelenlétével kapcsolat-

ban. Luther ugyan elutasította az átlényegülés római katolikus tanát, de továbbra ishitt Krisztus testének és vérének a „ke-nyérben és borban” való jelenlétében.1524 ben Zwinght ettől az állásponttól aholland Comelius Hoen térítette el. Ettőlkezdve elvete tte a valóságos jelenlét tanát,és azt állította, hogy a kenyér és a bor csu-

pán jelképezi Krisz tus te stét és vérét. ASzentlélek által Jézus Krisztus jelen van az

úrvacsorái istentiszteleten, de teste és vé-re, ember volta a mennyben van, az Atya

jobbján. Az úrvacsora nem más, mint hála-adó megemlékezés, amelyen visszatekin-tünk Krisztusnak a keresztfán véghezvittmunkájára. Ugyanakkor olyan közös étke-zés is, amelyen Krisztus te ste jelen van, dea gyülekezet formájában. Zwingli é lete vé-

géig ezt az álláspontot képviselte. 1530 ashitvallásában a következőképpen foglaljaössze kiérlelt tan ításá t

Hiszem, hogy a szent eucharisztiában (vagyis a hálaadás vacsorájában) Krisztus igaz teste a hit szemlélődése által van jelen. Más-ként szólva, akik hálát adnak az Úrnak a Fi



óban nékiink adott jóságáért, azok elismerik, hogy Krisztus igaz testet öltött, abban igazán szenvedett, és tulajdon vérével igazán lemosta bűneinket. Így mindaz, amit Krisztus tett, a hit szemlélődése által jelenvalóvá lesz nekik.

De hogy Krisztus teste, azaz lényeg és valóság szerinti természetes teste mind jelen van a Va-csorában, mind pedig megesszük szájjal és

foggal, miként állítják a baptisták és azok, akik az egyiptomi húsos fazekakra vágynak [ti. a lutheránusok], azt mi nemcsak tagadjuk, hanem határozottan Isten Igéjének ellentmon-

dó tévedésnek állítjuk... Krisztus természetes testét nem esszük szájjal, miként 8 maga is bi- zonyítja, midőn azt mondta a zsidóknak, akik zúgolódtak testének valóságos megevése miatt: „A test nem számít semmit” (Jn 6,63)... Az „Ez az én testem " szókat nem betű szerint, ha-nem képletesen kell felfogni, miként az „az Úr

páskája" (2Móz 12,11) szavakat is.Zwingli itt elismétli a Lutherral folytatott

1529 es marburgi hitvitán felhozott érveit,és ezeket fejti ki egzegetikai részletesség-gel a Commentarius, vagyis az igaz és a ha-mis vallás magyarázata című összefoglalóművében. Meggyőzően érvel Krisztus tes-tének az úrvacsorái jelenléte ellen, de azt aveszélyt nem sikerül elkerülnie, hogy azúrvacsorát merő megemlékezéssé egysze-

rűsítse. Hozzájárulása valójában abban állt,hogy bírálatával felszámolta a régi felfogást.Az új úrvacsorái tan tényleges kialakításakülönösen *Bucerra és * Kálvinra várt, mégha ők Zwinglire alapoztak is.

Zwingli idő előtt, csatában lelte halálát Nem jutott ideje arra, hogy eszméit kiérlel- je, hogy rendszeres református teológiát

dolgozzon ki. Ez a feladat Kálvinra hárult,ezért nevezik a református protestantiz-must ma kálvinizmusnak, nem zwinglianizmusnak. De ha az építményt mások fejeztékis be, és ha Zwingli majdhogynem feledésbemerült is, a svájci protestantizmus és a re-formátus teológia alapjait ő vetette meg.

150

Martin Bucer (Butzer) A kálvinizmus atyja

Martin Bucer 1491 ben az elzászi Schlettstadtban született Tizenöt évesen csatlako-zott a dominikánus barátokhoz. Mint*Zwingli, *Aquinói Tamás „régi módsze-rén” nevelkedett, és az *erasmusi humaniz-mus hatása alá került. 1518 ban részt vettaz Ágoston rendi barátok általános káptala-ni gyűlésén Heidelbergben. *Luther felszó-lalását hallva, Bucer azonnal a reformátorok

táborába lépett. Néhány év múlva, 1523 banStrassburgba költözött, ahol a reformációtMatthias Zell már korábban bevezette, ésahol számos reformátor rövidebb hosszabbideig tartózkodott például * Kálvin János,Wolfgang Capito, Kaspar Hedio, PeterMartyr, Jákob és Johannes Sturm. MégisBucer lett Strassburg reformátora.

Bucer alatt Strassburg a reformációegyik központjává vált, sokaknak példátadva. Oktatási reformjait, melyeket Bucertámogatásával Johannes Sturm irányított,Európa szerte lemásolták. Bucert éppúgyfoglalkoztatta a pásztori munka, mint adogmatikai reform.Von dér wahren Seel

sorge (Igaz pásztori gondoskodás) címűművével Bucer e tárgyban a XVI. század

legjelentősebb alkotását hozta létre.Az egyházi fegyelem kérdését is szem

előtt tartotta, és e téren számos intézke-dést hozott Strassburgban. 1546 ban gyü-lekezeten belüli kisebb, hitépítő csoportokfelállítását javasolta. Talán ez ihlette meg*Spenert a következő században. 1546 banazonban Strassburg megadásra kénysze-

rült a császári seregek előtt, és el kellettismernie a császár vallásbékéjét. Bucernem akart ily módon megegyezni, és elfo-gadta a meghívást, hogy a cambridge iegyetem teológiai karán legyen királyi pro-fesszor. Itt halt meg 1551 ben. A vallásbé-ke összeomlása után Strassburg harcos lu-




Bucer 151

theránus álláspontra helyezkedett, ésnemigen tisztelte többé Bucert.

Bucer nem hagyott hátra szervezettcsoportot, és az utóbbi időkig voltaképpenmeg is feledkeztek róla. Valójában azonbannagy hatást gyakorolt korában, két irány-

ban is. Cambridge i tartózkodása alatt erő-sen hatott az angol reformáció alakulására,

jórészt *Thomas Cranmer révén. Bucerkeze nyoma felismerhető a VI. Edward ide-

jén kiadott két imakönyvön (1549 és 1552)is. A De regno Chris ti (Krisztus országáról)

című munkájában voltaképpen a keresz-tyén Anglia politikai programtervezetét ír-ta meg. Az Edward király halálát (1553) kö-vető események megakadályozták e prog-ram megvalósítását, de a mű továbbra isnagy befolyással volt, különösen a puritánmozgalomra. Legnagyobb hatását BucerKálvin János révén fejtette ki. 1538 és1541 között Kálvin Strassburgban tartóz-kodott, és ez idő alatt Bucer számos tekin-tetben befolyásolta gondolkodását. Ezért isnevezték Bucert, megbocsátható túlzással,a kálvinizmus atyjának.

Bucer továbbá igen sokat te tt az egyháziegység érdekében. Erasmushoz hasonlóannem örült a megosztottságnak és a viszá-lyoknak, *Melanchtonhoz hasonlóan sok-

szor hajlott a megegyezésre, és ezért so-kan nem bíztak benne. Kezdeményezéseinéha valóban nem voltak megfontoltak, ésolykor visszafelé sültek el. Egy mai szerzőmondta némely lépéséről, hogy „olyan voltakár egy ostromgépből kilőtt olajág”. Fájósebet ejtett, ha valakit eltalált.

Bucer mindazonáltal a protestánsok és arómai katolikusok megbékélésének módja-it is lelkesen kereste. 1539 és 1541 közöttszámos hitvitát tartottak Németországbana két párt egyesítése végett. Az utolsóilyen regensburgi vitát csaknem siker ko-ronázta, minthogy a felek egyetértettek ahit által való megigazulás kérdésében.

Egyebek mellett azonban Luther úgy vél-te, Bucer túl sokat engedett, és kijelentet-te: „Bucer Regensburgtól bűzlik”. (Azigazsághoz az is hozzátartozik, hogyMelanchton is, Kálvin is elfogadta az egyez-séget.) Bucer ugyancsak meg akarta nyerniaz anabaptistákat. Amíg Európa szerte kí-méletlenül üldözték, addig Strassburgban

befogadták őket. Bucer vitatkozott velük, éssokukat meggyőzte a maga igazáról. De a fo-lyamat nem volt egyoldalú. Bucer meghall-gatta az ellenvéleményt, és hajlandó volt ta-

nulni is belőle. Az egyházi fegyelemmel kap-csolatos nézetei éppen az anabaptistákkalfolytatott viták nyomán keletkeztek.

Bucer tehát igyekezett a római katoliku-sokkal és az anabaptistákkal is megbékél-ni, de a reformátorok táborán belüli egysé-get is szorgalmazta. A Krisztus testénekúrvacsorái jelenléte körüli viták a reformá-torokat két ellentétes táborra, lutheránu-sokra és svájciakra osztották. AmikorBucer először szem besült azzal a gondolat-tal, hogy a kenyér és a bor csupán jelképe-zi Krisztus testét, a valóságos jelenlét ta-nát vette védelmébe. Később azonban úgylátta, hogy ezt a Biblia nem támasztja alá,és ezért átállt a svájci táborba. 1528 ban,amikor a vita már hevesen lángolt, arra a

következtetésre jutott, hogy a svájciak fél-reértették Luthert, az soha nem tanítottaKrisztus testének a kenyérben és borbanvaló lokális jelenlétét. így eldöntötte, hogya két pártot ki lehet békíteni, és köztes ál-láspontra helyezkedett.

Luther és Zwingli felfogásából egyarántátvett elemeket. Zwinglivel egyetértésbenazt állította, hogy „a kenyér és a bor... ön-magában nem változik meg, azok az Úrszavai és rendelkezése szerint csupán jel-képek”. Lutherral egyetértésben azt állí-totta úrvacsorái hitvallásában (52; 1550),hogy az eucharisztiában „az Úr testét ésvérét magát vesszük magunkhoz, hogy ál-



táluk mind nagyobb mértékben és mind tö-kéletesebben részesülhessünk az újjászüle-tésben” és „a tökéletesebb közösségben,vagy az Úr testében és vérében való közös-ségnek a bennünk való tökéletesedésében”.Másként szólva Bucer elfogadta a Krisztustestével és vérével való valóságos táplálko-zást, de anélkül, hogy azok valóságosan je-len volnának a kenyérben és a borban. Eköztes álláspontot Luther nem fopdta el.Az 1529 es marburgi hitvitán ezt mondtaBucemek: „Nem tekinthetlek tanítvány-

omnak... Nyilvánvaló, hogy bennünk nemugyanaz a lélek munkál.”1530 ban olvasták föl V Károly előtt az

*Ágostai Hitvallást Bucer és társai pedigelőálltak egy másik hitvallással, aConfessio tetrapolitaná vá (A négy város, [Strass burg , Konstanz, Memmingen és Lindau]hitvallása), amely kimondja:

Mindazoknak, akik őszintén az ő tanítvá-nyai közé sorolják magukat és az ő rendelkezé-

sei szerint részesülnek ebből a vacsorából, [Krisztus] kegyelmesen igaz testét és igaz vérét adja, hogy azt igazán megegyék és megigyák a lelkek ételéül és italául, az örök életre való táp-lálékul.Confessio tetrapolitana 18

Ez a hitvallás ugyancsak elveti azt a gon-

dolatot, hogy „vacsoráinkon nem szolgálta-lak ki semmi más, csak kenyér és bor”.1536 ban Bucer Wittenbergbe ment,

hogy találkozzék, és a kérdésről tovább tár-gyaljon a lutheránusokkal. Itt aláírta aMelanchton megfogalmazta wittenbergikonkordátumot, mely a lutheri álláspontrahelyezkedett. Luther felháborodására azon-

ban Bucer ehhez a maga egyéni és valame-lyest fonák magyarázatát fűzte, megfosztvaszámos kitételét annak természetes értel-métől. Bucer ama kísérletei, hogy a luthe-ránusok és a zwingliánusok közé beékelje amaga szilárd „középpártját”, nagyobbrésztkudarcba fulladtak. Legnagyobb eredmé-

152

nye az volt, hogy Kálvint is ügye mellé ál-lította.

Ilyenképpen szolgálhatjuk híven az Urat: a törvényes rendnek megfelelően válasszuk meg és iktassuk be a társadalom m inden ré-tegéből származó lelkészeket. A cél az, hogy olyanok legyenek ők, akikben mindenki meg-bízik, és akiket mindenki szeret, akik e szol-

gálatra és igaz pásztori gondoskodásra kellő talentumot és buzgóságot kaptak... Ily mó-don teljesül a pásztori gondoskodás öt fel-adata: az elveszettek felkutatása és megtalá-

lása; a szétszórattak visszakozása; a sebesül-tek gyógyítása; a betegek megerősítése; az egészségesek védelme és legelőre vezetése. Von dér wahren Seelsorge , Summa

Kálvin János

Genf tudósa

Jean Calvin 1509 ben, az észak franciaor-szági Noyonban született. Tanulmányait a

párizsi, az orleans i és a bruges i egyete-men végezte. Csodálta *Erasmust és a hu-manizmust, és 1532 ben ő maga is kiadottegy humanista szellemű tanulmányt, ami-

ben Seneca De clementiá ját (A nagylelkű-ségről) kommentálta, de ez nem váltotta

be a hozzá fűzött reményeit. Nagyjából ez-zel egy időben Kálvin megtért. Mivel túlságosan csökönyösen hittem a

pápista babonákban ahhoz, hogy könnyű- szerrel kiszabadulhassak e mélységesen mély veremből, Isten hirtelen megtérítésemmel uralmába hajtotta és tanítható keret felé te-relte elmémet, mely ifjonti koromhoz képest

szokatlanul megszilárdult.így azonnal a teológiai tanulmányoknak

szentelte magát. 1533 ban összefüggésbehozták a párizsi egyetem új rektorának, Nicholas Copnak enyhén protestáns hangú beszédével (állítólag ő írta). Ezért sebté- ben el kellett hagynia a várost. A követke-




Kálvin 153

ző évben a római misét támadó „plakátok-kal” szórták tele Párizst, az egyiket a kirá-lyi hálószoba ajtajára függesztették, már hahihetünk a beszámolóknak. Mindenesetre

I. Ferenc király bősz hadjáratot indított areformátorok ellen. Kálvin elhagyta Fran-ciaországot, és Bázelban telepedett le.1535 nyarára befejezte Institutiójának, A keresztyén vallás rendszere című művénekelső kiadását. De a békés tudósi éle t hama-rosan véget ér t. 1536 ban Strassburgba ké-szült, de egy helyi csetepaté miatt kényte-

len volt Genfen át kerülő utat választani,amely, mint később kiderült, az európaitörténelem egyik legvégzetesebb vargabe-tűjének bizonyult Genf épp ekkor lépett areformáció útjára, részben politikai okok-nál fogva. Kálvin csak egy éjszakát akart avárosban tölteni, de Faréi, a genfi reformá-torok vezére maradásra bírta.

M iután Faréi megtudta, hogy szívemben el-tökéltem, magányos tanulmányoknak szente-lem magam, és ezért egyéb elfoglaltságoktól meg kívántam szabadulni, és mikor már nem hatott rá semmilyen könyörgésem, szida lmaz-n i kezdett, hogy Isten elátkozza visszavonulá-

som at és a tanulmányok általam keresett nyu- galmát, ha visszavonubk és megtagadom a segítséget az oly nagyon sürgető szükségben.

Korholása olyannyira megtöltött rettenettel, hogy lemondtam tervezett utam folytatásáról

A városi tanács tudomásul vette „amafrancia” alkalmazását. Kálvin 1536 és 1538között szolgált Genfben. Szigorú hitvallásiés erkölcsi fegyelem bevezetésére töreke-dett, de ezt sem a köznép, sem a polgárság,sem a város elöljárói nem nézték jó szem-mel. Kálvin ebben az időben túlságosan ta- pasztalatlannak és lobbanékonynak bizo-nyult. Ellenzőinek kapóra jött egy egyház-kormányzati vita, Kálvint száműzték, és őBázelbe távozott, hogy folytathassa tanul-mányait és az írást. De terve ismét kútbaesett. *Martin Bucer többször is hívta,

hogy menjen Strassburgba, és szolgáljon amenekült franciák kis gyülekezetében.Kálvin ellenállt a kérésnek, mígnem Bucerkitépett egy lapot Faréi könyvéből, és Jó-nás példájával fenyegette meg. Kálvin vo-nakodva bár, de engedett. Leszámítva aszegénységet, a strassburgi évek igen kel-lemesen teltek. Élvezte Bucer és a többireformátor társaságát, ami nagy segítséget

je lentett neki. 1539 és 1541 között ré sztvehetett a protestánsok és a római katoli-kusok között folyó hitvitákon, így ismerke-

dett meg *Melanchtonnal is. Ugyancsakekkor találta meg hitvesét, egy áttért anabaptista özvegyét. Amíg azonban KálvinStrassburgban tartózkodott, a genfi egy-házban a dolgok még inkább elfajultak. Vé-gül 1540 ben a városatyák kétségbeesé-sükben visszahívták. Ettől kellőképpenmeg is döbbent, hiszen korábban esetlegesgenfi visszatéréséről kijelentette: „Százmásik halált választanék, semmint ezt azegy keresztet, ezen naponta ezerszer kel-lene meghalnom.” Végül azonban „köte-lességem fennkölt és lelkiismeretes figye-lembevétele után beleegyeztem, visszaté-rek a nyájhoz, melytől elszakíttattam, dehogy micsoda szomorúsággal, mily könnyhullatással, hatalmas aggodalommal és két-

ségbeeséssel, azt legfőképpen az Úr tanú-síthatja”.Kálvin 1541 ben té rt vissza Genfbe. Fé-

lelmei teljességgel beigazolódtak. Hosszúés keserves küzdelem kezdődött: Kálvin agenfi egyház lelki függetlenségéért és aszigorú fegyelem bevezetéséért szállt sík-ra. Az általa alkalmazandónak ítélt szabá-lyok többsége (köztük a ruházat szabályo-zása és a tánc tiltása) a középkorra mentvissza. Az újdonság abban volt, hogy Kál-vin végre is akarta őket hajtatni, mégpedigaz egész genfi társadalomban, nem kivéte-lezve az uralkodó osztállyal. Kálvinnal éve-ken át élesen szemben álltak a város elöljá-



rói, de ellenfelei idővel hitelüket vesztet-ték, és a tanács Kálvin mellé állt. Életeutolsó éveiben nagy tekintélynek örven-dett, bár kívánságait korántsem teljesítet-ték mindig. 1564 ben hunyt el.

Kálvinnak nemigen ke ltette jó hírét semsaját kora, sem az utókor. 0 maga írta1559 ben, hogy „soha senkit nem támadottés mart meg, taglózott le rágalmazás anynyiszor” mint őt magát. Szavai profétikusabbnak bizonyultak, mint valaha is gondol-ta volna. Őt vádolták a predestináció taná-

ért, melyet oly világosan tanított *Ágoston, a középkori teológusok többsége ésminden reformátor. Való igaz, hogy Kálvinvalamelyest kidomborította, de nem job-

ban, mint más középkori teológusok, pél-dául *Bradwardine. Őt gyalázták azért,mert része volt a szentháromság tagadóeretnek Szervét Mihály kivégzésében, ho-lott tettéért csaknem minden kortársahangosan ünnepelte, és a ma szentkénttisztelt kortársai közül sokan (példáulMorus Tamás) Kálvinnál sokkal kíméletlenebbül üldözték az „eretnekeket”. Azzalvádolják, hogy „Genf diktátora” volt, holottmég hatalma tetőfokán is tekintélye főkénterkölcsi, nem pedig jogi alapokon állt, pél-dának okáért a városi tanáccsal engedé-

lyeztetnie kellett művei kiadását. Termé-szetesen nem volt hibátlan. Ő maga ismer-te be rossz természetét. Türelmetlen volt,hajlamos volt a tanítását ellenzőket IstenIgéje ellenzőinek mondani, ebbe a hibábanálánál jóval kisebb szellemek is belees-nek. Kálvin rossz híréért részben a követőiokolhatók, mert felborították az általa gon-dosan őrzött teológiai egyensúlyt azzal,hogy a predestinációnak középponti vagyalapvető jelentőséget tulajdonítottak, ho-lott Kálvin jóval óvatosabban járt el e te-kintetben.

Kálvin alatt Genf teljesen átalakult. Askót reformátor, *John Knox mondta a vá-

154

rosról: „Itt található Krisztus legtökélete-sebb iskolája, az apostolok ideje óta nemvolt ilyen a földön. Vallom, másutt is hallaniKrisztus igaz hirdetését. De ily őszinténmegújított magatartást és vallást sehol má-sutt nem láttam.” Ilyen gyümölcsöt hoztakKálvin szigorú fegyelmi követelményei.Akik ezt nem szívlelhették, azoknak Kálvinezt ajánlotta: „építsenek várost ott, aholkedvük szerint élhetnek, ha nem akarnakitt, Krisztus igájában élni”. UgyanakkorKálvin alatt a szellemi és tudományos élet

is páratlan virágzásnak indult. Tudós, tudnivágyó és menekült reformátorok sereglet-tek össze a városban Európa minden tájá-ról, de különösen Kálvin hazájából, Franciaországból. Franciaként Kálvin természete-sen szívén viselte az ottani fejleményeket,és a számos francia menekült közül sokanvisszatértek hazájukba, hogy pásztoroljákaz ott gyarapodó protestáns gyülekezete-ket. E lelkészek képzése végett Kálvinkezdeményezésére a város akadémiát léte-sített, ahol a teológián kívül egyéb tudomá-nyokat is tanítottak. Ebből az akadémiábólnőtt ki a mai genfi egyetem.

Valamelyes joggal mondta magáról Kál-vin, hogy „természetemnél fogva a rövid-séget kedvelem”. Ugyanakkor az egyház

történet egyik legtermékenyebb szerzőjé-nek bizonyult. Teljesítménye még egy főál-lású tudósnak is a dicsőségére vált volna ő hallatlanul feszes munkarendjével kétemberen is túltett. Számos genfi köteles-sége mellett ő irányította a reformált egy-házak nemzetközi hálózatát. Kiterjedt le-velezése ma vaskos kötetek egész soráttölti meg; a címzettek listája pedig úgy fes-tene, mint a reformáció korabeli Európavalamely Ki kicsoda? lexikona.

Kálvin számos vitairatot írt. Közülük jónéhányat az anabaptisták ellen. De a leg-fontosabbakban a római katolicizmust tá-madta. 1539 ben, miután Genf száműzte




Kálvin 155

őt, Sadolet bíboros levélben szólította fel agenfieket, hogy térjenek vissza a rómaiakolba. A levelet továbbították Kálvinnak,ő pedig egyik legkiválóbb írásában vála-

szolt (Válasz Sadolet bíborosnak). Ugyan-csak kiadta a tridenti zsinat első határoza-tait, hozzáfűzve Antidotum á t, azaz az elle-nük való orvosságot(A tridenti zsina t hatá-rozatainak cáfolata). Ha kellett, akárcsakErasmus, epébe mártotta tollát: Admonitio (Intés) című iratában arról értekezik, hogymily hasznos volna az egész keresztyén vi-lág számára, ha lajstromba szednék a szen-tek minden testrészét és összes csontját.

Másrészt vegyük figyelembe, hogy a ke-resztnek mennyi darabja van szerteszét a vi-lágon. Ha csak azt akarnám elmondani, amit magam tudok, a jegyzék egy egész köny-vet tenne ki. N incs oly kicsiny város, melyben keresztdarab ne volna. Van a katedrális templomban, s van akárhány vidéki paróki-

án is. Hasonlóképpen nincs oly nyomorult apátság, hol ne mutogatnának egy egy darab-ká t a keresztből. Némely helyen meg éppen jó nagy szilánk van, például a párisi Saint Chappelle ben, Poitiers ben, Rómában, ahol állítólag meglehetős nagy, a valódi kereszt anyagából készült feszület látható. Egyszóval, ha a kereszt minden maradványát összegyűj

tenők, jó egy hajó tere válna belőle. Pedig az evangélium bizonyítja, hogy a keresztet egy ember is képes volt hordozni. M in ő merészség kellett ahhoz, hogy az egész világot elárasszák oly roppant mennyiségű fával, hogy három- száz ember sem tudná elvinni.

Nem elégedtek meg azzal, hogy az együgyű, félrevezetett tömegnek a kereszt fá ja helyett közönséges fadarabot mutattak, hanem kije-lentették, hogy imádnia is kell azt. Ez már ördögi tudomány, és Sz. Ambrosius ezt épp-úgy elítéli, mint a pogány népek babonáit. Értekezés az ereklyékről

Két lutheránus lelkész, Westphal ésHesshusius megtámadta Kálvin úrvacsora-

tanát, amire Kálvin ugyan válaszul megírtavitairatát, de csak nagyon vonakodva, mertLuther követőjének gondolta magát, a nekifájdalmas vitából végül ki is szállt. Kálvin

természetesen nemcsak vitairatokat írt. A Rövid értekezés az úrvacsoráról című, talánegyik legkiválóbb írásában békéltető han-got ütve meg, *Zwingli és Luther álláspont-

ja között a köztes utat vázolja föl.Kálvin genfi tartózkodása alatt rendsze-

resen prédikált. 1549 től kezdve igehirde-téseit gyorsírással lejegyezték, és egy ré-szüket a XVI. század folyamán ki is adták,de többségük ilyen gyorsírásos formábanmaradt a genfi könyvtárban. Elképesztőmódon azonban, 1805 ben kilóra adták előket, és ma már a háromnegyed részük el-veszettnek mondható. A megmaradtak ki-adása jelenleg is folyamatban van.

Kálvin számos bibliai könyvhöz írt kom-mentárt a Genezistől Józsuáig, a Zsoltá-

rokhoz, az összes prófétához (kivéve azEzékiel 21 48 at), a teljes Újszövetséghez(kivéve János 2. és 3. levelét és a Jelené-sek könyvét). Ezek többnyire prédikációiés előadásai alapján készültek. Kálvinkommentárjai azon XIX. század előtt szüle-tett művek sorába tartoznak, amelyek mégma is hozzájárulnak a bibliai szövegekmegértéséhez (ellentétben azon kommen-tárokkal, amelyeket már inkább csak hit-építő erejük, semmint szövegmagyarázata-ik miatt olvasunk). Kálvin az egyetlenolyan szerző, akit vitathatatlanul egyszerretekintenek elsőrangú teológusnak és első-rangú kommentátornak.

Kálvint mindenekelőtt Institutiójéxó l is-meri a világ. Ezt a művét többször is átdol-gozta. Az első kiadás még zsebkönyv formában jelent meg 1536 ban, és hat fejeze-tet tartalmazott, az első négy a lutheri ká-téformát követte. Az utolsó pillanatbanKálvin terjedelmes, I. Ferenc királynakszóló ajánlást csatolt hozzá. I. Ferenc erő-



sen üldözte a francia protestánsokat, ana- baptistáknak bélyegezve őket, és Kálvinneki ajánlotta müvét mintegy a protestánstanítás apológiájaként. A mű második,

1539 es kiadásának a terjedelme már az el-sőnek a háromszorosára duzzadt. A követ-kező, 1543 as kiadás terjedelmében nemsokat változott, de tükrözte Bucer és astrassburgi tartózkodás hatását. A végle-ges változat 1559 ben jelent meg, ez márötször olyan hosszú volt, mint az első ki-adás. Kálvin megjegyezte: „Sosem voltamelégedett vele, mígnem mostani elrende-zésében meg nem jelent művem”. E latinkiadások mellett több francia változatot ismegjelentetett Kálvin, többségüket sajátfordításában. Az Institutio nem pusztánteológiai értekezés, hanem „a kegyesség-nek summája” (mint az 1536 os címoldalmondja) az egész francia nép épületére. Afrancia kiadásoknak külön jelentőségük,hogy ilyen fajsúlyú mfi korábban nem író-dott francia nyelven, mitöbb, olyan francianyelven, amelyet mind a mai napig a fran-cia értekező próza kiemelkedő teljesítmé-nyeként tartanak számon.

Az Institutio célját Kálvin az 1539 eskiadás előszavában magyarázta meg. Atömörség eszményét tartva szem előtt,

nem akarta kommentárjait végeláthatatlanteológiai okfejtésekkel túl hosszúra nyújta-ni. E kérdéseket tehát az Institutio bántaglalta, amelyet a kommentárok kiegészí-téseként, illetve a Biblia tanulmányozásá-nak bevezetőjeként kell felfogni. Amikorvalaki a kommentárokat olvassa, teológiaiútmutatásért a Institu tio hoz folyamodhat,és amikor az Institutió t olvassa, a kom-mentárokban (vagy a prédikációkban)megtalálja az idézett igék magyarázatát.

Egész bölcsességünk, már tudniillik, ame-lyet igaz, valóságos bölcsességnek kell tarta-nunk, két részből áll: Isten s önmagunk ismeretéből. Egyébként, bár egymással sok

156

kapocs fű z i őket össze, nem könnyű eldön-teni, hogy melyik előzi meg és szü li magából a másikat Mert elsőben is senki sem tekint-het akként magára, hogy egyúttal Isten belső

szemléletére is ne ford ítsa érzéseit, kiben él és mozog (Cselekedetek 17,28)... Különösen az a romlás, melybe az első ember esete döntött, kényszerít, hogy szemünket fölem eljük... így tehát saját bajaink serkentenek bennünket

Isten java inak megvizsgálására. Nem is k í-vánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenked-ni. Viszont bizonyos, hogy az ember tiszta

önismeretre csak akkor ju t el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléleté-ből tér önvizsgálatra. Mert magunk előtt mindig igazaknak, becsületeseknek, bölcsek-nek és szenteknek látszunk (ez a kevélység mindannyiunkkal velünk született), ha kéz-

zelfogható bizonyítékok meg nem győznek afelől, hogy igazságtalanok, fertelmesek, esz-

telenek és tisztátalanok vagyunk. Még ezek sem győznek azonban meg, ha csak magunk-ra tekintünk s nem az Istenre is, k i az egye-düli mérték, melyhez emez ítéletet kell szabni. S mivel körülöttünk s bennünk mindent betölt az ocsmányság, azért am i kevésbé rút, mindaddig igen tiszta gyanánt mosolyog ránk, míg elménket az emberi tisztátalanság

határai közt tartjuk...A KERESZTYÉNVALLÁS RENDSZERE1:1:1—2Szükséges azonban az előbb tárgyalt dol-

gokat emlékezetünkbe idézni, minthogy Isten törvénye által írta elénk, hogy mik a köteles-

ségeink, amelyek ellen, hacsak részben vé-tünk is, az örök halál rettenetes büntetése nehezedik reánk. Továbbá mivel a törvényt megtartani úgy, amint azt ő kívánja, nem-csak nehéz, hanem erőnket és minden tehet-

ségünket egyenesen túlhaladja: hacsak ön-magunkat tekintjük s meggondoljuk, hogy mire vagyunk érdemesek, sem mi jó remény-

séggel sem lehetünk, hanem Istentől elvetet-tek, az örök veszedelembe jutunk. Kifejtettük




A Heidelbergi Káté 157

harmadszor azt is, hogy csak egy módja van a szabadulásnak, mellyel e borzasztó veszede-lemből kimenekülhetünk, s ez az eljövetele

Krisztusnak, a Megváltónak, akinek keze által akart a mennyé Atya, az ő mérhetetlen jósága és kegyessége folytán rajtunk könyörülve, segít-

ségünkre jönni, ha ugyanezt a könyörületessé get szilárd hittel fogadjuk, és abban tántorítha-tatlan reménységgel megnyugszunk.A KERESZTYÉNVALLÁSRENDSZERE3:2:1

Ezért, amikor a látható jegyeket látjuk, meg kell fontolnunk, hogy mit jelképez, és ki

által adatott nekünk. A kenyér azért adatott nekünk, hogy előttünk a jézus Krisztus testét jelképezze, azzal a paranccsal, hogy együk; adta pedig Isten, aki szilárd és változatlan igazság. Ha Isten nem csalhat és nem hazud-hat, ebből következik, hogy mindazt, amit

jelez, teljesíti Szükséges tehát, hogy az úrva-csorában valóban Krisztus vérét vegyük, mivel az Úr ott mind a kettővel való közössé-

günket jelképezi. Mert ha másként állna a dolog, mit jelentene az a kifejezés, hogy mi a kenyeret annak jeléül esszük s a bort annak

jeléül isszuk, hogy teste ételünk és vére ita-lunk, ha pusztán kenyeret és bort adna, s a lelki vakságot meghagyná. Nem hamis ismertető jegyek alatt rendeltetett volm é a

szent titok?

E közben meg kell elégednünk, hogy az egyházak között testvéri közösség van, és hogy mindnyájan megegyeznek abban, hogy amennyiben szükséges, összegyülekeznek Isten parancsa szerint. Egy szíwel lélekkel valljuk hát, hogy a sákramentumot hittel vesszük el az Úr parancsa szerint, valóban részesévé leszünk a Jézus Krisztus teste és

vére igazi állagának. Hogy ez mint történik, azt az egyik ember jobban levezetheti és vilá- gosabban megmagyarázhatja, m inta másik. Hogy a testi képzelődéseket kizárhassuk, ar-ra van szükségünk egy részről, hogy szívün-ket a magasságba emeljük, nem gondolván, hogy az Urunk Jézus egészen addig lebocsát-

kozott volna, hogy romlandó elemekbe zárják őt. Másrészt, hogy a szent titok hatását meg ne szüntessük, azt kell gondolnunk, hogyan-nak hatása Isten titkos és csodás erejéből származik, és hogy ennek a részesülésnek kö-teléke Isten lelke, ez lévén az ok, amiért az lel-k i részesedésnek neveztetik.R övid értekezés az úrvacsoráról 16,60

A Heidelbergi Káté (1563)

1559 ben Pfalzban trónra lépett ül. Fri-gyes választófejedelem. 0 a református hi-tet igyekezett előmozdítani, és ennek ér-dekében gyülekezeti és iskolai használatraalkalmas kátét rendelt. Ezt néhány, a hei-delbergi egyetemen tanító teológus, de fő-ként Kaspar Olevianus és Zacharias Ursinus írta meg. A szövegét a következő év- ben a heidelbergi zsinat jóváhagyta ésmegjelentette. Még ebben az évben meg-

jelent latin és egyéb fordításban. Ezutánszéles körben elteqedt, és mind a mai na-

pig számos protestáns egyház használja.Mondták róla, hogy nagyszerűen egyesíti*Luther bensőségességét, *Melanchtonfelebaráti szere tetét és *Kálvin tü zét

1. Mi néked életedben és halálodban egyet-

lenegy vigasztalásod?Az,hogy testestől lelkestől, mind életem-

ben, mind halálomban, mm a magamé, ha-nem az én hűséges Megváltómnak, Jézus

Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az 0 drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden ha-talmából megszabadított... Szentlelke által is

engem az örök élet felől biztosít, és szív sze-rint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.

21. Mi az igaz hit? Nemcsak az a bizonyos megismerés,

melynél fogva igaznak tartom mindazt, am it Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett, hanem



egyszersmind az a szívbeli bizodalom is, me-lyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, ha-nem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelmé-ből, egyedül Krisztus érdeméért.

56. Mit hiszel a bűnök bocsánatáról? Hiszem, hogy Isten a Krisztus elégtételé-

ért minden bűnömről és bűnös természetem-ről, amellyel teljes életemben harcolnom kell,

soha többé meg nem emlékezik, hanem Krisztusnak igazságát (igaz voltát) kegyel-

méből nékem ajándékozza, hogy soha ítéletre ne jussak.76. Mit jelent Krisztus megfeszített testét

enni és kiontott vérét inni? Nem csupán azt jelenti, hogy Krisztus

szenvedését és halálát hívő lélekkel elfogad- ju k és ezáltal bűnbocsánatot és örök életet nyerünk, hanem ezenkívül azt is, hogy a

Krisztusban és mibennünk egyaránt lakozó Szentlélek által egyre jobban egyesülünk az Ő drágalátos testével úgy, hogy m i ámbár Ő a mennyekben van, mi pedig a földön vagyunk

az 0 testéből való test és az 0 csontjából való csont vagyunk, s miként testünk tagjait egy lélek, úgy minket is egyugyanazon Szent-lélek éltet az örök életre és kormányoz.

78. Valósággal Krisztus testévé és vérévé

válik hát a kenyér és a bor? Nem; amint a keresztségben sem válto-

zik át a víz Krisztus vérévé, sem maga el nem mossa a bűnt, hanem ezeknek pusztán isteni

jegye és záloga, ugyanúgy az úrvacsorában sem válik a kenyér magává a Krisztus testé-vé, ámbár a sákramentumi kifejezésmód

szerint a Krisztus testének nevezzük.

79. Miért nevezi hát Krisztus a kenyeret az 0 testének és a poharat az 0 vérének vagy az Ő vére által való új szövetségnek, Pál apostol

pedig ugyanazt a Jézus Krisztus testével és vérével való közösségnek?

Nagy oka van annak, hogy Krisztus így beszél: nemcsak arra akar ezáltal tanítani

158

bennünket, hogy am int a kenyér és a bor táp-lálja földi életünket, ugyanúgy az Ó megfe- szített teste és kiontott vére valóságos étele és itala a lelkűnknek az örök életre; hanem, mi több, e látható jeggyel és záloggal bizonyosak-ká akar tenni minket afelől, hogy mi a Szent-lélek munkája által olyan bizonyosan része-

seivé válunk az 0 valóságos testének és vé-rének, amilyen bizonyos az, hogy a szent je -

gyeket az ő emlékezetére^ testi szánkba vesz szük; továbbá, hogy az 0 szenvedése és enge-delmessége olyan bizonyosan a mienk, mint-

ha mi magunk szenvedtünk volna, és tettünk volna eleget a bűnért.

Jákob Arminius

A predestinációt illető kétségek

Jákob Hermandszoon (később vette föl a la-tin Arminius nevet) 1560 előtt született ahollandiai Oudewaterban. A korán árvaság-ra jutott ifjú egyebek mellett a leideni és agenfi egyetemen tanult. Genfben TeodoreBéza, *Kálvin utódja volt a tanára, akitőlmeleghangú ajánló levelet kapott távoztakor. 1587 ben tért vissza Amsterdamba,és ott a következő évben megválasztottáklelkipásztornak. 1589 ben megbízták, hogy

vegye védelmébe a predestináció kálvinistatanítását Dirk Coomhert támadásaivalszemben. Ám az érvek megfontolása utánCoomhert álláspontját tette magáévá, bárerről óvatosan hallgatott. Az 1590 es évekelején a Római levélről tartott előadásokat,és ezekben megkérdőjelezte a Róma 7 és 9kálvinista értelmezését. Ez azután heves

vitákhoz vezetett, melyek során kétségbevonták ortodoxiáját. A gyanúsítgatások nemszűntek egészen haláláig. 1602 ben kitört a

pestis, és ő minden kockázat ellenére szor-galmasan szolgálta nyáját. Leidenben szá-mos professzor meghalt, és az egyik meg-üresedett helyre Arminiust jelölték. A




Arminius 159

vezető leideni teológiai professzor és szigo-rú kálvinista, Francis Gomarus hevesenellenezte Arminius kinevezését. VégülArminiust fölmentették az ellene felhozott

vádak alól, és 1603 ban elfoglalhatta ka-tedráját. Ebbe azonban Gomarus nem nyu-godott bele, és a vita Arminius haláláig,1609 ig folytatódott.

Arminius tartózkodott véleménye nyíltkifejtésétől, valószínűleg a következmé-nyektől való félelmében. Műveinek többsé-ge nem is jelent meg életében. A predestinációról kialakított álláspontját azonban világo-san előadta Declaratio Sententiae (Az érzé-sek nyilatkozata) című munkájában (1608).Eszerint Isten négy „rendelkezést” hozott.

Először elrendelte Jézus Krisztust mintközvetítőt, hogy elnyerje a megváltást azember számára. Másodszor elrendelte amegtérők és a Jézus Krisztusban hívőkelfogadását és megváltását, illetve a hitet-

lenek elítélését. Harmadszor gondoskodotta megtéréshez és a hithez szükséges esz-közökről. Negyedszer bizonyos embereketelrendelt az üdvösségre, azokat, akiknekhitét és végsőkig való kitartását előre látta.Ily módon Arminius elutasította a feltételnélküli kiválasztás ágostoni kálvini eszm é-

jé t, vagyis azt, hogy az üdvösségre való

kiválasztásban Isten nincs tekintettel azemberek semmilyen előrelátható érde-mére. Ebből azonban nem következettArminius számára az ember természetesképességeinek a felértékelése.

Elesett és bűnös állapotában az ember ön-magában vagy önmaga által nem képes való-

ságos jó t sem tenni, sem gondolni, sem pedig akarni. De szükséges, hogy Isten Krisztus-ban a Szentlélek által új életet adjon neki

gondolatában, érzéseiben vagy akaratában, hogy eljusson a valóban jó helyes megértésé-hez, értékeléséhez, megfontolásához, akará-

sához és cselekvéséhez.D eclaratio S ententiae

Következésképpen még az újjászületettkeresztyén ember sem gondolhat, akarhatvagy tehet semmi jót, nem állhat ellen sem-milyen gonosz kísértésnek Isten „óvó (elő-

zetes) és lelkesítő, követő és együttmunkál-kodó kegyelme nélkül”. Arminius különösgondot fordított az Isten kegyelmétől valóteljes függésünk hangsúlyozására. Az ágostoni állásponttól azonban egy életbevágóanfontos kérdésben eltért. Isten kegyelmétőlfüggünk, de ez a kegyelem úgy adatik megnekünk, hogy ki ki maga dönt annak elfoga-dásáról. Isten kegyelme üdvösségünketlehe-tővé, nem pedigelkerülhetetlenné teszi. Kö-vetkezésképpen az üdvösség tekintetében avégső választást az ember teszi. Az isteni ki-választás és eleve elrendelés nem Istenfelséges választásán, hanem a mi választá-sunk előzetes ismeretén alapul. Míg Ágos-ton és Kálvin szemében Istent mi végső so-ron azért választjuk, mert Ő választott min-

ket, addig Arminius ennek az ellenkezőjéttartotta igaznak. Ez a kérdés ma „arminiánusokra” és „kálvinistákra” osztja a hívőket.

A vita tehát Arminius halála után semhagyott alább, aki számos követőt hagyottmaga után, és 1610 ben negyvenhat arminiánus lelkész összegyűlt Gaudában és ki-adta öt pontot tartalmazó Remonstranciá

ját (tiltakozás):1. Isten úgy döntött, hogy mindazokatüdvözíti Jézus Krisztus által, akik a Szent-lélek kegyelméből hisznek benne és mind-végig kitartanak.

2. Kereszthalálával Jézus Krisztus min-denkinek elnyerte a bűnbocsánatot, de eb-

ből csak a hívők részesülnek.3. A bűnbeesett ember szabad akaratá-

ból nem gondolhat semmi valóban jót. Újjákell születnie Isten segítségével Krisztus-

ban a Szentlélek által, hogy valóságos jóttehessen.

4. Semmi jót nem tehetünk Isten előze-tes, ébresztő, követő és együttmunkálkodó



kegyelme nélkül. De Isten kegyelme nemellenállhatatlan.

5. Az igaz hívők a kegyelem segítségévelmindvégig kitarthatnak és üdvösségre jut-

hatnak. De hogy nemtörődömség vagy ké-nyelm esség folytán elveszíthető e a kegye-lem, az bizonytalannak tűnik. (Arminius etekintetben agnosztikus volt. Az arminiánusok többsége azt állítja, hogy a kegyelembőlki lehet esni, az üdvösséget el lehet veszí-teni, mivel ez jobban megfelel annak a kí-vánalomnak, hogy az ember kapja meg a

végső döntést saját üdvössége tekintében).A Remonstranciá TÓ\ az arminiánusokatremonstránsoknak nevezték. A heves vitátvégül a *dordrechti zsinat zárta le úgy,hogy megválaszolta mind az öt kérdést.

A dordrechti zsinat (1618-19)

Az *Arminius tanítása körül kirobbant vitaidővel összekapcsolódott a hollandiai poli-tikai csoportosulások küzdelmeivel is. Ahelyzet már már polgárháborúval fenyege-tet t. Hosszas csatározások után a kontraremonstránsok győzedelmeskedtek, és zsi-natot hívtak össze 1618 ban Dordrechtbe,melyen nem csupán hollandok, hanem an-

golok, német református fejedelemségek,svájci kantonok és a genfiek (ekkor mégönálló városállam) is képviseltették magu-kat. A francia református egyház a királytilalma miatt nem küldhette el képviselőit,de utólag elfogadta a zsinat határozatait.

A zsinat egyhangúlag elutasította a Re monstranciá t és válaszul határozatot foga-dott el. A Remonstrancia öt pontját a zsinatihatározat ö t fejezetben tárgyalja, a harmadikés a negyedik fejezetet összevonták, m ert aharmadik pontot ortodoxnak találták. A ha-tározatot minden zsinati tag aláírta.

A kiválasztás Isten változhatatlan szándé-ka, mely által a világ teremtése előtt 0 tisztán

160

kegyelemből, akaratának felséges jókedve sze-rint az egész emberi nemzetből (mely eredeti becsületes állapotából önnön hibájából bűnbe és romlásba esett) kiválasztott bizonyos szá-

mú személyeket a Krisztusban való üdvös- ségre. Krisztust nevezte ki az örökkévalóság kezdetén a kiválasztottak közbenjárójául és

fejéül, az üdvösség fundamentumául.1. K ánon (7)

Isten felséges tanácsvégzése, legkegyelme- sebb akarata és szándéka az volt, hogy egyetlen Fia legdrágább halálának éltető és

megváltó hatóereje a kiválasztottakra terjed- jen ki, hogy azokat felruházza a megigazító hit ajándékával és ezáltal csalhatatlanul üdvösségre juttassa. Vagyis Isim akarata volt, hogy Krisztus a kereszt vére által... csak azokat üdvözítse hathatósan... mindazokat és csak azokat, akik az örökkévalóság kezde-tén az üdvösségre kiválasztattak.2. K ánon (8)

Minden ember bűnben fogan és természet-től fogva a harag gyermekének születik, kép-telen megóvni a jót, gonoszra hajlik, a bűn-ben meghalt és abban raboskodik. A Szent-lélek újjáteremtő kegyelme nélkül m m tud és nem akar megtérni Istenhez, természete bű-nös állapotán javítani vagy a megjavulásra hajlandóságot mutatni.

3-4. K ánon (3) Midőn Isten jókedvét teljesíti a kiválasztot-takban vagy igaz megtérést visz bennük végbe, nemcsak azt okozza, hogy az Ige külsőleg hir dettessék nekik és a Szentlélek által hatalma- san megvilágíttassék az elméjük... Ugyanezen újjáteremtő Lélek hatóereje által az ember szí-vének legbensőbb rejtekeibe is behatok meg-nyitja a zárt és megpuhítja a kemény szívet; körülmetéli a körülmetéletlent, és új tulajdon- ságokkal tölti meg az akaratot, melyet, bár ko-rábban habit volt, megelevenít; annak gonosz- ságát, engedetlenségét és hajlíthatatbnságát jóvá engedelmessé és hajlékonnyá teszi; meg-indítja és megerősíti azt, hogy m in t jó fa, a jó




A dordrechti zsinat, Jonathan Edwards 161

cselekedetek gyümölcseit teremje.3-4. K ánon (11)

A bűn maradéka, illetőleg a bűn és a világ kísértése okán a megtértek nem tarthatná-

nak ki a kegyelem állapotában, ha saját ere- jükre kellene hagyatkozniuk. De Isten hűsé- ges, és miután kegyelmet adott nekik, irgal masan megtartja őket abban egészen végig. 5. K ánon (3)

A fenti idézetek érin tett pontjait későbba „kálvinizmus öt pontjának” nevezték el,és az emlékezeterősítő TULIP(án) betűszó

segítségével foglalták össze.T = T eljes bűnösség .

E nem túl szerencsés kifejezés azt a be-nyomást kelti, hogy az emberek a lehetőlegbűnösebbek. Túl azon, hogy ez nyilván-valóan nem igaz, a dordrechti zsinat kifeje-zetten elutasítja ezt a tanítást. A „teljes bű-nösség” kifejezést úgy kell érteni, hogy azembert mindenestül befolyásolja a bűn-

beesés, és Isten kegyelme nélkül egyetlenmozdulatot sem tehet Isten felé.

U = az Ú r feltétel nélküli választása .

Azért választjuk Istent, mert ő előszörkiválasztott minket. Ez a legfőbb különb-ség arminiánusok és kálvinisták között.

L = L imitált kiengesztelés .

Noha Jézus Krisztus halála bőségesen jó-

vátette minden ember minden bűnét, deKrisztus feláldozásával Isten nem csupánminden ember megváltását kívántalehetővé tenni, hanem csak a kiválasztottakat akartavalóságosan és csalhatatlanul megváltani. E*John Owen által is kifejtett tanítás valójá-

ban idegen magától * Kálvintól, és sohanem nyert általános jóváhagyást kálvinistakörökben. Egyes reformátusokon kívülegyetlen teológiai iskola sem fogadta el.

I = Az irgalom ellenállhatatlan .

Isten irgalma kegyelme úgy hat az emberre, hogy azt bizonyosan válaszadásrakényszerítse. E kegyelem nem számoljafel az akaratot, hanem a kívánatos válaszra

készteti az embert. A bűnös számára ellen-állhatatlan ez a kegyelem, ahogyan egy ifjúszemében ellenállhatatlannak látszanakegy leány bájai.

P = ASZENTEK PERSZEVERENCIÁJA (KITAR-TÁSA).

Az igazán megtértek bizonyosan üdvözülnek nem életmódjuktól függetlenül,hanem azért, m ert Isten megóvja őket a tő-le való végső elfordulástól.

Jonathan Edwards Az ébredés filozófusa

Jonathan Edwards 1703 ban született aConnecticut állambeli East Windsorban.1716 ban kezdte tanulmányait a Yale egye-temen, melynek később tanára is lett. Bárkora ifjúságától fogva vallásos ember volt,az 1720 as évek elején egy megtérésél-mény folytán még mélyebben megértetteIsten felségét és kegyelmét. 1727 ben amassachusettsi Northampton kongregacionalista gyülekezet megválasztotta lelké-szének, nagyapja, Solomon Stoddard utód-

jaként. Edwards és a gyülekezet kapcsolataazonban nem alakult fényesen. Az ifjú lel-kész szigorítani akart a gyülekezeti tagság

követelményein, melyeken éppen nagyapjaenyhített, és végül 1750 ben elbocsátották.A következő évben Stockbridge be ment,hogy missziói munkát végezzen az indiá-nok között. Ebben az időszakban írta leg-fontosabb műveit. 1757 ben meghívástkapott, hogy foglalja el a College of NewJersey (ma a princetoni egyetem) elnökiszékét, némi vonakodás után ezt elfogadta.1758 ban, nem sokkal megérkezése után,

beoltották himlő ellen, de a mellékhatásokkövetkeztében hamarosan meghalt.

Jonathan Edwards támogatta és bírálta iskora ébredési mozgalmait. ASinners in the

Hands o f an Angry God (Bűnösök a haragvó



Isten kezében) című nevezetes prédikáció- ja maga is ébredési hullámot váltott ki.

Isten úgy tart téged a pokol gödre fölött, miként másvalaki pókot vagy egyéb alantas bogarat lógat a gyertya lángja felett, megvet téged és rettentő haragra gerjedt. Irántad va-ló haragja éget, akár a tűz; Isten olyannak lát téged, mint aki nem érdemel mást, csak hogy a tűzre vessen; látása tisztább, semhogy elviselje látványodat; ezerszerte utálatosabb vagy szemében, mint a legundorítóbb mérges kígyó a miénkben. Összehasonlíthatatlanul

többször megsértetted őt, m in t a legcsökönyö- sebb lázadó a fejedelmét, mégis csupán az ő keze tart vissza attól, hogy bármely pillanat-ban a tűzbe zuhanj.

1737 ben írta az A Faithful Narrative (Hív beszámoló) című munkáját, melybenegy korábbi ébredés hatásait mutatta be.Idővel azonban feltűnt neki, hogy az ébre-dés során nem minden megtérés bizonyultvalóságosnak, némelyek akik megtérés-ről tettek bizonyságot visszaestek koráb- bi istentelen életmódjukba. Ez a felisme-rés vezette 1746 ban a valóságos kegyes-séget taglaló Religious Affections (Vallásosérzelmek) című mű megírásához. Az ébre-dés racionalista ellenzőivel szemben azt ál-lította, hogy az igaz vallásosság nem az ér-

telem, hanem az érzelmek (a szív, az aka-rat) dolga. Az ébredési mozgalom kritikátlan támogatóival szemben pedig arra vilá-gított rá, hogy nem minden vallásos érzés bizonyítja Isten kegyelmét. Ezek tűnhet-nek buzgónak, az életmód külső megválto-zására ösztökélhetnek, Isten előtti önbizal-mat gerjeszthetnek és megható bizonyságtételeket szülhetnek, a szív valóságos meg-változása nélkül. Edwards könyve nagyontanulságosnak tűnik, ha a modern „kariz-matikus mozgalom” által felvetett kérdé-seket vizsgáljuk. Edwards szíwel lélekkeltámogatja az átélt és átérzett „szívbéli val-

162

lásosságot”, de óv a felületes érzelgősségfélrevezetéseitől és veszedelmeitől.

Amiképpen a világi dolgokban a világi ér- zelmek indítják az embereket cselekvésre, ak-képpen a vallás dolgaiban a nagyon is vallá- sos érzelmek hajtják őket. Akinek csak dog-matikai tudása és okoskodásai vannak, de érzelmei nincsenek, az nem a vallás dolgai-val foglalatoskodik. Valójában mi sem nyil-vánvalóbb annál, hogy a vallás dolgai nem ragadják meg jobban az emberek lelkét, m int amennyire hatnak érzéseikre... Bátorkodom

állítani, hogy annak az embernek az elméjé-ben vagy viselkedésében semmilyen változást nem hozott bármilyen általa olvasott, látott vagy hallott vallásos természetű dolog, aki-nek az érzései nem indultak meg... Egyszó-val semmi jelentőségteljes dolgot nem idéztek elő a vallás dolgai annak szívében vagy életé-ben, akinek e dolgok nem hatottak a szívére. R eligious A ffections 1:2

Jonathan Edwards eltökélt ellenfele voltaz *arminianizmusnak. Élete végén írta aThe Christian Doctrine of Original Sin

Defended et (Az eredendő bűn keresztyéntanításának védelme). Legismertebb mű-vében, az 1754 ben kiadott Freedom of the Will htn (Az akarat szabadsága) bizonyoskorlátok között elismeri az akarat szabad-

ságát, szabadon cselekszünk döntésünkszerint. Döntésünk legfőbb indítéka, amel-lyel naponta szembesülünk: a bűnös embererkölcsileg tehetetlen, nem a jóra való ké - pesség, hanem annak akarása vagy vágyahiányzik belőle. Edwardsot e könyve miattmondták már a legnagyobb amerikai filozó-fusnak is. Nevéhez fűződik az Új Anglia iteológiai iskola megalapítása, e mozgalomegyik jeles képviselője volt a fia, ifj.Jonathan Edwards (1745 1801). Ebből nőttki később a New Haven i teológiai iskola,melynek legismertebb tagja * CharlesFinney.




A Schleitheimi Hitvallás 163

Az anabaptisták A Schleitheimi Hitvallás (1527)

A reformátorok a hatalommal együttmű-ködve kívánták bevezetni eszméiket, tehátmegújították az egyház tanítását, de szá-mos dolgot változatlanul hagytak. Minde-nekelőtt osztoztak a középkori katoliciz-mussal a keresztyén állam eszményén,mely szerint a keresztség révén minden ál-

lampolgár tagja az egységes hitvallássalrendelkező egyetlen egyháznak, amiből el-kerülhetetlenül következett az eltérő véleményűek kényszerítése. Ezt az eszménytkétségbe vonták azok, akik a protestánsreformációt nem tartották elég radikális-nak ezek voltak az anabaptisták. A ké teszmény nyílt ütközésére először Zürich-

ben került sor. A reformáció kezdetén*Zwingli még vállvetve harcolt egy radiká-lis csoporttal, Conrad Grebellel, FélixManz cal és másokkal. 1523 ban azonbanaz államegyház és a csecsemőkeresztségkérdése megosztotta őket. Úgy tűnik, hogyegy darabig maga Zwingli is ellenezte acsecsemőkeresztséget, de visszakozott,amikor belátta szükségességét az állam-egyház fenntartása érdekében. A radikáli-sok mind határozottabban utasították el acsecsemőkeresztséget, majd 1525 ben,miután nyilvános vitán vettek résztZwinglivel, elkezdtek újrakeresztelni. Avárosi tanács válaszul száműzte mindazo-kat, akik újrakeresztelkedtek, és a követ-kező évben halálbüntetéssel sújtotta az új

rakeresztelőket. 1527 januárjában FélixManz ot halálra ítélték és vízbe fojtották.A csecsemőkeresztség körül lángolt föl

a vita, de számos más alapvető kérdés istáplálta azt. Az anabaptisták elutasítottákaz államegyházat, a kényszerű tagságot.Szemükben a keresztyén hit csakis szabad

és önkéntes választás dolga, arra kénysze-ríteni nem lehet. Az egyházat az elkötele-zett tanítványok önkéntes társulása alkot-

ja. A reformátorok felismerték, hogy nemminden állampolgár igaz keresztyén, de akiválasztottakat az államegyházon belüli,soha föl nem ismerhető csoportnak látták.Ezt az anabaptisták nem fogadták el. Sze-rintük az egyház csak az igaz hívőkből, az

elkötelezett tanítványokból állhat. Az igazegyházat nem a mindent felölelő államegy-házon belüli ismeretlen számú kiválasztot-tak alkotják, hanem a világtól (és így az ál-lamegyháztól) elkülönülő tanítványok lát-ható csoportja jelenti. Az egyház tisztasá-gát a meg nem térő bűnösök kizárásávalkell fenntartani. Az egyház minden egyestagjának elkötelezett keresztyénnek kelllennie, és tevékeny részt kell vállalnia a hitterjesztésében. A XVI. század elutasítottaaz anabaptista egyházeszményt. A modernnyugati társadalomban azonban a szekula-rizáció és a névleges keresztyének szám-

beli csökkenése élesebben elhatárolta azelkötelezett keresztyéneket és a nem ke-resztyéneket. Ma, a körülmények hatása

alatt, csaknem minden egyház arra kény-szerül, hogy az anabaptista egyházfelfogásnémely elemét átvegye.

A korai anabaptista vezetőknek nemadatott alkalom az írásra. Többségük né-hány évnyi menekülés után erőszakos ha-lál áldozata lett. A korai anabaptizmus leg-fontosabb és legtekintélyesebb elvi nyilat-

kozata aSchleitheimi Hitvallás.

1527 feb-ruárjában számos vezető anabaptista gyűltössze a Schaffhausen mellett lévő Schleitheimben, és hét hittételt fogalmazott meg.A szerzők között valószínűleg MichaelSattler vitte a vezető szerepet. Az egykoriapát járt Zürichben és Strassburgban (itt



*Bucerral és Capitóval is találkozott). 1527májusában a katolikus egyházi hatóságokelfogták, és a Tübingen melletti Rotten burgban megégették. Feleségét néhánynap múlva vízbe fojtották.

A hét hittétel nem alkot átfogó hitelvinyilatkozatot, hanem inkább összefoglalja areformátorok és az anabaptisták közöttikülönbségeket, illetve azokat a kérdése-ket, amelyekről az anabaptisták egymásközt sem jutottak egyezségre.

1. A keresztség nem a gyerekekre, ha-

nem azon felnőttekre vonatkozik, akik tu-datosan eldöntötték, hogy keresztyéneklesznek.

A keresztséget azoknak kell kiszolgáltatni, akik megismerték a megtérést és életük meg-változtatását, akik valóban hiszik, hogy bű-neiket Krisztus elvette, akik a Jézus Krisztus

feltámadásában járnak, akik a halálban ve-

le együtt akarnak eltemettetni, hogy vele együtt támadhassanak fel, akik mindezek tu-datában kérik és követelik tőlünk a kereszt-

séget. Ez tehát kizár minden csecsemőke resztséget, a pápa legnagyobb és legfőbb gya-lázatát. Ennek alapjait fektették le, és erről tesznek bizonyságot az apostolok (Mt 28; Mk 16;ApCsel2;8; 16; 19).1. H itcikk

2. A megkeresztelt hívek, akik bűnbeesnek, és a megrovást elutasítják, kizárat-nak a közösségből.

3. A kenyér megtörése közös étkezést jelent, Jézus Krisztus emlékezetére, csakmegkeresztelt tanítványok vehetnek részt benne.

4. A híveknek el kell különülniök a go-

nosz világtól, amely magában foglalja a ró-mai katolikus és a protestáns államegyhá-zakat, illetve a katonai szolgálatot. A lel-készeket a köztiszteletben álló emberekközül kell kiválasztani. Ők nyájuk támo-gatását élvezik.

164

5. A [hatóság] kardját Isten rendelte ar-ra, hogy a világi hivatalnokok alkalmazzáka gonosztevők ellen. Az egyházban egyet-len fegyver használható: a kiközösítés. Jé-zus Krisztus megtiltotta az erőszak alkal-mazását, és ezért keresztyén ember nemvállalhat világi hivatalt.

6. A keresztyén ember nem esküdhet.


Menno Simons

Az anabaptista vezér

Menno Simons 1496/97 ben született azészak németalföldi Frieslandban. 1524 ben pappá szentelték, de hamarosan kételkednikezdett az átlényegülés tanában. Ekkorfordult (először) a Bibliához, és arra a kö-vetkeztetésre jutott, hogy a katolikus ta-nítás hamis, de nem hagyta el állását.Később hallott egy közelben vértanúságotszenvedett anabaptistáról. „Igen különös-nek tetszett szememben, amikor a másod-szori keresztelésről hallottam. Ekkor szor-galmasan vizsgálni kezdtem a Szentírást,és azt alaposan megfontoltam, de csecsemőkeresztségről szóló beszámolót seholnem találtam.” Ekkor a korai egyház-atyákat és a reformátorokat kezdte tanulmá nyozni, de semelyiknél nem találtameg a csecsemőkeresztség következetesszentírási védelmét. Arra a következtetés-re jutott, hogy a „csecsemőkeresztségtekintetében megcsaltak bennünket” denem tett ellene semmit. Ekkor még nemkerült kapcsolatba az anabaptistákkal.

1534 ben Münstert elfoglalták a harcos,

forradalmi anabaptisták. A várost a Jele-nések könyvében megjövendölt Új Je-ruzsálemmel azonosították. Bevezették atöbbnejűséget, az Ószövetségre alapozva.Erre a katolikusok és a protestánsok egye-sült seregei ostrom alá vették a várost, és



Menno Simons 165

hamarosan el is foglalták. Hatalmas vér-fürdőt rendeztek. A münsteri eset hosszúidőre hiteltelenítette az anabaptizmust.Ugyanakkor véget vetett a forradalmianabaptizmusnak. Ettől kezdve a pacifistaés az evangéliumi anabaptizmus vált ural-kodóvá, bár megörökölte Münster kéteshírnevét.

Menno tisztában volt Münster követ-kezményeivel, a szétszórt és vezető nélkü-li anabaptista testvérek üldözésével. Kellő-képpen furdalta a lelkiismeret, hogy ál-szent módon külsőleg alkalmazkodik Ró-mához. Ekkor elkezdett hite szerint prédi-kálni, majd 1536 ban elhagyta otthonát, ésanabaptista vándorprédikátor lett. Tizen-nyolc éven át megszakítás nélkül utazott:sehol nem lett volna biztonságban. 1554

ben azonban egy együttérző holsteininémet nemes birtokán letelepedhetett. Itt

nyugalomban megírhatta és kiadhattaműveit, majd 1561 ben meghalt.Menno lett a németalföldi és az észak-

nyugat németországi anabaptisták vezére.Kis, önálló, saját vezetésű gyülekezeteketszervezett. Követőit mennonitáknak hív-ták. A mozgalom a (viszonylag) türelmesHollandiában megerősödött. Később a többianabaptista csoportot is mennonitánaknevezték el. Katalin cámő meghívásáraOroszországba is eljutottak. Az ottani főként az 1873 és 1882 közötti, illetve az1923 és 1930 közötti üldözések elől sokukEszak Amerikába vándorolt. Ma csaknem700000 mennonita él világszerte, a felük azEgyesült Államokban és Kanadában.

Menno a *Schleitheimi Hitvallás evan-

géliumi álláspontjához ragaszkodott. El-utasította a forradalmi anabaptisták felfo-gását, és az erőszakmentességet hirdette,miként a legtöbb mai mennonita. Ugyan-csak ellenezte a „spiritualista” anabaptis-tákat, akik a „belső világosság” adta ma-gán kinyilatkoztatásokra hagyatkoztak.

Menno kizárólag a Bibliára igyekezett alapozni tanítását. Miként a reformátorok, ő isa Bibliát tartotta minden tanítás egyedüliés végső mértékének, de nem követte areformátorokat a korai egyházatyák írásai-nak tiszteletében (habár ezeket ők is aSzentíráshoz mérték).

Menno annak veszélyét példázza, ami-kor a Bibliát a hagyomány figyelembevéte-le nélkül értelmezzük. Például azt állította,hogy Jézus Krisztus „nem Máriáfó/ válttestté (született), hanem Mári Ában”. Más-ként szólva ugyan Krisztus valóságos em-

ber voltát elismerte, de nem fogadta el,hogy Máriától nyerte volna emberségét,aki csupán „hordozó anyja” volt. Ezt az ál-láspontot már a II. században eretnekség-nek ítélték, és így Menno csupán igazolta aszólást, hogy aki nem ismeri a múltat, azelőbb utóbb megismétli. (Az igazsághoz az

is hozzátartozik, hogy az anabaptista veze-tőket üldözték, és nemigen jutott idejük el-mélyült tanulmányok folytatására.) A men-nonita gyülekezetek ezen a ponton nemkövették tanítójukat.

Menno Simons azon kevés anabaptistavezető közé tartozott, aki hosszabb (hu-szonöt éves) szolgálatot megért, bősége-sen írt (összes műve kb. 1000 oldalra rúg),és szervezett mozgalmat hagyott magaután. Ma a mennoniták sokban hasonlíta-nak a baptistákhoz, de sajátos hangsúlytfektetnek a tanítványi szerep radikális fel-fogására és az erőszakmenetességre.

A Szentírás sehol nem írja elő a csecse mőkeresztséget és sehol nem számol be arról, hogy az apostolok így cselekedtek volna, ezért

józanul megfontolva a gyermekkeresztséget emberi találmánynak és gondolatnak, a krisztusi rendelkezések megrontásának vall-

juk, sokszoros utálatosságnak, mely a szent helyen áll, ahol nem szabadna állnia.DAT FUNDAMENT DES CHR1STELYCKEN LEERS(A keresztyén tanítás alapja) 1:E



Jó testvéreim, mivelhogy Pál tanítása sze-rint [Tit 3,5] a keresztség megújító fürdő, ezért abban senki nem fürödhetik meg Isten kedve és akarata szerint, hacsak Isten Igé-

jében meg nem újul. Mivel nem azért szüle-tünk újjá, mert megkeresztelkedtünk mi-ként a megkeresztelt gyermekekről tartják , hanem azért, mert hit által megújultunk az

Isten igéjében. Mert a megújulás nem a keresztségből

lesz, hanem a megújulásból lesz a keresztség. Ezt pedig senki nem cáfolhatja a Szentírás

alapján. Szégyenkezzék hát Pálnak ezen passzusa előtt minden, még oly tanult ember, aki gyalázatos módon elhiteti az egyszerű emberekkel, hogy a gyermek a keresztségben

166

újjászületik.Szeretett olvasó, az ilyen tanítás nem más,

mint csalás és félrevezetés. Mert ha a gyer-mekek újjászületnének, akkor egész életük-ben az alázatról, hosszútűrésről, kegyelem-ről, tiszta és szűzi szeretetről, igaz hitről, bizonyságos tudásról, biztos reménységről,

Istennek való engedelmességről, lelki öröm-ről, belső békességről és teljes jóságról tanúskodnának - mert ezeket a gyümölc-

söket termi az új, mennyei születés. De hogy milyen gyümölcsök teremnek a gyerekekben,

azt minden olvasó megítélheti a maga tapasztalatából.VERCLAR1NGHE DES CHR1STELYCHEN DOOPSELS(A keresztséből) 3




Tyndale 167

A brit reformációWilliam Tyndale

Az angol Biblia atyja

William Tyndale az 1490 es évek végénszületett Wales határán. (Mordban, majdCambridge ben tanult. Egy birtokon házitanítóskodva döbbent rá a vidéki papságműveletlenségére. Egyszer állítólag aztmondta egy klerikusnak, hogy „ha Isten

megtart életemben, nem sok év múlvaelérem, hogy az eke szarvát fogó legény jobban ismerje az Szentírást, mint magad”,amivel *Erasmusnak a görög Újtestamen-tumhoz írt eló'szavát idézte. Hátralévő' éle-té t Tyndale ennek a feladatnak szentelte.

Tyndale azt a célt tűzte maga elé, hogy pontos fordítást készítsen az eredeti héberés görög szövegből. Angliában azonbannemigen lehetett biztonságosan Bibliátfordítani egyebek mellett maga MorusTamás követelte Tyndale megégetését for-dítói tevékenységéért, úgyhogy 1524 ben Németországba távozott. 1525 elejére azÚjszövetség fordítását már nyomdakész ál-lapotba hozta. Kölnben hozzá is fogtak anyomtatáshoz, de a hatóságok tudomást

szereztek róla, és a nyomdát kifosztották.Tyndale nek sikerült egérutat nyernie, ésnéhány ívet megmentenie. Wormsban1526 ban elkészült az első teljes angol Új-testamentum. Ezt Tyndale többször is át-dolgozta. 1530 ban Antwerpenben letelepedett, és itt adta ki a Pentateukhoszt (Mó-zes öt könyvét).

Tyndale Újtestamentum fordítását sike-rült becsempészni Angliába. 1526 végénazonban ünnepélyesen elégették néhány példányát a Szent Pál székesegyház előtt.A következő évben Warham canterbury iérsek számos példányát felvásárolta, ami-vel hatékonyan hozzájárult az új kiadás

költségeihez! Tyndale óriási hatást gyako-rolt fordításával, és méltán nyerte el „azangol Biblia atyja” melléknevet. E századigcsaknem minden angol Újtestamentum aző fordításának az átdolgozását jelentette.

Tyndale írt több önálló művet is, közülüka legismertebbek a Parable of Wicked Mam mon (Példázat a hamis Mammonról), melyben az egyedül hit által való megigazulásról

értekezik, sokat merítve Luthertől, gyakranőt idézve, és aThe Obedience ofa Christian Mán (A keresztyén ember engedelmessé-ge), amely arról szól, hogy az embernek en-gedelmeskednie kell az állami hatóságok-nak, ha Isten iránti hűsége nem sérül.

Tyndale az egész Ótestamentum lefordí-tását tervezte, 1535 ben azonban Antwer- penben egy honfitársa elárulta, mire leta r-tóztatták. A következő évben Brüsszelbenmegfojtották és megégették. Utolsó szavaiállítólag ezek voltak: „Uram, nyisd megAnglia királya szemét!” Hogy ez az imád-ság meghallgatásra talált e vagy sem, aztnem lehet tudni, de 1535 ben VIII. Henrikkirály *Cranmer bátorítására engedélyezteaz angol bibliafordítások kiadását. E kiadá-

sok jócskán felhasználták Tyndale munká- ját, és előkészítették a reformátori eszmékangliai elterjedését.

A hit tehát eleven és kitartó bizodalom Is-ten jóindulatában, mi által teljességgel oda-

szánjuk magunkat Istennek. Ez a bizodalom oly szilárdan áll szívünkben és oly erősen kö-tődik hozzá, hogy az ember soha nem is kétel kedhetik benne, mégha ezerszer kellene meg-halnia is. Ez a Szentlélek által a hit útján ké-

szített bizodalom az embert boldoggá, vágya kozóvá, vidámm á és igaz sztvűvé teszi Isten és minden teremtmény iránt.A P rologue upon th e E pistle of st . P aul to th e R omans (Előhang a Római levélhez)



Thomas Cranmer

Az istentisztelet nyelve

Thomas Cranmer 1489 ben Nottinghamshire ben született. A cambridge i Jézuskollégiumban tanult, majd 1511 ben ennektagja is lett. Az 1520 as évek elején néhányfiatal tudóstársával együtt rendszeresentalálkozott a cambridge i Fehér Ló fogadó-

ban, hogy megvitassák az *Erasmus általkiadott görög Újszövetséget.

Cranmert voltaképpen a „király baja”vitte a közéleti szereplés irányában. VIII.Henriknek kétségbeesetten hiányzott a fiúörökös, hiszen Katalin királyné egyetlentúlélő lánygyermeknek adott életet. A dol-got csak bonyolította, hogy Henrik azon azalapon kívánta házasságát semmisnek nyil-váníttatni, hogy Katalin Henrik korán el-hunyt bátyjának volt a felesége márpedig

ez ellentmondott a 3Mózes 20,21 nek , ésa törvénytelen házasságot Isten a fiú örö-kös hiányával bünteti. (A 3Mózes 20,21 va-lójában gyermektelenséget mond.) Azilyesmit rendszerint minden további nélkülmegoldották, de a pápát V Károly császárirányította, aki Katalin unokaöccse volt, ésígy ellenezte a semmissé nyilvánítást. 1529

ben Cranmer azzal a szellemes ötlettel álltelő, hogy a kérdésben kérjék ki az egyete-mek véleményét. Henrik elküldte Cran-mert, hogy járja be Európa egyetemeit.

A „reformációs parlament” (1529 1536)ebben az időben hozta meg az angol egyhá-zat Rómától elszakító törvényeit. Ennekcsúcsát az 1534 ben elfogadott A d of Sup- remacy (Fennhatósági törvény) jelentette,amely az uralkodót mondta ki „az angol egy-ház egyetlen legfelső vezetőjének a földön”.

1532 ben Henrik Canterbury érsekévétette a vonakodó Cranmert, aki igen alkal-masnak tűnt erre a tisztre két okból is:egyrészt őszintén hitt az uralkodó egyházfeletti hatalmában (nem egyszerűen takti-

168

kai megfontolásból), másrészt pedig foko-zatosan, a királyi akaratnak megfelelőgyorsasággal haladt a protestantizmus irá-

nyában. Amint később látni fogjuk, ez a hi-te végül élete legnagyobb válságába sodor-ta Cranmert.

Henrik uralkodásának utolsó éveibenCranmer jelentős sikereket ért él: példáulkiadta és minden templomban elhelyezte a*Tyndale fordításából sokat merítő angolBibliát. Amikor 1547 ben VI. Edward lé-

pett Henrik örökébe, az idő m egérett a va-lóságos reformokra, és e törekvések éléreCranmer állt. 1549 ben kiadták az első an-gol Boke o f Common Prayer-t (Általánosimakönyv). Ezt a munkát a protestantiz-mus hatotta át, de úgy fogalmaztak benne,hogy fölöslegesen ne sértse a hagyomá-nyos katolikusokat. 1552 ben Peter Martyrés (a Cranmer által Oxfordba és Cam

bridge be hívott) ^Martin Bucer javaslataialapján átdolgozták az imakönyvet. Az1549 es kiadás kétértelműségeit kiküszö-

bölték, aminek eredményeként kétségetkizáróan protestáns mű született. Amintegy mai, katolikus beállítottságú vezetőteológus mondja: ez az imakönyv „nem akatolikus rítusra való zavaros kísérletet je-lent, hanem az egyetlen olyan hatásos pró-

bálkozást, amely »az egyedül hit által valómegigazulás« tanát akarja liturgikusán ki-fejezésre ju ttatni”.

Edward uralkodása alatt a tanítás refor-málására is sor került. 1547 ben megjelenta Book o f Homilies (Homfliák könyve). Azebben foglalt evangéliumi prédikációkat

jó részüket maga Cranmer írta azokban a

gyülekezetekben kellett felolvasni, aholnem volt képzett lelkipásztor. 1553 banCranmer és Ridley londoni püspök kiadta a

Negyvenkét Cikkelyt ( Forty-two Articles), melyet később felváltott a *HarminckilencCikkely (Thirty-nine Articles), az anglikánegyház fő hitvallása.




Cranmer, Knox 169

A fiatalon elhunyt Edward utódja „véresMária”, a hitbuzgó római katolikus, hozzálá-tott az edwardi protestáns rendezés felszá-molásához. 1555 ben máglyára küldte a pro-testáns eretnekeket, köztük néhány püspö-köt is, például Latimert és Ridley t. Latimerígy buzdította Ridley t: „Legyen vigasztalá-sod, Ridley uram, játszd a férfit. E mai na-

pon Isten kegyelméből oly gyertyát gyúj-tunk Angliában, melyet (bízom benne) sohanem oltanak ki.” Latimer gyorsan kiadtalelkét, de Ridley szörnyű kínok közt, lassú

halált halt. Az egyik tanú maga Cranmervolt. A kormányzat mindent megtett, hogyCranmerral visszavonassa protestáns meg-győződését. Különösen kihasználták Cranmernak azt a nézetét, hogy az uralkodónakhatalma van az egyház fölött az uralkodómost azt követelte tőle, hogy térjen visszaa katolicizmushoz. Az iszonyú lélektani

nyomás alatt Cranmer engedett, és vissza-vonta nézeteit. Mária ennek ellenére elren-delte megégetését. Cranmernek kivégzéseelőtt, nyilvánosan meg kellett volna tagad-nia protestantizmusát ehelyett azonbanéppen a visszavonását tagadta meg, és újramegerősítette teljes protestáns álláspont-

ját. Cranmert nyomban a máglyára vitték,aki jobb kezét (mellyel a visszavonást aláír-ta) a lángok közé tartotta, míg el nem égett.

Mária azonban a Spanyolországgal kö-tött meggondolatlan és népszerűtlen szö-vetséggel és a kivégzésekkel mintegy be-leégette a protestantizmust az angolok tu-datába. Cranmer, Latimer és Ridley, vala-mint kétszáz másik protestáns vértanúsá-ga a reformáció mellé állította az angolo-

kat. Edward ezt aligha érhette volna el bármilyen törvénnyel.Vedd és edd ezt, megemlékezve, hogy Krisz-

tus érted halt meg, és táplálkozzál Ővele szí-vedben hit által, háládatosan. Idd ezt, meg-emlékezve, hogy Krisztus vére érted ontatott ki, és légy háládatos.

Urunk és mennyei Atyánk, mi, a te aláza-tos szolgáid, teljes szívből kívánjuk, hogy atyai jóságodban kegyesen elfogadd ezt a mi dicséret és hálaáldozatunkat; alázatosan könyörgünk hozzád, add meg, hogy egyszü-lött Fiad, a Jézus Krisztus érdeméért és ha-láláért és vérébe vetett hitünk által elnyerjük a bűnök bocsánatát és szenvedése minden más jótéteményét. És itt most felajánljuk ne-ked, ó Urunk, értelmes, szent és eleven áldo- zatul magunkat, lelkünket és testünket, mi-közben alázatosan kérünk téged, hogy mi, akik részesedünk most e szent közösségben, megteljünk kegyelmeddel és mennyei áldá- soddal. Es noha sok bűnünk által méltatla-nok vagyunk arra, hogy néked áldozatot ajánljunk fel, mégis kérünk téged, fogadd el ezt a mi kötelességünket és szolgálatunkat, ne mérlegeld érdemeinket, hanem bocsásd meg vétkeinket a mi Urunk, Jézus Krisztus

által, akivel és aki által a Szentlélekkel egy- ségben minden tisztelet és dicsőség téged illet, ó mindenható Atya, mindörökké. Ámen.T he B oke of C ommon P rayer (1552) Úrvacsorái közösség

John Knox A mennydörgő skót

John Knox 1513 körül született az Edin- burgh melletti Haddingtonban. A St. Andrews i egyetemen tanult, és ezután fel-szentelték. Harmincéves lehetett, amikoráttért protestánssá. Mély benyomást tettrá George Wishart, aki bátran hirdette azevangéliumot, amiért 1546 ban St. And

rewsban máglyán megégették. Knox tizen-kilenc hónapot szolgált francia gályarab-ságban, miután részt vett egy sikertelenSt. Andrews i felkelésben. IV Edward ural-kodása végén Angliában tartózkodott, éssegített az 1552 es *Cranmer féle ima-könyv előkészítésében.



1553 ban, Mária trónralépése után Knoxa kontinensre menekült. Egy darabig afrankfurti száműzött angol gyülekezet lel-kipásztoraként tevékenykedett, de itt ko-moly vitába keveredett. Knox határozottanreformátus istentiszteleti rendet vezetett

be, am iért az egyéb európai városokbantartózkodó angol, konzervatívabb felfogásúszáműzöttek nem lelkesedtek. Egy szópár-

bajban ezt mondták neki: „márpedig ne-künk angol arcú egyház kell”, amire Knoxígy válaszolt: „adja Isten, hogy Krisztus-

arcú legyen!” A skót reformátornak azonban távoznia kellett, és Genfbe ment. Knoxrajongott a ^kálvini Géniért. Ott írta meghírhedett, a First Blast o f the Trumpet against the Monstrous Regiment of Women (Első trombitaszó a nők rémuralma ellen)című röpiratát. A támadás persze TudorMária angol királynő ellen szólt, de amikor1558 ban I. Erzsébet trónra lépett, ő semszívlelte Knoxnak ezt az iratát.

1559 ben Knox hazatért Skóciába, éserejét nem kímélve bekapcsolódott azottani reformációba. Részt vett a Book of

Discipline (Fegyelmi könyv; 1561), a Book ofCommon Order (Általános istentiszteletirendtartás; 1560) és aScots Confession (Skót Hitvallás) megfogalmazásában. Ezt a

hitvallást fogadta el a skót parlament, éshasználta a skót református egyház 1647ig, a *westminsteri hitvallás bevezetéséig.

Knox keresztülvitte a skót reformációügyét. Legfontosabb műve, a History of the

Reformation ofReligion uiithin the Realm of Scotland (A vallási reformáció története aSkót királyságban) 1644 ben jelent meg

először a maga teljességében. 1572 benhunyt el....mert ha azt mondjuk, hogy nekünk új-

jászületetteknek bűnünk nincsen, megcsal- juk magunkat és Isten igazsága sincs ben-nünk (ljános 1,8). Azért szükséges, hogy Jé-

zus Krisztust, aki a törvény betöltője és vége,

170

igazságosságával és elégtételével megragad- ju k, aki által szabadságra vezéreltetünk, úgyhogy a törvény átka bennünket nem sújt-hat (Galata 3,10; 5Mózes 27,26), habár minden pontját nem töltjük is be. Mert az

Atya Isten, ak i úgy tekint minket, min t az ő Fia, Jézus Krisztus testének tagjait, a mi tö-kéletlen engedelmességünket úgy fogadja el, mintha tökéletes volna, és a m i sok folttal bemocskolt cselekedeteinket az ő Fiának igaz-

ságával fedi be (Efézus l,5k; Róma 4,25). Skót hitvallás 15

Ezért mindenekelőtt egy dolog szükséges, az, hogy az igaz egyházat a hamistól tiszta és világos jegyekkel megkülönböztessük, nehogy

sa já t ká rhoza tunkra megtévesztetten, az egyiket a másiknak tartsuk és igeneljük.

Ezek a jegyek, jelek és némely bizonyságok, amelyekben Krisztus szeplőtlen jegyese ama

gonosz paráznától, az istentelen egyháztól különbözik, sem nem a régiség, sem bitorolt méltóság, sem egyenes utódlás, sem bizonyos helyek megkülönböztetése, sem a tévedést helybenhagyó emberek tömege... A mi hi-tünk és hitvallásunk szerint Isten igaz egy-házának jegyei: először Isten igéjének igaz hirdetése, amelyben Isten jelenti ki magát, amint azt nekünk a próféták és apostolok írásai bizonyítják (János 1,18; 15,30). Má-

sodszor a helyes kiszolgáltatása Jézus Krisz-tus sákramentumainak, amelyek Isten igéjé-vel és ígéretével vannak kapcsolatban, hogy azokat a mi szívünkben megpecsételjék és megerősítsék (Róma 4,11). Végül Isten igéjé-nek rendelkezése szerint a gonoszság elnyo-mására és erény megtartására komolyan

gyakorolt egyházfegyelem (lKorinthus 5). Skót hitvallás

18


A Harminckilenc Cikkely

A Harminckilenc Cikkely alkotja az ang-likán egyház fő hitvallását, és részét képezi



a The Book ofCommon Prayernek (Általá-nos imakönyv). E hitcikkelyek első válto-zatát VI. Edward idején *Cranmer és Ridley készítette Negyvenkét Cikkely címmel.1563 ban, miután I. Erzsébet helyreállítot-ta a protestantizmust Angliában, MatthewParker érsek átdolgozta, és a Harmincki-lenc Cikkely címet adta neki. Még ebben azévben a lelkészi tanács (Convocation) elfo-gadta és kiadta latin fordítását. 1604 benkészült el a végső változat.

Bár egyesek, a legmerészebben *New

man, igyekeztek az ellenkezőjét bizonyítani,a cikkelyek egyértelműen egyfajta mérsé-kelt kálvinizmus jegyében fogalmazódtak.Ha valamiféle köztes utat képviselnek, ak-kor az nem lehet más, mint amin a reformá-torok mindig is járni igyekeztek, vagyis arómai katolicizmus és az anabaptizmus hibáiközött. A múlt század közepéig minden ang-

likán lelkésznek, valamint oxfordi és cam bridge i egyetemi fokozatot igénylőnek elkellett ismernie a cikkelyeket. Az elismerés1865 től csupán a lelkészekre vonatkozott,de kevésbé szigorú formában.

A Szentírás magában foglalja mindazt, ami az üdvösséghez szükséges: úgyhogy ami benne nem olvasható vagy belőle nem bizo-nyítható, annak mint hitcikkelynek, illetve az üdvösség feltételének vagy szükséges részének való elfogadása nem kívánható meg senkitől 6. CIKKELY

Ádám bűnbeesése után az ember olyan álla- potba került, hogy nem képes saját természetes erejéből és jótéteményeivel a hitre térni, arra

felkészülni vagy Istent megszólítani. Ezért nincs hatalmunkban Istennek tetsző' és elfo-

gadhatójókat tenni Isten Krisztus által történt megelőző kegyelme nélkül, amely akaratunkat megjavítja, és akaratunkat megjavítván, ve-lünk együtt munkálkodik.10. CIKKELY

Isten előtt csak a mi Urunk és Megvál-tónk, Jézus Krisztus érdeméért, nem pedig

A Harminckilenc Cikkely

tulajdon jócselekedeteinkért és érdemeinkért számítunk igaznak.11. CIKKELY

Az életre való eleve elrendelés Isten örökké-való szándéka, mely által ő (a világ alapjai-nak megvetése előtt) előttünk titkos tanács-végzésével örökké elhatározta, hogy az átoktól és kárhozattól megszabadítja azokat, akiket

Krisztusban kiválasztott az emberi nemzetből, és őket mint dicsőségre készített edényeket Krisztus által az örök üdvösségre juttatja.17. CIKKELY

Az egyháznak hatalmában áll meghatá-roznia rítusait és szertartásait, és döntenie a hitbeli vitákban. Ugyanakkor törvénybe üt-közik, ha az egyház bármi, Isten írott igéjé-nek ellentmondó dolgot rendel el, továbbá nem magyarázhat valamely szentírási helyet úgy, hogy az ellenkezzék valamely másikkal. 20. CIKKELY

Határozottan ellenkezik az Isten igéjével és az ősi egyház gyakorlatával, ha a templomok-ban a nyilvános imádság vagy a sákramen tumok kiszolgáltatása olyan nyelven törté-nik, amelyet a nép nem ért.24. CIKKELY

Az evangéliumban Krisztus Urunk két sákramentumot rendelt el, nevezetesen a ke resztséget és az Úr Vacsoráját.25. CIKKELY

A keresztség nemcsak a hitvallás jele és jegye, mely megkülönbözteti a keresztyén em-bert a meg nem kereszteltektől, hanem az új

játeremtésnek vagy újjászületésnek is jele; a keresztség tehát mint eszköz beoltja a rendjén megkeresztelteket az egyházba; látható jele és

pecsétje a bűnbocsánat ígéretének és annak,

hogy a Szentlélek által Isten fiaivá fogadott minket; az Istennek mondott imádság által megerősödik a hit, és növekedik a kegyelem.

A gyermekkeresztség minden tekintetben fenntartandó az egyházban, minthogy teljes- séggel egyezik Krisztus rendelésével.27. CIKKELY

171



Az Úr Vacsorájában Krisztus testét kapjuk, vesszük és esszük, de csakis mennyei és lelki módon. A Vacsorában hit útján kapjuk és esszük Krisztus testét.28. CIKKELY

172

William Perkins

A mérsékelt puritán

Nem minden vezető protestáns fogadta elaz erzsébeti rendezést. Egyesek, különö-sen akik Mária uralma alatt Genfben talál-tak menedéket, további reformokat köve-teltek. Genfben megtanulták, hogy az egy-háznak nem kell feltétel nélkül engedel-meskednie az államnak. Őket nevezték el puritánoknak. Tagjai voltak az angol egy-háznak, de annak alaposabb megújításátkövetelték az a kérdés nem merült föl,

hogy vajon elhagyják e az egyházat, vagyhogy több egyház kapjon működési enge-délyt az országban.

A puritánok ellenezték az anglikán egy-ház által fenntartott hagyományos katoli-kus szokásokat, például a jegygyűrű és akaring papi használatát. Azt tartották, hogya Biblia pontosan előírja az egyházi életminden vonatkozását, és semmilyen szer-tartást nem szabad megengedni, ami nincs benne a Szentírásban. Nagy hangsúlyt fek-tettek a személyes lelki életre.

William Perkins 1558 ban Warwickshire ben született. 1577 ben hallgatója, majd1584 ben tagja lett a cambridge i Krisztuskollégiumnak. Az 1580 as években meg-tért, és felhagyott kicsapongó életével. Az

Erzsébet kori puritanizmus mérsékeltirányzatát képviselte. 1587 ben az egyetemhelyettes kancellárja elé rendelték, mert bi-zonyos vádak merültek fel prédikációivalkapcsolatban. Válaszaiból kitűnt, hogy azimakönyv némely vonásával (például térde-lés az úrvacsoránál) kapcsolatban kételyei

vannak, de a törvényes hatalomnak való en-gedelmességbe vetett hite elég erősnek lát-szott az ilyen aggályok legyűréséhez. Az1580 as években egyes puritán csoportoktitkos presbitériumokat szerveztek lelké-szek és „laikus presbiterek” részvételével ameglévő püspöki egyházkormányzati rend-szer mellett. Perkins valószínűleg vonzódotta presbiteriánus eszméhez, bár arra vigyá-zott, hogy a kérdésben ne fejtse ki nyíltanvéleményét, kivéve azt, hogy határozottanellenzi az államegyháztól való elszakadást.

Ebben az időben a kormányzat erősenüldözte az államegyházat elutasító puritá-nokat (nonkonformisták). Perkins némelydolgot azonban előbbrevalónak tartott a li-turgiáról vagy az egyházkormányzatrólfolytatott vitánál. A reformáció kiteljesíté-sét éppúgy fontosnak tartotta, mint a puri-tánok, de ő ezt inkább a személyes lelkiség

és pásztori gondoskodás elmélyítésébenkereste, semmint a törvényalkotásban.Perkins felfogása csaknem általánossá vált

puritán körökben, ahogy azok egyre inkább belátták, képtelenek megváltoztatni az er-zsébeti rendezést. A pásztorolásnak és aszemélyes lelkiségnek szentelve magukat,a puritánok rányomták bélyegüket azegész nemzetre: Angliára, az új világra, ésmás területekre is.7

Perkins 1584 től egészen 1604 ig, halá-láig a cambridge i Szent András templom-

ban szolgált prédikátorként. Igehirdetéseirévén óriási hatást gyakorolt egyetemihallgatók egész nemzedékeire, és így aXVII. századi angol, illetve Új Anglia i puri-tanizmusra. Kiterjedt írói munkássága is

legalább ilyen befolyásosnak bizonyult. írtRóma ellen, mint például a Reformod


1Magyarországon a XVII. században a puritán eszméket angliai egyetemekről hazatérő pereg-rinusok (vándordiákok) terjesztették. Jeles képviselőik között volt Medgyesi Pál és Apáczai Csere János. (A szerk.)



Perkins, A Westminsteri Hitvallás 173

Catholic (Reformált katolikus) című ira-tában. „Reformált katolikuson azt az em-

bert értem, aki a római egyházzal egyet-értésben ugyanazon vallási vezetőket tart-

ja szükségesnek, de aki lenyesegeti éselutasítja mindazon dogmatikai hibákat,melyek a nevezett vallást megrontják.”Perkins teológiai tanulmányokat is írt, kü-lönösen a predestináció kérdéséről.1595 96 ban a predestinációról tartottakhitvitát Cambridge ben, és itt csírájábanmár megjelent az *arminiusi álláspont. A

harcosan puritánellenes Whitgift érsek iselfogadta a kilenc lambethi cikkelyt, me-lyek a predestinációtant erősen kálvini ér-telmezésben fogalmazták meg. Perkinsszintén e tanítás védelmében írt, sokbanmegelőzve a *dordrechti zsinatot.

Perkins hírnevét mindenekelőtt gyakor-lati kérdésekről szóló írásainak köszönheti.Protestánsként ő művelte először a kazuisztikát (általános etikai elvek sajátos lelkiismereti kérdésekre való alkalmazása).*Bucer nyomán a keresztyén tapasztalásthangsúlyozta. A megtérésnek jelentősebbszerepet tulajdonított, mint annak idején azelső reformátorok. Perkins szel kezdődik az„üdvösség rendje” a megtérés és a megszentelődés eseményeinek szokásos rendje

iránti fokozott érdeklődés. A megtérés perkinsi hangsúlyozása erősen hatott a pietizmusra (lásd *Spener) és az evangéliumimozgalomra (lásd a *Wesley fivérek). A sze-mélyes tapasztalatnak tulajdonított kiemeltszerep az üdvbizonyosság kérdését vetettefel: honnan tudhatom, hogy Jézus Krisztusmegváltása valóban enyém lett? Ezen a

ponton számos puritán nem hallgatott Kál-vin óvására: „ha mind csak magadat nézed,a kárhozat válik bizonyossá”. Ehelyett arra

buzdították az embereket, hogy az üdvbizo-nyosságot önmagukban, megtérésük bizo-nyítékait feltárva keressék, aminek az lettaz eredménye, hogy sokan hosszasan vívód-

tak önmagukban üdvbizonyosságot keres-ve. Amíg *Luther és Kálvin az üdvbizonyos-ságot az üdvözítő hit részének tartotta, ad-dig a puritánok hajlamosak voltak e két dol-got elkülöníteni, az üdvbizonyosságot amegtérést követő megtapasztalásnak venni.

Mihelyt az ember a megtérés útjára lép, Isten gyermekévé lesz, még ha belül még m in-dig inkább a testnek, semmint a léleknek él is... A bűnös ember első valóságos, kezdeti megtérése vagy a legcsekélyebb mértékű meg-újító kegyelem ennek az életnek és az eljöven-

dő életnek az ígéretét hordozza... Az Istennel való megbékélés, a hit és a bűnbánat állandó és komoly vágyát, ha meghatott szívben van,

Isten elfogadja, min t valóságos megbékélést, hitet és bűnbánatot... Meglátni és megérezni magunkban az üdvösséghez szükséges kegye-lem hiányát, és emiatt keseregni annyi, mint maga a kegyelem... Aki elkezdte magát alá-vetni Krisztusnak és igéjének, bár még a val-lás legtöbb kérdésében tudatlan, de ha tudá-

sát növelni és gyakorolni igyekszik, azt Isten igaz hívőnek fogadja el... A kegyelem említett kezdetei hamisak, hacsak nem növekednek.A Grain of mustard seed or the L east Measüre of G race that is or can be E f - fectual to S alvation (A mustármag,avagy az üdvösséghez szükséges kegye-lem legcsekélyebb mértéke).

A Westminsteri Hitvallás

A westminsteri zsinat 1643 és 1649 közöttrendszeresen több mint ezer alkalommalülésezett, rendszertelenül még ezután is

többször. Összehívását az indokolta, hogysok püspök az eredetileg a puritánokkalközösen vallott kálvini tanítással szembentagadta a predestinációt (ezért arminiánusoknak mondták őket, habár teológiájukerősen különbözött *Arminiusétól), to-vábbá mind több rituális istentiszteleti



fomát kívánt, és a sákramentumokban valórendszeres részvételt tartotta az üdvös-séghez vezető útnak. 1637 ben Károly ki-rály és Laud, Canterbury érseke, azt a sú-lyos hibát követte el, hogy rá akarta kény-szeríteni a presbiteriánus Skóciára a Book of Common Prayer t (Általános imakönyv).Ez oly mértékű ellenállást váltott ki, amelyidővel Károly és a parlament között polgárháborúhoz vezetett. Ebben a küzdelembena parlament győzött, Laudot, majd végülKárolyt is kivégezték. A puritánok ezutánnem fogadtak el mást, csak a radikális vál-tozásokat. A püspöki rendszert „gyökerestül ágastul” felszámolták.

A westminsteri zsinaton résztvevő kép-viselők többsége presbiteriánus volt anem presbiteriánusok jó része kilépett. Acél az volt, hogy egy közös presbiteriánusegyházat létesítsenek a brit szigeteken.

Evégett a zsinat kiadta a Directory fó r the Publick Worship of God ot (A nyilvános is-tentiszteletek rendtartása) a Book of Common Prayer helyett. Továbbá kibocsá-totta a Shorter Cathecism oí és a Larger Cathecism ot (Rövid és Nagy káté), mely*Luther két kátéjához hasonló szerepettöltött be. A zsinat legnagyobb teljesítmé-nye azonban aWestminsteri Hitvallás volt.A református tanítás e XVII. századi nyilat-kozata terjedelmében és rangjában a luthe-ránus *Ágostai Hitvalláshoz hasonlított. AWestminsteri Hitvallás váltotta fel a jóvalrövidebb *Harminkilenc Cikkelyt, továbbáennek mérsékelt kálvinizmusa helyett szi-gorúbb kálvini alapokra helyezkedett.Ezen túlmenően azonban a XVII. századi

brit kálvinizmust is erőteljesen tükrözi,mely jó néhány ponton eltért *Kálvin ere-deti tanításától. Ez három példából vilá-gosan kitűnik:

1. A XVII. században széles körben el-terjedt az ún. „szövetségi teológia” a kálvinizmuson belül. E felfogás szerint a szö

174

vétség eszméje vált a teológia rendező el-vévé. Ez főképpen az Isten és Ádám közötta bűnbeesés előtt meglévő „cselekedetiszövetség” és az utána létrejött „kegyelmiszövetség” szembeállítását foglalta magá- ban. Minderről szó nincs Kálvinnál.

Az első emberrel kötött szövetség a csele-kedeti szövetség volt, melyben Adám és benne az utókor a tökéletes és személyes engedel-messég feltétele mellett az élet ígéretét kapta.

Mivel azonban az ember bűnbeesése folytán képtelenné tette magát az e szövetség szerinti életre, Istennek tetszett, hogy második, úgy-nevezett kegyelmi szövetséget kössön: ebben ingyen felajánlja a bűnösöknek az életet és az üdvösséget Krisztusban, csupán azt kívánja tőlük, hogy megváltásukért higgyenek benne, és megígéri, hogy mindazoknak, akik életre rendeltettek, a Szentlélek ajándékát adja, hogy hajlandóvá és hívővé tegye őket. W estminster C onfession 7:2-3

2. A hitvallás a „korlátozott vagy limitáltkiengesztelést” tanítja, vagyis azt, hogy akereszt csak a kiválasztottakat üdvözíti. Jé -zus Krisztus azoknak nyert megváltást,„akiket az Atya neki adott” (8:5). Ez a ta-nítás egybehangzik a *dordrechti zsinatfelfogásával, de idegen Kálvintól.

3. Mind Luther, mind Kálvin szerint azüdvözítő hit magában foglalja az üdvbizo-nyosságot. A XVII. századi brit kálvinizmus a személyes bizonyosságot mindenhívő számáraelérhetőnek tartotta, demeg-különböztette az üdvözítő hittől. Ez azt je-lenti, hogy lehet valakinek üdvözítő hiteúgy, hogy mégis híjával van a bizonyosság-nak. Erre az álláspontra helyezkedett a

Westminsteri Hitvallás. Ebből az követke-zett, hogy némely református egyházbannem vallják, sőt olykor megvetik az üdvbi-zonyosságot, ami tökéletesen ellentmondKálvin tulajdon tanításának.

[A z üdv] bizonyosság nem tartozik a hit lé-nyegéhez, és az igaz hívőnek talán sokáig kell




Owen 175

várnia és sok nehézséggel kell megküzdenie, míg részesedhet benne: de mivel a Szentlélek segítségével képes megismerni az Istentől ingyen adatott dolgokat, különleges kijelentés nélkül, és a mindennapi eszközök helyes használatával is elnyerheti azt.W estminster C onfession 18:3

A láthatatlan katolikus vagy egyetemes egyház magában foglalja az összes kiválasz-tottat, aki annak feje, Krisztus alatt egybe-

gyűlt, egybegyűlik vagy majdan egybegyűlik; az egyház a jegyes, a test, az 0 teljessége,

mely betölt mindent mindenben. A látható egyház az evangélium szerint ugyancsak ka -tolikus vagy egyetemes (nem korlátozódik egy nemzetre, miként a törvény alatt), és magá-ban foglalja gyermekeikkel együtt mindazo-kat, akik az igaz vallást vallják; továbbá az egyház az Úr Jézus Krisztus országa, Isten háza és családja, melyen kívül nincs rendes

lehetőség az üdvösségre.W estminster C onfession 25:1-2

1.: Mi az ember legfőbb célja?A z ember legfőbb célja, hogy Istent dicső-

ítse és benne örökké örvendezzék.33. : Mi a megigazulás?

v4megigazulás Isten ingyen kegyelmé-nek cselekedete, melyben Isten megbocsátja minden bűnünket, és igaznak fogad el min-ket tekintete előtt, csak a Krisztus által ne-künk tulajdonított igazságért, melyet egyedül hit által kapunk meg.

34. : Mi a fiúvá fogadtatás? A fiúvá fogadtatás Isten ingyen kegyel-

mének cselekedete, melyben Isten az őfiaivá fogad minket, és ezáltal megilleti minket az ő fiainak minden előjoga.

35. : Mi a megszentelődés?A megszentelődés Isten ingyen kegyelmé-nek cselekedete, mely által Isten képére meg-újulunk a teljes emberben, és egyre inkább képessé válunk meghalni a bűnnek és élni az igazságnak.S horter C athecism

A Westminster! Hitvallást végül az ang-likán egyház nem fogadta el, de az angolnyelvű református egyházak annál inkább.A skót egyház 1647 ben vele váltotta föl a*Knox és mások által írtSkót Hitvallást

John Owen

A cromwelli bíró

A westminsteri zsinaton úgy tetszett, a presbiteriánusok győzedelmeskednek. Ám

ők sem bizonyultak türelmesebbnek arminiánus elődeiknél, és népszerűségük ha-mar megfogyatkozott. Ahogy John Miltonmondta: „az új presbiter nem más, mint arégi pap nagyobb hanggal”. A presbiterianizmust a parlament tette kötelezővé, de a parlament hatalma a király felett győzedel-mes hadseregtől függött. A hadsereget

azonban az independensek uralták, akik ahelyi gyülekezetek önállósága mellett száll-tak síkra. Úgy vélték, hogy minden egyesgyülekezet szabadon intézheti a magaügyeit. Olivér Cromwell, a kitűnő hadvezér,maga is independs volt, és amikor ő lett afőkormányzó, ezt az álláspontot támogatta.

XX. századi mércével Cromwell alighavolt türelmes, de korában igen felvilágosultés nagyvonalú embernek mutatkozott.Cromwell hatalomra kerüléséig néhányszélsőséges szakadár kivételével min-denki egységes, mindenkire kötelező ál-lamegyházat kívánt létrehozni, csak abbankülönböztek, hogy ez az államegyház me-lyik legyen. Cromwell változtatott a hely-zeten. Kinevezett egy harmincnyolc, papi

és laikus presbiteriánus, independens, bap-tista tagból álló „bíráló” bizottságot. A bi-zottság döntötte el, hogy valamely lelkész-

jelölt alkalmas e a gyülekezeti szolgálatraavagy sem. A cél az volt, hogy minden gyü-lekezetben istenes, evangéliumi keresz-tyén lelkész szolgáljon, legyen bár presbi



teriánus, independens avagy baptista. Mitöbb, megtűrték a parókiái rendszeren kí-vüli gyülekezeteket. Noha a római ka-tolicizmust és a szentháromság tagadókattiltották, a cromwelli rendszer sokkalnagyobb vallási türelemről tett bizonysá-got, mint korábban bármelyik. Ez a rend-szer állt fenn egészen 1660 ig, a monarchiahelyreállításáig, amikor II. Károly újból be-vezette a püspöki rendszert, és betiltottminden más felfogást.

A cromwelli rendszert másokkal együtt

John Owen alakította ki. Ő 1616 ban szüle-tett Oxford mellett, majd az oxfordi Király-női kollégiumban tanult. 1637 ben azonbanel kellett hagynia a kollégiumot a laudiegyházpolitika következtében. Az 1640 esévekben két essexi gyülekezetben szolgált.Kezdetben a presbiteriánusokhoz vonzó-dott, de később az independens felfogást

tette magáévá. 1651 ben elnyerte Cromwell támogatását, és kinevezték az oxfordiKrisztus Egyháza kollégium dékánjává. Akövetkező évben ő lett az egyetem helyet-tes kancellárja. 1660 ban a restauráció foly-tán eltávolították a kollégiumból. Oxfordotugyan elhagyta, de haláláig, 1683 ig folytat-ta prédikátori és írói tevékenységét.

Owen volt a legjelentősebb XVII. száza-di independens gondolkodó. 1652 ben má-sokkal együtt ő terjesztette be a parlamentelé az úgynevezett Alázatos javaslatokat. Ezeken alapult az 1654 es cromwelli egy-házügyi rendezés, és Owen tagja lett az eztvégrehajtó „bíráló” bizottságnak.

Owen volt a „korlátozott kiengesztelés”tanának egyik legjelentősebb képviselője

is. A Death ofDeath in the Death o f Christ (A halál halála Krisztus halálában; 1647) cí-mű művében a tan klasszikusnak számítóvédelmét adta. Akik az egyetemes kien-gesztelést (Krisztus minden ember vétké-ért halt meg) hirdették, azokat a hatástalankiengesztelés tanításával vádolta. A ke-

176

reszt csupánlehetővé teszi az üdvösségetmindenki számára nem biztosítja vagy ériel senkivalóságos megváltását. A korláto-zott kiengesztelés tana ellenben nemcsaklehetővé, hanem bizonyossá is teszi az üd-vösséget a kiválasztottak, ámde csak a ki-választottak számára

Ennek a gyakorta használt érvelésnekkét főbb hibája van. Először is a predestináció tanát alapelvként, más tanok (ezesetben a keresztről szóló tanítás) megha-tározására használja. *Kálvin maga soha

nem állította az eleve elrendelés tanátilyen középponti és mindent meghatározóhelyre igyekezett azt a maga jogos he-lyén tartani. Másodszor az érvelés a ke-resztet elszigetelten vizsgálja. A kálvini ál-láspont e tekintetben az volna, hogy a kivá-lasztottak nemcsak üdvözülhetnek, hanem bizonyosan üdvözülnek is, de nem pusztána kereszt folytán, hanem az Atya, a Fiú és aSzentlélek közös munkája révén. A Szent-lélek vezet minket a Jézus Krisztusba ve-tett hitre, ami nem egyszerűen lehetővé,hanem bizonyossá is teszi üdvösségünket.

[Akik azt állítják, hogy] „Isten hitet ad némelyeknek, másoknak meg nem", azok-nak ezt mondom: Vajon [Jézus Krisztus] eme megkülönböztető kegyelmet [a hit aján-

dékát] nem olyan módon szerezte e azoknak, akik azt megkapják, amely nem igaz azokra nézvést, akik azt nem kapják meg? Ha ez igaz, akkor Krisztus nem egyenlőképpen halt meg mindenki számára, hiszen azért halt meg, hogy némelyeknek legyen, másoknak ne legyen hitük.

Ilyeténképpen valóban nem mondhatjuk,

hogy Krisztus mindazon másokért meghalt. Mert nem azért halt meg, hogy nekik hitük legyen és tudta, hogy hit híján minden egyéb [munkája] hasztalan és terméketlen.

De máskülönben tegyük fel, hogy Krisztus nem szerzett [üdvözítő hitet] a kiválasztot-taknak. Akkor az üdvözülteknek nem volna




miért háládatosabbaknak lenniük Krisztus iránt, mint a kárhozottaknak ez elég furcsa volna, és ellentmond a Jelenések 1,5 6 nak: „aki szeret minket, és vére által megszabadí-tott bűneinktől..." D eath of D eath in th e D eath of C hrist 3:2

A Második Londoni Hitvallás

A Második Londoni Hitvallás (1677)

Az Olivér Cromwell irányította köztársa-ság idején jelentős erővé váltak az inde pendensek, akiknek legjelesebb képviselő- je *John Owen volt. A cromwelli rendezésvallási türelme folytán más egyházak, mint például a baptisták is gyarapodtak. Az ő ki-emelkedő képviselőjük *john Bunyan volt.

A baptisták, miként a kongregacionalisták, a gyülekezeti önállóságban hittek, azegyházat pedig a hívek önkéntes közössé-gének gondolták, ahogy sok kongregacionalista is. Ők azonban továbbmentek en-nél, és elutasították a csecsemőkeresztséget. A keresztség csak azokat illeti meg,akik személyesen bizonyságot tesznek azüdvözítő hitről.

1644 ben Londonban hét baptista gyüle-

kezet kiadta az ún. Első Londoni Hitvallást. 1677 ben megszületett egy másik hitval-lás, a *Westminsteri Hitvallás baptista mó-dosítása. Mivel ez időben az anglikán egy-házat elutasítókat üldözték, a szerzők nemhozták nyilvánosságra nevüket. 1689 benazonban a helyzet megváltozott, és száz baptista gyülekezet képviselői a Második

Londoni Hitvallást ajánlották elfogadásra.Idővel ez lett a legtekintélyesebb baptistahitvallás. 1742 ben a Filadelfiában ülésező baptista szövetség is ezt fogadta el azótanevezik Filadelfiai Hitvallásnak.

A baptisták számos tekintetben hasonlí-tanak a XVI. századi anabaptistákhoz, ők iselutasítják a csecsemőkeresztséget és azállamegyházat. Más vonatkozásban azonban eltérnek elődeiktől, például engedik ahíveknek, hogy hatósági hivatalt vállalja-nak, esküdjenek és harcoljanak. A XVII.századi angol baptisták többsége a puritá-nok közül került ki, és teológiájukban vol-taképpen a református teológiát módosí-tották baptista elvek szerint.

Ezen [helyi] egyházak tagjai elhívásuk

szerint szentek, láthatón kinyilvánítván és bizonyítván (bizonyságtételükben és minden tevékenységükben) Krisztus eme hívása iránti engedelmességüket; hajlandók a

Krisztus által rendelt közös életre; megadják magukat az Úrnak és egymásnak Isten aka-rata szerint, az evangélium rendelkezéseinek megvalbttan alávetik magukat. Az így egy-begyűlt minden egyes gyülekezetei Krisztus, igéjében kinyilvánított akarata szerint, felru-házott minden hatalommal és tekintéllyel, amely az általa nekik előírt istentiszteleti rend és fegyelem megtartásához szükséges, továbbá minden paranccsal és szabállyal, amely ezen hatalom törvényes és rendes al-kalmazását és érvényesítését biztosítja. S econd L ondon C onfession (MásodikLondoni Hitvallás) 26:6 7

Az Újtestamentum rendelkezik a kereszt ségről, melyet Jézus Krisztus szerzett, hogy általa a megkeresztelt jelezze a Krisztus ha-lálában és feltámadásában való közösségét; azaz a Krisztusba való beoltottságát; a bűnök bocsánatát; azt, hogy Jézus Krisztus által át-adja magát Istennek, és a megújult életben él

és jár. E rendelkezés csakis azokat illeti meg, akik megváltják Istenhez való megtérésüket, a Jézus Krisztusba vetett hitüket és az iránta való engedelmességüket.S econd L ondon C onfession 29:1-2

177



John Bunyan Isten zarándoka

John Bunyan 1628 ban született a Bedfordmelletti Elstow ban, egy szegény üstfoltozófiaként. 1646 1647 ben szolgált a parlamen-ti seregben. 1649 ben megnősült, és hívőcsaládban nevelkedett felesége indíttatásárakezdte keresni Istent. De csak hosszú évekkeserves lelki gyötrelmei után békült megvele (amiről lelki önéletrajzában, a Bővölkö dö kegyelem ben számol be). Ebben sokatsegítette őt John Gifford, a bedfordi SzentJános templom independens lelkipásztora.1653 ban Bunyan tagja lett e gyülekezet-nek, és hamarosan elkezdett prédikálni. Ki-tűnő prédikátornak bizonyult. II. Károlyegyszer megkérdezte *John Owent, a kor-szak egyik legműveltebb elméjét, hogyugyan miért hallgatja e tanulatlan üstfoldozó

beszédét, és az így válaszolt: „Ha nekemmegadatna ez üstfoldozó prédikátori képes-sége, engedelmeddel felség, boldogan le-mondanék minden tudományomról.”

1660 ban helyreállították a monarchiát, ésII. Károly visszatért a trónra, ez pedig üldöz-tetést jelentett mindazok számára, akik nemvoltak hajlandók elfogadni az anglikán

berendezkedést (ilyenek voltak a nonkonfor-misták). Bunyant prédikálása miatt letartóz-tatták, és 1672 ig csaknem megszakításnélkül börtönben sínylődött. 1677 ben rövidideig ismét raboskodott. Börtönévei alatt ír-ta legfontosabb műveit, a Bövölködő kegyelem és A zarándok útja címmel. 1688 ban haltmeg, éppen amikor a nonkonformisták ül-döztetése a végéhez közeledett.

Legfőbb műve, a Zarándok útja 1678 ban jelent meg filléres kiadásban. Azóta többmint száz nyelven és megszámlálhatatlanulsok kiadásban látott napvilágot. A Bövölködő kegyelemben Bunyan tulajdon tapasztalatai-ról számol be erősen személyes töltettel.Megtérésének módjában bizonyára csak ke-

178

vesek találhattak követendő példára. Ellen- ben A zarándok útja minden keresztyén embernek ez életben bejárt útját mutatja be.Bunyan a keresztyén élet megpróbáltatásaités kísértéseit, örömeit és vigaszát írja le,éspedig oly módon, hogy az vonzza azt is, akitávol áll az ő sajátos kálvinista baptista ha-gyományától. A zarándok útja számos másszerzőt is megihletett. Talán az egyik legfon-tosabb közülük a XIX. századi amerikai

Nathaniel Hawthorne, akiThe Celestial Rail uiay (Mennyei vasút) című novellájábanhatásosan alkalmazza Bunyan történetétmodem korunkra, liberálisabb értékeinkre.

E világ vadonában bolyongva, egyszer egy nyomorúságos odúhoz érkeztem. Ott azután lepihentem, s elaludván, álmot láttam. Egy ember tű nt fe l előttem: testét rongyok fedték, arcát a háztól elfordította, könyv volt a kezé-ben és nagy teher a hátán. Ránéztem és lát-

tam, hogy a könyvet kinyitotta, olvasott belő-le, s miután olvasott, sírva fakadt, és reme-

gés fogta el. Azután, mivel nem tudott erőt venni magán, jajgatásban tört k i és így kiál-tott: „Mit cselekedjem?”.. .

így haladva egy magaslathoz ért, amelyen kereszt állott, s kissé lejjebb egy sírüreg volt.

Most láttam álmomban, hogy mihelyt Keresz-tyén a kereszthez eljutott, terhe leoldódott vál-láról, lehullt hátáról, gurulni kezdett, s gurult a s ír szájáig, melybe belezuhant, s nem láttam többé...

[Hiúság Vásárának lakói] kivezették tehát, hogy törvényeik szerint elbánjanak vele [Hívő-vel], Először megkorbácsolták, azután ököllel verték, majd késekkel szurkálták, utána meg-kövezték, kardokkal összevagdalták, és végül

máglyán hamuvá égették. Ilyen véget ért Hívő. Most láttam, hogy a tömeg mögött egy két

lovas kocsi várt Hívőre. Mihelyt ellenségei végeztek vele, a kocsi hajtói felvették, és har-

sonaszóval a felhőkön keresztül elragadták a legrövidebb úton a menny kapuja felé.A ZARÁNDOK ÚTJA




John és Charles Wesley Evangéliumi ébredés

John Wesley 1703 ban született, apja a lincolnshire i Epworth parókus lelkésze volt.Amikor a gyermek ötéves lett, a parókia

porig égett, és az emeleten rekedt kisfiútéppen csak sikerült kimenteni az ablakonát. Ezért anyja „tűzből kikapott üszögnek”(Zak 3,2), különleges feladatra megtartottembernek gondolta fiát. John az oxfordiKrisztus Egyháza kollégiumban tanult, és1725 ben felszentelték. Később visszatértOxfordba a Lincoln kollégium tagjaként, ésitt megalapította a Szent Társaságot (HolyClub) azoknak, akik komolyan vették vallá-suk gyakorlását. 1735 ben misszionárius-ként Georgiába ment, de csúfos kudarcotvallott. Alkalmatlanságára már megérke-zése napján rámutatott egy morva lelki

pásztor. (A morvák a *speneri hagyománytkövető pietisták voltak.)

így szólt: „Testvérem, először is néhány kérdést kell föltennem neked. Van e belső bi-

zonyosságod? Bizonyságot tesz e Isten lelke a te lelked felől, hogy te Isten gyermeke vagy?"

Meglepetésemben azt sem tudtam, mit mondhatnék. Ó ezt rögtön látta, és megkér-

dezte: „Ismered e Jézus Krisztust?” Kis vá-rakozás után ezt feleltem: „Tudom, hogy 0 a világ megváltója."„Igaz válaszolta ő , de tudod e, hogy téged megváltott?" Mire én ezt mondtam: „Remélem, hogy azért halt meg, hogy megváltson engem. ” Ő csak ennyit tett hozzá: „De saját tapasztalatból tudod e?” Én ezt feleltem: „Tudom”. Attól tartok, igen hiá-bavalón.J ournal (Napló), 1736.február7.

Amikor 1738 ban hazatért, Wesley méginkább tisztában volt hitének elégtelensé-gével. „Elmentem Amerikába, hogy meg-térítsem az indiánokat de ó, ki térít megengem!” A szabadulás azonban nem ma-radt el. Wesley további segítséget kapott a

Bunyan, John és Charles Wesley

morváktól, különösen Peter Böhlertől, és afordulat még az év végén bekövetkezett.

Este kedvetlenül mentem az Aldersgate ut-

cai társaságba, ahol valaki felolvasta Luther-nek a Római levélhez írt bevezetését. Három-negyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a

szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvössége-mért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvet-te bűneimet, még az én bűneimet is, és meg-

szabadított a bűn és a halál törvényétől. J ournal (Napló),1738. május 24.

A hagyomány ezt tartja Wesley megtéré-sének. Bár valószínűnek látszik, hogy márkorábban is elkötelezett keresztyén volt.Az újdonság itt az üdvösségről nyert sze-mélyes bizonyosság volt. (Érdekes módon puritán, nonkonformista családból szárma-

zó apja a halálos ágyán azt mondta Johnnak,hogy a keresztyénség legerősebb bizonyí-tékát a Szentlélek belső tanúságtétele ad-

ja.) Anglikán körökben az ilyen bizonyosságállítása önhittségnek tetszett . Wesley azonban hamarosan ezt tartotta a „keresztyén-ség fundamentumának” és a „metodistáklegfőbb tanításának”.

Nemcsak John Wesley élte át a megté-résnek ezt a folyamatát. Charles öccse(1707 1788) három nappal, George Whitefield pedig néhány évvel megelőzte őt. Amegtértek elkezdték prédikálni a Krisztus-

ba vetett hit által nyert üdvösség üzenetét.Ezt a fajta üzenetet azonban nem fogadtákörömmel az anglikán szószékekről. Ebbenaz időszakban Anglia súlyos erkölcsi ésvallási hanyatlást élt meg. A hitetlenségdivattá vált, a papok gyakran meddőn mora-lizáló üzenetet hirdettek. A Wesley fivérekés a többi evangéliumi keresztyén „meto-distának” nevezett megtért igehirdetésetrombitaszónak tűnt, mely az evangélium-hoz, a krisztusi megváltás örömhíréhez

179



való visszatérésre szólított fel. Ahogy atemplomok bezárultak eló'ttük, Whitefield,majd Wesley is szabad ég alatt kezdett pré-dikálni. A körülmények kényszere alattmegtalálták az egyháztól gyakran elidege-nedett tömegek elérésének leghatásosabbmódját.

Evangelizáló prédikátorok járták be a piactereket és minden olyan helyet, aholmegszólíthatták a sokaságot. Maga JohnWesley évente több mint 5000 mérföldettett meg lóháton, olyan időszakban, amikora legjobb utak is az év nagyrészében merősártengerek voltak. (Nem véletlenül kaptaJohn Wesley „az Isten lovasa” mellékne-vet.) Útközben többször megállt, hogy hir-desse az igét annak, aki hajlandó volt meg-hallgatni. „Lassan az egész világot a gyüle-kezetemnek tekintem. Ezen azt értem,hogy bárhol járok is, úgy ítélem meg, hogy

helyénvaló és vállalt kötelességem hirdet-ni az üdvösség örömüzenetét mindazok-nak, akik hallani akarják.” Néha, különösena kezdeti években John Wesley komoly el-lenállásba ütközött, gyakran kővel is meg-dobálták. De kitartott, és még halála előtt,nyolcvanhét évesen is a szabad ég alatt pré-dikált. Alig akadt olyan angliai hely, ahováne jutott volna el prédikációs útjain.

Wesley és a többi evangélista tevékeny-ségét sokan nézték rossz szemmel, mind a papság, mind a társadalom különböző ré-tegei részéről. Ugyanakkor sokakat meg-indított igehirdetésük. Hamarosan evangé-liumi ébredés söpört végig a brit szigete-ken, sokan nyertek személyes, élő ismere-tet Krisztusról. Az ébredés nyomán az

evangéliumi keresztyénség az egész an-golszász protestantizmus jelentős ké-sőbb pedig uralkodó tényezőjévé vált. AWesley fivérek megtért híveiket társasá-gokba szervezték a helyi gyülekezetekmellett. Az anglikán egyház ellenkezése

180

folytán azonban ezek a társaságok kisza-kadtak az államegyház kebeléből, és létre-hozták a metodista egyházat. Ugyanakkormaga az anglikán egyház sem maradt érin-tetlen. Az ébredés folytán a megtért, evan-géliumi keresztyének (vagy más, ma hasz-nálatos szóval evangelikálok) a legnagyobbcsoportot alkották az anglikán egyházon belül, és ezt a helyzetüket meg is őriztékegészen a XIX. század végéig. A hagyomá-nyosan szabad egyházak (a presbiteriánusok, a kongregacionalisták és a baptisták),amelyek korábban hanyatlásnak indultakmind számban, mind elevenségben, mostmegújultak és gyarapodtak.

Az ébredés drámai változást hozott azangol egyházak életében, és ez kihatott azegyházon kívülre is. Az ébredés folytán azevangélium megérintette az alsóbb népré-tegek tagjait is, ami az újdonság erejével

hatott. Valójában az egész társadalom azébredés hatása alá került, és ez megváltoz-tatta az egész nemzet erkölcsi arculatát.Mondták már, hogy az ébredés nélkül Bri-tanniában is fellángolt volna a forradalom,miként Franciaországban történt. A XIX.századi „nonkomformista lelkiismeret”döntő politikai tényezővé vált. Az angolszakszervezeti mozgalomnak és munkás- pártnak a gyökerei ehhez az evangéliumikeresztyénséghez vezethetők vissza. Anemzet társadalmi és politikai élete is erő-sen megváltozott.

Az evangélizálók bátran prédikálták hi-tüket, és meg is énekelték. Charles Wesleyvolt talán a legnagyobb angol himnusz ésdícséretszerző. Az evangéliumi üzenet

alaptételeit Jézus Krisztus központi je-lentőségét, kereszthalálát, a megtérést, azüdvbizonyosságot, az élet szentségét, azörömhír terjesztését hatásos, közérthetőés megható versekbe szedte, gyülekezetiéneklésre kiválóan alkalmas dallamokkal:




John és Charles Wesley 181

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, -

Míg üvölt a hab-tusa

S nő a vész a tengeren. Rejts el, rejts el, itt ne hagyj,

Míg eláll a fergeteg;

Biztonságos révet adj

S majd fogadd el telkemet.

Nincs nekem más enyhelyem,

Szívem téged hív s keres,Ó maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress!Véled állom a vihart,

Hit s erő Te vagy, Te szent,

Szárnyad árnyával takard

Fejemet, a védtelent.

Csak Te kellesz, én Uram,

Benned mindent meglelek;

Támogasd, ki elzuhan,

Gyógyítsd meg, ki vak 5

beteg.

Szent szavadra hallgatok,

Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok,Te igazság s irgalom.

Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül,

Hagyd, hogy gyógyító folyó,

Tisztogasson meg belül.

Élet-kút vagy, lüktetés,

Vízmerítni drága hely,Ó buzogj fel bennem és

Öröklét felé emelj.




A római katolikus válaszLoyolai Ignác

Jézus Társasága

Inigo López az 1490 es években szüle tett aPireneusok déli lejtőjén, Loyolában, baszknemesi családban. Katonai pályán indult,nem sokat törődve Isten dolgaival. 1521

ben Pámplona ostrománál lábát ágyúlövésérte, ami megállásra kényszerítette. A so-

káig ágyhoz kötött Ignác Jézus é s a szentekéletéről olvasott. Olvasmányai hatásáramegtért, és elhatározta, hogy Jézus katoná-

jaként fog majd szolgálni. Amikor már lábratudott állni, elzarándokolt a Barcelona mel-lett lévő Montserrat kolostorába, ahol meg-gyónt, és ruhát cserélt egy koldussal. Ez-után egy évet Manresában magányos szem-lélődéssel és imádsággal töltött. Ez idő alattkomoly lelki tapasztalásokon ment át, és ek-kor írta meg Lelkigyakorlatos könyve elsőváltozatát. Megjárta Jeruzsálemet és Ró-mát, majd Spanyolországban (1524 28) ésPárizsban (1528—35) tanult.

1534 ben megalapította a Jézus Társasá-gát. Hat társával szegénységi és cölibátusifogadalmat te tt. 1537 ben Rómába mentek,

hogy fölajánlják szolgálataikat a pápának.Megnyertek ügyüknek néhány egyházivezetőt, és végül 1540 ben III. Pál pápaszen tesíte tte a Jézus Társaságát. Ignác letta jezsuiták első generálisa, és hozzálátott arend megszervezéséhez. 1547 és 1550között fogalmazta meg a rend alkotmányát,melyet haláláig, 1556 ig többször is módo-

sított. A jezsuiták hármas célt tűztekmaguk elé: az egyház belső megújítása(mindenekelőtt oktatással); harc az eret-nekség (főként a protestantizmus) ellen;az evangélium hirdetése a pogányokközött. A szokásos három, szegénységi,cölibátusi és engedelmességi fogadalom

mellett a jezsuiták egy negyediket is meg-fogadtak: késlekedés nélkül elmennek bár-hova, ahová a pápa küldi őket a lelkek meg-mentésé re. A jezsuiták közül kerültek ki akatolikus megújulás legjelesebb alakjai,mint például a misszionárius Xavéri Fe-renc és a teológus *Roberto Bellarmino.

Főművét, a klasszikusnak számító Lelki- gyakorlatos könyvét Ignác Párizsban fejezte

be. E munka nem az ember lelki épüléséreszolgál, hanem azoknak nyújt útmutatást,akik mások lelki vezetését végzik. Som-másan úgy is le lehet írni e lelkigyakorlaokat, mint Ignác tulajdon tapasztalatát

betegágya és párizsi tanulmányai között. Akönyv célja az, hogy a tanítvány végigjárjaIgnác megtérésének útját, és így maga iseljusson oda, hogy felismerje Isten akara-tát saját életében, és Jézus Krisztus szol-gálatának szentelje magát, lehetőleg je-zsuitaként. A gyakorlatok terv szerintnégy hétig tartanak, de az egyes „hetek”szükség szerint lehetnek hosszabbak vagyrövidebbek.

Az első héten a hangsúly a bűntől valómegtisztulásra esik. A tanítvány lelkiisme-

reti vizsgálatot tart, és megvallja vétkeit. A bűn és a pokol valóságán elmélkedik. Hálátad, hogy eddig megmenekült ettől a vég-zettől, és eltökéli magát, hogy hátat fordíta bűnnek.

Ötödik gyakorlat: elmélkedés a pokolról. Első pont: Lássam képzeletben az óriási

tüzet és a lelkeket mintegy tűztestbe öltözve.

Második pont: Halljam fülemmel a pa-naszkodásokat, jajveszékeléseket, kiáltozáso-kat és a káromlásokat Krisztus Urunk és minden szentje ellen.

Harmadik pont: Szagoljam szagló érzé-kemmel a füstöt, kénkövet, bűzt és szennyet és a rothadó anyagokat.



Ez volt a római katolikus egyház által elis-m er t tizenkilencedik egyetemes vagy öku-menikus zsinat. Bár egyetemesnek mond-

ták, a résztvevő püspökök kétharmada itá-liai volt. így a zsinat még a katolikus vilá-got sem képviselte a maga teljességében,és term észetesen a pápa messzemenőn ér-vényesíte tte befolyását az üléseken.

A zsinat munkáját két irányban fejtetteki: egyrészt meghatározta a katolikus taní-tás t a protestantizmussal szemben, másfe-lől fegyelmi reformokat foganatosított arómai katolikus egyházon belül. A zsinatsok területen megfogalmazta a katolikustanítást, jelesül: a Szentírás és a hagyo-mány; az eredendő bűn; a megigazulás; aszentségek; a tisztítótűz; az ereklyék és aképek; a bűnbocsátó cédulák tekintetében.A tridenti zsinat több határozatot és ren-delkezést hozott, mint az összes többi ti-

zennyolc zsinat együttvéve. 1564 ben, egyévvel a zsinat berekesztése után, IV Pius

pápa megerősíte tte annak minden határo-zatát. Még ebben az évben kiadta a Tridenti

Hitvallást, amely később a „IV Pius hitval-lása” nevet kapta. Ez röviden összefoglaljaa zsinat protestánsellenes határozatait. Ezta Rómához megtérő protestánsoknak for-

málisan el kellett ismerniük.A tridenti zsinatot természe tesen heve-sen támadták a korszak vezető protestánsteológusai. Elsőként maga *Kálvin lépettfel, amikor kiadta a Tridenti zsinat határo-

zatainak cáfolata című iratát. Olyan biztosvolt igazában, hogy könyvében előbb a ha-tározatok teljes szövegét közölte, majdutána a cáfolatukat. Még részletesebb ésalaposabb bírálatot fogalmazott meg Mar-tin Chemnitz 1565 és 1573 között kiadott

Examen Concilii Tridentini (A tridenti zsi-nat vizsgálata) című munkájában.

A zsinat első fontos határozata a Szent-írás és a hagyomány kérdésével foglalko-zott: a mi Urunk, Jézus Krisztus, Isten Fia

184

először tulajdon szájával hirdette [az evangé-liumot], majd megparancsolta, hogy az apos-tolok minden teremtménynek prédikálják azt

mint minden üdvözítő igazság és magatartá- si szabály forrását. A zsinat úgy látja, hogy ez igazságot és e fegyelmet magukba foglalják az írott könyvek és az íratlan hagyomány azon íratlan hagyomány ugyanis, amelyet az apostolok kaptak magának Krisztusnak a

szájából, illetve amelyet átadtak az apostolok (miután azt lediktálta a Szentlélek), és amely ránk maradt, mintegy kézről kézre járván. [A zsinat], követvén az ortodox atyák példá-

ját, egyforma jámborsággal és tisztelettel elfogadja és elismeri mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség összes könyveit (hiszen mindezeket az egy Isten írta) és az említett hagyományt akár a hitre, akár a fegye-lemre vonatkoznak mint amelyeket vagy élőszóval Krisztus, vagy a Szentlélek diktált,

és töretlen utódlás őrzött meg a katolikus egyházban.Határozat a kanonikus iratokról (1546)

Ezt a határozatot idővel sokan félreér-tették. Minthogy a latin szavak jelentéseaz idők során módosult, egyesek azt gon-dolták, hogy itt az íratlan dogmatikai ha-gyományról esik szó. Valójában azonbanTridentben a szertartásokról és szokások-ról nyilatkoztak, mint például a csecsemőkeresztség é s a vasárnapi istentisztelet. A*második vatikáni zsinat idején komoly vi-ták folytak e határozat jelentéséről, amikorugyanez a kérdéskör került szóba.

A zsinat egyik legfontosabb, 1547 es ha-tározata a megigazulás kérdé sé t taglalta.

Magára a megigazulásra [a felnőttek] úgy

készülnek elő, hogy akik az isteni kegyelem által felindítva és segítve a hitet, amely „hal-lásból van" (Róma 10,17), befogadják, sza-badon haladnak Isten felé, s mindazt igaz-nak hiszik, amit Isten kinyilatkoztatott és megígért, és elsősorban azt, hogy a bűnös Is-ten kegyelme által megigazulttá lesz, a „meg-




Ávilai Teréz 185

váltás által, amely Jézus Krisztusban van" (Róma 3,24). Midőn pedig magukat bűnös-nek tartva az isteni igazságtól félnek és üd-vösen reszketnek, az isteni könyörület szem-léletére fordítva figyelmüket, reményük feléb-red, hogy bízhatnak abban, hogy Krisztusra való tekintettel Isten kegyes lesz majd irán-tuk, és ezért Ót mint minden igazság forrá-

sát, szeretni kezdik, és ezért gyűlölettel és el-utasítóiig fordulnak szembe a bűnnel, még-

pedig azon bűnbánat által, melyet a kereszt ség előtt meg kell tartani. És végre előterjesz-

tik elhatározásukat a keresztség felvételére, új élet kezdésére, és Isten parancsainak meg-tartására.Határozat a megigazulásról , 6. fejezet

Ez a határozat valóban protestánselleneséllel fogalmazta meg a megigazulás tanát.Ugyanakkor újabban a római katolikus teo-lógus, *Hans Küng a megigazulásról szóló,nevezetes doktori értekezésében azt mond-

ja, hogy a megigazulás protestáns és rómaikatolikus értelmezése igenis összeegyez-tethető. Ráadásul állítását széles körbenelfogadták. A tridenti határozat elsősorban afelnőtt megtérő megigazulására irányul.Még ha tekintetbe vesszük is, hogy a felekeltérőleg értelmezik az olyan szavakat, minta „megigazulás” és „hit”, a két álláspontnem áll élesen szemben egymással. Haazonban a határozat által taglalt egyéb kérdé-seket a keresztség után elkövetett bűnökhatása, az utolsó ítéletkor érdemként szer-zett örök élet kérdéseit vesszük, a különb-ség már elevenbe vág. Azt is szem előtt kelltartanunk, hogy a felnőtt megtérő megigazulása merőben elméleti kérdés: a római

katolikusok legnagyobb többsége gyerek-korban kapja meg a keresztséget. Nekik akeresztség után elkövetett bűnök valósá-gával kell szembesülniük. Ha megbánják

bűneiket és megvallják azokat egy papnak,akkor Trident szerint megszabadulnak a

bűnért járó örök büntetéstől (a pokoltól).

Marad viszont az ideig való büntetés, melyeta bűnös kiválthat böjttel, jótéteményekkel,

penitenciával, bűnbocsátó cédulákkal stb.Ha azonban „adós” marad, nem róva le tar-tozását, a purgatóriumba kerül, ahol addigszenved, amíg tartozását ki nem egyenlíti,így a keresztyén élet valóságának Trident azérdem szerint szerzett üdvösséget tartja,habár az érdemszerzés Isten kegyelmerévén történik.

Trident tehát nem egyszerűen a rómaikatolikus egyház egyik zsinatának, hanem

a Zsinatának számított. Normatív módonfogalmazta meg az ellenreformáció protes-tánsellenes, római katolikus tanítását. Akorábbi zsinati határozatokat is T rident fé-nyében értelmezték , ily módon Trident kö-zel négyszáz éven át uralta a római katoli-cizmust ez ért is nevezik „tridenti katoli-cizmusnak”. Ezt a korszakot zárta le a

"második vatikáni zsinat, mely egészen újlégkört teremtett. Trident ma már csupána múlt zsinatai egyikének számít.

Ávilai Teréz Isten nyughatatlan, kósza fehérnépe

Teresa de Cepeda y Ahumada 1515 benszületett Avilában, régi nemesi családban.1528 ban anyja meghalt. Ebben az időszak-

ban gyermekkori áh ítatosságának végeszakadt, Teréz inkább lovagregényeket ol-vasott és a házasságra készülődött. 1531

ben azonban apja ágostonos zárdába küldtetanulni, és itt úgy érezte, elhívást kapott aszerzetesi életre. Apja ezt ellenezte, mire

ő 1535 ben megszökött otthonról, és belé- pett az ávilai Encarnación (M egtestesülés)kármelita kolostorba. A kolostorba vonulásazonban nem oldotta meg minden lelkigyötrelmét. A lelki élet és az imádság ne-hezére esett, mígnem 1554 ben mélyeb-

ben átélte a meg térést. Először megren-



dítette egy szobor, mely a megkorbácsoltKrisztust ábrázolta. „Oly gyötrőn tudatá-

ban voltam annak, hogy szegényes hálátadtam sebeiért, hogy úgy tűnik nekem, aszívem meghasadt. Könyörögve kértem,hogy erősítsen meg egyszer s mindenkor-ra, hogy soha többé meg ne sérthessem, ésleborultam előtte szívem legnagyobb ki-csordulásával.” így vetette minden bizo-dalmát Istenbe. Ekkoriban olvasta *Agoston Vallomásait, és bátorítást nyert Istenkegyelmének ott bemutatott példáiból.

„Megfontolván Isten irántam tanúsítottszerelmét, visszanyertem bátorságom,mert a kegyelmébe vetett bizodalmamatsoha el nem veszítettem, a magambavetettet annál többször.”

E mélyebb megtérésélmény után Terézmind nagyobb léptekkel haladt az imádságos élet útján. Bajok azonban így is akad-tak. Gyóntatói eleinte azt hitték, hogy szo-katlan tapasztalásai nem Istentől, hanemaz ördögtől származnak. Egyik gyóntatója

parancsára kezdte el írni lelki tapaszta-latairól beszámoló önéletírását, a Jézusról nevezett Terézia életét. Első változatát 1562 ben fejezte be, de néhány év múlva átdol-gozta, és belefoglalta az 1565 ig terjedőidőszakot is.

Nagyjából ebben az időszakban írta azimádságról szóló, A tökéletesség útja címűkönyvét. Ezt 1566 ban fejezte be, de a cen-zorok miatt később átdolgozta. Benne kom-mentálja az Úr imáját, és védelmébe veszi a„belső imát”. Ez idő tájt számos spanyolteológus azt tanította, hogy az egyszerűnép csak szorítkozzék az imádságok hangos

(minden meggondolás nélküli) felmondásá-ra. Velük ellentétben Teréz a meggondoltimádságot hangsúlyozta: „Mert ha elmon-dom a Hiszekegyet, mégiscsak illik érte-nem és tudnom, hogy mit hiszek!”, bárnem utasította el teljesen az imádság öntu-datlan ismételgetését. Tagadta azonban,

186

hogy a „Miatyánk elismétlésével Istenhezszól az ember, miközben valójában csak avilág dolgaival gondol”.

Teréz harmadik jelentős művét, A belső várkastély-t alig néhány hónap leforgásaalatt írta. Ebben fejti ki immár teljesen ki-érlelt gondolatait az imádságról. A várkas-tély jelképezi az emberi lelket, benne hétlakás található. Isten a hetedik, legbensőlakásban lakik. Az imádságos élet célja,hogy az ember végigjárva e lakásokat, el-

jusson magához Istenhez.

A várkastélyba az imádság kapuján átvezet az út. Innen az első lakásba jut az azember, aki vágyik a jóra, néha imádkozik is,de még mindig elmerül a világban. Az ilyenembernek meg kell ismernie önmagát és a

bűn rútságát. A második lakásba azok men-nek, akik hajlandók megküzdeni a bűnnel,és kitartanak az imádságos életben. Ezutánnyílik meg a harmadik lakás azoknak, akiktartózkodnak minden bűntől (még az ún.

bocsánatos vagy csekélyebb bűnöktől is),de akiket visszatart a vagyon, a dicsőség ésaz egészség vágya. Az első bárom lakásbasaját erőnkből eljuthatunk, Isten kegyel-mének segítségével. A következő négy la-kásba az Isten ajándékozta passzív vagytermészetfeletti ima útján lehet eljutni. Ez

közvetlenül Istentől származik, nem a ma-gunk erőfeszítéséből. Az imádság megelő-ző fázisai a víz öntözőcsatornában való te-relésének munkájához hasonlítanak, a passzív imádság viszont olyan, mint a víz-forrás, mely a szükséges helyen tör fel atalajból. Az utolsó négy lakás: a belénk ön-tött szemlélődés, az Istennel egyesülés

imája, a vele kötött lelki eljegyzés és végüla legbelső lakásban a lelki mennyegző őve-le. Ezt a fokot Teréz 1572 ben érte el.

Teréz könyve a misztikus imádság foko-zatainak klasszikus bemutatását adja. Saj-nálatos módon a Biblia spanyol fordítását

betiltották, és talán emiatt is Teréz munká-




Bellarmino 187

jából hiányzik az igazán biblikus tartalom.Az inkvizíció megszállott óvakodása folytánTeréz megannyi más lelki írást nem ismer-he tet t meg, ami miatt mélységesen bánkó-dott is, de „az Úr így szólt hozzám: »Ne félj,eleven könyvet adok kezedbe.«” Terézmegkapta ezt az eleven könyvet, munkáiezért szólnak oly tisztán, oly megkapón.

Ne úgy értsük ezeket a lakásokat, mintha sorjában, egyvonalban következnének egymás után, hanem így: a belső várkastély közepén van az uralkodói lakás, s benne a király. Ezt

a többi lakás úgy veszi körül, mint ahogy a pálma rügyben a levelek borítják egymást; szóval vannak lakások körülötte, felette, alat-ta stb. Ne képzeljük az egészet kicsinynek: van ott bőven térségi terjedelem és nagyság. Nem kell túlzástól félnünk, mert a lélek nagysága messze felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni. Valamennyi részét besugározza a

nap, amely a belső várkastély közepén lakozik. Akár sokat, akár keveset elmélkedjék is a lélek, nem szabad azt soha béklyóba verni, vagy bármi módon korlátozni szabad mozgá-

sában. Ha már Isten akkora méltóságot adott neki, hadd járjon szabadon a lelki la-kásokban, akár fent, akár lent, akár jobbra, akár balra. Nem lesz azzal kisebb, ha hosz

szabb időt tölt is valamely alsóbb rangú la-kásban, például az önismeretében. Értsétek meg jól: az önismeret rendkívül fontos; és bármily magasan áll is valaki; tartozzék bár azok közé, akiket az Úr már befogadott saját lakásába: az önismeretet mindig ápolnia kell magában. Ezt az önismeretet, ha akarná

sem pótolhatná semmi mással, mert az alá- zatosság olyan, min t a méh, amely szünet

nélkül dolgozik odabent a kasban. Ennek munkája nélkül minden el volna veszve. Go doljuk azonban meg, hogy a méh is kiröpül a kasból, hogy mézet gyűjtsön a virágokon: így kell tennie a léleknek is, s abbahagyva önma-

gának vizsgálatát, fe l kell emelkednie, hogy szemlélhesse Istenének nagyságát és szép-

ségét. Itt jobban fogja belátni saját kicsiny- ségét s ennek megfontolásában itt nem fogják megzavarni azok a mérges fenevadak, ame-lyek csak úgy nyüzsögnek a belső várkastély alsó lakásában, az önismeretében... Csak akkor értjük meg igazában kicsinységünket, ha az 0 nagyságát szemléljük; csak akkor vesszük észre piszkos voltunkat, ha gyönyör-ködünk tisztaságában; csak akkor látjuk be, mily messzire vagyunk az igazi alázatosság-tól, ha az Övéről elmélkedünk.A BELSŐ VÁRKASTÉLY1:2:9

Teréz azonban nemcsak a szemlélődés-nek élt. Erejét nem kímélve rendje megújí-tására törekedett. Ekkorra a kármelitáksokat enyhítettek kezdeti szigorukon. Te-réz olyan rendházat akart alapítani, ahol az1209 es regulát szigorúan megtartják. Sokellenkezés után, végül 1562 ben sikerült ismegalapítania az ávilai Szent József kolos-

tort. 1567 től hasonló házak létesítésén fá-radozott. Spanyolország szerte az új ren-det „sarutlan kármelitáknak” nevezték.Sokat szenvedett a hivatalos, „sarus” kár-meliták ellenállása és az egyházi hatóságokgyanakvása miatt. A pápai nuncius „nyug-hatatlan, kósza fehérnép” nek nevezte.Megnyert azonban egy kitűnő szövetsé-gest Keresztes János (1542 91) személyé- ben, vele együtt alapította meg a sarutlankármeliták rendjét. Keresztes János volt azegyik legjelesebb misztikus író és költő, a

Kárrnel hegyére vezető út és A lélek éneke című verseivel e korszak lelkiségének ma-radandó megfogalmazását adta.

Roberto Bellarmino A protestantizmus ellen

Roberto Francesco Romolo Bellarmino, amajdani II. Marcellus pápa unokaöccse,1542 ben született Toscanában. 1560 bancsatlakozott a jezsuitákhoz, és 1569 ben



Leuvenbe küldték, hogy segítsen megállí-tani a protestantizmus ottani előretörését.1570 ben ő lett a leuveni egyetem első je-zsuita teológiai professzora. Hat év múlvaazonban visszahívták Rómába, hogy a Collegium Romanum professzoraként a kétesteológiákról adjon elő. 1599 ben bíboroslett, és egy darabig (1602 1605) Capua ér-sekeként szolgált, de ismét visszarendel-ték Rómába tágabb feladatok ellátására.1621 ben halt meg.

Bellarmino a protestantizmus elleni

vitának szentelte életét. Bár egyetlen protestáns vezetővel sem találkozott, demindig igyekezett igazságosan bemutatniálláspontjukat. Hajlandó volt elismerni teo-lógiájuk erényeit éppúgy, mint kimutatnigyengeségeiket. Megfontolt érvekkel pró- bált válaszolni a protestantizmus által fel-vetett kérdésekre, nem pedig körmönfontokoskodással vagy nyílt hatalmi szóval. ABiblia, a korai egyházatyák és az egyháztörténet alapos tanulmányozásával készültfel feladatára. Jelentős ellenfélnek számí-tott; a protestáns egyetemeken külön tan-székeket alapítottak nézetei cáfolatára. Főművében, a háromkötetes Disputationes de controversüs christianae fidei adversus huius temporis haereticos szal (Viták a ke-resztyén hit kétségbevont kérdéseiről akor eretnekeivel; 1586 93) *a tridenti zsi-naton meghatározott római katolikus teo-lógiának elismerten e legjobb összefoglalá-sát adta. A megigazulás kérdéséről így írt:

Tizedszer: Bernátot meg lehet idézni [az egyedül hit általi megigazulás tanítójaként], és idézik is. A Salamon énekéről szóló hu-

szonkettedik prédikációjában ezt mondja: „Engedd meg annak, aki bűneiért való rossz lelkiismeretében áhítozza és szomjúhozza az igazságot, hogy higgyen benned, aki megiga-

zítja a bűnösöket, és ő megbékél veled, mert egyedül hit által igazul meg... ” Bem át itt az eleven hitről és a hozzákapcsolt szerétéiről be-

188

szél. Az ilyen hit áhítozza és szomjúhozza az igazságot és lelkifurdalást érez a bűnökért nem a büntetéstől való félelemből, hanem az igazság szeretetéből. Következésképpen akár ezt is mondhatta volna Bemát: „Aki teljes szívvel elfordul a bűntől, és penitenciatevéssel óhajtja jóvá tenni azt Isten előtt, az ilyen em-ber megbékél az Úrral, hit és buzgó szeretet által még a jótétemények elvégzése előtt"... A régi atyák tanúsága szerint tehát egyedül a hit igazít meg, de soha nem abban az érte-lemben, ahogyan elleneink vallják.

Bellarmino a pápaságról vallott nézeteimiatt bajba keveredett. Elutasította azt a né-zetet, hogy a pápánaknincsen hatalma e vi-lági dolgokban, hanem csak a lélek dolgaiban. Ám ugyancsak tagadta a pápaközvetlen e világi hatalmát. Az uralkodókat hatalmuk-kal Isten ruházza fel. A pápának csak közve-te tt e világi joghatósága van: ha egy uralko-dó prejudikálja alattvalói örök üdvösségét, a pápa beavatkozhat (elmehet akár az ural-kodó trónfosztásáig és az alattvalóknak azuralkodó iránti engedelmesség alól valófelmentéséig is). Ez látszólag jelentős hatal-mat biztosított a pápának, de V Sixtus pápamégis kevesellte, és 1590 ben Bellarmino

Disputationes ának első kötetét indexretette.

Bellarmino azonban jelentős szerepetvitt Rómában. Tagja volt annak a bizottság-nak, amely 1592 ben kiadta a Biblia latinfordításának, a Vulgatának az átdolgozottváltozatát. Részt vett továbbá a Galilei el-leni eljárás kezdeti szakaszában. Galileitvégül elítélték, amiért azt tanította, hogy aföld forog a nap körül. Az Inkvizíció 1616

ban kinyilvánította, hogy a föld, nem pediga nap áll a mindenség közepében, és a napforog a föld körül, nem pedig fordítva. Bel-larmino kapta a feladatot, hogy ezt közöljeGalileivel. Galilei egy darabig csendbenmaradt, és csak az 1630 as években kerültújabb konfliktusba az inkvizícióval.




Pascal 189

Blaise Pascal A szív érvei

Blaise Pascal 1623 ban született a franciaországi Clermont Ferrandban. Hároméveskorában édesanyja meghalt, és ettől fogvaőt, nővérét és húgát az apjuk nevelte és ta-nította. Blaise kitűnő tanulónak bizonyult,különösen a számtan területén. Hamaro-san számológépet szerkesztett, kikövezteaz utat a barom éter feltalálásához, és jelen-tős eredményeket ért el a valószínűség-

számításban.1646 ban megismerkedett a janzeniz

mussal, ezzel a XVII. századi római kato-likus mozgalommal, amely óriási vitákatváltott ki különösen Franciaországban.Cornelius Jansen, a mozgalom névadója,Ypres püspöke aggályosnak tartotta, hogya római katolikus egyház erkölcsileg egyreinkább fellazul, és eltávolodik * Ágostonkegyelemtanától. Korábban mélyrehatóntanulmányozta Ágostont, és tanítását

Augu stinus című nagyszabású munkájábantaglalta, kiadását azonban, amíg élt, óvatos-ságból nem engedélyezte. A mű 1640 benmegjelent, és azonnal kiváltotta az ágostoni gondolkodást elutasító jezsuiták ellen-zését. Ez utóbbiak rá is bírták a pápát,hogy ítélje el Jansen művének öt állítóla-gos tételét. Ez azonban nem vete tt véget avitának. A janzenisták ugyanis elismertéka szóban forgó tételek eretnek voltát, detagadták, hogy azok Jansen tanítását képe-zik. Pascal idejére keserű csatározásokatvívtak a jezsuiták és a megmaradásért küz-dő janzenisták.

A janzenisták hatására a Pascal családkomoly vallási meggyőződésre jutott.Blaise közben folytatta természettudomá-nyos kutatásait. 1651 ban apja meghalt, éshúga bevonult a Port Royal i kolostorba, a

janzenizmus központjába. Blaise ekkormég ellenezte ezt, de 1654 ben végleges

megtérésélményen ment át. Megvilágoso-dott előtte, hogy „Ábrahám Istene, IzsákIstene, Jákob Istene nem a filozófusoké ésa tudósoké. Bizonyosság, bizonyosság, ér-zés, öröm, béke. A Jézus Krisztus Istene.”Az erről szóló följegyzést, a nevezetes

Memorial-t (Emlékeztető) haláláig zekéje belsejébe varrva hordta magánál.

Megtérése után Pascal egyre szorosabbkapcsolatot tartott a Port Royal i janzenistákkal. 1655 ben a janzenizmus súlyos vál-ságba jutott. Antoine Arnauld t, a mozga-

lom vezetőjét nézeteiért perbe fogták aSorbonne on. Pascal a védelmére kelt azálnéven megjelentVidéki levelek című soro-zatában. E ragyogó, szatirikus, a jezsuiták-

ból gúnyt űző írások keretét az adja, hogyegy megütközött fiatalember leveleket írvidéki barátjának a párizsi eseményekről.Pascal azt állítja bennük, hogy a janzenistákkegyelemtanukat nem *Kálvintól, hanemÁgostontól és a dominikánus teológusoktólvették át. Továbbá nevetségessé teszi a probabilizmus jezsuita tanát, mely lehetővétette az erkölcsi mércék alacsonyabbra állí-tását. E tan szerint ha a teológusok vala-mely erkölcsi kérdésben eltérő álláspontrahelyezkednek, a gyóntatónak azt az állás-

pontot kell képviselnie, amely a bűnösnek aleginkább kedvez. Ha tehát valamely tekin-tély (pl. egy jezsuita) valamit nem tart bűn-nek, akkor a gyóntató nem helyezhetiszigorúbb elbírálás alá a bűnbánót, még haminden más szerző egybehangzón bűnnektartja is a szóban forgó dolgot. Ez eredetilega bűnbánókat volt hivatott védeni a túlságo-san szigorú gyóntatókkal szemben, akik

önhatalmúlag megtagadták tőlük a feloldozást. A jezsuiták azonban arra használták,hogy a legcsekélyebb szintre egyszerűsít-sék a bűn meghatározását hiszen ha vala-mely cselekedetet egy tekintély, ha mégolyfelháborító módon is, a védelmébe vett, aztnem lehetett többé bűnnek tekinteni.



„Igazán, tisztelendő atyám mondám , az önök doktoraitól sokat tanulhat az ember.

Hogy hogy ha két ember ugyanazt a dolgot cselekszi, az, aki nem ismeri az ő tanukat, vétkezik, az pedig, aki ismeri, nem vétkezik!

A z önök tana tehát egyidejűleg tanulságos és igazulást nyújtó. Isten törvénye Pál apostol

szerint kötelességükről megfeledkezett embe-reket csinált; az önök tana úgyszólván min-denkit megtisztít. Esedezem, tisztelendő' atyám, legyen kedves efelől jól útbaigazítani; addig nem hagyom el önt, míg ama legfőbb

életelveket, amelyeket a kazuisták meg-állapítottak, elő nem adja. ”Vidéki levelek 6

Pascal legnagyobb műve, a Gondolatok voltaképpen papírdarabokra vete tt eszme-töredékek sorából áll. Pascal eredeti szán-déka az volt, hogy a kor szkeptikusainak ésracionalistáinak, a libertinusoknak címezve

megírja A keresztyén vallás védelmé t azelső modern keresztyén apológiát , éstöredékes gondolatai ennek előkészületeitalkották. Pascal egészsége azonban 1658

ban erősen megromlott, és 1662 ben bekö-vetkezett korai halála megakadályozta anagy mű megírásában. Pascal egyik legne-vezetesebb érve a „fogadás" volt (Gondola-tok, 233.). Van e Isten vagy nincs? Van eörök élet? Ebben az ész nem dönthet, arrólazonban döntenünk kell, hogy mi módonélünk. Mi a tét? E rövid, földi életünket

190

tesszük fel. Ha nyerünk, az örök életetnyerjük el. Ha pedig veszítünk (mert nincsIsten), veszíteni ebben az életben csupán a

bűnt veszítjük el, de nyerni erényes jelle-met nyerünk. Az óvatos szerencsejátékosszámára tehát csak egyetlen értelmes vá-lasztás van. A szkeptikus legalább vegye ko-molyan fontolóra a keresztyénség állításait.

Pascal csak korlátozott szerepet tulaj-donított a filozófiának és az észnek:

Az ész legnagyobb cselekedete annak felis-merése, hogy végtelen sok olyan dolog van,

amely meghaladja; csak gyengeségét bizo-nyítja, ha nem ju t el e felismerésig. G ondolatok 267

A szívnek vannak érvei, miket nem ismer érvelő eszünk.G ondolatok 277

Pascal nem Isten filozófiai megragadásá-ra akarta rávezetni az embereket, hanem

rámutatni a Jézus Krisztusban kijelentettIstenre. Nemcsak lehetetlen, hanem hasztalan is

Jézus Krisztus nélkül megismerni Istent. G ondolatok 547

Isten ismerete a magunk nyomorúságá-nak ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomo-rúságunk ismerete Isten nélkül viszont két-

ségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtalál-

ju k benne Istent és a mi nyomorúságunkat. G ondolatok 527




V rész

Keresztyéngondolkodás

a modern világban(1800-tól napjainkig)



192 Keresztyén gondolkodás a modern világban

A reformáció nyomán a nyugati egyházban három főbb hitvallás alakult ki: arómai katolicizmus (a *tridenti zsinat meghatározása szerint), a lutheranizmus (az *Agostai Hitvallás és a *Formula Concordiae szerint) és a kálviniz

mus (a *Heidelbegi Káté és a *Westminsteri Hitvallás szerint). 1500 és 1800között a teológiai vitákra nagyobb részt e hitvallások keretein belül kerültsor. Ezért is mondják ezt a konfesszionális teológia korszakának. Az utóbbikét évszázad folyamán azonban erősen megváltozott a helyzet.

A középkortól egészen az 1700 as évekig a keresztyén világon belül nem-igen vonták kétségbe a keresztyénség igazságát. A középkor sokat küszködötta hit és az ész kapcsolatával. A reformáció nyomán a viták az igaz keresztyén-

ség mibenléte körül forogtak. A XVIII. század folyamán azonban feltűnt egy jelentős, új mozgalom, a deizmus, mely észre alapozott, egyszerű és „tiszta”vallást hirdetett a keresztyén kinyilatkoztatás babonáival szemben. A deizmusrivális vallásként lépett fel, még ha ezt valamelyest leplezte is a primitív keresztyénséghez vagy a keresztyénség lényegéhez való visszatérésre történőhivatkozás. A deizmus kívülről jelentett kihívást az egyház számára: a XVIII.század végéig az egyházak teológiája döntően az ortodoxia keretein belül

maradt. A XIX. és XX. században azonban ez a kép teljesen megváltozott.A modern világban a keresztyén hitet számos kihívás érte: A racionalizmus. A XVII. században kisebb, a XVIII. században pedig

mind nagyobb számban támadták a keresztyénséget az ész nevében. A deiz-mus ezt csak új isten és vallásfogalmával tette, de a támadás hamarosan ma-gára Istenre és a vallásra irányult. A XIX. századra már csaknem általánosanelterjedt felfogássá lett az ateizmus és az agnoszticizmus (T. H. Huxley 1870

ben alkotott szava) a keresztyén Nyugaton. Az ész hatalmába vete tt bizodalom a modern világban jobbára letűnt, de a kinyilatkoztatás elleni támadásnem hagyott alább. Erre olyan korszakban került és kerül sor, amely kétség-

be von mindenfajta hagyományos tekintélyt nemcsak a keresztyén tekin-télyforrásokat.

A természettudomány. A modern tudomány a XVII. században a keresz-tyénség által táplált talajból nőtt ki. Noha a tudományos felismerések nem-

igen érintették a keresztyénség igazságait vagy tévedéseit, a tudomány magaerősen hatott a keresztyénségre. A tudományos módszer minden állításmegpróbálását és minden (kritika fölött álló) tekintély elutasítását jelenti. Eza módszer hallatlanul sikeresnek bizonyult a tudományban, ami olyan terü-leteken is a tekintély iránti szkepszisre ösztönzött, ahol ez az eljárás nem lát-szik oly könnyen alkalmazhatónak. Ráadásul a modern tudomány létrehozta



Keresztyén gondolkodás a modern világban 193

a technikát, amely egész életünket megváltoztatta. Mindenekelőtt aláásta azIstentől való függés emberi érzését. Mint Bertrand Russell mondta, egy lélekvesztőben imbolygó halász hajlamosabb Istenhez fohászkodni, mint mo-

torcsónakban ülő társa. A technika lehetőségei nyomán könnyebb pusztán evilágnak élni és megfeledkezni az eljövendőről.

-A történetkritika. A XIX. században alakult ki a történetkritika. Ezt az új,szigorú módszerességen alapuló történelemszemléletet a szakavatott törté-nészek új nemzedéke kezdte művelni. A történetkritikus nem a korábban so-ha kétségbe nem vont tekintélyek, hanem a források összefüggésében gon-dolkozik. A forrásokat pedig kétségbe kell vonni és próbára kell tenni. E mód-

szer a keresztyénség történetét sem kerülte el, és alig maradt utána kőkövön. A bibliai forrásokat bonckés alá vetették, gyakran olyanok, akiknekvajmi kevés közük volt akár az ortodoxiához, akár a hithez. A Bibliát nem el-fogadandó tekintélynek, hanem kritikailag elemzendő forrásnak vették. En-nek megfelelően a Jézus Krisztus életéről szóló forrásokat ugyancsak hason-ló vizsgálat tárgyává tették, és igyekeztek a róla alkotott képet gyökeresenmegváltoztatni. A keresztyén tanítás történe tét is hasonló módszeres vizsgá-

lat alá vetették, és fény derült arra, hogy az a századok folyamán mi módonváltozott meg.

A szekularizáció. Ahogy idővel a keresztyén hit nem követelt magánakáltalános elfogadottságot, a társadalom más ideológiai alapokra helyezkedett.A világ tekintélyes részén új, „világi” vallás, a marxizmus leninizmus beve-zetésére tettek kísérletet ismert eredménnyel. Nyugaton a társadalom vi-lági, nem vallásos alapokra helyezkedett. A vallást egyre inkább az egyén ma-

gánügyének tartják, olyan személyes választás kérdésének, mint hogy valakimelyik teniszklubba lép be. Ezt a folyamatot erősítette a pluralista társadalomfeltűnte, amelyben megannyi vallás gyakorolható.

A keresztyén teológiát alapvető kihívások elé állító folyamatok mélyén atekintély kétségbe vonása húzódik. A múlt századig az egész keresztyén vi-lág „adottnak” vette a keresztyénséget mint Isten hit által elfogadandó kinyi-latkoztatását. A különböző konfesszionális hagyományok belső és egymás

közti teológiai vitái a kinyilatkoztatás mibenléte körül forogtak. A múlt szá-zad óta azonban magát a kinyilatkoztatás tényét vonják kétségbe és nem-csak a nem hívők, hanem a főbb egyházakhoz tartozó némely teológusok is.A tekintélyek megkérdőjelezése a modern korszakban természetesen üdvö-sen is hatott a teológiára. A nem kellően megalapozott feltételezések vitatásaegészséges jelenség. A baj csupán az, hogy amíg a bevett tekintélyek iránti



194 Keresztyén gondolkodás a modem világban

szkepszis a tudományoknak éltető vizet, addig a teológiának amolyan haláloscsókot ad. Minden vallásnak, amely nemcsak futólag hasonlít a keresztyén

séghez, tekintélyen kell alapulnia. Ha a keresztyénség arról szól, hogy Istenkijelentette magát Jézus Krisztusban, és megszabadítja az embert nyomorú-ságából, akkor az embernek valamilyen módon meg kell hódolnia az adotttekintélyt bíró kinyilatkoztatás előtt. De mi előtt kell meghódolnia és milyen feltételek mellett? A modern korszakban ezek a kérdések osztják meg akeresztyén teológusokat. Ma a legnagyobb teológiai nézeteltérések nem akülönböző hitvallások között merülnek fel, és voltaképpen minden hitvallá-

son belül jelentkeznek. Ez igaz még a protestánsok és katolikusok közöttiellentétre nézve is. Egyre több protestáns és római katolikus teológus fedezifel, hogy az, ami egyesíti őket (pl. a karizmatikus tapasztalás, liberalizmus, a*felszabadítás teológiája), legalább olyan fontos, mint az, ami saját protestánsvagy római katolikus testvéreikkel egyesíti őket.



Schleiermacher 195

A liberálisok

A teológiai liberalizmus minden tekintetben a modern világhoz igyekszik

igazítani a hittudományt. A liberálisok hajlamosak a hagyományos ortodoxiaszámos elemét feláldozni a keresztyénség jelenkori jelentó'ségét keresve.Friedrich Schleiermacher

A romantika vallása

Freidrich Dániel Ernst Schleiermacher1768 ban a sziléziai Breslauban (ma: Wroclaw) született, református tábori lelkészfiaként. A *speneri hagyományhoz ragasz-kodó pietista neveltetésben részesült, ké-sőbb pietista teológiai akadémiára iratko-zott be. Ezt a teológiai hagyományt azonban hamarosan elutasította, és tanulmá-nyait a hallei egyetemen fejezte be. Fel-szentelése után csaknem egész életébenBerlinben szolgált. Ottani gyülekezeti

munkája mellett segített a berlini egyetemmegalapításában, ahol azután teológiai professzorságot is vállalt. 0 készítette fel azifjú Bismarckot, a későbbi jeles államfér-fiút a konfirmációra. 1834 ben halt meg.

*Barth Károly joggal mondta, hogySchleiermacher nemcsak teológiai iskolát,hanem egy egész korszakot is alapított.Tőle indult ki az egész modern teológiaigondolkodás, nemcsak a liberális teológiaiiskola. Eszméit két alapvető művében fej-tet te ki:

1. Über die Religion. Reden an die Gebil- deten unter ikren Verachtem (A vallásról.Beszédek a műveltekhez megvetőik kö-zött; 1799). Voltaképpen ez a mű jelentettea liberális teológia beköszöntét. (Teoló-giailag a „XIX. század” 1799 től az I. világ-háborúig tart.) E beszédeiben Schleier-macher a szkepticizmussal szemben vettevédelmébe a vallást, de a vallásnak egygyökeresen új felfogását.

2. A Dér christliche Glaube (A keresztyénhit) című művében nagyszabású rendsze-

res teológiai épületet hozott létre. Először1821 22 ben, majd átdolgozva 1830 31

ben je lentette meg.Az Über die Religion-ban Schleiermacher

a vallás természetét tárgyalja. Pietista ne-veltetése nyomán tudta, hogy a vallás töb-

bet jelent mint puszta teológiát és etikát, atudást és a cselekvést, a jó ismeretét ésvéghezvitelét. „A kegyesség aligha lehetmetafizikai és etikai morzsák egyvelegeutáni ösztönös vágyakozás.” A vallás egyharmadik területhez, az érzések világáhoztartozik. „Az igaz vallás nem más, mint avégtelen dolgok iránti érzék és vonzalom.”

Fontos világosan látnunk, hogy mit is monditt Schleiermacher. 0 ugyanis továbbmegya hagyományos pietista állításnál, hogy tud-niillik a vallástöbb, mint merő tudás és cse-lekvés. Schleiermacher szemében a valláskülönbözik a tudástól és a cselekvéstől.

Hogy világossá tegyem Önök előtt, hogy mit jelent a vallás eredeti és jellegzetes birtoklása, nos, a vallás azonmód lemond minden olyan állításról, amely akár a tudományhoz, akár az erkölcshöz tartozik... Az eszmék és elvek idegenek a vallástól... Bárminek tekintjük is az eszméket és az elveket, egy bizonyos, a tudáshoz kell tartozniuk, márpedig az életnek ez a területe egészen más, mint a vallás. Ü ber die R eligion 2

Ebből nem következik, hogy a vallásnemkapcsolódik a tudáshoz és a cselekvés-hez. „Nem kívánom azt mondani, hogy azegyik létezhet a másik nélkül, hogy példá-nak okán valaki lehet vallásos és kegyes,ugyanakkor erkölcstelen is.” Éppen ellen-kezőleg, a vallás képezi az igaz alapját minda tudásnak, mind a cselekvésnek.




Vallás nélküli igaz tudományra vagy gya-korlatra vágyni, vagy azt képzelni, hogy ilyen van, ez nem más, mint csökönyös és pimasz tévképzet és végzetes hiba... M i olyan, emlí-tésre érdemes dolgot tud az ember létrehozni akár az életben, akár a művészetben, amely ne saját benső', eme végtelen iránti érzékéből

fakadna?Ü ber die R eligion 2

Schleiermacher szemében a vallás kü-lönbözik a teológiától, de ez nem azt jelen-ti, hogy az utóbbinak nincsen helye. A taní-tás és a dogma nem tartozik a valláshoz:„nincsen rájuk szüksége magának a vallás-nak, még a vallás közvetítésének semigen”. A teológia azonban aligha kerülhetőmeg, és akkor jut helyénvaló szerephez, hareflektálunk a vallásra. Míg maga a vallásnem jelent tudást, addig a vallásról lehettudást szerezni: nos, ez jelenti a teológiát.

Akik néhány szűk látókörű teológus obskurantizmusa miatt ellenzik a vallást, szemelől tévesztik a lényeget, hogy ugyanis avallás és a teológia különbözik.

Schleiermacher ezzel gyökeresen újszemléletet vezetett be. Az átélt és megta-

pasztalt vallás pietista igényét szélsősége-sen értelmezve a vallástcsupán érzés éstapasztalás dolgának állította. A hittételekelfogadása értelmében vett hit idegen avallástól: „Olyannyira távol áll a vallás leg-magasabb fokától, hogy állítása szerint mindenkinek el kell utasítania, aki be akarhatolni a vallás szentélyébe.” Ez a keresztyénség merőben új felfogását jelentette.Schleiermacherig úgy vélte mindenki,hogy a keresztyén teológia az Istennek a

Szentírásban, a hagyományban, a termé-szetben vagy ezek valamilyen összekap-csolásában található kinyilatkoztatásárólszámol be. Schleiermacher a teológiát avallást, az ember vallási tapasztalatát vizs-gáló tudománnyá tette. Egészen új értel-met ad a kinyilatkoztatásnak is. Az ugyanis

immár minden egyes egyén vallásostapasztalatát jelenti. „Minden ihlet és min-den eredeti érzés a kinyilatkoztatásbólszármazik... Ha eddig semmi eredeti nemfogant meg benned, amikor megjön, kinyi-latkoztatás lesz számodra.” Schleierma-cher megnyitotta az utat ama „keresztyénség” előtt, amely immár nem tekinti mér-vadónak a Bibliát, amely nem kötődik va-lamely külső mértékhez. A vallás és a teo-lógia ily határozott elkülönítésével meg-védte a vallást a szkeptikusok racionalista

bírálataitól, csakhogy, úgy tűnik, oly mó-don, hogy a formát mentette meg a tarta-lom árán.

A Dér christliche Glaubé bán Schleierma-cher a rendszeres teológia összefüggésé- ben fejti ki új szemléletmódját. AzÜber die Religion bán elfoglalt álláspontját ugyanmérsékeltebben adja elő, de alapvetően

nem változtat rajta. A kegyesség lényegenem a tudásban és nem a cselekvésben,hanem „az Istentől való végső függés vagy

az ezzel azonos Istenhez kötődés tuda-tában rejlik”. „A keresztyén tanítások a be-szédbe foglalt keresztyén vallásos érzé-sekről adnak számot”. Az Isten attribútu-mait illető kijelentések nem magáról Isten-ről szólnak, hanem arról, hogy a végső füg-géssel kapcsolatos érzéseink mi módonköthetők Istenhez. A Biblia ebben a felfo-gásban az ember vallásos tapasztalatárólszámol be, nem pedig Isten kinyilatkozta-tását alkotja, vagy Istennek a történelem- ben véghez vitt cselekedeteiről tudósít

Schleiermacher a teológia ismérvét nemaz Újtestamentumban foglalt tanításnak,

hanem az abban bemutatott tapasztalásnakvaló megfelelésben látta. Minden tanítástaszerint mérlegelt, hogy annak milyen je-lentősége van a keresztyén tapasztalásranézve. Ez talán ajánlható pozitív célként,de negatív ismérvként használni súlyos té-vedésnek látszik. Habár a tanítást a tapasz-



Ritschl 197

toláshoz viszonyítani kívánatos dolog, an-nál veszélyesebb a tapasztaláshoz igazítani

hiszen a keresz tyén tapasztalásról alko-tott fogalmunk lehet hibás is, és hajlamo-sak vagyunk a tanításokat megnyirbálni,mert nem látjuk tapasztalati értéküket.Fontosabbnak látszik a Szentírás mérté-kével mérni a tapasztalást, mint a tapasz-talás fényében megnyirbálni a tanítást.

Schleiermacher Jézus Krisztus személyé-re és művére is alkalmazta módszerét. Aztkövetelte, hogy e két tanítás egyenértékűlegyen. Nem szabad Jézus Krisztus szemé-lyének nagyobb méltóságot tulajdonítanunk,mint munkájának. Máskülönben hiányzik azösszhang mintha azt kívánnánk, hogyherceg legyen az, aki a palota padlóját súrol-

ja. Ugyanakkor nem tulajdoníthatunk JézusKrisztusnak olyan tevékenységet, amelynincs arányban méltóságával, hiszen az nem

lenne valóságosan az ő tevékenysége. JézusKrisztus munkáját és személyét egymáshozviszonyítani ajánlatos dolog, de veszélyesséválik, ha ezt negatív ismérvként, a bibliai ta-nítás megnyirbálására használjuk. Ha leér-tékeljük Jézus Krisztus művét, előbb utóbbleértékeljük személyét is.

Schleiermacher túlságosan alábecsülteJézus Krisztus munkáját, mert nem látta be kellőképpen az em ber bűnösségét (pél-dául nemigen beszélt az embernek Isten-nel szemben elkövetett bűnéről). JézusKrisztus nem azért jött, hogy jóvátegye a

bűnt, hanem azért, hogy tanítónk legyen, példát mutasson. Műve lényegében véveabból áll, hogy felébressze istentudatun-kat. Ahhoz, hogy ezt a munkáját teljesítse,

annál több isteni természetre nem voltszüksége, mint hogy tökéletes legyen azistentudata. Míg a mi istentudatunk elho-mályosult és erőtlen, addig az övé minden

pillanatban tökéletes . Ettő l válik istentudato „folytonos, eleven jelenlétté, és ezzelegyütt Isten valóságosan létezik őbenne”.

Krisztus csak „lényegi bűntelenségében ésvégső tökéletességében” különbözik min-denki mástól. E különbözősége ruházza fel

őt mindazzal, amire üdvözítésünkhöz szük-sége van. Ehhez hasonlóan embersége ép- pen azért válik számunkra elérhetővé, mer tcsupán tökéletességében különbözik a mi-énktől. Jézus Krisztus tevékenységeSchleiermacher felfogásában feleslegesséteszi feltámadását, mennybemenetelét ésmásodik eljövetelét. Az e tanításokba ve tet thit „nem független elem az eredeti Krisz-tusba vetett hitben, olyan értelemben, hogyne fogadhatnánk el Krisztust a megváltónakvagy ne ismerhetnénk el a benne lévő isten-létet, ha nem tudnánk, hogy halottaiból feltá-madt, felment a mennybe, és megígérte,hogy visszajön ítéletet mondani”. A keresz-tyén tanítás szempontjából mindegy, hogyhiszünk e ezekben vagy sem, aszerint, hogy

mennyire tartjuk megbízhatónak a Bibliát.A liberális teológiában mindenütt vissza-

visszatér az emberi bűn leértékelése, Krisz-tus munkájának ebből következő téves felfo-gása, és személyének ez utóbbiból követke-ző alábecsülése. Richard Niebuhr a követ-kezőképpen írta le a liberális teológiát: „Anem haragos Isten bevitte a bűntelen em-

bereket az ítélettől ment országba a keresztnélküli Krisztus szolgálata által.” E liberálisoptimizmusra azután súlyos csapást mért azI. világháború, melynek poklában megszü-letett Barth és mások neo ortodox válasza.

Albrecht Ritschl Jézus a tökéletes ember

Albrecht Benjámin Ritschl 1822 ben szüle-te tt Berlinben, egy lutheránus lelkipásztor,későbbi püspök fiaként. 1852 és 1864 kö-zött Tübingenben, majd haláláig, 1889 igGöttingenben tanított mint teológiai pro-fesszor. Két alapvető munkát írt: Die christ-




Hehe Lekre dér Rechtfertigung und Ver söhnung (A megigazulás és a megbékéléskeresztyén tanítása; 3 kötet, 1870 1874)és a háromkötetesGeschichte des Pietismus (A pietizmus története; 1880 886), mely-

ben elutasítja e mozgalmat. A liberális teo-lógia atyja, *Schleiermacher nyomdokaibalépett, bár némely fontos területen módo-sította annak elgondolásait. Ő lett a XIX.század legbefolyásosabb liberális teológu-sa, és a ritschli iskola erősen hatott a XIXszázad végének és a XX. század elejének

teológiai gondolkodására.Mint Schleiermacher, Ritschl is a ke-resztyén tapasztalásra alapozta teológiáját.De Schleiermacher szemléletmódját, azérzések és érzelmek hangsúlyozását túl-zottan szubjektívnek és „misztikusnak”találta. Megoldásul a történelemhez for-dult, mondván, hogy az kigyógyít mind aszubjektivizmusból, mind a racionalizmus-

ból. A teológiát az Istennek Jézus Krisz-tusban történt önkinyilatkoztatására kellalapozni, amelyről az Újtestamentum szá-mol be. Az individualizmussal és a szub-

jektivizmussal való szembenállása kitűnikabból is, hogy Ritschl a keresztyénségközösségi vonására is hangsúlyt fektet. Ki-emelt szerepet tulajdonít annak, hogy a ke-

resztyén üdvösséget csakis a gyülekezetiközösségen belül lehet megtapasztalni. Nem azért, mert a gyülekezet az egyén ésIsten között helyezkedik el mint afféle tör-vényesen kinevezett közbenjáró, hanemazért, mert a keresztyénséget csak elevenközösségen belül lehet megélni. Éppúgynem lehet az ember keresztyén elszigeteltmagányban, ahogyan nem tud lejátszaniegy futballmérkőzést egymagában.

Azember nem juthat el egyéni hitbeli meg- győződéséhez, és azt nem tarthatja fe nn a h it meglévő közösségétől elzárkózva... Az egyén a neki járó áldásokat egyazon üdvösség által, az egyházzal való egységben, mindazokkal

együtt kapja meg, akikhez elszakíthatatlan kötelékek fűzik... Az egyén tehát csak akkor nyerheti el a bűnbocsánatot hit által, ha hité-ben egyesíti mind az Istenbe és Krisztusba vetett bizodalmát, mind pedig a hívők kö-

zösségéhez való tartozás szándékát.Die chtistliche Lehre dér R echtsferti - gung und Versöhnung , 3. kötet, 2. fejezet

Ritschl hírhedett állítása szerint a teoló-gia kijelentései inkább tekintendők érték-ítéleteknek, semmint logikailag igazolhatóelméleti állításoknak. Ezzel nem akarta a

teológiai kijelentéseket merőben szubjek-tívnek vagy személyesnek mondani, mintamilyen például valamely színösszeállításiránti egyéni vonzódás. Csupán azt kívántahangsúlyozni, hogy a teológiai kijelentése-ket nem lehet alávetni tárgyilagos, erköl-csileg semleges vizsgálatnak. Meggyőző-dése szerint a korai egyházatyák megron-tották a keresztyénséget a görög bölcselet behozatalával, amivel a Biblia Istenét a fi-lozófusok abszolútumává és az evangéliu-mok Jézusát a platonizmus örökkévalóIgéjévé tették. E rontás részleteinek nyomonkövetése már Ritschl tanítványára,*Harnackra maradt.

Ritschl a teológia kiindulási pontjánaknem az „önmagában” létező Istenről való

spekulációt, hanem Istennek Jézus Krisz-tus által bűneink bocsánatára véghezvittcselekedeteit tartotta. Ritschl Schleiermachernál komolyabban vette a bűn és az üd-vösség fogalmát, habár aligha elég komo-lyan. Tagadta az eredendő bűn gondolatát,és azt állította, hogy lehet bűntelenül élni.Istenben nincsen harag a bűn miatt, és aJézus Krisztus által nyert kiengeszteléslényegében véve nem más, mint ami is-tenszemléletünk megváltozása, nem pedigfordítva. Ennek megfelelően Ritschl alábe-csülte Jézus Krisztus személyét. MikéntSchleiermacher, Ritschl is beszél Jézus is-tenségéről, de ezen tökéletes emberséget



Hamach 199

ért. Jézus abban az értelemben volt Isten,hogy tökéletes istenismerete volt, és Is-tennel erkölcsi engedelmessége folytánegyesült. A keresztyének Jézus Krisztus-

ban tapasztalják meg Isten szere teté t, ésezért tulajdonítanak neki isteniértéket. Lé-nyegében véve csak mennyiségileg, nem pedig minőségileg különbözünk Jézustól.Ritschl nem ismerte el Jézus eleve létezé-sét, prae existentiá ját (hogy ugyanis Má-riától való születése előtt is létezett), és a

jelenben folytatott munkáját jobbára halála

utáni hatásának tekintette.Ritschlt erősen foglalkoztatták az etika

kérdései, és egész gondolkodását áthatottaa moralizálás. Igen nagy jelentőséget tulaj-donított az Isten országának. Ezt a fogalmataz emberi nem erkölcsi, szeretetben valóegyesüléseként értelmezte. A bűnről alko-tott enyhe felfogása folytán maga is elfogad-ta az akkoriban divatos eszmét, hogy az em-

beriség fokozatosan a tökéletesedés irányá- ban halad. E hiedelemre kemény, de nemhalálos csapást mért az I. világháború, hi-szen ma, a II. világháború után továbbra iserősen hat. Ritschlnek az Isten országárólszóló tanítása nyomán alakult ki az ún. „tár-sadalmi evangélium”, melynek legfőbb szó-szólója az amerikai teológus, Walter Rauschenbusch (1861 1918) volt. E mozgalomközponti jelentőséget tulajdonított az egy-ház társadalomformáló, a társadalmat az Is-ten országával összehangoló feladatának.

Adolf von Hamack A keresztyénség lényege

Adolf Hamack 1851 ben született Dorpat ban (ma: Tartu, Észtország). Teológiai tanárapja nyomdokaiba lépett, először Lipcsébenkapott professzori széket (1876), majdGiessenben (1879), Marburgban (1886),végül pedig Berlinben (1888 1921). Libe-

rális teológiai nézeteit az egyházi hatósá-gok rossz szemmel nézték, és igyekeztekis megakadályozni berlini kinevezését.Harnack azonban az államban támogatóratalált, II. Vilmos nemességet is adott neki,így lett Adolfvon Harnack.

Harnack mindenekelőtt dogmatörténészvolt, kora legnagyobb patrisztikusa. Legje-lentősebb művében, a Lehrbuch dér Dog mengeschichte des Christentums in den ersten drei Jahrhunderten ben (Az első három szá-zad keresztyén dogmatörténetének tan-

könyve; 1886 1889), a korai egyházatyáktanítását mutatja be. *Ritschllel együtt megvolt győződve, hogy az evangéliumotmegrontotta az idegen, görög filozófiaihatás. E „hellenizációs” folyamat történe-tét kívánta feltárni. Jézus egyszerű vallásátkülönösen Pál apostol változtatta át, még- pedig a Jézusról szóló vallássá, amely azu-tán átalakult a megtestesült Fiú dogmájává.

Harnack 1899 1900 telén népszerűsítőelőadás sorozatban foglalta össze nézeteit,melyeket egyik hallgatója gyorsírással le-

jegyzett, és a kézirat A keresztyénség lényege címen nyomban meg is jelent. Hamack akérdést nem apologétaként, sem pedig filo-zófusként, hanem történészként közelítimeg. Forrásként Jézus tanítását, az evangé-liumot használta, de ezt nem tartotta elegen-dőnek. Szükségesnek látta a jézusi tanításkorokat átfogó kidolgozásának vizsgálatát is,hiszen egy fa tanulmányozásánál sem állha-tunk meg a gyökereknél, a törzset, az ágakatis elemeznünk kell. így azzal a kérdésselszembesülünk, hogy az idők során hogyanváltozott meg a keresztyén üzenet.

It t csak két lehetőség képzelhető el: az evangyéliom vagy minden részletében azonos első alakjával s akkor az az idővel jö tt és azzal ment el vagy pedig mindig érvényest

foglal magában történetileg változó fo rmák-ban. Az utóbbi a helyes.A KERESZTYÉNSÉG LÉNYEGE,1. előadás




Meg kell különböztetnünk az evangéli-um magját az azt körülvevő külső formákhéjától. Akik ezt a különbséget nem látják be, és nem ismerik el a növekedést vagy aromlást, hanem „minden egyenértékűsé-gét és állandóságát" állítják, tévednek. Adogmatörténetben feltárt történeti tényekmegcáfolják őket. Hamack három szem-

pontból vizsgálja Jézus tanítását:először Is-ten országa és annak eljövetele, másodszor

Isten az Atya és az emberi lélek végtelen érté-ke, harmadszor a nagyobb igazságosság és a

szeretet parancsa.A KERESZTYÉNSÉG LÉNYEGE,3. előadás

Mindezek elmondása és taglalása után ahárom dolog mégis egybeolvad, „mert vég-tére az ország nem más, mint a léleknek azörök és irgalmas Istenben birtokolt kincse”.

Harnack ezután nyomon követi ez evan-gélium fejlődését a keresztyénség történe-tében. A történet igen szomorú, az evan-géliumot megrontja a görög bölcselet, foj-togatja az egyházi törvényeskedés, az ele-ven üzenet változhatatlan dogmává kövesedik. Mindez azonban nem pusztíthatta elaz evangéliumot. Az a történelem folya-mán mindvégig tartotta magát, még a leg-ádázabb körülmények között is.

Ha jogunk volt az t mondani, hogy az evangyéliom Istennek Atyául való megisme-rése és elismerése, a megváltás felől való bizonyosság, az Istenben való alázatosság és öröm, a tetterő és a felebaráti szeretet, ha e vallásnak lényegi vonása, hogy alapítóját nem felejtik el üzenete miatt, üzenetét az alapító miatt a történelem fényes bizony-

ságot tesz arról, hogy ez valóban állandóan

érvényben maradt, és újra meg újra fe l- színre tör.A KERESZTYÉNSÉG LÉNYEGE,16. előadás

Harnack a keresztyénség lényegét aJézus Krisztus személyéről és tanításárólkialakított, saját elgondolásában látta. A

XIX. században számos kutató elkezdte atörténetkritika módszereivel vizsgálniJézus személyét. Rekonstruálták a „törté-ne lm ijézust”, amiből egy minden csodátólmentes alak kerekedett ki, aki nem magá-ról prédikált, hanem az emberi testvéri-ségnek és Isten atyaságának „liberális”eszméit hirdette. Ezeket a beszámolókatszerzőik tudományosnak és objektívnekmondták holott valójában csak kiszűrtékaz evangéliumokból mindazt, amit nemtudtak bevenni (pl. a természetfeletti ele-

meket). Harnack egyik római katolikuskritikusa így fogalmazott: „A Krisztus, akitHarnack tizenkilenc századnyi katolikussötétségen át lát, csupán egy liberális protestánsnak egy mély kút fenekérő lvisszavert tükörképe.” Albert Schweitzera Jézus kutatásról szóló doktori értekezé-sében ( Die Geschichte dér Jesus Forschung) szintén bírálta e módszer önkényességét.Jézus liberális alakját, írta, „a racionaliz-mus formálta, a liberalizmus keltette élet-re, és a modern teológia öltöztette föltörténelmi jelmezbe”. Schweitzer rávilá-gított Jézus tanításának apokaliptikus ele-meire, amelyek felett a XIX. század csak-nem teljesen elsiklott. Ily módon a szómindkét értelmében „leírta” a történelmi

Jézus keresését habár újabban ismétfelbukkant ez a törekvés, igaz más eszköz-tárral.

Harnack nézetei teológiailag sem igen bi-zonyultak tarthatónak. Ő volt az utolsó nagyXIX. századi liberális. Az I. világháború utánegykori tanítványa, *Barth Károly és másokelindították a neo ortodox mozgalmat, szá-

mos liberális nézetet megkérdőjelezve.1920 ban egy hallgatói konferencián Har-nack is, Barth is felszólalt, és a professzor akövetkező drámai szavakkal illette tanít-ványának előadását: „Egyetlen szava,egyetlen mondata sem hangozhatott volna



Hamach 201

el tőlem, nem merült volna fel bennem.Látom Barth beszédének őszinteségét, de a

benne megfogalmazott teológia félelmetkelt bennem.” Ez 1923 ban a két teológusma már híres levelezéséhez vezetett, de akét elme nem talált közös pontot.

A teológiai liberalizmus napja, úgy tet-szett, leáldozott. Újabban azonban ismétfelkelni látszik. AThe Myth of God Incar- nate (A megtestesült Isten mítosza) címűigen népszerű munka a liberalizmust kí-vánja visszahelyezni jogaiba.




Az evangéliumi keresztyének Az evangéliumi keresztyének vagy evangelikálok többé kevésbé alkalma

kodnak a modern világhoz. Ugyanakkor igyekeznek elkerülni, hogy ez a folyamat a bibliai örömhír torzulásához vezessen.

Charles Finney A z ébredés ösztönzése

Charles Grandison Finney 1792 ben szüle-tett a connecticuti Warrenben. Jogot hall-gatott, majd ügyvédként praktizált. 1821

ben a Biblia önálló tanulmányozása utánmegtért Jézus Krisztushoz, feladva koráb- bi szkeptikus álláspontját. Hamarosan elhí-vást érzett arra, hogy felhagyjon a jogi pá-lyával, és hirdesse az evangéliumot. Ami-kor valaki felkérte, hogy képviselje őt a bí-róságon, Finney így felelt: „Meghatalma-zásom van az Úr Jézus Krisztustól, hogy azŐ ügyét védjem, így önt nem képviselhe-tem.” Már javában hirdette az evangéliu-mot, amikor 1824 ben felszentelték pres biteriánus szolgálatra. Ezután „ébresztése-ket” tartott a keleti államokban. Szokatlanmódszereit idővel „új intézkedéseknek”nevezték. Többek között „tudakozó gyűlé-seket” tartott az üdvösséget keresőknek.

Míg az uralkodó *kálvinizmus arra szólí-totta fel az embereket, hogy passzívan vár-

ják Istentől megtérésüket, Finney úgy mu-tatta be a megtérést, mint amely elérhetőemberi akarattal. Az „ébresztésekről” szó-ló tanításában ugyancsak ezt az emberi fe-lelősséget emelte ki. Hagyományosan azébredést Isten szuverén cselekedeténekvélték, melyért imádkozhatunk, de Isten

kedve szerint dönt megadásáról. Finney azébredésre való felkészülést is hangsúlyoz-ta. Az ébredést lehet ösztönözni tulaj-donképpen azt mondta, hogy bizonyos fel-tételek teljesültével az ébredés bizonyo-san bekövetkezik. Erről értekezik a Lectu- res on Revivals ofReligion (Előadások a val-

lási ébredésről; 1835) című könyvében,mely óriási hatást gyakorolt, és megváltoz-tatta az amerikai evangélizáció jellegét.Finney úgy vélte, hogy az emberi felelős-ség és kezdeményezés hangsúlyozásávalcsupán ellensúlyozta az uralkodó kálvinista

tanítást, mely szerint csak passzívan vár-hatjuk Isten szuverén kegyelmi ajándékát.Sajnálatos módon Finney tanítását sokantúlzásba vitték mondták már, hogy haFinney ma visszatérne az Egyesült Álla-mokba, bizonyosan az Isten kegyelmétőlvaló függést tanítaná.

1835 ben Finney az ohioi Oberlin kollé-gium teológiai professzora lett, majd 1851től 1865 ig az elnöke. Az Új Anglia i teoló-giai hagyományt követte. *Jonathan Edwards ortodox kálvinizmusát, különösenkiengeszteléstanát fia, ifj. Jonathan Edwards (1745 1801) módosította. Ezt ateológiai álláspontot fejlesztette tovább Nathaniel Taylor (1786 1858), akit az újkálvinista iskola vagy New Haven i teoló-gia megalapítójaként tartunk számon.Finney ebbe a hagyományba illeszkedett,különösen a Lectures on Systematic Theo- logy (Előadások a rendszeres teológiáról)című munkájában. Az evangelizálással éslelkipásztori munkával (1835 től a kongregacionalista egyházban) soha nem hagyottfel. A társadalmi reformok érdekében is

felemelte szavát, és harcolt a rabszolgaságellen. 1875 ben hunyt elFinney az emberi akarat szabadságát és

erejét hangsúlyozta. Ez következett az er-kölcsi kormányzásról szóló elméletéből.Isten kormányozza a fizikai világminden-séget az elkerülhetetlen természeti törvé-



Finney 203

nyék által. A feldobott kőnek nincs más vá-lasztása, le kell hullnia. Isten azonban er-kölcsileg is kormányozza a világot, mégpe-dig erkölcsi törvényei útján. Ezek azonbanmegkerülhetők, van választási lehetősé-günk. Isten erkölcsi törvénye azt mondja,hogy szeressük egymást, de a tömegvon-zás törvényével ellentétben, ennek a tör-vénynek szabad engedelmeskednünk vagynem engedelmeskednünk. Isten megmond-

ja, hogy mi a helyes, büntetéssel is fenye-get, de a döntés minket illet. Ez a döntés

szabad, és az akarat hozza meg, melyetnem határoz meg semmilyen bűnös „ter-mészet” vagy egyéb tényező.

A szabad és meghatározatlan akarathangsúlyozása folytán Finney elutasítottaaz eredendő bűn tanát. A gyerekek nemakaratukat meghatározó bűnös természet-tel jönnek a világra. Akkor miért vétke-zünk mégismindahányon ? Finney elisme-ri a bűn biztos, de nem szükségszerű vol-tát. Ezt azzal magyarázza, hogy mindanynyian a testi romlottsággal együtt szüle-tünk: hajlamosak vagyunk vágyaink önzőkielégítésére. Nos, ez, a kísértés valóságá-val együtt, bizonyossá teszi, hogy mire azerkölcsi számonkérhetőség korát elérjük,önként választjuk a bűnt. Finney el akarja

kerülni az eredendő bűn tanát, de a testiromlottságról szóló tanával, illetve azzal,ahogyan a bűn bizonyosságát és önkéntes

jellegét egyesíti, a hátsó ajtón át visszalop- ja az eredendő bűn *ágostoni tanításánaknagy részét. Nemrégiben egy kutatója az-zal vádolta, hogy „szemantikai szaltókkalértelmezte újra a teljes romlottság és az

eredendő bűn tanát, lélektani, nem pedigélettani fogalmakat használva”.Finney rendszerének az az eleme áll a

leggyengébb lábon, hogy az akarat teljes-séggel meghatározatlan és véletlenszerű. Atekintetben igaza volt, hogy az önkéntes-ség és a spontaneitás értelmében szabadon

választunk. Továbbá joggal mutatott rá an-nak a gondolatnak a benső problémáira,hogy „bűnös” természetünk irányít ben-nünket ez a fajta nyelv nem található megaz Újszövetségben. Csakhogy tulajdon ál-láspontja nem igazolja az erkölcsi jellem fo-galmát. Finney erkölcsi jellemnek az er-kölcsi választást és cselekvést tartja, nem pedig valamit, amibefolyásolja az akaratot.Végső soron azzal magyarázza egy embervalamely cselekvésének miértjét, hogy azillető eztválasztotta, nem pedig azzal, hogy

ilyen személyiség. Az erkölcs tehát nemmás, mint egymástól független erkölcsidöntések sorozata, nem pedig az erkölcsi

jellem művelése. Az evangelizátor célja te-hát az, hogy az akarat pillanatnyi döntésétidézze elő, nem pedig gyökeres jellemvál-tozást váltson ki, mely bizonyos értelem- ben élethosszig tartó folyamat. Finney teo-lógiája tehát olyan evangélizálást szorgal-maz, amely elszigetelt döntéseket, nem pe-dig gyökeres belső változást teremt.

Mivel Finney az akarat egyszerű erköl-csi döntéseinek tartotta az erkölcsöt, sze-rinte mindig és minden pillanatban kétvéglet, az önzés és a szeretet között vá-lasztunk. Az „erkölcsi cselekvés egyszerű-ségének" ez a tana azt jelenti, hogy nin-

csen köztes út; vagy a teljes szeretet, vagya teljes bűn mellett döntünk.

Az erkölcsi törvénynek való engedelmesség nem lehet részleges abban az értelemben, hogy az erkölcsi cselekvő nem teheti meg azt egyszerre, hogy részben engedelmeskedjék és részben ne engedelmeskedjék... Csak abban az értelemben lehet az erkölcsi törvénynek

való engedelmesség részleges, hogy az enge-delmesség megszakadhat. Másként szólva az alany olykor engedelmeskedik, olykor nem.

Lehet egyszer önző, akarhatja saját kielégü-lését, mert az a sajátja, anélkül hogy tekin-tettel volna Isten vagy felebarátja jólétére; máskor pedig akarhatja Isten és az egész vi-




lágmindenség jólétét mint célt, és saját javá-ra csak viszonylagos értékéhez mérten törek-

szik. Ezek ellentétes választások vagy végső szándékok. Az egyik szent, a másik bűnös. Az egyik Isten törvényének való engedelmes- ség, teljes engedelmesség, a másik pedig ezzel a törvénnyel szembeni engedetlenség, teljes engedetlenség. Ezek, már amennyire tudhat-

juk, végtelenül sokszor követhetik egymást, de együtt nem létezhetnek soha.L ectures on S ystematic T heology (Előadások a rendszeres teológiáról) 15:1

Peter Forsyth Középpontban: a kereszt

Peter Taylor Forsyth, egy aberdeeni postásfia, 1848 ban született. Miután az aberdee-ni egyetemen klasszikafilológiát hallgatott,

Göttingenbe ment, hogy *Ritschltől tanuljon teológiát. Tanulmányait a Hackney teo-lógiai kollégiumban, a későbbi londoni NewCollege ban folytatta. Felszentelése utánöt különböző kongregacionalista gyüleke-zetben szolgált. Eleinte a liberális teológiaalapjára helyezkedett, de utolsó szolgálatihelyén evangéliumi megtérésen ment át.

Úgy tetszett Istennek, hogy szentsége és kegyelme kinyilatkoztatásával, melyet a nagy teológusok tanítása szerint a Bibliában kel-lett keresnem, oly módon értesse meg velem bűnömet, hogy az iskolai kérdések súlya,

jelentősége és éle ne számítson. Keresztyén-ből hívő, a szeretet szerelmeséből a kegyelem tárgya lettem.P ositive P reaching and M odern M ind

(Pozitív igehirdetés és modern gondolat),7. fejezet1901 től haláláig, 1921 ig Forsyth töltöt-

te be a Hackney kollégium igazgatói poszt- ját. Forsyth számos tekintetben meghalad-ta korát. Különös módon megelőlegezte akésőbbi neo ortodox iskola nézeteit.

*Barth Károly, miután valaki Forsyth etidézte neki, így szólt: „Ha nem Forsyth, ésnem akkor mondta volna, amikor mondta,akkor azt mondom, engem idézett.”

Forsyth a liberalizmusból evangéliumihitre tért, de nem fordult vissza a régiortodoxiához. Teológiáját minden tek intet-

ben a Bibliára alapozta, de a bibliakritikamódszereit és eredményeit teljességgelelfogadta amelyek például vitatták bizo-nyos helyeken a Biblia megbízhatóságát ésnémely könyv szerzőségét. Az úgyneve-

zett „hívő kritika” álláspontjára helyezke-dett, azaz igyekezett összeegyeztetni a

bibliakritikát az evangéliumi tanítás elfo-gadásával. Forsyth Isten legfőbb kinyilat-koztatását Jézus Krisztusban és különös-képpen a keresztben látta. Ezt hirdették azapostolok, és prédikálásukat az Újtestamentum foglalja magában. így a keresztyén

teológia tekintélye a Bibliában lejegyzettevangéliumból, nem pedig a Bibliából mintkönyvből származik. A Biblia annyibantekintendő tekintélynek, hogy az adja JézusKrisztusról a legfőbb bizonyságtételt.

Forsyth az evangéliumi üzenethez tértmeg. Mint maga az Újszövetség, ő is a ke-resztben látta a keresztyén h it lényegét. Aliberalizmus az Isten szeretetét tanította,és tagadta Istennek a bűn miatti haragját s ezzel fölöttébb érzelgős szeretetfogalmatalakított ki (amely hibába sok más mai teo-lógia is beleesik). Forsyth újra felfedezteIsten szentségét és bűn miatti haragját.„Isten szeretete nem valóságosabb a ha-ragjánál. Mert igazán csak azokra haragud-hat, akiket szeret.” Természeténél fogva

minden ember fellázadt Isten ellen és el-idegenedett tőle. De Isten Krisztus ke-reszthalálával magához békít minket.

Áldozatával Krisztus büntető áldozatot hozott. Milyen értelemben?... A bűnt bünte-tés és átok sújtotta; és Krisztus beleegyezett abba, hogy e területre behatoljon. Önként



Forsyth 205

vállalta azt a fájdalmat és borzalmat, amely Istennek a bűnre mért büntetése. Krisztus, mivel mélységesen együtt érzett az emberrel, magára vette az ember bűnéből következő nyo -

morúságot és ítéletet, melynek következnie kel-lett az ember bűnéből, ha Isten szent és ezért ítélkező Isten... Ezért mondható tehát, hogy bár Isten nem büntette Krisztust, Krisztus hordozta Istennek a bűnre rótt büntetését. T he W ork of C hrist (Krisztus munkája),5. fejezet

Forsyth ugyancsak hírnevet szerzett ma-

gának Jézus Krisztus megtestesülésére vo-natkozó értelmezésével. A XIX. századbanszéles körben elterjedt az a nézet, hogy azinkarnáció hagyományos tana nem veszikellőképpen tekintetbe Jézus Krisztus em-

ber voltát. A *khalkedóni zsinat meghatáro-zása ugyan teljes ember voltát erősítettemeg, de ezt elhomályosította teljes istensé-ge. Azt mondani, hogy Jézus Krisztus meg-tapasztalta az emberi nyomorúságot, miköz-

ben teljes isteni mindenhatósággal rendel-kezett, vaskos ellentmondásnak látszik. Ezt

Németországban a kenószisz elméletévelmagyarázták. A Filippi 2,7 szerint JézusKrisztus „megüresítette” (görögül: ekéno

sze ) magát. A megtestesülés során a Fiú Is-ten megüresítette magát istenségétől, vagy

legalábbis némely isteni vonásától, példáulmindenhatóságától, mindentudásától ésmindenütt jelenvalóságától. Ez az elmélet,

bár egy darabig igen nagy népszerűségnekörvendett, súlyos bírálatot kapott. Istennem hajíthatja egyszerűen sutba némely tu-lajdonságát. Forsyth és néhány brit kortársteológus megpróbálta úgy módosítani az

elméletet, hogy a bírálatnak megfeleljen.Forsyth azt állította, hogy Jézusnak azevangéliumokban leírt emberi gyengesége(fáradtsága, korlátozott tudása stb.) két le-hetőséggel állít minket szembe: Jézus vagyeltitkolta istenségét, vagy megüresítettemagát. Az előbbi erkölcsileg elfogadhatat-

lan, mert álruhás játékká egyszerűsíti azinkarnációt. Tehát az utóbbi a helyes.Ugyanakkor Forsyth elismeri, hogy Istennem veszítheti el tulajdonságait. Viszont

lappangóvá vagy lehetőséggé teheti őket. Amegtestesüléskor Jézus Krisztus önkéntkorlátozta magát, egyszerűsítette vagyvisszavonta isteni tulajdonságait, hogy lehe-tőséggé, nem pedig jelenvalóvá tegye őket.Ez tehát a kenószisz, az önmegüresítés. Vanazonban ellentétes folyamat is, a plerószisz, azaz önbeteljesítés. Földi élete folyamán

Jézus visszanyerte isteni jellemvonásait,egyfajta fokozatos erkölcsi visszahódítás so-rán. Ez a felfogás Forsyth szerint nem kor-látozza Isten mindenhatóságát éppen el-lenkezőleg, azt jelenti, hogy Isten mindentmegtehet, amit a szeretet igényel. A meg-testesülés során véghezvitt önkorlátozásá-val valójában az erkölcsi szabadság legnagy-szerűbb gyakorlatát teljesítette. „Az embertszabadon teremtő Isten soha olyan szabadnem volt, mint amidőn emberré lett.”

Tisztában vagyok a kenotikus elmélettel szemben felhozott érvekkel. A z ember magá-tól is nyomban észreveszi a nehézségeket. Itt nehézségek között kell választanunk. Egyfelől az eleven hit nehezen hiszi el, hogy az azt teremtő Krisztus nem Isten. Másfelől az ész

nehezen látja be, hogy Isten mi módon válik Krisztussá. Azt azonban meg kell jegyez-nünk, hogy az igazi nehézségek az utóbbi tekintetében merülnek fel, vagyis azzal kap-csolatban, ahogy a tény valóra válik, nem annyira a tény tény voltával kapcsolatban.

Más szóval e nehézségek inkább tudomá-nyosak, semmint vallásosak. Amikor nem

annyira a tényt, hanem annak módját fi r -tatjuk nem a mibenlétét, hanem a hogyan- já t , akkor ez a kérdés a teológiai tudo-mányra, nem pedig a vallásos hitre tartozik.

Nos, a tudomány ráér, a vallás nem.T he person and place of J esus C hrist Qézus Krisztus személye és helye), 11. fejezet




Benjámin Warfield A tévedhetetlen Biblia

Benjámin Breckenridge Warfield 1851 bena kentucky i Lexingtonban született. Princetoni és lipcsei tanulmányai után, 1878 és1887 között a pittsburghi teológiai szemi-náriumon tanított. Ezután a princetoni teo-lógiai szemináriumon a didaktikus és pole-mikus teológia professzora volt egészenhaláláig, 1921 ig. Nem sokkal házasságkö-tése után, alig huszonöt évesen, feleségé-

vel együtt viharba keveredett, és párjánakmaradandón elborult az elméje. Warfieldhűségesen gondozta nejét annak haláláig,1915 ig. Ezért nemigen mozdult ki Princetonból.

Warfield volt a „princetoni iskola” egyiklegjelesebb alakja. Az 1811 ben alapított princetoni teológiai szemináriumon taní-tott Charles Hodge (1797 1878), aki ra-gaszkodott a „régi kálvinista iskolához”,elutasítva *Finney és mások „új kálvinistaiskoláját”. Hodge hírnevét háromkötetesSystematic Theology ]ámk (Rendszeres teo-lógia) köszönhette. Professzori székét fia,A. A. Hodge örökölte, és őt követte B. B.Warfield. A princetoni teológusok egymeghatározott református teológiai irány-

zathoz ragaszkodtak, és a bibliakritikusok-kal szemben fenntartották a Biblia téved-hetetlenségét. Páratlan műveltségükkel ésfelkészültségükkel vették védelmükbe ahagyományos evangéliumi református ál-láspontot, de hajlíthatatlanságuk némely-kor vaskalaposságnak bizonyult. Egy maiszerző így fogalmazott: „A teológia ne-

héztüzérségét vetették be minden mozgóeszme ellen, és már már az arcátlanságigagyafúrtan különböztették meg a bibliai ésreformátus igazságot minden egyéb téve-déstől.” A XX. század elején persze akadt

bőven ellenezni való tévedés. 1929 től fog-va a szeminárium egyre erőteljesebb libe-

rális befolyás alá került, és John GreshamMachen (1881 1937), a kálvinista iskolalegjelesebb képviselőjének segítségévelmegalakult a Westminster Teológiai Sze-minárium, amely máig is kitartóan folytat-

ja a régi hagyományt.Warfield a Szentírással kapcsolatos taní-

tás terén alkotott jelentősét. Korában ő voltama hit legjelesebb védelmezője, mely aBibliát Isten sugalmazott és tévedhetetlenIgéjének tartotta. Rámutatott, hogy ebben akérdésben milyen világos mind Jézus taní-

tása, mind pedig az Újtestamentum többiszerzője. Ok a Szentírást (az Ószövetséget)Isten beszédének fogták föl; számukra az„azt mondja az írás” annyi, mint „azt mond-

ja Isten”. „A teljes írás Istentől ihletett”(2Tim 3,16). Isten a szerzője. Ez a hit nemegy két bizonyítékul előrángatott textusonalapszik, hanem számos, különféle bibliai bi-zonyítékon, melyet Warfield idéz.

Kimagyarázni azt a tényt, hogy a Biblia teljes ihletettségröl vall, olyan, m in t amikor valaki biztonságos laboratóriumában ülve részletesen megmagyarázza, hogy... egy lavi-nában minden kőnek megvan a maga meg-határozott pályája, és előle könnyen kitérhet az, akinek van egy cseppnyi lélekjelenléte.

Képzeljük csak el, hogy ez a szórakozott tudós mily győzedelmesen elemzi a lavinát alkotó minden egyes elemet, és bizonyítja be kőről kőre, hogy pályája meghatározott és könnyű-

szerrel kikerülhető. Sajnálatos módon azon-ban a lavinák nem külön külön kövenként

jönnek le, udvariasan lehetőséget biztosítva, hogy a kövek pályája elől kitérhessünk ha-nem egyszerre zúdulnak alá, a pusztítás

egyetlen dühöngő tömegében. Ugyanígy ki-magyarázhatunk egy két teljes ihletettséget tanító textust, mélységesen megelégedhetünk magunkkal, elzárkózván attól, hogy utaljunk e textusok egymáshoz való kapcsolatára csakhogy ezek a textusok sem egyenként, művi elszigeteltségben jutnak el hozzánk.



Warfield 207

Ráadásul számuk sem csekély. Rengeteg, sok száz van belőlük, és egy tömör tömegként törnek ránk. Magyarázzuk ki őket? Az egész Újtestamentumot kellene. Milyen kár, hogy a

bennünket betemető textuslavinát nem láthatjuk oly világosan, mint amilyen vilá-

gosan látjuk és érezzük a kőlavinát!T he I nspiration of th e B ible (A Bibliaihletettsége)

Ha Isten a Biblia szerzője, akkor ez azt jelentené, hogy csupán lediktálta, hogyemberi szerzői csak írnokként, netán affé-

le gépíróként tevékenykedtek? Némelykonzervatív evangéliumi teológus csak-nem idáig ment, de ebben Warfield alighavolt vétkes. A Biblia Isten szava, és egyút-tal az emberé is. Tagadni bármelyiket sú-lyos hiba. Isten gondviselésével kormá-nyozza az emberek dolgait, és kegyelme ál-tal magához von bennünket, de Isten mun-kája egyik esetben sem kárhoztat minkettétlenségre. Ugyanígy a Biblia teljességgelIsten szavából áll, és egyben teljességgelemberi szerzőinek szavaiból. Kitűnik ez a

bibliai könyvek eltérő stílusjegyeiből és azegyéni szerzők egyéb sajátságaiból.

Vajon hogyan lehet Isten és ember egy-aránt a Biblia szerzője? A baj az, mondjaWarfield, hogy a kettőt sokan egymás el-

lentétének látják, mintha az egyik átvennéa dolgot ott, ahol a másik abbahagyja. Eztévedés.

Az írásban... az újszövetségi szerzők min-denestül Isten könyvét, minden részletében Is-ten gondolata kifejeződését látják. Úgy fogják

föl, hogy az írás emberek révén adatott meg, oly módon, amely nem erőszakolja meg em-beri természetüket, ugyanakkor amellett, hogy

Isten könyvévé, az emberek könyvévé is teszi azt, kifejezve emberi szerzőinek gondolatát. T he B iblical Idea of I nspiration (A z ihlete ttség bibliai eszm éje)

Az emberi szerzők szabadon írtak, defeladatukra Isten készítette fel őket, kije-

lentette magát nekik a feladatuk által meg-kívánt mértékben. „Ha Isten olyan leveleksorozatában kívánta megszólítani népét,mint Pál levelei, akkor felkészítette Páltazok megírására és az a Pál, akit a fel-adatra rendelt, az a Pál volt, aki természe-tes módon éppen ilyen leveleket írt meg.”Ennek eredményeként a szerzők pontosanazt írták le, amit Isten akart; ilyen érte-lemben beszélhetünk „verbális ihletésről”vagy a szöveg szavainak ihletettségéről(ellentétben azzal az elgondolással, hogy

Isten pusztán a gondolatokat töltötte azemberek fejébe, és rájuk hagyta, hogy írjákmeg legjobb tudásuk szerint). Mivel aszerzők azt írták le, amit Isten akart, aBiblia üzenete nem más, mint Isten üzene-te, és ezért nevezhető a Biblia Isten Igéjé-nek. Ebből következik tehát, hogy mindaz,amit a Biblia tanít: igaz.

A XX. század elején a teológiai liberaliz-mus mélyen behatolt az evangéliumi egy-házakba és szervezetekbe. Az Egyesült Ál-lamokban koncentrált erőfeszítésekkeligyekeztek ezt a folyamatot megfordítani.1910 és 1915 között minden amerikai teo-lógiai hallgató és egyházi alkalmazott in-gyen megkapta aThe Fundamentals (Afundamentumok) című tizenkét könyvecs-

kéből álló sorozatot. E könyvecskék nemvalamely felekezet sajátos meggyőződését,hanem a protestáns keresztyénség alapve-tő igazságait vették védelmükbe, úgymint:Jézus Krisztus istensége, engesztelő áldo-zata, feltámadása és második eljövetele; aBiblia ihletettsége és tekintélye. Mindezáltalános vitát eredményezett. Ez perszenem akadályozta meg a liberálisokat abban,hogy a főbb protestáns felekezetekben azélre álljanak, de megteremtette a konzer-vatív evangelikálok szilárd szövetségét azevangéliumi álláspont védelmére. A szö-vetség egybefogta a legkülönbözőbb hit-vallási hátterű evangéliumi keresztyéné-




két: lutheránusokat, reformátusokat, bap-tistákat stb. Az evangéliumi hit alapvetőtanításai egyesítették őket.

A jelszó a Szentírás ihletettsége és té-vedhetetlensége lett ez volt ugyanis azortodoxia próbaköve, ez egyesítette a libe-ralizmusellenes mozgalmat, és az ortodox protestantizmus egyéb elemeinek is hor-dozója volt. Kezdetben a konzervatív evangelikálizmus az egyházi élet hátterébe szo-rult. Mostanra azonban drámai módonmegerősítette állásait, miközben az ameri-

kai és egyéb vezető liberális egyházak éppily drámaian visszaszorultak. Az 1974 es*lausanne i kongresszus óta a konzervatívevangéliumi mozgalom immár a világkeresztyénség harmadik fő erejének számít arómai katolicizmus és az *Egyházak Világ-tanácsa mellett.

A konzervatív evangéliumiakat egy tá- borba hozta a Szentírásról szóló tan, de ezkorántsem jelenti azt, hogy mindegyikegyazon tanítást vallja. Warfield álláspontjaközéputasnak tekinthető. Különösen erős-nek mutatkozik az Egyesült Államokban a„fundamentalista” mozgalom, amely nem-igen ismeri el a Biblia emberi vonatkozá-sait és a nevezetesScofield Biblia általnépszerűsített diszpenzacionalista értel-

mezéshez kötődik. A fundamentalizmusigen erős antiintellektualizmusról és kultúraellenességről tanúskodik. Warfield má-sik oldalán azok helyezkednek el, akikfenntartják a Biblia ihletettségét és tekin-télyét, a Szentírást a hit végső normájánaktartják, és nem merészkednének bírálniteológiáját, de ettől még elismerik a Biblia

ténybeli tévedéseit, például a történelemés a földrajz tekintetében. Ezt az álláspon-tot foglalta el Warfield skót kortársa, JamesOrr (1844 1913), és számos más vezető

brit evangéliumi gondolkodó. AThe Fundamentals szerzői között mindháromiskola képviselőit megtaláljuk, így magát

Warfieldet és Orrt is. Orr felfogásánaknépszerűsége egy időben visszaesett kon-zervatív evangelikál körökben, de újabbanismét előtérbe került legjelesebb szószó-lójaként *G. C. Berkhouwer lépett föl.

Gerrit Berkhouwer

A Biblia emberi oldala

Gerrit Cornelius Berkhouwer 1903 banszületett Hollandiában. Az amszterdami

Szabad Egyetemen tanult, majd aGereformeerde Kerkben, a hollandiai kü-lönvált református egyházban szolgált.1945 ben dogmatikaprofesszorként vissza-került a Szabad Egyetemre, és ott tanítottnyugalomba vonulásáig.

Berkhouwer termékeny szerző. Rend-szeres teológia megalkotása helyett azon-

ban arra vállalkozott, hogy tizennégy dog-matikai tanulmányból álló sorozatot írjon.Ezekben egy egy témát, például a hit és amegigazulás vagy a bűn kérdését tárgyalja,miközben kitér a mai vitákra. Több tanul-mányt írt *Barth Károlyról, közülük a leg-fontosabb: De tr iomf dér genade in de theologie van Kari Barth (A kegyelem diadalaBarth Károly teológiájában; 1954). Az évek

során Barth erőteljes hatása alá került, bárnémely vonatkozásban fenntartásait han-goztatta. Jelentős munkát írt 1948 ban aRómával való konfliktusrólConflict met

Romé címmel. írásai nyomán meghívástkapott a ^második vatikáni zsinaton hivata-los megfigyelőként való részvételre, ezalapján írta Vaticaans Concilie en nieuwe theologie (A második vatikáni zsinat és az újteológia; 1964) című könyvét.

Berkhouwer mindig hangsúlyozza, hogya teológusnak nem célja az önmagáért való,logikailag következetes rendszer alkotása.A teológia mindig a Bibliának és a szószékkövetelményeinek kell megfeleljen.



Berkhouwer 209

A teológia Isten igéjétől függ. E függésnek döntő fontossága van a teológia módszerére és jelentőségére nézve. Azt jelenti ugyanis, hogy a teológia folyamatosan és engedelme-

sen figyel Isten igéjére. Es mivel a figyelem az emlékezéssel ellentétben a jelen pillanattal áll összefüggésben, a teológia kérdéseinek mindig időszerűnek kell lenniük. A teológia nem olyan összetett rendszer, amelyet nyugo-dalmas elefántcsonttornyukban tudósok

szerkesztenek egybe tulajdon szórakozásuk-ra. A teológiának a nyugtalan időket kell

megszólítania; ezt csakis engedelmes odafi- gyeléssel érheti el, de elsősorban nem az idők-re, hanem az Igére.G eloof an R echtvaardiging (Hit és megigazulás), 1. fejezet

Berkhouwer a legtöbb vitát kétkötetes, De Heilige Schrift (A Szentírás; 1966) címűkönyvével váltotta ki. Fiatalabb korában *B.B. Warfield tanítását követte a Szentírás te-kintetében. Professzori kinevezése utánazonban kevésbé konzervatív álláspontrahelyezkedett ezt fejti ki könyvében.

Elismeri a Biblia „Istentől való ihletettségét” (2Tim 3,16), ami „rámutat arra a ti-tokra, hogy a Biblia jellemzője az igazságés a megbízhatóság”. Berkhouwer távolrólsem kívánja tagadni, hogy a Biblia Isten

igéje. De Warfieldnél erőteljesebb hang-súlyt fektet a Szentírás emberi jellegére. ABiblia isteni eredete nem zárja ki az emberi elemet. „Isten igéje nem úgy jön hoz-zánk, mint valami rendkívüli csoda, amelyvisszariad minden emberitől, hogy valóbanisteni legyen. Ellenben, ha Isten szól, em-

beri hangok csengenek fülünkben.”Fontos tehát elismernünk, mondja

Berkhouwer, a Szentírás emberi voltát. Afundamentalisták csak a Biblia isteni ere-detére fektetnek hangsúlyt és tagadjákemberi vonását, azt gondolván, hogy ígytisztelik meg Isten igéjét, csakhogy az emberi vonások elhanyagolásával félreértik

és valójában félremagyarázzák az igét.Csak az emberi vonások felismerésével, azegyes passzusok történelembe ágyazottságának kimutatásával tudjuk helyesen

értelmezni a Bibliát. így, ironikus módon,akik a legtöbbet emlegetik a Biblia tekinté-lyét (isteni eredetét hangsúlyozva), azokközelítik meg tévesen és forgatják kiüzenetét (mert nem veszik tudomásul em-

beri, történelmi jellegét).A Szentírás emberi jellegének hangsú-

lyozása nem akadályozza meg Berk

houwert abban, hogy „azonosítsa” az emberi szavakat Isten beszédével. De a Bibliaemberi jellegéből fakadó következménye-ket komolyan kell venni. A bibliai szerzőkláthatólag nem tudnak többet kortársaiknála tudományról. Adott korokban írtak, éskoruknak megfelelő eszközökkel fejeztékki magukat. „Időtlen” üzenet nincsen: méga Bibliában sem. De vajon nem érinti e eza Biblia igaz voltát? A Biblia megbízhatósá-gát, mondja Berkhouwer, a cél szemszögé-

ből kell vizsgálnunk, és ezt a célt a 2Timóteus 3,16 17 írja le: „hasznos a tanításra, afeddésre, a megjobbításra, az igazságbanvaló nevelésre; hogy tökéletes legyen azIsten embere, minden jócselekedetre fel-készített”.

Berkhouwer Bibliáról szóló tanításánaksummája megtalálható az általa és HermánRidderbos által írt, és a Hollandiai Refor-mátus Egyházak Általános Zsinata által1974 ben elfogadott Egyhangú Hitvallás-ban. Isten kijelentette magát „Izráel törté -netében, és az ember szolgálata révén ne-künk adta a kijelentéséről tanúságot tevőSzentírást... az egyháznak ezt a tévedhe-tetlen és megingathatatlan fundamentu-mát”. „Isten a Lelkét adta a bibliai íróknak,hogy szavuk által világosan, megbízhatóanés hitelt érdemlően közvetíthesse és értel-mezhesse igéjét, és írásba foglaltassa min-den idők egyháza számára”. Ezen írások




„különböző módokon magukon viselikemberi jellegük jegyeit, és csak ezek meg-felelő vizsgálatával érthetjük meg a Szent-írást”. Ezek a módok magukban foglalják ahasznált nyelveket és irodalmi formákat,illetve az írás idejének körülményeit. ASzentlélek ihletése nem küszöböli ki azemberi korlátokat. Itt azt kell megfontol-nunk, hogy mely cél végett adatott aSzentírás: márpedig „nem azért, hogy té-vedhetetlen, isteni tájékoztatást adjonmindenféle önkényes dolgokban, hanem

hogy megértesse velünk Istennek azonakaratát, hogy mi módon kell őt helyesenmegismernünk és félnünk”. Ez azt jelenti,hogy örömmel kell fogadnunk a Biblia tu-dományos vizsgálatát. A Szentírás emberi

jellege azonban nem jelenti azt, hogy nemIsten igéje számunkra. A Szentírás úgyszólít meg minket, hogy Isten igéjének is-merjük meg. Mi több, maga Jézus Krisztusis Isten igéjének tartotta azt. Az egyháznaka Szentíráson kívül nincsen semmije,amire alapozhatná vagy amihez igazíthatnáhitét. „Igaz módon nem vallhatjuk meg hi-tünket másként, mint hogy tisztelettel alá-vetjük magunkat ez Igének, és csakis ezIgének.”

A hetvenes nyolcvanas években ameri-

kai evangéliumi körökben heves viták foly-tak a Szentírás megbízhatóságáról. Jelen-tékeny kisebbségük azt szorgalmazta,különböztessük meg, hogy mittanít és mitérint a Biblia. A Biblia tanítása csupán a hités a gyakorlat, a teológia és az etika terüle-tére vonatkozik. Ezzel szemben a Bibliacsupán „érinti” a tudomány, a földrajz ésmás területek kérdéseit, és ezekben nem

biztosan helyes. A Biblia tehát tévedhe-tetlen a teológiáról és az etikáról szóló ta-nításában. Ezzel az állásponttal szembensokan a Szentírás „csalatkozhatatlanságára” (inerrancia) fektetnek igen erőtel-

jes hangsúlyt, hogy ti. a Biblia még a tu-

domány és a földrajz dolgaiban sem téved.Ez a vélemény néha igen szélsőséges éstürelmetlen kifejezésre jut. Óvatosabb, ki-egyensúlyozottabb megfogalmazást kapott

a Chicago Statement of Biblical Inerrancy (Chicagói nyilatkozat a Biblia csalatkozhatatlanságáról) című dokumentumban, me-lyet 1978 ban 284 evangelikál lelkész éskutató szerkesztett. Az ihletés, „bár nemnyújtott mindentudást, biztosította az igazés megbízható megnyilatkozást mindenolyan kérdésben, amely tekintetében írás-

ra vagy szólásra indíttattak a bibliai szer-zők”. A Szentírás „igaz és megbízható min-den olyan kérdésben, amelyről szól”, kö-vetkezésképpen „a Szentírás teljességgeltévedhetetlen, mentes minden hamisságtól,csalástól vagy ámítástól”.

Bár a Biblia óva int attól, hogy másokvitáiba beavatkozzunk (Péld 26,17), ilyenfontos kérdésben mégsem kerülhető elnéhány megjegyzés.

1. Az olyan szavak mint „tévedhetetlen-ség” vagy „csalatkozhatatlanság”, nemoldják meg a kérdést, m ert használóiknak afélreértések elkerülése végett nyombantisztázniuk kell jelentésüket. Végső soroncsak annyit jelentenek, hogy a Biblia igaz,amely talán hasznosabb szó lenne. Nem

újabb jelszavakra van szükség, hanem an-nak józan tárgyalására, hogy mit értünkazon, hogy a Biblia igaz.

2. A megbízhatóság és az értelmezéskérdését gyakorta összekeverik. Azt állíta-ni, hogy az lMózes 1 igaz, önmagában nemmond semmit arról, hogy ezt betű szerint,vagy másképpen kell értenünk. Eredetilegnyilván nem természettudományos érte-kezésnek írták, akkor tehát milyen jelen-tést szántak neki?

3. Ha tévedhetetlenségről esik szó, nemszabad nagyobb pontosságot tulajdoníta-nunk a szövegnek az eredetileg szándé-koltnál. Hogy egy nyilvánvaló példát említ



Thielicke 211

síink: a szigorúan vett tévedhetetlenségazt jelentené, hogy Jézus pontosan 5000embert etetett meg (Mk 6,44). Csakhogyennek az értelmezésnek ellentmond a Má-té 14,21: „mintegy ötezer”.

Helytelen önkényesen megtiltani a Bib-liának, hogy a földrajzról vagy a történe-lemről tanítson. Helyes azt mondani, hogya Biblia igaz. De az ilyen állítással nem sza-

bad eredetileg nem szándékolt fokú pon-tosságot erőltetni a szövegre, elsiklani azértelmezés kérdései fölött vagy tagadni,

hogy a bibliai üzenet formáját a múlt sajá-tos kultúrája határozta meg.

Helmut Thielicke

A ma emberéhez szólni

Helmut Thielicke 1908 ban született Bar

menben. Számos ném et egyetemen hallga-tott teológiát, majd 1936 ban a heidelbergiegyetem professzora lett. Nyílt náciellenességéért 1940 ben elmozdították, majdrövid katonai szolgálat után lutheránus lel-kipásztorként tevékenykedett. 1945 benvisszatért a tudományos életbe, a tübingeni egyetem professzoraként rendszeresteológiát adott elő. 1954 ben Hamburgbaköltözött, ahol szintén dogmatikát tanított,és egyben az újonnan alapított teológiai kardékánja lett. Tudományos munkája mellettrendszeresen prédikált, nagy népszerű-ségnek örvendve. Igehirdetésében és teo-lógiájában mindig azon igyekezett, hogy azevangéliumot a modern világhoz kösse.Számos prédikációs kötetet adott közre.

Két legfőbb műve: a többkötetes Theo- logische Eth ik (Teológiai etika; 1955 58) ésa háromkötetes Dér evangelishe Glaube (Azevangéliumi hit; 1968 78) című dogmatika.1985 ben halt meg.

A Theologische Ethik ben mindenekelőtta modern embert akarja megszólítani. A

mai prédikációk sokasága egészen túlvilágiszinten mozog, még csak nem is érintvevilági létünket. Thielicke mélységesenegyetértett *Bonhoefferrel és *Bultmannal abban (másban már kevésbé), hogya modern em bert kell megszólítani. Figyel-meztetett is ennek megannyi veszélyére.Egyrészt a modern ember megszólításáratörekedve egyesek oly mérték ig át akarjákértelmezni az evangéliumot, hogy „mármár megfulladnak a hermeneutika i reflexi-óban”. Mások pedig „óvakodnak az esetle-

ges eretnekségektől, és tet tete tt naivitás-sal úgy prédikálnak, mintha még mindig aXVI. századot írnánk”. A prédikálásnak ésaz etikai tárgyalásnak ma a világi emberhezkell viszonyulnia. Thielicke ki akarja„menteni a keresztyén tanítást a túlvilágiszférából, kihozni az egyházat a gettóból,vissza a földre, oda, ahol az ember valójá-

ban él, a maga világi mivoltában, és aholmegélheti hité t”. A tudathasadásos keresz-tyén ember miatt aggódik, aki két világbanél, vasárnap elmegy templomba, de azttalálja, hogy mindennek semmi köze világiéletének hétfőtől péntekig tartó valósá-gához.

Thielicke tiltakozik azon felfogás ellen,mely az etiká t a dogmatika gyakorlati utó-szavának tartja. Az etika több, mint a hitgyakorlati kidolgozása. Ha a dogmatika „atárgyára reflektáló hitnek” tekinthető, ak-kor az etika „az arra rákérdező hit, hogy ahit milyen magatartást szab meg az ember-nek önmaga, társa, a világ és a világrendirányában”. A gyakorlati engedelmességnem toldalékként egészíti ki a hitet. A hit

vagy valóságos ez esetben átalakul en-gedelmességgé , vagy pedig nem való-ságos, azaz hazugság (ljn 2,4).

Thielicke teológiai etikája nem más,mint evangéliumi etika. Nem arról szól,hogy mit kell tenni a megigazulásért, ha-nem arról, hogy a megigazult ember mit




tesz. Thielicke olyan „evangéliumi etikamegfogalmazására törekszik, amelyben amegigazulás ténye döntő szerepet játszik”.

Noha kiindulása igen hagyományosnakmondható, Thielicke a hagyományos etikaáltal elhanyagolt területekre is beme-részkedik. Nem elég az egyént Istenhez,családjához és közvetlen környezetéhezvaló viszonyában taglalni. Az etikának vizs-gálnia kell politikai, társadalmi és gazdasá-gi életünket is, hiszen többségünk leg-inkább ezeken a területeken szembesül

lelkiismereti kérdésekkel. Egy másik,gyakran háttérbe szorított kérdés az egy-mással versengő etikai elvárások konflik-tusára vonatkozik. Nem elég kibontani azelveket azon helyzetek vizsgálata nélkül,ahol ezen elvek egymással ütköznek, vég-tére éppen itt merülnek fel a súlyos etikaikérdések.

A keresztyén igazságnak a modern vi-lágra való alkalmazását Thielicke mégrészletesebben taglalja a Dér evangelische Glaubé- bán. Ennek első köte te már a címé-vel is jelzi törekvését: „A teológia viszonyaa modern gondolkodási formákhoz”. A teo-lógia kísérlet, hogy a keresztyén hit meg-szólítsa a kortárs világot. Ahogy a világnemzedékről nemzedékre változik, a meg-szólítás formájának is változnia kell. Ezérttévedés időtlennek és változatlannak gon-dolni a teológiát: „sem az igehirdetésnek,sem a teológiai rendszernek nincs időtlenérvényű formája, melyet a későbbi nem-zedékek minden további nélkül elfogadhat-nak”. A teológiának, egyszerűen szólva,azt kell kitapintania, ami fáj.

Ma a kortárs gondolkodáshoz való vi-szony kérdése osztja meg leginkább a teo-lógusokat. E tekintetben azonban fontosfelismernünk az igazi kérdést, és ennekelemzésében Thielicke igen körültekintő-en jár el. Igazában nem arról van szó, hogykell e a teológiának a kortárs gondolkodás-

hoz viszonyulnia. Minden magára valamitis adó teológus ez t teszi. A vita ennek a mi-kéntje körül forog. A teológusokat szem-léletmódjuk alapján gyakran „konzervatív-nak” vagy „modernnek” mondják. Thie-licke elismeri e különbség létét, de szerin-te egyik minősí tés sem írja le kielégítően avitatott kérdést, m ert mindkettő merő jel-szóvá korcsosulhat, és nem tapint a lénye-gre. Az úgynevezett konzervatívok nemtagadják a „modernség” követelményét,és nem egyszerűen konzerválni akarják a

múltat. Thielicke inkább kedveli a teoló-giák kartéziánus és nem karteziánus cso-

portra osztását.A „kartéziánus” szemlélet mely a filo-

zófus Descartes ról (latinul: Cartesius)kapta nevét elsősorban a modern világ-gal, a keresztyén üzenet modern befogadó-ival foglalkozik. Ez a felfogás önmagábanaligha mondható tévesnek, minden valami-re való teológia foglalkozik a közönségével.Csakhogy a kartéziánus teológia ebből in-dul ki, mi több, mindvégig ehhez igazodik.Az ember „nagykorúságát” feltételezi, ésezután az ember világi elemzésére alapoz-za, illetve ehhez igazítja a keresztyén teo-lógiát. Ez a megközelítés a keresztyén taní-tás felbomlásához és a hit mai értelm ezésé-

nek módszertanába való belefeledkezéshezvezet. Thielicke *Karl Rahner egyik idevá-gó szellemes megjegyzését idézi: „Folyvástfenegetik késeiket, pedig már nincsenvágnivalójuk.” Thielicke a kartéziánusszemléletet olyan gondolkodókban éri tet-ten, mint *Schleiermacher, *Bultmann és*Tillich. Tragikusnak tartja ezt a megköze-

lítésmódot, mert a teológust az evangéli-um szerkesztésére kényszeríti úgy, hogytartalmának csak bizonyos elemei „csúsz-hatnak át az előzetes feltételek hálóján”.Márpedig a teológus nem erre törekszik,és így ellentét feszül személyes hite ésaközött, amit intellektuálisan ki tud fejezni.



A másik, „nem karteziánus” szemléletmódot gyakran konzervatívnak mondják,de ez igen félrevezető minősítés. A nemkarteziánus szemlélet nem egyszerűen amúltat kívánja megőrizni. Egyesek perszecsak újból felmondják a korábbi századokteológiáját, és ezt a modern kommuniká-ciós technikák alkalmazásával próbáljákleplezni, ami „azt a benyomást akarja kel-teni a kiterített hulláról, hogy még mindigél". Ez több, mint hiba.

A múlt merő hagyománytiszteletből való konzerválása valójában módosítja, nem

pedig megőrzi a múltat. A változatlan is-métlés hűsége nem más, mint álhűség. A demokrácia korában változatlanul fel-mondani Luthernek a kormányzattal kap-csolatos mondásait ahelyett, hogy az új helyzethez igazítanánk őket, annyi, mint meghamisítani Luthert.

Dér evangelische Glaube , I. kötet, 1,6:2A nem karteziánus teológia igyekszikkortársinak lenni, a modern embert meg-szólítani. Ez azt jelenti, miként a kartéziá-nus teológia esetében is, hogy komolyanveszi a kortárs világszemléletet. Ha sze-retjük felebarátunkat, és el kívánjuk juttat-ni hozzá az evangéliumot, addig nem lehe-tünk elégedettek, amíg meg nem értettükőt. Az evangéliumot elutasító magatartásátvagy közömbösségét nem tulajdoníthatjukegyszerűen önfejűségének. Ha valóban ko-runkhoz tartozunk, akkor készségesen fölkell tennünk a kérdést, vajon ez nem a mihibánk e. Noha a kortárs világszemléleteta nem karteziánus teológia komolyanveszi, nem tekinti mérvadónak, normatív-

nak. Nem ebből indul ki teológiája. Azevangéliumot aktualizálni kell; a modernember tényleges helyzetét figyelembe vé-ve kell megszólaltatni. De ezt a folyamatotnem az alkalmazkodás, nem az evangéli-umnak a modern világszemléletre való át-szabása alkotja. Föl kell ismernünk, hogy

Az evangéliumi teológia ma

végső soron a természeti ember nem ké- pes befogadni az evangéliumot: azt csak aSzentlélek alkalmazhatja. Ennek tudomá-

sulvétele korántsem mentesít a kortársi jelentőségű teológia megalkotásának köte-lezettsége alól, ez jellemzi az elevenbe vá-gó nem karteziánus teológiát.

Az evangéliumi (evangelikál) teológia ma

A XIX. században az evangelikál teológiaegyet jelentett az angolszász teológia főbbáramlataival. A század végére azonban, fő-ként a bibliakritika és a darwinizmus hatásá-ra, a teológiai liberalizmus lépett a helyébe.A XX. század elején az Egyesült Államokbankemény küzdelem folyt a főbb protestánsfelekezetekért, melyből többnyire a liberal-

izmus került ki győztesen. Az evangelikalizmus inkább visszavonult a közélettől, bezár-kózott a szeparatizmus, a fundamentalizmusvagy a túlvilági pietizmus gettójába.

Az 1940 es években ez a helyzet jelen-tősen megváltozott mind Nagy Britanniá-

ban, mind az Egyesült Államokban. 1943 ban megalakult a London Bibié College(Bibliai Főiskola) azzal a céllal, hogy alegmagasabb tudományos színvonalat kép-viselje. 1944 ben a brit evangelikálokCambridge ben létrehozták a Tyndale Ház bibliakutató központot. Ötven év leforgásaalatt az evengéliumi hívők nemhogy beke-rültek a bibliakutatás főáramába, hanem alegjelesebb egyetemeken kaptak kinevezé-seket. Nagy Britanniában az evangelikálok

alkotják a protestáns templomba járók több-ségét, egyikőjük a canterbury i érsekségigvitte. A század valószínűleg legnagyobbhatású brit evangelikál gondolkodóját, JohnStottot, a *lausanne i kongresszus egyik főszervezőjét, a William Temple utáni legbe-folyásosabb anglikánnak nevezték.

213




Hasonló folyamat ment végbe az Egye-sült Államokban is. Az 1940 es évekbensokan terhesnek találták a fundamenta-lizmus korlátáit. Erről tanúskodik CáriHenry meghatározó műve, aThe Uneasy Conscience o f Modem Fundamentalism (Amodern fundamentalizmus rossz lelki-ismerete; 1947). Jelentős eseménynekszámított a National Association of Evangelicals (Evangelikálok Országos Szövet-sége; 1942), a Fuller teológiai szeminárium(1942) és aChristianity Today (A keresztyénség ma; 1956) című folyóirat megala-

pítása. Az új evangelikálizmus jelentősegyházi erővé vált, és határozottan elkülö-nült a fundamentalizmustól. Ugyancsak

jelentőségteljes volt az evangelikál JimmyCarter elnökké választása 1976 ban. BillyGraham világszerte ismertté vált, mint azamerikai evangéliumi hívők nem hivatalos

szószólója.A brit evangelikálizmus jelentős ered-ményeket mutatott fel a bibliakutatásterén, de sajnos elhanyagolta a teológiaitanulmányokat, igaz, mára örvendetesváltozások történtek. Az amerikai evange-likálok e téren nagyobb kínálattal álltakelő. Míg a korábbi teológusok inkább arégebbi következtetések újbóli megfogal-mazására törekedtek, mint például LouisBerkof aSystematic Theology (Rendszeresteológia; 1939) című munkájában, addig amai teológusok már nem riadnak vissza az

újítástól. Egyesek engedtek *Barth Károlyhatásának, mások felismerték a régi litur-gikus hagyomány gazdaságát és az angli-kán útra tértek, néhányan a katolikus, sőtaz ortodox egyházhoz való csatlakozásig iselmentek. Egyre nagyobb hajlandóságmutatkozott a kortárs világ kérdéseivel ésa modern tudományokkal való szembe-sülésre.

Két teológust érdemes kiemelnünk. Azamerikai metodista Thomas Olden a libe-ralizmustól jutott el az általa posztmodemortodoxiának nevezett álláspontra. AThe

Living God (Az élő Isten; 1989),The Word of Life (Az élet Igéje, 1989) és Life in the Spint (Élet a Lélekben; 1992) című háromkötetes, rendszeres teológiai munkájábanazt a célt tűzte maga elé, hogy a keresztyénhagyomány egyfajta konszenzusát mint amai igények kielégítésének forrását mutas-

sa be. Másodszor a kanadai baptista StanleyGenzet kell említenünk, akiTheology fó r the Community ofGod (Teológia Isten közössé-ge számára; 1994) című könyvében egy„poszt konzervatív” teológiát ajánl a poszt-modem világ számára. Míg Olden a Szent-írás, a hagyomány, a tapasztalat és az észwesleyánus négyes egységét szorgalmaz-za, addig Genz a teológia három pillérérőlvagy normájáról beszél: a bibliai üzenet, azegyház teológiai öröksége és a kortársiösszefüggésrendszer, melyben Isten népe beszélni, élni és cselekedni akar.



Barth 215

Az új ortodoxiaAz I. világháború után a teológiai liberalizmussal szemben ortodox irányult

ságú reakció bontakozott ki. Bár sok mindenben osztozott az evangéliumkeresztyénséggel, új ortodoxia volt, de nem a régihez tért vissza.Kari Barth

Isten legyen Isten

Kari Barth 1886 ban Bázelben, egy refor-mátus lelkipásztor legidősebb fiaként szü-letett. A berni, berlini, tübingeni és mar

burgi egyetemen hallgatott teológiát, majdreformátus lelkészként szolgált Svájcban.Az Aarau melletti Safenwil parókusakéntírta 1919 ben kiadott kommentárját a Ró-mai levélhez ( Römerbrief ). Ez a műve, mintegy római katolikus teológus megjegyezte,„bombaként robbant a teológusok ját-szóterén”. Barth nyomban a teológiai libe-ralizmus elleni reakció vezéralakja lett.Ezután professzorként tanított a göttingeni, münsteri és bonni egyetemen. Hitlerhatalomra kerülése után vezető szerepet

játszott a Hitvalló Egyházban és az 1934 es*Barmeni Hitvallás megfogalmazásában. Akövetkező évben Hitler eltávolította állásá- ból, és ő kénytelen volt hazatérni Svájcba.Ezután egészen nyugalomba vonulásáig,

1962 ig a bázeli egyetemen adott elő teoló-giát. 1968 ban hunyt el.

Barth a századelő legjelesebb liberálisteológusaitól tanult. Az I. világháború alattazonban egyre erőteljesebben vitatta taní-tásukat. A háború szörnyűsége is megin-gatta az emberi haladással és tökéletese-déssel kapcsolatos liberális optimizmust.

Barth különösen azon ütközött meg, hogy1914 ben csaknem minden korábbi tanáraaláírta a Vilmos császár háborús politikájáttámogató nyilatkozatot. „Számomra leg-alábbis a XIX. századi teológia ezzel el-vesztette jövőjét.” Barth gondolkodásáterőteljesen meghatározta két barátja,

Christoph Blumhardt és Eduard Thurneysen, továbbá *Kierkegaard és Dosztojevsz-kij, illetve magának a Bibliának a tanul-mányozása. Egyre inkább úgy vélte, hogy ateológiai liberalizmus csődöt mondott azál-tal, hogy Isten ellenében az embert maga-

sztalta fel, és Isten kijelentésének tanul-mányozása helyett az ember vallását vizs-gálta. „A hajó már már zátonyra futott;nem lehetett késlekedni, a kormányt az el-lenkező irányba kellett fordítani." Ezt tetteBarth a Római levélhez írt kommentár-

jában. Ebben Is ten istenségét, Is tent minta „teljességgel mást”, és az Isten és azember közötti „végtelen minőségi különb-séget” hangsúlyozta. Nem mondunk „Is-tent” azáltal, hogy zengő hangon ejtjük ki aszót: „ember”. A teológia nem az emberifilozófiát vagy vallásos tapasztalást, hanemIsten Igéjét vizsgálja. Barthot magát ismeglepte a könyv fogadtatása.

Ha visszatekintek megtett utamra, úgy látom magamat, mint aki a sötét templom toronyban meg akart kapaszkodni, de a kor-lát helyett a harangkötelet ragadta meg, s rémületére végig kellett hallgatnia azt, amit

fölötte s nemcsak őfölötte a harang mond. C hristliche D ogmatik im E ntwurf (A ke-resztyén dogmatika vázlata)

1927 ben Barth kiadta többkötetesretervezett Christliche Dogmatikainak (Ke-

resztyén dogmatika) első kötetét. Ám azt a bírálatot kapta, hogy művét az egziszten-cialista filozófiára alapozta. Erre úgy dön-tött, újrakezdi vállalkozását, és 1932 benkiadta a Kirchliche Dogmatik (Egyházi dog-matika) első kötetét. A nagy mű végültizenkét vaskos kötetre rúgott (a tizenhar-




madik befejezetlen kötet anyaga más szer-zők kiegészítésével együtt jelent meg). A

Kirchliche Dogmatik-xak sem terjedelmé-

ben, sem mélységében nincs párja. Még*Aquinói TamásSumma theologicá-\a iselmarad mögötte. XII. Piusz pápa (aki*Munificentissimus Deus kezdetű bullá-

jában „csalatkozhatatlan” meghatározástadott Mária mennybe való felvételéről) az„Aquinói Szent Tamás utáni legnagyobbteológus” nak nevezte Barthot, ami aligha-nem igen nagy megtiszteltetésnek számít.Érdekes, hogy bár Barth erőteljesen bírál-ta a római katolicizmust, írásait számosrómai katolikus tudós, köztük *Hans Küng,alaposan tanulmányozta, és igen nagyra ér-tékelte. Maga Barth meg is jegyezte, hogy„a Kirchliche Dogmatik-x(A és egyéb mun-káimról a legátfogóbb magyarázatokat, alegmélyebb elemzéseket, sőt a legérdeke-

sebb értékeléseket eleddig T1958] a katoli-kus táborban készítették" egy két kivé-teltől, például *Berkhouwertől eltekintve.

Barth teológiája az ige körül forog. IstenIgéje, Isten kijelentése képezi a teológiatárgyát. Barth nagy hangsúlyt fektetett Is-ten kijelentésére, a Bibliára, és úgy vélte,a reformátorok, különösen *Kálvin felis-meréseihez tér vissza. Ugyanakkor nemegyszerűen a Biblia hagyományos értel-mezését porolta le, nem a régi ortodoxiaálláspontját vette föl, hanem merőben újortodoxiát hozott létre. Barth Isten igéjétinkább a mozgás, semmint az állandóságösszefüggésében fogta fel. Az Igét nem ta-nításnak, szavaknak vagy állításoknak kellelgondolni, hanem eseménynek, olyasvala-

minek, ami történik. Isten Igéje tehát nemmás, mint az az esemény, hogy Isten JézusKrisztus által megszólítja az embert, Igé-

jében Isten személyesen jelenti ki magátnekünk. A régi ortodoxia Barth szemébentévedett, amikor Isten Igéjét mozdulatlan,statikus tárggyá (mint amilyen a Biblia)

tette, amelyet az ember elemezhet és bon-colgathat, akár egy tetemet. Isten Igéje ez-zel ellentétben nem általunk irányítható

tárgyként, hanem olyan alanyként szem- besül velünk, amely irányít és befolyásolminket. A tudós nem készíthet vagy tárolhatvillámlást a laboratóriumában, hogy tanul-mányozza azt, csupán megfigyelheti, amikor

bekövetkezik. Ehhez hasonlóan a rendőrségHasfelmetsző Jackkel nem mint vizsgálhatóés irányítható tárgygyal, hanem mint olyantevékeny alannyal szembesült, aki válasz-lépésre késztette. így van ez Isten Igéjévelis, mert az megtörténik velünk: esemény,amelyben Isten Jézus Krisztus által megszó-lít minket. Isten Igéje nem holmi statikustájékoztató füzet (mint egy menetrend),hanem választ követelő dinamikus esemény(mint egy házassági ajánlat).

Isten kijelentett Igéje tehát nem más,

mint az esemény, amelyben Isten megszó-lítja az embert, és kijelenti magát JézusKrisztus által. De honnan szerezhetünk ró-la tudomást? A Biblia, Istenírásba foglalt igéje tesz tanúságot Isten magakinyilat-koztatásának eseményéről, éspedig ahhozhasonlóan, ahogyan egy festő „megragad-

ja” a villámfényt a vásznán. Az Ószövetséga várakozásban mutat előre Jézus Krisz-tusra; az Újtestamentum az emlékezés út-

ján visszatekint rá. Az a feladata mind-kettőnek, miként Keresztelő Jánosnak,hogy rámutassanak Jézus Krisztusra:„íme, az Isten báránya”. (Kezdő lelkészkorától fogva Barth íróasztala fölött mindigott lógott a falon Grünewald festménye,amelyen Keresztelő János a keresztfán

függő Jézus Krisztusra mutat.) A mai egy-ház a hirdetett Ige (az igehirdetés, a teoló-gia, a sákramentumok) révén ugyancsaktanúságot tesz a kijelentett Igéről. Enneka meghirdetésnek az írott Igén, a Bibliánkell alapulnia: az egyháznak nincs jogábanmást prédikálnia.



Barth 217

Az írott Ige és a hirdetett Ige maga nemazonos a kijelentéssel, de rámutat Istenkinyilatkoztatására, ha mégoly esendő em-

beri ige is. Minthogy emberi szavak, meg-vannak a korlátái és gyengeségei, de ami-kor Isten úgy dönt, Isten Igéjévé válhat-nak. Isten Jézus Krisztus által megszólí-totta az embert. Erről tesz bizonyságot aBiblia. Ezt a bibliai bizonyságot hirdeti azegyház. Ahogyan a Bibliát ma is olvassákés hirdetik, úgy Isten ismét megszólal azírott és a hirdetett Ige által. így, amikorIsten is úgy akarja, az írott és a hirdetettIge valóban azonosul azzal, amiről tanúsá-got tesz, azaz Isten Jézus Krisztusbanszemélyesen hozzánk szól. Következés-képpen a Biblia attól válik Isten Igéjévé,hogy az elmúlt kijelentésről tanúskodik éseljövendő kinyilatkoztatást ígér. Isten Igé-

jének ez a három kijelentett, írott és

hirdetett formája nem választható el egy-mástól. Csak egy Ige van, de három formá- ban, akárcsak a Szentháromság tanban.

Mivel Barth Isten Igéjét eseménynek,történésnek gondolta, a Bibliát nem mond-hatja Isten Igéjének. A Biblia csak abban azértelemben mondható Isten Igéjének,hogy tanúskodik Isten múltbeli megszóla-lásának eseményéről, és általa Isten meg-szólal ma is. Barthot gyakran bírálták ami-att, hogy tagadta a Biblia és Isten Igéjénekazonosságát. De ha Isten Igéjét „megszó-lításunk eseményeként” határozzuk meg,nem lehet a Bibliát és Isten Igéjét azonos-nak tartani. Egy könyvet aligha mondha-tunk eseménynek, ahogyan egy elefántotsem tekinthetünk írásjelnek. Ám azt mon-

dani, hogy mindez „Isten Igéjének” barthimeghatározásából következik, nem azt je-lenti, hogy tagadnánk a valóban meglévőkülönbséget. Barth joggal tiltakozik IstenIgéjének túlzottan statikus felfogása ellen,mely azt egyszerűen egy könyvvel azono-sítja, ugyanakkor át is esik a ló másik olda-

lára. Vegyük ismét a házassági ajánlat pél-dáját: egy leánynak levélben kéri meg vala-ki a kezét. Bizonyos értelemben ez ese-

ménynek tekinthető. Amikor a leány fel- bontja a levelet, az házassági ajánlattá vá-lik. Ha azonban nem jut el hozzá a levél,akkor bizonyos értelemben soha nem ke-rül sor az ajánlatra. De egy másik, ugyan-csak valóságos értelemben mégiscsak be-következettnek kell tekinteni az ajánlatot,akár megkapta a levelet a leány, akár nem,és megmarad ajánlatnak a felek halála utánis. Ugyanígy Isten Igéjét egyaránt elgon-dolhatjuk annak az eseménynek, amelybenIsten megszólít minket, és e megszólításBibliában található tartalmának.

Barth meg volt győződve, hogy a teoló-gia kizárólag Isten Igéjén, nem pedig azemberi filozófián alapulhat. (Ezért hagyottfel a Keresztyén dogmatikában megkezdett

vállalkozásával, akkor még ezt nem láttailyen világosan.) Elutasította a természetiteológia minden formáját, amikor a teoló-gia a keresztyén kinyilatkoztatástól függet-len teremtésre vagy emberi észre épül.Aquinói Tamás olyan kétszintű rendszertdolgozott ki, amelyben az emberi ész meg-állapítja Isten létét és némely attribútu-mát, miközben a kijelentés erre az alapraemel fel bizonyos sajátosan keresztyén ta-nításokat. A reformátorok odahagyták ezt aszemléletmódot, és teológiájukat kizárólaga bibliai kinyilatkoztatásra alapozták. AXVIII. századi deisták pusztán a termé-szetre és az észre alapozott ellenvallás kia-lakítására törekedtek. Ezt elutasítandó azortodoxia védelmezői a Tamáséhoz hason-

ló álláspontot vettek föl: elismerték a ter-mészeti teológia érvényességét, de tagad-ták alkalmasságát vagy teljességét. A teo-lógiai liberalizmus a szekularizált világ

programjából indult ki, és teológiáját erreaz alapra helyezte ismert következmé-nyekkel.




Barth mindezt azzal kívánta orvosolni,hogy elutasított mindennemű természetiteológiát, és egyben ragaszkodott IstenIgéjéhez mint a teológia kizárólagos funda-mentumához, ezzel kifejezett elvet alko-tot t a reformátorok jobbára meg nem fogal-mazott szemléletéből. Ez az elv szilárd ta-lajt biztosított a nácizmusnak az egyházbatörténő behatolásával szembeni ellenállás-hoz, és ez ju to tt kifejezésre a Barmeni Hit-vallásban is. De éppen a náciellenes küzde-lem tetőfokán Barth egyik barátja, Emil

Brunner kilépett a sorból, Natú r und Gnade (Természet és kegyelem; 1934)című munkája megjelentetésével. SzerinteIsten kétféleképp jelentette ki magát: atermészetben és Jézus Krisztusban. Mígaz előbbi valószínűleg nem bizonyul ele-gendőnek valamely természeti teológiamegalkotásához, valamilyen „kapcsolódási

pontot” mégiscsak nyújt az evangélium-nak. Például lelkiismeretünk folytán tuda-tára ébredünk a bűnnek, és az evangéliumezt a tudatot szólítja meg. Bizony joggalállította Brunner, hogy kevésbé szélsősé-ges álláspontja Barthénál közelebb áll areformátorokéhoz. Barth azonnal és Brunnert nem kímélve válaszolt Nein! (Nem)című írásában. (Kíméletlensége megbo-csátható a német helyzetre való tekintet-tel.) Isten egyedül és csakis Jézus Krisz-tusban jelentette ki magát. Az evangéliumnélkül nem alkothatunk valóságos fogalmata bűnről. Az evangélium nem úgy jön hoz-zánk, mint egy repülő, alkalmas pályátkeresve tudatunkban, hanem bombakéntrobbant utat magának.

Kinek volt igaza? Barth attól félt, hogyBrunner megnyitja az utat egy új liberaliz-mus előtt, melyben az ember természetesistenfelfogása kormányozná és eltorzítanáIsten kinyilatkoztatását. Barth attól félt,hogy Brunner (zürichi biztonságából) aka-ratlanul is megnyitja az egyházat a náci be-

folyás előtt. Barth azonban egy másik ve-szélytől is tartott. A filozófus LudwigFeuerbach a Keresztyénség lényege (1841)című könyvében azt állította, hogy a teoló-gia (az Istenről való beszéd) voltaképpennem más, mint antropológia (emberről való

beszéd). Istent szerető Istennek és bölcs-nek mondani annyi, mint az emberi szeretetet és bölcsességet legfőbb értéknekállítani. A kultúrák azokat a minőségekettulajdonítják Istennek, amelyeket dicséret-re méltónak gondolnak. A vallás nem más,

mint az ember primitív és közvetett önis-merete, melyet a filozófia fog felváltani.

Feuerbach eszméi óriási hatást gyakorol-tak egyebek közt Marxra, aki bennük láttaa vallás magyarázatát, és Freudra, aki Is-tenben az apafigura égi kivetítését látta.*Schleiermacher és a liberális teológiai ha-gyomány, mely az ember vallásos tapaszta-

latára alapozta a teológiát, különösen tá-madható ebből a szemszögből, ahogy ké-sőbb *Bultmann is. Barth egész teológiájátfelfoghatjuk úgy is, mint Feuerbachra adotthajlíthatatlan választ, arra való kísérletet,hogy bemutassa, Isten nem az ember ké-

pére formálódott. Ahhoz, hogy megértsükIstent, nem Isten elvont fogalmából kell ki-indulnunk és aztán ezt viszonyítanunk akeresztyén Isten eszméjéhez. Ezt tetteAquinói Tamás, aki a természeti teológiáraalapozott, és a legtöbb hagyományos dog-matika is, mely előbb Isten tanát, majd pe-dig Isten önkijelentését vizsgálja. Ehelyetta Jézus Krisztusban kijelentett Istennelkell kezdenünk.

Isten nem elvont kategória, amelyhez a

szónak még a keresztyén értelmezését is mérnünk kell, de az, aki [a Bibliában] Isten nevét viseli, nem más, mint az egy Isten, az egyedüli Isten, a kizárólagos Isten.Das christliche Verstándnis dér Offen - bahrung (A kijelentés keresztyén értel-mezése).



Barth 219

A természetes istenismeret barthi el-utasítása azt jelenti, hogy a keresztyén Is-ten teljességgel ismeretlen Jézus Krisztu-son kívül, a hitetlent tökéletes idegenkéntközelíti meg. Barth elég sok bírálatot kapott, amiért túlságosan komolyan vette azember istentelenségét állító ateizmust.Pedig még az ateista emberben is van vala-mi „Isten formálta űr”. Amíg Barth joggalóvott attól, hogy valamiféle keresztyénségelőtti felfogás uralja a keresztyén tanítást,túl messzire ment a keresztyén üzenet tel-

jes idegenségének állításában. Élete végénBarth kissé módosított álláspontján. Szem-

beállította Jézus Krisztust, Is ten egyetlenIgéjét és a világ egyetlen világosságát más„igaz igékkel” és „csekélyebb világossá-gokkal”, melyek révén Isten szól. Ezekmagukban foglalják a nem keresztyén vilá-got és a fizikai terem tést. De Barth ragasz-

kodott ahhoz, hogy ezek nem függetlenekIstennek a Jézus Krisztusban történt egye-düli kijelentésétől.

Isten emberhez szóló egyetlen Igéje Jé-zus Krisztusban van. Isten az emberrelmindent Jézus Krisztusban és Jézus Krisz-tus által tesz. Ez az elv eleve kizárja a te r-mészeti teológiát, viszont helyes iránytmutat minden keresztyén teológia számá-ra. Minden tanítást krisztológiailag kell ér-telmezni. Ezt a törekvést gyakran mondják„krisztomonizmusnak”, Barth azonban in-kább kedvelte a „krisztológiai összpontosí-tás” kifejezést. Ez az elv némely hagyomá-nyos keresztyén tanítás gyökeres újraér-telmezéséhez vezetett. Helytelen azt fel-tételeznünk, hogy Isten bizonyos embere-

ket mint „Krisztusban levőket”, másokat pedig mint „Ádámban” vagy „Krisztusonkívül levőket” lát. Isten mindenkire úgynéz, mint aki Krisztusban megbocsátástnyert, még ha ezt sokan nem is ismerik fel.Jogtalan az embereknek bűnösségüket atörvény (pl. a Tízparancsolat) prédikálásá

val bemutatni. A bűnről szóló tanítást nemlehet Jézus Krisztustól függetlenül megér-teni. Akik nem ismerik Krisztust, igazábannem ismerhetik a bűnt sem. Ismét hangsú-lyozandó, a bűnt úgy kell felfognunk, mintaz Isten kegyelmére adott válaszunkat, nem

pedig fordítva. Helytelen azt feltételez-nünk, hogy Jézus Krisztus a bűneink miatttestesült meg. Barth tehát ragyogó elem-zéseket ad a hagyományos tanításokrólkrisztológiai elvének fényében. S bár meggondolkoztató dolog minden keresztyén ta-

nítást a krisztológia szemszögéből vizsgál-ni, ennek uralkodó elvként való, gépies al-kalmazása eltorzíthatja a bibliai képet.

Barth mindvégig következetesen kitar-tott álláspontja mellett. De idősebb koráravalamelyest megenyhült, és némely ítéle-té t módosította. A XIX. századi teológiai liberalizmussal szemben kezdetben tanúsí-

tott ellenségességét idővel mérsékelte. AXIX. századi teológusokban (még Schleiermacherben is) felfedezte az emberi nagy-ságot, a nehéz időkben vívott szellemi küz-delmeiket, amelyekből jócskán van mit ta-nulnunk. Továbbra is tisztában volt hibáik-kal, de ráébredt szellemi nagyságukra. Aneo ortodox mozgalom kezdetén másokkalegyütt Isten istenségét hangsúlyozta, ho-vatovább odáig, hogy a Schleiermacherralellentétes hibába esett: „Isten nagyságátaz ember lealacsonyítása árán állította”.Később, 1956 os Die Menschlichkeit Gottes (Isten embersége) című előadásában beis-merte egyoldalúságát, bár ezt az idők szo-rítása tette szükségessé. Most irányt kellváltoztatni, nem ellentmondva az Isten is-

tenségére fektetett hangsúlynak, de attólvalamelyest eltérve. Isten istensége ma-gában foglalja Isten emberségét is: JézusKrisztusban. „Jézus Krisztusban nem szigetelődik el az ember Istentől vagy Istenaz embertől.” Vagy ahogyan másutt, 1948 ban írta: „Az Isten kegyelméről szóló üze-




net fontosabbá vált, mint az Isten törvényé-ről, haragjáról, vádjáról és ítéletéről szólóüzenet.” Igen érdekes változás volt az is,hogy kései éveiben Barth elutasította a csecsemőkeresztséget. A Kirchliche Dogmatik tizenharmadik kötetének töredékeiben hatá-rozottan elutasítja a gyakorlatot, melyetkorábban védelmébe vett.

Barth egész életében nevezetes volt alá-zatos hitéről. Róla szóló nekrológjábanHans Küng felidézte, hogy egy vita végénelismerte Barth jóhiszeműségét, mire

Barth így válaszolt:Szóval maga elismeri jóhiszeműségemet. Én soha nem ismertem el a magam jóhisze-műségét, És amikor eljön az a nap, hogy meg kell jelennem az én Uram előtt, nem állhatok elő tettemmel, dogmatikám köteteivel a ba-tyumban. Az angyalok amúgy is mind kine-vetnének. Meg aztán azt sem mondhatom, hogy „jó szándékkal voltam, jóhiszeműen

jártam el”. Nem, csak egyetlen dolgot mond-hatok: „ Uram, légy irgalmas hozzám, nyava-lyás bűnöshöz!”

Gustaf Aulán

A győztes Krisztus

Gustaf Aulén 1879 ben született. Anders Nygren és Gustav Wingren mellett a szá-zad egyik legjelesebb svéd teológusa volt.Aulén és Nygren számos ponton egyezett*Barth és mások neo ortodoxiájával, deteológiai szemléletüknek megvoltak a ma-guk sajátos jegyei.

1913 és 1933 között Aulén a lundi egyete-

men professzorként adott elő teológiát. Ez-után strangnasi püspökként szolgált nyuga-lomba vonulásáig, 1952 ig, majd visszatértLundba. 1977 ben hunyt el. Vezető szerepetvitt az ökumenikus mozgalomban, elnököltaz 1937 es edinburghi „Hit és Egyházalkot-mány” konferencián. Ugyancsak jelentős

részt vállalt az Egyházak Világtanácsának el-ső, 1948 as amszterdami közgyűlésén. A há- ború alatt határozottan kiállt a nácizmussalszemben. Egyházi zenét is szerzett.

Aulén számos könyvet írt, köztük egyrendszeres teológiát, Den allmannliga kristna trón (A keresztyén hit embersége;1923) címmel. Legismertebb művében, az1930 as előadás sorozatát tartalmazó Den kristna försoningstanken (A keresztyén ki-engesztelés) című kötetében azt a célt tűz-te ki maga elé, hogy a kiengesztelés taná-

nak *Ritschl, *Harnack és mások által be-mutatott, hagyományos történe tét helyrei-gazítsa. Ritschl ezt a történetet két ellen-tétes tanítás konfliktusának vélte: az egyikvolt az *Anzelm megfogalmazta objektívtanítás, a másik pedig az *Abélard szorgal-mazta szubjektív tanítás. Az objektív taní-tás szerint Krisztus azért halt meg, hogyIsten igazságának eleget tegyen, hogy Is-ten számára elfogadhatóvá tegyen minket.A szubjektív tanítás szerint Krisztus azért

jött el és halt meg, hogy megváltoztassonminket, nem pedig azért, hogy megváltoz-tassa Isten irántunk való hozzáállását. Min-ket kell megbékéltetni Istennel.

Ritschl úgy vélte, a korai egyház nemdolgozott ki részletes tanítást a kiengeszte-

lésről. Aulén ezzel nem értett egyet. Sze-rinte a korai egyház klasszikus vagy drámaimegfogalmazását adta a kiengesztelés taná-nak, éspedig a szó szoros értelmében vettteljes tant dolgozott ki, távolról sem holmizavaros gondolkodásról tanúskodva. Ez atanítás markánsan különbözött a későbbikettőtől, és Aulén szemében ez látszott a

magasabbrendűnek. Úgy értelmezte a kiengesztelődést, mint „isteni küzdelmet, ésa világ gonosz hatalmai felett aratott győ-zelmet”. A két másik felfogással szembenúgy „mutatta be a kiengesztelést vagymegbékélést, mint teljes egészében Istenmunkáját”. Aulén ezt a felfogást a korai



egyházban, de különösen *Irenaeusnál mu-tatta ki. Továbbá azt is állította, hogy ez afelfogás uralja az Újtestamentumot is. Alutheránus Aulén szerint ez a szemlélet*Luthernél is megjelenik, „elevenebben ésmélyebben, mint valaha”.

Miért kerülte el ez a tanítás a későbbidogmatörténészek figyelmét? Aulén szerintegyebek közt azért, mert nem kapott olyanegyértelmű kifejezést, mint a későbbi kéttanítás. A legfőbb akadályt a korai egyház-nak a Krisztus megváltó munkáját illető

„mitológiai” nyelve és az a gyakran tagad-hatatlanul groteszk képiség jelentette,amely Krisztusnak az ördög felett aratottgyőzelmét vagy az ördög megtévesztésétrikító színekben és realisztikusan ábrázolta.A baj az volt, hogy a dogmatörténészek kép-telenek voltak „a külső forma mélyére, amögöttes eszméhez hatolni”. Itt Aulén kor-társának, Nygrennek a „motívumkutatásai-ra” utalt. Ez a módszer azon igyekezett,hogy a tanításokat felöltöztető formák és ki-fejezések mélyére hatolva feltárja a mögöt-tes szándékot.

Aulén munkája megtermékenyítőleg ha-tott a kiengesztelésről szóló tudományos vi-tákra. Aulén azonban úgy látszik, számos ponton tévedett. Az anzelmi objektív taní-

tásról kialakított értelmezésében nem voltteljességgel igazságos. De ennél nagyobb bajnak bizonyult, hogy ő is beleesett aritschli hibába, mert a három tanítást egy-más riválisának, egymást kizárónak tartot-ta. Holott hasznosabb úgy elgondolni, hogya három felfogás kiegészíti egymást, nem pedig ellentmond egymásnak. A korai egy-

házatyák közül többen is úgy vélték, hogyKrisztus a halálával megigazított bennün-ket Isten előtt (az objektív felfogás), irán-tunk tanúsított szeretetével felébresztette

bennünk az is tenszeretete t (a szubjektívfelfogás), és győzelmet vett a gonosz erőkfölött (a klasszikus vagy drámai felfogás).

Aulén, A Barmeni Hitvallás

Aulén arra ösztönözte a dogmatörténé-szeket, hogy a korai írók műveiben Krisztusmunkájával kapcsolatos különböző nézete-ket ismerjenek föl. Az „objektív” és a „szub-

jektív” felfogást többé kevésbé sikerült tisz-tázni, de a „klasszikus vagy drámai” felfo-gásnak számos értelmezése alakult ki. Sokmagyarázó hajlamos kettéosztani Aulénklasszikus felfogását: Krisztusnak a Sátánfölött aratott győzelemére és másodikAdámként teljesített munkájára, a halhatat-lanság és a romlatlanság elhozására. E kettő

aligha választható el egymástól, ahogy a töb- bi felfogás sem. Mindent egybevetve a négyfelfogás egyazon valóságnak négy nézőpont- ból való vizsgálatát jelenti, nem pedig telje-sen elkülönülő és eltérő elméleteket. Krisz-tus munkájának, mint egységes egészneknégy különböző vonatkozását mutatják fel.

A Barmeni Hitvallás (1934)1933 ban Adolf Hitler és a Nemzetiszocia-lista Párt hatalomra került Németország- ban. Ezzel párhuzamosan a ném et protes-tantizmuson belül feltűnt a„Deutsche Christen” (Német keresztyének) nevű cso-

port. Ennek tagjai azon igyekeztek, hogy

ötvözzék a szélsőséges német nacionaliz-must és a keresztyénséget. Azt akarták,hogy az egyház vallási alapon szentesítse anácizmust. 1933 ban elsöprő győzelmetarattak az egyházi választásokon. Egyebekmellett bevezették a hírhedett „árjaklau-zulát”, amely tiltotta a fajilag tisztátalannakminősítettek (nem árják, pl. zsidók) egyhá-

zi alkalmazását, illetve a velük való házas-ságkötést.A Deutsche Christennel szemben Mar-

tin Niemöller lépett föl először 1933 ban,megalapítva a Lelkipásztori Segélyszerve-zetet (Pfarrernotbund). Ebből nőtt ki a Hit-valló Egyház onnan a név, hogy tagjai el-

221




utasították Hitlert és a Német keresztyé-neket azáltal, hogy Krisztust vallották azegyház egyedüli Urának és tanítójának. AHitvalló Egyház afféle egyházi árnyékkor-mányként működött a Német keresztyé-nekkel szemben. A Deutsche Christennelszemben a legfőbb eszmei érveket * BarthKároly szolgáltatta. Még a nácizmus bekö-szönte előtt Barth a modern protestantiz-mus legfőbb hibájának a természeti teoló-giát tartotta, azt a kísérletet, hogy a ke-resztyén teológia Isten Igéjén kívül más

alapra helyezkedjék. Amikor ezt a „másalapot” valami meg nem nevezett filozófiaadta, ezt elvont és lényegtelen teológiaivitának lehete tt feltüntetni. Ám amikor ezta „más alapot” már a nácizmus szolgáltat-ta, a dolog mindjárt elevenbe vágott. Barthkövetkezetesen és határozottan elutasítot-ta a Deutsche Christent úgy politikailag,mint abból az alapvető teológiai megfonto-lásból kiindulva, hogy a természeti teoló-gia téved. A Német keresztyének azt a ha-tást váltották ki, hogy Barth teológiai prog-ramja a figyelem középpontjába került, ésszélesebb vonzerőt gyakorolt, mint amiremáskülönben talán számítani lehetett volna.

A Német Evangélikus Egyház első hit-valló zsinata 1934 májusában Barmenben

ült össze. Elfogadta a jórészt Barth általmegfogalmazott hitvallást (mely azon azugyancsak Barth írta nyilatkozaton alapult,amelyet a német református egyház foga-dott el). A Barmeni Hitvallás hat cikkely-

ből áll.1. Az első cikkely kimondja, hogy nin-

csen más isteni kijelentés, csak Isten Igéje

Jézus Krisztusban. „Jézus Krisztus, aminta Szentírás tanúsítja előttünk, az Isten egyIgéje, őt kell hallgatnunk, benne kell bíz-nunk és neki kell engedelmeskednünk éle-tünkben és halálunkban.”

2. A második cikkely elveti azt a gondo-latot, hogy az életnek vannak olyan terüle-

tei, amelyek nem tartoznak Jézus Krisztusalá mint például a politika.

3. A harmadik cikkely elutasítja azt agondolatot, hogy „az egyház megváltoztat-hatja üzenetének formáját és rendelkezé-seit tetszés, illetve valamely uralkodó ideo-lógia vagy politikai meggyőződés szerint”.

4. A negyedik cikkely elutasítja azt agondolatot, hogy az egyháznak követniekell a náci államot, és magáévá kell tennie a„führerelvet” például azáltal, hogy nagyha-talmú egyházkormányzókat állít a szabá-

lyos pásztori szolgálat fölé, ellentmondva aMáté 20,25 26 nak.5. Az ötödik cikkely elutasítja azt a lehe-

tőséget, hogy az állam bitorolja az egyházifunkciókat (azáltal, hogy „az emberi életkizárólagos és totális rendjévé válik”), il-letve azt, hogy az egyház kiterjessze tevé-kenységét az állami feladatokra, és így „ál-lami szervvé váljék”.

6. A hatodik cikkely elutasítja azt a gon-dolatot, hogy az egyház missziói tevékeny-sége alárendelhető világi céloknak.

Végül a hitvalló zsinat kimondta, hogyezek az igazságok jelentik a „Német Evan-gélikus Egyház soha el nem kerülhető teo-lógiai alapját”.

A Barmeni Hitvallásnak nem sikerült

egyesítenie a Hitvalló Egyházat, mert szá-mos lutheránus elfogadhatatlannak találtaannak túlságosan barthi felhangjait. A Hit-valló Egyház kitartóan fellépett az egyházon belül érvényesülő náci politika ellen, ha nemis túl hatékonyan. A Barmeni Hitvallás mintteológiai nyilatkozat, jelentékeny hatást gya-korolt eredeti összefüggésén kívül is.

Dietrich Bonhoeffer Vallástalan keresztyénség

Dietrich Bonhoeffer 1906 ban születettBreslauban (ma: Wroclaw). Apja pszichi-



Bonhoeffer 223

átria professzor volt és agnosztikus, mi-ként testvérei is, édesanyja pietista örök-séget hozott magával. Bonhoeffer Tübingenben és Berlinben hallgatott teológiát,majd lutheránus lelkipásztor lett. Egy da-rabig a barcelonai német gyülekezetbenszolgált, majd a New York i UnionSeminary n töltött egy évet (itt megismer-kedett *Reinhold Niebuhrral), és 1931 benhazatérve, a berlini egyetemen lett előadó.Hitler 1933 as hatalomra kerülése azonbanmegtörte pályafutását. Két nappal azután,

hogy Hitler megkapta kancellári kinevezé-sét, Bonhoeffer egy rádióbeszédben eluta-sította a führerelvet az adást persze meg-szakították. Ősszel Londonba ment, hogy azottani német gyülekezetben szolgáljon. Tel-

jes szívvel támogatta a Hitvalló Egyházat ésa *Barmeni Hitvallást.

1935 ben hazatért, és a Hitvalló Egyházegy kisebb teológiai szemináriumát vezet-te, amíg 1937 ben a hatóságok be nem zár-ták. Magát Bonhoeffert fokozatosan korlá-tozták tevékenységében: előbb megtiltot-ták, hogy Berlinben adjon elő, majd hogy

prédikáljon, és végül 1941 től, hogy írjonés publikáljon. Bonhoeffer 1939 ben csat-lakozott a német ellenállási mozgalomhoz,és úgy volt, hogy ennek titkosszolgálatánál

fog dolgozni. Bekapcsolódott a Hitler elle-ni merényletre és a náci hatalom megdön-tésére szőtt összeesküvésbe. De 1943 áp-rilisában, nem sokkal eljegyzése után aGestapo letartóztatta, bár az még nem voltekkor világos a hatóságok előtt, hogy mi-lyen mértékben ve tt rész t az ellenállásban.1944 őszén azonban erre is fény derült, ésBonhoeffer sorsa megpecsételtetett. 1945.április 8 án hadbíróság elé állították, ésmásnap fel is akasztották, Canaris admirá-lissal és az összeesküvés többi résztve-vőjével együtt. Amikor a tárgyalásra elhur-colták, ezek voltak utolsó szavai: „Ez a vég

számomra az élet kezdete.”

Bonhoeffer a háború előtt megjelent,egyik legismertebb munkájában, a Követés-ben (1937) megkülönbözteti az olcsó és adrága kegyelmet.

Az olcsó kegyelem bűnbánót nélküli bűn-bocsánat meghirdetését, gyülekezeti fegyelem nélküli keresztséget, bűnök megvallása nél-kü li úrvacsorát, személyes gyónás nélküli f el-oldozást jelent. Az olcsó kegyelem követés nélküli, kereszt nélküli kegyelem, az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem. K övetés , 1. fejezet

Az olcsó kegyelem azzal kezdődik, hogymég a legjobb keresztyének is bűnösekmaradnak, és ezt a bűnös élet igazolásárahasználják. Ha valaki komolyan követniakarja Krisztust, azt törvényeskedésnekvagy „rajongásnak” bélyegzik.

Drága [a kegyelem], mert követésre hív, kegyelem, mert Jézus Krisztus követésére hív; drága, mert az emberéletébe kerül; kegyelem, mert csak így ajándékoz életet; drága, mert a bűnt elveti, kegyelem, mert a bűnöst meg-igazítja. Mindenekelőtt azért drága a kegyelem, mert Istennek kerü lt sokba, Isten-nek Fia életébe került.K övetés , 1. fejezet

De vajon ezzel Bonhoeffer nem a refor-máció tanítását utasítja e el? Vajon az „ol-

csó kegyelmet” nem a lutheri „egyedül hitáltal való megigazulással” kell e azonosíta-nunk? Nem. Az olcsó kegyelem a reformá-ció tanítását rontja meg. Luther szemébenaz egyedül hit által való megigazulás vi-gasztalást nyújt a tanítványnak, Krisztuskövetőjének. „Nemhogy nem zárja ki a tanítványságból, hanem még elszántabb ta-nítvánnyá teszi őt.” Csakhogy a későbbinemzedékek kihagyták Krisztus követé-sének kötelességét. „A drága kegyelem tanítványság híján olcsó kegyelemmé fajul.”Aláássa a tanítást. „Akik e kegyelem révénakarnak felmentést szerezni Krisztuskövetése alól, csupán becsapják magukat.”




Minden a kegyelemtan alkalmazásmód- ján áll.

Ha a kegyelem a keresztyén élet Krisztustól ajándékozott „eredménye”, akkor ez az élet egyetlen pillanatra sem mentesül a követéstől.

Ha viszont a kegyelem keresztyén életem elvi adottsága, akkor azzal eleve adva van az éle-tem során a világban elkövetett minden bű-nöm igazolása. Vétkezhetem tehát erre a kegye-lemre tekintettel, hiszen a világ a kegyelem ál-tal elvben elnyerte a megigazulást. Ezért, mint eddig, megmaradok polgári világi létemben,

minden marad a régiben, és biztos lehetek abban, hogy Isten kegyelme betakar engem. K övetés , 1. fejezet

A bűnbocsánat igéje azokat szólítja meg,„akik igaz szívükből naponta elutasítják a

bűnt és krisztuskövetésük minden akadá-lyát, de mégis naponta gyötrődnek hitet-lenségük és bűnük miatt”. A kegyelemnem buzdíthat a bűnös élet folytatásáraazzal, hogy amúgy is mindenki megbocsá-tást nyer.

A börtönből Bonhoeffer számos leveletírt szüleinek és barátainak, amelyek össze-gyűjtve láttak napvilágot a háború után, pá-ratlan hírnevet szerezve szerzőjüknekS.Utolsó évében Bonhoeffer rejtélyes módona „vallástalan keresztyénségről” írt. Korai

halála azzal a kettős következménnyel járt,hogy gondolata magyarázat és bővebb ki-fejtés nélkül maradt, ugyanakkor a mártírium révén felmagasztalódott. A börtönbenmegfogalmazott tanítását vagy korábbi né-zeteivel összhangban értelmezzük, vagy pedig gyökeresen új kiindulásnak vesszük,mint az 1960 as években az ún. „világi ke

resztyénség” tette. *Helmut Thielicke íté-lete fölöttébb tanulságosnak látszik:„Bonhoeffer hátrahagyta jelszavait minttüskéket a lelkűnkben, hogy üdvösen fur-daljanak bennünket.”“ Magyarul 1999-ben jelentek meg B ör tön leve lekcímmel

Bonhoeffer világi családban nevelkedettés nagyon is világias tevékenységekben(pl. az összeesküvés) vett részt, melyeketaligha hagyott volna jóvá az egyház, és ígyrendkívül erőteljesen kellett szembesülniea modern, szekularizált világgal. Sokat töp-rengett azon, hogy mi módon kell a világi,vallástalan emberhez viszonyulnia. Körül-

belül a XIII. század óta az emberiség foko-zatosan az Istentől való függetlenség irá-nyában haladt. Isten lassan kirekesztődött atudományból, a művészetekből, sőt az

etikából is. Az oktatás és a politika leráztamagáról az egyházi irányítást. Ahogy a filo-zófus Kant mondta, az emberiség és a világ„nagykorúvá vált”. Az ember egyre inkábbaz Istenre való utaltság nélkül intézi dolgait.Összekuszálhatja őket miként a II. világ-háború alatt , de ebben nem lát okot arra,hogy visszatérjen Isten fennhatósága alá.Egy fiatalember tönkreteheti egész életét,de nem mehet vissza gyereknek szülei gon-doskodása alá. Bonhoeffer gyökeresen újfelfogást szorgalmazott, mert ebben a folya-matban nem az ember hitehagyásának tör-ténetét, hanem helyes és rendjén való fejle-ményt látott.

Isten tudtunkra adja, hogy úgy kell élnünk, mint akik nélküle is boldogulnak az életben. [ . . . ] Isten színe előtt és vele együtt élünk Isten nélkül. Isten megengedi, hogy a kereszten ki-

szorítsák a világból, erőtlen és gyönge lesz a világban, s éppen így és csakis így van velünk. Börtönlevelek , 1944. július 16.

Az új helyzetben Bonhoeffer azt kérdez-te: „Mi hát a valóságos keresztyénség, sőtki voltaképpen Krisztus nekünk, maiak-

nak?” A keresztyénség tizenkilenc száza-don át feltételezte a vallás tényét és magátaz egy igaz vallásnak mutatta be. De ho-gyan szóljunk a szekularizált, vallástalan vi-lághoz? Felszólításunkat csupán az egyrefogyó hívek körére korlátozzuk? Próbáljukmeg elragadni a modern embert, amikor



Bonhoeffer 225

gyenge amikor gyászol vagy más válsá-gon megy át és visszanyerni a vallásnak?Bonhoeffer az ilyen igyekezetei tisztesség-telennek és keresztyénietlennek tartotta.Hagyjunk fel azzal a feltevésünkkel, hogy akeresztyénné váláshoz vallásosnak kelllenni! Ez ahhoz a követelményhez fogható,hogy a megtért pogányok metélkedjenekkörül, és váljanak zsidóvá amit Pál olyanhatározottan elutasított.

Bonhoeffer a „vallástalan keresztyénséget” szorgalmazta, hogy Krisztust a „vallás-

talanok urának” lássuk. A mítosznak azevangéliumból való kiiktatásán fáradozó*Bultmannt Bonhoeffer egyfelől azzal vá-dolta, hogy a liberális hibába esik, amikormegtisztítja az evangéliumot „mitológiai”elemeitől, és merő „lényegére” egyszerűsí-ti a keresztyénséget. Ám szemére veti aztis, hogy nem elég radikális. A modern em-

ber számára nemcsak a „mítosszal” van baj,hanem magával a vallással is. A keresztyénembernek meg kell tanulnia, hogy világimódra beszéljen Istenről, és élje keresztyénéletét. „»Világi« módon kell élnünk, s éppenezáltal osztozunk Isten szenvedésében...Az embert nem a vallási aktus teszi keresz-tyénné, hanem az Isten szenvedésében valóosztozás a világi életben.”

Mit akar itt Bonhoeffer mondani? Létez-het e vallástalan keresztyénség? A vallásos-ság ellenzésében Bonhoeffer *Barthot kö-vette, aki nagy hatással volt rá, és aki meg-különböztette azt, hogy az ember Istent ke-resi a vallásban (ami bálványimádáshoz ve-zet), és azt, hogy Isten a kinyilatkoztatásá- ban megszólítja az embert. Bonhoeffer va-

lójában a barthi negatív vallásfelfogást ter- jeszti ki. A „vallástalan keresztyénség" szor-galmazásával meg akarja tisztítani a keresz-tyénséget némely nyárspolgári vonástól:

Metafizika : a vallás filozofikusan szem-léli Isten transzcendenciáját, és így Istentelvonttá és távolivá teszi. Az üdvösséget

pedig mint egy másik világba való mene-külést mutatja be, ily módon leértékelve éselhanyagolva ezt a világot.

Individualizm us: A metafizikához köz-vetlenül kötődik az individualizmus, hiszenaz egyén csak saját kegyességével vanelfoglalva. Bonhoeffer tisztában volt azegyéni, személyes hit szükségességével,de a „vallás” ezt az egyház és a világ kárá-ra hangsúlyozza.

Részlegesség: A vallás az életnek csakegy a szekularizáció folytán egyre szű-

külő részletére korlátozza a keresztyén-séget. Ennek eredményeképpen a keresz-tyének mindinkább bezárkóznak gettójuk-

ba, távol a világ minden kérdésétől.A keresztyénség „vallásos” változata

olyan egyházat eredményez, amely csupánegyéni üdvösségükkel törődő egyénekbőláll. Vallásuk miatt visszavonulnak a világi

társadalom ügyeitől, és minden erejüket a„vallásos” tevékenységnek szentelik. A„világ” csak mint lehetséges regruták for-rása tűnik föl, a világba csak ezért kell ki-menni, hogy onnan kimentsenek másokat,és visszavonultassák őket is a vallás biro-dalmába. Bár ez valamelyest torz képetfest, kétségtelenül van benne annyi igaz-ság, hogy okot adjon a meggondolásra.

Bonhoeffer vissza akarta vezetni Istentés az egyházat a szekularizált világba. Istenaz élet középpontjában helyezkedik el,nem a határán. Isten transzcendens, de eznem azt jelenti, hogy végtelen távolság vá-lasztja el tőlünk. „Isten fölöttünk van, éle-tünk sűrűjében.” Ezért kell a keresztyénembernek megtanulni, hogy világi módra

élje meg keresztyénségét, és beszéljen Is-tenről. Az egyháznak nem szabad beleme-rülnie saját vallásos ügyeibe, hanem a vilá-got kell szolgálnia. Jézus, „a másokért éltember” példáját kell követnie. Ki kell ala-kítani a keresztyénség és az egyház szeku-larizált felfogását.




Hogyan értelmezzük mindezt? Bonhoeffer nem szűnt meg Istenről beszélni, éselképzelésében „az új stílusú” keresztyénember ugyan imádságos életet él, delegalábbis magányosan. A szemtanúk be-számolóinak tanúsága szerint utolsó meg-szólalásában a halál utáni életbe vetett bizalmát fejezte ki, és az akasztófa alattimádkozott. Nem tudhatjuk, mi módon bon-totta volna ki nézeteit. Feladatunk az, hogyszigorú bírálataira tulajdon, mai helyze-tünkben igyekezzünk hitelesen válaszolni.

Reinhold Niebuhr A keresztyénség társadalmi jelentősége

Reinhold Niebuhr 1892 ben született amissouri Wright Cityben. Lutheránus lel-kész apja Németországból vándorolt az

Egyesült Államokba. Maga Niebuhr 1915 ben kapta meg felszentelését, és a követ-kező tizenhárom évben a detroiti BethelEvangélikus Gyülekezetben szolgált. 1928tól nyugalomba vonulásáig, 1960 ig a NewYork Union Seminary n tanított alkalmazottkeresztyénséget. 1971 ben hunyt el. Öccse,H. Richard Niebuhr szintén jeles teológusvolt, akinek legismertebb műve:Christand Culture (Krisztus és kultúra; 1951).

Lelkészi szolgálata idején Niebuhr a tár-sadalom etikai kérdéseire összpontosított.Detroitban prófétai hangon hívta fel a fi-gyelmet a kapitalizmus igazságtalansága-ira. Le akarta leplezni annak a H enry Fordnak az álnokságait, aki a „napi öt dolláros bér adásával a nagylelkűség hírében állt vi-

lágszerte”. 1927 ben Ford kihozott egy újgépkocsit, melyet mindenütt nagy lelkese-déssel fogadtak. Niebuhr azonban rámuta-tott mindarra az emberi szenvedésre is,amit Ford alkalmazottainak el kellett visel-niük. Számos munkást több mint egy évrekitettek állásából minden jövedelemforrás

nélkül. Ez és egyéb tapasztalatok ráéb-resztették, hogy „a modern technikai tár-sadalom hatalmi valóságáról mennyire nemtud semmit az az enyhe, moralizáló idealiz-mus, amelyet a keresztyén hittel azonosí-tottam". Elutasította ifjúságának liberálisoptimizmusát, mely az ember eredendő jó-ságába és az emberi haladás elkerülhetet-lenségébe vetett hiten alapult. És így azeredendő bűnnek, különösen társadalmi éstörténelmi megnyilvánulásainak az egyiklegjelesebb szószólója lett a században.

A modem, mind keresztyén, mind világi liberalizmus azzal az esztelen gondolattal állt elő, hogy az emberi bűnösség keresztyén ér-tékelését Adám bűnbeesésének bibliai elbe-

szélése határozza meg, és hogy ezt minden to-vábbi nélkül elutasíthatja az, aki nem tartja hihetőnek ezt a primitív beszámolót. Valójá-ban azonban ezt az értékelést messzemenően alátámasztja mind a józan megfigyelés, mind a befelé forduló vizsgálat. I ntellectual A utobiography (Szellemiönéletrajz)

Lelkipásztorként Niebuhr naplót veze-tett, melyből 1929 ben részleteket adott ki

Leaves from a Notebook of a Tamed Cynic (Lapok egy megszelídített cinikus naplójá-

ból) címmel. Egyszer följegyezte, hogy egygyülekezet mi módon tudott lelkészt alkal-mazni, miután sikerült neki évi 15000 dol-láros fizetést biztosítani nem csekélysumma volt ez 1924 ben.

Nem tudom, hogy végül ez jelentette e a megoldást, mindenesetre a gyülekezet meg-kapta azt, akit akart. Gondolom, nehéz ma

Arisztotelészt és Démoszthenészt egyben meg-

kapni, és a ma i piacon ez biztosan megéri a 15000 dollárt. Akárhogy is, valami módon rendezni kellene a túlméretezett fizetések dolgát.

Az egyházaknak azt a m ind erősödő hajla-mát is firtatn i kellene, hogy a gyülekezetek a

szószéki ékesszólás köré szerveződnek. Ho-



Niebuhr 227

gyan bizonyíthatja ékesszólását alapvető eti-kai kérdésekben az az ember, aki ilyen sum-mákat vág zsebre, főleg ha annak nagy részét egy vagy két Krőzus adja? Fogalmam sincs az Urnák arról a prófétájáról, aki ezt a hívást elfogadta, de merem prófétáim, hogy abban a

pogány városban egyetlen bűnös sem fog resz-ketni az Úr eljövetelétől való félelmében.

Elég sokat gyötrődünk a szakmájánál fog-va jó ember gondolatával mi, akik szak-mánknál fogva az erkölcsi eszményt tanítjuk. Természetesen „az embernek élnie kell”, és

azt az ígéretet kaptuk, hogy ha Isten országát és annak igazságát keressük, „mindez meg-adatik nekünk ”. De aligha hiszem, hogy Jézus 15000 dolláros fizetésre gondolt. Ha túlságo-

san sok „adatik”, ez szörnyen elvonhatja az ember figyelmét. És ha az ember a szemét mégis a fő célra igyekszik szegezni, a végén még bandzsítani fog. Mindenesetre remélem,

ez új próféta nem e textus alapján fog először prédikálni: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent".Leaves from a notebook of a Tamed Cynic

Niebuhr Amerika egyik legjelesebb poli-tikai filozófusa is volt. Kezdetben a libera-lizmus derűlátásával hitte, hogy a tudo-mány és az oktatás elkerülhetetlenül fel-számolja a társadalom bajait. Detroiti ta-

pasztalatai aztán ráébresz te tték e szem lé-let tévedéseire, és így magáévá tette aliberalizmus marxista bírálatának egyeselem eit kritikátlanul soha nem fogadta ela marxizmust. Később mind erőteljeseb-

ben bírálta azt, megjegyezve: „korunkegyik legnagyobb tragédiája..., hogy a ka-

pitalizmus alternatívája összehasonlítha-

tatlanul rosszabbnak bizonyult, mint az

általa gyógyítandó kór.”Első jelentősebb művében, a Morál Mán

and Immoral Society hzn (Az erkölcsi ember és az erkölcstelen társadalom; 1932) aliberalizmust bírálva kifejti, hogy a társada-lom bajai éppúgy köszönhetők a csoportos,mint az egyéni önzésnek. Ráadásul „azosztály, a faj és a nem zet kollektív érdekér-vényesítése makacsabb minden egyéniegoizmusnál”. Ezért nem lehet a társadal-mat megváltoztatni pusztán az egyénekmegváltoztatásával, akár oktatás, akár eti-

kai nevelés útján. Be kell látni, hogy a poli-tika végső soron nem más, mint vetélkedőcsoportok hatalmi küzdelme.

Következésképpen a csoportok közötti vi- szonynak döntően politikai, nem pedig etikai jellegűnek kell lennie vagyis az egyes cso- portokat az általuk birtokolt hatalom nagy- sága legalább annyira meghatározza, mint

viszonylagos szükségleteik és követeléseik racionális és erkölcsi értékelése.Morál Mán and Immoral Society , beve-zetés

A társadalmi igazságosságot a hatalom-nak a különböző csoportok közötti arányosmegosztása biztosíthatja, mely megakadá-lyozza, hogy az egyik a másikat uralja. „Ahatalom bizonytalan egyensúlya látszik alegmagasabb célnak, melyre társadalomtörekedhet.”

Niebuhr legjelentősebb munkája, a két-kötetes Natúré and Destiny ofM an (A ter-mészet és az ember végzete; 1941 43)1939 es edinburgh i előadás sorozatát tar-talmazza. Ebben a tudós társadalmi és

politikai nézeteit teológiai szemszögből

fejti ki.




Az egzisztencialisták A XX. század egyik legfontosabb filozófiai irányzatát az egzisztencializmu

jelentette. Számos keresztyén teológus igyekezett a keresztyénséget egzisztencialista szemszögből újraértelmezni.

Sörén Kierkegaard A feneketlen mélység

S0ren Aabye Kierkegaard 1813 ban Kop- penhágában született, idősödő szülők utol-só gyermekeként. Magányos és boldogta-

lan gyermekkora után egyetemre ment, ésott a világi hívságoknak adta magát. Bús-komorságából azonban soha nem tudott ki-vetkőzni. Hosszúra nyúlt tanulmányai vé-geztével teológiából szerzett diplomát, denem szentelték fel. Eljegyezte magát, dekésőbb ezt felbontotta, és soha nem nősültmeg. Életét a szemlélődésnek és az írás-

nak szentelte, mígnem 1855 ben elvitte akorai halál.Kierkegaard minden írásához tulajdon

tragikus és magányos életéből meríte tte azihletet. Joggal hasonlították őt az olyan

prófétához, mint Jeremiás, aki mélyen sze-mélyes tapasztalatából kiindulva bíráltakortársait, de meggyőzni nem tudta őket.Elutasította az akkoriban uralkodó hegelifilozófiát (amely egyébként nagy hatássalvolt rá). Támadta a lutheránus államegy-házban gyakorolt névleges keresztyénségfelszínességét, keserűen jegyezve meg,hogy „a keresztyénséget felszámolta a ter-

jeszkedés". Kierkegaard magányosan éskövetők nélkül halt meg. Viszont páratla-nul nagy hatást gyakorolt a következő, a

XX. század filozófiájára. Meghatározta afiatal *Barth Károly gondolkodását is.Mára őt tekintik mind a világi, mind akeresztyén egzisztencializmus atyjának.

Kierkegaard gondolkodásában döntőszerepet játszik az Isten és ember közötthúzódó feneketlen mélység. A kortársi dán

lutheranizmus kényelmes folytonosságotlátott Isten és ember, az ember erkölcsierőfeszítései és Isten szentsége között.Ezt Kierkegaard határozottan elutasította.Feneketlen mélység választja el egymástólaz időt és az örökkévalóságot, a végest és

a végtelent, az embert és Istent. Isten az„abszolút Ismeretlen”. Ugyancsak végte-len űr választja el az ember bűnösségét Is-ten szentségétől. Kierkegaard joggal állí-totta, hogy bűntudat nélkül nem lehet igazkeresztyénség. „Vedd el a megriadt lelkiis-meretet, és a templomokat bezárhatod, éstáncteremmé alakíthatod.” Prófétai szavak

ezek, ma is sodró erővel hatnak, amikor akeresztyénség számos elevennek látszóformája gyökértelennek és sekélyesnek bizonyul, mert hiányzik belőlük a bűnnekez a tudata. Kierkegaard gondolkodásánakez a vonása döntően hatott Barth Károlyraés a neo ortodox mozgalomra. 1921 benBarth így írt: „Ha van rendszerem, az arraa felismerésre korlátozódik, amit Kierke-gaard az idő és az örökkévalóság »végtelenminőségi különbségének# nevezett.”

Az Isten és az ember között húzódó fe-neketlen mélységet csak Isten hidalhatjaát. Ezt megtette Jézus Krisztus megteste-sülésében. Ettől azonban Kierkegaard egy-általán nem üdvözli a „történelmi Jézus”korabeli kutatását, és nem látja be Jézus

történelmi személyisége rekonstruálá-sának fontosságát. Isten kijelentette magátJézus Krisztusban, de ez leplezett kijelen-tés. Jézus Krisztusban Isten incognito

jelenik meg. Isten nyilvánult meg benne,de ezt a közömbös megfigyelő nem láthat-ta meg. Csak hívő szemmel lehet meglátni



Kirkegaard 229

Istent Jézus Krisztusban. Semmi előny nemszármazott abból, hogy valaki Jézus kortársavolt, ha híjával volt e hitnek. Jézus valóságos

kortársai azok, akik hisznek benne, csak őkés csakis ők találkozhatnak vele igazában.Ebből következik, hogy Jézus pusztántörténelmi ismerete fabatkát sem ér.

Még ha a kortárs nemzedék nem is hagyott volna mást hátra, mint e szavakat: „Mi hit-tük, hogy az Isten azokban az esztendőkben így és így mutatkozott meg szegényes, szolgai alakban, miközöttünk élt és tanított, s azután meghalt " e z is több, mint elegendő. A kortárs nemzedék megtette, ami szükséges; mert ez a rövidke bejelentés, ez a világtörténeti nóta be ne elegendő ahhoz, hogy késztetésül szolgáljon a későbbi tanítványok számára; és a leg-bőbeszédűbb beszámoló sem érne a világ végezetéig sem ,a későbbiek számára többet. (Filozófiai morzsák , 5. fejezet ).

Ezzel Kierkegaard ismét erőteljesen ha-tott az ifjú Barthra, aki átvette a leplezettkijelentés és az isteni incognito gondolatát.De ehhez a szemlélethez azok is erősenvonzódtak (például *Bultmann), akik nem-igen tartották megismerhetőnek Jézustörténelmi alakját. Kierkegaard maga nemkételkedett az evangéliumi beszámolóktörténeti hitelességében. De az iméntemlített elvét sokan arra használták, hogyteológiai erényt faragjanak az evangéliumi beszámolók történetiségével kapcsolatosszélsőséges szkepszisből.

Kierkegaard elutasította az igazság me-rőben objektív mivoltának és tárgyilagosvizsgálódással való elérhetőségének gon-dolatát. Az igazság, mondta, a szubjektivi-tásban rejlik. Kitűnik ez a felfogása naplója(Dagboger) 1835 ös bejegyzéséből:

A dolog abban áll, hogy magamat kell meg-értenem, hogy lássam, mit akar Isten tőlem, hogy megtegyek; olyan igazságot kell meg-találnom, amely nekem igazság, hogy meg-találjam azt az eszmét, amelyért élhetek és

halhatok. Mit érek én azzal, hogy felfedezem az úgynevezett objektív igazságot... mi hasznom van nekem abból, hogy meg tudom

magyarázni a keresztyénség értelmét, ha ennek nincs semmi jelentősége magamra és életemre nézve; mi hasznom van nekem ab-ból, hogy az igazság oda áll elébem, hidegen és mezítelen, oda se hederítve rá, hogy felis-merem őt vagy sem, és borzongó félelmet, nem

pedig bizalomteljes odaadást vált ki belőlem?A hit nem racionális. Hinni annyi, mint

elfogadni az értelmetlent, a paradoxont.Kierkegaard *Tertullianust követte: „Hi-szem, mert ésszel fölfoghatatlan.” A hit:személyes döntés, az igenlés cselekedete,ugrás a sötétbe. A hívőt nem lehet egy-

bevetni egy vegyésszel, aki higgadtan, tár-gyilagosan, racionálisan elemzi vegyületét.Hinni annyi, mint kockázatot, személyeselkötelezettséget vállalni. A hit nem lehet

egy számtani egyenlet végeredménye.Istent csakis személyes elkötelezettségútján ismerhetjük meg, nem pedig fordítva.Azt mondják: „a szerelem vak, a házasságfelnyitja a szemet” nos, ez igaz, ha nem is

jár a cinikus által feltételezett kiábrán-dulással. Csak elkötelezett kapcsolatban

jelenik meg a mélyebb tudás. így van ez a

hittel is: hinni annyi, mint kockázatoselkötelezettséget vállalni.Kierkegaard személyisége és írásmódja

folytán gyakran szélsőségekben fogalma-zott. Ő maga saját munkáját „csipetnyi fa-héjnak” mondta. Nem kidolgozott rend-szerrel állt elő, hanem helyreigazításul né-mi fűszert kínált fel. Talán amolyan hajós-legényhez hasonlított, aki egész testévelkihajol a megdőlt vitorlás oldalán, hogy felne boruljon.

Ha Kierkegaard némely nézete teoló-giailag vitatható is, prófétai hangja ma isfigyelmeztet a keresztyén önhittség,triumfalizmus és felszínes vallásos gyakor-lat veszélyeire.




Rudolf Bultmann Mítosztalan evangélium

Rudolf Bultmann 1884 ben született azOldenburg melletti Wiefelstedében, Né-metországban. A tübingeni, a berlini és amarburgi egyetemen hallgatott teológiát. Amarburgi, a breslaui (ma: Wroclaw) és agiesseni egyetemen kezdett tanítani. Tu-dományos pályafutása legnagyobb résztazonban a marburgi egyetem újtestamentumi tanszékéhez kötődik, ahol 1921 től1951 ig, nyugalomba vonulásáig tanított. Ez-után tiszteletbeli professzori címet kapott amarburgi egyetemtől. 1976 ban halt meg.

Bultmann inkább mondható Újtestamentum kutatónak, mint szorosan vett teoló-gusnak. Valójában ő volt a XX. század leg-nagyobb hatású Újszövetség kutatója. Első

jelentős munkájában, a Die Geschichte dér

synoptischen Tradition ban (A szinoptikus hagyomány története; 1921) az úgynevezettformakritikai módszert, melynek ő volt azegyik úttörője, alkalmazta az evangéliu-mokra. Az evangéliumi elbeszélések kü-lönböző típusait vagy formáit határoztameg. Ily módon megpróbálta nyomon kö-vetni fejlődésüket a szájhagyomány koraiszakaszában, valamint a korai egyházban

betöltött szerepüket, és így akarta értékel-ni történetiségüket. Bultmann arra a kö-vetkeztetésre jutott, hogy Jézus lejegyzettmondásainak a többsége nem magától Jé-zustól, hanem a korai keresztyén közössé-gektől származik. így egyre inkább szkep-tikussá vált a tekintetben, hogy Jézus éle-téről bármit is megtudhatunk a legsommá

sabb vázlaton kívül.A XIX. századi liberalizmus rekonstruálta

a „történelmi Jézust”, ámde kiderült róla,hogy nem más, mint egy derék liberális pro-testáns. Albert Schweitzer Die Geschichte dér Jesus Forschung (A Jézus kutatás törté-nete; 1906) című művében bemutatta és

leleplezte ezt az eljárást. Bultmann a libe-rális teológiai hagyományon nőtt fel, demiként *Barth Károly is, föllázadt ellene,

ha nem is olyan radikálisan. Mindkét teoló-gus egyetértett a történelmi Jézus felkuta-tásának elutasításában. Barth a történelmiJézus rekonstrukciójával kapcsolatos nö-vekvő szkepszist arra használta, hogy azújszövetségi üzenet Jézusához való vissza-térést szorgalmazza, ily módon „apologetikus fügét szedett a szkepszis tüskebokrá-ról”, miként *Harnack fogalmazott.

Bultmann három oknál fogva utasítottael ezt a liberális keresést. Először is erősszkepszissel közelítette meg az evangéliu-mokat, és ez elevelehetetlenné tette a tör-ténelmi Jézus alakjának rekonstrukcióját.Oly kevés történelmi ismeretünk van Jé-zusról, hogy életrajzát képtelenség lennemegírni. Az evangéliumnem kíván szilár-

dabb történelmi alapot annál a ténynél,hogy Jézus élt és meghalt, mondja Bult-mann *Kierkegaard t visszhangozva. Má-sodszor a történelmi Jézus kereséséneknincsen jogalapja. Pál állítását, hogy Krisz-tust már „nem test szerint ismerjük”(2Kor 5,16), Bultmann úgy értelmezi, hogyPált már nem a történelmi Jézus érdekelte.Továbbá azt is állította Bultmann, hogy areformáció szerint egyedül hit, nem pediga történelem által igazulunk meg. (Valójá- ban azonban a reformátori alapelv így szól-na pontosan: az egyedül hit által elfogadott

történelmi Jézus Krisztus által igazu-lunk meg. A reformátorok az üdvözítő hitettermészetesen messze többre tartották azevangéliumok történelmi eseményeibe ve-

te tt hitnél, de föl nem merült volna bennükezek történetiségében való kétely.)

A történelmi Jézus liberális feltalálásá-nak elvetése után azonban Barth és Bult-mann útjai elváltak. Barth (többé kevésbé)ortodox teológiai rendszerének kidolgozá-sán fáradozott, melynek során igyekezett



Bultmann 231

elszakadni a történetkritikai vizsgálódástól,egykori tanára, Harnack szörnyülködésére.Bultmann azonban mind erőteljesebbszkepszist tanúsított a történelmi Jézusiránt; ez a szemlélet uralta a német teoló-giát egészen az 1950 es évekig, amikorBultmann némely tanítványa ismét a „tör-ténelmi Jézus” felé fordult, habár ez márnem is hasonlított a liberális változathoz.Bultmann a liberalizmust alkalomadtán akeresztyénség egzisztencialista felfogásávalcserélte fel. Maga is így értékelte azt, hogyBarth hoz hasonlóan Isten Igéjének teoló-giájához fordult, ám a liberalizmussal nemszakított olyan gyökeresen, mint kollégája.„Egész életemben azon igyekeztem, hogy a»liberális« teológia által kidolgozott törté-netkritikai módszert továbbvigyem, és ezál-tal újabb teológiai ismereteinket terméke-nyebbé tegyem.” Noha Bultmann módsze-

rei eltértek a liberalizmusétól, következte-tései még annál is inkább elütöttek az orto-doxiától. Hírnevét elsősorban demitologizálási programjának köszönhette. AmígBarth Isten Igéjére fektette a hangsúlyt,Bultmann mindenekelőtt a hermeneutika(az értelmezés tudománya) Barth által több-nyire hanyagolt kérdésével foglalkozott.Hogyan hidalhatjuk át az I. és XX. századközött tátongó szakadékot? Hogyan alkal-mazhatjuk az újszövetségi üzenetet a ma-gunk nemzedékére? Erre a kérdésreBultmann Das Neue Testament und

Mythologie (Az Újtestamentum és a mitoló-gia; 1941) című nagyhatású tanulmányábankereste a választ.

Bultmann szemében az értelmezői prob-

léma az Újtestamentum „mitikus” világké- pében rejlik. Ezen a háromszintű világmin-denséget (fent a mennyország, lent a pokolés középen a föld), illetve a természetfe-lettibe, az angyalokba, ördögökbe és cso-dákba vetett hitet érti. Az újszövetségiírók eleve feltételezik ezt a világképet,

amely azonban már elavult. A mai embernem tudja elfogadni az újszövetségi üze-netet, mert nem tudja felfogni a mitikusvilágképet.

Képtelenség villanylámpát és rádiót hasz-nálni, az orvosi és sebészeti felfedezések lehe-tőségeivel élni, ugyanakkor hinni a lelkek és csodák újszövetségi világában.D as N eu e T estament und mythologie

Képtelenség ezt a mitikus világképet maelfogadni, de nem is szükséges. Nem hor-doz sajátos keresztyén tartalmat. Csupán atudomány előtti világ szemléletmódját

jelenti.Hogyan járjunk el ebben a helyzetben?

Lehetetlen azzal megoldani a kérdést,mondja Bultmann, hogy kiválogatjuk a hinnivalókat és a kihajítanivalókat. A mitikusvilágkép elemei teljességgel összefonód-tak és egységet alkotnak.

Bultmann megoldásként a demitologizálást ajánlja. Ez nem az Újtestamentum mi-tikus elemeinek a kiiktatását jelenti, ha-nem értelmezésüket. Bultmann erősen bí-rálta a liberálisokat, például Harnackot,amiért kiküszöbölték a mitológiát, és né-hány „alapvető vallási és etikai elvre” egy-szerűsítették az evangéliumot. Szerinteezzel szemben értelmezni kell az újszövet-ségi mitológiát, mégpedig az egzisztencia-lizmus jegyében. Ezt az eljárást szerintemaga a mítosz természete indokolja.

A mítosz igazi célja nem az, hogy objektív képet fessen a való világról, hanem hogy kife-

jezze azt, ahogyan az ember önmagát értel-mezi a világban, amelyben él. A mítoszt nem kozmológiailag, hanem antropológiailag kell

értelmezni, vagy még inkább egzisztenciá-lisan.D as N eue testament und myithologie

Ez a fajta egzisztencialista értelmezésimód meg tudja kerülni az elavult világképakadályát, és képes a modern embernekfelmutatni az evangélium igaz botrányát.




Bultmann ezen értelmezésével az újszö-vetségi üzenetet már már marburgi kollé-gája, Martin Heidegger (1889 1976) világiegzisztencialista filozófus tanítására egy-szerűsíti. Ezt maga Bultmann is beismer-te, de azzal védekezett, hogy a filozófiaugyanazt mondja, mint az Újtestamentum,csak éppen függetlenül mondja. Bultmannmítosztalanított evangéliuma tehát azt azüzenetet hirdeti, hogy az embernek auten-tikusan kell cselekednie a félelem és a szo-rongás ellenére. A hitnek „meg kell nyit-

nia, szabaddá kell tennie bennünket a jövőelőtt”, „engedelmes elkötelezettséget és avilágtól való belső elkülönülést” jelent.Úgy látszik, az objektív mitikus állítások azemberről szóló egzisztenciális állításokkáváltak. Bultmann elismeri, hogy ezzel azantropológiát állítja a teológia helyébe,hogy az Istenről szóló állításokat emberrőlszóló állításokként értelmezi. „Világos te-hát, hogy ha az ember Istenről szól, akkormagától értetődőnönmagáról beszél.”

Bultmann nak számos bírálattal kellettszembesülnie. Noha a keresztyén hit tar-talmának liberális egyszerűsítését tagadta,következtetései éppúgy nem adnak helyt ahagyományos tanításoknak, mint a libera-lizmus. Jézus Krisztus megtestesülésé-

nek, kiengesztelésének, feltámadásánakés második eljövetelének hagyományos ta-nára ugyancsak rásüti a „mítosz” bélyegét,és feloldja egzisztencialista értelmezésé- ben. A feltámadást, példának okán, törté -nelmi eseményként „teljességgel felfoghatatlannak” mondja. A valóságos húsvétiesemény nem más, mint a hit csodája a

keresztről szóló üzenetben. Ez a fajta „ér-telmezés” sokak szemében kevés dolgothagy meg érintetlenül az ^Apostoli Hit-vallásban.

Valószínűleg joggal mondják sokan, hogyBultmann nemcsak a mítoszt, hanem a tör-ténelm et is kiiktatja az Újszövetségből. Ta-

nítása szerint egyedül a (személyes, eg-zisztenciális) hit, nem pedig a történelem(az evangéliumokban lejegyzett üdvözítőesemények) által igazulunk meg. A mai prédikálás során meghirdetett Krisztussal,nem pedig a történelem Jézusával szembe-sülünk. Ezt valaki így fogalmazta meg: „Ahatalmas isteni színjátékból »egzisztencialista magánszám« lett”.

Bultmann joggal hívta föl a figyelmet azértelmezés bonyolult kérdéseire, a mai és a bibliai világkép(ek) között tátongó szaka-

dékra. Csakhogy, úgy tűnik, két különbözőkérdést összemos. Először is felmerül avilágmindenség alakjára, nagyságára és ko-rára vonatkozó kérdés. E tekintetben el kellismernünk, hogy a mai emberek többékevésbé elfogadják a világmindenségről ki-alakított tudományos képet, és ez minden-képpen eltér a bibliai szerzők világképétől.De ez nem okoz különösebb problémát,mert a bibliai üzenet nem ezeket a kérdé-seket feszegeti.

Másodszor a modern világkép szerint amindenség zárt fizikai, az ok okozat törvé-nye által uralt gépezet, és semmi nemtörténik benne, amit ne lehetne ebből aszemszögből magyarázni. Szorosan össze-függ ezzel a természetfelettinek, illetve a

világba való isteni beavatkozás lehetőségé-nek a tagadása. Mindez közvetlenül ütkö-zik az újszövetségi üzenet számos elemé-vel. Csakhogy e tekintetben nem lehet „amodern, embert” általánosítani. Az életmegannyi területén tevékenykedő számosművelt ember ma is hisz abban, hogy a te r-mészetfeletti Isten beavatkozott a világ

dolgaiba azáltal, hogy elküldte és halottai- ból Jeltám asztotta Fiát, amit Bultmannigyekezett mítosztalanítani. Ráadásul szá-mos jel (pl. az okkultizmus elterjedtsége)vall arra, hogy a zárt fizikai világmindenség„hivatalos” dogmája korántsem elégít kimindenkit.



Tillich 233

Bultmann nem különbözteti meg avilágmindenség struktúrájáról nyert ter-mészettudományos eredményeket a ter-mészetfelettit elutasító filozófiai álláspont-tól. Azt állítja, hogy az újszövetségi világ-képet csak a modern helyzetből nem pe-dig eltérő filozófiai álláspontokból kiin-dulva lehet érvényesen értékelni. E krité-rium alapján a világmindenség szerkezeté-nek természettudományos értelmezését,nem pedig a természetfelettit elutasító fi-lozófiai álláspontot kellett volna érvényes-

nek tekintenie.Bultmann a keresztyénséget az egzisz-tencialista filozófia összefüggésrendszeré-

be helyezi át. Miben különbözik ez attól,amit *Agoston tett a platonizmussal vagy*Aquinói Tamás az arisztotelianizmussal?Az utóbbi kettő határozottan ragaszkodotta keresztyén kinyilatkoztatás elsőbbségé-hez és tekintélyéhez. Mindketten eltértekfilozófiájuktól, ha az a Szentírásnak ellent-mondott pl. a teremtés jósága és a világegyetem kora tekintetében. Ezzel szemben Bultmann nem tulajdonít a Szentírás-nak ilyen normatív szerepet, és nem is voltolyan kritikus az egzisztencializmussalszemben, mint az említett két hittudós amaga filozófiájával szemben. A zért is bírál-

ták Bultmannt, mert a modern világképettekintette normatívnak, miközben nem en-gedte meg, hogy a Szentírás vagy a keresz-tyén üzenet ellentmondjon neki. Erre avádra ő így válaszolt:

Igaz, hogy a demitologizálás a modern vi-lágképet teszi kritériummá. De nem a Szent-írást vagy a keresztyén üzenetet veti el, ha-

nem a Szentírásnak egy elmúlt korszakhoz tartozó világképét, melyhez túlságosan sokszor ragaszkodik a keresztyén dogmatika és igehirdetés. Demitologizálni annyi, m in t ta-

gadni, hogy a Szentírás és az egyház üzenete egy ősi és elavult világképhez kötődik.Jesus Christus und mythologie , 3. fejezet

Paul Tillich

A fu ndametumok is megrendülnek

Paul Tillich, egy lutheránus lelkész fiaként1886 ban született Brandenburg tarto-mányban, Németországban. Teológiát ta-nult a berlini, a tübingeni, a hallei és a breslaui egyetemen. Az I. világháborúbantábori lelkészként szolgált. 1919 után teo-lógiát és filozófiát tanított a berlini, a mar

burgi, a drezdai, a lipcsei és a frankfurtiegyetemen. 1933 ban azonban a nácik el-

mozdították állásából szociáldemokratameggyőződése miatt. Ezután az EgyesültÁllamokba emigrált, és a filozófiai teológia professzora lett a New York i Union Seminary n (*Reinhold Niebuhrnak köszönhe-tően), egészen nyugalomba vonulásáig,1955 ig. Ezután a Harvardon és a ChicagóiEgyetemen tanított. 1965 ben hunyt el.

Tillich legnagyobb művében, a vaskos Rendszeres teológiá bán így foglalja összeteológiai szemléletmódját:

A teológiai rendszernek két alapvető szük- ségletet kell kielégítenie: az egyik a keresztyén üzenet igazságának megállapítása, a másik ennek az igazságnak az értelmezése az újabb és újabb nemzedékek számára. A teológia két

pólus között mozog: alapjának örök igazsága, valamint az időhöz kötött szituáció között, melyben az örök igazságot kell felfognunk. (R endszeres teológia , 1:3).

Tillich ellenezte az ortodoxiát, azzal vá-dolta, hogy összekeveri az örök igazságo-kat sajátos, időleges kifejezésükkel. Az or-todoxia valamely múltnak szóló teológiávaligyekszik megszólítani a jelent, pedig az

sehogyan sem illik rá. Ugyancsak ellenez-te *Barth és mások „kérügmatikus teoló-giáját”, amely ugyan nem téveszti össze azevangélium örök üzenetét a Bibliával vagya hagyományos ortodoxiával, de túl nagyhangsúlyt fektet az örök igazságra, miköz- ben az adott, időbeli helyzetet hanyagolja.




Következésképpen „az üzenetet akár-csak egy követ neki kell hajítani az időbe-li helyzetben lévőknek”. Tillich szerint akérügmatikus teológia által megbillentettegyensúlyt „apologetikus teológiával” kellhelyreállítani. Az apologetikát Barth és kö-vetői csaknem szitokszónak tartották, Til-lich azonban vissza akarta állítani jogaiba.

Az apologetikus teológiának méltányol-nia kell a neo ortodox teológusok óvását:nem engedheti meg, hogy a kortárs hely-zet bekebelezze a keresztyén tartalmat;

ennek a veszélynek ellenére is végre kellazonban hajtania feladatát: a kortárs hely-zetet figyelembe kell vennie. Az apologeti-kus teológia „a »szituációből« következőkérdéseket válaszolja meg, az örök üzeneterejével és annak a szituációnak az eszkö-zeivel, amelynek kérdéseit megválaszolja.”

Az apologetikus teológia olyan módszertkeres, amely az örök üzenetet kapcsolatbahozza a kortárs helyzettel, ámde egyiketsem fojtja el. Evégett dolgozta ki Tillich a„korrelációs módszert”, amely sajátos

jegyeinek elvesztése nélkül alkalmazza akeresztyén üzenetet a modern gondolko-dáshoz. E módszer mindenekelőtt komo-lyan veszi a modern helyzet fölvetette kér-déseket (amit a kérügmatikus teológia

nem tesz meg), és ezután az örök üzene-ten alapuló (nem egyszerűen a kortárshelyzetből származtatott) válaszokat ad. Ateológusok legnagyobb többsége minden

bizonnyal érvényesnek tartja ezt a mód-szert. Ugyanakkor azonban számosán úgygondolhatják, hogy Tillich nem érte el cél-

ját, beleese tt az általa leírt hibába, azaz azörök igazság némely elemét mintha fölál-dozta volna a kortárs helyzet oltárán. A ke-resztyén tanítást alapjában véve filozófiai-kig adja elő. Rendszeres teológiájában csakritkán idézi a Bibliát. Isten t „végső megha-tározottságnak” vagy „létezésünk talajá-nak” mondja. Isten nem egy Létező (aki

vagy létezik, vagy nem), hanem maga aLét. Valójában éppúgy ateizmus Isten lététállítani, mint tagadni. Istent leírhatjuk mintszemélyest, de nem személy. A „Lét mély-ségéről” szóló prédikációjában Tillich ekép pen ad számot Istenről:

A létezés végtelen és kimeríthetetlen mély- ségét és talaját mondjuk Istennek. Ezt a mélységet jelenti az Isten szó. És ha e szónak nincs különösebb jelentése számodra, for-dítsd le, beszélj életed mélységeiről léted for-rásáról, végső meghatározottságodról, arról,

amit minden fenntartás nélkül komolyan ve- szel. Ahhoz, hogy ezt megtedd, talán félre kell tenned mindazt, amit hagyományosan meg-tanultál Istenről, talán magát a szót is. Mert ha tudod, hogy Isten mélységet jelent, sokat tudsz róla. Ha ezt tudod, aligha mondhatod magad ateistának vagy hitetlennek.

Igazában csak az lehet ateista, aki teljeskomolysággal mondja sekélyesnek az éle-tet. Ezzel Tillich néhány hagyományos ha-tárvonalat lebont, és ebből következikgyakran idézett állítása: „a vallás alkotja akultúra lényegét, a kultúra pedig a vallásformáját”.

Tillich kora egyik legbefolyásosabb ésegyben legvitatottabb teológus filozófusavolt. Hatása mára talán alábbhagyott, de

Istenről alkotott fogalmát sokan magu-kévá teszik. Nézeteit John Robinson a Honest to God (Isten igazában; 1963) címűmunkájában népszerűsítette. Újabban DonCulpitt hevesen támadta az Istenről szólóhagyományos keresztyén tanítást aTaking

Leave of God (Búcsú Istentől; 1980) címűkönyvében, melyben egyfajta, a Tillichéhez hasonlítható, „keresztyén buddhista"Isten fogalmat szorgalmaz. Az egyházon belül ma is számosán beszélnek úgy Isten-ről, hogy közben az Istenről mint élő Léte-zőről alkotott hagyományos keresztyénfogalom tekintetében ateistának mondjákmagukat.



Folyamatteológia 235

Újabb fejlemények Ma számos protestáns teológus követi a liberális, evangéliumi, neo ortodox

vagy egzisztencialista hagyományt. Mások új szemléletmódot alakítottak ki.A folyamatteológia új Isten fogalommal állt elő. Moltmann és Pannenberg pedig önálló utakon jár.Folyamatteológia

Az alakuló Isten

Az I. világháború után Alfréd N. Whitehead,Charles Hartshorne és mások kidolgozták

az úgynevezett folyamatfilozófiát, melynekrészét képezi egyfajta istenfogalom. E filo-zófia hatására alakult ki az Egyesült Álla-mokban befolyásos folyamatteológia. Legis-mertebb szószólói: J. B. Cobb, S. M. Ogdenés W. N. Pittenger. Hasonló eszmei irá-nyultságot fedezhetünk föl a római katoli-kus *Teilhard de Chardin írásaiban.

A *görög bölcselet a létezést és az állan-dóságot tartotta elsődlegesnek, a létesülést és a változást azonban másodlagosnakés viszonylagosan valótlannak. Ez azt

jelentette, hogy Istent változatlannak, azérzelmektől és a szenvedéstől mentesnek,a létesülés és a változás világától távolinakgondolták el. A megváltás egyet jelentett alétesülés világától való menekülés folya-matával és az Istenre jellemző szenvtelenség állapotával. Isten változatlan örökké-valóságban lakozik. Kívül van az időn,mely másodlagos és ideiglenes jelenség. Efilozófiai elmélet következményeit az ön-magunkról alkotott kép megfontolásávalmutathatjuk be. Egyén vagyok e „én”, akinagyjából hetven esztendőn át különféle

tapasztalatokat és helyzeteket élek át? Haigen, akkor mit takar ez az „én”, hiszen ahetven év leforgása alatt drámai változáso-kon esem át? A folyamatfilozófia az elsőd-leges, leginkább valóságos dolognak nemaz „én” t mint az időn áthaladó egységetvagy egyént, hanem az életem folyamatát

alkotó tapasztalatok sorozatát tartja. Azidőn áthaladó „én” mint egyén eszméjenem jelent illúziót, csak elvonatkoztatást.Az elsődleges valóságot életem folyamataalkotja: az „én” mint egyén gondolata nem

más, mint másodlagos elvonatkoztatás. Afolyamatfilozófia a folyamatot, a létesüléstés a változást tekinti elsődlegesnek ésvégsőnek, homlokegyenest ellentmondvaa görög felfogásnak. A folyamatfilozófiatökéletesen beleillik a modern világba,melyben a valóság az evolúció összefüg-gésében mutatkozik meg, mozog, kibonta-kozik, nem pedig áll és „adott”.

A görög felfogás Istent abban az érte-lemben tartja örökkévalónak, hogy az időnkívül áll, változatlan és állandó, oka min-dennek, de nem hat rá semmi („mozdulat-lan mozgató”). Ez azonban szemben áll aBiblia Istenével, aki cselekszik, viszonyulhozzánk, időben élőkhöz, dinamikusan be-kapcsolódik a világ dolgaiba, és oly mérté-kig hat rá népe, hogy bánkódik rajta. A ha-gyományos filozófiai teológia elfogadja Is-ten görög eszméjét, és ezt igyekszik öszszebékíteni a bibliai képpel. *Anzelm nyíl-tan fölteszi a kérdést: hogyan lehet Istenegyszerre könyörületes [ahogy a Biblia ta-nítja] és szenvtelen [ahogy a filozófia tanít-

ja]? A válasz így szól: Isten könyörületes

tapasztalatunk szemszögéből nézve, denem könyörületes tulajdon léte szemszö-géből nézve.

Mert ha reánk tekintesz nyomorultakra, m i érezzük könyörületességed ránk hatását, de Te nem érzed Rád hatását. Egyrészt tehát könyörületes vagy, mert megmented a nyo-




morultakat és megbocsájtasz az ellened vét-kezőknek; másrészt pedig nem vagy könyö-rületes, amennyiben nem érint Téged a nyo-

morúsággal való együttszenvedés semmine-m ű érzelme.A nzelm : P roslogion 8

Ez nem bibliai paradoxon, hanem csupán bemutatja a könyörületes Is ten (bibliai)képének és a szenvtelen Isten (görög)képének feloldhatatlan konfliktusát.

A folyamatteológia elutasítja a klasszi-

kus teizmust, és helyébe Isten „kétpólu-sú” fogalmát állítja. Ez az „elvont létezés”és a „konkrét ténylegesség" megkülön-

böztetésén alapul. Balczó András öttusavilágbajnok „elvont létezése" abban áll,hogy ragyogó sportoló, ez azonban külön-féle „konkrét ténylegességekben” nyilvá-nul meg, azaz nagyszerűen lovagol, lő,úszik stb. A folyamatteológia hajlandó elis-merni Istennek mint örökkévalónak, válto-zatlannak és minden okozójának görögeszméjét, de csak elvont létezésére utalva.Isten abban az értelemben örökkévaló,hogy mindig volt és mindig lesz. Csakhogyvelünk együtt utazik az időben. Most Istenszámára 1996 a múltba tartozik, 2096 pediga jövőbe. Isten abban az értelemben nem

változik, hogy szeretete állandó marad, denem marad mozdulatlan és tétlen. 0 az okamindennek, mert minden tőle kapja létezé-sét és tőle függ. De teremtése kihat rá. Avilágmindenségnek valóságos, bár korláto-zott szabadságot biztosít, hogy mi lehes-sünk az ok, ő pedig az okozat. Ha elutasí-tom, meg is bántom őt. így kapjuk Isten„kétpólusú” felfogását: Isten tehát egy-szerre ok és okozat.

Isten folyamatfilozófiai felfogását gyak-ran mondják „panteizmusnak” vagy „neo-klasszikus teizmusnak”. Isten nem kerül avilág hatása alá (klasszikus teizmus), denem is azonosul a világgal (panteizmus),hanem Isten és a világ kölcsönösen hat

egymásra. Mindaz, ami történik, Istenbentörténik: a világ nem más, mint Isten tes-te. Úgy viszonyul Isten a világhoz, akár az

elme a testhez. Isten és a világ együtt ha-lad át az időn.

A folyamatteológia ékesszólóan és bibli-kusán tiltakozik a klasszikus teizmus ellen,és úgy véli, visszatérést jelent a biblikusabb Isten felfogáshoz. A klasszikus te-izmus ellen felhozott folyamatteológiai ér-vek többsége érvényesnek látszik, és ma

már általánosan elismerik a görög bölcse-let Isten fogalmának és a bibliai Istenkép-nek a kibékíthetetlen ellentétét. Sajnálatosmódon azonban a folyamatteológia is be-leesik a klasszikus teizmus hibájába, mivelengedi, hogy filozófiai kiindulása eltorzítsaIsten értelmezését. Ez világosan kitűnikkét példából:

1. A folyamatteológia tagadja, hogy Istenismeri a jövőt, mondván, hogy az még nemlétezik. Isten mindentudó, ez azt jelenti,hogy Isten minden létezőt és minden megismerhetőt ismer, de nem jelenti azt, hogyismeri a még nem létezőt. Abban minden-ki egyetért, hogy a mindentudó Isten nemtudja VIII. Henrik hetedik (soha nem léte-zett) feleségének nevét. Ehhez hasonlóan

az, hogy nem ismeri a (még nem létező) jö-vőt, nem ássa alá mindentudó mivoltát.Csakhogy a Biblia olyan képet fest, hogyIsten igenis ismeri a jövőt. Ennek mélyénIstennek az időhöz való viszonya rejlik. Haa klasszikus teizmus azt a hibát követi el,hogy Istent az időn kívülre helyezi, akkor afolyamatteológia abban téved, hogy mintrabot bezárja az időbe: az idő uralja őt is,akárcsak minket, minthogy Isten velünkegyütt utazik az időben. Ha komolyanvesszük Istennek mind az immanenciáját,mind a transzcendenciáját, akkor úgy kellfelfognunk őt, mint aki egyaránt tevéke-nyen cselekszik az időben, és meghaladja ami időnket. Kissé köznapi hasonlattal szól



Moltmann 237

va Isten nem az úton mellettünk haladórendőrautóhoz, sem pedig a távolról, az űr-

ből bennünket figyelő műholdhoz, hanemegy helikopterhez hasonlítható, amely ve-lünk együtt tud haladni az úton, de föl isemelkedhet a magasba.

2. A folyamatteológia elutasítja a klaszszikus teizmus azon állítását is, hogy a te-remtés nem hathat Istenre, de ebben az el-utasításában odáig megy, hogy Istent a vi-lágegyetemtől függővé teszi. Gyakranmondják, hogy Istennek szüksége van a vi-

lágmindenségre, és hogy a világmindenségörökkévaló. De a Biblia szerint Isten hívtaéletre a mindenséget a semmiből. Amíg a

bibliai szemlélet szerint Isten egyfelől hat avilágra és a világ hat rá (miként a folyamat-teológia állítja), másfelől azonban Isten füg-getlen a világtól, nem pedig függ tőle, mi-ként az e lme test hasonlat fölveti.

A folyamatteológia friss, megvilágítóerővel szemléli a Biblia Istenképét. De mi-helyt megengedjük, hogy a folyamatfilozó-fia irányítsa Isten fogalmunkat és cenzú-rázza a bibliai beszámolót, a folyamatteoló-gia éppúgy eltorzítja a bibliai tanítást, minta görög bölcselet tette .

Mivel az egész létezés... nem más, min t „létesülés " és „kötődés ” amely folyamatnak társas jellege van a folyamatteológia Istent mint az ilyen kategóriák fő példáját a létesü-lés és a kötődés legfőbb esetének veszi. Az előbbivel voltaképpen ahhoz ragaszkodik, hogy Isten nem áll annyira felette az időbeli egymásutánnak, hogy a történelmet semmit-mondónak lássa... Az utóbbi (a kötődés)pe-dig éppen azért igaz Istenre nézve, mert oly

szoros viszonyban áll a világgal, hogy közte és a világ között „adok veszek” kapcsolat áll

fö nn.. . Isten hatása alá kerül a történteknek. W. N. P ittinger : P icturing G od (Képetalkotni Istenről 4. fejezet)

Jürgen Moltmann A megfeszített Isten

Jürgen Moltmann 1926 ban Hamburgbanszületett. 1945 től 1948 ig hadifogoly voltBelgiumban és Angliában. Ez idő alatt tértmeg, mint írta: „én lettem felvilágosulthamburgi családom első fekete báránya”.1952 ben, teológiai tanulmányai után lelki

pásztorként szolgált. 1958 ban a wuppertali szeminárium professzora lett, ezt kö-vetően 1967 től a tübingeni egyetemen ta-

nított rendszeres teológiát. Felesége, Elisabeth Moltmann Wendel a ^feministateológia ismert szerzői közé tartozik.

Moltmann igen termékeny szerző. Főműveit két csoportra oszthajuk. Első há-rom jelentősebb munkájában azt a célt tűz-te maga elé, hogy „a teológiát mint egészetegy sajátos nézőpontból” vizsgálja. E

kötetek számos ragyogó és friss meglátásttartalmaznak a keresztyén hitről, ugyanak-kor az egy nézőpontúság elkerülhetetlenülegyoldalúságokhoz vezetett . Moltmann ez-után „Messiási teológia” címen új soro-zatot, „rendszeres teológiai hozzászóláso-kat” jelentetett meg. E kötetek annyibanrendszeresek, hogy a különböző tanításo-kat egyenként, alaposan elemezve végig-veszik. De megmaradnak „hozzászólások-nak” egy sajátos teológusi nézőpontotképviselve , és nem alkotnak kerek dog-matikai rendszert. Más szóval Moltmannnem kívánja megismételni *Barth Kirch liche Dogmatika it.

Első jelentős munkájában, a Theologie dér Hoffnung bm (A remény teológiája,

1964; magyarul: A reménység fényei válo-gatás), a keresz tyén hitet általában az eljö-vendő reménység, és különösen Krisztusfeltámadása szemszögéből vizsgálja. Ekönyvével egycsapásra megalapozta hírne-




vét, mint a Barth és *Bultmann utáni teo-lógusnemzedék egyik legkiválóbb tagja. A bibliai teológia ekkor már jó ideje fölismerteaz eszkatológiának (a végidőkről szóló taní-tás) az Újtestamentumban betöltött döntőszerepét, hogy ugyanis ez nem csupán azidők végének eseményeivel kapcsolatoshitet, hanem az egész keresztyén teológiátformáló tényezőt jelent. Moltmann volt azegyik első dogmatikus, aki ebben a megvi-lágításban magyarázta a teológiát. Fölpana-szolja, hogy a végső dolgokról szóló tanítás-

nak „az utolsó napra” való vonatkoztatása azeszkatológiát holmi teológiai mellékletté, arendszeres teológia utolsó, a többivel összenem függő fejezetévé tette. Moltmann azeszkatológiát ismét a teológia középpontjá- ba kívánja állítani.

A keresztyénség az elejétől a végéig, s nem csupán az epilógusban, nem más, mint esz katológia, reménység, előre néz és előre megy, és ezértforradalmasítja és á talakítja a jelent.

A z eszkatológia nem pusztán egyik eleme a keresztyénségnek, hanem médiuma, min-denben eligazító kulcsa magának a keresz-tyén hitnek, eszkatológiai ragyogás tölt be mindent itt, a várt nap hajnalán... Eszka-tológiai szemlélet jellemez minden keresztyén igehirdetést, minden keresztyén életet és az egész egyházat.T heologie dér Hoffnung , bevezetés

Az eszkatológiai távlat a kinyilatkoztatásígéreteként, a jövendő reménységekéntvaló értelmezését jelenti. Ez veti meg azalapját a missziónak, mely átalakítja a vilá-got az ígért új teremtést megelőlegezve.Az egyház olyan, „akár egy nyílvessző, ki

küldve a világba, a jövő felé m utat”. A ke-resztyén misszió célja nem csupán a sze-mélyes „lelki” üdvösséget foglalja magá- ban, hanem a remélt igazságosság megva-lósítását, az emberiség társadalmi felelős-ségtudatának felébresztését és az egészterem tés békéjét is. Az Istennel való meg-

békélésnek ezt a „másik oldalát” a keresz-tyén egyház elhanyagolta, mondjaMoltmann. Az egyháznak társadalmi válto-zásért kell dolgoznia a jelenben, a jövő re-ménysége alapján. Az Újszövetség az eljö-vendő isteni üdvösség várásában nemmentséget lát a mai tétlenségre, hanem bátorítást, „hiszen tudjátok, hogy fáradozá-sotok nem hiábavaló az Úrban” (lKor15,58). A társadalmi cselekvés a keresz-tyén reménységen alapul. A reménységteológiája igen nagy hatással volt az

* Egyházak Világtanácsára és a *felszabadítás teológiájára.

A Dér gekreuzigte Gott (A megfeszített Is-ten; 1972) a kereszt szemszögéből tárgyal-

ja az Istenről szóló tanítást. Ez a világtóltávoli, szenvtelen Isten eszméinek a végét

jelenti. A keresztyén Is ten nem más, mint aszerete t szenvedő Istene. Moltmann annyiban elfogadja Is ten változatlanságát ésszenvtelenségét, hogy Istent valami rajtakívül álló dolog nem kényszerítheti a válto-zásra vagy szenvedésre. De ez nem zár kikét másik lehetőséget. Isten szabadonmegváltoztathatja magát, de ami ennél isfontosabb, hogy Isten engedi másoknak,hogy megváltoztassák őt; engedi, hogy má-soktól szenvedjen. Ez nem csorbítja fel-

ségét. Isten nem külső kényszerből vagygyengeségből, hanem szeretetből szenved,éspedig tevékenyen szenved. Isten önkéntkiteszi magát annak, hogy teremtményeihassanak rá. így a szenvedést elfogadja,szabadon és szeretetből szenved, nem pe-dig akaratlanul. Ilyen szenvedés nélkülnem beszélhetünk a szeretet Istenéről. A

szenvedő Istennek ezt a gondolatát Molt-mann összefüggésbe hozza a zsidóságtapasztalatával, Elie Wieselnek, a vészkor-szak egyik túlélőjének könyvéből idézve.

Az SS ek felakasztottak két zsidó férfit és egy ifjút az egész tábor előtt. A férfiak hamar meghaltak, de az if]ú haláltusája legalább fél-



Moltmann 239

óráig tartott. „Hol van most Isten? Hol van most?” kérdezte valaki mögöttem. Az ifjú kín

szenvedése a kötélen nem akart megszűnni, és a mögöttem álló megint felkiáltott: „Hol van most Isten? ” Én pedig magamban hangot hal-lottam: „Hol van? Hát itt. Itt függ az akasz-tófán...’’ D ér gekreuzigte Gon; 6:9

„Minden más válasz istenkáromlás lettvolna vonja le a következtetést Molt-mann , e gyötrelemre nem lehet máskeresztyén választ adni.”

A Kirche in dér Kraft des Geistes ben(Egyház a Lélek hatalmában; 1975),Moltmann pünkösd és a Szentlélek szem-szögéből vizsgálja az egyháztant. Az egy-háznak nyitottnak kell lennie: „nyitottnakIsten és az ember iránt, és nyitottnak az Is-ten és az ember jövője iránt”. Az egyház-nak tehát meg kell újulnia a gyorsan válto-zó világban. Ámde „ma nem arra van szük-ség, hogy az egyház pontosan alkalmaz-kodjék a megváltozott társadalmi viszo-nyokhoz, hanem hogy Jézus Lelke, az eljö-vendő ország ereje által belül újuljon meg.”Talán joggal mondják Moltmann nak ezt akönyvét többi művéhez képest kevésbémélyenszántónak.

Moltmann első három könyvének mindgyengesége, mind erőssége az, hogy a teo-lógia egészét egy szűkös és sajátos néző- pontból tekinti. Későbbi könyveiben Molt-mann a hibát kiküszöböli, korábbi meglátá-sait sikeresen építi be egy kiegyensúlyo-zottabb és átfogóbb távlatba. Az új sorozatelső kötetében, aTrinitat und Reich Gottes

ben (A Szentháromság és az Isten országa;

1980) különösen A Megfeszített Isten né-hány témáját fejleszti tovább. Az Istenszenvtelenségéről szóló tanítást részlete-sebben dolgozza ki. A Megfeszített Istenben a Szentháromságot a kereszt eseményéreés különösen is az elhagyatott Jézus felki-áltására alapozta. A Szentháromság és az

Isten országában ezt kiterjeszti, és a Szent-háromság tant a Fiú „teljes”, a megteste-süléssel kezdődő és a parúsziában végződőtörténelmére alapozza.

Moltmann szakít azzal a nyugati hagyo-mánnyal, amely Isten egységével kezd,majd továbbmenve rákérdez háromságára.Moltmann ezzel szemben „Isten trinitáriustörténelmével” kezd, dinamikusan bemu-tatva a három személy együttes cselekede-teit a világ terem tése és megváltása során.Ennél fogva dolgozza ki „a Szentháromság

társadalmi tanítását”, melyben a háromságtényét komolyan veszi. A könyv írása köz- ben Moltmann erős ihletet kapott AndrejRubljov, a nagy XV századi orosz ikonfestő„Szentháromság” című ikonjától, mely aSzentháromságot mint három tökéletes

benső összhangban ülő személyt (a Szentháromság ószövetségi előképét, az Ábra-

hámot meglátogató három férfit, lMózes18,1 15) ábrázolja. Moltmann azt állítja,hogy Isten egységének a hangsúlyozásaönkényes és elnyomó rendszerekhez ve-zetett mind az egyházban, mind a társada-lomban. Ezzel szemben ő a Szentháromságtársadalmi tana révén és *Gioacchino daFiore eszméiből merítve alkotja meg az„Isten országa trinitárius tanát”, illetve a„szabadság trinitárius tanát”. A Szentháromság tan nem az elvont teológiai elmél-kedést szolgálja, hanem megveti az alapjátaz egyház mai társadalomfelszabadítómissziójának.

Az 1985 ösGott in dér Schöpfung (Istena teremtésben) című művében Moltmann a„teremtés ökológiai tanát” fejti ki. Korábbi

köteteiben azon igyekezett, hogy teológiá- jának politikai vetü le tét írja le; e mostaniés a következő kötetében az ökológiai kér-désekre összpontosít. A jelen válság írja

Isten immanenciájának kihangsúlyozásátkívánja meg, transzcendenciájának a múlt-

ban uralkodó hangsúlyozásával szemben.




Ilyenformán Moltmann a Szentlélekreösszpontosít, akit a teremtést belakóIstennek fog föl. Nemcsak azt kérdezi, mit

je lent a mindenségnek az, hogy Istenteremtette, hanem azt is, hogy mit jelentIstennek, hogy ő a teremtő. Ez a könyve,miként a többi is, a zsidó teológiával valószoros kapcsolatáról tanúskodik.

1989 es Dér \Vég Jesu Christi (JézusKrisztus útja) című kötetében Moltmannmás szemszögből és sok irányból közelítimeg Jézus Krisztus személyét, szem előtttartva az ökológiai aggályokat. A „poszt-modern” világ számára kíván ebben újszemléletmódot kidolgozni, különösen azolyan kortársi kérdésekre összpontosítva,mint a szegénység, a nukleáris fenyegetésés az ökológiai válság. Igyekszik építeni aJézus Krisztussal kapcsolatos hagyomá-nyos felfogásokra, miközben a jelen hely-

zetről szól. Mint minden könyvében aTheologie dér Hoffnung óta, a hangsúly eb-

ben is a jövő reménységére esik. Ahogy akönyv címe is sugallja, Moltmann nemcsaka helyes Krisztus szemléletre, hanem Jé-zus etikai tanítására, a „christopraxisra" isfigyel. A hegyi beszéd tanítását nemcsupán a magánéletre, hanem a közéleti és

politikai küzdőtérre is alkalmazza.

Wolfhart PannenbergTörténelemben gyökerező hit

Wolfhart Pannenberg 1928 ban született azakkor németországi Stettinben (ma: Szcze-cin, Lengyelország). A háború után a berli-

ni és a göttingeni egyetemen tanult, és ezidő alatt keresztyén hitre tért. 1950 benBázelbe ment, hogy * Barth Károlytól ta -nulhasson. Egy év múlva átment Heidel

bergbe. Ott csatlakozott egy fiatal kutatók- ból álló csoporthoz, mely később a „Pan-nenberg kör” nevet kapta. A beszélgeté-

sek és viták nyomán a csoport kiadta azOffenbarung als Geschichte (A kijelentésmint történelem; 1961) című közös kiad-

ványt. A csoport rendszeresen találkozott1969 ig, amikor azonban a feltámadás tör-téne tisége körüli néze teltérések aláásták aközös munkát. Pannenberg még 1955 benelőadó lett a heidelbergi egyetemen. 1958tól a rendszeres teológia professzoraként awuppertali szemináriumon tanított, aholegy darabig *Moltmannak is kollégája volt.Ezután 1961 től a mainzi egyetemen adottelő rendszeres teológiát, majd 1968 tól amüncheni egyetemen oktatott.

Pannenberg ugyancsak erősen Barth ha-tása alá került, de némely ponton vitattanézeteit. Különösen azt a kísér leté t utasít-

ja el Barthnak, *Bultmannak és másoknak,hogy elszakítsák a teológiát a történetkriti-kától. E llenezte azt a XX. századi hajlamot,

mely eltekint a „történelmi Jézustól” (atörténetkritika által bemutatott Jézus kép-től), és a teológiát kizárólag a „hit Krisztu-sára” (a korai egyház által hirdetett Jézus-ra) alapozza. Pannenberg ragaszkodott ah-hoz, hogy a teológia a történelmen alapul-

jon, és nyitott legyen más tudományágakvizsgálódása előtt. Azt állítani, hogy egyolyan esemény, mint Krisztus feltámadása,csak a hit számára hozzáférhető, annyi,mint kivonni az evangéliumot az emberitudás piacáról és a teológiát a beavatottakezoterikus tudományává tenni.

A kijelentésről kialakított gyökeresen újelgondolását Pannenberg az Offenbahrung als Geschichte- ben hét dogmatikai tételbenadja elő. A kijelentés a történelemtől

elszakító neo ortodox és egzisztencialistafelfogással szemben Isten kinyilatkozta-tását a történelem eseményeibe különö-sen Jézus Krisztus személyébe és főkéntfeltámadásába helyezi. Barth hevesen e l-lenállt a feltámadás történetiségét bizonyí-tó minden kísérletnek, szemében a feltá-



Pannenberg 241

madáshoz csak a hívő ember férkőzhet.Pannenberg szerint ez a nézet a teológiát ahívő ember magánelméletévé teszi, mely

elszakad minden más emberi tudásfor-mától. A keresztyén hit így csupán a cso- porton belüliek igazává válik. Pannenbergragaszkodik ahhoz, hogy a keresztyénségállításai és különösen a feltámadás törté-netisége nyitva álljon a bizonyító eljárásokelőtt. Állítása szerint a bizonyítékok vilá-gosan Krisztus feltámadására vallanak.Hinni Jézus feltámadásában egyszerűenannyi, mint elismerni az előttünk álló igaz-ságot. Az igazság elfogadása „természete-sen következik a tényekből”. Ha az igazságel van rejtve a legtöbb ember elől, ez nemazért van így, hogy értelm üket a tudás máseszközeivel kelljen kiegészíteni, hanemazért, hogy „értelmüket a helyes látás vé-gett használják”. A hit nem olyasvalami,

ami a feltámadás eseményéhez hozzáren-delődik: a hitet maga az esemény ébresztiföl. Vajon nem válik e ezáltal feleslegessé ahit? Nem. A történetkritika nem bizonyos-ságot, hanem eshetőségeket terem. Nem

bizonyítható, hogy az ókori történetíróknemcsak kitalálták e Julius Caesar alakját,hogy megtréfálják vele az utókort. Ez a feltételezés igen valószínűtlennek látszik, deaz ellenkezőjét nem lehet bebizonyítani. Atörténetkritika a bizonyítékok alapján a fel-támadás valószínűségét mutatja ki. A hitmeghaladja a tudást (de nem mond neki el-lent) azzal, hogy a bizonyosságot adja ne-künk. Ehhez hasonlóan észérvekkel kimu-tathatom feleségem szinte bizonyos hűsé-gét, de iránta való bizalmam meghaladja ecsupán valószínűsíthető véleményt, és ígyválik fenntartás nélküli hitté. Bár az ilyenhit meghaladhatja a bizonyítékokat, szilár-dan a mindenkinek hozzáférhető bizonyíté-kokon alapul.

Pannenberg szemében a kijelentés a tör-ténelemben is föllelhető, a történelemnek

nemcsak az „üdvtörténet” című fejezeté- ben, hanem az egészben, az egyetemestörténelemben. Ez azt jelenti, hogy Isten

kinyilatkoztatása csak a történelem végénválik teljessé. De nem kell sötétben tapo-gatóznunk. „Jézus sorsában a történelemvége előre, megelőlegezetten tapasztalattáválik.” Jézus feltámadásával a történelemvége voltaképpen már be is következett,„mert a történelem vége a mindenségszintjén ismétli majd meg a Jézussal tör-ténteket”. Következésképpen nem várhatótovábbi isteni kinyilatkoztatás. Isten perszetovábbra is, Jézus ideje után is kijelenti ma-gát a történelemben, „de nem alapvetően újmódon, hanem csak úgy, mint aki már egy-szer kijelentette magát Jézus sorsában”.

Pannenberg nagyszerűen helyreigazítjaa XX. századi teológia legfontosabb irány-zatait. A feltámadás mint objektív, igazol-

ható esemény hangsúlyozásával helyreál-lítja a teológia és a történelem kapcsolatát.Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünkarról, hogy a hit több, mint a bizonyítékokracionális értékelése. A Jézus Krisztusraadott válaszunknak erkölcsi és lelki vonat-kozása is van. „Az ítélet pedig azt jelenti,hogy a világosság eljött a világba, de az em-

berek jobban szerették a sötétséget, mint avilágosságot, mert a cselekedeteik gono-szak” (Jn 3,19). Ezért nem mondhatja sen-ki: „»Jézus Ur«, csakis a Szentlélek által”(lKor 12,3).

Pannenberg számos könyvet írt az éveksorán, de közülük a legismertebb és talán alegnagyobb a Jesus Gott und Mensch (Jé-zus Isten és ember; 1964). Ebben azt fej-tegeti, hogy a krisztológiát, a Jézus Krisz-tusról szóló tanítást kétféleképpen közelít-hetjük meg. Az egyikben a „krisztológia fe-lülről jön”, elindul Isten Fiától, és azutánmegkérdezi, hogyan s miért lett belőle em-

ber. A másikban a „krisztológia alulról jön”, elindul a Názereti Jézus nevű ember-




tői, és azután megkérdezi, mi módon volt őIsten. Pannenberg az előbbi megközelítéstelutasítja. A „felülről jövő krisztológia”

eleve feltételezi Krisztus isteni mivoltát,holott ma a krisztológia legfőbb feladata pontosan az volna, hogy bebizonyítsa iste-ni mivoltát. A „felülről jövő krisztológia”ugyancsak csökkenti a történelmi Jézusiránti érdeklődést, mivel elsősorban arra akérdésre összpontosít, hogy mi módonegyesülhet egy személyben „a két termé-szet”, az istenség és az emberség. Ezzelszemben Pannenberg arra törekszik, hogy„alulról induljon el", a történelmi Jézustól,és innen jusson el annak istenségéhez. Is-tenségét a feltámadás bizonyítja. „Ha Jé-zus, miután halottaiból feltámadt, felmentIstenhez, és ha ezáltal elkezdődött a törté-nelem vége, akkor Isten Jézusban jelente t-te ki magát.” A feltámadás bizonyítja Jé-

zusnak az Atyával való egységét. Ezzel iga-zolja Isten minden korábbi állítását, amelymáskülönben mind üres malaszt maradtvolna. így Pannenberg a megtestesülést,Isten emberré válását, a krisztológia kö-vetkezményének, nem pedig kiindulásá-nak látja.

A z Istennel való kijelentett egységében ez alkotja Jézusnak a saját istenségét Jéz us to-vábbra is különbözik Istentől mint Atyjától.

Ebből indul k i a Szentháromság tan.J esus - G ott und M ensch , 4. fejezet

Feminista teológia

A XX. század a választójog nőkre való kiterjesztésének követelésével kezdődött.Idővel jóval radikálisabb követelések ismegfogalmazódtak az igazságosság és azegyenlőség egyéb területein is. Mindezmeghatározólag hatott az egyházra és ateológiára, és a legszembeszökőbb módona nők felszentelésének kérdésében nyilvá-

nult meg. A teológiát azonban talán mégennél radikálisabb kihívás érte az Istenmint Atya ábrázolásában és a hímnemű

megváltó fogalma tekintetében. Sokan vi-askodnak azzal is, hogy a hagyományos keresztyénség döntően patriarchális volt, aférfiuralmon alapult, és a nőkre nyilvánva-lóan alárendelt szerepet rótt. Jó példa erre,hogy némely egyházatya állítása szerintcsak a hímnemű bírja Isten teljes képét. Afeminista teológia, miként a *felszabadításteológiája is, igen tág fogalom, számosirányvonalat foglal magában.

Némelyeket a feminista meggyőződés akeresztyén hit elutasítására ösztönzött. Kö-zülük a korábbi római katolikus Mary Dalytkell megemlítenünk, aki aThe Church and the Second Sex (Az egyház és a másodiknem; 1968) című könyvével jelentékenyenhozzájárult a feminista teológiához. Am mi-

re megírta a Beyond God the Father (Túl azAtya Istenen; 1973), búcsút mondott a ke-resztyén hitnek. Nem hitt immár azoknak,akik szerint a Bibliát ki lehet szabadítani a patriarchális hagyományból. „Érdekes len-ne elmélázni egy »depatriarchizált [atyátalanított] Biblia« terjedelmén. A menthetőanyagból talán futná egy érdekes brosúrára."

Ezzel szemben az ugyancsak római ka-tolikus Rosemary Radford Ruether, talánaz egyik legtermékenyebb feminista teoló-gus, azon igyekezett, hogy nyomon köves-se a keresztyén hagyományon belül felta-lálható nem patriarchális lehetőségeket. AThe Liberation of Christology Jrom Pat riarchy (A krisztológia felszabadítása a pat-riarchátus alól) című tanulmányában aztfejti ki, hogy Jézus az örömhírt a megvetetteknek, köztük a nőknek is hirdette. Afeltámadás első tanúi nők voltak. Jézus ma-gatartása felborította a bevett hatalmi hie-rarchiát. Az egyháznak azonban kora pat-riarchális, hierarchikusan berendezett tár-sadalmához kellett alkalmazkodnia. Ez két



Feminista teológia 243

szemléletmódhoz vezetett. Az egyik to-vábbra is hangsúlyozta az egyenlőséget,azt az eljövendő kor előzményének tartot-

ta, és összekapcsolta a cölibátus gyakorla-tával. A másik szemlélet magáévá tette a patriarchális és hierarchikus társadalmiszerkezetet. Az első szemlélet később ere t-neknek nyilvánított csoportok kialakulásá-hoz vezetett. Ugyanakkor az egyház főára-mán belül megteremtette a szerzetesi moz-galmat, bár a patriarchális hierarchiának alá-

rendelten. A protestantizmus felszámolta azelső szemléletmódot, és ezzel megerősí-tette a patriarchális hangsúlyt. Az „eszkatológikus ellenkultúra” azonban újból fel-tűnt a különböző szekták képében. Ruetherazt sürgeti, hogy lépjünk túl a mindkétszemléletmódot meghatározó előfeltevé-sen, hogy ugyanis a patriarchátus jelenti aterm észet eredeti rendjét. Be kell végre lát-nunk, hogy az eredeti rend az egyenlőségenalapult, és a patriarchális állapot eltorzítottaa természetet. A megváltás ily módon hely-reállítja az eredeti, autentikus és egyenlő-ségen alapuló természetet.

Nagy visszhangot váltott ki ElisabethSchüssler Fiorenza In Memory of Her ]e (Az ő [nőnemben] emlékezetére; 1983),

melynek címe a Márk 14,9 re utal. Fioren-za szerint föl kell ismernünk a nőknek akorai egyházban betöltött jelentős szere- pét, amely felett a férfi egzegéták többnyi-re elsiklanak. „A keresztyén feminista teo-lógia és bibliai értelmezés egyre inkább új-

ból fölfedezi, hogy a keresztyén evangéliu-mot nem lehet meghirdetni, ha elfeledke-zünk a női tanítványokról és tetteikről.”Könyvének két célja van: „rekonstruálni akorai keresztyén történelmet mint a nőktörténelmét, s nemcsak azért, hogy a koraikeresztyén történelembe visszakerüljeneka női történetek, hanem azért is, hogy ez atörténelem mint a nők és férfiak történel-me visszanyerhető legyen”.

Végül a feminista teológia evangéliumiirányzata azon igyekszik, hogy a feministakérdést beépítse a Öiblia tekintélyének va-

ló engedelmesség és az evangéliumi meg-győződéshez való hffség keretébe. E szem-léletmód legjelesebb brit képviselőjekéntElaine Storkeyt érlelhetjük ki. AWhat's

Right with FeminisW (Miben van igaza afeminizmusnak; 1985) című munkájában

bibliailag megalapozott keresztyén femi-nizmust szorgalmaz, mely amolyan „har-

madik útként” helyezkedik el a keresztyénantifeminizmus és a bibliai tanítástól elsza-kadó feminizmus között.

A keresztyén feministák nem akarnak be-lebonyolódni valamifék hatalmi harcba a fé r-

fiakkal. Ez tökéletesén idegen volna prog-ramjuktól. Nem is akarnak holmi csupa nő-nemű valóságot szerkeszteni, mely a kezét mossa a másik nemntel való bármilyen kap-csolat tekintetében. Viszont ahhoz sem fű lik a

foguk, hogy csendbén belesimuljanak a „nőnek" nevezett skatulyába, és előírt kultu -rális és lényegében vélte nem is biblikus érté-kek szerint éljék életüket. A szabadság üze-netét hozzák, és ez a férfiaknak is szól. W hat ’s right with f P minism ?

Ilyen evangéliumi feminizmus jegyében

alakult meg Nagy Britanniában a Mén, Wo men and God (Férfiak, nők és Isten) nevűszervezet (ennek anierikai megfelelője aChristians fó r Biblicat Equality [Keresztyé-nek a bibliai egyenlőségért]), mely szerinta Biblia, miként a Gadata 3,28 ból is kitű-nik, a nők és a férfiak, minden faji és etni-kai csoport, minden gazdasági osztály éskorcsoport alapvető egyenlőségét tanítja.Hitnyilatkozata, mely sokban hasonlít atöbbi evangelikál nyilatkozathoz, a követ-kező pontokban fejezi ki a szervezet sajá-tos álláspontját:

Hisszük a nők és a férfiak, minden nép, osztály és korcsoport egyenlőségét és lényegi méltóságát. Elismerjük, hogy minden sze-




mély Isten képére teremtetett, és minden sze-mélynek ezt a képet kell tükröznie a hívők kö-

zösségében, a családban és a társadalomban.

Hisszük, hogy a nőknek és férfiaknak szorgalmasan kell fejleszteniük és használ-niuk Isten adta ajándékaikat otthonuk, egy-házuk és családjuk javára, hiszünk a csa-ládban, a cölibátusi egyedülállóságban és a hűséges heteroszexuális házasságban, melyet

Isten m in t m intát nekünk alkotott.Amerikában a CBE vel ellentétes szer-

vezetként működik a Council on Biblical

Manhood and Womanhood (Tanács a bibliaiférfiasságról és nőiességről), amely a férfi-aknak a családban és az egyházban betöl-

tött vezető szerepét a nemek egymást ki-egészítő, nem pedig egyenlő jellege alap- ján képzeli el.

A feminista mozgalom gyökeres változá-sokat idézett elő a nyugati társadalomban.Bár a változások többsége (pl. a női válasz-tójog) egyetemes elfogadásra talált, a nemikülönbségek kitartó valósága továbbra isfeszültségforrás maradt.



Newmann 245

A római katolikusok A legutóbbi időkig a római katolikus egyház döntően elutasítólag viszonyula modern világhoz. XXIII. János pápa óta azonban kulcsszóvá lett a „modernizálás”.

John Henry Newman A tanfejlődés

John Henry Newman 1801 ben születettangol, protestáns családban. Tizenöt éves

korában néhány kálvinista írásmű hatásaalá került, és megtért: „Egy meghatározotthitvallás ragadott magával, és elmémbe atanítás olyan benyomásait fogadtam, ame-lyek Isten kegyelméből soha nem törlőd-tek ki onnan, vagy homályosultak el”.Oxfordban tanult, majd 1822 ben tagja lettaz Oriel College nak. Itt protestáns evan-géliumi meggyőződése megingott. Előszöra liberalizmus irányába hajlott. Ám ezutánmás irányú ösztönzést kapott John Keblé-től. Keble hatására a korai egyházatyákatkezdte olvasni, és ettől „katolikus” iránybamozdult el gondolkodása.

1833 ban Keble elmondta híres prédiká-cióját a „nemzeti hitehagyásról”, és hagyo-mányosan ezt tekintik az úgynevezett ox-

fordi mozgalom89 kezdetének. A mozgalomindulásához minden bizonnyal az is hoz-zájárult, hogy az anglikán (állam)egyháznak bizonyos fokú fenyegetettséggel kel-lett szembesülnie, amikor 1829 ben meg-hozták a katolikusok emancipációjáról szó-ló törvényt. Ennek nyomán katolikusok is

betölthettek közhivatali tisztségeket, ami-nek főképpen a katolikus Írországban volt

jelentősége. Az oxfordi mozgalom a követ-kező elvek mellett tett hitet: a püspökségmint az egyházkormányzat Istentől elren-delt módja; az apostoli szukcesszió (utódlás) tana (a püspökök egyenes ágon öröklik 8 Nem tévesztendő össze a száz évvel későbbi,azonos nevű evangéliumi lelkiségi mozgalommal.

az apostolok hatalmát); az egyház állami beavatkozástól mentes önkormányzati jo-ga; a szentségek fontossága, köztük a keresztségben történő újjászületés dogmája,Krisztus testének és vérének valóságos je-

lenléte az eucharisztiában, és az eucharisztia mint Istennek ajánlott áldozat. Az ox-fordi mozgalom számos tekintetben a ha-gyományos óegyházi (high church) néze-teket erősítette meg az anglikán egyház- ban. Alapítói azonban gyökeresen új fordu-latot hoztak, a korai egyházra való hivatko-zással ugyanis a protestáns reformációt bí-rálták. Némelyük egészen szélsőségeshangot ütött meg a reformátorokkal szemben. (Oxfordi ellenfeleik erre azzal vála-szoltak, hogy közadakozásból emlékművetállítottak a vértanú püspököknek, *Cranmernek, Latimernek és Ridleynek, ezzelkényszerítve az oxfordi mozgalom tagjaitarra, hogy kiterítsék lapjaikat.)

Nézeteiket a mozgalom tagjai aTracts

fó r the Times (Traktátusok a kornak) címűkiadványaikban fejtették ki, ezért nevez-ték őket „traktáriusoknak” is. A protes-tánsellenes hangvételen sokan megütköz-tek. Maga Newman, másokkal egyetem-

ben, ekkor még az anglikán egyházat aköztes útnak látta a protestantizmus és akatolicizmus között. A hagyományos felfo-gást követve a pápát még mindig az Antikrisztusnak vélte. A korai egyházat pedigaranykorként eszményítette, és az ehhezvaló visszatérést tartotta a mozgalom cél-

jának, keresve a tiszta, a középkori Rómá-tól még meg nem rontott katolikus hitet.

Newman szerint az igaz katolikus hitet azV századi szerzetes, Lérins i Vince elve (a




„vincei kánon”) alapján kell meghatározni:„azt tartjuk, amit (a katolikus egyházban)mindenütt, mindig és mindenki hitt". Az1841 ben megjelentTract Ninety ben (Ki-lencvenedik traktátus) Newman azt fejte-gette, hogy a *Harminckilenc Cikkelyegyezik a ^tridenti zsinat tanításával. Ahitcikkelyek ugyan protestáns értelmezés-re törekszenek, de megengedik a katolikusértelmezést. Ez a traktátus viharos til-takozást váltott ki, ami végül a sorozat be-

fejezését eredményezte. Egy vezető sze-mélyiség megjegyezte, hogy ezután nem bízná Newmanra az ezüstjét.

Newman ebben az időben csalódottságá-nak adott hangot, mert a püspökök olyandöntéseket hoztak, amelyekből kitűnt,hogy a traktáriusok minden állításának el-lenére az anglikán egyház végső soronmégiscsak protestáns egyház. Newmanvégül elvesztette az anglikán egyházba ve-tett bizodalmát, és fokozatosan megszakí-totta vele minden kapcsolatát. Elhagyta(Mordot, és visszavonult a littlemore i lelkigyakorlatos házba. Itt ösztönösen arra azálláspontra jutott, hogy végtére csak Róma

jelenti az igaz katolikus egyházat. Noha aszíve arra húzta, az esze tudta, hogy a ró-

mai egyház erősen különbözött a koraiegyháztól) amelyhez ő visszatérni óhajtott.Ennek az ellentmondásnak az áthidalásáradolgozta ki a tanfejlődésről szóló elméletétaz Essay on the Development o f Christian

Dodrine (Tanulmány a keresztyén tanításfejlődéséről) című írásában. Ezt még mintanglikán írta Rómához Való áttérése védel-mében. Az Essay t 1845 ben, áttéréseután változatlan formában adta ki, de utó-szót csatolt hozzá, melyben az egyház íté-letére bízza írását.

Newman annak leszögezéséből indult ki,hogy „akármi légyen is a történelmi keresztyénség, az nem a protestantizmus. Havalamilyen igazságban bizonyosak lehe-

tünk, akkor ebben igen.” És ezt a protes-tánsok is tudják. Legszívesebben megfe-ledkeznek a középkorról, és a korai egy-háztól sincsenek elragadtatva. (Kitűnik ezabból, hogy amikor a protestánsok a „tör-ténelmi keresztyénségről” beszélnek, ak-kor csak a „XVI. század utáni protestantiz-musra gondolnak”.) Newmannak persze,mint jó történésznek, be kellett ismernie,hogy a római katolikus egyház sem azono-sítható a korai egyházzal. Ennek ellenére a

lényeget tekintve azonosnak tartotta a mo-dem római katolikus egyházat a korai ka-tolikus egyházzal.

Ha Szen t Athanasius vagy Szent Am brus netán váratlanul új életre kelne, egy pilla-natra sem kétséges, hogy mely közösséget tar-tanák a magukénak. Azzal mindenki bizo-nyosan egyetértene, hogy ezek az atyák, véle-ményük bármennyire különbözik, netán bármennyire tiltakoznának is, közelebb áll-nának, mondjuk, Szent Bernáthoz vagy

Loyolai Szent Ignáchoz, vagy a cellája magá-nyában élő paphoz, a kegyes apácák szent kö-

zösségéhez, az oltár elé járuló névtelen töme- gekhez, m in t bármely más vallási közösség vezetőihez vagy tagjaihoz.E ssay on th e D evelopment of C hristian D octrine 3:1

Miután megállapítja, hogy a római kato-likus egyház közelíti meg leginkább a koraiegyházat, Newmannak számot kell adnia aváltozásokról. Nem fogadja el a hagyomá-nyos állítást, mely szerint a római katoli-kus egyház „mindig ugyanaz maradt”, sohanem változott. Nem teszi zárójelbe a tör-

ténelmet a változatlanság dogmatikus állí-tásával, miként az Hneffabilis Deus kez-detű pápai bulla nem sokkal később tette.Hanem elismeri, és igyekszik megmagya-rázni a változásokat.

Változásokra a tanfejlődés miatt kerülsor. A tanítás elkerülhetetlenül növekszikvagy fejlődik: az idők során az egyház mind



Newman 247

többet és többet megért; a Biblia rendszer-telen tanítását rendszerezni kell; a hamistanításokra válaszolni kell; az újabb s újabb

korok kérdései újabb s újabb válaszokatkövetelnek. A változást és a fejlődést nemlehet elkerülni. De nem minden fejlődésvagy változás bizonyul egészségesnek,vannak beteges kinövések is. Mi módonlehet próbára tenni a változásokat?

Newman hét próbát sorol fel, mellyeligazolható a tanfejlődés hűséges volta.Ezek közé tartozik: az alapelveknek a fej-lődés során mindvégig megmutatkozó foly-tonossága, az egyik tanításnak a másikbólvaló logikus következése és az idő próbája. Newman mindezen próbák alkalmazásávalveszi védelmébe a római katolikus változá-sokat. Soha nem gondolta azonban önma-gukban elégségesnek ezeket a próbákat: azegyén vagy a tudós pusztán ezek révénsoha nem állapíthatja meg valamely fejle-mény hamis vagy igaz voltát. Az egyház-nak szüksége van valamilyen csalhatatlandöntőbírára, hogy meg tudja különböztetniaz igazat a hamistól. Ilyen kalauz híján azegyház mindig megrekedne valamely vá-laszút előtt. Vagy fenntartja a szervezetiegységet a dogmatikai egységet feláldozva

(ez olyan átfogó egyházhoz vezetne, mint a jelenlegi anglikán egyház), vagy pedig fen-ntartja a dogmatikai egységet a szervezetiegység feláldozásával (ez pedig kis, dog-matikus és szektárius, a tanításuk tiszta-ságán őrködő egyházakat eredményezne).A csalatkozhatatlan kalauz összehangolhat-

ja a szervezeti és a dogmatikai egységet.De hol van ilyen csalatkozhatatlan kalauz?Erre csak egy komoly pályázó akad, mond-

ja Newman. Csak a római egyház kötiössze a kiválóságot az állandósággal. A ró-mai tanítás olyannyira következetes, hogyellenfelei „emberfelettinek látják, bár ettőlmég nem gondolják isteninek” csupánesetenként sátáninak.

Newman igen hatásosan adta elő érvét,és nem csoda, hogy számos traktárius tár-sát meggyőzte. (Furcsamód a traktáriusok

közül éppen a korábbi evangelikálok, mint például Henry Manning és a Wilberforcetestvérek követték Newmant a Rómáhozvaló áttérésben. Az óegyházi felfogásúaknem érezték igazán meggyőzőnek New-man érveit.) Érvelésének persze van szá-mos gyenge pontja is. Mert egy dolog meg-magyarázni a tanfejlődés mikéntjét (ezt

Newman hibátlanul meg is teszi), megintmás dolog azonban a fejleményeket igazol-ni. Newman például bemutatja, hogy akeresztség után elkövetett bűnökért Isten-nek adandó elégtétel (*Tertullianusnál és*Cyprianusnál is szereplő) gondolatábóltermészetesen következik a penitencia, azérdemszerzés, a bűnbocsátó cédulák, a purgatórium és a halottakért mondott mise gon-dolata. Mindez valóban egyfajta fejlődésrőltesz bizonyságot, csak éppen az nem bizo-nyos, hogy a keresztség után elkövetett

bűnök bocsánatáról kialakított kezdeti té -vedésből az igazság bontakozott e ki, avagytovábbi romlás következett. Ráadásul

Newman anélkül utasítja el a görögkeletiegyházat, hogy állításait megvizsgálná. Ám

ha van csalatkozhatatlan kalauz, akkor miértinkább a nyugati, semmint a keleti egyháztekintendő annak? A keleti ortodox egyháztekintélyelve régebbre megy vissza, mint anyugati pápai rendszer.

Newman első látásra jól érvel a csalatkoz-hatatlan egyház kívánatossága mellett, csak-hogy számos érv szól ellene is. Ha egyszeraz egyház válik a Szentírás csalatkozhatatlanértelmezőjévé, akkor a Szentírás elveszítitekintélyét. Ha egyszer az egyház megnyi-latkozik valamiről, a Biblia többé nem mond-hat neki ellent. A keresztyének az Újszövet-ség szemszögéből olvassák az Ószövetsé-get. Egyetlen, minden étel tisztaságátkimondó újszövetségi ige (Márk 7,19) elég




az összes ótestamentumi étkezési szabálymegsemmisítéséhez. Az Újtestamentumelfogadása folytán az Ószövetségnek csakviszonylagos tekintélye marad, hiszen az Újmondja meg, hogyan kell olvasnunk azÓszövetséget. Newman maga elismeri,hogy az egyház tanítása úgy viszonyul a Bib-liához, mint az Új az Őtestamentumhoz.Amíg azonban Isten Jézus Krisztusban valóegyedülálló önkijelentése igazolja azt, hogyilyen tekintéllyel ruházzuk fel az Újszövet-

séget, milyen alapon relativizálhatja az egy-ház az Újtestamentumot? A pápa nem viszo-nyulhat úgy Jézus Krisztushoz, ahogyanKrisztus a judaizmushoz.

Ráadásul, ha megvizsgáljuk a csalatkozhatatlan egyház által kihirdetett megváltoztat-hatatlan dogmákat, mint például Szűz Mári-ának (az Ineffabüis Deus bán és a *Muni

ficentissimus Deus bán meghatározott) aszeplőtelen fogantatásáról és a mennybe va-ló felvételéről szóló dogmákat, akkor ebbőlazt szűrhetjük le, hogy a dogmatikai egy-ségért talán túlságosan is súlyos árat kellfizetnünk. Az ilyen dogmák azt bizonyítják,hogy minden tanítást a Biblia alapján kellmérlegelnünk, még ha ezzel meg kell nyit-nunk az ajtót több értelmezés előtt is.

Newman eszméi igen fagyos fogadtatás-ra találtak a szélsőségesen dogmatikusXIX. századi római katolikus egyházban. Newman egykori anglikán evangelikál tá r-sa, Henry Manning lett Westminster bíbo-ros érseke (bár végül 1879 ben Newman ismegkapta az érseki címet), aki egészenmás szellemiséget képviselt. „A történe-

lemre való hivatkozás nem más mondta, mint eretnekség és árulás.” De Newmannapja előbb utóbb felkelt. Ha a pápai csalatkozhatatlanságot kimondó *első vatikánizsinatot Manning zsinatának mondhatjuk,akkor a tanfejlődést kimondó ^második va-tikáni zsinatot bízvást mondhatjuk Newmanénak. Valaki epésen meg is jegyezte,

hogy a római katolikus egyház tért meg Newmanhoz, nem pedig fordítva.

Ineffabilis Deus (1854)

A középkor elején némelyekben felmerülta gondolat, hogy Szűz Mária bűntelenül élt.Ennek lehetőségét *Ágoston megengedte.A VII. századra Mária bűntelensége általá-nosan elfogadott gondolattá vált. De vajon

mikor szabadult meg a bűntől? *Anzelmúgy tartotta, hogy Mária az eredendő bűn- ben született. *Clairvaux i Bernát, *Bonaventura és *Aquinói Tamás azon az állás- ponton volt, hogy Mária eredendő bűnbenfogant, de még születése előtt megtisztult.*Duns Scotus kezdte hangoztatni, hogyMária szeplőtlenül fogantatott, vagyis márfogantatása pillanatában megszabadult a bűntől, nemcsak utána. Azzal érvelt DunsScotus, hogy nagyobb tökéletesség valakitmegóvni, mint megszabadítani az eredendő bűntől. Jézus Krisztus, a tökéletes meg-váltó bizonyára a lehető legtökéletesebbenváltotta meg anyját.

A szeplőtelen fogantatás tana azutánokot adott a perlekedésre a ferencesek

(Duns Scotus rendje) és a dominikánusok(Aquinói Tamás rendje) között. A vita oly-annyira elfajult, hogy 1483 ban IV Sixtus pápa kijelentette, hogy az egyház nemdöntött az ügyben, és egyik álláspont semeretnek. Ehhez hasonlóan a *tridenti zsi-nat egyszerűen kihagyta Szűz Mária kér-dését az eredendő bűnről szóló határoza-tából. Végül a szeplőtelen fogantatás tanaáltalánosan elfogadottá vált a római kato-likus egyházban. 1854 ben IX. Pius pápaaz Ineffabilis Deus kezdetű (a pápai bul-lákra kezdő szavaikkal szokás hivatkozni)

bullájában dogmaként határozta meg:...kijelentjük, kihirdetjük és meghatároz-

zuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a



Inneffabilis Deus, Az I. vatikáni zsinat 249

Boldogságos Szűz Mária fogantatásának el- ső pillanatában, a mindenható Isten egye-dülálló kegyelméből és kiváltságából, az em-beri nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az eredeti bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek.

E kijelentésből számos dolog következika Máriáról szóló tanításon túlmenően is.

Először is mire alapul a dogma? Nem aSzentírásra, mert az nem tanítja sem Mária bűntelenségét, sem szeplőtelen fogantatá-sát. Alapulhatna a hagyományon, minthogya bulla kijelenti: „ez a tan mindig is meg-volt az egyházban, őseinktől öröklődött, ésmagán viselte az isteni kinyilatkoztatás je-gyeit”. A bulla tehát mintha a változatlanhagyomány tanúságára hivatkoznék, de avalóság, a történelem pontosan az ellenke-zőjét bizonyítja: e hagyomány kiemelkedőalakjai (pl. Ágoston vagy Aquinói Tamás)nemhogy nem tartották dogmának, hanemkifejezetten tagadták azt. A bulla tehátnem a hagyomány gyümölcsét, hanem adogmának a hagyomány felett aratott győ-zelmét képviseli. Min alapul tehát a dog-

ma? A kortárs egyház egyetértésén. 1849 ben Pius kikérte püspökei véleményét akérdésről, és bullájában az erősen igenlőválaszok jutnak kifejezésre. Hogy a triden-ti zsinat kihagyta Szűz Mária kérdését azeredendő bűnről szóló határozatából, eztmint arra való bizonyítékot idézi a bulla,hogy a hagyomány nem ellenzi e dogmát.

De pozitív bizonyítékként csak a kortársiegyházban meglévő egyetértést hozza föl.Másodszor, ha a bulla egyre inkább a

kortársi egyetértésre hagyatkozik a Szent-írással és a hagyománnyal dacolva, akkor a

pápai hatalom bővülését is képviseli. Az1854 es meghatározás számos tekintetbenafféle erőpróbáját jelentette a pápai csalat

kozhatatlanság dogmájának, melyet az1870 es *első vatikáni zsinat mondott ki. Akövetkező Mária dogmát, a mennybe valófelvételéről szólót az 1950 es, *Munificentissimus Deus kezdetű apostoli konstitúció mondta ki.

Az I. vatikáni zsinat (1869-70)

A reformációt követő századokban a hata-

lom tekintetében két nézet fogalmazódottmeg a római katolikus egyházon belül. Akisebbségi vélemény, a „gallikanizmus” onnan a név, hogy főként Franciaországbanterjedt el a pápát alkotmányos uralkodó-nak fogta föl. A XIV és XV. századi*William of Ockham és a konciliárius moz-galom nyomdokaiba lépő gallikánok azt ál-lították, hogy az egyetemes zsinat fölötteáll a pápának, s hogy a pápa ítélete csak azsinat egyetértése után válik megváltoztathatatlanná. Ezt az álláspontot tükrözteaz 1682 ben Párizsban megfogalmazott

Déclaration des quatre articles (Nyilatkozatnégy cikkelyben). A XIX. századra azonbana gallikanizmus hanyatlásnak indult.

A többség a pápát abszolút uralkodónak

tekintette , és az egyetemes zsinatok te -kintélyét tőle származtatta. Ezt az állás- pontot nevezték „ultramontánizmusnak”(a hegyeken, az Alpokon túli Rómához hű).A XIX. században az ultramontán táborigen megerősödött, és mind határozottab- ban követelte a pápai csalatkozhatatlanságkinyilvánítását. IX. Pius pápa ennek az ál-

láspontnak volt harcos képviselője. 1868 ban összehívta az első vatikáni zsinatot,amely 1869 70 ben tartotta üléseit.

A zsinatra azzal egy időben került sor,amikor az egységesülő Olaszország veszé-lyeztette a hagyományos pápai, közép itá-liai államokat. Ezeket a területeket franciaseregek védték. 1870 ben azonban kitört a




francia porosz háború, és a francia sere-geknek el kellett hagyniuk Itáliát. Az olaszseregek bevették Rómát, és a pápa határo-

zatlan ideig elnapolta a zsinat üléseit. Nyolchónapos tevékenysége alatt a zsinatkét dogmatikai konstitúciót adott ki. Az el-ső, a katolikus hitről szóló Dei Filius kez-detű konstitúció az Isten t mint teremtőt, akinyilatkoztatást, a hitet, illetve a hit és azértelem viszonyát taglalta. A második, aKrisztus egyházáról szóló konstitúció fon-tosabbnak bizonyult, kimondta ugyanis a

pápai csalatkozhatatlanság dogmáját.A zsinat idejére a római katolikus püspö-

kök többsége hitte a pápa csalatkozhatatlanságát. De mit is kell értenünk ezen afogalmon. Mikor csalatkozhatatlan a pápa?Az anglikanizmusból áttért W. G. Ward azta szélsőséges, valójában kisebbségi állás- pontot foglalta el, hogy „a pápa minden

dogmatikai megnyilatkozását csalatkozhatatlanul a Szentlélek irányítja”. A többségsokkal szerényebb felfogást vallott. Melyterületeken nyilatkozik meg a pápa csalatkozhatatlanul? íly módon szól mondjuk, atörténelem kérdéseiről? Végül pedig csalatkozhatatlansága elszakad e az egyháztólés a püspököktől? A zsinat e kérdéseketvitatta meg.

A püspökök jelentős, ámde kisebbségicsoportja nem akarta a pápai csalatkoz-hatatlanság dogmáját meghatározni, többoknál fogva sem. Némelyük nem hitt ben-ne. Némelyük tartott a Ward féle szélsősé-ges állásponttól. Mások pedig inopportunusnak, időszerűtlennek tartották a dogmameghatározását, még ha az igaznak tűnik is

ezért nevezték őket „inopportunistáknak”. Attól féltek ugyanis, hogy a dogmakihirdetése károsan hatna a görögkeleti ésa protestáns egyházakkal való kapcsolatra

ebbéli félelmük be is igazolódott. *JohnHenry Newman, aki nem vett részt a zsi-naton, ugyancsak e félelmeknek adott

hangot. Püspökéhez írt magánlevelébenmegjegyezte, hogy a zsinatnak az egyházmegerősítésén kellene fáradoznia, ehe-

lyett azonban félelmet es megbotránkozástszít „fényűző jámborságával” [ti. a meg-határozással].

Amikor végre megnyugszunk, kételyeink-től megszabadulva... hirtelenében dörögni kezd az ég, és azt halljuk, készüljünk fel valamire, amiről semmi fogalmunk sincs,

próbáljuk meg hitünket, de nem tudjuk, mi módon. Nincsen semminemű elkerülni való veszély, mégis nagy nehézséget támasztanak.

Ez volna az egyetemes zsina t hivatása? Az ultramontán tábor uralta a zsinatot.

Manning bíboros (a korábbi anglikán evangelikál) és társai úgy intézték, hogy a csalatkozhatatlanságot ellenzők közül egy sekerülhessen be a dogmatikai meghatározá-sok megszövegezéséért felelős bizottság-

ba. Ennek ellenére az általuk kijelölt hu-szonnégy bizottsági tag egyike az utolsó pillanatban meggondolta magát, és ellenez-te a dogma kihirdetését.

A döntő szavazásra 1870 júliusában ke-rült sor. Az utolsóelőtti szavazáson a püs-

pökök háromnegyede voksolt a szövegmellett. A kisebbségi álláspont képviselői-nek küldöttsége elment a pápához, hogymérsékeltebb megfogalmazást kérjen, dehiába. A dogma ellenzői úgy döntöttek,hogy a végső határozathozatalkor nem sza-vaznak sem rá (mert nem hinnének nekik),sem ellene (mert botrányt okoznának).Ezért levelet írtak a pápának, benne ismétmegerősítették a dogmát ellenző állás- pontjukat és tájékoztatták őt, hogy a zsi-

natról távoznak, nehogy Őszentsége ellenkelljen szavazniuk, és visszatérnek me-gyéikbe, „sajnálkozva a dolgok szomorú ál-lásán, lelkiismereti békénk és nyugalmunkmegzavartatván”. A kisebbségi csoportkivonulása miatt a végső szavazás ered-ménye ez volt: 533 igen 2 nem ellenében.



Az I. vatikáni zsinat 251

M i tehát híven ragaszkodván a keresztény vallás kezdetétől származó hagyományához, üdvözítő Istenünk dicséretére, a katolikus

vallás felmagasztalására és a keresztény né- pek üdvére, a szent zsinat helyeslésével tanít- ju k, és Istentől kijelentett hitágazat gyanánt meghatározzuk: hogy a római pápa, midőn

püspöki székén tanít, vagyis midőn min t az összes keresztények pásztora és tanítója lép

fel, és legfőbb apostoli tekintélyénél fogva, va-lamely a hitre vagy erkölcsre vonatkozó tant mint olyat határoz meg, melyet az egész egy-háznak el kell fogadnia, a szent Péterben ne-ki megígért isteni segély folytán épp oly tév mentességnek örvend, amilyennel az isteni

Megváltó a hit és erkölcs tanainak megha-tározásában egyházát is felruházd; azért a római pápának ilyen meghatározásai, ko-rántsem az egyház beleegyezése által, hanem önmaguknál fogva változhatatlanok. Aki pe-

dig, amitől Isten ments, ezen határo- za tunknak ellen merészkedik mondani, ki záratik.Az I. VATIKÁNI ZSINAT HATÁROZATA KRISZTUS e g y h á z á r ó l , 4. fejezet

Néhány dolgot érdemes megjegyez-nünk. Először is csak az ünnepélyes, „excathedra” megnyilatkozások tekintendők

csalatkozhatatlannak. Másodszor a csalatkozhatatlanság csak a teológia és az etikakérdéseire teljed ki. Harmadszor a pápaicsalatkozhatatlanság közvetlenül Istentőlszármazik. A határozat nem kívánja meg,hogy a pápa kikérje a püspökök vagy azegyház véleményét, a csalatkozhatatlanságnem függ a püspökök vagy az egyház jóvá-hagyásától. Negyedszer a dogma meghatá-rozása a hagyományra hivatkozik. Ugyan-akkor a dogma ellen felhozott kifogásoképpen azon alapultak, hogy a dogma ellent-mond a hagyománynak. Pius felfogása vilá-gosan kitűnik a zsinaton résztvevő egyik

püspöknek adott feleletéből: „Még hogy ahagyomány? Én vagyok a hagyomány.”

Végül minden püspök elfogadta a dog-mát, némelyikük hosszú gyötrelmek után.Amint a dogma egyes francia ellenzői a zsi-

nat előtt megjegyezték: a római katoli-kusok különbözhetnek a pápa vagy a zsinatcsalatkozhatatlansága tekintetében egy-mástól elkülönülten, ám amikor egybe-gyűlnek, immár nincs helye a kétségnek.„A főpapi egyetértéssel felruházott zsinatihatározatban vagy a püspöki egyetértésselmegerősített főpapi megnyilatkozásban je-len van a csalatkozhatatlanság, vagy pedignincsen sehol.” A római katolikusok szá-mára az egyetlen logikus lépés a dogma el-fogadása volt. Mégsem fogadta el minden-ki. A csalatkozhatatlanság egyik legfőbbellenfele, a jeles német egyháztörténész,Ignaz von Döllinger nem hajolt meg a hatá-rozat előtt, emiatt ki is közösítették. Az újdogmát elfogadni nem tudók alkotják az„ókatolikus egyházat”.

1870 óta csak egyetlen csalatkozhatatlansági meghatározásra került sor: a Máriamennybe való felvételéről szóló 1950 eskonstitúcióra. Sokan úgy vélekedtek, hogyaz első vatikáni zsinat után immár nemlesz többé szükség zsinatra, hiszen a pápaabszolút hatalomra tett szert. De 1961 ben

XXIII. János pápa összehívta a ^másodikvatikáni zsinatot, melyen igyekeztek hely-reállítani a korábban felborított egyensúlyta püspökök szerepének hangsúlyozásával.

A pápai csalatkozhatatlanság dogmájáttermészetesen nem fogadták el sem a gö-rögkeleti, sem a protestáns egyházak.Manning és társai ugyan azt jósolták, hogyáltala tömegesen fognak az emberek m eg-térni Róma kebelébe, de ez távolról semkövetkezett be. Viszont a Róma és a többiegyház közötti szakadék még áthidalhatatlanabbá vált. Ma a dogmát a római katoli-kus egyházon belül is ellenzik némelyek,

például *Hans Küng. Újabban egy tanul-mány az első vatikáni zsinat érvénytelen-




ségét állította, minthogy ülésein korlátoz-ták a véleménynyilvánítás szabadságát, ámez a nézet nem sok támogatóra lelt.

Munificentissimus Deus (1950)

Az a gondolat, hogy Szűz Mária a mennybefelvétetett (mint Enok és Illés az Ószövet-ségben), először IV századbeli iratokbanmerült föl, majd fokozatosan elterjedt, ésfőként ^Damaszkuszi János hatására Kele-ten általánosan elfogadottá vált. Nyugatonez a folyamat tovább tartott. Újabban, fő-ként a XVII. századtól fogva azonban egyrenagyobb lett a nyomás, hogy dogmakénthatározzák meg az elgondolást. Ezt 1950 ben XII. Pius meg is te tte, Munificen-tissimus Deus kezdetű apostoli konstitúciójában. Meg kell jegyeznünk, hogy ameghatározás nem mondja ki, hogy Má-riának a mennybe való felvételére mégéletében, vagy halála után került sor,vagyis, hogy Mária megmenekült e ahaláltól vagy feltámadt. A római katolikusteológusok többsége szerint Mária való-

jában meghalt. Márpedig hinni kell, hogy az Jézus Krisz-

tus], aki őt [Máriát] oly igen nagy tisztelettel fölmagasz talni tudja, hogy őt sértetlenül megőrizze a sír romlásától, ezt valóban meg is tette, Isten szent Anyja végre elnyerte azt, kiváltságainak mintegy legfőbb koronája-ként, hogy a sír romlásától mentes maradt, s úgy, mikén t már Fia, aki legyőzte a halált, testével és leikével a mennyei legfőbb dicső-

ségbe fölvétetett, ahol Fiának, a századok halhatatlan királyának jobbján Királynő-ként tündököl.M unificentissimus D eus 3900,3902

A Mária mennybe való felvételéről szólódogma nem egyszerűen Mária életénekegy (állítólagos) történelmi eseményérőlszól. Ezen alapul ugyanis számos más Má-

ria hiedelem, nevezetesen, hogy ő az égkirálynője, aki közvetít Isten és köztünk.Az utóbbi századok során Mária szerepe

fokozatosan bővült a római katolicizmuson belül, habár a *második vatikáni zsinatonellenálltak a vele kapcsolatos további hatá-rozatoknak. 1891 ben XIII. Leó pápaOc tobri mense kezdetű enciklikájában ki-mondta, hogy amiként a legfőbb Atyáhozsenki sem juthat el, hacsak nem a Fiú által,éppen így senki sem juthat el Krisztushoz,hacsak nem az anyja által.

Miként a szeplőtelen fogantatást kimon-dó, 1854 es *Ineffabilis Deus kezdetű bul-lából, ebből is számos dolog következett. Adogmát nem támasztja alá sem a Szentírás,sem a legkorábbi hagyomány, habár állító-lag a végső fundamentumot ezek adják. Akonstitúció a dogmának inkább a teológiaialkalmasságát és a kortárs egyházban ta- pasztalható egyetértést emeli ki. Miként aszeplőtelen fogantatás dogmája esetében,ez a meghatározás is azt mutatja, hogy azegyháznak hatalmában áll dogmákat kinyil-vánítani a Szentírás vagy a korai hagyo-mány ellenére.

Miként a Máriáról kimondott dogmák,ez is Jézus Krisztus értelmezésével függ

össze. A IV és az V századi viták JézusKrisztus istenségének a megerősítéséhezvezettek. S bár teljes embersége ugyanígymegerősítést nyert (pl. a *khalkedóni zsi-naton), a gyakorlatban inkább csak feloldó-dott istenségében. A közfelfogásban Jézusegyre kevésbé volt olyan ember, aki épp-úgy kísértést szenvedett, mint mi, de nemvétkezett (például Zsid 2,17 18; 4,14 16).A népies jámborságnak arra volt szüksége,hogy a mennyben legyen valaki, aki együttérez az emberi esendőséggel és gyenge-séggel. Egyebek között Jézus Krisztus te l-

je s emberségének a háttérbe szorítása ve-zetett a Máriáról szóló dogmák kialakulá-sához.



Munificentissimus Deus, Teilhard de Chardin 253

Pierre Teilhard de Chardin Az evolúció misztikusa

Marie Joseph Pierre Teilhard de Chardin1881 ben szü lete tt Franciaországban, vidé-ken. Jezsuita iskolába járt, és később csat-lakozott is a rendhez. Egyetemi tanulmá-nyai után paleontológus (őslénytan kutató)lett, és 1929 ben részt vett a pekingi em-

ber felfedezésében.Kimagasló természettudományos mun-

kássága mellett Teilhard a keresztyénség ésaz evolúció kapcsolatával is foglalkozott.Darwinnak A fajok eredete (1859) és Az em-ber származása (1871) című munkáiban ki-fejtett evolúciós elmélete három alapvetőválasztási lehetőséggel állította szembe ateológusokat. Először is elutasíthatják, amitkevesen tettek akkor is, és ma is. Má-sodszor kereshetik az evolúciós elméletnek

a hagyományos keresztyén tanítással valóösszeegyeztetésének módjait. A teológusoknagy része változó fokú ortodoxia fenn-tartásával erre a megoldásra hajlik. Har-madszor pedig újraértelmezhetik a ke-resztyén teológiát az evolúciós elmélet is-meretében. Teilhard de Chardin erre tettnagyszabású kísérletet. Szemléletmódja kí-sértetiesen hasonlít a protestáns *folyamatteológiai törekvésekhez.

Teilhard teológiai nézeteivel nem nyertemeg jezsuita rendfőnökei támogatását. Teo-lógiai és filozófiai írásainak kiadására nemkapott engedélyt, amit engedelmesen elis-mert. Ugyancsak nem kapott engedélyt ar-ra, hogy elfogadja a nagy megtiszteltetést

jelentő professzori kinevezését a Collége

de France tól. Miután 1955 ben Teilhardmeghalt, barátai megkezdhették műveinekkiadását. Legismertebb művei: Az emberi

jelenség, a Le Milieu Divin (Az isteni miliő)és a LAvenir de l ’homme (Az ember jövője)1955 és 1959 között látott napvilágot. A*második vatikáni zsinat szellemi nyitott-

sága idején Teilhard de Chardin nagy nép-szerűségnek örvendett a katolikus világ-

ban, bár mára ez a népszerűsége alábbha-

gyott. Nézeteire nemcsak keresztyén kö-rökben figyeltek föl. Az emberi jelenség an-gol kiadását Sir Julián Huxley, a neves ag-nosztikus gondolkodó látta el meleghangúelőszóval:

Bár számos természettudós, min t magam is, képtelen követni őt ama magasröptű kísérletében, hogy a keresztyénség természet

feletti elemeit összehangolja az evolúció fé-nyeivel és következményeivel, ez semmikép-

pen nem csökkenti általános naturalista szemléletének értékét.

Teilhard az evolúciót a létezés egyete-mes törvényének látja, és ennek megfele-lően értelmezi a keresztyénséget. Ez né-mely alapvető keresztyén téma újraértel-mezésére indította.

A terem tés t evolúciós folyamatnak ta rt - ja. A bűn nem más, mint az evolúció folya-matában elkerülhetetlen tökéletlenség. Azevolúció és a tökéletesség olyannyira öszszeegyeztethetetlen, mint ahogy a körnem négyszögesíthető. A gonosz az evolú-ciós folyamat melléktermékeként jelenikmeg. Ahogy Huxley helyesen megállapítja:A teológus szemében Teilhard nak a bűn-ről és a szenvedésről szóló fejtegetéseielégtelennek, vagy legalábbis nem eléggéortodoxnak tűnhetnek.

Teilhard nem utasította el a történelmiJézusnak mint Isten megtestesült fiának ahagyományos felfogását, de a hangsúlyt a„kozmikus Krisztusra” fektette. A „teljesKrisztus” vagy Krisztus misztikus teste az

emberi evolúció keretén belül bontakozikki. Az üdvösséget ezen evolúciós folyamat-nak kell látnunk.

Az emberi történelem akkor jut el tető-fokára, amikor minden egyesül Krisztussal.Ezt nevezi Teilhard Omega pontnak. Ez újIstenfogalomhoz vezet, Isten nem áll változ




hatatlanul a világ felett, hanem tevékenyenrészt vesz az evolúciós folyamatban, sőt elsem választható tőle.

Teilhard nak a keresztyénség és az evo-lúció összeegyeztetésére tett nagyszabásúés bátor kísérlete talán ahhoz fogható, aho-gyan * Ágoston a keresztyénség és az új- platonizmus, illetve *Aquinói Tamás a ke-resztyénség és az arisztotelészi bölcseletösszeegyeztetésére törekedett. Teilhardazonban a keresztyénséget túlzottan hát-térbe szorította az új eszméhez, az evolú-cióhoz képest, habár eszméit soha nem te-kintette valamely kérdés végleges megol-dásának, inkább afféle gondolatkísérletnekszánta őket, hogy újabb távlatokat nyissonmeg. A leginkább talán *Origenészhez ha-sonlítható, aki bár újszerű és nagyhatásúgondolkodó volt, eszméi nem mutatkoztakmaradéktalanul elfogadhatónak.

A keresztfán függő Jézus egyszerre jelképe és valósága annak a hatalmas és századokon át-ívelő munkának, amely felemelte, és az isteni miliő mélységeibe visszahozta a teremtett lel-ket. Jézus képviseli az Isten fenntartotta terem-tést (aszó igaz értelmében azonos a teremtés-

sel), amint az megmássza a létezés emelkedőit, némelykor kapaszkodókat keres rajtuk, né-

melykor teljességgel elszakítja magát tőlük, hogy felülemelkedhessen rajtuk, és mindig fizi-kai szenvedéssel fizet az erkölcsi bukások okoz-ta hátráltatásokért.L e M ilieu divin

És akkor bekövetkezik a vég. M in t hatal-mas áradat, a Létező uralja minden létező remegését. A világ páratlan kalandja eljut végéhez a nyugodt óceánban, melynek mégis minden egyes cseppje tudatában lesz önnön létének. Minden misztikus álma kielégül és beteljesül. Isten lesz minden mindenekben. (lKor 15,28).LA venir de l ’homme

A II. vatikáni zsinat (1962-65)

Az *első vatikáni zsinat ugyan kimondta a

pápai csalatkozhatatlanság dogmáját, de ezkorántsem számolta fel a vitákat a rómaikatolikus egyházon belül. Pius utódja, XIII.Leó (1878 1903) alatt lépett föl a „katoli-kus modernizmus”. Az Alfréd Loissy ésGeorge Tyrrell fémjelezte mozgalom volta-képpen katolikus párja volt a protestáns li- beralizmusnak. A katolikus modernistákelfogadták a bibliakritika legszkeptikusabbkövetkeztetéseit, elutasítottak mindencsalatkozhatatlan akár bibliai, akár egy-házi vagy pápai tanítást vagy dogmát,ugyanakkor *Harnack és mások támadása-ival szemben védelmükbe vették a rómaikatolikus egyházat, ámde liberális alapo-kon, tehát mint folyamatosan fejlődő vallá-si intézményt. Leó utódja, X. Pius pápaelítélte a modernistákat és vezetőiketkiközösítette, a papságnak pedig antimodernista eskütételt írt elő.

Ez béklyóba verte a szabad gondolkodástés a bibliakutatást a római egyházon belül. AII. világháború után valamelyest enyhült aszigor; de lényeges változás nem történt.1958 ban azonban új pápát választottak

XXIII. János személyében. A már koros, hetvenhetedik évét taposó öregembert amo-lyan „gondnok pápának” szánták, aki úgy-sem változtat majd a status quón. Pápaságaazonban az egyik legnagyobb fordulatát je-lentette a katolicizmus történetének, XXIII.János jelszava az „aggiomamento” volt: azegyháznak naprakésszé kell válnia, utol kellérnie a modem világot. A dogma nem válto-zik, de kifejezésének módja változhat és vál-toznia kell. A protestánsokat nem megátal-kodott eretnekeknek, hanem elszakadt tes t-véreknek kell látni. 1961 ben János egybe-hívta a második vatikáni zsinatot.



A II. vatikáni zsinat 255

A zsinat 1962 és 1965 között ülésezett.XXIII. János leemelte az üstről a fedelet.Amikor a püspökök összegyűltek, nagymeglepetésükre azt vették észre, hogy ahaladók vannak többségben. A zsinat nap-világra hozta mindazokat az alapvető szem-léleti változásokat, amelyek a felszín alattvégbementek az első vatikáni zsinat óta. Amásodik vatikáni zsinat terjedelmes doku-mentumai egészen más lelkűiéiről tesznek

bizonyságot, mint az előző zsinaté. A máskeresztyénekhez, más vallásokhoz és amodern világhoz való viszonyt illetőensokkal inkább tanúskodnak pásztori, békülékeny, semmint dogmatikus, támadóhangvételről. A vallási üldözést, amelynekkorábban igen jelentős szerepe volt a ró-mai katolikus egyház történetében is, azsinat elutasította, és hajlandónak mutat-kozott az egyház hibáinak beism erésére is.

A zsinat számos dokumentumot fogadottel, köztük a két legfontosabb az egyházrólés az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúció.

Az egyházról szóló konstitúció igyeke-zett helyreállítani a pápa abszolút felségéthangsúlyozó első vatikáni zsinat folytánfelborult egyensúlyt. Ha az első vatikánizsinat a pápának mint Péter utódjának aszerepét em elte ki, akkor a második a püs-

pököket úgy írja le, mint akik a tekintély ésa pásztori rend tanításában az apostolokkarának örökébe lépnek. A püspöki karnaklegfelső és teljes hatalma van az egyete-mes egyház fölött, de csak fejével, a rómaifőpásztorral együtt, és soha nem nélküle.A pápának van teljes, egyetemes és legfel-

ső hatalma az egyház felett, és ő ezt szaba-don gyakorolhatja.

A zsinaton nézeteltérés támadt azok kö-zött, akik további Máriával kapcsolatosdogmákat óhajtottak meghatározni, ésazok között, akik ezt meg akarták fékezni.A ké t tábor azon is vitatkozott, hogy önálló

dokumentumot fogadjanak e el Máriáról,ezzel növelendő rangját, avagy sem. Kistöbbséggel (1114 szavazat 1074 ellenében)

a zsinat nem szavazta meg az önálló Máriadokumentumot. Máriáról az egyházi kon-stitúció utolsó fejezete szól. Ez jelzi, hogyMária az egyház részének, nem pedig tőleelkülönülőnek tekintendő. Az összes hagy-ományos Mária dogmát újra megerősíti,köztük a szeplőtelen fogantatásáról és amennybe való felvételéről szóló tant (me-lyet az *Ineffabilis Deus, illetve a*Munifkentissimus Deus határozott meg).Egyesek Máriát mint társmegváltót (akiJézus Krisztussal együtt váltotta meg a vi-lágot) akarták meghatározni. E fogalmatugyan nem említi a dokumentum, de vilá-gosan meghatározza Máriának az üdvösségrendjében betöltött szerepét. Jézus Krisz-tus megtestesüléséhez szükség volt Mária

egyetértésére, továbbá ugyancsak tevéke-nyen kivette a részét az ember üdvözítésé ből; életet adott a világnak: Éva által le tt ahalál, Mária által az élet; egy volt Jézussala szenvedésben, amikor meghalt a keresz-ten; közvetít Isten és köztünk, habár ezsemmi módon nem homályosítja el vagycsökkenti Krisztus közvetítését, hanem in-kább kimutatja annak erejét.

Az isteni kinyilatkoztatásról szóló kons-titúció meghozatalát a konzervatív és a ha-ladó tábor még ennél is nagyobb küzdelmeelőzte meg, minthogy a dokumentumnakcsak az ötödik változatát fogadták el. Az el-ső, szélsőségesen konzervatív tervezeteta zsinati atyák hatvan százaléka elutasítot-ta. Különösen öt pont tűnt elfogadhatatlan-

nak: a kinyilatkoztatás nem más, mint ki-nyilatkoztatott dogma; a hagyomány és aSzentírás képezi a kinyilatkoztatás két for-rását; a hagyomány kiegészíti a kinyilat-koztatást; az ihletettségből következően ateljes Szentírás mentes minden tévedés-től; a teológiának nincs más feladata, mint




hogy összehangolja a Szentírást az egyháztanításával. János pápa a tervezet átdolgo-zását egy merőben új testületre bízta. Há-

rom év múlva a negyedik változat után azsinat 2344 szavazattal 6 ellenében elfo-gadta a konstitúciót. A vitatott öt pontottelje sen átdolgozták.

1. A dokumentum végül kimondja, hogya kinyilatkoztatásban Isten önmagát (tehátnem a tanítást) nyilatkoztatja ki tettben ésszóban:

Ez a kinyilatkoztatás eseményekben és a hozzájuk bensőleg kapcsolódó szavakban bontakozik ki: Istennek az üdvösség törté-netében művelt cselekedetei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal kifeje-

zett valóságokat. A szavak viszont a tetteket hirdetik, és a bennük rejlő misztériumot vilá-

gítják meg. Az Istenről és az ember üdvös- ségéről így kinyilatkoztatott mélységes igazság

Krisztusban ragyog fö l szemünk előtt. 0 az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. Isteni kinyilatkoztatás 1:2

2. A dokumentum az evangéliumot tartja minden üdvözítő igazság egyedüli forrá-sának. Az evangéliumot a hagyomány és aSzentírás közvetíti. A hagyomány szerintaz egyház tanításával, életével és is tentisz-teletével minden nemzedék számára ál-landósítja és továbbadja mindazt, ami őtmagát alkotja, és mindazt, amit hisz.

3. A dokumentum külön kihangsúlyozza,hogy a Szentírást nem egészíti ki a hagyo-mány. Korábban széles körben elterjedt ahiedelem, hogy a ^tridenti zsinat ezt taní-totta, de a második vatikáni zsinat előttnéhány római katolikus tudós meggyőzően

vitatta Trident ilyetén értelmezésé t. Magaa zsinat a kérdést nyitva hagyta. Ugyan-akkor *Newmant követve utalt a tanfejlő-désre: m er t ahogy a századok követik egy-mást, az egyház folyamatosan halad az is-teni igazság teljessége felé, mígnem Istenigéi beteljesednek az egyházon. Ez azt je-

lenti, hogy noha minden tanítás magja aSzentírásban található meg, önmagában aSzentírás nem elég a katolikus dogmák

tanításához. Az egyház nemcsak a Szent-írásból meríti bizonyosságát a kinyilatkoz-tato tt dolgok felől. Ezt a kiegész ítést azutolsó pillanatban VI. Pál pápa (1963 78)kérésére fogadták el.

4. Módosították a Szentírás tévedhetet-lenségének gondolatát:

Mindazt, amit a sugalmazott szerzők vagyis a szentírók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani. Ezért hinnünk kell, hogy a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják az igazságot, ame-lyet Isten le akart íratni a szent iratokban üdvösségünkre.Isteni kinyilatkoztatás 3:11

Ez a szöveg számos értelmezési lehető-séget enged meg, attól függően, amit ki ki

arról gondol, hogy Isten mit akart közölni aSzentírásban üdvösségünkre. Vajon min-denre vonatkozik e, ami a Bibliában szere-

pel, vagy csak a teológiai és etikai kijelen-tésekre? Avagy csupán az evangéliumra?Ha igen, akkor talán le lehet szűkíteni arraaz igazságra, hogy Isten szeretet ?

5. A második vatikáni zsinat szabadjáraengedte a Bibliát. A laikusoknak is olvasni-uk kell, mert, *Jeromos szerint „nem is-merni a Szentírást annyi, mint nem ism er-ni Krisztust”. A katolikusok működjenekegyütt a protestánsokkal a Biblia fordítá-sában. A szent lapok tanulmányozása nemmás, mint a szent hittudomány lelke. Ezmessze távol áll azon katolikus apologétáknem is oly régi állításától, mely szerint az

egyház boldogul a Biblia nélkül is. A zsinata Biblia kutatását buzgón támogatta, ter-mészetesen az Egyházi Tanítóhivatal vi-gyázó gondoskodása alatt, és az Egyház lelkületéhez való hűségben. A Tanítóhivatalnem áll a Szentírás fölött, hanem azt szol-gálja, de „Isten Igéjének hiteles értelme



Rahner 257

zésére” kizárólag az Egyházi Tanítóhivatalkapott megbízást. A zsinat tehát sokat tet ta bibliakutatás újbóli felvirágzásáért, de a

csalatkozhatatlan egyház megmarad a vég-ső mércének.

A második vatikáni zsinattal lezárult atridenti katolicizmus négyszáz éves kor-szaka: a római erődből zarándok egyházzálett. A vatikáni rab immár folyvást úton(pontosabban repülőn) van, és tömegeketvonz. Párbeszéd é s tudásszomj váltotta fölaz ellenségességet, egyebek mellett a pro-testantizmussal szem ben is. Istentiszteletiés egyéb reformok léptek életbe. Oly sokváltozás történt, hogy némelyek elbizony-talanodtak és megzavarodtak. Csak Isten amegmondhatója, hogy ezután merre megya római katolikus egyház, de a második va-tikáni zsinat előtti korszakba már nincsvisszatérés.

Kari Rahner

Anonim keresztyénség

Kari Rahner 1904 ben született Freiburgim Bresgauban. Be lépett a jezsuita rendbe,és 1948 ban dogmatikaprofesszor lett az

innsbrucki egyetemen. Azóta a mün cheniés a münsteri egyetemen is tanított.Tematikusán elrendezett írásait a tizen-négy kötetes Schriften zűr Theologie bm (Teológiai írások; 1954 1984) adta ki. írtrendszeres teológiát is A hit alapjai cím-mel. Kétségkívül ő volt a XX. század leg-nagyobb katolikus teológusa.

Hírnevét többek között az anonim keresztyénségről kialakított elméletének kö-szönhette . A hagyományos római katolikusálláspont szerint, melyet egész világosan*Cyprianus fogalmazott meg és a Negye-dik lateráni zsinat újból megerősített,nincs üdvösség az egy látható és szerve-zett katolikus egyházon kívül, így semmi-

lyen más egyházban sem. Ezt 1302 benVIII. Bonifác pápa még pontosabban fogal-mazta meg Unam Sanctam kezdetű bullá-

jában: Kinyilvánítjuk, kimondjuk és meg-határozzuk, hogy az üdvösségért mindenemberi terem tménynek szükséges alávet-nie magát a római főpásztornak. E nyilat-kozatok máig érvényben vannak, bár azótaúj értelmezést kaptak. 1854 ben IX. Pius új-

ból megerősítette a hagyományos dogmátegy döntő módosítással: akik leküzdhetet-lenül tudatlanok az igaz vallás tekintetében(vagyis akik nem tehetnek tudatlanságuk-ról), azok elfogadtatnak. 1949 ben újabbmódosításra került sor. A keményvonalas

bostoni Feeney atya a hagyományos dogmatanítása mellett kardoskodott. Róma azon-

ban azzal válaszolt, hogy „az egyházon kívülnincs üdvösség” állítás igaz, de ennek é rtel -mezése az Egyházi Tanítóhivatalra tartozik,

nem pedig az egyéni emberre. A vita 1953ig folytatódott, amikor Feeneyt mint meg-átalkodott rigoristát kiközösítették. A * má-sodik vatikáni zsinat határozottan elutasí-totta a régi értelmezést.

Elnyerhetik ugyanis az üdvösséget mind-azok, akik önhibájukon kívül nem ismerik

Krisztus evangéliumát és egyházát, de őszin-

te szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék aka-ratát, amelyet lelkiismeretük szavában fedez-nek fel. Még azoktól sem tagadja meg az isteni Gondviselés az üdvösségre szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem ju -tottak el Isten kifejezett ismeretére, de ép-

pen nem az isteni kegyelem nélkül iparkod-nak becsületesen élni.Az egyház 2:16

[Üdvösségre] nemcsak keresztények jut-hatnak, hanem minden jóakaratú ember is, akinek szívében a kegyelem láthatatlan mó-don munkálkodik. Mivel Krisztus minden emberért meghalt, és mivel az ember végső hivatása egy, mégpedig isteni, ezért hinnünk




kell, hogy a Szentlélek csupán Isten előtt is-mert módon minden embernek felkínálja e húsvéti misztériummal való társulás lehe-

tőségét.Az EGYHÁZ A MODERN VILÁGBAN1:22

Ugyanakkor a második vatikáni zsinatazt is kimondja, hogy „aki tudja, hogy a ka-tolikus egyházat Isten Jézus Krisztus általszükségessé tette, de nem válik tagjává, ésnem marad meg tagjának, az nem nyerhetüdvösséget”.

Kari Rahner elméletével e kijelentése-ket igyekszik magyarázni. Isten azt akarja,hogy mindenki üdvözüljön (lTim 2,4), ésaz üdvösséghez hinni kell Jézus Krisztus- ban. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenki-nek megadatik a lehetőség, hogy hitre jus-son ez valóságos történelmi, nem csupánelméleti lehetőség. Hogyan lehetséges ez?Úgy, hogy Isten kegyelme mindenkibenmunkálkodik. Ha valaki nem szembesülmagával a keresztyén evangéliummal,Isten kegyelme Jézus Krisztusban elérhetiőt más, nem keresztyén vallás révén is. Mitöbb, Isten kegyelme munkálkodhat mégegy ateistában is, akinek ezáltal megadatikaz igaz keresztyén hit, reménység ésszerete t, bár ateistának vallja magát. „Még

egy ateista... sem zárható ki az üdvösség- ből, feltéve, hogy ateizmusa következté- ben nem te tt lelkiismerete ellen”. De mi-lyen alapon mondhatjuk az ilyen embertistenhívőnek? Azon az alapon, hogy lelki-ismerete Istennel szembesül, még ha eztnem is ismeri föl. Rahner „transzcenden-tális filozófiája” szerint amikor bárki és bárhogyan megtapasztalja a transzcen-denciát, az „abszolút titkot”, Istenről nyertapasztalatot.

A ki valamely lelkiismeretéből fakadó er-kölcsi követelmény abszolút érvényességét el-

fogadja, azt szabadon magáévá teszi bár-mily reflektálatlanul is ,az az ember Isten abszolút létezését állítja, akár tudja vagy

megragadja fogalmilag, akár nem, hogy Isten léte az egyedüli oka annak, hogy lehet ilyen abszolút erkölcsi követelmény. Schriften ZŰR T heologie 9. köt., 9. fejezet

Az „anonim keresztyének” nem termé-szetes erkölcsiségük miatt jutnak üdvös-ségre, hanem azért, mert megtapasztaltákJézus Krisztus kegyelmét, noha ezt nemismerték föl. Meg kell különböztetnünk akimondott és a valóságos, bár kimondatlanhitet, mely a szívből még nem hatolt át az

értelembe. Az „anonim keresztyén” értelmezésünk szerint nem más, min t a keresztyén misszió kezdete utáni pogány, aki hit, remény és

szeretet által Krisztus kegyelmi állapotában él, de kifejezett módon nincs tudatában a ténynek, hogy élete a kegyelem adta üdvös-

ségben Krisztusra irányul... Kell lennie olyan keresztyén elméletnek, amely számot tud adni ama tényről, hogy minden egyén, aki semmilyen abszolút és végső értelemben nem cselekszik lelkiismerete ellenében, az a maga lelkében kimondhatja és ki is mondja hittel, reménységgel és szeretettel: „ABBA", és ennél fogva Isten szemében igaz testvére minden keresztyénnek.S chriften zűr T heologie 14. köt., 17. fe-

jezetE Rahner és mások által megfogalma-zott eszmék mára széles körben elterjed-tek, közülük is különösen az, hogy valakilehet anonim keresztyén mindenfajta vallá-si elkötelezettség nélkül. Az anonim ke-resztyén „erkölcsi döntések meghozójá-nak látja magát”, még ha e döntésekre nem„vallási” vagy „teista” módon jutott is. Ez-zel válik igazolhatóvá a „szekuláris keresztyénség”, az egyház üzenetének és misszi-ójának egyre inkább szekuláris módon valóértelmezése, amely kitűnik az *EgyházakVilágtanácsának és a *felszabadítás teológia képviselőinek újabb nyilatkozataiból.Ha Krisztus követése mindenfajta tudatos



Küng 259

vallási elkötelezettség nélkül is megnyil-vánulhat, akkor az egyház joggal hanyagol-hatja vallási törekvéseit a mindennapok

súlyos és sürgető társadalmi és politikaigondjaival szemben. Rahnernek talán az alegnagyobb hibája, hogy egy kivételeslehetőségből (hogy valaki, aki nem hallottaaz evangéliumot, az is lehet kegyelmi álla-

potban) normát alkotott, amely szerint azegyháznak úgy kell minden emberhezviszonyulnia, mint egy esetleges anonimkeresztyénhez, márpedig a bibliai szemlé-let szerint őket elveszettnek kellene tarta-ni. Kari Rahner 1984 ben halt meg.

Hans Küng Katolikus fenegyerek

Hans Küng 1928 ban született a svájci Lu-

zern kantonban. Rómában készült fel a papi szolgálatra, majd Párizsban írta meg va-lóban korszakalkotó doktori értekezését(Megigazulás: Barth Károly tanítása és egy katolikus reflexió; 1957) címmel. Ebben,miután bemutatja a megigazulás barthi fel-fogását, arról értekezik, hogy a barthi és a*tridenti tanítás között nincs áthidalhatat-lan ellentét.

Kétségkívül rendkívüli jelentősége van annak, hogy ma alapjaiban egyezik a katoli-kus és a protestáns teológia a megigazulás teológiájában, tehát éppen azon a ponton, amelyből a reformáció teológiája kiindult. E négyszáz év után vajon minden nehézség ellenére nem jutottunk e mégis közelebb egymáshoz a teológia szintjén? Megigazulás , 33. fejezet

A könyv legérdekesebb vonatkozásatalán éppen a fogadtatása volt. Barth magameleg hangon így reagált: „Ha az, amit Ön bemutat... valóban a római katolikus egy-ház tanítása, akkor feltétlenül el kell is-mernem, hogy a megigazulásról kialakított

véleményem egyezik a római nézettel; hacsak azért is, mert így a római katolikustanítás megdöbbentő módon az enyémmel

volna összhangban!”Barth ezután megjegyzi, hogy a katoli-kus testvéreknek kell eldönteniük, hogyvajon Küng helyesen értékelte e Tridentet . Nos, a többségük azonosult Küng véle-ményével. A könyv hatására a katolikusteológusok körében csaknem általánossávált az a nézet, hogy az egyedül hit általvaló megigazulás tana elfogadható, és nemosztja meg szükségképpen a felekezete-ket. Mivel a római katolikus egyház az időhaladtával újraértelmezi hitét, ez a ténylegalább olyan fontosnak mondható, mintaz az elvi kérdés, hogy vajon valóban öszszeegyeztethető e a két tanítás vagy sem.Cinikusan megjegyezhetnénk, hogy Küngugyanazt tette, mint annak idején *New

man a Tract Ninety ban, csak éppen for-dítva és sikerrel.1962 ben XXIII. János pápa a *második

vatikáni zsinat hivatalos teológiai tanács-adójává nevezte ki Küngöt, és ő tevéke-nyen részt is vett a tanácskozásokon,mégha némely határozat csalódást váltottis ki belőle. Még 1957 ben a SzentOffícium (korábban az Inkvizíció) aktát nyi-tott Küngről a Megigazulás miatt. AhogyKüng egyre kritikusabban szólt egyeshagyományos dogmatikai álláspontokról,egyre több figyelmeztetésben részesült aSzent Offíciumtól, melyet a második vati-káni zsinat megújított, é s átnevezett Hittani Kongregációvá. Küng legtöbb könyverosszallást váltott ki Rómából, talán ez is

hozzájárult népszerűségükhöz.1970 ben Hans Küng azzal ünnepelte a

pápai csalatkozhatatlanságot kimondó*első vatikáni zsinat századik évfordulóját,hogy kiadta Unfehlbar? Eine Bilanz (Csalatkozhatatlan? Számvetés) című könyvét.Ebben nemcsak a dogma állítólagos bibliai




és hagyománybeli alapjait, de azt is kétség- bevonja, hogy van e egyáltalán csalatkozhatatlan kijelentés, akár a pápa vagy az

egyház, akár a Biblia részéről. A csalatkozhatatlanság gondolata helyett az eltévelyedhetetlenséget ajánlotta. A részletkér-désekben elkövetett minden félreértelme-zés és hiba ellenére Isten megtartja azegyházat az igazságban. A negatív állítást,hogy egyes kijelentések nem tartalmaz-hatnak hibát, felváltja a pozitív állítás, hogyaz evangélium igazsága megmarad az egy-házban minden hiba ellenére. EmellettKüng a pápa szerepének módosítását is

javasolta. A csalatkozhatatlan, abszolúturalkodó váljék immár valóban Péter utód-

jává, aki pásztori tevékenységével a szol-gálat elsődlegességéről tanúskodik azegész egyház javára, miként XXIII. Jánostette. Ez a felfogás az egyházról és a pápá-

ról, állítja Küng, összhangban van a Szent-írással és az első évezred hagyományával.

A péteri értelemben vett egyházi szolgálat-nak van értelme, amelyet minden katolikus elfogad, de a pápa az egyházért van, nem

pedig fordítva. Elsősége nem a szuverenitás elsőségében, hanem a szolgálat elsőségében áll. A péteri hivatal birtokosa nem tehetné

magát az egyház vagy az evangélium vezérlő urává, amit ma egyébként megtesz, am ikor a múlt annyi rossz tapasztalata és a zsinat elő-remutató határozatai után valamely kriti-kátlanul elfogadott hagyomány fényében értelmezi a teológiát és az egyházpolitikát. U nfehlbar ? E ine B ilanz

Hans Küng sokat ír, és teológiai művei- ben mesterien, a modern kor igényeinekmegfelelően tudja megszólítani a nem teo-lógus, sőt nem keresztyén közönséget. Ki a keresztény? című könyve fölkerült a né-met könyvek bestseller listájára amitkevés (hétszáz oldalas) teológiai értekezésért el. Ugyancsak nagy sikert aratott

Existiert Gott? (Vajon van e Isten?) címűkönyve.

Róma azonban nem nézte jó szemmel

Küng munkáit. 1978 ban II. János Pál meg-választása után szigorúbban lépett föl veleszemben. 1979 végén a Hittani Kongregá-ció a pápa jóváhagyásával kijelentette,hogy Küng többé „nem tekinthető rómaikatolikus teológusnak és mint ilyen, nemtaníthat többé”. Ezzel tehát nem közösítet-ték ki és nem fosztották meg papi tisztétől,csak római katolikus teológusnak nemlehetett Küngöt tekinteni többé. Ezzel aravasz lépéssel akarták aláásni befolyásátanélkül, hogy mártírrá tennék őt.

Az egyház követelte, hogy a tübingeniegyetemen ne taníthasson többé mint akatolikus teológia professzora amireválaszul az állam önálló tanszéket létesítettKüng számára. Az egyházi fellépés haté-konyságát kétségbe vonja az a tény, hogyszámos, Küng nézeteit egyébként nem-igen osztó katolikus teológus kiállt meg-hurcolt társa mellett. Más oldalról viszontvalóban nem lehet komolyan venni egyolyan vallási szervezetet, amelyik nemellenőrzi a nevében előadott tanítást. Nemegy egyháznak okoz fejtörést ez a kérdés.

Mindez nem gátolta meg Küngöt abban,hogy további műveket jelentessen meg.Egyik újabb könyvében,Theologie im

Aufbruch (Ébredő teológia, 1988) a „poszt-modern korszak” teológiai kihívásait vizs-gálja. A modem korszak a XVII. és XVIII.században köszöntött be a felvilágosodás-sal, és annak a haladásba vetett hitével.Ezt a hitet porig rombolta az I. világháború.Ezzel eljött a „posztmodern kor”, amintazt egyre többen állítják. Küng maga eztinkább „ökumenikus kornak” mondaná,„abban az értelemben, hogy a különbözővallások, felekezetek és térségek tekinte-tében új, globális egyetértés bontakozik



ki”. Ezért teológiai szemlélete „a világval-lások teológiájának kialakítása irányában”mozdult el.

A katolikus egyház katekizmusa

A katolikus egyház katekizmusa(1994)

1566 ban V Pius pápa kiadta a Római Kate-kizmust, mely a tridenti zsinat tanításánakfoglalata. A mű a világ római katolikus egy-házát, elsősorban a papságot volt hivatottszolgálni. A gyakorlatban azonban vala-mennyi ország, sőt olykor egyházmegyerendelkezett a saját maga katekizmusával.

A *második vatikáni zsinat nyomán arómai egyház új liturgiát vezetett be, és újkatekizmust bocsátott ki. Továbbá számoshelyi katekizmus igyekezett kifejezni azsinat lelkiségét. A leghírhedtebb új kate-

kizmust a hollandok adták ki 1966 ban. EztRóma túlságosan progresszívnek találta,három év múlva új változatot készíttetett,és ehhez kiegészítésképpen hozzátette a

bíborosi testüle t által követelt javításokat.1985 ben a zsinat befejezésének husza-

dik évfordulóján püspöki zsinat ült összeRómában. A résztvevők jelezték, hogy újkatekizmus készítését tartják szükséges-nek. 1986 és 1992 között számos bíboros

és püspök közreműködésével készült el azúj katekizmus, mely A katolikus egyház katekizmusa címen 1994 ben jelent meg.

Ez volt az első, a teljes római katolikusegyháznak szánt katekizmus a XVI. száza-di, V Pius féle katekizmus óta. Célja azvolt, hogy bemutassa a római katolikushagyományt a második vatikáni zsinatfényében:

Ennek a katekizmusnak az a célja, hogy szerves és rendezett módon tárja elénk a katolikus tanítás lényegi és alapvető tartal-mát, a hit és az erkölcs igazságait, a II. Vati-káni Zsinat és az egyházi szent Hagyomány egészének fényében. Elsődleges for rásként a Szentírásra, az egyházatyákra, a liturgiára és az egyházi Tanítóhivatalra épít.E lőszó 3.11

A katekizmus szerkezete a hagyomá-nyos négyrészes formát követi. Az első

rész, a „Hitünk megvallása” különösen az*Apostoli Hitvallást taglalja. A másodikrész, „A keresztyén misztérium ünneplé-se” a hét szentséget magyarázza. A harma-dik rész, az „Élet Krisztusban” a Tízparan-csolatot mint az Isten és a felebaráti sze-retet legfőbb parancsolatának kifejezésétmutatja be. A negyedik rész, „A keresz-tyén imádság” elsősorban a Miatyánkotelemzi.

261




A hit világszerteAz utóbbi évtizedekben megszűnt az a helyzet, hogy a teológia művelése afehér európaiak előjoga legyen. Számos kísérlet történt eredeti ázsiai, afrikaéslatin amerikai teológiai rendszerek kidolgozására.

Az Egyházak Világtanácsa

Az Egyházak Világtanácsát formálisan 44ország 147 egyházának küldöttei 1948 banalapították meg Amszterdamban. A szer-

vezet három korábbi mozgalomból nőtt ki,és ezekre az ösztönzést az 1910 es edin burgh i Világmissziói Konferencia adta.

A Hit és Egyházalkotmány szervezetaz edinburgh i konferencia hatására jöttlétre azzal a céllal, hogy munkálkodjék amegosztott felekezetek újraegyesítésén.Konferenciát tartott 1927 ben Lausanne

ban és 1937 ben Edinburgh ban. Az Élet és Munka szervezet elsősor-

ban a keresztyén hit és a társadalmi, politi-kai és gazdasági kérdések kapcsolatát vizs-gálta. Konferenciát tartottak 1925 benStockholmban és 1937 ben (Mordban.

A Nemzetközi Missziói Szövetség közvetlenül az edinburgh i konferencianyomán 1921 ben jött létre, 1961 ben pe-

dig formálisan betagozódott az EgyházakVilágtanácsába.A Hit és Egyházalkotmány, illetve az

Élet és Munka szervezet 1937 es konfe-renciája elhatározta az Egyházak Világta-nácsa megalakítását, és az 1938 as utrechtikonferencia elfogadta a szervezeti sza- bályzatot. A háború azonban tíz évre elo-dázta a szervezet formális létrejöttét. Arómai katolikus egyházat és némely (tehátnem minden) evangelikál egyházat leszá-mítva minden jelentős keresztyén egyháztagja az Egyházak Világtanácsának. 1961óta a római katolikus egyház hivatalosmegfigyelőket küld az általános közgyű-lésekre.

A genfi központban folyó munkán túlme-nően az Egyházak Világtanácsa rendszere-sen szervez konferenciákat a Hit és Egy-házalkotmány, illetve a Világmisszió ésEvangelizáció Bizottság keretén belül.

Azonban a szervezet legjelentősebb ese-ményeit az eddig megtartott hét általánosközgyűlés jelentette.

1. Amszterdam (1948). Ez volt az alapítóközgyűlés. A szervezet „mint azon egyhá-zak közössége jött létre, amelyek JézusKrisztust Istennek és Megváltónak isme-rik el”.

2. Evanston, USA Illinois Állam (1954).A konferencia a Krisztus a világ remény-

sége cím alatt az evangelizáció következőcéljait fogalmazta meg: az embereket sze-mélyes kapcsolatba hozni Jézus Krisztus-sal mint Megváltóval és Úrral, bevonniőket az egyház életébe, illetve a világot át-alakítani Isten szándékainak megfelelően.

3. Új Delhi (1961). A Jézus Krisztus a

világ világossága című közgyűlés volt az el-ső nem Nyugaton szervezett közgyűlés.Ekkor léptek a szervezetbe a görögkeletiegyházak. A tagság alapját kiterjesztették.

Az Egyházak Világtanácsa azon egyházak közösségét képezi, amelyek az Úr Jézus

Krisztust Istennek és Megváltónak vallják a Szentírás alapján, és ezért közös hivatásukat együtt kívánják teljesíteni az egy Isten, Atya,

Fiú és Szentlélek dicsőségére.4. Uppsala (1968). Ezúttal a konferencia

az íme, mindent újjá teszek címet kapta.Hat munkacsoport tárgyalta meg a külön-

böző témákat, és módosította a megfelelődokumentumokat. A leghevesebb vitákat a

Renewal in Mission (Megújulás a misszió-



Az Egyházak Világtanácsa 263

bán) című dokumentum váltotta ki. A ko-rábbi világtanácsi dokumentumok világo-san megfogalmazták a nem keresztyének

krisztusi hitre való juttatásának fontossá-gát, azonban a mostani dokumentum ter-vezete meg sem említette ezt. A misszió„függőleges” vonatkozása, az Istennel valómegbékélés tulajdonképpen kimaradt azanyagból. A hangsúly csupán a „vízszintes”vonatkozásokra, az emberiséggel való meg-

békélésre esett. A dokumentum az „anonim

keresztyénség” eszméjét tette magáévá,és ezzel a megtérés jelentőségét másodla-gossá tette. Emiatt kérdezte az amerikaievangelikál Donald McGavran: „Uppsalacserben fogja hagyni a kétmilliárdot (a megnem térítetteket)?” Visser't Hooft az EVTnyugalmazott főtitkára szintén az egyen-súly fenntartását hangsúlyozta:

Ha a keresztyénség elveszíti függőleges vonatkozását, elveszíti sóját, íztelenné válik, és a világ se látja hasznát. De ha a keresz-tyénség a függőleges irányultság orvé alatt kibújik az ember közösségi életében és életé-ért viselt felelősség alól, ezzel megtagadja a megtestesülést, Istennek a világ iránt Krisz-tusban megnyilvánult szeretetét.T he M andate o f th e E cumenical M ove -

ment (Az ökumenikus mozgalom mandá-tuma).

A vita következtében elfogadott doku-mentum világosan kimondta a Jézus Krisz-tushoz való megtérés szükségét, „habár afordulat nem mindig látszik vallási döntés-nek”, és vannak, „akik öntudatlanul is »amásokért élt embert10« szolgálják”. Adokumentum a m issziót a teljes em beri létkorszerű követelményének szemszögébőlhatározza meg.

Életbevágóan fontos, hogy Isten misszió- ját, melyben részt veszünk, az új teremtés ajándékaként határozzuk meg, amely gyöke10 Bonhoeffertől vett kifejezés, amely Jézus Krisz-tusra utal Lásd a Bonhoefferről szóló cikkben.

résén megváltoztatja a régit, és arra hívja az embereket, hogy az új emberben, Jézus Krisz-tusban felnőve kiteljesítsék emberségüket. R eneval in M ission 1:1

Az új emberség ajándékát hitből kapjuk.Ez a válaszunk kihat másokkal való kap-csolatunkra. „Mert nincs Istenhez fordulásanélkül, hogy az em ber ne nézzen szembeembertársaival új módon. Ez az új élet fel-szabadítja az embereket a közösségre.” Ezaz erőfeszítés ledönti a faji, nemzeti és val-

lási határokat. Az igaz emberség Krisztus- ban való helyreállítása magában foglalja anagyobb igazságosság, szabadság és méltó-ság irányába te tt minden lépést. A keresz-tyéneknek teh át nyitottabbaknak és aláza-tosabbaknak kell lenniük azokkal szemben,akik osztoznak velük e célokon.

Az uppsalai gyűlés heves vitát váltott ki.Az EVT néhány német tagja 1970 benkiadta a „Frankfurti nyilatkozatot”, amelyelutasította Uppsala néhány irányvonalát:

például az üdvösség mint „teljes emberréválás”, az univerzalizmus, az anonimkeresztyénség stb. Más evangelikálokugyan pozitívabban viszonyultak a gyűlés-hez, de bírálatukat ők sem rejtették vékaalá. John Sto tt veze tő brit evangéliumi teo-

lógus a misszió meghatározásába belefog-lalta úgy az evangelizációt, mint a szolgála-tot. A vita folytatódott a Világmisszió ésEvangelizáció Bizottság Megváltás ma címen, 1973 ban Bangkokban megrende-zett konferenciáján, ahol az uppsalai irány-zat erősödött meg. A megváltást döntően„horizontális” szempontból határozta mega *Moltmann által megfogalmazott doku-mentum:

A megváltás munkálkodik a gazdasági igazságosságért, az ember ember általi ki-

zsákmányolása ellen folyó küzdelemben. A megváltás munkálkodik az emberi mél-

tóságért, az emberek embertársai általi poli-tikai elnyomása ellen folyó küzdelemben.




A megváltás munkálkodik a szolidaritá- sért, az emberek elidegenedése ellen folyó küzdelemben.S alvation and S ocial J ustice (Megváltásés társadalmi igazságosság), bevezetés.

A konferencia római katolikus megfigye-lője megiegyezte: „Nem hallottam senkit ahit általi megigazulásról beszélni. Nem hal-lottam senkit az örök életről beszélni. Hoválett Istennek a bűnért való jogos haragja?”Egy évvel a bangkoki konferencia után ke-rült so r az evangéliumi keresztyének *lausanne i világevangelizációs kongresszusá-ra, amely igyekezett helyreállítani az egyen-súlyt a vertikális és horizontális, illetve aszemélyes és a társadalmi vonatkozás kö-zött. Bangkok után az EVT is kiegyensú-lyozottabb álláspont felé mozdult el.

5. A Jézus Krisztus megszabadít és egyesít címmel Nairobiban tartott konferencia

(1975) megerősítette a társadalmi és a víz-szintes vonatkozásokra Uppsalában illetveBangkokban fektetett hangsúlyt, ugyan-akkor ezt határozottabban beillesztette alelki és a függőleges vonatkozásba. A gyű-lés hangulatát hatásosan fejezte ki a jelszó:„Az egész egyház viszi az egész evangéli-umot az egész embernek az egész világ-

ban”. Az egész evangélium magában fog-lalja mind az Istennel való megbékélést,mind pedig „az igazságosságért és méltó-ságért folyó küzdelemben való részvételfelelősségét”. A misszió nem más, mint Jé-zus Krisztus megvallása tettben és szóban.

A keresztényeknek elhívásuk szerint ki kell venniük részüket mind az evangelizációból, mind a társadalmi cselekvésből Azt a megbí-

zatást kaptuk, hogy az egész világon hirdes- sük Krisztus evangéliumát Egyúttal azt a parancsot is kaptuk, hogy valósítsuk meg Is-ten akaratát, a békét, az igazságosságot és a

szabadságot a társadalom minden szintjén. C onfessing C hrist T oday (Krisztus meg-vallása ma).

Többen is felhívták a figyelmet a Nairo- biban elfogadott „Krisztus megvallása ma”című dokumentum, a Lausanne i Szövet-ség és a VI. Pál által 1975 ben kiadott (azelőző évben Rómában ülésező püspöki zsi-nat munkáján alapuló) „Evangelizáció amodern világban” című dokumentum kö-zös alapjára. E három, ökumenikus, evangelikál és római katolikus nyilatkozat szá-mos ponton egybecseng, bár a különbsé-gek is jelentősek .

6 . 1983 ban Jézus Krisztus a világ élete címen Vancouverben rendeztek konfe-renciát. Ezt megelőzte a Missziói ésEvangelizációs Bizottság Misszió és evan-

gelizáció ökumen ikus megerősítés címűdokumentuma (1982), amely igyekezettösszehangolni az EVT és az evangelikálokLausanne ban felvázolt álláspontját.

Ugyancsak 1982 ben került sor a Hit és

Egyházalkotmány Bizottság limai érte-kezletére, amely elfogadta a Keresztség, úrvacsora és lelkészi szolgálat című, sok évtürelmes munkájával elkészített doku-mentumot. Ennek páratlan jelentőségeabban áll, hogy a nyilatkozatot megfogal-mazó küldöttek majd minden felekezetetképviseltek: római katolikus, görögkeleti,evangélikus, református, anglikán, pün-kösdista, baptista stb. A dokumentum nema teljes egyetértés jegyében fogalmazó-dott, de a közös alapok jelentős bővülésé-ről számol be.

A köztük meglévő különbségek legyőzése érdekében a Jelnőttkeresztséget és a csecse mőkeresztséget gyakorlóknak újból meg kellene fontolniuk gyakorlatuk bizonyos

vonásait. Az előbbiek megpróbálhatnák lát-hatóbban kifejezésre juttatni, hogy a gyerme-kek Isten kegyelmének a védelme alá helyez-tettek. Az utóbbiaknak óvakodniok kell a nyilvánvalóan válogatás nélküli keresztelés

gyakorlatától, és komolyabban kellene ven-niük felelősségüket, hogy a megkeresztelt



Martin Luther King 265

gyermeket a kr isztusnak való érett elköte-lezettségre neveljék.A KERESZTSÉG16

1989 ben a Missziói és EvangelizációsBizottság újabb jelentős gyűlést tartott Legyen meg a Te akaratod: misszió Krisztus módján címmel a texasi San Antonióban.Itt az 1982 es „Misszió és evangelizáció”című dokumentum került az előtérbe. Az„Elő Istenhez fordulás” című jelentés amás hitűek előtti bizonyságtétel nyugtala-nító kérdését taglalta, és azt az álláspontotfejezte ki, hogy a párbeszéd és a bizony-ságtétel nem zárja ki egymást. Az egyháztegyen bizonyságot Krisztusról „mindenmás vallású és nem vallásos meggyőződé-sű ember előtt”. Ugyanakkor Isten „jelenvan és munkálkodik a más hitű emberek- ben is”. Az előttük való bizonyságtétel te -hát feltételezi, hogy együtt legyünk ve-

lünk, hitükkel szemben érzékenységrőltanúskodjunk, készek legyünk szolgálniőket, megerősítsük mindazt, amit Istenszeretetében tett és tesz velük. Az EVTmég mindig nem oldotta föl a feszültségetaközött, hogy az egyházak hivatásuk sze-rint mindenki számára hirdetik az evangé-liumot, és aközött, hogy Isten Krisztusonkívül is üdvözítő módon munkálkodik.

7. Az 1991 es Jöjj, Szentlélek újítsd meg az egész teremtést címen rendezett konfe-rencia a Szentlélekre összpontosított, oly-kor Krisztus személyétől elszakadva. Agyűlés közben bemutattak egy szertartást,amely a koreai sámánizmus szellemébenmegidézte „a föld, a levegő, a víz és a ten-geri teremtmény szellemét”. Ez oly mér-

tékig nyugtalanította a görögkeleti küldöt-teket, hogy közleményben adtak hangotabbéli aggodalmuknak, hogy az EVT elsza-kadt alapelveitől és a különböző tanítások„Biblián alapuló keresztyén értelmezésé-től”, és azon tűnődtek, hogy át kellene gon-dolniuk az EVT hez fűződő kapcsolatukat.

A XX. század óriási lépéseket tett akeresztyén egység irányában. Ha ez nem is

je lentette egyházak egyesülését, megvál-

toztatta az egyházak egymás iránt tanúsí-tott magatartását. Az együttműködés és a barátság lelkülete mind jobban erősödött.A legtöbb egyház felismerte, hogy nem bírja a teljes igazságot, és ezért csak tanul-hat a másiktól. Még a római katolikus egy-ház is módosított korábbi kizárólagosmagatartásán. Az evangelikálok eltérőmódon ítélik meg az ökumenikus egységmozgalmat, de többségük elismeri a többi-ek keresztyénségét, és hajlandó tőlüktanulni.

1968 óta az EVT programjában azevangélium társadalmi vonatkozásai vál-tották ki a legtöbb és leghevesebb vitát. Akérdés a nem nyugati egyházak növekvő befolyása nyomán került a viták közép-

pontjába. Az utóbbi huszonöt év során min-den a római katolikus, az evangelikál ésaz ökumenikus hagyomány komolyfigyelmet szentelt a kérdésnek. S bár ki-alakultak szélsőséges álláspontok, mikéntUppsalában és Bangkokban, illetve az eze-ket elutasító ugyancsak szélsőséges vála-szok, a vita eredményeként minden oldaligyekezett kiegyensúlyozott fogalmat al-kotni a misszióról és az üdvösségről, elke-rülve a régi hibát, a kérdés pusztán lelki ésegyéni felfogását.

Martin Luther King Az igazságosság álma

Martin Luther King 1929 ben született ageorgiai Atlantában. Nagyapja és apja bap-tista lelkész volt, és ő úgy döntött, a nyom-dokaikba lép. 1951 ben, bölcsészeti és teo -lógiai tanulmányai után a bostoni egyetem-re ment, hogy megírja doktori értekezését*Pául Tillichről. 1954 ben lett az alabamai




Montgomery egyik baptista gyülekezeté-nek lelkipásztora, de hamarosan a politikaiküzdelmek sűrűjében találta magát.

1955. decem ber 1 én a fekete Mrs. RosaParksot letartóztatták a város fajvédő tör-vényei alapján, mert a buszon nem volt haj-landó átengedni helyét egy felszálló fehérutasnak. Ennek hatására a város feketeközössége Martin Luther King vezetésé-vel bojkott alá vette a közlekedési válla-latot. Egy év múlva a város fölszámolta afaji elkülönítést a buszokon.

King ki akarta használni a győzelem adtalendületet, és 1957 ben megalapította aDéli Keresztyén Vezetők Konferenciáját azerőszakmentes polgárjogi küzdelmek öszszehangolására. A mozgalom vezére magaKing lett. Rendkívül erőteljes személyisé-gével, páratlan szónoki képességével éssajátos stratégiájával valóban meghatároz-

ta az országos mozgalom tevékenységét.Mahatma Gandhi eszmei hatására az erőszakmentes polgári engedetlenség mód-szerét tette magáévá, valamint hangsú-lyozta a meglévő jogok kiaknázását, példá-ul szorgalmazta, hogy a feketék iratkozza-nak fel a választói névjegyzékbe és éljenekválasztójogukkal.

Martin Luther Kinget kétszer is letar-tóztatták, először 1960 ban, majd 1963

ban. Első alkalommal az elnökjelölt, John F.Kennedy beavatkozására szabadult. Máso-dik börtönbüntetése alatt írta híres Letter

from Birmingham Jail jében (Levél a bir-minghami börtönből): „Fájdalmas tapasz-talatból tudjuk, hogy az elnyomó önkéntsoha nem adja meg a szabadságot; az

elnyom ottaknak ki kell harcolniuk azt.”1963 ban ő vezette a történelmi jelentő -

ségű washingtoni menetelést. A Lincolnemlékműről több mint 200000 ember előttmondta el legismertebb beszédét:

Van egy álmom, hogy kis gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem

bőrszínük, hanem jellemük szerint ítélik meg őket.

Van egy álmom, ma.Van egy álmom, hogy egy napon Alaba

mában, ahol ma a kormányzó szája a kato-nai bevetés és megsemmisítés véres szavaitól habzik, holnap átalakul a világ, fekete kis-

gyerekek megfoghatják a fehér kisgyerekek kezét, és testvérként járhatnak együtt.

Van egy álmom, ma.King 1960 és 1965 között tett szert a

legnagyobb befolyásra. A Kennedy és aJohnson kormányzattól tevékeny támoga-tást kapott. 1964 ben fogadta el a kong-resszus a Polgárjogi Törvényt, amely lehe-tővé tette, hogy a központi kormányzatkikényszerítse a faji megkülönböztetésfelszámolását. A következő évi alabamaitüntetések után elfogadták a VálasztójogiTörvényt. 1964 ben Martin Luther King

megkapta a Nobel békedíjat. A következőévben azonban sokan megkérdőjelezték a

polgárjogi mozgalomban betö ltöt t vezetőszerepét. A „Feketehatalom” csoportokkétségbe vonták az erőszakmentes polgáriengedetlenség hatékonyságát. 1968 ban aTennessee állambeli Memfisben egy fehérfegyveres golyója meggyilkolta. Egy nap-

pal azelőtt mondott beszédében csaknemmegjósolta halálát:

Én már följutottam a hegyre. Lenéztem, és megláttam az ígéret földjét. Meglehet, nem mehetek oda be veletek, de tudjátok meg, hogy mi m int nép, bemegyünk az ígéret föld-

jére. Nem félek semmitől. Nem félek senkitől. Láttam már az Úr érkezésének dicsőségét.

Martin L uther King elérte , hogy a nem-

zet felfigyeljen a polgárjogi kérdésre. Afeketék mozgósításával és a fehérek lelki-ismeretének felébresztésével pedig valódi

politikai változást kezdeményezett. Tud-ván tudta, hogy a fajgyűlölet ördögét nemlehet kiűzni egyhamar. Tisztában volt a fajikérdés és a nyomor bonyolult összefüggé-



Koyama 267

seivel. A feketék helyzetét Délen minden-esetre sikerült csaknem teljesen megvál-toztatni. Északon, ahol a faji kérdés sokkal

erőteljesebben összefonódik a társadalmielnyomás kérdéseivel, már jóval kevesebberedményt sikerült elérni. Martin LutherKing mindenesetre örök érvénnyel bebi-zonyította az erőszakmentes polgári enge-detlenség fölényét és lehetőségét minden-fajta erőszakkal szemben. A XX. századnemigen bővelkedett hősökben, MartinLuther King egy volt a kevesek közül. Va-lóban krisztusi hős volt: hűségben, ke-gyességben, türelemben, alázatban éskövetkezetességben; példát mutatott min-den embernek, de legfőképpen a keresz-tyéneknek. Méltán emlékeznek meg rólaaz amerikaiak 1983 óta hivatalos ünneppényilvánított születésnapján ebben a tisz-teletben korábban csak George Washing-

tont részesítették.

Kosuké Koyama Isten egy nyugodt kultúrában

Kosuké Koyama 1929 ben született Tokió- ban. Ott járt egyetemre, és tanulmányai befejeztével 1959 ben a princetoni teológi-ai szemináriumon szerzett doktori fokoza-tot. 1961 és 1969 között Thaiföldön miszszionáriusként tanított egy ottani teológiaiszemináriumon. 1969 ben Szingapúrbament, és az ottani posztgraduális teológiaiiskola dékánja lett. 1974 ben Új Zélandraköltözött, hogy az otagói egyetemen val-lástudományt adjon elő. 1979 óta a NewYork i Union Seminary n tanít.

Koyama hírnevét aWaterbuffalo Theo- logy (Bivalyteológia; 1974) című könyvé-nek köszönheti. Amikor falusi templomok-

ba járt prédikálni, útközben látta a rizsföl-deken igát húzó bivalyokat, és rádöbbent,hogy gyülekezete hogyan él, s hogy igehir-

detésében ebből kell kiindulnia. „A valósá-gos emberi helyzetet mutatom be, majdkérem Istent, ebben a helyzetben jelenjék

meg.” Koyama úgy határozott, hogy e pa-rasztok szükségleteinek alá kell rendelniea nagy teológiai eszméket, *Aquinói Ta-mást és *Barth Károlyt, végtére nem Ang-liában, Olaszországban vagy Svájcban, ha-nem thaiföldi parasztoknak prédikál.

Koyama teológiájából sajátos üdeségárad, például egyik másik fejezeténekcíme így szól: „Isten megázik e a mon-szunesőben?”; „Arisztotelészi bors és

buddhista só”; „Isten haragja a nyugalomkultúrájában”. Ez utolsó cím alatt az Istenharagjáról való thaiföldi prédikálás nehéz-ségeiről számol be. Miként a görög bölcse-let is, a buddhista szemlélet a szenvtelenséget, a háboríthatatlanságot és a nyugal-mat tekinti a legfőbb erénynek. Isten ha-

ragjának, a bűn miatti háborgásának gon-dolata botrányszámba megy ebben a kultú-rában. Koyama nem azt a megoldást vá-lasztotta, hogy enyhítse Isten haragját,amint tették sokan. Hiábavalóság Isten szeretetéről beszélni, ha nem hozzuk szóba ha-ragját. A thaiföldi gondolkodásmódban Is-ten azért szenvtelen, mert a történelmen

és az időn kívül helyezkedik el. A thai buddhista gondolkodás elhanyagolja a tö r-ténelmet. Ezt a fajta gondolkodást a vi-szonylag kiszámítható és nyugodt termé-szeti körforgás is alátámasztja, hiszen Thai-földön ritka a természeti katasztrófa. Min-denesetre e mélyebb szinten Isten haragjá-nak gondolata kihívás elé állíthatja a thai-földi gondolkodást, és ezután immár lehethirdetni a történelemben is cselekvő Istent.

1979 ben Koyama kiadtaThree Mile an Hour God (Az óránként három mérföldesIsten; 1979) című kötetét, melyben szin-tén délkelet ázsiai szemszögből vizsgálja aBibliát. A kötet címadó tanulmányábanszembeállítja a modern technika azonnali




hatását Isten tanítási módszerével. Istennegyven évig készítette fel népét a pusztá- ban gyalogmenetben (óránként három

mérföld). A tanteremben elméletet tanu-lunk, de Isten valóságos élettapasztalatokútján tanít. „A negyvenéves pusztai ván-dorlás” Isten alapvető pedagógiai elvéremutat rá. Az Ótestamentum további részeiis ezt igazolják.

Isten lassan jár, mert szeret. Ha nem ten-né, mehetne gyorsabban is. A szeretetnek megvan a maga sebessége. Ez a belső sebes-

ség. Lelki sebesség. Merőben más, min t a technika megszokott száguldása... Isten

szeretete életünk mélységeibe hatol, akár észrevesszük, akár nem, akár viharba keve-redünk, akár nem: óránként három mérföl-det tesz meg. Ilyen sebességgel gyalogolunk, és ezért Isten szeretete sem gyorsabb.T hree M ile an H our G od , 1. fejezet

Koyama 1984 es Moun t Fuji and Mount Sinai (A Fudzsi hegy és a Sínai hegy) címűkönyvében, ebben a „teológiai zarándok-latban” az 1945 utáni japán történelmi ta-

pasztalatot hozza összefüggésbe a keresztteológiájával. Végül négy következtetéstszűr le. Először is mindannyian a teremté-sért, nem pedig a rombolásért állunk ki.

Másodszor nem bennünket illet az utolsószó a világ és a végzetünk tekintetében.Harmadszor ráébredünk számos isten aszín istene, a fegyverek istene stb. lété-re. Ezek az istenek gyors megoldásokat kí-nálnak. Végül a kereszt teológiája nyújtjaazt az ismérvet, melynek alapján megkü-lönböztethetjük az igaz Istent a hamis iste-nektől, az igaz prófétákat a hamisaktól.

John Mbiti Az importkeresztyénség elutasítása

John Mbiti 1931 ben született a kenyaiKituiban, az African Inland Church ben

(Afrikai Belföldi Egyház) nevelkedett,melyet az Africa Inland Mission alapított.Tanulmányait az ugandai Makarere Egye-

temen, a Rhode Island i Barrington kollé-giumban és Cambridge ben végezte, ahol1963 ban nyert doktori fokozatot. 1971

ben adta ki disszertációját New Testament Theology in an African Background (Újtestamentumi teológia afrikai háttérben) cím-mel. Az Afrikai Belföldi Egyház miatti elé-gedetlenségében átlépett az anglikán egy-házba, ahol lelkésszé szentelték. Miutánvendégelőadóként tanított a birminghamiés a hamburgi egyetemen, a MakarereEgyetem vallástudományi és filozófiai pro-fesszora lett. 1972 ben megbízást kapott,hogy irányítsa az Egyházak Világtanácsasvájci, céligny i székhelyű ÖkumenikusIntézetét. Mbiti az egyik legtermékenyebbafrikai teológus, érdeklődése számos terü-letre kiterjed: bibliakutatás, keresztyénségelőtti afrikai vallási hagyományok és szem-

besülésük a keresztyén hittel, afrikai kul-túra és teológia.

Mbiti, a legtöbb afrikai teológushoz ha-sonlóan erősen bírálja az afrikai misszióimozgalmat. Hálát ad Istennek azokért amisszionáriusokért, akik elhozták az evan-

géliumot Európából Afrikába, és elismeri,hogy Afrika kívánja és szükségesnek tartjaaz evangéliumot. Ugyanakkor Afrikánaksemmi szüksége „az importkeresztyénségre, m ert az lelki nyomorékká tesz min-ket”. A misszionáriusok nyugatiasítottkeresztyénséget hoztak magukkal, és aztigyekeztek rákényszeríteni Afrikára, nyu-gati öltözetet, zenét, épületeket, gondolko-dási formákat stb. Az afrikaiakat szóval és példával arra tanították, hogy „előbb kultu-rálisan körül kell metélkedniük, hogy ke-resztyénné válhassanak”. Afrikának hiány-zott Pál apostol, aki váltig állította, hogy a

pogányoknak nem kell körülmetélkedniükés zsidóvá válniuk. Mbiti elismeri a korai



Mbiti 269

misszionáriusok „hitét, őszinteségét ésodaszántságát”. De e misszionáriusok nemteológusok voltak, és oly korban éltek,amikor az európai kultúra felsőbbrendűsé-ge magától értetődőnek tetszett. Ennekkövetkeztében a keresztyén misszió mégcsak szembe se nézett a hagyományos afri-kai vallásokkal és filozófiákkal. Ennek asúlyos hiányosságnak köszönhető a szá-mos „független egyház” elburjánzása,amelyet Mbiti kritikus együttérzésselszemlél.

Ha a keresztyénség valóban gyökeretakar vern i Afrikában, akkor figyelembe kellvennie a hagyományos afrikai vallásokat.Mbiti legjelentősebb tanulmányai éppen azafrikai hagyományos vallásokról szólnak:

African Religions and Philosophy (Afrikaivallások és filozófia; 1969); Concepts ofGod in Africa (Afrikai Isten fogalmak; 1970) és

The Prayers of African Religion (Afrikaiimádságok; 1975). Legújabb, Bibié and Theology in African Christianity (Biblia ésteológia az afrikai keresztyénségben;1986) című könyvében áttekinti a kortársafrikai keresztyénséget.

Mbiti nem egyszerűen néprajzi vagyantropológiai szempontból tanulmányozzaaz afrikai vallásokat, hanem teológiai fel-adata szerves részeként. Az afrikai valláso-kat a misszionáriusok nagy része démoni

bálványimádásnak és ezért gyökerestőlkiirtandónak tartotta, Mbiti viszont azevangéliumra való felkészülésnek fogja felőket, közben utal * Alexandriai Kelemen-nek és más korai egyházatyáknak a *görög

bölcselethez való viszonyulására. A ke-

resztyénség előtti afrikai em ber nem ate is-ta volt. „Isten, a mi Urunk Jézus KrisztusAtyja ugyanaz az Isten, akit évezredeken átaz afrikaiak ismertek és különféle módo-kon tiszte ltek ... Istent ism erték Afrikábana misszionáriusok megjelenése előtt is.”

Amikor Mbiti pozitív szerepet tulajdo-nít az afrikai vallásoknak, nem kívánja ta-gadni Jézus Krisztus egyedülálló és végső

mivoltát: A keresztyénség egyedülállósága Jézus Krisztusban van. Minden ideológia és m in -den vallási rendszer Krisztusban botlik meg... Krisztus az „Ember, aki másokért él”, de meg is haladja őket. Ezért 8, és csakis 8 lehet célja és mértéke az egyéneknek és az emberiségnek... A hagyományos vallásokat, az iszlámot és egyéb vallási rendszereket elő-készületnek, sőt szükséges alapnak tartom a Végső keresésében. De csak a keresztyénség viseli azt az óriási felelősséget, hogy megm u-tassa az utat e végső identitáshoz, a bizton-

ság fundamentumához és forrásához. A frican R eligions and P hilosophy , 20. fe-

je zet

Az „importkeresztyénség” elutasítása

mélyén az rejlik, hogy Mbiti megkülönböz-teti az örökkévaló evangéliumot és akeresztyén hitet a keresztyénségtől, azazaz előbbiek valamely sajátos kultúrábanvaló megnyilvánulásától. „A keresztyén-ség annak eredményeképpen jön létre,hogy az evangélium behatol valamely kul-túrába, melynek népe a hit által válaszol azörömhírre.” Afrikai keresztyénségre vantehát szükség. Ez nem azt jelenti, hogy ameglévő nyugati keresztyénséget és teo ló-giát le kell fordítani afrikai fogalmakathasználva, hanem azt, hogy az afrikai kul-túrából kibontakozzék a valódi afrikai ke-resztyénség és teológia eredeti afrikaiistentiszteleti móddal, közösségi élettel,oktatással, értékrendszerrel stb.

Mbiti szerint az evangélium mint idegenérkezik minden kultúrába, és ott megte-lepszik, nem hajítja ki a kultúrát, hanemhat a benne élőkre. Az afrikai kultúrának

be kell fogadnia az evangéliumot úgy, m integy megtisztelt jövevényt. Vajon ez nem




jelenti e azt, hogy az evangélium nem bí-rálhatja a kultúrát? Nem. Bármily gyönyö-rűséges és bármily nagyszerű is, minden

kultúrát beszennyez a bűn. Az evangéliumnem elutasítja, hanem átalakítja a kultúrát.Az evangélium irgalmas ítéletet mond akultúra felett: értékeli, megítéli és átfor-málja. Mi több, az evangélium meghaladja akultúrát, átveszi helyét, midőn az eléri ha-tárait (mint például az élet és halál kérdé-sében). Következésképpen Mbiti a keresz-tyén embert „nem telepesnek, hanem kul-turális zarándoknak” látja, aki „kulturális

poggyászával vándorol az evangéliumeszkatológiai célja felé”.

A felszabadítás teológiája Forradalmár keresztyének

Dél Amerika bővelkedik a természeti erő-forrásokban, népei jórészt mégis szegény-ségben és nyomorúságban tengődnek. Azországokat egy szűk elit uralja, a többségrovására. Az 1950 es és 1960 as évekbenszámos kísérlet történt Latin Amerika„fejlesztésére”, mivel a problémát sokan atérség „alulfejlettségével” magyarázták.

Ezek az erőfeszítések azonban nem javí-tottak a szegények sorsán, és sokan máskiutat kerestek. Latin Amerika nemcsakaz „alulfejlettség”, hanem az igazságtalan,elnyomó rendszerek miatt is szenved.

Ez a fajta felfogás a kolumbiai Medellínben tartott második latin amerikai püs-

pöki konferencián (1968) került előtérbe. A püspökök utolsó nyilatkozata kimondta,hogy „Latin Amerikában számos területenolyannyira igazságtalan állapotok uralkod-nak, amelyeket csak intézm ényesített erő -szaknak nevezhetünk, mert a létező rend-szerek sértik az emberek alapvető jogait:ez a helyzet sokoldalú, bátor, sürgős é s m é-lyen megújító változásokat követel”. A

püspökök elismerték, hogy ebben a hely-zetben sokan engednek a forradalmi erő-szak kísértésének, és ez szélsőséges eset-

ben még igazolható is. Ugyanakkor felhív-ták a figyelmet arra, hogy „a fegyveres for-radalom általában új igazságtalanságokhozvezet, újabb elemek egyensúlyát borítjaföl, és új csapásokat eredményez”.

A medellíni konferencia szerint tehát afennálló elnyomás felszabadítást követel.Ez az elgondolás hívta életre a felszabadí-tás teológiáját, mely a társadalmi politikaifelszabadítás ügyének szenteli magát. Ez ateológiai irányzat ösztönzést nyert a^második vatikáni zsinat szellemiségéből,sokat merített nyugati teológusok, például*Moltmann nézeteiből, de eredendően la-tin amerikai teológiának vallja magát, éserősen bírál minden nyugati teológiaiirányzatot. A felszabadítás teológiája 1968

óta a viták kereszttüzébe került az* Egyházak Világtanácsa gyűlésein, és

páratlan befolyásra te tt sz ert Latin Ameri-kában. Jelentős szerepe volt abban, hogy

Nicaragua egyesült a sandinista mozgalommögött, s így Somoza diktatúrájának meg-döntésében (1979) is.

Számos kiváló szószólója volt és van a

felszabadítás teológiájának. A mozgalomelső jeles aktivistája, Camillo Torres,kolumbiai pap csatlakozott a baloldali part i-zánokhoz, és 1966 ban a kormányerőkkelvaló összecsapás során elesett. Tőle szár-mazik a nevezetes mondás: „Az a katoli-kus, aki nem forradalmár, halálos bűnbenél.” A felszabadítás teológia első fontosműve, a Teológia de la liberación (A fel-szabadítás teológiája; 1971) GustavoGutiérrez perui lelkész tollából származik,és máig ez jelenti az irányzat legfontosabbés leginkább mérvadó bemutatását.Gutiérrez újabb művében, a Beber en su

proprio pozo (Saját kutunkból iszunk; 1983)a lelkiséget vizsgálja a felszabadítás teoló-



giájának távlatából, és a Hablar de Diós desde el sufrimiento dél inocente (Az istencsevelyről és az ártatlan szenvedéséről;1986) a gonosz kérdésén tűnődik.

A mozgalom vezető egzegétája Jósé Porfirio Miranda mexikói akadémikus. Művei:

Marx y la Biblia (Marx és a Biblia; 1971), El Ser y el Mesías (A lét és a Messiás;1973), amely János evangéliumáról szól, ésComunismo en la Biblia (Kommunizmus aBibliában; 1981). El cristianismo de Marx (Marx keresztyénsége; 1978) című köny-vében azt fejtegeti, hogy Marx sokkalkeresztyénibb volt, mint gondolni szokás.

Juan Luis Segundo uruguayi jezsuita azirányzat pásztori vonatkozásait bontotta kiötkötetes Teológia abierta para el laico adulto (Nyílt teológia laikus felnőtteknek;1968 72) és a Liberación de la teológia (Ateológia felszabadítása; 1975) című mun-

kájában. 1982 től Segundo elkezdte egyötkötetes krisztológiai munka kiadását El hombre de hoy ante Jesús de Nazaret (A maembere a Názáreti Jézus előtt) címmel.

Érdemes még megemlítenünk az igentermékeny szerzőt, Leonardo Boff feren-ces szerzetest, akit Rómába idéztek, hogyszámot adjon tevékenységéről, továbbáJón Sobrino spanyol jezsuitát, aki El Salva-dorban tevékenykedik, és az igen nagy ha-tású Cristología desde America Latina (Krisztológia Latin Amerika óta; 1976) cí-mű könyvet írta. A Liberación con espíritu (Felszabadítás a Lélek által; 1985) címűművében a lelkiség kérdéskörét vizsgálja.

A felszabadítás teológiája mögé felsora-koztak államférfiak és egyházi vezetők is,

nemcsak aktivisták és teológusok. OscarRoméra, Salvador érseke 1980 ban mártír-halált szenvedett. Helder Camara recifeiérsek, a szegények bátor szószólója mintmagas egyházi tisztség viselője áll a moz-galom mögött. Kiállását a következő ér-zékletes szavakkal igazolta: „Embereket,

A felszabadítás teológiája

nem pedig birkákat akarok a mennybe jut-tatni. És bizonyosan nem üres gyomrú ésösszetört heréjű birkákat.” Roméra és Ca-mara inkább szimpatizánsnak, mint felsza- badítás teológusnak tekinthető.

A felszabadítás teológiája római katolikusmozgalomként indult, de a protestánsteológiára is hatott. Az irányzat legismer-tebb protestáns képviselője, az argentin Jó-sé Míguez Bonino írta a Doing Theology in a Revolutionary Situation (Teologizálni for-radalmi helyzetben, 1975), aChristians and

Marxists: The Mutual Challenge to Revo- lution (Keresztyének és marxisták: a forra-dalom közös kihívása; 1976) és aToward a Christian Political Ethics (Keresztyén poli-tikai etika felé; 1983) című műveket.

Nehéz általános képet adni a felszabadí-tás teológiájáról, hiszen az irányzatot elté-rőn ítélik meg a képviselői is. A mostani

áttekintés elsősorban Gutiérrez tanításánalapszik.1. A felszabadítás teológiája nem tartja

magát minden időben és helyzetben alkal-mazható, „egyetemes teológiának”. A mailatin amerikai helyzetre irányul. Képvise-lői valójában elutasítják az egyetemes teo-lógia gondolatát, mert az csupán eltorzítjaa Biblia gyakorlatias gondolkodását az el-vont görög gondolkodás szerint. Az ilyenteológia, amely állítólagos időtlen igazsá-gokon nyugszik, „csupán statikus lehet,hosszú távon pedig terméketlen”.

2. A felszabadítás teológiája, mint Gu-tiérrez mondja, „nem új témákkal áll elő ateológiai reflexió számára, hanem a teoló-gia művelésénekúj módját jelenti (ezért

beszélhet Segundo »a teológia felszabadí-tásáról*). A hagyományos teológia elvon-tan mutatja be a kinyilatkoztatás igazsá-gait. Az etikai gondolkodást és a gyakorlaticselekvést évszázadokon át ezen teológiaifundamentumra kellett alapozni. A baj ez-zel csak az, hogy az egyház (különösen

271




Latin Amerikában) minden figyelmét azigazság megfogalmazására fordította, denem te tt semmit a világ megjobbításáért”.A felszabadítás teológiája másképpen kö-zelít. A konkrét latin amerikai helyzetből,az elnyomásból indul ki. A keresztyén em-

bernek elkötelezettnek kell lennie arra,hogy az elnyomottak nevében lépjen föl.Ekkor, tehát a tevékeny részvétel helyze-téből kiindulva kezdi művelni a teológiát. Afelszabadítás teológiája „kritikailag reflek-tál a keresztyén gyakorlatról az Ige fényé- ben”, azaz a teológus elm életet alkot tulaj-don gyakorlati részvételéről.

Az egyház pásztori tevékenysége nem teoló- gia i premisszákból következik. A teológia nem vezet pásztori tevékenységhez hanem

sokkal inkább reflektál róla.. . Ez a fajta teo-lógia nem áll meg a világról való gondolko-dásnál, hanem igyekszik részt venni a világ

átalakításának folyamatában.Theología de la liberación , 1. fejezet3. A felszabadítás teológiája a helyzetből,

jobban mondva a helyzet, a latin amerikaihelyzet egyfajta, mégpedig marxista azosztályharc, a kapitalista kizsákmányolásés a forradalmi küzdelem fogalmait alkal-mazó elemzéséből indul ki. A marxizmusalkalmazását többféleképpen igazolja. Elő-ször is a hagyományos teológia ugyanígyfelhasználta a filozófiát (Platónt, Arisztote-lészt stb.). Továbbá a politikai semleges-ségre nincsen lehetősége az egyháznak.Semlegességet vallani annyi, mint az el-nyomó status quót támogatni. A rómaikatolikus egyház évszázadokon át a kormá-nyokkal kötött szövetséget. Ennek véget

kell vetni. Az egyháznak a szegények mel-lett kell elköteleznie magát. Nem elégbeszélni a szegények egyházáról. Az egy-háznak szegény egyháznak kelllenni.

4. Gutiérrez e szemszögből értelmeziújra a főbb, hagyományos teológiai fogal-makat. Újraértelmezi az üdvösséget a poli-

tikai felszabadítás szemszögéből. Tévedés-nek tartja a „szent” és a „világi” történe-lem elkülönítését Isten a teljes emberitörténelemben végzi üdvözítő munkáját.Az egyháznak nem az a feladata, hogy azüdvösség határait megszabja. Az anonimkeresztyénség gondolata (a ^második vati-káni zsinattól és *Karl Rahnertől átvéve)azt jelenti, hogy a felebarátja iránt szeretetben nyitott ember ismeri Istent. Az egy-háznak az üdvösség szentségévé vagy jelé-vé kell válnia, azaz a felszabadítást ki kellnyilvánítania a világ előtt. Az üdvösségrevonatkozó kérdés ma nem mennyiségi (kiüdvözül?), hanem minőségi (milyen azüdvösség természete?), mondja Gutiérrez.

5. 1984 ben a Vatikán kibocsátotta a„Tanítás a felszabadítás teológiájának né-mely vonatkozásáról” című dokumentu-mot, ez újból megerősíti „a szegények elő-

térbe állítását”, és arra szólítja fel a keresz-tyéneket, hogy „vegyenek részt az igazsá-gosságért, szabadságért és emberi méltó-ságért folytatott küzdelemben”. A doku-mentum ugyanakkor felhívja a figyelmetnéhány veszélyre, különösen egyes marx-ista fogalmak kritikátlan használatánakveszélyeire. Ha az osztályharcot tekintjüka történelem egyik alapvető tényének,akkor ennek fényében értelmezünk min-den keresztyén tanítást, és el is torzítjukazokat. Ha a forradalmi „gyakorlatból”vagy cselekvésből, nem pedig a hitből in-dulunk ki, akkor minden ellentétes eszmételeve hiteltelennek minősítünk, mondván,hogy az az elnyomók osztályérdekét fejeziki. Továbbá „korunk egyik alapvető tényén

el kellene gondolkozniuk azoknak, akikőszintén akarnak felebarátaik felszabadítá-sáért dolgozni: sokmillió kortársunk joggaláhítozik mindazon alapvető szabadság

jogok után, amelyektől az erőszakos és for-radalmi úton hatalomra jutott, totalitáriusés ateista rezsimek fosztották meg őket,



mégpedig éppen a nép felszabadításanevében... Az osztályharc mint az osztály-nélküli társadalomhoz vezető út nem más,mint mítosz, mely csupán lassítja a refor-mokat és növeli a szegénységet és az igaz-ságtalanságot.”

E kritika nem azok ellen irányul, akik azelnyomottak felszabadításán fáradoznak,hanem „a felszabadítás teológiájának azonformái ellen, amelyek kellő kritika nélkülvesznek át fogalmakat a különböző marxis-ta irányzatoktól”. A felszabadítás teológiá-

jának szószólói nyomban válaszoltak is.Segundo a következő évben kiadta „válaszátRatzinger bíborosnak és az egész egyház-nak szóló figyelmeztetését”. Majd Gutiérrez is válaszolt La verdad los hará libres (Az igazság felszabadít téged) című könyvé-nek harmadik részében. A vita ezzel min-den bizonnyal nem ért véget. Érdekes kér-dés, hogy a marxizmus kelet európai össze-omlása miként hat majd a mozgalomra.

A lausanne-i kongresszus (1974)

Az 1974 júliusában Lausanne ban rende-zett nemzetközi világevangelizációs kong-resszus vitathatatlanul minden idők legje-lentősebb evangelikál összejövetele volt.150 országból 3000 résztvevő gyűlt egybe„Hallja a föld az 0 hangját” jelszóval. Akongresszus fordulópontot jelentett azevangelikalizmus XX. századi fejlődésé-

ben. Számos tekintetben olyan jelentőségevolt az evangelikálok számára, mint a^második vatikáni zsinatnak a római kato-

likus egyházra nézve.A kongresszus lelkületét híven tükröztea záródokumentumként elfogadottSzövet-

ség (Covenant), melynek első tervezete avezető szónokok előre benyújtott beszédeinyomán készült el hónapokkal a kongreszszus előtt. Ez alapján egy tanácsadó bizott-

A lausanne-i kongresszus

ság megszerkesztette a második terveze-tet, melyet a kongresszus fogalmazó bizottsága (John Stott elnökletével) átdol-gozott. Ezt a harmadik változatot a kong-resszus minden résztvevője kézhez kaptaazzal, hogy módosításokat javasoljanak. A

javaslatok fényében a fogalmazó bizottságelkészítette a végleges változatot, amelytizenöt cikkelyből, egy bevezetésből ésegy következtetésből áll. A Szövetség nemmás, mint számos kérdést érintő hitvallás,az evangelikál hit legreprezentatívabb és

legmérvadóbb nyilatkozata. Ugyanakkortöbb is, mint hitvallás. Aki ugyanis a Szö-vetséget elfogadja, ünnepélyes és szemé-lyes fogadalmat tesz arról, hogy imádkozikés munkálkodik az evangelizációért.

A kongresszus jelentősége három vonat-kozásban nyilvánult meg. Először is, mi-ként a hatvanas évek végétől az *Egyházak Világtanácsa gyűlésein, a harmadikvilág hangja itt is meghatározó volt. A har-madik világ képviselői adták a résztvevők,a felszólalók és a tervező bizottság tagjai-nak felét. Továbbá a legkihívóbb és legha-tásosabb felszólalók latin amerikaiak vol-tak, különösen Sámuel Escobar és RenePadilla.

Másodszor, ahogy a római katolicizmus-sal megtörtént a második vatikáni zsina-ton, az evangéliumi keresztyénség koráb- bi, triumfalista szemlélete helyébe a bűn- bánat lépett. A lausanne i kongresszus bebizonyította az evangelikalizmus világ-szerte növekvő jelentőségét és befolyását,ugyanakkor elismerte a múlt hibáit és amásoktól való tanulás szükségét.

Harmadszor ez a bűnbánat különösen akeresztyének társadalmi felelőssége terénnyilvánult meg. Míg a múlt században azevangelikálok a társadalmi küzdelmekélharcosai voltak, ebben a században csak-nem teljességgel visszahúzódtak e terü let-ről. Az ezzel kapcsolatos elégedetlenség

273




Lausanne ban tetőfokára hágott, és a Szö-vetség ötödik cikkelyében kapott kifeje-zést. A cikkely persze nem mindenkit elé-gített ki, és egy „radikális tanítványi cso-

port”, amely többet akart elérni, kisebbsé-gi véleményt fogalmazott meg. A társadal-mi felelősség hangsúlyozása mellett azon-

ban minden résztvevő egyeté rtett abban,hogy életbevágóan fontos az evangéliumothirdetni az egész világ számára.

A Szövetség kitűnően összefoglalja, hogyaz evangelikalizmus milyen hitet és elkö-

telezettséget vall a modern világban. Mi, a Jézus Krisztus egyházának 150 or-

szágból egybegyűlt tagjai... mélyen meg vagyunk rendülve Isten mai tettein, hibáink bűnvallásra késztetnek, és az evangelizálás befejezetlen feladata ösztökél minket. Hisz

szük, hogy az evangéliumban Isten örömhírt mondott az egész világnak, és kegyelme által eltökélten engedelmeskedünk Krisztus pa-rancsának, hogy hirdessük az evangéliumot az egész emberiségnek és tanítványokká tegyünk minden népet.Lausanne -i Szövetség , bevezetés

Valljuk az ószövetségi és újszövetségi írá- sok teljességének isteni ihletettségét, igaz voltát és tekintélyét. A Szentírást valljuk Isten egye-düli, minden állításában hibátlan igéjének, a

hit és gyakorlat kizárólagos mércéjének. Ugyancsak valljuk, hogy Isten igéjének hatal-mában áll megvalósítani az üdvösség célját. Lausanne -i Szövetség 2

Valljuk, hogy Isten minden ember terem-tője és bírája. Ezért magunkévá tesszük Isten abbéli kívánságát, hogy az egész emberi tár-

sadalomban érvényre jusson az igazságosság

és a megbékélés, illetve az emberek felszaba-duljanak mindenfajta elnyomás alól... Kife- jezzük bűnbánatunkat az e téren tanúsított hanyagságunkért, továbbá amiért néha az evangelizálást és a társadalmi felelősséget egymást kizáró fogalmaknak vettük. Noha az emberrel való megbékélés nem azonos az

Istennel való megbékéléssel, a társadalmi cselekvés nem azonos az evangelizálással, a

politika i felszabadulás nem azonos az üdvös- séggel, az evangelizálást és a társadalmi- politika i cselekvést egyaránt keresztyén köte-lességnek valljuk. Mert mindkettő szükség-képpen kifejezi az Istenről és emberről, a fele-baráti szeretetről és a Jézus Krisztus iránti engedelmességről szóló tanításunkat. A z üd-vösség üzenetéből ugyancsak következik mindenfajta elidegenedés, elnyomás és meg-különböztetés elítélésének üzenete, és nem

szabad féln ünk elítélni a gonoszt és az igaz- ságtalanságot, akárhol létezik is.Lausanne -i Szövetség 5

Több mint 2700 millió ember, azaz több mint az emberiség kétharmada nem része-

sü lt evangelizálásban. Szégyelljük, hogy eny nyi embert elhanyagoltunk. Ez állandó

figyelmeztetés szám unkra és az egész egyház szám ára... Mélyen megdöbbent bennünket a szegénység, melyben milliók élnek, és az ezt okozó igazságtalanság. Akik közülünk bő-

ségben élnek, kötelességünknek tartjuk, hogy egyszerű életmódot alakítsunk ki, és ily mó-don még többel járu ljunk hozzá mind a segé-lyezéshez, mind az evangelizáláshoz. Lausanne -i Szövetség 9

A kultúrát mindig a Szentírás alapján

kell mérlegre tenni és megítélni. Mivel az ember Isten teremtménye, kultúrája bővelke-dik a szépségben és jóságban. Mivel az ember bűnbe esett, egész kultúráját beszennyezi a bűn, és némely elemét áthatja a démoni erő.

Az evangélium egyetlen kultúrát sem feltéte-lez magasabbrendűnek egy másikkal szem-ben, hanem minden kultúrát a maga mércé-

je és igazsága szerint ítél meg, és minden kultúrától erkölcsi abszolútumokat kér szá-mon. A misszió gyakran idegen kultúrát exportált az evangélium hirdetése közben, és az egyházak gyakran szorosabban kötődtek a kultúrához, mint magához a Szentíráshoz. Lausanne -i Szövetség 10



A lausanne-i kongresszus 275

Következésképpen, eme hitünk és emez eltökéltségünk fényében ünnepélyes szö-vetségre lépünk Istennel és egymással, hogy imádkozzunk és felkészülve együtt mun-

kálkodjunk az egész világ evangelizálá sáért.Lausanne -i Szövetség , következtetés

A lausanne i kongresszus és az Egyhá-zak Világtanácsa gyűléseinek kapcsolataszámos tanulsággal szolgál. A kongresszusösszehívását részben az EVT 1968 as és1973 as gyűlésén tapasztaltak miatti evan

gelikál aggodalom indokolta. E gyűlésekoly mértékig hangsúlyozták a társadalmiés a politikai vonatkozásokat, hogy már mármegfeledkeztek az Istennel való megbéké-lés szükségességéről. Noha a lausanne ikongresszus az EVT némely irányvonalaellen lépett fel, nem vonhatta ki magátéppen ezen fejlemények a harmadik világés a társadalmi kötelezettségvállalás meg-növekedett szerepének hatása alól.

A kongresszus lendületét a Lausanne iVilágevangelizációs Bizottság a későbbiek-

ben is fenntartotta. Nemzetközi szakértőikonzultációkat szervezett, melyeken akongresszus által felvetett egyes kérdése-ket alaposabban megvizsgálták. Közülükhármat érdem es kiemelnünk. Az 1978 ban

a bermudai Willowbankben tartott konzul-táció az evangélium és a kultúra összefüg-géseit elemezte. Az angliai Hoddlestonban1980 ban az egyszerű életmód kérdéseitvizsgálta egy kisebb csoport. Talán a legje-lentősebb konzultációra a michigani GrandRapidsben került sor 1982 ben, ahol azevangelizáció és a társadalmi felelősségviszonyát vitatták meg a küldöttek.Lausanne ban csupán a kettő együttes fon-tossága került szóba, viszonya azonbannem, és ez a kérdés élénk vitákat váltott kia következő években. Noha a GrandRapids i konzultáción csaknem mindenevangelikál álláspont megjelent, a képvise-

lőknek mégis sikerült átfogó egyetértésre jutniuk, ezt tükrözte a gyűlés Evangelism and Social Responsibility (Evangelizáció éstársadalmi felelősség) címen kiadott záró

je lentése is.1980 ban a thaiföldi Pattayaban is világ-

evangelizációs konferenciát rendeztek,ezúttal nagyszámú résztvevővel: 87 or-szágból 650 küldött vitatta meg a Hogyan hallják meg? témáját, külön hangsúlyt fek-tetve az evangelizációra és az egyház nö-vekedésére. A résztvevők tizenhét cso-

portban je le ntéseket készí te ttek a külön- böző népcsoportok (kínaiak, muzulmánok,menekültek, nagyvárosi lakók stb.) közöttikeresztyén bizonyságtételről. Több részt-vevő azonban abbéli aggodalmának adotthangot, hogy a Lausanne ban még olyhangsúlyos társadalmi politikai törődéskérdése most háttérbe szorult. Kétszáznális többen hamarjában nyilatkozatot írtakalá, felkérve a lausanne i bizottságot, hogya társadalmi felelősség kérdése is kapjonkellő hangsúlyt. Ezen aggodalmaknak han-got adott a konzultáció zárónyilatkozata,amely tizenkét, Krisztus mellett tett fo-gadalommal zárul, a tizenharmadik „azelnyomottak és a szükséget szenvedőkszolgálatára, illetve segélyezésük és jogvé-

delmük tám ogatására” vonatkozik.1989 ben Manila (Fülöp szigetek) adott

otthont a második nemzetközi világ-evangelizációs kongresszusnak, melynekmottója ez volt: „Hirdesd a Krisztust, amígel nem jön!” 173 országból hivatalosancsaknem 3500 képviselő, összesen 4700ember vett ré szt rajta.

A kongresszus egy kiáltványt fogalma-zott meg „Felszólítás az egész egyháznak,hogy terjessze az egész evangéliumot azegész világban” címmel. Ez huszonegy tö-mör nyilatkozattételből áll:

3. Valljuk, hogy a bibliai evangéliumban Isten tartós üzenetet mond világunknak, és




eltökéljük magunkat ennek védelmére, hir-detésére és megtestesítésére...

4. Valljuk, hogy Isten szeretetét látható mó-

don ki kell mutatnunk az azokkal való törő-désben, akiket megfosztottak az igazságtól, méltóságtól, élelemtől és lakhelytől.

9. Valljuk, hogy Isten igazságos és békés országának a meghirdetése követeli minden, akár személyes, akár szerkezeti igazságta-lanság és elnyomás elítélését; e prófétai tanú-

ságtételt nem hanyagoljuk el...19. Valljuk a világevangelizáció fontossá-

gát és az el nem ért népek elérhetőségét. Ezért a XX. század utolsó évtizedében újból elszán-

juk magunkat e feladatok teljesítésére.20. Valljuk, hogy Isten arra szólítja fel az

egész egyházat, hogy terjessze az egész evangé-liumot az egész világban. Ezért eltökéljük ma-

gunkat, hogy azt híven, késedelem nélkül és áldozatosan hirdetjük, míg az Úr el nem jön.

A kiáltvány mindezt tizenkét szakaszban bővebben is kifejti „Az egész evangé-lium”, „Az egész egyház” és „Az egészvilág” alcím alatt. Végül ismét felszólítja azegész egyházat, hogy „hirdesse Krisztust,amíg el nem jön”.

A pünkösdi és a karizmatikus mozgalom

Az evangéliumi teológiában régi hagyomá-nya van a m egté rést követő újabb áldásta-

pasztalat keresésének. Néhány XVII. szá-zadi puritán ebben a fényben látta a ke-resz tyén megbizonyosodást. A XVHI. szá-zadban a *Wesley fivérek és mások a hit-

ben kapott teljes megszentelődés vagykeresztyén tökéletesség második tapasz-talatát hirdették ezt a hagyományt köve-ti ma a főként amerikai Szentéleti Mozga-lom (Holiness Movement). A XIX. századiébredési mozgalom több prédikátora aSzentlélek keresztségét kereste, amely

erő t ad a keresztyén bizonyságtételre és aszolgálatra. A XX. században ez a szemlé-let ismét feltűnt, de összekapcsolódott a

nyelveken szólás ajándékával és egyéblátványos karizmákkal.A modern pünkösdista mozgalom szüle-

tését a kansasi Topekában a múlt századelső napján, 1901. január 1 én történtekrevezetik vissza. Az emberek nyelvekenszóltak, amit a Szentlélek keresztségénekmondtak. E helyi esemény nemzetközi

je lentőségűvé vált azáltal, hogy 1906 banhasonló ébredés kezdődött és tartott há-rom éven át a Los Angeles i Azusa utcá-

ban. A mozgalom gyorsan terjedt az egészvilágban. A történelmi egyházak mindeztgyanús szemmel nézték és elutasították.Következésképpen a pünkösdisták önállógyülekezetekbe tömörültek. Ez perszenem jelenti azt, mint egyesek gondolják,

hogy a pünkösdisták nem evangéliumi ke-resztyének és a római katolikusoktól, or-todoxoktól és a protestánsoktól elkülönülőnegyedik csoportot alkotnak. A pünkösditák többé kevésbé ortodox hűséggel ra-gaszkodnak az evangéliumhoz, ha vannakis köztük „Jézus név” vagy Isten egységéthirdető pünkösdisták, akik a *Tertullianusáltal megcáfolt monarchiánus eretneksé-get tették magukévá. A legtöbb pünkös-dista csoport átvette a XIX. századi evan-géliumi hitben gyökerező adventistaés/vagy szentéleti hangsúlyt. Sajátos tana-ik is vannak, főképpen a megtéréstől kü-lönböző, a Szentlélek keresztségbe vetetthit, mely a nyelveken szólásban nyilvánulmeg. Egyéb karizmákat (pl. a prófétálás és

a gyógyítás) is fontosnak és érvényesnektartanak.

A pünkösdista mozgalom a szegényebbréteg köreiben bizonyult vonzónak, aho-gyan a XVIII. században a metodizmus is.Talán éppen ezért terjedt el Latin Amerikában, számszerűleg meghaladva minden



A pünkösdi és a karizmatikus mozgalom 277

más protestáns csoportot együttvéve éscsaknem utolérve a többségi római katoli-cizmust is. A pünkösdistáknak Afrikában is

jelentős számú követőjük van, miként a

velük sok tekintetben rokon függetlenegyházaknak. Ennek egyik oka az lehet,hogy a pünkösdisták komolyan veszik ahagyományos afrikai világszemléletre is

jellem ző szellemvilágot.A második hullámban, az 1960 as évek-

ben a vezető egyházakon belül, így a rómaikatolikus és a görögkeleti egyházakon be-

lül is bekövetkezett egy pünkösdista meg-újulás. Ezúttal a karizmatikus mozgalomáltalában a hagyományos egyházakon be-lül, nem pedig tőlük elszakadva törekedetta megújulásra. Némelyek azonban a meg-újulás alternatív útját választották, és ki-váltak a meglévő egyházakból. így alakul-tak meg sorra az ún. házigyülekezetek,míg később ki nem nőtték a családi ottho -nok kereteit. Amíg hagyományosan a

pünkösdisták ragaszkodnak a megté ré stkövető Szentlélek keresztséghez, melykülönösen a nyelveken szólásban nyilvánulmeg, a karizmatikusok nem bizonyulnakilyen dogmatikusnak e téren. Többségükelutasítja a második áldás teológiáját, bárerősen hangsúlyozzák a Lélek kiáradásá-

nak megújuló gyakorlati megtapasztalását.A karizmatikusok szerint a látványos ka-rizmákba nyelveken szólás, a prófétálás ésa gyógyítás mindenkor megilleti az egy-házat, de nem feltétlenül és mindig mindenegyes keresztyént. A karizmatikusoknak aSzentiélekre, a túláradó istentiszte letre ésa lelki ajándékokra fektetett hangsúlya

óriási hatást gyakorolt az egyházban, ígyvagy úgy csaknem minden egyházi csopor-tosulást m egérintett.

A pünkösdi és a karizmatikus mozgalom

elsősorban tevékenységével, nem pedigteológiájával tűnt föl. A pünkösdisták mégadósak maradnak olyan teológussal, akiremások is felfigyelnek, bár a Journal of

Pentecostal Theology (Pünkösdista teológiaifolyóirat) az önálló pünkösdista teológia ki-

bontakozásáról tanúskodik. A mozgalomsajátos vonásaira, a Szentlélek keresztség

re és a karizmákra sok figyelmet fordítot-tak, önálló teológiai álláspont kialakításáramár annál kevesebbet. A karizmatikusmozgalom, melynek számos tagja a törté-nelmi egyházakon belül tevékenykedik,ezt a hiányt mintha valamelyest pótolná.Ez a teológiai törekvés a katolikus és másfelekezeteken belül is megnyilvánul.

Erre példaként felhozhatjuk az anglikánTóm Smailt, aki trinitárius teológiáját a

Refleded Glory: The Spirit in Christ and Christians (Tükrözött dicsőség: a LélekKrisztusban és a keresztyénekben; 1975);a The Forgottén Father: Rediscovering the

Heart o f the Christian Gospel (Az elfelejtettAtya; a keresztyén evangélium magvánakújrafelfedezése; 1980) és a The Giving

Gift: The Holy Sp irit in Person (Az adó aján-dék: A Szentlélek személye; 1988) címűmunkáiban dolgozta ki. Másik példaként

pedig az am erikai presbiteriánus teoló-gust, Rodman Williamst hozhatjuk fel, akiháromkötetes munkát adott ki Renewal Theology (A megújulás teológiája; 1988 92)címmel.



Irodalomjegyzék Bettenson, Henry,The Early Christian Fathers,

London, Oxford University Press, 1956.Vanyó László:Ókeresztyén írók I X., Budapest,

Szent István Társulat, 1988.Kühár Flóris: Keresztény remekírók I XVI.Fila Béla - Jug László (szerk. és ford.): Az egy-

házi tanítóhivatal dogmatikai megnyilatkozá- sai, Budapest, Örökmécs, 1989.

Lossky, Vladimír,The Vision of God, LeightonBuzzard, Faith Press, 1973.

Meyendorff, John,Christ in Eatern Christian Thought, New York, St Vladimir's SeminaryPress, 1974.

Meyendorff, John,St Gregory Palamas and Orthodox Spirituality, New York, StVladimir's Seminary Press, 1974.

Pelikán, Jaroslav,The Spin t of Eastem Christendom, Chicago és London,University of Chicago Press, 1974.

John of Damascus,On the Divine Images, NewYork, St Vladimir's Seminary Press, 1980.

Lossky, Vladimír,The Mystical Theology of the Eastem Church, Cambridge és London,James Clarké, 1957.

Simeon the New Theologian,The Discourses, London, SPCK, 1980.

Boethius.A filozófia vigasztalása, Budapest,Európa, 1986.

Leith, John,The Creeds of the Churches,Atlanta, John Knox Press, 1973.

O'Meara, John, Eriugena, Cork, Mercier Press,1969.

Fairweather, Eugene, A Scholastic Miscellany: Anselm to Ockham, London, SCM, 1956.

Luddy, Ailbe,The Case of Peter Abelard,Dublin, M.H. Gill, 1947.

Bemard of Clairvaux, Five Books on Considera tion, Kalamazoo, Cistercian Publications,1976.

Bemard of Clairvaux,Treatises III, Kalamazoo,Cistercian Publications, 1980.

Bemard of Clairvaux,Treatises 11, Kalamazoo,

Cistercian Publications, 1977Bemard of Clairvaux,On the Song ofSongs IV, Kalamazoo, Cistercian Publications, 1980.

Gilson, Etienne, History of Christian Philosophy in the Middle Ages, London, Seedand Ward, 1955.

McGinn, Bemard,Visions of the End, NewYork, Columbia, 1979.

Schroeder, H.J., Disciplinary Decrees ofthe General Councils, St Louis és London,Herder, 1937.

Szent Bonaventura misztikus művei, Budapest,Szent István Társulat, 1991.Thomas of Aquinas,Compendium of Theology,

St Louis és London, Herder, 1947.Thomas of Aquinas,Summa Theologiae, 58.

köt., London, Eyre and Spottiswoode, 1963.Miegge, G.,The Virgin Mary, London,

Lutterworth, 1955.Oberman, Heiko, Archbishop Thomas

Bradwardine, Utrecht, Remink, 1957.De Jaegher, Paul, An Anthology ofMysticism,

London, Burns and Oates, 1935.Oberman, Heiko,The Forerunners ofthe

Reformation, London, Lutterwirth, 1967.Spinka, Matthew, Advocates of Reform, London,

SCM, 1953.Kempis Tamás, Krisztus követéséről, Budapest,

Franklin, 1943.McSorley, Harry, Luther: Right or Wrong?, New

York, Newman, 1969.Erasmus./wtóís Exclusus, Bloomington és

London, Indiana University Press, 1968.Erasmus, Abalgaság dicsérete, Budapest,

Európa, 1987.Luther, Martin, Works, 31. köt., Philadelphia,

Muhlenberg Press, 1957.Woolf, Bertram Lee, Reformation Writings of

Martin Luther, I. London, Lutterworth,1953.

Pauck, Wilhelm, Melanchton and Bucer,London, SCM, 1969.

Bromley, Geoffrey, Zwingli and Buliinger, London, SCM, 1953.

Melanchton, Philip, Loci Communes, NewYork, Oxford University Press, 1965.

Tappert, Theodore,TheBook ofConcord, Philadelphia, Fortress, 1958.

Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, Budapest, Kálvin, 1995.

Cochraine, Arthur, Reformod Confessions of Sixteenth Century, London, SCM, 1966.Wenger, John,„The Schleitheim Confessim",

Mennonite Quarterly Review, 19,1945.Simons, Menno,Complete Writings, Scottdale,

Héráid, 1956.Duffield, Gervase,The Work of William

Tyndale, Applefort, Sution Courtenay, 1964.



Bunyan, John: A zarándok útja, Budapest,Evagéliumi Kiadó, 1995.

Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve (szerk. Bálint József et al.), Budapest, Szent

István Társulat, 1986.Avilai Szent Teréz, A tökéletesség útja és A

belső várkastély, Budapest, Szent IstvánTársulat, 1979.

Pascal, Blaise, Vidéki levelek, Tahitótfalu, 1925.Pascal, Blaise, Gondolatok, Budapest, Gondo-

lat, 1987.Schleiermacher, Friedrich, On Religion, New

York, Harper and Row, 1958.Berkhouwer, Gerrit, Faith and Justification,

Grand Rapids, Eerdmans, 1954.Barth, Kari, On Houi I Changed my Mind ,

Edinburgh, St Andrew, 1969.Barth, Kari, Against the Stream, London, SCM,

1954.Háring, Hermann és Kuschel, Karl Josef, Hans

Küng: His Work and His Way, Glasgow,Collins, 1979.

Bonhoeffer, Dietrich, Követés, Budapest,Evangélikus Sajtóosztály, 1996.

Bonhoeffer, Dietrich, Börtönlevelek, Budapest,Harmat, 1999.

Niebhur, Reinhold, Morál Mán and Immoral Society, New York, Charles Scribner's, 1960.

Niebhur, Reinhold, Leaves from the Notebook of a Tamed Cynic, New York, Da Capo, 1976.

Niebhur, Reinhold, Intellectual Autobiography, New York, Macmillan, 1956.

Kierkegaard, Sörén, The Joumals, London,Oxford University Press, 1962.

Kierkegaard, Sörén, Filozófiai morzsák, Budapest,

Bultmann, Rudolf, Jesus Christ and Mythology, London, SCM, 1960.

Bultmann, Rudolf, „New Testament and Mythology", in: Bartsch, Werner H. (szerk.), Kerygma andMyth, London, SPCK, 1964.

Tillich, Paul, The shakingofthe Foundations, London, SCM, 1949.

Tillich, Paul, Rendszeres teológia, Budapest,Osiris, 1995.

Pittenger, Norman, Picturing God, London,SCM, 1982.

Moltmann, Jürgen, Theology o/Hope, London,SCM, 1982.

Moltmann, Jürgen, The Crucified God, London,SCM, 1974.

Moltmann, Jürgen, The Trinity and Kingdom of God, London, SCM, 1981.

Pannenberg, Wolfhart Jesus - God and Mán, London, SCM, 1968.

Storkey, Elaine, What's Right with Feminism, London, SPCK, 1985.

Butler, Cuthbert, The Vatican Council, London,Collins and Harvill, 1962.

Bettenson, Henry, Documents of the Christian Church, London, Oxford University Press,1963.

Teilhard de Chardin, Pierre, Le Milieu Divin, London, Collins, 1960.

Teilhard de Chardin, Pierre, The Future ofMan, London, Collins, 1959.

Teilhard de Chardin, Pierre, Az emberi jelenség, Budapest, Gondolat, 1973.

Abbott, Walter, The Documents of Vatican II, London, Geoffrey Chapman, 1965.

Rahner, Kari, Theological Investigations, 9. köt, London, Darton, Longman and Todd, 1976.

Küng, Hans, Justification, London, Bums andOates, 1964.

Küng, Hans, Infallible?, London, Collins, 1971.Egyházak Világtanácsa, „Keresztség, úrvacsora

és lelkészi szolgálat", in Református Egyház,1985. március.

McGavran, Donald, The Conciliar-Evangelical Debate, South Pasadena, Willian Carey, 1977.

Bassham, Rodger, Mission Theology, SouthPasadena, Willian Carey, 1979.

King, Martin Luther, Strength to Lőve, Londonés Glasgow, Collins, 1969.Benett, L., What Manner of Mán?, London,

George Allén and Unwin, 1966.Koyama, Kosuké, Three Mile an Hour God,

London, SCM, 1979.Mbiti, John, African Religions and Philosophy,

London, Heinemannm 1969.Gutiérrez, Gustavo, Teológia de la liberación,

London, SCM, 1974.

Vatican, „Instruction on Certain Aspects of the Theology of Liberation ”, Evangelical Reviewof Theology 10,1986.

Douglas, J.D., Let the Earth Hear His Voice and Proclaim Christ until He Comes, Minnea polis, World Wide Publications, 1975.



Tartalom

I. Az egyházatyák

A platonizmus és a görög bölcseletAz apostoli atyák Jusztinosz vértanúIrenaeusTertullianusAlexandriai Kelemen

OrigenészCyprianusKaiszareai EuszebioszAz I. niceai zsinat (325)AthanasiusSzír EfrémA kappadókiai atyák Az I. konstantinápolyi zsinat (381)AmbrusAranyszájú JánosJeromosÁgostonAlexandriai KürilloszAz efézusi zsinat (431)Küroszi Theodorétosz

Nagy LeóA khalkedóni zsinat (451)Az Apostoli Hitvallás

II. A keleti hagyomány

Areopagoszi DénesAII. konstantinápolyi zsinat (553)Maximus Confessor

A ül. konstantinápolyi zsinat (680-81)Damaszkuszi JánosAII. niceai zsinat (787)Simeon, az Új TeológusGregoriosz PalamászDoszitheosz hitvallása (1672)

III. A középkori Nyugat

Az Athanasius-féle hitvallás 81Boethius 83Az orange-i zsinat (529) 85Benedek 87

Nagy Gergely 89Johannes Scotus Erigena 91

Canterbury Anzelm 93Pierre Abélard 95Clairvaux-i Bernát 98Petrus Lombardus 100Gioacchino da Fiore 102AIV lateráni zsinat (1215) 102Assisi Ferenc 104Bonaventura 106Aquinói Tamás 108Johannes (John) Duns Scotus 113William of Ockham 114Thomas Bradwardine 116Johannes Tauler 118Sienai Katalin 119John Wyclif 121

Húsz János 123A firenzei zsinat (1438-45) 124Kempis Tamás 126Gábriel Biel 127

IV. Reformáció és ellenreformáció

Desiderius Erasmus 133Az evangélikus hagyomány

Luther Márton 136Philip Melanchton 141Az Ágostai (Augsburgi)Hitvallás (1530) 142A Formula Concordiae (1577) 143Philip Jákob Spener 145

11

1314161821

222628293235353840424345505253

545657

636466

676869727375



A reformá tus hagyományUlrich Zwingli 148

Gerrit Berkhouwer 208Helmut Thielicke 211