a budapest-fasori református egyházközség ... · lük és bátorodjon a szívünk. a fentebb...

Újfolyam 51. szám

A Budapest-Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2012. október

www.fasor.hu

Fotó: D

evich Réka

FASORI HARANGSZÓ2

„Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erôsbátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az elôttünklevô reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erôs horgonya…” (Zsid. 6,18-19)

Gimnazista koromban egyik társamtól hallottam elôször Radnóti Miklós számomramegrázó erejû versét (Elôhang egy monodrámához). Ennek sorai döbbenetes módon mu-tatják be az ember vívódásait:

„Születtem. Itt vagyok.Felnôttem. S mire?Igértek néked valamit?kérdeztem egyszer énmagamban még süldôkoromban.S mindjárt feleltem is:Nem. Senki semmit nem igért.S ha nem igért, a senki tudta mért.

Szellôtôl fényes csúcsra röpít fel a vágys lenn vár a gôzt lehelô iszap.”

Az emberi élet reménytelen ígéret nélkül. S az sem tart meg, ha hamis ígéretekkel csap-nak be minket. Ha nincs biztos talaj a lábunkalatt, csak vágyaink röpítenek fel, de lenn vára gôzt lehelô iszap, jön a kijózanító zuhanásés a süllyedés.

Nekünk azonban hatalmas bizonyossá-gunk van, mert Isten kijelentette ígéreteit szá-munkra és esküvel erôsítette meg azt. „Így ekét változhatatlan tény által, amelyekbenlehetetlen, hogy Isten hazudjon,…”

„…erôs bátorításunk van nekünk…”Hatalmas ajándék ez, hiszen erôs kételyek,kétségek, bizonytalanságok vesznek körülminket. Isten azonban nem hagy bátorításnélkül, milyen jó átélni ezt a lelkületet. Nemerre lenne szükségünk nekünk is? Tudniillik,

hogy egymást bátorítsuk? Olyan könnyen kitudjuk oltani a pislákoló gyertyalángot…Olyan erôs kritikát tudunk mondani… Olyanbizonytalan zengést tesz a trombitánk…Nagy lehetôség és komoly felelôsség a báto-rítás szolgálata. Ne a bizonytalanságot erôsít-sük egymásban, hanem a bizonyosságot!

„…akik odamenekültünk, hogy bele-kapaszkodjunk az elôttünk levô remény-ségbe.” Isten ígéretei, erôs bátorítása a mene-külteké. Igen, a menekülteké, a megmenekül-teké. Hiszen nem mindegy, hogy hova mene-külünk, kihez folyamodunk, mibe kapaszko-dunk. Mi nem szégyelljük, hogy felismertükelveszettségünket és a menekülés egyetlenlehetôségét. Sôt ezt hirdetjük mindenkinek,hiszen ebben ragyog fel Isten kegyelmes, sza-

ERÔS BÁTORÍTÁSUNK VANMAGVETÉS

FASORI HARANGSZÓ 3

badító, mentô szeretete, és ebben van élô re-ménységünk. S ez a reménység nem szégye-nít meg, sôt minden helyzetben megtartatástjelent nekünk.

„Ez a reménység lelkünknek biztos éserôs horgonya…” Döbbenetes erejû kijelen-tés ez. A reménység biztos és erôs horgonyalelkünknek. Mit jelent ez? A hajók a száraz-földhöz kötve vannak biztonságban. De anyílt vízen is a földhöz kötve, csakhogy akkornem a láthatóhoz, hanem a láthatatlanhoz.Nekünk is ez a bizonyosságunk. Ez nem bi-zonytalan reménykedés, hanem biztos éserôs. Ennek az ereje, biztossága, biztonságaminden körülmény között megtartatást jelentnekünk. Nincs vihar, nincs erô, ami elszakít-hat ettôl! Ezért tekinthetünk reménységgelönmagunkra és egymásra is. Így tudunk báto-rítani igazán és valódi erôvel.

Ezt tették hitvalló eleink is, tanuljunk tô-lük és bátorodjon a szívünk. A fentebb idézettköltô kortársaként élt Dietrich Bonhoeffer,evangélikus lelkipásztor. Radnóti Miklóst1944 ôszén végezték ki 35 évesen, DietrichBonhoeffert 1945 tavaszán 39 évesen, aki ba-rátjának, Eberhard Bethgének szóló, 1944.

augusztus 23-án kelt utolsó levelében ezt írta:„Isten keze és vezetése olyan bizonyos szá-momra, hogy azt remélem, mindig megôrizvemaradok e bizonyosságban. Soha nem szabadkétségbe vonnod, hogy hálásan és boldoganmegyek az úton, amelyen vezetnek. Elmúltéletem telve van Isten jóságával, és a bûn fe-lett áll a Megfeszített megbocsátó szeretete.”1945. április 9-én, hajnalban, a háború köz-vetlen vége elôtt a német vezérkar külön pa-rancsára hajtották végre a halálos ítéletet aflossenbürgi koncentrációs táborban. Ezekkela szavakkal állt meg a vesztôhelyen: „Ez mára vég, számomra azonban az élet kezdete.”

Ilyen erôs és ilyen biztos horgonya lel-künknek a reménység Jézus Krisztus által.Még a haláltól sem kell félnünk, mert tudjuk,hogy Ô maga a feltámadás és az élet. Néz-zünk fel Rá és kapaszkodjunk bele az elôt-tünk lévô reménységbe újra és újra! Meg fogtartani és szabaddá tesz bennünket mindenkörülmény között. Mivel ilyen erôs bátorítá-sunk van nekünk, bátorítsuk is egymást min-den helyzetben!

Bátorító hittel és szeretettel: Somogyi Péter

lelkipásztor

MAGVETÉS

FÓKUSZBAN

FASORI HARANGSZÓ4

FASORI HARANGSZÓ 5

FÓKUSZBAN

FASORI HARANGSZÓ6

FÓKUSZBAN

FASORI HARANGSZÓ 7

FÓKUSZBAN

FÓKUSZBAN

FASORI HARANGSZÓ8

Fotó: Somogyi Péter

FASORI HARANGSZÓ 9

LELKI HÁZUNK TÁJA

Szeptember 3-án Tahiban csendesnapja volt aJulianna Református Általános Iskolánknak.Az évnyitó istentisztelet után így kezdtük atanévet. Ezen a napon az iskola meglepetés-vendége a Csillag születik 2012-es nyertese,Mészáros János Elek volt.

Ugyanolyan szerényen, visszafogottanszállt ki a kocsijából, mint ahogy a mûsorbanmegszokhattuk tôle. Pedig a gyerekek tolong-tak körülötte az aláírásáért. Egy csapat isko-lással pedig a Férjem a kapuban találkozott.Miért álltok itt? – kérdezi tôlük. – Mert vár-juk a János bácsit! Mi rajongói vagyunk! –mondták.

Az elôadás helyszínéül János a táborebédlôjét választotta. A tanári kar készsége-

sen segített a kissé szûkös helyen 240 gyere-ket leültetni. Majd rögtön kezdôdött is a mû-sor! Elôzôleg úgy állapodtunk meg, hogy kér-désekre fog válaszolni, majd közben énekelnekünk. Az elsô kérdés felvezetésére elmesél-tem személyes élményünket. Mi nem szoktuknézni a Csillag születik vagy más, hasonló te-hetségkutató mûsorokat családilag, mert aztláttuk meg, hogy a reklámok miatt rengetegidô megy el feleslegesen vele. (Megjegyzem,hogy szerintem keresztyén emberként csakúgy érdemes bekapcsolni a tévét, ha elôtteimádkozik az ember: Segíts Uram, hogy olyattalálhassak, ami hasznos a hitem szempontjá-ból, és ne nézzek feleslegesen vagy rombo-lóan semmit. Nagy megtapasztalásaink vol-

A gyerekek meglepetése meglepetése Mészáros János Elek

AMA NEMES HARCOT MEGHARCOLTA

FASORI HARANGSZÓ10

LELKI HÁZUNK TÁJA

tak, hogy így gyakran keresztyén filmre, épí-tô, hasznos adásra bukkantunk már. Azonbanmeg tudtuk nyomni a piros gombot, ha csakhaszontalan vagy a hitünkkel éppen ellentétesmûsorok kerültek adásba.)

Nos, visszatérve a versenyre, a 2012-esévadot azonban közösen végigizgultuk. En-nek az volt az oka, hogy Férjem látta a kezdôválogatás egy részletét. Ebben bejött a zsûrielé egy szimpatikus férfi, gyönyörû hangonénekelt, majd, mikor megkérdezték, mért vanitt, ezt válaszolta: Ha énekelek, remélem,hogy Isten is örömét leli benne. Ekkor szaladtFérjem hozzánk és minden családtagnakmondta: Gyertek, ezt néznetek kell! Halljátokmeg, hogy mit mondott! Ettôl kezdve szeret-tük volna követni a verseny alakulását.

Mi indította Jánost, hogy jelentkezzen aversenyre? – Szerettem volna azokat az érté-keket megmutatni, képviselni, amik nekemfontosak. A magyarságom, a népdalok, ma-gyar énekek, magyar opera, a hitem. Úgy ta-pasztaltam eddig, hogy ez hiányzott ezekneka tehetségkutató versenyeknek a mûsorából.Hosszú ideig úgy is gondoltam, hogy nem il-lek én oda. Azonban sokak biztatására mégisjelentkeztem. Tisztelem az ottani zsûrit és amûsor szervezôit, mert ha akartak volna, ak-kor kiejthettek volna. Sokat segítettek inkább.

Végig csodálatosan vallott a hitérôl János.Amikor megnyerte a versenyt, akkor is egybibliai Igeverset mondott, amit aztán a követ-kezô héten az összes bulvárlapban olvashat-tunk: „Ama nemes harcot megharcoltam,futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”(2Tim. 4,7.) – eddig tudta elmondani, aztánelsírta magát. Másnap reggel így került Ige azújságokba, mert a befejezést is kikeresték:„végezetre eltétetik nékem az élet koronája,amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró amanapon…”!

Hogyan indult el a hitben János? – Temp-

lomos, hívô reformátusok voltak a szüleim,nagyszüleim, dédszüleim és akikre csak em-lékszünk, mindenki. Én is ott nôttem fel azAlcsútdobozi református templomban a nô-véremmel együtt. Gyerekkorunkban volt,hogy csak ketten voltunk gyerekek a gyerek-istentiszteleten, de mindig ott voltunk. 18éves koromban lettem presbitere a gyüleke-zetnek. Ebben is örömmel szolgálok most 42évesen is! Mikor megnyertem a versenyt,nagy ünneplés volt az RTL Klubnál, aztánmásnap a polgármester és a helyi közösségköszöntött. De számomra a legfontosabb azvolt, hogy vasárnap feldíszített templombanfogadtak, és ahogyan a gyülekezetben körbe-vettek és szerettek.

Milyen volt részt venni ebben a verseny-ben? Hogyan lehet elhordozni a keményebbkritikákat, mikor a tévén keresztül az egészvilág hallhatja, és az ellenkezôjét, mikor ra-jonganak Önért? – Nekem eleinte nagyon fur-csa volt, amikor dicsértek, megismernek azutcán, sokan körbevesznek, rajonganak. Énehhez nem vagyok hozzászokva. Aztán úgytudtam feldolgozni, hogy rájöttem, hogy nem

A gyôzelem pillanatában

FASORI HARANGSZÓ 11

LELKI HÁZUNK TÁJA

is nekem szól. Azokat a dalszerzôket illeti,akiknek a dalait éneklem. A hangomat pedigIstentôl kaptam. Én csak átélem az ünneplést,ami tulajdonképpen nem engem illet. A kriti-káknak egy részét el tudtam engedni a fülemmellett. Ami nem volt építô, csak kötözködniakartak. Igyekeztem meglátni, hogy mi az,amibôl tanulnom kell. Igazán az segített a lel-kem karbantartásában, hogy a verseny alattén fizetés nélküli szabadságon voltam, deminden vasárnap hazautaztam, hogy részt ve-gyek az istentiszteleten. Azt egyszer semhagytam ki. Ott kaptam erôt és tudtam hely-retenni magamban a dolgokat.

Egy-egy válasz után ezt mondta János:No, akkor énekeljünk! Aztán bekapcsolta aCD-lejátszón a kíséretet és gyönyörû hangjá-val betöltötte a termet. A gyerekek örömmelés csodálva, a felnôttek sokszor könnyesszemmel hallgatták. Énekelte Sancho Panzadalát, a Nézz rám, Istenem címû dalt, a Hon-foglalásból a Kell még egy szót, a Hazám, ha-zám áriát, népdalokat, kedvencénekét az énekeskönyvünkbôl,a Már keresztemet vállra vet-tem kezdetût, és még másokat.

Mikor énekesi adottságáról,zenei tálentumáról kérdeztem,elmondta: – Nem tanultam ki-csi koromban zenélni. Felnôttkorban figyeltek fel rám a helyiénekkarban, hogy szép hangomvan. 30 évesen iratkoztam be azeneiskolába. Hamarosan többénekversenyt is megnyertem.Most szolgálni szeretnék ezzelaz adománnyal. Sokfelé hív-nak. Jelenleg félállásban dolgo-zom és majdnem minden napravan meghívásom, melyeknekigyekszem eleget tenni. Nemakarok az életemen változtatni.

Ugyanaz akarok maradni, mint a versenyelôtt, csak ameddig kell, addig Isten dicsôsé-gére énekelni.

A gyerekek is több kérdést feltettek neki.Például hogy vannak-e állatai? – A házamnáltyúkokat, kakasokat nevelek. Ezek számaazonban nagyon megcsappant, mert amíg averseny alatt nem voltam otthon, az állományfelét elvitte a róka.

Két gondolattal zárom a rövid beszámolótaz elôadásról és a kétórás látogatásáról. Egy-részt János facebookoldaláról egy idézettel:„Nekem mindig az a lényeg, hogy mondjonnekem a dal valamit. Így választom ki, ezérténekelem el. Ha nincsen jó szövege vagy nemérint meg, én azt nem tudom elénekelni. Mertamihez én nem tudom magam hozzátenni,nem tudom átélni, azt én nem tudom elôadnisem.” Másrészt megköszönjük az Úrnak ésJánosnak, hogy bátran vall hitérôl, reformá-tusságáról, presbiterségérôl az egész világelôtt, és így áldott bizonyságtételt is végez!

Somogyiné Ficsor Krisztina

Fot

ó: S

omog

yi P

éter

FASORI HARANGSZÓ12

LELKI HÁZUNK TÁJA


LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ14

LELKI HÁZUNK TÁJA


EVANGÉLIZÁCIÓ

Ö R Ö M H Í R A FA S O R B A NIGEHIRDETÉS SOROZAT

2012. október 15–19., 18 órai kezdettel

HINNI TANÍTS URAM!címmel

a fasori református templomban.(VII., Városligeti fasor 5.)

Igét hirdet:

SIPOS ABA ÁLMOSreformátus lelkipásztor

(Budapest-Békásmegyer)

Az alkalmak alatt gyermekmegôrzést biztosítunk (óvodásoknak és kisebbeknek, hely: Új Teremtés terem, udvarban hátul). Iskolásoknak gyermekevangelizációt tartunk (hely: Szabó Imre terem).

Hétfô: József, akit Isten megkülönböztetett! Hinni taníts Uram az ígéret idején!1Móz 37, 1–11

Kedd: József, akirôl elfeledkezett Isten?Hinni taníts Uram a kilátástalanság idején! 1Móz 37, 12–36

Szerda: József, akit megkísértett az Ördög! Hinni taníts Uram a kísértés idején!1Móz 39, 1–20

Csütörtök: József, akit Isten felemelt! Hinni taníts Uram a jólét idején!1Móz 41, 37–52

Péntek: József, aki képes volt megbocsátani! Hinni taníts Uram az elengedés idején!1Móz 50, 15–23

FASORI HARANGSZÓ16

LELKI HÁZUNK TÁJA

Tanévkezdés a Julianna Református Iskolában

MI N D E N N E K R E N D E LT I D E J E VA N

Mintha most újra meg kellene állni! Lélegze-tet venni, s kutatni, mi Isten útja! Horgos Vil-mos beszámolóját hallgatva az jutott eszem-be, az év eleji öröm és nekilendülés után a vá-rakozás ideje jött el. Ahogy a PrédikátorokKönyve 3. részének versei mondják: „Min-dennek rendelt ideje van és ideje van az égalatt minden akaratnak... Ideje van a keresés-nek és ideje a vesztésnek; ideje a megôrzés-nek és ideje az eldobásnak… Láttam a fogla-latosságot, melyet adott Isten az emberekfiainak, hogy fáradozzanak benne. Mindentszépen csinált az Ô idejében, e világot is adtaaz emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy azember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettôl fogva mind-végig.”

Múlt év vége óta készülôdött és örvende-zett a Fasori Református Gyülekezet, hogy újépületrészekkel bôvülhet a Csipkebokor Óvo-da és a Julianna Református Iskola is. Az ál-lamigazgatás magas rangú vezetôi vettékpártfogásba mindkét intézmény ügyét, s aVII. kerületi önkormányzatnál is támogatták.A tavasz a gyarapodásról, fejlôdésrôl szólt.Az iskola ígéretet kapott arra, hogy 40 millióforint pályázati pénzbôl felújíthatja az ebéd-lôt és a tornatermet. „Sajnos a nyáron semmi-lyen munka nem kezdôdött el, ugyanis épp apályázatok elbírálásának idején távozott szé-kébôl az az államtitkár, aki végig szívén visel-te a Julianna Iskola és az óvoda sorsát” –

mondta Horgos Vilmos. A pályázat „megre-kedt” az államigazgatás útvesztôiben,egyelôre nem lehet tudni, hogyan döntenekróla. Szó volt arról, hogy az iskola kedvezmé-nyes áron juthat egy nagy buszhoz, ám a meg-állapodás e téren is várat magára. A Julianná-ról, a Csipkebokor Óvodáról, s más eszköz-beszerzésrôl is ôsszel kezdôdnek tárgyalások,az iskola vezetése felvette a kapcsolatot azEmberi Erôforrások Minisztériumával ésSzászfalvi László volt államtitkárral, hogyegyengesse az intézmények ügyét.

Mindenki nagy örömére változatlan lét-számmal vág neki az iskola az idei tanévnek,mintegy 240-250 kisdiákkal. Azok helyébeugyanis, akik elmentek, újak jöttek, idén elô-ször két húsz fôs ötödik osztály indult. A ta-nári karból hárman távoztak: egy kolléganônyugdíjba vonult, egy gyermeket vár, harma-dikuk pedig új pályán próbálja ki képességeit.Az új pedagógusok megtalálása során is érzé-kelte Horgos Vilmos, hogy Isten alakítja atörténéseket. Megállapodott két tanárral,hogy munkájukat ôsztôl itt folytatják, ámegyikük inkább egy külföldi állásajánlat mel-lett döntött, a másik kolléga családi okok mi-att mondta vissza a szerzôdést.

„Azt tapasztaltuk, minden másképpenalakul, mint ahogy tervezzük, keresztülhúzzaaz emberi számításokat Isten, az történik,amit Ô akar vagy enged” – fogalmazott. Ha avárt támogatások nem is érkeztek meg, az is-

Új helyszínen, a volt Janikovszky Éva Iskola Rottenbiller utcai épületének egyik szintjén kez-dôdött meg a tanítás szeptembertôl a Julianna Református Iskola felsô tagozatos diákjai szá-mára. A nyolc új tanterem bérlése azonban nagyon megterheli a fenntartót. Horgos Vilmosigazgató tájékoztatása szerint tárgyalások folynak a VII. kerületi vagyonkezelô szervezettel ar-ról, hogy a 2013/14-es tanévtôl kedvezôbb feltételekkel kaphassák használatba az épületrészt.


LELKI HÁZUNK TÁJA

kola vezetése bízik abban, hogy a szeptem-berben elbírálandó módszertani pályázatokonnyernek plusz forrásokat a pedagógiai prog-ram megújítására. „Negyven-ötvenmillió fo-rintra számítunk, amelybôl fedeznénk az er-dei iskola következô két évének költségeit,anyanyelvi tanárt alkalmaznánk az angolnyelv oktatására és sportprogramokat finan-szíroznánk, például úszás-, tenisz-, asztalite-nisz-oktatást és focisulit” – számolt be azigazgató a tervekrôl.

Újdonság, hogy a Juliannában szeptem-bertôl – amennyiben megnyerjük a pályázatot– új pedagógiai szokások keretében folyikmajd a keresztény életre nevelés. A világ 17országában alkalmazott, az egyéni felelôsség-re és a keresztény életelvek szerinti gyakorlatiélet megvalósítására alapozó programot Ma-gyarországon mindössze néhány tanintéz-ményben valósítják meg, a Julianna tehát élenjár a kezdeményezésben, ami új karaktert ad-hat neki.

„Ez a program úgy ért bennünket, mint abumeráng” – mondta Horgos Vilmos, amivelarra utalt, hogy a helyes életvezetésre valóoktatással elôször három-négy évvel ezelôtttalálkozott. Akkor mesélt róla neki egy szak-ember, de azt, gondolta, alaposabban körbekell járni. A következô évben a módszertanhazai terjesztôi ismét küldtek meghívót az is-kolának, képviseltesse magát valaki az elô-adáson, hallgassa meg, mirôl van szó. Azigazgató két kollégáját küldte, akik lelkendez-ve jöttek vissza és javasolták annak mihama-rabbi alkalmazását.

Idén másik négy pedagógus tanulmá-nyozta a módszert, négyen négyféle szemé-lyiség négyféle gondolkodással, ám egysége-sen mellette szavaztak, így az iskola a pályá-zatba beletette az ehhez szükséges anyagi for-rásokat. Horgos Vilmos a pedagógiai elv mû-ködésére egy errôl szóló könyvbôl említett

példát. A szerzô arról számolt be, hogyan le-het a gyermekeket felelôsségre tanítani anél-kül, hogy a kötelességet terhesnek éreznék ésigyekeznének lerázni magukról. A könyv kü-lön tárgyalja, hogyan tudnak eredményeseklenni, minden helyzetbôl kihozni a maximálislegjobbat úgy, hogy közben nem gázolnakmásokon keresztül – mint az a világrajellemzô – hanem Isten akaratának engedel-meskednek.

A gyermekek megtanulnak tervezni, célo-kat kitûzni, meghatározzák, hogy azokat ho-gyan tudják elérni, s úgy megvalósítani, aho-gyan azt Isten rendelte.

A kötet írójának hét gyermeke van és aztszerette volna elérni, hogy egyikük mûvelje akiskertet. Megmutatta neki a földdarabot, sazt mondta neki: ennek a kis kertnek szeret-ném, ha te lennél a felelôse, beültetnéd növé-nyekkel, naponta öntöznéd, ápolnád, hogyúgy nézzen ki, mint a szomszédé. Ennél töb-bet nem mondott, nem szabta meg, nem adtaparancsba, hogy mit és hogyan tegyen. Hasegítség kell, szólj – biztatta fiát.

Reggel elment otthonról és amikor estehazaért, látta, a kiskert olyan, amilyen volt. Aszemetet nem takarították el, a földet nem ké-szítették elô megmunkálásra. Másnap setörtént semmi, de nem tett szemrehányást azapa. Türelmesen várt. Amikor a harmadik napdélutánján azt tapasztalta, hogy a kert mégmindig rendezetlen, megkérdezte a fiát: ez ate feladatod, mi a baj, hogy nem fogtál ho-zzá? A fiú elsírta magát, azt mondta, nem tud-ja, hogyan kell csinálni. Ekkor megmutattaneki, szép rendben, együtt kezdtek hozzá, smegismételte: ha bármilyen segítség kell,szóljon.

A fiút soha többé nem kellett figyelmez-tetni, önként és örömmel ápolja azóta is a ker-tet és élvezi, hogy ô a gazdája.

Cseke Hajnalka

ELHÍVÁS

• Május. 6.: Fasori zenés áhítaton a Pasaréti Gyülekezet Palló Imre Énekkara lépett fel

• Május.12.: Hangversenyt adott az Ewald Rézfúvós Kvintett

• Május. 19.: Missziói csendesnapot tartottunk szolgálók részére Közös teherhordozás címmel

• Május. 20.: Felnôttek és fiatalok konfirmációi ünnepe

• Május. 26.: Gyülekezeti kiránduláson vehettünk részt Nagyszénásra

• Május. 23–25.: Pünkösdi elôkészítô sorozat

• Június. 2.: A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) focikupáján vettek részt gyüle-kezetünk tagjai

• Június. 3.: Az óvodásaink ballagtak a Csipkebokor Óvodából az istentisztelet keretében

• Június 3.: Fasori zenés áhítaton Solymári Tímea gitármûvész lépett fel

• Június. 4–8.: Magyar-holland testvérgyülekezeti csendes hét zajlott Biatorbágyon

• Június. 9.: Csendesnapot tartott a Julianna iskola Tahiban, Isten Táborában

• Június. 17.: Tábornyitó gyülekezeti nap volt Tahiban

• Június. 24.: A Julianna iskola tanévzáró istentiszteletét tartottuk, és a 8. osztályosok bal-lagását

• Június. 25–30.: A konfirmandusok hete zajlott Isten Táborában

• Július. 2–7.: Gyülekezeti csendeshét volt Tahiban

• Július. 7.: A Károli Gáspár Református Egyetem templomunkban tartotta doktori avató ün-nepségét

• Július. 9–14.: A kisebbek kincskeresô táborban voltak Tahiban

• Július. 16–21.: A nagyobbak kincskeresô táborban voltak Tahiban

Némethné Bodnár Márta lelkipásztor férjévelTáborttûz a konfirmandusok táborában

A L E G U T Ó B B I H A R A N

FASORI HARANGSZÓ18

ELHÍVÁS

• Július. 23–28.: Ifjúsági csendeshét zajlott Tahiban

• Augusztus. 5.: A Kántorképzô záróhangversenye hangzott templomunkban

• Augusztus. 6–11.: Fasori fiatal házaspárok házassággondozó hete volt Vajtán

• Augusztus. 22.: Megkezdôdött templomkertünk átépítése és az akadálymentesítés kiépítése

• Szeptember. 2.: A Budapest-Fasori Református Kollégium tanévnyitó istentisztelete

• Szeptember. 2.: Fasori zenés áhítat keretében Kovalszki Mária zongora- és Pusker Júlia he-gedûmûvész adott hangversenyt

• Szeptember. 3.: A Károli Gáspár Egyetem templomunkban tartotta tanévnyitó ünnepségét•

• Szeptember. 9.: Táborzáró hálaadónap volt Tahiban

• Szeptember. 9.: Elindult az új „Kereszt-kérdések” tanfolyam, sorozat

• Szeptember 9.: Bemutatkozott gyülekezetünkben Némethné Bodnár Márta lelkipásztor, akia Fasorban tölti 6. évi teológusi szolgálatát

• Szeptember. 15–16.: A Kulturális Örökség Napján idegenvezetés szolgálata templomunk-ban - Pálúr János orgona hangversenyével

• Szeptember 16.: Gyülekezetünk énekkera az Ars Sacra rendezvénysorozat nyitó hang-versenyén a református kóruszenét képviselte a Szent István Bazilikában, Zombori Dóra ésSzékely Gábor vezényletével.

• Szeptember. 17–21.: Hitmélyítô evangélizációra felkészítô hét

• Szeptember. 29.: Nôi csendesnap Elég néked az én kegyelmem címmel Zila Péterné, Kará-csonyi Violetta és Somogyiné Ficsor Krisztina szolgálatával

• Szeptember. 30.: Közös bibliaóra a Baba-mama kör szolgálatával, Somogyi Péter lelki-pásztor ige-szolgálatával

Pusker Júlia és Kovalszki Mária Ovodásaink az Úr asztala elôtt

N G S Z Ó Ó T A T Ö R T É N T


LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ20


LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ22

LELKI HÁZUNK TÁJA


KITÜNTETÉS

Magai Margit 1994 óta dolgozika Bethesda Gyermekkórházban,ahova az újraindulás idôsza-kában néhai dr. Dizseri Tamásfôigazgató hívta, hogy kateche-tikai, pedagógusi munkájávalsegítse az egyházi intézménnyéválás folyamatát és a gyógyítómunkát. Kaposvárról érkezett,ahol a megyei könyvtárban dol-gozott végzettsége szerint álta-lános iskolai tanár és könyvtárosként. Hoztamagával a kaposvári lelkészcsaládjának re-formátus szemléletét, egyháza iránti elköte-lezettségét, és a gyermekek szeretetét. Az Ilkautcai épületünk egykori onkológiai osztályánazonnal mély vízbe került. Azóta mindig akrónikusan beteg, legelesettebb (nemegyszerhaldokló betegek), késôbb az epilepsziás,majd a pulmonológiai betegeink, újabban pe-dig a balesetben sérült, kómából ébredezô,valamint pszichés problémákkal küzdô gyer-mekek között végez pedagógiai, katechétaimunkát.

A betegágy melletti pedagógusi munkakülönlegességét az adja, hogy benne alkal-mazkodni kell az orvosi-ápolói feladatok el-sôségéhez, valamint a gyermekek állapotá-hoz. Mindez gyors helyzetfelismerést, hatal-mas türelmet és a háttérbe húzódni tudás ké-pességét kívánja meg mûvelôjétôl. Ugyan-akkor szükség van a kapcsolatteremtés ügyespraktikáira, hogy a betegségrôl, a fájdalom-ról, az otthon vagy a szülô utáni vágyakozás

szomorúságáról el tudja terelni afigyelmet. A kórházpedagógiamûvészete abban áll, ahogyan abetegség helyzeteibôl képesmegformálni a megküzdés mód-ját, értelmes célokat, türelmet,kitartást, csupa olyan erényt,amelyek egyébként is a neveléscéljai volnának. Mindezt MagaiMargit munkája mutatta megnekünk. Évtizedes hûséggel jár-

ja körbe minden nap a kórtermeket, beszélgetminden egyes kis beteggel és családjával,segít a tanulásban, játszószobai foglalkozá-sokat szervez. Meg kell említenünk táborsz-ervezôi tevékenységét. Számos onkológiai,késôbb epilepsziás és izombeteg gyerekeknekszóló tábort szervezett, nyaranta legalább hár-mat. Ugyancsak évek óta szervez klubot epi-lepsziás fiataloknak.

A pedagógusi munka mellett összefogjaaz önkéntes munka szálait az Ilka utcai rész-legünkben.

A Bethesda gyógyító közösségének mag-jához tartozik, aki maga is alakítja kórháziközösségi életet, közösségi program elképzel-hetetlen nélküle. A kórház hitéletének is aktívrészese.

Többször volt részvevôje elôadója hazaiés külföldi ilyen tárgyú konferenciáknak, elô-adott a témában gyermekgyógyász konferen-ciákon is. Legújabban bibliodráma képzésenvesz részt.

Forrás: www.bethesda.hu

Makkai-díjat kapott Magai MargitGyülekezetünk presbitere és gyermekmunkása, a Bethesda Kórház munkatársa, Magai Margitkórházpedagógus a református egyház legmagasabb pedagógiai kitüntetését, a Makkai Sándor-díjat vehette át szeptember 8-án, a mosdósi kórházban. Magai Margit munkáját, szolgálatátBölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke méltatta. Az alábbiakban – áldást kérve pres-biter testvérünk életére, további szolgálatára – ezt idézzük.

FASORI HARANGSZÓ24

TÁBORBAN

Kedves Testvérek!Istennek hála, hogy az Ô kegyelmébôl békésenés áldott együttlétben lezajlottak a nyári heteink.

Nyikos András gyülekezeti hetével kezdô-dött Isten Táborában az idény. A gondnoki fel-adatokat Parti Ferenc látta el, a többi szolgálótôk állították ki. Azt követte a konfirmandushe-tünk. Somogyi Péter lelkipásztor vezetésével a23 fiatal és 4 ifis segítô háttérszolgálatát JárásiSándor gondnokságáva 7 szolgá-ló biztosította.

A családos hét 50 résztvevôvel, Végh Tamáslelkipásztor vezetése alatt, Kis Jenô gondnoksá-gával és 12 szolgáló jelenlétével telt. Vidám, test-véri hangulat, gyerekzsivaj és jó meleg jellemez-te. Áldott alkalmakban voltak együtt. Isten jelen-léte érezhetô volt.

Kiskincskeresô-táborunkon 39 gyermek De-meter Zsófia (Zsó) vezetésével vett részt. A hát-térszolgálatban 17-en munkálkodtak magam,Vitéz András gondnokságával. Rekkenô hôség-ben, sok medencézéssel, énekléssel, igei alkal-makkal voltunk együtt. Nagyon vidám, jó han-gulatú, áldott hét volt. Zsó néni minden reggeláhítattal indította a napot, amibôl sok erôt merí-tettünk a napi feladatok elvégzéséhez. A délelôtténekléssel, igei alkalommal, majd csoportfog-lalkozásokkal telt. Ebéd után postagalamb jött anapi postával, kincs-keresés, majd csendespi-henô következett. A délutáni foglalkozásokat fo-ci, ügyességi játékok és medencézés követte. Avacsora és fürdés után közös áhítat, majd házan-kénti áhítat és lefekvés történt. Külön köszönöm

az Úrnak és a hét szolgálóinak munkájukat és aztaz egyetértést, amit emberek nem tudnak mun-kálni saját erejük által. Ez a hét a békesség szi-gete volt. (Azért írom ilyen részletesen, mertezen a héten szolgáltam és mindezt a saját bôrö-mön tapasztaltam.)

A következô hét a nagy kincskeresôk hetevolt Dévai-Józsa Gábor vezetésével. Résztvevôi

létszám 34 fô és 15 szolgáló volt. A gondnokifeladatokat rendhagyó módon Literáti Zoltán ésDemeter Zoltán megosztva végezték. Áldott,bé-kés és meleg hét volt. A hét rendje hason-lóképpen telt, mint az elôzô, csak nagyobb gye-rekekkel.

Ezt követte utolsó hetünk, az ifjúsági hét. Pa-taki András és Bruckner László vezetése alatt,Lux Ferenc gondnokságával 30 fiatal volt együtt.14 szolgáló segítette munkájukat. Áldott igeialkalmakban, sok zenélésben, játékban lehetettrészük. Jávor Attila röplabda-felszerelése nagyonnépszerû volt, a mozgás kitöltötte az alkalmakközötti idôt. Az esti áhítat után egy-egy komolyfilm került levetítésre.

Istennek hála, hogy mindez megvalósult!Vitéz András táborgondnok

T Á B O R Z Á R Ó

Köszönjük azon Testvérek munkáját, akik kijöt-tek szombatonként a hét utáni takarításban segéd-kezni. Köszönjük a konyhán dolgozó Testvéreknek, hogymindig volt mit az asztalra tenni és azt ki is tették.Hálát adunk érte! A konyhán szolgáló Testvérek:

Szôllôssy Emôke, Ölvedi Enikô, Szilágyi Eliza,Sohár Márta, Hartmann Zsuzsa, Börcsök Hilda,

Nyikos Viktória, Sebestyén Helga,Fekete Erzsébet, Toronyi Zsuzsa,

Bruckner Szilvia, Tarcsa Edit, Lux Ferenc.A vihar tördelte fáink eltakarításában Farkas Zol-tán és munkatársa segédkezett. Köszönet érte!

A Fasoron kívüli vendéghetek:

• Pauler Péterék töltöttek 3 áldott napot a GödiGyülekezettel Isten Táborában.

• A Csepeli Gyülekezet rendezett ifjúsági hetetVitéz Bálint gondnokságával.

• A 16. kerületi kamarakórus töltött gyakorló hét-végét táborhelyünkön.

TÁBORBAN

25FASORI HARANGSZÓ

TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ26

Albert Benjámin


mé

rték letes

sé

g

sz

e r e tet

ö

r ö m

b

ék e s sé

g

bé

ke tû r é

s

sz

í v e s s

ég

j

ó sá g

h

û s é g

sz

e lí d s

ég

„GYÜMÖLCSEIKRÔL ISMERITEK MEG ÔKET”Kincskeresô táborosok gyümölcsérése

Sokan sokszor jártunk már Isten Táborábanaz utóbbi 14 év alatt, és ültünk Jézus lábainál,hallgatva az Ô magvetését, az evangéliumot.Hasonlóképpen ültek Ôelôtte annak idején atanítványai is, amikor a hegyi beszédben taní-totta ôket: „minden jó fa jó gyümölcsöt te-rem” – „nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt”(Mt. 7,17-18).

Ezekkel az Igékkel és azok üzeneteivel in-dítottuk az idén Kincskeresô Táborunkat is,ahol két turnusban összesen 78 kisdiák (közü-lük 56 juliannás) töltött el egy-egy szép hetet.A kicsiknél tizenheten, a nagyoknál tizenötenszolgáltunk. Igazi csodákat éltünk át ebben akétszer egyhetes együttlétben. Nap mint napláthattuk, hogy aki hallgatja és befogadja Is-ten Igéjét, annak hogyan változik meg foko-zatosan az élete: gyümölcsöt terem, a Lélekgyümölcsét. Az Úr Jézus arra tanít bennün-ket, hogy újonnan kell születnünk, mert más-képp nem tudjuk a Lélek gyümölcsét terem-ni, amely a szeretet, öröm, békesség, türelem,szívesség, jóság, hûség, szelídség és mérték-letesség (Gal. 5,22). Ezek nem nemes emberi

tulajdonságok, hanem Krisztus tulajdonságai– s különös módon nem is a mi magunk ter-mése, de mégis bennünk terem.

Jelentôsen segítette a megértést az, hogyegy nagy szôlôfürtben ábrázoltuk ki a Lélekgyümölcsét, és „elszemezgettük” róla öt napalatt mind a kilenc szemet. Elôször a szeretet-rôl beszélgettünk. A témát a barátság mezs-gyéjérôl közelítettük meg (Petôfi és Arany,Dávid és Jónátán barátsága), de szóltunk aszeretet himnuszáról (1Kor. 13) is. Ily módonfelismerhettük, hogy a szeretet jobb mindenmás útnál, mert egyrészt a szeretetben teljese-dik ki az ember élete, másrészt ezen az útonlehet elérni Istenhez és a másik emberhez. Amások felé megnyilvánuló szeretet az elsô je-le annak, hogy újjászülettünk és a Szentlélekmunkálkodik az életünkben.

Második napi gyümölcstermésünk azörömrôl és a békességrôl szólt. Együtt fedez-tük fel, hogy az öröm forrása Isten – ezért azembernek csak akkor lehet igaz és tartós örö-me, ha kapcsolatban, közösségben van Vele.Errôl írja Pál apostol, hogy még a börtönben,

TÁBORBAN

TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ28

betegen, bizonytalanságban, minden nyomo-rúsága ellenére is tud örülni – az Úrban. Azilyen embernek nyugalma nincs, de békessé-ge van (Reményik Sándor). E két lelki kincs-hez Pál és Silás története szolgált igei alapve-tésül (ApCsel. 16, 11-40).

A következô két „szôlôszemhez”, a türe-lemhez és a szelídséghez Jónás különös útjanyomán kerültünk közelebb. Szóba hoztuk atürelem mintaképeit: Jóbot, a vértanúkat, aprófétákat és magát az Úr Jézust. A türelmes-ség és türelmetlenség illusztrálására két ki-rályt említettünk: Dávidot és Sault. A türel-mes ember bízik Isten ígéreteiben – annyirabizonyos azokban, hogy kész szenvedést isvállalni Istenért. István vértanú a vérével ta-núskodott arról, hogy számára Isten a legfon-tosabb. Szelíd és alázatos volt – ahogy Jézusis. A szelíd embert olyannak ismertük meg,

mint aki parancsolhatna, de kér; üthetne, denem üt; megszégyeníthetne, de vigasztal; haharagszik is, nem magáért haragszik, hanemvalami nagy ügyért.

Pál apostol római útja során fogolykénthajótörést szenvedett, és Málta szigetére vetô-dött. Az ottani fogadtatásról szóló történetet(ApCsel. 28,1–10) választottuk alapul a szí-vesség és jóság értelmezéséhez. Más bibliairészekkel is összevetve megértettük, hogy aszívesség nem csupán udvariasság, alkalmielôzékenység, hanem a szeretetnek az a válto-zata, amikor önzetlenül csak a másik emberérdekét nézzük. Ezt a szeretetet hozta el kö-zénk Jézus.

A jóság pedig: Isten jósága a gyarló em-berben. Az a megértô, megbocsátó, elengedôjóság, amivel Ô néz minket a Krisztusban, samivel Jézus közeledett a bônösökhöz – így a

Csoportkép


gazdag ifjúhoz is, aki eleve jónak gondoltamagát…

Az ötödik napi lelki kincsünk a hûség ésa mértékletesség volt. A Biblia bizonyságté-tele szerint minden hûségnek alapja és elô-feltétele Isten hûsége, amely abban nyilvánulmeg, hogy Ô ígéreteit megtartja és teljesíti.Hû az, aki a szenvedésekben is kitart Uramellett, ha kell, a vértanúhalálig. A mértékle-tesség, önuralom, önmegtartóztatás rokon fo-galmak. Olyan sokszor kiderült már, mennyi-re nem tudunk uralkodni magunkon. A mo-hóság ma különösen is súlyos járvánnyá vált.A Bibliából ezért Nehémiást választottuk: azÔ hûségét és példáját Jeruzsálem kôfalánakmegépítésében, és harcát az uzsorások ellen aszegények oldalán (Neh. 5).

Isten nagy szeretete, hûsége és jósága lettnyilvánvalóvá abban, hogy az általa kirendeltszolgálói közösség az Igére, a gyermekekreés egymásra figyelve tudta végezni a fela-datát mindkét turnusban. Hálával gondolunkvissza ezekre a napokra, mert nyugodt, békésés örömökben, áldásokban gazdag táborozá-sunk volt – a gyümölcs pedig fokozatosan ér-lelôdött a szívekben. Sokat énekeltünk, ját-szottunk, sportoltunk, beszélgettünk, kézmû-veskedtünk – és nemcsak vetélkedtünk (aka-dályverseny a kicsiknél, késô esti járôrver-seny a nagyoknál), hanem azt is megmutat-tuk, hogy „Ki mit tud?”.

Hálás a szívünk, mert nemcsak a gyere-kek, hanem a felnôtt gyermekmunkások is rá-csodálkoztak az ifisek felkészültségére, bib-liaismeretére, bátorságára, példamutatására,gyermekszeretetére. Ôk a Lélek által vezetvemindig ott voltak, ahol tenni, segíteni kellett;együtt játszottak, sportoltak a gyerekekkel;áhítatokat tartottak reggel és este – sôt volt,aki két foglalkozást is vezetett csoportjában.Így aztán nagy tekintélyre tettek szert, a gye-rekek felnéztek rájuk, szerették ôket – a hét

TÁBORBAN

TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ30

vége felé már apának szólították a fiúkat a ki-csik. Az ifiseknek is volt szerepük abban,hogy a gyerekek mind többször imádkoztak.Sokan a kezdeti bátortalanságukat leküzdve,különvonulva, öntevékenyen is imádkoztak abetegekért, a rászorulókért, a sportolókért –egymásért. S. D. Gordon szerint „A világon alegfontosabb emberek az imádkozók. Nemazok, akik az imádságról csak beszélnek vagyannak szép magyarázatát adják, hanem azok,akik idôt szakítanak maguknak az imádság-ra”. Szükség is volt ilyen „fontos emberekre”a kicsiknél a hét közepén, mert a szomszédosmajorban egy nagyszabású, napokig tartó,zajos rendezvény kezdôdött sok dudálással,szirénázással, autók berregésével és minden-féle zenével. Emiatt nem tudtak elaludni agyerekek – a felnôttek sem tehettek mást:Istenhez kiáltottak. És megmutatta hatalmát ami Urunk, mert amiként meghallgatta Pál ésSilás imádságát és földrengést bocsátott a fil-ippi börtönre – megszabadítva ezáltal ôket ésa börtönôrt –, ugyanúgy adott a táborosokimádsága nyomán nagy vihart és sok esôt,amely elmosta a hangzavart „a béke és sze-retet szigetén”.

A lelki kincsekrôl csoportos foglalkozá-sokon beszélgettünk, melyeket bevezetô taní-tás elôzött meg a felsôsök turnusában, ésénektanítás mindkét táborban. A kapcsolódóbibliai történetek feldolgozása után a délutániprogram része volt a nagyoknál egy olyan lel-ki alkalom, amelyben önvizsgálatot tartva aztgondoltuk át, hogy a szóban forgó két kincsmentén miként formál bennünket a mi U-runk, mit köszönjünk meg Ôneki, mit kérjünkTôle újjászületésünk útján és hogyan tegyünkbizonyságot majd mindezekrôl az egész táborelôtt. A kicsiknek egy-egy történetet olvas-tunk fel a Jézussal egy hajóban címû evangé-liumi mesegyûjteménybôl, amit ôk nagy fi-gyelemmel hallgattak, majd a házakban foly-

31FASORI HARANGSZÓ

tatták a megbeszélést – úgy, hogy a gyermek-munkások a lelki kincsekrôl tanultakat bele-szôtték. Ily módon beszélgetések, imádságok,éneklések egész sora készítette elô a min-dennapi bizonyságtételeket, amelyeket „gyü-mölcsérés” néven tartottunk esténként. A fel-sôsöknél elsô nap a csoportok vezetôi álltakki a szeretet kincsével, a következô háromnap a három kincskeresô gyermekcsoportkét-két lelki kinccsel, az ötödik napon az ifi-sek és a felnôttek másik csoportja tett bizony-ságot az utolsó két „szôlôszem” alapján.

A kicsik táborában az ötödik napon szen-teltek idôt erre. Sokat okultak, tanultak, tölte-keztek ilyenkor gyerekek és felnôttek egy-aránt. Figyeltek önmagukra, egymásra – és amindig jelen lévô Lélekre, aki munkálkodotthatalmasan. A gyerekek nyílt, ôszinte monda-tokban, bátran, de alázatban fogalmazták meggondolataikat. A felnôttek vallomásai külö-nös módon megragadták ôket – nagyon sokanmeghatódtak, megilletôdtek. Amikor fölis-merték, hogy egy-egy bizonyságtétel nem-csak hitvallás, hanem bûnvallás is, nagyon el-érzékenyültek, s még sírtak is.

Akiket megérintett ez a „gyümölcsérés”,közelebb kerültek a Megváltóhoz, a bûneikletételéig is majdhogynem eljutottak – egymásodikos kisfiú át is adta a szívét az Úr Jé-zusnak. A sok öröm közepette azzal a felis-meréssel is gazdagodva térhettünk haza e tá-borból, hogy bár az újjászületett emberben isvan bûn, de az már nem uralkodik ôrajta. ASzentlélek jelenléte életünkben nem erkölcsitökéletességet vagy bûntelenséget jelent, ha-nem azt az ôszinteséget, hogy nem akarunkmásnak látszani, mint amik vagyunk. Bizony-ságtételeinkbôl is ez csendül ki: egyre jobbanhasonlítani akarunk ahhoz a Krisztushoz, akita Lélek gyümölcsének érlelése közben meg-ismertünk.

Dévai-Józsa Gábor

TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ32

KITEKINTÔ

2012. július 23 és 28 között tartotta idei nyáritáborát a fasori ifjúság. Ez már a másodikolyan program volt, amely a két, tavaly szep-temberben (újra-)indított ifi számára lett meg-hirdetve. Ahogy azt a tanév során is megszok-hattuk, létszámában a „kisebb” ifi bizonyultnagyobbnak. Az új ifirendszerhez tábori új-donságok is társultak: a szervezôi csapat általösszeállított menetrend sok meglepetést tarto-gatott, és szintén ebben a táborban használtukelôször a Jávor Attila által összeállított új, fa-sori ifis énekeskönyvet is. Négy gitár mellettegy fuvola és egy zongora is kísérte a már is-mert és az újonnan megismert énekeket.

A délelôtti Igei alkalmakat BrucknerLászló – Szigfrid – és Jávor Attila tartották,akik Gedeon történetének eseményeit vettéksorra. Hallhattunk elmélkedést Isten vezeté-sérôl, az Istenbe vagy éppen másokba vetettbizalomról, Isten céljáról, mely az életünkbenkülönbözôképpen valósulhat meg, és Gedeonbukásáról is. Gyakran elhangzott mondatavolt a hétnek, hogy ha valamit megértettél, azttedd is meg rögtön. Ennek kapcsán beszélget-

tünk arról, mi tántoríthat el minket attól, amitmegértettünk akár a tábor folyamán, és mi az,ami mégis megerôsíthet bennünket.

Az esti Igei alkalmak során Jézusnak aMáté evangéliumának 13. részében találhatópéldázatait tanulmányoztuk Pataki Andráslelkésztestvérünk vezetésével. Sorra vettük anyolc példázatot, mely közül hat Isten orszá-gáról szól: ez bár nagyon értékes (kincs ésgyöngy), Jézus beszédeiben mégis meglepô-en kicsinynek tûnô (mustármag), sôt szintemegbotránkoztató (kovász) jelzôket is kap.Mi vajon hogyan tekintünk Isten országára?A két szélsô példázatban még ennél is valósá-gosabban szembesülhettünk saját magunkhozzáállásával, hiszen a magvetô és a halász-háló példázata az Ige hallgatóit jeleníti meg.A magvetô és a halászháló képében jeleniktehát meg Isten országának a képe – ez a kereta mi életünk, ebben láthatják meg mások amennyek országának célját, értékét, valódierejét.

Gedeon történetéhez kapcsolódva a táborelsô napjának délutánján favágóversenyt ren-

TAHIBAN VOLTUNK...

A fasori if júság tábora


deztünk, hogy az ifjúság testközelbôl is meg-érezhesse, milyen feladat kidönteni egy fát –még ha nem is oltárt és szent fát kellett kidön-tenünk Tahiban. A favágást követô daraboláspedig már a hét egyik késôbbi programjának,a sorversenynek az elsô fordulója volt. A tá-bor résztvevôi öt csapatban indultak a felada-tok megoldásában, melyeket a vezetôk szigo-rúan pontoztak és – fényképezôgépekkel –gondosan dokumentáltak. A verseny állomá-sain a fiatalok bizonyíthatták erejüket faka-náldobásban, ügyességüket és gyorsaságukata szivaccsal végzett vízhordásban, részletekreirányuló figyelmüket egy puzzle kirakásában,csapatmunkájukat pedig az által, ahogy a csa-pat egyik tagját a többiek lánctalpszerûen elkellett, hogy juttassák egyik pontból a másik-ba. Természetesen nem felejtkeztünk el IstenIgéjérôl sem: az egyik – nem is olyan köny-nyûnek bizonyuló – feladat a Biblia könyvei-nek sorba rendezése volt.

A hajnali harmatot – melyet Gedeon iselôszeretettel vizsgált – egy túrán tanulmá-nyozhattuk. Még éjszakai sötétben, zseblám-pákkal, némi elemózsiával és egy gitárral fel-szerelkezve vágtunk neki a Vöröskô megmá-szásának, hogy éppen napfelkeltére érjünk fela hegytetôre. Énekelve dicsôítettük Istent afelkelô napért és az ébredô természetért, majdkis pihenô után visszaindultunk a táborba.Azt hiszem, mindnyájunk nevében írhatom:nagy élmény volt.

Teljesen más jellegû – bár egyáltalán nemkisebb – élménynek bizonyult Kovács Tiboregyházfi és felesége, Edina csütörtöki látoga-tása, melynek célja egy nagy bográcsgulyáselkészítése volt. A minden tekintetben házi,frissen felszolgált finomság valamennyiünktetszését elnyerte, amiért külön is hálásak va-gyunk, s ezúton is köszönjük Tibor testvérünkszolgálatát.

Nemcsak a hasunk, hanem a szemünk is

kényeztetésben részesült a tábor folyamán:több csendespihenô és egy este is filmnézés-sel telt. Kihasználva a többnapos ottlét adtalehetôségeket, Pataki András egy kétrészesfrancia filmet is elhozott (A paradicsom és Apokol), mely nemcsak a provance-i tájképek,hanem a komoly mondanivaló folytán is iga-zán mély benyomást keltett. A csütörtök estimozi pedig már a másnap hajnali túrát elôle-gezte: A mászás (The Climb) címû keresz-tyén filmet néztük meg közösen. A testmoz-gást persze nem csak filmen és hegyre fölfelémûveltük: idén a röplabda volt a legnépsze-rûbb szórakozás a táborban, de az úszni jóltudók a pócsmegyeri bányató strandján kiala-kított vízilabdapályát is kipróbálhatták és ki-adós mozgásnak bizonyult a frizbifoci is.

A tábor egyik legmeglepôbb újítása a zá-róesemény volt: péntek este bankettet szer-veztek nekünk a két ifi közti átmenet ünnepé-lyesebbé tételére. A kisebb ifitôl elbúc-súzókat a nagyobb ifisek is köszöntötték aszépen feldíszített ebédlôben. Az esti áhítat,a vacsora és a sorverseny eredményhirdetésemellett egy, a táborban készült fényképekbôlösszeállított képsorozat is levetítésre került –a közös élmények maradandóbbá tételére. Atábor va-lódi zárására pedig szombatonkerült sor: Végh Tamás nagytiszteletû úr úr-vacsorás istentiszteletet tartott az ifjúság szá-mára Tahiban.

Köszönjük a gyülekezet támogatását, asok imádságot, a szolgáló testvérek segítsé-gét! A táborban szolgálóként és résztvevôkéntis megélhettük Isten szeretetét és a két ifi kö-zötti szálak is szorosabbra fûzôdhettek. Bí-zunk benne, hogy a vetômag jó talajba hullottés termést is fog hozni: „az egyik százannyit,a másik hatvanannyit, a harmadik harmin-cannyit” (Mt. 13,8). És reméljük, hogy Istenkegyelmébôl van fülünk a hallásra is.

Szabó Ferenc

TÁBORBAN

TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ34


TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ36

TÁBORBAN


TÁBORBAN

FASORI HARANGSZÓ38

TÁBORBAN

Egy évvel ezelôtt, október elején találkoztunk elôször, mintegy 15 házaspár. Hónapról hónapra együtt ját-szottunk, énekeltünk, tanulmányoztuk az Igét, és beszélgettünk ôszintén, sokat, hiszen van mirôl. Kitöbb, ki kevesebb évvel ezelôtt mondott igent házastársára: „Hozzá hû leszek, vele megelégszem, veleszentül élek, vele tûrôk, vele szenvedek, és ôt… sem betegségében,… sem boldogtalan állapotában hût-lenül el nem hagyom.” Milyen könnyû volt ezeket a – belegondolva – súlyos tagmondatokat elmondani,micsoda megható percek voltak azok! Istentôl ajándékot kaptunk, egymást, egy egész életre. Az ajándékmellé járó használati utasítás azonban sem aznap, sem másnap nem került elô. A nászajándékba kapottmikrohullámú sütôhöz tartozott egy 16 oldalas. Rengeteg hasznos információ volt benne, mire vigyáz-zunk, mire és hogy használjuk. Pont arra a típusra vonatkozott, pont arra a márkára. Emberi mivoltomvágyna néha egy ilyen használati utasításra, de elképzelem, milyen lett volna, ha Isten nekünk is ad egy-másról egy-egy ehhez hasonlót. Elhordozhatatlanul vastag lett volna, bonyolult, és néhol kedvet szegô,annak ellenére, hogy biztos nagy szeretettel írta volna meg. Ô másképp gondolta, másképp írta meg.Nagy szeretettel. Nem írta le lépésrôl lépésre, hogy éljünk házaspárként, azt írta, amire valóban szüksé-günk van: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (1Kor 16,14). „a nap ne menjen le a ti harago-tokkal” (Ef. 4,26). Alkalmas vagy-e erre? Tudsz-e megértô, megbocsátó lenni? Engedni, hogy ne csak ate akaratod legyen meg? Hû maradni? Gyermekeidet szeretetben nevelni? Magunktól minderre hosszútávon képtelenek vagyunk. De Általa mindez megvalósítható, ígérete alapján mindkettôtökre vonatkozik:„Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükbôl a kôszívet, és hússzívet adok nekik, hogytörvényeim szerint éljenek, tartsák szem elôtt parancsaimat, és teljesítsék ôket. Akkor a népem lesznek,én meg az Istenük leszek.” (Ez. 11,19–20). A személyre szabott használati utasítás apránként kibomlik,az egykor könnyen-boldogan elmondott komoly ígéretek teljesítése magától értetôdô, mint a lélegzetvé-tel. Egyedül az Ô jelenlétében. Más házaspárok példája, biztatása, megerôsítése által. Találkozzunk minden hónap 2. szombatján 17 és 19 óra között a Szabó Imre-teremben! (Kisgyermeke-inknek gyermekôrzés áll rendelkezésre.) Szeretettel várjuk alkalmainkra a jegyespárokat is!

Korenchy Tamás – Véber Orsolya

Bemutatkozunk – az új pároskör


BIZONYSÁGTÉTEL

Nagy ajándékot jelentett számomra, hogyezen a nyáron bizonyságot tehettem Tahibana családos csendeshéten július elsô hetébenmindarról, amit Isten az életemben elvégzett.Imádságos szívvel, az Igébôl erôsödve ké-szültem a szolgálatra, könyörögve, hogy Istenajándékozzon meg engedelmességgel, ésvédjen meg a Gonosztól egészen, hogy való-ban az Úrról szóljon a szolgálatom, és ne azélettörténetemet adjam elô a testvéri közös-ségnek.

Fontos volt ezt a harcot megharcolnom éshálás vagyok Istennek, akihez az alkalomkezdetén együtt is könyörögtünk, hogy el-küldte közénk a Szentlelket és tudtunk egy ál-dott órát együtt tölteni, beszélgetni, s hogy az,amit elmondtam, mindnyájunk hitét, hiszem,hogy erôsíthette. Az enyémet is, mivel én issok mindent újra végiggondoltam és átéltem

azokból a csodálatos évekbôl, és azokról apróbákról is, amelyeket Isten adott, hogy for-máljon az Ô szolgálatára. Most megpróbálokpár gondolatot a Fasori Harangszó hasábjainis átadni abból, amit ott elmondhattam, remé-lem, hogy azok, akik hallhatták és azok is,akik nem voltak közöttünk, mindenki, aki ol-vassa, örömmel fogja venni e sorokat.

Az orvos szemével nézve már a születé-sem is csodának nevezhetô. A már akkor iskomoly betegséggel küzdô Édesanyám életétkockáztatva vállalta várandósságát – amelyegyben legnagyobb álma volt, hiszen egészéletében arra vágyott, hogy gyermeke lehes-sen –, de ezzel együtt is minden jel arra muta-tott, hogy én nem fogok megszületni, Édes-anyám pedig vagy magába a fizikai károso-dásba, vagy a lelki fájdalomba fog belehalni.Isten nagy ajándéka az, hogy azóta eltelt 24

Teológus lettemAz Úr munkálkodik az életünkben

Székely Tamás és a zenészek szolgálata

BIZONYSÁGTÉTEL

FASORI HARANGSZÓ40

esztendô, mindketten élünk, és az Úrjézustkövetjük.

Édesanyám okleveles laboratóriumi asz-szisztens, katolikus vallásos neveltetést ka-pott, Édesapám vezetô beosztásban dolgozórendszerszervezô, adatbázisokat készítô in-formatikus, ô pedig vallásos református volt.Mivel fiúnak születtem, Édesapám vallásátörökölve református keresztségben részesül-tem. Olyan légkörben nôhettem fel, Istennekhála, hogy az Ô létezése, hatalma soha nemvolt számomra kérdés. Bár nem értettem ésféltem is Ôt és Ôtôle, a létezése azért és az,hogy a világ gondjai az Ô kezében vannak,mindig meg tudott nyugtatni. A szüleim jóra-való emberek, engem is mindig jóra neveltek,mégsem tudtam megválaszolni a legegysze-rûbbnek tûnô kérdést sem: hogyan kell jónaklenni? Mi a korrekt kritérium? A közjogi tör-vények betartása? Bizonyosan igen. De hamegbántjuk egymást, nem szegünk meg sem-milyen törvényt, mégsem vagyunk jók egy-máshoz. A szüleim jó emberek? Én jó embervagyok? Teljesen relatívnak tûnt az egész ad-dig, míg be nem kerültem a gyülekezetbe ésmeg nem ismertem a bûn fogalmát és az ab-ból való kiút lehetôségét hit által.

Bár Édesapámék eljártak Pasarétre, ezeknem voltak jó hangulatú alkalmak, ilyenkorütköztek ki a családi feszültségek, ilyenkor azautót vezetô Édesapám rángatta a kormányt,felkavarodott a gyomrom, nem tudtam ebé-delni – feszült vasárnapok voltak, így aztánel-elmaradtam a templomból, ha mégis el-mentem, az egyfajta áldozat volt a részemrôl,hogy Édesapámnak hízelegjek.

Aztán 1996 novemberében tragikus hirte-lenséggel egy súlyos közúti balesetben meg-halt Édesapám és ketten maradtunk Édes-anyámmal. Még azon a héten kiderült, hogyszeretett és sok segítséget adó anyai nagyma-mámnak gyomorrákja van, Édesanyámnak

szívgyulladása, nekem pedig Lyme-kórom.Akkoriban a tesztek még nem voltak egészenpontosak, így szóba jött a gyermekeknélgyors lefolyású, halálos, idegrendszert táma-dó betegség, a sclerosis multiplex szindrómais. Igen kevés volt a pénzünk, a lakásunk felemég felújításra szorult, a porszívó, a tévé, akávéfôzô, a hifitorony, a mikrohullámú sütô,minden katasztrofális állapotban, 16000 Ftbevétel egy hónapra, súlyos rezsi- és gyógy-szerkiadások. A két autóból az egyik Édes-apámmal együtt összetört, Édesanyám eladtaa sajátját, nem tudtuk fenntartani – széthullottaz életünk. Én haragudtam Istenre, hiszenakkoriban „do ut des” típusú hitem volt:adok, Istenem, hogy adj; Édesapám követteIstent, ha Ô így vigyáz a követôire, akkornem vagyok rá kíváncsi a továbbiakban. Nemletagadtam, hanem megtagadtam. Én nem is-merem ezt az Istent.

Ôneki mégis gondja volt rám. A Dabas mellett balesetet szenvedô Édes-

apám a Károli Gáspár Református EgyetemJogi Fakultásán szerezte harmadik diplomá-ját, ahol évfolyamtársa volt Harkai Ferenc,érdi lelkipásztor, aki meghívott bennünket, akicsiny családot a nagy közösségbe, hogyerôsítsen, s mi megkedveltük ezt az embert.Mivel azonban Érd messze volt nekünk, ô atôlünk néhány sarokra lévô Fasori Reformá-tus Gyülekezetet ajánlotta nekünk, amelyetVégh Tamás vezetett, azt mondva, hogy hakészen állunk, csatlakozzunk! Közben HarkaiFerenc Végh Tamással is felvette a kapcsola-tot, kérve ôt, hogy fogadjon bennünketszeretettel, s amikor 1998 ôszén felbukkantott Édesanyám és beszélgetést kért Tamásbácsitól, ô jól emlékezett ránk és telefononmegkeresve meghívott a vasárnapi istentiszte-letre.

Ezzel egy csodálatos, új élet és életformavette kezdetét, amelynek egyre inkább a sze-


BIZONYSÁGTÉTEL

retett gyülekezet került a tengelyébe. Az ele-inte még katolikus neveltetéséhez ragaszkodóÉdesanyám még azon az ôszön új életet kapottegy evangelizációs héten, amelyen Sipos EteÁlmos szolgált, én pedig a gyermekek közötterôsödtem a gyermek-istentiszteleteken Zsónéni szolgálatait hallgatva. Néhány héttel ké-sôbb felnôtt konfirmációra kezdtünk ké-szül-ni, Édesanyám azért, hogy megismerje a fiahitét, én pedig azért, mert nem volt hova tenniesténként a 10 éves gyereket. Tamás bácsi ígybejelentett mint tiszteletbeli résztvevôt, bárebbôl a tiszteletbelit nem nagyon értettem. Ígyaztán készültem, jegyzeteltem, tanultam amemoritereket, olvastam a tankönyvet.

Amit hallottam, tanultam, láttam, azt azÚr érlelte bennem, olykor a tanulás idejénvagy éppen amikor könnyeket hullattam látvaÉdesanyám ragyogó hitét és az én reményte-len hitetlenségemet. Aztán én is új életet kap-tam és megfogalmazódott mindkettônk szívé-ben a vágy: de jó lenne közösen megvallanihitünket Isten és a gyülekezet elôtt, amint aztÉdesanyám a keresztelésem alkalmával meg-fogadta. Tamás bácsi hosszas tusakodás utánfiatal életkorom ellenére jóváhagyta ezt – éséletem legszebb napja lett 1999. március 21-e, a konfirmációnk idôpontja.

Azon a napon semmire nem vágytam,csak hogy az engem betöltô örömben minéltöbb ember részesülhessen – ebbe legszíve-sebben rögtön az istentisztelet után bele isfogtam volna. De akkor ennek még nem voltitt az ideje. Az elmúlt hónapok gondolata vi-szont határozott elképzeléssé érett: a kisgyer-mekkori álom, az orvosi pálya a múlté lett,úgy éreztem, a test betegségénél az emberekbeteg életének meggyógyítása sokkal nagy-obb ajándék, és én az emberek igazi bajánakarok segíteni. Úgy döntöttem tehát, hogyteológus leszek és az Urat fogom szolgálni.

A középiskolai tanulmányaimat a Baár-

Madas Református Gimnáziumban folytat-tam. Nagy ajándék volt számomra ez a 2001-2007 közötti idôszak. Ekkor kezdtem kántor-ként dicsôíteni Istent az iskolai istentisztelete-ken. Nagy boldogsággal végeztem ezt a szol-gálatot és sokat tanultam belôle. Megtisztelte-tés volt, hogy ezt a felelôs szolgálatot rámbízták, ma is hálás vagyok érte Istennek ésegykori iskolámnak. Ezekben az években atanulás és a szolgálatok voltak meghatározók,kántor voltam az iskolában, a Fasorban aszerdai bibliaórákon és az akkoriban mégmûködô magyar nyelvû istentiszteleteken aBudapesti Skót Missziós Gyülekezetben. Arengeteg igei alkalom sokat csiszolt rajtam,mégsem ismertem fel eléggé világosan, mireis készít az Úr. Másodikos gimnazistaként alelkipásztori szolgálatról való meggyôzôdé-semben elbizonytalanodtam, és számos ered-mény is azt mutatta: talán mégis inkább hívôorvosként kellene helytállnom Isten országá-ban és a hazámban. A felvételi eljárás során 1évvel az érettségi után, 2008-ban mindkétkarra felvettek, és én Debrecent és az általá-nos orvosi tanulmányokat választottam, mi-vel nem volt olyan Ige a szívemben, amely alelkipásztori pálya választására biztatott vol-na. Rossz döntést hoztam? A mai napig nemtudom. Hiszen végül az orvosit ott kelletthagynom 2011 elején, és én ezt életem eddi-gi legnagyobb bukásaként éltem meg.Ugyanakkor az ott szerzett élettapasztalat, amegaláztatások, amelyek Debrecenben ésutána értek, amíg talpra álltam, Isten elé csen-desítettek. Új alapokra helyeztem a teljesgondolkodásomat, engedelmességet és aláza-tot tanultam, és Isten az Ô Igéjével világosanelhívott, hogy Ôt szolgáljam: „Mint engedel-mes gyermekek, ne szabjátok magatokat a tielôbbi kívánságaitokhoz, melyek a tudat-lanságotok idején voltak bennetek, hanemamiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is

BIZONYSÁGTÉTEL

FASORI HARANGSZÓ42

szentek legyetek teljes életetekben, mert megvan írva: Szentek legyetek, mert én szent va-gyok.” (1Pét 1,14–16).

Ma sem vagyok kevésbé méltatlan arra,hogy Isten elhívott szolgájának nevezzemmagam, mint amikor érettségi vizsgát tettem19 éves koromban, de hiszem, hogy Ô tett al-kalmassá és késszé arra, hogy magamat min-denestül ôneki szenteljem és egész életembenôt szolgáljam. Így lettem teológus, dicsôségérte a Mindenható Úrnak!

És zárásként csak egy megjegyzés arról aszerdai délutánról: Isten mindnyájunk életé-ben munkálkodik, és munkálkodni szeretne

Igéje és Szentlelke által. Aki kész engedniÔneki és közösségre lép Vele, annak meg fogváltozni az élete, az értékrendje, a gondolko-dása, a mindennapjai, és a bûn rabságát har-sogó élete Isten dicsôségét hirdetô életté vá-lik. Ez az Ô munkája, Ôt illeti érte a dicsôségés hála. Így változik, így lehet és így lesz job-bá a világ: ha az Övéi engednek Neki és szol-gálják Ôt, és ha egyre többen válnak ezáltalaz Ô szolgáivá. Ebben Isten mindnyájunkatfelhasználhat és fel is használ, hiszen „Azértjött az embernek Fia, hogy megkeresse ésmegtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10).

Székely Tamás

Vigyáz a falvak szélén s ott álla szétfutó keresztutaknál.Vigyáz, mindig útfélen állvas irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerôznek,a barmok hozzá dörgölôznek,vállára galamb, varjú száll,az útról ráfreccsen a sár,nap vakítja és veri zápor,megrepedez a tél fagyától,kölykek vágnak belé sebet,beszennyezik kósza ebek,de jó- s balsorsban egyarántáll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondokcipelnek álmot, vágyat, gondot,jönnek és mennek ifjak, vének,nászmenetek és temetések,ô áll és tûr s nem válogat,mindenkinek utat mutat.

Útjelzôtábla lettem én isott, hol az út Isten felé visz.Embersorsok útfelén állva

mutatok mindig egy irányba:Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,didergek a közöny fagyától,bûn-indák reám tekerôznek,rút vágyak hozzám dörgölôznek,vállamra kétség-varjú száll,s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,megsebeznek gonosz kezek,de jó- s balsorsban egyarántállok, s mutatom az irányt,akik mellettem elhaladnak,a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemrôl Isten lángírásaberagyog ködbe, éjszakábas szinte kiáltja: emberek,mindnyájan erre menjetek,a Krisztus jár elôttetek,nála lesz békességetek,csak a nyomába lépjetek,szárnnyá válik keresztetek!Hát bízzatok és higgyetek,s szeressetek, szeressetek!

BÓDÁS JÁNOS: Útjelzô tábla


HITVALLÁS

E sorozat írására az a célkitûzés késztetett,hogy hitvallásos irataink egyik gyöngysze-mének, a Heidelbergi Káténak történetérôl ésszerepérôl adjon áttekintést, majd nyújtsonsegítséget a Káté folyamatos tanulmányozá-sához. Hitvallásunk 52 Úrnapjára történôtagolása jó keretet és lehetôséget kínál min-dehhez. A részletesebb taglalás mellôzésévelugyan, de bibliai, irodalmi, valamint életbôlvett példák segítségével hozzájárulhat e cikk-sorozat a hitvallási szövegek értelmezéséhez.

Az elsô Úrnapja kérdéskörében az egyet-lenegy vigasztalással ismerkedtünk közelebb-rôl, majd a második, harmadik és negyedikÚrnapjára tekintve az ember nyomorúságávalfoglalkoztunk. Az ötödik Úrnapjával kezdô-dôen áttértünk az ember megváltásáról szólórészre, s legutóbb azt a kérdést tettük fel,hogy milyen közbenjárót és szabadítót kellkeresnünk. A válasz nyilvánvaló: olyat, akivalóságos ember, de egyszersmind valóságosIsten is.

Most olvassuk el a hatodik Úrnapja kér-déseit és feleleteit.

Miért kell valóságos és igaz emberneklennie?

Azért, mert Isten igazsága azt kívánja,hogy ugyanaz az emberi természet tegyeneleget a bûnért, mely a bûnt elkövette,márpedig aki maga bûnös, másokért elegetnem tehet.

Miért kell egyszersmind valóságos Isten-nek is lennie?

Azért, hogy Isten-voltának hatalmával Is-ten haragjának súlyát az Ô ember-voltában elhordozhassa, és számunkra az

igazságot (megigazulást) s az életetmegszerezhesse és visszaadhassa.

Kicsoda az a közbenjáró, aki valóságosIsten és egyszersmind valóságos, igaz em-ber is?

A mi Urunk Jézus Krisztus, aki a mi töké-letes váltságunkra és igazságunkra (megiga-zulásunkra) adatott nekünk.

Honnan tudod ezt?A szent evangéliumból, melyet Isten elô-

ször a Paradicsomban jelentett ki, majd a pát-riárkák és próféták által hirdettetett, s az áldo-zatok és a törvény más szertartásai által kiáb-rázolt, végre pedig az Ô egyetlenegy, szerel-mes Fia által beteljesített.

A mi Urunk Jézus Krisztus személyérôl,valóságos emberi és valóságos isteni termé-szetérôl úgy gondolkodott valaki, mint egyhídról. Szerinte az egyik tartóoszlop az isteni,a másik az emberi természetet jelenti. A kétpillér között átfeszülô, a minden terhet hordo-zó ív pedig maga a kereszt. Miért kellett a miMegváltónknak valóságos embernek lennie?Azért, mert az embert senki más nem tudjamegérteni, csakis az ember. Csak az tudja,mit jelent embernek lenni, aki ezen a Földönél – úgy, ahogyan mi –, mert át kell élnie azemberlét korlátainak, zártságának és börtöné-nek, a szolgálatnak a valóságát. Aki bennün-ket meg akar váltani, annak bizony egészenolyannak kell lennie, mint mi, hiszen az em-bert szeretni csak az tudja, aki maga is ember.Jézus – akinek a neve is a szabadításra utal –valóságos emberként korának gyermeke, va-lóságos történeti személy volt. Földi útjának

„AZ ÉN KÁTÉM IS!”Hitvallási irataink hasznáról (8. rész)

FASORI HARANGSZÓ44

HITVALLÁS

leírásával az evangéliumi híradásokban talál-kozhatunk. Márk evangéliuma Jézus megke-resztelkedésénél kezdôdik, s a hangsúly terje-delmileg is az utolsó napokra esik. Mátéevangéliuma a történelembe, mégpedig az Ó-szövetség üdvtörténetébe ágyazza Jézus meg-jelenését. Családfáját Ábrahámnál kezdi ésemlítést tesz születésének körülményeirôl.Lukács a történeti fonalat még messzebbre,Ádámig vezeti vissza, s nála gazdagabbak agyermekségi híradások is. A legmesszebbrôlJános evangéliuma indul: „Kezdetben volt azIge és… Az Ige testté lett, és lakozék miközöt-tünk”. Nyilvánvaló, hogy az evangéliumok-ban nem Jézus születésén, gyermekkorán vana hangsúly, hanem kereszthalálán. Nem azértjött, hogy megszülessen, hanem azért szüle-tett meg, hogy meghaljon. Jézusnak, a miSzabadítónknak a szenvedése Isten váltság-tervében bizonyosan benne volt (olvasandó:Lukács 24,26). Ez a szenvedés sokakért és so-kak helyett vállalt megváltói szolgálat –hiszen Ô nem áldozattá lett, mint az áldozatibárány, hanem önként tette le az életét.

E gondolat nyomán közelebb jutunk an-nak megválaszolásához is, hogy miért kellettIstennek lennie. Azért, mert hatalom kellettahhoz, hogy úgy járja végig az emberi élet

útját, ahogy Ô tette; ahhoz, hogy az embertmegszabadítsa. Az életet csak az tudja leten-ni, aki fel is veheti (olvasandó: János10,17–18). Ô képes volt arra, hogy önmagátaz embernek egészen odaadja a bûnért, hogymeghaljon. Éppen abban az ördögien sötét ésemberileg reménytelen helyzetben bizonyultannak, akinek vallotta magát: Isten Fiának ésEmberfiának. Hogyan lehet ezt megérteni?Egy gyönyörûen kifejezô képpel, a földbeesett gabonamag hasonlatával maga Jézus se-gít ebben. Azt mondja: a búzaszemben életvan, de ahhoz, hogy életet is adjon – megsok-szorozódjon –, meg kell halnia (olvasandó:János 12,24-26). Igen, Ôbenne nemcsak életvan, hanem meg is tudja nyitni azt – odaadjaa világnak, és így megsokszorozódva jelenhetmeg az emberekben: mások élnek belôle. Jé-zus földi természetében az Atya által elren-delt utat vállalta, magára vette az emberiségminden bûnét, nyomorúságát, és engedelmesvolt egészen a kereszthalálig.

Keresztre feszítésére utal a János 12,32Ige is: „Én pedig, ha felemeltetem a földrôl,mindeneket magamhoz vonzok”. Az igaz iste-ni természet így tükrözôdik e versben. Nincsnagyobb vonzóerô ebben a világban, mint azÚr Jézus keresztje, mert emberi lelkeket vonzmagához.

Honnan tudhatjuk mindezeket? Az evan-géliumból, amely elmondja, hogy Isten mittett értünk, hogyan lett a miénk – csak belôletudhatjuk meg a megváltás üzenetét. JézusKrisztus megfizetett érettünk, nem aranyonvagy ezüstön, hanem az Ô drága vérén váltottmeg bennünket. Ôáltala igazulunk meg: olya-nok leszünk Isten elôtt, mintha semmi bûntnem követtünk volna el. Az evangélium segítrajtunk, mert csak itt adta meg Isten a találko-zást Önmagával. Aki az Ô nevét segítségülhívja, az üdvözül (olvasandó: Róma 10,13).

Összegyûjtötte: Dévai-Józsa Gábor


KITEKINTÔ

Isten kegyelmébôl július 29. és augusztus 1. között körülbelül ötven személy részvételévelcsendes napokat tarthattunk a gödi gyülekezettel, Tahiban, Isten táborában.

MIÉRT FÉLTEK, KICSINYHITÛEK?

Levél a Fasori gyülekezethez

Gödön eddig csak gyermekek részére tartot-tak csendes heteket nyáron, idén valósult megaz elsô olyan tábor, ahol felnôttek, családokegyütt lehettünk az Úr Igéje mellett.

Vasárnap este érkeztünk és elfoglaltuk aszállásainkat. Ahogy sétálgattam a faházakelôtt, hangos gitár, dob és ének hangját hallot-tam. Akkor jutott eszembe, hogy ma van aVáci vigadalom záró estéje. Olyan hangosvolt a zene, hogy az ének szövegét is tisztánlehetett érteni:

„Born to be wild...” („Vadnak születtem”,ami egész biblikus Mosolygó arc Hangulat-jel, csak miért kell ezzel dicsekedni?) Eszem-be jutott, hogy a lelkész az esti áhítatra azok-

ból az Igékbôl készült, ami a csendességrôlszól. (Zsoltárok 46,11, Márk 6,31) Na, ebbôlmi lesz? Dübörög a zene, közben beszéljünkarról, hogy milyen jó nekünk csendességbenlennünk? „Uram, én ezt nem értem, de legyenúgy, ahogy akarod!”

Eljött az este. Vacsora és fürdetés után 15-20 gyermek és 8-10 felnôtt összegyûlt az ét-kezôben, hogy a „Mesélô Bibliából” hallgas-suk Isten üzenettét. A lelkésznô a teremtéstörténetét kezdte olvasni, amikor kinéztünkaz ablakon és azt láttuk, hogy ôrült vihar csa-pott ránk.

A fák 45 fokos szögben megdôltek, sza-kadt az esô, tombolt a szél. Orkán erejû vihar

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ46

támadt a táborra. Kiszaladtam, hogy bezár-jam a konyha ablakait, ajtaját. Mire visszaér-tem, teljes volt a sötétség is, mert kikapcsol-ták a környéken az áramot. Az étkezôben agyerekek egy része azért visított, mert tetszettneki a sötétség, a másik része félelmében ki-áltozott. Pár elemlámpa elôkerült, de ez aligadott valami pici fényt. Kezdett eluralkodni afélelem és a káosz a gyermekek és ezzel aszülôk között is. „Uram, ezt készítetted ne-künk? Hát nem látod, hogy elveszünk és elve-szik a tábor már az elsô estén?”

Több évig szolgálhattam az ovisok között,mesélhettem nekik a Biblia igaz történeteit.Eszembe jutott, hogy „mintha valahol olvas-tam volna már ehhez hasonló szituációt”…És akkor az Úr adott Igét, és adta az Ô Lelkét,hogy elmondjam a gyermekeknek:

„Tudjátok, egyszer Jézus a tanítványaivalegy kis halászbárkában valami hasonló vihar-ba került. Azok az erôs, fizikai munkát végzôszikár-izmos férfiak, féltek! Sok vihart átéltekmár, de most halálfélelmük volt, azt mondo-gatták egymásnak, hogy elveszünk, ...stb.”

Jézus ebben a helyzetben elmagyaráztanekünk, hogy kicsiny a hitünk, és megértettevelem is, hogy ha Vele utazunk egy hajóban,

akkor örök célok felé megyünk. A gyermekekezek után elkezdtek énekelni, a terem megteltIstent dicsérô énekekkel. Vidám gyermeksze-mek, az énekeket mutogató kezek, békés szí-vek. Néha kinéztem az ablakon a viharra ésilyenkor elöntött a félelem, de visszatekintveaz Urra, aki jelen volt közöttünk öröm volt aszívemben.

Igaz, hogy a fák darabjai ott repültek elôt-tünk, a kôház teteje recsegett és ropogott, deebben a viharban sem hagyott magunkra aMegváltónk.

Másnap hallottuk, hogy a Váci vigadalom-ból sajnos riadalom lett. Sokan pánikba estekés szörnyû estét éltek át. Jézus nélkül ránk isez várt volna! Ô nem csak Megváltó, hanemMegtartó Isten is, aki bemutatkozott nekünkezen az elsô estén Isten táborában, azon a he-lyen, ahol már olyan sokan találkoztak Vele azIge és a Lélek által. Elkészítette arra is az al-kalmat a gyermekek éneklése után, hogy azelemlámpák félhomályában mi felnôttek ô-szintén elmondjuk egymásnak, miért jöttünk,mi hozott ide, mit várunk ettôl a pár naptól, ésvégül elhangzott az Igehirdetés is az Úr általkorábban adott Igékrôl.

Pauler Péter

A FASORI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG ÖRÖMMEL FOGAD ADOMÁNYOKAT!

A lelkészi hivatalban bárki bármilyen célra befizethet adományokat. Csekken és banki átutalással is lehet fizetni az alábbi célokra és számlaszámokra:

1. Gyülekezet javára: Budapest-Fasori Református Egyházközség 10702019-19818049-52000001

2. Julianna Iskola javára: Szabó Imre Alapítvány 11707024-20304014-00000000

3. Csipkebokor Óvoda javára: Csipkebokor Református Óvodai Közhasznú Alapítvány 10702019-48081403-51100005

4. Orgonaépítés céljára: Fasori Orgona Alapítvány 11707024-20403144-00000000


GYEREKKUCKÓ

Kedves Gyerekek!Gondolom, sokan úgy érzitek, hogy már megint milyen hamar vége lett a nyárnak, milyen kár,hogy már nem a vízben lubickolunk, nem mehetünk szabadon biciklizni, játszani vagy nyaral-ni az egész családdal. Azért, hogy egy kicsit visszaidézzük még azokat a nyári hónapokat, egyvízi állathoz kapcsolódó oldalt böngészhettek most.Jó szórakozást kívánok a gyerekrovathoz és örömteli tanévet az óvodában, iskolában:

Zsó néni

Az elsôszázadokbannagy veszélybe kerültaz, aki Jézus Krisztuskövetôje volt, aki meg-vallotta JézusKrisztusbanvaló hitét. Ha

két ember találkozott egymással ésa kettô közül az egyik a lábávalhalat rajzolt a homokba, ami egy-részt hitvallás volt, és egyúttal amásik embert is próbára tette, hogytudja-e, hogy mit jelent a hal jele.Ha a másik illetô ismerte ezt a tit-kos jelet, akkor az azt jelentette,hogy testvérek Krisztusban, össze-tartoznak, tehát nem kell félniük

egymástól. Azért a hal volt a titkos jel, mertegy Jézus Krisztusról szóló hitvallás kezdô-betûit összeolvasva értelmes görög szót ka-punk, ami ezt jelenti: hal.

1. Színezd ki a köröcskékkel jelölt részeket, és megtudod, milyen állatot rejt az ábra!

1. Tudod-e?

FASORI HARANGSZÓ48

FASORI HARANGSZÓA Budapest-Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.1071 Budapest, Városligeti fasor 5. • www.fasor.hu

e-mail: [email protected] • Tel.: 342-7311Felelôs szerkesztô: Devich Márton

Szerkesztôk:Cseke Hajnalka, Diószegi Rita, Szabó Zsolt

Tördelés: Börcsökné Lábas Hilda, Zelei DianaKorrektúra: Vitézné Horváth Erika

EGYÉB ALKALMAINK– Férfi bibliaóra minden hó 2. keddjén du. 6

órakor– Caládosok Páros köre minden hó 3. pén-

tekjén du. 6–8 óráig – gyermekmegôrzéssel– Fiatalok Páros köre minden hó 2. szombat-

ján du. 5 órkor– Baba-mama kör minden hó 1. és 3. csütör-

tökjén de. 1/2 10–1/2 12 óráig – gyermek-megôrzéssel

– Nôi imakör: minden hó 2. péntekjén du. 1/27–8 óráig.

– Nôi kör minden hó 2. szombatján du. 4–6óráig

– Párápoló tanfolyam minden hó 1. hétfôjéndu. 6 órakor

– Skót Misszió bibliaórája (VI. ker., Vörösmar-ty u. 51.) szerdán du. 3 órakor

FIATALOK KONFIRMÁCIÓI ELÔKÉSZÍTÔJE

A konfirmációra két éven keresztül készülünk fel.

I. évfolyam: (VII. osztályosok) péntek du. 3 óraII. évfolyam: (8. osztályosok) péntek du. 1/2 5 óra

ÔSZI EVANGÉLIZÁCIÓOktóber 15–19-ig, hétfôtôl péntekig

Igehirdetô: Sipos Aba Álmos lelkipásztor

A REFORMÁCIÓI NAPJAOktóber 31.-én, szerdán du. 16 órakor

megemlékezés a Reformációi emlékparkban,

du. 17 órakor reformációi istentiszteleta Fasori református templomban

ÚRVACSORAI ISTENTISZTELETEKMinden hó utolsó vasárnapján de. 10 órakor

és 17 órakor tartunk úrvacsorai isten-tiszteleteket. Mindkét idôpontban ugyanaz az

igehirdetés hangzik el a templomban.

KERESZTELÉSMinden hó 1. és 3. vasárnapján tartunk

keresztelési istentiszteletet. A szülôknek, keresztszülôknek

fogadalomtételükre való felkészüléséhez két elôkészítô alkalmat tartunk:

a keresztelés hetében kedden és csütörtökön17.30 órai kezdettel.

ÁLLANDÓ ALKALMAINKVasárnap de. 10 óra: istentisztelet

de. 10 óra: gyermek-istentisztelet 5 korcsoportban1. csoport 3–5 évesek,2. csoport 5–7 évesek, 3. csoport I–II. osztály, 4. csoport III–IV. osztály5. csoport V–VI. osztálygyermekmegôrzô szolgálat:3 éves korig

Kedd de. 10 óra: bibliaóraSzerda du. 6 óra: bibliai közösségi óra

du. 6 óra nagyifi bibliaóra18–25 éves korig

Csütörtök du. 3 óra: gyülekezeti bibliaóraPéntek du. 5 óra: kisifi bibliaóra

konfirmációtól 18 éves korig Minden hónap utolsó péntekjén

összevont közös bibliaóraMinden hónap elsô vasárnapján

du. 5 órakor Zenés áhítat Gyülekezeti hittanórák és konfirmációi órák

hét közben korcsoportok szerintÉnekkari próba

Hétfô este 6 óra, vasárnap reggel 9 óra

a budapest-fasori református egyházközség ... · lük és bátorodjon a szívünk. a fentebb...

Documents