2018/1klio/klio_2018_1.pdf · 1 2018/1 theodóra közvetlen demokrácia fviv]iuq u o bojkottált...

�

2018/1

Titkos é

letraj

z Theo

dóra

császá

rnőről

Közvetl

en dem

okrácia

Svájcban

Bojkottált o

limpia

Orwell

évéb

en

�

KLIÓ. Történelmi szemléző folyóirat

Szerkesztőbizottság: Orosz István akadémikus, professor emeritus DE, elnök;Bárány Attila akadémiai doktor, egyetemi tanár, DE, főszerkesztő;

dr. Fodor Mihályné ny. főiskolai adjunktus, NYF, DE; Kozári Monika PhD MTA Doktori Tanács; Madarász Imre CSc habil. egyetemi docens, DE és

Reszler Gábor PhD főiskolai tanár, NYE, szerkesztők.Műszaki szerkesztő: Erdélyi Tamás.

A borító Borsi Csaba munkája.Nyomtatták a Kapitális Nyomdában, Debrecenben.

A szerkesztőség címe: dr. Fodor Mihályné,Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelmi Intézet

4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Telefon: 52-512 900/23 096Kiadja a KLIÓ Alapítvány.

Kuratórium: Solymosi László akadémikus, professor emeritus, DE, elnök;Barta Róbert habil. egyetemi docens, DE; Bitskey István akadémikus, professor emeritus, DE; Györkös Attila habil. egyetemi docens, DE

és Pete László habil. egyetemi docens, DE.

Megjelent

a Magyar Tudományos Akadémia,a Nemzeti Kulturális Alap ésa Debreceni Egyetem Bölcsészet-tudományi Kar Történelmi Intézetetámogatásával.

A folyóiratot az MTMT indexeli és a REAL archiválja:http://real-j.mtak.hu/2048/

A KLIÓ az interneten is olvasható: http://www.c3.hu/~klioe-mail címek: [email protected]

[email protected] A folyóirat megjelenik minden negyedév középső hónapjában. Előfizethető a KLIÓ Alapítványnál (4033 Debrecen, Herpay Gábor u. 50. Adószám: 18792234-1-09). Előfizetési díj egy évre 800 Ft + postaköltség.

ISSN 1216–2965

3

E számunk szerzői

FelhívásKérjük szerzőinket, hogy négyévesnél régebbi anyagot ne válasszanak ki ismerte-tésre! Elvárjuk, hogy a recenziók szerzői mindenkor a szakma erkölcsi normáinak megfelelően dolgozzanak, és írásuk benyújtásával egyúttal vállaljanak felelősséget a hatályos szerzői jogszabályok megtartásáért! Másodközlésre, kérjük, ne küldjenek a KLIó-ba ismertetéseket! Várjuk korábbi és újabb szerzők ismertető írásait!

A KLIÓ Alapítvány kuratóriuma és a szerkesztőség

Blaskó Barbara PhD-hallgató, DEDebreczeni Márk PhD-hallgató, DEErős Vilmos habil. egyetemi docens, DEF. Molnár Mónika tudományos munkatárs, MTA BTK Fodor Mihályné ny. főisk. adjunktus, NYF; a KLIÓ szerkesztője, DEGyarmati Enikő történész, abszolvált PhD-hallgató, EKEHendrik Dávid PhD-hallgató, DE Kurunczi Jenő PhD történész, GyulaMadarász Imre CSc. habil. egyetemi docens, DEMurber Ibolya habil. egyetemi docens, ELTE BTK Peterecz Zoltán PhD egyetemi docens, EKESashalmi Endre PhD. habil. egyetemi tanár, PTE BTKSzilágyi Imre ny. tudományos főmunkatárs, Magyar Külügyi IntézetTakács Bálint PhD-hallgató, DE Varga Dániel PhD-hallgató, ELTE Új- és Jelenkori Történeti TanszékVégh Loretta Vivien MA-hallgató, DEVeszprémy Márton történész, könyvtáros, OSZK

(Rövidítések: DE: Debreceni Egyetem; EKE: Eszterházy Károly Egyetem, Eger; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar; MTA BTK: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont; NYF: Nyíregyházi Főiskola (ma NYE: Nyíregyházi Egyetem); PTE BTK: Pécsi Tudo-mányegyetem Bölcsészettudományi Kar; OSZK: Országos Széchényi Könyvtár

�

27. évfolyam KLIÓ2018/1. Történelmiszemlézőfolyóirat

TARTALOM

ÓkorGiorgioRavegnani:Theodóra–Amindenhatócsászárnéésaki feletteítélkezett(Madarász Imre) 3RobinB.Barnes:Asztrológiaésreformáció(Veszprémy Márton) 6

Kora újkorYaronAyalon:TermészetikatasztrófákazOszmánBirodalomban– Pestis,éhínségésegyébtermészeticsapások(F. Molnár Mónika) ��CatherineFletcher:DiplomáciaareneszánszkoriRómában (Fodor Mihályné) �6LloydStrickland:Leibnizegyiptomiterve(1671–1672):aszent háborútólazökumenizmusig(Hendrik Dávid) 25JekatyerinaBoltunova:„Tőled,veledésdicsőségedre”:II.Péter, mint I. Péter (Kurunczi Jenő) 33VolkerSellin:Európaimonarchiák1814-től1906-ig:arestaurációk százada(Sashalmi Endre) 38

ÚjkorMarcoBellabarba: AHabsburgBirodalomolaszszemmel (Varga Dániel) 42RolfGraber:Asvájciközvetlendemokráciakeletkezéstörténete (Gyarmati Enikő) 45ElisaDellaMea–EgidioMadussi:Azartegnaifecskék– VendégmunkásokSvájcban,FranciaországbanésNémetországban (Blaskó Barbara) 50

2

Mario Salzano: AFonted’Amore-ihadifogolytáborazelsővilág- háborúban(Takács Bálint) 56ReginaFritz,GrzegorzRossoliński-Liebe,JanaStarek(szerk.): AlmaMaterAntisemitica(Végh Loretta Vivien) 61WalterRauscher:Közép-Európabukása,1918–1939(Murber Ibolya) 65MarkDyreson:Azolimpiaimozgalomátalakulásaaz1984-esjátékok fényében (Debreceni Márk) 70HildeRestad:Azamerikaikivételességazamerikaikülpolitikában (Peterecz Zoltán) 76AleksanderLorenčič:Aszlovéngazdaságtörténete1990után (Szilágyi Imre) 82

HistoriográfiaStefanBerger:Amúlt,minttörténelem(Erős Vilmos) 90

3

ÓKOR

Theodóra – A mindenható császárné és aki felette ítélkezett

„Abizáncitörténelemegyetlenszemélyiségesemlettolyanhíres,mintThe-odóra,éskorántsemcsakatörténetírásban”–írjaGiorgio Ravegnani, a ve-lenceiCa’FoscariEgyetemközépkorász-bizantinológusoktatójaTheodóra (Teodora)címűéletrajzimonográfiájában(180.o.).Deaztisegyértelművéteszi,hogyacsászárnéhírességelényegébenhírhedettségetjelent,amelynekforrásaéstáplálójamindmáigalegnagyobbkorabelibizánci-görögtörténet-író,Kaiszareiai(Caesareai)ProkópioszTitkos története,abizánciirodalomtalánlegelevenebb,legizgalmasabb,haitthasználhatóeszó,legnépszerűbbalkotása (melymagyarul ismegjelent, Kapitánffy István fordításában ésgondozásában,aMagyarHelikonkiadásában,1984-ben).Azatény,hogyTheodórahalhatatlanságaésgyalázataugyanazonszerzőhözésműhözkö-tődik, szintepáratlan szimbiózist eredményezett egy fejedelmi egyéniségésegyíróutókorában,egyszersmindkeményenfeladtaaleckétatárgyila-gosságra törekvő történészeknekésmég inkábbTheodóraapologétáinak.Adilemmát,akettősségetjólpéldázzaGeorg Ostrogorsky,akiklasszikusszintézisében, A bizánci állam történetében a Titkos történetet„gyűlölködőpamfletnek”minősíti,másrésztelismeri,hogy„forrásértékefelbecsülhetet-len”(Osiris,2003,46.o.).Azegészszakirodalmon,aRavegnani-életrajzonisvégigvonulezazellentmondás:Prokópioszállítólagoselfogultságának,túlzásainak,„torzképének”,„zsigerigyűlöletének”,„azigazságotmeghami-sító”,hősnőjét„kriminalizáló”egyoldalúságánakszembesítése,ütköztetéseazzalakétségbevonhatatlanténnyel,hogyaző„titkos”,kiadatlan-posztu-muszmunkája a legfőbb–gyakran egyetlen– forrásmű,melyTheodóra„valóséletútját”rajzoljameg(7.,180–185.o.),illetvehogynélküleacsá-szárnérólnemistudnánkazt,amirőlavitákrégótafolynak.

Prokópiosz,mint ismeretes,Theodórárólmindelőéletét,mind Justini-anus császár feleségeként leélt éveit elbeszélve „vörös és fekete” tónusúportrétfest.Fiatalleánykéntnimfomániásprostituáltkéntírjale(„Senkisemvoltolyankéjsóvár,mintő;gyakranvettrésztközöslakomántíz,vagyan-

4

nál több,csupaerőtőlduzzadóésszeretkezésre termett ifjú társaságában,végigszeretkezte az összes lakomázóval az egész éjszakát, s amikormáregyiksemakartafolytatni,aszolgákhozment–olykorharmincanisvol-tak –, ésmindegyikkel lefeküdt, demég ennyi bujálkodás semvolt elégneki”–Titkos történet, 55. o.).Császárnéként pedighatalomittas és vér-szomjas zsarnokként, valódi szadistaként örökítimeg (mely portrétmégAlma Johanna Koenig dekadensregényesemtudtafelülmúlni;melleslegeza–magyarulszinténhozzáférhető–könyvhiányzikazértekezésTheodóraművészi„fortuna”-játáttekintő,utolsó fejezetéből).Nos,aki figyelmesenvégigolvassa Ravegnani bio-monográfiáját, meggyőződhet arról, hogy amodernésjelenkoritörténettudományoskutatásokazéletútsemelső,semmásodikszakaszánakprokopioszifeltárásátlényegilegnemcáfoltákmeg.

A fentiekkel szervesen összefügg a „Justinianus–Theodóra diarchia”kérdése (173. o.). Vajon Theodóra csupán a császár felesége volt, vagymagaisuralkodó,azaztárséspárafőhatalombanis,társuralkodó?(64–65.o.)Ravegnaniinkábbazutóbbimellettérvel,azolvasónakeszébejuttatva,hogyaravennaiSanVitalebazilikábansemvéletlenültekintlealátogatórakétazonosvagyhasonlóformátumúkoronásembermozaikképe(45–50.,54–55.o.).A szerzőattól sem riadvissza,hogy Justinianust „impotenci-ával”vádoljameg(110.o.),gyöngeséggel, tehetetlenséggel,asszonyánakvalóalávetettséggel (69.o.) azutóbbiolyangonosztettei, gátlástalan int-rikái kapcsán, mint leghíresebb „áldozatai” (69. o.), Kappadókiai János,„Justinianuslegjobbminisztere”(171.o.)ésBelizár,abizáncibirodalomlegkiválóbb hadvezére „megfúrása”, megalázása, tönkretétele (96–143.o.).Meglehet,igazságtalanJustinianusnevéhezmindenekelőttaCorpus Iuris Civilisttársítani(80–83.o.),Theodóráéhozpedigapalotaiármány-kodásokatésaNika-lázadástkövetőtömegesmészárlásokat(93–95.o.),cáfolhatatlan, hogy az úrnő nem hozott létre semmimaradandót és di-csőt, semmi korszakos és örökművet.Ha csak nem tekintjük öröklétűörökségnekazt,amitmindmáigbizantinizmusnakneveznek:aszolgalelkűmegalázkodást,„aszolgaságrendszerét”(62.o.).Theodóranemértebea„bazilissza”címmel:„deszpoina”lettamegszólítása,alattvalóit,aleg-előkelőbbeketis,arrakötelezte,hogy–megalázóanhosszú(olykortöbbnapigtartó)várakozásután–földrevágódjanakelőtte,ésmegcsókoljákalábát(60–62.o.).„Istenajándéka”önmagátisten(nő)nekláttaésállítottabe,akinekistenikultuszjár.

Amindenhatódespotanőnek semvolt azonbanhatalma a jövendő fö-lött.AzővégzetétKaiszareiaiProkópiosznakhívták.Kritikus-krónikásátzsarnoknővoltavélhetőenkülönösképpfelháborította:egyférfi-tirannustól,

5

példáulférjétől,Justinianustólagőg,atúlhatalomésakegyetlenségkevés-bévoltszokatlan.Azírótolla–kitudja,hányadszoratörténelemben–erő-sebbnek,hatalmasabbnakbizonyultazsarnokkorlátlanönkényuralmánál.Egynémet történész,Hans Georg Beck egyenesen „a történetíró áldoza-tának” minősítette Theodórát. Prokópiosz, úgymond, „tisztességtelen ésigazságtalan”(181.o.)vádjairaTheodóraszerecsenmosdatóimégnagyobbelfogultsággal, „túlértékeléssel” válaszoltak (170. o.), „áldozatnak állítvabeazt,akiinkábbgyakranhóhérvolt…műveletlen,durvanő”,akitsokszor„személyesérdekeiésgyűlölségei”vezéreltek(170–171.o.).Elgondolkoz-tató,tanulságos,árulkodó,hogymígafelvilágosodásszellemóriásai,Mon-tesquieu ésGibbon szigorúan elítélték (182. o.), „a fasisztaOlaszországmegpróbáltarehabilitálniabizáncicsászárnét”(190.o.):vélhetőleghatalmigátlástalanságávalrokonszenvezett.Maártalmatlanabbul:divatikonkéntélisokadikreneszánszát(191–192.o.).

Giorgio Ravegnani: Teodora[Theodóra],SalernoEditrice,Roma,2016.237o.

Madarász Imre

6

Asztrológia és reformáció

Aktuális,évfordulóstémáhoznyúlRobin B. Barnes2016-osAstrology and Reformationcíműmonográfiájában,melybenanémetreformációésakoraújkorbankülönösnépszerűségnekörvendőasztrológiakapcsolatátelemzi.Aszerző,akiajóslásésalutherireformációviszonyátmár1988-banmo-nográfiájában�vizsgálta,korántsemjáratlanútralép,hanemnagyelődöknyomdokain halad.A kérdéssel nem kisebb személy mintAby Warburg (1866–1929) foglalkozott magyarul Pogány-antik jóslás Luther korából címmelmegjelentkismonográfiájában.2Warburgműverészletekbemenőenalapos és dokumentum-központú,máig hivatkozottmunka. Joggalmerülfeltehátakérdés:lehet-eWarburgutánújatmondanianémetreformációasztrológiaikultúrájáról?

Barneskönyvehétfejezetreoszlik.Ebbőlazelsőszakirodalmiáttekin-tés,melynekcélja,hogybemutassaaztafolyamatot,melyneksorán–rész-benakönyvnyomtatásújmédiumánakköszönhetően–aXV.századfor-dulójáraazasztrológiaikultúramélyenátitattaa társadalmat.A folyamatkövetkezményeitamásodikfejezetvizsgálja.Hogyanhatottazasztrológiaivilágszemléletáltalánoselterjedéseamindennapiéletre?Barneserrekívánválaszolniolyankérdéseketvizsgálva,mintazidőérzékelésénekésaval-lásosgyakorlatnakamegváltozása.Véleményemszerintezakönyvlegér-dekesebbfejezete,ámszámos,kellőenalánemtámasztottállításttartalmaz.Ilyenpéldáulazavélekedés,hogyazasztrológiamindenképpenellentétesakeresztényhittel, és tulajdonképpenegyfajtavallásellenesség terjedésétsegítette elő, illetve az a könyv által vizsgált kérdés szempontjából igennagyhorderejűmegállapítás,hogyazasztrológiaszéleskörűterjedéseelő-

1 RobinB.Barnes:ProphecyandGnosis.ApocalypticismintheWakeoftheLutheranRe-formation.Stanford:StanfordUniversityPress,1988.

2 Warburg,Aby:Pogány-antik jóslásLutherkorából. [Akísérőtanulmányt írta ...RadnótiSándor]Ford.AdamikLajos.[Budapest]:Helikon,1986.Eredetimegjelenése:Warburg,Aby:Heidnisch-antikeWeissagung inWortundBildzuLuthersZeiten.Sitzungsberich-tederHeidelbergerAkademiederWissenschaften.Philosophisch-HistorischeKlasse10.(1919),no.26.Heidelberg:C.Winter,1920.

7

készítette a talajt a reformáció számára.Azt azonbanBarnes is elismeri,hogyakorbanolynépszerűasztrológiaiéveselőrejelzések(practicák)íróiésfogyasztóiaXV.századbannemgondoltakakatolikushitnyíltelvetésé-re.Barneskonklúziójaszerintezekaművekaklérussalkapcsolatoselége-detlenséget,avégítéletvárásátésazahhozkapcsolódófélelmetnöveltékanépesolvasótáborban.UgyanakkornemálljamegahelyétBarnesérvelése,miszerintazasztrológiaiorvoslás terjedéseakatolikusegyháztekintélyétcsökkentette.A XV. század fordulójára ugyanis az orvoslás mármesszenemmerültkiaszentekereklyéiheztörténőzarándoklatban,ésfőkéntolyanmódszereketalkalmazott(érvágás,purgálás,diéta),melyekakatolikusegy-háztanításátóléstekintélyétőlfüggetlenekvoltak.3

A harmadik fejezet egy jól ismert eseménnyel, az 1524-es „özönvíz-pánikkal”foglalkozik.AzemlítettévreaHalakvizesjelébenbekövetkezőszámosegyüttállásmiattazasztrológusoktöbbségetermészetikatasztrófát,sőtakármásodikvízözöntjósolt.Aprognózissalazonbanazasztrológusokközül semmindenkiértett egyet, így többévenáthúzódónyilvánosvitaalakultkiakéttáborközött.Atémávalkapcsolatbanmindenkutatáskiindu-lópontjaGustav Hellmann1914-esAus der Blütezeit der Astrometeorologie címűtanulmánya,4melyben56korabeliszerző133művétszámoltaösszeavitávalkapcsolatban.Báraz1524-esévaszokásosnálnedvesebbnekbi-zonyult,éssokesőthozott,avízözöntermészetesennemkövetkezettbe,és–ahogyLutherrosszmájúanmegjegyezte–akövetkezőéviparasztháborútazasztrológusokképtelenekvoltakmegjósolni.Errőlazigenérdekesmé-dia-éstársadalomtörténetijelenségrőlBarneskönyvenemsokújatmond,ámjóösszefoglalásátadjaafontosésösszetettkérdésnek.Aszerzőegyké-sőbbifejezetbenarraisrámutat,hogyapánikkeltő,szenzációhajhászhan-gokmellettszámosasztrológusatömegekmegnyugtatásának,azözönvíz-zelkapcsolatosfélelmekracionáliscáfolásánakérdekébenragadott tollat.Barnesahatodikfejezetbenhívjafelafigyelmetegykevésbéismerttényre:arra, hogy a hatvan évvel későbbi, 1583-as együttállás is hasonlóképpenszámosvitaésnyomtatványkiváltóoka,ésazevangélikusprédikációknakiskedvelttémájavolt.

3 Az1490-esévekbőlegyrészletesesetleírást,GianGaleazzoSforza(1469–1494)kórtör-ténetétolvashatjukMonicaAzzolinimonográfiájánaknegyedikfejezetében:MonicaAz-zolini:TheDukeandtheStars.AstrologyandPoliticsinRenaissanceMilan.Cambridge,Mass.[etc.]:HarvardUniv.Press,2013.(ITattiStudiesinItalianRenaissanceHistory)135–166.

4 GustavHellmann:AusderBlütezeitderAstrometeorologie.J.StöfflersPrognosefürdasJahr1524.In:Uő:BeiträgezurGeschichtederMeteorologieBd.1.Nr.1.Berlin:Behrend,1914.(VeröffentlichungendesKöniglich-PreussischenMeteorologischenInstituts;273.)3–102.

8

Anegyedik fejezetben egymásik sokat tárgyalt kérdés kapott helyet:Philipp Melanchthon Lutherétől gyökeresen különböző hozzáállása azasztrológiához.Amintazközismert,LutherrelellentétbenMelanchthonazasztrológiafeltétlenhívevolt,ésWittenbergetazasztrológiaioktatásköz-pontjává tette.A későbbi teológus horoszkópját még gyermekkorában ahaßfurti JohannVirdung (1463–1538/1539) készítette el az apakérésére.Melanchthon,akiJohannesStöfflertől(1452–1531)tanultasztrológiát,nemvolthajlandóDániábautazniaszületésihoroszkópjábanfoglaltfigyelmez-tetés miatt.

ABarnesáltal feltárt,alapvetőenújanyagazutolsóháromfejezetbentalálható.Azötödikfejezetazasztrológiaielőrejelzésekésazegyesfeleke-zetekkapcsolatátvizsgálja.Azolvasóbanazonbannemalakulkikoherenskép,mivelazasztrológiáhozvalóhozzáállásnemvoltfelekezetfüggő;aztazonbanérzékletesenbemutatjaafejezet,hogyaLuther-Melanchthon-tö-réstovábbéltazevangélikustáboronbelül.Ahatodikfejezetaztvizsgálja,hogyazasztrológiaijóslatokmilyenviszonybanálltakapesszimizmussalésaBibliánalapulóvilágvége-várással(amagyarnyelvűkörülírásnálsok-kaltömörebbenéstalálóbbanazangolbiblical apocalypticismkifejezés).AhetedikfejezetezeketakérdéseketviszitovábbidőbenaXVII.századközepéig.

A könyvmegírása soránBarnes szinte kizárólag egyetlen, igen prob-lematikus forráscsoportra támaszkodott: az éves asztrológiai előrejelzé-sekre (latinul prognosticatio vagy practica). Problematikusak, ugyanis akönyvnyomtatásnak köszönhetően milliós példányszámban vásárolták ésolvastákőket,ugyanakkorazáltalukképviseltkommunikációegyirányú:azolvasónaknemvoltlehetőségereagálni,így–hacsakvalakinemszálltsajátnyomtatványairévénnyilvánosvitábaazíróval–azesetektúlnyomórészébensemminemtanúskodikaművekfogadtatásáról.Azelőrejelzésekértelmezésénekmásikproblémájátazadja,hogyszerkezetüketéstartalmu-katviszonylagszigorúanmeghatároztaazasztrológiaigondolkodásforma-lizmusa.Amitolvasunk,azmennyibenazasztrológiaiértelmezésiszabá-lyokmerevalkalmazása,ésmennyiben tükröziakoraújkori szerzősajáttársadalomkritikai-politikai véleményét, esetleg vágyait vagy reményeit?Vajonmivoltaszerzőcélja:afigyelemfelkeltés,szenzációhajhászás,afé-lelemkeltés,vagyellenkezőleg,éppenareménytáplálása?Sokesetbenigennehézmegválaszolniezeketakérdéseket.Avizsgáltforrásoktehátszámosmódszertaniproblémátvetnekfel,ezekkelazonbanBarnesláthatóannin-csentisztában,ésnemisteszkísérletettárgyalásukra.Ebbőlaszempontbólhasznoslettvolna,haaszerzőelmerülamundánasztrológiaielemzéskora-

9

beligyakorlatábanésszempontjaiban–atechnikaiasztrológiamintértel-mezésiszempontugyanisseholnemmerülfelakönyvfolyamán.

Akönyvcímébenszereplőreformációkifejezésaz itthonszokásos je-lentéstartalmánálszűkebbenértendő:Barnesazegészműbenkifejezettena lutheránus felekezetre koncentrál, az utolsó két fejezet pedig kizárólagazevangélikusirányzatképviselőirőlszól.Barnesrámutat:azevangélikusfelekezetkülönlegesabbólaszempontból,hogymígakatolikusésarefor-mátusegyházsohasembátorítottaazasztrológiagyakorlását,addigazevan-gélikus irányzat szorosan összenőtt vele (ami nagyrésztMelanchthonnakésawittenbergiegyetemnekköszönhető).Akorszakraolyjellemző,ámamaiszemlélőszámárakevésséérthetőapokaliptikusvilágvége-váráspedigBarnesértékeléseszerintalutheránusfelekezetiidentitásegyikkulcselemevolt.Lutheriskénytelenvoltszembenézniazzalaténnyel,hogyavallásosélethitelességétsemmilyenemberiszabályvagygyakorlatnemgarantál-hatja:ahogyakatolikusegyházkudarcotvallottebbenazértelemben,úgya protestáns is. Barnes értelmezése szerint az evangélikus szerzők ezértvoltakkénytelenekafélelemkeltéseszközéhez,avilágvégeközelségénekfolyamatosérzékeltetéséheznyúlni.Aszerzőszerintaprotestánsírókaszt-rológiaielőrejelzéseinekcéljaafennállórendfenntartása–vagyisBarnesegyfajtafegyelmezőfunkcióttulajdonítajóslatoknak.

Apermanensvilágvége-várásjelenségeazonbantalánösszetettebbma-gyarázatot igényel.Akereszténységalapvető tanítása,hogyazemberiségfölditörténetenemvégtelen:Krisztusmásodikeljöveteleésazutolsóítéletzárjamajd.Általánosságbanelmondható,hogyaközépkorikeresztényszel-lemiségatúlvilágiéletreösszpontosított,ésannakeljövetelétvárta.Ennekmegfelelőenavilágvége-várásegyáltalánnemismeretlenjelenségaközép-korévszázadaialatt.Ésbárválságosidőszakokakorábbiszázadokalattisakadtak(példáulanyugatiegyházszakadás),addigaXVI.századbanare-formációésKözép-Európakeletifelénektörökmegszállásajoggalkelthettemindenkibenaztazérzést,hogydrámaiváltozásokzajlanak,„gyorsulazidő”.Az1517utániévtizedeketkatolikusokésprotestánsokegyarántválsá-gosidőszakkéntélhettékmeg.Ehhezjárulmég,hogyaközépkoriemberekgondolkodásaelőszeretettelkeresettprofetikuselőjeleketakáratermészet-ben,akárpéldáultorzszülöttekképében.Eztmavonatkoztatásirögeszmé-nekneveznénk,ámakorbanteljesentermészetesvolt.Kézenfekvőtehát,hogy a világvége idejének előrejelzésére az asztrológiához is fordultak(ahogymárPierred’Aillybíborosistetteazegyházszakadásidején),5annak 5 Részletesenlásd:LauraAckermanSmoller:History,Prophecy,andtheStars.TheChristian

AstrologyofPierred’Ailly,1350–1420.Princeton:PrincetonUniversityPress,1994.

�0

ellenére,hogyakereszténységlineárisésazasztrológiaciklikusidőszemlé-letealapvetőenkülönbözikegymástól.Akatasztrófákésavilágvégevárá-saugyanakkorvisszahatottmagáraazasztrológiaidiskurzusrais:egyrésztpesszimistaszínezetetkölcsönzöttajóslatoknak,másrésztfolyamatosvitá-kateredményezettazasztrológiaimódszerekmegbízhatóságátilletően.6

Akönyvutolsófejezetebepillantástengedegymásikfolyamatkezdetei-be,melylegalábbolyanérdekes,mintazasztrológiakésőközépkoritérnye-rése–nevezetesenazafolyamat,melyneksoránazasztrológiaelveszítettenépszerűségétés tudományoshitelét.Barnesszámospéldával illusztrálja,hogyazevangélikusegyetemikörökmáraXVII.századmásodikfelébenegyreinkábbelhatárolódtakazasztrológiától.Ezafolyamatbeilleszthetőabba az általános trendbe,melynek során az elit kultúra kivonult a népikultúrából.ABarneskönyvébenfoglaltakattovábbgondolvatehátmegkoc-kázathatjuk,hogyparadoxmódonazasztrológiaéppenszéleskörűnépsze-rűségénekköszönhetteabukását.Ésennekanépszerűségnekalétrejöttébentermészetesenkulcsszerepetjátszottanyomtatás.

A könyvetmetszetek illusztrálják, és a bibliográfián kívül névmutatótesziteljessé.RobinB.Barnesműveigenszélesprimerforrásbázisraépülő,alaposmunka.Atémaazonbansokkalérdekfeszítőbb,koherensebbésmód-szertanilagkifinomultabbelemzésreislehetőségetadottvolna.

Robin B. Barnes: Astrology and Reformation.(Asztrológiaésreformáció.)NewYork:OxfordUniversityPress,cop.2016.XII,389o.

Veszprémy Márton

6 A kérdéssel Jonathan Green foglalkozott röviden 2012-es monográfiájában. JonathanGreen:PrintingandProphecy.PrognosticationandMediaChange,1450–1550.AnnArbor:UniversityofMichiganPress,2012.(CulturesofKnowledgeintheEarlyModernWorld)109–150.

��

KORA ÚJKOR

Természeti katasztrófák az Oszmán Birodalomban – Pestis, éhínség és egyéb természeti csapások

Atermészeti,környezetihatásokat(aklímaváltozást,atalaj,aszél,avi-zek,azerdőkszerepét,abetegségeketstb.)ésazoknakazemberitörténe-lemregyakorolthatásátazeurópai,amerikaiéskelet-ázsiaitársadalomtu-dományokbanazelmúltévtizedekbenszámoskutatótanulmányozta.

AzindianaiBallStateUniversityoktatója,Yaron Ayalonabbaaki-csiny,defolyamatosannövekvő,fiatalkutatókbólállócsapatbatartozik,akikaközel-keleti történelembenazemberekenkívül/felülállótermé-szeti folyamatoknakazemberekreésa társadalomragyakorolthatásátvizsgálják.Aszerzőnekdoktoridisszertációjábanésazazutánvizsgálttovábbiforrásokésanyagokalapjánazvoltacélja,hogyaXIV.századtólkezdődően,egészenaXX.századelsőfeléig(elsősorbanaXVIII–XIX.századrahelyezveahangsúlyt)végigtekintseakörnyezetihatások,el-sősorbanatermészetikatasztrófáktörténetétazOszmánBirodalombanésazerreadottválaszokatvizsgáljaállami,közösségiésegyéniszinten.Ayalonabbólatézisbőlkiindulvatanulmányozzaezeketakrízishelyze-teket,hogya járványokra,azéhínségre,a földrengésekre, tűzvészekrestb.történtválaszreakcióknagymértékbenhozzásegítenekminket,hogyazOszmánBirodalomésalattvalóikapcsolatát,atársadalomműködésétmegértsük,valamintbetekinthessünkahagyományostörténetírásalap-jánkevésbé felfedhetőmindennapokba.Avárosiközösségekműködé-sének,mindennapjainakkutatásaelsősorbanavallásivezetőkáltalránkhagyottforrásokbólvégezhetőel,melyekazonbanéppenakatasztrófákidejénfeltűnőenhallgatnaka történtekről, seza ténynagymértékbenmegnehezítiazeseményeknekésazutánuktörténthelyreállításikísér-leteknekavizsgálatát.

Akötetegyiklegfontosabberedményeésújdonságaaz,hogyAyalonkimutatja,hogyatermészetikatasztrófákmilyenjelentősszerepetjátszot-takmind a birodalom felemelkedésében,mindpedig annakhanyatlásá-ban,sezzeljelentősenárnyaljaazidőszakrólkialakítottképet.

AszerzőaRómai,majdaBizánciBirodalombanbekövetkezetttermé-

�2

szetikatasztrófákbemutatásávalkívánjaillusztrálni,hogyapestis,mely1346-banérteelazanatóliai térséget,milyenfontosszerepet játszottezutóbbibirodalomhanyatlásábanésamuszlimvilágbólérkezőtörökere-detűtörzsekmegerősödésében:azoszmánokugyaniscsakezutánkezdtekkomolykatonaisikereketelérniabizánciakellen,samikor1453-banII.Mehmedszultánvégülelfoglaltaabizánciakfővárosát,akésőbbiIsztam-bult,annakösszesencsak30000lakosalehetett.Azoszmánokterjeszke-désénektehátjóhelyzetfelismerésükésazlehetettazoka,hogyanomád,legeltetőéletvitel,afolyamatoshelyváltoztatásmiattőketsokkalkevésbésújtottaarágcsálókáltalterjesztettfeketehalál,mintazsúfoltnagyváro-soklakóit.Smivelabetegségakikötőkből,ahajókrakományávalérke-zett,sonnanterjedttovábbAnatóliabelsejébe,ígyazoszmánokakonku-renciátjelentő,satermészetikatasztrófáktólszinténlegyengültanatóliaitörökbégségeketisuralmukalátudtákhajtani.Ezértaztánazoszmánokigenkoránnagyfigyelmetfordítottakajárványokelkerülésére,akataszt-rófákmértékének lehetséges csökkentésére: a szemetet összegyűjtötték,az utcákat rendszeresen takarították és az utazókatmeghatározott időrekaranténbazárták,annakellenére,hogyőkismindenneműtermészetika-tasztrófátAllahakaratánaktekintettek.

Abirodalombukásátatörténészekmindenesetbenazelsővilágháborúeseményeihezkötik,megfeledkezvearrólatényről,hogyavilágháborútmegelőző évtizedekben a hadsereget és a polgári lakosságot érintő ter-mészetikatasztrófák,abetegségek,ésazéhínségmilyennagymértékbenjárultakhozzáahhoz,hogyazOszmánBirodalomlegyengültésnemvoltképesmegvédenimagátakülsőtámadásokkalszemben.

Ayalonatermészetikatasztrófákraadottválaszreakciókalapjánbeha-tóanvizsgálja azt a kérdéskört is, hogy a vallási közösségekvalóban atársadalmiéletlegalapvetőbbszintjétjelentették-e,vagyishogy,afeltéte-lezettnekmegfelelően,avallásiközösségekvalóbanközpontiszerepetját-szottak-eazoszmánvárosiéletmindennapjaiban.Azoszmánok,XIV–XV.századihagyományaikra–melyagörögésatörökkultúraegyüttélésénéskeveredésénalapult–ésamásságelfogadásánakelvéretámaszkodvaatöbbiiszlámállammalszembenjóvalelnézőbbekvoltakabirodalombanélőéstevékenykedőnemmuszlimközösségekkelszemben.Amuszlimokés nem-muszlimok közti különbségtétel csak az igazságszolgáltatás, akatonáskodásésatársadalmiellátásterületénmutatkozottmegélesen,akrízishelyzetekreadottválaszokban,példáulazilyenhelyzetbenjuttatottállamiforrásokelosztásábanmárjóvalkevéssé.Ajótékonykodás,könyö-rületességazoszmántársadalombanaKorántanításainaknyománminde-

�3

nüttjelenvolt,annakellenére,hogyeztazállamsokszormegpróbáltaarraacélra felhasználni,hogyalattvalóit integrálhassaamuszlimkultúrába.Ennek egyik kézzelfogható példája az imaretek, az általábanmecsetek,kórházakmellettműködtetettingyenkonyhákalapítása,aholmindenrá-szorulónak–vallásra,korra,nemrevalótekintetnélkül–mindennaposz-tottakételt,ésilyenmódonpróbáltákmegahelyilakosságotmindjobbanbevonniazoszmánkulturálismiliőbe.

A társadalombanmaguk a keresztény és zsidó vezetők voltak azok,akik fenn kívánták tartani közösségi autonómiájukat és különállásukat,és nem az oszmánok. Mivel azonban a városi életben az etnikai vitákés a társadalmi-gazdasági résekmiatt a zsidóéskeresztényközösségekhatalmaavárosokbanmeggyengültsajáttagjaikfelett,adhimmik,vagyisnem-muszlimalattvalókgyakranfordultaknézeteltéréseikkelamuszlimigazságszolgáltatáshoz.Anem-muszlimközösségektagjaialegmagasabbkormányzatiés természetesenavallási tisztségekbetöltésénekkivételé-vel,mindentípusúmunkátvégezhettek:avárositársadalmonbelülbetöl-tött gazdasági pozíciójuk tehát vallási hovatartozásuktól független volt.Magukbanavárosokbanpedig,igaz,hogysokhelyenvoltakolyanspeciáliskerületek,aholcsakzsidók,vagycsakkeresztényekéltek,mégisáltalánosvolt,hogygyakranmindenvallásihovatartozástólfüggetlenülmindegyüttéltekegykerületben,egyutcában,sőtgyakranmégegyházbanis.

Avárosizsidóéskeresztényközösségekneksajátforrásaik,szerve-zeteikvoltak,melyekvalamelyakár egyéni, akár azegészközösségetérintőszerencsétlenségeseténakönyöradományokat,ételt,hasznosdol-gokatösszegyűjtöttékésszétosztottákarászorulóknak;fenntartottákazsinagógákatéstemplomokat,valamintmegváltottákafogságbaesette-ket.Aszervezettsegélyezésmellettgyakorivoltaforrásokkalnehezenkövethető közvetlen, privát adományozás, segítés is: ilyen például azoszmánvárosokutcáitnagyszámbanellepőkoldusok, szegényekésanekikjuttatottalamizsna,melyeteurópaiutazókleírásaibanszépszám-maltalálunk.Azegyetlenjóladatoltkivételezalólawaqf/hekdesh/piae, vagyiskegyesalapítványokműködéseazOszmánBirodalomban.Ezekelméletben bármilyen (kivétel templom- és zsinagógaépítés) karitatívcéllallétrehozottintézményekvoltak,melyekazonbankésőbbgyakorla-tilagamagánszerzemények,vagyonokátmentésére,örökletessétételéreszolgáltak.

Ayalon ezen rész végső következtetéseként azt a korábbi történetifelfogással ellentétesmegállapítást teszi, hogy a vallási határvonalak amuszlimésnem-muszlimlakosságköztmesszenemvoltakolyanjelen-

14

tősek,mintaztatörténészekfeltételezték.Annakellenéreazonban,hogyavároslakókstátuszánakéséletstílusánaknemfeltétlenalegmeghatáro-zóbbelemevoltavallásihovatartozása,azoszmánvárosiéletetelsősor-banavallásinormákésgyakorlatokhatároztákmeg,ugyanúgyfennáll.Sahogyazmindenüttjelenlevővolt,ugyanúgyahozzákapcsolódókönyö-rületességisszéleskörbenjelenvoltamindennapokban,elsősorban,mintvallásielőírás,kötelezettség.Emellettakönyörületesség,nagylelkűségazOszmánBirodalomvezetőinek,valamintgazdagjainakkomolypolitikaicélokatisszolgált:egyrésztaszegényekéletszükségletekkelvalóellátásalojalitást,egyfajtafüggőségiviszonykialakításáttettelehetővé,másrészta jótékonykodásnagymértékbennövelteahírnevet is.Azállamilag tá-mogatott waqfokbanfelhalmozottvagyonokamellett,hogyavalóságbanmindig valamilyen egyéni, vagy családi felhalmozást szolgáltak, végülolyanhatalmasméretűgazdagságothordtakössze,melyahétköznapiem-berekszámáralehetetlenlettvolna.Ajótékonyságműködésénekakulcsaavagyonosokésaközösségtöbbirészeközöttfennállókapcsolatbanke-resendő.Hatehátavallásiésfőlegameggazdagodáslehetőségétbiztosítópolitikaivonulatátnézzük,akönyörületességetsemmiképpensemcsakamásokértvalótennivágyásvezérelte.

AzegyénisegítségnyújtásonésahelyierőkáltalnyújtotttámogatásonkívülazOszmánBirodalomlakóibizonyosesetekbenszámíthattakaköz-pontikormányzatsegítségéreis,elsősorbanakkor,haatermészetikataszt-rófaáltalsújtottlakosságkérvénytnyújtottbeezügyben.Anagyésne-hézkesállamibürokráciareakciójaazonbanlassúvolt,gyakranelőfordult,hogycsakévekkelkésőbbkaptakadócsökkentéstakorábbijárványraéséhínségrevalótekintettel.EnnélgyorsabbanéshatékonyabbanreagáltakazOszmánBirodalomvezetőimásfajtatermészetikatasztrófák,elsősor-banaföldrengésekésazaztkövetőtűzvészekesetében,mivelazoknemcsupánalakosságot,hanemahatalmiszimbólumokat(mecseteket,dzsá-mikat,sahozzájukkapcsolódójótékonyintézményeket,utakat,fürdőket,kutakatstb.)iserőteljesenérintették.Atűzoltásrakülön,anagyvezéralábeosztottcsapatokvoltakkijelölve.

Az Oszmán Birodalom reformkorában (1839–1876), amikorAbdul-MedzsidszultánbeleegyezettaMusztafaResidpasaáltalkezdeményezetteurópaimintájúátalakulásvégrehajtásába,felmerültatermészetikataszt-rófák európaimódra történőmegelőzésének igénye is.Amodernizációrészevoltazeurópaimintájúegészségügyirendszerkialakítása,akaran-ténállomásokkiépítése,atudatosvárostervezésstb.

�5

Összességébenelmondható,hogyakötetközreadójajelentősújered-ményekkelszolgálmindazOszmánBirodalomfelemelkedésétésbukásáttekintve,mindpedigatermészetikatasztrófákraadottegyéni,közösségiésállamiszintűválaszokbemutatásávalazOszmánBirodalommindenna-piéletének,társadalmának,államiszintűműködésénektekintetébenis.

Yaron Ayalon: Natural Disasters in the Ottoman Empire: Plague, Famine, and Other Misfortu-nes(TermészetikatasztrófákazOszmánBirodalomban.Pestis,éhínségésegyébtermészeticsapások).NewYork,CambridgeUniversityPress,2014.264o.

F. Molnár Mónika

�6

Diplomácia a reneszánszkori Rómában

Catherine Fletcher,aSwansea-iEgyetemtörténészeaztvizsgálta,hogyanformálódottamoderndiplomáciaRómában,apápaiudvarban.ApápákRó-mábavalóvisszatérésétőlésaz1454-eslodibékétőlazitáliaiháborúkvégé-igtartóidőszakottekintetteát,sareneszánszkoridiplomatáktevékenységét,körülményeitkutatta.AszerzőazOur Man in Rome és a Henry VIII and His Italian Ambassador címűkönyveimellettszámostanulmánytpublikált.

SokatmegtudhatunkakorszakrólParide Grassinakapápaiudvarce-remónia-mesterénekDe Oratoribus Romanae Curiaecíműértekezéséből(1505–1516). Róma, a Katolikus Egyház központja vonzotta a legtöbbkövetetazeurópaiudvarokból.Rómaállamokfölöttállódiplomáciaiköz-pontvoltaXX.századig,aNépszövetségésazENSzlétrejöttéig.Apápahelyzetekivételes:egyszemélybenakereszténység lelki irányítójaésaPápaiÁllamfejedelme.Azitáliaiháborúk,areformációésaspanyolura-lomtérnyeréseItáliábansokváltozástésújfejleménythozottazeurópaidiplomáciába.A reneszánszRómakozmopolitavárosvolt.A sokkövetjelenlétekövetkeztébenottalakult,csiszolódottaleginkábbadiplomáciagyakorlata.�Rómaközpontidiplomáciaiszerepétazerősítettemeg,hogy

� J. M. Roberts:ThePelicanHistoryoftheWorld-ben(PenguinBooksLtd,Harmondsworth,Middlesex,England,1980.az570–576.oldalakonaztállapítjameg,hogyaformálisdip-lomáciaintézményeaXV–XVI.századbanalakultki.Aközépkoriuralkodókheroldokat,követeketküldtekegymáshoz.1500utánváltelfogadottá,hogyakövetállandóanafogadóországbantartózkodjék.Ügyeketintézett,ésrendszeresentájékoztattasajáturalkodójátafogadóországbantörténtekről.

ElsőkéntVelencealkalmazotthivatásosdiplomatákat.Időveladiplomatákkülönlegesstá-tust és kiváltságokat kaptak, sérthetetlenséget élveztek.A diplomáciamódszereit, a tár-gyalásokmenetétmindpontosabbanszabályozták.Későbbazágazatot inkábbhivatásosszakértőkkeltöltöttékbe.

Henry Kissinger Diplomácia címűmunkájában (Panem-GrafoKiadó, Bp. 1996, 1998.)megállapítja,hogyazutóbbiháromévszázadtörténelmeahatalmiegyensúlykeresésénekatörténete,ennekegyikeszközepedigadiplomáciavolt.Azidőkfolyamánholanemzet-államokérdekei(Richelieu,XVII.század),holahatalmiegyensúlyratörekvés(Nagy-Bri-tannia,XVIII.század),holabenemavatkozáspolitikája(AmerikaiEgyesültÁllamok,aXIX.századtól)uraltaazállamokdiplomáciaikapcsolatait.

�7

azeurópaiuralkodókelismertékapápafensőbbségét.Hozzáfordultjóvá-hagyásértFrancescoSforza,amikorelfoglaltaMilánót,pápaibullalega-lizáltaaspanyolokhódításaitazÚjvilágbanésVIII.IncehozzájárulásávalisuralkodottAngliábanVII.Henrik.Amásiktényezőapápakinevezésijogavoltazegyházonbelül.Emellettvégetértanagyegyházszakadás,azitáliaiállamok1454-benbékétkötöttek,ígyszükségképpenRómábanfutottakösszeadiplomáciaszálai.

Akorabeli leírásokközülGrassialapmunkájánkívülBiagio Marinelli naplóját (1518–1540) és Johann Burchard Liber Notarum (1906) címűmunkájátemelikiFletcher,azutóbbihúszévdiplomácia-történetíróiközülpedigGiorgio Chittolinit(1995)ésGarrett Mattingly-t(1955)említi.

MilánóésMantovaküldötteiaXIV.századvégénmárigényttarthattakanagykövetirangra.Rómamintegynegyvenévignemigenvettrésztakövetekcseréjébenazegyházszakadásmiatt.SzámosállamtartottRómábanakúriánrezidenseket,ún.proktorokat(bíróságitisztviselőket),deőknemszámítot-takdiplomatának.V.Mártonhathónaprakorlátoztaadiplomatákpápaiud-varbeli tartózkodását,deV.Miklóspontifikátusaidején(1447–1455)mármeg-megtörtént,hogyakövetekhosszabbidőttöltöttekRómában.Közbena török állandó fenyegetést jelentett, és II. Piusnak nem sikerült a törökellenharcramozgósítania.Azoszmánokahelyinemességgelszövetkezve(!)az1520-as(!)évekbenelfoglaltákMagyarországot–írjaFletcher(20.old.).2AzOszmánBirodalomésRómaközött aligvolt diplomáciaikap-csolat.1454-benVelenceésMilánómegkötöttealodibékét,ezutánMilánóstabil diplomáciai kapcsolatot tartott fenn számos itáliai várossal ésmásállamokkal. 1494-ig nagyjából béke volt a félszigeten. Ehhez jelentősenhozzájárultakadiplomaták.

Vita folyik ma is arról, hogy a rezidens fogalma használható-e errekövetségikorszakra.Fletcherszerintazállandódiplomáciaijelenlétkrité-riumanemazegyénküldetésénekidőtartama,hanemaz,hogyaküldőállamfolyamatosanfenntartja-ediplomáciaiképviseletétafogadóállamban.

Azidegenhatalmakigenkidolgozottkapcsolatokattartottakfennegymás-sal a Bíborosi Kollégiumban is. Róma a humanistáknak köszönhetőenekkoriban fedezte fel antikmúltját.V.Márton, IV. JenőésV.Miklósúj-jáépítettékavárost.Akövetekbekapcsolódtakazépítkezésekbe,akulturá-liséletbe,művészetialkotásokat rendeltek,használtákaVatikániKönyv-tárat.Az 1470-es évektől már főleg itáliaikat neveztek ki kardinálisnak.Akúriabíróikarábanis italianizációtapasztalható.Anemitáliaiállamoklassan kiszorultak a Bíborosi Kollégiumból, ezért fontos volt számukra, 2 Pontosabban:azországközépsőrésze1541-benkerültatörökökkezére.

�8

hogyrezidenskövetségüklegyenRómában.VIII.Inceidejébenaköveteketbevontákakúriailiturgiába.Rómaközpontszerepétmutatja,hogy1490–1500között243diplomatátakkreditáltakRómában,mígaNémet-RómaiCsászárságbancsupán161-et,Franciaországban135-öt.

A lodi béke Milánó és Nápoly háborúja következtében összeomlott.Megkezdődöttazitáliaiháborúksorozata(1494–1559),amelyetfőlegFran-ciaországésaNémet-RómaiBirodalomvívottafélszigetbirtoklásáért.Aháborúba számos európai államkapcsolódott be.A háborúmiatt állandótárgyalásokra,szövetségkötésekre,zsoldosokkalvalóegyezkedésekrevoltszükség.Aspanyolmonarchiafelemelkedésével,VII.HenrikangliaitrónralépésévelésFranciaországterületigyarapodásávalekkoralakultkiEurópamodernpolitikaigeográfiája.Aháborúsdiplomáciasokügyességetigényelt.Afejedelmek,követeikrévén,jelenakartaklenniRómában.Ezdicsőséget,státustjelentett.SirHenryWottonszerintakövet„anhonestmansenttolieabroadforthegoodofhiscountry”,olyanbecsületesember,akitazértküld-tekkülföldre,hogyhazájajaváérthazudjon–vagy:otttartózkodjon.Atolieszellemesszójáték,ekétfélejelentéssel.Akövetbenkettősszemélyiség,persona mixta alakultki,mert fejedelmétésönmagátkellettképviselnie.Kettősénjeközülazérdekekszerinttoltaelőtérbeegyiketvagymásikat.

CatherineFletchertovábbikorabeliértekezésekbőldolgozott:Ermolao Barbaro:DeOfficioLegati,(XV.századvége),Étienne Dolet:DeOfficioLegati,(1529körül),Machiavelli:IstruzioneaRaffaelloGirolami(1522).Ezekbőlmegtudjuk,hogycsakköztársaságokvagyszuverénfejedelmekküldhettekkövetet Rómába (kivétel aMáltai Lovagrend és Bologna városa).Meg-különböztettékaközjótszolgálóésamagánügyeket intézőköveteket.Ezutóbbiakatnemüdvözöltékakardinálisok.Volt,hogyelmaradtazüdvözlőceremónia,példáulaSaccodiRómautánV.Károlyköveteesetében.Bar-baroszerintadiplomatánakőszintének,Doletszerintinkábbügyesnekkelllennie.

AXV–XVI.századfordulójánarezidensnagykövetnekvolthivatalosmegbízólevele(ebbenkülönbözöttazügyvivőtől),ésképesvoltdönteni.Tárgyaltéslevelezettazuralkodójanevében,kalauzoltaalátogatókat,szál-lást szerzett diplomata társainak,megszervezte a pápával a találkozókat.Jó viszonyt ápoltRómavezető családjaival, egyszóval zökkenőmentesenműködtetteadiplomáciai testületet.Elrendezte,hogyaszolgáimásszol-gáktól híreket szerezhessenek.Az információ-gyűjtés fontos célja volt adiplomatának.Hazaküldöttleveleibenértesüléseketszállított,ésönmagárólbölcs,óvatosdiplomataképetsugallt.Éberenőrködött,hogyafogadóállamnesértsemegazországát.

19

ArezidenskövetekrésztvettekaKonzisztóriummunkájában.1523-banMagyarországköveteetestülettőlkértsegítségetatörökökkelszemben.Akövetekjelenvoltakalateráni,bázeli,ferrarai–firenzei,ésatrientizsina-tokon.Akonklávékalkalmávalapápaipalotaegyikkapujánálkövetekisőrködtek,nehogymásnemzetbeliekbefolyásolhassákapápaválasztást.Pedigmegpróbálták.Egyangolkardináliskísérőjeazezüsttányérrakarcoltaabenttörténteket,úgy juttattaki.Üresszavazólapokat iskicsempésztek.RodrigoBorgiábólegyhasonlómanőverkövetkeztébenlettVI.Sándorpápa.Általá-banazonbanaköveteknembefolyásoltákakonklávékhatározatait.

A diplomaták egyedül is dönthettek, ha nem kaptak időben részletesútbaigazítást.Volt tehátbizonyosönállóságuk.Aköztársaságokszigorúb-ban korlátozták ezt,mint a fejedelemségek.A kúria rituáléi jórészt színielőadások voltak, alkalmat adtak az uralkodóknak, hogy érzékeltessék ahatalmukat.AzeurópaihatalmakrangsorátazOrdo Regum és az Ordo Du-cum rögzítette.

GrassiésBurchardleírják,hogycsakazakkreditáltdiplomatákvehettekrésztaceremóniákban,akardinálisoknem.ArezidenskövetekműködésiszabályaitaXVI.századelejéndolgoztákki.II.Gyulapápaidejénjelentősenfelduzzadt a diplomaták száma Rómában. Grassitól tudjuk, hogy a nemkeresztényafrikaikövetekneknemjártazüdvözlés;hogyIV.SixtuselőbbünnepélyesenfogadtaDzsemherceget,majdmegígérteII.Bajezidszultánkövetének,hogyDzsemettúszkéntmagánáltartja.Grassirészletezi,hogyegyújkövetnekazaudienciaelőttbekellnyújtaniaamegbízólevelétésabeszédét, hogy latinra fordíthassák; gondoskodnia kell a lovak őrzésérőla pápa lábánakmegcsókolása idejére.A rangok sorrendjében közre kellműködnieapápamiséin:vinniabaldachint,apápahordszékét,ésvizetapápakézmosásához.Avizetkirályvagycsászár is tartotta,ezzelhűségétfejeztekiKrisztusföldihelytartójairánt.

GrassiazOrdoRegumbankétrangsortírle.Azegyik:acsászár,arómai,francia,spanyol,aragón,portugálésazangolkirály.Amásik:arómaipápa,afrancia,kasztíliaiésleóni,angol,aragón,szicíliaiésjeruzsálemi,magyarés portugál király, ebben a sorrendben.Ez a rangsor volt érvényben egy1487.évivitában,amelySkóciaésMagyarországközöttzajlott.Adiplo-matákszigorúanőriztékahelyüketmástolakodódiplomatákkalszemben,pedigII.Pius1459-benmegmondta,hogy„ahátsóülésnemjelentvesz-teséget,ahogyazelsőüléssemhozmegbecsüléstéskiváltságot”annak,akielfoglalja(72.o.)Hasonlóvitafordultelőaskót–portugál,azangol–spa-nyolkövetekülésrendjekapcsán.VIII.Inceúgydöntött,avitatkozófelekfoglaljákelfelváltvaazelsőhelyet.

20

Adiplomáciaszigorúszabályozásaellenére,vagyéppenezért,szokássáváltaszabályokkijátszásaésaszínlelés.Areneszánszdiplomatátaszín-lelés nagymesterének tartják.Az ilyenudvaroncnak állított örök emléketCastiglioneaLibrodelCortegianóban.Apápaikörnyezetmindinkábbha-sonlítottavilágifejedelmiudvarokhoz.Grassinálaztolvassuk:adiplomatanemenjensehováapápaiaudienciaelőtt–hacsaknemtitokban,álruhában.Lám,meglehetettszegniaszabályokat!

A követeket eleinte az írástudó, tanult klerikusok közül választottákki.Azitáliaiháborúkidejénvilági,főlegkatonaiképzettségűemberekkeltöltöttékbeeztaposztot.Az1520-asévekbenmármeglehetősenmilitánsháttere volt a testületnek.A humanizmus jegyei, a jó szónoki képesség,színvonalaslatinbeszédésírás,ajómegjelenésésdrágaruházatelőnyösvoltadiplomataszámára.Sokraértékeltéknálaazóvatosságot,esetenkéntaszínlelést,atökéletesudvaronc-viselkedéstésaszínésziteljesítményt.Ajódiplomataelhallgatta,amitszükségesnektartott.Nagykísérettelérkezett,ésnemzete jelvényétviselte.Kettősszemélyiségévelsikerrelmanipuláltahallgatóságát.

Az európai államok sokszor itáliai diplomatát küldtek Rómába.Adiplomatáthűségeskükötötte,deenneknemvolt jogiháttere.Anagy-követek munkáját ügyvivők, titkárok, szolgák segítették. A titkárokhűségétől,titoktartásátólazurukbecsületefüggött.Megtörtént,hogyazangolkövetségegytagja1529-benelárultaafranciáknak,hogyAndreaDoriagenovaiadmiráliselakarjahagyniafranciaszövetséget.Aszol-gákatisgondosanmegkellettválogatni,mertsúlyoskárokatokozhatottegylefizetett,vagyrészegenfecsegőszolga.Aszemélyzetviselkedésealapjánítéltékmegakövetet,őviszontmintpater familiasfelelősséggeltartozottértük.

A nők diplomáciában betöltött szerepéről alig írtak, pedig bizonyos,hogy az asszonyok beleszóltak a közügyekbe. Például Carlotta ciprusikirálynő1461-bensegítségetkértRómátóltrónbitorlóbátyjávalszemben.AMantovába látogatóPiuspápát a14éves IppolitaSforza elegáns latinnyelvűbeszéddelüdvözölte.Isabellad’Este1527-benRómábautazott,éselérte,hogyafiábólkardinálislegyen.Apápáknőrokonaigyakranfontosszerephezjutottak(VI.Sándorpápalánya,II.Gyulapápalánya.X.Leóhozháromlányaéstovábbikétnőrokonaköltözöttbeapápaiudvarba).1529-benSzavojaiLujzaésAusztriaiMargitkötöttékmegacambraiegyezmé-nyt,a„királynőkbéké”-jét.Anagykövetekfeleségeirőlcsakpletykásroko-nilevelezésekbőlértesülhetünk.Feltehető,hogyapárna-beszélgetésekbőlfontosinformációkatszerezhettekadiplomaták.

2�

Akoraújkorbankomolygondvoltazinformációcélbajuttatása.Rómalevélforgalma óriási volt, emellett a hírvivők, küldöttek és a fecsegők isvittékahíreket.Azinformációakkorváltbiztossá,hatöbbenmegerősítet-ték.Fernand Braudelapostaiszolgálatbizonytalanságáttekintetteakor-szak„elsőszámúellenségének”.Aszükséglethoztalétreanemzetipostaiszolgálatokat.Spanyolországban1505-ben,Angliában1512-ben létesítet-tekpostamesteriállásokat.Abizalmasközlendőtaküldöttszóbanvitte.Amásiknehézségazutazásvolt.Semaszárazföldi,semaföldközi-tengeriutazásnemvoltbiztonságos.RómábólLondonba jóesetbenkéthét alattjutottelafutár.Előfordult,hogykétangolnagykövet1529-ben52napalattérkezettBolognába,igaz,útközbenmeg-megálltak,ésfontosmegbeszélé-seketfolytattak.Ezvoltazen routediplomácia.Apostautakonlehetetlenvolt észrevétlenül utazni, lovakat csak az kapott, aki jelentkezett a helyikapitánynál. 1528-ban négy követ foglyul ejtett egy birodalmi ügyvivőt,1503-ban a francia követet támadtákmeg banditák.A diplomatákmégisútrakeltek,éstárgyaltakutazásközbenis.

A követek információgyűjtése társadalmi szinten is folyt, bevonták ahírszerzésbea rokonokatésakereskedelmihálózatot is.AScolari-családBudánletelepedett tagjaiFirenzeésMagyarországközöttközvetítettek,abolognaiCasali-családtagjaipedigangolkövetkéntszolgáltakMagyaror-szágonésmagyarkövetkéntRómában.AfirenzeiFrancescodiJacopoésGiovanniMarsuppiniSzapolyaiJánosrómaimegbízottaikéntdolgoztak.Abizalmonalapulórokonikapcsolatokbanegygyengeláncszemsúlyoskártisokozhatott.

Rómaekkorfejlődővárosvolt50ezerlakossal.VI.Sándor,II.Gyula,X.Leóidejénnagyépítkezésekvoltak.Apápaiudvarmindgrandiózusabb,ésnemzetközibblett.AdiplomataRómábaérkezésétalaposanmegszervezték.Avárosfalonkívülapápaküldötteüdvözölte,azútmenténabíborosok,afalonbelülakuriálisokésapolgárokköszöntötték.AbevonulásazókoriRómagyőzelmimeneteireemlékeztetett,ésakontinuitásthirdette.Velencenégykövete1492-benpéldául200lóvalés80málhásnyereggelvonultbeavárosba.AkövetetapápaaSixtus-káponamellett,rangjaszerintaSalaRegiábanvagyaSalaDucalébanfogadta.Atermekpompájaapápadicső-ségét növelte.

Rómakozmopolitavárosvoltspanyol,cseh,portugálésmáskórházak-kal.Számoskövetalapítottkórházat,templomot.Adiplomatákszálláshe-lyénekfejedelmipompátkellettsugároznia.Eleinteházatvagyegyemele-tetvettekbérbe.AzOrsinicsaládCampodeiFiorinlévőpalotájaszámoskövetnekszolgált lakásul.1551-tőlmárinkábbállandókövetségekrőlbe-

22

szélhetünk,ésakövetségiépületekimmárnemzetitulajdonnakszámítottak.PéldáulDomusOratorisGallici,DomusOratorisHispani.Anemzetiünne-peketakövetasajátrezidenciájánrendeztemeg,örömtűzzel,borkínálással.Adiplomatalegfontosabberényénekavendégszeretettartották.GregorioCasaliangolrezidenskövetházanevezetesvoltgyakorivendégségeiről.Fontosvoltanagykövetekházánakgazdagberendezése,abútor,azezüst-nemű,afényűzővendéglátás.Rómavalóbanadiplomáciaszínházavolt.

CatherineFletcherkülönfejezetetszenteltazajándékozásnak.Akora-beli nagykövetek igen gyakran osztottak borravalót, jutalmat, ajándékot.DeahogyCastiglionemegjegyezte:„Azok,akikadnak,nemmindannyiannagylelkűek”(145.o.).Azajándékozókrendszerintellenszolgáltatástvár-tak.3Azajándékozásszimbolikusközlésvolt.Versengőpompajellemezte.I.MánuelportugálkirálypéldáulegyelefántotadományozottX.Leópá-pának.Gyulapápakétkis termetű lovatkapott a spanyolés franciakül-döttektől.1521-benVIII.HenrikLutherellenszólópamfletjétX.Leó„Ahitvédelmezője”kitüntetőcímmelviszonozta.Hasonlókitüntetőcímekkel(„katolikuskirályok”, „a legkeresztényibburalkodók”, „AranyRózsa”) aszövetségirendszerüketépítettékapápák.Másfajtaajándékokisléteztek:FrancescoSforzaII.Piusnakháromhízottökröt,II.GyulaVIII.Henriknekszázparmezánsajtotéssokhordóbortadományozott.Azátutazódiploma-tákbort,fácánt,nyulat,lekvárt,viaszgyertyátkaptak,aholmegszálltak.Aleggyakoribbajándékaborvolt.Azajándékbaadottfegyveraharciszövet-ségetjelképezte.Azajándékozássalmegbecsüléstfejeztekki,és–elvártáka viszonzást.A távozókövet búcsúajándékot kapott. SirNicholasCarewangolkövetegy2000dukátotérővastagaranyláncbirtokosalett.Azilyenajándékokszemélyreszóltak,debeleilleszkedtekazeurópaiudvarokközöttfennállócsererendszerbe.

Az ajándékozásról meglehetősen szemérmesen írnak a kortársak.Guicciardiniszerintatémátbelengteakorrupciógyanúja.Velencetörvény-ben tiltottameg a jutalomelfogadását.Bazelbenbekellett szolgáltatni akapottajándékot.ParideGrassikészítettegyjegyzéketadiplomatákszámá-ra:egykirályköveteszokásosan150aranydukátotad,egyhercegkövete100-at,atöbbiekkevesebbet.Azajtónállóknak4-5dukátjárt.Igenszabá-lyozottvolttehátarendszer.Martinelliceremónia-mesterfeljegyezte,hogyvolt,hogypénztvárt,decsakszépszavakatkapott.Azajándékozástehát 3 Marcel Maussszociológusúgyvéli,jellemző,hogylátszólagönkéntesajándékadásrólvan

szó,aviszonzásazonbankötelező(TheGift,1990.).Valentin Goebnerszerintsokatelárul,hogyazajándékozástaXV–XVI.századbanBaselbenamiet ’megvesztegetés’szóvalje-lölték.(LiquidAssets,2002).AXVII.századikorrupciórólalegjelentősebbelemzésJean-Claude WaquetEthicsandPowerinFlorence,1600–1770címűmunkája1991-ből.

23

beépültadiplomáciagyakorlatábaRómában.Atörvénytelenségektitokbantörténtek.1529-benVIII.HenrikRómábaküldtekétkövetét,hogykeressékkiapápailevéltárbanAragónaiKatalinházasságilevelét,ésbizonyítsákbe,hogyhamisítvány.Azutasításúgyszólt:titokbanadjanakpénztazírnok-nakalevélért(159.o.).Akövetekmegszereztékaziratot.Arrólnemszólafáma,mennyipénztadtakérte.Maussnakigazavolt,viszonzástnemváróajándékozásnincs.

Mitőlváltazajándékozáskorrupcióvá?VII.Kelemenmegtiltotta,hogybárkitanácsotadjonVIII.Henrikválásaügyében„lelkiismereteellenében,jutalomreményében…”(160.o.).Igen,dekidöntiel,hogyazajándékotjólelkiismeretteladjavagykapjavalaki?Egyvéleményszerintazönzet-lenség,mások szerint a szolgálat–jutalomviszony teszi tisztességessé azajándékot.VIII.HenrikválásiügyébenpéldáulazangolkövetekVII.Kele-menpápabizalmasát,LorenzoPuccikardinálistpróbáltákelőszörkirályukoldalára állítani.Az angol követ, Casali kétezer korona jutalmat ajánlottfelneki,majdezüsttányérokkalpróbálkozott.Pucciegyikadománytsemfogadtael,ezzelkivontamagátaviszonzáskötelezettségealól.KétévvelkésőbbazangolokPietroAccoltikardinálisnakígértekértékesjavadalmatésjáradékot,hasegítiHenrikválását.Ezsemvoltszerencsés,mertAccoltiamásikféltőliselfogadotthasonlófizetséget.Accoltielfogadtaapüspök-séget,ezértbizonyosvolt,hogycserébenmegtette,amitkívántaktőle.Egyajándékozás akkorvált korrupcióvá– állapítjamegFletcher–, havalakiannaknyilvánította.VIII.Henrikválásaügyébenmindenajándékozástkor-rupciónaktekintettekakortársak,hiábaállítottákHenrikkövetei,hogycsaknagylelkűekvoltak.

1527-benabirodalmicsapatokfeldúlták,kiraboltákRómavárosát.Azan-golésfranciaköveteketKelemenpápávalegyüttbezártákazAngyalvárba.Másokelmenekültek.ItáliaV.Károlyésaspanyolokbefolyásaalákerült.

Adiplomáciatörténetébenújiránythozottareformáció.Hogyandolgoz-hatottezutánegyprotestánsdiplomataakatolicizmusközpontjában,aholőteretneknektekintették?Kikellettdolgoznia területenkívüliségésamen-telmijogújszabályait.Rómaezutánaprotestánshatalmakkalkülön-különtárgyalt.VIII.Henrikkelszembenugyanúgykereszteshadjáratothirdetett,mint a törökök ellen.Aprotestáns támadások ellenéreRóma– katolikushitvallásávalésitáliainagyhatalomként–megtartottanemzetekfölöttisze-repét.

AXV. század közepe és 1530 között sokat fejlődött a diplomácia, ésebbendöntővoltapápaiudvarszerepe.Aceremóniákrendjétazújfejle-ményhez,arezidensnagykövetmegjelenéséhezalkalmazták.Adiplomácia

24

személyiállományamegváltozott,egyretöbbszakembert,többnyirekato-nai szakértőtalkalmaztak rezidensnagykövetnek.Általábana reneszánszdiplomáciábanlátjákamoderndiplomáciaigyakorlatelőzményeit.

CatherineFletcher:Diplomacy in Renaissance Rome – The Rise of the Resident Ambassador (DiplomáciaareneszánszRómában–Arezidenskövetszínrelépése)CambridgeUniversityPress,Cambridge,2015.194o.ISBN978-1-107-10779-3

Fodor Mihályné

25

Leibniz egyiptomi terve (1671–1672): a szent háborútól az ökumenizmusig

Akoraújkorieurópaipolitikaiésfilozófiaigondolkodásegyiklegkiemel-kedőbb alakjának, valamint amatematikai analízis atyjának is tekinthetőGottfriedWilhelmLeibnizegyiptomitervétismertető,annakvallásimoti-vációitfeltáróésasokesetbenellentmondásosnaktűnőalkotóiszándékokatelemző tanulmány az Intellectuel History Review 2016. évi 4. számábanjelentmeg.Atanulmányszerzője,Lloyd Stricklandbritfilozófiatörténészésvallásfilozófus,amanchesteriMetropolitanUniversitytanára.AzEgye-sültKirályságban leginkábbLeibniz-kutatóként ismert Strickland oktatóitevékenységekiterjedakoraújkorieurópaifilozófia(leginkábbakorabelinémetirányzatok)ésvallásfilozófiakülönbözőterületeire.Mindezekmel-lett pedig aLeibniz-korpusz egy jelentős részének angol nyelvre történő(újra)átültetését iscélul tűzteki.Anémet filozófussal foglalkozómunkáiközötttöbbmonográfiaésantológia-jellegűkötetistalálható,melyekelső-sorbananagypolihisztor-filozófusvallás-éstermészetfilozófiájával,vala-minthermeneutikaikérdésekkelfoglalkoznak.

A Leibniz egyiptomi terve (1671-1672): a szent háborútól az ökumeniz-musig címet viselő tanulmányábanLloydStrickland arra a feladatra vál-lalkozott,hogyazutókoráltalleginkábbcsakLeibnizegyiptomitervekéntismert„politikaiprogramban”megjelenősajátosvallásitartalmataszerzőeredetiszándékainakmegfelelőenkibontsaésmegszabadítsaazoktólale-egyszerűsítőtoposzoktól,melyeketazelmúltegy-másfélévszázadtörténet-tudósai,vallástörténészeiésvallásfilozófusai–legjobbszándékaikellenére–pontatlanul és túlságosan leegyszerűsítőmódonaggattak rá.Természe-tesenStricklandetanulmánymegírásakoristisztábanvoltasajátkorláta-ival,hiszenazazolvasószámáraisnyilvánvaló,hogyatörténettudomány,afilozófiatörténetésafilológiaivizsgálódásokhatármezsgyéinmozgóté-mákesetébenbizonyosannemvárhatóel, hogyapárhuzamosnarratívákegymásmellettiségéneklétjogosultságátésmagátólértetődővoltátelfoga-dóposztmodernbölcsészet-éstársadalomtudományidiszciplínákművelői

26

olyasfajta megfellebezhetetlen axiómatikus megállapítások lefektetéséretörekedjenek,mintamelyeka természettudományoskutatásmódszertanokesetébenevidenciaként tekinthetők.Ez természetesensemmit semvon leStricklandkutatásainakéstanulmányánakértékéből,hiszenvalóbanújszerűmegközelítésmódjasokbanhozzásegíthetia témával foglalkozókutatókatésazérdeklődőolvasókataLeibnizkülönbözőírásaibólösszeállóegyipto-mitervénekösszetettésellentmondásoktólsemmentesgondolatipaneljei-nekjobbmegértéséhez.

A tanulmány bevezető részében a szerző röviden ismerteti Leibnizegyiptomitervétésmegalkotásánakkörülményeit,valamintazazokatki-váltóeseménytörténetihátteret.Azegyiptomitervmegszövegezésetöbbfá-zisban,1671végeés1672elejeközötttörtént.EkkoribanLeibnizamainziérsekésbirodalmiválasztófejedelem,JohannPhilippvonSchönbornszol-gálatábanállt.Azegyiptomitervegyfajtacselekvésiprogramnaktekinthe-tő,melyetaszerzőXIV.LajosfranciakirályfigyelmébeajánlottésmelynekcéljaEgyiptommeghódításaésazOszmánBirodalomtólvalóelszakításavolt.Akorábbiévtizedekkutatásaiatervkidolgozásátleginkábbösztönzőés sürgető kiváltó okot a franciamonarchia külpolitikai aktivitásában ésháborúskonfliktustgenerálólépéseibenlátták.1671őszénugyanisanémetállamokegyrészébenaztgyanították,hogyXIV.LajoshamarosanháborútindíthatHollandiaellen.Agyanújukbeisigazolódottugyanezenévdecem-berében,amikorafranciauralkodókövetetküldöttSchönbornválasztófeje-delemhez,azzalacéllal,hogyismertessevelea„Napkirály”háborústerveitéspróbáljamegelérni,hogyamainziérsekgyőzzemegatöbbinémetálla-motafrancia–hollandháborúeseténtanúsítandósemlegességszükségsze-rű voltáról. Strickland szerint a témával foglalkozó történészek többségeegyetértettabban,hogyLeibnizazegyiptomitervétegyfajta„elterelőhad-műveletnek”szánta:azvoltazelsődlegescélja,hogyeltérítseXIV.LajostaHollandiaelleniháborútervétőlésezzelindirektmódonanémetterületeketis távol tartsaafranciaseregektőlésegyesetlegeseneszkalálódókatonaikonfliktustól.Atanulmányszerzőjeáltalidézettkutatók(Brigitte Saouma, T. L. Stoddart) isúgyvélték,hogyanémetfilozófus„diverzióstervével”aztszerettevolnaelérni,hogyafranciákmindHollandiától,mindaRajna-vidéktőltávol,azeurópaiterületektőlmesszetalálhatóEgyiptombankösséklehadipotenciáljukat.LeibnizegyébkéntazEgyiptommeghódításávaljárópolitikaiésgazdaságielőnyükrészletekbemenőelemzésehelyettleginkábba szent háború (keresztes háború) eszméjének fontosságát hangsúlyozta.Strickland szerint a tervezettel foglalkozó hagyományos megközelítésekviszontelbagatellizáltákennekavallásimotívumnakajelentőségét,hiszen

27

általábanúgytekintettekrá,mintegyfajtamázra,amelyinkábbcsakanyil-vánvalópolitikaicélok„megideologizálását”szolgálta.Ian Almondpéldáulúgyvélte,hogyazegyiptomi tervnekakereszténységetegynémileg fel-színesdíszítőelemkéntfelhasználó„cinikus”jellegeösszekapcsolódottegyalapvetőenstratégiaicélokatszolgálóésteljesenvilágijellegűprogrammal.HozzáhasonlóanvélekedettIvo Budilis,akiegyértelműenkétségbevonta,hogyaszentháborúgondolatavalóbanszervesrészétképeztevolnaaterv-nek.VéleményeszerintLeibnizeztaformulátinkábbazérthasználta,hogyEgyiptommeghódításánakgondolatátígytegyeelfogadhatóbbámindFran-ciaországszövetségesei,mindellenfeleiszámára.VelükszembenStricklandarraazálláspontrahelyezkedik,hogyLeibnizvalódiszándékainakmegérté-séhezakorábbikövetkeztetésekújragondolásáraésrevízióalávételérevanszükség.Szerinteatervezetvallásimotívumait(vagyisinkábbazokőszintevoltát)megkérdőjelezőkutatókjobbárafelszínesenvizsgáltákazokatakü-lönbözőírásműveket,melyekegyüttesenalkotjákazún.egyiptomitervet.Adokumentumokalaposabbelemzésealapjánarraakövetkeztetésrejutott,hogyLeibnizszámáraavallásimotívumnemcsupánfelszínesmázatjelen-tett,hanemőszinténhittazegyiptomitervsikereskivitelezéseáltalnyer-hetővalóbanvallásitermészetűeredményekben.Akeresztényfelekezetekközöttiegyüttműködéséstestvériségmegvalósulásábanreménykedett,me-lyetStricklandagörögkoinoniaszóvalillet,illetvea„protoökumenizmus”egyfajtamegnyilvánulásátlátjabenne.

Ahogymár fentebb említettük,maga az egyiptomi terv nemegyetlenkonkrétdokumentum,hanemLeibniztöbbírásművealapjánkikristályoso-dójavaslatokösszessége.Ezekaművekeltérőterjedelműekéskülönbözőstílusúak.Az1671decembereés1672nyaraközöttíródottdokumentumokközül a legelső a „RegiChristianissimo”címetviseli,melyet több, rövi-debb terjedelmű esszészerű írás követett.A tervet alkotóművek közül alegterjedelmesebbaXIV.Lajosszámáraíródott„JustaDissertatio”,melyenLeibnizmég akkor is dolgozott, amikor 1672márciusában amainzi vá-lasztókifejezettenetervprezentálásacéljábólszemélyesküldteLeibnizetafranciaudvarba.ViszontLeibnizérkezésekorközelegyidőbenkirobbantaháborúskonfliktusHollandiaésAngliaközött,melyhezFranciaországiscsatlakozott abritekoldalán.Nem lehetbiztosan tudni,hogyLeibniznekvolt-ealkalmaegyáltalánatervismertetéséreafranciaudvarban,azazon-banbizonyos,hogyaháborúellenéresemadtafeleredetielképzeléseités1672nyaránelkészítette az egyiptomi terv rövidösszefoglalásának szánt„Breviarium”-ot,melyetviszontmáramainzi„munkaadójának”ajánlott.Mivel ezek az írások különböző körülmények között születtek, bizonyos

28

szempontbólakárjelentékenyebbnektűnőkülönbségekismegfigyelhetőekköztükésteljesenevidens,hogynemmindegyikelemetükröziegyformánLeibnizsajátgondolatait.Stricklandszerintakorábbiidőszakkutatóisok-szortalánfelületesenvizsgáltákatervezetetalkotókisebbdokumentumo-kat,ésígyvalóbanelnagyoltésnémilegegyoldalúképbontakozottkiaval-lásimotivációkatilletően.Éppenezértatanulmányábanelsődlegesenarrafigyelt,hogya tervetalkotóművekbenmegjelenővallási tartalom„fejlő-déstörténetét”vizsgálja,végülpedigmegpróbáljatényszerűenalátámaszta-niazonhipotézisét,miszerintLeibnizmindvégigakereszténységegységén,afelekezetekközöttikölcsönösmegértésenéstoleranciánalapuló„proto-ökumenizmus”következeteshíveésmeggyőződéses„ideológusa”volt.

Atanulmányelsőrészébenaszerzőa„RegiChristianissimo”(ALeg-keresztényibbkirályhoz)címűdokumentumotvettegorcsóalá.Eztamű-vetLeibnizXIV.Lajosfranciakirálynakajánlotta,mintazEgyiptomellenifranciainváziótervénekelsőkomolyabbmanifesztumát.Anagynémetfilo-zófusebbenösszefoglaltaazokatapolitikai-hatalmiésgazdaságikövetkez-ményeket,melyekEgyiptommeghódításávaljárnánakésmindFranciaor-szág,mindakeresztényEurópaegészeszámáraóriásielőnyöketjelentene.AzerődítményekkelellátottHollandiahelyettsokkalígéretesebbésköny-nyebbenmegszerezhetőcélpontkéntírtaleEgyiptomot,melynekstratégiaifontosságátkatonaiéskereskedelmiszempontbólisegyaránthangsúlyozta.AzzalkecsegtetteLajost,hogyatervsikeresmegvalósításávalőmagale-hetne„Keletmegkoronázottcsászára”,a franciamonarchiapedigavilágdöntőbírája.Atemporáliselőnyökfelsorolásátkövetően,Leibnizaszakrálisszempontokfelőligyekezettpontosanmegindokolniatervszükségszerűsé-gét.A„mohamedánálnokság”menedékénektartottEgyiptomelfoglalásátegybekötötteaTörökBirodalommeggyengítésének,sőtleigázásnakszán-dékával.Azoszmán-törökökállamánakelpusztításátazemberinemésake-reszténységegészénekszempontjábóliskívánatosnaktartotta.Atörökökkelszembenikatonaifellépésnekazegykorikereszteshadjáratoktradíciójávalvalóösszekapcsolásaegyébkéntegyáltalánnemszámítottritkaanalógiánakakéseiközépkorésakoraújkorévszázadaiban:aXIV.századbanírtmun-kájábanMarino Sanudo TorselloésaXVI.századmásodikfelébenalkotóJohn FoxisatörökökettekintettenemcsupánanyugatiKatolikusEgyház,hanemazegészkereszténység legnagyobbellenségének, akiknekameg-semmisítésetökéletesenmegfeleltethetőazisteniakaratnakis.

Leibnizráadásulegytörökökellenirányulóhadjárattólvártaazeurópaihatalmakközötti békebeköszöntét.Azzal érvelt, hogyha aHollandiávalvalóháborúskodáshelyettXIV.LajosEgyiptomelfoglalásárakoncentrálná

29

azerejét,azzalkizárólagszövetségeseketéstámogatókatnyerhetnemagá-nak(aPápaság,Itália,aSpanyolKirályság,LengyelországésPortugália).EzzelalépésselpedigaréginagyriválisnakszámítóHabsburgokatissem-legesítenitudná,sőttalánszövetségkötésreissorkerülhetne.Leibnizéppenezért folyamatosan azt indítványozta, hogy az európai államok tegyenekfélremindenellentétetésközösenkoncentráljanakaközösellenséglegyő-zésére.Stricklandkifejezettenérdekesnektalálja,hogymígaSzentföldrevezetettkereszteshadjáratokesetében,valamintakésőbbiszázadokbanPi-erreDubois,ThomasNewtonésSullyhercegénekterveibenakeresztény-ségbelsőbékéjeegyfajtaelőfeltételkéntjelentmegakatonaivállalkozásoksikerénekbiztosításaszempontjából(felidézveII.Orbánpápa1095-össza-vaitésanegyediklateránizsinatvonatkozórendelkezéseit1215-ből),addigLeibniztervezetea„fejetetjéreállítottaazeredetikereszteslogikát”.Őéppegyoszmán-törökökellenihadivállalkozássikerétőlvártaakereszténységbelsőbékéjénekbeköszöntét, azeurópaihatalmakegymáskárára irányu-lórivalizálásánakbefejeződését.LeibnizarrólisbiztosítottaLajoskirályt,hogyvállalkozásakiváltanáazösszeskeresztényszimpátiájátésFranciaor-szágkatonaisegítségetisvárhatnaatöbbieurópaiállamtól.

AtanulmánymásodikrészébenStricklandazegyiptomitervezetlegrész-letesebbésakutatókáltalleggyakrabbanelemzettdokumentumát,a„JustaDissertatio”-t vizsgálja. Ebben az írásában Leibniz újramegerősítette azEgyiptomelfoglalásárairányulószentháborúszükségszerűvoltát.Egyiptommegszerzésétőlaztremélte,hogyleggazdagabbtartományukelvesztésévelatörököketolyangazdaságiésstratégiaiveszteségérné,amelybebelerok-kannaabirodalom.Újelemkéntjelentmegazévszázadokótaoszmán-törökuralomalattélőkeresztényekfelszabadításamellett,akereszténységtováb-biterületiexpanziójánakkívánalma(Japán,Kína,afrikaiterületek).Leibnizismételtenegyjólismerttoposzhoznyúlt:akeresztestradíciókérvkészletétfelhasználva,a„hitetlenekkel”szembenaz isteniakaratvégrehajtására,amuszlimigaalattsínylődőbalkániéskis-ázsiaikeresztényekfelszabadítá-sáraösztökélt.Amuszlimokésmáshitűekkeresztényhitretérítésénekszán-déka ugyancsak felbukkant ebben az írásában, noha ez sok szempontbóllegalábbannyiraköszönhetőakorabelimisszionáriustevékenységállítottakövetendőpéldának,mintazattóldefactofüggetlenkeresztesháborúsha-gyományoknak.AlegfontosabbcélkéntezúttalisakeresztényEurópabelsőbékéjétjelöltemeg,melyetetervsikeresvégrehajtásaáltallehetcsakelérniazadotthatalmiviszonyokközött.ANílus-mentitartománymegszerzéséreirányulófranciatörekvésekegyúttal„összkeresztény”törekvésekislenné-nekésahollandokonkívül–akiknekavállalkozásközvetlenülsértenéa

30

kereskedelmiérdekeit–elméletbenazösszeseurópaiállamtámogatására,vagylegalábbisjóváhagyásáraszámíthatnának.HaazonbanXIV.Lajosto-vábbraisaHollandiaelleniháborúfolytatásátszorgalmazná,azzalcsakaztérnéel,hogyazeurópaihatalmakkéttáborraoszlanának,ésazegyikszö-vetségirendszermindenképpFranciaországhatalmiambícióinakpróbálnagátatvetni.StricklandszerintLeibniza JustaDissertatio-banazegyipto-mi terv egy újabb vallási jellegű hasznát is kidomborította: a különbözőkeresztényfelekezetekeljövendőegyüttműködésétEurópánbelülésazonkívülis.Leibnizaztremélte,hogyatörökellenesoffenzívamegindulásakorabirodalomkereszténynépeiegyemberkéntfognakfellázadniazoszmánuralomellen,amihezvégülmégazetiópok,anumidiaiakésazarabtörzsekis csatlakozni fognak.Abban bízott, hogy a felkelő népek, népcsoportokszükség esetén fegyverrel is csatlakoznak a francia sereghez és ezáltal anyugati latin és a keleti ortodox kereszténység közötti együttműködés isgyakorlatialaponfogmegvalósulni.

Stricklandértekezésénekharmadikrészeaz1672nyaránkészült„Brevi-arium”-banfellelhetővallásimotivációkattárjaazolvasókelé.Leibnizeztaművétmunkaadójának,amainziChristianvonBoineburgbárónakajánlot-ta.TartalmielemeittekintvenagyjábólhasonlóaJussaDissertatio-hoz,ámannál lényegesen rövidebb,összefoglaló jellegűmunka.Újszerűsége leg-inkábbabbanragadhatómeg,hogyakorábbiírásokhozképestLeibnizittjóvalnagyobbszerepetszántafelekezetikorlátokatátlépőkeresztényegy-ségideájáraépülőkoinonia(ésStricklandszavaivalaproto-ökumenizmus)gondolatának.Báradokumentumtörökellenesélevitathatatlan,ahangsúlyezúttalnemahódításszükségszerűvoltán,hanemaszenvedőkeresztényekfelszabadításának jogos kívánalmán és az ebből kibontakozó keresztényegységenvan.Leibnizegyolyanigazságosésazisteniakaratnakmegfelelőtervrőlírt,melyazegészemberiségszámáraaközjóügyénekelőmozdításátjelentheti,összekapcsolvaeztakereszténységmegerősödésévelésterületikiterjedéséneknövekedésével.Aszentháborútoposzaígymárnemisany-nyiraaz iszlámmal szembenikeresztesháborúként jelenikmeg,hanemakeresztényekegységételőmozdítónemesharcként.

Azutolsószerkezetiegységbenaszerzőmegpróbálmagyarázatottalálniarra,hogyazegyiptomitervezetetegyüttesenalkotókülönböződokumen-tumokbanmiértvannaknéholegyértelműenérzékelhetőkülönbségekelső-sorbanavallási,derészbena„profán”motivációkesetébenis.Stricklandalapvetőenarra az álláspontrahelyezkedik,mint az általa idézettPatrick Riley és Daniel J. Cook,akikszerinta„RegiChristianissimo”ésa„Jus-taDissertatio”bizonyoskijelentései(főlegavallásiszempontbólmár-már

3�

bigottnak tekinthető, valamint az erősen hollandellenes eszmefuttatások)nemannyiraLeibnizsajátnézeteit tükrözik,mint inkábbaztacélt,hogyminden rendelkezésreálló„érvelésieszközzel” igyekezzenelnyerniXIV.Lajos szimpátiájátésvégsősoron rábírjaa tervmegvalósítására.Leibnizteháttudatosanpróbáltakiaknázniafranciauralkodófeltételezhetőenmélyvallásosságát,külpolitikaitérenpediga„gloire”eszméjeirántielkötelezett-ségét[holIX.(Szent)Lajos,holpedigamakedónNagySándorpéldájátállítva elé]. Ezt támasztja alá az is, ahogyan egy helyüttLeibniz egyfaj-ta„milleniumivárakozás”jegyébena„keresztényaranykor”visszatértéreutal:ilyenjellegűutalásokegyetlenmásírásábansemlelhetőkfel.Mindezvalóbanarrautalhat,hogyszándékosanhasználtolyannyelvezetetésolyangondolatipaneleket,amelyeknemannyiraasajátelveiésideáikifejezéséreszolgáltak,hanemLajosmeggyőzéséreirányultak.Leibnizteljeséletművétalapulvéve,Stricklandaztakonklúziótvonja le,hogyazegyiptomitervvallásimotivációiközülnémelyekegészenbiztosanasajátgondolataitpre-zentálták(pl.akereszténykoinonia),mígmások(atörökök„elpusztításá-nak”vágya)afranciakirályésbizonyosudvarikörökérzelmeireapelláltak.Leibnizpontosantudta,hogyatörökellenesretorikávalkönnyebbenmeg-győzhetiXIV.Lajostatervetámogatásáról,hiszennéhányévvelkorábbanafranciakirálymárkatonailagisszembekerültazoszmán-törökökkel,ami-korisLipótcsászármegsegítésérehatezerkatonátküldöttMagyaroroszágraaz1664-esháborúskonfliktusokidején.Ugyanakkoraziselégvalószínű,hogyLeibniznémiképptúlbecsülteafranciakirálytörökellenesérzelmeit,hiszenhatalmaserőketmegmozgató,hódítójellegűháborútegymaganemvezetettvolnaazOszmánBirodalomellen.

Azismertfilozófusésmatematikusmásműveitvizsgálatalávonva,azisnyilvánvalóváváltStricklandszámára,hogymagátLeibnizetsemfűtötteengesztelhetetlengyűlöletatörökökiránt,sőtazegyiptomitervetleszámít-vacsakadefenzívkonfliktusokvállalásáttámogattavelükszemben.Béke-időben,különösenazután,hogyatörökveszélycsökkennikezdett,többszöriskifejezteuniverzálisjellegűhumanizmusátésazt,hogyfilantrópgondol-kodókéntmindenegyesemberilénybenIstenképmásátlátja.Tisztábanvoltazzal is, hogya janzenistákat és aprotestánsokat is üldözőXIV.Lajosrasemmiképpsemhathatottvalamiféle„felekezetekfelettálló,akatolikuso-katésaprotestánsokategyesítőuniverzalisztikuskereszténység”ideájával,melyreőmagamegvalósítandócélkénttekintett,ámafranciakirálytólale-hetőlegtávolabbállt.Elmondható,hogyamikorcsaklehetőségeadódottrá,Leibnizlelkesentámogattaazökumenizmuskülönbözőformáit,az1690-esévekigelsősorbanakereszténységenbelül,életeutolsóévtizedébenvi-

32

szontmáramásvallásúakvonatkozásábanis(pl.akeletivallásokirányábaisnyitottnakmutatkozott).Összességébena szerzőmegállapítja,hogyazegyiptomitervetalkotóírásművekcsakrészbentükrözikLeibnizsajátgon-dolatait,hiszenezeketkonkrét(kül)politikaieseményekhívtákéletre,me-lyeketazismertfilozófusmegpróbáltasajáteszközeivellegalábbrészbenbefolyásolniésennekérdekébenszükségeseténcinizmustólésravaszságtólsemmentesen,olyanmondatokatispapírravetett,melyekkelőmaganemfeltétlenültudottazonosulni.Azökumenizmusgondolatvilágávalszimpati-zálóLeibnizelveitaháromnagyobbműközüla„Breviarium”adjavisszalegpontosabban.

LloydStrickland:Leibniz’s Egypt Plan (1671–1672): from holy war to ecumenism. [Leibniz egyiptomiterve(1671–1672):aszentháborútólazökumenizmusig].IntellectualHistoryReview,Vol.26,No.4,2016.461–476.

Hendrik Dávid

33

„Tőled, veled és dicsőségedre”: II. Péter, mint I. Péter

Jekatyerina Boltunovaismertetendőírásaelejénrámutat,hogyI.Pétercsá-száruralkodásaújtársadalmi,politikai,sőtszimbolikusnarratívátjelenítettmegaXVIII.századiorosztörténelemben.II.Katalin,JelizavetaPetrovnaésAnnaJoannovnacsakI.Pétermítoszáraapellált.Anagyapjahalálautánkétévvel trónrakerülő,siheder II.Péteresetébenbeszélhetünkahatalmilegitimációalternatívgyakorlatánakkezdetéről.

Egyfelől a klasszikus történetírás II. Péter uralkodását különböző po-litikai áramlatokharcaként tárgyalta, amelyekközül az egyik elvetette I.Péterreformjainakfolytatását,visszatérvearégioroszrendhez,csökkentveakülpolitikaiaktivitást,visszaadvaMoszkvánakfővárosifunkcióit.Másfe-lőlviszontII.Péterkülönhelyetfoglalelazelsőoroszimperátorörököseiközt.I.KatalintóleltérőenII.PéteralakjaNagyPéterszemélyesrészvételénkívülformálódott.Ezentúlafiatalcártrónöröklésijogátmindahagyomány(a dinasztia férfiágának leszármazottja volt),mind a jog (I.Katalin vég-rendelete)alátámasztotta.Acár fiatalkoramiatt személyiségétnemsajátmaga,hanemA.D.Mensikov,azutánaDolgorukijokáltalvezetettLegfelsőTitkosTanácsalakítottaki.Ezazzaljárt,hogyazújcárnálahatalomrep-rezentációjanemfeltétlenülesettegybeNagyPéterkoránakalapelveivel.Boltunovarámutatarrais,hogy1715-tőlaRomanovdinasztiábanbonyolultszituációalakultki,ugyanismégegyPéterszületett:PjotrPetrovics.Aha-talomöröklésébenakétutód:afiúésazunokaegyarántI.Péterreapellált,csakegymássalellentétesvonalon.AkétPéteridejénnövekedettMensikovésKatalinaktivitása,akikNagyPéterújházasságábólszületettgyermekeitrónörökléseérdekébenpróbáltaknyomástgyakorolniPéterre.AzI.Péterésfia,Alekszejközöttikonfliktuskiéleződésetovábbbonyolítottaahely-zetet.VégülacárevicskivégzésévelésPjotrPetrovicsgyorselhunytávalaszituációmegváltozott.

II.Péter1727.május7-énkerülttrónra.Ahatalomátvételeháromrész-bőlálló:jogi,katonaiésegyháziszertartássoránmentvégbe.Azelsőben

34

a dinasztia tagjai, a katonai és a polgári főméltóságok felesküdtek az újcárra.MindezazinstabilpolitikaiszituációbanI.Katalinvégrendeletévelalátámasztvaahatalomátadásánakbiztonságátésazújuralkodólegitimitá-sánakerősítésétszolgálta.Arituálékatonaiésegyházirészébenapreobra-zsenszkojeiésaszemjonovszkojeiezredektettekesküt,aszertartásaTéliPalotaházikápolnájábanfejeződöttbe.Aceremóniaközéppontjábantehátahadsereg,pontosabbanapéterigárdaezredekésazegyházállt.II.Péteruralkodásaapravoszlávhagyományokhozvalóragaszkodásdemonstrálá-sávalésNagyPéterkorakatonainagyságánakkiemelésévelkezdődött.AzelődökdicsőtetteinekkövetéséthangoztattákII.Pétertrónralépésekorazoroszországikülföldidiplomatákis.

Azújimperátor-cárnimbuszaelsőverziójátI.Katalinhalálautánaré-genskéntakiskorúuralkodómellettállóA.D.Mensikovalakítottaki.Bol-tunova kiemeli, hogy a fiatal cár ésMensikov az I.Katalin halála utáninapokategyütttöltötték.1727.májusközepénazuralkodónemaTéliPalo-tába,hanemMensikovlakhelyérement.ÍgyMensikovpalotájadefactocárirezidencialett.Mindezatöbbifőúrelégedetlenségéteredményezte,hiszenvilágosanmutattamegingóstátuszukat.Érdekes,hogyMensikovpalotájá-nakhatalmiközponttáalakításátkésőbbahercegegyik„bűnéül”róttákfel.MindenesetreazuralkodóésMensikovegyüttlételehetővétetteazutóbbi-nak,hogykikényszerítselánya,MarijaésPétercáreljegyzésétésalkalmatadottegyéb„ármánykodásra”.Boltunovamegjegyzi,hogyegyesforrásokés történészi vélekedések szerint az előbbi házassági tervmár I.Katalinéletébenfelmerült(80.o.12.jegyzet.)

MensikovmegkísérelteeltávolítaniaII.Péterutánszóbajöhetőtrón-igénylőket, azaz I.Péter lányait, főlegAnnát.Kéthónappal I.Katalinhalála utánAnna hercegnőnek és férjének, Karl Friedrich hercegnekgyorsan és botrányos körülmények között Holsteinbe kellett távoz-ni.Mensikovnak 1727.május 12-én generalisszimuszi rangot adomá-nyoztak.A fiatal cár ekkor a szimbolikusanNagy Péterhez kapcsoló-dó rezidencián rendezkedettbe.MindezekutánMensikovkijelentette,hogymegjelentazI.PéterhezhasonlóújPéter.Ugyanekkor,Mensikovpalotájátólnemmesszeépítették fel azúj imperátori rezidenciát.Bol-tunova szerint a katonai és hatalmi zónák között világos topográfiaiés okozati kapcsolat volt.Mensikov nem aNagy Péter koriMoszkvamellettiPreobrazsenszkojétakarta rekonstruálni.Apreobrazsenszkojeiésaszemjonovszkojeigárdaezredekazészakiháborúbelinagykatonaigyőzelmeketésapolgárireformokattestesítettékmeg.Mensikovazon-banezta„szimbolikustőkét”nemtudtakihasználni.Lehet,hogynem

35

sikerültneki,vagyazttervezte,hogyerreacélramajdsajátgárdáját,azingermanlandiezredethasználjafel.

MensikovrövididejűrégensségeidejénmegpróbáltafelkelteniII.Péterérdeklődésétnagyapjaszenvedélye,atengeriránt.ÚjraéledtI.Péternagytengeri győzelmeivel kapcsolatban a tengerészek védőszentjének, SzentPantyelejmonnak a kultusza.Mensikov aXVIII. század elején bonyolultdinasztikusszituációvaltaláltamagátszembe.Hivatalosanazuralkodódi-nasztiát az imperátori házpéteri ága: I.Péter, I.Katalin, a cár nagyapja,nagyanyjaésnagynénjeik,AnnaésJelizavetaPetrovnajelenítettemeg.Azimperátoricsaládközelmúltbelitörténetétnemlehetettignorálni,azonbanaLegfelsőTitkosTanácsNagyPéterelsőcsaládjávalkapcsolatosegyesanya-gokatII.Pétertrónralépéseutáneltávolíttatott.Mensikovadinasztiánbelü-liellentétekelsimításávalalétrejövő,vagylehetségesproblémákrapróbáltreagálni.Láthatóazonban,hogynemakart,vagynemtudottújdinasztikusmítosztkreálni.Mensikovverziójábanazúj,fiatalcárnagyapjaképmása-kéntjelentmeg.

II. Péter szakításaMensikovval és az ő kegyvesztettsége ugyanolyandeklaratívenalakultki,mintazimperátornakahercegipalotábavalóköltö-zése.1727végénés1728elejénMensikovbukásamégnemvezetettösszespozíciójafeladásához.1727.októberelejénaLegfelsőTitkosTanácselren-deltetöbbállamiintézményátköltöztetésétaPreobrazsenszkijszigetre,amitkorábbanMensikovbirtokolt.Aszigethatalmiközponttávált.Boltunovakifejti,hogyaPéter-Pálerődbástyáinakújelnevezésekornemcsakakegy-vesztetthercegnevétakartákeltávolítaniahatalmitopográfiából,hanemazújuralkodótittisközelebbpróbáltákhoznidicsőnagyapjához.

1727októberébenmegkezdődtekII.Péterkoronázásánakelőkészületei.A ceremónián szereplő diadalkapuknál a bibliai tematika dominált, amitBoltunovaazzalmagyaráz,hogyaszertartástFeofan(Prokopovics)novgo-rodiérsekalakítottaki.Akoronázássoránazó-ésújszövetségiszemélyi-ségekre,azimperátorihatalmatjelképezőszimbólumokraésNagyVlagyi-mirtőlkezdveazorosztörténelemlegnagyobbalakjairaösszpontosítottak.A közelmúlt dinasztiabeli személyiségeivel kapcsolatban, tekintettel az1720-asévekmásodikfelérejellemzőinstabilhelyzetre,Feofanóvatosvolt.I.Péterazonban,mintpéldaképjelentmegörököseelőtt,ésOroszországmegreformálását II. Péternek kellett folytatni és befejezni.AKoronázásiBizottságnakjavaslatotkelletttenniazimperátoricsaládjövendőmoszkvairezidenciájára.AszerzőkörültekintőenelemziaKreml,Preobrazsenszko-jeésaNyemeckojeSzlobodamellettéselleneszólóérveket.Abizottságtagjai szerint aKremlvolt azország szellemiésceremoniálisközpontja,

36

mígI.PéteralattaténylegeshatalmicentrumMoszkvamellettalakultki.ValójábanafiataluralkodónakaNagyPéterelőttiésapéteriMoszkvakö-zöttkellettválasztani.AfelsoroltakközülvégülalegrealistábblakhelynekaKremltűnt.

Azudvar1728elejénköltözöttMoszkvába.Február25-énmegtörténtakoronázás.AjanuártésafebruártazimperátoraKremlbentöltötte.II.PéterelhagyvaapéterváriPreobrazsenszkijszigetetapéteri,jauzaiMoszkvábament.ALefortovóbanlévőpalotalett,rövidmegszakítással,alakhelyeegé-szen1730.január19-énbekövetkezetthaláláig.II.Pétermásodikeljegyzé-sévelmegerősödöttaDolgorukijhercegekklánja.A.G.Dolgorukijherceg-nekkétlányavolt.Közülükazidősebb,aműveltebbésbecsvágyóKatalintetszettjobbanacárnak,ésaDolgorukijcsaládisúgyvélte,hogyígyjobbanérvényesíthetiérdekeit.V.O.MihnyevicsII.Péterkétmenyasszonyárólírtművébenértelmesválasztásrólszólt.Jellemzőazis,hogyaz1720-asévekvégén a szimbolikus állami struktúrában újra aktuális lett Szent Katalinkultusza.Az eljegyzést fényes külsőségek között 1729. november 30-ántartották.Boltunovakifejtivéleményét II.Péterhamisvégrendeletéről.ADolgorukijok,amikoracárbeteglett,olyanvégrendelkezéstállítottakös-sze,amelyszerintatróntmenyasszonyaörökli.KatalintegyenesenI.Ka-talincárnőhözhasonlították,ésahogyI.Pétert feleségekövettea trónon,úgyszerintükII.Péterutódjánakpedigamenyasszonyánakkellenelennie.Boltunovarámutat,hogyacáreljegyzésénI.Pétermindkétcsaládjánaktag-jairésztvettek.Valójábanezzeladinasztikusegységeszméjétjelenítettékmeg,azazaDolgorukijokMensikovpolitikájátfolytatták.

Ellehetmondani,hogyazI.Péterutánikorszakszimbolikushatalmile-gitimációjánaktradíciójaMensikovaktívrészvételévelalakultki.Alapelv-kéntazelsőoroszimperátoralakjáraapelláltak,ésezlehetővétette,hogylétrehozzák „második Péter” szcenárióját. Emellett a kormányzó csopor-tokváltásaaz1720-asévekmásodikfelébencsakkevésséhatottapolitikaiszemléletre: aDolgorukijok ahatalomkiformálásábanugyanúgy I.Péterörökségéhezésalakjáhozfordultak.Ezzelegyüttlétezettahatalomújpo-zicionálása is, sőt ezt várták. Ez késztette Feofan (Prokopovicsot), hogyemlékezvearégioroszfejedelmekreésamoszkvaicárokra,II.Péterrezi-denciájáulamoszkvaiKremltválassza.Boltunovaszerintfelvetődikazakérdés,hogyakorabelioroszarisztokráciamennyiremutatkozottkésznekarra, hogyvisszatérjen az I. Péter előtti időszakhoz.Akorábbi szemléletvisszaállításátzavartaaNagyPéteráltallétrehozottszimbolikusnarratíva.Ahhoz, hogy visszatérjenek a régimoszkvai felfogáshoz, azt újra kellettvolna alkotni.Azoroszhatalmiuniverzumcentrumábahelyezett I.Péter

37

arrakésztetteaXVIII.századbanőtkövetőoroszuralkodókat,hogy„aNapkörülkeringőbolygókhozhasonlítva”,azelsőoroszimperátorralösszevet-vemegfeleljenekaPéterunokájakoronázásimedáljáravertlegendának:a„Tőled,veledésdicsőségedre”.

JekatyerinaBoltunova:”Ot tyebja, sz toboj i k szlave tvojej”: Pjotr II kak Pjotr I. („Tőled,veledésdicsőségedre”:II.Péter,mintI.Péter).RosszijszkajaIsztorija.2016.2.76–91.o.

Kurunczi Jenő

38

Európai monarchiák 1814-től 1906-ig. A restaurációk százada

Arecenzióalapjátképezőműeredetilegnémetnyelvenjelentmeg2014-ben(kissémódosultcímmel:Das Jahrhundert der Restaurationen 1814 bis 1906),ugyanannálakiadónál,amelyazangolverziótisjegyzi,mint-hogy amüncheniDe Gruyter Oldenbourg nagy hangsúlyt helyez arra,hogy a nagyobb érdeklődésre számot tartó könyveket angol nyelven ishozzáférhetővé tegye.Ráadásula2017-esangolváltozatautentikus jel-legét az adja,hogyakönyvetmagaa szerző fordította le.Aműbenki-fejtettkoncepciórövidösszefoglalója,természetesenazesettanulmányoknélkül,ugyanakkorbekerültazOxfordUniversityPressáltalugyancsak2014-ben kiadott (Kelly L. Grotke-Marcus Prutsch által szerkesztett)Constitutionalism, Legitimacy, and Power kötetbe,Restaurációk és al-kotmányokcímmel,amely,mondhatni,mottókéntfejezikiVolkerSellinmondanivalójánaklényegét.

Volker Sellin aheidelbergiegyetemprofesszoremeritusa(akikorábbanaz intézményrektora isvolt),azújkorieurópai történelemelismertkuta-tója több tanulmányt és könyvet írt a történetírásban általánosan csak „aforradalmakkora”névenemlegetettXIX.századról,melynek1814–1848közti–azazanapóleonirendszerbukásátkövetőésaz1848-asforradalmihullámigtartó–szakasza,minta„restauráció”korszakaismert.Aszerzőjelenkönyveegyolyanrövidebblélegzetűírás,amelykutatásainakössze-foglalásátadja,alegitimációésalkotmányosságszempontjábóltekintveátacímbenvizsgáltidőszakbanakontinenseurópaitörténelmét,ennekgene-rálisrevíziójáttárvaazolvasóelé.

Aszerzőalaptétele,melyrea jogi források terminológiájátésakorpolitikusainakszóhasználatáthozzafeligazolásként,akövetkező.Báramoderneurópaialkotmányokat,azazachartális alkotmányokat,szokásúgykezelni,hogyazokanyugatikultúrkörforradalmainak vívmányai, mégisazalkotmányoskormányzathozvalóátmenetszámosesetbennem valamely forradalom közvetlen következményeként valósultmegEuró-

39

pában.A XIX. században ugyanis a legtöbb esetben az alkotmányok az uralkodói restauráció eszközeivoltak:azazadinasztiákezekrévénigyekeztek megerősíteni pozíciójukat. Ezáltal pedig a XIX. századotnemcsakaforradalmak,hanemlegalábbannyiraarestaurációkkoránakis lehet tartani.

Aszerzőezértkülönbségetteszdemokratikus alkotmányosság, illetve monarchikus alkotmányosságközt.Azelőbbiesetben,amelypéldáulazamerikaifüggetlenségiháborúvagyafranciaforradalomkövetkeztébenszületettmeg(1791),azalkotmánynaknevezettdokumentumanépszu-verenitás demokratikus elvénnyugodott.Amikorugyaniseltöröltékalé-tezőkormányzatot, akkor azúj autoritás számáraújfajta legitimációt iskelletttalálni:ezlettanépszuverenitás. A monarchikus alkotmányosság esetében viszont a monarchikus elven alapultazalkotmány, amelyneklé-nyegeabbanrejlett,hogyazuralkodó saját jogán adottalkotmányt,ez-általpedigaRégi Rend azonalaptételétkövette,melyszerintőaprivi-légiumok forrása.Eztörténtpéldául1814-benFranciaországban.XVIII.Lajosugyanisún.alkotmányos chartát (Charte Constitutionelle) adottki,sazelnevezésnekjelentőségevan,mivelazuralkodókigyekeztekkerülniaz „alkotmány”, „alkotmányozó hatalom”, terminusokat, azok forradal-mivonatkozásaimiatt.Ezáltalafranciaesetbenacharta, legitimációs és jogtechnikai szempontból, a Régi Rendtradíciójánakfolytatásátjelentette.Mégakkoris,haeza„régirend”,természetesen,nemaz1789előttiál-lapotokat jelentette,hanemazt,hogya tradíció (charte) alkalmazkodottakorszellemhez.Bárlegitimációsszempontbólazemlítettkétfélealkot-mánykülönbözött,politikaiszempontbólmindegyikkimerítetteazalkot-mányosságkritériumait.

A restauráció tehát, mindezekből következően, nem összeegyeztethe-tetlenszükségképpenareformmal:sőt,amonarchiákmegerősítéseéppenezutóbbirévéntörténtmeg.Ademokratikusforradalomáltaljelentettfe-nyegetéstkétfélemódonislehetettkezelniamonarchikusalkotmányosságeszközével: akár egyzajló forradalom továbbgyűrűzését,vagyéppenan-nakkitörésétmegakadályozandó.Arestaurációígylehetett„ellensúlyozó” vagy „preventív”.Az előbbirekiválópélda az1848-as forradalmakáltalkikényszerítettalkotmányokesete Itáliában–ésmivelezekmonarchikusalkotmányokvoltak,ígyvisszaisvettékazokatazuralkodók(ígyköztükFerencJózsefis),kivéveSzardíniakirályát.Apreventívmonarchikusalkot-mányosságfogalmátjólpéldázzaaz1807-esporoszreformtervezet.Ennekkinyilatkoztatottcéljaugyanisazvolt,hogybevezessea„demokratikusel-veketamonarchikuskormányzatba”.

40

Arestaurációésazalkotmányviszonyánakkorabelifelfogásátjólpél-dázza,hogyamikor1850-benaporoszkirályátalakítottaaz1848-asalkot-mányt,akkorerrőlegydiplomatájaaztírta,hogya„restaurációfolyamata”az1848-asalkotmánnyalkezdődött,az1850-esalkotmány pedigegy „or-ganikus restauráció” diadala volt.Restaurációról beszélt, noha amonar-chiátnemtöröltékel!Amonarchikusalkotmányosság(az„organikus res-tauráció”), a dinasztikus hatalom legitimálásának új eszközevolt,„taktikaimanőver”,hogyadinasztiákmegőrizzékpozíciójukatademokratizálódáskorában.

A restauráció terminustehát,abbanaformában,ahogyeleddigatörté-nettudományhasználta,nemtartható,ígyarestaurációkoraelnevezéssem,annakkorábbiértelmében.MitrestauráltakugyanisNapóleonbukásaután?Mástjelentaszóakülönbözőterületekesetében.Mígazún.Bourbon res-taurációalkotmányosmonarchiáteredményezett,tehátnemaz1789előttiállapotot,ezzelszembenanémetfejedelemségekben,Itáliábanarestauráci-ónakazaformájavalósultmeg,amelyvalóbanaNapóleonelőttipolitikairendszertállítottahelyre,azazazún.neoabszolutizmusköszöntöttbe,ami-koraNapóleonáltalletetturalkodókatvisszahelyeztékjogaikba.Arestau-rációezértsemszűkíthetőlemagánakakirályságnakmintállamformánakakérdésére.Afranciamintájúrestauráció(amonarchikusalkotmányosság)pedigvégigkísérteazegészXIX.századot:azzalakiegészítéssel,hogyakésőbbialkotmányokkalnemkellettegyúttalegykorábbanmegszűntmo-narchiátvisszaállítani.

Akönyv,abevezetőtésakonklúziótisbeleértve,nyolcfejezetbőláll,ésakoncepciótakövetkezőesettanulmányokonkeresztülmutatjabe:Fran-ciaország 1814; Lengyelország 1815;� Németország 1818–1848; Spanyol-ország 1834; Itália 1848; Oroszország 1906.

KülönösenfontosésjólkidolgozottazOroszországgalfoglalkozórész:elsősorbanazért,mertaszerzőláthatóaneredetibenolvastaazoroszforrá-sokat,melyekbőlgazdagonidézis.(Ezaforrásközpontúságegyébkéntaműegészérejellemző.)Többekköztfelhívjaafigyelmetarrais,hogyaz1906-os,demokratizálástjelentőközjogidokumentumotsemalkotmánynak,ha-nem alaptörvénynek nevezték:éppenazalkotmányforradalmikonnotációjamiatt, továbbáazért is,mertezazelnevezésösszhangbanvoltakorábbi, 1 EztermészetesennemafelosztottLengyelországegészével,hanemcsakaz1809-benlét-

rejöttVarsóiNagyhercegségbőlI.SándorcáráltalmegalakítottLengyelKirályággal (azún.KongresszusiLengyelországgal)foglalkozik,melynekacáralkotmánytadott,ésazt„örökidőkre”azOroszBirodalomhozcsatolta.(Eztmondtakiazalkotmány1.pontja).A„lengyel”alkotmányatöbbimonarchikusalkotmánytóltehátabbankülönbözött,hogyakiadta,az„egykülföldihódítóvolt”.

41

azautokratikushatalmatkodifikálóXIX.századiközjogiterminológiával.Ugyanakkorjólértiaszerző,hogyOroszországbanmekkoraszerepevoltanyugatijogfelfogáskorábbihiányának.

VolkerSellinkönyveremélhetőlegnemcsakatörténészekkörébenváltki visszhangot, hanem az alkotmányjog területét művelők számára is újperspektívátkínál.

VolkerSellin: European monarchies from 1814 to 1906. A century of restorations. (Európaimonarchiák1814-től1906-ig.Arestaurációkszázada). DeGruyterOldenbourg,München,2014.145o.

Sashalmi Endre

42

ÚJKOR

A Habsburg Birodalom olasz szemmel

Számunkramindenképpenérdekeslehet,hogymásokmikéntlátnakolyaneseményeket, amelyek kimenetelemég napjainkEurópájára, közelebbrőlMagyarországra is hatással vannak.A Trentói Egyetemen oktatóMarco Bellabarba könyvének segítségével egy olasz történész szemüvegén ke-resztülláthatjukaHabsburgBirodalomtörténetét.Anémetajkúdinasztiaatörténelemegyiklegjelentősebburalkodócsaládja,amelyneksorsaegybenKözép-Európa történetére is rányomtaabélyegét.AHabsburg-famíliaazévszázadoksoránrendkívülkülönbözőtörténetű,fejlettségű,kultúrájúte-rületeketbirtokolt,amelyterületekközöttavalódiösszetartóerőtcsupánabürokráciaésahadseregképezte.

A szerzőabevezetőbenegy, az elsővilágháború idejénmegjelent cikksegítségévelmutat ráabirodalomegyik legfőbbkülönlegességére.HaegyHabsburg-alattvalótmegkérdeztek volna, hogymilyen nemzetiségű, a leg-különfélébbválaszokatkaptukvolnapéldáulatirolinkeresztülacsehországinémetenátagalíciailengyelig.Egyetlendologazonbanbizonyos:senkisemválaszoltavolnaazt,hogy:„énosztrákvagyok.”MarcoBellabarbaabiro-dalomlegfőbbbelsőellentmondásairaésparadoxonjairarámutatvaismertetiegynagyhatalomtündöklésénekésmajdhanyatlásánakatörténetét.

Azolasz történészkönyvétötkronologikusfejezetreosztja.Azelsőben(1765–1804)Bellabarbabemutatja,milyenintézményeksegítségévelkormá-nyoztakazuralkodók,illetveazt,hogyMáriaTeréziaésfiahogyanpróbáltafelvilágosult abszolutista módonmegreformálni, „ésszerűsíteni” a fennha-tósága alatt lévő területeket. II. Józsefet egyenesen úgy ismerhetjükmeg,mintakorszakegyik legnagyobbreformerét,akiazonbanhiábapróbáltaaHabsburg-kézbenlévőbirtokokategyolyanegységesbirodalommáformálni,amelybenmindenholugyanazokatörvényekvannakérvényben,főlegerőtel-jesnémetesítésipolitikájamiattakísérleteteljeskudarccalvégződött.

Amásodikfejezetben(1804–1848)olvashatjuk,hogyabécsipolitikaaXVIII.századiközigazgatástésrendiségethogyanmentetteátakövetkezőszázadba.A napóleoni háborút követően (melybőlAusztriamint győztes

43

hatalommegerősödvekerültki),Metternich rendszerénekaműködésérőlolvashatunk,hogyanpróbáltabécsiudvar(tanulvaazelődökerőteljesre-formkísérleteiből)lassúésfokozatosmodernizációtelérniahelyielőkelő-ségekre,nagybirtokosarisztokráciáratámaszkodva.Bellabarbaittírjamegalfejezetekrebontvaabirodalomkülönbözőrészeinekbemutatását,nemze-tiségeinekismertetését,eljutvaegészenaz1830utániévektörténetéhez.

Aharmadikfejezetben,amelya„Forradalom és ellenforradalom”cí-met viseli, az 1848 és 1861 közötti események ismertetését tartalmazza.Amikor a szerző az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetétmutatjabe,sajnoslátszódik,hogynemmindigalegfrissebbkutatásiered-ményekethasználta fel.Egykonkrétpéldátkiemelve:az1849-es tavaszihadjáratsikereiutánhibakéntróttafel,hogyamagyarhonvédségazosztrákcsapatoküldözéseésBécsbevételehelyettBudaostromáhozlátotthozzá(126.oldal).Ezzelszembenahadtörténetírásazótaföltárta,ésidegennyel-ven publikálta ismár, hogymiközben a honvéd hadsereg lőszertartalékanemvoltelegendőatámadássorozatazonnalifolytatásához,ugyanakkor–apontatlanfelderítésiadatokmiatt–adöntéspillanatábanBudaostromanemlátszott olyannehéz és időigényes feladatnak,mint amekkoránakkésőbbbizonyult.Ellenben,hanetánmégismegkísérlikanyugatitámadást,ahá-tukbanottmaradó,avártnáljobbanmegerősítettbudaicsászárihelyőrségaDunaközpontiszakaszánakésazegyetlenállandóhídnakabirtoklásávala fősereg legfontosabb utánpótlási vonalát vágta volna ketté.Ma tehát amagyarhadtörténetírásnemtartjahibánakazt,hogyBudaostromátválasz-tottákésazebbőlkövetkezőproblémákatnemszubjektívtévedés,hanemazobjektívhelyzetkövetkezményeinektekinti.�

Anegyedik fejezetben (1861–1879)olvashatunkarróla felismerésről,hogy az egységesülő Itália ésNémetország nyomása alatt aHabsburgokcsak birodalmuk belső rendjének megszilárdításával tudják nagyhatalmipozíciójukatmegtartani.Az„Ausgleich”részletesismertetéseutánaszerzőbemutatjaakülönbözőváltozatokat,illetveazt,hogyanmaradtelAndrássyGyulahathatósfellépésemiattpéldáulacsehekkelvalókiegyezés.Azutol-sófejezet(1879–1918),amelya„Nacionalizmus és háború”címetviseli,a birodalom lassú agóniájátmutatja be, azt, hogymiként következett beazelkerülhetetlenvég.Ateljesfelbomlásokátaszerző–azelvesztettelsővilágháborúntúl–többekköztanemkellőendemokratikusállamberendez-kedésében, illetveanémetésamagyarnyelverőltetése folytánkialakultkonfliktusokbanlátta. 1 GáborBona:The Hungarian revolution and war of independence, 1848–1849: a military

history.NewYork.SocialScienceMonographs.1999.358–359p.

44

Bellabarba műve a témáját, felépítését és tartalmát tekintve A. J. P. Taylorhasonlócímű2könyvévelrokonítható,alegnagyobbeltérésekakétkönyvközöttinkábbcsakformaijellegűek:mígazangoltörténészművénélakönyvetnemkísérijegyzetapparátus,ezáltalállításainakaforrásagyakor-latilagkövethetetlen,addigazolaszszerzőművetelevanhivatkozásokkal.

Abibliográfiairésznélafelhasználttételekszámatöbbmintszáz,amirendkívül imponáló. Bellabarba a legalapvetőbb francia, német, olasz ésangolszakirodalmathasználtafelaművemegírásaközben.Azolaszszerzőangol vagy német nyelvre lefordítottmagyarműveket is felhasznált, ígykönyvébenvisszaköszönnekHanák Péter, Deák István, Katus László, vagy éppenJászi Oszkárkutatásieredményeiéselgondolásai.

Fontos kiemelni, hogy Bellabarba a könyvében egyértelműen cáfoljaazt a közkeletű vélekedést, hogy azOsztrák–MagyarMonarchia egysze-rűennemvoltmás,minta„népekbörtöne”,deérzékletesenérvelazolasztörténészamellett,hogyazértezazállamalakulatmégsemazahelyvolt,aholakülönbözőkultúrájú,nyelvűésvallásúnépekegymással teljesbé-kében,harmóniábanésmindenekelőttpolitikaiegyenlőségbenéltekvolna.Akönyvbáritt-ottjobbanelmélyülazintézménytörténetben,nagyonisol-vasható,szórakoztató,egyáltalánnemolyan,mintáltalábanegyegyetemijegyzet.Akönyvvégéntöbbtérképésábraistalálható,amelyekbemutatjákabirodalomsokszínűéstöbbnemzetiségűvoltát.Ezekmárönmagukbanki-válóanbizonyítják,hogymilyenlehetetlenvállalkozásvoltamodernnem-zettéválásidőszakábanösszetartaniaHabsburgBirodalmat.

MarcoBellabarba:L’impero asburgico.(AHabsburgBirodalom)SocietáeditriceilMulino.2014.244o.

Varga Dániel

2 A.J.P.TAYLOR:TheHabsburgMonarchy1809–1918.III.kiadás.PenguinBooksLtd.,1990.

45

A svájci közvetlen demokrácia keletkezéstörténete

Rolf Graber,aZürichiEgyetemTörténetiIntézeténekcímzetesprofesszoraasvájcidemokrácia-történetírásimmáronismertalakja.AsvájcitörténésztagjavoltaDemokratikus mozgalmak Közép-Európában 1770 és 1850 kö-zött címetviselőkutatásiprogramnak,amelyetHelmut Reinalter,azinns-bruckiLeopold-Franzens-Universität professzora kezdeményezett, és irá-nyított.Ezakutatási tervátfogtaa teljesnémetnyelvűeurópai területet,tehátugyanúgykiterjedtNémetországraésAusztriára.Svájcravonatkozókutatási eredményeitGraber két kötetben tette közzé. 2013-ban a németBöhlauKiadógondozásábanadottkiegyvaskosforrásgyűjteményt,majdnégyévvelkésőbb,2017-benasvájciChronosKiadónálpublikáltaakuta-tásieredményeitszintetizálómonográfiáját.

A forráskötet gazdag, de rendkívül „forgatásigényes”.Mindez fakadaz alkalmazott szerkesztési elvekből és a források tematikai felosztásá-ból.A tartalomjegyzékbennégynagy fejezetet találunk.Azelső fejezettartalmazza a forrásokat feldolgozó tanulmányokat szövegközti forrás-megjelöléssel.Amásodikfejezetbenolvashatókmagukaforrásszövegek,elsősorbannémetnyelvűekrőlvanszó,másodsorbanfrancianyelvűekről,és elvétveolasz forrásszövegekre is bukkanhat a türelmeskötetforgató.Kiemelendő,hogymagasa teljes forrásszövegekaránya.Hosszabb for-rásszövegek esetében azonban itt is a válogató szerző és/vagy a kiadóiszerkesztő prioritásait vagyunk kénytelenek követni. Egy forrásszövegrészletekbenvalóközlésének,erősszóval„csonkolásának”mindenhátrá-nyátéreztempéldáulJohannJakobLeuthy1833-bankészített,aNők joga című írásaolvasásakor.Ezenhátránnyal szembenkomolyszakmaihoz-zájáruláskéntértékelhető,hogymindenforrásértelmezéséhez féloldalaskommentárnyújtsegítséget.További igényes törekvésnek tartomazt is,hogyaforrásokeredetilelőhelyénekmegadásakivételnélkülmegtörtént,mégakkor is,hasokesetbencsupánakorábbinyomtatásbanmegjelenthivatkozásrahagyatkozhatunk.Ezzelutalniszeretnékaszerzőazonmeg-állapítására,miszerintaforráskötetnemcsupánújonnanfeltártanyaggal,

46

hanemmárismertszemelvényekkelisdolgozott.Graber102forrástemeltbekötetébe.Ilyennagymennyiségűanyagnálszintealigtűnikfel,hogyhelyenként kronológiai zavar keletkezett a források között.Az 1760-asévekforrásszövegeikronológiaiértelembenugyanisnémilegösszekeve-redtek.

Aharmadikfejezetbentalálhatunkegybibliográfiát,ráadásulkorszakosbontásban,amikifejezettenmegkönnyíthetiakorszakorientáltszakirodalmigyűjtést.Azutolsó,negyedikfejezetbenolvashatjukaforrásszövegeklistá-ját–azolvasólegnagyobbbánatára–,oldalszámnélkül.Ezazértishátrá-nyos,mertatartalomjegyzéksemsegítbennünketacélirányoskeresésben.

Aszerzőakövetkezőhatkronológiaialfejezetbeosztottabeaszázkétforrást:

1. Amodernkorelőttipolitikairészvételimodellek:falugyűlések,kan-tongyűlések,városköztársaságok.(harmincnégyforrásszöveg)

2. Felszabadításimozgalmak,helvét forradalom.AHelvétAlkotmánykonfrontációjaamodernkorelőttipolitikairészvételimodellekkel(huszon-egyforrásszöveg)

3. Az1830.évregenerációsmozgalmaésazellenmozgalmak(harminc-egyforrásszöveg)

4. Az1848.éviszövetségialkotmányésannakhiányosságaiaközvetlendemokráciafejlődésetükrében(háromforrásszöveg)

5. Az1860-as évekdemokratikus törekvései, aközvetlendemokráciaalakulásaakantonokban(tízforrásszöveg)

6. Anépszavazásbevezetéseaz1874.évimódosítottszövetségialkot-mányban(egyforrásszöveg).

Jól látható, hogy Graber rendkívül tág időhorizontban gondolkodott.Az előzményekmegvilágításához egészen az 1560-as évekig visszanyúltaválogatás során.Teljességre ígynem is törekedhetett a szerző.Mivelasvájcitörténetikutatásokbanelőkelőhelyenálltakazelmúltévtizedekbenademokráciatörténetikutatások,ígyszámosmárpublikáltforrásishelyetkapott a kötetben.Az ismétlés szakmailagmindenképpen indokolt.Nemsikerültazonbanatörténetikorszakokközöttiarányosságmegteremtéseaközel hasonló számú forrásszövegmegjelenítésével.A svájci történelemkiemelkedőeseményeinektúlreprezentáltságakülönösenszembetűnő1798és1830,mintkiemelkedőjelentőségűtörténeticsomópontok,azazaHelvétKöztársaságésaregenerációkorszakakezdőéveinekesetében.Azelőnyö-ketésahátrányokatösszevetveennekaforráskiadványnakamegjelenésérevitathatatlanulszükségvolt.Afelőlsincskétségem,hogyfontoskézikönyvleszezaSvájc-kutatókszámára.

47

A2017-bennapvilágotlátottésakutatásieredményeketbemutatókötetkövetianégyévvelkorábbiszöveggyűjteménykronológiaiéstematikaifel-osztását.Alapvetőenaforráskötetbenpublikáltbevezetőtanulmányoknakakibővítettéslábjegyzeteltírásaitvehetikézbeazolvasó.Addig,amígaXX.századbanasvájci történészekelsősorbanszövetségiszintenvizsgáltákasvájci demokrácia történetét, és eszmetörténeti illetve alkotmánytörténetiszempontokalapjándolgoztak,Graberezeknekademokratikusfolyamatok-nakatársadalomtörténetiösszefüggéseitkutatta.AXX.századisvájcitör-ténetírásegyikuralkodónarratívájaszerintlineárisfejlődésmutathatókiasvájcidemokráciatörténetében1830-tólkezdvenapjainkig.Ezzelszembenazürichitörténészúgyvéli,hogymegkérdőjelezhetőakontinuitás,ugyanisszámosesetbentártfelolyantörténetikonfliktusokat,amelyekademokrati-kustörekvésekmegszakítottságára,töréspontjairaengednekkövetkeztetni.Hozzákelltennünk,hogyGrabermélyebbszinten,azazelsősorbanakan-tonoktörténeténkeresztülvizsgálódott,azígymegtapasztaltkantononkéntikülönbözőfejlődésiirányokésapolitikainézetkülönbségeksokszínűségeáltalplasztikusabbképettudottrajzolniademokráciafejlődéséről.Mamáráltalános tapasztalataz,hogycsakaza történetimunkakapkellő figyel-met,amelyikalapvetőenteljesenújnézőpontokatéskutatásieredményekettudfelmutatni.Graberilyenirányútörekvéseugyanakkoregyáltalánnemkérdőjelezimegakorábbieredményeket,asvájcitörténészsokkalinkábbfontoskiegészítőhozzájárulástkínáltazelőzőszázadtörténetikutatásaihoz,jólérzékeltetveademokráciáértvívottküzdelemrendkívülikomplexitását.

Anélkül, hogy recenzensként az egyes korszakok demokráciatörténe-tének ismertetésébe részletesen belemennék, csupán Graber kutatási tö-rekvéseinekfilozófiájátkívánommegvilágítaniamanapságazérdeklődéshomlokterébenállókétexponálttörténetikérdéssel,úgymintasvájcinőiválasztójogés aXX. századiháborúskivételes intézkedések története.AXXI.századelejénasvájcitörténészekközülegyretöbbenésgyakrabbantartjákfontosnakazt,hogytörténetimagyarázatotnyújtsanakasvájcinőiválasztójog megkésett bevezetésére. Ugyan nyilvánvaló, hogy ez szorosösszefüggésbenállhat ademokrácia fejlődésével, vagyéppen fejlettségé-vel,hiszensokanvannak,akikkomolymérceként tekintenek rá,mégisakelet-európaitörténészekjóltudják,hogyanőiválasztójogdiktatúrákbanvalóbiztosításamégkorántsemjelentiazt,hogyazadottpolitikairendszerdemokratikuslettvolna.Megfordítva,nembiztos,hogyemiattfejletlenlettvolnaasvájcidemokrácia.Mindenesetreezasvájcitörténetipéldakülönö-senalkalmasasvájciszövetségenbelülmegtapasztalható,eltérőfejlődésifolyamatokmegvilágítására.Graber tehátúgyvéli,amegkésettséghátte-

48

rébenazállhat,hogyasvájciférfiakapolitikaiérdekképviseletetakato-naiszolgálatravalóalkalmasságtóltettékfüggővé,amelyelképzelésmégaXIX.században,azáltalánosemberijogokeszméjévelszembeniserősentartotta magát.A férfiuralom ezen specifikus, svájci kulturális jelenségekimondottanjellemzővoltanémetnyelvűkantonokra,ésamainapiglé-teznekolyankantonok,amelyekarendikorszakkantongyűléseinekhagyo-mányaitváltozatlanulgondosanápolják.Ebbőlkövetkeztetiaszerzőaztis,hogyanémetnyelvűkantonoksokkalkésőbbiktattáktörvénybeanőivá-lasztójogot.Afranciaforradalomemberjogieszméitnyitottabbanbefogadófrancianyelvűkantonokválhattakígyélenjáróváanőijogkiterjesztésben.Graberkiemelte,hogyazsemvéletlen,azokakantonoktettékmagukéváanőiválasztójogot,amelyekmárkorábbantörvényilegbiztosítottákválasz-tópolgáraikszámáraanépszavazásilehetőséget.Szövetségiszintenasvájcinők1971-benváltakválasztásrajogosultakká.Waadtkantonmárjóvalko-rábban,1959-bendöntötterről,majdNeuenburgésGenfkövetteapéldáját.UgyanakkorAppenzell-Innerhordentcsakszövetségibíróságiítéletteltudtaa svájci szövetségi tanács rákényszeríteni a női választójog bevezetéséremajdnemhúszévvelkésőbb,1990-ben.Ebbenakantonbannéhányközségmégmaiséletbentartjaahagyományosmódon,vagyisszabadtérenmeg-rendezettéskézfeltartássaltörténőpolitikaidöntéshozatalgyakorlatát.

AXX.századiháborúskivételes intézkedésekbemutatásávala szerzőszinténegyedifelismerésekhezvezetteelolvasóit.Különösenhasznosmun-kaezazeurópaitörténészekszámára,hiszenazelsőésmásodikvilághábo-rús svájci semlegességmítosza elfedi a tényt,miszerint Svájc ugyanúgyéltaháborúskivételesintézkedésektörvényifelhatalmazásijogával,mintmagukaháborúbanrésztvevők.Azt isnyilvánvalóvátetteaszerző,hogykomolypolitikaiharcokváltak szükségesséahhoz,hogyaháborúutánaszövetségihatalomérvénytelenítseezeketazintézkedéseket.Milyenjólis-mertazazuralmihelyzet,amikorahatalomképviselőineknemkellszámotadniukdöntéseikről,egyszerűenhivatkozhatnakazadottpolitikaikényszer-helyzetre,amelybeazután„belekényelmesednek”!

AXXI.századelején,Svájclegfontosabbszellemiexporttermékévéváltközvetlendemokráciája.AzAarau-banműködőSvájciDemokráciaközponttevékenységeésstratégiaicélkitűzéseiiskitűnőbizonyítékotkínálnakerreazállításra.Graberkötete jól illeszkedikaz1980-asévekbenútjára indí-tottújdemokráciatörténetikutatásokelképzeléseibe.Asvájcitörténészáltalmegelevenített, sokoldalú történetipillanatképekapolitikai integrációról,másszóvaljogkiterjesztésről,vagyéppenajogvisszatartásrólésjogmegvo-násrólmeggyőzhetikazolvasótarról,hogyellenállásokéslázadásokhosz-

49

szúsora,láncolata,azezekáltalokozottmegtorpanásokeredményekéntjöttlétreasvájcidemokráciajelenlegi,avilágonkiemelkedőenmagasfejlettsé-giszintjeésgyakorlata.RolfGraberigenhasznostörténetimunkáttettleazasztalraasvájcidemokráciakeletkezéstörténetéről.

Rolf Graber: Wege der direkten Demokratie in der Schweiz. Eine kommentierte Quellenaus-wahl von der Frühneuzeit bis 1874.(Asvájciközvetlendemokráciáhozvezetőutak.Kom-mentált forrásgyűjtemény a kora újkortól 1874-ig.)BöhlauVerlag,Wien–Köln–Weimar2013.487o.

Rolf Graber: Demokratie und Revolten. Die Entstehung der direkten Demokratie in der Schweiz. (Demokráciaéslázadások.Asvájciközvetlendemokráciakeletkezéstörténete.)ChronosVerlag,Zürich2017.232o.

Gyarmati Enikő

50

Az artegnai fecskék. Vendégmunkások Svájcban, Franciaországban és Németországban

Azészakkelet-olaszországiFriuli tartomány a történelem soránmindig anépekéskultúrákmetszéspontja,találkozásihelyevolt.Habármárameg-előzőszázadokbanisjellemzővoltazemigrációerreaterületre,tömegesjelenséggécsakaXIX.századmásodikfelébenvált:avéglegesentenge-rentúlrakitelepülőkmellettekkorjelentősszámúszezonálismunkavállalójelentmegkülönbözőeurópaiországokban.Afolyamatkialakulásánakleg-főbbokaaterületkedvezőtlengazdaságihelyzeteésazezzelösszefüggés-benállónehézmegélhetésikörülményekvoltak.Ahelyzetetsúlyosbította,hogy1841és1860közöttabortermelésafiloxéra-járványmiatttöbbminttizedéreesettvisszaésahagyományosszőlőfajtákjórészeiseltűnt.Emel-lettaszinténszámoscsaládnakmegélhetéstnyújtóselyemhernyó-tenyész-tésiskrízisbekerült,mivelazekkorjárványszerűenterjedőszemcsekóratermeléstmintegyfelérecsökkentette,amellett,hogyakormányadópoliti-kájaszinténkedvezőtlenülhatottazágazattevékenységére.Azolaszegy-séglétrejöttétkövetőentehátaterületmezőgazdaságatovábbrasemtudottkilépniazelmaradottságbólésaziparifejlődéshezszükségestőkesemálltrendelkezésreatartományban,amihozzájárultazalacsonyéletszínvonalonélőnépességkivándorlásához.

Az alábbiakban ismertetett kötetek a debreceni–olasz kapcsolatokszempontjábólisfigyelemreméltófriulitelepülés,Artegnaemigránsainakhelyzetétmutatjákbeazolaszegységlétrejöttétkövetőévektőlegészenazezredfordulóig,atartományszociálisésgazdaságiproblémáinakismerteté-sétőlkezdveazegyénitapasztalatokleírásáig.AzartegnaiAssociazione „la Sisìle”�céljaugyanisafriulitelepülésrőlemigráltakkülföldijelenlétéveléstevékenységévelkapcsolatosadatokösszegyűjtése,rendszerezéseéshozzá-

1 Artegnaiak által alapított kulturális egyesület.A sisìle szó artegnai dialektusban fecskétjelent,amelynekszimbolikusértelmevan,amennyibenaszezonálisemigrációvalössze-függésbenhasználják:azokatamunkásokatjelenti,akikbárkülföldöndolgoztak,acsaládifészekbemindenszezonvégénhazatértek.

5�

férhetővététele;egyolyanadatbázislétrehozása,melysegítségetnyújthatatémairántérdeklődőkutatóknak.Eddigmegjelentháromkötetükcélorszá-gonkéntdolgozzafelazösszegyűjtöttadatokat:azelső(aPignots)2Svájcfelé,amásodikaFranciaországfelé,aharmadikpedigaNémetországfeléirányulóemigrációjukatmutatjabe.AkötetekkétfőszerzőjeElisa Della Mea, történész és Egidio Madussi3irodalomtanár.

Annakellenére,hogyakorszakbanhazánkba is számosvállalkozóésmunkavállalóérkezett,afriuliszezonálisemigrációvalhazaikutatásilletvemagyarnyelvűszakirodalomnemfoglalkozik.Friulibanviszonttöbbhely-történetijellegűmű,tanulmányjelentmegatémávalkapcsolatban,melye-ketazismertetettkötetekisszámontartanakésfelhasználnak.Azegyesületáltalvégzettkutatómunka soránezenkívülhelyiekkel, artegnai emigrán-sokkalésleszármazottaikkalkészítettinterjúkat,hagyatékokat,magántulaj-donbanlévődokumentációtisfelhasználtakaközségiiratanyagmellett.Azegyesületáltalközzétettadatoktovábbiforrásaiaplébániaiértesítők,nép-számlálásiadatok,AIRE Anagrafe Italiani Residenti all’Estero(külföldönhonosítottaklistája),aMuseo Nazionale Emigrazione Italiana1876–2005közöttiésaCommissario generale per l’emigrazione évesemigrációssta-tisztikája.Atelepülésrevonatkozószámadatokösszegyűjtéserévénszemlé-letesstatisztikaikimutatások,táblázatokszerepelnekakötetekben,melyekamellett, hogy aprólékos gyűjtőmunkáról tesznek tanúbizonyságot, olyaninformációkkallátjákelazolvasót,melyekmásmunkákbannemlelhetőkfel.AstatisztikákésadatokrendszerezésébenésközzétételébenStefania De Pauli és Luciano Da Riovettrészt.Nohaakülönbözőforrásokmásésmásszámadatokkalszolgálnak–kiadottútlevelek,eladottvonatjegyek,polgár-mesterek nyilvántartásai közötti eltérések, nem említve az illegálisan ki-vándorlókat–,vitathatatlan,hogyazemigrációrendkívüliméreteketöltöttakorszakban.Pontosabbadatokazonbancsakaz1900-asévektőlkezdvetalálhatóakmeg,mivelekkortólkétszervezetissegítetteakivándorlókat:aSegretariato per l’EmigrazioneésakatolikusSegretariato del Popolo.

Akötetekakivándorlásokainésmódjain,valamintakülföldöndolgo-zókmunka-éséletkörülményeintúlszabadidőstevékenységükre,esetlegesintegrációjukraésoktatásukraiskitérnek,valamintanőkhelyzetétistár-gyalják.Azutolsófejezetekrendszerintjelenlegiskülföldönélőhonfitársa-katmutatnakbe,afüggelékbenpedigstatisztikaiadatokat,grafikonokatés 2 A Pignot (tsz. Pignots)elnevezésaköpülő(pigne)szóbólszármazik,számosesetbenaz

artegnaiakmegnevezése. 3 AzegyesületalapítójaéskorábbielnökeEgidioMadussi,atelepülésegykoripolgármeste-

re.Helytörténetijellegűtovábbikötete:Artegna si racconta. Metamorfosi di una Comunitâ 1945/1975.Aviani&AvianiEditori,Udine,2012.678p.

52

országonkénttöbbszázemigránsnevétközlik.Akivándorlássalkapcsola-tosáltalánosabbleírást,illetveegyátfogóképbemutatásátmárazelsőkö-tetelejénmegtaláljuk,amellett,hogyaszerzőkakésőbbiekbenistöbbszörhangsúlyozzák a legfontosabbmegállapításokat.Noha az információ-fel-dolgozásországonkénti csoportosításban történik,vannakolyanáltalánosjellemzők,melyekmindencélországeseténmeghatározóak,sezértegyösz-szefoglalóáttekintéssoránkiemelendőkmindháromkötetvonatkozásában.

Atárgyaltmásfélévszázadosidőszakotugyanisháromfőrészreosztják:azolaszegységlétrejöttétőlazelsővilágháborúig,akétvilágháborúközöttiésaII.világháborúutániszakaszra.AterületemigránsaimáraXIX.századközepétmegelőzőenisvégeztekkereskedelmiéskisiparijellegűtevékeny-ségeketelsősorbanBécs,Karintia,Stájerország,Morvaország,Szlavónia,MagyarországésBajorországterületén.Aszerzőkmegállapításaszerintvi-szontazartegnaiakacarniaicramârs4aktivitásáhozkevéssékapcsolódtak;kereskedelmijellegűtevékenységetmégisvégeztek,sajtésszalámielőál-lításávalésárusításávalfoglalkoztakfőképpabécsiPraterben.Ilyenelőz-ményekmellettazI.világháborúigterjedőidőszakbanazOsztrák–MagyarMonarchia,majdazegyesültNémetország(”gjermanies”)lettazelsődlegescélpont.Azekkorzajlóipariésinfrastrukturálisfejlesztések,főképpazépí-tőiparbannagymunkaerő-szükségletetidéztekelő.Agombamódszaporodótéglagyárakszintekisemelégítettékafolyamatosnagykeresletet,atégla-égetéspedig,melybenafriuliakélenjártak,igenkeresettmesterséglett. A lombardiaiakésvenetóiakmellettviszontmárSvájcbaniskezdtekfeltűnniafriuliszezonálismunkások.

AzI.világháborúkitörésekevesebbmintegyévalatt80ezerkivándor-lótkényszerítetthaza,melyrendkívülnegatívhatástgyakoroltarégióra.Avisszaáramló,megélhetés nélkülmaradtmunkanélküli lakosság létszámaugrásszerűennőttmeg,fenntartásukatatelepülésekcsaksegélyek,kölcsö-nök igénybevételével tudtákmegoldani.5Az emigráció ismételt fellendü-léséhez támogatást nyújtott a fasizmus is, hiszen ez részlegesmegoldásavoltanagyméreteketöltőmunkanélküliségnekésazehhezkapcsolódóankialakulttársadalmiproblémáknak.AzI.világháborúutánkötöttbilaterálisegyezményeknekköszönhetőenFranciaországlettazújjáéledőkivándorláselsődlegescélterülete,aholaháborúsemberveszteségekmiattnagyvolta 4 Acramârsfriuli(carniai)vándorkereskedőkelnevezése,akikmáraXIII.századtólkezdve

azAlpokonkeltek át, hogy eljussanakAusztriába ésmásvidékekre, hogyott különféleárukkalházaljanak.

5 ÉrdekességésegybenArtegnarendkívülnehézhelyzetétismutatja,hogymindezekmelletta településprivátkölcsöntvolt kénytelen felvenni adebreceni szalámigyáros,GiovanniBattistaVidonitól.

53

munkaerőigény.AII.világháborúigazegyesületadataialapjánazartegnaiemigránsok52százalékaérkezettazészakiterületekre,elsősorbanPárizskörnyékére:ácsok,kőművesek,kőfaragók,burkolók(mozaikkészítők,be-tonozók),téglaégetők,bányászokésföldmunkások.AszezonálisemigrációgazdaságihasznátazUdineiKereskedelmiKamara iselismerte,hiszenamegélhetésinehézségekmiattkivándoroltlakosságkülföldrőljelentősösz-szegűjövedelmetjuttatottatartományba.Agazdaságiválság,valamintaki-alakulónacionalistaszemléletazonbangátatszabottazemigrációnak,melycsaka30-asévekvégénvett ismétnagyobb lendületetagyarmatokfelé:azartegnaiakSzomáliában,Líbiában,Etiópiában,Rodoszonésakörnyezőszigetekentűnnekfel,emellettjelentősabelsővándorlásis.

AII.világháború időszaka ismét törést jelentett, smiveleztkövetőensem indulmeg jelentősgazdasági fejlődés a területen, 1945és1970kö-zöttalakosságmajdnemfelemunkanélküli. EzekbenazévtizedekbenismétFranciaországésSvájclesznépszerű,amunkavállalókelsősorbananagymunkaerő-szükségletetigénylőépítő-ésgépipari,valamintazenergetikaiágazatnagyobbcégeinélcsoportosultak.HasonlóvoltahelyzetNémetor-szágbanis,aholaháborúsemberveszteségmiattésagazdaságújbólifel-lendítéseérdekébenaz1951-espárizsit1955és1968közöttmégnyolcbi-laterálisegyezménykövette,melyekamunkaerőszabadáramlásávalésaszervezetttoborzássalkapcsolatbanszülettek.Azekkorkivándorlókfőképpazautóiparban(Mercedes,Ford,Volkswagen)helyezkedtekel.BelgiumésLuxemburgmellett a tengerentúli területek iránt szintén nőtt az érdeklő-dés.

Az1960-as évektől kezdődően azonban általánosmérséklődés figyel-hetőmeg egyrészt, mivel Friuliban a számos befektetésnek köszönhető-engyorsüteműiparosodáskezdődik,másrészta70-esévekbenkialakulóolajválságmiatt,melyazeurópaiautógyártásraiskedvezőtlenülhatott.Az1976-osföldrengéstkövetőenaziparban,építőiparbanegyretöbblehetőségkínálkozik, ezért sokan hazatérnek. Ismételt növekedés a kivándorlásbancsak1989-etkövetően,aberlinifalledöntéseésNémetországegyesüléseutánfigyelhetőmeg.Afolyamatamainapigistart,bára2000-esévekreazemigrációelvesztettekorábbijellegzetességeit;az„újemigráció”márazértelmiségiekelvándorlásátjelenti,melynekelsődlegescélterületeAnglia,Németország,Svájc,Franciaország,azEgyesültÁllamokésBrazília.

Aképzettségkérdéskörétilletőenakötetektanulságaszerintakövetel-ményekkorszakonként változtak, a szakmunkások iránti igény fokozato-sannövekedett.Mivelatéglaégetés—melyfőképpazelsőszakaszbanazegyikleggyakoribbmesterségvoltavendégmunkásokkörében—nemigé-

54

nyeltkülönképesítést,sakármunkavégzésközbeniselsajátíthatóvolt,azalacsonyabbiskolázottsággalrendelkezőkismegtalálhattákboldogulásukataszakmában.Ehhezhasonlóanszámosmesterséget(pl.ács,kőműves)akármár gyerekkoruktól fogva elsajátíthattak, hiszen az otthon töltött időbenalegtöbbenházaikjavítását,bővítésétvégezték.NohamáraXIX.századelejénéltatankötelezettség,semiattazírás-olvasáskészségeismegfelelő-enterjedhetett,akelendőszakmákmegtanulásáhozspeciálisképzésenvalórészvételre (Buja,GemonadelFriuli) is volt lehetőség.A szakmunkásokirántazonbancsakaXX.századmásodikfelébennőttmegigazánakeres-let,elsősorbanagép-ésfaiparban:ekkorszülettekszerződésekszakképzettmunkaerő közvetítésének érdekében német autógyártók és olasz képzésihelyekközött,melyekrévéntöbbekközöttudineitanulókszámáranyíltle-hetőséggyáraikbanelhelyezkedni.

Amunkavállalásifeltételeket,munkakörülményeketilletőenrészletesésszemléletesleírásokkal,interjúrészletekkeltalálkozhatunkmindháromkö-tet,mindháromországtekintetében.Jellemzővolt,hogySvájcésFrancia-országesetébenmárazútlevélkiállítása,illetveahatárátlépésmunkaszer-ződésbemutatásaellenébentörténhetett,amellett,hogymindenmunkásnakéventefizikaialkalmasságivizsgálatonkellettátesnie.Aszigorúfeltételek,atöbbszörembertelenbánásmódésazeljáráskörülményességeazonbanazillegálisemigrációerősödésétvontamagaután.

A szerzők által összegyűjtött információk alapján kijelenthető, hogyaFriuliból érkezőket hozzáértő ésmegbízhatómunkásként tartották szá-mon,ígyáltalábanjobbelbánásbanrészesültek,mintmásnemzetbőlvagyOlaszország egyéb területeiről érkezőmunkások. Svájc esetében ameg-kérdezettek20százalékaszámoltbediszkriminatívmagatartásrólmindamunkában,mind a hétköznapi élet során.Körülményeikre jellemző volt,hogyavendégmunkásokrendszerintamunkavégzéshelyéhezközel,sze-gényes feltételek között, munkásszállásokon, fabarakkokban vagy közösbérlakásokbanlaktak,ezzelisigyekezveminéltöbbetmegtakarítani.Habáranapi13–14órásmunkaidőtidővelcsökkentették,rendszerintcsaknéhányszezonttöltöttekegy-egyhelyen.Főképpateljescsaládokkiköltözésilehe-tőségénekköszönhetően–Svájcbanpl.csakegy1964-esszabályozástettelehetővé a hozzátartozók bevándorlását – erősödött a nők jelenléte, akikcselédként,pesztrakéntvagygyárimunkásnőként(fonoda,varroda,kötő-üzem,édességipar)helyezkedtekel, továbbáaturisztikaésavendéglátásterületéndolgoztak.

Mivel akivándorlókelsődlegescélja családjukéletkörülményeinvalójavítás, földterület illetve házvásárlás vagy bővítés volt, az egyébként is

55

hosszúmunkaidőmellett a többmegtakarítás reményében általábanméghétvégén is dolgoztak, s emiatt kevés szabadidővel rendelkeztek. Ezt azidőt többnyire pihenéssel, vásárlással, főzéssel, házimunkával töltötték.Ilyenkörülményekközöttatársadalmi,kulturálisintegrációnehézkesvolt,amitaszezonális jelenlét ishátráltatott.Mégsemvoltak ritkákahelyiek-kel vagy máshonnan érkezett emigránsokkal kötött vegyes házasságok,melyekről a kötetekben szintén találhatóak statisztikák.A beilleszkedéstkülönbözőszervezetekigyekezteksegíteni:amellett,hogyakonzulátusokaktívszerepetvállaltakazolaszközösségekéletében,rendszeresenszerve-zettprogramokatasvájciFogolâr Furlan, vagy a német Circolo Italiano is. ÉrdekvédelmiképviseletükazACLI(Associazioni Cattoliche dei Lavora-tori Italiani – OlaszKatolikusMunkásszövetség) volt,amelyhatékonyabbintegrációjukatiselősegítette,többekközöttnyelvtanfolyamokszervezése,amunkanélküliektámogatásarévén.

Akötetekérdemeamellett,hogyazemigrációszámosaspektusátérin-tikésigeninformatívak,agyűjtőmunkaésforráshasználat,melyekrévénúj megközelítésből szemlélhető az a társadalmi jelenség, mely nagybanmeghatározzaFriulitörténelmét.Figyelemreméltóazigyekezet,mellyelaszerzőkatelepülésmúltjánakmegismertetéséreésmegőrzéséretörekednek.Ahelybengyűjtöttadatokésaszemélyesvonatkozásokfeltárásaegyedivéteszi akönyvsorozatot,melynemcsakazérintett artegnaiakérdeklődésétkeltheti fel, hanem értékes információkkal szolgálhat azon érdeklődők,kutatókszámára is, akikFriuli ésazemigráció történetévelkapcsolatbankívánnakrészletesebb,specifikusabbismereteketszerezni.Aszerzőkakö-tetekmondanivalójátközérthetőstílusbanrendszerezik,interjúrészletekkel,személyes élményekkel és korabeli fényképekkel gazdagon illusztrálva.Kutatómunkájukeredményeitazolvasóigényesenkivitelezettkiadványokformájábanvehetikézbe.

ElisaDellaMea–EgidioMadussi:Quaderni d’Emigrazione 001 Svizzera(Emigrációsfüzetek001Svájc),Associazione„laSisìle”,Artegna,2012.110o.

ElisaDellaMea–EgidioMadussi:Quaderni d’Emigrazione 002 Francia(Emigrációsfüzetek002Franciaország),Associazione„laSisìle”,Artegna,2014.158o.

ElisaDellaMea–EgidioMadussi:Quaderni d’Emigrazione 003 Germania(Emigrációsfüze-tek003Németország),Associazione„laSisìle”,Artegna,2016.139o.

Blaskó Barbara

56

A Fonte d’Amore-i hadifogolytábor az első világ-háborúban

Mario Salzano,azolaszországiTeramóiEgyetemmunkatársahosszúidőnkeresztülegyközép-itáliai falu,Fonted’Amoremellettkialakítotthadi-fogolytábor elsővilágháborús történetével foglalkozott.Alaposgyűjtéstvégzett a L’Aquilai Állami Levéltárban (Archivio di Stato dell’Aquila)ésannaksulmonaifióklevéltárában(Fonted’AmoreSulmonátólnéhánykilométerre,L’Aquilamegyébentalálható),ezenkívülaRómábantalálha-tóOlaszHadseregVezérkariLevéltárában(Archivio dell’Ufficio Storico dello Stato Maggiore dell’Esercito italiano)ésazOlaszÁllamiKözpontiLevéltárban(Archivio Centrale dello Stato) őrzött,hadifogsággalkapcso-latosiratokatisfelhasználta.

Tanulmányanégy részbőláll.Azelső, rövidebb fejezetben,melynekcíme:A csend rabjai,arrólír,hogymennyirefeldolgozatlanmég–százévutánis–azosztrák-magyarkatonákitáliaihadifogságánaktörténete.Olasztörténészkollégája,Giovanna Procaccimegállapításábólindulki,melyszerintazelsővilágháborúshadifogságirántiérdeklődésaz1980-asévekvégétőlkezdettkibontakozni, aHistorikerstreit hatására.Denem-csakanémet,hanemafranciatörténészekisintenzívenkutattákatémát.Azolaszokazonbancsakamásodikvilágháborúshadifogsággalkapcso-latbanvégeztekbőségeséssokrétűmunkát.Aszerzőszerintazértislenneszükség a téma feldolgozására,mert köztudott, hogy a hadifogság igenelterjedt Olaszországban (országszerte voltak fogolytáborok, a számukmeghaladtaa150-et),éshatássalvoltaháborúkimenetelére(gondolha-tunk például a tanulmánya tárgyát is képező csehszlovák légió létreho-zására, amelybenegykori csehés szlovákhadifoglyokharcoltak immárOlaszországoldalánazOsztrák–MagyarMonarchiaellen),ésanemzet-közikapcsolatokalakulására.Salzanoazt ismegállapítja,hogyazolasztörténészektollábóltöbbmunkaszületettazolaszkatonáknémetországiésausztriaihadifogságáról,mintanémetésosztrák-magyarhadifoglyokolaszországi helyzetéről.Az előbbi kategória legismertebbkutatói közé

57

soroljaGiovannaProcaccimellettMario Isnenghit és Giorgio Rochat-t,mígazutóbbivonatkozásábanmegemlítiakéteddigilegnagyobbmunkát:Alessandro Tortato Hadifogság Olaszországban (1915–1919)� és Luca Gorgolini Asinara nyomorultjai2címűmonográfiáját.Konkrétanacseh-szlováklégiótörténetévelpedigegyretöbbcseh,szlovák,valamintolasztörténészfoglalkozikaháborúcentenáriumaóta.Munkájukfőjellegzetes-sége,hogy–Salzanóhozhasonlóan–nemcsakanagyobbrómailevéltárakanyagáthasználják felakorábbimunkákkalellentétben,hanemazegy-korifogolytáborokkörnyékénműködőgyűjteményeketisátvizsgáljákéskiaknázzák.Ezisalátámasztja,hogySalzanotanulmányahiánypótlónakszámít.

AszerzőamásodikfejezetbenbemutatjaazAbruzzotartománybanki-alakítotthadifogolytáborokat,részletesenkitérveaFonted’Amore-itábormegépítésénekkörülményeire.Abruzzóbankétnagyobbésnégykisebbkapacitásúhadifogolytábortlétesítettekazolaszok:AvezzanóbanésFon-ted’Amorében többezer,asulmonaiSzentlélekApátságban(melyetaz1294-bentörténtlemondásárólismerttéváltV.Celesztinpápaalapított)ésazI.Umbertókaszárnyában,továbbáCittaducalébanésBucchianicóbantöbbszázhadifoglyottartottak.Ahadifogolytáborokirányításátésőrzésétahadseregvégezte;azabruzzóitáborokatazanconaiszékhelyűVII.hadtestrebízták.Atáborokelhelyezkedésétavasútihálózatésegyébinfrastrukturálisszempontokszerinthatároztákmeg.Afentemlítetthelyszínekkiválasztá-samellettháromfontosérvisszólt.Azegyik,hogyezeknekavárosoknaka közelébenmárműködtek katonai állomások, ami az őrzésmiatt voltfontos.Amásik,hogyatérségben1915januárjábanerősföldrengésvolt,melynekkövetkeztébenpéldáulcsakAvezzanóban30ezerlakosvesztetteéletét.A hadifoglyokat a földrengés sújtotta épületetek helyreállításá-ra, illetveújjáépítésénélkívánták tehát felhasználni,amivégülmeg isvalósult.Aharmadikérvszinténahadifoglyokmunkárafogásávalvoltkapcsolatban:atérséggazdaságánakvezetőágaamezőgazdaság,ezértpótolnikellettamunkaerőtaföldeken,deazélelmiszeriparbanisdol-goztattákőket.

AFonted’Amoremellettihadifogolytábort5000férőhelyesretervez-ték;építését1916.január12-énkezdtékmegabelügyminiszterrendeletenyomán.A chieti székhelyű hadmérnökség irányította a munkálatokat,

� Tortato, Alessandro: La prigionia di guerra in Italia (1915–1919).Milánó,Mursia,2004. 2 Gorgolini,Luca:I dannati dell’Asinara. L’odissea dei prigionieri austroungarici nella pri-

ma guerra mondiale.Milánó,Utet,2011.

58

melynekleírásáhozSalzanoamérnökségarchívumábaniskutatott.3 A ha-difogolyügyibizottságdöntéseértelmébenazokatahadifoglyokattervez-tékebbea táborbaátszállítani,akiketaszerbekejtettek fogságba,majdmeneteltettek Albániába, ahonnan az olaszok a Szamár-szigetre vittékőket.Végülazonban,asúlyosmértékbenelterjedtjárványok(kolera,tí-fusz,TBC)eztmegakadályozták.Atábortmindenesetrekibővítették1917végére, hogyújabbötezer hadifoglyot helyezhessenek el benne.Erede-tilegfából,abővítéssoránazonbanmártéglábólépítettékabarakkokat,amelyekbenátlagosan87hadifogolylakott.Mivelazegésztáboregy4,5hektárnyi területen feküdt,melyből3,5hektárt tettkia foglyok részérefelállított152barakk,egyhadifogolynak80cm-nyihelyjutott.

A harmadik fejezet címe:Élet a Fonte d’Amore-i táborban és rajta kívül. Ebben a fejezetben közli a szerző a helyi (sulmonai) levéltárbanőrzött iratokból (főként önkormányzati, ill. prefektusi rendeletek és le-velezések,halottianyakönyvek)levontkövetkeztetéseit.A600főskapa-citású I.Umbertó kaszárnyában1916. január 1-én319hadifogolyvolt,aholazellenségtőldezertáltkatonákatőrizték(vezérkariutasításranemőriztékegyhelyenadezertőrésanemdezertőrhadifoglyokat).AFonted’Amore-i táborba félévvelkésőbb,1916. június7-énérkeztekazelsőhadifoglyok. L’Aquila prefektusamár két nappal korábban kiadott egykörlevelet,amelybenarróltájékoztattaakörzetéheztartozóönkormány-zatokat, hogymilyen frissenmeghozottminiszteri és vezérkari rendel-kezések szabályozzák a hadifoglyok felhasználását munkavégzés cél-jából. Salzano idéz a körlevélből, felsorolva,milyen konkrétmunkákrafoghatták a hadifoglyokat, és hozzáteszi, hogymezőgazdasági, ipari ésútépítésimunkáranemcsakközigazgatásiszervek,demagánszemélyekiskérhettek hadifoglyokat a táboroktól. Egy konkrét példát is hoz: 1916.szeptemberközepétőlkezdve300sulmonaihadifogolydolgozottaMor-rone-hegyek erdősítésén. Ugyancsak a fogolytábori élet bemutatásáhoztartozikazélelmezésikörülményekvizsgálata.Salzanorögzíti,hogyaz1917-esévbennemcsakahadifogolytábort,deSulmonavárosnépességétissúlyosanérintetteazélelmiszerhiány.AFonted’Amore-i fogolytáborrészérecsupánkb.300kgkenyérkészültnaponta,smivelahadifoglyokszámameghaladtaa3600-at(azévelején),egyhadifogolynaknemjutott10dkgkenyérnéltöbbegynapra.EgyébirántaSzerzőavárosilakosságravonatkozóélelemkorlátozásokatistárgyaljacikkében.Azélelemhiányra

3 Ahadmérnökség irataitmaga amérnökségőrzi, nemegy levéltár, ezért aSalzanoáltalhasználtarchivioszótittcélszerűbbkivételesenarchívumkéntértelmezni,nempediglevél-tárként.

59

visszavezethetően1917-benszokatlanulmagasvoltahadifoglyokhalálo-zásimutatója(66fő,atöbbségükmagyar).

AnegyedikfejezetacsehszlováklégióésaFonted’Amore-ifogoly-tábor közötti kapcsolatról szól. Salzano abból indul ki, hogy az olaszvezérkar1916júniusábanelrendelte,hogyahadifoglyokatnemzetiségialaponkülönkellőrizni(németeketésmagyarokategycsoportban,egymásikban pedig azOsztrák–MagyarMonarchia – ahogyan az olaszokfogalmaztak–„elnyomott”nemzetiségeit).Akkoreztadöntéstanem-zetiségekközöttiatrocitásokelkerülésévelindokolták.Csaknemkétév-velkésőbbazonbanazelkülönítéskiválóalapotjelentettacsehszlováklégió létrehozásához.A cseh és szlovák hadifoglyokat 1917-ben mégCampaniatartománytáboraibagyűjtötték,1918-banviszontmárcélzot-tanFonted’AmorébaésFolignóba(ezutóbbiaszomszédosUmbriatar-tománybantalálható).MástáborokcsehésszlovákhadifoglyaitisFon-te d’Amoréba szállították.Az „Osztrák–MagyarMonarchia elnyomottnemzetiségeinekkongresszusán”acsehek,szlovákok,jugoszlávok,ro-mánokéslengyelekaztanyilatkozatottettékazolaszkormánynak,hogycéljuk a függetlenség, és készek harcolni azOlaszKirályság oldalán.Megszületett az elhatározás, hogy a cseh és szlovák hadifoglyok egylégiótfognakalkotni,melynekcentrumaaFonted’Amore-i tábor lett.(Az ötlet nemvolt újkeletű, hiszenOroszországban és Franciaország-banmárműködtek ilyen jellegű légiók.)A cseh és szlovák foglyokatottkívántákegybegyűjteni,illetveazottőrzöttegyébnemzetiségűha-difoglyokatpedigmegpróbáltákátszállítanimásiktáborba,demindkétműveletetnehezítette,hogyatáborbanrendkívülimértékbenelterjedtaspanyolnátha.1916és1920között389hadifogolyhunytelatáborban,akikközül189csak1918-ban.Aszerzőarraiskitér,hogynemmindencsehésszlovákhadifogolyjelentkezettalégióba.Egyeseknemakartakvisszatérnia„háborúpoklába”,másokpedigaMonarchia irántihűsé-güknekadtakhangot.AtábortChiaysezredesrebízták,akiolaszkatona-kéntelőzőlegmegjártaanémethadifogságot.Chiayskedvezményeketadottalégióbajelentkezőkszámára(szabadkijárás,fellépésilehetőségazenészeknekavárosiünnepségeken),illetvegondoskodottarról,hogyavárosilakosságjobbanmegismerjealégiósokat,egyfajtalegitimációtbiztosítandóazügynek.1918júniusábanalégiólétszámaelérteaz5476főt, a következő hónapban csatlakozott hozzájukmég 1006 fő. 1918.október28-ánlétrejöttaCsehszlovákKöztársaság,melynekkormányaaCsehszlovákNemzetiTanácslett(ideiglenespárizsiszékhellyel).Ennekellenérenemmentolyangyorsanacsehszlováklégióharcosainak,illet-

60

veahadifogolytáborokbanmaradtcseheknekésszlovákoknaka„haza-utazása”,aMilánótólnemmesszefekvőGallaraténkeresztül.

AtanulmányzárófejezetébenSalzanoacseh–szlováknemzetimozga-lomravonatkozómegállapításaitközli.Hangsúlyozza,hogyamozgalomnemvoltegységes,ésfelsorolja,milyenokokvezettekoda,hogyahadi-fogságbanafüggetlenség-,illetveaHabsburg-párticsehekésszlovákokközöttifeszültségjelentősenfokozódott.

MarioGiulioSalzano:Il campo di concentramento per prigionieri di guerra di Fonte d’Amore e la formazione della Legione cecoslovacca (1916–1918)(AFonted’Amore-ihadifogoly-tábor és aCsehszlovákLégiómegalakulása, 1916–1918) In: PatriziaGabrielli (szerk.):Corpi dissidenti. Genere, sessualitŕ, scienza nei movimenti degli anni settanta-ottanta. Sto-riaeproblemicontemporanei,n.71.FrancoAngeliEditore,2016,139–160.

Takács Bálint

6�

Alma Mater Antisemitica

2012.június15–16-ánzajlottleBécsben,aHolokausztTudományokBécsiWiesenthalIntézeténekszervezésébenazanemzetközikonferencia,mely-nekkereteinbelülkülönböző tudományágakképviselőimegvitattákakétvilágháborúközöttiértelmiségi-egyetemiantiszemitamozgalmakkialaku-lását,konkrétmegjelenésiformáit,korabelifogadtatását,illetvemegítélé-sét.Azalábbismertetendő2016-banmegjelentAlma Mater Antisemitica. Akademisches Milieu, Juden und Antisemitismus an den Universitäten Eu-ropas zwischen 1918 und 1939 címetviselőtanulmánykötetanégyévvelkorábbiazonoscíműszimpóziumonelhangzottelőadásokattartalmazza.

Akonferenciakötetnéhányátfogójellegűírássalkezdődik.Aszerkesztőkáltaljegyzettelőszóközéppontjábanazsidóellenességtransznacionalitásánakkérdéseáll.Akönyvközreadóiszerintkifejezettenszükségvantovábbiössze-hasonlító,különösképpennemzetköziirányúkutatásokra,amelyektúlmutatnakaközép-európairégión,hiszenatudományosmigrációnakköszönhetőenazsi-dóértelmiségi-szellemihangsúlyjobbáraakontinensnyugatifeléretolódott,emiattAngliát, Franciaországot,Belgiumot,Hollandiát ésSvájcot is be kellvonnialeendővizsgálatokba.Anumerusclaususnak,valamintazegyetemian-tiszemitizmusnakaz1930-asévekbeliradikalizálódásbanbetöltött lehetségesvezetőszerepeatörténelemolyanszegmense,amelyatársadalomlegszélesebbrétegeiben,hazaiésnemzetköziszintenisérdeklődésretarthatszámot.Atémamódfelettérdekelteakorszakkal,illetveazantiszemitizmussalfoglalkozókuta-tókat,nemvéletlenülszületettszámosidevágófeldolgozáséspublikáció.�Ebből

1 Atémáhozkapcsolódóan–ateljességigényenélkül–lásdpéldáulUniversities Under Dic-tatorship.Eds.Connelly,John–Grüttner,Michael.UniversityPark,PennsylvaniaStateUni-versityPress,2005.,SzécsényiAndrás:Lovagiasügy.Epizódazantiszemitizmustörténeté-hezaz1930-asévekben.Múlt és Jövő,2009/1.133–138.,Jogfosztás – 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról.Szerk.MolnárJudit.NonprofitTársadalomkutatóEgyesület,Budapest,20��., The Numerus Clausus in Hungary. Studies on the First Anti-Jewish Law and Academic Anti-Semitism in Modern Central Europe.Eds.Karády,VictorandNagy,PeterTibor.PastsInc.CentreforHistoricalResearch,HistoryDepartmentoftheCentralEuropeanUniversity,Budapest,2012.,KerepeszkiRóbert:A Turul Szövetség 1919–1945. Egyetemi ifjúság és jobb-oldali radikalizmus a Horthy-korszakban. AttraktorKiadó,Máriabesnyő,2012.

62

adódóanatanulmánykötetKonrad H. Jarauscháttekintőírásávalindul,amelyfelvázolja a német (és osztrák) egyetemi antiszemitizmus fejlődési irányát.Bevezető tanulmányábanmegfogalmazza, hogy a zsidóellenességmélyebb,1880-asévekbeligyökereirészbenamodernizációraadottválaszok,amelyekazelsővilágháború,aweimariköztársaságésagazdaságivilágválságrévénter-jedhettekel.Jarauschértekezésébenaztérzékelteti,hogyaválságelidegenítetteatudományoséletkiemelkedőalakjaitazezersebbőlvérzőköztársaságtól,ígyafanatikusegyetemitöbbséganáciktérnyerésébenszignifikánsrésztvállaltabefolyásukalattállóegyetemihallgatókkalegyütt.

Akiadványbanolvashatótovábbitizenháromtanulmánytematikailagötcsoportbasorolható.Abevezetőtanulmánytkövetőelsőrészahallgatósá-gotafasisztatömegmozgalmakelőőrsekéntláttatja.Raul Cârstocea ismer-tetteaz1920-asévekbeliromániaidiákszervezetekerőszakostömegmozga-lommáválásánakfőbbállomásait,valamintafasisztahallgatóimozgalmakstrukturálisokait.AfasizmuslengyelvonatkozásainakbemutatásáraGrze-gorz Krzywiecvállalkozott,akitézisébenanumerusclaususlengyelországibevezetését a megkülönböztető törvényhozás kísérleti terepeként, az ún.klerikálisfasizmustpedigközép-kelet-európaijelenségkéntjellemezte.

Akötetmásodiktematikaiegységeelsősorbanafelsőoktatásiintézmények-bentörténőmegkülönböztetéstőlakirekesztésigvezetőzsidóellenes intézke-déseketésanépcsoportellenirányulóerőszakos,fizikaicselekményeketveszinagyítóalá.AnégytanulmánytfelölelőfejezetelsőírásábanKovács M. Mária áttekintiamagyarországinumerusclaususideológiáját,kockázataitéshatásait,ezáltalnyomatékosítva,hogyanumerusclaususnemegyszerűenegytörvényvolt,mert jelentősége többszempontból ismessze túlmutatönmagán.Magaa témaválasztásszorosankötődikaszerzőpályájához,hiszen2012-benTör-vénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945címmelátfogómonográfiátszenteltakérdéskörnek.Zofia Trębacz kutatásainyománalengyelegyetemekengyakoroltdiszkriminatívintézkedésekegyikét,azizraelitahall-gatóság gettópadokba kényszerítését vizsgáljameg, nagy hangsúlyt fektetveatettekoktatóimegítélésére.Kurt Baueregyigenneuralgikuskérdéskörtjárkörbe,amikoraBécsegyetemeinzajlózsidógyűlölőprovokatívzavargásokatkísérifigyelemmelakezdetektőlaz1930-asévekkoraiszakaszáig.Aszerzőafelsőoktatásbanjelenlévőnemzetiszocializmustcselekvésistratégiaként,tuda-toseszkalációként jellemzi,hiszenazirányzatképviselőialaposanfelvoltakkészülveazerőszakoscselekményekvégrehajtására,arrólnemszólva,hogyva-lószínűlegabűntényekelkövetésesoránatanárok,arektorátusésarendőrséghallgatólagostámogatásábanrészesültek.Marija Vulesicatudományosérdek-lődésétegyolyantémakeltettefel,amelyetaszerzővéleményeszerinteddig

63

méltatlanulmellőzöttatörténetírás:munkájábanajugoszlávantiszemitizmus1920-as,illetve1930-asévekbeliterjedésétvizsgálja.

Arecenzáltkötetharmadikésnegyediktematikaiegységeafajimegkü-lönböztetéstalkalmazóéselszenvedőhallgatókidentitására,továbbáazőkettömörítődiákszervezetekmozgásteréreösszpontosít.Sabrina Lausen német „perspektívából”,azottani„szokások”ésmódszerekátvételénekszemszö-gébőlvizsgáljaalengyelegyetemeken1918és1939közöttműködőegye-sületek jobbratolódását, valamint az elitképzésben betöltött funkcióját.Azsidóhallgatókelleniagitációtulajdonképpen1921-benaZPKA(ZwiązekPolskich KorporacjiAkademickich) megalapításával érte el csúcspontjátLengyelországban.AMásodikLengyelKöztársaságnacionalistadiskurzu-sánakelemzésétfolytatjaNatalia Aleksiun,amikoragyakorlatiantiszemi-tizmust egyesettanulmányban tárja azolvasóközönségelé.A folyamatosfizikaibűncselekményekmellettszületettegyolyanhatározat,melynekér-telmében1926novemberétőlaVilniusiEgyetemzsidóorvostanhallgatóiaz„alsóbbrendűek”általokozott„szennyeződés”tévhitemiattcsakzsidóholt-testekendolgozhattak,annakellenére,hogyahalachamegkívánja,hogyatetemeketsértetlenülhantoljákel.Azegyenlő jogokéskötelességekürü-gyénkifejtettlengyel„nemzetiönvédelem”iscsakújabbmechanizmusvoltannakérdekében,hogyazizraelitagyakornokokatelűzzékazegyetemek-ről.Klaus TaschwermunkájábanaBécsiEgyetem„medvebarlangjába”,apaleobiológiaikarántalálhatóterembeengedbetekintést,aholazintézményrasszistaprofesszorklikkjetartottamegbeszéléseit.Aszóbanforgóoktatókarra használták befolyásukat, hogy a zsidó és baloldali kutatók szakmaielőmenetelétmegakadályozzák,mivelazonbanekonspirációrólnemszü-letett dokumentáció, a szerzőnem támaszkodhatott közvetlen forrásokra.Aforrásanyagcsekélymennyiségéttekintvea„medvebarlang”létezésétéskövetkezményeitcsakameghiúsulthabilitációktámasztjákalá.Michaela Raggam-BleschvisszaemlékezésekalapjánírjaleaBécsegyetemein1897és 1938között uralkodó antiszemita és antifeminista szociális légkört.Aszerzőabécsizsidónőkidentitás-keresésévelés-építésévelbővebbenaZwischen Ost und West. Identitätskonstruktionen jüdischer Frauen in Wiencíműmo-nográfiájában foglalkozikbővebben.Laczó Ferenc a nácizmus történeté-nekmagyarországi zsidó interpretációjátvetipapírraminda2011-ben, aMúltunkhasábjainközöltA válságtudat történetisége. A Horthy-kor és a nácizmus egykorú magyar zsidó értelmezéseirőlcíműcikkében,mindjelenkötetbenközreadott tanulmányában is.A szerzőelemzésébenaztkutatja,hogymiképpenmutattákbeésértékeltéksajátkorukatazIzraelitaMagyarIrodalmiTársulat(IMIT)évkönyveinektudósszerzőiaz1929-től1943-ig

64

tartó időszakban.Nicola D’Elia aRómaiEgyetemdocense,Giorgio Del Vecchio, valamint az olasz fasiszta állam kapcsolatát állítja párhuzambaRenzio de Feliceállításával,miszerintazolaszfasizmusbanjelenlévőzsi-dógyűlöletetcsakapolitikaikényszerlobbantottalángra.

Akötetötödik,egybenutolsórészeazeddigtárgyaltjelenségtransznaci-onáliskapcsolódásipontjaikörécsoportosul.Stephen Norwood zárótanulmá-nyábananemzetiszocialistaállamtengerentúlimegítéléséttárgyalja.Ered-ményeiszerintaHitler-rezsimhatalomjutásátólfogvakomolyerőfeszítésekettettarra,hogyazamerikaiközvéleményelőttkedvezőszínbentüntessefelaHarmadikBirodalomintézkedéseit,melynekigazicéljaazamerikaisemle-gességbiztosításavoltatervezettháborúban.AnáciNémetországmegértette,hogyebbenazegyetemekkulcsfontosságúszerepettöltöttekbe,acserediákprogramokrévénlehetőségenyíltarra,hogyszigorúanellenőrzött,intenzívnácipropagandáttartsonfelacampusokon.Aszerzőkutatásaiszerintanem-zetiszocialista állam tekintélye azEgyesültÁllamokban aháborúkezdeté-ignőtt,1933utánpedigazamerikaizsidószervezetekáltalkezdeményezettprotestálóésbojkottálóintézkedéseketsemazegyetemek,semazállamnemtámogatta,csupánazamerikaikatonákidentitásáterősítették.

Összességébenmegállapítható,hogyakonferenciakötetbenszereplőta-nulmányokeredményeéslegfőbbmondanivalójaazegyetemiantiszemitiz-mustransznacionális,európaijelenségkénttörténőbemutatása,aminekfon-tosszakmaihozadékaaz,hogyláthatóváválik,ezekajelenségekjellemzőennemkoncentrálódtakegynemzetegyetemeireésifjúságára,hanemszervesrészeia„NagyHáború”utáni,illetveannakrévénkialakultkorszellemnek.Ámazolvasószámáratalánhiányérzetetokozhataz,hogysemakonferen-cia,semakötetnemadkonkrétválasztarra,hogyNémetországésAusztriaadiszkriminatívantiszemitaintézkedésekmintapéldájánaktekinthető-e.Akötetkvalitásaiközé tartozik,hogyagondosanmegszerkesztett, szakmaiszempontbólhiánypótlószövegeketszámostáblázat,karikatúraésfényképegészítiki.Aszerzőkneksikerültbebizonyítania,hogyazantiszemitizmusnemárasztottaelteljesenazegyetemeket,illetvenéhányesetbenközönnyéenyhült.Ezamegállapítás,valamintazelőszóbanfoglaltak remélhetőlegtovábbiszakmaiegyüttműködésreinspiráljákmajdakutatóközösséget.

Regina Fritz, Grzegorz Rossoliński-Liebe, Jana Starek szerk.: Alma Mater Antisemitica. Akademisches Milieu, Juden und Antisemitismus an den Universitäten Europas zwischen 1918 und 1939. (Akadémiai légkör,zsidókésantiszemitizmusEurópaegyete-mein1918és1929között)WienerWiesenthalInstitutfürHolocaust-Studien(VWI).NewAcademicPress,Wien,2016.326o.ISBN978-3-7003-1922-1

Végh Loretta Vivien

65

Közép-Európa bukása, 1918–1939

Nagyéskomplextörténelmitémárólnemegyszerűkönyvetírni.Kétvégletlétezik.Azegyikanagyonrészletes,kidolgozott,szélesésalaposforrás-bázisra támaszkodómamutmunka,amelyetanagyonelkötelezettés témairántmélyebbenérdeklődőszűkszakközönségforgat.Amásikpólustképvi-selikazokarövidebblélegzetű,szintézisretörekvőmunkák,amelyeknemvesznekelarészletekben,forrásokban,lábjegyzetekben,ezáltalaszélesebbolvasóközönségmegszólításáraisalkalmasak.Ezeknemminőségbelikü-lönbségek,mindkettőnekmegvanajogosultsága,egyszerűncsakmáscél-közönségnekkészültek.Miközbenlehet,akárelisvárható,hogymindkettőnyelvezetekiegyensúlyozott,sőtolvasmányoslegyen.Napjainkkönyvpia-cátasaját,belsőnemzetikeresletmellettanemzetközikönyvdivatisegyrejobbanbefolyásolja.Egyre jobbanérinti ez a történettudományos témájúpublikációkatis.MígFranciaországbanvagyazEgyesültKirályságbanha-gyományaésatörténészszakmaáltaliselismertjogosultságavana„publichistory”-hoz közelebb álló, széles olvasóközönséget elérő „népszerűsítő“történelmimunkáknak,addigaközép-éskelet-európai történészekegye-lőreinkábbelhatárolódnakettőlaműfajtól,delegalábbistávolságtartássalkezelik,avéltésvalósszakmaiszínvonalminőségénekmegőrzésérehivat-kozva.

A„Közép-Európabukása,1918–1939“címetviselőkismonográfia azutóbbi,népszerűsítőszakirodalomjelespéldánya.Éppenaszintézisre tö-rekvő,könnyedebbstílusamiattaszaktörténészekegyrészeelhatárolódiktőle,miközbenaWalter Rauschertollábólszületettkönyveknagypéldány-számbanfogynakelazosztrákkönyvesboltokpolcairól,ésszinte„bestsel-ler“számbamennek.Azosztráktörténészazutóbbikétévtizedbenszámosolyanmonografikuskönyvetadottki,amelyaXIX–XX.századiosztrákéseurópai történelemfordulópontjaitésmeghatározószereplőitmutattabe.� 1 WalterRauscher:Die fragile Großmacht. Die Donaumonarchie und die europäische Sta-

atenwelt 1866–1914. Frankfurt amMain 2014.,Hitler und Mussolini. Macht, Krieg und Terror.Regensburg 2001.,Hindenburg. Feldmarschall und Reichspräsident.Wien 1997.Karl Renner: Ein österreichischer Mythos.Wien1995.2017őszénlátnapvilágot->

66

WalterRauscherabécsiKelet-ésDélkelet-európaiIntézetnekvoltmunka-társa,majdannak2008-asátszervezésétkövetőenazOsztrákTudományosAkadémia Újkori és Legújabbkori Intézetben dolgozott. Tevékenységéttekintvemeghatározó szerepet töltöttbea többmint20évig tartóADÖ-projekben,2 amely az Első Osztrák Köztársaság külpolitikai dokumentu-mainakkiadását tűzteki célul.Az1918–1938közöttiosztrákkülpolitikadokumentumainak16.ésegybenzárókötete2016-ban látottnapvilágot.3 Akét világháború közötti osztrák forráskiadásban szerzett elévülhetetlentapasztalatai és ismeretanyaga is lehetővé tettékRauscher számára, hogykezealattazutóbbiévekbentöbbszintézisretörekvő,olvasmányoskismo-nográfiaszületett.

Amostbemutatandóközel200oldalasmunkahétnagy,többnyire20-30oldalasfejezetretagolvatörekedettválasztkeresniarraarendkívülnehézkérdésre,hogymivezetettakétvilágháborúközöttKözép-Európatragédi-ájához.Akönyvbentörténőtájékozódástnagybanelősegítettevolna,haazegyeskisebbalfejezetek,amelyekegy-egykisebbkérdéskörttárgyalnak,ishelyetkaptakvolnaatartalomjegyzékben.Amunkaegyértelműenkrono-logikusfelépítésű,politikatörténetinarratíva,anélkül,hogyakáraculturalstudiesvagyesetlegazentangledhistorymegközelítéseit,módszereit se-gítségülhívtavolna.Azt ismondhatnánk,hogyegyátgondolt felépítésű,alapos „egyetemi jegyzet“ vehetünk kezünkbe, amely közelebb viszi azolvasótazközép-európai„nagypolitikához“ésannakválságaihozakétvi-lágháborúközött.Szintemindenfontosabbfogalomésnévszerepelbenne,amelyeketegymagyaregyetementörténelemszakotvégzőhallgatónakúgytöbbé-kevésbéillik,illenetudnia.

Akötetvégénnévjegyzéksegítia tájékozódást.Afelhasználtszakiro-dalmat sajnos–helyhiányrahivatkozva–Rauschernemszedte egycso-korba.Ígyazelsődlegesésmásodlagosforrásokrólakorrektenalkalmazottvégjegyzetekbőlkapunk tájékoztatást.Aprimer forrásokköreazáltala isszerkesztett ADÖ-dokumentumokra és néhány korabeli napi sajtócikkrekorlátozódott.A többnyire csupán német nyelvű szekunder források na-gyobb része az 1960-1990-es évekből, a két világháború közötti osztrákhistoriográfiafénykorábólvalók.Azezredfordulóutánmegjelentmunkákra

a„DieverzweifelteRepublik”címűkismonográfiája,amelyAusztriatörténetét1918–1922közöttmutatjabe.

2 ADÖ =Außenpolitische Dokumente der Republik Österreich 1918–1938. (Az OsztrákKöztársaságkülpolitikaidokumentumai1918–1938)

3 WalterRauscher /ArnoldSuppan:Außenpolitische Dokumente der Republik Österreich (1918–1938)Band12.ÖsterreichzwischenIsolationundAnschluss.28.September1937bis15.März1938.Wien,2016.

67

jóvalkevésbéhivatkozottaszerző,nemisbeszélveazangolvagyazegyébközép-európainyelvenmegjelentszakirodalomról,illetveannakhiányáról.

AkönyvKözép-Európa„bukásának“elbeszélésétígéri,steszieztanél-kül,hogybelemenneegy„Közép-Európa-vitába“.Seannaktörténelmi,seelméleti hátterét nemvilágítjameg, pedig ennek a kérdéskörnek csak azezredforduló óta is könyvtárnyi szakirodalma született elsősorban németés angolszász nyelvterületen.4 Egyszerűen adottnak veszi a szerző, hogyKözép-EurópaavoltHabsburgBirodalomésaNémetCsászárságterülete.Ebbőlatérbelilehatárolásbólkiindulvarajzoljamegatérségtörténeténekkronológiaiívét1918és1939között.

Azelsőfejezet–1918:arégivilágvége–címmel,szűk20oldalbanösz-szefoglalja,aHabsburgutódállamok(Csehszlovákia,Lengyelország,Ma-gyarország,adélszlávállam,Ausztria)ésNémetországeseménytörténetétafegyverletételésabékeszerződésekközöttelteltidőben.Ezendióhéjbael-férőeseménytörténetifelsoroláshelyettaszerzőfelhívhattavolnaakedvesolvasófigyelmétazállamiságkialakításátkísérőszámoshasonlóésmegle-pőenkevéseltérőfolyamatra.Ahogyatöbbifejezetesetébenisfelmerülarecenzensbenakérdés,miértnemvállalkozottWalterRauscherarra,hogylegalábbérintőlegesenfelvázoljaaközép-európaiországokösszefonódását,ésegymásragyakoroltkölcsönhatását?

Amásodikfejezet–Párizsiújrarendezés–címalattbemutatjaagyőz-tes ésvesztesországokhozzáállását abékeszerződésekkérdéséhez.Szépívvelvezetifelaszerzőaztamindenképpenhelytállómegállapítását,hogynemcsakavesztesekszámárajelentettproblémátazegyesbékeszerződésekpontjainakelfogadása,hanemagyőztesállamokszámáraissokkompromis-szummaljártazodáigvezetőút.Németországonkívülmindenországnakjutott1,5–2oldalnyieseménytörténet,ésvégénaNépszövetség iskapottkétoldalnyihelyet.

Aharmadik fejezet a „Stabilitás keresése“ címet kapta, amelynekkö-zéppontjábanaháborúmentális,társadalmiésgazdaságiörökségévelvalószembenézésáll.Afejezetelejénkerültsajnoscsakigenérintőlegesenszó-baazEurópaközépsőéskeletifelét tartósanmeghatározóerőszakhullámjelensége,ajelenlegieuro-atlantiXX.századihistoriográfiaegyikmeanstreamtémája,5amelynekáttekintéséhezaszerzőktöbbnyireaglobalhisto- 4 Atémaegyiklegújabbnemzetközitanulmányokattartalmazókiválóösszefoglalója:Anton

Pelinka,KarinBischof,WalterFend,KarinStögner,ThomasKöhler,(szerk.):Geschichtsbuch Mitteleuropa. Vom Fin de Siècle bis zur Gegenwart.Wien,NewAcademicPress,2016.

5 AzelsőáttörésebbenatémábanTimothyD.Snyder,aYaleEgyetemprofesszorának2010-esnagyvisszhangotkiváltottmonográfiájavolt:Bloodlands. Europa between Hitler und Stalin, Bodley Head,NewYork,2010.Ezekutánjelentmegmárnemcsakakétvilágháborúközöttiidőszakra->

68

ry-thívjáksegítségül.EbbenefejezetbenországonkéntmutatjabeRauscheraz„új“Közép-Európageopolitikaiszerkezetétésannakárnyoldalait.

A„statusquoarevízióellen“címűnegyedikfejezetaz1920-aseszten-dőeseményeitfoglaljaössze,elsősorbanapolitikatörténetifolyamatokraésakonszolidációstörekvésekrekoncentrálva.Kiemelteaz1925-öslocarnóiszerződést,annakarégiónbelülicsehszlovákvezetőszerepregyakoroltne-gatívhatását,alengyelválságelmélyülésétésazaktívváválófasisztaolaszkülpolitikakövetkeztébenerősödőolasz-jugoszlávfeszültségeketis.Nemhagyta továbbáaszerzőfigyelmenkívüla tartósgazdaságinehézségeketsem, amelyekre többféle „Közép-Európa-terv“ is született, anélkül, hogytúlságosanarészletekbementvolna.

Azötödikfejezeta„világgazdaságiválságéskövetkezményei“címmelamegoldásijavaslatokatésakülönbözőválságkezeléseketvettegórcsőalá.Az országok közötti együttműködések fokozása ugyan napirendre kerültekkor,nohavégülegyiksemvalósultmeg.RauscherbemutattaaBriand-tervetésazosztrák-németvámuniósszerződéstis.Rövidenfelvázolta,hogymikéntálltakazegyesközép-európaiállamokezekheza transznacionálisegyüttműködéshez, ebbenazösszefüggésbenamagyar, a románés a ju-goszlávelutasítóálláspontokatelemezteelsősorban.Afejezetvégénpedigösszefoglaltanéhányoldalbananémetnemzetiszocializmusmegerősödésétagazdaságiválságárnyékában.

A „Harmadik birodalom árnyékában“ címet kapta a hatodik fejezet,amelynekazelejénvázlatotolvashatunkanácidiktatúrakiépítésénekál-lomásairól.Csehszlovákiakivételévelmindentérségbeliállambanazauto-ritertendenciákerősödtekmeg.AfejezetközéppontjábanazonbanahitleriNémetországAusztriáértvívottküzdelmeáll.

Azutolsó,hetedikfejezet–Akatasztrófábavezetőút–címmelanémetközép-európaihegemóniamegteremtésénekkezdőlépéseitvázoljafelköz-vetlenamásodikvilágháborúelőtt.AusztriaésCsehszlovákiaNémetországáltalibekebelezésétésezenországoktérképrőlvalóeltűnésénekállomásaitmutatja be, ami ellen az egykori elsővilágháborúsgyőzteseknem tettek

koncentráló összefoglaló kötet az amerikai–izraeli történész, Bartov Omer kiadásában(szerk.): Shatterzone of Empires. Coexistence and Violence in the German, Habsburg, Russian and Ottoman Borderlands.Bloomington.2013.Aközvetlenülazelsővilághábo-rútkövetőkelet-ésközép-európaierőszakhullámvizsgálatanéhányévvelezelőttkerültanyugat-európai, főkéntangolszász történészek látókörébe.RobertGerwarth,aDubliniEgyetemprofesszoraönállódoktoriiskolátisindítottakérdésvizsgálatának.https://www.ucd.ie/warstudies/members/robertgerwarthdirector/ (letöltve 2017. november 20.) Egyiklegutóbbimunkájaatémában:The Vanquished: Why the First World War Failed to End, 1917–1923. London, 20�6.

69

semmit,ahogyaztahírhedtéváltangol–franciaappeasement-politika1938.szeptemberimünchenimegnyilvánulásaismutatta.

Akismonográfiatémakörenagy,mígrövidavégsőkonklúzió.Aszerző2,5oldalon tézisszerűnsorolta felakétvilágháborúközöttiKözép-Európabukásánakáltalavéltfontosokait.Anémet-kérdésmegoldatlanságaésaNép-szövetségválságmegoldóképességénekahiányamellettRauscherkiemel-te a térség gazdasági nehézségeit, amelyek szerinte a kisállami keretekbőladódtak.Azosztráktörténészmeglátásaszerintártalmasvoltazatény,hogyanemzetköziközvéleményjóvalkisebbfigyelmetszenteltaközép-kelet-eu-rópaiválságnak,mintNémetországnak.Tegyükhozzá,hogyezta„hibát“máraPárizskörnyékibékeszerződésekmegalkotásakoriselkövettékanemzet-közikapcsolatokmeghatározódöntéshozói.Azonbanaszerzőhelyesenmu-tatráarrais,hogynemcsakanyugatigyőzteseket,hanemaközép-európaikisállamokvezetőitisszámosmulasztásterheliatúlzásbavittautarkgazda-ságpolitika,vagyanacionalista–revizionistapolitika területén is.Ebbenazösszefüggésbenmagyar történészkéntörömmelolvastaarecenzensHantosElemér1933-asgondolataitújra,amelyetnémetnyelven2016-banismétki-adtak.6Ezekalapjánaközép-európai térségbenanemzetállamigondolatoktúlhangsúlyozásagyakrananemzetgazdaságokműködőképességénekkáráravált.EzenmegállapításidőszerűségeatérségXXI.századipolitikaidöntés-hozóitiselgondolkodtathatja.Rauscherazzalagondolattalzártarezüméjét,hogya térségpolitikaielitjeiakorabeli transznacionálisEurópa-elképzelé-seketéskoncepciókatanemzetiidentitásgyengülésekéntértelmezték,ezértnemválhatottképesséakooperációésegyesetlegesegyüttesválságkezelésazállamokközöttirivalizálásáthidalására.

A recenzens is őrlődött egy kicsit azon, hogy kinek is ajánlaná ezt amunkát.Akorszakszakavatott ismerőiugyancsaknéhányújgondolattalésnézőponttalválhatnakgazdagabbáakönyvelolvasásaáltal.Azonbanezamonográfiaaz„elefántcsonttorony”elzártságábantevékenykedőszakem-berekentúlazátlagembertisképesmegszólítani.Márletűntnekhittvilágokjelenségeire, összefüggéseire hívja fel a gondolkodni kívánó embereket,hiszenaközelmúltbanelkövetett„hibák”gyakranmáighatnak,éssajnosreflektálatlanulbefolyásoljáknapjainkpolitikaiésközéletidöntéshozóitis.

Walter Rauscher: Das Scheitern Mitteleuropas 1918–1939 (Közép-Európa bukása, 1918–1939).Wien,Kremayr–ScheriauVerlag,2016.ISBN978-3-218-01043-6.206.o.

Murber Ibolya 6 Elemér Hantos: Der Weg zum neuen Mitteleuropa. Die wirtschaftliche Neugestaltung.

Padeborn,HistorischesWirtschaftsarchiv,2016.

70

Az olimpiai mozgalom átalakulása az 1984-es játékok fényében

Napjainkbanmárteljesenmagátólértetődik,hogyavilágkülönbözőpontjainzajlósporteseményekrőlközvetítéseketláthatunk,azolimpiaijátékokpedigugyanúgyaglobális televíziózásés a reklámipar része,mint sokmásese-mény. 1984 előtt azonban a szervezők egyáltalán nem, vagy csak részbenhasználtákkiaztakulturálisésgazdaságipotenciált,amitazolimpiaijátékokmagukbanhordoznak.Erről,valamintaz1984-esLosAngeles-iolimpiaijá-tékoktörténelmi,politikaiésgazdaságivonatkozásairólírttanulmánytMark Dyreson,aPennStateUniversityprofesszora.Dyresonlegjelentősebbműveitasporttörténelem,valamintasportszociáliséskulturálishatásairól,ésasporttársadalombanbetöltöttszerepérőlpublikálta,elsősorbanaXX.századiame-rikaitörténelmetvizsgálva.EzentanulmányaaTheInternationalJournaloftheHistoryofSportcíműfolyóiratbanjelentmeg2015-ben.

Atanulmányszerzőjeelsősorbanaztvizsgálja,mikénthatottatelevízi-ózásglobáliselterjedéseésazegyreerősödőkommerszializmusazolim-piaimozgalomra, ezenbelül is egy történelmileg kiemelkedő eseményre,az 1984-esLosAngeles-i olimpiai játékokra.Dyreson úgy véli, hogy azolimpiaijátékokmegmentésénekazvoltazegyiklegfontosabbösszetevője,hogygazdaságiugródeszkáváéskiemelkedőberuházásicélponttátették.Amoszkvaijátékokbojkottjaésazújfentfellángolóhidegháborúsellentétekveszélybesodortákasportviláglegfontosabbeseményénekjövőjét.Apoli-tikaicsatározásokon túlgazdaságilagsemvolt jövedelmezőmegrendezniazókorravisszanyúlóhagyományokkalbíróeseményeket,sokanmár1984előttLosAngeleshaláltusájátvizionálták.Ehelyettaszervezőkgazdasági,politikai és kulturális ösztönzőerőt kovácsoltak a23. nyári olimpiai játé-kokból,ésújfogyasztóikultúrátalakítottakkiemberekmillióiszámára.Azolimpizmusáltalaratottglobális sikervégetvetetta jövőbelibojkottokrairányuló törekvéseknek. Ez volt az utolsó olyan világesemény, amelyrőlországok tömegeimaradtak távol politikai okokmiatt, fontosabbá vált anézők,azállampolgárokkiszolgálása.

7�

Asikersztorivákikerekedő1984-esjátékoknakazonbanaggasztóelője-leivoltak,amelyekalegkevésbésemadtakokotabizakodásra.Agazdaságikörülményekmellett�azolimpiaimozgalmonmegannyisebesett.Dyresonfelhívjaafigyelmetarra,hogyaz1956-osmelbourne-ijátékoktólkezdveakatonai beavatkozások, a hidegháborús propaganda és politika következ-tébennemteltelúgynyáriolimpia,hogypolitikaiokokmiattnelettekvol-natávolmaradóországok.Akorábbiévekésévtizedeknegatívtapasztalatai,amelyekazolimpiákatkörüllengték,egyfajtaszkepticizmustteremtettekaközvéleményben.Amexikóikormányzatbrutálisbeavatkozása a tünteté-sekbe,az1972-esmüncheniterrorakció,azafrikaiországokáltalbojkottált,ésvégülgazdaságikatasztrófábatorkollómontrealijátékoknegatívképetfestettekazolimpiákról.Ezttetőzteahidegháborúsháttérésaz1979utánújrafellángolószovjet–amerikaiellentétek,amelyeknekegyeneskövetkez-ményevoltaz1980-asmoszkvaiolimpiabojkottja.AzUSAszámárakisséközvetlenebbnegatívtapasztalatnakszámítottMontreal.Amédiábanisjóelőrebeharangozottgazdaságibukás,amelyanyáriolimpiákatkörbevet-te,1972.november7-éncsúcsosodottki,amikorisColoradolakosságának60százalékakifejezteelutasításátaDenverbetervezett1976-ostéliolim-piamiatt.2A rendezési költségek hatalmasmértékű növekedéstmutattakéslassanegyóriásiszörnnyéváltak,melynekkövetkeztébenalegnagyobbsportesemény kapcsán nem az olimpiai eszme jutott az emberek eszébe,hanemagazdaságikatasztrófaveszélye.Ezaképnagybanerősítetteatár-sadalombantapasztalhatóelutasítástarendezéskapcsán.Azújrakiélesedőhidegháború azonbanúj színteret nyitott a rivalizálás számára: a sportot.Aversengésszellemeapropagandábanfelülírtmindengazdaságiérveléstés szempontot. Az USA célja a Reagan-kormányzat kezdetétől az volt,hogyegyolyanfegyverkezésiversenybekényszerítselegnagyobbpolitikaiésgazdaságiriválisát,aSzovjetuniót,hogygazdaságánakösszeomlásaazegészbirodalmánakösszeomlásáhozvezessen.Akorszakszovjet–amerikaikapcsolataitjóltükrözi,hogy1979júniusaés1984szeptembereközöttnemkerültsorlegfelsőbbszintűszovjet–amerikaitalálkozóra.Afegyverzetcsök-

1 Alegtöbbkaliforniaiközvélemény-kutatásésmegannyigazdaságiszakemberfinanciálisbukáskéntésszükségteleneseménykénttekintettaz1984-esolimpiaijátékokra.KennethReich:Making ItHappen:Peter Ueberroth and the 1984 Olympics, CapraPress,SantaBarbara,1986.

2 Denver 1970-ben elnyerte a rendezés jogát, azonban a költségek 300 százalékosmeg-emelkedése és a környezeti változások iránti aggodalmakmiatt a lakosság leszavazta arendezést.Amásik főok azvolt, hogy ahiányzóösszeget közpénzből akarták fedezni.Hivatalosan1972.november15-énléptekvissza,ráegyévreInnsbruckvárosánakítéltékaz1976-ostélijátékokat.

72

kentésitárgyalásokkudarcbafulladtak,újraelőtérbekerültahidegháborúspropaganda. Ennek oltárán azUSAmég saját sportolóit is hajlandó voltfeláldozni, megfosztva ezzel saját állampolgárait egy nagyszerű sportél-ménytől,asportszemszögébőlpedigérdektelennétetteanagyvállalatokat.Az 1984-es olimpia során a szervezőkmindvégig törekedtek arra, hogyazolimpiaibojkottokoztasebekregyógyírttaláljanak.Dyresonszerintezrendkívülfontosvolt,hiszenLosAngeleséskörnyezetemáraszázadele-jétőlfogvaigazifogyasztóitársadalomnakszámítottafilm,divatésasportterénis,amimáraz1932-esjátékokonislátszott.3

AzegészolimpiaimozgalomóriásiköszönetetmondhataNOBvezeté-sének,kiváltképpJuanAntonioSamaranchelnöknek,deméginkábbPeterUeberroth-nak4ésaLAOOC-nak5akiválóegyüttműködésért.PeterVictorUeberrothötévenkeresztülfáradhatalanuldolgozottazolimpiaszervező-bizottságánakvezetőjeként.AmikorLosAngelesvárosaelnyertearendezésjogát,aszervezők ígéretet tettek,hogyegycentetsemfognakelvenniazadófizetőktől olyan céllal, hogy az olimpiai eseményeket finanszírozzák.Közpénzhelyettolyanszponzorációsegyesületekethoztaklétre,amelyekazolimpiaszolgálatábaálltak,ésbefektetéskénttekintettek1984nyarára.Többmint 150 tagú testületet állítottak fel, amelyben javarészt vállalko-zókésüzletemberekkaptakhelyet.Elsősorbanaztszerettékvolna,haminéltöbbtapasztalatotésötletetvetnekfelanyereségeslebonyolításérdekében,amelyekkormégcsakálomnaktűnt.Akorszakbanalegtöbbjelentőssport-eseményrőlmárrengetegországbanközvetítettatelevízió.Ueberrothvoltaz,akiújszerűmarketingszemléletévelmegértette,hogyatelevíziósközve-títésekglobáliskiterjesztésévelésszélesebbkörűbevonásávalújpiacokatis lehet teremteni.Azáltalavezetett szervezőbizottságúrrá tudott lenniaköltségekemelkedésénis,ésképesvoltnyereségessétenniaz1984-esjá-tékokat. Intézkedései és elképzeléseinyománmégazolimpiátbojkottálóországok,mintazNDK,Lengyelország,vagyéppenaSzovjetunióis,sorravásároltákaközvetítésijogokat.Az1980-asévekelejéntapasztalhatórosszpénzügyielőjelektől függetlenülUeberrothéscsapatahittazeredményesmunkában.Gazdaságielemzésekkimutatták,hogyazolimpiasikerenagy-banhozzájárultazUSAgazdaságifellendüléséhezésahhoz,hogyazameri-kaipiacokméginkábbprogresszívglobáliserővéváljanak.Anyárijátékok

3 Dyresoneztazolimpiaimozgalomkalifornizációjánaknevezi.1932-benszinténLosAn-gelesadottotthontazeseménynek.

4 Amerikaisportvezető,azUSAolimpiaibizottságának,valamintaz1984.évinyáriolimpiaszervezőbizottságánakazelnöke.

5 LosAngelesOlympicOrganizingCommittee,azazaLosAngeles-iolimpiaszervezőbi-zottsága.

73

későbbiházigazdái,Szöul,BarcelonaésAtlantaátvettékaLosAngeles-imodellt.Érdekességviszont,hogyakövetkezőeseményekmegközelítőlegsemtudtakakkoranyereségetprodukálni,mintamitakaliforniaiak1984-ben tapasztaltak.Dyreson szerint ennek többokavan.Egyrészt azUSA,mint a világ vezető gazdasági nagyhatalma eleve szinte kimeríthetetlentartalékokkal bírt, másfelől ez a tényező rendkívül okos üzletpolitikávalpárosult.A sporteseményekképernyőrevitele és a televíziózás iránt rob-banásszerűenmegnőttkereslet,mintnövekedésialapfeltétel,szinténegybeestek.Atelevíziózásvilágszerteazemberekmindennapjainakrészévévált,a szocialista blokkon belül is lassan az egyik legfontosabb szórakoztatóeszközzénőttekimagát.ATVakultúra terjesztésénekalapelemelett,ésújdonságkéntszolgált,hogyazemberekazotthonukbólkényelmesenélvez-hetikasporteseményeketis,mindeztszinteingyen.AvilágonazonbannemmindenholismertékelUeberrothéscsapataeredményét.ASzovjetunióbanfelerősödtekazokahangok,mi szerint azUSA-tmárnem is acouberti-nieszmeérdekli,csupánapénzsóvárságmozgatja.6Avalóságazonbanaz,hogysikerültegypiacialapokraállított,nyereségesolimpiátrendezniLosAngelesben.

AzUSAés az országnagyvállalatai nemelőször próbáltakgazdaságinyereségetkovácsolniazolimpiákból.MárMünchenben,ésakisebbgaz-dasági katasztrófával felérő 1976-os montreali játékok során is ügyesenhasználtákkiareklámiparadtalehetőségeket,ésennekjegyébenkészültekaz1980-asmoszkvaijátékokrais.Azamerikaibojkottvégüljelentőscsa-pástmért amár érvényes szerződésekkel rendelkező nagyvállalatokra ésmédiumokra.Egyescégektöbbtízmilliódollárosveszteségeketszenvedtekel,apolitikaiokokbólvalótávolmaradáspedigjelentősenvisszavetetteazországsportvilágánaklelkesedésétésasportrafordítotttámogatásokmér-tékétis.Azüzletivilágcsalódottságátkezdetbenazaténysemenyhítette,hogy1984-bensajáthazájukbannépszerűsíthetiktermékeiket.Dyresonsze-rintezennemkellcsodálkozni,hiszenazolimpiarendezésgondolataegy-szerűennemvoltvonzógazdaságilagafejlettországoknaksem.Az1984-esjátékokrapéldáulcsakTeheránszámítottelőzetesenkomolypályázónakakaliforniairégiósközpontmellett,azonbanazIránbanmegindulópolitikaiésszociálisváltozások,valamintagazdaságivisszaesésmiattLosAngelesegyedülmaradt.Másországokbólegyszerűennemöveztenemzetköziér-

6 Sokkarikatúraszületettennekkapcsán,egyikenmagátUeberroth-tiskapzsi,gonoszimpe-rialistaamerikaikéntfigurázzákki.Továbbikarikatúrákértlásd:OlimpiaiMúzeumLevél-tára,Lausanne,12–13.doboz

74

deklődés az eseménymegrendezését.7Teljesvolt az egyetértés az IOC-nbelülis,hogyamozgalomjövőjekomolyveszélybenvan,egyesekateljesösszeomlástésazolimpiaijátékokmegszűnésétvízionálták.

LosAngeleshezköthetőazis,hogyazolimpiaijátékokigazimegaese-ményekkéváltak,aholférfiakésnőkahírnevüketimmáraglobálispiaconisterjeszthették,óriásibevételhezjutvaezáltal.1984-benanevezettspor-tolóknakmégalig20százalékaképviselteanőinemet.Dyresonazonbanúgyvélte,hogyezazolimpiamérföldkővoltafeminizmusszempontjábólis,amelyfelhívtaanőkfigyelmétarra,hogykeménymunkávalők isvi-lágsztárokkáválhatnak.Asportbankialakulókomolyüzleti lehetőségeketnéhányatlétamárekkorkezdtekihasználni.8Asikeresolimpiaszervezésismegmutatta,hogyazeseménykiemelkedőesélytadegy-egyvállalattermé-keineknépszerűsítésére.Felbukkantakazonbankevésbéláthatóüzletágakis. Az olimpiai mozgalom professzionalizációjával párhuzamosan szépcsöndbenkülöniparágalakultkiadoppingszerekterén.Dyresonkiemeli,hogyazUSAésaSzovjetunióközöttezenatérenisóriásiversengésvoltmegfigyelhető,különösenamiótaazolimpiaijátékokkezdtekeltolódniazamatőrizmustólaprofizmusirányába.

MarkDyresontanulmányaagazdaságiésglobalizációsszempontokontúlérdekestörténetibetekintéstadahidegháborúegyikmeghatározósport-eseményébe.Báratanulmánybanatörténettudományiindikátorokésszem-pontrendszereknemkerülnekrivaldafénybe,egyértelműenkiderül,hogyaLosAngeles-iolimpiaRonaldReaganelnökésazUSAszámáraazévtizedegyiklegfontosabbkulturálisharcieszközevolt.Ezazolimpiatöbbvolt,mintegyszerűpropagandaelem,hiszenújcsatornákonkeresztültörtutatazemberekmindennapiéleténekbefolyásolásaésformálásafelé.Aszervezőkaglobálistelevíziózássegítségévelasportotigaziszórakoztatóiparitermék-kéemelték,azolimpiaiötkarikábóligazibrandet,világszertereklámozható,eladhatóésprofitképeseseménytcsináltak.LosAngelesnekisköszönhető-enazolimpiaijátékokaszázadvégérealegnézettebbtelevíziósesemények-kéváltak,amozgalompedigóriásiköszönetetmondhatPeterUeberrothnakésaLAOOC-nak.Nélkülükbiztosanmáslettvolnaazolimpiavégkifejlete.Elképzelhető,hogyazolimpiarendezésértfolyóharcsohanemértékelődöttvolnafelagazdaságireformoknélkül.ANemzetköziOlimpiaiBizottságot

7 Dyresonmegjelentetetta’84-espályázattalkapcsolatbanegymásikcikketisMatthewLle-wellyn-nelközösen,melynekcíme: Los Angeles is the Olympic City: Legacies of the 1932 and 1984 Olympic Games.

8 PéldakéntDyresonakínaiLiNing-etemlíti,aszertornász1989-benindítottabesikeressportruházativállalkozását.

75

alaposanmegtépáztákahidegháborúviharai,azösszeomlásszélérőlazon-banfelfeléívelőpályáraállt,ehhezakezdőlökéstpedigaz1984-esolimpiaadta meg.

MarkDyreson:Global Television and the Transformation of the Olympics: The 1984 Los An-geles Games(Globálistelevíziózásésazolimpiaijátékokátformálódása:az1984-esLosAngeles-ijátékok).TheInternationalJournaloftheHistoryofSport,2015.32:1,172–184.DOI:10.1080/09523367.2014.983086

Debreczeni Márk

76

Az amerikai kivételesség az amerikai külpolitikában

Az elmúlt négy évszázad egyik érdekes története az Észak-Amerikábanletelepedetteurópai,elsősorbanangolnemzetfiaié,akikkülönbözőkoló-niákatalapítottakazÚjVilágban.Márekkormagukkalhoztákaztagondo-latot,hogyőkIstenkiválasztottnépe,csakúgy,mintazsidókvoltakannakidején,smintilyen,közösségükkivételesatörténelemben.Ezagondolatazidőelőrehaladtávalcsakerősödött,samikorsikerültkivívniafüggetlensé-getNagy-Britanniától,amostmáramerikainemzetbenvégképpmegszilár-dultakivételességtudat.AzeztkövetőközelkétévszázadaztánszámtalansikerthozottazEgyesültÁllamokmindenkorilakóinak,ígyezagondolatnemzetihitvallássálett,smáraegymisztikusnemzeterősítő,racionálisala-ponnehezenmegközelíthetőérzés,amelymainapigiserősengyökeredzikazamerikaiaknagyrészében.Azutóbbi40évbenpedigaszakirodalomiskomolyankezdtevizsgálnianégyévszázadosjelenséget.

Az amerikai kivételesség gazdag irodalmának egyik legújabb fejeze-te Hilda Restad könyve, amelyik az amerikai kivételességet az amerikaikülpolitikábanvizsgálja,selsősorbanezteszikönyvételtérővéaszakiro-dalomban.�Restadalapfeltevéseaz,hogyazamerikaikivételességhárompillérreépül:másságEurópától,atörténelembenjátszottkülönlegesszerepésa történelemtörvényeialólvalómentesség.Könyvének tézisepedigakövetkező:azamerikaikivételességnemcsupánazamerikaiönazonosságegyik hasznos eszköze, hanem az „unilateralista nemzetközi külpolitika”egyik mozgatórugója. (3) Ezalatt azt érti és kívánja bemutatni, hogy azEgyesültÁllamok a kezdetektől fogva próbált a nemzetközi térben sajátjátékszabályai szerint előrébb jutni – akár kereskedelmi, akár gazdasági,akárpolitikaivagykatonailépésekrőlvoltszó.Aszerzőcéljarávilágítaniarraarégótaelfogadott,deszerintehibásfelfogásra,miszerintazEgyesültÁllamokkülpolitikája–részbenazamerikaikivételességkétellentétesfel- 1 HildeRestad egyoslóimagánegyetemdocense (BjorknesUniversityCollege), és ilyen

minőségbennemzetközi tanulmányokat tanít.Doktori értekezését is az amerikai kivéte-lességrőlírta,melyneklényegeanemzetiidentitásésakülpolitikáragyakorolthatásavolt.Ennekkibővítéseezakönyv.

77

fogásának(példamutatásésbeavatkozás)–ciklikusanelszigetelődés-párti,illetvenemzetközilettvolna.Úgyérzi,ezekaperiodikusmeghatározásokleegyszerűsítőekésszámosfeloldhatatlanfeszültségetokoznakmélyvizs-gálatesetén, ígynemhasznosakavalódielemzésre. Ígyakönyvameg-honosodottalapértelmezéstismegkérdőjelezi,amiazamerikaikülpolitikatörténetírásábankonvencionálisnakszámít.Rastedkifejezettenmegkérdő-jelez néhány elfogadott felfogást: miszerint az amerikai kivételességnekkétalappólusalenne:példamutatásésbeavatkozás.Szerintecsakegyszálvan,amelymagábafoglalmindeneshetőséget;azamerikaikülpolitikanemciklikusvagyperiodikus,hanemalapjábanváltozatlanérdekekmenténmo-zog.Azelőzőkbőlkövetkezőenpedigahuszadikszázadnemhozottjelen-tősváltozástazamerikaikülpolitikában,hiszenazmáratizennyolcadikéstizenkilencedikszázadbanisaz„egyoldalúnemzetköziség”jegyeitmutatta.Mindezekizgalmasszempontok,semiattakönyvetmegkülönböztetikszá-mosegyébtanulmánytól.

AkönyvmásodikfejezetébenRestadrészletesenkifejti,hogyazőelem-zésében az amerikai kivételességnek nincsen a népszerű és a történelmiszakkönyvek számtalan elemzése szerint is két jól megkülönböztethetőoldala. Szerinte ugyan lehet „példamutató” és „küldetés” dichotómiárólbeszélni,deamiazamerikaikülpolitikátilleti,ottvégigavilágmegrefor-málásavezetteazamerikaivezetőket.Aszerzőhármasösszefonódástemelkiazamerikaikivételességben:vallásos,szekuláriséspolitikaielemeket,és ezek adjákmeg az amerikai identitás alapját: hogy kivételes nemzet-rőlvan szó.Ez tükröződik azután amindenkori amerikaikülpolitikában. Aharmadik fejezet részletesen elemzi a különböző amerikai külpolitikainézeteket és azokban rejlő hiányosságokat, és ezzel szemben állítja felRestadsajátelképzelését.Eszerintazasokáigtradicionálisfelfogáshibás,miszerint az Egyesült Államok sokáig a világtól elzárkózott külpolitikátfolytatottvolna,amiatizenkilencedikszázadvégefeleváltozottmeg,ami-korAmerikakimozdultanemzetközierőtérbe.Restadezzelszembenúgyérvel,hogyazUSAvégigaktívkülpolitikátfolytatott–ezthívja„egyoldalúnemzetköziségnek”–,ami,ésezazigazánfontostézisében,szorosankap-csolódikazamerikaikivételességgondolatához.TermészetesenazeredetiparadigmaGeorgeWashingtonbúcsúbeszédéhezésThomasJeffersonelsőbeiktatásibeszédéhezkötiazelzárkózás-politikahivataloskinyilvánítása-it, amelyet azutánaMonroe-doktrína tetőzött be.AhogyRestad is érvel,ezcsakanagyhatalmipolitikaszempontjából igaz.AzEgyesültÁllamoknyilvánnem rendelkezett olyankatonai potenciával, hogy a tradicionáliseurópainagyhatalmakkalfelvehettevolnaaversenyt,deafizikaitávolság

78

szintelehetetlennéistettvolnaegyilyenvállalkozást.Azonbanazameri-kaiakakereskedelembenmindvégigigenérdekeltekésaktívakvoltak.Sőtállíthatjuk,hogyazUSAelőszörkereskedelminagyhatalommáakartvál-ni,sezutánkezdettvalóbanterjeszkedni–teljesenracionálisgondolat.Azészak-amerikaiföldrészenvalóamerikaiterjeszkedéspedignemtekinthetőbelpolitikaiügynek,hiszenazEgyesültÁllamokmegszületéséhezképestamaikontinentálisterületkörülbelülnégyszereseaz1783-aspárizsibékébenmeghatározottnak.TehátamitWashingtonkifejezett,azelzárkózáshelyettsokkal inkább hazája érdekérvényesítésének lehetőségeiről szólt.AhogyRestadfogalmaz,„amitabúcsúbeszédigazábólkínál,aznemelzárkózás,hanemunilateralizmus”.(71)EzterősítettemegJefferson,akiafüggetlen-ségiháborúidejénméga„szabadságbirodalmáról”beszélt,deelnökkéntmára„szabadságértvalóbirodalmat”vizionálta.Sahírhedt,1823végénproklamáltMonroe-doktrínaiselsősorbanazamerikaimozgásteretkívántamegőrizniLatin-Amerikában.EzértírjaRestad,hogy1824-re„azamerikaibirodalommárvalóságvolt”.(76)Ígyaz1898-asspanyol–amerikaiháborúnemtöréstjelentazamerikaikülpolitikában,csaktovábbiterjeszkedést.Ép-penezértazizolacionistakülpolitikaértelmezés,amelymégmindigerősentartjamagát,„teljesenhelytelen.”(82)

Akövetkező (4.) fejezet a nagyobb része a könyvnek, és azEgyesültÁllamokelső, illetvemásodikvilágháborúutánihelyzetétésviselkedésétvizsgáljaanemzetközitérben.Restadkritikátfogalmazmegmindarealista,mindaneorealistainterpretációvalkapcsolatosan,smiutánbemutatjaezeniskolákfővonulatait,megfogalmazza,szerintemiishiányzikazilyenelem-zésekből. És a hiányzó elem a történelmileg állandóanmeglévő nemzetiidentitásalapköve:azamerikaikivételesség.Enélkül,érvelRestad,értel-mezhetetlen, illetve hamis következtetésekre jut az, aki az amerikai kül-politikátelemzi,különösenahuszadikszázadban.Azamerikaikülpolitikaugyanisalapjábannemváltozottakétvilágháborúközöttésalatt:mindvé-gigazamerikaiérdekekmaximálisbiztosítására törekedett. Akülönbség1919és1945közöttazvolt,hogyamásodikvilágháborúutánazamerikaipolitikaivezetésképesvoltegymultilateralistavilágbahelyezniazameri-kaiérdekeket–pontosanezérthoztalétreeztafajtavilágrendet.Ezafejezetigazából az amerikai politikatudomány kritikája, ami a huszadik századiamerikaikülpolitikátilleti,különösenatörténelmikulcshiányzik,azame-rikaikivételesség.

Azötödikéshatodik fejezet a legizgalmasabb részeakönyvnek, leg-alábbisabbólaszempontból,hogyezkínáljaakétesettanulmánytaszerzőalaptézisénekkibontására.Akétvilágháborúvalésazokközvetlenkövet-

79

kezményeivelkívánjaalátámasztani,hogynemlehetizolacionistaamerikaikülpolitikárólbeszélniazadott időszakban,hanemegytöretlenunilatera-listanemzetközieszmeálltadolgokhátterében,amelynagybanfakadtazamerikaikivételességből, azamerikai identitásegyik legfontosabbsarka-latoseleméből.Azelsővilágháborútlezáróbékeszerződésalappillérevolta Népszövetség, a kollektív biztonság remélt záloga, amely nemzetköziegyüttműködésreépült.DemígWilsonazthitte,ezmegoldhatóamerikaivezetéssel, addigLodge ezt nem tartotta lehetségesnek.Ő sokkal inkábbszabadkezűamerikaipolitikátakartlátni,ezértellenezteaWilson-félenép-szövetségi tervet.Lodgenemegyfeltétlenamerikaivezetésalattálló,deazamerikaimozgásszabadságotnagybanmegőrzőszervezettelkapcsolatoselképzeléseketdédelgetett.Nemazországvolt tehátelszigetelődéspár-ti,hanemazamerikaikivételességbenfelnevelkedettésazttisztaszívvelosztópolitikaielitnemtudottmegegyezniamerikainemzetköziszerepé-nekmikéntjéről.AhogyRestad írja, „HenryCabot Lodge unilateralistanemzetközisége csatázottWoodrowWilsonmultilateralista nemzetközi-ségével”.(133)

És az egész 1920-as évtized sem volt annyira elszigetelődés jel-legű, mint ahogy a klasszikus szakirodalom érvel. Az Egyesült Álla-mok igen aktívan részt vett az európai rendezésben, akár pénzügyi,gazdasági vagy politikai szempontokat veszünk figyelembe – s köszön-hetően az amerikai tőke erejének, az európai államok sokszor figyelem-be is vették az amerikai szempontokat és elvárásokat.Aharmincas évekpedig csak relatív visszaesést hozott, nem pedig elszigetelődést, bártény, hogy anemzeti front vezette apolitikát a nagygazdasági világvál-ság mérhetetlen terhei miatt. És természetesen a latin-amerikai térség-ben vagy Délkelet-Ázsiában semmilyen visszafogottság vagy bármilyennemű elszigetelődés nem volt tetten érhető az amerikai gyakorlatban. Amásodik világháborúval kapcsolatosan is hasonló az érvrendszer, csakegyszintteltalánfeljebb:PearlHarbornemokozója,csakvégsőkatalizá-toravoltaháborúbalépésnek;azEgyesültÁllamokáltalkialakítottrend-szerazamerikaikivételességgelésunilateralizmussalösszhangbankövet-kezettbe; és ígyazamerikaikülpolitika folytonosságadominál szembenazokkal az érvekkel, amelyek erre az időszakra teszik a nemzetköziségmegjelenését. Az amerikai közvélemény ugyanis már a japán támadáselőtt is hajlott a beavatkozásra a közvéleménykutatások alapos vizsgála-ta szerint, ráadásulazAtlantiChartávalRooseveltmár félévvelkorábanelkezdteépíteni aháborúutánivilágrendet.AzUSAmagánakkreált egymultilaterálisvilágot,snemegyilyenhezcsatlakozott–mekkorakülönb-

80

ség!Ebben amegközelítésben, és ezRestad érvelésének lényege, amá-sodikvilágháborúutánivilágrendnemawilsonistagondolatújjáélesztésevolt, hanemsokkal inkábbaLodge-félenemzetköziségmegvalósítása.Aszerző jólmutatja be, hogy azEgyesültNemzetek alapokmányának leg-többpontjaazamerikai függetlenségmegőrzésétkívántaelérniegyeset-leges nemzetközi ellenőrzéssel szemben.A legtöbb,még huszonöt évvelkorábbanLodge által felvetett amerikai kifogásmostmind belekerült azúj alapokmányba, ezzel biztosítva az amerikai függetlenséget a nemzet-közi téren.Annyit azért érdemesmegjegyezni ezzel kapcsolatosan, hogyaSzovjetunióhasonlómegfontolásokmiattfogadtaelszinténasarkalatosvétó-jogotazötállandótagrészére–őkisszabadkezetakartakéskaptak. Akövetkező állomás ahidegháborúvégét követő időszak, amelyRestadszerintnemhozottváltozástazelőzőekbenmárfelvázoltamerikaikülpo-litikát illetően.A szerző aztmutatjabe, hogy aGeorgeH.W.Bush–BillClinton–GeorgeW.Bushtriókülpolitikájaalapjaibanugyanaztacéltszol-gálta:megőrizniazEgyesültÁllamokprimátusát.Snoharetorikaiszintenvoltakkülönbségek,azunilateralistanemzetköziségvégigkimutatható.Eb-benazamerikaikivételességneknagyszerepevolt,állítjaRestad.Jópéldá-jaacsupánamerikaiérdekekfigyelembevételéreanemzetköziközösségérdekeivelszembenaza tény,hogyazelsőÖböl-háborút1990-ben jóvalkisebb szavazatkülönbséggel fogadta el az amerikaiKongresszus,mint amásodikat2002-ben.Ehhezhozzákelltenniaztis,hogyKuvaitlerohaná-saazértkorántsemvoltannyirajelentősnemzetbiztonságiveszély,mintazIkertornyok2001-eslerombolásaésközel3000amerikaicivilmeggyilko-lása.A„terrorelleniháború”egyikszomorúhozadékánakszoktáktekinteniazemberijogokragyakoroltnegatívhatását.Restadbebizonyítja,hogyittiskontinuitásfigyelhetőmeg,melyahidegháborúkezdetétőldatálódik.Is-métnemradikálistörés,hanemsokkalinkábbállandóságfigyelhetőmegazamerikaikülpolitikában.AzújdonságotazifjabbBushretorikájajelentette:„azamerikaikivételességésegyoldalúnemzetköziségjólmegmutatkozottaBush-kormányzatalattidiplomáciaimázhiányában”.(216)

A könyv zárófejezetében a szerző az amerikai kivételességmai hely-zetétkívánjabemutatni, samellettérvel,hogyObamamegjelenésévelésértelmezésikeretévelazamerikaikivételességvészharangjaismegkondult.Ugyanisazelhúzódóéssikertelenafganisztániésirakikatonaibeavatkozá-sokmegtoldvaa2008-banelindultgazdaságiválsággalhasonlószimptó-mákatidéztekelő,mintaz1970-esévekközepe.Deabelpolitikaikihatásaismegvolt,miszerint újraválasztásának érdekében (is),Obama az elmúltidőszakban az amerikai kivételesség legvérmesebb kinyilatkoztatója lett.

8�

Restad könyve fontos,mert új értelmezést nyújt az amerikai külpolitikavizsgálataközben;interpretációjajólmegalapozottéskellőenbizonyított.Azamerikaipszichéegyikfontostörténelmikomponenseakiválasztottságérzés,akivételességtudat,amelynemmeglepőenlecsapódottazamerikaiéletmindenterületénazelmúltévszázadokban.Ezértnemfurcsaazsem,hogyakülpolitikábanisfontostényezővolt–Restadkönyvealapjánpedigmostmártudjuk,hogyfontosabb,mintkorábbangondoltuk.Valószínűsít-hető,hogyazEgyesültÁllamokajövőbenishasonlócsapásonfoghaladnianemzetköziszíntéren:mindigarrafogtörekedni,hogyalátszatellenéresajátérdekeitmaximálisanérvényesítse,shakell,ehhezsajátfejeutánfoghaladni, függetlenülmásnemzetekelítélővéleményétől.Ezamagatartásvalóban csak akkor változhatmeg, ha azEgyesültÁllamok elveszíti hi-hetetlenerőbefolyásátavilágra,deezmégsokáignemfogbekövetkezni.

Hilde Restad: American Exceptionalism: An Idea That Made a Nation and Remade the World (Amerikaikivételesség–egyeszme,amelynemzetetteremtettésújjáalakítottaavilágot)London:Routledge,2015.XIII+270o.

Peterecz Zoltán

82

A szlovén gazdaság története 1990 után

AljubljanaiLegújabbkoriIntézettörténésze,Alekszander Lorenčičkomolymunkáttettleazasztalra.Vaskoskötetbentekintetteátaszlovéngazdaság-ban,gazdaságpolitikábanbekövetkezetteseményeket,folyamatokat,avo-natkozótörvényeklényegétéskövetkezményeiket.Aközgazdaságijellegűfejtegetésekugyanértelemszerűennemjelennekmegakötetben,deaz,amitegytörténészfelhasználhataközgazdászokmegállapításaiból,azigen.

Magyarszempontbólmindenképpenfigyelemreméltó,hogyrövidbe-vezetőjénekelejénhivatkozik Berend T. Iván azonmegállapítására,hogyabefejezetlenjelenrőlírniolyan,minthamozgócélpontralőnénk.Akö-vetkező,módszertani fejezetben hangsúlyozza, hogy számos, a témábavágólevéltárianyagmégmindignemhozzáférhető,ráadásulmeglehető-sensokvállalatnálalapvetőfontosságúanyagokatsemmisítettekmeg.Aszerzőesúlyoshiányosságokellenéreisbőségeslevéltárianyaggaldol-gozik, és természetesen felhasználta a szóba jöhetőállami intézmények(minisztériumok,kutatóintézetek stb.) anyagait éppúgy,minta témábanmegjelentkönyveket,aszakfolyóiratoktanulmányait,arelevánsheti-ésnapilapokcikkeit.

Márakötetelejénszentelnéhányoldaltakötetbenújbólésújbólelőkerülőésszámosvitátkiváltófogalomnak,azún.gradualizmusnak.Ezlényegébenaszlovénpolitikaielitazontörekvése,hogyaszükségesgazdaságiválto-zásokatfokozatosan,asokkterápiátelutasítva,nagyobbtársadalmimegráz-kódtatásoknélkülhajtsákvégre.A szerzőazonbanmegjegyzi, hogyezamegfontolásnemzártakiazt,hogyadottesetbengyorsan,határozottanésradikálisanintézkedjenek.Aközgazdászoknagyrészeésakilencvenesévekmeghatározópolitikusa,aminiszterelnökJanez Drnovšekúgyvélte,hogya fokozatos és pragmatikus gazdaságpolitika összességében eredményesvolt. Jože Mencinger közgazdász szerintéppena fokozatosságmiatt érteelSzlovénia„azEUújtagállamaiközülalegnagyobbéslegegyenletesebbgazdaságinövekedést,méghozzánagyobbegyenlőtlenségekéstársadalmimegrázkódtatásoknélkül.(...)EztafokozatosságotSzlovéniaazönigazgatás

83

ésatársadalmitulajdonmiattengedhettemegmagának,mertezektettéklehetővéadecentralizáltdöntéshozataltésazta fejlettségi szintet, amitatranzícióelőttelért.“

Aneoliberálisközgazdászokakövetkezőévtizedközepefeléúgyítéltékmeg,hogyagradualizmuskifáradtésszakítanikellvele.LegradikálisabbképviselőjükszerintSzlovéniaatranzícióvesztese,akorábbiidőszakbanhibás elképzelések alapján még mindig a szocialista és korporatívmegfontolásokatszemelőtttartvacselekedtek,azállamfolytonbeavatkozika piaci mechanizmusokba, domináns maradt az állami monopóliumokszerepe.A gradualizmus miatt gyenge a szlovén versenyképesség, nemmegfelelő a vállalatok és a tudomány közötti együttműködés, a túlzottadminisztrációteheragazdaságnakéspiacitorzulásokatokoz.Hamásképpcselekedtekvolna,akkorerősjogállamalakultvolnaki,azérdekcsoportokatpedig kizárták volna a politikai és gazdasági életből. Bár ezek amegállapítások nem teljesen légből kapottak, a szerző könyvéből sokkalárnyaltabbképetkapunkaszlovéntranzíciólényegeselemeiről,akülsőésbelsőnehézségekről,agazdaságpolitikaidilemmákrólésaneoliberálisközgazdászokáltalalábecsülteredményekről.

Ráadásulbizonyoselőzményekutánaszlovéntranzícióisegygyorsésradikális váltással kezdődik,Szlovéniakiválásával a volt Jugoszláviából,azországpolitikai,gazdaságiönállósulásávalésperszeannakmindenne-hézségével.Báraszerzőúgyvéli,hogyaszlovéntranzíció1990-benkez-dődött és 2004-ben befejeződött, nemmondhatott le arról, hogy rövidenismertesseaz1990előttigazdaságifolyamatokat,aszlovénönállósághozvezetőutat,ésegy-kétesetbenkitekintsena2004utániévekreis.

Ajugoszlávgazdaságugyanmindig isszámosgazdaságiproblémávalküszködött, a nyolcvanas években, különösen azonban annak másodikfelébenmárnyilvánvalóvávált,hogyerőteljesváltozásokravanszükség.Ezeketaváltozásokatugyanhatározottanútjára indítottaanyugatihatal-mak által is támogatottAnteMarković szövetségiminiszterelnök, a voltJugoszlávia bonyolult belpolitikai viszonyai miatt azonban nem vihettevégig.Azegyik legfőbbakadálytaMiloševićnevével fémjelzettSzerbiajelentette.Aszlovénönállósulásszempontjábólkülönösenfontosvolt,hogy1989végénSzerbiagazdaságiháborútkezdettSzlovéniaellen,amiaszlo-véngazdaságnakjelentőskárokatokozott,másfelőlaztbizonyította,hogyaszövetségikormánynemképesmegakadályozniazegyesszövetségiálla-mokilyenlépéseit.Ugyancsakazönállóságratörekvőkérveiterősítetteazatény,hogy1990végénSzerbiaönhatalmúlag„kikölcsönzött”aJugoszlávNemzetiBankból1,7milliárddollárértéknekmegfelelőpénzt.

84

Aszlovénok,akikúgyérezték,Markovićreformjainemcsupánhasznáravannak az országnak, de bizonyos intézkedései kifejezetten hátrányosaka szlovén gazdaság szempontjából, úgy vélték dönteniük kell: vagykockáztatnak,vagyateljesgazdaságiösszeomlásvárrájuk.Akockáztatást,azaz az önállóságot választották. A kockáztatást érthetővé tették akövetkezők:SzlovéniamárJugoszláviarészekéntisszámoselőnnyelindulta piacgazdaságmegterermtésének irányába. Jugoszlávia leggazdagabb ésaNyugat felé legnyitottabbköztársaságavolt. Azegyfőre jutó szlovénGDPagörögésaportugáladatokhozközelített,ésjelentősenmeghaladtaahasonlómagyar,csehszlovákéslengyelértékeket.

Akockáztatásazzal jártegyütt,hogyazönállóságkikiáltásától (1991.június 25.) a nemzetközi elismerésig (1992. január 15.) mind politikai,mind gazdasági szempontból bizonyos mértékig légüres térbe kerültek.Komoly problémát okozott, hogy a Jugoszláviában kialakult politikai ésháborúsviszonyokmiattSzlovéniaelveszítetteagazdaságszempontjábólolyfontosjugoszlávpiacot.

Az egyik legfontosabb feladat volt a külkereskedelem átirányítása anyugatiországokba,illetveavoltszovjetblokkországaiba.Elengedhetetlenvolt a sajátpénzmegteremtése is, amit1991októberébenvezettekbe.Aszerző ezzel kapcsolatban is, de számosmás összefüggésben is kiemelia német mintára újonnan létrehozott Szlovén Nemzeti Bank szerepét agazdaságstabilizációjában.

Ezannálisfontosabbvolt,mertamintaszerzőhangsúlyozza,egyáltalánnemvoltakvilágosútmutatókahhoz,hogymiképpenkellmegvalósítaniatranzíciót.Eztabonyolult,számosösszetevőbőlállófolyamatotaszerző–megítélésemszerintteljesenérthetően–hatnagyobbfejezetbenkaleidoszkópszerűenmutatjabe. Az egyes eseményeket, intézkedéseket és hatásaikat a hat fejezetnekmegfelelőenmásésmásmegközelítésben(újból)ismerteti.

Az első nagyobb fejezet az ország makroökonómiai folyamataitvizsgálja.Az1990és1992közöttiidőszakottranszformációsrecessziókéntjellemzi. Ennek legfőbb elemei a következők: a jugoszláv piac máremlített elvesztése, ami pl. nemcsak azzal járt együtt, hogy a partnereknemfizettékvisszaahiteleket,hanemazzalis,hogyaszlovénvállalatokisfizetésképtelennéváltak.Ugyanakkoraszlovénbankokiskomolyválságbakerültek. A szerző viszonylag részletesen ismerteti a bankok szanálásaérdekében meghozott törvényeket és egyéb intézkedéseket. Szerinte abankokszanálásaötfázisbanzajlottleésegészen2004-igtartott.

Agazdaság stabilizációjának érdekében az egyik legfontosabb feladatazinflációmérséklésevolt,hiszenez1991októberébenhavi20százalékra

85

rúgott.Azinflációugyanfokozatosancsökkent,ámcsak2004-bensikerültévi4százalékalászorítani.Deagazdaságmásterületeiniskomolyproblémákjelentkeztek:aGDP7,5százalékkalcsökkent,miközbenamunkanélküliség11 százalékra nőtt. A szerző sikeresen érzékelteti az ellentmondásosfolyamatokat.Azemlítettnehézségekkelegyidejűlegakormányzatszámosintézkedésthoz:restriktívpénzpolitikátfolytat,adóreformothajtvégre,újegészségügyi törvényt hoz, csökkenti a gazdaság védelmében korábbanbevezetett behozatali korlátozásokat és a vámokat, 1990 augusztusábanlétrejönazelsőkollektívszerződésstb.Akezdetmérlegétígyvonjameg:azelső időszakáramagasabbvoltannál,mintamitazoptimistákvártak,detalánalacsonyabbannál,mintamitapesszimistákjósoltak.Hozzáteszi:a illúziókat osztották a nemzetközi pénzügyi intézmények és a nyugatielemzőkis.

Amásodik,ellentmondásokatugyancsaknemnélkülözőidőszak1993-tól 1995-ig tartott.AGDPmindhárom évben növekedett, 1995-re elérteaz1990előttiszintet,4,1százalékosvolt,ésjelentősennőttakivitelis.Afolyamatkedvezőtlenelemevoltafizetésekellenőrizetlennövekedése,deazelsőkétévbenamunkanélküliségis14,4százalékraugrott.

Az1996-tól1999-igtartóidőszakotaszerzőakiegyensúlyozottfejlődéséveinektekinti.1999-benaszlovénGDPazEUtagjelöltországokközöttalegmagasabbvolt.Agazdaság1996-banelérteaz1990-esszintet,1998-banpedigaválságelőtti1987-esszintet.Aköltségvetésihiányalacsonyvolt,aszlovénállamadósság1998-banaGDP23,6százalékáttetteki.Aszerzőhosszansoroljaazokatatörvényeket,amelyekcéljaapénzügyi,gazdaságiésszociálisstabilitásbiztosításavolt.

Afellendülésidejét2000és2003közöttinflációssokkésagazdaságinövekedéscsökkenésekövette.2002-bennövekedettaköltségvetésihiány,elértea3,1százalékot,azállamadósságpedigaGDP26,5százalékát.Ezazalfejezetmutatjatalánaleginkább,hogymennyireellentmondásosvoltSzlovéniafejlődése.Hiszenamígafentikétadatakorábbiévekhezképestkevezőtlenebbvolt(azértperszeagazdaságnövekedésealacsonyabbszintenugyan, de folytatódott), addig az ország nemzetközi összehasonlításbanjelentősenjavult.AvásárlóerőparitásosGDP1996-banazEUtagállamokeredményének64 százalékát tetteki, 2001-benviszontmára elérte a70százalékot,azEUtagjelöltekközülpedigSzlovéniátcsupánCipruselőztemeg.Azeredményeksemfeledtethetikazonbanaszegénységproblémáját.Igazugyan,hogyaszegénységiküszöbalattélőkaránya1996-tólkezdvefolyamatosan csökkent, de még 2002-ben is 11,9 százalékos volt. Akormányfolyamatosantörekedettaszegényrétegektámogatására.Eznem

86

csupánaztjelentette,hogy1996-tól2000-igaszociáliskiadásokreálértéken19 százalékkalnőttek, de azt is, hogy azEU tagállamok ilyenkiadásaitfigyelembevéveSzlovéniaaGDP-bőlerreacélraszántösszegettekintvea nyolcadik helyet foglalta el (Svédország 32,3 százalék, Szlovénia 26,6százalék).

Annakkövetkeztében,hogySzlovéniaebbenazidőszakbankezdtemegazegykori Jugoszláviaállamadóssága ráeső részének fizetését, a szlovénállamadósságenyhénemelkedettés2004-benelérteaGDP27,2százalékát.Említésreméltó,hogy2001-tőlkezdvekétévesköltségvetésicikluslépettéletbe.

A2004-esévpedignemcsupánazértvolt jelentős,mertSzlovéniaazEUtagállamalett,azazteljesültalegfőbbstratégiaicél,deazértis,mertszintemindenfontosgazdaságimutatókedvezőenalakult:jelentősennőtta GDP és az ország exportja, valamint a közvetlen külföldi befektetés,ugyanakkorcsökkentazinflációésamunkanélküliség.

Miután a szerző ismertette az általa kijelölt időszak legfontosabbgazdaságimutatóinakalakulását,akövetkezőnagyfejezetbenmindenekelőtta privatizáció problémájával foglalkozik.Újból és ezúttal részletesebbenbemutatjaazokatavitákat,amelyeketasokkterápiahíveiésafokozatosságszószólóifolytattakegymással.Megtudjuk,hogySzlovéniábannemcsupánállamitulajdonvolt,hanemavállalatoknagyobbikésalakásállományegyrésze úgynevezett társadalmi tulajdonként funkcionált.A privatizációnakháromfőterületevolt:alakásprivatizáció,adenacionalizáció(akommunistahatalomáltalelvettvagyonokügye)ésmagaaprivatizációstörvény.

Formálisan legelőször, 1991őszén a lakásprivatizációügyétoldottákmeg.Afolyamatazonbanszámosokból(egyebekközöttalakásokvalódiértékének megállapítása körüli viták miatt) meglehetősen elhúzódott.Olyannyira, hogy a törvényt, az 1994-ben bekövetkezet módosítás után2003-banújtörvényváltottafel.

Alakásproblémákegyrészénekmegoldatlanságáhoznemkismértékbenjárulthozzáazugyancsak1991őszénelfogadottdenacionalizációstörvény.Eszerint ugyanis a feudális eredetű birtokokat leszámítva, az eredetivagyont, ahol csak ez lehetséges volt, természetes formájában kellettvisszaszolgáltatni.Ez értelemszerűenkomolyvitákat szült a lakás addigibérlői és a régi-új tulajdonosok között. A denacionalizációs törvény anagyjából200ezerjogosultkörébentermészetesenrendkívülielégedettségetváltott ki, a lakosság nagyobbik része azonban többnyire közömbösenfogadta.Aközgazdászokkörébenviszontatovábbiakbaniskomolyvitákatgenerált.Akorabeliszámításokszerintadenacionalizációvalazúgynevezett

87

társadalmivagyonmintegytízszázalékátprivatizálták.Azelhúzódófolyamatmiatt(atörvényt1998-banmódosították)azérintettek2003decemberébennyilvánosvitátrendeztekabefejezetlendenacionalizációügyében,aholazállamot felelőtlenséggel vádolták.Ámbár az akkori igazságügyminiszterszerint2007márciusábanezenügyek94,9százalékátmárvégérvényesenlezárták,arecenzensszükségesnektartjamegjegyezni,hogymindenekelőttazegyházivagyonokvisszaszármaztatásátilletőenmég2017-beniskomolyvitákzajlanak.

Az igazi problémát azonban a tényleges privatizáció ugyancsakelhúzódó ügye jelentette, hiszen ez lényegében azonos volt a gazdaságfeltétlenül szükséges tényleges átalakításával. A privatizáció körülinézeteltérés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1990-esválasztásokon győztes ellenzéki koalíció 1992 tavaszára szétesett, és aparlamentierőkátrendeződésénekeredményeképpenválasztásoknélkülújkormánykoalíciójöttlétre.Asokkterápiaésafokozatossághíveiközöttivita1992őszénkompromisszummaloldódottmeg.Aszerzőrészletesenbemutatjaavitákat,shogyaprivatizációbizonyoselemeiaMarković-kormány idejére mennek vissza, illetve, hogy 1992-ig a privatizációsfolyamatok az akkor elfogadott törvények alapján zajlottak. Az egyikoldalon a fokozatos, decentralizált, fizetéshez kötött és ellenőrzöttprivatizáció hívei sorakoztak fel, amásikon a centralizált és a vagyonszétosztásátszorgalmazók.

A szerző szerint az említett kompromisszum a különféle szakmaikoncepciókésapolitikaiérdekekösszeegyeztetésealapjánjött létre.Arendkívülbonyolultfolyamatrészletesbemutatásáratermészetesennincsmód.Atörvény–amelyneklegfőbbcéljaazvolt,hogyaSzlovéniábantúlnyomónakszámító,úgynevezetttársadalmitulajdonbanlévővállalatokvalódi tulajdonosokhoz jussanak – két elemet egyesített. Egyfelől adecentralizáltmegoldást, ahol aprivatizációravonatkozó javaslatok ésdöntések a vállalat felől érkeznek,másfelől a vállalatok részvényeinekún.tömegesprivatizációját,amibenazállampolgárokanekikingyenesenjuttatott bizonylattal (certifikat) vehettek részt. Az állampolgárokéletkoruktól függően jutottak hozzá certifikatokhoz,minél idősebb voltvalaki, annál több certifikat illette meg. A törvény a privatizáció hétlehetségesmódjátsoroltafel,sazállampolgároktöbbségeacertifikatokatazúgynevezettbefektetésitársaságoknálhelyezteel,32százalékukpedigközvetlenül valamelyik vállalatba.A certifikatok értelméről, hasznáról,eredményességéről mind a közgazdászok, mind a lakosság körébenhosszas vita folyt.

88

A folyamatot nemcsak viták, de jelentős visszaélések is kísérték. Aszerzőhosszasanelemzi,hogymilyentípusúvisszaélésekzajlottakaz1992-ben elfogadott privatizációs törvény előtt, illetve az azt követő években.A vita egyfelől akörül zajlott, hogy politikai és gazdasági szempontbólelfogadható-e, hogy az úgynevezett „vörös igazgatók“ továbbra is ahelyükönmaradjanak,másfelőlarról,hogymiképpenzajlottatársadalmitulajdonnemtörvényeskisajátítása,bizonyosértelembenavagyonellopása,illetve,hogymiképpenlennemindezmegakadályozható.

Mindeközben persze a kormányok számos olyan törvényt hoztak,amelyek célja az volt, hogy az immár tulajdonosokkal bíró vállalatokszámáramegteremtsékamegfelelőkörnyezetet.Efolyamatérdekeselemea külföldi tőke bevonásának problémája. 1992-től, amikor a politikaigazdsasági helyzet többé-kevésbé konszolidálódott, megnőtt a külfölditőke érdeklődése. 1993és1995között aközvetlen tőkebefektetésközelkétszeresére növekedett. A folyamat rendkívül ellentmondásos volt.A döntéshozók ingadoztak azt illetően, hogy mennyire védjék a hazaigazdaságot és mennyire nyissák meg a külföldi tőke előtt. A külföldibefektetésértékeszerényebbvoltugyan,mintatöbbitranzíciósországban,akilencvenesévekelsőfelébenazonbanazegyfőrejutókülföldibefektetésterénegyedülMagyarországelőztemegSzlovéniát.

Agazdaságátalakításánakáltalánosismertetéseutánaszerzőaregionálisegyenlőtlenségeket,majdaszocializmusidejénjelentősgazdaságiszerepetbetöltőMariborvárosánakgyötrelmekkeltelitranzíciójátmutatjabe.

AkötetutolsónagyfejezeteCsehország,Magyarország,Lengyelország,SzerbiaésHorvátországtranzíciósfolyamataitismerteti.AMagyarországravonatkozómeglehetősenkorrekt tanulmánybólkiemelem,hogyaszerzőszerint Magyarország a szociális béke megőrzése érdekében gradualistapolitikátfolytatott,amitjólmutat,hogyCsehországhoz,Lengyelországhozés Szlovéniához képest a tranzíció kezdetén a reálbérek nálunk estek alegkisebbmértékben,ésaszemélyifogyasztáslassabbancsökkent,mintahogyanaGDPesett.Akötetvégénaszerzőbemutatja,holhelyezkedikel a szlovén gazdaság az egykori jugoszláv tagköztársaságok és azEU-tagországok gazdaságához mérve. Ebből kiderül, hogy SzlovéniaCsehországgal,MáltávalésPortugáliávalegyüttolyancsoporttagja,amelyazegyfőrejutóGDP-tfigyelembevéve10–25százalékkalmaradelazEUtagországokátlagától,megelőzveezzela többiújEUtagállamotéppúgy,mintavoltJugoszláviatöbbitagköztársaságát.

Nemitt,hanemegykorábbifejezetbenígyösszegziazEUcsatlakozássalkapcsolatoseredményt,illetveazEU-ravonatkozóvéleményét:„Mindez

89

nagyonszépenhangzik,aztazonban,hogymilyenleszennekacsoportnakasorsa,éshogyvajonévekmúltánisilyenlelkesedésselbeszélnek-emajdróla,azidőmutatjamajdmeg.”

Tegyük hozzá: ezt a kissé pesszimisztikus jövőképet némilegmagyarázza,hogymilyenpolitikaiésgazdaságihelyzetbenvoltSzlovéniaakötetmegírásánakidején.Deaztisérdemeshangsúlyozni,hogyajelenlegiszlovénvezetéslegfőbbcélja,hogyazországazúgynevezettmag-Európarésze lehessen.

AleksanderLorenčič:Prelom s starim in začetek novega. Tranzicija slovenskega gospodarstva iz socializma v kapitalizem. (1990–2004). [Szakítás a régivel és valami új kezdete.Aszlovéngazdaságtranzíciójaaszocializmusbólakapitalizmusba(1990–2004).],Inštitutzanovejšozgodovino,Ljubljana,2012.520o.

Szilágyi Imre

90

HISTORIOGRÁFIA

A múlt, mint történelem

Stefan BergerprofesszorittismertetendőkönyveaWritingtheNationcíműsorozatbefejezőkötete,amelynagyívűszintézisétnyújtjaasorozatkorábbidarabjainak.StefanBergeranagyszabásúkezdeményezés„spiritusrector”-aisegyúttal,hiszena többkötetesvállalkozásmindenekelőttazőkezdemé-nyezésérejöttlétre,sasorozategyébkiadványaitematikájánakameghatá-rozásában/kijelölésébenis–gyaníthatóan–alapvetőazőszerepe.(AsorozatnéhányegyébtanulmánygyűjteményérőlaKlióisbeszámoltkorábban.�)

Stefan Berger egyébként már jóval korábban, körülbelül az 1990-esévekmásodikfelétől,számosegyébkötetetéstanulmánytpublikált,ame-lyekmindanemzetproblémájánakatörténetírásbanbetöltöttszerepétele-mezték.2Abochumi,Ruhr-vidékiegyetemprofesszoramindezzelegyfajtamissziótisbekívántölteni:szerinteugyanis,főkéntaz1980-asévektőlkez-dődőenNyugat-Európábanis(Kelet-Európábanpedigmindenekelőtt1990-től)anemzetiparadigmavisszatérése,megerősödésejellemző,3 s minden-nek igen negatív következményei vannak. StefanBergermeggyőződése,

1 Vö.ErősVilmos: Historiográfia tudásszociológiai aspektusból.Klió,2015/1.22–27. ErősVilmos:Egy diszciplína születése.(AtlasofEuropeanHistoriography.(TheMakingof

aProfession1800–2005.)EditedbyIlariaPorcianiandLutzRaphael.PalgraveMacmillan,NewYork,2010.)Aetas,2013/1.222–230.

KáliRóbert–TörőLászlóDávid:A nemzet és kihívói.Aetas,2014/4.222–226. KáliRóbert–TörőLászlóDávid:A nemzet és kihívói: etnicitás, osztály, vallás és gender a

nemzeti történelmekben. 1. rész.Klió2015/1,28–34.2.rész.Klió,2015/2.3–10. TörőLászlóDávid:A történetírás szerepvállalása az európai határvitákban.Klió,2016/4.

91–95. 2 Vö.pl.Berger,Stefan,Mark,DonovanandKevinPassmore(eds.):Writing National His-

tories: Western Europe since 1800.London/NewYork:Routledge.1999. WritingtheNation(AGlobalPerspective).EditedbyStefanBerger.PalgraveMacmillan,

Basingstoke2007. 3 Vö.SzombatTamás:Visszatérés a nemzeti paradigmához? Nemzeti történetírás Német-

országban, Olaszországban, Franciaországban és Angliában 1945-től napjainkig.Klió,2007/1.17–25.

Illetve StefanBerger:AReturn to theNational Paradigm?NationalHistoryWriting inGermany,Italy,FranceandBritainfrom1945tothePresent.JournalofModernHistory.2005/3.631–675.

91

hogyennekgyökereisokkalkorábbankeresendők,amoderneurópai tör-ténetírástugyanisabovo,kezdettőlfogvaanemzetidoluma(„anemzetál-talhomályosan”ködképe)uralta,lényegilegazisteremtettemeg.Azezzelvalószembesülésésleszámolástehátanemzetilátószögmeghaladásánaktalánlegfontosabbelőfeltétele.

Mindennek megfelelően Stefan Berger a modern európai történetírásalapjainak felvázolásával kezdi érdemi mondanivalóját, amelynek főidőszakát aXVIII. században, a felvilágosodás korszakában látja.Ennektöbbelőzményéreaközépkorban,koraújkorbanisrámutat,amelyekközültalánahumanizmusnakanagynemzetielődökfelkutatásáravalótörekvésétemelhetjükki.

DöntőperiódusazonbanaXVIII.század,afelvilágosodás,bárezmégmindigcsakinkábbelőkészületaXIX.századinagyfordulatra,amikorisaprofesszionálistörténetíráskialakulásávalegyenesenáttöréskövetkezettbe.Ennekugyanisfundamentumaanemzetiproblematika,anemzetimesterel-beszélés középpontba állítása.StefanBerger egyik alapvető (s némiképpmeghökkentő) megállapítása a felvilágosodással összefüggően az, hogybár ekkor is felvetődik az egyetemes szempont/látószög (pl.Voltaire, Robertson, Condorcet esetében), anemzet fogalma/anemzetközpontúságittisalapvetőmarad,tehátvégsősoronnemsikerülennekazaspektusnakameghaladása ekkor sem, amit alátámaszt példáulHerder átfogó hatásaésszerepeis.Megjegyzendő,hogymárefejezetekbenisérvényesülSte-fan Berger legfőbb módszertani alapelve, amely az egész kötetre (sőt avállalkozás egyébmunkáira is érvényes, azokon egyfajta vezérfonalkéntvégighúzódik):akomparatív,összehasonlítómódszer(erről leszmégszóa következőkben), azaz példáit nem csak néhány „nagy nemzet” (angol,francia,német)történetírásábólveszi,hanemmeglehetősalapossággalki-térakelet-európai(köztükamagyar!–utóbbirólszinténesikmégszó),abalkáni, skandináv, dél-európai, németalföldi, svájci, osztrák példákra is,sőtutóbbiaktárgyalásabizonyosesetekbenfelülmúljaazelőzőket.

Bergernekmindebbena sorozatkorábbikötetei szolgálnak segítségül,azaz többnyire az ottani „esettanulmányokat” hasznosítja szóban forgókönyvében, amelyeket persze túlnyomóan az illető régióból/nemzetbőlszármazótörténészekkészítettek.Mindez(azazatény,hogyBergerkönyvé-ben az előtanulmányokra épít, azokból merít) jelentős problémákhoz isvezethet.Példáulaz53.oldalonelfogadja,sőtszószerintidéziegykorábbikötet4kijelentését,miszerintatörténelemaskótempirizmus(Hume, Guttrie)

4 Vö.TransnationalChallengestoNationalHistoryWriting.EditedbyMatthiasMiddeiandLluisRoura.(Basingstoke,2013)

92

hatásaalattválttudománnyáaXVIII.században,spl.agöttingeniiskoláramindeza fordítások révéngyakoroltdöntőhatást.Askótempirizmus, il-letveazún.„conjecturalhistory”ésazebbenazidőbenkibontakozó„eru-ditus”történetírás/történettudomány(amelyaXIX.századiprofesszional-izmusközvetlenelőzményénektekinthető,samelyheza„göttingeniiskola”is sorolható) között ugyanis alapvető különbség volt a történettudománymibenlétének vonatkozásában, s ez az „eruditus” történetírás/történettu-dománymaga is egyhosszabb időszak, körülbelül aXVI–XVIII. századfejlődésének/alakulásánakeredménye.

Amintelőzőlegutaltamerre,anemzetiszemponttúlnyomóváválásaatörténetírásban aXIX. századi professzionalizmusnakköszönhető, amelydöntőáttörésthozott,hiszenegyalapvetőenújparadigmáttestesítettmeg.Atörténetírásazonbannemegyedülülavádlottakpadjánebbenavonat-kozásban,hiszen (a romantikánakköszönhetően)egyéb tudományok, ígyanéprajz,anyelvészet,az irodalom,a régészet,vagyaművészetek (iro-dalom, festészet, zene) is a nemzet bűvöletében alkotjameg kiemelkedőteljesítményeit.

StefanBergerittsorravesziaXIX.századinemzetitörténetírás„nagy”alakjait, s előzetesenkitűzöttmódszertanielveinekmegfelelőennemcsakanagynemzetek(főkéntanémetek,akikperszea főbűnösök),hanemaspanyol,portugál,olasz,holland,belga,ír,svéd,norvég,dán,finn,osztrák,svájci,román,szlovák,cseh,szerb,görög,magyartörténetírásapostolairaiskitér.Őknemritkánlátványospolitikaitevékenységetfolytattak,jelentőspolitikaiszerepet/pozíciótvállaltak,tehátnemegyszerűenanemzetimúltatrekonstruálták,hanemanemzetépítésnekisaktívrészeseivoltak.

Szintén a korábbi kötetek5 anyagára, tanulmányaira alapozvamutatjaberészletesenBergerazebbenaprofesszionalizálódásbandöntőszerepetjátszóintézményesülést,amelynekkezdeteimégaXVIII.századra,illetveaXIX.századelső felérenyúlnakvissza,deaperdöntő időszakebbenatekintetbenaXIX.századmásodikfele.

Alapvető itt anagynemzetiösszefoglaló szintézisekmegjelenése,6 de

5 Vö. Setting the Standards, 2012. Institutions, Networks and Communities of NationalHistoriography.EditedbyIlariaPorciani,JoTollebeek.Basingstoke:PalgraveMacmillan.20�2.

Atlas of European Historiography. (TheMakingofaProfession.)EditedbyIlariaPorcianiandLutzRaphael.PalgraveMacmillan,NewYork.2010.

6 Vö.errőlmégJoTollebeek:A Domestic Culture. The mise-en-scene of modern historiog-raphy. In: Approaches to Historiography.(EditedbyVilmosErős–RóbertKáli–Lász-lóDávidTörő)Ethnographia et Folkloristica Carpathica 19. (MűveltségéshagyományXXXVII.)MTA/DENéprajziKutatócsoport/Department ofEthnology,Debrecen. 2016.28–43.

93

szintén fundamentális a levéltárak, amúzeumok, a történeti társulatok, anagyforrásgyűjtemények(aMonumentaGermaniaeHistoricaaminta),aszakfolyóiratokmegszervezése,megalapításaésmegindulása.7Ezekkivé-telnélkülmindanemzeti látószögjegyébenszülettek(azelnevezéseikiserrőltanúskodnaktöbbnyire),azazszámukraatörténelemazonosanemzettörténetével, céljuk a nemzeti önazonosságmegteremtése, illetve a dicsőnemzetimúltirántilelkesedésfelkeltésevolt.

SajnosBerger nem vizsgálja azt az alapvető kérdést, hogy a nemzetiközpontú történetírásmiért szorította ki az egyetemes történetírást (mintahogyaztsem,hogyaférfiakmiértszorítottákkianőketaprofessziona-lizálódás folyamatából, egyáltalán kiszorították-e belőle)? Egyik legfőbbproblémánakviszontazt látom,hogyStefanBergernemvizsgáljaapro-fesszionalizmusésaXIX.századmásiknagytudományosparadigmájának,apozitivizmusnakaviszonyát,bárakettőt (aszakirodalomjelentős, túl-nyomórészévelellentétben)többnyirenemiskeveriössze.

Hiszenvalamimélyebbenfekvőoka,motívumamégiscsaklehetannak,hogyaszázadnagytörténettudományosvitáiban(Buckle-vita, Lamprecht- vita, Simiand–Seignobos-vita, későbbBury–Trevelyan-vita) az egyetemestörténelemszempontjait reprezentálópozitivizmusvereségetszenved,satörténettudománynemapozitivizmus,hanem(ahistorizmushozigencsakközelálló,azzalmajdhogynemazonosfogalomnaktekinthető)aprofesszi-onalizmusjegyébenépítkezikésintézményesül.8

MásrésztBergerazta„tényt”,jelenségetsemvizsgáljaaprofessziona-lizmussalkapcsolatban,hogymindezmilyenszerepet játszottadilettáns,viszontsokszorafajielvetképviselőtörténetimítoszokkalvalóleszámolás-ban(vö.Gobineau, Chamberlainmunkái,Németországbanavölkischide-ológia,Magyarországonaturanizmussalkapcsolatosviták,illetvepéldáulaMarczali Henrikellenintézetttámadásokbizonyítjákmindezt).

Ezzelszembenarrahelyeziafőhangsúlyt(sittelsősorbanszinténegykorábbikötettanulmányairatámaszkodik),9hogymilyenszempontok/kate-góriákjelenthettekkihívást/alternatívátezzelanemzetilátószöggelszem-ben.Ezekakategóriák:osztály,faj/nép,helytörténet,vallás,amatőrtörté-netírás, társadalminem,birodalmi, globális szempontok érvényesítése.Afelsoroltkategóriákegyúttalértékelőmegállapításokat,tartalmatisjelente-

7 Vö.AtlasofEuropeanHistoriography.(TheMakingofaProfession.)i.m. 8 Vö.RomsicsIgnác:Cliobűvöletében.Magyartörténetírása19–20.században–nemzet-

közikitekintéssel.OsirisKiadó,Budapest,2011. ErősVilmos:Modernhistoriográfia.Budapest,2015. 9 Vö.TheContestedNation(Ethnicity,Class,ReligionandGenderinNationalHistories),

Eds.StefanBerger,ChrisLorenz,Basingstoke,PalgraveMacmillan,2008.

94

nek,Berger(ésfeltehetőlegasorozattöbbitörténészeszerint)ugyanisezekalternatívátjelenthettekvolnaanemzetiszempontokatmeghaladó,pozití-vabbtörténetimegközelítésimódkialakítására.

Alapvetőanemzeti szempont túlnyomóváválásábanazeurópai törté-netírásban az első világháború, illetve a két világháborúközötti időszak,kapcsolvaazutánmindehhezamásodikvilágháborútis.

Bergerszerintanemzetiaspektusmindagyőztes,mindavesztesnagy-hatalmaknál meghatározó maradt. Előbbieknél a háborús felelősség/bű-nösségigazolására,utóbbiaknál(egyebekmellett)ennekcáfolatára,illetveazújhatalmihelyzetésabékeszerződésekdöntései igazságtalanságainakbemutatásáraszolgált.Különösenvirulensvoltanemzetiszempontok/sőtegyenesenelfogultságérvényesítéseazújonnanlétrejöttállamokesetében,azaztöbbnyireKelet-Európában,aholafennállóhelyzettörténelmielőzmé-nyeinek,legitimitásánakbizonyításavoltafőtéma.Eztanemzetiszempon-tottovábberősítették(Magyarországonis,sőtittkülönösképpen)aszinténújonnanlétrejöttautoriterésfasisztarendszerek,amelyeknekNémetország-tól,Olaszországtól ésSpanyolországtól kezdveRomániáig,Ausztriáig ésMagyarországigalapvető ideológiájavoltanacionalizmus,anemzeti-fajimagasabbrendűség bizonyítása és az antiszemitizmus. Természetesen ittjoggalvethetőfelazakérdéséskifogás,hogyBergeranemzetigondolatmindenformájátegybemossa, snemtesz jelentősebbkülönbségetakon-zervatív ésafajigondolatképviselőiközött,pedigazelőbbiekfolytonos,olykorádázküzdelmetvívtakafajiideológiávalésafasizmussalszemben.(Vö.pl.IorgaesetétRomániában,akitvégülisaVasgárdavégzettki.Bra-tianuék Iorga-ellenességéről sincsBergernek tudomása,pedigezéppenanemzetielfogultságkritikájaisvolt.)

Berger inkább csak a különböző emigrációk működésében/tevékeny-ségében(Eduardo Tortarolotanulmányárahivatkozvafőleg)látanemzetiszempontérvényesülésévelszembenalternatívát,különösenanémet,olasz,spanyol(némilegamagyar)szerepétemelikiebbenavonatkozásban.

EzzelanemzetilátószöggelszembenmégamarxistatörténetírásésperszeaSzovjetuniónyújthatottvolnakomolyabbellenszert,panaceát, amitPok-rovszkijtevékenységevéghezisvittaz1920-asévekben.Bergerszerintazon-banvégülamarxizmusésaSzovjetunióisfokozatosananemzetiideológiahatásaalákerült,sa30-asévektőlkezdve(Sztálinvéglegesuralomrajutásá-tól)egyreinkábbmeghatározóváválnakittisanemzeti/nacionalistamegfon-tolások,sezatendenciakülönösenamásodikvilágháborúalatterősödikfel.

Hozzákelltenniazonban,hogynemcsakKelet-,hanemNyugat-Eu-rópára issokvonatkozásbanérvényesekafentimegállapításokBerger

95

professzor szerint. Itt némi elképedéssel olvassuk aztán (amint errerészbenkorábbanutaltam),hogyawhig történetszemléletnacionalistafelfogásával,alapállásávalszemben,pl.akommunistaMorton1938-asösszefoglalásajelentettvolnademokratikusabb,azalsóbbtársadalmiré-tegek,anéptörténetérefókuszálóopciót(amelyperszeazosztályharconalapult).

Stefan Berger könyvének utolsó nagyobb fejezete a második világ-háború utáni historiográfiai folyamatokkal foglalkozik. Erre a részre isjellemzőaszéleskörű,globalitásratörekvőáttekintés,sakommunizmuskapcsánkülönösen jelentőshangsúlytkapakelet-európai térség, illetveaSzovjetunió.Bergermegállapításaszerintviszontmindenterületrejel-lemző a nemzeti mester-narratíva kontinuitása/továbbélése, ami perszekülönbözőformákbanéskülönbözőmotívumokbóltörténik,eztezekszí-nezik.NémetországbanpéldáulanagyobbváltáscsakaFritzFischer-vitautánkövetkezettbe,Nyugat-Európában(AngliábanésFranciaországban)pedig akommunista történetírás (pl.Eric Hobsbawm és Albert Soboul)alapvetőenmegkérdőjelezteeztapozíciót.Utóbbiráadásulakelet-euró-paimarxizmustól előnyösenkülönbözikabbana tekintetben,hogynemvolt feladataa fennállóhatalmiberendezkedés igazolása. IgenkérdésesviszontBergernek az az értelmezése, hogyKelet-Európában a kommu-nistarendszerek(nemzetikommunizmusrólbeszél)folytattákanemzetinarratívát, tehátőksemjelentettek töréstebbenavonatkozásban. (Pl.alengyel történészek [vö. 312. o.] túlnyomóan a nemzeti keretek közöttírtáka történelmet,sszinte teljesennegligáltákazosztálykategóriáját.)Anemzetikommunizmuskérdésesvoltáról egykorábbi írásombanmárértekeztem,�0ezértittinkábbaztkérdőjeleznémmeg,hogyakommunistarendszerek/amarxistatörténetíráskelet-európaiváltozatafolyamatosananemzetiszempontokatérvényesítveírtavolnaatörténelmet.Azezzelkap-csolatoskutatásokugyaniséppennemeztbizonyítják,csakMagyarorszá-gonszámospéldátlehethozniannakbizonyítására,hogyanemzethelyettigenis az osztály és az osztályharc áll a „mesterelbeszélés” középpont-jában. [Bergerállításánakcáfolatárapéldaként lehetne felhozniaSzabó Istvánellenintézetttámadásokat,azEckhart Ferencetkipellengérezőún.„másodikEckhart-vitát”,aMályusz Eleméráltalkezdeményezettnépiség-történetikutatásokmegszüntetését,arégi,„polgári”történészek(Kosáry Domokos, Benda Kálmán, Berlász Jenő, Wellmann Imre)marginalizálá-sát,esetenkéntbebörtönözését,aGuszev-ügyet,általábanisaszláv,orosz

10 Vö. Erős Vilmos: Bűvölet nélkül – félúton. (Elmélkedések Romsics Ignáckönyvéről)Valóság,2013/5.80–92.

96

történelemés történetírásszempontjainak túlzottérvényesítését,akárazókoritörténelemterületénis.] ��

Sokkalmeggyőzőbbazazérvelés,�2miszerintakelet-európaikommu-nistatörténetírásokatnagyarányúszakmaiszínvonalcsökkenésjellemezte,aminekegyikdöntőfaktoraaszakképzetlen„káderek”,amatőrökural-kodópozícióbakerülésevoltatörténetírásban.Azőegyetlenérdemükanép(=párt)érdekeinek/szempontjainakérvényesítésevolt,sezértvoltszük-ségaz1960-as,1970-esévekben(sőtkésőbb,akülönböző időpontokbanvégbementrendszerváltozásokutánis)azún.reprofesszionalizációra,ame-lyet Berger meg sem említ.

StefanBergerprofesszorszerintennekazáltalánosanérvényesnemzet-központúeurópaiszemléletnekameghaladására(amelyetNyugatEurópá-banahidegháborúalapvetőenmotivált)főkéntaz1960-as70-esévekbentörténtkísérlet,pl.afranciaAnnales,abritmarxistatörténetírás(Past and Present)ésanémetGeschichte und Gesellschaft köréből.Ezekelőtérbeál-lítottákatársadalomtörténetet,akomparatívszemléletetésazinterdiszcip-linaritást,amelyekmindegyikeanemzetikeretekmeghaladásátinvolválta.Részben azonban következetlenek voltak ezek a törekvések, smaguk isnemzetikeretekben„ragadtak”(pl.Hans Ulrich Wehleréktársadalomtörté-neteleszűkültanémetfejlődésvizsgálatára,deFernand Braudel is a fran-cia identitás kérdéseinekboncolgatásával végzi történetírói pályafutását).Másrészt az 1970-es,’80-as évektől kezdve egész Nyugat-Európában anemzetiparadigmaújbólimegerősödése/visszatérésejellemző,�3 ami lénye-gébenegymáigelhúzódó,meghatározófolyamat.Eztcsakerősítettékaz1989/90-eskelet-európai,illetveröviddelezutánazoroszmajdbalkánivál-tozások,aholazújonnan/ismétalakultnemzetállamokdöntőenasajátlétükigazolásáhozhasználtákfelatörténelmet(konstruáltákmegazt).Inkábbanyugat-európaitelemezvefűzihozzáBerger,hogyezekazújonnanismétroppantmód felerősödő nemzeti narratívák persze kritikusabbak, inkábbhajlanakazönreflexióra,deazalapvetőparadigmamégiséstovábbraisanemzeti.(Különösenaskót,katalán,azészak-olasz,flamand-vallon,ciprusigörög–törökveszélyes/ésszimptomatikusszerinteejelenségekközül.)14 �� Vö. A harmadik út felé. (SzabóIstvántörténészcikkekbenésdokumentumokban.)Össze-

állította, sajtóalá rendezte, jegyzetekkelellátta:ErősVilmos.LucidusKiadó,Budapest.2006.

VörösBoldizsár:„Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat.” Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet–ma-gyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében.Századok,2013/1.131–159.

�2 RomsicsIgnác:Clio bűvöletében. i.m.;ErősVilmos:Modernhistoriográfia.i.m.13 Vö.SzombatTamás: Visszatérés a nemzeti paradigmához? i. m.14 Vö.ehhezmégSetting the Standards, 20�2. i. m.

97

Érdekes (viszont a korábbi gondolatmenetéből logikusan következő)módonStefanBerger szinteegyáltalánnemfoglalkozika„nyelvi, antro-pológiai fordulattal” és a posztmodernnel, holott az 1970/80-as évekbenlehet,hogylegalábbakkoraszerepevoltennek,mintanemzetiparadigmavisszatérésének.Sőtelőbbianemzetilátószögmeghaladásánakegyértelműalternatívája, s nagy kérdés, hogy végül is melyiknek volt nagyobbjelentősége/hatásaazutóbbiévtizedekben.Bergerfőkénta„WritingtheNa-tion”előmunkálatairatámaszkodva�5változatlanultöbbúj,modernopciótjelenítmeganemzetimesternarratívántörténőtúllépésre,kapcsolódóanaXIX.századvégifolyamatokhoz,ígypéldául:ahelyésaregionálistörté-nelem,azeurópaitörténelem,aglobálistörténelem,abirodalmi/abirodalmikeretekreösszpontosítótörténetírás.

HogyanlehetösszegezniaStefanBergerkönyvérőlafentiekbenelmon-dottakat?

Egykorábbi,a„WritingtheNation”sorozategyelőzőkötetérőlszólóismertetésemben�6némileghiányoltam,hogyazotttárgyaltkötetbenanagymennyiségűadat-ésinformációtömeghezkissészűkmarkúazértelmezés.StefanBergerebbenakötetébenmegkapjukaztaz interpretációskeretet,amelyateljessorozatalapjáulszolgál(függetlenülattól,hogyanagy-szabásúvállalkozásközreműködőimennyibenazonosulnaka„spiritusrec-tor”elképzeléseivel).

Úgygondolom,hogyStefanBergertörekvésefeltétlenülméltánylandóés tiszteletet érdemel, hiszen jelenleg valóban reális veszély/problémaegészEurópában(sőtvilágszerte)anacionalizmus,anemzetielfogultságideológiájának visszatérése/felerősödése, amelynek tüzét „valóban” nemutolsósorban(sőttalánkifejezettenelsősorban)atörténettudományésatör-ténetírásműhelyeibencsiholják.

VéleményemszerintazonbanBergerkönyve(számosrészletkifogástemlítettem a korábbiakban) [s így ez mutatis mutandis az egész vál-lalkozásraérvényes]sokvonatkozásbantúlságosanesszenciálisjellegű,ami nem utolsósorban a korábban felidézett küldetéses alapállásnakköszönhető.Havégigpásztázunkaköteten, akkorugyanisazderülki,hogyatörténetírást, történettudománytEurópábanakezdetektőlfogvaegészen máig a nemzetközpontúság, a nemzeti elfogultság, a nemzetkategóriájára építő „mesternarratíva” jellemezte, s ez (bár vannak el-térések/különböző változatok) mindenképpen meghaladandó, negatívpozíció.Amint az előzőkben jeleztem, egy alapvetően historiográfiai

�5 Vö. Transnational Challenges to National History Writing. i. m.16 Vö.ErősVilmos:Egy diszciplína születése i. m.

98

megközelítéstőljoggalvárhatóel,hogynagyobbmegértésttanúsítson(sígyazokatbehatóbbanelemezze)akülönbözőváltozatok,azeltérőfor-mákésfunkciókiránt,sasokszorjogosbírálatmellettmagyarázatotad-jonarra,hogyazegyeskorokban,periódusokbanmiértisvoltalapvető,került előtérbe a nemzeti szempont, s ennekmilyen sajátos megnyil-vánulásiformáivoltak.HiszenpéldáulaXIX.századbanigennagykér-dés,hogycsakaprofesszionálistörténetírás,történettudomány„nyakábalehet-evarrni”anemzetimesternarratívát,ugyaniséppenBergerutalrá,hogymásszellemiirányzatok/tevékenységiformákisanemzetetállítot-tákaközéppontba. (Mintahogynemlehet igazánarrólbeszélni,hogyatörténészekszorítottákkianőketaprofesszionálistörténettudomány-ból,hiszenmáshonnan,pl.apolitikaiéletbőliskiszorultak,mindennektehátegysokkaláltalánosabbmotívumavan.)

Másrésztarrasemkapunkmagyarázatot,hogyvégülpl.apozitivizmus-sal és amarxizmussal szembenmiért a professzionális történetírás lett avezetőparadigmaaXIX.(decsakaXIX.)században?

Azazösszességébenazavéleményem,hogy–paradoxmódon,hiszentörténetimunkárólvanszó–Bergerkönyvenemeléggéérvényesítiatör-ténetiszempontokat,amitvilágosanbizonyítaz is,hogyvégigprofesszi-onálistörténetírásrólbeszélakönyvben(sazezáltalmegtestesítettnemzetiszempontokról), pedig ez csak a nyugat-európai történettudomány XIX.századiformájáraérvényeskategória.AXX.századbanegyalapvetőenújmintáról,a„szcientista”,társadalomtudományostörténetírás,történettudo-mányparadigmájárólbeszélhetünk,amelyjóvalnagyobbvolumenű,mintahogyezStefanBergerkönyvébenmegjelenik.Ezatársadalomtudományosparadigma (AmerikábanNewHistory,EurópábanAnnales,Past andPre-sent,GeschichteundGesellschaft,Quadernistorici,NuovaRivistaStoricaItaliana…stb.) alapvetőennemnemzeti kategóriákathasznál, s inkábbaXIX.századipozitivizmushoziskötődőegyetemesésösszehasonlítószem-léletet/módszereketalkalmaz.

Szintén nem a nemzet- (és politika-) történet a centrum az 1970-esévektőlkibontakozóposztmodern(amaganyelviésegyéb–esztétikai,eti-kai,újabbanmateriális– fordulataival)ésa történetiantropológiai szem-pontokat(sőtműfaját)érvényesítőalapállásban,amiszinteteljesenelsikkadBergerkötetében(illetveszámoselőtanulmányban).�7

Azonperszelehetvitatkozni,hogymelyiknekvolt/vannagyobbhatása(pl.aszélesebbközönségben),deerrőlstatisztikaiadatoknincsenek,leg-feljebb elszórtan, s attól tartok, az irodalomtörténet folyamatainakmegí-17 Vö.ErősVilmos:Historiográfiatudásszociológiaiaspektusból.i.m.

99

télésébensemazaperdöntő,hogyEszterházyPétervagyMichelTournierműveithányanolvassák?

Ugyanakkor StefanBerger könyvemégis sokkal jobban érvényesíti atörténeti szempontokat a történetírás történetének a bemutatásában,mintpl. Alun Munslow 2012-es „összefoglalása”,�8 amely pl. egyáltalán nemfordít figyelmet a különböző nemzeti változatokra (a kelet-európaitmegsem említi!!!), szinte kizárólag angol nyelvű irodalmat használ, alig 200oldalterjedelmű,deaprofesszionalizmusfogalmávalsemsokatbajlódik,selőrevetítiatörténetírásnakajövőbenmegvalósuló,Munslowáltalóhaj-tottújformáit(graffiti,videojátékok,különbözőperformance-okstb.),amimár-márakötetkomolyságátveszélyezteti.

Különösenkiemelnémazehhezszorosankapcsolódóegyetemesszem-pontot, azaz azt a mérhetetlen energiát igénylő törekvést, hogy ne csak(alkalmankéntneelsősorban)anagynemzetek,hanemazeddigperiféri-kuskéntkezelt„kisebb”nemzetitörténetírásokatisszámbavegye,aminyel-viszempontbólishallatlankihívás(bártermészetesenmagaStefanBergersem ismerheti az összes ittmegszólaltatott nyelvet, de azért az angolnállényegesentöbbretámaszkodik).

Mindezaztisjelenti,hogyStefanBergervállalkozása19akáremberfelet-tinekisminősíthető,deazegészenbizonyos,hogyhosszúévekretámpontotésnyersanyagotadahistoriográfiaielmélkedésekhez,kutatásokhozésok-tatáshoz.Attóltartok,ezisvoltStefanBergercélja.

StefanBerger(withChristophConrad): The Past as History. (National Identity and Historical Consciousness in Modern Europe.)(Amúlt,minttörténelem.Nemzetiidentitáséstörténel-mitudatazújkoriEurópában)WritingtheNation,Basingstoke,2015.570o.

Erős Vilmos

18 Vö.AlunMunslow:A History of History.LondonandNewYork:Routledge.2012.19 AWriting the Nationsorozatköteteiközülemlíthetőmég:TheUsesoftheMiddleAges

inModernEuropeanStates(History,NationhoodandSearchforOrigins),Eds.R.J.W.Evans,GuyP.Marchal,Basingstoke,PalgraveMacmillan,2011;DisputedTerritoriesAndSharedPasts(OverlappingNationalHistoriesinModernEurope),Eds.TiborFrank,FrankHadler,Basingstoke,PalgraveMacmillan,2011.

2018/1klio/klio_2018_1.pdf · 1 2018/1 theodóra közvetlen demokrácia fviv]iuq u o bojkottált...

Documents