Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

Nyelvtudományi Doktori Iskola

Alkalmazott Nyelvészet Program

Szóka Bernadett

Nyelv- és nyelvoktatás-politika a többnyelvű Svájcban -

különös tekintettel az olasz nyelv helyére és szerepére

PhD-értekezés tézisei

Témavezető:

Dr.habil. Nádor Orsolya

egyetemi docens

Pécs

2015

1

1. Az értekezés témája, célja

Az értekezés témája a történelem során többnyelvűvé, társadalmi szempontból

multikulturálissá vált Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikája, különös tekintettel az olasz

nyelv helyére és szerepére.

Svájcra a saját ügyeikben autonómiával rendelkező német, francia, olasz és rétoromán

nyelvű kantonok szövetsége jellemző. A svájciak gondolkodását, életszemléletét, az állam

működését nem lehet megérteni nyelveinek több szempontú vizsgálata nélkül. A négy nyelv

létjogosultságának Svájc Alkotmányában1 meghatározott elméleti keretei felvetik azt a

kérdést, hogy vizsgáljuk meg, miként valósul meg a gyakorlatban a nyelvek egymás mellett

élése; hogyan formálja az oktatáspolitika a nemzeti és egyéb nyelvek helyzetét, szerepét. Az

értekezés célja, hogy az olasz nyelvet középpontba helyezve választ keressen a többnyelvű

állam működésére államszövetségi és kantonális szinten, mivel a Magyarországon megjelent

szakirodalomban többnyire német Svájc diglosszikus helyzete kerül a vizsgálat

középpontjába, s az ún. olasz Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikájáról, valamint az olasz

nyelv államszövetségi szintű státusáról eddig Magyarországon ilyen vizsgálati formában nem

jelent meg tanulmány.

Svájc nyelvpolitikai helyzetének egyediségét az Alkotmányban rögzített négynyelvűség

adja: a német, a francia, az olasz és a rétoromán nyelvek Svájc nemzeti nyelveiként jelennek

meg; a német, a francia és az olasz emellett hivatalos nyelvekként is, a rétoromán viszont

szövetségi szinten csak a rétoromán ajkúakkal való kommunikációban hivatalos (vö.

Bundesverfassung). Az intézményes szinten négynyelvű ország az egyre nagyobb számú

bevándorlónak köszönhetően ma már soknyelvű ország lett, emiatt az értekezésben is fontos

nyelvpolitikai vizsgálati terület a bevándorlók nyelvi integrálódásának folyamata.

Az alkotmány – nyelvtörvény – nyelvrendelet hármas egysége biztosítja a nemzeti

nyelvek védelmét, ugyanakkor hangsúlyozza az olasz és a rétoromán nyelvek fennmaradását

szolgáló intézkedések fontosságát is. Az új nyelvoktatási stratégia két nemzeti nyelv ismerete

mellett (anyanyelv és egy további nemzeti nyelv) kötelezővé tette az angol nyelv tanulását is

a tankötelezettség ideje alatt (vö. Bundesgesetz über die Landessprachen und die

Verständigung zwischen den Sprachgemeinschaften, EDK2 2004. évi ajánlása, EDK által

2007. június 14-én elfogadott Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai

1 Az Alkotmány szót nagybetűvel írom a Svájci Szövetségi Alkotmányra vonatkozóan, ha pedig mint jogi

dokumentumtípusról van szó, kisbetűvel. 2 EDK: die Schweizerische Konferenz der kantonalen Erziehungsdirektoren / Kantonok Oktatási Minisztereinek

Testülete

2

harmonizációról). Ennek következtében azonban szövetségi szinten megváltozott a deklarált

nemzeti nyelvek oktatásban betöltött helyzete.

Az olasz nyelv az olasz ajkú Ticino kanton hivatalos nyelveként funkcionál. Felvetődik

a kérdés, vajon a Svájcban használatos olasz nyelv különbözik-e – s ha igen, mennyiben – az

olaszországi sztenderdtől, valamint az, hogy mennyire tudja betölteni a törvényben biztosított

hivatalos szerepét, és milyen presztízzsel rendelkezik az anyanyelvi és másik három hivatalos

nyelvi beszélőközösségen belül.

2. Az értekezés helye a nyelvtudomány rendszerében és kutatási módszere

A téma jellegéből adódóan a dolgozat interdiszciplináris; az alkalmazott nyelvészet

tárgykörébe tartozik, mivel a gyakorlatban megmutatkozó nyelvi kérdések közül a

többnyelvűség, a nyelvpolitika és az idegen nyelvek oktatása a leghangsúlyosabb elemek. Az

elméleti fejezetek elsősorban a nyelvtudomány társadalmi nyelvészeti területeire

támaszkodnak, így a (történeti) szociolingvisztikára (Svájc nyelvterületei; ticinói identitás), a

nyelv- és nyelvoktatás-politikára (svájci többnyelvűség; oktatáspolitika és nyelvoktatás; a

hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol); a svájci olasz nyelvváltozat és nyelvi

környezetének bemutatásában pedig a dialektológia mellett helyet kap az areális nyelvészet

szempontja is.

A kutatások a társadalomtudományi kutatásokban megszokott módszertant követik:

kérdőíves felmérés formájában, önkitöltős kérdőívekkel végeztem adatgyűjtést.

A fejezetek jellegéből adódóan különböző kutatási és vizsgálati módszerek vezettek az

értekezés eredményeihez: törvények, rendeletek tanulmányozása; statisztikák elemezése,

kérdőíves felmérés készítése, az elméleti alapozáshoz pedig olasz, német és magyar nyelvű

szakirodalom tanulmányozása.

A dokumentumelemzés mellett a vizsgálat Asconában, Luganóban és Zürichben

végzett, egyszeri mintavételes, kérdőíves kutatással, valamint a helvét olasz nyelvváltozat

szókészletének bemutatásánál saját adatgyűjtéssel egészül ki. Míg az asconai felmérés az

olasz és a német anyanyelvűek egymásról alkotott véleményét, a két nyelv viszonyát, a két

nyelvközösség kapcsolatát helyezi a középpontba, addig a luganói és a zürichi felmérések a

gimnáziumi nyelv- / idegennyelv-oktatás gyakorlatába engednek betekintést.

Az intézmények kiválasztásában két szempont játszott szerepet: ticinói viszonylatban

az, hogy mely gimnázium igazgatója járult hozzá a kérdőívek kitöltéséhez –, hiszen

mindegyik gimnázium tannyelve az olasz, s mindegyikben tanítanak idegen (beleértve egyéb

3

nemzeti) nyelveket; zürichi viszonylatban pedig az, hogy mely gimnáziumokban folyik olasz

nyelvoktatás. A kérdőíves megkeresés célja az volt, hogy kirajzolódjon, az egyes idegen

(nemzeti és nem nemzeti) nyelvek milyen szerepet játszanak a tanulók tanulási folyamatában,

illetve az olasz kantonban milyen a diákok hozzáállása anyanyelvükhöz, az olasz nyelvhez.

A bevándoroltak gyermekeinek oktatása a törvényes háttér ismertetését követően és a

szekunder irodalom elemzésén túl két, migránsokkal foglalkozó intézmény vezetőjével

folytatott konzultáció alapján kerül bemutatásra.

3. Az értekezés tézisei

A fentiek tükrében az értekezés az alábbi hipotézisekre épül:

1.) Egy kisebbségben élő svájci népcsoport tagjai számára a nyelvi integráció, azaz

a kanton hivatalos nyelvének kötelező ismerete mellett az anyanyelv és kultúra ápolása

természetes folyamat, de különbség lesz az őshonos és a bevándorolt népcsoportok nyelvi

attitűdje között. Egy nemzeti nyelv többségi és kisebbségi helyzetben is lehet aszerint, hogy a

saját (nyelv)országukban vagy más ország területén élnek-e a beszélői; emiatt a kisebbségben

élő beszélők jogai és kötelezettségei eltérőek lesznek mind az egyéni jogok, mind a saját

nyelvhasználatot illetően: a helyzet velejárója a kényszerű vagy önkéntes döntésen alapuló

nyelvi integráció.

2.) A Svájcban használatos helvét olasz önálló nyelvváltozatnak tekinthető, ami az

olasz nyelv többközpontúságát igazolja, mivel az évszázados együttélése a többi nyelvvel

és kultúrával megkülönbözteti az olasz nyelv többi változatától oly módon, hogy a

helvétizmus sajátos jegyeivel ruházza fel.

3.) Az olasz nyelvet Ticino kantonon kívül is tanulhatják és tanulják is a diákok

választható nemzeti nyelvként, ami feltételezésem szerint lehetővé teszi a nyelv

fennmaradását és hosszú távú használatát államszövetségi szinten.

4.) Az angol nyelv egyre nagyobb szeletet hasít ki az olasz és a rétoromán eddig

elfoglalt területéből, gyengíti e két nyelv pozícióját és presztízsét, szűkíti a használati

körüket, emellett igazolja a globalizációval kapcsolatosan gyakran megfogalmazott

előítéleteket.

A következő fejezet (4.) részletesen foglalkozik a tézisek bizonyításával, teljesülésükről

pedig az 5. fejezet szól.

4

4. Az értekezés felépítése és tartalma

Az értekezés 8 fejezetből áll: a Bevezetést további hat fejezet, valamint Összegzés, majd a

német nyelvű összefoglaló, végül a Mellékletek és Irodalomjegyzék követi.

4.1. Az első fejezetben (Bevezetés) a nyelv többközpontúságának kérdése, Svájc

lakosságának nyelvi megoszlása, a hipotézisek, a munkamódszerek és az értekezés forrásai

kerülnek bemutatásra.

Minthogy a nyelvi és az államhatárok nem minden esetben esnek egybe, egy nyelv több

országban is lehet hivatalos nyelvként elismert. Ennek példája a többközpontú német nyelv,

amely betöltheti a regionális hivatalos nyelv, az egyedüli hivatalos nyelv, vagy – amint azt

Svájc esete is mutatja – egy másik nyelvvel együttesen a hivatalos nyelv szerepét (vö. Knipf–

Komlósi–Rada–Bernáth 2006: 12). Ma a tizenhét német, négy francia, egy olasz, három

kétnyelvű és egy háromnyelvű kanton szövetsége alkotja az 1848. évi Alkotmánnyal

szövetségi állammá alakult Svájci Államszövetséget (vö. Juhász 2010). A lakosság nyelvi

megoszlását tekintve – ahogy azt a kantonok nyelvi megoszlása előrevetíti – a 2010-ben

bevezetett új népszámlálási módszer adatai alapján a domináns német nyelvet (64,9 %) a

francia (22,6 %), az olasz (8,3 %), majd a rétoromán (0,5 %) nyelv követi. A nemzeti

nyelveken túl azonban egyre nagyobb számban vannak jelen a nem nemzeti nyelvet beszélők

(21 %) (vö. Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren). A több mint 100 %-os

összeredményt az magyarázza, hogy az új népszámlálási módszer alapján több főnyelvet is

megadhatnak a 15. évét betöltött, legalább 12 hónapja Svájcban élő állandó lakosok; de egy

főnél legfeljebb három főnyelv vehető figyelembe.

E nyelvi helyzet vetette fel azon kérdéseket, melyek alapján megfogalmaztam

hipotéziseimet. A témafeldolgozás során használt szakirodalomból kiemelem Ódor László

Helvetismen (2010) című tanulmányát, amely a tipikus német nyelvű helvét kifejezéseket (így

például: Polizeimann, ami a Polizist svájci megfelelője; rendőr) ismerteti meg az olvasóval, s

amely a helvét olasz nyelvváltozatról szóló fejezet elkészítése során hátteret nyújtott az olasz

nyelvű kifejezések gyűjtésére, értelmezésük módjára vonatkozóan. A ticinói regionális olasz

nyelvváltozat szókincsbeli jellegzetességeit Sandro Bianconi Lingua matrigna: italiano e

dialetto nella Svizzera italiana (1980) című műve alapján össze tudtam vetni a más

nyelvészek által készített tanulmányokban leírtakkal, melyek közül a megjelenést tekintve

frissebb, Bruno Moretti által szerkesztett, 2004-ben La terza lingua. Aspetti dell'italiano in

Svizzera agli inizi del terzo millennio Vol. I. címmel megjelent művet emelem ki. A két mű

5

között ugyan több mint harminc év telt el, mégis az évek során megjelent írásokra jellemző,

hogy a szerzők maguk is utalnak egymás gyűjtéseire, így sok példa több tanulmányban is

megtalálható.

4.2. A második fejezet (Két- és többnyelvűség) célja az értekezésben használt fogalmak

pontos definiálása. A terminusok svájci közegben való értelmezéséhez, alkalmazásához a

fejezet az egyéni és a társadalmi kétnyelvűség fogalmával, különböző meghatározásaival

foglalkozik. A kétnyelvűség meghatározására Bartha Csillához hasonlóan (1999) én is

Grosjean megfogalmazását tartom a legmegfelelőbbnek, mivel ő nem a nyelvtudás szintjét,

hanem a nyelv használatának gyakoriságát és szükségszerűségét tartja szem előtt. Svájci

kontextusban ugyanakkor kiemelendő a diglosszia, a szóbeli nyelvhasználatban a dialektust

normának tekintő mediális diglosszia (Ammon 1995), valamint az angol nyelv egyre

szélesebb körben való használata kapcsán a lingua franca (Wardhaugh 1995) fogalma. Külön

alfejezet foglalkozik az oktatáspolitikai terminológiával azzal a céllal, hogy tisztázza a svájci

többnyelvű környezetben használatos idegen nyelv, tannyelv, második nyelv fogalmak

tartalmát. A nyelvoktatással foglalkozó svájci dokumentumokban az idegen nyelv fogalma

sok esetben magában foglalja az anyanyelven kívüli egyéb nemzeti nyelvet is. Az új

nyelvoktatási stratégia viszont idegennyelv-oktatáson az egy nemzeti nyelv és az angol – mint

nemzetközi – nyelv tanítását érti. Az adott kantonban beszélt nyelvtől eltérő anyanyelvű

migráns gyermekek kapcsán a második nyelv fogalma a kanton, azaz a gyermek közvetlen

környezetének hivatalos nyelve, mivel ebben a helyzetben ez a nyelv válik számára

mindennapossá, s ezáltal a tanulási módszer is eltér a szokványos idegennyelv-tanulástól (vö.

Szépe 1991).

4.3. A harmadik, történeti adatokat is feldolgozó fejezet (A svájci többnyelvűség)

visszatekint Svájc többnyelvűségének kialakulására, mert a lakosság mai nyelvi állapota, a

nemzeti nyelvek egymáshoz viszonyított aránya és egyensúlya hosszú évszázadok alatt

alakult ki. A mai Svájc lakosságának összetételére, nyelvhasználatára vonatkozó adatok

bemutatását követően a fejezet fontos részét képezi a nemzet fogalmának értelmezése. Svájc

egy olyan soknemzetiségű állam, ahol az olasz nyelvű svájci nem az olasz nemzethez

tartozónak, a francia nyelvű svájci nem a francia nemzethez tartozónak, s a német nyelvű

svájci nem a német nemzethez tartozónak érzi magát. Mindezt az az egység és akarat

teremtette meg, melynek eredményeként megszületett a Svájci Államszövetség.

6

Svájcot gyakran a Willensnation (magyarul: közös akaraton alapuló nemzet)

elnevezéssel illetik. Az elnevezés Ódor László (2005: 153) definíciója alapján arra utal, hogy

az állam különböző népcsoportok közös államalapítási érdekéből született, amelyben a

népkohézió hiányzó klasszikus elemeit (közös származás, közös nyelv, közös történelmi múlt,

hagyományok) a közös államalapítási akarat helyettesítette, ezek az összetevők pedig

másodlagos szerepet töltöttek be. Az összetartó erőt ma is az adja, hogy minden egyén és

csoport tiszteletben tartja a másik különbözőségét. A demokrácia, a föderalizmus mindehhez

megteremti a politikai alapot. Iso Camartin (1998: 54-57) ezt a politikai akaratot a nemzet

vezéreszméjének tekinti, amelynek jegyében – a különböző kulturális adottságok ellenére – a

XIX. század közepén létrejött, s azóta is jól működik a különböző kulturális régiókból álló

svájci állam.

Svájci értelmezésben tehát a nemzet a kantonok egységét jelenti. Az azonos területen

honos népek közös akaratából megszületett svájci államban a négy nyelvközösség nyelvének

nemzeti nyelvi, illetve hivatalos nyelvi státusát az Alkotmány rögzíti, ennek ellenére a

rétoromán csak részben jut ez utóbbi pozícióhoz. A 70. cikkely hangsúlyozza a szövetség

támogatását a rétoromán és az olasz nyelv fenntartásának és használatának előmozdítása

érdekében. Ennek kapcsán elemzem a 2007. október 5-én a nemzeti nyelvekről és a

nyelvközösségek közötti megértésről elfogadott szövetségi törvényt, a 2010. június 4-én a

nemzeti nyelvekről és a nyelvközösségek közötti megértésről ratifikált rendeletet, mivel

mindkettő további pontosításokat tartalmaz a nemzeti nyelvek használatáról és fenntartásának

védelméről, támogatásáról; a Svájc által is elsők között ratifikált Regionális vagy Kisebbségi

Nyelvek Európai Chartáját (ratifikálás: 1997. december 23., életbe lépés: 1998. április 1.),

valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt (ratifikálás: 1998.

október 21., életbe lépés: 1999. február 1.). Míg a Charta a rétoromán és az olasz nyelvek

védelmét garantálja a nyelvtörvénnyel és a rendelettel összhangban, addig a Keretegyezmény,

– amely nem definiálja a nemzeti kisebbség fogalmát, hanem az egyes államokra bízza annak

meghatározását – értelmében Svájc nemzeti kisebbségen olyan svájci állampolgárságú

személyek csoportjait érti, akik számszerűleg elmaradnak az ország vagy egy kanton

lakosaitól, tartósan kötődnek az országhoz, s közösen törekednek identitásuk, főként

kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésére. Svájc nyomatékosítja, hogy a

védelem nem csupán a hagyományos nyelvi kisebbségekre vonatkozik, hanem az olyanokra

is, mint a zsidó közösséghez tartozók, valamint az úgynevezett Fahrende, azaz területhez nem

köthető kisebbségek, így a szintók, jenisek, amelyek vándorló életformát folytató cigány

népcsoportok.

7

Mindkét nemzetközi jogi szerződés értelmében Svájcnak beszámolási kötelezettsége

van arra nézve, miként valósította meg a szerződésben foglaltakat. A Keretegyezmény alapján

kétéves időszakokra bontott, utoljára 2012. január 25-én a Szövetségi Tanács (Bundesrat)

által elfogadott beszámoló kiemeli az új nyelvtörvény pozitív hatását a nyelvi kisebbségekre

nézve, mivel főként az oktatás és a többnyelvűség-kutatás területén új kezdeményezések

születtek. A Chartát illetően ugyancsak az ellenőrzési folyamat része a Szakértői Bizottság

által hároméves ciklusokban elkészített beszámoló. Svájc 2012. november 30-án nyújtotta be

ötödik beszámolóját, mely részletes helyzetjelentést tartalmaz az aktuális nyelvpolitikai

helyzetről, a rétoromán és az olasz kisebbségeknek nyújtott támogatási formákról, a nyelvük

védelmére szolgáló intézkedésekről, valamint az előző beszámolóhoz képest történt

változásokról.3 E dokumentumok elemzésének eredményeként megállapítható volt, hogy a

Svájc által vállalt kötelezettségek összhangban vannak az ország alkotmányában,

nyelvtörvényében, nyelvrendeletében, valamint a kantonok alkotmányában

megfogalmazottakkal. Az állam jogi hátteret biztosít a többnyelvűségi politikának. Az olasz

és a rétoromán közösségek nemzeti kisebbségnek minősülnek, s biztosított a két nyelvre

vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítése.

A fejezet fő vizsgálati tárgya tehát az olasz és a rétoromán nyelvek státusa az

alkotmány, a nemzeti szintű törvények, rendeletek, valamint a nemzetközi érvényű

egyezmények összefüggésében, módszere pedig elsődlegesen a dokumentumelemzés.

A nyelvpolitika egyik legfiatalabb és egyre terjedő vizsgálati területe a bevándorlók

nyelvi integrációja. Az integráció célja az őshonos és a bevándorló lakosság biztonságos és

harmonikus együttélésének megteremtése, mely feltételezi a kölcsönös toleranciát és az

alkotmány alapértékeinek betartását. A fejezet ezzel kapcsolatban összefoglalja a kantonok

nyelvekkel kapcsolatos álláspontját, valamint azt a külföldiek jogállását szabályozó törvényes

hátteret, melynek alapján a 6. oktatáspolitikai fejezetben bemutatásra kerül a migráns

gyermekek nyelvi integrációja.

4.4. Schöpflin György szerint „… közösségek nem létezhetnek egy közös kulturális

nyelvezet nélkül, az egyének pedig nyelv nélkül vagy kívülállók maradnak /…/, vagy pedig

hallgatásra kárhoztatnak.” (2004: 37) Tehát a nyelv a környezete által veszi fel sajátos

karakterét, s mindazon egyének, akik az adott terület nyelvének ismeretét nem birtokolják,

nincsenek abban a helyzetben, hogy integrálódni tudjanak a közösségbe.

3 Fünfter Bericht der Schweiz In:

http://www.bak.admin.ch/kulturschaffen/04245/04246/04248/index.html?lang=de

8

A külön fejlődés során a svájci nyelvi régiók sajátos kulturális jegyei is kialakultak,

amelyek a nyelvben is megmutatkoznak. A negyedik fejezet (A nyelv mint az identitás fő

szimbóluma) célja a négy nyelvterület bemutatását követően annak ismertetése, milyen

módon ment végbe az olasz ajkú Ticino kanton integrációja, lakosainak a svájciakkal való

azonosulása. A svájci olasz nyelvű kanton lakosainak más (főként a svájci német dialektus)

nyelvhez / nyelvi változathoz, ezáltal a nyelvet / nyelvváltozatot beszélő közösséghez való

viszonyulása már több, korábbi kutatás tárgya volt, amelyeket az értekezésben egyebek között

a saját kutatásaim előzményeként is ismertetek és értékelek (vö. Chini 1989, Ratti–Ceschi–

Bianconi 1990, Crost–Pedrazzini–Schmitt 1994). Az eredmények egybevetését követően

asconai kutatásom nyelvi attitűdre irányuló vizsgálati tapasztalatait mutatom be, mivel ennek

egyik hangsúlyos témaköre az identitás, a kisebbség fogalmának meghatározása az olasz és a

német ajkú közösség szempontjából. A legfontosabb megállapítások közül kiemelendő, hogy

az anyanyelvtől függetlenül a megkérdezettek nagy részének véleménye szerint az

alkalmazkodás legfontosabb eszköze a helyi nyelv elsajátítása; ugyanakkor az is

nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz anyanyelvűek fenntartással kezelik a domináns német nyelv

jelenlétét a kanton életében, tartanak az olasz nyelv hatáskörének és presztízsének

csökkenésétől.

4.5. Ticino kanton az egyedüli, teljesen olasz nyelvű helvét régió, és határain belül a

kommunikáció, az ügyintézés, valamint az oktatás nyelve az olasz. Svájc szerves részeként

társadalmi, politikai, kulturális, földrajzi tekintetben szoros kapcsolatban áll a német, a

francia és a rétoromán területekkel. Ezáltal a kantonban, illetve Svájc egyéb területein beszélt

helyi olasz nyelvváltozat eltéréseket mutat az olaszországi sztenderd olasz nyelvtől. A

második hipotézis szempontjából kiemelendő ötödik fejezet (A svájci olasz nyelvváltozat és

nyelvi környezete) célja a ticinói regionális olasz és a berrutói értelmezésben használt helvét

olasz nyelvváltozatok (vö. Berruto 1984) bemutatása. A már említett asconai kérdőíves

felmérésben résztvevők nyelvismeretére és nyelvhasználatára vonatkozó adatokat is e

fejezetben foglaltam össze. A kérdőívek alapján megállapítható, hogy az olasz nyelvű

válaszadók több idegen nyelvet (és magasabb szinten) beszélnek, mint a német ajkúak. Ennek

oka abban keresendő, hogy az olasz nyelvvel csupán Ticino kantonon belül tudnak

érvényesülni, szövetségi szinten azonban mindenképpen szükség van a domináns német –

gyakorlatban a svájci német dialektus – vagy a francia nyelv ismeretére. Ezzel magyarázható

az a nyelvoktatás-politikai sajátosság is, amelynek alapján a ticinói diákok a tanköteles

9

időszak alatt nem egy, hanem két nemzeti nyelvet tanulnak anyanyelvükön és az angol

nyelven kívül.

A ticinói regionális olasz nyelvváltozatra a lombard befolyáson kívül nagy hatással volt

a terület helvétizálódása, azaz egyre erősebb integrálódása a helvét szövetségbe. Ennek nyelvi

kifejezőeszközei a morfológiai és szintaktikai jellegzetességeken túl, tükör- és kölcsönszavak

formájában jelentek meg (vö. Bianconi 1986: 117-128). Petralli (1990: 137-140) az alábbi

kategóriákat különbözteti meg a szókincs eredetének szempontjából:

regionális olasz sztenderd olasz magyar

lombard dialektus alapú a sbalzo alla leggera könnyedén

francia suggestione suggerimento sugalmazás

német piano rilievo, mappa térkép

helvétizmus azione sconto engedmény

nemzetközi pullover maglione pulóver

bürokratikus regionális attinenza origine eredet

önálló, helyi szóalkotások forbicicchio sforbiciata ollóval való kézimunka

Petralli felosztása mutatja, hogy a ticinói regionális nyelvezetre hatással van a lombard

dialektus is. Olasz Svájc földrajzi elhelyezkedéséből és az észak-olasz területtel való

kapcsolatából adódóan Lurati három nagy csoportot különböztet meg (1976: 45-46): a

hegyi/alpesi, az előalpesi és a lombard, comói nyelvváltozat felé irányuló dialektust.

Dolgozatomban a dialektusnak a beszélt nyelvre jellemző hatását Berruto (1980), Bianconi

(1980), Lurati (1989, 1992) és Petralli (1990) példái alapján szemléltetem (regionális olasz –

sztenderd olasz – magyar sorrendben mint fuoco – famiglia – család, buzza – alluvione –

áradás) és értelmezem.

Helyet kap Petrallinak azon felosztása is (1990: 141), amely szerint a regionális

nyelvváltozat és a sztenderd olasz nyelv kapcsolata az abszolút, a formális, a szemantikai

típusú és az ún. szociolingvisztikai jellegű ticinói kifejezésekre bontható. Berruto (1980: 24-

40) a ticinói regionális olasz nyelvváltozat szókincsét az alábbi kategóriákba sorolja:

10

regionális olasz sztenderd olasz magyar

francia vagy német eredetű

kölcsön- és tükörszavak mersi/mersì grazie köszönöm

dialektus alapú jövevényszavak giambone prosciutto sonka

valós ticinói kifejezések pretorio pretura járásbíróság

szektoriális nyelv lodevole egregio tisztelt

föderális vagy helvét olasz treno ritardato treno in ritardo késésben lévő vonat

partikularizmusok sedime insediamento,

area occupata település

zsargon és ifjúsági nyelv gnecco abulico, apatico akaratgyenge, érzéketlen

frazeológiai és sajátos nyelvi

fordulatok a dipendenza di

a causa di, in

relazione a

valami miatt, valamivel

kapcsolatban

A felsorolt kategóriák közül dolgozatomban külön alfejezet tárgyalja a svájci sztenderd

német nyelvnek a ticinói regionális nyelvváltozatra gyakorolt hatását (vö. Antonini–Vassere

1990: 138-140, Berruto–Burger 1985: 60-66, Spiess 1992: 632-639). Az értekezésben az

alkalmazási területenként, valamint a szókincs és a morfoszintaktika szintjén említett példák4

(mint Gottesdienst – servizio divino – servizio religioso – istentisztelet, Schiessplatz – piazza

di tiro – poligono di tiro – lőtér, Tasche – tasca – borsa – táska, Zwieback – Zwieback – fette

biscottate – kétszersült) mutatják, hogy a tükörfordítással, vagy szókölcsönzéssel történő

szóátvétel a mindennapi élet számos területén megjelenik, az átvétel mértéke azonban

változó. A legegyszerűbb esete, amikor a regionális nyelvváltozat változtatás nélkül veszi át a

kifejezést. A regionális olasz és a sztenderd olasz kifejezések egy része itt sem hasonlít

egymásra.

A nyelvek többközpontúságának szempontjából látható, hogy e nyelvváltozat megfelel

azon kritériumnak, miszerint a nyelvországon kívüli környezet hatása nyelvi különbségek

kialakulását vonja maga után. Ugyanakkor e nyelvváltozat a ticinói lakosság által, a kanton

határain belül használt kommunikációs eszköz, mellyel a beszélői érzelmileg azonosulnak,

tehát megfelel az anyanyelv egyik legfontosabb kritériumának: a belső azonosulásnak, sőt a

külső azonosításnak is.

A fejezet másik nagy tárgykörét képezik a helvétizmusok, azaz a svájci lét sajátosságait

tükröző, elsősorban a jogi és az adminisztratív szociolektust magában foglaló terminusok

összessége, melyek megtalálhatók a Svájcban használatos német, francia és olasz nyelv

szókincsében (például a helvét olasz papeteria sztenderd olasz nyelven cartoleria, svájci

sztenderd német nyelven Papeterie, svájci sztenderd francia nyelven papeterie, azaz

4 A példák a német – regionális olasz – sztenderd olasz – magyar sorrendet követik.

11

papírbolt) (vö. Spiess 1992: 636, Lurati 2000: 185-196). Antonini és Vassere (1990: 137)

különbséget tesz a helvét olasz (Svájc nem olasz kantonjaiban fejlődött nyelv) és a föderális

olasz (Bernben a közigazgatás szövegeiben, fordításaiban használt nyelv) között. Bianconi is

mindkét kifejezést használja (1986: 126): a közigazgatásban használt olasz változatot, mely

terminológiája párhuzamot mutat a német és a francia közigazgatási kifejezésekkel, a

föderális olasz elnevezéssel illeti. Helvét olasz változatnak minősíti a reklámokban illetve a

gazdaságban használt terminológiát. Berruto (1984: 76-77) nem tesz különbséget e kettő

között. A helvét olasz elnevezés alatt az állami kormányzati és egyéb intézmények (berni

hivatalok, posta, vasút, hadsereg) illetve a bankok, az ipari, a pénzügyi és a kereskedelmi

területen tevékenykedő vállalatok által használt nyelvezetet érti. Értelmezésében ez a nyelvi

forma a hivatalos svájci nemzeti nyelv, annak írott és beszélt formájában Svájc területén,

főleg német Svájcban, amely a helvétizmusaival a svájci lét sajátosságait tükrözi az

olaszországi sztenderd olasz nyelvvel szemben. A helvét kifejezések sok esetben magyar

nyelvre sem fordíthatók le egy szóval, amint ezt az Ódor László Helvetismen (2005) című

kötetére támaszkodott saját gyűjtésem példái is mutatják:

svájci sztenderd német helvét olasz magyar

Zauberformel formula magica a szövetségi kormány arányos összetételére

1959-ben kidolgozott és elfogadott szabályok

Sonderweg Schweiz

via svizzera

via solitaria della Svizzera

il ’Sonderweg’ svizzero

Svájc kialakulásának, felépítésének

sajátosságait összefoglaló s ezen

sajátosságok megtartásának elsődlegességét

hangsúlyozó kifejezés

A munka során elemzett példákból megállapítható, hogy mind a helvét olasz, mind a

ticinói regionális nyelvváltozatban megtalálhatók a sztenderd olasz nyelvvel közös, illetve

attól különböző jegyek. A helvét olasz mint szövetségi szinten státussal bíró nyelvváltozat

ismérvei a jogi, az adminisztrációs, a politikai (tehát az emelkedett funkciókban)

szókészletben (vizsgálatomban ezt vettem alapul) az ország jellegzetességeit tanúsító

helvétizmusok. A regionális nyelvváltozattal szemben nem az érzelmi azonosulás, sokkal

inkább a személytelen, hivatalos forma jellemzi, ami megfelel az emelkedett nyelvváltozat

kritériumainak. A többközpontúság szempontjából ily módon megkülönböztetem a kantonon

belüli sztenderd (ticinói regionális olasz) és az állami szinten nemzeti és hivatalos nyelv

státussal rendelkező helvét olaszt mint svájci sztenderd nyelvváltozatot.

12

4.6. A nyelvpolitika mellett a disszertáció témájának másik fő ágát a nyelvoktatás-

politika képezi. A 6. fejezet célja, hogy az idegennyelv-oktatási sajátosságok tükrében

megvizsgálja egyrészt az olasz nyelv pozícióját; másrészt betekintést adjon a migráns

gyermekeket érintő származásnyelv- és kultúra fogalmába, valamint, hogy az olasz nyelvet

középpontba helyezve kiemelje e nyelv funkcióját, jelentőségét a nyelvi integráció

folyamatában.

Az oktatási szintek céljainak összehangolása – ezáltal a nyelvoktatás céljainak

harmonizálása – minden kantont érintő feladat. A Kantonok Oktatási Minisztereinek

Testülete által 2007. június 14-én elfogadott, s 2009. augusztus 1-én életbe lépett Kantonok

közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról, továbbiakban HarmoS-egyezmény,

megvalósításának határideje a 2015/2016-os tanév. A nyelvoktatás szempontjából vizsgált

HarmoS-egyezménybe foglalt nemzeti képzési alapkompetenciák igazolják, hogy

összességében az idegennyelv-oktatás egy, a kanton hivatalos nyelvétől eltérő nemzeti nyelv

és az angol nyelv oktatását jelenti. Többek között ennek a 2013/2014-es tanévre (a tanköteles

iskolaidőszakra) vonatkozó ismérveit foglalja össze a hatodik fejezet (Oktatáspolitika és

nyelvoktatás), amelynek alapján egyrészt egyértelművé válik, hogy a kantonok igyekeznek

megfelelni a harmonizációnak, s ennek szellemében egységesíteni az első illetve a második

idegen nyelv bevezetésének kezdetét; másrészt kitűnik az olasz és a rétoromán nyelvek

hátrányos státusa.

1. idegen nyelv angol német francia olasz rétoromán

Mely kantonban

mely nyelvet

vezették be

kötelezően

tanulandó első

idegen nyelvként?

14

német

nyelvű

kanton

francia nyelvű

kantonok,

francia-német

kétnyelvű kantonok,

Graubünden olasz és

rétoromán területe

3 német nyelvű

kanton,

Ticino (olasz

kanton),

francia-német

kétnyelvű

kantonok

Graubünden

német

területe

Graubünden

német

területe

Az egynyelvű kantonokat tekintve 14 német nyelvű kantonban első idegen nyelvként az

angol a kötelező. Három német és az egy olasz kantonban a francia; a francia nyelvű

kantonokban a német nyelv az első kötelezően tanulandó idegen nyelv. A három francia-

német kétnyelvű kantonban a kölcsönösség alapján a francia ajkú diákok a német nyelvet, a

német ajkú diákok a francia nyelvet tanulják elsőként. A háromnyelvű Graubünden kanton

sajátos helyzetéből adódóan nem mutat egységes képet. A német nyelvű területeken a diákok

harmadik osztálytól kezdődően vagy az olasz, vagy a rétoromán nyelvet tanulják kötelezően,

13

azonban a rétoromán már az első osztályban is választható. Az olasz és a rétoromán területek

diákjai számára viszont a német az első elsajátítandó idegen nyelv.

2. idegen nyelv angol német francia olasz rétoromán

Mely kantonban mely

nyelvet vezették be

kötelezően tanulandó

második idegen

nyelvként?

8 egynyelvű (3 német, 4

francia, 1 olasz) kanton,

francia-német kétnyelvű

kantonok,

Graubünden kanton

Ticino

(olasz

kanton)

14 német

nyelvű

kanton

- -

A második idegen nyelv esetében vegyesebb a kép, mivel még nem minden kanton

vezette be egységesen a HarmoS-egyezmény által előírt modellt (azaz jelenleg 3. osztálytól az

első, 5. osztálytól a második idegen nyelv tanulását).5 Összességében az egynyelvű

kantonokban mind az elsőként, mind a másodikként bevezetésre kerülő idegen nyelvként sem

az olasz, sem a rétoromán nyelv nem kap státust. A kétnyelvű kantonokban egységesen angol

nyelvet tanulnak a diákok; az olasz és a rétoromán nyelv második idegen nyelvként sem

jelenik meg a palettán. Egységes a kép Graubünden kanton egész területén is, tehát

függetlenül a kantonrész hivatalos nyelvétől, az angol vált a kötelezően tanulandó második

idegen nyelvvé. Látható tehát, hogy mindazon kantonokban, ahol első nyelvként nem az

angol nyelv került bevezetésre, ott második nyelvként kötelezően jelen van az oktatásban. Így

érvényesül az anyanyelv + egy nemzeti nyelv + az angol nyelv elve. Ugyan a harmadik

nemzeti nyelv fakultatív tanulásának választékában helyet kap az olasz nyelv, ám

fennmaradásának létjogosultsága érdekében célszerű lenne azt középiskolai szinten

továbbtanulni. (Az olasz nyelvnek a gimnáziumi alaptantárgyként, választható tárgyként,

vagy kötelezően választható tárgyként való helyzetéről vö. Unbefriedigende Stellung des

Italienischen an den Schweizer Gymnasien.)

Megfigyelhető, hogy a korai idegennyelv-tanulás (Frühdeutsch, Frühfranzösisch,

Frühenglisch) jellemzi a svájci iskolarendszert, ami nem szokatlan dolog Európa más

országaiban sem. Az Eurydice adatai alapján a 2010/2011-es tanévben az európai országok

többségében a tanulók 16 éves korukig (sőt öt országban már 11 éves, további hétben 12 éves

korukig) kötelezően két idegen nyelvet kezdenek tanulni (vö. Fremdsprachenunterricht in der

obligatorischen Schule). A korai nyelvtanulás pozitívumai ellenére azonban Svájcban sem

minden kanton (Graubünden, Luzern, Uri) fogadja el fenntartás nélkül az új nyelvtanítási

5 Az átmeneti időszakban a kantonok többsége a nyelvoktatás kezdetét még az óvodai évek (két év) nélkül

számolják, ezért jelenleg a két idegen nyelv bevezetésének ideje a 3. és az 5. tanév; a HarmoS-egyezmény teljes

bevezetését követően viszont az 5. és a 7. tanév lesz.

14

modellt főként a tanártovábbképzés, valamint egyéb tantárgyak szükségessége, illetve az

egyéb tantárgyakból nyújtott teljesítmény figyelembevétele miatt.

A svájci sztenderd olasz Ticino kanton hivatalos nyelveként a kanton iskoláinak

oktatási nyelve is, s az egyedüli kanton, ahol a tankötelezettség alatt három idegen nyelv (két

nemzeti nyelv és az angol) tanulása a kötelező. Az idegen nyelvi kínálat a gimnáziumi szinten

kiegészül további nyelvekkel, így például spanyollal, göröggel, latinnal. A gimnáziumi

érettségi vizsgához kötelező két idegen nyelv tanulása. Ebbe a folyamatba ad betekintést az

egyik luganói gimnázium nyelvtanárai által kitöltött kérdőíves felmérés. A vizsgálat alapján

megállapítható, hogy az olasz6 mint anyanyelv az identitás érvényesülésének eszközeként

jelenik meg. Az egyéb nyelvek tekintetében azonban a nyelvhez való pozitív attitűdöt annak

használati értéke határozza meg, így egyértelműen az angol nyelv kerül előtérbe.

A kérdőív második része Ticino kanton nyelvi helyzetére, a megkérdezetteknek a

német ajkúakhoz fűződő viszonyára (ez a motívum már az asconai felmérésben is helyet

kapott), az angol nyelv Svájcban betöltött (esetleges) lingua franca szerepére keresett

válaszokat. A kérdőívet kitöltők szerint az angol nyelv erősödésétől függetlenül, továbbra is

fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti nyelvek tanulásának, ez ugyanis megfelel az ország

hagyományainak, segíti a különböző nyelvi régiók egymáshoz való közeledését, tágabb

értelemben biztosítja a többnyelvű állam nemzeti kohézióját.

Az olasz nyelv Ticino kantonon kívül idegen nyelvként jelenik meg a gimnáziumi

oktatásban. Kutatási kérdéseim között szerepelt, vajon a nyelv tanulása lehetővé teszi-e annak

fennmaradását; a tanárok szerint hogyan értékelik a diákok a nyelv hosszú távú esélyeit. Két

zürichi gimnázium nyelvtanárainak válaszai alapján elemeztem, miként viszonyulnak a

diákok a nyelvek – köztük az olasz mint idegen nyelv – tanulásához. A luganói és a két

zürichi gimnáziumban végzett kérdőíves felmérés közös elemei, hogy a felmérés tárgyát

képezték az idegen nyelvek tanulásának motivációs tényezői, valamint a nyelvek tanulásának

intézményes háttere. A nyelvtanárok véleményében sok közös elem volt felfedezhető.

Egybehangzó véleményük alapján csökken az olasz nyelv jelentősége az ország nem olasz

anyanyelvűek által lakott területein. Ez azzal magyarázható, hogy a diákok – függetlenül

attól, hogy melyik kantonban tanulnak – akkor motiváltak a nyelvtanulásban, ha érzik annak

hasznát, szükségességét. Ezt a szerepet viszont számukra – hasonlóan a luganói

gimnáziumhoz – az angol nyelv tölti be.

6 Tehát a svájci sztenderd, nem pedig az olaszországi olasz. A kérdőíves felmérésnek az olasz nyelv tantárgyra

vonatkozó ismérvei a tantárgyat oktató tanárok véleménye alapján került összegzésre.

15

Svájc évről évre egyre több, nem nemzeti nyelvet beszélő személyt fogad be, így a

nyelvi integráció, az őshonos és a külföldi lakosság együttélése az utóbbi évtizedek egyik

fontos nyelvpolitikai kérdése lett. A svájci társadalom a bevándorlóktól nem az asszimilációt,

hanem a svájci létbe való integrációt várja el, melynek első fontos lépése a kanton hivatalos

nyelvének elsajátítása. Az EDK 1991. október 24-i Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek

beiskolázásához című dokumentuma alapján minden, Svájcban élő idegen nyelvű gyermeket

integrálni kell az iskolákba. A nyelvi integráció azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy

a gyermek anyanyelvét is megőrizze, származási országának kultúráját, szokásait ismerje.

Erre adnak lehetőséget a származási nyelv és kultúra tanfolyamok (továbbá vö. még HarmoS-

egyezmény 4. cikkelyének 4. bekezdése). Az 1930-as évekig visszavezethető tanfolyamok

eredetileg az Olaszországból és a szomszédos országokból rövidebb-hosszabb időre érkező

munkaerő esetleges visszatérését segítették a szülőhazájukba azzal is, hogy a gyermekeik

számára biztosított oktatással megkönnyítették a visszailleszkedést. Azonban ez a törekvés

idővel átalakult, mivel a migránsok már nem időlegesen, hanem a végleges letelepedés

szándékával költöztek az országba, így a cél az lett, hogy a bevándorlók elfogadhatóan ki

tudják alakítani Svájcban kezdett új életüket. Elsőként Zürich kantonban készült el a

tanfolyamok kerettanterve, aminek a legnagyobb jelentősége az, hogy első alkalommal

fogalmazták meg a kurzusok célját, keretfeltételeit (vö. Caprez-Krompàk 2007). A

tanfolyamok keretében a gyermekeknek lehetőségük van a családban elsajátított nyelvet

továbbfejleszteni és ismereteiket anyanyelvük kultúráján keresztül bővíteni. A kurzusokon a

gyerekek interkulturális képzésben részesülnek azáltal, hogy a családból hozott ismereteiket

és tapasztalataikat összekötik a svájci közösségben tapasztaltakkal. Minthogy mindez segíti a

svájci közegbe való beilleszkedést, nem meglepő, hogy a kurzusoknak helyt adó iskolák

megfigyelései alapján a többséghez tartozó gyermekek kisebb előítélettel közelednek a

migráns gyermekekhez.

A 2013. augusztusi statisztikai adatok alapján Zürich, Vaud, Genf, Aargau, St. Gallen

kantonok mellett a német és a francia határhoz közeli Basel-Stadt kantonban a legmagasabb

az állandó külföldi lakosok száma. A származási nyelv és kultúra tanfolyamok gyakorlatába a

St. Johann Primarschule és a Bázeli Magyar Iskola és Óvoda Egyesületének vezetőivel felvett

kapcsolatnak köszönhetően nyertem betekintést. A St. Johann Primarschule programja az

integrációt az első nyelv (mint például török, spanyol, albán) támogatásával és a származási

kultúra figyelembevételével segíti a tanórán, amely által erősödik a tanulók öntudata és

kulturális identitása. Az önálló szervezetként működő Bázeli Magyar Iskola és Óvoda

16

Egyesülete a magyar anyanyelvű gyerekeknek nyújt segítséget az olvasás, helyesírás, magyar

nyelvű kommunikáció, magyar kultúra megismerése tekintetében.

Az olasz ajkú Ticino kantonban az 5.1.1.1 számú 1990. február 1-i iskolatörvény,

valamint az 5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő

tevékenységekre vonatkozó szabályozás rögzíti a nem olasz anyanyelvű diákok

kötelezettségeit / lehetőségeit. A kantonban megoszlik a származási nyelv és kultúra

tanfolyamok szükségszerűségének megítélése. Egyes vélemények szerint – olasz kantonról

lévén szó – minden lehető módon az olasz nyelvi kompetenciákat kell erősíteni; más

vélemények szerint a származási ország kultúrájának becsben tartása segíti az integrációt;

többek viszont úgy vélekednek, hogy a gyermekeknek meg kell őrizniük anyanyelvi

ismereteiket, ám ennek közege a család kell, hogy legyen (vö. Allemann-Ghionda 1999).

Svájc egészét tekintve az olasz állampolgárságú bevándorlók leszármazottainak köszönhetően

az olasz származásnyelvi tanfolyamokra a mai napig nagy igény van (vö. Jirát 2012).

Összefoglalva megállapítható, hogy a svájci oktatásban az utóbbi évek egyik

legnagyobb változása mindenképpen a nyelvoktatás új stratégiájának megvalósítása. Ebben

főszerepet kapott az angol nyelv bevezetése már az általános iskola 3. illetve 5. évfolyamán.

A nemzeti nyelvek szerepének változásában fontos tényező lesz, vajon hogyan viszonyul a

közgondolkodás az angol nyelv előretöréséhez. Megállapítható továbbá, hogy az új

nyelvoktatási stratégia megvalósításával párhuzamosan Svájc oktatásügyének nagy feladata

az egyre nagyobb lélekszámú bevándorlók gyermekeinek iskoláztatása.

4.7. Az Európai Unión belüli első számú második nyelv szerepét igazolja az Európai

Bizottság Attitudes towards multilingualism 2012. évi felmérése is, amely az uniós polgárok

nyelvtanulási szándékát térképezte fel. Az adatok alátámasztják Abram de Swaan

megállapítását, miszerint „Nyelveket lentről felfelé tanul az ember, „a középpont felé

törekedve”: az emberek olyan nyelveket tanulnak szívesebben, melyek magasabb helyet

foglalnak el a hierarchiában. Ezzel pedig megint csak a globális nyelvrendszer hierarchikus

struktúrája erősödik.” (Swaan 2004: 15) Ezt a szerepet pedig jelenleg az angol nyelv tölti be.

Az idézett szemléletmód Svájcban is érezhető, ami elsősorban a gazdasági körülmények

megváltozásának köszönhető. S minthogy egy nyelv elterjedésének egyik módja az iskolai

oktatás, az angol nyelv bevezetése mindenképpen hatással van / lesz a nemzeti nyelvek

jelenlétére az oktatás fentebb vázolt színterein. A 4.6. pontban leírtak mutatják, hogy az angol

nyelv vitathatatlan jelentősége Svájcot is arra késztette, hogy változtasson eddigi

nyelvoktatási rendszerén, s nyisson Európa és a világ felé azáltal, hogy állami szinten

17

kötelezővé teszi az angol nyelv oktatását. Vajon befolyásolja ez a változás a négy nemzeti

nyelv kohézióját? Ellentmondásos-e az a tény, hogy miközben az ország a négy nemzeti

nyelv kohéziójára törekszik, kötelezővé vált egy ötödik, az angol nyelv oktatása? Az

értekezés utolsó fejezetének (A hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol) célja, hogy

bemutassa az angol nyelv Svájcban betöltött szerepét. Urs Dürmüller tanulmánya bizonyítja

(vö. Dürmüller 1995), hogy az angol nyelv elterjedése visszanyúlik a kilencvenes évekre.

Abram de Swaan hét pontban foglalja össze, miként védi egy állam a hivatalosan elfogadott

nyelveit (vö. de Swaan 2004: 162-163):

1. „… minden törvényt és rendeletet a hivatalos nyelven foglalnak írásba, ami már

önmagában is megköveteli a terminológia szabványosítását és a jelentések időbeli

állandóságát”

2. „… minden közigazgatási ügy és az állampolgárokkal való minden érintkezés ezen a

választott nyelven folyik”

3. „… az oktatás is a hivatalos nyelven folyik, és legtöbbször már az első osztálytól,

úgyhogy minden állampolgár kénytelen mintegy belenőni ebbe a nyelvbe”

4. „… az üzleti élet magánszektorának ezt a nyelvet kell használnia, ha kapcsolatba lép

a központi és helyi államigazgatási szervekkel, vagyis a középosztály és az elit nem lehet meg

nélküle”

5. „… a nyelvet asszociálják a magas funkciókkal, a magas iskolázottsággal és a

gazdasági jóléttel járó presztízzsel”

6. „… ahol a tömegmédiát az állam tartja kézben, vagy informálisan befolyást gyakorol

rá, ott az újságok, a rádió és a televízió a sztenderd nyelv használatát fogja előmozdítani”

7. „… a nemzeti nyelv megtartása kiszabott vagy önként vállalt kötelessége a tudósok,

nyelvészek, lexikográfusok, pedagógusok és laikusok klikkjének, akik feladatul tűzték ki

maguknak, hogy a sztenderdet leírják, ahol kell, előírják, és ahol lehetséges, szigorúan

betartassák”

A kérdésem az volt: ha Svájcra vetítve teljesülnek ezen feltételek, kimondható-e, hogy

az angol nyelv nem veszélyezteti a nemzeti nyelvek kohézióját. Két tényező – a gazdaságban a

német nyelv mellett betöltött domináns szerepe, valamint az a tény, hogy maga az állam

biztosítja az angol nyelv korai tanulását – felveti annak kérdését, hosszú távon milyen

befolyással lesz a jelenleg fennálló nyelvi szituációra. Az első, negatív jelek a rétoromán és

az olasz nyelv tanulására és használatára nézve már most is megmutatkoznak, melynek

példája a 4.6. alpontban leírt idegennyelv-tanulási stratégia. A munkaerőpiac kínálta

18

lehetőségek, az egyetemek közötti nemzetközi mobilitás pedig feltételezhetően arra ösztönzik

a fiatalabb generációt, hogy a második nemzeti nyelv tanulása elé helyezze az angolt.

5. Összefoglalás

Az értekezés célja az volt, hogy megvizsgálja és bemutassa a többnyelvű Svájc nyelv- és

nyelvoktatás-politikáját, az eddigi német nyelvi vizsgálatok tapasztalatai alapján az olasz

nyelv helyére és szerepére helyezve a hangsúlyt. Vezérmotívumként az állam eszmei alapját

jelentő soknyelvűség szolgált. A dolgozat rámutatott arra, hogy az olasz és a rétoromán

nyelvek szempontjából a svájci modellnek is vannak megválaszolandó kérdései, de ahogy

megteremtette a nemzeti kohézió fenntartásának és ápolásának jogi alapjait, úgy a

gyakorlatban is igyekszik majd a nyelvek egyensúlyára törekedni. Úgy tűnik tehát, hogy

Svájc hosszabb távon is próbálja fenntartani a többnyelvűséget, amelynek feltételei a

folyamatos reformok, ugyanakkor az állapot fennmaradásának záloga maga a svájci nemzet

akarata.

5.1. Az értekezés hipotézisei részben teljesültek, a következőkben ezeket mutatom be

röviden.

5.1.1. A nyelvek egyenrangúsága de jure és de facto

Az Alkotmány nyelvi állásfoglalása alapján a kantonok határozzák meg hivatalos

nyelvüket, mely által a nyelvterület biztosítja a közösség védelmét, így a nem az adott

területen hivatalos nemzeti nyelvet beszélő lakosnak át kell venni a helyben használatos

nyelvet. Ily módon a területiség elve az egyéni kétnyelvűséget helyezi előtérbe a közösségi

többnyelvűséggel szemben. A nem nemzeti nyelveket beszélők csoportjai számára előírás,

hogy alkalmazkodjanak a svájci társadalmi viszonyokhoz, melynek alapvető eleme a

lakóhelyen beszélt nemzeti nyelv elsajátítása. Kiemelve a svájci és nem svájci állampolgárok

nyelvhasználatát, az előbbi kategóriánál csökkenést mutat a nem nemzeti nyelvek használata.

Ez bizonyítja annak tényét, hogy egyrészt a nem svájci állampolgárok anyanyelve általában

nem Svájc egyik nemzeti nyelve, másrészt az integrációs folyamat hatását, amely a

bevándorolt, s az országban letelepedett lakosság számára a kényszerű nyelvi integrációt jelzi.

Az őshonos olasz és rétoromán nyelvközösség esetében a saját kantonon belül is a német

nyelv fontos szereppel bír a társadalmi-kommunikációs kontextusban, s a német

nyelvhasználat sok esetben kényszerű választásnak bizonyul, kialakítva egyfajta olasz –

19

svájci német kétnyelvűséget. Az olasz és a rétoromán kantonon kívül pedig teljesen

természetes a német vagy a francia nyelv használata, melyeket már az iskolában elsajátítanak.

Az első hipotézist tekintve megállapítható volt, hogy az őshonos kisebbségek és a

bevándorolt népcsoportok között az integráció mértékében mutatkozik eltérés, és az

integráció foka árnyalja a nyelvi attitűdjüket. Így elmondható, hogy a felállított hipotézis

teljesült.

5.1.2. A többközpontú olasz nyelv

Ticino kanton olasz nyelvváltozatának kialakulásában és fejlődésében – a földrajzi

közelség okán – a lombard dialektusnak van a legnagyobb szerepe. Részben önálló

szókészlettel bír, illetve nagyon sok esetben előfordul, hogy a sztenderd olasz nyelvben is

megtalálható közös kifejezések más-más jelentésben használatosak. A dialektus miatti eltérő

nyelvi származás mellett (pl. a többközpontú olasz nyelv) az efféle azonos alakú kifejezések

létezésében már nagy szerepe van a nyelv svájci fejlődésének is. A svájci népek között

fennálló több évszázados együttélés kölcsönhatással volt a nyelvükre is. Gyökerei révén a

svájci olaszhoz a rétoromán nyelv áll a legközelebb, az együttélés sajátosságai miatt azonban

a nyelvre máig a német van a legnagyobb hatással. Ez utóbbi szerepet játszik a sztenderd

olasz nyelvtől való egyre nagyobb mértékű eltávolodásban is, hiszen a Svájc területén

használt olasz nyelvváltozat már évszázadok óta külön fejlődik, míg a svájci sztenderd

némettel a kölcsönhatás egyre erősebb. Ezt bizonyítja, hogy a hosszú idő alatt egyes olasz

kifejezések egyre inkább eltávolodnak egymástól, míg a német kifejezéseket sokszor

változtatás nélkül veszi át a Svájcban használatos olasz változat. A ticinói regionális olasz

nyelvváltozat tartalmaz minden olyan elemet, melyet a helvét olasz, de fordítva ez nem igaz.

Ticino kanton politikai, gazdasági és kulturális hovatartozását bizonyítja a helvét szókészlet,

mely fogalom tehát elsősorban a föderációhoz, az adminisztratív területhez kapcsolódó

szókészletet hivatott kifejezni.

A dolgozat egyes fejezetei rámutattak, hogy a berrutói értelemben vett helvét olasz

nyelvváltozatra, azaz a svájci sztenderd olaszra nézve a többközpontúság jegyei a

következőképpen érvényesülnek: államszövetségi szinten hivatalosan elismert nyelvváltozat;

minden hivatalos szöveget lefordítanak olasz nyelvre; Ticino kantonban az oktatás nyelve;

szókészlete az olaszországi olasz ajkúak számára sok esetben érthetetlen elemeket hordoz.

Egyes helvét kifejezések már online szótárban megtalálhatók, melyre példa a Dizionario

dell’italiano ticinese, grigionese e "federale". Megjegyzendő, hogy a Lo Zingarelli 2014

egynyelvű szótár (Bologna: Zanichelli) már tartalmaz helvétizmusokat, ezáltal kodifikálva

20

azokat. Az első két jellemző alátámasztja a helvét olasz hivatalos kontextusban, azaz

emelkedett funkcióban való használatát.

Párhuzamot vonva a német és az olasz nyelv közé, a többközpontúságot alapul véve

megállapítható, hogy amíg a német sztenderd nyelv nemzeti változatának tekinthető a

németországi, az osztrák és a svájci sztenderd német (vö. Das Deutsche als plurizentrische

Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische Sprache), addig az olasz sztenderd

nyelv nemzeti változata nem csupán az olaszországi, hanem a svájci sztenderd olasz, azaz a

helvét olasz nyelvváltozat. A második hipotézisem ily módon helytállónak bizonyult.

5.1.3. A motiváció szerepe a nyelvtanulásban

A harmadik hipotézisem csak részben teljesült, mivel a három gimnáziumban végzett

kérdőíves felmérés alapján megállapítható, hogy a nyelvtanulásban a legnagyobb motivációt a

nyelvhez kapcsolt attitűd játssza. Az olasz nyelv globálisan visszaszorul, így hosszú távon

nem tűnik elegendőnek, ha az olasz nyelv csupán választható tárgyként jelenik meg az

oktatásban. Az oktatáspolitika fontos kérdése kell, hogy legyen az olasz nyelv státusának

megerősítése az oktatásban. Hiába az egyéb, az olasz nyelv vitalitását szolgáló intézkedések,

mindez hosszú távon kevésnek bizonyulhat, ha intézményes kereteken belül hiányzik a nyelv

támogatása.

5.1.4. Az angol mint globális nyelv

Ugyancsak részben teljesült az utolsó hipotézis. Nemzeti szinten az angol nyelv egyre

erőteljesebb elterjedése az oktatásban, a gazdasági életben háttérbe szorítja az olasz és a

rétoromán nyelveket annak ellenére, hogy a nyelvtörvény célja éppen a belső kohézió

növelése. Úgy vélem, hosszú távon még nem láthatók e folyamatnak a hatásai sem az ország

nyelvi fejlődésében, sem tágabb értelemben annak kulturális átalakulásában, így tehát még

nem lehet pontos választ adni, milyen hatással lesz az angol nyelv az egyes nemzeti

nyelvekre, kultúrákra.

5.2. Az értekezés eredményei a következőkben foglalhatók össze:

- rávilágított, mely tényezők határozzák meg a svájci nyelvpolitikai intézkedéseket, és

megállapította, hogy a többnyelvűségi politika fő tennivalói a kisebbségi nyelvek védelme

mellett a bevándorlók nyelvi integrációjának elősegítése

- bemutatta, mely pontokban függnek össze egyes nemzeti és nemzetközi

dokumentumok, és kiemelte, hogy közös érdek a nyelvi kisebbségek védelme

21

- megállapíthatóvá tette, hogy a nemzeti nyelveket eltérő mértékben, ugyanakkor az

olasz és a rétoromán nyelveket változatos módon támogatja a szövetség, ezzel a svájci

többnyelvűség megőrzi hagyományait

- definiálta az olasz és a rétoromán kisebbségi nyelvi státusát, és megállapította, hogy

fennmaradásuk és ápolásuk érdekében szükséges a támogatásuk

- bemutatta az olasz nyelvű kanton integrációját, aminek következtében Ticino Svájc

teljes jogú részévé vált, amelynek hivatalos nyelve a svájci sztenderd olasz

- rávilágított arra a tényre, hogy az olasz nyelv esetében is indokolt a többközpontúság

fogalmának alkalmazása, mert Svájc hivatalos és nemzeti nyelveként az olaszországi olasz

nyelv variánsának tekinthető annak helvét jellemzőivel

- átfogó képet adott a többnyelvűséget támogató nyelvoktatási gyakorlatról, ami

hozzájárul a nyelvi régiók közötti kölcsönös megértéshez, ugyanakkor az angol nyelv

bevezetése háttérbe szorítja a nem domináns olasz és rétoromán nyelveket

- a luganói és a két zürichi gimnáziumi kérdőíves felmérés betekintést engedett a

nyelvoktatás gyakorlatába, s megmutatta, hogy a nyelvoktatás azonos problémákkal néz

szembe, ugyanakkor kantonra jellemző jegyek is felismerhetők, amelyek a kanton

szövetségben betöltött pozícióját is visszatükrözi

- értelmezte a nyelvi integráció fogalmát a bevándorlók esetében, és arra a

következtetésre jutott, hogy a kanton hivatalos nyelvének elsajátítása kényszerű döntés

eredménye, amely mellett azonban a bevándorlók lehetőséget kapnak anyanyelvük és

kultúrájuk ápolására

6. Az értekezés használhatósága, további kutatási irányok

Az értekezés betekintést enged a történelmi hagyományokon nyugvó multilingvalizmus

egy Magyarországon még nem sokak által, vagy sokak által csupán felszínesen ismert

témájába. Az elméletnek a gyakorlati megvalósulással való alátámasztása bizonyítja, hogy

még egy kívülről tökéletesnek hitt rendszerben is – a körülmények alakulását figyelembe

véve – szükség van folyamatos változtatásokra, s e változtatások nem feltétlenül csak pozitív

hatásúak.

A disszertáció hozzájárulhat a nyelvoktatási és a származási nyelv és kultúra

tanfolyamok gyakorlatának szélesebb körben való megismeréséhez. Ennek az oktatási

formának az egyes elemei modellként szolgálhatnak a migránsokat befogadó többi európai

ország, valamint a magyarországi oktatás számára is annál is inkább, mert a globalizáció

22

jövőbeni népmozgásait nem ismerhetjük, de előfordulhat, hogy Magyarországon is szükség

lesz a svájci minta alkalmazására.

A témaválasztás előrevetíti további kutatásaimat. A továbbiakban célom a

disszertációban feldolgozott kutatási téma folyamatos nyomon követése, az új nyelvoktatási

koncepció bevezetésének lezárulását követően az első tapasztalatok elemzése. Ugyanakkor

célom a föderációs ügyintézés nyelvi gyakorlatának megismerése, különös tekintettel a

közigazgatásban dolgozók (képviselők, ügyintézők, stb.) olasz nyelvismeretére. Minthogy

2014-ben a népszámlálás a nyelveket helyezi a felmérés középpontjába, szándékomban áll az

eredményeket a kisebbségi nyelvek szempontjából is tanulmányozni: hogyan változik Svájc

népességének nyelvhasználata a svájciak (fejlett társadalom, népességfogyás) és a külföldről

bevándorlók (nagyobb természetes szaporodás) demográfiai mutatóinak tükrében.

23

A tézisekhez felhasznált szakirodalom

Allemann-Ghionda, Cristina 1999. Schule, Bildung und Pluralität: Sechs Fallstudien im

europäischen Vergleich. Peter Lang Verlag. Bern.

Ammon, Ulrich 1995. Die deutsche Sprache in Deutschland, Österreich und der Schweiz.

Das Problem der nationalen Varietäten. Walter de Gruyter. Berlin / New York.

Antonini, Francesca – Vassere, Stefano 1990. L’italiano del canton Ticino e i suoi rapporti

lessicali con il tedesco e l’italiano standard. In: Vouga, Jean-Pierre – Hodel, Max Ernst

(réd.): La Suisse face à ses langues. Die Schweiz im Spiegel ihrer Sprachen. La

Svizzera e le sue lingue. Verlag Sauerländer. Aarau et Francfort-sue-le Main. 137-145.

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Berruto, Gaetano 1980. Alcune considerazioni sull’italiano regionale ticinese. Dipartimento

della pubblica educazione. Bellinzona.

Berruto, Gaetano 1984. Appunti sull’italiano elvetico. Studi linguistici italiani. Volume X,

Fascicolo I. Salerno Editrice Roma. 76-108.

Berruto, Gaetano – Burger, Harald 1985. Aspetti del contatto fra italiano e tedesco in Ticino.

Archivio Storico Ticinese. A.XXVI, n°101. Bellinzona. 29-76.

Bianconi, Sandro 1980. Lingua matrigna: italiano e dialetto nella Svizzera italiana. Il

Mulino. Bologna.

Bianconi, Sandro 1986. L’identità regionale: aspetti storico linguistici. In: Ratti, Remigio –

Badan, Marco (a cura di): Identità in cammino. Armando Dadò Editore. Locarno. 117-

128.

Camartin, Iso 1998. Svájc – egy többnyelvű ország. Egy multikulturális nemzet? In: Oplatka

András – Szalayné Sándor Erzsébet (1998): A többnyelvűség svájci modellje. Osiris

Kiadó. Budapest. 52-73.

Caprez-Krompàk, Edina 2007. Unterricht in heimatlicher Sprache und Kultur (HSK). Die

Bedeutung der Erstsprache im Integrationsprozess. terra cognita 10. szám. 72-75.

Chini, Maria 1989. Italiano e tedesco a contatto in Ticino. Rivista Italiana di Dialettologia.

Scuola società territorio a. XIII, CLUEB Bologna. 101-133.

Crost, Brigitte – Pedrazzini, Piero – Schmitt, Dorothée 1994. Il multilinguismo in Ticino.

Babylonia. 4. szám 64-67.

De Swaan, Abram 2004. A nyelvek társadalma. A globális nyelvrendszer. Typotex. Budapest.

Dürmüller, Urs 1995. Die Präsenz des Englischen in der Schweiz. Statistik und Sprachen:

Jahresversammlung des VSSA vom 10. bis 11. November 1994 in Winterthur. Nr. 34.

Bundesamt für Statistik. Bern. 81-91.

Knipf-Komlósi, Elisabeth – V. Rada, Roberta – Bernáth, Csilla 2006. Aspekte des

Wortschatzes. Bölcsész Konzorcium. Budapest.

Lurati, Ottavio 1976. Dialetto e italiano regionale nella Svizzera italiana. Banca Solari &

Blum S.A.. Lugano.

24

Lurati, Ottavio 1989. Tra neologia di calco e identità progettuale: le sfide agli Svizzeri italiani

d’oggi. In: Stella, Angelo – Stäuble, Antonio: Lingua e letteratura italiana in Svizzera:

atti del convegno tenuto all’Università di Losanna, 21-23 maggio 1987. Edizioni

Casagrande. Bellinzona. 161-184.

Lurati, Ottavio 1992. Il Canton Ticino. In: Bruni, Francesco (a cura di): L’italiano nelle

regioni. Lingua nazionale e identità regionale. UTET. Torino. 143-177.

Lurati, Ottavio 2000. Die sprachliche Situation in der Südschweiz. In: Schläpfer, Robert –

Bickel, Hans (szerk.): Die viersprachige Schweiz. Verlag Sauerländer. Aarau. 177-210.

Moretti, Bruno 2004. La terza lingua. Aspetti dell'italiano in Svizzera agli inizi del terzo

millennio Vol. I. Armando Dadò Editore. Locarno.

Ódor László 2005. Helvetismen. Budapesti Corvinus Egyetem Svájci Intézete. Budapest.

Petralli, Alessio 1990. Osservazioni sul lessico dell’italiano regionale ticinese. In: Cortelazzo,

Michele A. – Mioni, Alberto M.: L'italiano regionale : atti del XVIII Congresso

Internazionale di Studi, Padova-Vicenza, 14-16 settembre 1984. Bulzoni. Roma. 131-

144.

Ratti, Remigio – Ceschi, Raffaello – Bianconi, Sandro 1990. Il Ticino regione aperta:

problemi e significati sotto il profilo dell'identità regionale e nazionale. Armando Dadò

Editore. Locarno.

Schöpflin György 2004. Az identitás dilemmái. Attraktor. Máriabesnyő – Gödöllő.

Spiess, Federico 1992. Veri e falsi tedeschismi nell’italiano regionale della Svizzera italiana.

In: Hilty, Gerold (Hrsg.): Actes du 20e Congrès international de linguistique et

philologie romanes, Université de Zurich (6-11 avril 1992). A. Francke Verlag.

Tübingen / Basel. 627-640.

Szépe György 1991. A "magyar mint idegen nyelv" néhány diszciplináris kérdése. In: Giay

Béla – B. Nádor Orsolya (szerk.). A magyar mint idegen nyelv fogalma. Hungarológiai

Ismerettár 6. Nemzetközi Hungarológiai Központ. Budapest. 60-74. Elektronikusan

elérhető: http://mek.oszk.hu/01200/01282

Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris–Századvég Kiadó. Budapest.

Zingarelli, Nicola 2013. Lo Zingarelli 2014. Vocabolario della lingua italiana. Zanichelli.

Bologna.

Alkotmány, törvények, rendeletek, megállapodások, ajánlások

Alkotmány: Bundesverfassung der Schweizerischen Eidgenossenschaft vom 18. April 1999

(Stand am 3. März 2013) In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/19995395/index.html

EDK 2004. évi ajánlása. Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf

EDK: Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek beiskolázásához. Grundlagen-Texte der EDK In: http://www.edk.ch/dyn/11984.php

25

Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról / HarmoS-egyezmény /

Interkantonale Vereinbarung über die Harmonisierung der obligatorischen Schule:

HarmoS-Konkordat vom 14. Juni 2007 In: http://edudoc.ch/record/96777/files/harmos-konkordat_d.pdf

Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény. Rahmenübereinkommen zum

Schutz nationaler Minderheiten In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20020168/index.html

Nyelvrendelet. Verordnung über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den

Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20101351/index.html

Nyelvtörvény: Bundesgesetz über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den

Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20062545/index.html

Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Europäische Charta der Regional-

oder Minderheitensprachen In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20022395/index.html

5.1.1.1 számú iskolatörvény. Legge della scuola In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/raccolta-leggi/legge/numero/5.1.1.1

5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő tevékenységekre

vonatkozó szabályozás. Regolamento concernente i corsi di lingua italiana e le attività

d’integrazione In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/index.php/raccolta-leggi/legge/vid/149

Egyéb irodalom

Attitudes towards multilingualism In. EB77.1 Europeans and their Languages: Factsheets. In: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb_special_399_380_en.htm

Beitrittsverfahren und Inkrafttreten. In: http://www.edk.ch/dyn/14901.php

Das Deutsche als plurizentrische Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische

Sprache. In: http://www-oedt.kfunigraz.ac.at/OESDCD/0INTRO/Gesamt-PDF/A03-Deutsch-a-pluriz.Sprache.PDF

Dizionario dell’italiano ticinese, grigionese e "federale" In: https://sites.google.com/site/elvetismi/

EDK/IDES-Kantonsumfrage In:

http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/092.pdf

http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/093.pdf

http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/094.pdf

http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095.pdf

Fakultativer Unterricht dritte Landessprache. In: http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095b.pdf

Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule. In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf

Jirát, Jan 2012: Eine unersetzliche Verbindung zur fremden Heimat In: http://www.woz.ch/1218/kahlschlag-beim-erstsprachenunterricht/eine-unersetzliche-verbindung-zur-fremden-heimat

26

2013. augusztusi statisztikai adatok. Bestand der ständigen ausländischen Bevölkerung nach

Wohnkanton und Ausländergruppe Ende August 2013 In: https://www.bfm.admin.ch/content/dam/data/migration/statistik/auslaenderstatistik/aktuelle/ausl-

nach-kanton/107-bevoelkerung-kt-2013-08-d.pdf

Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren In: http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/de/index/themen/01/05/blank/key/sprachen.html

Unbefriedigende Stellung des Italienischen an den Schweizer Gymnasien In: http://www.news.admin.ch/message/?lang=de&msg-id=43770

Az értekezés témájához kapcsolódó saját publikációk

1999 Közelebb Ticinóhoz. Kérdések–válaszok–tények–adatok. Olasz–német kapcsolatok. Modern Nyelvoktatás. V/2-3: 56-64.

2000 Az identitás kérdése Ticino kantonban. In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz

nyelvi tanulmányok. Iskolakultúra 5: 94-104.

2002 Egymásról négy nyelven. In: Fóris Ágota – Kárpáti Eszter – Szűcs Tibor (szerk.): A

nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak

válogatott gyűjteménye. Pécs: Lingua Franca Csoport. 181-187.

2004 Kétnyelvűség a svájci Ticino kantonban. In: Navrasics Judit – Tóth Szergej:

Interdiszciplináris nyelvészet. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára.

Szeged: Generalia. Veszprém. I. kötet. 285-288.

2005 Az angol nyelv helyzete Svájcban. In: Nelu Bradean–Ebinger (szerk.): Interkulturális

tanulmányok. Tanulmánykötet a hatvanéves Ódor László tiszteletére. Corvinus

Egyetem. Budapest. 303-310.

2006 Andare a una nozza o a un matrimonio? – kérdezi egy svájci olasz. Modern

Nyelvoktatás. XII. évfolyam. 3-4. sz. 81-86.

2009 Túl a nemzeti nyelveken. Modern Nyelvoktatás. XV. évfolyam. 4. sz. 60-66.

2010 Francia Svájc és olasz Svájc nyelvi viszonyai. In: Oszetzky Éva-Józsa Judit-Tóth

László (szerk.): Az újlatin filológia aktuális kérdései a XXI. században. Pécs. 195-200.

2012 A nyelvoktatás terén végzett felmérés tapasztalatai a luganói Liceo Cantonaléban. In:

Oszetzky Éva-Bene Krisztián (szerk.): Újlatin kultúrák vonzásában. Újlatin filológia 5.

MTA Pécsi Területi Bizottsága Romanisztikai Munkacsoport. PTE Francia Tanszék. 205-

211.

Megjelenés előtt álló publikáció

Migráns gyermekek nyelvi integrációja Svájcban. THL2 2014: 2 (elfogadva, szerkesztés

alatt)