112 0 1 2 . F E B RU Á R 4. , SZ O M BAT

1975 ÓTA DOLGOZIK EGYÜTT A SZEGEDI SZABAD JÁNOS ÉS A NOBEL-DÍJAS ERIC WIESCHAU S

Az élet csodájának kutatói

t u d o

m á n

y

Mi az a csoda, ami egy tojásban 3 hét alattmegtörténik? Ez érdekli a múlt század hetveneséveiben együtt dolgozó szegedi Szabad Jánosbiológust és Eric Wieschaust. Az amerikaifejlõdésgenetikusnak a testszervezõdést szabályozógének jellegzetességeinek megismerését köszönheti avilág, amit 1995-ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazott.Sorozatunkban a Szegedi Tudományegyetem idénmárciusban megrendezendõ konferenciáját jelenlétévelmegtisztelõ 9 Nobel-díjast helyi kutatók mutatják be.

veibõl például Párizsban kiállí-tást rendeztek – adja meg aWieschaus-portré alapszíneit Sza-bad János, aki tudós barátját Ma-gyarországon többször vendégülis látta. Például 1978-ban Derecs-kén, a Szabad család egyik disz-nótorán – mutatja a már akkor isnagy reményû tudós barátja be-kecses fotóját. – Biológusként, azanatómia nagy tisztelõjeként ér-deklõdéssel várta a böllér munká-ját, bár számára meghökkentõnektûnt az egész ceremónia...

Ilyen és hasonló élményekalapján állapíthatta meg Eric,hogy Magyarországon ugyan-

olyanok az emberek, mint Ameri-kában. De a kutatói körökön kívülmozgók is érzékelhetik, hogy atudós is ember.

Szabad Jánost név szerint isemlíti Eric Wieschaus abban azönéletrajzában, amelyet a NobelMúzeumnak adott le. Miért? Mertegyütt ismerték meg elsõként –többek között – az õssejtek osztó-dásának mechanizmusát.

– A Szegedi Biológiai Kutató-központ akkori fõigazgatója, Stra-ub F. Brunó UNESCO-forrásokhozjutva a pénzt egyrészt „embargós-nak” nevezett nyugati mûszerekvásárlására, másrészt neves tudó-sok szegedi meghívására, har-madrészt fiatal kutatók nyugatraküldésére költötte. Ez utóbbiprogramnak köszönhetõen 1975.május 13-án Zürichbe repülhet-tem egy nagyszerû mûhelybe,Rolf Nöthiger laboratóriumába: énlehettem az elsõ posztdoktormunkatársa. Eric Wieschaus 1975júniusában érkezett, és a mi ked-vünkért a zürichi egyetem cso-portjában az angol lett a munka-nyelv. Mi ketten pedig szinteazonnal megtaláltuk a hangotegymással: rájöttünk, hogy mi-közben ugyanazok a problémák

érdekelnek bennünket, félszavak-ból is értjük egymást – én 30 évesvoltam, Eric pedig 27. A Nöthi-ger-laboratóriumban szinte se-mennyi kötöttségünk sem volt.Kísérleti modellként a muslicáthasználtuk, azt a csodálatos mo-dellfajt, amely ugyanazokból azelemekbõl van összeszerelve,mint mi, és hozzánk meglehetõ-sen hasonlóan „mûködik”. A Nö-thiger-mûhelyben azzal foglal-kozhattunk, ami mindkettõnketérdekelt. Ennek a problémahal-maznak a leginkább kézenfekvõalapkérdése, hogy miként fejlõ-

dik ki egy tojásban 3 hét alatt akiscsirke. Vagyis az egyetlenmegtermékenyített petesejtbõl, azigótából miként alakul ki a sok-milliárd sejt, amelynek mindegyi-ke „tudja”, hogy kicsoda és holvan. A folyamat végeredményeegy élõlény, amely kitör a tojás-ból úgy, hogy fõbb jellemzõi –például a csõr, a két szárny,szem, láb – mindig ugyanannyianés ugyanott vannak, és kiválóanelboldogul a világban. Röviden:az érdekelt bennünket, hogy mitörténik 3 hét alatt a tojásban –mi az élet csodája?

Emléktábla a felfedezõnek

Szent-Györgyi Albert 1930–1935 között a szegedi Kálvária téri épületben élt és dolgozott, itt születtekNobel-díjra vezetõ szegedi eredményei – mutatja a kezdeményezésére állított emléktáblát Hannus Istvánvegyészprofesszor. FOTÓ: FRANK YVETTE

A világörökség részét képezi Szent-GyörgyiAlbert hagyatéka – vallja Hannus Istvánvegyészprofesszor, aki a szegedi Nobel-díjasróla The New York Timesban megjelent cikkeketkötetbe rendezte. Az ennek angol változatábólkészült válogatás ajándék lesz a Szegeden idénmárcius 22–25. között megrendezendõkon fe re n c i á n .

– amelyet az SZTE TÁ-MOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2 010-0005 azonosító számú pályá-zatán keresztül az EU is támo-gat – 9 Nobel-díjas tisztelimeg jelenlétével. Számukraugyanúgy érdekes, mint ahelybelieknek elzarándokolniabba az épületbe, aholSzent-Györgyi Albert Nobel-díjra vezetõ szegedi eredmé-nyei születtek.

– Emléktáblával jelöltükmeg Szent-Györgyi Albert egy-kori lakásának és munkahely-ének épületét, ahol 1930 és1935 között dolgozott – utal azöt évvel ezelõtti avatóünnep-ségre Hannus István. Az egye-temi tanár a Magyar Kémiku-sok Egyesülete Csongrád Me-gyei Csoportja elnökeként aSzent-Györgyi Albert RotaryClubbal közösen kezdemé-nyezte az emlékállítást, hogyezzel is erõsítse: Szent-Györ-

gyi Nobel-díjra vezetõ ered-ményei a szegedi Kálvária té-ri, jelenleg a Déri Miksa szak-középiskolának otthont adóépületben kialakított labor-ban születtek.

– A korábban Amerikában

mellékvesekéregbõl általa ki-nyert hexuronsavról itt derí-tette ki munkatársaival1931–1932 telén, a híres tenge-rimalacteszt segítségével,hogy ez az anyag a C-vitamin-nal azonos. Nem sokkal ké-

sõbb, 1932 õszén pedigSzent-Györgyi a forrást is fel-fedezte a szegedi paprikában– magyarázza a vegyészpro-fesszor. A Dóm téri egyetemiépületeket csak 1935-ben vet-ték birtokba.

TUDOMÁNY TÖRTÉNETÚ. I.

„A felfedezés lényege: látniazt, amit már mindenki látott,de olyat gondolni, amit senkimás nem gondolt róla” – ülte-ti át magyarra azt, amit erede-tileg angolul fogalmazott megSzent-Györgyi Albert, mikorSzeged Nobel-díjas tudósáhozkötõdõ kedves idézetérõl kér-dezzük Hannus Istvánt. A Sze-

gedi Tudományegyetem ve-gyészprofesszora elsõ ameri-kai tanulmányútjáról haza-hozta a szegedi Nobel-díjasróla The New York Timesbanmegjelent cikkeket. A tanul-mánya angol változatából ké-szült válogatás köszönti azidén márciusban Szegeden,Szent-Györgyi Albert No-bel-díja 75. évfordulója alkal-mából rendezett konferenciarésztvevõit. A tudománytörté-neti jelentõségû rendezvényt

N O B E L- D Í JÚJSZÁSZI ILONA

Fényképek az asztalon, a számító-gép-monitoron. Az egyiken E ricWieschaus és szegedi barátja,Szabad János 1975–1976-ban a zü-richi kutatóintézet tetõteraszán,egy másikon a laborban beszél-getnek... A fotókhoz tartozó törté-netekbõl, anekdotákból kirajzoló-dik a Birminghamben, Alabamaállamban 1947. június 7-én szüle-tett Eric Wieschaus, a sokoldalútudós nagyon is emberi portréja.

– Fantasztikus ember Eric! Ki-tûnõen zongorázik és rajzol: mû-

Három, a tudományban máig számon tartott dolgozatot írt együtt SzabadJános (képünkön), az SZTE professzora és a Szegedre idén márciusban so-kadszor látogató Eric Wieschaus. FOTÓ: KARNOK CSABA

Tisztelgés az élõvilág egysége elõtt. Az egyedfejlõdés genetikai sza-bályozásának megértéséért Ed Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard és EricWieschaus nyerte el a Nobel-díjat 1995-ben. Úttörõ munkát végeztek. A háromtudós „kimutatta, hogy a petesejtek citoplazmája több olyan tényezõt is tart al-maz, amelyek úgynevezett anyagi hatás útján irányítják az utódok embrióge-nezisét. Bebizonyították, hogy az embrióknak olyan génjeik vannak, amelyekértelmezik az anyai eredetû üzeneteket. Igazolták, hogy az embriósejtek fe j l õ-dési programja fokozatosan, részletekben történik. A Nobel-díjasok munká ss á-ga alapján megértettük az atavizmus és a meddõség genetikai alapjait, ésmegismertük a testszervezõdést szabályozó gének jellegzetességeit. Kiderült ,hogy a testszervezõdés általános jelenség, hasonlóan zajlik az élõlényekben:a muslicában, a csirkében, az egérben és az emberben is” – írta 1996-banSzabad János a Természet Világában. – „Ez az orvosi Nobel-díj egyben tisztel-gés az élõvilág egysége elõtt.”

ISKOLAI „CSALÁDFÁK”– Nyitottságot kaptam és az SZBK egésze is Straub F. Bru-nótól, aki védõernyõt tartott fölénk, fiatal kutatók fölé.Hozzám hasonlóan sokak elsõ külföldi kutatólaboratóriumikiküldetésüket is Straub F. Brunónak köszönhetik – emlék-szik Szabad János a Szent-Györgyi Albert-tanítványból lettakadémikusra, egykori „fõnökére”, a Szegedi Biológiai Ku-tatóközpont alapítójára és elsõ fõigazgatójára. Ily módonaz SZBK és a Szegedi Tudományegyetem kutatómunkájátjellemzõ szabad szellemiséget akár Szent-Györgyi Albertmáig ható örökségének is tekinthetjük. Mert minden tudo-mányos eredmény mögött felfedezhetõ a kutatói elõdök és

iskolák kapcsolathálója. Szabad János (balról) professzordolgozószobájának falán ott a családfához hasonlatos rajz,csomópontjaiban tudósok nevével – ennek alapján vázoljaföl az 1995. évi orvosi Nobel-díj elõzményeit, amit a Termé-szet Világában megjelent cikkében is leírt: „Ed Lewis annak aT. H. Morgannek a laboratóriumában tanulta a genetikát, aki1933-ban kapott Nobel-díjat. (Morgan és munkatársai bizo-nyították elõször, hogy a gének a kromoszómákon gyöngyfü-zérszerûen helyezkednek el.) Eric Wieschaust ( jobbról) az aD. F. Poulson indította el pályáján, aki maga is Morgan-tanít-vány volt.Wieschaus frissen doktorált fiatalemberként Zürichben an-nak a R. Nöthigernek volt a munkatársa, aki annak idején EdLewisszel dolgozott. Nöthiger és W. Gehring Ernst Hadorn-ta-nítványok. Hadorn a fejlõdésbiológia óriásainak, F. Baltzer-nak és Theodor Boverinek a szellemi örököse. Nüsslein-Vol-hard és Wieschaus Bázelban, W. Gehring laboratóriumábankezdett el közösen dolgozni” – érvel az iskola alapvetõ fon-tossága mellett. Az indíttatás azonban nemcsak a Nobel-díja-sok, hanem valamennyiünk életében döntõ: egy ilyen megha-tározó pont Szabad János pályáján, hogy 1975–1976-ban R.Nöthiger laboratóriumában együtt dolgozott E. Wieschausz-szal, és közös munkájukból három, a tudomány fejlõdését ésmindkettõjük tudományos karrierjét alapvetõen meghatározódolgozat született.

Szieszt aSZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA

„A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni,amit senki más nem gondolt róla.” Szent-Györgyi Albert