1. kötet, 115-238 oldal

Jubileumok a Markusovszky Kórházban 115

Jeles napok, neves gyógyítók

DrDrDrDrDr. P. P. P. P. Petõ Eretõ Eretõ Eretõ Eretõ Ernõ-emlékünnepélynõ-emlékünnepélynõ-emlékünnepélynõ-emlékünnepélynõ-emlékünnepély

Kórház Tudományos Bizottsága

2003. november 4.


Jubileumok a Markusovszky Kórházban116

Horváth Boldizsár

A PA PA PA PA Petõ Eretõ Eretõ Eretõ Eretõ Ernõ-emlékünnepély megnyitójanõ-emlékünnepély megnyitójanõ-emlékünnepély megnyitójanõ-emlékünnepély megnyitójanõ-emlékünnepély megnyitója

Amikor Petõ Ernõre emlékezünk, mint kórházalapító igazgatóra, szüksé-ges újból felidézni az õ kórházszervezéssel kapcsolatos szellemi nagyságát.Azt a tényt, hogy az 1926-os kórháztervezésben Petõ Ernõ tudatosan töreke-dett arra, hogy a kórház elegendõ férõhellyel rendelkezzék, s hogy az akkorfontosnak tartott klinikai szakterületek hiánytalanul képviselve legyenek. En-nek az elõrelátásnak köszönhetõ, hogy az 1929-ben átadott új közkórház Ma-gyarországon akkor és még hosszú ideig a legmodernebb kórházak közé tarto-zott, és tulajdonképpen ez az elõrelátás tette lehetõvé a késõbbiekben az újszakmai igények kielégítését is.

Engem, szegedi kötõdésû orvost ez a zseniális szervezõképesség LechnerÖdönre emlékeztet, aki a szegedi nagyárvíz után olyan új városrendezési ter-vet készített, ami több mint száz évvel késõbb is biztosítani tudja a város zavar-talan fejlõdését. Petõ Ernõ már 1926-ban pontosan látta, hogy a modern kór-ház nem nélkülözheti a technikai fejlõdés eredményeit. Ez biztosítja a szakmaifejlesztést, ami az emberi tényezõ mellett hozzájárul ahhoz, hogy a megyeegészségügyi ellátása az élvonalban maradhasson. Az õ gondolatai élõ gondo-latok ma is, amikor Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Marku-sovszky Kórháza a fenntartó önkormányzatok és a kórházvezetés együtteserõfeszítése következtében az egészségügyi ellátást fojtogató gazdasági kör-nyezet ellenére olyan új, nagyhatékonyságú mûszerek beszerzésére törekszik,amelyekkel egész osztályok mûködését lehet magasabb szintre emelni. Ez atörekvés a betegek hatékonyabb ellátásán túl a kórház gazdaságos mûködésé-ben is új prioritásokat biztosít.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány szót szólni Petõ Ernõ kon-cepciói közül arról, amelyet a róla szóló 1999-es életrajzi kiadványban KovácsL. Gábor professzor fogalmazott meg: ,,Petõ Ernõ egyik legnagyobb szervezõiérdeme, hogy megteremtette az oktatókórház szakmai alapjait is”. Petõ Ernõ-nek ez az elõrelátó törekvése élõ gyakorlattá vált a kórház történetében. Eztbizonyítja az 1967-ben létrejött szerzõdés a Pécsi Orvostudományi Egyetemés a Markusovszky Kórház között, amely biztosította, hogy az országban elõ-ször itt jött létre egyetemi oktatókórház. A kórház részvétele a graduális éspostgraduális orvosképzésben, az Egészségügyi Fõiskola oktatási tevékenysé-gében és az egészségügyben dolgozók szakképzésében töretlen intenzitássalfolyik ma is.



Messzire vezetne, ha a kórház oktatási tevékenységét annak hatékony-sága szempontjából részletezném. Csak annyit szeretnék említeni, hogy azoktatás mindig kétirányú. Nemcsak az oktatásban résztvevõknek teszi lehetõ-vé új ismeretek elsajátítását, hanem az oktatókat is állandó önképzésre ser-kenti. Ez utóbbi nem képzelhetõ el a nemzetközi irodalom követése és a klini-kai orvostudomány aktív mûvelése nélkül. Ez a kórház szellemi megújulásá-nak egyik forrása. Amikor ezeket a szempontokat felvetem, ismételten PetõErnõ szellemi nagyságára kell hivatkoznom, aki úttörõ munkájával mintegyelindítója volt a kórház tudományosi életének is. Többek között ezért is hálávaltartozunk neki.



István Lajos

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékezés Pezés Pezés Pezés Pezés Petõ Eretõ Eretõ Eretõ Eretõ Ernõrenõrenõrenõrenõre

A kórházalapító és a kórházat a II. világháború után újjászervezõ igazgatófõorvosra, az iskolateremtõ sebészre, a nehéz idõkben humanitását bizonyítóorvosra és emberre emlékezünk. A Petõ Ernõ által kezdeményezett, kiharcoltés megszervezett új szombathelyi kórház – akkori nevén Vasvármegye ésSzombathely Város Közkórháza – a város, a megye és a Dunántúl szempont-jából történelmi jelentõségû alkotás volt, amellyel a magyar egészségügy isjelentõsen gazdagodott. A kórház akkor is és ma is méltóan képviselte, illetveképviseli Petõ Ernõ szellemiségét, humanitását, segítõkészségét, betegközpontúorvosi szemléletét, progresszív polgári törekvéseit és közéletiségét.Ahhoz azorvosnemzedékhez tartozom, akik a Petõ Ernõ vezette kórházban dolgozhat-tak. Tõle és az általa kialakított kórházalapító fõorvosi kartól sajátíthattam el akorszerû gyógyítás mesterségét és mûvészetét. Ez a kórházalapító fõorvosikar az 1930-as, 40-es években kiváló szakmai munkával és példás emberitartással vált országosan ismertté, lettek valamennyien az orvosi hivatás ésválasztott szakterületeik igazi mesterévé, szereztek önmaguknak, az általukvezetett osztályoknak, az egész kórháznak a városban és a megyében, Észak-nyugat-Dunántúlon, sõt bizonyos vonatkozásban országosan is elismerést,megbecsülést.

Ebben a munkában és törekvéseik valóra váltásában élen járt Petõ Ernõ,aki nemcsak elismert és közmegbecsülésben részesülõ kórházigazgató s kitû-nõ sebészorvos volt, hanem jó és rossz idõkben a kórháznak, a kórház dolgo-zóinak és betegeinek érdekeit bátran képviselõ orvosvezetõ és közéleti emberis. Érdemeirõl az elmúlt évtizedben már lehetett nyíltan is beszélni, és szobrá-nak felavatása tulajdonképpen rehabilitálását jelentette. Többen elõadásbanés közleményben méltatták a kórházalapítót, a kórházigazgatót, a sebészt és aközéleti embert. A mai alkalommal elsõsorban a kórházat korszerûsítõ, mû-helyt teremtõ és új szakágazatokat létesítõ orvosvezetõként szeretnék PetõErnõre emlékezni és tevékenységét méltatni.

A neves tanítványok sorát Kabdebó Józseffel kezdeném, aki Petõ Ernõnyomdokain járva Tatabányán létesített korszerû kórházat. Idõrendi sorbanTiborcz Sándort említem, aki Petõ Ernõ segítségével egy új sebészeti ágazatot,a baleseti sebészetet honosította meg kórházunkban, majd vett részt országoskiépülésében. Ugyanebbõl a sebészi mûhelybõl származott Smidt Lajos is, akinemcsak kiváló sebész és az egykori szombathelyi Emberbaráti Egylet Kór-



házának igazgató fõorvosa lett, hanem elismert költõ és gyûjtõszenvedélyerévén késõbb a róla elnevezett múzeum megalapítójaként is maradandót alko-tott. Ide sorolom a Petõ Ernõ szellemét továbbvivõ Széll Kálmánt is, aki asebészetbõl kiválva egy új szakterületet, az aneszteziológiát, majd az intenzívbetegellátást valósította meg elõbb kórházunkban, majd lett e két új szakterületországos kiépítésének vezetõ személyisége, és teremtett az új szakmáknakországos hírû mûhelyt kórházunkban.

Petõ Ernõnek kitûnõ érzéke volt a megfelelõ munkatársak megkeresésé-ben is. Már az alapító fõorvosok között olyan kiváló szakmai és emberi tulaj-donsággal rendelkezõ orvosokat gyûjtött maga köré, mint a polihisztor belgyó-gyász Strancz Gyulát, aki a belgyógyászaton túl megszervezte a központi labo-ratóriumot és az akkor röntgenlaboratóriumnak nevezett önálló vizsgáló egy-séget. Az alapító fõorvosi kar tagja volt továbbá a tudományos kutatómunkátkórházunkban megvalósító Görög Dénes, az empátiájáról, segítõkészségérõlés szerénységérõl ismertté vált Prugberger József, a neurológiát és a pszichi-átriát egy személyben mûvelõ Tanka Dezsõ, akinek neve késõbb szakmájátjelentette.

Petõ Ernõ vezetõi egyéniségét ugyanakkor a kórházért és a betegellátá-sért érzett felelõsség mellett egyfajta szívós következetesség és bátorság isjellemezte. Ez nyilvánult meg akkor is, amikor a mártírhalált halt Görög Dénesutódjáról kellett gondoskodni. Ekkor hívta meg Petõ Ernõ SzombathelyreRomhányi Györgyöt, aki abban az idõben politikai okok miatt nem dolgozhatottorvosként. Petõ Ernõnek ez a bátor cselekedete késõbb az egész kórház szem-pontjából sorsdöntõnek bizonyult, mert Romhányi professzor ötéves szombat-helyi mûködése során tulajdonképpen a kórház spirituális rektorává, a háborúutáni szellemi és tudományos újjászületés vezéralakjává vált. Romhányi Györgyitt teremtett maga körül olyan atmoszférát és iskolát, amelynek híre és képvi-selõi ország- és világszerte ismertté váltak. Ebbõl a ,,kórházi mátrixból” indultel Romhányi György azon a különleges hivatásszeretettõl és megszállottságtólfûtött meredek úton, amely õt a XX. század kiemelkedõ magyar orvosegyéni-ségévé és orvoskutatójává tették. Ehhez hasonló erkölcsi értékû volt PetõErnõ bátor kiállása 1949. október 20-án a deportálandó szerzetes apáca ápo-lónõk ügyében is, amikor a betegellátás biztonsága érdekében ellenezte a mû-tõs apácák elhurcolását, szembeszállva az akkor nagyhatalmú népjóléti mi-niszteri biztossal és a hírhedt AVH-val. Õ volt az egyetlen magyar kórházigaz-gató, aki az apácák deportálásával szembeszegült.

Sorsom ajándékaként itt a kórházban átélhettem azokat az éveket is, ami-kor Petõ Ernõ – felismerve a szakosodó orvostudomány új igényeit – kitûnõérzékkel és nagy elõrelátással hozzálátott új szakterületek meghonosításához,



új osztályok szervezéséhez. Ekkor létesült a baleseti sebészet, az onkológiaiosztály és regionális sugárterápiás központ, a koraszülött osztály, avértranszfúziós szolgálat, indult a már említett aneszteziológia és az intenzívterápiás ellátás, a tüdõ-, illetve a szájsebészet, és elkezdõdött a hematológiaibetegellátás is.

Amikor 1952-ben a ,,múltat végképp eltörölni” akaró önkény, az osztály-harc gyûlölete és a szolgalelkûség Petõ Ernõt eltávolította az általa alapítottkórházból, és Sárvárra ,,számûzte”, Petõ Ernõ harag, gyûlölet és zokszó nélkültávozott, példát mutatva az igazságtalanság kulturált emberhez méltó elviselé-sére.

Petõ Ernõ emléke, valamint a kórház szellemisége a létesítésért folyóharc és a mûködés éveiben annyira összenõtt az intézménnyel, hogy távozása-kor és halála után is egybeforrt az alkotó az életmûvel.

A kései utódok pedig szerencsésnek érezhetik magukat, mert az 1929-ben létesült kórház keretei megadták az azóta tartó szakadatlan fejlõdés lehe-tõségeit. Kórházunkra is érvényes az egri várkapitány Dobó István ismertmondása: ,,A falak ereje nem a kövekben vagyon, hanem az emberekben”.Petõ Ernõ nemcsak a korszerû gyógyítás feltételének nagyvonalú kereteithagyta ránk örökül, hanem egy szellemiséget is, amely a beteget állítja napimunkánk középpontjába, amely a gyógyítást humanitárius segítõ tevékeny-ségnek tekinti, amelyben a gyógyító hatalom mindig a szenvedõ ember irántimegértéssel és alázattal társul, s amely a gyógyítás legújabb eredményeit isszerénységgel közvetíti a beteghez.

Valamennyien tudjuk, hogy új fõorvosok munkába állásával, folyamato-san fiatalodó orvoskarával és ápolótestületével, fantasztikus teljesítményû újmûszerekkel kórházunk folyamatosan megújul, fejlõdésének új szakaszáhozérkezett. Ezekben az orvost és embert próbáló elkövetkezõ években fokozot-tabban szükségünk van elõdeink életmûvének ismeretére, a kórház hagyomá-nyainak és szellemiségének fenntartására, Petõ Ernõ orvosi és szellemi ha-gyatékára.



DrDrDrDrDr. Baltavári László-emlékülés. Baltavári László-emlékülés. Baltavári László-emlékülés. Baltavári László-emlékülés. Baltavári László-emlékülés

Neurológiai Osztály

2003. november 7.



Csiba László

Megõrizni és megújítaniMegõrizni és megújítaniMegõrizni és megújítaniMegõrizni és megújítaniMegõrizni és megújítani

A tudományos módszereinket egyszerre szeretnénk megõrizni és megújí-tani. Megõrizni a klasszikus neuropatológiai módszereket, és kiegészíteni újklinikai vizsgáló eljárásokkal (nyaki ultrahang, transcranialis Doppler). Ugyan-ez a törekvés érhetõ tetten a szombathelyi neurológiai osztály korábbi osztály-vezetõ fõorvosának tevékenységében.

Baltavári fõorvos úr 40 évesen lett az osztály vezetõje. Elõtte 12 évettöltött el Pécsett az Ideg-Elme Klinikán, Környey István professzor volt a ta-nítómestere. Idegsebész, neuroradiológus és neuropatológus tanulmányokatfolytatott, s párhuzamosan több diszciplinát mûvelt. Bevezette a carotis, illetvevertebralis angiographiát, a pneumoencephalographiát és a myelographiát.Abban az idõben ezek voltak a legmodernebb neurológiai képalkotó vizsgálóeljárások. 10 évvel megérkezése után már izomrelaxációban végzett elektro-sokk kezelést, és 1973-ban – korát megelõzve – az EMG-vizsgálatok is meg-jelentek Szombathelyen.

A neuropathológiai laboratóriumban nemcsak klinikai diagnosztikus mun-ka folyt, hanem együttmûködés alakult ki a Graz-i, illetve bécsi intézetekkel is.A krónikus betegek gondozásának bevezetése, a kórház-rendelõintézeti egy-ség megteremtése mind Baltavári fõorvos úr nevéhez fûzõdtek, és új szemlé-letet tükröztek.

Baltavári László annak idején szoros kapcsolatot tartott fenn a debreceniklinikával, nevezetesen Molnár László professzorral. Együtt dolgoztak a pécsiklinikán, s onnan került Molnár László Debrecenbe, Baltavári László pedigSzombathelyre. Baltavári rendszeresen részt vett a debreceniek által szerve-zett Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Tiszántúli Tagozatának ülésein,sõt egy alkalommal a rendezvényt Baltavári segítségével Szombathelyen ren-dezték meg.

A 40 évesen fõorvossá lett kollégánk, dr. Baltavári László munkásságamegerõsíti a régi mondás igazságát, hogy meg kell õrizni a régit és nyitottnaklenni az újra. Baltavári fõorvost a sors igaztalanul korán ragadta el. De õ isazon honfitársaink sorába tartozik, akikre igaz: ,,A nagy nemzetek a fiaikat tet-ték naggyá, a kicsiket pedig fiaik”.



Czopf József

A Környey-iskola és a szombathelyi neurológiaA Környey-iskola és a szombathelyi neurológiaA Környey-iskola és a szombathelyi neurológiaA Környey-iskola és a szombathelyi neurológiaA Környey-iskola és a szombathelyi neurológia

Megtiszteltetõ számomra, hogy Vas megye és Szombathely Megyei JogúVáros Markusovszky Kórháza fennállásának 75. évfordulójának keretébentartandó Baltavári László-emlékülésre meghívást kaptam, és elõadásra fel-kértek. Magam nem dolgoztam együtt Baltavári Lászlóval, akinek elsõsorbana neuroradiológia és patológia területén késõbbi kollégáim részérõl nagy tekin-télye volt.

1952. január 16-án nyert a pécsi Ideg-Elmegyógyászati Klinikán alkalma-zást. A személyügyi nyilvántartásában szerepel az akkor enyhén pejoratívmegjegyzés, hogy „értelmiségi”. 1958. május 20-án szakvizsgázott neurológi-ából, 1960-ban pszichiátriából. 1964. január 1-jétõl lett a Szombathelyi KórházNeurológia Osztályának fõorvosa. Eleinte a II. Sz. Ideg-Elme Osztály élénállt, majd 1981-tõl az egyesített 80 ágyas neurológiai osztályt vezette.

A Környey Tanítványok Társaságának ülésén Bobest Mátyás emléke-zett meg errõl, õ emelte ki, hogy elévülhetetlen érdemei vannak az angiographiaés pneumoencephalographia bevezetésben, a neuroradiológia kialakulásában.Jelentõs, hogy nevéhez fûzõdik a neurológiai szubintenzív részleg beindításais. Közleményei és Markusovszky-pályamunkái fõleg neuropatológia tárgyú-ak voltak. A neuropatológiának a medikus oktatásban játszott szerepét is ecse-telte egyik mûvében.

A Környey által vezetett Ideg-Elme Klinikáról 1968-ban Dr. Scháb Re-zsõ vette át a szombathelyi I. Sz. Ideg-Elme Osztályt, és mostoha körélmé-nyek között elindította az idegsebészeti beavatkozások sorát. Késõbb a kórházkülsõ telephelyén, az Emberbaráti Kórházban lett a Neuropszichiátriai Osz-tálynak osztályvezetõ fõorvosa, majd az összevont Pszichiátriai Osztályt ve-zette 22 éves aktivitás után bekövetkezett haláláig.

Az idegsebészet terén dr. Bobest Mátyás követte õt. Önálló osztályt ho-zott létre, és magas színvonalú szakmai tevékenységet fejt ki jelenleg is. Õ isKörnyey professzor úr tanítványa volt.

Baltavári László még a klasszikus Környey-iskolához tartozott. Az 1952-es csoporttal érkezett Környey klinikájára, és ott a klinikai neurológia mellettneuroradiológiával és neuropatológiával foglalkozott. Hosszabb ideig volt Pálffyprofesszor beosztottja az osztályon, aki nagy melegséggel emlékezett visszaezekre az idõkre. Az 1952-ben érkezettek közül ketten megjárták a frontot.Balázs Béla alsóvégtagját érte sérülés, Baltavári Lászlónak pedig a bal vállát.



Mindketten hallgattak errõl, nehézségeiket palástolták és szorgalmasan dol-goztak. Baltavári László feleségül vette Krausz Máriát, egy délvidéki patikuslányát, aki késõbb a Környey-féle Patológiai Laboratórium kiemelkedõ asszisz-tense lett. Ezt a munkát gyümölcsöztette 1964 után Szombathelyen aNeuropatológiai Laboratórium kialakításakor. Mint beosztott, pontos embervolt. Kárpáti Miklóssal együtt Baltavári László is intenzíven dolgozott aneuroradiológiában, ahol ugyanúgy precíz, kifogástalan munkát végzett. Zár-kózott volt, háborús sérüléseirõl sem beszélt, és magas egyházi méltóságúhozzátartozóját sem emlegette soha. „Tett és nem beszélt”.

Közel 12 éve létrehoztuk a Környey Tanítványok Társaságát, melynekjövõ év tavaszán lesz a kilencedik összejövetele. Az volt a célunk, hogy azáltalunk megélt értékekrõl ünnepélyesen, rendszeresen megemlékezzünk. NehézKörnyey életfilózófiáját szavakban összefoglalni, de úgy tünik, hogy a szak-mailag magasan képzett orvos rendszerint emberként is helytáll.

„Tiszta fej, tiszta sziv, tiszta kéz” – fejezhetné ki a szakmaiság és ember-ség egységét:

• aki a beteg embertárs mellé áll, hogy ember maradjon,• aki tanítja a másikat, és segíti emberré válni azt, akit tanít,• és emberközeli maradjon a tudomány, amely hihetetlenül részletekbe

veszõ, és csak szintézisének fejlõdése fogja igazán szolgálni az embert.Szombathelyen tovább él Környey szellemisége. Baltavári László kima-

gasló színvonalú klinikai neurológiai és neuropatológiai tevékenysége mellett aKörnyey-iskola és Szombathely kapcsolatának újabb fejezete Scháb Rezsõtevékenysége is, aki ugyancsak kiváló neurológus volt, magas szinten mûveltea hisztopatológiát és a pszichiátriát is. Sebészeti tevékenységét – amelyet mos-toha körülmények között megvalósított – Bobest Mátyás tett virágzóvá önállóosztályán.

Sokan vagyunk azon, hogy a Környey-iskola hagyománya tovább éljen. Ajelenlegi egyetemi struktúra és oktató szerkezete alapján a Szombathelyi Kór-ház Neurológiai Osztálya a Pécsi Tudományegyetem akkreditált oktató osztá-lya. Ez a betegellátó, oktató és tudományos tevékenységben is teret nyit azeddigieknek megfelelõ vagy annál gazdagabb együttmûködésre a rezidens- ésszakorvosképzésben egyaránt.A pécsi egyetem kiegészíti azokat a tanulmá-nyi területeket, amelyek a szakma speciális subdisciplináit képezik.

Baltavári László példája megmutatta, hogy szakmai tûz és megfelelõ sze-mélyiség esetén a magas színvonalú klinikai munka transzplantálható, megfo-gan és termékennyé válik. Megtanulhattuk tõle az emberi szerénységet, aszakma iránti alázatot, s idõt nem kímélve legnagyobb energiánkkal a betegekszolgálatát.



Baltavári Lászlóné

VVVVVisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékezés drezés drezés drezés drezés dr. Baltavári Lászlóra. Baltavári Lászlóra. Baltavári Lászlóra. Baltavári Lászlóra. Baltavári Lászlóra

Végtelenül nehéz olyan valakirõl beszélni és írni, aki legközelebb áll hoz-zánk. Különösen nehéz egy olyan emberrõl valamit mondani, aki befelé fordu-ló alkat, orvosi munkája nehézségeirõl és eredményeirõl nem beszél otthon. Aszó szoros értelmében puritán. Ragaszkodik egyszerûségéhez, szigorú erköl-csi normák irányítják, és megszokott körébõl kimozdítani alig lehet. Távol állttõle minden önmutogatás, az ünneplések zavarba hozták. Így én, mint felesé-ge, nem sokat merek mondani róla. Ha dicsérném emberi értékeit, munkájamegbízhatóságát, mindenki elfogultságnak tekintené. Azt viszont nem enged-hetem meg magamnak, hogy róla szólva elhallgassam lelkének legszebb sajá-tosságait, és ne térjek ki érdemeire.

Nyilvános kitüntetéseit szívesen felsorolom. Részben azért, mert lelkiis-meretes, törekvõ munkáját tanúsítják, részben azért, mert az elismerések min-dig elõre vitték munkájában. Mint pedagógus szülõk és nagyszülõk gyermeke,indítást érzett, hogy tanító orvos legyen. Az orvosképzésben és továbbképzés-ben kifejtett tevékenységéért az egészségügyi miniszter címzetes egyetemidocensnek nevezte ki. Az egészségügy területén végzett jó munkájáért 1976.július 1-jén a ,,Kiváló Orvos” kitüntetõ címet kapta.

Ugyanaz év augusztus 4-én egy interjút készítettek vele. Ez azért érde-kes, mert önmagáról vall, és megfogalmazza mindazt, melyet nekem nehézlenne elmondani. Engem mind a mai napig mélyen érintõ és felejthetetlen az amondata, mely szülõvárosába való visszatérését érinti: ,,Szombathelyi születé-sû vagyok, hazajöttem, amikor hívtak.” Igen, mindvégig Szombathelyt éreztehazájának, itt fejtette ki sokrétû tevékenységét. Erõs és kemény iskolából jött.,,Pécsett végeztem, ott is kezdtem pályafutásomat dr. Környey István egyete-mi tanár vezetése mellett, s mindent, amit a medicinában tudok, neki köszön-hetem.”

Magasrendû orvosi etikát hozott magával. Neki mindegy volt: gazdag vagyszegény, öreg vagy fiatal. Az élet szentségére esküdött. Született optimista, avégsõkig nem adta fel a reményt. Szombathelyen az etikai bizottság elnökevolt. Azt tanította: ,,A beteg embernek a kórházban is meg kell adni a minden-napi élet feltételeihez szükséges dolgokat. Embernek kell éreznie magát, hogyaz orvos gyógyítani tudja.”

Mindezek az idézetek, közlések – bármennyire is hiányosak – mutatják abennem kialakult képet férjemrõl, de hogy a számomra felkínált feladat ne



legyen megoldatlan, egy sajátos megoldást választottam. Felkértem egy édes-anyát, aki leánya szenvedéstörténetében 15 éven át férjemre támaszkodott,hogy feljegyzéseibõl engedje idézni azokat a részleteket, melyek Baltavári Lász-ló orvosi és emberi magatartására vonatkoznak. Szerintem hiteles képet adott.

Az Édesanya Naplójából:,,1965. szeptembertõl november végéig 14 orvos vizsgálta meg gyerme-

kemet. És nem akadt kettõ, aki ugyanazt mondta volna.Csupa nagytudású fõorvos, egyik rangosabb, mint a másik.Szabolcs Zoltán veszi kezébe az intézkedést.Utoljára Baltavári Lászlóhoz irányít bennünket. Így ajánlja: Baltavári ko-

moly ember, érti a dolgát. És fõképp abban különbözik a többitõl, hogy ismeri ahatárait. Ha rájön, hogy véget ér a tudománya, megmondja.

Kislányom több mint egy órája van bent az idegosztály fõorvosi szobájá-ban. Mit csinál ott ennyi ideig? Újabb félóra. A nõvér azt mondja, hogy mindigilyen hosszan vizsgál. Itt türelmesnek kell lenni.”

A beteg leány beszámolója: ,,Elmondtam neki mindent. Volt, amire több-ször is rákérdezett. Hosszan tanulmányozta a leleteket. Aztán megvizsgált.Mikor hirtelen elfordította fejemet, megint rám jött az a különös szédülés. Egy-re jobban elkomolyodott. Volt valami az arcán, hogy tudja, amit egyik orvossem hisz el.

De nem mondott semmit. Majd megbeszéli Szabolccsal. Kérte, vigyekírást is. Mondtam, az írásom elromlott. Bólintott, mintha ezt is tudná.

Újabb vizsgálatok. Ugyanazok, meg még egypár. Visszaviszem hozzá.Minden negatív. És õ mégis… Mintha szánakozva nézne rám. Az arca nemtud titkot tartani, túlságosan emocionális alkat.

Harmadik alkalommal õ hivat. Már bekérte az egyensúlyzavar vizsgála-tát, s az újabb szemfenékvizsgálat eredményét. Õ már nem vizsgál. Beszélgetvelem. Miképp viselem a nehézségeket, volt-e megpróbáltatásom, s így to-vább. Aztán felvesz asztaláról egy borítékot. Odaadja. Látom, nincs lezárva.Jó a szemem, a folyosón elolvasom: Tumor cerebelli.”

Ismét az Édesanya: ,, A mai napig sem értem, miképp lehet ekkora bátor-sága egy orvosnak, aki bizonyítás nélkül kiad egy ilyen rettenetes ítéletet a 23éves, friss diplomás, mûvészi fokon játszó zongorista kislány kezébe.

Kislányom azt mondta, beszélgetés közben kipróbálta, kiismerte az ere-jét.

Én is beszélek Baltavári László fõorvossal. Már amennyire erõm engedi.Nem bíztat és nem is rémiszt.Elismerte, a laboratóriumi leletek jók, a különbözõ vizsgálatok mit sem

mutatnak ki. Mégis, õ a véleményét fenntartja. Vannak jelek, és ezeket a



jeleket tudomásul kell venni, tovább kell menni, van még egy vizsgálat, de aztitt nem merik megcsinálni. Pécsre kell menni.

– Agymûtétre gondol?– Lehet, de nem biztos. Értse meg, én nem tudom, õk ott mit találnak. Én

itt nem tudok tenni többet. De írok K. professzor úrnak. És Cs.-nek is. Õ majdgondjukat viseli.

– És… ha visszajöttünk...– Ha visszajönnek, természetes, hogy törõdöm magukkal. Ne féljenek.

Utazzanak minél elõbb a saját léleknyugalmuk érdekében. A kislány most igenjó állapotban van.

Hirtelen felfogtam, gyermekem miért bízik úgy meg benne. Olyan egy-szerû volt és olyan természetes. Elõre elkészítette utunkat. Elõre fáradt ér-tünk. Egyszer fel is utazott utánunk. Egyszer velem együtt ment fel. Mélysé-ges felelõsségérzés hatotta át.”

Ennyi idézetet vettem át a 15 évig tartó fájdalmakból.Gondolom, a beteg, valamint a hozzátartozó viszonyulása személyessé és

közelivé teszi férjem alakját, illetve jellemét az emlékezõk számára. Én, mintfeleség, csak szép házasságunk örömökkel és nehéz próbákkal teljes életünkbelsõ titkait õrzöm meg magamnak.



Garzuly Ferenc

Személyes emlékeim Baltavári László fõorvosrólSzemélyes emlékeim Baltavári László fõorvosrólSzemélyes emlékeim Baltavári László fõorvosrólSzemélyes emlékeim Baltavári László fõorvosrólSzemélyes emlékeim Baltavári László fõorvosról

Dr. Baltavári Lászlót orvostanhallgatóként a pécsi neurológiai klinikánismertem meg, gyakorlatvezetõm volt, az alapvetõ neurológiai vizsgálatokra, a,,neurológiai oknyomozásra” õ tanított meg. 1964-tõl 1984-ben bekövetkezetthaláláig mellette dolgoztam az osztályon.

Ez a kádári ,,puha diktatúra”, a vasfüggöny korszaka, az az idõszak, amely-ben a hozzá érkezett hivatalos levelek címzése ,,Tisztelt Fõorvos Elvtárs” és abizalmasabbaké ,,Kedves Fõorvos Elvtárs” volt. Baltavári fõorvos igyekezettmegfelelni a mûködéshez szükséges feltételeknek – a lelkiismeretesség talánorvosi munkájának is legjellemzõbb vonása volt –, de többet ezen kívül nemtett. A kórház Etikai Bizottságának hosszú évekig volt viszont elismert elnöke.

Érkezésekor az ideg-elmegyógyászat épületét hosszában ,,kettévágták”,a férfiakat tartalmazó fél hozzá, a nõbetegek Tanka fõorvoshoz kerültek, aki1930 óta dolgozott itt. Mi napközben csak férfibetegeket vizsgáltunk, és csaka közös ügyeleti idõben láttuk a nõbetegeket. Az ügyeletes szoba viszont azo-nos volt, a két osztály orvosai jól ismerték egymást, barátok lettek.

Abban az idõben Veszprém megye neurológiai és elmebetegeit is osztá-lyunk vette fel. Ügyeletünk rendszerint úgy kezdõdött, hogy a veszprémi men-tõ négy-öt beteget hozott. Nem volt lift az épületben, a hordágyat a mentõsökvitték fel az emeletre, a neurológiai betegeket a másodikra, az elmebetegeketaz elsõre, a részegeket a földszintre, a ,,defekt” elmebetegek közé. Mindenreggel azzal kezdõdött, hogy a fõorvosi szobában beszámoltunk az ügyeleteseményeirõl. Egy emlékezetes reggelen az egyik doktornõ dorgálást kapott.A piacon valaki rosszul lett, behozta a mentõ a nála lévõ két tyúkkal. ,,Kiengedte meg, hogy a mentõtõl a két tyúkot is átvegye?”– kérdezte eléggéingerülten a fõorvos.

Az idõk folyamán többször is változott az osztály neve. 1981-ig a Balta-vári-féle osztály pszichiátriai osztály is volt, sõt az elmebetegek lényegesentöbben voltak, mint a neurológiai betegek. 120 ágy szolgálta az elmebetegeket,40 ágy pedig az ideggyógyászati betegeket. Ezt az idõszakot ezért a pszichiát-riával való kapcsolat jellemezte, bár osztályunkon már akkor is a neurológiai,míg a másik osztályon a pszichiátriai profil volt a meghatározó. Tanka Dezsõfõorvost 1968-ban Scháb Rezsõ váltotta fel. Ekkor kezdõdtek az idegsebésze-ti mûtétek a kórházban. Késõbb vált csak nyilvánvalóvá, hogy ez a feladatkülön osztályt igényel.



Baltavári fõorvos törekvései erõteljesen arra irányultak, hogy a pécsi neu-rológiai klinikán látottakat valósítsa meg az osztályon. Igy jött létre aneuroradiologiai vizsgálatokra alkalmas helyiség és a neuropatológiai laboratóri-um is. Itt a metszeteket felesége készítette, aki hosszú ideig vezette a pécsineurológiai klinikán Környey István professzor szövettani laboratóriumát. A la-boratórium elsõsorban a klinikai munka ellenõrzõ eszköze lett. Bár Baltavárifõorvos a klinikán elsõsorban a radiológiai vizsgálatokra specializálta magát, mostérdeklõdéssel fordult a neuropatológiai vizsgálatok felé is. Ebben a munkájábansegíteni tudtam, mert – mielõtt átkerültem volna a neurológiai osztályra – kétévig a patológián dolgoztam. Ezzel a laboratóriummal megelõztük a többi megyeikórházat. Egyedül Miskolcon mûködött akkoriban még hasonló laboratórium aklinikák és az Országos Intézet laboratóriumai mellett.

Néhány szót az osztály betegeirõl. A bajszát pödrõ Szabó bácsi a híd mellet-ti padon szokott üldögélni, barátságosan integetett mindenkinek: ,,Kifizetni, nyug-díjazni, elbocsájtani.” Ezen kívül is sok ötlete volt, például az, hogy a négereketvissza kell telepíteni Afrikába. Az egyik betegnek, a ,,fenségnek” külön szobájavolt, s ha a nagyvizit odaért, a fõápoló bekopogott, és engedélyt kért a fõorvos úrszámára a látogatásra. Az elmeosztályt építõ kõmûves még le sem tette a mal-teros kanalat, amikor egy másik beteget, Aladár bácsit behozták, olyan régen,hogy már senkinek fogalma sem volt róla, mi baja lehet. Vigasztalhatatlan voltegészen addig, amíg a kórház szomszédságában a Gól Vendéglõ meg nem nyílt,ahova esténként mindig kiszökött. Tanka fõorvos egy munkaterápiás telepet islétrehozott még pályája kezdetén, ahol disznókat is neveltek. Minden reggellovaskocsi indult oda betegekkel, s a Tárcsás Pistával, aki piros tárcsájával je-lezte, hogy merre fordul a kocsi. Egészen addig, amíg a városba érkezõ szovjetûrhajos küldöttséget tárcsájával egy másik irányba el nem terelte.

Baltavári fõorvos jó barátságban volt Molnár László professzorral, akivelegyütt dolgozott a pécsi klinikán, és akit Debrecenbe neveztek ki a neurológiaiklinika élére. Ennek a barátságnak volt köszönhetõ, hogy rendszeresen résztvettünk a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Tiszántúli Tagozatánakévente ismétlõdõ, háromnapos ülésein, majd az is, hogy a rendezvény 1979-ben elhagyta a Tiszántúlt, és az évi ülést Szombathelyen tartotta meg. Ez voltaz elsõ lépés afelé, hogy a kongresszus országos jellegûvé váljék.

A vasfüggönyt sikerült bizonyos helyeken kicsit átjárhatóvá tenni. Az egyikirány Bécs volt, a másik Graz. Többször vettünk részt külföldön elõadásokkala neurológiai, illetve neuropatológiai Duna Symposiumokon. 1979-ben jött átelõször Lechner professzor Grazból Szombathelyre elõadást tartani. Kapcso-latunk a Bécsi Orvostudományi Egyetem Seitelberger, Jellinger, majd Budkaprofesszorok által vezetett Neurologiai Intézetével azóta is erõs.



A Baltavári-éra utolsó éveiben a betegellátás szempontjából fontos ese-ményekre került sor. Ezek közül kiemelkedik az Intenzív Osztály létrehozása1979-ben, valamint az önálló Idegsebészeti Osztály létrejötte dr. Bobest Má-tyás vezetésével 1980-ban. Három év alatt az egész ideg-elmegyógyászatiépülettömböt átalakították, modernizálták.

A súlyos, hosszantartó betegség váratlanul sújtott le Baltavári fõorvosra,összeszorított foggakkal, nehezen viselte. Amíg tudott, bejárt még az osztály-ra, folytatta a munkát. Szerette a szakmáját.



Széll Kálmán

DrDrDrDrDr. Baltavári László fõor. Baltavári László fõor. Baltavári László fõor. Baltavári László fõor. Baltavári László fõorvos emlékérevos emlékérevos emlékérevos emlékérevos emlékére

Amikor hosszú évekig tartó betegsége a végsõ szakaszába fordult, fehérköpenyét pizsamájára húzva még betegen is dolgozott. Szobájában látogattammeg. Íróasztalán ott hevert az etikai bizottság beszámolója, amin éppen azutolsó javításokat végezte. ,,Azonnal jövök, csak gyógyszert hozok magam-nak” – mondta – ,,foglalj helyet!”

Pár percet valóban ültem. Sokszor voltam derûs, barátságos ,,manzard”szobájában, de talán sohasem figyeltem fel arra a környezetre, amiben élt. Asok szép virág szemmel láthatóan szerette a helyet és a róluk gondoskodógazdát. Tudom, otthon is szívesen kertészkedett. Az íróasztalon szakkönyvekhevertek, a tudomány – súlyra sem könnyû – komor õrzõi. Csak a beavatottképes tõlük értelmesen kérdezni. Baltavári dr. életreszóló barátságot kötött avirágokkal és a könyvekkel.

A falon a hajdani mester, Környey professzor szigorú, de jóságos arcanézett velem farkasszemet. Környey közismert volt puritánságáról, szigorárólés példamutató módszeres tudásáról. Nála csak azok maradhattak meg, akikát tudták venni az õ hullámhosszát. Baltavári dr. ezek közé tartozott. A pécsiIdeg-Elme Klinikán töltött éveiben szakmájának minden részletét tanulmá-nyozhatta. Különösen a neuroradiológia érdekelte. Nem csoda, ha számos, ekörbe vágó vizsgálatot vezetett be kórházunkban, s többek közt megteremtet-te az idegszövettani laboratóriumot is.

Nézelõdésem során csakhamar egy régi relikvián akadt meg a szemem.Egy 1880-ból származó szombathelyi térkép. Mohón nézegettem az akkoriutcaneveket, szinte valamennyi ismeretlen már. Mi minden változott 100 évóta! Tudom, e térkép voltaképpen Baltavári dr. soha el nem szakadt ,,gyökere-it” ábrázolta. Régi szombathelyi pedagógus dinasztiából származott. Szülei ésnõvére évtizedekig szombathelyi nebulókba töltögették a tudományt. Õ magais Szombathelyen született, s itt is érettségizett. Tanulmányait a háború szakí-totta meg. A fronton megsebesült, majd Németországba vitték, s ott amerikaifogságba esett. Tanulmányait csak 1946-ban folytathatta, s 1952-ben szerzettPécsett orvosi diplomát. Amint azonban szülõvárosában Tanka fõorvos helyemegürült, ,,hazajött” Szombathelyre, hogy folytassa az ideg-elme ellátás fej-lesztését.

– Itt is vagyok – lépett be az ajtón, s én gondolataimból visszazökkentema jelenbe, hogy a karácsonyváró ünnepi hangulatba hívatlanul beköszönõ, ha-



lálos betegségben szenvedõ barátom viaszszínû arcából próbáljam hogylétét le-olvasni.

Mosolygott.– Magam sem tudom, mi van velem. Talán mégis Pestre kellene mennem

computer tomográfiára?! – mondta révetegen, mintha arcomról próbálta vol-na leolvasni a választ.

Legközelebb karácsony napján voltam nála. Hívott, hogy látogassam meg.Takaros ház, a verandán ismét sok virág, szép karácsonyfa és egy kosárkábana világ legszebb karácsonyi ajándéka, egy gyönyörû kis unoka. Milyen boldogis lehetne az az ember, aki midennek egészségesen tudna örülni. De õt akkormár ágyba teperte a betegség. Vas logikával, de reménykedve mérte fel sor-sát és jövõjét. Beszéltünk szombathelyi fõorvosi éveirõl. Eredményeivel nemdicsekedett, de örült a rekonstruált osztálynak, kitûnõ munkatársainak, szak-mai-tudományos eredményeinek. Egyetemi docens és kiváló orvos lett, többközleményt írt, s számos hazai és külföldi elõadást tartott.

Rövidesen újra mûtéten esett át. Elsõszámú ápolója és hûséges õrzõjefelesége volt, aki áldozatot nem kímélve, éjt nappallá téve tett eleget a házas-sági ígéretnek: ,,Bárminemû viszontagságban õt el nem hagyom … holtáig-lan”. Így is volt!

Baltavári László szíve 1984. február 19-én délután dobbant utoljára. Azéaz emberé, aki ezreket gyógyított a maga szívós, módszeres lelkiismeretessé-gével, humanitásával és szakmai tudásával. Betegei és munkatársai méltánszerették. Orvos volt a szó nemes értelmében, aki mindent a BETEGért tett.De végül felette is gyõzedelmeskedett az õsellenség. Hatvanéves korábanragadta el tõlünk a korai halál. Megvalósulatlan terveit és álmait a csillagokköde szívta fel. Virágai látszólag tudomást sem vettek távozásáról, ámbár kitudja, talán a növényeknek is van szíve, és nem hiába nyílik a friss bimbó.Munkáját – személyiségének szellemében – utódai folytatták. Testét pedigölébe fogadta a gondtalanok birodalmát híven õrzõ – oly nagyon szeretett –vasi föld.



Pölöskei Mária-emlékülésPölöskei Mária-emlékülésPölöskei Mária-emlékülésPölöskei Mária-emlékülésPölöskei Mária-emlékülés

Kórházigazgatás

2003. november 14.



Somogyi Józsefné

A MarkA MarkA MarkA MarkA Markusovszkusovszkusovszkusovszkusovszky Kórház ápolásügyének törté-y Kórház ápolásügyének törté-y Kórház ápolásügyének törté-y Kórház ápolásügyének törté-y Kórház ápolásügyének törté-nete nete nete nete nete 1929-tõl napjainkig1929-tõl napjainkig1929-tõl napjainkig1929-tõl napjainkig1929-tõl napjainkig

,,Az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen aszenvedõknek enyhülést, a haldoklóknakkönnyebbséget, a gyógyulóknak életet ad” (Florence Nightingale)

Bevezetés

A Florence Nightingaletõl vett idézet megállta és megállja ma is a helyétaz ápolás filozófiai értelmezése szempontjából. Olyan örök igazságot megfo-galmazó, mély humánumot tükrözõ elvi állásfoglalás, amelyért a betegek ezreiérdekében küszködött egy egész életen át családjával örök konfliktusban. Min-den kórházban a világon, így Magyarországon is részben szerzetesrendek,részben világi ápolók voltak a betegápolók. Egy kórház történetének megírá-sakor nem lehet kellõ méltatás nélkül hagyni a széles értelemben vett ápolóiszerepkört, a hivatásgyakorlást, amely az egészségügyi ellátásban meghatáro-zó és nélkülözhetetlen. Így volt és van ma is a Markusovszky Kórházban is, sa jövõben sem lehet másképp. Az ápolás kellõ fejlesztése sokszor a szûkösanyagi források miatt nagymértékben lemaradt, a társadalom magát a szak-mát sem becsülte méltóképpen, amely az utóbbi idõben talán a holtpontról valókimozdulást mutat.

Ahhoz, hogy megértsük a ma segítõ ápolói ellátást nyújtó paramedikálisszakmák fontosságát – a teljesség igénye nélkül –, szükség van a múlt mélta-tására, a fejlõdés, a küszködés vagy idõnként hanyatlás, vagy a töretlenség ésaz újjászületés eseményeinek feltárására. Ismernünk kell, hogy elõdeink mi-lyen erõfeszítéseket tettek a beteg emberek gyógyulása, az egészség megtar-tása terén.

Ápolás 1919-1948. között

Az ápolás XX. századi múltja az elmúlt 75 évben Szombathelyen is egy-befonódott a történelemmel, az I. világháború körüli eseményekkel és dr. Petõ



Ernõ 1919. január 6-án igazgató fõorvossá történõ kinevezésével, aki egybenmegbízást is kapott a közkórház megszervezésére és az új közkórház építésé-vel kapcsolatos teendõk ellátására.

Az ápolást a katonakórház (csapatkórház) sebészeti osztályának apácái,a Szent Vince Rend ,,kisnõvérei” látták el. A betegápolásba – a mûtéti asszisz-tenciába és utókezelõ munkába – a helyi arisztokrácia un. ,,vöröskereszteshölgyeit” is bevonták, így például gróf Endrõdy Sándornét, gróf FestetichKálmánnét, dr. Szili Miksánét, stb. Az említett önkéntes hölgyek között ismer-te meg dr. Petõ leendõ feleségét, a hölgyek elnöknõjét, Szegedy Ginát, akinekkérésére a budapesti központtól helyezték a Szent Vince Rend ,,kisnõvéreit”Szombathelyre. Létszámuk, kiképzésük, rendi összetartozásuk ezidõtájt gya-rapodott. Dr. Boda János lelki igazgatójuk kérésére önálló szervezetté válásu-kat Mikes János megyés püspök útján Róma engedélyezte, mint AnnunciataNõvérek Rendje.

Vasvármegye Közkórháza hivatalosan 1919. május 1-jén kezdte el ideig-lenes mûködését a Csapatkórházban 120 ágyszámmal (75 ágy sebészeti, 35ágy belgyógyászati, 10 ágy bõr- bujakóros), amely a jelenlegi megyei kórházközvetlen jogelõdje. A késõbbiekben, az új közkórház elkészülése után ismét ahonvédség vette birtokába a Csapatkórházat, majd 1953-ban újra a megyeikórház kezelésébe került. 1962-tõl 1968-ig önálló Tüdõkórház, majd végleg aMarkusovszky Kórház része lett.

A kórház kórtermi berendezésének tökéletesítésén fáradozott SzegedyGina. 60 új rugós ágyból 12 darabot III. Lajos bajor király ajándékozott akórháznak a betegek kényelmének elõsegítése céljából. Fehérnemût, élelmi-szert az önkéntes hölgyektõl is kapott a kórház éveken keresztül. Az õ közre-mûködésük az ápolásban is jelentõs volt, mert hetente 1-2 napot töltöttek ápo-lással. Dr. Petõ tanítása alapján önállóan végezték a ,,masszázsokat” és azóvatos gépi utókezelést. Intelligenciájuk, kellõ gyengédségük, finom ujjaik al-kalmassá tette õket, hogy különbséget tudjanak tenni az elõírt simogató, gyúró,pacskoló massage között. Megfelelõen alkalmazták a passzív és aktív moz-gást az izmok zsugorodása, valamint a kontraktúrák megelõzésében, illetvegyógykezelésében. Ezeket az eljárásokat villanyhõléggel elõzõleg átmelegítettvégtagokon volt szabad végrehajtaniuk. A fizikoterápia elõdjét a Zander-te-rem szolgálta, az önkéntesek szerepét a késõbbiekben specialisták (gyógytor-nászok, fizikoterápiás asszisztensek) látták el.

Az ápolás erõsen orvosdelegált volt, kifejezetten fizikális és lelki ellátástnyújtott. A sebkezelés, kötözés orvosi feladat volt, azonban gyakran bízták azápolókra is.

A segítõ foglalkozások között a Bábaképzõ Intézet 1897 telétõl folya-



matosan mûködött már Szombathelyen, amely az egész Dunántúlra kisugárzóbábaképezde volt. Az aszepszis és antiszepszis szabályait szigorúan vették agyermekágyi megbetegedések elkerülése érdekében, több kötelezõ eljárást ve-zettek be és alkalmaztak a vajúdóknál a gyakorlatban. Pl. végbélbeöntés, meleg-vizes fürdetés, tiszta intézeti ruha adása, harántlepedõ kétszeri cseréje, stb.

A régi közkórházban fárasztó nehéz élet volt, az alorvosok a kórházbanlaktak, meg sem nõsülhettek. Munkaidejük reggeltõl estig tartott. A beosz-tottak között szigorú hierarchikus szemlélet uralkodott.

Az új kórház építése, felavatása, és az ápolás jellemzõi

A háború utáni nehéz gazdasági helyzet enyhülésével a kórházépítés újranapirendre került. 1925-ben tervpályázatot írtak ki, a költségvetés többszörmódosult. A kórházat eredetileg 600 ágyasra tervezték. Az építkezés 1926júniusában az elmeosztállyal kezdõdött, és 1929 májusában – nem egészen 3év alatt – befejezést nyert.

A Csapatkórházból végleg átköltözött a közkórház az új 1000 ágyas kór-házba. Az intézmény Magyarország egyik legkorszerûbb és legnagyobb kór-háza volt, amely már rendelkezett központi ágyfertõtlenítõvel is.

A volt Fehér Kereszt Egyesület Gyermekkórháza épületében volt azannunciáta apácák 63 személyes klauzúrája. Az ápolásra vonatkozó szabály-zatból számukra kötelezõen elõírtakból az alábbi idézet ad ízelítõt: ,,A betegekbajáról és családi ügyeikrõl ne beszéljenek… Ugyanaz a nõvér legfeljebb min-den harmadik éjjel virrasszon, a fõnöknõnek pedig legyen arra gondja, hogy avirrasztó nõvérek napközben pihenjenek. Csecsemõk felügyeletét csak bizo-nyos feltételekkel vállalhatják, pl. az anya mosdatja, eteti. Tehát az anya he-lyett dajkai teendõket nem végezhetnek.”

1929. szeptember 1-jén volt a kórház hivatalos avatóünnepsége, amelyenjelen volt dr. Vass József, az akkori népjóléti és munkaügyi miniszter is, akineknagy szerepe volt a kórházépítés finanszírozásában.

A küzdelmes éveket nem követte nyugalmas munka, mert kitört a gazda-sági világválság, majd a második világháború vette kezdetét.

A kórház költségvetését részben az ápolási díjak biztosították. Az állandóorvosok száma csekély volt. 1930-ban 8 fõorvos és 7 alorvos, emellett díjtalanorvosgyakornokok dolgoztak a kórházban.

A kórházi alkalmazottak számát a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium1930-tól 78-ról 112-re engedélyezte emelni. Ebbõl 54 ápolónõ volt, akiknekszáma 1939-ben már 94 (53 rendi és 41 világi ápolónõ).



A gyógyszerek elosztását két szerzetes mûtõsnõvér (Szalézia és Vilma)látta el. Egy mûtõsnõ két asztalon is mûszerelt egy altatónõvér közremûködé-sével, akik éjfélkor jártak haza.

A háború vége a várost és a kórházat súlyos körülmények között találta.Nem volt gyógyszer, kötszer, tüzelõ, élelem, sok helyen ablak sem. A legnehe-zebb idõszak 1946-ig, a forint megszületéséig tartott, amikor a központi segít-ség lehetõvé tette a kórház szerény költségvetésû üzemeltetését. A háborúután ugrásszerûen emelték az ágyak számát, ami zsúfoltsághoz és a szociálishelyiségek hiányához vezetett.

Ápolás Vas megyében a rend feloszlatása után

1949 õszén a rendi ápolókat világi nõvérekkel váltották fel. Ma már kérdé-ses, hogy ez helyes volt-e, hiszen a szerzetesek száma nem szaporodott, ugyan-akkor sok ápolóra volt szükség, így átmenetileg egymás mellett is dolgozhattakvolna. A szerzetes nõvérek nem annyira szakmai tudásukkal, mint emberséges,áldozatkész magatartásukkal tûntek ki, akik nem ismerték a munkaidõt. Szüksé-gessé vált a világi ápolók képzése, akik a szerzetesek helyébe léphettek. 1948decemberében hirdettek elõször kétéves betegápolói tanfolyamot Szombathe-lyen. Jelentkezhetett minden 18-30 éves négy középiskolai osztályt végzett nõ.Díjtalanul internátusi bentlakást és étkezést biztosítottak számukra. A felvételelõtt általános mûveltségrõl számot adó vizsgát tartottak a jelöltek részére. 1949februárjában indult meg a képzés az elsõ évfolyamon. 1951 májusában foglaltákel az újonnan épült Egészségügyi Szakiskolát. A képzés itt is kétéves volt. Aképzésben a szombathelyi kórház orvosai segédkeztek. A Csecsemõ- és Gyer-mekápolónõ Képzõ Iskola 1951-ben kezdte meg munkáját. A képzés itt is két-éves volt. 1955-ig 199 növendéket vettek fel. A negyedik típusú intézet a Cse-csemõ- és Gyermekgondozónõ Képzõ Iskola volt. A végzettek bölcsõdékbennyertek elhelyezést. 1955-ig 141 gondozónõ kapott oklevelet. Késõbb a csecse-mõ- és gyermekápoló képzés megszûnt. 1950 óta van a kórháznak kórházveze-tõ fõnõvére. Dr. Tiroler Zoltánné rövid két éves kórházvezetõi tevékenységétkövetõen 1952. október 1-jétõl Pölöskei Mária lett az intézetvezetõ fõnõvér.

A képzés és továbbképzés, a folyamatos tanulás fontosságát ebben az idõ-ben rendelet szabályozta. A képzés 1975 elõtt az alábbi modell szerint mûködött:

• belépéskor 17 életév,• nappali képzés keretében 24 hónapos oktatás, 2 hónap nyári gyakorlat,• munka melletti képzés 3 év,• 3 típusú oklevél szerzésére volt lehetõség: általános ápoló (felnõttek ellá-

tására), gyermekápoló, pszichiátriai ápoló.



1975 után új modell kerül bevezetésre. Belépéskor 14 életévet, 8 általá-nos iskoli végzettséget írtak elõ. A program egy része a középiskolai képzésszintjén valósult meg a közismereti tantárgyak tanításával. Lehetõség volt 3éves képzés keretében alap- és szakképzettséget szerezni, vagy 4 éves kép-zésben az érettségivel együtt az alapképesítést megszerezni. A kiadott bizo-nyítvány általános ápoló és általános asszisztens volt. E programban végzettekasszisztensi munkát vállalhattak. Az ápolás területén elhelyezkedettek számá-ra kötelezõ volt a 10 hónapos képzés, amely szakápolói képesítést adott (pél-dául felnõtt szakápoló, gyermekápoló, pszichiátriai ápoló, körzeti ápoló, szü-lésznõ). A kórházi ágyak számának növekedésével az ápolási tevékenységekés feladatok is szaporodtak.

A kórház szakdolgozóinak létszáma 1979-re 752 fõre emelkedett.A jelentõs rekonstrukciós munkákkal egyidõben megjelent a szakdolgozói

tevékenység további specializálódásának szükségessége, valamint a tovább-képzéseket szabályzó rendeletnek való megfelelés. 1962 óta Horváth Lajosnéaz Egészségügyi Szakdolgozók Központi Intézetének Decentrumát vezette,ahol a rendeletnek megfelelõ továbbképzések folytak.

Pölöskei Mária nyugdíjazása után az intézetvezetõ fõnõvéri munkakörellátására dr. Gelencsér József fõigazgató Dömötör Lászlónét nevezte ki, akiPölöskei Mária által megkezdett munkát 1999. november 1-jéig folytatta.



Dömötör Lászlóné

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékeim a Markeim a Markeim a Markeim a Markeim a Markusovszkusovszkusovszkusovszkusovszky Kórházról,y Kórházról,y Kórházról,y Kórházról,y Kórházról,Pölöskei MáriárólPölöskei MáriárólPölöskei MáriárólPölöskei MáriárólPölöskei Máriáról

Sokra értékeljük korunk szociális vívmányait. Betegek, orvosok egyaránthaszonélvezõi annak a folyamatnak, hogy az egészségügyi szakdolgozók tudá-sa évrõl-évre növekszik. Bizonyos területeken elmosódik már az orvosi ésközépkáderi munka közti határ. De ne felejtsük el, hogy az ápolónõvéreketrégen ,,kedves nõvéreknek” hívták, s a tudás sohasem mehet a jóság és szere-tet rovására. A kórháznak 1952-tõl Boros Istvánné Pölöskei Mária volt a kór-házvezetõ fõnõvére, aki mindvégig biztosította az együttmûködés és nyíltságlehetõségét a dolgozók, a beosztottak, valamint a vezetõk között.

Hosszú – közel 30 éves – vezetõi pályafutása során az igazságosság ésmunkaszervezési készség jellemezte, amely munkatársai fejlõdését és terv-szerû irányítását is magába foglalta. Soha nem szakadt el az irányítására bízottmunkatársaktól. A szigorúságáról ismert Mária néni magával szemben is kö-vetelményeket támasztott, egész életében maga is tanult, követte az egyreönállóbbá váló ápolásszakma fejlõdését. A beosztottaival szemben követelmé-nyeket támasztó intézetvezetõ fõnõvért tisztelték és szerették is a munkatár-sai. A tudományos munkában is jeleskedett, példát mutatott akkor, amikor azápolók és más szakdolgozók körében ez még nem volt jellemzõ.

Szakmai tevékenységét együttmûködésben végezte Horváth Lajosnéval,aki az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Intézetének Decentrumát vezet-te 1962-tõl a nyugdíjazásáig.

A Markusovszky Kórházban írták ki elõször a Kossuth Zsuzsanna-pályá-zatot, amelynek célja a középkáderek szakmai továbbképzése, irodalmi és ku-tatómunkába való bevonása volt. Az országos pályázati kiírás is innen eredez-tethetõ, melynek lebonyolításában a fenntartó Vas Megyei Önkormányzat, azápolói szakcsoport és a megyei kórház vett részt tudományos ülés szervezésé-vel. Pölöskei Mária hûen képviselte és magáénak is vallotta Eötvös Józsefmegállapítását: ,,Nem a hivatal teszi az embert, hanem a hivatás.” Munkájáthivatásként végezte, hivatásként élte meg.

Az emlékeim e módon maradtak meg és õrzõdnek az elmúlásig elsõ mun-kahelyemrõl, ahol közel harminc évet töltöttem el, ápolóként és vezetõkéntmagamévá tettem Németh László író orvosi hitvallását: ,,A betegek érzéke-nyebbek a jóakaratra és emberségre, mint a kapott kezelésre”.

Mindezt magam is vallom Pölöskei Mária fõnõvérre emlékezve.



Somogyi Józsefné

Curriculum vitae Pölöskei MáriaCurriculum vitae Pölöskei MáriaCurriculum vitae Pölöskei MáriaCurriculum vitae Pölöskei MáriaCurriculum vitae Pölöskei Mária

Pölöskei Irma Mária 1924. február 29-én született Pápán. Mivel szökõ-nap volt, születésének hivatalos dátuma március 1-je lett.

Általános iskoláit Szombathelyen végezte. A késõbbiekben – 1947-tõl 49-ig – a báró Appor Gizella által vezetett nemzetközi jelentõségû Magyar Vörös-keresztes Egylet ápolónõképzõ iskolájában kitûnõ minõsítésû oklevelet szer-zett. Oklevele megszerzése után 1949. március 28-tól havibéres ápolónõkéntteljesített szolgálatot a Gyulai Kórház belgyógyászatán egészen november 30-ig. Ugyanezen év december 1-jétõl a Vas Megyei Tanács Kórházában gyer-mekápolónõként dolgozott. 1950. december 15-tõl osztályvezetõ fõnõvéri ki-nevezést kapott, majd érdemei elismeréseként 1952. október 1-jétõl a kórházigazgatója intézeti fõnõvérré nevezte ki. Állandóan képezte magát, iskolarend-szerû képzésen kívül autodidakta módon és munka mellett is. 1952-ben cse-csemõ- és gyermekápolói oklevelet, 1958-ban pedig kereskedelmi érettségivizsgát tett. 1972-ben kitüntetéses kórházvetetõi ápolónõi képesítést szerzettaz Egészségügyi Továbbképzõ és Szakosító Intézet Vezetõképzõ Tagozatán.

Hetvenszeres véradó volt, amelyért Kiváló Véradó elismerõ kitüntetést iskapott. Az Egészségügy Kiváló Dolgozója elismerést többször elnyerte.

Mária nõvér, Mária, akkortájt sokunknak Mária néni fogalom, jelenség,tiszteletet parancsoló vezetõ személyiség volt. Az akkor már közel 2000 ágyaskórház intézetvezetõi feladatát nagy szorgalommal, kiválóan látta el több mintegy évtizedig teljesen egyedül. A késõbbiekben került kinevezésre fõállásúhelyettese, Tölgyes Ferencné, a késõbbiekben Kajdi Antalné. A nagy feladat-kör megosztásával a külkórházak intézetvezetõ fõnõvérévé 1962-ben HorváthLajosné kapott kinevezést.

Mária nõvér az emberekkel való bánni tudásával, egyéniségével, mélyhumánumával mind a betegek, mind a kórház dolgozói elõtt méltán vívott kiközszeretetet és õszinte megbecsülést. Munkáját lelkesedéssel, jókedvvel vé-gezte, dolgozóiért még akkor is kiállt, ha hibáztak, de a négyszemközti elbe-szélgetés soha nem maradt el. Hozzá mindig fordulhattunk bármilyen problé-mával, megnyugtató, bíráló szavai legendásak voltak: ,,Kispajtás, várjál, nemeszik olyan forrón a kását!” ,,Aludjunk rá egyet!” A biztatás, a segítség csak atisztességen dolgozók kiváltsága volt.

Intézetvezetõ ápolói mûködése során továbbképzéseket, tanfolyamokatszervezett. Sövényi Ferencnével társszerzõként ,,Az ápolási munka szervezé-



sének fõbb tényezõi” címmel módszertani könyvet írt, amely ma is megállja ahelyét. Tudományos tevékenységével a Kossuth Zsuzsanna-pályázatokon elsõdíjat is nyert. Irányítása idején az ápolás sokat fejlõdött a kórház rekonstrukci-ójával párhuzamosan. A munkafeltételek javultak a szociális körülményekkelegyütt. Törekedett az ápolást ellátó személyzet fõ feladatává az ápolást tenni.A szennyes- és tisztaruha szállítatásával, az egyszerhasználatos eszközök be-vezetésével és a belgyógyászatokon az egyéni tálcás tálalás megvalósításával,a betegszállító szolgálat, a Központi Sterilezõ mûködésének megszervezésé-vel hozzájárult az optimális ápolás megvalósításához.

Munkássága idején megszervezte a Vas Megyei Középkáder Szakcso-portot. Ennek keretében minden évben meghirdették a Kossuth Zsuzsanna-pályázatot, amely a szakdolgozók tudományos munkáját volt hivatott bemutat-ni. A kórház könyvtára 1980-tól õrzi az ,,A”, illetve a ,,B” kategóriában beadottpályamunkákat.

Boros Istvánné, született Pölöskei Mária aktív munkásságát 1981. márci-us 31-én történt nyugdíjba vonulásával fejezte be. 16 pihenéssel töltött év után1997. december 25-én távozott az élõk sorából. Emléke örökké megmarad akórház és az ápolás történelmében, mert ,,senki sem nélkülözhetetlen, de min-denki pótolhatatlan”.



DrDrDrDrDr. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andor-emlékülés-emlékülés-emlékülés-emlékülés-emlékülés

Szemészeti Osztály

2003. november 21.



Baján Miklós

A MarkA MarkA MarkA MarkA Markusovszkusovszkusovszkusovszkusovszky Kórház Szemészeti Osztályá-y Kórház Szemészeti Osztályá-y Kórház Szemészeti Osztályá-y Kórház Szemészeti Osztályá-y Kórház Szemészeti Osztályá-nak rövid története, különös tekintettel a gyernak rövid története, különös tekintettel a gyernak rövid története, különös tekintettel a gyernak rövid története, különös tekintettel a gyernak rövid története, különös tekintettel a gyer-----

mekek szemészeti ellátásáramekek szemészeti ellátásáramekek szemészeti ellátásáramekek szemészeti ellátásáramekek szemészeti ellátására

Szombathelyen 1887 óta mûködött 4 osztállyal katonai kórház, az ún. Csa-patkórház, de az I. világháború után egy idõre megszûnt mûködni. Új kórházépítésének megfontolására az 1890-es években az akkori belügyminisztériumtöbb ízben is felhívta a város és a megyei törvényhatóság figyelmét, azonbananyagiak miatt a kérdés megoldása egyre húzódott. Csak akkor vett lendületeta kórházépítés ügye, mikor Ostffy fõispán a Csapatkórházban mûködõ sebé-szeti osztály vezetését 1919 elején Petõ Ernõre bízta. Petõ emberi és orvositulajdonságai miatt csakhamar páratlan népszerûségre tett szert. A város és amegye vezetésével egyre szorgalmazta egy új, nagyobb és korszerûbb struk-túrájú kórház építését, s ennek a célnak sikerült Vass József népjóléti minisztertámogatását is megnyernie. Az új kórház 24 évi – nagyrészt bürokratikus –huzavona után 3 év alatt épült fel, és akkor az ország egyik legnagyobb, leg-korszerûbb kórháza volt. Átadása 1929. szeptember 1-jén az ország, s termé-szetesen a megye és a város vezetõi jelenlétében történt meg.

A szemészeti osztálynak 24 ágya volt. Elsõ fõorvosa Dr. Szokolik Ede(késõbb nevét Szokolayra változtatta) volt, aki 1882-ben született. 1907-benszerzett diplomát és katonaorvos lett. 1910-11-ben a Mária utcai Szemkliniká-ra vezényelték szemészeti szakképesítés elnyerése érdekében. Ezzel az egyéves gyakorlattal lett a Fehér Kereszt Gyermekkórház szemésze, majd 1929-ben az új kórház Szemészeti Osztályának osztályvezetõje. Az osztály profiljaelsõsorban konzervatív volt, évente kevesebb, mint 200 mûtétet végeztek. Ek-koriban még trachomás betegeket is kezeltek az osztályon. Szokolaynak elégsok, elsõsorban német nyelvû közleménye jelent meg. 1944-ben szülõföldjére,Szlovákiába távozott, és ott is halt meg 1971-ben.

Utóda a debreceni Szemklinika adjunktusa, Miklós Andor lett 1946 máju-sában. Ekkor emelték az osztály ágyszámát 60-ra. Az új fõorvos kiváló opera-tõr volt, és minden új elképzelést felkarolt. Mûködése alatt az osztály az or-szág határain túl is ismertté vált. Oktató munkája kiemelkedõ volt, beosztottjaiközül többen kerültek osztályvezetõi beosztásba, így Marsovszky László Ka-locsára, Lakatos István Tatabányára, Halmai Ottó Esztergomba, Szigeti Zol-tán a János Kórházba, Czigány Attila Nagykanizsára, Felden Éva a keszthelyi,



Gruber Mária a celldömölki rendelõintézetbe. A szakmán kívül is igen tág voltérdeklõdési köre, foglalkozott filatéliával, fényképezéssel, érdekelte a kertész-kedés, de legnagyobb szenvedélye a sporthorgászat volt. Évekig volt ahorgásszövetség alelnöke. 1972-ben ment nyugdíjba.

Az osztály harmadik fõorvosa Valu László lett. Õ is a debreceni klinikaneveltje, Szombathelyre az I. Szemklinikáról került. 1980-ig töltötte be Szom-bathelyen a fõorvosi állást, ekkor visszament a fõvárosba, az újonnan felépí-tett Jahn Ferenc Kórház osztályvezetõ fõorvosi állásával bízták meg.

Õt Rácz Péter követte a fõorvosi tisztségben. A Pécsi Szemklinikán dol-gozott elõbb Boross, majd Takáts mellett, 1981-ben került Szombathelyre. Apécsi klinikán végzett újtípusú katarakta- és ablatióellenes mûtétek, továbbá atrabeculektomia bevezetésével emelte a betegellátás színvonalát. Nagyobbsúlyt helyezett munkatársainak orvosi és tudományos képzésére, de nem ha-nyagolta el saját tudományos munkásságát sem. A gráci szemklinikán néhánymunkatársával hosszabb tanulmányutakat tett. 1996-ban a pécsi egyetem ma-gántanára, a 2002-ben pedig megszerezte az akadémiai doktori címet. 2002tavaszán vonult nyugdíjba, de eddigi munkahelyén jelenleg is tudományos ta-nácsadói tevékenységet folytat.

Az osztály ötödik osztályvezetõje Bátor György. Szemészi pályafutása aMÁV Kórházban kezdõdött, majd a Központi Katonai Kórházban folytató-dott. 15 év után onnan került 2002-ben a szombathelyi osztály élére. Elõzõmunkahelyén Túri és Deák munkatársa volt. Kinevezése után adódott alka-lom arra is, hogy az osztályt átépítse és új, korszerû mûszerek beszerzésével aszakmai munka feltételei tovább javuljanak. Ezáltal az osztály felszereltségeszinte minden szemészeti vizsgálat és mûtét elvégzésére alkalmassá vált.

A járóbetegek ellátása sokáig az osztály ambulanciájára hárult. Az ötve-nes években kapott elõször külön helyiséget a járóbetegellátás az egykori Fe-hér Kereszt Gyermekkórház épületében, az urológiai épület második emele-tén, ahol valamikor az apácák klauzúrája volt, majd késõbb az orvosi klubmûködött. Mondanom sem kell, hogy az elhelyezés ugyancsak szûkös és afelszereltség is csak a legszükségesebbre korlátozódott. A betegeket kezdet-ben Dömsödy Péter látta el, majd segítséget kapott Kneffelné Orbán Gyöngyiszemélyében az egyre növekvõ betegforgalom ellátására.

Mivel a járóbetegek ellátása a többi disciplína területén is hasonló cipõbenjárt, a tarthatatlan helyzet megoldására a város és a megye 1959-ben egykülön járóbetegellátó intézmény felépítését határozta el. Az építkezés nem voltannyira elhúzódó, mint a kórházé, de így is évekig tartott, és 1966-ra fejezõdöttbe. Idõközben Dömsödy Péter nyugalomba vonult. Az új Rendelõintézet sze-mészeti szakrendelését eredetileg 2 orvosi munkahelyre tervezték, de ez még



menet közben 4 munkahelyre módosult. A csoportvezetõ fõorvos beosztását10 éves kaposvári kórházi mûködésem után 1964-ben nyertem el. Mivel akkormár 4 éve az orthoptika és strabologia állt érdeklõdésem középpontjában, amegye akkori orvosvezetõivel, Cselkó László igazgató fõorvossal, Molnár Lász-ló megyei fõorvossal és Bohuss Károllyal, a rendelõintézet igazgatójával egyet-értésben úgy módosult a járóbeteg szakellátás személyzeti terve, hogy én kü-lönálló kancsalsági rendelést végzek, és ellátom a szakfõrovosi teendõket is. Ameginduláskor az orvosi állomány rajtam kívül Orbán Gyöngyibõl, Dérczy Sá-rikából és a feleségembõl állt.

Az új intézményben a szakrendelés elhelyezése is módosult, s ha ideális-nak nem is volt nevezhetõ, de elfogadható, sõt az országos átlagot felülmúlóvolt. Csak egy dolgon nem sikerült változtatni. A szakrendelés az új épületlegfelsõ szintjén, a lapos tetõ alatt volt elhelyezve, s ez még az átlagos nyárinapokon is azt jelentette, hogy ott orvosok, asszisztensek és betegek egyaránt34-360C-os hõmérsékletû, nehezen vagy alig szellõztethetõ helyiségekben szen-vedtek, dolgoztak. Még ma is ez a helyzet. Ez bizony tervezési hiba.

Dérczy Sárika után Milecz Tihamér volt munkatársunk, de csak rövididõre. Tartósabb megoldást jelentett, mikor Papp Ágnes, majd Kováts Máriakerült a szakrendelésre, igaz, közben Orbán Gyöngyi nyugdíjba vonult, sajnoskevés idõ múlva meg is halt.

A betegforgalom egyre növekedett, míg végül a vidéki szakrendelésekbelépésével (Celldömölk, Sárvár, Körmend, Szentgotthárd, Kõszeg) stabilizá-lódott, naponta 120-150 beteg jelent meg ellátásra.

Ennek ellenére vagy inkább épp emiatt vezettük be és sok nehézség elle-nére tartottuk a heti egy szakmai napot, amikor az orvos a délelõttöt a kórháziosztályon vagy a könyvtárban továbbképzéssel tölthette, továbbá a heti egydélelõtti kismûtéti napon a rendelõintézet mûtõjében az ambulanter végezhetõoperatív beavatkozásokat végezte el, rendszerint Papp Ágnes. Végeztünk aszakrendelésen is rendszeres orvosi továbbképzést, elsõsorban a munkánkoroszlánrészét képzõ szemüvegrendelés tárgykörében. Ehhez elõször a pécsiszemklinika optikai tanfolyamának anyagát használtuk fel, késõbb magam ír-tam egy – erre a célra megfelelõbbnek tartott – jegyzetet, majd pedig azorthoptikai asszisztensek számára egy hiánypótló tankönyvet.

A kancsalság rendelés kezdettõl fogva berendeléses, un. elõjegyzés ala-pon mûködött. Egy-egy napra 15-20 beteg volt elõjegyezve, ehhez még na-ponta hozzá lehetett számítani 3-4 nem elõjegyzett – mûtétrõl jött, spontánjelentkezett, vagy a körzeti orvos által egyenesen a kancsalsági rendelésreküldött – beteget. Évek munkájának eredményeképpen láthattuk, hogy az is-kolába kerülõ gyermekek között egyre kevesebb a gyengén látó, ami egyúttal



azt is jelentette, hogy egyre több gyerek viselt szemüveget, és már nem voltmegbélyegzõ a szemüveg hordása. Sajnos azt is tapasztaltuk, hogy erõfeszíté-seink ellenére sem csökkent számottevõ mértékben a tompalátó gyermekekszáma.

1966-ben Münchenben a XX. Nemzetközi Szemész Kongresszuson elõ-adást tartottam. Hazafelé felhasználtam az adódott lehetõséget, és egy hetetBécsújhelyen töltöttem Hamburger professzornál, az osztrák gyermekszemé-szet megalapítójánál. Õ hívott meg elsõ ízben az Osztrák Strabológusok Kong-resszusára. Így ismerkedtem meg a szomszédos ország hasonló érdeklõdésûkollégáival, elsõsorban Todter egészségügyi fõtanácsossal, a St. Pölteni Tarto-mányi Kórház igazgatójával és egyben a Sehschule vezetõjével, kinek révénrendszeres meghívást kaptam kongresszusaikra. Akkor épült az új Sehschule,ott láttam, hogyan kell megszervezni a gyermekszemészeti munkát.

Amikor a gyermekosztály új fõorvost kapott Cholnoky Péter személyé-ben, kihasználtuk azt a lehetõséget, hogy vele érkezett felesége, aki ugyan-csak szemész szakorvos volt, László Zsófia. Õ részállásban a kancsalrende-lésre került. Ekkor nyílt módunk arra, hogy elkezdjük a városban a kisgyerme-kek szemészeti szûrõvizsgálatát. A megyei gyermekgyógyász fõorvossal meg-hánytuk-vetettük a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy mivel az optimális korcso-portú, vagyis 3-9 hónapos gyermekek elérhetõsége csekély, viszont csaknemteljes létszámban hozzáférhetõk a 3-4 éves, kiscsoportos óvodás gyermekek,ezért a védõnõk bevonásával az óvodák kiscsoportos korosztályát szûrtük.Minden héten más óvodába mentünk, vizsgáltuk a gyermekeket a megszokottkörnyezetükben, egy-egy alkalommal 2 csoportot, 30-40 gyermeket. Elõszörcsak a városi óvodákban szûrtük a gyerekeket, késõbb a munkát kiterjesztet-tük a szombathelyi járásra is, majd az egész megyére, de ekkor már bevontuka szûrések végzésébe a megye többi városában mûködõ szakrendelést is. Egyév alatt végeztünk az egész megyével, majd kezdõdött elölrõl az új évjárattal.A kiszûrtek a kancsalrendelésre, részben az általános szemészeti rendelésrekerültek, és alig jelentettek többletmunkát. És az eredmény? Eljutottunk oda,hogy 8 évi szûrõmunka után az utolsó évben már csak 3 tompalátó gyermekkerült az elsõ osztályba. Ez a megyére kiterjedõ óvodai szûrés újdonság volt azországban, mint ahogy annak számított az általános szemészeti szakrendelés-tõl különálló kancsalsági rendelés is.

Nem mulaszthatom el azoknak a kedves munkatársaimnak a név szerintvaló felsorolását, akik nélkül orvosi munkánkat nem végezhettük volna azon aszínvonalon, amelyet joggal várt el tõlünk a város és a megye társadalma.Lakner Marika, Kondor Ilona (belõle költõ lett), Gábrielné Kõfalvy Ilus,Ambursné Mesterházi Ildi, Abonyiné Német Anci, Vízkeleti Ibolya, Ambrus



Ibolya, becenevén Tücsi, Borsosné Kiss Marika, Németh Ágota, DávidnéHorváth Marica, Boldizsár Anna és még hányan, akiknek a neve már sajnosnem jut eszembe, de mind-mind igen nagyra becsült és szeretett munkatárs.

Közben volt két év, amikor itt kellett hagynom azt a szakrendelést, amely-nek születésénél bábáskodtam. 1972 decembere és 1974 októbere között Al-gériában dolgoztunk feleségemmel. Csaknem ugyanazt kellett elvégeznünk,mint itt Szombathelyen, megszervezni és mûködésbe lendíteni egy járóbetegszakrendelést. Az ott megszerzett tapasztalatokat idehaza is tudtuk hasznosí-tani.

Mire hazaértünk, az egészségügyi szervezésben új felfogás nyert teret,az integráció. Egyrészt az addig különálló szervezeti formában mûködõjáróbeteg szakellátást kapcsolták össze a fekvõbeteg szakellátással, másrészt– és ez közelebbrõl érintett orvost, beteget egyaránt – forgó rendszert vezet-tek be. Ennek elõnyeit és hátrányait taglalni nem feladatom. Havonta, kétha-vonta váltva jöttek ki az osztályról a szakorvosok a Rendelõintézetbe. KósaÉva, Káldy Ildikó, Nagy Zoltán, Miletics Erzsébet, Ruzsonyi Rita, FerentziJudit fordult meg nálunk hosszabb-rövidebb idõre. Elhagyott viszont minketLászló Zsófi, aki Dömsödy Péter kései utódjaként dolgozott a MÁV-rendelõ-ben, õt aztán Ruzsonyi Rita váltotta fel.

Így aztán el is érkeztünk 1989 õszéig, amikor magam is utoljára csuktambe a rendelõm ajtaját, s azóta csak civilként találkozom olykor-olykor régebbi,de most is változatlanul tisztelt és szeretett munkatársaimmal, kollégáimmal.



Lakatos István

Emlékek SzombathelyrõlEmlékek SzombathelyrõlEmlékek SzombathelyrõlEmlékek SzombathelyrõlEmlékek Szombathelyrõl

Mint pályakezdõ orvos, a szombathelyi kórházban hat évet töltöttem el, ésabból az idõbõl három kitûnõ ember emlékét õrzõm, akik mély benyomásttettek rám. A három kiváló orvos Petõ Ernõ kórházigazgató, Miklós Andor, aszemészet vezetõje, továbbá Romhányi György, a kórbonctan és a laboratóri-um fõorvosa. Mindhárom orvos meghatározó hatással voltak egész pályámra,tevékenységemre és magatartásomra.

Dr. Petõ Ernõ az erkölcsi szilárdság, a humanizmus és a tolerancia példa-képeként áll elõttem. A háború alatt, a vészterhes években voltak kórházi dol-gozók, akik – enyhén szólva – barátságtalanul viselkedtek vele szemben. Aháború után – visszatérve a kórházba – soha egy szóval, egy tekintettel nememlékeztette ezeket az embereket egykori viselkedésükre. 1945 novemberé-ben pedig – ami akkor bátor cselekedetnek számított – engem, mint volt ezre-des fiát, nyugatról hazatért orvost alkalmazott a kórházban. Ez számunkraéletmentõ volt, mert szüleimmel hontalanul, nincstelenül érkeztünk haza azamerikai hadifogságból. Az ideg- és elmeosztályon – mint díjtalanorvosgyakornok – álltam munkába, de amint egy takarítónõi állás megürese-dett, nekem juttatta a takarítónõi fizetést.

Petõ igazgató – mint a kórház dolgozóinak ,,gondviselõje” – minden Ernõnapon borral és mandulával ajándékozta meg beosztottait, s ábrahámhegyi nya-ralóját is átengedte nyaralásra a kórháziaknak. Nekem 1948 januárjában lehetõ-vé tette, hogy három hetet töltsek – a kórház költségén – az Irottkõ oldalábanlévõ Hörmann-forrás turistaházában tuberkulotikus szembetegségem gyógyulá-sa érdekében. Meggyõzõdésbõl nem lépett be a kommunista pártba, inkábbvállalta, hogy a sárvári kórházba számûzzék abból az intézménybõl, amely lététés hírnevét nagyrészt neki köszönhette. Ott voltam a temetésén, és egyik tanít-ványa szerint Petõ Ernõ joggal mondhatta volna a költõvel:

,,Az embert is sajnálva szerettem,A gyûlölet nem borom, kenyerem,Mert jó az ember, csak sorsa gonosz,Az bujtogat, sebez, ostoroz.”Dr. Miklós Andor magántanár, amikor az ideg- és elmeosztályról 1946

elején átkértem magam a szemosztályra, örömmel fogadott. 1945 elején gyen-gén felszerelt osztályt örökölt, sokáig a saját mûszereivel volt kénytelen ope-rálni. A külföldi szemészeti szakfolyóiratokat saját költségén biztosította az



osztálynak, amelyekbõl azután havi folyóiratreferátumokat szervezett. Õ an-gol, mellettem a másik segédorvos, Marsovszky László német, én német ésfrancia cikkeket referáltunk. Emellett minden nap, ebéd után a kórház parkjá-ban tett séta alatt bõségesen ontotta felénk az angol szakirodalomban egyéb-ként olvasott további ismereteket. Nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag isszenvedélyes tanítómester volt. Mellette sokat operáltunk. A munkabírásbannem ismert határt, viszont kétségtelen, hogy tevékenységünkrõl, esetleges mu-lasztásunkról kíméletlenül – gyakran a kórteremben a betegek elõtt – mondottkritikát. Én mindenesetre hálával gondolok rá, mesteremnek tekintem, aki olyanelméleti és gyakorlati tudást adott, amely késõbb szakmai eredményeim alapjalett. Egyébként csak a modora, tudományos üléseken is megnyilvánuló, meg-alapozott, de kíméletlen kritikája akadályozta meg abban, hogy más, kevesebbszakmai értékkel rendelkezõ kollégákkal szemben egyetemi katedrához jus-son.

Petõ igazgatónak 1946 õszén sikerült a Bicskén mezõgazdasági munkárakényszerült Romhányi Györgyöt, egyetemi magántanárt megnyerni, hogy akórház kórbonctani és laboratóriumi osztályának vezetését elvállalja. RomhányiGyörgyöt én még a pesti egyetemrõl ismertem, adjunktus volt a kórbonctaniintézetben. Szombathelyre való érkezése után néhány héttel már ,,teadélután-ra” invitált bennünket, fiatal orvosokat az alagsori laboratóriumába. Termé-szetesen nem teát szürcsöltünk. Ott szó volt az atomfizikáról és a mosószerekhatásmechanizmusáról, a májfunkciós próbákról és a funkcionális patológiakérdéseirõl. Egyébként a fekvõbeteg osztályok fõorvosai nem egyszer kértékkonzíliumra Romhányi fõorvost betegeik ágya mellé, amikor is a betegek a,,boncoló orvos” megjelenését riadalommal fogadták. Ezeken a ,,teadélután-okon” mindnyájunkban feltámadt a tudományos kutatás utáni érdeklõdés, éskésõbb az ott résztvevõ fiatalok közül nem egy majdani sikeres pályáját ere-deztette innen. Baráti légkör alakult itt ki, de amikor Romhányi fõorvosnakfõnökeinkre panaszkodtunk, figyelmeztetett: ,,Minden fõnök maximalista éskegyetlen, de ne felejtsék el, hogy maguk is lesznek fõnökök!”

Visszagondolva ezekre a szombathelyi évekre, utólag jó iskolának kelletttekintenem az orvosi hivatás áldozatossága és a munkabírás szempontjából.Végül is csak ketten láttuk el Marsovszky doktorral a kezdeti 24, majd a 60ágyas osztály fekvõbetegeit amellett, hogy az osztály ambulanciáján a MÁV-járóbetegekkel együtt 70-80 fõsre duzzadt betegforgalmat is nekünk kellettellátni. A heti 3-4 ügyeleti szolgálat mellett – nekem, mint a kórház területénélõ egyedüli szemésznek ügyeleti idõmön kívül is – segítséget kellett adnom amindenkori kórházi ügyeleteseknek szemészeti problémáik megoldásában.

Amikor 1952 januárjában Petõ igazgató ajánlására kineveztek a tatabá-



nyai kórházba fõorvosnak a szemészeti ellátás és az osztály megszervezésére,vegyes érzelmekkel váltam meg Szombathelytõl. Egyrészt örömmel töltött elelõrelépésem a pályámon, de másrészt akkor vált nyilvánvalóvá, hogy milyenerõs szálak kötnek a kórházhoz: a pályakezdés, az elsõ szakmai sikerek, akórházbeli barátok, a biztonságos légkör, amelyben munkámat végezhettem,és végezetül az ifjúság, a nehézségeket könnyen maga mögött hagyó idõszak.



Rácz Péter

DrDrDrDrDr. Miklós Andor szakmai öröksége. Miklós Andor szakmai öröksége. Miklós Andor szakmai öröksége. Miklós Andor szakmai öröksége. Miklós Andor szakmai öröksége

Dr. Miklós Andor osztályvezetõ fõorvos 1946-tól 1973-ig vezette a Me-gyei Kórház, majd a Vas Megyei Markusovszky Kórház Szemészeti Osztá-lyát. 1973-tól 1980-ig dr. Valu László osztályvezetõ fõorvos volt a SzemészetiOsztály vezetõje.

Én 1960 októberében a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Kli-nikáján kezdtem el munkámat, mint klinikai gyakornok. Késõbb tanársegéd-ként, majd adjunktusként 1981 augusztus végéig dolgoztam a klinikán, és 1981szeptemberében neveztek ki a Vas Megyei Markusovszky Kórház Szemésze-ti Osztályának vezetõjévé.

E rövid leírásból kitûnik, hogy dr. Miklós Andor osztályvezetõ fõorvos úrszombathelyi tevékenyégének idején én folyamatosan a Pécsi Szemklinikándolgoztam.

Dr. Miklós Andort csak ,,távolról”, hazai szemészeti kongresszsusokrólismertem, személyesen azonban nem. Kórházunkban és annak SzemészetiOsztályán végzett értékes munkájáról csupán Szombathelyre kerülésem utánkaptam elõször – fõleg szóbeli – értesüléseket, hallhattam tevékenységénektörténeteit. Mindezekból rajzolódtak ki elõttem szakmai érdemei és személyi-sége. Közvetlenül tehát nem, de értesüléseimbõl tudom, hogy sokat és jól ope-rált, az új elképzeléseket felkarolta és alkalmazta. Szakmai és tudományosvonatkozásokban szenvedélyes vitapartner volt.

Aktivitása közlemények írására is kiterjedt. Kb. 50 írása jelent meg ma-gyar, német és angol folyóiratokban. Kórházunk évkönyvében (1962) és azOrvosképzés 1969. évi Supplementumában alapos tanulmányokat közölt aretinális vénaág-elzáródások klinikumáról és gyógykezelésérõl, valamint ahypertonia és az arteriosclerosis szerepérõl a retinális vénatörzs-elzáródások-ban. Mint írta: ,,A vénaágak elzáródásának gyógykezelése hálátlan feladat. Azanticoagulánsok nem forradalmi hatású gyógyszerek, és csak az esetek bizo-nyos csekély részében kecsegtetnek eredménnyel, mégpedig ott, ahol az elzá-ródás oka valóban trombus. A vénaág-elzáródások túlnyomó többsége azon-ban nem ilyen eredetû, hanem kompressziós típusú. Ritkábban az érfal meg-betegedésének következménye. Ezekben pedig a véralvadásgátlóktól sikere-ket nem várhatunk. A vénaelzáródások kezelésében az erélyes értágítók adá-sa a macula anyagcseréjének támogatását célozza. Felmerül a kérdés: Mikorvégezzünk tehát anticoaguláns kezelést a vénaág-elzáródásokban? Csak a



fiatalabb korosztályhoz tartozó betegeknél, hol a szemfenéken a sclerosisnaksemilyen vagy csak minimális nyomai láthatók, s az anamnézisbõl is arra lehetkövetkeztetni, hogy az elzáródás hirtelen keletkezett. Az idõsebb korú bete-geknél – és az esetek túlnyomó többsége ezekbõl adódik – a véralvadásgátlóknemcsak hatástalannak bizonyulnak, hanem a különbözõ vérzéses szövõdmé-nyek miatt veszélyesek is lehetnek.” Bizony erre ma is nagyon kell figyelni.,,Az ágelzáródásokban szenvedõ betegek többsége napok, sõt inkább csakhetek múlva jelentkezik kezelésre. Éppen ezért a heparin szemészeti alkalma-zását nem tartjuk szükségesnek. A dicumarin-származékok közül azokat kellelõnyben részesítenünk, amelyek gyorsan és erélyesen szállítják le a vérprotrombin-szintjét, de gyorsan ki is ürülnek, s így cumulatív veszélyük cse-kély.” Továbbá: ,,Nézetünk szerint a szemészeti irodalomban általánosan el-terjedt trombosis elnevezés a retinalis vénaelzáródások megjelölésére nemhelyes. Az elzáródásoknak oka ugyanis csak igen kis százalékban valóbantrombus. Helyes elnevezés tehát okklúzió vagy obstrukció, ami csak a folya-matot jelöli, de félreértésre alkalmat nem ad.” A leírtak ma is helytállóak, aszemorvosi nomenklaturában azóta a vénás stasis retinopathia kifejezést ishasználjuk.

Az itt most közöltek – természetesen más fontos, de általam sajnos nemismerhetett mûködési fejezetekkel együtt – dr. Miklós Andor szakmai öröksé-gének tekinthetõk.



Papp Ágnes

Emlékezés Miklós fõorvosra (Emlékezés Miklós fõorvosra (Emlékezés Miklós fõorvosra (Emlékezés Miklós fõorvosra (Emlékezés Miklós fõorvosra (1902-1980)1902-1980)1902-1980)1902-1980)1902-1980)

Miklós tanár úr – mindenki így hívta – Debrecenben végezte az orvosiegyetemet. 1926-ban diplomázott. Kettesy Aladár professzor úr Szemkliniká-ján dolgozott. 1938-ban magántanárrá habilitálták. 1945-ben lett a szombathe-lyi kórház szemészetének fõorvosa. Õ fejlesztette a szombathelyi szemészetetnagy ambícióval jó színvonalú, 60 ágyas osztállyá. Tudományos érdeklõdéseés aktivitása a gyógyításban, mûtétek végzésében közismert volt.

Emlékszem, mikor 1962 szeptemberében diplomáztam a Pécsi Orvostu-dományi Egyetemen, majd október 1-jén jelentkeznem kellett kinevezésemhelyén Szombathelyen, az osztályon azonnal befogtak munkára. A mûtõbentaláltam magam, hogy ,,csöppentsek” a betegek szemébe. Mindig kevesenvoltunk orvosok. Munkába állásomkor dr. Halmai Ottó volt az adjunktus. Ifj.dr. Hutás Imrével még pár hónapot dolgoztam, de elment Gyõrbe. Dr. PalikóBéla pár év múlva ,,disszidált”. Dr. Felden Éva 2 évvel volt idõsebb orvosnálam. Finomkezû operatõr volt. Majd lassan jöttek új, frissen végzett kollé-gák. Az osztályon mûtétes és nagyvizites napok voltak. Az ambulancia is min-dig zsúfolt volt: felvételek, konzíliumok, visszarendelt ellenõrzések. Mindenki-nek volt kórterme. Reggeli kisvizitekkel kezdõdött a nap. Aki nem operált, azambulált. Tanár úr igazi polihisztor volt. Azok a híres ,,zenés” nagyvizitek! Haaz egyik betegágyban érdekes kórképpel feküdt egy beteg, jött a vizsgáztatás.Arról a betegségrõl mindent el kellett mondani. Máskor az irodalom, történe-lem, botanika területérõl szikráztak fel a gondolatok.

Sokat és jól operált. Ambicionálta, hogy a legújabb módszereket kipróbál-ja, bevezesse. Mi is sokat tanultunk keze alatt. Betanított és operáltatott min-ket is, természetesen felügyelte munkánkat.

Német és angol nyelvû folyóiratokat járatott, ami kiváltságos lehetõségvolt az akkori vasfüggöny mögötti világban. Referátumok voltak a fõorvosiszobában. Itt hallottunk a külföldi híres szemorvosokról és a legújabb tudomá-nyos eredményekrõl.

Miklós tanár úrnak is sok közleménye jelent meg a szakirodalomban. Min-dig dolgozott valamilyen témán. Pl. szemfenéki vénás occlusio. Nem gyõztükgyûjteni ezeket a betegeket. Szemfenéki fotókat készített róluk. Szerencséreez a kórkép már nem olyan gyakori, mint akkor. Vitt minket szemész kong-resszusokra. Bemutatott a híres kollégáknak. Így ismertük meg az egész sze-mész társadalmat. Mindenkirõl hallottunk, sokat mesélt. Különösen a ,,kliniká-



ról”, Debrecenrõl, Kettesy professzorról, volt fõnökérõl. Õt meghívtuk egyszemész vándorgyûlés elõadójának Szombathelyre is 1971 májusában.

A Szemorvos Társaságban gyakran tartott elõadást. Híres, szenvedélyeshozzászóló hírében állt. Mindene a szemészet volt.

Az osztályt is nagyon szoros pórázon vezette, orvosokat, nõvéreket, min-denkit. Emlékszem, a Rendelõintézet szemész fõorvosa, a nálunk idõsebb, sze-retett és tisztelt kolléganõ, dr. Kneffel Pálné dr. Orbán Gyöngyi mondta: ,,Nesírjatok, itt megtanuljátok a szemészetet!”

Tanár úr nehezen élte meg 1973-as nyugdíjazását. Nem lelte helyét. Cu-korbetegsége súlyosbodott, fekvõbeteggé vált, és 1980-ban csendesen elhunyt.

Ámen.



Gruber Mária

A tanár úr döntöttA tanár úr döntöttA tanár úr döntöttA tanár úr döntöttA tanár úr döntött

Az egyetem elvégzése után központi gyakornokként kerültem a szombat-helyi kórház szemészetére 1967-ben.

Küzdelmes, munkás évek során Miklós tanár úr minden tudást önzetlenüladott át nekünk, és nem szenvedtünk hiányt a mûtétek területén sem.

1972 februárjában családi okok miatt váltam meg a megyei intézettõl, éshelyezkedtem el fõállásban a celldömölki kórház belgyógyászatán.

A mester 1972 év végén nyugdíjba vonult.A nyugdíjas évei elsõ hónapjaiban gépkocsibalesetet szenvedett, és nyaki

gerincproblémája miatt rövid ideig kórházi kezelésben részesült, amelynek hí-rére azonnal Szombathelyre siettem és meglátogattam.

Akkor mondta nekem: ,,Úgy látszik, te szerettél engem.”Hosszú ideig nem találkoztunk.Az évek teltek, és 1976 januárjában a belgyógyászati szakvizsga elõtti

gyakorlatomat töltöttem az OTKI belgyógyászatán.Kemény tanulási idõszak volt ez, és idõnként már új betegségekkel is

álmodtam. A Köröndön a vasúti vendégházban volt a szállásom. Egyik estemár elmúlt 10 óra, amikor úgy éreztem, nincs tovább, elég volt a gyötrõdésbõl,és kimentem a szállóból az akkori Népköztársaság útra (ma Andrássy út), sarra az elhatározásra jutottam, hogy holnap hazautazom. Van nekem már egyszakvizsgám, miért gyötröm magam. Napról-napra úgy éreztem, hogy nemtudok semmit. Egy órás januári esti menetelés után sem jutottam okosabbdöntésre. Visszaindultam a szállóba. Beérkezvén a recepciónál ott állt voltmesterem és felesége nagy bõröndökkel. Örömmel üdvözöltük egymást, éskiderült, tanár úr Svédországból érkezett az esti repülõgéppel, és õk is a ven-dégházban foglaltak szállást. Késõbb azt kérdezte tanár úr, hogy mi járatbanvagyok itt. Szomorúan és fáradtam meséltem el az itt tartózkodásom okát.Elmondtam a döntésemet is.

Tanár úr, aki szintén fáradt volt az utazástól, az ismert hevességét elõkap-va összeteremtett, és azt mondta: ,,Nem Grubi, itt maradsz és szépen levizsgá-zol!”

Én azt kérdeztem tõle: ,,Tanár úr, úgy gondolja, hogy meg tudom csinál-ni?”

Õ azt felelte: ,,Igen, azt gondolom és tudom.”A vizsgát sikeresen letettem. A MESTERT a gondviselés hozta akkor



oda és DÖNTÖTT. Ez volt az utolsó találkozásom a pályámat meghatározóMIKLÓS Tanár Úrral.

Ennyi év után ismét csak hála és köszönet mindenért.



Czigány Attila

VVVVVisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékezés drezés drezés drezés drezés dr. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andor. Miklós Andorrarararara

Miklós Andor tanár úr azok közé tartozott, akik szinte állandóan beszél-tek, ám közben érdemi megállapításokat is tettek.

Érdeklõdési köre bámulatosan nagy volt. Mindenhez hozzászólt, véle-ményt formált, tanácsot adott és csak kivételesen tévedett. Megállapításait– amelyeket saját szótáramban bölcsességeknek neveztem – igyekeztemmegjegyezni és pályafutásom során felhasználni.

A Szemorvos Társaság havi ülésérõl igyekeztünk haza, s a tanár úrmég a vonaton is dühös volt, mert az egyik fiatal elõadó lekicsinyelte azanamnezis jelentõségét. Osztályunkon a kórelõzmény a kórlap lényeges fe-jezete volt. ,,A jó anamnezis fél diagnózis”– mondogatta a tanár úr. A jóanamnezis pedig rövid, tömör és érthetõ, tartalmazza a panaszokat, a tünete-ket, az elõzõ betegségeket, az esetleges allergéneket, a paciens gyógyszere-lését. Balesetes és sérült beteg esetén választ kellett adnunk a ,,hol, mikor,mivel, öntudatlan állapot, alkoholos befolyásoltság, hány órakor és mivel ér-kezett az osztályra” kérdésekre is. Ez a mindenre kiterjedõ, tömör összeg-zés annyira belém ivódott, hogy gyakran civilként is használtam.

A tanár úr nagyon haragudott arra, aki a visszatérõ beteget nem vizs-gálta meg minden alkalommal, csak receptet nyomott a kezébe. A betegnekpanasza van, azért jön, nekünk pedig vizsgálnunk kell! Aki azt hiszi, ha két-szer-háromszor már látta az illetõt, mindent tud a betegségérõl, az hajlamos-sá válik a felületes munkára, és elbagatellizálja az esetet. ,,A visszatérõ be-teget mindig meg kell vizsgálni, mégpedig oly alaposan, mintha akkor ülneelõttünk elõször” – jelentette ki a tanár úr akkora öntudattal és hévvel, hogyszavai kitörölhetetlenül belém ivódtak.

Amikor megismertem M.-nét – aki banális, évente kétszer-háromszormegjelenõ blepharitis miatt szokott felkeresni – én is osztályvezetõ voltam.M.-nét többször kivizsgáltuk, betegségét ismertük elölrõl és hátulról. Zûrösnapunk volt, 3-kor jöttem elõ a mûtõbõl, a folyóson mozdulni sem lehetett abetegektõl. Fõnõvérem látta fáradságomat, és már nyújtotta a vényt felém,én azonban a visustáblát kapcsoltam be. S bár semmi újat nem vártam, be-csületesen megvizsgáltam M.-nét, úgy, ahogy arra Miklós tanár úr tanított.Megdöbbenésemre a bal funduson feszes ablatiót láttam az intraocularistumor jeleként. Fáradtságom pillanat alatt elszállt, és még aznap délutánelvégeztük a szükséges vizsgálatokat. Másnap pedig eltávolítottam a tökéle-



tesen látó, de daganatos szemgolyót. Diagnózisomat a szövettani vizsgálatigazolta.

A leírt eset 30 éve történt. M.-nével gyakran találkozom a városban,virul, csinosabb, mint fiatalon volt. A közöttünk fennálló beteg-orvos viszonybólkülönleges barátság lett. Mindig megbámulom, mert csak én tudom, M.-nééletét annak köszönheti, hogy hallgattam Miklós tanár úrra, s a vény helyetta szemtükörért nyúltam és megvizsgáltam.



Marsovszky László

Emlékezés Miklós AndorraEmlékezés Miklós AndorraEmlékezés Miklós AndorraEmlékezés Miklós AndorraEmlékezés Miklós Andorra

,,Lááci!!! Lááci!!!” – visszhangzott a kiáltás a folyósón. ,,Tegnap este egyjó cikket olvastam a Klinischében a keratoplasztikáról, mégpedig a cornea újrögzítési, varrási technikájáról. Gyere velem a mûtõbe, kipróbáljuk!” És men-tem, és tanultam tõle, mert õ tudta a leckét!

A háború végén került õ Szombathelyre a Szemészeti Osztály élére egymegkeseredett, háborúban elfáradt osztály vezetõjének.

Eleinte csak ketten voltunk, így én voltam az osztályos orvosa, tanítványa,segédje és egyben helyettese is. Szigorú volt, de következetes. Ellentmondástnem tûrt, de szeretett. Olyan ember volt, aki feloldódott a szemészetben, nemmunka, hanem hivatás, nem napi elfoglaltság, inkább kedvtelés volt szeretettszakmája. A szemészet volt a mindene, de a klinikum széles mezején mozgottérdeklõdési köre. Tudományos gyûlések szorgos hozzászólója volt. Szereplése-inek súlya volt még akkor is, ha nem szemészeti témában folyt az értekezés.

Kettesy tanítvány volt, és én büszke vagyok, hogy tõle tanulhattam a sze-mészetet. A szemészetet nem csak kitûnõen tanította, de meg is szerettettetanítványaival, így velem is. Zseniális volt mûtéttechnikája, és a sikeres mûté-tek ismertté tették a nevét.

Iskolateremtõ professzorának is köszönhette vállalkozó kedvét, szûnni nemakaró tudásvágyát.

Mindennapos erõfeszítéseinket, munkánkat gyakran tudományos folyó-iratok hasábjain közölte. Foglalkozott a szemfenéki erek keringési problémái-val, ezek összefüggéseit kutatta a myocardiális infarctussal. Elmélyedt az üveg-test betegségeiben is, a keratoplasztikában és sok más mindenben.

Fõorvosi kinevezése után elsõ útja hozzánk vezetett. Éppen ebédidõbenvoltunk. Csatlakozott a családhoz, és jóízûen elfogyasztotta a túrós csuszát.

A Rábára, Nickre járt pecázni. Ilyenkor én helyettesítettem, elláttammagánbetegeit mind a kórházban, mind a lakásán, illetve Sárváron is.

Gyakran nagy fogásokkal tért haza, ilyenkor részletesen ecsetelte, mintés hogyan történt. Büszke volt. A pecázást is tudományos fokra emelte. Harosszra fordult az idõ, hirtelen újra megjelent az osztályon, és ott folytatta amunkát, ahol abbahagyta.

A betegekkel elõzékeny, kedves volt, de erélyes kiszólásai még emléke-zetemben élnek, ha nem a kedve szerint történt valami akár a vizsgálat során,akár mûtét közben. A mûtéteit is rendkívül akkurátusan végezte.



Precíz ember volt. A viziteket a mosdónál, a toalettnél kezdte. Mindennekragyogó tisztának kellett lennie. A tisztaságot, a rendet mindenkitõl megköve-telte.

Pártpolitikai gondolkodásmódját is szerette fõnöki módon terjeszteni, ér-telmiségieket az ügynek megnyerni.

Az anyagiakra is nagy súlyt fektetett. Az infláció idejében is gondosko-dott arról, hogy az õt megilletõ honoráriumot megkapja. Ekkor természetbenállapította meg a díjakat. Utasítására naplót vezettem, amelyben részletesenkönyveltem a bevételeket.

Nagy ember volt, akit kollégái messzemenõen elismertek. Érvelései, gon-dolatainak logikája, magabiztossága magával ragadott mindenkit.

Tanítványai voltunk, fõorvosokká lettünk, tudásunk javát neki köszönhet-jük. S ezért örökké hálásak leszünk neki.



Rácz Péter

DrDrDrDrDr. Baján Miklósné dr. Baján Miklósné dr. Baján Miklósné dr. Baján Miklósné dr. Baján Miklósné dr. Mayer Katalin. Mayer Katalin. Mayer Katalin. Mayer Katalin. Mayer Katalin

1927. november 21-én született Szabadkán. Édesapja kereskedõ volt,édesanyja háztartásbeli (Katalin 14 éves volt, amikor édesanyja meghalt). Elemiiskoláit Szabadkán, a Kalocsai Iskolanõvérek Általános Iskolájában végezte,majd a Szabadkai Állami Leánygimnázumban tanult 6 évig, ebbõl 3 éven átszerb nyelven. A gimnázium utolsó 2 osztályát a Szabadkai Magyar NyelvûVegyes Gimnáziumban végezte, és itt tett érettségi vizsgát is kitûnõ eredménnyel.

Középiskolái végeztével a Belgrádi Tudományegyetem matematika-fizi-kai tanszékének fizika-kémia szakán hallgatott egy szemesztert. Ekkor édes-apjával és öccsével Magyaroroszágra, Pécsre költöztek.

A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. Orvosi tanul-mányait 1954-ben summa cum laude fokozattal fejezte be. Mivel az Egész-ségügyi Miniszérium a számára kijelölt állást mással töltötte be, Kaposvárottkapott a Somogy Megyei Kórházban központi orvosgyakornoki állást a Sze-mészeti Osztályon. Szembetegségekbõl 1957-ben tett szakvizsgát jeles ered-ménnyel. Ekkor a kórház rendelõintézetében szakorvosi állásra nevezték ki.

1955-ben házasságot kötött, férje dr. Baján Miklós. Három gyermekükvan: Péter (szül. 1956), Ilona (szül. 1958) és Ferenc (szül. 1960). Péter villa-mosmérnöki és informatikus mérnöki képzettségû, jelenleg a Siemens cégnélvan vezetõ állásban. Ilona a Berzsenyi Dániel Fõiskolán matematika-énekszakon végzett, tanári állását néhány év múlva szociális területre cserélte,jelenleg az ELTE egyik intézetében végez ilyen munkát. Ferenc a KeszthelyiAgrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Tagozatán szerzett agrármér-nöki képesítést, agronómusként azonban csak 2 évig dolgozott. Jelenleg a Te-leki Blanka Szakmunkásképzõ Iskolában tanít matematikát és számítástechni-kát.

Mivel 1964-ben férje pályázat útján Szombathelyen kapott fõorvosi állást,családjukkal ide költöztek. A Megyei Rendelõintézet szemészeti rendelésénszakorvosi állásra nevezték ki.

Nyelvismerete kiváló, a szerb-horvát nyelvet anyanyelvi, a német, a fran-cia, az orosz nyelvet társalgási szinten mûveli. Kitûnõ nyelvismeretét sokszorés sok helyen vették igénybe, így például tanulmányi évei alatt Pécsett orosznyelvû gyermeksebészeti tankönyvet fordított magyarra, de késõbb is sokszorõ volt a ,,kuli” nyelvismeretben a szakmában.

Nyelvismerete miatt 1972-ben az Egészségügyi Minisztérium felkérte al-



gériai munkára. Ezért családjával az algériai Constantine-ba költöztek, aholegy vilajet (körzet) kb. 2 milliós lakosságának szemészeti szakorvosi ellátásátkellett megszervezniök és biztosítaniuk férjével.

Családi okok miatt 2 évi munka után szerzõdésüket nem hosszabbítottákmeg, hanem hazaköltöztek Szombathelyre. A régi munkahelyén a régi beosz-tásban folytatta munkáját egészen 1984 õszén bekövetkezett nyugdíjba vonu-lásáig.

Ötven éves orvosi munkássága elismeréseképpen 2004-ben a Pécsi Tu-dományegyetem Általános Orvosi Karától arany diplomát kapott.



Rácz Péter

DrDrDrDrDr. Baján Miklós életútja. Baján Miklós életútja. Baján Miklós életútja. Baján Miklós életútja. Baján Miklós életútja

1929. augusztus 1-jén Zalaegerszegen született. Édesapja körzeti orvos,édesanyja matematika-fizika szakos tanár volt (aki születése után állását fel-adta, és csak a családjával foglalkozott). Két testvére van, huga gyermekor-vos, öccse urológus. Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd az államiDeák Ferenc Gimnázium tanulója lett. Orvosi tanulmányait a Pécsi Tudomány-egyetem Orvosi Karán kezdte meg, és ott nyert oklevelet summa cum laudeminõsítéssel 1954 júliusában.

Egyetemi tanulmányai végeztével Kaposvárra, a Somogy Megyei Kór-házába került a Szemészeti Osztályra segédorvosi minõségben. Szembe-tegeségekbõl jeles eredménnyel szakorvosi vizsgát tett 1957 szeptemberében,ekkor elõbb szaksegédorvossá, majd 1959-ben alorvossá nevezték ki. A kór-házi munka mellett rendelõintézeti szakorvosi munkát és trachomaellenõrzõorvosi feladatokat is el kellett látnia. 1955-ben megnõsült. Felesége, dr. MayerKatalin szintén szemorvos, egy évfolyamba jártak, és együtt végeztek.

Három gyermekük van. 1964 õszén pályázat útján elnyerte a Vas MegyeiRendelõintézet szemész csoportvezetõ fõorvosi állását, és családjával Szom-bathelyre költöztek. Ekkor épült az új szakrendelõ, ahol a szemészeti szakren-delés kialakítása, felszerelése, mûködésének megindítása lett elsõ feladata.Majd az újonnan szervezett kancsal-gondozói munkát látta el, de a szemészetiszakrendelõnek továbbra is csoportvezetõ fõorvosa maradt.

Még Kaposvárott kezdett az orthoptika és a kancsalság konzervatív ke-zelése iránt érdeklõdni. Ebben a tárgykörben volt részben tanfolyamos, részintegyéni továbbképzésen, többnyire a Semmelweis Orvostudományi EgyetemII. Szemklinikáján Sternberg Alice docensnél, egy ízben pedig a Pécsi Orvos-tudományi Egyetem Szemklinikáján Sebestyén János tanársegédnél, és egyhétig magánerõbõl Bécsújhelyt, Hamburger professzornál. Késõbb azOrvostovábbképzõ Intézet szervezésében kilenc ugyanilyen témájú elõadástis tartott, többnyire szemorvosoknak, öt alkalommal pedig Szombathelyen.

1972 õszén felesége az Egészségügyi Minisztériumtól felkérést kapottalgériai munkára, ekkor családjukkal Algériába, Constantine-be költöztek. Fel-adatuk a mintegy 2 milliós lakosságú vilajetben szemészeti szakrendelés meg-szervezése, felszerelése és mûködtetése volt.

Szerzõdésük lejártával (elsõsorban családi okok, gyermekeik továbbtanu-lása miatt) hazatértek. Az Egészségügyi Minisztérium által felkínált székesfe-



hérvári osztályvezetõi állást nem fogadta el, maradt a régi munkahelyén, a régibeosztásban. Innen ment nyugdíjba is 1989. október 1-jén.

1980-ban megkezdte és a nyugdíjazásig folytatta a Vas megyei óvodás-korú gyermekek rendszeres szemészeti szûrõvizsgálatát, elsõsorban tompalá-tóság, izomegyensúlyi zavarok, de természetesen egyéb szembetegségek idõ-ben való kezelése érdekében is. Ilyen rendszeres szûrõvizsgálatok akkor azországban csak ebben a megyében zajlottak.

Nyelvismerete: németül és franciául társalgási szinten, angolul haladó,olaszul kezdõ fokon beszél.

Tudományos munkássága: 6 cikk a Szemészet, a Klinische Monatsblätterfür Augenheilkunde és az Excerpta Medica címû folyóiratokban (fõként kazu-isztikai tárgyúak), egy elõadás a XX. Nemzetközi Szemész KongresszusonMünchenben 1966-ban, egy elõadása a Pannon Orvosnapokon Bad Gleichen-bergben (Ausztria, 1985), 10 elõadás különbözõ szakmai fórumokon (szakcso-porti ülések, vándorgyûlések, nagygyûlések), valamennnyi strabológiai és szer-vezési témájú. 3 ízben nyert Markusovszky-pályázaton a fõorvosi kategóriá-ban (1972, 1973 és 1987) Precíz, pedáns, alapos, lelkiismeretes ember és or-vos. Kitûnõ kórlapvezetéséért sok évvel Kaposvárról való távozása után ispéldaképként emlegette volt fõnöke.

1997-ben a Gyermekszemészeti és Strabológiai Társaság negyedmagá-val ,,örökös tiszteletbeli tagsággal” ismerte el e téren végzett munkásságát.

A Markusovszky Kórház 75 éves jubileuma alkalmából Miklós Andor-emlékplakettel tüntették ki. Ugyanebben az évben (2004 õszén) a Pécsi Tudo-mányegyetem Általános Orvosi Kara 50 éves orvosi munkája után aranydip-lomát adományozott számára.



Lakner László

DrDrDrDrDr. Rácz Péter pályafutása. Rácz Péter pályafutása. Rácz Péter pályafutása. Rácz Péter pályafutása. Rácz Péter pályafutása(Szakmai önéletrajza alapján)

Dr. Rácz Péter 1936-ban született Budapesten. Pécsett nõtt fel, ott vé-gezte el középiskolai és egyetemi tanulmányait. Édesapja Vékényben (Keleti-Mecsek) született, itt is nõtt fel, és iskoláinak elvégzése után éneket és rajzottanított. Az elsõ világháború befejezését követõen számviteli tanulmányokatvégzett, és ettõl kezdve a pécsi Számvevõségen dolgozott. Édesanyja Bala-tonbogláron született, és itt volt fiatal. Leánykorában varrónõi képesítést szer-zett, késõbb a családban tevékenykedett.

Rácz Péter csodálatos szülõi szeretetben nõtt fel, és ez a körülmény sze-rinte alapvetõen meghatározta egész késõbbi életét. Még iskolás kora elõttismerkedett meg a muzsikával, elsõ zenei élményét édesapjától kapta, aki ott-hon gyakran énekelgetett.

Általános iskolás korában zongorázni tanult, és a következõ években el-végezte a zenemûvészeti szakiskolát. Ebben az idõszakban kapta élete egyikmeghatározó tanítását szeretett zongoratanárától. Egyszer egy növendékhang-versenyen egymás mellett ültek a tanárával, és figyelték a pódiumon szereplõ-ket. Rácz Péter néhány kritizáló megjegyzése után azt mondta halkan a zon-goratanár: ,,Innen a nézõtérrõl könnyû kritizálni fiam azt, aki éppen elõad.Majd ha te ülsz a hangszernél, akkor legyél ilyen okos!” Ez a tanítás – RáczPéter szerint – minden vonatkozásban maradandónak bizonyult számára.

1974-ben nõsült meg. Felesége testnevelés-biológia szakos tanárnõ. Kis-lánykorától kezdve erõs fizikai munkát végzett (szüleivel együtt) falun. Ké-sõbb középiskolás korában kézilabdázni kezdett, és ebben a sportágban NB-I-es szintet ért el. Munkája mellett nagyon lelkes volt a szövésben és az utóbbiévekben a foltvarrásban. Férje a Bibliából jellemzi: ,,Derék asszonyt kicsodatalálhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívbõl bízik benne.”(Példabeszédek könyve 31; 10, 17-18)

Gergely gyermekük 1976-ban született Pécsett. Iskoláit Szombathelyenvégezte, majd ezt követõen Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudomány Egye-tem Bölcsészettudományi Karán, a Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszé-kén (norvég szakon), ezenkívül a Budapesti Közgazdaságtudományi EgyetemNemzetközi és Diplomáciai Tanulmányok Intézetében tanult és szerzett diplo-mát. Öt idegen nyelven beszél. Rendszeretõ, tehetséges, igyekvõ fiatalember,mindig kész más emberek megsegítésére.



Dr. Rácz Péter 1960-ban szerzett orvosi diplomát a Pécsi Orvostudomá-nyi Egyetemen summa cum laude minõsítéssel. 1960-tól 1981. szeptember 1-jéig tanársegéd, majd adjunktus volt a POTE Szemészeti Klinikáján. 1981.szeptember 1-jétõl 2002. március 15-ig töltötte be a Vas Megyei MarkusovszkyKórház Szemészeti Osztályának osztályvezetõ fõorvosi állását, utána nyugdíj-ba ment. Azóta a Szemészeti Osztály szakmai tanácsadójaként segíti a sze-mészorvosok tudományos munkáját.

Tudományos diákköri tagként a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kór-bonctani Intézetében dolgozott, amelynek vezetõje a legendás dr. RomhányiGyörgy professzor volt, akivel és késõbb családjával is személyes kapcsolatbakerült. Orvostanhallgató éveiben a Szemészeti Klinikán is végzett tudományosmunkát, majd a diploma megszerzése után a dr. Boros Béla professzor általvezetett Szemklinikára került. Egész pályafutását meghatározta elsõ fõnökenéhány emlékezetes mondata: ,,Úgy operálj, és egyáltalán úgy közeledj a szem-hez, mint ahogyan a hattyú vagy a flamingó száll le a vízre.” Ezt ma talán úgyis mondhatnánk, hogy mint a repülõgéppilóta, aki mintaszerû leszállást hajtvégre.

Egy ízben a következõ dialógus hangzott el Rácz Péter és a fõnöke kö-zött: ,,Játszol valamilyen hangszeren, fiam?” ,,Igen, professzor úr, zongorá-zom.” ,,Hm, jobb lenne, ha hegedülnél, én hegedülök. Ez jót tesz a mûtétikézügyességnek.” Majd: ,,Ne legyetek már mindig annyira csak szemészek,próbáljatok belgyógyászként is gondolkozni.”

Dr. Takáts István professzortól, dr. Boros Béla utódjától tanulta a mikroszkó-pos szemészeti chirurgiát, és részt vett a szem vérkeringésének élettani kísér-leteiben.

A Markusovszky Kórház Szemészeti Osztályán széleskörû tudományostevékenységet folytatott az alábbi témákban: 1. hemostázis és a diabeteses retinopathia összefüggése, 2. szemészeti lokalizációjú non-Hodgkin malignus lymphomák kezelése, 3. intraocularis, valamint az orbita betegségek ultrahang és CT-diagnosztiká- ja, neuro-ophthalmológiai esetek, 4. von Hippel-Lindau betegség szemészeti manifesztációja, 5. amaurosis fugax kóroktana, 6. Cordarone (amiodarone) szemészeti mellékhatásai, 7. súlyos felnõtt és gyermek szemsérülések Vas megyében, 8. argon-laser fotokoaguláció végzése különbözõ szembetegségek esetén, 9. Nd-YAG laserrel végzett iridotomia, capsulotomia és membranotomia, fes- téklaserrel szerzett tapasztalatok,10. szürkehályog mûtétet követõ sebastigmia alakulása,



11. kadmium, ólom és rézkoncentráció öregkori szürkehályogos szemlencsék- ben,12. a ,,kötött” és ,,szabad” víz állapota normál és cataractás szemlencsében,13. a Latanoprost, a Xalatan, a Betoptic S, az Azopt, az Alphagan szemcsepp szemnyomáscsökkentõ hatása. Szakmai ismeretinek kiteljesedéséhez többek között hozzájárultak a kül-földi tanulmányutak is: 1. Department of Ophthalmology, St. Thomas’ Hospital, London,1978, 2. University Eye Clinic, Graz, 1986, 1988, 1989, 1995, 3. Aachen, 1986, 4. University Eye Clinic, Lausanne, 1989, 5. Bascom Palmer Eye Institute, Miami, 1994 (meghívott elõadó), 6. University Eye Clinic, Bern, 1994, 7. University of Alabama at Birmingham, 2000 (meghívott elõadó).

Dr. Rácz Péter jelenleg is aktív szakmai tevékenységet folytat, több szak-mai társaságnak ma is tagja:• Magyar Szemorvos Társaság Vezetõsége,• Regionális Kutatásetikai Bizottság,• Szombathelyi Tudományos Társaság,• MTA Vas Megyei Testülete,• International Society for Eye Research,• tudományos minõsítõ eljárásokban bíráló bizottsági tag, opponens. Jelenlegi tudományos érdeklõdési körének (és munkájának) ma is gya-korolt fontosabb területei:1. A szemlencse és az üvegtest biofizikai szerkezetének, klinikai változásainakNMR vizsgálata (elõadások, közlemények 2005, 2006, 2007). A tudományoskutatómunkára vonatkozó véleményét a Bibliából meríti: ,,Isten dicsõsége az,hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsõsége az, hogy a dolgokat kikutatják.”(Példabeszédek Könyve 25;2).2. A látásminõség megváltozásának festõmûvészeti megjelenítése. Ezzel kap-csolatban a következõ tanulmányok jelentek meg:• A szem képzõmûvészeti ábrázolása. Személyes élményeim, 2004;• Szemlencse és üvegtesti borússág által okozott látásminõség változások, aho-gyan azokat festõmûvészek látták és megfestették, 2005;• Rajzok és festmények a szemorvoslásról és látásjavulásról, 2007;• Idõskori macula degeneráció által okozott látásromlás festõmûvész megjele-nítésében, 2007;• A szem és a látás a Bibliában.



Tudományos karrierjének állomásai (csak a legfontosabbakat, legjelentõ-sebbeket emelve ki):• orvostudomány kandidátusa, 1980,• POTE egyetemi magántanár, 1985,• MTA doktora, 2002.

Munkája elismeréseként több jelentõs kitüntetésben részesült (köztük is alegjelentõsebbek, szakmai pályáján meghatározók):• Batthyányi-Strattmann László-díj, 1998,• Hirschler Ignác-emlékérem, 2004,• Petõ Ernõ-emlékplakett, 2004,• Pro Sanitate Savariae Életmûdíj, 2005.

Túl az életrajzi adatokon, Rácz professzorban mindig becsültem, hogysoha nem adta fel a harcot a szakmáért, az életért. Sajnos ez utóbbi is osztály-részéül jutott. Hogy végül ez a küzdelem is sikeresen zárult, ez többek közöttFelesége érdeme is volt. Rácz Péter betegágyánál tapasztaltam meg azt aszeretet, amelyet ennyi év után ritkán lát az ember házaspárok között, azt amélységes összetartozást, amely egyáltalán lehet nõ és férfi között.

Végtelenül örülök, hogy Rácz professzor ma már a régi, és tanácsaivalsegíti a Szemészeti Osztály, dr. Bátor György osztályvezetõ fõorvos munkáját.



DrDrDrDrDr. Barta Ottó-emlékülés. Barta Ottó-emlékülés. Barta Ottó-emlékülés. Barta Ottó-emlékülés. Barta Ottó-emlékülés

Ortopédiai Sebészeti Osztály

2003. november 28.



Vízkelety Tibor

Barta Ottó Budapesten és SzombathelyenBarta Ottó Budapesten és SzombathelyenBarta Ottó Budapesten és SzombathelyenBarta Ottó Budapesten és SzombathelyenBarta Ottó Budapesten és Szombathelyen

Örömmel vállalkoztam Szepesi János professzor úr felkérésére megem-lékezni Barta Ottó professzorról abból az alkalomból, hogy a 75 éves jubileu-mát ünnepli a szombathelyi Markusovszky Kórház és 50 éves fennállását akórház Ortopédiai Osztálya.

Barta Ottó professzor életútját 50 éven át, 1955 óta kísérhettem figyelem-mel. Nem laudatiot akarok írni, az inkább temetésekre való, de szeretném, hamegismernék dr. Barta Ottó professzort egy kicsit emberi oldaláról, különösenfiatalabb korából. Teszem ezt úgy, ahogy ismereteimbõl és tehetségembõl telik.Nem könnyû a feladat, mert zárkózott ember volt, nem lehetett közelférkõznihozzá. Szûk baráti köre volt, szakmájának és családjának élt.

Én 1955 õszén kerültem a Budapesti Orvosegyetem Ortopédiai Klinikájára,amely 1951-ben alakult, így sokkal korábban Barta Ottó sem lehetett ott, beszá-mítva még azt is, hogy mögötte volt egy év koreai szolgálat is. 1951 januárjábanment ki Koreába, és 1952 februárjában tért haza. Még koreai szolgálata elõtttartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után orvosszázadossá nevezték ki, és hiva-tásos állományba vették. Visszatérése után õrnaggyá léptették elõ, és aBudapestei Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Klinikájára vezényelték.

A homályba veszõ elõzményekrõl azt tudjuk még, hogy orvosegyetemitanulmányait Olaszországban végezte. Bolognában kezdte, Pozsonyban foly-tatta, majd ismét Bolognába került, és ott fejezte be. A II. világháború után Új-pesten a Károlyi Kórházban dolgozott, mint sebész, és kapcsolatban volt aKözponti Honvéd Kórházzal is. Bámulatos gyorsasággal szerezte meg a se-bészeti, üzemorvosi és ortopédsebészi szakvizsgáját.

Felmerül a kérdés, hogy hol és kitõl tanulta az ortopédiát. Nem tudjuk,hogy Olaszországban is volt-e már ilyen irányú ambíciója, viszont az újpestisebészeten nem sok alkalma lehetett rá. Így szinte biztos, hogy az OrtopédiaiKlinikán szerezte meg szaktudását részben autodidakta módon, részben pediga klinikán lévõ szakemberektõl. Rövid ideig dolgozhatott együtt Zinner Nándorprofesszorral, aki a klasszikus ortopédiát mûvelte és briliáns operatõr volt.1956-ig Adorján István adjunktussal és Szombathelyre jöveteléig Glauber An-dorral volt szoros szakmai kapcsolata.

Glauber Andort tekintette tanítómesterének, amit a csípõficamról írt köny-vének ajánlása is igazol: ,,Õszinte hálával és köszönettel tanítómesteremnek,dr. Glauber Andor egyetemi tanár úrnak.”



Én a Budapesti Orvosegyetem Anatómiai Intézetébõl kerültem át az Or-topédiai Klinikára 1955 õszén, és Barta Ottó beosztottjaként kezdtem dolgoz-ni. Ettõl volt szerencsém õt megismerni, és ez a megismerés évtizedeken ke-resztül folytatódott változó aspektusokból.

Szigorú és idõnként elgyötört arcú ember volt. Abban az idõben nem igenlehetett látni cigaretta vagy fogpiszkáló nélkül, és közelében volt egy palackszénsavas ásványvíz is. Minden bizonnyal gyomorfekélye volt, de errõl sohanem esett szó.

Ebbõl az idõbõl származik egy kép Jenacek – brünni, akkor NDK-bandolgozó – professzorral, Dobos doktornõvel és Baginéval, ,,Nagy Magda” fõ-mûtõsnõvel. Jellemzõ a korra és a személyekre, hogy a négy ember közülháromnak cigaretta van a kezében, és az még nem is rossz arány.

Voltak jó és rossz tulajdonságai, konoksága ide és oda is sorolható. Egyilyen emlékem nagyon jellemzõ rá. Barta Ottó elhatározta, hogy a gyakoribbortopédiai mûtéteket csontvázon bemutatjuk. A mûtétek elvégzése után csó-naklakkal lekentük a csontokat, hogy szépek legyenek. Barta Ottó nem elége-dett meg egy réteggel, hiába óvtam, ötször kenette le, amitõl viszont esztétika-ilag zavaró barna szint kaptak a csontok.

Maximalista volt és gondolkodásában kissé merev. Tõle tanultam én ismeg, hogy reménytelen esetekben, évtizedek óta járóképtelen beteget is meg-kísérelhetünk talpra állítani. Igyekezetünket sikerek és kudarcok egyaránt kö-vették.

Az ötvenes években még fontos területe volt az ortopédiának apoliomyelitises és a csontízületi tuberculoticus betegek kezelése. Ezt részbenBarta Ottótól, részben pedig a klinikán lévõ prágai iskola tagjaitól tanultammeg.

Néhány szót kell szólnom politikai múltjáról és elkötelezettségérõl. Miótaismertem, lelkes idealista kommunista volt, aki úgy látta, hogy ezen az úton fogmegvalósulni egy jobb, igazságosabb világ, társadalom. Ezt az igyekezetét át-vitte a szakmapolitikára is. Amikor szóba került és a magyarországi ortopédiafejlesztése megkívánta, megpályázta a szombathelyi fõorvosi állást, amely nemkönnyû döntés volt számára. Családját átmenetileg Budapesten is hagyta.

Szemérmesen családcentrikus volt, így ezt a különélést nehezen viselte,és gyorsan meg is oldotta. Máig él bennem egy kép. Budapesten rendezettkongresszusunk fogadásán a Körszálló nagytermében Glauber professzor úr-ral ültek egymás mellett félrevonulva, és sugárzó arccal meséltek egymásnaka gyerekekrõl.

Visszaemlékezve erre az idõszakra, nagy elánnal kezdett hozzá az osztályátszervezéséhez, profiljainak kialakításához.



Az országban az elsõk között volt, aki megszervezte a veleszületett csípõ-ficam szûrõvizsgálatot, és azok eredményeit feldolgozta.

Sokat tett annak érdekében, hogy osztályán az operatív ortopédiát nem-zetközi színvonalon mûveljék.

Rendszeresen részt vett nemzetközi kongresszusokon és a hazai nemzet-közi részvétellel szervezett kongresszusokon.

Már Szombathelyen is teret kapott oktatási ambíciója, bár ez igazán apécsi katedrán teljesedett ki.

Tankönyvet szerkesztett, melyet ma kézbe véve is kitûnõnek minõsíthe-tünk.

Nem volt könnyû a következõ szakmapolitikai feladatnak megfelelni 1966-ban, megpályázni a pécsi katedrát.

Talán túl nagy kihívás volt, és emiatt is döntött nehezen. Résztvevõje vagyinkább fültanúja voltam egy beszélgetésnek – a SICOT-kongresszus alkalmá-val Párizsban a Luxemburg kertben – Glauber professzor és Barta Ottó kö-zött. Nagyon közeli baráti kapcsolat volt közöttük, ez magyarázza a közvetlenhangvételt. Glauber professzor: ,,Ottó, te tiszta hülye vagy! Ha nem pályázodmeg a pécsi professzori állást, ne kerülj a szemem elé!”.

Nem mondom, hogy ezen egyetlen tényezõ hatására, de kis késlekedés-sel – ha jól emlékszem – ismételt kiírásra megpályázta és megkapta a pécsikatedrát 1968-ban.

Barta Ottó egy ellentmondásos korszak ellentmondásos egyénisége volt,aki becsületesen és nagy igyekezettel munkálkodott a magyarországi ortopé-dia felvirágoztatásáért Budapesten, Szombathelyen és Pécsett.

Személyes élményem az is, hogy Barta Ottó professzor szelleme tanítvá-nyaiban és a Pécsi Ortopédiai Klinikán tovább él.



Bellyei Árpád

DrDrDrDrDr. Barta Ottó emlék. Barta Ottó emlék. Barta Ottó emlék. Barta Ottó emlék. Barta Ottó emlékeeeee

Hálásan köszönöm a szombathelyi Markusovszky Kórház meghívását ésfelkérését az emlékelõadás megtartására.

Nagyon jó szívvel jöttem és emlékezem Barta Ottó professzorra, aki 1968és l986 között a Pécsi Ortopaediai Klinika igazgatója volt. Nagy szavak nélkülis elmondhatom, hogy a Pécsi Ortopaediai Klinika legnagyobb volumenû inté-zetvezetõje volt, és nagyon sok tekintetben az általa alapított mûnek vagyunkjelenleg is használói és tisztelõi.

Magam 1966.szeptember 20-án, orvosdoktori munkám elsõ napján lép-tem át a szintén aznap kapuit megnyitó 400 ágyas Klinika küszöbét, és foglal-tuk el fokozatosan a IV. emeletet, amely akkor az ország legkorszerûbb egész-ségügyi intézménye és felszereltség tekintetében a legkorszerûbb OrtopaediaiKlinika volt. 1966 és 1968 között dr. Radochay Lajos egyetemi docens irányí-totta az akkor még az I. Sz. Sebészeti Klinika részlegeként mûködõ OrtopaediaiOsztályt, majd 1968-ban megérkezett a ,,Nagy Fõnök”. Itt említem meg, hogy1986-tól, Barta professzor úr nyugdíjba vonulása után 3 évig, 1986-1989 kö-zött prof. dr. Forgon Mihály volt az Ortopaediai Klinika kinevezett igazgatója.Magam tanszéki utódként 1989 óta viszem azt a feladatot és felelõsséget,melyet 18 éven keresztül Barta Ottó professzor látott el.

Barta professzor hihetetlen szorgalommal, energiával kezdte el egy kor-szerû, elsõsorban hazai viszonyok között versenyképes klinika felépítését –melynek kialakítását 5 évre jósolta –, majd fokozatosan vezette a klinikát fia-tal és általa nagy gondossággal kiválasztott orvosokkal együtt a nemzetközikapcsolatok felé.

Legfontosabb feladatának az orvostanhallgatók gyakorlati és elméletioktatását tartotta. Az elsõ idõszakban minden elõadást maga tartott, amelyrenagy gonddal készült. Hihetetlen energiát fordított a gyakorlati oktatás tartal-mi és szervezeti elemeire. Folyamatosan látogatta a gyakorlati órákat, és ke-reste a kontaktust az orvostanhallgatókkal. Mondhatnám azt is, hogy mindaz,amit e téren felépített, ma is pontosan ugyanúgy mûködik. Nekünk, az utódok-nak egyetlen feladatunk volt, hogy megõrizzük annak tartalmi és formai ele-meit. Mûködése alatt sok alkalommal és azóta is az Ortopaediai Klinika a IV.évfolyamon folyamatosan az évfolyam legjobb vagy a második legjobb oktatóklinikai diját nyerte el.

A betegellátás, a vízitek rendje, szervezettsége, a klinikai reggeli megbe-



szélések és tudományos referátumok mind óramûszerû pontossággal mûköd-tek, s valamennyi problémás, átgondolt indikációt igénylõ esetben a teljes or-vosi kar elõtt történt az indikációs döntés. A vízitek rendje részérõl azt jelentet-te, hogy nem 1 perccel a megadott idõ elõtt vagy után, hanem minden esetbena vizitidõ 0 óra 00 percében kezdõdtek.

Személyes emlékem a megkívánt idõfegyelemrõl.Egyik délután 3 órára kérte, hogy keressem fel megbeszélés céljából.

Osztályos munkám miatt 60 másodpercet késtem, amelyet órájára nézve szó-vá tett. Mentegetõzésemet és válaszomat nem fogadta el, és valahogy ezenszavakat használta: ,,Ha Budapest ostromának a szovjetek által tervezett kez-dete és lerombolása között 60 másodperc lett volna, s 60 másodperccel ké-sõbb kezdik a támadást, akkor ostrom helyett valóban csak a rombolás történ-hetett volna meg”.

A teljes dolgozói állományt kívánó havonkénti munkaértekezletek az un.,,Társalgóban”, míg a reggeli referátum és folyóiratreferátum megbeszéléseka könyvtárban történtek, ahol balján mindig helyettese, dr. Radochay Lajostanár úr foglalt helyet. Elsõ emberi minta volt számomra, hogy korábbi szak-mai riválisát, majd helyettesét megbecsülte, és véleményét mindig kikérte.

Szerette a klinikai és klinikán kívüli összejöveteleket, rövidebb vagyhosszabb ünnepléseket, amelyek csapatot formáltak a klinika dolgozóiból. Sza-badságát, szabad idejét feleségével és családjával együtt az Orfûi-tó partjánlevõ nyaralójukban töltötte, ahova munkatársait is meghívta. Szenvedélyeshorgász volt – bár a halat nem ette meg – és sokat beszélt horgászélménye-irõl.

Munkatársai közül sokan azóta vezetõ beosztásban dolgoznak vagy dol-goztak, és a klinikán uralkodó szervezettség és szakmai alaposság megítélé-sem szerint mindegyikõjüknek nagy hasznára vált.

A tudományos kutatásban igényes volt, tanítványait folyamatosan ösztö-nözte a tudományos minõsítés megszerzésére. Intézetvezetése alatt két ,,Or-vostudományok doktora” mínõsítés megvédése történt – köztük saját magajárt elõl példaként – és további 3 ,,Orvostudományok kandidátusa” cím kerültmegvédésre az Akadémián.

Felemelõ pillanatnak érzem, hogy Szombathelyen a Markusovszky Kór-házban nagyrabecsült volt fõnökömrõl, prof. dr. Barta Ottóról – mint tanszékiutód – elõadást tarthattam, hisz értesüléseim szerint legalább olyan megbe-csült vezetõje volt a Szombathelyi Kórháznak, mint késõbb a Pécsi Orvostu-dományi Egyetemnek.



Perjés Kornél

Emlékeim Szombathelyrõl, az OrtopédiaiEmlékeim Szombathelyrõl, az OrtopédiaiEmlékeim Szombathelyrõl, az OrtopédiaiEmlékeim Szombathelyrõl, az OrtopédiaiEmlékeim Szombathelyrõl, az OrtopédiaiOsztályról (1962–1977)Osztályról (1962–1977)Osztályról (1962–1977)Osztályról (1962–1977)Osztályról (1962–1977)

Közel 43 évvel ezelõtt – 1962-ben – kerültem Szombathelyre, a volt ,,Em-berbaráti Kórház” egy részén elhelyezkedõ Ortopédiai Osztályra, ahol igennehéz és szomorú körülmények között gyógyítottunk. Télen a manzárdszo-bákba a fal repedésein keresztül a havat befújta a szél, és a vaskályhás fûtésis nehezítette mindannyiunk sorsát. Jobb körülmények közé csak késõbb ke-rültünk, amikor átköltöztünk a kórház központi telephelyére.

Dr. Barta Ottó vezette az osztályt, s irányítása mellett sajátítottam el azortopédia alapjait, segítette a napi tevékenységemet, s figyelte késõbbi orvosisorsom alakulását is. Neki köszönhetem, hogy már korán bevont az osztálykonzervatív és mûtéti kezeléseibe, és ráirányította a figyelmet a tudományosmunka fontosságára, amelyhez hozzájárult a kórház vezetõ orvosainak szelle-me is, akik mind kitûnõen képzett szakemberek voltak, s tették híressé aMarkusovszky Kórházat. Dr. Barta Ottó szigorú, de igazságos fõnök volt, so-kat követelt, keveset dicsért, de ha a munkánkra nem mondott kritikát, az márdicséretnek számított.

Megtanultam tõle a pontos fogalmazás szükségességét, az alapos vizsgá-latot és dokumentációs fegyelmet, megkövetelte a tudományos munkát.

Ennek tudható be, hogy 1964-ben és 1967-ben a másodorvosok számárakiírt Markusovszky-pályázat elsõ díját nyertem el. A szombathelyi idõszakomidején 17 tudományos cikket írtam és 28 elõadást tartottam. Az osztályon nemtûrt meg lazaságot, de mindezt a betegek iránti tiszteletbõl és ellátásuk érdeké-ben cselekedte. Kissé száraz gondolkodása meghatározta az osztály szelle-mét.

Nemcsak azt tanultam meg tõle, hogyan kell vizsgálni és ellátni a beteget,hanem azt is, hogy hogyan kell együttérzõ és mégis józanul gondolkodó fõvelállni a betegágy mellett.

Tisztelte a beteget, elfogadta állításait, kritikával illette a labor- és rönt-genvizsgálatokat, mérlegelte a mûtéti indikációt és a várható eredményt, dön-téseit mindig rögzítette a kórlapon is.

A beteg kezelési tervébe – akkor még szokatlan módon – teret adott abeteg véleményének is, és bizonytalanságait is megértéssel fogadta.

Nagy hálával emlékszem rá, mint elsõ tanítómesteremre. Tõle tanultam



meg az ortopédia alapjain kívül a korai csípõficamszûrés és kezelés szüksé-gességét, a sok-sok gyermekortopédiai betegséget, mint a gyermekkórteremfelügyelõje. Elsajátítottam az akkor lehetséges csípõ-, térd- és lábbetegségekmûtéti megoldásait, s a professzori kinevezése után a csípõficam, a scoliosisés egyéb gyermekbetegségek kezelését vettem át tõle. 1968-ban néhány hó-napig az osztályt vezettem. Majd az osztályt dr. Massányi Lajos irányította1969-ig, aki a gerincbetegségek sebészetében tanúsított jártasságot, és segít-ségével ezt is elsajátítottam.

Az 1969-ben kinevezett dr. Imreh Gábortól a discusmûtétek további spe-ciális formáit tanultam meg, valamint a coxarthrosis miatti mûtétek végzésétsajátítottam el.

Ráirányította figyelmemet a konzervatív kezelés és ortetika-protetika je-lentõségére, amelynek eredményeit 1977-ben Székesfehérvárra történt meg-hívásom után értékeltem igazán. Székesfehérvárott meg kellett szerveznemegy új ortopédiai és fizioterápiás osztályt gyakorlatilag a semmibõl.

A szombathelyi idõszak a jól szervezett és vezetett kórház mintaképe mégma is elõttem. Nagytudású összetartó, egymást segítõ és megbecsülõ fõorvo-si, illetve másodorvosi kar emelte magas színvonalra a humanista orvosi esz-méket, s tanította a ,,Salus aegroti suprema lex…”-t, s tette etikussá a minden-napjainkat. Itt emlékeznék meg – a teljesség igénye nélkül – dr. Cselkó Lászlóés dr. Bohuss Károly igazgatókról, dr. Szabolcs Zoltán és dr. Frank Kálmánprofesszor urakról, dr. Vásárhelyi tanár úrról, dr. Kádas László fõorvos és dr.István Lajos professzor úrról, dr. Széll Kálmán és dr. Tiborcz Sándor fõorvosurakról, dr. Szabó László, dr. Gagyi Dénes és dr. Németh László orvoskollé-gákról, Hodászy Iván fõgyógyszerész úrról, akiktõl mind tudásban, mind etikaimagatartásban sokat kaptam és tanultam. Nem tudok mindenkit felsorolni,ezért csak együttesen gondolok nagy hálával a többi kollégára és az osztályösszes dolgozójára, azokra is, akik már eltávoztak közülük, és azokra, akiketmég ma is köszönthetünk.

A szombathelyi, akkor még zárt határsávú polgári gondolkodású településlakói hamar befogadtak, és nem tekintettek idegennek. Ennek köszönhetõenSzombathelyen nagyon jól is éreztem magam. Annál is inkább, mert ÁrvaiBéla cipõgyári fõtechnológussal együtt készítettük el a ,,Siesta” gyermekcipõt,amely még ma is a jól szerkesztett, a statikus betegségeket megelõzõ cipõkkeresett darabja, s a ,,Janus talpbetét” családot.

Az emberi megbecsülésnek sokszínû kifejezésében részesültem és ré-szesülök még ma is.

Mindazt a tudást, amit Barta professzor úrtól és neves eleinktõl kaptam,igyekeztem kamatoztatni és az emberek javára fordítani. Úgy érzem, hogy



nemcsak az itt eltöltött évek munkájának, hanem az erre épülõ és bekövetke-zett eredményeknek köszönhetõ az a megbecsülés és az erkölcsi elismerés,amiben részesülök. Ezt az élményt nagy szeretettel õrzöm magamban, és adomát utódaimnak is.



Széll Kálmán

Személyes emlékeim Barta OttórólSzemélyes emlékeim Barta OttórólSzemélyes emlékeim Barta OttórólSzemélyes emlékeim Barta OttórólSzemélyes emlékeim Barta Ottóról

Kórházunkban az ortopédiai betegeket kezdetben a Petõ Ernõ vezette,,nagy” sebészeti, majd a Szabolcs Zoltán vezetésével mûködõ általános sebé-szeti osztály látta el. Krónikus tuberkulotikus térdizületi gyulladásokat, csigo-lyagyulladásokat és más extrapulmonális tuberkulózist kezeltünk. Ezek a bete-gek hosszú ideig – nem ritkán gipszágyban évekig – az osztályon feküdtek. Azoperatív ortopédia fõleg a bütyökmûtétekben merült ki. Veleszületettcsipõficamok gipszelésével dr.Vukán Ferenc és dr.Tiborcz Sándor foglalko-zott. Ezek rendszerint akkor derültek ki, amikor a gyerek járni kezdett és ka-csázott. Az osztály 1953-ban szakadt le a sebészetrõl, amikor dr. Szabó Pálortopédsebész szakorvost nevezték ki az osztály élére, ám õ fõleg a klasszikuskonzervatív ortopédiát mûvelte, mûtéti repertoárja inkább szerénynek volt mond-ható. Szabó Pál 56-os távozása után került a kórházba Barta (Brüll) Ottó,akirõl méltán állítható, hogy a korszerû ortopédiát õ vezette be a kórházban.

Barta Ottót a híre megelõzte, és meg kell vallanom, félve fogadtuk meg-érkezését. Az terjedt el róla, hogy erõsen politizáló, elvakult ember, aki tûzzel-vassal kierõszakolja céljait, kisnövésû Napóleon, aki mindenkin átgázol. Fana-tikus politikai múltjára jellemzõ, hogy volt Koreában, s mint zsidó ember, szél-sõségesen kommunista, akitõl az Ortopédiai Klinika orvosai örömmel szaba-dulnak meg.

Ilyen elõzmények után érthetõ várakozással tekintettünk személyére. Nemsokkal megérkezése után egy Nyugat-dunántúli Sebész Szakcsoporti Ülésreutaztunk Sopronba. Már a vonaton és a tudományos ülés során is módunk voltvele személyesen együtt lenni, beszélgetni. Meg kell vallanom, hogy kellemesmeglepetést okozott. Viccet értõ, kellemes utitársnak bizonyult, aki szívesentöltötte idejét az ifjúsággal. Késõbb munkatársaitól is azt hallottuk, hogy szigo-rú fõnök, aki pontosságot és percizitást követel, de ebben maga is jó példávaljár elõl. Munka alatt politikai kérdések nem kerülnek elõ, nem érdekli munka-társainak politikai meggyõzõdése, senkit sem igyekszik ,,megtéríteni”. Az igaz,hogy a helyi párt- és állami vezetõkkel hamar összebarátkozott, de politikaibefolyását legfeljebb akkor vette igénybe, ha osztályának valamit szerezni kí-vánt, vagy ha valamely helytelen gyakorlatot akart felszámolni.

Traumatológiai szakvizsgám megszerzése okán magam is fél évet dol-goztam vele együtt. Nagyon jól megértettük egymást. Eredeti fõnökömmel,Szabolcs Zoltánnal is jóban volt, õt sebészi képességei és emberi jellemzõi



miatt nagyon tisztelte, s rajta keresztül engem is respektált. Általános sebé-szeti gyakorlatomra szívesen és bizalommal támaszkodott, ugyanakkor orto-pédiai mûtéteket is adott, és készségesen foglalkozott velem. Hamar átláttairodalmi érdeklõdésemet, s szinte azonnal bevont a tudományos munkába, amitegy közös dolgozatunk fémjelzett.

Akkoriban az Emberbaráti Kórházban volt az ortopédia és urológia elhe-lyezve. Ott teljesítettem az ortopédián ügyeleti szolgálatot is. Az ügyeletesorvosok nevei kis táblán voltak kifüggesztve. Az urológián dolgozott Esõ dok-tor, és volt olyan nap, amikor ,,Esõ” és ,,Széll” egyszerre voltak ügyeletben.

Patkóbél fekélye és savtúltengése miatt sokat szenvedett. Sokszor a csap-hoz ment, s tiszta savat hányt. Ez bizonyos mértékig megkeserítette kedélyétis. Hamar ingerültté vált, ugyanakkor humorérzéke sem hagyta cserben. Nemtudott tartósan haragudni. Ha valami nem úgy ment, mint ahogy õ szerettevolna, azonnal hivatta az urológia és ortopédia akkor közös, egyetlen admi-nisztrátorát, s akár bemosakodás vagy mûtét közben azonnal levelet diktált azigazgatónak. Levelei határozott hangúak voltak, amelyben mindig megindo-kolta a kérést, ami elsõsorban a betegellátás javítását célozta. Az igazgatósá-gon már féltek a leveleitõl. Volt is akkor egy mondás: ,,Mi az, pici, piros ésugrál?” A helyes válasz: ,,Albánia” ,,És mi az, pici, fekete és ugrál?” A helyesválasz: ,,Barta Ottó.” Barta Ottónak ugyanis fekete haja és kis fekete, majd-nem Hitler-bajsza volt.

Ám az ugráló, néha erõszakosnak tûnõ, politizáló orvos álarca mögött egyszakmáját és a betegeket végtelenül szeretõ, érzõ szívû ember bújt meg, akimindezek mellett szeretetreméltó volt. Politikai hovatartozását ugyan nem tit-kolta, de meggyõzõdését hittel vallotta, s szilárdan hitt az un. szocializmusemberközpontúságában és szebb jövõt ígérõ törekvéseiben. Párttagságát nema saját boldogulásához használta fel. Mint orvost is megismerhettem, mert egyideig leányomat is kezelte. Késõbb aneszteziológusként is rendszeresen átjár-tam osztályára altatni. Minden reggel pontban 7 órakor kezdett. Együttmûkö-désünk sikeres volt, s bízott a korszerû aneszteziában. Persze voltak sikertelenesetek is. Ilyen volt az a bütyökmûtét, amelyet a Ketalar magyar õsével, azElysionnal érzéstelenítettem. A szer beadása után a beteg bár ébren volt, nyi-tott szemmel elõre révedt, de fájdalomról egyáltalán nem panaszkodott. Hirte-lenjében nagy ázsióm lett, még az urológia orvosai is átjöttek megcsodálni az újmódszert. Ám a csodálat csak délutánig tartott, mert ebéd után telefonáltak,hogy sürgõsen menjek át, mert a beteggel nem bírnak. Amikor megérkeztem,a beteget két mûtõs fogta le, aki kezük között szabályszerûen dühöngött, s aligvolt fékezhetõ. Intravénásan adott két ampulla meprobamátra megnyugodott,s elszenderült. Másnap reggel tiszta aggyal és megnyugodva ébredt. Barta



Ottó udvariasan a tudtomra adta, hogy a csodaszerbõl többet nem kér. AzElysion kísérleti szer volt, sok hasonló mellékhatással. Fõleg a fiatalok és alko-holisták mutattak ehhez hasonló nemkívánatos reakciókat. Nem is törzsköny-vezték emiatt, viszont megjelent a hozzá hasonló Ketalar, amit aztán hamaro-san be is vezettünk az aneszteziológiai gyakorlatunkban.

Az ortopédián dolgozott, s Barta Ottónak sokat segített dr. HeumannLászlóné, Erika néni gyógytornászi minõségben. Õ három nyelven beszélt, éssokat fordított a fõorvosnak. Bár megjárta Auschwitzet, derûs, mosolygós,jóságos gyógytornász volt, aki különösen szerette a gyerekeket, s kedves mo-dorával mindig célt ért a kis betegeknél. Karácsony elõtt Barta fõorvos úgyrendezte, hogy még a gipszes gyerekek is hazamehettek az ünnepre. A gyere-kek és szüleik szinte úsztak a boldogságtól. Ki is ürült a betegszoba. Kivéveegy kb. 8 éves begipszelt lábú kislányt, akiért senki sem jött. Szent este dél-utánján láttam, hogy egyedül van, megfogtam, autóba tettem és ünnepekrehazahoztam saját gyermekeim mellé. Még ajándékot is kapott a Jézuskától.Erika nénivel akkor kötöttünk barátságot. Nyugdíjas korában minden hétenmeglátogattam.

Nem volt meglepetés, hogy Bartát a pécsi Ortopédiai Klinika élére kine-vezték. Ehhez minden kelléke megvolt, erre predestinálta mind a tudományos-szakmai tevékenysége, mind a politikai háttere. Barta Ottóval szakmai kap-csolatunk késõbb is megmaradt. Kölcsönösen tiszteltük egymást, s még pécsiprofesszorsága idejében is gyakran találkoztam vele. Mindig kitüntetõ barát-sággal fogadott és kezelt, s mindig nagy szeretettel emlékezett a szombathelyiévekre, amelyek – megfogalmazása szerint – döntõ befolyással voltak életé-re. Büszkén vallotta, hogy Szombathelyrõl jött, s Szombathelyt második ottho-naként emlegette. Nem az a típus volt, aki hizelegni vagy udvarolni akart vol-na, de többször is hangsúlyozta, hogy olyan remek kollégákkal és olyan szel-lemmel találkozott, dolgozott együtt Szombathelyen, amit soha nem tudott, denem is akart elfelejteni.



DrDrDrDrDr. Czeizel János-emlékülés. Czeizel János-emlékülés. Czeizel János-emlékülés. Czeizel János-emlékülés. Czeizel János-emlékülés

Fül-Orr-Gégészeti és Fej-NyaksebészetiOsztály

2003. december 5.



Kisely Mihály

Czeizel János életútja (1895-1983)Czeizel János életútja (1895-1983)Czeizel János életútja (1895-1983)Czeizel János életútja (1895-1983)Czeizel János életútja (1895-1983)

Szombathely és egész Vas megye fül-orr-gégészetének megalapítója dr.Czeizel János osztályvezetõ fõorvos volt.

A kórház megalapításának 75. évfordulója alkalmából emlékülést rendez-tünk dr. Czeizel János tiszteletére. Ez alkalomból közöljük életrajzát, emléketállítva munkásságának.

Dr. Czeizel János 1895. február 1-jén született a mai Szlovákiához tartozóNyitra vármegyében, Nagybélicen. A település ma Partizánske néven találha-tó meg, körülbelül Tatával azonos hosszúsági körön. Gyermekkoráról kevesettudunk. Édesapja, Czeizel Endre gazdasági kasznárként dolgozott. Édesanyjá-nak csak a nevét ismerjük, Kurbel Eleonóra. Egy 1957. november 2-án kelte-zett önéletrajzból a következõket tudjuk meg: ,,…édesatyám gazdasági alkal-mazott volt, szerény anyagi körülmények között sok gyermekkel. Elemi iskolá-imat szülõfalumban végeztem, gimnáziumi tanulmányaimat – ösztöndíj és egyébanyagi támogatással – Nyitrán, ahol 1913-ban érettségiztem. Ugyanebben azévben iratkoztam be a Budapesti Tudományegyetem orvosi fakultására, aholismét anyagi támogatással folytattam tanulmányaimat 1915. május 15-ig, ami-kor is katonai szolgálatra vonultam be. A 14. honvéd gyalogezrednél teljesítet-tem egészségügyi szolgálatot, mint orvosnövendék részben itthon, részben aharctéren 1918. novemberig, ami után folytattam tanulmányaimat a BudapestiTudományegyetemen…”.

Dr. Czeizel János köztudottan szerény ember volt. Talán ezért, vagy azötvenes évek szelleme miatt nem szerepel az önéletrajzban a tény, hogy aKároly király csapatkereszt és a II. osztályú ezüst vitézségi érem, háborúsemlékérem és a sebesülési emlékérem (középsáv nélkül) tulajdonosa is volt. Akatonai szolgálatának ideje 1915. május 15. és 1918. november 31. közé esett.Késõbb tartalékos orvosfõhadnagyi rangot kapott.

Orvosi diplomáját 1921. június 29-én kapta meg. Több fõvárosi intéz-mény alkalmazásában volt. A Szent László Közkórház ,,fülosztályán” 1921.augusztus 15. és 1923. április 30. között dolgozott, mint segédorvos. Innen aZita Közkórházba került, ahol 1924. szeptember 30-ig dolgozott az ,,orr-gégeosztályon” hasonló beosztásban. Egy hónapig a Szent István Kórház alorvosavolt, majd két hónapig az Új Szent János Közkórház alkalmazta. Végül négyhónapra ismét visszatért a Szent István Közkórházba, s itt zárult fõvárosi pá-lyafutása 1925. május 28-án.



Szakképesítést szerzett fül-orr-gégegyógyászatból 1922. december 5-én,ugyanekkor az egészségtan tanára és iskolaorvos is lett. Tisztiorvosi képesí-tést 1924. június 13-án kapott. Nyelvtudása az anyanyelve mellett a szlovák ésa német volt.

Szombathelyre 1925. június 15-én került, ahol ,,Vasvármegye Közkórhá-zának szakrendelésvezetõ díjtalan orvosa” lett, majd 1926. június 26-tól tiszte-letdíjat is kapott. Arról, hogy hogyan került ide, a következõket mondta: ,,Vé-letlenek láncolata, hogy így alakult az életem. Mindig sebész szerettem volnalenni, de véletlen volt, hogy éppen fül-orr-gégész lettem. Megkérdezték, kiakar vidéki kórházba menni, jelentkeztem. Azt mondták, választhatok egy vi-déki kórházat. Teljesen tanácstalan voltam, valahogy Szombathely jutott azeszembe.”

A fül-orr-gégészeti rendelés a szemészettel közös rendelõben zajlott. Aszombathelyi MÁV-szakrendelés ellátásában 1931. szeptember 1-jétõl vettrészt. A jelenleg is mûködõ kórházban 1932. október 1-jén nevezték ki a márönálló Fül-Orr-Gégészeti Osztály fõorvosává.

Munkássága alatt több mint 25 ezer mûtétet végzett. Számos klinikaimegfigyelést tett, melyeket publikációkban tett közzé. Foglalkozott a gyer-mekkori orrmelléküreg-gyulladás és az adenoiditis kérdéskörével. Nagyszám-ban végzett antrotómia és mastoidectomia alapján felhívta a figyelmet az anti-biotikumok áldásos hatása mellett a látens folyamatok megjelenésére, annakveszélyeire. Az idült középfülgyulladások intracranialis szövõdményeirõl és afelsõlégúti idegentestek elõfordulásáról írt közleménye ma is tanulságos olvas-mány.

Fontos közéleti szereplõjévé vált a kórháznak és a politikának. A másodikvilágháború végén – a nyilas kormány alatt – a korábbi kórházigazgató helyet-tesi székbõl az igazgatóiba kellett átülnie. A kórház megalapítóját és akkoriigazgatóját, dr. Petõ Ernõt ugyanis zsidó származása miatt letartóztatták. Dr.Czeizel János parancsot kapott a kórház nyugatra telepítésére. Az idõhúzástaktikáját választva, nem hajtotta végre az utasítást.

A bevonuló szovjet csapatokat – a visszaemlékezések szerint – a kórházbejáratánál várta. Szlovák nyelvtudását felhasználva állt a szovjet katona elé:,,Ne lõjetek, itt mi gyógyítunk.” A harci eseményektõl megtört katona hitt neki.Ezzel a kockázatos, bátor kiállással számos beteget, ápolót sikerült megmen-teni.

A háború után a Kisgazdapárt országgyûlési képviselõje lett. Az ötvenesévek terrorja õt is elérte. A ,,sajnálatos októberi események miatt” 1956-banaz ÁVH épületébe hurcolták, ahol fizikailag bántalmazták, több hétig fogvatartották. Nem tört meg, semmi olyat nem vállalt, amit nem tett. Letartóztatá-



sa miatt késõbb soha nem panaszkodott, és soha nem részesült semmifélerehabilitációban.

Tanítványai közül több osztályvezetõ fõorvos került ki, többek között szom-bathelyi utódját is õ nevelte ki.

Mindössze egyetlen kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. ÉrdemesOrvosi címet kapott 1965-ben. Gyémántdiplomáját 1981-ben vehette át.

Nyugdíjba 1968-ban vonult 47 éves orvosi szolgálat után, melybõl 43-at aszombathelyi kórházban töltött el. Szeretett osztályát ezt követõen is számosalkalommal látogatta az 1983. november 31-én bekövetkezett haláláig. Fele-sége Agárdy Gabriella 1900-ban született és 1986-ban hunyt el. Gyermeküknem volt. Betegség vetett véget dr. Czeizel János életének. A halál a kórházá-ban érte. Õ és felesége is a szombathelyi székesegyház kriptájában nyugszik.

Szombathelyen egy olyan orvost emleget a hálás utókor, akire a tisztes-ség, a betegek szeretete, a kollégák, tanítványok iránti tisztelet és türelem volta jellemzõ. Egyik ma is élõ kortársa azt mondta: ,,Õ volt az utolsó úriember aFõorvosi Karban.”



Faragó László

VVVVVisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékisszaemlékezés a szombathelyi évekreezés a szombathelyi évekreezés a szombathelyi évekreezés a szombathelyi évekreezés a szombathelyi évekre

A Markusovszky Kórház osztályvezetõ fõorvosa voltam, 1980. szeptem-ber 15-tõl 1983. december 31-ig vezettem a kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztá-lyát, és a 6 órás szakrendelést felügyeltem. A kórházban még mûködött aCsecsemõ- és Gyermekgyógyászati Osztály kereteiben egy Gyermek Fül-Orr-Gégészeti Részleg, melyet dr. Ruzsa Gábor fõorvos úr vezetett. Nagymegtiszteltetés volt számomra, hogy a Váci Városi Kórház 28 ágyas osztályá-nak vezetetése után a nagyhírû megyei kórháznak lehettem a fõorvosa.

Az osztályt dr. Fábrics Zoltán fõorvos úr halála után dr. Varga Margitadjunktusnõ vezette 2 évig megbízottként. Rajta kívül még hat orvos dolgozottaz osztályon: dr. Hodács László, dr. Sztrinkay László, dr. Vajda Judit, dr. Ha-lász Gyöngyi, dr. Gyuricza Éva, s az utolsó évemben a Csecsemõ- és Gyer-mekgyógyászati Osztályról dr. Koller Imre kapott vezénylést az osztályra. Be-járt az osztályra dr. Hajós Marianna Sárvárról és dr. Németh János Kõszegrõl,akik az ottani szakrendelést vezették.

A kórház akkori fõigazgatójától, dr. Gelencséer Józseftõl minden segítsé-get megkaptam. A mûszerpark feljavítása megtörtént. Lakásgondomat, fele-ségem állásgondját a megyei és a kórházivezetés megoldották. Így gondtala-nul végezhettem munkámat.

A kórház társosztályainak vezetõi szeretettel fogadtak és készségesensegítettek. Különösen jó kapcsolat alakult ki dr. Zsámbéky, dr. Hankiss, dr.Széll, dr. Cholnoky, dr. Kocsis, dr. Imreh fõorvos urakkal.

A kórházban jóhírû onkológiai osztály mûködött, így elsõ törekvéseim egyikeaz volt, hogy Nyugat-Dunántúlon egy több megyére kiterjedõ gégészeti daga-natos centrumot hozzak létre, melyhez partnerek voltak a soproni, a veszpré-mi, a pápai, az ajkai gégészeti osztályok fõorvosai. Ezeknek az osztályoknak adolgozóival havonta közös folyóiratreferálót is tartottunk. A kórházba érkezé-semtõl kezdve az operábilis daganatos gégebetegek mûtéten estek át, és utá-na részesültek sugárkezelésben. Az osztályon a fül-orr-gégészeti mûtétek tel-jes skáláját végeztük, fül-orr-gégészeti kismûtéteket, arcüregmûtéteket,mastoidectomiát, radikális fülmûtéteket. Az osztály alorvosai timpanoplasztikákatvégeztek a stapedectomia kivételével, orr- és fülplasztika történt, a daganatosgégesebészet teljes skáláját végeztük, hangréstágító mûtétek, nyaki blockdis-sectiók is történtek.

Ma is hálával köszönöm dr. Széll fõorvos úrnak és munkatársainak az



intubációs narkózisokat. Az osztályon kiváló nõvérek dolgoztak a fõnõvér ve-zetésével, akikre nyugodtan rá lehetett bízni a nagymûtéteken átesett betegekápolását.

A mûtõben 2 mûtõsnõ és egy mûtõsasszisztens lelkiismeretesen végeztea munkáját.

Az osztályhoz tartozott egy audiológiai állomás, amelyet dr. Varga ad-junktusnõ felügyelt, az ott végzett munkáért külön köszönet illeti.

Ez alkalommal is szeretném megköszönni dr. Gelencsér fõigazgató úrnakés dr. Molnár László akkori megyei fõorvos úrnak, hogy 2 hetes tanulmányút-ra kiengedtek Erlangenbe, ahová a Birodalmi Egészségügyi és Ifjúsági Mi-nisztérium hívott meg tapasztalatcserére. A Vácott és az Országos OnkologiaiIntézetben elvégzett fül-orr-gégészeti szûrõvizsgálataim (32.000 vizsgálat) ta-pasztalataira voltak kíváncsiak.

Dr. Sleiner docens úr kiséretében nagy szûrõapparátussal végigjártuk azegész Ruhr-vidéket. Ezt követõen saját vizsgálataimról számoltam be, illetve aszûrésekrõl tartottam elõadást az Erlangenben rendezett gégészeti világkong-resszuson, ahol akkor Magyarországot Bánhidy és Czigner professzorok mel-lett én képviseltem.

Szombathelyi kórházi mûködésemnek betegségem vetett véget. 1983 feb-ruárjában daganatos betegség miatt hasi mûtéten estem át Budapesten. Azoperáló orvosom véleménye szerint a végleges gyógyulás bizonytalan volt, ígyfelmondtam nehéz szívvel fõorvosi állásomat elõzetes rokkantosítás után, ésfeleségemmel együtt visszaköltöztünk felnõtt gyermekeinkhez.

Azóta is mindig szeretettel gondolok a Szombathelyen eltöltött évekre, éskegyelettel emlékszem az azóta meghalt munkatársakra.



István Lajos

Emlékek az orvosról, a kórházi vezetõrõl és aEmlékek az orvosról, a kórházi vezetõrõl és aEmlékek az orvosról, a kórházi vezetõrõl és aEmlékek az orvosról, a kórházi vezetõrõl és aEmlékek az orvosról, a kórházi vezetõrõl és aközéleti emberrõl, Czeizel Jánosrólközéleti emberrõl, Czeizel Jánosrólközéleti emberrõl, Czeizel Jánosrólközéleti emberrõl, Czeizel Jánosrólközéleti emberrõl, Czeizel Jánosról

Az egykori munkatársak, kortársak és a tanítványok nevében emlékezemaz orvosra, a kórházvezetõre és a közéleti emberre, akivel 23 éven át dolgoz-tam együtt sorsfordító és embert próbáló években a szombathelyi kórházban.Tanítványa is voltam, mert fiatal kórházi orvosként orvosi, emberi és nemzetitartást tanultam Czeizel Jánostól.

Amikor 1942. július 1-jén medikusként nyári gyakorlatra a kórház igazga-tóságon jelentkeztem, igazgatóhelyettesként szívélyesen fogadott, megelõle-gezve diplomámat ,,kolléga úrnak” szólított. Rögtön a szombathelyi kórházhoztartozónak éreztem magam. Hamarosan megtudtam, hogy a kórházalapítófõorvosok egyike, aki önmagával, valamint munkatársaival is egyaránt igé-nyes és szigorú ember, aki minden beteggel – hiszen közkórházban voltunk,ami akkor jól hangzó jelzõnek számított – egyformán viselkedett, akirõl az a hírjárta, hogy soha nem siet és soha nem késik, soha nem szitkozódott és sohanem kiabált, aki – ahogy akkor mondtuk – megtartotta a szolgálati háromlépés távolságot, rendet és fegyelmet tartott. Késõbb tapsztaltam, hogy mindigaz alkalomnak megfelelõen volt öltözve, és annak megfelelõen tudott viselked-ni. Nem alaptalanul tartották az 50-es években – a helyzet és a viszonyokrosszabbodásának idõszakában – a fõorvosi karban ,,az utolsó úrnak”.

Czeizel János tekintélyét csak növelte, hogy amikor 1944-ben Petõ Ernõigazgató fõorvost letartóztatták, Czeizel János vette át a kórház vezetését, sahogy tudta, fenntartotta, védte a kórház humánus szellemét és atmoszféráját.Amikor azután számkivetettségébõl Pethõ Ernõ visszatért, Czeizel újra nekiadta át a kórház vezetését.

1945 novemberében, mikor a hadifogságból megjõve orvosként a kórházszolgálatába álltam, Czeizel Jánost újra itt találtam, és azt tapasztaltam, hogyvalami különös tisztelet övezi. Hamarosan megtudtam ennek okát is. 1945márciusában a kórház akkori nyilas igazgatója elmenekült. Czeizel János voltaz, aki megtagadta a kitelepítési kormánybiztos utasítását, hogy a kórház fel-szereléseivel és személyzetével nyugatra távozzon. A város intézményei –köztük az akkori Bábaképzõ Intézet is – folyamatosan menekültek, és hagytákel szolgálati helyüket. Amikor azután a szovjet- orosz csapatok megérkeztekSzombathelyre és eljutottak a Gyöngyös partjáig, Czeizel János a kórházbabetörõ elõõrsöt Varga Istvánnal, a kórház akkori gondnokával, Német Ferenc



fõgépésszel – ismerve az akkori viszonyokat, nyugodtan állítható – a Gyön-gyös hídon halált megvetõ bátorsággal fogadta. Azt mondta, hogy eresszék Iegéppisztolyaikat, mert mögötte egy kórház van betegekkel zsúfolva, nem kellfegyveres ellenállásra számítaniuk. És mondta mindezt szlovákul, amit az oro-szok is megértettek, mert mint tudjuk, a Felvidékrõl származott, ahol akkortermészetes volt, hogy minden tanult ember három nyelven – magyarul, né-metül és szlovákul – tud beszélni. Így védett meg akkor Czeizel János betege-ket, apácákat, kórházba menekült asszonyokat. Így mentett meg százakat, ígyvédte meg a kórház felszerelését és személyzetét, és így tartotta itthon a hoz-zánk menekült kassai Honvéd Kórház teljes felszerelését, amit 1945 telén akórház alagsori raktáraiban láttam, amikor annak felszerelését használatbavettük és raktáraiból éltünk. Ennyit a kórházvezetõrõl, aki akkori helytállásá-ért, a kórház és a benne lévõk megmentéséért mindeddig semmiféle köszöne-tet vagy elismerést nem kapott.

Orvosként mindennapos kapcsolatban voltam Czeizel Jánossal, mert gyer-mekfülészet akkor még nem lévén, naponta a gégészeti ambulanciára vittük,kísértük apácákkal és comesekkel (így hívtuk a csecsemõiket szoptató, bennt-lakó anyákat) a csecsemõket. Nagy részük atrophiás volt, és akkor került elõ-térbe a tünetszegény vagy asymptomatikus mastoiditis lehetõsége, igy eléggyakran végeztek mastoidektomiát. Azért is kerültünk gyakran kapcsolatba,mert a gyermekosztályhoz tartozó 50 ágyas fertõzõ osztályon õsztõl-tavaszigjelentõs számban feküdtek diftériás betegek, akiknél gyakran kellett intubálást– nemegyszer tracheotómiát – végezni. Czeizel János maga vizsgált meg min-den átvitt beteget, lediktált leleteit szó szerint írtuk át a decursusba.

Sok orvosi emlékem közül egyet azért tartok különösen fontosnak, mertjól érzékelteti Czeizel János orvosi és diagnosztikus kvalitásait, illetve szerény-ségét. 1956-ban egyik szombat délután egy beszélni már nem tudó, szájüregé-bõl erõsen vérzõ beteget vettek át Körmendrõl a gégészeti osztályra, akinélsublinguális phlegmoné diagnózissal többszöri punkciót, majd incisiót végeztekeredménytelenül, közben erõs vérzést provokáltak. A gégészeten az akkorlehetséges vérzéscsillapítást – a néhol még ma is meglévõ szokás szerint – C-és K-vitamint, calciumot adtak, és jeges borogatást végeztek. A fiatal férfiállapota folyamatosan romlott, nyakán hatalmas körkörös, mély hematomakeletkezett, anaemiássá és dyspnoéssé vált. Amikor a történtekrõl hétfõn reg-gel Czeizel János telefonon értesült, laborvizsgálatokat kért és azonnal a kór-házba indult. Amikor a kórterembe megérkezett, a beteg annyira dyspnoés,lilás-cianotikus volt, hogy azonnali – tehát a kórteremben elvégzendõ –tracheotomiát határozott el. Idõközben értesült a vérképvizsgálat eredményé-rõl, arról, hogy l9 ezres leukocytósist találtak, és a laboratóriumban a leukémia



lehetõsége is felmerült. Czeizel János azonnal üzent, hogy haladéktalanul menjeka kórterembe. Amikor megérkeztem, az ágyban ülõ, szilvakék betegnél már atracheotómiához történõ izolálást végezték. Czeizel a következõket mondtanekem: ,,Nézzed meg ezt a beteget, mert azt gyanítják, hogy leukémiája van,de én nem látok leukémiára utaló nyálkahártya vagy bõrelváltozásokat!” Oda-lépve felhajtottam a beteget lefedõ lepedõt, és szerencsémre azonnal észre-vettem, hogy az egyik térdén hatalmas haemarthrosa van. Természetesen azon-nal haemophiliára gondoltam, és emiatt elálltunk a tracheotómiától. A haemophiliaigazolódott, a betegnek antihaemophiliás plazmát adtunk, felgyógyult. A törté-neti igazsághoz tartozik, hogy továbbvizsgálva Gerendás Mihály professzorsegítségével igazoltuk, hogy egy addig Magyaroszágon még nem látotthaemophilia formáról, az akkor ,,Christmas diseaserol”-nak nevezett beteg-ségrõl van szó, amit ma közismerten B-haemophiliának hívunk. Elsõ hazaiesetrõl lévén szó, Gerendás professzor arra biztatott, hogy ,,közöljük” ezt azakkor jelentõs megfigyelést. Elmentem Czeizel Jánoshoz és kértem, vegyenrészt a kézirat elkészítésében. Õ ezt határozottan elhárította azzal, hogy neki adiagnózis felállításához nem volt köze, róla senki nem hinné el, hogy ért ahaemophiliához. Ezért aztán nem szerepelt társzerzõként az Orvosi Hetilap1956. évi 5. számában, illetve a Fólia Haematológica 1957. évi számábanmegjelent közleményben. Számomra ma is példaértékû magatartást tanúsított,mert nem akart egy közlemény érdem nélküli társszerzõjévé válni.

Ennyit az orvosról. A közéleti emberrõl is fehér köpenyben szereztem azelsõ benyomásokat. 1953 tavaszán egy különösen súlyos Osler-kóros betegcsillapíthatatlannak tûnõ orrvérzésével voltunk elfoglalva. Az éjszakairetamponálást követõen a kezelésben résztvevõk a kihalt kórházi folyosónvárakoztak és beszélgettek. A ,,nehéz 50-es évek” mélypontján voltunk, ter-mészetesen politizáltunk. Egyikünkbõl keserû kérdés tört ki: ,,Meddig fog ezmég tartani?” A köztünk lévõ – örök optimista – Czeizel János megszólalt:,,Kolléga Úr! Ne legyen elkeseredve, a most trónra lépõ Erzsébet királynõ ajövõ héten elmondja trónbeszédét, és biztosan felszólítja az oroszokat, hogyvonuljanak ki Magyarországról.” Ilyen optimista volt Czeizel János, mi pedigolyan naívak, hogy ebben meg is nyugodtunk.

Czeizel János kisgazdapárti képviselõ is volt, reményekkel és nagy tole-ranciával vett részt a háború utáni politikai életben. Gyakran beszélt nekünkparlamenti tapsztalatairól.

A kor ellentmondásaira legjellemzõbb története a következõ volt. A 40-esévek végén várakozott a Parlament egyik bejáratánál, amikor elõkelõ feketegépkocsi gördült a bejárat elé. Fekete tányérsapkás sofõr szállt ki belõle, oda-ment a portáshoz, és a következõket mondta: ,,Szabadság, Portás Elvtárs!”



Akkor már ez volt a hivatalos megszólítás. ,,Kérem, menjen fel a Szakasitselvtárshoz és mondja meg neki, hogy itt várja a kegyelmes asszony.”

Czeizel János politikai-közéleti szerepléséért nagy árat fizetett. 1956-bantöbbekkel együtt õt is letartóztatták, a Király utcai ÁVO-ra vitték, megverték,és több hétig ott tartották. Azt akarták kicsikarni belõle, hogy szerepe volt azoktóberi eseményeket elõkészítõ szervezésben. Fogva tartott társaitól hallot-tam, hogy nem tört meg, és semmi olyat nem vállalt, amit nem tett. Letartózta-tása miatt késõbb soha nem panaszkodott, és soha nem részesült semmifélerehabilitációban. Visszajött a kórházba és dolgozott tovább.

Nem lenne teljes a kép, amit emlékeim alapján felidézek, ha nem szólnéktanítványairól, akikkel együtt dolgozhattam.

Elsõként Alexy Zoltánt említem, aki 1945-ben – amikor a kórházba kerül-tem – alorvosként dolgozott a gégészeten. Mindenben átvette mestere stílu-sát, ugyanolyan pontos, fegyelmezett, kimért mozdulatú ember volt, mint CzeizelJános, munkastílusa megdöbbentõen hasonlított mesteréére. Kitûnõ szakem-ber volt, Szombathelyrõi Szekszárdra került, ahol õ szervezte meg az elsõgégészeti osztályt. Szakmai felfogása és életútja nagyon sokban hasonlítottCzeizel Jánoséhoz.

Másik munkatársát, Károlyi György alorvost csak medikusként ismer-tem, aki nagyon népszerû volt a kórházban. Õ tõlünk Nagykanizsára került,ugyanúgy mint Alexy Szekszárdra. 1942-ben a szombathelyi III. Hadtesttelkerült a doni frontra. Életben maradt társaitól hallottam, hogy sokakhoz hason-lóan az 1943. január 12-i áttörésnél õ is kitartott a Donnál harcolókkal, majdegy tûzharcban hõsi halált halt. Minderrõl sokáig nem Iehetett beszélni, ésönfeláldozását sehol nem örökítették meg. Kórházunk két orvosa halt meg aDonnál, a másik dr. Nagy Károly sebész fõorvos volt. Úgy gondolom itt azideje, hogy késõi rehabilitációként legalább nevüket megemlítsük egy olyanünnepségen, ahol a kórház 75 éves fennállására emlékezünk.

Károlyi György fia, Károlyi – késõbb Zoltán – István kórházunk szülé-szeti osztályán dolgozott, majd a Sárvári Kórház szülész fõorvosaként haltmeg. A háború utáni évekre nagyon jellemzõ, hogy amikor édesanyja 1948-ban – 4 éves korában – hadiárvává akarta nyilváníttatni, az akkori Szombathe-lyi Városi Tanács azzal az indoklással utasította el kérelmét, hogy ,,politikailagmegbízhatatlan.”

Czeizel János tanítványai közül legtöbbet Ruzsa Gáborral dolgoztam együtt,aki a gyermekfülészet iránt mutatott nagy érdeklõdést, majd egyik közös mes-terünk, Frank Kálmán professzor bíztatására és segítségével önálló szakterü-letté tette a gyermekfülészetet.

Évtizedek távlatából most ugyanazt érzem, mint amit azon az ünnepsé-



gen, amikor Czeizel Jánost Tanka Dezsõ ideggyógyász fõorvossal együtt el-búcsúztattuk. Czeizel János azon elõdeink egyike, akiknek oroszlánrészük voltkórházunk jó hírnevének megteremtésében, a betegek bizalmának megszer-zésében, a kórházra jellemzõ atmoszféra megteremtésében, tudásunk, orvosiés etikai felfogásunk, emberi és nemzeti tartásunk kialakításában, a gégészet,mint önálló szakma elfogadtatásában. A szombathelyi kortárs költõ, Nagy Gáspárszavaival üzenem Czeizel Jánosnak a túlvilágra: ,,...Hálatelt lélekkel gondo-lunk rá ..., hiszen nagy kitüntetést hordunk szívünkben, a kortársunk volt.”



Széll Kálmán

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékeim dreim dreim dreim dreim dr. Czeizel János fül-. Czeizel János fül-. Czeizel János fül-. Czeizel János fül-. Czeizel János fül-orororororrrrrr-gégész osz--gégész osz--gégész osz--gégész osz--gégész osz-tályvezetõ fõorvosróltályvezetõ fõorvosróltályvezetõ fõorvosróltályvezetõ fõorvosróltályvezetõ fõorvosról

Dr. Czeizel János fõorvos születésem elõtt egy évvel, 1925-ben került a11-es húszár uti elsõ szombathelyi közkórházba, ahol elkezdte a sebészetrõlnemrég levált szakterületének uttörõ munkáságát. Õ volt Vas megye elsõ ésegyetlen für-orr-gégésze. Akkoriban orr-torok-gégészetnek hívták. A fiatal,tehetséges, lelkiismeretes, valamint áldozatkész orvos hamar komoly hírnekés elismerének örvendett. Hamar beilleszkedett a szombathelyi társaságba,amit pótolhatatlan szakmai tudása és kifogástalan modora egyaránt elõsegí-tett. Édesapámnak is jó barátja volt, aki egy évvel volt fiatalabb nála. Bennekezdetben magam is inkább az atyai jóindulat kisugárzását, mint a kollegátszemléltem és éltem meg.

Elsõ találkozásunk elég félelmetes volt. Ikertestvéremmel együtt ötéveskorunkban mi is mandulamûtétre voltunk ítélve, ami már akkor is járványszerûelterjedésnek örvendett. Akkor a Sluder-féle gilotin tonsillektomiákat végez-ték kábításos (un. ,,rausch”) narkózisban. Ez rövid éternarkózis volt, amely-nek kábulata alatt igen gyorsan – ha nem is radikálisan – eltávolították a man-dulákat. A mûtõs ölében már ébredezni, eszmélni kezdtem, s emlékszem, nemtudtam mire vélni az eléggé véres lepedõt, amibe becsavartak, s ami meglehe-tõsen félelmetes képet nyújtott. Czeizel János bácsi – megelõzve a korát –engedett édesanyánk kérésének, s még aznap hazaengedett bennünket. A man-dulaeltávolítás s annak kivitelezõje – mint általában a gyermekekre az orvosibeavatkozások – reánk is mély benyomást gyakorolt.

Másodszor akkor találkoztam vele, amikor 3 éves húgomnak tonsillitishez(mandulatgyulladáshoz) társuló retropharingeális (garat mögötti) tályogja volt,s magas lázzal válságos állapotba került. Czeizel ,,doktor bácsi” – késõbb iselmaradhatatlan orvosi táskájával – házhoz jött. Kért egy törülközõt, majd arraelõkészítette mûszereit, s homlokára helyezte – az élete során szinte hozzánõtt– gégetükröt. Azt követõen az édesanyám karjában ordító és rugkapáló kisbetegnek ügyes és biztos mozdulattal felvágta a garatját, amelybõl bõségesenürült a genny. Ekkor ez igen nagy beavatkozásnak számított. Ráadásul húgommár másnap jelentõsen javulni kezdett, így Czeizel János a családban foga-lommá vált, s õt mentõangyalként tiszteltük. Munkája alapján – nem véletle-nül másutt is – csodateremtõ híre keletkezett.

Orvostanhallgató koromban már régi ismerõsként találkoztunk. Õ mindig



segítõkész volt, s valahogy mindig olyanféle vonzalmat éreztem iránta, mintamit egy beteg a gyógyító orvos iránt érez. Czeizel János munkába lépése óta– de még nyugdíjas korában is – biztos oszlopa volt a gyógyításnak és a rutin-munkának. Kezdetben egyedül, majd egy alorvossal dolgozott, s csak a máso-dik világháborút követõen lett számos munkatársa. Orvosnemzedékeket taní-tott, méghozzá mindig példát mutatva, csendesen. Volt a magatartásában egy-fajta elõkelõség, finom tartózkodás, amelyet csak a regények angol gentlemanjaivoltak képesek felmutatni. Beszéde halk és választékos volt. Mindig nyugodtvolt és kiegyensúlyozott. Keresztény életfelfogását mindig megvallotta és gya-korolta. Kiemelkedõ volt magyarsága. A magyar hazafiaknak példáját rólalehetett volna megmintázni. Nem a pántlikás, sírva vigadós, lázbajövõ, majdelkeseredõ hazafi volt, aki külsõségeiben volt magyar, hanem az az ember, akihazáját végtelenül szerette, szolgálta és Trianont haláláig siratta. Ö maga aFelvidékrõl származott, de igazi szombathelyivé vált. Érdekességképpen emlí-tem, hogy kórházunkba elég sok felvidéki orvos jött. Maga Petõ Ernõ, a kór-házalapító igazgató sebész fõorvos, Szokolay (Szokolik) Ede szemész osztály-vezetõ fõorvos, dr. Smidt Lajos muezumalapító sebész fõorvos, Szabolcs Zol-tán sebész fõorvos, és nem utolsó sorban kórházunk névadója, MarkusovszkyLajos is a Felvidékrõl származott. Czeizel Jánosra mindig lehetett számítani, õminden munkára és áldozatra készen állt, ami a betegek érdekét szolgálta, sami a haza javára vált. Ebben a szellemben tagadta meg a nyilasok által elren-delt kórház kitelepítését, ezen célból állt bátran, életét is kockáztatva a Szom-bathelyt elfoglaló, az elsõ harcos alakulattal érkezõ vad orosz csapatok elé,hogy szlovák tudásával a kórház megkímélését kérje. S ebben a szellembentért vissza a munkába akkor, amikor tanítványa és utódja, dr. Fábrics Zoltántragikus módon meghalt. De a háború után vállalt kisgazdapárti országgyûlésiképviselõségét is – bár nehezen, de felkérés alapján – a haza szolgálata miattvállalta.

Czeizel Jánosról bizonyára sok emlék maradt vissza, amit mások márleírtak. Én csak két dologra szeretnék emlékezni, mégpedig egy 1956-os élmé-nyemre, s Czeizel János halálára.

Két nappal a budapesti októberi forradalmi események után Szombathe-lyen is megmozdult valami. Ennek kapcsán Czeizel János bácsi lehívott magá-hoz és a következõket mondta: ,,Felkértek, hogy a szombathelyi városi tanácsforradalmi átalakulásának gyûlésére küldjünk ki egy fiatal orvost. Rád gondol-tam. Légy megfontolt, mindig hazánk és kórházunk érdekét tartsd szem elõtt!Ne a forrófejûekre hallgass! Egyelõre ne vállalj semmi megbízatást, térj kielõle, de ne zárkózz el a segítségnyújtás elõl! Ha kell, kérj haladékot, hogy atovábbi lépéseket bölcsen megbeszéljük. Egyelõre legfeljebb az összekötõ sze-



repét vállald! Különben sem szeretném, ha szakmádat otthagynád. Nyisd ki jóla szemedet és füledet, s számolj be nekem a történtekrõl!”

Én megtiszteltetésnek vettem a bizalmát, annál is inkább, mert frissenszakvizsgáztam sebészetbõl. Emlékszem, a Kõszegi utcai volt Városi Tanácsépületében – nagyapám hajdani bérházában – tartott gyûlés nagyon viharosvolt. Amikor engem egy falumbeli meglátott, azonnal a nevemet kiáltotta, srögvest meg is választottak a forradalmi tanács egészségügyi vezetõjének.Czeizel intelme alapján nyomban azt válaszoltam, hogy ezt nem vállalhatom,mert szakmai pályafutásomat nem szeretném adminisztratív munkával felvál-tani, azonkívül az egészségügyi szakigazgatáshoz nem is értek. Így választot-ták meg dr. Pataki György kollégámat, akinek a forradalom leverése utánebbõl átmeneti kellemetlensége is támadt. Czeizel János bácsi helyeselte dön-tésemet, annál is inkább, mert úgy látta, hogy meg kell várni a dolgok lecsilla-podását és letisztulását. Említette, hogy dr. Remetei Filep Ferenc körmendisebész fõorvossal is beszélt telefonon, aki hasonló bölcs józanságot képviselt,de nem tudott Körmenden kitérni megválasztása elõl. Remetei késõbb le isköszönt, mert képtelen volt egyeseket mérsékelni. Következõ napon mindenosztályon titkos szavazással választottak két kórházi küldöttet. Az általánossebészetrõl Kovács Mária fõmûtõsnõt és engem választottak meg, A küldöt-tek aztán közös gyûlésén választották meg a kórházi egészségügyi tanács hattagját, amibe Zoltán Tibor urológus fõorvos elnöksége mellett a másodorvosokképviselõjeként engem is beválasztottak. A tanács néhány napig mûködött, deezidõ alatt Czeizel János és Szabolcs Zoltán sok tanácsot adott. Mindketten abölcs mértéktartást, a pozitív konstruktív, elõremutató döntéseket támogatták(sugallták), s ellene voltak mindenféle megtorlásnak, bosszúállásnak. Taná-csaikért késõbb is hálás voltam.

Hosszú kórházi munkám során nyugdíjba vonulásukkor sok fõorvost bú-csúztattunk. Legtöbbjük örömmel vette a végsõ kézszorítást. Nyugdíj utánegyesek még bejárogattak, mások többé nem mutatták magukat. Csak keve-sen készültek fel igazán a nyugdíjra. Sorsuk megrendített, mert szinte mind-egyiknél azt tapasztaltam, hogy anyagiakban lényegesen megcsappanva, tár-sadalmi elismertségükben megfogyatkozva, egyre inkább befele fordulva él-tek. S legtöbbjük ezen kívül egy tüskét is melengetett magában. Vagy amiértnem kapott kitûntetést, vagy mert nem elég szívélyesen búcsúztatták, vagymert úgy küldték nyugdíjba, vagy az utóddal nem voltak megelégedve, stb.Volt, aki nem találta helyét otthon, volt akit betegség támadott meg. Legfõbbközös bánatuk az volt, hogy senki sem nyitott rájuk ajtót, ezáltal fokozatosanelmagányosodtak, s az egyre gyakoribb betegségekkel kötöttek kényszerszö-vetséget. Idõs korukra érzékenyekké váltak, a fiatal kórházi orvosok és nõvé-



rek egy idõ múltán már nem ismerték, s idegenül fogadták, kezelték õket.Mindezt látva, magam egyfelõl igyekeztem szinte valamennyi régi nyugdíjasfõorvossal személyes, emberi kapcsolatot tartani, másfelõl elhatároztam, hogyén nem fogok a sértõdöttek körébe tartozni. Idõnként meglátogattam õket.Sajnos nem elégszer. Minden esetben boldog örömmel honorálták az érdeklõ-désemet.

Voltak nyugdíjas fõorvosok, akik átmenetileg reaktíválódtak is. Így jártCzeizel János bácsi is, hiszen tanítványának, Fábrics Zoltán fõorvosnak õ voltaz elõdje, de az utódja is, amikor annak sajnálatos korai halála után nyugdíjasvolta ellenére újra felvette a stafétabotot, s átmenetileg ismét osztályvezetõ-ként dolgozott. De amikor késõbb urológiai mûtétein átesett, akkor többszöraltattam is õt, majd amikor végleg leesett a lábáról, otthonában õt is felkeres-tem. Mint gyermektelen ember, különösen hálásan vette a vele való törõdést.



István Lajos

DrDrDrDrDr. Czeizel János munkásságának posztumusz. Czeizel János munkásságának posztumusz. Czeizel János munkásságának posztumusz. Czeizel János munkásságának posztumusz. Czeizel János munkásságának posztumuszelismeréseelismeréseelismeréseelismeréseelismerése

Dr. Czeizel János kórházunk egyik alapító fõorvosa, aki éveken át éssorsdöntõ idõszakokban volt dr. Petõ Ernõ igazgatóhelyettese. Leszármazottainem lévén harmadunokaöccse, a nemzetközileg ismert orvosgenetikus, dr.Czeizel Endre professzor vette át a posztumusz odaítélt emlékplakettet. Szom-bathelyen tartott védõnõk részére továbbképzõ elõadásokat, és ezt követõenkereste fel hivatalában dr. Lakner László fõigazgató fõorvost, aki ez alkalom-ból adta át az elismerést a következõ szavak kíséretében: ,,A MarkusovszkyKórház vezetése az intézmény fennállásának 75 éves jubileuma alkalmából dr.Czeizel János, a Fül-Orr-Gégészeti Osztály kiváló és legendás osztályvezetõfõorvosa részére posztumusz dr. Vass József-emlékplakettet adományoz, ame-lyet a legközelebbi hozzátartozónak, dr. Czeizel Endre orvosgenetikusnak adát. A megyei kórház mai orvosai, dolgozói számára megtiszteltetés, hogy dr.Czeizel János örökösei lehetünk.”

Dr. Czeizel Endre meghatott szavakkal köszönte meg az elismerést: ,,Éle-tem szép ajándéka, hogy harmadnagybátyám, dr. Czeizel János posztumuszdr. Vass József-emlékplakettjét én vehetem át. Igyekszem méltó lenni emlé-kéhez, és jó egészséget kívánok az utódjainak.”

Dr. Czeizel János a trianoni ,,békeszerzõdésig” Magyarországhoz tartozóNagybéliczen született cipszer származású családból. Érdemes megemlíteni,hogy Liszt Ferenc és Semmelweis Ignác is cipszer származású volt. Az akkoriFelvidéken minden értelmiségi, így Czeizel János is anyanyelvi szinten beszéltmagyarul, németül és szlovákul.

Czeizel János azoknak az alapító fõorvosoknak egyike volt, akik az 1929-ben megnyitott új kórház szakmai elismertségét és jó hírét megteremtették. Abudapesti Szent János Kórházban megszerzett fül-orr-gégészeti szakképesítés-sel szervezte meg az elsõk között a vidéki gégészeti osztályok egyikét. Rendkí-vül lelkiismeretes, gondos, betegközpontúan gondolkodó és gyógyító orvos volt,aki személyes példájával teremtett mintaszerû rendet és fegyelmet osztályán.

1935 után hírneve és elismertsége alapján lett a Kisgazdapárt képviselõ-je. Õt sem kerülte el az 1956-os forradalmat követõ megtorlás. A rettegett hírûÁllamvédelmi Hatóság akkori Király utcai börtönébõl egyik korábbi mûtõsmunkatársa, Ruborits László – aki akkor már szakszervezeti titkár volt – sza-badította ki.



A posztumusz Vass József-emlékplakettel kórházunk dr. Czeizel Jánoshûségét, példás emberi és orvosi magatartását, kritikus helyzetekben tanúsí-tott bátor helytállását ismerte el. Életmûvét a ,,kórházalapító atyák” közötttartja számon a példáját követõ utókor.



A Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebé-A Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebé-A Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebé-A Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebé-A Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebé-szeti Osztály átadási ünnepségeszeti Osztály átadási ünnepségeszeti Osztály átadási ünnepségeszeti Osztály átadási ünnepségeszeti Osztály átadási ünnepsége

Központi Igazgatóság

2003. december 19.



Lakner László

KöszöntõKöszöntõKöszöntõKöszöntõKöszöntõ

Az Advent a várakozás idõszaka. Ilyenkor a hívõ keresztények az ÚrJézus Krisztus megszületésére, eljövetelére várnak.

Az egészségügyi dolgozók már régóta várakoznak és reménykednek azegészségügy megújulásában, de mindhiába. Ennek ellenére eddig minden év-ben és most is jutott néhány kisebb-nagyobb ajándék a kórház jelképes kará-csonyfája alá. Mit tartalmaznak ezek az ajándékok? A mai nap kerül jelképe-sen átadásra az a közel kétszáz kórházi ágy, amelyet az elmúlt két évben civilszervezetek hoztak a kórházba. Átadásra kerül a sebészeti tömbbe települõUrológiai Osztály részére kialakított két mûtõ, valamint az európai átlagszintetis elérõ Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebészeti Osztály hotelszárnya. Ugyan-csak most kerül átadásra a kórház rekonstruált hõenergetikai rendszere.

Kiknek köszönhetjük ezeket az ajándékokat? A kórházi ágyak beszállítá-sában a Magyar Vöröskereszt Vas Megyei Szervezete, a budapesti székhelyûAdra Alapítvány, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, továbbá Rainer Passlprofesszor, a Graz-i Baleseti Sebészeti Kórház nyugdíjas igazgatója és LegátMária, Svédországban tevékenykedõ misszionárius vettek részt.

Az épületfelújítások, valamint az Urológiai Osztály mûszerfejlesztésénekpénzügyi fedezetét a megyei és a városi önkormányzatok, valamint a kórházdolgozóinak szorgos munkája teremtette meg. A fûtésrekonstrukcióhoz aPrometeus Rt biztosított hosszúlejáratú hitelt. A színvonalas építészeti munkaa Vasber Rt érdeme.

Az épületfelújítások, a kórtermek és mûtõk korszerüsítése, a beszerzett újágyak elsõsorban a betegek kényelmét kívánják szolgálni, a betegek gyógyu-lási esélyeit kívánják javítani. De a jobb munkahelyi körülmények a dolgozókmunkáját is könnyítik, közérzetüket is javítják.

A mai nap egyben jubileumi nap is. 80 éve, 2003. december 19-én vette átmegyei kórház a Fehérkereszt Egylet Gyermekkórházát, s ettõl a naptól visel-te a megyei intézmény a Vasvármegye és Szombathely Város Közkórházanevet.



Markó Péter

AAAAAvatóbeszédvatóbeszédvatóbeszédvatóbeszédvatóbeszéd

Néhány nappal ezelõtt a fehér karácsony ígéretével leesett az elsõ, pihe-könnyû hó, a város ünnepi díszben pompázik, s a fenyõillatot árasztó frisslevegõ is a karácsony- és ajándékvárás izgalmát sejteti.

A Markusovszky Kórház 75 éves jubileumi rendezvénysorozatának maieseménye a közelgõ karácsony ünnepéhez méltó ajándékokat tartogat a kór-ház dolgozói és a megye betegei számára. Az avatóünnepély mai napra idõzí-tése nem véletlen, a 75 éves jubileum mellett két másik évforduló is ünneplés-re késztet. Dr. Tiborcz Sándor, Szombathely egyik nagy orvosegyénisége –akinek emléke elõtt már volt alkalmunk tisztelegni – hazánkban az elsõk kö-zött, 50 éve hozta létre az önálló Baleseti Sebészeti Osztályt. 80 évvel ezelõtta gazdasági válság az ország más kórházaihoz hasonlóan a Szombathelyi Fe-hérkereszt Egylet Gyermekkórháza mûködését is megrendítette. 1923. de-cember 19-én Szombathely rendezett tanácsú város ezért a gyermekkórházata vármegyei közkórház üzemeltetésébe adta át, amely azontúl Vasvármegyeés Szombathely Város Közkórháza nevet viselte és a Markusovszky Kórházközvetlen jogelõdje lett.

Vas Megye Önkormányzatát örömmel tölti el az a strukturális átalakítás-hoz kapcsolódó megújulási törekvés és folyamat, amely a közelmúltban vég-hezvitt kórházi rekonstrukciókban és mûszerfejlesztésekben realizálódott.

S minthogy az élet szándékok, erõfeszítések sorozata, eredményeket fel-mutatni – a madáchi ,,ember küzdj és bízva bízzál” szellemében – csak küz-delmekkel, áldozatvállalásokkal lehet. A ma felavatásra kerülõ egységek ki-alakítása mögött is ott rejlik a kórházi menedzsment, az osztályok dolgozói, atervezõk, kivitelezõk együttmûködése, túlmunkája, s a kórház stabilizációjátbiztosító pénzügyi áldozatvállalás. A Baleseti-, Helyreállító- és KézsebészetiOsztály rekonstrukciója 105 millió forint, az urológiai mûtõ és az urológiai en-doszkópos mûtõ kialakítása 41 millió forint, a klímaberendezés (a PrometeuszRt. hitele) 30 millió forint, a hõenergiaellátás korszerûsítése – a PrometeuszRt. által az üzemeltetéssel együtt vállalt bruttó 380 millió forintos rekonstruk-ció idõarányos megvalósítása – 300 millió forint befektetést igényelt.

A Vas Megyei Közgyûlés az erkölcsi elismerésén túl anyagi hozzájárulá-sával is támogatja a Markusovszky Kórház fejlesztési törekvéseit és konszoli-dációját. Az onkológiai tömb beruházási költségeihez évek óta évi 50 millióforint hitelfelvétellel és visszafizetésének vállalásával járul hozzá. És ezúttal



újabb örömhírt jelenthetek be. A kormány által az egészségügyi intézményekszámára meghirdetett konszolidációs és reorganizációs programot – a prog-ramellenõrök jelentései szerint – a Markusovszky Kórház sikeresen, a vállaltfeladatokat többségében végrehajtotta, így a központi 273,1 millió forintos, va-lamint a megyei önkormányzattól a program megvalósításához átadott 68,3millió forintos támogatás vissza nem térítendõ támogatássá alakult át. Az errõlszóló szerzõdésmódosítást e hó 12-én írtuk alá Szigetváron, ahol az Egészség-ügyi Minisztérium szakértõje gratulált a kórház vezetésének, kollektívájának,az országban az elsõ nagy kórháznak, amely a konszolidációs és reorganizáci-ós programot képes volt megvalósítani.

Köszönöm Mindnyájuknak a gyakran erõn felüli teljesítményeket. Kívá-nom, hogy a megújult környezet segítse, és a mindennap megélhetõ öröm azeredményes gyógyítás forrásává tegye munkájukat. Kívánok Mindnyájuknakbensõséges, szeretetteli, békességes karácsonyt.



DrDrDrDrDr. F. F. F. F. Frank Kálmán-emlékülésrank Kálmán-emlékülésrank Kálmán-emlékülésrank Kálmán-emlékülésrank Kálmán-emlékülés

Csecsemõ- és Gyermekgyógyászati Osztály

2004. január 23.



Szabó László

Megálmodott és beteljesült életpályaMegálmodott és beteljesült életpályaMegálmodott és beteljesült életpályaMegálmodott és beteljesült életpályaMegálmodott és beteljesült életpályaCurCurCurCurCurriculum vitae Alfredi Colomanni Friculum vitae Alfredi Colomanni Friculum vitae Alfredi Colomanni Friculum vitae Alfredi Colomanni Friculum vitae Alfredi Colomanni Frankrankrankrankrank

A Vasi Hegyhát szelíd lankáival, erdõs dombjaival, virágos rétjeivel, ár-nyas ligeteivel, tisztavizû patakjaival, szép fekvésû, takaros falucskáival em-bercsalogató tája hazánknak. Mégsem ez csábította el Sopronból Frank La-jost, a magyar királyi adóhivatali ellenõrt, hogy családjával letelepedjék Vasvá-ron, e tájék legjelentõsebb településén. Az itt élõ nagyszámú iparos népesség,az uradalmi központok (káptalani és Festetics-birtok), valamint híres vásáraijövedelmébõl származó adók számbavételének és behajtásának felügyeleté-vel bízták meg. A nagyközség neves szülötte volt Bendafy (Benda) László, amagyar õstörténet fáradhatatlan kutatója és Mozsolics Amália ( született 1910.január 13-án), a nemzetközi hírû régész. Milyen véletlen, az utóbbival néhánynap különbséggel – de ma már méltóan melléjük sorolhatóan – 1910. január26-án Vasvár 20. számú házában – utcanév akkor még nem volt – látta meg anapvilágot a Frank család harmadik gyermeke, aki 1910. március 15-én Ne-meskoltán az evangélikus keresztségben a Kálmán Alfréd nevet kapta.

A család nem sok idõt töltött Vasváron, mert 1911-ben az ott élõ rokonsághívására Selmecbányára költöztek, ahol a családfõ állampénztári fõtanácsositisztséget töltött be. Frank Kálmánt a Selmecbányai ág. h.(ágostai hitvallású)Evangélikus Egyház Népiskolájába az 1916/17-es tanévben íratták be. A Sop-ronhoz és Magyarországhoz való erõs kötõdést jelezte, mikor 1919 tavaszán aBányamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskolát Selmecbányáról Sopronba telepítet-ték át, követte a család, és Frank Lajos lett a fõiskola questora. Kálmán azelemi iskola negyedik osztályát az 1919/20-as tanévben már a Soproni ág. h.Evangélikus Egyházkerület Tanítóképzõ Intézetének Gyakorló Iskolájábanvégezte el. Az 1920/21-es tanévben került a Soproni ág. h. Evangélikus Liceum(reálgimnázium) elsõ osztályába. Az ,,érettségi vizsgálaton jelesen megfelel-vén” bizonyítványt 1928. június 27-én állították ki.

Kitûnõ kapcsolatteremtõ képessége, közösségért való tenniakarása mára gimnáziumi és az egyetemi évek alatt megmutatkozott. Így írt róla cserkész-parancsnoka 1933-ban: ,,Kiváló, szorgalmas, pontos és lelkiismeretes cser-kész, aki csaptunkban mint segédtiszt végzett nagyon eredményes munkát. Afiúkban felébresztette a lelkesedést, lelkükre tudott hatni, s a saját példaadásá-val ösztönözte õket a jó munkára. Minden tekintetben jó cserkész, vezetõülnagyon alkalmas”. Mintha a felnõtt Frank Kálmánról szólna ez a jellemzés.



Ezek a megállapítások elõrevetítették egy nagyívû életpálya indulását, amely-nek mindenegyes szava nyomon követhetõ és tetten érhetõ volt egész mun-kássága során.

A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kará-ra – melynek dékánja báró Kéthly László, a belgyógyászat professzora volt –1928. szeptember 14-én iratkozott be. A gyermekgyógyászatot az 1931-32.tanév elsõ felében hallgatta és kedvelte meg Hainiss Elemér professzor elõ-adásai nyomán, s a ,,cselédkönyves” kötelezõ gyakorlatot is klinikáján töltötte1934 szeptemberében. Jó eredménnyel szigorlatozott 1934. október 15-én.Orvosi diplomáját 1935. március 23-án kapta kézhez, s már március 27-énbejáró orvosként munkába állt a Pécsi Gyermekklinikán. Pécsre valószínûlegHainiss professzor ajánlására került, aki a klinika vezetõjével, vitéz Duzár Jó-zseffel egykor a Heim Pál vezette Gyermekklinikán munkatársak voltak. Frankdoktort 1935. szeptember 1-jétõl díjtalan gyakornoknak nevezték ki. 1940. már-cius 1-jétõl díjtalan, majd 1941. szeptember 1-jétõl a X. fizetési osztályba so-rolt tanársegéd lett. A megélhetéshez szükséges jövedelmet a Zöldkeresztben,a MÁV- nál vállalt rendelésekkel biztosította, és pályázatokon elnyert kutatásidíjjal egészítette ki. Az iskolaorvosi és egészségtanári szakképesítést 1937.június 12-én, míg a gyermekgyógyászat szakvizsgát 1937. december 4-én sze-rezte meg. Diagnosztikai rátermettsége korán megmutatkozott, s a gyakorlatitennivalók terén az elsõ helyen számítottak rá. Szakmai érdeklõdése a reumásmegbetegedések, majd a bakteriális eredetû kórképek felismerése és kezelé-se iránt nyilvánult meg. Nagyszerû didaktikai készségére utal például apneumococcus peritonitis legjellemzõbb tüneteinek a 7 H betûvel történõ össze-foglalása (hölgyeken, hirtelen, hasfájás, hányás, hiperpirexia, herpes,hiperleukocitózis), amely a medikusok számára könnyen megjegyezhetõ volt.Elsõ tudományos dolgozata a ,,Vörhenynél észlelhetõ rheumás jelenségek”címmel 1939-ben az Orvosképzésben jelent meg. Az elsõ dokumentált elõadá-sa 1941-ben az Erzsébet Egyetem Tudományos Egyesülete Orvosi Szakosz-tályának V. tudományos ülésén 1941. november 24-én hangzott el ,,A gyer-mekkori rheumatismussal járó agyi tünetek” címmel.

A katonai szolgálat többször is megszakította a folyamatos munkát. Akötelezõ karpaszományos szolgálatot 1932-ben Budapesten és 1937-ben márPécsett töltötte le. A háborús idõszak elsõ katonai behívóját 1938. október 1-jén kapta meg, amikor Kárpátaljára, Ruszinszkóba vezényelték. Ezt követõenszolgált a romániai Désen, Délvidéken Zomborban. Alighogy megházasodott– 1942. március 3-án kötött házasságot Budapesten Radich Veronikával –1942. május 4-tõl 1943. június 22-ig az orosz fronton a 12. egészségügyi had-oszlop orvos fõhadnagyaként teljesített szolgálatot. Katonai szolgálatának ju-



talmaként a kormányzói elismerés bronz érmét és a Tûzkereszt II. fokozatátkapta meg.

A II. világháború hadi eseményei a Pécsi Gyermekklinika nyugodt mun-kahelyi légkörét is megzavarták. Duzár professzort 1944 februárjában a Kul-tuszminisztériumba rendelték, ahol utasították, hogy a klinikai ,,labor és könyv-tár értékeinek biztonságba helyezése érdekében” azokat szállítsa Sopronba,mert ez fogja képezni egy késõbb kialakítandó Nyugat-magyarországi Klinikaalapjait. A lebonyolítással az igazgató Frank Kálmánt bízta meg, aki jegyzéketkészített a csomagolandókról, és annak jóváhagyása után kezdték el a szállí-tást. A szállítmányt a Soproni Mûegyetem légópicéiben helyezték el. FrankKálmán, aki családját már a nyár elején a biztonságosabbnak tûnõ Sopronbaköltöztette az ott élõ édesapjához, maga is utánuk ment. 1944. november 27-én hagyta el Pécset Entz Béla dékán engedélyével. Sopronban egyszer csakmegjelent Duzár professzor, aki közölte vele, hogy Csilléry András kormány-biztos utasításba adta a pécsi klinika anyagának Németországba szállítását azott felállítandó magyar egyetem gyermekgyógyászati részlegének beindításaérdekében. Ennek a lebonyolítása is Frank Kálmánra várt.

Több magyarországi egészségügyi intézménnyel együtt a szerelvény 1944.december 18-án indult el Sopronból, és december 23-án érkezett meg Halle-ba. A Magyar Egyetem Gyermekklinikáján Frank Kálmán feladata volt azelõadások elõkészítése, és a professzor távolléte esetén a kurzus megtartása.Az amerikai megszállás elõtt, 1945. április 18-án Duzár professzor mindenelõzetes bejelentés nélkül elhagyta a kolóniát, és Svájcon át Venezuelába ment,Caracasban telepedett le. A Magyar Egyetem személyzetét a felsõbajorországiMichelsdorf melletti Cham- i lágerba szállították át 1945. június 22-én. Sokutánjárással, a magyar kormány közremûködésével sikerült kijárni hazatele-pülésüket. 1945. október 21-én érkeztek meg Frankék Pécsre. Az államrend-õrség detektívje várta Frank Kálmánt, és vizsgálati fogságba helyezték azzal aváddal, hogy engedély nélkül segített kiszállítani a gyermekklinika tulajdonátképezõ felbecsülhetetlen értékû és pótolhatatlan felszerelési tárgyait, gyógy-szereit, mint nemzeti vagyont, ezáltal veszélyeztetve a hátrahagyott betegeketis. Hosszú idõbe telt míg a koholt vádak elleni bizonyítékokat barátok, ismerõ-sök segítségével beszerezték, és 1945. november 17-én rendõri felügyeletmellett szabadlábra helyezték, de mindennemû elõléptetésbõl kizárták. A mun-kától nem tiltották el, s újra díjtalan gyakornokként örömmel tért vissza mun-kahelyére, ahol nagy szeretettel fogadták.

1944 és 1946 között Bános Alajos, a szegedi egyetem gyermekgyógyászmagántanára vezette megbízottként a klinikát. Kerpel-Fronius Ödön 1946. jú-lius 4-én kapta meg kinevezését a klinika élére. Jövetelével új szellemiség



költözött a klinikára. A sok kiváló orvossal együtt Frank Kálmán is jelentõsszerepet kapott a klinika új arculatának kialakításában. Rövid idõ alatt Kerpel-Fronius egyik legfõbb támasza lett nemcsak a betegágy mellett, hanem a klini-ka mûködtetésének csaknem valamennyi területén. 1947. június 1-jén adjunk-tussá nevezték ki. 1949. december 17-én az egyetemi tanács a ,,Gyermek-gyógyászati diagnostica” címen tartott elõadását követõen egyhangúlag ma-gántanárrá habilitálta. Remekül ötvözõdött benne Duzár professzorságánakporoszos stílusa, a pontosság, a rend, a fegyelmezettség – mindez a betegekérdekében – valamint Kerpel-Fronius patofiziológiai ismereteken nyugvó be-tegségfelismerõ és gyógyító szemlélete. Mégsem kötelezte el magát a klinikaikutatásnak, alapos elméleti felkészültségét a gyakorlatban kívánta hasznosíta-ni. Már 1939-ben kérelemmel fordult Keresztes-Fischer Ferenc magyar kirá-lyi belügyminiszterhez az érsekújvári és a munkácsi gyermekgyógyász szak-orvosi állásokra, de azok akkor – a politikai helyzet és a háborús eseményekmiatt – nem valósulhattak meg. A területi gyermekorvosi ellátás tervét nemadta fel, és kiváló érzékkel választotta ki Szombathelyt. Egy 1950. március14-én kelt, stencírezett A5-ös nyomtatvány tanúsága szerint kinevezték a VasMegyei Kórház Gyermekosztályának élére. Az elsõ munkanapja április 11-evolt. A lila csomagolópapírba kötött kockás füzet belsõ oldalán a következõmottó olvasható: ,,Elsõ nap jelszóként kiadott elvem: Mindent a betegellátásérdekében kell beállítanunk!” Három ilyen füzetecskébe szombathelyi mun-kássága alatt szinte mindennap került néha csak egy mondat. Ezekbõl a be-jegyzésekbõl nemcsak az osztály élete és munkatársainak tevékenysége, sor-sa, hanem a kórház, a város, a megye, sõt az egész ország egészségügyi álla-pota, különösen a gyermekellátás helyzete nyomon követhetõ. Minden év vé-gén összefoglalta a legfontosabb történéseket, kritikusan elemezte a szakmaimunkát, dicsérve és esetleg elmarasztalva, esetenként személyekre vetítve.Frank Kálmán néhány hónapos tevékenységére – aki Duzár és Kerpel-Froniusprofesszorok szemléletét egyesítette – Petõ Ernõ igazgató 1950. december 9-én a Vérellátó Központ fennállásának egyéves évfordulója alkalmából rende-zett ünnepségen elhangzott szavai voltak jellemzõek: ,,Az az osztály van jólvezetve – akármilyen kis részleg is – ahol lelkes gárda nem szûnik meg mélyalázattal, ha kell eréllyel utánajárni és kimunkálni, megszerezni a szükséglete-ket.”

4 beosztott orvossal, 19 nõvérrel és egyéb beosztású munkatársával kezdtemeg a munkát a 113 ágyas osztályon. Célul tûzte ki, hogy az osztály klinikainívón mûködjön.

,,Igyekeztem modern szellemben, a betegellátást illetõen klinikai nívót meg-közelítõ stílusban beállítani a nagyforgalmú és eddig is jónevû szombathelyi



kórház gyermekosztályának munkáját. Szégyellnivalónk nincs, a betegellátásjó volt (1950). Az osztály a legmagasabb klinikai nívót megközelítõ stílusbanigyekezett dolgozni. Ezt megerõsítették az itt járt szemlélõk: Ratkó miniszterasszony, vidéki fõorvosok, Hatos, Friedman, stb miniszteri küldöttek (1951)”.A feltételek megteremtéséhez szükségessé vált az osztály belsõ átalakítása.Elsõként a csecsemõ és koraszülött részleg boxosítása történt meg, majd azegyik legesendõbb betegcsoport számára kialakított atrofiás egység mûködé-se indult be. Folyamatosan történt a gyermekosztály korszerûsítése, ahol min-den kórteremhez önálló vizes egységet (WC, fürdõ) alakítottak ki. A gyermek-osztályra 1951-ben, majd az 1955-ben önállósult gyermekfertõzõ osztályra rönt-gengépet telepítettek. A tejkonyha, a nõvérpihenõk, a faldíszítések, a kórter-mekbe vezetett rádió mind a betegellátás javára szolgáltak.

Új gyógyító eljárások kerültek bevezetésre. A pertussis hyperimmun plasmatermelés 1951 áprilisában kezdõdött el. 1951. február 6-án végezte el NémethGyula az elsõ pylorus spazmus mûtétet Szombathelyen. 1951 szeptemberébenvidéken elsõként vezették be a chloromycetin kezelést. 1952. augusztus 1-jénkapja meg tbc-s gyermek az elsõ izonicid adagot. 1953. szeptember 20-ánnem gyógyuló hepatitises gyermek kapott elsõként gamma-globulint, s 1954.december 1-jén az elsõ intrathecalis INH adására került sor. A Vöröskereszttámogatásával megszervezte az Anyatejgyûjtõ Állomást, amelynek ünnepé-lyes átadására 1955. szeptember 29-én került sor.

A modern gyógyító és vizsgáló eljárások felkarolása mellett, amely jelle-mezte egész szombathelyi munkásságát, különös érzékkel segítette a speciali-zálódási törekvéseket. 1955. október 21-én megnyílt a Nevelési TanácsadóSzabó Pál vezetésével. A koraszülöttek utógondozásának megszervezése iserre az idõszakra esett. 1966-ban a Gyermekgyógyászat címû folyóiratbanfoglalta össze a cukorbetegek rendszeres gondozásának elõnyeit, s megala-pozva ezzel az elsõ vidéki Diabetes Gondozót. Szakmai hozzáértésével éstekintélyével támogatta Buzás Emil gyermekkardiológiai gondozási tervét, amelyországos hálózattá terebélyesedett. Az 1960-as évek közepén biztatólag fi-gyelte munkatársa veleszületett rendellenességek és anyagcsere betegségekiránt kialakult érdeklõdését, e tárgykörbõl megjelent publikációit, és jólesõenszemlélte a kialakulóban lévõ klinikai genetika csíráit. E témakörben társszer-zõként közremûködõ Cholnoky Péter több alkalommal szerepelt osztályunkon,s talán ez is szerepet játszott abban, hogy utódjául szemelje ki. A rosszindulatúbetegségek közül a vérképzõszerviek kezelése a Haematológiai Osztállyalegyüttmûködve a kor színvonalának megfelelõen történt. A szoliter tumorokröntgen kezelését kemoterápiával (Actinomycin D, nitrosurea készítmények,Bleomycin) lehetett kiegészíteni. A ‘60-as évek közepétõl a Gyermekosztály



palettáján mindenki megtalálta ,,kedvenc színét”, és a ,,Mester” odafigyelése,biztatása mellett ki-ki használhatta ,,saját ecsetjét” és boldogan vállalta, hogy a,,Frank-iskola” – vagy ahogy õ nevezte – a ,,GÁRDA” soraiba tartozott.

Nagy hangsúlyt fektetett a továbbképzésekre. 1951. február 17-én voltaz elsõ házi referáló ülés, amelyen István Lajos a tojás szerepérõl beszélt.1951. november 13-án a már havi rendszerességgel mûködõ folyóiratreferálókraa városi, majd a megyében gyógyító orvosok (nemcsak gyermekgyógyászok)is meghívást kaptak. Fontos színtere volt a továbbképzésnek a naponként meg-tartott nagyvizit. Az osztály orvosainak, nõvéreinek, szigorlóknak, az éppentovábbképzésen lévõ körzeti orvosoknak hosszú ,,sleppje” kísérte kórteremrõlkórteremre, világért sem elmulasztva a viziten való részvételt, vállalva a nemritka nyíltszíni elmarasztalást is. A betegágynál ,,kérdezz- felelek” formájábantörtént az adott kórkép részletes megtárgyalása, mindenkit megkérdezve ésmeghallgatva. Kíváncsi volt mindenki véleményére, ezzel szerzett információtaz illetõ tudásáról. Vélemény híján elmarasztalóbb volt a kritikája, mint amikora kérdezett rossz következtetésre jutott. A nõvérek folyamatos továbbképzé-sét is szívügyének tekintette. 1950-ben folytatódott a nem szakképzett nõvé-rek esti átképzõ tanfolyama. 1951. január 19-én ünnepélyesen nyitotta megPetõ Ernõ a csecsemõ- és gyermekápolónõi továbbképzõ tanfolyamot, amely-nek képesítõ vizsgái 1952. szeptember 10-12-e között voltak, és 43 ápolónõtette le sikeresen a vizsgát.

Az orvosmunkatársak szakmai és tudományos ismereteinek bõvítése nagyhangsúlyt kapott. Számos külföldi folyóiratot rendelt meg. A fiatalabbakat elõbbaz általa kijelölt folyóirat cikkeinek ismertetésével bízta meg. Késõbb önállóanválaszthattak. Ez alkalmas volt az idegen nyelvek gyakorlására, az elõadóikészség javítására. Ez utóbbit segítette elõ a nõvéroktatásban való részvételis. Elõadásaira és az osztály bármelyik munkatársának elõadására elvárta amegjelenést, melyet aztán részletes kielemzés követett. A nyilvános szerep-lésre a kórházi rendezvényeken volt lehetõség. Különösen a Másodorvosi Fórumés a klinikopatológiai konferenciák adtak alkalmat az elõadói gyakorlat meg-szerzésére. Fokozatosan sajátíttatta el az orvoskar valamennyi tagjával az elõ-adói rutint, amellyel majd regionálisan és országosan is az elvárt szinten méltó-képpen képviselhették az osztályt.

A tudományos tevékenység iránti igényt az érdekes, tanulságos esetekmegírására való ösztönzéssel teremtette meg. Az esetismertetésekben alap-vetõ szerepet tulajdonított a gyakorlati munka és az irodalmi tájékozottságösszekapcsolásának. Osztályvezetõi munkálkodása alatt 113 közlemény je-lent meg a Gyermekosztályról. Kerpel-Fronius meghívására nagysikerû elõ-adásokat tartott az orvostanhallgatóknak a gyermekgyógyászat tárgykörébõl.



1968. július 1-jén a Pécsi Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi do-censsé nevezte ki, amelyrõl szóló dokumentumot Boros Béla rektor írta alá, ésa tanévnyitókor Szabó Zoltán egészségügyi miniszter adott át.

Az osztály munkáját ,,az egyenletesen magas nívójú szakértelem, az egy-mást segítõ szellem és a gyermekszeretõ humánum jellemezte.” Erre építetterégóta dédelgetett vágyát, a kórházi osztály gyógyító munkája és a területitevékenység összekapcsolását. A legalkalmasabb fórumnak az országban el-sõként életre hívott, negyedévenként megtartott járási csecsemõhalálozási ér-tekezletek mutatkoztak. Ezeken a rendezvényeken megjelent a terület egész-ségügyében tevékenykedõ valamennyi szereplõ. Mindenegyes csecsemõhalottkritikus – esetenként személyre szóló – elemzése mellett sor került tovább-képzõ elõadásokra, újdonságok ismertetésére, közérdekû témák megbeszélé-sére. Az elsõ rendezvényre 1950. november 23-án Celldömölkön került sor.1952-ben a megye csecsemõhalálozása 4 százalékra csökkent, amely ,,egye-dülálló a magyar egészségügy történetében”, s az egész megye egészségügyitársadalmának sikere volt. Frank Kálmán elismerésként az ,,Érdemes Orvos”kitüntetést kapta meg, majd 1955-ben ,,Kíváló Orvos” címmel ismerték el mun-kásságát. Fokozatosan kialakult a városi, majd a megyei gyermekorvosi háló-zat. Mégis a területi munkában a legnagyobb szerepet a védõnõknek szánta,akik közvetlenül a beteg környezetében élve a legtöbb ismerettel rendelkezteka rájuk bízott gyermekrõl és környezetükrõl, s a körzeti orvossal együttmûköd-ve a legjobb biztosítékai voltak a betegségek megelõzésének, a betegek ellátá-sának, gondozásának és a kórházi osztállyal való kapcsolattartásnak. Ezzel acéllal írta meg 1961-ben ,,A falusi körzeti orvos gyermekgyógyászati teendõi”címû könyvét a gyakorlat számára, amelyet bõvítve 1974-ben újra kiadtak ,,Akörzeti orvos gyermekgyógyászati teendõi” címmel. A nevét viselõ krém, aFrank-kenõcs ma is népszerû babaápolási cikk.

Az az újszerû szemlélet, hogy ki kell lépni a kórház kapuján, ki kell menniaz életbe, a cselekvõ térre, lett az alapja a ,,területi csecsemõ-és gyermekvé-delem” magasztos eszméjének, a kórházi és területi ellátásban szereplõk együtt-mûködésének a betegségek megelõzése, a betegek gyógyítása és gondozásaérdekében. Ennek eredménye lett ,,A területi gyermekvédelmi munka jelentõ-sége és kihatása a csecsemõhalálozásra, különös tekintettel Vas megyére”címmel beadott kandidátusi disszertációja, amelyet 1965. március 25-én vé-dett meg.

Vas megyébõl kitekintve felismerte azokat a közös gondokat, amelyek agyermekellátást jellemezték a környezõ megyékben. 1951-ben a szombathelyigyermekosztály beteganyagának 31 százaléka Zala megyébõl származott. Min-den lehetséges fórumon szorgalmazta Zalaegerszegen a gyermekosztály meg-



szervezését, amelynek megnyitására 1955-ben került sor. A szomszédos Gyõr-Moson-Sopron és Veszprém megyék fõorvosaival való jó kapcsolat kialakítá-sa és az együttmûködés érdekében megalapította a Nyugat-dunántúli Gyer-mekgyógyász Szakcsoportot, amelynek elsõ ülésére 1954. június 6-án Szom-bathelyen került sor, és elnöki tisztét szombathelyi mûködése alatt végig betöl-tötte. Ez az egyesület azóta is Zala, Komárom-Esztergom és Fejér megyévelkiegészülve a MGyT Északnyugat-magyarországi Területi Szervezeteként arégió legfontosabb szakmai és érdekvédelmi fóruma. 1958-tól a Magyar Gyer-mekorvosok Társasága elnöksége és az Egészségügyi Tudományos Tanácstagja. Ebben az évben választották meg a Markusovszky Kórház Tudomá-nyos Bizottsága elnökének is.

1969-ben az Orvostovábbképzõ Intézet megüresedett GyermekgyógyászatiTanszék professzori katedráját várományosként foglalta el. Távozását nemhelyi elégedetlenség vagy nagytervû tudományos ambíció váltotta ki, sokkalinkább az, hogy a Vas megyében megszervezett és jól mûködõ területi gyer-mekellátás modelljét az egész országra kiterjessze és megvalósítsa. Ebbentámogatást kapott az erõs baráti és szakmai kapcsolatot ápoló Kerpel- FroniusÖdön professzortól, aki akkor a II. Sz. Gyermekklinika igazgatója volt. Bár haigaz a szóbeszéd, Kerpel professzor egy beszélgetésük alkalmával megjegyezte:,,Frenki! Te vagy az ország elsõ számú fõorvosa, most idejössz Pestre ötödikprofesszornak?!” Odament. Budapestre költözésének az is fontos szempontjavolt, hogy mindkét gyermekét a fõvároshoz kötötte munkája, és felesége, Veraasszony is szívesen vált budapestivé, hogy gyermekei közelében maradjon.

Munkaviszonya a Markusovszky Kórházban 1969. július 31-ével szûntmeg. Magánrendelését, amely az Alkotmány (mai Szily János) utca 25. számalatt volt, 1969. december 31-én szüntette be. Az egyetemi tanári esküt 1969.július 23-án Kádár Tibor intézetigazgató elõtt tette le. Az intézet vezetése mellettjárta az országot az egységes gyermekellátás megteremtése érdekében. Szer-vezte az országos továbbképzõ tanfolyamokat, amelyeken jelentõs szerepetkaptak volt munkatársai is.

1970-ben az Országos Csecsemõ és Gyermekegészségügyi Intézet Szak-mai Kollégiumának tagja lett. 1971-ben az Országos Dietetikai Intézet Szak-mai Kollégiumának tagjává választották. 1974. június 2-án ,,Az oktatásügykiváló dolgozója” címmel tüntették ki. 1975-ben az akkor beinduló OTKI Egész-ségügyi Fõiskolai Kar Védõnõi Szakának vezetõjévé nevezték ki.

1980. június 30-án vonult nyugdíjba, de az OTKI Oktatási és KlinikaiBizottságában és az Országos Szakorvosképesítõ Vizsgabizottság tagjakéntaktív tevékenységet folytatott. 1981-ben az OTKI Nõgyógyászati és Szülé-szeti Klinikájának Neonatológiai és Gyermeknõgyógyászati Részlegének



konziliárusa. 1986-ban a Magyar Nõorvos Társaság GyermeknõgyógyászSzekciójának vezetõségében kapott megbízatást. Számos ismeretterjesztõ ésegészségnevelõ elõadásra való felkérést teljesített, színesítve nyugdíjas éveit.

Életének 90. évében, 1999. július 3-án csendesen elhunyt. Hamvait 1999.július 23-án tanítványai, munkatársai és tisztelõi körében az Óbudai Temetõ-ben helyezték örök nyugalomra, emlékét megõrizve az idõk végezetéig.



Pap Valér

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékezés Fezés Fezés Fezés Fezés Frank Kálmán fõorrank Kálmán fõorrank Kálmán fõorrank Kálmán fõorrank Kálmán fõorvosra, elsõvosra, elsõvosra, elsõvosra, elsõvosra, elsõtanítómesteremretanítómesteremretanítómesteremretanítómesteremretanítómesteremre

Szigorló voltam a Pécsi Gyermekklinikán, a gyermeksebészeten, amikorFrank fõorvos elõadást tartott az anyatejes táplálásról az ötödéveseknek.

1958 tavaszán kiderült, hogy nem számíthatok arra, hogy a Pécsi Gyer-mekklinikára kerülhetek végzésem után. Nagyon közel voltunk még 1956 ok-tóberéhez.

Pilaszanovich tanár úr – akinek a gyermeksebészeti osztályán szívesensegédkeztem negyedéves hallgató korom óta – ajánlotta, hogy Frank Kálmánosztályára pályázzak, és be is mutatott a fõorvos úrnak.

Számomra megnyerõ volt a találkozás, mert kedves, közvetlen, megértõvolt a fõorvos úr. Ígérte, hogy megpróbál központi gyakornoki állást igényelniszámomra, ugyanis üres állás nem volt az osztályon. Általában több pályázó isvolt az elõjegyzési listáján. A valószínûleg Pila bácsi támogatása következté-ben megtörtént találkozáson Frank Kálmán részletekbe menõ kérdéseket tettfel: Miért akarok gyermekorvos lenni? Miért az õ osztályán? Hiszen az osztá-lyos munkán kívül a területi munkában – MSZSZ, csecsemõtanácsadás – isrészt kell venni. Nem számíthatok jobb anyagi helyzetre, õ maga sem töreke-dik erre. De kitûnõ kollégák közé kerülnék. Kérdezte, hogy matematikából ésmagyarból milyen jegyeim voltak a gimnáziumban… Mint utóbb kiderült szá-momra, erre mindig sokat adott. Amikor hosszabb várakozás után kiderült,hogy a tanulmányi osztály falitábláján nem én szerepelek a szombathelyi állás-ra, hanem egy hölgy, én pedig valahol más városban, felhívtam telefonon afõorvos urat. Meghallgatva szavaimat, emelt hangon mondta: ,,Nem, nõ nemkell!” Ígérte, hogy majd próbál intézkedni. Köztudott volt, hogy Frank Kálmána férfi és nõi kollégáit arányosan választotta. Életem nagy eseménye volt,hogy osztályára kerülhettem.

Példaértékû, ahogyan bemutatott a kollégáknak és a nõvéreknek, min-denki támogatását kérte számomra a helyi szokások megtanulásában. Aztánvitt magával az osztályvezetõ fõorvosokhoz, a MÁV-szakrendelésre, a járásiértekezletekre, a védõnõ továbbképzésre, vezetõ védõnõkhöz és a Csecsemõ-ápoló Képzõ Iskola igazgatójához. Valóban kitûnõ kollégák közé kerültem, min-denki egyéniség volt, és a Frank-iskola megnyerõ gyakorlója. Biri nõvérrebízott, aki az ápolás, asszisztálás, nõvéri megfigyelések vezetésébe és a tej-konyhai munka rejtelmeibe vezetett be.



Frank Kálmán igazi tanítómester volt, iskolateremtõ. Maga is büszkéntett említést azokra az elõdeinkre, akik osztályáról önálló munkakörökbe, osz-tály- vagy intézményvezetõi megbízatásra távoztak.

A vizit összességében jó hangulatú volt. A gyerekekkel nagyon jól tudottkapcsolatot tartani. Az orvosok és nõvérek a lényeges tájékoztatást adtákmeg a betegekrõl. A fõorvos úr ceruzával gyors skiccekkel rögzítette a kórla-pon az elképzelését az elsõként látott vagy a már ott fekvõ betegrõl, a vizsgá-lati tervrõl, a gyógyszerelésrõl. Meg-megkérdezte, hogy van-e valami máselképzelésünk, és azt mérlegelte. Utánozhatatlan tapintattal tudta az elõzete-sen elkezdett terápiát módosítani, majd leállítani, ha a beteg állapota mást kí-vánt. Ha szülõvel beszélt, perceken belül lényeges, esetleg több új információtszerzett, mint amennyit mi korábban próbáltunk megtudni. Lelkünkön könnyí-tett, amikor hangoztatta: ,,Ne felejtsétek, mindig az tud meg legtöbbet, akiutóbb kap választ”. De ebben benne volt az Õ többévtizedes tapasztalata. Azosztály és az orvosok tekintélyét megõrizte, a nõvérek jó megfigyeléseit elfo-gadta. Nagy tekintélye nem akadályozta, hogy bármelyik munkatárs kérdez-hetett vagy elmondhatta ötletét. A szigorlók oktatása sokszor orvosainak isszólt. A nõvérek eligazítása is az orvosoknak szólhatott tanulságul. Kiállt abeosztottaiért. Igyekeztünk is ezt megérdemelni.

Õ reggel idõben érkezett, és többször késõbb távozott, nem kellett rendel-keznie a munkaidõ kitöltésére.

Ha mentõvel érkezett egy beteg, elképzelhetetlen volt, hogy akár ügyelet-ben a legszükségesebb vizsgálatok meg ne történtek volna, és ne került volnafelvételre a beteg. A szülõ felé minden beutalást indokoltnak minõsítettünk, detöbbször megtörtént, hogy a fõorvos úr másnap a beküldõ háziorvosnak el-mondta oktató véleményét. A mi esetleges kioktatásunk mindig négyszemközttörtént.

Maga világította át az osztály röntgenkészülékén a csecsemõket, és nyom-ban demonstrálta számunkra a látottakat. A vizitek úgyszintén demonstrációkés differenciáldiagnosztikai megbeszélések voltak.

Õ keltette életre a csecsemõápoló képzõ iskolát, ahol az oktatásban mind-annyiunkat bevont. A Nyugat-dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportnak szin-tén egyik kezdeményezõje, szervezõje, késõbb örökös elnöke volt. Az elsõszakmai elõadásainkra ott adott alkalmat. A gyermekgyógyászat szubspeci-alitásait idejekorán támogatta, és továbbképzésekre küldve, majd szakvizsgá-hoz segítve hatékony munkacsoportot szervezett az osztályán. Sokszor vehet-tünk részt konferenciákon, tanfolyamos továbbképzésen, és az általa szerve-zett tanfolyamok segítõi, elõadói lehettünk. Szakmai tekintélyével segítette,hogy a szubspecialitások országos konferenciái Szombathelyen is legyenek.



Példaként a Gyermekideggondozó 15 éves és 25 éves konferenciáját említhe-tem. A Vas Megyei Gyermekideggondozó Intézet megszervezése Frank Kál-mán nevéhez fûzõdik.

10 éves osztályos mûködésem alatt készültem a gyermekpszichiátriai szak-vizsgára, majd a gyermekideggondozóba kerültem. Azt követõen is rendsze-res kapcsolatban voltam közös betegeink és a gyermekosztály referáló üléseiáltal az osztállyal.

Frank fõorvos szinte apai tanácsokkal segítette fiatal orvosait, hogy vi-dékrõl érkezve alkalmazkodjanak és megszokják Szombathelyt. Megtiszteltazzal, hogy feleségemmel meglátogathattuk családját, és viszont fogadhattukVera nénivel együtt. Ez a kapcsolat azután is megmaradt, hogy Budapestreköltöztek. Személyes családi emlék, hogy az õ mintájára kezdtük el vezetnicsaládi vendégkönyvünket, amelyet bejegyzésükkel õk is megerõsítettek.

Csak ereje fogytán pesti intézeti szobájában engedte meg elõször, hogykabátját felsegítsem, amelyet azelõtt mindenkinek elhárított.

Ezek az én emlékeim elsõ tanítómesteremrõl.



Beliznay Pál

A gyermekkórház ésA gyermekkórház ésA gyermekkórház ésA gyermekkórház ésA gyermekkórház ésa gyermekosztálya gyermekosztálya gyermekosztálya gyermekosztálya gyermekosztály kapcsolatakapcsolatakapcsolatakapcsolatakapcsolata

A gyermekgyógyászat iránti elkötelezettségemet Kerpel-Fronius pro-fesszor személyisége határozta meg, de a sokoldalú szakmai gyakorlat elsajá-títását elsõsorban Frank Kálmánnak, ,,elsõ fõnökömnek” köszönhettem. 1955-tõl közel tíz évig dolgozhattam osztályán.

Tudását nagyon hatékonyan, élményszerûen, a mindennapok gyakorlatá-ban hasznosíthatóan tudta átadni.

A naponkénti nagyviziteken történt ez fõleg, amelyet csak ritka távolléteesetén tartott a rangidõs. A tanításban fáradhatatlan volt, de teljes összponto-sítást követelt meg. Még neves, vendég orvosbarátaira is rászólt, ha az illetõfigyelme lankadni látszott vagy elkalandozott.

A Fõnöknek természetesen fõ feladata, a gyógyítás mellett – de azzalösszefüggésben – még millió gondja, szervezni és intéznivalója is volt rendsze-resen. (Ezek jellegét igazán csak késõbb, idõsebb korunkban ismertük meg éstudtuk értékelni.) E mellékküzdelmek idõnként kissé megviselték, és ingerült-ségben nyilvánultak meg. Ilyen elõjelek mellett a viziteken igyekezett minden-ki magát – amennyire lehetett – elõre felvértezni. Kis észlelt hiba is szikralehetett a robbanáshoz. Szerencsére az akut pánikhangulaton kívül ez nem tettkárt környezetében, és nem okozott maradandó sérülést senkiben. Néha avéletlen pillanatok alatt elfújta a füstfelhõket. Egy alkalommal a betegre vo-natkozó komor fõnöki hang: ,,Emittáld Ottó” – félrehallást eredményezett arendkívül tehetséges, szeretetreméltó, de az italt is kedvelõ Kollégánál. A ,,mitittál Ottó”-ként hallott szózatra igaza teljes tudatában, szerényen, de határo-zottan tiltakozott: ,,Semmit, igazán semmit, napok óta.”

A gondos betegvizsgálat, a kis, de sokszor jellegzetes tünetekre való fi-gyelemfelhívás minden orvosa számára példamutató volt.

Néha azonban a helyzet Õt is megtréfálta. Egyik viziten a nagyobbacskafiú arról panaszkodott, hogy mandulái fájnak. Fõorvos úr és más is fejcsóválvateljesen negatívnak találták a területet, de a panaszos kitartott állítása mellett.Kiderült végül a mandulák nem fenn, hanem alsóbb régióban keresendõk. Amumps okozta szövõdményt jelezte így szemérmesen a beteg.

A látáson, halláson, tapintáson kívül kénytelenek voltunk már a kezdet-kezdetén szaglásunkat is fejleszteni, nemcsak az acetonszag tekintetében, ha-nem a csecsemõszékletek közeli tanulmányozásában is. Az 50-es években



még sok volt a Coli vagy más enterális fertõzéssel kórházba kerülõk száma. Atanult szagminta alapján a fiatal orvos is már az elsõ vizsgálatkor gyanította akórokozót. Egyesek oly tökélyre vitték e mûveleteket, hogy nagy valószínû-séggel a Coli típusát is megjelölték.

Volt olyan idõszak, amikor a fõleg staphylococcus okozta gennyes folya-matok jelentettek sok gondot. A kissebészeti beavatkozások, mellkascsapolásokdemonstrálását az ifjak számára mindig elõször Frank fõorvos vállalta magá-ra. Pályám kezdeti idõszakában még jóval több volt az átvilágításos röntgen-vizsgálat, mint manapság. Az osztályon lévõ készülék így alkalmat adott afõorvos úrnak, hogy ezúttal mint röntgenes adjon alapvetõ gyakorlati ismere-teket orvosainak.

Amúgy nagyon nem szerette a gyakori ,,Fõorvos Úr” megszólítást, és eztnéha mérgesen meg is jegyezte. Elég nagy kínban volt sokszor minden orvosa,amíg megszokta és kifejlesztette ezen megszólítás elkerülésére vagy legalább-is csökkentésére a megfelelõ technikát.

Persze ezek mind kis emlékmorzsák.Hosszú lenne felsorolni, hogy az egyes osztályrészlegeken tervszerûen –

váltottan mûködve – mindenki megkapta a megfelelõ útmutatást és segítséget,megismerhette a területi munkát, gyakorlatot szerzett az oktatásban is, stb.

Tudományos tevékenységre való ösztökélés és a továbbképzés lehetõsé-gének állandó biztosítása egészítette ki Frank Kálmán gondoskodását.

Minderrõl nem feledkeztem meg akkor sem, amikor más lehetõségek mel-lett 1964-ben az Osztályról a Gyermekkórházba – a hajdani Menhelybe –hívtak. Arra gondoltam, hogy az ott kialakult jó szokásokat a gyermekosztá-lyon tanultakkal kiegészíthetem.

Az intézmény 1904-ben létesült az Ybl Miklós tervezte épületegyüttes-ben. A szombathelyi menhely Vas megyén kívül kezdetben Gyõr, Sopron, Ko-márom, Pozsony és Veszprém megye területérõl fogadta be a rászorult gyer-mekeket, és közbeiktatásával kerültek vissza Ausztriából is az addig ott elhe-lyezettek.

Elsõdleges feladata a gyermekek megóvása, felnevelése, életben tartása,azaz gyakorlatilag egészségügyi volt, ezért is lettek a menhelyek vezetõi orvo-sok.

A fõleg gondozási teendõk megoldásával sikerült jelentõsen lecsökkente-ni a korábbi magas mortalitást.

Az évi új felvételek mellett az intézetnek a területre történõ kihelyezésfolyamatosságát is biztosítani kellett. A kihelyezettek továbbra is a menhelyfelügyelte alatt maradtak, az ott mûködõ orvosok és a telepvezetõk bevonásá-val. Ez a hálózat évente 3-4 ezer gyermekrõl gondoskodott.



Mindezt az 1901-ben hozott törvény tette országosan lehetõvé, amely agyermekvédelmet 15 éves korig állami feladattá tette.

Az 1950-es évek elején a gyermekvédelem teendõit rendeletileg megosz-tották, s a kimondottan gyermekvédelmi feladatokat 3-18 éves kor között aGyermek- és Ifjúságvédõ Intézetekre ruházták.

Az addigi menhelyek – így a szombathelyi is – kórházi betegellátó teen-dõket kaptak.

A hármas feladatkörnek, a gyógyításnak-ápolásnak, a 3 éves korig tartóállami gondozásnak és az utógondozásnak a menhelyi adottságok mellett nemvolt könnyû azonnal megfelelni, illetve erre átállni.

Nem kis fejtörést okozott ez – az 1945 óta 1974-ig az intézetet igazgató –dr. Zeyk Domonkosnak és munkatársainak sem. Sok éves munka eredménye-ként mehetett végbe a megfelelõ átalakulás. A 78 csecsemõ, kisded, 20 gyer-mek és 10-20 anya elhelyezésére az alapterület adva volt.

A 8-10 ágyas kórtermek betegápolásra nem biztosítottak ideális feltétele-ket. Nem volt megfelelõ melegvíz szolgáltatás, laboratórium, röntgen, kezelõhe-lyiség és még hosszan lehetne sorolni a hiányosságokat. Mindezek ellenére amunkát jól kellett elvégezni a megváltozott követelményeknek megfelelõen. Az1950-es évek elején 7 nõvér és 3 tanulónõvér dolgozott 2 orvos mellett.

1964-tõl már a gyermekorvosi létszám 6-7 fõre növekedett, kiegészülveegy adjunktusi, késõbb személyemben fõorvosi státusszal is.

1964-tõl a megyei egészségügyi osztály hathatós támogatásával és a me-gyei szakfõorvos, Frank Kálmán egyetértõ örömére erõteljes belsõ rekonst-rukció indult meg. Ennek fõ eredménye a megfelelõ kórtermi adottságok ki-alakítása volt, beleértve a csecsemõrészleg boxosítását. A korábbi szolgálatilakások megszüntetésével célszerûbben lehetett megvalósítani a betegek, aröntgen, a laboratórium, az orvosi rendelõ és az ügyeletes szoba elhelyezését.Mindez azzal párhuzamosan történt, hogy sikerült áttérni a hõtárolós központivillanyfûtésre. Megfelelõ hygienés és szociális helyiségek létesültek, javultaka raktározási lehetõségek. A laboratórium folyamatosan korszerû mûszereketkapott. Jelentõsen szaporodtak a betegellátást, valamint a diagnózist szolgálóeszközök és berendezések.

A 60-as évek végétõl rendszeresen pedagógus tanította, foglalkoztatta,szórakoztatta a nagyobb gyermekeket. 1965-tõl fokozatosan kiszélesedõ gon-dozási, utógondozási tevékenységet is folytatott a gyermekkórház. A gondo-zást igénylõk állapotáról az érdekelt kollégák, védõnõk rendszeres tájékozta-tást kaptak.

A pedagógusok figyelmét is felhívtuk egyes tanítványaikkal kapcsolatosegészségügyi teendõkre, megfigyelésekre.



Az átlagos ápolási idõ, a iatrogén fertõzések száma és az intézeti halálo-zás folyamatosan csökkent. Az évi kórházi betegforgalom a többszörösérenövekedett. Az 1974 végéig tartó önállóság nem jelentett elszigeteltséget atöbbi egészségügyi intézménytõl, kórháztól vagy kórházi részlegtõl.

Vas megye két gyermekekre specializálódó gyógyító intézete – a megyeterületét és a teendõket adottságainak megfelelõen megosztva – éveken ke-resztül összehangoltan végezte munkáját.

Az 1975-ben bekövetkezett integráció a Markusovszky Kórházzal, illetveannak gyermekosztályával ezért gyakorlatilag zökkenõmentesen ment végbe,és kölcsönös tapasztalatcserét, illetve orvoscserét eredményezett.

Az új kórházi tömb elkészültével nemcsak a Gyermekosztály, hanem aGyermekkórház betegei számára is új, ideálisnak mondható elhelyezési és gyó-gyítási feltételek valósultak meg.

1988-ban a Gyermekkórház, mint kórház megszûnt. Egy ideig még speci-ális gyermekszakrendelések helye maradt.

Jelenleg úgy tûnik, az épület szinte visszanyerte eredeti menhelyi funkci-óját. Szállást nyújt a szálláskeresõknek és táplálékot az éheseknek, PelikánSzállodává alakult.

Vajon változik-e még a már sokat látott épület sorsa?Az viszont biztosan nem fog változni, hogy én mindig hálával és szeretet-

tel gondoljak Frank Kálmánra, de Zeyk Domokos bácsira is.



Beliznay Pál

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékeim dreim dreim dreim dreim dr. Zeyk Domok. Zeyk Domok. Zeyk Domok. Zeyk Domok. Zeyk Domokosrólosrólosrólosrólosról

Már ismert és becsült személyiségek mellett több évtizedes munkája igazánnevet adott ,,Domi bácsinak, Zeyk Dominak”.

Nem a Domonkosnak, mert azt nem tartotta sajátjának, és mindig kijavítot-ta: ,,Domokos vagyok”.

,,Rátartisága” személyét illetõen – ahogyan egy évtized alatt közelebbrõlmegismerhettem – ebben ki is merült. A Zeyk õsök közül pedig sokan kitûntek.Õ szerény, csendes, jó humorú ember volt, nem kevés diplomáciai érzékkel.

,,Háza és vára” munkahelye, a menhelyi kórház. A menhelyi jelzõt büszkénvállalta. Két szobáját lakta. Ennek egyetlen dísze egy szép íróasztal volt, ame-lyet még ,,odaátról” hozott. Az odaát Erdélyt jelentette a hajdani nagyenyedidiáknak, aki szülõföldjétõl legalábbis lélekben soha nem szakadt el.

Sok barátja látogatta rövid idõre, de Zeyk igazgató úr Szombathelyt alighagyta el, és a II. világháború befejezte óta Erdélyben sem járt. ,,Az ember nemenjen oda vissza, ahol valamikor valami vagy valaki volt, de minden változottés idegenné lett.”

Szegedi klinikai tanársegéd korában azonban minden évben karácsony-újévkor elsétált a Maros torkolatához. ,,Elgondoltam, hazulról jön, üzenetethoz.”

Elvétett szavaiból megtudtam, hogy nemcsak a betegágy mellett, hanemamíg ott volt, az ,,Egészségügyi Minisztériumban is sok jót lehetett tenni”.Talán ennek is volt köszönhetõ, hogy sok orvos és családja menekült meg adeportálástól.

Itt, Szombathelyen a háború legzavarosabb idõszakában másoknak is men-helyévé tette az épületet, amelyet – elõrelátása révén – idejében elkészíttetett,,idegen nyelvû” felirat is védett.

Kórházi tevékenysége kiegészült szakrendeléssel a MÁV-ban és magán-gyakorlattal a városközpontban. A MÁV-rendelõbõl a kórházba kerültek mindigmegkapták az ,,ez is vasutas” jelzõt.

Máskor a viziteken kedvenc kifejezésével élve gyakran megkérdezte:,,Ügyes-e a gyermek?” Ez alatt nagyon sok mindent kellett érteni: jól szopik-e,eszik-e, hogyan áll a szobatisztasággal, okos-e, jó-e, talpraesett-e, jó tanuló-e?Igyekezni kellett kitalálni, mit céloz meg a kérdés.

A viziteken kívül szokása volt gyakran végigsétálni az osztályokon, nemritkán éjjel is.



A napközben kiszemelt jó vagy éppen kesergõ gyermekek kiérdemelhettékaz ,,esti mese” megtekintését szobájában. Ilyenkor a lakás egy óvoda benyomá-sát keltette. Örömére szolgált, ha valamily elhagyott ,,gyermekét” jó nevelõszü-lõhöz segíthette.

Az egyik legrégibb, 40 éve vele dolgozó munkatársa szerint: ,,Igazgató úregy kérdésre sem szokott azonnal határozott igent vagy nemet mondani”.

A Gyermekkórházban az átlagnál jobbak voltak a fizetések, s a saját moso-da is mindig biztosított tiszta és jó ruhát, fehérnemût, és az élelmezésre semlehetett panasza sem ápoltnak, sem dolgozónak.

Nekem egyszer azt mondta: ,,Minden jó ötleted megvalósíthatod a kórház ésbetegek érdekében, de idõben tudjak róla”. Segítségével ez sokszor sikerült is.

Azt viszont nem tudtam, bejöttek-e valaha azok a lottószámok, amelyeket aház elõtt parkoló autók rendszáma alapján tett meg ,,Domi bácsi”.



Andits Miklós

A területi gyermekellátásA területi gyermekellátásA területi gyermekellátásA területi gyermekellátásA területi gyermekellátás

Dr. Frank Kálmán professzor úr igen nagy gondot fordított a vidéki egész-ségügyi dolgozók – körzeti orvosok, védõnõk – munkájának javítására, to-vábbképzésükre, mivel tudta, hogy a gyermekpopuláció jó része nem szakor-vosi ellátásban részesült. Gyermekorvosi körzetek létezése még nem volt olyanáltalános abban az idõben, mint napjainkban.

A körzeti orvosi munka továbbfejlesztése érdekében nagy súlyt fektetetta mozgó szakorvosi szolgálat mûködésére a megyénkben. Az MSZSZ ellátásahosszú ideig a gyermekorvos és a szülész együttes munkájában testesült meg,különös tekintettel a praenatalis vizsgálatokra is. Ragaszkodott ahhoz, hogyezeken a vizsgálatokon az illetékes körzeti orvos is részt vegyen, ezzel a közösmunkának konzíliumi jellegét is hangsúlyozva. A továbbképzési alkalmakat ezentúlmenõen a csecsemõhalálozási értekezletek is biztosították járásonként ne-gyedéves gyakorisággal. A körzeti orvos kollégákat meghatározott idõre rend-szeresen behívta az osztályra ismereteik felfrissítésére.

A professzor úr minden alkalmat megragadott a helyes csecsemõ- ésgyermektáplálás propagálására, s ezt megkövetelte orvosaitól is. Õ írta azország elsõ tejkonyhai szabályzatát. Az anyatejgyûjtõ állomás létrehozásábanis fontos szerepe volt. Elsõk között emelte fel szavát a lefejt anyatej felforra-lása ellen, felismerve e mûvelet káros immunológiai hatását. Anyatej hiányá-ban az addig szokásos tehéntejhígítások helyett a tápszeradást szorgalmazta.Igen fontosnak tartotta az idõben történõ növényi eredetû táplálékok – gyü-mölcs, püré – adását, valamint az ezek kiegészítésére szolgáló fehérjetartal-mú, zsiradéktartalmú anyagok bevezetését. Ellene volt az akkoriban népszerûtúlzott szénhidráttartalmú ételek – dara, tejbe áztatott zsemle, stb – rendszeresadásának is.

A levegõztetés, a helyes öltöztetés is szívügye volt. Gyakran elõfordult,hogy a kórházudvaron is figyelmeztette a szülõt a csecsemõ – nem a hõmér-sékletnek megfelelõ – ruházatára.

Jóval kevesebb rachitises csecsemõt láttunk az elõzõ idõszakokhoz viszo-nyítva, köszönhetõen a D-vitamin prophylaxis szigorú számonkérésének. BartaOttóval, az Ortopédiai Osztály fõorvosával a csípõficam szûrését is megszer-vezték a kancsalsági szûréssel együtt.

A védõoltások precíz lebonyolításában, megszervezésében nagy szerepettulajdonított a védõnõknek. Az õ rendszeres továbbképzésük a csecsemõhalá-



lozási értekezleteken történt. Mindezek eredményeként a csecsemõhalandó-ság jelentõsen javult Vas megyében, nem egyszer elsõ helyet foglalva el amegyék sorrendjében.

Mindnyájan, akiknek megadatott, hogy tõle tanulhattunk nemcsak gyer-mekorvoslást, de emberséget is, hálával és köszönettel gondolunk rá vissza.



Cholnoky Péter

Amit FAmit FAmit FAmit FAmit Frank professzor hagyott rámrank professzor hagyott rámrank professzor hagyott rámrank professzor hagyott rámrank professzor hagyott rám

Gyönyörû, ködbõl elõmerülõ napsütötte õszi napon, 1969. november 3-án,hétfõn érkeztem meg Pécsrõl új állomáshelyemre. Scháb Rezsõ ideg- és el-megyógyász fõorvos barátom hozott el kocsin. Ahogy beértünk, azonnal felkí-sért Gelencsér József igazgató – aki egyébként évfolyamtársam volt – az elsõemeleten lévõ gyermekosztályra, ahol 37 éves fejjel végigvonultam új beosz-tottaim sora között. Érkezésem tiszteletére osztályértekezlet kezdõdött. Ottvolt az összes orvos, ápoló és kisegítõ munkaerõ, a legfõbb örökség. A régiorvosgárda: Buzás Emil, az interregnum alatti megbízott osztályvezetõ, SzabóLaci, Andits Miklós, Gagyi Dénes, aztán az újak, akik szinte velem együttérkeztek: Bátorfi Pisti, Horváth Karcsi, Szlatényi Margó, Kovács Éva, Somo-gyi Joli és akik már nem voltak ott, mert éppen elmentek vagy elmenõbenvoltak: Kelemen Laci, Sótonyi Tamás, Linczmár Erzsi.

Érkezésem elõtt vált le Frank Kálmán perszonális uniójának egyik tarto-mánya, a fertõzõ gyermekbetegek osztálya. Élére ugyancsak volt évfolyam-társam, Schmidt Ottó került. Így leállt az ápolónõcsere, ezért nem voltam sohafõnöke – annál inkább csodálója és tanulója – Zelles Katalinnak, az új osztályfõnõvérének. Az emeleten Matyi nõvér, a földszinten Ida nõvér uralkodott.Sok ápolónõt azért nem ismerhettem meg azonnal, mert GYES-en voltak. Atejkonyha Frank megszabta szigorú rendjét Sági Imréné Marika õrizte sár-kányként. Az egész gárda részérõl tökéletes fogadókészséget tapasztaltammeg.

A fõorvosi kar nagyrészt régivágású, nálam jóval idõsebb. Azonnal befo-gadtak, bár eleinte méregettek, talán Frank Kálmánhoz is hasonlítottak. Nemegyszer Kálmánnak szólítottak. A KÖJÁL a kórháztól szervezetileg függetle-nül, de kerítésén belül mûködött. Kneffel Pál igazgató esetében tudom, hogymivel vágódtam be: ,,Gutta Cavat Lapidem” – szólt egyszer ebédelés közben.És én tudtam folytatni: ,,Non vi, sed saepe cadendo.” Többé-kevésbé a ház-hoz tartozott a szinte vadonatúj Vérellátó Állomás vezetõje, a legendás hírû ésazóta szememben hírére sokszorosan rászolgált István Lajos.

A rendelõintézet meglehetõs önállóságban élt, ott két harcedzett szakem-ber, Pászthy Ottó és Kiki (Kikindai doktornõ) bajlódott a tömegesen érkezõjáróbetegekkel. A Markusovszky Kórháztól teljesen független megyei gyer-mekkórházban (Zeyk) Domi bácsi és Beliznay Pali, meg a két kitûnõ fõnõvér,Szencziné Kati és Sósné Rózsi tevékenykedett. A tej- és diétáskonyhát



Szvoboda Jenõ fõorvos felesége, a labort a kiváló Fórizs Pistáné vezette. De ekét szombathelyi intézményen kívül a megyében másutt nem volt gyermek-osztály. Azóta sincs, hála Istennek!

A Szabó Pál és Frank Kálmán alapítású gyermekideggondozó a Széche-nyi utcai lakásunk alatt volt. Ma ismét premontrei rendház. A 60-as évek kö-zepétõl rohamosan kiépülõ városi körzeti gyermekorvosi hálózat szinte mindenorvosa az osztály neveltje, még pécsi is akadt köztük, Szabó Erzsike. ÉlükönKrecsányi Jenõ, akinek csillagos ötös pécsi szakvizsgáján még én voltamKerpel-Fronius professzor tantermese, és így láthattam, hogyan is szerepel aFrank-tanítvány. A járásszékhelyeken egy-egy gyermekorvos. Az osztályosreferáló rég bejáratott szokás volt. Titkára lettem és hosszú évekig maradtama Frank Kálmán által létrehozott Nyugat-dunántúli Gyermekgyógyász Egye-sületnek.

A megye gyermekeket is gyógyító általános orvosainak zömén meglát-szott Frank Kálmán mûködésének és könyvének (A falusi orvos gyermek-gyógyászati teendõi) hatása. Engem is meghívtak elõadni félig hivatalos, féligbaráti összejöveteleikre. Sokat tanultam.

Az egészségügyi gyermekotthon élén Mangliárné Bisits Mariann, az egyiklegnagyobb formátumú orvos, akit valaha ismertem.

Sajnos már csak rövid ideig mûködhettem közre a messze földön híresgyermekápolónõ iskola munkájában. Ezt is természetesen Frank Kálmán ala-pította és alakította saját képére. Neveltjeit már Pécsrõl ismertem, mert azegész országban kapkodtak az itt végzettek után.

Még megvolt Krutzlerné Margit igazgatónõ, Szekér Teréz, a leendõ gon-dozónõk anyja. A megyei vezetõ védõnõ, a kardos Németh Jolán, a városi ésjárási vezetõ védõnõk, s a védõnõ közkatonák egytõl egyig Frank neveltjei ésfõképpen tobábbképzettjei voltak. Németh Jolán egy röpke év alatt körbevitt amegye összes védõnõi körzetén és bölcsõdéjén, hiszen Frank tanai alapján ígyvolt természetes.

Érkezésem után sorban meglátogattam mindenkit a kórházban, a város-ban és a megyében. Azonnali befogadás mindenhol. Negyedévenként járási,illetõleg városi értekezlet Kneffel Pali és Hodászy Iván bácsi fõgyógyszerésztársaságában. Hamar megismertem arcról, sõt gyakran névrõl is az összeskörorvost és védõnõt.

Frank Kálmán Alkotmány utcai magánrendelését is rám testálta, de ha-mar feladtam, mert hozzám már nem indultak távoli tájakról érkezõ szülõkkelés beteg gyerekekkel teli vonatok. Õ maga még másfél évig Szombathelyenlakott, szombatonként bejött az osztályra jó pesti vicceket mesélni. Családja –Vera asszony és két lányuk – családtagnak tekintett.



Szobáját is megörököltem, csak nagy nehezen tudtam megakadályozni,hogy bútorait kirámolják, és helyettük új bútorokkal ,,szépítsék meg” szobá-mat. A fürdõszobámban öltözött Hoós Jani bácsi, az osztály egyetlen férfiközépkádere, dolgozószobám másik oldalán a röntgenszoba, ott gépelt Emminéni, a nyugdíjas óvónõbõl elõrelépett titkárnõ. Õ uralkodott a fõorvosi irattárfölött is, a szekrényben példás sorokban álltak az iratok, az iktatás és nyilván-tartás kifogástalan és naprakész. Itt volt a gondosan vezetett napló, az ugyan-csak naprakész országos címtár, melyért a fél ország irigyelt. Itt döbbentemrá, hogy a pécsi klinika adminisztrációját még Frank alapította meg, ezért isvolt itt minden az elsõ pillanattól annyira ismerõs. Kiderült az is, hogy Pécsetta Frank által kieszelt, de nevének ismerete nélkül kiterjedten használt kolesz-terines fenékkenõcsöt itt kiötlõjérõl elnevezve ismeri minden orvos és patikusFrank-féle kenõcsként.

Úgy jártam, mint az akkor még éppen csak iskolás gyerekeim. Szomba-ton még Pécsett mentek el az iskolába, rákövetkezõ hétfõn már itt. Keddenmár nem is engedték, hogy elkísérjük õket, otthon érezték magukat. Így csöp-pentem bele én is Kálmán örökségébe, és nyomban otthon éreztem magambenne, hiszen körülöttem mindenki szenvedélyesen lelkesedett a gyerekekegészészségének ügyéért. Akárcsak õ.



Andrásofszky Barna

Emlékeim a szombathelyiEmlékeim a szombathelyiEmlékeim a szombathelyiEmlékeim a szombathelyiEmlékeim a szombathelyigyermekgyógyászatrólgyermekgyógyászatrólgyermekgyógyászatrólgyermekgyógyászatrólgyermekgyógyászatról

Tudományos vizsgálatok is igazolják, hogy az ember felnõttkori magatar-tását elsõsorban a gyermekkor, a családi környezet hatásai határozzák meg. Amunkahelyi, szakmai viselkedést az elsõ fõnökök, elsõ mesterek személyiségedöntõen befolyásolja.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az elsõ mesterem a SárváriKórházban dr. Marton Lajos belgyógyász fõorvos, Frank Kálmán évfolyam-társa és barátja megtanított arra, hogy az orvoslásban nincs munkaidõ, csakfeladat van. Az õ szemlélete volt, hogy a ,,betegnek mindig igaza van, mégakkor is, ha nincs igaza”. Három éves belgyógyászati mûködésem után telje-sült eredeti vágyam, a Szombathelyi Megyei Kórház Gyermekosztályára me-hettem, ahol korábban a cselédkönyvezési idõmet töltöttem. Ekkor ismertemmeg Frank Kálmán fõorvost, aki meghívott az osztályára.

Az akkori kórházigazgató, a nagyhírû Petõ Ernõ és Frank Kálmán ajánló-levelével végzés után jelentkeztem a káderelosztó személyzeti vezetõnél. Azthittem, hogy az ajánlólevelek birtokában helyem biztosítva van. Ez 1951-benvolt, amikor már Petõ igazgató ajánlása éppen ellenkezõ hatást keltett. Vélet-len szerencsének köszönhetem, hogy Sárvárra, Vas megyébe kerülhettem.Innen alkalmam volt többször is részt venni a szombathelyi gyermekosztályreferátumain. Frank fõorvos mindig biztatott, hogy számít rám, s ha alkalom éslehetõség kínálkozik, jelezni fogja. Már beletörõdtem és megszerettem a bel-gyógyászat sokrétû munkakörét, amikor telefonértesítést kaptam, ürült egyhely a gyermekosztályon. Frank fõorvos Szvoboda igazgatóval és a megyeifõorvossal elintézte áthelyezésem Szombathelyre.

1953 októberében kissé izgulva kopogtam be a fõorvosi szobába. Arraszámítottam – hogy mint kezdõ gyermekgyógyász – valamelyik tapasztaltabbkolléga mellé leszek beosztva. Frank fõorvos baráti szavakkal fogadott, s ki-fejtette: tisztában van vele, hogy már nagy gyakorlattal rendelkezem, s márisönálló osztályrészt jelölt ki számomra. A vidéken elsõként létesült koraszülöttosztályt kellett átvennem. Ez kissé meglepett, de õ azzal indokolta, hogy anagyobb gyermekekkel úgyis találkoztam eddigi munkám során. Ez a döntése– mint oly sok más – kiváló pedagógiai érzékét bizonyította. Az elsõ hónapok-ban részletesebben vizitelt velem, így a koraszülöttek ellátását elsajátítva márkönnyû volt a gyermekosztály munkájába beleilleszkedni.



Nagyon sok kedves epizódot õrzök emlékezetemben Frank Kálmánról.Ezek közül kettõt elevenítek fel. Mindkét esemény bizonyítéka, hogy nemcsakkiváló klinikus, ragyogó érzékû diagnoszta, rendszerességet megkövetelõ fõ-nök, de a beosztottjaival törõdõ, az õ fejlõdésüket elõsegítõ, ha kellett bátorító,de olykor védelmezõ is volt.

Az osztályon az orvosok számára kötelezõ heti folyóiratreferátumot tar-tott, de külön gondot fordított az ápolónõvérek képzésére is. A referátumokalkalmával meggyõzõdhetett a referálók elõadókészségérõl, szakmai tájéko-zottságáról. Ennek ismeretében szabott ki az osztályos munka mellett különfeladatokat. Hamar észrevette, hogy elõadói készségem enyhén szólva neméppen kiemelkedõ, ezért megbízott az ápolónõképzõ iskolában az anatómiatantárgy elõadásával. Ezt meg is indokolta. Szereinte azért osztotta rám azanatómiát, mert ezen lehet a legjobban megtanulni elõadni. Az anatómia órá-kat reggel 7-tõl 8-ig tartottuk, éppen ezért nagy volt a meglepetésem, hogy azelsõ hónap után az elõadóterem utolsó padsorában ott ült Frank fõorvos is.Elõadókészségem ettõl nem vált fényesebbé. Az elõadás után útközben azthittem, most alapos fejmosást kapok. Meglepett, hogy igen megdicsért, deközben rámutatott mindazon hiányosságokra, melyeket elõadás közben vétet-tem.

Számomra emlékezetes másik epizód, amikor 1955-ben a Sopronban ren-dezett Nyugat-dunántúli Gyermekgyógyász Konferenciára utaztunk. Bár Szom-bathely is határsáv volt, de a soproni úthoz külön belépõengedély kellett. Azengedélyt megkaptuk, s Frank fõorvossal és Molnár adjunktussal együtt utaz-tunk Sopronba. A vonaton géppisztolyos határõrök igazoltattak, s ekkor kide-rült, hogy határsáv engedélyem otthon felejtettem. Ettõl kezdve Sopronba ér-kezésünkig az egyik géppisztolyos mellém állt, onnan el nem mozdult. Sopron-ba érkezésünk után – a vonatról leszállva – már két géppisztolyos kísért 3méter távolságból, mögöttük Frank fõorvos és Molnár adjunktus követett, hogymegtudják, hová visznek. Az ÁVH-s laktanyához érve még hallottam FrankKálmán biztató szavait: ,,Ne félj, nem hagyunk el!” A laktanyában töltött neméppen kellemes két óra elteltével – miután Frank Kálmán beszélt a helyi kór-ház igazgatójával, s õ a laktanya parancsnokával – elengedtek, mondván: en-nek még következménye lesz. A konferencia szünetében találkoztunk össze, sa várt korholó szavak helyett csak annyit mondott Frank Kálmán: ,,Te nemvagy még elég öreg, s azt se hidd magadról, hogy már oly nagy ember vagy,hogy ilyen szórakozott, feledékeny lehetsz.”

Kiváló szervezõkészségét, pedagógiai érzékét, oktatói nagyságát igazánakkor tudtam értékelni, mikor magam is osztályvezetõi, majd kórházvezetõifeladatokkal találtam szembe magam. Tudatosan, de számtalanszor tudat alatt



is a tõle tanultakat követtem. Elõrelátását igazolta a BCG-oltások hazai beve-zetéséért folytatott küzdelme. A környezõ államokban már mindenütt kötelezõvolt az újszülöttek BCG-oltása, de a hazai gyermekorvosok nem kívánták al-kalmazni. Frank Kálmán Kerpel-Fronius professzor segítségével hathatósanjárult hozzá, hogy 1953-ban Magyarországon is bevezethették azt. Õ szervez-te meg 1971-ben – mint már az OTKI professzora – az elsõ gyermekpul-monológiai tanfolyamot, és õ adta ki az elsõ gyermekpulmonológiai jegyzetet1972-ben. Szombathelyen a gyermekosztályon végzett kiváló nevelõ-oktatómunkáját bizonyítja, hogy számos tanítványa nyert el a korábban rangot jelen-tõ, s elsõsorban klinikai háttérrel rendelkezõk számára fenntartott osztályve-zetõ fõorvosi állást. Frank Kálmán nemcsak az osztályát vezette kiválóan, deaz egész megyei kórház szakmai fejlõdését is jelentõsen befolyásolta. Különelismeréssel kell szólni a területi gyermekellátás országosan is a nevéhez fû-zõdõ megszervezésérõl, mely az õ munkássága révén országosan követendõpélda volt.

Tanítómesterként, atyai barátként élete végéig látott el hasznos tanácsok-kal, s közvetve a Mósdósi Intézet is köszönettel tartozik neki. Hálás vagyok asorsnak, hogy a szombathelyi gyermekosztályon és mellette dolgozhattam, mintFrank Kálmán beosztottja.



István Lajos

EmlékEmlékEmlékEmlékEmlékezés drezés drezés drezés drezés dr. F. F. F. F. Frank Kálmánra, a Mesterrank Kálmánra, a Mesterrank Kálmánra, a Mesterrank Kálmánra, a Mesterrank Kálmánra, a Mesterrerererere

Frank Kálmán gyermekorvos, az Orvostovábbképzõ Egyetem nyugalma-zott egyetemi tanára 18 éven át – 1951-1969 között – volt Szombathelyen aMarkusovszky Kórház Csecsemõ- és Gyermekgyógyászati Osztályának osz-tályvezetõ fõorvosa. Annak a kórházi fõorvosi generációnak volt egyik tagja,amelyik a Markusovszky Kórház országos jó hírét megalapozta. Korát messzemegelõzve ismerte fel a gyermekgyógyászat jövõjét. Egyik fõ törekvése aszakadatlan szakosodás volt, õ kezdeményezte és fejlesztette ki a gyermek-kardiológiát, a gyermeksebészetet, a gyermekfülészetet, a gyermekgyógyászatihaematológiát, az újszülöttgyógyászatot, a gyermekideggondozást. Ugyanak-kor volt ereje, tudása és áttekintõ készsége, hogy a differenciálódás mellettfenntartsa a gyermekgyógyászat egységét. A kórházi tevékenység szüntelenkorszerûsítése mellett másik nagy érdeme a megye területi gyermekellátásá-nak kialakítása volt.

Nagy figyelmet fordított a megelõzésre, a körzeti orvosi és a védõnõimunkára, a helyes táplálás bevezetésére, az angolkór (rachitis) leküzdésére.,,A falusi körzeti orvos gyermekgyógyászati teendõi” címû könyve méltán váltnépszerûvé. Minden meghalt csecsemõ kóresetét az összes érdekeltek bevo-násával – az akkori járási székhelyeken tartott un. csecsemõhalálozási érte-kezleteken – nyilvánosan elemezte, levonva a tanulságokat és megjelölve ateendõket. Mûködése alatt a csecsemõhalandóság az országos átlagnál jóvalalacsonyabbá vált.

Mint a Kórházi Tudományos Bizottság elnöke, nagy szerepet vállalt atovábbképzõ és tudományos munka fejlesztésében, a Markusovszky-kultuszkialakításában, abban, hogy a kórház a 60-as években az Északnyugat-dunán-túli régió egészségügyi központjává vált. Nemcsak kitûnõ szervezõ, hanemsokakat lelkesítõ oktató is volt, aki tanítványok sokaságát látta el életre szólótanácsokkal. Vezetése alatt a gyermekgyógyászati osztály az egyetemi klini-kákkal azonos szintû szakmai és tudományos mûhellyé vált, ahol a fõorvosoksokaságát nevelte. Hihetetlen érzéke volt az új gyakorlat iránt. Munkatársaitállandóan friss ismeretekkel és sziporkázó ötletekkel látta el, ugyanakkor agyakorlat legegyszerûbb részleteit is fontosnak tartotta, így például gyógysze-részekkel együtt új babakenõcsöt fejlesztett ki, amelyet Frank-kenõcs névenmég ma is használnak.

Olvasott, mûvelt, zenét kedvelõ ember volt, szellemes társalgó, aki ,,civil-



ben” is sok barátot szerzett a medicinának. E sorok írójának is egyik meghatá-rozó hatású mestere volt, az õ biztatására kezdtem el a gyermekgyógyászat-ban alkalmazott vérátömlesztéssel és a gyermekkori haematológiával foglal-kozni. Mester volt, akire tanítványai és munkatársai felnézhettek, akire évtize-dek távlatából is csak hálával, elismeréssel emlékezhetnek. Alkotó élete tanít-ványainak sokaságában él tovább, egykori kis betegei, Vas megye egészség-ügye, volt munkatársai hálával és kegyelettel õrzik emlékét.



Oroszlán György

Az elsõ vidéki gyermekkardiológiai gondozóAz elsõ vidéki gyermekkardiológiai gondozóAz elsõ vidéki gyermekkardiológiai gondozóAz elsõ vidéki gyermekkardiológiai gondozóAz elsõ vidéki gyermekkardiológiai gondozó

Vas megyében a gyermekkardiológiai tevékenység hivatalosan 1967-benkezdõdött. A Markusovszky Kórházban kezdetben ,,lopott” SZTK óraszá-mokkal indult meg a gondozás, melyre dr. Buzás Emil kapott megbízást Frankprofesszortól. Miután a gyermekosztályon kardiológiai profilú kórterem is ki-alakításra került, a gondozás-szakrendelés egy irányítás alá kerülhetett. Ettõlaz idõponttól, 1969-tõl beszélhetünk ,,megyei kardiológiai egység”-rõl. Ez nagyjelentõségû lépésnek bizonyult, hiszen évekkel elõzte meg a hivatalos kórház-rendelõintézet integrációt (1976), és példát mutatott más megyei gondozóknakis. A korabeli sajtó Vas megyei mintaként emlegette.

A kórház a megye támogatását is megnyerve bõvítette a mûszerparkot,és a rendelési óraszám is növekedett.

A kardiológiai gondozók – így a szombathelyi is – 1982 óta mûködtek már,,hivatalosan” is gondozóként. Ekkor szabályozta a minisztérium a mûködésfeltételeit.

1977-ben a Szombathelyen megrendezésre kerülõ konferencián számoltbe dr. Buzás Emil a reumás láz incidenciájának jelentõs csökkenésérõl, 10 évalatt tizedére csökkent az elõfordulás gyakorisága. A közleményként is megje-lent munka szerzõje elnyerte az Orvosi Hetilap Markusovszky-díját, a WHOpedig magyar mutatóként fogadta el a közleményben megjelent incidenciaadatot.

A reumás korszak lezáródása után következõ idõszakban (1977-1987) alegnagyobb gondot az jelentette, hogy a veleszületett szívfejlõdési rendellenes-ségek ellátásához szükséges mûtéti lehetõség szûkös volt az országban. Továbbiproblémát jelentett a túlkoros, még gondozásra szoruló betegek továbbadása.

A következõ tíz évet a szép eredmények mellett a mûszerezettség el-avulttá válása jellemzi.1997-ben az immár harmadszor országos konferenciátrendezõ kardiológiai egység az elmúl 30 év munkájáról számolhatott be. Többmint 50 ezer vizsgálat, 400 szívmûtött gyermek gondozása emelhetõ ki ebbõlaz idõszakból.

Miután a negyedik évtizedébe lépett a Megyei Gyermekkardiológiai Egy-ség, a mûszerezettség modernizálására kellett a hangsúlyt fektetni. Alapítvá-nyi, kórházi és pályázati támogatással ma egy modernül felszerelt rendelõ vár-ja a betegeket. Modern ultrahang-készülék, holter, jó EKG-készülékek, kerék-pár ergométer, ABPM segíti az itt dolgozó szakemberek munkáját.



A sok küzdelemmel és nehézséggel járó, de sok örömet is szerzõ munkaeredménye az az életmû, amelyet dr. Buzás Emil fõorvos mondhat magáé-nak.



Masát Péter

A gyermekgyógyászati onkohaematológiaiA gyermekgyógyászati onkohaematológiaiA gyermekgyógyászati onkohaematológiaiA gyermekgyógyászati onkohaematológiaiA gyermekgyógyászati onkohaematológiaiellátás Szombathelyenellátás Szombathelyenellátás Szombathelyenellátás Szombathelyenellátás Szombathelyen

Az 1950-es és 60-as években kezdte bontogatni szárnyait a gyermek-gyógyászati onkohaematológiai ellátás. A sebészetben dr. Németh Gyula, asugárterápiában dr. Kocsis Sándor, a gyermekgyógyászaton pedig dr. SzabóLászló és dr. Andits Miklós voltak a szakma úttörõi. A vérképzõszervi beteg-ségekkel dr. István Lajos foglalkozott, aki a Vérellátót és a HaematológiaiOsztályt is vezette.

1971-ben megalakult az Országos Gyermek-leukaemia Munkacsoport,és az alapító tagok között Nyugat-Dunántúlt dr. István Lajos és dr. CholnokyPéter képviselte. Ezzel a szombathelyi munkacsoport regionális központi sze-repet kapott. Ezt követõen a gyermekgyógyászati onkohaematolgóiai ellátás-ban a gondozás, vagyis a járóbeteg szakellátás a dr. István Lajos által vezetettVérellátóban folyt dr. Bokorné dr. Egyed Ágnes és dr. Fadgyas Zsuzsannaközremûködésével, a fekvõbetegeket pedig a Csecsemõ- és Gyermekgyógyá-szati Osztályon dr. Cholnoky Péter és dr. Szabó László irányításával kezelték.A fõnõvér, Mezõ Lajosné és a helyettese, Farsang Imréné, továbbá a beosz-tott ápolók is hamar elsajátították az onkológiai teendõket.

1969-ben az onkológia telekobalt készüléket kapott, amely bõvítette a gyer-mekgyógyászati onkohaematológiai ellátás lehetõségeit is. Dr. Kocsis Sándor,dr. Padányi János, késõbb dr. Kocsis Eszter segítette a gyermekek onkológiaiellátását. A gyermekonkológia patológiai hátterét dr. Kádas László, dr. BrittigFerenc, dr. Csanaky György és dr. Tóth Csaba osztályvezetõ fõorvosok bizto-sították munkatársaikkal. Izotópdiagnosztikai segítséget dr. Virág Lajos, dr.Palatka János és dr. Bajner Ágnes osztályvezetõ fõorvosoktól kaptak. Dr.Tóth Csaba és dr. Bajner Ágnes munkatársaikkal a mai napig is támaszai agyermekgyógyászati onkohaematológiai ellátásnak.

1981-ben új korszakba lépett a gyermekgyógyászati onkohaematológia.Dr. Masát Péter vezetésével megalakult az önálló részleg a Gyermekkórház-ban, majd 1986-ban a központi telephely komplex tömbjébe költözött a Cse-csemõ- és Gyermekgyógyászati Osztállyal. Beosztott orvos hosszú ideig SzalókImre volt, aki néhány éve házi gyermekorvosi munkát vállalt. Közben kineve-lõdött egy szakképzett asszisztensi és nõvéri gárda is. Dr. Cholnoky Péterprofesszor 1993-ban egy stabil részleget adott át dr. Oroszlán György osztály-vezetõ fõorvosnak.



Fokozatosan a civil szféra is felfigyelt az egyre eredményesebb munkára,és hajlandó volt anyagilag is támogatni a gyógyítás tárgyi feltételeinek megte-remtését az onkohaematológiai részlegen. Segítségükkel 7 kétágyas – félsteril,baktériumszûrõvel ellátott és légkondicionált – ún. ,,baba-mama”, helyeseb-ben ,,beteg-szülõ” szobában lehetõvé váltak a korszerû gyógyítás és ápolásfeltételei.

Közben a kórházi gép-mûszerfejlesztések is kedveztek a modern gyer-mekgyógyászati onkohaematológiai ellátásnak. Köztük említésre érdemesekaz UH-, a CT- és az MR-fejlesztések, valamint a dr. Csejtei András fõorvosáltal vezetett Onkoradiológiai Osztályon telepítésre kerülõ lineáris gyorsítók. Alaboratóriumi tevékenység folyamatos fejlõdése is hozzájárult a szakma ered-ményességéhez. Kiemelkedõ segítséget jelentett a Központi Laboratóriumrészérõl a flow-cytometria bevezetése, személyesen dr. Plander Márk tevé-kenysége.

2007. április 1-je a gyermekgyógyászati onkohaematológiai ellátás feketenapja. Ettõl kezdve a részleg – bár regionális szakmai centrum szerepét senkinem vitatja – csak a Vas megyei betegekre vonatkozó ellátási kötelezettségrekapott felhatalmazást az OEP-tõl, ami azt jelenti, hogy a kórházi TVK nembiztosítja a Vas megyén kívüli betegek ellátásának finanszírozását. Ennek elle-nére – felvállalva az anyagi veszteségeket – a gyermekgyógyászati onko-haematológia Vas megyén kívüli betegeket is fogad, mert valakinek valaholezeket a betegeket is gyógykezelni kell.

1. kötet, 115-238 oldal

Documents