RADOSLAV RAGAČ

Zólyom város intézményeinek és polgárainak hétköznapjai a 16–17. században1

Zólyom városa a 16. század végén

2

A 16–17. századi zólyomi polgárok élete – ezáltal az egyén és a közösség viszonya – annak a

legfontosabb három intézménynek a háromszögében tükröződik vissza, amelyek a bölcsőtől

a koporsóig meghatározták köz- és magánéletüket. Ezek a városi tanács, a templom és az

iskola.

Zólyom történelme az elmúlt időszakban viszonylag nagy figyelmet kapott.3 Az elmúlt

húsz évben régészek, levéltárosok, történészek és művészettörténészek olyan új generációja

nőtt fel, akik a város középkortól a jelenkorig tartó történelmét több aspektusból és széles

spektrumban vizsgálják. Néhány éve elkezdték a város főterének régészeti–történeti

1 Elhangzott a 17. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon Nyíregyházán, 2010. szeptember 23-án. Fordította Bánszki Hajnalka. 2 http://en.wikipedia.org/wiki/File:Zvolen1596.jpg 2011. aug. 5. 3 BÁNIK, Juraj: Slobodné a kráľovské mesto Zvolen. Opis historicko-topografický. Turčiansky svätý Martin, 1891; SASINEK, František Víťazoslav: Zolyóm város számadásaiból 1400-1470. In: Törtenélmi Tár 1893. 361-368.; SLÁVIK, Juraj: Dejiny Zvolenského evanjelického bratstva a seniorátu. Banská Štiavnica, 1921; MENCLOVÁ, Dobroslava: Hrad Zvolen. Bratislava, 1954; BALAŠA Gejza: Príspevok k dejinám Zvolena. Bratislava, 1959; ZREBENÝ, Alexander: Zo starších dejín Zvolena. In: Vlastivedný časopis 25, 1976, 3. 114-121.; MARSINA, Richard: História do začiatku 16. storočia. In: Zvolen, monografia k 750. výročiu obnovenia mestských práv. Zost.: Vaníková, Viera. Martin, 1993. 39-52.; MARSINA, Richard: K najstarším dejinám Zvolena. In: Historický časopis, 37, 1989, č. 6. 793-803.; ZREBENÝ, Alexander: Zvolen do roku 1526. In: Stredné Slovensko 5, 1986. 59-79.; BEŇOVSKÝ, Jozef: Z histórie 1526-1918. In: Zvolen, monografia k 750. výročiu obnovenia mestských práv. Zost.: Vaníková, Viera. Martin, 1993. 56-81.; Maliniak, Pavol: Mapa zvolenského majetku Štefana Esterházyho. In: Pamiatky a múzeá, 2005, 1. 29-33.; RAGAČ, Radoslav: Zvolen a jeho samospráva v stredoveku. In: Zvolen 1243-2008. Zborník príspevkov z vedeckých konferencií. Zost.: Ragačová, Júlia – Maliniak, Pavol. Zvolen, 2008. 39-47.; RAGAČ, Radoslav: Horné predmestie Zvolena do konca 17. storočia. In: Zvolen 1243-2008. Zborník príspevkov z vedeckých konferencií. Zost.: Ragačová, Júlia – Maliniak, Pavol. Zvolen, 2008. 119-122.; RAGAČ, Radoslav: Zvolen – obraz stredovekého mesta a jeho mestskej kancelárie. (Diplomová práca, FF UK). Bratislava, 1998; MARSINA, Richard: História do začiatku 16. storočia. In: Zvolen, monografia k 750. výročiu obnovenia mestských práv. Zost.: Vaníková, Viera. Martin, 1993. 39-52.; ŠORECOVÁ, Daniela: Obraz každodenného života mesta Zvolen v 16. storočí. (Diplomová práca, FF UK), Bratislava, 2004.

szempontú feltárását, jelenleg pedig egy újabb jelentős projekt van folyamatban: a

várostörténet többkötetes monográfiájának összeállítása.

Zólyom már a tatárjárás előtt, valószínűleg 1238-ban megszerezte a városi privilégiumot.4

Középkori történelme a város felett magasodó, a 12. század elején épült királyi várhoz

kötődik. A várat az ún. Szlovák Kapu északi kiszögellésén és a Garam mentén, valamint a

Korpona folyó völgyén keresztül vezető régi kereskedelmi királyi út (via regia)

metszéspontjában emelték, és a 12. század végéig a valószínűleg a nagymorva időkből

származó Neresnicánál5 épült erőd védelme alatt állt.6 A Szalatna és a Garam folyók mentén

fekvő szláv településekből fokozatosan létrejött a váraljai lakosok ahol – feltehetőleg – a

kézművesipar és a kereskedelem összpontosult. Ez azért is egyedülálló, mert a helység azt

nem a telepesek (hospesek) érkezését követően kapta, hanem az ott élő őslakosoknak (populi

nostri) adományozták.

A középkori város azonban csak a német telepesek megérkezését követően, a Szalatna

árterének magasabban fekvő területén épült királyi vár és a korai gótikus stílusú Szent

Erzsébet templom körül szabályosan kialakított nagy kiterjedésű téren alakult ki.

Zólyom életének egyik kevésbé ismert időszaka a 16–17. század. Fő forrásbázisa Zólyom

város magisztrátusának iratanyaga, amely egy viszonylag nagy kiterjedésű fond:

jegyzőkönyveket, számadáskönyveket, egyházi anyakönyveket, okleveleket, levelezéseket és

más iratanyagot tartalmaz.7 A környező városok fondjai ugyancsak tartalmazhatnak

Zólyomra vonatkozó iratokat.

1526 után a zólyomi polgárok hétköznapi életének meghatározói a törökkel folytatott

harc, a reformáció, majd az ellenreformáció voltak, illetve az az országrészek közötti

politikai viszálykodás, amely a nemesség többszöri felkeléséhez vezetett. A városlakók élete

csak 1711 után vált nyugodtabbá.

A 16. század közepétől a város a török fenyegetettség elől várfalak közé zárkózott, így a

középkori külvárosok a központtól fizikailag is elszigetelődtek. Az erődítések építése 1544-

ben kapott jelentős lendületet, amikor Esztergom török kézre került, és a török hadak

4 JUCK, Ľubomír: Výsady miest a mestečiek na Slovensku I (1238-1350). Bratislava, 1984. No 4/36. 5 Ma a város része, a központtól 3 km-re délre a Javoria-hegység völgyében.

6 MÁCELOVÁ, Marta: Príspevok k stredovekému osídleniu Zvolena. In: Archaeologia historica 14, 1989. 171-180.; MÁCELOVÁ, Marta: Praveké a včasnostredoveké osídlenie. In: Zvolen, monografia k 750. výročiu obnovenia mestských práv. Zost.: Vaníková, Viera. Martin, 1993. 31-38. 7 Štátny archív v Banskej Bystrici, pobočka Zvolen, fond Magistrát mesta Zvolen 1323-1922(1934) (továbbiakban: ŠA BB-pob. Zv., f. MZ) [Besztercebányai Állami Levéltár Zólyomi Fióklevéltára. Zólyom Város Magisztrátusa, 1323-1922 (1934)]

betörtek az északi területekre.8 Bár Esztergom elestét követően megerősítették a füleki várat

(1554), de a véres szécsényi csatavesztés (1562) után a törökök már a bányavárosokra is

közvetlen veszélyt jelentettek. A vár átépítését követően Zólyom a török ellenes harcok

fontos központjává és kapitányi székhellyé vált. A várfal felépítése, a katonák felfegyverzése

és tartása, az adók növekedése viszont hosszabb időre meggyengítette a város gazdasági

erejét. A török ellenes harcokban számos zólyomi polgár vesztette életét. A szerencsésebbek

közül azonban sokan nemesi rangot kaptak szolgálataikért.

A koraújkori városközpontot a főtéren álló Szent Erzsébet plébániatemplom9 körül a

középkortól kezdve fokozatosan kiépülő épületegyüttes jelentette.10 A templom mellett épült

fel a városháza,11 a középkori óratorony12 és a középkori Szent Test Kápolna, amelyet

ispotályos házzal és temetőkerttel bővítettek.13 A főtéren állt a régi városi iskola épülete is.

A 16. század 40-es éveiben a templomra tornyot emeltek – ez erődítési szerepet is betöltött

–, és ide helyezték a városi órát. A toronyhoz a város építőanyagot vásárolt és felfogadta

Jakab Pál kőműves- és Kristóf kőfaragómestereket, akiknek munkájukért több mint 400

aranyat fizetett és még építőanyagot is vásárolt.14 A torony tetejére állandó őrséget

helyeztek, a torony belsejében lévő szobájukat kályhákkal fűtötték. A középkori fa

óratorony, amely korábban a városi temető haranglábjaként funkcionált, átkerült a sekrestye

mögé, szemben a parókiával. 1551-ig az óra is ezen volt elhelyezve. A korabeli városképet

Willenberg 1599-ben készült tájképe örökítette meg. Eszerint a fatorony többszintes, magas,

zsindellyel fedett, toronysüvegű volt több harangnyílással.

8 RAGAČ, Radoslav: Mestské opevnenie Zvolena do konca 16. storočia v písomných prameňoch. In: Archaeologia historica, 32, 2007. 133-137. 9 RAGAČ, Radoslav: Donátori v prostredí neskorostredovekého malomesta. Okruh donátorov Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. In: Ročenka SNG Galéria 2004-2005. Bratislava, 2006. 201-211. 10 RAGAČ, Radoslav: Neskorostredoveké mestské stavebné aktivity v okolí zvolenského farského Kostola sv. Alžbety. In: Pamiatky a múzeá, 2000, č. 1. 15-19. 11 RAGAČ, Radoslav: Zvolenská radnica v písomných prameňoch do konca 16. storočia. In: Archaeologia historica 25, 2000. 33-41.; HANULIAK, Václav: Archeologický doklad zaniknutej radnice vo Zvolene. In: Archaeologia historica 28, 2003. 317-324. 12 RAGAČ, Radoslav: Zvolenské mestské hodiny do polovice 17. storočia. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského - Historica XLV/2002. Pamätnica k 50. výročiu študijného odboru archívnictvo a pomocné vedy historické FF UK v Bratislave. 127-130.

13 HANULIAK, Václav – RAGAČ, Radoslav: Archeologický výskum neznámej stredovekej architektúry v centre Zvolena. In: Archaeologia historica, 32, 2007. 139-150.; HANULIAK, Václav: Zvolen, Námestie SNP – prikostolná časť radového pohrebiska. Výskumná správa č. 10/2006-AV-26/06; HANULIAK, Václav: Zvolen, Námestie SNP – 2. etapa rekonštrukcie historického námestia. Výskumná správa č. 9/2006-AV-25/06. 14 RAGAČ, Radoslav: Zvolenská radnica …, 2000. 33-41.; RAGAČ, Radoslav: Nové poznatky o stavebných aktivitách v okolí farského Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského - HISTORICA XLVII. Bratislava, 2008. 199-209.

Zólyom 1599-ben

1610-ben a templom körüli teret kifosztották és felégették. 1611-ben kezdődött el az

épületek folyamatos felújítása reneszánsz stílusban. A főtértől délre állt a piac 15. századi

emeletes faépülete, amelynek földszintjén a mészárszékek voltak. A piac mellett kapott

helyet a pellengér is.

A templom

Zólyom a 16. században tért át lutheránus hitre. A város lakosságának nagy része az

evangélikus vallást követte.15 Az 1770-es évekig a parókia is az ő kezükben volt. A 16.

században vándor- és német nyelvű prédikátorok is érkeztek az itt élő német közösséghez. A

16. század közepén a két évszázada épült kápolna – amelynek alagsorát korábban

ossariumként, ún. csontházként használták16 – funkciója is megváltozott: az átépítés után

ispotályos házként működött. A 17. század végéig használták az épületet. A Szűz Mária

Kápolna felépítése után, 1700 körül megszüntették.17 Az 1611-től vezettek templomi

feljegyzéseket.18 Az ún. Regestri ecclesiae számos információt tartalmaznak plébánia

történetéről a 16. századtól kezdve. Nyilvántartották bennük pl. a zólyomi evangélikus

plébániának fizetett adókat és adományokat is. A plébánia patrónusa a város volt. A

számadáskönyveket, amelyeket a templomszolga vezetett, a város választott tisztségviselői, a

presbiterek ellenőrizték. A templom volt a vallási élet központja. A zólyomi lelkészek között

számos kiemelkedő, irodalmi stílusban író volt. A lelkészeken kívül több prédikátor is

működött a városban. A plébánia tanítót, orgonistát, harangozót és más alkalmazottat is

tartott, akik a templomot körülvevő lakóhelységekben éltek. A valaha valószínűleg igen

gazdag plébániai könyvtárból mára csak néhány példány maradt fent. Számos jelentős

személyiség nyugszik a kriptákban, családi sírboltokban vagy a városi temetőben. A

15 RAGAČ, 2006. 201-211. 16 Az új sírok ásása alkalmával a temető szentelt földjében talált csontokat ide hányták. 17 Archív Banskobystrického biskupského úradu, Kanonické vizitácie Rímskokatolíckej farnosti Zvolen z rokov 1756, 1781, 1804 a 1829. [Besztercebányai Püspöki Levéltár. Zólyom római katolikus plébániáinak canonica visitatioi az 1756, 1781, 1804 és 1829. évekből] 18 ŠA BB-pob. Zv., f. MZ, škat. Rationes 1592 – 1668 – Regestrum Proventuum et expensarum Ecclesiae Veterizoliensis 1614 – 1646 illetve (1608) 1611 – 1666.

templomban fennmaradt néhány reneszánsz epitáfium.19 Több, a templomra testált

hagyatékról van tudomásunk. A gyászistentiszteletek része volt a városi diákok éneklése és

harangjátéka. Az ebből befolyt adományokat az iskolai céljaira fordították. A templom

mindennapi szükségleteiről a helybeli mestereken kívül az ispotály gondozottjai is

gondoskodtak. 1611 után a megrongálódott templomot helyreállították. Az építési munkákon

túl felújították az orgonát, új keresztelőkutat és új oltárt emeltek – az utóbbi a 18. századi

rekatolizáció során elpusztult. Egy 17. század eleji feljegyzés szerint egy villám „csodálatos

módon” ledöntötte a keresztet a templomtorony tetejéről. A 18. század utolsó harmadától a

zólyomi evangélikusok sikertelen küzdelmet folytattak plébániájuk megtartásáért, amelyet

erőszakosan megszüntettek és – rövidebb időszakoktól eltekintve – a türelmi rendeletig nem

állítottak helyre.

A városháza

A városháza a középkortól lett a városi élet központja. Az egyedülálló módon a

plébániatemplom sekrestyéjéhez és hajójához kapcsolt épületet valószínűleg a 14–15. század

fordulóján építették, a földszinten a templommal kapu kötötte össze. A templom mellett a

középkorban egy fatorony állt, amelyen a város óráját is elhelyezték. A sekrestye a korai

időszakban a városi kincstár szerepét is betöltötte, a középkorban minden bizonnyal itt

őrizték a városi levéltárat is. A városháza emeletén már a középkorban megépítették az

üvegablakokkal díszített reprezentatív tanácstermet, amelyet a mellette lévő termekből

cserépkályhákkal fűtöttek.20 1575-ben a város jegyzője, Itál Péter a tanácstermet átépíttette.

Ennek emlékét a bejárat mellett a terem falára helyezett emléktábla őrzi.

Az 1599-es látkép a városházát reneszánsz stílusában ábrázolja. A tanácsteremben

ülésezett a városi tanács, itt választották az elöljárókat, bíráskodtak és számos ünnepséget

tartottak. A helyi társadalom különböző csoportjainak érdekeit küldöttek képviseltették. A

bíróválasztások alkalmával vigaszságokat tartottak, amelyeken zenészek és énekesek,

gyakorta a városi iskola növendékei szórakoztatták a jelenlévőket, de még táncoló medvéről

is szólnak a feljegyzések. A 17. században alakult ki az a szokás, hogy a bírókat és az egyes

céhek elöljáróit is évente újraválasztották. A városban 6-7 céh működött. Egy részüket a

közös érdekképviseletre hoztak létre, míg mások – ahogyan a zólyomi mészárosoké – a

városon kívüli iparosok, mesterek ellen szerveződtek.

19 díszes keretű sírkőlap 20 RAGAČ, 2008. 199-209.

A fennmaradt bírói iratok a korabeli mindennapok problémáinak és konfliktusainak széles

skáláját tárják elénk a vagyoni és szomszédokkal folytatott perektől kezdve a szóbeli

csatározáson, sőt tettlegességeken keresztül egészen a halálos ítéletekig. A városházán

őrizték a városi mérlegeket, a fegyvereket és minden bizonnyal a pincéje tömlöcként is

szolgált. A városlakók mindennapi életének megismerését segítik a ránk maradt

végrendeletek és birtoknyilvántartások is.

Zólyom város pecsétje (1648)

A város a középkortól kezdve saját identitására, csinosítására is figyelmet fordított. Maradtak

fenn zászlóvásárlásra, pecsét- és címerkészítésre nyújtott adományokról készült

feljegyzések, illetve festményekre és szobrokra adott megrendelő levelek, sőt a városnak

ajánlott irodalmi alkotások is. Az elöljáróság támogatta a lelkészeket, a városi iskolát és a

tanárokat, több esetben segítette a diákok egyetemi tanulmányait.

Iskola

A városkönyvek először 1466-ban említik a városi iskolát.21 A középkori „scolasticus”

városi jegyző is volt egyben, illetve egy esetben az orgonista tisztét is betöltötte. Az említett

1599-es látképen látható a városi iskola négyszögletű épülete. Az iskola a templomtól

északra feküdt, a mai út helyén. Épületét már 1599 előtt fa cölöpsorral erősítették meg. Az

oszlopsor elzárta a teret, körbehatárolta az iskolaudvart és valószínűleg védelmi célokat is

szolgált. Fenntartása a középkortól kezdve a plébániához tartozott, amelynek patrónusa a

21 RAGAČ, Radoslav: Budova starej zvolenskej školy do konca 17. storočia. In: Stredné Slovensko 11, 2007. 47-52.

város volt, amely az iskolaépület fenntartásáról gondoskodott. Számos információ található

az iskoláról a már említett egyházi jegyzőkönyvekben.

Az iskola épülete kőből készült. Jelentős tatarozásra 1611-ben került sor. Az iskola a 17.

században fokozatosan beilleszkedett a több épületből álló komplexumba. Az építkezés

szakaszai ez idáig kevésbé ismertek. Az 1614-es adatok alapján tudható, hogy legalább

négytermes volt. A legérdekesebb adat a 17. század 40-es éveiből maradt ránk. Ebben az

időszakban többször is „a nagy iskola”-ként említik és az épület legalább egy tanteremmel

bővült. Az iskolai termekben táblák voltak és egy, a könyvek számára fenntartott rész. Az

iskolához tartozott a rektor kamrával és falazott pincével bíró lakása. Az 1636-os források

szerint az iskolának (legalább) hat ablaka volt, és ahogyan a templom környéki más

épületeket, úgy ezt is zsindellyel fedték be. A 17. század első felében valószínűleg három

kályha fűtötte. Az épületben kapott helyet a messzebbről származó diákokat ellátó

alumneum (kollégium) konyhája.

Higiéniai és esztétikai okokból az iskola épületét fehérre meszelték. A meszelést gyakran

– mint valószínűleg a legolcsóbb munkaerő – az ispotály gondozottjai végezték. Néhány

feljegyzést arról is fennmaradt, hogy velük takaríttattak. Hasonló munkákkal segítettek a

szegényebb diákok is, vagy 1639-ben például koldusok hordták a meszet. A tűzifát

nagyjából minden évben egyszerre szállították be az iskolába. 1625-ben – régi szokás szerint

– két fuvar fát vásároltak. Ez karácsony körül történt, ezért ezt roráte22 fának is hívták. A

tanítás magas színvonaláról tanúskodik a zólyomi lakosság széles rétegének műveltsége, a

magánkönyvtárakról fennmaradt számos adat és a végzett diákok nagy száma, akik külföldi

egyetemeken folytatták tanulmányaikat – ehhez a városi magisztrátus is nyújtott támogatást.

A városi iskola 1708-ban, Rákóczi seregének visszavonulásakor égett le ismét. A felújítás

után a templom mellett működött 1780-ig, amikor épületében a városi ispotályt is helyezték

el.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a zólyomi polgárok köz- és magánéletét

jelentősen meghatározták a közintézmények, amelyek működésére is viszonos hatással volt a

városlakók életszemlélete, műveltségi szintje.

22

Aranyos vagy angyali mise. A roráte elnevezést a téli ünnepkör egyik, ószövetségi szentíráson alapuló énekének kezdő soráról kapta, amelyet adventben énekeltek: Rorate caeli de super / Harmatozzatok egek onnan felülről.