XVI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2013. OKTÓBER

iustum aequum salutar

e

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu

CSAK A PÁZMÁNY, CSAK A PÁZMÁNY!4. OLDAL

BOSSZÚVÁGYTÓL BELÁTÁSIG? 9. OLDAL

FÓKUSZBAN AZ ÚJ POLGÁRI PERRENDTARTÁS 7. OLDAL

„...S MIVEL ITT ALAPVETŐEN NAGYON SOK MINDEN JÓ, EZÉRT VAN MIRE TÁMASZKODNI” INTERJÚ VARGA ZS. ANDRÁS DÉKÁNNAL 3. OLDAL A JÓ SÖR DEMOKRATIKUS ALAPJOG!

19. OLDAL

ElmélkedésAlessandro atyával„Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!”

(Mt 25,21)

E dicséretet az a szolga kapja urától, aki a Bibliából jól ismert „talentumos” példabeszédben a kapott öt ta-lentummal olyan jól gazdálkodott, hogy másik ötöt nyert rajta. A talentum eredetileg az ezüst értékét kifejező pénz-egységet jelentette, ma a tehetséget, kiváló szellemi ké-pességet értjük alatta. Hogy miképpen köthető ez a példa-beszéd az új tanév kezdetéhez? Erről beszélgettem karunk lelkészével, Alessandro atyával, hiszen jó, ha így az újra-kezdés, illetve elsőévesként a kezdés idején elgondolko-dunk azon, miért is vagyunk itt, mi ennek az igazi értelme.

Jézus e példabeszéden keresztül először is azt szeretné üzenni nekünk, hogy Isten országa tőlünk is függ, azt várja tőlünk, hogy mi is közreműködjünk annak építésében. Ehhez talentumokat kaptunk, olyan javakat, amelyek felhasználásával ennek megfe-lelhetünk. Ennek minden ember a tudatában van, és szabadon dönthetünk arról, hogy hogyan gazdálkodunk a kapott jóval. Azt hihetnénk, Isten mindenható, de valójában a történetben szereplő szolgák mi, emberek vagyunk, és az Úr azt várja tő-lünk, hogy képességeinket felhasználva segítsünk neki országa építésében. Ehhez fel kell ismernünk, hogy miben rejlenek saját talentumaink, és mire használjuk őket avégett, hogy a lehető legjobban együtt tudjunk működni Vele.

Ha bennünk van a tudat, hogy Isten országában szolgálunk, és felismerjük, hogy küldetésünk van itt, a Földön, nagy lesz a jutalmunk a Mennyben. A feladatot megélni mindenkinek lehetséges, és Isten előtt dicsőséges, ha sikerül úgy élnünk az életünket, hogy talentumainkat felismerve, azokat kamatoztatva egy jobb világ építésén munkálkodunk. Ezek alatt a talentu-mok alatt nem csak kapott jó tulajdonságaink, egyes dolgokhoz való tehetségünk értendő, hanem a körülményeink is. Meg kell például becsülnünk, ha ilyen magas színvonalú egyetemre jár-hatunk, ha megadatik, hogy ne napról-napra, a megélhetésért küzdve kelljen élnünk, és ezeket a körülményeket is kihasználva a nagyobb jóra kell törekednünk. Nem az a lényeg, hány ta-lentumot kaptunk, hanem hogy hogyan használjuk őket, ettől függ örök sorsunk. Más-más ajándékokat kaptunk Istentől, aki nem ugyanazt várja el egy királytól, mint egy édesanyától, egy jogásztól, mint egy utcaseprőtől. A saját talentumaival mindenki más mértékben tud hatni a társadalmi folyamatokra, a közre, de a saját tevékenységünkért mindannyian megérdemeljük Isten dicséretét, ha a tőlünk elvárható szinten, tiszta tudatunkkal és szabadságunkkal véghezvisszük azt. Itt, a Pázmányon rengeteg lehetőség adott képességeink kamatoztatására, és olyan tudást sajátíthatunk el, amellyel sok jót, vagy egészen nagyot is tehe-tünk embertársainkért.

Tehát e példabeszéd tükrében miben lehet megjelölni a mi feladatunkat?

Akiknek megadatik, hogy egyetemünk képzésében részt ve-gyenek, nagyon sokat kapnak. Isten azt várja Tőletek, hogy a megszerzett tudást ne csak a saját javatokra használjátok fel, ne önző érdekek vezéreljenek Benneteket, csak azt keresve, hogy miként tudnátok még sikeresebbek lenni, még fényesebb kar-riert építeni. Meg kell, hogy legyen Bennetek a közösségtudat, hogy az embertársakért való tevékenykedésen keresztül Isten országának tudjatok szolgálni. A jövő bírái, ügyvédei, ügyé-szei, politikusai, kutatói, oktatói lesztek, ez hatalmas kiváltság és felelősség, hiszen Ti hozzátok majd a jogot, Ti tesztek majd igazságot, Ti rendezitek majd az emberek közötti viszonyokat. Az itteni tanulmányok által garanciát kaptok a kezetekbe, hogy az emberek közötti igazságosságot hathatósan elő tudjátok mozdítani. Kívánom Nektek, hogy ismerjétek fel a bennetek és körülöttetek rejlő talentumokat, és nyerjetek rajta legalább ugyanannyit, az egyetemet ezt szem előtt tartva végezzétek, majd innen kilépve is mindig ez legyen a fő cél! Ha e szerint élünk, nagy lesz a jutalmunk a Mennyben.

Kiss Lúcia

Beköszönő„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp

nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”- vallja Teréz anya. Nemrég olvastam egy felhívást, melyben budapesti kórházakba mesedoktorokat keresnek. Telefonál-tam. Az alig egy órája meghirdetett időpontok már beteltek – hangzott a válasz. Ugyanígy jártam a tavaszi Duna-áradáskor. Nem szomorkodom, sőt azóta is sze-retettel mesélem a történetet minden pesszimista, az emberiségben hinni nem aka-ró ismerősömnek. Ebédosztás hajléktalanoknak, szemétszedés országszerte – talán mind csak egy csepp a tengerben. De egy fontos csepp; hiszen nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel. Az idei szemeszter első Ítéletében szer-zőink az önkéntesség témakörét járták körül több aspektusból is; sportesemények és a Máltai Szeretetszolgálat működésén keresztül ismerhetjük meg jobban e nemes gesztus mibenlétét. Új dékánunkkal is megismerkedhettek egy interjú erejéig, „Ku-tatni jó!” sorozatunk első állomásában pedig megmutatjuk, hogy milyen lehetősé-geket nyújtanak egyetemünk műhelyszemináriumai és repetitóriumai a tudomá-nyos fejlődés érdekében. Fókuszba vesszük a jogalkotás új szerzeményét, a szíriai helyzetet a pápa szemszögéből és elmeséljük, hogy milyen volt az idei gólyatábor. Kultúra rovatunkban könyvvel, zenével, filmmel és kiállítással is szolgálunk.

Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége!

Balázs Beáta, Hajdu Rita

A PPKE JÁK HÖKTÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMElmélkedés Alessandro atyával 2

„...s mivel itt alapvetően nagyon sok minden jó, ezért van mire támaszkodni” – Interjú Varga Zs. András dékánnal 3

Csak a Pázmány, csak a Pázmány! 4

Kutatás magas fokon 4

Repetitórium – másoktól, másképp 6

Europeans for Europe 6

Fókuszban az új Polgári Perrendtartás 7

It’s impossible – vagy mégsem? 7

Negotiation Moot Egyesület – Jogászverseny októberben 8

Bosszúvágytól belátásig? 9

„Egyszerűen csak jó volt kereszténynek lenni” 10

Titeket kérdeztünk... 12

Mert adni és kapni jó! 12

Let the semester begin! 13

Pázmány, Pázmány we are here…! 14

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 15

Szimfonik Liv3 – generációk és stílusok találkozása 16

Akik szabadságot akarnak 16

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” 17

TűzfalRehab – variációk egy témára 18

A jó sör demokratikus alapjog! 19

Jungle Juice 20

Hilton-köntösbe bújt önkéntesség 20

FociFesztivál önkéntesség 21

Enni vagy nem enni? – Ez itt a kérdés 22

Felismerni a szomszédomban 22

Karrier Iroda – Októberi program 23

Főszerkesztők: Balázs Beáta, Hajdu RitaOnline felelős: Hoffmann Zsolt Korrektor: Gottlieb Péter

Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Szerzőink: Ádám Flóra, Andriasik Szilvia, Beréndi Bettina, Büki Bettina, Jenei Zsófia, Juhász András László, Kalász Veronika, Karczub Eszter, Kiss Lúcia, Kovács Krisztián, Kovács Réka Adrienn, Orosz

Cintia, Sergő Z. András, Teleki Levente, Tompai Nikolett, Tóth KrisztinaKészült: Vareg Hungary Kft. (www.vareg.hu)

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany

oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

2 2013/október

Ítélet Beköszönő

„...s mivel itt alapvetően nagyon sok minden jó, ezért van mire támaszkodni” Interjú Varga Zs. András dékánnal

Új dékánként vannak olyan célkitű-zései, melyeket mindenféleképpen szeretne megvalósítani?Nem szeretnék semmit elrontani ab-ból, ami jó eddig épült. Ez elég komoly terv. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszak nagyon eredményes volt, akármilyen ol-dalról is nézzük, Schanda dékán úr hat évére nyugodtan tekinthetünk úgy, mint nagyon jó időszakra. Erre mondhatnám azt, hogy a feladat vállalása nagy kihívás, de ez egyetem, egy közösség, nem pedig az önmegvalósítás terepe, főleg nem a mindenkori dékán számára. Az új ötle-teket kisebb, nagyobb és még nagyobb közösségekben meg kell vitatnunk, mi-előtt elköteleznénk magunkat a megva-lósítás mellett. Sporthasonlattal élve, az egyetem olyan, mint egy öttusa csapat-verseny: mindenkinek teljesítenie kell, de nem egymással versenyzünk, hanem azo-kért a célokért, amelyek egy egyetemen természetesek: minél jobban tanítani, minél többet kutatni, s tenni mindezt a lehető legkatolikusabb szellemben.

A szellemiség tehát marad.A szellemiség nem a sajátom, s ennyiben tényleg van jelentősége annak, hogy ez katolikus egyetem. Nem kell elölről kez-deni semmit; azt ami jó, érdemes foly-tatni, s mivel itt alapvetően nagyon sok minden jó, ezért van mire támaszkodni.

Képes ugyanakkor a fejlődésre, meg-újulásra a Kar?Idén indult egy új szak, az igazságügyi igazgatás. Jogász szakon felvettek számát tekintve már nagyon megközelítettük az ország legnagyobb jogi karát, talán kilenc fő volt a különbség. Ezek már önmagá-ban is hoznak változási igényeket. Át kell gondolnunk, hogy egyáltalán beférnek-e a termekbe, új szakok esetén figyelnünk kell a képzési és kimeneti követelmé-nyekre, ugyanis egy új szak indítása nem azt jelenti, hogy valami régit kezdünk el

tanítani új néven, hanem valóban komoly előkészítő munkával jár. Meg kell újulni mindenkinek, amit tegnap befejeztünk, azt letettük, az új tanévben az oktatást kezdeni kell elölről.

Ennek a fejlődésnek a szellemében meg lehet célozni tíz első helyet a következő OTDK-n, a mostani kilenc után?Remek lenne! Bár jegyezzük meg, hogy már így is rendkívül eredményesen szere-peltek a kollégák a legutóbbi OTDK-n. Abban mindenesetre reménykedünk, hogy ez a trend marad, mert ez nagyon fontos. Nem csak azért, hogy kétévente vállon veregessük egymást, nem is azért, hogy megmutassuk a többi karnak, hogy jobbak vagyunk, hanem mert a tudo-mány tulajdonképpen a TDK-n kezdő-dik. Senki nem úgy lesz kutató, hogy egy nap leül, s azt mondja, hogy ő mostantól kutatni fog. Ez hosszú folyamat része, amiben a gondolkodást, új ötletek meg-keresését kis lépésekkel kell kezdeni. Mivel jó kezekben van a Kar tudomá-nyos élete – Schanda Balázs prodékán felügyeli –, bízom benne, hogy a jövőben is szép eredmények fognak születni ezen a területen.

Most ősszel a Kar elindította az első LLM képzését, a kodifikátort. Fogják újak követni?Sok mindentől függ, én személy szerint az LLM képzés meghonosítását, illetve a paletta szélesítését nagyon szeretném. Egyrészt azért, mert alkalmas arra, hogy új hallgatókat vonzzon a Karra, a koráb-bi hallgatókat visszaültesse a padokba, másrészt pedig ezt a rendszert ismerik külföldön is. Van annak jelentősége, akár egy pályázatnál is, hogy az ember rendel-kezik egy ilyen, egy-két év alatt megsze-rezhető szakosodással és oda tudja írni a három betűt a neve elé vagy mögé. Nem elhanyagolható az sem, hogy tanítani is

jó ilyen szakon. Ez egy másfajta kihívás, mint az alapképzés. Nem kizárt, hogy az, akit tanítunk, a gyakorlatban űzi azt, amit mi tanítunk, és ez olyan kontroll, ami ad egy olyan precizitásigényt, amit viszont az alapképzésben is hasznosíthatunk.

Miért pont a kodifikátorra esett a választás?Egyrészt megfeleltünk az akkreditációs feltételeknek, volt elegendő, megfelelő tudományos képesítéssel rendelkező sa-ját oktatónk. Másrészt, s ez felfogható egyfajta missziós célnak is, olyan szintű a jogszabályok változása, ami már ön-magában veszélyeket rejt. Veszélyek alatt itt kizárólag a technikai dolgokat értem, hogy megfelel-e egy jogszabály azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kell felelnie, megfelelő-e a terjedelme, helyes irány-e az a jogalkotásban, hogy minden jogszabály több oldalnyi értelmező ren-delkezéssel kezdődik? Azt vettük észre, hogy senki nem tanít ilyesmit. A Deák Ferenc Intézetnek volt egy ehhez hasonló képzése, amit tulajdonképpen tekinthető a mesterszak előzményének, s az ottani tapasztalatok azt mutatták, hogy szükség és igény is lenne egy ilyen képzésre.

Végezetül: a markmyprofessor.com oldalon követi az értékeléseit?Az elmúlt hónapokban az egyetemi köl-tözködések miatt nem néztem meg, de általában szoktam követni. Az ember hiú, még ha ez alapjában véve bűn is, szereti olvasni, ha jókat írnak róla, ugyanakkor a kritikákkal is megpróbálunk szembe-nézni. Azért oktatunk, hogy annak, aki hallgatja, legalább egy picit élvezhető legyen. Tavaly az alkotmányjog gyakor-latot érintően például született egy csú-nya megjegyzés, utána meg is próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy javítsak, remélem sikerült.

Kovács Krisztián

32013/október

Portré Ítélet

Csak a Pázmány, csak a Pázmány!

Esküszöm, ez volt életem legjobb gólya-tábora! No nemcsak azért, mert most él-tem át először ilyet, hanem… nem, nincs hanem! De ha lettem volna másikban, szerintem akkor is ezt választanám, mert a pázmányosok jó fej gyerekek, intelligen-sek, tisztelik az emberi értékeket és igye-keznek figyelni a gólyák fizikai állapotára. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a reg-gel hatkor tartott frissítő torna az indulást megelőzően. Ez a tény nem csak arra tesz utalást, hogy a gólyatábor éjszakáin nem aludtunk sokat, hanem az azt megelőző estén sem. Ekkor merül fel bennem a gon-dolat, hogy akár ez egy jó húzás is lehetett a szervezők részéről, mert a fáradt ember szervezetét gyorsabban támadja meg a narancslé, a kóla meg a többi gyümölcsös hígítás. De ne térjünk egyből a bulira, fog-lalkozzunk szakmai dolgokkal.

Az egyetem fontosnak tartja, hogy szakmailag a maximumot nyújtsa, hall-gatói tájékozottak legyenek. Nem meg-lepő tehát, hogy különböző előadásokon vettünk részt. Így kaptunk betekintést az ügyészség munkájába, a jogi pálya nyúj-totta elhelyezkedési lehetőségekbe, va-lamint önkormányzati pozíciókba. Isko-lánk dekanátusa is megtisztelt bennünket jelenlétével, és velünk, kisgólyákkal egy szintén magát gólyának tituláló, jó hu-morú, előzékeny tanárral találtuk szembe magunkat, mégpedig Varga Zsolt And-rással, aki szeptember 1-jétől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam-tudományi Karának dékánja. Az egyete-mi szervezetek is prezentálták magukat. A bőség okozta lányos zavaromban ”tá-madást” indítottam bizonyos képviselőik ellen (utólag is elnézést kérek), akik segí-tettek betekintést nyerni egy-egy csoport munkájába.

Na, most jöhet a nevetés, szórakozás, mert milyen lenne egy gólyatábor sor-verseny nélkül! Kifejezetten megnyerő volt, hogy ezek a feladatok elsősorban kreativitást igényeltek, így egyesek azon nyomban modellkarriert futhattak be,

vagy zsákban ugrálhattak, táncoltak. Saj-nos a magamutogató, könnyűvérű embe-rek elégedetlenek maradtak, de ez nem az iskolát minősíti. Itt a mottó: semmi sem kötelező, mert fontos a katolikus szelle-miség hirdetése, azaz tekintettel lenni az emberi méltóságra.

Az utolsó este kimagaslóan jó han-gulatú partival zárult Balatonszéplakon, a színvonalas koncerteknek, valamint a remek DJ-nek köszönhetően. Letet-tük az eskünket, hangosan kiáltottuk a pázmányos indulót, majd eljártuk a gó-lyatáncot is! A tudat, hogy ”hivatalosan” is egyetemisták lettünk, annyira felspannolt bennünket, hogy még a szobákban fel-felbukkanó egérke gondolata sem vette el a kedvünket. Ha mégis, akkor pedig jöhetett a vigaszt nyújtó hot-dogos autó, ami ínycsiklandozó virslis, sülthagymás finomsággal fokozta a nyálelválasztást.

Egy ilyen zárás után, azt hiszem nem meglepő, hogy a hazaút lehunyt szemű, logó fejű fiatalokkal jellemezhető. Ez csak egy rövid beszámoló, de tudjuk, ami a GT-ben történik, az ott is marad!

Büki Bettina

Az új szemeszter új lehetőségeket rejt magában, így idén szeptembertől a Római Jogi és a Jogtörténeti Tanszék oktatói összefogtak, hogy elindít-sanak egy műhelyszemináriumot, amely a jog gyökerei iránt érdeklődést mutató hallgatóknak szól. A tudo-mányos diákköri munkára serkentő, szabadon választható tárgyként fel-vehető műhely ötlete a két tanszék oktatóiban már korábban is fel-merült, de most valósággá vált, meg-hirdették, és a félév első hetében már le is zajlott az első alkalom. A műhely megalakulása apropóján megkértük Andrási Dorottya tanárnőt, hogy me-séljen kicsit a műhely lényegéről, il-letve három kutatni vágyó hallgató is hozzászólt a témához.

A jogtörténeti kutatóműhely új kezdeményezés karunkon. Milyen előzményei voltak annak, hogy ez a kurzus létrejött?A közvetlen előzmények között meg kell említeni az idei, Szegeden meg-rendezett OTDK-t, amelyen a kar több tagozatban is kimagasló teljesít-ményt nyújtott, a zsűri a legtöbb első helyezést a mi hallgatóinknak ítélte oda. A kollégák közül többen jelen voltunk a Római Jogi, valamint a Jog-történeti Tanszékről is, és felmerült bennünk az ötlet, hogy jó lenne elő-mozdítani, ösztönözni nálunk a római jogi és jogtörténeti témájú dolgozatok születését. A tudományos diákköri te-vékenység során ugyanis tapasztalatunk szerint a téma kiválasztásakor a jog-

történeti, római jogi témák kicsit hát-térbe szorulnak, mert azok a diákok, akik ezek iránt a tárgyak iránt érdek-lődnek, később gyakran a felsőbb évfo-lyamokon hallgatott, tételes jogi tárgyak (például polgári jog, alkotmányjog) te-rületén indulnak el a megmérettetésben. Ezen a hozzáálláson szeretnénk változ-tatni, módosítani. E tudományterületek műveléséhez ugyanis az idegen nyelvek tudása, a külföldi szakirodalom tanul-mányozása nélkülözhetetlen, s a római jog tekintetében a latin nyelv ismeretére is szükség van. Ez a fajta kutatás tehát szerteágazó tudást igényel, amellyel egy első- vagy másodéves hallgató még nem, vagy csak kevéssé rendelkezik. Ennek a műhelyszemináriumnak a meghirdeté-sével kifejezetten azokat a felsőbb éves

Kutatás magas fokonKutatni jó! Kövessétek sorozatunkat az egyetemen működő különböző műhelyekről

illetve repetitóriumokról, mert kutatni tényleg jó!

4 2013/október

Ítélet Aktuális

hallgatókat kívántuk megszólítani, akik kutatói vénával és érdeklődéssel rendel-keznek, és nyitottak a római jog, illetve a jogtörténeti stúdiumok tanulmányo-zására.

Hogyan foglalná össze a műhely lényegét?Elsősorban olyan hallgatók jelentkezését várjuk, akik a jogtörténeti és római jogi tudományterületen érdeklődnek a tudo-mányos kutatómunka iránt, s esetleg pár éves távlatban kari, illetve országos tu-dományos diákköri megmérettetésen is szívesen részt vennének. Abból a felis-merésből indult ki a kezdeményezésünk, hogy egy műhelyszeminárium jelentős segítség lehet az említett területeken való tudományos elmélyüléshez, mivel ezeken az alkalmakon nemcsak az ok-tatóktól lehet tanulni, hanem egymás munkájából is. Néhány hetes mód-szertani bevezetés után terveink szerint alkalmanként a hallgatók referálnak majd meghatározott időkeretben saját kutatásukról, s azt nyílt tudományos vita követi, így a résztvevők nemcsak az egyéni kutatásukhoz kaphatnak impul-zusokat, hanem az „éles” helyzetben való tudományos prezentációba, vitába is be-lekóstolhatnak. Mindez természetesen nem helyettesíti sem a hallgató egyéni munkáját, sem az adott tudományos ve-zetővel való személyes konzultációt.

Az oktatók közül kik fogják segíteni a kutatni vágyó hallgatókat?A műhelyszeminárium munkájába a két tanszékről minden oktató be fog kap-csolódni.

Mit várnak a műhelytől, mi a cél?Egy bizonyos konkrét témában való el-mélyülés a jogi gondolkodás egészét kí-vánja. A fogalmi gondolkodás alapjai az első évben alakulnak ki, és ez a kiindu-lópontja a későbbi tudományos kuta-tásnak is. A logikai alapozás, a fogalmak egymástól való elválasztása és a jó téma-választás, az egyes területekhez szük-séges nyelvtudás mellett nélkülözhetet-lenek a tudományos igényű kutatásban. Ezt a szemléletet szeretnénk közvetíteni a hallgatók felé. Erre kitűnő terep jog-történeti, római jogi témájú dolgozatok elkészítése. Emellett célunk nemcsak az oktatásban, hanem a kutatásban is az egyetem jellegének megfelelő szelle-miség közvetítése, illetve több olyan tu-dományos diákköri munka megszüle-tésének előmozdítása, amely méltó az

egyetem tudományos tevékenységéhez, kiemelt felsőoktatási intézményi rang-jához. Ez a kurzus újdonság, és bár szá-mítottunk érdeklődésre, de a jelent-kezők száma felülmúlta számításainkat, örülünk, hogy ilyen sokan vették fel a tárgyat.

Az első óra után megkérdeztünk há-rom résztvevő hallgatót arról, hogy milyen indíttatásból jelentkeztek a műhelyszemináriumra:(Hajdu GerGely, III. évfolyam):Mindig is érdekelt és tetszett a római jog, Erdődy János tanár úr forráskutató óráin is részt vettem. Ez a műhelysze-minárium jó alkalom arra, hogy foly-tassam a római joggal való foglalkozást, illetve a kutatás módszerét is segít elsa-játítani.

(lIktor Zoltán, III. évfolyam):Az általános történelem mindig ér-dekelt, a történetiség jogi oldalról meg-világítva pedig még inkább vonz. A jogi oktatás keretében fontosnak tartom a

jogtörténeti stúdiumok szerepét, és azt, hogy egy jogász ismerje hazája jogtörté-netének fejlődését. Véleményem szerint a jogtörténet máig nem kapta meg az őt megillető szerepet a jogi oktatásban, de úgy érzem, ennek a műhelyszemi-náriumnak a meghirdetése és eredmé-nyessége ezen a helyzeten is segíthet.

(vIncZe Gréta, II. évfolyam):Főként azért jelentkeztem, mert sze-retnék eljutni a következő OTDK-ra, és mert a jogtörténeti előadások, szemi-náriumok elsőéves tanulmányaim fény-pontjai voltak. Emellett úgy gondolom, a műhely hasznos lesz majd a szakdol-gozatom megírásához is, illetve az órák segítségével bővíthetem tudásomat saját kutatási témakörömön belül, va-lamint mások előadásai útján számomra eddig ismeretlen témák is eljutnak majd hozzám.

Befejezésként Andrási tanárnő azon üzenetét tolmácsolnám, amely szerint az oktatók személyisége és felkészültsége is meghatározó szerepet tölt be abban, hogy a diákok bekapcsolódjanak a tudo-mányos tevékenységbe. Ennek a szemi-náriumnak a keretein belül az oktatók több oldalról világítják meg a jogtör-ténet és a római jog kutatásának egyes lehetséges részterületeit, és az órákon nemcsak tudásukat, hanem szemléle-tüket, egyes témák iránti elköteleződé-süket is közvetítik a hallgatók felé. Aki a hallgatóság közül kedvet kapott a római jogi, illetve a jogtörténeti tárgyú diákköri tevékenységhez, figyelje a Neptunt a kö-vetkező tárgyfelvételnél, mert nagy va-lószínűséggel a műhelyszeminárium út-jának ez még csak a kezdete.

Kiss Lúcia

„Abból a felismerésből indult ki a kezdeménye-zésünk, hogy egy mű-helyszeminárium jelentős segítség lehet az említett területeken való tudomá-nyos elmélyüléshez, mivel ezeken az alkalmakon nemcsak az oktatóktól lehet tanulni, hanem egy-más munkájából is.”

52013/október

Aktuális Ítélet

Repetitórium – másoktól, másképp

Abszolutóriumon innen, abszolutóriu-mon túl... A Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék szervezésében kiváló lehe-tőség adódik hallgatóink számára, hogy harmad-, negyed- vagy akár ötödévesként átismételjék, felfrissítsék polgári jogi tu-dásukat.

Az őszi polgári jogi záróvizsga tétel-sora részben már a 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyvre épül, így a felkészülésben nagy segítséget nyújthat ezen új kurzus. A Polgári jog repetitórium néven ismertté vált fakul-tatív előadás az őszi félév tanmenetéhez igazodva Polgári jog 3. és 5. tárgyakból tart felkészítést, így akár a harmad- és

negyedévesek is segítséget kaphatnak ak-tuális tanulmányaikhoz. A repetitórium előnye, hogy nem kell felvenni Neptunon, így elkerülhető a szokásos tolongás és harc a helyekért, a lustábbaknak pedig a katalógustól sem kell tartaniuk.

Az órákat dr. Ujhelyi Dávid doktoran-dusz (OTDK I. helyezett, szerzői jog) és ügyvédjelölt, valamint Kovács Krisztián demonstrátor (a Magyar Ügyvédi Kama-ra különdíjasa, kötelmi jog) tartják az E3-ban (A épület) minden kedden 18 órakor.

Az órák tervezett beosztása a következő:Október 1: ÉrvÉnytelensÉg I.: Az ér-vénytelenség rendszere, egyes érvényte-lenségi okokOktóber 8: ÉrvÉnytelensÉg II: Jogkö-vetkezmények, összefoglaló elemzés egy jogeseten keresztülOktóber 15: A szerződést biztosító mel-lékkötelezettségek

Október 22: Öröklési jog I: alapfogal-mak, a törvényes öröklésOktóber 29: Őszi szünetnOvember 5: Öröklési jog II: Öröklés végintézkedés alapján, a hagyatéki eljárásnOvember 12: Szerzői jog I: A szer-zői jog rendszere, új területei (p2p, cloud computing, sampling)nOvember 19: Szerzői jog II: A szerzői jogok átruházása és érvényesítésenOvember 26: Iparjogvédelem: Véd-jegy és szabadalom, jogérvényesítésDecember 3: Összefoglalás, kérdések megválaszolása

Az órák beosztására való tekintettel a változtatás jogát a szervezők fenntartják, melyről adott esetben a legnagyobb kö-zösségi oldalon tájékozódhatnak hallga-tóink!

Hajdu Rita

Europeans for EuropeHa érdekel az Európai Unió, és ha tennél is érte... Akkor ez a cikk Neked szól!

A Europeans for Europe Egyesület olyan fiatalokból áll, akik újító, pozitív hozzáál-lásukkal változtatni szeretnének az Euró-pai Unió jelenlegi működésén. Mindezt nemzetközi szinten megvalósítva, olyan ernyőszervezetet létrehozva, amely egész Európára kiterjedve közvetítő szerepet töltene be az állampolgárok és a döntésho-zatal között. Oly módon, ami talán a mos-tani intézményrendszer átstrukturálásával, lebontásával járhat együtt.

Mivel a változásokat csak az uniós pol-gárok véleményét kikérve, azt szem előtt tartva gondoljuk megvalósíthatónak, így feladataink közé tartozik az ezt feltáró kér-dőívek készítése is. Ezen kívül a legújabb információs technológiák alkalmazását is szükségszerűnek tartjuk az Európai Unió intézményrendszerének átláthatósága és a tagországok lakóinak a döntéshozatalba való minél hatékonyabb bevonása érdekében.

Emellett az aktuális, Európára hatással bíró, különböző országokban zajló esemé-nyeket elemezzük. Ha az Európai Unióval kapcsolatban kritikát fogalmazunk meg, azt is kifejezetten jobbító, az integrációt elősegítő szándékkal tesszük. Minder-re azért van szükség, mert véleményünk szerint ki kell alakulnia egy közös európai egységtudatnak, amihez nélkülözhetetlen, hogy a tagok, az EU-ban élő emberek is-merjék mindazt az előnyt, amit ez a nem-zetközi szervezet biztosíthat számukra. Tevékenységi körünkbe tartozik továbbá, amelyre a jövőben nagyobb hangsúlyt kí-vánunk fektetni, olyan tanulmányok készí-tése, amely elvezethet egy európai szintű civil szerveződés megvalósítása felé. Ennek módja, hogy munkánkat politikamentesen, a kormányzati működésnél kötetlenebb formában, a társadalmi érdekek figyelem-bevételével végezzük.

Célunk tehát egy olyan platform létre-hozása, amely hiteles és átfogó információt képes közvetíteni az uniós intézmények számára, így segítve azok hatékonyabb

működését. Ezen kívül felhívni a figyelmet a globális szerepvállalás kiemelkedő jelen-tőségére, amely akár a föderális átalakulás igényét is felveti.

Ha azonosulni tudsz az általunk elő-irányzott célokkal és van kedved csatla-kozni egy dinamikus, a Pázmány volt és jelenlegi hallgatóiból álló csoporthoz, gya-korolni szeretnéd idegennyelv-tudásodat, szívesen ismerkednél külföldön is hasonló gondolkodású emberekkel, akkor a követ-kező e-mail címre írva jelentkezhetsz hoz-zánk: efe.jelentkezem@gmail.com

Ha tevékenységünk felkeltette érdeklő-désedet, de még hezitálsz, akkor keresd fel honlapunkat, Facebook oldalunkat, vagy keresd bejegyzéseinket a Twitteren:

http://efegroup.weebly.com/index.htmlhttps://www.facebook.com/ europeansforeurope@_efe_group

Várjuk jelentkezésedet!Jenei Zsófia

6 2013/október

Ítélet Aktuális

Fókuszban az új Polgári Perrendtartás

Az új Ptk. elfogadását követően megkez-dődött a magánjogot érintő jogalkotási hullám második etapja: az 1267/2013. (V. 17.) Kormányhatározat életre hívta a szerkesztő és kodifikációs bizottságokat, melyek az új Polgári Perrendtartás meg-alkotásáért fognak felelni. Voltaképpen nem meglepő, hogy pont a Pp.-re esett a választás, a hatálybalépése óta eltelt több mint hatvan évben ugyanis tíz novelláris és több mint száz kisebb módosítás szí-nesítette a legrégebbi, jelenleg is hatályos kódexünk történetét. Hatalmas feladat előtt állnak az egyes bizottságok, hiszen még az elsőre olyan egyszerűnek tűnő kérdések is, mint hogy mi legyen a pol-gári per célja, parázs vitákat váltottak ki. Ha ugyanis a polgári per célja, a hatályos rendelkezéssekkel ellentétben, nem a jog-

szolgáltatás, hanem az igazság kiderítése, akkor a bíróságnak adott esetben a felek rendelkezési elvével is szembe kell men-nie. Mert bár elvileg igazmondási kötele-zettségük van, megtörténhet, hogy a felek által előadott tényállás köszönőviszony-ban sincs a valósággal, komoly dilemma elé állítva a bíróságokat mind a mérlege-lés, mind az indokolás terén.

Természetesen a XXI. század kihívásai-nak is meg kell felelnie majd az új kódex-nek, ide értve a ma már bagatellnek tűnő elektronikus kapcsolattartást, a bizonyí-tás-felvétel új módjait. A március 15-én hatályba lépő új Ptk. is alapvető változást hoz a perkultúrába: a jogosult írásbeli felszólítása például a jövőben nem fogja megszakítani az elévülést, azaz ha a kö-telezett nem szeretne kicsúszni abból a

határidőből, mikor még az állam kény-szerítő erejét is igénybe veheti a követe-lése behajtásához, akkor nem húzhatja írásbeli felszólításokkal az elévülést, pert kell indítania, ez a hatálybalépést követő öt évben valószínűleg meg fogja növelni a bíróságok terhelését. A kormányhatáro-zat szerint Németh János professzor – aki korábban az Alkotmánybíróság második elnöke volt – a Főbizottság és a Szer-kesztőbizottság elnökeként felelős azért, hogy a szeptemberi munkacsoport-meg-alakítások után az új Pp.-t 2017-ben már az Országgyűlés tárgyalhassa. A kódex 2018-ban léphet hatályba, s mivel egy-szerre kezdték, remélem, hogy arról egy mostani elsőéves fog írni.

Kovács Krisztián

It’s impossible – vagy mégsem?Három felejthetetlen hónap a Bécsi ENSZ Központban

Majdnem négy évvel ezelőtt, másodéves egyetemistaként jelentkeztem egy szak-mai kirándulásra Bécsbe. A Naschmarkt és a schönbrunni kastély mellett a ki-rándulás fénypontja egy néhány órás lá-togatás volt a bécsi ENSZ Központban. Rövid összefoglalók, prospektusok, sokat ígérő előadások: mindössze csak eny-nyi lett volna, de nekem valahogy többet jelentett. A visszaúton, a fiatal vezetőnk megkérdezte a vicc kedvéért, hogy ki sze-retne gyakorlatra menni az itteni ENSZ Központba? Hangos, lelkes kiabálásokat lehetett csak hallani. Én ugyan csendben maradtam, de olyan eltökélt fogadalmat tettem, ami mindezidáig ritkán fordult elő velem az életben: egyszer megpró-bálom és jelentkezek… majd néhány év múlva, ha már master szakos leszek, mert ez előírás; majd, ha meglesz angolból a felsőfokú nyelvvizsga, mert anélkül nem lehet; majd ha részt vettem néhány nyári egyetemen; majd ha összespórolok annyi pénzt, ami három hónap bécsi ottlétet fe-dez. A listával apránként haladtam előre, de néha mégis reménytelennek láttam a helyzetet.

Ez lehetetlen, ez csak „diplomatagye-rekeknek” sikerülhet – hallottam majd-nem mindenhol, majdnem mindenkitől; egyetlen embert kivéve. Anyukám min-dig csak bölcs mosollyal annyit mondott: úgyis menni fogsz, a kérdés csak az, hogy mikor kell ott lenned. Azt hiszem utólag, ha nem hallottam volna ezt a mondatot hetente többször, talán nem is álltam volna neki a majd egy hónapos jelent-kezési procedúrának. Utóbbi egyszerre volt könnyű és nehéz: egy minden je-lentkező számára elérhető gyakornoki programra vonatkozó online jelentkezé-si ívet kellett kitöltenem, ami szerintem egy nagyon igazságos rendszer, mert le-hetőséget ad mindenkinek. Emellett fel-

vettem a kapcsolatot azzal az ENSZ In-formációs Szolgálatával (United Nations Information Service Vienna), ahova gya-kornoknak készültem. A nehézséget a rengeteg igazolás, bizonyítvány, motivá-ciós levél, ajánlólevél és referencia meg-szerzése jelentette. (Ezúton is nagyon köszönöm Dr. Schanda Balázs Prodékán Úrnak, hogy ő is egyike volt azoknak, akikre hivatkozhattam referenciáként.) 2012. november végén elküldtem a je-lentkezést és vártam.

Január legvégén hívott fel egy ottani dolgozó – akivel később barátok let-tünk –, hogy elkezdhetném a gyakorlatot már február közepén. Apai közvetítés-sel, de még így is isteni csodával határos módon néhány nap alatt kaptam szállást Bécsben és őrült tempóban készültem az eljövendő három hónapra.

Az első héten minden lehetséges hi-bát elkövettem: eltévedtem az épületben, minden nap két órát késtem a napi teen-dőim befejezésével és az izgalomtól még a saját nevemet se tudtam végigbetűzni angolul. A nehézségeken az Információs Szolgálat magyar származású igazgatója

72013/október

Szabályok Ítélet

és főképp (szintén magyar) mentorom segítettek át, akik hihetetlen türelemmel, érdeklődéssel és hálával köszönték meg a gyakornokként nyújtott segítségemet. A feladataim közé tartoztak fordítási mun-kák angolról magyarra, egy drogpolitikát összefoglaló ENSZ-jelentés világméretű médiaelemzése, csoportok kísérése a lá-togatóközpontban illetve a napi osztrák sajtószemle elkészítése angolul. Utóbbi feladat végigkísérte minden napomat. Ránézésre monoton rutinfeladat volt, de egy gyakornoknak hatalmas fejlődési le-hetőség. Megtanultam gyorsan és értőn

olvasni németül (néha osztrákul), infor-mációt kiszűrni, két idegen nyelv között fordítani és sokáig koncentrálni. Min-dennap kijavított a mentorom és éppen emiatt nagyon sokat tanultam. Nagyon jó érzés volt informáltnak lenni, mert hát aktuális témában nem volt hiány: nukleáris tárgyalások Iránnal, a szíriai helyzet és persze a pápaválasztás. Ha ez még nem lett volna elég, cikket írhattam németül egy általam választott témában (A fiatal nők szerepe az Arab Tavaszban) az Austrian Peacekeeper ENSZ-folyó-iratba, amit a saját nevemmel jelentettek

meg – pedig rengeteg segítséget kaptam mind a mentoromtól mind az anyanyelvi lektoroktól.

Voltak persze nehéz pillanatok is. Ez alatt a három hónap alatt írtam a szak-dolgozatom; egy-egy prezentációt is kel-lett készítenem; magyar és német nyelvű vizsgákra kellett készülnöm és persze az államvizsgára. Néha sajnos majdnem az egészségem látta kárát, de persze a csa-ládi és baráti látogatások, illetve az egyre bővülő bécsi baráti kör rengeteg jelentett.

Emellett számtalan emlékezetes ese-ményen részt vehettem. Láttam az ENSZ Főtitkárt egy látogatása alkalmá-ból, jártam a Sacher Hotelben, Magyar-ország Állandó ENSZ Képviseletén és a Bécsi Egyetemen. Mégis azt hiszem, ha húsz év múlva erre a három hónapra visszagondolok, sokkal inkább az érzé-sekre, emberekre, kollégákra és immá-ron barátokra fogok visszagondolni, akik egyenrangúként tekintettek rám; akikkel együtt ebédeltünk, együtt dolgoztunk.

Összegzésként talán csak annyit írhat-nék. Kitartónak és türelmesnek kellett lennem? Igen. Pénzt kellett spórolnom előtte? Igen. Hinnem kellett benne? Igen. Hoznom kellett áldozatot? Igen. Hozniuk kellett a szeretteimnek áldoza-tot? Igen. Mégis minden megérte, mert megtörténhetett… hihetetlen volt és fe-lejthetetlen!

Andriasik Szilvia

Negotiation Moot Egyesület – Jogászverseny októberben

Az előző tanév áprilisában lehető-ségem volt részt venni a Negotiation Moot Egyesület által szervezett tár-gyalási szimulációs versenyen, nyár óta pedig már én is az Egyesület tagja vagyok. A verseny során egyrészt ren-geteg tapasztalattal, új kapcsolatokkal gazdagodtam, másrészt sikerült egy

brüsszeli tanulmányutat is nyernem. Éppen ezek miatt tartom fontosnak, hogy megismerjétek az Egyesületet, és az általunk szervezett versenyeket. Biztos vagyok benne, hogy sokan sze-retnétek ilyen jellegű versenyeken megméretni, kipróbálni magatokat, csak gyakran nem is tudjátok hol és milyen módon tudnátok mindezt megtenni. Most itt a lehetőség, egy nagyszabású országos EU Negotiation Moot jogászverseny kerül megrende-zésre október 24-27. között, amire már jelentkezhetsz az Egyesület Facebook oldalán, illetőleg honlapján. Az Egye-sület elnökével, Horváth Ádámmal

készítettem interjút, azon cél érde-kében, hogy jobban megismerhessétek a Negotiation Moot Egyesület tevé-kenységét.

Köszöntelek Ádám! Pár szóban bemu-tatnád az Egyesületet, gondolok itt arra, hogy mikor jött létre, hány tagja van?Egyesületünk egy önkéntes fiatalok-ból álló nonprofit szervezet. Az első EU Negotiation Moot szimulációs versenyre 2008 júliusában került sor, melyet még egy országos játék követett az egyesület hiva-talos megalakulását megelőzően. A bíróság végül 2009. augusztus 25-én jegyezte be a

8 2013/október

Ítélet Szabályok

Negotiation Moot Egyesületet. Jelenleg már több mint 50 taggal rendelkezünk.

Tehát az elmúlt három évben folya-matosan bővült a taglétszám, ehhez gratulálok. Beszélnél pár szót arról, is, mi a fő célja az Egyesületnek?Elsődleges célunk speciális tárgyalási szi-mulációs versenyek szervezése egyetemi, főiskolai hallgatók részére, melyek kere-tén belül olyan gyakorlati, a való életben is rendkívül hasznosnak bizonyuló, kész-ségeket – ún. soft skilleket – sajátítanak el a résztvevők, melyekre a hagyományos felsőoktatási képzések nem fektetnek elég hangsúlyt.

Számos neves személyiség van jelen az Egyesület életében, mint tisztelet-beli tag. Ők hogyan segítik az Egyesü-let életét? Immár több mint húsz szimuláció meg-szervezésén vagyunk túl, melyek közül há-romra Brüsszelben, kettőre Erdélyben ke-rült sor és szerencsére elmondhatjuk, hogy mindenhol nagy sikernek örvendett a ver-senyünk. Ennek köszönhetően felépítet-tünk egy olyan kapcsolati hálót, melyet az aktív egyesületi tagok karrierépítésük so-rán is használhatnak. Tiszteletbeli tagjaink olyan prominens személyiségek, akik több előadás vagy szakmai nyeremény felajánlá-sával komolyan segítették a Negomoot fej-lődését. Megtisztelő számunkra, hogy töb-bek között Nátrán Roland, az Eximbank vezérigazgatója, Hajdú Márton, a brüsszeli Állandó Képviselet sajtófőnöke, Polner Gergely, az Európai Parlament londoni

irodájának osztályvezetője vagy Nagy Sán-dor Gyula, a Budapesti Corvinus Egye-tem Közgazdaságtudományi Karának dékánhelyettese is segíti az egyesületünket.

Nem titok, hogy arculatváltás van fo-lyamatban az Egyesületnél, mesélnél erről is egy-két szót? Természetesen. A Negomoot az elmúlt 4-5 évben egy nagyon jó ötletből egy jól működő szervezetté nőtte ki magát, és en-nek eredményeképp tavaly egy impozáns rendezvényen, az Európa Esten Tarlós István főpolgármester úr kabinetfőnökétől átvehettük a „Budapest a Civil Európáért” díjat is. Ennek az eddig töretlen fejlődés-nek egy újabb állomása, hogy az eddigi sa-ját magunk által készített honlap és arcu-lati elemek helyett egy teljesen új, modern dizájnt kap az egyesületünk. Az a célunk, hogy a Negomoot a felsőoktatási körök-ben egy jól csengő brand legyen.

Sokan, akik nem ismerik az Egyesü-letet, ha meghallják, hogy Negomoot, egyből tudják miről is van szó. Úgy vélem, ezt mindenképp sikernek köny-velheti el az Egyesület. Mit gondolsz, illetőleg mi a tapasztalatod, egy ilyen versenyen való részvétel hogyan tudja fejleszteni a hallgatókat? Miben tud számukra valami pluszt nyújtani? Azzal, hogy egy kompetitív játék keretén belül tanítjuk a hallgatókat, gyakorlatilag szórakozás közben tehetnek szert olyan képességekre, melyek majd azt a plusz je-lenthetik, mondjuk egy állásinterjún, hogy őket válassza későbbi munkaadójuk. Ko-

rábbi játékosaink egybehangzó véleménye, hogy a karrierépítés során nélkülözhe-tetlen és az egyetemi tananyagból általá-ban hiányzó ún. soft skilljeiket fejleszti a Negomoot. Ilyen például atárgyalástechnika, a tényleges csapatmun-ka, a konfliktushelyzetek kezelése, a kultu-rális intelligencia, vagy probléma-megol-dási képességek.

Ezeket személyes tapasztalataim alapján én is alátámaszthatom. Egy nagyszabású verseny kerül megrende-zésre októberben, amely az eddigiek-től picit eltér majd. Mesélnél pár szót erről is?Igen, elsősorban most a nyolc magyaror-szági jogi kar hallgatóit célozzuk meg, akik egy nagyszabású országos EU Negotiation Moot jogászverseny keretén belül mérhe-tik össze erejüket. Felvettük a kapcsolatot magukkal a felsőoktatási intézményekkel is, hogy segítsenek a minél jobb körül-mények biztosításában és szerencsére sok a pozitív visszajelzés, de a tárgyalások e téren még tartanak. A honlapunkon és a Facebook-oldalunkon már lehet jelentkez-ni az őszi szimulációs versenyünkre. De készülünk meglepetéssel a többieknek is, így feltétlenül érdemes a nem jogászoknak is regisztrálniuk, nehogy lemaradjanak a következő játékról.

Ha további információt szeretnétek, lá-togass el a Negotiation Moot Egyesület Facebook oldalára, illetőleg keresd a www.negomoot.eu oldalt.

Orosz Cintia

Bosszúvágytól belátásig?A világ rendőre és a béke követe Szíriáról, Szíriáért „A békét csak békével lehet megvaló-sítani.” Újra és újra visszacsengenek VI. Pál pápa szavai a harmadik év-ezred eseményeit követve. A béke-teremtő, illetve rendcsináló szán-dékkal megindított afganisztáni és iraki háborúk súlyos kudarca után ezt a tételt erősítették a nyugat által is támogatott arab tavasz eseményei. A demokráciát erőszak árán is vi-lágszerte bevezetni akaró kezde-ményezések sorra buknak el. Terro-ristának bélyegzett, majd évtizedes

megszállás után magukra hagyott országok, valamint elitjük leváltá-sában segített, de útmutatás nélkül hagyott arab államok szegélyezik az erőszakos béketeremtés útját. A ké-retlen beavatkozás következő ál-dozata a két és fél éve polgárhá-borúba süllyedt Szíria lehet. A világ önkéntes bíráiként fellépő nagy-hatalmak szerint a megtorlás elke-rülhetetlen. Hogy megalapozatlan, értelmetlen és szükségtelen-e, szá-mukra már mellékes kérdés.

Az egyházban és a világban is az egyik legnagyobb befolyással rendelkező szer-zetesrend, a jezsuiták generálisa, Adolfo Nicolás atya nyíltan hatalommal való visz-szaéléssel vádolta meg az Egyesült Álla-mokat. Szerinte az USA mára megszokott viselkedése „elkerülhetetlenül visszaéléshez, zaklatáshoz és megfélemlítéshez vezet a kö-zösség gyengébb tagjaival szemben.” Ha pedig ez esetben be is sikerül bizonyítani a vegyi fegyverek használatát, a megtor-lás egyetlen vétlen személyt sem érinthet. Ami a tapasztalatok figyelembe vételével

92013/október

Szabályok | Hitélet Ítélet

kijelenthető, hogy katonai beavatkozás esetén teljesíthetetlen elvárás. Emberélet viszonylatában azonban nem létezhet „já-rulékos veszteség”.

Mindemellett az elmúlt évtizedben vi-lágszerte is tapasztalható egy újfajta gon-dolkodás lassú meghonosodása. Nagy-Britanniában a parlament szavazta le a megtorlásban való részvételt, a társadalmi háttér pedig szinte mindenhol hiányzik. A nagyhatalmi státuszra büszke, illetve az erőpolitikát korábban lelkesen támogató amerikaiak nyolcvan százaléka felmérések szerint még úgy sem fogadja el a megtor-lás lehetőségét, hogy biztos Bassár el-Aszad szír elnök bűnösségében.

A katolikus egyház, valamint a világval-lások a fentiekkel összhangban lévő egy-értelmű és egységes álláspontot követnek a szíriai beavatkozás kérdésében. Ferenc pápa felhívására szeptember első hétvégé-jén világszerte milliók virrasztottak Szíria és a Közel-Kelet békéjéért. A Béke Király-nője Ünnepére meghirdetett imanaphoz elsőként csatlakozott Ahmed Badreddin al-Hasszún nagymufti. A szíriai szunnita közösség vallási vezetője a Szentatya meg-különböztetések felett álló megnyilvánulá-sait méltatta, egyúttal minden békeszerető embert arra kért, fogadja be, kövesse és valósítsa meg Ferenc pápa útmutatásait. A vallások ellentétéről gyakorta érkező hírek

tükrében különösen értékes és példátlan összefogást jól jellemezték a budapesti Szent István Bazilikában történtek. A bé-kéért tartott virrasztás könyörgéseit orto-dox, kopt, református, evangélikus, baptis-ta, metodista, illetve pünkösdi egyházak és gyülekezetek vezetői olvasták fel.

Ferenc pápa egyházfőségének első fél-évét a szegények melletti kiállás és a kö-zel-keleti béke elősegítése határozza meg. Megválasztása óta nem első alkalommal szólal fel a szíriai helyzet békés megoldá-sa érdekében. A már akkor is bő két éve folytatott harcok lezárásának gondolata újra és újra előkerül hagyományos, világ-szerte közvetített vasárnapi homíliájában. Békeszeretete tehát korántsem az eset-leges nyugati agressziónak szól, a háború minden formáját elítéli, értelmetlennek

és veszélyesnek tartja. „Nem a harc hozza meg a problémák megoldásának a lehetőségét, hanem a készség a találkozásra és a párbe-szédre.” Iránymutatásának jogos és ésszerű volta nem lehet kérdéses, a legmagasabb körökben mégis gyakran süket fülekre talál. Ám az egyházfő ennél sokkal realis-tább gondolatokat is felvet, jelezve, hogy tisztában van a világban zajló események-kel. „Mindig megvan a kétség. Ez valóban egy valamiért vívott háború, vagy ez az il-legális kereskedelem háborúja, hogy fegyvert tudjon eladni?” – teszi fel a költői kérdést Ferenc pápa. Szomorúan látja az esemé-nyek mozgatórugóit, amelyek veszélyes tendenciát vetítenek előre. Mint mondja, „embernek lenni annyit jelent, hogy egyikünk vigyáz a másikra. Mi azonban a fegyvere-ket tökéletesítettük, lelkiismeretünk elaludt, egyre ravaszabbul igazoljuk magatartásunk okait. Mintha normális lenne, úgy vetjük el a pusztítás, a fájdalom, a halál magját! Az erőszak, a háború csak halált hoz, a halálról szól!” Szerinte világunkat az egoizmus, az egyéni érdekek, a hatalomvágy uralja, ami erőszakhoz, közönyhöz, konfliktushoz és káoszhoz vezet. Pedig Ferenc pápa szerint csak egyetlen kérdést kell mihamarabb feltennünk magunknak: „Milyen világot akarunk?”

Teleki Levente

„Egyszerűen csak jó volt kereszténynek lenni”Pázmányosok a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról

Idén nyáron Rio de Janeiro adott otthont a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak, amely Boldog II. János Pál pápa kezde-ményezésének köszönhetően 1984 óta kerül megrendezésre néhány évenként. A tizenötödik alkalommal lezajló nagyszabá-sú összejövetelre három-négymillió fiatal érkezett a Föld minden pontjáról. Az ese-mény középpontjában a mindenkori pápá-val való találkozás áll, aki maga is részt vesz a programokon, és a zárómise keretében bejelenti a következő alkalom helyszínét és idejét. Az idei találkozó mottója az evan-gélium széles körű hirdetésének fontossága volt.

Egyetemünk két negyedéves jogász hall-gatója, Pulay Vince és Soós László a Brazil

nagyvárosban tartózkodott a fesztivál ide-jén. A Világtalálkozóról és Rióban szerzett élményeikről mesélnek.

Minek vagy kinek köszönhető, hogy kijutottatok Rioba?

Vince: Van egy nagyon kedves ismerő-sünk, Michael atya, aki egy ír pap, a Krisz-tus Légiója Kongregáció tagja. Én már az előző Ifjúsági Világtalálkozón is kint vol-tam vele 2011-ben. Michael atya három évet szolgált Brazíliában, ezért nagyon jó kapcsolatai vannak.

Laci: Én Vincén keresztül ismertem meg Michael atyát, akivel már több misszióban vettünk részt közösen, Magyarországon és Felvidéken is. Ennek köszönhetem, hogy

bekerültem abba a tizenkét fős körbe, akik kimentek. Michael atya Magyarországon élő amerikaiaknak szokott misézni, az ő anyagi támogatásuk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kijutottunk Brazíliába.

Kifejezetten a Világtalálkozó miatt repültétek át az Atlanti Óceánt?

Laci: Igazából két apropóból mentünk ki, az egyik volt a Világtalálkozó, ami négy-öt napig tart. Viszont azt fontos-nak tartottunk, hogy ha már kimegyünk, csináljunk valami hasznos dolgot. Ezért terveztünk három hétre. Egy favelába (szegénynegyed, nyomornegyed – a szerk.) mentünk, hogy egy ottani közösségi cent-rumot újítsunk fel.

10 2013/október

Ítélet Hitélet

Hol, milyen körülmények között laktatok?Vince: Az első két hetet a favelában

töltöttük, a helyiek között laktunk, amíg el nem végeztük a munkát. Ez két hétig tartott és felejthetetlen élmény volt, utána pedig beljebb költöztünk a városba, kicsit jobb körülmények közé és részt vettünk a Világtalálkozón. Ami nekünk a legnehe-zebb volt, hogy megérkeztünk egy olyan helyre, ahol az emberekről meg a környe-zetről alkotott első benyomás nem túl bi-zalomgerjesztő. Borzasztóan sok a szemét, a szennyvíz ömlik ki az utcára, szemetest sehol nem lehet találni. A körzetben nincs iható víz, és valószínűleg a higiéniai kö-rülmények miatt nem túl magas az átlag-életkor. A mi szobánk olyan volt, hogy az ablaknak csak a kerete volt meg, és ez azért volt nehéz, mert iszonyatos zaj és ricsaj van az utcákon. Oszlopokra szerelt hangfalak-ból üvölt a zene hajnali négy-ötig, utána pedig az emberek ricsaját és csörömpölését volt nehéz megszokni. Aludni nem igazán lehetett.

Laci: A szűk utcákat fejmagasságban le-lógó kábelkötegek árnyékolják be, amikről sokszor nem lehet eldönteni, hogy az most internetkábel vagy nem, le van-e szigetelve vagy sem. Minden ház aljában van egy üz-let és minden harmadik üzlet egy fodrászat. Csak félkész házakat látni, úgy kell a helyet elképzelni, mint egy nagy építkezést, amit nem fejeztek be. Volt szerencsénk minden nap részt venni szentmisén a helyi közös-séggel. Ezek a misék mind hihetetlen han-gulatúak voltak, részben azért mert több száz fiatallal voltunk együtt és nagyon lel-kesek voltak, az énekeknél tapsolnak a pap vezetésével és a mise után mindig táncol-nak vallásos énekekre, saját koreográfiákra. Olyan helyen voltunk, ahova turisták nem gyakran mennek, és részben ezért is a he-lyiek nagyon figyeltek minket. Volt, hogy megállítottak az utcán, hogy „Ti vagytok a magyarok?” Bekerültünk a helyi újságba is.

Vince: Ugyan nyomasztó volt elsőre, de aztán megtetszett nekünk, hogy így is lehet élni, és a boldogsághoz nem feltétle-nül elengedhetetlen az anyagi jólét. Nincs sok dolguk, de amijük volt, azt odaadták nekünk. Meghívtak minket ebédelni és

nem volt semmi a házban, csak egy asz-tal, ami meg volt terítve minden földi jó-val. Nekem nagyon tetszett, hogy ott úgy köszönnek az emberek, hogy megölelik egymást. Mivel abban az időben helyi hí-rességnek számítottunk, ezért nagyon sok fotót akartak készíteni velünk a helyiek a miséket követően. Különös érzés volt ez. Nehéz volt otthagyni őket.

Eltelt a két hét és jött a Világtalálkozó.Laci: Maga a rendezvény egy hetes volt,

a Copacabana partján zajlott. Már a pápa érkezése előtt is rengeteg program volt. Tartottak elmélkedést, keresztutat, voltak közös imák, koncertek, amiken tudtunk részt vettünk, de négymillió ember között ez nem olyan könnyű. Inkább egymással barátkoztunk, rengeteg fiatal volt minden-hol, mindenhonnan. Én nagyon szeretem a zászlókat, hatalmas élmény volt felismerni az európai országok mellett ázsiai, afrikai, dél-amerikai lobogókat. Többek között ott volt Guatemala, Costa-Rica, Kongó, Ke-nya, Dél-Szudán, Dél-Korea, Kína, Japán, Chile. Ez is azt mutatta, hogy van jövője a Katolikus Egyháznak.

Vince: Hihetetlen jó volt a hangulat, láttunk egy olyan koncertet, ahol apácák játszottak rockot és az első sorban feren-cesek táncoltak rá. Mindenhol fiatalokkal találkoztunk. Mi talán már kezdtünk öre-gek lenni abban a légkörben, de azért még a következő belefér, ami Krakkóban lesz 2016-ban. Kevés szó esik róla, de ez a világ legnagyobb fesztiválja és más mint a többi. Ott senkinek nem kellett félni a másiktól, hiszen mindenki tényleg nagyon szimpati-kus. Mindenki ismerkedett, cserélgetettünk pénzérméket, karkötőt.

Hogy ment a kommunikáció?Vince: Spanyolul és angolul próbálkoz-

tam, de sajnos nem nagyon beszéltek a he-lyiek se spanyolul, se angolul. Volt velünk egy portugál idegenvezető és tolmács, ő sokat segített. Meg, ahogy ilyenkor lenni szokott, kézzel-lábbal kommunikáltunk.

Laci: A fiatalokkal angolul, és akikkel tudtam, horvátul beszélgettem. Én sajnos egyáltalán nem értek spanyolul, ezért a

beszédeket mindig fordították nekem. Ta-lán ezért is van, hogy nagyon megmaradt bennem és erőt adott, amikor arról beszélt a pápa, hogy „Ti vagytok a remény és az Egyháznak szüksége van rátok!”. A mai magyar katolikus fiatalokban valahogy az van, hogy úgymond „nem trendi” keresz-ténynek lenni. De ez a mondat, meg az a sok fiatal a világ minden pontjáról megerő-sített nem csak engem, hanem mindenkit ott, hogy jó úton járunk. Egyszerűen csak jó volt kereszténynek lenni.

A találkozón részt vett Ferenc pápa is. Sikerült látnotok közelebbről a Szentatyát?

Vince: Igen, végül sikerült. Ferenc pápát mindenki látni akarta, nem kell magya-ráznom, hogy miért örvend ekkora nép-szerűségnek. A szervezés talán nem volt a legjobb, kisebb csoda, hogy nem nyomták ott össze egymást az emberek. Volt egy nap, amikor gyakorlatilag hat órát vártunk rá, egy fél másodpercig láttuk, akkor is a másik irányba integetett.

Laci: Ez másnap is ugyan így történt, az-tán harmadnap, amikor nem számítottunk rá, az egyik mellékutcában megpillantottuk a pápamobilt, rögtön a kordonhoz rohan-tunk, hiszen számítani lehetett rá, hogy ott fog beszállni. Egyszer csak látjuk, hogy a katonák is veszik elő az okostelefonjukat, ott ment el előttünk néhány méterre. Utána még kétszer láttuk ugyanígy.

A Jézussal való találkozás tapasztalata az igazi ok, ami miatt keresztényeknek nevezzük magunkat. A három hét alatt volt olyan élményetek, amikor az isteni jelenlét szinte megfogható formát öltött számotokra?

Vince: Sok ilyen volt. Több templom volt a favelán belül is, és az egyik helyen magyarul dicsőíthettem több száz fiatal előtt. Hatalmas élmény volt énekelni ne-kik, a végén már ők is énekelték a vála-szokat magyarul. Olyan vidámak voltak és boldogok, ott táncoltunk velük, minket is bevontak a koreográfiájukba. Leírhatatlan boldogság volt, ami minket ott ért.

Laci: Sok ilyen élményem van nekem is. Talán azt tudnám kiemelni, amikor a Cu-korsüveg-hegyen zsolozsmáztunk, ahon-nan letekintve a táj elképesztően gyönyörű. Muszáj arra gondolni, hogy nem ember alkotta, és az imában is pont Isten alko-tását dicsértük. A brazilok nem véletlenül ennyire hívők. Aki ezt látja nap mint nap, megbizonyosodik róla, hogy itt a Jóisten működik.

Kovács Réka Adrienn

112013/október

Hitélet Ítélet

Családban élünk. Közösségben élünk. Tár-sadalomban élünk. Elvárásokkal, szabá-lyokkal, törvényekkel, problémákkal, kihí-vásokkal. Egyik ember sem olyan, mint a másik, különbözőek vagyunk, ettől olyan színes az élet, de bizonyos értékek és ma-gatartásminta mindenkitől elvárható. Ezeket az értékeket a környezetünk igyekszik születésünk pillanatától belénk

nevelni, több-kevesebb sikerrel. Először a családunk, majd az óvoda és az iskola dol-gozik rajtunk. Hogy hogyan kell visel-kednünk társaságban, hogy tisztelnünk kell az idősebbeket, hogy legyünk ked-vesek, hogy ne irigykedjünk, és hogy igye-kezzünk alapvetően jók lenni. Kedves ol-vasóink talán még nem értik egészen, hogy ez a bevezető pontosan hogy is kapcso-

lódik az esélyegyenlőséghez. Nos, ebben az esetben olyan értékekre gondoltam, amik a gyengékkel, az elesettekkel és a kiszol-gáltatott helyzetben lévőkkel és élőkkel vannak kapcsolatban. Azaz: jó tett helyébe jót várj! Nem ismerős ez a mondás gyerek-korunkból? Az esélyegyenlőség kérdésköre többek között ezekkel a „problémákkal” is foglalkozik. Hiszen sokak számára az

Mert adni és kapni jó!

Titeket kérdeztünk…„Itt van az ősz, itt van újra…”. A jól ismert Petőfi sor immáron Nekünk, egyetemistáknak is üzen. Jelzi, hogy véget ért a nyár, kezdődik az új tanév, avagy a PPKE JÁK-on is „becsen-gettek”. Ezen okból, idén először kérdeztelek Titeket:

Mit vársz az idei tanévtől? Gondolok itt arra, hogy vannak-e félelmeid az új tanévvel kapcsolatosan, illetőleg van-e olyan célod, amelyet minden-képp ebben a tanévben szeretnél megvalósítani?

Munkácsi Lilla (V. évfolyam, jogász)

Ötödéves jogászként ez az utolsó évem. A következő félévben már megpróbálok elkezdeni készülni a záróvizsgákra, re-mélhetőleg össze is jön. Sok tervem van a félévre, de ahogy említettem, a záróvizsga lesz a meghatározó, próbálok már most tu-datosan rákoncentrálni. Ez az utolsó sza-badabb félévünk, éppen ezért szeretnék a kikapcsolódásra is nagy hangsúlyt fektetni, mind az egyetemen belül, mind az egyete-men kívül. Mindemellett gyakornok is va-gyok, úgyhogy mozgalmas félév előtt állok.

Sztankó Lili (V. évfolyam, jogász)

Ez az utolsó évem, amelyben egyrészt lé-lekben próbálok ráhangolódni a tavaszi zá-róvizsgára, illetőleg nem szabad elfelejteni,

hogy előttünk áll még egy vizsgaidőszak is. A másik, ami nagy munka lesz számom-ra az ősz folyamán, az a diplomamunka megírása. A másik fontos, hogy ez az utol-só félév, épp ezért szeretnék az egyetemi életben részt venni, illetőleg a barátaimmal minél többet találkozni, szórakozni.

Szikora Rebeka (IV. évfolyam, jogász)

Negyedéves jogász vagyok. Az idei évben, amitől picit tartok az az, hogy rengeteg tárgyunk lesz. Másrészt, számos jelentős jogszabályváltozás történt, és ezek mind olyanok, amelyek az egész karrierünket meghatározzák majd. Véleményem sze-rint a tanári kar biztos segítségünkre lesz, hogy a változásokat minél hamarabb és alaposabban elsajátítsuk. Az idei évben a fő célom a szaknyelvi vizsga letétele angol nyelvből, illetőleg a TDK dolgozatom be-mutatása.

Felhalmi Kinga (II. évfolyam, jogász)

Nagyon vártam a tanévkezdést, mivel ren-geteg esemény és program van ilyenkor mind az iskolában, mind az iskolán kívül. Továbbá azokkal a barátaimmal is talál-kozhatok, akikkel egyébként nincs alkal-mam. A másodév nagy váltás lesz az első évhez képest, mert teljesen új tárgyaink lesznek. Hallottam jót is, és rosszat is. A fő tárgyaktól tartok a leginkább: a bünte-

tőjogtól, az alkotmányjogtól és a polgári jogtól. Aztán majd kiderül a következő hetekben minden, addig is örülök, hogy az első hét még lazább.

Hanich Veronika (II. évfolyam, jogász)

Nagyon vártam már az új tanévet, elsősor-ban azért, hogy a barátaimmal találkoz-hassak, mivel vidéken lakom, ezért nehe-zen tudok nyáron feljutni Budapestre. A legjobban a büntetőjogtól félek, mert azt hallottam, hogy nehéz lesz. Idén megfo-gadtam, hogy évközben is fogok tanulni, nemcsak a vizsgaidőszakban.

Kupai Lilla (III. évfolyam, jogász)

Alig vártam a tanévkezdést, hiszen hi-ányzott már az egyetemi nyüzsgés a nyár folyamán. Ebben az évben szeretnék de-monstrátor lenni, a TDK munkámhoz ku-tatómunkát folytatni, továbbá megtalálni azt a kutatási területet, ami leginkább ér-dekel. Leginkább ezeket szeretném meg-valósítani a következő félévben. Továbbá célom gyakornoki programokban részt venni, most épp pályáztam is egy külföl-di intézményhez. Szeretnék egy angol felsőfokú nyelvvizsgát is letenni, illetőleg jövőbeli célom a szaknyelvi vizsga letétele német nyelvből.

Orosz Cintia

12 2013/október

Ítélet Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség

ilyesmi tényleg csupán egy kellemetlenség, amit egyszerűbb a szőnyeg alá söpörni, és az majd csak megoldódik magától, nem igaz…? De szerencsére még vannak em-berek, akik képesek „látni”… Álmodom egy világról, ahol mindenki „lát”…

Elképzelhető, hogy demagóg vagyok és leszek, de most szeretném leírni a gondo-lataimat. Olyan sok borzalom vesz körül minket! Tudom, hogy könnyebb behunyni a szemünket jó szorosan, mint hogy meg-tegyünk akár egy parányi lépést is, de egyre nagyobb szükség van erre! Erre a „kis” lé-pésre!

Alapvetően és ideális esetben már nagyon korán megtanítanak minket arra, mint ahogy azt fentebb írtam, hogyan is kell egy közösségben viselkedni. Ha át-lagosnak mondható az életünk, akkor 2-3 éves korunkban óvodába kerülünk, és elkezdjük tanulni a társas lét csa-ládon kívüli eseteit. Addig viszonylagos burokban éltünk, óvó szemek figyeltek minket, nem kellett feltétlenül alkalmaz-kodnunk 10-12 ismeretlenhez. A legtöbb gyerek számára nem nagy trauma ez az időszak, mert rengeteg élménnyel lesznek gazdagabbak. Igen ám, de mi van akkor, ha bizonyos szabályokat nem tartatnak be velünk a kellő eréllyel? A gyerekek elké-pesztően kegyetlenek tudnak lenni. Egy-mással, állatokkal, szerencsétlenebb sorsú gyerektársaikkal, és akár felnőtt em-berekkel is. Kiközösítik és megalázzák azokat, akik nem olyanok, mint ők. Vannak gyerekek, akik pillanatok alatt ki-szimatolják a leggyengébb „egyedet”, és ugyan vezető egyéniségek, de ezt terrorral „érdemlik” ki, nem példamutató magatar-tásukkal, „Győzzön az erősebb!” felkiál-

tással. Aztán csapat is kialakul körülöttük, akik díszletként és közönségként funkci-onálnak. Továbbmegyek az eszmefutta-tással: ha egy gyerek ilyen, vajon milyen felnőtt lesz belőle? A válaszom: pontosan ugyanilyen. Így nem fog habozni a későb-biekben sem visszaélni az erejével és ha-talmával…

A másik esetben gyávák lesznek. Tudom, ez erős szó, de mégis ideillő. Azokról beszélek, akik anno inkább a könnyebb utat választották, és nem mertek kiállni másokért, így felnőttko-rukban is inkább elfordítják a fejüket, mondván: „Amiről nem tudok, az nem fáj!”. Nem látják, nem hallják, nem érdekli őket más problémája, baja, esetleg tény-leges nyomora. De tényleg nem látják, hallják? Nem inkább olyasmiről lehet szó, hogy nem akarják látni, hallani? Mert az az egyszerűbb út? De ha esetleg látják is, arra is létezik magyarázat: „Biztos azért történt ez az egész vele, mert rossz volt, tehát megérdemelte!”. Ismerek egy kerek-esszékben ülő lányt, akinek így magya-rázták meg a helyzetét… Az is előfordul,

hogy azt mondják: „Van nekem épp elég bajom, most még a máséval is foglal-kozzak? Oldja meg, ahogy tudja!”

Vannak, akik már „látnak”, ám a puszta sopánkodáson nem képesek túljutni, jól-lehet szükség lenne rájuk. Hogy felemeljék a hangjukat, hogy azt mondják: „Igaz, hogy nem én vagyok az Egyesült Államok elnöke, de én is tehetek valamit!”. Közhely, de igaz: sok kicsi sokra megy! Nem tölt el minket jó érzéssel, ha adhatunk másnak, mert van miből? Akár pár száz forintot, akár egy pulóvert, akár gyerekkori játé-kokat, akár olyan holmikat, amikről évek óta megfeledkeztünk?

Elárulok valamit kedves olvasóinknak. Három hónappal ezelőtt örökbefogadtunk egy kutyát, akit tavaly szeptemberben mentettek ki az ózdi gyepmesteri telepről, közvetlenül altatás elől. Voltak, akik bo-londnak néztek minket. „Nincs elég ba-jotok?” – kérdezték. Nos, igen, a mi életünk átmenetileg elég színesnek mondható, de az én válaszom erre ez: hiszek abban, hogy a világ egyensúlyra épül. Milyen alapon várhatom el az élettől, hogy jó dolgok tör-ténjenek velem, ha én pusztán saját ma-gammal törődöm? Ha nem érdekelnek mások? Ismétlem: hiszem, hogyha szívből adok és segítek, én is kapok! És kaptunk segítséget!

Így jutottam el oda, amiről a beveze-tőmben írtam: arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk jók lenni. Bár gye-rekként ez nem sokat jelenthet, de fontos megérteni! Mert megéri, még akkor is, ha nem azonnal érkezik a „jutalom”. Csupán annyi a dolgunk, hogy nyitva tartsuk a sze-münket és „lássunk”.

Kalász Veronika

E R A S M U S

Let the semester begin!A nyárnak vége, a nappalok rövidebbek, az éjszakák hidegebbek, s nem elég, hogy az órarendünket nem úgy sikerült össze-állítani, ahogyan szerettük volna, de már az első ZH időpontja is bekerült a naptá-runkba. A félévkezdés mindig nehéz pil-lanat az egyetemisták életében. Kivéve, ha az ember Erasmus hallgató. Akkor ugyanis már alig várja, hogy élete leg-boldogabb, legizgalmasabb, legmeghatá-rozóbb, legélménydúsabb, leghasznosabb, legfejlesztőbb, szóval nemes egyszerű-

séggel csak „simply the best” féléve (vagy a még szerencsésebbek esetén egy egész éve) elkezdődjön.

Szeptember elején az Egyetemünk Erasmus élete is beindult. Megérkezett ugyanis a 45 külföldi (11 francia, 10 spanyol, 8 német, 7 lengyel, 5 olasz, 1 holland, 1 szlovák, 1 görög, s bár ez meg-lepően hangzik, de 1 Franciaországban tanuló magyar) hallgató.

Ezzel a csapattal, valamint lelkes Erasmus tutorainkkal indítottuk el az új

félévet az első őszi hétvégén egy orien-tációs és ismerkedős programsorozat ke-retében. Pénteken, az Egyetemen meg-tartott tájékoztató után az esti program egy rövid kirándulás volt a Citadellára, amelyen szinte az egész csoport lelkesen részt vett, majd a Deák téren és környékén fejeződött be az este, ahol kis ízelítőt kap-hattak a diákok arról, hogy milyen pezsgő is az éjszakai élet Budapesten. A szombati program délután vette kezdetét. A Budai Várat, a Mátyás-templomot és a Ha-

132013/október

Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet

Pázmány, Pázmánywe are here…!Új év, új gólyatábor és új Erasmus hall-gatók. Idén a gólyatábor helyszíne Siófok volt, a Party Strand Hotel. Sok magyar hallgató mellet idén is képvi-seltették magukat az Erasmus Program keretében az egyetemünkön tanuló kül-földi diákok. Számukra a gólyatábor egy-szerre élmény, és bizonyos szempontból, kihívás. Élményt az nyújt nekik, hogy közösségbe kovácsolódnak, új barátokra tesznek szert, és persze az esti bulik sem maradhatnak el sorból.

A kulturális és nyelvi különbségek okozhatnak vicces helyzeteket, persze ott vannak az Erasmus tutorok, akik közvetítik a szervezők felé az igényeket, és tisztázzák a félreértéseket. Az első napon voltak is ebből problémák, ám másnap az akadályversen élmény dúsra sikeredett.

Az erasmusos diákok idén az ’Outlaws’ – törvényen kívüliek – csapat nevet vá-lasztották maguknak. Még az akadály-

verseny előtt elkészült a csapatindu-lójuk is, sőt a verseny közben még egy pár soros Pázmány indulót is írtak, hogy ne csak a többiek, de ők is tudjanak mit énekelni a jelenlegi ’alma materük’ tisz-teletére.

A csapat tökéletes helyet szerzett. A 28 indulóból a kilencedik helyen vé-geztek, ami elég impozáns, a feladatok

nyelvi nehézségei miatt is – például a színházas feladat megértése.

Az egész napos hajtás után először kicsit fáradtan, de egy-két sör után lel-kesen szórakozták végig az éjszakát, ter-mészetesen a csapat kemény magja a napfelkeltét is megvárta.

Sajnos a pozitív második nap ellenére a diákok – két francia kivételével – ha-

lászbástyát látogattuk meg, majd az ezt követő kocsmatúra keretében néhány híres romkocsmánkat tesztelhették. A legkitartóbbak vasárnap is velünk tar-tottak, amikor a Normafa, valamint az Erzsébet-kilátó volt a cél. Nehéz el-dönteni, hogy a kilátás, a Gyermekvasút, a közös lángosozás vagy a libegőzés aratta a legnagyobb sikert. Egy biztos, hogy ez a hétvége elérte a célját, közösen felfe-deztük a várost, jól éreztük magunkat és kezdünk csapattá formálódni.

Ráadásul mindez még csak a kezdet volt, a félév során további számos iz-galmas program vár a tutorokra, diák-jaikra és persze az érdeklődő hallgatókra.

Ha te is kedvet kaptál ahhoz, hogy ré-szese legyél az Erasmus életérzésnek, nem késő, még idén jelentkezhetsz és 2014 februárjában már indulhatsz is! Egye-temünkön október elején meghirdetjük a tanulmányi mobilitási PÓTPÁLYÁ-ZATOT – Neptun üzenet formájában -, amely a 2013-2014-es tanév tavaszi sze-meszterében lezajló kiutazásra hívja majd a pályázókat. A tavaszi főpályázat során számos partneregyetemnél ugyan már be-teltek helyeink, de még minden nyelvből van lehetőség becsatlakozni a programba. Jelentkezéseteket önéletrajzzal, moti-vációs levéllel – melyeket kérünk két nyelven előkészíteni –, igazolványképpel és a Tanulmányi Osztálytól kikért kre-ditigazolással tehetitek majd meg elekt-ronikus formában az általunk megadott elérhetőségen. Jogász szakos hallgató 80, BA szakos 50, MA szakos 15 kredit telje-sítése után és jogász szakos hallgató 255, BA szakos 150, MA szakos 95 teljesített kreditig pályázhat.

Amennyiben valaki továbbra is hezitálna, íme, még néhány meggyőző tény az Eras-musról:• ERASMUS – az Európai Bizottság

egyik legsikeresebb és legismertebb programja

• Újabb mérföldkőhöz érkezett az Erasmus-program: az idei tanévben az ösztöndíjas kiutazók száma átlépte a hárommilliót. A több mint 25 éves múltra visszatekintő európai program olyan értéket képvisel, amely a hall-gatók, a munkáltatók és az egyetemek számára egyaránt kiemelkedő jelentő-séggel bír. A hallgatók oktatási, nyelvi és kulturális tapasztalatokat szereznek egy másik európai országban, amely magasan kvalifikált, nyitott gondol-kodású és nemzetközileg tapasztalt szakemberek bázisának bővülését vonja maga után.

Reméljük, most már senkinek nincs szüksége további érvekre, hogy be-lássa: élete legjobb döntését hozza meg, amikor úgy határoz, hogy megpályázza az Erasmus ösztöndíj-támogatást!

Beréndi Bettina

14 2013/október

Ítélet Erasmus

zamentek. Nekik két napig tartott a gó-lyatábor, ám az utána következő orien-tációs napokon már összekovácsolódott csapatként vehettek részt.

És a legfontosabb: YOU DON’T HAVE THE VOICE! (nincsen han-gotok!)

Pázmány, Pázmány we are here…!

New year, new Fresher’s Camp and of course, new Erasmus students.

This year the Fresher’s Camp was held in Siófok, at the Party Beach Hotel. Besides the Hungarians, the students participating in the Erasmus program were also represented.

For them, the Fresher’s Camp was a very good experience, tough there was

a lion in the way, the language and cultural ‘gap’.

They experienced how to form a team, and make new friends. But still the night long parties where one of the best parts of the camp.

The Erasmus Tutors where a big help for them, if the language ‘gap’ occurred. They gave a leg up in any cases, for example: by interpreting the inconveniences to the organizers.

The first day there were some problems according to the above mentioned case, but the second day effaced them. For the checkpoint game they chose Outlaws for their name. The team was quite effective, they created a team anthem and an English version of the Pázmány anthem, so they were able to sing (or shout, you can decide) their own ‘bless’

for their temporary alma mater.They achieved a quite imposing place.

Out of the 28 starter, they finished at the 9th place, though the language difficulties occurred in some cases.

After the long, and sweaty day the party escalated slowly, but after a few beers there were no doubts, they will dance all night. Some of them also stayed up for the sunrise.

Regrettably, the second they was their last one. They decided to go home, and to discover Budapest a bit more. Their camp lasted just to days long, but they got closer to each other for the orientation days.

And the most important: YOU DON’T HAVE THE VOICE!

Juhász András László

F. Scott Fitzgerald (1896-1940) a XX. század egyik legjelesebb regény- és no-vellaírója volt. Az író az első világ-háború utáni évek generációjához, az „elveszett nemzedékhez” tartozott. Re-gényei közül leghíresebb A nagy Gatsby (1925), melynek hat filmfeldolgozása is készült, a legújabb 2013-ban kerül a mozikba. Ír származású katolikus szü-leitől három keresztnevet (Francis Scott Key) is kapott, mint író egyszerűen csak F. Scott Fitzgerald néven vált ismertté. Az író 1919-ben ismerte meg és jegyezte el Zelda Sayre-t, egy Alabama állambeli bíró lányát. Fitzgerald a közös életüket anyagilag is meg kívánta alapozni, így az eljegyzés után New Yorkban állást szerzett magának egy hirdetővállalatnál, és novellákat is írt. Mindez azonban nem győzte meg Zeldát, nem hitte, hogy Fitzgerald el is tudja majd tartani, így az eljegyzést felbontotta. Ez a rövid élet-rajzi vonatkozás ihlethette meg, s így jött létre A nagy Gatsby is. Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dzsesszkorszakot, a húszas éveket jeleníti meg szinte már tökéllyel, hanem az amerikai álom olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom.

A történetben a 20-as években járunk. Van egy bizonyos Nick nevű feltörekvő fiatal, aki a Long Sound partra költözik, s bár írói vénával rendelkezik, mégis New Yorkban kötvényekkel dolgozik. Egy nap meglátogatja távoli unokatest-vérét, Daisy Buchanant, aki hozzáment a gazdag Tomhoz. Nick megismer-kedik Miss Jordan Bakerrel, aki már elsőre felkelti a fiatalember figyelmét, aki egy rendívül okos, szép és híres golf-játékos nő. Tomról kiderül, hogy meg-csalja feleségét egy Myrtly Wilson nevű hölggyel, aki szintén házasságban él, de nem nagyon zavarja egyik házasságtörőt sem. Nem is csinálnak nagy titkot a kap-csolatból. Nick szomszédjában nap mint nap óriási mulatságot tartanak. Egy nap azonban meghívást kapott egyenesen a házigazdától, Gatsbytől. A ház gaz-dagsága elámítja az ifjút: medence, csil-lárok, fényűzés mindenütt. A ház urának azonban semmi nyoma sincs, még a ven-dégek sem tudják, hogy hogyan is néz ki. Nick jól érzi magát, s mindenféle le-gendát hall arról, hogy ki is az a Gatsby. Egy kis idő múlva összeakad a házi-gazdával, akivel össze is barátkozik. Jay Gatsby meg is hívja másnapra. Mindez hogyan kapcsolódik össze, ki is ez a ti-

tokzatos Gatsby, és miért pont Nick az, akivel barátkozik, kiderül a műből. Nem szeretném leleplezni a végkifej-letet, de annyit elárulok, hogy drámai lesz. Ma Fitzgeraldot a modernizmus követőjeként fogják fel. Témáiban sze-repel a törekvés, a szerelem, a veszteség, az élet elkerülhetetlen változásai. Natu-ralista stílusa világos, színes és szellemes. A könyv nem túl hosszú, s jó kikapcso-lódást nyújthat mindenkinek a szorgalmi időszakban.

Tompai Nikolett

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

152013/október

Erasmus | Kultúra & Kritika Ítélet

2013. szeptember 7-én az MR2 Petőfi Rádió jóvoltából került megrendezésre im-máron harmadik alkalommal a Szimfonik Live 3. A (még) nem nagy múltra visz-szatekintő rendezvényt először 2011-ben a Sziget Fesztivál nulladik napján tekint-hették meg a műkedvelők, ahol hazai ze-nekarok öltöztették szimfonikus köntösbe dalaikat. Tavaly a koncepció maradt, vi-szont már a Közmédia Napja nevű ren-dezvény keretein belül csendültek fel az át-iratok.

A harmadik felvonásra a szervezők egy merőben új ötlettel álltak elő: zenekarok helyett – főként underground – előadókat kértek fel, hogy a „‚70-es évektől napja-inkig” kategóriából válasszanak egy szí-vükhöz közel álló hazai- vagy világslágert, s dolgozzák át saját szájízükre, belekalku-lálva egy szimfonikus zenekart és egy ha-talmas kórust. Az esemény zenei szakértője Milkovics Mátyás (a Neo frontembere) Balogh Sándor karmesterrel karöltve ké-szítették el az átiratokat, s vezényelték le az eseményt – szó szerint. A nem kis (m)értékű zenei aláfestést a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara szolgáltatta, míg a

Közrádió kórusai – vegyes- és gyermek-kórus egyaránt – szorgosan vokáloztak az undergroundnak. Méltatásukat lásd alább. Harminc előadóval vártuk tehát az idei Közmédia Napjának záróeseményét.

A koncert különlegességét a szervezés esetlensége kicsit beárnyékolta. Persze, gondolhattunk volna rá, hogy ne kocsival közelítsük meg a helyszínt, hiszen parko-lóhelyet aligha lehetett találni az esemény ötszáz méteres körzetében, csakhogy a gyalogosok csürhe-módjára vették önké-nyesen birtokba az utakat is, így még ne-hezebb volt a haladás. Végre megálltunk, rohanás vissza a Millenáris parkhoz. A koncert kezdése után picivel estünk be, estünk volna be, nem sikerült. A kapuknál folyamatosan áramlottak kifelé a kisgyer-mekes családok, ám befelé senkit nem engedtek és a legkevésbé sem kulturált módon küldtek minket melegebb éghaj-latra a biztonsági emberek. Végül tíz perces séta után felfedeztünk egy külső kivetítőt, ahonnan végre élvezhettük a koncertet.

Az ínyencségekkel kezdeném. Kovács Kati előadásában Rudimental Not giving in című drum n bass alapú slágerét emelem ki elsősorban: a különböző stílusok nagyon simán fonódtak össze egymással. A mű-vésznő vidáman, kifinomultan, táncdal-fesztiváli hangulatban adta elő a dalt, mi-közben zúgott a fülünkbe az ütemes basszus. A PASO-ból ismert Krsa egy Hofi-klasszikussal kápráztatta és lazí-totta a közönséget a maga intenzív ska-stílusában, nem is választhatott volna hoz-záillőbb dalt. Nem meglepő slágert hozott

magával Zorán (Quimby: Ajjajjaj), nem is nagyon kellett átértelmeznie, hiszen már a dal 2009-es megjelenésekor is sokan azt hitték, hogy neki is köze volt a megírásához. Szokatlan élmény viszont a Brains-es MC Columbo és az angol gentleman, Sting ösz-szepárosítása. Bár a dal befejezése igencsak zúzósra sikeredett, az ovációból arra kö-vetkeztettem, hogy elnyerte a közönség tetszését. Végül, de nem utolsósorban ki-emelném személyes kedvencemet, a fér-fikart. Elbűvölő volt látni a lelkesedé-süket, ahogy a Walkó Csaba által előadott Bastille dalnál – Pompeii, ki ne ismerné? – lelkesen vokálozták az „Eh-eh-o eh-o [4x]”-t, vagy a Punnany Massif örökzöld-jénél az élet élvezetére lelkesítették a kö-zönséget öblös basszusukon. Mint minden koncerten, itt is volt lehetőség összebú-jásra (Kardos-Horváth János: Kimnowak – Gyémánt), szétválásra (Fábián Juli: Gotye – Somebody that I used to know), vadu-lásra ( Judie Jay: Basement Jaxx – Good luck) és nosztalgiázásra (Lovasi András: Chris Isaac – Blue Hotel).

Az eseményt a Vad Fruttikból ismert Likó Marcell szmokingos táncdala zárta (Szécsi Pál: Távollét). Soha meg nem is-mételhetetlen élmény.

Bár szervezés és a hangosítás itt-ott sántított, egy különleges estét tudhatunk magunk mögött. A közönség nagy szá-mából ítélve úgy tűnik, van igény erre a szolidabb kultúrdiszkóra, remélhetőleg jövőre is tudósíthatunk róla, akkor majd korábban érkezünk!

Hajdu Rita

Szimfonik Liv3 – generációk és stílusok találkozása

A Taviani testvérek 2012-es filmje eddig szokatlan színházi adaptációt gondolt el: William Shakespeare Iulius Caesar című klasszikus darabját adja elő egy börtön falai között. Vigyázat, valódi esemény kö-vetkezik!

Még bőven a sok sikerfilmet jegyző Coen vagy a Wachowski testvérek előtt

már létezett egy testvérpár, akik egyben rendezők is voltak. Paolo és Vittorio Taviani már jóval túl vannak a nyolcva-non, de alkotókedvük nem csökken, és ezt a világ A-kategóriás filmfesztiváljai örömmel is veszik. A Caesarnak meg kell halnia például a tavalyi berlini filmfesz-tivál versenyfilmje volt, amelyen Arany

Medve-díjat szerzett – éppen Fliegauf Bence Csak a szél című munkája előtt.

A valóságban egy római szigorított börtönben játszódó film, valódi rabokkal, megtörtént esetet dolgoz fel, ráadásul két-szeresen. Egyszer az ókori római történe-tet (ti. Caesar tényleg meghal, mert Bru-tus tényleg meggyilkolja), még egyszer

Akik szabadságot akarnak

16 2013/október

Ítélet Kultúra & Kritika

pedig, amikor az ebből készült történetet az elején megnevezett színészek a szintén ismert helyszínen előadják. A film képze-let és valóság határán egyensúlyoz; valódi játékfilmről van szó, de a valós helyszín és a film elején kiírt nevek, büntetések, jegy-zőkönyvszerűen felvett személyes adatok valóban elhitetik velünk, hogy ez megtör-tént esemény valódi szereplőkkel; a törté-net fikciós újrajátszását látjuk.

Ezt pedig így amolyan kétszeres új-rafeldolgozásnak vehetjük, mert ugye régi érdekes kérdés, hogyan viszonyul egy életfogytiglanis rab a szabadsághoz, akit szervezett bűnözés miatt ítéltek el, és hogyan fedezi fel magában a szabad-ság hírnökét és zálogát, Brutust, aki nem csak magának, de az egész római népnek is megváltást vélt hozni. Másik, talán fontosabb kérdés azonban, hogy mi ér-dekli ebből a XXI. század elején a rende-zőpárost, aki hatvan éve alatt már húsz filmen van túl.

Talán pont ez az esszenciája a filmnek, ez ad kérdést a megvalósítás miértjére is: a színészek után fel és alá járkálva a börtön különböző bugyraiban lassan már nem is tudjuk megkülönböztetni a valóságot a fikciótól. A saját cellában, a folyosón itt-ott, napi rutint végezve a spontán zajló próbák, összeolvasások alatt már nem hiszünk a saját szemünk-nek sem, nem tudjuk, hogy ez most az előadásra való készülés része vagy pedig börtönéveik mindennapjainak konflik-tusai. (Egy ponton Decius és Caesar ki is lép szerepéből, és „börtönvitába” száll, amiről persze csak találgathatunk, hogy ez is csak a benn kialakult valódi szemé-

lyes kapcsolatok eredménye vagy a ren-dezők utasítása.)

Az amatőr szereplők annyira a ma-gukénak érzik a kétezer évvel ezelőtti történetet, hogy a római fórumon és a Capitoliumban megtörtént cselszö-vések, összeesküvések, egymás elleni zördülések nem csak Caesar korának, hanem a börtönlakók mindennapjainak is része lehet. Ahogy az egyik szereplő sommásan megfogalmazza: mintha ez a Shakespeare Nápoly utcáin élt volna, úgy ismeri a helyi viszonyokat.

Minimalista fekete-fehér képekkel, semmi zenével, nagyon szigorúan lesza-bályozott színészi játékkal dolgozik a két olasz rendező, az eredmény éppen ezért nem a megszokott filmélményt hozza, így elsősorban azok tetszését fogja el-nyerni, akik valamilyen ínyenc élményre várnak.

Sergő Z. András

Ez a cikk először a Filmtekercsen jelent meg. Olvass további kritikákat!

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”Száz éve született Weöres Sándor

1913-ban – kereken egy évszázada – Szombathelyen látta meg a napvilágot a XX. századi líratörténet egyik legna-gyobb alakja, Weöres Sándor, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja, költő, író, műfordító. Földbirtokos katonatiszt édesapja és művelt polgárcsaládból szár-mazó édesanyja mellett már gyermek-ként magáénak tudhatta a művészet sze-retetét. Fiatalkorát Csöngén töltötte és később is sokat tartózkodott ezen a he-lyen. Érettségi után belekóstolt Pécsett a jogi egyetembe, végül azonban bölcsész szakon végzett. A városban ismerkedett meg szellemi tanítómestereivel, Várko-nyi Nándorral, aki művelődéstörténeti kutatásokat végzett, illetve Fülep Lajos-sal, akinek művészettörténeti és filozófi-ai előadásai nagy hatással voltak az ifjú

Weöresre. Költői munkássága mellett sok időt szentelt a műfordítói pályájá-nak is. Weöres 1945 után Budapesten telepedett le, ahol évekig az Akadémiai Könyvtárban dolgozott, majd irodalmi munkásságának élt. Életében többféle hatásra is nyitott volt a Nyugat élmé-nyétől kezdve az ókínai költészeten át az ősi mítoszokig. 1970-ben Kossuth-díjat kapott.

Weöres úgy határozta meg a költészet szerepét, mint az emberi teljesség meg-mutatását korunk széthullott emberé-nek, az egységes világkép kialakítását a széttöredezett helyett. Nála a vers nem az egyéni önkifejezés, hanem a széles körű létkifejezés eszköze. Weöres sze-rint a költő feladata a megértés, a szem-lélődés, neki nem kell a világ dolgaiba

beleszólni. Költészetét a sokszínűség, a végtelen tarkaság jellemzi. Repertoárjá-ban egyaránt szerepelnek mindössze pár szavas művek, néhány versszak erejéig terjedő játékversek, illetve komoly, az élet mélységeit boncolgató költemények.

Weöresnek már korán, pályája kezde-tén megmutatkozott különös tehetsége, miszerint másoknál nagyobb mértékben képes elsajátítani más költők hangját. Ezekben az alkotásokban különböző személyiségekkel azonosulva lépi át saját maga határait. Alakváltó kísérleteinek eredménye az 1972-ben kiadott Psyché c. verses regény, ami a költő legnagyobb sikert aratott szerzeménye. A mű hőse a Weöres által kitalált félig cigány, félig arisztokrata származású költőnő, Lónyai Erzsébet, akinek vad és lírai költeménye-

172013/október

Kultúra & Kritika Ítélet

TűzfalRehab – variációk egy témára

Budapest lépésről lépésre szépül, megújul. Felfedeztétek már, ahogy az unalmas és pőre tűzfalak képekbe, szí-nekbe burkolóznak? Akár egy ingyenes kiállítás vegyítve egy kis geocachinggel. A NeopaintWorks nevű kreatív műhely 2010 óta foglalkozik a hatalmas kültéri falfelületek dekorálásával, akciójuk neve TűzfalRehab, akciójuk célja nemes: szebb, élhetőbb Budapest. Leghíresebb projekt-jüket talán mindenki ismeri, a Rákóczi híd pesti hídfőjénél sorakoznak a Nemzet Szí-nészei. A festmény kevesebb mint tíz nap alatt készült el, a csoport ezzel fejezte ki tiszteletét hazánk nagy színművészei előtt.

Az egyik legnagyobb vállalkozás talán a Király utca és Kazinczy utca sarkán ta-lálható játszótér mögötti méltatlanul el-hanyagolt tűzfal kifestése volt 2011 tava-szán. Az eredmény önmagáért beszél, az esős, borongós napokon is öröm mellette elsétálni.

A harmadik projekt a Dohány utcában található általános iskolának készült, ahol egy tájkép került fel a falra, így még isko-laidőben is úgy érezhetik a diákok, hogy egy békés tó partján pihennek, mintha nyár lenne.

A következő állomás a VI. kerüle-ti Dessewfy utca volt, ahol a ’Gombold újra!’ Divat a magyar pályázat kereté-ben 250 négyzetméter újult meg, s egy designer ruhába bújt hölgy díszeleg a szürkeség helyén.

A nagy projektek mellett Erzsébet-városban a tavasz és a nyár folyamán több kisebb fal is új arculatot kapott, így például a Dob utca és a Csányi utca sarkán található fal új homlokzatot és új zöldség-gyümölcs boltot tudhat magá-énak, persze csak festmény formájában. Krúdy Gyula a Király utcát tartotta a „legpestibb” utcának, így a csapat ezt is megörökítette, egy Krúdy idézetet is felfestve a falra. Végül augusztusban az Akácfa utcai tűzfal újult meg egy var-rónővel. A 18 méter magas és 6 méter széles alkotás a budapesti szabómesterek tiszteletére készült el.

A „TűzfalRehab Erzsébetvárosban 2013” nevű program keretében még négy munkát várhatunk idén a NeopaintWorks kreatív csapatától, addig is jó keresgélést és nézelődést!

Hajdu Rita

it 2005-ben énekelte lemezre Palya Bea énekesnő. A regényből 1980-ban készí-tett filmet Bódy Gábor.

A Közigazgatási és Igazságügyi Mi-nisztérium június 20-án nyitotta meg a Weöres Sándor Centenáriumi Évet, melynek célkitűzése, hogy minél töb-ben, minél átfogóbban megismerjük eme rendkívüli költőnk munkásságát, élet-

művét. Hiszen Weöres hagyatéka a mi örökségünk. Ez az óriási hagyaték pedig mindünkhöz szól, a legkisebbeknek író-dott gyermekverseken, a komoly, filozo-fikus tartalmú költeményeken keresztül.

A költő – szerintem – egyik legszebb és legbölcsebb mondása szerint „Egyet-len ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a

létra”. E néhány szó tökéletes útravaló lehet mindnyájunknak nem csak erre a centenáriumra, hanem a további éveink-re is. Azon a bizonyos létrán pedig máris feljebb kapaszkodhatunk egy jó Weöres Sándor költemény elolvasásával.

Karczub Eszter

18 2013/október

Ítélet Kultúra & Kritika

Újra itt a szeptember! Habár sokan nem szívesen várják ezt a hónapot, hiszen a nyári szünet végét és a tanév kezdetét is je-lenti, ennek ellenére számos szórakoztatási lehetőséggel is szolgál. Ezen programok közé tartozik a Főzdefeszt is, amely Ma-gyarországon az első olyan fesztivál, mely megalapította a kézműves sörök számára a nyilvánosság előtti bemutatkozást.

Szeptember 6-án kezdődő dátummal idén hatodszorra került megrendezésre a Főzdefeszt és szolgáltatott a látogatók számára különleges söröket. Ha nem volt alkalmunk kipróbálni egyes söröket, vagy csak szívesen visszavágyunk, akkor se ke-seredjünk, mivel többnapos a rendezvény, így egész hétvégén nyitva tart a fesztivál. Sőt, a nyári hangulat egyik fontos meg-alapozójaként a Főzdefeszt június elején is megrendezésre szokott kerülni.

Pázmányos hallgatóként már megszok-tam az egyetemre való bejárást (legalábbis tudom, hol van), így számomra ismerős környéken még kellemesebben telt el az ott töltött idő. Ahogy a Budavári Sörfesz-

tiválnak, úgy a Főzdefesztnek is állandó helyszíne van. Pontosan Józsefváros szí-vében, a Palotanegyedben találhatunk rá a Krúdy Gyula utcától, a Mikszáth Kál-mán téren és Reviczky utcán át egészen a Szabó Ervin térig. Külön pozitívuma, hogy ingyenesen bárki meglátogathatja a fesztivált. A különböző söröket kedvünk (leginkább pénzünk) szerint kérhetjük pohárban, illetve korsóban. Egyes helye-ken kifejezetten kóstolás céljából két decis poharakkal is szolgálnak, de ha haza is sze-retnénk vinni a folyékony kenyérből, akkor üveges formában is hozzájuthatunk.

A fesztiválon magyar és külföldi sörfőz-dék képviselik magukat, betekintést nyújt-va ezáltal a nemzetközi ízekbe és az egyre szélesedő hazai kézműves sörök világába. A fesztivál választéka páratlan. Mindenki megtalálhatja a saját ízvilágának megfelelő sört, legyen az barna vagy világos, esetleg búzasör, vagy ami leginkább a szebbik nem képviselőinek kedvence, a különféle ízesítésű gyümölcsös sörök. Az én tetszé-semet is leginkább az utóbbi fajtájú sörök

nyerték el, így a banános, áfonyás, fügés és kék szilvás sörök, de nagy kedvencem lett a Marian Maid nevezetű mézes búzasör és a gyógynövényekkel készített Elixir 18 is.

A látogatók számára lehetőség nyílik, hogy szavazatukkal megítéljék Magyar-ország kedvenc sörét. Idén ezt a címet Németh Antal Napalm nevű chilis old english ale söre nyerte meg, emellett pe-dig a szakmai zsűri a Legenda Sörfőzdé-nek ítélte az Év Sörfőzője címet. Tehát sem minőségben, sem mennyiségben nem szenvednek hiányt a látogatók.

Persze nemcsak sört lehet a helyszínen fogyasztani, a helyi éttermek saját kíná-latukkal fogadják a vendégeket, emellett szarvasból készült termékeket is kóstol-hatunk. Véleményem szerint érdemes leg-alább egyszer részt venni a Főzdefeszten, még ha nem is rajongunk a sörért, a fesz-tivál hangulata és sokszínűsége páratlan élményt nyújt bárki számára.

Egészségetekre!

Tóth Krisztina

A jó sör demokratikus alapjog!

192013/október

Kultúra & Kritika Ítélet

Legenda leszek! Ezzel a szlogennel indult útjára idén nyáron az U19-es férfi kézi-labda világbajnokság, amelynek augusztus 9. és 23. között Magyarország adott ott-hont. 24 ország csapata küzdött Budaörs és Érd arénáiban a világbajnoki címért, köztük a magyar válogatott is. Bár érmet szerezniük nem sikerült, de a tízedik he-lyen végzett csapatunk így is büszke lehet teljesítményére, illetve arra a fantasztikus hangulatú világbajnokságra, amelyet a magyar szervezők Budaörsön és Érden teremtettek.

A világbajnokság fogaskerekébe én ma-gam is belecsöppentem – természetesen nem játékosként, de én is részévé válhat-tam, méghozzá önkéntesként. Első gon-dolatra kevesen kapcsolnák össze a sport-eseményekkel az önkéntes tevékenységet, de mégis, egyre szélesebb körben terjed az a szokás, hogy a különböző versenyekre olyan sportbarátokat keresnek, akik szíve-sen szerepet vállalnának a lebonyolításá-ban. Az U19-es világbajnokság szervezői által feladott hirdetésre közel 420 fiatal önkéntes jelentkezett, akik között én is ott voltam.

Mindaddig rá sem döbbentem, hogy valójában mennyi ember szükséges ah-hoz, hogy egy ilyen eseményen minden rendben menjen, amíg saját magam meg nem tapasztaltam, és azt kell mondjam, nem csoda, hogy a szervezők szívesen támaszkodtak az önkéntesek segítségére. De mi is lehet egy önkéntes feladata egy ilyen eseményen?

A legtöbb tennivaló természetesen a csarnokokban volt, az itt dolgozó ön-

kéntesek feladata volt többek között a televízióból jól ismert pályatörölgetésen és zászlóvivésen túl a csapatok, a játék-

vezetők, a delegáltak illetve a szurkolók, nézők navigálása és segítése. Ezen kívül minden ország csapatát segítette egy-egy magyar csapatkísérő, aki mindenhová az adott csapattal tartott – lehetett szó akár meccsről, a hotelbe való visszatérésről vagy akár városnézésről (rosszabb esetben kórházról is). Voltak egészen különleges esetek is: a szerbek mellett dolgozó lány például a csapat kabalájává is vált egyben, mivel a Bajnokok Ligája-győztes átlö-vőjük, Stefan Terzic akárhányszor csak a hajába túrt egy-egy meccs előtt, azokat a meccseket mindig megnyerték.

De nemcsak a csarnokokban tevékeny-kedtek önkéntesek, hanem azokban a szállodákban is, ahol a csapatok, illetve a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) delegáltjai és játékvezetői megszálltak. Én így kerültem a Budai Várban található Hilton Hotelbe, ahol az önkéntességem két hetét töltöttem. Egy magamfajta ké-zilabda-rajongónak már az is nagy öröm volt, hogy egy világversenynek nemcsak nézője, hanem aktív résztvevője lehet-tem, de az már csak hab volt a tortán, hogy mindez azzal járt együtt, hogy a kézilabdavilág legjelentősebb embereinek közelében lehettem. Nekem és három társamnak az volt a feladatunk, hogy a szállodában töltött idő alatt az IHF de-legáltak rendelkezésére álljunk, ha bármi segítségre, információra lenne szükségük a világbajnoksággal kapcsolatban, illetve a mi felelősségünk volt, hogy a csarnokokba megfelelő időben (és lehetőleg a megfele-lő helyszínre) elinduljanak. Ez idáig nem gondoltam, hogy egy meccs zavarmentes

Hilton-köntösbe bújt önkéntesség

Jungle JuiceSzeptember elején, ahogy közeledik az új szemeszter, bizony mindünknek eszé-be jut az Egyetemünk melletti Spartacus étterem, vagy, ahogy mindenki ismeri, a Spari. Felidézzük a szorgalmi időszak-ban itt töltött jó hangú beszélgetéseket, a kellemes társalgásokat egy pohár hideg ital mellett, vagy éppen azokat a boldog perceket, amelyek kizökkentettek minket

ebéd közben az aktuális vizsga előtt vagy után.

Azonban amint megérkezünk a Szentkirályi utca 26. szám alá, megle-petten tapasztaljuk, hogy az épületben immár a Jungle Juice névre keresztelt vendéglátóipari egység működik. Az ét-kezde nem csak nevet váltott, hanem di-zájnt is, a falak igazi dzsungelhangulatot

teremtenek. A betérők változatos menü-sorból válogathatnak, az éhes hallgatók kedvező áron ehetnek diákmenüt, és a Jungle Juice-ban akár még reggelizni is lehet.

Ezúton is sok éhes vendéget kívánok nekik!

Karczub Eszter

„Egy magamfajta kézi-labda-rajongónak már az is nagy öröm volt, hogy egy világversenynek nem-csak nézője, hanem aktív résztvevője lehettem, de az már csak hab volt a tortán, hogy mindez azzal járt együtt, hogy a kézilabdavilág legjelentő-sebb embereinek közelé-ben lehettem.”

20 2013/október

Ítélet Környezetrajz & kulinária | Sport

lebonyolításában mennyi ember vesz részt – pedig nemcsak a játékvezetőket, hanem a tartalék játékvezetőket, versenybírókat, különböző ellenőröket is útra kellett in-dítanunk egy-egy meccsre a reggelente megkapott nevezési lista alapján.

A hotelben töltött két hét alatt pultunk nem csak az információforrásává vált az IHF-eseknek (és az amerikai turistáknak, akik rendszeresen megkérdezték, hogy mi is az a kézilabda), hanem gyakran el-időztek hosszabb-rövidebb időt nálunk, beszámolva a verseny aktuális állásáról, az esélyekről, de voltak olyanok is, akik szí-vesen meséltek eddigi versenyeikről, vagy éppen arról, hogy mivel foglalkoznak a kézilabda mellett. Így különböző élet-történeteket ismerhettem meg – például megtudtam, hogy van, aki testnevelés ta-nárként vagy éppen edzőként is dolgozik, de akadt nagyvállalati menedzser, illetve banki alkalmazott is. Az egyik brazil de-legált pedig egy röplabda világbajnoksá-gon kezdte önkéntesként a pályafutását, s ma már az IHF elismert versenybírója. De sokat megtudtam más országok ké-zilabda-kultúrájáról is, hiszen a magyar bírópároson kívül 14 ország játékvezetői

képviseltették magukat (többek között Togo és Dél-Korea is). A Puerto Ricó-i bírópáros például szomorúan mesélte, hogy az ő országuk bajnokságában csak 4-5 csapat játszik, így a szomszédos or-szágokban is gyakran kell játékvezetést vállalniuk, hogy legyen elég munkájuk. De kiemelték többen is, hogy számukra az, hogy egy ilyen világversenyen itt le-hetnek, hatalmas fejlődési lehetőség.

A játékvezetők és delegáltak közvet-lensége és barátságos hangvétele kez-detben mindannyiunkat meglepett, de könnyedén hozzászoktunk, s rájöttünk, hogy tulajdonképpen ők is csak emberek – még akkor is, ha a pályán, miközben a mi nemzeti csapatunk meccsén éppen ne-künk kedvezőtlen ítéletet fújnak, sokkal kevésbé tűnnek annak. Méghozzá nagyon jó kedélyű, világlátott emberek, akik szí-vesen mesélnek, és szívesen töltik a mér-kőzésre vezető félórás utat énekléssel.

Összefoglalva az a két hét, amit ezek-nek az embereknek a közelében tölt-hettem, széleskörű rálátást nyújtott arra, hogy mennyire összetett feladat már csak önmagában az is, hogy a delegáltak időben eljussanak a mérkőzésekre és jól

érezzék magukat Magyarországon, illet-ve hogy maguknak a játékvezetőknek is mennyi feladatuk van még akkor is, ha éppen nem vezetnek mérkőzést – hiszen reggel rendszeres program volt a közös futás a Margitszigeten, de számtalanszor kellett tartalékbíróként jelen lenniük a csarnokban, és kötelező volt számukra az is, hogy meghatározott számú mérkőzést megnézzenek. A lengyel bírók így pél-dául olyan sok mérkőzésen vettek részt, hogy még utolsó este, mikor már a döntő mérkőzést is lejátszották a csapatok, sem voltak hajlandóak bepakolni a bőröndbe a játékvezetői egyenruhát, mivel biztosak voltak benne, hogy számukra kijelölnek még egy meccset, amit majd nekik kell vezetniük.

Önkéntesként jelen lenni ebben a sür-gés-forgásban nekem igazán különleges élmény volt, és mindenkinek ajánlanám, hogy ha szeretné egy kicsit feldobni a nyári pihenését, bátran vállaljon önkén-tes munkát egy ilyen vagy ehhez hasonló sporteseményen, mivel egy örök emlék marad.

Ádám Flóra

Nyaranta gombamódon szaporodnak a fesztiválok, főleg zenei és gasztronómi-ai irányzatban. Biztosan sokatok dol-gozott is már ilyen helyeken, és a végén élménnyel és sok-sok pénzzel tért haza. És akkor itt jön képbe a FociFesztivál, amit harmadik alkalommal rendeztek meg Budapesten. Nem arról szól, hogy kitombolja az ember magát, vagy íz-orgi-ákban vegyen részt, hanem egy dologról, ami nem más, mint a foci; buborék foci, csocsó, szektorlabda, footgolf, bossaball és még számtalan egyéb más foci féle sport.

Sokan nem értik, hogy miért szeretem a hazai labdarúgást, miért járok ki mecs-csekre, de legfőbbképpen miért mentem el önkéntesnek erre a rendezvényre. Meg kell hagynunk, Magyarországon senki nem arra törekszik, hogy családbarát és emberbarát megoldások legyenek, és még a szenzációhajhászó médiai is csak huli-gánokról és rendbontókról számol be. A fesztivál a sok negatív értéket próbálja kiegyensúlyozni, egy nagy családi ren-dezvényt teremteni, ahol a legfiatalabb

generáció együtt rúgja a bőrt a legidő-sebbekkel. Bármelyik sportember szívét elérzékenyíti, mikor a legkisebb generá-ció, már éppen nem totyogó tagjai őszinte szeretettel futnak a labda után, hogy egy jó nagyot belerúgjanak újra meg újra.

Pont az előbb említettek miatt nem bántam meg, hogy hónapokkal előtte jelentkeztem rendezőnek, amit válogatás után egy szóbeli meghallgatás követett. A szervezők biztosítottak a helyszínen egyen munkaruhát, ami az egyik piacve-zető sportszer és textilgyártó cég minő-ségi termékei, illetve megfelelő folyadék

és étel utánpótlást. Önkéntes kollégáim is mind kedvesek voltak, így szinte soha nem volt probléma. Az élmény, hogy Hajdú B. Pistivel együtt dolgozol, vagy, hogy látsz NB I-es női illetve egyéb más gálamér-kőzéseket, szinte felbecsülhetetlen. A nap végén fáradtan, de mégis boldogan men-tem haza, mert a rendezvénynek sikerült kiszakítania a mindennapok szürkeségé-ből. Ennek tükrében mindenkinek bátran merem ajánlani, hogy jelentkezzen jövőre az önkéntesek csapatába.

Hoffmann Zsolt

FociFesztivál önkéntesség

212013/október

Sport Ítélet

Miután sikerült egy ilyen elképesztően el-csépelt és közhelyes címet kedves olvasó-imnak feltálalni (egy újabb szóvicc, megáll az ész), rájöttem, hogy igen, jó, jó, de biz-tos jó ötlet volt először címet választani, ahelyett, hogy a már megírt alkotáshoz passzintottam volna az ötletet? Mindegy, most már csak azért is kanyarítok ide vala-mit, aztán meglátjuk. Ha semmi értelmes nem jön össze, maximum elgondolkozom azon, hogy vajon nem kellene-e inkább átképeznem magam tengerbiológussá, ott biztos nem fárasztanék ennyi embert a próbálkozásaimmal. Mármint a humoros írásaimmal. Azt hiszem, kezdek belezava-rodni. Na, akkor vágjunk bele, mielőtt túl késő lenne. Szóval evés, nem levés.

Újfent eltelt a nyár, mindenki kinyaralta magát, evett-ivott-jót mulatott, hurrá, jö-hetnek az unalmas és szürke hétköznapok. Némi evéssel, mert enni az emberek több-sége szeret, azt hiszem, ezzel a kijelentéssel nehéz vitába szállni, és erre bármely évszak megfelel, pusztán az ízvilág változik. Meg-jegyzendő a tevékenység pszichológiai vo-natkozása (is), ugyanis valaki bűntudattal telve teszi, titokban, valaki magasról tesz arra, hogy talán ennyit mégsem kellene, mert a végén nehéz lesz a daruval odapar-kolni a ház mellé, ha esetleg szükség lenne erre a megmentése érdekében, más meg ugyan szeret enni, de csak miután halál-pontosan kiszámolta mindennek a kaló-riaszámát.

Azt is leszögezhetjük, hogy sokunk álma az, hogy bármit bármikor megehessünk

következmények nélkül. Nincs igazam? Bár, ha jobban belegondolok, a sokan szó helyett inkább nőt/lányt kellett volna ír-nom. De lássuk csak, életünk során mikkel kell szembesülnünk, azaz milyen ételek is pislognak ránk vissza az évek során. Eb-ben a cikkemben most az élet első pár évét taglalom.

Kezdjük a babakorral. Ó, milyen rég is volt, nincs igazam? Én innen eredeztetném többek között az átlagemberek viszolygá-sát a főzelékektől, azon belül is a spenóttól és a sóskától való berzenkedést. Persze én szeretem a spenótot. Pedig nem Popeye-n nőttem fel. Meg a sóskát is szeretem. Meg amúgy az összes főzeléket. Na jó, a paradi-csomos káposztával engem büntetni lehet. És a finomfőzelékkel. Oké, oké, mégsem szeretem TÉNYLEGESEN mindegyiket. Be kell, hogy valljam, elég furán néztek rám szinte mindenhol, ahol ezzel az ízlé-semmel villogtam. Szeretni a főzelékeket? Pláne egyszerre szeretni a sóskát és a spe-nótot? Hát milyen gyerek ez? Fura gyerek.

Aztán jön az óvoda és az iskola. És a hozzátartozó menza, ami szerves része nevelésünknek, hiszen mutassanak nekem egy olyan embert, akinek ne lenne legalább egy horrorisztikus sztorija ezzel kapcsolat-ban! Ugye? Ugye? Na ugye! És ezek a tör-ténetek is formálták jellemünket, acélozták idegrendszerünket, edzették türelmünket, ergo hozzájárultak fejlődésünkhöz. Ki ne emlékezne a paradicsomos húsgombócra, az ijesztően tekergőző és kinéző makaró-nira, húsleves-tejbegríz kombinációra, a

csomós kakaóra, illetve a ki tudja, milyen alapanyagból készült, ámde tealevelet még nyomokban sem tartalmazó, ihatatlanul megcukrozott teára! Aztán emlékezhetünk a négyfős asztalokra, az elképesztő színvi-lággal bíró műanyagszékekre és terítőre, ami állandóan bűzlött valami fertőtlení-tőszertől, a tálcákra, az odaömlesztett evő-eszközökre, szalvétára és kenyérhalomra. És akkor még nem tettünk említést a konyhásnénikről. Mindenki tudta, hogy a konyhásnénik a maguk módján teljhata-lommal bírnak. Ha szerencséd volt (némi hízelkedés és udvariasság nem ártott), ke-gyeikbe kerülhettél, és kunyerálhattál ext-ra adagot, kevésbé mócsingos húst, több pörköltszaftot, ilyesmit. De ez tényleg csak a kiváltságosoknak jutott! Aki viszont ke-vésbé volt szerencsés, esetleg mert kérde-zősködni, urambocsá beszólt, az megásta a sírját, és jobban járt, ha nagyívben elkerülte a konyhát.

Megemlíthetjük még azt is, hogy va-lahol valamikor valaki valamiben biztos talált egy hajszálat. Bizonyos idő után beletörődtünk ebbe a ténybe, és pusztán egy rezignált vállrándítással intéztük el a kialakult helyzetet, és a felkészületlen ver-senyzők sikoltozásait egy elnéző mosollyal intéztük el. Kis naivak, majd megszokják…

Nos, ennyi volt a móka mára, zárul Miki mókatára. Remélem, kerekedett valami értelmes az egészből, ha nem, reszkess Spirulina, Chlorella és Lithotamnium!

Kalász Veronika

Enni vagy nem enni? – Ez itt a kérdés

Felismerni a szomszédombanGyakorlati interjú az önkéntesség szépségérőlKülönleges játszótéri szociális tevé-kenységéhez keres fiatal segítőket a Máltai Szeretetszolgálat. Ennek apropóján beszélgettünk az önkéntes-ségről és az ebben rejlő lehetőségek-ről Meszleny Eszterrel, a szervezet ifjúsági önkéntességgel foglalkozó munkatársával.Személyes beszélgetésünkben azt mondta, a Máltánál nincs titulus. Tehát ön Meszleny Eszter, aki…

A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Va-lóban nincsenek titulusok, feladatok vannak, én például az ifjúsági önkéntességgel foglal-kozom, annak valamennyi területével, kö-zépiskolai és egyetemi szinten is.

Mielőtt belemegyünk a részletekbe, ér-demes volna beszélni a Máltai Szeretet-szolgálatról. Sokunk fejében a hajlékta-lan-ellátás él, pedig önöknek azért jóval szélesebb a spektruma.

Igen. Ősztől ünnepeljük fennállásunk 25. évfordulóját, és már a megalakulás is csak önkéntes munkával volt elképzelhető. Ak-kor Kozma Imre atya vezetésével a kelet-német menekültek, a romániai forradalom áldozatainak megsegítése volt a feladat, de ezek után mindenki maga körül nézte meg, miben tud segíteni. Így alakultak meg or-szágszerte a különböző csoportok, s ki-ki a maga elhivatottsága szerint kereste meg azo-kat a szociális területeket, ahol segíteni tu-

22 2013/október

Ítélet Humor | Karrier

dott. Mára ezen csoportok köré intézmények épültek, és éppen ez az oka annak, hogy ma a Máltai Szeretetszolgálat a szociális munka valamennyi szegmensét lefedi, a hajléktalan-ellátástól kezdve a fogyatékkal élőkön át a szenvedélybetegek ellátásáig mindent. De fontos, hogy a Szeretetszolgálat csak addig tud fennmaradni, amíg vannak elkötelezett önkéntesei. Mindenki a saját személyiségét beleadva tudja elérni azt a célt, amit a Mál-tai Szeretetszolgálat mindig kitűzött és kitűz magának.

De beszéljünk akkor az ifjúsági felada-tokról!Leginkább kurrens terület a „máltai játszó-terek” kérdése. Tipikusan városi probléma, hogy egy-egy lakótelepi házba a késő szocia-lizmus időszakában egész falunyi ember köl-tözött be úgy, hogy nem voltak meg hozzá a megfelelő közösségi terek. A mai napig ott állnak ezek a házak egymás mellett anélkül, hogy az ott élők valóban kapcsolatot tud-nának teremteni egymással. Ennek legna-gyobb áldozatai a gyerekek, akiknek szülei napi 8-10 órát dolgozva nem tudnak olyan elfoglaltságot biztosítani, ami segíti a szemé-lyiségük fejlődését. A gyerekek pedig keresik a közösséget, aminek sokszor két célállomása marad: a kocsma és a játszótér. Bár az előbbit ma már azért komoly szabályozások kötik.

Játszótér meg éppenséggel mindenhol van…Igen, de a klasszikus játszóterekkel ellentét-ben ezek újak, körül vannak kerítve, és nem-csak a kisgyerekeket és anyukájukat tudják fogadni, hanem fel vannak készülve a 12-14 éves vagy akár idősebb kamaszokra is szá-mukra megfelelő játékszerekkel. Sőt, mind-egyiknek van egy fedett játszóház része is, amiben komoly szociális tevékenység is zajlik. Az itt dolgozó munkatársak feladata, hogy játék vagy leckeírás közben foglalkozzanak a gyerekekkel vagy szüleikkel, megismerve a problémáikat, szükség esetén családsegítő szervekhez, mentálhigiénés szakemberekhez segítsék őket. Észrevétlenül, foglalkozás köz-ben derül ki nagyon sok probléma, felmerülő kérdés, amit itt meg tudnak oldani. Azokat a gyerekeket tudjuk itt megfogni, akik e nélkül valahol máshol lennének, de leginkább sehol.

Ez megelőző vagy inkább feltáró fel-adat?Kisebbek esetében megelőző, nagyobbaknál inkább feltáró. Mert aki valahol azt érzi, hogy ott várják őt, az nagyobb korában is vissza fog járni. Nagyon sok gyerek itt tapasztalja meg először a közös játék vagy vetélkedő örömét. A nagyobbaknál pedig sokszor az

együtt megírt házi feladat vagy a megbeszélt kérdések kapcsán derülnek ki otthoni prob-lémák, alakul ki bizalmi viszony a gyermek és a munkatárs között. Ez esetben már feltá-ró feladat. Ezeknek a gyerekeknek sokszor a barátai is itt vannak, és ez az ő a kapcsolatuk-nak egész más lehetőséget ad. Van olyan fia-tal önkéntesünk, aki valamikor a játszótéren

játszott, és most felnőtt segítőként tér vissza hozzánk. Ez bíztató visszajelzés.Ha itt, a Karrier Irodában feladunk egy álláshirdetést, mindig kérdés, hogy „Elvárások”. Ide mit írnánk be?Talán az elhivatottságot és az elkötelező-dést. Jelenleg hét budapesti játszóterünk van, amihez szeretnénk egy közös és állandó csapatot toborozni. Ebben mindenki eldönt-heti, mennyi időt és energiát tud áldozni a tevékenységre, de azt szeretnénk, ha azt meg is tudná tenni. Ha havonta egy napot vagy két felet, akkor azt. Senki nem mondja, hogy nem lehet kipróbálni, megnézni, hogy ne-kem való-e a feladat, de ha valaki azt mondja, hogy ebben szívesen részt vesz, akkor örü-lünk neki, ha tanév végéig tudja ezt vállal-ni. Illetve még egy: ha gyerekekről van szó, mindenki azonnal lányoknak való feladatra gondol. És én ugyan nem azt mondom, hogy a fiúkat szívesebben látjuk, de azt tudni kell, hogy nekik nagyon speciális szerepük van. Ezek a gyerekek sokszor igazi apakép nélkül nőnek fel, fontos hogy elkötelezett életet élő, nyitott, jókedvű férfiakat lássanak. Nem fel-tétlenül katolikus embereket várunk ebbe a körbe, de olyanokat, akik elfogadják és tiszte-letben tartják azokat a keresztény értékeket, amikért és amik mentén a Máltai Szeretet-szolgálat is működik.

A másik kategória egy álláshirdetésben: „Amit kínálunk”. Mégis miért éri meg egy egyetemistának, hogy az órái után még ezt is végezze?Mint a legtöbb közhely, ez is igaz: „Jobb adni, mint kapni”, de az ember nagyon hamar megérzi annak az ízét, hogy milyen az, ami-kor segít. Segítünk ráérezni, milyen is az. Il-letve szeretnénk kínálni egy közösséget, egy olyan helyet, ahol hasonló emberek ugyan-

azért küzdenek. Akik kortársai egymásnak, és közben egymást segítve érik el céljukat. Ez nekünk, munkatársaknak is nagyon fontos feladat: a napi rutin mellett megtalálni azt a közösségi pluszt, ami benne van ebben a te-vékenységben.

A játszótér projekt mellett azért van más ifjúsági önkéntességi feladat is. Beszélgetésünk végén talán essék szó kicsit erről is!Idén már törvény írja elő, és teszi 2016-tól az érettségi feltételévé az 50 órás kötelező közös-ségi szolgálatot. Általános elvárás, hogy most a Máltai Szeretetszolgálat mindenkinek lehe-tőséget, feladatot tudjon biztosítani a fentebb már említett szociális területeken. Ez ekkora mennyiségben nyilván lehetetlen, ezért inkább arra törekszünk, hogy segítsünk a tanároknak és diákoknak felismerni a környezetükben rej-lő lehetőségeket. Az önkéntességet mindenki intézményi keretek közt tudja elképzelni, pe-dig az akkor tud beépülni a személyiségünkbe, ha a szomszéd nénit vesszük észre, akinek le kell vinni a kutyáját sétálni, vagy az ismerős családot kérdezzük meg, mikor kellene vi-gyázni a gyerekekre. A lehetőségeknek tehát vége-hossza nincsen, csak fel kell fedezni köz-vetlen környezetünkben.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:Meszleny Eszter– 30-722-5452– meszleny.eszter@maltai.hu

Sergő András

Karrier Iroda – Októberi programOktóber 2. 17 óra: Karrier Vitaest: Diákmunka – munka diákként

Október 10. 17 óra: Legyél jogász! filmklub: Dr. Halál, színes, fekete-fe-hér, magyarul beszélő, amerikai élet-rajzi dráma, 134 perc, 2010 (E3)

Október 16.: Önkéntes börze – egész napos rendezvény

Október 22. 14 óra: Karrierme-nedzsment előadás – Álláskeresési tip-pek, trükkök (GY 305)

232013/október

Karrier Ítélet

itelet-pazmany.blog.hu