xi. a honfoglalÁs koraregeszet.org.hu/wp-content/uploads/2020/03/h11.pdf · 2020. 3. 10. · 322 a...

XI. A HONFOGLALÁS KORA

A magyar honfoglalás kori emlékek régészeti kutatásának története | 321

A MAGYAR HONFOGLALÁS KORIEMLÉKEK RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK

TÖRTÉNETEMesterházy Károly

A Magyar Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapította meggróf Széchényi Ferenc. Ez a dátum a nem uralkodói alapítá-sú európai nemzeti múzeumok között az elõkelõ másodikhelyet biztosítja az intézménynek. Alapgyûjteményeiközt mindmáig kiemelkedõ szerepet játszik Vadasi Janko-vich Miklós gyûjteménye, amelyet 1832-ben vásárolt mega Nemzeti Múzeum. Jankovich (1772–1846) (1. kép) ko-ra ifjúságától gyûjtötte a Magyarországon elõkerült régi-ségeket. Így egyáltalán nem véletlen, hogy felfigyelt egysírleletre, amelyet Benepusztán pásztorok találtak. A lo-vas sírból szíjdíszítéseket és lószerszámot mentettek meg.A legfontosabb leletek azonban Berengár, itáliai király,majd császár pénzei voltak, mintegy 30-40 darab. Janko-vich még az elõkerülés évében, 1834-ben részletesen be-számolt a tárgyakról A Magyar Tudós Társaság 2. évköny-vében. Ezzel pedig egy sor európai nép régészetét meg-elõzve meghatározta a honfoglaló magyarok régészeti ha-gyatékát.

A következõ, hasonló összetételû sírlelet a Fejér megyeiVereben került elõ 1853-ban, de csak 1858-ban ismertet-hette Érdy János (1796–1871). Az 1848–49-es szabadság-

harcot követõ megtorlás lassította ugyan a régészeti moz-galom kibontakozását, de a kiegyezés (1867) után nagyívûfejlõdésnek lehetünk szemtanúi. A leletek megmentéséreúj múzeumok, múzeumegyesületek alakultak, régészeti fo-lyóiratok indultak.

A fejlõdés egyik „motorja” a fõleg régészeti érdeklõdésûRómer Flóris (1815–1889) volt. (2. kép) Az ArchaeologiaiKözlemények (1859) és az Archaeologiai Értesítõ (1869) meg-indításával, szerzõgárdájuk megszervezésével Rómer fel-becsülhetetlen szolgálatot tett a hazai régészetnek. Az õnevéhez fûzõdik az elsõ tarsolylemez (Galgóc, ma Hloho-vec, Szlovákia) közlése és funkciójának helyes meghatáro-zása 1869-ben, illetve 1870-ben. A leletek számának növe-kedésével az elsõ összegzések is elkészültek. 1892-benNagy Géza megközelítõleg helyes lelõhelylistát adott köz-re, de csak a lovassírokról (25-26 sír).

Az iparosodás és az intenzív mezõgazdasági tevékenységkövetkezményeként beállott lelõhely- és tárgyszaporulatota honfoglalás ezredéves évfordulójára való felkészülés isnövelte. Tervásatásokat végeztek honfoglalás kori leletekfelderítésére. A régészek vagy régészkedõk nagy része Ró-mer által beszervezett pap vagy paptanár volt, de voltakköztük falusi és városi tanítók, tanárok, közigazgatási szak-emberek, jogászok, földbirtokosok, orvosok. A honfoglaláskor régészetének ekkori szellemi vezérei a Nemzeti Múze-umban dolgoztak. Az egyik szaktekintély Pulszky Ferenc, amúzeum fõigazgatója volt (1814–1897). Fõleg szemléleté-

1. Vadasi Jankovich Miklós (1772–1846)

2. Rómer Flóris (1815–1889)

322 A honfoglalás kora

vel hatott. Az elméleti kutatásokat vele sok szempontbólhasonló szellemben mûvelte Nagy Géza (1855–1915). Szá-mos megfigyelése mára sem avult el.

A legnagyobb hatást a tárgyak ismeretével, idõrendjé-nek kidolgozásával, a tárgytípusok csoportosításával, díszí-tésrendszerük, ornamentikájuk elemzésével Hampel József(1849–1913) érte el. (3. kép) A millenniumra elkészítetteaz akadémia felkérésére a Magyar Honfoglalás Kútfõi címûmunka régészeti részét, az addig elõkerült 10–11. századimagyar sírok és temetõk korpuszát. 1905-ben az addigelõkerült lelõhelyek anyagát állította össze és német nyel-ven jelentette meg. 1907-ben még egyszer kiadta az 1900és 1906 között ismertté vált 10–11. századi temetõk lelete-it. A számszerû fejlõdés bámulatos volt. A külföldi kutatókszámára leginkább Hampel mûvei közvetítették a honfog-laló magyarságról kialakult képet. Általában elismerésselszóltak róla, eredményeit vagy számukra kedvezõ adataitátvették, mint például a cseh J. L. Pic (1847–1911) vagyutóda, a szláv nacionalizmusa miatt sokkal kedveltebb L.Niederle (1865–1944).

Hampel majdnem a teljes múzeumi anyag ismeretébendolgozhatott, véleménye abszolút érvényûnek számított. Arégészeti közlemények szerzõi gyakran a tárgyak pontosmegnevezése helyett a Hampel-féle ábrákra hivatkoztak.Nem követték viszont a díszítõmûvészet elemzésekor elérteredményeit, hanem inkább Nagy Géza, majd J. Strzy-

gowski nézeteihez csatlakozva az iráni–középázsiai mûvé-szet hagyományaival kapcsolták össze a honfoglaló magya-rok mûvészetét.

Az elsõ világháború nagy törést okozott a honfoglaláskori régészet kutatásában is. A kutatható terület az erede-tinek egyharmadára zsugorodott. Hampel és Nagy Gézahalálával az általuk képviselt irányvonal véget ért, illetveKolozsvárott folytatódott, ahol 1899-tõl a Nemzeti Múze-umból a kolozsvári egyetemre került Pósta Béla (1862–1919) és tanítványai, Roska Márton (1880–1961) és KovácsIstván (1880–1955) dolgoztak. Õk és a Pósta által szerve-zett régészeti tanfolyamok résztvevõi, mint Zoltai Lajosterjesztették el a sírrajzokat, a sírfotókat, a temetõtérképe-ket készítõ igényes terepmunkát és az ásatási megfigyelé-seken alapuló, temetõelemzéseket végzõ, tárgyszerû elmé-leti munkát. Pósta hívta fel a figyelmet az oroszországimúzeumok óriási anyagára is.

1920 után két központja lett a honfoglalás kori kutatás-nak. A Szegedre áttelepült kolozsvári egyetem Régészeti In-tézete és mellette a Szegedi Városi Múzeum Móra Ferenc ve-zetésével honfoglaló õsök temetõinek sorát kutatta õs- ésnépvándorlás kori ásatások melléktermékeiként. Budapes-ten mûvészettörténeti irányultságúvá vált a régészet. Akorszak két legnagyobb hatású honfoglalás kor kutatójamégis ebbõl a körbõl került ki. Fettich Nándor (1900–1971) tulajdonképpen Hampel munkájának folytatója. (4.kép) Egyfelõl a fémtárgyak aprólékos leírása, technikaielemzése volt az erõssége, másfelõl ezen régészeti leleteknemzetközi kapcsolatai érdekelték. Mindig az eredeti köz-

4. Fettich Nándor (1900–1971)

3. Hampel József (1849–1913)

A magyar honfoglalás kori emlékek régészeti kutatásának története | 323

leményekkel vagy a leletek leltárkönyvi adataival dolgo-zott. A készítési technikák alapján messzemenõ, néha téveskövetkeztetéseket vont le, például túlértékelte a normannfémmûvesség és mûvészet hatását a levédiai magyarságra.Többnyire azonban nem foglalkozott azokkal a tárgyak-kal, amelyeknek régészeti maradványairól nemzetközi elis-mertséggel nyilatkozott. Ennek éppen ellenkezõje látszikLászló Gyula (1910–1997) életmûvében. (5. kép) Pályáját aNemzeti Múzeumban kezdte Fettich mellett. 1940– 1949-ig Kolozsváron dolgozott Pósta Béla egykori tanszékén,majd távoznia kellett. Csak 1957-ben került vissza az egye-temre, az ELTE Régészeti Tanszékére, ahonnan 1980-banvonult nyugalomba. Ezt megelõzõen a Nemzeti MúzeumKözépkori Osztályát vezette. László minden régészeti lelet-bõl az eredeti tárgyat igyekezett helyreállítani, a nyerget, ategezt, a pásztorkészséget, az íjtegezt, a férfi és a nõi ruhát,az öltözetet, a lószerszámot, sõt e tárgyak készítésére valómesterségeket, az ötvösséget, a nyergesmester, a kovács, afazekas munkáját. A régészeti jelenségekbõl a néprajzi pár-huzamok segítségével szokásokat, az egykori népéletetakarta megeleveníteni. Rekonstrukciós kísérletei nemmindig váltottak ki osztatlan elismerést, fõleg a kortárs ge-neráció régészeibõl. Tanítványai azonban szakmai indulá-suk idején szorosan csatlakoztak kutatási módszeréhez,problémafelvetéseihez. Világos mondatai és kiváló elõadó-készsége példátlanul vonzóvá tették könyveit és elõadásait.

László Gyulával lezárult az a korszak, amely a lovassírokalapján ítélte meg a honfoglalás kor emlékeit.

A második világháború után következõ években nacio-nalizmusnak számított a kérdéssel való foglalkozás is. He-lyette a szlávok és a „dolgozó nép” életének és emlékeinekfeltárása, feldolgozása vált kötelezõvé. A politika az addigszlávnak mondott szegényes temetõk kutatását támogatta.Ennek jegyében került 1950–1951-ben feltárásra a kér-pusztai temetõ Somogy megyében és 1952–54-ben Halim-bán egy másik. 1953 után azonban nagy átalakulás vettekezdetét, melyet az 56-os forradalom utáni terror sem tu-dott megállítani.

A honfoglalás kor kutatásának új fejezetét Szõke Béla(1913–1961) 1959-ben a bjelobrdoi kultúráról megjelentdolgozata, majd 1962-ben a részleteket is kidolgozó köny-ve jelentette. (6. kép) Szõke értelmezése szerint a magyartársadalomnak már a fejedelemség korában a vezetõ és aközéprétegen kívül köznépi tömegeinek is lennie kellett.Ez a köznép pedig csakis az eddig szlávnak tartott temetõknépe lehet, hiszen más köznép nincs a Tisza-vidékén. El-gondolásának kialakulásához hozzájárult Zdenek Vaòa,cseh kutató nagy dolgozata (1954), amely számos 10–11.századi sírlelet keleti eredetét, a magyarokkal való megje-lenését valószínûsítette. Kralovánszky Alán (1929–1993)pedig azt bizonyította be, hogy az S végû hajkarika legsû-rûbb elõfordulási helye éppen a Tisza-vidékének magyarlakosságú vidékén van – tehát nem lehet szláv etnikumje-

5. László Gyula (1910–1997) 6. Szõke Béla (1913–1961)


lölõ tárgy. A történészek részérõl Györffy György fejtette kinézetét a Felsõ-Tisza-vidék temetõirõl (Kabarok a fejedelmikíséretben). Szõke a temetõk típusainak felvázolása után aköznép sírleleteit vizsgálta, és jelentõs részükrõl bizonyí-totta keleti eredetüket, hogy a Kárpát-medencében a ma-gyarokkal együtt jelentek meg. Elgondolásának helyessé-gérõl a szlovák régészet egyik vezéregyénisége, AntonToèik (1918–1994) is elismerõen nyilatkozott, és az általa isközölt szlovákiai temetõk alapján igazolva látta Szõke fõbberedményeit (1973, 1992). (7. kép)

1960 körül új generáció tûnt fel, elõbb László Gyula1957 elõtti tanítványai, majd 1965-ig egy még fiatalabbcsapat. Szám szerint az 1957 elõtt végzõk is jóval többenvoltak, mint az elõttük levõ nemzedék, nem is beszélve anagyon népes 1960 után munkába állókról. Õk még sokszállal kötõdtek a régi kutatási módszerekhez, témákhoz.Közülük Dienes István (1929–1995) a régi értelemben vettmagyarság, tehát a vezetõ és a középréteg kutatója ma-radt. (8. kép) Dienes maradandó eredménnyel dolgoztafel témáit (díszöv, tarsolyok, lószerszámok). A tárgyakon

kívül a honfoglalók mûvészete, hitvilága, települési viszo-nyai is érdekelték. 1972-ben megjelent kis könyvéhez ha-sonló jelentõségû mû máig sem készült, még a honfogla-lás 1100 éves évfordulójára sem (a magyarországi kiadókcsak gyûjteményes kötetekre adtak megbízást). Szabó Já-nos Gyõzõ (1929–1986) élete nagyobb részében Heves me-gyéhez kötõdött, és talán ezért is nagyobb hangsúllyal je-lentkezik munkásságában a településtörténet (Sarud kör-nyéke, Gyöngyöspata és Heves megye általános leírása).Dienessel ellentétben sok korszak és téma közt kellettvolna egyensúlyt teremtenie, ami neki sem sikerült.Mindketten a honfoglalás kori leletek korpuszának 1966óta újra tervbe vett köteteiben szerették volna ásatásaikanyagát közzétenni, de ez egyiküknek sem adatott meg.Gazdag hagyaték maradt utánuk. Torzóban maradt Kra-lovánszky Alán életmûve is. Éry Kingával ugyan befejez-ték a Fehér Géza által megkezdett leletkataszter munkáit(1962), de a királyi központokban végzett munkáit márnem tudta lezárni. H. Tóth Elvira ásatásai is utódjára,Horváth Attilára maradtak.

Ennek a generációnak az életében egy új lehetõség nyí-lott meg a múlt kutatására: a telepfeltárás. A kutatási mód-szert Méri István (1911–1976) az 1950-es években alakítot-ta ki, de az csak tanítványaiban teljesedett ki. Visegrádiásatását Kovalovszki Júlia folytatta, ahol nagy részben 10.századi települést talált. Hasonló korból való a dobozi fa-

7. Anton Toèik (1918–1994)

8. Dienes István (1929–1995)

10–11. századi települések | 325

luhely is. László Gyula is elkezdett egy faluásatást, de fel-dolgozását tanítványaira hagyta (Csongrád–Felgyõ). Azótatöbb 10. századi faluhelyen folyt ásatás (Sály–Lator, Esz-tergom–Szentgyörgymezõ,). Ezek az ásatások gyökeresenátalakítják tudásunkat a honfoglalók életmódjáról.

Az 1962-tõl pályára lépõk már létszámuk miatt sem fog-lalkozhattak mindennel. Egyre nagyobb mértékben szako-sodtak. Nemcsak tudományos témáik, de ásatásaik is egyretervszerûbbek lettek. Fontos témává vált a településtörté-net. Kiss Attila (1939–1999) több temetõrészlet mellett fel-tárta a legnagyobb köznépi temetõt Majson, melynek fel-dolgozása meg is jelent (1983). Baranya megye honfoglaláskori településtörténetét is megírta. Hasonlóképpen BakayKornél a székesfehérvári temetõk újraközlésével járult hoz-zá a város kialakulásának történetéhez, vitázva Kralo-vánszky Alánnal. Saját ásatásai az Ipoly völgyében szinténe témába illeszkednek. Hasonló jellegû kutatások folytakHajdú–Bihar megyében (Mesterházy Károly), Szeged kör-nyékén (Kürti Béla), Budapesten (Melis Katalin), Szabolcsés Veszprém megyékben (Németh Péter és Perémi Ágota).Erdély, a Partium és a Bánát összes leletét Bóna István dol-gozta fel az Erdély történetében.

A kérdéses idõszakban tovább folytatódott a temetõkfeltárása és kisebb mértékben készültek a feldolgozások.6-8 ezer közöletlen új temetkezéssel szemben megjelent aBaranya megyei temetõk korpusza és a Vas megyei kötet,benne Sorokpolány és Ikervár temetõivel. A karosi háromtemetõ, a szabolcsi váralja és Pusztaszentlászló temetõjé-bõl három külön kötet lett. Nagyobb anyagközlés, sajnoscsak válogatott anyaggal, Délkelet-Magyarországról tör-tént (Bálint Csanád). Ezzel szemben példás munka folytSzlovákiában, ahol M. Rejholcová (Csekej, Érsekújvár, Ba-gota), G. Fusek (Nyitra), M. Hanuliák (Ipolykiskeszi), Ne-vizánszky Gábor (Zsitvabesenyõ), A. Toèik (Szentmihályur,Tardoskedd, Tarnóc, Galánta stb.) temetõk és kisebb te-metõrészletek anyagának sorát tették közzé. Ezeket meg-elõzõen A. Toèik kiadta a felvidéki lovassírokat tartalma-zó, a temetõkre vonatkozó (Szered, Perse, Vörösvár, Bán-keszi stb.) adatokat.

A feldolgozások hagyományos keretébe tartozik egyestárgy- és ékszertípusok elterjedésének, idõrendjének, eset-leges rekonstrukciójának elkészítése. A honfoglalók ma-gukkal hozott, keleti eredetû emlékei közül a nyergek (Bá-lint Csanád, Révész László, Mesterházy Károly, H. TóthElvira), a gömbsorcsüngõs fülbevalók (Kiss Attila, RévészLászló), líra alakú csatok (Révész László), rozettás lószer-számok (Mesterházy Károly, Révész László), tarsolyleme-zek (Révész László, H. Tóth Elvira, Erdélyi István, SzabóJános Gyõzõ), tegezek és íjtegezek (Révész László, Mes-terházy Károly, Dienes István), bizonyos edénytípusok(Mesterházy Károly, Fodor István, Kvassay Judit, TakácsMiklós), díszövek (Dienes István, Révész László), kengye-lek, zablák (Dienes István, Kovács László), fegyverek (Ko-vács László) kerültek sorra. A köznépi temetõk egyes ék-szerei is feldolgozóra találtak, az S végû hajkarikák több-ször is (Mesterházy Károly, Szabó János Gyõzõ, Bóna Ist-

ván, Kovács László), a nyak és karperecek (Szabó JánosGyõzõ, Kovács László, Fehér Géza) stb.

Több monográfia született a sírokban lelt pénzekrõl(Kovács László), és egy az idõrendrõl is (J. Giesler). Tanul-mányok és monográfia született a földvárakról (Bóna Ist-ván), a honfoglalók társadalmáról (Mesterházy Károly,Fodor István, Bóna István). Új szint jelent az eddigiekhezaz idegen eredetû tárgyak számbavétele és a kereskedelemönálló kutatása (Mesterházy Károly, Bálint Csanád). Ked-velt téma maradt a temetkezési szokások (Bálint Csanád,Tettamanti Sarolta, Kovács László, a Felvidéken M. Hanu-liák), a hitvilág és mûvészet (Bálint Csanád, Fodor István,Mesterházy Károly) kutatása is.

A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából megjelentkiállítási katalógus, a Honfoglalásról sok szemmel címû négy-kötetes sorozat régészeti dolgozatai és egyéb alkalmi köte-tek (Szegeden, Veszprémben, Nyíregyházán, a szombat-helyi Életünkben, a Magyar Tudományban stb.) körülbelüljelzik a kutatás jelen szintjét. Külföldi kutatók is (J. Gies-ler, M. Schulze-Dörrlamm, Sz. A. Pletnyova, A. Koperski ésmások) bekapcsolódtak a honfoglaló hagyaték feldolgozá-sába. Az õ munkájuk mellett a hazaiak külföldi szereplése,a külföldön rendezett kiállítások segíthetnek nemzeti ré-gészetünk elzártságát oldani.

Végül megemlítjük, hogy sejtésünk szerint a karosi te-metõk feltárása és közzététele (Révész László) korszakha-tárt jelent honfoglalás kor kutatásunkban. Ezt jelzik BónaIstván újabb mûvei, és a honfoglalók mûveltségérõl szólóegyéb új dolgozatok is.

10–11. SZÁZADI TELEPÜLÉSEKWolf Mária

A honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság települései-nek kutatása jóval rövidebb múltra tekinthet vissza, mint atemetõiké. A 10–11. századi falvak felismerését megnehe-zítette az a tudományos felfogás, amely szerint a magyar-ság nomád nép volt, amelynek gyakran változó szálláshe-lyeit régészeti módszerekkel nem lehet megfigyelni. A kö-zépkori, köztük a 10–11. századi települések rendszeres,modern tudományos elvek szerinti feltárása az 1950-esévekben kezdõdött Magyarországon. A több évtizede fo-lyó munka nyomán ma már képet alkothatunk a 10–11.századi magyarság mindennapi életének színterérõl, a fal-vakról, a bennük állt építményekrõl és a települések szer-kezetérõl is.

A települések leggyakoribb, a régészek által legjobbanmegfigyelhetõ épülete a félig- vagy egészen földbe vájt la-kóház. Ezek általában kisméretûek, 2-3×3-4 méteresek,többnyire lekerekített sarkú négyzet alakúak voltak, falu-kat részben a gödör oldalfala, részben agyaggal bevertvesszõfonás, patics alkotta. A házak tetõinek legáltaláno-sabb szerkezeti megoldása a két ágasfás-szelemenes nye-regtetõ volt, megfigyeltek azonban más tetõszerkezetre


utaló nyomokat is. A tetõ lefedésével kapcsolatban csak azújabbkori analógiákra hagyatkozhatunk, valószínû, hogyebben a korban is náddal, sással, giz-gazzal fedhették õket.

A házak bejárata általában meneteles volt, ezzel szem-ben helyezkedett el a kõbõl vagy az agyagból készített ke-mence, amely nemcsak fûtésre, hanem sütés-fõzésre isszolgált. Minthogy a kemencékhez nem építettek kémé-nyeket, a füst az ajtón, illetve a tetõ résein át távozott. Aházak padlója többnyire nem volt lesározva. Belsõ beren-dezésre utaló nyomok csak ritkán kerülnek elõ.

A négyzet alakú házaknál jóval ritkábban ugyan, de elõ-fordultak kerek vagy ovális, részben földbe mélyített kuny-hók is ezekben a falvakban.

Egyre szaporodó régészeti adataink azt bizonyítják,hogy a 10–11. századi településeken a földbe ásott házakonkívül földfelszíni épületek is álltak. (9. kép) Földfelszínenálló boronaházakat sikerült megfigyelni a borsodi földvár-ban elõkerült település ásatása során is. (10. kép) Ez a falumind ez idáig Magyarország legnagyobb kiterjedésû, biz-tosan 10. századi települése. A teljesen feltárt faluban 11ház állt, amelyek a földbe ásott házakhoz hasonlóan kismé-retûek voltak. Padlójukat gondosan letapasztották, ezen

9. Földfelszínen álló boronaház feltárás közben.Edelény–borsodi földvár

10. Boronaház rekonstrukciója. Edelény–borsodi földvár

10–11. századi települések | 327

állt a kisméretû, kõbõl készült kemencéjük. Az egyszerûfaházak mellett egy agyagba rakott kövekkel megalapo-zott, nagyobb lakóhely is elõkerült. A kõalapú épület 5×5méteres volt, 0,80 méter vastag alapfalai arra engednek kö-vetkeztetni, hogy az épület fentebbi szintjei nem kõbõl,hanem fából épültek. Feltehetõ, hogy ez az épület a közös-ség vezetõjének, egy 10. századi elõkelõnek az otthona le-hetett. (11. kép)

A korszak településeinek képéhez minden bizonnyalhozzátartoztak a sátrak is. Ezt az újabb kori néprajzi analó-giák is bizonyítják. A félig nomád, letelepülõben lévõsztyeppei népesség ugyanis még a közelmúltban is fölállí-totta háza udvarán a korábbi életéhez szervesen hozzátar-tozó sátrait. Hogy a magyarság életében is így lehetett, ar-ról a 12. század eléjén hazánkon átutazó Ottó, freisingi püs-pök leírása tanúskodik.

E települések másik igen gyakran elõforduló objektumaaz úgynevezett szabadon álló kemence. Ezek az agyagbólkészült, kerek vagy patkó alakú kemencék a házak közelé-ben, de azoktól függetlenül épültek. Általában egy méterátmérõjûek voltak, kerek vagy ovális gödrök tartoztak hoz-zájuk, amelyeket tetõ fedett. Kora tavasztól késõ õszig akicsi és mai szemmel nézve bizony nagyon egyszerû lakás-

körülményeket biztosító házak helyett e kemencék kör-nyékén és a sátrakban folyhatott az élet. Ezeket a kemen-céket sütésre, fõzésre, gyümölcsök aszalására, gabona pör-kölésére egyaránt használták. (12. kép)

A településásatások igen gyakori leletei a különbözõformájú és méretû gödrök, amelyek részben élelem tárolá-sára szolgáló vermek lehettek.

A falufeltárások során több helyen megfigyeltek árko-kat, árokrészleteket is. Ezek egy része karám, más részükfeltehetõen telekhatár vagy kerítés gyanánt szolgált, s avízelvezetést biztosította.

E falvak ásatásai során elõkerültek még kutak, színes-fém- és vasfeldolgozó mûhelyek, valamint néhány fazekas-kemence is.

A települések szerkezetérõl általában elmondható, hogya falvak nagy alapterületûek voltak, bennük a házak szór-tan helyezkedtek el. Az újabb ásatások – ilyen a borsodiföldvárban feltárt falu képe – azonban egyértelmûen bizo-nyították, hogy voltak olyan települések is, amelyben a há-zak utcaszerûen, sorokba rendezõdve épültek. Számos he-lyen találtak olyan, kisméretû, tanyaszerû települést is,ahol csak egy vagy két ház állt a hozzá tartozó gazdaságiépületekkel, vermekkel.

11. 10. századi település. Edelény–borsodi földvár


FÖLDVÁRAK A 11–13. SZÁZADIMAGYARORSZÁGON

Wolf Mária

A magyarországi földvárak kutatásának kezdetét a 17–18.századra, az elsõ katonai térképek készítésének idejére ve-zethetjük vissza. Az országot térképezõ hadmérnökök fi-gyeltek fel ugyanis elsõként a különbözõ hosszanti sáncok-ra és földvárakra. A tudatos kutató tevékenység a 19. szá-zad elején kezdõdött meg. A korszak romantikus történe-lemszemlélete jegyében a hunokhoz, az avarokhoz vagyéppen a rómaiakhoz kapcsolták a várak építését. Minthogyabban az idõben nomádnak tartották a magyarságot, felsem merült, hogy a földvárak egy részét velük hozzák kap-csolatba.

Az elsõ magyarországi földvár-ásatásokat az 1870-esévekben végezték. Ekkor kutatták meg elõször például azegyik legépebben megmaradt, máig legimpozánsabb vá-runkat, Szabolcs várát is. (13. kép)

A millennium éve, 1896 jó alkalmat szolgáltatott az ad-digi eredmények összefoglalására. Ebben az idõben a tör-téneti kutatás igen sokat foglalkozott a magyar honfoglalásés államalapítás idõszakával, az István király által létreho-zott vármegyerendszer eredetével, kialakulásával. Ennek

12. Szabadon álló kemence. Karos–Tobolyka

13. A szabolcsi földvár

Földvárak a 11–13. századi Magyarországon | 329

ellenére továbbra sem hozták összefüggésbe e korai me-gyék székhelyeit még az írásos forrásokban említett föld-várakkal sem.

A 10–11. századi földvárak módszeres kutatása a máso-dik világháborút követõ években a mai országhatárainkonkívül, fõként Erdélyben indult meg. Az elért eredményekreális kiértékelését azonban nagyban megnehezítette,hogy a kutatók jelentõs része ragaszkodott a korábban ki-alakult romantikus õstörténeti felfogáshoz (dák–római, il-letõleg morva–szlovák kontinuitás elmélete). A nehézsége-ket fokozta, hogy Anonymus 13. században keletkezett, amagyarok cselekedeteit elbeszélõ regényes gestáját hitelestörténelmi forrásként fogadták el.

A hazai kutatásra ösztönzõen hatott Györffy Györgynagyszabású elmélete, amelyben a Szent István kori me-gyék eredetérõl, kialakulásáról értekezve megállapította,hogy a megyék központjai földvárakban lehettek, amelyekközül több már a 10. században, egy-egy elõkelõ nemzet-ségfõ szálláshelyeként épült föl. Nézete szerint e várak a13. század közepére elveszítették jelentõségüket, korsze-rûtlenségüket a tatárjárás (1241–1242) bizonyította be.

Elméletébõl kiindulva kezdték meg az 1960-as évek vé-

gétõl a korainak tekinthetõ megyeszékhelyek régészetiásatását. A nagyarányú feltárások, mint például Szabolcs,Abaújvár, Somogyvár, Visegrád, Borsod mellett számoskisebb-nagyobb ásatás és leletmentés folyt többek közöttSopronban, Mosonban, Gyõrben. Ezek során elsõsorban avárak sáncainak építési technikáját illetõen nyertünk meg-bízható adatokat. Kitûnt, hogy e várak túlnyomó többségeazonos technikával épült, a földsáncokat minden esetbenfaszerkezettel erõsítették meg. A faszerkezetek rekesz-vagy kazetta alakúak voltak, helyenként azonban sûrû rács-szerkezet tartotta össze a földet. A sáncok részben vagyteljes egészében vörösre égett földbõl álltak. Máig semtisztázódott megnyugtatóan, hogy a sáncok földje termé-szetes vagy mesterséges úton égett-e ki. A föld-fa konst-rukcióból készült várfalak a várbelsõ felé rézsûsen lejtet-tek, kifelé azonban meredekek, majdnem függõlegesekvoltak. Néhány helyen azt is sikerült megfigyelni, hogy asáncok tetején fa palánk helyezkedett el. (14. kép)

A fentebbi módon épült várakat tehát nem tekinthetjükcsak földváraknak. A legújabb kutatások azt is megállapí-tották, hogy maga a „földvár” elnevezés is helytelen. A vá-rakat ugyanis használatuk idején – tekintet nélkül építõ-

14. a) A borsodi földvár sáncának feltárása; b) faszerkezet a borsodi földvár sáncában


anyagukra – latinul civitas vagy castrum szóval illették,szórványosan elõforduló magyar elnevezésük pedig „vár”volt. A castrum terrenum, azaz földvár elnevezést kizárólaga már használaton kívüli, elpusztult várakra alkalmazták.(15. kép)

A várak belsejének kutatására kevés lehetõség nyílt. Fel-tehetõleg ez az egyik oka annak, hogy egyelõre még nemkerültek elõ azok az épületek, amelyekre az írásos forrásokadatai alapján számíthatunk. Az oklevelek ugyanis külön-féle tárházakat, börtönöket említenek a várakban. Valószí-nû az is, hogy a 11–12. században a megye vezetõjének, azispánnak a lakóhelye is itt lehetett. Több várban elõkerül-tek azonban azok az elsõ templomok, amelyek nagy szere-pet játszottak a magyarság keresztény hitre való térítésé-ben. Ezek a templomok egyben a megye egyházi életét irá-nyító esperesek székhelyei is voltak.

A várfeltárások során több helyen 10. századi leletek, te-lepülésrészletek is elõkerültek. Egy helyen, a borsodi föld-várban pedig egy teljes 10. századi falu látott napvilágot.Ezeknek azonban semmi közük sincs az államalapítás so-rán, a 11. század folyamán felépült várakhoz. Mindez össz-hangban áll a földvárkutatók véleményével: a magyaror-szági 10. századi várépítészetre semmiféle biztos régészetiés történeti adatunk nincs. A magyar nagyfejedelmek 10.századi expanzív politikája, a magyarság társadalmi-gazda-sági berendezkedése nem is indokolta volna ezt. De Euró-pa-szerte is kevés vár állt a 10. században. A föld-fa konst-rukciójú várak építése nem utolsó sorban a magyar és anormann támadások következtében vált általánossá a kora-beli Európában.

Konkrét adataink azt igazoljak, hogy a hazai várépíté-

szet a 11. században indult meg. Ekkor azonban oly mérté-kig egységes rendszer és építési mód szerint készültek vá-raink, hogy az nem lehet véletlen. Mögötte az István királyáltal létrehozott egységes magyar államhatalom állt,amelynek szüksége volt a várakban kialakuló hatalmi köz-pontokra. Jelenlegi tudásunk szerint tehát az elsõ váraink a11. század elején épültek, és bennük alakultak ki az Istvánkirály által létrehozott megyék központjai.

A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a megye-székhelyeken kívül számos, hasonló technikával készítettföldvár épült Magyarországon. Ezek többsége nem szere-pel az írásos forrásokban, például Gyöngyöspata, Sály–Örsúr vára. E várak építési idejét, korabeli szerepüket csakrégészeti ásatás segítségével lehetne meghatározni. Mint-hogy erre ritkán adódott lehetõség, még igen sok a megol-datlan kérdés. Pillanatnyilag az látszik a legvalószínûbbfeltevésnek, hogy egy-egy tehetõsebb család központjaivoltak, és mint ilyenek, védelmi feladatokon kívül jelentõsgazdasági szerepet is játszottak.

A 11–13. században a magyarországi várépítészetre álta-lánosan jellemzõ volt a fentebb ismertetett vártípus. Emellett azonban a 12. századtól más jellegû várakat is is-merünk. A régészeti kutatások mind nagyobb számbantérképezik fel Magyarországon a motte típusú várakat is.Ezek a várak rendszerint kis alapterületûek voltak, mester-ségesen összehordott dombra épültek. Rendszerint egyet-len épületbõl álltak, amelyet palánk és árok védelmezett.Ma még keveset tudunk e várak szerepérõl, építtetõirõl.Feltehetõ, hogy ezek is egy-egy család birtokközpontjaivoltak.

A 13. század közepétõl Magyarországon is egyre több

15. A borsodi földvár rekonstrukciós rajza

Kézmûvesség | 331

kõvár épült. A korábbi elképzelések szerint ezek váltottákfel az addigra elavult földvárakat. Nem utolsó sorban az is-pánsági várak ásatásából levont tanúságokból azonban maúgy látjuk, hogy ez az elképzelés nem helytálló. Adatainkazt bizonyítják, hogy ugyanabban az idõben többféle váratis építettek. A várak építõanyagát építtetõjük gazdagságaés a vár szerepköre is meghatározta. A 11. században épültváraink egy része valóban elnéptelenedett a 13. század vé-gére. Ennek oka azonban elsõsorban az volt, hogy gazda-sági-társadalmi szerepük megszûnt. Korai váraink ettõlfogva valóban földvárakká, azaz használaton kívüli, pusz-tuló várakká váltak.

KÉZMÛVESSÉGWolf Mária

A 10–11. századi magyarság anyagi kultúrája igen gazdagvolt. A tárgyak nagy része magas technikai színvonalon ké-szült, jó minõségû, gyakran mûvészi kivitelû. A kézmûves-ség már erõsen szakosodott, a ránkmaradt darabok készí-tõik nagy mesterségbeli tudásáról és mûvészi érettségérõltanúskodnak.

A 10–11. századi települések leggyakoribb lelete a kor-szak fazekasainak keze alól kikerült különféle edények tö-redéke. Eddig kevés fazekasmûhelyt, égetõkemencét sike-rült feltárni. Ezek kutatása, valamint az edények vizsgálatarévén azonban képet alkothatunk a korabeli mesterekmunkamódszerérõl. A fazekasok az edényeket szürkérevagy vörösre égették, az agyagot elõzõleg homok vagy ap-ró kavics hozzáadásával soványították. A formázás kézi ko-rongon történt. Az agyagból hurkákat gyúrtak, ebbõl épí-tették fel az edény testét, miközben a korongot lassan for-gatták. Az így készült edények formája gyakran aszimmet-rikus. Díszítésük legtöbbször a fésûszerû szerszámmal be-karcolt hullám- és egyenesvonal, illetve ezek kombináció-ja. Az edények alján sokszor találunk különféle jeleket,úgynevezett fenékbélyeget. Ezek mesterjegyek, esetlegkultikus tartalmú jelzések lehettek.

A fazekaskemencék kisméretûek voltak, tûzterüket ros-tély választotta el az égetõtértõl. Bennük csak viszonylagalacsony hõmérsékletet tudtak biztosítani, ezért az edé-nyek kiégetése nem volt tökéletes. A 10–11. századi ma-gyar fazekasok a korszak technikai színvonalán dolgoztak.Ennek megfelelõen nem ismerték sem a fehérre égõ, tûz-álló agyagot, sem a mázazás technikáját, sem pedig a lábbalhajtott, gyorsan forgó korongot. Termékeik, a különféleméretû fazekak, bográcsok, palackok, tálkák, nagyméretûgabonatároló edények, mécsesek, a fonásnál használt orsó-gombok az akkori háztartási eszközök zömét képezték.

A honfoglaló magyarsággal két edénytípus jelent meg aKárpát-medencében. A cserépbográcsot és a nyakán víz-szintes bordával tagolt, úgynevezett bordás nyakú edénye-ket jelenlegi tudásunk szerint keleti szállásaikról hoztákmagukkal õseink.

A kerámiánál ritkább leletei az ásatásoknak a vastár-gyak. Ezek jelentõs része a 10. századi temetõfeltárásokonlátott napvilágot. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen a vaselõállítása igen hosszú és fáradságos munka volt, ezért azegész középkorban nagy értéket képviselt. Még a törötttárgyakat is összegyûjtötték és újraolvasztották. Ép vasesz-közöket többnyire csak azokon a településeken találunk,amelyeket valamilyen katasztrófa ért, s melyeket lakosaikhirtelen, menekülésszerûen hagytak el. A sírokba viszont– õseink hite szerint – a halottal együtt legszükségesebbhasználati eszközeit, a harcosokkal fegyvereit is eltemet-ték. Ennek következtében a legutóbbi idõkig jobban is-mertük a 10–11. századi magyarság fegyvereit, mint min-dennapi használati eszközeit. Napjainkra azonban honfog-laló õseink félelmet keltõ nyilainak vas hegyétõl a mezõ-gazdasági eszközökön át az egyszerû varrótûig sokféle vas-tárgy látott napvilágot. Ezek vizsgálata alapján képet al-kothatunk a korabeli kovácsok munkájáról, nagy mester-ségbeli tudásáról. Az elmúlt évtizedek kiterjedt kutatásairávilágítottak a vasbányászat és a vasfeldolgozás munka-menetére is.

A vasolvasztó mûhelyek, a kohásztelepek többnyire afalvaktól távol, felszíni vagy felszín közeli ércelõfordulásokközelében helyezkedtek el. (16. kép) Ezek a kohásztelepekNyugat-Magyarországon, elsõsorban Sopron környékén,illetve Északkelet-Magyarországon sûrûsödnek, de másuttis elõfordulnak a gyepvasércet hasznosító vaskohók. Anyugat-magyarországi kohókat agyagból vagy kõbõl épí-tették, földfelszínen álltak, mintegy 70 cm magasak voltak.Medenceátmérõjük 30–40 cm között változott, a tûzteretelzáró mellfalazatok következtében magas olvasztási hõ-mérsékletet értek el bennük, a salak kifolyt a kemencébõl.

16. Földbevájt vasolvasztó kohó. Trizs–Vörössár


Mintegy 24 órás fújtatás után egy kisebb-nagyobb méretûvasbucát nyertek. Ezt, minthogy igen sok salakot is tartal-mazott, további hevítéssel és kovácsolással tették alkalmas-sá szerszámok, fegyverek stb. készítésére. (17. kép)

Az Északkelet-Magyarországon elterjedt kohótípusföldbe vájt mûhelyekben kerül elõ, magát a kohót is a mû-helygödör oldalába vájták. A körte alakú kohó magasságaáltalában 70 cm, medenceátmérõje ugyancsak 30–40 cmközött változott. E kohótípusnál nem használtak mellfala-zatot, így alacsonyabb olvadási hõmérsékleten, rosszabbminõségû vasbucát nyertek benne.

Feltehetõ, hogy a 10–11. századi vasbányászat és kohá-szat szervezett keretek között, az államhatalom szigorú el-lenõrzése mellett folyt. Erre enged következtetni a magya-rok 899–900. évi itáliai hadjáratát megemlítõ írásos forrásis: Liutprand leírja, hogy mielõtt a magyarok hadba száll-tak volna, egész télen szorgalmasan dolgoztak a fegyverekés a nyilak készítésén.

A kovácsok megbecsült tagjai voltak a korszak társadal-mának, erre utalnak népmeséink legendás kovácsainakalakja is.

A korszak ötvöseinek munkáit elsõsorban a gazdag 10.századi temetõk feltárása során elõkerült leletekbõl ismer-jük. Az ékszerek, a ruhadíszek, a fegyverek és a méltóság-jelvények egyaránt az ötvösök magasszintû technikai tudá-sát, egységes mûvészi stílusát bizonyítják. Az arany-, azezüst-, a bronztárgyakon ugyanaz a keleti eredetû motí-vumkincs jelenik meg. Ez a korszak európai leletanyagá-ban egyedülálló, sajátosan magyar. Az ornamentika alapjáta végtelenbe szõhetõ növényi motívum, a palmettamintaalkotta, amely gyakran kiegészült õseink hiedelemvilágá-ban gyökerezõ mitikus lények, állat- és növényalakok áb-rázolásával is. Az ötvöstárgyak jó része ezüstbõl készült,

többnyire csak a mintázat hátterét aranyozták. Ezért gyak-ran ezüstmûvészetként is jellemzik ezt a mûvészetet. Né-hány kiemelkedõen gazdag sírban azonban színarany tár-gyak is elõkerültek. A nyersanyag nagy részét a kalandozóhadjáratokon szerzett zsákmány biztosította. Az elsõaranybányászatról szóló adataink a 11. század végérõl va-lók. Minthogy egyelõre nem kerültek elõ, sajnos nem is-merjük azt a szerszámkészletet, amellyel az ötvösmesterekdolgoztak.

A 10–11. századi magyarság anyagi kultúrájában jelleg-zetes, egyre gyarapodó csoportot képviselnek a csontbólkészített tárgyak. A csont fontos szerepet töltött be jelleg-zetes fegyverük, a visszacsapó íj készítése során is. Csont-ból készültek a lószerszám apró, de fontos elemei, a zablarögzítésére használt peckek, de gyakran a zablák oldalpál-cái is. Nem egy esetben díszesen faragott csontlemez zártale az íjak, valamint a nyilak tartására szolgáló tegezeket is.A nyergeket díszítõ csontlemezek segítségével sikerült elõ-ször rekonstruálni honfoglaló õseink nyergét. Bár a fábólkészített nyergek elenyésztek a földben, a kápákat díszítõcsontlemezek napjainkig megmaradtak, és megõrizték azeredeti formát. A csont nagy tömegben állt a kor emberé-nek rendelkezésére, hiszen a természet közelében élt. Ép-pen ezért valószínû, hogy csonttárgyakat ki-ki magának iskészített. Ezt bizonyítják azok a faragás közben eltört zab-la oldalpálcák is, amelyek 10. századi településekrõl kerül-tek elõ. A csonttárgyakon ugyanaz a mûvészeti stílus jele-nik meg, mint amelyet a fémtárgyakon megismertünk.

Feltehetõ, hogy ugyanez a stílus uralkodott a romlandóanyagból készült tárgyakon is. A régészeti ásatásokon elõ-kerülõ leletek ugyanis szükségképpen kissé torz képet tár-nak elénk. Hiszen csak a fém-, a csont-, illetve a kerámiatárgyak maradtak ránk. A korabeli élet azonban jóval sok-

17. Földbevájt vasolvasztómûhely. Trizs–Vörössár

A honfoglaló magyarok hiedelemvilága és mûvészete | 333

színûbb lehetett. Minden bizonnyal használtak fából,háncsból, bõrbõl készült eszközöket is, ezek azonban ele-nyésztek csakúgy, mint a jurták nemezei, a bennük hasz-nált nagyszerû szõnyegek és õseink kortársak által felemlí-tett pompás ruházata is.

A HONFOGLALÓ MAGYAROKHIEDELEMVILÁGA ÉS MÛVÉSZETE

Fodor István

A honfoglaló magyarság hitvilágáról csak közvetett adata-ink vannak. Elsõ királyaink pogányságot tiltó törvényei-ben ugyan értesülhetünk a kutaknál, forrásoknál s egyébpogány szent helyeken – akkor már titokban – tartott áldo-zatokról, ezek pontosabb mibenlétét azonban az írott for-rások nem körvonalazzák. Néprajzkutatóink közül DiószegiVilmos gyûjtötte csokorba azokat az õsi hiedelemtöredéke-ket, amelyek még a kereszténység elõtti korból õrzõdtekmeg népünk hitvilágában egészen a 20. századig. Ezekalapján rekonstruálható fõbb vonásaiban az õsi magyarhitvilág, amely a Szibériában és Belsõ-Ázsiában máig meg-õrzõdött sámánizmushoz volt hasonlatos.

A sámánizmus nem tételes vallás, ezernyi õsi hiedelem,babona ötvözõdik benne, a késõbbi korokban pedig magá-ba fogadta a világvallások számos elemét is. Alapját azon-ban szinte mindenütt egységes világszemlélet alkotja.Eszerint a világmindenség három nagy rétegre tagolódik:a felsõre, ahol a rendkívüli képességekkel rendelkezõ iste-nek és szellemlények laknak; a középsõ világra, amely a miföldi életünk színtere; s végül az alsó világra, amely az ár-tó, gonosz szellemek tanyája. E rétegeket a világoszlopvagy világfa köti össze. A földi halandók közül csak a kivé-teles képességekkel megáldott személyek, a sámánok képe-sek a felsõ vagy az alsó világba behatolni, hogy megnyerjéka túlvilági istenségek jóindulatát vagy a gonosz szelleme-ket elûzzék. Nyelvünk máig megõrizte e különleges lényekõsi táltos nevét, a világfa vagy életfa alakját pedig népmesé-ink égbenyúló fája örökítette át.

A sámánizmus gyökerei az újkõkorba nyúlnak vissza, s ehiedelemrendszer a társadalmi fejlõdés folyamán nem ma-radt változatlan. László Gyula, Vargyas Lajos és Dienes Istvántöbb ízben hangsúlyozta, hogy honfoglalóink sámánhiteezért semmiképpen nem azonosítható a nemzetségi társa-dalom alacsony szintjén megrekedt szibériai népek sámá-nizmusával. A honfoglalás elõtti, a hitéletre vonatkozószókincsünk oly gazdag, hogy – László Gyula szavaival –azzal „akár az egész Bibliát le lehetett volna fordítani”. Va-lóban, a magyar társadalom már a honfoglalás elõtt elju-tott az államalkotás lépcsõfokáig. A levédiai szállásokonkazár hatásra és kazár mintára formálódott ki a félnomádtípusú magyar államszervezet, az ún. kettõs fejedelemség,amelynek élén az isteni, égi eredetû, szakrális uralkodó ál-lott (a kende), míg a gyakorlati ügyeket intézõ alkirály agyula nevet viselte. Nyilvánvaló, hogy a magyarság hitvilá-

ga a hasonló társadalmi berendezkedésû kazár, türk és uj-gur birodaloméhoz volt hasonló. Ez utóbbi államokban alegfõbb istenségnek az Ég urát, Tengrit tartották, aki a vi-lágot kormányozta, s az õ kegyelmébõl gyakorolta a leg-fõbb földi uralmat az isteni eredetû kagán. A szakrális ural-kodó nem csupán a földi birodalmat kormányozta, hanemõ lehetett a vallási élet legfõbb méltósága is, aki ebbéli te-endõit az udvarban lévõ kiemelkedõ rangú sámánok segít-ségével látta el. (Ezeket nevezte Dienes István sámánarisz-tokráciának.) Emellett az alacsonyabb rangú közösségek-nek, nemzetségeknek is megvoltak a „közrendû” sámánja-ik, akik gyógyítottak, jósoltak, áldozatokat mutattak be azisteneknek. E birodalmakban tehát nem csupán a társada-lom, hanem a vallási élet is rétegzett volt. Az Altáj-vidékitörök népeknél e rétegzett pogány vallás emlékei máigmegõrzõdtek, az Ég urának bemutatott áldozatokat példá-ul nem a ma is meglévõ „közönséges” sámánok mutatjákbe, itt még jelen sem lehetnek.

A fentihez hasonló sámánizmus létét (amelyet a vallás-történészek gyakorta „tengrizmus”-nak neveznek) hon-foglalóink körében egy írott forrás is megerõsíti. ZimonyiIstván figyelt fel nemrég arra, hogy a spanyolországi arabtörténész, al-Bakri azt írja a magyarok vallásáról, hogy„…õk egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincsmás istensége. Az ég Urában hisznek és õ az egyetlen Hatalmas-ság.” A mór történetíró mûvét ugyan 1086-ban írta, de akelet-európai népekre vonatkozó ismereteit Dzsajháni el-veszett munkájából vette, aki nagyjából a 870 körüli álla-potokat rögzítette a 920 körül írott munkájában, amikorõseink még a keleti szállásokon éltek.

A 9–10. században tehát a magyarság vallása a sámániz-musnak az a legfejlettebb változata volt, amely a keleti no-mád és félnomád birodalmakban jól ismert, az ázsiai hu-noktól egészen a mongolokig. A szakrális fejedelem udvarakörül csoportosult „fõsámánok” mellett nálunk is mûköd-tek a gyógyító, a jósoló, a kisebb közösségek vallási életé-

18. A tiszabezdédi tarsolylemez


ben tevékenykedõ táltosok. Késõbb, amikor az uralkodóréteg az egyik nagy világvallás, a kereszténység hívéül sze-gõdött, a köznép táltosai még sokáig – igaz, titokban –folytatták tevékenységüket, s késõi utódaik egészen a 20.századig helyet kaptak a népi vallásosságban.

Az ezernyi szálból szövõdött sámánizmusra – mindenfejlõdési fokozatában – a nagyfokú vallási türelem a jel-lemzõ. Így volt ez a magyarság esetében is, amelynek hitvi-lágába már jóval a honfoglalás elõtt utat találtak a nagy vi-lágvallások egyes elemei. A levédiai és az etelközi szálláso-kon megfordultak náluk a bizánci keresztény hittérítõk. Avilágvallások iránt valószínûleg elsõsorban a legfelsõ ural-kodó réteg mutathatott érdeklõdést. A sámánizmus ugyan-is még legfejlettebb formájában is alkalmatlan volt az egy-re tökéletesedõ államszervezet szilárd ideológiai alapjáváválni. Nem véletlen, hogy Kelet-Európa formálódó álla-mai mind valamely tételes világvalláshoz csatlakoztak. Evilágvallások nemcsak a tökéletesedõ államszervezet tartósideológiai bázisát teremtették meg, hanem egyben világ-

retikus hitvilágát: a középen látható sámánisztikus életfabizánci típusú keresztet ölel, fölül kétoldalt pedig a perzsamûvészetbõl kölcsönzött pávasárkány látható. Sokszínûváltozatban tûnik elénk e tárgyakon a világi rétegeket egy-befogó életfa, az Anarcson elõkerült nõi hajfonatkorongon(19. kép) jelentése például félreérthetetlen. Öntött, áttörtdíszû korongjaink egy csoportján az életfa ágai madárfej-ben végzõdnek. (20. kép) Ezek az ábrázolások azzal a hit-tel állanak összefüggésben, hogy az életfa csúcsán madarak(méghozzá az ég madarai, a sasok) ülnek, s õk hozzák leonnét a kiválasztott újszülöttek (fejedelmek, különlegesképességekkel rendelkezõ sámánok) lelkét. A pompásankidolgozott híres rakamazi korongpár (21. kép) aligha-nem ezt a jelenetet örökíti meg: a növényi elemekkel kom-

19. Az anarcsi korong

20. Madaras-életfáskorong

21. A rakamazi korong

politikai súlyt is kölcsönöztek annak. Nem volt ez máskép-pen a magyarság esetében sem. 950 körül a magyar elõke-lõk egy csoportja (Tormás, Bulcsú s az erdélyi Gyula)megkeresztelkedett Bizáncban, ahonnan a császár püspö-köt is küldött az országba. A 960-as években azonban amagyar uralkodók már Róma felé fordultak, majd 972-tõlGéza fejedelem végleg a nyugati kereszténység mellett kö-telezte el magát s népe térítését is megkezdte. A térítéseredményességét ugyanúgy elõsegítette a korábbi, fejlettpogány vallási rendszer – amely lényegében már a tételesvallások „elõszobája” volt –, mint ahogyan az európai típu-sú magyar államszervezet kiépítését is jótékonyan befolyá-solta annak félnomád elõzménye.

A régészeti leletek és megfigyelések természetükbõladódóan nem adhatnak pontos képet a honfoglalók iméntvázolt vallási rendszerérõl. 10. századi temetõinkben leg-inkább a különbözõ hiedelmeknek, babonáknak, tehát azegykori népi vallásosság egyes elemeinek akadunk nyomá-ra. Sokkal árulkodóbbak honfoglalóink pompás kivitelûötvöstárgyai, amelyeken hitviláguk számos elemét örökí-tették meg. A rézbõl készült, majd aranyozott bezdédi tar-solylemez (18. kép) hûen tükrözi õseink összetett, szink-


binált tollazatú égi madár, a sas karmaiban fiókák képébenhozza a földre e lelkeket, csõrében pedig a világfa életetadó ágát tartja.

Az archaikus típusú tiszasülyi és sárrétudvari korong(22. kép) párhuzamait csak a keleti területekrõl ismerjük.A Napot jelképezõ korongba mintázott lovas alakja a kuta-tók valószínûleg helytálló véleménye szerint az Ég urának,Tengri istennek a megjelenítése. E két korong tehát régé-szeti bizonysága al-Bakri fentebb idézett sorainak, s szin-tén arra utal, hogy Tengri kultusza õseinknél is általánoslehetett. Ugyancsak az Ég kultuszával, a szakrális uralkodóégi eredetével –pontosabban: ennek gondolati hátterével –állhatnak összefüggésben a forgó napkorong jelképét meg-jelenítõ hajfonatdíszek is. A törökkanizsai (Novi Kneôe-vac) példány a forgó, sugaras égitestet jeleníti meg, a bi-harkeresztesi (23. kép) a leveles ágakban végzõdõ svasz-tikát, a széles körben ismert Nap-jelképet ábrázolja, sugyanez tûnik fel az egyik karosi vezérsírban lelt íjtartó te-gez díszítõ korongján is. Az arab forrás leírja, hogy amikor

a kazár uralkodó kilovagol, elõtte egy napkoronghoz ha-sonló tárgyat visznek. Bizonyára nem más ez, mint a szak-rális uralkodó égi származásának jelképe.

Hajfonatkorongjaink egy csoportja, például a bashalmi,a zempléni, a nyíracsádi lóalakot mintáz, amelynek hátábólleveles ág magasodik, s az állatnak patája helyén karmokláthatók. (24. kép) Alighanem az áldozati ló túlvilágbatartó lelkének megjelenítését sejthetjük itt. A honfoglaló-ink ötvöstárgyain gyakorta megjelenõ, növényi mintávalátszõtt állatalakok minden bizonnyal e csodás lények szel-lemlelkének megjelenési formái lehettek. E tárgyak viselõiúgy vélhették, hogy ily módon állíthatják szolgálatukba abajtól, a betegségtõl õket megóvó szellemeket. Az sem le-het véletlen, hogy e tárgyak szinte kizárólag a babonásabbasszonynép sírjaiból kerülnek elõ. (Ugyanezt a célt szol-gálták a nyakban amulettként hordott állatcsontok is.)

Az egykori pogány áldozóhelyekrõl nem csupán Árpád-kori törvényeink emlékeznek meg, egy esetben régészetibizonysággal is rendelkezünk. A Szabolcs megyei Gé-

22. A tiszasülyi és a sárrétudvarikorong

23. A biharkeresztesi korong 24. A zempléni korong


gényben egy díszítetlen ezüstcsésze, három aranyozottezüst szügyelõveret és hét kantárveret került elõ a földbõl,s a lelet környezetét alaposan átkutató Jósa András sem sír-nak, sem temetõnek vagy településnek nem találta nyomát.Alighanem olyasfajta áldozóhelye lehetett itt õseinknek,mint amilyeneket szibériai nyelvrokonainknál máig fellel-hetünk. (Ne feledjük, hogy a három és a hét is mágikusszám volt néphitünkben.)

Az egykori temetõk a hitvilág számos elemérõl tanús-kodnak. A felkelõ Nap életadó erejének tisztelete nyilvánulmeg abban, hogy honfoglalóink halottaikat fejjel nyugat-nak, arccal keletnek helyezték a sírba. Díszes öltözékben,gyakran fegyvereikkel bocsátották útra elõkelõiket, vélvén,hogy a túlvilágon is uralkodik majd az evilági társadalmirend s a családok, nemzetségek ott újra egymás mellett kap-nak majd helyet. (Ezért a temetõben is külön csoportokatalkotnak sírjaik.) Megfigyelhetõ, hogy az õsi, meglehetõ-sen bonyolult temetési szertartásokat fõleg a magasabb tár-sadalmi helyzetû egyéneknél tartották be szigorúan. Õseiksírját mindenképpen oltalmazták a gonosz erõktõl. Példáula hajdúdorogi Gyúláson feltárt temetõt északról árokkal

határolták, keleti szélén ku-tyát temettek, a déli oldalonpedig egy lókoponyát ástaka földbe. Úgy vélték, az árokés az eltemetett állatok szel-leme megóvja majd a holtaknyugalmát.

Számos megnyilvánulásiformáját ismerjük honfog-lalóink lélekhitének is. Úgyvélték, az embernek – ésmás lelkes lényeknek is – kétlelke van: az egyik a testlé-lek vagy a lélegzet-lélek,amely a mellüregben lako-zik, s az ember halálávalsemmivé válik. (Ezt jelölte

ma is élõ lélek szavunk.) A másik a fejben tanyázó árnyéklé-lek – ennek jelölésére a mára már feledésbe merült isz szóthasználták –, amely az álomban vagy betegség idején el-hagyja a testet, s a test halála után is hosszabb-rövidebb ide-ig tovább él. A halott lelke nyugtalaníthatja az élõket, árt-hat nekik. Ellene az élõknek védekezniök kellett. Azokat azegyéneket, akiknek különösen ártó lelket tulajdonítottak,nem temették a közösségi temetõbe. Tiszafüreden példáulkét idõs nõ holttestét a temetõtõl északra (hitük szerint agonosz lelkek északon tanyáznak), megkötözve tették a sír-ba. Ugyanitt egy másik nõi sírra a temetés után ráástak, akoponyát arccal lefelé fordítva mélyebbre ásták. Nyilván-valóan így akarták visszajáró lelkét ártalmatlanná tenni.Valószínûleg ugyanezzel a hiedelemmel lehetnek összefüg-gésben a szem és a száj helyén a szemfedõre varrottezüstlemezkék is. (25. kép) Ily módon kívánták megakadá-lyozni, hogy a halott árnyéklelke a fej nyílásain át kiszök-hessen a fejbõl. A Rakamazon lelt, színházi maszkhoz ha-

sonló, a szemek és a száj helyén nyílással rendelkezõ szem-fedõ szerepe pedig éppen ennek az ellenkezõje lehetett: alélek útját jelölhette, ahol majd a felsõ világi rétegekbe tá-vozik.

Az egykori táltosok legfontosabb szerepe a gyógyítás le-hetett. Kiváló sebészi tudásukról jó néhány sikeres agymû-tét nyomát õrzõ koponyatrepanáció tanúskodik. Vannakazonban olyan koponyák is, amelyeken csak a csont felsõrétegét pattintották le, bûvös kört rajzolva azon. E beavat-kozások célja az lehetett, hogy a beteg fejébõl eltávozott –s a betegséget éppen ezáltal okozó – árnyéklélek visszatér-jen a fejbe, amit a gyógyulás elõfeltételének véltek.

Néhány sírban maguknak a táltosoknak a porhüvelyétsejthetjük. Korábban Hajdúdorogon került elõ egy ba-golyfejet mintázó csontfaragvány, amelyet a kutatók soká-ig korbácsnyélnek véltek. Ecsedy István azonban az egyikszeghalmi sírban ugyanilyen faragványt talált a bot másik –szintén csontból faragott – végével együtt. (26. kép) A botsírban mért hossza 1,2 m volt, ami semmiképpen nem le-25. A bashalmi II. temetõ 10.

sírjának koponyája

26. A szeghalmi sámánbotvég

27. A kiszombori veret


hetett lovaglókorbács. Mivel a bagoly a magyar néphitbenlélekmadár vagy táltosmadár, joggal gyanakodhatunk arra,hogy e sírokba egykor olyan táltosokat temettek, akikneknem volt dobjuk, csupán sámánbot illette meg õket. Nemlehetetlen, hogy a kiszombori tarsolydíszítõ veret (27.kép) imádkozó testtartású emberalakjai szintén táltosokatábrázolnak.

Honfoglalóink sírjaiban nem ritkák a kereszténység jel-képei sem: az egyszerû vagy az ereklyetartó mellkeresztek.(28., 29. kép) Ezek azonban gyakran pogány rítusú sírok-ból kerülnek elõ, tehát nem igazolják az elhunyt egykorikeresztény voltát. Az új államvallás térhódítását inkábbazon mérhetjük le, hogy Géza korától megszûnnek a hival-kodó gazdagságú sírok, a nomád mentalitású arisztokráciatemetkezései. A keresztény közösségek temetõiben máralig van melléklet, néhány olcsó ékszert kivéve. A régi po-gány hitvilág megnyilvánulásai is egyre gyérebben fordul-nak elõ.

Honfoglalóink mûvészetérõl szinte kizárólag színpom-pás ötvösmûvészetük alapján alkothatunk képet, mivel aszerves anyagból készült alkotásaik a földben nyomtalanulelenyésztek. E mûvészeti stílus legfõbb jellemzõje a 8. szá-zadtól az egész keleti sztyeppevidéken általánossá vált or-namentális, növényi díszítõelem, amelyet palmettás stílus-nak szokás nevezni. Az egyes területek közti különbség okae mûvészet mögött meghúzódó sajátos hitvilág, amelyrõl amagyar mûvészet esetében fentebb már szó esett. A ma-gyar honfoglalás kori mûvészetnek csupán elemeit találjukmeg keleten, ami azt igazolja, hogy ez az ötvösmûvészetmár a honfoglalás után, a Kárpát-medencében élte virág-korát. Kialakulásában keleten jelentõs szerepet játszott aziráni szasszanida ízlést folytató közép-ázsiai mûvészet,amelynek meggyökeresedése a magyar elõkelõk szolgála-tába állt vándorötvösöknek köszönhetõ. Akadnak ugyanmég hazai emlékanyagunkban a keleti formákat éltetõ tár-gyak is – mint a gégényi, a kétpói és a zempléni ezüstcsé-szék (30. kép) – az új hazában azonban ötvöseink a meg-rendelõ hatalmi elit színpompás öltözékének, lószerszám-

zatának és fegyvereinek díszeit állították elõ. Az övön hor-dott bõrtarsolyok fedelét ékesítõ tarsolylemezek, a nõkvarkocsát díszítõ lemezes korongok azonos eljárással ké-szültek: az ezüstlemezen a mintát domborítással alakítot-ták ki, majd a hátteret dúsan aranyozták. Az öntött lószer-szám-, öv- és ruhaveretek felületét gyakran még vésõvel ésponcolóvassal alakították, s hasonló módon aranyozták ahátteret.

Ez a palmettás stílus azonban nemcsak az elõkelõk mû-vészete volt. Erre utal, hogy ugyanezek a motívumok sora-koznak a nyeregkápák, zablapálcák csontfaragványain is. Aszojvai tarsolylemez (31. kép) felsõ részén futó rojtmintapedig azt igazolja, hogy hasonlóképp díszítették a bõrbõlés nemezbõl készült tárgyaikat is. Kétségtelen, hogy a 10.század közepéig a magyar ötvösmûvészet a sztyeppei ha-gyományokat követte, bár új elemekkel is gazdagodott. Azészaki eredetû, szalagfonatos ornamentika vagy a nielló-dísz a viking mûvészettel való kölcsönhatásról tanúskodik.

A pogány jelképeket hordozó honfoglalás kori ötvös-mûvészet a kereszténység elterjedésével hunyt ki a 10. szá-zad végén, amikor a megrendelõk, a régi mentalitású ha-talmi elit tagjai eltûntek vagy az új irányzat szolgálatábaálltak. A nép mûvészete még nyilvánvalóan egy ideig éltet-te a régi motívumokat – mint ahogyan a pogány vallás ele-meit is –, ennek emlékei azonban nem maradtak ránk. Azeurópai keresztény mûvészet egy-két nemzedéknyi idõalatt végleg gyökeret eresztett az országban.

29. Ereklyetartó kereszt Tiszaeszlár–Sinkahegyrõl

28. Bronzkereszt Hajdúdorogról


30. A zempléni csésze

31. A szolyvai tarsolylemez

A HONFOGLALÁS KORITEMETÕK ÉS LELETEIK

Révész László

A 895-ben a Kárpát-medencébe érkezõ magyarság etniku-mát, gazdálkodását és társadalmi tagozódását tekintve isrendkívül sokszínû volt, s mindez visszatükrözõdik emlék-anyagában, temetõinek szerkezetében is. A 10–11. századinépességnek napjainkig mintegy 25 000 sírját ismerjük, sez csupán csekély töredéke a még földben rejtõzõ leletek-nek. A teljes egészében feltárt, széleskörûen elemezhetõtemetõ ma még kevés, s azok javarésze is közöletlen. Arendelkezésünkre álló leletek többsége csupán néhány sí-ros temetõtöredék, így forrásértékük is korlátozott. Ennekkövetkeztében a honfoglalás kori régészeti kutatások a 10.századi uralmi- és birtokviszonyok, társadalmi szerkezetelemzésében még igen messze vannak saját lehetõségeikhatáraitól.

Márpedig a honfoglaló magyarság régészeti emlékei-nek túlnyomó többsége a sírok, a temetõk feltárása soránlátott napvilágot. Az, hogy a 10. századi szállásterület kü-lönbözõ részein milyen ékszereket, ruhadíszeket, fegyve-reket, méltóságjelvényeket milyen arányban és összeté-telben használtak, lehetõvé teszi egyes területi egységekelhatárolását, az ott megtelepedett népesség fõbb jelleg-zetességeinek a megrajzolását. A vizsgálatokat azonbannem szûkíthetjük pusztán az egyes tárgytípusok tanulmá-nyozására. Rendkívül fontos információkhoz juthatunk atemetõk szerkezetének, típusainak, használati idejénekösszevetése révén az adott közösség társadalmi tagolódá-

sáról, viseletérõl, hiedelemvilágáról, olykor még az élet-módjáról is. Ha mindezen jelenségeket összehasonlítjukegymással, lassanként kirajzolódnak elõttünk azok a sajá-tosságok, amelyek az egyes régiók 10. századi népességétjellemezték, amelyek összekötötték vagy éppen elkülöní-tették azokat más szállásterületek lakóitól. E munkaazonban napjainkban még csupán a kezdeti szakaszábantart. A folyamatosan bõvülõ leletanyag a jövõben nem-csak pontosíthatja, de sok esetben alaposan meg is fogjaváltoztatni mai feltevéseinket.

A honfoglalás kori temetõk túlnyomó többségét vízjártaterületekbõl kiemelkedõ szárazulatokon, dombgerincekentaláljuk. A temetõn belül a sírok sorokba, olykor csoportok-ba rendezõdnek. Néhányat temetõárok vett körbe, mintahogy azt a káli ásatás során megfigyelték. A sírgödrök álta-lában lekerekített téglalap alakúak, de a homokos vidékekenelõfordulnak padkás kiképzésûek, sõt a sír egyik hosszantifalába vágott padmalyok is. A gazdag, elõkelõ halottak szá-mára az átlagosnál nagyobb méretû sírt készítettek, hiszen anagyszámú melléklet mellett még a lenyúzott, csak a kopo-nyát és a lábszárcsontokat tartalmazó lóbõrnek és a lószer-számnak is helyet kellett szorítani. A sírgödörben a halottatfejjel nyugatnak, arccal és lábbal keletnek fordították. Né-hány esetben, mint például a gazdag zempléni sír feltárásá-nál koporsó nyomaira akadtak, többnyire azonban csak tex-tillepelbe vagy gyékényszõnyegbe burkolták halottaikat. Azelhunyt fejét olykor feltámasztották vagy – mint Orosházán– párnaként a nyergét helyezték alá. A halottakat díszruhá-jukban fektették sírba, a férfiak mellé odatették fegyverei-ket, méltóságjelvényeiket, tûzszerszámukat, a nõk mellé ap-róbb használati tárgyaikat is.

A honfoglalás kori temetõk és leleteik | 339

Hiedelemviláguk sokszínûségét tükrözik a temetésiszertartás során végzett rítusok, melyekre néha a mellékle-tek utalnak. Hogy a halott ártó pillantásától megóvják ahátramaradottakat, arcát lepellel takarták le, amelyre Ra-kamazon arany szem- és szájlemezeket varrtak. Az evilágiélet tükörképszerû fordítottjának elképzelt túlvilágra oly-kor megoldott ruhában, megrongált felszereléssel, eredetihelyérõl elmozdított fegyverekkel indították az elhunyta-kat. A lovas temetkezés csak a módosabb vagy a kifejezet-ten gazdag családok körében terjedt el. A halotti szertartássorán az elhunyt hátasát megölték, a bõrét pedig oly mó-don nyúzták le, hogy benne hagyták a koponyát és a négylábszárcsontot. Az így lenyúzott bõrt például Tiszaeszlár–Bashalmon szalmával kitömték, de leggyakrabban össze-hajtogatva az elhunyt lábához tették vagy mellette kiterí-tették. Ennek a szokásnak egyik változataként néha csak alószerszámot tették a sírba.

A hosszú túlvilági útra indulók mellé ételt is helyeztek.A többnyire a fej vagy a láb mellé állított agyagedény vala-milyen pépes ételt tartalmazott. Egyes közösségek csak agyermekekkel adtak ilyen módon útravalót, másoknál aférfiakkal és a nõkkel egyaránt, ismét más temetõkbõl vi-szont teljesen hiányzik e szokás. A fatálra helyezett vagyvászonba takargatott húsételre a sírokban lelt juh-, szar-vasmarha-, sertés-, kecske- vagy szárnyascsontok utalnak.

A hátramaradottak olykor ártó szándékúnak tarthattákhalottjukat, s néha egészen drasztikus módon igyekeztekelejét venni annak, hogy õket zaklathassa. Ennek követ-keztében néha a holttestet rendellenes módon helyeztéka sírba: fordított tájolással (fejjel keletnek és lábbal nyu-gatnak) temették vagy éppen hasra fektették (Sándor-falva), ismét más esetben oldalára fektetve, felhúzott ka-rokkal és lábakkal, tehát zsugorított pózban tették sírba(Madaras). Találunk példát minden társadalmi rétegnél ahalottcsonkításra is, ilyen a fej, a kéz vagy a láb levágása.A szelídebb változatot a zempléni vezéri sírban figyeltékmeg: az elhunyt sírjába kölest szórtak azzal a szándékkal,hogy addig ne hagyhassa el nyughelyét, amíg éjfél és a

hajnali kakasszó között valamennyi szemet meg nemszámlálja.

A 10. századi társadalom sokszínûsége a temetõk szer-kezetében, típusaiban is visszatükrözõdik. Magyar nagyfe-jedelmi sír még nem került elõ, így azt sem tudjuk, milyenmódon temették el a honfoglalók elsõ számú vezetõit. Ko-rábban elterjedt volt a kutatók között az a nézet, hogy mássztyeppei népek (hunok, avarok stb.) példájára a magyarok

32. A törzsi-nemzetségi arisztokrácia egyik családjának temetõjeSzakonyból

33. Gazdag nõi sír Tiszaeszlár–Bashalomról


is titokban, rejtve, magányosan helyezték nyugalomra fe-jedelmeiket. Az események után két-háromszáz évvel ke-letkezett krónikák azonban arról tudósítanak, hogy Árpádfejedelmet Óbuda mellett, Fejéregyházán temették el, sírjafölé pedig Szent István emeltetett templomot. Taksony fe-jedelem nyughelyét ugyancsak a Duna mellett kereshet-nénk, az állítólag az õ nevét viselõ mai falu, hajdani szállás-helye közelében. Noha minderre semmiféle régészeti bi-zonyíték nincs, de ha a krónikák valós alapokon nyugvó

hagyományt õriztek meg, akkor nyilvánvaló: a nagy tiszte-letnek örvendõ vezetõk sírját haláluk után még sok évti-zeddel vagy évszázaddal is ismerték. Az utóbbi évek soránviszont egyre világosabbá vált, hogy azok a 10. század elsõfelére keltezhetõ, nagyon gazdag férfisírok, amelyekben akorabeli fejedelmi kíséret vezetõi nyugodtak, a Felsõ-Ti-sza-vidéken, Szabolcs megyében és a Bodrogközben kerül-nek elõ. Nem elképzelhetetlen, hogy a fejedelmi temetke-zések is a közelükben rejtõznek.

34. Rangos férfi viseletének, fegyverzetének és méltóságjelvényeinek rekonstrukciója a karosi temetõk leletei alapján


35. Hajkarikák és karperecek a hódmezõvásárhely–nagyszigetiköznépi temetõ egyik sírjából

A törzsi-nemzetségi arisztokrácia egy része 4-8 síroscsaládi temetõkben nyugszik, amelyekben a méltóságjelvé-nyekkel felszerelt férj mellé temették gazdagon felékszere-zett feleségét (vagy feleségeit) és kiskorú gyermekeiket.(32. kép) A magányosan (Balotaszállás) vagy néhány házi-szolga és kísérõ lovas társaságában eltemetett gazdag nõksírjai feltehetõleg a többnejûség emlékei. Néhányukatszolgáltató népük körében vagy azok temetõjétõl kissé tá-volabb helyezték örök nyugalomra (Ártánd). Az is elõfor-dult, hogy egy-egy gazdag család szolgáltató népeivelegyütt temetkezett (Tiszanána).

A 10. századi módos középréteg hagyatékát 60-100 sí-ros temetõk rejtik (Algyõ), amelyek kitûnnek a nõi viseletnemesfém-gazdagságával. (33. kép) Ugyanott a fõkéntíjászfelszereléssel elhantolt férfiak viszonylag kevés rang-jelzõ tárgyat birtokoltak.

A Kárpát-medence más területeitõl eltérõ kép rajzoló-dik ki a Felsõ-Tisza-vidék sajátos leletanyagában. Az egyestemetõkön belül nagyszámú, olykor az 50%-ot is megha-ladó férfiak igen erõsen felfegyverzettek és méltóságjelvé-nyekkel nagyon gazdagon ellátottak. Közülük is kiemel-kednek a tarsolylemezzel, a veretes övvel, a lószerszámmalés az íjtegezzel, valamint arany vagy ezüstszerelékes szab-lyával elhantolt elõkelõk, akik a 10. századi magyarság ki-emelkedõ rangú vezetõi lehettek (Karos, Rakamaz). (34.kép) E közösségek nõi viselete kevésbé volt pompázatos,az igazán gazdag nõk hajfonatkorongot, pántkarperecet,köves gyûrût és veretes csizmát viseltek, s ékesek voltak ló-szerszámaik is. Korábban e temetõket (Tiszabezdéd) anagycsaládi szervezetben élõ katonáskodó középréteg ha-gyatékának vélték. Az újabb kutatások viszont arra utalnak,hogy e közösségeket mesterségesen szervezték meg: alap-sejtjeiket a gazdag családok s az õ háziszolgáik alkották, svelük együtt éltek (és temetkeztek) kísérõ harcosaik, akikhelyzetüknél fogva többnyire nõtlenek voltak. E 16–80 sí-ros temetõkben, amelyek gyakran egymás közvetlen köze-lében találhatók (Kenézlõ) a 10. század elsõ felében ural-kodó magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének tagjait,annak kisebb-nagyobb rangú vezetõit és az utóbbiak csa-ládtagjait valamint háziszolgáit helyezték örök nyugalom-ra. Ezen temetõk használata a 10. század közepén megsza-kadt: feltehetõleg a politikai változások következtében akorábbi katonai kíséretet felszámolták, tagjait széttelepí-tették, s helyettük Taksony fejedelem (955 k.–972) uralmaidején új hatalmi központokat (Esztergom, Székesfehér-vár) hoztak létre. Ezek közelében akkoriban nyitották azújjászervezett kíséret új temetõit.

A szerényebb leletanyagú középréteg és a módos köz-nép temetõi nem választhatók el egymástól határozottan.Az egyes közösségek temetõinek fegyverekben, ékszerek-ben, ruhadíszekben megnyilvánuló gazdagsága függöttéletmódjuktól is, hiszen a földmûves falvak sírjai jóval ke-vesebb leletanyagot tartalmaznak, mint a fõként állattar-tással foglalkozó csoportoké. A köznépi temetõk sírjainaka számát meghatározta az adott település lélekszáma és atemetõ használatának idõtartama is. Ezek leletanyaga

többnyire szegényes, legfeljebb az adott közösség vezetõcsaládjának tagjaival temettek fegyvert, lovat vagy díszru-hát. A teljesen feltárt köznépi temetõk idõrendje, haszná-lati ideje fontos adatokat nyújthat egy-egy tájegység né-pességének változásairól, az országon belüli áttelepítések-rõl, a népmozgásokról (Halimba). A közrendûek falvaitkiscsaládok alkották, melyeknek lakhelyét uraik akarata je-lölte ki. Egy-egy család lélekszáma 5–10 fõ között mozog-hatott. A falut alkotó családok számától és a település élet-tartamától függõen e temetõk lehettek 100-130 (Sárbo-gárd, Hódmezõvásárhely–Nagysziget) vagy akár 8–900 sí-rosak is (Halimba, Magyarhomorog). (35. kép)

A népességváltást jelezhetik a jól elkülöníthetõ sírcso-portok, amikor az újonnan érkezettek elõdeik elhagyotttemetõjének használatát folytatták (Halimba). Más esetek-ben a legkorábbi sírok egy központi magot alkotnak, s on-nan kifele haladva minden irányban egyre késõbbi temet-kezéseket találunk (Majs). Ez hosszú ideig egy helyben élõközösségre utal, csakúgy mint az a jelenség, amikor a tele-pülésen élõ különbözõ családok ugyanazon domb más-másrészén egyidõben kezdtek temetkezni, s az idõ múltával asírcsoportok lassacskán összeértek (Pusztaszentlászló).


A 10. század elején nyitott köznépi temetõk egy részét aszázadforduló táján felhagyták. Ennek oka az a nagyarányúnépmozgás, áttelepítés lehetett, amely Géza fejedelem(972–997) vagy Szent István király (997/1000–1038) ál-lamszervezõ tevékenységének velejárója volt. Más temetõ-ket ekkor nyitottak meg az új telepesek, vagy a régebbenott élõ népesség mellé, illetve helyébe telepedve folytattáka korábbiakat egészen a 11. század végéig. A kereszténységtérhódításával a lovas, a fegyveres, a nemesfém ruhadísze-ket tartalmazó sírok lassanként eltûnnek. A pogány szoká-sok csupán az egyházi és a világi hatalmi központoktól tá-volabb esõ falvakban éltek még ideig-óráig. Noha egyestemetõket még a 12. század elsõ harmadáig is tovább hasz-náltak (Hajdúdorog–Temetõhegy), zömüket Szent László(1077–1095) és Könyves Kálmán (1095–1116) királyokrendeletére felhagyták, s halottaikat ezt követõen már azújonnan épült templomok melletti megszentelt földbe te-mették.

A 10. századi sírokban talált ékszerkészlet viszonylagváltozatos volt. A fülbevalók közül legjellegzetesebbek agömbsorcsüngõs fülbevalók. Ezek legelterjedtebb típusaaz a változat volt, amelynél az ovális karikára huzalcsüngõtillesztettek, erre pedig négy vagy öt üreges, két-két ezüstfélgömbbõl összeillesztett gömböcskét fûztek. E formaegyik variánsának tekinthetõk a dél-magyarországi mûhe-lyekben készült, öntött gömbsorcsüngõs fülbevalók. Fémnyakláncot ritkán használtak, ha mégis elõfordul ilyen, ak-kor levél alakú aranyozott ezüstlemezt húztak rá.

Legjellegzetesebb ékszereik a hajfonatkorongok voltak.Férfiak és nõk egyaránt varkocsokba fonták a hajukat, s azutóbbiak közül jó néhányan a fonatokba bõr- vagy selyem-szalagokat illesztettek. E szalagokra kerek vagy rombuszalakú vereteket szegecseltek, végükhöz pedig – nagyjábólmellmagasságban – hajfonatkorongot illesztettek. Ezek a(többnyire párosan elõkerülõ) korongok lehetnek öntöttekés lemezesek egyaránt, s életfát, palmettamotívumot vagymitikus állatalakot ábrázolnak.

A karperecek közül a legkedveltebb típus az öntött, ki-szélesedõ és lekerekített végû ezüstlemez karperec volt. Adíszesebbek végére rozettákat szegecseltek foglalatként,melyekben üveg- vagy drágakõbetétet helyeztek el. Hasz-nálták azonban az egyszerû huzalkarpereceket, a két-há-rom szálból sodrott, font karpereceket s az antik hagyomá-nyokra visszavezethetõ állatfejes karpereceket is. Gyûrûtviszonylag ritkán húztak az ujjukra, ha mégis, akkor ékkõ-betétes arany- vagy ezüstgyûrût, vagy egyszerû pánt-, illet-ve huzalgyûrût vettek fel.

Kedvelték a nemesfémbõl készült ruhadíszeket is. A fér-fiak csúcsos végû süvegét idézi a Beregszászon lelt, s mind-máig egyedülálló palmettadíszes süvegcsúcs, ezen kívülazonban õk nem vagy csak igen ritkán alkalmaztak ruháza-tukon fémdíszeket. Annál változatosabbak lehettek a nõipárták, süvegek, homlokpántok. Aranyozott ezüstveretekdíszítették ingeik szegélyét, melynek szárnyait egymásrahajtották vagy a bal vállnál gombolták be. Az elõbbi eset-ben rombusz alakú ingnyakdíszeket varrtak fel, az utóbbi-

nál kéttagú csüngõket. Ez utóbbiak felsõ része többnyirekerek, s ehhez kapcsolódik egy kis fülecskével a szív alakúcsüngõtag. A ruhadíszek néha préselt ezüst- s igen ritkánaranylemezbõl készültek.

Az ingnyakdíszekbõl akár harminc-negyven darabot ismegfigyelhetünk egy-egy készletben, de elõfordul termé-szetesen ennél jóval kevesebb is. E vereteket bõr- vagy tex-tilszalagra erõsítették, s a hajdani rõfösök ily módon árusí-tották azokat a vásárokon. A vevõk tehetségüknek megfe-lelõ hosszúságú szalagot vásárolhattak lányaiknak, asszo-nyaiknak. A kéttagú, de az ingnyakdíszeknél jóval nagyobbméretû vereteket kedvelték a kaftán díszítésénél is, több-nyire a szegély két oldalára varrták fel azokat derékmagas-ságig.

Lábbelijük puha talpú, kerek vagy hegyes orrú volt, sfejrészét szívesen díszítették félgömbfejû ezüst szegecsek-kel vagy levél alakú veretekkel. Ezekbõl alkalmanként méga csizma szárára is jutott.

A fent bemutatott ruhadíszeket szinte kizárólag, az ék-szereket pedig nagyrészt nõk viselték. A férfiak közül méga leggazdagabbak is csak ritkán húztak az ujjukra egy-egygyûrût vagy a karjukra egy karperecet. Remekmívû ötvös-munkákkal ékesítették viszont méltóságjelvényeiket. Apusztai népeknél a harcos rangját, a társadalmi hierarchiá-ban elfoglalt helyét a fegyveröv díszítettsége jelezte, amelymagában foglalta mindazon fegyverek, eszközök összessé-gét, amit a derékszíjra csatoltak. A sûrûn egymás mellészegecselt aranyozott ezüst (nagyon ritkán arany) veretekcsillogó fémpántként fonták körül viselõjük derekát, soruka bal térdig lecsüngõ nagyszíjvégig folyamatos volt.

A derékszíj jobb oldalára csatolták az elõkelõk esetébenveretekkel vagy összefüggõ ezüstlemezzel díszített bõrtar-solyt, amelyben a férfi apróbb használati eszközeit tartot-ta. E tarsolylemezek felületét többnyire finoman kidolgo-zott palmettamotívum ékesíti. Igen ritka leletnek számíta-nak, napjainkig mindössze 26 darabot ismerünk. A tarsoly-lemez egyes feltevések szerint a fejedelmi ház szolgálatá-ban álló elõkelõk kitüntetõ jelvénye lehetett. Ugyancsakaz öv jobb oldalán függött a bõrbõl vagy a nyírfakéregbõlkészült, alkalmanként vas merevítõpálcákkal és a száján,fedelén csontlemezekkel díszített nyíltartó tegez. A tegez-ben lévõ nyilak vas hegyei – attól függõen, hogy milyencélpont ellen használták azokat – változatos formájúak ésméretûek voltak. Leggyakrabban rombusz- vagy deltoidalakúak, de elõfordulnak fecskefark formájúak és a páncéláttörésére szolgáló vagy a prémes állatok elejtéséhez hasz-nált vadásznyílhegyek is.

Az öv bal oldalára kapcsolták a szablyát. A legrangosab-bak esetében e fegyver markolatát és hüvelyét finom mívûarany- vagy aranyozott ezüstszerelékkel látták el, amelyméltó párja volt a tarsolylemezeknek. Az ily módon feléke-sített szablyák még a tarsolylemezeknél is ritkább leletnekszámítanak, számuk nem éri el az egy tucatot sem. Hasz-nálóik a társadalom csúcsán álló férfiak lehettek. A leg-pompásabb aranyveretes szablya soha nem került a földbe,ma a bécsi Schatzkammerben õrzik. Hajdan az Árpád-házi


fejedelmek méltóságjelvénye lehetett, amely köré az elteltévszázadokban számtalan legenda fonódott. Ugyancsak aközelharc fegyverei közé tartoztak a sírokban viszonylagritkán talált változatos formájú harcibalták és a lándzsák. Aszablya mellé akasztották a felajzott íj tárolására szolgálóbõr íjtegezt, amelynek felületét a vezérek akár nyolcvan-száz aranyozott ezüstverettel is ékesíthették. A közepénlátható napszimbólum ugyancsak arra utal, hogy használóia fejedelmek fõemberei közé tartoztak. A díszes íjtegez anemesfém-szerelékes szablyákhoz hasonlóan ritka leletnekszámít, eddig csak a Felsõ-Tisza vidéki gazdag sírokból is-merjük néhány darabját. Valamennyi méltóságjelvényegyüttesen csak a legritkább esetben fordul elõ egy-egysírban. Nyilvánvalóan bizonyos rangjelzõ tárgyak megléte,mások hiánya tulajdonosuknak a hajdani társadalombanelfoglalt helyére utal. A nyugalmi helyzetben lévõ íjatazonban leggyakrabban egyszerû bõrtokban tartották,

amelynek száját olykor faragott csontlapokkal díszítették.Maga az íj mérnöki precizitással szerkesztett, többféle fá-ból, szarulemezekbõl és ínrostkötegekbõl összeállítottvisszacsapó- vagy reflexíj volt, melynek a markolatát és avégeit gyakran két-két csontlemezzel is megerõsítették.

A honfoglaló magyarok sírjaiból pajzs vagy vasvértezetmaradványai mindeddig nem kerültek elõ, harc közbenalighanem legfeljebb bõr- vagy nemezvérttel óvhatták ma-gukat.

Férfiak és nõk felszerelésének alapvetõ fontosságú ele-me volt a lószerszám. (36. kép) Nyergeik hasonló szerke-zetûek voltak azokhoz, mint amelyeket még a 20. századelsõ felében is készítettek a hortobágyi nyergesmesterek.Az elülsõ és a hátsó kápát néha ezüst (Szakony) vagy pal-mettás faragású csontlemezekkel (Izsák-Balázspuszta) dí-szítették. A nyereg két oldalára csatolták a bõrszíjon lelógókengyeleket. Ezek méretét és alakját megszabta használóikéletkora, neme és rangja. Legelterjedtebbek a homorú tal-palójú, puhatalpú csizmákhoz való, körte alakú kengyelekvoltak, melyek fülét és szárait néha nemesfém-berakássaldíszítették. A harcosok, a pásztorok fõként csuklós szájva-sú zablákat használtak, melyek végein egy vagy két karikatartotta a kantárt és a fogószárat. A nõk és az elõkelõ férfi-ak azonban szívesebben alkalmazták a biztonságosabb, azún. oldalpálcás zablákat, melyek megakadályozták, hogyegy erõteljesebb mozdulattal berántsák a zablát a ló szájá-ba, mely így irányíthatatlanná vált volna. A kantár és a szü-gyelõ, valamint a farmatring szíjazatára a férfiak közül csaka legrangosabbak szereltettek aranyozott ezüstvereteket. Agazdag nõk egyik csoportjának megkülönböztetõ jegyei vi-szont éppen a három- vagy négyszirmú virágot mintázóaranyozott ezüst vagy bronz rozettás lószerszámveretekvoltak.

A régészeti ásatások során elõkerülõ leletek és a megfi-gyelt jelenségek alapvetõ fontosságúak a 10. század kutatá-sában, hiszen ebbõl az idõszakból belsõ írott forrásaink,amelyek a honfoglaló és a kalandozó magyarok társadal-máról, gazdaságáról, mindennapjairól tudósítanának, nin-csenek. A kortárs nyugati vagy a bizánci krónikások pedig,akik a magyarságnak csak kalandozó csoportjaival kerültekkapcsolatba, mindezekrõl mit sem tudtak, s többnyire egy-oldalúan elfogult, igaztalanul sötét képet festettek hon-szerzõ eleinkrõl.

36. Aranyozott ezüstveretekkel díszített lószerszámrekonstrukciója egy szakonyi férfisír leletei alapján

xi. a honfoglalÁs koraregeszet.org.hu/wp-content/uploads/2020/03/h11.pdf · 2020. 3. 10. · 322 a...

Documents