v engedte. Alig harmincméternyire egy harmadik fedél is felrobbant. Hallották, amint csörömpölve földet ér. A robbanások vonala pontosan elõttük futott végig.

- Apu!

- Kapaszkodj erõsen!- kiáltotta Roark, majd rálépett a gázra, és úgy haladt át a robbanásokkal tarkított területen, mint egy síelõ a szlalompályán. Minden nyílásról lerepült a fedél. Lelassított. Aztán hirtelen megállt.- Jézusom, oda nézz!

- Mi az, apu?

Kelly követte az apja tekintetét. A csendes La Brea Tar Pits- Kelly mindig unalmasnak tartotta- füstölgött és kavargóit. A közelben a járda repedésébõl, ahol a hangyák elpusztultak, szürke homokkõ és hamu lövellt ki, piros és fehér szikrákkal vegyítve.

- Apu?

- Hé, Miké, ott vagy még?

- Itt vagyok- felelte oda sem figyelve, miközben tátott szájjal bámulta a látványt.

- Ne csináld ezt velem! Mi folyik ott?

- A csatornafedelek, a Tar Pits, minden... Le!

Lerántotta Kelly fejét a térdére, és rávetette magát. A kátránytóból valami legalább egy méter széles, vörös izé repült fel, mint egy halálos lövedék. Repülés közben egyre sötétebb lett. Hatalmas puffanással ért földet a Curson Avenue egyik lámpaoszlopának a tövében. Az oszlop lassan lerogyott, s végigzuhant a betonon. Még egy buborék lövellt ki a tóból, és az utca túlsó oldalán landolt.

- Miké? Mi történt? Miké?

- Emmit!- ordított bele a telefonba.- Hol van a Wilshire és Stanley sarkához legközelebb esõ segélyállomás?- Rendõrségi vagy tûzoltósági?

- Tûtoltóság! Metró! A Tar Pitsbõl hatalmas füst árad! Valami ágyúlövedékek, meteorok vagy gránátok törnek fel belõle, és bombáznak minket! Kerítsd elõ azt a geológust, tudod, azt az Amy Earnest!

- Próbáljuk hívni, de teljes a káosz náluk. Elárasztotta õket a víz. Fogalmuk sincs, hol lehet.

A következõ lövedék a Népmûvészeti Múzeum ablakát találta el. Egy sor ördögálarc azonnal lángra lobbant. Egy hatalmas hirdetõtábla zuhant le hat emelet magasságból. Az emberek kirohantak a házakból, alsónemûben vagy köntösben.Roark újra padlóig nyomta a gázt, vadul kerülgetve az olvadt lövedékeket, amelyek körülöttük röpködtek. A Cur don úton indult el észak felé. A kezdõdõ hajnal újra elszü megtöltötte valami, ami leginkább hamura emlékeztetett, és úgy hullott, mint a hó.

Láva

Amy kivonszolta magát a nyíláson, és mászott pár métert, mielõtt felült. Megtörölte a szemét, aztán bizonytalanul billegve a park felé fordult. Nem égtek

sem az utcai, sem a közlekedési lámpák. Pár ember körvonalát látta, mintha céltalanul, hang nélkül suhannának a sötétben. Nem értette, mi történt, még csak gondolkozni sem tudott rajta.

Aztán meghallott valamit. Körülnézett. Ott, a parkban. Arrafelé fordította a zseblámpa fényét.

A tó tükre nem volt olyan nyugodt, mint máskor. Forrt. Forrt! Amynek tátva maradt a szája. Végigfuttatta a fénysugarat a víz felszínén: gõzölgõit az egész. Lehetetlen. Egyszerûen nem tudta felfogni. Már nem tudott volna semmit elképzelni Miké Roark kedvéért. Ez az egész túlságosan is szürreális. Nem tudta valóságnak elfogadni a történteket, olyan borzasztó volt. Nem lehet valóság,hogy Rachel elment, s különösen az nem, ahová ment.A Los Angeles-i Metróvállalat irányító központjában a nagy táblán õrjöngve pislogtak a lámpák, amelyek a problémás helyeket jelezték. A monitorokon vonatokat és állomásokat lehetett látni. A szobában tucatnyi rádió recsegett: vezetõk, diszpécserek, szerelõk hangja hallatszott. Fejek hajoltak a mikrofonokhoz, a térkép fölé, és idõnként odakiáltottak valamit egymásnak.5. 42-kor ennek a felfordulásnak a kellõs közepébe lépett be Stan Olber. A szeme vöröslött, de az a kemény, parancsoló magatartás, amit a munkatársai tiszteltek benne, nem hiányzott most sem. A titkára, Kenny Lopez máris ott termett mellette, odatartva elé a csiptetõs táblát.

- Hol tartunk?- kérdezte Olber, miközben a jelzõlámpákat vizsgálgatta.

- Valamennyi vonalon áramkimaradás- felelte Lopez.

- Minden vonattal él a kapcsolat?

- Egyet kivéve. Éppen itt a baj.

- Mindenütt baj van, ezt már látom, minden össze van zavarva. Melyik az a vonat?

- A piros vonalon a 4-es. Nyugat felé haladt, a MacArthur-park közelében vesztegel.- Olber megrezzent.- Csupa olyan adatot kapunk, aminek semmi értelme. Például a hõmérséklet tizenöt fokkal a szokásos fölé emelkedett.

- Úristen!- Olber megdörzsölte a szemét. Mindenre emlékezett, ami tegnap történt, de képtelen volt elhinni.

- Küldök oda valakit.

- Nem, nem!- Puskaporos hordón ül, amelyet a Mûegyetem fehér köpenyeseinek õrült ötleteivel töltöttek meg. Mindegy, most már nem állhat fel róla.- Magam megyek.

Lopez kérdõ pillantást vetett rá. Olber elhessentette:

- Láss munkához! Van mit csinálnod. Az összes friss információra szükségem lesz, amit csak meg tudunk szerezni. Ne aggódj minden lépésem miatt!Lopez meghunyászkodva elfordult. Az ember nem áll Stan Olber útjába, és nem próbálkozik azzal, hogy kitalálja a gondolatait. Legalábbis ha szereti a munkáját. Vagy a zöld kártyáját, amit Olber segített megszerezni.A piros vonal 4-es számú vonata sötétségbe burkolózva várakozott az alagútban a MacArthur- park alatt. Hector megpróbált megszabadulni a szédülésétõl. A rádió nyilván elromlott, mivel nem hallott semmit, nem kapott választ. Egy ronggyal megtörölte az arcát, ledörgölte a vért, nehogy megijessze az utasokat, és elindult hátra, a kocsiba.Elemlámpája és a kocsi halvány égõinek fényében ugyanazt a nyolc embert látta,

akikkel elindult, de nem ugyanazokat az álmos arcokat. Ideges pillantások fordultak felé. Az egyik férfi meggyújtotta az öngyújtóját, hogy megnézze az óráját.

- Oltsa el!- parancsolta Hector.- Lehet, hogy valami hiba van a gázvezetékekben.

Gyors, izgatott kérdésekkel árasztották el:

- Mi történt? Hol vagyunk? Meddig kell itt ülnünk? Nem kapok levegõt! Miért nem csinál már valamit?

- Mindenki nyugodjon meg! Minden rendben van- felelte Hector, miközben érezte, hogy a füle mellett újból csordogálni kezd a vér.- Nyugalom. Megsérült valaki?

- Nem kapok levegõt!- ismételte egy nõ.

- Miért van ilyen meleg?

- Nincs tûz, emiatt ne aggódjanak. Az embernek mindig nagyon melege lesz, ha bent reked egy alagútban. Mindenki maradjon nyugodt, akkor nem lesz semmi baj! Majd én körülnézek. El kell mennem a vonat végébe. Maradjanak ott, ahol vannak. Nemsokára lesz áram, és indulhatunk.

Az utolsó kocsi üres volt. Leeresztette a hátsó ablakot, amennyire lehetett: tíz centire. Õ is csodálkozott, miért van ilyen hõség. A forróságtól már õ maga is alig tudott lélegezni. Ráadásul ez a fejfájás! Ezek a vacak rádiók meg állítólag a legmodernebb szerkentyûk, ahogy minden más is az egész vonaton. Sokat törte a fejét, hogy a forgatókönyvben pozitív vagy negatív képet fessen-e a metróvállalatról. Szeretett volna jókat írni róluk, de nem becsülik meg túlságosan a vonatvezetõket, ha ilyen vacakokkal kell dolgozniuk.A hátsó ajtón betóduló levegõ még forróbb volt, mint a kocsiban lévõ. Mi az ördög ez? Az biztos, hogy a vonatban lévõ emberek, akikért õ felelõsséggel tartozik, amíg a vezérlõtábla elõtt ül, nem különbek, mint a többi ember, és nem tudják sokáig belélegezni ezt.

- Biztosan a hidraulika- motyogta magában.- Talán meg tudom csinálni.

Wayne Sindelar, a Los Angeles-i rendõrség fõkapitánya kilépett a liftbõl a vészhelyzetekre berendezett operációs központban. A föld alatti bunkerrendszert a hidegháború alatt építették, félméteres acélajtókkal, hogy védelmet nyújtson a nukleáris robbanások ellen. Sindelar elhaladt néhány ember mellett, s odament Emmit Reesehez, aki a számítógépek elõtt ült.

- Hol a fõnöke?- kérdezte mogorván.

- Bármelyik percben itt lehet.- Hát persze- felelte a rendõrfõnök.

Annak ellenére, hogy az általa bevezetett reformok és átszervezések országos hírnevet szereztek a Los Angeles-i rendõrségnek, Sindelar cinikus ember volt. Nem bízott abban, hogy bárki helyesen cselekszik, vagy bármi jóra fordul. De rendszerint úgy haladt elõre, mintha õ maga mindent meg tudna oldani- vagy legalábbis jobban, mint bárki más. Õ és a rendõrei.

- Tudja, hol van?- ismételte meg a kérdést.

- Valahol odakint lõnek rá.

- Lõnek rá?

- A Tar Pitsbõl tûzforró izé spriccel ki, és úgy csapódik be, mint a lövedék. Úton van ide... reméljük, ide is ér.

- Még hogy reméljük! Jobban teszi, ha ideér! Meg kell szüntetni ezt a zûrzavart!

- Szerintem õ is ezt akarja, fõnök. Pár perccel ezelõtt beszéltem vele. Teljes sebességgel jön.

Sindelar megveregette a vállát.

- Jól van. Nem kellene magával veszekednem. Csak Roark idõnként olyan hebehurgyán csinálja a dolgait, mintha õ lenne a magányos lovag. Pedig ez itt csapatmunka.- Igen, uram. Együtt dolgozunk.

A hajnal elõtti eget tüzek fénye világította meg. A Wilshire Boulevard-on, ahol a közvilágítás nem mûködött, két égõ épület világította meg az utcát. Jaye Cherokee-jára szürke hamu pergett, az ablaktörlõ alig gyõzte megtisztítani az üveget. Tekintetét az útra szegezte, nem engedhette, hogy bármi elterelje a figyelmét. Szükség van rá a kórházban.

A KNX rádió recsegett, de azért lehetett érteni. A bemondó valószínûleg nem kész szöveg alapján beszélt: �... és a városban a víz nem, ismétlem, nem alkalmas emberi fogyasztásra, nincs megtisztítva. Legjobb, ha mindent felforralnak, amíg nem kapunk pontosabb információkat. Több tûzesetrõl érkezett jelentés, valamint erdõk is égnek, amelyek felõl hamu és füst száll a város felé. Jobban teszik, ha ma otthon maradnak. Híreket kaptunk, hogy a Fairfax környékén veszélyessé vált a helyzet. Tûz van. Bob Rose a helyszínrõl jelentkezik telefonon..."Jaye háta mögött szirénák harsantak föl. Félrehúzódott, és utat adott a két tûzoltóautónak. Olvadt, izzó tömeg repült el elõtte, esés közben feketévé változva. Abban a pillanatban, amikor Jaye rálépett a fékre, az addigra megszilárdult golyó rázuhant a második tûzoltókocsira. Az oldalra fordult, billegni kezdett a két bal oldali kerekén, majd átfordult. Húszméternyit csúszott az oldalán, közben szikraesõt zúdítva az utcára, s több embert felborítva a járdán.

- Ó, ne!

Dr. Jaye Calder leparkolta a Cherokee-t a járda mellett, a ronccsal szemben lévõ oldalon, a fûben, hogy ne legyen útban, ha megjönnek a mentõk.Amy távolodott a MacArthur-parktól: a Hetedik utcán, a Hoover közelében járt. Olyan zavarodottnak, elveszettnek nézett ki, mint egy menekült. Fehér blúza és szürke nadrágja rátapadt a testére, ahogy az izzadság átjárta a fehér overall alatt. Rövid, sötét haja szanaszét állt, mint egy punknak, piszkos kezén a körme betöredezett.Elhaladt egy mûszaki bolt betört ablakai elõtt, de mintha nem is látta volna a ki-be ugráló fosztogatókat. Az égre vetülõ tüzek fénye sem vonta magára a figyelmét. Ám annak ellenére, hogy szédült, hogy szellemileg és fizikailag halálosan fáradtnak érezte magát, mégsem volt zavarodott vagy elveszett. Küldetést kellett teljesítenie.

Eljutott a zömök, katonai tervezésû, négykerékmeghajtású, terepkutatásra használt Humvee-ig, amellyel jöttek. Nekitámaszkodott, nyugat felé fordulva. Ekkor látta meg a hatalmas felhõt, és a látványtól megdermedt.Még a hajnal elõtti sötétségben is jól ki lehetett venni. A Tar Pits fölötti, egyre növekvõ hamufelhõben elektromosság vibrált, szikrázott, kavargott.Amy bemászott a Humvee-be, és egyenesen a felhõ felé indult.

Roark csak akkor állította le a furgont, amikor úgy érezte, többé-kevésbé kikerült a lövedékek hatókörébõl, amelyek nagyrészt a Hancock-park irányába repültek. Kelly azonban továbbra is úgy figyelte a sötét égboltot, mintha ufókat várna. Apja hátramászott a furgon hátuljába, és elõkotorta a mentõládából a gézt, kötözõpólyát, ragasztószalagot, fertõtlenítõszert, hogy szükség esetén kéznél legyenek.A rendõrségi sávon hallotta meg a segélyhívást: �A tizenhetest baleset érte! A tizenhetes tûzoltóautó felborult a Wilshire és a Stanley keresztezõdésében. Sérültek is vannak!"Épp a Hancock-parknál.

- Oké, Kelly!- Roark visszamászott a vezetõülésbe.- Kapaszkodj, meg kell állnunk egy kicsit!

A tûzoltóautó a bal oldalán feküdt, a vezetõje bent rekedt a fülkében. A többi öt tûzoltó szétrepült az aszfalton, némelyikük halkan nyögdécselt. Jaye egy vértócsában térdelt az egyikük fölött, aki ránézésre a legsúlyosabb fejsérülést szenvedte. Az autójából elõkapott strandtörülközõt nyomta a sérült fejére. A közelében egy vérrel befröcskölt fehér melegítõt viselõ férfi guggolt, s az egyik tûzoltót vigasztalta, akinek eltörött a lába, és különös szögben kicsavarodott.

- Nyugalom. Csak nyugalom- mondta Heim professzor, aztán megrándult a véres szövetekbõl kiálló fehér csont láttán.- Feküdjön mozdulatlanul! Nyílt törése van. Tartson ki! Jön a segítség.

- Ó, istenem, nagyon fáj!- nyögött a férfi. Bocsánat, hogy ilyen nyafogós vagyok. Maga is vérzik.

- Az én orrom még ezelõtt tört el. Nem is fáj.

- A társaim...

- Mindenkirõl gondoskodni fognak. Csak ne mozogjon!

Vagy száz méterrel távolabb az elöl haladó tûzoltókocsi legénysége felvonult, tömlõiket a La Brea Tar Pits kavargó katlanja felé fordítva. Káromkodva nyugtázták, hogy a vízsugárral semmi hatást nem érnek el, és le-lehúzták a fejüket, hogy kikerüljék a köpködõ kátrányt. A csoportból ketten visszarohantak, hogy segítsenek a másik kocsiban lévõ sebesült társaiknak. Egy pillanat alatt halogénlámpákat állítottak fel, amelyek nappali világossággal árasztották el a környéket.Roark a széles utca túlsó oldalán állította le a furgont, és gyorsan felmérte a terepet. Mindenfelõl szirénák szóltak.

- Maradj itt!- mondta Kellynek, aki tágra nyílt szemmel nézett rá, még mindig remegve, de meg sem moccant.- El ne mozdulj innen! Nekem nem lesz semmi bajom.Kilépett, de ebben a pillanatban nekiütõdött egy zöld Saab lökhárítója, amely szerencsére épp megállt. A Saabban Bob Rose ült, a KNX rádió riportere, aki a helyszínt bámulva, és élénken beszélve a telefonba észre sem vette õt.

- El innen!- ordított rá Roark. Rose épp adásban volt.

- Most a La Brea Tar Pits elõtt vagyok, ahová kivonultak a tûzoltók, mivel bejelentést kaptak, hogy tûz ütött ki. Az egyik tûzoltókocsi...Roark az öklével akkorát ütött a lökhárítóra, hogy Rose megrezzent, a telefon pedig kiugrott a kezébõl, neki a szélvédõnek.

- Takarodjon, maga hiéna!- kiabált Roark. Nem törõdött többé vele, átment az úton, és odalépett a térdeplõ Jaye-hez.

- A mentõk mindjárt itt lesznek, asszonyom érintette meg a vállát.- Talán jobb lenne, ha...

- Orvos vagyok- felelte a nõ fel sem pillantva.- Ennek az embernek lehet, hogy koponyatörése van.

- Oké. Köszönöm!

Roark a tûzoltókocsi felé indult. Valaki kiáltozott:

- Szabadítsák ki onnan!

Az egyik tûzoltó felmászott a kocsi alvázán a jobb oldali ülésig, ami most felül volt. Roark utána. A kocsi megrázkódott.

- Utórezgés- mondta Roark. Kapaszkodtak. A remegés egyre erõteljesebbé vált, a felborult autó odább csúszott. A kátránytóval küszködõ tûzoltók felõl ordítás hallatszott.Roark felnézett, és megdöbbentette a látvány.

A kátránytó kellõs közepébõl narancsvörös, olvadt tömb emelkedett fel. Alatta, mint valami lázálombeli napfelkelte, egy szilárd, fekete kúp nyomult felfelé. Elõbb csak akkora volt, mint egy tûzcsap, majd az alapja egyre szélesebb lett. Avöröslõ valami elkezdett lefelé csúszni a kúp tetejérõl. Egy méter széles, bugyborékoló, kavargó, tüzes folyó lett belõle, s egyre terjeszkedett az utca irányába.Egy pillanatig mindenki megdermedt, meg sem tudtak mozdulni. Roark halkan maga elé súgta:

- Láva.

A láva tüzes nyelve lassan, szeszélyesen haladt elõre, a vége elsötétült, lelassult, de a mögötte jövõ folyam újra és újra átfolyt rajta, így kis dombokat hozott létre. A fénye felderítette a sötétséget. Körülfolyt egy telefonpóznát. Az oszlop izegni-mozogni kezdett, megbillent, aztán beledõlt a pokoli masszába. Azonnal felfalták a lángok.Mindenki kiáltozott, rohangált, a zûrzavarban menekülni próbáltak az érthetetlen üldözõ elõl. Autóajtók csapódtak, gumik csikorogtak, lökhárítók csattantak. Roark a felfordult tûzoltókocsin egyensúlyozva figyelte, ahogy a láva a járda mentén elindult a Wilshire Boulevard-on. Szétterült az aszfalton: már legalább három méter széles és úgy tíz centiméter mély lehetett. Egyre gyorsabban jött, nyugat felé haladva, épp a tûzoltókocsi irányába. A tûzoltók komoran hátráltak, tömlõiket továbbra is az elõretörõ lávára irányítva, bár a víz, amint hozzáéri a folyamhoz, azonnal gõzzé változott. Roark csak meredten nézte, mint a fény-tol megbénult vad, ahogy a láva közeledett. S ekkor meghallotta Kelly sikoltását.A furgon! Elfelejtette, hogy a furgon az utca túloldalán áll, és Kelly be van zárva! A láva mindjárt elér idáig, kettejük közé folyik. Látta, hogy a kislány a biztonsági övvel küszködik, aztán kinyitja az ajtót, s kiugrik a járdára az utca északi oldalán.Roark leugrott a tûzoltókocsiról, és az utca szélességén át összekapcsolódott a tekintete Kellyével. A lávafolyam eleje megjelent kettejük között, elérve Roark furgonjának elejét. A férfi átrohant az úton, a furgon mögé, érezve a lassan közeledõ tûzpatak forróságát. Hallotta, hogy a gumik kipukkadnak, látta, hogy a furgon leül a kövezetre. Ugyanebben a pillanatban egy olvadt bomba süvített át a levegõn, és pár méterre Kellytõl földet ért a járdán. Sistergett egy darabig, majd lávacsöppeket köpködött szerteszét.Az egyik Kelly lábát érte, mire a farmernadrág azonnal lángra kapott.

- Apu!

Már ott is volt, lekapta a dzsekijét, és elfojtotta vele a lángokat. De a farmeranyag elégett, a kislány lába megperzselõdött, s a fájdalomtól nyöszörögve támaszkodott az apjának. Roark felkapta. Az ég egyre sötétebb lett. Hamuesõ hullott rájuk, Kelly pedig fuldokolni kezdett tõle.Roark vadul körülpillantott. A láva már elnyelte a furgont, alulról kezdve: a jármû lassan belesüppedt az izzó folyamba, és lángra kapott. A felfordult tûzoltókocsi felõl sikoltást hallottak. Az egyik tûzoltó felmászott, feltépte az ajtót, és leereszkedett, hogy kimentse a beszorult vezetõt. Egy másik is elindult utána, hogy kihúzza õket. De a láva elérte a vezetõfülkét. Mindketten bent ragadtak, és élve elégtek. A többieknek erõvel kellett lehúzniuk a harmadikat a kocsi oldaláról, aki nyögve próbált kiszabadulni, hogy segíthessen a társain.

- Túl késõ!- ordítottak rá.- Késõ! Fel kell adnunk!

A láva még mindig elég sekély volt, csak néhány centiméternyi. Úgy tûnt, beéri az úttesttel, amely lejtett a Wilshire Boulevard-on. Roark most vette észre, hogy a doktornõ, akivel elõször találkozott, a vállánál fogva próbálja félrehúzni a fejsérülést szenvedett tûzoltót az útból.Roark mögött egy buszmegállóban padok álltak. Lefektette az egyikre Kellyt, aki lehunyt szemmel nyöszörgött. Itt biztonságban lesz, nem esik a tüzes izé útjába. Kirohant az útra, megragadta a sérült férfi lábát, és a doktornõvel együtt odavitték a padhoz, Kelly mellé.Roark visszafutott az útra, ezúttal a törött lábú tûzoltóhoz. A kocogóruhát viselõ idegennel együtt felemelték, s õt is a padhoz vitték.

- Maga jól van?- kérdezte Roark Alán Heimtõl.

- Igen. Ez az egész annak a vacak földrengésnek köszönhetõ?

- Fogalmam sincs.

Letették a tûzoltót. Heim elrohant a biciklijéért. Fel kell hívnom Rachelt, gondolta. Õ majd tudni fogja.Roark letérdelt a doktornõ és a három sebesült mellé. A láva egyre folyt a hátuk mögött.

- Jaye- mondta a nõ felemelt hangon, hogy a lármában hallani lehessen, és gyorsan odanyújtotta a kezét.

- Miké- felelte Roark, s kurtán megrázta.

- Kórházba kell szállítanunk ezeket az embereket. A közelben a Cedars a legjobb. Elviszem õket.

- Jó. Ez itt a kislányom. Õt majd én viszem.

- Maga a Rendkívüli Helyzetek Irodájában dolgozik, ugye?- A férfi bólintott.

- Magára szükség van itt. Majd én elviszem mindannyiukat.

- Nem...

- Hadd vigyem el a Cedarsba! Ez egy másodfokú égés. Nem túl veszélyes, de elfertõzõdhet, ha nem kezelik.

Autógumik pukkantak, a jármûvek elolvadtak a lávában, kidõltek a villanyvezetékek, harsogtak a szirénák és a riasztóberendezések. Idõrõl idõre

hamufelhõ lepte el õket. A láva elérte a Szépmûvészeti Múzeum bejárata elõtti pálmasort. A fák egyenként kidõltek, a leveleik kétségbeesetten integettek, míg csak el nem nyelte õket a tûz.Roark Kellyre nézett, aki csukott szemmel, fájdalomtól eltorzult arccal feküdt, aztán visszafordult Jaye-hez.

- Oké. Vigye el!

- Apu!- szólalt meg a kislány gyenge hangon.

- Jól van, kicsim. Jaye néni elvisz magával. Rendbe fogsz jönni.

- Hazamegyünk?

- A kórházba, Kel. Én is ott leszek nemsokára. Odavitték Kellyt, majd a két tûzoltót a Cherokee-hoz.

- Nem allergiás valamire?- kérdezte Jaye zihálva.

- Nem tudok róla.

Jaye elõhúzott egy névjegykártyát a zsebébõl.

- A telefonszámom.

- Apu, ki ez a néni?

- Az orvos, Kel. Meggyógyítja a lábadat- simogatta meg a kislány arcát.

- Nem akarom, apu! Nem maradhatnék itt veled? Nem foglak zavarni.

- Nem, itt nem biztonságos. Nemsokára odamegyek hozzád.

- Nagyon fáj a lábam!

- Már csak pár perc, és elmúlik- vigasztalta Roark, aztán elhátrált, és bezárta az ajtót.- Menjen, Jaye!

- Apu, ne! Engedjen ki! Apu!

Roark hallotta, hogy Kelly kiabál. Jaye elindult a füvön, hogy megelõzze a lávát. Ez a kiáltozás olyan fájdalmat okozott neki, amilyet még soha nem érzett.

A menekülés

A folyton hátráló tûzoltók továbbra is a lávafolyam végére irányították a tömlõiket. Most már mélyebb lett, elérte a harminc centimétert, s egyre haladt nyugat felé a Wilshire Boulevard-on. A Tar Pitsbõl kimeredõ alacsony kúpból megállás nélkül, szakadatlanul ömlött a tüzes folyam. A földön és az égen lámpák fénye cikázott, mintha légiriadó lenne.Roark rádiót keresett. A park túloldalán álló Népmûvészeti Múzeum felé indult, amely elõtt egy tûzoltósági rohamkocsi parkolt. A százados épp beszélt a rádión.

- További egységeket és orvosi segítséget kérünk- mondta.Roark megállt mögötte. Amikor a százados körülnézett, a rádió felé intett.

- Miké Roark vagyok- mutatkozott be.

A férfi bólintott, befejezte a beszélgetést, aztán átnyújtotta neki a mikrofont. Emmit Reese-zel akart beszélni az operációs központban, de Sindelar rendõrfõnök

közbelépett, és kivette a mikrofont Reese kezébõl.

- Roark! Hol a pokolban...

- A helyszínen vagyok, a Wilshire Boulevard-on- próbálta túlkiabálni a zajt.

- Figyelj rám! Szükségállapotot kell kihirdetni, és azonnali segítségre lesz szükség a megyétõl, az államtól, a szövetségi kormánytól, plusz még a Nemzeti Gárda minden elérhetõ egységétõl. Itt és most szükség van rájuk. Szedjetek össze minden betontorlaszt és támot, amit csak találtok. Keressétek meg az autópálya-felügyeletet! Megvan?

- Meg. A közlekedési vállalat most vizsgálja a felüljárókat. Az a baj, hogy elég hiányosak az információink.

- Wayne, itt egyes fokozatról van szó! Figyelj ide! Nem messze innen, a Hollyhills ároknál a Közmûveknek állnak gépei, amiket tudnánk használni. Légkalapácsok, markolók, dózerek. Az összest hozzátok ide!

- Hol van az az árok?- jegyzetelt Sindelar.

- Crescent Heights, a Picótól északra. A legjobb, ha az én házam elõtt keresitek. A Sunsetet is felásták, a San Vicente elõtt. Minden berendezést szedjetek össze, ami csak létezik!

- Oké, Roark. Csak gyere már be! Ez az egész itt egy nagy méhkas, hatalmas a fejetlenség. Innen kell irányítanunk a dolgokat, különben vakrepülést végzünk, amíg te odakint mászkálsz.

- Viszlát!

Roark visszaadta a rádiót a századosnak. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha közvetlen összeköttetése volna a Cedarsszal.Jaye teljes sebességgel haladt a Cedars-Sinai Kórház felé. Idõnként odapillantott a mellette fekvõ tûzoltóra, akinek a fejsebébõl szivárgó vér már átáztatta a törülközõt.

- Szerintem meg kellene állnia- mondta Kelly hátulról, a mellette nyögdécselõ tûzoltóra nézve. Ennek az embernek patakzik a vér a lábából.

- Van alatta egy takaró- felelte Jaye higgadtan.- Húzd ki, és jó erõsen nyomd rá a sebre!

- Nem tudom- riadt vissza Kelly.- Szerintem muszáj...

- Kelly, most nincs idõ vitára. Ha nem érünk be idõben a kórházba, mindketten meghalhatnak. Segítened kell!

- Azt akarom, hogy apu itt legyen velem.

- Igen? Én pedig egy csapat nõvért akarok, meg egy mûtõasztalt. De nincs más, csak te. Mindketten megvagyunk ijedve. Úgyhogy, Kelly, én vezetek, te pedig rányomod azt a takarót a sebre. Azonnal!

- Fáj a lábam.

- Tudom. Tarts ki, kislány! Olyan erõsnek kell lenned, mint ennek a szegény embernek itt melletted.

Kelly felnyögött, aztán megragadta a takarót.

Roark észrevette, hogy a Humvee-bõl Amy Barnes száll ki. Piszkosán, szédelegve közeledett.

- Igaza volt- tört ki belõle, mikor Amy odaért mellé.

- Ne!

- Mi történt magával?- kérdezte Roark, miközben tetõtõl talpig végignézett a nõn. Belekarolt, és a múzeum épülete felé irányította, távolabb a Wilshire-ön áradó lángoló folyótól.

- Rachel meghalt.

- Meghalt? Hogyan?

- Beleesett a hasadékba- felelte Amy monoton hangon, tompa tekintettel.- Tudja, az a rés a csõvezetéken, ez volt az- mutatott körbe lassan a karjával.

- A földrengés, a repedések, a rés a csövön. Valahol mélyen alattunk helyezkedik el egy magmatömb. Ott pedig egy vulkán.

- Tehát az volt? A kátránytóban? Igazi vulkán?

- Hogy mekkorára fog nõni, meddig fog tartani, nem lehet tudni- folytatta Amy komolyan.

A láva elég gyorsan folyik, de nem úgy tör ki a kúpból, ahogy kellene. Inkább csak szivárog, mint a Mauna Loa. Van egy kis hamu is ugyan, de lehetne sokkal rosszabb ennél. Tudja, ez nem igazi hamu, mint az égett fáé, hanem apróra tört szikla, és állhatna nagyobb darabokból is.

- De mik ezek a repkedõ buborékok? Miközben kimondta, kissé távolabb épp egy ilyen zuhant rá egy házra, amely azonnal lángra gyúlt.

- Lávabombák. Néha a szikla vagy a szikla darabjai csak úgy kitörnek a gõzzel és a gázokkal együtt. Különbözõ méretûek lehetnek, a legapróbbat hamunak nevezzük, és több kilométer magasba is fel tudnak repülni. De néha olvadt szikla bugyog fel, ezek is abból állnak. Olvadt szikla, amely menet közben lehûlve vagy földet éréskor gyorsan megszilárdul.

- Lávabomba.- Roarkot megdöbbentette az egész elképzelhetetlen helyzet, de megpróbált csak a legközelebbi dologra koncentrálni.- Mit tegyünk?

- Nem tudja bedugaszolni- mondta Amy ostoba vihogással.

- Ugyan már, Amy!- Roark megfogta a vállánál, és jól megrázta.

A nõ pislogni kezdett, mint aki most ébred.

- Szükségem van a segítségére- nézett a szemébe Miké.

A tûzoltó százados ment el mellettük, a vállán egy darab tömlõ.

- Le kell állítani a forgalmat a Fairfaxnál!- kiáltotta oda Roarknak.- Teljes a zûrzavar.

- Hogy irányítsuk el innen?

- Csak állísa le! Az embereimnek kell a hely, hogy dolgozni tudjanak.

- De minden autót el kell...

- Egyszerûen csak állítsa le a forgalmat!- vágott közbe a százados ingerülten, aztán továbbment.

Roark visszafordult Amyhez, aki mintha élénkebb tekintettel nézett volna rá.

- Betontorlaszokat hozattam, hogy el tudjuk irányítani ezt a micsodát, végig a Wilshire-ön, hogy ne menjen a mellékutcákba. Mit gondol?

- Ez láva.Roark még egyszer megrázta a nõ vállát, ezúttal már gyengédebben.

- Felássuk az utakat, és építünk valami párkányt a szélekre. Mi mást tehetnénk, Amy? Mit?

- Ha magának lennék- felelte a nõ nyugodtan, és a szemébe nézett- , én kiüríttetném a Westside-ot.

- A Westside-ot? Megõrült? A város leggazdagabb környékét? Tudja maga, mit csinálnának azok velem?

- Maga amiatt aggódik, hogy hol van a pénzmag? A gazdag házak, gazdag boltok és gazdag életmód miatt? Roark, azt próbálom magyarázni magának, hogy ez láva! Ezt nem lehet másik környékre átirányítani. Nem bánhat úgy vele, mintha egy folyó lenne. És nem is tud igazán komolyan szembeszállni vele.

- Mit akar ezzel mondani? Adjuk fel a Westside-ot?

A nõ kirántotta magát a szorításából, elindult, majd visszafordult.

- Lehet, hogy az egész várost fel kell adnia, a fene essen magába! Hát nem hall? Nem tudja, mi ez? Nem tudja, mi a vulkán? A vulkán azt csinál, amit akar! Mi csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk kitérni az útjából, és reménykedünk, hogy nem egyféle megy az egész.

- Megy? Hová? Honnan tudjuk, hogy mit fog csinálni és merre fog menni?

- Nem tudjuk. Legfeljebb annyit, hogy jókora a súlya, vagyis lefelé folyik. De azt nem sejthetjük, mi van az alatt a kúp alatt. Nem tudjuk, hol helyezkedik el a magmatömb, és mekkora. Azt sem tudjuk, vannak-e alattunk gázok vagy talajvíz, ami kitörhet. Nem tudjuk, nem fog-e a kúpból felfelé kirobbanni valami, vagy továbbra is így folyik, mint eddig. Vagy esetleg a következõ földrengéstõl kettéválik, és mindent beborít a láva. Az is lehet, hogy egy nap alatt kitombolja magát. De évekig is tarthat. Gyorsan vagy lassan. Ha kitör, minden, amit itt lát, elvész. Félre kell állnunk az útjából.

- Vagyis továbbra sem tud túl sokat.

- Csak annyit, hogy ez egy vulkán. A többi csupán találgatás.

A láva egy darabon már a járdán folyt. Elért egy buszmegállót, s elolvasztotta a mûanyagból készült váróhelyiséget. A graffitik betûi különös alakokat öltöttek. A pad egy pillanat alatt fellángolt, és semmi sem maradt belõle.

- A maga találgatásai.

- Ha már tegnap odafigyel a találgatásaimra, most felkészültebb lehetne.

- Igen. Igaza van.

A szirénák hangján keresztül egy autó kürtje szólalt meg. Roark felnézett. Gator Harris ült piros-fehér Ford Torinójában.

- Miké!- integetett Gátõr.

Roark odament, és behajolt a kocsiba.

- A legjobbkor, Gátõr.

- Nem vagyok tûzálló. Menjünk innen. Érted küldtek.

- Mindjárt gondoltam. De itt van szükségem rád, Gator. A Cedars veszélybe került. Oda kell menned.Gátõr megrezzent, s oldalra kapta a fejét. Az utcán, kicsit távolabb, egy menyasszonyiruha-üzletben lobbantak fel a lángok. Az üvegablakok be-törtek, és a láva betódult. A menyasszonyi ruhás, szmokingos próbababák elolvadtak, elégtek.

- Nekem jobb ötletem támadt, fõnök- szólalt meg Gátõr.- Mi lenne, ha te, én meg ez az õrült tudós itt, visszamennénk az operációs központba. Van egy íróasztalod. Ott kellene dolgoznod.Roark megrázta a fejét, aztán elfordult.

- Nem tehetem, Gátõr.

- Azt mondták, ne fogadjak el semmiféle tiltakozást.

- Kelly a Cedarsban van.

- A lányod?

- Megégett a lába. Egy Calder nevõ doktornõ vitte be.

Gátõr elbiggyesztette a száját, utána bólintott. Hatalmas kezével a kormánykeréken dobolt.

- Értem. Oké. Délre különszobája lesz. Roark megveregette a vállát.

- Ott találkozunk.

Gátõr begyújtotta a motort.

- Fõnök, ugye minden rendben lesz? Úgy értem a városban?

- Remélem. Nem tudom. Senki nem tudja.

Pár perccel hat óra elõtt, a múzeum és a Hancock-park között a láva megtalálta a déli irányba vezetõ Ogden Drive-ot, és egy része elindult arra. A környék lakóépületekkel volt tele, melyeket most hamufelhõ lepett el. A fuldokló, ziháló, kiáltozó lak felkapták a ruhájukat, gyerekeiket, állataikat, pénztárcáikat, és lázasan rohanni kezdtek. Arkon az egyre vastagabb lávafolyó õrült izzása tükrözõdött, mely már elérte az autókat, amelyekyekeztek. Voltak akik megfordultak, és visszafutottak. Mások elértek a kocsijukig, és vadul próbáltak elindulni, de mivel senki nem tudta, merre lenne biztonságos, többen összeütköztek, vagy céltalanul forgolódtak.

- Mitch! Mitch!- kiáltozott egy pánikba esett nõ, miközben vadul integetett egy férfinak, aki beugrott a kocsijába, de hasztalan próbálta beindítani a motort.- Mitch, várj!

�Puff, puff, puff, puff"- hallotszott, amint mind a négy kerék kipukkadt. Az autó leült a lávába, szikrák és buborékok közepette, aztán már csak Mitch ordítását lehetett hallani: a tûz pillanatok alatt felfalta az autó belsejét, s az olvadt massza magával ragadta az elszenesedett karosszériát, mint egy parafadugót.Két sarokkal odébb, ahol a Wilshire és a Fairfax Avenue találkozik, hét tûzoltó légkalapáccsal törte fel a kövezetét. Kabátjukat, sisakjukat levették, testük izzadságban úszott.

- Hú!- fújt nagyot az egyik, s megállt, hogy megtörölgesse a homlokát. Mintegy jeladásra a többiek is megálltak, és törölközni kezdtek.- Kellenének a markolók. Hol a francban vannak már?

- Állítólag jönnek.

- Felejtsétek el a markolókat!- mondta egy másik.- De akár a légkalapácsokat is elfelejthetitek- intett kelet felé.Két sarokkal arrébb jött a láva, mindent elpusztítva, felfalva. A kihûlõ, lelassuló részeken mindig újabb áradat ömlött át. Autók vázai, pavilonok, szemetesedények, fák, útjelzõ táblák sodródtak vele lassan.

- Gyerünk, fiúk!- hajolt a hét férfi kapkodva a dübörgõ légkalapácsok fölé, és tovább törték az aszfaltot.

Pár perccel késõbb három tûzoltókocsi érkezett a keresztezõdésbe, és nekitámasztották létráikat a Johnie's kávézónak. A tûzoltók felrohantak, kezükben tömlõkkel, elhelyezkedtek a tetõn, és várták, hogy a jeladásra beindíthassák a vízsugarakat. A Fairfaxon felgyülemlett autók kürtje szakadatlanul bõgött, de a rendõrök csak egyenként engedték át õket, hogy a tûzoltók dolgozni tudjanak.Idõnként elszállt felettük egy-egy helikopter. Repülési tilalmat rendeltek el a környéken, csak néhány gép kapott felszállási engedélyt. De a rendõrség repülhetett, s felengedtek egy helikoptert, amely az összes tévécsatornának dolgozott, valamint még néhányat a szakemberek szállítására. Ám senki nem tudott leszállni az események közelében, ezért a legtöbb pilóta visszarepült a telephelyére, és nem is próbálkozott újra.A sarkon parázs veszekedés tombolt. Más körülmények között a járókelõk megálltak, a kíváncsiskodók pedig az ablakokban lógtak volna ilyesmi hallatán.

- Mi az, hogy nem tud torlaszokat hozni?- ordított Bert Fox rendõr hadnagy.

- Maga süket?- ordított vissza a közlekedési vállalat embere, Murray Levy.- Megmondtam, hogy nem tudok.- Tenyerébõl tölcsért csinált a szája körül, és odahajolt Fox hadnagy arcához. Azért nem tudok, mert nincs darum, amivel felemeljem azokat a szarokat.

- Nyugi, fiúk!- szólt oda Roark, aki pár méterrel odébb járkált fel-alá.

- Mióta nincs daruja9 Tudja mije nincs magának? Szervezettsége! Ez a baj!

- A teherautók mind lent vannak a völgyben, maga seggfej! Fogja rá a pisztolyát a teherautóra, és parancsolja meg neki: �Menj, vidd el ezt a darut!"

- Oké, oké- lépett oda közéjük Roark, aztán szembefordult Levyvel.- Mennyit tud hozni?

Levy vállat vont.

- Tud hozni egyáltalán valamennyit?

- Azon igyekszem.

- Igyekezzen jobban!- szólt rá Roark keményen.- Ennél komolyabb feladata még soha nem volt.

A zsebében megszólalt a rádiótelefon. Azonnal elõkapta.A keresztezõdés túloldalán Amy Barnes egy bolt betört kirakata elõtt álldogált. A tekintete végigsiklott a szétszóródott sportfelszereléseken, a futball-labdákon, kosárlabdákon. Belépett a kirakatba, felemelt egy kosárlabdát, és megforgatta a kezében.

- Igen- mondta, mintha az eladóval beszélgetne.- Ez jó lesz.

Az áldozatok megtöltötték a kórházat, míg végül már nem fértek be. Még a kórház elõtt futó Gracie Allen Drive is szabadtéri kezelõvé változott. Szédült páciensek ültek, hevertek a kerekeken guruló ágyakon. Egyeseket már bekötöztek, mások még véreztek. Néhányan eszméletlenül feküdtek. A betegek maguk passzívak maradtak ugyan, de körülöttük lázas tevékenység folyt. Orvosok, ápolók, segédorvosok nyüzsögtek az ágyak fölé, ki-be rohantak a kórház ajtaján, nyakukban lobogott a sztetoszkóp. Az érkezõ utók szirénája egy pillanatra sem szûnt meg sivítani, bár majdnem fölöslegesen, hiszen itt minn jármûnek sürgõs volt az útja.

- Ennek a betegnek itt megállt a szíve!- kiabált dr. Jaye Calder, kezét a beteg mellkasán tartva.- Hetvenöt milligramm Lidocaint, gyorsan!

Gator a járdaszegélyen ült egy hordágy mellett, rádiótelefonját a füléhez szorítva, és kezével bedugva a másik fülét, hogy jobban halljon. A hordágyon Kelly ült, s õt nézte.

- Hogy van?- kérdezte Roark.

- Dr. Calder szerint rendbe fog jönni- próbált meg könnyed hangot megütni Gátõr.

- Hadd beszéljek vele!

Gátõr átnyújtotta a telefont Kellynek.

- Szia, apu! Jól vagyok. Már nem fáj annyira a lábam. Idejössz?

- Most még nem tudok, édesem. Itt teljes az õrület. Biztos, hogy jól vagy?

- Most pihenek egy kicsit, de tudok járni. Van itt néhány kisgyerek, és Jaye doktor néni azt mondta, hogy jó lenne, ha vigyáznék rájuk.

- Csodálatos vagy! Imádlak! Add vissza Gatett!

- Ó...- Kelly lassan visszanyújtotta a telefont a férfinak.

- Fõnök, ne küldjétek már ennyi sebesültet! Telt ház van. Mindenütt betegek, még kint is. Nem elég a földrengés, történt egy csomó autóbaleset, égési sérülés, füstmérgezés. A betegfelvétel a járdán mûködik.

- A Cedars az egyetlen kórház, ami északra esik a lávától!- ordított Roark. A légkalapácsok dübörgése, az autók kürtjei, a szirénák visítása majdnem lehetetlenné tette, hogy hallják egymást. Küldök valakit, hogy állítsa le a forgalmat a Harmadik utcán. Te pedig küldd át a Beverly Centerbe azokat, akiket már elláttak! Van egy csomó üres szobájuk!

- Meglesz!

- Oké! Szólj Emmitnek, hogy intézze el! Maradj ott, amíg be nem indul a dolog!

- Rendben.

- És még valami, Gátõr!

- Igen?

- Igazán úgy néz ki, mint aki jól van?

- A legszebb kislány, akit csak vulkánkitörés alatt a járda szélén látni lehet!

- Gátõr, hallgass rám! Le ne vedd róla a szemed! Meg kell ígérned!

- Hé, Gatorral beszélsz! ígérjem meg, amit úgyis tudod, hogy meg fogok tenni?

- Örülök, hogy ott vagy.

- Én is.

- Ó, itt jön a nagyágyú! Majd hívlak késõbb.

- Oké, fõnök. Viszlát!

Rakodógépek, traktorok, buldózerek közeledtek a keresztezõdéshez kelet felõl. Éppolyan sárga gépek voltak, mint amilyenek Roark háza elõtt dolgoztak. A Közmûvek egyik teherautója vezette a sort, villogó sárga lámpával.A közeledõ felvonulást figyelve Roark észrevette, hogy Amy kisétál a keresztezõdés közepére, kezében egy kosárlabdával. Értetlenül nézte, amint a lány óvatosan leteszi a labdát, elengedi, aztán felegyenesedik. A labda lassan gurulni kezdett dél felé, a Fairfax irányába. Begurult a dudáló autósor alá, egyre nagyobb sebességgel, és eltûnt a szemük elõl.Roark azonnal megértette: az utca egy kicsit dél felé lejt. Amy valami kis elõnyt keresett a lávával való küzdelemben. Ha tudják, merre fog folyni, merre vonzza a gravitáció, az már elõny. Ez persze azt jelenti, hogy ezek az autók nagy veszélynek vannak kitéve.A nehézgépek sora odaért a keresztezõdésbe. Az elsõben ülõ férfi kiszállt, s elindult Roark felé. Egyik kezében sárga sisakját vitvc, a másikkal végigsimított szõke kefehaján. Tágra nyílt szemmel nézte a már csak egy sarokra lévõ, izzó lávát.

- Maga Porter, a mûvezetõ?

- Maga meg Roark?

- Igen. Figyeljen ide! Le kell lassítanunk ezt az izét. Egy árokkal vagy gáttal, mindegy! Mozdítson el akármit, ásson fel akármit, amit csak akar! Oké?

- Elkapta a mellette elsietõ Fox hadnagy karját.- Hadnagy, a Fairfaxén azonnal vissza kell fordítanunk minden forgalmat!

- Miért?

- Szerintem a láva nem arra fog továbbfolyni, amerre eddig. Tudja, ez elég nagy súlyú anyag, és minden apró...

- Várjon egy percet!- vágott közbe Porter. A kezét bedugta Roark és Fox közé, kiköpött oldalra, aztán végignézett az utcán.- Én elviszem a csapatomat.

Fox és Roark elõbb egymásra néztek, majd rá.

- Tessék?- kérdezett vissza Roark.

- Ez nem vág bele a mi munkakörünkbe. Túl veszélyes. Ez a tûzoltóság dolga.

Újra köpött egyet, és összefonta karját a mellkasán.

- Nem, várjon már...- kezdte Fox.

- A tûzoltóságnak nincs megfelelõ felszerelése, Porter- vágott közbe Roark komoran.- Magának van.

- Dehogyis! Semmi biztonsági berendezésünk nincs. Nem kaptunk megfelelõ kiképzést. A biztosítás is bizonytalan. Én felelek az embereim biztonságáért. Nem, ez így nem megy.Fox kidüllesztette a mellét.

- Maga is közalkalmazott, kötelességei vannak.

- A Közmûveknél dolgozom, hadnagy. Nem a haditengerészetnél.

- Hagyjon itt mindent!- mondta Roark hirtelen.- Minden gépet.

- Hagyjam itt?

- Majd kerítünk embereket, akik elvezetik õket.

- Az én gépeimet? Amatõröket akar felültetni az én gépeimre?

- Maga hajlandó felülni?

- Nem, de...

- Akkor majd mi