william shakespeare - iv henrik 2

IV. HENRIK KIRÁLY • MÁSODIK RÉSZ.

2 KING HENRY IV

SHAKSPERE SZÍNMŰVEI

FORDÍTJÁK TÖBBENBEVEZETÉSEKKEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTACSIKY GERGELYJAVÍTOTT KIADÁSKÖZEL 600 ILLUSTRÁTIÓVAL1886BUDAPESTKIADJA RÁTH MÓR

Készült azInternet Szolgáltatók Tanácsának támogatásával, azArcanum Kft. CD-formátumúkiadványából

Shakespeare

IV. HENRIK KIRÁLY • MÁSODIK RÉSZ.

Fordította: LÉVAY JÓZSEF.

Generated by ABC Amber LIT Converter, http://www.processtext.com/abclit.html

http://www.processtext.com/abclit.html

Tartalom

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS.

ELSŐ FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

NEGYEDIK FELVONÁS.



I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

V. SZÍN.

UTÓHANG.

SZEMÉLYEK

IV. Henrik király.

Henrik, walesi herczeg,Tamás , clarencei herczeg,Lancaster János , herczeg,Gloster Humphrey , herczeg, fiai.

Warwick , gróf,

Westmoreland , gróf,

Gower ,Harcourt , a király pártfelei.

A lord főbíró , a kir. törvényszék főbírája.

Altiszt , a főbíró kiséretében.

Northumberland , gróf,

Scroop , yorki érsek,

Lord Mowbray ,Lord Hastings ,Lord Bardolph ,Sir John Coleville , a király ellenei.



Travers ésMorton , Northumberland szolgái.

Falstaff ,

Bardolph,

Pistol, s

Apród.

PoinsésPeto .

FerdeésHallga , falusi bírák.

Dávid , Ferde szolgája.

Redves ,Árnyék ,Szemőcs ,Vékony ,Borjú , újonczok.

Zsineg ésKörmös , törvényszolgák.

A Hír, előadó. Kapus. Tánczos, az utóhang előadója.

Lady Northumberland .

Lady Percy.

Fürge asszony, kocsmárosné.

Vászon Dorottya .

Urak és Kiséret. Tisztek, Katonák, Hírnök, Pinczérek, Poroszlók, Inasok stb.

BEVEZETÉS

E darabnak csak egy negyedrét kiadása jelent meg, 1600-ban, s ugyanazon évben igtatták be akönyvkereskedők lajstromába Andrew Wise és William Aspley neve alatt. A színpadon azonban márnéhány évvel előbb megjelenhetett, mert Ben Jonson 1599-ből való „Every man out of his humour” czíművígjátékában olyanféle czélzás történik e második rész egyik alakjára, Silence (Hallga) békebíróra, melyföltételezi, hogy ez a közönség előtt már általában ismeretes volt. A kidolgozás hangja is azt bizonyítja,



hogy IV. Henrik mindkét részét a költő egyszerre tervelte és közvetlenűl egymás után írta meg.

Forrása ebben is Holinshed krónikája volt. IV. Henrik utolsó kilencz uralkodási évét (1405–13.) akkéntfoglalta össze e második rész keretében, mint közvetlen következményét a shrewsburyi ütközetnek,melylyel az első rész végződött; ámbár történetileg két év esett közbe; mert az öreg Northumberland ashrewsburyi vereség és fia halála után aláveté magát a királynak s csak két év múlva szövetkezett ismétaz elégedetlenekkel. Ezek fejei Richard Scroop, a yorki érsek, Thomas Mowbray, a száműzött norfolkiherczeg fia, Hastings, Faulconbridge, Berdolf vagy Bardolph lordok voltak. Legveszedelmesebb voltköztük a királyra nézve a yorki érsek, ki a nép előtt a szentség hírében és nagy tiszteletben állt. A közjogisérelmeken kívül ennek más oka is volt a királyt gyűlölni, mert testvérét, Wiltshire grófot vérpadonvégeztette ki.

A fölkelők nyilatkozatot adtak ki, melyben a királynak zsarnokságot és hitszegést vetettek szemére, sazzal vádolták, hogy II. Richard királyt kegyetlenűl meggyilkolta és a jogszerű trónörököst, Mortimert,megfosztotta jogától. Ez iratot Yorkshire minden templomajtaján kifüggesztették s nyilvánosan felolvastákaz egyházak szószékein. A nép nagy csoportokban sietett az érsek zászlai alá, York városa melléje állt scsakhamar hatalmas hadsereg vette körűl, míg Northumberland és Bardolph éjszakon gyűjtöttek hadat.

De a fölkelők nem voltak elég gyorsak és határozottak. A helyett, hogy megrohanták volna a készületlenkirályi hadakat, haboztak és késlekedtek. Northumberland, habár nem is menekült el Skócziába még azösszeütközés előtt, mint a drámában; de elmulasztá idején a sereghez csatlakozni. Az érsek is készneknyilatkozott az alkudozásra, melyre Westmoreland gróf felszólítá, kijelentvén, hogy nem a király ellen keltföl, hanem a visszaélések és a lelkiismeretlen tanácsadók ellen. Westmoreland biztosítá az érseket, hogye kifogásai neki is megvannak a király ellen, s békés úton, egyesült erővel sokkal könnyebbenkieszközölhetik a visszaélések megszűntetését. Felszólítá tehát az érseket, hogy bocsássa el hadait, a mita maga részéről szintén megigért. A fölkelő lordok közűl csak Mowbray gyanakodott és szívesebbenharczolt volna; de a többiek hittek a gróf szavainak s elhatározták a sereg elbocsátását. A kibékülést, akét sereg láttára, nyilvánosan megpecsételték kölcsönös ölelésekkel és koczczantásokkal. De midőn azérsek hadai ennek következtében szétmentek, Westmoreland fogságba helyezte a fölkelő lordokat s anemsokára megérkező király szigorú ítéletet tartott fölöttük. Az érseket és Mowbrayt lefejeztette, s aztánéjszak felé vonulva alávetette a lázadó tartományokat, mialatt Northumberland Skócziába menekült. De1408-ban ismét visszatért lord Bardolph kiséretében, s grófsága népét újra fegyverre szólítá a zsarnokellen. Az elégedetlenek nagy számmal gyültek zászlai alá, de a yorkshirei sheriff, sir Thomas Rokebyrövid idő alatt véget vetett az új fölkelésnek, tökéletesen megsemmisítve az egész sereget a bramhamisíkon. Northumberland elesett a csatában, Bardolph sebei következtében nemsokára meghalt, smindkettejök fejét kitették a londoni hídon.

IV. Henrik utolsó esztendejét így beszéli el Holinshed: Henrik, walesi herczegnek, a király legidősbfiának tudtára jutott, hogy bizonyos emberek feladatukká tették, őt befeketitni s atyjával meghasonlásbahozni, mert nemcsak azt súgták be a királynak, mily kicsapongó életet visz sokaknakmegbotránykozására, hanem azt is, hogy háza sok embernek gyülekező helye, s még a királyi udvarnálsincs oly nagy kiséret, a milyen naponkint csoportosúl a herczeg körűl. Ily besúgások azt a gyanútébreszték a királyban, hogy fia még az ő életében a korona után tör, s nem maradt észrevétlenűl, hogy eféltékeny gyanú következtében nem mutatott többé oly hajlandóságot a herczeg iránt, mint az előbbiidőkben.

A herczeg megbosszankodva ez emberekre, kik rágalmaikkal nemcsak jó hírnevének ártottak azországban, hanem atyjától is el akarták idegenítni, leveleket írt a birodalom minden részébe, e rágalmakmegczáfolására. És hogy ártatlanságát az egész világ előtt még érthetőbben feltűntesse, Péter-Pál napján,azaz június 29-én oly tömeg nemessel s egyéb barátjaival jelent meg az udvarnál, minőt ritkán lehetettlátni azon időben. Az udvar akkoriban Westminsterben volt. Midőn a csarnokba lépett, egész kisérete



visszamaradt, ámbár sürgetve nógatták a fölebbmenetelre; de határozott parancsot kaptak volt aherczegtől s nem mertek ellene tenni. Ő maga, csak királyi udvaronczoktól kisérve, rögtön királyi atyjaelé bocsáttatott, ki akkor nagyon rosszúl volt, de székén szobájába vitette magát s ott két vagy hárommeghittjének jelenlétében kérdé a herczeget, mi mondani valója van? Erre a herczeg letérdelt atyja előttés mondá: Felséges és hatalmas uram és atyám, mint alattvalód és fiad jöttem ma ide, hogy mindenbenszolgálatodra álljak. Fülembe jutott, hogy gyanúba vetted viseletemet, holott jól tudod, hogykötelességem volna mindenkit megfenyítni ez országban, kitől okod lehetne félni, és így mindenaggodalmat levenni szívedről. Annál inkább kellene a halálnak jutni részeműl, hogy kegyelmességedetmegmentsem a szívfájdalomtól, melyet miattam, fiad és alattvalód miatt érzesz, s e végre készültem ma elgyónás és áldozás által. Azért kérlek, hatalmas uram és drága atyám, vess véget a szívedet nyomasztógyanúnak s ölj meg itt lábad előtt e tőrrel (ezzel tiszteletteljesen átnyújtá tőrét a királynak); mert tuddmeg, hogy az élet nekem semmit sem ér, ha csak egy napra is el kell vesztenem kegyelmedet; ne habozzhát elvenni éltemet s megszabadulni minden félelemtől, és itt ez urak jelenlétében s az isten szine előttesküszöm, hogy az ítélet napján egész lelkemből és minden fentartás nélkül megbocsátom nekedhalálomat.

A király, mélyen meghatva e szavaktól, eldobta a tőrt, megölelte s megcsókolta a herczeget és könyezvemegvallá, hogy valóban gyanakodott rá, ámbátor – mint most meggyőződött – helyes ok nélkül; azértjövőre semmi hamis szóbeszéd nem fogja rábírni, hogy bárminemű gyanút tápláljon ellene.

Annyi bizonyos, hogy azoknak besúgásai, kik a herczeget szilaj és illetlen életmódról vádolták, nemnélkülözték a látszatot. Mert egész a kicsapongásig követte ifjúi hajlamait, oly társakkal vette magátkörűl, kik korának ínyére voltak és kedvére tölté velök az időt mulatságok között. De úgy látszik, némelyszerzők nyilatkozatai szerint, hogy viselete nem volt botrányos vagy legalább senkinek sem vált kárára;mert óvakodott jogtalanságot mívelni s hajlamait az erény útján tartá, mi által minden értelmes emberszívét megnyeré.

Henrik király tizennegyedik és utolsó uralkodási évében Whitefriarsban Londonban országos tanácsülésttartottak, hogy többek között egy szentföldi hadjáratra és Jeruzsálem felszabadítására intézkedéseket éskészületeket tegyenek. A király ez alkalommal Elthamben tölté a karácsonyt; sokat betegeskedett ésgyakran már a halálhoz közel vélték, de isten úgy akarta, hogy egy kissé ismét erőhöz jusson, és így akarácsonyt lehető vidáman tölté. Gyertyaszentelő után megnyitották a parlamentet Londonban; de akirály megvált az élettől, mielőtt e parlament véget ért; éppen most, midőn előkészületeit bevégezte smindennel fel volt szerelve, a mi oly királyi hadmenethez tartozott, minőt a szentföldre tervezett, mostragadta el a súlyos kór, nem a bélpoklosság, mint balga szerzetesek beszélték, kik ebben az isten újjátakarták látni, hanem a gutaütés által. Ez utolsó betegsége alatt a koronát vánkoson ágya fejéhez tétette, snemsokkal rá oly heves kínok ragadták meg, hogy mintegy élettelenűl feküdt. Környezete valóbanhalottnak tartá s vászon kendővel födé el arczát. Midőn fia, a herczeg, hírt vett róla, a szobába lépett,elvette a koronát és elment. Az atya azonban magához tért ájulásából s rögtön észrevette a koronahiányát, s mivel hallá, hogy a herczeg vitte el, magához hivatá őt s kérdé tőle, mit jelentsen viselete? Aherczeg illedelmes őszinteséggel válaszolt: Uram, a többivel együtt halottnak hittelek e világra nézve, sazért mint legközelebbi örökösöd magamhoz vettem a koronát, mint sajátomat s nem mint többé a tiédet.Oh fiam, mondá a király mély sóhajtással, isten tudja, minő jogom volt hozzá. Mindazonáltal, felelt aherczeg, ha mint király halsz meg, bírni akarom s kardommal megvédem minden ellenségem ellen, a mintte megvédted. Nos, mondá a király, úgy mindent istenre bízok, te pedig légy derék király! ezzel másikoldalára fordult s nemsokára isten kezébe lehellé lelkét, a Westminster-apátság Jeruzsálem nevűszobájában. Olvassuk, hogy akkor lepte meg e kór, midőn szent Edvárd oltáránál imádságát végzé;emberei, hogy gyors segítséget nyerjenek, a legközelebbi szobába vitték, mely a westminsteri apáté volt,hol ágyra fektették a tűz mellett s minden módot megpróbáltak, hogy újra életre hozzák; midőn ismétmagához tért s idegen helyen látta magát, kérdé, van-e külön neve e szobának? s azon választ nyeré,hogy Jeruzsálemnek hívják. Akkor, mondá a király, dicséret és dicsőség a mennyei Atyának, mert most



tudom, hogy ebben a szobában fogok meghalni; azt jövendölték nekem, hogy Jeruzsálemben kellmegválnom az élettől.

Utána legidősebb fia, Henrik következett, ki a walesi Monmouthban a Wye folyó mellett született. Olynagy volt már előre e férfiú szerencséje iránt a remény és várakozás, hogy az első három nap alatt atyjahalála után már sok nemes és előkelő személy meghódolt és engedelmességet esküdött neki, a mi mégegy elődjével sem történt a koronázás előtt. Szándéka volt megmutatni a világnak, hogy a fejedelmiranggal új embert is öltött magára. Míg azelőtt kicsapongó és korhely életű czimborákkal társalkodott,most mindnyájokat száműzte közeléből, de nem úgy, hogy kárpótlás és ellátás nélkül hagyta volna, éssúlyos büntetés alatt megtiltotta nekik, hogy tíz mérföldnyire közeledjenek udvarához; helyökbe pedigérdemes, értelmes és országos ügyekben jártas férfiakat hívott magához, kiknek bölcs tanácsatisztességére és üdvére válhatott.

Ez a második rész történeti anyagja, melyet Shakspere, szokása szerint, híven átvett, csupán aszükséghez képest vonva össze az eseményeket, s csak itt-ott változtatva valamit a drámai hatásszempontjából. Így eltér Holinshedtől abban, hogy az ifjú Henriktől már koronázása előtt igen sokatvártak s nagy reményeket kötöttek hozzá; a drámában ellenkezőleg mindenki, még testvérei is, nagyrettegéssel és aggódással vannak eltelve, csak Falstaff, Pistol és a korhely czimborák örülnek. Annálmeglepőbb s drámailag bizonyára annál hatásosabb a herczeg fellépése. Meglepő, de csak a vele éskörülötte szereplőkre, nem a néző közönségre nézve, melyet a herczeg jellemzése kezdettől fogva, fokrólfokra arra készített elő, hogy biztos tudattal várja e fordulatot. Különösen e második részben vanfeltűntetve Henrik herczeg fokozatos megtisztulása és megkomolyodása. Egyetlen egyszer találkozikFalstaffal, s akkor is csaknem olyanformán megy Eastcheapbe, mintha búcsúképen még egyszer, utoljáraakarna gyönyörködni a vén korhely humorában. Nem is dorbézol vele, csak álruhában nézi végigkorhelykedését, s midőn hírét veszi, hogy atyja hivatja, nem küldi el, mint hajdan, a hírnököt, hanemkurtán jó éjszakát kivánva Falstaffnak, siet eleget tenni atyja parancsának.

Igaz, hogy a király még nem bízik benne, s búsan felsóhajt, midőn hallja, hogy Poinssal és társaivalebédel:

A legdusabb föld hoz legtöbb gyomot.

És e gyász jövőt jósolja neki:

…Nem lelend határt szilaj heve; Tanácsadója vérláz és düh lesz; A feslett erkölcs kész eszközt talál; S gyors szárnyakon repül majd szenvedélye A feltolúló vész s bukás felé.

De Warwick jobban ismeri a herczeget s tisztább szemmel látja a jövőt.

A herczeg csak tanulja társait, Mint idegen nyelvet szokás, melyen A csintalan szót is meg kell tanulni, Hogy rajt’ beszéljünk s czélhoz érve, az, Tudja felséged, másra nem való, Mint hogy tudjuk s gyülöljük. Így a herczeg, Értebb korában czimboráival Fölhagy, miként a durva szókkal, és Emlékök példa és mérték gyanánt lesz,



Melyhez mérendi mások életét, S előnynyé válik így a régi baj.

A krónikának azt a jelenetét, melyben Henrik herczeg tőrt ad atyjának, hogy szúrja át vele szívét s ígyvessen véget minden aggodalmának, a költő, bár sok színpadi hatással kínálkozott, nem használta fel;mert az egészben, bármint vegyük, van bizonyos komédiaszerűség, mely sehogy sem fért összeShakspere herczegének nyílt, őszinte s mindenek fölött természetes jellemével. De átvette a koronaelvitelét, s ez a második résznek legszebb jelenete és itt mondja a költő néhány legszebb versét. Midőn aherczeg meglátja atyja párnáján a koronát, felkiált:

Miért van itt párnáján a korona, Mely alvó társnak olyan nyugtalan? Oh fénylő zaklatás, te, oh arany gond! Sarkig tárod a szender ajtait Sok éber éljen! S most azzal aludni! Nem oly egészséggel s mély-édesen, Mint ki daróczot vonva önmagára, Áthorkolá az éjt. – Oh fejdelem-disz! Ha birtoklódra súlyosulsz, olyan vagy, Mint dús fegyverzet a forró napon, Mely véd s hevít …

S hogyan győzi meg atyját nemes szívéről, fiúi szeretetéről, hogyan űzi el végre lelkéből a sok évesaggodalmat, miként érteti meg vele néhány percz alatt, hogy koronája méltó főre fog szállni!

Nyerted, viselted, óvtad, nékem adtad, Jogos, világos birtokomba hagytad; Én ezt tehát, bármily küzdelembe kerül, Egész világ ellen fentartom emberül.

Az ötödik felvonásban már az igéret beváltását látjuk. A mint az új király keblére öleli testvéreit, a mintkezét nyújtja a lord főbírónak s meghagyja hivatalában azt, ki egykor őt, a trón örökösét, törvénytelenviselete miatt letartóztatá, a mint végre ifjúsága korhely czimboráit száműzi köréből, mindabban csupatermészetes méltóság, felséges báj van, a mint a nagy költő kedvencz hősét méltán megilleti.

A herczeg fokozatos emelkedése és végső felmagasztosulása mellett tanúi vagyunk a király fokozatoshanyatlásának és végső elbukásának. Mily keserű ironiája a sorsnak, hogy a mily mértékben erősödikhatalma, ugyanazon mértékben csökken testi és lelki ereje; minden győzelemmel, melylyel ellenségeitegymásután elteszi útjából és biztosítja trónját, mindegyre nagyobb erőt vesz rajta a lelki csüggedés éstesti kór, s egy pillanatra sem engedi nyugodtan élveznie azt a hatalmat, melyet annyi kegyetlenséggelszerzett, annyi hitszegéssel erősített meg. Odáig jutott, hogy irígyelnie kell szegény alattvalóit, kiknyugodtan tudnak szenderegni, míg az ő szemét kerüli az álom, a „természet édes ápolója”.

Boldog szegények, csak pihenjetek; Én, koronás fő, nem pihenhetek.

És midőn végre az utolsó hitszegés utolsó ellenségeit is megsemmisítette, s János herczeg ésWestmoreland árulása vérpadra vitte a yorki érseket és pártját, míg Northumberland utolsó seregeszétverve futott Skóczia felé s a vezér holtan feküdt a bramhami síkon; midőn a király hírét veszi az utolsógyőzelemnek és vérontásnak s nincs több ellensége, kitől féltenie kell trónját; ugyanakkor leroskad,



megtörik ereje és meghal. Mily nagy tanulság, mily tragikus bűnhődés van végső perczében, midőnkoronáját, melyért annyit küzdött, melyért annyi bűnt és hitszegést követett el, sietnek elvinni feje mellől,mielőtt lehúnyná szemét, s még most is aggódnia kell érte, miután minden ellenségét eltette útjából. Ezértszáll magába lelke az utolsó pillanatban, s ajkáról elröppenő véglehellete egész múlt életének elítélése evallomással:

Isten tudja, fiam, Mi mellékes, mi görbe útakon Szerzém e koronát, s magam tudom, Mily zűrzavarban állott főmön az. Most már nyugodtabban szállhat reád, Jobb véleménynyel s biztosabban is. Szerzése minden foltja sirba tér Együtt velem … Úgy látszott rajtam az, Mint egy mohó kézzel kapott vagyon …

És egyetlen vigasztalása, hogy koronáját, melyet rossz úton szerzett s boldogság nélkül viselt, fiatisztábban nyeri el, és nyugodtabban, méltóbban fogja viselni.

Koronám szerzését bocsásd meg istenem! S valódi békében birjad te csendesen.

IV. Henrik második része magyarúl még nem került színre. A Kisfaludy-társaság Shakspere-kiadásábanLévay József fordításában jelent meg.

BEVEZETÉS.

Warkworth. Northumberland kastélya előtt.

A Hír, nyelvekkel egészen beföstve, jő.

HÍR.

Figyeljetek! Ki zárja el hallásaUtját, midőn a hangos Hír beszél?Kelettül a lankasztó nyúgatig,Szelek hátán nyargalva hirdetem,Mit ember tenni kezd a földtekén.Nyelveimen örök rágalmazás ül,S terjesztem azt minden nemzet között.Ál hírrel töltve a népek fülét,Békét beszélek, míg biztos mosolyAlatt rejtett vész sebzi a világot.S ki más szerez, ha a Hír nem, ha én nem,Ijesztő támadást és védszerét,



Míg úgy látszik, a más bajtól nehéz évTeherbe’ zsarnok harczokkal vagyon!?Holott nem úgy van! Síp a Hír, melyetFéltés, gyanú meg sejtelem fuval,S oly könnyü, hogy a számtalan fejű szörny,A háborgó, az ingatag tömegRajt’ játszhatik. – De mért elemzem ígySaját jól ismert lényemet, önönCsaládom közt? Miért van itt a Hír?…Henrik király győzelmivel futok,Ki Shrewsbury mellett, a vérmezőn,Az ifjú Hővért sergestül leverte,A lázadók vérével oltva elA lázadás tüzét. De mért beszélekMindjárt ilyen nyiltan? Hisz hivatásomKitárni azt, hogy Monmouth Henrik aNemes Hővér kardjától hulla el,S hogy a király, Douglas szilaj dühétől,Halálra hajtá fölkenett fejét:Imezt hirdettem én a falvakon,Shrewsburynak fejdelmi tére ésE zord kövű, porlott erőd között,Hol Hővér atyja, vén NorthumberlandCsak ál-beteg… Fáradtan jönnek aFutárok, és egygyel se jő közöttökEgyéb ujság, csak a mit én adék:A Hír nyelvéről édes, ál-vigasz,Veszély, a mely lesujtóbb, mint igaz. (El.)

ELSŐ FELVONÁS.

I. SZÍN.

Ugyanott.

Kapus a kapunál. Lord Bardolph jő.

BARDOLPH.

Ki áll őrt a kapun? Hé! hol van a gróf?

KAPUS.

Kit mondjak, hogy ki ön?

BARDOLPH.

Jelentsd a grófnak,Hogy lord Bardolph vár itt reá.



KAPUS.

A grófA kertbe’ sétálgat: ha tetszenékZörgetni ajtaján, majd válaszol.Northumberland jő.

BARDOLPH.

Im itt jön a gróf.

NORTHUMBERLAND.

Mi hír, Bardolph! Most minden pillanatEgy harczi tény szülőjévé lehet.Szilaj napok! A pártdüh, mint a ló, melyTüzelő tápszerrel élve, elragad,S útjába’ mindent eltipor.

BARDOLPH.

Nemes gróf,Shrewsburyból én némi hírt hozok.

NORTHUMBERLAND.

Adná az ég, hogy jót.

BARDOLPH.

Szivem szerint jót.Csaknem halálra sebzett a király.Fiad szerencséjétől hirtelenElhulla Henrik, és a BluntokatDouglas ölé meg. János herczeg ésWestmoreland, Stafford elfutottanak,S Monmouth Henrik kövér tulokja, sir JohnFiadnak foglya. Oh! ilyen nap, ígyHarczolva, üldve s így megnyerve, nem



Volt még, korunk dicsőitéseül,Caesar előnye óta.

NORTHUMBERLAND.

Honnan e hír?Láttad a harczmezőt? Shrewsburyból jössz?

BARDOLPH.

Azzal beszéltem, ki onnan jöve,Egy jó nevű s hírű lovag, ki mindValónak állitotta ezt a hírt.

NORTHUMBERLAND.

Itt jő szolgám, Travers, kit hír utánKémlelni még kedden küldöttem el.

BARDOLPH.

Mellette száguldék út közben el,És biztosabbat ő se hoz bizony,Csak a mit énutánam mondhatand.Travers jő.

NORTHUMBERLAND.

No hát, Travers, mi jó hír jön veled?

TRAVERS.

Engem sir John Unfrevile viszaküldeKedves hirekkel, s jobb levén lova,Megelőzött. Utána egy nemes,Vágtatva, csaknem elfuladva jöttS nálam pihenteté fáradt lovát.Az útat kérdezé Chester felé,S én tőle, hogy mi hír Shrewsburyban.Azt mondta, elbukott a lázadásS az ifju Percy Henri vére hült.Ezzel fölkantározta gyors lovát,S előre nyulva rajta, a szegényÁllatnak reszkető véknyába vágtaSarkantyuját gombjáig; úgy rohant,Hogy nyelni látszott útját és továbbSzónak sem állott.

NORTHUMBERLAND.

Oh! beszéld csak újra.



Mondá, hogy Percy Henri vére hült;Hővérből Hült-vér! És a lázadásRosszúl ütött ki!?

BARDOLPH.

Mondhatom, mylord!Ha nem fiad lett a nap hőse, én,Becsűletemre! a lordságomatTeszem föl egy szalagra: hagyjuk ezt.

NORTHUMBERLAND.

Miért adott hát Travers úti társaOly pontos hírt a veszteség felől?

BARDOLPH.

Ki?Tolvaj kölyök volt az, ki a lovat,Melyen lovaglott, csente, és csak úgyBeszélt találomra. Im a közelb hír.Morton jő.

NORTHUMBERLAND.

Czímlap gyanánt ez ember homloka,Gyász költemény értelmét hirdeti.Ép ilyen a part, melyen a dühösHullám a pusztulás nyomát hagyá.Shrewsburyból jösz-é, Morton? beszélj.

MORTON.

Shrewsburyból futok, mylord, hol azUndok halál legszörnyübb arczot ölte,Rémitni pártunkat.

NORTHUMBERLAND.

Hogy van fiam s öcsém?Remegsz; utadról hívebben beszélNyelvednél a sápadt szin arczodon.Ily ember, ily bágyadt, lélektelen,Ily bus, keserves, holttekintetü,Lebbentheté föl éjfélkor PriamLeplét, óhajtva néki mondani,Hogy Trója lángba’ van: s Priam előbbTalálta a tüzet, mint ő a szót.Percym halálát én is így előbb,Semmint te szólnál. Azt vágysz mondani:



Im ezt meg ezt tevé fiad s öcséd,Így víva Douglas! – hogy sovár fülem’Hős tetteikkel tömd be; ámde végre,Hogy ezt valóban is betömd, emeMagasztalást elfúvod egy sohajjal,Mondván: Öcséd, fiad, mind elveszett.

MORTON.

Életbe’ van Douglas; öcséd is él még,De hajh! nemes fiad –

NORTHUMBERLAND.

Nos, ő halott!Im a gyanúnak mily gyors nyelve van!Ki attul fél, mit tudni nem szeretne,Ösztön szerint olvassa más szeméből,Hogy a mitől félt, megtörtént. Beszélj!Mondd azt uradnak, hogy sejtelme csal:E meghazudtolás kedves nekem,S dússá teendelek bántalmadért.

MORTON.

Nagyobb vagy, semhogy ellenmondanék.Igaz sejtelmed s félelmed való.

NORTHUMBERLAND.

De mégse, mégse mondd, hogy Percy holt.Látom szemedből a gyász vallomást.Rázod fejed’, s veszély, vagy bűn előttedValót beszélni. Mondd, ha elesett.Nem sért a nyelv, mely holtnak mondja őt.Az a bünös, ki holtakról hazud,Nem a ki holtat élőnek nem állit.De gyászos ujság első hírnökénekRossz hívatása van, s előbb-utóbbÚgy hangzik nyelve, mint egy bús harang, melyElköltözött barátunkról beszél.

BARDOLPH.

Fiad’ halottnak én nem tarthatom.

MORTON.

Fáj, hogy el kell hitetnem véletek,Mit bár ne láttam volna meg soha;De e szemek látták őt vériben,



Pihegve és bágyadtan állva ellenMonmouth Henriknek, a ki gyors dühvelSujtotta földre a nem csüggedőPercyt, ki többé nem kelt élve föl.S midőn halála híre szétfutottAnnak, ki táborában szellemévelTüzet fuvalt a bárgyu pórba is:Sergében elvevé tüzét, hevétA legbátrabbnak is: mivel csupánAczéla edzte volt párthíveit;S midőn ez, egyszer nála megtörött,Mindnyájan összehajlottak, mikéntA tompa, súlyos ón, vagy mint az a tárgy,Mely önmagába’ súlyos, s hirtelenRöpül, ha kénytetik: így emberink,Hővér elestétől nyomatva, úgyMegkönnyitették a súlyt félelemmel,Hogy nyil se száll gyorsabban czél felé,Mint harczosink menekvő czéllal aTérről futottak. Ekkor a nemesWorcester csakhamar foglyúl esett,S a vérengző Douglas, e lángoló skót,Ki fürge fegyverével a királyHasonmását háromszor ölte meg,Csüggedni kezde, s enyhitette ígyA megszaladtak szégyenét, s mivelFutásában remegve megbotolt,Elfogták. Az egésznek vége az,Hogy a király győzött, és gyors hadatKüldött ki immár ellened, mylord,Az ifju Lancaster és WestmorelandVezérletében. Én ennyit tudok.

NORTHUMBERLAND.

Gyászolni ezt elég időm leszen.Gyógyszer van a méregben: és e hír,A mely, ha ép volnék, megrontana,Szintúgy üdit most, hogy beteg vagyok.S mint a szegény, kinek láztól gyötörtCsuklói, bénitott horgok gyanánt,Függnek alá az élet terhitől,Egy-egy erős rohamra, mint a tüz,Kipattan őre karjából: azonképFájdalmiban elgyöngűlt testem is,A szenvedéstől megragadva, mostHáromszoros lesz. El hát, gyönge mankó!Most pikkelyes keztyű, aczélcsuklókkalBoritsa e kezet. El, kór kötőlék!Mert gyönge véde lennél ím e főnek,A melyre győzelemben ittasult



Fejdelmek ütnek. HalántékimatÉrczczel köritsük. Hadd közelgjen aztánA rémes óra, mit dacz és idő hoz,Tombolni vén Northumberland felett.Csókolja egymást ég s föld! a folyamLépjen ki medriből! haljon ki a rend!S többé ne légyen szinpad e világ,Hol a viszály unott szinműve foly.Uralkodjék minden kebelben azElsőszülött Kainnak szelleme,Hogy így, ha minden sziv vér-útra lép,A szörnyü játék végződjék be ésA holtakat homály temesse el.

TRAVERS.

E szenvedélyes hév megárt, mylord.

BARDOLPH.

Becsérzeted’ ne foszd meg az eszélytől.

MORTON.

Ragaszkodó társidnak életeFönléteden függ, mely aláhanyatlik,Ha rajtad így dúl a bősz szenvedély.Számot vetél a harczczal, mérlegeltedA vak esélyt, mielőtt kiadtad e szót:Lépjünk a sikra! Sejtetted, hogy aCsapások közt eleshetik fiad,S hogy vészes útja egy mélység fölött visz,Hol inkább elbukik, mint átkelend.Jól tudtad azt, hogy teste a sebekreFogékony, és hogy izgult szellemeA legsürübb veszélybe vonja őt;És mégis azt mondád: Eredj! s ezenHatárzatodnak semmi félelemNem vethetett korlátot. Most megtörtént.Mi mást hozott e merész vállalat,Mint a mit úgyis egyre sejtheténk?

BARDOLPH.

Mi, kikre sulyosúl e veszteség,Tudtuk, hogy oly vészes habon vagyunk,Melyről menekni kétes koczka lesz;De mégis mertünk s a magas dijértFöl sem vevők a rémitő veszélyt.S bár most elessünk, újolag merünk.Föl, föl! tegyük rá éltünket, javunkat.



MORTON.

Nagy ideje! mert én, tisztelt uram,Biztosnak hallom, és szavam való, hogyA yorki érsek feltámadt erősFegyverzetű haddal: s oly férfi ő, kiKettős bilincscsel vonja hiveit.Fiad csupán csak testet, árnyakatÉs ember-képeket vitt a csatába,Mert elkülönzé e szó: lázadás,Tettöknek működését szellemöktől,Így undorral s kénytetve harczolának,Mint a ki gyógyszert vesz s csak fegyverökVolt részünkön, de lelkök, szellemökÚgy megfagyott e szóra: lázadás,Miként tóban a hal. De most az érsekVallássá tette már a felkelést,S mert szándokát hűnek, szentnek hiszik,Mellette vannak test s lélek szerint.Richard királynak a Pomfret kövérőlVakart vérével táplálgatja őA fölkelést, mondván, hogy im ez ügyAz ég ügye, s hogy véres tartományt jár,Mely élteért nyög Bolingbroke alatt.Nagy és kicsiny buzog követni őt.

NORTHUMBERLAND.

Előbb is tudtam ezt; hanem valóbanKitörlé lelkemből a szenvedés.Jertek! s a biztosság meg a boszu,Legjobb útját fontolja meg kiki.Bocsássatok felhívást, hírvivőket,S vonjunk párthíveket magunkhoz hirtelen.Kevés van még, pedig most kéne végtelen! (Mind el.)

II. SZÍN.

London. Utcza.

Sir John Falstaff jön Apród-jával, ki kardját és paizsát hozza.

FALSTAFF.

Hé! óriás! mit mond vizemhez az orvos?

APRÓD.

Azt mondja, uram, hogy a víz magában jó, egészséges víz; de az, a kinek az sajátja volt, több



betegséggel bír, mint önmaga is hinné.

FALSTAFF.

Minden szőrű ember tetszik magának abban, hogy velem kötődjék. E bolondul összetákolt agyag veleje,melyet embernek hívnak, nem képes több nevetni valót találni, mint a mit én találok, vagy a mi énrajtamtalálható. Én nem csak önmagam vagyok élczes, hanem oka a mások élczességének is. Úgy járok ittelőtted, mint emse disznó, mely malaczait egynek kivételével felfalta. Ha téged nem azért adottszolgálatomba a herczeg, hogy feltűnővé tegyen általad, akkor nincs helyes ítéletem. Te kurafi BabszemJankó, te, inkább való volnál süvegem mellé, mint hogy mindig sarkamban légy. Még eddig soha semszolgált nálam ily metszett figura. De nem is foglaltatlak ám se aranyba, se ezüstbe, hanem hitványgúnyába, s úgy küldelek vissza uradhoz, mint drágakövet. A drágalátos, a herczeg, a te urad, kinek mégaz álla sem pelyhedzik. Előbb növesztek én szakálat a puszta tenyeremen, mint ő az arczán, s még semátallja azt mondani, hogy az ő képe királykép. Az Isten tökéletesen bevégezheti, ha akarja; még eddigegy hajszál sincs rajta megromolva. Folyvást megtarthatja azt királyképnek; azon ugyan soha egy borbélyse keres öt-hat garast. Mégis mindig úgy károg, mintha meglett ember lett volna már akkor, mikor azapja még siheder volt. Tartsa magának a kegyét; enyémet ugyan elvesztette, azt mondhatom. Mitmondott Domboru mester a rövid köpenyemnek és bő nadrágomnak való bársonyról?

APRÓD.

Azt mondta, sir, hogy jobb biztosítékról gondoskodjék, mint a minő Bardolph; se az ő, se az önkötelezvényét nem fogadja el. Nem tetszik neki e biztosíték.

FALSTAFF.

No, hogy járjon úgy, mint az írásbeli dúsgazdag: tapadjon ínyéhez a nyelve. A kurafi Akhitófel! Ahitvány, bókolgató gazember! Parolát venni egy nemes embertől, aztán még biztosítékot követelni. Akurafi tökfilkók! Most már nem is járnak máskép, csak magas csizmában, egy-egy csomó kulcs lóg azövükben, s ha tisztes ember tisztességes szóba áll velök, még biztosítékot követelnek. Inkábbpatkányméreggel tapaszszák be a számat, mint arra ajánlkozzam, hogy biztosítékkal tömjék be. Azthittem, hogy igazi lovag létemre huszonkét rőf bársonyt fog küldeni, s ime ő nekem biztosítékot küld.Dejsz’en attól biztosan alhatik. Nála van a bőség szarva, feleségének könnyelműsége áttündököl azon, ső még sem látja, pedig saját lámpájával világít. Hol van Bardolph?

APRÓD.

Smithfieldbe ment lovat vásárolni kegyelmességednek.

FALSTAFF.

Én a Sz. Pál-templom mellett vettem őt, ő meg Smithfieldbe megy nekem lóért. Ha még egy nőhözjuthatok a bordélyházban, akkor aztán megszolgásodtam, meglovasodtam és megnősödtem.A lord Főbíró egy Altiszt-tel jő.

APRÓD.

Uram, ez azon uraság, a ki a herczeget letartóztatta, mivel a herczeg őt Bardolphért megütlegelte.

FALSTAFF.



Hallgass, nem akarom látni.

FŐBÍRÓ.

Ki az, a ki ott megy?

ALTISZT.

Falstaff, nagyságod parancsára.

FŐBÍRÓ.

Az, a ki útonállásért vizsgálat alatt állott?

ALTISZT.

Az, mylord; de azóta jó szolgálatokat tett Shrewsburyban, s most, mint hallom, Lancaster Jánosherczeghez megy, valami tiszti rangban.

FŐBÍRÓ.

Hogyan? Yorkba? Hídd vissza.

ALTISZT.

Sir John Falstaff!

FALSTAFF.

Fiú, mondd, hogy siket vagyok.

APRÓD.

Hangosabban szóljon, mert az uram siket.



FŐBÍRÓ.

Elhiszem, ha valami jót kell hallania.Eredj, rántsd meg a karját, szólnom kell vele.

ALTISZT.

Sir John!

FALSTAFF.

Mit? ily fiatal ember, és koldul? Hát nincs háború? nincs hadi szolgálat? nincs-e szüksége a királynakalattvalókra? nem kell-e a fölkelőknek katona? Habár szégyen más párton állani, mint egyen, de mégczudarabb szégyen koldulni, mint a legczudarabb részen állani, ha még czudarabb volna is, mint a mit alázadás szó kifejezhet.

ALTISZT.

Téved rám nézve, uram.

FALSTAFF.

Hát mondtam én azt, hogy ön becsületes ember? Lovagságom- és katonaságomat félretéve, roppantúlhazudtam, ha azt mondottam.

ALTISZT.

Akkor kérem, uram, tegye félre lovagságát, s engedje azt mondanom, hogy roppantúl hazudik, ha aztmondja, hogy egyéb vagyok, mint becsületes ember.

FALSTAFF.

Engedelmet adni arra, hogy nekem ezt mondhasd? Félretenni, a mi velem összenőtt? Ha tőlem



engedelmet kapsz, akaszsz fel; ha engedelmet veszesz tőlem, téged akaszszanak fel. Eredj, te egérfogó!Pusztulj innen.

ALTISZT.

A nagyságos úr akar önnel szólni.

FŐBÍRÓ.

Sir John Falstaff, egy szóra.

FALSTAFF.

Drága jó uram! Tartsa Isten nagyságodat jó egészségben. Örvendek szobáján kívül láthatninagyságodat. Gondolom, engedély mellett jött ki nagyságod? Nincs ugyan még nagyságod egészen túl azifjúságon, de mégis van már rajta a kornak egy kis ize-büze; az időnek sós fűszere; s alázatosanesedezem nagyságodnak, hogy becses egészségére teljes gonddal vigyázni méltóztassék.

FŐBÍRÓ.

Sir John, én önnek Shrewsburyba utazása előtt érette küldtem.

FALSTAFF.

Nagyságod engedelmével, úgy hallom, hogy ő felsége némi kellemetlenséggel tért vissza Walesből.

FŐBÍRÓ.

Én nem ő felségéről beszélek. Nem akart ön jönni, mikor érte küldtem.

FALSTAFF.

S hallom ezenkívül, hogy ő felségét az a régi átkozott szélhűdés érte.

FŐBÍRÓ.

No hát az ég gyógyítsa meg. De hadd beszéljek már vele.

FALSTAFF.

Ez a szélhűdés, mint gyanítom, az álomkórság egy neme, ha nagyságod megengedi; egy neme a véralvásának; olyan veszett zsibbadás.

FŐBÍRÓ.

Mit tartozik az ide? Legyen a mi akar.

FALSTAFF.

A sok búsongásból veszi eredetét, meg a fejtörésből s az agy megerőtetéséből. Galenusban olvastam énannak hatása okát: az a siketség egy neme.



FŐBÍRÓ.

Úgy látszik, önt is az a baj lepte meg, mert nem hallja, a mit mondok.

FALSTAFF.

Ah, igen jól, nagyságos úr, igen jól. Kegyes engedelmével, inkább a nem figyelés baja, a nem hallgatásbetegsége az, mely engemet megszállott.

FŐBÍRÓ.

Lábára kellene tenni a gyógyszert, mindjárt javulna füleinek figyelme is, s nem bánom, ha én leszek isegyszer az orvosa.

FALSTAFF.

Oly szegény vagyok, nagysás uram, mint Jób, de nem olyan béketűrő is. Rendelheti ugyan nekemnagyságod, szegénységemet tekintve, az elfogatás italát; de hogy türelmes leszek-e rendelvényeit követni,már a fölött aztán egy grán scrupulusa lehet minden okos embernek.

FŐBÍRÓ.

Érte küldöttem, midőn életét veszélyező vádakat hordtak föl ellene, hogy nekem azokra nézvenyilatkozzék.

FALSTAFF.

A mint nekem akkor e közszolgálat törvényeiben jártas tanácsadóm javaslá, meg nem jelentem.

FŐBÍRÓ.

Egy szóval, sir John, az az igaz, hogy ön nagy gyalázatban lélegzik.

FALSTAFF.

A ki magát az én övemmel kapcsolhatja körűl, nem lélegezhetik az kisebben.

FŐBÍRÓ.

Nincs valami derék vagyona, mégis oly fényes lábon él.

FALSTAFF.

Bár máskép volna, hogy derékban volnék vékony s lábaimban erősebb.

FŐBÍRÓ.

Félrevezette az ifjú herczeget.

FALSTAFF.



Az ifjú herczeg vezetett engemet félre. Én vagyok a haspók, ő az én ebem.

FŐBÍRÓ.

Nem örömest szaggatom fel a csak most hegedő sebet. Shrewsburynál nappal tett szolgálataimegaranyozták egy kissé Gadshillben éjjel véghez vitt cselekedeteit: a zavaros időknek köszönje ön,hogy e vádon oly könnyen általesett.

FALSTAFF.

Nagyságos úr –

FŐBÍRÓ.

De minthogy mindent jóra visz a köszörű, ám legyen; hanem ne költse fel a szunyadó farkast.

FALSTAFF.

Farkast felkölteni ép oly kellemetlen, mint rókát szagolni.

FŐBÍRÓ.

Eh! olyan ön, mint egy mécs, melyből a jobb rész kiégett.

FALSTAFF.

Báli mécs, nagysás uram, egészen fagyva; sőt ha azt mondanám, hogy lámpa-gömb, azt is bizonyítanágömbölyű termetem.

FŐBÍRÓ.

Minden fehér hajszálának csak becsületéről kellene tanúskodnia.

FALSTAFF.

Testületemről, testületemről.

FŐBÍRÓ.

Úgy jár-kel ön az ifjú herczeggel, mint egy rossz angyal.

FALSTAFF.

Nem épen, nagysás uram: a rossz angyal fölötte könnyű; engem pedig, a ki rám tekint, remélem, aranymércze nélkül is teljes súlyúnak tart, s mégis meg kell vallanom, bizonyos tekintetben nem vagyokforgalomba hozható. Én nem tudom, de az erényt e dibdáb kufáridőkben oly kevésre becsülik, hogy avalódi vitézség már medvehurczolóvá lett; az éleselműség sörméréssé fajult s élét számadásokbangyakorolja; minden egyéb tulajdon, mely az embert megilleti, nem ér egy szem szőlőt, úgy elfaragcsálta azidő gonoszsága. Nagyságtok, kik már korosabbak, meg sem gondolják, mily képességekkel bírunk miifjak. Nagyságtok a mi májunk hevességét is saját epéjök keserűségével mérik. No hiszen igaz, hogy mi,



kik még ifjúságunk első felét tapossuk, elvetemült kópék is vagyunk.

FŐBÍRÓ.

Ön is az ifjúság rovatába sorozza nevét, a ki az előhaladt kor minden jelével van bejegyezve? Hát nemnedves-e a szeme? nem száraz a keze? nem sárga az orczája? nem fehér a szakála? nem fogyott meg alábikrája? nem nőtt meg a hasa? nem gyönge a hangja? nem rövid a lélekzete? nem vált ketté az álla?nem együgyü az élcze? s nincs-e rajta és körülötte minden a kortól megrontva? Mégis ifjúnak akarjamagát nevezni! Pihá, sir John! pihá!

FALSTAFF.

Nagyságos uram, én délutáni három óra tájban születtem, fehér hajjal és némileg gömbölyű hassal. A mihangomat illeti, azt a hangos újjongatással és templomi énekléssel rontottam meg. Ifjúságomat továbbbizonyítgatni nem akarom: az igazság az, hogy csupán ítélet- és értelemre vagyok idős, s a ki velem ezertallér fogadásba árkot ugrani kész, adja ide a pénzét, a többit aztán ő lássa. A mi azt a pofot illeti, melyetnagyságodnak a herczeg adott, azt ő úgy adta, mint goromba herczeg, s nagyságod úgy fogadta, mintfinom érzékű uraság. Meg is korholtam érte, s az ifjú oroszlán bűnbánatot is tarta – no hiszen nemhamuban és zsákban, hanem új selyemben és ó borban.

FŐBÍRÓ.

Isten adjon a herczegnek jobb társalgót.

FALSTAFF.

Isten adjon a társalgónak jobb herczeget. Én nem szabadulhatok tőle.

FŐBÍRÓ.

Azonban a király eltiltotta önt Henrik herczegtől. Hallom, hogy Lancaster János herczeggel vonúl ön azérsek és Northumberland ellen.

FALSTAFF.

Úgy van, s ezt a nagyságod igen kedves, finom élczének köszönhetem. Azonban imádkozzanak ismindnyájan, kik otthon Nyugalom aszszonyságot csókolgatják, hogy seregeink forró napon neütközzenek: mert Istenemre! csak két inget vittem magammal, s nem várom, hogy rendkívül izzadjak. Haforró nap lesz s én palaczkomon kívül valami mást forgatok, ne köpjek többé fehéret. Semmi vészesfordulat nem tűnhetik föl, hogy én bele ne vágjak. Hiszen úgysem tarthatok örökké. Mindig is az volt a miangol nemzetünk sajátsága, hogy ha valami jóval bírt, mindjárt visszaélésig használta. Ha általában aztállítja nagyságod, hogy vén ember vagyok, nyugalomban kellene hagynia. Adná Isten, ne volna nevem olyrettentő az ellenség előtt, mint a minő. Inkább rozsda emésztene meg, mint hogy ez örökös forgatássalsemmivé csiszoljanak.

FŐBÍRÓ.

Legyen ön becsületes, legyen becsületes.Isten áldja vállalkozását.

FALSTAFF.



Kölcsönöz nagyságod ezer fontot fölfegyverzésemre?

FŐBÍRÓ.

Egy fillért se, egy fillért se. Nincs önnek türelme a megfontolásra. Üdvözlöm Westmoreland rokonomat. (Főbíró s Altiszt el.)

FALSTAFF.

Három ember emelintésű sulyokkal adjanak fricskát, ha én azt teszem. Ép oly kevéssé választhatni elegymástól a kort és korhadtságot, mint nem különíthetni el az ifjú tagokat és a pajzánságot. S mivellábköszvény gyötri az egyiket, bujakór marja a másikat, így az én átkaim mind a két korosztályra nézvefölöslegesek. – Hé, fiú!

APRÓD.

Tessék.

FALSTAFF.

Mennyi pénz van a tárczámban?

APRÓD.

Hét garas meg két fillér.

FALSTAFF.

Nem tudok orvosszert e tárczasorvadás ellen. A kölcsönzés csak húzza-halasztja, de a betegséggyógyíthatlan. Menj, vidd e levelet Lancasternek, ezt a herczegnek, ezt Westmoreland grófnak, ezt azöreg Orsolya asszonynak, kinek hetenkint azt esküdöztem, hogy elveszem, mióta államon az első fehérszálat észrevettem. Gyorsan rajta! Tudod, hol fogsz találni.(Apród el.) Hogy a bujakór vigye el ezt aköszvényt; vagy hogy a köszvény vigye el ezt a bujakórt: mert a kettő közűl egyik veszettűl játszik a nagylábujammal. Eh! mit se tesz, ha sántitok is. A háborut használom rá ürügyűl s nyugdíjam annálindokoltabbnak fog látszani. Okos fej mindenből hasznot húz: én a nyavalyából csinálok üzletet. (El.)

III. SZÍN.

York. Terem az érsek palotájában.

A yorki Érsek, lord Hastings, Mowbray lord marshal és Bardolph jönnek.

ÉRSEK.

Hallottátok, mint áll ügyünk s erőnk:Nemes barátim, nyiltan mondjatokMost véleményt reményeink felől.S mit szólsz te, lord marshal, elsőben is?



MOWBRAY.

Én a miért fegyvert fogunk, helyeslem;De sokkal inkább megnyugtatna, haSergünkkel immár akkép állanánk,Hogy szembe szállhatnánk bátran s merészenA fejdelem hatalma- s népivel.

HASTINGS.

Most sergeink létszáma huszonötEzer kiválasztott vitézre megy;De bő segélyt remélünk még a nagyNorthumberlandtól is, kinek szivétSérelminek tűzlángja égeti.

BARDOLPH.

Tehát a kérdés, lord Hastings, csak az:Hogy imezen huszonöt ezredünkkelKilépjünk-é Northumberland ne’kül?

HASTINGS.

Csak ővele.

BARDOLPH.

Ez ép a bökkenő. DeHa nélküle ilyen gyöngék vagyunk,Ne mentünk voln’ ily messze, gondolom,A míg segélye kéznél nem leend:Mert ily véres tekintetű dologban,Hozzávetés, várás, bizonytalanSegélyre számítás nem tűrhető.

ÉRSEK.

Nagyon igaz, lord Bardolph; így esett



Az ifju Hővérrel Shrewsburynál.

BARDOLPH.

Úgy van, mylord: reménybe öltözött ő;Segélyigéretek legét szivá,S oly hadsereggel áltatá magát, melyKisebb lőn, mint legkisebb gondolatja;És így vezette képzelgésibenŐrült gyanánt halálra népeit,S veszélybe így dönté magát vakon.

HASTINGS.

Bocsánat; ámde számításba venniReményt s valószinűséget nem árt.

BARDOLPH.

De árt, midőn a harcz jelen folyásaCselekvésünk s ügyünk indulta olyReményü, mint korán tavaszszal aJelentkező bimbók, melyek reménytGyümölcsözésre nem nyujtnak, hanemCsupán kételyt, hogy a fagy elveszi. –Midőn épitni szándokunk, előbbA hely szinét kell megtekinteni,Tervet csinálni, s látva már alakját,Megmérlegelni a költséget; ésHa látjuk, hogy erőnk felett van az:Mi mást teszünk, mint új tervet csinálunk,Kevesb szobával, avvagy teljesenElállunk tőle? – Im e nagy münél,Mely csaknem egy országot dönt le, hogyUjat teremtsen, még szükségesebbVizsgára venni tervet s helyzetet,Biztos alapról gondoskodni ésAz épitészeket megkérdeni;Ismerni értékünket, vajon ilyNagy műre képes és elég-e az!Gondolni a gátakra is: különbenPapíron és csak számmal épitünkS ember-nevet rakunk ember helyett,Mint a ki oly háztervet alkotott,Melyet kivinni nem bir s félbe hágy,S így félig egybeszerkesztett javátSiró felhők mezetlen tárgyaulS rideg télnek zsákmányul engedi.

HASTINGS.



Ha szinte fönnen biztató reményünkHalva születnék és már több vitéztNe is várnánk, mint mennyi most van itt:Sergünk, a mint vagyunk, elég erősMérkőzni a királylyal, úgy hiszem.

BARDOLPH.

Mit? néki is huszonöt ezre van?

HASTINGS.

Ránk nézve nem több, Bardolph! Annyi sincs.Három felé vannak csapatjai,A mint a hír szól: egy a francziákra,Egy Glendower ellen, egynek ellenünkKell jönnie: így a gyengült királyHárom felé van osztva s táraiInségesen ürülve konganak.

ÉRSEK.

Hogy sergeit mind összevonja ésEgész erővel jőjön ellenünk,Attól nem tarthatunk.

BARDOLPH.

Ha azt teszi,Hát-véde nem lesz, mert a francz meg a vallSarkába hág, attól ne féljetek.

BARDOLPH.

Ki vezérli seregét ellenünk?

HASTINGS.

Lancaster herczeg és Westmoreland;A vallok ellen Monmouth s önmaga;A francziák ellen kit állitott,Azt még bizonynyal nem tudom.

ÉRSEK.

Jerünk!S hirdessük ki e fölkelés okát,Önválasztását sinli most hazánkS csordultig van forró szerelme már.Csak széditő és biztalan lakot bir,Ki a tömeg kegyére épitett.



Oh dőre nép! áldván Bolingbrokeot,Mily örömzajjal vivtad az eget,Míg azzá tetted, a mivé akartad,S midőn kedved szerint elkészüle,Mohó falánk! úgy jóllaktál vele,Hogy most kihányni izgatod magad’!Így, így, te hitvány eb! ElhangoládRichard királylyal, égő gyomrodat,S most, mit kihánytál, azt fölfalni vágyszS utána ordítsz. – Hol legyen bizalmunk?Kik Richardot, míg élt, megölni vágytak,Sirjába lettek most szerelmesek.Te, ki port hintél födetlen fejére,Midőn a büszke Londonon keresztülSohajtva ment Bolingbroke ünnepeltNyomába, most meg azt kiáltod: „Oh föld!Azt a királyt add vissza, vedd el ezt!”Oh átkos embervágyak! Mult s jövőMind jó, csak a jelen nem türhető.

MOWBRAY.

Rendezzük a serget s indulni mind!

HASTINGS.

Idő a gazda s az sietni int. (El mind.)

MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

London. Utcza.

Kocsmárosné Körmös-sel jő, utánok Zsineg.

KOCSMÁROSNÉ.

Beírta keresetemet, Körmös uram?

KÖRMÖS.

Be van írva.

KOCSMÁROSNÉ.

Hol a segédje? No ez ugyan derék segéd, szépen tartózkodik az ura mellett.

KÖRMÖS.



Hol vagy, hé, Zsineg?

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Istenem! a jó Zsineg úr!

ZSINEG.

Itt, itt.

KÖRMÖS.

Zsineg, sir John Falstaffot el kell csípnünk.

KOCSMÁROSNÉ.

Igen, édes Zsineg uram, megindítottam ellene és mindnyájok ellen a keresetet.

ZSINEG.

Némelyikünknek életébe is kerülhet ám ez, mert megszúrhat.

KOCSMÁROSNÉ.

Jaj eszem adta! óvakodni kell tőle. Tulajdon házamban szúrt meg engem, még pedig nagyon baromilag.Nem gondol vele, hogy milyen veszedelmet okoz, ha egyszer a fegyvere ki van vonva; bökdös, mint egyördög, nem kímél se férfit, se nőt, se gyermeket.

KÖRMÖS.

Dejszen, ha egyszer birokra mehetek vele, ott lehet a bökdösése.

KOCSMÁROSNÉ.

Felőlem is; majd én is segítni fogok.

KÖRMÖS.

Hiszen csak megragadhassam, csak körmöm közé kaparíthassam.

KOCSMÁROSNÉ.

Ha elmegy a háborúba, végem! Bizonyomra mondom, inormis rovása van nálam. Csípje nyakon, édesKörmös; ne hagyja elosonni, drága Zsineg. Mindétig a Pástétom-szegletre jár, vitézségök engedelmévellegyen mondva, nyerget venni, s a Lombard-utczában a Leopárdfőnél Simafi selyemárúshoz van ebédreinvideálva. Miután hát a prófeszszusom meg van indítva s ügyemet mindenki nyilván ismeri, vonják őtfeleletre, kérem. Száz markot kidobni mégis csak sok, ily szegény elhagyatott asszonynak. Várakoztam,várakoztam s napról napról csaltak, mindig csaltak, úgy hogy gyalázat még csak rá gondolni is. Hiszennem becsületes eljárás az ilyen, hogy egy szegény asszony, ha csak szamár és barom lenni nem akar,minden gazember bántalmait szenvedje.Sir John Falstaff, az Apród és Bardolph jönnek.



Épen itt jön la! s vele az a málnaveres orrú gaz Bardolph is. Tegye tisztét, Körmös mester; tegye tisztét,Zsineg mester. Segítsenek, segítsenek rajtam!

FALSTAFF.

Hogy-hogy? Kinek a háza ég itt? Mi a baj?

KÖRMÖS.

Sir John, én önt Fürgéné asszonyság panaszára ezennel letartóztatom.

FALSTAFF.

Félre, kötni valók! Kardot ránts, Bardolph! Üsd el a fejét ennek a gazembernek; dobd e nyomorultat azutcza-csatornába.

KOCSMÁROSNÉ.

Az utczacsatornába dobni engem? Én doblak téged oda. Megtennéd, megtennéd, te becstelen gézengúz!Gyilkos, gyilkos! Oh te rabló gazember, te! megölnéd az Isten és a király im ezen szolgáit! Oh terablógyilkos, istentelen! te rablógyilkos emberölő! asszonyölő!

FALSTAFF.

Csípd nyakon, Bardolph.

KÖRMÖS.

Segítség, segítség!

KOCSMÁROSNÉ.

Rajta, jó emberek! Kerítsetek elő egyet vagy kettőt abból a segítségből. Nem akarsz? nem akarsz?Csak rajta, rajta, te gonosztevő, te kötélre való.

FALSTAFF.

Eredj, te vászoncseléd; te hárpia, te csatakos: mert meg találom legyinteni a hátulsó arczodat.Főbíró, Kisérettel jő.

FŐBÍRÓ.

Mi a baj? Csend legyen itt, azt mondom.

KOCSMÁROSNÉ.

Édes jó nagyságos uram, legyen olyan jó, segítsen rajtam.

FŐBÍRÓ.

Hogyan, sir John, tehát ön itt pöröl?



Rangja-, kora-, sorsához illik ez?Hisz már úton kén lennie York felé.Odább, fiuk. S te mért csüggsz rajta úgy?

KOCSMÁROSNÉ.

Oh nagyságos uram, nagyságod engedelmével, én szegény özvegy asszony vagyok Eastcheapből s őpanaszom folytán van letartóztatva.

FŐBÍRÓ.

Mily sommáért?

KOCSMÁROSNÉ.

Nem somma az, nagyságos uram, hanem mind mindaz összesen, a mivel csak birok. Házamból,udvaromból kievett, egész vagyonomat ebbe a kövér gyomrába temette. De kicsikarok belőle valamit,vagy rajtad lovagolok éjjel, mint a kisértet.

FALSTAFF.

Gondolom, én is oly könnyen lovagolhatok a kisérteten, ha alkalmas helyem lesz reá felhágni.

FŐBÍRÓ.

Hogyan történik ez, sir John? Pihá! Melyik jó hírnevű ember tűrné a rákiabálás ily viharát? Nemszégyenli-e ön, egy szegény özvegyet ily szigorú eszközre kényszeríteni, hogy sajátjához juthasson?

FALSTAFF.

Mi hát az a nagy somma, a melylyel én neked tartozom?

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Istenem! Hát ha becsületes ember volnál: önmagad és a pénz is hozzá! Hiszen egy aranyozottpohárra esküdtél nekem, mikor ott ültünk a delfin-szobában, a kerek asztalnál, a kőszéntűz mellett,pünkösd hetében szerdán, mikor a herczeg betörte fejedet, mivelhogy az apját a windsori kántorhozhasonlítottad: akkor esküdted nekem, a mint sebedet mosogattam, hogy el fogsz venni s feleségeddé,asszonysággá teszesz. Tagadhatod-e? Nem akkor lépett-e be hozzánk Darócz asszony, a hentesfelesége, s nem szólított-e engem Fürge komámasszonynak? Egy kis eczetet kérni jött. Elbeszélte, hogyegy jó tál rákja van, mire vágyat kaptál, néhányat megenni; mire én azt mondtam, hogy nem jó lesz az afriss sebre; s nem kivántad-e, midőn a lépcsőkön lement, hogy ily selejtes néppel ne társalogjak többéoly bizalmasan; s azt mondtad, hogy nem sokára madámnak fognak engemet hívni? Nem csókoltál-emeg? Nem hozattad-e elő velem a harmincz shillinget? Most szent esküdre kényszerítlek, tagadd, habirod.

FALSTAFF.

Nagysás uram! szegény, zavaradott lélek ez. Úton-útfélen azt mondogatja, hogy a legidősb fia egészen anagyságod szakasztott mása. Jó állapotban volt, s kétségkívül a szegénység zavarta meg. Hanem ezotromba törvényszolgák ellen, kérem nagyságodat, szolgáltasson nekem elégtételt.



FŐBÍRÓ.

Sir John, sir John! Jól ismerem a módot, melyen az igaz ügyet el szokta ön csavarni. Semmibizalmaskodó arcz, semmi szóhalmaz, melyet több mint szemtelen tolakodással szór, nem téríthet elengem a méltányos megfontolástól. Oh, a mint látszik, hatalmába ejté e nő könnyen hajló kedélyét, sfölhasználta azt mind erszénye-, mind személyére nézve.

KOCSMÁROSNÉ.

Való igaz, nagysás uram!

FŐBÍRÓ.

Hallgass. Fizesse vissza ön neki, a mivel tartozik, s ne fizessen neki többé oly gazsággal, minőt eddigrajta elkövetett: az egyiket teheti ön készpénzzel, a másikat igaz megbánással.

FALSTAFF.

Nagysás uram, én e mosdatót nem hagyom felelet nélkül. Nagysád a nemes bátorságot szemtelentolakodásnak nevezi. Ha valaki hajlong, udvarol s egy szót se szól, erényes. Nem, nagysás uram, mindenalázatos tiszteletem mellett sem akarok az ön udvarlója lenni. Mondom, szabadulni óhajtok etörvényszolgáktól. Sietős utam van a király ügyében.

FŐBÍRÓ.

Úgy beszél ön, mint a kinek bántalmazásra is hatalma van. Azonban tett által feleljen meg hírének selégítse ki e szegény asszonyt.

FALSTAFF.

Jere csak, kocsmárosné. (Félre vonja.)Gower jő.

FŐBÍRÓ.

No, Gower, hát mi újság?

GOWER.

Közel van a király s a walesi herczeg.A többit im ez írat mondja el.

FALSTAFF.

A mily igaz, hogy nemes vagyok –

KOCSMÁROSNÉ.

Igen, hisz régebben is így mondtad.



FALSTAFF.

A mily igaz, hogy nemes vagyok. Jer; szót se többet.

KOCSMÁROSNÉ.

E mennyei padozatra mondom, melyen lépdelek, örömest zálogba teszem ezüst neműimet s aszőnyegeket az ebédlő szobámból.

FALSTAFF.

Az üveg, csak az üveg, az egyedüli ivó eszköz. S a mi falaidat illeti, egy kis csinos bábjáték, a tékozló fiúmeséje, vagy egy német vadászat vízfestésben többet ér, mint ezer ily ágyfüggöny és ily moly etteszőnyegek. Csináld ki száz forintra, ha lehet. Ej, ej, hiszen csak szeszélyeid ne volnának, nem volna náladjobb asszony Angliában. No mosd meg arczodat s vond vissza keresetedet. No ne légy irántam ígyelfogulva. Hát nem ismersz-e? No, no, hiszen tudom, hogy fel voltál erre ingerelve.

KOCSMÁROSNÉ.

Kérlek, sir John, nem lenne elég 30 forint? Valóban komolyan meggondolva, nem örömest teszemzálogba ezüstneműimet.

FALSTAFF.

Hagyd el hát, majd megkapom másunnan. Bolond voltál, az is maradsz.

KOCSMÁROSNÉ.

Jó, meglesz, ha szoknyámat kellene is zálogba vetnem. Remélem, eljön vacsorára. De igazán, mindentmegfizet?

FALSTAFF.

A mint élni kivánok. (Bardolph-nak.)Eredj vele, eredj; kapaszkodjál bele, kapaszkodjál bele.

KOCSMÁROSNÉ.

Elhívjam hozzá vacsorára Vászon Dorkát?



FALSTAFF.

Szót se többet. Hadd jőjön. (Kocsmárosné, Bardolph, Törvényszolgák és Apród el.)

FŐBÍRÓ.

Én jobb újságot hallottam.

FALSTAFF.

Mi az az újság, mylord?

FŐBÍRÓ.

Hol hált a király a múlt éjjel?

GOWER.

Basingstokeban, mylord.

FALSTAFF.

Remélem, mylord, minden jól megy?Nos tehát mi újság, uram?

FŐBÍRÓ.

Egész hadi ereje visszajő?

GOWER.

Nem, mert ezerötszáz gyalog nyomultLancaster herczeghez ötszáz lovassalNorthumberland s az érsek ellenébe.

FALSTAFF.

Visszatér Walesből a király, mylord?

FŐBÍRÓ.

Levelet fogok átadni azonnal. Jőjön velem, kedves Gower.

FALSTAFF.

Nagyságos uram!

FŐBÍRÓ.

No, mi baj?



FALSTAFF.

Gower, lehet szerencsém ebédre?

GOWER.

Itt kell maradnom a mylord mellett.Köszönöm, édes sir John.

FŐBÍRÓ.

Sir John, sokáig is késik ön itt, ha katonát akar toborzani a grófságokban, melyeken átutazand.

FALSTAFF.

Lehet szerencsém vacsorára, Gower?

FŐBÍRÓ.

Miféle bolondos mester tanítá önt e viseletre, sir John?

FALSTAFF.

Gower: ha ez nem illik nekem, akkor bolond volt, a ki rátanított. Ez az igazi vivó állás, nagysás uram.Csitt! s azzal szépen elválunk.

FŐBÍRÓ.

No, az úr világosítson meg téged; ugyan nagy bolond vagy. (El mind.)

II. SZÍN.

Ugyanott. Más utcza.

Henrik Herczeg és Poins jönnek.

HENRIK HERCZEG.

Hidd el, rendkívül fáradt vagyok.

POINS.

Annyira jutottunk? Azt hittem, hogy a fáradság nem is férhet ily magas vérhez.

HENRIK HERCZEG.

Hozzám, biz’ Isten, oda fért, bár nagyságom mivolta pirul is azt elismerni. Nem lesz valami alacsonyságrám nézve, ha egy kis gyönge sört kivánok?



POINS.

Egy herczegnek nem oly rosszúl kellett volna tanulnia, hogy csak ily gyönge compositio jusson eszébe.

HENRIK HERCZEG.

Lehet, hogy vágyam nem herczegileg született, mert igazán, most ez a szegény teremtés, ez a gyönge sörjutott eszembe. Hanem ezen alacsony elmélkedések valóban egész únottá teszik nagyságomat. Milygyalázat rám nézve, hogy nevedre emlékszem; hogy arczodat holnap megismerem; vagy hogymegjegyzem, hány pár selyem harisnyád van, t. i. ez ni! meg azok az egykori baraczkszínűek! vagy hogysorozatot vezetek ingeidről, így: egy fölösleges, egy használatra. Ámbár ezt jobban tudja nálam a tekézőszoba felügyelője: mert akkor már szörnyű apály van körülted a vászon neműekben, mikor te ott nemcsörömpölsz; és azt már rég nem tetted, minthogy német alfölded maradványai fölemésztették hollandibirtokodat, s Isten tudja, hogy a kik vásznad romjaiból kifelé visítanak, fogják-e örökölni annakbirodalmát. A bábák ugyan azt mondják, hogy a gyermekek nem tehetnek róla, a világ szaporodik ezáltal s hatalmasan erősbűl a rokonság.

POINS.

Hogy fér már össze ez a hitvány beszéd önnek hős tetteivel! Ugyan melyik derék ifjú herczeg tenné ezt,kinek atyja oly beteg, mint most az öné?

HENRIK HERCZEG.

Mondjak neked valamit, Poins?

POINS.

Igen, csakhogy valami derekat.

HENRIK HERCZEG.

No megjárja a tiednél nem különb fők előtt.

POINS.

Hát rajta! Várva várom azt a mondandó valamit.

HENRIK HERCZEG.

Jó, elmondom. Nem volna illő szomorkodnom, midőn atyám beteg; ámbár mondhatom neked, kit,különb hiányában, barátomnak tetszik neveznem, szomorú tudnék lenni, még pedig igen szomorú.

POINS.

Ily tárgy fölött aligha.

HENRIK HERCZEG.

Biz azt hiszed, hogy konokságom- és fásultságomért én is oly vastagon vagyok beírva az ördögnaplójába, mint te, meg Falstaff. Majd végin pattan az ostor. Különben mondhatom, bensőleg vérzik



szivem, hogy atyám oly beteg, s csak azon méltó okból vagyok megfosztva keservem külsőnyilvánításától, mert oly hitvány czimboraságom van, mint a tiéd.

POINS.

Micsoda méltó ok?

HENRIK HERCZEG.

Mit gondolnál rólam, ha sírnék?

POINS.

Azt gondolnám, hogy ön a legherczegibb képmutató.

HENRIK HERCZEG.

Mindenki azt gondolná, s áldott egy ficzkó vagy, hogy úgy gondolkozol, mint mindenki gondolkozik.Senkinek gondolata nem jár inkább az országúton, mint a tied: valóban mindenki képmutatónak fognahinni. S vajon mi indítja nagybecsű gondolatodat így gondolkozni?

POINS.

No, mert oly gonoszúl s oly erősen van ön Falstaffhoz csatolva.

HENRIK HERCZEG.

Meg hozzád.

POINS.

E napfényre mondom! énrólam csak jól beszélnek az emberek; saját füleimmel hallhatom; a legrosszabb,mit rólam mondhatnak, hogy ifjabb testvér vagyok és hogy a magam kezére élek, s e két dolgon,megvallom, nem segíthetek. Teringettét, itt jön Bardolph.

HENRIK HERCZEG.

Meg a fiú, kit Falstaff mellé adtam. Mint keresztyént kapta tőlem, s íme a kövér kamasz majmotidomított belőle.Bardolph és az Apród jönnek.

BARDOLPH.

Isten áldja fenségedet.

HENRIK HERCZEG.

Téged is, jó Bardolph.

BARDOLPH.



Gyere no, te erényes szamár(az Apród-nak), te szemérmes bolond. Hát el kell pirulnod? No miértpirulsz? Micsoda szűzleányos katona vált belőled? Hát oly nagy dolog egy kétpintes kancsó szűziességétmeghódítani?

APRÓD.

Ép most szólított meg, mylord, egy vörös ablakredőnyön keresztűl s arcza legkisebb részét sem tudtammegkülönböztetni az ablaktól; végre szemeit vettem észre, s úgy tetszett, mintha két lyukat szúrt volna asörárusné új szoknyáján s azon kandikálna keresztűl.

HENRIK HERCZEG.

Hát nem betanult e kölyök?

BARDOLPH.

Pusztulj, te két lábú tengeri nyúl, pusztulj.

APRÓD.

Pusztulj, te Althea álmából való gaz; pusztulj.

HENRIK HERCZEG.

Magyarázd meg, fiú, miféle álom az, he?

APRÓD.

Hát, fenség, Althea azt álmodta, hogy egy tüzes üszköt szült: azért nevezem őt az ő álmának.

HENRIK HERCZEG.

Egy tallért érő helyes magyarázat. Nesze! (Pénzt ad neki.)

POINS.

Oh ha megtarthatnók e szép bimbót a férgektől! Nosza, itt van egy pár garas, óvjad magadat.

BARDOLPH.

Ha nem fogsz gondoskodni, hogy ezt is közétek függeszszék, sérelem történik az akasztófán.

HENRIK HERCZEG.

S hogy van urad, Bardolph?

BARDOLPH.

Igen jól, mylord. Hallá, hogy fenséged Londonba jő, s e levelet küldi.

POINS.



Teljes tisztelettel átadva. Hogy van urad, az a vénasszonyok nyara?

BARDOLPH.

Testileg egészséges, sir.

POINS.

Igen, de halhatatlan részének orvos kellene; hanem ő azzal nem gondol: hisz ha beteg, sem hal az meg.

HENRIK HERCZEG.

Eltűröm e görvélynek, hogy oly bizalmas legyen hozzám, mint ebem; állja is a helyét: nézzétek, miként ír.

POINS.

(olvas).„John Falstaff lovag.” Ezt mindenkivel tudatja, valahányszor magát nevezni alkalma van. Ép, mint a kik akirálylyal rokonok, ujjokat sem szúrhatják meg a nélkül, hogy azt ne mondják: most a király vérébőlömlik egy kicsi. Hogyan? mond az egyik, mutatva, mintha nem tudná, s a felelet oly gyorsan kész, mint apénzkölcsönzőnél a kalapemelés: én a király szegény rokona vagyok, uram.

HENRIK HERCZEG.

Jó, legyenek velünk rokonok, vagy származtassák magokat akár Japhettől – de a levelet.

POINS.

„Sir John Falstaff lovag, a király fiának, apja legközelebbjének, Henrik walesi herczegnek, üdvözlettel.”Ej, hiszen ez egész bizonyítvány.

HENRIK HERCZEG.

Csitt!

POINS.

„Utánozni akarom a rövidségben a híres rómaiakat.” – Bizonyosan a lélekzetvétel rövidségét érti. –„Ajánlom neked magamat, ajánlom magadat, s elhagylak magadat. Ne légy nagyon bizalmas Poins iránt,mert visszaél kegyeddel annyira, hogy azt esküszi, hogy te az ő húgát, Nellit el fogod venni. Bánd meg azelvesztegetett időt, a mint tudod. Isten veled. Tied igennel és nemmel (ez anynyit akar mondani, a minthasználod): Falstaff Jankó meghitt barátimnak; John, öcséimnek, húgaimnak; sir John, egész Európának.”– Herczegem, én e levelet borba fogom mártani s megétetem vele.

HENRIK HERCZEG.

Ez annyi volna, mint húsz-harmincz szavát visszahuzatni vele. Tehát csakugyan úgy emlegetsz, Edus? Elkell vennem a húgodat?

POINS.



Ne adjon Isten kisebb szerencsét a rimának, de én ezt sohse mondtam.

HENRIK HERCZEG.

Így űzünk tréfát az idővel, s a bölcsek szellemei a föllegekben ülnek s gúlyolnak bennünket. Itt van uradLondonban?

BARDOLPH.

Igen, mylord.

HENRIK HERCZEG.

Hol vacsorál? Régi sertésóljában hizlalja-e még magát a régi vadkan?

BARDOLPH.

Régi helyén, mylord, Eastcheapben.

HENRIK HERCZEG.

Kik a czimborái?

APRÓD.

Ephézusiak, mylord, a régi egyházból.

HENRIK HERCZEG.

Esznek velök nők is?

APRÓD.

Egy se, mylord, csak az öreg Fürge aszszony, meg Vászon Dorottya leányasszony.

HENRIK HERCZEG.

Miféle jó madár lehet az?

APRÓD.

Derék, nemes hölgy, sir, s uramnak rokona.

HENRIK HERCZEG.

Oly rokona, mint a községi üsző a városi bikának. Nem lephetnők meg őket vacsoránál, Edus?

POINS.

Árnyéka vagyok, fenség, s kisérni fogom.



HENRIK HERCZEG.

Hé, fiú, s te Bardolph, egy szót se szóljatok uratoknak, hogy a városba érkeztem. Itt van hallgatástokjutalma.

BARDOLPH.

Nincs nyelvem, sir.

APRÓD.

Én meg majd uralkodom a magamén, sir.

HENRIK HERCZEG.

Isten áldjon! Menjetek.(Bardolph, Apród el.) Ez a Vászon Dorottya valami országút lehet.

POINS.

Mondhatom, oly annyira járt út, mint a London és Sz. Alban közötti.

HENRIK HERCZEG.

Hogy láthatnók ez este saját szinében Falstaffot, a nélkül, hogy bennünket lássanak?

POINS.

Öltsünk bőr zubbonyt és kötényt s szolgáljunk fel asztalánál, mint pinczérek.

HENRIK HERCZEG.

Istenből bikává: rémítő hanyatlás! Ez volt Jupiter esete. Herczegből pinczérré: alacsony átalakulás! Ezlesz az enyim. Mert a czélt minden dolognál mérlegbe kell vetni a bohóskodással. Kövess, Edus. (Elmind.)

III. SZÍN.

Warkworth. A várkastély előtt.

Northumberland, Lady Northumberland és Lady Percy jönnek.

NORTHUMBERLAND.

Kérlek, szerette nőm s kedves leányom,Engedjetek sivár ügyemben útat;Korunk képét ne öltsétek ti felS ne zaklassátok Percyt a szerint.

LADY NORTHUMBERLAND.



Abban hagyám; én többet nem beszélek:Tégy, mint akarsz, vigyen saját eszed.

NORTHUMBERLAND.

Ah! drága nőm, zálogban a becsűlet.S úgy váltható ki csak, ha távozom.

LADY PERCY.

Az Istenért! ne menj e harczba, ne!Egykor szavad’ megszegted, óh atyám,Pedig jobban valál lekötve, mint most:Midőn Percyd, az én hű Henrikem,Éjszak felé gyakran pillanta, hogyNem látja-é sereggel jönni atyját –Várt, várt sokáig, és hijába várt.Ki birt reá akkor, hogy hon maradj?Te és fiad veszté becsűletét ott.Nyerjen dicső fényt a tiéd, az égtől!Övé úgy állt, miként a nap az égKék boltozatján s tündöklésivelHős tettre buzditotta AngliaLovagjait. Tükör volt, mely előttAz ifjuság diszíté önmagát:Nem is járt, a ki úgy nem járt, miként ő;S a tört beszéd, e természethiány,A hősiesség szóejtése lőn:Mert a nyugodt, lassú beszédüekHibára forditák tökélyöket,Hogy így hozzá hasonlók légyenek;Úgy, hogy beszéd-, járás-, étrendben ésGyönyörködésben, harczmód- s vérszeszélyben,Jel, tűkör és szabály és könyv vala,Mely másokat képzett. – Őt, e dicsőt,E hőscsodát, oh! őt hagyád te el;E páratlannak nem levél te párja,Hogy így a harczok szörnyű istenétVesztére nézze, s oly mezőre szálljon,A hol csupán csak a Hővér neveLátszott megállhatónak: így hagyád el.Ne sértsd meg, oh ne sértsd meg szellemét,Hogy többet adj becsületedre mással,Mint véle adtál: hagyd magokra őket.A marshal és az érsek oly erős!Ha kedves Henrikem félannyival bir,Ma én: Hővér nyakán csüggve, beszélnékMonmouth sirjáról.



NORTHUMBERLAND.

Hagyd el azt, leányom;Hisz bátorságom’ elveszed, ha újantKesergsz a régi botlások felett.De mennem kell, hogy ott fogadjam a vészt,Különben más helyen keres föl ésMég rosszabbul talál.

LADY NORTHUMBERLAND.

Menj Skócziába,Míg a nemesség és a hadseregErőivel kisérletet teend.

LADY PERCY.

Ha a királytól tért s előnyt nyerendnek,Hozzájok akkor menj, hatalmokatErősbbé tenni, mint aczél kapocs;De mindnyájunk szerelmeért! előbbHagyd önmagokra a kisérletet.Így tett fiad, így hagyták őtet is,Így lettem én özvegygyé, s életemNem lesz elég szememmel harmatozniA rozmarinbokort, hogy égre nőjönAz én nemes férjem emlékeül.

NORTHUMBERLAND.

Jertek be, jertek, mert kedélyem immárMagasra tornyosult, miként az ár,A mely megáll s egy oldalon se foly.



Az érsekhez örömmel csatlakoznám,De száz meg száz ok újra visszatart:Megyek hát Skócziába, s ott leszek,Míg alkalom s előny segélyre int. (El mind.)

IV. SZÍN.

London. Szoba a „Vadkanfő”-höz czímzett kocsmában Eastcheapben.

Két Pinczér jő.

1. PINCZÉR.

Mi az ördögöt hoztál? John-almákat?Tudod, hogy sir John nem szenvedheti a John-almát.

2. PINCZÉR.

Igazad van. Egyszer a herczeg egy tál John-almát tett elébe, s azt mondta neki: „Ime, itt van öt darab sirJohn;” azután kalapját levéve szóla: „ajánlom magamat ezen hat darab száraz, gömbölyű, régi,fonyorodott lovagnak.” Szívig sérté ez őt, de már elfeledte.

1. PINCZÉR.

No, teríts föl; rakd oda ezeket; s nézz utána, ha előkeríthetnéd a Csusza bandáját: Vászon leányasszonyigen szeretne egy kis zenét. Gondoskodjál. A szoba, melyben vacsorálnak, igen meleg. Mindjárt ittlesznek.

2. PINCZÉR.

Hé, a herczeg meg Poins is ide fognak érkezni; kabátot és kötényt tőlünk öltenek magokra. De sirJohnnak nem szabad ám erről tudnia; Bardolph rendelte így.

1. PINCZÉR.

A mennykőbe! hisz itt gyönyörű mulatság, pompás tréfa készül.

2. PINCZÉR.

Utána nézek, ha Csuszát föllelhetném. (El.)Kocsmárosné és Vászon Dorottya jönnek.

KOCSMÁROSNÉ.

Valóban, édes lelkem, úgy látszik, maga most kitűnő tomporaturában van; pulsátusa oly extrapompásanver, a mint csak kivánható; szine pedig, mondhatom, oly tulipiros, mint a basarózsa. Bizonyosan sok édesaszút ivott; az csodamódon átható bor, befutja a vért, mielőtt észrevennők. Nos, hát hogy érzi mostmagát?

DOROTTYA.



Jobban, mint előbb. Hm!

KOCSMÁROSNÉ.

No ez jó; a jó szív aranyat ér. Ime itt jő sir John.Falstaff dalolva jő.

FALSTAFF.

„Midőn Arthur az udvarnál” – Vigyétek ki az éji edényt. – „S derék király vala.” Hogy vagyunk, Dorikisasszony?

KOCSMÁROSNÉ.

Szorongásban szenved; abban bizony.

FALSTAFF.

Mint egész neme: ha az ember nem szorongatja őket, mindjárt szenvedők.

DOROTTYA.

Ejnye, gyalázatos fuvó, hát így vigasztal ön engemet?

FALSTAFF.

Maga fúj engem ily kövérre, Dori.

DOROTTYA.

Én fújom! Fújja biz a falánkság, meg a nyavalyák, de nem én.

FALSTAFF.

Ha a szakács segít előidézni a falánkságot, magok meg, Dori, segítenek előidézni a nyavalyákat, s mimagoktól kapjuk, Dori, magoktól kapjuk, azt már engedje meg, édes lelkem, azt engedje meg.

DOROTTYA.

Igen, tőlünk lánczainkat és ékszereinket.

FALSTAFF.

„Gallért, gyöngyöt, kalárist.” Mert tudja, a ki vitézűl szolgál, sántán jő vissza; a ki vitézűl tör be a résendárdájával, vitézűl viszi azt a borbélyhoz; a ki vitézűl rohan a töltött ágyúra –

DOROTTYA.

Kösse fel magát, ronda süldisznó, hogy is kösse fel magát!



KOCSMÁROSNÉ.

Biz Isten, szokássá vált már magok között soha sem találkozni a nélkül, hogy egymással ne pöröljenek.Igazán oly harczosak, mint két pirított száraz kenyérszelet: nem tűrheti egyik a másiknak fogyatkozásait.Hej, csillagom! egyiknek tűrnie kell, s ez az egyik mindig csak maga, mert maga a gyöngébb edény, mintmondani szokták, az üresebb edény.

DOROTTYA.

Hogy tűrjön gyenge, üres edény egy ily roppant teli bödönt? Hiszen egy egész rakat bordeauxi kelmevan testében; hajót se látunk azzal jobban megrakva. Jer, kibékülök veled, Jankó. Háborúba mégy; slátlak-e többet, vagy soha, arra senki se gondol.Pinczér visszajő.

PINCZÉR.

Uram, Pistol zászlótartó ott lent van s szólni akar önnel.

DOROTTYA.

Kötélre a hetvenkedő gazemberrel! Ide ne bocsásd; az a legszájasabb pimasz egész Angliában.

KOCSMÁROSNÉ.

Ha hetvenkedik, be ne bocsásd. Nekem szomszédimmal együtt kell élnem, nincs szükségemhetvenkedőkre. A jó emberek előtt jó hírem nevem van. Zárjátok be az ajtót; ide afféle hetvenkedők nejőjenek. Nem úgy éltem eddig, hogy itt most hetvenkedést engedjek. Zárjátok be az ajtót.

FALSTAFF.

Hallod, hé, korcsmárosné!

KOCSMÁROSNÉ.

Tűrtesse magát, sir John, ide ugyan semmi hetvenkedő be nem lép.

FALSTAFF.

De hallod, hisz az az én zászlótartóm.

KOCSMÁROSNÉ.

Lári-fári, sir John; azt nekem ne mondja; hetvenkedő lótartó be nem fog lépni küszöbömön. A minapÖsztövér komiszáros úr előtt voltam, s a mint azt mondta – csak most a múlt szerdán történt – „Fürgeszomszéd” – azt mondja, ott volt a papunk, Némafi úr is – „Fürge szomszéd” – azt mondja – „csakrendes embereket fogadjon, mert” – azt mondja – „maga rossz hírben áll;” – s azt is elmondhatom, mértmondotta ezt, „mert” – azt mondja – „maga becsületes asszony s mindenki jól gondolkozik felőle, azértjól nézze meg, minő vendégeket fogad; ne fogadjon” – azt mondja – „holmi hetvenkedő ficzkókat.” Nemis bocsátom én be. Maga is keresztet vetett volna magára, ha hallotta volna, mit mondott. Nem, nincsszükségem hetvenkedőkre.



FALSTAFF.

Nem hetvenkedő az, kocsmárosné; szelíd, jó madár az, hidd el. Oly szépen megsimogathatod, akár egyagarat; nem hetvenkedik ő egy pulyka ellen sem, ha ez tollait ellenállásra berzeli. Hívd fel, pinczér.

KOCSMÁROSNÉ.

Jó madárnak mondja! No hiszen becsületes ember előtt nem zárok én ajtót, nem a jó madár előtt se; dea hetvenkedést ki nem állhatom. Bizonyomra mondom, rosszúl vagyok, ha valaki azt mondja:hetvenkedő. Tapintsák, uraim, mint reszketek; nézzék, való igazat mondok.

DOROTTYA.

Úgy van, kocsmárosné.

KOCSMÁROSNÉ.

Úgy-e? Igen, valóban úgy van! Mintha nyárfalevél volnék. Ki nem állhatom a hetvenkedőket.Pistol, Bardolph s Apród jönnek.

PISTOL.

Jó napot, sir John!

FALSTAFF.

Hozott Isten, Pistol zászlós. Jer, Pistol, megtöltelek egy pár pohár borral, lődd aztán a töltéstkocsmárosnémra.

PISTOL.

Két golyóval fogok rá lőni, sir John.

FALSTAFF.

Dejszen, nem fogja őt a pisztol, nehezen fogsz neki ártani.

KOCSMÁROSNÉ.

Eh! nem kell nekem se töltés, se golyó. Senki kedveért nem iszom én többet, mint a mi elég.

PISTOL.

Akkor magára lövöm a töltést, Dorottya leányasszony.

DOROTTYA.

Rám lövi? Ide vele no, rühes, pimasz! Mit! Nyomorúlt, alávaló, hitvány, csaló, ingtelen kölyök. Pusztulj,te gyalázatos gézengúz, pusztulj. Én az urad falatja vagyok.

PISTOL.



Ismerem én magát, Dorottya.

DOROTTYA.

Eltakarodjál, zsebmetsző gazember! te rút zsebtolvaj. E borra mondom, penészes pofádba merítemkésemet, ha velem bicskázni próbálsz. Eredj, te sörnyelő czudar, te ütött-kopott komédiás, te! – Ugyan,kérlek, sir, mióta? No’lám! Két csillagrojt van a vállán. Tyhű!

PISTOL.

Ezért legyilkolom a gallérát.

FALSTAFF.

Hagyd abba, Pistol. Nem akarnám, hogy itt sülj el. Csappantsd el magadat a mi társaságunktól, Pistol.

KOCSMÁROSNÉ.

Ne, kedves Pistol kapitány; ne itt, édes kapitány.

DOROTTYA.

Kapitány? Oh átkozott aljas csaló, nem szégyenled, kapitánynak hivatni magadat? Ha a kapitányok úgygondolkoznának, mint én, kibotoznának innen, hogy nevöket felveszed, mielőtt megérdemlenéd.Kapitány, te? Te csavargó! Hát miért? Hogy egy nyomorúlt szajha gallérát széttépted a bordélyházban?Ő kapitány! Kötélre a gazemberrel. Penészes, főtt szilvával és száraz lepénynyel él: s kapitány! Egaznépek oly gyűlöltté fogják tenni a kapitány szót, mint minő a„megnyomás” szó, a mely derék, jó szóvolt, míg értelmét el nem csavarták. Azért bizony bele tekinthetnének e dologba a kapitányok.

BARDOLPH.

Eredj le no, kérlek, jó zászlótartó.

FALSTAFF.

Ide hallgass, Dori.

PISTOL.

Azt nem teszem. Valamit mondok, Bardolph káplár: szeretném széttépni! Meg is boszúlom rajtamagamat.

APRÓD.

Kérlek, eredj le.

PISTOL.

Előbb elátkozom őt a pokol átkos tavára, az alvilági mélységre, Erebussal s a rémítő kínokkal együtt.Horgot ide, meg zsineget, azt mondom. El, el, ebek! El, ti végzetek! Nincsen-e itt Iréne?



KOCSMÁROSNÉ.

Kedves Pisel kapitány, kérem, csendesedjék. Már valóban késő az idő: juhászítsa haragját.

PISTOL.

Az ám a tréfa! Hát igás lovakÉs Ázsiának elnyúzott gebéi,Melyek csupán harmincz mértföldnyireFuthatnak egy nap, Caesarokkal ésKannibalokkal s trójai görögökkelMérkőzzenek? Nem! Inkább CerberusÁtkozza el s dörögjön rá az égbolt.Mit háborognánk ilyen semmiért?

KOCSMÁROSNÉ.

Lelkemre, kapitány, ezek igen kemény szavak.

BARDOLPH.

Távozzál, édes zászlótartó, mert még ütlegelés válik belőle.

PISTOL.

Dögöljön az ember, mint az eb; annyi a tallér, mint a gombostű-fej. – Nincs itt Iréne?

KOCSMÁROSNÉ.

Szavamra mondom, kapitány, olyas valaki nincsen itt. No, eszem adta! hát azt hiszi, eltagadnám? Legyennyugton, az Istenért.

PISTOL.

Egyél hát, s légy kövér, szép Calipolis!No, adjatok bort!Si fortune me tormente, sperato me contente.Féljünk az ágyutól? Nem! Hadd dörögjön!Bort adjatok, s te, kedves, itt feküdj’. (Kardját leteszi.)Végin vagyunk? Nincs még et caetera?

FALSTAFF.

Pistol, csendesen akarnék lenni.

PISTOL.

Csókolom az öklödet, kedves lovag. Mit? Hát nem együtt lesegettük-e a gönczöl szekeret?

DOROTTYA.



Ugyan lódítsátok le már a lépcsőkön. Ki nem állhatom az ily szájas gazembereket.

PISTOL.

Lódítsátok le a lépcsőkön? Ej! Láttam én már karón varjút.

FALSTAFF.

Dobd le csak, Bardolph, mint egy játékpénz-darabot. Ha semmi egyebet nem tesz, mint hogy semmitsem beszél, semmit se is keressen itt.

BARDOLPH.

No, lefelé a lépcsőkön!

PISTOL.

Mit? Hát bevágjunk? vagy megöntöződjünk? (Kardját felkapja.)Akkor, halál, ringass álomba, szüntesdGyász napjaim’! Nehéz, mély, nyilt sebek,Oldják fel a párkákat! Atropos, jer!

KOCSMÁROSNÉ.

Furcsa egy história.

FALSTAFF.

Addsza a kardomat, fiú.

DOROTTYA.

Kérlek, Jankó, kérlek, ki ne húzd.

FALSTAFF.

Lódulj le a lépcsőn. (Kardot húz.)



KOCSMÁROSNÉ.

Ez aztán szép zenebona. Inkább lemondok e kocsmáról, semhogy ily félelem- s remegésben legyek.Bizony még gyilkosság lesz a vége. Jaj, jaj dugjátok be kivont kardotokat; dugjátok be kivontkardotokat! (Bardolph és Pistol el.)

DOROTTYA.

Kérlek, Jankó, légy nyugton. Elkotródott a gazember. Ah! te kis kurafi bajnok gyerek, te!

KOCSMÁROSNÉ.

Nem sérült-e meg a lágyékán? Úgy tetszett, mintha veszélyes szúrást tett volna a hasára.Bardolph visszajő.

FALSTAFF.

Kivetetted az ajtón?

BARDOLPH.

Igen, uram. Részeg, a bitang. Megsebzetted a vállán.

FALSTAFF.

A bitang! Még velem daczolni!

DOROTTYA.

Ah, maga kedves kis kópém, maga! Jaj, szegény majom, hogy izzadsz! Jer, hadd törlöm meg azarczodat; gyere no, te csíntalan bohó! Ah! te kópé! Én téged nagyon szeretlek. Oly vitéz vagy, mint atrójai Hektor, öt Agamemnonnal is fölérsz, különb vagy mint a kilencz régi vitéz. Ah, fattyam!

FALSTAFF.

A hitvány pimasz! Egy ágyterítőn fogom megcsapni a bitangot.

DOROTTYA.

Tedd azt, ha bátorságod van, s én két ágylepel között ringatlak el, ha megteszed.Zenészek jönnek.

APRÓD.

Itt vannak a zenészek, uram.

FALSTAFF.

Hadd húzzák rá. No rajta, fiúk. Ülj az ölembe, Dori. A szájaskodó nyomorúlt! Hogy futott előttem agazember, mint a kéneső!



DOROTTYA.

Valóban! S te úgy nyomultál utána, mint egy torony. Te kurafi, te karácsonyi kis vakart malacz, te.Mikor hagyod már abba a nappali harczolást s az éjjeli szurkálást? S mikor kezded foltozgatni véntestedet az ég számára?Hátmögött Henrik Herczeg és Poins, pinczéröltönyben jönnek.

FALSTAFF.

Csitt, kedves Dorim! Ne beszélj úgy, mint valami halálfő, ne emlékeztess végemre.

DOROTTYA.

Hé, minő kedélyű az a herczeg?

FALSTAFF.

Jó, együgyü fiatal ficzkó. Jó asztalnok lett volna belőle, jól tudta volna fölszegni a kenyeret.

DOROTTYA.

Mondják, Poins éles elméjű ember.

FALSTAFF.

Éles elméjű? Kötélre a málé szájúval! Oly vastag annak az elméje, mint a tewksbury-i mustár. Nincsannak több esze, mint egy hörcsöknek.

DOROTTYA.

Mért szereti hát a herczeg oly igen?

FALSTAFF.

Mert egyik oly pipaszár lábú, mint a másik, s mert jól játszsza a koczkát; ánizst és angolnát eszik; égőgyertyavéget nyel le a borban; lovaskázik a kölykökkel; keresztűlugrál a zsámolyszékeken; szépmagatartással káromkodik; lábán oly feszesen áll a csizma, mintha kifüggesztett csizmadia-czímer volna;nem igen okoz czivódást tisztességes történetkék elbeszélésével; s több efféle ugrifüles képességeivannak, melyek gyönge szellemre s ügyes testre mutatnak, melyekért a herczeg őt megszenvedi: mert aherczeg maga is csak olyan: közöttök egy hajszálnyi súly is lenyomná a mérleget.

HENRIK HERCZEG.

Aztán ne vágjam le nyomban e kerékagy füleit?

POINS.

Pántoljuk el itt a rimája színe előtt.

HENRIK HERCZEG.



Nézd, a dervadt öreg, hát nem úgy vakartatja a fejét, mint egy papagály?

POINS.

Mily csodálatos, hogy a kivánság oly sok évvel túléli a tehetséget!

FALSTAFF.

Csókolj meg, Dori.

HENRIK HERCZEG.

Saturnus és Vénus ez idő szerint érintkezésben. Mit mond ehhez a naptár?

POINS.

S ime, nem suttog-e czimborája is, a tüzes arczú Trigonum, urának ócska táblájával, jegyzőkönyvével,emléklapjával?

FALSTAFF.

Ah! be édes csócsikat adsz.

DOROTTYA.

No igen, hiszen egész állhatatos szívemből csókollak.

FALSTAFF.

Vén vagyok, vén vagyok.

DOROTTYA.

Jobban szeretlek, mint minden nyers ifjonczot összevéve.

FALSTAFF.

Miféle kelméből óhajtasz kötényt? Csütörtökön pénzt kapok, fejdíszt veszek neked holnap. – Egyvidám dalt, no. – Késő az idő. Siessünk ágyba. – Feledni fogsz, ha eltávozom.

DOROTTYA.

Bizony megríkatsz, ha így beszélsz. Járj utána, vajon öltözöm-e csinosan, míg vissza nem térsz? – No,hallgassuk meg a végit.

FALSTAFF.

Egy kis bort, hé, Feri!

HENRIK HERCZEG és POINS.



Mindjárt, mindjárt, uram. (Előlépnek.)

FALSTAFF.

Hah! ez a király fattyúgyermeke. S te nem Poinsnak a testvére vagy-e?

HENRIK HERCZEG.

Jaj! te bűnteljes földrészekből álló gömb, te, minő életet élsz te!

FALSTAFF.

Jobbat, mint te. Én nemes ebmer vagyok, te meg csak olyan bor-húzó vagy.

HENRIK HERCZEG.

Való igaz, uram, s azért jövök, hogy a maga bőrét lehúzzam.

KOCSMÁROSNÉ.

Jaj! Isten tartsa fenségedet. Isten hozta Londonba! Az úr áldja is meg ezt a nyájas arczát. Oh Jézusom,hát visszajött Walesből?

FALSTAFF.

Te átkozott bolond felségdarab! E fénylő húsra s e romlott vérre mondom, Isten hozott! (KezétDorira téve.)

DOROTTYA.

Mit, te hízott marha? Megvetlek.

POINS.

Mylord, kiforgatja haragjából s tréfával fogja elütni a dolgot, ha hevenyében nyakon nem csípi.

HENRIK HERCZEG.

Akasztani való faggyúbányája, hát mért beszélt maga rólam épen most oly aljasan e becsületes, mívelt,erényes nőszemély előtt?

KOCSMÁROSNÉ.

Hogy az Isten áldja is meg fenséged jó szivét! Olyan is ő, igazán mondom.

FALSTAFF.

Hát kihallgattál?

HENRIK HERCZEG.



Igen, és maga meg fölismert, ép úgy, mint midőn Gadshillnél futásnak eredt. Tudta, hogy mögötte állok, sczélzatosan beszélt úgy, hogy türelmemet próbára tegye.

FALSTAFF.

Nem, nem, nem; azt nem; nem gondoltam, hogy meghallhatod.

HENRIK HERCZEG.

Rá fogom kényszerítni magát, hogy bevallja szándékos gyalázkodását, s akkor majd tudom én, mitteszek vele.

FALSTAFF.

Nem gyalázkodás, Riki, becsületemre, nem gyalázkodás.

HENRIK HERCZEG.

Nem az, engem úgy lealázni! asztalnoknak, kenyérszegőnek, s nem t’om minek nevezgetni!

FALSTAFF.

Nem gyalázkodás, Riki.

POINS.

Nem gyalázkodás!

FALSTAFF.

Nem gyalázkodás, Edus, a világért sem; legkevésbbé sem az, drága Eduskám. Lealáztam őt esemmirekellők előtt, hogy e semmirekellők bele ne szeressenek; s midőn ezt tettem, csak a gondos barátés hív alattvaló kötelességét teljesítém, s atyád meg is köszönheti azt nekem. Nem gyalázkodás, Riki;nem az, Edus, nem az; nem, fiúk, legkevésbbé sem az.

HENRIK HERCZEG.

Lám, hát most meg a félelem és nagy pulyaság nem azért visz ez erényes nő bántalmazására, hogy velünkkibékülj? Semmirekellő ez? Semmirekellő-e ez a fiú? Vagy semmirekellő-e a becsületes Bardolph, kinekbuzgósága az orrán lángol?

POINS.

Felelj, te kiszáradt juharfa, no, felelj.

FALSTAFF.

Bardolphot a sátán menthetlenűl megbélyegezte; az ő arcza Lucifernek titkos konyhája, hol az egyebetsem tesz, mint borvirágot pirít. A mi a fiút illeti, őkörülte jó angyal van; de az ördög már őt is hatalmábakeríti.



HENRIK HERCZEG.

S a mi a nőket illeti?

FALSTAFF.

A mi az egyiket illeti, az már pokolban van s a szegény lelkeket égeti. A mi a másikat illeti, attól én pénztkölcsönzök, s nem kárhozik-e el azért, nem tudom.

KOCSMÁROSNÉ.

Nem, arról kezeskedem.

FALSTAFF.

Nem, azt én sem hiszem rólad; azt hiszem, arra nézve kvitt vagy. De más panasz is van ellened, hogytörvény ellenére húst engedsz élvezni házadnál, miért egykor még jajgatni fogsz.

KOCSMÁROSNÉ.

Minden ételárús így tesz. No biz egy-két ürüczomb az egész bőjtben!

HENRIK HERCZEG.

S te, tisztes hölgy –

DOROTTYA.

Mit mond fenséged?

FALSTAFF.

Ő fensége olyat mond, a mire húsa felháborodik. (Kopogtatnak.)

KOCSMÁROSNÉ.

Ki kopog olyan hangosan azon az ajtón? Nézz ki csak, Feri.Peto jő.

HENRIK HERCZEG.

Hogyan, Peto? Mi ujság?

PETO.

Király atyja Westminsterben vagyon,S húsz gyönge, fáradt hirnök is van ottÉjszak felől; a mint útban valék,Tizenkét századost értem be, kikIzzadva, puszta fővel zörgeténekA kocsmák ajtaján, s mindegyikök



Csak sir John Falstaffot kérdezgeté.

HENRIK HERCZEG.

Az égre, Poins; én megrovást érdemlek,Hogy ily henyén pazarlom az időt,Midőn a mozgalom viharja, mintSötét ködön a szellő, olvadoz márÉs védtelen fejünkre majd lecsap.Kardot, köpenyt! – Falstaff, jó éjszakát. (Henrik Herczeg, Poins, Peto s Bardolph el.)

FALSTAFF.

Most következnék az éj legízesebb falatja, s ime el kell mennünk, még csak bele sem márthatunk.(Kopogtatás.) Megint kopognak!Bardolph visszajő.No mi baj?

BARDOLPH.

Sietni kell az udvarhoz azonnal,Tizenkét százados vár kün reá.

FALSTAFF.

Fizesd ki a zenészeket, hé.(Az Apród-nak.) Isten hozzád, kocsmárosné. Isten veled, Dori. Látjátok,édes babáim, mint járnak az érdemes emberek után: az érdemetlen bezzeg alhatik; míg a derék emberthíva hívják. Isten veletek, édes babáim! Ha hirtelen el nem küldenek, meglátlak még távozásom előtt.

DOROTTYA.

Nem szólhatok: majd meghasad a szívem. Édes kedves Jankóm, vigyázz magadra.

FALSTAFF.

Isten veled, Isten veled. (Falstaff, Bardolph el.)

KOCSMÁROSNÉ.

Isten veled. Huszonkilencz éve lesz borsóültetéskor, mióta ismerlek; de becsületesebb, igazabb szívűembert – Isten veled!

BARDOLPH.

(Ott kün)Vászon leányasszony!

KOCSMÁROSNÉ.

No, mi a baj?

BARDOLPH.



(Ott kün)Küldd ki az uram után Vászon leányasszonyt.

KOCSMÁROSNÉ.

Oh fuss, Dori, fuss; szaladj, kedves Dori. (El mind.)

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Terem a palotában.

Henrik Király, egy Apród-dal, jő.

HENRIK KIRÁLY.

Menj, hívd elő gróf Surreyt s Warwicket, deElőbb hadd olvassák meg e levéltS hadd mérlegeljék. Csak sietve járj.Oh! hány ezer szegény alattvalómSzenderg ez órán! Álom, enyhe álom!Természet édes ápolója! mintRiaszthatálak el, hogy nem meredTöbbé lecsukni szempilláimatS érzékimet felejtésbe merítni?Füstös kunyhókban, oh álom, miértPihensz, kemény szalmára dőlve inkább,S szenderbe ejtve zsongó szúnyogoktól,Mint a nagyoknak illatos termében,Dúsan ékített mennyezet alatt,Hol édes zengemény s dal ringat el?Oh! dőre isten, mért heversz a pórnálEgy szurtos ágyban; s a királyi fekhelytŐrházzá, vészharanggá mért teszed?A széditő magas árbocztetőnLezárod a hajós szemét, s agyátSzörnyű habok bölcsőjén rengetedSzelek zajában, melyek üstökönRagadják a dühös hullámokat,Hogy megkuszálva rémes fürtjöket,Kábító zajjal függeszszék fel aNedves felhőkbe, úgy hogy a zavarraMég maga a halál is felriad!Oh pártos álom! nyugtot küldesz egyVizes hajósnak ily zavart órában;S azt egy királytól, néma, csendes éjben,Minden segédszer mellett megvonod! –Boldog szegények, csak pihenjetek;Én, koronás fő, nem pihenhetek.



Warwick és Surrey jönnek.

WARWICK.

Jó reggelt, felség!

HENRIK KIRÁLY.

Reggel van már, lordok?

WARWICK.

Egy óra rég elmult.

HENRIK KIRÁLY.

Tehát jó reggelt, édes lordjaim.Elolvasátok a küldött levélt?

WARWICK.

El, fölséges uram.

HENRIK KIRÁLY.

Isméritek hát, mily beteg hazánkEgész testében, mily gonosz baj ésMi vészesen forr szívéhez közel.

WARWICK.

Még olyan az most, mint a bágyadó test:Régibb erőit visszanyerheti



Egy jó tanács, vagy egy kis gyógyszer is.Lord Northumberland csakhamar kihűl.

HENRIK KIRÁLY.

Oh ég! Ha a végzés könyvébe néznénk,S látnók, az idők forradalmibanA bércz miként lesz síkká, és a száraz,Megunva önszilárdságát, mikéntOlvad föl a tengerben; majd megintAz óceánnak partöve mikéntTágul ki a Neptun csípőitől;Mint játszik a szerencse, és a sorsA változás kelyhébe mint keverKülönböző italt: oh hogyha néznők:A vidor ifju, pályáján belátva,Mi vész, mi szenvedés közelg felé,Könyvét bezárná s ülve halna meg.Tíz éve sincs még:Richard s Northumberland barátokúlMulattak együtt, s két évvel utóbbMár harczra keltek. Csak nyolcz éve most:Szivemhez legközelb e Percy volt,Ki testvérként fáradt ügyemben, ésÉltét, szerelmét tette lábaimhoz;Igen, sőt érettem Richarddal isSzemben daczolt. Melyitek volt jelen(Nevil rokon, te, mint emlékezem) (Warwick-nek.)Midőn Richard, könybe lábadt szemekkel,Northumberlandtól ellenezve akkor,E most jóslattá lett szavakba tört ki:„Northumberland, te lépcső vagy, melyenÖcsém Bolingbroke majd trónomra hág.”Bár, Isten látja, nem volt czélom az,De úgy letiprá a szükség e hont,Hogy én s a nagyság csókra kényszerültünk.„Lesz még idő – ekképen folytatá –Lesz még idő, midőn a bűn megérikS romlásba fog kitörni.” Így beszélt,Megjósolá korunk e helyzetét,S azt, hogy barátságunk ketté szakad.

WARWICK.

Mindenki éltében van egy tanúság,A mult idők alakját képező.Ki arra néz, megjósolhatja azHív sejtelemmel a dolgok folyását,Melyek még nincsenek, de magvaik-És kezdetökben zárva rejlenek.Ily dolgok lesznek a kornak szülötti,



S im ennek kényszerű alakja folytánLáthatta Richard biztos sejtelemmel,Hogy Northumberland, hűtlen akkor is,E magból nagy hűtlenséget nevel,Mely nem találand más földet gyökének,Mint tégedet.

HENRIK KIRÁLY.

Hát mindez kényszerűség?Mint kényszerűséget fogadjuk el hát,Hozzánk jelenleg ép e szó kiált.Northumberland s a püspök serge, mondják,Ötven ezer.

WARWICK.

Az nem lehet, mylord:A hír, miként a viszhang, kétszerezteA rettegettek számát. Menj pihenni,Felséges úr. Éltemre mondhatom,Az eddig általad küldött hadakEme zsákmányt könnyen megejthetik.S nagyobb vigasztalásul most vevémGlendower halálának biztos hirét.Felséged szenvedő már két hete,S baját e zűrzavart órák talánNövelni fognák.

HENRIK KIRÁLY.

Követem tanácsod’.S ha véget érend itt bent ím e harczunk,Akkor, hű lordok, a szent földre tartunk. (El mind.)

II. SZÍN.

Udvar a Ferde bíró háza előtt, Gloucestershireban.

Ferde és Hallga találkozva jönnek; Redves, Árnyék, Szemőcs, Vékony, Borjú és Szolgák a háttérben.

FERDE.

Ni, ni, ni! Kezet ide, uram, kezet ide. Ugyan korán útra kelt. Hogy van az én jó Hallga barátom?

HALLGA.

Jó reggelt, édes Ferde barátom.

FERDE.



S hogy van az én húgom, az oldalbordája? s kedves szép gyermeke, az én keresztleányom, Léni?

HALLGA.

Ah! az valódi hörcsök, Ferde barátom.

FERDE.

No lám! Arra meg fogadni mernék, hogy Vilmos öcsém jó diák lett. Még mindig Oxfordban van, úgy-e?

HALLGA.

Biz ott, az én költségemre.

FERDE.

Már tán majd a jogtanodába is lép. Én is jártam egykor a Kelemen-collegiumba, a hol, gondolom, mégmost is beszélnek a pajkos Ferdéről.

HALLGA.

Akkor önt még víg Ferdének hítták, czimbora.

FERDE.

Biz ucscsegéljen hívtak engem holminek, de tettem is ám én holmit takarosan. Ott voltam én, ott volt akis Hüvelyk János Staffordshireból, a fekete Kopasz Gyuri, meg Górláb Feri és Nyivák VilmosCotswoldból. Négy ilyen országháborító azóta se volt együtt egy tanodában. Mondhatom, hogy mi ugyanmindig tudtuk, hol tartózkodnak a jóféle madarak, s köztök a legjobbak rendelkezésünkre is állottak.Akkor még Falstaff Jankó, most sir John, csak kölyök volt s apród Mowbray Tamás norfolki herczegnél.

HALLGA.

Az a sir John-e az, a ki most katonákért jő ide?

FERDE.

Ugyanaz a sir John, épen az. Én láttam őt, mikor a collegium kapujában betörte a Skogan fejét, pedigmég akkor csak iczi-piczi volt, nem ilyen magas, s én épen azon a napon verekedtem meg valami TökfiSámson nevű gyümölcsárussal, a Grey-collegium mellett. Oh! az ostoba napok, melyeket ígyelpazaroltam! S ha most elnézem, hogy régi ismerőseim közűl mily sokan elhaltak!

HALLGA.

Mindnyájan utánok megyünk, atyafi.

FERDE.

Bizonyos, igen bizonyos. Nagyon kétségtelen, nagyon kétségtelen. A halál, mint a zsoltáríró mondja,mindenkinek bizonyos. Mindenkinek meg kell halnia. – Hogy adnak egy pár jó jármos ökröt



Stamfordban?

HALLGA.

Én bizony nem voltam ott, barátom.

FERDE.

A halál bizonyos. – Él-e még falubelije, az öreg Kétszeri?

HALLGA.

Meghalt.

FERDE.

Lám, lám, meghalt! Jól fel tudta húzni az íjat, s meghalt! Pompásan lőtt. Gaunt János igen szerette és sokpénzben fogadott a fejére. Meghalt! Kétszáz negyven lépésről is bele talált a fehérbe s egy jó nyilvesszőt,kétszáznyolczvan-kilenczven lépésnyire is ellőtt, úgy hogy csupa öröm volt nézni. – Hogy most egy zsákgyapjú?

HALLGA.

Ki milyen: egy jó zsák gyapjú százfont is lehet.

FERDE.

S az öreg Kétszeri csakugyan meghalt?Bardolph valakivel jő.

HALLGA.

Itt jönnek ketten, mint hiszem, sir John emberei közül.

FERDE.

Jó napot, vitéz urak.

BARDOLPH.

Kérem, melyik itt Ferde, a bíró?

FERDE.

Én vagyok Ferde Róbert, sir, egyik szegény birtokos e vidéken s egyike a király békebíráinak. Mibenlehetek szolgálatára?

BARDOLPH.

Kapitányom szivesen köszönti önt. Kapitányom sir John Falstaff, igazi derék lovag s legbátrabb vezér.



FERDE.

Köszönöm üdvözletét. Igen jó vívónak ismertem őt. Hogy van a jó lovag? Hogy van asszony felesége,ha kérdeni bátorkodhatom?

BARDOLPH.

Bocsánat, uram, a katona jobban van accommodálva feleség nélkül.

FERDE.

Helyesen van mondva, sir, igazán; sőt valójában is helyesen van mondva. Jobban van accommodálva!Igen jó; tréfa nélkül, igen jó. A jó phrasisok eleitől fogva, mindig nagyon ajánlatosak voltak.Accommodálva! Ez accomodo-tól származik. Nagyon jó, igen jó phrasis!

BARDOLPH.

Bocsánat, uram, én hallottam e szót. Phrasisnak nevezi azt? Hitemre mondom, a phrasist én nemismerem; hanem e szóról kardommal is felelek, hogy ez katonaszerű szó, s rendkívül jó hatású egy szó,minden bizonynyal. Accommodálva: azaz, mikor az ember – mint mondják – accommodálva van; vagymikor az ember – úgy lévén – minek okáért – úgy gondolják, hogy accommodálva van, a mi igen derékdolog.Falstaff jő.

FERDE.

Nagyon helyes. – Im itt jön a derék sir John. Adja kedves kezét! Adja kedves, érdemes kezét.Bizonyomra mondom, igen jó színben van, nagyon jól bírja az éveket. Isten hozta, kedves sir John.

FALSTAFF.

Örvendek, hogy láthatom magát, derék Ferde Róbert. – Dőzsöli úr, mint gondolom.

FERDE.

Nem, sir John! ez Hallga barátom s megbízott hivataltársam.

FALSTAFF.

Derék Hallga, nagyon magához illik a békebíróság.

HALLGA.

Üdvöz legyen érdemes nagyságod.

FALSTAFF.

Tyhű! Ez rekkenő idő. Uraim, gondoskodtak számomra egy fél tuczat derék legényről?

FERDE.



Gondoskodtunk, sir. Nem tetszik leülni?

FALSTAFF.

Kérem, hadd lássam.

FERDE.

Hol a névsor? hol a névsor? hol a névsor? Hadd lám, hadd lám. Így, így, így, így. No’s tehát uram:Redves Rafáel! Jőjön, a kit szólítok. Úgy legyen, aztán úgy legyen. Hadd lám, hol van Redves?

REDVES.

Itt vagyok, kérem ’ássan.

FERDE.

Mit gondol ön, sir John? Úgy-e tagba szakadt egy ficzkó? Ifjú, erős és jó családból való!

FALSTAFF.

Redvesnek hívnak?

REDVES.

Igen, kérem ’ássan.

FALSTAFF.

Annál inkább ideje, hogy elporlódjál.

FERDE.

Hahaha! Valóban igen pompás. A redves tárgyaknak el kell porlódniok. Rendkívül jó. Igazán, igen jólvan mondva, sir John; nagyon jól van mondva.

FALSTAFF.



Vonalat kell rá húzni. (Ferdé-nek)

REDVES.

Akkor húznák nekem jól, ha szabadon eresztenének. Szegény öreg gazdáném most már el fog pusztulni.Senkije sincs gazdaságához, bajlakodásához. Nem is kéne engemet megvonalazni. Vannak itt mások, akik ügyesebbek a gyaloglásban, mint én.

FALSTAFF.

Eredj, csitt, Redves; menned kell, Redves; ideje, hogy elkopjál.

REDVES.

Elkopni!

FERDE.

Csitt, kölyök, csitt. Állj félre. Nem tudod, hol vagy? Most a másikhoz, sir John. Hadd lássuk. ÁrnyékSimon!

FALSTAFF.

No, ezt nekem kell adni, hadd üljek alá. Ez aztán hűs katona lesz.

FERDE.

Hol van Árnyék?

ÁRNYÉK.

Itt, uram.

FALSTAFF.

Ki fia vagy, Árnyék?

ÁRNYÉK.

Az anyám fia, sir.

FALSTAFF.

Anyád fia; könnyen lehet; és apád árnyéka. A nő fia: a férj árnyéka. Gyakran úgy van, valóban; nem sokvan benne az apa lényegéből.

FERDE.

Tetszik, sir John?

FALSTAFF.



Az Árnyék nyárra való. Vonalat reá, mert számos árnyékkal kell betöltenünk az ujonczozási ívet.

FERDE.

Szemőcs Tamás!

SZEMŐCS.

Itt!

FALSTAFF.

Szemőcsnek hívnak?

SZEMŐCS.

Igen, uram.

FALSTAFF.

Nagyon is búbos szemölcs vagy.

FERDE.

Megvonalazzam?

FALSTAFF.

Fölösleges. Batyúja a hátára van építve, s az egész figura egy pár vonalon áll. Ne vonalazza meg jobban.

FERDE.

Ha ha ha! Ért ön hozzá, sir; ért ön hozzá, azt már meg kell adni. – Vékony Ferencz!

VÉKONY.

Itt!

FALSTAFF.

Mi a mesterséged, Vékony?

VÉKONY.

Nőszabó vagyok, uram.

FERDE.

Megvonalazhatom?



FALSTAFF.

Meg; de ha férfiszabó volna, ő szabhatna terád egy vonást. Vajon fogsz-e annyi öltést tenni az ellenségescsatarendben, mint tettél egy női szoknyában?

VÉKONY.

Megteszem, uram, a mi tőlem telik, s többet nem kivánhatni.

FALSTAFF.

Helyesen van, derék nőszabó, helyesen van, duzzadozó Vékony. Oly vitéz leszesz, mint egy mérgesgalamb, vagy egy igen nagy szívű egér. Húzzon egy jó vonást e nőszabóra, Ferde, jó vastagot, édesFerde.

VÉKONY.

Jobb szeretném, ha Szemőcs ment volna el.

FALSTAFF.

Jobb szeretném, ha férfiszabó volnál, s kifoldozhatnád őt, hogy elmehessen. Én nem tehetem őtközkatonává, ki annyi ezernek vezetője vagyok. Elégedjél meg ezzel, leghatalmasabb Vékony.

VÉKONY.

Megelégszem.

FALSTAFF.

Le vagyok kötelezve, tiszteletreméltó Vékony. – Ki következik?

FERDE.

Zöldi Borjú Péter!

FALSTAFF.

Ej, hadd lám azt a Borjút.

BORJÚ.

Itt.

FALSTAFF.

Isten bizony, derék egy kölyök. No vonalazza meg Borjút, míg ismét rá nem bődűl.

BORJÚ.

Oh Istenem uram! Kedves kapitány úr –



FALSTAFF.

Mit, hát előbb rábődülsz, mint megvonalaznának?

BORJÚ.

Oh Istenem, hiszen én beteges ember vagyok.

FALSTAFF.

Mi a betegséged?

BORJÚ.

Istentelen nátha, uram; köhögés, uram, melyet a király számára harangozva kaptam, koronázása napján.

FALSTAFF.

No, majd jól begombolkozva mégy a háborúba; elűzzük a náthádat; s gondom lesz rá, hogy barátidharangozzanak éretted. – Ennyin vannak mindössze?

FERDE.

Hiszen már kettővel többet kiáltottam elő, s önnek csak négy jár innen. – Kérem, menjünk ebédelni.

FALSTAFF.

Nem bánom, egyet iszom velök; de az ebédet be nem várhatom. Igen örülök, hogy láthattam, Ferdebarátom.

FERDE.

Oh sir John, emlékszik még ön, mikor egy egész éjet együtt tölténk a sz.-györgymezei szélmalomban?

FALSTAFF.

Ne többet arról, kedves Ferde, ne többet arról.

FERDE.

Hah, mily víg éjjel volt az! S vajon él-e még Északi Háni?

FALSTAFF.

Él, Ferde barátom.

FERDE.

Sohasem férhetett össze velem.



FALSTAFF.

Soha, soha; mindig azt mondta, hogy Ferde urat ki nem állhatja.

FERDE.

Tudj’ az ördög! vérig is tudtam őt boszszantani. Akkor ő szabad portéka volt. Jó bőrben van-e még?

FALSTAFF.

Megvénűlt, Ferde, megvénűlt.

FERDE.

No hisz meg kellett vénűlnie; nem is lehet más, mint vén; természetes, hogy vén, hisz már akkor ismegvolt neki Északi Róbert az öreg Északitól, mielőtt én a Kelemen-collegiumba kerültem.

HALLGA.

Annak ötvenöt éve.

FERDE.

Hej, kedves Hallga barátom, ha maga azt látta volna, a mit e lovag és én láttunk! No nem igaz-e, sirJohn?

FALSTAFF.

Hallgattuk az éjféli óraütést, Ferde.

FERDE.

Úgy van, úgy van, úgy van. Valóban úgy van, sir John. Jelszavunk volt: rajta, fiúk!… Menjünk ebédelni,menjünk ebédelni. Oh azok a napok, melyeket mi értünk! Jerünk, jerünk. (Falstaff, Ferde s Hallgael.)

BORJÚ.

Drága, jó Bardolph káplár uram, tegyen egy jó szót mellettem. Fogja, négy darab tíz shillinges, francziapénzben. Valósággal, én akár felakasztassam magam’, akár elmenjek: ámbár a mi engemet illet, nemsokat törődöm vele, hanem hát nincs kedvem hozzá; s a mi engemet illet, szeretnék együtt maradnipajtásimmal; különben, a mi engemet illet, nem sokat gondolnék vele.

BARDOLPH.

Jó; állj félre.

REDVES.

Kedves káplár kapitány uram, öreg háziasszonyomért, tegyen egy szót mellettem. Ha én elmegyek,senkije se marad, a ki valamit lendítsen körülte; öreg, nem segíthet magán. Itt van negyven shilling.



BARDOLPH.

Jó; állj félre.

VÉKONY.

Lelkemre! Én nem törődöm az egészszel: egyszer hal meg az ember: egy halállal mindnyájan tartozunk. Emiatt soha sem csüggedek el. Ha ez a végzetem, jó; ha nem, az is jó. Nincs oly becses ember, hogyfejedelmét ne szolgálhatná. Legyen, a mint lenni akar. Ki ez évben meghal, az aztán a jövőre kvitt!

BARDOLPH.

Helyes! Nagyon derék ficzkó vagy.

VÉKONY.

Nem, én nem akarok elcsüggedni.Falstaff s a Bírák visszajönnek.

FALSTAFF.

No urak, hány legényt kapok?

FERDE.

Négyet, a melyik tetszik.

BARDOLPH.

Kérem, sir, egy szóra. Redves meg Borjú harmincz forintot adtak, hogy bocsássuk szabadon.

FALSTAFF.

Helyes, jól van.

FERDE.

No sir John, melyik négyet akarja ön?

FALSTAFF.

Válaszszon helyettem.

FERDE.

No hát Redves, Borjú, Vékony meg Árnyék.

FALSTAFF.

Redves meg Borjú! Te Redves, itthon redvesülj, míg szolgálatra alkalmas többé nem leszesz; te pedig



Borjú, növekedjél, míg arra való leszesz. Egyitek se kell.

FERDE.

Sir John, sir John, megrövidíti ön magát. Ezek a legválogatottabb legények, s óhajtanék a legjobbakkalszolgálni.

FALSTAFF.

Hát maga tanít engem legényeimet megválogatni, Ferde? Tagját, húsát, termetét, nagyobb vagy kisebbalakját tekintem én az embernek? Szellem a fő dolog, Ferde. Ime, itt van Szemőcs: lásd, a milygirbe-görbe egy alak ez, s mégis oly gyorsan tölt és lő, mint a hogy a rézmíves kalapál; sebesebben jő smegy, mint a ki a serfőző vedrét emelgeti a kútostoron. S ez a keszegarczú ficzkó, Árnyék! Ezt a legénytadja nekem. Ez ugyan nem szolgál terjedelmes czélpontúl az ellenségnek: akár egy tollkés élire czélozzonaz ellenfél. S ha vissza kell vonulni, mily gyorsan fog rohanni ez a Vékony nőszabó. Csak e véznalegényeket ide, tartsák meg a vastagokat. Adj csak a Szemőcs kezébe egy könynyű puskát, Bardolph.

BARDOLPH.

Ne, Szemőcs. Indulj! Így, így, így.

FALSTAFF.

Addsza csak nekem a puskádat. Így! Jól van. Rajta! Igen helyesen van, rendkívül jól van. Oh csakmindig ilyen kicsi, sovány, öreg, kopasz lövészem legyen. Igazán igen jól van, Szemőcs, derék ficzkóvagy. Nesze, itt van egy hatos.

FERDE.

Még nem mestere foglalkozásának, nem érti még jól. Emlékszem, midőn a Kelemen-collegiumban levén,a városi gyepen, a mint az Arthur-féle játékban sir Dagonet szerepét vittem, ott volt egy kis mozgékonyfiú: az is épen így forgatta fegyverét, az is így sürgött-forgott, ide czélzott, oda czélzott, piff! paff!úgymond, puff! Aztán tova ugrott, meg visszakerült. Soha se láttam ilyen kölyköt.

FALSTAFF.

E fiúk aztán megteszik, Ferde. Isten tartsa, édes Hallga. De nem szaporítom a szót. Isten áldjamindkettőjöket. Köszönet. Még ez éjjel tizenkét mérföldet kell útaznom. Kabátot e katonákra, Bardolph.

FERDE.

Az ég áldja önt, sir John. Isten adjon szerencsét s nekünk békességet. Ha visszatér, látogassa megházamat; hadd újítsuk meg régi ismeretségünket; meglehet, én is vele megyek az udvarhoz.

FALSTAFF.

Adja Isten; szeretném, ha úgy lenne.

FERDE.

Meglesz, a mint mondtam. Isten vele! (Ferde és Hallga el.)



FALSTAFF.

Isten velök, úri uraságok. Most, Bardolph, vezesd innen tovább a legénységet.(Bardolph s azUjonczok el.) Ha visszatérek, majd megmellesztem én e békebírákat. Ferde bíró egyenességét mármegvizsgáltam. Istenem, Istenem, mennyire is uralkodik rajtunk öregeken a hazugság bűne! Ez a czinabárbékebíró örökké ifjúkori szilajságáról, meg a Turnbull-utczán végbevitt csínjairól fecsegett előttem. Pedigminden harmadik szava hazugság volt, melyet pontosabban fizetett a hallgatónak, mint szokták a törökadót. Emlékszem rá a Kelemen-collegiumból: olyan volt akkor, mint egy kis bábu, melyet ebéd után asajt héjából faragcsálnak. Ha mezítelen volt, természetesen úgy nézett ki, mint egy hámozott retek, melyrekéssel valami nevetséges fejet metszettek. Oly vézna volt, hogy rövidlátó szem észre sem vehetteterjedelmét. Az éhségnek igazi geniusza, s mellé oly nyulánk, mint egy majom. A szajhák csak BabszemJankónak hívták. A divatnak mindig későn kullogott utána; oly nótákat dúdolt azoknak a kiseprűzöttfehérszemélyeknek, melyeket másoktól hallott fütyörészni; de rá esküdött, hogy maga csinálta, hogy az ősaját éji dalai. És most ez a csörgősapkás keszeg, földes úrrá lett? Oly bizalmasan beszél Gaunt Jánosról,mintha te s tu czimborája volna; pedig megesküdném rá, hogy egyszer látta a vívótéren, s akkor is betörtea fejét, mivel a marshal emberei közé tolakodott. Én láttam ezt, s azt mondtam Gaunt Jánosnak, hogynagyon ferdén ütött: mert őt ugyan, egész minéműségével együtt, be lehetett volna szorítni egyangolna-bőrbe, s egy öreg trombita öble szállásúl, sőt udvarul szolgálhatott volna neki. S most íme!Barma és földje van. Megismerkedem vele, ha visszatérek, s akármi legyek, ha belőle egy párbölcsekkövét ki nem sajtolok. Ha az ifjú potyka csalétke lehet az öreg csukának, nem látom át, atermészet törvénye szerint, miért ne kaphatnék én őutána. No, majd megtanít az idő; ezzel vége. (El.)

NEGYEDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Erdő Yorkshireban.

A yorki Érsek, Mowbray, Hastings, s Mások.

ÉRSEK.

Hogy hívják ezt az erdőt?

HASTINGS.

A Galtree-erdő ez, szolgálatodra.

ÉRSEK.

Álljunk meg itt s bocsássunk kémeketEllenfelünk számát kikémlelni.

HASTINGS.

Mi már bocsátánk.

ÉRSEK.



Az nagyon helyes.Testvér barátim e nagy vállalatban!Jelentenem kell, hogy NorthumberlandtólHozzám újabb levél jött, melynek ezHideg tartalma, czélja, lényege:Személyesen ohajtna jönni olyErős sereggel, mint rangjához illő;De annyit össze nem szerezhetett,S szerencséjét érlelni visszatértSkóthonba; hő imában kéri ott,Hogy túlszárnyalja kezdeményetekAz ellenfél ijesztő vészeit.

MOWBRAY.

Így porba hullt hozzá kötött reményünkS apró darabra tört.Hírnök jő.

HASTINGS.

No, mondd, mi hír?

HÍRNÖK.

Ez erdőtől nyugatra, alig egyMértföldre, zárt sorban közelg az ellen.Számát az elfoglalt térből magamMintegy harminczezernek gondolom.

MOWBRAY.



Ép annyinak sejtettük azt mi is.Előre hát! Álljunk csatát vele.Westmoreland jő.

ÉRSEK.

Mi fegyveres vezér közelget itt?

MOWBRAY.

Úgy gondolom, Westmoreland ez talán.

WESTMORELAND.

Üdvöt, köszöntést küld tábornokunk,János vitéz, Lancaster herczege.

ÉRSEK.

Mylord Westmoreland, mondd nekem nyugodtan,Mi czélja van jöttödnek?

WESTMORELAND.

Jó, mylord;Beszédem lényegét tehát egészenHozzád intézem. – Ha a lázadás,Aljas, vásott tömegben, mint szokott,Vérengező ifjak vezérletén,Dühtől kisérve, koldus népek ésSuhanczoktól gyámolva tűnne föl,Mondom, ha így saját természetesIgaz szinében fogna megjelenniAz átkos fölkelés: se ön magad,Tisztelendő atyám, se e nemesLordok bizony nem lennétek ma itt,Hogy fényetekkel vonjátok be aVérengező lázongás rút alakját.S te, lord érsek, kinek székét csupánPolgári béke tartja fen, kinekSzakálát a béke ezüst kezeSimitgatá, tanulmányit s egészBölcseségét a béke ápolá,Kinek fehér talárja tisztaság,Békegalamb s áldó szellem jele:Mért forditád ily rosszúl tenmagad’,A béke nyelvéről, mely oly szelid,A harcz zajos, zordon beszédire?Tintádat vérré, könyvedet paizszsá,Lándzsákká tollaid’, s szent nyelvedetCsatába hívó hangos harsonává?



ÉRSEK.

Mért tettem én így? ez tehát a kérdés.Imé ezért: kórok vagyunk mindnyájan,S mivel sivár, tobzódó életünkOly égető lázat hozott reánk,Vért kell bocsátnunk. Épen e ragálytólMérgezve halt volt meg Richard király.Azonban, drága lord Westmoreland,Orvos szerepben én itt nem vagyok,Se nem, mint a békének elleneVegyültem harczi férfiak közé;Hanem miként félelmes háborúTüntem föl kis korig gyógyitni aSzerencséjökbe’ kór kedélyeket,S tisztitni a dugúlást, mely bezárjaÉleterünket. Halld világosabban.Igazságos mérlegbe tettem énHarczunk veszélyit, s azt, mit szenvedünk:S keservünk súlyosb, mint e harczi baj.Időnk folyása, látjuk, merre tart,Nyugodt körünkből im kikényszeritZugó árjával a jó alkalom.Minden panaszt pontokba foglalánk,Midőn időnk volt, még e harcz előtt.S benyujtók a királynak: ámde ottNem nyerhetett szavunk meghallgatást.Ha sérelmünk volt és panaszra mentünk,Személyétől elzártak ép azok,A kiktül a sérelmeket vevők.Közel mult napjaink veszélyei,Melyeknek emléke még láthatóVérrel van írva a földön, s a példák,Miket szolgáltat minden pillanat,Hajtottak e nem illő fegyverekhez,Nem a békét, vagy annak bárminőRészét megtörni, sőt hogy azt valóbanMegállapítsuk név s lényeg szerint.

WESTMORELAND.

Mikor nem nyertetek kihallgatást?S miben busíthatott meg a király?Avagy melyik peer fent reád fogat,Hogy ím e lázadás törvénytelenVérkönyvét szent pecséttel látod elS a fölkelés élit megszenteled?

ÉRSEK.



A közhazát, közös testvéremetTeszem magán sérelmem részesévéTestvér öcsém családi kinjaért.

WESTMORELAND.

Nincs ily ürügyre szükség e miatt,Avagy ha van, nem téged illet az.

MOWBRAY.

Hát hogy ne! Részben őt, s bennünket is,Kik a multak sulyát érezzük, ésTürjük, hogy e napok folyása olyNehéz és jogtalan kézzel nyomulBecsűletünkre.

WESTMORELAND.

Oh, mylord Mowbray,E kort saját szükségiből itéld,És át fogod látni, hogy a kor az,S nem a király, kitől szenvedni kell.Mi téged illet, én nem látom át,Hogy néked a király vagy a jelen korAdott-e csak egy iznyi alapot,Melyen panaszt emelj. Nem kaptad-é megDicső emlékü boldogult atyádNorfolki herczeg méltóságait?

MOWBRAY.

S mit veszthetett atyám becsűletében,Hogy annak újra kell bennem fölélni?Szerette a király; de akkor úgy álltHazánk, hogy őt száműzni kényszerült.S akkor, midőn Bolingbroke Henrik és ő,Nyeregbe pattantak mindketten, ésA tüsszögő mént sarkantyúba kapva,Lándzsájokat föl és sisakjokat le,Melynek aczélrostján átvillogottSzemök, s a harsonára összetűztek;Akkor, midőn mi sem tartóztatáBolingbroke mellétől atyámat, oh!Midőn botját ledobta a király:Önélte függe akkor e boton;Ledobta önmagát s mind, mind vele,Kiket bevádlás vagy fegyver hatalmaGyötört azóta Bolingbroke alatt.

WESTMORELAND.



Beszélsz, lord Mowbray, s nem tudod, miről.Hereford gróf Angliában akkoronA leghősebb lovag hírében állt,S nem tudni, kit kegyelt voln’ a szerencse;De bár atyád leende győztes ott,Nem vitte voln’ az el Coventryből:Gyülöletet kiáltott volna ráEgész hon egyhangúlag, míg szerelmökS imájok csak Herefordban egyesült,Kit akkor inkább bálványoztak ésTiszteltek, áldottak, mint a királyt.De most czélomra ez nem tartozik;Panasztokat jövék meghallaniHerczeg vezérünktől, s jelenteni,Hogy ő kihallgatand, és a mibenKérelmetek jogosnak mondható,Megnyeritek, mind elsimítva azt,Mi ellenfélt mutatna bennetek.

MOWBRAY.

Csikart ajánlat, kényszerítve jő;Fortély, de nem szivesség szüli ezt.

WESTMORELAND.

Mowbray, csalódol, hogyha úgy veszed.A kegy ajánlja ezt, nem félelem.Mert íme nézd, itt vannak sergeink;S becsűletemre, mind oly önbizott,Hogy félelemről gondolatja sincs.Harczsoraink mind hírnevesbek ésFegyverszokottabbak vitézeink;Készűletünk erős; ügyünk igaz:Ekként az ész is bátorságra int.Ne mondd hát, hogy ajánlatunk csikart.

MOWBRAY.

Az én szómmal ugyan nem alkuszunk.

WESTMORELAND.

Ez csak hibás lépted szégyenjele:Rohadt gyümölcshöz érni sem lehet.

HASTINGS.

Van-é János herczegnek teljhatalmaAz atyjától oly mérvben adva, hogy



Meghallja majd feltételünket ésHatározólag döntsön a felett?

WESTMORELAND.

Hisz az már megvan fővezér nevében.Ily léha kérdést kár csak tenni is.

ÉRSEK.

Akkor, Westmoreland, vedd ez iratot:Közsérelminket tartalmazza ez.Ha minden pontja orvosolva lesz,S ügyünk baráti itt és mindenütt,A kik e vállalathoz csatlakoztak,Kellő alakban fölmentetnek, ésNekünk s czélunknak biztosíttatik,Hogy mindez ígény rögtön teljesül:Szerény medrünkbe visszatávozunkS a béke karján fűzve lesz erőnk.

WESTMORELAND.

Közlendem a vezérrel. – Lordjaim!Találkozzunk a két sereg között,S végezzük békén, Isten adja, vagyHa nem, vitánk helyén nyuljunk a kardhoz,Hadd döntsön az.

ÉRSEK.

Akkép teszünk, mylord. (Westmoreland el.)

MOWBRAY.

Szivemben azt sugdossa valami,Hogy békeszerződésünk meg nem áll.

HASTINGS.

Ne félj; ha a békét oly széles ésHatározott alapra fektetendjük,Minőn igényeink most nyugszanak:Megáll e béke, mint a sziklabércz.

MOWBRAY.

Igen, s értékünk olyatén leend,Hogy bárminő csekély, költött esetkét,Sőt bármi léha, hitvány ál okotE tett után itélend a király,



S bár vértanúvá lesz királyhüségünk,Oly zord szelekbe fognak szórni, hogyBuzánk is oly könnyű lesz, mint a polyva,S különbséget jó és rossz nem talál.

ÉRSEK.

Nem, nem, mylord; nem így! Hisz a királyAz ily hitvány törődést únja már,Látván, hogy egy kiölt kétely nyománÉlő utódiban más két nagyobb kel.Tisztára törli tábláját azért,S emléke nem tűr mende-monda-ajkat,Mely veszteségit ismételve mindigFölemlegesse. Mert jól tudja, hogyE hont soha ki nem irthatja úgy,A mint gyanúja rá alkalmat ád.Úgy összenőtt itt ellen és barát,Hogy a midőn egy ellenfélt kiránt,Megsért, megingat egy barátot is.Olyan hazánk, mint durva nő, a kitAz ingerelt férj ütleggel fenyít,S az akkor gyermekét elébe tartja:És a fenyítni kész kar csak megáll,Mely az ütésre már emelve volt.

HASTINGS.

De meg már a király vesszője mindEl is kopott a régi felkelőkön,S most büntetésre nincs már eszköze,Hatalma: mint a karmatlan oroszlán,Ijeszt, de nem ragadhat meg.

ÉRSEK.

Való!Azért, nemes lordmarshal, elhihetd,Ha most kiegyezésünk létre jő,A béke, mint a meggyógyult törött csont,Erősb lesz a törés által.

MOWBRAY.

Legyen.De lord Westmoreland íme visszatért.Westmoreland jő.

WESTMORELAND.

Közel van a herczeg. Tetszik tehát



Ő fenségével sergeink közöttIllő távolban összejönnötök?

MOWBRAY.

Isten nevében! Indulj, Yorki fenség.

ÉRSEK.

Üdvözletünket vidd, mylord; megyünk. (El mind.)

II. SZÍN.

Az erdő más része.

Egyik oldalon Mowbray, az Érsek, Hastings s Mások; másik oldalon Lancaster János Herczeg,Westmoreland, Tisztek és Kiséret jönnek.

JÁNOS HERCZEG.

Üdvözlek itt téged, Mowbray rokon.Főtisztelendő érsek, jó napot.Lord Hastings, jó napot mindnyájatoknak.Mylord York, hozzád illendőbb vala,Midőn nyájad, a harangok szavára,Körödbe gyűlt hallgatni áhitattal,A szent írást miként értelmezed,Mint ércz vitézül megjelenned itt,Zendült csoportot híva harsonáddal,S a tant fegyverré, és az életetHalállá téve. A ki egy királySzivébe van bezárva és kegyeNapsúgarán növekszik, hogy ha tánA fejdelem szivével visszaélne,Ily fenség árnyában, ah, mennyi vésztSzülhetne! Lord érsek, így vagy te is.Ki nem hallá, mi mélyen ismeredAz úr könyvét, és hogy tanácsibanTe vagy előttünk szószólója, sőtIsten megtestesült igéje vagy,Igaz közbenjáró és közvetítőAz ég szentsége és malasztja s a miGyarló művünk között? S vajon ki hinné,Hogy állásod diszével visszaélsz,S az ég kegyét és pártfogásit úgyHasználod becstelen tettekre, mintGonosz kegyencz a fejdelem nevét?Isten nevében buzdítád a népetHelyettesére, jó atyámra föl,S az ő, az ég békéje ellenére



Itt egybe csődítéd.

ÉRSEK.

Lancaster herczeg,Nem jöttem én atyád békéje ellen,De, mint említém Westmorelandnak is,A zűrzavart kor, a közérzület,Magunkat biztositni, kénytet ilyIdétlen állapotra. ElhozákFenségednek sérelmünk czikkeit,Miket gunynyal dobott vissza az udvar,S ép ez szülé aztán a háborút,E hydra kölyköt, melynek zord szemétÁlomra bűvölné jogos igényinkGyőzelme, s az őszinte hódolatE szédülettől mentve, a királyLába elé szelíden omlanék.

MOWBRAY.

Avagy ha nem, kisértjük a szerencsétUtolsó emberig.

HASTINGS.

Habár kidőlünk,Lesz még segélyünk, mely pártunkra áll;Ha ez bukik, majd fölsegít amaz:Ekként a baj örökségűl marad,S firól fira fog szállni a viszály,Míg Angliának nemzedéke lesz.

JÁNOS HERCZEG.

Fölszínes vagy, Hastings, nagyon fölszínes,Így mérve a jövő mélységeit.

WESTMORELAND.

Nem mondaná ki fönséged nekik,Miben méltatja hát sérelmöket?

JÁNOS HERCZEG.

Méltánylom én mind és helyeslem azt,S vérem becsűletére esküszöm,Félreérték atyám szándékit ésKörötte némelyek nagyon hibásanHasználgaták hatalmát, czéljait.Mind e panaszt gyorsan megorvosoljuk,



Szavamra meg. S ha ezt eléglitek,Népeiteket bocsássátok haza,Miként mi a miénket, és a kétSereg közt igyunk béke-áldomást.Megújitott barátságunk jelétVigyék innen minden szemben haza.

ÉRSEK.

Herczegi szódat kérem én ezekre.

JÁNOS HERCZEG.

Itt a szavam! S meg is tartandom azt.Most erre már iszom nagyságodért.

HASTINGS.

Menj, kapitány,(egy Tisztnek) menj, vidd meg a seregnek,E békehírt; fizesd ki és bocsásd szét.Örülni fognak rajta, csak siess. (Tiszt el.)

ÉRSEK.

Egészségedre, lord Westmoreland!

WESTMORELAND.

Köszönet érte. Tudnád csak, mi nagyFáradságomba van e békemű,Bizton ihatnál; no hanem szivemNyiltabb leend irántad ezután.

ÉRSEK.

Nem kétkedem benned.

WESTMORELAND.

Nagyon örűlök.Egészségedre, jó Mowbray rokon.

MOWBRAY.

Ép jó időben is kivánod azt,Mert hirtelen rosszúl érzem magam’.

ÉRSEK.

Csapás előtt mindig vígak vagyunk;A kedvetlenség jó sikert jelez.



WESTMORELAND.

Vidulj tehát, rokon, mert hirtelenBajod nekünk holnapra jót jelent.

ÉRSEK.

No én nagyon könnyen érzem magam’.

MOWBRAY.

Annál rosszabb, ha a szabály igaz. (Örömzaj a háttérben.)

JÁNOS HERCZEG.

A béke-szó zeng. Im halljátok a zajt.

MOWBRAY.

Győzelem után lett volna ez helyén.

ÉRSEK.

A béke is hódításjellemű,Ha mindkét fél dicsőn legyőzetékÉs egyik sem veszít.

JÁNOS HERCZEG.

Eredj, mylord,Bocsásd el a mi hadsergünket is. (Westmoreland el.)S most hadd vonuljanak csapatjainkIm itt előttünk: ismerjük meg így,Kikkel kellendett állanunk csatát.

ÉRSEK.

Eredj, lord Hastings, hadd léptessenekElőttünk el, míg szét nem oszlanak. (Hastings el.)

JÁNOS HERCZEG.

Remélem, együtt töltjük itt az éjt.Westmoreland visszajő.Nos mért van együtt még a hadsereg?

WESTMORELAND.

Vezéreink, mert állni rendeléd,Nem mennek el, míg nem hallják szavad’.



JÁNOS HERCZEG.

Ismérik tisztöket.Hastings visszajő.

HASTINGS.

Mylord, hadsergünk immár szétoszolt:Fut, mint a jármot elvetett tinó,Éjszak, kelet, dél és nyugat felé,Vagy mint a szünidőt nyert iskolaRohan játékhelyére és haza.

WESTMORELAND.

Jó hír, lord Hastings: ennek díjaulFoglyom vagy árulásodért, áruló;Te is, lord érsek; lord Mowbray, te is:Mind elfoglak honárulástokért.

MOWBRAY.

Jogos, becsűletes az ily fogás?

WESTMORELAND.

Hát szövetségtek az?

ÉRSEK.

Ily szószegő vagy!



JÁNOS HERCZEG.

Szót nem adtam én,Csak orvoslást igértem felhozottSérelmiteknek, mit, becsűletemre!Legjobb lélekkel véghez is viszek.De, lázadók, a díjt vegyétek el,Mit lázadás, mit ily tett érdemel.Dőrék valátok harczot kezdeni,Bárgyúk a serget szétereszteni.Doboljatok! El a futók után!Az ég harczolt ma, nem mi a csatán.Ez árulókat vérpadra vigyétek:Az a nyugágy, melyben kihúny e vétek. (Mind el.)

III. SZÍN.

Az erdő más része.

Csatazaj. Rohamok. Falstaff és Coleville találkozva jönnek.

FALSTAFF.

Mi a neved, uram? Miféle rendű s honnan való vagy?

COLEVILLE.

Lovag vagyok, uram, s nevem Coleville de Völgyi.

FALSTAFF.

Tehát Coleville a neved, lovag a rangod, s völgy a lakhelyed. Legyen hát neved ezután is Coleville,rangod áruló s lakhelyed a börtön: elég mély hely arra, hogy ezután is Coleville de Völgyi maradj.

COLEVILLE.

Nemde nem sir John Falstaff vagy-e?

FALSTAFF.

Akárki vagyok, vagyok olyan legény, mint ő. Megadod-e magadat, vagy izzadjak éretted? Ha izzadok,barátid könycseppjei lesznek azok, melyeket halálodon fognak sírni. Azért csak ébreszd fel magadban afélelmet és rettegést, fordulj könyörűletemhez.

COLEVILLE.

Én azt hiszem, sir John Falstaff vagy, s e hitben megadom magamat.

FALSTAFF.



A nyelvek egész iskoláját érzem hasamban, s azok között egy sem beszél más szót, csupán az énnevemet. Csak valamivel volna kisebb a hasam, én volnék a legtevékenyebb ficzkó Európában; de ez aháj, ez a háj, ez a háj egészen tönkre juttat. Itt jön vezérünk.Lancaster János Herczeg, Westmoreland s Mások jönnek.

JÁNOS HERCZEG.

Elmult a harcz-hév, már tovább ne üldjük.Jó Westmoreland, hívd vissza sergeinket. (Westmoreland el.)Falstaff, ugyan hol késtél ekkorig?Megjösz, mikor mindennek vége van.E lomha tréfáid alatt bizonyElőbb-utóbb megroppan a bitó.

FALSTAFF.

Sajnálnám is, mylord, ha úgy nem történnék. Soha sem is tudtam máskép, mint hogy a vitézség jutalmagyalázat és pironság. Hát fecskének, nyilvesszőnek vagy ágyúgolyónak tart fenséged engem? Hát öreg,nehézkes mozgásomban gondolat sebességével bírjak? Hiszen a lehetőség legrendkívülibbczammogásával siettem ide; száznyolczvannál több postalovat lovagoltam agyon; s itt az utazástól ekképkimerűlten, tiszta és szeplőtlen vitézségemben, foglyommá tettem sir John Coleville de Völgyit, egyszörnyen dühös lovagot és vitéz ellenséget. Azonban minek a sok beszéd? Meglátott, megadta magát,úgy hogy jogosan elmondhatom ama horgas orrú római ficzkóval: jöttem, láttam, győztem.

JÁNOS HERCZEG.

Az inkább az ő udvariassága volt, mint a te érdemed.

FALSTAFF.

Azt nem tudom: itt van, im átadom. Csak arra kérem fenségedet, jegyeztesse föl ezt is a mai nap többieseményével; különben, Istenemre, magam készítek arról egy külön verses históriát, saját arczképemmela tábláján, a mint Coleville a lábamat csókolja. Ha pedig én erre kényszerülök, ne higyenek többé nemesiparolának, ha önök mindnyájan megaranyozott réz krajczárok nem lesznek hozzám képest, ha a hírnévderűlt égboltján túl nem sugározom mindnyájokat, mint a teli hold a levegő izzó hamvszikráit, melyekahhoz képest csak gombostűfejeknek látszanak. Adjátok meg azért, a mi megillet, hadd hágjon magasraaz érdem.

JÁNOS HERCZEG.



A tied igen súlyos a fölfelé hágásra.

FALSTAFF.

Tehát hadd világítson.

JÁNOS HERCZEG.

Világítani meg igen sűrű.

FALSTAFF.

No, csak tegyen vele úgy, drága herczegem, hogy javamra legyen, s nevezze, a minek akarja.

JÁNOS HERCZEG.

Coleville a neved?

COLEVILLE.

Igen, mylord.

JÁNOS HERCZEG.

Elhírhedt lázadó vagy, Coleville.

FALSTAFF.

S elhírhedett hű jobbágy fogta el.

COLEVILLE.

Olyan vagyok, mylord, mint főnökim,Kiket követtem, és ha rám figyelnek,Ily olcsón őket meg nem nyerheted.

FALSTAFF.

Hogy ők mily áron adták el magokat, nem tudom; de te, mint afféle jámbor vitéz, hogy ingyen adtadmagadat, fogadd köszönetemet magadért.Westmoreland visszajő.

JÁNOS HERCZEG.

Nos, felhagytatok az üldözéssel?

WESTMORELAND.

Az üldözés megszűnt, visszavonultunk.



JÁNOS HERCZEG.

Gyors büntetés végett most ColevilletKüldd Yorkba összeesküdt társival.Te menj velök, Blunt; őrizd biztosan. (Coleville őrizet alatt el.)S az udvarhoz siessünk, lordjaim;Királyatyám, hallom, nehéz beteg.Ő felségéhez küldjünk hírt előre,S rokon, te vidd azt hozzá vigaszúl;Utánad majd mi is gyorsan megyünk.

FALSTAFF.

Kérem, mylord, hadd menjek én Glostershiron keresztűl, s ha az udvarhoz érkezik fenséged,szíveskedjék, drága jó uram, egy pár jó szót vetni mellettem.

JÁNOS HERCZEG.

Isten veled, Falstaff! Tisztemben énInkább emellek, mint érdemlenéd. (El.)

FALSTAFF.

Hiszen csak eszed volna hozzá, jobb volna az, mint herczegséged. Ez a lágymelegvérű fiú valóban nemszeret engem. Senki sem is indítja azt nevetésre; de nem is csoda, hiszen bor-nemisza. Nem is lesznek ámezek a szerény gyerkőczék emberek a gáton: mert az a sok vízital és halétel oly rendkívül meg fogjahűteni véröket, hogy valami férfiúi sápkórba esnek, s ha megházasodnak, csupa leányokat fognaknemzeni. Általában dőrék és pulyák, minő közülünk is válhatnék, de a fölhevűlés nem engedi. – A jóspanyol bornak kettős hatása van. Agyába száll az embernek s eloszlatja ott az azt környező, ostoba,sűrű és nyers gőzöket; fogékonynyá, elevenné, találékonynyá teszi azt, röpke, tüzes és gyönyörködtetőképekkel teljessé; s ha ezek aztán a hangra, a nyelvre szállanak, kitűnő élcz válik belőlök, s ez az őszületésök. A jó spanyol bor második sajátsága a vér fölmelegítése, mely előbb hideg s megaludt levén, amájat fehérré, sápadttá teszi, s ez a kislelkűség s gyávaság ismertető jele; de a bor fölhevíti azt s belülrőlegész a legvégsőbb részekig kerengésbe hozza. Kivilágítja az arczot, mely mint őrtűz, az emberneknevezett egész kis királyságot fegyverre szólítja, mikor aztán a test minden lakója és parányi élő szellemeikapitányuk, a szív elé sereglenek, mely e kisérő csapat által nagygyá nőve, felfuvalkodva, hősi tetteketvisz véghez. S vitézségét a jó bortól kapja, úgy hogy a fegyverekben jártasság is semmi a bor nélkül; azhozza azokat működésbe. A tanultság elásott kincs, melyen az ördög ül, míg a bor el nem riasztja róla sforgalom- és használatba nem hozza. – Henrik herczeg azért oly vitéz, mert hideg vérét, melyettermészetesen apjától kellett öröklenie, mint valami sovány, terméketlen földet, megkövérítette,felszántotta, megmívelte, rendkívül kitartó szorgalmas ivása által az igen jó és termékenyítő borocskának,úgy hogy végre igen hevessé és vitézzé lett. – Ha ezer fiam volna is, az első emberi szabály, melyre őkettanítanám, az volna, hogy le kell mondaniok a vízitalról, s a borhoz kell szegődniök.Bardolph jő.Mi újság, Bardolph?

BARDOLPH.

Az egész sereg el van bocsátva s feloszlatva.

FALSTAFF.



Hadd menjenek. Én Glostershire felé tartok s felkeresem ott Ferde Róbert uramat. Megpuhítottam máraz ujjaim közt, rövid nap pecsételni is fogok vele. Jer te is velem. (El mind.)

IV. SZÍN.

Westminster. Terem a palotában.

Henrik Király, Clarence, Humphrey Herczeg, Warwick és Mások.

HENRIK KIRÁLY.

Ha végit adja Isten e viszálynak,A mely most itt vérzik kapunk előtt,Az ifjakat dicsőbb mezőre viszszük,S mást nem húzunk, csak szentelt kardokat.Készek hajóink, sergünk összegyüjtve,S távollétünkre már helyettesinkKirendelvék; minden vágyunk szerint megy,Csak testerőnk hiányzik némileg,S időnk, míg a jelenleg lázadókKormányzatunk igáját felveszik.

WARWICK.

Mindkettő csakhamar vigasztalandja Felségedet.

HENRIK KIRÁLY.

Humphrey, Gloster fiam,Hol van herczeg testvéred?

HUMPHREY.

Windsorba ment vadászni, úgy hiszem.

HENRIK KIRÁLY.

S ki társaságában?

HUMPHREY.

Azt nem tudom.

HENRIK KIRÁLY.

Clarence Tamás, testvére, nincs vele?

HUMPHREY.



Nincsen, mylord; jelenleg itt van ő.

CLARENCE.

Mit óhajt uram s atyám?

HENRIK KIRÁLY.

Semmit, Clarence Tamás, csupán javad’.Herczeg testvéreddel mért nem vagy? ŐSzeret téged, te meg föl sem veszed.Előbb állasz szivében, mint a többiTestvéreid: szeresd őt, gyermekem;Így a nemes közbenjárói tisztTöbbi testvérid s ő fensége köztSikerülend, ha majd én meghalok.Ne hagyd azért, ne lökd el őt magadtólS kegyének jó előnyit el ne dobd,Föl sem vevő, hidegnek látszva: mertHisz nyájas ő, ha méltányoltatik.Van szánalomkönyűje, és kezeA lágy könyörre oly nyilt, mint a nap;De tűzkő lesz, ha ingereltetik,Szeszélyes, mint a tél, s oly hirtelen,Mint fagylaló szél a nap hajnalán.Természetére hát ügyelni kellS csak tisztelettel korholni hibáit.Hisz vére, látod, nyájasságra hajló.Ha elsötétűl, engedj tért neki,Míg szenvedélye önmagát, mikéntFenéken a czet, küzködésivel,Szétmarczangolja. Tartsd meg ezt, Tamás!Ekkor barátidnak védpajzsa lészsz,Aranykör, mely testvérid’ összetartja,Úgy, hogy véred közös edénye, aGyanú mérgével fölkeverve, melyetBizony belé fog öntni az idő,Meg nem reped, habár úgy hatna is,Mint a gyors lőpor, vagy az akonit.

CLARENCE.

Gonddal, szeretve bánok majd vele.

HENRIK KIRÁLY.

Windsorba’ mért nem vagy mellette hát?

CLARENCE.

Ő nincs ma ott, ma Londonban ebédel.



HENRIK KIRÁLY.

S ki társaságában, azt nem tudod?

CLARENCE.

Poinssal, meg a kik mindig véle vannak.

HENRIK KIRÁLY.

A legdúsabb föld hoz legtöbb gyomot,S ifjú korom nemes képmása, ő,Borítva azzal. Oh! a bú ezértHalálom óráján is túl kisér.Sír bennem a szív, hogy ha képzeletbenA zűrzavart napokra gondolok,S a zord időre, melyet látni fogtok,Ha majd ősimmel együtt alszom én:Mert nem lelend határt szilaj heve;Tanácsadója vérláz és düh lesz;A feslett erkölcs kész eszközt talál;S gyors szárnyakon repűl majd szenvedélyeA feltolúló vész s bukás felé.

WARWICK.

Nem jól fogod fel őt, kegyelmes úr!A herczeg csak tanulja társait,Mint idegen nyelvet szokás, melyenA csintalan szót is meg kell tanulni.Hogy rajt’ beszéljünk, s czélhoz érve, az,Tudja felséged, másra nem való,Mint, hogy tudjuk s gyűlöljük. Így a herczeg,Értebb korában czimboráivalFölhagy, miként a durva szókkal, ésEmlékök példa és mérték gyanánt lesz,Melyhez mérendi mások életét,S előnynyé válik így a régi baj.

HENRIK KIRÁLY.

De ritkán hagyja el dögben rakottSejtjét a méh. – Ki ez? Westmoreland?Westmoreland jő.

WESTMORELAND.

Üdv a királynak! És újabb szerencseAhhoz, melyről én íme hírt hozok.János herczeg kezed’ csókolja, felség!



Mowbray, Scroop érsek, Hastings s mind a többiTörvényed korlátjába kényszerült.Több lázadó kard nincs kivonva márS bék olajága sarjad mindenütt.Miként ment véghez e tény, íme ittMegolvashatja felséged nyugodtanEgész lefolytát, minden részletét.

HENRIK KIRÁLY.

Oh Westmoreland, pacsirta vagy te, melyMég tél utolján is mindig csak aNap keltiről dalol.(Harcourt jő.) Im újabb hírek

HARCOURT.

Fölségedet ég óvja ellenektől!S ha fölkelnének, hulljanak le mind,Miként azok, kikről én hírt hozok.Northumberland grófot, Bardolphot ésAz angol és a skót hadsergeketYorkshire sheriffje teljesen leverte.A harcz lefolytát és rendit pedig,Ha tetszik, ím ez irat mondja el.

HENRIK KIRÁLY.

S e jó hírekre mért vagyok beteg?Hát a szerencse nem nyujthatja-eMegtelve mind a két kezét felénk,És rút betükkel irja szép igéit?Étvágyat ád, étket nem: ilyen azEgészséges szegény; vagy lakomát ad,S elveszi az étvágyat: ilyen a dús,Ki bőségben úszik s nem élvezi.E kedves hír fölvídithatna, s imAgyam szédül, szemem homályosul.Oh jaj! siessetek; rosszúl vagyok. (Elájul.)

HUMPHREY.

Ne féljen fölség!

CLARENCE.

Ah, királyatyám!

WESTMORELAND.

Üdülj, tekints fel, oh uram királyom!



WARWICK.

Nyugodjatok meg, herczegek. Tudjátok,Ő felségének ez szokott baja.Távozzatok; jobban lesz. Friss leget.

CLARENCE.

Nem! E kínt nem sokáig birja ki;A nem szünő gond s izgalmas kedélyPorhűvelyét már úgy elnyütte, hogy rajtÁtlát az élet és kitörni vágy.

HUMPHREY.

Ijeszt a nép is, mely föltünni láttaA természet idétlen rút szülöttit;Az évszakok elváltoztak, miként haSzendergve lelt voln’ egy-két hónapotÉs átugorta volna azt az év.

CLARENCE.

Háromszor áradott meg a folyóApály ne’kűl; és a vén emberek,E jámbor krónikások, azt regélik,Hogy így történt kissé előbb, midőnEdvárd ősünk beteg lőn s elhala.

WARWICK.

Csak csendesen. Már ébred a király.

HUMPHREY.

E szélhüdés véget vetend neki.

HENRIK KIRÁLY.

Vegyetek föl, kérlek, s kisérjetekEgy más szobába. Kérlek, csendesen. (A Királyt a terem belsejében ágyra teszik.)Ne hagyjatok zajt ütni, itt barátim,Ha csak lágy, altató kéz nem susogAz én kifáradt lelkemnek zenét.

WARWICK.

Zenét tehát itt a szomszéd szobában!

HENRIK KIRÁLY.



Tegyétek párnámra a koronát.

CLARENCE.

Szemei beesvék, nagyot változott.

WARWICK.

Csend, csend!Henrik Herczeg jő.

HENRIK HERCZEG.

Ki látta Clarence herczeget?

CLARENCE.

Im itt vagyok, testvér, gondteljesen.

HENRIK HERCZEG.

Hogyan? Itt ben s nem ott kün hull az eső?És hogy van a király?

HUMPHREY.

Fölötte rosszúl.

HENRIK HERCZEG.

Hallotta-é már a jó híreket?Mondjátok el neki.

HUMPHREY.

A mint hallá, nagy izgalomba jött.

HENRIK HERCZEG.

Ha örömtől beteg,Meg fog javulni gyógyszer nélkül is.

WARWICK.

Ne ily nagy zajt! Herczeg, lassan beszélj.Aludni hajlandó királyatyád.

CLARENCE.

Vonuljunk egy másik terembe, jertek.



WARWICK.

Méltóztatik fenséged is velünk?

HENRIK HERCZEG.

Nem, én itt a királynál őrködöm. (Henrik Herczegen kívül a Többiek el.)Miért van itt párnáján a korona,Mely alvó társnak olyan nyugtalan?Oh fénylő zaklatás, te, oh arany gond!Sarkig tárod a szender ajtaitSok éber éjen! S most azzal aludni!Nem oly egészséggel s mély-édesen,Mint ki daróczot vonva önmagára,Áthorkolá az éjt. – Oh! fejdelem-dísz!Ha birtoklódra súlyosulsz, olyan vagy,Mint dús fegyverzet a forró napon,Mely véd s hevít. – Légzése ajtajánKönnyű pehely van mozdulatlanúl;Ha még lehelne, a könnyű pehelyMozogna tán. Felséges úr! atyám!Az álom bár üdít, oly álom ez, melyNem egy angol királyt választa elEmez arany körtől. Igényed tőlemA köny s nehéz bánat, melylyel nekedA természet, fiúi hála és kegyDúsan fizet most, drága jó atyám;Igényem tőled e király-korona,Mely engem illet, engem, rangod ésVéred utódját. Nézd, im itt van az! (Fejére teszi.)Megvédi Isten; s bárha e világEgész hatalma egyesülni egyÓrjási karrá, nem csikarja elEmez öröklött díszt: akként hagyomUtódaimra, mint te rám hagyád. (El.)

HENRIK KIRÁLY.

Warwick, Gloster, Clarence!Warwick s a Többiek visszajönnek.

CLARENCE.

Hivtál, királyom?

WARWICK.

Felséges úr, hogyan vagy? Mit parancsolsz?

HENRIK KIRÁLY.



Mért hagytatok magamra itt, urak?

CLARENCE.

A herczeget, testvéremet hagyók itt;Igérte, hogy fölötted őrködik.

HENRIK KIRÁLY.

A walesi herczeg? Hadd lám, merre van?Hisz nincsen itt.

WARWICK.

Az ajtó nyitva; erre távozott.

HUMPHREY.

Nem jött azon szobán át, hol valánk.

HENRIK KIRÁLY.

Hol a korona? Ki vette el párnámról?

WARWICK.

Midőn kimentünk, még mi itt hagyók.

HENRIK KIRÁLY.

A herczeg vitte el: utána csak.Hát oly mohó már ő, hogy álmomatHalálnak véli?Keresd fel őt, lord Warwick, hívd ide. (Warwick el.)Bajommal egyesül e tette ésVégem’ sietteti. Ilyek vagytok, fiuk!A természet mi gyorsan felriad,Ha kincs a tárgya!A dőre, aggódó apák ezértGyötrik tehát sok gonddal álmukat,Fejöket búval, csontjokat munkával!?Ezért gyűjtik s halmozzák össze aMástól szerezgetett aranycsomót!?Ezért avatják a fiúkat gondosanMűvészetekbe, harczgyakorlatokba!?Mert mint a méh édes nedvet kerítMinden virágról,Lábunk viasz- és ajkunk mézteli;Köpűbe hordjuk, s mint a méheketMegfojtanak jutalmul. Ily kesert kapGyüjtéseért a haldokló apa.



Warwick visszajő.No hol van, hogy addig se várhatott, mígBarátja, a betegség, sírba visz!?

WARWICK.

A herczeg a szomszéd szobába’ van.Szelíd könyűben ázik ifju arcza.Oly mély bánatba van merülve, hogyA zsarnokság, mely csak vért szomjazik,Reá tekintve, szemharmatba mosnáSaját gyilkát. Im, itt jön ő maga.

HENRIK KIRÁLY.

De hát mért vitte el a koronát?Henrik Herczeg visszajő.Im, itt jön ő. Nos, Henri, jöszte hozzám.Vonuljatok ki, hagyjatok magunkra. (Clarence, Humphrey Herczeg s Lordok el.)

HENRIK HERCZEG.

Sohsem hivém, hogy ismét halljalak.

HENRIK KIRÁLY.

Vágyad volt e hivés szülője, Henrik.Sokáig késem, terhedül vagyok.Üres székemre úgy áhítozol,Hogy díszjelembe vágysz öltözni, mígÓrád se jött meg rá. Oh dőre ifjú,Földhöz nyom e nagyság, melyet keressz.Várj egy kicsit: hatalmam föllegétLehullástól csekély szél óvja már,S gyorsan lecsöppen az. Napom setétűl.Azt loptad el, mi egy-két óra múlvaBün nélkül is tied. HalálomonÍgy megpecsétléd véleményemet:Élted mutatta, hogy sohsem szerettél,S akartad, hogy e hitben haljak el.Kebledbe’ száz meg száz tőrt rejtegetsz,Melyet kő szíveden élesre fentél,Hogy életemből egy órát elölj.Hogyan! egy óráig se várhatál?Eredj tehát, ásd meg sirom’ magad,S a víg harangok azt zengjék füledbe,Hogy koronás vagy, nem hogy meghalék,S hadd legyen a rám hullandott könyűBalzsamcsöpp, mely fejed’ fölszenteli.Csak tégy az elfeledt porok közé;Férgeknek add, mi néked élted’ adta.



Szolgáim’ űzd el, végzésim’ tipord le;Itt az idő, gunyold az illemet:Ötödik Henrik koronázva van! –Föl, föl, hiúság. El, királyi érdem;El innen, el, ti bölcs tanácsosok;S az angol udvarhoz most gyüljetekMindenfelől, ti röstség majmai,Határszomszédok, félre a szemettel.Ha van kéjenczetek, ki tánczol ésDőzsöl, káromkodik s éjjel csapong,Gyilkol, rabol és régi bűnöketHalmoz rakásra új divat szerint:Ne féljetek, többé föl nem zavar.Két árt adand bünéért Anglia,Kitüntetést, hatalmat, hivatalt:Mert ötödik Henrik levette márA szájkosárt a megszelíditettFéktelenségről, s e szilaj, vad ebÁrtatlanokba mártja már fogát.Ah! belzavarban szenvedő szegény hon!Ha gondjaim se szünteték bajod’,Mi lesz, ha gondot rád a baj visel?Ismét vadonná válsz, s megszállanakRégi lakóid majd, a farkasok.

HENRIK HERCZEG.

Bocsánat, fejdelem! ha könyeim (Térdelve.)Nedűje meg nem gátlaná szavam’,Eme szívig ható mély megrovástElháritottam volna, mielőttIly keserűn beszélsz s annak folyásátIly messze hallom. Itt a korona,S ki halhatatlan koronát visel,Sokáig tartsa ezt neked. Ha inkábbKivánom ezt hired- s becsületednél,E helyzetből ne keljek fel soha,Míg a valódi, benső tiszteletTanít hajolnom így külsőleg is.Tanúm az ég, hogy a mint bejövékS pihegni nem láttam felségedet,Mint eljegedt szivem. Ha szinlelek,Jelen vadságomban haljak meg ésNe lássa e hitlen világ sohaSzándékba vett nemes javultomat.Hozzád jövén, halottnak vélve téged,S majd elhalva, hogy annak véltelek,A koronához, mintha érzene,Dorgálva szóltam: „A reád tapadt gondEmészté föl atyámnak életét;Így rossz arany vagy te, legjobb arany.



Lám, a kevésbbé finom, kedvesebb:Ha gyógyszerekben iszszuk, éltet ad:S te, legjobb, leghíresb és legdicsőbb,Fölemészted urad’.” Királyi felség,Így vádolám s tevén fejemre azt;Igaz utód gyanánt pöröltem véle,Mint ellenféllel, a ki jó atyámatSzemem láttára ölte meg. De haÖröm fertőzteté meg véremet,Vagy büszkeség dagasztá keblemet,Ha lázadó, hiú szellem hatott átS a szivesen látás indúlataElőzte voln’ meg annak birtokát:Isten ne adja főmre azt soha,Legyek selejtes szolga, ki előtteÁmulva és remegve térdepel.

HENRIK KIRÁLY.

Oh fiam!Az ég sugá, hogy vedd el innen azt,S atyád szerelmét így jobban kinyerd,Mivel mentséged’ ily bölcsen tevéd.Jer, Henrikem, jer, ülj ágyamhoz, ésHalld, mint hiszem, végső tanácsomat,Melyet piheghetek. Isten tudja, fiam,Mi mellékes, mi görbe útakonSzerzém e koronát, s magam tudom,Mily zűrzavarban állott főmön az.Most már nyugodtabban szállhat reád,Jobb véleménynyel s biztosabban is.Szerzése minden foltja sírba térEgyütt velem. Úgy látszott rajtam az,



Mint egy mohó kézzel kapott vagyon;S éltek sokan, akik szememre hányták,Hogy az ő segélyökkel szereztem azt;Miből viszály s vérontás lőn naponkint,Sebezni a szinlett békét. De én,Lásd, szembe szálltam a rémekkel is.Egész uralmam szinjáték vala,Melynek ez a tartalma. Most halálomVáltoztat a dolgon: mert a mit énMagam szereztem, az rád szebb uton száll:A koronát örökségűl kapod.De bár biztosb vagy is, mint én valék,Nem vagy elég erős: még a keserv új,S barátid, kiket tenned kell azokká,Foguk- s fulánkjokat csak most veszíték.Szörnyű tettök emelt föl engemet;Hatalmok elrémíthetett, hogy ismétLedobnak egyszer. Elkerülni eztElvágtam útjokat. Czélom valaSzent földre vinni őket el, hogy ígyOrszágomat ne vizsgálják közelrőlCsend- s nyúgalomban. Azért, Henrikem,Foglald el a lázas kedélyeketTávol viszálylyal, hogy e működésA mult napok emlékit oltsa el.Többet szeretnék, de tüdőm kifáradtÉs a beszéd terhét nem birja már.Koronám szerzését bocsásd meg, Istenem;S valódi békében birjad te csendesen.

HENRIK HERCZEG.

Kegyelmes fejdelem!Nyerted, viselted, óvtad, nékem adtad,Jogos, világos birtokomba hagytad;Én ezt tehát, bármily küzdelembe kerül,Egész világ ellen fentartom emberül.Lancaster János Herczeg, Warwick, Lordok stb. jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Im itt jön, itt, Lancaster Jánosom.

JÁNOS HERCZEG.

Egészség, béke, s üdv királyatyámnak!

HENRIK KIRÁLY.

A béke s üdv veled jön, Jánosom;Az egészség, ah, ifjú szárnyakon



Elszállt eme kopasz törzsről. Ha látlak,Megszűnik nálam a világi baj.Hol, merre van lord Warwick!

HENRIK HERCZEG.

Mylord Warwick!

HENRIK KIRÁLY.

Van-é saját neve azon szobának,Hol ájulásba estem az imént?

WARWICK.

Jeruzsálemnek hivják azt, mylord.

HENRIK KIRÁLY.

Hál’ Isten! Ott lesz vége életemnek.Több év előtt azt jósolák nekem,Hogy Jeruzsálemben halok meg, a mitHibásan a szent földnek hittem én.El e szobába! Hadd nyugodjam ott:Jeruzsálemben lesz Henrik halott. (El mind.)

ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Glostershire. Szoba Ferde házában.

Ferde, Falstaff, Bardolph s Apród jönnek.

FERDE.

’Stenbizony, egy tapodtat se megyen innen ez éjjel, sir. Hé, Dávid, hallod?



FALSTAFF.

Megbocsát, ferde Róbert barátom.

FERDE.

Nem akarok megbocsátni, nem fog bocsánatot nyerni; bocsánat nem adatik, a bocsánatból semmi semlesz; nem fog bocsánatot nyerni. Hé, Dávid!Dávid jő.

DÁVID.

Tessék, uram.

FERDE.

Dávid, Dávid, Dávid, hadd lám, Dávid, hadd lám. No igen, Vilmost, a szakácsot hívd ide. Nem fogbocsánatot nyerni, sir John.

DÁVID.

Igen, uram, úgy van, ez idézőket nem lehet kézhez adni. – Azért buzával vessük be a kereszt földet?

FERDE.

Piros buzával, Dávid. De hát Vilmos szakácsra térve, vannak-e fiók galambok?

DÁVID.

Igen, uram, itt van a kovács számlája a vasalásért meg az ekevasért.

FERDE.

Summázd össze, fizesd ki. Nem fog bocsánatot nyerni, sir John.

DÁVID.

Aztán, uram, egészen új lánczot kell csináltatnunk a vederre. No meg aztán, uram, fog-e levonniVilmostól valamit, hogy a minap elvesztett egy zsákot a hinckley-i vásáron?

FERDE.

Feleljen róla. Néhány galambot, Dávid; egy pár rövid lábú tyúkot, ürűczombot s egy kis apró egyetmást:mondd meg ezt Vilmos szakácsnak.

DÁVID.

Itt marad éjszakára e bajnok?

FERDE.



Itt, Dávid. Szívesen akarom látni. Egy ember az udvarban többet ér, mint egy pár garas a zsebben. Lásdszívesen legényeit is, Dávid, mert azok hamis kópék ám! Megpiszkolják az embert hát mögött.

DÁVID.

Csak nem piszkolják jobban, mint saját hátokat: irtóztató szennyes az ing rajtok.

FERDE.

Jól találtad, Dávid. Dolgod után, Dávod.

DÁVID.

Kérem, uram, pártfogolja Vénkúti Vicsori Vilmost, hegyi Pergős Kelemen ellenében.

FERDE.

Ez ellen a Vicsori ellen sok panasz érkezik, Dávid. Ez a Vicsori főfő gazember, a mint én tudom.

DÁVID.

Megvallom, nemzetes uram, biz ő olyan ember. De hát, Istenem uram, hisz a gazember is csak nyerhetvalami pártfogást barátja kérelmére. A becsületes ember maga is beszélhet maga mellett, de nem ám agazember. Nyolcz esztendő óta hűségesen szolgálok nemzetes uraságodnál, s ha egy évnegyedbenegyszer-kétszer sem segíthetek át egy-egy gazembert a becsületes ellenében, akkor bizony igen parányihitelem van uraságodnál. Ez a gazember az én becsületes barátom: kérem tehát uraságodat, vegyepártfogásába.

FERDE.

Nyugodt lehetsz; mondhatom, nem lesz baja. Nézz dolgod után.(Dávid el.) Hol van ön, sir John? Elő,elő, elő! Le a lovagcsizmákkal. – Kezet ide, Bardolph.

BARDOLPH.

Örülök, hogy láthatom uraságodat.

FERDE.

Szívemből köszönöm, édes Bardolph.(Az Apródnak.) Hozott Isten, karcsú kölyök. – No jerünk, sirJohn. (Ferde el.)

FALSTAFF.

Mindjárt megyek, édes Ferde Róbert barátom. – Bardolph, tekintsd meg lovainkat.(Bardolph s azApród el.) Ha engem darabokra fürészelnének, kitelnék belőlem négy tuczat oly szakálas remetebot,mint ez a Ferde. Csodálatos látni a kölcsönös összefüggést az ő és emberei szelleme közt: azok, midőn őtszem előtt látják, úgy viselik magokat, mint valami ostoba békebírák; ő pedig, midőn velök társalog,olyan békebírói inassá változik. Szellemök a társas érintkezés által úgy együvé csatlódott, hogy mindigszépen együvé tartanak, mint a vadludak. Ha Ferde uramnál valami keresetem volna, azzal hoznám jókedélybe cselédeit, hogy őket urokhoz hasonlóknak mondanám; ha cselédeinél volna, Ferde uramat azzal



csiklandoznám, hogy senki sem tud jobban parancsolni szolgáinak. Tagadhatlan, hogy a bölcs viseletetszintúgy, mint az együgyü magatartást, elsajátítja egyik a másiktól, mint a ragadós nyavalyát: azért kikióvakodjék saját környezetétől. Elég anyagot nyújt nekem ez a Ferde, hogy Henriket állandó kaczajrabírjam hat új divaton keresztűl, a mi addig tart, mint négy törvényszéki határidő vagy két adóssági per, snevetni fog rajta szünet nélkül. Oh! nem kis dolog ám az, a mit könnyű esküvel erősített fillentés, redőshomlokkal mondott tréfa eszközöl oly ficzkónál, kinek még sohse nyilallott a háta. Meglátjátok, annyirafog kaczagni, hogy olyan lesz az arcza, mint egy rosszúl redőzött nedves köpönyeg.

FERDE.

(belőlről).Sir John!

FALSTAFF.

Megyek már, Ferde barátom, megyek. (El.)

II. SZÍN.

Westminster. Lakosztály a palotában.

Warwick s a lord Főbíró jönnek.

WARWICK.

Hogyan, mylord főbíró! Hát hová?

FŐBÍRÓ.

Hogy van a király?

WARWICK.

Igen jól, minden gondja véget ért.

FŐBÍRÓ.

Nem halt talán meg?

WARWICK.

Messze útra mentÉs czéljainkra nézve már nem él.

FŐBÍRÓ.

Hítt volna bár magával engem is.Éltébe’ híven vitt szolgálatomNyiltan kitesz most minden bántalomnak.



WARWICK.

Az ifjú király nem szeret, hiszem.

FŐBÍRÓ.

Tudom, hogy nem; fegyverzem is magam’,A kor fordúlatát köszönteni,Mely zordonabban nem tekinthetend rám,Mint gondolatban már kiképzelém.János Herczeg, Humphrey Herczeg, Clarence, Westmoreland s Mások jönnek.

WARWICK.

Itt jő az elhalt Henrik bús csapatja.Oh bár az élő Henrik birna mostOly érzülettel, bár olyannal is, mintE három ifju leggyöngébbike.Hány jó nemes maradna úgy helyén,Kinek alatabb rendű szellemekVitorláit kell majd feszítnie.

FŐBÍRÓ.

Ah! félek én, hogy minden tönkre jut.

JÁNOS HERCZEG.

Jó reggelt, jó reggelt, Warwick rokon.

HUMPHREY és CLARENCE.

Jó reggelt, rokon.

JÁNOS HERCZEG.

Úgy tetszik, mintha már nyelvünk se volna.

WARWICK.

Emlékezünk; de tárgyunk oly igenGyászos, hogy a sok szót nem engedi.

JÁNOS HERCZEG.

Üdv rá, kiért ily gyászosak levénk.

FŐBÍRÓ.

Üdv ránk, hogy nem levénk még gyászosabbak.



HUMPHREY.

Te jó barátot vesztél, oh mylord,És esküszöm, hogy arczodon e búIgaz sajátod s nem kölcsönbe vett.

JÁNOS HERCZEG.

A kegyrül senki biztosítva nincs; deTe várhatsz legrosszabb fogadtatást:Ezt fájlalom, ezt én nem így szeretném.

CLARENCE.

Sir John Falstaff körül kell járni most;De ez meg sérti méltóságodat.

FŐBÍRÓ.

Becsűletért tevém, a mit tevék,Jó herczegek, saját szivem valaEl nem fogult vezérem; és sohsemLátjátok azt meg, hogy koldulni menjekAlázó s megtagadt bocsánatot.Ha nem segít feddhetlenség s igazság,Meghalt uram királyomhoz megyek,S ki külde hozzá, elmondom neki.

WARWICK.

Itt jő a herczeg.V. Henrik Király jő.

FŐBÍRÓ.

Ég tartsa meg fölséged’! Jó napot!

KIRÁLY.

Eme pompás új díszöltöny, e felségRajtam nem oly könnyű, mint gondolod.Testvérim, gyászotokba félsz vegyül.Ez udvar angol itt és nem török:Amuratra nem Amurat jön itt,Hanem Henrikre Henrik. Ám azértGyászoljatok, édes testvéreim;Valót beszélve, jól áll nektek az:A bú olyan királyi rajtatok,Hogy e gyászt én is mélyen fölveszemS szivembe’ hordom. Csak gyászoljatok,De ám ne másképen vigyétek azt,



Mint mindnyájunkra súlyosult tehert.Mi engem illet, biztosítalak,Atyátok és testvéretek leszek;Elhordom a bajt, csak szeressetek.Sirassuk együtt a holt Henriket:Él Henrik, a ki mind e könyeketMegannyi boldog órákká teszi.

JÁNOS HERCZEG s a Többiek.

Felségedtől nem is várunk mi mást.

KIRÁLY.

De oly kétkedve néztek rám; kivált te. (A Főbíró-nak.)Hogy nem szeretlek, úgy hiszem, tudod.

FŐBÍRÓ.

Tudom, felség, ha méltóan ítélnek,Gyűlölni engem nem találsz okot.

KIRÁLY.

Nem!Hát hogy feledné ilyen nagy reményűHerczeg neked ily nagy sérelmeit?Hát szidni, korholni, fogságra vetniAz angol trónutódot – semmi ez?Lemossa tán a Léthe, s elfeledjük?

FŐBÍRÓ.

Atyád képét viseltem akkor én;Rajtam hatalmának képmása volt;S midőn törvényinek kormányzatánÉpen a közjó mellett fáradék,Fönséged elfeledte tisztemet,El a törvény tekintélyét, hatalmát,El a király képét, melyet viseltem,S megütöttél ítélő székemen.Ezért, miként atyád bántalmazóját,Föntartva bátran méltóságomat,Elfogtalak. Ha tettem rossz vala,Gondold, midőn most koronát viselsz,Hogy egy fiad van, a ki gúnyt űzVégzéseiddel, tisztes székirőlLerántja az igazságot, kijátszaA törvényt, eltompítja kardodat,Mely önszemélyed nyugtát védené!Sőt több! királyi képedet tiporja



S gúnyolja művedet helyettesedben;Tedd most ezen helyzetbe önmagad’.Kérdezd saját királyi szivedet;Légy most atya, képzelj ilyen fiút,Halld így gyalázva méltóságodat,Föl sem vevőleg megvettetni lásdA legfélelmesebb törvényeket,Szemléld, miként aláz meg önfiad,S képzeld, hogy én ügyed mellett vagyokS szelíden elhallgattatom fiad’A te hatalmadból: im ily hidegMegfontolás után itélj el, ésSzólj, mint király, méltóságod szerint,Mit tettem, a mi helyzetem-, személyem-Vagy fejdelmemhez épen nem való?!

KIRÁLY.

Úgy van, bíró, igaz; jól gondolod.Bird hát a kardot s mérleget tovább is.Ohajtom, hogy nőjön becsületed,Míg nem megéred, hogy majd egy fiamMegsért, de enged is, mint én tevém;Atyám szavával élek akkoron:„Szerencsém, hogy ily bátor emberem van,Ki enfiamra törvényt szabni mer;Szintúgy szerencsém, hogy olyan fiam van,Ki nagyságát ekkép letenni kész aTörvény kezébe.” – Letartóztatál;Most én ezért nálad tartóztatomA szennytelen kardot, melyet viseltél,Azon intéssel, hogy viseljed azt,Oly bátran, joggal és pártatlanúl,Mint akkor ellenem. Itt a kezem!Légy ifjuságom atyja: s ajkam aztHangoztatandja, mit fülembe mondsz,S tapasztalt, bölcs vezérletednek énÖnként alávetem szándékimat.S ti herczegek! kérlek, higyétek el,Sirjába nyereséggel szállt atyám,Mert szenvedélyim véle nyugszanak,És bennem él túlkomoly szellemeGúnyolni a világ reményeit,A jósokat megszégyeníteni,Kiirtni a rohadt közvéleményt,Mely engemet külsőm után itélt.A vér hulláma bennem ekkorigHivságokért kevélyen áradott:Most fordul, a tengerbe visszasülyed,Hol a magas habokkal egyesülS komoly méltóságban ömöl tovább.



Most összehivjuk a nagy hongyülést,S választunk a tanácsba olyakat, hogyHazánk nagy teste oly rangban legyen,Mint a legjobb kormányú nemzetek,Hogy béke, harcz, vagy együtt mind a kettőElőttünk ismerős, szokott legyen,S ebben, atyám, kezed lesz a vezér. (A Főbíró-nak.)Koronázás után, mint emlitők,Egybehivandjunk az egész hazát;S ha Isten jó szándékimban segél,Se peer, se herczeg nem mondhatja, nem:„Rövidítsd Henrik éltét, Istenem!” (El mind.)

III. SZÍN.

Glostershire. Kert Ferde házánál.

Falstaff, Ferde, Hallga, Bardolph, Apród s Dávid jönnek.

FERDE.

De bizony meg kell néznie a gyümölcsömet. Beülünk a lugasba s megeszünk egy pár múlt évi Pipin-almáta magam oltásából, meg egy kis befőzöttet s más effélét. Jőjön, Hallga czimbora, s azután az ágyba.

FALSTAFF.

Biz Isten, pompás, gazdag lakása van.

FERDE.

Sovány, biz ez, sovány, sovány, csupa koldusság, csupa koldusság, sir John. No a levegő jó. Teríts,Dávid, teríts, Dávid. Igen helyes! Dávid.



FALSTAFF.

Ennek a Dávidnak sok hasznát veszi ön: szolga is, gazda is.

FERDE.

Jó fiú, jó fiú, igen jó fiú, sir John. Teringettét! Sok bort találtam inni a vacsoránál. Jó fiú. No üljön le,üljön le. Jőjön, czimbora.

HALLGA.

Ej, haj! Azt mondom, hogy: (Danol.) „Együnk, igyunk, vigadozzunk, Jó időért imádkozzunk; A hús olcsó, a lány drága, Vidor fiúk mulatsága. Csak vigan! Mind örökre ily vigan.

FALSTAFF.

Ez aztán a vidám szív, Hallga barátom. Ezért mindjárt is iszom az egészségére.

FERDE.

Adj bort Bardolph úrnak, Dávid.

DÁVID.

Tessék leülni, drága jó uram; mindjárt itt termek; csak tessék leülni, édes jó uram. Apród barátom,kedves apród barátom, üljön le. Kedves egészségére! A mi ételben hiányzik, italban pótoljuk. Deelnézők legyetek. Jó szív a fő dolog. (El.)

FERDE.

Vigadj, Bardolph. Vigadj te is, te kis katona.

HALLGA.

(danolva). Vigadj, vigadj, hadd lármázzék az asszony, Hamis a nő, ha magas, ha alacsony; Hol legény tanyáz, vigad ott a ház, Még a bőjt is vig! Vigadj, vigadj, stb.

FALSTAFF.

Nem hittem volna, hogy Hallga barátunk ily tűzről pattant ember.



HALLGA.

Kicsoda? Én? Dejszen, máskor is voltam már én életemben ily vig egy párszor.Dávid visszajő.

DÁVID.

No itt van egy tányér bőr alma, ni. (Bardolph elé teszi.)

FERDE.

Dávid!

DÁVID.

Nemzetes uram? Mindjárt jövök. Egy pohár bort, úgy-e sir?

HALLGA.

(danol). Egy pohár bor jó mindenkor, Kincsemért iszom ilyenkor: Csak vidám szív él soká!

FALSTAFF.

Nagyon igaz, Hallga barátom.

HALLGA.

Azért legyünk vigan. Csak most jön még a java.

FALSTAFF.

Egészséget, hosszú életet, Hallga barátom.

HALLGA.

(danol). Kiiszom a pohárt, add ide, Ha egy mértföld is a feneke.

FERDE.

Üdvözlek, tisztes Bardolph. Ha valami kell s nem parancsolsz, magadnak tulajdonítsd. Üdvözlek,kedves piczi fattyam, te, igazán üdvözlek. Poharat ürítek Bardolphért és minden londoni gavallérért.

DÁVID.

Remélem, nem halok meg, míg Londont meg nem látom.



BARDOLPH.

Ha ott meglátnálak, Dávid!

FERDE.

Teringettét, csak kocczantanátok is egymással. Hah! Nem igaz-e, Bardolph?

BARDOLPH.

Ugy ám, még pedig négy itczés kannával.

FERDE.

No azt már köszönöm. Ez a ficzkó oldalad mellett lesz, arról biztosítlak; nem tágít tőled, hűséges egyvér.

BARDOLPH.

Magam is oldala mellett leszek.

FERDE.

Ez aztán királyi beszéd. Ne láss szűköt nálam semmiben. Légy vigan.(Kopogtatnak.) Nézd csak, ki vanott az ajtón. Hé! Ki zörget ott? (Dávid el.)

FALSTAFF.

(Hallgá-nak, ki egy pohár bort iszik.)No, most aztán már nekem szállott.

HALLGA.

(danolva). Szállj nekem! S hadd legyen lovag nevem: Samingo!Nem így van-e?

FALSTAFF.

De úgy.

HALLGA.

Úgy van? No hát vallja meg, hogy a vén ember is tud valamit.Dávid visszajő.

DÁVID.

Engedelmével, nemzetes uram, valami Pistol van ott kün az udvartól; híreket hozott.



FALSTAFF.

Az udvartól! Hadd jőjön be.Pistol jő.Hogy hogy, Pistol?

PISTOL.

Isten áldja önt, sir John.

FALSTAFF.

Micsoda szél hozott ide, Pistol?

PISTOL.

Nem oly rossz szél, mely senkinek se fú jót. Drága lovag, te most egyik legnagyobb ember vagy akirályságban.

HALLGA.

Teringettét! azt én is úgy hiszem, hanem csak Puff és Bársony komán kívül.

PISTOL.

Puff?Puff a pofádra, nyúlszivü pulya.Sir John, barátod, Pistolod vagyok,És nyakrafőre lovaglék tehozzád.Újságot és örömreményt hozok.Arany időt, szerencsehíreket.

FALSTAFF.

Kérlek, jelentsd ki azokat, világi emberhez illendőn.

PISTOL.



Mit a világ? mit a czudar világfi?Arany kedv- s Afrikáról szólok én.

FALSTAFF.

Oh hitvány asszür-szolga, hát mi hír?Cophetua király tudni vágyik azt!

HALLGA.

(danol).És Robin Hood, Scarlet és John –

PISTOL.

A Helikonnal trágyadomb mérkőzik?S kigúnyolják a jó hírt?Hajtsd hát fejed’, Pistol, a fúriák mellére.

FERDE.

Én, tisztes úr, nem ismerem mivoltod’.

PISTOL.

No hát kesergj miatta.

FERDE.

Bocsáss meg, uram, ha újságokkal jöttél az udvartól, úgy vélném, hogy annak csak két útja van: vagykiadod, vagy magadban tartod. Én, uram, birok a király alatt némi tekintélylyel.

PISTOL.

Melyik király alatt, te éhenkórász?Szólj, vagy halj meg.

FERDE.

Henrik király alatt.

PISTOL.

Negyedik vagy ötödik Henrik-e?

FERDE.

Negyedik Henrik.

PISTOL.



Pász a hivatalnak.Sir John, szelid báránykád a király,Ötödik Henrik az: valót beszélek.Ha Pistol fillent, úgy mutass nekemFügét ni, mint egy kérkedő spanyol.

FALSTAFF.

Mit! hát az öreg királynak vége van?

PISTOL.

Be van fejezve: én valót beszélek.

FALSTAFF.

Rajta, Bardolph! Nyergeld föl lovamat. Ferde Róbert, válaszsz, mi hivatal kell az országban, s a tied.Pistol, kétszeresen eltöltelek méltósággal.

BARDOLPH.

Oh örvendetes nap! Lovaggal sem cserélek most szerencsét.

PISTOL.

Mit! Én hozom a jó híreket?

FALSTAFF.

Vigyétek ágyba Hallga pajtást, Ferde barátom. Mylord Ferde, légy a mi akarsz: én a szerencseudvarmestere vagyok. Húzd fel a lovagcsizmádat, egész éjjel lovagolni fogunk. Oh kedves Pistol. Eredj,Bardolph.(Bardolph el.) Jer, Pistol, beszélj többet nekem; egyszersmind gondolj valami jót a magadrészére. Lovagcsizmát, lovagcsizmát, Ferde barátom. Tudom, hogy eped utánam az ifjú király. Adjátokide akárki lovait: hiszen Angolország törvényei tőlem függenek. Boldogok, a kik barátim valának, s jajmost a lord főbírónak.

PISTOL.

Hadd falja most máját a vad kesely!Hadd kérdezzék, hol a jó, régi élet:Itt van; köszöntsük a vidám napot. (El mind.)

IV. SZÍN.

London. Utcza.

Poroszlók, Fürge asszonyt s Vászon Dorottyát vonszolva jönnek.

KOCSMÁROSNÉ.



Nem, te hitvány gazember. Csak meghalnék, hogy téged aztán felakasztanának érettem. Kirántottadcsuklójából a vállamat.

1. POROSZLÓ.

A törvényszolgák adták őt nekem által, s jót állok érette, hogy nem fogjuk tőle kímélni az ütlegeket. Egyvagy két embert öltek meg miatta nem régen.

DOROTTYA.

Hazudsz, te horog-rúd, hazudsz. Hallod, valamit mondok én neked, paczalképű bitang. Ha baja lesz agyermeknek, kivel várandós vagyok, jobb lenne, ha anyádat ütnék agyon, te papirarczú sehonnai.

KOCSMÁROSNÉ.

Jaj, uram én Istenem, csak sir John térne vissza. Majd csinálna ő véres napot valakinek. Csak azt adnáaz Isten, hogy ágyéka gyümölcsét megsértenéd.

1. POROSZLÓ.

Ha úgy lesz, akkor újra meglesz mind a tizenkét párnád, mert most csak tizenegy van. Csak jertek,mindkettőtöknek velem kell jönni, mert megholt az ember, a kit ti és Pistol egymás között elvertetek.

DOROTTYA.

Valamit mondok én neked, te vékonypénzű figura. Istenesen elpántoltatlak még ezért téged, te kékkaputos gazember! Te czudar éhenkórász tömlöcztartó. Ne hordjak többé kurta szoknyát, ha el nempántolnak.

1. POROSZLÓ.

Jertek, jertek, vándorlovagnők, jertek.

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Istenem, hogy a jog is így elnyomja az erőszakot. Na de ürömből is lesz még öröm.

DOROTTYA.

Jer, te gézengúz, jer, vigy a bíróhoz.

KOCSMÁROSNÉ.

Igen, jer, te kikoplalt vér-eb.

DOROTTYA.

Halálkép barátom! Lábszár barátom!

KOCSMÁROSNÉ.



Te csonvmáz, te.

DOROTTYA.

Jer, te sovány falat! Te hegyes gazember.

1. POROSZLÓ.

Jó, jó. (El mind.)

V. SZÍN.

Köztér a Westminster apátság mellett.

Két Inas jő, gyékényt terígetve.

1. INAS.

Több gyékényt, több gyékényt.

2. INAS.

Már kétszer harsogott a trombita.

1. INAS.

Két óra lesz, mikor a koronázásról jönnek. Csak rajta, rajta. (Inasok el.)Falstaff, Ferde, Pistol, Bardolph és Apród jönnek.

FALSTAFF.

Itt állj mellettem, Ferde Róbert. Reád akarom fordítani a király figyelmét. Felé kacsintok, midőn előttünkmegy el, s jegyezd meg csak, majd milyen képet vág reám.

PISTOL.

Áldja meg az Isten a tüdődet is, jó lovag.

FALSTAFF.

Jer ide, Pistol; állj a hátam mögé.(Ferdé-nek.) Oh ha időm lett volna új díszruhákat készíttetni, a tőledkölcsönzött tízezer forintot fordítottam volna arra. Azonban mit se tesz; még jobb a szegényes öltözet: ezmutatja, mennyire buzogtam őt látni.

FERDE.

Úgy van.

FALSTAFF.



Ez mutatja indulatom forróságát.

FERDE.

Úgy van.

FALSTAFF.

Hódolatomat.

FERDE.

Úgy van, úgy van, úgy van.

FALSTAFF.

Éjjel-nappal lovagolni, semmit nem fontolni, semmire nem gondolni, arra sem bírni türelemmel, hogyfelöltözzem.

FERDE.

Nagyon igaz.

FALSTAFF.

S ide állani az úttól piszkosan s izzadva látása vágyától, semmi egyébre nem gondolni, minden mástfeledésbe meríteni, mintha semmi egyéb teendő nem volna, mint őt látni.

PISTOL.

Ez semper idem: mert absque hoc nihil est. Minden mindenekben.

FERDE.

Valóban úgy van.

PISTOL.

Nemes szived’ felgyújtom én, lovag,S dühössé teszlek.Dorid, vagy képzeletben szép Helénád,Fogságba’, rút aljas börtönbe’ van.Ide vontákA legdühösb, kiméletlen kezek.Riaszd fel éjbarlangjából a bosszút,Szörnyű Alektónak kigyóival:Mert Dorka bent ül, Pistol nem hazud.

FALSTAFF.

Ki fogom szabadítni. (Újjongás, trombitaszó.)



PISTOL.

A tenger zúg s fölzeng a harsona.A Király s Kisérete a Főbíró-val együtt jő.

FALSTAFF.

Isten tartsa felségedet, Henrik király, fejedelmi Rikim!

PISTOL.

Az ég óvjon, dicső királyi sarj!

FALSTAFF.

Isten áldjon, kedves fiacskám!

KIRÁLY.

Szólj e hitvány emberrel, főbíránk.

FŐBÍRÓ.

Eszednél vagy? Tudod, hogy mit beszélsz?

FALSTAFF.

Királyom, Zeüszöm, hozzád szólok, szívem.

KIRÁLY.

Öreg, nem ismerlek. Mi a kérésed?Mi rosszúl áll az őszhaj a bolondnak!Efféle embert rég álmomba’ láttam,Ily puffadottat, vénet, csintalant;De éberen most álmom’ megvetem.Tested’ fogyaszd, növeljed szellemed’,A dőzsölést hagyd el: a sír, tudod,Háromszor oly nagyon ásít terád,Mint másra. Most ne válaszolj nekemBolondhoz illő tréfával; ne hidd,Hogy az vagyok most, a mi rég valék:Az Isten tudja, lássa a világ is,Hogy eldobám előbbi lényemet,El, a kik egykoron környeztek is.Ha azt hallod, hogy az leszek, mi voltam,Jőj hozzám, s légy az, a mi rég valál:Vásottságim vezére, gyámola.Addig halálos büntetés alattSzáműzlek innen többi csábitómmal



Személyünktől tíz-tíz mértföldnyire.Mi tartásodra kell, azt megkapod,Nehogy szükségből rosszra kényszerülj.Ha azt hallandjuk, hogy megváltozál,Akkor tehetséged s erőd szerintElősegélünk. – Mylord, légy utána,Hogy a mit mondánk, teljesüljön is.Jerünk. (Király s Kiséret el.)

FALSTAFF.

Ferde barátom, önnek én tízezer forinttal tartozom.

FERDE.

Hej! Biz annyival, sir John! S kérem, hadd vigyem most haza magammal.

FALSTAFF.

Abból nehezen lesz valami, Ferde barátom. De ne búsuljon rajta. Titokba’ fognak hozzá hívni. Mertlátja, így kellett látszania a világ előtt. Ne aggódjék előléptetésén. Én még mindig az az ember vagyok, kiönt nagygyá tehetem.

FERDE.

Nem foghatom meg, hogyan, ha csak saját mellényeit rám nem adja s szalmával ki nem töm. Kéreminkább, jó sir John, csak öt ezeret adjon vissza a tízezerből.

FALSTAFF.

Uram, én szavamnak ura maradok. A mit hallottál, az csak fölvett álarcz volt.

FERDE.

Félek, hogy oly álarcz, mely halálig fog tartani, sir John.

FALSTAFF.

Ne féljen az álarczoktól. Jőjön velem ebédelni. Jer, Pistol hadnagy. Jer, Bardolph. Még ez este hivatnifognak engem.János Herczeg, Főbíró s Tisztek jönnek.

FŐBÍRÓ.

El a börtönbe sir John Falstaffot!Vigyétek többi társit is vele.

FALSTAFF.

Mylord, mylord!



FŐBÍRÓ.

Nincs most idő, majd későbben beszélünk.Vigyétek el.

PISTOL.

Si fortune me tormente, sperato me contente. (Falstaff, Ferde, Pistol, Bardolph, Apród s Tisztekel.)

JÁNOS HERCZEG.

Helyeslem a király intézkedését:Akarja, hogy előbbi társaiA legjobban ellátva légyenek,De számüzetve, mignem társaságukSzelídebb s jobb lesz a világ előtt.

FŐBÍRÓ.

S úgy is vannak.

JÁNOS HERCZEG.

Behivta a király a parlamentet?

FŐBÍRÓ.

Behivta.

JÁNOS HERCZEG.

Fogadni mernék, míg ez év lejár,Polgári kardunk s szívünk lángja márFrankhonig ér. Ezt egy madárka dalláS zengésit a király örömmel hallá.No’s jösz velem? (El mind.)

UTÓHANG. Előadva egy Tánczos által.

Először félelmem, aztán hódolatom, végre beszédem. Félelmem a ti kedvetlenségtek volt; hódolatomkötelességem; beszédem pedig, hogy tőletek bocsánatot kérjek. Ha jeles beszédet vártok most, tönkrejutok: mert a mit mondandó vagyok, a magam fejéből kerűlt, s a mit mondanom kellene, kétségkívülmagam fogom elrontani. Hanem dologra; vágjunk neki.Tudjátok meg tehát (s bizonyosan tudjátok is), azért valék itt nem rég egy balfejleményű darab végén,hogy elnézésteket kérjem s jobbat igérjek. Most azt hivém, ezzel rovom le tartozásomat. Ha ez azonban,mint valamely szerencsétlen vállalat, rosszúl talált kiütni, én megbuktam, ti pedig, tisztelt hitelezőim,vesztettetek. Igértem, hogy itt leszek: most ime, rendelkezéstek alá bocsátom személyemet. Engedjetekvalamit; én is fizetek valamit, s mint legtöbb adós, igérek végtelenűl.



Ha nyelvem nem vívhatja ki fölmentésteket, parancsoljátok, hogy lábaimhoz folyamodjam? Hiszen ez iskönnyű fizetés lenne: kitánczolnám magamat adósságaimból. De a jó lelkiismeret minden lehető elégtételtmeg akar adni, s így én is. Itt minden hölgy megbocsátott nekem, s ha az urak nem akarnak, akkor azurak nem valók a hölgyek mellé, mint eddigelé sohsem láttunk ily gyülekezetben.Csak egy szót még, engedelmetekkel. Ha nem terhelétek túl magatokat kövér eledellel, alázatos szerzőnkfolytatni fogja e történetet sir John Falstaffal együtt és benneteket a szép francziaországi Katalinnalvidítand. Azután, a mint tudom, Falstaff izzadásban hal meg, ha ugyan szigorú ítéletetek már meg nemölte: mert Oldcastel úgy halt meg, mint vértanú; de ez nem olyan ember. – Nyelvem fáradt; ha lábam isolyan, jó éjszakát! S így térdelek le előttetek, valóban csak a végett, hogy a királynéért imádkozzam.

Shakespeare

2 KING HENRY IV

The complete works of William ShakespeareGramercy Book, New York, 1990Copyright By Random House Value Publishing Inc. 1975ISBN 0-517-05361-6

Contents

INDUCTION

ACT I

SCENE I

SCENE II

SCENE III

ACT II

SCENE I

SCENE II

SCENE III



SCENE IV

ACT III

SCENE I

SCENE II

ACT IV

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

SCENE V

ACT V

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

SCENE V

EPILOGUE

DRAMATIS PERSONAE

RUMOUR , the Presenter.

KING HENRY , the Fourth.

PRINCE HENRY OF WALESafterwards KING HENRY V.THOMAS, DUKE OF CLARENCEPRINCE HUMPHREY OF GLOUCESTER , sons of King Henry.

EARL OF WARWICK

EARL OF WESTMORELAND

EARL OF SURREY



GOWER

HARCOURT

BLUNT

Lord Chief-Justice of the King’s Bench

A Servant of the Chief-Justice .

EARL OF NORTHUMBERLAND

SCROOP, ARCHBISHOP OF YORK

LORD MOWBRAY

LORD HASTINGS

LORD BARDOLPH

SIR JOHN COLEVILE

TRAVERSMORTON, retainers of Northumberland.

SIR JOHN FALSTAFF

His Page .

BARDOLPH

PISTOL

POINS

PETO

SHALLOWSILENCE, country justices.

DAVY , servant to Shallow.

MOULDYSHADOWWARTFEEBLEBULLCALF , recruits.

FANGSNARE , sheriff’s officers.



LADY NORTHUMBERLAND

LADY PERCY

MISTRESS QUICKLY , hostess of a tavern in Eastcheap.

DOLL TEARSHEET

Lords and Attendants; Porter, Drawers, Beadles, Grooms, &c.

A Dancer , speaker of the epilogue.

INDUCTION

[Warkworth. Before the castle]

[Enter RUMOUR, painted full of tongues]

RUMOUR

Open your ears; for which of you will stopThe vent of hearing when loud Rumour speaks?I, from the orient to the drooping west,Making the wind my post-horse, still unfoldThe acts commenced on this ball of earth:Upon my tongues continual slanders ride,The which in every language I pronounce,Stuffing the ears of men with false reports.I speak of peace, while covert enmityUnder the smile of safety wounds the world:And who but Rumour, who but only I,Make fearful musters and prepared defence,Whiles the big year, swoln with some other grief,Is thought with child by the stern tyrant war,And no such matter? Rumour is a pipeBlown by surmises, jealousies, conjecturesAnd of so easy and so plain a stopThat the blunt monster with uncounted heads,The still-discordant wavering multitude,Can play upon it. But what need I thusMy well-known body to anatomizeAmong my household? Why is Rumour here?I run before King Harry’s victory;Who in a bloody field by ShrewsburyHath beaten down young Hotspur and his troops,Quenching the flame of bold rebellionEven with the rebel’s blood. But what mean ITo speak so true at first? my office is



To noise abroad that Harry Monmouth fellUnder the wrath of noble Hotspur’s sword,And that the king before the Douglas’ rageStoop’d his anointed head as low as death.This have I rumour’d through the peasant townsBetween that royal field of ShrewsburyAnd this worm-eaten hold of ragged stone,Where Hotspur’s father, old Northumberland,Lies crafty-sick: the posts come tiring on,And not a man of them brings other newsThan they have learn’d of me: from Rumour’s tonguesThey bring smooth comforts false, worse than true wrongs.

[Exit]

ACT I

SCENE I

The same.

[Enter LORD BARDOLPH]

LORD BARDOLPH

Who keeps the gate here, ho?

[The Porter opens the gate]

Where is the earl?

Porter

What shall I say you are?

LORD BARDOLPH

Tell thou the earlThat the Lord Bardolph doth attend him here.

Porter

His lordship is walk’d forth into the orchard;Please it your honour, knock but at the gate,And he himself wilt answer.

[Enter NORTHUMBERLAND]

LORD BARDOLPH



Here comes the earl.

[Exit Porter]

NORTHUMBERLAND

What news, Lord Bardolph? every minute nowShould be the father of some stratagem:The times are wild: contention, like a horseFull of high feeding, madly hath broke looseAnd bears down all before him.

LORD BARDOLPH

Noble earl,I bring you certain news from Shrewsbury.

NORTHUMBERLAND

Good, an God will!

LORD BARDOLPH

As good as heart can wish:The king is almost wounded to the death;And, in the fortune of my lord your son,Prince Harry slain outright; and both the BluntsKill’d by the hand of Douglas; young Prince JohnAnd Westmoreland and Stafford fled the field;And Harry Monmouth’s brawn, the hulk Sir John,Is prisoner to your son: O, such a day,So fought, so follow’d and so fairly won,Came not till now to dignify the times,Since Caesar’s fortunes!

NORTHUMBERLAND

How is this derived?Saw you the field? came you from Shrewsbury?

LORD BARDOLPH

I spake with one, my lord, that came from thence,A gentleman well bred and of good name,That freely render’d me these news for true.

NORTHUMBERLAND

Here comes my servant Travers, whom I sentOn Tuesday last to listen after news.



[Enter TRAVERS]

LORD BARDOLPH

My lord, I over-rode him on the way;And he is furnish’d with no certaintiesMore than he haply may retail from me.

NORTHUMBERLAND

Now, Travers, what good tidings comes with you?

TRAVERS

My lord, Sir John Umfrevile turn’d me backWith joyful tidings; and, being better horsed,Out-rode me. After him came spurring hardA gentleman, almost forspent with speed,That stopp’d by me to breathe his bloodied horse.He ask’d the way to Chester; and of himI did demand what news from Shrewsbury:He told me that rebellion had bad luckAnd that young Harry Percy’s spur was cold.With that, he gave his able horse the head,And bending forward struck his armed heelsAgainst the panting sides of his poor jadeUp to the rowel-head, and starting soHe seem’d in running to devour the way,Staying no longer question.

NORTHUMBERLAND

Ha! Again:Said he young Harry Percy’s spur was cold?Of Hotspur Coldspur? that rebellionHad met ill luck?

LORD BARDOLPH

My lord, I’ll tell you what;If my young lord your son have not the day,Upon mine honour, for a silken pointI’ll give my barony: never talk of it.

NORTHUMBERLAND

Why should that gentleman that rode by TraversGive then such instances of loss?

LORD BARDOLPH



Who, he?He was some hilding fellow that had stolenThe horse he rode on, and, upon my life,Spoke at a venture. Look, here comes more news.

[Enter MORTON]

NORTHUMBERLAND

Yea, this man’s brow, like to a title-leaf,Foretells the nature of a tragic volume:So looks the strand whereon the imperious floodHath left a witness’d usurpation.Say, Morton, didst thou come from Shrewsbury?

MORTON

I ran from Shrewsbury, my noble lord;Where hateful death put on his ugliest maskTo fright our party.

NORTHUMBERLAND

How doth my son and brother?Thou tremblest; and the whiteness in thy cheekIs apter than thy tongue to tell thy errand.Even such a man, so faint, so spiritless,So dull, so dead in look, so woe-begone,Drew Priam’s curtain in the dead of night,And would have told him half his Troy was burnt;But Priam found the fire ere he his tongue,And I my Percy’s death ere thou report’st it.This thou wouldst say, ’Your son did thus and thus;Your brother thus: so fought the noble Douglas:’Stopping my greedy ear with their bold deeds:But in the end, to stop my ear indeed,Thou hast a sigh to blow away this praise,Ending with ’Brother, son, and all are dead.’

MORTON

Douglas is living, and your brother, yet;But, for my lord your son –

NORTHUMBERLAND

Why, he is dead.See what a ready tongue suspicion hath!He that but fears the thing he would not knowHath by instinct knowledge from others’ eyesThat what he fear’d is chanced. Yet speak, Morton;



Tell thou an earl his divination lies,And I will take it as a sweet disgraceAnd make thee rich for doing me such wrong.

MORTON

You are too great to be by me gainsaid:Your spirit is too true, your fears too certain.

NORTHUMBERLAND

Yet, for all this, say not that Percy’s dead.I see a strange confession in thine eye:Thou shakest thy head and hold’st it fear or sinTo speak a truth. If he be slain, say so;The tongue offends not that reports his death:And he doth sin that doth belie the dead,Not he which says the dead is not alive.Yet the first bringer of unwelcome newsHath but a losing office, and his tongueSounds ever after as a sullen bell,Remember’d tolling a departing friend.

LORD BARDOLPH

I cannot think, my lord, your son is dead.

MORTON

I am sorry I should force you to believeThat which I would to God I had not seen;But these mine eyes saw him in bloody state,Rendering faint quittance, wearied and out-breathed,To Harry Monmouth; whose swift wrath beat downThe never-daunted Percy to the earth,From whence with life he never more sprung up.In few, his death, whose spirit lent a fireEven to the dullest peasant in his camp,Being bruited once, took fire and heat awayFrom the best temper’d courage in his troops;For from his metal was his party steel’d;Which once in him abated, all the restTurn’d on themselves, like dull and heavy lead:And as the thing that’s heavy in itself,Upon enforcement flies with greatest speed,So did our men, heavy in Hotspur’s loss,Lend to this weight such lightness with their fearThat arrows fled not swifter toward their aimThan did our soldiers, aiming at their safety,Fly from the field. Then was the noble WorcesterToo soon ta’en prisoner; and that furious Scot,



The bloody Douglas, whose well-labouring swordHad three times slain the appearance of the king,’Gan vail his stomach and did grace the shameOf those that turn’d their backs, and in his flight,Stumbling in fear, was took. The sum of allIs that the king hath won, and hath sent outA speedy power to encounter you, my lord,Under the conduct of young LancasterAnd Westmoreland. This is the news at full.

NORTHUMBERLAND

For this I shall have time enough to mourn.In poison there is physic; and these news,Having been well, that would have made me sick,Being sick, have in some measure made me well:And as the wretch, whose fever-weaken’d joints,Like strengthless hinges, buckle under life,Impatient of his fit, breaks like a fireOut of his keeper’s arms, even so my limbs,Weaken’d with grief, being now enraged with grief,Are thrice themselves. Hence, therefore, thou nice crutch!A scaly gauntlet now with joints of steelMust glove this hand: and hence, thou sickly quoif!Thou art a guard too wanton for the headWhich princes, flesh’d with conquest, aim to hit.Now bind my brows with iron; and approachThe ragged’st hour that time and spite dare bringTo frown upon the enraged Northumberland!Let heaven kiss earth! now let not Nature’s handKeep the wild flood confined! let order die!And let this world no longer be a stageTo feed contention in a lingering act;But let one spirit of the first-born CainReign in all bosoms, that, each heart being setOn bloody courses, the rude scene may end,And darkness be the burier of the dead!

TRAVERS

This strained passion doth you wrong, my lord.

LORD BARDOLPH

Sweet earl, divorce not wisdom from your honour.

MORTON

The lives of all your loving complicesLean on your health; the which, if you give o’erTo stormy passion, must perforce decay.



You cast the event of war, my noble lord,And summ’d the account of chance, before you said’Let us make head.’ It was your presurmise,That, in the dole of blows, your son might drop:You knew he walk’d o’er perils, on an edge,More likely to fall in than to get o’er;You were advised his flesh was capableOf wounds and scars and that his forward spiritWould lift him where most trade of danger ranged:Yet did you say ’Go forth;’ and none of this,Though strongly apprehended, could restrainThe stiff-borne action: what hath then befallen,Or what hath this bold enterprise brought forth,More than that being which was like to be?

LORD BARDOLPH

We all that are engaged to this lossKnew that we ventured on such dangerous seasThat if we wrought our life ’twas ten to one;And yet we ventured, for the gain proposedChoked the respect of likely peril fear’d;And since we are o’erset, venture again.Come, we will all put forth, body and goods.

MORTON

’Tis more than time: and, my most noble lord,I hear for certain, and do speak the truth,The gentle Archbishop of York is upWith well-appointed powers: he is a manWho with a double surety binds his followers.My lord your son had only but the corpse,But shadows and the shows of men, to fight;For that same word, rebellion, did divideThe action of their bodies from their souls;And they did fight with queasiness, constrain’d,As men drink potions, that their weapons onlySeem’d on our side; but, for their spirits and souls,This word, rebellion, it had froze them up,As fish are in a pond. But now the bishopTurns insurrection to religion:Supposed sincere and holy in his thoughts,He’s followed both with body and with mind;And doth enlarge his rising with the bloodOf fair King Richard, scraped from Pomfret stones;Derives from heaven his quarrel and his cause;Tells them he doth bestride a bleeding land,Gasping for life under great Bolingbroke;And more and less do flock to follow him.



NORTHUMBERLAND

I knew of this before; but, to speak truth,This present grief had wiped it from my mind.Go in with me; and counsel every manThe aptest way for safety and revenge:Get posts and letters, and make friends with speed:Never so few, and never yet more need.

[Exeunt]

SCENE II

London. A street.

[Enter FALSTAFF, with his Page bearing his sword and buckler]

FALSTAFF

Sirrah, you giant, what says the doctor to my water?

Page

He said, sir, the water itself was a good healthy water; but, for the party that owed it, he might havemore diseases than he knew for.

FALSTAFF

Men of all sorts take a pride to gird at me: the brain of this foolish-compounded clay, man, is not able toinvent anything that tends to laughter, more than I invent or is invented on me: I am not only witty inmyself, but the cause that wit is in other men. I do here walk before thee like a sow that hathoverwhelmed all her litter but one. If the prince put thee into my service for any other reason than to setme off, why then I have no judgment. Thou whoreson mandrake, thou art fitter to be worn in my cap thanto wait at my heels. I was never manned with an agate till now: but I will inset you neither in gold norsilver, but in vile apparel, and send you back again to your master, for a jewel, – the juvenal, the princeyour master, whose chin is not yet fledged. I will sooner have a beard grow in the palm of my hand thanhe shall get one on his cheek; and yet he will not stick to say his face is a face-royal: God may finish itwhen he will, ’tis not a hair amiss yet: he may keep it still at a face-royal, for a barber shall never earnsixpence out of it; and yet he’ll be crowing as if he had writ man ever since his father was a bachelor. Hemay keep his own grace, but he’s almost out of mine, I can assure him. What said Master Dombledonabout the satin for my short cloak and my slops?

Page

He said, sir, you should procure him better assurance than Bardolph: he would not take his band andyours; he liked not the security.

FALSTAFF

Let him be damned, like the glutton! pray God his tongue be hotter! A whoreson Achitophel! a rascally



yea-forsooth knave! to bear a gentleman in hand, and then stand upon security! The whoresonsmooth-pates do now wear nothing but high shoes, and bunches of keys at their girdles; and if a man isthrough with them in honest taking up, then they must stand upon security. I had as lief they would putratsbane in my mouth as offer to stop it with security. I looked a’ should have sent me two and twentyyards of satin, as I am a true knight, and he sends me security. Well, he may sleep in security; for he haththe horn of abundance, and the lightness of his wife shines through it: and yet cannot he see, though hehave his own lanthorn to light him. Where’s Bardolph?

Page

He’s gone into Smithfield to buy your worship a horse.

FALSTAFF

I bought him in Paul’s, and he’ll buy me a horse in Smithfield: an I could get me but a wife in the stews, Iwere manned, horsed, and wived.

[Enter the Lord Chief-Justice and Servant]

Page

Sir, here comes the nobleman that committed the Prince for striking him about Bardolph.

FALSTAFF

Wait, close; I will not see him.

Lord Chief-Justice

What’s he that goes there?

Servant

Falstaff, an’t please your lordship.

Lord Chief-Justice

He that was in question for the robbery?

Servant

He, my lord: but he hath since done good service at Shrewsbury; and, as I hear, is now going with somecharge to the Lord John of Lancaster.

Lord Chief-Justice

What, to York? Call him back again.

Servant

Sir John Falstaff!



FALSTAFF

Boy, tell him I am deaf.

Page

You must speak louder; my master is deaf.

Lord Chief-Justice

I am sure he is, to the hearing of any thing good. Go, pluck him by the elbow; I must speak with him.

Servant

Sir John!

FALSTAFF

What! a young knave, and begging! Is there not wars? is there not employment? doth not the king lacksubjects? do not the rebels need soldiers? Though it be a shame to be on any side but one, it is worseshame to beg than to be on the worst side, were it worse than the name of rebellion can tell how to makeit.

Servant

You mistake me, sir.

FALSTAFF

Why, sir, did I say you were an honest man? setting my knighthood and my soldiership aside, I had liedin my throat, if I had said so.

Servant

I pray you, sir, then set your knighthood and our soldiership aside; and give me leave to tell you, you liein your throat, if you say I am any other than an honest man.

FALSTAFF

I give thee leave to tell me so! I lay aside that which grows to me! if thou gettest any leave of me, hangme; if thou takest leave, thou wert better be hanged. You hunt counter: hence! avaunt!

Servant

Sir, my lord would speak with you.

Lord Chief-Justice

Sir John Falstaff, a word with you.



FALSTAFF

My good lord! God give your lordship good time of day. I am glad to see your lordship abroad: I heardsay your lordship was sick: I hope your lordship goes abroad by advice. Your lordship, though not cleanpast your youth, hath yet some smack of age in you, some relish of the saltness of time; and I musthumbly beseech your lordship to have a reverent care of your health.

Lord Chief-Justice

Sir John, I sent for you before your expedition to Shrewsbury.

FALSTAFF

An’t please your lordship, I hear his majesty is returned with some discomfort from Wales.

Lord Chief-Justice

I talk not of his majesty: you would not come when I sent for you.

FALSTAFF

And I hear, moreover, his highness is fallen into this same whoreson apoplexy.

Lord Chief-Justice

Well, God mend him! I pray you, let me speak with you.

FALSTAFF

This apoplexy is, as I take it, a kind of lethargy, an’t please your lordship; a kind of sleeping in theblood, a whoreson tingling.

Lord Chief-Justice

What tell you me of it? be it as it is.

FALSTAFF

It hath its original from much grief, from study and perturbation of the brain: I have read the cause of hiseffects in Galen: it is a kind of deafness.

Lord Chief-Justice

I think you are fallen into the disease; for you hear not what I say to you.

FALSTAFF

Very well, my lord, very well: rather, an’t please you, it is the disease of not listening, the malady of notmarking, that I am troubled withal.

Lord Chief-Justice



To punish you by the heels would amend the attention of your ears; and I care not if I do become yourphysician.

FALSTAFF

I am as poor as Job, my lord, but not so patient: your lordship may minister the potion of imprisonmentto me in respect of poverty; but how should I be your patient to follow your prescriptions, the wise maymake some dram of a scruple, or indeed a scruple itself.

Lord Chief-Justice

I sent for you, when there were matters against you for your life, to come speak with me.

FALSTAFF

As I was then advised by my learned counsel in the laws of this land-service, I did not come.

Lord Chief-Justice

Well, the truth is, Sir John, you live in great infamy.

FALSTAFF

He that buckles him in my belt cannot live in less.

Lord Chief-Justice

Your means are very slender, and your waste is great.

FALSTAFF

I would it were otherwise; I would my means were greater, and my waist slenderer.

Lord Chief-Justice

You have misled the youthful prince.

FALSTAFF

The young prince hath misled me: I am the fellow with the great belly, and he my dog.

Lord Chief-Justice

Well, I am loath to gall a new-healed wound: your day’s service at Shrewsbury hath a little gilded overyour night’s exploit on Gad’s-hill: you may thank the unquiet time for your quiet o’er-posting that action.

FALSTAFF

My lord?



Lord Chief-Justice

But since all is well, keep it so: wake not a sleeping wolf.

FALSTAFF

To wake a wolf is as bad as to smell a fox.

Lord Chief-Justice

What! you are as a candle, the better part burnt out.

FALSTAFF

A wassail candle, my lord, all tallow: if I did say of wax, my growth would approve the truth.

Lord Chief-Justice

There is not a white hair on your face but should have his effect of gravity.

FALSTAFF

His effect of gravy, gravy, gravy.

Lord Chief-Justice

You follow the young prince up and down, like his ill angel.

FALSTAFF

Not so, my lord; your ill angel is light; but I hope he that looks upon me will take me without weighing:and yet, in some respects, I grant, I cannot go: I cannot tell. Virtue is of so little regard in thesecostermonger times that true valour is turned bear-herd: pregnancy is made a tapster, and hath his quickwit wasted in giving reckonings: all the other gifts appertinent to man, as the malice of this age shapesthem, are not worth a gooseberry. You that are old consider not the capacities of us that are young; youdo measure the heat of our livers with the bitterness of your galls: and we that are in the vaward of ouryouth, I must confess, are wags too.

Lord Chief-Justice

Do you set down your name in the scroll of youth, that are written down old with all the characters ofage? Have you not a moist eye? a dry hand? a yellow cheek? a white beard? a decreasing leg? anincreasing belly? is not your voice broken? your wind short? your chin double? your wit single? and everypart about you blasted with antiquity? and will you yet call yourself young? Fie, fie, fie, Sir John!

FALSTAFF

My lord, I was born about three of the clock in the afternoon, with a white head and something a roundbelly. For my voice, I have lost it with halloing and singing of anthems. To approve my youth further, Iwill not: the truth is, I am only old in judgment and understanding; and he that will caper with me for athousand marks, let him lend me the money, and have at him! For the box of the ear that the prince gave



you, he gave it like a rude prince, and you took it like a sensible lord. I have chequed him for it, and theyoung lion repents; marry, not in ashes and sackcloth, but in new silk and old sack.

Lord Chief-Justice

Well, God send the prince a better companion!

FALSTAFF

God send the companion a better prince! I cannot rid my hands of him.

Lord Chief-Justice

Well, the king hath severed you and Prince Harry: I hear you are going with Lord John of Lancasteragainst the Archbishop and the Earl of Northumberland.

FALSTAFF

Yea; I thank your pretty sweet wit for it. But look you pray, all you that kiss my lady Peace at home,that our armies join not in a hot day; for, by the Lord, I take but two shirts out with me, and I mean notto sweat extraordinarily: if it be a hot day, and I brandish any thing but a bottle, I would I might never spitwhite again. There is not a dangerous action can peep out his head but I am thrust upon it: well, I cannotlast ever: but it was alway yet the trick of our English nation, if they have a good thing, to make it toocommon. If ye will needs say I am an old man, you should give me rest. I would to God my name werenot so terrible to the enemy as it is: I were better to be eaten to death with a rust than to be scoured tonothing with perpetual motion.

Lord Chief-Justice

Well, be honest, be honest; and God bless your expedition!

FALSTAFF

Will your lordship lend me a thousand pound to furnish me forth?

Lord Chief-Justice

Not a penny, not a penny; you are too impatient to bear crosses. Fare you well: commend me to mycousin Westmoreland.

[Exeunt Chief-Justice and Servant]

FALSTAFF

If I do, fillip me with a three-man beetle. A man can no more separate age and covetousness than a’ canpart young limbs and lechery: but the gout galls the one, and the pox pinches the other; and so both thedegrees prevent my curses. Boy!

Page

Sir?



FALSTAFF

What money is in my purse?

Page

Seven groats and two pence.

FALSTAFF

I can get no remedy against this consumption of the purse: borrowing only lingers and lingers it out, butthe disease is incurable. Go bear this letter to my Lord of Lancaster; this to the prince; this to the Earl ofWestmoreland; and this to old Mistress Ursula, whom I have weekly sworn to marry since I perceivedthe first white hair on my chin. About it: you know where to find me.

[Exit Page]

A pox of this gout! or, a gout of this pox! for the one or the other plays the rogue with my great toe. ’Tisno matter if I do halt; I have the wars for my colour, and my pension shall seem the more reasonable. Agood wit will make use of any thing: I will turn diseases to commodity.

[Exit]

SCENE III

York. The Archbishop’s palace.

[Enter the ARCHBISHOP OF YORK, the Lords HASTINGS, MOWBRAY, and BARDOLPH]

ARCHBISHOP OF YORK

Thus have you heard our cause and known our means;And, my most noble friends, I pray you all,Speak plainly your opinions of our hopes:And first, lord marshal, what say you to it?

MOWBRAY

I well allow the occasion of our arms;But gladly would be better satisfiedHow in our means we should advance ourselvesTo look with forehead bold and big enoughUpon the power and puissance of the king.

HASTINGS

Our present musters grow upon the fileTo five and twenty thousand men of choice;And our supplies live largely in the hope



Of great Northumberland, whose bosom burnsWith an incensed fire of injuries.

LORD BARDOLPH

The question then, Lord Hastings, standeth thus;Whether our present five and twenty thousandMay hold up head without Northumberland?

HASTINGS

With him, we may.

LORD BARDOLPH

Yea, marry, there’s the point:But if without him we be thought too feeble,My judgment is, we should not step too farTill we had his assistance by the hand;For in a theme so bloody-faced as thisConjecture, expectation, and surmiseOf aids incertain should not be admitted.

ARCHBISHOP OF YORK

’Tis very true, Lord Bardolph; for indeedIt was young Hotspur’s case at Shrewsbury.

LORD BARDOLPH

It was, my lord; who lined himself with hope,Eating the air on promise of supply,Flattering himself in project of a powerMuch smaller than the smallest of his thoughts:And so, with great imaginationProper to madmen, led his powers to deathAnd winking leap’d into destruction.

HASTINGS

But, by your leave, it never yet did hurtTo lay down likelihoods and forms of hope.

LORD BARDOLPH

Yes, if this present quality of war,Indeed the instant action: a cause on footLives so in hope as in an early springWe see the appearing buds; which to prove fruit,Hope gives not so much warrant as despairThat frosts will bite them. When we mean to build,



We first survey the plot, then draw the model;And when we see the figure of the house,Then must we rate the cost of the erection;Which if we find outweighs ability,What do we then but draw anew the modelIn fewer offices, or at last desistTo build at all? Much more, in this great work,Which is almost to pluck a kingdom downAnd set another up, should we surveyThe plot of situation and the model,Consent upon a sure foundation,Question surveyors, know our own estate,How able such a work to undergo,To weigh against his opposite; or elseWe fortify in paper and in figures,Using the names of men instead of men:Like one that draws the model of a houseBeyond his power to build it; who, half through,Gives o’er and leaves his part-created costA naked subject to the weeping cloudsAnd waste for churlish winter’s tyranny.

HASTINGS

Grant that our hopes, yet likely of fair birth,Should be still-born, and that we now possess’dThe utmost man of expectation,I think we are a body strong enough,Even as we are, to equal with the king.

LORD BARDOLPH

What, is the king but five and twenty thousand?

HASTINGS

To us no more; nay, not so much, Lord Bardolph.For his divisions, as the times do brawl,Are in three heads: one power against the French,And one against Glendower; perforce a thirdMust take up us: so is the unfirm kingIn three divided; and his coffers soundWith hollow poverty and emptiness.

ARCHBISHOP OF YORK

That he should draw his several strengths togetherAnd come against us in full puissance,Need not be dreaded.

HASTINGS



If he should do so,He leaves his back unarm’d, the French and WelshBaying him at the heels: never fear that.

LORD BARDOLPH

Who is it like should lead his forces hither?

HASTINGS

The Duke of Lancaster and Westmoreland;Against the Welsh, himself and Harry Monmouth:But who is substituted ’gainst the French,I have no certain notice.

ARCHBISHOP OF YORK

Let us on,And publish the occasion of our arms.The commonwealth is sick of their own choice;Their over-greedy love hath surfeited:An habitation giddy and unsureHath he that buildeth on the vulgar heart.O thou fond many, with what loud applauseDidst thou beat heaven with blessing Bolingbroke,Before he was what thou wouldst have him be!And being now trimm’d in thine own desires,Thou, beastly feeder, art so full of him,That thou provokest thyself to cast him up.So, so, thou common dog, didst thou disgorgeThy glutton bosom of the royal Richard;And now thou wouldst eat thy dead vomit up,And howl’st to find it. What trust is in these times?They that, when Richard lived, would have him die,Are now become enamour’d on his grave:Thou, that threw’st dust upon his goodly headWhen through proud London he came sighing onAfter the admired heels of Bolingbroke,Criest now ’O earth, yield us that king again,And take thou this!’ O thoughts of men accursed!Past and to come seems best; things present worst.

MOWBRAY

Shall we go draw our numbers and set on?

HASTINGS

We are time’s subjects, and time bids be gone.



[Exeunt]

ACT II

SCENE I

London. A street.

[Enter MISTRESS QUICKLY, FANG and his Boy with her, and SNARE following.

MISTRESS QUICKLY

Master Fang, have you entered the action?

FANG

It is entered.

MISTRESS QUICKLY

Where’s your yeoman? Is’t a lusty yeoman? will a’ stand to ’t?

FANG

Sirrah, where’s Snare?

MISTRESS QUICKLY

O Lord, ay! good Master Snare.

SNARE

Here, here.

FANG

Snare, we must arrest Sir John Falstaff.

MISTRESS QUICKLY

Yea, good Master Snare; I have entered him and all.

SNARE

It may chance cost some of us our lives, for he will stab.

MISTRESS QUICKLY

Alas the day! take heed of him; he stabbed me in mine own house, and that most beastly: in good faith,he cares not what mischief he does. If his weapon be out: he will foin like any devil; he will spare neither



man, woman, nor child.

FANG

If I can close with him, I care not for his thrust.

MISTRESS QUICKLY

No, nor I neither: I’ll be at your elbow.

FANG

An I but fist him once; an a’ come but within my vice, –

MISTRESS QUICKLY

I am undone by his going; I warrant you, he’s an infinitive thing upon my score. Good Master Fang, holdhim sure: good Master Snare, let him not ’scape. A’ comes continuantly to Pie-corner – saving yourmanhoods – to buy a saddle; and he is indited to dinner to the Lubber’s-head in Lumbert street, toMaster Smooth’s the silkman: I pray ye, since my exion is entered and my case so openly known to theworld, let him be brought in to his answer. A hundred mark is a long one for a poor lone woman to bear:and I have borne, and borne, and borne, and have been fubbed off, and fubbed off, and fubbed off, fromthis day to that day, that it is a shame to be thought on. There is no honesty in such dealing; unless awoman should be made an ass and a beast, to bear every knave’s wrong. Yonder he comes; and thaterrant malmsey-nose knave, Bardolph, with him. Do your offices, do your offices: Master Fang andMaster Snare, do me, do me, do me your offices.

[Enter FALSTAFF, Page, and BARDOLPH]

FALSTAFF

How now! whose mare’s dead? what’s the matter?

FANG

Sir John, I arrest you at the suit of Mistress Quickly.

FALSTAFF

Away, varlets! Draw, Bardolph: cut me off the villain’s head: throw the quean in the channel.

MISTRESS QUICKLY

Throw me in the channel! I’ll throw thee in the channel. Wilt thou? wilt thou? thou bastardly rogue!Murder, murder! Ah, thou honeysuckle villain! wilt thou kill God’s officers and the king’s? Ah, thouhoney-seed rogue! thou art a honey-seed, a man-queller, and a woman-queller.

FALSTAFF

Keep them off, Bardolph.



FANG

A rescue! a rescue!

MISTRESS QUICKLY

Good people, bring a rescue or two. Thou wo’t, wo’t thou? Thou wo’t, wo’t ta? do, do, thou rogue!do, thou hemp-seed!

FALSTAFF

Away, you scullion! you rampallion! You fustilarian! I’ll tickle your catastrophe.

[Enter the Lord Chief-Justice, and his men]

Lord Chief-Justice

What is the matter? keep the peace here, ho!

MISTRESS QUICKLY

Good my lord, be good to me. I beseech you, stand to me.

Lord Chief-Justice

How now, Sir John! what are you brawling here?Doth this become your place, your time and business?You should have been well on your way to York.Stand from him, fellow: wherefore hang’st upon him?

MISTRESS QUICKLY

O most worshipful lord, an’t please your grace, I am a poor widow of Eastcheap, and he is arrested atmy suit.

Lord Chief-Justice

For what sum?

MISTRESS QUICKLY

It is more than for some, my lord; it is for all, all I have. He hath eaten me out of house and home; hehath put all my substance into that fat belly of his: but I will have some of it out again, or I will ride thee o’nights like the mare.

FALSTAFF

I think I am as like to ride the mare, if I have any vantage of ground to get up.

Lord Chief-Justice



How comes this, Sir John? Fie! what man of good temper would endure this tempest of exclamation?Are you not ashamed to enforce a poor widow to so rough a course to come by her own?

FALSTAFF

What is the gross sum that I owe thee?

MISTRESS QUICKLY

Marry, if thou wert an honest man, thyself and the money too. Thou didst swear to me upon a parcel-giltgoblet, sitting in my Dolphin-chamber, at the round table, by a sea-coal fire, upon Wednesday inWheeson week, when the prince broke thy head for liking his father to a singing-man of Windsor, thoudidst swear to me then, as I was washing thy wound, to marry me and make me my lady thy wife. Canstthou deny it? Did not goodwife Keech, the butcher’s wife, come in then and call me gossip Quickly?coming in to borrow a mess of vinegar; telling us she had a good dish of prawns; whereby thou didstdesire to eat some; whereby I told thee they were ill for a green wound? And didst thou not, when shewas gone down stairs, desire me to be no more so familiarity with such poor people; saying that ere longthey should call me madam? And didst thou not kiss me and bid me fetch thee thirty shillings? I put theenow to thy book-oath: deny it, if thou canst.

FALSTAFF

My lord, this is a poor mad soul; and she says up and down the town that the eldest son is like you: shehath been in good case, and the truth is, poverty hath distracted her. But for these foolish officers, Ibeseech you I may have redress against them.

Lord Chief-Justice

Sir John, Sir John, I am well acquainted with your manner of wrenching the true cause the false way. It isnot a confident brow, nor the throng of words that come with such more than impudent sauciness fromyou, can thrust me from a level consideration: you have, as it appears to me, practised upon theeasy-yielding spirit of this woman, and made her serve your uses both in purse and in person.

MISTRESS QUICKLY

Yea, in truth, my lord.

Lord Chief-Justice

Pray thee, peace. Pay her the debt you owe her, and unpay the villany you have done her: the one youmay do with sterling money, and the other with current repentance.

FALSTAFF

My lord, I will not undergo this sneap without reply. You call honourable boldness impudent sauciness: ifa man will make courtesy and say nothing, he is virtuous: no, my lord, my humble duty remembered, I willnot be your suitor. I say to you, I do desire deliverance from these officers, being upon hasty employmentin the king’s affairs.

Lord Chief-Justice



You speak as having power to do wrong: but answer in the effect of your reputation, and satisfy thispoor woman.

FALSTAFF

Come hither, hostess.

[Enter GOWER]

Lord Chief-Justice

Now, Master Gower, what news?

GOWER

The king, my lord, and Harry Prince of WalesAre near at hand: the rest the paper tells.

FALSTAFF

As I am a gentleman.

MISTRESS QUICKLY

Faith, you said so before.

FALSTAFF

As I am a gentleman. Come, no more words of it.

MISTRESS QUICKLY

By this heavenly ground I tread on, I must be fain to pawn both my plate and the tapestry of mydining-chambers.

FALSTAFF

Glasses, glasses is the only drinking: and for thy walls, a pretty slight drollery, or the story of theProdigal, or the German hunting in water-work, is worth a thousand of these bed-hangings and thesefly-bitten tapestries. Let it be ten pound, if thou canst. Come, an ’twere not for thy humours, there’s not abetter wench in England. Go, wash thy face, and draw the action. Come, thou must not be in this humourwith me; dost not know me? come, come, I know thou wast set on to this.

MISTRESS QUICKLY

Pray thee, Sir John, let it be but twenty nobles: i’ faith, I am loath to pawn my plate, so God save me, la!

FALSTAFF

Let it alone; I’ll make other shift: you’ll be a fool still.



MISTRESS QUICKLY

Well, you shall have it, though I pawn my gown. I hope you’ll come to supper. You’ll pay me alltogether?

FALSTAFF

Will I live?

[To BARDOLPH]

Go, with her, with her; hook on, hook on.

MISTRESS QUICKLY

Will you have Doll Tearsheet meet you at supper?

FALSTAFF

No more words; let’s have her.

[Exeunt MISTRESS QUICKLY, BARDOLPH, Officers and Boy]

Lord Chief-Justice

I have heard better news.

FALSTAFF

What’s the news, my lord?

Lord Chief-Justice

Where lay the king last night?

GOWER

At Basingstoke, my lord.

FALSTAFF

I hope, my lord, all’s well: what is the news, my lord?

Lord Chief-Justice

Come all his forces back?

GOWER

No; fifteen hundred foot, five hundred horse,Are marched up to my lord of Lancaster,



Against Northumberland and the Archbishop.

FALSTAFF

Comes the king back from Wales, my noble lord?

Lord Chief-Justice

You shall have letters of me presently:Come, go along with me, good Master Gower.

FALSTAFF

My lord!

Lord Chief-Justice

What’s the matter?

FALSTAFF

Master Gower, shall I entreat you with me to dinner?

GOWER

I must wait upon my good lord here; I thank you, good Sir John.

Lord Chief-Justice

Sir John, you loiter here too long, being you are to take soldiers up in counties as you go.

FALSTAFF

Will you sup with me, Master Gower?

Lord Chief-Justice

What foolish master taught you these manners, Sir John?

FALSTAFF

Master Gower, if they become me not, he was a fool that taught them me. This is the right fencing grace,my lord; tap for tap, and so part fair.

Lord Chief-Justice

Now the Lord lighten thee! thou art a great fool.

[Exeunt]



SCENE II

London. Another street.

[Enter PRINCE HENRY and POINS]

PRINCE HENRY

Before God, I am exceeding weary.

POINS

Is’t come to that? I had thought weariness durst not have attached one of so high blood.

PRINCE HENRY

Faith, it does me; though it discolours the complexion of my greatness to acknowledge it. Doth it notshow vilely in me to desire small beer?

POINS

Why, a prince should not be so loosely studied as to remember so weak a composition.

PRINCE HENRY

Belike then my appetite was not princely got; for, by my troth, I do now remember the poor creature,small beer. But, indeed, these humble considerations make me out of love with my greatness. What adisgrace is it to me to remember thy name! or to know thy face to-morrow! or to take note how manypair of silk stockings thou hast, viz. these, and those that were thy peach-coloured ones! or to bear theinventory of thy shirts, as, one for superfluity, and another for use! But that the tennis-court-keeperknows better than I; for it is a low ebb of linen with thee when thou keepest not racket there; as thou hastnot done a great while, because the rest of thy low countries have made a shift to eat up thy holland: andGod knows, whether those that bawl out the ruins of thy linen shall inherit his kingdom: but the midwivessay the children are not in the fault; whereupon the world increases, and kindreds are mightilystrengthened.

POINS

How ill it follows, after you have laboured so hard, you should talk so idly! Tell me, how many goodyoung princes would do so, their fathers being so sick as yours at this time is?

PRINCE HENRY

Shall I tell thee one thing, Poins?

POINS

Yes, faith; and let it be an excellent good thing.

PRINCE HENRY



It shall serve among wits of no higher breeding than thine.

POINS

Go to; I stand the push of your one thing that you will tell.

PRINCE HENRY

Marry, I tell thee, it is not meet that I should be sad, now my father is sick: albeit I could tell thee, as toone it pleases me, for fault of a better, to call my friend, I could be sad, and sad indeed too.

POINS

Very hardly upon such a subject.

PRINCE HENRY

By this hand thou thinkest me as far in the devil’s book as thou and Falstaff for obduracy andpersistency: let the end try the man. But I tellthee, my heart bleeds inwardly that my father is so sick: and keeping such vile company as thou art hathin reason taken from me all ostentation of sorrow.

POINS

The reason?

PRINCE HENRY

What wouldst thou think of me, if I should weep?

POINS

I would think thee a most princely hypocrite.

PRINCE HENRY

It would be every man’s thought; and thou art a blessed fellow to think as every man thinks: never aman’s thought in the world keeps the road-way better than thine: every man would think me an hypocriteindeed. And what accites your most worshipful thought to think so?

POINS

Why, because you have been so lewd and so much engraffed to Falstaff.

PRINCE HENRY

And to thee.

POINS

By this light, I am well spoke on; I can hear it with my own ears: the worst that they can say of me is that



I am a second brother and that I am a proper fellow of my hands; and those two things, I confess, Icannot help. By the mass, here comes Bardolph.

[Enter BARDOLPH and Page]

PRINCE HENRY

And the boy that I gave Falstaff: a’ had him from me Christian; and look, if the fat villain have nottransformed him ape.

BARDOLPH

God save your grace!

PRINCE HENRY

And yours, most noble Bardolph!

BARDOLPH

Come, you virtuous ass, you bashful fool, must you be blushing? wherefore blush you now? What amaidenly man-at-arms are you become! Is’t such a matter to get a pottle-pot’s maidenhead?

Page

A’ calls me e’en now, my lord, through a red lattice, and I could discern no part of his face from thewindow: at last I spied his eyes, and methought he had made two holes in the ale-wife’s new petticoatand so peeped through.

PRINCE HENRY

Has not the boy profited?

BARDOLPH

Away, you whoreson upright rabbit, away!

Page

Away, you rascally Althaea’s dream, away!

PRINCE HENRY

Instruct us, boy; what dream, boy?

Page

Marry, my lord, Althaea dreamed she was delivered of a fire-brand; and therefore I call him her dream.

PRINCE HENRY



A crown’s worth of good interpretation: there ’tis, boy.

POINS

O, that this good blossom could be kept from cankers! Well, there is sixpence to preserve thee.

BARDOLPH

An you do not make him hanged among you, the gallows shall have wrong.

PRINCE HENRY

And how doth thy master, Bardolph?

BARDOLPH

Well, my lord. He heard of your grace’s coming to town: there’s a letter for you.

POINS

Delivered with good respect. And how doth the martlemas, your master?

BARDOLPH

In bodily health, sir.

POINS

Marry, the immortal part needs a physician; but that moves not him: though that be sick, it dies not.

PRINCE HENRY

I do allow this wen to be as familiar with me as my dog; and he holds his place; for look you how bewrites.

POINS

[Reads] ’John Falstaff, knight,’ – every man must know that, as oft as he has occasion to namehimself: even like those that are kin to the king; for they never prick their finger but they say, ’There’ssome of the king’s blood spilt.’ ’How comes that?’ says he, that takes upon him not to conceive. Theanswer is as ready as a borrower’s cap, ’I am the king’s poor cousin, sir.’

PRINCE HENRY

Nay, they will be kin to us, or they will fetch it from Japhet. But to the letter.

POINS

[Reads] ’Sir John Falstaff, knight, to the son of the king, nearest his father, Harry Prince of Wales,greeting.’ Why, this is a certificate.



PRINCE HENRY

Peace!

POINS

[Reads] ’I will imitate the honourable Romans in brevity:’ he sure means brevity in breath,short-winded. ’I commend me to thee, I commend thee, and I leave thee. Be not too familiar with Poins;for he misuses thy favours so much, that he swears thou art to marry his sister Nell. Repent at idle timesas thou mayest; and so, farewell. Thine, by yea and no, which is as much as to say, as thou usest him,JACK FALSTAFF with my familiars, JOHN with my brothers and sisters, and SIR JOHN with allEurope.’ My lord, I’ll steep this letter in sack and make him eat it.

PRINCE HENRY

That’s to make him eat twenty of his words. But do you use me thus, Ned? must I marry your sister?

POINS

God send the wench no worse fortune! But I never said so.

PRINCE HENRY

Well, thus we play the fools with the time, and the spirits of the wise sit in the clouds and mock us. Isyour master here in London?

BARDOLPH

Yea, my lord.

PRINCE HENRY

Where sups he? doth the old boar feed in the old frank?

BARDOLPH

At the old place, my lord, in Eastcheap.

PRINCE HENRY

What company?

Page

Ephesians, my lord, of the old church.

PRINCE HENRY

Sup any women with him?

Page



None, my lord, but old Mistress Quickly and Mistress Doll Tearsheet.

PRINCE HENRY

What pagan may that be?

Page

A proper gentlewoman, sir, and a kinswoman of my master’s.

PRINCE HENRY

Even such kin as the parish heifers are to the town bull. Shall we steal upon them, Ned, at supper?

POINS

I am your shadow, my lord; I’ll follow you.

PRINCE HENRY

Sirrah, you boy, and Bardolph, no word to your master that I am yet come to town: there’s for yoursilence.

BARDOLPH

I have no tongue, sir.

Page

And for mine, sir, I will govern it.

PRINCE HENRY

Fare you well; go.

[Exeunt BARDOLPH and Page]

This Doll Tearsheet should be some road.

POINS

I warrant you, as common as the way between Saint Alban’s and London.

PRINCE HENRY

How might we see Falstaff bestow himself to-night in his true colours, and not ourselves be seen?

POINS

Put on two leathern jerkins and aprons, and wait upon him at his table as drawers.



PRINCE HENRY

From a God to a bull? a heavy decension! it was Jove’s case. From a prince to a prentice? a lowtransformation! that shall be mine; for in every thing the purpose must weigh with the folly. Follow me,Ned.

[Exeunt]

SCENE III

Warkworth. Before the castle.

[Enter NORTHUMBERLAND, LADY NORTHUMBERLAND, and LADY PERCY]

NORTHUMBERLAND

I pray thee, loving wife, and gentle daughter,Give even way unto my rough affairs:Put not you on the visage of the timesAnd be like them to Percy troublesome.

LADY NORTHUMBERLAND

I have given over, I will speak no more:Do what you will; your wisdom be your guide.

NORTHUMBERLAND

Alas, sweet wife, my honour is at pawn;And, but my going, nothing can redeem it.

LADY PERCY

O yet, for God’s sake, go not to these wars!The time was, father, that you broke your word,When you were more endeared to it than now;When your own Percy, when my heart’s dear Harry,Threw many a northward look to see his fatherBring up his powers; but he did long in vain.Who then persuaded you to stay at home?There were two honours lost, yours and your son’s.For yours, the God of heaven brighten it!For his, it stuck upon him as the sunIn the grey vault of heaven, and by his lightDid all the chivalry of England moveTo do brave acts: he was indeed the glassWherein the noble youth did dress themselves:He had no legs that practised not his gait;And speaking thick, which nature made his blemish,



Became the accents of the valiant;For those that could speak low and tardilyWould turn their own perfection to abuse,To seem like him: so that in speech, in gait,In diet, in affections of delight,In military rules, humours of blood,He was the mark and glass, copy and book,That fashion’d others. And him, O wondrous him!O miracle of men! him did you leave,Second to none, unseconded by you,To look upon the hideous god of warIn disadvantage; to abide a fieldWhere nothing but the sound of Hotspur’s nameDid seem defensible: so you left him.Never, O never, do his ghost the wrongTo hold your honour more precise and niceWith others than with him! let them alone:The marshal and the archbishop are strong:Had my sweet Harry had but half their numbers,To-day might I, hanging on Hotspur’s neck,Have talk’d of Monmouth’s grave.

NORTHUMBERLAND

Beshrew your heart,Fair daughter, you do draw my spirits from meWith new lamenting ancient oversights.But I must go and meet with danger there,Or it will seek me in another placeAnd find me worse provided.

LADY NORTHUMBERLAND

O, fly to Scotland,Till that the nobles and the armed commonsHave of their puissance made a little taste.

LADY PERCY

If they get ground and vantage of the king,Then join you with them, like a rib of steel,To make strength stronger; but, for all our loves,First let them try themselves. So did your son;He was so suffer’d: so came I a widow;And never shall have length of life enoughTo rain upon remembrance with mine eyes,That it may grow and sprout as high as heaven,For recordation to my noble husband.

NORTHUMBERLAND



Come, come, go in with me. ’Tis with my mindAs with the tide swell’d up unto his height,That makes a still-stand, running neither way:Fain would I go to meet the archbishop,But many thousand reasons hold me back.I will resolve for Scotland: there am I,Till time and vantage crave my company.

[Exeunt]

SCENE IV

London. The Boar’s-head Tavern in Eastcheap.

[Enter two Drawers]

First Drawer

What the devil hast thou brought there? apple-johns? thou knowest Sir John cannot endure anapple-john.

Second Drawer

Mass, thou sayest true. The prince once set a dish of apple-johns before him, and told him there werefive more Sir Johns, and, putting off his hat, said ’I will now take my leave of these six dry, round, old,withered knights.’ It angered him to the heart: but he hath forgot that.

First Drawer

Why, then, cover, and set them down: and see if thou canst find out Sneak’s noise; Mistress Tearsheetwould fain hear some music. Dispatch: the room where they supped is too hot; they’ll come in straight.

Second Drawer

Sirrah, here will be the prince and Master Poins anon; and they will put on two of our jerkins andaprons; and Sir John must not know of it: Bardolph hath brought word.

First Drawer

By the mass, here will be old Utis: it will be an excellent stratagem.

Second Drawer

I’ll see if I can find out Sneak.

[Exit]

[Enter MISTRESS QUICKLY and DOLL TEARSHEET]

MISTRESS QUICKLY



I’ faith, sweetheart, methinks now you are in an excellent good temperality: your pulsidge beats asextraordinarily as heart would desire; and your colour, I warrant you, is as red as any rose, in good truth,la! But, i’ faith, you have drunk too much canaries; and that’s a marvellous searching wine, and itperfumes the blood ere one can say ’What’s this?’ How do you now?

DOLL TEARSHEET

Better than I was: hem!

MISTRESS QUICKLY

Why, that’s well said; a good heart’s worth gold.Lo, here comes Sir John.

[Enter FALSTAFF]

FALSTAFF

[Singing] ’When Arthur first in court,’– Empty the jordan.

[Exit First Drawer]

[Singing]

– ’And was a worthy king.’ How now, Mistress Doll!

MISTRESS QUICKLY

Sick of a calm; yea, good faith.

FALSTAFF

So is all her sect; an they be once in a calm, they are sick.

DOLL TEARSHEET

You muddy rascal, is that all the comfort you give me?

FALSTAFF

You make fat rascals, Mistress Doll.

DOLL TEARSHEET

I make them! gluttony and diseases make them; I make them not.

FALSTAFF

If the cook help to make the gluttony, you help to make the diseases, Doll: we catch of you, Doll, we



catch of you; grant that, my poor virtue grant that.

DOLL TEARSHEET

Yea, joy, our chains and our jewels.

FALSTAFF

’Your broaches, pearls, and ouches:’ for to serve bravely is to come halting off, you know: to come offthe breach with his pike bent bravely, and to surgery bravely; to venture upon the charged chambersbravely, –

DOLL TEARSHEET

Hang yourself, you muddy conger, hang yourself!

MISTRESS QUICKLY

By my troth, this is the old fashion; you two never meet but you fall to some discord: you are both, i’good truth, as rheumatic as two dry toasts; you cannot one bear with another’s confirmities. What thegood-year! one must bear, and that must be you: you are the weaker vessel, as they say, the emptiervessel.

DOLL TEARSHEET

Can a weak empty vessel bear such a huge full hogshead? there’s a whole merchant’s venture ofBourdeaux stuff in him; you have not seen a hulk better stuffed in the hold. Come, I’ll be friends withthee, Jack: thou art going to the wars; and whether I shall ever see thee again or no, there is nobodycares.

[Re-enter First Drawer]

First Drawer

Sir, Ancient Pistol’s below, and would speak with you.

DOLL TEARSHEET

Hang him, swaggering rascal! let him not come hither: it is the foul-mouthed’st rogue in England.

MISTRESS QUICKLY

If he swagger, let him not come here: no, by my faith; I must live among my neighbours: I’ll noswaggerers: I am in good name and fame with the very best: shut the door; there comes no swaggerershere: I have not lived all this while, to have swaggering now: shut the door, I pray you.

FALSTAFF

Dost thou hear, hostess?

MISTRESS QUICKLY



Pray ye, pacify yourself, Sir John: there comes no swaggerers here.

FALSTAFF

Dost thou hear? it is mine ancient.

MISTRESS QUICKLY

Tilly-fally, Sir John, ne’er tell me: your ancient swaggerer comes not in my doors. I was before MasterTisick, the debuty, t’other day; and, as he said to me, ’twas no longer ago than Wednesday last, ’I’ goodfaith, neighbour Quickly,’ says he; Master Dumbe, our minister, was by then; ’neighbour Quickly,’ sayshe, ’receive those that are civil; for,’ said he, ’you are in an ill name:’ now a’ said so, I can tellwhereupon; ’for,’ says he, ’you are an honest woman, and well thought on; therefore take heed whatguests you receive: receive,’ says he, ’no swaggering companions.’ There comes none here: you wouldbless you to hear what he said: no, I’ll no swaggerers.

FALSTAFF

He’s no swaggerer, hostess; a tame cheater, i’ faith; you may stroke him as gently as a puppygreyhound: he’ll not swagger with a Barbary hen, if her feathers turn back in any show of resistance. Callhim up, drawer.

[Exit First Drawer]

MISTRESS QUICKLY

Cheater, call you him? I will bar no honest man my house, nor no cheater: but I do not love swaggering,by my troth; I am the worse, when one says swagger: feel, masters, how I shake; look you, I warrantyou.

DOLL TEARSHEET

So you do, hostess.

MISTRESS QUICKLY

Do I? yea, in very truth, do I, an ’twere an aspen leaf: I cannot abide swaggerers.

[Enter PISTOL, BARDOLPH, and Page]

PISTOL

God save you, Sir John!

FALSTAFF

Welcome, Ancient Pistol. Here, Pistol, I charge you with a cup of sack: do you discharge upon minehostess.

PISTOL



I will discharge upon her, Sir John, with two bullets.

FALSTAFF

She is Pistol-proof, sir; you shall hardly offend her.

MISTRESS QUICKLY

Come, I’ll drink no proofs nor no bullets: I’ll drink no more than will do me good, for no man’s pleasure,I.

PISTOL

Then to you, Mistress Dorothy; I will charge you.

DOLL TEARSHEET

Charge me! I scorn you, scurvy companion. What! you poor, base, rascally, cheating, lack-linen mate!Away, you mouldy rogue, away! I am meat for your master.

PISTOL

I know you, Mistress Dorothy.

DOLL TEARSHEET

Away, you cut-purse rascal! you filthy bung, away! by this wine, I’ll thrust my knife in your mouldychaps, an you play the saucy cuttle with me. Away, you bottle-ale rascal! you basket-hilt stale juggler,you! Since when, I pray you, sir? God’s light, with two points on your shoulder? much!

PISTOL

God let me not live, but I will murder your ruff for this.

FALSTAFF

No more, Pistol; I would not have you go off here: discharge yourself of our company, Pistol.

MISTRESS QUICKLY

No, Good Captain Pistol; not here, sweet captain.

DOLL TEARSHEET

Captain! thou abominable damned cheater, art thou not ashamed to be called captain? An captains wereof my mind, they would truncheon you out, for taking their names upon you before you have earnedthem. You a captain! you slave, for what? for tearing a poor whore’s ruff in a bawdy-house? He acaptain! hang him, rogue! he lives upon mouldy stewed prunes and dried cakes. A captain! God’s light,these villains will make the word as odious as the word ’occupy;’ which was an excellent good wordbefore it was ill sorted: therefore captains had need look to ’t.



BARDOLPH

Pray thee, go down, good ancient.

FALSTAFF

Hark thee hither, Mistress Doll.

PISTOL

Not II tell thee what, Corporal Bardolph, I could tear her: I’ll be revenged of her.

Page

Pray thee, go down.

PISTOL

I’ll see her damned first; to Pluto’s damned lake, by this hand, to the infernal deep, with Erebus andtortures vile also. Hold hook and line, say I. Down, down, dogs! down, faitors! Have we not Hiren here?

MISTRESS QUICKLY

Good Captain Peesel, be quiet; ’tis very late, i’ faith: I beseek you now, aggravate your choler.

PISTOL

These be good humours, indeed! Shall pack-horsesAnd hollow pamper’d jades of Asia,Which cannot go but thirty mile a-day,Compare with Caesars, and with Cannibals,And Trojan Greeks? nay, rather damn them withKing Cerberus; and let the welkin roar.Shall we fall foul for toys?

MISTRESS QUICKLY

By my troth, captain, these are very bitter words.

BARDOLPH

Be gone, good ancient: this will grow to abrawl anon.

PISTOL

Die men like dogs! give crowns like pins! Have we not Heren here?

MISTRESS QUICKLY

O’ my word, captain, there’s none such here. What the good-year! do you think I would deny her? For



God’s sake, be quiet.

PISTOL

Then feed, and be fat, my fair Calipolis.Come, give’s some sack.’Si fortune me tormente, sperato me contento.’Fear we broadsides? no, let the fiend give fire:Give me some sack: and, sweetheart, lie thou there.

[Laying down his sword]

Come we to full points here; and are etceteras nothing?

FALSTAFF

Pistol, I would be quiet.

PISTOL

Sweet knight, I kiss thy neaf: what! we have seen the seven stars.

DOLL TEARSHEET

For God’s sake, thrust him down stairs: I cannot endure such a fustian rascal.

PISTOL

Thrust him down stairs! know we not Galloway nags?

FALSTAFF

Quoit him down, Bardolph, like a shove-groat shilling: nay, an a’ do nothing but speak nothing, a’ shallbe nothing here.

BARDOLPH

Come, get you down stairs.

PISTOL

What! shall we have incision? shall we imbrue?

[Snatching up his sword]

Then death rock me asleep, abridge my doleful days!Why, then, let grievous, ghastly, gaping woundsUntwine the Sisters Three! Come, Atropos, I say!

MISTRESS QUICKLY



Here’s goodly stuff toward!

FALSTAFF

Give me my rapier, boy.

DOLL TEARSHEET

I pray thee, Jack, I pray thee, do not draw.

FALSTAFF

Get you down stairs.

[Drawing, and driving PISTOL out]

MISTRESS QUICKLY

Here’s a goodly tumult! I’ll forswear keeping house, afore I’ll be in these tirrits and frights. So; murder, Iwarrant now. Alas, alas! put up your naked weapons, put up your naked weapons.

[Exeunt PISTOL and BARDOLPH]

DOLL TEARSHEET

I pray thee, Jack, be quiet; the rascal’s gone. Ah, you whoreson little valiant villain, you!

MISTRESS QUICKLY

He you not hurt i’ the groin? methought a’ made a shrewd thrust at your belly.

[Re-enter BARDOLPH]

FALSTAFF

Have you turned him out o’ doors?

BARDOLPH

Yea, sir. The rascal’s drunk: you have hurt him, sir, i’ the shoulder.

FALSTAFF

A rascal! to brave me!

DOLL TEARSHEET

Ah, you sweet little rogue, you! alas, poor ape, how thou sweatest! come, let me wipe thy face; comeon, you whoreson chops: ah, rogue! i’faith, I love thee: thou art as valorous as Hector of Troy, worth fiveof Agamemnon, and ten times better than the Nine Worthies: ah, villain!



FALSTAFF

A rascally slave! I will toss the rogue in a blanket.

DOLL TEARSHEET

Do, an thou darest for thy heart: an thou dost, I’ll canvass thee between a pair of sheets.

[Enter Music]

Page

The music is come, sir.

FALSTAFF

Let them play. Play, sirs. Sit on my knee, Doll. A rascal bragging slave! the rogue fled from me likequicksilver.

DOLL TEARSHEET

I’ faith, and thou followedst him like a church. Thou whoreson little tidy Bartholomew boar-pig, whenwilt thou leave fighting o’ days and foining o’ nights, and begin to patch up thine old body for heaven?

[Enter, behind, PRINCE HENRY and POINS, disguised]

FALSTAFF

Peace, good Doll! do not speak like a death’s-head; do not bid me remember mine end.

DOLL TEARSHEET

Sirrah, what humour’s the prince of?

FALSTAFF

A good shallow young fellow: a’ would have made a good pantler, a’ would ha’ chipp’d bread well.

DOLL TEARSHEET

They say Poins has a good wit.

FALSTAFF

He a good wit? hang him, baboon! his wit’s as thick as Tewksbury mustard; there’s no more conceit inhim than is in a mallet.

DOLL TEARSHEET

Why does the prince love him so, then?



FALSTAFF

Because their legs are both of a bigness, and a’ plays at quoits well, and eats conger and fennel, anddrinks off candles’ ends for flap-dragons, and rides the wild-mare with the boys, and jumps uponjoined-stools, and swears with a good grace, and wears his boots very smooth, like unto the sign of theleg, and breeds no bate with telling of discreet stories; and such other gambol faculties a’ has, that show aweak mind and an able body, for the which the prince admits him: for the prince himself is such another;the weight of a hair will turn the scales between their avoirdupois.

PRINCE HENRY

Would not this nave of a wheel have his ears cut off?

POINS

Let’s beat him before his whore.

PRINCE HENRY

Look, whether the withered elder hath not his poll clawed like a parrot.

POINS

Is it not strange that desire should so many years outlive performance?

FALSTAFF

Kiss me, Doll.

PRINCE HENRY

Saturn and Venus this year in conjunction! what says the almanac to that?

POINS

And look, whether the fiery Trigon, his man, be not lisping to his master’s old tables, his note-book, hiscounsel-keeper.

FALSTAFF

Thou dost give me flattering busses.

DOLL TEARSHEET

By my troth, I kiss thee with a most constant heart.

FALSTAFF

I am old, I am old.

DOLL TEARSHEET



I love thee better than I love e’er a scurvy young boy of them all.

FALSTAFF

What stuff wilt have a kirtle of? I shall receive money o’ Thursday: shalt have a cap to-morrow. A merrysong, come: it grows late; we’ll to bed. Thou’lt forget me when I am gone.

DOLL TEARSHEET

By my troth, thou’lt set me a-weeping, an thou sayest so: prove that ever I dress myself handsome till thyreturn: well, harken at the end.

FALSTAFF

Some sack, Francis.

PRINCE HENRY, POINS

Anon, anon, sir. [Coming forward]

FALSTAFF

Ha! a bastard son of the king’s? And art not thou Poins his brother?

PRINCE HENRY

Why, thou globe of sinful continents! what a life dost thou lead!

FALSTAFF

A better than thou: I am a gentleman; thou art a drawer.

PRINCE HENRY

Very true, sir; and I come to draw you out by the ears.

MISTRESS QUICKLY

O, the Lord preserve thy good grace! by my troth, welcome to London. Now, the Lord bless that sweetface of thine! O, Jesu, are you come from Wales?

FALSTAFF

Thou whoreson mad compound of majesty, by this light flesh and corrupt blood, thou art welcome.

DOLL TEARSHEET

How, you fat fool! I scorn you.



POINS

My lord, he will drive you out of your revenge and turn all to a merriment, if you take not the heat.

PRINCE HENRY

You whoreson candle-mine, you, how vilely did you speak of me even now before this honest, virtuous,civil gentlewoman!

MISTRESS QUICKLY

God’s blessing of your good heart! and so she is, by my troth.

FALSTAFF

Didst thou hear me?

PRINCE HENRY

Yea, and you knew me, as you did when you ran away by Gad’s-hill: you knew I was at your back, andspoke it on purpose to try my patience.

FALSTAFF

No, no, no; not so; I did not think thou wast within hearing.

PRINCE HENRY

I shall drive you then to confess the wilful abuse; and then I know how to handle you.

FALSTAFF

No abuse, Hal, o’ mine honour, no abuse.

PRINCE HENRY

Not to dispraise me, and call me pantier and bread-chipper and I know not what?

FALSTAFF

No abuse, Hal.

POINS

No abuse?

FALSTAFF

No abuse, Ned, i’ the world; honest Ned, none. I dispraised him before the wicked, that the wickedmight not fall in love with him; in which doing, I have done the part of a careful friend and a true subject,and thy father is to give me thanks for it. No abuse, Hal: none, Ned, none: no, faith, boys, none.



PRINCE HENRY

See now, whether pure fear and entire cowardice doth not make thee wrong this virtuous gentlewomanto close with us? is she of the wicked? is thine hostess here of the wicked? or is thy boy of the wicked?or honest Bardolph, whose zeal burns in his nose, of the wicked?

POINS

Answer, thou dead elm, answer.

FALSTAFF

The fiend hath pricked down Bardolph irrecoverable; and his face is Lucifer’s privy-kitchen, where hedoth nothing but roast malt-worms. For the boy, there is a good angel about him; but the devil outbidshim too.

PRINCE HENRY

For the women?

FALSTAFF

For one of them, she is in hell already, and burns poor souls. For the other, I owe her money, andwhether she be damned for that, I know not.

MISTRESS QUICKLY

No, I warrant you.

FALSTAFF

No, I think thou art not; I think thou art quit for that. Marry, there is another indictment upon thee, forsuffering flesh to be eaten in thy house, contrary to the law; for the which I think thou wilt howl.

MISTRESS QUICKLY

All victuallers do so; what’s a joint of mutton or two in a whole Lent?

PRINCE HENRY

You, gentlewoman,-

DOLL TEARSHEET

What says your grace?

FALSTAFF

His grace says that which his flesh rebels against.



[Knocking within]

MISTRESS QUICKLY

Who knocks so loud at door? Look to the door there, Francis.

[Enter PETO]

PRINCE HENRY

Peto, how now! what news?

PETO

The king your father is at Westminster:And there are twenty weak and wearied postsCome from the north: and, as I came along,I met and overtook a dozen captains,Bare-headed, sweating, knocking at the taverns,And asking every one for Sir John Falstaff.

PRINCE HENRY

By heaven, Poins, I feel me much to blame,So idly to profane the precious time,When tempest of commotion, like the southBorne with black vapour, doth begin to meltAnd drop upon our bare unarmed heads.Give me my sword and cloak. Falstaff, good night.

[Exeunt PRINCE HENRY, POINS, PETO and BARDOLPH]

FALSTAFF

Now comes in the sweetest morsel of the night, and we must hence and leave it unpicked.

[Knocking within]

More knocking at the door!

[Re-enter BARDOLPH]

How now! what’s the matter?

BARDOLPH

You must away to court, sir, presently;A dozen captains stay at door for you.

FALSTAFF



[To the Page] Pay the musicians, sirrah. Farewell, hostess; farewell, Doll. You see, my goodwenches, how men of merit are sought after: the undeserver may sleep, when the man of action is calledon. Farewell good wenches: if I be not sent away post, I will see you again ere I go.

DOLL TEARSHEET

I cannot speak; if my heart be not read to burst, – well, sweet Jack, have a care of thyself.

FALSTAFF

Farewell, farewell.

[Exeunt FALSTAFF and BARDOLPH]

MISTRESS QUICKLY

Well, fare thee well: I have known thee these twenty-nine years, come peascod-time; but an honesterand truer-hearted man, – well, fare thee well.

BARDOLPH

[Within] Mistress Tearsheet!

MISTRESS QUICKLY

What’s the matter?

BARDOLPH

[Within] Good Mistress Tearsheet, come to my master.

MISTRESS QUICKLY

O, run, Doll, run; run, good Doll: come.

[She comes blubbered]

Yea, will you come, Doll?

[Exeunt]

ACT III

SCENE I

Westminster. The palace.

[Enter KING HENRY IV in his nightgown, with a Page]

KING HENRY IV



Go call the Earls of Surrey and of Warwick;But, ere they come, bid them o’er-read these letters,And well consider of them; make good speed.

[Exit Page]

How many thousand of my poorest subjectsAre at this hour asleep! O sleep, O gentle sleep,Nature’s soft nurse, how have I frighted thee,That thou no more wilt weigh my eyelids downAnd steep my senses in forgetfulness?Why rather, sleep, liest thou in smoky cribs,Upon uneasy pallets stretching theeAnd hush’d with buzzing night-flies to thy slumber,Than in the perfumed chambers of the great,Under the canopies of costly state,And lull’d with sound of sweetest melody?O thou dull god, why liest thou with the vileIn loathsome beds, and leavest the kingly couchA watch-case or a common ’larum-bell?Wilt thou upon the high and giddy mastSeal up the ship-boy’s eyes, and rock his brainsIn cradle of the rude imperious surgeAnd in the visitation of the winds,Who take the ruffian billows by the top,Curling their monstrous heads and hanging themWith deafening clamour in the slippery clouds,That, with the hurly, death itself awakes?Canst thou, O partial sleep, give thy reposeTo the wet sea-boy in an hour so rude,And in the calmest and most stillest night,With all appliances and means to boot,Deny it to a king? Then happy low, lie down!Uneasy lies the head that wears a crown.

[Enter WARWICK and SURREY]

WARWICK

Many good morrows to your majesty!

KING HENRY IV

Is it good morrow, lords?

WARWICK

’Tis one o’clock, and past.

KING HENRY IV



Why, then, good morrow to you all, my lords.Have you read o’er the letters that I sent you?

WARWICK

We have, my liege.

KING HENRY IV

Then you perceive the body of our kingdomHow foul it is; what rank diseases growAnd with what danger, near the heart of it.

WARWICK

It is but as a body yet distemper’d;Which to his former strength may be restoredWith good advice and little medicine:My Lord Northumberland will soon be cool’d.

KING HENRY IV

O God! that one might read the book of fate,And see the revolution of the timesMake mountains level, and the continent,Weary of solid firmness, melt itselfInto the sea! and, other times, to seeThe beachy girdle of the oceanToo wide for Neptune’s hips; how chances mock,And changes fill the cup of alterationWith divers liquors! O, if this were seen,The happiest youth, viewing his progress through,What perils past, what crosses to ensue,Would shut the book, and sit him down and die.’Tis not ’ten years goneSince Richard and Northumberland, great friends,Did feast together, and in two years afterWere they at wars: it is but eight years sinceThis Percy was the man nearest my soul,Who like a brother toil’d in my affairsAnd laid his love and life under my foot,Yea, for my sake, even to the eyes of RichardGave him defiance. But which of you was by –You, cousin Nevil, as I may remember –

[To WARWICK]

When Richard, with his eye brimful of tears,Then cheque’d and rated by Northumberland,Did speak these words, now proved a prophecy?



’Northumberland, thou ladder by the whichMy cousin Bolingbroke ascends my throne;’Though then, God knows, I had no such intent,But that necessity so bow’d the stateThat I and greatness were compell’d to kiss:’The time shall come,’ thus did he follow it,’The time will come, that foul sin, gathering head,Shall break into corruption:’ so went on,Foretelling this same time’s conditionAnd the division of our amity.

WARWICK

There is a history in all men’s lives,Figuring the nature of the times deceased;The which observed, a man may prophesy,With a near aim, of the main chance of thingsAs yet not come to life, which in their seedsAnd weak beginnings lie intreasured.Such things become the hatch and brood of time;And by the necessary form of thisKing Richard might create a perfect guessThat great Northumberland, then false to him,Would of that seed grow to a greater falseness;Which should not find a ground to root upon,Unless on you.

KING HENRY IV

Are these things then necessities?Then let us meet them like necessities:And that same word even now cries out on us:They say the bishop and NorthumberlandAre fifty thousand strong.

WARWICK

It cannot be, my lord;Rumour doth double, like the voice and echo,The numbers of the fear’d. Please it your graceTo go to bed. Upon my soul, my lord,The powers that you already have sent forthShall bring this prize in very easily.To comfort you the more, I have receivedA certain instance that Glendower is dead.Your majesty hath been this fortnight ill,And these unseason’d hours perforce must addUnto your sickness.

KING HENRY IV



I will take your counsel:And were these inward wars once out of hand,We would, dear lords, unto the Holy Land.

[Exeunt]

SCENE II

Gloucestershire. Before SHALLOW’S house.

[Enter SHALLOW and SILENCE, meeting; MOULDY, SHADOW, WART, FEEBLE, BULLCALF,a Servant or two with them]

SHALLOW

Come on, come on, come on, sir; give me your hand, sir, give me your hand, sir: an early stirrer, by therood! And how doth my good cousin Silence?

SILENCE

Good morrow, good cousin Shallow.

SHALLOW

And how doth my cousin, your bedfellow? and your fairest daughter and mine, my god-daughter Ellen?

SILENCE

Alas, a black ousel, cousin Shallow!

SHALLOW

By yea and nay, sir, I dare say my cousin William is become a good scholar: he is at Oxford still, is henot?

SILENCE

Indeed, sir, to my cost.

SHALLOW

A’ must, then, to the inns o’ court shortly. I was once of Clement’s Inn, where I think they will talk ofmad Shallow yet.

SILENCE

You were called ’lusty Shallow’ then, cousin.

SHALLOW



By the mass, I was called any thing; and I would have done any thing indeed too, and roundly too. Therewas I, and little John Doit of Staffordshire, and black George Barnes, and Francis Pickbone, and WillSquele, a Cotswold man; you had not four such swinge-bucklers in all the inns o’ court again: and I maysay to you, we knew where the bona-robas were and had the best of them all at commandment. Thenwas Jack Falstaff, now Sir John, a boy, and page to Thomas Mowbray, Duke of Norfolk.

SILENCE

This Sir John, cousin, that comes hither anon about soldiers?

SHALLOW

The same Sir John, the very same. I see him break Skogan’s head at the court-gate, when a’ was acrack not thus high: and the very same day did I fight with one Sampson Stockfish, a fruiterer, behindGray’s Inn. Jesu, Jesu, the mad days that I have spent! and to see how many of my old acquaintance aredead!

SILENCE

We shall all follow, cousin.

SHADOW

Certain, ’tis certain; very sure, very sure: death, as the Psalmist saith, is certain to all; all shall die. How agood yoke of bullocks at Stamford fair?

SILENCE

By my troth, I was not there.

SHALLOW

Death is certain. Is old Double of your town living yet?

SILENCE

Dead, sir.

SHALLOW

Jesu, Jesu, dead! a’ drew a good bow; and dead! a’ shot a fine shoot: John a Gaunt loved him well, andbetted much money on his head. Dead! a’ would have clapped i’ the clout at twelve score; and carriedyou a forehand shaft a fourteen and fourteen and a half, that it would have done a man’s heart good tosee. How a score of ewes now?

SILENCE

Thereafter as they be: a score of good ewes may be worth ten pounds.

SHALLOW



And is old Double dead?

SILENCE

Here come two of Sir John Falstaff’s men, as I think.

[Enter BARDOLPH and one with him]

BARDOLPH

Good morrow, honest gentlemen: I beseech you, which is Justice Shallow?

SHALLOW

I am Robert Shallow, sir; a poor esquire of this county, and one of the king’s justices of the peace: Whatis your good pleasure with me?

BARDOLPH

My captain, sir, commends him to you; my captain, Sir John Falstaff, a tall gentleman, by heaven, and amost gallant leader.

SHALLOW

He greets me well, sir. I knew him a good backsword man. How doth the good knight? may I ask howmy lady his wife doth?

BARDOLPH

Sir, pardon; a soldier is better accommodated than with a wife.

SHALLOW

It is well said, in faith, sir; and it is well said indeed too. Better accommodated! it is good; yea, indeed, isit: good phrases are surely, and ever were, very commendable. Accommodated! it comes of’accommodo’ very good; a good phrase.

BARDOLPH

Pardon me, sir; I have heard the word. Phrase call you it? by this good day, I know not the phrase; but Iwill maintain the word with my sword to be a soldier-like word, and a word of exceeding goodcommand, by heaven. Accommodated; that is, when a man is, as they say, accommodated; or when aman is, being, whereby a’ may be thought to be accommodated; which is an excellent thing.

SHALLOW

It is very just.

[Enter FALSTAFF]

Look, here comes good Sir John. Give me your good hand, give me your worship’s good hand: by my



troth, you like well and bear your years very well: welcome, good Sir John.

FALSTAFF

I am glad to see you well, good Master Robert Shallow: Master Surecard, as I think?

SHALLOW

No, Sir John; it is my cousin Silence, in commission with me.

FALSTAFF

Good Master Silence, it well befits you should be of the peace.

SILENCE

Your good-worship is welcome.

FALSTAFF

Fie! this is hot weather, gentlemen. Have you provided me here half a dozen sufficient men?

SHALLOW

Marry, have we, sir. Will you sit?

FALSTAFF

Let me see them, I beseech you.

SHALLOW

Where’s the roll? where’s the roll? where’s the roll? Let me see, let me see, let me see. So, so: yea,marry, sir: Ralph Mouldy! Let them appear as I call; let them do so, let them do so. Let me see; where isMouldy?

MOULDY

Here, an’t please you.

SHALLOW

What think you, Sir John? a good-limbed fellow; young, strong, and of good friends.

FALSTAFF

Is thy name Mouldy?

MOULDY

Yea, an’t please you.



FALSTAFF

’Tis the more time thou wert used.

SHALLOW

Ha, ha, ha! most excellent, i’ faith! Things that are mouldy lack use: very singular good! in faith, wellsaid, Sir John, very well said.

FALSTAFF

Prick him.

MOULDY

I was pricked well enough before, an you could have let me alone: my old dame will be undone now forone to do her husbandry and her drudgery: you need not to have pricked me; there are other men fitter togo out than I.

FALSTAFF

Go to: peace, Mouldy; you shall go. Mouldy, it is time you were spent.

MOULDY

Spent!

SHALLOW

Peace, fellow, peace; stand aside: know you where you are? For the other, Sir John: let me see: SimonShadow!

FALSTAFF

Yea, marry, let me have him to sit under: he’s like to be a cold soldier.

SHALLOW

Where’s Shadow?

SHADOW

Here, sir.

FALSTAFF

Shadow, whose son art thou?

SHADOW



My mother’s son, sir.

FALSTAFF

Thy mother’s son! like enough, and thy father’s shadow: so the son of the female is the shadow of themale: it is often so, indeed; but much of the father’s substance!

SHALLOW

Do you like him, Sir John?

FALSTAFF

Shadow will serve for summer; prick him, for we have a number of shadows to fill up the muster-book.

SHALLOW

Thomas Wart!

FALSTAFF

Where’s he?

WART

Here, sir.

FALSTAFF

Is thy name Wart?

WART

Yea, sir.

FALSTAFF

Thou art a very ragged wart.

SHALLOW

Shall I prick him down, Sir John?

FALSTAFF

It were superfluous; for his apparel is built upon his back and the whole frame stands upon pins: prickhim no more.

SHALLOW

Ha, ha, ha! you can do it, sir; you can do it: I commend you well. Francis Feeble!



FEEBLE

Here, sir.

FALSTAFF

What trade art thou, Feeble?

FEEBLE

A woman’s tailor, sir.

SHALLOW

Shall I prick him, sir?

FALSTAFF

You may: but if he had been a man’s tailor, he’ld ha’ pricked you. Wilt thou make as many holes in anenemy’s battle as thou hast done in a woman’s petticoat?

FEEBLE

I will do my good will, sir; you can have no more.

FALSTAFF

Well said, good woman’s tailor! well said, courageous Feeble! thou wilt be as valiant as the wrathfuldove or most magnanimous mouse. Prick the woman’s tailor: well, Master Shallow; deep, MasterShallow.

FEEBLE

I would Wart might have gone, sir.

FALSTAFF

I would thou wert a man’s tailor, that thou mightst mend him and make him fit to go. I cannot put him toa private soldier that is the leader of so many thousands: let that suffice, most forcible Feeble.

FEEBLE

It shall suffice, sir.

FALSTAFF

I am bound to thee, reverend Feeble. Who is next?

SHALLOW



Peter Bullcalf o’ the green!

FALSTAFF

Yea, marry, let’s see Bullcalf.

BULLCALF

Here, sir.

FALSTAFF

’Fore God, a likely fellow! Come, prick me Bullcalf till he roar again.

BULLCALF

O Lord! good my lord captain, –

FALSTAFF

What, dost thou roar before thou art pricked?

BULLCALF

O Lord, sir! I am a diseased man.

FALSTAFF

What disease hast thou?

BULLCALF

A whoreson cold, sir, a cough, sir, which I caught with ringing in the king’s affairs upon hiscoronation-day, sir.

FALSTAFF

Come, thou shalt go to the wars in a gown; we wilt have away thy cold; and I will take such order thatmy friends shall ring for thee. Is here all?

SHALLOW

Here is two more called than your number, you must have but four here, sir: and so, I pray you, go inwith me to dinner.

FALSTAFF

Come, I will go drink with you, but I cannot tarry dinner. I am glad to see you, by my troth, MasterShallow.

SHALLOW



O, Sir John, do you remember since we lay all night in the windmill in Saint George’s field?

FALSTAFF

No more of that, good Master Shallow, no more of that.

SHALLOW

Ha! ’twas a merry night. And is Jane Nightwork alive?

FALSTAFF

She lives, Master Shallow.

SHALLOW

She never could away with me.

FALSTAFF

Never, never; she would always say she could not abide Master Shallow.

SHALLOW

By the mass, I could anger her to the heart. She was then a bona-roba. Doth she hold her own well?

FALSTAFF

Old, old, Master Shallow.

SHALLOW

Nay, she must be old; she cannot choose but be old; certain she’s old; and had Robin Nightwork by oldNightwork before I came to Clement’s Inn.

SILENCE

That’s fifty-five year ago.

SHALLOW

Ha, cousin Silence, that thou hadst seen that that this knight and I have seen! Ha, Sir John, said I well?

FALSTAFF

We have heard the chimes at midnight, Master Shallow.

SHALLOW

That we have, that we have, that we have; in faith,



Sir John, we have: our watch-word was ’Hem boys!’Come, let’s to dinner; come, let’s to dinner:Jesus, the days that we have seen! Come, come.

[Exeunt FALSTAFF and Justices]

BULLCALF

Good Master Corporate Bardolph, stand my friend; and here’s four Harry ten shillings in French crownsfor you. In very truth, sir, I had as lief be hanged, sir, as go: and yet, for mine own part, sir, I do not care;but rather, because I am unwilling, and, for mine own part, have a desire to stay with my friends; else, sir,I did not care, for mine own part, so much.

BARDOLPH

Go to; stand aside.

MOULDY

And, good master corporal captain, for my old dame’s sake, stand my friend: she has nobody to do anything about her when I am gone; and she is old, and cannot help herself: You shall have forty, sir.

BARDOLPH

Go to; stand aside.

FEEBLE

By my troth, I care not; a man can die but once: we owe God a death: I’ll ne’er bear a base mind: an’tbe my destiny, so; an’t be not, so: no man is too good to serve’s prince; and let it go which way it will, hethat dies this year is quit for the next.

BARDOLPH

Well said; thou’rt a good fellow.

FEEBLE

Faith, I’ll bear no base mind.

[Re-enter FALSTAFF and the Justices]

FALSTAFF

Come, sir, which men shall I have?

SHALLOW

Four of which you please.

BARDOLPH



Sir, a word with you: I have three pound to free Mouldy and Bullcalf.

FALSTAFF

Go to; well.

SHALLOW

Come, Sir John, which four will you have?

FALSTAFF

Do you choose for me.

SHALLOW

Marry, then, Mouldy, Bullcalf, Feeble and Shadow.

FALSTAFF

Mouldy and Bullcalf: for you, Mouldy, stay at home till you are past service: and for your part, Bullcalf,grow till you come unto it: I will none of you.

SHALLOW

Sir John, Sir John, do not yourself wrong: they are your likeliest men, and I would have you served withthe best.

FALSTAFF

Will you tell me, Master Shallow, how to choose a man? Care I for the limb, the thewes, the stature,bulk, and big assemblance of a man! Give me the spirit, Master Shallow. Here’s Wart; you see what aragged appearance it is; a’ shall charge you and discharge you with the motion of a pewterer’s hammer,come off and on swifter than he that gibbets on the brewer’s bucket. And this same half-faced fellow,Shadow; give me this man: he presents no mark to the enemy; the foeman may with as great aim level atthe edge of a penknife. And for a retreat; how swiftly will this Feeble the woman’s tailor run off! O, giveme the spare men, and spare me the great ones. Put me a caliver into Wart’s hand, Bardolph.

BARDOLPH

Hold, Wart, traverse; thus, thus, thus.

FALSTAFF

Come, manage me your caliver. So: very well: go to: very good, exceeding good. O, give me always alittle, lean, old, chapt, bald shot. Well said, i’ faith, Wart; thou’rt a good scab: hold, there’s a tester forthee.

SHALLOW



He is not his craft’s master; he doth not do it right. I remember at Mile-end Green, when I lay atClement’s Inn – I was then Sir Dagonet in Arthur’s show, – there was a little quiver fellow, and a’ wouldmanage you his piece thus; and a’ would about and about, and come you in and come you in: ’rah, tah,tah,’ would a’ say; ’bounce’ would a’ say; and away again would a’ go, and again would a’ come: I shallne’er see such a fellow.

FALSTAFF

These fellows will do well, Master Shallow. God keep you, Master Silence: I will not use many wordswith you. Fare you well, gentlemen both: I thank you: I must a dozen mile to-night. Bardolph, give thesoldiers coats.

SHALLOW

Sir John, the Lord bless you! God prosper your affairs! God send us peace! At your return visit ourhouse; let our old acquaintance be renewed; peradventure I will with ye to the court.

FALSTAFF

’Fore God, I would you would, Master Shallow.

SHALLOW

Go to; I have spoke at a word. God keep you.

FALSTAFF

Fare you well, gentle gentlemen.

[Exeunt Justices]

On, Bardolph; lead the men away.

[Exeunt BARDOLPH, Recruits, &c]

As I return, I will fetch off these justices: I do see the bottom of Justice Shallow. Lord, Lord, howsubject we old men are to this vice of lying! This same starved justice hath done nothing but prate to meof the wildness of his youth, and the feats he hath done about Turnbull Street: and every third word a lie,duer paid to the hearer than the Turk’s tribute. I do remember him at Clement’s Inn like a man madeafter supper of a cheese-paring: when a’ was naked, he was, for all the world, like a forked radish, witha head fantastically carved upon it with a knife: a’ was so forlorn, that his dimensions to any thick sightwere invincible: a’ was the very genius of famine; yet lecherous as a monkey, and the whores called himmandrake: a’ came ever in the rearward of the fashion, and sung those tunes to the overscutchedhuswives that he heard the carmen whistle, and swear they were his fancies or his good-nights. And nowis this Vice’s dagger become a squire, and talks as familiarly of John a Gaunt as if he had been swornbrother to him; and I’ll be sworn a’ ne’er saw him but once in the Tilt-yard; and then he burst his headfor crowding among the marshal’s men. I saw it, and told John a Gaunt he beat his own name; for youmight have thrust him and all his apparel into an eel-skin; the case of a treble hautboy was a mansion forhim, a court: and now has he land and beefs. Well, I’ll be acquainted with him, if I return; and it shall gohard but I will make him a philosopher’s two stones to me: if the young dace be a bait for the old pike, Isee no reason in the law of nature but I may snap at him. Let time shape, and there an end.



[Exit]

ACT IV

SCENE I

Yorkshire. Gaultree Forest.

[Enter the ARCHBISHOP OF YORK, MOWBRAY, LORD HASTINGS, and others]

ARCHBISHOP OF YORK

What is this forest call’d?

HASTINGS

’Tis Gaultree Forest, an’t shall please your grace.

ARCHBISHOP OF YORK

Here stand, my lords; and send discoverers forthTo know the numbers of our enemies.

HASTINGS

We have sent forth already.

ARCHBISHOP OF YORK

’Tis well done.My friends and brethren in these great affairs,I must acquaint you that I have receivedNew-dated letters from Northumberland;Their cold intent, tenor and substance, thus:Here doth he wish his person, with such powersAs might hold sortance with his quality,The which he could not levy; whereuponHe is retired, to ripe his growing fortunes,To Scotland: and concludes in hearty prayersThat your attempts may overlive the hazardAnd fearful melting of their opposite.

MOWBRAY

Thus do the hopes we have in him touch groundAnd dash themselves to pieces.

[Enter a Messenger]



HASTINGS

Now, what news?

Messenger

West of this forest, scarcely off a mile,In goodly form comes on the enemy;And, by the ground they hide, I judge their numberUpon or near the rate of thirty thousand.

MOWBRAY

The just proportion that we gave them outLet us sway on and face them in the field.

ARCHBISHOP OF YORK

What well-appointed leader fronts us here?

[Enter WESTMORELAND]

MOWBRAY

I think it is my Lord of Westmoreland.

WESTMORELAND

Health and fair greeting from our general,The prince, Lord John and Duke of Lancaster.

ARCHBISHOP OF YORK

Say on, my Lord of Westmoreland, in peace:What doth concern your coming?

WESTMORELAND

Then, my lord,Unto your grace do I in chief addressThe substance of my speech. If that rebellionCame like itself, in base and abject routs,Led on by bloody youth, guarded with rags,And countenanced by boys and beggary,I say, if damn’d commotion so appear’d,In his true, native and most proper shape,You, reverend father, and these noble lordsHad not been here, to dress the ugly formOf base and bloody insurrectionWith your fair honours. You, lord archbishop,Whose see is by a civil peace maintained,



Whose beard the silver hand of peace hath touch’d,Whose learning and good letters peace hath tutor’d,Whose white investments figure innocence,The dove and very blessed spirit of peace,Wherefore do you so ill translate ourselfOut of the speech of peace that bears such grace,Into the harsh and boisterous tongue of war;Turning your books to graves, your ink to blood,Your pens to lances and your tongue divineTo a trumpet and a point of war?

ARCHBISHOP OF YORK

Wherefore do I this? so the question stands.Briefly to this end: we are all diseased,And with our surfeiting and wanton hoursHave brought ourselves into a burning fever,And we must bleed for it; of which diseaseOur late king, Richard, being infected, died.But, my most noble Lord of Westmoreland,I take not on me here as a physician,Nor do I as an enemy to peaceTroop in the throngs of military men;But rather show awhile like fearful war,To diet rank minds sick of happinessAnd purge the obstructions which begin to stopOur very veins of life. Hear me more plainly.I have in equal balance justly weigh’dWhat wrongs our arms may do, what wrongs we suffer,And find our griefs heavier than our offences.We see which way the stream of time doth run,And are enforced from our most quiet thereBy the rough torrent of occasion;And have the summary of all our griefs,When time shall serve, to show in articles;Which long ere this we offer’d to the king,And might by no suit gain our audience:When we are wrong’d and would unfold our griefs,We are denied access unto his personEven by those men that most have done us wrong.The dangers of the days but newly gone,Whose memory is written on the earthWith yet appearing blood, and the examplesOf every minute’s instance, present now,Hath put us in these ill-beseeming arms,Not to break peace or any branch of it,But to establish here a peace indeed,Concurring both in name and quality.

WESTMORELAND



When ever yet was your appeal denied?Wherein have you been galled by the king?What peer hath been suborn’d to grate on you,That you should seal this lawless bloody bookOf forged rebellion with a seal divineAnd consecrate commotion’s bitter edge?

ARCHBISHOP OF YORK

My brother general, the commonwealth,To brother born an household cruelty,I make my quarrel in particular.

WESTMORELAND

There is no need of any such redress;Or if there were, it not belongs to you.

MOWBRAY

Why not to him in part, and to us allThat feel the bruises of the days before,And suffer the condition of these timesTo lay a heavy and unequal handUpon our honours?

WESTMORELAND

O, my good Lord Mowbray,Construe the times to their necessities,And you shall say indeed, it is the time,And not the king, that doth you injuries.Yet for your part, it not appears to meEither from the king or in the present timeThat you should have an inch of any groundTo build a grief on: were you not restoredTo all the Duke of Norfolk’s signories,Your noble and right well remember’d father’s?

MOWBRAY

What thing, in honour, had my father lost,That need to be revived and breathed in me?The king that loved him, as the state stood then,Was force perforce compell’d to banish him:And then that Harry Bolingbroke and he,Being mounted and both roused in their seats,Their neighing coursers daring of the spur,Their armed staves in charge, their beavers down,Their eyes of fire sparking through sights of steelAnd the loud trumpet blowing them together,



Then, then, when there was nothing could have stay’dMy father from the breast of Bolingbroke,O when the king did throw his warder down,His own life hung upon the staff he threw;Then threw he down himself and all their livesThat by indictment and by dint of swordHave since miscarried under Bolingbroke.

WESTMORELAND

You speak, Lord Mowbray, now you know not what.The Earl of Hereford was reputed thenIn England the most valiant gentlemen:Who knows on whom fortune would then have smiled?But if your father had been victor there,He ne’er had borne it out of Coventry:For all the country in a general voiceCried hate upon him; and all their prayers and loveWere set on Hereford, whom they doted onAnd bless’d and graced indeed, more than the king.But this is mere digression from my purpose.Here come I from our princely generalTo know your griefs; to tell you from his graceThat he will give you audience; and whereinIt shall appear that your demands are just,You shall enjoy them, every thing set offThat might so much as think you enemies.

MOWBRAY

But he hath forced us to compel this offer;And it proceeds from policy, not love.

WESTMORELAND

Mowbray, you overween to take it so;This offer comes from mercy, not from fear:For, lo! within a ken our army lies,Upon mine honour, all too confidentTo give admittance to a thought of fear.Our battle is more full of names than yours,Our men more perfect in the use of arms,Our armour all as strong, our cause the best;Then reason will our heart should be as goodSay you not then our offer is compell’d.

MOWBRAY

Well, by my will we shall admit no parley.

WESTMORELAND



That argues but the shame of your offence:A rotten case abides no handling.

HASTINGS

Hath the Prince John a full commission,In very ample virtue of his father,To hear and absolutely to determineOf what conditions we shall stand upon?

WESTMORELAND

That is intended in the general’s name:I muse you make so slight a question.

ARCHBISHOP OF YORK

Then take, my Lord of Westmoreland, this schedule,For this contains our general grievances:Each several article herein redress’d,All members of our cause, both here and hence,That are insinew’d to this action,Acquitted by a true substantial formAnd present execution of our willsTo us and to our purposes confined,We come within our awful banks againAnd knit our powers to the arm of peace.

WESTMORELAND

This will I show the general. Please you, lords,In sight of both our battles we may meet;And either end in peace, which God so frame!Or to the place of difference call the swordsWhich must decide it.

ARCHBISHOP OF YORK

My lord, we will do so.

[Exit WESTMORELAND]

MOWBRAY

There is a thing within my bosom tells meThat no conditions of our peace can stand.

HASTINGS

Fear you not that: if we can make our peace



Upon such large terms and so absoluteAs our conditions shall consist upon,Our peace shall stand as firm as rocky mountains.

MOWBRAY

Yea, but our valuation shall be suchThat every slight and false-derived cause,Yea, every idle, nice and wanton reasonShall to the king taste of this action;That, were our royal faiths martyrs in love,We shall be winnow’d with so rough a windThat even our corn shall seem as light as chaffAnd good from bad find no partition.

ARCHBISHOP OF YORK

No, no, my lord. Note this; the king is wearyOf dainty and such picking grievances:For he hath found to end one doubt by deathRevives two greater in the heirs of life,And therefore will he wipe his tables cleanAnd keep no tell-tale to his memoryThat may repeat and history his lossTo new remembrance; for full well he knowsHe cannot so precisely weed this landAs his misdoubts present occasion:His foes are so enrooted with his friendsThat, plucking to unfix an enemy,He doth unfasten so and shake a friend:So that this land, like an offensive wifeThat hath enraged him on to offer strokes,As he is striking, holds his infant upAnd hangs resolved correction in the armThat was uprear’d to execution.

HASTINGS

Besides, the king hath wasted all his rodsOn late offenders, that he now doth lackThe very instruments of chastisement:So that his power, like to a fangless lion,May offer, but not hold.

ARCHBISHOP OF YORK

’Tis very true:And therefore be assured, my good lord marshal,If we do now make our atonement well,Our peace will, like a broken limb united,Grow stronger for the breaking.



MOWBRAY

Be it so.Here is return’d my Lord of Westmoreland.

[Re-enter WESTMORELAND]

WESTMORELAND

The prince is here at hand: pleaseth your lordshipTo meet his grace just distance ’tween our armies.

MOWBRAY

Your grace of York, in God’s name then, set forward.

ARCHBISHOP OF YORK

Before, and greet his grace: my lord, we come.

[Exeunt]

SCENE II

Another part of the forest.

[Enter, from one side, MOWBRAY, attended; afterwards the ARCHBISHOP OF YORK,HASTINGS, and others: from the other side, Prince John of LANCASTER, and WESTMORELAND;Officers, and others with them]

LANCASTER

You are well encounter’d here, my cousin Mowbray:Good day to you, gentle lord archbishop;And so to you, Lord Hastings, and to all.My Lord of York, it better show’d with youWhen that your flock, assembled by the bell,Encircled you to hear with reverenceYour exposition on the holy textThan now to see you here an iron man,Cheering a rout of rebels with your drum,Turning the word to sword and life to death.That man that sits within a monarch’s heart,And ripens in the sunshine of his favour,Would he abuse the countenance of the king,Alack, what mischiefs might he set abroochIn shadow of such greatness! With you, lord bishop,It is even so. Who hath not heard it spokenHow deep you were within the books of God?



To us the speaker in his parliament;To us the imagined voice of God himself;The very opener and intelligencerBetween the grace, the sanctities of heavenAnd our dull workings. O, who shall believeBut you misuse the reverence of your place,Employ the countenance and grace of heaven,As a false favourite doth his prince’s name,In deeds dishonourable? You have ta’en up,Under the counterfeited zeal of God,The subjects of his substitute, my father,And both against the peace of heaven and himHave here up-swarm’d them.

ARCHBISHOP OF YORK

Good my Lord of Lancaster,I am not here against your father’s peace;But, as I told my lord of Westmoreland,The time misorder’d doth, in common sense,Crowd us and crush us to this monstrous form,To hold our safety up. I sent your graceThe parcels and particulars of our grief,The which hath been with scorn shoved from the court,Whereon this Hydra son of war is born;Whose dangerous eyes may well be charm’d asleepWith grant of our most just and right desires,And true obedience, of this madness cured,Stoop tamely to the foot of majesty.

MOWBRAY

If not, we ready are to try our fortunesTo the last man.

HASTINGS

And though we here fall down,We have supplies to second our attempt:If they miscarry, theirs shall second them;And so success of mischief shall be bornAnd heir from heir shall hold this quarrel upWhiles England shall have generation.

LANCASTER

You are too shallow, Hastings, much too shallow,To sound the bottom of the after-times.

WESTMORELAND



Pleaseth your grace to answer them directlyHow far forth you do like their articles.

LANCASTER

I like them all, and do allow them well,And swear here, by the honour of my blood,My father’s purposes have been mistook,And some about him have too lavishlyWrested his meaning and authority.My lord, these griefs shall be with speed redress’d;Upon my soul, they shall. If this may please you,Discharge your powers unto their several counties,As we will ours: and here between the armiesLet’s drink together friendly and embrace,That all their eyes may bear those tokens homeOf our restored love and amity.

ARCHBISHOP OF YORK

I take your princely word for these redresses.

LANCASTER

I give it you, and will maintain my word:And thereupon I drink unto your grace.

HASTINGS

Go, captain, and deliver to the armyThis news of peace: let them have pay, and part:I know it will well please them. Hie thee, captain.

[Exit Officer]

ARCHBISHOP OF YORK

To you, my noble Lord of Westmoreland.

WESTMORELAND

I pledge your grace; and, if you knew what painsI have bestow’d to breed this present peace,You would drink freely: but my love to yeShall show itself more openly hereafter.

ARCHBISHOP OF YORK

I do not doubt you.

WESTMORELAND



I am glad of it.Health to my lord and gentle cousin, Mowbray.

MOWBRAY

You wish me health in very happy season;For I am, on the sudden, something ill.

ARCHBISHOP OF YORK

Against ill chances men are ever merry;But heaviness foreruns the good event.

WESTMORELAND

Therefore be merry, coz; since sudden sorrowServes to say thus, ’some good thing comes to-morrow.’

ARCHBISHOP OF YORK

Believe me, I am passing light in spirit.

MOWBRAY

So much the worse, if your own rule be true.

[Shouts within]

LANCASTER

The word of peace is render’d: hark, how they shout!

MOWBRAY

This had been cheerful after victory.

ARCHBISHOP OF YORK

A peace is of the nature of a conquest;For then both parties nobly are subdued,And neither party loser.

LANCASTER

Go, my lord,And let our army be discharged too.

[Exit WESTMORELAND]

And, good my lord, so please you, let our trains



March, by us, that we may peruse the menWe should have coped withal.

ARCHBISHOP OF YORK

Go, good Lord Hastings,And, ere they be dismissed, let them march by.

[Exit HASTINGS]

LANCASTER

I trust, lords, we shall lie to-night together.


Now, cousin, wherefore stands our army still?

WESTMORELAND

The leaders, having charge from you to stand,Will not go off until they hear you speak.

LANCASTER

They know their duties.

[Re-enter HASTINGS]

HASTINGS

My lord, our army is dispersed already;Like youthful steers unyoked, they take their coursesEast, west, north, south; or, like a school broke up,Each hurries toward his home and sporting-place.

WESTMORELAND

Good tidings, my Lord Hastings; for the whichI do arrest thee, traitor, of high treason:And you, lord archbishop, and you, Lord Mowbray,Of capitol treason I attach you both.

MOWBRAY

Is this proceeding just and honourable?

WESTMORELAND

Is your assembly so?



ARCHBISHOP OF YORK

Will you thus break your faith?

LANCASTER

I pawn’d thee none:I promised you redress of these same grievancesWhereof you did complain; which, by mine honour,I will perform with a most Christian care.But for you, rebels, look to taste the dueMeet for rebellion and such acts as yours.Most shallowly did you these arms commence,Fondly brought here and foolishly sent hence.Strike up our drums, pursue the scatter’d stray:God, and not we, hath safely fought to-day.Some guard these traitors to the block of death,Treason’s true bed and yielder up of breath.

[Exeunt]

SCENE III

Another part of the forest.

[Alarum. Excursions. Enter FALSTAFF and COLEVILE, meeting]

FALSTAFF

What’s your name, sir? of what condition are you, and of what place, I pray?

COLEVILE

I am a knight, sir, and my name is Colevile of the dale.

FALSTAFF

Well, then, Colevile is your name, a knight is your degree, and your place the dale: Colevile shall be stillyour name, a traitor your degree, and the dungeon your place, a place deep enough; so shall you be stillColevile of the dale.

COLEVILE

Are not you Sir John Falstaff?

FALSTAFF

As good a man as he, sir, whoe’er I am. Do ye yield, sir? or shall I sweat for you? if I do sweat, theyare the drops of thy lovers, and they weep for thy death: therefore rouse up fear and trembling, and doobservance to my mercy.



COLEVILE

I think you are Sir John Falstaff, and in that thought yield me.

FALSTAFF

I have a whole school of tongues in this belly of mine, and not a tongue of them all speaks any otherword but my name. An I had but a belly of any indifference, I were simply the most active fellow inEurope: my womb, my womb, my womb, undoes me. Here comes our general.

[Enter PRINCE JOHN OF LANCASTER, WESTMORELAND, BLUNT, and others]

LANCASTER

The heat is past; follow no further now:Call in the powers, good cousin Westmoreland.

[Exit WESTMORELAND]

Now, Falstaff, where have you been all this while?When every thing is ended, then you come:These tardy tricks of yours will, on my life,One time or other break some gallows’ back.

FALSTAFF

I would be sorry, my lord, but it should be thus: I never knew yet but rebuke and cheque was thereward of valour. Do you think me a swallow, an arrow, or a bullet? have I, in my poor and old motion,the expedition of thought? I have speeded hither with the very extremest inch of possibility; I havefoundered nine score and odd posts: and here, travel-tainted as I am, have in my pure and immaculatevalour, taken Sir John Colevile of the dale, a most furious knight and valorous enemy. But what of that?he saw me, and yielded; that I may justly say, with the hook-nosed fellow of Rome, ’I came, saw, andovercame.’

LANCASTER

It was more of his courtesy than your deserving.

FALSTAFF

I know not: here he is, and here I yield him: and I beseech your grace, let it be booked with the rest ofthis day’s deeds; or, by the Lord, I will have it in a particular ballad else, with mine own picture on thetop on’t, Colevile kissing my foot: to the which course if I be enforced, if you do not all show like gilttwopences to me, and I in the clear sky of fame o’ershine you as much as the full moon doth the cindersof the element, which show like pins’ heads to her, believe not the word of the noble: therefore let mehave right, and let desert mount.

LANCASTER

Thine’s too heavy to mount.



FALSTAFF

Let it shine, then.

LANCASTER

Thine’s too thick to shine.

FALSTAFF

Let it do something, my good lord, that may do me good, and call it what you will.

LANCASTER

Is thy name Colevile?

COLEVILE

It is, my lord.

LANCASTER

A famous rebel art thou, Colevile.

FALSTAFF

And a famous true subject took him.

COLEVILE

I am, my lord, but as my betters areThat led me hither: had they been ruled by me,You should have won them dearer than you have.

FALSTAFF

I know not how they sold themselves: but thou, like a kind fellow, gavest thyself away gratis; and I thankthee for thee.


LANCASTER

Now, have you left pursuit?

WESTMORELAND

Retreat is made and execution stay’d.

LANCASTER



Send Colevile with his confederatesTo York, to present execution:Blunt, lead him hence; and see you guard him sure.

[Exeunt BLUNT and others with COLEVILE]

And now dispatch we toward the court, my lords:I hear the king my father is sore sick:Our news shall go before us to his majesty,Which, cousin, you shall bear to comfort him,And we with sober speed will follow you.

FALSTAFF

My lord, I beseech you, give me leave to goThrough Gloucestershire: and, when you come to court,Stand my good lord, pray, in your good report.

LANCASTER

Fare you well, Falstaff: I, in my condition,Shall better speak of you than you deserve.

[Exeunt all but Falstaff]

FALSTAFF

I would you had but the wit: ’twere better than your dukedom. Good faith, this same youngsober-blooded boy doth not love me; nor a man cannot make him laugh; but that’s no marvel, he drinksno wine. There’s never none of these demure boys come to any proof; for thin drink doth so over-cooltheir blood, and making many fish-meals, that they fall into a kind of male green-sickness; and then whenthey marry, they get wenches: they are generally fools and cowards; which some of us should be too, butfor inflammation. A good sherris sack hath a two-fold operation in it. It ascends me into the brain; driesme there all the foolish and dull and curdy vapours which environ it; makes it apprehensive, quick,forgetive, full of nimble fiery and delectable shapes, which, delivered o’er to the voice, the tongue, whichis the birth, becomes excellent wit. The second property of your excellent sherris is, the warming of theblood; which, before cold and settled, left the liver white and pale, which is the badge of pusillanimity andcowardice; but the sherris warms it and makes it course from the inwards to the parts extreme: itillumineth the face, which as a beacon gives warning to all the rest of this little kingdom, man, to arm; andthen the vital commoners and inland petty spirits muster me all to their captain, the heart, who, great andpuffed up with this retinue, doth any deed of courage; and this valour comes of sherris. So that skill in theweapon is nothing without sack, for that sets it a-work; and learning a mere hoard of gold kept by adevil, till sack commences it and sets it in act and use. Hereof comes it that Prince Harry is valiant; for thecold blood he did naturally inherit of his father, he hath, like lean, sterile and bare land, manured,husbanded and tilled with excellent endeavour of drinking good and good store of fertile sherris, that he isbecome very hot and valiant. If I had a thousand sons, the first humane principle I would teach themshould be, to forswear thin potations and to addict themselves to sack.

[Enter BARDOLPH]



How now Bardolph?

BARDOLPH

The army is discharged all and gone.

FALSTAFF

Let them go. I’ll through Gloucestershire; and there will I visit Master Robert Shallow, esquire: I havehim already tempering between my finger and my thumb, and shortly will I seal with him. Come away.

[Exeunt]

SCENE IV

Westminster. The Jerusalem Chamber.

[Enter KING HENRY IV, the Princes Thomas of CLARENCE and Humphrey of GLOUCESTER,WARWICK, and others]

KING HENRY IV

Now, lords, if God doth give successful endTo this debate that bleedeth at our doors,We will our youth lead on to higher fieldsAnd draw no swords but what are sanctified.Our navy is address’d, our power collected,Our substitutes in absence well invested,And every thing lies level to our wish:Only, we want a little personal strength;And pause us, till these rebels, now afoot,Come underneath the yoke of government.

WARWICK

Both which we doubt not but your majestyShall soon enjoy.

KING HENRY IV

Humphrey, my son of Gloucester,Where is the prince your brother?

GLOUCESTER

I think he’s gone to hunt, my lord, at Windsor.

KING HENRY IV

And how accompanied?



GLOUCESTER

I do not know, my lord.

KING HENRY IV

Is not his brother, Thomas of Clarence, with him?

GLOUCESTER

No, my good lord; he is in presence here.

CLARENCE

What would my lord and father?

KING HENRY IV

Nothing but well to thee, Thomas of Clarence.How chance thou art not with the prince thy brother?He loves thee, and thou dost neglect him, Thomas;Thou hast a better place in his affectionThan all thy brothers: cherish it, my boy,And noble offices thou mayst effectOf mediation, after I am dead,Between his greatness and thy other brethren:Therefore omit him not; blunt not his love,Nor lose the good advantage of his graceBy seeming cold or careless of his will;For he is gracious, if he be observed:He hath a tear for pity and a handOpen as day for melting charity:Yet notwithstanding, being incensed, he’s flint,As humorous as winter and as suddenAs flaws congealed in the spring of day.His temper, therefore, must be well observed:Chide him for faults, and do it reverently,When thou perceive his blood inclined to mirth;But, being moody, give him line and scope,Till that his passions, like a whale on ground,Confound themselves with working. Learn this, Thomas,And thou shalt prove a shelter to thy friends,A hoop of gold to bind thy brothers in,That the united vessel of their blood,Mingled with venom of suggestion –As, force perforce, the age will pour it in –Shall never leak, though it do work as strongAs aconitum or rash gunpowder.

CLARENCE



I shall observe him with all care and love.

KING HENRY IV

Why art thou not at Windsor with him, Thomas?

CLARENCE

He is not there to-day; he dines in London.

KING HENRY IV

And how accompanied? canst thou tell that?

CLARENCE

With Poins, and other his continual followers.

KING HENRY IV

Most subject is the fattest soil to weeds;And he, the noble image of my youth,Is overspread with them: therefore my griefStretches itself beyond the hour of death:The blood weeps from my heart when I do shapeIn forms imaginary the unguided daysAnd rotten times that you shall look uponWhen I am sleeping with my ancestors.For when his headstrong riot hath no curb,When rage and hot blood are his counsellors,When means and lavish manners meet together,O, with what wings shall his affections flyTowards fronting peril and opposed decay!

WARWICK

My gracious lord, you look beyond him quite:The prince but studies his companionsLike a strange tongue, wherein, to gain the language,’Tis needful that the most immodest wordBe look’d upon and learn’d; which once attain’d,Your highness knows, comes to no further useBut to be known and hated. So, like gross terms,The prince will in the perfectness of timeCast off his followers; and their memoryShall as a pattern or a measure live,By which his grace must mete the lives of others,Turning past evils to advantages.

KING HENRY IV



’Tis seldom when the bee doth leave her combIn the dead carrion.

[Enter WESTMORELAND]

Who’s here? Westmoreland?

WESTMORELAND

Health to my sovereign, and new happinessAdded to that that I am to deliver!Prince John your son doth kiss your grace’s hand:Mowbray, the Bishop Scroop, Hastings and allAre brought to the correction of your law;There is not now a rebel’s sword unsheath’dBut peace puts forth her olive every where.The manner how this action hath been borneHere at more leisure may your highness read,With every course in his particular.

KING HENRY IV

O Westmoreland, thou art a summer bird,Which ever in the haunch of winter singsThe lifting up of day.

[Enter HARCOURT]

Look, here’s more news.

HARCOURT

From enemies heaven keep your majesty;And, when they stand against you, may they fallAs those that I am come to tell you of!The Earl Northumberland and the Lord Bardolph,With a great power of English and of ScotsAre by the sheriff of Yorkshire overthrown:The manner and true order of the fightThis packet, please it you, contains at large.

KING HENRY IV

And wherefore should these good news make me sick?Will fortune never come with both hands full,But write her fair words still in foulest letters?She either gives a stomach and no food;Such are the poor, in health; or else a feastAnd takes away the stomach; such are the rich,That have abundance and enjoy it not.



I should rejoice now at this happy news;And now my sight fails, and my brain is giddy:O me! come near me; now I am much ill.

GLOUCESTER

Comfort, your majesty!

CLARENCE

O my royal father!

WESTMORELAND

My sovereign lord, cheer up yourself, look up.

WARWICK

Be patient, princes; you do know, these fitsAre with his highness very ordinary.Stand from him. Give him air; he’ll straight be well.

CLARENCE

No, no, he cannot long hold out these pangs:The incessant care and labour of his mindHath wrought the mure that should confine it inSo thin that life looks through and will break out.

GLOUCESTER

The people fear me; for they do observeUnfather’d heirs and loathly births of nature:The seasons change their manners, as the yearHad found some months asleep and leap’d them over.

CLARENCE

The river hath thrice flow’d, no ebb between;And the old folk, time’s doting chronicles,Say it did so a little time beforeThat our great-grandsire, Edward, sick’d and died.

WARWICK

Speak lower, princes, for the king recovers.

GLOUCESTER

This apoplexy will certain be his end.



KING HENRY IV

I pray you, take me up, and bear me henceInto some other chamber: softly, pray.

SCENE V

Another chamber.

[KING HENRY IV lying on a bed: CLARENCE, GLOUCESTER, WARWICK, and others inattendance]

KING HENRY IV

Let there be no noise made, my gentle friends;Unless some dull and favourable handWill whisper music to my weary spirit.

WARWICK

Call for the music in the other room.

KING HENRY IV

Set me the crown upon my pillow here.

CLARENCE

His eye is hollow, and he changes much.

WARWICK

Less noise, less noise!

[Enter PRINCE HENRY]

PRINCE HENRY

Who saw the Duke of Clarence?

CLARENCE

I am here, brother, full of heaviness.

PRINCE HENRY

How now! rain within doors, and none abroad!How doth the king?

GLOUCESTER



Exceeding ill.

PRINCE HENRY

Heard he the good news yet?Tell it him.

GLOUCESTER

He alter’d much upon the hearing it.

PRINCE HENRY

If he be sick with joy, he’ll recover without physic.

WARWICK

Not so much noise, my lords: sweet prince, speak low;The king your father is disposed to sleep.

CLARENCE

Let us withdraw into the other room.

WARWICK

Will’t please your grace to go along with us?

PRINCE HENRY

No; I will sit and watch here by the king.

[Exeunt all but PRINCE HENRY]

Why doth the crown lie there upon his pillow,Being so troublesome a bedfellow?O polish’d perturbation! golden care!That keep’st the ports of slumber open wideTo many a watchful night! sleep with it now!Yet not so sound and half so deeply sweetAs he whose brow with homely biggen boundSnores out the watch of night. O majesty!When thou dost pinch thy bearer, thou dost sitLike a rich armour worn in heat of day,That scalds with safety. By his gates of breathThere lies a downy feather which stirs not:Did he suspire, that light and weightless downPerforce must move. My gracious lord! my father!This sleep is sound indeed, this is a sleepThat from this golden rigol hath divorced



So many English kings. Thy due from meIs tears and heavy sorrows of the blood,Which nature, love, and filial tenderness,Shall, O dear father, pay thee plenteously:My due from thee is this imperial crown,Which, as immediate as thy place and blood,Derives itself to me. Lo, here it sits,Which God shall guard: and put the world’s whole strengthInto one giant arm, it shall not forceThis lineal honour from me: this from theeWill I to mine leave, as ’tis left to me.

[Exit]

KING HENRY IV

Warwick! Gloucester! Clarence!

[Re-enter WARWICK, GLOUCESTER, CLARENCE, and the rest]

CLARENCE

Doth the king call?

WARWICK

What would your majesty? How fares your grace?

KING HENRY IV

Why did you leave me here alone, my lords?

CLARENCE

We left the prince my brother here, my liege,Who undertook to sit and watch by you.

KING HENRY IV

The Prince of Wales! Where is he? let me see him:He is not here.

WARWICK

This door is open; he is gone this way.

GLOUCESTER

He came not through the chamber where we stay’d.

KING HENRY IV



Where is the crown? who took it from my pillow?

WARWICK

When we withdrew, my liege, we left it here.

KING HENRY IV

The prince hath ta’en it hence: go, seek him out.Is he so hasty that he doth supposeMy sleep my death?Find him, my Lord of Warwick; chide him hither.

[Exit WARWICK]

This part of his conjoins with my disease,And helps to end me. See, sons, what things you are!How quickly nature falls into revoltWhen gold becomes her object!For this the foolish over-careful fathersHave broke their sleep with thoughts, their brains with care,Their bones with industry;For this they have engrossed and piled upThe canker’d heaps of strange-achieved gold;For this they have been thoughtful to investTheir sons with arts and martial exercises:When, like the bee, culling from every flowerThe virtuous sweets,Our thighs pack’d with wax, our mouths with honey,We bring it to the hive, and, like the bees,Are murdered for our pains. This bitter tasteYield his engrossments to the ending father.

[Re-enter WARWICK]

Now, where is he that will not stay so longTill his friend sickness hath determined me?

WARWICK

My lord, I found the prince in the next room,Washing with kindly tears his gentle cheeks,With such a deep demeanor in great sorrowThat tyranny, which never quaff’d but blood,Would, by beholding him, have wash’d his knifeWith gentle eye-drops. He is coming hither.

KING HENRY IV

But wherefore did he take away the crown?



[Re-enter PRINCE HENRY]

Lo, where he comes. Come hither to me, Harry.Depart the chamber, leave us here alone.

[Exeunt WARWICK and the rest]

PRINCE HENRY

I never thought to hear you speak again.

KING HENRY IV

Thy wish was father, Harry, to that thought:I stay too long by thee, I weary thee.Dost thou so hunger for mine empty chairThat thou wilt needs invest thee with my honoursBefore thy hour be ripe? O foolish youth!Thou seek’st the greatness that will o’erwhelm thee.Stay but a little; for my cloud of dignityIs held from falling with so weak a windThat it will quickly drop: my day is dim.Thou hast stolen that which after some few hoursWere thine without offence; and at my deathThou hast seal’d up my expectation:Thy life did manifest thou lovedst me not,And thou wilt have me die assured of it.Thou hidest a thousand daggers in thy thoughts,Which thou hast whetted on thy stony heart,To stab at half an hour of my life.What! canst thou not forbear me half an hour?Then get thee gone and dig my grave thyself,And bid the merry bells ring to thine earThat thou art crowned, not that I am dead.Let all the tears that should bedew my hearseBe drops of balm to sanctify thy head:Only compound me with forgotten dustGive that which gave thee life unto the worms.Pluck down my officers, break my decrees;For now a time is come to mock at form:Harry the Fifth is crown’d: up, vanity!Down, royal state! all you sage counsellors, hence!And to the English court assemble now,From every region, apes of idleness!Now, neighbour confines, purge you of your scum:Have you a ruffian that will swear, drink, dance,Revel the night, rob, murder, and commitThe oldest sins the newest kind of ways?Be happy, he will trouble you no more;England shall double gild his treble guilt,



England shall give him office, honour, might;For the fifth Harry from curb’d licence plucksThe muzzle of restraint, and the wild dogShall flesh his tooth on every innocent.O my poor kingdom, sick with civil blows!When that my care could not withhold thy riots,What wilt thou do when riot is thy care?O, thou wilt be a wilderness again,Peopled with wolves, thy old inhabitants!

PRINCE HENRY

O, pardon me, my liege! but for my tears,The moist impediments unto my speech,I had forestall’d this dear and deep rebukeEre you with grief had spoke and I had heardThe course of it so far. There is your crown;And He that wears the crown immortallyLong guard it yours! If I affect it moreThan as your honour and as your renown,Let me no more from this obedience rise,Which my most inward true and duteous spiritTeacheth, this prostrate and exterior bending.God witness with me, when I here came in,And found no course of breath within your majesty,How cold it struck my heart! If I do feign,O, let me in my present wildness dieAnd never live to show the incredulous worldThe noble change that I have purposed!Coming to look on you, thinking you dead,And dead almost, my liege, to think you were,I spake unto this crown as having sense,And thus upbraided it: ’The care on thee dependingHath fed upon the body of my father;Therefore, thou best of gold art worst of gold:Other, less fine in carat, is more precious,Preserving life in medicine potable;But thou, most fine, most honour’d: most renown’d,Hast eat thy bearer up.’ Thus, my most royal liege,Accusing it, I put it on my head,To try with it, as with an enemyThat had before my face murder’d my father,The quarrel of a true inheritor.But if it did infect my blood with joy,Or swell my thoughts to any strain of pride;If any rebel or vain spirit of mineDid with the least affection of a welcomeGive entertainment to the might of it,Let God for ever keep it from my headAnd make me as the poorest vassal isThat doth with awe and terror kneel to it!



KING HENRY IV

O my son,God put it in thy mind to take it hence,That thou mightst win the more thy father’s love,Pleading so wisely in excuse of it!Come hither, Harry, sit thou by my bed;And hear, I think, the very latest counselThat ever I shall breathe. God knows, my son,By what by-paths and indirect crook’d waysI met this crown; and I myself know wellHow troublesome it sat upon my head.To thee it shall descend with bitter quiet,Better opinion, better confirmation;For all the soil of the achievement goesWith me into the earth. It seem’d in meBut as an honour snatch’d with boisterous hand,And I had many living to upbraidMy gain of it by their assistances;Which daily grew to quarrel and to bloodshed,Wounding supposed peace: all these bold fearsThou see’st with peril I have answered;For all my reign hath been but as a sceneActing that argument: and now my deathChanges the mode; for what in me was purchased,Falls upon thee in a more fairer sort;So thou the garland wear’st successively.Yet, though thou stand’st more sure than I could do,Thou art not firm enough, since griefs are green;And all my friends, which thou must make thy friends,Have but their stings and teeth newly ta’en out;By whose fell working I was first advancedAnd by whose power I well might lodge a fearTo be again displaced: which to avoid,I cut them off; and had a purpose nowTo lead out many to the Holy Land,Lest rest and lying still might make them lookToo near unto my state. Therefore, my Harry,Be it thy course to busy giddy mindsWith foreign quarrels; that action, hence borne out,May waste the memory of the former days.More would I, but my lungs are wasted soThat strength of speech is utterly denied me.How I came by the crown, O God forgive;And grant it may with thee in true peace live!

PRINCE HENRY

My gracious liege,You won it, wore it, kept it, gave it me;



Then plain and right must my possession be:Which I with more than with a common pain’Gainst all the world will rightfully maintain.

[Enter Lord John of LANCASTER]

KING HENRY IV

Look, look, here comes my John of Lancaster.

LANCASTER

Health, peace, and happiness to my royal father!

KING HENRY IV

Thou bring’st me happiness and peace, son John;But health, alack, with youthful wings is flownFrom this bare wither’d trunk: upon thy sightMy worldly business makes a period.Where is my Lord of Warwick?

PRINCE HENRY

My Lord of Warwick!

[Enter WARWICK, and others]

KING HENRY IV

Doth any name particular belongUnto the lodging where I first did swoon?

WARWICK

’Tis call’d Jerusalem, my noble lord.

KING HENRY IV

Laud be to God! even there my life must end.It hath been prophesied to me many years,I should not die but in Jerusalem;Which vainly I supposed the Holy Land:But bear me to that chamber; there I’ll lie;In that Jerusalem shall Harry die.

[Exeunt]

ACT V



SCENE I

Gloucestershire. SHALLOW’S house.

[Enter SHALLOW, FALSTAFF, BARDOLPH, and Page]

SHALLOW

By cock and pie, sir, you shall not away to-night.What, Davy, I say!

FALSTAFF

You must excuse me, Master Robert Shallow.

SHALLOW

I will not excuse you; you shall not be excused; excuses shall not be admitted; there is no excuse shallserve; you shall not be excused. Why, Davy!

[Enter DAVY]

DAVY

Here, sir.

SHALLOW

Davy, Davy, Davy, Davy, let me see, Davy; let me see, Davy; let me see: yea, marry, William cook, bidhim come hither. Sir John, you shall not be excused.

DAVY

Marry, sir, thus; those precepts cannot be served: and, again, sir, shall we sow the headland with wheat?

SHALLOW

With red wheat, Davy. But for William cook: are there no young pigeons?

DAVY

Yes, sir. Here is now the smith’s note for shoeing and plough-irons.

SHALLOW

Let it be cast and paid. Sir John, you shall not be excused.

DAVY

Now, sir, a new link to the bucket must need be had: and, sir, do you mean to stop any of William’swages, about the sack he lost the other day at



Hinckley fair?

SHALLOW

A’ shall answer it. Some pigeons, Davy, a couple of short-legged hens, a joint of mutton, and any prettylittle tiny kickshaws, tell William cook.

DAVY

Doth the man of war stay all night, sir?

SHALLOW

Yea, Davy. I will use him well: a friend i’ the court is better than a penny in purse. Use his men well,Davy; for they are arrant knaves, and will backbite.

DAVY

No worse than they are backbitten, sir; for they have marvellous foul linen.

SHALLOW

Well conceited, Davy: about thy business, Davy.

DAVY

I beseech you, sir, to countenance William Visor of Woncot against Clement Perkes of the hill.

SHALLOW

There is many complaints, Davy, against that Visor: that Visor is an arrant knave, on my knowledge.

DAVY

I grant your worship that he is a knave, sir; but yet, God forbid, sir, but a knave should have somecountenance at his friend’s request. An honest man, sir, is able to speak for himself, when a knave is not.I have served your worship truly, sir, this eight years; and if I cannot once or twice in a quarter bear out aknave against an honest man, I have but a very little credit with your worship. The knave is mine honestfriend, sir; therefore, I beseech your worship, let him be countenanced.

SHALLOW

Go to; I say he shall have no wrong. Look about, Davy.

[Exit DAVY]

Where are you, Sir John? Come, come, come, off with your boots. Give me your hand, MasterBardolph.

BARDOLPH



I am glad to see your worship.

SHALLOW

I thank thee with all my heart, kind Master Bardolph: and welcome, my tall fellow.

[To the Page]

Come, Sir John.

FALSTAFF

I’ll follow you, good Master Robert Shallow.

[Exit SHALLOW]

Bardolph, look to our horses.

[Exeunt BARDOLPH and Page]

If I were sawed into quantities, I should make four dozen of such bearded hermits’ staves as MasterShallow. It is a wonderful thing to see thesemblable coherence of his men’s spirits and his: they, by observing of him, do bear themselves likefoolish justices; he, by conversing with them, is turned into a justice-like serving-man: their spirits are somarried in conjunction with the participation of society that they flock together in consent, like so manywild-geese. If I had a suit to Master Shallow, I would humour his men with the imputation of being neartheir master: if to his men, I would curry with Master Shallow that no man could better command hisservants. It is certain that either wise bearing or ignorant carriage is caught, as men take diseases, one ofanother: therefore let men take heed of their company. I will devise matter enough out of this Shallow tokeep Prince Harry in continual laughter the wearing out of six fashions, which is four terms, or twoactions, and a’ shall laugh without intervallums. O, it is much that a lie with a slight oath and a jest with asad brow will do with a fellow that never had the ache in his shoulders! O, you shall see him laugh till hisface be like a wet cloak ill laid up!

SHALLOW

[Within] Sir John!

FALSTAFF

I come, Master Shallow; I come, Master Shallow.

[Exit]

SCENE II

Westminster. The palace.

[Enter WARWICK and the Lord Chief-Justice, meeting]



WARWICK

How now, my lord chief-justice! whither away?

Lord Chief-Justice

How doth the king?

WARWICK

Exceeding well; his cares are now all ended.

Lord Chief-Justice

I hope, not dead.

WARWICK

He’s walk’d the way of nature;And to our purposes he lives no more.

Lord Chief-Justice

I would his majesty had call’d me with him:The service that I truly did his lifeHath left me open to all injuries.

WARWICK

Indeed I think the young king loves you not.

Lord Chief-Justice

I know he doth not, and do arm myselfTo welcome the condition of the time,Which cannot look more hideously upon meThan I have drawn it in my fantasy.

[Enter LANCASTER, CLARENCE, GLOUCESTER, WESTMORELAND, and others]

WARWICK

Here come the heavy issue of dead Harry:O that the living Harry had the temperOf him, the worst of these three gentlemen!How many nobles then should hold their placesThat must strike sail to spirits of vile sort!

Lord Chief-Justice

O God, I fear all will be overturn’d!



LANCASTER

Good morrow, cousin Warwick, good morrow.

GLOUCESTER, CLARENCE

Good morrow, cousin.

LANCASTER

We meet like men that had forgot to speak.

WARWICK

We do remember; but our argumentIs all too heavy to admit much talk.

LANCASTER

Well, peace be with him that hath made us heavy.

Lord Chief-Justice

Peace be with us, lest we be heavier!

GLOUCESTER

O, good my lord, you have lost a friend indeed;And I dare swear you borrow not that faceOf seeming sorrow, it is sure your own.

LANCASTER

Though no man be assured what grace to find,You stand in coldest expectation:I am the sorrier; would ’twere otherwise.

CLARENCE

Well, you must now speak Sir John Falstaff fair;Which swims against your stream of quality.

Lord Chief-Justice

Sweet princes, what I did, I did in honour,Led by the impartial conduct of my soul:And never shall you see that I will begA ragged and forestall’d remission.If truth and upright innocency fail me,I’ll to the king my master that is dead,



And tell him who hath sent me after him.

WARWICK

Here comes the prince.

[Enter KING HENRY V, attended]

Lord Chief-Justice

Good morrow; and God save your majesty!

KING HENRY V

This new and gorgeous garment, majesty,Sits not so easy on me as you think.Brothers, you mix your sadness with some fear:This is the English, not the Turkish court;Not Amurath an Amurath succeeds,But Harry Harry. Yet be sad, good brothers,For, by my faith, it very well becomes you:Sorrow so royally in you appearsThat I will deeply put the fashion onAnd wear it in my heart: why then, be sad;But entertain no more of it, good brothers,Than a joint burden laid upon us all.For me, by heaven, I bid you be assured,I’ll be your father and your brother too;Let me but bear your love, I ’ll bear your cares:Yet weep that Harry’s dead; and so will I;But Harry lives, that shall convert those tearsBy number into hours of happiness.

Princes

We hope no other from your majesty.

KING HENRY V

You all look strangely on me: and you most;You are, I think, assured I love you not.

Lord Chief-Justice

I am assured, if I be measured rightly,Your majesty hath no just cause to hate me.

KING HENRY V

No!How might a prince of my great hopes forget



So great indignities you laid upon me?What! rate, rebuke, and roughly send to prisonThe immediate heir of England! Was this easy?May this be wash’d in Lethe, and forgotten?

Lord Chief-Justice

I then did use the person of your father;The image of his power lay then in me:And, in the administration of his law,Whiles I was busy for the commonwealth,Your highness pleased to forget my place,The majesty and power of law and justice,The image of the king whom I presented,And struck me in my very seat of judgment;Whereon, as an offender to your father,I gave bold way to my authorityAnd did commit you. If the deed were ill,Be you contented, wearing now the garland,To have a son set your decrees at nought,To pluck down justice from your awful bench,To trip the course of law and blunt the swordThat guards the peace and safety of your person;Nay, more, to spurn at your most royal imageAnd mock your workings in a second body.Question your royal thoughts, make the case yours;Be now the father and propose a son,Hear your own dignity so much profaned,See your most dreadful laws so loosely slighted,Behold yourself so by a son disdain’d;And then imagine me taking your partAnd in your power soft silencing your son:After this cold considerance, sentence me;And, as you are a king, speak in your stateWhat I have done that misbecame my place,My person, or my liege’s sovereignty.

KING HENRY V

You are right, justice, and you weigh this well;Therefore still bear the balance and the sword:And I do wish your honours may increase,Till you do live to see a son of mineOffend you and obey you, as I did.So shall I live to speak my father’s words:’Happy am I, that have a man so bold,That dares do justice on my proper son;And not less happy, having such a son,That would deliver up his greatness soInto the hands of justice.’ You did commit me:For which, I do commit into your hand



The unstained sword that you have used to bear;With this remembrance, that you use the sameWith the like bold, just and impartial spiritAs you have done ’gainst me. There is my hand.You shall be as a father to my youth:My voice shall sound as you do prompt mine ear,And I will stoop and humble my intentsTo your well-practised wise directions.And, princes all, believe me, I beseech you;My father is gone wild into his grave,For in his tomb lie my affections;And with his spirit sadly I survive,To mock the expectation of the world,To frustrate prophecies and to raze outRotten opinion, who hath writ me downAfter my seeming. The tide of blood in meHath proudly flow’d in vanity till now:Now doth it turn and ebb back to the sea,Where it shall mingle with the state of floodsAnd flow henceforth in formal majesty.Now call we our high court of parliament:And let us choose such limbs of noble counsel,That the great body of our state may goIn equal rank with the best govern’d nation;That war, or peace, or both at once, may beAs things acquainted and familiar to us;In which you, father, shall have foremost hand.Our coronation done, we will accite,As I before remember’d, all our state:And, God consigning to my good intents,No prince nor peer shall have just cause to say,God shorten Harry’s happy life one day!

[Exeunt]

SCENE III

Gloucestershire. SHALLOW’S orchard.

[Enter FALSTAFF, SHALLOW, SILENCE, DAVY, BARDOLPH, and the Page]

SHALLOW

Nay, you shall see my orchard, where, in an arbour, we will eat a last year’s pippin of my own graffing,with a dish of caraways, and so forth: come, cousin Silence: and then to bed.

FALSTAFF

’Fore God, you have here a goodly dwelling and a rich.



SHALLOW

Barren, barren, barren; beggars all, beggars all, Sir John: marry, good air. Spread, Davy; spread, Davy;well said, Davy.

FALSTAFF

This Davy serves you for good uses; he is your serving-man and your husband.

SHALLOW

A good varlet, a good varlet, a very good varlet, Sir John: by the mass, I have drunk too much sack atsupper: a good varlet. Now sit down, now sit down: come, cousin.

SILENCE

Ah, sirrah! quoth-a, we shallDo nothing but eat, and make good cheer,

[Singing]

And praise God for the merry year;When flesh is cheap and females dear,And lusty lads roam here and thereSo merrily,And ever among so merrily.

FALSTAFF

There’s a merry heart! Good Master Silence, I’ll give you a health for that anon.

SHALLOW

Give Master Bardolph some wine, Davy.

DAVY

Sweet sir, sit; I’ll be with you anon. most sweet sir, sit. Master page, good master page, sit. Proface!What you want in meat, we’ll have in drink: but you must bear; the heart’s all.

[Exit]

SHALLOW

Be merry, Master Bardolph; and, my little soldier there, be merry.

SILENCE

Be merry, be merry, my wife has all;

[Singing]



For women are shrews, both short and tall:’Tis merry in hall when beards wag all,And welcome merry Shrove-tide.Be merry, be merry.

FALSTAFF

I did not think Master Silence had been a man of this mettle.

SILENCE

Who, I? I have been merry twice and once ere now.

[Re-enter DAVY]

DAVY

There’s a dish of leather-coats for you.

[To BARDOLPH]

SHALLOW

Davy!

DAVY

Your worship! I’ll be with you straight.

[To BARDOLPH]

A cup of wine, sir?

SILENCE

A cup of wine that’s brisk and fine,

[Singing]

And drink unto the leman mine;And a merry heart lives long-a.

FALSTAFF

Well said, Master Silence.

SILENCE

An we shall be merry, now comes in the sweet o’ the night.



FALSTAFF

Health and long life to you, Master Silence.

SILENCE

Fill the cup, and let it come;

[Singing]

I’ll pledge you a mile to the bottom.

SHALLOW

Honest Bardolph, welcome: if thou wantest any thing, and wilt not call, beshrew thy heart.Welcome, my little tiny thief.

[To the Page]

And welcome indeed too. I’ll drink to Master Bardolph, and to all the cavaleros about London.

DAVY

I hove to see London once ere I die.

BARDOLPH

An I might see you there, Davy, –

SHALLOW

By the mass, you’ll crack a quart together, ha!Will you not, Master Bardolph?

BARDOLPH

Yea, sir, in a pottle-pot.

SHALLOW

By God’s liggens, I thank thee: the knave will stick by thee, I can assure thee that. A’ will not out; he istrue bred.

BARDOLPH

And I’ll stick by him, sir.

SHALLOW

Why, there spoke a king. Lack nothing: be merry.



[Knocking within]

Look who’s at door there, ho! who knocks?

[Exit DAVY]

FALSTAFF

Why, now you have done me right.

[To SILENCE, seeing him take off a bumper]

SILENCE

[Singing]

Do me right,And dub me knight: Samingo.Is’t not so?

FALSTAFF

’Tis so.

SILENCE

Is’t so? Why then, say an old man can do somewhat.

[Re-enter DAVY]

DAVY

An’t please your worship, there’s one Pistol come from the court with news.

FALSTAFF

From the court! let him come in.

[Enter PISTOL]

How now, Pistol!

PISTOL

Sir John, God save you!

FALSTAFF

What wind blew you hither, Pistol?

PISTOL



Not the ill wind which blows no man to good. Sweet knight, thou art now one of the greatest men in thisrealm.

SILENCE

By’r lady, I think a’ be, but goodman Puff of Barson.

PISTOL

Puff!Puff in thy teeth, most recreant coward base!Sir John, I am thy Pistol and thy friend,And helter-skelter have I rode to thee,And tidings do I bring and lucky joysAnd golden times and happy news of price.

FALSTAFF

I pray thee now, deliver them like a man of this world.

PISTOL

A foutre for the world and worldlings base!I speak of Africa and golden joys.

FALSTAFF

O base Assyrian knight, what is thy news?Let King Cophetua know the truth thereof.

SILENCE

And Robin Hood, Scarlet, and John.

[Singing]

PISTOL

Shall dunghill curs confront the Helicons?And shall good news be baffled?Then, Pistol, lay thy head in Furies’ lap.

SILENCE

Honest gentleman, I know not your breeding.

PISTOL

Why then, lament therefore.



SHALLOW

Give me pardon, sir: if, sir, you come with news from the court, I take it there’s but two ways, either toutter them, or to conceal them. I am, sir, under the king, in some authority.

PISTOL

Under which king, Besonian? speak, or die.

SHALLOW

Under King Harry.

PISTOL

Harry the Fourth? or Fifth?

SHALLOW

Harry the Fourth.

PISTOL

A foutre for thine office!Sir John, thy tender lambkin now is king;Harry the Fifth’s the man. I speak the truth:When Pistol lies, do this; and fig me, likeThe bragging Spaniard.

FALSTAFF

What, is the old king dead?

PISTOL

As nail in door: the things I speak are just.

FALSTAFF

Away, Bardolph! saddle my horse. Master Robert Shallow, choose what office thou wilt in the land, ’tisthine. Pistol, I will double-charge thee with dignities.

BARDOLPH

O joyful day!I would not take a knighthood for my fortune.

PISTOL

What! I do bring good news.



FALSTAFF

Carry Master Silence to bed. Master Shallow, myLord Shallow, – be what thou wilt; I am fortune’ssteward – get on thy boots: we’ll ride all night.O sweet Pistol! Away, Bardolph!

[Exit BARDOLPH]

Come, Pistol, utter more to me; and withal devise something to do thyself good. Boot, boot, MasterShallow: I know the young king is sick for me. Let us take any man’s horses; the laws of England are atmy commandment. Blessed are they that have been my friends; and woe to my lord chief-justice!

PISTOL

Let vultures vile seize on his lungs also!’Where is the life that late I led?’ say they:Why, here it is; welcome these pleasant days!

[Exeunt]

SCENE IV

London. A street.

[Enter Beadles, dragging in HOSTESS QUICKLYand DOLL TEARSHEET]

MISTRESS QUICKLY

No, thou arrant knave; I would to God that I might die, that I might have thee hanged: thou hast drawnmy shoulder out of joint.

First Beadle

The constables have delivered her over to me; and she shall have whipping-cheer enough, I warrant her:there hath been a man or two lately killed about her.

DOLL TEARSHEET

Nut-hook, nut-hook, you lie. Come on; I ’ll tell thee what, thou damned tripe-visaged rascal, an thechild I now go with do miscarry, thou wert better thou hadst struck thy mother, thou paper-faced villain.

MISTRESS QUICKLY

O the Lord, that Sir John were come! he would make this a bloody day to somebody. But I pray Godthe fruit of her womb miscarry!

First Beadle



If it do, you shall have a dozen of cushions again; you have but eleven now. Come, I charge you both gowith me; for the man is dead that you and Pistol beat amongst you.

DOLL TEARSHEET

I’ll tell you what, you thin man in a censer, I will have you as soundly swinged for this, – you blue-bottlerogue, you filthy famished correctioner, if you be not swinged, I’ll forswear half-kirtles.

First Beadle

Come, come, you she knight-errant, come.

MISTRESS QUICKLY

O God, that right should thus overcome might!Well, of sufferance comes ease.

DOLL TEARSHEET

Come, you rogue, come; bring me to a justice.

MISTRESS QUICKLY

Ay, come, you starved blood-hound.

DOLL TEARSHEET

Goodman death, goodman bones!

MISTRESS QUICKLY

Thou atomy, thou!

DOLL TEARSHEET

Come, you thin thing; come you rascal.

First Beadle

Very well.

[Exeunt]

SCENE V

A public place near Westminster Abbey.

[Enter two Grooms, strewing rushes]

First Groom



More rushes, more rushes.

Second Groom

The trumpets have sounded twice.

First Groom

’Twill be two o’clock ere they come from the coronation: dispatch, dispatch.

[Exeunt]

[Enter FALSTAFF, SHALLOW, PISTOL, BARDOLPH, and Page]

FALSTAFF

Stand here by me, Master Robert Shallow; I will make the king do you grace: I will leer upon him as a’comes by; and do but mark the countenance that he will give me.

PISTOL

God bless thy lungs, good knight.

FALSTAFF

Come here, Pistol; stand behind me. O, if I had had time to have made new liveries, I would havebestowed the thousand pound I borrowed of you. But ’tis no matter; this poor show doth better: thisdoth infer the zeal I had to see him.

SHALLOW

It doth so.

FALSTAFF

It shows my earnestness of affection, –

SHALLOW

It doth so.

FALSTAFF

My devotion, –

SHALLOW

It doth, it doth, it doth.

FALSTAFF



As it were, to ride day and night; and not to deliberate, not to remember, not to have patience to shiftme, –

SHALLOW

It is best, certain.

FALSTAFF

But to stand stained with travel, and sweating with desire to see him; thinking of nothing else, putting allaffairs else in oblivion, as if there were nothing else to be done but to see him.

PISTOL

’Tis ’semper idem,’ for ’obsque hoc nihil est:’ ’tis all in every part.

SHALLOW

’Tis so, indeed.

PISTOL

My knight, I will inflame thy noble liver,And make thee rage.Thy Doll, and Helen of thy noble thoughts,Is in base durance and contagious prison;Haled thitherBy most mechanical and dirty hand:Rouse up revenge from ebon den with fellAlecto’s snake,For Doll is in. Pistol speaks nought but truth.

FALSTAFF

I will deliver her.

[Shouts within, and the trumpets sound]

PISTOL

There roar’d the sea, and trumpet-clangor sounds.

[Enter KING HENRY V and his train, the Lord Chief-Justice among them]

FALSTAFF

God save thy grace, King Hal! my royal Hal!

PISTOL



The heavens thee guard and keep, most royal imp of fame!

FALSTAFF

God save thee, my sweet boy!

KING HENRY IV

My lord chief-justice, speak to that vain man.

Lord Chief-Justice

Have you your wits? know you what ’tis to speak?

FALSTAFF

My king! my Jove! I speak to thee, my heart!

KING HENRY IV

I know thee not, old man: fall to thy prayers;How ill white hairs become a fool and jester!I have long dream’d of such a kind of man,So surfeit-swell’d, so old and so profane;But, being awaked, I do despise my dream.Make less thy body hence, and more thy grace;Leave gormandizing; know the grave doth gapeFor thee thrice wider than for other men.Reply not to me with a fool-born jest:Presume not that I am the thing I was;For God doth know, so shall the world perceive,That I have turn’d away my former self;So will I those that kept me company.When thou dost hear I am as I have been,Approach me, and thou shalt be as thou wast,The tutor and the feeder of my riots:Till then, I banish thee, on pain of death,As I have done the rest of my misleaders,Not to come near our person by ten mile.For competence of life I will allow you,That lack of means enforce you not to evil:And, as we hear you do reform yourselves,We will, according to your strengths and qualities,Give you advancement. Be it your charge, my lord,To see perform’d the tenor of our word. Set on.

[Exeunt KING HENRY V, &c]

FALSTAFF

Master Shallow, I owe you a thousand pound.



SHALLOW

Yea, marry, Sir John; which I beseech you to let me have home with me.

FALSTAFF

That can hardly be, Master Shallow. Do not you grieve at this; I shall be sent for in private to him: lookyou, he must seem thus to the world: fear not your advancements; I will be the man yet that shall makeyou great.

SHALLOW

I cannot well perceive how, unless you should give me your doublet and stuff me out with straw. Ibeseech you, good Sir John, let me have five hundred of my thousand.

FALSTAFF

Sir, I will be as good as my word: this that you heard was but a colour.

SHALLOW

A colour that I fear you will die in, Sir John.

FALSTAFF

Fear no colours: go with me to dinner: come, Lieutenant Pistol; come, Bardolph: I shall be sent for soonat night.

[Re-enter Prince John of LANCASTER, the Lord Chief-Justice; Officers with them]

Lord Chief-Justice

Go, carry Sir John Falstaff to the Fleet:Take all his company along with him.

FALSTAFF

My lord, my lord, –

Lord Chief-Justice

I cannot now speak: I will hear you soon.Take them away.

PISTOL

Si fortune me tormenta, spero contenta.

[Exeunt all but PRINCE JOHN and the Lord Chief-Justice]



LANCASTER

I like this fair proceeding of the king’s:He hath intent his wonted followersShall all be very well provided for;But all are banish’d till their conversationsAppear more wise and modest to the world.

Lord Chief-Justice

And so they are.

LANCASTER

The king hath call’d his parliament, my lord.

Lord Chief-Justice

He hath.

LANCASTER

I will lay odds that, ere this year expire,We bear our civil swords and native fireAs far as France: I beard a bird so sing,Whose music, to my thinking, pleased the king.Come, will you hence?

[Exeunt]

EPILOGUE [Spoken by a Dancer]

First my fear; then my courtesy; last my speech. My fear is, your displeasure; my courtesy, my duty; andmy speech, to beg your pardons. If you look for a good speech now, you undo me: for what I have tosay is of mine own making; and what indeed I should say will, I doubt, prove mine own marring. But tothe purpose, and so to the venture. Be it known to you, as it is very well, I was lately here in the end of adispleasing play, to pray your patience for it and to promise you a better. I meant indeed to pay you withthis; which, if like an ill venture it come unluckily home, I break, and you, my gentle creditors, lose. HereI promised you I would be and here I commit my body to your mercies: bate me some and I will pay yousome and, as most debtors do, promise you infinitely.

If my tongue cannot entreat you to acquit me, will you command me to use my legs? and yet that werebut light payment, to dance out of your debt. But a good conscience will make any possible satisfaction,and so would I. All the gentlewomen here have forgiven me: if the gentlemen will not, then the gentlemendo not agree with the gentlewomen, which was never seen before in such an assembly.

One word more, I beseech you. If you be not too much cloyed with fat meat, our humble author willcontinue the story, with Sir John in it, and make you merry with fair Katharine of France: where, for anything I know, Falstaff shall die of a sweat, unless already a’ be killed with your hard



opinions; for Oldcastle died a martyr, and this is not the man. My tongue is weary; when my legs are too,I will bid you good night: and so kneel down before you; but, indeed, to pray for the queen.

Tartalom Shakespeare: IV. HENRIK KIRÁLY • MÁSODIK RÉSZ.BEVEZETÉSBEVEZETÉS.ELSŐ FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.MÁSODIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.HARMADIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.NEGYEDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.ÖTÖDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.V. SZÍN.UTÓHANG.INDUCTIONACT ISCENE ISCENE IISCENE IIIACT IISCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVACT IIISCENE ISCENE IIACT IVSCENE I



SCENE IISCENE IIISCENE IVSCENE VACT VSCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVSCENE VEPILOGUE

About this Title This eBook was created using ReaderWorks®Standard 2.0, produced by OverDrive, Inc.

For more information about ReaderWorks, please visit us on the Web atwww.overdrive.com/readerworks



william shakespeare - iv henrik 2

Documents