PEDAGÓGIAI ALKOTÓTEVÉKENYSÉG KURZUS – VÁZLAT

(Pedagogical creative activity, Педагогічна творчість)

A tantárgy megnevezése

Pedagógiai alkotótevékenység (Pedagogical creative activity, Педагогічна творчість)

A kurzus jellege

szeminárium

Kreditérték:

2

Kurzuskód:

PP17 (ПП17)

A tantárgyért felelős szervezeti egység

Pedagógiai és Pszichológiai Tanszék

Hallgatók:

Bölcsész hallgatók

Oktató:

Keresztény István

Demonstrátor:

Sándor-Schmidt Barbara

I. Témakör

Pedagógia a tudományok rendszerében. A pedagógia elmélete és gyakorlata

A pedagógia, mint tudomány

A pedagógia az ókorban jelenik meg Arisztotelész jóvoltából.

A pedagógia a társadalomtudomány körébe tartozó tudomány, melynek alapja a filozófia.

Mint önálló tudomány kutatási célja van: a nevelést kutatja, tehát neveléssel foglalkozó

tudomány.

Kérdései: Mire neveljünk?

Mivel neveljünk?

Hogyan neveljünk?

A pedagógia kapcsolatrendszere

A pedagógia önálló tudományterület, de kapcsolatban áll a természet és

társadalomtudománnyal:

Pszichológia

Anatómia-biológia

Történelem

Informatika-hírek feldolgozása

Kibernetika-rendszerelmélet

Szociológia-társadalmat kutató tudomány, az embert úgy vizsgálja mint a társadalom része, a

családot mint a legkisebb társadalmi egység.

Matematika

Antropológia

A pedagógia is szolgáltat segítséget más tudományoknak

A pedagógiatudomány részei

Nevelés elmélet

Didaktika-oktatás elmélet

Nevelés történet

Módszertanok-metodikák

Életkor pedagógia-óvodapedagógia

Felnőttkor pedagógia-andragógia

A pedagógia tartalma:

Foglalkozik a nevelés céljával, feladatával, teendőivel, a nevelés módszertanával,

metodikájával, a pedagógus személyiségével, a gyermeknevelés lehetőségeivel.

Az elméleti pedagógia felöleli:

a nevelés célját

a nevelés tényezőit és folyamatát

a nevelés szervezeti formáit, tartalmát, módszereit

a tanítás tanulás tartalmát

a szervezeti, metodikai és eszköz problémákat

megvilágítja a gyakorlat számára a követendő utat

Gyakorlati pedagógia:

Az oktató nevelő munkának a társadalmi fejlődés igényei és lehetőségei által meghatározott

tevékenység és hatásrendszere.

A pedagógus személyisége, erkölcsi arculata.

Ki ő?

Értelmiségi szakember. Általános műveltséggel rendelkezzen (kultúra értékeinek

megfelelő szintű elsajátítását jelenti)

Felsőfokú végzettség.

Megfelelő viselkedéskultúra.

Nem minden értelmiségi értelmes-tartalommal kell megtölteni.

Szakmai műveltség: pedagógiai, pszichológiai műveltséggel (gyermekismeret) és

módszertani kulturáltsággal rendelkezzen. A nevelés értése tudatos pedagógiai

tevékenységünk feltétele. (Engem kompetens pedagógiai szakembernek tartsanak a

szülők.)

Módszertani kulturáltság: minden gyerekhez más út vezet, a módszerek sokfélék

lehetnek, az egyéni fejlesztés a cél.

Különböző pedagógiai szerepekre felkészült legyen:

nemcsak nevel, hanem családpedagógus is egyben, (segíti a családok nevelő

tevékenységét, együttműködik)

„fejlesztőpedagógus” (differenciált nevelés)

tanterv-fejlesztő (írják a pedagógiai programokat)

minőségbiztosítási szakemberek

társadalmi szerepeket vállal

Pedagógusi képességek (ezeket munka közben tudjuk kialakítani)

gyermek megismerésének képessége,

empatikus képesség,

pedagógiai tapintat,

kommunikatív képességek, (kapcsolatteremtés)

pedagógusi tervszerűség, (előrelátás képessége)

helyzetfelismerő képesség (minden szituban felismerem a fejlesztés lehetőségét)

Az óvodapedagógus az egyik utolsó szintű polihisztor. Szinte mindenhez érteni kell.

Mindenhez érteni tudó pedagógus képe jelenik meg előttünk. (ének, rajz, tesi, vizu,

környezet).

Az pedagógussal szembeni igények:

Derűs légkör megteremtése, ahol a gyermek jó érzi magát, megnyílik. gyermek

közérzetének alakulása függ az pedagógustól. Mit jelent ez?

o nyugalmat,

o biztonságot,

o védelmet,

o kapcsolatépítés lehetőségét a társakkal, felnőttekkel.

Mivel tudjuk mindezt biztosítani?

o nyugodt hangvétellel,

o kiegyensúlyozott viselkedéssel,

o gyermekszeretettel,

o konfliktusok feszültségoldó kezelésével…

Továbbá…

Figyeljen a partnerek igényeire, elégedettségére.

Ismerje minden gyermek adottságait, neveltségi szintjét.

A gyermek számára feltétel nélküli példakép.

A gyermek természetes kíváncsiságának fenntartása, kielégítése. A gyermek

érdeklődése könnyen bővíthető, érdeklődését a környezet táplálja.

Kapcsolatrendszer kiépítése a családdal

Biztosítani kell a gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez:

o a tárgyi feltételeket,

o sokféle, rendszeres élményt – tapasztalatot, hogy a csoport motivált legyen.

A pedagógus, mint modell:

A gyermek számára feltétel nélküli példakép.

Fontos a személyes varázs – az imitáció feltétele – az imitáció maghatározója a

személyiség fejlődésének.

Az óp. kétféleképpen lehet modell:

1. Direkt: Nevelési szándékkal lép kapcsolatba a gyermekkel. A gyermek aktívan

részt vesz.

2. Indirekt: Ezek a tevékenységek nem a gyermek kedvéért játszódnak le, de ők

is tanui az eseménynek (ha intézkedik a pedagógus, elhárít valamilyen

akadályt…)

Az pedagógus főbb képességei:

Kommunikációs képesség

1. Verbális csatornák:

o beszédszintű

o gondolatait még nehezen tudja áttenni a verbális csatornákra.

(kisgyermekkor)

2. Nonverbális csatornák:

o az érzelem kifejezésének eszközei (arckifejezés, mimika, tekintet)

Empátia képessége (mások érzelmi állapotának átvétele)

o megismerés szempontjából fontos,

o nagyon sok szorongást, mozgásos nyugtalanságot, értelmetlennek látszó

mozdulatot, szokást vagy esetleg tünetszerű viselkedésformát is meg lehetne

érteni, ha sikerülne a beleélés a gyermek lelkiállapotába.

Kreativitás képessége

o új helyzetek felismerésének és megoldásának a képessége,

o A kreatív képesség összetevői: ötletesség (régi és az új közötti kapcsolat

felismerése) – eredetiség – rugalmasság – könnyedség.

Játszóképesség

Szervezőkészség – feltételek megteremtésének képessége.

A pedagógus, mint személyiségfejlesztő. Általános és speciális képességek. Nevelési stílus

és légkör. A pedagógus mentális egészsége

A pedagógus szerepe komplex szerep együttes, magas követelményekkel. Fontos, hogy az

pedagógus legyen bizalomkeltő, munkájában legyen kötelességtudó és következetes,

határozott, de nem merev, fölényeskedő, elbizakodott. Magatartása legyen nyugodt, derűs, de

ugyanakkor komoly és mértéktartó. A rábízott gyermekekkel foglalkozzon lelkiismeretesen,

forduljon hozzájuk szeretettel. Legyen mindig pontos és példamutató. Közeledjen jóindulattal

a gyermekekhez. Legyen igazságos a gyermekek elbírálásában, értékelésében, kerülje a

részrehajlást, kivételezést.

A jó pedagógus:

türelmes, toleráns, tiszteletben tartja a gyermek egyéni sajátosságait

a gyermek számára a vele eltöltött idő élményt jelent

megértő, van humorérzéke, találékony

tiszteli és szereti a gyerekeket

kreatív

magas szintű pedagógiai és pszichológiai felkészültségű

alkotó

magyaráz és nem utasít

döntési képességgel rendelkezik

segít, irányít

rugalmas

többféle módszert alkalmaz

határozott

igazságos

humanizmus jellemzi

érdeklődő

kiforrott világnézettel rendelkezik

bízik a gyermekekben

kiegyensúlyozott

következetes

A rossz pedagógus:

utasít

a gyerekek félnek tőle

kivételez

állandóan fegyelmez, túl szigorú

A pedagógus vezetési stílusai (Lewin):

Autokratikus: Egyedül vezet, döntéseit egyedül hozza. Elfojtja a gyerekeket. A zord

szigor mellett gyakran jellemzi a gyermeki személyiség lekicsinylése,

megszégyenítése. Ebben a vezetési módban a tekintélyelv az uralkodó.

Demokratikus: számol a gyerekek vágyaival, szükségleteivel, együttérző és megértő

magatartást tanúsít a gyerekek problémái iránt, véleményüket meghallgatja,

javaslatokat kér az aktuális problémák megoldásához, ténylegesen aktivizálja a

gyerekeket, sok alkalmat ad az önállóságra. A csoport élete nyugodt, tevékenységük

egyenletes és megbecsülik egymást.

Laissez-faire:. A pedagógus erélytelen, érdektelen, passzív jelenléte folytán

leggyakrabban teljes anarchiát eredményez az ilyen vezetés. A gyerekek nincsenek

irányítva, mindenki azt csinál amit akar

A pedagógus személyiségének fontos összetevői:

konstruktív képesség

szervező képesség

kommunikációs képesség

speciális képesség

empátia, konfliktus felismerésének képessége

döntési képesség

alkalmazkodási képesség

tolerancia és kivárás képessége

figyelemmegosztás képessége

identifikáció (azonosulás)

játszani tudás

kreativitás

Pedagógusi személyiségvonások:

1. Általános vonások

kiegyensúlyozottság

hivatástudat

kitartás

kiforrott személyiség

helyes kommunikációs készség

türelem

optimizmus

saját világnézet, saját vélemény

alapvető szakmai és emberi kulturáltság

gyerekek iránti megértés, szeretet

Speciális vonások

kommunikatív (kapcsolatteremetési) képesség

konstruktív (szervezési) képesség

megfigyelőképesség, megosztott figyelem

tapintat

II. Témakör

Kutatás – Rövid összefoglalás

Mindenki másképp intelligens

Sándor-Schmidt Barbara

PhD hallgató

PTE „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola

Vajon egy intelligenciateszttel eldönthető, hogy mennyire intelligens valaki? Egy

intelligenciával rendelkezünk? Esetleg kettővel? Érzelmeink, társas kapcsolataink, zenei

képességeink esetleg mozgásunk nem egészítik ki, nem tartoznak hozzá személyiségünkhöz?

Intelligenciánkhoz? Azok a gyermekek és felnőttek, akiknek nem erősségük a matematika-

logika, kevésbé lennének intelligensek?

Az intelligencia természetéről és kritériumairól a mai napig nem született konszenzus. A korai

szingularista (egyszintű) intelligencia koncepció mellett, manapság már egyre több helyen

találkozhatunk az intelligencia pluralista (többszintű) megközelítésével. Ezek közül talán a

legismertebb Prof. Dr. Howard Gardner, „Többszörös Intelligenciák” koncepciója. (Gardner

1983) Miért is olyan izgalmas ez a koncepció? Gardner professzor a Harvard Egyetem

pszichológiai intézetének vezetője 1983-ban írt először arról, hogy nem csak az általánosan

elfogadott (Binet-Simon) logikai-matematikai intelligenciával rendelkezünk, hanem összesen

nyolc egymástól független, mégis összefonódó intelligenciával rendelkezünk. A nyolc

intelligencia a nyelvi, zenei, logikai – matematikai, téri, interperszonális, intraperszonális,

testi – kinesztetikai, valamint természeti intelligenciák.

A koncepció és az intelligenciák értelmezéséhez hozzájárulhat, az egyes intelligenciák leírása.

„Az intraperszonális intelligencia velejárója az a képesség, hogy megértjük saját

érzelmeinket, céljainak és szándékainkat. A fejlett intraperszonális intelligenciával rendelkező

személyeknek erős az én tudatuk, magabiztosan és szeretnek egyedül dolgozni. Ösztönösen

jól mérik fel az erejüket és képességeiket.” (Nicholson-Nelson, 2007 14. o.). Azok a

személyek, akik fejlett testi-kinesztetikus intelligenciával rendelkeznek, szeretnek mozogni,

dolgokat megérinteni. Szeretnek beszélni és testbeszéddel kommunikálni. A tanulási folyamat

a legeredményesebben az érintésen, mozgáson keresztül valósítható meg, az információkat,

ismereteket a testi érzeteken keresztül dolgozza fel. A gyermekek erősségei között szerepel az

atlétika, a tánc, színjátszás, kézművesség, eszközök használata. (Nicholson-Nelson, 2007) A

logikai-matematikai intelligencia tartalmazza, a logikus problémamegoldó képességet, amely

segítségével magas matematikai tartalmú tudományos jellegű problémákat tudnak megoldani

és ez által, a munkát elvégezni. Ilyen magas szintű matematikai műveletek közé sorolja

Gardner a minták felismerését, a logikus gondolkodást, valamint a deduktív érvelés

képességét. A zenei intelligencia segítségével képesek lehetünk zenei hangok, ritmusok és

minták magas szintű felismerésére. Ezeknek a formáknak az előadására, illetve

megalkotására. A nyelvi - verbális intelligencia és zenei intelligencia fejlődése között Gardner

párhuzamot von (ahogyan Suzuki és Kodály is). „A természeti intelligencia azt a képességet

tartalmazza, mellyel megismerjük a növény- és állatvilágot, meglátjuk a különbséget a

természeti világban, s mely képességet produktív módon használunk fel olyan

tevékenységekben, mint vadászat, a földművelés és biológia tudománya. Egy olyan képesség,

amellyel a természeti világot egy szélesebb perspektívából tudjuk nézni, mely tartalmazza

annak a megértését, hogy a természet és a civilizáció hogyan hatnak egymásra, hogy milyen

szimbiotikus kapcsolatok léteznek a természetben, valamint az élet körforgásának a

megértését.” (Nicholson-Nelson, 2007 15. o.). Az interperszonális intelligencia segítségével,

megérthetjük más emberek érzéseit, vágyait, motivációit, ez a kooperáció alapja. Ezen a téren

kimagasló intelligenciával bírnak a pedagógusok, kereskedők valamint a vezetők. Az

interperszonális intelligencia hatékony együttműködés, a másik céljainak, motivációjának és

irányultságainak megértésére való törekvés képessége. Az egyes intelligenciák közül a nyelvi

intelligencia befolyásolja az írott és beszélt nyelv megértését, az új idegen nyelvek

elsajátításának képességét. Továbbá magában foglalja a retorikai megnyilvánulásainkat, a

nyelv használatának hatékonyságát, a poétikus, költői elaboráció lehetőségét, annak eszközét,

valamint az emlékezést. A vizuális intelligenciával képesek a tér területeinek mintáinak

felismerésére, a kapott minták alkalmazására. Az ezen a téren kimagasló intelligenciával

rendelkező személyek választják a csillagász, hajós vagy pilóta hivatásokat. A téri, térbeli

intelligenciával rendelkező személyek szeretnek tervezni, rajzolni és építeni. Szeretnek

alkotásokat létrehozni, álmodozni és képeket nézegetni.

Az elmélet óvodai nevelésbe történő adaptációján 1996-ban kezdtek dolgozni a Harvard

Egyetemen, „Projekt Spektrum” néven. A projektben az Egyetem oktatói, hallgatói, az

együttműködő óvodák és óvodapedagógusok közösen dolgoztak. Ebből a közös munkából

születhetett meg a „Projekt Spektrum szemléletmódú óvodai programcsomag”. A program az

intelligenciákon keresztül közelíti meg a gyermekeket. A módszertan sok szempontból mutat

egyezést a hazai óvodai nevelésben alkalmazott módszerekkel, azonban számos eltérés is

található a módszerben. A legszembetűnőbb különbségek a vizsgálatok, megfigyelések

módszertanában, a mérés – értékelés anyagában és a játékok természetében, eszközeiben

található. Ezen túl a módszer külön tevékenységet szentel az intra- és interperszonális

intelligencia (személyes és társas intelligencia) mozgósítására, amely a hazai óvodai nevelés

gyakorlatára nem feltétlenül jellemző. Ami számottevő különbség továbbá, hogy a

módszertan nem foglalkozik a felzárkóztatással, ezzel szemben a támogató attitűd jegyében a

gyermekek erősségeire támaszkodik, és azokra építve mozgósítja intelligenciáikat.

Az idei évtől egy közös munka keretén belül a Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi

Református Kollégium Óvodájának együttműködésében, lehetőségem adódik a „Projekt

Spektrum” szemléletmódú módszert vizsgálni és kutatni. A kutatás célja a hazai óvodai

nevelés módszertanának bővítése. A kutatás folyamata elérhető egy kutatói blog1 formájában,

ahol minden kedves érdeklődő végig kísérheti a kutatást, megtekintheti az eszközöket, azok

készítését lépésről-lépésre (általában újrahasznosított anyagokból), egy intelligencia teszt

kitöltésével hozzájuthat saját többszörös intelligenciák profiljához és hozzászólhat a

kutatáshoz is.

A gyermekek egyedisége, egyénisége megkívánja, hogy úgy tekintsünk rájuk, mint egyszeri

megismételhetetlen lényekre, akik mindannyian különbözőek, mindannyiukhoz más út vezet

és mindannyian másképp intelligensek.

Felhasznált irodalom:

GARDNER, HOWARD (1993): Frames of mind Basic Books, New York.

GARDNER, Howard – FELDMAN, David Henry – KRECHEVSKY, Mara (1998): Project

Spectrum Teachers Collage Press, New York

1 sandorschmidtbarbara.wordpress.com

NICHOLSON-NELSON, Kristen (2007): A többszörös intelligenciák Szabad Iskoláért

Alapítvány, Budapest.

III. Témakör

A pedagóguspálya szerepkörei

Trencsényi (1988): a pedagóguspályán a személynek három szerepkörben kell megjelennie:

1. Nevelői

2. Szakemberi– szaktanári

3. Tisztviselői – hivatalnoki

Ezek követelményeit egyszerre vagy váltogatva kell teljesíteni.

Kelemen (1981) a pedagóguspályán kívánatos jellemzők

Tekintse magát a társadalom megbízottjának.

Jellemezze eszmeiség, mély meggyőződés és szilárd világnézet.

Legyen magas szintű szaktudása és az aktuális eseményekben való jártasság.

Rendelkezzen megfelelő közlő képességgel.

Legyen humánus (tanulók iránti megértés és szeretet).

Kuzmina: speciális pedagógiai képességek

pedagógiai megfigyelőképesség

pedagógiai képzelet

pedagógiai igényesség

pedagógiai tapintat

megosztott figyelem

szervezőképesség

alkotóképesség

Rogers: alapvető pedagógus jellemzők

Kongruencia – hitelesség: vállalja a gondolatait, érzéseit, verbális és nonverbális

közlések harmóniában vannak.

Feltétel nélküli elfogadás: pozitív érzelmi odafordulás a tanuló felé.

Empátia: a tanuló érzéseinek megértése és a lehető legpontosabb visszajelzése.

Sallai (1994) pedagógiai munkát elősegítő képességek

Kommunikációs ügyesség

Gazdag és rugalmas viselkedésrepertoár

Gyors helyzetfelismerés, konstrukív helyzetalakítás

Erőszakmentesség, kreativitás

Másokkal való együttműködés igénye és képessége

A pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzésének képessége

A pedagógus mentális egészsége

Adelson (1976) három alapvető tanári modellje

Sámán típus

o önmagát helyezi az oktatási folyamat középpontjába

o nárcisztikus, karizmatikus személyiség, áhítatot igyekszik kelteni

o fő hibájuk a megközelíthetetlenség

Lelkész típus

o a közvetítésre helyezi a hangsúlyt

o küldetéstudattal áthatottak

o fő feladatuk a küldetésük tárgyát átadni

Misztikus gyógyító típus

o a diákok helyezik a középpontba

o törekednek hogy előhívják, ami a legjobb a diákban

o csak valódi önzetlenség esetén működik

A segítő foglalkozás:

• Segítő foglalkozásúak azok, akik a különböző szakterületeken emberekkel

foglalkoznak, így a pszichoterápiás kapcsolaton túl – mely segítő kapcsolat

“prototípusa”- ide soroljuk a pedagógusokat, jogászokat, szociális gondozókat,

lelkészeket stb. is.

• A segítő kapcsolat alatt általában két személyes helyzetet értünk, amelyben az egyik

fél a segítségnyújtó (konzultáns), a másik fél a segítségkérő (kliens).

• A kapcsolatra jellemző, hogy a két személy között egy bensőséges érzelmi viszony

alakul ki, amely helyes kezelése bizonyos pszichológiai ismereteket és azok

alkalmazásában való jártasságot kíván a segítségnyújtótól.

• Ezért bír nagy jelentőséggel a segítő foglalkozásúak megfelelő képzése,

önismeretüknek, kommunikációs képességének fejlesztése.

A segítő (helfer) - szindróma

Schmidtbauer 1977-ben írta le.

Jellemzői:

a belső üresség

a saját kívánságok elhárításaként jelenik meg

hátterében az intimitás lelki igénye áll

egoisztikus altruizmus

koragyermekkori tudattalan szülői elutasítás előzi meg, melyet a gyerek úgy

dolgoz fel, hogy azonosul a szülővel

önmagával kérlelhetetlen

másoknak szívesen segít, bár önfeláldozása nem okoz örömöt neki

kapcsolataiból hiányzik a kölcsönösség

indirekten kommunikál

ingadozó az önértékelése és rejtett nárcisztikus szükséglet jellemzi

A pedagógus-szakma speciális jellemzői

A tanári munka alapvetően magányos foglalkozás.

A pedagógusoknak nincs közösen kialakított megfigyelésük, egyeztetett szempontjuk

arról, hogy mi a fontos az oktatásban, milyen módszereket kell alkalmazni a hatékony

tanítás érdekében.

Az informális kapcsolatok, amelyek a tanárok között kialakulnak pusztán

magánjellegű beszélgetések, melyek szinte egyáltalán nem érintik a tanítás, a nevelési

célok vagy a tanítási módszerek alkalmazásának témáját.

A pedagógusokra jellemző egy erőteljes autonómia – igény. Ez a kialakult norma

akadályozza a segítségkérést, a támogatás igénylését, amelyek pedig éppen e célból

szerveződtek ( pl.: iskolapszichológusi hálózat ).

Nagyon alacsony a tanárok között az együttműködés szintje.

A tantestület akkor mondható hatékonynak, ha feladatcentrikus, együttműködő és

gyakori interakciók jellemzik.

A pedagógus munka stresszorai

a pedagógustól sokféle cél megvalósítását várják el

gyakori, hogy ezek az elvárások irreálisak

az eredmény megvalósítása sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik

nem teljes és nem pontos a tanítás módszereinek leírása

az elért eredményeket nem mindig lehet mérni

a tanulók irányítása, ellenőrzése, a gyerekek zavaró magatartása és figyelmetlensége

miatt állandó stressznek van kitéve

a megnövekedett osztálylétszám, a közösség fizikai, pénzügyi nehézségei még

hozzájárulnak a stresszhatás erőteljesebbé válásához

a szakmából adódó sajátosságok, a tanár- diák viszonyból adódó konfliktusok,

a közoktatás bizonytalansága, változásai

az állandó leterheltség

Következmény:

Előfordulhat, hogy a pedagógust sorozatos kudarcok érik és elégedetlen lesz a

munkája minőségével és saját magával is.

Önbecsülése fog csorbát szenvedni, önértékelése bizonytalanná válhat.

A pedagógusok számára ezen nagyon kimerítő és a folyamatos stresszhelyzetek egy

tünetegyüttes megjelenéséhez vezethet.

Ez a burnout (kiégés) jelensége.

A kiégés jellemzői

Bizonyos mértékű szellemi és érzelmi kimerülés

A társas viselkedés diszfunkciója – eltávolodás és elszigetelődés

Pszichológiai rendellenességek, erős negatív érzések önmagunkkal szemben

A szervezet rendellenességei

A foglakozási sajátosságok és az egyéni jellemvonások közösen tehetők felelőssé a kiégés

tünetcsoportjának kialakulásáért.

A kiégés szintjei (Calamidas)

• Calamidas (1979) a kiégés szintjei

Fizikai szint: állandó fáradság, pszichikai kimerülés, kisebb betegségek megjelenése,

amelyek elhúzódhatnak, több alvásra van szüksége, izomfeszültség, energiahiány,

fizikai leépülés ( esetleg a nem adaptív megoldási módok – drogok, alkohol –

alkalmazásának következtében )

Intelektuális szint: koncentrálási képesség hiánya, információs túlterheltség, éberség

csökkenése,

Szociális szint: ingerlékenység, nincs kedve emberekkel találkozni, a szükséges

interakciókat sem akarja,

Érzelmi szint: állandó unalomérzés, nem akar kapcsolatokat kiépíteni, elidegenedés

érzése, úgy érzi, hogy túl sokat várnak el tõle

Pszichikai szint:összeomlik az egyén értékrendszere, a hatékonysága nagyon kicsi

vagy egyáltalán nem képes hatékonyan mûködni, kerüli a munkát vagy meg is válik a

munkahelyétől

További hajlamosító tényezők:

bizonytalanság

autoritás nélküli felelősség viselése

ellenőrzés hiánya (dolgozónak nincs lehetősége beleszólni a munkabeosztás

elkészítésébe, nem határozhatja meg a munkatempóját stb.)

nagy interakciós sűrűség

a munkahely és a privát szféra összemosódása

A kiégett ember általában nagyon bizonytalan, nem képes hatékonyan megküzdeni a

stresszhelyzetekkel, gyakorta érez elégedetlenséget és fáradságot, egyszerű dolgok (pl.:

gyerekek, főnöke, kisebb konfliktusok) erőteljes érzelmi reakciókat váltanak ki nála, a

munkahelyi és családi kapcsolatai zavart szenvednek.

A kiégés szindróma kialakulásának hét fő oka

1. az egyén úgy érzi, hogy nem tartja kézben a sorsát, jövője felett nem tud ellenőrzést

gyakorolni

2. kommunikációs zavarok, a környezetből érkező visszajelzések hiánya

3. munkából adódó túlterheltség vagy alulterheltség

4. személyközi kapcsolatokból adódó túlterheltség

5. szerepkonfliktus (munkahelyi szerepét átviszi a magánéletbe)

6. egyéni sajátosságok- neurotikusságra való hajlam, introvertált személyiség, depresszív

személyiségtípus, rugalmasság (nem tud „nem”-et mondani)

7. képzéshiány

Egyéb veszélyeztetett rétegek: egyedül élők, elváltak, munkanélküliek, A-típusú személyiség,

frusztráció.

A kiégés szakaszai (Edelwich)

Edelwich: a kiégés négy szakasza

Lelkesedés: ez az energia, a remények fázisa, sokszor a személyek nem reális

elvárásokkal rendelkeznek

Stagnáció fázisa

Frusztráció: ebben a szakaszban kérdõjelezõdhet meg a hivatás hatékonysága, értéke

Apátia: a frusztráció elleni védekezésként jelenik meg, általában jellemzõ a kihívások

kerülése

A pedagógusok munkahelyi közérzetét befolyásoló tényezők

1. belső (intrinsic) tényezők: oktató-és nevelőmunkához kapcsolódó tényezők: tanári pályával

kapcsolatos beállítódás, munkával való elégedettség, munkával kapcsolatos elismerések

2. külső tényezők

társadalom attitűdjei

a pedagógusnak a vezetőhöz való viszonya

A belső tényezők inkább az elégedettséggel, a külső tényezők, pedig az elégedetlenséggel

állnak kapcsolatban. Az elégedettség fő forrása maga a tanári munka, a feszültségei, pedig a

pedagógiai munkán kívül eső tényezőkből származnak.

Elégedettség - elégedetlenség

Az elégedettség szempontjából optimális az a tanár számára, ha a szakma

gyakorlásában szabad kezet kap, emellett azonban biztosítva vannak számára a biztos

külső támpontok, erős keretek.

Pozitív hatású az is, ha a pedagógus úgy érzi nincs kirekesztve a munkáját érintő

döntések meghozatalából.

Az elégedetlenség fő tényezői: a gyerekek rossz magatartása, a rossz munkahelyi

körülmények, nagy idői leterhelés, az iskolai morál problémái, fokozott interakció-

sűrűség, erős érzelmi megterhelés, fokozott figyelemigény.

Ezzel szemben elvárják a pedagógustól egy ún. professzionális imágó fenntartását:

hogy legyen mindig kedves, mosolygós, optimista szemléletű, mutasson meleg

érzelmeket és támogató attitűd legyen rá jellemző.

A szakmából adódó nagyfokú autonómia szinte lehetetlenné teszi a segítségkérést

másoktól, a támogató rendszerek igénybevételét.

Szerep

Fogalma:

Buda (1987): a szerep az adott szituációban lévő személy előírt viselkedése, reagálási

módja.

A szerep a társadalomban elfoglalt hely (státus) által megkövetelt és kulturálisan előírt

viselkedés.

Átható (pervazív) szerepek: olyan szerepek, amelyek minden szituációban elkísérik a

személyt és átszínezik más szerepekben gyakorolt viselkedését.

1. szerepelvárás

Szerepelvárások: jellemzően nem mindig kötelezőek, lehet kemény/puha elvárás.

2. szerepazonosulás

Szerepazonosulás: a szerepviselkedés beteljesítésének módja és mélysége.

Elméleti modellek:

1. Baumbrind nevelői attitűdök modellje

Baumbrind modellje (1967)

Tekintélyelvű (autoritárius) szülő: Követelő, szülőcentrikus, elvárja az

engedelmességet

Engedékeny szülő: Gyerekközpontú, kerüli a büntetést, nem követel

Mérvadó (autoritatív) szülő:Gyerekközpontú, de követel, elvárja a szabálytartást, de

hajlik az alkura, magas mércét állít, de érvel.

Becker szülőtípus modellje

Becker modellje (1964)

Kontrolláló dimenzió

Érzelmi dimenzió

Szerető, elfogadó szülő Elutasító, rideg szülő

Kontrolláló, sok

szabályt állító

Szabálytisztelő, jólnevelt,

dependens, konformista, nem

agresszv, lelkiismeretes

Szorongó, barátságtalan,

boldogtalan, neuriotikus

Engedékeny,

kevés szabály

Barátságos, nonkonformista, kreatív,

kezdeményező

Nyílt agresszió, antiszociális,

bűnözői magatartás

1. szerepkonfliktusok fajtái

A szerepkonfliktus

Külső szerepkonfliktus: a konfliktus az egyén különféle szerepei között van.

Belső szerepkonfliktus: a szerepen belüli ellentétes elvárások okozzák.

Szerepilleszkedés nehézségeiből adódó konfliktusok:

Szerep-én konfliktus: olyan szerepet kell vállalnia, amely nem illik az

egyéniségéhez. Komoly erőfeszítés, elégedetlenség, rossz közérzet, nehéz

változtatni.

Státusz inkongruencián alapuló konfliktus: a személy ilyenkor úgy érezheti,

hogy „rangon aluli” szerepbe kényszerül, nem a státuszának megfelelően

becsülik meg.

2. szerepkonfliktusok feloldása

A szerepkonfliktusból adódó feszültségek feloldási lehetőségei

Ezeknek a konfliktusoknak nincs jó megoldásuk, cél a minél kevesebb veszteség.

Morális igazodás stratégiája: a különböző elvárások jogosságát mérlegeli.

Kibúvókereső stratégia: az elvárásoknak nem megfelelés esetén a lehetséges

szankciókat mérlegeli.

Morális kibúvókereső stratégia: a fenti kettő ötvözete.

Instrumentális cselekvések: körülmények megváltoztatására törekszik.

Konfliktusos szerepek elkülönítése – szerepek összeolvasztása – elmenekülés a

helyzetből.

A szerepkonfliktusból adódó feszültségek feloldási lehetőségei 2.

Figyelemváltás: a személy a konfliktust okozó tényezők egyikéről nem vesz

tudomást.

A vélemények megváltoztatása: a személy átértékeli az egyes szerepek

fontosságát. (átmeneti!)

Nyugtatók és serkentők alkalmazása: feszültség levezető mozgás vagy

relaxáció / kémiai szerek és gyógyszerek alkalmazása

Sikertelen konfliktusfeloldás: tartósan feszült állapot →testi tünetek,

pszichoszomatikus betegségek