Naplók a Fordítóházból - Mestermunkák 2013/2014 tanév

Sylwia Bogdańska (lengyelre)

(Háy János: A Senák)

Csütörtök, január 9.

Megérkeztem a balatonfüredi fordítóházba. Estefelé belekezdtem Háy János „A Senák” című

istendrámájának a fordításába. Gondolkodtam a szereplők neveinek fordításon,

gondolkodtam, gondolkodtam, főtt a fejem, de végül eredeti verzióban hagytam. Aztán törtem

a fejemet a parasztok nyelvének a tükrözésén a fordításomban. Hogy látható, hallható és

érezhető legyen, hogy falun vagyunk. Olyan szavak, mint honnét vagy mért tanuskodnak róla,

de pont ezeknek nincs lengyel „falusi” megfelelője. Végülis más helyen használtam ilyen

típusú lengyel szavakat. Érdekes szónak a kibaszást találtam. Az egyik szereplő szerint

kibaszás, ha valakit Ivánnak hívnak. Szerintem mégis elég szimpatikus név.

Péntek, január 10.

Halad a munka. Ma érdekes kérdéseken gondolkodtak a szereplőim, és én is velük együtt.

Vallás, hittérítők, krucifix vagyis filozófiai gondolatok a falusi kocsmában, egy pohár kevert

mellett. Elgondolkodtató például az, hogy „mi a faszt értettek a kínaiak, amikor a papok ott

hadonásztak a kereszttel, meg latinul ordibáltak, hogy krucifix”? Tényleg, mit érthettek

belőle? Aztán majd sok, sok virágos káromkodás és a Senák, akinek „egy darab szar van neki

a szíve helyett, egy nagy tehénfos”. Végülis a beszélgetés a rákos Rák Janira irányul. Meg az

hogy, a rák biztos valaminek a rövidítése. És minek? Hát az életnek.

Szombat, január 11.

Megint végét nem érő fordítás. Most egészségi ügyeken gondolkodom a szereplőimmel

együtt, például azon, hogy mivel csinálnak tűdőszűrést és hogy biztos-e, hogy atomsugárral.

Ezenkívül hogy mennyire finom a babfőzelék és hogy gyakran-e vagy ritkán, ha hetente

egyszer van vacsorára. Egyébként nem biztos, hogy a babfőzelék és a fasolka po bretońsku,

amit a fordításomban használtam biztos ugyanaz az étel. Nagyjábol igen, azt hiszem. Plusz

megint filozófiai gondolatok, most lucernavágás mellett. „Ha az isten látja az embereket, neki

nem olyan-e az egész, mint nekünk a lucerna”? Hiszen „te se látod, hogy ez a lucerna, ez nem

olyan, hanem más, de a lucernák azok tudják, hogy az nem olyan, mint a másik”. Érdekes.

Elgondolkodtató. Eddig soha nem gondolkodtam azon, hogy mit tudnak a lucernák. Este

lencseleves volt vacsorára. Mégsem sikerült megtudnom azt se, hogy mit is tudhat a lencse.

Nem segített. Remélem az, amit ettem, nem érzett sokat.

Vasárnap, január, 12.

További fordítás és további filozófiai gondolatok. Most gyermeknevelési kérdésekről volt szó,

vagyis „jobb félni, mint megijedni”. Megjegyeztem. Majd át kell gondolni. Lehet, hogy

tényleg így van. Meg a téesz lényege, azaz a PGR-ünk. Eldöntöttem, hogy mindenképpen

ebben az esetben szükség fennáll egy lábjegyzet létrehozására. Muszáj volt megmagyarázni

lengyel olvasóknak, hogy micsoda szülemény a téesz. Állítólag a jövő, a fejlődés, gyönyörű

szavak, szép igéretek... Mégis a dráma és mellékolvasmányok alapján megtudtam, hogy ez

mennyire borzasztó és veszélyes szülemény volt. Vannak, akik nosztálgiáznak utána, de én

azon vagyok, hogy inkább ne gyere vissza.

Hétfő, január, 13.

Úgy látszik befejeztem. Jó móka volt fordítani. Nagyon megszoktam már a szereplőimet.

Megszerettem az álfilozofiai gondolatait és szellemes beszélgetéseit. Együttéreztem a

problémai miatt. Gondolkodtam, amin ők is gondolkodtak. Nagyon megszerettem az egyszerű

gondolkodásmódjukat valamint a humorérzéküket. Sajnálom, hogy véget ér a találkozásunk.

De ez csak az első, nyers verzió. Még csiszolni kell, tökéletesíteni. Még találkozom velük.

Kedd, január, 14.

Itt az idő a javításokra. Csiszolás, tökéletesítés... Hihetetlen, hogy ez soha nem ér véget.

Akárhányszor olvasom, mindig rengeteg javítanivalót találok benne. Újra és újra. Mikor is

lesz tökéletes? Mikor leszek elégedett? Mint Babits Mihály „soha-meg-nemelégedés”

fordítója vagyok. Azt mondják ez jó hozzáállás. Állítólag. Egyébként nagyon jó érzés egyszer

Babits Mihálynak lenni.

Szerda, január, 15.

Csiszolás, csiszolás... Mindegy. Leadom.

Ermakova Ekaterina (udmurtra)

Berg Judit: Rumini

Január 9.

Ma érkeztünk Balatonfüredre és kb. este 5-kor mindenki már leült fordítani. Igazából nehéz

koncentrálni reggeli összepakolás és délutáni Füredre való utazás után. De nagyon

megszerettem ezt a könyvet, amit egyébkent Móna ajánlott nekem. Azért van ihletem és erőm

is a fordításra. Jó ez a gyerekeknek szóló egeres történet, és annak örülök, hogy a

konzulensemnek is tetszett.

Január 10.

Még mindig az első fejezetnél vagyok. Nagyon gyakran kerülnek elő beszélő nevek – Rizsa,

Bojtos Benedek, Dundi Bandi, Nudli... Még nem jöttem rá, hogy hogyan fordítsam Rizsa

nevet. Maradjon most így, utána megváltoztatom. Szép az elbeszélő nyelve - nagyon mai, sok

szleng előkerül benne. Sajnos néha nehéz megtalálni megfelelő szót, mert az udmurt beszéd

nyelve sokszor bekerülnek az orosz szavak. Még az kicsit feszít engem, hogy nem könnyű

megtalálni hajózást illető szakszavakat. Meg ez is – hajó. Udmurtul ez szó szerint

„vascsónak”. De itt az egerek hajója fából van. Azért ez a szó valahogy nem felel meg.

Január 11.

Ezer mennykő és macskajaj! Ma tudtam Zsuzsától, hogy ebben az egri káromkodásban

mennykő – ez villámcsapás, és macskajaj – másnaposság... Sajnos ez a szójáték nem működik

udmurtul. Vagyis az itt a játék, szerintem, hogy a főszereplők – egerek és azért van ez a

bizonyos játék macska szóval.

Tegnap egész napig bent voltam a házban, nem mentem ki. Azért nagyon fáradtan éreztem

magam. Péter az elutazása előtt mondta, hogy ne csináljam ezt ma is. Megtartottam a szavam,

kimentem, sétáltam a tónál. Csodálatos hangulata van ennek a városnak, csendes és nagyon

ünnepélyes.

Január 12.

Bordázat – hogy lehet ezt udmurtul mondani? Hiszen nincsen ilyen szó udmurtul – kár...

Még harmadik fejezetnél vagyok. Ez a Rumini! Milyen okos, mindent veszi észre!

Január 13.

Igen, igen, igen!

Itt vagyok az utolsó, negyedik fejezetnél. Örülök, hogy nem csúsztam ki az tervemből.

24.00 – az első emeleten mindenki már jó éjt kívánva aludni ment, én viszont döntöttem, hogy

ma fogok befejezni, hiszen csak 3 oldal maradt. Ablak ki van nyitva. De mi ez? Tisztán

hallottam, hogy valaki a kertben kettőt-harmat lépett, és zörgött a száraz levél a lába alatt.

Neemm. Mára kész vagyok. Inkább holnap befejezem.

Január 14.

Szeretem ezeket a csibészeket! Mit művelnek! Na, és most befejeztem a tervemet! Hurrá!

Most kimegyek levegőzni, megérdemeltem egy kis laza sétát!

Owen Good (angolra)

(Rakovszky Zsuzsa: VS)

2014 Január 9.A: Én meg Ők Ma belekezdtem a munkába, az első oldalnak első sora első szavától. VS egy napló, amit a főszereplő börtönben ír, az első bejegyezést az első napban írt, amikor még "rettenetesen" ideges, ezzel azt akarom mondani, hogy nincsen bemelegítés a fordítónak, az első szótól beleesünk a cellába, a drámába, a hisztériába. Az első szavak:"Rettenetes ... Rettenetes ... Istenem, engedd, hogy meghaljak, most, ebben a pillanatban! Rettenetes."Az elbeszélő sokszor használ a harmadik személyt:"kértem, adják vissza a levéltárcámat""mindjárt, hozzák az ebédet""nem szóltak semmit"Az nem világos, hogy biztos személyekre gondol, vagy csak használja a harmadik többes szám személyt mint passziv mód. Ebből jöhet két teljesen más jelentés angolul, nézzük "hozzák az ebédet". Lehet egyszerűen harmadik többes szám személy, például:'they will bring lunch any minute'vagy a passzív mód:'lunch will be brought any minute'Az első fordítást választottam. Először azért, mert úgy kiderül, hogy mindig mind a kettő őrről ír. Sőt, úgy tűnik, VS (Vay Sándor) erősen érzi azt, hogy van egy hatalmas ellensége, vagyis az egész világ az ellensége. Ezért egy olyan érzés átismétlődik az egész könyven, hogy Én meg Ők.

B: Régi tárgy neveiFigyelek arra, hogy ne használjak kortárs szót, sőt hogy helyes – késő 19.századi szót – használjak. A késő 19. században játszódik a regény, emellett tudom, hogy van egy jellemző korfestő stílusa az írónak (azaz Rakovszky Zsuzsának). Például biztos kell lennem, hogy egy tárgynak (például írószerszámnak) a jó, korszerű nevét írom (writing equipment).

C. Az író nyelveAz író nyelve költői (nem csak a versekben). Választékos, ritka (talán ódivatú) szavakat és kifejezéseket használ. Nehéz feladat a fordítónak! Sokszor, a legjobb lenne használni mind a három nagyszerű eszközömet: az angol-magyar szótárt, az angol szinoníma szótárt, és az internetet, de az igazság az, hogy nincs elég időm minden szónál való félórás kutatásra. Inkább igen használni az eszközöket, de mégis folyamatosan fejleszteni egy ösztönt. Többet kell olvasni angolul!

D: RímHát ez a probléma mindig folyik a versnél: a rím. Az angol rím sajnos nem tűri a "költői feldolgozást" fordításban. Ezért, legalább az első fordításban, nem használom rímet, viszont marad az erős ritmus, ami sok esetben elég. Esetleg később tudnék kitalálni egy rím formát, de akkor teljesen átalakítjuk a verset.

Január 10.

Ma korán 9.30-kor belekezdtem a munkába. Három oldalnyi verset kellett fordítani – KI-VÁ-LÓ! Nézze kedves olvasó mennyire könnyű volt ...

RITMUS // MÉTERKét versről van szó. Azt mondanám, hogy mind a kettőnek jellemző 19. századi mértéke van (mondanám) és dallamos. Az elsőben: négy sor per versszak - 9 : 8 szótag - ABAB rím. A másikban: 4 sor megint - 7 : 6 szótag - ABAB. Az első verset jambikus méterben írtam, tudtam, hogy ez egy jó döntés, mert az angol üdvözli a jambikus métert: 'before' 'become' I watch' 'you sit'. Sőt jó dallamos hangja lesz, ahogy legyen szerelmi versben. Ez a vers – talán jól sikerült, majd pár nap múlva játszanék rímmel (ha lesz időm), hátha véletlenül beírhatom jó rímet kevés áldozatokkal. Bár a másik versnél, úgy döntöttem, hogy kéne egy kicsit változtatni a métert. Éreztem, hogy gyorsabb a ritmusa, és keményebb a téma, ezek szerint igen okosan trochaikus méterben írni kezdtem, azért, mert izgalmasabb, nyugtalanító hangja van. Érdemes mondani, hogy angolul a trochaikus sokkal nehezebb feladat a jambikusnál, mert az első szótagok gyakran gyenge (About, DEcline, Ascend, FORget), a névmások is (I watch, YOU pray, WE squabble). Az első néhány versszak "meglehetős" volt, de már a vers mélységében iszonyúan nehéz lett. Talán elfáradtam, ez majd ki fog derülni, amikor visszanézek holnap; ha holnap – amikor belenézem – még mindig nem folyik, akkor az összest jambikus méterbe írom.Ezen fél tíztől hatig dolgoztam, ezenkívül egy oldal prózát fordítottam, elég sok új szó volt, de a próza írását a vershez hasonlítva, úgy volt, mint ha friss, nagy mező közepére fölmásztam volna egy sötét barlangból. Van egy metafora ebben a versben, amiben Vay összehasonlítja a rabot a cellában a szabad levegőben korzózó emberrel – hát ilyen.

Január 11.Tegnap végre egész nap csak prózát fordítottam. Végül nagyon időigényes eljárás volt azért, mert számíthatatlan, költői vagy ritka szót használ az író például: csúfondáros, íron, rezzenéstelen, egy szikrája. Sok időt rabolt keresni a szavakat a szótárokban (és interneten),

bár a gondolkodás is hosszú eljárás volt – például, hogy hogyan fordítsam le csúfondárost. Sőt mindig arra kell figyelni, hogy ez a 19. században játszodik, ezért ahol engedi, olyan szavakat /mondásokat használjak, amelyek illenek ehhez, pl. Do come – I pray – Do let us – scoundrel – horrid.Rakovszky Zsuzsa ír szép hosszú mondatokkal, sőt tekervényes mondattannal, hogy angolul sokszor meg kell nyesnem, ha szeretnék olvashatót prózát írni. Nagy problémákat okozhat, hogy hol ejtsem le a pontot, hol vágjam ketté a mondatot. Bár nemcsak hogy hosszúak, de elég tömények. Nézze ezt a leírást: "egy éles eszű, szemű és látkörű, művelt ember, akivel nyíltan beszélhetek, és aki maga is belátja, milyen méltatlanul bántak velem!". Először is, angolul nem írhatjuk szép vesszővel a clear-sighted, minded. Másodszor se szép ha egyszerűbben írjuk a clear-sighted, clear-minded mert mindjárt jön a látkörű: broad-minded, szóval a clear-sighted, clear-minded and broad-minded (learned man)? Ezért sajnos nem sikerült semmi szép megoldást kitalálni erre a éles eszű, szeműre.Végül is: íme – ím – ama. Mit csinálni ezekkel csak fogalmom sincs. Vagy vannak hasonló angol szavak a szótárban - de elég vidéki szavak, nemcsak vidéki most, hanem akkor is - vagy nincs hasonló a szótárban és egyszerűen elmagyarázza, hogy mit jelentenek. Ezért többet kell olvasnom angolul, hogy többet értsek az angol nyelvű – de inkább angol – 19. századi irodalomhoz.

Január 12.SZOTÁROKTegnap döntöttem, hogy túl sok időt töltöm a szótározással (nem mondod!!!). Először – minden mondatban – minden szót amire nem vagyok 80% biztos, kerestem a szótárban. Rengeteg időt igényelt, és nagyon hosszú fárasztó eljárás volt. Azt döntöttem, hogy most inkább internetet használom, és ha nem bízom az internet szótárban – ami sokszor előfordul – majd keresem a szót a szótárban.Még mindig marad az íróasztalon az angol szinonima szótár, ami hasznos volt sokszor a versekre vonatkozóan. Vagy akkor is, mikor az író egy pár szót ismétel sokszor, például komor és zord, érdemes belenézni az angol szinonima szótárba találni a helyes párt angolul.

Január 13.Valahogy jól haladtam a munkával. A rész arról szólt, hogy végre jött az ügyvéd, és ketten vitatkoznak az ügyről. Rájöttem, hogy sokkal könnyebb fordítani egy olyan jelenetet, amiben nincsen egyedül a főszereplő és más "fizikai" szereplővel beszél. Olyan pontosan írta Zsuzsa az ügyvéd ábrázatait, meg olyan jó metaforákat hozott létre, hogy láttam a figurát a tulajdon fejemben, mintha lenne vizuális forrásom! Mintha én tudnám befejezni a figura leírását. Izgalmas volt a beszélgetés is, és Zsuzsa felemelte az izgalmat metaforákkal. Kétségtelenül a metaforák miatt volt ez a legérdekesebb nap eddig.Egy pár nehézség volt a jogi beszéd fordításában, szerencsére az internet tudott segíteni ebben. Volt is egy kis probléma az harmadik személlyel, ahogy a főszereplő gondolt egy rokonról, és magyarul nincsen világos, hogy ez férfi vagy nő. Angolul bele kellett írni egy pár this person vagy them, meg egy mondattal korábban feltártam, hogy ez egy férfi.

Január 14.

KÖZPONTOZÁS (ÉS FORMA)Ahogy újra próbálom írni ezt a szöveget, nagyon kell figyelni a központozásra. Például:

!!!

Először is sokkal többet használja a felkiáltó jelet Zsuzsa annál, amennyit én használnám angolul. Általánosabban beszélve ezt már észrevettem más szövegekkel is. Úgy tűnik, hogy a felkiáltójel valahogy enyhébb hatása van magyarul, vagyis a magyarok jobban szeretik az izgalmat!!! A versekben hagytam úgy, hogy maradjanak többen a felkiáltójelek azért, mert a 19. századi angol költők igen szerették a felkiáltó jelet.

GondolatokAmikor feltűnik egy gondolat a szövegben nincs külön jel, hogy ez gondolt beszéd lenne. Például: "Micsoda rettenetes éjszaka következett a tegnapi napra! Soha többé, soha többé – e szavak zakatoltak agyamban"Ebben az esetben látszik, hogy a "Soha többé, soha többé!" gondolatokat képviselnek, azaz belső beszéd (internal dialogue??). Ezt angolul furcsa lenne írni simán, ezért sokszor átírom dőlt betűkkel."What a horrific night followed this day! Never again! Never again! The words clattered in my brain.."

Xi Jiayou (kínaira)

(Karinthy Frigyes: Novellák)

1. nap – január 9.Egy kisbusz jött értünk ma reggel a Balassi intézethez, bepakoltuk a csomagjainkat, majd pontosan 12 óra 12 perckor elindultunk Balatonfüred felé. Ködös időben utaztunk, bármennyire is szerettem volna, se a Velencei tavat, se a Balatont nem láthattam a buszból. Kb. másfél óra utazás után végül megérkeztünk a Műfordító Házhoz. Nagyon jó megint itt lenni, maga a hely nem nagy, de nagyon kellemes és barátságos. Délután elmentünk a CBA-ba, ahol vettem tejet, kenyeret és pizzát. Amikor visszaértünk, elkezdtem készülni magára a fordításra, Karinthy Frigyes Jelbeszéd novellái közül tervezek a héten lefordítani néhányat, kb. 5 oldal/nap sebességgel számolok. Emellett megnéztem a könyveket is a házban, nagyon jó gyüjteményük van, és habár kínai nyelvűt mindössze néhányat láttam, szerencsére az angolom elég jó, így tudom az angol nyelvű szótárakat használni, és szerintem a sok féle egynyelvű magyar szótárak is hasznosak lesznek.

2.nap – január 10.Nagyon jó kis hely ez, csendes, nyugodt. Egy jó alvás után körülbelül reggel 10 órakor ébredtem fel, lezuhanyoztam, és ettem egy pizzát. Belekezdtem a fordításba, oldalanként haladtam, először elolvastam, majd kigyűjtöttem az összes ismeretlen, vagy olyan szavakat, kifejezéseket, igekötős igéket, amelyek jelentésében nem voltam teljesen biztos. Majd soronként elkezdtem lefordítani a művet és ahogy dolgoztam, azt vettem észre, hogy sokkal jobban megy, mint decemberben, amikor az egyes órákra kellett fordítanunk, nem is beszélve szeptemberről, amikor belekezdtem a műfordításba. Ebből is látszik, hogy mennyire jó a Balassi műfordító képzés, gyakorlatilag egy félév alatt már megtanultam a műfordítás alapjait és elkezdtem megérteni, hogyan is kell a szépirodalmi nyelvet a kínai nyelven kifejezni, amely -

hasonlóan a magyar nyelvhez- színes irodalmi nyelvvel, hosszú összetett mondatokkal és gondolatokkal rendelkezik. Délután Rácz Péter tanár úr, aki mindig nagyon kedves és bátorító velem szemben, érdeklődött, hogy hogy állok. Elmeséltem neki az 5 oldal/nap tervemet, de ő azt mondta, hogy műfordításban fontosabb a minőség, mint a mennyiség, nem kell túl gyorsan haladnom.

3. nap – január 11.

Ma megpróbáltam betartani a Rácz tanár úr tanácsait, lassítottam a tempómon, fél oldal lefordítása után újra és újra átolvastam a munkám, megpróbáltam még kifejezőbbé tenni kínai szépirodalmi kifejezésekkel, illetve megpróbáltam beleképzelni magam az adott élethelyzetbe, mintha én is benne lennék a történetben. Így nem csak mechanikusan egy száz évvel ezelőtti történetet fordítok, hanem személyesen én is érdekelt leszek a történtekben. És erre is tökéletesen alkalmas hely Balatonfüred, mert Pesten mindig vagy órát tartok, vagy van valami egyéb programom, de itt megvan a kellő nyugalom ehhez a folyamathoz. És így már látom, hogy habár barátaim erről máshogy vélekedtek, érdemes télen is lemenni a Balatonra. Számos szó pontos lefordítása nehézséget okozott. Például ilyen volt a körülményes és a hajókötélkő szó. Ezenkívűl például a karcsú szóra rengeteg kínai megfelelő van, így nehéz volt a pontosan a szövegbe illőt megtalálni. Rájöttem arra is, hogy néha még ugyanabban az eredeti szövegkörnyezetben lévő és ugyanazzal a jelentéssel bíró melléknevekre, határozószókra is más szavakat kell használnom a kínai fordításban, mert úgy érzem, hogy a kínai nyelvben pontosabban kifejezik esetleg más szavak azt a szituációt. Többször jártam így például a zavartan szóval a fordítás közben.

4. nap – január 12.

Felkeltem 9 órakor. Azután lezuhanyoztam és megreggeliztem. Elolvastam a tegnap lefordított oldalakat. Mialatt olvastam, jobb megoldások jutottak eszembe, kijavítottam a szöveget. Például jobb kínai szavakat találtam a körülményes és a hajókötélkő szavakra. Mialatt olvastam, néhány új problémába ütköztem, a magyar nyelvnek gazdag a ragozása, sok mondatoknak nincs alanya, de amikor fordítok, meg kell találnom az alanyt és néha az ige más alanyú a mondatokon belül. A magyar nyelv ragozását nehéz kínai szavakra átfordítani főleg a tárgyas, alanyi ragozás, egyes-többes szám miatt. A fordítási folyamat maga simán ment, mondatonként fordítottam. Azonban amiatt lassú, hogy nemcsak az ismeretlen szavakat nézem meg a szótárban, hanem például azokat is, amikhez több igekötő tartozik. Ezt nem csak e fordítási feladat miatt tartottam fontosnak, hanem a későbbi műfordítói karrierem miatt hasznos gyakorlásnak. Probléma volt még pár szó lefordítása is, mert nem volt könnyű megtalálni a kínai megfelelőjüket. Ilyen volt például a rakodóhely, nyilallás, vonaglik szavak.

5. nap – január 13.

Miután felkeltem és megreggeliztem, elkezdtem a fordítást. Új problémák jöttek elő. Például a „Kérlek alássan” kifejezés, amit nem találtam a szótárban. Megkérdeztem egyik magyar barátomat skype-on, ő azt mondta, hogy ez a szó a kérlek alázatosan formálisabb és régiesebb kifejezője, a mai magyar nyelvben már nem nagyon használjuk. És a jelentése a „kérlek szépen”. Mialatt Karinthyt fordítok, nagyon

érdekes, hogy a legtöbb számomra ismeretlen szót megtalálom a szótárban, de a kortárs irodalom esetében a sok számomra ismeretlen szó nem található meg. Karinthy szépirodalmi nyelvet használ, a kortárs irodalomban sok a szleng kifejezés. Az alábbi szavaknak nehezen találtam megfelelő kínai fordítást: lehorgaszt, igenis, lopva, krajcár. A legnehezebb szó a lopva volt, mert ez egy átvitt értelmű szó. Nem kevés időmbe került mire megtaláltam a régi magyar krajcár nevű pénz megfelelő kínai fordítását.

6. nap – január 14.

Miután felkeltem, elsétáltam a Sparba. Mialatt sétáltam, láttam Petőfi Sándor, Ady Endre, Jókai Mór utcaneveket. Budapesten sok utcanevet láttam írókról elnevezve: például Móricz Zsigmond körtér, Arany János út, Petőfi Sándor utca, Karinthy Frigyes út. Nagyon boldog vagyok, hogy látom ezeket az utcaneveket, segít az embereknek emlékezni az írókra, az ő írásaikra. Habár Kínában is gazdag az irodalmi hagyomány, nem sok utcanév van elnevezve írókról, költőkről. A műfordítás során többek között ami nehézség volt, az az, hogy az egyik mondatban két különböző alany van. Ez kínaiul furán hangzik egy mondaton belül. Ezért két külön mondatba szedtem őket szét. Ez volt az a mondat: Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a szivarom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. A kínaiban mivel az igék nem ragoznak, az alanyt mindig hozzá kell adni a mondathoz, nem úgy, mint a magyarban. És ha egy kínai mondaton belül több különböző alany van, akkor az furán hangzik. Pár nem túl gyakran használt szónak nehéz volt megtalálni a kínai jelentését, ilyen volt a hadar, vagy a kapodik szavak. Ezen kívül a lesüti a szemét kifejezés eléggé megzavart, mert kapcsolatot kerestem a konyhai sütéssel, de később rájöttem, hogy semmi köze nincs hozzá, és ez csak egy kifejezés.

7. nap – január 15.

Az utolsó előtti napon a Műfordító Házban volt egy közös ebédünk, Kati készített egy tradícionális ételt az otthoni konyhájából. Jó volt, hogy a műfordító csapat a világ sok részéről származott, de Magyarországon tanulunk műfordítást. Fél hatkor elmentettem minden addig lefordított oldalt egy pendrive-ra. Az ostoba szó fordítása során nem tudtam eldönteni, hogy udvarias formában fordítsam le vagy pedig rendkívül sértő módon, erre a szövegkörnyezet gondos tanulmányozása után jöttem rá. Ezen kívül nehezen értettem meg a görcs, és a bemárt szavakat is. Fél hétkor elmentünk a Balatonfüredi Figula Pincészetbe, egy hosszú, szép séta volt és az egyik tulajdonos megmutatta a borospincét, megkóstoltuk a különböző féle borokat. A borkóstoláson beszélgettünk, megkérdezték, hogy miért választottam Karinthy Frigyest a másik lehetőség helyett. A válasz nagyon egyszerű, mert ő a kedvenc magyar íróm. Nagyon jókat beszélgettünk a magyar barátaimmal Karinthyról, a műveiről és az életéről. Ők mondták nekem hogy még mindig ő számít egyik legolvasottabb magyar írónak, és nagyon humorosan ír, amit nagyon szeretek. Akkor tudtam meg hogy még nem fordította senki kínaira a műveit. Nobel-díjas kínai művet magyarra fordító műfordítóval, Pekingben dolgozó magyar diplomatákkal is beszélgettem, ők is azt mondták, hogy ő nagyon jó választás, mert ő az egyik legismertebb magyar író a mai napig és sok stílusban is írt műveket. És ők is mondták, hogy senki nem fordította még le a műveit kínaira. Azt is mondták, hogy már nagyon várják, hogy elolvashassák az én Karinthy fordításomat és ezért is már nehéz lett volna két-három nappal a határidő előtt Bodor Ádámra változtatni a művet. Bodor Ádámtól fordítottam először műfordító

képzésem kezdetekor. Nagyon hosszú mondatokat használt, ritkán használt szavakkal, sok ezek közül a tájegységre jellemző volt, ezért nem találtam ezeket a szavakat az Országh László magyar-angol nagyszótárban, így még nehezebbé vált a fordítás. Később megtaláltam ezeket a szavakat a tájszótárban, de sajnos ehhez nincs folyamatos hozzáférésem. Karinthy szépirodalmi nyelven ír, ezért könnyebb lefordítani, mert a legtöbb szó megtalálható az Országh László magyar-angol nagyszótárban. Az műfordítás képzés után később is szeretnék magyar műveket fordítani. Ezek miatt is szeretném róla, a kedvenc magyar írómról készíteni a műfordítói mestermunkámat. Nagyon szép volt Dánél tanárnőtől, hogy említette, lehet érdekesebb kortárs műveket fordítani, mert azok időben közelebb állnak hozzánk, de mivel egyetlen mestermunkát fogok írni, ezért azt szeretném a kedvenc írómról írni. Továbbá kortárs írókat pedig véleményem szerint később is lesz lehetőségem fordítani.

8. nap – január 16.

Az utolsó nap a Műfordító Házban. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még visszajövök ide. Összecsomagoltam az összes csomagomat és 12-kor elindultunk Budapestre. Napos idő volt, élveztem az úton látottakat. A buszból a tájat néztem és a PhD-men gondolkoztam. A nyelvtudományt és a kognitív tudományt, valamint a műfordítást is szeretem, és szeretnék a jövőben is ezekkel foglalkozni. Kettőkor érkeztünk meg Budapestre. Nagyon jó és érdekes élmény volt a Műfordító Házban eltöltött idő. Sikerült ízelítőt kapnom, hogy milyen műfordítóként dolgozni. Amikor magyarról kínaira fordítok, mindig felfedezek valami érdekes nyelvészeti dolgot, amit később fel tudnék használni a nyelvészettel kapcsolatos kutatásaimhoz. Mivel később a műfordításal együtt szeretnék nyelvészettel is foglalkozni egyszerre. Véleményem szerint a műfordítás az egyik legérdekesebb és legnehezebb emberi tevékenység is. Mert az adott nyelvek különböző szintaktikai, szemantikai, pragmatikai és hangtani szabályait és jellegzetességeit, továbbá az adott nyelv irodalmi hagyományait és kulturális hátterét figyelembe véve kell átfordítani az egyik nyelvből a másikba a művet. Sokszor egy fordítás során nehéz megtalálni azt a kínai kifejezést, ami hasonló jelentéssel bír, és megtartja a szöveg kiműveltségét, szofisztikáltságát. Például figyelni kell arra hogy egy bonyolult magyar szót ne a legegyszerűbb kínai szinonímájára fordítsak, azért hogy a szöveg megtartsa stílusát. A metafórák fordításánál is figyelnem kell, hogy olyan kínai megfelelőt használjak, amit a kínaiak is megértenek. Teljesen más metaforákat használnak a dolgokra a kínai nyelvben. Szerintem, a műfordításnak kulcsfontosságú szerepe van a kulturális kommunikáció szempontjából is. A kínaiaknak Magyarországról elsőként Petőfi és a Szabadság, szerelem jut eszükbe, a gulyásleves vagy a Rubik-kocka helyett, ezért is fontos a műfordítás kulturális szempontból. A magyarok számára egy ilyen irodalmi kapocs a Weöres Sándor által fordított kínai klasszikus szöveg Lao Ce: Tao Te King az Út és Erény című kötete, amely 2500 évvel ezelőtt íródott. Ezért úgy gondolom kiemelt jelentősége van a két ország kulturális kapcsolatában az irodalomnak. Mindkét ország rendkívül gazdag, és sokszínű irodalommal rendelkezik. Nagyon boldog vagyok, hogy én lehetek egyik magyar-kínai nyelvész és műforditó, aki kapcsolatot teremt a két kultúra között.

Karle Kati (németre)

(Szép Ernő: Szegény, grónővel álmodott...)

2014 januárban

Csütörtök, vagyis első nap.

Erkézés után Péter mondta, hogy naplót kell írnunk az itt töltendő napokról. Gyengén

emlékeztem, hogy erről már volt szó, de elfelejtettettem magammal.

Ezzel a naplóval két baj jár: egyrészt, egész életemben még nem írtam naplót és nem is

szeretném, másreszt (micsoda kérdés!) magyarul kell írnunk.

Na, próbáljuk:

Semmi különöset mondhatok erről a napról. Gyors bevásárolás után akartam kezdetni, mivel

nem egy ívet, hanem majdnem kettőt fordítok le. Igazából helyesebben meg kellene

mondanom, hogy „folytatom”, tudniillik már Füred előtt kezdtem.

Tetszik ez az 56 oldalos könyv, nem ok nélkül választottam, csak várom a végét. Ilyenkor

emlékeztetem magamat, hogy egyszer már egy több mint 140 oldalos (Word-ben) szöveget

lefordítottam – szakmai szöveget. Brr...!! Ehhez képest 56 oldal kutyaguminak tűnik, ugye?

Péntek, vagyis második nap.

Szépen sütött a nap és amikor le volt fordítva a napi részének a fele, mentem futni a

kiserdőben (igen, Balatonfürednek van egy kis szép erdeje!) és a Balatonnál.

Most, a nap végén, már nagyon faj a fejem és szívesen abbahagynám a munkát. A mai nap

nehézsége abból állt, mi a pontos különbség valami + főnév szerkezet és valamilyen + főnév

szerkezet között. Amikor világos lett, el tudhattam kezdetni gondolkozni arról, hogyan

fejezem ki ezt a különbséget németül. Természetesen a mondattól is függ – és nem csak a

mondattól, hanem a ritmustól is. Majd kiderülni fog, amikor hangosan fel fogom olvasni

magamnak.

Szombat, vagyis harmadik nap.

Mivel nem bírtam elaludni hajnali 3 óra előtt a fejfájásom miatt, nehéz volt a felkelés reggel

9-kor. Mégis kezdtem dolgozni és elég jól is haladt a munka.

Fordítás közben többször gondoltam, hogy jó lenne, hogyha picit idősebb lenne: szövegem

néhány dolgát jobban tudnék megérteni. De igazából nem szeretnék idősebb lenni, majd

inkább kérdezek valakit, aki idősebb nálam.

Ma olyan nap is volt, amikor mérges lettem magamra, mert a szövegemből nem csak új

magyar szavakat tanultam, hanem németeket is. Mi egy Meerschaumpfeife (tajtékpipa)? És

egy Ottomane (kerevet)? És egy Kamee (kámea)? Nincs általános műveltségem?!

Vasárnap, vagyis negyedik nap.

A nap, mint pénteken, úgy kezdődött: sütött a nap és futottam.

Ma a szövegben volt: „a kis testvérem”. Németül, mondhatok vagy „a kis testvéreim” vagy „a

húgom/öcsém”. A szöveg nem segít egyáltalán, nem lehet sejteni sem. Na, hát ezzel mit

csinálok? Mondom, hogy húga/öccse van, anélkül, hogy pontosan tudnám? Mondom, hogy

több testvére van, anélkül, hogy pontosan tudnám? A válasz valahol máshol van: Az olvasót

nem érdekli ez az információ, itt nem fontos, nem számít. Fontos csak az, hogy volt

valamilyen testvére. Nyugodton dönthetem az egyiket vagy a másikat.

Aztán kellett keresnem a bika csökének a német megfelelőjét. Van a Rute szó, de ez a kutya

és a vad péniszére vonatkozik, nem tudom, hogyha bikáéra is való. Majd megoldom.

Gondolom, hogy egy állati szótár annyira jól érezné magát itt a fordító házban, mint mi.

Hétfő, vagyis ötödik nap.

Szörnyű éjszakám volt. Lidércálmom volt. Már másodszor azóta, amióta itt vagyunk Füreden.

Már említettem, hogy álmokat fordítok? És persze vannak szép álmok és rosszak is. Mivel

egész nap a szövegünkkel foglalkozom, nem csodálkozom azon, hogy éjjel az eszem is ezzel

foglalkozik. Hol van a kapcsolója?

Ma szívesen elkezdtem volna szépíteni a legnyersebb nyersverziómat, azaz elején kezdve

átdolgozni a fordításomat, de ez most még nem érdemes megcsinálni, amíg nem kész lesz az

első változata. Akkor tovább mentem onnan, ahol tegnap abbahagytam.

Kedd, vagyis hatodik nap.

Rendszer szerint futottam ma, anélkül, hogy sütött volna a nap. Sőt, most is esik az eső.

Ma csiga voltam. De én csiga lettem vagy a szövegem csigává változtatott? Nem tudtam

elhinni, hirtelen a napi részem tele volt ismeretlen szavakkal! Iszonyú. Vajon mit csináltam

volna, hogyha ilyen lett volna az egész könyv?! Na, szóval tele volt ismeretlen szavakkal,

nem csak ez, hanem tele volt metaforákkal is, az egyik szebb és nagyobb, mint a másik.

Mivel sok szónak utána kellett néznem, nehéz volt megérteni. Mondjuk, megvolt az egyik

metafora első része, aztán újra utána kellett néznem egy szónak, akkor elvesztettem az addig

megértett képet és elölről kellett kezdenem, stb, stb, stb. Egész nap ez volt. Ma nagyon nem

élveztem fordítani és gondoltam, hogy megőrülök...

De most már látom a fényt az alagút végén!

Szerda, vagyis hetedik nap, vagyis utolsó nap.

Szokás szerint minél közelebb jöttem a végéhez, annál lassabbá váltam és annál kisebb lett a

mulatás.

Amikor kész voltam, természetesen örültem és megkönnyebbültem, de az a tény, hogy a

legtöbb és a legnehezebb munka még hátra van. A mondatok most még nem szépek, sok kép

még nem stimmel, illetve még nem érthető németül, stb. Bár még sok munka hátra van, az is

az igazság, hogy a legjobb és a legszebb rész még előttem van. Majd ki tudom élni a

kreativitásomat, játszani a nyelv szépségével, gondolkozni, amíg zúg a fejem.

Nagyon jó volt ez a hét, amelyet itt a Balatonfüreden levő Fordító Házban töltöttünk és

szeretném megköszönni a felelőseknek, hogy idejöhettünk!

Franziska Kuebeck (osztrák németre)

(Háy János: Nehéz)

2014. január 9.

Ma megérkeztünk. Nem tudtunk mindjárt nekiállni a munkának, mert nem volt villany…

Áltlában inkább reggel szoktam fordítani, de ma csak délután tudtam leülni az íróasztalhoz.

Egy színházi monológot választottam, amely nagyon hosszú, és a mondatok is hosszúak. A

fordítási nehézségek az elején ott vannak az oktatási szókincsnél. Maradnak, mint mindig, az

én személyes fordítási problémaim…

Ma egész jól ment a munka, jól értem a szöveget, Hála Istennek! Majdnem minden mondatot

már hallottam az anyanyelvemben, sok a sztereotip mondat.

Úgy tervezem, hogy minden nap minimum egy A4 –es oldalt fogok fordítani, akkor szerintem

jó be van osztva az idő…

2014. január 10.

Ma sajnos nem olyan gyorsan ment a fordítás, pedig nem olyan komplikáltak voltak a

mondatok. De én már azt tapasztaltam, hogy minél egyszerűbbek a mondatok, annál többet

kell vigyáznom. Azt hiszem, hogy mindent megértettem és aztán slampos leszek, és nem

adom vissza elég részletesen a tartalmat. Továbbá is tetszik a szöveg. Jól tudom követni a

gondolatokat. Néha nem tudom eldönteni, hogy elég választékosan fordítok-e, mert

mindennapi a nyelv. Ma mezőgazdasági szókinccsel találkoztam, de Hála Istennek nem

okozott problémát, mert otthonról még emlékeztem a szavakra.

Betartottam a tervezett penzumot, úgy hogy jól állnak a dolgok…

2014.január 11.

Ma egész jól haladt a munka. Találkoztam néhány olyan kifejezéssel, ami már a szlenghez

tartozik. Nem tudtam, hogy mennyire szabad nekem német, illetve osztrák szlenget

használnom, és hogy passzol-e a regiszter, amit választottam. Sok volt az ismétlés, és a nem

befejezett mondat. Nem szeretem, ha hiányzik az ige például, akkor soha nem tudom, hogy jól

értettem a mondatot. A gondolatok következtek, sokszor kötőszó nélkül, úgy hogy nem

lehetett sejteni, hogy a mondatrészek összetartoznak vagy nem.

Ma úgy tűnt nekem, hogy a férfi a darabban a sikertelen életének az okát az anyánál keresi, de

nem értem egészen hogy mért. Világosan látható, hogy azt hiszi, hogy ő személyesen nem

követett semmiféle hibát, de hogy mért főleg az anyánál keresi a katasztrófának az kezdetét,

azt nem sejtem…

2014. január 12.

Ma a dupla penzumot fordítottam, mert rájöttem, hogy többet kell csinálnom, mint amit eleve

gondoltam. Egész jól ment a dolog, és már többet tudok fordítani egy napon, mint az elején,

lassan hozzá szokom a munkához. Megint vigyáznom kellett, hogy az egyszerűbb mondatokat

rendesen megnézem, hogy pontosan átjöjjön a tartalmuk, ez néha egy kicsit fárasztó, mert

sokszor átolvasnom kell őket, és telik az idő. Találkoztam egy szóval, amit Hay János

szerintem önmaga kitalált „jól elkaszálta a bal lábát”. Remélem, hogy az a szó, amit most én

is csak kitaláltam, jó lesz. A haver szónak nagyon jól megfelel a német szó „Haberer”, de ez

nagyon bécsies, úgy hogy még nem vagyok biztos, hogy passzol-e.

2014. január 13.

Ez a hülye napló!!!

Tegnap Judittal még tudtam beszélni az oktatási rendszer problémáimról. Tanultam róla az

egyetemen, de sajnos elfelejtettem... Tudott nekem segíteni. Azért is fordultam Judithoz, mert

ő nagyon jól ismeri a színdarabot.

Ma borászati szókinccsel találkoztam, ami sokáig feltartott, mert borról nem tudok semmit, és

őszintén mondom, nem is érdekel… Azon kívül jól haladt a munka, de lassan elfáradok. Múlt

csütörtök óta majdnem szünet nélkül dolgozunk. Az egyetlen szórakozásunk a séta a

tópartjához.

Észreveszem, hogy minden nap kritikusabb leszek a fordításommal… Sok mindent húzok alá,

mert még egy jobb megoldást szeretnék találni. Egy nagyon bonyolult mondat volt, amit

egyáltalán nem értettem, mert ellentét volt benne. Nem jöttem rá, hogy mit akart mondani a

szerző. A végén ott hagytam és kérdezni fogok…

Szia, kedves napló, mára befejezem a munkát.

2014. január 14.

Kedves napló, ma már tényleg késő van, és én már tényleg fáradt vagyok… Észre veszem,

hogy én is elkezdem az ismétléseket, úgy, mint Háy János a színdarabban…

Tegnap még befejeztem az egész fordítandó szöveget, uffffff…

Ennek következtében ma reggel elkezdtem az első átolvasást. Általában hagyom a

fordításomat néhány nap csak úgy az íróasztalon, de mivel nincs nekem a nagy Halász szótár,

és én nem a kollégium lakom, ki kell használnom a lehetőséget…

Gyorsan telik az idő és lassan halad a munka…

Hosszú munkanap volt, és nagyon örülök annak, hogy most már lassan vége lesz ennek az

intenzív fordítási hétnek…

2014. január 15.

Ma egész nap megint figyelmesen átolvastam a fordításomnak azt a részét, amihez tegnap már

nem jutottam hozzá. Nagyon lassan ment, mert alaposan figyelnem kellett, hogy tényleg

semmit nem felejtettem el. Rábukattam néhány szóra, ami kimaradt, de volt olyan is, ami

felesleges volt. Sokat lapoztam a nagy Halász szótárban, hogy biztos legyek abban, hogy

helyesen használtam-e a szavakat és hogy megtaláltam-e a megfelelő jelentését.

Sajnos nem az egész monológot tudtam lefordítani, mert ehhez nem volt elég időm most itt

Füreden, pedig ez lett volna a legjobb megoldás, mert nem vagyok biztos, hogy lesz-e olyan

sok energiám, hogy megint nekiállok a most kimaradt szövegnek…

Mielőtt elfelejtem, ma borkóstolóra megyünk. Remélem, hogy majd ott fogom azokat a

megoldásokat megtalálni, amikre még szükségem van…

Most öröké becsukom a naplót…Szervusz, napló, szervusz, fordítóház!!!

Klara Anna Marciniak (lengyelre)

(Tóth Krisztina: Pixel)

Csütörtök január 9

Ma délután megérkeztünk a fordítóházba. Rövid idő után belekezdtem a mestermunkámba -

Tóth Krisztina Pixel című novella gyűjteményének egy részletét fordítom. Mivel ma délután

kezdtem, ezért még nem sokat haladtamvele, de remélhetőleg belelendülök a munkába.

Péntek, január 10

A mai napon négy oldalt fordítottam. Egy-két helyen megakadtam. Valamelyik oldalon

elhangzik az a mondat, hogy: „Ez esetben a szerető apró, strasszos, H betűt ábrázoló

nyakláncának képe kísértette volna később, és arra gondolt volna, hogy ez a H a halált

jelenti”. Ebben az esetben az volt a nehézség, hogy a szójáték kedvéért találni kell olyan

lengyel nevet, amely H (mint Helga) betűre kezdődik, és valamilyen negatív dolgot (mint

például a halál), amely szintén ugyanezzel a betűvel kezdődik. Ezen még gondolkoznom kell.

Vasárnap, január 12

Ma nem sokat haladtam, de hát mégis csak vasárnap van...

Voltak szavak, amiknél leragadtam. Néhány „praktikus” háztartási eszközön erősen törtem a

fejem, mint például almacsutka-eltávolító, kuglófsütő, öntisztító robotgép. Ezek

természetesen nincsenek benne a szótárban. Az utóbbi szót például úgy találtam meg, hogy a

keresőben beírtam angolul a „self-cleannig machine”, és találtam néhány gépet, amelyek

alapján megtaláltam a lengyel megfelelőjét.

Hétfő, január 13

Ma a következő problémával szembesültem a fordítás kapcsán: nem tudtam, hogyan kell

lefordítani a női pap szót, mert nem voltam benne biztos, melyik vallásban szentelik a nőket

pappá. Ha szó szerint lefordítom a papnőt, az viccesen hangzik.

Kedd, január 14

„Most itt megállhatnék” - mondja a narrátor. A lengyelben tudni kéne milyen nemű a narrátor.

Ebből a mondatból viszont, ez nem derül ki.

Szerda, január 15

Vége. Ma befejeztem a nyers fordítást.

Mihał Jan Marek-Mlot (lengyelre)

(Spiró György: Édes otthon)

Balatonfüred, 2014. Január 9.

Elkezdtem a fordításomat. Célnak azt tűztem ki, hogy 5 jelenetet fordítsak le (ami végül sikerült) Az első akadály a mű címe, ami ilyen formában lefordíthatatlan. Ezen még fogok gondolkodni. Második probléma az első jelenetben jelent meg. A szöveg része három nyelvben van, a németet a latin betű miatt szabad így hagyni, a magyar szöveget le kell fordítani, az oroszt pedig átírni, lengyel kiejtés szabályai szerint. Következő nehézség a vadászati szakkifejezések voltak – például magasles, csenderes. Az utóbbival jó sokáig birkóztam, amíg az erdélyi-magyar szótárban találtam meg, Péter segítségével. A szöveg mint dráma nagyon szűrű. A negyedik jelenetben megjelentek az ingatlan piaci kifejezések, ami kisebb-nagyobb nehézségeket okoztak.

2014. Január 10.

Délután elkezdtem fordítani a szöveget. Valahogyan nem megy a reggeli munka. A szövegben kevesebb probléma jelent meg, mint tegnap. Azt állapítottam, hogy a lengyel címe: Jak w domu legyen, ami azt jelenti hogy mint otthon. Lengyel nem rendelkezik ilyen szóval mint otthon, ez a szó ugyanaz mint ház (dom), de a Słodki Dom (édes otthon, édes ház) nem lenne túl értelmes, mert mindenki azonnal a másik jelentésről gondolkodik. A szövegben jelennek meg először szleng szavak: imélezni, egzitálni stb. Egy másik probléma a közgyógy volt, de aztán kis segítségével kiderült, hogy a TB-t jelenti. Ma kicsit más stratégiával dolgoztam, először felkerestem minden értelmetlen szót egy jelenetben, amit aztán lefordítottam, ami kicsit felgyorsította a munkát. Ma 4 jeleneten fordítottam le, de ezek hosszabbak voltak, mint az előzők.

2014. Január 11.

Délután, mielőtt elkezdtem fordítani, beszélgettem a szövegemről Zsuzsával (a nyelvtanárunkkal) és egy csomó probléma vetődött fel. Például a címe, amin még mindig gondolkodom (Zsuzsa mondta, hogy lehet használni az angol Sweet home kifejezést, de nem vagyok biztos, hogy ez működne). A nevek okoztak következő problémát. Nem akartam lefordítani őket, pedig van benne szójáték, ami nehezen fordítható... Zsuzsa ajánlotta, hogy keressek olyan lengyel neveket, amelyek illenének az adott személyhez. Az egyiket sikerült

megoldani – Jolánból Dobrawka lett, a Sunyin még gondolkodom. Voltak még szavak, amelyikkel nem találkoztam a lengyel magyar szótárral, sőt, kifejezések is (leáll vmivel, stb.), de mindezt sikerült megtalálni, főleg internet segítségével.

2014. Január 12.

Néhány jó ötlet jutott eszembe, és próbáltam ezeket beilleszkedni a szövegbe. Gondolkodtam pl. A neveken, és sikerült megoldani a Sunyi – Sanyi „ügyét”: belőle Ancymon – Szymon lett. Lassabban közeledek a végéhez. Ma több banki és pénzügyi kifejezését lefordítottam, amelyikkel még soha életemben nem találkoztam (legalább Magyarországon), de az internet hasznos segédeszköz, és azért le tudtam fordítani őket. Este felé lefordítottam az összes ismeretlen szót a szöveg végéig. Kicsit kellett változtatni az öregek otthon neveket (ilyen mint őszikék egyáltalán nem lenne értelmes. Még ilyen probléma jelent meg, hogy néha nem értettem a válaszokat (volt egy kérdés, és egy hosszú válasz, aminek a végén volt a megfelelő szavak – és nem voltam biztos, hogy ez igazán mihez tartozik.)

2014. Január 13.

A munka vége felé halad. Lefordítottam az egész ismeretlen szót a szöveg végéig, aztán elkezdtem fordítani a szöveget. Itt újra megjelentek az banki kifejezések, amelyiket néha nem találtam a szótárban (pl. THM – Teljes Hiteldíjmutató – lengyelül – RRSO - Rzeczywista roczna stopa oprocentowania). A megoldást internet segítségével sikerült megtalálni. A szövegben, mint beszélő végre megjelenik Jolika, aki üzleti és hivatalos kifejezéseket használja, ami kissé nehéz volt, de itt hasznos volt a Magyar-lengyel Tematikus Szótár. A 20 jelenetben van egy cigány dal címe, ami persze lengyel olvasónak nem lenne értelmes, azért helyettesítettem egy másik (lengyel) cigány dal címmel. Délután befejeztem fordítani az egész szöveget, most csak fogok azon javítani.

2014. Január 14.

Befejeztem a fordítást, és elkezdtem javítani a szöveget.

2014. Január 15.

Ma is javítottam a szöveget. Befejeztem a nyers fordítást.

Claudia Tatasciore (olaszra)

(Bán Zsófia: Esti iskola. Olvasókönyv felnőtteknek)

2014 január 9.

Az “Holvan Anya” cimű elbeszelést kezdtem fordítani. Két óra alatt másfél oldalt fordítottam.

A kezdése zseniális: egy írásmodot használ Bán Zsófia, ami “akkumuláció”-nak hívnám. Abban nagyon fontos a ritmus, és színesek, szoktatlanak a képek (pl. a kísérleti drogfűszervetemény). A megértés, a szótarozás után ezt a ritmust kell keresnem. Eszembe jut Eco Umberto, aki a Dire quasi la stessa cosa cimű könyben egy fejezetet szánt erre a témára. Talán érdemes újra olvasni ezt. Nem (mindig) szó szerint kell fordítani, a hatás fontos, azaz ez az akkumuláció érzése. Főleg amikor Bán szövege akusztikusan is működik, példaul: «a felvonóban, az elvonóban». Ott még kell keresnem a jó megoldást.

Egy másik nehézség ebben a részben az, hogy az író szólásokat használ, de átírja ezeket, vagy más konteksztusban használja, és mindezt nehéz megismerni vagy visszaadni.

Ez a stílus nagyon tetszik: “csak” kell utálnom a ritmust és keresnem egyfajta nyelvi felszabadulást. Az olaszom még összeráncolt.

Estén beszélgetés Péterrel: az kiderült, hogy nagyon több van benne a szövegben, mint az, amit gondoltam, és föleg mint az, amit én egyedül beleláthatom!

Január 10.

Majdnem befejeztem az első novellát, és így tartom magam a tervemhez.

Ma a legnagyobb problemám az ún. réaliák volt, főleg azért, mert csak idézetként vannak a szövegben, el kell dontenem, ha maradhatnak, és ha igen, hogyan: csak így, vagy valahol kell magyaráznom?

Mégint beszélgetés Péterrel. Ez a novella után sok mindent tudom a magyar kulturáról. Ezzel a szöveggel minden irányba kell keresni, és ez sem elég. Példaul: az URH! Ez kiderült, hogy nemcsak egy punkband neve, hanem főleg a redőrség neve!

Január 11.

Ezt a cikket találtam meg az intnérneten:

http://www.holmi.org/2007/12/reszleges-leltar-ban-zsofia-esti-iskola-olvasokonyv-felnotteknek.

Érdemes beleolvasni.

Mára egy könnyebb novella választottam, amelyik Pessoa egyik versének a címére utal:

F. Pessoa: A SOHA-EL-NEM-UTAZÁS ELŐESTÉJÉN

Egy Pessoa-idézet meg a tegnapi Hamlet-idézet után biztosabb vagyok benne, hogy többet kell olvasnom a világirodalomból is.

Az egyik kedvenc részem a novellából, amiből meg lehet tanulni valamit:

«Tanuljátok meg: a nincs magyarázatot magyarazásként elfogadni a legnehezebb, s egyben legnemesebb feladatok egyike – nap mint nap, óráról órára készüljetek rá, s az adott pillanatban helyezzétek a nyelvetek alá, s hagyjátok, hogy kifejtse áldásos hatását. S ne feledjétek: a magyarázat hiánya nem jelenti az értelem hiányát! Így vagy úgy, összeáll egy történet, s minden történet valamiképpen értelmezhető, akár többféleképpen is. Szokjatok hozzá tehát az interpetáció súlyos szabadságához, szépségesen nehéz feladatához».

Kérdés: mit csinálom a cirill betűkkel a szövegben? Zsuzsa azt mondotta, hogy ma már a fiatalabbok (35 év alatt) nem tudnak olvasni a cirill ábécét. Nekem Kati megmondott, hogy hogyan kell olvasni ezeket, és így jobban működik a vicc. Lehet, hogy átírom a cirillt látin betűkre, de ha egy szöveg vizuálisan is működik…? Végül ez az elbeszélésnek a tantárgya “osztályfőnöki-orosz” volt.

Január 12.

Ma reggel reggeliztem a Fidélióval. A zenével, a librettóval. Elő kellett keszítenem magam a következő novellára: Fidelio (blogopera).

Január 13. (reggel)

Tegnap lassabban dolgoztam, mint a múlt napokon és mint terveztem. Végül sikerült lefordítanom a “napi fejadagot”, de nem voltam képes a naplóírásra. Pedig jól kezdett a nap a Fidélióval.

A tegnapi probléma az volt: lábjegyzetek-e? Most, amikor többet fordítottam, kezdem látni hogy kell koherensen eldönteni. Nem őrülök meg a lábjegzetekért, de vannak helyek, ahol az olasz olvasótól nem követelhető meg, hogy tudja érteni. A legjobb példa: Az Andrassy út.

Délután: beszélgetés Owennel (és Vittorióval, skypon). Hogyan kell fordítani egy mondatot, amiben három utalás van! [Szépen ki volt találva, hogy mere hány meter meg fel is út le is út, csöndesen szívem többé nem – és akkor tessék] Miután nagyon népszerű, de nagyon magyaros mondások (slager meg egy Arany János versének a címe), az olaszok nem fognak érteni. Pedig a magyar olvasónak ez a mondat szorakoztató is lehet. Ott nem érdemes (Owennek igaza van) bemutatni, hogy ki mit írt, inkább legyen valamilyen jó kifejezés olaszul, amelyik nem nyilván olasz utalások, de mégis “közmondásosok”.

Az Andrassy út esetében viszont inkább érdemes egy lábjegyezetet használni, hogy ne vegyem el a kedvét az olvasóknak (Vittorio!). Ha a szövegben írok, hogy a szép sugárút, amiről van szó, hogy ez az Andrassy út, talán az olvasó erre fog koncentrálni, és nem arra, hogy ezen a szép úton egy bizonyos intézmény van, amelyiket mint börtön is használják. Egy lábjegyezetben lehet írni, hogy ez az intézmény valóban létezett, hogy ez a mostani ún. Terrorház.

Egy másik olvasnivaló cikk?

http://beszelo.c3.hu/cikkek/rajar-a-nyelvunk

este

A Balatonnál való séta segített, délután jobban, gyorsabban dolgoztam és sikerült befejeznem a mai tervet.

Az egyik néhezség az, hogy a káromodásokkal, a szexuális utalásokkl is kell dolgoznom, és egy ilyen nyelvet használni, amit nem szoktam. Nem lehet prüdös lenni, de ez sem jó, hogy nem spontán hangzik.

Január 14. (este)

A mai novella az utolsó fordítandó novella volt, amit kellett fordítanom. Örülök, hogy végül mindig tudtam tartani magam a napi tervemhoz. Így eddig a legfontosabb feladat a szöveg teljes (majdnem teljes), mély megértése volt. Nemcsak a titok vagy egyertelmű, a visszautasítathatlan vagy az olasz olvasónak “felesleges” idézetekról van szó. A mai novella egy jó, gyakorlati példa egy elméleti tudáshoz: hogy a fordítónak így kellene ismerni a szöveget, mint az író maga.

A példa a “kalap levél” volt. Az énbeszélő azt írja, hogy «Törtem a fejemet, miti s írhatnék az én Jolikámnak, ami nem bántja a cenzorok szemét, az övét viszont felragyogtatja», és a kalapok és sapkák közötti külömbségeken keresztül egy társadalmi metaforát alkot. Most explicit sehol nincs van írva, de itt egy koncentrációs táborról van szó, és még arról, hogy az énbeszélő már tudja, hogy azután jön a szocializmus. Ez a kalap/sapka fajtaitól tudjunk meg. Így kell akkor nekem olaszul leírni a kalapokat és sapkákat, hogy az olasz olvasó is elérti ezt, mint Jolika.

Még egy fontos szójáték ez volt: fényképező lesipuskás. Egy egyetlen képben a levenni (fénykép) és lelőni (puskás) képe van. Ezt hogyan kell megoldani? Gondolom, hogy az angol segít a megértésben: to shoot. Talán a “scattare” igével fogok játszani: a fényképzőgépnek meg a tűzfegyvernek van egy kattanó működése.

Még egy tapasztalat: annyira szomorú volt ez a történet, hogy meghatódtam, amikor fordítottam. Ez is segít: érezni kell a szöveget!

Még egy probléma: a német és szlovák szavak. Persze maradnak a szövegben, ez az egyik szöveg tulajdonsága. Valamikor az író összekeveri a magyar nyelvet és az idegen nyelveket, és ez meg kell oldanom olaszul. A nagyvatiból legyen csak großvati?

Január 15.

Az utolsó nap Füreden. Nem kell mondanom, hogy hiányozni fog ez az ablak alatti kis hely, amit kitaláltam magmnak.

Az utolsó napon jön a “számazás”. A legerősebb, legfontosabb érzés az, hogy (minden nehézség ellenére), egy jó alapot teremtettem meg a jövő munkára. Most nagyon fontos lesz az eredeti újraolvasása, és aztán kezdődni fog az igazi izgalmas munka az olaszon.

A legnagyobb bizonytalanság viszont nem az, hogy nem értem, hanem inkább ez a valoszínű lehetség, hogy nem látom azt, amit látni kellene.

[Borkostolási szünet… nagyon jó volt az este: a séta oda, a táj, a borok, a beszélgetések. Éppen jól esett egy munkanap után!]

… akkor például, amikor olvasom, hogy “elszakadt a film” és csak véletlenül (Monán keresztül) megtudom, hogy ezt a kifejezést metaforikusan is szokták használni.