A l a p í t ó f ő s z e r k e s z t ő : H a r m a t h y I l d i k ó Elkészültem a beadványokkal, és nagyjából az összeset postára is adtam: 2 a VM-nek, 2 a zöldeknek, 1 a földhivatalnak, 1 a kormánymegbízottnak, 2 a NAV-nak és 1 az országgyűlésnek, ugyanezt kapja a sajtó is. Weboldalunkon olvashatjátok. Dióhéjban összefoglalva a következőkről van szó:

1. a termőföld vonatkozásában: minden további támogatás-osztogatás előtt teljes körűen fel kell mérni a termőföld ökológiai állapotát a további termőtalaj pusztul megelőzése érdekében, és annak számba vételére, hogy hol és hogyan lehet organikus gazdálkodásba kezdeni. Meggyőződésem – és ezt kell a valóságban felmérni -, hogy legalább 1 millió hektár van műveletlenül kis hazánkban, és ez – amennyiben igazam van – legalább 100 ezer családi organikus gazdálkodásának elindításához elegendő föld. 100 ezer jól kereső család pedig nagyot lendít gazdaságunkon.

2. a természetvédelem vonatkozásában: a termőfölddel szoros összefüggésben, de annál tágabb értelemben kell a közgondolkodást – mind a jogalkotást, mind a közgazdaságtant – új alapokra helyezni, lévén, hogy

‒ a termőföld igenis amortizálódik;

‒ az élelem-feldolgozás sok esetben nem hozzáadott, hanem elvett érték;

‒ az ember legelőbb is az ember egészséges életéről kell, gondoskodjon (lásd: minimálbér, tiszta víz és levegő,

megújuló energia, stb.)

Remélem senkit nem rémítek meg, mert nem ez a szándékom. Tisztességes, egyenes világban a tisztességes embernek nincs mitől félnie, a természet-alapú gondolkodás kárára senki becsületes embernek nem lehet.

Még csak annyit, hogy ne gondoljátok, hogy valami megvalósíthatatlan programról beszélek. A magyar mezőgazdaság már tett csodát, nem is olyan régen. A második világháború után minta-szerű gyorsasággal állt talpra a magyar mezőgazdaság, „A II. világháború után a négyszázezer nincstelen mezőgazdasági dolgozó földhöz juttatása, s további negyedmillió kevés földű kisparaszt birtokának kiegészítése hatalmas, jórészt kihasználatlan munkaerőt szabadított fel. Az önálló gazdálkodást a földhöz juttatottak százezrei felemelkedésük zálogának tekintették. A kisparaszti mezőgazdaság történelmi teljesítménye, hogy néhány esztendő alatt a termelés színvonala megközelítette a háború előttit. Külföldi, valamint számottevő belső segítség nélkül, ipari termelőeszközök hiányában 1950-ben a termelés csak 11%-kal maradt el az 1938-as évitől.” Az elszenvedett károkról: „A károk az ágazat 1938. évi nemzeti jövedelmének kétszeresét tették ki.” (szerző: Molnár István a Magyarország a XX. században című összeállítás II. kötetének 523. oldalán)

Ennél is tempósabb lehetett volna a fejlődés, ha ’49-ben a komcsik el nem kezdik a kényszer-kollektivizálást.

Ezúttal sem felejtem el megemlíteni, hogy apai nagyapám, Harmathy Lajos, a Független Kisgazdapárt mező-gazdasági szakembere vezette annak a prog-ramnak a kidolgozását, amely eredetileg a Marshall-terv számára készült, a magyar mező-gazdaság háború utáni talpra állításához. Marshall-segélyt nem kaptunk ugyan, de a program megvalósult, egészen addig, míg 49-ben a komcsik át nem vették a gyeplőt.

Ezúttal ne legyen történelmi tévedés, az a kérésem. A héten elküldte Fekete Károly a kész diploma-dolgozatát. Az ehhez készített kérdőíves felmérés adatainak feldolgozását már közreadtam lapunkban, a következő oldalon még három, nagyrészt ránk vonatkozó fejezetet adok közre. E-mailben bárkinek szívesen elküldi Károly az egész dolgozatot.

Annyit tennék hozzá, hogy nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a diák egy létező állapotot elemez, mely állapot – mindannyian tudjuk – egyáltalán nem egy jó vagy hasznos állapot. A társadalom, miként a természet, dinamikusan változik, ezek az elemzések egy adott pillanatot képeznek le, illetve abból próbálnak a jövőre következtetéseket levonni. A világért sem szeretném a diákság értékeit csorbítani, de mi magunk nem passzív szemlélői vagyunk a folyamatoknak, hanem egyrészt szenvedő alanyai, másrészt konkrét úttörői, arccal a jövő felé.

Károllyal együttműködésről beszélgetünk, illetve annál már előrébb vagyunk. Az a cél, hogy mielőtt újrarendezzük sorainkat készüljön el egy kérdőíves felmérés, amely már nem reprezentatív lesz, hanem saját névvel vállalt. Megint kérem, hogy senki ne ijedjen meg, mert nem a retorziók céljával állítjuk össze Károllyal a kérdőívet, hanem azzal a szándékkal, hogy lássam, miképpen kell a jövőépítést konkrétan itt és ma megvalósítani, mire és mennyire számíthatok a segítségre. A kérdőív előtt jó időben kaptok pontos tájékoztató anyagot, igazából egy konstruktív együtt-gondolkodást szeretnék elindítani és keretek közé szorítani, hogy tavasztól tempósan haladhassunk előre. Harmathy Ildikó

h e t i l a p h ö l g y e k n e k uraink szebb mindennapjaiért

V . é vf o l y a m 3 9 . s z á m

Sze rk es z tős ég : 8 2 8 3 Káp ta la n tó t i , Pe t őf i u . 1 . k i ad ó: u g yan ot t

Fő- és alszerkesztő (egyelőre): Harmathy Ildikó 06 30 266 07 06

e-mail: harmathyildiko@gmail.com hirdetésfelvétel: ugyanott

www.liliomkert.lapunk.hu

2013. december 8. 100 Ft

a fotón a főtér új arculata, Dubáék frontja

7.8 A Liliomkert-modell

Az árusok körében végzett strukturált interjú és a Harmathy Ildikóval készített beszélgetések alapján kirajzolódó képet összességében elemezve, a Liliomkertre modellként tekintve a következők mondhatók el. Kulcsfontosságú tényező, a piac hitelessége, mind az árusok, mind pedig a piac vezetője szerint. Az árusított termékeknek – a vásárló szemszögéből – megbízhatónak kell lenni, vagyis azt kell kapnia a vásárlónak, amit a termelő neki szemtől szembe kínál, ígér. Ennek biztosításához fontos lehet egyfajta helyi „belső ellenőrzés”, bár az árusok belső kontrollja esetén nem kizárható körülmény az esetleges rosszindulat. A hitelességet biztosíthatja az, ha maga a piac szervezője ellenőrzi a piacozók termékeit, bár az egy idő után irreális méretű energia- és időbefektetés miatt szinte lehetetlenné válik. Ezzel együtt a piacszervező elkötelezettsége, elhivatottsága, rátermettsége kulcsmomentum, a Liliomkert példája mutatja, hogy kell a piacozóknak a piaci közösségnek egy vezető, aki mögé fel tudnak sorakozni, aki képviseli, és egyben irányítja is őket.

Kiemelkedő szerepe van a Liliomkert sikerében és népszerűségében, hogy sajátos hangulata, belső világa, egyedi légköre van, és romantikus, vadregényes, nem konvencionális fizikai, természeti környezettel rendelkezik. Az említett ritkán, de elő-elő forduló belső feszültségek, nézeteltérések ellenére a barátságos, befogadó légkört erősíti a közösségi szemlélet, a túlnyomó többség által megélt közösségi érzés. Ez bizonyosan adódik az önszerveződő jellegből, és abból hogy egy cél – a piac működése, fennmaradása – érdekében a piaci árusok össze tudnak zárni, a szembenállás, a közös akarat pedig szervesen összekovácsolja őket.

Mind a piacvezető, mind az árusok véleménye szerint szükség lehet és szükség van további hasonló jelentős súlyú, komoly népszerűséggel bíró, a helyi gazdaságot dinamizáló piacokra a Balaton térségben. A beszélgetések során egyértelműen megjelent az az általános vélemény, hogy lenne elegendő méretű termelői bázisa ezeknek a piacoknak, s a keresleti oldal is

biztosított lehet, bár ennek szezonális változásaival mindenképpen számolni kell. A Liliomkert példájából kiindulva és a megkérdezettek véleményét figyelembe véve, az lehetne a leginkább sikerre vezető út, ha önszerveződő közösségekből nőnének ki a helyi piacok. Az interjúk során tapasztalható volt az, hogy alapvetően arra volna igény a termelők részéről, hogy az agrár-, vagy területpolitika jogszabályi és gazdasági ösztönzőkkel elősegítse piacok működését, de annak irányítását, belső szerveződését a helyi közösségekre, azok önrendelkező képességére hagyja.

8. Következtetések és javaslatok

A dolgozat végső és legfontosabb feladata, hogy az eddig leírtak szintézise alapján következtetéseket vonjon le, s ezek mentén tegyen kísérletet olyan javaslattételre, melyek iránymutatóak lehetnek a BKÜ termelői piacainak jövője tekintetében. Alapvető kérdés, hogy lehet-e, van-e szükség további piacok létrejöttére? Ha igen, akkor milyen feltételek, milyen esetleges koncepció mentén hívható életre egy-egy működőképes, a helyi vagy mikrotérségi társadalomba beágyazódott, a helyi gazdaságra mérhető, dinamizáló hatással bíró piac vagy piachálózat? Szükség van-e egyáltalán bármiféle koncepcionálásra, terület- és gazdaságpolitikai beavatkozásra, vagy ezeknek teljes mértékben helyi, közösségi kezdeményezéseknek kell maradniuk? Mindezeknél talán erőteljesebb vizsgálati szempont, és megválaszolandó kérdés a piacok térbeli elrendeződésének, a területi és települési paraméterek által meghatározható potenciális piachelyszínek kérdésköre. Ennek oka, hogy mint korábban kirajzolódott, a Balaton térség termelői piacainak térbeli elrendeződése egyenlőtlen képet mutat. Annak ellenére, hogy a BKÜ termelői piacokban kifejezetten bővelkedik az ország többi részéhez képest, mégis az üdülőkörzet jónéhány települése e tekintetben sajátos periférikus helyzetben, „piactalan” területen helyezkedik el. Bár a kutatómunka és a feldolgozás során több lehetséges alkalmazható statisztikai, modellező módszer felmerült, amelyek a piacok potenciális térbeli elhelyezkedésére bizonyos paraméterek mentén választ adhattak volna, azonban a nem mérhető és nehezen lekérdezhető tényezők meghatározó szerepe miatt ezeket elvetettem.

8.1 Kulcsszereplő:

a piacszervező és a helyi társadalom

A jól működő helyi gazdaság, azon belül a helyi termelői piac érett, koherens közösséget feltételez (TERÜLETFEJLESZTÉSI FÜZETEK 2., NÉMETH

ET AL. 2010), ahogy azt a Liliomkert piac példája, az árusokkal felvett kérdőív is megerősíti. Ezek a közösségek általában egy helyi erős egyéniség, egy úgynevezett "helyi hős" köré tudnak szerveződni, aki amellett, hogy az adott közösség tulajdonképpeni vezetője, az adott helyi ügyet – esetünkben termelői piacot – koordinálja, szervezi. Ahhoz, hogy egy helyi piac tudjon fejlődni, a közösség összekovácsolódjon, a kereslet növekedjen, az árusított termékek megbízhatóak, mindezek által pedig maga a helyi piac hiteles legyen, a piacszervező részéről lelkesedésen és elhivatottságon kívül jelentős vonatkozó szakmai ismeretre van – volna – szükség. Ez magát a piac vezetőjét is hitelesítheti mind a vásárlók, mind pedig az árusok, a helyi termelők számára. Bízhatnak abban, hogy az adott szervező, vagy a

potenciális „helyi hős” ért ahhoz, amit csinál, nem csupán a szakmaiságot, tapasztalatot nélkülöző lelkesedés mozgatja.

Harmathy Ildikó véleménye szerint megfontolandó volna a piacszervezők hivatalos oktatási formában történő képzésének (például OKJ szakképesítés) elindítása. Ezt a véleményét arra a tapasztalatára alapozza, hogy jópár, az elmúlt években – nem csak a BKÜ-ben – létrejött termelői piac lényegében tönkrement, mivel a szervezők nem voltak kellő jogi, mezőgazdasági, közösségszervezői ismeretekkel felvértezve. A lelkesedés, a tenni akarás feltehetőleg nem tudja – vagy általában nem tudja – pótolni azokat a készségeket és szakismereteket, melyek feltételei egy ilyen szervezőmunkának. Emellett az is nagyban hozzájárulhat egy piacszervező sikertelenségéhez, hogy nincs megfelelő helyi identitása, nem ismeri eléggé a közösség tagjait, következésképp a közösség nehezebben fogadja be és el.

Bár szakirodalmi vonatkozást konkrétan a piacszervezői tevékenység oktatásának szükségességére nem találtam a kutatómunka során, a helyi érdekű szakképzés gyűjtőfogalmat külön alfejezetben tárgyalja a „Helyi gazdaságfejlesztés – Ötletadó megoldások, jó gyakorlatok” kiadvány (TERÜLETFEJLESZTÉSI

FÜZETEK 2. 2010). Eszerint a helyi érdekű szakképzés tulajdonképpeni célja, hogy a majdani, vagy már működő vállalkozás szakmai minőségét, menedzselését javítsa, illetőleg a tanuló helyi identitását megerősítse helytörténeti, helyismereti tartalmak hangsúlyos átadásával. Mindez érvényes lehet a helyi piacszervezők oktatására is. Ha az elhivatottságon és erős helyi kötődésen, identitáson túl megfelelő felkészültséggel is bíró vezetők szerveznék a magyar vidék termelői piacait, a helyi piacok és helyi közösségek jóval hatékonyabban tudnának alkalmazkodni mikro- és makroszintű társadalmi-gazdasági környezetükhöz, illetve jóval nagyobb helyi vagy mikrotérségi szintű hatást válthatnának ki.

Esetünkben a „helyi hős” faktor kiemelten meghatározó volta jelentősen megnehezítette a konkrét települési piachelyszínekre vonatkozó javaslattételt. Ennek nyilvánvaló oka, hogy statisztikai adatbázisokban erre vonatkozó adatsorokat nem találunk, s a Balaton térség mind a 179 településén feltérképezni mindezt bár szép, de irreális méretű feladat lett volna. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területe azonban előnyös helyzetben van a potenciális helyi hősök tekintetében. Egyrészt az egész térségre jellemző, hogy hagyományosan erős a civil társadalom, az országos átlagnál magasabb a vállalkozási hajlandóság. Az utóbbi években sikeres közösségi kezdeményezések és együttműködések zajlanak a térségi TDM szervezetekben. A Káli-medence példáján láttuk, hogy a nyaralók-beköltözők is felvehetnek egy a helyi társadalomba szervesen illeszkedő identitást, mely proaktív szemléletmóddal párosulva a helyi gazdaságot bizonyos fokon dinamizálhatják. Viszont pontosan a Káli-medence példájából – és a BKÜ piacok térbeli elrendeződéséből is kiindulva – következtethetünk arra, hogy ez a jelenség térbeliségében inkább az északi partra koncentrálódik. Ezzel szemben a déli part igazi potenciálja a mezőgazdasági hagyományokban, és a somogyi térség fokozottabb agrár-orientációjában rejtőzik. – x -

Scheffer Károly a savanyúságok mögött, Zolika munkában

December 8. Mária napja, a szeplőtelen fogantatásé, illetve

Buddha megvilágosodásának napja – állítólag. Honnan is

tudhatnánk ezt ilyen pontosan? Mindenestre a

megvilágosodás szép hazánkban éppen esedékes, ezért

röviden – a wikipédiából – megemlékezünk róla, miképpen

volt Buddha esetében.

Gautama Sziddhártha (i. e. 563 – i. e. 483) ismertebb nevén a történelmi Buddha v. Sakjamuni Buddha, a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak a meghatározó alakja. Az Északkelet-Indiában és Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Páli nyelven beszélt.

Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy Bódhifa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” vált. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezrek váltak a követőivé. Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság” foglalja össze:

1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli; 2. e szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás; 3. van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és

vágyakozástól; 4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény”

vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.

A történelmi Buddha létezésére utaló legrégebbi idézetek ie. 200-ból maradtak ránk, noha jó ötszáz évvel korábban élt.

Terebess: Buddha életéből nem elég kirostálni a csodás elemeket, hogy a valódi eseményekhez férkőzhessünk. Legendák nélkül Buddha élete csak lerágott csont marad anélkül, hogy a történelmi igazságot feltárná. De talán elég izgalmas az is, milyennek látták őt tanítványai, hogyan rajzolták meg életútját a gazdagságtól a nyomorúságig, a megvilágosulástól a küldetésig és a végső kioltódásig.

kalapos pasik: Csillag Vili vevőivel Pataki Imre kenyereit kínálja

Edénybemutató főzésre

került sor múlt

vasárnapon Kiss

Ernőéknél. Kár volt el

nem kérni a receptet, mert

isteni lett a sparhelten,

kőedényben főtt

paradicsomos-babos-

kolbászos-húsos-káposzta

Gizi a kőlap tetején

falatozta jó étvággyal

Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről

Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen útjuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy valyon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat. Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással tölötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette. Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Mostmár a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindíg nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszinére siklott és végül puhán

lépdelve ért át a túlpartra.

zen buddhista bölcsesség

A szerelemben és a becsületességben nincsenek fokozatok. Olyan, mint a terhesség. Valaki vagy terhes, vagy nem.

Amikor a társad a szemedbe azt mondja, amit a hátad mögött csinál – az a bizalom.

Ha jól belegondolsz, a legtöbbet azoktól tudod, akik nem adnak tanácsot.

Aki az ellenfelét szeretni tudja, az már félig győzött.

egy weboldal-ajánlat:

www.karpat-medence.hu

sok-sok szép képpel

tematikusan csoportosítva:

várak, vármegyék,

pályaudvarok,források,

hegyek, növények és dombok

és sok egyéb