Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek.

...Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.És el nem unnám, egyre-egyre írnékegy vén toronyba, szünes-szüntelen.Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Incze Krisztina

Jarabik Imola, Juhász Henriett,Ryjak Noémi

Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld.

Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait,

a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor,

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

s halotti csipke a díszük is, az a törékeny tündéri dísz,

mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.

Alszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld.

Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár.

Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola.

Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét:

kék füttyre mindig 'kvart' lefelé: nem sok, de örülni ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni, de - nyitni kék! Fütyülöm én is énekét.

Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, a telet bírni illenék!

Bírni és bízni illenék! Fütyül és elszáll a Nyitnikék.

Nyitni kék! -fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra.

Nyitni kék, fütyülöm, nyitni kék, hinni és bízni kellenék,

mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj,

akinek tele rosszabb, mint az enyém, és aki mégis csupa remény.

Nyitni kék, indulok, nyitni kék, fog az én szívem is nyitni még.

Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy, tudom, mire gondol a néma föld.

Ő volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét:

a hitet, a vágyat fütyülte szét, kinyitotta a föld örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék -Nyisd ki, te, versem, az emberekét!

Jarabik Imola, Juhász Henriett,

Ryjak Noémi

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!”

Erzse Eliza Kíra

Dobos Szabina

Kivágó Tamás

Tóth Annamária

Tóth AnnamáriaUtassy József: A hajnal rigói

A hajnal rigóimég mélyen alszanak,pityegnek álmukbana langyos lomb alatt.

Dohorog a város,dohorog, dohorog,virrasztanak velemaz álmos verssorok.

Háromnegyed négy van.Egyszerre valaholéles fütty villan kia csönd lombja alól.

Aztán tíz, húsz, ötven,száz helyről megéledtfüttykoncert kergetitova a sötétet!

Ablakodban, álom,addig ámítanak,amíg előpáválla hegy mögül a Nap.

Tóth Annamária

Antal Dániel

György-Ambrus Bernadett

Tamkó Sirató Károly: Örömhír

Megjött a hír,az örömhír:kikeltek a gulipánok,ugyanúgy a tulipánok,tojásból a gulipánok,hagymából a tulipánok,csipognak a gulipánok,pompáznak a tulipánok,

áldomásra

arra járok,

lelkesedve

felkiáltok:

nincs is ennél szebb muri tán,

szebb muri tán,

egy gulipán

– egy tulipán,

egy tulipán

– egy gulipán!

Sztojka Johanna

Bácsi Márk

Zelk Zoltán: Rigófészek

Jókor kelve láttam én,láttam csudaszépet,hogyan épít a rigó,ágak közé fészket.

Alkonyatig meg sem áll,kutatja a tájat,füvet, mohát, sarat hord,vékony kórószárat.

Száll a hétfő, száll a keddcsattog napok szárnya,mire elrepül a hét,készen a kosárka.

Mint egy fonott kis kosár,olyan ez a fészek -köszönöm rigómadárköszönöm, hogy láttamezt a csudaszépet!

Dobos Szabina

Karadin AttilaJózsef Attila: Hangya

A bábok között elaludt a hangya.Szél, a bábokat most el ne fúdd!Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtjaés alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!De jobb, ha már indulunk haza,erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangyaés - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

Dobra Laura

Dobra Laura

Madár Tímea

Radnóti Miklós: ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,kasban a méh, rózsában a rózsabogár,alszik a pergő búzaszemekben a nyár,alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Madár Tímea

Szabó Barna

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózolcsöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölelleks nem félek.Két karodban nem ijeszt majd a halál nagycsöndje sem.Két karodban a halálon,mint egy álmonátesem.

Lendvai Kitti

Kiss Szabolcs

Szabó Barna

Krisztián Ferenc

Csupor Péter

Ady Endre:Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülő szememmelŐrizem a szemedet.

Világok pusztulásánŐsi vad, kit rettenetŰz, érkeztem meg hozzádS várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülő szememmelŐrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddigMaradok meg még neked,De a kezedet fogomS őrizem a szemedet.

Incze Krisztina

Csupor Péter

Illés Anna

Juhász Gyula: Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,De azt tudom, hogy szőkék a mezők,Ha dús kalásszal jő a sárguló nyárS e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,De ha kinyílnak ősszel az egek,A szeptemberi bágyadt búcsuzónálSzeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,De tavaszodván, ha sóhajt a rét,Úgy érzem, Anna meleg szava szól átEgy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Illés Anna

Bata János

IGNOTUS: AKAROM

Azt akarom, hogy rámszorulj,Azt akarom, hogy sírj utánam,Azt akarom, ne menj tovább,Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,Azt akarom, szavad elálljon,Azt akarom, szemmel keress,Azt akarom, a szived fájjon,

Azt akarom, add meg magadKegyelemre vagy pusztulásra,-Azt akarom: engem szeress,Azt akarom, ne gondolj másra.

Marton Bianka

Loló VanesszaSzabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

Loló Vanessza

Nagy Ferenc

Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...

Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié.

Károly Márk

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamáragondolok mindíg, meg-megállva.Nyikorgó kosárral ölében,ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,ordítottam, toporzékoltam.Hagyja a dagadt ruhát másra.Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,nem szidott, nem is nézett énráms a ruhák fényesen, suhogva,keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,most látom, milyen óriás ő -szürke haja lebben az égen,kékítőt old az ég vizében.

Károly Márk

Cser Dávid

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kendA szobában lakik itt bent?Lám, csak jó az isten, jót ád,Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,Még a ládára is fölszáll,Eszébe jut, kotkodákol,S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!Mint a galambot etetik,Válogat a kendermagban,A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hátJól megbecsűlje kend magát,Iparkodjék, ne legyen ámTojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,Hadd beszélek mostan veled,Régi cseléd vagy a háznál,Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,Kedvet ne kapj a tyúkhusra,Élj a tyúkkal barátságba’...Anyám egyetlen jószága.

Kun Gábor

Balczer Nikolasz, Kivágó Tamás

Nemes Nagy Ágnes: MACSKA

Jött a macska, jött a lépcsőn,nyújtózkodva szélesen,karcsú mancsát majd kinyújtva,majd behúzva kényesen,

mint a tigris, mint a hattyúimbolyogva és puhán,bombafojtó homokdombrapincelépcső oldalán.

Macska, macska, állatocskagyermekecske, csillagocska,lágy pihéjű őszi pitypang,bőruhájú mályva csokra,

könnyű szélben öntudatbanborzolódva, szenderegve,mint növény, vagy régi szobroknapsugáros szent berekben,

macska-isten, macska-álomkönnyű keccsel, pöttyös hassal,bombafojtó homokdombracsak egy percre vígy magaddal!

Csicsa Ádám

Balogh Rita

Kivágó Tamás

Balczer Nikolasz

Vigh LorettaSzabó Lőrinc: Csigabiga

Napos mohánmelegszik abotszemü kiscsigabiga;korán kibujts most vár, pihen,fél és örül,mint a szivem,

nem tudva: ittvan-e a tél,vagy új tavaszthoz már a szél;nem tudja még,mi a világ:ibolya? vagycsak hóvirág?

Fodor Vanessza

Vígh Loretta

Bodnár Máté

Balog GáborNemes Nagy Ágnes: Labda

Jó a nyár, jó a tél,jó az út, jó a szél,jó a labda nézd, szalad; jó a hold és jó a nap.

Jó a fán a labdarózsa,mintha fényes labda volna,jaj! még egyszer elszalad,elgurul a fák alatt.

Elgurul a labdarózsa,mint a hold, mint a nap,fuss utána, elszalad,hogyha gyorsan elkapod,tenyeredbe markolod,s mégse rózsa, mégse hold -akkor mégis labda volt.

Kiss Gábor, Nagy Tamás

Vrabec Kíra

Britt G. Hallqvist: Nagymama és Fábián

Nagymama csak ül, szót se szól.Elgondolkodott...Nem hallja, hogy kiabálunk,nem látja, hogy Tamás három sütit töm a szájába.Nagymama Fábiánra gondol.

Fábián baba volt.Kopott és csúnya,majdnem kopasz.Nagymama négyéves volt.Szégyellte Fábiánt,és egy nap a szemétvödörbe dobta,de mikor a szemetes elment,elsírta magát.Nagymamának sok babája volt annak idején,de mindet elfelejtette,csak Fábiánt nem.Most csak ül, szót se szól.Elgondolkodott...

Less Richárd

Petőfi Sándor: Arany Lacinak Laci te,Hallod-e?Jer ide,Jer, ha mondom,Rontom-bontom,Ülj meg itten az ölemben,De ne moccanj, mert különbenMeg talállak csípni,Igy ni!Ugye fáj?Hát ne kiabálj.Szájadat betedd,S nyisd ki füledet,Nyisd ki ezt a kis kaput;Majd meglátod, hogy mi futRajta át fejedbe...

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.Mit csinált? elment a kúthoz.De nem volt viz a vederbe’,Kapta magát, telemerte.És vajon minekMeritette megAzt a vedret?Tán a kertetKéne meglocsolnia?Vagy ihatnék?... nem biz a.

Telt vederrel a kezébenA mezőre ballag szépen,Ott megállt és körülnézett;Ejnye vajon mit szemlélhet?Tán a fényes délibábot?Hisz olyat már sokat látott...Vagy a szomszéd falu tornyát?Hisz azon meg nem sokat lát...Vagy tán azt az embert,Ki amott a kendertÁztatóba hordja?Arra sincsen gondja.

Mire van hát?Ebugattát!Már csak megmondom, mi végettNézi át a mezőséget,A vizet mért hozta ki?Ürgét akar önteni.Ninini:Ott az ürge,Hű, mi fürge,Mint szalad!Pillanat,S odabenn van,Benn a lyukban.A mi emberünk se’ rest,Odanyargal egyenestA lyuk mellé,

S beleöntéA veder vizet;Torkig tele lett.A szegény kis ürgeEgy darabig türte,Hanem aztán csak kimászott,Még az inge is átázott.A lyuk száján nyakon csipték,Nyakon csipték, hazavitték,S mostan...Itt van...Karjaimban,Mert e fürgePajkos ürgeTe vagy, Laci, te bizony!

Less Richárd

Sági Benedek

Kiss Ottó: Viszony

Ma vasárnap volt,és nekem nagyon jóa viszonyom a vasárnaphoz,mert ilyenkor mindenki itthon van,és ilyenkor én mondhatom meg,hogy hová menjünk játszani,és ma kimentünk az autóval a tóhoz,és találkoztunk az Emeséékkel,mert ők is éppen ott voltak,és egész nap együtt fürödtünk,és hallgattuk a zenét,és a szüleink jól összebarátkoztak,

és apa megtanított minket úszni,nehogy belefulladjunk a tóba,mert apa azt nem tudja elképzelni,hogy mi egyébként se hagynánka másikat belefulladni a tóba,nekünk ugyanis olyan a viszonyunk,hogy ha egyikünk mégis belefulladna,akkor a másik kérne egy kis élesztőt,és megetetné az egyiket, hogy éljen.

Pap Fruzsina

Az igaz barát

Hogy ki az igaz barát?Az, kinek megértedMinden kimondott éselhallgatott szavát.Kinek a szeme számodra nyitott könyv,És ha ezeket a szemeket Elönti a könnyAkkor te adod a válladat,Hogy kisírja magát, s közbenHalkan megkérdezed:"Mi bánt?"

Ki elmondja neked minden bajátÉs te meghallgatod és segíteszMegoldani a gondját.Kit sose akarsz túlszárnyalni.Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.

Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van veleS a bajban mindig kiállsz mellette.Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,A bajban akkor is barátok maradtok.

És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?Felemelő dolog nem gondolod?Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,S neki elmondhatod minden gondolatod.

Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,Ha ő nincs a fél éned elvész.Ki minden esetben kitart melletted,S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.

Kivel megbeszélheted minden dolgodatKiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.Kinek látványa mindig örömet okoz,S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.

Ki biztat, s reményt önt beléd,S aki minden bajban megállja a helyét,ki sosem szól le, s megbecsül,S kiálltok egymás mellett rendületlenül.

Dobra Laura

Kiss Anett