vasból készült szövőeszközök és textilművesség a 4. századi

7/22/2019 Vasból készült szövőeszközök és textilművesség a 4. századi

http://slidepdf.com/reader/full/vasbol-keszuelt-szoevoeszkoezoek-es-textilmuvesseg-a-4-szazadi 1/13

Különlenyomat / Separatum

VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVŐESZKÖZÖK ÉS TEXTILMŰVESSÉGA 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON

(IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTHCENTURY AD)

PÁSZTÓKAI-SZEŐKE JUDIT

In: Petkes Zs. Szerk. HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30.

Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest-Szigethalom, 28th–30th October 2010

Budapest 2012, 15–26.

http://www.mnm-nok.gov.hu/kiadvanyok/evkonyvek.html



BevezetésJelen dolgozat célja egy Pannoniából is jól ismert

vas eszköz funkciójának meghatározása. A kérdé-ses szerszám 200-300 mm hosszú téglalap alakú,egyik hosszanti oldalán teljes egészében, centi-méterenként általában 1-2 rövid foggal csipkézettvas penge, amelynek másik hosszanti oldalánközépen egy, a pengével derékszöget vagy tom-paszöget bezáró nyéltüske található. Rendszerintaz utóbbi oldal mindkét sarkában egy-egy hullám-szerûen visszahajtott nyúlvány látható, amelyekrõlvasgyûrû csünghet (1. kép). Pannonia területérõllegalább 35 ilyen darabot ismerünk (Pásztókai-Szeõke 2011):1. Bátaszék, 56. sír (Péterfi 1993, 57–58, VI. tábla 56.3);2. Bátaszék, 102. sír (Péterfi 1993, XIV. tábla 102.8);3. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20);4. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20);5. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2030);6. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2031);7. Budakalászi burgus (Dinnyés et al. 1986, 33.tábla 10);8. Intercisai castrum (Henning 1987, Kat. Nr.149);9. Intercisai canabae (Müller 1982, Kat. 175);

10. Hajmáskér-Seghegy (Éri et al. 1969, 99,18.tábla 14; Müller 1982, Kat. 275);11. Hajmáskér-Seghegy (Müller 1982, Kat. 276;Henning 1987, Kat. Nr. 200);12. Keszthely-Dobogó, 111. sír (Sági 1981, 75,Abb. 57. 22; Müller 1982, Kat. 366);13. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat.464);14. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat.465);15. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat.466);

16. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat.467);

17. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 468;Kuzsinszky 1920, 84–85. ábrán összesen még 16

darab látható);18. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 511;Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr.274);19. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 512;Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr.274);20. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 513;Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr.274);21. Leányfalui burgus (Dinnyés et al. 1986, 116);22. Somogyszil, 67. sír (Burger 1979, 13, 37–8,Abb. 44, Taf. 12.3, Taf. 43);23. Tolna megye (Henning 1987, Kat. Nr. 523);24. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr.19, Taf. XXXIII.1; Thomas 1964, Taf. CCXIII;Müller 1982, Kat. 917; Henning 1987, Kat. Nr.535);25. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr.20, Taf. XXXIII.Tab. 2; Thomas 1964, Tab. CCXI-

15 NÉPVÁNDORLÁSKOR FIATAL KUTATÓINAK XX. ÖSSZEJÖVETELE ,BUDAPEST –SZIGETHALOM , 2010. OKTÓBER 28–30.

VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG

A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLONPÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT

Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága 9022-Gyõr, Széchenyi tér 5.

[email protected]

1. kép Fogazott szálleverõ, Keszthely-Fenékpuszta ltsz.58.21.14Fig. 1. Toothed iron weft-beater, Keszthely-Fenékpuszta

Inv.nr. 58.21.14(©Rupnik László)



II; Müller 1982, Kat. 918; Henning 1987, Kat. Nr.

535);26. Tác-Gorsium, 140/780. szektor (Fitz-Bánki1974, 209. vasak 1. és 20. ábra 1.; Müller 1982, Kat.919; Henning 1987, Kat. Nr. 535);27. Tác-Gorsium, 185/815. szektor (Müller 1982,Kat. 920; Henning 1987, Kat. Nr. 535);28. Tác-Gorsium, Margittelepi temetõ 216. sír;29. Veszprém-Ranolder utca (Müller 1982, Kat.1683);30. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2028);31. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2029);32. Tatabánya-Felsõ-Rét-föld (László 2011 Kat. 2,I. tábla 2);33. Visegrád-Gizellamajor (Gróf és Gróh 1991, 89;Gróf 1992, 130);34. Alsóheténypuszta;35. Alsóheténypuszta.Pannoniában már a Kr.u. 2–3. század folyamán ishasználatban lehettek, azonban a 4. századtól kez-dõdõen nincs kétség alkalmazásuk felõl. Eddig nemismertek Pannonia városi településeirõl: néhányan2–4. századra keltezhetõ villagazdaságok területérõl(Kat. 3–4; 10–11), mások 4. században épült belsõerõdök (Kat. 13–17; 34–35), valamint Tác-Fövenypuszta 4. századi településérõl (Kat. 24–27)

származnak, továbbiak egyéb katonai létesít-mények, így erõdök (Kat, 33), õrtornyok (Kat. 7;18–21), táborok (Kat. 8), valamint tábor körülitelepülésekrõl (Kat. 9) is ismertek. 4. századi vidékitemetõkbõl további négy (Kat. 1–2; 12 és 22), egypedig a tác-fövenypusztai 4. századi erõdítetttelepülés temetõjébõl származik (Kat. 28). Mezõ-gazdasági és kézmûves szerszámokkal együtt iskerültek elrejtésre (Kat. 32, valamint Kuzsinszky1920, 84–85. ábra).Pannnonián kívül is szórványosan már a Kr.u. 2.század folyamán elõfordul, de a többség Kr.u. 3–7.

századra keltezhetõ (Müller 1982; Henning 1987;Gaitzsch 2005). Elterjedési területe elsõsorban a Balkán-félsziget, de ismert Itália (Gaitzsch 1980,362, Kat. Nr. 177–180, Taf. 37. 177–180; Rich – Chéruel 1859, 224 ( Dens), 394 ( Marra)), a maiFranciaország (Champion 1916, XIV. t.16852;Müller 1982; Marichal 2000, Cat. n°93-100),valamint Kis-Ázsia (Gaitzsch 2005, 129, Taf. 215.STR2) területérõl is. Néhány formai azonosságotmutató példány ennél késõbbre keltezhetõ (Nikitin1971; Kirpicsnikov 1973, 1986).

Funkció: állatvakaró?

Sági Károly volt az elsõ, aki nemcsak formaianalógiák után kutatva próbálta a fenti fogazott

vastárgyak funkcióját meghatározni, hanem a

Pannoniában elõkerültek leletkontextusát is figye-lembe vette. Érvelésének középpontjában két olyanKr.u. 4. századra keltezhetõ nõi sír került, melyek-ben a fogazott vaseszköz textilmûvességben hasz-nált szerszámokkal együtt került elõ: egyik esetbenegy orsógombbal, míg mindkét esetben egy hosszú,egyik végén hegyben végzõdõ kerek keresztmet-szetû vas tárggyal (Kat. 12 és 22). Az orsógomb tex-tilkészítésben betöltött szerepe nem kérdéses.Véleménye szerint a fenti vas pálcák guzsalyként,míg a fogazott vas eszköz takácsfésûként azono-síthatóak (Sági 1973, 293 és 1981). Elképzeléseinem találtak szélesebb körû szakmai elfogadásra,hiszen érvelésének felépítményét maga Sági aknáz-ta alá egy szerencsétlenül kiválasztott, és fordítva elhelyezett illusztrációval: míg érvei szerint a takácsfésû kitûnõen alkalmazható a készülõ szövetvízszintes vetülékének leverésére, addig egynehezékes szövõszék fejjel lefelé fordított képétadta szavai illusztrációjaként (Sági 1973, 293–4, 66.ábra; Sági 1981, 75–6, 22. kép) (2. kép). Az ígyközölt képhez kapcsolódó probléma kettõs: nem-csak a nehezékek lebegnek természet-, illetve gravi-tációellenesen a levegõben, de a fogazott pengévelderék-/ tompaszöget bezáró nyelû szerszám a

talpára állított nehezékes szövõszéken sem alkalmasa vetülék fel verésére.Az általánosan elfogadott vélemény, mely szerintszarvasmarha és ló ápolásában vakaróként használ-hatták azon a tényen alapszik, hogy a legtöbbpéldány a Balkánon elrejtett, mezõgazdasági vas-eszközöket nagy számban tartalmazó leletegyütte-sekbõl ismert. Ebbõl következõen a formaianalógiák után kutatók érdeklõdése késõbbi korok

16 PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT

2. kép Görög skyphos nehezékes szövõszék ábrázolásával(ST RMOSE NIELSEN 1999, 69 nyomán)Fig. 2. Greek skyphos with the depiction of a warp-weighted loom (after ST RMOSE NIELSEN 1999, 69)

AE

A E



mezõgazdaságban-állattenyésztésben használt esz-

közkészlete felé fordult és az állatvakarókban véltékfelfedezni a megfelelõ párhuzamot (Gerassimov1946; Kirpicsnikov 1973, 85 és 1986; Müller 1982,384, 532–4; Gaitzsch 2005, 129). Ezek az állat-vakarók ívesen meghajlított, mindkét hosszantiélükön fogazott pengébõl, valamint 1-, 2- vagy 3-ággal a pengéhez erõsített nyélbõl álltak (3. kép). AKr.u. 12–13. századtól kezdõdõen ezek az állat-vakarók bizonyíthatóan használatban voltak (4.kép) (Müller 1982, 384; Clark 2004, 157–165;Terei-Horváth 2007, 231).A fenti azonosítás hívei az állatvakarók meg-gyõzõnek tûnõ tipokronológiai fejlõdési sorát isfelállították: a Kr. u. 2. századdal felbukkanó és aztkövetõen folyamatosan használt egyszerûbb, azáltalunk tárgyalt pannoniai darabokkal megegyezõegyszerûbb egypengéjû formát (I. típus) a 14.századra teljes mértékben kiszorítja a fenti, ívbenmeghajlított pengéjû, így két vakaró felülettel ren-delkezõ fejlettebb típus (II. típus), melyet ese-tenként már a 12. századtól használhattak (Müller1982, 384, 34. ábra).

Alternatíva: fogazott vetülékleverõ fésûAz így felvázolt tipokronológiai sorrendnek ellent-

mond az a tény, hogy az itt tárgyalt eszköz a késõb-bi korok állatvakaróihoz fûzõdõnél szorosabb for-mai hasonlóságot mutat egy más funkciójú etnográ-fiai tárggyal: a törökországi Çatalcam nevû tele-pülésen ma is ilyen fogazott vas szerszámothasználnak a vízszintes vetülékszálak leverésére,miközben kilim szõnyeg készül függõleges két-gerendás szövõszéken (5–6. kép). A római korigvisszanyúló helyi hagyományok alapján készülõszövetek vetülékének leverésére (szintén két-gerendás szövõszéken) Marokkóban is ilyen szer-számokat használnak (Ciszuk-Hammarlund 2008,

125). Fanyélbe illesztett, hasonlóan fogazott vaspengék a 20. század elsõ felébõl Görögországból,Palesztinából, Törökországból, Szíriából, valamintMagyarországról is ismertek. Ezeket szintén a két-gerendás álló szövõszéken készített sátorlapok,zsákok és tarisznyák durvább szövetét alulról építõvízszintes vetülékfonalának leverésére használták(Ébner 1931; Morton 1936, 63–64; Crowfoot1936–1937, 1941; Dalman 1937, 107–129;Domonkos 1954, 2000; Szolnoky 1954; BáldyBellovics 1974; Broudy 1979; Lukács 2007, 69;Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Ezek a legújabb-kori szövõszékek mindannyian annak a függõleges

álló, kétgerendás szövõszéknek az egyeneságileszármazottai, melyet a Kr.u. 1. századot követõen

17VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON

3. kép Középkori lóvakaró(CLARK 2004, 164. 122. kép nyomán)Fig. 3. Medieval curry-comb

(after CLARK 2004, 164. picture 122)

4. kép Lóvakaró használat közben egy 16. századiábrázoláson (CLARK 2004, 157 és 114. ábra)Fig. 4. Curry-comb in use on a 16th century AD depiction(CLARK 2004, 157 and fig. 114)



már széles körben használtak a Földközi-tengermedencéjében, valamint a római birodalom ettõltávolabb esõ területein is (Crowfoot 1936–7, 40;Dalman 1937, 107–129; Wilson 1938, 23–5;Crowfoot 1941, 148; Forbes 1956; Wild 2002, 11).Habár ez az álló szövõszék több római kori ábrá-zoláson is felismerhetõ (Johl 1924, 2. Abb. 2;Wilson 1938, 21; Wild 1970, 69–70; Broudy 1979,

48; D’Ambra 1993; Roche-Bernard - Ferdiere 1993,144; Larsson Lovén 2002, Pl. XV, Cat.no. 1.6.2; 5 ;

Ciszuk-Hammarlund 2008, 125), a fogazott szer-

számok használatához ezek egyike sem szolgáltovábbi adalékkal, hiszen az egyetlen, szövõszékkelegyütt megjelenített eszköz az egy hegyes tárgy (7.és 8. kép), melynek funkciójára késõbbiekbentérünk ki. Ezzel szemben az ókori latin nyelvû for-rások megemlékeznek egy fésû rõl ( pecten), melyeta vetülék leverésére a kétgerendás álló szövõszékendolgozók használtak (Crowfoot 1936-1937; Wild1967).A fenti álló szövõszék ábrázolása nem szûnik meg a római kor végével, és egyes középkori illusztrációkegyértelmû bizonyítékkal szolgálnak a vetülékleve-rõ használatára. A szövõszék és a fogazott eszközlegkorábbi ábrázolása a 9. századból származóUtrechti Zsoltároskönyv egyik miniatúráján(DeWald 1932, Pl. CXXXII), majd 12. századimásolatban a cambridge-i Eadwin Zsoltároskönyv-ben jelenik meg (9. kép) (Hartley-Elliot 1951, Pl.22a; Hoffmann 1988, 242, 243. fig. 6; WaltonRogers 1997, 1759). Míg az elõbbiek oldalnézetiképét adják az eszköznek, addig a Hrabanus Maurusáltal jegyzett itáliai kézirat miniatúráján szembõllátható (10. kép) (Ling Roth 1917, 137, 144, Fig. 91c;Broudy 1979, Fig.3–34; Kolchin 1989, 122). Egy 13.századi bizánci kézirat valószínûleg egy ilyen szer-

számot a szövõszék alatt heverve ábrázol (Huber1986, 233, nr. 224; Constas 2003, 335, fig. 1).

Pannoniai leletkörülmények Pannoniai leletkörülmények is valószínûsítik, hogynem háziállatok ápolásában, hanem textilkészítés-ben vették hasznát. Öt példány ismert Kr.u. 4.századra keltezhetõ nõi temetkezésekbõl (Kat. 1–2,12, 22, 28): két esetben egy-egy orsógombbal (Kat.1 és 12), négy esetben pedig egy 200-300 mmhosszú, kerek átmetszetû, egyik végén hegyesvastárggyal együtt helyezték a sírba (Kat. 1–2; 12;

28). Az utóbbi, a Balatontól délre esõ terület falu-sias temetõire jellemzõ mellékletként ismert hegyestárgy rendeltetésére többféle javaslat született már:többen nyársnak tartották (Dombay 1957, 289;Vágó-Bóna 1976, 182; Tóth 2006), de guzsalykéntértelmezve textilmûvességgel is kapcsolatba hoztákmár (Sági 1973, 1981; Bíró 1996, 156; Kelemen2008, 144; Müller 2009). Bár valóban textil-készítéshez használt tárgy lehetett, azonban nemfonó-, hanem szövõeszközként azonosítható. Azálló kétgerendás szövõszéken való szövés közbenegy hegyben végzõdõ latinul radiusnak, görögülκερκιζ-nek nevezett pálcát (Crowfoot 1936–7,

44–45; Dalman 1937; Wild 1967) használtak a füg-gõlegesen futó láncfonalak kiemelésére, illetve az


5. kép Fogazott vetülékleverõk Çatalcamból, a maiTörökország területérõlFig. 5. Toothed weft-beaters from Çatalcam (Turkey)

(© Jorgen Christian Meyer)/

6. kép Fogazott vetülékleverõ használat közbenÇatalcamból, a mai Törökország területérõlFig. 6. Toothed weft-beater in use, Çatalcam (Turkey)

(© Jorgen Christian Meyer)/




7. kép Severa Seleuciana sírköve (JOHL 1924, 2. Abb. 2 nyomán)Fig. 7. Tombstone of Severa Seleuciana (after JOHL 1924, 2. Abb. 2)8. kép Genetiva galliai sírköve (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27)Fig. 8. Tombstone of Genetiva from Gaul (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27)9. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása az Eadwin Zsoltároskönyvben (WALTON ROGERS 1997, 1759 nyomán)Fig. 9. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater in the Eadwin Psalter(after WALTON ROGERS 1997, 1759)10. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása Hrabanus Maurus szerint (BROUDY 1979, Fig.3–34)Fig. 10. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater by Hrabanus Maurus (BROUDY 1979, Fig.3–34)

7. kép / Fig. 7. 9. kép / Fig. 9.

8. kép / Fig. 8. 10. kép / Fig. 10.



egyenetlenségek eligazítására mielõtt az újonnan

bevetett vízszintes vetüléket a leverõ fésûvelhelyére igazították (Crowfoot 1941, 144–6; Ciszuk-Hammarlund 2008, 124). Ehhez hasonló, az egyikvégükön kihegyezett, viszonylag hosszú radiusrómai kori használatát a két fent említett ábrázolásis egyértelmûen tanúsítja (7–8. kép). Az eszközrendszerint fából vagy csontból készült, de fémbõlkészült példányokra vonatkozóan is rendelkezünkbizonyítékkal: egy 1930-as években Palesztinábanhasznált darabról G. M. Crowfoot számol be(Crowfoot 1936–7, 44), de e térségbõl takácsok vasszegé re, illetve vas árjára vonatkozó jóval korábbiirodalmi utalásokat is ismerünk (Dalman 1937,112–129). Megemlítendõ, hogy a még oly artisz-tikus leírásokban is mint az például Ovidiusnál( Met . VI.53) Minerva és Arachne szövõversenyé-nek bemutatása, a radius és pecten együtt, azonoseszközkészletben szerepelnek.Megállapítható tehát, hogy mind a vasból készültfogazott vetülékleverõ, mind az ugyancsak vasbólkészült radius olyan az álló kétgerendás szövõ-székhez kapcsolható eszköztípusok, amelyek a római korban használatban levõ másik két szövõ-székhez, a szintén álló nehezékeshez és a horizon-tálisan fekvõhöz egyáltalán nem használhatóak

(Ciszuk-Hammarlund 2008). Így az sem meglepõ,ha sírmellékletként együtt, illetve gyakorta orsó-gombbal kerülnek elõ, valamint ha a fogazottvetülékleverõket olyan épületek régészeti hagya-tékából is ismerjük, ahol bizonyíthatóan tex-tilkészítés folyt (Thomas 1955; Pásztókai-Szeõkeelõkészületben).Összefoglalásként elmondható, hogy mind a mainéprajzi tárgyakhoz fûzõdõ szoros formai hason-lósága, mind a Pannoniából származó darabokrégészeti leletkörülményeinek ismerete alapjánegyértelmûen Sági Károly elgondolása tûnik

valószínûbbnek az itt tárgyalt fogazott vasszerszámrendeltetésének meghatározására vonatkozóan.Ezen vetülékleverõ felismerésének jelentõségeabban is rejlik, hogy általa kimutathatóvá vált egyegészében fából készült szövõszék szélesebb körûpannoniai használata.Érdeklõdésre tarthat számot az is, milyen textilekkészülhettek a fenti vas szerszámok segítségével.Amennyiben a vas szálleverõk néhány közös jellemzõjére tekintünk, talán erre a kérdésre is talál-hatunk lehetséges választ.A fogak sûrûsége alapján elmondható, hogy vi-szonylag alacsony szálsûrûségû textil készítésére is

alkalmasak voltak. A fogak rövidsége csak viszony-lag kis keresztmetszetû szövet készítését tette

lehetõvé: hosszabbakra csak csomózott szõnyegek

esetében van szükség, így azok a szövet vas-tagabb keresztmetszetét is átérik. Nagy tömegükmegkönnyíti a szövõ dolgát, hiszen kevesebb erõkifejtésével is tömör, zárt szerkezetû szövetet lehetkészíteni. A 20-30 cm széles penge szintén haladósmunkát tesz lehetõvé, de pl. kilim készítésébeninkább akadályozó jellegû lenne, hiszen ott a sok-színû mintának egyszerre csak egy kis elemén dol-goznak: ebben az esetben a rövid penge használata sokkal célravezetõbb, amint azt az 5–6. kép is jólmutatja. Tehát a szerszámok közös jellemzõialapján megfogalmazható, milyen szövetféleségekszövésére nem voltak alkalmasak ezek az eszközök.Amennyiben vizsgálat alá vonjuk elõkerülésükrégészeti kontextusát, talán választ találhatunk arra is, mi készülhetett velük.Bár mindkét, ugyanahhoz az eszközkészlethez tar-tozó vas szerszám ( pecten és radius) használata a Dunántúl egész területén bizonyítható a vizsgáltidõszakban, azonban egy-két szórványos elõfor-dulástól eltekintve nagy többségük mégis a Balatontól délre esõ területrõl származik. Figye-lemre méltó, hogy városi településekre illetvetemetõikre egyáltalán nem jellemzõek, illetve mindPannoniában, mind a balkáni provinciákban igen

gyakran kerülnek elõ elsõsorban vas mezõgazdasá-gi eszközöket tartalmazó leletegyüttesekben. Hasz-nálatuk illetve az elõállított szövetek használati köretehát a mezõgazdasággal illetve vidéki települé-seken folytatott tevékenységgel mutat szoros kap-csolatot. Így maguk a szerszámok jellemzõi és azelõkerülési kontextusuk alapján az mondható, hogyezek a rurális környezetben nem túl finom szövetkészítésére használt eszközök valamilyen okból a 4.századi dél-dunántúli népesség számára olyanfontosak voltak, hogy melléklet gyanánt gyakran azelhunytak sírjába is helyezték (11. kép).

Nem valószínû, hogy esetünkben egy állami tulaj-donban lévõ 4. századi textilmûhelyhez ( gynae-ceumhoz), illetve az ott dolgozókhoz kapcsolhatóeszközrõl lenne szó: valószerûtlen, hogy a Notitia Dignitatum szerint Sirmium és Bassiana mellettIoviában található állami mûhelyek (a mûhelyekhelyére vonatkozóan legutóbb Tóth 2009, 136–137)dolgozóinak munkaeszközei térben ennyire szórtan jelentkeznének.

Új termõföldek nyerését célzó kormányzatiintézkedések a 3–4. századi Dél-Dunántúlon Aurelius Victor szerint a 3. század végén Galerius

császár a Balaton vízének Dunába való leen-gedésével, valamint hatalmas erdõk kiirtásával új,




mezõgazdasági mûvelés alá vonható kiterjedt állami

földekhez jutott Pannoniában (de Caesaribus 40, 9).Ugyanez a császár telepíti be a Dél-Dunántúlra a karpokat (Aurelius Victor de Caesaribus 39, 28;Eutropius 9, 25, 9; Consularia Constantinopolitana;Ammianus Marcellinus 28 1, 5; Kovács 2001, 144; Nagy 1988, 240; Tóth 2005, 370; Tóth 2009, 101),akik így segítségére lehettek mind a csatornázásbanés az erdõírtásban, mind az újonnan nyertterületeket is megmûvelõ adófizetõkként.A lecsapolás nem ad hoc döntés eredménye, inkábbértelmezhetõ a 4. századi Pannonia területénkezdeményezett állami nagyberuházások keretébenvégrehajtott tevékenység-sorozat elsõ természetáta-lakító láncszemeként; más szavakkal a római kor-mányzat ama új, hosszútávra szóló politikájánakrészeként, amelynek keretében a kedvezõtlen,illetve kevésbé kedvezõ dél-pannoniai természetiállapotokba beavatkozva és azokat megváltoztatva (Serlegi 2007) a helyi mezõgazdaság produktivi-tását szándékoztak növelni (Pásztókai-Szeõke ésSerlegi elõkészületben). Persze nem lenne mellékes

tudni, milyen mezõgazdasági terményeket ter-

meltek az újonnan nyert területeken. Feltételezhetõ,hogy azokat részesítették elõnyben, amelyekrenagy mennyiségben is volt kereslet, tehát termesz-tésük jelentõs profittal járt, így termelve ki és fizet-ve vissza a kezdeti állami beruházások jelentõsköltségeit, illetve hosszútávon esetleg még további,tiszta hasznot is eredményezhettek.Ilyen jól jövedelmezõ mezõgazdasági terményvalamiféle tápláléknövény pl. gabona lehetett. Ezt a feltételezést az ismert irodalmi források is alátá-masztják: míg a korai századokban Pannoniát erdõsvidékként jellemzik ezek a források, amely híresenbõvelkedik tölgyerdõkben és erdei vadállatokban(Plinius NH 3, 147, Appian Illyr. 22; Lucanius B.Civ 6, 220; Martialis XIII, 69; CIL XII 1122;Hyginus Constitutio limitum B279), addig a 4.századra ez a kép gyökeresen megváltozik: ésPannoniát mint gazdag mezõgazdasági területetkezdik emlegetni (Solinus 21, 2; Expositio totiusmundi 57; Avienus Descriptio orbis terrae 456–7;Ambrosius Epistolae 18, 23). Az archeobotanikaiilletve palinológiai eredmények is hasonlóanvirágzó római kori gabonatermesztésrõl árulkodnaka térségben (Gyulai 2005, 267–9; Sümegi et al.2009).

A fent említetteken kívül más adatok is felsorakoz-tathatóak a Balatontól délre esõ területek 4. századfolyamán virágzó gabonatermesztése mellett: pl. a térség egyes településeinek gabonásvermei tekin-tetében térfogatnövekedést figyeltek meg ebben azidõszakban (Gabler és Ottományi 1990, 185; Gabler2003, 243), illetve még nyilvánvalóbb bizonyíték azún. belsõ-pannoniai erõdök és nagyméretû gabona-tárolóiknak a megépítése (legutóbb Tóth 2009).Ezen fallal körülvett, egységes tervek alapján éskivitelezési projekt során épült pannoniai begyûjtõés redisztribúciós központok közül 3 éppenséggel a

Balatontól délre esõ hátországban helyezkedett el.ÖsszefoglalásA tudatosan átgondolt és célirányos kormányzatidöntések eredménye a jelek szerint egy nagyon issikeresnek bizonyuló (mezõ)gazdasági nagy-beruházás lett, amint azt a mintegy 30-40 évvel azelsõ intézkedéseket követõen az elõzmények nélkülmegépülõ, helyi mezõgazdasági többletet begyûjtõ-raktározó-újraelosztó jelentõs központok irántiigény is mutatja. Feltételezhetõ, hogy a gabona növekvõ mennyisége a térség textilmûvességre ishatással lehetett, hiszen ennek tárolása, szállítása

jelentõs mennyiségû zsákot kívánt. Textilmûvesszerszámokra vonatkozó átfogó kutatás híján csak


11. kép Sírmellékletként adott radius és pecten elterjedésea Kr. u. 4. századbanFig. 11. The distribution of radius and pecten as gravegood in the 4th century AD



Báldy Bellovics F. 1974. A torba, a bácskai bunye-vácok tarisznyája. Cumania, 159-64.Bíró M. 1996. Lucina és Szent Lucia. Az antikszületésistennõ továbbélése a néphitben. In: PócsÉ.–Voigt V. (szerk/ eds), Õsök, táltosok, szentek.Tanulmányok a honfoglaláskor és Árpád-kor folk-

lórjából . Budapest, 153-174.Broudy, E. 1979. The Book of Looms. New YorkBurger, A. Sz. 1979. Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil . BudapestChampion 1916. Outils en fer du Musee de SaintGermain. Revue Archeologique, 3, 211–46.Ciszuk, M. és Hammarlund, L. 2008. Romanlooms – A Study of Craftsmanship and Technologyin the Mons Claudianus Textile Project. In: Alfaro,C. – Karali, L. (eds), Vestidos, Textiles y Tintes. Estudios sobre la producción de bienes de consumoen la Antigüedad. Actas del II Symposium Inter-

nacional sobre Textiles y Tintes del Mediterráneo enel mundo antiguo (Atenas, 24 al 26 de noviembre,2005) Valencia, 119–33.Clark, J. 2004. The medieval horse and its equip-ment, c. 1150 – c. 1450. Medieval finds from excava-tions in London 5. LondonConstas, N. 2003. Proclus of Constantinople and the Cult of the Virgin in Late Antiquity. Leiden-BostonCrowfoot, G. M. 1936-37. Of the Warp-Weighted Loom. Annual of the British School at Athens, 37,36–47.Crowfoot, G. M. 1941. The Vertical Loom in

Palestine and Syria. Palestine ExplorationQuaterly, 141–51.

D’Ambra, E. 1993. Private Lives, Imperial Virtues.The frieze of the Forum Transitorium in Rome.PrincetonDalman, G. 1937. Arbeit und Sitte in Palästina. V.vol. Webstoff, Spinnen, Weben, Kleidung .DeWald, E. T. 1932. The Illustrations of the

Utrecht Psalter. PrincetonDinnyés I. – Kõvári K. – Lovag Zs. – Tette-manti S. – Topál J. – Torma I. 1986. Pest megyerégészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Magyarország régészeti topográfiája 7.BudapestDombay J. 1957. Késõrómai temetõk Baranyában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve , 181–330.Domonkos O. 1954. Egy tiszántúli szõrtarisznyásmûhely. Néprajzi Értesítõ , 37, 192–214.Domonkos O. 2000. Tarisznya- és pokrócszövés.in: Szõttes textíliák mindennapi életünkben. A

Hevesen 1999. augusztus 13 – 15-én tartott kon- ferencia elõadásai. Heves, 119–126.Ébner S. 1931. A szõrtarisznyás mesterségDunántúlon. Néprajzi Értesítõ , 23 165–9.Éri I. – Kelemen M. – Németh P. – Torma I. 1969.Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszpré-mi járás. Magyarország régészeti topográfiája 2.BudapestFitz J. – Bánki Zs. 1974. Kutatások Gorsiumban1972-ben. Alba Regia, 13, 195–243.Forbes, R. J. 1956. Studies in Ancient Technology.Volume IV . LeidenGabler D. 2003. Rural settlements in Pannonia. In:

Visy Zs. (ed.) Hungarian Archaeology at the Turnof the Millennium. Budapest, 235–243.

Irodalom

feltételezésbe bocsátkozhatnánk arra vonatkozóan,

hogy a göngyöleg iránti megnövekedett igény a helyi textilmûvességet miként befolyásolhatta a Balatontól délre esõ térségben, azonban nemzárható ki annak lehetõsége, hogy a régió 4. száza-di gazdasági jólétét eredményezõ fellendülésretörténõ utalásként kerültek gyakorta a fent tárgyaltvas eszközök (radius és pecten) a térség temetõineksírjaiba.

*

Jelen cikk alapját képezõ kutatás a Dán Nemzeti Kutatási Alap Textilkutató Központja (CTR),

valamint a dániai Arhus Egyetem és a Dán Kutatási

Tanács a Kultúráért és Kommunikációért általanyagilag is támogatott Ph.D-projekt keretein belültörtént. Köszönet illeti továbbá a DressID:Clothing and Identities – New Perspectives onTextiles in the Roman Empire projekt támogatóját,az Európai Unió Kultúra Programját a kutatásszámára nyújtott anyagi segítségéért; SchillingLászlót és Kovács Loránd Olivért a táci leletekfelkutatásában nyújtott segítségükért; JorgenChristian Meyert a çatalcami fotókért; Tóth Endréta közöletlen alsóhetényi, valamint Lise BenderJorgensent a marokkói példányokra vonatkozóinformációkért.


/

/

°5




Gabler D. és Ottományi K. 1990. Késõ római

házak Szakályban. Archaeologiai Értesítõ , 117,161–188.Gyulai F. 2005. Archaeobotanikai kutatások a Balaton környékén. (Archaeobotanical researchesaround Lake Balaton). Zalai Múzeum, 14,263–275.Gaitzsch, W. 1980. Eiserne Römische Werkzeuge.Studien zur römischen Werkzeugkunde in Italienund den nordlichen Provinzen des Imperium Romanum. British Archaeological Reports,International Series, 78 (i-ii)Gaitzsch, W. 2005. Eisenfunde aus Pergamon:Geräte, Werkzeuge und Waffen.Gerassimov, T. 1946. Nahodki v razvalinyite na rannovizantijszko gradise pri c. Zseglica. Izvesztijana Bulgarszkija Arheologicseszki Insztitut , 15,203–5.Gróf P. és Gróh D. 1991. Elõzetes jelentés a Visegrád-Gizellamajori római erõd feltárásáról.Communicationes Archaeologiae Hungaricae,85–95.Gróf P. 1992. Népvándorlás kori vonatkozások egykésõ római erõd és temetõ feltárásának kapcsán. Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 30–32,129–144.

Hartley, D. és Elliot, M. M. 1951. Life and work of the people of England. 11 – 13. Cent. LondonHenning, J. 1987. Südosteuropa zwischen Antikeund Mittelalter. Archäologische Beiträge zurLandwirtschaft des 1. Jahrtausends u.Z. BerlinHoffmann, M. 1988. Textile implements:Identification in Archaeological finds and interpre-tation in pictorial sources. In: Bender Jorgensen, L. – Magnus, B. – Munksgaard, E. (eds), Archaeo-logical Textiles. Report from the 2nd NESAT sympo-sium. 1-4-V.1984. Ark ologiske Skrifter. Copen-hagen, 232-46.

Huber, P. 1986. Hiob. Dulder oder Rebell? Byzan-tinische Miniaturen zum Buch Hiob in Patmos, Rom, Venedig, Sinai, Jerusalem und Athos.Johl, C. H. 1924. Altägyptische Webestühle und Brettchenweberei in Altägypten. LeipzigKelemen M. 2008. Solva. Esztergom késõrómaitemetõi. Die spätrömischen Gräberfelder von Esztergom. BudapestKirpicsnikov, A. N. 1973. Sznarjazsenyie vszadnyi-ka i verhovo konja na Ruszi IX-XII. Vv Arheologija SzSzSzR E1-36, LeningradKirpicsnikov, A. N. 1986. Russische Waffen des9–15. Jahrhunderts. Waffen- und Kostümkunde:

Zeitschrift der Gesellschaft für historische Waffen-und Kostümkunde, 85–129.

Kolchin, B. A. 1989. Wooden Artefacts from

Medieval Novgorod. I – II . British ArchaeologicalReports International Series 495 (I–II)Kovács P. 2001. Adatok a tetrarchia-kori katonaiépítkezésekrõl Pannoniában. Antik Tanul mányok XLV, 141–168.Kuzsinszky B. 1920. A Balaton környékének archaeologiája.Larsson Lovén, L. 2002. The Imagery of Textile Making. Gender and Status in the Funerary Iconography of Textile Manufacture in Roman Italyand Gaul . GöteborgLászló J. 2011, Római kori villagazdaság vas-eszközei Tatabánya-Felsõ-Rét-földrõl. Komárom-

Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17,151–170.Ling Roth, H. 1917. Studies in Primitive Looms II.The Journal of the Royal Anthropological Instituteof Great Britain and Ireland , 47, 113–50.Lukács L. 2007. A tisztes ipar emlékei. Céhek,céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejérmegyében és Székesfehérváron. SzékesfehérvárMarichal, R. 2000. Outillage antique de Ruscino(Château-Roussillon, Pyrénées-Orientales, F) in:Feugére, M. – Gustin, M. (eds), Iron, Blacksmithsand Tools. Ancient European Crafts. Acts of the

Instrumentum Conference at Podsreda (Slovenia) in April 1999 . Monographs Instrumentum 12,Montagnac, 139–168.Morton, H. V. 1936. In the Steps of St. Paul . LondonMüller R. 1982. A mezõgazdasági vaseszközök fejlõdése Magyarországon a késõvaskortól atörökkor végéig . Zalai Gyûjtemény 19, 1–2.Müller R. 2009. Guzsalyok és orsógombokPannóniában. Zalai Múzeum, 18, 39–54.Nagy T. 1988. Sopianae. Egy új városmonográfia margójára. Antik Tanulmányok , 33, 218–245.Nikitin, A. V. 1971. Russian Blacksmith’s work of

XVI-XVIII. Centuries. Arheologija SzSzSzR. E1-34Moscow.Pásztókai-Szeõke J. 2011. Curry-comb or toothedweft-beater? The serrated iron tools from the Ro-man Pannonia. Archaeological Textiles Newsletter,52, 3–13.Pásztókai-Szeõke J. és Serlegi G. elõkészületben,„Mit tettek értünk a rómaiak?” Textilek, klíma és a Balaton.Pásztókai-Szeõke J. elõkészületben, Following aClew from Textile Tools to Textile Production in Roman Pannonia (doktori disszertáció)Péterfi Zs. 1993. Bátaszék-Kövesd-pusztai késõró-

mai temetõ. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 18,47–128.

/

ae



Rich, A. – Chéruel, M. 1859. Dictionnaire des

antiquités romaines et grecques. ParisRoche-Bernard, G. – Ferdiere, A. 1993. Costumeset Textiles en Gaule romaine. ParisSerlegi G. 2007. A balatonkeresztúri „vízmérce”.Környezetrégészeti információk a Balaton delipartjának római kori történetéhez. Bíró Sz. (szerk.), FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. konferen-ciakötete. Xántus János Múzeum, Gyõr 2006. már-cius 8 – 10. Gyõr, 297–317.Sági K. 1973. Római téglasír Balatonberényben ésókeresztény kapcsolatai. Somogyi Múzeum Közle-ményei, 1, 289–97.Sági K. 1981. Das römische Gräberfeld von Keszthely-

Dobogó. Fontes Archaeologici Hungariae, BudapestSt rmose Nielsen, K-H. 1999. Kirkes V v.Opstadvæ vens historie og nutidige brug . Forsogmed fortiden 6. LejreSümegi P. – Törõcsik T. – Jakab G. – Gulyás S. – Pomázi P. – Majkut P. – Páll G. D. – Persaits G. – Bodor E. 2009. The environmental history of Fenékpuszta with a special attention to the climatewith a special attention to the climate and precipita-tion of the last 2000 years. Journal of Environ-mental Geography, II.3–4, 5–14.Szolnoky L. 1954. A bodrogközi függõleges szövõ-

szék rekonstrukciója. Néprajzi Értesítõ , 36, 95–99.Terei Gy. – Horváth A. 2007. Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 215–245.Thomas, E. B. 1955. Die römerzeitliche Villa vonTác-Fövenypuszta. Acta Archaeologica Hungarica,6, 79–147.

Thomas, E. B. 1964. Römische Villen in Panno-

nien. Beiträge zur pannonischen Siedlungs- geschichte. BudapestTóth E. 2005. Karpen in der Provinz Valeria. ZurFrage der spätrömische eingeglätteten Keramik inTransdanubien. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 363–91.Tóth E. 2006. Apogány és keresztény Sopianae. (Acsászárkultusz-központ Pannonia Inferiorban, vala-mint a pogány és keresztény temetkezések elkülöní-tésének a lehetõségérõl: a II. sírkamra). Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis, XX,49–96.Tóth E. 2009. Studia Valeriana. Az alsóhetényi és

ságvári késõ római erõdök kutatásának eredményei.DombóvárVágó E. és Bóna I. 1976. Der spätrömischeSüdostfriedhof . BudapestWalton Rogers, P. 1997. Textile Production at 16 – 22 Coppergate. The Archaeology of York. TheSmall Finds 17/11. YorkWalton Rogers, P. 2007. Cloth and Clothing inEarly Anglo-Saxon England, AD 450–700. CBA Research Report 145. YorkWild, J. P. 1967. Two technical terms used byRoman Tapestry-weavers. Philologus, 111.1–2,

151–5.Wild, J. P. 1970. Textile Manufacture in the Northern Roman Provinces. CambridgeWild, J. P. 2002. The Textile Industries of RomanBritain. Britannia, 33, 1–42.Wilson, L. M. 1938. The Clothing of the Ancient Romans. Baltimore.


ae aeae /



25IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD

SummaryThis article focuses on Pannonia during the fourthcentury. The study intends to discuss the localRoman provincial textile production by analyzingthose tools found in archaeological context whichcan be associated with textile production.The tools in question are elongated, rectangular,

200-300 mm long iron blades with short teeth (1-3per cm) on one of the longer sides and supplement-ed with an iron tang for the handle at a right or anobtuse angle in the middle of the other.At least 35 iron objects of this type are knownamong the archaeological assemblages from theTransdanubian Region. The earliest of these itemsmay have already been in use during the second andthird centuries AD, but from the beginning of thefourth century onwards, there is no doubt abouttheir use. In Transdanubia, most of the knownexamples were found in settlements, but never in

urban context. Five items were documented asgrave goods from the fourth century AD, and onefurther item was found as part of an iron hoard.These toothed iron tools are usually published ascurry combs for horse-grooming. Differing fromthis generally accepted identification, I would liketo present an alternative possibility here.The close morphological parallel to this tool isknown from the modern time and it provides us withanother possible alternative in relation to its func-tion. Identical examples from the modern Turkey orMorocco are used for beating the weft into its placewhile weaving on two-beam upright looms. There

are further data from the first half of the twentiethcentury on alike toothed iron blades mounted inwooden handles from Greece, Palestine, Turkey,Syria and Hungary, where the same two-beamupright loom was in use for preparing the coarse fab-ric of tent-coverings, sacks and bags.What is common in these modern looms that theycan be the direct descendants of a vertical two-beamloom which is generally considered to be widelyused in the whole Mediterranean area from the firstcentury AD. Although several depictions of thistwo-beam vertical loom are known from the Roman

period, neither of them shows other tool in use thana one-ended pin-beater. Differing from this icono-

graphic evidence, the ancient literal sources domention a certain comb in association with the two-beam upright loom, which was used for beating inthe weft. Depictions of the two-beam vertical loomdid not stop by the end of the Roman era and someof these later representations show very clearly a serrated weft-beater in use. The earliest medieval

miniature in the Utrecht Psalter and its later copy inthe Eadwin Psalter provide us with the profile viewof the tool, while another Italian miniature depictsit in a frontal view. One futher example is knownfrom a thirteenth century Byzantine manuscript,where it is depicted as lying on the ground under theloom.The detailed analysis of the archaeological evidencefrom Pannonia suggest that these toothed ironobjects were used as textile tools for weaving. As itwas mentioned before, five items of this kind areknown from fourth century burials. In two cases the

item was found together with a spindle whorl, andin four cases together with a 200-300 mm longround-sectioned iron spike with a pointed end.When weaving on the two beam upright loom a pointed shaft, the so called pin-beater is used toclear the shed. The weft is passed through the shedas a small skein by hand, and arranged with the pin-beater before beating-in downwards by the toothedweft-beater. The beating-in with the weft-beater issufficient to give the close weave as desired, but if there is any unevenness the pin-beater can be usedto pluck at individual threads till they lie close andeven. The quite long, one-ended pin-beaters were

surely in use during the Roman period for weavingon the two-beam upright loom, as it is clearly indi-cated on two tomb slabs where they are representedside-by-side.As we saw, both iron tools - the pointed pin-beateras well as the toothed weft-beater -, which werefound together in Transdanubian burials, could havebeen used for weaving on the same type of loom,but were not compatible with the other two types of loom known from the Roman period. One furtherquestion for the investigation can be the quality of textiles that could be produced with these weaving

tools. First, the certain characteristics of the ironweft-beaters can give some ideas. The weight and

IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION

IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD

BY JUDIT PÁSZTÓKAI-SZEÕKE



26 JUDIT PÁSZTÓKAI-SZEÕKE

width of the blades as well as density and length of

the teeth are the most typical characteristics of theobjects. Considering these common features, wecan exclude some unlikely alternatives from thepossible textile products such as piled fabrics orcomplicated tapestry.Secondly, as it was mentioned earlier, it is impor-tant to highlight that neither of these iron weavingtools were found in urban context. Furthermore,their distribution pattern in Transdanubia representan obvious discrepancy: they are from the easternpart of the region, with a dominance in the area south of the Lake Balaton. This dominance is espe-cially obvious if we look at the burial evidence.In short, the expansion of cultivated areas and thegrowing food-producing capacities of the territoryto the south of Lake Balaton became a very suc-cessful large-scale state investment during thefourth century AD. The need for holding the abun-dant surplus of the agricultural production from thisregion is testified by appearance of the large inland

forts as new collection-storage-redistribution points

some 30 years after the drainage of the BalatonLake. We can assume that in addition to thedemands for more stocking facilities (e.g. hugegranaries in the inland forts), the increasing surplusof grain production could effected the fourth cen-tury textile production of Pannonia, for instance inthe form of growing need for textile bags, like sacksfor packing cereals. However, without a systematicstudy, which would attempt to interpret the abun-dant archaeological evidence of textile tools toexplore whether the need for more utilitarian tex-tiles effected the local textile production in andaround the inland forts south of the Lake Balatonthis idea can only be taken as a working hypothesis.At the same time, there is a possibility that theseiron weaving tools were used for preparing thesecommodity containers and were deposited into thefourth century burials of this rural region as sym-bols of the economic welfare deriving from thisagricultural surplus production.

vasból készült szövőeszközök és textilművesség a 4. századi

Documents