ugrásra készen a pugovics-kormány? ideálom a liberális ......sadalom egyik legsúlyosabb prob...
TRANSCRIPT
Szombat. 1989. október 28. Magyar Nemzet 7
/
Ugrásra készen a Pugovics-kormány?
Ki eszi m eg a nagyhalakat?„Akármit tartunk az ideális tulajdonviszonyokról, oda ju tunk, hogy
a tulajdonviszonyok valóban lényeges megváltozásának vagy megváltoztatásának alapvető kiinduló leltétele az adott nagyvállalati szerkezet megtörése." Ezzel a gondolattal fejeződik be Szólal Erzsébet közgazdász most megjelent nagyszabású tanulmánya, amely a Gazdasági mechanizmus, reform törekvések és nagyvállalati érdekek cimet viseli. Az évtizednyi kutatóm unkára, rendkívül alapos tényfeltárásra épülő könyv bizonyítékai meggyőzően tám asztják alá ezeket a súlyos szavakat. Miként kerülhetett a nagyvállalati szféra ilyen kulcspozícióba? Hogyan képes érdekeit rákényszeríteni a mindenkori gazdasági vezetésre? S mi módon lehetne végre hozzáfogni az em lített hatalom - megtöréshez? Szalai Erzsébettel egyebek között; ezekről a kérdésekről beszélgettünk.
Ideálom a liberális jogállam és a szociális biztonság harmóniája
Antall József az MDF programjáról, a politikai alternatívákról és az osztálypártok idejétmúltságáról
Ha a nemzeti érdekegyeztető tanács tárgyalásai során még csak a politika iránt erősen érdeklődők figyeltek fel rá, a Magyar Demokrata Fórum múlt hét végi II. országos gyűlése után m ár országosan és messze a határokon túl Is ismertté vált a neve. Antall József politika-, művelődés- és orvostörténész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója, a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke, azzal lepte meg Magyar- ország lakosságát, hogy fel van vértezve mindazzal, am it egy plurális társadalom elvárhat egy politikustól. Hogyan sikerülhetett ez valakinek, pártonkívüllként egy pártállamban, ahol még az állam párt sem annyira politikusokra, m int inkább végrehajtókra tarto tt számot? Mindenekelőtt e rre próbáltunk választ kapni a Magyar Demokrata Fórum újonnan megválasztott elnökével folytato tt beszélgetésünkben.
— Ügy gondolom, hogy a politikában általában bizonyos ismeretekkel, és talán bizonyos .érzékkel kell rendelkeznie az embernek, emellett tisztában kell lennie a képviselt elképzelésekkel és célokkal. Fejlődésemhez bizonyára hozzájárult, hogy olyan környezetben nőttem föl, ahol a politika természetes életeleme volt m indenkinek a családban. Apám a második .világháború alatt menekültügyi kormánybiztos volt, utána állam titkár, és miniszter Tildp Zoltán és Nagy Ferenc kormányában. Az ország sok politikusát m ár gyermekkoromban személ/esen is megismerhettem. Rendkívül elfoglalt apám gyakran vitt magával hivatalos útjaira, hogy legalább így együtt lehessen velem. Megfordultam vele m enekülttáborokban és parlamenti üléseken is.
Politikai és szellemi elkötelezettségemben meghatározó volt a népi írók és a szociográfiai irodalom iránti érdeklődésem. Már gimnazista koromban olvastam Kovács Imre, Erdei Ferenc és Németh László müveit. Bibó Istvánnal egészen haláláig atyai ba rátságban voltam. Mindazonáltal sohasem tekintettem m^gam harmadik utasnak úgy, ahogy azt so kan, túlzottan 'konkretizálva : szocializmus és a kapitalizmus közötti harm adik lehetőségnek tartják. Én inkább az individualizmus és a kollektivizmus közötti harm adik utat láttam ebben, hasonlóan a fogalom megalkotójához, Wilhelm Röpkéhez.
A nemzeti demokrácia, a politikai liberalizmus és a kereszténydemokrácia politikai és szociális szemlélete határozta meg szellemi elkötelezettségemet. Itt jegyzem meg, hogy alapító kezdeményezője vagyok a Magyar P iarista Diákszövetségnek. Ez nem vallási kérdés, hiszen Európában — ahogy mondani szokták — az ateista is keresztény. Az európai plurális gondolkodásra minden bizonnyal nagy hatással volt a katolicizmus és a protestantizmus egysége a kereszténységben.
— Nem szeretnék különbséget tenni a program jelen stádium ában, hiszen ezzel minősíteném a szerzőket, a m unkacsoportokat Azt hiszem, mindegyik részben vannak gyengébben és erősebben kidolgozott részek. Nyilvánosságra kerülésük után a politikai ellenfelek megjegyzései, észrevételei nyomán módunk lesz majd e programot olyan mértékben ja vítani, hogy konkrét akcióprogram má válhasson. Szóval arra kell törekednünk, hogy szembesítsük a programot a jelen rpa- gyar helyzettel.
— A p ro g ram m ely ik része v á lth a tja ki Ön sze rin t a legtöbb n éze tk ü lönbséget?
— Nyilvánvalóan a gazdaság- politika. Aztán valószínűleg a központi államhatalom és az önkormányzatok viszonya. Kül- vagy katonapolitikában például nemigen van reális alternatíva. Persze, a gazdaságpolitikát illetően is egyetértés van a pártok között abban, hogy piacgazdaság kell, m int ahogy az önkormányzati reformot is mindenki a zászlajára tűzte. De itt már lehetnek különbségek a megvalósításban. Végső soron a pártok és az azokban aktív személyek hitelességétől, meg a kidolgozottság m értékétől függ, mi hogyan válhat valósággá a választási programokból.
— Lengyel László egy . közelm últbeli tan u lm án y áb an m egá llap ítja , hogy az M DF-nek — Jóllehet a lapvetően é r telm iségi m ozgalom és p á rt — nem s ik e rü lt u ta t ta lá ln ia a gazdaság p a ran csn o k i p o sz tja in állókhoz. M i e r ről a vélem énye?
— Teljesen természetes, hogy egy zárt rendszerű társadalomban a gazdasági vezetők nem tagjai egy ellenzéki pártnak. Különben is a politika természetrajzához tartozik, 'hogy a menedzserek, a szakértelmiség általában akkor szokott közeledni az ellenzéki mozgalmakhoz, amikor azok már kiléptek embrionális állapotukból, és amikor a hatalomban való részvételre esélyessé válnak. A gyakorlati em bereket a cselekvés és irányítás, nem pedig az eszmei előkészítés érdekli. Ehhez járul, hogy nálunk a gazdasági vezetők jelentős hányada az állam párt, illetve államhatalmi szervezetek állományából került gazdasági vezetői posztokra, éppen, m int az MSZMP elkötelezett híve.
— Ha s m enedzserek nem is, a tá r sada lom m ás ré tegei sű rűn p an asz k o d n ak , hogy m iközben rg y re-m ásra a lak u ln ak pá rto k M agyarországon, az ö p o litika i é rdekeik seho l sem Jelen nek m eg. Mely ré tegek részérő l ta r tja ön in d o k o ltn ak ezt a panaszt?
— Előrebocsátanám, hogy az osztály- és rétegpártok kora egyértelm űen lejárt Európában. A civilizációs folyamatok eredményeként ma m ár nem létezik az a típusú homogén munkásosztály, amelynek pártjaként a múlt században először megszerveződött a szociáldemokrácia. A parasztság is megváltozott, sajátosságaiban, létszámában számottevően csökkent. Emiatt a parasztságra tá-
LOBOGO
— V an n ak -e M agy Íro rsz á g o n eg y álta lá n valód i n ag y v álla la to k ?
— A nagy vállalatiság belső erőfölényt jelent egyrészt a piacon, m ásrészt az irányi tószer vekkel való alkuban. Ilyen szempontból természetesen vannak nagyvállalataink — az egy más kérdés, hogy tőkés mércével nem m indegyikük tekinthető annak. £n egyébként azokat a cégeket vizsgáltam , ahol a foglalkoztatottak száma m eghaladja a tízezret.
— A lapvetően m iben kü lönböznek ezek lö k é i tá r ta ik tó l?
— A modern piacgazdaságok nagyvállalatai szerves piaci fe jlődés ú tján, a termelőerők koncentrációja révén jöttek létre. Ellentétben a hazaiakkal, amelyek nagyrésze adm inisztratív összevonás során keletkezett.
K ü l o n a l k u k k é n y s z e r e— M ilyen m echm nlzm uiok seg ítsé
gével te h e ttek sze rt ezek s n sg y cégek Ilyen e rő s pozíció ra?
— Alkupozíciójuk alapja a hazai ellátásban játszott' kiem elkedő szerepük, monopolhelyzetük, továbbá, hogy tőkés exportjuk devizát hoz, illetve termelésük potenciálisan igen nagym ennyiségű konvertibilis im portot helyettesít. Mindezek alapján stabilan beépültek az állam i- és p árthierarchiába, s különböző csatornákon át alapvetőén befolyásolják a döntéseket. Pozíciójukat erősíti, hogy a mostani feszült helyzetben lehet azzal fenyegetni : egy nagy csőd esetén kialakuló m unkanélküliség kom oly politikai feszültségeket okozhat.
— M ilyen i v iszonya e n n ek a szférá n a k a re fo rm o k h o z? É rd ek e ltek -e a ra d ik á lis vá ltozásokban?
— A nagyvállalati m enedzserek között három típust különíthetünk ej. A piacellenes vezető 'többnyire olyan cég élén áll, amely képtelen rugalm as válaszokat adni a piaci kihívásokra, s így alapvető érdeke a jelenleg is fennálló újraelosztásos rendszer fennm aradása. A leggyakoribb az am bivalens típus, aki megpróbál a piacon tájékozódni és ott alkalmazkodni, de ápolja a kapcsolatokat a bürokráciával is, s ezzel egyúttal hozzájárul a redisztribu- ciós szisztéma fenntartásához. A közömbösnek nevezett típus egyik terepen sem tud igazán jól mozogni. Összességében úgy látom, a nagyvállalati érdekek inkább a reform ok és a piac ellen hatnak.
— A n ag y v álla la ti é rd ek m e n y n y ib en azonos a n a g y v á lla la ti vezetők é rd ek év e l?
— Döntően azokéval azonos. Lehet, hogy a nagyüzemi m unkásoknak rövid távon érdekük az adott .munkahely m egtartása, ám hosszabb távon ez nincs így, mert ez a struk tú ra halálra van ítélve. Ugyanakkor ez a rövid távú é rdekeltségük nagyon könnyen kijátszható a menedzserek által — ez például szanálásokban, béremelésekben Jelenik meg, ami viszont inflációt gerjeszt.
— M iért n em k ép esek összefogni eg y m ássa l a d ecen tra liz á lá sb an é r d e k e lt erők?
— Emögött az elszigeteltség m ögött az húzódik meg, hogy a nagyvállalati problem atikát mind a jelenlegi gazdasági és politikai vezetés, mind a független pár'ok elhárítják maguktól. Előbbiek azért, m ert ebben a nehéz gazdasági helyzetben fokozottan rá- u taltnak érzik m agukat a nagy- vállalati szférára, s így nemigen m ernek annak érdekeivel élesen szembenálló döntéseket hozni. Jól .megmutatkozott ez a társasági és az átalakulási törvény megalkotásánál is.
— Az ellenzék tartózkodásának megértéséhez egy kicsit messzebbrő l kell Indulnunk. Az 1966 utáni fejlődés m agyarázataként két alapvető nézet te rjed t el. Az egyik szerint a pártállam erőszakos módszerekkel elnyomta a társadalm at és a gazdaságot. Ha ezt a társadalom tól idegen apparátust, a pártállam ot eltávolítjuk, m nden Jóra fordul. A másik megközelítés — nem v itatva a pártállam szerepét a mai válság kialakulásában — azt á llítja , J956 után az informális különatkukra épülő érdekérvényesítési mechanizm usoknak egy olyan szövevényes rendszere alakult ki, amely gyakorlatilag az egész társadalm at átfogja. Abban szinte m in denki benne van ,valam i módon, s így közvetve hozzájárul annak fenntartásához. Nem elég tehát a hatalom csúcsát lebontani, ezt az egész különalkus rendszert kell
leépíteni — ez mayában foglalja az egész társadalom á ts truk tu rá lódását, s egyebek között a nagy- vállalatok decentralizálását is. Ez az álláspont sokkal kevésbé népszerű, m int azt mondani: elég k ilökni a hatalomból a kommunistákat, és m ár ott is a jól m űködő piacgazdaság!
— Ez a struccpolitika akkor fog visszaütni, akkor derül majd ki, hogy a .magyar gazdaság és tá r sadalom egyik legsúlyosabb problém ájáról van szó, am ikor a p ártállam végképp és bizonyíthatóan lebomlik. A koalíciós kormány ott fog állni, s ha elszánja magát a radikális változásokra — élesen szembe fog kerülni a nagy- vállalati menedzserek törekvéseivel!
— Igaz-e , hogy a m ai k o rm án y za t g y ak o rla tilag k i van szo lgá lta tva .ezen m enedzse rek — a „v ö rö s b á ró k ?> — é rd ek eln ek ?
— Ez úgy nem igaz, hogy a korm ányzat azt teszi, am it a vörös bárók diktálnak. A korm ányzat ki van szolgáltatva a saját fé lelm einek és tehetetlenségének, valam int annak a sajátos politikai helyzetnek, ami kialakult. Ennek csak egy része a nagyvállalati .vezetőknek való kiszolgáltatottság. Az alapvető probléma az, hogy ha a kormány ma népszerűtlen intézkedéseket hoz, akkor azért b írálják, ha pedig nem hoz ilyeneket, akkor azzal vádolják meg, hogy halogatja az elkerülhetetlen döntéseket, m ert a választási küzdelemre készülő á llam pártot nem akarja gyengíteni. Akkora a bizalmatlanság, hogy a korm ány ma nem nagyon tud olyat lépni, ami kiváltaná a társadalom megelégedettségét.
B u k i k í g y i s , b u k i k ú g y i s— Ez ny ilv án a v á lasz tá so k m ie lőb
b i m e g ta r tá sa m e lle tt szól. De m en y n y ib en lesz n ag y o b b esélye egy k o a líciós k o rm á n y n a k a r r a , hog y s ik e rre l lép jen fe l a n ag y v á lla la ti szféra e llen?
— Annyi bizonyos, hogy egy radikális szerkezetváltást csak egy legitim korm ány tud végrehajtani. Annál is inkább, m ert információim szerint, a jövő évi tervbe igen jelentős kompromisz- szum okat építettek be, így az ügy tovább halasztódik. Tény, hogy nem túl irigylésre méltó az eljövendő koalíciós kormány helyzete. Vagy felvállalja a radikális szerkezetváltást, s akkor — a keletkező feszültségek m iatt — két- három hónap ala tt megbukik; vagy nem meri ezt vállalni, s ak kor azért fog megbukni, hiszen a koalícióba be nem került pártok tám adni fogják a népszerűtlen döntések halogatásáért.
— így tehát meglehetősen pesz- szimista vagyok az eljövendő kormányzatok stabilitását illetően. Nem elképzelhetetlen, ha kicsi is a valószínűsége, hogy a következő kormány, „ha már úgyis bukni kelt, tepalább legyen valami értelm e" alapon belevág az elkerülhetetlenbe. Ahogyan egy tervhivatalos ismerősöm m ondta: ő hajlandó leugrani Dugovics Tituszként a bástyátokról, — de csak akkor, ha törököt is vihet magával! A ttól félek, a közeljövő korm ányainak ezt a szerepet kellene felvállalniuk.
— E lképzelhetőnek ta r tja teh á t, hogy h á á k o rm án y o k s o rra m eg hozzák az e lk e rü lh e te tlen n é p sz e rű tlen In tézkedéseket, a k k o r ebbe h á ro m -n ég y k o rm án y b e lebuk ik m ajd , de közben k im ászu n k a gödörből?
A Magyarországi Szociáldem okrata P árt kongresszust ta rt november 3—S. között Budapesten az £do$z székházban; ezt jelentették be tegnap a párt képviselői a rendezvény előzetes sajtótájékoztatóján. Bár az előzetesen összeállított program füzet szerint a 38. kongresszust tartják , egyesek szerint esetleg ez az első kongresszus lesz. Sót, az sincs kizárva, hogy a küldöttek úgy döntenek, miszerint az 1948-as, fúzióba torkollott kongresszust nem ismerik el, így a mostani csak a 37. lesz.
Eme számozási számháború u tán az újságírók azt igyekeztek tisztázni a szervezőkkel, hogy hány szavazati jogú küldött vesz m ajd részt a tanácskozáson. Nos, a válaszokból az derült ki, hogy 500 küldöttre számítanak, de nincs kizárva az sem, hogy ennél többen lesznek. A bizonytalanság abból következik, hogv
— Nagyon merem remélni. Aligha létezik más út. Persze mindez csak akkor vállalható, ha kiépítik a szociális védőhálót. Ha nem, akkor is kormányválságok követik majd egymást, de a kibontakozás helyett a visszarendeződés esélye nő meg, s felerősödhet egy d ik tatúra veszélye is. A piacosítás hátrányait elszenvedő rétegek ki fogják term elni a maguk karizm atikus vezetőit, s m arkáns reformellenes blokk jöhet, létre, a legkülönbözőbb ideológiai köntösben. Az em berekről tehát — mind erkölcsi, mind politikai szempontból — gondoskodni kell.
— Ez nem i 22-es csapdá ja? A szociá lis háló k iép ítéséhez fo rrá so k k e lle n e k . . .
— Igen, ez nagyon nehéz kérdés. Pedig e rre mindedképpen kell forrást találni, például a veszteséges vállalatok tám ogatásának leépítésekor felszabaduló pénzből. Emellett a tulajdonreform nak is azt kell szolgálnia, hogy megnyerje az emberek többségét a radikális változások ügyének. A helyi önkorm ányzatoknak, s a vállalati dolgozói kollektíváknak is kell részesülniük a tu lajdonreform előnyeiből. Valamit kell adni a népnek — ha m ást nem tudunk, legalább tulajdonosi részesedést.
F o r t é l y o s f é l e l e n i— T é rjü n k viasza a n a g y v á lla la
tokhoz. Az edd ig i d ecen tra lizá lást k ísér le tek s o rra k u d a rc o t v a llo ttak . H ogyan lehe tne e szféra e re jén ek m eg tö réséhez s ik e rre l hozzákezden i?
— Felülről irányított szétszedéssel nincs erre esély. Egy ismétlődő történelm i helyzetben vagyunk, amikoris a felvilágosult arisztokrácia a bárók hatalmát csak a nép segítségével tudná megtörni, de a néptől fél, mert attól tart, öt is el fogja sodorni. £n az alulról jövő decentralizálás híve vagyok. A nyolcvanas évek közepén megvolt a lehetőség arra, hogy a gyáregységek leváljanak a nagyvállalatokról. Számos leválási igény jelentkezett, ám ezek jórésze el sem ju tott az ágazati minisztériumokig, m ert a menedzserek és szövetségeseik m ár a kérelm ek hivatalos helyre való elju tásá t is megakadályozták. A decentralizálás lényege, hogy egyszerűen engedni kellene ezeket — a nagyvállalatokat belülről feszítő — erőket érvényre ju tn i. Ennek előfeltétele, hogy eltöröljék azt a paragrafust, am ely a kiválást a vállalati tanácsok kétharm ados szavazati többségéhez köti. Továbbá nyilvánosságot és fórumot kellene terem teni a decentralizálásban érdekelt egységek dolgozóinak és vezetőinek, hogy egységesen tudjanak fellépni.
— Az á lla m p á r t fö lb o m lási hogyan befo ly áso lh a tja a helyzete t?
— Ez m indenképpen gyengíti a nagyvállalati szféra érdekérvényesítési lehetőségeit. Ugyanakkor várható, hogy a menedzserek az új politikai struk tú rá t is m egpróbálják majd meghódítani, beépülnek majd a pártokba, a korm ányba. Nem fogják könnyen föladni!
— On könyve z á rá s ik o r , is is n y a rá n í z t I r ta : a pangó , e lhúzódó v á lság k o rsz ak á t é ljü k . H ogyan Jetle- m ezné a m a i helyzete t?
— Lényegében ugyanez érvényes ma Is. A nagyvállalati szféra és az állam i bürokrácia viszonyában egyfajta patthelyzet a laku lt ki. Utóbbi ért el bizonyos eredm ényeket, ám a nagyvállalatok továbbra is erősen tartják magukat. A legtöbbjük most kivár. Az elhúzódó válság közben húzódik tovább, s ebbe néhány korm ány még bele fog bukni. A nagy kérdés az, visz-e majd tö- rörököt m ag áv a l. . .
Zsuborl Ervin
a tagság e hét végéig választja meg a küldötteit, mégpedig úgy, hogy minden „megkezdett" tíz tagnak van joga delegálni egy- egy kongresszusi küldöttet. Ezenkívül a kongresszus küldöttei lesznek azok a régi szociáldem okraták is, akiket 194S-ban k izártak a pártból. Az MSZDP felmérése szerint számuk 320.
A kongresszus egyik legfontosabb feladata az lesz — hangsúlyozták a tegnapi tajtótájékoz- tató szervezői —, hogv megválasszák a párt legitim veze tésé t
Baranyai Tibor, a történelmi szárny vezetője kijelentette, hogy az MSZDP ellenzéki párt, m ár csak azért is, mivel a m agyar nép közhangulatát „ellenzékinek ítéljük meg", ezért a jövő évi parlam enti választásokon ellenzéki jelölteket állítunk majd.
<e. p >
— T u d ju k , hogy ISSS-han az Eötvös G im názium ban az Iskolai fo r ra dalm i b izottság elnökévé v á lasz to tták , egyéb po litik a i s ze rep léséé rt p e dig a m eg to rlás Időszakában le ta r tóz ta tásb an la volt. M ás hason ló so rsúnk tó l e lté rően azonban ön fo ly a m atosan lépést ta r to t t a p o litika i fe jlődéssel an é lk ü l, hogy po litika i szere p e t Já tszo tt volna.
— 1956-ban a kisgazdapártban vállaltam szerepet, amelynek apám is tagja volt. Alapító tagja voltam a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek, és szoros kapcsolatban álltam a Petőfi P ártta l is. Ezt követően főként történészi m unkámnak szenteltem magam. Doktori disszertációm at a nemzeti liberalizm us témaköréből írtam, amelynek nagy alakjai, Széchenyi, Kossuth, Deák és Eötvös politikai példaképeim is. Politikai ideálom pedig a jogállam és a szociális biztonság harm óniája.
— ö n m akacsu l ke rü li a vá lasz t a r ra a k é rd é sre , h o n n an vo lt m eg az a fo lyam atos tá jék o zo ttság a , am ely az eszm ei a lap o k m e lle tt a lk a lm assá te tte , hogy fő fog lalkozású po litik u so k ka l tu d jo n eg y en ran g ú k é n t szem ben- á llni a sa rk a la to s tö rv én y ek e t előkészítő tá rg y a láso k o n ,
— Politikai érdeklődésem mindig is meghatározó volt. Azt persze nagyképűség volna állítanom, hogy mindenről olyan mélységben tudtam volna, m int akinek az ösz- szes információ a rendelkezésére állt. De figyelemmel kísértem a világpolitika eseményeit, Magyar- ország pedig elég pletykás ország ahhoz, hogy néhány napon belül tudni lehessen, miről volt szó a politikai bizottság vagy a kormány ülésein. Az információkat szembesítve, többé-kevésbé helyes következtetéseket lehetett levonni a rra nézve, mi történik az országban.
— Az egy hé tle l ezelő tti o rszágos g yű lésen m eg v ita tták és e lfogad ták az MDF p ro g ram terv eze té t, ö n szem ély sze rin t m it ta r t e p rog ram legerősebb o ld a lán ak ?
A tanácsházára kitűzték a nemzetiszínű zászlót. A kies fővárosi peremkerületben, ahoí békés egymás mellett tengődésben növekszik a por, a sár meg a de- vinás gyermek, már idejekorán, a m últ hét végén felröppent a jeles középületre a háromszínű lobogó. Hiába no, megnyugtató érzés, ha tudja az ember: szőkébb pátriájában olyan honatyák és honanyák intézik a közösség ügyes-bajos dolgait, akik megértik az idők szavát.
Mert bizony nem mindig volt ez így! Volt, hogy — igaz, felsőbb utasításra hivatkozva —, az iskolákban kihirdettetett: aki azon a bizonyos napon akár egv icinyke-picinyke kis háromszínü szalagocskát is magára mer tűzni, vagy pláne valamiféle rendzavarásba keveredik, jobb, ha másnap m ár be sem jön! Volt, hogy — éppen három évvel ezelőtt — valamiféle zűrzavaros egyedekből álló helyi kezdeményezés, klub, baráti kör vagy a m arxista jóisten tudja miféle őrültség éppen ilyentájban akarta meghívni egy esti beszélgetésre a felforgató eszméiről hírhe- dett közgazdászt. De helyén volt az éber testület még éberebb képviselője is, aki persze nem hagyhatta szó nélkül a dolgot: a rendezvény természetesen elm aradt.
De hát ezek persze letűnt idők. Ezen a héten hétfőn a fél ko rmány keveredett nemzetiszínü zászlók ala tt valam iféle rend- pontosabbán rendzavarásba, am it m indazonáltal három évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen
maszkodó pártoknak is változtatniuk kellett a politikájukon. Ez a fejlődés magával hozta, hogy különböző hangsúlyokkal, különböző politikai tradíciókkal bár, de m inden párt igyekszik néppártként fellépni. Arról beszélhetünk tehát csupán, hogy van-e olyan tá r sadalmi réteg vagy csoport, am elyet nem tudnak magukhoz kapcsolni ezek a néppárt jellegű pártok. Magyarországon jelen p illa natban az ellenzéki mozgalmak még nem ölelik fel eléggé a nagyipari munkásságot. Ebben az irányban a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak sem sikerült eddig áttörést elérnie. A nagyipari munkásságnak megfelelő képviseletet terem teni, valamennyi pártnak érdeke és kötelessége is. Az osztálvpártnaJe nem vagyok híve, de jó példával szolgál az Osztrák Néppárt, amelynek van parasztszövetsége, m unkásszervezete és értelm iségi-alkalmazotti szervezete, azaz a tá rsadalom minden nagy csoportjára támaszkodik.
— De nem csak a m u n k áso k , hanem például a k is iparosok , k iskereskedők is seem óre h án y ják a p á rto k n a k , hogy nem v á lla lják fel ő k e t!
— Ogy gondolom, hogy ez a politikai intézményrendszer fejletlenségével függ össze. Egy jól működő demokráciában az érdek- képviseletek dolga a szakmai érdekek megjelenítése, a m unka- vállalók védelme pedig a szak- szervezeteké. A pártokban az érdekrendszerek alapján áttételesen a politikai akaratképzésnek kellene folynia. Csak a mostani átmeneti helyzetben jelentkezik a közvetlen szakmai és személyi érdekképviselet igénye is velük szemben.
— Elnök O r, ön e lzárk ó zo tt az elöl, hogy szem élyét, m a g án é le té t illető k é rd é sek re vá laszo ljon . A nnyit a zo n ban ta lán e lá ru l, hogy k ö nnyen r á állt-e az e lnök i tisz t vá lla lásá ra az M DF-ben?
— Csak barátom, Csoóri Sándor hosszas kapacitálására. Különben ő és Szabad György professzor volt az, akik az MDF lakiteleki zászlóbontására el'hivtak. Szabad György tanársegéd volt az ELT£-n, amikor én hallgató ugyanott, azóta ismerjük egymást.
— Es m en n y ire s ik e rü lt összeegyezte tn ie m úzeum i fő igazgatói m u n k á já t az o rszág p illan a tn y ilag , az MSZAIP á ta lak u lá sa u tán ta lán legnagyobb r e g isz trá lt lé tszám - po litika i szervezetének szellem i vezetésével?
— Ha más. tőlünk nyugatra fekvő országokban a pártvezetést össze tudják egyeztetni magas kormányfunkciókkal, m iért volna nehezebb ez, ha múzeumigazgatásról van szó? Ennek term észetesen feltétele, hogy jó m unkatársaim legyenek m indkét te rü leten, főleg pedig, hogy az emberek elhiggyék: nemcsak velem, személyesen beszélve lehet elin- téztetni valamit. A rra különben semmiképp sem vállalkoznék, hogy főfoglalkozású pártalkalm azott legyek.
Érsek Iván
lett volna. Hiába, akkor még voltak éber tisztségviselők: az, hogy a kormány tagjai csak úgy kószáljanak október 23-án a Kossuth Lajos téren, s az összegyűlt m indenfajta egyedek időnként még meg is tapsolták őket —, nos, ez a „régi szép időkben" elő nem fordulhatott volna.
Láthattuk a tévében: még a Parlam entbe is alig tudtak visz- szamenni, a főlépcsőn is m indenféle oktalan lelkesedók álltak kinn az ú tjukat. Hogy odabenn meg kik vannak, arról m ár jobb nem is beszélni: a három é.vvel ezelőtt melegebb éghajlatra ta nácsolt reformközgazdásznak ma valami olyan cirkalm as kormányzati funkciója van, hogy egy egykori, egyszerű, becsületes tanácsi elvtárs azt még kimondani sem tudta volna..
Nem is lesz hosszú életű az ilyen kormány. Lám, a miniszterelnök m ár a héten be is jelentette, csak m ájus elsejéig kíván a korm ány élén maradni, amint azt a Népszava meg is irta. (Igaz, azt nem tették hozzá, hogy keveslik vagy sokallják.)
Most m ár csak azt lenne jó tudni: jövő- októberben kit lá tunk m ajd a .Kossuth téren. Ki tud ja? Abban persze biztosak lehetünk, hogy a tanácsháza szivet melengető falai között akkor is ugyanazok ülnek majd, akik az idén — meg egy, két, három évvel ezelőtt.
Akármilyen zászlót is húznak fel a homlokzatra.
Weyer Béla
November 3 -5 -e közölt: MSZDP-kongresszus
\ küldöttek száma még bizonytalan