TÉMAKÖRÖK A NYOLCADIKOSOK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

BESZÁMOLÓJÁHOZ 2008. JANUÁRTÓL

Magyar nyelvtan:

1. A beszédhangok keletkezése, csoportosítása 2. A magán- és mássalhangzótörvények 3. A szótagolás és az elválasztás szabályai 4. Hangalak és jelentés viszonya a szavakban 5. Szólások és közmondások 6. A szóelemek 7. Helyesírásunk alapelvei 8. Az ige és az igenevek 9. A névszók (benne: a tulajdonnév helyesírása, dátumok helyesírása stb!!!) 10. A névmások 11. További szófajok (határozószó, névelő, névelő, igekötő stb.) 12. A mondat fogalma, a mondatok osztályozása 13. Szószerkezetek 14. Az alany, az állítmány és a tárgy fogalma, jelölése, fajtái 15. A határozók és a jelzők 16. A szóalkotás módjai 17. Az összetett mondatok

A témákhoz szükséges felkészülési anyag az alábbi tankönyvekben található: 1-7. téma: 5. osztályos tankönyv 9-11. téma: 6. osztályos tankönyv 12-16. téma: 7. osztályos tankönyv 17. téma: 8. osztályos tankönyv

1. A BESZÉDHANGOK KÉPZÉSE, CSOPORTOSÍTÁSA

A hang a beszéd legkisebb, tovább nem osztható egysége. Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák vagy módosítják, együttesen beszélõszerveknek nevezzük. Beszélés közben a hangképzõ szervek állandóan mozognak, a hangok képzése folyamatos.

A beszélõszervek a következõk:

.....

.

A beszéd hangjait általában kilégzéssel képezzük. A levegõ a tüdõbõl elindulva a légcsõn keresztül a géfefõnél találkozik a hangszalagokkal, melyeket a két kannaporc állít a hangképzéshez éppen szükséges helyzetbe. A toldalékcsõ rezonátorként módosítja a gégefõben keletkezõ hangot, zörejeket hoz létre (a mássalhangzók képzésekor), vagyis hangforrásként mûködik. A garat a gége folytatása, a száj- és orrüreg pedig a garat folytatása. A garat- és orrüreg rezonátorként mûködik.

A szájüregnek több része van: a tulajdonképpeni szájüreg (a fogak mögött) és a pitvar (a fogak elõtt). Ez elõbbihez tartozik az ajak, a fogak, a szájpadlás és a nyelv. Az egyes beszédhangok képzésekor a beszélõszervek egy része passzív, más része aktív.

Rövidebben: a tüdőből kiáramló levegő a légcsövön keresztül a gégefőbe jut, ahol találkozik a hangszalagokkal, megrezegtetheti azokat, majd a száj- és az orrüreg felé távozik, s közben akadályokba ütközhet.

Két fõ csoportra oszthatjuk hangjainkat: magánhangzókra és mássalhangzókra.

1. Magánhangzók a szájüregben keletkeznek, képzésükkor a hangszalagok rezegnek, tehát mindegyik zöngehang. Nyíláshangok, képzésükkor nyílás keletkezik a szájüregben. Szótagalkotó erejük van. ............

..

2. Mássalhangzók képzésében több beszélõszerv vesz részt, mint a magánhangzókéban. Mindig kettõ áll együtt valamilyen helyzetben, valamelyik helyen. Egyszerre több pár is mûködik. A hangok közötti különbségek abból adódnak, hogy mindegyiket más hangképzõ pár más módon, más helyen és más idõtartammal hozza létre. Vagyis a mássalhangzók képzésekor akadály képzõdik a gégefõben vgy a szájüregben. Vagy tiszta zörejhangok, vagy a zörejhez zönge is társul. A mássalhangzók a szótag szerkezetében magánhangzókhoz társulnak (ahogy az elnevezés is utal erre).

A mássalhangzók - ahogy e kis táblázatból is látszik, többnyire párt alkotnak zöngésség szerint (a zöngétlen hangoknak többnyire akad zöngétlen párjuk).

2. A HANGTÖRVÉNYEK (Összeállította: Fülöp Károly)

I. Magánhangzótörvények

1. A hangrend törvénye: az egyszerű magyar szavakban a magánhangzók szabályosan rendeződnek.

a/ magas hangrendű szavak: csak magas magánhangzókat (e, é, i, í, ö, ő, ü, ű) tartalmaznak – pl. levél, szülő, türelem, férfi, hideg b/ mély hangrendű szavak: csak mély magánhangzókat (a, á, o, ó, u, ú) tartalmaznak – pl. autó, malom, állomás, uborka, határ c/ vegyes hangrendű szavak: magas és mély magánhangzók vegyesen fordulnak elő bennük; a mélyek közül bármelyik, a magasak közül csak az e, é és az i, í – pl. piros, virág, tégla, finom, tészta, hinta, csillag A hangrend törvénye – a definícióból adódóan nem érvényes… - az idegen eredetű: sofőr, kosztüm - és az összetett szavakra: autómentő, kirakatrendező 2. Az illeszkedés törvénye: a hangrend törvényének kiterjesztése a

toldalékokra. a/ egyalakú toldalék esetén, pl. -ig, -kor, -ért ♥Bármilyen hangrendű szóhoz csak ez az egy változat járulhat: - (mé) autóig, falig, asztalig, hatig; (ma) kettőig, hétig, ebédig; (ve) csillagig - (mé) uborkáért, asztalért; (ma) ebédért, levélért; (ve) virágért, tisztáért b/ kétalakú toldalék esetén, pl. -ban/-ben, -nak/-nek, -ból/-ből, -val/-vel ♥Magas hangrendű szóhoz magas, mély hangrendűhöz mély toldalék járul. ♥Vegyes hangrendű szó esetén legtöbbször mély a toldalék, illetve az utolsó szótag magánhangzója dönt. - (mé) autó, ház, saláta, malom + -VAL (+ -BAN, +-BÓL) - (ma) egér, köröm, szél, hideg + - VEL (+ -BEN, +-BŐL) - (ve) piros, kocsi, csillag + -VAL (+ -BAN, +-BÓL) c/ háromalakú toldalék esetén, pl. -hoz/-hez/-höz; -szor/-szer/-ször ♥Magas hangrendű szóhoz magas, mély hangrendűhöz mély toldalék járul. ♥De a magas hangrendű toldalékból két változat van (pl. -szer/-ször; -hez/-höz). Ilyenkor a szótő utolsó magánhangzóját kell megvizsgálni: ha ajakkerekítéses, akkor az ajakkerekítéses toldalékot választjuk. Ha ajakréses, akkor pedig az ajakrésest. Példánkon:

- autó (mély) + -hoz (mély) = autóhoz - szülő (magas, a.kerekítéses) + -höz (magas, a.kerekítéses) = szülőhöz - levél (magas, a.réses) + -hez (magas, a.réses) = levélhez

II. Mássalhangzótörvények A mássalhangzók egymással találkozva, bizonyos hangtani környezetben módosulhatnak. Ezeket a változásokat nevezzük mássalhangzótörvényeknek:

A/ Hasonulások 1. Részleges hasonulások a/ képzés helye szerinti ~: az n hang képzési helye az alábbi

hangkapcsolatokban kiejtéskor eltolódik, és m vagy ny hangot hallunk: np színpad (ejtése: szímpad) nb különben (ejtése: külömben) nty ponty (ejtése: ponyty) ngy rongy (ejtése: ronygy) b/ zöngésség szerinti ~: egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó

találkozásakor az egyik a saját zöngés ill. zöngétlen párjává alakul kiejtésben. - zöngésedés: a zöngés mássalhangzó zöngéssé teszi a mellette álló

zöngétlent. Pl. mészből (ejtése: mézből), ablakban (ejtése: ablagban) - zöngétlenedés: a zöngétlen mássalhangzó zöngétlenné teszi a mellette álló

zöngés msh-t. Pl. vízpart (ejtése: víszpart), rizspor (ejtése: rispor)

2. Teljes hasonulások A szóelemek határán (pl. szótő/toldalék, előtag/utótag) az egyik mássalhangzó teljesen azonossá válik a másikkal. a/ írásban nem jelölt ~: amikor a fenti változás csak kiejtésben megy végbe, pl. anyja (ejtése: anynya), bátyja (ejtése: bátytya), egészség (ejtése:egésség) b/ írásban jelölt ~: amikor a fenti változás írásban is megtörténik, s ezt kettőzéssel jelöljük. Pl. az + -val = azzal, egész + -vé =egésszé, mos + -j = moss, néz + -je = nézze

B/ Összeolvadás Két mássalhangzó találkozásakor kiejtésben egy harmadik keletkezik, ld. gyertyás

hasonlat. Pl. bánt + -ja (ejtése: bántya), tud + -játok (ejtése: tuggyátok) C/ Mássalhangzó-rövidülés Egy hosszú és egy rövid mássalhangzó találkozásakor kiejtésben a hosszút rövidnek

halljuk. Pl. otthon, állvány, parttalan, lánccal, bükkfa (ejtése: othon, álvány, partalan, láncal, bükfa)

D/ A mássalhangzó nyúlása Bizonyos szavakban nyelvi szokás megnyújtja a mássalhangzó időtartamát. Az alábbi esetekben helyes: lesz, egy, kisebb (ejtése: lessz, eggy, kissebb) Az alábbiakban nem: szalag, köpeny, bakancs (helytelen ejtése: szallag, köppeny,

bakkancs) E/ Kivetés (Kiesés) Három különböző mássalhangzó találkozásakor egy – rendszerint a középső – kiesik,

természetesen csak kiejtésben. Pl. mondta (ejtése: monta), ne bántsd (ejtése: ne bánsd) F/ Hiátustörvény Két magánhangzó között kiejtésben hiátus, azaz hangűr keletkezik, amit egy „j”-

szerű hang betoldásával töltünk ki. Pl. fiú (ejtése: fijú), dió (dijó), miénk (mijénk)

3. A SZÓTAGOLÁS ÉS AZ ELVÁLASZTÁS SZABÁLYAI

A magyar elválasztás alapszabálya, hogy egy mássalhangzó kerül át a következő szótagba. Akárhány msh. is van két mgh. között, mindig csak egy megy át a következő szótagba: ba-ba, ap-ró, Veszp-rém, lajst-rom

Minden szó annyi szótagra bontható, ahány magánhangzó van benne.

A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot (fi-ú, ó-ra. é-let – nem ajánlott forma, ld. még lejjebb)

Az egy magánhangzót tartalmazó szavakat nem választhatjuk el (kép, pech, bőr)

A régies írásmódú szavakban, nevekben nem választjuk el azokat a mgh-kat, amelyek egy hangot jelölnek: Eöt-vös, Paál, Maár, Weö-res, Soós

Elválasztás a magyarban

Az elválasztás alapja a magyarban:

1. elsősorban a szó önálló elemei (ha több van), 2. másfelől a szótagolás (lásd ott); valamint 3. ha a szóban már eleve van bármely okból kötőjel.

Az egyszerűsítő írásmód alapján összevont betűkapcsolatok elválasztáskor szétválnak, például asz-szony, galy-lyat.

Az egy szótagban ejtett szavak soha nem választhatók el. Ez a magyar és az idegen szavakra egyaránt vonatkozik, sőt akkor is így van, ha írott alakjukban több magánhangzó szerepel:

sztrájk, shop; ill. Brahms, Schmidt, York, Soós, blues, fair, stream, Chartres, Nîmes, Haydn, Maugham, George, Hume, Hughes.

A szóelemek megállapítása

Ha egy szó több összetételi elemből áll, akkor az elemek mentén elválasztható. Ez az elv a szótaghatárt is felülbírálja, például: vas-út, ugyan-az, ellen-őr, csak-is, dél-után, tölgy-erdő. Az összetétel határán választjuk el.

A toldalékokat nem tekintjük önálló elemnek, tehát csak a szótagokat vesszük figyelembe: ker-tig, pén-zért, apá-mé, Mikló-sék; továbbá Szél-lért, Cze-tzet, Tallin-nig.

Az igekötők is önálló elemnek számítanak, például fel-é-pít, szét-esik. A leg- előtag szintén önálló elem: leg-alsó, leg-alább.

Önálló elemnek tekintjük a magyar nyelvérzék számára felismerhető idegen elő- és utótagokat is, például centi(méter), kilo(gramm), pre(klasszikus), proto(plazma), mikro(klíma).

o Kétes esetekben az elemek és a szótagok egyaránt alapul vehetők elválasztáskor, például mikro-szkóp vagy mikrosz-kóp, foto-gráfia vagy fotog-ráfia.

Az alkotóelemeket személy- és helységneveknél is ugyanúgy figyelembe vesszük: Nyír-egyháza, Nagy-atád, Bornem-issza.

Az elemek szerinti elválasztással olykor kétértelműségeket is elkerülhetünk. Például: gép-elem ("alkatrész") és gé-pe-lem ("billentyűkkel leírom"), meg-int ("figyelmeztet") és me-gint ("újból"), nép-ének ("népdal") és né-pé-nek ("népe számára"), fel-ül ("felülre ül") és fe-lül ("fent"), köz-ellátás ("a köz ellátása") és közel-látás ("rövidlátás").

Egy elemen belül: a szótagolás

Egyetlen elemen belül az elválasztás a kiejtett szótagolást követi.

Kivétel:

Egy betűt önmagában nem szokás sem a sor végén hagyni, sem új sorba átvinni (például "e-gér", "akci-ó" nem ajánlott forma).

Az x, bár két hangot jelöl (k + sz), szótagoláskor is változatlan marad, például ta-xi, Me-xi-kó, Fé-li-xé. –

A ch betűkapcsolat, mivel egyetlen hangként ([h]-ként) ejtjük, minden esetben együtt marad: ar-chí-vum, pe-ches.

Egy adott elemen belül mindig a kiejtés szerinti szótagokat vesszük figyelembe. Ez a hagyományos írású magyar családnevekre éppúgy vonatkozik, mint az idegen nevekre (az átadó nyelv elválasztási szabályaitól függetlenül), sőt a mozaikszókra is.

Magyar családnevek

War-gha [e.: varga], Szé-chy [e.: szécsi], Thew-rewk [e.: török], Beö-thy [e.: bőti]; valamint Babi-tsé, kos-su-thi (a magyarázatot l. alább), mó-ri-czos stb.

Idegen nevek

Wa-shing-ton, Fi-scher, Bo-lo-gna, Mon-taigne; valamint zü-ri-chi, Bach-hal stb. o An-ti-gua, illetve Új-Gui-nea (szintén a kiejtéssel összhangban, mivel az

előbbiben a gu betűkapcsolatot [gv]-ként ejtjük, az utóbbiban pedig az ui-t [í]-ként).

Az együtt ejtett hangok írásban is együtt maradnak, például Plu-tar-khosz, Ljub-lja-na. Azok a betűkapcsolatok, amelyeket idegen nyelven nem választanak el, de egynél több

szótagban ejtendők, a magyar szótagolás szerint szétválhatnak: Ped-ro, ma-est-ro.

Egy kivétel magyar és idegen neveknél

Ha a névben kettőzött (hosszú) mássalhangzó szerepel, azok a szó elválasztásakor akkor is szétválnak, ha röviden hangzanak, például Kossuth [kosut] elválasztása Kos-suth (nem pedig a kiejtést szorosabban követő "Ko-ssuth"), Boccaccio [bokaccsó] elválasztása pedig Boc-cac-cio (nem pedig a kiejtést szorosabban követő "Bo-ccac-cio"), l. AkH. 229., az AkH. 230. b)-nek ellentmondva. Ez tehát kivétel az elválasztásban a kiejtés szempontja alól.

Nem tartozik e kivétel hatálya alá a -ffy betűkapcsolat, mivel az (’valakinek a fia’ értelemben) önálló szóelemnek minősül, így mindkét f átmegy a következő szótagba (AkH. 235.).

Mozaikszók

NA-TO, OR-FI; Ma-lév, Tü-zép; valamint Kö-zér-tig, ke-ra-vil-los.

Mozaikszavaknál az írott alak magánhangzóit vesszük figyelembe, így a magánhangzó nélküli, bár magánhangzókkal ejtett alakok sem választhatók el (például SZTK). Az egy szótagú szavakat természetesen itt sem választhatjuk el (például MOL). Ezúttal is kerüljük, hogy egy betű sor végén vagy sor elején önmagában álljon, így IBUSZ, Áfor és társaik egy szóban maradnak.

A meglévő kötőjel felhasználása

Lehetőséget adhat az elválasztásra, ha a szóban már szerepel kötőjel. Ez például az alábbi esetekben fordulhat elő:

ha a szó toldalékos betűszó vagy jel (például ENSZ-ért, 3.-hoz), ha ki nem ejtett betű vagy bonyolult, szokatlan betűkapcsolat után toldalékot kapott

(például show-val, charme-os), vagy ha a szótagszáma és elemszáma miatt különben is szükséges (motorkerékpár-

szerencsétlenség).

Ezekre az esetekre is vonatkozik, hogy egyetlen betűt nem ajánlott önmagában sor végén hagyni vagy új sorba vinni (például e-mail, ELTE-t).

Kivételes elválasztású szavak

A kivételes elválasztású szavak közé tartozik

történeti okokból a Bat-thyá-ny név, esztétikai okokból a Nietz-sche (az elvileg szabályos "Nie-tzsche" alak helyett), illetve az egy hangot jelölő kettőzött betűkről l. a fenti Egy kivétel magyar és idegen

neveknél pontot.

4. HANGALAK ÉS JELENTÉS VISZONYA A SZAVAKBAN

SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS

1) Hangalak és jelentés viszonya

minden szónak van hangsorral kifejezett hangalakja és ehhez a hangalakhoz kapcsolódó jelentése,

a hangalak és a jelentés kapcsolata többnyire megegyezésen, hagyományon alapul (ezért van az, hogy a különböző nyelvek ugyanazt a dolgot más hangsorral nevezik meg),

ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következtetni a jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük a) hangutánzó szavak: brummog, csiripel, krákog, zümmög, b) hangulatfestő szavak: cammog, bandukol, pipogya,

ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan szavaknak nevezzük

2) A szavak csoportosítása a hangalak és a jelentés viszonya alapján

egyjelentésű szavak – a hangsor csak egyetlen jelentést idéz fel (kevés ilyen szavunk van) – pl. ablakpárkány H – J (egy hangalakhoz egy jelentés társul)

többjelentésű szavak (poliszémia) – egy hangsorhoz több összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik (egy eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmadlagos jelentés), pl. csiga, levél, körte, kormány, toll, (egy hangalakhoz több jelentés társul, és a jelentések között összefüggés van)

azonosalakúság (homonímia) – a hangalak azonos, de a jelentések között nincs semmiféle kapcsolat vagy összefüggés, véletlen egybeesés eredményei az azonos alakú szavak (gyakran más szófajúak is), pl. fog, sírok, török, nyúl, verem, sír, vár, ég,

rokon értelműség (szinonímia) – hangalakjuk különböző, a jelentésük azonban hasonló vagy azonos: pl. kutya – eb, bicikli – kerékpár, fut – rohan – szalad, nevet – mosolyog – kacag (a szinonimák között használatbeli, fokozati és hangulati különbségek lehetnek)

ellentétes jelentésű szavak (antonímák) – a két szó különböző hangalakú, jelentésük között ellentét fedezhető fel, pl. szép-csúnya, magas-alacsony…

hasonló alakú szavak (paronímia) – hangalakjuk hasonló, jelentésük eltér, felcserélésük zavaró, nyelvhelyességi hiba, pl. fáradság-fáradtság, falu-falú, áru-árú, egyhangúan-egyhangúlag, helység-helyiség

hangutánzó szavak: a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van csoportjai: állathangok (csiripel), természeti jelenségek hangja (dörög), tárgyak hangja (zakatol), emberi

hangok (füttyent) hangulatfestő szavak: a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van

a hangsor valamilyen cselekvés, tulajdonság hangulatát idézi fel (nyurga, égimeszelő, oson, surran) magas és mély hangrendű alakpárok: (ez-az, itt-ott, gyűr-gyúr)

a magas hangrend közelséget v. gyengédséget jelez a mély távolságot v. keménységet

egyjelentésű szavak: kevés van pl összetett szavak, szakszavak többjelentésű szavak: a második és további jelentések az elsőből fejlődtek ki azonos alakú szavak/homonimák: hangalak megegyezik, jelentés nem

csoportjai: szótári (csap, dob), nyelvtani (merek levest~ merek úszni), vegyes típusú homonimák (kiszúrni a szemét~ szemét fickó)

ellentétes jelentésű szavak/antonímák: segítenek szövegalkotáskor (érdekes-unalmas) rokon értelmű szavak/szinonimák: a változatosabb beszéd érdekében

csoportjai: azonos jelentésű, különböző hangalakú szavak (eb-kutya), és a hasonló jelentésű szavak (kiabál, ordít, üvölt)

hasonló alakú/ paronim szavak: hasonló hangalakú, és különböző, v. egyező jelentésű szavak alakváltozatok: közös tőből származnak és ugyanaz a jelentésük (veder-vödör) alakpárok: közös tő, azonban más jelentéssel bírnak (egyenlőre-egyelőre)

homofon szavak: azonos hangzású, de eltérő jelentésű szavak (csukja- csuklya) homográf szavak: azonos hangalak, de eltérő jelentésű szavak (én egyek-egyek vagyunk)

5. SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Állandósult nyelvi szerkezetek:

A nyelv szókészletébe nemcsak szavak tartoznak, hanem a szónál nagyobb, kötött formák, állandósult szókapcsolatok is.

Az állandósult szókapcsolatok legfontosabb jellemzõje

- az alaki és jelentésbeli összeforrottság - jelentésük nem szószerinti, hanem átvitt (pl. csütörtököt mondott: Pista

szerda helyett csütörtököt mondott -ez esetben nem állandósult szókapcsolatról beszélünk, hisz ez nem átvitt értelmû; megmossa a fejét, bakot lő, szöget üt a fejébe).

- az állandósult szókapcsolatoknak nagy a stiláris erejük. Képszerûségük, szemléletességük, hangulatuk élénkíti érzékletesebbé teszi a stílust.

- sokszor nyelv- és mûvelõdéstörténeti értékû nyelvi elemek.

Az állandósult szókapcsolatok öt fõbb típusát szoktuk megkülönböztetni. Ezek a következõk: szokványos kifejezésmódok, szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szállóigék.

A szokványos kifejezésmódok közé soroljuk a társalgási fordulatokat (mi újság? semmit sem változtál, hogy vagy? legyen szíves), a körülírásokat (számolja a napokat), a metaforás kifejezéseket (háborút visel, eltávozott az égi vadászmezőkre, felszarvazták), a népmesei fordulatokat (itt a vége, fuss el véle), stb.

A szólások alkotják az állandósult szókapcsolatok legszínesebb csoportját. Megkülönböztetünk igés szerkezetû (nem teszi az ablakba, lóvá tesz valakit, veszett fejsze nyele, hajítófát sem ér, körmére ég a dolog, sok van a rovásán, kosarat kap, egy követ fújnak, közös csónakban eveznek, nyakába veszi a várost ) és párhuzamos szerkezetû (se füle, se farka) szólásokat.

A szóláshasonlatok alakilag egy fõmondatból és egy hiányos szerkezetû hasonlító mellékmondatból állnak. A szóláshasonlat elsõ fele tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítást. Összehasonlítást foglal magában. Például: Szegény, mint a templom egere. Szidja, mint a bokrot. Ritka, mint a fehér holló. Pereg a nyelve, mint a rokka.

A közmondások valamilyen általános érvényû megfigyelést, életigazságot, tapaszlatot tartalmazó mondatok. Annyiban több a szólásnál, hogy nemcsak egy fogalom helyettesítõje,

hanem ítéletet is tartalmaz. Találó népi bölcsesség mondatformában. Például Aki mer, az nyer. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ki korán kel, aranyat lel. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Lassan járj, tovább érsz. Jobb későn, mint soha. Ajándék lónak ne nézd a fogát.

A szállóige nagyobb körben, sokak által ismert és gyakran használt kijelentés, melynek rendszerint a szerzõjét is ismerjük. Szó szerint használt irodalmi, történelmi vagy mitológiai idézet. Például: Ne bántsd a magyart! (Zrínyi). Ember, küzdj, és bízva bízzál! (Madách), Ábrándozás az élet megrontója (Vörösmarty), Az állam én vagyok! (XIV. Lajos), A kocka el van vetve! Te is, fiam, Brutus!? (Caesar), Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derűl! (Kölcsey)

Valójában ennél az öt kategóriánál sokkal több fajtája van az állandósult szókapcsolatoknak. Ide tartoznak még a köszönésformák (Pálinkás jó reggelt! Isten áldjon! Tiszteletem!), különbözõ káromkodások (Fene egye meg!), a népéletben a babonák, ráolvasások szövege (Csúnya, ronda vagy, meg ne verjelek szemmel.). Modern jelenség állandósult szókapcsolatként a közéleti, politikai jelszó (Hallgass a szívedre, szavazz a ... re!), a különbözõ feliratok, graffitik. Állandósulhatnak humoros célból elferdített szólások, közmondások is, például: Ép testben épp, hogy élek. Közhelyek: valamilyen általánosan ismert dolgot minden eredetiség nélkül, elkoptatott, kiüresedett formában fejeznek ki, pl. nem akarom tovább ragozni, hab a tortán, úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna, jóban-rosszban együtt voltunk stb.

6. A SZÓELEMEK

Morféma: (szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok.

Szótári szó (lexéma): a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége. Szóalak: a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

I. tőszó * (toldalék nélküli szó) – toldalékos szó tőszó (toldalék nélküli szó) – szótő (egy toldalékos szó alapszava, a

toldalékok leválasztása után kapott szóalak) II. egyszerű szó – összetett szó (két önálló szóból áll, előtag + utótag)

A toldalékok általános kapcsolódási sorrendje, jelölése, darabszáma:

1 2 3 4

SZÓTŐ + 0, 1, 2, 3… KÉPZŐ + 0, 1, 2,

3… JEL + 0, 1 RAG

A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

1. Szabad morfémák: Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak. A szótári szó: A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük. A szótövek csoportosítása: Kötöttség szerint: – szabad szótő, - kötött szótő (bokr-). Alakok száma szerint: – egyalakú szótövek (ír, olvas), - többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar). Toldalékoltság szerint: – abszolút szótő (csal-atkozhatnának), - relatív szótő (csalatkozhat-nának). Hangalak szerint: – hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő), - v-s tövű igék: – nő-növ, lő-löv, - sz-v-s tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik, - fekszik-fekvő, alszik-alvó. További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

2. Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó) Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű. Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

3. Kötött morfémák: Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele. Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

A TOLDALÉKOK:

KÉPZŐK: Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít). Szerepük: – teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre, - megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét, - megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit. Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).

Ige * ige - műveltető: -at, -et, -tat, -tet, - visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik, - szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik, - ható: -hat, -het, - gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél, - mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall, - kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

Névszó * ige - vmilyen eszközt használ: -l, -z, - vmivel ellát: -l, -z, - vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik, - vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik, - vmilyennek mond, gondol: -l, -ll, - vmilyenné tesz: -ít, - vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

Ige * névszó - cselekvés folyamata: -ás, -és, - cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény, - képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk, - képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen, - főnévi igenév: -ni, - melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő, - határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

Névszó * névszó - foglalkozás: -s, -ász, -ész, - gyűjtőnév: -ság, -ség, - elvont fogalom: -ság, -ség, - kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske, - asszonynév: -né, - valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,

- valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen, - valahová tartozó: -i, - mértéket jelölő: -nyi, - törtszámnév: -d, - sorszámnév: -dik.

JELEK: A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek. Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség). - ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j), - ige idejének jelei: -t, -tt, - alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb, - birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i, - birtokjel: -é (a birtokoshoz járul), - a többes szám jele: -k, -i.

RAGOK: A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban. (ritka kivételek: láttamoz, kézbesít, nagybani) A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét. - ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik), - tárgyrag: -t, - határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, - ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na, -ne, - nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz, -nak, -nek, -ig, -kor, -szor, -szer, -ször, -ul, -ül, -képpen, -képp, -ként, -val. –vel, -vá, -vé, -ért, - birtokos jelző ragja: -nak, -nek.

Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzó-torlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg (álmot, székek, termet, nagyobb)

Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.

7. HELYESÍRÁSI ALAPELVEK

A magyar helyesírás - betűíró jellegű: legkisebb elemei a hangokat jelölő betűk - latin betűs: betűkészletünk a latin ábécéből alakult ki (XV. századig rovásírást használtak) - hangjelölő: a magyar betűk legtöbbször a kiejtett hangokat jelölik, kevésbé tér el a kiejtéstől - értelemtükröző (szóösszetételek, kis és nagy kezdőbetűk) - nyelvkövető jellegű: - követi a nyelvtörténetben végbement változásokat (kesztyű, lagzi) - idegen szavak jövevényszavakká válnak, magyaros írásmódra térünk át(zsűri, diszkó) A magyar helyesírás kézikönyvei - A magyar helyesírás szabályai - 11. kiadás (1984; 1994-ben korszerűsített, újabb kiadás) - Magyar helyesírási szótár (1999, betűrendbe szedve) - szakmai helyesírási szótárak (kémiai, műszaki, orvosi) ALAPELVEK: A kiejtés szerinti írásmód - köznyelvi kiejtésnek megfelelően írjuk - nem veheti figyelembe az egyéni kiejtési sajátosságokat és nyelvjárási eltéréseket Magánhangzók: - í, ú, ű: - alakőrző szavakban mindig hosszú (cím, szív, szín; gyűjt; súly) - alakváltoztató szavakban: - víz, út, tűz, híd stb. szavakban: mint az e-é a kéz szóban - tíz, húsz toldalékolva hosszú marad, megrövidül az összetett, tört- és sorszámnévben - kiejtés ingadozik: árboc, dicsér, irigy, posta; szelíd, tanú stb. - mindig rövid az –ul, -ül, -dul, -dül, -stul, -stül, -kor, -szor, -ször, -ig - mindig hosszú: -ít, -sít, -ból, -ből, -tól, -től, -ról, -ről Mássalhangzók: - ingadozik a kiejtés: bakancs, csat, köpeny, szalag; guggol, mállik A szóelemző írásmód - ragos, jeles, képzős szavakat, szóösszetételeket máshogy írjuk, mint ejtjük; írásban feltüntetjük bennük az alkotóelemeket: a szótőt és a toldalékokat - egyrészt a szóelemek eredeti alakját tükrözi, másrészt a szóelemek módosult alakváltozatait tünteti fel (csónakkal) - írásban jelölt teljes hasonulás: -val, -vel, -vá, -vé v-je hasonul - ez, az mutató nm. + told. = hasonul - összeolvadás: tj, dj, nj, ts, ds, gys, tsz stb. - msh.-rövidülés: otthon, mondd meg - msh.-kiesés: mindnyájan - részleges hasonulás: lökdös, különbözik -stb.

A hagyományos írásmód - hagyományos írásmódról akkor beszélünk, ha a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható - magyar történelmi családnevek (Batthyány, Dessewffy, Kossuth, Thököly) - j/ ly: köznyelvünk hangrendszerében már nincs meg az ly hang, írásunk azonban megtartotta; ide tartoznak az ly-os szavak (sólyom, mély, karvaly, mosolyog, lyukas, gólya) Az egyszerűsítő írásmód - helyesírásunk néhány esetben ésszerű egyszerűsítéseket alkalmaz - többjegyű betűk kettőzött alakját a tőszókban és a toldalékos alakokban csonkítottan írjuk: hosszú, meggy, loccsan, rosszal, briddzsel

* nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak határán találkozó azonos kétjegyű betűket: kulcscsomó, jegygyűrű, díszszázad

- toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos msh.-t jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük: toll + lal = tollal, könny + nyé = könnyé, Bernadett + től = Bernadettől

* nem érvényes a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és a szóösszetételekre, itt kötőjellel kapcsoljuk a hosszú msh.-s betűhöz a vele azonos újabbat: Széll-lel, Mann-nal; sakk-kör, balett-táncos, rossz-szívű

- a –szerű utótag sz-ét általában csonkítva kapcsoljuk az sz végű szavakhoz: ésszerű, mésszerű

* nem egyszerűsítünk viszont akkor, ha a –szerűt kettőzött ssz-re végződő szavakhoz kapcsoljuk: dzsessz-szerű, expressz-szerű; hasonlóképpen: puff-féle

- számneves szerkezetekben: 8-12. számú, XVI-XVII. század

8 – 11. A MAGYAR NYELV SZÓFAJI RENDSZERE

A magyar nyelv szófaji rendszere

A szófaji felosztás szempontjai A szókészlet szavait szótári jelentésük, mondatbeli szerepük és alaktani sajátosságaik alapján

szófajokba soroljuk.

A. Szótári jelentés (szótári szó): tartalmas-e a szó jelentése (felszólal, sietve), vagy

csupán nyelvtani viszonyjelentése van (el, de, között), esetleg a kommunikációban tölt

be fontos szerepet (pápá, hé), illetve érzést, indulatot, akaratot fejez ki tartalom nélkül

(brrr, tyűha).

B. Alaktani sajátosság (szóalak): egyrészt a szó tőtani viselkedését, másrészt pedig a

toldalékolási lehetőségeit jelenti.

C. Mondatbeli szerep (szóelőfordulás): a mondatbeli viselkedés kétarcú. Magában

foglalja a szó mondatrészszerepét, másrészt tartalmazza a szó bővítési lehetőségeit is.

A kettős és az átmeneti szófajúság, a szófajváltás Kettős szófajúság: gyakran előfordul, hogy egy-egy szó szótári jelentéséhez több

szófaji jelentés tartozik (pl.: Este dolgoznom kell. Szép ez az este.) A kettős szófajú

szavak a mondatban csak egy szófaji értékben jelenhetnek meg.

Átmeneti szófajúság: két szófaj tulajdonságát egyszerre és szétválaszthatatlanul

hordozzák, ilyenek az igenevek.

Aktuális szófajváltás: egy szó mondatbeli szerepe következtében alkalmilag más

szófajúvá válik (pl.: kígyó természetű, lesz majd nemulass).

Szófaji osztályok a magyar nyelvben I. Alapszófajok

II. Viszonyszók

III. Mondatszók

ALAPSZÓFAJOK

Tulajdonképpeni

alapszófajok

Alapszófajokat

helyette-

sítő szófajok

(névmások)

Átmeneti szófajú

szavak (igenevek

Szótári

jelentés

Önálló, tartalmas

jelentésűek

Közvetetten utalnak a

valóság egy darabjára

Önálló, tartalmas

jelentésűek

Alaktani

sajátosság

Toldalékolhatók, de

vannak olyanok,

amelyek csak ritkán

kapnak toldalékot

Ragozhatók, képzők

azonban csak kivételesen

járulhatnak hozzájuk, de

vannak olyanok, amelyek

csak ritkán kapnak

toldalékot.

Toldalékolhatók, de

vannak olyanok,

amelyek nem

toldalékolhatók.

Mondatbeli

szerep

Önálló mondatrészek,

bővítményeket

vehetnek fel

Önálló mondatrészek, de

alig bővíthetők

Önálló mondatrészek,

bővítményeket vehetnek

fel.

Fajtái Ige: megy, kinyílik,

van

Főnév: asztal, sárkány,

futás, szépség, Péter

Melléknév: piros, nagy

Számnév: három,

hetedik

Határozószó: reggel,

egyedül, ma

Főnévi névmás: én,

maga, ez, ki, ami, bárki

Melléknévi névmás:

olyan, amekkora

Számnévi névmás:

ennyi, mennyi

Határozószói

névmás:itt, amikor,

akárhogy

Főnévi igenév: tanulni,

lehullani

Melléknévi igenév:

olvasó, olvasott,

olvasandó

Határozói igenév:

futva, sietve, gondolván

VISZONYSZÓK

Toldalékértékű viszonyszók Nem toldalékértékű viszonyszók

Szótári

jelentés

Jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommunikációs, értékelő jelentés

Alaktani

sajátosság

Általában nem toldalékolhatók

Mondatbeli

szerep

Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők

Fajtái Segédige: fog, volna, vagyok, vagy,

vagyunk, vagytok, volt, lesz, marad,

múlik

Segédigenév: lenni, lévén

Névutó: mellett, alatt

Névutómelléknév: melletti, alatti

Határozóvá tevő: mint

Igekötő: meg-, be-, ki

Kötőszó: és, s, de, mert, bár

Partikula: is, egyáltalán, ám, alig, jó,

főképp, kizárólag, -e, ugyan

Névelő: a, az, egy

Tagadószó: ne nem

MONDATSZÓK

Szótári

jelentés Csak kommunikációs, társalgásszervező vagy modális jelentésük van

Alaktani

sajátosság Nem toldalékolhatók

Mondatbeli

szerep Önállóan nem mondatrészek, önálló tagolatlan mondatok lehetnek; nem

bővíthetők

Fajtái Indulatszó: óh, brrr, pfuj, jaj

Interakciós mondatszó: szervusz, helló, adjisten, pá, igen, ja, csitt, hess

Módosítószó: talán, valószínűleg, esetleg. Állítólag

Hangutánzó mondatszó: bú, gá-gá, bumm, csitt-csatt

8. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

Ige Cselekvést, történést, létezést, (állapotban létet és állapotba jutást) kifejező szófaj. A cselekvés, történés módját, idejét, a cselekvő számát, személyét, cselekvésnek határozott

vagy határozatlan tárgyra irányuló ill. tárgyatlan voltát fejezi ki.

Igék fajtái 1. cselekvő és cselekvés egymáshoz való viszonya alapján:

- cselekvő (alany maga végzi a cselekvést) mos - visszaható (alany által végzett cselekvés alanyra irányul) mosakodik

- műveltető (alany mással végezteti cselekvést) mosat - szenvedő (más által végzett cselekvés alanyra hat) mosatik

- ható ige moshat 2. cselekvés iránya szerint:

- tárgyas (bővíthető tárggyal) talál - tárgyatlan (nem bővíthető tárggyal) jár

3. cselekvés lefolyásának módja szerint: - tartós-huzamos ige

folyamatos: csúszik, olvas gyakorító (ismétlődik, megszakításokkal hosszabb ideig): csúszkál, olvasgat - mozzanatos ige (1x megy végbe) csusszan

Ige funkciója: mondatban rendszerint állítmány; beszédben ragozzuk.

Ige alakja kifejezi:

- igemódot kijelentő mód (nincs jele)

feltételes mód (-na, -ne, -ná, -né)

felszólító mód (-j)

- igeidőt jelen (nincs jele)

múlt (-t, -tt)

jövő

- alany számát és személyét egyes/többes szám; 1., 2. 3. személy

Ige ragozása lehet:

- alanyi megtudom alany számát, személyét; ikes (hiányos) v. iketlen (teljes) ragozási rendszer

- tárgyas alany számán és személyén kívül a határozott tárgy személyére is utal;

tárgyas igéknél használjuk, ha határozott tárgya van

Igenevek

Az igenevek átmeneti szófajok (2 szófaj tulajdonságait úgy hordozzák, hogy külön-külön egyikbe sem besorolhatóak); igéből képzett származékszavak, amelyek megőrzik az ige alapjelentését.

Fajtái 1. Főnévi igenév

- -ni képzős igei származékszó; személyre vonatkozik - mondatban lehet alany, tárgy v. határozó

2. Melléknévi igenév - mondatban lehet jelző, határozó, névszói állítmány

- folyamatos -ó, -ő olvasó - befejezett -t, -tt olvasott - beálló -andó, -endő olvasandó 3. Határozói igenév

- mondatban lehet mód- v. állapothatározó

- -va, -ve előidejű határozói igenév megnézve, sírva

- -ván, -vén utóidejű határozói igenév olvasván, kérvén 9. A NÉVSZÓK

Főnév I. szótári jelentése: 1.: élőlények 2.: tárgyak 3.: elvont, gondolati dolgok

II. mondatbeli szerepe alapvetően minden szófaj lehet alany, állítmány, határozó, tárgy, jelzők csak birtokos, időnként kijelőlőjelző Esterházy, a futballista nem lehet: mód, - állapot, - szám(állapot)határozó) III. Alakrendszere 1.: kötelező toldalékai a.: esetrag – jóval több, mint az átlag Európában, mert a magyar agglutináló nyelv .: alanyeset ragja: .: birtokos eset ragja: leggyakrabban: ritkábban: -nak/-nek ha nyomatékosítani akarunk vagy ha a birtokos jelző is a birtokszó közé beékelődött egy harmadik szó birtokjelzői lánc: a birtokjelzőnek magának is van birtokjelzője, ilyen esetben a -nak/-nek kötelező (csak a lánc legutolsó tagjánál) pl. osztálytársam barátnőjének a bátyja .: tárgyeset ragja: -t (nagyon régóta, már a Halotti beszédben is DE! 9.sz.-i szövegben még ) .: határozós esetek: kb. 25 féle (v. ö. Német: 1, görög: 1, latin: 2, orosz: 3) b: számjel .: egyesszám: .: többesszám: -k ( speciális: birtoktöbbesítőjel mindig a birtokos személyjelbe ékelődik be) 2.: nem kötelező toldalékok a.: birtokos személyjel pl: lányom .: utal rá, hogy a főnévnek birtokos jelzői bővítménye van (birt. Jelző kapcsolódik hozzá) .: megadja e birtokosjelző számát és személyét E/1.: -m T/1.: -nk 2.: -d 2.: -tok/-tek/-tök 3.: -a, -e/ -ja, -je 3.:-uk, -ük/-juk, -jük .: amennyiben a főnév birtokos személyjelet kap a többesszám jelét birtoktöbbesítő formában veheti csak fel (-i) s ez beleékelődik a birtokos személyjelbe b.: birtokjel (-é) .: olyan főnévhez kapcsolódik amely nem birtokosjelző a mondatban, mégis fontos, hogy van birtoka .: többesszámban ez is a többesszám jelének birtoktöbbesítő alakját kapja .: képzők (szófajváltó, nem szófajváltó)

c.: szófajváltók, nem szófajváltók -ás/-és, -at/-et, -kodik/-kedik, - ság/-ség IV. A főnevek osztályozása 2 fajtája 1.: köznév valaminek a közös neve pl.: élőlény: fiú; tárgy : torony stb. két kisebb csoport: a.: gyűjtőnév: hasonló, több darabból álló csoport neve pl.: nádas, hegység b.: anyagnév: a legkisebb része is ugyanolyan, mint az egész pl.: víz, vas, bőr stb. 2.: tulajdonnév valaminek a saját neve pl.: élőlény : Jáfet; tárgy : Franciaország stb. fajtái: a.: személynevek b.: állatnevek c.: földrajzi nevek d.: csillagnevek e.: intézménynevek f.: címek g.: kitüntetések, díjak neve h.: márkanevek

Melléknév

I.: Szótári jelentése 1.: minőséget 2.: tulajdonságot fejez ki

II. Mondattani jelentése 1.: jelző (minőség; kijelölő) 2.. határozó (mód, fok, valódi állapot, eredet, eredmény) 3.: állítmány III. Alakrendszere 1.: a melléknév kötelező toldalékai a.: fokjel .: alapfokjel: .: középfokjel: -bb .: felsőfokjel: -leg .: túlzófokjel: legesleg és -bb b.: számjel .: ha állítmány, akkor az alannyal egyeztetjük .: eredet - vagy eredményhatározónál értelemszerű .: valódi mód- és valódi állapothatározó gyakorlatilag mindig egyesszámú .: Minőség- és kijelölőjelző esetében mintha nem kapna számjelet SZABÁLY: a melléknév mindig kap számjelet, ha jelző, akkor a jelzett szóval egyeztetem számban DE!!! A.: amikor a jelzett szót elhagyom, látszik, hogy van a jelzőnek számjele (pl.: szürkék) B.: értelmezői szórend (pl.: Ott vannak a cicák, a szürkék) a jelző nem a jelzett szó után áll, hanem előtte névelővel A melléknév mindig kap számjelet, de ez többnyire fokra kerül, kivéve, ha a jelzett szó hiányzik, vagy ha értelmezői szórendbe kerül c.: névszói esetrag a melléknévnél is kötelező toldalék .: ha a melléknév határozó, akkor hangalakkal bíró határozóragot kap ( -an/-en; -leg/-lag; -ul/-ül .: ha a melléknév állítmány, akkor az alanyeset ragját veszi fel, mivel nincs esetragja ( ) .: ha a melléknév minőség -vagy kijelölőjelző, akkor esetben is a jelzett szóval egyeztetjük, de ez csak 2 esetben lesz látható: értelmezői szórendben, vagy ha a jelzett szó hiányzik 2.: a melléknév nem kötelező toldalékai a.: kijelelőjelző -IK (a sorszámnév képzőjéből alakult át funkcióváltással)

.: alapfokú melléknévhez nem kapcsolódhat, csak minimum közép - vagy magasabb fokhoz (leggyorsabbik) .: a fokjel és a számjel közé ékelődik .: csak stiláris funkciója van, érdembeli információt nem hordoz, ezért bármikor elhagyható b.: tipikus melléknév képzője .: -s (büdös, farkas, fogas) valamivel való ellátottságot fejez ki .: fosztóképző (-talan/-telen, -tlan/-tlen) pl.: fogatlan valamivel vagyunk ellátva .: -ú/-ű (pl.: szomorú)

Számnév

I. Tőszámnév 1.:Mondatbeli szerepe a: a tőszámnév leggyakrabban mennyiségjelző b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: Szótári jelentése a.: mennyiség (egész, osztott) tőszámnév (egész) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok a tőszámnév egyetlen kötelező ragja a névszói esetrag, ez a másik kettőnél is kötelező, de náluk nem az egyetlen

b.: nem kötelező toldalékok .: tőszámnévnél a számjel értelmezthetetlen (hisz önmagában is számfogalmat fejez ki) kivéve a művészeti társaságok nevében kaphat számjelet, de akkor már főnevesült (Ötök) .: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat (pl.: háromszor) .: -ság főnév képző (Szentháromság) .: -z igeképző II. Törtszámnév 1.: mondatbeli szerepe a.: leggyakrabban minőségjelző b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: Szótári jelentése a.: mennyiség (egész, osztott) törtszámnév (osztott) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok törszámnév: -d (képző, ettől lesz törszámnév névszói esetrag b.: nem kötelező toldalékok .: a törtszámnév kaphat számjelet, de ott sem kötelező .: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat (pl.: háromszor) .: -ság főnév képző (Szentháromság) .: -l igeképző ε.: birtokjel

III. Sorszámnév 1.: mondatbeli szerepe a.: sorszámnév kijelölőjelző és határozó is lehet (melyik? A harmadik) eredmény vagy állapothatározó b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: szótári jelentése a.: sorrendiség sorszámnév (sorban elfoglalt hely) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok sorszámnév: -dik képző (ettől lesz sorszámnév) névszói esetrag b.: nem kötelező toldalékok .: kaphat számjelet, de ott sem kötelező .: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat .: -ság főnév képző .: -z igeképző ε.: birtokjel ζ.: birtokos személyjel

10. A névmások (szerepe a szövegszerkesztésben)

A névmás helyettesítő szófaj: főnevek, melléknevek, számnevek helyett áll.

A névmások osztályozása

1. egyirányú névmások csak főnévre vonatkozhatnak

elsősorban utalással helyettesítenek

2. többirányú névmások főnévre, melléknévre, számnévre, határozószóra vonatkozhatnak

utalás mellett sajátos szerepet is betöltenek a mondatban

ragozatlan alakok

ragozott

személyes névmás

én, te, ő, mi ti, ők, maga, maguk, ön, önök

velem, melletted, hozzánk, nélküle

- külön jelentésárnyalat nélkül helyettesít főnevet, elsősorban személyeket

- az 1-2. személyű névmás csak beszédhelyzetben kap tartalmat

- én a beszélő, te a hallgató

- a 3. személy utalhat egy harmadik személyre, de egy már említett szóra is

visszaható névmás

magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk

magammal - főnévre utal, de sajátos jelentéssel

- a tárgy vagy határozó azonos az alannyal

kölcsönös névmás

egymás egymást - főnévre utal, de sajátos jelentéssel

- két cselekvés egymásra irányulását fejezi ki a tárgy vagy a határozó

birtokos névmás

enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék

enyéim, tieddel

- két szó, a birtokos és a birtok viszonyára utal

- a birtok mondatbeli szerepében áll

- megnevezi a birtokos személyét és számát, és a birtok számát

mutató névmás

ez, az, emez, ugyanez, ilyen, ugyanolyan, ekkora, ennyi, ugyanennyi, itt, ott, ekkor, akkor, így, úgy

ezt, ezzel, ebben, ilyennél, ekkorát

- azonosítás, nyomósítás kifejezése

- érintkezik a személyes névmással, de gyakran nyomatékosabb

- utalószóként állhat a főmondatban

kérdő ki, mi, melyik, milyen, mekkora, mennyi, hány, hol, hová, meddig, mióta, hogyan

kit, melyikhez

- a kiegészítendő kérdés legfontosabb kifejezőeszköze

- egy a kérdezőtől nem vagy nem jól ismert fogalomra utal

- minden a mondat főhangsúlyos része

vonatkozó aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amekkora, amennyi, ahány, ahonnan, ahogyan

akinek, amihez

- kötőszóként bevezeti a tagmondatot, egyúttal teljes értékű mondatrész is

határozatlan, általános, tagadó

mindenki, bármi, semelyik, másik, akármilyen, minden, valamennyi, néhol, sehogyan

mindenkitől, bármiben

- kifejezhet határozatlanságot, általánosítást, tagadást

A névmások és szerepük

Névmások jelentése

közvetlenebb kapcsolat a valósággal

teljes jelentéstartalom csak adott beszédhelyzetben vagy élő szövegben

Szerepük a közlésfolyamatban

más szavak helyettesítése („nevek másai”)

a mondat, tagmondat korábbi vagy későbbi szava, szószerkezete

egy mondat vagy bekezdés tartalmának összefoglalása

utalhat a beszédhelyzetben jelenlevő tárgyakra, személyekre

tömörítő szerep, szóismétlés elkerülése

a szöveg egységének és érthetőségének eszközei

kapcsolatteremtés a részek között, utalás, nyomosítás, összefoglalás

Mondatrészi szerepük

névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik

mindenféle mondatrész szerepét betölthetik

általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai

csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük (pl. értelmező)

Alaktani viselkedésük

kaphatnak jeleket és ragokat

képzőt csak kivételesen

Névmásítás és törlés

az ismétlődő főnevet nem kell mindig névmásítani, gyakran ki is lehet hagyni

az igei személyrag utal az alanyra és sokszor a tárgyra is

16. A SZÓALKOTÁSI MÓDOK A szóalkotás módjai Minden nyelvtörténeti korra jellemző, hogy új szavakkal, kifejezésekkel gazdagodik a nyelv, mások pedig háttérbe szorulnak, kihalnak. Bár Kazinczy a tudatos és mesterséges szóalkotás úttörője volt, a "természetes" szókeletkezésre is találó gondolata: "Szókat kell csinálnunk. Újságok által ugyan igen megbántják a fület, de a fül hozzászokik az új szókhoz, s nyertünk általa." (Levél Sipos Pálnak). A szókészlet bővítésének számos módja van. Mai szavaink legnagyobb hányada ún. belső keletkezésű szó, amelyek szóteremtéssel és szóalkotással jöhetnek létre. Míg a szóteremtés tudatos alkotó folyamat, és az így létre jövő szó születésétől fogva betölti tervezett funkcióját, a szókeletkezés öntudatlan, spontán nyelvi folyamat: az egyén által kitalált szó csak akkor válik a köznyelv részévé, ha ezt a közösség is elfogadja, és elkezdi alkalmazni. (Az is előfordul, hogy valami nem honosodik meg, pl.: marokfon) A következőkben egyrészt a napjainkban ható főbb szóalkotási módokat mutatom be. Nyelvünkben a meglévő elemek felhasználásával is alkotunk új szavakat, így bővítjük szókincsünket. Egyik a módja a szóalkotás. A szóalkotásnak többféle fajtáját különböztetjük meg:

szóösszetétel szóképzés ritkább szóalkotási módok.

A szóösszetétel

Az összetett szavak lehetnek kéttagúak vagy többtagúak, előtagra és utótagra bonthatjuk fel őket. A szóösszetételek típusait foglalja össze a következő táblázat: SZÓÖSSZETÉTELEK Szerves szóösszetételek Szervetlen szóösszetételek (Miatyánk, csakhogy)

Alárendelő összetételek: Mellérendelő összetételek:

alanyos szóösszetételek (napsütötte, nyakatekert)

valódi mellérendelő összetételek (búbánat, apraja-nagyja)

tárgyas összetételek (lábtörlő, egyetért) szóismétlések (alig-alig, nőttön-nő)

határozós összetételek (magasugrás, célbadobás)

ikerszók (ugrabugrál, fidres-fodros)

jelzős szóösszetételek (tejfölösszájú, tízperc, háztető)

jelentéstömörítő szóösszetételek (patyolatfehér, csigalépcső)

A szóképzés

Amikor egy szótőhöz valamilyen képzőt illesztünk, akkor egy új szót, egy képzett szót kapunk. Pl.: ház + as = házas alapszó + képző = képzett szó Egy alapszóhoz több képzőt is kapcsolhatunk, az így létrejött szóalak a továbbképzett szó. Pl.: ház + as + ít + ás = házasítás A képzett szó jelentésének a magvát mindig az alapszó jelentése adja meg. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját. A képzők csoportosítása:

igéből igét képzők: mos + akodik, beszél + get igéből névszót képzők: néz + és, fél + énk, fest + mény névszóból névszót képzők: szép + ség, asztal + os, kert + ész névszóból igét képzők: szép + ít, szép + ül, tavasz + odik igéből igenevet képzők: ír + ni, ír + ó, kér + t, kér + endő, ír + va

A ritkább szóalkotási módok

Új szavak nemcsak szóképzéssel és szóösszetétellel keletkezhetnek, hanem egyéb szóalkotási módokkal is. Szóelvonás Így keletkezett a gyárt igéből a gyár főnevünk, a szóvégi –t hangot ugyanis képzőnek vélték, s elhagyták, azaz elvonták a szótól. További példák: vádol à vád, tapsol àtaps. Szórövidülés Elterjedt szóalkotási mód. Így keletkezett a tulajdonosból a tulaj, a tökéletesből a tök (nem a zöldség), a csoki, a töri, a pari, ubi stb. Napjainkban ez a fajta szóalkotási mód túl elterjedt, s a nyelvművelők szerint gügyögővé teszi a nyelvet, ezért érdemes kerülnünk. Szórövidítés továbbképzése A beceneveknél fordul elő gyakran ez a szóalkotási mód. Pl.: Péter à Pet –ike, Mária à Mar –csi. Szóvegyülés (kontamináció) Azt a szóalkotási módot nevezzük így, amikor két azonos vagy rokon jelentésű szó hangalakjának a keveredésével új szó jön létre, és ennek a jelentése hasonló vagy megegyező az eredeti szavakéval.

Pl.: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta vagy zavar + kerget = zargat, ordít + kiabál = ordibál, motor+ hotel = motel. Szóösszerántás Ez a szóalkotási mód annyiban különbözik az előzőtől, hogy két, különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy új, harmadik szó, melynek jelentése is eltér az előző szavakétól. Pl. cső + orr = csőr. Szóhasadás Gyakori, hogy egy szónak két vagy több alakváltozata is él a nyelvünkben egymás mellett, s ezek idővel jelentésükben is elkülönülhetnek egymástól – ez a folyamat a szóhasadás. Pl.: család ~ cseléd, csekély ~ sekély, neje ~nője , kever ~ kavar. Mozaikszó-alkotás Leginkább az intézménynevek körében elterjedt szóalkotási mód. Két fajtája van:

betűszó: a szókapcsolatok kezdőbetűiből alkotott szavak.

Pl. MÁV – Magyar Államvasutak, MTA – Magyar Tudományos Akadémia. ELTE. Ritkábban, de előfordulnak köznévi betűszók is: áfa – általános forgalmi adó.

szóösszevonás: nemcsak a szókapcsolat kezdőbetűiből jön létre, hanem betűcsoportokból alakul ki az így alkotott szó. Pl.: Mahart – Magyar Hajózási Részvénytársaság, közért – Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság.

Tulajdonnevek köznevesülése Greta Garbó – ruhadarab> garbó Earl of Cardigan > kardigán Gustav Jäger – ruhadarab jégeralsó Gerbeaud (zserbó 'sütemény', Gerbeaud Emil budapesti francia cukrász nevéből) MacAdam (makadám 'kövesút, szilárd alapú útburkolat', J. L. MacAdam skót mérnök nevéből) Mansard (manzárd 'padlástér beépítésű tetőtípus', Fr. Mansard francia építész nevéből) Panama (panama 'sikkasztás, csapás') A szóalkotás módjainak aránya napjainkban A szóalkotási módok mindegyike részt vesz az új szavak létrehozásában, de koronként egy-egy mód háttérbe szorulhat, mások kedveltebbé válnak. Az ősmagyar korban, de még a középkorban is a szóképzés volt az uralkodó, később az összetételek száma gyarapodott, de még a reformkori nyelvújítók is elsősorban képzőkkel dolgoztak. Az összetétel, mint szóalkotási mód, a XIX. század második felétől lett egyre gyakoribb, a szóképzés pedig inkább az árnyalatok, az expresszív kifejezések alkotásában (például igeképzésben) kapott szerepet. Napjainkban az

arány tovább módosult az összetétel javára. Benkő Loránd vizsgálatai alapján: a mai magyar nyelv szavainak legnagyobb része belső keletkezésű (kb. 80 %), a többi ismeretlen, idegen vagy finnugor eredetű. A mozaikszó-alkotás a második világháború után terjedt el óriási mértékben világszerte, és ma az egyik leggyakoribb az új cégek névadásánál választott szóalkotási módok között. Panaszkodnak nyelvészeink amiatt, hogy mostanság az új szavak alkotásában elburjánzott a szóösszetétel: városháza, világvége, nyakatekert, világbajnokság, rejtjel, sebváltó, áfabefizetés, kamatláb, cserbenhagy, hajókirándulás, árutermelő, pályatévesztett, zártkörű, nemdohányzó … Érdekes jelenség ezenkívül az is, hogy az új igék létrehozásában a szóképzésé a vezető szerep: bruttósít, kedvezményez stb. Lezárás Az élet, az életkörülmények változásával változik, gyarapodik szókincsünk is, különösen mindennapi nyelvünk. Kötelességünk ápolni nyelvünket saját aktív szókészletünk bővítésével, illetve azon új szavak kerülésével, amelyek ártalmasak lehetnek a nyelv számára, ezzel is részévé válva annak a folyamatnak, amely kiszűri az anyanyelvünkbe nem illő elemeket.

17. AZ ÖSSZETETT MONDATOK

1. Mellérendelő összetett mondat

1.1. a mellérendelt mondatok fajai

1.1.1. kapcsolatos mondatok

1.1.1.1. és Tegnap elmentem az áruházba, és vettem magamnak egy kabátot.

1.1.1.3. is Gábor magyar, Ilona is az.

1.1.1.4. ... is, ... is A motor is elromlott, a fék is.

1.1.1.5. szintén (R) Gábor magyar, Ilona szintén az.

1.1.1.6. sem Itt nem szabad fürdeni, (és)a másik oldalon sem szabad.

1.1.1.7. ... sem, ... sem Én sem megyek el a koncertre, (és) Mária sem.

1.1.1.8. pedig (mindig az után a szó után, amelyre vonatkozik)

Gábor magyar, John pedig angol.

1.1.1.9. meg (R) A postán feladok egy levelet, meg elküldök egy táviratot. Én mérnök vagyok, ő meg újságíró.

1.1.1.10. sőt Természetesen megnéztem a kiállítást, sőt egy képet is vettem.

1.1.1.11. nemcsak ... , hanem ... is Nemcsak a leves volt hideg, hanem a hús is.

1.1.1.12. egyrészt ..., másrészt (R) Nem szeretek itt lakni. Egyrészt rossz a levegő, másrészt nagyon zajos a környék.

1.1.2. ellentétes mondatok

1.1.2.1. de Az útlevelem rendben van, de nincs vízumom.

1.1.2.2. azonban (R) Tegnap elmentem Zsófihoz, azonban nem volt otthon. Angliában már voltam, Svédországot azonban nem ismerem.

1.1.2.3. pedig (mindig a mellékmondat elején) Időben megérkeztem, pedig nagy volt a forgalom.

1.1.2.4. viszont (R) Kenyeret nem kaptam, viszont vettem egy üveg bort. Én szeretem Évát, ő viszont utál

engem.

1.1.2.5. ennek ellenére (R) Egész nap esett az eső, ennek ellenére elég meleg volt.

1.1.2.6. mégis Nem volt jegyem, mégis bejutottam a stadionba.

1.1.2.7. mégsem Volt jegyem, mégsem jutottam be a stadionba.

1.1.2.8. nem ..., hanem A gyerekek nem a nagyszüleiknél vannak, hanem külföldön nyaralnak.

1.1.2.9. bár (R) (általában megengedő értelmű alárendelt mondatnak tekintik)

Bár volt jegyem, nem jutottam be a stadionba.

1.1.3. választó mondatok

1.1.3.1. vagy Megjavíttatom az autómat, vagy veszek egy újat.

1.1.3.2. vagy ... , vagy Vagy megveszem ezt a könyvet, vagy kiveszem a könyvtárból.

1.1.3.3. akár ... , akár (R) Akár metrón megy, akár taxiba száll, fél órán belül ott lehet.

1.1.4. következtető mondatok

1.1.4.1. ezért Ma nincs gáz a házban, ezért étteremben vacsorázunk.

1.1.4.2. így Tegnap későn feküdtem le, így ma álmos vagyok.

1.1.4.3. tehát Imre megbetegedett, tehát nem jöhet velünk.

1.1.5. magyarázó mondatok

1.1.5.1. ugyanis Ma nem megyek dolgozni, ugyanis vasárnap van.

1.1.5.2. hiszen (R) John még csak nagyon keveset ért magyarul, hiszen csak két hete tanul.

1.1.5.3. úgyis (R) Holnap majd megveszem ezt a könyvet, úgyis be akarok menni a Belvárosba.

1.1.5.4. úgysem (R) Nem veszem be az orvosságot, úgysem használ.

1.1.5.5. tudniillik (R) Zsuzsánál mindig van könyv, tudniillik nagyon szeret olvasni.

1.1.5.6. vagyis (R) A lányok elég jól kijönnek egymással, vagyis nem veszekednek.

1.1.5.7. illetve (R) Sokan nézik a futballmeccseket, illetve futballoznak maguk is.

A mellérendelő összetett mondatok összefoglalása

Kapcsolatos mellékmondatok Választó mellékmondatok

, és

, vagy

, ........... is vagy ....... , vagy

,............ szintén akár ........, akár

, meg Következtető mellékmondatok

, ........... pedig

, ezért

, sőt , így

......... is, ......... is , tehát / , ....... tehát

........ sem, ........ sem Magyarázó mellékmondatok

egyrészt ......, másrészt

, ugyanis / , ..... ugyanis

nemcsak ....., hanem .... is , hiszen

Ellentétes mellékmondatok , úgyis / , ....... úgyis

, de , úgysem / , .......úgysem

, azonban / , ....... azonban , tudniillik

, viszont / , ........ viszont , vagyis

, pedig , illetve

, mégis / , ........ mégis

, mégsem / ......... mégsem

Bár ......... , / , bár

nem ............. , hanem

2. Alárendelő összetett mondatok

2.1. az alárendelt mondatok alapfunkciói

2.1.1. válasz egy eldöntendő kérdésre (– Mikor fogod nagyobbra cserélni a lakásodat?) – Amikor lesz rá pénzem.

2.1.2. összetett mondat alárendelt tagja: a főmondat valamely (bármely) mondatrészének a kifejtése; a főmondat minimum a rámutató szó (oda, úgy, akkor, az, annyi stb.) szintjén jelen van

Úgy csináltam a teát, ahogy kérted. (– Hogy csináltad a teát?) – Úgy, ahogy kérted.

2.2. az alárendelt mondatok alapszerkezete: a főmondat bármely részét (alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző) kifejezhetjük alárendelt mellékmondattal is; a főmondatban egy “utalószó” képviselheti a hiányzó mondatrészt (általában a távolra mutató névmás, illetve névmási határozószó: az, olyan, annyi, ott, addig, akkor, úgy stb.); a mellékmondatot általában kötőszó (hogy, aki, amelyik, amilyen, ahol, amikor, mert stb.) kapcsolja a főmondathoz.

Az fizet, akinek van pénze. Az a baj, hogy nincs elég időm. Az orvos azt mondja, hogy semmi bajom sincs. Oda utazom, ahol a családom él. Most is abban a szállodában lakom, amelyikben tavaly.

Az alárendelő összetett mondat alapszerkezete

Péter oda megy, ahol Kati ül. (utalószó) (mellékmondat) Hova megy Péter?

Oda (megy), ahol Kati ül.

2.3. az alárendelt mondatok típusai

2.3.1. Alanyi mellékmondat utalószó: az (vagy helyette: olyan, akkora, annyi)

2.3.1.1. vonatkozó alanyi mellékmondatok (vonatkozó névmással: aki, ami stb.)

Igazán érdekes az, amit mondasz.

2.3.1.2. “hogy” kötőszós alanyi mellékmondat

2.3.1.2.1. kijelentő móddal Nem igaz (az), hogy kölcsönt vettem fel.

2.3.1.2.2. felszólító móddal (a szórend egyenes marad: igemódosító/igekötő + ige): fontos, szükséges, lényeges, nélkülözhetetlen, lehetetlen stb. után

Fontos (az), hogy elvégezzétek az egyetemet.

2.3.1.3. más kötőszókkal: ha, mint stb.

2.3.1.3.1. ha Nem zavarja (az), ha kinyitom az ablakot?

2.3.1.3.2. mint Olyan kell nekem is, mint a tied.

2.3.2. Állítmányi mellékmondat utalószó: az, azé, olyan, akkora stb.

2.3.2.1. azonosító kötőszó: aki, ami, hogy

Az a sofőrünk, aki a busz mellett áll. Az lesz a te ajándékod, ami a kis dobozban van. Az volt a baj, hogy a vonat rögtön indult.

2.3.2.2. minősítő kötőszó: amilyen, aki, ami

Ez a lakás olyan, amilyet kerestem. Azoké ez a busz, akik most jöttek Szegedről.

2.3.2.3. hasonlító kötőszó: mint

Akkora volt a kutyánk, mint egy borjú. Ez a számítógép olyan, mint a tied.

2.3.2.4. következményes kötőszó: hogy

A szoba legyen olyan, hogy jól érezzük magunkat benne.

2.3.2.5. felszólító mód a mellékmondatban: az a cél, a feladat; az a fő, a fontos stb. (amikor cél jellege van)

Az a célom, hogy orvosi diplomát szerezzek. Az a fő, hogy ne menjen el tőle a kedved.

2.3.3. Tárgyi mellékmondat utalószó: azt (vagy helyette: olyat, annyit, akkorát stb.)

a főmondatban az azt utalószó mellett, egy eset kivételével (Lásd: F/2.3.3.1.1.), mindig tárgyas ragozást használunk

2.3.3.1. vonatkozó tárgyi mellékmondat kötőszók: aki(...), ami(...) stb.

Azt keresem, aki a szállást intézi. Csak azt adhatod el, ami a tied.

2.3.3.1.1. partitívuszi értelmű vonatkozó tárgyi mellékmondat: az azt utalószó mellett a főmondatban alanyi ragozást használunk

Én is azt kérek, amit te. Azt csinálhattok, amit csak akartok.

2.3.3.2. hogy kötőszós tárgyi mellékmondat: a kötőszó gyakran (főleg a kijelentő módú függő mondatban, valamint az F/2.3.3.2.2.1. pontban szereplő igék állító használata mellett) elmaradhat

2.3.3.2.1. kijelentő móddal Tudod (azt), hogy hatkor kezdődik a meccs?

2.3.3.2.1.1. függő mondat

2.3.3.2.1.1.1. függő kijelentés Kati azt mondja, hogy fáj a feje.

2.3.3.2.1.1.2. függő kérdés (lásd még: F/2.4.1.)

2.3.3.2.1.1.2.1. kiegészítendő (kérdőszós) kérdés a mellékmondatban

Nem tudom, (hogy) melyik pályaudvarra érkezik a vonatod.

2.3.3.2.1.1.2.2. eldöntendő (igen/nem) kérdés a mellékmondatban

Kérdezd meg, (hogy) van-e még jegy.

2.3.3.2.2. felszólító móddal a mellékmondat alapszórendje általában egyenes, és a belső hangsúlyviszonyoknak megfelelően változik

A szüleim megengedték, hogy holnap elutazzak a barátaimmal. A szüleim megengedték, hogy csak holnap utazzak el a barátaimmal. A szüleim megengedték, hogy ne utazzak el ma.

2.3.3.2.2.1. parancsot, tiltást, tanácsot, akaratot, kívánságot stb. kifejező főmondat után; tipikus igék: kér, mond, tanácsol, parancsol, akar, állító főmondat után a mellékmondat szórendje fordított (ige + igemódosító / igekötő / névszói állítmányi rész), tagadó főmondat után többnyire egyenes (igemódosító / igekötő / névszói állítmányi rész + ige)

Azt akarja, (hogy) várjak még egy órát?

A portás azt mondta, (hogy) töltsük ki ezt az űrlapot. Azt tanácsolom, (hogy) iratkozzon be egy tanfolyamra. Nem akarom (azt), hogy elkéssetek az előadásról.

1.2.3.3.2.2.2. más felszólító módot vonzó igék, illetve szerkezetek után: hagy, (meg)akadályoz, elkerül, (meg)enged, (meg)tilt, lehetővé tesz, fontosnak gondol / tart stb. (egyenes alapszórend)

Szeretném elkerülni, hogy tönkremenjen a motor. Nem engedem meg a lányomnak, hogy este elmenjen a bárba. Fontosnak tartom, hogy megtudja az igazságot.

2.3.3.3. egyéb kötőszók a tárgyi mellékmondatban: ha, mint

Nem szeretem (azt), ha munka közben zavarnak. Én is ugyanazt mondom, mint te.

2.3.4. Határozói mellékmondatok

2.3.4.1. részeshatározói mellékmondat utalószó: annak

Annak írom ezt a levelet, akiről tegnap meséltem.

2.3.4.1.1. birtoklásmondat birtokosa a mellékmondat

Azoknak van a legtöbb kérdésük, akik a legtöbbet tudják.

2.3.4.2. helyhatározói mellékmondatok utalószók: a helyhatározói névmási határozószók (ott, oda stb.) és a mutató névmás megfelelő alakjai (azon, abban, abból, az alatt stb.); a kötőszó általában a megfelelő vonatkozó névmás vagy névmási határozószó (ahol, amerre, ameddig, ami, amiben, amit stb.)

Menjen arra, amerre a többiek. Mi van abban, ami ott van az asztalon?

2.3.4.3. időhatározói mellékmondatok utalószók: a mutató névmás megfelelő alakjai (akkor, addig, azóta stb.); a kötőszó általában a megfelelő vonatkozó névmás vagy névmási határozószó (amikor, ameddig, amióta, amíg stb.)

Akkor költöztem Budapestre, amikor elváltam.

2.3.4.3.1. mindig utalószó nélkül: mielőtt, miután, miközben

Mielőtt elmentem hozzá, felhívtam telefonon. Miután megérkeztem, küldtem egy táviratot. Miközben a tévét néztem, csengettek.

2.3.4.4. módhatározói mellékmondat utalószó: úgy, anélkül kötőszó: ahogy, mint, hogy (“anélkül, hogy” után mindig feltételes mód áll)

Úgy csináld, ahogy mondtam! Elment anélkül, hogy köszönt volna.

2.3.4.5. állapothatározói mellékmondat utalószó: úgy, kötőszó: ahogy, mint, mintha, hogy

Úgy szeretem a rántott húst, ahogy anyám készíti.

(“úgy ... , mintha” után mindig feltételes mód áll) Úgy érzem magam, mintha

repülőgépen ülnék.

2.3.4.6. számhatározói mellékmondat utalószó: annyiszor kötőszó: ahányszor, hogy

Ismételje a hívást annyiszor, ahányszor szükséges. Annyiszor voltam Sopronban, hogy már minden érdekeset láttam.

2.3.4.7. számállapot-határozói mellékmondat utalószó: annyian kötőszó: ahányan, hogy

Annyian lesznek az előadáson, ahányan a múlt héten. Annyian voltunk a kocsiban, hogy alig kaptam levegőt.

2.3.4.8. eszközhatározó mellékmondat utalószó: azzal/avval kötőszó: ami(...)

Azzal írtam, amit az asztalon találtam.

2.3.4.9. társhatározó mellékmondat utalószó: azzal/avval kötőszó: aki(...)

Sajnos nem tudtam beszélni azzal, akivel kellett volna.

2.3.4.10. eredethatározói mellékmondat utalószó: abból kötőszó: ami(...), hogy (R)

A gyűrűm is abból van, amiből a nyakláncom. Kovács úrnak nincs haszna abból, hogy segít másoknak.

2.3.4.11. eredményhatározói mellékmondat utalószó: azzá (R) kötőszó: ami(...)

Alakítsa át ezt az üzletet azzá, amivé akarja!

2.3.4.12. okhatározói mellékmondat utalószó: azért, amiatt (R) kötőszó: mert, mivel (R), hogy (R)

Azért ilyen nagy a forgalom, mert péntek délután van. Ne nyugtalankodjon amiatt, hogy még nincsenek itt. Mivel hideg volt, felvettem a kabátomat.

2.3.4.13. célhatározói mellékmondat utalószó: azért kötőszó: hogy, ami(...), aki(...) a hogy kötőszós célhatározói mellékmondatban mindig felszólító módot használunk

Azért vettem biciklit, hogy hétvégén kiránduljak vele. Visszamentem a szállodába azért, amit ott felejtettem. Kimegyek a pályaudvarra azokért, akikkel együtt fogunk nyaralni.

2.3.4.14. fok- és mértékhatározói mellékmondat utalószó: annyira, úgy, annyival, olyan kötőszó: hogy, amennyire, amennyi(...) (R), mint

Gabi úgy fél ettől a kutyától, hogy nem mer bemenni az udvarra. Ez a kabát annyival drágább a másiknál, amennyivel jobb. Ugyanolyan jó autóm van, mint neked.

2.3.4.15. hasonlító határozói mellékmondat (a főmondatban középfokú melléknévvel) utalószó: annál (ritkán szerepel) kötőszó: mint

Nincs jobb annál, mint a tóparton pihenni. Budapest sokkal nagyobb, mint a többi magyar város.

2.3.4.15.1. hasonlító jelentéstartalmú mellékmondat: olyan állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatok, melyek segítségével hasonlítást fejezünk ki kötőszó: mint

Mostanában nincs annyi szabad időm, mint régebben. Magyarországon a tea nem olyan népszerű ital, mint Angliában. Kati is azt evett, mint a szülei.

2.3.4.16. állandó határozói (vonzatjellegű) mellékmondatok utalószó: azon, abban, annál, arra stb. kötőszó: hogy, aki(...), ami(...)

Attól félek, hogy nem lesz elég időnk. Magda arra gondol, akivel tegnap ismerkedett meg. Nem bízom abban, hogy meg tudod csinálni.

2.3.4.16.1. felszólító mód a mellékmondatban: törekszik vmire, vár vmire, biztat vkit vmire, vágyik vmire, alkalmas vmire stb.

Arra törekszem, hogy jó barátságban legyünk. A pincér arra vár, hogy borravalót adj neki. Ez a helyiség nem alkalmas arra, hogy irodának használjuk.

2.3.4.17. feltételes mellékmondat utalószó: akkor, abban az esetben (R) kötőszó: ha, hogyha (R)

2.3.4.17.1. reális feltétel: jelentő mód (bármely ideje) a mellékmondatban, jelentő mód (bármely ideje) vagy felszólító mód a főmondatban

Ha éhes vagyok, eszem valamit. Mindig jól éreztem magamat, ha a városban sétálhattam. Ha lesz rá időd, akkor látogass meg!

2.3.4.17.2. irreális feltétel feltételes mód mind a fő- mind a mellékmondatban

2.3.4.17.2.1. lehetséges feltétel jövőre vonatkozó feltétel: általában perfektív (igekötős, igemódosítós stb.) ige jelen ideje

Ha megkapnám az ösztöndíjat, jövőre Amerikában tanulnék. Ha este együtt vacsoráznánk megbeszélhetnénk ezt a kérdést.

2.3.4.17.2.2. lehetetlen feltétel

2.3.4.17.2.2.1. jelen idő (folyamatos jelentésű igével) Ha lenne lakásom, nem laknék albérletben. Ha ismernéd a barátnőmet, nem beszélnél így.

2.3.4.17.2.2.2. múlt idő (bármilyen igével) Ha tudtam volna, nem mentem

volna be. Ha hideg lett volna, kabátot vettünk volna.

2.3.4.17.2.2.3. múlt és jelen kombinációja (feltétel: múlt)

Ha időben indultunk volna, már ott lennénk.

2.3.5. Jelzői mellékmondatok

2.3.5.1. minőségjelzői mellékmondat utalószó: olyan, akkora kötőszó: amilyen(...), amekkora(...), hogy, mint

Olyan telefont vettem, amilyen neked van. Akkora szobám van, hogy táncolni lehet benne. Egy olyan számítógépre lenne szükségem, mint az öné.

2.3.5.2. kijelölő jelzői mellékmondat utalószó: az(...) kötőszó: amelyik(...), amely(...), aki(...), ami(...)

Ma este abban az étteremben vacsorázunk majd, amelyik a téren van. Sikerült találkoznom azzal az újságíróval, aki a riportot írta.

2.3.5.3. mennyiségjelzői mellékmondat utalószó: annyi kötőszó: ahány(...), amennyi(...), hogy

Annyi pohárra van szükségünk, ahányan leszünk. Annyi idő elég lesz, amennyi ebédig marad. Annyi bort ittam, hogy nem tudtam kocsin hazamenni.

2.3.5.4. birtokos jelzői mellékmondat utalószó: annak kötőszó: aki(...), ami(...), amelyik(...), hogy

Annak a lakásában lakom, aki helyettem Londonban dolgozik. Mi volt a célja annak, hogy itt rendezték meg a konferenciát?

2.4. Sajátos esetek

2.4.1. függő kérdés (minden alárendelt mondattípusban szerepelhet: alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és –elég ritkán – jelzői mellékmondat is lehet) kötőszó: hogy (de általában elmaradhat)

2.4.1.1. kiegészítendő kérdés: a mellékmondatban a hogy kötőszó után, amely gyakran elmarad, a megfelelő kérdőszó következik

Nem fontos (az), (hogy) hány éves vagy. Az a kérdés, (hogy) hányan lesznek. Az idegenvezető megkérdezte, (hogy) mit akarunk látni. Kíváncsi voltam arra, (hogy) hol fogunk megállni. Még nem dőlt el az a kérdés, hogy ki fog fizetni.

2.4.1.2. eldöntendő (igen/nem) kérdés a mellékmondatban: -e az “-e” szócska kivétel nélkül mindig az állítmányhoz, igei állítmány esetén – egy kivétellel (lásd ebben a pontban lent) – a ragozott igealakhoz kapcsolódik: “szép-e”, “nem szép-e”, “szép volt-e” “nem volt-e szép”, “bemegy-e”, “nem megy-e be”, “írni fog-e” kivétel a feltételes mód múlt idő: “írt volna-e”

Biztosan téged is érdekel (az), hogy nyitva van-e még ez a kiállítás. Az a kérdés, hogy lesz-e elég időnk. Nem tudom, hogy a többieknek van-e kedvük diszkóba menni. Kíváncsi vagyok (arra), hogy ismered-e ezt a könyvet. Válaszoljon arra a kérdésre, hogy itt akar-e dolgozni!

2.4.2. időegyeztetés az alárendelt mellékmondatban

2.4.2.1. abszolút idő az alárendelt mellékmondatok többségében (a “hogy” kötőszós mellékmondatok egy részét kivéve) a mellékmondat igeideje a jelenhez viszonyított reális idő

Egyidejűség: Az a baj, hogy nincs időm. Az volt a baj, hogy nem volt időm. Az lesz a baj, hogy nem lesz időm.

Elő- vagy utóidejűség: Az a baj, hogy nem volt időm. Az a baj, hogy nem lesz időm. Az lesz a baj, hogy nincs időm. Az lesz a baj, hogy nem volt időm. Stb.

Hasonlóképpen:

Letettem az üveget az asztalra, amely az ajtó mellett állt. Oda indultam, ahol a barátom várt. Amikor először láttalak, piros nyakkendő volt rajtad. Megszólítottam a rendőrt, aki a sarkon állt. Stb.

Ez az a férfi, aki tegnap keresett. Meg fogod találni azt, amit a buszon hagytál. Azért nem mentem dolgozni, mert megfáztam. Ma is annyi pénzre van szükségem, amennyire holnap

lesz.

2.4.2.2. relatív idő a mellékmondatban az egyidejűség kifejezése jelen, az előidejűség kifejezése múlt, az utóidejűség kifejezése jövő (jelen) idővel történik, függetlenül a főmondat idejétől (a függő beszédben és a “hogy” kötőszós tárgyi mellékmondatban mindig; a “hogy” kötőszós alanyi, állítmányi és állandó határozós mellékmondatban egyes esetekben)

Láttam, hogy baj van. Megkérdeztem, hogy hol van a bejárat. Az orvos megkérdezte a betegtől, hogy van-e láza. Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Erika kíváncsi volt arra, hogy ki érkezett először. A gyerekek attól féltek, hogy a szüleik nem fogják elengedni őket. Azon gondolkoztam, hogy mi lehet a hiba. Világos volt, hogy nem kell várnom.

2.4.3. Felszólító mód az alárendelt mellékmondatokban

2.4.3.1. akarat, kívánság, parancs stb. kifejezése a főmondatban (a főmondatban az akar, kér, mond, tanácsol, parancsol stb. igék, vagy hasonló jelentésű egyéb szerkezetek vannak) a konkrét mondatszerkezettől függetlenül felszólító mód áll a mellékmondatban (állító értelmű mondatban általában fordított szórenddel: ige + igemódosító / igekötő / névszói állítmány; tagadó értelmű mondatban inkább egyenes, illetve a mellékmondat nyomatékviszonyaitól függő szórenddel)

Az öcsém megkért, hogy adjak fel egy levelet. Az öcsém arra kért, hogy adjak fel egy levelet. Az öcsém azt kérte tőlem, hogy adjak fel egy levelet. Az öcsémnek az volt a kérése, hogy adjak fel egy levelet.

Az öcsém nem kérte, hogy feladjak egy táviratot. Az öcsém nem kérte, hogy ajánlottan adjam fel a táviratot.

2.4.3.2. szükségesség, kötelesség stb. kifejezése a főmondatban:

fontos, szükséges, lényeges, fő, nélkülözhetetlen; vkinek az a feladata, szüksége van vmire stb. (általában egyenes, illetve a mellékmondat nyomatékviszonyaitól függő szórenddel: igemódosító / igekötő / névszói állítmány + ige)

Fontos volt, hogy megtanuljam a szövegszerkesztő használatát. Az a fő, hogy mindenki időben induljon. Nincs szükségem arra, hogy segíts. Nem fontos, hogy ön menjen oda.

2.4.3.3. lehetőség, lehetetlenség kifejezése a főmondatban: (lehetséges), lehetetlen; vkinek

Nem volt lehetőségünk arra, hogy megnézzük a várost. Lehetetlen, hogy már ne legyen

lehetősége / alkalma van vmire; a (meg)enged, (meg)akadályoz igék és hasonló jelentésű szerkezetek (általában egyenes, illetve a mellékmondat nyomatékviszonyaitól függő szórenddel: igemódosító / igekötő / névszói állítmány + ige)

jegy. A rossz idő megakadályozta, hogy fürödjünk a tóban.

Alkalmam lesz arra, hogy tőle kérjek választ.

2.4.3.4. cél kifejezése a főmondatban: célhatározói mellékmondat (azért, hogy); az elér vmit, törekszik vmire igék; a vkinek az a célja és hasonló jelentésű szerkezetek

(általában egyenes, illetve a mellékmondat nyomatékviszonyaitól függő szórenddel: igemódosító / igekötő / névszói állítmány + ige)

Azért jöttem, hogy tanácsot kérjek. Elértem, hogy beszélhessek a konzullal. Ilonának az volt a célja, hogy megismerje a magyar irodalmat. De: A vállalat arra törekszik, hogy itt alakítsa ki az új központját.

2.4.4. Feltételes mód az alárendelt mondatban

2.4.4.1. feltételes mondat: lásd F/.2.3.4.17.

2.4.4.2. anélkül, ahelyett, mintha sajátos jelentésű módhatározói (utalószó: anélkül, ahelyett), illetve hasonlító jelentéstartalmú (kötőszó: mintha) mellékmondatok

Egész nap dolgoztam anélkül, hogy pihentem volna. Az öcsém állandóan szórakozik ahelyett, hogy tanulna. Gábor olyan jól vezet, mintha sofőr volna.

Az alárendelt összetett mondatok összefoglalása I.

Kérdőszó Utalószó1 K ö t ő s z ó 2

Alanyi alárendelt mondatok

Ki? Mi?

az aki(…)3

ami(…)

hogy ha

Állítmányi alárendelt mondatok

Ki? Mi?

az aki(…)

ami(…)

hogy Milyen? olyan amilyen(…)

Mennyi? annyi amennyi(…)

ahány(…) mint

mintha

Mekkora? akkora amekkora(…)

Kié? Mié?

azé aki(…)

ami(…)

Tárgyi alárendelt mondatok

Kit? Mit?

azt aki(…)

ami(…)

hogy ha

Határozói alárendelt mondatok

Ki…? Mi…?

az…4 aki(…)

ami(…)

hogy

Hol? Hova?

Honnan?

ott oda

onnan

ahol ahova ahonnan

Merre? Merről?

arra arról

amerre amerről

Mikor? akkor amikor

Mikor? Milyen

esetben?

akkor abban az esetben

ha

Mikor?

azelőtt azután

hogy

aközben miközben

miután mielőtt

Mióta? azóta amióta hogy

Meddig? addig ameddig

(a)míg

Hogyan?

úgy ahogy(an) hogy

mint mintha

ahelyett anélkül aszerint

Mennyire? annyira amennyire hogy mint

úgy ahogy hogy mint mintha

annál minél

Hányan? annyian ahányan hogy mint mintha

Hányszor? annyiszor ahányszor hogy mint mintha

Miért? Kiért?

azért ami(...)

aki(...)

hogy

Miért? Mi miatt?

azért amiatt

amiért ami miatt

mert

hogy

Az alárendelt összetett mondatok összefoglalása II.

K é r d ő s z ó U t a l ó s z ó 1 K ö t ő s z ó 2

Jelzői alárendelt mondat

Milyen _ _ _(…)5? olyan _ _ _(…) amilyen(…)6 hogy

mint

mintha Mekkora _ _ _(…)? akkora _ _ _(…) amekkora(…)

Hány _ _ _(…)? Mennyi _ _ _(…)?

annyi _ _ _(…) amennyi(…)

Melyik _ _ _(…)? az(…) a(z) _ _ _(…) amely(ik)(…)6

aki(…)

Kinek a(z) _ _ _ (…)? Minek a(z) _ _ _ (…)?

annak a(z) _ _ _(…) aki(…)

ami(…)

1. mindig a főmondatban helyezkedik el (abban a pozícióban, amelyet az adott mondatban, az adott nyomatékviszonyok mellett, az eredeti mondatrész elfoglalna);

2. mindig a mellékmondat első szava;

3. (…) = potenciális rag vagy névutó: -ban/-ben, -t/-ot/-at/-et/-öt, -nak/-nek, -ért, -ig, alatt, szerint, miatt stb.

4. a vonzatos igék mellett (hangsúlytalan pozícióban) a “hogy”-os mellékmondatok előtt gyakran a mutató névmási alakok helyett a személyes névmás ragos alakjait használjuk (abban —> benne, attól —> tőle stb.): “Attól félek, hogy ...” <—> “Félek attól/tőle, hogy ...”, “Azon gondolkozom, hogy …” <—> “Gondolkozom azon/rajta, hogy …” stb.

5. _ _ _(…) = főnév + potenciális rag vagy névutó: asztalon, postást, levélért, térig, ház mögött, rendőr szerint, eső miatt stb.

6. amely(ik)(…) = amelyik / amely / amelyek + potenciális rag vagy névutó: amelyikben, amelyikre, amelyikig, amelyik előtt; amelyben, amelyhez, amely miatt; amelyekhez, amelyeknek, amelyekig stb.

amilyen(…) / amely(ik)(…) adott esetben az “ahol”, “ahova”, “ahonnan”, “amerre”, “amerről”, “amikor”, “ahogy(an)” stb. névmási határozószók helyettesíthetik:

Olyan lakásban lakom, amelyben/ahol nincs meleg víz. Azon a héten utazom, amelyiken/amikor te.

2.5. Az alárendelt mondatok funkciója

2.5.1. alanyi mellékmondat

2.5.1.1. véleményazonosságra vonatkozó kérdés, általában bizonyos melléknevekkel és főnevekkel: igaz, téves, igazság, tévedés stb.(5.2.3.)

Ugye igaz, hogy ez a könyv nagyon jó? Nem igaz, hogy én mindig segítek? Tévedés, hogy én vagyok a hibás.

2.5.1.2. a valószínűség fokának kifejezése “lehetetlen”, “lehetséges” “valószínű”, lehet stb. után (5.2.9.)

Nem valószínű, hogy holnap jó idő lesz. Lehetetlen, hogy estére kész legyen. Lehet, hogy már nyitva van a bank.

2.5.1.3. kérdezés a valószínűség fokára (5.2.10.)

Nem lehetséges, hogy már megérkezett?

2.5.1.4. a szükségesség állítása, tagadása (5.2.11.)

Nem szükséges, hogy segíts.

2.5.1.5. a szükségességre vonatkozó kérdés (5.2.12.)

Fontos, hogy veled menjek?

2.5.1.6. a bizonyosság/bizonytalanság fokának kifejezése (5.2.13.)

Egészen biztos, hogy már otthon van.

2.5.1.7. a bizonyosság/bizonytalanság fokára vonatkozó kérdés (5.2.14.)

Biztos, hogy ennek így kell lennie?

2.5.1.8. annak megkérdezése, hogy szabad-e valamit csinálni (5.2.20.)

Nem baj, ha kinyitom az ablakot? Nem zavarja, ha rágyújtok?

2.5.1.9. érdektelenség kifejezése (5.2.39.) Egyáltalán nem számít, hogy drága.

2.5.1.10. meglepődés kifejezése (5.2.41.) Furcsa, hogy még mindig nincsenek itt.

2.5.1.11. annak kifejezése, hogy valami nem lep meg valakit (5.2.42.)

Egyáltalán nem lep meg, hogy itt vagy.

2.5.1.12. meglepődésre vonatkozó kérdés (5.2.43.)

Nem furcsa, hogy egyedül akart menni?

2.5.1.13. csalódás kifejezése (5.2.45.) Kár, hogy nem láthattam.

2.5.1.14. félelem kifejezése (2.5.46.) Nyugtalanít, hogy lázad van.

2.5.1.15. félelemre/aggodalomra vonatkozó kérdés (5.2.47.)

Nem nyugtalanítja, hogy két hete nem írtak?

2.5.1.16. hála kifejezése (5.2.51.) Kedves tőled, hogy segítettél hazavinni a csomagokat.

2.5.1.17. morális kötelezettség kifejezése (5.2.55.)

Jó lenne, ha kevesebbet innál.

2.5.1.18. sajnálkozás, együttérzés kifejezése (5.2.59.)

Milyen kár, hogy nem tudsz eljönni!

2.5.1.19. tanács (5.3.5.) Jó lenne, ha jobban vigyáznál a táskádra.

2.5.1.20. értékelés (6.5.2.) Jó, hogy eljött.

2.5.1.21. nem anaforikus utalás (6.8.1.1.) Amit mondasz, az nem igaz.

2.5.2. állítmányi mellékmondat

2.5.2.1. értékelés Az az igazság, hogy ez a leves egy kicsit sós. Az a baj, hogy nincs elég pénzem.

2.5.2.2. vélemény Az a véleményem, hogy még várnunk kellene az indulással.

2.5.2.3. ok, magyarázat Ennek az az oka, hogy itt sokkal többen dohányoznak.

2.5.2.4. okozat, következmény Ennek az a következménye, hogy nem tudok dolgozni menni.

2.5.3. tárgyi mellékmondat (a függő mondatokat lásd F/2.5.6. alatt)

2.5.3.1. valami tudásának, ismeretének állítása, tagadása (5.2.5.)

Tudom, hogy nincs otthon.

2.5.3.2. valami tudására, ismeretére vonatkozó kérdés (5.2.6.)

Hallotta, hogy meghalt az igazgató?

2.5.3.3. annak kijelentése, hogy valaki emlékszik vagy nem valamire (5.2.7.)

Sajnos elfelejtettem, hogy vársz.

2.5.3.4. arra vonatkozó kérdés, hogy valaki emlékszik-e vagy nem valamire (5.2.7.)

Nem felejtette el, hogy ötkor várom?

2.5.3.5. a bizonyosság/bizonytalanság fokának kifejezése (5.2.13.)

Tudom, hogy Bartók magyar volt.

2.5.3.6. a bizonyosság/bizonytalanság fokára vonatkozó kérdés (5.2.14.)

Tényleg azt gondolod, hogy rossz a fék?

2.5.3.7. akarat, kívánság kifejezése (5.2.23.) Szeretném, ha megnézné ezt a

készüléket.

2.5.3.8. akaratra, kívánságra vonatkozó kérdés (5.2.24.)

Szeretné, hogy őt is meghívjuk?

2.5.3.9. szándék kifejezése (5.2.25.) Azt tervezzük, hogy idén Olaszországba megyünk nyaralni.

2.5.3.10. szomorúság, elégedetlenség kifejezése (5.2.30.)

Nagyon sajnálom, hogy nem láttam.

2.5.3.11. örömre, elégedettségre / szomorúságra, elégedetlenségre vonatkozó kérdés (5.2.31.)

Nem sajnálod, hogy már vége a nyaralásnak?

2.5.3.12. meglepődés kifejezése (5.2.41.) Ki hitte volna, hogy meg tudja csinálni?

2.5.3.13. meglepődésre vonatkozó kérdés (5.2.43.)

Gondolta, hogy ilyen nagy a Balaton?

2.5.3.14. remény kifejezése (5.2.44.) Remélem, hogy holnap délre kész leszek.

2.5.3.15. bocsánatkérés (5.2.52.) Sajnálom, hogy nem szóltam előre.

2.5.3.16. jóváhagyás, helyeslés (5.2.56.) Jól tetted, hogy nem álltál meg.

2.5.3.17. sajnálkozás, együttérzés kifejezése (5.2.59.)

Igazán sajnálom, hogy nem sikerült a vizsgád.

2.5.4. határozói mellékmondat (a függő mondatokat lásd F/2.5.6. alatt)

2.5.4.1.. annak kijelentése, hogy valaki emlékszik vagy nem valamire (5.2.7.)

Emlékszem (rá), hogy aznap esett az eső.

2.5.4.2. arra vonatkozó kérdés, hogy valaki emlékszik-e vagy nem valamire (5.2.7.)

Nem emlékszel (rá), hogy ő is ott volt?

2.5.4.3. a szükségesség állítása, tagadása (5.2.11.)

Nincs szükségem rá, hogy segíts. Nincs szükség arra, hogy írjon neki.

2.5.4.4. a szükségességre vonatkozó kérdés (5.2.12.)

Szükséged van arra, hogy veled menjek?

2.5.4.5. a bizonyosság/bizonytalanság fokának kifejezése (5.2.13.)

Egészen biztos vagyok (abban/benne), hogy ő volt az. Egyáltalán nem vagyok biztos (benne/abban), hogy eljön.

2.5.4.6. a bizonyosság/bizonytalanság fokára vonatkozó kérdés (5.2.14.)

Biztos vagy benne, hogy ez a víz iható?

2.5.4.7. annak kifejezése, hogy valaki képes / Az öcsém képes arra, hogy egész

nem képes valamit csinálni (5.2.17.) éjjel igyon.

2.5.4.8. arra vonatkozó kérdés, hogy valaki képes vagy nem képes valamit csinálni (5.2.18.)

Képes ön arra, hogy egyedül megtalálja a megoldást?

2.5.4.9. preferencia kifejezése (5.2.27.) Jobban szeretem a sört, mint a bort.

2.5.4.10. preferenciára vonatkozó kérdés (5.2.28.)

Jobban szereted a sört, mint a bort?

2.5.4.11. öröm, elégedettség kifejezése (5.2.29.)

Örülök, hogy látlak.

2.5.4.12. szomorúság, elégedetlenség kifejezése (5.2.30.)

Egyáltalán nem örülök, hogy elmész. Szomorú vagyok (amiatt), hogy el kell menned.

2.5.4.13. örömre, elégedettségre / szomorúságra, elégedetlenségre vonatkozó kérdés (5.2.31.)

Örülsz, hogy veled megyek?

2.5.4.14. meglepődésre vonatkozó kérdés (5.2.43.)

Mit szólsz hozzá, hogy nyertem a lottón?

1.5.8.4.15. remény kifejezése (5.2.44.) Bízom benne, hogy átmegyek a vizsgán.

2.5.4.16. félelem kifejezése (5.2.46.) Félek (tőle/attól), hogy elveszik a jogosítványomat.

2.5.4.17. félelemre/aggodalomra vonatkozó kérdés (5.2.47.)

Nem félsz, hogy megfázol?

2.5.4.18. hála kifejezése (5.2.51.) Nagyon hálás vagyok önnek, hogy kijött értem a repülőtérre.

2.5.4.19. bocsánatkérés Bocsásson meg, hogy zavarom!

2.5.4.20. ajánlás, javaslat (a beszélő és a partner számára egyaránt) (5.3.1.)

Mi lenne, ha megvennénk ezt az autót?

2.5.4.21. tanács (5.3.5.) Mi lenne, ha kibérelne egy lakást?

2.5.4.22. segítségkérés (5.3.10.) Megkérhetném, hogy segítsen bevinni a bőröndöket?

2.5.4.23. kérés (dologé) (5.3.16.) Megkérhetném, hogy hozzon egy másik törülközőt?

2.5.4.24. hely (6.2.2.) Ott várlak délután, ahol tegnap találkoztunk.

2.5.4.25. eredet (6.2.6.) Onnan kaptam ezt a levelet, ahol a családom él.

2.5.4.26. előidejűség (6.3.8.) Mielőtt bementünk a boltba, megnéztük a kirakatot.

2.5.4.27. utóidejűség (6.3.9.) Miután befejeztem az egyetemet, egy vállalatnál helyezkedtem el.

2.5.4.28. egyidejűség (6.3.11.) Miközben a vonatra vártunk, a családról beszélgettünk.

2.5.4.29. fok, mérték (6.4.3.) Ez a táska olyan nehéz, hogy nem tudom felemelni.

2.5.4.30. pontosság, szabatosság, vagy ezek hiánya (6.5.2.7.)

Ha a helyes címet írtad volna, a levél időben megérkezett volna.

2.5.4.31. hasonlóság, különbség (6.7.2.2.) Ádám fiatalabb, mint Gábor. Éva nem olyan ügyes, mint Zsuzsa.

2.5.4.32. ok, magyarázat (6.7.4.5.) Azért nem bérelek autót, mert csak két napig maradok itt.

2.5.4.33. okozat, következmény (6.7.4.6.) Úgy megharagudott, hogy köszönés nélkül elment. Olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam továbbmenni. Annyian voltak a teremben, hogy inkább kint maradtam.

2.5.4.34. cél, szándék (6.7.4.7.) Felhívom a barátomat, hogy segítséget kérjek tőle. Sok pénz kell ahhoz, hogy saját házat vehessünk.

2.5.4.35. feltétel (6.7.4.8.) Ha jó idő lesz, holnap elmegyünk az uszodába.

2.5.4.36. referenciapont, megszorítás (6.7.4.9.) Ahhoz képest, hogy november van, igazán kellemes az idő.

2.5.5. jelzői mellékmondat

2.5.5.1. szám (6.4.1.) Annyi szótár kell, ahány vizsgázó lesz.

2.5.5.2. mennyiség (6.4.2.) Annyi pénzt vittem magammal, amennyi szükséges volt.

2.5.5.3. minőség (6.5.) Olyan kabátot szeretnék, amilyen a kirakatban van.

2.5.5.4. méret, dimenzió (6.2.8.) Akkora bőröndre van szükségem, hogy minden beleférjen.

2.5.5.5. birtoklás (6.7.3.1.) Annak a lakásában lakom, aki most helyettem Londonban van.

2.5.5.6. okozat, következmény (6.7.4.6.) Egy akkora kutya volt az udvaron, hogy nem mertem bemenni.

2.5.5.7. anaforikus utalás (6.8.1.2.) Ki az a lány, aki az orvossal beszélget? Olyan cipőt szeretnék, mint az.

2.5.6. függő beszéd

2.5.6.1. függő állítás

2.5.6.1.1. közlés (5.1.2.2.) A portás azt mondja, hogy nincs szabad szoba.

2.5.6.1.2. a bizonyosság fokának kifejezése (5.2.13.)

Azt gondolom, mehetünk vonaton.

2.5.6.1.3. a bizonyosság fokára vonatkozó kérdés (5.2.14.)

Tényleg azt gondolod, hogy rossz a fék?

2.5.6.2. függő kérdés

2.5.6.2.1. valami tudásának, ismeretének állítása, tagadása (5.2.5.)

Nem tudom, mikor indul a vonat. Nem tudom, nyitva van-e a bolt.

2.5.6.2.2. valami tudására, ismeretére vonatkozó kérdés (5.2.6.)

Nem tudja, mikor indul a vonat? Nem tudod, nyitva van-e a bolt? Ugye hallottad, mi történt tegnap?

2.5.6.2.3. annak kijelentése, hogy valaki emlékszik vagy nem valamire (5.2.7.)

Elfelejtettem, hova tettem a kulcsomat.

2.5.6.2.4. arra vonatkozó kérdés, hogy valaki emlékszik-e vagy nem valamire (5.2.7.)

Nem emlékszik rá, hogy kik voltak ott? Elfelejtetted, hogy miért vagy itt?

2.5.6.2.4. a bizonyosság/bizonytalanság fokának kifejezése (5.2.13.)

Nem tudom, lesz-e rá időm. Fogalmam sincs (róla/arról), hogy mikor jön.

2.5.6.2.5. érdeklődés kifejezése (5.2.38.) Kíváncsi vagyok, meddig lesz elég a pénze. Jó lenne tudni, hogy mikor ér véget az előadás.

2.5.6.2.6. érdektelenség kifejezése (5.2.39.) Nem érdekel, hogy elutazhatok-e.

2.5.6.2.7. érdeklődésre/érdektelenségre vonatkozó kérdés (5.2.40.)

Nem érdekel, hogy kit hívok meg?

2.5.6.2.8. cselekvésre vonatkozó kérés (5.4.) Megmutatná, kérem, hol van a posta?