RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 141

eltér a fakszimiléből ismertétől, a meg-szólításban vessző van és nem felkiál-tójel, továbbá a negyedik és ötödikmondatot pont zárja le, nem felkiáltó-jel. A levél betűhív szövege a fakszimilealapján a következő:

Főméltóságú Úr!Szószegők lettünk – gyávaságból – amohácsi beszéden alapuló örökbékeszerződéssel szemben. A nemzet érzi ésmi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk –mert a mondvacsinált atrocitásokbólegy szó sem igaz! Sem a magyarokellen, de még a németek ellen sem! Hul-larablók leszünk! A legpocsékabbnemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnösvagyok.

Teleki Pál1941. ápr. 3.

A Macartney-féle közlésből kimaradtaz, hogy a levél datálva van. Ez a datá-lás „1941. ápr. 3.”

Először is miért búcsúlevél, hiszena levélben egyszerű ténymegállapításvan: „Bűnös vagyok.” Nem arról vanszó, hogy felelősségétől megriadva vé-gezni akar az életével, vagy hogy eset-leg önmaga feláldozásával menti anemzet becsületét. Tehát nem nevez-hető búcsúlevélnek, az csak a körülmé-nyekből levont következtetés.

De ha a levelet önmagában, előfel-tevések nélkül, csak mint forrásszöve-get vizsgáljuk, kiderül, hogy annakminden mondata, minden szava kép-telenség.

Mindenekelőtt feltűnő, hogy datálás-sal, méghozzá nagyon pontos datálás-sal végződik. Az állítólagos teljes lelkiösszeomlásban felébredő Teleki Pálrólaligha képzelhető el, hogy első dolga alevelet pontosan datálni, méghozzáigen pontosan, nem feledkezve megarról, hogy amikor cselekedetét végrefogja hajtani, már éjfél után lesz, tehátmár nem április másodika, amikor lefe-küdt, hanem április harmadika. De hon-

nan tudta a pontos időt, és miért voltolyan fontos a precíz datálás?

A következő furcsaság a megszólí-tás formája: „Főméltóságú Úr!” Nem„Uram”, ahogy a magyar levelezésbenszokásos lenne, és ahogyan más, a kor-mányzóhoz intézett Teleki-levelekenolvasható.

„Szószegők lettünk – gyávaságból”Csakhogy 1941. április 2-ig Magyaror-szág semmiféle olyan cselekedetetnem hajtott végre, amit szószegésneklehetne tekinteni Jugoszláviával szem-ben. A helyzet éppen ennek az ellen-kezője volt. Jugoszlávia 1941 március25-én csatlakozott az úgynevezett há-romhatalmi egyezményhez, amelyhezakkor már a hadban álló Németorszá-gon és Olaszországon kívül a még had-ban nem álló Magyarország, Romániaés Szlovákia csatlakozott, de már kétnap múlva, március 27-én az uralko-dót és a kormányt puccsal eltávolítva,átállt a másik oldalra.

Ennek nem lehetett más következ-ménye, mint a háború Németországgal.De Magyarország egyelőre semmit semtett, csak a kormányzó Hitler kérésérebeleegyezett a német csapatok terüle-tünkön való majdani átvonulásába.

A háromhatalmi egyezmény foly-tán nem is tehetett mást. De Hitlermásik kérését, hogy magyar csapatokis vegyenek részt a támadásban, a kor-mányzó visszautasította. Teleki vi-szont már március 30-án üzenetet kül-dött Londonba és Washingtonba,hogy ha Jugoszlávia elemeire bomlik,Magyarország nem tekinti magáranézve kötelezőnek egy megszűnt ál-lammal kötött kétoldalú korábbi köte-lezettségeit.

Valóban így is történt: úgy, ahogyanaz április 1-jén tartott Legfelső Honvé-delmi Tanács döntött, vagyis a magyarcsapatok csak akkor léphetnek akci-óba, ha Jugoszlávia már formailag ismegszűnt. A Független Horvát Köztár-saságot április 10-én kiáltották ki, a

magyar csapatok pedig április 11-énvonultak be a Bácskába. Tehát Magyar-országot 1941. április 2-án még senkisem vádolhatta szószegéssel.

„Örökbéke szerződéssel”Ez a kifejezés már önmagában is töké-letes bizonyítéka annak, hogy a levélnem származhat Teleki kezétől. A ma-gyar miniszterelnöknek tudnia kellett,hogy Magyarország nem „örökbékeszerződést”, hanem örök barátságiszerződést kötött. Ilyen tévedést ma-gyar ember nem követhetett el, csakidegen.

„mi odadobtuk [a nemzet] becsületét”Ami a politikai téren elkövetett szer-ződésszegéseket illeti, annak töménte-len példájával szolgál a történelem.Elég megemlítenünk az első világhá-ború olasz és román cselekedetét vagyszámos hasonlót a második világhábo-rúban. Ennek ellenére egyszer semérezte azt a miniszterelnök, hogy ezekmiatt öngyilkosnak kell lennie.

„A gazemberek oldalára álltunk”Csakhogy Magyarország nem 1941 áp-rilis elején állt a „gazemberek”-nek ti-tulált németek mellé, hanem – hogymást ne említsünk – a háromhatalmiegyezmény aláírásakor. S bár jól tud-juk, hogy Teleki nem szimpatizált anémet hatalmi törekvésekkel és sze-mély szerint Hitlerrel, de a nemzeti-szocializmus eszméjével sem, óvako-dott attól, hogy ennek kifejezést adjon.Sőt, még 1940 végén is azt írta: „A ber-lin–római tengellyel a legszorosabb ba-rátságot tartjuk fenn. […] Az egész ma-gyar nép nevében beszéltem, amikorhálánkat és köszönetünket fejeztem kiaz olasz és német nép vezéreinek éskormányainak azért, hogy a Trianon-ban Magyarországgal [szemben] elkö-vetett igazságtalanság jóvátételébenmellénk álltak és végül vértelen döntés-sel segítettek visszajuttatni az anyaor-szághoz a magyarok millióit.”

CSAPODI CSABA

TELEKI PÁL „BÚCSÚLEVELE”Szövegkritikai tanulmány (2003)

„A legpocsékabb nemzet”Már maga a kifejezés is szokatlan egyminiszterelnöknek az államfőhöz inté-zett levelében. Az ember azt szoktamondani, hogy „pocsék idő van”, vagyhogy „pocsékul érzem magam”, denemzeteket nem szoktak pocséknakvagy legpocsékabbnak nevezni. Itt úgytűnik, olyan fogalmazóról van szó, akimintha szótárban igyekezett volna va-lami nagyon becsmérlő kifejezést ke-resni. És éppen Teleki nevezi a magyar-ságot a legpocsékabb nemzetnek? Aza Teleki, akinek minden megnyilatko-zásában a nemzeti érzés, valóságos ra-jongás tűnik ki saját nemzete iránt?Csak néhány kiragadott mondat TelekiPál írásaiból: „nem a nemzet sáfáránakés adminisztrátorának érzem magama miniszteriális állás közönséges értel-mében, hanem – nem magamra vonat-koztatva ezt, de az ügyre, amelyről szóvan – a nemzet papjának érzem ma -gam, sőt annak kell hogy érezzem ma -

gam annál a tisztnél fogva, amelyet al-kotmányjogi kérdésekben minden ma-gyarnak éreznie kell. […] Igen nehézaz a kötelesség, amelyet az ember ittteljesít. Áldozatokról nem szeretnék be-szélni, mert azok a nemzettel szembennincsenek. […] Magyarországot ma-gyarul kell vezetni, a magyar élet for-mái szerint. Ezt tettük eddig is, ezeresztendőn keresztül.”

Különös ellentmondás az is ebbena tekintetben, hogy ha Teleki vélemé-nye szerint ő maga a felelős, a „bűnös”,akkor miért a magyar nemzet a po-csék, sőt „a legpocsékabb”? Viszontmegfordítva, ha a nemzet a pocsék,akkor miért Teleki a felelős?

„Hullarablók leszünk!”Ha a Délvidék visszaszerzése „hullarab-lás” Jugoszlávia szétesése után, akkorérthetetlen, hogy Teleki miért nem ne-vezte ugyanennek azt, amikor kétévvel korábban, Csehszlovákia szétesé-

sekor Magyarország – az ő miniszter-elnöksége alatt – fegyverrel foglaltavissza Kárpátalját. És éppen Teleki ne-vezi hullarablásnak a Trianonban elsza-kított terület visszaszerzését? Az a Te-leki, aki egész életét arra tette fel,hogy a trianoni igazságtalanság jóvá-tételét keresztülvigye, helyreállítsa azegységet a régi magyar területekkel?Arról pedig, hogy Magyarország a régiterületeken túl valóban szerb területe-ket is megszerezzen fegyveres beavat-kozással, nem is volt szó, Hitler aján-latát visszautasítva a magyar csapatoknem léptek túl a régi magyar határo-kon, és nem vettek részt a tulajdon-képpeni Szerbia elleni háborúban.

„Nem tartottalak vissza.”Mintha egy atya szólna rossz útra té-vedt fiához. Eltekintve attól, hogy mi-ként tarthatná vissza a miniszterelnökvalamitől saját államfőjét, április 2-igmég egyáltalán nem volt mitől vissza-

142 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

„Reggel, iskolába menet Boldi-zsár Ivánnal találkoztam, akimég bizakodva mondta: talána sors különös kegyelmébŒlmég ezt is megúszhatjuk, ezta csúfságot, ami most van ki-alakulóban a jugoszlávokkal.Végre elhangzott egy »nem« anémetekkel szemben, de nemlehessen tudni, milyen ára leszennek. […] És délelŒtt feljönegy késŒi növendék a hírrel:Teleki meghalt. Belesápad-tam, és nem jutottam léleg-zethez, az volt az elsŒ gondo-latom, hogy végünk van.Aztán pár percre rá iszonyú re-pülŒgépbúgás, és óriási sebes-séggel rajokban összevissza,nagy hasas német repülŒgé-pek zúgtak el felettünk. […]Könnyekkel volt tele a torkom.Mi van itt? Ezért kellett meg-halnia. Merénylet vagy öngyil-kosság?” (Radnóti MiklósnéGyarmati Fanni)

„sötét rémhírterjesztŒk mégattól sem riadnak vissza, hogyegy államférfiú halálát felhasz-nálják saját propagandacélja-ikra. […] személyesen is jól is-mertük Teleki Pál grófot, ésolyan embernek ismertük, akivégsŒkig kitart mint kapitánya hajón.” (A német külügymi-nisztérium sajtóközleménye)

x„Szinte nem tudom elhinni. Eza higgadt, józan, kiegyensúlyo-zott és vallásos ember, hogyjutott ilyen lelki krízisbe? ElŒzŒeste a cserkészekkel meg-gyónt, másnap a közös sz. ál-dozáson akart részt venni.”(Apor Vilmos gyŒri püspök)

x„Tudom, hogy Hitler paran -csára ölték meg.” (HabsburgOttó)

x„Szilárd meggyŒzŒdésem, hogyeste fél kilenckor még esze

ágában sem lehetett, akárcsak a halála lehetŒségéregondoljon, annál kevésbé,hogy öngyilkosságra készüljön.A további részletek, amelyeklassanként kiszivárogtak, csakmegerŒsítettek abban, hogyöngyilkosságról szó sem le -het.” (Zsitvay Tibor, korábbiigazságügy-miniszter)

x„Én Telekit nyugodtan láttamutoljára. Ennek csak két magya-rázata lehetett. […] magábanmár mindent eldöntött, és bú-csúleveleit elŒkészítette, ami-kor nekem telefonált, vagy tá-vozásom után tört ki a véglegesvihar agyában. Inkább az utóbbifeltételezésemnek hittem.” (Új-pétery Elemér külügyi titkár, akiutoljára látta élve Telekit)

x„Teleki Pálnak az a nemesgesztusa, hogy öngyilkossága,azaz önfeláldozása révén fi-

gyelmeztesse a bajra az orszá-got és vezetŒit, egy olyangentlaman-nek a tette volt,aki a halálban kereste a meg-oldást az ország dilemmájára,de ezzel nem oldott meg sem-mit.” (Kállay Miklós)

x„Én semmit nem tudtam, il-letve csak annyit, amennyit asok érdeklŒdés szomorúanmegerŒsített, hogy gróf TelekiPál már nincs az élŒk sorában.”(Witz Béla plébános, aki a ha-lála elŒtti napon Telekit meg-gyóntatta)

x„Neve, munkája, kiváló emberialakja egész lapot kér nemze-tünk történelmében, egészlapot, de e lapon félbeszakadaz írás; abbamaradt, rejtélyesutolsó sorára gyászfátyoltborít a nemzet nemtŒje.” (AMagyar Tudományos Akadé-mia nekrológja)

1941. április 3. reggelén Budapest lakosai arra ébredtek,hogy német csapatok vonulnak át a városon, közbenpedig megkapták az elsŒ híreket arról, hogy Teleki Pál azéjszaka folyamán tragikusan elhunyt. Ilyen körülményekközött érthetŒ, hogy a miniszterelnök halála a kortársakközött is azonnal beszédtéma lett. Az utca emberétŒl a

vezetŒ politikai körökig mindenkinek megvolt a vélemé-nye. DöntŒen két téma került a figyelem középpontjába:Teleki rejtélyes halálának körülményei, illetve az, hogymi lesz ezek után Magyarország sorsa. Jelen összeállítás-ban néhány korabeli véleményt vagy késŒbbi visszaem-lékezést mutatunk be.

NYÁRI GÁBOR K O R T Á R S R E F L E X I Ó K

tartani a kormányzót, hiszen addigsemmiféle támadási parancsot nemadott. Ez csak Teleki halála után tíznappal történt meg. Tehát a levél fogal-mazója nem volt tisztában a dolgokmenetével. Előre elkészített levél volt,amelynek fogalmazója feltételezte,hogy a kormányzó, eleget téve Hitlerkérésének, már kiadta a támadási pa-rancsot.

„Bűnös vagyok.”Teleki aznap este, a cserkésztisztek lel-kigyakorlata után maga is meggyónt.Meggyőződéses katolikus ember volt,aki vallásának tanait teljes mértékbenelfogadta. Márpedig minden, vallásáthíven követő katolikusnak az a meg-győződése, hogy a gyónás szentségé-ben Krisztus áldozati vére mindenbűnét eltörli, lelke bűn nélkül áll Istenelőtt. Még azok a bűnök is meg lesz-nek bocsátva, amelyeket nem vallottbe, mert nem emlékezett rájuk. Bármivolt is tehát abban az állítólagos tele-fonüzenetben, amely Telekit annyirafelizgatta, hogy lecsapta a telefonkagy-lót, bármiről beszélgetett ismeretlenbarátjával hazamenetele közben, il-letve bármilyen telefonüzenetet pró-bált is hazaérve hiába leadni, mindeznem változtat azon a tényen, hogy le-fekvés előtt utasította inasát: reggelrekészítse ki cserkészegyenruháját, mertrészt akar venni a cserkésztisztek más-napi közös áldozásán. Akkor tehátmég bűntelennek tartotta magát. Azépületbe pedig hiteles tanúk szerintaz éj folyamán senki sem lépett be, akivalamilyen új hírt hozott volna.

Tehát öngyilkosság esetén csak arralehet gondolni, hogy Teleki valahogyálmából fölriadva, az utolsó értesülé-seket átgondolva hirtelen arra az ag-gályra ébred, hogy katasztrofális ese-mények bekövetkezéséhez adta bele -egyezését. Hirtelen támadt lelkiisme-ret-furdalása alapján úgy döntött,hogy tettéért halált érdemel. Persze abűn jóvátétele semmiképpen sem azöngyilkosság, mert az inkább megfu-tamodás a felelősség vállalása elől.

A „bűnös vagyok” kifejezés egyéb-ként a legsúlyosabb vád a kormányzóellen. Hiszen mennyivel súlyosabb bűnvolt a tett elkövetése, mint az, hogy va-laki nem tartotta vissza az elkövetőt.Ugyanezt jelenti az a kifejezés, hogy„odadobtuk a nemzet becsületét”.

Ezek után csak apróság az a megfi-gyelés, hogy a levél befejezéséből hi-ányzik Teleki szokásos záró formulája:„a legmélyebb tisztelettel”.

TELEKI EGYÉNISÉGE ÉS STÍLUSA

Szóvá kell tenni itt azt a különös jelen-séget is, hogy a levél minden szagga-tottsága ellenére mennyire tömör, a lé-nyeget kifejezni akaró. Aki ismeri Te-leki stílusát, tudja, hogy mindig hosz-szadalmas, magyarázó, mondhatnibonyolult. Van benne valami profesz-szorosan oktató a terjengősség mel-lett. A levelet azonban, úgy tűnik,mintha egy hisztérikus lelkialkatú,

könnyen összeomló ember írná, akinem is próbálja átgondolni a történte-ket, vállalni a felelősséget, az esetlegesmegoldási lehetőségeket, nem igyek-szik jóvátenni tettének következmé-nyeit, hanem megfutamodik. Mert azöngyilkosság megfutamodás, nem jó-vátétel. Pedig éppen Teleki írja egy he-lyen: „A fontos az, hogy az egyes embera józan eszével tudjon intézkedni, mertmindig ez lesz a legjobb törvény. Dehogy így intézkedhessék, meg kell lennie

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 143

144 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 145

annak az ösztönös alaptudatnak, amelyaz embert álmában is irányítja. Ha fel-rázzák álmából, azonnal kell, hogy in-tézkedni tudjon, mielőtt ráébredne,hogy paragrafusok is vannak a világon.Rögtön rá kell, hogy találjon józan eszé-vel arra, amit cselekednie kell.”

Az objektív szövegkritikai vizsgáló-dás tehát arra az eredményre vezet,hogy az úgynevezett búcsúlevél nemTeleki fogalmazása, nem az ő kezétőlszármazik, hanem egy bizonyos cél-nak megfelelően fogalmazott írásmű.A szövegkritika mellett azonban má -sik eszközként figyelembe kell venni alevél külső alakját, írását.

A LEVÉL ÍRÁSA

Abban a szerencsés helyzetben va-gyunk, hogy a História című folyóirategyik száma közölte a levél fakszimilé-jét egy közleményben, amelyben kéttörvényszéki írásszakértő a levél hite-lessége mellett foglal állást. A szerzőkaz úgynevezett búcsúlevél betűit ábé-cérendben táblázatba foglalva megál-lapítják, hogy a betűk kivétel nélkülminden esetben megfelelnek azoknaka betűformáknak, amelyek megtalál-hatók Telekinek a kormányzóhoz ko-rábban írt és a nevezett folyóiratszám-ban szintén fakszimilében közölt leve-lében.

De ez a körülmény a tartalmi érvekfigyelembevétele nélkül csak annyit je-lent, hogy a levél készítője pontos,gondos munkát végzett. Nézetem sze-rint azonban a pusztán technikai vizs-gálat ebben az esetben sem elegendő.Magam nem vagyok sem grafológus,sem speciális írásszakértő, hanem tör-ténész. Hosszú életpályám kutatásaisorán – mint kézirattárosnak különö-sen – elég alkalmam volt kéziratok, le-velek tízezreinek olvasására. Így jutot-tam annak a megállapítására, hogynemcsak a szöveg a jellem, egyéniségtükre, hanem az írás maga is tükröziírójuk pillanatnyi lelki és fizikai állapo-

tát. Itt pedig olyan esetről van szó,amikor valaki állítólag álmából zavarosgondolatokkal, kétségbeesetten ébredföl, elhatározza, hogy véget vet éle -tének, leveleket ír, és az írás mégisvégig világos, egyenletes, enyhén emel-kedő soros, gyöngybetűs. Nincs egyet-len elhibázott betű, egyetlen elrántottvonal. Az írás valóban pontosan meg-felel annak a másik levélnek, amelyeta Históriában láthatunk, és amelyet Te-leki teljesen más körülmények között,más lelkiállapotban írt. Ugyanilyen alevél aláírása is. Ez a hasonlóság tesziugyancsak megkérdőjelezhetővé a bú-csúlevél hitelességét.

KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEK

AMI HIÁNYZIKElfogadva azt a tényt, hogy a leveleketvalóban Teleki íróasztalán találták, ért-hetetlen, hogy míg van levél a kor-mányzóhoz (kettő is), van a titkárához,nincs levél a feleségéhez. Akit annyiraszeretett, hogy még este, a lelkigyakor-latos beszéd meghallgatása és a gyónásután a kórházban aznap másodszor ismeglátogatta. Lehetetlen, hogy Telekiilyen rettenetes kétség, önvád és halá-los elhatározás közepette ne írt volnaa feleségének valamiféle búcsúlevelet.Valami olyasfélét például, hogy hibástettéért büntetést érdemel, vagy azt,hogy önfeláldozásával próbálja helyre-állítani a nemzet becsületét. Esetleg re-ménykedik abban, hogy Isten megkö-nyörül rajta, és az örökkévalóságban ta-lálkoznak stb. De egy ilyen levélen iskellett volna lennie valamilyen megszó-lításnak, például kedvesem, drágámstb. Egy feltételezett levélhamisítópedig honnan tudhatta volna, hogyanszokta megszólítani Teleki a feleségét?

A LEVÉL HELYEA levél tehát az íróasztalon volt. Dekülönös módon Teleki nem ott lőttefőbe magát, hanem az ágyában talál-ták holtan.

Tehát az írás után visszafeküdt azágyába, és gondosan betakarózott, ma-gával vive a fegyvert, amely azonbannem az ő Browningja volt – mint Mac -artney tévesen írja –, hanem egymásik. Teleki Browningját teljesen töl-tött tárral az íróasztalban megtaláltaBorsitzky rendőrkapitány, Teleki ba-rátja, aki a holttest elvitele után a szo-bát alaposan átvizsgálta.*

BEFEJEZÉS

A forráskritikai, illetve szövegkritikaivizsgálat tehát kettős negatívummalzárul. Az egyik az, hogy a kérdéseslevél nem Teleki kezétől származik, amásik az, hogy nem bizonyítéka Telekiöngyilkosságának. Tévedés ne essék,én nem Teleki halálának okát-módjátkerestem a vizsgálattal, hanem pusz-tán szövegkritikai vizsgálatot végez-tem. De a szövegkritika nem öncélújáték, hanem segítség, alapozás, amitminden történész kutatónak mindenforrással kapcsolatban el kell végeznie.Tehát ebben az esetben sincs a bonyo-lult ügy lezárva, mert két dolog viszonttény. Az egyik, hogy egy levél ma ismegvan. Ha nem Teleki írta, meg kellvizsgálni, hogy ki, mikor, hol, miért,kinek a megbízásából készítette. A má -sik tény, hogy Teleki Pál valóban meg-halt, halálát a koponyába behatolt lö-vedék okozta. Felmerül a rankei kö -teles érdeklődés: „Wie es eigentlich ge -schehen?” Valójában mi is tör tént?Öngyilkosság vagy más keze által vég-rehajtott tett? Ezt a kérdést most elevél mint forrás kikapcsolásával újraát kell gondolniuk a múlt század poli-tikai történetének kérdéseivel foglal-kozó történészeknek: hogyan, ki által,miért kellett meghalnia Teleki Pálnak?Ezen a téren eddig is bizonytalanságvolt. Az eseményekről Ablonczy Teleki-ről szóló monográfiájában némileg bi-zonytalanul, így ír: „A kissé csonka for-gatókönyv, amelyet Tilkovszky Lorántrekonstruált több könyvében, még min-dig a leghitelesebb a számos közszájonforgó és leírt verzió közül. Munkatársaiés családtagjai sohasem vitatták, hogya miniszterelnök öngyilkos lett.”

Magamat nem érzem hivatottnakarra, hogy a kérdésben tudományosanállást foglaljak, nekem legfeljebb ma-gánvéleményem lehet. A kérdést mostegy eddig alapvetően fontosnak tar-tott forrás kikapcsolásával, az adottkörülmények széles körű megvizsgálá-sával kell tisztázni.

* Borhidi Attila akadémikus megjegyzése ezzel kapcsolatban a székfoglalót követő beszél-getésben: Akik főbe lövik magukat, általában nem szoktak ágyba bújni, egyszerűen „eszté-tikai” okok miatt. Nem akarják az ágyneműt bepiszkolni vérrel stb. Apósa a háború előttmentőorvos volt, sok öngyilkossági kísérlethez vagy öngyilkossághoz kellett kimennie. Egyet-len esetről sem tud, amikor valaki ágyban főbe lövi magát. Sokkal inkább teátrális megol-dásokat választanak, a szoba közepén, vagy különösen tükör előtt, mert ilyenkor pl. ellen-őrizni lehet, hogy a pisztoly csöve biztos irányban van-e. Ágyban inkább azok lesznek ön-gyilkosok, akik megmérgezik magukat. Stirling János akadémikus megjegyzése a székfoglalótkövető beszélgetésben: Ha a pisztoly a holttest behajlított kezében volt, akkor azzal nemlőhetett, mert a lövés pillanatában a fegyver olyan erővel csap hátra, hogy utána az öngyilkoskezéből kirepül.