A SZÍNHÁZMŰVÉSZETIS Z Ö V E T S É G FOLYÓIRATA

I I I . ÉVFOLYAM 6. SZAM

1 9 7 0 . J Ú N I U S FÖSZERKESZTÖ:

BOLDIZSÁR IVÁN SZERKESZTŐ: CS.

TÖRÖK MARIA

Szerkesztőség:

Budapest, VI., Nagymező utca 2 2 - 2 4 .

Telefon : 124-23 0

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Lenin körút g-1 tA kiadásért felel:Sala Sándor igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál(Budapest, V., József nádor tér s.)a 61.238. számú egyéni csekkszámonés a 61.066 számú közületi csekkszámonvagy átutalással az MNB 8-as egyszámláraElőfizetési díj:1 évre 144,- Ft, 1/2 évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 12,- FtKülföldön előfizethető a Kultúra külföldi képviselőinélIndexszám: 25.797

70.0916 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla igazgató

A kéziratot nyomdába adtuk 197c. IV. z.

A FÉNYKÉPEKET IKLÁDY LÁSZLÓKÉSZÍTETTE,A BÁBOK É S EMBEREK CÍMŰ CIKKILLUSZTRÁCIÓI ÉS A CÍMKÉP: MTI FOTO(KELE'Z'I ÉVA)

A CÍMLAPON:JELENET BRITTEN A PAGODÁK HERCEGE CÍM(BABSZÍNHÁZI ELŐADÁSBÓL

T A R T A L O M

magyar já té ks zí n

KOLTAI TAMÁS

A Bánk bán ütegvívott csatája ( 1 )

Két tanulmány és egy előadás vallatása

MOLNÁR GÁL PÉTER

Ah és ott! (8 )

Bessenyei Ferenc Bánk bánja

D. FEHÉR ZSUZSA

Játéktér az áj Bánk bánhoz (12)

GÁLL ISTVÁN

Kabarék (13)

fórum és disputa

SZÁNTÓ ERIKA

Gondolatok a televízióról (15)

né g y s ze m k ö z t

FÖLDES ANNA

Bábok és emberek (18)

Beszélgetés Szőnyi Katóval

világszínház

SZÉKELY GYÖRGY

Távol New Yorktól (22)

Az amerikai színházi kultúra kevéssé ismert rétegei

WEGENAST RÓBERT

Svoboda színpada (26)

DOBÁK LAJOS

Élmény és tanulság (28) A

bukaresti fesztiválról

s z í n há zt ör t é ne t

PÉTERFFY IDA

Egy 18. század végi „Kellemetes Víg-játék" (29)

KUNSZERY GYULA

Színház - Budán (32)

szemle

BALOGIT GÉZA

Gondolatok a képtárban (33)

Varga Mátyás kiállítása a Nemzeti Galériában

dráma

GALGÓCZI ERZSÉBET

A főügyész felesége (34)

magyarjátékszín

KOLTAI TAMÁS

A Bánk bán

megvívott csatájaEgy előadás és két tanulmány vallatása

„ a Bánk bán megérde-

melné, hogy végre elkövet-

kezzék revíziója, s újraérté-

kelő, elfogulatlan kéz mérje föl

erényeit és hibáit."

(Kárpáti Aurél)

Kárpáti Aurélt idéztem, de idézhettemvolna Vörösmartyt, Gyulait, Arany Jánost,Szerb Antalt vagy Hevesit - mindazokat,akikre Bessenyei Ferenc is hivatkozikBánk-tanulmányában (Bánkró l

gondolkodom, SZÍNHÁZ 1968/1.).Bessenyei tanúként hívja segítségül őket aBánk-perben, amely a mű születése ótafolyik, és máig sem ért véget. Mind-annyian ugyanarról beszélnek: a Bánk

bán dramaturgiai fogyatékosságairól. Ar-ról, hogy „egy tragédiánkban sem egye-sülnek nagy hibákkal oly nagy erények,mint a Bánk bánban" (Gyulai), hogy"legkevésbé sikerült Bánk karaktere"(Vörösmarty), hogy „tömegsikert soha-sem aratott" (Szerb Antal), hogy „a költőizsenialitás állandóan keveredik a színpadikezdetlegességgel" (Hevesi).

Bessenyei - filológiailag megtámogatvamagát idézetekkel - még tovább megy.Gondolatmenetének lényege az, hogy a

Bánk bánban hibás szituációk

vannak: „A darab dramaturgiája állandóanméltatlan helyzetben felejti hősét". És: „. . a B á n k bánban mindig rosszabbszínésznek látszunk - mert illusztrálnikényszerülünk -, mint amilyenekvalójában vagyunk." Végső következtetésepedig az, hogy Katona drámája„dramaturgiai beavatkozást kíván."

Bessenyei érvelése azért érdemel meg-különböztető figyelmet, mert a költő-esztéták, irodalomtörténész-kritikusokvéleménye mellé odahelyezi a nem kevésbéilletékesét: a Bánkot játszó színé-szét. Ésnem mentséget keres maga vagy másokszámára. Ellenkezőleg: a bevallottsikertelenség okát kutatja. Megelégelte,hogy minden színész - ő maga is --menekül a szereptől. (Nemcsak képletesen:írásában idézi a századvég hősszínészének,Nagy Imrének ismert esetét, aki miután aNemzeti Színház 1891-esbécsi vendégszereplésén megbukottBánkként, lemondta a másnapi T r a g é d i a -

előadás Ádámját, és hazaszökött Pestre.)Bessenyei szerint Bánkot eljátszani több

mint kockázatos. Egyetért. Hevesivel, akiezt írta: „Bánk szerepével soha egyetlenművész sem tudott igazán megküzdeni."

Már ezért is tiszteletre méltó az a napjainkkönnyű sikereket hajszoló, felületesszínjátszógyakorlatában szokatlanmegszállottság, amellyel Bessenyei a Bánk-rejtély megoldását kutatja. Vállalta akétszeresen hálátlan feladatot: a szerepeljátszásán kívül a szerep tanulmányigényűelemzését, pedig sokak szemében gyanús atollforgató színész vagy rendező. A Bánk

bán színpadra állításához azonban hozzásem lehet kezdeni alapos elemzés,értelmezés nélkül. Katona drámája valóban„lélektani részletezéseket, tanulmányszerűbelemélyedést kíván", mint Szerb Antalírta.

S ha erre gyakorló színházi emberekvállalkoznak, nemcsak az irodalomtörténet,hanem legfőképpen a színházművészetnyer vele. Most ez történt. BessenyeiFerenc másfél évvel ezelőtti tanulmányaután a SZÍNHÁZ múlt havi számábanBoth Béla rendezői felfogásával ismegismerkedhettünk. A kettőjük szö-vetkezéséből létrejött előadás, a NemzetiSzínház új Bánk bánja bizonyíték az egy-szerre teoretikus és szcenikai megközelítéseredményessége mellett.

Színháztörténeti adósság

Éppenséggel a színháztörténetnek vanadóssága a Bánk-perben. Azért KárpátiAurélt idéztem mottóként egy színházielőadás elemzése elé, mert az „újraér

tékelő, elfogulatlan kéz", amelyről be-szél,s amely hivatva van a Bánk bán revíziójátelvégezni, erényeit és hibáit felmérni,meggyőződésem szerint csak a rendezőé ésá színészé lehet. Az iroda-lomtörténetugyanis már elhelyezte Katona drámáját.Nemcsak mint politikai drámát, a 48 előttiMagyarország társa-dalmi elégedetlenségimozgalmainak hű tükrözőjét, hanem mintműalkotást is. Kárpáti Aurél ebben avonatkozásban is lexikonba illőtömörséggel határozza meg a drámahelyét: „A Bánk bán elhibázott remekmű.Nem tökéletes alkotás, mégis remekművé,nekünk legnagyobb drámánkká avatjacselekményének, alakjainak, helyzeteinekszínpadra termettsége, dikciójánakabszolút drámaisága, költői heve ésplaszticitása, karaktereinek akcióbanmegnyilatkozó benső fejlődése. Remekmű,bár árnyfoltjai is a zseni arányait mutatják."

„Elhibázott remekmű" az egyik oldalon- „nekünk legnagyobb drámánk" amásikon. Az irodalomörténetnek ezt atudathasadásos ítéletét a színháztörténetnemcsak helybenhagyta, hanem a meg-oldatlan előadásokkal még erősítette is.

Az az érzésem, hogy a Bánk bánnal a z

okozta a legfőbb problémát, hogy csaktankönyvi szinten értjük. Tiszteljük és ér-tékeljük benne nemzeti drámánkat, is-merjük a kort, amelyben létrejött, a kor-problémákat és a megoldásukra szerve-ződött társadalmi mozgalmakat. Ennyibőven elég egy átlag Bánk-felfogáshoz. Egymásodik gimnazista négy mondatbanminden elmond Katona drámájáról, amittudni illik róla. Mindössze néhány címszóravan szüksége: idegen elnyomatás, jogtiprás,nemzeti függetlenség, magányos hős.Mindez XIX. századira fordítva: reformkor,Habsburgok, szabadságharc. Körülbelül ígyél mindannyiunkban a Bánk bán. Ennyittudunk róla.

Szokatlan módon a színháztörténetfigyelmeztett arra, hogy lényegében nemtudjuk: mi történik magában a darabban. Ésfőleg: mi miért történik, Mihelyt ezeket akérdéseket firtatni kezdték, ki-derült: „Aszükségszerűség ércgyűrűje nem oly szoros,mint ahogy a tökéletes tragédiamegköveteli." (Szerb Antal). Akövetkeztetés levonásakor Bessenyei ajánljaa legdrasztikusabb megoldást:dramaturgiailag kell helyreállítanunk adrámát. Restaurálni kell, miként TelekiKegyencét, irodalmi kötőanyaggal meg-erősíteni az omladozó részeket, különbennem jön át a rivaldán.

Egy előadás dimenziói

Bessenyei most eljátszotta Bánkot. Azeredeti drámát. Önként adódik a fel-adat:összevetni szerepelemzését és az alakítását.Izgalmas vállalkozás. Vajon ki győz: azelmélkedő vagy a színész? Vajonellentmond-e önmagának írásban és aszínpadon? Vajon megoldható-e a szerepegészében és részleteiben, vagy valóbannem segít más, mint a dráma átírása?

Ez a kérdések egyik része. A másikszembesítés : a rendezői koncepció és amegvalósult előadás összevetése. A kettőtcsak együtt lehet és érdemes vizsgálni.Színész és rendező közös alkotását, azelkészült művet a maga egészében kellvallatóra fogni.

Szövegvizsgálat

A Bánk-előadások szövegvizsgálata ahúzásokra és a nyelvi érthetőségre szokottkiterjedni. Az utóbbi tekintetében arendezés meglehetősen konzervatív (kü-lönösen a legutóbbi tévéváltozathoz ké-pest). A Bánk bán egyik legcsodálatosabberénye a kemény, sziklagörgető, de olykordarabos, nehezen érthető drámai nyelv.Elvként mindenképpen helyes, hogy azelőadásban óvakodtak a szöveg„megmagyarításától", ám ezért vállalniukkellett azt is, hogy egy-két helyen a pusztamegértésért is meg kell küzdeni,színésznek és nézőnek egyaránt. (A Bánkbánban ezért különösen fontos a jó szö-vegmondás. Nemcsak az egyes szavak ar-tikulációja, hanem a mondatok intonációjais. Tegyük szívünkre a kezünket: hányolyan mondat van a drámában, amelynektartalmát csak körülbelül értjük?! Vajonkönnyű-e az előadás folyamatában - és elsőhallásra - megérteni egy ilyen mondatot:„Itt dörgött markomban egy / országfölébe mért ménkő-csomó; / s mégis kezétcsókoltam volna a gyilkosnak, aki véremetmegölte, / csak azért, mivelhogy gyűrűjéreegy / rangbéli címer volt felmetszve?"

Eltekintve attól, hogy a mondat kérdőjellege csak a legvégén derül ki, tehát csakutólag lehet felismerni a benne kifejezettérzelmek irányát, a szerkezete sem alegegyszerűbbek közül való. Erre isutaltam azzal, hogy csak a lényegétismerjük mind-annak, ami a Bánkbanlejátszódik. Visszatérve a szövegmondásra:egyedül Bessenyei - és talán még Kállai -képes arra, hogy pontosan feltárja amondatok logikai tartalmát. AhogyanBessenyei egyszerre képes indulatot ésgondolatot sűríteni egy-egy mondatba, egylélegzetre elmondani és mégis ritmikusantagolni

az összetartozó részeket, anélkül, hogyszéttördelné akár a sorokat, akár a gon-dolatokat - mindez csodálatra méltó ésegyedülálló az előadásban. AlighanemNémeth László drámáinak előadásigyakorlata is segítette ebben, hiszen ott -mutatis mutandis - hasonló a feladat, éssenki sem tud magyar színpadon olyantökéletesen Németh László-szövegetmondani, mint Bessenyei - és megint csakKállai.)

Ami a húzásokat illeti, ezek szükségestömörítések, s egy kivételtől eltekintve(Előversengés - erre még visszatérek) nemstrukturális jellegűek. Egyetlen helyrőlérdemes szólni: kimaradt - alighanemArany János figyelmeztetése nyomán - a„bánki sértődés" sokszor idézett mondata.(„Hogy Bánk leüljön a setét szövetség /gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb /mint bánki sértődés kívántatik.") Helyes,hogy kimaradt, hiszen itt mintha Bánktúlságosan is fontolgatna, és előrevetítené,amit a néző a dráma ismeretében tud, de őnem. Hogy meglesz az ok a „bánkisértődésre": Melinda el-csábítása.

Mindez mutatja, hogy nem filológiai-szövegfelülvizsgálati út vezetett el az elő-adás koncepciójához. Ez a felfogás való-ban merőben új minden korábbihoz ké-pest, ha magába olvasztotta is a közel-múltnéhány felújításának - Vámos Lászlófőiskolai, Lengyel György debreceni,Bozóky István szegedi és Szinetár Miklóstévébeli rendezésének - tapasztalatait.

„Önmaga ellen támadt jellem"

Mi a felfedezés ebben a drámafelfo-gásban? Egy eddigiektől eltérő - az említettelőadásokban csak óvatos fontolgatással,félve próbálgatott - Bánk-karaktervállalása.

Már Gyulai mint „leginkább önmagaellen támadt jellemről" beszél Bánkról.Ezzel utal rá, hogy a Bánk bán valóságosdrámai színtere a főhős lelkiismerete. Etekintetben Katona műve a Hamlet-típusúdrámák sorába tartozik. Vagyis a központihős végső, tragikus elbukásának oka nemaz ellene támadt, a drámai konfliktus„másik oldalát" képező erőkben, hanem ahősben magában rejlik.

Lukács György meghatározása szerint„a tragikus hős végzetszerű következe-tességgel ostromolja meg célját, és a célelérése, a célnál való kudarc, a célkitűzésösszeomlása stb. fejezi ki a drámai kollíziószükségszerű jellegét". A Bánk

bán „homályossága" éppen abból adódik,hogy sem a „végzetszerű következe-tességgel ostromolt cél" nem látszik ben-neeléggé világosan, és a dráma végsőkimenetelét sem a cél teljesítése vagy nemteljesítése, hanem ettől független, külső ok(Melinda halála) határozza meg, sennélfogva csorbát szenved „a drámaikollízió szükségszerűsége" is.

Alighanem egy rossz beidegződés ál-dozatai vagyunk. Bessenyei idézi Vörös-martyt: „Bánk jellemében nem látni azonszilárdságot, mely az általa elkövetett nagyfelelősségű tetthez kívántatik." S méghozzáteszi: „De vajon igaza van-eVörösmartynak, amikor Bánk jellemébenszilárdságot követel. Nem éppen ez-e Bánktragédiája, hogy e szilárdságra képtelen?!"Vagy talán pontosabban: nem másfajta, aspontán bosszúállóétól eltérő jellembeliszilárdság-e Bánk karakterének sajátja?

A gondolatsort itt kell elkezdeni. Azelőadás is itt kezdi el. Mindeddig éltbennünk egy Bánk, aki látja az udvarelmerániasodását, Peturtól értesül a magyarurak elégedetlenségéről, országjáró útján ésTiborctól meghallja a nép panaszát, smindehhez még kénytelen elviselni abecsületén esett sérelmet - akit tehát „ég spokol bosszúra ösztönöz", mint Hamletet,s aki (bár hasonlóan késleltetve a tettet)meg is teszi, amit várunk tőle: megöli abajok fő okozóját, Gertrudist. Bánkot teháta társadalmi ítélet végrehajtójánaktartottuk. Visszhangzott is tán mégbennünk iskolai tan-könyvünk néhánymondata a magányos hősről, akinektragédiája az, hogy tettét egyedül, „a néptőlelszigetelve" hajtja végre. Azt már nemgondoltuk végig, hogy eszerint a drámaigazi hőse Petur lenne, aki átkot mond „azalattomos gyilkosra" (a Bánkot játszószínész ennek hallatára össze is szokotttörni nyílt színen), és ráadásul mártírhalálthal - ártatlanul. (Még Arany is „nyíltnak ésférfiasnak" nevezi Petur fellépését, amelymellett Bánk „magát eltörpülni érzi".) Dehát mondjuk, hogy a lényeg nem is ez.Fontosabb ennél, hogy a Bánk bán ebben afelfogásban az erkölcsromboló,népelnyomó hatalom (Gertrudis) és azezzel szembeszegülő igazi hazafiság (Bánk)drámájaként élt a tudatunkban. Az isvalóban, csak sokkal bonyolultabban. Nemegy szimpla Bánk-Gertrudis ellentétszintjén.

Katona drámája ugyanis csak a köz-pontihős lelkiismeretét illetően hamleti dráma,konfliktusát tekintve már nem.

Shakespeare-nél a hős egyéni bosszúja ésa társadalmilag szükségszerű cselekedetegybeesik. Hamlet megöli a királyt, sezzel egyszerre végez cl két feladatot:megbosszulja apját és megsemmisít egyrossz, történelmileg túlhaladott, jogtipróhatalmat. A Bánk bánban a két cselekvéskettéválik. A királynégyilkosságot csak abosszúálló férj követi el, a politikusmindvégig tiltakozik ellene. Éppen ez adjaa főhős - és egyúttal a dráma -alapkonfliktusát.

Ú j Bánk-portré

Megpróbálom - most már az előadást issegítségül híva - felrajzolni a drámalegfőbb dramaturgiai erővonalait. Las-sanként kialakul Bánk eddigiektől el-térőportréja. Megfontolt politikus és Melindátféltő, nagy szerelemmel szerető férj - ez akét alapvonás. (És mind-járt két idézet: azelőadás két kulcsmondata. Az első: „Én akirály személye, én - maga / parancsol

Endre a király!"És a második: „Hát a

világnak egyik pólusától a / más pólusáig,

szerelmeimben, én / miért öleltem mindentegybe? mért / mindent? miért te benned,óh Melinda?!")

Mint politikusnak a legfőbb jellemvo-nása a király iránti lojalitás. Felelős ál-lamférfi. Maga is a hatalom embere, deEndre hatalmáé, nem ennek eltorzult,önkényuralmi változatáé, amit Gertrudisképvisel. De a kettő a gyakorlatban nemkönnyen választható szét egymástól. AmitBánk országjáró útján tapasztalt, alighacsupán azt az állapotot tükrözi, ami EndreGalíciába indulása után jött létre, mintahogy a Tiborcok panasza is legföljebbcsak megsokasodott azóta.

Lényegében egy hatalom elfajulásárólvan szó, amelynek Bánk is részese („Vak

valék én is udvarodba; de már látok" -mondja Gertrudisnak). S így nem is bűn-telen. A helyzet tűrhetetlenné válását magais látja (első szavai - még a dráma kezdeteelőtt - tanúskodnak erről: „Hazánk külön-külön vidékein / jajt s bánatot találtam; s

itt íme ellenkezőt találok, s nem tudom, /melyik tehet rémítőbbé"), s talán Tiborcpanasza nélkül is megtenné, hogyszámadásra kényszeríti Gertrudist. Ennyit,nem többet. Azért nem többet, mert abékétlenek ügyébe - nemcsak Melindarévén, hanem mint az ország másodikembere - ő maga is

bele van keverve", s magával is számotkell vetnie. Es még azért sem, mert tudja,hogy a dolog végül is a királyra tartozik,

akinek „jobban be van mocs

kolva a neve", mint a Bánké, és nem-csakPeturék felkoncolása miatt.

A megfontolt reformer, a józan reál-politikus alkotmányos úton keresi amegoldást. ]Bánk mindenesetre kész lennea számadásra Gertrudissal. A Melinda-ügynek - még Ottó merénye előtt -feltehetően. még inkább siettetnie kellenea számadás kikényszerítését, a valóságbanviszont éppen lassítja, csaknem meggá-tolja. Bánkot ugyanis összetöri az, hogyOttó célhoz ért. Ő nem az a jellem, akiezek után megacélozódó izmokkal, bosszútlihegve betör a trónterembe. Ha eztvárnánk, akkor egy romantikus spanyollovagdráma kellékeit kellene számonkér-nünk Katonától. Bánk már itt elvesztetteélete jobbik felét, ahhoz is erőszakot kelltennie magán (különösen a tébolyultMelinda megjelenése után), hogy újra ésújra erőt vegyen „elfásultságán", ésGertrudis provokálására - de csakis arra! -mégis számadásra kényszerítse. Agyilkosságra még így sem kerülne sohasor. Ehhez két dolog együttes hatásaszükséges: I. Hogy Gertrudis maga tá-madjon rá tőrrel. 2. Az a pillanatnyi, azelmeháborodásig feldúlt lelkiállapot,amelyet Ottó hirtelen megjelenése és cl-futása vált ki Bánkból. Végül is ez utóbbi:a Melinda miatti feldúltság a meg-cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy amagánember gyilkol.

Az utolsó felvonásban a sorsát vállalóBánk jelenik meg. Aki nemcsak azértvállalja tettét, mert Gertrudis végül ismegérdemelte a halált, hanem azért is,hogy a pártütők közül, akit lehet, meg-mentsen a büntetéstől. (Ezért és nemmelldöngető kérkedésből mondja két-szeris: ,,... csak én öltem meg a királynét!")Bánk itt megint csodálatos példáját adjaállamférfiúi nagyságának. Nem szántahalálra Gertrudist, de oka sincs rá, hogymegbánja tettét. Jóllehet Endrénekfigyelmeztetésül Gertrudis megölésénélkevesebb is megtette volna. De ha már ígyesett, érzi, hogy szilárdságot kell mutatnia,és a tettét felhasználni arra, hogy a gyengeés ingadozó királyt a polgárháborúveszélyének és a Gertrudiselleneshangulatnak a felidézésével sakkbantartsa. Ezért nagyítja inkább a királynébűneit, mintsem kicsinyíti. Hogy Endréneksemmiképpen se legyen oka - és módjasem - szigorítani a kormányzás eszközein,ellenkezőleg: kénytelen legyenhelyrehozni Gertrudis túlkapásait. Rend-kívüli taktikai érzéket mutat itt Bánk, éskétségkívül minden tekintetben ő van fö-lényben az egész felvonás alatt.

Egészen addig, amíg Melinda holttestétbehozzák. Ekkor végképp elszakad Bánklelkében a húr, amely már a harmadikfelvonás szobajelenetében is megpattannilátszott. Bánk, aki Melindában „mindentegybe ölelt" - még az elcsábított, tébolyultMelindában is -, most megszűnik létezni avilág számára. Nem tetténekkövetkezményei okozzák össze-omlását,nem belső meghasonlás, nemlélekgyengeség, nem „a lelkiismeret vád-ja", mint Arany állítja, nem Petur átko-zódása. Egyedül Melinda halála.

A fenti gondolatsor - mint utaltam rá ---nem drámaelemzés, hanem előadás-értelmezés. Nem biztos, hogy Both Béla ésBessenyei Ferenc felfogása az egyetlenlehetséges felfogás. Kétségtelen, hogy ép-pen a dráma sokat emlegetett dramaturgiaifogyatékosságai, következetlenségei,elvarratlan szálai adnak lehetőséget azértelmezések: széles skálájára. Both Bélarendezésének, Bessenyei Ferenc Bánk-alakításának többek között az az érdeme,hogy a maguk értelmezését rendkívülkövetkezetesen valósítják meg. Érdemesvégigkövetni az előadás részleteit

is.

A díszlet

Csányi Árpád megoldotta a legnehe-zebbet: a korjelzést anélkül, hogy natu-ralista lenne, a gyors változást anélkül,hogy a színpad az üresség benyomásátkeltené és a jó játékteret anélkül, hogy amindvégig, azonos hasábelemek egyhan-gúsághoz vezetnének. De ezzel még nincsvége: a Bánk bánban a díszletnek dra-maturgiai funkciója van. Az első felvo-násban pedig egyenesen a drámai helyzetekpontos megértése függ tőle. Pontosabban:attól a bizonyos rejtekajtótól. Tervező ésrendező közös találata ez a rejtekajtó vagyinkább rejtekjárás a szín-pad bal oldalán,elöl és úgy elhelyezve, hogy mi jól lássukBánk megjelenését, de a szereplők nevegyék észre. Ugyan-ilyen jó a másik két„kényes ajtó" meg-oldása. Mindkettőteltakarja egy díszlet-fal, ami megkímélattól, hogy a harmadik felvonásban aszínpadra zuhanjon az Izidóra által betörtajtó (esetleg a színésznővel együtt), anegyedikben pedig jótékonyan eltakarja aszemünk elől a menekülő Ottó általbecsapott és bezárt ajtón - a kulcsra zárásegyébként is meg-oldhatatlan - dörömbölőBánk könnyen komikumba hajló látványát.

A függöny felgördülését követő kellemeslátvány után (valóban felgördül, angolmódra, ' nálunk szokatlanul függőle-

Egy előadás dimenziói

amint a királyné egyértelműen beszéliOttónak az Előversengésben „gondola-táját" - és nem „kétféleképpen", mintkésőbb, amikor a rejtekajtón át Bánk ishallja.)

De hangulati bevezetőnek sem rossz azElőversengés (díszletezési problémát pedigmég a naturalista korszakban sem jelentett:játszódhat ugyanott, ahol az első felvonáselső jelenete). Ráadásul ebben azelőadásban is szerencsésebb indítás lenne,mint a Mikhál-Simon jelenet, amelynekmegváltozott hangsúlya túlságosanváratlanul éri a nézőt.

A Mikhál-Simon kettős beállításaamennyire érthető és következetes leszkésőbb, olyannyira zavaró nyitójelenet-ként. Tyll Attila Mikhálja szklerotikusöreg, aki minden jóindulatával és szere-tetreméltóságával együtt is az agyérelme-szesedés előrehaladott állapotát mutatja.Erre vall kóros aluszékonysága a bálon és abékétlenek jelenetében, s későbbi zavarosbeszéde, Simon nevének kikottyantásaGertrudis előtt (többek között ez is Peturbaklövéseinek egyike, hogy ezt azimbecillis öreget a zendülés előtt Gertru-dishoz engedi).

Simont eléggé jellemzi visszatérő mon-data („Hátha mégis úgy lehetne"), IzsófVilmos jól hangsúlyozza a minden tettőlvisszarettenő, mindenáron megegyezéstkereső figura tulajdonságait.

Petur „felfedezése"

Még Bánk színrelépése előtt kell tisz-tázni az előadás Petur-felfogását, amely azigazi felfedezés erejével hat. Bessenyeinagyszerű Bánkjához hozzátartozik

KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN (NEMZETI SZÍNHÁZ). KÁLLAI FERENC (PETUR), TYLL ATTILA (MIKHÁL)

Kállai Ferenc remek Peturja. Azért is nagyteljesítmény ez, mert éppen Peturmegjelenítésében a legnehezebb elszakadnia rossz tradícióktól. S hogy menynyirenehéz, az éppen most derült ki, az előadástkövető néhány kritikai meg-jegyzésből,elsősorban a kitűnő Gyárfás Miklós aligérthető és védhető véleményéből.

Petur - ez színháztörténeti tény - mindiglejátszotta a színpadról Bánkot. Ő volt azigazi hazafiság szócsöve, aki azérthetetlenül tétovázó nagyúr mellett anemzet jogos panaszát sorolja elő, és tettreis kész. Ennek a Peturnak - akár-mitmondott, és akármit felelt is neki Bánk -mindig igaza volt. Ha pedig azt kíséreltékmeg eljátszani, hogy nincs igaza, kisszerűzsörtölődővé vált.

Kállai Peturjának lényegében igaza van,de a hazafias, „nacionalista" gőzöktúlságosan elborítják az agyát ahhoz, hogyjózanul, politikusan és reálisan lássa amaga és az ország helyzetét. Ebből aPeturból hiányzik a „guvernamentalis"

gondolkodás. Konok, csikorgó agyú, erő-szakos öregember (talán nem öregebbBánknál, de annak látszik), az a típus,akivel nem lehet vitatkozni, mert csak nekilehet igaza. Politikai áttekintő készségenincs, szűklátókörű. Egyéniségét nemértelmi képességei határozzák meg. Inkábbérzelmei vannak: nemesveretű, retorikusszónoki készség, bundás indulatok.Nemzeti felindulásai és búsmagyarellágyulásai. Így, ahogy van, egészében :ismerős típus a magyar történelemből,egészen a legújabb korokig.

Kállai pompásan játssza. A „kállais"modorosságok most nem a színészéi, ha-nem a figurát jellemzik. Nem Kállai pa-tetikus és bombasztikus, hanem Petur.Gyárfás Miklós szinte szabadkozva írjakritikájában, hogy humorosnak találta ezt aPeturt. De még mennyire, hogy az! (Aminem zárja ki, hogy egyúttal mélyentragikus is legyen - ennek a magatartás-nak a történelmi tragikomikumát ugyan-csak jól ismerjük.) Valóban tragikomikus,ahogy a második felvonásban kö-rülszimatolja Bánkot, néhány lépésselközeledve-távolodva tőle, szinte meg-környékezi, miközben gondosan próbáljatakarni, hogy lényegében csak egyéni sé-relmeiről beszél. Kállai apró hangsú-lyokkal, rendkívül finoman tudja érzé-keltetni, hogy Petur bármiről beszél,gondolata - szava is - mindig a vagyon,saját elrabolt javai körül forog. Aszilárdan, szinte az egész második fel-vonás alatt, Biberach érkezéséig mozdu-

ges síkban) egy vitatható megoldás kö-vetkezik: az Előversengés elhagyása,amely érzésem szerint több okból semszerencsés. Hiányzik majd az itt elhangzófontos információ, amelyben Gertrudisközli Ottóval, hogy utoljára kísérelhetimeg Melinda elcsábítását, másnap el kellutaznia. Több ez, mint célzás: Gertrudisbűnrészességének az egész darabban alegfőbb bizonyítéka. Nem véletlenülhangzik el kiemelten és a darab elején (atöbbi hasonló célzást elnyelik a szi-tuációk, és nyelvileg sem ilyen világosanérthetőek). Nem értem teljesen a rendező,Both Béla szándékát, amikor azt írja, hogy„így a közönség előbb találkozik Bánkkal,mint Ottóval és Biberachhal, s szinte anéző is csak Bánkkal együtt lesz ismerőjelépésről lépésre az udvari ármánynak". Adrámai logika éppen azt kívánná, hogy aközönség előbb értesüljön Bánknál Ottószándékáról és a királyné hallgatólagos,sőt öccse útját egyengető beleegyezéséről.Ez az előkészítés szükséges ahhoz, hogymire Bánk megjelenik, mindenki előttvilágos legyen a jó híre elleni királynéimerény, amellyel szembe kell néznie, samelynek pontos megítélésével amúgy iselég gond-ja van az egész darab folyamánmind Bánknak, mind a nézőnek. (AHamletban sem véletlen a szellemjelenet-indítás, mégpedig úgy, hogy előbb azőrtálló katonák látják. Ebből kiderül, hogya szellem „valóságos", nem Hamletképzelete működik. A Bánk bánban anézőnek abban kell biztosnak lennie, hogyGertrudis vétkét sem Bánk képzeletenagyítja fel, ezért szükséges, hogy előbblássuk,

latlanul álló Bánk - csak akkor kell közelkerülnie Peturhoz, amikor a Melindáravonatkozó részt mondja halkan - és azizgága, kapkodó, hangsúlyváltó-taktikázóPetur ellentétéből világos ennek ajelenetnek a tartalma. És ami mégfontosabb: vitathatatlanná válik Bánkgyőzelme (ez fordítva szokott lenni), az-által, hogy személyében sikerültmegteremteni a reálpolitikust, aki szembenáll a peturi gőzös, improvizáló politikával.Ez a kettőség alkotja az előadás gerincét, sennél aligha lehetne korszerűbb, máhozszólóbb gondolatot kibontani Katonadrámájából.

Visszatérve az első felvonásra: Kállaimár itt érzékelteti, hogy Petur nem mindenszámítás nélkül választotta meg Bánkhazahívásának időpontját. Ismeri annyira anagyurat, hogy tudja: csak úgy lesz képesmajd megnyerni, ha Bánk saját szemévellátja Ottó forgolódását Melinda körül, amiegyébként köztudomású az udvarnál. Demég Melinda ne-vének jelszóul választásárais azért van szüksége, mert enélkül Bánkaligha menne el a békétlenekhez. Ez ataktikázás a Melinda-üggyel nem éppenszimpatikus vonása Peturnak. (Kállai ügyelrá, hogy a „jelszónk lészen: Melindá"-t úgyhang-súlyozza, hogy Bánk minél jobbanmeg-rémüljön.) Ottó ostroma Melindaelnyeréséért egyáltalán nem látszikérdekelni Peturt, ez csak csalétek aszámára. Ha célozgatás helyett mindjártelmondaná, amit tud vagy látott (világos,hogy erre éjszaka, a békétlenek között márnem lesz módja), alighanem többet segíteneBánkon, de kockáztatná éjszakai eljöve-telét. Ez is hozzátartozik Petur jelleméhez.

KATONA JÓZSEF : BÁNK BÁN (NEMZETISZÍNHÁZ) KÁLLAI FERENCI (PETUR)

Kard-dramaturgia

Bánk első megjelenésével kapcsolatbanelőször is a jelmeztervező Vágó Nelli-rőlkell szólni. A sujtásos díszmagyarok ésudvari nagyestélyik elhagyása, a figurákkülsődleges ruhajellemzése helyettegyszerű, funkcionális jelmezek - ez vo-natkozik általában tervezői munkájára. ABánkot játszó színész különösen sokatköszönhet az első felvonás útiköpenyének.Ennek ugyanis dramaturgiai funkciója van- az előadás ,,kard-dramaturgiájával"kapcsolatban.

Erről egy kicsit bővebben. A rendezésazzal teszi formailag is világossá ésfélreérthetetlenné azt, hogy Bánknakmindvégig nem áll szándékában megölni akirálynét, hogy csak az utolsó felvonásbanvisel kardot, amikor Gertrudis már halott.(Itt különben elkerülhetetlen: kétszer iselhangzik a párbajfelhívás, másodszorBánk már kihúzott kard-dal készülmegvívni Solommal.) Az első négyfelvonásban a kard szüntelen gondot okoz:ki-be húzgálása nehezen magyarázható,néha egyenesen komikus hatást kelt. Azelső felvonásban a rejtek-ajtó mögöttkellene kihúzni (nem tudni, mi okból) ésmeztelen pengével előjönni, miközbengyilkossági szándéknak nyoma sincs aszövegben. A másodikban a békétlenek felékellene kirántani, a negyedikben akirálynéval szemben kétszer is, igaz, hogycsak félig, s végül mégis a saját tőrével kellleszúrni Gertrudist. A szövegettanulmányozva könnyen belátható, hogyezek a kardkirántások csak az indulathevében történnek, nem az ölésszándékával. A kard tehát elhagyható.Egyedül az első felvonásban valószínűt-len, hogy az országjárásból egyenesen apalotába siető Bánk ne viseljen kardot. Deez a kard láthatatlan: a már említettútiköpeny jótékonyan eltakarja a szemünkelől.

Lendület és drámai ív

Bánk drámabeli útját - Bessenyei ala-kításának tükrében - lényegében már vé-gigkísértük. De nem lehet figyelmen kívülhagyni azt az egyetlen lendületbőlfelrajzolt drámai ívet, amellyel szerepétfelépíti. Lentről kezd. Az első felvonásBánkja a magát fegyelmező emberé. Egyponton forrósodik fel, Melinda nevénekhallatára. De éppen csak annyira, hogyérezzük azt a rendkívüli szerelmet, amelyhozzáköti, s amelynek zavartalanságaegyelőre - noha látja és feltételezi mind-azt, amit Gertrudis és Ottó magatartásábólmegláthat és feltételezhet - nem

látszik közvetlen veszélyben forogni. Ezérta magára kényszerített önuralom: hogymindent hideg fejjel tisztázhasson.

A második felvonásban Bánk sokathallgat, s ezt Bessenyei játéka megmagya-rázza. A Petur-féle szónoklatok lepereg-nek róla. Efféle érzelmekkel nemigen lehetrá hatni, a mondottak igazságtartalmárólamúgy is többet tudott meg az országotjárva. A magatartásában mutatkozó némifásultság a szófia beszédnek és Melindafelé járó gondolatainak tulajdonítható. Azönuralom is csak Biberach jöttéig tart:ezután elszabadulnak eddig visszafojtottindulatai.

A harmadik felvonás az érzelmi hul-lámzások felvonása. Bessenyei Bánkja ittvalóban kétségek között gyötrődik: Me-linda szerelme és a királyné bűnösségénekmértéke (csak a mértéke!) felől. Tiborcpanasza erősíti lelke viharát, de jelenléteugyanakkor mérsékletre is kényszeríti.Végül felülkerekedik benne a talpigemberség, ami több, mint férji kötelesség:Tiborc gondjára bízza Melindát. Másrésztaz elszánás is megérlelődik benne:számadásra kényszeríti a királynét. Nemlángpallosú bíróként, inkább - ahogyBessenyei írja - mint „a kötelességteljesítésmártírja". A Tiborccal hazaküldött üzenethangsúlya („... megmondhatod: hogy él i

Még Bánk.") ezért nem valami titkoltjóslatot, „majd meglátjátok"-at feltételez,inkább keserű, ön-ironikus tényközlést,amire Tiborc vissz-hangzó válasza - talántúlságosan is tudatosan - leplezetlenülgunyoros.

A negyedik felvonásban a .,hideg ma-gaviseletet" magára erőltető, felelősség-revonásra kész Bánkot Melinda látványaés az ettől való fájdalom ejti ,,elfásulásba" -ezért érthető az egész Gertrudis-

Bánk jelenet hullámzó érzelmi hőfoka éscselekvésbeli ingadozása. Bánk a hidegszámonkérés és az időnként feltörő indulatközött egyensúlyoz. Az indulati kitörésekkeltették azt a tévhitet (Aranynál például),hogy Bánk meg akarja ölni a királynét.Pedig csak hamleti módon „szavakkal ölés"

folyik, ezért van minden: a „szikrát okádóvérem éktelen dühében", a gunyoros utalásaz előre-látó apára, aki biztonságbahelyezte fiát arra az esetre, ha útja innenhóhér kezébe vinné, s még a szöveg szerintfélig kirántott kard is valamiképpen az ön-gerjesztést szolgálja. A gyilkosság körül-ményei: önvédelem és - Melindávalkapcsolatos! - érzelmi paroxizmus.

Az ötödik felvonásban viszont nyomasincs - mint Arany írja - „belvádnak",

KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN (NEMZETI SZÍNHÁZ). A BÉKÉTLENEK JELENETE

„mardosásnak", s annak, hogy „Bánkönamaga szemében is gonosztevővésüllyed alá". A tettét - jóllehet Melindamiatt fásultan - vállaló Bánk, mint márjeleztem, csak a halotti menet érkezése-koromlik össze. Itt van vége Bánk drá-májának, s az előadásban is csak ez lehet azutolsó mondat: „Engedd meg illendőeneltemettetnem."

Hangulati egység

Bessenyei játéka azért magával ragadó,mert pontosan kidolgozta ugyan arészleteket, de végül is egy lendületből építifel alakítását. Pedig megvolt a veszélyeannak, hogy az egyes szituációk, reakciókaprólékos elemzése miatt túlzott gondotfordít majd a részletezésre, a homályospontok helyi megoldására, és így nem adegységes benyomást Bánkról. Bessenyeielkerülte a veszélyt. Tudatában volt a„tanulmányszerű belemélyedés"szükségének, de nem merült el az„esztétizálásban", a túlzott lélektani ap-rólékosságban, amit még Arany sem kerültel kiváló Bánk bán-tanulmányaiban.

Bessenyei Bánkjában együtt van az el-sősorban érzelmekre épülő bánki lelki-alkatés az ezzel perelő gondolati meg-fontoltság. Egyensúlyban jelentkezik pá-tosz és töprengés. Lefojtottság és belsőtűz, mely „állandóan kitörni láttatik". A tetthamleti késleltetése és a magyar

oligarcha sajátos temperamentuma. Ki-vételes erények, amelyek túlsága már hibalehet. Gyengeségek, amelyek emberinagyságához tartoznak.

Bessenyei ma az egyetlen magyar színész,aki Bánkot így tudja eljátszani.

„Homályos helyek"

A békétlenek jelenete. Ez mindigproblémát okoz. Úgy gondolom, bár-mennyire szeretnénk is, hogy a békétlenekne csupa Mikhálból és Simonból álljanak,ez egyszerűen kivihetetlen, drámai szöveghíján. Ez egyszer minden rendezőilelemény megbukik a drámai ábrázolásgyengeségén. A békétlenek csak mások -Petur vagy Bánk - visszhangjai, csupánakkor nem lennének azok, ha valamilyenszöveget adnánk a szájukba. Itt Bessenyeitanulmányával is vitatkoznom kell, akielőbb Nagy Péter egy kritikáját idézi (,,...itt az országos politika jelentős alakjai -bánok, várispánok, az ország akkori urai -vannak jelen ..."), majd azt írja, hogy „nemelégedhetünk meg jelentéktelenfigurákkal". Sajnos meg kell elégednünk. Sezt jobb hangsúlyozni, mintsem takargatni.A mostani felfogás Peturja mellett megéppen nem feltűnőek az előadásszklerotikus öreg-emberei. (Nem tudomegyébként, hogy Both Béla az őszparókákkal, szakállakkal a jelenlevőktekintélyét akarta-e

hangsúlyozni. Mindenesetre nem látszanaktekintélyesnek. Aki rájuk néz, legelőször ismegállapítja, hogy a náluk nem sokkalfiatalabbak, a „derékhadba" tartozók istávol tartják magukat Petur körétől. Adolgok irányításából kiesett öreg harcosoktalálkoznak itt.)

Az ötödik felvonás - az örök probléma.Ez idáig érvényes volt, amit Arany írt: „Efelvonás, ahányszor én e drámát színpadonelőadva láttam, csak tableauszerűfontossággal látszott bírni, mely alatt aközönség már kendőjét, kalapját szedte, soszlani készült." Most először sikerültdrámai cselekményt vinni bele. Valóban„sebtiben összehozott tetemre-hívás"folyik, mint Both Béla írja. A fel-vonáskulcsa: Bánk erélyes, a felelősséget vállalófellépése. Endre a kapott információkellentmondásossága miatt bizonytalan atörténtek felől, s ezért félnie is kell, hiszenazt sem tudja, hogy király-e még.Említettem már, hogy Bessenyei Bánkjahogyan használja fel politikailag ahelyzetet. Somogyvári Pál ki-tűnő Endréjetökéletes partner: ez az Endre kapkod,mert fél, s mert kapkod, maga isellentmondásba keveredik, de azért sikerülmegőriznie a „királyi maga-tartás" látszatát.(Egyébként a királyné bűnösségének utolsófelvonásbeli tisztázatlansága - ezt gyakranfelróják Katonának - álprobléma. AGertrudis ártat-

lanságát hírül hozó információk nem hi-telesek, hiszen az igazat egyedül Bihcrachtudta. Az pedig, hogy holtában ő isártatlannak mondta Gertrudist, kicsi-nyesbosszúnak tekinthető és könnyenmagyarázható embergyűlöletéből.)

Szerepek, színészek

Amiben az előadás nem egységes: azegyes alakítások nem azonos formátumúak.

Négy alakításról egy-egy mondatbanlehet szólni. Sólyom Ildikó csak a körvo-nalait rajzolja meg Izidórának. FülöpZsigmond viszont jó Ottó: egyszerre puhaés csengő, de azért van benne erő; épp az abaja, hogy túlságosan fél nénjétől ahhoz,hogy merjen elég gátlástalan lenni. MoórMariann az első felvonásban kifogástalanMelinda lenne, ha le tudna szokni egyrezavaróbbá váló mimikájáról; akésőbbiekért nem okolható, mert aharmadik felvonástól a szerep el-játszhatatlan. Máthé Erzsi sajnos egysze-rűen nem bír Gertrudis szerepével.

Bonyolultabb a helyzet Őze Lajos ésKálmán György játékával.

Őzének minden adottsága megvanahhoz, hogy kifogástalan Tiborc legyen.Amit csinál, az modern színjátszás. Denem Tiborc. Tiborcot nem lehet „kor-szerűsíteni", megfosztani az érzelmeitől,bármennyire színfalhasogatónak tűnik istirádája. Hallatlanul nehéz szerep: a ke-serűen panaszkodót csak hajszál választ-jael a nyammogó vénembertől. Őzemegpróbálja stilizálni Tiborc panaszát:szinte lekottázza érzelmeit, és egy növekvőhangmagasságú crescendóban ábrázolja -de hisz épp ez az, hogy ábrázolja - őket. Sez nem megoldás.

Biberach vitán felül Kálmán Györgyszerepe. Kálmán gondosan-pontosan raj-zolja meg a figurát. Kulcsmondatául eztválasztja: „Első bejöttöm a világra meg-ölt / már egy anyát, s bús tékozló atyám

gyűlölni kezdett -- és is rajta kezdtemgyűlölni minden embert." Kálmán Bi-

berachját az embergyűlölet mozgatja in-kább, mint a haszon. Mindent megrontanimaga körül - erre használja eszét,tehetségét, befolyását. Nem luciferi go-nosz, inkább jágói. Nem szokványos figura- Kálmán szerepfelfogása kitűnő. Éppen eza találat ad bátorságot, hogy vonakodvabár, de leírjam: nem értem annak az egyreelhatalmasodó, beszédben-mozgásbanegyaránt megnyilatkozó modorosságnak azokát, amely ennek a kitűnő színésznek ajátékát jellemzi szerepről szerepre (igen,Luciferként is,

KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN (NEMZETI SZÍNHÁZ)MOÓR MARIANN (MELINDA), MÁTÉ ERZSI (GERTRUDIS), BESSENYEI FERENC (BÁNK)

Quentinként is, Oresztészként is, Had-riánként is). Mire gondolok? Bizonyoskézmozdulatok ismétlődésére, a szövegtúljátszására, egyes szavak külön elját-szására, mások erőszakos hangsúly- vagyhangerősségbeli megemelésére, a monda-tokéneklő hanglejtésére, a mondatvégekelnyújtott leejtésére. Minden szerepbenugyanúgy. Magam örülnék legjobban, hatévednék, ha megcáfolnának. D2 ha valamiis igaz belőle, talán érdemes felfigyelni rá,mielőtt beidegződik.

Biberach népszerűsége

Ezen a ponton - némi vitatkozó szán-dékkal - szeretnék kapcsolódni GyárfásMiklósnak a Tükörben megjelent kriti-kájához. Kétszer láttam az új Bánk bánt. Énis észrevettem - főként másodszor -, hogy afiatal közönséget leginkább Biberachszemélye érdekelte. Hadd kockáztassammeg azt a véleményemet, hogy nem aszínészi játék miatt. Hasonló jelenségettapasztaltam már a Főiskola legutóbbi,Vámos László rendezte Bánk-előadásán is.Ott Tahi Tóth László ki-tűnő Biberachjaváltott ki élénk rokonszenvet (igen,rokonszenvet!) az ugyan-csak fiatalokbólálló közönségből. Anélkül, hogycinizmussal kellene vádolni az ifjúságot, azthiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogyez a Biberach-típusú fölényes-cinikus vivőr,ha nem is a tizen-évesek eszményképe, denépszerű figura. S ha nem tekintik iskövetendő példának, messziről azértelismerést arat, nagyvonalúságával, szellemieleganciájával és főként „lézengésével",érzelmeit el nem áruló egykedvűségével.(Feltételezésemet a velük való beszélgetés ismeg-erősítette.) Ezzel szembe kell néznünk:a mai divat a fiatalok között nem a Bán-koknak, hanem a Biberachoknak kedvez.

Egyébként a Gyárfás szerint a szükségespátosztól megfosztott előadás a legtöbbfiatalnak túl patetikus volt. Magamhalottam az előcsarnokban, hogy „ezekhandabandáznak, kifacsarodnak". Más-részről ugyanezek a gyerekek hiányolták agazdagabb ruhákat, a látványosságot, astatisztériát, az udvari bál külsőségeit.(Egyikük megjegyezte: „A királyné trón-jaegy közönséges szék!")

Vigyázni kell tehát az elhamarkodottítéletekkel, akár gyerek-, akár felnőtt-közönségről van szó. A Bánk bánt külö-nösen nehéz nézni. Főként ezt az elő-adást,amelyik szakít sok beidegződéssel. Petur-felfogását például sokan nehezen viselik el.És vannak, akik észre sem veszik - vagynem akarják észrevennihogy itt bizonyos „nemzeti hagyomá-nyainktól" való elszakadásról, sőt azokkritikájáról van szó.

Egyszóval a Bánkot nemcsak játszani -nézni is tudni kell. Vagy újra kell tanulni.Ez az előadás újra tanulta játszani, skétségkívül a legjobb a közel-múltfelújításai közül. Both Béla csak-nemmaradéktalanul megvalósította rendezőikoncepcióját, a színész-Bessenyei pedig sokhelyen megcáfolta a tanulmányíró-Bessenyeit. Meggyőződésem szerintazonban önvallató tanulmánya hozzájárultahhoz, hogy így tudta eljátszani Bánkot.

Azért tegyük hozzá: Katona drámájánakdramaturgiai problémái nem oldódtak megegy csapásra és végérvényesen. Nincskizárva, hogy egyszer valaki egy másikdrámát ír a Bánk bán anyagából. Addigazonban csak játsszuk az eredetit, aremekművet, a Katonáét.

S ha lehet, olyan jól, mint most aNemzeti Színház.

MO

ABe

Mdoahésohoh

Aelőlehvaszezhohofötésohfökbokpaelőcsnylej

E19

Aveaktaimekö

Nezmesöaméésronydohacsfeldenyszfözsisily

E

LNÁR GÁL PÉTER

h és oh!ssenyei Ferenc Bánk bánja

egszámolható: a Bánk bán első ki-lgozásában hatvankilencszer mondanak-ot (ebből huszonnégy ah, tizenöt hah,harminc ha!) és százhuszonkilencszer

-ot, a végleges változatban 24 ah és 95van.

Both Béla rendezte nemzeti színháziadáson egyetlen ah-ot és oh-ot semet hallani. S nem a színház akusztikája

gy a néző hallása rossz, de nem is aínészi beszédkultúra pangása okozzat. A dráma fölfogása hozta magával,gy eltűntek a megdöbbenő ah-ok és anfihevű ó-k, nem lihegnek ah-otlindulásukban a színészek, és meglepe-ükben nem kerekítenek szemeikkel is-t. Nincs a szenvedélynek mélyről föl-ltörő ah! kiáltása, és az indulat nem ó-an fejeződik ki. A pih-ekről és pah-ról már nem is érdemes beszélni, és ah, milljom-ra sem emlékszem azadásból - ha elmondták, akkor sem -,

ak azt a „csak szúnyogok, csak sző-eget nekik"-szörnyeteget lehetne elfe-teni.z nem a z 1833-as Bánk, hanem az

70-es.magyar középkor, a reformkor köz-

títésével a mához beszél, és ha el isarja juttatni szavát, érvényes gondola-t, akkor a mai ember nyelvén kellgszólalnia, mai indulatokat kellzvetítenie.em tréfadolog az ah-nak és az oh-naka fölszívódása. Itt érhető tetten leg-

gbízhatóbban egy szemlélet korszerű-dése. Itt faggatható meg legőszintébbenrendezői koncepció, hogy valóban éslyen - tehát nem fölszínesen-formailag

formaian - akart leszámolni amantikus örökségekkel. Hogy ez lé-egtelen volna? Nem így van. Gon-ljanak csak arra, hogy egy ah, hah vagy! kimondása közben a fejet egyeppecskét illik hátravetni - tán még asőtörzs is belehajol -, a szájat min-nesetre ki kell feszíteni a legtágasabbitásra, miközben a nyitott vagy ökölbeorított jobb kézzel meg kell ütni a szívlött a mellet. (Tőkés Anna, ez aeniális Gertrudis, emlékezetemben máig

hallható gégehangokat hörgöttenkor.)

Bessenyei Ferenc ebben az új Bánkbánban példa nélküli mutatványt hajt végre.Deromantizált revízió alá vetten játssza elBánk bánt, fölülvizsgálva tizenkét évvelezelőtti szerepformálását, szerepfölfogását.

Példátlan teljesítménye mégsem példanélküli. Már egyszer elvégezte ő maga,amikor Illyés Kossuthja után eljátszottaellenlábasát, Németh Görgeyjét. Már ekkoris úgy érezhette a néző, mintha Bessenyeikét macska - két oroszlán! - volna, akijátszik önmagával. Majd fokozta amutatványt, és visszaköltözött GörgeybőlKossuthba: lejátszván Az áruló t : a

fölújításkor visszavette Fáklyalángbeliszerepét, de nem vette vissza egykorihangsúlyait. Németh László vitairatángazdagodottan most már kívülről is látta aszerepet és a történelmi helyzetet, táv-latbatudta helyezni, kritikával szemlélniKossuthot. Ez azonban még mindig nemvolt elég. Bessenyei pontosan érzékelte aközben eltelt tíz év színészi stíluskon-zekvenciáit. Fölmérte, hogy ami az ötvenesévek közepén még egészséges pátosznakhatott, az a hatvanas évek végére márteátrálissá avasodott.

Kevés érdekesebb és tanulságosabbelőadást láttam, mint a FáklyalángnakBodnár Sándor által elvégzett fölújításavolt.

Ungvári László, ez a nagy kultúrájúprofesszionátus színművész, hihetetlengondossággal és pszichofizikai emléke-zettel rögzítette a maga számára Görgey-alakításának külső burkát. Eljátszotta aGellért Endre rendezte alakítást a föl-újításban, mintha csak en suite játszaná aszerepet. Egyáltalán nem Ungvári tehetettróla, hanem a közben eliramodott kor és azeliramodott színészi stílus, hogyalakításának muzeális értéke volt. Kü-lönösen annak hatott Bessenyei mellett,mert Kossuth szerepében alapjaiban át-értékelte alakítását. Bessenyei levonta azeltelt idő stiláris következményeit, bele-vitte alakításába a Madách Színházbaneltöltött két évad lélektani finomságait, és aszínház- és stílusváltás nyújtotta eszközbéligazdagodás segítségével egy új Kossuthotteremtett.

Ezt a mutatványt (mert az volt) -Kossuthból Görgeybe, Görgeytől visszaKossuthba - most megtetézte azzal, hogyképes volt megformálni egy megmoder-nített Bánkot, holott beérhette volna afigura már kigyötrődött szépségeivel is.

Azt hiszem, kevés színész képes meg-ismételni a meg nem ismétlésnek ezt azönfegyelmét, hivatástudattal teli társa-

BESSENYEI FERENC A BÁNK BÁN CÍMSZEREPÉBEN

dalmi felelősségét. Kevesen bírnának le-mondani a már készről, az egyszer mársikeresről, az egyszer már klasszikusszépségűről. Hiszen ez az 1953-as Bánkolyan jelentős helyet foglal el színjátszá-sunk történetében, hogy ha BessenyeiFerenc nem gyürkőzik neki ismét a sze-repnek, akkor is megmarad az színház-történetünk egyik jelentős, nagy alakítá-sának.

Miért futott hát neki Bessenyei ennek azistenkísértő föladatnak? Miért vállalkozottújból a szerep önkínzó megformálására?

Miért kísérelte meg újból megoldani azt,amin már egyszer túl volt, amit egy-szermár megfogalmazott?

Könnyű volna elintézni a kérdést azzal,hogy egy színész nem bír lemondani ekkoraszerep eljátszásának büszkeségéről. Nemigaz. Le bír még a leghiúbb színész ismondani, ha annyira véglegesnek tűnőenmegoldotta már, előfogalmazta magából,mint Bessenyei. Hozzá kell ehhez tennimég, hogy iszonyodik is a szereptől.Iszonyodik, természetesen egyszersmindszerelmes is belé. Erre a szeretve gyűlölőviszonyra jellemző, hogy alapostanulmányokat készített a Bánk bánról:összefoglalta és kritikaian foglalta össze amű magyarázóinak nézeteit, a gyakorlatiszínházi ember tapasztalatainak birtokábanvizsgálta meg a drámát, és működtetésébenjelentős hibákat fedezett föl. Ezek a hibáknem az irodalomkritikusok kifogásoltavitatott helyek voltak, hanem azok a kényespontok, melyeket egy jó színész nagyon ispontosan érez, ha többször játssza el aszerepet (különösen akkor, ha még anta-gonistáját, Peturt is játszotta). Bessenyeivégső következtetése az volt, hogy a Bánkbánt át kell íratni, meg kell moderníteni,egy olyan szabású költővel, mint IllyésGyula. Ezt a megmodernítést

gy előadás dimenziói

azonban a nemzetibeli előadásban maga aszínész és a rendező Both végezte el, máshangsúlyokra találván rá, és más já-tékokkal, más kifejezési eszközökkel fo-galmazta át a szerepet mai ízlésünk és maiviláglátásunk értelmében.

Tegyük föl tehát még egyszer a kérdést:miért nyúlt hozzá Bessenyei Ferenc ismét aBánk bánhoz?

Azok közé a színészek közé tartozik,akik nem csupán önmaguk fölmutatásánakkényszeréből színészek. Úgy érzem --denem vagyok ebben egészen biztos -, hogya nagy színész vagy a nagyon jó színészötvenedik életéve körül, amikor mártökéletes birtokában van mesterségének,érdeklődésével más területek felé fordul.Társadalmi gondok izgatják elsősorban.Művészetével minél szélesebb társadalmihatást szeretne elérni, nem pedigelsődlegesen művészit. Színészkéntszeretne részt venni a társadalom formá-lásában. Gondolom, ez Bessenyei önre-víziójának a magyarázata.

Érzi és tudja egy nemzeti színházi stílusfelelősségét. Azt, hogy milyen súlya vannemcsak a jövő nemzedékre való hatásban,hanem a közízlés formálásában is, és egynemzetivé nőtt-növesztett tragédia újfölfogása milyen mély benyomástgyakorolhat a nézőkre. Bessenyei ahazafiasság új fölfogását kívánja sugallnialakításával. Nem a szalmaláng hevületűhazafiasságot, nem az agyat bíborvörösenelöntő nacionalizmust, nem az ah-ra és oh-ra kihegyezett Bánk bánt. Az „üsd az orrát,magyart aki bántja" fölfogású Bánkábrándjaink és hamis reményeink, kancsalönérzetünk és hiú vágyaink táp-talajávátudott lenni, másfél évszázadon át. Most -elsősorban Bessenyei, és Kállai Ferenckritikus-szatirikus Peturja - nem ezt ahazafiasságot nyújtja, hanem egyelmélyültebb, felelősségteljesebb ha-zaszeretetet. Bessenyei Bánkjának legfőbbértéke és tartalma az a tépelődő,

halkan vívódó, belsőleg gyötrődő (de nemmagamutogatóan kínlódó) államférfiú, akivállán hordja a gondokat és a változásszükségességének súlyát, de nem akarbelerohanni egy hirtelen és elhamarkodottkalandba, aki csak hosszas mérlegelés ésfontolgatás után szánja el magát acselekvésre és azt sem egy hisztériás-romantikus vértolulás hatására, hanemészokokkal alátámasztott bizonyítékokindíttatására.

Nem állítom határozottan ezt sem, denagy a gyanúm, hogy a tehetség -- perszeigazi tehetségről van szó - egyik ismérve,hogy be tudja osztani önmagát, okosangazdálkodik egyéniségével. Nemcsak arragondolok, hogy a művésznek részará-nyosan kell megépítenie egy művet: aszínésznek gazdálkodnia kell erejével,hangjával, indulataival, hogy fokozatosanemelkedjék az utolsó fölvonás for-tissimójáig. Gondolok arra is, hogy aművésznek önmagát is ki kell dolgoznia,es ez legalább olyan mű, mint egy alkotás-alakítás.

Nem a törtetésről és nem is az önle-genda-termelésről beszélek. Hanem azeszközök gondos fejlesztéséről és egymagasabb nemességű életritmusról. Itt vanpéldául Bessenyei, akinek gyönyörű éstízezrednyi törtű árnyalatokat is kifejeznitudó orgánuma van. Mint operettszínész-baritonista szerezte meg, csiszolta ki eztadottságaiból. Érett, zengő ésmesszehordó hangját pesti színésszé válókorszakában olyan szerepekben haszno-sította, mint Svángya matróz, ahol a hangnagysága és terjedelme táplálta az alakhitelességét, és olyan erővel ruházta föl,hogy a kronstadti tengerészek tömegeitérezhettük mögötte. Vagy beszélhetnénkOthellójáról, ami különleges erőt,szépséget és emberi nagyságot sugárzottdekadens-velencei környezetében.Szemben Timár József 1949-es lírairahangszerelt Othellójával: férfias és kato

nás idegent mintázott ki elsősorban hangjasegítségével. Vagy emlékezzünk robusztusBánkjára, annak fortyogó indulataira,vulkán-moccanásaira, hegyomlás-lépteire.Bessenyei ekkor érkezett el népszerűségecsúcsához. Megelégedetté válhatott volna.Beletörődhetett volna elért eredményeibe,sikereibe. De nem, tovább akart lépni.Meg akarta hódítani tehetsége számáraazokat a színészi-jellemábrázolóitartományokat, amik idegenek maradtakmindeddig.

Önként ment át a Madách Színházhoz,hogy a részletezőbb, a bensőségesebbstílussal tovább iskolázza, micsuriniankeresztezze roppant tragikai hevületét-erejét. Itteni szerepei közül említésrelegméltóbbnak én Krlezsa Agóniájánakszalonszerepét tartom. Mint egy súlyemelőizmain, úgy feszült Bessenyein a polgárizakó: klepetusokhoz, tógákhoz,romantikus köpönyegekhez, mentékhez,bő redőzetű klasszikus öltönyökhöz szo-kott egyénisége majd szétrepesztette a halkhétköznapokat.

Irtóztató művészi fegyelem és indula-tainak önmérséklése jellemezte ezt azalakítást. Ez a stílus-tréning igazából akkorszökött értékké, amikor hazaszerződött aNemzetibe. A Madách Színház részletezőiközül kikerülvén vált föltű-nővéeszközeinek gazdagodása.

Mostanra lehalkult, leegyszerűsödött, deez az egyszerűség gazdagabb tartalmakatrejt magában. Nem márványból, de húsbólmintáz. Nem szobrokat teremt, deröntgenfölvételeket. Ma átvilágít Bessenyeijátéka, nem pedig föllelkesít, mint régi énjetette volt.

Magyar színpadon halkan Bessenyeibeszél a legszebben.

Hangja iszonyatos terjedelmű. Robusz-tus orgánum. Sziklaomlasztó, oszlopdön-gető sámsoni hang. Jó ideig sokan azthitték: hangjában az ereje.

koMöm

g

kaél

n

nmabekbmlsakbkm

fdsmh

fm..iatamkhimessszh

Megszólal a Bánk bánban egészen hal-an, minden izomfeszítés nélkül, ugyan-lyan halkan, mint utoljára Schiller Stuartáriájában, és nem dörög ez a hang, nem

blöget, nem szaval. Egy ember szólaleg, és gondolatait teszi hallhatóvá.

Bessenyeinél egyre inkább a beszéd aondolat köntöse.

Hogy mennyire beletalált és elhelyez-edett most Bánkba - és éppen most,mikor Bánk-fóbiája már tetőzött -, arralesen mutat rá, hogy színpadi közérzete aehető legharmonikusabb.Mindannyian ismerjük a „ruha-span-

ungjait".

Ismerjük azokat a színész számára kí-osan légszomjas pillanatokat, amikoragára hagyatottan és kényelmetlenül áll

színpadon, fuldoklóként kapaszkodikele ruhája díszítésébe, egy köpönyegbe,gy palástba, egy köntösbe. Bessenyeiedveli a bőven leomló kelméket, amikbeeleburkolózhat, slamposan-mackósan,ajd hirtelen szétvetheti szárnyait és

assan morzsolgathatja ujjai között azövetet. És ismerjük modorosságai közülzt is, amikor lazán össze-szorítottezeivel „pumpál", ujjaival idegesenabrál. Türelmetlen és idegesényszermozdulatok ezek. Több feszíti,int amennyit ki bír fejezni érzelmeiből.Vészszelepek nála e gesztusok.

Most mindegyik kényszercselekvéseölszívódott és egy klasszikus nyugalmú -e nem klasszicizáló - nagy színész áll azínpadon, véglegesre fogalmazottozdulataival és dikciójának elmozdít-

atatlanságával.

Megjelenik a színpad bal oldalán együlkében, „Petur" hallatszik belőle aegindulás ... szinte nesztelenül érkezik

.. „Hogy mindent így kelletik találnom

.." halkan hangzik ez, szinte egyet-lenzma sem feszül meg, csak megszólal ezz emberi hangszer, mert már nem tudovább hallgatni. Bessenyeinél hiányoznakz ah-ok és az oh-ok. Amikor másodszoregnéztem az előadást, kiderült, hogy

övetkezetesen hagyja el ezen indulatiörgéseket, hiszen sordinójához nemllenének. (Csak attól lehet félni, hogyiként tizenöt évig Bessenyei rop-pont

gyénisége rányomta bélyegét a ki-ebbekre, most iskolát fog csinálni halk-ágával. Lelki füleimmel már ország-zerte hallom a motyogókat és előre bor-adok, mert halk csak az lehet, akinek vanangja.)

Bő, világos lovaglóköpeny van rajta, jobbkeze ökölben, élettelenül lóg a törzsemellett. Balja lágyan a köpenyt fogja össze.

A tizennegyedik jelenetben (kivont kardnélkül!) jön vissza, majd tirádája utánlobogó köpennyel siet el, de a színnek ez agyors elhagyása nem fizikailag dinamikus:belső hajtóereje van.

A második felvonásban jobbról érkezik.Távol helyezkedik el a pártütőkcsoportjától, némiképp ellenségesen, delegalábbis: gyanakodva mérlegeli őket és ahelyzetet. Hosszú perceken át mozdulatlanmarad. Peturhoz intézett kérdése „Valótehát?" hideg, száraz, valósággal ellenőriz.Lecsüngő bal kezének középső ujja meg-megrebben, de fegyelmezett és türelmesdiplomata áll szemben a sötétbenólálkodókkal. Rezzenéstelen arccalhallgatja panaszaikat. Nem horkan föl, nemingerkedik. Tudja, hogy akit alávetettek,azoknak engedni kell annyi fortyogást,hogy leereszthessék magukról azelkeseredettség gőzeit. Hagyni kell őket,hogy időnként kibeszéljék magukat. Bes-senyei ezzel az akciótlan cselekvéssel ala-pozza meg, hogy Bánkja egy királyhűtisztviselő.

Amikor Petur sérelmei között a pozsonyijelenetet idézi föl, hogy „Miképp állt ottanő" (tudniillik a király), Bánk arcát szégyenfutja be, leplezi zavarát, de mimikájánakegy kicsiny rándulása el-árulja: ami igaz,az igaz, az eset így történt, és ő sem vettejónéven. Mintha most mondana előszörfigyelembe veendő érvet Petur, kimozdullaza nyugalmából, figyelő tartásából,Bessenyei összefonja mellén karjait,támaszra van már szüksége, hogy továbbhallgassa a panaszáradatot. Meginogszilárdságában és kénytelen igazat adniPeturnak. „Igen", majd rögtön vádkénthozzáteszi „De Ráskai Demeter,

pohárnok". Nem vitázik, csak parányigúnnyal figyelmezteti a pártütőket, hogynekik is elég van a fülük mögött.

„Az őseink becsülettel sVitézi lélekkel estek egykor el,

kicsinyVagyonoknak elnyeréséért, vagy

inkábbÉrtünk: s mi azt mostan magunk

javáraTartsuk hazánknak omladékain?"

Csöndes nyugalommal érvel itt, ami-korérzi, hogy az urak lassan hajlanak az őpártjára állani, széttárja karját, de

BESSENYEI FERENC A BÁNK BÁN CÍMSZEREPÉBEN

halk még most is. Bessenyei Bánkja ritkatisztafejű ember, látása világos, ítélő-képessége józan, megőrzi hidegvérét alegveszedelmesebb helyzetekben is.

„Maga parancsol Endre, a király." -Nem dörög, nem kihegyezett színpadicsattanó ez a mondat sem. Még különösebbnyomatékot sem ád neki Bessenyei. Szintekedveskedő, mintha gyerekkel beszélne.Tudja, hogy ezek a derék forró-fejűkiabálók az első jó szóra leteszik afegyvert, és elállnak nagyon is lojális hő-zöngésüktől. Bessenyei Bánkja kiválópszichológus. Ebben a jelenetben világossáválik, hogy milyen kitűnően tudja kezelniaz embereket, miként tudja szabályoznisérelmeiket, és milyen könnyen csillapítjale őket. Itt értettem meg először, hogyEndre jól választott, és valójában miértBánk az első ember a király után, miértnem a forrófejű demagóg Petur, nem azopportunus Mikhál, a híg-velejű Simonvagy bárki más. És éppen mert ilyennagyszerű képességű főtisztségviselőveltörténik a dráma, épp ezért válik majdnagyobb erejűvé és megrázóvá.

„Oh Endre!" győzedelmeskedjte bár

Országokon; de ilyen győzedelmetMint Bánk neked nyert most,

nem nyersz soha!"

- átöleli Peturt, és annak válla fölöttpremier planban látszik az arca, de azonsemmi diadalmas nincsen: nincs örömebben a győzelemben.

Majd Biberach jő és egy cseldrámaeszközeivel ugratja bele a cselekvésbe.Bánk eleinte fegyelmezetten hallgatja arittert is. Amikor Biberach Melinda hely-zetére utal, Bánkból kibuggyan egy „Em-ber!". Torokhangon szólal meg. Rozs-dásan. Kissé fémesen hangzik a szó, dekimondása közben elharapja és szinte

Egy előadás dimenziói

visszanyeli, hogy az furcsán bennakadjon abajuszában, mielőtt még sokan hallhattákvolna. Itt azután indulatában végre fölemelia hangját, de itt sem oly nagy erővel. Mégnem lendült bele a cselekvésbe, mégbizonyságot akar, még nem dőlt be acselnek, az intrikának. Indulatait még nemkell túlságosan komolyan venni. Bessenyeidikciója érezteti, hogy fenyegetőzései azelső düh indulatából fakadnak.

Néhány informatív szövegrészen ke-resztülzakatol, száraz és sietős szöveg-mondással. Ezeknél el tudnék képzelni mégnémi érést a későbbi előadások számára.

A harmadik felvonásban, amely mégmindig az első részhez tartozik, Bánk újoldalát látjuk. Talán soha egyetlen föl-újításban sem volt Bánk ennyire férjeMelindának, mint mostan. Hogyhogy?kérdhetik, hiszen a darab alapkonfliktusaéppen a királyi helytartói becsület és amegsértett férji becsület összeütközésébőlered. Így van, de ennek színpadimegjelenítésére mindeddig nem áldoztakeleget az előadások. A harmadik felvonáslátszik a legalkalmasabbnak arra, hogyBánknak Melindához való viszonyátcselekvésében jelenítse meg a néző előtt. Ittazonban családi pörpatvart mutat a színpad.Legutóbb így indult a jelenet: Bessenyei azágyból rángatta ki feleségét, miután betörta szobába, és féltékenységében dúvadkéntdühöngött. A jelenet indulati tartalmaelsodorta a színészeket és a rendezőket ismindig, és egy habzó féltékenységi jelenetrészletes tombolásában élték ki magukat.Most ha a halkabbra hangszerelt Bánkszelíd sebzettséggel áll meg Melindájaelőtt, megbántott férj, de nem a hisztériásfajtából. Az a férj, aki mélyen szerette fele-ségét, és bízott benne: csak a megsértettbizalom vérezhet ilyen csöndes meg-bántottsággal.

Bessenyei úgy néz rá Moór Mariann-Melindára, hogy ebből biztosan érezheti anéző, mennyire mélyen szereti az asz-szonyt. Ez több, mint házasság: ez kétember szövetkezése az életre.

Melinda átöleli Bánkot, az megtorpan,összezavarodik. Lecsüngő jobb kezénekkényelmetlen tétovaságán érezni, hogy aligbír ellenállni asszonyának, a testiérintkezés valósággal megbénítja .. . Mégegy pillanat és összebékélnek, és a véresdráma elmarad ... Bánkon felül-kerekedikaz értelem, nem ellöki magától Melindát,hanem fegyelmezetten kibontakoziköleléséből, és indul bevégezni a dolgát.

Ha egybevetjük Bessenyei mostaniBánkját az 1953-assal, észrevehető, hogypéldául a „ K i , ki , mert a t e tő mindjárt

rámszakad " sort ilyen hangerőkülönbséggelmondja el. Utoljára ez kirobbant belőle, agyilkosság indulatának tüzéveltáplálkozott, ami szinte kikergette a rop-pant szenvedélyű férfiút a teremből. Mostugyanez halkan hangzik el, nem akarzatnak szól, nem érzelmi töltésűrobbanó gyutacs. Bessenyei Bánkja szinteleheli most maga elé, kótyagosan az ese-ményektől. Még nem fogta föl teljessúlyával, mit is tett. Még nem ért elagyáig, mi is történt.

Ez a zavarodottság pompásan vezeti átBessenyei számára a negyedik és ötödikfelvonás közötti írói szakadékot. Azindulatos és cselekvő Bánk után az ötö-dikben mindig egy megtört, és (érthetet-lenül) beletörődő Bánkot szoktunk látni.Bessenyei tépelődéseivel, kétségeivel,önmagába fordulásaival, hamletiségévelmegteremti az egységet az ellentétekközött, és közelebb hozza az utolsó fel-vonást az előző négyhöz, ha elválaszt-hatatlanul hozzáforrasztani nem is képes:nem is az ő dolga kiigazítani Katonát.

A színészi hangerő világnézet kérdése.Hangosabban vagy halkabban mondani

lényeges mondatokat, fontos szavakat, eztcsak e g y szemlélet birtokában lehethibátlanul eldönteni. Az erős hangonelmondott nagy jelentőségű szavaktöbbsége besározódott, annyiszor hangzottcl plakátordítással, melldöngetően,ingtépve, habzó szájjal, rossz háborúrauszítván, ágyútöltelékeket lelkesítvén,szemfedőfeliratosan, táncdalszöveg-nyá-lassággal.

A haza szó ma már sgraffitóvá süllyedt,és mellékhelyiségek falán használatosbolondos rigmusokban.

Ha vissza akarjuk adni az egykor olynemesen hangzó szavaknak és fogalmak-nak eredeti értelmét és fényét, akkor előbbkénytelenek vagyunk gondosan megrágni,mit is jelentenek igazában. Ezt az aggályosvizsgálatot mindenkinek saját lelkiismeretecsöndjében kell elvégeznie.

Bessenyei ezt a csöndet teremti meg aBánk bán előadása közben.

Hangereje csöndre váltott át. Az ön-vizsgálat, a kétkedés, a felelősség és amegfontoltság csöndjévé.

Egy mai magyar Hamlet igyekszikvilágosságot teremteni maga körül, szá-jalókkal, kampánylázadókkal és haszon-élvezőkkel szemben.

Köpeczi Bócz István rajza

Egy előadás dimenziói

D . F E H É R Z S U Z S A

Játéktér az ú j Bánk bánhoz

Both Béla Bánk-felújítása a színészek éstervezők tökéletes összmunkájára épült. Azelőadás új játékteret kívánt. Szándékosannem használom a díszlet szót, mert ebben adrámában új értelemben társa a rendezőneka színpad mű-vésze, a szellemi ésarchitektonikus fel-építés egymástkiegészítő, egymást értelmező tevékenység.Ez természetesen az új koncepció feltételnélküli elfogadását jelentette és ahagyománytól való elszakadást követeltemeg Csányi Árpádtól és Vágó Nellitől is.Olyan mozgás- és élet-teret kellettkonstruálni a díszlettervezőnek, amelytökéletes „untermann"-ként szolgálja agondolati tartalom sokrétű kibomlását, sugyanakkor óvakodnia kel-lett a kubusokraegyszerűsítés sivárságától, afunkcionalizmustól.

Eddig valamennyi Bánk-díszlet - atavalyi szegedi kamaraelőadást leszámítva- történelmi tablókkal operált. Acselekmény háttere, a színpadi mozgástmeghatározó beépítés az atmoszférate-remtés külső eszközeit vette igénybe, erőssúlyt helyezett a magyarság korabelikultúrájának megjelenítésére, a magyar ésidegen vonások kontrasztjára a berendezésitárgyakban és az öltözködésben. Ki nemmondott igazságokat kellett érzékeltetni akörnyezettel. A figurák jellemét, aszituációk jelentését egyértelművé tette eza felfogás, de a dráma belső mozgásáhozkevés köze volt. Operai pompa uralkodottel a színpadon, ahol az ünnepélyesdeklamálást ez a főúri keret is megkívánta.Koronként más motivációt kapott acselekmény, amelyet hűségesen követett adíszlet, a ruha és a kellék. A színeslátványok, mozgalmas képek sokmelodramatikus vonást kényszerítettek aszereplőkre is. A kupavagdosóindulatosság, a békétlenkedők szélesgesztusai, a dühödt aj-tócsapkodás anagyszerű darab mondanivalóját,szenvedélyét, nemes pátoszát temperálta.

Az új rendezés a dráma általános emberimondanivalóját hangsúlyozza, a tör-ténelmet is ebből az aspektusból közelítimeg. Emberek vívódnak a színpadon, lelkinagyságuk éppen ebben a közelné

zetben hozott belső küzdelemmel emel-kedik ki a nemzeti hősök sablon-heroiz-musából. Család és társadalom, osztály-éshazakonfliktus kendőzés nélkül kerülreflektorfénybe. S ahogy a recitativohangsúlytalanságában a szavak fénylenikezdenek, ahogyan az ismerős szöveg újjelentése kibukik a vastag aranyozás alól,úgy állja a próbát a román kori építészetrusztikus, dísztelen köveiből és egyetlenrozettából összeállított díszlet is. Azeszköztelen rendezés a színészi játék és adráma belső vonalait bontja ki, abban akemény kötésű keretben, amit ezeknek afalelemeknek mozgatása, meg-fordítása saz ezzel kialakított tér biztosít. Tágas, depuritán színpad öleli magába a drámaizzását, nagy, jellegtelen öntőformába kerüla veszélyes, fortyogó anyag.

A két részre tagolt darab a színváltozás újötleteit, a hasábok szellemes mozgatásátkívánta, és a fény értelmező feladatátváltoztatta meg. Az ajtó és ab-lak illúzióját,a kertből a szomszéd helyiségből beáradóvilágosságot kellett a fényekkel megoldani,napsugárzást és a hálószoba fojtottabbvilágítását. S mind-ez a román kori életlégkörében, a palotai rend feltételei között.Nincsenek lépcsők, emelvények, fenséges

trónok, a rangkülönbség, a történés

kiemelése sem kap külsőséges eszközöket,leegyszerűsödött a színpadi mozgás, amodorosság veszélye is kisebb. Azarányaiban megnövelt rozetta erőteljesárnyékának ritmusa bontja meg emozdulatlan kockák nyugalmát. Tán ha afröcskölt fehér festék jobban utánozná akőfaragás rusztikáját, vagy teljesenelmaradna, még komolyabb, még zengőbblenne ez az Árpád-kori méltóság, s mégegyértelműbb a díszletbeli absztrahálás. Abútorok magukon hordják az eklektikabeütéseit, a súlyosság és áttörtség furcsaellentétét.

A praktikus öltözetek, visszatartottszínek, stilizált ruhadarabok szerencsésenötvözik az általános és a kor nélkülielemeket a pontos történelmi időt meg-határozókkal, adekvátak a szereplők ka-rakterértelmezésével. A királyné, Melindaés Izidóra nemes anyagú ruhái a magyarközépkor pompás női viseleténekmelegségét lopják be a hideg falak közé, abársonyok, prémek, selymek egyszerű,ötletes szabása a hivalkodás, az idegenízlés disszonanciáját is kiemeli (Gertrudelső megjelenése, vörös parókája, Ottóenervált rózsaszín öltözéke), de még olyanfinomságokat is megvillant a tervező, minta lézengő ritter elegáns

kozmopolitasága, rafinált vadászzöldszíneivel. Bánk sötétkék ruhája, Peturtürkizkékjei, Biberach ördögi figurábólvilágfivá vedlése és az asszonyok öltöz-ködésben is tükröződő érzelmi, hangulatihullámzása a rendező szerepértelmezésétköveti.

Bánkról a jóhiszeműség, Peturnál egy új,keményebb lázadásszellem, Gertrudegyéniségében a hatalom és a félelemösszefüggése kap alátámasztást. S mind-eztbetetőzi az utolsó kép. Fekete pompa, ateret betöltő katafalk helyett mostéletközelbe kerül a halál, s díszletté válik agyászolók csoportja. A király könnyed,középkori sportossága, ruganyos mozgása,a világos drapéria az esemény természeteshétköznapiságát helyezi szembe a korábbilátványos befejezéssel. A tragédiasúlypontjainak áthelyezésében talán ez alegváratlanabb. A tömbös, dísztelen falakitt szabnak leginkább határt a túlcsordulnikész indulatnak, siránkozásnak. Az 1936-osromantikus, az 1941-es magyaros, az 1945-ös tárgyias színpad, a szegedi korona-szimbólum díszlet után most a gondolatitartalom, s a jelzésekre redukált történelemjátéktere született meg. Tán mondanunksem kell, hogy ez a szellem milliméterpontosságot és tökéletes konstrukciósbiztonságot igényel nemcsak adíszletépítőktől, de a statisztériától is. Acsoportok mozgása, elhelyezkedése azösszmunkába meglehetősen lazánkapcsolódott be. A szerepek újhangszerelését a kórus nem követte, akemény egyszerűségű díszlet és az esz-köztelen játék közé erőtlen, nyögdécselő,riadt tömeghangok tolakodtak, színpadiasfelugrálás, hátrahőkölés, amely az előadásfeszesre húzott szerkezetébe nem mindigilleszkedett.

A L I V I N G T H E A T R E F E L O S Z L Á S Á T

december végén Brüsszelben sajtóértekezletenjelentették be. 1970 elején a húsz éve fennállótársulat még tart egy elő-adássorozatotNyugat-Berlinben, utána öt-hat kis csoportrabomlik szét. Néhány ilyen csoport hazatér azUSA-ba, a Beck-Malina házaspár pedignéhány hozzájuk hű színésszel Európábanmarad. Ez a csoport úgy határozott, hogykövetkezetesen levonja a tanulságokat eddigiműködésükből, s többet nem lép fel kommer-ciális színházban: a nagyvárosok utcáintartanak majd ingyenes előadásokat.

La Tribune de Genéve, 1969. december 31.

G Á L L I S T V Á N

Kabarék

ÉS MI LESZ HOLNAP? - kérdezi aVidám Színpad műsorának a címe. Mi,nézők a legszívesebben azt felelnénk: re-méljük, ugyanilyen szórakoztató lesz aműsor holnap is, holnapután is, mert mostigazán jól éreztük magunkat!

A kérdőjeles főcím és a kérdőjeles al-címek sorozata (És mi lesz holnapután? -És mi van ma? -- És mi van mindig? stb.)rápillantásra is elárulják a műsor lényegét:a tiszteletlen és jókedvű kíváncsiságot.Kérdezzünk csak rá a nyilvánvalónaklátszó dolgokra is! Nézzük gyerekszemmela felnőtteket! És külföldiként a honiállapotokat! Vessük össze az ígérgetéseketa megvalósításukkal! Kérdőjelezzünk megminden áltekintélyt! - Igen, így kell eztcsinálni: jól kérdezni, ez a műsor titka.

A Róna Tibor-Litványi Károly-Rom-hányi József szerzőhármas jól összeszokottalkotóegyüttes. Az esten érezzük a közösmunka, a közös fejtörés sok-sok gondját ésgondosságát: az ötletek beillesztését aműsor egészébe, szerepek és színészekegyeztetését, próza és zene megtervezettarányát, nagyobb lélegzetű számok éspergőbb percek megkomponált sorrendjét.Gördülékeny előadásban, a színvonalasátlagból kivillanó remek ötletekkel,pihenőt is hagyva a nézőnek, de azunalmat, a színvonaltalanságot mindvégigelkerülve fut a mű-sor, amit Romhányiverses bravúrjaihoz hasonlítanék: akönnyedség mögött nem érezni amegmunkálás izzadságszagát.

Mi volt emlékezetesen jó a műsorból?A kártyafigurák négy évszaka a fele-

lőtlen ígérgetést gúnyolja, s ez a keret egysok szereplős, mozgalmas, énekes-táncoskavalkádot fog egybe. Örökzöld melódiákparodizált és aktualizált szövegeit halljuk,szellemes és mulatságos átköltésben.Néhány találó karikatúra-figura perdülelénk a színpadon.

Csala Zsuzsa kislány-monológja bájol-gás nélkül volt kedves. Az önfeledt játék aszínésznőt is magával ragadta: csak úgyragyogott szerepében.

Gyurkovics Zsuzsa és Verebély Ivánduettje is tetszett. Verebély milyen jóltáncol, milyen jól mozog!

ÉS Ml LESZ HOLNAP? (VIDÁM SZÍNPAD)

ALFONZ

Ó

KAZAL LÁSZLÓ

KABOS LÁSZLÓ

Faragó Vera énekszáma politikai jós-latokba bocsátkozott. Újszerűsége: névszerint említi meg vezető politikusainkat.Faragó Vera szép és temperamentumoselőadó.

Alfonzó paródiái jelentették az estcsúcspontját. Minden mozdulata nevetéstkelt. Minden ötlete találó. Paródiái pontoskritikák. Mestere a műfajnak. Számaikidolgozottak, leegyszerűsítettek, nemjátszik rá az ötletekre, nem csikar ki olcsónevetést. Szigorú művész. Évről évremagabiztosabb, szikárabb az egyénisége,játéka és játékossága már nemcsakmulatságos - néha megrendítő.

A jó műsor felhatalmaz a kritikára is.Mit kifogásolok?

Többször visszatér honi viszonyoknak anyugattal való összevetése. Es tulaj-donképpen ez az ismétlődés véteti észre azemberrel, hogy felszínes ez a viccelődés.Nem is egészen jóízű. Hiszen a nevetéstkicsiklandozó összehasonlításokrasemmiféle valóságos alap nincs: különbözőminőségeket nem lehet összehasonlítani,egymással mérni, az almát például nemmérhetjük ampererősséggel. Igaz, akispolgári, hamis és pénzszagúnosztalgiákat is kifigurázzák - de ezek azösszevetések mégiscsak a mi rovásunkratörténnek, és a kávéházi fanyalgó vicce-lődés kap így hangot. Mondom: az is-métlődés vétette ezt észre velem. Többszámban is visszatér ez a „bezzeg ott"

szemlélet. Tehát az arányokkal van baj. Afélresikló lendületekkel. A minden-áronpoénre játszással.

Talán ebből ered a következő, egészenmásféle probléma is: a szerzőtrió nem íregyfelvonásost, illetve jellemeket isábrázoló jelenetet. Ettől nem feltétlenül amondanivalójuk gyengébb, jelen-téktelenebb, kevésbé mulatságos. Hiszenjelenlegi technikájukkal is sok mindent kitudnak fejezni. De mintha ezen a ka-barészínpadon nem mozogna ember, csakcsupa nevettető mechanizmus. A „kétember beszélget" számokban elvonatkoz-tatott figurák vannak, „alákérdezők" és„viccesen felelők". Ezeknek nincs jellemük,egyéniségük, tehát nem is eljátszandófigurák.

Az írók nem szerepeket írnak, hanempoénokat és összekötőszöveget két poénközé. Igen, elismerem, ezek a párokmulatságosan és okosan csevegnek-éne-kelnek, nem ritkán újszerű összefüggéseketfedeztetnek fel velünk egy-egy adabszurdumig vitt logikai gondolatsorkapcsán. Mégis hiányzik valami. Embertnem látok a szöveg mögött. A színészek-

nek nincs módjuk az alakításra. Kettenbejönnek, érthetően elmondják vagy el-éneklik a penzumot, megnevettetnekpoénjaikkal, és vége: bejött két színész,kimegy két színész, és nem két, a szemünkelőtt született, felejthetetlen alak. Példáula nyitójelenet két tudósa két jókat mondó,egyéniség nélküli figura: két színész,Kibédy és Verebély, akik szinte a maguknevében beszélnek. Pedig lát-hatnánk kétegyéniséget, két jellemet is, amit azíróknak kellett volna megteremteniük.Természetesen a karakterizálás azegyfelvonásosban, a nagyobb lélegzetűkabaréjelenetben igazán helyénvaló. De haa szerzők törekednének erre a ka-rakterizálásra, erre a rangosabb íróimunkára, a jelenetek is mindjárt konflik-tuózusabbak lennének. Mert két különbözőember között történhet valami - két színészazonban csak a szerző szövegét mondjafel, és poéntól poénig evez a színpadon.

Az erősen zenésített előadás is jelezvalamit. Miért kell ennyit énekelni?Szinte mindent elénekelni? (Jók az ének-számok! Félreértés ne essék. Csak sokal-lom az éneket.) Mert kevés az alakítani-való. Így jó kabarészínészek (Kazal, Ki-bédy, Verebély, Kabos) maradnak „sze-rep" nélkül, pedig ott vannak a színpadon.Kikre emlékszem szívesen? Alfonzóra ésCsala Zsuzsára, akik magánszámaikbannem csupán szerepeltek, de alakítottak is.

Mindez összefügg a rendezéssel is.Zsudi József régi és sokat próbált ren-dezője a színháznak. De talán éppen ezértbelefáradt már a kabaréba, alkotó-kedveis megcsappant. Hogyan tudna újítani? Ezfontos kérdése az együttesnek. Talán egymeghívott rendező vagy egy fiatal ésfantáziadús, kísérletező kedvű rendezőtársulhatna a nagy gyakorlatal rendelkezőZsudi József mellé. Akkor a jelenlegadott lehetőségeket is jobban ki tudnákhasználni a művészek - hiszen Kibédy,Kabos, Kazal, Verebély tudna figurát„hozni".

A Vidám Színpad jó műsorával bebi-zonyította, hogy írók és színművészekközös munkájával még előbbre léphet: akabaréjátszás legmagasabb szintjére.

A TETŐN DOLGOZNAK! A Mik-roszkóp Színpad műsora a címmel is ta-lálóan utal az összeállítás alapgondola-tára: felszabadulásunk huszonötödik év-fordulója munka közben találja a társa-dalmat, tető alá igyekszünk hozni azt,amit eddig építettünk.

A TETŐN DOLGOZNAK (MIKROSZKÓP SZÍNPAD)

KOMLÓS JÁNOS

HOFI GÉZA

HARKÁNYI ENDRE

A bohócszám (Harkányi Endre, GeraZoltán, Komlós János játssza a jelenetet,aminek a címe: A tető még hiányzik)arról a bizonyos tetőről beszél, ami közösépítményünkre kerülne. Csak a közösösszefogás kellene. De hol az egyik, hol amásik építő ugrik ki a munkából,késleltetve a végső eredményt. Mert té-pelődnek, vívódnak, aggályoskodnak. Jóez a jelenet. Egyszerre mély értelmű ésellenállhatatlaul röhögséges. De kabaré-színpadon csak így lehet, csak így szabadbeszélni ilyen komoly dolgokról: a per-szifláló kedv, a túlhabzó, csúfolódó játékadja meg a jelenet hitelét. Mindenóvatoskodás csak gyengítené a színházat.A bohóctréfa mindig a humor legvég-letesebb formája volt. Komlós ezzel aszámmal szinte programot ad: ezt is tud-juk, ezt is merjük csinálni! Miért ne?Magunkat nevetjük ki. Nem a fölényeskívülálló piszkolódásán kell „szórakoz-nunk", kényszeredett és fanyar kedvvel -hanem egymás közt mulatnunk, egy-máson és magunkon. Kitűnő, felszabadulthumor ez.

Az est legkerekebb és legjobban meg-írtjelenete Harkányi Endre és Soós Editstatisztikai emberpárja. A frappáns ötletmegszemélyesíti a statisztikák átlagem-berét, a férfi „egy főt" és a női „egy főt".Telitalálat, írói telitalálat. Amint egyelvonatkoztatott tételt megszemélye-sítünk, az azonnal nevetséges lesz. Merttúl szabályos. Mert senkire se illik. Mertéletidegen. Valami furcsa marslakó leszaz átlag honpolgárból, csupán azzal, hogylefaragják személyiségét. Harkányi Endreés Soós Edit kevés eszközzel, nagyontalálóan eleveníti meg a két papír-figurát.

Újítás a színház műsorában a leveles-láda. Ott áll az előcsarnokban, bárki be-dobhatja kérdéseit. Kétszer is behozzák aszínpadra, Komlós felnyittatja, és ka-pásból válaszol a kérdésekre. Jó újítás ez.Legtöbbször már maguk a kérdések isnagy derűt keltenek, a konferensziénakpedig alkalmat adnak a szellemesrögtönzésekre. Kényes kérdések is kerül-nek a ládába. Ezeket is felolvassák. AMikroszkóp Színpadon nincs olyan kér-dés, ami ne hangozhatna el - ezt bizo-nyítja a láda.

Ezt a kényes kérdésektől való tar-tózkodást cáfolja meg Komlós Jánosfutballról szóló monológja is. Valójábankülpolitikáról beszél, mégpedig a szocia-lista országok közötti visszásságokról.Bravúros dadogás, nyelvbotlássorozat a

szám, amit csak nagyon rutinos előadóvállalhat.

A Kőműves Kelemen-tréfa, ami azépítőipart csípkedi, Schütz Ila sokkarútitkárnője, aki munkaidő alatt maszekügyeit intézi, Szendrő Józsefnek a má-sodállásokról szóló magánszáma a mű-sorgyengébb részét jelentik. Mert ha-gyományos kabarétémák, máshol és másfeldolgozásban is hallott tréfák.

Major Tamás rendezése a bohócok já-tékában csillog, ez a vérbő komédiázás az őkeze nyomát viseli.

Az utolsó félóra egyetlen fergeteges ne-vetésben telik el. Ez Hofi Géza érdeme.Produkciója gazdag ráadás, fényűzősluszpoén. A Komlóssal való rivalizálásmegjátszása hálás ötlet, felkelti a közönségcinkos rokonszenvét. A főnök és abeosztott ásatag konfliktusa itt újszerűfényt kap. Hofi mestere a hangulatte-remtésnek. Még el sem kezdte igazi mű-sorát, máris kezében tartja a nézőteret.Közvetlen csevegésnek, rögtönzésnek ál-cázott magánszáma tulajdonképpen kétmonológ. Előbb egy Majakovszkij-versetad elő az új lakásról, és soronként ki-lép aversből, aktualizálja és honi viszonyainkrakonkretizálja a költő emelkedett pátoszát.Mindez pokolian mulatságos. NemMajakovszkijon nevetünk. Hanem Hofin ésönmagunkon. A Repülj, páva tévébelinépdalvetélkedőjét parodizálja másodikszámként. Ez a produkció ugyancsaknagyon nagy nevetésekbe fullad. Hofi Gézasokoldalú színész, parodista, énekes.Egymaga felér egy társulattal.

Panaszra tehát nincs okunk. Mindkételőadáson sok jót láttunk. Két kabaré - kétkitűnő együttes. A Vidám Színpad és aMikroszkóp Színpad vetélkedése még sokjót ígér.

Köpeczi Bácz István rajza

fórumés disputa

SZÁN TÓ ER IKA

Gondolatok a teleízióról

A televízió még mindig a meghatáro-zások korát éli. Ez kamaszkorát is jelzi: azállandó növekedés, a szüntelen változástermeli újra és újra azt az igényt, hogy azönismeret magasabb lépcsőfokára lépjen.Egyelőre csak intenzív jelenléte,jelentősége nem kelti vita tárgyát,egyébként milyensége, jelene, jövője,erényei és hibái állandóan a nézetekösszecsapásának forrása. A televízióesztétikája ma még mindenekelőtt -tapasztalat, közvetlen megfigyelés. A leg-szembetűnőbb, hogy a különbözőség,amely a sokféle programban megnyilvánul,gyakran háttérbe szorul az eszközazonossága mellett.

Az eszközrő l

A televízió önkéntelenül egy csodálatosháztartási robotgépet juttat eszünkbe,amely mos, vasal, de ugyanakkor tökéletesfagylaltot készít, és padlót is kefél Hiszenannyi és annyira különböző feladatot töltbe: lakásunkba hozza a világszenzációkat(általában gyorsabban, mint a sajtó),egyidejű jelenlétünket biztosítja épp mosttörténő eseményeknél, igyekszik tölcsérreltölteni. az angol ige-időket nézői fejébe,mosóport kínál és a világirodalomklasszikusait, koncertáhí

tatot és kabaréharsányságot. Ahhoz, hogy atelevíziót-ól bármit is mondhassunk,legelőször tárgyunkat kell leszűkítenünk: atelevíziós készülék és az adást biztosítótechnikai láncolat nem azonosrendeltetéssel működik teljesműsoridejében. Nincs lényegi azonosság ekülönleges „robotgép" különböző műveleteiközött, mint ahogy a moziban vetítettreklámfilmet, filmhíradót és Felliniművészetét sem köti össze semmi-féleesztétikai rokonság, bár azonos a felvevő-,vetítőgép, hasonló a nyers-anyag - tehát atechnikai feltételek közösek lehetnek.

A televízió mint művészet (bár sokszorelőlegeznünk kell ezt a minősítést) nemolvasztja magába a képernyőn meg-jelenőkülönböző programokat, sőt nagyonerőteljesen igyekszik elkülönülni azoktól.Keresi sajátos törvényeit s épp-úgytörekszik azokra a ritka pillanatokra,amikor nemcsak szórakoztató átlag-termék,hanem igazi műalkotás születhet, mint aszínház vagy a film.Mikor van művészet a képernyőn?

Mindeddig senki sem vitatta, hogy atelevízió - sok egyéb mellett - művészet,műalkotás közvetítésére és elterjesztésérekiválóan alkalmas. Mégpedig sokszorolyan „tehetségesen" tölti be ezt a feladatát,hogy közbeékelődése nem veszteséggel,hanem nyereséggel jár. A színházielőadást, mielőtt „továbbadná", felerősítetthangsúlyokkal láthatja cl, a legszebbpillanatokat közelről mutathat-ja meg, apróritmuskorrekciókra képes,

A filmeknél már nem ilyen dicseked-nivaló a helyzet, de azért közvetítőfunkcióját a televízió itt is többé-kevésbé bár rendszerint redukált hatásossággal betölti. A televízió saját művészeteazonban akkor van jelen a képernyőn, haszínháztól és filmtől eltérő sajátoshangulati-érzelmi egység jön létre. Még-pedig olyan formanyelv segítségével,amely - ha 'merített is a színház- és film-művészet eszköztárából - kizárólagos és új.Ez a formanyelv talán az ötvözethezhasonlítható, mely a benne eggyéolvadtanyagok tulajdonságainak összességehelyett új, azoktól különböző erényekkel éshiányosságokkal hívja fel magára afigyelmet. „Színpad nélküli színház, a mozikülsőségei nélküli mozi" - határozza meg atelevíziós művészetet nem kevés iróniávalegy francia esztéta, Jean Luc Déjean. Denemcsak ő, mások is inkább azokat anegatívumokat térké-

pezték fel, amelyek a televíziót más mű-vészetekhez hasonlítva jellemzik. Mind-eztermészetes, hiszen a televízió még nemvonhat le tanulságokat „történelmének"művészi csúcsteljesítményeiből, ezértönmaga meghatározásához terminológiát isa színháztól és a filmtől kölcsönöz. Sőt,minél inkább különbözőségét akarjahangsúlyozni, annál inkább tőlük kénytelenelhatárolni magát.

Néha szinte humorosnak hatnak ezek aspecifikumok. Basil Bartlett angol szakírókönyvében például a következő televíziós„tízparancsolat" található:

„ i . A tévéjáték időtartamát csak atörténet szükségletei szabják meg. Aszerző nem kényszerül mesterségesenmegnyújtani a művet, csak azért, hogy egyteljes terjedelmű színházi előadás méreteitelérje.

2. A szerzőnek nem kell indokolnia adarabban a szereplő személyek meg-jelenését a színen és távozásukat a színről(például a hagyományos »tálalva van«-nal).

3. Annak a szerzőnek, aki olyan témárólakar írni, mint például megerőszakolás,vérfertőzés vagy művi vetélés, azttanácsolom, hogy ne gondoljon a te-levízióra.

4. Vigyázat! a televízió képernyője ki-csi. Ez kizárja azt, hogy a darabnak sokszereplője legyen. A rendezők természe-tesen néha csodákat tudnak tenni. A te-levízió azonban mégsem vállalkozhat egyelefántcsorda bemutatására. Ha sok színészzsúfolódik össze a képernyőn, azt hihetjük,hogy egy futballcsapat csoport-képétlátjuk."

Az efféle szabálygyűjtemény természe-tesen nem visz közelebb a televízió lé-nyegéhez. Inkább a tanácstalanságot sej-teti. Sokan a műfaj sajátszerűségét -mindenekelőtt a színházzal szemben -abban keresik, hogy a képernyőről anézőre állandóan zúdulnak a naturális ér-telemben vett valóság eseményei, s ennekkövetkeztében a művészi szándékkalkonstruált s ugyanazon a képernyőn meg-jelenő valóságot a néző sokszoros kontrollalá veti. Sokak számára úgy tűnik, hogy avalóság jelenléte a televízió mű-soróráibancsökkenti a néző érzékenységét a drámaieffektusokkal szemben. Úgy vélik, hogy

amíg a színház minden külsőségével aztsegíti elő, hogy a néző stilizált világban,valamiféle játék, szer-tartás részesekéntérezze magát, bár-mennyire ishúsbavágóan valóságosról essék is szó ajáték során, addig a tele-vízióbanvalamiféle érzelmi-hangulati

egységbe folyik dokumentumfilm, riport, avilágból érkező információtömeg és aközéjük ágyazott műalkotás.

Természetesen maga a műsorfolyam,amely körülveszi a televíziós műveket,némileg motiválhatja a létrejövő hatást. Detúlzott jelentőséget ennek azért nemtulajdoníthatunk, mert a tények s a játékszembesítése közel sem csak a tele-víziósajátossága. Világjelenségként kellszembenéznünk avval a folyamattal, amelya valóság drámáját mint a művészet hatásátbefolyásoló tényezőt igyekszik tudomásulvenni, sőt egyre gyakrabban a műalkotásközvetlen anyagává avatni. Adokumentumszínház, de általában atényirodalom egyre előkelőbb helyet foglalel a modern művészet teljesítményeiközött. Peter Weiss művei, Kipphardt: Az

Oppenheimer-ügy című drámája nemcsak„kalkulál" a valóság hatást motiválószerepével, hanem a dokumentalitástfőszereplővé avatja. A televíziós művek(tévéjátékok és televíziós filmek egyaránt)műsorkörnyezete nem lehet meghatározó aművek hatásosságában azért sem, mert aszínházi vagy film-néző is magával viszi anézőtérre korábbi élményeit, a „kinti világ"impulzusait.

Mégis, ha először a nézőkre gyakorolthatás oldaláról közelítünk, akkor is fel-fedezhetjük a televízió (mint művészet)saját arcát.

Tévé-pszichózis

A televíziónéző alapélménye: a négy-szemköztiség. Minden, ami a képernyőrőlhozzáérkezik - személyhez szóló. Abemondó megszólítja, a riportalany azarcába néz, minden műsor saját közegében- lakásában - keresi fel. Ez a hangulat - aszemélyes találkozás pszichózisa - kétirányban hat. Egyrészt lazít: kisebberőfeszítésre ösztönöz, mint az írott betű,amelyből csak a képzelőerő és akoncentráció segítségével tudunk önma-gunk számára értelemmel bíró közléstkiszakítani. A kép és a hang együttese, anagy felszólító erővel rendelkező hatás-komplexum lelkileg és szellemileg „pa-pucsba" bújtat. Ez a pszichózis általábanakkor jön létre, ha a televízió minttechnikai közvetítő működik. Ha újságot,vitát, előadást, filmet továbbít. Ha valamit,aminek a néző televízió nélkül is részeselehetne, változatlan formában juttat elhozzá. A hatás azonban ellenkező előjelű islehet. Sőt: a televíziós dráma hatóerejének,műfaji specifikumának egyik kulcsát iséppen abban a

sajátos pszichikai állapotban kell keresni,amely a képernyő elé telepedett és jóesetben műélvezővé vált nézőben létrejön.

Mielőtt tovább mennénk, hangsúlyoznunkkell, hogy a tévédrámát gyűjtő-fogalomkénthasználjuk anélkül, hogy műfajikülönbséget tennénk dráma, vígjáték vagyakár a tévéopera között. Igyekszünkmellőzni a tévéfilm és a tévé-játékmegkülönböztetését is, mert úgy véljük, afilmre rögzített, de a televíziókövetelményeit szem előtt tartó művek és atöbb kamerával, telerecording-technikávalkészült alkotások ugyanazoknak azesztétikai törvényszerűségeknek enge-delmeskednek.

Úgy hisszük, a televíziós művészet leg-nagyobb vívmánya: az intimitás. Amigyenge hatásfok esetén lazítja a néző fi-gyelmét, ugyanaz különösen alkalmassá isteheti művészi élmény befogadására. Atelevízió képes megszüntetni a néző és adráma közé ékelődött "idegenséget", amelya színháznak szükségszerű velejárója. Igaz,a néző és a színészek egyidejű jelenlétepótolhatatlan varázsú, hiszen a nézőtérenülők is valóságos részesei a kollektívszertartásnak, ez azonban csak annyit jelent,hogy a televízió gyökeresen más élményevalószínűleg sosem fogja tartósanveszélyeztetni a színház létét.

A képernyőn nincs díszlet, kosztüm,nézőtér és színpad, világítási effektusok ésszínészi alakítás, illetve mindez ter-mészetesen létezik, de annyira rejtve a nézőelől, hogy tulajdonképpen a néző és aprodukció kettéválása is bizonyos fokig,pszichikai értelemben megszűnik. Afeloldódás, a képernyőn történtekkel valóazonosulás nagyon nagyfokú lehet.

Mielőtt ezt a feltevést igazolni pró-bálnánk, meg kell jegyeznünk, hogy Ma-gyarországon a televíziónézés közel semmagányos foglalatosság. Nálunk, de úgyhisszük, a világon mindenütt, a tévé-nézésjellemző közege: a család. Ez a „kiscsoport"természetesen kihat az egyedre, mégis, aszínház nézőterén ülőkhöz képest atelevízió nézője „egyedül" van a képernyőelőtt. Miért van ennek jelentősége a létrejötthatásban?

Kulcsár Kálmán Az ember és társa-dalmikörnyezete című könyvében ezt írja: „... aszerep azoknak az elvárásoknak azösszességét jelenti, amelyek bizonyosismétlődő szituációkban egy-egy státuszhozfűződnek." Ebből az elég elterjedtfelfogásból kiindulva megállapíthatjuk,hogy nemcsak a színész, ha-

nem a színházi néző is bizonyos értelem-ben vett szerepjátszásra kényszerül. Ez aszerepjátszás többnyire pozitív tartalmú (anéző ünnepi külsőt ölt, fegyelmezettenviselkedik, tetszésének ad hangot), fokozzaazt a szellemi készültségi állapotot, amely aműélvezethez szükséges. A televíziónézőjével szemben nem érvényesül ilyenelvárás (a családi elvárások homályosabbak,és sokkal kevésbé presszionáló erejűek).Ezért a képernyő előtti belső és külsőmagatartása sokkal individuálisabb. Ezkoncentrációjának hatásfokát szinte anulláig csökkentheti, ha gyenge vagyközepes produkcióval áll szemben. De jó svalóban televíziós művek esetében olyanszuggesztív, egyedi élmény részesévéteheti, amelyet a televízió sajátospszichózisa megtisztít mindenféleszerepjátszástól, magatartásbeli sallangtól,nincs jelen semmiféle szertartáskülsőség,csak műalkotás és műélvező mély ésintenzív, intim kapcsolata. Szerencsésesetben olyan szoros lehet ez a kapcsolat,mint az olvasásba belefeledkezett emberkontaktusa az irodalmi alkotással. Mindeztermészetesen nem jelenti azt, hogyvalamiféle érték-rendet akartunk volnafelállítani a tévé-dráma és a színházielőadás élménye között, csak aspecifikumok keresését a hatás oldalárólkezdtük.

Vizsgáljuk most tovább a művet, amelyezt a hatást gyakorolhatja.

Tévéjáték vagy televíziós f i lm

A terminológiák terén igen nagy a

zűrzavar. Sokan a nemzetközi szakiroda-lomban a rögzítés módját alapvetőnektekintik, és meg sem kísérelnek közös tör-vényszerűségeket keresni a filmszalagrafelvett és a telerecording-technikával ké-szült művek között. Az ilyen mechanikuselkülönítések lényege az, hogy a televízióskamerákkal felvett műveket a színháziprodukciókhoz, a filmfelvevővel készültműsorokat pedig a filmmel azonosítják. Akétféle rögzítési mód különbségeinek - úgytűnik - elsősorban gazdasági, technikai,organizációs jelen-tősége van. Művészileg -talán nem túlságosan merész ez az állítás - afilmkamera legtöbb vonatkozásban nagyobbszabadságot, tágabb lehetőségeket, jobbképminőséget biztosít, mint a TR technika,de zárt stúdiókörülmények között az utóbbigyorsabb és gazdaságosabb eljárás. Úgyhisszük, a televíziós film műfaji vonásainem különböznek a tévéjáték alap-tulajdonságaitól. Mindkettő egyaránt kü-lönbözik a szorosan értelmezett filmtől.

A film világot teremt, tájakat, tárgyakat -látványt, amely az emberről árulkodik. Azember mozog ebben a művészileg felépítettvilágban, mozgása új és új környezetbeveti. A szó szinte csak motiválja acselekményt, azt valójában a kép hordozza.A képben pedig ember és környezetkölcsönhatása fejeződik ki.

A televízió sem mond le a beszédestájról, csakhogy ez a „táj" az emberi arc. Abeszélő és hallgató ember arca, melyéppolyan kimeríthetetlennek lát-szik, mintaz erdők, mezők és városok. Az emberarcánál tágabb világ, a mást is befogadókép - szinte csak motiváció. A Vercorsnovellájából készült A tenger csendje címűtévéjátékban például egyet-len szobábanfigyelhetjük meg három embermagatartását, a játék egész ideje alatt alegtöbb információt arcukról olvashatjukle, s valószínűleg a néző emlékezete iselsősorban a szerepükkel szinte azonosulószínészek (Vass Éva, Darvas Iván, BástiLajos) arckifejezését, mozdulatait őrzi meg.A néző emlékezete pedig legtöbbszörösztönösen is úgy raktároz, hogy a műfajlényegét ragadja meg. A környezet lát-ványának lecsökkent szerepe óriási je-lentőségűvé növeli a színész munkáját és azemberi szó erejét. A színész uralkodik aképernyőn, olyan, mintha szobánkba lépettvolna, nem különíti el színpad, és nincskörülötte olyan realitással érzékelhetőkörnyezet, mint a filmvásznon. A mozinézőterén mindig teljes értékű valóságnakfogadjuk el a képi látványt, s amit látunk,valóságasabbá nő bennünk, mint azelsötétített nézőtér realitása. Izgalmaspillanatokban néhányan mindigfelszisszennek a nézőtéren,megfeledkeznek a filmnézés szituációjáról.A televíziós játék környezete sosem ilyenvalóságos, de a színész és a színész szava -igen. Ez a fajta közelség azonban érdekesmódon a szereplőktől nem a szavakhangsúlyainak és a mimika erejénekfelfokozását, ha-nem ellenkezőleg, azoknakszinte a végletekig való leegyszerűsítésétkövetelik meg. A színésznek szinte mindenkülsőd-leges eszközét belsőkoncentrációval kell helyettesíteni. Mindezevidenciává válik, ha figyelembe vesszük,hogy a televíziós játék legidőtállóbbnaklátszó dramaturgiai törvényszerűsége, hogygondolati tartalmát lehetőleg az egyesember személyes konfliktusáig kelllebontania. Ez a konfliktus a nézőhöz is aszemélyes közléshez hasonló bennsőségesmódon jut el.

A színésznek játék közben el kell ve-szítenie színészvoltát, a lehető legtöké-letesebben kell betöltenie azt a figurát,akinek megjelenését odakölcsönzi. Aszavak is valamiképpen ehhez hasonlómódon vesztik el csak közlésre szolgáló,leegyszerűsített jelentésüket, a szövegbőlköltészetté kell emelkedniük. Miután aszínész minden más művészetnél „közelebb"

kerül hozzánk a képernyőn, s arcánaklegkisebb rezdülését sem tudja elrejteni, aművészi értelemben vett őszinteségnek ateljességét kell nyújtania. Ehhez olyanszavakra van szüksége, melyek az igazságés a mélység esztétikai erejévelrendelkeznek. Végül is - irodalomra vanszüksége. A film dialógusának hatásosságanem feltételezi ugyan-ezt. A látványtólgyakran felfénylenek a legszürkébb szavakis. A színpad mindenekelőtt szituáció, de atelevíziós játék hatása azonnal összeomliknéhány hamis mondattól. Hasonló a helyzet,mintha két ember a valóságban beszélgetne:egy-két fülsértő, őszintétlennek tűnőmondat s a hangulatnak vége, a bizalmaspárbeszéd már nem folytat-ható. Azirodalom, a személyesség s a költészetjelenléte azonban nemcsak azért szükséges,mert minden más túl gyorsan lelepleződik,hanem azért is, mert a szavaknak s aszavakat mondó színésznek kell pótolnia afilm nyújtotta környezet látványát és aszínpadi játék élő voltában rejlőszuggesztivitást. A szavakat mondó színészadja a lökést a néző képzeleténekműködéséhez, amelynek a televízióbanóriási jelentősége van. Amit a televíziósművészet a látvány oldalán elveszít, a nézőfantáziájában megnyerheti. Ahogy azolvasó, ha elég erőteljes impulzusokatkapott, a szavaktól elrugaszkodvafantáziájában nyer árnyalt, részletes és élőképi világot, úgy a tele-vízió is rendelkezikilyen ösztönző erővel. A különbség annyi,hogy az élő embert színész teszi egyszerivéés konkréttá, s a külvilághoz is vannak„vázlatok". Így bár az olvasó teljesítményea nagyobb, de hogy a televízió - mint sokanállítják, - passzivitásra nevelné nézőit,vitatható.

Még egy, látszólag jelentéktelennek tűnőrészkérdés szót érdemel. Nem hisszük, hogya televíziós művészet önállóságát azadaptáció háttérbe szorításával kellenekivívni. Igaz, hogy az egyenesenképernyőre szánt művek már születésükpillanatában keresik a képernyőn valókifejezhetőség lehetőségeit, de a színpadiművek vagy az irodalom alkotásai közt

is fellelhetők azok, amelyek öntörvényűtelevíziós alkotássá válhatnak. „Eredeti"lehet minden olyan alkotás, amely képesazt a sajátos közelséget megteremteni aművészi valóság és a nézők között, amit atelevízió intimitása lehetővé tesz.

Ha megpróbálkozunk meghatározni atelevíziószerűség alapkritériumát, végül isoda kell jutnunk, hogy „originál" te-levíziós műveknek tekinthetünk mindenolyan alkotást, amely a képernyőn nyeri ellegteljesebb hatását.

Ennek az egyszerűen megfogalmazhatótörekvésnek látszólag ellentmond a világvalamennyi televíziójának egyre nagyobbmértékű filmgyártása, mégpedig olyanfilmek tömeges termelése, amelyek nemtechnikájukban különböznek a tévé-játéktól, hanem műfaji vonatkozásaikban.Westernek, amelyekben egyáltalán nem azemberi arc „tájain" barangol a kamera,krimik, amelyekben igazán nem aköltészetté emelkedett szó az uralkodó...Úgy hisszük, ezek az ipari termékekazonban semmiképpen sem alkalmasakarra, hogy a televíziós művészet esztétikaitörvényszerűségeinek gyakorlati alapjátnyújtsák. S bármennyire is a televíziószámára készülnek (tévésorozatok, krimik,kalandfilmek), valójában ezek csaktelevízión továbbított kommerszfilmek, aszórakoztató ipar különböző színvonalú,szükséges vagy szükségtelen termékei,melyek egyszerűen felhasználják atelevíziós technika nyújtottalehetőségeket, hogy a fogyasztóhozeljussanak.

A fentieket természetesen a művészisiker ideológiájának is lehet nevezni.Annyi azonban bizonyos, hogy a tele-víziójövendő esztétikája csak a képernyőrekerült televíziós csúcsteljesítményektörvényszerűségeinek általánosítása utánszülethet meg.

ÖRKÉNY ISTVÁN TÓTÉKJÁT

az újvidéki Szerb Népszínház Boda Markovicrendezésében mutatta be. A dráma a kritikusszerint rendkívül jó előadásban került aközönség elé. Különösen az első részbensikerült a színészeknek és a rendezőnekegyensúlyt találni tragikum és komikumközött, Örkény eredeti elképzeléseinekmegfelelően.

Magyar Szó, 1969. december 13.

négyszemközt

FÖLDES ANNA

Bábok és emberek

Beszélgetés Szőnyi Katóval

Megszoktuk, természetesnek tartjuk,hogy az Állami Bábszínház a színháziprogram végére szorul. Ezt kívánja aműsorszerkesztés logikája, a színházakírott, íratlan protokolltörvénye is. Esmégis, mostanában mintha megbomlottvolna ez a közvélemény tudatában meg-merevedett hierarchia. Természetesen nema napi- és hetilapok színházi műsorában,hanem inkább a kritikában, a szakmatudatában és a magyar színház nemzetközihírnevében is. (Erre vall, hogy végre egyszínház, amely nem panaszkodik, sőtszövetségesének tekinti a kritikát. Detalán még meggyőzőbb bizonyíték ennél,hogy az Állami Bábszín-ház az egyetlenszínházunk, amely 196o óta rendszeresen -és eredményesen - szerepel a profiljánakmegfelelő nemzet-közi fesztiválokon.)Előbbre rukkolt rangban, figyelemben azÁllami Bábszín-ház, s ma már ott tartunk,hogy ha „exportképes" magyar színházrólbeszélünk, elsők között kerül említésre eza mind-össze két évtizedes múltravisszatekintő együttes.

Az Állami Bábszínház történetébenegyébként a tavalyi volt a visszatekintéséve. Létük huszadik évfordulóján szám-vetéssel, statisztikával, kiállításokkal ad-ták hírül, hogy a majd félezer helység-

ben játszó színház a századik premierjéhezközeledik, hogy évente, a tizen-nyolc-húszrepertoárdarabból és öt-hat új műsorbólmajd másfél ezer előadást tart. Ezek astatisztikák azóta elavultak: ez az aszínház, ahol évente növekszik anézőszám. Nem avult el azonban az ünnepiszámvetés elvi része - a saját törvényeitfelfedező és annak szellemében újjászületőszínház útkereső programja. A fejlődésütemére jellemző, hogy szinte mindenemlékezetes bábsiker - a Szentivánéjiálomtól Benjamin Britten új operájáig - azutolsó fél évtized termése. Az 1964-esShakespeare-évforduló után kerültbemutatásra a két Bartók-balett, aPetruska, azóta került a Bábszínház szer-zőinek névsorába Brecht és Beckett,Mrozek és Dürrenmatt.

A legutolsó nagy sikerű bábpremier,Britten A pagodák hercege című bábpan-tomimjének bemutatója voltaképpen csakürügy és alkalom, hogy elbeszélgessünk azutolsó évek tapasztalatairól és a sajátosprofilú színház aktuális problémáirólSzőnyi Katóval, az Állami Bábszínházfőrendezőjével.

Hiába szándékozom eltérni a sablontól, ahagyományok erősebbek: beszélgetésünkmégis a színház múltjával kezdődik.

- A bábszínház fejlődése, nem hazaisajátosság. Azt tapasztaljuk, hogy az egészvilágon, de különösen Közép-Európában, aszocialista országokban előre-tört a műfaj.Gyökerei a két világháború közöttikorszakra nyúlnak vissza, ami-kor főkéntaz írókat és a képzőművészeket vonzottákaz ősi emberszimbólumok színházánakmodern lehetőségei. A kis körökbenviruló, nagyrészt avantgardeháziszínpadok mellett megnőtt a parasztiés vásári bábjáték hagyományait folytatóvándortruppok jelen-tősége, KeményHenrik népligeti törekvéseinek a súlya. Afokozódó társa-dalmi elnyomáskorszakában az élettelen bábuktólvalahogy többet eltűrtek, mint az élőemberektől. Vitéz László bábunokáiszabadabban vagy legalábbisszabadszájúbban kritizálhattak, inkábbkifejezhették a tömegek elégedetlenségét,könnyebben módot adhattak a nézők ple-bejus igazságérzetének diadalára.

- A második világháború utáni fel-lendülés kétségkívül a szocialista orszá-gokban volt a legerősebb. Annak idejénnemcsak az Eszterházyak báboperája,hanem a vásári bábszínház is felnőttszó-rakozás volt. A háború után viszont elő-

B R I T T E N : A P A G O D Á K H E R C E G E ( B Á B S Z Í N H Á Z )

térbe került a bábszínház felmérhetetlenpedagógiai hasznossága. Ízlésnevelő ésszórakoztató funkciója kézenfekvő volt,de személyiségnevelő hatásával akkorkezdtek - kezdtünk - komolyan foglal-kozni. Magyarországon ennek a törek-vésnek a jegyében jött létre a Mesebar-lang, 1947-ben.

Felnőtteknek ebben a periódusbannem is játszott a Bábszínház?

A felnőtt bábjáték újjászületése 1950körül ment végbe, és a szocialista világbanelsősorban Obrazcov nevéhez fűződik.Egyfelől ő adott művészi rangot abábszínháznak, másfelől pedig példát - azthiszem minden együttesnek - a magafelnőtt-, esztrád- és varietémű-sorával. AzObrazcovék ihlette hazai Sztárparádék -paródiák - mindenütt hatalmas sikertarattak, és több színházban azóta isműsoron vannak.

Tapasztalataim szerint az ilyen-fajtaparódiák és a giccset szatirizáló műsoroktömegsikere Janus-arcú jelenség. Aközönség egy része élvezi azt, amit a másikrész - és a műsor koncepciója - kinevet.

Kétségtelen, hogy ilyen jelenség isvolt. De azért is szerettünk volna ki-lépniebből a paródiakeretből, mert az ötvenesévek végén már foglalkoztatott bennünketa bábszínház saját törvényei-nek keresése.Egyre többet vitatkozunk arról, hogy azemberutánzás szakaszából el kell jutnunkegy más világ teremtésének igényéhez.Kezdtük sejteni, hogy a bábszínház nemegyszerűen a színpad és a szereplőkméreteiben különbözik az „igazi"színháztól.

- Mit jelentett ez a felismerés az ÁllamiBábszínház gyakorlatában? Elsősorban azt, hogy meg kellett

tanulnunk más dimenziókban gondol-kodni. Tehát nem rövidebb történetekrekellett specializálódnunk, nem a le-kicsinyített embert és emberi környezetetábrázolnunk, s főként pedig nemszorítkozhatunk programszerűen a kisproblémák taglalására. Miért, volt ilyen törekvés is? Volt. A sikeres kabaréműsorok,

akárcsak az igazi kabaréban, nálunk issokszor ebben a jegyben születtek. Márami a problémákat illeti. De létezikSalzburgban egy kitűnő bábszínház, amelyMozart-operák előadásával vált híressé.Ebben az operában minden olyan, mint azigaziban - csak a méretek mások. Mi ezzelszemben tudatosan arra törekedtünk, hogykorszerű gondolatokat fejezzünk ki, amagunk sajátos eszközeivel. Ez programnak kissé általános. Nem vagyok a szavak embere, az

elméleti megfogalmazásnál jobban vonz,talán mert jobban értek hozzá, a gya-korlat. Ami a korszerű gondolatok ki-fejezését illeti, gondolom, hogy céljainktartalmukban nem különbözhetnek az élőszínházétól. Ami sajátos: az a ki-fejezésmódja. És itt abból indultunk ki, hogy abábszínház elsősorban látványosművészet. Mi csak azt a gondolatot tudjukmeggyőzően tolmácsolni, amit - akciókkalvagy kivetítve - lát-hatóvá lehet tenni.Erősségünk a holt anyagmegelevenítésének sajátos varázsa és az,hogy a reális és irreális a mi

színpadunkon homogén lehet. A báb-színpadon az embert körülvevő valóságosvilág és a gondolatok egyforma módonrealizálódhatnak. Amikor mi az emberilélek eldologiasodásáról, fetisizálódásárólbeszélünk, nem szabad elfeledkeznünkarról, hogy csak nekünk van arra módunk,hogy az embert nyílt színen tárggyáváltoztassuk. A gondolat, hogy bizonyoserők hatására az ember elveszti önmagát,hogy akaratlan bábbá válik - nálunk tárgyirealitás is lehet. Természetesen motiváljaezt, hogy a mi hősünk bábu, azaz az embervagy bizonyos emberi vonások,tulajdonságok szimbóluma. A bábhősmegjelenítése sem jellemrajzban, semkülső megformálásban nem lehettúlságosan részletező. A bábukdrámájának pedig általában olyanáltalános helyzetet, maga-tartást kellkifejezni, amivel majdnem mindenkiazonosulni tud. Ebből következik, hogy abábszínházra igazán alkalmas műveknekvalamilyen általánosítható emberitanulsággal kell rendelkezniük. A Fábólfaragott királyfi senkire sem hasonlít, de aküzdő ember jelképeként egyetemesigazságok hordozója. A bábszínházművészi formanyelve megköveteli astilizálást, és rákényszeríti művelőit arra,hogy a részleteket elhanyagolva, alényeget keressék. Ennyiben az ősi bábjáték hihetetlenül

modern művészet. Feltétlenül az. Nem véletlen, hogy

olyan szoros kapcsolata van az ugyan-csak a lényegre szorítkozó, a részleteketelhanyagoló, szükségképpen tömörítő,modern képzőművészettel. Hogy a báb-

színházak Európa-szerte eredményesenkísérleteznek az abszurd drámák elő-adásával. Hiszen a végletes helyzeteketábrázoló, a jellemábrázolást másodla-gosnak tekintő, tételszerű művek meg-elevenítésére a bábszínpadnak mindeneszköz a rendelkezésére áll. És az elő-adás is aláhúzza a parabolák parabolajellegét, az abszurd helyzet abszurditását. Végeredményben milyen elvek alap-

ján választódnak ki az előadásra kerülőművek a bábszínházban? Minden darab, tehát a gyerekmű-sor

kiválasztásánál is keressük a sajátszínházunk profiljába illő bábszínházitöbbletet. Nem elégszünk meg a pe-dagógiai céljainknak megfelelő, általánosés örök erkölcsi mondanivalók is-métlésével - a jó legyőzi a rosszat -,hanem igyekszünk ennek konkretizálásasorán újat mondani a gyereknek. És né-hagyerekelőadásokon sem csak a gyereknekszól ez a bizonyos, középpontba állított

mondanivaló. Például a Tündér Lalábanaz, hogy a jó ügy érdekében sem szabadhazudni. Amikor a báb-játékbeli anyukagyermeke csínytevését fedezve hazudik,tragikai vétséget követ el, amiértbűnhődnie kell. A hazugsággal elveszti a

jogát az uralkodásra. A Gulliverbemutatásával nemcsak egygyerekszínpadi sikerdarabot akartunkeljátszani, hanem megpróbáltuk Swiftművére támaszkodva megértetni a gye-rekekkel, ha nem is a fasizmus termé-szetrajzát, de a törpe gonoszok diktatú-rájának veszedelmét. A felnőtt darabokkiválasztásánál a rendezői mondanivaló,koncepció kialakítása természetesen bo-

nyolultabb. A sárkány előadásánál arratörekedtünk, hogy Svarc meséjével kife-jezzük a művészet kritikáját is: miféle

nép az, amelynek minden mindegy, csakszolgálni akar, amely a maga tehetetlen-ségével szinte kihívja, igényli a zsarno-kot. Más eszközökkel, de rokon gondo-latok kifejezésére törekedtünk a Striptease-ben is, ahol a külső hatalomtól valószorongás bemutatása egyben kritika azokfelett, akik egy misztikus hatalomvalóságos vagy képzelt fenyegetésénekhatására szó nélkül hajtják nyakukat abárd alá.

A bábszínpad ezek szerint ugyanazt a

realitást fejezi ki, sőt ugyanazt az aktuálistársadalomkritikát is, mint az élő színház,csak elvontabb eszközökkel. Az absztrahálás nálunk a gondolat

ütőképességéhez tartozik. A jelkép sohanem lehet naturalista. Nálunk úgy kell anézőt elriasztani valamitől, hogy maga alátvány - a műalkotás - soha nemtaszíthat. Az absztrahálás mértéke perszefügg a műtőt és a közönségtől is.Gyerekdaraboknál sokkal közelebb ma-radunk a konkrét valósághoz, naturáli-sabbak a bábuink is, de azért ott is tá-maszkodunk a gyerekek fantáziájára.Támaszkodunk rá és serkentjük! Ugyan-akkor nem szakadhatunk el a nézőtől.Elvont gondolatokat elvont képekkel nemlehet megeleveníteni. Ha mi egy részegesfigura testét borospalackkal jelenítjükmeg, a nézőnek rögtön kapcsolnia kell,hogy egy kétlábon járó borosflaskót lát.Egyébként mi értelme volna a palacknak?Persze mi magunk is lemérhetjük, hogyaz évek és talán az előadások élményéneka hatására is mennyire megizmosodott anézők fantáziája. Könnyebben követik atervezők ötleteit, gyorsabban kapcsolnak.De azért a döntő mindig az, hogy arendező és a tervező megtalálja azabsztrakció-

nak azt a maximális lehetőségét, amelyet anéző még külön magyarázat nélkül be tudhelyettesíteni, önmaga számárakonkretizálni tud. Sokszor tapasztaljuk aztis, hogy például egy teljesen stilizáltmozdulatsorba beillesztve megsokszoro-zódik egy naturális, anatómiailag pontosmozdulat drámai súlya. Beszéltünk a múltról és a jelenről. Mi

a Bábszínház jövője? Erről tudok a lehető legkevesebbet

mondani. Elsősorban azért, mert pontosantudom, hogy tíz évvel ezelőtt én magam iscsak legyintettem volna arra, amit azótamegcsináltunk. Nonszensz-nek tartottamvolna, hogy valaki Brechtet vagyShakespeare-t rendezzen - bábukkal. Mostpedig éppen a Vihar bábszínházilehetősége foglalkoztat. Nem olyan régenmég tartottuk magunkat például ahhoz aszabályhoz, hogy csak olyan darabjátszható el bábszín-padon, aminagyszínpadra nem való. Ez a szabály mamár - a mi programunk is mutatja -megdőlt.

(Lehet, hogy a műfaj törvényeinek adinamizmusa, pontosabban az ehhez valóalkalmazkodás a Bábszínház kor-szerűségének és nemzetközi sikerének egyiktitka?! Attól tartok, élő színházaink közülnem mindegyik mondhatja el, hogy azutolsó öt évben megvalósította azt, amiretíz évvel ezelőtt csak legyintett volna. Sőt,ellenkezőleg: számtalan korrekt-középszerűprodukcióról azt érezzük, tíz évvel ezelőttjobban tetszett volna. A Bábszínház művé-szei viszont érezhetően jelen időben él-nek.De térjünk csak vissza a jövőhöz.) Tehát a jövő bábszínházának nin-

csenek áthághatatlan törvényei? Bizonyára vannak. Csak óvatosabbak

vagyunk a megfogalmazásukkal. Ma úgyérzem, hogy a Hamletet a maga belsődrámaiságával nem játszhatjuk el. De kitudja, mit hoz a jövő? Mit hoz egyzseniális rendező? A lehetőségek út-játnem lehet elméletileg lezárni. A Bábszínház elég sokat szerepel

külföldön. Megfordult Párizsban, Lon-donban, Varsóban, Bécsben és Buka-restben, Moszkvában és Münchenben, smint hallom, rövidesen újra Lengyelor-szágba készül. A sikerekről egész kötetnyikritika ad számot. Ez jogosít fel arra, hogymegkérdezzem: van-e az Állami Bábszínházegyüttesének, művészetének nemzeti stílusa,jellege? Legszívesebben egy óhajtással fe-

lelnék. Éppen a nemzeti jelleg hangsú-lyozása megkövetelné, hogy végre egy

GULLIVER LILIPUTBAN (BÁBSZÍNHÁZ) GULLIVER: RÁTONYI RÓBERT

BRITTEN: A PAGODÁK HERCEGE (BÁBSZÍNHÁZ)

rangos magyar író alkotásával léphessünknemzetközi porondra. Ehhez azonbandrámára, műre lenne szükségünk! Zenébenbüszkék lehetünk és nagyon sokatköszönhetünk Bartóknak. Legfőbbtörekvésünk: méltóvá válni produk-ciónkban az ő zenéjéhez. Gyerekdarabjainka legjobb magyar ifjúsági írók műhelyébőlkerültek ki. Játszottunk Tersánszky JózsiJenőt, Jékely Zoltánt, Szabó Magda,Kardos G. György meséit. Évek ótakeressük felnőtteknek szóló műsortervünkelőkészítésénél is a kapcsolatot, a témát, devalahogy eddig nem volt szerencsénk.Meglehet, a magyar dráma általánoshelyzetét érezzük, és talán az anyagiösztönzés sem megfelelő ...

Ami a játékstílus nemzeti jellegét illeti,a külföldi kritikák általában elő-

adásaink telítettségét, dinamizmusát, amagyar temperamentumot emelik ki. Delehet, hogy ebbe a közhiedelem, a rólunkkialakult általános kép is bele-játszik.Legalábbis mi mindiga darabnak megfelelőritmusra, dinamikára törekszünk. De nemlehetetlen az sem, hogy bábszínpadikoncepciónk mozgás-centrikus jellege hatígy a nagyvilágban. Európa-szerte vannakképzőművészeti fogantatású bábszínházak,tervezői és irodalmi színpadok. Nálunk --talán az együtt dolgozó művészkollektívaszerencsés sokrétűsége következtében -- aszín-padi megjelenítés áll az előadásközép-pontjában: tehát a mozgás! Amozgás a mi előadásainkban nem dekoratívgesz-tus, hanem magának a drámának a ki-fejezése. És ez nemcsak a báb mozdulatáravonatkozik, hanem a háttér, a

színek változtatására is. A filmen kívülkizárólag a bábszínpad tudja a mozgás, azarányok változtatása révén módosítani ésértékelni az ember és környezete viszonyát.Ha megnő a hős, vagy ha eltörpül - annak agondolat szolgálatában kell történnie. Havan az általam rendezett előadásoknakegyéni stílusa, akkor az talán éppen aképek drámaiságában, a beszédnek és alátványnak mozgásként való' felfogásábanfejeződik ki.

- Ez k izár ó la g a r en de ző i k o n c e p c i ó nmúlik?

- Semmi esetre sem. Alapfeltétele atervezővel való együttműködés. Egy-egyelőadás alkotófolyamata hetekkel meg-előzi a próbákat. Együtt hallgatjuk a zenét,vagy olvassuk a drámát - addigtöprengünk, amíg a szemünk előtt meg-elevenedik valami. A színházi rendező

BRITTEN: A PAGODÁK HERCEGE (BÁBSZÍNHÁZ) DÜRRENMATT: ANGYAL SZÁLLT LE BABILONBA (BÁBSZÍNHÁZ)

számára a színész adva van, s legfeljebb aszereposztás ad választási lehetőséget. Miviszont magunk rendeljük a színészt is.Szerepre, méretre, színre. A tervezővelvaló előzetes munka során természetesennemcsak a rendező vázolja a magaelképzeléseit, hanem a tervezői ötletek isvisszahatnak a koncepcióra. Hiszen a bábukonstrukciója és helyzete mindenkormeghatározza a ki-fejezést, a mozgást is.A síkban komponált bábunak például megkell találnunk a megfelelő mozdulatotahhoz, hogy az a meghajlás illúziójátkeltse. A tervezőknek megvan a magukegyéni, felismerhető stílusa. Ugyanakkorazonban a darabok is megszabják, mikor,milyen képzőművészeti tendenciák érvé-nyesülhetnek egy-egy bábelőadásban.Chagall például örök ihlető, de a Kaland aVénuszon színpadképét a szürrealistákalbumában búvárkodva alakítottuk ki, sennek érződnie kellett a szürrealistaihletésű figurák játékában is. Utolsó kérdésem a játékra vonatko-

zik. Gondolom, nem titok, hogy azegyetlen terület, amelyen a kritika elé-gedetlen a bábszínházzal: az élő beszéd.Sokszor tehetséges előadások élményétrontotta le az illúzióromboló, majdnemdilettáns szövegmondás. Ez történt pél-dául Dürrenmatt Angyal szállt le Ba-bilonba című darabjával. Az igazság az, hogy Darvas Iván

vagy Sinkovits Imre, a legszebben beszé-lő magyar színészek nemigen jönnek elbábszínházat játszani. (Bár Darvas Ivánnemrégiben vállalta A sárkány szövegé-nek német tolmácsolását. Nagyszerűvolt!) Színészeinknek, ha rendelkeznek isa szövegmondás megfelelő adottságaival- megfelelő orgánummal és beszédtech-nikával - akkor is rendkívül nehéz adolguk. A figurával való együttélést, azönkifejezést össze kell egyeztetniük azállandó külső kontrollal, ami a kezükönlevő bábu precíz mozgatásának feltétele.Nehezíti a színészi munkát az is, hogy ami színészeink többsége egyszerre ját-szik mesét és drámát, gyerekelőadást ésfelnőttprodukciót. Nem könnyű hétfőnMisi mókust, kedden Brecht-hőst alakí-tani ugyanolyan művészi szinten. Perszea nehézségek tudatában sem mondunk lea dialógusok tökéletesítéséről.Színészeink rendszeresen foglalkoznakbeszédtechnikával, és időnként magnóvalrajtaütésszerűen felvesszük a szöveg-mondást. Hogy saját hibáikból is ta-nulhassanak. Egyébként a bábos színészek be

világszínház

SZÉKELY GYÖRGY

Távol New Yorktól

Az amerikai színházi kultúra kevéssé

ismert rétegei

Két szemeszteren át tanítottam NewYork állam fővárosának, Albanynak azegyetemén. Tapasztalataim alapján arrólpróbálok beszámolni, hogy az amerikai

szédkultúrája másutt is probléma. A ro-mánok például kísérletként egy műsor-darabjuk teljes szövegét felvették aNemzeti Színház művészeivel, s erre ahangfelvételre játszatják a bábosokat. Apremieren nagyszerűnek bizonyult az öt-let. De a szakemberek szerint a tizedikelőadásra a játék kifáradt, mechanikussávált. Amikor én - évekkel a bemutatóután - hallottam, már szinte elszakadt amozgás a szövegtől. És nem-csak aszinkron bomlott meg, de azáltal, hogy agépi szöveg kizárja a színészi átélést, aminden spontaneitástól meg-fosztott játékis mechanikussá lett. Éppen ezért mi másutat keresünk. Azon töprengünk, hogykísérletként saját színészeink hangjátfogjuk magnóra venni, olyan módon,hogy a bábuval való együttműködés soránszületett, optimális teljesítményükérvényesüljön a technika segítségével.Ennek a megoldásnak előnye, hogy aszínészeknek saját hangsúlyukhoz, sajátritmusukhoz kell alkalmazni agesztusaikat is. És a felvételt -

színházról nálunk általánosan kialakultképnek mi a háttere, s az ismert szín-háziteljesítmények milyen alapokonnyugszanak, milyen életfeltételek közöttjönnek létre.

Bizonyos aggodalommal fogok hozzáminden ilyen beszámolóhoz, mert úgytűnik, hogy nem sok hasznát lehet venni adolgoknak, amikről hírt hozok. Ahogyvégiggondolom élményeimet, tapaszta-lataimat, az az érzés erősödik meg ben-nem, hogy annyira mások az előfeltéte-lek, hogy szinte csak a végeredmény - aszínházi előadás - azonos; az út, ahogyanott eljutnak hozzá, történelmi, gazdaságiokokból alapvetően más, csak tanulságotés nem példát kínál.

Történelmi okokat említettem, s va-lóban, az egyik legdöntőbb különbség-nek az találtam, hogy az Egyesült Álla-mok igen fiatal ország, kulturális hagyo-mányai nincsenek (pontosabban: igensokat hozott át az óvilágból), a színházata puritán alapítók és utódaik hivőkeresztényekhez méltatlan tevékenység-nek ítélték, s a tömegszórakoztató álla-potból csak a huszadik század elején tu-dott átlépni az elismert művészetek kö-rébe. Első jelentős drámaírója O'Neillvolt, drámatörténetük tehát alig félév-százados. Világhírű operaháza, a Met-ropolitan szinte egész fennállása alattkülföldi művészek irányítása alatt, kül-

az előadás frissesége érdekében - tizenötelőadás után mindenképpen megismétel-jük. Meglehet, hogy ez sem a legjobbmegoldás, de talán mégis előbbre viszabban, hogy minél illúziókeltőbbé ésszuggesztívebbé tegyük a holt anyag meg-elevenítésének varázslatát. Hogy valóbanszínházi élményt nyújtsunk a nézőnek.

Lenne még jó néhány kérdésem, debeszélgetésünk így is hosszúra nyúlt.Utolsó kérdésemet nem az Állami Báb-színház főrendezőjének, hanem a magyarfilm és televízió művészeinek és veze-tőinek teszem fel. Hogyan lehet, hogy aBábszínház legjobb, maradandó pro-dukcióit nem a hazai, hanem a nyugat-német televízió vette fel, s közvetíti -színesben - millióknak? Tudom, hogytehetségben, teljesítményben gazdagokvagyunk - de talán mégsem ennyire. Nemirigylem A fából faragott királyfit, a

Petruskát a nyugatnémet tévénézőktől, dearra gondolok, hogy itthon is lenné-neknéhány millióan, akik megnéznék.

földi énekesekkel (igaz, hogy mindig alegnagyobbakkal) kápráztatta el látogatóit;mint a tudomány és művészet sok másterületén - importból élt. Ennek a ténynekaz a kettős hatása, hogy a művészet irántérdeklődők ugyan a leges-legjobbatélvezhették mindenkor, de csak igen kislehetőség nyílt a saját értékekkibontakoztatására, saját színház-kultúramegteremtésére. Így azután, kis túlzással sanélkül, hogy bárkit is meg akarnékbotránkoztatni, azt kell megállapítanom,hogy - persze európai értelemben - saját éssajátos színházkultúrája még nincsen azEgyesült Államoknak, de - és ez is igenfontos - egyre nagyobb és rendszeresebberőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogylegyen. Az előkészítésnek, azelőmunkálatoknak ez a folyamata az,amiről tulajdonképpen be szeretnékszámolni, s amit a címben ígért módon, eszínházkultúra rétegeinek ismertetésévelszeretnék megvilágítani.

A legszembetűnőbb, talán legfeltűnőbbréteg persze a Broadway, az a né-hányháztömb, amely New York városában minta világ egyik legnagyobb szórakoztatóközpontja alakult ki. Ennek a központnakszínházi eseményeiről viszonylag gyakranértesülünk.

Mint valami óriási mágnes húzza ha-tókörébe azokat az alkotókat, akik aszínházművészet terén kívánnak érvé-nyesülni, és azokat a kritikusokat, akik azamerikai színházról tudósítanak. Debármilyen nagy is New York - hiszenlakosainak száma már meghaladta a tíz-milliót -, mégis csupán töredéke a 200milliós Egyesült Államoknak. Milyen aszínházi élet szerkezete azon a területen,ahol a lakosság kilencvenöt százaléka él?Ez már az a világ, amelyről alig vanértesülésünk, megbízható adatunk. Már-ped ig világos, hogy igen torz képet raj-zolnánk, ha kihagynánk belőle ennek akilencvenöt százaléknak az adatait.

Hadd iktassak itt közbe egy csöppnyinélkülözhetetlen történelmet. Talán nemeléggé köztudomású, hogy ennek az óriásiterületnek az emberi (pontosabban:modern) civilizáció számára valómeghódítása szintén meglehetősen újkeletűfolyamat. Száz évvel ezelőtt, nem sokkal azészak--déli háború után még csak 3 9 milliólakosa volt. A lakosság túlsúlyban azEurópa felé eső keleti partokon élt, és amúlt század utolsó harmadában mégjavában folyt a pionír-

munka, a „vadnyugatra" való terjeszkedés.Azok a nem is olyan régi generációk mégaz ugar és az őserdő meg-szelídítésével, akontinenset átfogó út-és vasúthálózatkeserves kiépítésével, az életfeltételekmegteremtésével voltak elfoglalva, s - amár említett vallási-ideológiai szemléletmellett - mindennapi életük nehézségeisem igen engedték, hogy mélyebbkulturális hagyományokat építhessenek ki.A hatalmas távolságok még ma is érezhetőelszakadottságot jelentettek: szintemindenkinek önmagáért kellettmegküzdenie. Az óriási földterületekenrendszeresen találkozó közösségek(mindenfajta színházi kultúra alap-feltétele) jórészt még ma sem alakultak ki.

Vid ék i s z í nh á za k

Csakis így érthető az a számunkra fur-csa tény, hogy az 5 0 államban mindössze2 5 -3 0 állandó, hivatásos jellegű színháziintézmény működik; az állandó jelleget azadja, hogy 8-10 hónapra szerződtetetttársulata folyamatos szezont bonyolít le. Alegismertebbek szintén nagy-városokbanműködnek. Főként Washington, Boston,San Francisco, Cincinnati, Minneapolis,Milwaukee, Houston és Oklahoma City adotthont a hivatásos színművészeknek.Ezeknek a városok-nak a színházai sem túlrégiek: a washingtoni Arena Stage 1950, aSan Franciscó-i Actor's Workshop 1952 ésa Connecticut államban levő Stratfordvárosának American ShakespeareFestivalje, amely télen is tart előadásokat(s melyet egyébként egy amerikanizáltnagy angol színművész, Sir TyroneGuthrie alapított és vezet), 1955 ótaműködik. A többiek még ezeknél isfiatalabbak, s

tulajdonképpen egyikük élete sincs teljesbiztonságban. Kétségtelen, hogy ezek azoka színházak, amelyek a friss tehetségekkibontakozását segítik elő, akár újdrámaírókról, akár rendezőkről vagy szí-nészekről legyen szó. Egymástól valóteljes elszigeteltségük azonban egyelőrenem teszi lehetővé valamiféle „nemzeti"szervezet kialakítását. Országos jellegűhivatásos művészszervezet viszont azANTA (American National Theatre andAcademy), amelynek a központja NewYorkban van ugyan, de sok társulata járjaaz országot s némiképp - de kizárólagosanvárosi viszonylatban - olyan funkciót töltbe, mint nálunk a Déryné Színház.

Szoros értelemben vett hivatásos szín-ház vagy színházi szervezet ezen kívülnincsen. Következnék tehát egy olyanréteg bemutatása, amelyen belül keveredika hivatásos-félhivatásos és amatőr jelleg.Ez a magyarra alig fordítható, legfeljebbkörülírható „Community Theatre"-ekhálózata. Szóról szóra valamiféle„közösségi" színházat jelentene, de ez ami számunkra meglehetősen semmitmondóés félrevezető elnevezés. Ha nem is eztjelenti, de lényegére jobban rámutatna, ha„társadalmi" színháznak neveznénk, mertfenntartóik, éltetőik és alkotó részvevőik atársadalom valamely csoportjából kerülnekki: egy város, egy egyesület, egynagyüzem, repülőtársaság szervezi meg.Magva mindig egy műkedvelőszínjátszócsoport. Művészi vezetőségeazonban fizetett-szerződtetett hivatásosművész (ezek közé számít a rendező, aszcenikus, a zenei vezető). Évente három-négy produkciót hoznak létre, melyetegyenként 5-6-szor játszanak el.Előfordul, hogy

EGY AMERIKA

COMMUNITY SZÍNHÁZ

SZABADTÉRÍ SZÍNPADA

valamelyik szerepre szerződésben éppennem levő hivatásos színészt szerződtetnek(ami az illető színész számára némi pénzt,némi ingyen publicitást és némi szakmaigyakorlatot jelent). Volt alkalmammegnézni néhány ilyen produkciót a NewYork állam területén működő regionálisszervezet be-mutatókkal egybekötöttfesztiválján. A színvonal körülbelül ahhozvolt hasonlítható, amit nálunk aNépművelési Intézet felügyelete alatt állófejlettebb műkedvelő csoportok érnek el.Különbség talán elsősorban a szcenikaitálalásban van; a legtöbb csoportprodukciójánál érezhető, hogy komolyszínház-szerű viszonyok közöttkészülhettek fel - hiszen igen sok helyenvan jól felszerelt színházépület, akkor is,ha folyamatos színházi élet nem tölti megőket. (Egy adat ehhez a mondathoz: 1968-ban 250 színházépület építése voltfolyamatban, és további 250 tervei álltakbefejezés előtt. Ezek egy része éppen ilyen„társa-dalmi" színházak használatába kerülmajd, a többi egyetemek számára készül.)

S ezzel elérkeztem az Egyesült Államokszínjátékkultúrájának talán legkevésbéismert rétegéhez, az egyetemi szín-játszáshoz.

Színház az egyetemen

Míg az eddig említett formák köz-vetlenül vagy közvetve, de alá vannakvetve a létüket meghatározó pénzügyiproblémáknak, ez a kénytelen szükség-szerűség alig sújtja az egytemek szerve-zetén belül működő, lényegében oktatásicélokat szolgáló drámai, színházi tan-székeket s a velük kapcsolatban működőszínházakat, színháztermeket. Igaz ugyan,hogy George Pierce Baker 19o5-benindította csak el híres dráma- ésszínházművészeti tanfolyamát a Harvardegyetemen, de mire munkáját 1925-től aYale egyetemen folytatta, addigra (jó-részt tanítványai) sok más egyetemenkezdtek - többnyire először az angolirodalom tanszékén belül - színháziszaktanfolyamokat. Ezek azután csakha-mar önálló drámatanszékekké nőtték kimagukat, és jelenleg körülbelül 1800egyetemen és főiskolán folyik rendszeresszínházi oktatás.

Miután magam is egy ilyen tanszékvendégprofesszoraként tanítottam, leg-frissebb tapasztalataim éppen arról amunkáról vannak, aminek a jelentőségétfőleg a jövő szempontjából ma még talánnem is igen lehet a maga teljessé-

gében felmérni. Albanyban ezen a szakon64 hallgató választotta szakmájául a„színház"-at. Ha ezekből nem is válikaktív színházi alkotó (és a fentebb említettokokból hivatásos színházi területen errenem is igen nyílik mód), de feltétlenülaktív, színházigénylő emberré nevelődnek.Ez évente - szerény számítás szerint is -5o-6o ezer olyan embert jelent, akikérdeklődnek a színház iránt, ésmeglehetősen alapos előképzettségretettek szert.

Ennek az oktatási formának a legfőbbelőnye az, hogy komplex módonfoglalkozik a színház művészetével, s ezta komplexitást elméletben és gyakorlatbanegyaránt művelni igyekszik. Ezt a tézistnéhány pontosabb adattal támasztanámalá. Mindenekelőtt a tan-tervvel, illetve atanszék felépítésével. Tizenegy tanártizennyolc tantárgyat tanított az 1968-69-es tanévben. Az elméleti tárgyak közöttszerepelt drámaelmélet, rendezéstörténet,korunk rendezési irányzatai, az amerikaidráma története, Csehov drámai életműve;a gyakorlati tárgyak közöttszínészmesterség, színpad-technika (kezdőés haladó fokon), díszlettervezés,maszkírozás, jelmeztervezés, színházigrafika és gyermekszínház (rész-ben 4-6éves gyermekek dramatikus játékainakkibontakoztatása, részben gyermekekszámára készült színjáték felnőtt-produkcióban).

A gyakorlati munka azonban a szigorúanvett órákon még túl is megy. A tanszékentanuló diákok minden héten egyszerpraktikumon vesznek részt, aholkülönböző témájú szakelőadások hang-zanak el és kerülnek megvitatásra (pél-dául: Afrikai néger drámai szokások;Európai és amerikai avantgarde; Egy NewYork-i néger színház problémái; A japánszínjátszás történeti műfajai stb.), illetve atanszék saját produkciói-nak előkészítése,majd kritikai vitája bonyolódik le. Melyekezek a saját produkciók? Kétféle típusalakult ki: az egyik a hagyományosszínjátszás formái között, a másik(minden pénteken este) teljesen laza ésszabad kísérletek a szín-játék újformáinak megteremtésére, el-vetésérevagy továbbfejlesztésére. A „ha-gyományos" produkciók „színházi" jel-legűek, és a teljes próbafolyamatot, hanem is hivatásos színvonalon, de a nagyegyetemi nyilvánosság számára készülvefel, következetesen végigviszik. Egyévadban öt-hat ilyen produkció jön lét-re:körülbelül két klasszikus, két modern éskét gyermekdarab. Ezek egyen-

ként nyolc-tíz előadást érnek meg. Arendező és a tervező a tanszék tanáraibólvagy végzőseiből kerül ki; azasszisztenciát és a szereplőket a diákokközül választják ki. A „kísérleti" produk-ciók lehetősége nemcsak a tanszék hall-gatói számára van megadva; az egyetembármely tanszakának növendékei jelent-kezhetnek valamilyen rendezvénnyel,melynek költségei nem haladják meg a tízdollárt, s amely egy kisszínpados tan-teremben maximálisan kétszer kerül atanszék hallgatóinak jelenlétében bemu-tatásra. Ezek a kísérletek tartalmilagtúlnyomórészt elütnek a nagyobb léleg-zetű produkcióktól. Ezek azok a pró-bálkozások, amelyek a legtöbb meglepe-tést tartogatják, sokszor dilettantizmussalis bőségesen keverve. A meglepetést akötetlen formák teszik lehetővé, melyekazért persze tájékoztatást adnak atanároknak arról, hogy a produkcióravállalkozó diákok hol tartanak tudásban,felkészültségben, mennyire tudjákkifejezni mondanivalóikat. És tapaszta-latom szerint a mondanivaló vált a leg-fontosabbá ezekben a kísérletekben.

M i t játszanak és hogyan?

Amikor a Broadway és az Off-Broad-way az üzleti sikert ígérő, tehát jórésztproblémátlan műveket igyekszik megsze-rezni a maga számára; amikor az Off-off-Broadway a protestálás színpadimódszereit keresi és találja meg (azutóbbi időben a pornográfia lehetősé-geinek kiaknázásával) ; amikor a „társa-dalmi színházak" alig lépik át a bulvár-kereteket és a kispolgári erkölcs általjóváhagyható hangvételt, akkor azegyetemi színjátszás körében éppen a kí-sérleti előadások során egy olyan ten-dencia alakul ki, amely (ha nem is szél-sőséges eszközökkel) bár erősen ostro-molja a hagyományos színház határait,mégis sokszor komoly világnézeti töltet-tel robban a színre, és az előadásbanigyekszik felhasználni elméleti tanulmá-nyait. Azt a hátrányt, hogy ezek a fiataloktöbbnyire még nem elég érettek éstechnikailag sem eléggé képzettek ahhoz,hogy nagyívű jellemábrázolásokat való-síthassanak meg, hiteles pszichológiaifolyamatokat jelenítsenek meg, azzal el-lensúlyozzák, hogy igen felelősen, asztárjelleg teljes kiküszöbölésével, áldo-zatos kollektív alkotó munkával hoznaklétre elmélyült és szuggesztív produk-ciókat.

Lehet, hogy megbuknak, ha Strind-berget kell játszaniuk, de hallatlan köny-

nyedséggel jelenítenek meg szatirikusképsorokat, vagy élik bele magukat egyLiving Theatre-szerű izzóan etikus jele-netsorba, s elevenítenek meg egy meg-rázótiltakozást a háború s azon belül a véres ésértelmetlen vietnami háború el-len.Sokszor az az érzése az embernek, hogy ahagyományos és főként az üzleti színházmár alig tud valamit is mondani korunkemberének; új, kötetlenebb,szuggesztívebb forma kialakítása kerültnapirendre, amely azonban nem valamielvont és bonyolult intellektuáliskodó-esztétizáló, életidegen irodalmárkodás,hanem az élet alapkérdéseivel foglalkozó,szenvedélyes és megható - kisebb-nagyobbtömegekre ható, a színház társadalmifunkcióját újra vállaló -, művészi módonszervezett és minden részvevő hitévelátfűtött színjáték.

Nagy élmény marad az az egyetemiprodukció, amely Inga (The Pendulum)címen két órán át megdöbbentő erővelszámolt le a nyugati társadalomnak nem isannyira az eszményképeivel (a szim-bolikusan felhasznált tízparancsolattal),hanem azzal az életformával, amely ahirdetett eszmények minden egyes pont-játkíméletlenül vagy nevetve szegi meg.Halálos ítélet sújtja a „frakkos" társa-dalmat, de a játék itt még nem áll meg. „ÚjÁdám" születik a szeretet nevében, boldogéletre indul a ragyogó fiatalság (azábrándozó virág-ifjak, lebegő életű hippikeszménye volna ez), de kiderül, hogymegvalósíthatatlan a „szeressük egymást,gyerekek" elvont elképzelése, a világ nemengedi ezt az erőtlen jóságot érvényesülni,az Ingának tovább kell lendülnie, másmegoldást kell keresni, valamiképpenvissza kell térni, mint a műsorfüzetmondja „az elkötelezettség primitívrítusához". i 2 - 1 4 szereplő van állandóan aszínpadon, elmélyülő felkészülésük márjóval a játék kezdete előtt elindul, s aközönség távozása után is tart még egydarabig, hiszen „az inga tovább leng".Ének, mozgás, pantomim, az emberi hangezer színe a szerelmes mormogástól agyűlölködő-köpködő utálatig mindszerepet kap. Még egy fontos vonás: aprodukcióban fehérek és feketékkicserélhetően azonos funkcióban vesznekrészt. Ha az Egyesült Államok életébenegyre reménytelenebbnek is tűnik azintegráció - ebben és néhány más hasonlóprodukcióban, az egyetemeken a jövőértelmiségénél, legalább átmenetilegvalósággá válik.

Nem szóltam még azokról a technikaikörülményekről, amelyek az egyetemi

színjátszás (színházoktatás) számára advavannak vagy készülnek. Paradox helyzet,hogy a Broadway színházépületei alegrégebbiek, és technikailag sem állnak alegmagasabb színvonalon. Ennek isgazdasági oka van: az épületek tu-lajdonosai semmit nem fektetnek be, ne-kik semmi közük a színházhoz, az épületszámukra ugyanolyan pénzt hozó ob-jektum, mint egy vendéglő vagy egy bér-ház. Felszerelést sem adnak hozzá, aztminden produkció a maga számára éspersze igényei szerint hozza vagy szereltetibe egy kölcsönző szakcéggel. A Broadway-n kívüli hivatásos színjátszás a legritkábbesetben jut valódi színház-épülethez;raktár, elhagyott kis mozi, ét-termi vagyszállodai színházterem áll csak arendelkezésére. Legfőbb vágya, hogybetörjön rendes, „profi" területre.Viszonylag jobb helyzetben vannak a„társadalmi" színházak; sokszor kapnakhelyet egy vegyes rendeltetésű vagy éppenszínháznak épült, többnyire új épü-letkomplexumban. A legszerencsésebb azegyetemi színházak helyzete, ahol „peda-gógiai okokból" - s mivel az új, államiegyetemeken igen nagy építkezések folytakaz elmúlt évtized során - a legújabbtechnikai követelményeknek megfelelveépítenek a tanszékek számára nem is egy,hanem néha több színházat egyetlenegyetem területén belül.

Igy történt ez Albanyban is. 1969 áp-rilisában avatták fel a Performing ArtsCenter részleget a hatalmas campus(egyetemi telep) közepén. Ebben akomplexumban a zenei és a színházi tan-szék tantermein kívül öt olyan színház-terem van, amely a legkülönbözőbb igé-nyeket is kielégítheti. Az épület közepénhelyezkedik el a nagyszínház mint-egy 750

férőhellyel, nagy zenekari árokkal;nagyszínpada mellett annak meg-felelőnagyságú próbaterem található. Anagyszínpadtól balra egymás fölött, kü-lönböző szinteken két színjátszóhelyiségvan: egy komplett aréna-színház(körszínház) mintegy 200 férőhellyel, fö-lötte pedig egy kisméretű, páholysoroselőadóterem, prózai-irodalmi műsorokvagy kamarazenei produkciók számára. Anagyszínpadtól jobbra szintén két helyiségvan egymás fölött. Alul egy 250 férőhelyesproszcéniumrendszerű kamaraszínház (anézőterének végében levő világítási híd anézőtér fölött egészen előre gurítható).Fölötte egy igen nagy laboratórium-színház található. Ez egy üres terem,melyet emeletnyi magasságban szélesgaléria vesz körül. Az üres

teremben a nézőtéri székek bármilyenalaprajz szerint felállíthatók, tehát mindenegyes produkcióhoz tetszés szerintijátékteret lehet kialakítani. A terem fel-szereléséhez tartozik még egy sor alu-míniumvázas dobogó, két gördíthetőszínorgona és a körbefutó galériákonbárhol dugaszolható mintegy 3 o szín-padivilágítótest. Az öt színházi egységegymástól hangszigetelten el van választva,és külön-külön van színpad- ésvilágítástechnikailag felszerelve. Azépületkomplexumban kapott még helyetminden műhely: díszlet-, festő-, jelmez-,kellékműhely és tár. Színpad-szinten ésfelette vannak az öltözők. A színpadokat atantermek és a tanári szobák veszik körül.Hangsúlyozni kell, hogy az egyetemfelfogása szerint ez az egész kacsalábonforgó kastély taneszköz: elsősorban aszaktanítás céljait szolgálja, másodsorbanpedig az egyetem 1 2 00o hallgatójának éstanári karának kulturális igényeit vanhivatva kielégíteni. Hogy ezen kívül milyentartalommal lehet és kell megtölteni, hogylesz-e valamilyen szerepe a város életé-ben(amelynek közepébe egyébként két másikhatalmas színházat készülnek építeni), aztmég nem döntötték el.

Beszámolóm elején kétkedve említettem,lehet-e ezeket az élményeket,tapasztalatokat hasznosítani? Gondolom,közvetlenül elég keveset. De ha mégis vanvalami, amire felhívnám a figyelmet, akkoraz talán az alábbi két gondolat. Az első: aszínház művészetének széles körű,komplex oktatása kétségtelenül jólalapozza meg, alapozhatja meg egy országelkövetkezendő évtizedei-nekszínházkultúráját. Az ilyen iránybanrealizálódó elképzelések alapja aszínházművészet jelentőségének messze-menő elismerése, tudomásulvétele és lel-kes képviselete annak a gondolatnak, hogyaz elidegenedés, az elembertelenedéskorában igen nagy szerepe lehet egytermészete szerint is emberközpontúművészetnek. A másik, hogy a hagyo-mányos színházi formák mellett korunkminden bizonnyal megújulásra készül ezena területen is, és minden nemzetnek megkell keresnie a saját élményeinek,vágyainak megfelelő, eszményeit éstörekvéseit legjobban kifejező, hittel teliformákat.

WEGENAST RÓBERT

Svoboda színpada

Soha nem találkoztunk. Sokáig ke-restem egy fényképet Svobodáról, de nemtaláltam, s így most nem tudom magamelé idézni. Ötvenéves.

Előttem angol, orosz, német nyelvűcikkek hevernek, a szaklapokban itt is, ottis feltűnik a prágai díszlettervező-műépítész neve. Régen megismerte már avilág Londontól Sidney-ig.

Hét éve a nápolyi Nemzetközi SzcenikaiKiállításon fedeztem fel, amikormeglepődve és irigyen bámultam azOidipusz király monumentális lépcsőso-rát. Bámultam a nagy tehetségű mű-vésztés professzionista európait. A nagy-szerűen rendezett kiállításon negyvenhéteredeti terven, maketten és nagyméretűfotón az akkor negyvenhárom éves Svo-boda megmutatta önmagát. Túl volt már anagy felfedezés, a poliekrán botlado-zásain, az 1958-as brüsszeli Világkiállítássikerein, a 61-es moszkvai bemutat-kozáson s a Sao Pauló-i harmadik Szce-nikai Kiállításon fedeztem fel, amikorsokat tudtam róla, de meghökkentett azOidipusz király egyszerű színpadán atérnek és a fénynek számomra új, váratlankapcsolata. Olyan érzéseket ébresztettbennem, mint Gagarin első fordulata aFöld körül. Megtaláltam a XX. százademberének életérzését a színpadon.

Utolérni őt - gondoltam akkor.

De előttünk nehezebben tárul ki a világ.A nagy nemzetközi kiállításokon ímmel-ámmal vagy egyáltalán nem veszünkrészt. Összehasonlításunk nincs,versenyen kívül szemléljük a győztes na-gyokat. Nápolyban láttam, hogy nem-csakalkotni, de publikálni is kell az al-kotásokat.

Pár évvel előbb Sao Paolóból Cseh-szlovákia Svobodával elhozta a legjobbkiállítás aranyérmét is. Azóta hét év teltel. Svoboda már huszonöt éve dolgozik,és 1950-től a prágai Nemzeti Szín-házfőtervezője. Végigbotladozta mind-azt,amit magunk is, de valahogy meg-alapozottabban, elmélyültebben, a zsák-utcákból mindig új gondolatokkal elő-kerülve.

Nézegetem a fiatal Svoboda színpadát.Offenbach: Hoffmann meséi, 1946-ból. Amodernizmus túlzásait látom amozdulatlan állóképben. Messze van mégaz igazi Svoboda. Feltűnik azonban egyrendező neve: Alfred Radok. És ugyanez anév tűnik fel 1961-ben, 1963-ban és 1965-ben is. Ketten játszanak hát egy érdekestársasjátékot. Vajon miféle, számunkraismeretlen kapcsolat bontja ki a prágaiNemzeti Szín-ház stílusát, és emelivilágszínvonalra az új felfedezéseket,hiszen Svoboda későbbi díszletei már-márnem is díszletek?!

Svoboda gyorsan halad. Néhány év alattbefutja a tradicionális képalkotáshagyományos útjait, aztán modernizál,parodizál. Türelmetlenkedik. 1947-benkülönös lépést tesz. Elhatárolja magát ahagyományos, idejétmúlt műfajoktól. ARigoletto színpada színház a szín-padon,színházi zsöllyékkel, nézőközönséggel.Nem mi, ők csinálják, s mi csakmegmutatjuk őket - mondja a díszlet, ésén úgy érzem, innen indulnak ketten Ra-dokkal az új útra. Közös véleményük van,és közös munkával megkísérlik feltárni adráma mélyén rejlő gondolatokat.Megpróbálnak kapcsolatot teremteni anéző és a színpadi események között.1953-ban egy szobadíszlet mélyén vetítő-vászon jelenik meg, a képernyőn a hősökgondolatai, ábrándjai peregnek. A mozgófénykép az első lépés. Nem új felfedezés,de új megoldásokhoz vezet. Svoboda aztmondja: „Törekedni kell olyan drámai térlétrehozására, amely képes lesz a játékot acselekménynek megfelelően kiemelni éseltüntetni a drámai mondanivalókövetelményei szerint." Az eddigmozdulatlan dekoráció tehát meg-mozdul.A színpad nem lehet mozdulatlan,miközben a drámában minden változik.Svoboda sejti, hogy a jövő szín-háza adrámával egyidejűleg változó színpadlesz. S nemsokára a lengyelek kis késésselfelfedezik ugyanezt. Mi magunk taláncsak ma kezdjük sejteni.

De az új gondolat valamiféle új ön-tudatot is kell hogy kialakítson. A so-kasodó nehézségek - akár manapság ná-lunk - megteremtik a kívánságot „olyanszcenográfia megvalósítására, amely nemmás művészi ágak élősködője, hanem sajátművészi ABC-jének létrehozója". S ez abrnói és prágai színházi és szcenikailaboratóriumok alapító gondolata.

Egy legendát mesélnek Svobodáról.Sidney-ben kis táskával jelent meg aszínpadon. Nézelődött, figyelt, fel-fel-villantatott egy-egy színes reflektort. Mi

lyen lesz az új díszlet? - kérdezték tőle.Nem válaszolt, csak a táskájára mutatott.Később aztán elégedetten megállt, atáskából apró csomagokat vett elő, ésszínes lebegő porral szórta tele a szín-padot. A fényben alakot öltött a semmi.

A történet igaz-e vagy nem, nem tudom;de vajon melyik tervezőnk nem álmodottilyen könnyű, álomszerű díszletről, s aztánfelébredve szembe találta magát azotromba, lécvászon valósággal. Pedig aszomszédunkban él és működik egylaboratórium, amelyik az álmainkmegvalósításán fáradozik. Segítségétfelajánlotta szóban és írásban, de valahola közönyösségben elakad akapcsolatteremtő gesztus. Ugyan hol?Színpadtechnikai gyülekezet, központiműhely, szcenikai szakosztály, főhatóság?Hol van egy érdeklődő, aki felfigyel erre?

Az új anyagok felfedezése akkor né-hány évig még késik Svobodánál is,egyelőre csak a vetítés adta lehetőségekfoglalkoztatják. Inspirációit eleinte - nemtudom - talán Radoktól kapja, hiszen ez agyakran formalizmussal vádolt rendezőmár korábban is foglalkozott a színház ésa film összekapcsolásával. Színpadánsokasodnak a vetítő-vásznak, az újfelfedezés néha túlzásokra ragadtatja, de adíszlet lassan meg-szabadul kötöttségeitől,cselekvő elemmé válik, hatásait anegyedik dimenzióban, az időben építi,akár a zene vagy maga az élő dráma.Kísérleteznek a drámai anyag külső ésbelső kibontakoztatásával, de ez, úgyérzem, nem Svoboda igazi világa. Hiábamozdultak meg a képernyők, hiába vált ahatás már-már hatásvadászattá, a néző,mint magam is, vegyes érzelmekkel álltfel a prágai Nemzeti Színház előadásaiután. A technika változatossága,szellemessége lenyűgöző volt, csak azélmény nem igazán színházi, inkább egytechnikai revübemutató lelkesültsége.

A színpadon nyolc vagy kilenc vetí-tővászon siklik, emelkedik, különös, ál-landó keringésben. Közben-közben kocsikmozdulnak előre és vissza. A kép-ernyőkmérete is változik, vetített dia-pozitívek ésmozgóképek tűnnek fel, a színpadelőterében pedig egy gördülő gumipadlószínészeket és tárgyakat hoz be. Itt máregyütt van a Laterna Magica teljeskelléktára. De a Laterna Magicát igazáncsak később ismertem meg, itt,Budapesten, és akkor a rövid etűdökbenmindez már helyénvalóbbnak látszott. Atechnika mégis imponáló. A vetíté-

JOSEF SVOBODA DÍSZLETE SZOPHOKLÉSZ

OIDIPUSZ KIRÁLYÁHOZ

sek, mozgások pontossága, begyakorlott-sága, drámával való kiszámított kapcsolata,az élőbeszéd képekkel való alá-húzása ésellenpontozása figyelemre méltó volt.„Nálunk nincs olyan hely a kísérletezésre --mondja erről Svoboda -, ahol lehetővéválna nemcsak maga a technika, hanem atechnika nézőre gyakorolt hatásánakvizsgálata is, így kénytelenek vagyunk eztegyenesen a Nemzeti Színház előadásainmegtenni." És ezzel a megjegyzéssel, úgyérzem, a poliekrán színpad Svobodakísérletei között a helyére került. A LaternaMagica bejárta a világot, meghökkentőhatásaival sikereket ért el, de a nagy lépéstaz optika és a kinetika színpadi felfedezésehozta.

Svoboda szüntelenül kísérletezik. Módjavan rá. Saját gyakorlatommal mérveelképesztő összegek, technikai fel-szerelésés nem utolsósorban szakemberek állhatnakrendelkezésére. A szellemi importgondolata is segíti. A jól rendezett,költséges kiállítások szintén ezt szolgálják,de Svoboda már messzebbre lát. „Akorszerű színház jelenleg szerfölött kevéssévan felszerelve korszerű technikával -mondja türelmetlenül. - Pedig az éppolyszükséges, mint egy új lakóháznak a lift, amosókonyha vagy éppen a szárító."

Ő már az angol és német színpadokhozmér és igazodik. Szükségszerűen felfedezi atechnika, az anyagszerűség, az új anyagoklehetőségeit a színpad számára. Múltja,képzettsége erre kényszeríti. Fiatal éveibenapja műhelyében megtanulta az asztalosmesterséget, a Lakásipari Technikumbanelvégezte a mesteriskolát, később abelsőépítészeti szakon folytatotttanulmányokat. Ismeri tehát az anyagokat,amelyet nemcsak rajzol, hanem meg is tudjamunkálni. Foglalkoztatják az újtechnológiai eljárások színpadra valóalkalmazásának kérdései is.

Rövid két év alatt megszabadul a po-liekrán, a Laterna Magica Brüsszelbenalkalmazott formájától, s első nagy fel-fedezéséből csak annyit tart meg, amennyitúj, elsősorban külföldön szerzetttapasztalatai alapján jónak vél. Egyregyakrabban használ mozgó színpadi alapot,kialakul benne a kinetikus színpadgondolata. Közben ír, vitatkozik, fejteget.Szereti elméletileg is tisztázni felfedezéseit.

Egy egyszerű hír: „Josef Svoboda aszcenográfiai laboratórium technikai ésművészeti tanácsának ülésén megemlí-

néhány pillanatra elvakít, és az újra fel-táruló színen már két kocsi mozog, a kétszoba díszletével. Később, a víziók alattezek hátragördülve el-elmerülnek a feketefüggönyök között. A nagy felfedezéskétségtelenül a fekete tükör. A nagy-szerűötlet hihetetlenül gazdag hatásaival új,eddig ismeretlen ösvényekre vezet. A többirányból ráirányuló reflektorok izzása holsugarakban szétszóródva, hol egyetlennyalábban előrevetődve idézik a templomiablakok misztikumát vagy a nap sugarasfényét.

Mondják Svoboda már előbb is kísér-letezett ezzel a módszerrel. A Hamletszínpadán huszonnégy darab különlegesfekete műanyaggal fedett, százszázalékosantükröző panelről visszaverődő fénysugarakformálták a teret. A vetítő-készülék ésreflektorok az első világító hídról ezekre afekete tükrökre irányultak, s így olyanhelyeken is fények lebegtek, ahováfényforrást elhelyezni vagy azok fényétodairányítani lehetet-len volt. A sík tükrözőfelületeken meg-sokszorozódott a színészekés díszlet-elemek képe. A huszonnégydarab, öt sorban, a portállal párhuzamosanelhelyezett panel mozgott, változott, újabbés újabb fénnyel átfogott vagy feloldottoptikai tereket hozva létre. A poliekrán éskinetikus színház új, még felfedezet-lenérzelmekkel telítődött meg.

A játéktérrel végzett kísérletek befe-jeződnek. Most már elfogadja a színpadterét olyannak, amilyen, nem változtat rajta,nem teremti újjá, megtartja és ki-zsákmányol ja.

tette, hogy meg kell változtatni a premierrevaló felkészülés módszereit. A kinetikusszínpad azt követeli, hogy a színész már azelső próbától kezdve kapcsolatban legyen atechnikával. Nem elegendő csupán a díszletelkészítése, a felkészülés másodikszakaszának a szín-padon kell folynia,melynek során a díszlettervezőmegváltoztathatja a szcenáriumot."

E néhány sortól a gondolatok áradataindul el bennem, s a gondolatok mind-egyike után egy hazai kérdőjel meredezik:szcenográfiai laboratórium?, technikai ésművészeti tanács?, a felkészülés másodikszakasza a színpadon?, a díszlettervezőmegváltoztathatja a szcenáriumot?

A hír dátuma pedig: 1963. január.Svoboda ismét változásokat akar. Márkibontakozott, nem törekszik annyira ext-ravagáns hatásokra, de kihasznál mindent,amit a technika nyújthat. A nálunk isbemutatott Milán Kundera-darabban, a

Kulcsokban láttam, mire képes Svobodatehetsége. A darab nyitott függönnyel, ésegy különös szuggesztivitású optikaielőjátékkal kezdődik. Az enyhén emelkedőszínpad mélyén felfüggesztett feketetükrökben megcsillan a fény, ésvisszaverődik a színpad előterébe, hogyezzel érzelmeinkben előre megidézze akésőbbi víziók hangulatát. Aztán összezáruleg y újszerű fényfüggöny. A portál mögöttelhelyezett számtalan alacsony feszültségűés függőlegesen a padlóra irányítottreflektor fénye lágy suhanással átlendül aszínpadon,

Szophoklész színpadát nem zárja lesehol, inkább kitágítja a nézőtér felé, és amindent betöltő lépcső maga a díszlet, arajta változó fény maga a dráma.(Oidipusz király)

A Rómeó és Júliában megsejtette, hogya teljes sötétség egyenlő a tér vég-telenségével, és ebből fénnyel láthatóvátéve kiszakíthatja a pillanatot. Az előre-hátra forgó balkon nem színváltozás már,hanem újjáteremtett látvány. Mechanikájanyilvánvaló, de nem uralkodó, s avilágítás emberekre komponált gon-dolatokat hordoz.

Svoboda egyre gyakrabban használja azúj kifejezést: atmoszféraszínpad. A Sirályprágai előadásáról azt mondja: „Szerettemvolna egy kert képét létrehozni úgy, hogya fény a szó szoros értelmében a nyári napforróságával, fülledtségével hasson anézőre." És meg-hökkentően hozzáteszimég: „fiziológiailag is". A különöskísérlet többé-kevésbé sikerült. Aszínpadot körülvevő fekete függöny eléalacsony feszültségű, de nagy fényerejűlámpákkal ezüstszürke fényhorizontotsző. A színpad mérhetetlenül kitágul, afekete függönyről megfeledkezünk, és azágak között a néző a napfényt véliátcsillanni.

A fénnyel most már nemcsak Prágában,hanem Londonban, Dél-Amerikában ésAusztráliában is játszik. Külföldikiállításokon, angol és német rendezőkkelvaló közös munkában érlelődnek újgondolatai. A világszínház, amely néhányéve felfedezte, már tanul tőle. A bonyolulttechnikához szokott angolok, az 1967-eslondoni kiállítás és a Három nővérinszcenálása után csodálkoznak

egyszerű, de hatásos mechanikáján, aszínpadon felidézett hangulat tökéletes-ségén. Együtt dolgozik LaurenceOlivierrel, és ezen az előadásonkövetkezetesen folytatja a Sirállyalmegkezdett utat. Az alapdíszletet sűrűnátszövő szalagcsíkok közt beszűrődő élesfény az őszi erdő hangulatát kelti, mintmondják, majd-nem naturális hatással. Azatmoszféra tehát kiteljesedett Svobodaszínpadán, és Svoboda eljutott alegnagyobbak közé. A Theatre dans leMonde néhány éve azt írta róla: „Aszakma általában Laterna Magica névenfoglalja össze újító törekvéseit. A laikusközönség úgy érezhette, új műfajjaltalálkozik, mert Svoboda a színpadonsegítségül hívta a filmet. Újítása azonbanennél egyszerűbb és fontosabb:tudatosította az új anyagok, műanyagok,az újszerű fényhatások be-láthatatlanulsokféle alkalmazásának lehetőségeit. Nagyszerepe van abban, hogy az egész világkorszerűségre törek-vő színpadaintudatára ébredtek e lehetőségeklétezésének, és hol őt utánozva, hol újutakon keresve a megoldást, ma már nemdolgozhatnak a csak hagyományosszínpadi elemekkel."

Tökéletes és pontos fogalmazás. Egygazdag, rokonszenves út nyílt meg Svo-boda előtt. Fényei csodálatos hatásokatváltanak ki, érzéseket szabadítanak fel,lenyűgöznek. Már nem vetítővásznak ésZeiss-objektívek magyarázzák a drámamélységeit, hanem a zeneien változó,áradó, beszűkülő és mindent be-töltőfénysugár. Nem tudhatom, mire készül,hová vezet az út, amelyen jár, defigyelnünk kell rá, és el kell tanulnunk azta szívósságot, ahogyan ezt az utat járja.

D O B Á K L A J O S

Élmény és tanulság

A bukaresti f esz ti vál ró l

A Román Színházművészeti Szövetségvendégeként december 14-től kilenc napottöltöttem Bukarestben Hegedüs Ágneskollégámmal együtt. Igaz, már december12-én útnak indultunk, de az idei tél úgylátszik kérlelhetetlen. Két napot töltöttünka Ferihegyi repülőtéren, míg végül vonatontettük meg az utat.

Bukarestben, a város központjába ér-kezve, először az épülő Nemzeti Színházattekintettük meg. Az épület impozánshelyen áll, a zsinórpadlás és színpadi részmár majdnem elkészült. Értesülésünkszerint angol tervek alapján készül. Az újNemzeti Színház igazgatója, Radu Beligan,a kitűnő színész és rendező már szervezitársulatát.

Megérkezésünk napján már javában folyta Román Színházak Fesztiválja. Mi adöntőbe jutott előadások közül nyolcatláttunk, és ez elég volt ahhoz, hogy meg-felelő képet alkothassunk Románia szín-házainak helyzetéről. A fesztiválonegyébként minden román színész részt vett,de a zsüri az elődöntők során kb. harmincelőadást kirostált, így Bukarest-be márcsak a legjobb húsz színház produkciójajutott el.

Magyar vonatkozásban igen érdekes,hogy a mindnyájunk által ismert Kolozs-vári Állami Magyar Színház versenyda-rabja nem jutott a döntőbe, ellenben asepsiszentgyörgyi és a szatmárnémeti szín-házé igen. Külön öröm volt, hogy aszatmárnémetiek előadása ottlétünk idejéreesett, így megnézhettük ennek a vonzó ésszimpatikus kis együttesnek igazán forróhangulatú, kitűnő produkcióját. (Lovinescuegy eléggé közepes darabját játszották,címe: Megkésett tavasz.)

A fesztivál a hazai szerzőket részesítetteelőnyben. Nem mondták ugyan kifeltételként, de minden színház hazaiszerző drámáját játszotta. Tematikailag adarabok három részre oszlottak: történelmiművek; történelmi tárgyú, a mára utalótragédiák, szatírák; valamint ma játszódó, ama problémáját közvetlenül felvetőszínművek, vígjátékok és jelenetek. Afesztiválon világosan kiderült, hogy a„szakmát" és a nagyközönséget egyaránt ama problémája érdekli első-

JOSEF SVOBODA DÍSZLETE A ROYAL OPERA HOUSE DIE FRAU OHNE SCHATTEN CÍMŰ ELŐADÁSÁHOZ

sorban. A marosvásárhelyi színház romántagozata D. R. Popescu Azok. a s z omorúangyalok c. színművét mutatta be. Egyfiatal fiú a főhőse, aki most jött abörtönből. Fásult, gyűlöli a felnőtteket, köpmindenkire. Ezt egyébként szó szerint kellérteni, ugyanis volt művezetőjét ésszakszervezeti titkárát tökmaggal köpiszembe. De nem lesz baj. A két öreg tűri,hiszen mint kiderül, az ő aljasságuk juttattaaz ártatlan fiút a börtönbe. A fiú joggalharagszik, és az ő tiszta igazsága "győz": aművezető ön-gyilkos lesz. Kár, hogy a jólés izgalmasan induló darab a másodikrészben ellaposodik. A darab így ismeglepő sikert aratott. A „szakma" kivonultaz előadásra. Igen sok nézőnek nem jutottülőhely, és állva nézték végig a produkciót.Bár a két fiatal színész bővenmegérdemelte a tapsot, mégis a szerzőtünnepelték elsősorban - talán bátorságamiatt.

Hasonló közönségsikert hozott a Bu-landra Színház stúdiójában bemutatottdarab. A címe: Tandrete si abjectie(Gyöngédség és undor). Először egy egy-felvonásost, majd a második részben négykis jelenetet láttunk a kitűnő OctavianCotescu főszereplésével. Ez a színész min-dent tud. Egyébként hasonlít Rajkinra. Azegyfelvonásos ragyogó szatíra. Egy múltszázadi előkelő család méregpoharat itatteherbe ejtett lányával - csak azért, hogy alátogatásra várt császár megdicsérje azapát. Az apa és az anya közösen nyújtják améregpoharat lányuknak. A lány kiissza, azapa visszahelyezné a poharat a tálcára, ésíme, rajta van egy levél. A levélben közlik,hogy a császár nem jön.

A második részben a kis jelenetek amáról szólnak. Termelési értekezlet, ahol Xbevádolja Y-t, „kikészíti", ahogy mondaniszokták, egy fél óra múlva azonbanegymást átölelve kedvesen iszogatnak akocsmában.

Egy kisember - aki átlátszó, mint azüveg, élete nyitott könyv - elhatározza,hogy neki is lesz féltve őrzött titka, hiszentitok nélkül nincs boldogság. Mit tesz?Eldugja a kalapját. A környezete azonnalészreveszi a nagy változást. Végül keresnikezdik a titkot. Először csak kedvesen,rendesen, később egyre követelőzőbben. Akisember megijed, nem mer továbbtitkolózni és -- eltűri, hogy fejébe nyomjáka kalapot (A szerző Teodor Mazilu.)

A magyar színházi szakembert első-sorban a meglepően egyszerű és igen ha-tásos díszletek ragadják meg. A román

tervezők építészekből kerülnek ki. Megkell említenem Stefan Hablinschi lengyeltervezőnek a Mária 1714 című történelmiműhöz tervezett igen hatásos díszletét. Aszínhely egy börtöncella. Amikor afüggöny felmegy, egy átlátszó vásznonkeresztül láthatjuk a hátsó szín-pad ún.tűzoltólépcsőjét, amely körben a színpadhátfalán húzódik végig. Itt járnak,kopognak végig a börtönőrök, egyreközelebb jönnek a lépések, egyre fenye-getőbbek. Csak ezután világosodik ki aszín, melyet egy fehér vászonanyag zárkörül. A hátsó fal közepén durva fa-ajtó ésegy impozáns lépcsősor vezet a színközepére. A díszlet igen célszerű, a bejárata közönség közvetlen közelében van.

A másik kitűnő díszletet a BulandraSzínházban láttuk, Diderot Rameauunokaöccse című darabjához. A tervező: T.Popescu-Udriste, aki különös, tíz tü-körfalból álló díszletét másfél évig ter-vezte. Miután a Nemzeti Színház - ahol adarabot eredetileg próbálták -- nem adtameg a szükséges anyagi támogatást, átvittedíszletét a Bulandra Színházba, ahol szabadkezet kapott a további munkához. A laikusnéző előtt is világossá válik, hogy arendező és a tervező, valamint a színészekhosszú, fáradságos közös munkávalteremtették meg az elő-adást. A. tíztükörfalat - amelyeket egy vasváz tart - adíszletfal szokványos fel-állítása szerinthelyezték el. A tükrök kétoldalasak, ésminden irányban körbe mozgathatók. Csakfelülről világítják meg őket, hogyelkerüljék a visszatükröződést. Ígynagyszerű játéktere van a két színésznek,hiszen ha a színfal mögé kerülnek, akkor isláthatók négy-öt tükörből. A tükröketfekete ruhába öltözött színészek mozgatják,akik egyúttal a hat külső hangot is„játsszák". Hallatlan be-gyakorlást, állandókoncentrálást igénylő fegyelmezett munka.A darab egyéb-ként (Gelu Naumalkalmazta a művet színpadra) igenszellemes és érdekes.

A fesztivál tíz napja alatt három meg-beszélést tartottak. Állítólag heves viták,késhegyre menő harcok folytak az érte-kezleteken. Végül döntöttek a fesztiváljövő célkitűzéseiről.

Az az érzésem, hogy hasonló ügyszere-tettel és szervezettséggel megrendezettországos fesztivál már nagyon aktuálislenne nálunk is.

színháztörténet

P ÉTER FF Y IDA

Egy 18. század végi

„Kellemetes Víg- játék"

Százötvennégy évvel ezelőtt „Pesten,Trattner János Tamás betűivel"

1816 -banjelent meg Horváth Ádám: A' tétényi leányMátyás királynál c. vígjátéka. „Régen írta,és most közre botsátja." - vallja a szerző. A„régen" kifejezés ugyan bizonytalanidőmegjelölés, de jelenthet évtizedeket is,mint ahogy jelen esetben ez valószínű.Horváth életkörülményei a 19. századra eső- 1 8 0 0 - 1 8 2 0 - szakaszában, gazdaságinehézségekkel, családi perpatvarral,második feleségétől való elválásánakkellemetlenségeivel, Somogyból Zalábahurcolkodásával és fokozódóbetegeskedésével, nem te-szik valószínűvé,hogy olyan friss, fiatalos kedélyű darabotírjon, mint amilyen A ' Tétényi Leány.Ebben az időszakban mindinkábbtudományos irányba fordul érdeklődése:matematikai, filozófiai tanulmányt ír,történelmi munkán dolgozik, enciklopédiakészítésébe kezd. A Magyar Játékszínnelvaló kapcsolata is az 1790-es évek elejéreutalja vígjátékának keletkezését.

„1790 óta mint követ részt vett azországgyűléseken és ilyen minőségben ő isegyengette a legelső magyar színészekkezdő lépéseinek útját." - olvassuk róla aMagyar Színművészeti Lexikonban.

(Budapest, é. n.) „Írni, verselni, mindigkészen volt, mikor kívánták, vagy eszébejutott" - írja róla Kazinczy. 1790-ben „aztaz ajánlatot tevé, hogy minden héten ád a '

Magyar Színjátszó Társaságnak egy újdarabot, még pedig Magyar világbólvettet." (Tudományos Gyűjtemény, 1822.II. k. 72. 1.) A' Tétényi Leány témája„magyar világból vett". „A' régi kisvilágbeli magyar erköltsnek és észnekpéldája Víg-játék formában." - AJátékszínnel való kapcsolatánakdokumentuma, hogy 1794. április 23-ánmutatták be Pesten „Az elszegényedettnemesember" c. drámáját.

Horváth az 1790-es évek elején ismer-kedhetett meg a tétényi leány meséjével. AMagyar Hírmondó-ban 1792-ben jelent

meg egy közlemény „Mátyás királyról egyrégi Magyar Hagyomány" címen. Azelbeszélés tárgya : hogyan került felBudára, Mátyás udvarába a tétényi bíróokos lánya. Mint felelt meg éles ésszel alegfogósabb kérdésekre, mint adott jótanácsokat a legbonyolultabb helyzetekbenis a hozzá fordulóknak. A név nélkülmegjelent cikk stílusáról ítélve, nem lehetHorváthé. De mint a lap olvasója, itttalálkozhatott azzal a történettel, amelyvígjátékának foglalata lett. Ismerve ez időtájt tanúsított buzgóságát a „Magyar világ-ból vett" színdarabok írására, feltehető,hogy hamarosan munkához is látott.

Horváth 1792-ben 32 éves volt. Bala-tonfüreden lakott. Fent a domboldalonlevő szőlők, gyümölcsöskertek között mais áll a háza a róla elnevezett utcában.Emlékezetét a fürdőtelepi Pantheonban ésa faluban is márványtábla

őrzi. Füredről rendszeresen átjárt Szán-tódra gazdálkodni a tihanyi apátság bér-bevett földjén. Lakást is bérelt Szántód-Pusztán. Ezt „Remeteház"-ának nevezte.Ma is épségben áll az árkádos udvarúparasztház, melynek egyik bolthajtásosszobájában kereste fel Kazinczy. Itt írtaszámos költeményét, dalát, s barátaihozszóló leveleit. Gyakori utazásával -Budára, Pozsonyba, Bécsbe - áttörte vi-déki elzártságának falát. Tudósokkal,költőkkel, közéleti személyiségekkelfolytatott levelezésével bekapcsolódott azország akkori szellemi áramlatába.Mindenfajta irodalmi megmozdulás irántélénken érdeklődött. Vidám kedélye,tréfálkozása, eredeti egyénisége aBalaton-környék társaságának kedvencévéavatta. Dalos-költő és „dühös tán-cos", kiszívesen rögtönöz. Névnap vagylakodalom, balatoni kirándulás vagy ba-konyi vadászat mindmegannyi jó alkalomvolt arra, hogy verseljen. Hamar találtkölteményeihez dallamot: régit, újat, népitvagy maga „tsinálmánnyát". Érces baritonhangján rázendített a dalra, hogyszórakoztassa a társaságot. Aholmegjelent - csizmában, veres nadrágban,zöld színű zsinóros-prémes mentében,haját három „csombókba" fonva -eredetiségével, jóízű beszédével, hatásosdalaival - ő volt a főszereplő. Életénekebben a füredi-szántódi szakaszábanírhatta ifjúi kedélyvilágra valló víg-játékát.

A' Tétényi Leány kézirata már jóval1814 előtt készen állt. Ezt bizonyítjaKazinczyhoz - „Nagy Bajom 12-a Julii1814" - írott levele. „Eleinte, míg a'Gróffné (Szapáry Péterné) tulajdonságitnem eléggé nézhettem ki, neki is aján-dékoztam egy Theatrális darabot, TétényiLeány és Mátyás király, annak is a ' vólt a'híre, hogy már sajtó alatt van, de mármost nem hihetem." Ennek az időszaknakhosszadalmas postai és utazási lehetősége,az ügyintézés: cenzúra, nyomdaiviszonyok lassúsága mellett a „de már aztnem hihetem" kitétel mögött egy jóévtizednyi időt sejthetünk. Szapáryék nembizonyultak sikeres párt-fogónak. A

grófnak Horváth a Holmi-IV. darabjánakkéziratát adta, de hiába vártakinyomtatását. A' Tétényi Leányt végül isa dunántúli Inkey házaspár „segítettevilágra", mint ezt az 1815. május 11-énkelt ajánlásból látjuk. „Méltóságos báró'kesselőkői Majthényi Ör'sébet asszonyhozMéltóságos cs. kir. kamarás Palléni InkeyJános Úr hites

társához." „E' kis könyvet ...".. méltán és mintegy tartozásképpen

ajánlom Nagyságodnak; - mint a' ki, a'születés' és szerentse javainak bőségé-benis, mind a ' Szép Nem' eredeti Erköltseit,ártatlan nyájassággal elegyítve, szívébőlés tetteiből példássan tündökölteti; mind a'Magyar Gazdaasszonyságot, mindennapifoglalatosságai közé számlálja." - Azajánlás illő a gavallériájáról híresHorváthhoz. Talán az ünnepi alkalom, azelőkelőségekhez való szólás váltotta kirégies-körülményes kifejezési módjait? Avígjáték könnyedén pergő párbeszédeinekstílusa merő-ben más. Mintha nem egy kézírta volna. Igaz, hogy érvényesül benne anépi beszéd hatása, ezért is világosabb,egyszerűbb a stílus, de emellett felfedez-hetjük a nagy időbeli különbséget is adarab és az ajánlás írása között.

Majthényi Örsébet Asszony elfogadta azajánlást. Inkey János, a cs. és kir.„Kamarás Úr" pedig - dicséretére legyenmondva - vállalta a népi jellegű vígjátéknyomdai költségét. A Hazai és KülföldiTudósítók 1816. szept. 11-i számában egyközlemény a dunántúliirodalompártolásokról szólva, többekközött ezt írja: „Nagys. Inkey János, Kir.Kamarás Úr T. Tudós Horváth ÁdámÚrnak Tétényi Leányka nevű kellemetesmunkáját önnön költségén ki-nyomtattatván, az Exemplárokat az ÍróÚrnak adta." Ugyanezt a tudósítást aMagyar Kurir 1816. szept. 17-i számábanis olvashatta a nagyközönség, az újonnanmegjelent, de már régen meg-írt„kellemetes munká"-ról.

A darab ismertetésére és kritikájáratovábbi három év múlva került sor.Horváth már 1818. február 26-án írjaKazinczynak, hogy „az én Tétényi Leá-nyomat" „Bétsben fogják recenseálni", deez a híradás csak egy év múlva reali-zálódik. A „Wiener allgemeine Literatur -Zeitung Febr. 27dikén (29. sz. alatt) a'magyar Drámákat ítélgeti. Első neki a'Tétényi leány, mellyet nagyon megdicsér"- írja Bécsből 1819. március 13-ánUngvárnémeti László Kazinczy-nak.

Nem sokkal később - talán a kedvezőbécsi kritika hatására - a TudományosGyűjtemény 1819. évi II. kötetében is

közölnek ismertetést Könyvvizsgálat cí-men, T. aláírással (83. 1.) Horváth víg-játékáról. Ebből idézünk. A történet„nagyon interesszálóképen (érdekesen)van előadva, 's azért e ' Darab a ' Ma-gyarnak mindenkor lelkes mulatására

fog szolgálni." „A charakterek, benneátallyában véve elég szerencsével vannaktalálva." „A maga nemében mindenkor a'szerencsésebb elme mívekhez fog tartozn.s végezetül is még két óhajtását szeretnétellyesittetni a' R. (recensor) t. i. hogy a'T. Szerző több illy Darabokat is nyújtanaHazájának ' s hogy a ' Magyar SzínjátszóTársaság, ha még eddig nem tette, minélelőbb mutatná meg e' Darabot a' színenis." - A kritikus első kívánsága nemteljesült. Az utóbbi is csak részben. AMagyar Szín-játszó Társaság műsoránnincs nyoma a Tétényi Leány előadásának,de Toldy Ferenc német nyelven, 1828-banmegjelent kézikönyvében (Handbuch),mely a magyar költészetről szál, a Horváthirodalmi tevékenységét ismertető rész-benazt írja hogy A' Tétényi Leány Mát y á s

királynál, vígjáték öt felvonásban, amelyeta színpadon is felhasználtak. Kár, hogynem említi, hogy mikor, hol és kik adtakelő? - Horváth darabjának ajánlásábankitér a színrevihetőség kérdésére is.Valószínűleg előzetes kritikára felel.„Hogy nem lehet eljátszani a Játékszínben; a' színnek gyakor és keményváltoztatássai miatt. - Nehéz - de lehet -Én eltudnám rendelni szembetűnő hibanélkül."

A' Tétényi Leány irodalomtörténetiérdekessége, hogy tulajdonképpen az elsőnépi hangvételű színpadi mű irodal-munkban. Jóval megelőzi a 19. sz. né-piességre való törekvését, s szellemesebbszöveggel, mint aminőket a népszínmű-vekben általában találunk. „Határt jelölMátyással foglalkozó költészetünkben" -írja egy 1911-ben megjelent tanulmány.„Míg az eddigiek csupán történetianekdótákat dolgoztak fel, melyeketnagyrészt Bonfiniből merítettek", „ebben avígjátékban már teljesen érvényesülnek anépies elemek. Egyszerre szemben állunkegész sorával a Mátyásról szólóadomáknak." „Szerzője felhasználja akülönös megajándékoztatás és a cinkotaikántor adomáját, s az egészet, mint egykeretbe, belefoglalja az okos leánymeséjébe." (Tolnai Adél: A Mátyáskirállyal foglalkozó irodalom, Bp. 1911.)

„Horváth Ádám első irodalmi mű-velőjea történelmi vígjátéknak", állapítja meg

1897-ben Bayer József A magyardrámairodalom története c. könyvében.Az egyébként erős kritikát gyakorló szerzőelismeri, hogy a darab „nyelvezetezamatos, magyaros". A bírálatban szereplővádak között van

olyan, amelyik felkeltheti mai színpadiszakértőink figyelmét. Pl. „A XVI. év-századbeli népszínjátékokba illő utasí-tás", fűzi hozzá Horváth színrevitelimegjegyzéséhez. - Nem éppen ez illikegy XV. századi cselekményű, naiv, népiszemléletű darabhoz? „Felfogása közeláll a népieshez, de itt-ott mintha keresnéa népies szólásmódokat, melyeket amunka végén össze is gyűjt." - A mairestaurátor találhat ezek között olyant,ami használható! „Mintaképei nem aburleszk comicumban kiváló olaszokGozzi, Goldoni, hanem legfeljebbPlautus, Terentius, kiknek comikai fo-gásait a XVIII. évszázad végeztével tel-jesen elkoptatta az iskolai színpad."Kérdés: leértékelésnek számít-e a kétnagysikerű antik római szerzőre való uta-lás? Mai rendezésben még felfrissülhet ai8. századi „elkoptatás". „Ha ezt avígjátékot a XVIII. évszáz helyett pl. aXVII. évszáz végén írják, egyike lehetne alegjobb népi színjátékoknak." Ez

a megjegyzés úgy hiszem fokozottan fel-keltheti mai színpadi szakértőink figyel-mét a darab iránt!

Meglepő, hogy Horváth Ádám mind-össze két dalt szerepeltet vígjátékában.Mindkettőt a címszereplővel, Julival éne-kelteti. Pedig „Az énekes vers-írásnak ekorban (18-19. sz. ford.) legeltökéltebb,legzeneibb és magyarosabb szándékúképviselője", írja e század elejéntekintélyes irodalomtörténészünk Hor-váth János. „Igazi verselő volt s dal-lamkultusza és természetes zenei érzéke(miről verstani értekezése is tanúskodik)kora legbuzgóbb népdalkedvelőjévé tette.Szerette, tudta s feljegyezte a fülé-bejutott régi énekeket, költött maga iskedvelt áriákra vagy saját dallamára,régieket kiegészített, átírt, travesztált."

(A magyar irodalom népiessége FaluditólPetőfiig. Bp. 1927.) Ennek az értékesmunkájának bizonyítéka az Ötödfélszáz

Énekek c. nagybecsű dalgyűjteménye. Harestaurátorra, szövegíróra és ze-

neszerzőre találna A' Tétényi Leány, új mű

születhetne az Ötödfélszáz Énekekdallamainak felhasználásával! A gazdaggyűjtemény színes, sokrétű zenei világá-ból bő választék adódik: műdalokból, a15. századig visszavezethető dallamokból,gyermek- és diákdalokból, virágéne-kekből, borivó- és táncnótákból, népda-lokból és népiesekből. Garay Obsitosából

daljáték lett. Fazekas Lúdas Matyija zenés

színpadra került. Ide kívánkozna A'Tétényi Leány is, ha nem is átkomponáltformában, de dalbetétekkel, tánc-dallamokkal ellátva: zenés, népies vígjá-téknak. Előbbi két nagy sikerű darabnakelbeszélő költemény volt az alapja.Utóbbiban a friss szellemű párbeszédek éskacagtató jelenetek adva vannak. Havégignézünk a szereplők során, szintemindhez illik a dal vagy tánc: Juli, azokos, fiatal tétényi leány, „Ráckevi Fer-kó", ifjú legény, „Ráckevi Öreg ember",„Csizmazia és Varga", „Lovas legény"paraszti szereplők. A rangosabbak közül:a tétényi Öregbíró és a „Budai Bíró",„Trézsi egy Udvari Leányka", „Fodor, a'Király komornyikja", de talán még az„Udvari Cancellarius" és „Szilágyi Máté,Felső Örsi fijatal Prépost" számára isakadna karakterükhöz, helyzetükhöz illődal. A népi naiv képzelet szerintmegjelenő ifjú Mátyás királyt sem„alatsonyítaná meg" sem a dal, sem a tánc.„A színnek gyakor és keményváltoztatássai", aligha okoznának gondotmai rendezőinknek. Inkább az len-ne azelső leküzdendő nehézség, hogy az 1816-ban megjelent könyv nehezen hoz-záférhető, az ország legnagyobb könyv-táraiban is ritkaságszámba megy. Kérdés,hogy a kisméretű (in 8-e), 189 laposirodalomtörténeti érdekességű könyvetnem lenne-e érdemes újra megjelentetni?

Pálóczi Horváth Ádám halálának ezévben van százötven éves évfordulója.(1820-1970). Sok ma is élő, énekelt dala,dalszövege mellett talán fel lehetneébreszteni Csipkerózsa álmából A ' TétényiLeány-t? Hátha beválna a másfél századosjóslat, hogy „e' Darab a' Magyarnakmindenkor lelkes mulatására fogszolgálni?" Nemcsak Tétényben és Budán,a cselekmény színhelyén, hanemVisegrádon, ahol keresik a Mátyássalfoglalkozó darabokat, Szentendrén, aholnagy sikerrel „rázzák le a port" régitheatrumi darabokról. Mindenütt, aholszívesen hallgatnák a Mátyásról szólóadomákat, s örömmel tapsolnának a csa-varos észjárásnak és a „szép Nem" dia-dalának.

KUNSZERY GYULA

Színház - Budán

A negyedszázados évfordulók soroza-tában - úgy érezzük - méltánytalanságlenne nem megemlékezni egy érdemes,sajnos, rövid életű színházi vállalkozás-ról, a Budai Színházról. Buda éppen hogycsak felszabadult, Pest még olyan messzevolt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől, aleendő Szabadság-híd ideiglenesfaszerkezetét szovjet utászok még csakácsolgatták, az utcákon még temetetlenlótetemek és kilőtt autóroncsok hevertek,az óvóhelyi szakáll még ott díszelgettugyancsak megsoványodott képünkön,amikor a kissé korpulens termete ellenéreis igen agilis Tapolczai Gyulahirtelenében összetoborzott, s pusztán aföldrajzi adottság következtében össze-kovácsolódott színjátszó társaságával fel-ütötte tanyáját a cisztercita atyák lágy-mányosi, Villányi úti neobarokk gimná-ziumának dísztermében.

Eleinte csak vegyes műsorú matinékatrendeztek. Persze, hogy csak matinékat,hiszen villany még nem volt. A legelsőtalig egy-két héttel Buda felszabadulásaután. Az iskolai környezet nagyon isstílusos volt, hiszen akkoriban szinteelölről kellett kezdeni mindent, a szín-házat a szerzetesi „iskoladrámánál".Persze azért nem lenne igazságos a hely-színhez az iskolai előadások önképző-körös, műkedvelő reminiszcenciáit fűzni,mert ez a díszterem a maga nemében tö-kéletes kis kamaraszínház, jól felszereltszínpaddal és hatszáz személyes nézőtér-rel.

A színházavató premieren, az első ve-gyes műsorú rendezvényen, valamint azutána következő előadásokon ezen sorokírója is jelen volt. A közönség téli-kabátba öltözötten gyülekezett, mert mégzimankós idő volt, a terem pedig fűtet-len. De aztán lassan-lassan átfűlt a lel-kesedés, a színpadi kultúra melegétől. Aműsor az Internacionálé eléneklésévelkezdődött; 25 évi eltiltottság után kisséakadozottan ment a szöveg. De azért nemtörtént nagyobb gikszer, sőt még aszerzetesi gimnázium megszentelt falaisem dőltek össze. Azután Tapolczai el-harsogta a „foltozott irhájú német zsol-dosok" balladáját, s ennek a harcias

számnak mintegy dialektikus ellenpárjavolt Tatjána levele Anyeginhez Bajor Gizipóztalan, de feledhetetlen muzsikájúfelolvasásában. A hallgatónak az volt azérzése, hogy ez a levél így felolvasvaegészen más irányba terelte volna Puskinverses regényének cselekményét: Anyeginnem utasíthatta volna vissza Tatjánamegrázó szerelmi vallomását.Visszaemlékezünk még Páka Jolánhatásos énekszámaira és a Barna Anci-Misoga László művészházaspárnak azakkori elesettségben nagyon is elkelőszívderítő komédiázására.

Április derekán már megerősödött aszíntársulat annyira, hogy bemutathattákMolnár Ferenc egyfelvonásosát, aMarsallt Ányos Ferenc rendezésében;május 4-én pedig már egy teljes estétbetöltő darabbal jelentkezhettek: He-yermans századfordulói holland írónégyfelvonásos halászdrámáját, a Re-ményt adták elő. Maga a darab mindenirodalmi értéke és kapitalizmusellenescélzatossága ellenére inkább csak aHorthy-korszak reakciósságához viszo-nyítva hathatott forradalmi merészségű-nek, de az előadás - Abonyi Tivadarrendezésében és Upor Tibor díszleteiközepette - kifogástalan volt. Haddjegyezzük fel kegyeletes visszaemlékezés-sel a valóban áldozatos szereplőknek -azóta bizony már nagyon is megritkult névsorát: Vízvári Mariska, TapolczaiGyula, Szilágyi Szabó Eszter, Lázár Gida,Barna Anci, Haraszti Mici, MisogaLászló, Bessenyei Ferenc, SzederkényiAda, Kovács Irma, Pető Endre, BazsayLajos, Halasi Iván, Tarnay Vera.

Húsz nap múlva, május 25-én már új illetve nagyon is régi - darabbal je-lentkeztek, a Rang és móddal. A BudaiSzínház „műsorpolitikájába" ezúttal be-lejátszott a családi hagyományok kegye-letes ápolása; a magyar biedermeiertelénk varázsoló darabnak a szerzőjeugyanis, néhai való jó Szigeti József,Tapolczai Gyula dédapja volt. Előadásamár határozott elkanyarodást jelentett aszínház kezdeti „forradalmi" irányától,hiszen benne legfeljebb csak egy kis eny-he társadalomkritika fedezhető fel, ahajdani magyar úri osztály fő hibájának, amódtalan rang, a kastalan ernyő, a cifranyomorúság életformájának kipel-lengérezése. A fentebb felsorolt nevekhezebben a darabban újak is járulnak:Gyimesi Pálma, Bartos Gyula, SzegediSzabó István.

Sajnos csak eddig tart a Budai Szín-házkrónikája. Több darab előadásának

nj„„

mksSsA

hmGSvKé

semkVskifnjbsletpPB

A

O

em leltük sajtóbeli nyomát, ellenbenúlius 5-én már egy kesernyés hangúnekrológot" olvashattunk a Mai Napban:A Budai Színház bezárta kapuit ..."A teljesség kedvéért hadd emlékezzünkeg még néhány sikertelen próbál-

ozásról. 1946 szeptemberében Pala-ovszky Ödön nyitotta meg a Dolgozókzínházát a Mányoki út 16. szám alattizakszervezti házban egy Shaw-darab-bal,z ördög cimborájával. De éppen csakogy megnyitotta a színházát, s az-tán -indjárt be is zárta. 1948 tava-szán pedigalamb Sándor Rottenbiller utcai Kiszínháza jött át néhány naposendégszereplésre a cisztergimnáziumba.olozsváry Béla Az én falumban című

nekes játékát adták elő.Azóta sincsen színház Budán. Valóban,

zínházat csinálni Budán - eltekintve azgykori hagyományos nyári operettektől -ég normálisabb viszonyok között is

ockázatos vállalkozást jelentett. Aárszínház kivételével még rendes

zínházi épülete sem volt, s a budaiözönsége saját színházai szempontjábólnkább közönységnek volt nevezhető. Aátum Tapolczaiék nemes kezdemé-yezését is utolérte: amilyen mértékbenavult a közlekedés Pesttel, olyan arány-an szerteszéledt a Budai Színház közön-ége és színészi gárdája is. A felszabadu-ás utáni budai színjátszás ma már csakgy érdekes epizódja a hazai színháztör-énelemnek ... A színészet múzsája, Tháliaedig azóta is elkérdezheti Bornemiszaéterrel: „Vajjon s mikor leszön jóudában lakásom? I"

N E W Y O R K - I M E TR O P O L I T A N

P E R A

valósággal csodaszerű módon, amikor senkisem várta, december végén négy és fél havisztrájk után, mégis megnyílt: december 29-énaz Aidára ment fel ismét a függöny. Aszakszervezetek tehát győztek, ki-préseltél:Bingből a három évre kiterjesztett lépcsőzetesfizetésemelési programot, amelynek révén aMet eddigi, 3,5 millió dolláros deficitje megfog kettőződni. Persze senki nem kétli, hogyBing és a milliárdos „trustee"-k meg fogjákszerezni a szükséges 7 milliót. Az ügyesigazgató egyébként már azt is kimódolta,hogyan nyújtsa meg az ily módon 3 1 - r ő l 16hétre zsugorodott szezont: júniusbanszezontoldó fesztivált rendez.

L a T r i bu ne de G e n é v e , 1969. de c e m be r 29.

szemle

B A L O G H G É Z A

Gondolatok a képtárbanVarga Mátyás kiállításaa Nemzeti Galériában

A SZÍNHÁZ hasábjain hosszú hónapokigcikkeztek, vitatkoztak, érveltekdíszlettervezőink a magyar színpadi kép-zőművészet helyzetéről, múltjáról ésmúltban gyökerező jelenéről. Olvashattunkmegvalósult, módosult és még inkább megnem valósult elképzelésekről. Volt, aki atervező magányos elszigeteltségérőlvallott, az akaratok, szándékoktalálkozásának sorozatos meghiúsulásáról,mások a „Gesamtkunst"-ban valófeloldódás küzdelmeiről számoltak be sajáttapasztalataik alapján. A különféle nézetekösszevetéséből megfogalmazódott adíszlettervező funkciójának lényege, helyeés szerepe korunk és minden kor,Magyarország és minden országszínházművészetében. A tervező egyéni-ségének nem csupán a drámában kell fel-oldódnia, de alkalmazkodnia kell - többekközt és mindenekelőtt - a rendezőegyéniségéhez, elképzeléseihez, ízlésvilá-gához.

Varga Mátyás negyvenesztendős mun-kásságának gyűjteményes kiállítása egydarab színháztörténet. Kézzelfogható, ma isjelen idejű lenyomatai régen volt, nagy hírűprodukcióknak, amelyek már csakemlékezetünkben, recenziókban megalbumokban élnek. Mindig különös va-rázslat, amikor a reprodukciókról már

jól ismert képet végre eredetiben láthat-juk. Színházban élő és gondolkodó emberszámára sokszorosan különös csoda azigazi, már-már egyetlen hiteles doku-mentumot „élőben" megismerni olyanelőadásokról, amelyekről csak hallott-ol-vasott, de soha nem láthatott. És egy kicsitújra élni soha nem rekonstruálható,nagyszerű előadások élményét.

A művész számára persze nagyonkockázatos az ilyen vállalkozás. A dísz-lettervező munkája - ha csak tervek,vázlatok formájában is - fennmarad és újramérlegre kerül, míg az előadásérvényessége megszűnik a darab „teme-tésén", megszűri az emlékezet. VargaMátyás meri vállalni önmagát, s ön-magával együtt alkotótársait, akik szinténjelen vannak munkáiban. Meri vállalninem szuverén alkotásait, alkalmaz-kodásait, hivatása lényegét: a mű, a korszolgálatát. Vállalja idejétmúlt, részletező,naturalista munkáit is, mert egy kor-szakszínházszemléletéből fakadnak és azalkalmazott művészetnek vállalnia kell azta színház-koncepciót, amelyet szolgál. Éshogy hittel, nagy mesterségbeli tudássalművelte azt is, bizonyítják az ekorszakokból való legjobb munkái: a

Jegor Bulicsov, a Hamlet, a III. Richárd,a Nők iskolája iskolát teremtődíszlettervei.

Ugyanakkor egy hamis mítoszt is el-oszlat ez a kiállítás: Varga Mátyást úgyszokás napjainkban emlegetni, mint nagytudású, tapasztalt mestert, akinek szem-lélete, formanyelve ma már elavult,gondos aprólékosságán, részletező realiz-musán kellő tisztelettel mosolyogni illik.Hogy mi mindent tud és tudott márharminc évvel ezelőtt is a színpadi képző-művészetről, azt bizonyítja 1937-es Ame-rikai Elektrája, Bánk bánja, 1947-esTragédiája és persze jelenkori munkái:Brecht Galilei jének színpada, a Cillei és aHunyadiak és a Mózes lényegre re-dukált,nagyvonalú és monumentális képimegfogalmazása. (És Apostol címűleheletfinom és mégis férfias-szikár tus-rajza, hogy egy mondatban szót ejtsünk„szuverén", színházon kívüli munkás-ságáról is.)

Ami mégis elégedetlenséggel és bosz-szankodással tölti el a látogatót, az akiállítás rendezése. Vitatható az a kon-cepció, amely - mint a katalógus beve-zetője mondja - „a megrendelés kívá-nalmainak csomópontjában sorakoztatjafel a műveket". Az időrendi káosztmagyarázhatjuk azzal, hogy nem szín-háztörténeti kiállítást látunk, s - aminek