GÁL FERENC FŐISKOLA

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS SZOCIÁLIS KÉPZÉSI KAR

PEDAGÓGIAI INTÉZET

SZENT ÁGOSTON PEDAGÓGIÁJA

Készítette:

KOVÁCS ZOLTÁN

TEOLÓGIA SZAKOS HALLGATÓ

Szeged

2014

SZENT ÁGOSTON PEDAGÓGIÁJA

1. BEVEZETÉS

Hippói Szent Ágoston (354-430) a 4. századi egyházatya és nagy tanító. Számos könyvet, levelet

és prédikációt írt, amelyekkel felvette a harcot korának erkölcsi és hittani problémáival. Pedagógiai

módszertant nem hagyott hátra, mint például Montessori Mária, a Montessori pedagógiai iskola

elindítója, vagy mint a XX. század más jeles pedagógusai. Szent Ágoston pedagógiája ennek

ellenére megismerhető művei gondos vizsgálatával, hiszen pedagógiája átszövi munkásságát. Nagy

tanító révén elkerülhetetlen számára, hogy a tanításról és a pedagógiáról ne legyen semmiféle

elmélete vagy elképzelése. Célom ebben a munkában felvázolni Szent Ágoston pedagógiájának

főbb pontjait művei alapján. Ebben segítségemre lesz Rev. Gary N. McCloskey Ágoston-rendi

szerzetespap Characteristics of Augustinian Pedagogy (Ágoston pedagógiájának jellegzetességei)

című munkája, amelyet az Ágoston-rendi Oktatók Nemzetközi Kongresszusán adott elő, Rómában,

2005-ben. McCloskey munkájában olyan pedagógiai alapelveket akart találni az egyházatya

munkásságában, amelyek alapul szolgálhatnak egy olyan oktatási rendszerhez, amely kifejezetten

Szent Ágoston gondolkodásmódjára alapul. Munkámban a McCloskey által ismertetett négy pontot

mutatom be és egészítem ki. Ez a téma, úgy gondolom, azért is fontos, mert azt látom, hogy sok

katolikus egyetem és főiskola kezdi felfedezni az ágostoni tanulási és tanítási értékeket és kezdi

beépíteni saját arculatába. Ilyen a Merrimack College, North Andoverben és az Australian Catholic

University. Szeretném, ha a munkám kedvet adna azon pedagógusok és teológusok számára, akik a

Gál Ferenc Főiskolán tanulmányozni szeretnék Szent Ágoston pedagógiáját, ugyanis magyar nyelvű

szakirodalom elvétve található a témakörben. Ennek következményeképpen feladatomnak éreztem,

hogy ismertessem az angol összefoglalók főbb pontjait és idézeteit kiegészítve saját

meglátásaimmal.

2. SZENT ÁGOSTON PEDAGÓGIÁJÁNAK FŐBB PONTJAI

McCloskey Szent Ágoston pedagógiájának 4 pontját ismerteti. Az ő szemlélete szerint ez a 4

pont képezi az ágostoni pedagógia négy fonalát, amelyet a pedagógusoknak kell összefűzni és

kiegészíteni ahhoz, hogy eredményes munkát tudjanak végezni.

2.1 Tanulás meghatározó tapasztalatokon keresztül

Ágoston maga is az Egyház egyik nagy megtérője, aki ismeri és jól tudja, hogy a meghatározó

tapasztalatok nagyon fontos szerepet játszanak a formációban. Ágoston életének megértéséhez

alapvető mű a Vallomások.1 Ha pedagógiai szempontból tekintjük ezt a művet, úgy tűnik egy olyan

műről van szó, amelyben Ágoston bevallja, hogy melyek voltak azok a tapasztalatai, amelyekből

tanult és sokat hatottak rá. Ezeket az élményeit általában megtéréseknek nevezzük. A műben

megtalálható életútjának állomásai és erkölcsi, illetve tanbeli fejlődése.

Szent Ágoston az igazság Istenére úgy tekint mint egy tanárra, aki bennünk van és folyamatosan

segít a lelkiismeretünkön keresztül. A Vallomásokban kifejti, hogy miként kell folynia a Belső

Tanítóval (Istennel) folytatott viszonynak. A Vallomások című könyv eleve ennek a viszonynak a

bizonyítéka. Beszédeiben és leveleiben is megtaláljuk a Belső Tanítóval folytatott párbeszéd

nyomait. Ezen túlmenően pedig kiderül, amiről később még szó lesz, hogy Ágoston a közösséget

fontos tényezőnek és forrásnak tekinti a Belső Tanítóval zajló tanulási folyamatban. Ágoston szerint

a tanulás egy meghatározó lelki folyamat, melynek lépéseit Miguel Angel Keller 4 pontban foglalt

össze:

1. Visszatérni önmagunkba – a felszínes életünkből a belső életünkbe.

2. Túljutni önmagunkon – a belső életből az ész igazságaihoz.

3. Felülemelkedni az igazságokon – a változatos észigazságoktól eljutni az egyetlen

Igazsághoz.

4. Megtapasztalni a megvilágosodást – visszatérni a világba úgy, hogy önmagunkról és a

valóságról egy igazibb szemlélettel rendelkezünk.2

Azért, hogy a tanulók ne ragadjanak le önmaguknál, és hogy a belső dialógusaik valóban

meghatározók legyenek, érdemes megfontolni még három Keller által összefoglalt tulajdonságot,

amely különösen fontos a belső dialógusokban, hogy azok valóban meghatározóak legyenek:

1. Őszinteség – Tudni, hogy ki vagyok én – hol tartok – mit csinálok és milyen célok szerint

rendezem az életemet.

2. Tisztánlátás – Józan önkritika, kritikus ítélethozás az igazság fényében, kitartás az

elkötelezettségek mellet.

3. Érzék a Természetfölöttire – Megakadályozza, hogy az érzéki világba, önmagunkba,

kultúránkba és puszta emberi dolgokba burkolózzunk.3

Más megközelítést alkalmaz Thomas F. Martin, aki szerint „a Vallomások pedagógiája … nem a

klasszikus értelemben vett önátalakulás kedvéért van. Ehelyett megköveteli az én átadását Annak,

aki meggyógyíthatja és átalakítja.”4 Eszerint a legfontosabb átadni önmagunkat Isten kezébe, hogy

megkezdődhessen az átalakulás.

1 Confessiones2 M.A. Keller, Elements of an Augustinian formation, 210.3 ua. 210-211.4 Thomas F. Martin, Augustine's Confessions as Pedagogy: Exercises in Transformation, 42-43. ford. Kovács Zoltán

Keller folyamatelképzelése segítheti azokat a pedagógusokat, akik szeretnék tudni, mi a

következő lépés, amely felé a tanulókat irányíthatják. Alapvető feltétele ennek a hit, hiszen a

folyamat nem csupán a földi észigazságokhoz ragaszkodik. Ezeket annyiban tartja fontosnak,

amennyiben elvezetnek az egyetlen isteni igazsághoz. Az isteni igazság megvilágosítva az embert új

szemléletmódot ad. Láthatjuk tehát, hogy a tanulás célja nem önmagában áll, hanem ebben a

terminológiában valami olyan, ami Isten felé tart.

A három tulajdonság, amelyet szintén Keller összegez, éles meglátásról tesz tanúságot. Amikor

egy ágostoni pedagógus ismeri ezen tulajdonságok szükségességét, könnyebben észre veszi

hiányukat és így hamarabb megtalálja az utat, amelyen keresztül segítheti a diákokat eljutni a helyes

Isten-ismeretre és önismeretre.

Fontos megjegyezni, hogy az Isten-ismeret mindig elsőbbséget élvez. Ez azt jelenti, hogy Szent

Ágoston pedagógiai elveiből és elképzeléseiből kizárhatatlan az Isten-hit. A tudást és a tanulást is

annyira tartja, amennyire az közelebb visz Istenhez. Ezt alátámasztja Thomas F. Martin analízise.

2.2 Megtanulni keresni az igazságot

Szent Ágoston számára az igazság keresése lényegében szinonima arra, hogy a Belső Tanító

iskolájában folyamatosan diákként működünk. Szerinte a Belső Tanító felé való mozgásunk

tudásközpontú, mert „a tudományon keresztül jutunk el a bölcsességhez.”5 Emellett Ágoston mint

Egyházunk nagy alakja küld bennünket az alábbi szavakkal, hogy keressük az objektív igazságot

ebben a posztmodern korban, amelyben élünk: „Tehát abban a reményben keresünk, hogy

megtaláljuk (az igazságot), és úgy találjuk meg, hogy tovább keresünk.”6 Ebben az idézetben

Ágoston viszont lényegesen többet fejez ki, mintha azt mondta volna, hogy „szerezzétek meg a

tudást és az igazságot”. Kifejezi a tanulás folytonosságát, amely manapság a tudományos munkával

foglalkozók számára alapkövetelmény az élethosszig tartó tanuláshoz vagy, ahogy Ágoston hívja, a

kereséshez köthetően. Szent Ágoston arra bátorít és emlékeztet bennünket, hogy mindig legyen

egyfajta diákszemléletünk, mindig tudjunk tanulni.

Az egyházatya szerint úgy lehet a legkönnyebben mindig diáknak lenni, ha dialektikus

módszerrel tanulunk. Így a diák a tanárral egyetemben tanulhat és új meglátásokat szerezhet. Az

egyházatya szavait idézve: „Isten megengedi, hogy … amikor a kérdezőknek választ adok, magam

is megtaláljam, amit keresek”.7

Mivel a dialektikus módszer magában hordozza az elbukás és a hibázás lehetőségét, Ágoston

pedagógiája kockázattal jár, ugyanis az oktató részéről is lehetnek tévedések, amelyekre a diákok

rámutathatnak. Így az ágostoni pedagógusoknak érdemes felkészülni arra, hogy néha megbotlanak

5 A Szentháromságról, XIII, 24.6 A Szentháromságról, IX, 1,1.7 A Szentháromságról, I, 8.

valami váratlan felvetésben vagy kérdésben. Ez a bátorság, amellyel ismeretlen vizekre evezünk

része az ágostoni pedagógiának, és bizonyos, hogy okoz némi átmeneti értetlenséget és

összezavarodottságot. Ezek azonban motivációként szolgálhatnak a további keresésre és így a

fejlődésre. A következő idézet igazolja ezt:

Néha még az is megütközést és zavart kelt a hallgatóban, amikor ugyan mindent helyesen és azigazságnak megfelelően mondtunk el, de esetleg nem érett meg valamit, vagy mert a korábbi, mármegszokott téves véleménnyel szemben élesen hat a helyes nézet újdonsága. Ha ez nyilvánvalóvá lesz, ésgyógyíthatónak mutatkozik, tekintélyek és érvek sokaságát felvonultatva haladéktalanul ki kellkúrálnunk.8

Meglehet, hogy a kétségek gátat képeznek a tanulási folyamatban, ennek ellenére G. Howie

szerint, „Ágoston a kételkedés állapotát pozitív jelzőkkel illeti, mivel ez magában foglalja a tanulás

vágyát, azaz a tanulási készséget.”9 Ágoston valóban említést tesz arról, hogy még maga a kétség is

szolgálhat a tudás alapjául.

Aki tudja, hogy kételkedik, az tud teljes bizonyossággal valami igazat., Nevezetesen azt, hogykételkedik. Ezáltal teljesen biztos egy igazsággal kapcsolatban. Eredményül, bárki, aki kételkedik abban,hogy létezik valami olyasmi, amit igazságnak nevezhetünk, rendelkezik legalább egy igazsággal, amelyetnem von kétségbe.10

A probléma abban áll, amikor valaki megragad és nem hajlandó a változásra, azaz túlságosan

konzervatív. Ezek a tények az ágostoni pedagógia követőit annak beismerésére szólítják, hogy

mindannyian (tanárok és diákok) sebezhetőek vagyunk a tanulás és az ismeretszerzés útján, ahogy

az igazság nyomában járunk.

Jó tanárnak lenni az ágostoni pedagógiában azt jelenti, hogy segítjük a diákokat saját útjukon az

igazság keresésében. Ebben a kapcsolatban a tanár szerepe inkább hasonlít egy közvetítőéhez vagy

egy idegenvezetőéhez, ugyanis nem az a feladata, hogy az igazságot a tanulóknak pusztán

elmondja, hanem az, hogy az igazságra valóban elvezesse a diákot, hogy a tanult újdonság valóban

a sajátja legyen, nem pedig rajta kívül álló, amit nem mondhat a sajátjának.

Mint jó közvetítő a tanítónak gondos figyelmet kell fordítania arra, amit a tanuló megért.

Ágoston nem tartja sokra azt a tanítást, amelyben a diák nem jut el legalább valamiféle megértésre.

Ez azt is jelenti, hogy a tanárnak figyelnie kell arra, hogy ő miként élte meg az igazság keresését, és

ennek tapasztalatait fel kell használnia a további munkában. Lehetséges mozzanata ennek a

figyelemnek az, hogy a pedagógus új meglátást nyer pusztán azáltal, hogy odafigyel a hallgató

felvetéseire. Az így érkező spontán kérdések talán valami olyasmit válaszolnak meg, amire maga az

oktató is kíváncsi.

8 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, XI. 16, 85. o.9 George. Howie, Educational Theory and Practice in St. Augustine, 148.10 Szent Ágoston, De vera religione (True Religion), 39,73. idézetet ford. Kovács Zoltán

2.3 Elsajátítani a teljes szívvel történő tanulást

Az ágostoni oktatási közegekben könnyen rá lehet jönni arra, hogy az igazság keresése

elkötelezett szívet kíván. McCloskey szerint ez Szent Ágoston pedagógiájának 3. fonala. Ágoston a

caritas latin kifejezést használja erre, amit Magyarországon a különböző adománygyűjtő

egyesületek is átvettek és a jótékonysággal hoznak összefüggésbe. McCloskey értelmezése, amelyet

én is átveszek, Ágoston caritas kifejezését inkább a teljes odaadáshoz hasonló kifejezéssel, a

„teljesszívűséggel” fejezi ki. Magyarban ehhez az értelmezéshez közelít a „szívből jövő” és a

„lelkes”. Szent Ágoston pedagógiája azt a „teljesszívűségét” várja el tanulás terén, amelyet ő maga

is gyakorolt.

A vágyó léleknek minden szeretete, amellyel tudni akarja, amit még nem tud, az nem a még nemismert dologra vonatkozik, hanem arra, amit már tud, vagyis arra, ami miatt tudni akarja, amit nem tud …(Ezt) nem egy már ismert dolog miatt akarja tudni, hanem (mert) közvetlen szeretettel fordul a nemismert felé...11

Érdekes, ugyanis a természetfeletti és az ismeretlen elsajátításához szükség van a bátorságra.

Hannah Arendt Ágoston-értelmezése szerint, „A földön a cartias jele a félelemmentesség, míg a

cupiditas12 átka az attól való félelem, hogy az akart dolog nem lesz a mienk és attól, hogy

elveszítjük ha már egyszer megszereztük.”13 A félelem semmibevétele Ágoston biblikus tudásán

alapszik, ugyanis a János első levelének tanúsága szerint „A szeretetben nincs félelem”.14 A cartias

értelmezésébe tehát belefér a bátor szív is jelentésként.

Szent Ágoston tanárként és saját tanulmányi élményeiből merítve az iskolák és az oktatók

feladatát abban látja, hogy segítsenek a diákoknak felülkerekedni félelmükön, hogy magabiztosan

haladhassanak az ismeretlen és idegen felé. A félénk diákokkal kapcsolatban ezt a tanácsot adta:

Beszédünkkel minden lehetőt meg kell próbálnunk, hogy érdeklődését felkeltsük és rejtekéből mintegykimozdítsuk. Nagy félelmét, amely megakadályozza őt ítéletének kinyilvánításában, kedves buzdítással kellelűznünk; a testvéri közösség élővé tételével szabjunk gátat szégyenlősségének, s kérdésekkel derítsük fel,vajon érti-e, és biztassuk, hogy ha valamit ellentmondásosnak talál, azt nyugodtan tegye szóvá.15

Mivel a bátor szív erény, ami a tanulás szempontjából is fontos, Ágoston fontosnak tartja, hogy

szárnya alá vegye a félős és csendes diákokat. Ez természetesen a dialektikus oktatási módszer

szempontjából is fontos, hiszen nem lehet dialógust folytatni azokkal, akik félnek megnyilvánulni.

Az ágostoni pedagógus tehát segíti a diákok megnyílását gondos figyelmével. Emellett az sem árt,

ha saját tanulási tapasztalatait megosztva segít a diákoknak szárnyat bontani. Azzal, hogy a diákok

11 A Szentháromságról, X, 3.12 Latin: vágy, akarat13 H. Arendt, Love and Saint Augustine, 35. ford. Kovács Zoltán14 1Jn 4,1615 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, XIII. 18, 91.o.

átfogó képet kapnak arról, hogy milyen folyamaton ment át egy előttük járó, biztosabban látják a

jövőt, tudnak előre tervezni és így kialakul bennük a biztonságérzet, amely elősegíti a megnyílást.

A félelem mellett két további akadályt is megemlít az egyházatya a „teljesszívűséggel” szemben.

Szól a közömbösségről és az unalomról. A közömbösséget nehéz kiszűrni. A szent azt javasolja,

hogy kérdésfeltevéssel tudja meg a tanító, hogy mi miatt nem mutat érdeklődést a tanuló a kifejtett

témával kapcsolatban.16 A másik akadály az unalom, amely különbözik a közömbösségtől. Ennek

forrása az, hogy a tanuló úgy véli, már ismert dolgokat hall a tanártól. Ágoston erre a helyzetre is

nyújt praktikus tanácsokat:

Ezekkel tehát csak röviden kell foglalkozni: ne rágjuk a szájukba számukra unalmasan, ami már úgyistudnak, hanem mértéktartóan foglaljuk össze, mégpedig oly módon, hogy elmondjuk: ezt és ezt hisszük,amint azt tudják. Eképpen fussunk át mindazon, amit a hitben járatlanoknak és tanulatlanoknakrészletesen el kell magyarázni.17

Az unott és lankadt figyelmű tanulók felserkentése sok tanár számára kihívás. Az egyházatya

révén, hogy sokat tanított, szembesült ezzel a jelenséggel. Tapasztalatai szerint ilyenkor érdemes a

tanuló érzelmeire építeni, hogy így a figyelem újra a tanárra irányuljon:

Beszéljünk valami olyan dologról, ami a tárgyhoz kapcsolódik, ám illő vidámsággal van fűszerezve,vagy mondjunk el valami csodálatos és ámulatba ejtő, esetleg szomorú és sírása indító történetet.18

Szent Ágoston nemcsak arról szól, hogy miként kell oktatni, hanem egyik beszédében nyílt

véleménnyel feddi meg a türelmetlen tanárokat.

Egy személy tanulmányozza Isten megismerésének dolgait, miközben békésen iszik belőlük egy békésforrásból. Azután valaki odamegy hozzá és azt akarja, hogy tőle tanuljon. Odaviharzik elkezdi hömpölygőszónoklatát és megvádolja a tanulót azzal, hogy túl lassan tanul. Ezzel a tanár kétségek közé taszítja atanulót és ennek eredményeként a tanuló kevésbé érti meg azt, amit a tanár maga anno nyugodtabbkörülmények között hallgathatott.19

Az ágostoni caritas végül, de nem utolsó sorban egy olyan erőt képez, amely az egyéni

tanulásból a közösségi tanulás felé mozdul el. Ez pedig már nem más, mint az ágostoni pedagógia

4. szála McCloskey szerint.

2.3.1 Teljes szívvel történő tanítás

Szent Ágoston műveiben nemcsak a tanulás tekintetében fontos a caritas, hanem a tanítók

részéről is. Az egyházatya szembesült azzal is, hogy milyen az, amikor nehéz tanítani, mert az

ember úgy érzi belül magát, mint egy kiszáradt kút, amikor a szavak nem jönnek könnyen.

16 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, XIII. 18, 91.o. 17 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, VIII. 12, 69.o. 18 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, XIII. 19, 93.o.19 Szent Ágoston beszédei, 47,9. idézetet ford. Kovács Zoltán

Raymond Canning szerint Szent Ágoston a derűsség elsajátításában látja a szeretet egyik

megvalósulási formáját, mert így belőlünk fürge és vidám szavak törnek elő a szeretet bőségéből,

amely a nekünk ajándékozott Szentlélek által által kiáradt a szívünkbe.20 A derűsség (hilartias)

tetszik a hallgatóknak, s mivel ez a derűsség a Szentlélekisten adománya, ezért ez nem egy olyan

derűsségre törekvés, amely belül üres, azaz egy hazugság, hanem tartalommal teli ajándék, amely

megújít és éltet.

2.4 Megtanulni a dialógust nézeteltérések közepette

Szent Ágoston regulájának elején olvasható, amint a szent így ír: „Egyetértésben lakjatok a

monostorban, és egy szív, egy lélek legyetek Istent keresve.”21 A tanulásban és az istenkeresésben

nem szabad elfelejteni a dolgok közösségi vonulatát. A szent élete valóban közösségi volt, hiszen

számtalan levelével és írásával, illetve a közösségnek adott tanításaival nemcsak a saját

előrehaladását akarta a bizonyítani, hanem adni szeretett volna a közösségnek. Számos alkalommal

kellett dialógust folytatni azokkal, akikkel nézeteltérése volt. Gyakorlott beszélőként képes volt

felismerni a nézeteltérések gyökerét.

Az egyházatya megemlíti a társadalmi helyzetből fakadó nézeteltéréseket, amikor azt írja, hogy

„nem mindegy, hogy városiak vagy falusiak hallgatnak minket.”22 Ugyanebben a fejezetben

bevallja, hogy őt is befolyásolja hallgatósága összetétele, és hogy más embereknek másként beszél.

Ugyanakkor minden beszédet és tanítást a szeretet követelménye alá helyez.

Ágoston Vallomásaiban kitér arra, hogy nem szabad fennakadni a nézeteltérések és az

értelmezések közötti különbségeket. Ezekben a tanulás új lehetőségét kell meglátni ugyanis nem

kizárt, hogy egyes megközelítések ellentétesnek tűnnek, mégis egységbe lehet hozni ezeket. A

Szentírás magyarázatáról így szól:

Mikor tehát ez is, az is erősködik előttem, hogy csak ő ismeri Mózes igazi felfogását, azt hiszem,Istennek tetsző módon cselekszem, ha azt felelem, miért ne fogadjuk el mindkettőjük véleményét, hamindketten az igazság alapján állnak? S ha akad ama szavaknak harmadik, negyedik, vagy még több igazértelmezése, miért ne higgyük, hogy valamennyi tényleg Mózes szeme előtt lebegett? Hisz az egy igazIsten a szent könyveket temérdek ember értéséhez alkalmasította, akik különböző igazságokrabukkanhatnak olvasás közben!23

Az egyházatya a tanulók között kialakuló együttműködést sem hagyja szó nélkül. Az ágostoni

pedagógiát alkalmazó közösségekben egy olyan összetartozást érdemes kialakítani, amely alapjában

véve függetlenséget jelent a másiktól, de mégis olyan függetlenséget, amely nem arra irányul, hogy

a többit lehagyja, hanem olyan, amely összetart és a lehajol a másikhoz. Emögött érezhető a bibliai

20 Vö.: Róm 5,5 és A képzetlenek hitre nevelése, XIV, 22. 101.o21 Szent Ágoston regulája, 1,2.22 Szent Ágoston, A képzetlenek hitre nevelése, XV. 23, 103.o. 23 Szent Ágoston, Vallomások, XII. könyv, 31. fejezet

tanítás: „aki sokat kapott, attól sokat is követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet

kívánnak.”24 Erről így ír Szent Ágoston:

A gyorsabb felfogásúak mutassák meg, hogy egy úton haladnak azokkal, akik lassabb felfogássalrendelkeznek. Amikor valaki gyorsabb, mint az útitársa hagyhatja, hogy a lassabb utolérje. Fordítva eznem működik. Ha a gyorsabb olyan gyorsan megy amennyire csak tud, a lassabb nem fogja tudni követni.A gyorsabbnak le kell lassítania, hogy ne hagyja le a lassabb útitársat.25

Ezzel kapcsolatban még hozzáadja:

Amikor a dolgok ismétlése a kezdőknek unalmassá válik, úgy kell rájuk szeretettel tekintenünk, minttestvérre, édesanyára vagy édesapára. Amikor ezt megtesszük, együttérzésünk megújítja számunkra, amitmondunk. Ennek az együttérzésnek a hatása olyan nagy lesz, hogy amikor beszédünkkel elindítunkvalamit a hallgatóban, úgy beleéljük magunkat az ő helyzetébe, hogy általa magunk is többet tudunk megarról, amit tanulunk.26

Így a Belső Tanító önmagunk belső életéből kilök bennünket a másokkal való szolidaritás

irányába. McCloskey megállapítása szerint ezek az idézetek kapcsolatban állnak Ágoston Krisztus

leírásával és Krisztus Teljességének megértésével.27 A krisztusi tanító képét mutatja számunkra

Szent Ágoston. Ez azt is magában foglalja, hogy a tanítás nem egy rang vagy pozíció, hanem egy

szolgálat, amelyet dialektikusan és szolidaritást vállalva másokkal kell végezni. Donald Burt

Ágoston-rendi szerzetes így ír arról, hogy Szent Ágoston, miként látja a tanár és a diák közötti

viszonyt:

Amikor jelen van valamilyen egyenlőtlenség, például tanár és diák között, a legfőbb szabály a szeretetszabálya kell, hogy legyen. Bár a tudásban valóban van egyenlőtlenség, a barátságnak az emberi nemegységéből és jóságából kell fakadnia, amely az istenképiség magunkon hordozását jelenti. A hatalom,amely ilyen szinteket áthidaló szeretettel van érvényre juttatva, arra szolgál, hogy gyógyítsa a kisebbegyenlőtlenségét, ezért ez inkább egy szolgálat afelé, akin gyakorolják, mint kiváltsága annak, akigyakorolja. Ágoston hitte, hogy a tanár, aki azt akarja, hogy a diák örökké diák maradjon és soha se érjenel egyenlőséget a tudásban, igazából nem tanár.28

Ez meglehetősen jogos, hiszen a krisztusi gyakorlat megkívánja, hogy úgy kell szeretni

felebarátunkat, mint önmagunkat az élet minden területén. A dialógusok segítségével a

nézeteltérések és kétségek folyamatos megválaszolásával a tanárnak azt a vágyat kell szem előtt

tartania, hogy a diákja egykor túlszárnyalja őt. Így a tanár műve fennmarad.

Szent Ágoston pedagógiája így közösségi jelleget ölt, egy olyan közösségé ez a pedagógia,

amelynek alapja Krisztus és az Ő tanítása. Philip Carey gondolata szorosan ehhez köthető és

egybecseng Szent Ágoston elveivel. Szerinte:

24 Lk 12,4825 Szent Ágoston, On the Psalms, 90, 2, 1. ford. Kovács Zoltán26 Szent Ágoston, On the Psalms, 90, 2, 17. ford. Kovács Zoltán27 McCloskey, Characteristics of Augustinian Pedagogy, 24.o.28 Donald Burt O.S.A., „Let Me Know Myself...” Reflections on the Prayer of Saint Augustine., 74. ford. Kovács

Zoltán

Szeretni felebarátainkat azt jelenti, hogy segítünk nekik eljutni a boldogsághoz, ami azt jelenti, hogysegítünk nekik szeretni Istent. Ennek a pedagógiai alkalmazása abban áll, hogy a tanároknak először sajáttanulmányaikról kell gondoskodniuk és utána diákjaikról. Mivel a tanárok példával tanítanak, ezért alegfontosabb kötelességük tanulni, illetve szeretni az igazságot az igazság kedvéért, hogy így a diákjaik ismegtanuljanak hasonlóképpen cselekedni.29

A közösségi vonatkozás így elengedhetetlen részét képezi az ágostoni pedagógiának, hiszen a

közösség nélkül nincs értelme. A pedagógiában ezek az alapelvek ismertek, de általában nem

említik meg ezzel kapcsolatban Szent Ágostont.

3. BEFEJEZÉS

Az egyházatya pedagógiájának főbb pontjait ismertetve McCloskey értekezése alapján látható,

hogy bár Szent Ágostonnak nincs kifejezetten pedagógiai módszertana, mégis határozott

elképzelésekkel rendelkezik a tanításról. Munkám csak egy kis szegmensét érintette Szent Ágoston

óriási művének, de elegendő alapul szolgál a további kutatásra.

A Gál Ferenc Főiskola bejárati ajtaja felett az ő alakja található. Elődeink fontosnak tartották,

hogy az egykori Papnevelő Intézet bejárata felé az Ágoston alakját helyezzék több okból. A

jelenkorban ez arra indíthat bennünket, hogy katolikus intézményünk többet tudjon meg Szent

Ágoston oktatásról vallott nézeteiről, és így mind inkább egy olyan intézménnyé váljon, amelynek

alapja Krisztus. Raymond Canning az alábbi kérdéseket teszi fel a katolikus intézményeknek,

amikor Szent Ágoston pedagógiájáról ír:

Milyen hatással vannak ezek az irányvonalak a tanítás és tanulás tekintetében egy jelenkori katolikusfelsőoktatási intézmény esetében? … Hogy nézne ki egy katolikus főiskola intézményi profilja, ha Istenés az ember szeretete, az egymással való helyes kapcsolatban, és ennek megfelelő oktatási és pedagógiaimódszerek segítségével való hangsúlyozása, el lenne fogadva a főiskola alapelvei közé? Mennyire lennemás, ha a főiskola derűsségre tudna koncentrálni tanításban és tanulásban, és ha le tudná vonni atanúságot egy teológiai gondolatmenetből, amely szembe szegül azokkal a tényezőkkel, amelyek aderűtlenséghez vezetnek, illetve ha bátorítaná azokat a gondolatokat, amelyek derűt és örömet hoznánakosztálytermeinkbe és konferenciatermeinkbe? … Milyen felelőssége van egy ilyen főiskolának abban,hogy biztosítsa diákjainak azokat a belátást és bátorságot adó forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz,hogy a diákok szembe szálljanak a kísértésekkel és botrányokkal, legyenek ezek az Egyházon belül vagykívül?30

Ezek a kérdések olyan távlatokat nyitnak meg, amelyekre talán ezidáig soha sem gondoltunk, de

amelyekkel ugyanakkor érdemes foglalkozni tudományos munka keretében, hogy ezeket

mindinkább átültessük hétköznapi életünkbe, ugyanis Szent Ágoston pedagógiájáról túlontúl

keveset lehet megtudni Magyarországon magyar nyelvű források hiányában. Az összegyűjtött

bibliográfia is a további kutatást szolgálja.

29 Phillip Cary, Study as Love, 69. oldal30 Raymond Canning, Teaching and Learning: An Augustinian Perspective, 8-9. ford. Kovács Zoltán

4. BIBLIOGRÁFIA

Rev. Gary N. McCloskey O.S.A., Characteristics of Augustinian Pedagogy, The O.S.A. Educators International Congress, http://www1.villanova.edu/content/villanova/mission/campusministry/spirituality/resources/spirituality/educatorresources/_jcr_content/pagecontent/download_1/file.res/McCloskey1.pdf, 2014-11-13, Róma, 2005 júliusa.

Thomas F. Martin, Augustine's Confessions as Pedagogy: Exercises in Transformation, in Kim Paffenroth and Kevin L. Hughes, Augustine and Liberal Education, Lexington Books, 2008.

Phillip Cary, Study as Love, in Kim Paffenroth and Kevin L. Hughes, Augustine and Liberal Education, Lexington Books, 2008.

M. A. Keller, Human formation and Augustinian Anthropology in Elements of an Augustinian formation, Pubblicazione Agostiniane, Róma, 2001.

G. Howie, Educational Theory and Practice in St. Augustine, Routledge & Kegan Paul, London, 1969.

Hannah Arendt, Love and Saint Augustine, University of Chicago Press, Chicago, 1996.

Szent Ágoston, True religion (De vera religione), http://www.scottmacdonald.net/1st6centuries/Texts_files/Augustine,%20True%20Religion%20pt1.pdf, 2014-11-13

Szent Ágoston, Szent Ágoston regulája, ford. Puskely Mária, Szent István Társulat, Budapest, 1992.

Szent Ágoston, De catechizandis rudibus (A képzetlenek hitre nevelése), ford. dr. Pénzes János, Agapé Kiadó, 2001.

Donald X. Burt O.S.A., „Let Me Know Myself...” Reflections on the Prayer of Saint Augustine., Liturgical Press, 2001.

Szent Ágoston, De magistro (A tanítóról), in Fiatalkori párbeszédek, Szent István Társulat, Budapest, 1986

Szent Ágoston, De Trinitate (A Szentháromságról), Szent István Társulat, Budapest, 1985

Szent Ágoston, Confessiones (Vallomások), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1982

Raymond Canning, Teaching and Learning: An Augustinian Perspective,, http://aejt.com.au/__data/assets/pdf_file/0007/395647/AEJT_3.4_Canning.pdf, 2014-11-13, Australian eJournal of Theology 3, 2004. augusztus

5. TARTALOMJEGYZÉK1. BEVEZETÉS....................................................................................................................................12. SZENT ÁGOSTON PEDAGÓGIÁJÁNAK FŐBB PONTJAI........................................................1

2.1 Tanulás meghatározó tapasztalatokon keresztül........................................................................12.2 Megtanulni keresni az igazságot....................................................................................................3

2.3 Elsajátítani a teljes szívvel történő tanulást...............................................................................52.3.1 Teljes szívvel történő tanítás..............................................................................................6

2.4 Megtanulni a dialógust nézeteltérések közepette.......................................................................73. BEFEJEZÉS.....................................................................................................................................94. BIBLIOGRÁFIA............................................................................................................................105. TARTALOMJEGYZÉK.................................................................................................................11